1. A magyar nyelvtörtenet legfontosabb forrástípusai (a nyelvemlékek, a mai magyarnyelv, a rokon nyelvek, a kontaktusnyelvek, a régi magyar nyelvkönyvek)

Benkő Lóránd (szerk.): A magyar nyelv története. Budapest: Tankönyvkiadó, Budapest, 1967.23–93.Kiss Jenő – Pusztai Ferenc (szerk.): Magyar nyelvtörténet. Budapest: Osiris Kiadó, Budapest,2003. 18–22.Molnár József – Simon Györgyi: Magyar nyelvemlékek. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976.

A NYELVTÖRTÉNET FORRÁSAI

1. A ROKON NYELVEK

(Csabától nyúltam)

valamikor együtt éltek, majd elszakadtak egymástól a rokonság ténye mindenekelőtt a nyelvtani szerkezet terén mutatkozik meg, ill. a

szókincs időt álló csoportjaiban: alapfogalmak, névmások, számnevek stb. túlnyomórészt a rokon nyelvi forrásanyagra támaszkodik a kutatás az ősmagyar kor

nyelvi viszonyainak vizsgálatakor (kevés más forrás: néhány jövevényszó és mai nyelvjárási jelenség) → ha egy magyar nyelvi jelenség felfedezhető az obi-ugor nyelvekben, akkor vsz. megvolt már az ugor korban is; ha megvan a finn-permi ág nyelveiben is, akkor vsz. megvolt a finnugor korban is; ha még a szamojéd nyelvekben is felfedezhető, akkor már az uráli korban is meglévő jelenséggel van dolgunk pl. az E/1 birtokos sz.jel megvan minden rokon nyelvben, tehát már az uráli korban élhetett: magy. fejem; vog. sÁm∂m ’szemem’, cser. atsam’atyám’, mord. kudom ’házam’, lapp. vivvam ’vőm’ stb.

2. AZ IDEGEN NYELVEK

népek közötti gazdasági, társadalmi, művelődési jellegű érintkezés → kölcsönös nyelvi kapcsolat

azoknak az időszakoknak a vizsgálásakor fontos, amelyekből nincsenek írásos emlékek (BBB)

a nyelv bizonyos fonémáinak meghatározott időszakban való meglétének vagy hiányának megállapítása

1

- az ősmagyar kor végén nem volt még c → t helyettesítette szl. nemec > m. német; ómagyarban nem volt szóvégi rövid o mert mert a szl. gobino, nosilo, seno szavakat gabona, nyoszonya, széna alakban vettük át

annak a hangtani alapú tisztázása, hogy egy meghatározott jövevényszó mikor került át a magyarba

- szl. gerenda, gomba a 12. század előtt kerülhettek be, mert a 12. sz. után már eltűntek az ószláv nazális magánhangzók

az alak-és jelentésváltozások nyomon követése

- ném. Chorherr ’kanonok’ > m. korhely → a jelentésváltozás a reformáció egyházi visszaéléseket ostorozó légkörében ment végbe

(Kiss–Pusztai)

a magyar nyelvből más nyelvekbe átkerült szavak is szolgáltatnak adatokat

- a m. város, vármegye > román oraș (orás), ormeghie (ormegie) azt mutatja, hogy az átvétel idején a mai magyar dentilabiális v helyén a bilabiális zöngés spiráns, β állt

- a guba szó a környező szláv nyelvekben ’rongy, durva pokróc’ jelentése mutatja, hogy milyen korábbi jelentésből alakult ki a későbbi magyar ’durva posztóruha’ jelentés(BBB)

3. A MAI MAGYAR NYELV

a nyelv mai szinkrón állapotában adva van annak diakróniája is akkor a leghasznosabb, ha a nyelvemlékekben nem tükröződő vagy nem tükröződhető

nyelvi változásokat vizsgálnak

A. A mai magyar köznyelv vallomása

viszonylag fiatal, csak a felvilágosodás óta normalizáltsága, viszonylagos egységessége miatt változása már lassú ütemű a változásoknak szabályai, törvényei vannak, melyeket aránylag könnyen és

pontosan meg lehet figyelni → ezeket fel lehet használni a kérdéses jelenségek korábbi életének megítélésében is

pl. a hangrend jelenségei

- ma az egyes i, í-t tartalmazó palatális hangrendű tőszókhoz veláris hangrendű toldalékok járulnak hidat, síron, bírok stb. → ezeknek a szavaknak az i, í hangja egykor veláris minőségű volt

- a hangalaki kettőségek a nyelv történeti fejlődésének különböző fázisait tükrözik; az elől állók a régebbiek, a hátul az újabbak: csuda ~ csoda, szeg ~ szög

B. A mai magyar nyelvjárások vallomása

a különböző terülteken élő nyelvjárások történeti fejlődése nem egységes, ezért ugyanazt a jelenséget különböző fejlődési fokokban mutatják → hangtörténeti forrásértéke jóval nagyobb a köznyelvinél

a nyelvi változások ismert tételeinek felhasználásával fejlődési sorendbe állítják a nyelvterület egészéről gyűjtött különböző változatokat, majd a szinkrón helyzetet diakrón síkra áttéve nyernek nyelvtörténeti adatokat

2

- a nyelvterület különböző részein élő birtokos személyragozás többes 1. személyű házank ~házonk ~ házónk ~házunk ~házúnk szinkrón sor diakrón, kronológiai viszonylatra áttett sora ez: házank > házonk (> házónk)> házunk (> házúnk)

a sorrendbe állításkor segítség a jelenségek területi elterjedése: a jelenségek keletkezési gócukból hullámszerűen terjednek → a legmesszebbre terjedtek a legrégebbiek, a további fejlődési fázisok elterjedési köre pedig egyre kisebb

- a Mezőségi a-zás hasonulásos hangváltozásként indult: a vagy á utáni szótag o-ja nyíltabbá vált (adom > adam), az a változás terjedt ki a legmesszebbre; az analógia hatására a nem a-t, á-t követő hangsúlytalan szótagbeli o-kra is kiterjedt a változás (tudom > tudam), ez már kisebb területen terjedt el; végül a hangsúlyos szótagbeli o-k is a-vá váltak (bogár > bagár), ennek területi kiterjedése a legszűkebb

4. A NYELVEMLÉKEK

a mát megelőző időkből fönnmaradt írott-nyomtatott források a nyelvfejlődés megismerésének legfontosabb, minden más forrásnál konkrétabb és

biztosabb forrásai

A) ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK

a nyelvemlékek jellege

a magyar nyelvi anyag milyen formában van meg benne

szótárszerű idegen (főleg latin) szövegbe ágyazott szövegszerű glossza jellegű

írásrendszere

rovásírásos arab betűs görög betűs cirill betűs

az írásbeliség jellege

3

hazai

szórványemlék

kéziratos nyelvemlék

a szó- és kifejezéskészlet emlékei

szövegemlék

külföldi

- mohamedán

- bizánci, görög

- nyugati, latin

nyomtatott nyelvemlék

nyelvemlék

glosszakéziratos szójegyzék

világi tartalmú

kódex

korai (kis) vallásosvilági

szólásgyűjtemény

nyomtatott szótár

nyomtatott szójegyzék

a szó- és kifejezéskészlet nyomtatott emlékei

nyomtatott szövegemlék

kéziratos szótár

kézirat nyomtatvány

tartalom és funkció

legkorábban: jogi, egyházi. reformációtól nő: szépirodalmi, tudományos, iskolai.

változatok

eredeti: amit a szerző írt másodlagos: másolat (pl. a legtöbb XV-XVI. századi kódex)

a fölfedezés időpontja

mióta áll a kutatás szolgálatában 1770: Pray György ismerteti a Halotti Beszédet 1922: az Ómagyar Mária-siralom fölfedezése 1956: a Marosvásárhelyi Sorok fölfedezése

a nyelvemlékek keletkezési ideje

általában arról az időről ad képet, amelyikben keletkezett… meghatározása:

a szerző maga adta meg az évszámot (pl. Birk-kódex, 1474) utalás a szövegben (pl. Pál uram betegségéről szerzett imádság, 1493) környezetében szereplő, meghatározott időpontú szövegek alapján ortográfiai és paleográfiai jelleg: írástípus; íráskép, elrendezés,

központozás, forma, kapcsolási mód, ékezet nyelvállapot külső, közvetett kritériumok (papír, tinta, vízjel, kötés)

a nevezetes emlékek újrakiadásait is számon szokás tartani keletkezési idejük szoros kapcsolatban van a számukkal: időben visszafele

fogynak

az írásbeliség kisebb mértékű volt nagy az időbeli távolság, így nagyobb eséllyel semmisült meg vagy veszett

el

a magyar nyelv nyelvemlékes szakasza kb. ezer év

Árpád-korban több ezer oklevél, melyek idegen nyelvű szövegbe ágyazott magyar nyelvi anyagot tartalmaznak

XV. századtól megnő a számuk XVI. századtól tízezres nagyságrendben

a nyelvemlékek helyhez kötése/lokalizációja

lokalizáció: az egyes nyelvemlékek területi-nyelvjárási hátterének földerítése

4

külső, nyelvi anyagon kívüli érvek

az író személye, nyelvi életrajza az író születési helye, iskolái, későbbi tartózkodási helyei hol íródott a nyelvemlék

belső, az emlék nyelvi anyagára támaszkodó érvek

mennyire illik bele a korabeli, és az azon a területen írott emlékek sorába

a HB. és az ÓMS. nem lokalizálhatók a XVI. századtól a jól lokalizálható nyelvemlékek egyre szaporodnak

B) A KÉZIRATOS NYELVEMLÉKEK

1. A SZÓRVÁNYEMLÉKEK

idegen nyelvi szövegbe elszórtan vagy tömegesebben beágyazva magyar nyelvi emlékeket, rendszerint tulajdonneveket tartalmaznak

keletkezési ok: az idegen szerző nem tudott vagy nem akart egyes elemeket lefordítani. az ómagyar kori írásbeliség jellegzetes emlékei külföldi/hazai szórványemlékek

a. külföldi szórványemlékek

mohamedán források

arab és perzsa földrajzi művek, útleírások megőrizték a magyar-t mint népnevet, ill. méltóságneveket (gyula, kündü) Ibn Ruszta: A becses drágaságok könyve (930. k) Al-Gardízi: A híradások ékessége (1050 k.) Al-Bakri: Az utak és országok könyve (1080 k.)

bizánci görög források

Konsztantinosz Porphyogennétosz: A Birodalom kormányzásáról (950–951); fiának írja útbaigazításul; a magyarokat türköknek nevezi; Lebedia, Etelköz, Tisza, Maros, Levedi, Álmos, Árpád, Üllő, Kabar, Nyék, Megyer, Tarján, Jenő, gyula, vajda

Joannesz Kinnamosz: Epitomé (1180–1183); Ákos, Béla, László, Bács, Temes, Szerém, ispán, bán, úr

nyugati, latin nyelvű források

Liutprand cremonai püspök Antapodosis c. munkája (959-962 k.); magyarok csatakiáltása: húj, húj

Fuldai Évkönyvek, Regino apát krónikája

b. hazai szórványemlékek

5

nagyrészük jogi irat, oklevél (alapító-, adomány-, határjáró levél, tanúvallomás, bírói ítélet, végrendelet) hiteleshelyi kancelláriákból

A veszprémvölgyi apácák adománylevele (1002 k.): görögül; király köznév, helységnevek: Veszprém, Szombat

A tihanyi apátság alapítólevele (1055): 58 közszó és 33 képző

„feheruuaru rea meneh hodu utu rea” ’Fehérvárra menő hadútra’„petre zenaia hel rea” ’Petre szénája helye’

A dömösi prépostság adománylevele (1138/1129) A tihanyi apátság birtokösszeírása (1211) Albeus-féle összeírás (1237-40): a pannonhalmi bencés apátság birtokösszeírása

A Váradi Regestrum (1208.1235): bevallások, rendelkezések, egyezségek; 600 helységnév, 2500 személynév

gesták, krónikák

művelői udvari papok, történetírók a történeti eseményeket tárgyi összefüggés szerint csoportosítják, tekintet nélkül az időrendre

Anonymus: Gesta Hungarorum (XII. sz. közepe): P. dictus magister, III. Béla jegyzője?; magyarok eredete, kalandozásai

Kézai Simon: Gesta Hungarorum (1282-85 k.): + hunok története

Bécsi Képes Krónika (1358)

2. KÉZIRATOS SZÖVEGEMLÉKEK

szövegemlék = olyan nyelvemlék, ami magyar nyelven hosszabb gondolatsort fejez ki összefüggő mondatokban vendégszöveg = ált. latin nyelvű szövegbe ágyazott szövegrész anyakódex = a vendégszöveget tartalmazó kódex főként vallásos témájúak monadatszerkesztési, szintaktikai szabályok, szóhasználat, stílus megismerésében segítenek

a. Korai (kis) szövegemlékek

a kódexek kora előttről 5 vallásos tartalmú szövegemlék

Halotti Beszéd és Könyörgés (HB.) 1192-1195

Pray-Kódex papi búcsúztató és ima 32 kor, utolsó 6 sor a Könyörgés (ima) 190 magyar szó

Ómagyar Mária-siralom (ÓMS.) 1300 k.

Lőveni kódex (Sermones c.) vers Mária siratja benne megfeszített fiát

6

37 sor, 130 magyar szó

Gyulafehérvári Sorok (GyS.) 1310-1320

Gyulafehérvárott őrzött anyakódexben, a lapok alsó margóján Jézusról szóló 15 sor vsz. dunántúli

Kőnigsbergi Töredék és Szalagjai (KT. és KTSz.) 1350 k.

vegyesen latin és magyar nyelvű kódex maradvány egy boroszlói könyvkötő szabdalta fel és használta más könyvel kötéséhez Töredék: 9 sor, Máriát magasztalja 17 égész és 34 fél sornyi Szalagok: vallási történetek

Marosvásárhelyi Sorok (MvS.) 1410 k.

latin nyelvű Koncz-kódex 7 sor, az egyik latin bibliai tárgyú szöveg tartalmi fordítása vsz. a nyelvterület keleti részéről származik

b. A kódexek

a régi írásbeliségnek nagyobb, könyv méretű, kézzel írott, többnyire vallásos tartalmú termékei nagy részük latinul, XV. századtól magyarul is XV. század második fele XVI. század első harmada → „kódexek kora”

Jókai- Kódex

1448-ban másolt példány maradt ránk, eredetije 1372-1400 között keletkezhetett Ehrefeld Adolf birtokába került véletlenül, aki eladta; a magyar állam 1925-ben vásárolta meg egy

londoni árverésen és Jókai Mór születésének 100 éves fordulója emlékére a Jókai-Kódex nevet Kapta

tartalma Assisi Szent Ferenc élete(Molnár-Simon)

Huszita Biblia a Bécsi, a Müncheni és az Apor-Kódexben

első magyar bibliafordítés Pécsi Tamás és Újlaki Bálint dél-magyarországi világi pap Husz-féle mellékjeles helyesírás

Bécsi-Kódex (BécsiK.) 1450

legkorábbi a három közül az Ószövetség kisebb könyveit tartalmazza

Müncheni- Kódex (MünchK.) 1466

az újszövetség négy evangéliumát tartalmazza

Apor-Kódex (AporK.) 15. sz. utolsó évtizede

ószövetségi zsoltárok, himnuszok, imádságok, dicséretek

Birk-kódex (BirkK.) 1474

7

írója Váci Pál domonkos szerzetes Szent Ágoston és Szent Domonkos regulái

Guary-kódex (ejt. Góri; GuaryK.) 1492-95

ferences vallásos elmélkedések

Festetich-kódex (FestK.) 1493

Kinizsi Pálné Magyar Benigna számára horárium = imakönyv világiak számára

Czech-kódex (CzechK.) 1513

Kinizsi Pálnénak

Döbrentei-Kódex (DöbrK.) 1508

Halábori Dobos Bertalan írta

Gömöry-kódex (GömK.) 1516

9 kéz, 2: Katalin apáca, Tetemi Pál

Keszthelyi-kódex (KeszthK.) 1522

írója Velikei Gergely

Érdy-kódex (ÉrdyK.) 1524–27

Lövöldön írta egy karthauzi szerzetes legnagyonn kódex, legendagyűjtemény

Kulcsár-kódex (KulcsK.) 1539

Pápai Pál írta, imádságos könyv benignák számára

Ráskai Lea által másolt kódexek

Margit-legenda (MargL.) 1510 Példák Könyve (PéldK.) 1510 Cornides-kódex (CornK.) 1514-19 Domonkos-kódex (DomK.) 1517 Horváth-kódex (HorvK.) 15221

Érsekújvári-kódex (ÉrsK.) 1529-1531

Szent Katalin verses legendája 3 kéz, Sövényházi Márta

Thewrewk-kódex (TewrK.) 1531

Sövényházi Márta

Teleki- Kódex (TelK.) 1524-31

8

marosvásárhelyi benignák számára imádságos, legendás, példás könyv 4 kéz, egyik Sepsiszentgyörgyi Ferenc

Székelyudvarhelyi-Kódex (SzékK.) 1526-1528

Judit könyve + imádságok Nyújtódi András ferences szerzetes

c. A világi tárgyú szövegemlékek

a XVI. századig kevés, utána meghaladja az egyházi jellegűek számát a missilis levelek száma a legnagyobb

Szabács Viadala (SzabV.) 1476 után

első históriás énekünk 150 sorban Szabács várának 1476-os ostroma

Váradi Aladár levele 1486

legrégebbi ismert missilis levél

Bagonyai Ráolvasások 1488

„orvosi tárgyú”, vallási babonák, kuruzslások

Soproni virágének 1490

első magyar szerelmes versike

„Virág, tudjad, tűled el kell mennem,És te éretted kell gyászba ölteznem.”

Orvosi könyv 1577

Lencsés György, a Báthory-család főudvarmestere állította össze

Balassa-Kódex

XVII. század közepi másolat Balassi Bálint versei

Konstantinápolyi felirat 1515, 1553-ban készült másolat maradt ránk

a követségben járó Etei Székely Tamás egy sztambuli istálló falára írta rovásírással

Székely öröknaptár

róvásírásos XV. század második feléből származó róvásbotról másolta le egy olasz hadmérnök, Marsigli Alajos

d. A szó- és kifejezéskészlet kéziratos emlékei

9

egyházi jellegű műveltség, egyház nyelve a latin → tanulásához, a latin nyelvű szövegek közvetítéséhez segédanyagok kellettek: glosszák, szójegyzékek, szótárak

glosszák

idegen nyelvű szövegek egyes szavainak lapszélre (marginális)/sorok közé (interlineáris) írt magyar értelmezései

Vatikáni Glosszák 13. sz. vége Leuveni Glosszák 14. sz. közepe Mondseei Glosszák 14. sz. vége Marosvásárhelyi Glosszák 1410 k. Schlägli Glosszák 1430k. Sermones Dominicales Glosszái (SermDom.) 1470 Szalkai-Glosszák (SzalkGl.) 1490 Kolozsvári Glosszák (KolGl.) 16. sz. közepe/1577

kéziratos szójegyzék

nomenclatúra; a latin nyelv oktatását szolgáló tankönyv; a szavak fogalomkörök szerint vannak csoportosítva

Königsbergi Szójegyzék (KönSzj.) 14. sz. közepe u. Besztercei Szójegyzék (BesztSzj.) 1380–1410 Schlägli Szójegyzék (SchlSzj.) 1400–10 Soproni Szójegyzék (SoprSzj.) 1430 k. Rotenburgi János deák magyar nyelvmestere (1420 k.)

kéziratos szótár

abban különbözik a szójegyzéktől, hogy a szavak abécé sorrendben vannak

Gyöngyösi Szótártöredék GyöngySzt.) 1640 k. Szamosközi István magyar-latin szótártöredéke 1580 k. Brassói Szótártöredék 16–17. sz. fordulója

C) A NYOMTATOTT NYELVEMLÉKEK

16. sz.-tól jellennek meg, nagy példányszám, a műveltség elsődleges terjesztői fokozatosan előtérbe kerül az anyanyelv 1539-ben indul meg a hazai magyar nyelvű könyvnyomtatás; Újszigeten Nádasy Tamás szerel fel egy nyomdát

Sylvester János ösztönzésére 1590 Kolozsvári nyomda; Hoffgreff György, Heltai Gáspár

A. NYOMTATOTT SZÖVEGEMLÉKEK

vallásos tárgyú nyomtatott szövegemlékek

Komjáti Benedek Az Zenth Pal leueley magyar nyeluen (Krakkó, 1533)első, teljes terjedelmében magyar nyelvű könyv; Szent Pál levelinek fordítása

Ozorai Imre [De Christo et eius Ecclesia] (Krakkó, 1535)

Pesti Gábor Wij Testamentum magijar nijeluen (Bécs, 1536)

10

Dévai (Bíró) Mátyás At tiz parantsolatnac … magarázata (vsz. Krakkó, 1540 k.)

Sylvester János Vij TestamentÚ Magar nelweñ …, (Újsziget-Sárvár, 1541)

Székely István Soltar Konu ... (Krakkó, 1548)

Heltai Gáspár A Biblianak elsö resze … (Kolozsvár 1551)

Károli Gáspár Szent Biblia … (Vizsoly, 1590)

világi tárgyú nyomtatott szövegemlékek

Sylvester János értelmezései (Hegendorf Kristóf Rvdimenta grammatices Donati…, Heyden Sebald Pverilivm Colloquiorvm Formulae…, Krakkó, 1527) iskolai nyelvtanfélék; Grammatica Hvngaro-Latina…(Újsziget-Sárvár, 1539) latin-magyar nyelvtan példákkal

Pesti Gábor Esopus fabulaij … (Bécs, 1536) első magyar meséskönyv

Dévai Bíró Mátyás Orthographia Vngarica (Krakkó, 1549) első, teljesen magyar nyelven írt nyelvtan

Heltai Gáspár A reszegsegnec es tobzodáſnac veſzedelmes vóltáról valo Dialogus (Kolozsvár, 1552); Fabula… (Kolozsvár, 1566) mesegyűjtemény; Az Fortvnatvsról való szep historia… (1559 u.); Chronica az Magyaroknac dolgairol… (Kolozsvár, 1575)

Tinódi Sebestyén Cronica (Kolozsvár, 1554); Historiás Énec Ianos kiralnac testamentomarol (Kolozsvár, 1574)

Bornemisza Péter Tragoedia Magiar nelveen… (Bécs, 1558) Elektra fordítás

Weres Balázs Magyar decretvm … (Debrecen, 1565)

B. A SZÓ- ÉS KIFEJEZÉSKÉSZLET NYOMTATOTT EMLÉKEI

nyomtatott szójegyzék

Sylvester János négynyelvű szójegyzéke (Krakkó, 1531)

Murmellius-féle szójegyzék Lexicon Ioannis Mvrmellii… (Murm., Krakkó, 1533)

Pesti Gábor Nomenclatvra sex lingvarvm… (Pesti, Bécs, 1538)

Szikszai Fabricius Balázs Nomenclatvra sev Dictionarivm Latino-Vngaricvm… (SzikF., Debrecen, 1590)

nyomtatott szótárak

Calepinus-féle szótár Ambrosii Calepini Dictionarivm decem Lingvarum … (Cal., Lyon, 1585)

11

Verantius Faustus Dictionarivm qvinqve … lingvarvm … (Ver., Velence, 1595)

Szenci Molnár Albert Dictionarivm Latinohvngaricvm és Dictionarivm Vngaricolatinvm (MA., Nürnberg, 1604)

Pápai Páriz Ferenc Dictionarium Latino-Hungaricum és Dictionarium Hungarico-Latinum (PP., Lőcse, 1708) + Bod Péter által kiegészített későbbi kiadása (PPB., 1767)

Cellarius Kristóf latin-német szótárának Bél Mátyás, ill. Budai Ézsaiás által magyar értelmezésekkel ellátott változatai (18. sz.)

Baróti Szabó Dávid Kisded szótár (SzD., 1784, 1792)

Márton József magyar-német és német-magyar szótárai (1799)

Gyarmathi Sámuel Vocabularium (1816)

Kresznerics Ferenc Magyar Szótár I–II. kötet (1831–2)

Dankovszky Gergely Magyaricae linguae Lexicon critico-etymologicum (1833)

Kassai Jószef Magyar-Diák Szó-könyv I–V. kötet (1833–6)

Magyar és Német Zsebszótár I. (magyar–német) és II. (német–magyar) (Tzs., 1835–8)

Magyar Tájszótár (Tsz., 1838)

Czuczor Gergely–Fogarasi János A magyar nyelv teljes szótára I–VI. kötet (1862–74)

szólásgyűjtemények

Baronyai Decsi János Adagiorum Graeco-Latino-Ungaricirum Chiliades quinque (Bártfa, 1598)

Kis-Vitzay Péter Selectiora Adagia Latino-Hungarica (1713)

Wagner Ferenc Universae phraseologiae… (1750)

Baróti Szabó Dávid A magyarság virági (1803)

5. RÉGI MAGYAR NYELVKÖNYVEK

a megírásukkor még szinkrón nyelvi anyag diakrón nyelvtörténeti anyaggá válik

Husz János Orthographia Bohemica (1412)

Galeotto Mazio De … dictis ac factis regis Mathiae (1484–7)

Janus Pannonius nyelvtana (16. sz.)

12

Sylvester János Rvdimenta Grammatices Donati (1527), Pverilivm colloqvioruvm Formulae (1527), Grammatica Hvngarolatina (1539)

Dévai Bíró Mátyás Orthographia Vngarica (1549)

Szenczi Molnár Albert Novae Grammaticae Ungaricae … Libri Dvo (1610)

Geleji Katona István Magyar Grammatikatska (1645)

Komáromi Csipkés György Hungarica Illustrata (1655)

Pereszlényi Pál Grammatica Linguae Ungaricae (1682)

Tótfalusi Kis Miklós Apologia (1697)

Tsétsi János Observationes Orthographico-Grammaticae (1708)

Bél Mátyás és Adámi Mihály német magyar nyelvtanai (18. sz.)

Kalmár György Prodromvs (1770)

Debreceni Grammatika (1795)

Révai Miklós Elaboratior Grammatica Hvngarica (1803, 1805)

Baróti Szabó Dávid és Rájnis József prozódiai munkái (18–19. sz.) Táncsics Mihály iskolai nyelvtanai (19. sz.)

Fogarasi János és Galgóczi Gábor tudományos nyelvtanai (19. sz.)

A’ magyar helyesirás’ és szóragasztás’ főbb szabályai (1832)

A magyar nyelv rendszere (1846)

6. A NYELVEMLÉKEK NYELVI SAJÁTSÁGAI

a nyelvemlékek írása

az élőbeszéd és az írás viszonya

az írás csak elnagyoltan, vagy nem tükrözheti az élőbeszéd muzikális vonatkozásait pl. az e ejtésvariációit egyetlen betűvel adja vissza

az írás szabványosít, normalizál a beszéd lazább, pongyolább; az írás kötöttebb, válogatottabb a nyelvemlékek nyelve kissé archaikus jellegű

a magyar helyesírás általános fejlődése

a honfoglalás előtt használt típus, amit a székely rovásírás őrzött meg13

a kereszténység fölvétele után: latin betűs írás az idegen papság miatt különböző hatások érik a helyesírást (olasz, német, szláv) kancelláriai helyesírás: az ómagyar korban nagy jelentőségű a királyi kancellária

(egységesítő törekvések, hiteles helyek) huszita (mellékjeles) helyesírás

a XV. században csatlakozott a kancelláriaihoz Husz János alkotta meg minden hangot külön betű jelöl, a betűhiányt mellékjeles betűkkel kell pótolni

a reformáció után vallási alapon megosztott (katolikus, protestáns) XVII-XVIII. század: a fonetikus elv helyett az etimológiai kerül előtérbe (Geleji Katona

István, Tótfalusi Kis Miklós) Ipszilonista-jottista harc (Verseghy Ferenc a fonetikus elv oldalán állt, Révai a

szóelemző mellett)

a nyelvemlékek helyesírásának egyéb sajátságai

nagy vagy kis kezdőbetű

ómagyar kor: csak a mondat elején tulajdonnév: kódexek, korai nyomtatványok XVI-XVII. század: fontosabb szavak kiemelésére mai gyakorlat: XVIII. század vége

egybe- és különírás változó, nagy a zavar ómagyar kor: az egybeírás dominált kódexek kora: a különírás az erősebb fölvilágosodás, reformkor: egybeírás

központozás

következetlenül használt kódexek, korai nyomtatványok: bizonyos szabályosság mutatkozik a mai használat a reformkorban alakult ki viszonylag új a kérdő- és felkiáltójel használata

sorvégi elválasztás

jelölése korai, de nem következetes a külön jellel való föltüntetés fokozatosan terjed el

sok rövidítést alkalmaztak (nazálisok, szóvégek elhagyása, ragok, köznevek, tulajdonnevek)

az egy személytől származó nyelvemlékek nyelvi problémái

a nyelvjárás-keveredés hatása a szerzők nyelvére

vizsgálni kell, egy vagy több személy van kapcsolatban a szöveggel ingadozás, kettősség jellemző (az új küzd a régivel), vagyis, aki nem érintkezett

más nyelvjárásokkal, nála is megfigyelhető

14

az írók nagy része nem beszélt tisztán egy nyelvjárást van szándékos keverés is; pl. oklevélben a helynevek, tulajdonnevek esetében,

hogy mindig lehessen pontosan azonosítani, nem saját módján használja.

az irodalmi norma hatása a szerzők nyelvére

irodalmi norma: korábban íratlan, majd a grammatikákban és az ortográfiákban írásba is foglalt szabályok, amelyek az egyes nyelvi jelenségek írásbeli használatát meghatározzák; alkalmazása általában tudatos törekvés; a szépirodalomban, tudományos irodalomban hat erősen

hangtan, élőbeszéd, ómagyar kor: az l kiesése de az írók ezt nem írták le (zöld, folt, volt)

túlkompenzáció (irodalmi nyelvi téves visszaütés): az író alkalmazni akarja a normát, de nem ismeri eléggé; a megtartás hiedelmében olyan nyelvi formákat ír le, amelyek saját nyelvjárásában sincsenek meg, és nem tartoznak a normákhoz sem (csolkol, szölke, holnap)

a különböző személyektől származó nyelvemlékek problémái

a másolt (diktált) kéziratok nyelvi sajátságai

a tevékenység jellegéből fakad a másolatok többrendbeli volta (a másolat másolatának másolata)

a másolók egy része tiszteli a korábbi szöveget, nem viszi bele saját nyelve szokásait (Pápai Pál)

többen saját nyelvi állapotuk szerint másolnak (átírnak) (Halábori Dobos Bertalan)

köztes: keverék nyelv (Sövényházi Márta) később is jellemző az átírás (Aranka György)

a nyomtatványok nyelvi sajátságai

a szerzőn kívül megvan más személyek nyelvi közreműködése is a nyomtatás alá készítést sokszor kiadóra bízták, aki helyesírási változtatásokra szabad

kezet kapott szedő: a kézirat szövegét nyomtatott betűkre teszi át korrektor: elsősorban a szedés hibáit javítja, de a szerző vélt vagy valódi hibáit is

15