„…Ifjúság nélkül nincs jövendõ. De jövendõ nélkül sincsifjúság. Ennek a kettõnek szüksége van egymásra. Mi,akik egy életen keresztül a jövendõért dolgoztunk, éppenúgy nem lehetünk meg az ifjúság nélkül, mint ahogy az if-júság sem lehet meg nélkülünk, ha jövendõjét, azonossá-gát az õsi magyar alapzat biztonságára kívánja építeni.”

Wass Albert (New York-i Magyar Élet, 1976. október 16.)

„…a magyar nyelvet latinbetûs írással jegyezni csak nagytorzítás árán, vagy egyáltalán nem volt lehetséges. Az Olva-só minduntalan tanúja lesz annak a harcnak, ahogy nyel-vünk küzdött a 'betolakodó' idegen betûkkel szemben.”

Forrai Sándor: Küskarácsontól Sülvester estig (1985)

© Friedrich Klára – Szakács Gábor

Kiadó: Szakács Gábor

T.: 403-1086, 06 (30) 431-1281

Villámlevél: szakacs.gabor@interware.hu, szaki1@interware.hu

ISBN 978-963-06-1972-1

A borító Víg Sándor fényképének felhasználásával készült.

A kötetet Barta József tervezte,

hívható a (1) 403-3579-es számon.

Nyomdai elõkészítés:

B'artbox Grafikai Stúdió – Budapest

Nyomás:

Regiszter Kiadó és Nyomda Kft. Budapest,

telefon: (1) 400-2166, (1) 400-2167

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 2

Tászok-tetõtõl a bosnyák piramisokig

Készült Árpád fejedelem gyõzedelmes pozsonyi ütközetének

1100. évfordulójára

Budapest – 2007

TTáá��ookk--tteettõõttõõll aa bboossnnyyáákk ppiirraammiissookkiigg

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 1

Tartalom

Köszöntõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5A rovásírás ábécéi, szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Wass Albert befejezetlen verse . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Friedrich KláraMegalitok a Tászok-tetõn . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8A rovásírás feltételezett jelképrendszere . . . . . . . . . . . . . . . . 50Rovásírás, runaírás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69Egy avar orsókarikáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73A kijevi felirat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75Újpesti rovásemlékek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78Szentkatolnai Bálint Gábor megfejtése a Nagyszentmiklósi Kincsrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80Pótnyomozás a kiskunhalasi rovásírásos pálcák ügyében . . . . 84A rovásírás szó védelmében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91Kõbe vésett bocsánatkérés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97Rovásírásunk tovább élése mesterjegyes címereken . . . . . . 102Az Arvisura egy magyarellenes gúnyirat . . . . . . . . . . . . . . . . 104

Hír: Nagy barbár fesztivál színhelye lesz Magyarország . . . 107Újabb adatok

a Tatárlaka titkához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109a két K betû használatához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112a Túróci Fakönyvhöz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116az Attila-Atilla névváltozathoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117a Magyar Karácsonyhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119környezetünk állapotához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120

Könyvajánlók A hun-magyar írás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123Az õsi magyar rovásírás és mai alkalmazása . . . . . . . . . . 124Megfújták Lehel kürtjét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125Rokonszenves rokonság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125Rejtjel, rovásjel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126

Szakács GáborBeszélgetések

Angela Marcantonio: A finnugor elmélet végnapjai . . . . . . 127Bencsik András: Ha látod a múltat, ismered a jövõt . . . . . 132Józsa Judit: Magyar nagyasszonyok . . . . . . . . . . . . . . . . . 139Kocsi János: Attila fapalotája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141Kovács János: Ha nem lenne, ki kéne találni . . . . . . . . . . 145Mario Alinei: Etruszk, azaz magyar . . . . . . . . . . . . . . . . . 147

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 3

Novák Tamás: Arckép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152Pej Kálmán: Több, mint szobor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157Radics Géza: Aki közel járt a halálhoz . . . . . . . . . . . . . . . 159

TudósításokAttila sírja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164Csak az kell, ami a miénk volt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 170Mária országa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174A tétovázás bére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178A fejedelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182A keleti kapcsolat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187Piramisok Boszniában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192A piramis gyomrában – A múlt üzenete . . . . . . . . . . . . . . 196Semir Osmanagic: A piramiskutató . . . . . . . . . . . . . . . . . 201A hun üst titka – Áldozat vagy áldomás . . . . . . . . . . . . . . 205Költõ és hadvezér – Megtalálták Zrínyi várát . . . . . . . . . . . 209Tatárlaka titka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213Bocskai István – A valóságlátó politikus . . . . . . . . . . . . . . 217Európa legõsíbb mûveltsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221Gloria Victis – Dicsõség a legyõzöttnek . . . . . . . . . . . . . . . 226Beszédes kövek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229„Esztergomi falra festett oroszlánok...” . . . . . . . . . . . . . . 233Padányi Viktor – A nemzetben gondolkodó történész . . . . . 237Yotengrit és a valóság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 239Szigetvár védõiért szólt a harang . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 246Az EMP jel titka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 250Gazdag István – Nemzetféltõ õseink . . . . . . . . . . . . . . . . 254Kun Ágota – Pogány imák történelmi nagyjainkhoz . . . . . . 256

Könyv-, CD-, kiállítás- ajánlók Gönczi Tamás: A rejtelmes ’sziget’ . . . . . . . . . . . . . . . . . 258Józsa Judit: Ihletadó asszonyok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 258Nyírõ József: A székelyek végzete . . . . . . . . . . . . . . . . . . 259Orbán Éva: A bolsevik aljasság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 260Szõke István Atilla: Gondolatok a Pilisrõl . . . . . . . . . . . . . 261Tarics Péter: Búfelejtõ dallamok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 261Z. Kárpát Dániel: Élhetõ Magyarország . . . . . . . . . . . . . . . 262

A rovásírás versenyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 263A Rovásírásverseny vendégkönyvébõl . . . . . . . . . . . . . . . 266

Friedrich Klára elõadásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 269Kiadványaink . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 270

Kárpát-medencei birtoklevelünk, a rovásírás (Tartalom) . . 272Kõbe vésték, fába rótták… (Tartalom) . . . . . . . . . . . . . . . 273

Ajánlott szerzõk, mûvek, újságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275Terjesztõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 276Forrai Sándor Rovásiró Kör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277

A Forrai Sándor Rovásíró Kör Napja . . . . . . . . . . . . . . . . 278A honlap hírei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 280Rovásíró körök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 281

Rovásírás olvasógyakorlatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 283

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 4

Köszöntõ

A számítógépek világában az ember hajlamos azt gondolni, hogykönyvekre egyre kevésbé van szükség, hiszen ma már az elektro-mos könyvtárak is meglátogathatók a világháló segítségével.

Hogy ezek ellenére mégis kitartunk mellette, annak egyik oka aza felismerés, hogy a könyv nélküli lakás rideg, embertelen. Kérem aTisztelt Olvasót, tegyen egy próbát és azonnal érezni fogja az ilyenotthon jeges fuvallatát.

De ugyanilyen rideg, gyökértelen és magányos az életünk, ha nemvállaljuk fel elõdeink ránk hagyott mûveltségét, a rovásírást. A ForraiSándor Rovásíró Kör célja ennek megfelelõen, hogy minden magyarlegalább a nevét le tudja írni ezekkel a betûkkel. Eközben nem fe-ledkezhetünk meg Isten által kijelölt feladatunkról, a tudás tovább-adásáról, lehetõleg a fiatalabb korosztály számára, hogy megfelelõismeretekkel felvértezve ne lehessen játékszere a hamis próféták-nak, téveszméknek, amelyekrõl e kötetben is szó lesz.

Tudatosítanunk kell a nemzeti szellemiség felvállalóiban, hogy arovásírás ismerete és a hozzá kapcsolódó történelmi háttér nélkülszinte hiábavalónak tûnik minden küzdelem az Igazságért, hogy amagyarság megmaradása javarészt ettõl a tudástól függ. Legalábbennyire fontos, hogy eljussunk a már ismert rovásemlékek színhe-lyére, ahol megérezhetjük a múlt és õseink üzenetét, de még izgal-masabb, ha magunk fedezünk fel új rovásemlékeket. Ettõl a feleme-lõ élménytõl fosztja meg magát az, aki a felfedezések helyett dolgo-zószobájában csupán a régi könyvekben megjelent emlékek egy-egybetûjének (újra)értelmezésével tölti idejét. Pedig van mit felfedeznia Tászok-tetõtõl a rovásjeles bosnyák piramisig. Errõl tanúskodnak ekönyv lapjai.

Szakács Gábor

5

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 5

A rovásírás ábécéi

A rovásírás legfontosabb szabályai:

1. A rovásírást jobbról balra írjuk, mert legtöbb írásemlékünkben ígyszerepel. Lehet balról jobbra is írni, ám ez nem hagyományköve-tõ. Ebben az esetben meg kell fordítani a betûket.

2. A szavakat szóközökkel választjuk el egymástól. Az írásjelek ugyan-azok, mint a latin betûs írásnál.

3. A rovásírásban két fajta K betû használatos. Magyar Adorján sze-rint az egyik a szó végeire, a másik a szó belsejébe kerül. ForraiSándor véleménye ezzel szemben az, hogy a két fajta K használa-tát a mellettük lévõ magánhangzók hangrendje dönti el. FriedrichKlára kutatásai szerint rovásemlékeink nem igazolják ezeket aszabályokat. Egyszerûbb, és ezt az egyszerûsítést Forrai Sándor iselfogadja, ha csak a k jelet használjuk K-ként. Ugyanis régen nemcsak az (e)f, (e)l, (e)m, (e)n, (e)ny, (e)r, (e)s, (e)sz hangoknál ejtet-ték elôl az e-t, hanem mindegyik mássalhangzónknál. Tehát (e)b,(e)c, (e)cs… …(e)k, ennek a jele pedig a k.

4. Fontos szabály, hogy rovásírásunkban csak azokat a betûváltozatokathasználhatjuk, amelyek valamely régi rovásemlékben megtalálhatók.

5. A rovásbetûk között nincs Q, W, X, Y. Rovásírással így jelöljük õket:

Q=KV pl. Aquincum: mucniqaQuartz: ztraq

W=V pl. Wesselényi: iòélessevX=KSZ pl. taxi: i�katY=I pl. Vörösmarty: itramsõrõv

Forrai Sándor ábécéjeMagyar Adorján ábécéje

6

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 6

Wass Albert befejezetlen verse

Fejedelem, a harcnak vége van,lakomát ülnek zsoldos papjaid.Torozhatnak már. Koppány úr népébõlgyönge leány, magam maradtam itt.

Nem azért jöttem hozzád, mert király vagy.Egyrangú vérbõl származom veled.Bajor Gizellád bosszúját se félem,a taliánt se, meg a németet.

Sok vért láttam már, Gejzafia Vajk úr.Karddal kezében míg pusztult a népem,páncélos német dúlta a gyepûtparancsodra s az új Isten nevében!

Az új Istennek vagyon egy fia.Azt mondják róla, hogy jó és szelíd,fegyvert nem markolt soha keze,hogy leölettesse önnön véreit.

A tiszta szívûeknek megbocsájts elõtte minden álnokság ledõl.Melyik kõ-bástyád rejti õt király,látó magyarok szemei elõl?

Õhozzá jöttem el én, Koppány úr leánya,Elõtte ha kell, le is térdelek.S úgy köszöntöm: áldás, Isten úr,Nézd, itt vagyok, hogy beszéljek veled.

Magad jöjj el, ne szolgáidat küldözd,jöjj egyedül, ha nincs kíséreted.Fehér lovat adunk alád s pompázókíséretül az egész nemzetet.

Tekints körül: széles világod hátántestvértelenül áll itt a magyar.(…)

A Nagypénteki sirató címû kötetbõl(Mentor Kiadó, Marosvásárhely 2002)

7

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 7

Friedrich Klára

Megalitok a Tászok-tetõn

„Tiszteletre méltó minden nép hite, nem hajlok a pogányidõk képzeteinek megvetõ lekicsinylésére. Nem szentség-törés õs vallásunknak a még élõ jelkészlete által helyreál-lítható szemléletmód vizsgálata. Nem szentségtörés felfe-dezni, hogy az õsvallást tiltók szervezett mûködése elle-nére széles népréteg ragaszkodott a régi tanokhoz, sõtgyakorolja máig a régi szokásokat.Nem szentségtörés annak a közlése, hogy orvosló bölcstáltosaink a lélek olyan mezsgyéin mozogtak otthonosan,amelyeknek már a kezdeténél megtorpan a keresztényegyház, a tudomány pedig zavartan, vagy indokolatlannagyképûséggel nyilatkozik róla.”

Kabay Lizett (2005.)

Akik szeretik a rovásírást, jól érzik magukat Gyergyószentmiklósonés környékén, mert úton-útfélen találkozhatnak õseink betûivel. OláhSzilveszter szobrászmûvész velük díszítette a város fõterén BethlenGábor szobrát, néhány lépésnyire pedig egy Informatika Bolt rovás-írásos cégérének örvendezhetünk. Még a Szabadság-tér piros bádogszemétgyûjtõin is gyakorolhatjuk megfejtési készségünket, és el isgondolkodhatunk, hogy méltóak-e a hulladékgyûjtõk õseink írásá-hoz? A Soós Sándor által szervezett Erdélyi Magyar Ifjak táborában, a4-es Motelnél rovásírás oktatás és elõadás is van. Czimbalmas Tiva-dar kovácsoltvas kapuján a Fogarasi Mihály utcában a következõ ro-vásírásos szöveget olvashatjuk: „A bemenõnek szállás, a kimenõnekbékesség.” A közeli Gyergyócsomafalva neve újságján és a községbejáratánál lévõ dísztáblán rovásírással is szerepel. Követendõ példaminden magyar számára a székelyek hagyománytisztelete.

Gyergyószentmiklóson a Tarisznyás Márton Múzeumban (RákócziFerenc utca 1.) rögtön a bejárati kapu mögött megpillanthatunk ket-tõt a híres, titokzatos, több ezer éves véseteket is hordozó Tászok-tetõi Kövekbõl.

A Tászok nevû hegygerinc a Csík vármegyei Ditró községtõl észak-ra, mintegy 14-15 kilométerre emelkedik. A Halaság patakon át

8

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 8

a Borszék felé vezetõ út bal oldalán lévõ erdei ösvényen lehet feljut-ni az 1313 méter magasan lévõ fennsíkra, Dr. Kovács István régész1914-ben megjelent tanulmánya szerint.

A kövek számát a beszámolók nem egyöntetûen írják le. Bizonyos,hogy a több ezer év alatt folyamatosan hordtak el belõlük, akár azért,hogy vallási vagy politikai okokból megsemmisítsék, akár azért, hogyereklyeként õrizzék õket. Jómagam is szívesen tartanék a szobámbanegy Tászok-tetõi Követ, még ha a nagyszekrényt ki is szorítaná onnan.

Mint a címbõl következik, feltételezésem szerint a Tászok-tetõn éskörnyékén valaha a megalit mûveltség virágzott. Nézzük akkor elõ-ször, mik is azok a megalitok!

A megalit görög összetett szó, nagy követ jelent, így legfõbb jel-lemzõje a kõemlékek hatalmas mérete. Ma is feltételezések sokasá-ga születik arról, hogyan mozgatták, szállították, helyezték el egymá-son szabályosan a kõtömböket, de rendre kudarcba fulladnak a kí-sérletek, amelyeknek célja egy-egy ilyen elmélet igazolása.

A megalitok fõbb csoportjai:

1. Menhirek: Magányos, vagy párhuzamos sorokba rendezett kõszá-lak. Elnevezésük kelta eredetû: moen=kõ, hir=hosszú. Legna-gyobb számban Bretagne-ban fordulnak elõ, pl. Carnac városkamellett. A néphit az õsök sírhelyének tartja õket, mikor is az el-hunyt lelke madár alakban a kõszálon megpihen.

2. Dolmenek: Asztal vagy kõkamra formára összerakott sziklalapok.Elnevezésük breton vagy kelta eredetû, a daul=asztal és amoen=kõ összetételbõl származik. A kõkamrák egyik lapján néhaléleklyuknak nevezett nyílás van, ahol az elhunyt lelke közleke-dik. Nem minden esetben találtak azonban temetésre utaló ma-radványokat alattuk. Érdekes, hogy Németországban a néphagyo-mány hun síroknak tartotta a dolmeneket. Ha a dolment földha-lom borítja, tumulusznak nevezik.

Rajzok: Tolnai Világlexikona (1926-1933)

KromlechDolmenMenhir

9

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 9

3. Kromlechek: körben felállított menhir sorok, gyakran a kõ körtöbbszörös. Kelta nyelven krom=kör, lech=szikla. A két leghíre-sebb Angliában található, a Salisbury melletti Stonhenge és azAvebury kõkör. Stonhenge háromszoros kõ körbõl áll, a külsõ sortetejét kõgerendák kötik össze. A legbelsõ körében lévõ öt kõ-emelvény valószínûleg oltár volt, mivel a kutatók a kromlecheketõsi pogány áldozó helyeknek tartják. A mondák szerint Stonhengeköveit óriások hozták Afrikából, s elõször Írországban, Kildare sík-ján állították össze. Merlin varázsló – aki majd évezredekkel ké-sõbb Arthur király udvarában is jelentõs személyiség – szállítja átvarázslat segítségével Írországból Britanniába. Az Avebury mellet-ti kromlech nagy kõkörébõl menhirek ágaznak el, amelyek végénújabb, kisebb kõköröket alakítottak ki.

Várkonyi Nándor (Sziriat oszlopai, Magvetõ 1972) a piramisokat is amegalit mûveltség emlékei közé sorolja. Robert Beverly-t, Virginia tör-ténetíróját idézi (1705), aki szerint az ottani indiánok szent kõpiramiso-kat raktak. Szakács Gábor számol be a Magyar Demokrata hetilapban2006/26 és a DVTV 26-os, valamint 2006/45 és DVTV 45-ös korongjánSemir Osmanagic piramiskutató feltárásáról a boszniai Viszoko-ban,ahol öt, az egyiptomiaknál régibb, hatalmas kõlapokkal fedett piramistfedeztek fel földdel és fákkal borítva. A gizehi Cheops piramisnál na-gyobb Nap piramis alagútjában, ahol Szakács Gábor bent is járt, nagy-méretû (hozzávetõleg 2 m x 1,5 m) követ találtak, amelyen a Tordos-Vinca kultúrkörhöz tartozó (a történelmi Magyarország délkeleti része,elsõ feltárója Torma Zsófia) írásjelek láthatók. Ezek a jelek, a ma szé-kely-magyarnak nevezett rovásírásban megtalálhatók, továbbá egy jelközülük Tróján, az iráni Tepe Yahya-n, az egyiptomi piramisokban és aKolozsvári Történelmi Múzeum egyik újkõkori cserepén.

A kromlechek, a kõkörök csillagászati megfigyelések helyszínéülis szolgáltak, csillagvizsgálók, Napvárták, Naptemplomok voltak,mint ahogy meggyõzõdésem szerint a késõbb római keresztény ima-hellyé átalakított, a Kárpát-medencében gyakori körtemplomok. Töb-bek között Õskü, Karcsa, Kiszombor, Süvéte, Bény, Kallósd,Nagytótlak, Algyógy, Kerekegyháza (Gondos Béla elõadása alapján).

A megalit kultúra faragatlan, vagy durván megmunkált kõemlékeiaz egész Földön mindenütt elõfordulnak. Az említett helyeken kívül,többek között Skóciában, Libanonban, Afrikában, Új-Guineában, Ma-dagaszkáron, Kashmirban, Peruban, Bolíviában, még Ausztráliábanis. Gazdag gyûjteményt találunk róluk Várkonyi Nándor könyvében.Korukat Colin Renfrew cambridgei régészprofesszor Krisztus elõtt4000 és 2500 közé helyezi.

Véleményem szerint a Tászok-tetõn is egy ilyen csillagászati, val-lási, õstiszteleti, szertartási, találkozási központ volt, ahol az õsök ésutódok, a Teremtõ és a Természet együtt lehettek.

10

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 10

Fontosabb ismeretek a Tászok-tetõrõl szóló irodalomból

Sajnálatos módon a Tászok-tetõ irodalmának tetemes részét aditrói Józsa család vitája teszi ki arról, hogy közülük ki fedezte felelõször az írásos köveket. Másrészt ez a vita nemesnek is nevezhe-tõ, hiszen nem anyagi javakért küzdenek, hanem a dicsõséget õse-ink írásának területén szeretnék learatni, azaz igen fontosnak tartjákezeket a kõemlékeket.

Ha a sajtó megnyilvánulások idõrendjét követjük, elõször a PestiHírlap 1913. április 27-i, vasárnapi száma, Attila sírjának nyomábancímmel, a Napi hírek rövid rovatában, aláírás nélkül tudósít arról,hogy Gyergyó-Ditró közelében letarolták az erdõt (már akkor is!) ésemiatt a megáradt patak egy hatalmas írásos követ mosott ki. Eztegy ditrói kereskedõ megmutatta idõsebb Józsa Sándor ottani igaz-gató-tanítónak, aki a kõrõl lemásolt írást a budapesti Nemzeti Múze-umba szándékozik küldeni. Véleménye szerint a kõ alatt Attila sírjavan. Ezt sajnos közölte a kereskedõvel is, aki kapzsiságból felrob-bantotta az írásos követ, hogy az alatta lévõ feltételezett Attila-kin-csekhez jusson.

A második tudósítást az Archeológiai Értesítõ 1914-es évfolya-mának 110. oldalán olvashatjuk. Kémenes Antal gimnáziumi ta-nár, id. Józsa Sándor veje írja le tászok-tetõi kirándulásának tapasz-talatait. A 350-400 m2-es térségen nyolc darab vésetes kõemlékettalált, amelyek közül a legnagyobb kb. 120 x 60 x 60 cm. A kövekeredetileg be lehettek süppedve a földbe, mivel azonban a környé-ken az a hír járta, hogy alattuk több üst pénz van, így többségüketkincskeresõk kiásták, helyükbõl kifordították. Az arra járó ditró-hodosi bírótól megtudta, hogy 1905-ben két kincskeresõ, az oláhMundra Jakab és Mundra Nikita az egyik kõ alatt egy rozsdás vas-lándzsát talált, amelyet még most is õriznek. Kémenes Antal megál-lapítja, hogy a köveken lévõ jelek a székely tulajdonjegyek és az õsiszékely rovásírás betûformáival mutatnak egyezõséget. Véleményeszerint a XIII. században, a tatárjárás elõtt a Tászok-tetõre menekültszékelyek egyes kövek alá rangos halottaikat, más kövek alá kin-cseiket temették. Az Archeológiai Értesítõ öt rajzot közöl KémenesAntaltól. Nagyon lényeges, hogy még két helyet nevez meg, ahol ha-sonló írásos kõemlékek fordulnak elõ, az egyik a Ditrótól hat kilo-méterre lévõ Tatár nevû hegy oldala, a Güdüc patak forrásvidéké-nél, a másik Gyergyószentmiklós határában a Zsedán patak forrás-vidékénél.

Dr. Kovács István, az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem és Régiség-tárának régésze, a Pesti Hírlap 1913.április 27-i számából értesült atárszoktetõi írásos „sziklákról”, majd pár hónappal késõbb a múze-um õt küldte ki az emlékek megtekintésére. Elõtte levélben kért tá-jékoztatást id. Józsa Sándor igazgató-tanítótól, aki az emlékeket már

11

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 11

régóta ismerte. Józsa május 7-én kelt válaszában megírta, hogy a ha-vasi jellegû tetõn az emlékeket még hó fedi, majd július 24-én rész-letes ismertetést küld a kövek véseteirõl, azokat összeveti a gyergyóiszékely tulajdonjegyekkel és közli, hogy útjára vejét, Kémenes An-talt is magával vitte. Id. Józsa Sándor egy késõbbi levelében arról istájékoztatja dr. Kovács Istvánt, hogy Ditró más határrészeiben is ta-lálhatók írásos kõemlékek, így a Fekete sarkon, az Orotva patakán,a Tatár havason, és a Barlang nevû részen. Kémenes Antal július 31-én szintén írt a múzeumnak, hogy a gyergyói családjegyekbõl az õsirovásírás ábécéjét teljes egészében össze tudta állítani, s hogy a Bar-lang határrészben egy olyan kõemléket fedezett fel, amelyrõl a nem-rég nyilvánosságot kapott Konstantinápolyi Rovásemlékkel „formaiszépség tekintetében is felérõ” öt rovás sort sikerült lemásolnia.

Dr. Kovács István 1913. augusztus 4-én érkezett Ditróba, a múze-um két másik munkatársával. Id. Józsa Sándor mindent elõkészített,a községtõl még két fogatot is kaptak, az idõjárás azonban olyan hi-deg és esõs volt, hogy csaknem az egész napot a Józsa család fûtöttszobáiban töltötték. Végül két közelebbi kõemlékhez, a Fekete sa-roknál és a Barlangnál lévõhöz elmentek, de az elõzõn csak termé-szetes repedéseket, a másodikon pedig csak a Török nevet latin be-tûvel és a 188? évszámot találták.

Itt szakítom meg Dr. Kovács István tanulmányát néhány mondaterejéig, amelyekre Mandics György Rejtélyes írások címû könyvében(Bukarest, 1981) találtam. A megalitokat vizsgáló kutatók Franciaor-szágban egy dolmen kövén felfedeztek egy jelcsoportot, de mivel ak-kor nem volt náluk fényképezõgép, késõbb tértek vissza. A jelcsoportazonban nem volt sehol! Nem adták fel, órákon át figyelték a követ,míg végre egy megfelelõ Nap állásnál sikerült lencsevégre kapniuk.Egy másik dolmenen lévõ Napkorong jelet a francia tudósok többségenem akarta elismerni. Végül megoldódott a rejtély – az ábrázolás csakaz év bizonyos szakaszaiban, 16 és 17 óra között jelenik meg! Amegalitikus emlékeken elõforduló jelek rögzítését tehát két tényezõnehezíti: az idõjárás hatására fellépõ erõteljes jelkopás, valamint a je-lek elhelyezésében megnyilvánuló tudatosság: csak bizonyos napo-kon, bizonyos Nap állásoknál, bizonyos helyekrõl válnak láthatóvá.

Visszatérve Dr. Kovács beszámolójához: augusztus 5-én az idõmegjavult, azonban id. Józsa Sándor megbetegedett, a múzeum kétmásik munkatársának pedig vissza kellett térni. Így dr. Kovács Istvánrégész Kémenes Antal és ifjabb Józsa Sándor társaságában két fény-képezõ készülékkel, a kövek mosására szolgáló kefékkel és a pacs-kolatok készítéséhez szükséges eszközökkel ment fel a Tászok-tetõre. Az ott látottak annyira meggyõzték, hogy úgy döntött, mégkét napig marad, sõt idõnyerés céljából a helyszínen éjszakázik.Ebbõl is látszik, hogy a múzeum rátermett kutatót küldött a helyszín-re, nem nyafogó szobatudóst!

12

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 12

A továbbiakban két társa és Csibi István szekeres segítségével akörbeásott és mozdítható köveket igyekeztek minden oldalról le-fényképezni, pacskolatokat készíteni, a jeleket lerajzolni. Idõnkéntalkalmi segítségük is akadt, pl. Márk György, ditró-hodosi bíró arrajártában közremûködött az egyik kõ kiemelésében.

A második nap délutánján hagyták el a tetõt, mert ismét esni kez-dett. A falubeliek azonban újabb kirándulásra késztették, mert elõ-állítottak egy ditrói székelyt, aki elmondta, hogy erdõvágás alkalmá-val az erdõmérnökkel sokat tisztogattak a Csíkszentmiklós határá-ban lévõ Zsedány pataknál egy követ, hogy elolvashassák feliratait.Emlékezett egy másik írásos kõre is a Somlyó pataknál, amelynek amunkavezetõ sátra támaszkodott. Dr. Kovács tehát fuvarost foga-dott, majd Kémenes és ifjabb Józsa társaságában éjjel 1-kor útnakindultak. Reggel 6-ra értek az egyik helyszínre, ahol délután 2-ig hi-deg esõben mászták „a Somlyó patak rengeteg erdõkkel borított sza-kadékos szorulatait”, az írott követ azonban nem találták. Itt vissza-utalnék a Mandics Györgytõl idézett részre. Talán, ha verõfényesnapsütés lett volna, több szerencsével jár a kutató társaság. A mú-zeum régésze így augusztus 10-én azzal az elhatározással indult ha-za, hogy a következõ nyáron ismét felkeresi Ditró határrészeit és fel-kutatja a lappangó köveket.

Dr. Kovács István tanulmánya további részében leírja, hogy aTászok nevû hegygerinc a Csík vármegyei Ditró faluból a Halaság ne-vû patak mentén a Borszékbe vezetõ út bal oldalán fekszik. A kövekaz 1313 méter magas tetõn mintegy 4-500 méter hosszú vonalon ahegygerincen át vezetõ út két oldalán helyezkednek el, szám szerint11 darab. (Emlékezzünk, hogy Kémenes Antal nyolc követ említ!) Aközelben bõvizû forrás található, amelyet Tolvajok kútjának nevez-nek. A terület régebben a község közös tulajdona volt, Kovácsék ott-jártakor egy Köllõ János nevû úr birtokolta, akinek disznócsordájáta tanulmányozás idején is ott legeltette egy oláh. Az emlékek terüle-te erdõ nélküli, de fakivágás nyomai láthatók.

Dr. Kovács említi Benkõ Károly mûvét 1855-bõl, amelybenCsíkszentdomonkos leírásánál megemlékezik egy „Fenyítõ”-nek,vagy „Írott-nak” nevezett kõrõl a Bálán havas oldalában, amelybe„hunnus” betûk voltak vésve. Ezt azonban 1849-ben a báláni bányá-szok ezüstöt keresvén, „puskaporral felhányatták, szétrombolták,legnevezetesebben az egész kõnek déli oldalát, hol a betûk voltak,ma csak az északi felébõl áll fenn kevés rész, hol semmi írás nincs”.

Magán a Tászok-tetõn dr. Kovács robbantás nyomait nem találta,de a Tolvajok kútja nevû forrás közelében, a kõdarabok alapján el-képzelhetõnek tartja. A mikroszkópikus vizsgálat céljából magávalvitt kõdarabka olivines piroxen andesit-nek bizonyult. Az andezit kõ-zet keménységére jellemzõ, hogy csak igen jó acéllal véshetõ, és ahozzá hasonló keménységû kvarccal karcolható.

13

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 13

A kõemlékeken faragott, vésett és karcolt jeleket különböztetmeg. A faragottak bányászcsákány szerû szerszámmal készültek, vo-nalhordozásuk szabálytalan, egyenetlen. Ugyancsak határozatlan, in-gadozó a karcolt jegyek vonala, míg a vésett jegyek határozott vonal-vezetésûek.

A 11 kõ dr. Kovács István által készített leírása rövidítve ésrajzai

1. kõ: Kb. 107 x 80 cm. Faragott, vésett, karcolt jegyek egyarántvannak rajta. Megtalálhatók többek között a kettõs vonalú karco-latok, az „AHP”-nek nevezett faragott monogram, egy római szám-jegy és svasztika.

2. kõ: 50 x 90 cm. Rajta az „AHP” faragás.3. kõ: 130 x 140 cm. Karcolatokban, vésetekben a leggazdagabb.

Rovásírás, pentagramma (5 ágú csillag), hexagramma (6 ágú csil-lag), heptagramma (7 ágú csillag) egyaránt található rajta. A Tarisznyás Márton Múzeumban (Gyergyószentmiklós) látható.

4. kõ: 3-4 méter átmérõjû gödörben feküdt, földbe süppedve. Az „AHP” monogram található rajta. Nagysága miatt megfordítaninem tudták.

5. kõ: 150 x 130 cm. Kettõs vonalú karcolatok, rovásírás, penta-grammák, svasztika található rajta. A Tarisznyás Márton Múzeum-ban látható.

A 3. kõ (Fénykép: Friedrich)

14

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 14

6. kõ: 100 x 60 cm. Kettõs vonalú karcolatok, rovásjegyek találha-tók rajta.

A 7.-11.-ig méretet már nem ad meg dr. Kovács, úgy sejtem, a zu-hogó esõ miatt fontosabbnak tartotta a jelek rögzítését.

7. kõ: „Nagy terméskõ”, rajta az „AHP” faragás. Pacskolatát az esõelmosta.

8. kõ: Szintén nagy terméskõ, tetején az „AHP” és mesterjegy szerûvésett jegy.

9. kõ: Nagy terméskõ, rajta az „AHP” és kettõs vonalú karcolatok. 10. kõ: Kisebb terméskõ, rajta az „AHP” faragás. 11. kõ: Jókora, asztal nagyságú andezit tömb, rajta a dr. Kovács ál-

tal M-nek és T-nek nevezett vésett jegy.

2. kõ1. kõ

Az 5. kõ (Fénykép: Friedrich)

15

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 15

4. kõ

3. kõ oldallapjai

3. kõ felsõ lapja

16

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 16

7. kõ(balra)

8. kõ(jobbra)

6. kõ

5. kõ

17

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 17

A továbbiakban dr. Kovács elemzésének rövid összefoglalásátadom. A párhuzamok bõséges felsorolása mellett történeti áttekin-tést olvashatunk az 5-6-7 ágú csillagokról is. Véleménye szerint a 7kövön szereplõ „AHP” határjelölõ monogram. E faragott jegyek kar-colatokat vagy véseteket nem kereszteznek. Felhívja a figyelmet akeresztény középkor névrejtõ monogramjaival való rokonságra.

A kettõs vonalú rajzolatokat mind karcolták, nem keresztezik egy-mást, tehát egy idõben készültek. Az egyes vonalú karcolatok többhelyen metszik a kettõs vonalúakat, tehát késõbbiek.

A pentagramma már megjelenik a druidáknál, germán fajegyként, lázelleni amulettként dán, német érmeken, Pythagoras (Kr. e. 580-500) ishasználta, valamint jelenti Krisztus 5 sebét is. A hexagrammát manap-ság kizárólag a zsidóság szent jelvényének tekintik. Eredete azonban Ba-bilonig vezethetõ vissza, majd az arabok közvetítésével került a zsidó-sághoz. Az arabok Solomos pecsétje, a törökök Szulejmán pecsétje né-ven használták, a zsidóság Dávid pajzsának nevezi. A kora középkori ke-resztény koptok az áldozati kenyeret bélyegezték hatágú csillagot formá-zó fa bélyegzõkkel, de szerepel Kis Pipin dénárjain, és XV. századi bizán-ci érmeken is. IV. Károly 1354-ben a prágai zsidók számára pentagram-mával és hexagrammával ellátott zászlók használatát írta elõ. A hepta-gramma elõfordulása ritkább, feltûnik egy minaret díszítményein, bizán-ci érmeken a IX. századtól, valamint középkori orosz érmeken.

Dr. Kovács szerint e misztikus sokszögek a tászok-tetõi kövekentulajdonjegyként szerepelnek.

A svasztika szanszkrit szó, a Nap õsi indiai jelképe. A svasztikábólkifejlesztett egyenlõ szárú kereszt (az 5-ös kövön) párhuzamaitDr. Kovács erdélyi tégla- és kõjegyeken, svéd runaköveken találjameg. Az 5-ös kövön további keresztény jelképek lehetõségét is fel-veti (a hal alakzat és a pentagramma, mint Krisztus öt sebe), vala-mint a kereszt szerû karcolatok, amelyek a hármas kövön is megje-lennek és néhány Árpád kori éremmel hozhatók kapcsolatba.

9. kõ 10. kõ

11. kõ

18

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 18

Eddig tart dr. Kovács István régész rendkívül alapos és nagy hoz-záértést bizonyító dolgozatának ismertetése, amelyet az 1913. au-gusztus 4-10. közötti tanulmányútjáról írt. Bizonyosan visszatért vol-na a Tászok-tetõre 1914 nyarán, de egy rablógyilkos politika öt évrevérbe fojtotta Magyarországot, majd következett az ugyanebbõl arablógyilkos politikából eredõ versaillesi-trianoni diktátum, amely-nek következtében a történelmi Magyarország egy kifosztott, meg-csonkított, kivérzett emberhez vált hasonlóvá – mint ezer év óta any-nyiszor – és még máig sem (2007) indulhatott el a gyógyulás útján.

1938-ban Szegeden jelenteti meg idõsebb Jósa János, nyugal-mazott gimnáziumi tanár az „Elintézés” fõcímû és „A tászok-tetõi ro-vásírásos kövek felfedezésének története és egyebek” alcímû füze-tét. Õ idõsebb Józsa Sándor ditrói igazgató-tanító testvére, de ne-vüket eltérõen írták. E füzetben hivatkozik Józsa Sándor 1913. má-jus 27-én írt levelére, amelyben az áll, hogy véleménye szerint aTászok-tetõn egy hun temetõ van és az írások hun írások. IdõsebbJósa János a továbbiakban bírálja Kémenes Antal azon magatartá-sát, hogy magát az újságokban, mint felfedezõt állítja be, holottapósa már 1913 elõtt is fedezett fel Gyergyóban írásos köveket,ezekre levélben felhívta az Erdélyi Nemzeti Múzeum figyelmét, ag-gódását fejezve ki, mert a földrendezés során magánszemélyeknekis jutott olyan föld, amelyen írásos kövek vannak, s õk most „kitisz-títják” területükrõl azokat.

Idõsebb Jósa János a füzetkében megjegyzi, hogy öten voltak fiú-testvérek, akiknek 14 fiúk vett részt a világháborúban, egyikük hõsihalált halt.

A továbbiakban a Szegeden megjelenõ Hargitaváralja címû lap1937. augusztus 12-i számát bírálja, amelynek fõszerkesztõje törté-netesen a fia, ifjabb Jósa János. Az apát az háborítja föl, hogy fia elapban Kémenes Antalnak tulajdonítja a kövek felfedezését és a vi-lággal való megismertetését. Erre õ még ugyanaz év novemberébenválaszolt a Szegedi Új Nemzedék-ben, érvként hozva fel, hogy id.Józsa Sándor „bejárta s ismerte Csík-megye minden zegét-zugát. Õírta meg Csík-megye földrajzát is a tanítványai számára.” A fiú, apjá-val szemben kiáll Kémenes mellett, de megjegyzi, hogy a székelypásztorok jóval elõbb tudtak és beszéltek a kövekrõl mindenkinél,ám a székely történelemmel foglalkozó hivatalosságok nem vették afáradtságot, hogy a hegyre felmásszanak.

Kémenes Antal, a decemberi Szegedi Új Nemzedék hasábjain vá-laszol, fenntartva azt az álláspontját, hogy a köveket a Tászok-tetõnõ fedezte fel, és õ ismertette meg a „Kárpátoktól az Adriáig”. Néhánymegható sorát is idézem a cikknek, hogy ne feledjük a székelység-magyarság nyomorúságát: „1914-ben Tászok-tetõ felett is beborultaz ég. Jött a hadszíntéri világháborús szolgálatom, s közel öt évi,

19

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 19

szibériai kálváriajárás utána. Kommunizmus, oláh megszállás. Jöt-tek a kenyérgondok, s nem értem rá újra visszatérni az amúgy isnyugvópontra jutott tárgyra.”

Érdekes, hogy id. Józsa Sándor, Jósa János és Kovács István kö-vetkezetesen Kémenesnek írják a võ nevét. Õ maga pedigKemenesnek írja válasz röpiratában, amelynek címe Az elintézés el-intézése, megjelent Jászberényben 1938-ban. Az általam olvasottfüzet borítóján is Kemenes szerepel, valamint a belsõ borítón aján-lás olvasható saját kezû aláírásával dr. Kemenes Antalként. E röpirat-ban azt állítja, hogy apósa Ditró község határában, a Keskeny völgy-ben lévõ írásos köveket fedezte fel, a Tászok-tetõieket pedig õ. Egynyilatkozatot is közzétett, amelyet 1937. november 14-én, id. JózsaSándor gyermekei, Sándor és Margit – akik szintén római katolikusiskolai tanítók – írtak alá. Ebben az áll, hogy Ditró lakossága ember-emlékezet óta tudott az írásos kövekrõl, de azokat elsõnek sógoruk,Kemenes Antal, csíkszeredai fõgimnáziumi tanár tanulmányozta, ír-ta le és hívta fel rájuk a világ figyelmét.

Idõrendben a következõ tudósítás Barátosi Lénárth Lajos utazó-tól származik 1940-bõl, megjelent a Turáni vadászok 1943-as év-könyvében. A mindössze négyoldalas cikkben három ábécét mutatbe, amelyeket utazásai során az Orkhon és a Jenyiszej vidéken(Mongólia és Szibéria), valamint egy lámakolostorban gyûjtött. Eze-ket összeveti egy általa a Tászok-tetõn másolt szöveggel, megállapít-ja azonosságukat és sajnálattal közli, hogy az eredeti már nem lát-ható, mert „ezt a követ a kulturálatlan oláhok felrobbantották.” Leír-ja még, hogy sem a ditrói Kõfaragó részen, sem a Tolvajok gödrénélkövek már nincsenek, „mert a húsz éves megszállás alatt az oláhoknyomtalanul eltüntették.”

Ugyancsak Barátosi Lénárth Lajos füzetét adja ki Gaál Zsigmond1941-ben A tászok-tetõi rovásírás címmel. Ebben Barátosi azt állít-ja, hogy 1913 õszén 43 tászok-tetõi sziklavésetet másolt le 25-35centiméteres kartonlapokra. Panaszolja, hogy sem a HonvédelmiMinisztérium, sem a Petõfi Társaság nem foglalkozik azzal a felfe-dezésével, hogy Petõfi Sándor még nyolc évet élt Szibériában, bárõ a sírját is lefényképezte bizonyítékul. Barátosi a világháború so-rán olasz fogságba esett, ezalatt kéziratainak nagy része eltûnt,vagy mások neve alatt megjelent. Azonban ismét kutatásba, a tás-zok-tetõi feliratok megfejtésébe fog. Ekkor úgy írja, hogy 47 ezerbetût másolt le az egész hegyoldalt betöltõ sziklafalakról, amelyek-bõl etruszk, sumér, és hun-magyar szavak álltak össze. Utóbbiak-ból kiderült számára, hogy Atilla (Etelle, Etele, Utúr) egy ideig aTászok-tetõn volt eltemetve, mielõtt a mai Mongólia területén vég-elegesen nyugalomba helyezték.

20

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 20

Idõrendben a következõ írás Orbán Árpád tanítóé, aki a Csíki Ta-nítók Kutató Társaságának ügyvezetõje volt. A Turáni Vadászok1943-as évkönyvében „A tászok-tetõi írottkövek” címmel izgalmas,élettel teli beszámolót olvashatunk tõle a Társaság 1942. augusztus22-én és 23-án tett kirándulásáról. Céljuk a kövek megtekintése ésbiztonságba helyezése volt. Részt vett ezen vitéz Miklós Gergely ki-rályi tanfelügyelõ, ifjabb Jósa János szegedi tanár, ifjabb Józsa Sán-dor, aki édesapját követte az iskolaigazgatói székben, és most itt saj-nálkozását fejezte ki, hogy sehol sem látja azokat az írott köveket,amelyeket annak idején dr. Kovács Istvánnal és Kemenes Antallalszámba vettek. A Társaság már csupán két(!) követ talált, s mivel atanfelügyelõ, fõként, ha királyi, igen nagy úr, elnevezték róla az egyi-ket Miklós kõnek. A másikat pedig Jósa kõnek, ahogy Orbán Árpádírja „Jósa János szegedi tanár, kedves vendégünk nevérõl”. Látnifogjuk, hogy ifjabb Jósa nem igen hálálta meg ezt a kedvességet.

A tanítók elhatározták, hogy azonnal biztonságba helyezik a kö-veket, rögtön ökrökért, fuvarosért küldettek és nekiláttak a kiásás-nak. A nagyobbik, a Miklós kõ, a Tolvajok kútja nevû helytõl 250

BarátosiLénárth Lajos rajza

BarátosiLénárth Lajos rajza

21

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 21

lépésnyire állott, földbe süllyedve, mohával borítva. A kiásás után lát-ták, hogy a földbe süllyedt részen teljesen friss volt minden véset éskarcolat, míg a tetején szabadon lévõ jelek nagy mértékben rongálód-tak. A kövön horogkereszt szerû jeleket, latin betû szerû véseteket,hat- és hétágú csillagot, rovásírás betûket, ó-perzsa szerû ékjeleket ésmég számtalan más jelet láttak. 10-15 mázsára becsülték a súlyát.

A másik követ sehol sem takarta föld, mellette nagy gödör volt ás-va. Jelei hasonlatosak az elõzõéhez. Ifj. Jósa János szerint ez a kétkõ nem található meg a dr. Kovács István által 1913-ban lerajzoltakközött. Orbán Árpád a csillagokat Zarathustra próféta, a horogke-resztet pedig a buddhisták vallási jelképeként határozza meg. Véle-ménye, hogy az õs turáni népek, például pártusok írásbeli hagyaté-kával van dolgunk, a szumir nyelvet pedig a magyar legközelebbi ro-konának tartja. Párhuzamot talál a Mu földrész leírója, JamesChurchward által ismertetett Naakal táblák jeleivel, amelyeket india-inak nevez (itt ki kell javítanom Orbán Árpád urat, a Nacal táblákatMexikóban tárták fel – F.K.). Nagyon helyesen írja viszont, hogy aTászok-tetõn sok ezer éves õskultúránk emlékei vannak jelen, a kö-vek pedig felbecsülhetetlen nemzeti értéket képviselnek.

Amerika spanyol-keresztény hódítók által megszállt területeit „In-diák”-nak nevezték. Bartolome de Las Casas, domonkos rendi pap,akit késõbb az indiánok püspökének neveztek, a XVI. századbanmegrázó beszámolót írt az Indiák elpusztításáról. Személyesen láttaa keresztények kegyetlenkedését a pogánynak nevezett õslakosság-gal szemben. A püspök leírja, hogy a spanyolok 1491 és 1541 kö-zött 15 millió õslakost pusztítottak el(!), férfiakat, nõket, gyermeke-ket. Pedig „…az Indiák lakói soha semmi rosszat nem követtek el akeresztények ellen, hanem ellenkezõleg azt tartották róluk, hogy azÉgbõl érkeztek, egészen addig, amíg sok rosszat, rablást, halált, erõ-szakot és üldözést nem szenvedtek tõlük maguk és szomszédaik.”(Bartolome de Las Casas: Rövid beszámoló az Indiák elpusztításáról– Paulus Hungarus, Kairosz, 1999)

A tanítók a köveket a Gyergyóhodosi Állami Népiskola udvaráraszállították és tervezték, hogy ünnepségek keretében viszik Csíksze-redába.

Ifjú Jósa János, szegedi középiskolai tanár és a Hargitaváraljacímû folyóirat szerkesztõje 1944-ben csatlakozik a vitatkozókhoz,egy közel 90 oldalas kiáltvánnyal, amelynek címe: A tászok-tetõivésetes kövekrõl. A kövek körül keletkezett bonyodalom tisztázá-sa. A füzet jó részben Lénárth Lajost és Orbán Árpádot bírálja. Abírálatban új kõ elnevezésekkel is találkozunk: Irén kõ, Orbán kõ,dr. Kovács István kõ, Józsa Sándor kõ. Nem derül ki, hogy ezekújabban felfedezett kövek, vagy a dr. Kovács István által beszá-mozott 11 követ keresztelték át.

22

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 22

Jósa azzal vádolja Lénárthot, hogy nem is látta a köveket, mert té-ves rajzokat közöl. Lénárth azt válaszolta, hogy azért nem tudja iga-zát bizonyítani, mert a románok 1928-ban felrobbantottak több kö-vet, errõl dr. Keöpe Viktornak (tõle A Székely kapu útja címû tanul-mány ismeretes) jegyzõkönyve van. Jósa továbbá kéri Lénárthot,hogy határozza meg, pontosan mely részen találta az egész hegyol-dalt betöltõ sziklavéseteket. Lénárth erre azt írja, hogy mivel most ad-ták fel neki az utolsó kenetet, õszintén be kell vallania, hogy a szik-lavésetekbõl nem volt annyi, hogy az egész hegyoldalt betöltöttékvolna. (Lénárth és mások is gyakran szikláknak nevezik a köveket)

Ifjabb Jósa János foglalkozik a Tászok név eredetével is. Kez-detben õsi hun-székely szónak tartja, majd Szentkatolnai BálintGábor kabard-magyar-latin szótárához fordul segítségért. Azonbana „legyarlott irtáshely” értelmezés nem megnyugtató számára, ígyvégül a görögbõl fordított „tisztelendõ, kegyes-rend”-et fogadja el.Utal dr. Ferenczi Sándor megfejtésére is, aki szerint a szó igen ré-gi, török eredetû és „kövek teteje” értelmû.

Ifjabb Jósa János határozott véleménye, hogy a magyarok õsgö-rög eredetûek és a feliratok is õsgörögök. A köveket „Krisztus kövek-nek” nevezi és a több kövön megtalált felirat, az AHP nem más mintKrisztus monogramja. Szerinte itt a Tászok-tetõn a IX. században gö-rög templom állott, amelyet Szent István leromboltatott, a székelye-ket a nyugati keresztény vallás felvételére és a római papoknak va-ló tized fizetésére kötelezte. Leírja, hogy I. Béla (1060-1063) még aszékely helységneveket is megsemmisíttette. Rettenetes vallási har-cok színtere lett a Székelyföld, amelynek következménye a székelytisztek, a rabonbánok földjeinek teljes pusztulása lett, a székelyekpedig egymást irtották. Végül vesztettek azok, akik õsi jogaikat véd-ték, de Krisztus vallásuk jeleit felvésték a Szent helyen nyugvó kö-vekre. E kövek már önmagukban cáfolják, hogy a székelyeket SzentIstván után telepítették volna a Székelyföldre, és kétségbevonhatat-lanul bizonyítják, hogy már a VIII-IX. században keresztények voltakés saját földjükön laktak.

Az 5-6-7 ágú csillagrajzolatokat szintén a görög hagyományokbóleredezteti. Kifejti, hogy a hatágú csillag a kettõsség, szellem ésanyag, lélek és test jelképe, s görög papok útján került a székelyek-hez. A svasztika, a horogkereszt elõfordulását említi betûként a kí-nai nyelvben, amelynek jelentése Fu, azaz boldogság. A svasztikaszanszkrit szó: „Sok szerencsét!”, a svaszti pedig: „Légy jól!” jelenté-sû, tehát jó kívánság.

Tisztelettel emlékezik édesapjáról, idõsebb Jósa Jánosról, aki „aszékely õsíség örökérdemû harcos katonája”, akinek köszönheti,hogy a székelység történelmi alapokmányát, a Csíki Székely Krónikáta hamisítvány vádja alól tisztázhatta, s megtámadhatatlan kútforrás-sá emelhette.

23

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 23

Nagy érdeme a füzetnek, hogy képeket közöl a Csíki Tanítók Ku-tató Társaságának nevezetes kirándulásáról, amikor a két megma-radt követ kiemelték és ökrös szekérre rakták.

Megtudjuk, hogy a vitázó felek végül a Szolnoki Törvényszékhez for-dultak, tegyen igazságot, ki a kövek felfedezõje. A Törvényszék úgy dön-tött, hogy azt most már harminc év távlatából megállapítani nem lehet…

Azt, hogy legalább két kõ jelenleg biztonságban van Tarisznyás Mártonnéprajztudósnak köszönhetjük (1927-1980). Gyergyószentmiklóson, a ró-la elnevezett múzeum ismertetõjébõl megtudjuk, hogy történészhallgatókorától odaadóan gyûjtötte Gyergyó néprajzi emlékeit, majd késõbb amúzeum igazgatója lett. Több évtizedes gyûjtõmunkájára alapozva há-rom kötet elkészítését tervezte.

Korai halála azonban megakadályozta abban, hogy egyetlen köny-vének kiadását megérje; a Gyergyó történeti néprajza csak 1994-ben került kiadásra (Akadémiai Kiadó). Ennek 259. oldalán a szak-irodalomban hivatkozik Kémenes Antal: A gyergyói székely tulajdon-jegyek címû írására, amelynek megjelenését 1910-re teszi. Más for-rásokban ez 1914. Amennyiben ez valóban 1910, erõs kritikávalkell viszonyulnunk a Kemenest ért támadásokhoz.

Tarisznyás Márton a két követ az 1960-as években vitette be amúzeumba. A 3-as és az 5-ös kõ (dr. Kovács István számozása sze-rint) a kapun belüli boltozat alatti fedett helyen van. Felettük a fala-kon ismertetõ, magyarázó ábrák, táblák, amelyeket Lükõ Gábor nép-rajzkutató készített dr. Kovács István rajzai és fényképei alapján.

Tarisznyás Márton az egyik kõvel

A képért köszönet agyergyószentmiklósiTarisznyás MártonMúzeumnak

24

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 24

Fehérné Walter Anna az 1975-ben Buenos Airesben kiadott Az ék-írástól a rovásírásig címû kétkötetes nagy munkájában teljes egészé-ben közli Kemenes Antalnak az Archeológiai Értesítõben 1914-benmegjelent tanulmányát, s joggal kifogásolja a hozzáfûzött szerkesztõimegjegyzéseket, amelyek véseteinket karcolgató parasztgyerekeknek,vagy a hatágú csillag alapján, zsidó hitre tért székelyeknek tulajdonítja.

1891-ben jelent meg Mandics György matematikus Rejtélyes írá-sok címû könyve (Bukarest). A szerzõ a tászok-tetõi kövekkel kap-csolatban Bakó Géza tanulmányához fordul a legrégibb feliratok ko-rának meghatározásáért. A tordosi, erõsdi, cucuteni (Kukutyini) pár-huzamok alapján az újkõkorba helyezhetjük a kettõs vonalú karco-latokat (kb. Krisztus elõtt 5000-3000). Mandics György ugyanebbena könyvében a megalit mûveltség tárgyalásánál feliratokat mutat beBretagne-ból, valamint az észak-portugáliai Alvao-ból. Ez utóbbi dol-menjének kövein betûk láthatók, amelyek bizony nagyon hasonlíta-nak a ma székely-magyarnak nevezett rovásírásunkhoz.

1992-ben Szegeden jelent meg a Rovásírás a Kárpát-medencébencímû, Sándor Klára által szerkesztett cikkgyûjtemény. EbbenFerenczi Géza foglalkozik a Tászok-tetõ köveivel, A székely rovás-írás Erdélyben ma létezõ emlékei címû írásában. Megtudjuk, hogy aSzékelyudvarhelyi Múzeum 1978-ban feltárást végzett a Firtos vár-ban. A kõfal omladékából rovásbetûkkel, feltételezhetõen mesterje-gyekkel ellátott két kõtömb került elõ. A vár közelében pedig a földfelszínébõl csak néhány centiméterre kiálló kövön két rovásbetût ta-láltak, amelyeknek olvasata: TÁSZ. Ugyanilyen feliratot az 1-es kö-vön is láthatunk! A Firtos várhoz közeli kövön egyéb jeleket nem le-het észrevenni, mert méretei miatt megmozdíthatatlan és kiemelhe-tetlen. Ferenczi Géza utal Ferenczi Sándor „Dzsuhad Tas” vagy„Zsöböd Tas” megfejtésére, ez az 1-es kövön volt látható, amely saj-nos eltûnt. Szerinte a Tászok név a török tász(kõ), és a magyar „ok”többes szám jelébõl, vagy a török tazlar(tetõ) szóból alakult.

Az Erdélyi Gyopárban, az Erdélyi Kárpát Egyesület folyóiratában a2003/1-es számban Kolozsvári Puskás Frederic régész tömör ösz-szefoglalását olvashatjuk, valamint Kovács István néhány fénykép-felvételét és különbözõ szempontok szerint csoportosított rajzaitláthatjuk. Ismerteti azt a szóbeszédet, hogy a kövek java része

Firtos, a jó Tündér vára közelébenelõbukkant kõrovásfelirata

25

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 25

az I. világháború folyamán veszett el, amikor a hodosi vasútállomás-ról megpróbálták elszállítani. A legújabb szakirodalom ismertetésénbelül sajnálattal vesszük tudomásul, hogy Bakó Géza az ó-bolgárok-nak tulajdonítja a köveken lévõ jeleket, annak ellenére, hogy éppenõ az, aki az Olt környéki Erõsdi mûveltséggel talál párhuzamokat,tehát az újkõkorba helyezi a kettõs vonalú karcolatok keletkezését.Puskás Kolozsvári Frederic nem zárja ki, hogy a feliratok egy része agermán (vizigót) runaírással is kapcsolatban állhat és dr. Kovács Ist-ván leírásából, mely szerint a kõtömbök egykor meghatározott rend-ben sorakoztak a hegytetõn, helyesen következtet arra, hogy össze-függés áll fenn más neolitikus megalitokkal, amint ezt a Tordos-Vinca és az Erõsdi mûveltségkör is megerõsíti.

A tászok-tetõi köveket az eddig idézetteknél jóval többen említikírásaikban. Elsõsorban azok tanulmányait ismertettem, akik magukis jártak a Tászok-tetõn, vagy a Tarisznyás Márton Múzeumban láttáka két követ, vagy valamilyen új, de kellõen alátámasztott gondolat-tal járultak hozzá a felmerülõ kérdések megválaszolásához.

A továbbiakban saját kutatási eredményeim és feltételezéseim következnek

Gyergyószentmiklóson a következõket tudtam meg: Vadász Szat-mári István tanár szerint (akinek kislánya Emese, részt vett 2006-osKárpát-medencei Rovásírásversenyünkön), a gyergyóremetei temp-lom udvarán is van két kõ. Többek szerint Orotván is van. Megintmások szerint, megmentési szándékkal több követ is elástak. Hát Is-ten adja, hogy így legyen, talán jön még jobb kor, amelyben az õsökemlékeinek is jut hivatalos megbecsülés. Farkas Aladár borszéki ta-nár talált még kisebb méretû, például 65x55 centiméteres írásos kö-veket. Mindenképpen érdemes lenne ezeket is a Tarisznyás MártonMúzeumba menteni.

A TÁSZ szó jelentése

Mivel a türk – török etnogenezis évezredekkel késõbb követke-zett be, mint a magyarok elõdeié, valamint a türk – török nép nemõshonos a Kárpát-medencében, a magyarok elõdei viszont igen, te-hát a TÁSZ, TÁSZOK szót nem mi vettük át a törököktõl, hanemfordítva.

A TÁSZ, TÁSZOK szó otthonos nyelvünkben, ezt bizonyítja a XVI.században épült dálnoki református templom felirata. Még nem kö-zölt megfejtési kísérletem szerint az egyik összevont rovásírásosrészlet olvasata: TÁSZOK.

26

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 26

Hogy a magyar TÁSZ szó értelmét most keresgélnünk kell, arramagyarázat, hogy Béla, Vazul (Vászoly) fia, amikor 1049-ben Erdélyvezérévé lett „a rabonbán, gyula, harkáz, régi székely méltóságneve-ket eltörölte, családok, várak, helységek régi neveit, szentek nevei-vel fölcseréltetni s a családok régi irományait összeégettetni paran-csolta.” (Forrás: Fischer Károly Antal és a Csíki-Székely Krónika.)

Az 1092-es Szabolcsi zsinaton Szent László vezérletével születetttöbbek között a következõ határozat is: „Akik pogány szokás szerintkutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez aján-dékokat visznek, bûnükért egy ökörrel fizessenek…”

Õseink azért mentek kövekhez, fákhoz, forrásokhoz, mert ezek-nek gyakran gyógyító-védõ hatását tapasztalták, vagy törvényhozásragyûltek össze, vagy valamely szeretett családtagjukat temették oda.Ma Bulgáriához tartozik, de eredetileg avar vár, város volt Madara.Legmagasabb pontján egy félkör alakú fal hatalmas kõtömböt ölel kö-rül. Talán errõl a kõrõl írták a bolgár törökök 866-ban I. Miklós pápá-nak, hogy van náluk egy kõ, amelynél a betegek visszanyerik egész-ségüket. A forrásvizek és egyes fák gyógyító hatását nem kell bizony-gatnom. Wass Albert remekmûvében, a Hagyatékban is találunk pél-dát (Trikolor Kft. évszám nélkül). „Beszédes kútnak nevezték azt a kisforrásos tisztást a sziklafal tövén, ahova idõnként feljöttek azok, aki-ket betegség vagy baj gyötört.” De õseinket eltiltották ezektõl a he-lyektõl, míg például Lourdes, ahol az egyház kezeli a bevételeket, hi-hetetlen népszerûséget és gazdagságot ért el. Pedig hazánk területetele volt gyógyhatású helyekkel. Noszlopi Németh Péter Az Árpád-ko-ri Buda nyomai a Pilisben (Püski, 2003) címû könyvében írja, hogymár a római korban Vílla de Calidis Aquis, a Melegvizek falujáról tör-ténik említés, amely Esztergom környékén állt. A római helytartó fel-iratos, faragott oltárkövet szentelt a gyógyító nimfák tiszteletére. Ár-pád-házi királyaink e kincset érõ gyógyhelyet a Szent Ágoston rendikolostornak ajándékozták. Nem tartom valószínûnek, hogy ezek után arobotban, csatákban kizsigerelt magyar ember törõdött testét ott gyó-gyíthatta volna az olasz szerzetesek által megszerzett természetikincs segítségével. Mint olvashattuk, a Tászok-tetõi kõsor közelébenbõ vizû forrás is van, amelynek régen bizonyára szebb neve volt, minta Tolvajok kútja. Kemenes Antal írásában is szerepel, hogy a Güdücés a Zsedán patak forrásvidékén szintén vannak írásos kövek.

A dálnoki felirat éskinagyítottrészlete

27

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 27

Ferenczi Gézától megtudtuk, hogy a Firtos vár közeli megmozdít-hatatlan hatalmas kõ földbõl kiálló tetején ott a rovásírásos TÁSZszó, amely véleményem szerint jelzi, hogy Szent Kõrõl van szó.

Bosnyák Sándor írja Harangozó Imrének (Sokat gondolkoztam arégi atyákról – Magyar Õstörténeti Kutató és Kiadó Kft, 2003), hogya Sopron melletti Egykû község nevét a németek Heiligenstein-nek,azaz Szent Kõnek fordították.

A TÁSZ tehát: Szent Kõ, emlékkõ. Akár a gyógyulásé, akár szere-tett és nevezetes halottak sírjáé, akár évszázados, évezredes gyüle-kezõhelyé, menedékhelyé, vagy a törvényhozásé.

Ipolyi Arnold (1823-1886) Magyar Mythologia címû könyvében(Pest 1854) említi a szepesi menedékkövet, a tatárok elõl menekü-lõk védelmezõjét. Még lényegesebb azonban következõ leírása:„Hontban a Jenõi hegységben, Diósjenõ és Perõcsény között a Bér-ces erdõség egy nyílásán körülbelül hét, tiszta fehér, torony alakúkõszál emelkedik, mintegy félkört képezve; a nép e kõszíklákat ol-tárköveknek nevezi s rólok általában a körüllakó mûveltebbek is aztvélik, hogy ott pogány õseink áldoztak.„

Ez bizony egy kõkör, a magyar Stonhenge, a magyar Delphi, s ta-lán még régebbi is azoknál!!! Maradt-e belõle valami???

Ipolyi felsorolásából a Szent helyek, oltárok, bálványok, jelvek cí-mû fejezetbõl kiemelem még a Bába követ, e magányos kõszálGyöngyös és Bene puszta között, a solymosi határban az országútmellett állt és Szabó Károly hívta fel rá a tudós püspök figyelmét.

Kállay Ferenc A pogány magyarok vallása címû könyvében (1861)több szerzõre hivatkozva írja, hogy tiszteltek meteorköveket, említi amekkai zarándoklatok célját, a Fekete Követ. Kis-Ázsiában Cybele isten-nõ szentélyében is fekete kõ állt. Ugyanezen termékenység istennõt aMitológiai kislexikon (Gondolat 1970) Kubaba (Kõbaba) néven is említi,a görögöknél pedig mint Kübelé szerepel. Delphiben egy szent követ na-ponta olajjal öntöztek. A keltáknál is szokás volt a hõstettek emlékénekfenntartására kõoszlopokat állítani. Kállay szerint a latin „lapides” kifeje-zés a kõbálványokra magyarázható. Arthur király emlékére is emeltek kö-veket, „amelyeket a nép tisztelt, most is babonás hittel vannak afelõl.”Említi Strahlenberg svéd hajóskapitányt is, aki több ilyen kõfelirat rajzátközli. (bõvebben errõl: Debreczenyi Miklós Az õsmagyar írás néhány ha-zai és oroszországi emléke, 1914), valamint Friedrich Klára – Szakács Gá-bor: Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás, 2003. – 32. old.) Ma-gyar példaként a Csíki Székely Krónika törvényköveit hozza, amelyekena visszatérõket vezetõ Árpád és a székely Zandirhám rabonbán megújí-tották szövetségüket. Megtudjuk még Kállaytól, hogy a hunok szinténemeltek kõoszlopokat és a lapides kifejezést Szent László törvényébõlis az emlékkövekre vonatkoztatja. Szerinte a püspökök, papok megkö-vezése a pogány hitû magyarok által onnan eredhetett, hogy „amazokkõbálványaikat s egyéb kõemlékeiket szétrombolták.”

28

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 28

Géza fejedelemnek és fiának, Szent Istvánnak idegenbõl hozatotttérítõ papjai buzgón teljesítették Mózes istenének törvényeit: „És mi-kor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, amely felõl megesküdta te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy ad nékednagy és szép városokat, amelyeket nem te építettél, és minden jóvaltelt házakat, amelyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, ame-lyeket nem te ástál, szõlõ- és olajfa kerteket, amelyeket nem te plán-táltál… És adja õket az Úr, a te Istened a te hatalmadba (ti. azokat,akik mindezt létrehozták, F.K.), és megvered õket, mindenestõl ve-szítsd ki õket, ne köss velök szövetséget és ne könyörülj rajtok… Ha-nem így cselekedjetek velök: Oltáraikat rontsátok le, oszlopaikat tör-jétek össze, berkeiket vágjátok ki, faragott képeiket pedig tûzzelégessétek meg.” (Biblia, Mózes V. Könyve 6. 7.)

Véleményem szerint elõdeink felháborodása az idegen, erõszako-san térítõ papok ellen teljesen jogos volt és cselekedetüket nem a ke-resztényellenesség vagy a gonoszság vezérelte, hanem elkeseredé-sük hagyományaik kiirtása miatt, s vélhetõleg az idegenek által szét-rombolt Szent Kõemlékek darabjaival tettek igazságot. Vata, békésifõnemes és szabadságharcos társai egy Gerard nevû püspököt, vala-mint a buldi püspököt, továbbá a magyarirtó velencei Orseolo Péterembereit kövezték meg. Szent Gellért püspök is velencei származá-sú volt. Biligrim passaui püspök, aki a Gézát is megkeresztelõ Sankt-gallen-i Brunót küldte hozzánk, okirathamisító volt, nyolc pápai bulláthamisított, hogy a Magyarország feletti egyházi vezetést megszerezze.

Kállay írja még, hogy a 452-es luteráni és az 567-es turoni zsina-ton már betiltották a kövek és fák tiszteletét, amely tiltások azonbanskót földön hatástalanok voltak „mert ott a druidismus legtovábbfennmaradt”.

Hogy elõdeink tisztelt halottaik emlékére köveket állítottak, KézaiSimon (XIII. század) és Thúróczy János (XV. sz.) krónikájában is ol-vashatjuk: amikor a hunok a longobárdokkal és az alemannokkalharcoltak, Keve, Béla, Rõv és Kadocsa kapitányok is elestek. A hu-nok pompával eltemették õket s tiszteletükre egy nagy kõoszlopotemeltek. A vidéket attól fogva Keve-Aszónak nevezték. (ASZÓ: a ki-száradt patakvölgyek régi neve). Késõbb Attila hun királyt is ide te-mették Kézai szerint.

Sebestyén Gyula A magyar honfoglalás mondái (Magyar Ház2001) címû könyvében Keve – ASZÓ-t a mai Kajászóval azonosítja.„Kajászón csakugyan van egy hatalmas kurgán vagy pogánysír.Gyomrából urnákat, faragott köveket, rozsdás szerszámokat, csonto-kat, nagy mennyiségû hamut ástak ki a paraszt kincskeresõk, tetejé-ben még ma is láthatók a régi kõoszlop török várnak, puszta temp-lomnak vélt törmelékei.”

A Csíki Székely Krónikában is olvashatjuk, hogy Árpád fejedelemés Zandir hám hat kõre vésették a törvényeket.

29

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 29

Csak magyarellenes idegen hatalom kényszeríthette királyain-kat, hogy saját népük hagyományai, sõt élete ellen hozzanak tör-vényeket. Berenik Anna írja A félremagyarázott Anonymus címû mû-ve 3. kötetében, hogy „Attila magyar király halála után sok víz elfolyta Dunán, de a magyar vér, ha sokat folyt is, nem vált vízzé. A vér-szerzõdés biztosította a további fennmaradást és a visszatérést egy-kori hazájukba, véreikhez. A vérszerzõdés elsõ megszegõje Géza fe-jedelem volt, aki fiának idegen földrõl hozott feleséget”.

Ettõl az idõtõl kezdõdik õsvallásunk, õsmûveltségünk üldözése, amagyar táltos papok kiirtása, a rovásírás betiltása, rovásírásos kódexe-ink, feljegyzéseink elpusztítása.

Harangozó Imre 1999. április 27-én a moldvai Pusztinán gyûjtöt-te a következõ szöveget, amelyet vihar ellen mondanak:

Elindula taraboncás deák, Megtalálkozott a bódogságos Szûz Máriával,Bódogságos Szûz Mária kérdi:Merre ménsz, merre ménsz, Te taraboncás deák?Megyek, hogy vegyem el a – zélõknek a könyerüköt!Parancsolá bódogságos, szép Szûz MáriaMenj ki a puszta havasokba,Menj ki a márványkõ sziklákhoz…

Ebbõl a rontás elleni szövegbõl is kitûnik, hogy a római keresz-ténység idegen papjainak hatására a taraboncás (garabonciás, a tál-tosok segítõje) itt már a nép ellenségévé torzult, aki el akarja vennia nép kenyerét, jégesõvel elverni búzáját. Hogy ki hízott a nép ke-nyerén, tizedén, harmincadján, arról köteteket lehetne írni. Itt SzûzMária szoknyája mögé bújik az õsmûveltség képviselõjét üldözõrosszakarat. De legalább fennmaradt, hogy a garabonciás és a hava-sokban lévõ márványkõ szikla összetartozik.

Erdélyi Zsuzsanna régi népi imádságokat gyûjtött egybe, Hegyethágék, lõtõt lépék címû kötetében. (Kalligram, Pozsony 1999) Eb-ben megtaláljuk szintén moldvai, lészpedi párját elõzõ, vihar ellenivarázs mondásnak: Az essõtül való imáccság.

„Elindula a záporesõ a szegén ember eledele e'rontásáraKérdezi a bódugságos szép Szûz MáriaHová mensz te záporessõ?Elindultam a szegén ember eledele elrontására,Kérlek térj megMenj a kõsziklákraHol kenyérvel nem élnek,És az ótáriszencséget nem használják.”

30

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 30

Ugyancsak Erdélyi Zsuzsanna gyûjtésében olvashatjuk, hogy a pa-pok tiltották a régi imákat:

„…sokan tudták ezt az imát, de aztán abbahagyták… a pa-pok ezt eltiltották, hogy az nem jó ima vót.... …az egyháznem hagyta, nem engedték azt a régi imákat mondanyi…”

Fehér Mátyás Jenõ Középkori magyar inkvizíció címû könyvébõlsokszor idéztem már a táltosokkal való kegyetlen bánásmódot.

Oláh Andor orvostörténész Új Hold, új király (Gondolat, 1986) címûkönyvében szemléletesen írja le a magyar orvostudomány Habsbur-gok általi gyarmatosítását. Mária Terézia, aki több száz védtelen szé-kely brutális legyilkolásáért és több ezer földönfutóvá tételéért felelõs(Madéfalvi veszedelem) 1770-ben hozott Generale normativum in resanitatis címû rendelete alapján a magyar orvosoknak Bécsben, né-metül kellett a vizsgát letenniük, csak bécsi diplomával gyógyíthattak.A „tudósokat”, a népi gyógyítókat rendelettel kötelezték mûködésükabbahagyására és pénzt kapott, aki feljelentette õket. Csak németülbeszélõ osztrák orvosok láthatták el a vezetõ teendõket az egészség-ügyben Magyarországon. A falvak betegeit katonák vitték erõszakkalkórházba, kútjaikba erõs „fertõtlenítõ szert” szórtak. Ki tudja, mi voltaz, hiszen érdekes módon a járványok mégis sûrûn pusztították a ma-gyar népet! 1817-ben Zagarágyán György híres gyógyítót, aki a veszett-séget is sikerrel gyógyította, törvénnyel tiltották el a tevékenységétõl.Egy gulyást börtönnel fenyegettek meg, mert segített a szülõ anyaállat-nak és ezzel megmentette életét kicsinyével együtt.

Õsmûveltségünk templomaiban, a természetben, a szent helye-ken, forrásoknál, köveknél, fáknál nem kellett az idegen papok ért-hetetlen karattyolását hallgatni (gyerekkoromban még latin, idegennyelvû misét hallgattunk vasárnaponként). Nem kellett idegen szen-teket ünnepelni (a már említett Szabolcsi zsinaton Szent László ki-rály által ünnepelni elrendelt 18 szent személy közül legfeljebbnégynek az ereiben csörgedezett magyar vér). Nem kellett idegenzagyva latin betûs írást olvasni, amelynek tökéletlen betûsorábanmagyar nyelvünk 13 hangjára nem is volt jel.

A TÁSZ jelentése tehát Szent Kõ.

31

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 31

A kövek párhuzamai

Baráth Tibor A magyar népek õstörténete címû könyvében (KiadóSomogyi Zoltán, 1997) olvashatunk a Csíksomlyó feletti Somló he-gyen álló naptárkõrõl, amely szerinte négyezer éves. A ferencesatyák a követ a Somló hegyi pogány áldozóhelyrõl eltávolítottákugyan, de a székelyek tiltakozására nem pusztították el. Baráth Tiborszerint a kõ az ókori Európában páratlanul álló tudományos mûszer.

Sashegyi Sándor (1900-1958) több, mint három évtizeden át ku-tatta a pilisi hegyvidéket, közelebbrõl a Holdvilágárkot. Nem csak sé-tálgatott és elméleteket gyártott, hanem a hivatalos régészet gúnyo-lódó és irigykedõ képviselõit megszégyenítõ feltárásokat végzett, to-vábbá erejét és egészségét nem kímélve igyekezett megvédeni a Pi-lis értékeit igen csekély szakmai és anyagi támogatással. Nem kon-tárkodott, hiszen folyamatosan szó szerint könyörgött a helyi és fõ-városi mûemlékvédelmi intézményeknek szakmai segítségért, ta-nácsért, a leletek védelméért. Mindhiába. Pedig óriási jelentõsé-gû emlékekre, megalit építményekre, dolmenre, kaptárkövekre,

Ima a tölgynél

Képeslap az I. világháború idejébõl

Felirata: Segítsd haza, Istenem!

32

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 32

rovásfeliratokra bukkant. Õsmûveltségünk e területen lévõ emlékeitis tudatosan vagy felelõtlenül pusztították és pusztítják. A Sashegyiáltal 1925-ben felfedezett egyik rovásfeliratot cserkészek semmisí-tették meg robbantási gyakorlat közben. 1943-ban a honvédségidrótkötélpálya építése során is robbantásokkal végeztek hatalmasrombolást. Egy Mithras kõsüveget, amelyet Sashegyi fejtöredékkelegyütt talált, két fizetett õr mellõl loptak el. A Holdvilágárok medré-nek alsó szakaszánál, az országúttól kis távolságra fekvõ kettétörtkõbálványt Khaltbrenner József bányavezetõ elszállíttatta. Sashegyiegy-két nap múlva észrevette a hiányát és a szentendrei kõzúzó ma-lomban lelt rá a faragványok alapján, apró darabokra törve. A pusz-títás felbecsülhetetlen, hiszen valószínûleg ez volt az a hun vitézektiszteletére felállított szobor, amelyrõl Kézainál olvashatunk. 1947-ben Szentendrén a polgármester a hivatali WC járdájához használta-tott fel egy kõemléket. Sashegyi szó szerint és átvitt értelemben min-den követ megmozgatott a Holdvilágárok béli mûemlékek megmen-tése érdekében. Ennek következtében egy dr. Radnóti Aladár nevûhivatalos hatalmasság megszüntette régészeti-elõadói munkaviszo-nyát, és durván sértõ szándékkal a Szentendrei Múzeum takarítói ál-lását kínálta fel helyette. Sashegyi Pomázon régészeti egyesületet isalakított, amelyet egy másik „doktor”, Gerevits László, a RégészetiIntézet fõigazgatója rendõrséggel oszlatott fel. Sashegyi Sándor kéz-iratainak egy része Holdvilágárok, Holtvilágárok címmel a Design &Quality Kiadónál jelent meg 1998-ban.

Noszlopi Németh Péter már említett nagyszerû könyvébõl megtud-juk, hogy a Szamár-hegyen – amely a régi térképeken Szamárkõként,II. András korabeli okiraton pedig mint Chemarkw szerepel – állott apogány világban Bálványkõnek ismert szikla. Szent Adalbert, a Gézafejedelem által behívott lengyel származású térítõ püspök felégette„a pogány magyarok híres és csodálatos beszélõ bálványát”, amelyvalószínûleg szintén a Szamár-hegyen állt. Más forrás szerint (TolnaiLexikon, 1926) Szent Adalbert a Voytech nevû cseh püspökkel azo-nos, aki 994-ben járt Géza fejedelemnél. E „szent” erõszakos téríté-sei miatt nem volt népszerû saját hazájában, oda nem is térhetettvissza, „áldásos” tevékenységét más országokban kényszerült kifej-teni, római megbízással és támogatással. Németh Péter említi még aHamvas-követ is és a pilismaróti Szer-követ. Fényképen mutatja bea Szakó-hegyi vármaradványt: „Talán egy jelentõs halomsírt jelez adombra helyezett hatalmas kõtömb”. Nem tartozik szorosan a tárgy-hoz, de mint az igazi magyar õstörténet elleni egyik merénylet, figyel-met érdemel, hogy a Habsburgok rendõrséggel tiltották be Érdy Já-nos kutatásait Árpád fejedelem sírja után 1850 és 1860 között.

Andrássy Kurta János szobrászmûvész A Pilisi vádló kövek – Dobogó-kõ, valamint Holtak völgye: Holdvilág árok címû könyveiben (Budapest,2003) láthatunk kitûnõ felvételeket igen korai megalit mûveltségünk

33

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 33

szétrombolt maradványairól, ezekrõl feliratokat is gyûjtött. AndrássyKurta Jánossal Szakács Gábor készített e tárgyat is érintõ beszélgetést aKõbe vésték, fába rótták… címû könyvünk számára. (Budapest, 2005).

Dr. Lánszki Imre Budakalász térségében az Ezüst-hegyen (Ezüst-Kevély) fedezett fel megalit építményeket. Ezek közül az egyik kövönszép „RA” összerovás látható. A rovásemléket Vetráb József Kadocsa,Pilis-kutató már korábban lefényképezte. Ez egy szótöredék, két oldalta kõbõl lehasított részen volt a szó eleje és vége (Szakács Gábor: Be-szédes kövek – Demokrata 2006/48. + DVTV 2006/48; Dokumentum).

Dumuzit (Damáseket), aki késõbb mitológiai alakká vált, joggalnevezhetjük Mezopotámiától a Kárpát-medencéig uralkodó király-nak, annyi hagyományunk õrzi. Több írásomban foglalkoztam sze-mélyével, itt csak annyit említek, hogy szerepel a sumér királylistánis, valamint Bonfininél és Székely Istvánnál Dama néven, mint Hu-nor unokája. Csaba királyfi is Damasecre eskette meg a hunokat,hogy visszatérnek Pannóniába. Harangozó Imre 1994-ben moldvaigyûjtõ úton járt a Békás patakba ömlõ patakok vidékén. Ezek közülaz egyik a Damuk patak. Ez még véletlen névhasonlóság is lehetne,de adatközlõje, egy idõs román gazda beszélt a Fekete hegy csúcsánlévõ kõrõl, amely még õrzi annak az idõnek az emlékét, „amikor akõ is lágy volt, s amikor még Dumnezeu valóságos emberi alakbana Földön járt.” Sántha Attila Székely szótárában (Havas Kiadó, 2004)egy idézetet olvashatunk Bölöni Domokostól, ebbõl egy mondat:„Hát nem mindegy az, a dumnyezóját?” Az idõk folyamánDumnyezóra torzult Dumuzi név megõrizte Isten jelentését, hiszengyakran hallhatjuk „az Istenit” mérgelõdést.

Kolozsváron Tokay Rozália, a Szent Kamill otthon vezetõjének ven-dégszeretetét szoktuk élvezni. Az otthon Kolozsvár egyik legmagasabbpontján épült. Sétáink alkalmával a közeli építkezések alapja számáraásott gödrökbõl kiszedett gömb alakú, megközelítõleg egy méter át-mérõjû köveket találtunk, amelyeken faragványok látszottak. Feltéte-lezhetõen várkapuk kerékvetõi lehettek. A rendkívüli õsiséget sugárzókõemlékeket Tokay Rozália védett helyre szándékozik szállítani.

A kolozsvári kövek ( Fénykép: Víg Sándor)

34

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 34

Kiszely István írja (Magyarok eredete és õsi kultúrája, Püski2000), hogy 1594-ben a Mezõkeresztes és Mezõkövesd közötti me-zõn rovásírással kõbe vésték a törökök elleni gyõzelem emlékét.1705-ben még elolvasták, majd eltûnt.

Sebestyén Gyula néprajzkutató 1934-ben Balatonszepezd-fürdõn,villája elé kb. négy méter magas rovásfeliratos kõszálat állíttatott.Még látható.

Kifejezetten dolment gyaníthatunk Fehérné Walter Anna leírásaalapján: 1837-ben Szmolenszk közelében egy 30 méter magas, 15méter széles építményre bukkantak, csupa gránittömbbõl összerak-va, amikor templomépítéshez kerestek sziklaköveket. Az egyik tömbkét oldalán írást találtak. Az egyik oldalon, amely minden bizonnyala régebbi, a ma székely-magyarnak nevezett rovásírás betûi látha-tók. Latin betûkkel jobbról balra a következõk: Z, Ü, A, K, SZ, S, R,T, Ü, D, S, SZ. A másik oldalon föniciai betûk, ez a véset a másolatalapján késõbbinek tûnik. A mi rovásírásunk jelei egyébként leg-alább 8-9000 évesek, míg a föniciai csak a Krisztus elõtti XIV. szá-zadban alakult ki, nagy valószínûséggel a mi írásunkat vették át, ke-vesebb alaki és több hangérték módosítással. Az írás képe RadicsGéza Eredetünk és õshazánk címû mûve (2002) 51. oldalán is látha-tó, mint kijevi rovásfelirat. Megfejtési kísérletem a76. oldalon.

Továbbra is Fehérné Walter Annára támaszkodva, õ Erdélyi Ist-ván nyomán mutatja be a mongóliai 3-4 méter magas kõszálakat,amelyeket szarvasok díszítenek, valamint nemzetségjegyeket, ro-vásfeliratokat hordoznak. Az Altáj és Szaján-hegység hátságai televannak állatalakos, rovásfeliratos sziklatömbökkel. Turkesztánban,a Talasz-völgyben öt, formájában a tászok-tetõiekhez hasonló követtaláltak, türk nyelven fejtették meg õket. Sajnos, méreteikrõl nincstudósítás.

Magyar Zoltán Rákóczi a néphagyományban címû könyvében(Osiris Kiadó, 2000) sok legendát gyûjtött össze fejedelmünkrõl. Pl.föld alatti alagútjaiban, barlangjaiban kõbõl faragott széken ült, kõasztal mellett. (Ugye emlékszünk, hogy a dolmen jelentése kõasz-tal?) A dédai dombon (a pártiumi Bihar-megye) is volt egy kõaszta-la és kõ széke. A kõ szék egy alagút bejáratát takarta. A hegyekgyomrában szobája is van, abban kõasztal. Izgalmas összefüggésez a Rõtszakállú Frigyesrõl (1122-1190) szóló germán mondákkal.Ezek szerint a császár egy türingiai hegy belsejében hosszú évszá-zadok óta ül kõasztala elõtt, visszatérését tervezgetve, ha népénekszüksége lesz rá. Magyar népünk hagyományai szerint Rákóczi semhalt meg. A Zempléni hegyvidéken Óhuta határában található a Rá-kóczi kõ. Körülötte 12 kisebb kõ, ezeken ült vezéreivel.

Hollandiában található az „óriás sírjának” fordított hatalmas kö-vek csoportja, amelynek eredeti neve: hune bed, amely talán hunágyat jelent.

35

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 35

A bretagne-i Carnac város „sétánya” több száz, több sorban elhe-lyezett menhirbõl áll. A kõsor az Atlanti-óceánba vezet, majd egy kö-zeli szigeten folytatódik. Kik, mikor, honnan és hová? – tódulnak akérdések.

Az Orkney-szigeteken runa feliratos kõtömböket találtak. Arunákat szkíta, vagy hun elõdeinktõl vették át a germánok.

Málta szigetén áll az 5.500 éves gyönyörû, Hagar Qim templomhatalmas sziklákból összeállítva.

A hettita birodalom fõvárosának Hattusas-nak oroszlános kapuja,valamint a mykénéi oroszlános kapu szintén hatalmas, talán e biro-dalmak koránál sokkal régebben faragott kõtömbökbõl áll.

A megalitok mozgatása, szállítása

A párhuzamok közé tartozik tehát a legtöbb megalitikus emlék, töb-bek között az e dolgozat elején felsoroltak. De nem csak az építmények,

A carnacikõsétány részlete

(Fénykép:D.W. Hardingkönyvébõl)

Az „óriássírja”

(Fénykép:D.W. Hardingkönyvébõl)

36

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 36

hanem a hozzájuk fûzõdõ regék között is vannak hasonlóságok. Em-lékezzünk csak Stonhenge legendájára, amelyet Merlin varázsló re-pített át Britanniába. Firtos várát is említettük rovásjeles kövévelkapcsolatban. Firtos a jó szellemek tündére volt, testvére Tartód, agonoszaké. Firtos elhatározta, hogy birtokán, egy hegycsúcson váratépíttet magának. Tartód, aki egy másik közeli hegycsúcs birtokosavolt, azt mondta, hogy az õ vára szebb is lesz, hamarabb is fog elké-szülni és éjfélig még Firtos várának szegletkövét is átröpíti a sajátbirtokába. El is készül hamarabb és gonosz tündéreivel átröpülFirtos várába. Kifeszítik a sarokkövet, egy vasrudat áttolnak rajta, sröpítik Tartód várába. Éjfélkor azonban megszólalnak a kakasok, avasrúd eltörik, s a szegletkõ a Korond vizébe zuhan. Még ma is lát-ható, olyan mintha át lenne fúrva, a nép Likas kõnek nevezi (Forrás:Erdély régiségei és történelmi emlékei – írta Kõváry László, Kolozs-vár 1892, Reprint).

Philip Carr-Gomm írja a Druida hagyományok címû könyvében(Édesvíz Kiadó, Budapest 2000), hogy az angol Alfred Watkins 1922-ben felfedezte az utak, csapások, ösvények õsrégi rendszerét, ame-lyet ley-vonalaknak nevezett. Ezek mentén helyezkedtek el az õsiszent helyek, állókövek, kõkörök, tumuluszok, szent fák és szentforrások, amelyeknek helyzete és a föld alatt futó víz- és ásványierek megnövekedett sugárzása között más kutatók összefüggést ta-láltak. 1972-ben egy zoológus ultrahang jelzõjével denevéreket ke-resett, majd a kibocsátott hangot követve egy megalit helyszínen ta-lálta magát, de denevért nem látott. Az Oxfordi Régészeti Intézet mun-katársai utánajártak a zoológus megfigyelésének és több állóköveshelyszínen, különösen hajnalonként, jelentõs ultrahang kibocsátástészleltek. Errõl beszámolt a New Scientist 1982. október 21-én TheDragon Project and the Talking Stones címmel.

Feltételezés a kövek mozgatásáról(Jacobi könyvébõl)

37

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 37

John Michell Az Atlantisz öröksége címû könyvében (ÉdesvízKiadó, 1992) bõvebben foglalkozik Alfred Watkins személyével,aki 1855 és 1935 között élt, fényképész és feltaláló volt. 1921-ben fedezte fel az un. ley-vonalakat, amelyeket a kínaiak õsidõkóta ismernek és sárkány áramnak vagy sárkány ösvénynek hív-nak. Watkins könyvet írt az energia áramlatok útjairól Old StraightTrack, Az õsi egyenes ösvény címmel. Számos néphagyomány utalhatalmas kövek mozgatásra a hang erejével. Némely kövek változ-tathatják helyüket, vagy visszatérnek oda, ahonnan elmozdítottákõket. Mindenütt, ahol megalitok fordulnak elõ, vannak ilyen legen-dák. Michell hivatkozik Evans-Wentz könyvére, amelynek címeThe Fairy Faith in Celtic Countries. Ebben a ley-vonalakat mágne-ses áramlatnak tartják, amelynek valódi természetét mára elfe-ledték.

Derek és Julia Parker A természetfölötti jelenségek atlasza címûkönyvükben (Lilliput és Gulliver Kiadó, 1991) olvashatjuk, hogykét londoni fizikus Gauss-mérõvel megmérte egy Dél-Walesban ál-ló 3.6 méter magas megalit körüli mágneses energiát és messze azátlag feletti eltérést tapasztaltak. Ugyanebbõl a könyvbõl megtud-juk, hogy Dél-Dakotában a sziú indiánok õsi kõoszlopot használtaklelki erejük erõsítésére úgy, hogy háttal nekitámaszkodtak. Kíná-ban a hegytetõtõl hegytetõig vezetõ „lung mei” vonalakat a sárká-nyok repülését jelzõ útvonalaknak tartották. Csak császárukat éscsaládtagjait volt szabad eltemetni ezeken a helyeken. Egyes tér-képeken még ma is feltüntetik a „lung mei” vonalakat, azaz a sár-kány ösvényeket.

De térjünk vissza a Tászok-tetõre és emlékezzünk arra, hogymíg Kemenes Antal nyolc kõrõl ír, addig dr. Kovács 11-rõl. A kövekszáma a tászok-tetõi irodalom összegezésekor sem határozhatómeg pontosan. Ifjabb Józsa Sándor 1942-ben azt állítja (az OrbánÁrpád írásban), hogy sehol sem látja az 1913 nyarán számba vettköveket.

Kovács Imre Barna, aki a budai Mammut bevásárlóközpont elõt-ti gyönyörûen faragott írásos köveket készítette (bõvebben olvas-hatunk személyérõl Hankó Ildikótól – Magyar Demokrata2005/8/25.), 2006 októberében Egerben mesélte, amit egy ditróiidõs hölgytõl hallott, hogy Márton Áron római katolikus püspök pá-pai követekkel fennjárt a Tászok-tetõn. Az idõs hölgy is a püspökkíséretében volt, ekkor 80 darab körüli követ számolt meg. A ki-rándulásról fényképet is mutatott Kovács Imre Barnának. Ez idõ-ben 1938 és 1949 közé eshetett, mivel 1938-ban nevezték ki Már-ton Áront püspöknek, 1949-ben pedig már bebörtönözték a románkommunisták.

38

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 38

Tekintsük át, hány kõrõl szólnak a beszámolók:

Kemenes Antal: 1913 nyár, 8 darab kõDr. Kovács István: 1913 nyár, 11 darab kõBarátosi Lénárth Lajos: 1913 õsz, 43 sziklavéset (nem derül ki pon-

tosan az írásából, hogy 43 kõrõl való véset, vagy hány kõrõl való43 véset)

Kovács Imre Barna adatközlõje: 1938 és 1949 között 80-nál több kõOrbán Árpád: 1942 nyár, 2 darab kõA Tarisznyás Márton Múzeumban: 1962-tõl 2 darab kõ

Erdélyi Zsuzsanna Hegyet hágék, lõtõt lépék címû imagyûjtemé-nyében található a szelestei ráolvasás, amelyet Gosztonyi János gyõ-ri püspök jegyzett le 1517 táján.

„Erdõn jár vala lebeke tárgyBéka vala ekéjeKígyó vala ostoraSzánt vala követVet vala kevecset…”

Nos, ezek az erdõn járó „lebeke” (lebegõ) tárgyak minden bizony-nyal a mi Szent Köveink, amelyek a sárkány ösvényeken, energiavo-nalakon könnyen mozgathatók voltak. De volt-e Erdélyben sárkány,s tudom-e valamivel alátámasztani az utóbbi mondatomat? Igen.

Petrus Ransanus, nápolyi követ és történetíró (1429 – 1492) Má-tyás király vendégeként hazánkban tartózkodott, s ekkor írta A ma-gyarok történetének rövid foglalata címû krónikáját. Ebben olvashat-juk: „Erdélyben vannak barlangok, amelyekben sok, érintetlenül ma-radt sárkánykoponya és csont található”.

Ne törõdjünk most azzal, hogy a szerkesztõ gyorsan megmagya-rázza a jegyzetekben, hogy ezek nem sárkánycsontok, hanem felte-hetõen barlangi medve csontok. Sárkány és medvecsontvázat csakakarattal, sõt rosszakarattal lehet összetéveszteni. Ne hagyjuk elven-ni a sárkányainkat is!

S nem csak sárkányaink voltak. Wass Albert Hagyaték címû köny-vében írja, hogy éltek Erdély hegyeiben köveket mozgatni tudó tál-tosok, akik sziklagörgeteget zúdítottak 1849-ben a magyarölésre in-dult kozák lovasokra, s a bepálinkázott, vasvillákkal, baltákkal fel-fegyverkezett oláhokra. Megtörtént hasonló eset 1944 októberébenis Magyarláposon. A „felszabadító” szovjetek magyar vérre és ma-gyar lányokra vágytak, de Magyarlápos határában, ahol két patakegymásba ömlik és út vezet a faluba, hatalmas sziklával találtákszembe magukat, amelyet azelõtt a falubeliek sem láttak soha. Más-napra, mire a szovjetek elvonultak, a sziklafal is eltûnt. Wass Albert,

39

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 39

aki maga is táltos volt, még több, a szó erejével történt kõmozgatástír le a Hagyatékban. S ugyanonnan, a dédai Istenszékérõl amely aHagyaték egyik helyszíne, az 1370 méter magas sziklacsúcsról szór-ta szét Wass Albert hamvainak egy részét Bartha József holtmarosireformátus lelkipásztor.

Tudom, vannak akik Wass Albert mûvét csupán szép mesénektartják, azonban számtalan tudományos kísérlettel is bizonyították agondolat mozgató erejét. Nézzünk néhány példát!

Dr. Egely György fizikus és Dr. Dús Magdolna matematikus közöskönyvének címe Titokzatos erõk tudománya? (Háttér Lap- és Könyv-kiadó 1989) A pszichokinézis címû fejezetben a tárgyak gondolatiúton, összpontosítással való mozgatásának történetérõl és az ehhezkapcsolódó tudományos kísérletekrõl olvashatunk. Például MarcoPolo utazó leírja a XIII. században, hogy amikor a Nagy Kán inni kí-vánt, varázslóinak segítségével a serlegek kezéhez szálltak anélkül,hogy bárki is egy ujjal hozzájuk ért volna. Wass Albert említett köny-vében hasonló történt: „Az öreg ott ült tanítványaival a csörgedezõkis forrás mellett, s Gergelyt figyelte éppen, aki az Úr erejével ki-emelte a vízzel teli vödröt a forrás gübõlyébõl anélkül, hogy hozzá-nyúlt volna. Csak állt ott csillogó szemekkel, furcsa kis mosollyal aszája körül és mereven nézte a vödröt. Míg az lassan megmozdult,emelkedni kezdett, aztán lezuppant egy lapos kõre s kiloccsantottaa vizet, egyenesen a János kezére.”

Visszatérve Egelyék könyvéhez, a XX. század elején már pszicho-lógusok, tudományos bizottságok vizsgálták a tárgyak gondolatiúton történõ mozgatásának jelenségét. Például Julian Ochorowicz,lembergi egyetemi tanár, aki 1907-tõl a párizsi Institute GeneralPsychologique társigazgatója. Egy lengyel hölgy, SztanyiszlavaTomczyk volt kísérleteinek alanya, aki fémbõl, fából, üvegbõl, bõr-bõl, papírból készült apróbb tárgyakat emelt fel úgy, hogy a tenyerétföléjük helyezte. A tárgyakat a keze felett is tudta lebegtetni, így az-tán senki nem foghatta rá, hogy cérnával vagy lószõrrel trükközik.Sir William Crookes (1832-1919) tudományos vizsgálatok sorozatátvégezte el az olyan, több hiteles személy által igazolt jelenségek ese-tében, amikor nehéz tárgyak, asztalok, székek, zongorák akkor ismozogtak, ha senki nem ért hozzájuk. Crookes vizsgálatait a világegyik legnagyobb feltalálója, a méltatlanul elfeledett, az Osztrák-Ma-gyar Monarchia területén született Nicola Tesla (1856-1943) is nagy-ra értékelte. Tesla Nobel díjat soha nem kapott, ellenben azok igen,akik találmányait maguknak kisajátították. Az 1960-as években egyNyina Kulagina nevû orosz hölgyrõl film is készült, aki a legkülönbö-zõbb anyagokból készült kisebb tárgyak mozgatására volt képes agondolat erejével. A leningrádi Finommechanikai és Optikai Kutató-intézetben végzett kísérletek során lezárt, földelt fémdobozban lévõtárgyakat is megmozgatott.

40

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 40

G. Harry Stine, aki 1952-ben tudományos fokozatot szerzett fizi-kából, ûrrakéták kipróbálásán dolgozott és Amerika vezetõ ûrkutatóiközé tartozik, 1972-ben egy kis könyvet jelentetett meg, amelynekmagyar címe A mozgató gondolat (Westinvest Kft, 1992).

„Könyvemet azonban nem misztikusoknak írtam és nem is azoknak,akik az okkultizmusban kontárkodnak” – utasít vissza bármiféle bele-magyarázást. A mozgató gondolatot többek között két egyszerû készü-lékkel bizonyítja. Az egyik az energiakerék. Ez egy kb. 7 centiméteresoldalú, átlóinál ernyõszerûen behajtogatott papírlap négyzet, amelyetegy elõzõleg radírban vagy gyurmában rögzített, felfelé álló tû hegyérehelyezünk. Huzatmentes helyen, a két tenyerünket kb. másfél centiretartva tõle, összpontosítsunk arra, hogy a papírlap forogjon. Egyesekakkor is képesek a forgatására, ha üvegbura alá helyezik. A másik egyfelfüggesztett inga, amelyet vannak, akik képesek mozgatni akkor is,ha a fonal végét nem a kezükben tartják, hanem bura alá helyezik.Hogy mûködik, vagy nem, egyáltalán nem függ az intelligencia szinttõl,azaz az értelmességtõl, tehát senki ne érezze csekélyebb értékûnekmagát, ha nem tudja megmozdítani az energiakereket vagy az ingát.

A példákkal Stonhenge és Firtos vára történetének, valamint WassAlbert remekmûvének valóságalapját szerettem volna igazolni. Hall-hattunk, olvashattunk olyanokról is, akik a levegõbe tudtak emel-kedni, ilyen volt pl. Szent Ferenc (XII. század), Avilai Szent Teréz(XVI. század), Copertinoi Szent József (XVII. század). Errõl a jelen-ségrõl, a levitációról fényképet is láthatunk Mack, Harwood és Riley:Amire nincs magyarázat címû könyvében (Kiadó: Szép Dezsõ, 1991)

Sashegyi Sándortól és Noszlopi Németh Pétertõl szerzett ismere-teinket összevetve érdekes következtetéshez juthatunk. Sashegyimegkereste a Holdvilág-árok környékén talált kaptárkövek (kegy-tárgyfülkés kövek) párhuzamait, megállapítva, hogy fõként azészakkeleti Kárpátoktól a Pilisen át Fejér megyéig egy vonalban ta-lálhatók, s van köztük rovásfeliratos is. A már említett Madarában,Delphiben és Kínában is elõfordulnak. Felsorolásából kitûnik aCsengõ-kõ nevû hely, eszünkbe juttatva az Oxfordi Régészeti Inté-zet vizsgálatát (37. old.) a megalitok körül megfigyelt ultrahang je-lenségrõl. Ha ehhez hozzávesszük Németh Péter leírását a pogány ma-gyarok híres beszélõ bálványáról, amelyet Szent Adalbert pusztított el,s tudjuk azt is, hogy e kövek hegycsúcsokon, magaslatokon álltak, ak-kor bármilyen regényesen hangzik, de ki kell mondanunk, hogy õse-ink adótoronyként, üzenetek közvetítésére is használhatták e köveket.

A kettõs vonalú karcolatok párhuzamai

Ezek a karcolatok a legrégibbek, a kutatók újkõkori, tordosi, erõsdipárhuzamokat említenek. Dr. Kovács István 5-ös és 6-os kövén, valamintKemenes Antal 5-ös rajzán látható, széttárt karú és lábú alakzathoz két

41

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 41

hasonlót találtam Marija Gimbutas könyvében (The gods andgodessess of old Europe – Berkeley and Los Angeles 1974). Az egyika Bükk mûveltségbõl származik, a Krisztus elõtti VI. évezredbõl, amásik a ma Csehországnak nevezett területrõl ugyanebbõl az idõbõl.

Gimbutasnak bizonyára igaza van, amikor „Birth giving Goddess”-nek, azaz szülõ istennõnek nevezi ezeket az emberábrázolásokat.Hasonló rajzolat tûnik fel Várkonyi Nándor könyvében a Húsvét-szi-geti írásjelek között.

Szintén kettõs vonalú, de más formájú párhuzamokat találunkegy gradesnicai (ma Bulgária) lapos tálka külsõ és belsõ felén a Kr.e.IV. évezredbõl (Gimbutas), Catal Hüyükbõl, és az Elba-Saale vidéké-rõl (Makkay), erdélyi lõportartók díszítõ elemei között (Tomory). Egyújkõkori erõsdi vázán határozott kettõs vonalvezetéssel, szabályosrovásírás G betûket használnak díszítésként. (Archeológiai Értesítõ1912. 57. old.)

A Tászok-tetõi kettõs vonalú rajzok készítéséhez valószínûleg ket-tõs hegyû szerszámot használtak elõdeink.

Mesterjegyek, kézjegyek, névjelek, írásjelek párhuzamai

Elsõsorban és többek között Torma Zsófia leletanyagában; aTordos-Vinca mûveltségben; az íráni Tepe Yahya-n; kínai jóscsonto-kon; Glozelben; Portugáliában a templomos lovagok monostorában(Batalha), a belsõ termek padozatának kövein. (Ez utóbbi adatért kö-szönet Zsadon Lászlónak – Székesfehérvár.) És természetesen a maszékely-magyarnak nevezett rovásírás betûi között és minden ebbõlszármazó írásban, pl. föniciai, ibériai, pelazg, ógörög, etruszk, türk,runa, latin nagybetûk…

Húsvét-szigeti írásjelek„Szülõ Istennõk”

42

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 42

A magyar rovásírás jelei a Tászok-tetõi köveken (lásd 14. oldal)

1. kõ: A két határozott rovásjel T, SZ, azaz TÁSZ. Hasonló a Firtoskõ betûihez. Jelentése: Szent Kõ. A Kovács István által A H P-neknevezett jelcsoport nem latin betûkbõl áll, hanem összevont ro-vásírás. Jobbról balra olvasva, ha a jobb szélsõ ferde vonal odatartozik: TATÁR. Ha nem tartozik oda: ATAS, ARAS, vagy ATSAS. Arómai XII-es jegyei lehetnek a rovásírás SZ, SZ, B betûi is.

2. kõ: Jobbról balra – ARAS, vagy ARSAS. 3. kõ: Felsõ lapjának alsó részén összerótt betûk, a csoportozatban a

C, G, L, O, Ö, S, T ismerhetõ fel, továbbá elszórtan a kõ más részénC, S, SZ. A 3-as kõ jobb oldallapján összevont betûk: GY, Ö, SZ, T,V. Bal oldalán egy AD szócska. Az alsó képen szintén összevont be-tûk, ZS, V, K, D és A láthatók. A bal oldali zárt formában T és R. Azárt formákban inkább kereszt alakzatok vannak, mint I betûk.

4. kõ: Lásd 2-es kõ. 5. kõ: Felül ZS és egy fél „TPRUS” (A TPRUS a Nikolsburgi Ábécében

szereplõ jel, lásd Friedrich Klára – Szakács Gábor: Kárpát-meden-cei birtoklevelünk a rovásírás 74. old). Jobb oldalon TAS, vagySAS. A Nagyszentmiklósi kincs 2-es korsójának karcolatát juttatjaeszünkbe a , amely az F vagy KB betûket rejti magában. A rajzalján a SZÜ (szív) szó olvasható. Bal oldalán összerótt ZS, D, C ésegy I betû.

6. kõ: S, I, P (utóbbi hasonló a bosnyák Nap-piramis kövén lévõhöz) 7. kõ: Lásd 2-es kõ.8. kõ: Lásd 2-es kõ, továbbá alul összevont betûk – Ö, R, N, I 9. kõ: Lásd 2-es kõ, valamint egy kettõs vonalú A. A jobb oldalon az

ásó szerû alakzat lehet kereszt, vagy ND rovásbetûk, továbbá ha-sonló a tatárlakai korong bal alsó negyedében lévõ jelhez, deTordoson és Mezopotámiában is megtalálták.

10. kõ: Lásd 1-es, 2-es kõ. 11. kõ: A rovásírás szerint I és V, de a kettõs halmon álló kereszt le-

het sírjel is.

Kemenes Antal öt rajzot közöl az Archeológiai Értesítõ 1914-esÉvfolyamában a 110. oldalon.

Jelválogatás az 1-es, 3-as, 11-es kõrõl.

43

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 43

5-ös kõ

3-as kõ

Jelválogatástöbb kõrõl

44

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 44

Rajzai kevesebb részletet tartalmaznak Kovácsénál. A 5-ös kõrõlkészült rajzán megjelenik az ÜT szó, amely esetleg ugyanaz a rész-let, amelyet Kovács SZÜ-ként örökített meg.

Összegezve elmondhatjuk, hogy az õsi magyar (erõsdi, tatárlakai,tordosi, szkíta – hun – avar) rovásírásból 21 betû és egy „TPRUS” lát-ható Kovács István és Kemenes Antal rajzain. A betûk formája, szét-szórt elhelyezkedése erõsen emlékeztet a bosnyák Nap piramis kö-veinek jeleire.

Mivel maga Kovács István is elégtelennek tartotta a felgyûjtésiidõt, továbbá az idõjárás borús, esõs volt, és nem mindegyik követsikerült felemelni, megfordítani, tudjuk, hogy a „kereskedõ” is fel-robbantott belõlük, ezer év óta pedig mint pogány emlékeket hord-ták, pusztították õket, biztosak lehetünk abban, hogy ha az összeskõ összes betûjét fel lehetne gyûjteni, akkor õsírásunk minden jelétmegtalálhatnánk és még igaz õstörténetükrõl is – nem tisztább, merttiszta az mint a patyolat, hanem – bizonyíthatóbb képet nyerhetnénka kételkedõk számára.

A köveken lévõ jelképekrõl

A penta, hexa és heptagrammákról, az öt-, hat-, hétágú csillagok-ról és a svasztikáról az idézett tanulmányírók bõséges anyagot gyûj-töttek össze. Kovács István és Kemenes Antal rajzain a csillagok szá-ma és formája eltérõ. A 3-as kövön Kovács két ötágú, egy hatágú,két hétágú, Kemenes pedig négy ötágú csillagot észlelt. Az 5. kõrõlKovács öt pentagrammát, Kemenes pedig négyet rajzolt le.

Hétszögletû a Mészáros Gyula által kun rovásemléknek tartott,kunkerekegyházi feliratos gyûrû, amely heptagrammának is felfogha-tó. (Mészáros Gyula: Rovásírásos kún nyelvemlékeink – Népünk ésnyelvünk, 1936/11. füzet)

Az általában horogkeresztnek nevezett svasztikáról a Tolnai Világ-lexikona (1929) a következõket írja: Vallásos jellegû szimbólum,igen elterjedt jellegû díszítmény. Kelet-Indiában, Kínában, Japánbanés az észak-amerikai indiánoknál a Nap kultusszal függ össze. Tibet-ben Buddhát jelképezi. A középkori Európában és némely népnél(német, skandináv, olasz) ma is misztikus jelképként szerepel,amely megvédelmez a veszedelmektõl és ellenségektõl.

6-os kõ

45

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 45

A köveken a svasztika kétszer fordul elõ, az 1. kövön, mint balraforgó, az 5. kövön egyenlõ szárú keresztté kiegészítve, mint jobbraforgó. A svasztika többek között elõfordult a Tordos-Vinca mûvelt-ségben (Kr.e. 7000-2000), Trójában (Kr.e. 2. évezred, Makkay táblá-zata) az egyiptomi 12. dinasztia jelei között (szintén Kr. e. 2. évez-red), újkõkori urnán a mai Lengyelország területén (Kabay), Mezopo-támiában szintén balra és jobbra forgó változatban is, a mai Csehor-szág területén talált vázán jobbra forgó változatban (Kr. e. 7. század-ból, Gimbutas), az õsi kínai jelek között jobbra forogva „vidék” és„táj” jelentéssel (Mandics). Más változatokban a forgó végén kettõsvonal vagy bojt szerû ábrázolás jelenik meg, a sugarak, a mozgásjobb szemléltetése érdekében.

Befejezõ gondolatok

A Tászok-tetõrõl és környékérõl mára talán teljesen eltûntek aSzent Kövek. Bányászok, kereskedõk, kincskeresõk, oláhok robban-tották fel õket, a háttérben sunyin meghúzódó, degesz pénztárcájúmegbízó kívánságát teljesítve.

Más országok büszkélkednek tõlünk tanult „õsi” írásukkal, épít-ményeikkel, gyógyító forrásaikkal, s a tudatlan világ csodálja õket. Ami évezredekkel korábbi Kárpát-medencei kincseinket pedig ezeréve idegen rablógyilkosok hordják szét, királyaink, vezetõink tehe-tetlen sóhajtozása, vagy egyenesen cinkossága mellett. Gyermeke-ink hivatalos történelemkönyve idegen történészek gúnyirata a ma-gyarokról.

A megalit mûveltségnek tehát nem csak egy láncszeme vagyunk,hanem a kiindulópontja. Bizonyíték erre az írásunk, amelyet elõdeinke kövekre róttak, s amely idõsebb bolygónk minden más írásánál. Ezta Tatárlaka titka címû dolgozatomban (F.K. – Sz. G.: Kõbe vésték, fá-ba rótták… 2005), igyekeztem bizonyítani. Állításomat alátámasztja,hogy nem csak a Tászok-tetõn, hanem környékén, a Güdüc, aZsedán, az Orotva, a Somlyó patak forrásvidékén, a Fekete sarkon,

Forgók Kabay Lizettkönyvébõl

Váza a Kr. e. VII. sz.-ból

46

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 46

a Tatár havason, a Bálán havason és a Barlang nevû határrészen is vol-tak írásos kövek és feltételezhetõen kõkörök, kõtemplomok. De nemcsak Ditró környékén, hanem szerte a Kárpát-medencében az elneve-zések sokasága utal Szent Köveinkre és helyeinkre: Írottkõ,Csudálókõ, Sükõ, Székelykõ, Nagykõ-havas, Ordoskõ, Likaskõ, Alsó-Sólyomkõ (biztos volt Felsõ is), Kecskekõ, Csókakõ, Ajnácskõ, Bátor-kõ, Boldogkõ, Borostyánkõ, Detrekõ, Kékkõ, Korlátkõ, Keselõkõ (Ke-selyûkõ), Kövesd, Kövend, Saskõ, Somoskõ, Szarvaskõ, Vöröskõ,Fejérkõ, Csorbakõ, Menedékkõ, Éleskõ, Hölgykõ, Jókõ, Hollókõ, Kõ-halom, Kõszeg, Oroszlánkõ, Villámkõ, Csengõkõ, Karácsonykõ…

A kálváriajárásnak, a Krisztus szenvedéseire emlékeztetõ körme-netnek nagy valószínûséggel a kövekhez való tavaszi zarándoklat azõse, ahol a 14 stációt, az emlékoltárakat, az akkori hagyományok-nak megfelelõ számú szent kövek jelentették.

Bár történelmünket átírták, kézzel fogható emlékeit eltüntették,nem szabad elfelejtenünk és tovább kell adnunk azt a tudást, hogya magyarok elõdei beláthatatlan õsidõk óta a Kárpát-medence õsla-kói, bolygónk mûveltségének létrehozói és e mûveltség szorgalmasterjesztõi voltak. Mindenkinek, aki szívében, lelkében magyarnak ér-zi magát, folytatnia kell munkájukat, amelynek elsõ lépése õseinkírásának, a rovásírásnak megtanulása és továbbadása. Így igazolhat-juk Wass Albert sorait is: „a víz szalad, de a kõ marad, a kõ marad”.

Köszönet a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum mun-katársainak, a kolozsvári Mitu Melindának (a Dr. Kovács István tanul-mányért), a dési Zomora Mártának (a Turáni vadászok évkönyvénekkét cikkéért), Szakács Gábornak és Barta Józsefnek (a szerkesztésbennyújtott segítségért).

Oltárkõ a Hargitán – Orbán Balázs könyvébõl

47

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 47

Irodalom

Andrássy Kurta János: Pilisi vádló kövek – Dobogókõ (Bp. 2003)

Andrássy Kurta János: Holtak völgye: Holdvilág árok (Bp. 2003)

Archeológiai Értesítõ: 1912-1913-1914 (Kiadja a MTA)

Baráth Tibor: A magyar népek õstörténete (Somogyi Zoltán, 1997)

Barátosi Lénárth Lajos: A tászok-tetõi rovásírás (Gaál Zsigmond, 1941)

Berenik Anna: A félremagyarázott Anonymus I-IV. (1995-2001)

Childe, Gordon: The Danube in Prehistory (Oxford, 1929)

Csíki Székely Krónika (Magyar Ház, 2000)

Dr. Egely György – dr. Dús Magdolna: Titokzatos erõk tudománya?(Háttér Lap és Könyvkiadó, 1989)

Eliade, Mircea: A samanizmus (Osiris, 2004)

Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lõtõt lépék (Pozsony, 1999)

Fehér Mátyás Jenõ: Középkori magyar inkvizíció (Gede testvérek, 1999)

Fehérné Walter Anna: Az ékírástól a rovásírásig (Buenos Aires, 1975)

Ferenczi Géza: A székely rovásírás Erdélyben ma létezõ emlékei (Rovás-írás a Kárpát-medencében, Szerk.: Sándor Klára, Szeged, 1992)

Fischer Károly Antal: A hún-magyar írás és annak fennmaradt emlékei(Budapest, 1889, Reprint: Hun-Idea 2005)

Forrai Sándor: Az õsi magyar rovásírás az ókortól napjainkig (Antológia, 1994)

Gimbutas, Marija: The gods and godessess of old Europe (Berkeley andLos Angeles, 1974)

Gondos Béla: Körtemplomok a Kárpát-medencében (elõadás)

Gyõrffy György: István király és mûve (Gondolat, 1977)

Harangozó Imre: Sokat gondolkoztam a régi atyákról (Magyar ÕstörténetiKutató és Kiadó Kft., 2003)

Harding, D.W.: Az õskori Európa (Helikon, 1986)

Ipolyi Arnold: Magyar mythológia (Európa, 1987)

Jacobi, Bernhard: Beszélõ kövek (Gondolat, 1968)

Id. Jósa János: Elintézés (Szeged, 1938)

Ifj. Jósa János: A Tászok-tetõi vésetes kövekrõl (Szeged, 1944)

Kabay Lizett: A táltos színeváltozása (Marosvásárhely, 2005)

Kállay Ferenc: Pogány magyarok vallása (Pest 1861, Reprint: Püski)

Kemenes Antal: A Tászok-tetõi leletekrõl (Archeológiai Értesítõ, 1914)

Kemenes Antal: Az elintézés elintézése (Jászberény, 1938)

Kézai Simon: Magyarok Krónikája (Magyar Ház, 1999)

Kiszely István: A magyarok eredete és õsi kultúrája (Püski, 2000)

Kovács István: A Tászok-tetõi sziklakarczolatok (Dolgozatok az ErdélyiNemzeti Múzeum Érem és Régiségtárából, 1914)

48

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 48

Las Casas, Bartolome de: Rövid beszámoló az Indiák elpusztításáról(Paulus Hungarus, Kairosz, 1999)

Mack, Harwood és Riley: Amire nincs magyarázat (Novotrade Rt. Bp.,1991)

Mandics György: Rejtélyes írások (Bukarest, 1981)

Makkay János: A tartariai leletek (Akadémiai Kiadó, 1990)

Mészáros Gyula: Rovásírásos kún nyelvemlékeink (Népünk és nyelvünk,1936, 11. füzet)

Michell, John: Atlantisz öröksége (Édesvíz, 1992)

Noszlopi Németh Péter: Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben (Püski,2003)

Oláh Andor: Új Hold, Új király (Gondolat, 1986)

Orbán Árpád: A Tászok-tetõi írottkövek (Turáni vadászok évkönyve,1943)

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása (Európa, 1982)

Parker, Derek-Julia: Természetfölötti jelenségek atlasza (Lilliput és Gulli-ver, 1991)

Pesti Hírlap: 1913. április 27.

Puskás Kolozsvári Frederic: A Tászok-tetõi iratos kövek (Gyopár,2003/1)

Ransanus, Petrus: A magyarok történetének rövid foglalata (Európa1985)

Rudgley, Richard: A kõkor elveszett civilizációi (Gold Book, évszám nél-kül)

Sashegyi Sándor: Holdvilágárok, Holtvilágárok (Design & Quality Kiadó,1998)

Sántha Attila: Székely szótár (Havas Kiadó, 2004)

Sebestyén Gyula: A magyar honfoglalás mondái (Magyar Ház, 2001)

Stine, Harry, G: A mozgató gondolat (Westinvest Kft. 1992)

Szent István és Szent László törvényei (Reflektor Kiadó, 1988)

Tarisznyás Márton: Gyergyó történeti néprajza (Akadémiai Kiadó, 1994)

Thuróczy János: A magyarok krónikája (Az 1486-os augsburgi kiadás for-dítása, Magyar Helikon, 1978)

Tolnai Világlexikonának kötetei (1926-1933)

Tomory Zsuzsa: Kezdeteink (Miskolci Bölcsész Egyesület, 1995)

Várkonyi Nándor: Sziriat oszlopai (Magvetõ Kiadó, 1972)

Wass Albert: Hagyték (Tricolor Kft. évszám nélkül)

Friedrich Klára – Szakács Gábor: Kárpát-medencei birtoklevelünk a ro-vásírás (Bp. 2003)

Friedrich Klára – Szakács Gábor: Kõbe vésték, fába rótták… (Bp. 2005)

Szakács Gábor (Magyar Demokrata 2006/26,/45, 48, és DVTV 26, 45, 48)

49

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 49

A rovásírás feltételezett jelképrendszere

Szkíta, hun és még korábban élt õseink betûinek jelképként valóértelmezésével Varga Géza íráskutató Bronzkori magyar írásbeliségcímû kötetében találkoztam elõször (Budapest 1993). Ez a fontosmû hívta fel a figyelmemet arra, hogy a jelek mögött bizonyos õské-pek és elvont fogalmak rejlenek.

Rovásírás oktatói és kutatói tevékenységem során az oktatási gya-korlat által kényszerítve elsõsorban az õsi, eredeti betûsorrend meg-találására törekedtem és közben észrevettem, hogy a betûk sorrend-je és a jelképes tartalom szorosan összefügg. A tanítás során több-ször változtattam meg az elsajátítandó betûk sorrendjét a feltétele-zett jelképi összefüggés hatására. Egyébként nagy példaképeim egyi-ke, Meixner Ildikó élete végéig folyamatosan tökéletesítette a meg-tanulandó latin betûk sorrendjét olvasás – írás – helyesírás nehézsé-gekkel küzdõ tanítványai érdekében.

Jelképi értelmezéseim a rovásírás A, F, GY, I, J, SZ, TY betûinekesetében megegyeznek Varga Géza jelneveivel. (Varga Géza: A szé-kely rovásírás eredete, Bp. 1998., 16. oldal)

Ebben az írásban is törekszem Dr. Molnos Angéla követõjeként,hogy csak magyar szavakat használjak, így a 'szimbolika' kifejezésta továbbiakban ne is keressék!

Mivel a rovásírás eredete meghatározhatatlan õsidõkig megy visz-sza, feltétlenül igazuk van azoknak, akik betûinek mélyebb értelmettulajdonítanak és mögöttes tartalmat keresnek. A jeleknek bizonyos„rendezõ” hatásuk is van használóira. Kimerült, fáradt, gondoktólösszekuszált állapotban a rovásbetûkkel való írás – olvasás, példáulegy magunk által megfogalmazott ima leírása, olvasása rendezettsé-get, nyugalmat eredményezhet.

Kezdjük tehát a betûsorrenddel, amelyet némileg befolyásol az, hogyaz oktatás során a Forrai Sándor tanár, írástörténész által összeállított, maihelyesírásunkhoz alkalmazkodó, hosszú magánhangzókat is tartalmazóábécét használom, míg a jelképi értelmezéshez a régi történelmi ábécé-ket, amelyekben hosszú magánhangzó többnyire nincsen. Ezek: a L. F.Marsigli által másolt botnaptár (XII. sz.), a Nikolsburgi ábécé (megtalálták1483-ban), valamint a Lakatos István plébános (XVIII. sz.) és a Fischer Kár-oly Antal (XIX. sz.) által gyûjtött betûsorok. Az elsõ hosszú magánhangzóka XVI. században tûnnek fel, jelenlegi ismereteink szerint.

50

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 50

A jelsorrend latin betûkkel, balról jobbra:

A jelsorrend rovásírással, jobbról balra:

Az elsõ betûnk a rovásírás � (SZ) betûje. Jelentése SZÁL,SZÁR. A felülrõl lefelé húzott egyenes, az Égbõl a Földre vezetõ út,az Eget a Földdel összekötõ SZÁL. Richard Webster az Asztrál utazás(Édesvíz Kiadó 2001) címû könyvében azokról a hagyományokról,tapasztalatokról és kísérletekrõl számol be, amikor az emberek föl-di testüket egy idõre elhagyva, a szellemtestükkel utazásokat tesz-nek a Földön, vagy a világmindenségben. Az elmondások szerintilyenkor egy ezüstszál szerû fénypászma köti össze anyagi testüketszellemtestükkel.

Az � betû ugyanakkor a SZÁR-at is jelenti, amelyre, mint ahogy anövények szárából ágacskák sarjadnak, ráírjuk a mellékjeleket ésezekbõl nõ ki a többi betû.

Egyik elõdünket, Szár Lászlónak hívták. A történészek szerint Ár-pád fejedelem déd-, vagy ükunokája volt.

Õsi írásunk második betûje az I (I). A SZÁR-at felsõ harma-dában áthúzzuk egy vízszintes, vagy balról jobbra felfelé tartó vonal-kával. Jelentése ISTEN, de egyúttal KERESZT-et is formáz. Itt jegy-zem meg, hogy a kereszténység, az egyistenhit sokkal régebbi, mintahogyan a lexikonokban, többek között a Bibliai Kislexikonban ol-vashatjuk. Ezek a meghatározások általában Jézus urunk születéseutáni 30. évre teszik a kereszténység eredetét, az õ kereszthaláláhozkapcsolva. A kereszténység azonban egy születés körüli igen régiszertartástól veszi eredetét, a kereszteléstõl, amelynek kezdetét azidõk homálya fedi.

A magyarok pogánynak sértegetett õsei a Nappal kereszteltek.Csepregi Ferenc, a somogyi táltoskövek tulajdonosa, akinek õsei kö-zött többen is táltosok voltak, mondta el, hogy az újszülöttet a Napfelé emelve, a fénnyel keresztelték meg.

I

�

�, I, D, J, T, Ç, C, �, Ö, A, P, M, B, Þ, S, G,

L, R, È, Z, V, U, N, H, E, O, Ò, Û, Ý, F, K, Ü

SZ, I, D, J, T, GY, C, ZS, Ö, A, P, M, B, TY, S, G,

L, R, CS, Z, V, U, N, H, E, O, NY, Û, LY, F, K, Ü

51

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 51

Elõdeink tehát nem voltak istentelenek és hitetlenek, ennek elle-nére a római kereszténységre térítés ürügyén az idegen papok rovás-írásunkat betiltották, a színmagyarokat csaknem az utolsó szálig ki-irtatták és hatalmas darabokat téptek ki Magyarország területébõl.Példa erre többek között Ajtony fejedelem esete, aki Szent Istvánkorában élt és a ma Délvidéknek nevezett terület volt az övé. Igenirgalmas ember hírében állt, s az elsõ kolostort õ építtette Magyaror-szágon, mégpedig Keresztelõ Szent János tiszteletére. A velencei pa-poknak megfájdult foguk a birtokaira és a kolostorra, így Szent Ist-vánt ellene hergelték, aki unokaöccsét, Csanádot küldte Ajtony el-pusztítására 1028-ban. Csanád, akirõl késõbb püspökséget nevez-tek el, Ajtony fejét saját kezûleg levágta, nyelvét is kitépte. Ezeket atestrészeket bemutatta Szent Istvánnak, aki neki ajándékozta Ajtonybirtokainak egy részét, más részét pedig az Ajtony által épített kolos-torral együtt a velencei Gellért püspöknek. Ajtony udvar- ésházanépét részint felkoncolták, részint szélnek eresztették. Helyük-re olasz, velencei, német szolgahad és katonaság került. A mai tör-ténelem könyvek ezt Koppány felnégyelésével együtt úgy állítják be,mint a kereszténység szent harcát az istentelen pogányok ellen.

Isten nevének eredetével és jelentésével Forrai Sándor is foglal-kozott, szerinte e szó jelentése Õslélek. Ezt írja továbbá: „Ha Árpádnépe itt a Kárpát-medencében nem saját nyelvet beszélõ és egyis-tenhívõ népeket talált volna, hanem vadidegeneket, akkor törvény-szerûen nem tudott volna fennmaradni.” (Turán, 2002. november-december)

Írásunk harmadik betûje a D (D), amelynek jelentéseDUMUZI, vagy DAMASEK. Ez a két név ugyanazt a személyt jelenti,aki a magyarok két XVI. századi krónikásánál, Heltai Gáspárnál ésSzékely Istvánnál mint Damasec szerepel. Dumuzi a mezopotámiaisumer hitregék egyik fõ istene, „az igaz fiú”, a tavasz, a megújulásjelképe. Valóságos személybõl vált a hitregék istenévé, a sumer ki-rálylistán is szerepel, Mezopotámiától a Kárpát-medencéig terjedt bi-rodalma és a meghatározhatatlan õsidõkben az ékiratok szerint36000 évig ült trónján. A Mitológiai ÁBC-ben (Gondolat 1970), olvas-hatjuk, hogy Dumuzi legfontosabb mellékneve AMA – USUMGALAN-NA, amelynek jelentése „anyja az égi sárkány”. Ez az égi sárkány pe-dig nem más, mint Tiamat õsanya, az õstenger megszemélyesítõje.Gyerekkoromban sokat lapozgattam egy mûvészeti képgyûjteménytés mindig irtóztam Szent Györgytõl és szobrától, amint átdöfi a sár-kányt. Ösztönösen tudtam, éreztem, hogy itt nem a sárkány a go-nosz. Késõbb Kabay Lizett mûvészettörténész – néprajzkutatótól ta-nultam meg, hogy a sárkány õrállat, aki bátran védi az igaz értéke-ket és életét áldozza ezekért. Jelentését csak késõbb torzították

D

52

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 52

gonosszá, ugyanúgy, mint magyar nemzeti hõseinket, többek közöttKoppányt, Ajtonyt, Vatát, Csák Mátyust, Kán Lászlót, Zách Feliciánt.

A már említett krónikásaink szerint Attila fia, Csaba Damasekre es-kette meg a hunokat, hogy Pannoniába visszatérnek. Sebestyén Lász-ló történész írja, hogy „A régi székely mondák és balladák Demuzi,vagy Demuzing nevû kisistene minden látszat szerint azonos a sumerTammuzzal, akit a legrégebbi kõtáblák Demuzi néven is emlegetnek.”Kállay Ferenc A pogány magyarok vallása címû könyvében (1861,Reprint. Püski Kiadó) a Dámos, Dámotz, Dömös, Dömsöd, Damasa,Dömölk helységeket említi, mint amelyek Damasek õsatyáról nyertékelnevezésüket. Ezekhez a Magyar Élettér Autóatlaszban (Magyar Élet-tér Alapítvány, 2005) találhatjuk még többek között a Damak,Ipolydamásd, Domaszék, Domásnya, Domahida, Domony, Domoszló,Dumasca, Dumeni, Dumesd településneveket.

I. Béla király (1016-1063) rendelte el, hogy a régi méltóságneve-ket, valamint családok, várak, helységek régi neveit megszüntessékés szentek neveivel felcseréljék. Õstörténetünk átírói ma is ponto-san tudják, hova kell nyúlniuk. Hogy mit tettek a (Cell)Dömölk mel-letti Ság heggyel, amely természetvédelmi terület és õskori településis volt mellette, arról késõbb ejtek szót.

Negyedik betûnk a J (J). Jelentése JÓ, JÓSÁG. Ha betûkötéstkészítünk a „jó” szóból, a képjelen is látjuk, hogy a jó visszatér ön-magába, a jótett helyébe jót várhatunk.

Hogy a tapasztalat ezt többnyire nem igazolja, arra az a magyará-zat, hogy a viszonzás nem mindig ebben az életünkben következikbe. Jézus is azt mondta, hogy más aki vet, és más, aki arat. Ezt õúgy értette, hogy jótettünk jutalmát esetleg csak a következõ éle-tünkben, karmánkat, azaz tetteink következményeit ledolgozvanyerhetjük el. A kufárok, akik Jézus életét, tanait meghamisították,ezt is félremagyarázva úgy igyekeznek a világot irányítani, hogy ajámborak vessenek, õk pedig arassanak.

A javósok, javasasszonyok jót javasolnak, a javunkat, javulásun-kat akarják, ha igaziak. Illyés Gyula írja a Puszták népében, hogy aparasztszoba, ahol a javasok rendeltek, azon nyomban szentéllyéváltozott át.

Az igazi javak a jóságot, lelki, szellemi értékeket jelentik. Az iga-zi javak átvihetõk további életeinkbe, a földi javak nem.

J

53

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 53

Ötödik betûnk a T (T). Jelentése TUDÁS, TANÍTÁS. Tanítók,tudósok, táltosok tanítanak, tökéletesítenek, terjesztik a tudást. Atáltos, testi, lelki gyógyító, földsugárzások, ásványok, növények is-merõje, a jog, a történelem tudója és nem utolsósorban mûvész is.„Népünk között van a legtöbb látó”- írja Magyar Adorján az Õsmû-veltség címû könyvében. A római keresztény vallásra való áttérésidején táltosainkat legyilkolták, megnyomorították, mûködésüketbetiltották, a gyógyító növényeket és eljárásokat tartalmazó rovásírá-sos botjaikat elégették, hihetetlen kárt okozva ezzel az emberiség-nek. Olyan betegségeket gyógyítottak, amelyekre a legjobban felsze-relt kutatócsoportok sem találtak manapság orvosságot, pl. rák, ve-szettség (Fehér Mátyás Jenõ: Középkori magyar inkvizíció, Gede test-vérek 1999). Napjainkban sem kapta még vissza sem a rovásírás,sem a természetgyógyászat, õsmûveltségünk e két fontos összetevõ-je a neki járó rangot.

Eddig a SZÁR-ra, elsõ betûnkre egy mellékvonalkát írtunk. A mostkövetkezõ betûknél több mellékvonallal egészítjük ki a szárat.

A hatodik betû a Ç (GY). Jelentése: EGY, EGYETLEN. Dr. ZakarAndrás írja a Sumer hitvilág és a Biblia címû könyvében (Szatmári,1973. 20. oldal), hogy Deimel páter sumer-akkád szótárában az Is-tin ékjel jelentése: egy. Határozottan összecseng ez a sokáig üldö-zött és ma is mellõzött unitárius vallás „Egy az Isten” jelmondatával.A mellõzés oka, hogy nem fogadják el a „Szentháromság”, azaz a há-rom Isten eszméjét (Atya, Fiú, Szentlélek), mert nincs az evangéliu-mokban. Az unitárius egyház 1568-ban hivatalossá válhatott Erdély-ben, és hitvallásának egy gyönyörû rovásírásos emléke maradt fennaz énlakai unitárius templom fakazettás mennyezetén, amelyetMuzsnai György kispap festett. Jelentése: Egy az Isten.

ç

Szkíta gyógyítóegy 2400 éveselektronvázáról

T

54

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 54

Rovásírásunk 7. betûje a C (C). Jelentése: CÉL. Felfelé mu-tat, tehát a folyamatos tökéletesedésre való irányulást jelzi. Felfelékell törekednünk, nem a ranglétrán, hanem jóságban, tudásban. Úticél, útirány értelemben való használatáról fennmaradt szép rovás-emlékünket Strahlenberg svéd hajóskapitány másolta le a XVIII. szá-zadban. Orosz, pontosabban Hun-országi sziklafelirat, hiszen az V.században még a mi õseinké volt a ma Oroszországnak nevezett te-rület. A felirat valószínûleg Roga (itt Rov) hun király parancsát tartal-mazza, katonái úticélját részletezve.

A rovásírás 8. betûje a � (ZS). Jelentése: ZSARÁT. A MagyarSzókincstár szerint (Tinta Kiadó, 1999) a zsarát régies szó, jelentéseparázs, tûz. Valószínû, hogy a zsarátnok foglalkozást jelentõ szó, atûz õrzõjét jelenti, aki védi a kihunyástól a parazsat, de a tûzvésztõlis a tábort, vagy települést. Hasonlóan képzett szó pl. az írnok, lát-nok, szónok, pohárnok, stb.

�

Kb. 1600 éveshun sziklafelirat

C

Felirat az énlakaiunitárius temp-lom mennyezeté-rõl, 1668-ból

55

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 55

Rovásírásunk 9. betûje az Ö (Ö). Jelentése kettõs: ÖLELÉS ésÕRZÉS. Maga a jelforma is utal az ölelõ két karra, a szeretetre, a sze-relemre. De a kinyújtott két karnak távol is kell tartania a méltatla-nokat, vagyis önmagunkat is szeretni kell, védeni, õrizni a gonosz-ságtól. Õrizni kell az erõnket, egészségünket, hiszen erõsen ésegészségesen több szeretetet és tudást adhatunk a világnak.

10. betûnk az A, Á (A, Á). Jelentése: ANYA, ÁLDOTTÁLLAPOT-ban lévõ személy. A régi emlékek nem különböztettékmeg az A és Á hang írásbeli jelölését. Pl. a XII. századi botnaptárona Mária szóban az A-t és Á-t ugyanígy jelölte a táltos. Az A és Á meg-különböztetésére a jelenleg rendelkezésre álló rovásírásos emléke-ink szerint csak a XX. századtól találunk példákat, kivéve CsepregiFerenc XVI. századi rovásírásos palatábláját.

Akiknek nincs gyermeke, az is lehet áldott állapotban, ha Istenmegáldja valamilyen fontos feladattal és erõvel, kitartással is, hogyáldásos tevékenységét végezhesse.

11. betûnk az , M (M). Jelentése: MELL, EMLÕ. A táplálás, anevelés jelképe. Testi és szellemi táplálék átadását egyaránt jelenti.Rovásemlékeinken egyenes és gömbölyített formában is fennma-radt. Bizonyára nem véletlen, hogy az „anya” jelével kétszer leírva aamam szót kapjuk, amelyben kétszer ismétlõdik a tápláló anya jelen-tés. A MAMA szó a világ minden táján érthetõ és gyakran a csecse-mõk elsõ kiejtett szava is.

12. betûnk a P (P). Jelentése: PÓLYA. Mellékvonalai olyanok,mint a pólya pántlikái. Pólyázzuk, pátyolgatjuk gyermekünket, le-gyen az valóságos testi gyermek, vagy szellemi, pl. valamely mûalko-tás. Puha pólyába tesszük, bepólyáljuk, ápoljuk fájós testrészünket.

A p betû „pólya” értelmezését megerõsíti a Magyar Értelmezõ Szótáris (Akadémiai Kiadó, 2003), amely e címszó alatt, mint történettudo-mányi adalékot közli, hogy pólyának nevezik a címer mezõjében lévõvízszintes sávokat. A magyar címerben a 4 ezüst sáv, azaz a 4 pólya aKárpát-medence 4 folyóját, a Dunát, a Tiszát, Drávát, Szávát jelenti. Avörös-fehér sávos címer és zászló a honvisszafoglaló Árpád fejedelemés családja jelvényeihez tartozik a turulmadárral együtt, amely KézaiSimon krónikaíró szerint már Attila királyunknak is jelképe volt, s mintilyen a magyar nemzet szent öröksége, amelyet maga Árpád fejedelemis szkíta, hun és még régebbi elõdeitõl örökölt. A liberálisok, azaz sza-

P

M

a

Ö

56

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 56

badelvûek, akiknek az az elve, hogy nekik mindent szabad Magyaror-szágon, idõrõl idõre be akarják tiltani nemzeti, feltételezhetõen soktízezer éves jelképeinket. 2005-ben egy turul madaras szobor felállítá-sát akarták megakadályozni Budapest XII. kerületében, amelyet alko-tója a II. világháború áldozatainak emlékére készített.

13. betûnk a B (B). Jelentése: BABA, azaz újszülött, csecse-mõ, gyermek. Marton Veronika A sumir kultúra története (Magánki-adás, 2000, 53. old.) könyve alapján a BA ékjelének jelentése:„ajándék, ad”. A BABA tehát kétszeres ajándék, adomány. Rokon ve-le Bau neve, aki istennõ a sumer mitológiában, Badiny Jós Ferencszerint megfelel a mi Boldogasszonyunknak. Babba Máriának neve-zik a csíksomlyói csodatévõ szûzanyát. Babba szavunk Kriza Jánosgyûjtése alapján „Szép”-et jelent. Rokon szavunk a bába, aki a babaszületésénél rendkívül fontos személy, az anya és a gyermek segítõ-je. Csak a 11-12. századtól kezdtek csúf jelzõket ráaggatni, pl. vas-orrú és vele ijesztgetni a gyermekeket. Sajnos e nagyszerû és nagytudású asszonyok közül, akiket õsvallásunkban az „aranyasszony”szóval tiszteltek meg, igen sokan végezték a pápai inkvizíció máglyá-in. Férfiakat, nõket, sõt gyermekeket is megégettek boszorkányságvádjával. Magyarországon még 1756-ban is lobogtak az inkvizíciómáglyái, táltosaink, gyógyítóink, színmagyar elõdeink vesztették éle-tüket beteg lelkû gonosztevõk miatt.

Rovásírásunk 14. betûje a Þ (TY), jelentése: ATYA. Írásának3-4 változatát ismerjük, az apró eltérések az íráshordozótól függtek.A változatnál fára róva nehezen lehetett észrevenni a pontokat, a ²változat pedig téveszthetõ volt a 100-as számjeggyel. Valószínûlegösszefüggés is áll fenn a következõ betûk és számok között:

A ´ a számrovásban a 10-es, B betûként pedig a baba, a gyermekjele. A ² a számrovásban a százas jele, TY betûként pedig az atyáé.Végül az ³, azaz ezer jelentése a sumerban dingir, azaz Isten, amelyõseink tündér szavával rokon. A tündér régebben nem csak a nõinemre vonatkozott, hanem a varázslatosnak, varázslónak tartott lé-nyekre is. Az atya rangja tehát a gyermek és az Isten között van.

Ipolyi Arnold és Kállay Ferenc õsi hitvilágunknak két 19. századikutatója sok adatot gyûjtött a jóságos, bölcs fehérszakállú Öregis-tenrõl, bár utalást néphagyományunkból nem jegyeztek fel arra néz-ve, hogy az Öregisten és az Atyaisten milyen alá- illetve fölérendelt-ségi viszonyban áll egymással.

1480 és 1530 között került az erdélyi Bögöz falu reformátustemplomának falára a vörös krétával írt rovásfelirat, amelynek jelen-tése: Atyaisten.

þ

B

57

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 57

Írásunk 15. betûje az S (S). Jelentése: SÁNC, azaz a fedezék,töltés, szekérvár rokon szavakkal együtt a földi, emberi, külsõ ellen-ség elleni védekezésre utal. Alakjában a sátor képére is emlékeztet,amely szintén a védekezés, óvás egy formája.

A 16. betûnk a G (G). Jelentése: GÁT. A védelem második fo-kozatát jelenti. Az egy mellékvonallal megtoldott s betû, a „sánc”megerõsített változata. A tárgyi valóságban a pusztító árvizek ellenivédekezés. Átvitt értelemben gátat kell vetnünk belsõ ellenségeink-nek, belülrõl támadó káros szenvedélyeinknek.

17. betûnk az L (L). Jelentése: LEVEGÕ és LÉLEK. A védelemlegmagasabb fokozata, a sáncra helyezett második réteg a „lebegõég”, a levegõ, amely világûrben száguldó bolygónkat védõpajzskéntveszi körül. Minden lélegzettel a világmindenségbõl veszünk magunk-hoz egy darabkát, de az ipari forradalom, a természet elpusztításánakkezdete óta (XVIII. sz.) sajnos egyre nagyobb adag mérget is.

A LÉLEK az élõlények magasabb rendû létformája, amely megha-tározhatatlan idõk óta vándorol a tökéletesedés útján egyik testbõla másikba. A lélek tehát állandó és halhatatlan, a test változó és ha-landó. A lélek és test folyamatos kölcsönhatásban, szoros összefüg-gésben van egymással. Az erõs, egészséges test biztosítja lelkünkfejlõdéséhez a belsõ nyugalmat, míg az erõs, egészséges lélek meg-védi a testet az önpusztítástól.

A materialista, anyagelvû filozófiák és politikai megnyilvánulásaik,a szocializmus és a kommunizmus tagadják a lélek létezését, ezmeg is látszik lélek nélküli mûködésükön, hiszen a kommunizmusáldozatinak számát eddig száz millióra becsülik a kutatók. (Alain deBenoist, Kubinyi Ferenc, Rózsás János)

A táltosképességeket örökölt gyógyítók között vannak léleklátók is.

L

G

S

TY betû a bögözi feliratban

58

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 58

Írásunk 18. betûje az R (R). Jelentése: REND. Már a legrégibbhitregékben is a rend csap össze a rendetlenséggel. A sumer ékiratosteremtéstörténetbõl tudjuk, hogy Apszú és Tiamat, az õsapa és õsanyarendet, nyugalmat, békét, csendet szeretett volna a Földön, azonban azûrzavar és hangzavar keltõi és kedvelõi ellenük fordultak. Az akkádMarduk darabokra szaggatta Tiamat õsanyát, ahogyan késõbb Koppányfejedelmet szaggatták darabokra a rendetlenség és zûrzavar követõi.

A Rendhez tartoznak a betartandó rendszabályok, amelyekbenesendõségünkben megkapaszkodhatunk, ugyanúgy ahogyan az Rbetû középvonala az õt támogató két Szárban. Szerzetesrendek, lo-vagrendek alakultak az idõk folyamán, jó és szent célok érdekében,a rendetlenség ügynökei azonban közéjük furakodtak, átvették a ha-talmat és a Rend céljait rendetlenséggel cserélték fel.

A 19. betûnk a È (CS). Jelentése: CSALÁD, CSAPAT, azaz ren-dezett csoport. A Rend utolsó bástyája a család. Õseink nagycsalád-ban éltek a természetet tisztelõ társadalmon belül. A család ellen el-sõként Marx Károly, Németországban élõ gyáros és filozófus indítot-ta el a hadjáratát, a nõi munka bevezetésének ördögi gondolatával.Pénzének számolgatása közben spekulálta ki (idegen szó, de rá ezillik), hogyha a nemek közötti egyenlõség és szavazati jog mézesma-dzagját elhúzza a gyengébb nem gyengébb értelmû képviselõi elõtt,sikeresen kiiktathatja a rendetlenség képviselõit igen zavaróCSALÁD-ot. Nem volt addig semmi baj a nõi jogokkal, a családbanmindenkinek megvolt a maga feladata. Ma sem veri kevesebb férfi aszavazó és dolgozó feleségét, és az erõs lelkû és testû asszony ré-gen is visszaütött, vagy ha gyenge volt, más utat választott a kiegyen-lítésre. A nõjogi „aktivisták” még napjainkban is egyre szaporodnak,pedig a nõk már 99 év óta szavazhatnak, ami teljesen lényegtelen,hiszen a szavazatok eredményeit a pénz birtokosai érdekeiknekmegfelelõen meghamisítják. A nõk terhei a kötelezõ munkavállalás-sal hihetetlenül megnövekedtek, a gyermekek és apák elvesztettékaz anyák figyelmének és szeretetének nagy részét, aminek következ-tében soha nem volt még ennyi rossz házasság, csalás, válás, ennyitestileg-lelkileg tönkrement gyerek és szülõ. A rend védelmére legal-kalmasabb csapat, a Család, jó úton van a teljes felbomlás felé.

A rend védelmére elsõsorban alkalmas csapat még az élelemter-melõ parasztság; a gyógyítók, az orvosok, a tanítók és természete-sen a hazaszeretõ katonaság, akik testünket, lelkünket, értelmünketés hazánkat védik. Országunkban több, mint fél évszázada õk van-nak a legrosszabb helyzetben, ellenben az egy lakosra esõ milliár-dos bankárok száma nálunk a legmagasabb a világon.

è

R

59

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 59

Írásunk 20. betûje a Z (Z). Jelentése: ZÁSZLÓ. A csapat zász-lója, amelyen a csapat jelszava, jelmondata, az általa kitûzött leg-fõbb cél olvasható. Szükség van arra, hogy eszméinket néhány tö-mör mondatba összefoglaljuk és mint a keleti szerzetesek imáikat,ismételgessük és lelkünkben folyamatosan lobogtassuk. Ha elemez-zük a z betût, látjuk, hogy kettõs jel, a rend zászlójának két rúdjavan, s az egyiket, a felfelé nyúlót odafönt tartják az Egekben. Egynemzet számára zászlója a legszentebb ereklyék közé tartozik.2006. január 1-én hiába kerestük a magyar zászlót Sólyom Lászlóköztársasági elnök mellett ünnepi beszéde megtartása közben. Mi-vel ilyen eddig történelmünkben nem fordult elõ, vajon azt jelentiez, hogy a pénzhatalom képviselõi az utolsó rögig eladták hazánkatés nincs többé Magyarország?

Írásunk 21. betûje a V (V). Jelentése: VÍZ. A betû képe vízváj-ta völgyre emlékeztet, egyúttal lovak, tehenek itatójára, a vályúra. Avíz a levegõhöz hasonlóan nélkülözhetetlen elem életben maradá-sunkhoz.

Õseink víztiszteletére utal, hogy fejedelmi, vezéri sírjaik patakok,források, folyók mellett vannak. Attilát, Árpádot, Botondot, Vászolyfia Leventét vizek mellett temették el. A víz, a források, a fák tiszte-letét Szent László tiltotta be 1092-ben, ennek természeti környeze-tünkre nézve végzetes következménye lett. Hõforrásainkat tudato-san tönkretették, anyagi és politikai érdekbõl szennyezik folyóinkat,mint azt a Tisza élõvilágát 2000 februárjában teljesen elpusztító ro-mán ciánszennyezés bizonyítja. Folyóink forrásvidéke egy gonoszpolitikai döntés folytán 1920-ban ideiglenes határainkon kívül ke-rült, így vizeink könnyû prédának bizonyulnak a Természet ellensé-gei számára.

y22. betûnk az U (U). Jelentése: ÚJ. A megújulás, az új út jel-

képe. Kettõs jel, amely lefelé is mutat. Ez azt jelenti, hogy az újítá-sokba, a megújulásokba be kell építenünk a régibõl a megtartásraérdemest. Ha nem õrizzük meg hagyományainkat, ha elhagyjuk a ré-giek ösvényeit és csak az új utakon járunk, ezek az utak nem felfe-lé, hanem lefelé fognak vinni.

23. betûnk az N (N), vele kezdõdik a hajlított jelek sora. Je-lentése: NAP. E szónak két igen kifejezõ rovásírásos megjelenítésétbe is mutatom: balra Kájoni János csíksomlyói ferences szerzetesé

N

U

V

Z

60

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 60

1763-ból, jobbra Csatlós Csaba egri rovásírás kutatóé a XX. század-ból. Mindkettõ érzékelteti éltetõ égitestünk fényt, sugarakat kibocsá-tó jellegét. Mint már említettem, a Természetet tisztelõ õseink a Nap-pal, a Fénnyel kereszteltek, mintegy áldását kérve a gyermekre.

24. betûnk a (H). Jelentése: HOLD. A két egymásba fonó-dó hajlított szár kifejezi a Hold növekedõ és fogyó alakját, benneegyütt látjuk a növõ és fogyó Holdat. Botra rovásnál többnyire aszögletes változatot használták:

A Napot és a Holdat gyógyító hatásúnak tartották elõdeink már azõsidõkben is. A Holdhoz „Új Hold”, „új király” megszólítással fordul-tak, és fordulnak ma is a betegségükbõl szabadulni vágyók, akikmég õrzik magukban elpusztított õsvallásunk töredékeit.

Néprajzosaink hatalmas anyagot gyûjtöttek a Holddal kapcsolatoshiedelmekrõl és nem ok nélkül. Mély titok õrzi ma is, mit láttak iga-zából az amerikai ûrhajósok a Holdon és miért maradnak meg a ter-vezgetés szintjén (hála Istennek) az újabb Holdra szállások. Idõrõl-idõre felvetõdik „komoly tudományos körökben” is, hogy a Holdmesterséges égitest.

A http://hvg.hu/Tudomany honlapon 2005. augusztus 29-én ol-vasható volt, hogy asztrobiológusok kutatási eredményei azt mutat-ják, hogy az élet készen érkezett a Földre a világûrbõl, a meteoritok-ra tapadt és szerves molekulákat is tartalmazó galaktikus porral. Ezaz elsõ repedés azon a megcsontosodott akadémikus felfogáson,hogy a világmindenségben csak Földünkön van élet.

Gyerekkoromban szüleim azt mesélték nekem, hogy a Holdban aTündérkirály és Tündérkirályné lakik és nappal a Nap, éjszaka a Holdvigyáz a jó emberekre. A világ összes Holdról szóló mondájábanvisszatérõ gondolat, hogy a Holdon „valakik” laknak.

Írásunk 25. betûje a E (E). Jelentése: EMBER. A legõsibb hit-regékben az áll, hogy az Isten, Istenek saját képükre formázták azembert. A Biblia nem tartozik a legõsibb hitregék közé. A Biblia el-nevezés a görög büblosz (könyv) szóból származik, s a különbözõtörténeteket csak a Krisztus utáni V. században fûzték egybe, a Te-remtés történetét sumer ékiratokból vették át, Jézus életét és taní-tásait pedig nagy mértékben meghamisították. Az egész Bibliát egynép érdekeinek megfelelõen állították össze és idõnként ezeknek azérdekeknek megfelelõen átírják. 2001-ben a Vatikán „nemzetközi”

E

61

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 61

teológuscsoportot hívott össze, hogy a Holt tengeri tekercsek alap-ján ismét módosítsák a Bibliát. Ez így nagyon jól hangzik, hiszen az1947-ben megtalált Holt tengeri tekercsek a Krisztus elõtti 170 és aKrisztus utáni 68-ig terjedõ idõszakban íródtak, így az õ életét isvalósághûbben ismerhetjük meg, mint a kezdetben keresztényeketöldöklõ Pál apostol és követõi átírásaiból. A Holt tengeri tekercsek-rõl azonban éveken át semmit nem tudhattunk, így talán idõközbenazokat is átírták a megrendelõk kívánságainak megfelelõen. Minden-esetre gondosan õrizzük régi Bibliáinkat, mert azokban vannak mégigen tanulságos részek.

Az embert az Isten külsõre talán a saját képére alakította, de so-kak lelkére az ördög is igényt tart. Gondoljunk csak a háborúkra,napjainkban az amerikaiak foszfor bombákkal égetik el az iraki pol-gári lakosságot, gyermekeket is. Az amerikaiak afganisztáni háború-jában vákuumbombákat vetettek be, esküvõi menetet bombáztak,és a költözõ madarak 80%-a áldozatul esett a vegyi fegyvereknek.

A karma törvényei szerint azonban a gonoszoknak meg kell ta-pasztalniuk mindazt a fájdalmat, amit õk okoztak. Igaza van BaktayErvinnek, amikor azt írja, hogy a karma törvényeibe földi embernem tud, Isten pedig nem akar beavatkozni. Tehát elmondhat akár-hány Miatyánkot egy fegyvergyáros, bedobhatja a perselybe vérrelszerzett vagyonát, feloldozhatja õt akárhány püspök, át kell élnie el-jövendõ életei során ugyanazt a szenvedést, amelyet fegyverei okoz-tak. Ha viszont az ember jótéteményekkel, önmaga és embertársaitökéletesítésével kövezi ki útját, akkor ezen az úton egyetlen lépéssem vész kárba, írta szintén Baktay Ervin.

Az e betû jelenti egyúttal az Elõdöket is, hiszen minden embermagában hordja elõdei tapasztalatainak sûrítményét, amelyet CarlGustav Jung svájci lélekgyógyász „kollektív tudattalannak” nevezett.Ugyanakkor saját elõzõ életeinket is magunkban hordozzuk, aho-gyan József Attila tökéletesen megfogalmazta:

„Én úgy vagyok, hogy már száz ezer évenézem, amit meglátok hirtelenEgy pillanat, s kész az idõ egészemit száz ezer õs szemlélget velem”

(A Dunánál – részlet, 1936)

Az „ember” betûjénél sokáig elidõztünk, de még nézzük milyenjelekbõl áll össze ez a szó:

Az elsõ e az elõdöket jelenti, az m a táplálást, a b a babát, a gyer-meket, majd a második e az ember szót, végül az r a rendet.

Az EMBER tehát az elõdök által táplált gyermek, aki ennek a táp-láléknak segítségével válik emberré, de csak úgy õrizheti meg em-berségét, ha megtartja Isten és a Természet rendjét.

62

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 62

26. betûnk az O (O), jelentése OLTÁR, ORSZÁG. Az oltár azÚr asztala. Sok embernek van házi oltára, titkos szentélye, ahováazokat az ereklyéket helyezi, amelyek az Isten, az õsök, a Természetés közötte lévõ kapcsolat jelképei, pl. egy kõ a Pilisbõl. Igen nemescselekedet volt a fiatalok kormányától, hogy országunk legszentebbközös ereklyéjét, a Szent Koronát az Ország Házába vitte, mintegy azország oltárára helyezte. Sajnálatos, de a történelem folyásának tör-vényei szerint várható volt, hogy e fiatalok csapatába is befurakod-tak a zavarkeltõk, akik hiteltelenítik õket az ország elõtt.

Az oltár és az oltalom szó ugyanabból a gyökbõl ered, az országés polgárai kölcsönösen oltalmazzák egymást, legalábbis nagy kirá-lyaink, többek között a hun Roga és Attila, Baján, Árpád és Mátyásalatt ez így is történt. Bizonyítja ezt, hogy országlásuk idején azegész Kárpát-medence, beleértve Bécset is, a birtokunkban volt,ahogyan ezt valaha Isten Nimródnak, Hunornak és Magornak és máraz õ elõdeiknek is adományozta. Szép kifejezéssel Anyaországnaknevezték a trianoni gonosz döntéssel elcsatolt területek lakói a meg-csonkított kis Magyarországot. 2004. december 5-én azonban mos-tohaanya-országgá vált számukra azok miatt, akik NEM szavazatuk-kal ugyanolyan gonoszul döntöttek saját honfitársaik életérõl, mint1920. június 4-én az idegen hatalmak.

Szerencsére egy országot nem csak természetes határai, uralko-dói és polgárai tartanak össze, hanem anyanyelve is. A magyar anya-nyelvet pedig az elcsatolt és megtagadott országrészek lakosai sok-kal szebben beszélik, mint a kereskedelmi televíziók és rádiók, az-az kép- és hangcsatornák munkatársai.

27. betûnk az Ò (NY). Jelentése: NYELV, ANYANYELV. Képilegis utánozza a beszéd egyik szervét, a nyelvet ha az o (O) betût ösz-szekötjük egy felülrõl lefelé tartó egyenessel.

A már ezerszer idézett sir John Bowring (1792-1872) is észrevet-te a magyar (szkíta-hun-avar) nyelv isteni származását:

„… A magyar nyelv eredete még ennél is sokkal csodála-tosabb tünemény. Aki megfejti, az isteni titkot elemzi,mégpedig elsõ tételét ennek a titoknak. Kezdetben volt aSzó és a Szó Istennél volt, és a Szó volt az Isten”

– írta 1830-ban, újrafordításom szerint, némileg módosítva.

ò

O

63

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 63

28. betûnk az Û (Û). Jelentése: ÛR, VILÁGÛR. A négy vonal-ka jelenti, hogy az ûrbõl Földünkre, és a Földünkrõl az ûrbe is vezet-nek utak. Magában foglalja az üstökös jelentést is. Az üstökös meg-jelenése égboltunkon mindig nagy változást idéz elõ a néphagyo-mány szerint.

Írásunk 29. betûje a (LY). Jelentése: LYUK. Leírásának többváltozatát ismerjük. Valószínûleg a legõsibb a kör, kerek tér (amelya világmindenséget, a „kerek világot” jelenti) közepén lévõ pont.Amikor õseink pergamenre, papírra írtak, vagy selyemre festették,akkor ez a pont jól látható volt, botra rovásnál azonban elveszett afa anyagában, így ezért megjelent a és a változat is. Az égi rend-re, a világmindenségre utaló jel, akárcsak az �, i, n, h, f és û.

A világmindenségben a Fekete Lyuk-ként elnevezett égitesteketjelöli, amelyek hatalmas tömegvonzásuk következtében átjárókéntmûködnek egyik csillagrendszerbõl a másikba.

A 30. írásjel az (F), jelentése FÖLD. Másik írás változata az f.A kerek tér közepén a , Damasek, a a baba, a gyermek betûje.Jelentheti ez azt, hogy a világmindenség Istene Damasekre bízta Föl-det, ezért eskette meg rá Csaba királyfi a hunokat. De nem mond en-nek ellent a betûs középjel sem, hiszen Dumuzi, Damasek egyikmellékneve az „Igazi Fiú”, tehát gyermek.

Figyelemre méltó az úgynevezett Gaia elmélet. A görög mitológiá-ban Uranosz az Ég és Gaia a Föld neve. Gaia nõnemû, Zeusz nagy-anyja. A „Gaia elméletet” kidolgozó XX. századi természettudósokszerint Földünk, Földanyánk nem holt tömeg, hanem élõlény.

Anyaföldnek nevezzük az országot, a hazát, amelyben születtünk.A 4 részre osztott tér jelentheti a négy világtájat, és a négy bõrszí-

nû emberiséget is.

Rovásírásunk 31. betûje a K (K), jelentése KERT, kerítés, ka-rám. Elsõsorban Isten kertje, pihenõhelye. Nevezik Paradicsomkert-nek is a perzsa „pardesz” (kert, liget), vagy a görög paradeiszoszután. Területét a mûvelõdéstörténészek Mezopotámiába helyezték.Sokkal valószínûbb azonban, hogy a mi hazánk, a Kárpátok öveztemedence az Isten kertje. Ezt gondolni két okom van. Az egyik, hogyha a Kárpát-medencét övezõ hegyek vonulatát összekötjük egy vo-nallal, a rovásírás k jeléhez hasonló alakzatot kapunk. Fõként, haKeletrõl vagy Nyugatról nézzük.

K

Û

64

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 64

Ezt annál is inkább megtehetjük, mert Bíró Lajos a Kerek Isten fá-ja címû, magyar õsvallásról szóló könyvében (Szerzõi kiadás, 2001,170. oldal) írja, hogy a régi templomok oltárai, a honfoglaló magya-rok koporsói napkeletre, „napjövetre” néztek. A Szeged környéki ré-gi falusi házak Kelet felé tekintettek, homlokzatukon, kapujukonNap ábrázolás volt látható.

A másik pedig Hédervári Péter csillagász A Hold és meghódításacímû könyvében (Gondolat, Bp. 1970), a 180. -181. oldalon találha-tó észrevétel. Eszerint a Holdon a Dunával, Tiszával és mellékfolyó-ikkal megegyezõ árkok láthatók, azaz a Kárpát-medence leképzõdé-se megtalálható a Holdon.

Balra a Kárpát-medence, jobbra a Prinz rianások a Holdon

"Kertye, kertye,Paradicsomkertye,Négy szögletibenégy angyal…"

(Imarészlet Erdélyi Zsuzsanna könyvébõl)

A Kárpát-medence Kelet felõl nézve

65

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 65

Thúróczy János történetírónk (1435-1490) pedig ezt írja a Magya-rok Krónikájában a Kárpát-medencérõl:

„A világ minden tája között ez a legdicsõbb, híres folyóköntözik, síkságai és hegyei egyaránt gyönyörûek, arany-nak, ezüstnek, egyéb fémeknek és a legfinomabb sónaktermékeny szülõanyja, szántóföldjei a legtermékenyeb-bek, bõvelkedik a borban, számos erdeje és legelõje van,s csaknem mindenfelõl óriási havasok bástyái, vagy hatal-mas folyamok zárják körül.”

A krónikás is mintha Isten kertjérõl, a Paradicsomkertrõl tudósítana.A néphagyomány szerint Csallóköz is, Erdély is tündérek lakóhelye volt.

Mindebbõl mára semmi nem maradt. 2006 január 8-án vasárnapa Kossuth Rádió Déli Krónikájában elhangzott, hogy az Európai Uniófizet azért, hogy a magyar történelmi borvidékek szõlõtõkéit kivág-ják a gazdák. A fizetés feltétele, hogy 50 évig nem telepítenek új tõ-kéket. Szent István korában a beszolgáltatott rovásírásos könyve-kért, a rovásbotokért fizettek, amelyeket aztán elégettek. Így lehetettazt hazudni, hogy a magyaroknak nem volt írásuk, s a német-olasz-cseh térítõk tanítottak meg minket a betûvetésre.

Nekünk embereknek is szükségünk van arra, hogy kialakítsuk akertünket. Aki olyan szerencsés, hogy jutott neki egy darabka föld aFöldbõl, kötelessége, hogy ezt növények ültetésével, ápolásával,madarak, állatok gondozásával megközelítõleg hasonlóvá tegye Is-ten kertjéhez, a réges-régi Kárpát-medencéhez. S akinek nem jutottkert, lakásában is kialakíthat egy kis növényekkel körülkerített részt,ahol pihenhet, ábrándozhat a régi Tündérkertrõl.

Folyamatos kötelességünk mindannyiunknak a Kárpát-medencetermészeti értékeinek õrzése. A hivatalos környezetvédelemnek csakpénzfaló intézményei vannak, de semmit nem tesznek az olyan kör-nyezetrombolások ellen, mint amelyet amerikai filmesek követtek ela már említett (Cell)Dömölk határában lévõ Ság-hegy vulkáni kúpjá-nak kráterében, amely hazánk egyedülálló természeti értéke és ter-mészetvédelmi területe VOLT, az Eragon címû film forgatása elõtt.Szakács Gábor írása a Magyar Demokrata 2005/27. számában a 32.oldalon és a 2005/51-52. számában a 37. oldalon olvasható errõl.

A Pilisben, szintén filmesek, fákat, növényeket pusztítva koncent-rációs tábort építettek fel, noha a vallási türelmérõl híres Magyaror-szágon soha nem volt ilyen intézmény. Most már van, mert a Sorsta-lanság címû film elkészülte után sem bontották le, így minden tudat-lan külföldinek lehet mutogatni, mint a magyarok gonoszságának bi-zonyítékát. Sajnos, a Pilisrõl oly sok szépet összeírók (pl. „A Pilis aFöld szívcsakrája”) nem emelték fel szavukat a környezetkárosításellen és nem álltak élére a néhány száz összegyûlt tiltakozónak.

66

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 66

A filmforgatás körülményeirõl Szakács Gábor írt a Magyar Demok-rata 2003/37. számában a 26. oldalon, és a 47. számban a 32. ol-dalon. A szovjet hadsereg máig fel nem becsült, hatalmas környeze-ti károkat okozott hazánk megszállásának ideje alatt, ezekért kárté-rítést nem kaptunk. Napokig sorolhatnánk, hogy nem csak Magyar-országon, hanem az egész Föld bolygón hogyan teszik tönkre a ter-mészetet az „üzletemberek”, nem gondolva saját gyermekeik, uno-káik egészségére, jövõjére sem.

Írásunk 32. betûje a második Ü (Ü) betû. Jelentése ÜL,ÜDÜL, PIHEN, tehát Isten, vagy ember munkája végeztével leül, pi-hen, gondolkodik, összegzi eredményeit, új terveket készít. A legré-gibb sziklafestményektõl korunkig számtalan alkotásban láthatjukviszont az ülésnek, pihenésnek, elmélkedésnek hasonló alapvona-lakból álló megjelenítését. Nem véletlenül ábrázolta Rodin is ilyenalakzatban Gondolkodó címû szobrát.

A pihenésnek, elmélyülésnek, elmélkedésnek, tûnõdésnek, töp-rengésnek és bölcselkedésnek alapvetõ feltétele a zajmentes kör-nyezet. Hamvas Béla írja, hogy „A magasabb világgal való érintkezéselsõ feltétele a csend”. S mivel a csendet minden pillanatban gépko-csik, repülõk dübörgése, riasztók visítása, hang- és képcsatornáküvöltözése, távbeszélõk csörgése szakítja meg, egyre távolabb kerü-lünk a magasabb világgal való érintkezés, vagy egyszerûen csak a pi-henés, gondolkodás lehetõségétõl.

Õseink írásának van még néhány jele, amelyeknek szerepe rovásem-lékeink többségének szervezett, célratörõ elpusztítása miatt tisztázatlan.

Ilyen pl. a második K jel, az � (AK). A kutatók számtalan szabálytalkottak használatának megmagyarázására, ám olyat még nem,amely minden rovásemlékre alkalmas lenne. Jómagam 1999-ben ké-szítettem egy dolgozatot az összes k és � betût tartalmazó emlék át-tekintésével. Ebbõl azt szûrtem le, hogy a betûrendbe illeszkedõ,„igazi” K a k, míg a � talán a többesszám jele volt régen. Sajnos ezutóbbit még nem tudtam megnyugtatóan bizonyítani. Az is felmerültbennem, hogy a � esetleg a kapcsolódást, az összetartozást jelezte arégi szövegekben. Ugyanis többnyire a szavak végén áll. Feltételezettjelentése: kapocs, kapcsolat, akasztó, kampó, kapa, kapaszkodik.

A rovásírás több kutatója az egyiptomi hieroglifákból átkerültelemnek tartja a következõ jeleket:

Ü

67

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 67

Véleményem szerint azonban ezek a rovásbotok fejein megjelenõtulajdonjegyek, vagyis névjelek. (Lásd Friedrich Klára – Szakács Gá-bor: Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás, Bp. 2003. 73. old.,továbbá Szakács Gábor: Az EMP jel titka – lásd 250. oldal).

Egyet azonban ki kell emelnünk közülük, amelyet a botnaptáron„ENT” hangértékkel jelölt a rovó. Többször felbukkan, pl. a (Bálint)és az (Aprószentek) szóban.

Megjelenik még Nikolsburgi ábécében, „ENT” hangértékkel (a),Telegdi János késõbbi katolikus fõpap rovásírásos tankönyvében(XVI. sz.) szintén „ENT” hangértékkel (b), Kájoni Jánosnál „ANT”hangértékkel (c).

a) b) c)

A Nikolsburgi ábécé és Telegdi János „ENT” jeleire pillantva, mint-ha egy angyal leegyszerûsített képét látnánk. Így nagy valószínûség-gel a „Szent lény”, vagy „Szent ember” képjele lehetett.

Ezzel az írásjelek végére értünk. A dolgozatom címében szereplõ„feltételezett” szó nem azt jelenti, hogy bizonytalan vagyok abban,amit leírtam. Olvasmányaimból, kutatásaimból, oktatási tevékenysé-gembõl adódtak a következtetések. Aki vidám, játékos gondolatokatvárt, bizonyára csalódott, azonban a rovásírás jelképrendszere szo-rosan összefonódik történelmünkkel. Hazánk valamikor, a belátha-tatlan õsidõkben Isten kertje volt. A krónikás szerint is a Föld legdi-csõbb helye. Nemzetünk a Tudás Népe volt és legfõbb feladata ésfoglalkozása, hogy ezt a tudást terjessze a Földön. Isten kertje máramegcsonkított romhalmaz, erdei, tölgyesei, nemes gyümölcsfái ki-vágva, folyói szennyezettek, jófajtájú lovait vágóhídra vitték, gyer-mekei idegen betûkkel, szavakkal küszködnek. Õseink Tudásból,Rendbõl és utódaik iránti felelõsségteljes Szeretetbõl épített várát le-rombolták és nekünk a törmelékek között kotorászva kell ráismer-nünk e nagyszerû építmény darabkáira. Ahhoz, hogy újból felépít-hessük, türelmesen és szorgalmasan kell gyûjtögetnünk a történe-lem, a régészet, a néprajz, az embertan, a nyelvészet, a földrajz, avallás- és mûvészettörténet adatait és meg kell tanulnunk, továbbkell adnunk ennek a régi Aranykornak örökségét, a rovásírást.

2006. január

68

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 68

Rovásírás, runaírás

Az elmúlt néhány évben a Kárpát-medence felé fordult több nem-zetközi tekintélynek örvendõ, õstörténettel foglalkozó külföldi kuta-tó figyelme. Az angol lord Colin Renfrew régész és Richard Rudgleyõskortörténész, az amerikai Grover S. Krantz antropológus, az olaszMario Alinei nyelvész egyre nagyobb jelentõséget tulajdonít hazánkterületének és elõdeinknek bolygónk szellemi és anyagi értékeineklétrehozásában.

A mûveltség fontos összetevõje az írás, amely Erdély területénmár az újkõkorban megjelent, amint ezt az Alsó-Tatárlakai sírlelet,valamint Torma Zsófia régésznõ gyûjteménye és az õ munkásságanyomán megindult feltárások bizonyítják. Európa, Ázsia írásait és ke-letkezésük idejét összehasonlítva joggal feltételezhetõ, hogy a miKárpát-medencei elõdeink terjesztették el az írás tudományát ezek-ben a térségekben. Álljon itt most csak egyetlen érv e mellett: KállayFerenc A pogány magyarok vallása címû könyvében (1861) a forrástmeghatározva írja, hogy a pelazgok 16 szkíta betût vittek le a maiGörögország területére. Ebbõl a 16-ból 12 megfelel a ma székely-magyarnak nevezett írás betûinek. Forrai Sándor írástörténész véle-ménye szerint a latin nagybetûk is a rovásírásból eredeztethetõk.

Szkíta és hun elõdeink voltak az átadók a germán írásbeliség lét-rejötténél is. A germánok legkorábbi írásemlékét hordozza annak aKr. elõtti 3. századból származó 22 bronzsisaknak egyike, amelyeket1812-ben a stájerországi Negau mellett ástak ki. A rajta lévõ felira-tot nyugodtan nevezhetnénk szkíta-hun írásnak is, mert minden be-tûje megtalálható rovásírásos emlékeinken.A runa elnevezés a ró,róni magyar szóból származik és kapcsolatba hozható a 434-benelhunyt Rua (Rova, Roga) hun király nevével.

A Futhark, azaz a runa ábécé

(TolnaiViláglexikona 1929)

69

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 69

A germánok írásjeleiket runáknak nevezték. A „run” szó az ó-északigermán nyelven titkot jelentett. Tacitus római történetíró I. századbanírt Germania-jából megtudhatjuk, hogy a nemzetségfõk a gyümölcster-mõ fák ágait levágva, ezekre jeleket rónak, majd az ágakat egy fehérvászonra dobják. A nemzetségfõ az égre tekintve találomra kiválaszthármat e rótt botokból, és ezeknek betûibõl következtet a jövõre.

A késõbbi Németország területén a 24, Angliában a 33 betûbõl ál-ló runaváltozat terjedt el. Hrabamus Maurus fuldai apát a IX. század-ban egy 16 betûs változatot jegyzett le nyelvtankönyvébe. Ennek el-sõ 6 jegyérõl nevezzük futhark-nak a runák betûsorát.

A runák a kelta-germán területeken a VIII. századig voltak használat-ban. Ekkor a római kereszténységre térítéssel együtt a latin betûket isrájuk kényszerítették. A kelta õsmûveltség emlékeit azonban már év-századokkal korábban gyomlálgatták a térítõk, pótolhatatlan kárt okoz-va. Szent Patrick, Írország védõszentje és apostola (Kr. u. 380-460) sze-mély szerint 180 kelta nyelven írt könyvet égetett el. Hát fura egy védõ-szent az ilyen, annyi szent! Itt most nem térünk ki a magyar rovásírásmegsemmisítésére irányuló hasonló hatékony intézkedésekre.

A svédek dicséretére legyen mondva, õk még a XIII. századig ki-tartottak a runaírás mellett, megbecsülve hagyományaikat. Õsmû-veltségünk tiszteletére nálunk sem lehet panasz, egyre több kutató,oktató, tanuló használja a rovásírás betûit, Szakács Gábor évente azegész Kárpát-medencére kiterjedõ versenyeket szervez, bár a hivata-los tudomány továbbra is kitart amellett, hogy a magyarokat a X-XI.századi nyugati térítõk tanították meg a betûvetésre.

A runák eredetérõl a kutatók különféle meggyõzõdésre jutottak.Nem tévedtek nagyot azok, akik az ógörög vagy etruszk származástigyekeztek bizonyítani, hiszen ezek a mi Kárpát-medencei õsírásunkgyermekei. Hivatalosan a runákat az etruszk írás alpesi változatánaktekintik.

Svédországban több mint 2500 runa-feliratos kõ maradt fenn, Dániában 300,Norvégiában, Izlandon, a Man szigeten,az Orkney szigeteken újabb 500. A leg-hosszabb szöveg a svédországi Rök szik-lán olvasható, csaknem 800 jelet tartal-maz és a IX. században készült. A leg-több követ halottaik emlékére állítottákés ma nemzeti kincsnek tekintik õket.(Képünkön nem a Rök Szikla látható)

70

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 70

A runa írás iránya többnyire jobbról balra haladt. Néha a betûketelfordították, vagy fejre állították, õk bizonyára tudták miért. A sorokkanyarodása gyakran busztrofedon, azaz ökörszántás szerû, vagy azemlékkõ kanyargó mintázatát követik.

A runákról a germán mitológiában is szó esik. E szerint Odin(Wotan) a fõisten 9 éjjelen át függött egy fán, mintegy áldozatot vál-lalva, hogy megtudja a runák titkát. Bragi, a költészet istene runa-jeleket visel a nyelvén. Odin fia, Baldur pedig a világ végén a holtakországából kiszabadulva aranytáblákat talál, amelyekre runákkalvésték népe történelmét.

Runafeliratos tárgyak napjainkban is felbukkannak. A Turán címûeredetkutatással foglalkozó lap 2000 október – novemberi számá-ban Dr. Erdélyi István és Szöllõsy Kálmán írt a Mohács környékiLippón elõkerült, 12 jelet hordozó orsógombról.

Jelen írásunkban egy runafeliratos ezüsttárgyat mutatunk be,amely lehet pecsételõ, amulett, esetleg ünnepélyes alkalmakkor vi-selt köpenyt, palástot nyakban összefogó díszgomb. Átmérõje 2,7cm, magassága fogantyúval együtt 3,5 cm. (Felsõ ábra, fényképVeres Nándor)

László Gyula VértesszõlõstõlPusztaszerig címû könyvében

(1974) egy, a Körös mûveltségbõlszármazó, tehát 6-7000 éves

bélyegzõt láthatunk.

Pecsételõket, bélyegzõket igen régóta használ az emberiség díszítésre, méltóság,vagy tulajdonjog jelzésére, hitelesítésre.

71

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 71

Ha az itt részletezett tárgy egy pecsételõ, akkor a negatív képetlátjuk, így át kell tennünk pozitív képre. A felirat indító és egyúttalzáró jegye a , amely a pajzs szerû középsõ rajzolat alatt helyezke-dik el. A runa ábécékben ilyen betû nem található, igen hasonlít vi-szont a magyar rovásírás NT jelére, amely egyúttal a „Szent” szó kép-jele is. Jelen tárgyunkon szintén áldást osztó jelzés lehet, vagy pap,szentnek tartott ember volt a tulajdonosa. (Rajz: Barta József)

A lenyomaton e jeltõl jobb felé haladva elsõ betûnk az N, a má-sodik az S, harmadik a W, negyedik az u. Az ötödik TH (vagy W) be-tût a száránál összerótták a fejjel lefelé fordított A-val. Összerovás arunáknál és más, elõdeinktõl átvett írásnál alig fordul elõ. Betûköté-sek alkalmazása szinte kizárólag a magyar rovásírásra jellemzõ.Hogy itt megjelenik, arra utal, hogy a tárgyat a runákat jól ismerõszkíta, hun, vagy avar, tehát rovásíró mester készítette barátságból,emlékül, vagy megrendelésre. Hetedik betûnk a Z, majd ugyanaz azáldást, „Szent”-et jelentõ képjel zárja a betûsort.

Pecsételõnknél tehát a lenyomat felirata: N, S, W, U, TH, (vagy W), A, Z.Amennyiben amulett vagy díszgomb, a betûk a tárgyon jobbról

balra haladva: Z, A, TH (vagy W), U, W, S, N.A tárgyon található 8 jelbõl formailag azonos a magyar rovásírás-

sal 7, a pelazggal 4, az ógöröggel 6, az etruszkkal 5. Ez szintén aztbizonyítja, hogy közös forrásból erednek, annak ellenére, hogy ahangérték egyezés nem számottevõ.

A középsõ pajzsszerû minta díszítés vagy címer. A tárgy korát a la-tin betûs írás térhódítása, tehát a VII. század elé kell tennünk,amennyiben nem titkos társaság pecsétjérõl vagy jelvényérõl vanszó, mert késõbb már nem használhatták volna nyíltan.

Mivel az úgynevezett közönséges runák és a gót, markomann,svéd, norvég runák között némi formai és hangértékbeli eltérés van,az egyértelmû megfejtés nehéz. Ahogyan egy runaszakértõ mondta:minden feliratnak annyi megoldása van, ahány kutató dolgozik rajta.Hasonló az eset Nagyszentmiklósi Kincsünkkel is. Ez azonban egyál-talán nem tréfás, hiszen a régi korok mûveltségének elpusztítói ben-nünket, késõi utódokat is kiraboltak.

A tárgy felirata(balra)A lenyomatfelirata (jobbra)

72

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 72

Egy avar orsókarikáról

Bizony, bizony voltak nekünk rovásíró avar elõdeink is, még ha azévszámokkal bûvészkedõ idegen, Heribert Illig durva beavatkozásá-val a magyar õstörténetbe, el is akarja tüntetni õket feneketlen bû-vészzsebében. Higgyünk mi csak magyar régészeinknek, történésze-inknek, Fettich Nándornak, László Gyulának, Móra Ferencnek, FehérMátyás Jenõnek, Szádeczky-Kardoss Samunak, Kiszely Istvánnak,Bakay Kornélnak…

Eddig csaknem 60 ezer avar sírt tártak fel, s a sírban fekvõk a mihús-vér elõdeink voltak, ne tagadjuk meg õket, védjük õket, mintahogyan õk is védték a Kárpát-medencei hazát nekünk, utódoknak.

Móra Ferenc Igazlátók címû könyvének borítóján (Móra Könyvki-adó, 1979) két gyönyörû tûtartó és két orsógomb, azaz orsókarikalátható. S az egyik karikán rovásírás! Hogy mik is ezek az orsókari-kák, azt Móra Ferenc olyan szépen leírta, olvassuk tõle!

„A legõsíbb emberi találmányok egyike az orsókarika is, amirõl mamár a falusi asszonyok sem igen tudják, hogy micsoda. Ez a nehezékadott tartást az orsópálcának, amit a fonóasszony fonáskor pörgetettaz ujja közt. Nem csak az ókori népek ismerték, hanem már a kõkorasszonya is dolgozott vele, s már annak is a sírjába fektették az orsó-pálcát, valószínûleg a gombolyaggal együtt. A fonál és fapálca termé-szetesen elpusztult és a földben csak az orsókarika maradt meg, amitrendesen agyagból gömbölyítettek, s ki is cifrázták mindenféle geo-metrikus díszekkel. Ezek a legközönségesebbek, s elõkerülnek min-den ásatásnál. Én azonban már találtam üvegbõl is, borostyánból is,és ami még ennél is nagyobb ritkaság, ametisztbõl és hegyi kristály-ból is, sokszögletû briliáns formára csiszolva. Nem is hittem, hogy or-sókarikákból van valahol a miénknél változatosabb kollekció.

Most aztán Fehér-tó rámcáfolt. Nem is egyszeresen. Elõször egykis ólomkarikával, másodszor egy lapos csont orsókarikával… a mi-enk mellcsontból készült. Mégpedig emberi mellcsontból. Hogy az-tán a szeretett hitvesébõl-e, vagy a hûtlen szeretõébõl, azt majd ak-kor döntjük el, amikor regényt írunk azokról a földalatti kánokról éskánnékról, akik már ezt sem bánják.

De a Fehér-tónak még mindig nem ez az orsószenzációja. Hanemaz, hogy találtam egy fából faragott orsókarikát, mégpedig valószínû-leg tölgyfából valót. Az irodalmunkban nem találom párját. Hiszen akoporsó is porrá válik pár száz esztendõ alatt, hát ezerötszáz év alatthogy ne enné meg a fát a föld… A Fehér-tó szikes talajában a véletlen

73

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 73

megmentette az õs barkácsolónak ezt az egy kezemunkáját. Majd haegyszer lesz hely a múzeumunkban, hogy ezt is kitehessük, ezt ok-vetlenül bársony vánkoskára tesszük, és a lelkére kötjük a vasárnap-ló nemzetnek, hogy ezt áhítattal nézze. Mert, aki azt bicskával kifarag-ta az asszonyának, kemény, árva tölgybõl, az volt az õ igazi õse.”

Eddig tartott Móra Ferenc ismertetése, nézzük, mit tudunk hozzá-tenni a szakirodalomban eddig még nem szereplõ rovásemlékrõl!

Lelõhelye Szeged, Fehér-tó. Kora hozzávetõleg 1400-1200 év. Mé-rete nincs megadva. Nagy valószínûséggel égetett agyag, de egy haj-szálnyi esély van rá, hogy ez a tölgyfa orsókarika.

A rovásjelek középrõl, jobbról balra haladva: D, T, I, S, SZ. Számí-tógéppel kinagyítva a szaggatott vonallal jelzett karcolatokat kapjuk.

Így jobbról balra haladva: SD, TJ, I, BAL vagy BÁL, TAL vagy TÁLés SZA betûk, szótagok, szavak tûnnek elõ.

A többszörösen összevont jelek általában nemzetségek névjelei,tamgák. A betûk párhuzamaiként igen sok emléket felsorolhatnánk,de nézzük itt csak az avarkoriakat, Fehérné Walter Anna és ForraiSándor könyveinek segítségével: Jánoshidai és Szarvasi tûtartó,Battonyai gyûrûk, Würmlachi sziklafelirat, Enns vidéki cseréptöre-dék. Ez utóbbi kettõ Bornemissza Katalin gyûjtése.

Hogy az orsókarika anyagáról és méretérõl pontos adatokat nyer-jünk, fel kell majd keresnünk a Szegedi Móra Ferenc Múzeumot,vagy felkelteni a szegedi rovásírók érdeklõdését becses avarkoriírásemlékünk iránt.

Amennyiben a kitörés egy S betût takar,a részlet a következõkbõl állna össze:BSAL vagy BSÁL, TSAL vagy TSÁL

74

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 74

A kijevi felirat

Radics Géza történész Eredetünk és õshazánk címû mûvéneknem csak külsõ borítóját díszíti rovásírás, hanem az 51. oldalon(2002. kiadás) található a nemzetközi érdeklõdést kiváltó kijevi –más forrásban szmolenszki – sziklafelirat.

Fehérné Walter Anna Az ékírástól a rovásírásig címû nagy mûvé-bõl (Buenos Aires 1975) megtudjuk, hogy 1873-ban egy gránit töm-bökbõl álló építmény kövének egyik felén a rajzon látható felsõ, má-sik felén az alsó sort fedezték fel.

A képeken általában szerepel egy harmadik, héber betûkbõl állósor, amely nincs a kövön, csupán Aloys Müller olmützi íráskutató fel-jegyzése, aki héber nyelvû megfejtést adott.

Ezt egy bécsi szaklap elfogadhatatlannak minõsítette nem csak afélreismert betûk miatt, hanem azért is, mert a zsidók semmi esetresem emeltek volna Baál pogány istennek emlékkövet.

Radics Géza A környezet és létfeltételek hatása a nyelvek kialaku-lására címû könyvében ismerteti Pecze László véleményét, aki nemhiszi, hogy a kijevi feliratnak bármi köze is lenne a magyarokhoz ésa legfelsõ sort szidoni-föniciai betûknek tartja.

G. Crowbuck new york-i írásszakértõ szerint a két sor azonos szö-veget takar, amelynek közepe táján a SZABIR(TA) szó olvasható.

Fehérné Walter Anna felhívja a figyelmünket, hogy a rovásjelekmeglehetõsen sérültek. Ez bátorított fel arra, hogy néhány jelet ki-egészítsek, egyet pedig betoldjak a felsõ sorban, amely határozottvéleményem szerint az õsi magyar rovásírás betûibõl áll.

75

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 75

Az E magánhangzók, valamint egy G betoldásával jobbról balrahaladva megfejtésem a következõ:

„EZ Ü AKI SEREGET ÜDÖZ”Mai hangzással: Ez õ, aki sereget üldöz.

Az üldöz szóban, az L a mássalhangzó torlódás áldozatává vált.Forrai Sándor A magyar rovásírás elsajátítása címû tankönyvének(1996. 72. oldal) szabálya szerint rövidítéses rovásírásnál a torlódómássalhangzó egyik tagja elhagyható, szópéldája ZÖD (zöld)

Felmerült még bennem, hogy az „üdöz” jelentése idõz, idõt eltölt,azonban mivel a rovássor második betûjét az Ü-t a mai Õ hangérték-kel ruháztuk fel, ugyanabban a szövegben már nem adhatunk nekimásik hangzást, még ha mindhárom (Ü,Ö,I) magas hangrendû is.

Megfejtésemet lehet vitatni, de abban biztos vagyok, hogy a felsõsor esetében az õsi magyar rovásírásról van szó, ezt néhány párhu-zammal szeretném alátámasztani:

Tászok-tetõi feliratos kövek (Újkõkortól)Jánoshidai avar tûtartó (Csallány Dezsõ rajza, VII-VIII. sz.)Margit-szigeti kõ (XIII. század)Ladánybenei gyûrû (XIII. század)Pomáz-Klisszai gyûrû (XIII. század)Esztergomi gyûrû (XIV. század)Homoródkarácsonyfalvi felirat (1495)Csíkszentmártoni felirat (1501)

Z Ö D Ü T eG eR eS I K A Ü Ze

Friedrich Klára által kiegészített betûk és a megfejtés:

SZ S D(i?) Ü T R S SZ K A Ü Z

Az õsi magyar rovásírás betûi és hangértékei:

76

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 76

A külföldi szakértõk a két betûsor formai azonosságát hangsú-lyozzák. Elsõ rápillantásra a jelek valóban hasonlítanak, bár nemtudhatjuk, hogy a másolat mennyire hû az eredetihez. A hasonló-ság nem véletlen, hiszen a Tatárlaka titka címû dolgozatom (2004)célja éppen annak bizonyítása volt, hogy az európai és ázsiai tér-ségben a mi Kárpát-medencei elõdeink terjesztették el az írást, s aföniciai, etruszk, türk rovásírás és a germán runaírás, a náluk évez-redekkel idõsebb, ma székely-magyarnak nevezett írásunkból szár-mazik. Pl. a föniciai írás elsõ emlékei csak Krisztus elõtt 1300 tájánjelentek meg.

A kijevi rovásfelirat felsõ sora legkésõbb a honvisszafoglalás ide-jén keletkezett. Amennyiben a gránit tömbre – amely feltételezhetõ-en egy megalit építmény része volt – az építmény készítésével egyidõben került, akkor egészen 6-7000 évvel ezelõttig visszamehetünka felsõ sort illetõen.

K N S R K Z A L O B K H

A föniciai betûk és hangértékeik a Tolnai Világlexikona (1927) alapján:

77

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 77

Újpesti rovásemlékek

Rovásírásos emlékeink száma örvendetesen gyarapodott két da-rabbal. Egy kedves barátunk, Torzsa Margit hívta fel a figyelmemetaz Újpesti Helytörténeti Gyûjteményben (1043 Bp. Berda József u.48.) látható két rovásírásos cseréptöredékre. Köszönet SzöllõsyMarianne helytörténetigyûjtemény-vezetõnek, aki lehetõvé tette ala-pos megtekintésüket, fényképezésüket, valamint a tájékoztatásért,hogy a Duna újpesti szakaszának partjáról kerültek a gyûjteménybe.

A tárlóban, amelyben több más régészeti lelet mellett a két ro-vásemléket elhelyezték, a következõ ismertetõ olvasható: „A hon-foglalás korában a Duna partvidékén feküdt a vezértörzs szálláshe-lye, Anonymus szerint 904-tõl itt táborozott Kurszán fejedelem. Aközeli átkelõhely (a mai Káposztásmegyer és Római fürdõ között)és a jó halászati lehetõségek miatt ez a terület a magyarok állandólakóhelyévé vált.”

A kisebbik töredék kb. 2x3 cm méretû. Égetett agyagból készültszürkésfehér mázas edénybõl származik. A rovásírás jobbról balrahalad. A jobb oldalon g (G) vagy l (L) betû részlete. Utána a (A vagyÁ) végül m (M) betû látható. A töredék olvasata: GÁM vagy GAM; LÁMvagy LAM, ez utóbbi talán a TÁLAM szó részlete. A betûket utólagkarcolták az edénybe, ezt mutatja körülöttük a máz lepattogzása.

78

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 78

A nagyobb cserépdarab mérete kb. 5x7 cm. Égetett agyagból ké-szült, szürkére festett korsó töredékének látszik. A darab a korsó alsórészébõl származik, a mellékelt rajz szerint. A betûk kiégetés és fes-tés elõtt kerültek a korsóra, amelynek alsó részén futott körbe a fel-irat. Ebbõl az maçorku szövegrészlet maradt meg. A szintén jobbrólbalra haladó szöveg latin betûkkel: UKROGYAM, vagy UKROGYÁM.Számítógépen erõsen kinagyítva azonban az r (R) è Cs-nek tûnik, aç (GY) felsõ keresztvonala pedig mintha csupán anyaghiba lenne.Ebben az esetben az olvasat: UKCSODÁM.

A korsótöredéken néhány centiméterrel feljebb újabb rovásjele-ket figyelhetünk meg: j (J), egy azonosíthatatlan jel, (P), (R) ésa (A vagy Á). A j (J) betû felett egy címer vagy pajzs elmosódott min-tázata látható.

A rovásjelek párhuzamai utalhatnak a két töredék korára. Ezekfeldolgozása még további kutatást igényel. Egyelõre többek közöttidõrendben a ladánybenei edényen (4-5. század), a szarvasi csont tû-tartón (7. század), a botnaptáron (12.-13. század), a bögözi, székely-derzsi feliratokon, a nikolsburgi ábécén (15. század), a konstantiná-polyi, a rugonfalvi és dálnoki feliraton, Szamosközi István feljegyzé-seiben (16. század), valamint Kájoni János ábécéjében találtam ha-sonló jellegû betûket.

Feltételezésem szerint, amelyet a tárló magyarázó szövegére és arovásemlék párhuzamokra alapozok, a töredékek a 9., 10. század-ból származnak. Megtalálási és kiállítási helyük alapján javaslom,hogy nevezzük õket Újpesti Rovásemlékek-nek.

Magyar Demokrata, 2005/8Újpesti Helytörténeti Értesítõ 2006/Június

A töredék és feltételezett helye a korsón

79

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 79

Szentkatolnai Bálint Gábor megfejtése a Nagyszentmiklósi Kincsrõl

Katolikus családban született, de Pál és Péter apostol iránti gye-rekkori félelme, valamint a római katolikus vallás ellentmondásaimiatt idõközben áttért az unitárius hitre. Õseink írásával márgyermekkorában találkozott. Nagyapja, az elõkelõ családból szárma-zó Kondrát András nem használta a latin betûs írást, feljegyzéseit fá-ra rótta és e betûk kõbe vésésével is foglalkozott.

Valószínû, hogy Bálint Gábor öccse Benedek, e nagyapa hatásáravált tehetséges fametszõvé, munkáiból Budapesten és Kolozsváronkiállítást rendeztek, és Munkácsy Mihály õt alkalmazta legszíveseb-ben fametszetek készítésére.

Bálint Gábor a hun-magyar írást alaposabban Csíksomlyón sajátí-totta el, középiskolai tanulmányai alatt. Késõbb, oroszországi, török-országi, mongóliai utazásai során ennek a tudásnak nagy hasznátvette, gazdag rovásírásos gyûjteménnyel tért haza, amelyet a Tudo-mányos Akadémiának benyújtott. Maga Arany János is, az Akadémiafõtitkáraként, szívén viselte mind Bálint Gábor, mind az össsze-gyûjtött anyag sorsát, amelyrõl azonban hiába várta a tanulmányt.Hunfalvy Pálnak, az Akadémia fõtitkárának ugyanis az volt a határo-zott álláspontja, hogy a magyaroknak a kereszténységre térítés elõttnem volt saját írásuk. Ezt a Die Ungarn oder Magyaren címû írásában(1881) fejtette ki: „Ob die Ungarn oder Magyaren vor ihrerChristianisierung die eigentliche Schreibkunst geübt haben, ist dasunbekannt…”.

Szentkatolnai Bálint Gábort(1844-1913) ismereteinkalapján joggal nevezhetjükbolygónk egyik legtehetsége-sebb nyelvészének. A rovás-írókat ezért büszkeséggel töl-ti el, hogy nagy tudósunk is-merte, gyakorolta a rovás-írást, és ezen a területen isemlékezeteset alkotott.

80

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 80

Természetesen németül ítélkezik, hiszen magyarul csak törve,igen rosszul beszél. Fehérné, Walter Annától tudjuk, hogyHunfalvyt az Akadémián „égetõ” gúnynévvel illették, mert az õ ku-tatási irányvonalát megkérdõjelezõ forrásmunkákat, gyûjteménye-ket elégettette. Így Bálint Gábort többek között rovásírás-gyûjte-ménye és hun-magyar rokonságot bizonyító történelemszemléleteis kizárta az Akadémia kegyeltjei közül. Budenz Józsefet pedigszemélyes bosszúvágy fûti, mivel az õ cseremisz nyelvtanát BálintGábor kipróbálta a helyszínen és a cseremiszek egy szót sem ér-tettek belõle.

Arany János megkísérli kibékíteni a szembenálló feleket, de Bá-lint nem enged. Arany két epigrammában örökíti ezt meg:

„Igazi vasfejû székely ez a Bálint,Nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int.”

„Szegény Bálint Gábor, boldogtalan góbéAmennyit Te szenvedsz, mi ahhoz a Jóbé.”

Egy részlet Bálint Gábor önéletrajzi naplójából:

"1874-ben átköltöztem a Szentpétervár melletti finn telep-re, hogy elhomályosodni kezdõ finn nyelvtudásomat fel-újítsam. Nem mintha Hunfalvy és a porosz-szláv Budenznyelvészetének helyességét elismertem volna, hanemmert ismerni akartam, amit tagadtam... Eleget is bántottaz, hogy nem volt a bizonyos tekintetben szegény buda-pesti Akadémiában senki, aki azt kérdezte volna a finne-zõ akadémikusoktól, hogy láttak-e már igazán turáninyelvtant? Az igaz, hogy a lelkes Toldy Ferenc nem egy-szer kiáltott oda a finn mestereknek: Tudjanak az urakelõbb magyarul, s csak azután akarják magyarul tanítaniaz akadémiát!".

Igen szorgalmas és alapos kutató volt, pl. Zichy Jenõ gróf 1895-ös ka-ukázusi expedíciójukon némileg rosszalva jegyzi meg, hogy Szádeczky-Kardoss Lajos és Bálint Gábor egész nap a könyvtárakat bújják.

1892-ben egy útjáról hazatérve örömmel üdvözli Fischer Károly An-tal könyvét a hun-magyar írásról. Ebben olvas a Nagyszentmiklósi Kincsfeliratainak megfejtési kísérletérõl, s õ is beáll a megfejtõk sorába.

Tanulmánya a Pesti Hírlap 1892/11/20. (november 20-i) számá-ban jelenik meg, Attila kincse címmel. Itt jegyzem meg, hogy sok tör-ténésznél alaposabban ismerte Attila hun király családfáját. A RÓ,ROV igét pl. kapcsolatba hozza Attila nagybátyjának, Rua, Rova,Roga hun királynak nevével.

81

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 81

Mint tudjuk a Nagyszentmiklósi Kincs 14 edényén rovásfeliratokvannak. Igen sok kutató kísérletezett megfejtésükkel, de csak keve-sen voltak, akik magyar nyelvû eredményt közöltek. Bálint Gábor kö-zéjük tartozik, továbbá igen szépen hivatkozik megfejtõ elõdjére,Fischer Károly Antalra.

A kincsen poncolt és karcolt feliratok találhatók, a poncoltakegyütt készültek az edényekkel. A leghosszabb felirat a 8-as tálkánolvasható, Bálint Gábor megfejtése:

„Gulyas pesghán pecsenüj kenez, azaz Gulyas kán besenyõ kenéz.”A Gulyás nevet a Ghyla, Gyula nemzetséggel hozza kapcsolatba.

A 9-es, 10-es tálkán, az ivókürtön (17), a 22-es és 23-as kelyhenugyanaz a poncolt felirat fordul elõ, jelentése: „Nagy kenyezicsPesur”, ami itt nem személynév, hanem méltóság.

A 3-as, 4-es korsón ismét a Gulyás, azaz a Gyula nemzetség neveszerepel, nem poncolva, hanem karcolva.

Az 5-ös korsón és a 10-es tálkán az „Új vízen túli Kér, illetve a Ná-das Kér” a készítés helyére utal.

A 6-os korsón egy bekarcolt figyelmeztetés: „A hosszú élethez víz kell.”(És nem bor – Sz. B. G.), valamint az ötvös neve: „Ghesen Szelyezs”.

A 15, 16-os nyeles tálkákon a „Kis edényem” olvasható.A 23-as kelyhen ismét a készítõ neve: „Ghesen Szelyezs” és a

„Ghetely” szó, amely az ötvös születési helyére utal, „Keteji GesenSzejezs”. (Ugyancsak Keteji az a Székely Tamás, aki a konstantiná-polyi rovásfeliratot véste 1515-ben.)

Összefoglalva: Bálint Gábor szerint a kincs nem Etele (Attila) kirá-lyé volt, hanem egy késõbbi besenyõ fejedelem családjáé.

A sok idegen nyelvû megfejtés mellett magyar olvasatot adott amár említett Fischer Károly Antal 1899-ben, Bálint Gábor 1892-ben,Debreceny Miklós 1914-ben, Baráth Tibor az ötvenes, Pataky Lászlópedig a hatvanas években.

Gyûjteményének rovásíráshoz kapcsolható részérõl ezt írja:„Örömmel kísérelném meg a dél-szibériai feliratok megfejtését is,

de az én fölirat gyûjteményemet a sors sok hányódás alatt tönkre tet-te, s addig míg ama föliratok másolatát nem bírjuk…csak a mi írásunk-kal való egyezést tekinthetjük biztosnak.” (Pesti Hírlap 1892/11/20)

Ezeket a feliratos kõoszlopokat, sziklákat, kõszobrokat 1720-tólkezdve folyamatosan fedezték fel a kutatók a Szaján hegységet áttö-rõ Jenyiszej vidékén. Kül tegin és Bilge kagán rovásfeliratos síremlé-keinek felfedezését egy Jadrincev nevû orosz földrajztudós nevéhezkötik 1887-ben. Mivel Bálint Gábor 1871 és 1874 között járt Mongó-liában feltehetõ, hogy megelõzte az orosz kutatót a felfedezésben.

Bálint Gábor tudományos pályafutását és életét a nem magyar irá-nyítás alatt álló Tudományos Akadémia ellentmondást nem tûrõ finn-ugor szemlélete tette tönkre. Ez a szemlélet fosztotta meg gyûjtemé-nyének egy részétõl és attól, hogy a fennmaradt részt feldolgozhassa.

82

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 82

Idegen földön, gyakran nem kutatással, hanem méltatlan munka-helyeken kellett idejét és tehetségét elpazarolnia, pl. török tisztvise-lõként kecskebõr tömlõkbõl készült tutajon járta be a Tigris és azEufrátesz partjait. Felesége mindenütt hûségesen vállalta vele a nyo-morúságot. Hazaszeretetét azonban a megpróbáltatások és az ittho-ni mellõzés ellenére sem vesztette el. Az idegenbõl így ír barátjának:

„Hazámban átélt egész múltam oly keserû, hogy amikor rá gondo-lok, magamon csodálkozom, hogy iránta szívemben még mindig ki-olthatatlan szeretetet érzek.”

Csak 50 évesen kapott tanszéket a Kolozsvári Egyetemen(Budenz 25 évesen, magyartudás nélkül a Tudományos Akadémialevelezõ, majd 35 évesen rendes tagja lett). Itt a japán, török, tatár,mongol, mandzsu, koreai, kabard, finn nyelveket oktatta. Ez utóbbitcsak azért tanulta meg, hogy cáfolni tudja a finnugor elméletet.Könyvet írt A honfoglalás revíziója címmel, amelyben a hun-székely-magyar rokonságot igazolja. 1897-ben elindította a hazai eszperan-tó mozgalmat, amelynek nyelvtanát is megírta.

1913-ban, 69 éves korában Temesváron éri a halál. Katolikusnakszületett, áttért az unitárius hitre, és a kézdivásárhelyi református te-metõben nyugszik.

Az Akadémiai kiadású lexikonok igen szûkszavúan írnak róla, pl.az 1960-as kiadású Új Magyar lexikon három sort szán rá, ugyaneb-ben egy Bolgár Elek nevû kommunista jogász 25 sort kap. A MagyarÉletrajzi lexikon (Akadémiai Kiadó, 1969) bõvebben ír róla, de eztígy fejezi be: „A magyar õstörténetrõl azonban zavaros és kalandoselméletekhez ragaszkodott.”

Bakay Kornél: Szegény Budenz (Magyar Nemzet 2004/5/15)

Fehérné Walter Anna: Az ékírástól a rovásírásig (Buenos Aires, 1975)

Pesti Hírlap 1892/11/20.

Szádeczky Kardoss Lajos: Zichy expedíció, 1895 (Magyar ÕstörténetiKutató és Kiadó, 2000)

Tharan-Trieb Marianne: Múltadban nincs öröm (Dobogó, 2003/12)

Zágoni Jenõ szerk. : Szentkatolnai Bálint Gábor válogatott írásai (Bp.2005)

Friedrich Klára: A rovásírás fontossága és néhány jelentõse képviselõje(Elõadás a Magyarok Világszövetsége VI. Világtalálkozóján, 2004/6/4)

Friedrich Klára: Szentkatolnai Bálint Gábor megfejtése a Nagyszentmilósikincsrõl (Elõadás a Forrai Sándor Rovásíró Kör Napján, 2006/3/25)

Friedrich Klára: Szentkatolnai Bálint Gábor rovásírásos tevékenysége(Elõadás a Bálint Gábor tudományos tanácskozáson, 2006/12/8)

83

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 83

Pótnyomozás a kiskunhalasi rovásírásospálcák ügyében

1903 november 30-án Szily Kálmánnak, a Magyar TudományosAkadémia fõtitkárának vezetésével összeült egy bizottság és határo-zatban rögzítette, hogy „…a rovott betûs szöveg-írás, közönségesenrovás-írás a magyar nép között nem él.”

Minden korban voltak emberek, embercsoportok, akik valamely alan-tas cél érdekében határozatokkal igyekeztek meghamisítani az igazságot.Gondoljunk csak Trefort Ágostonra, aki 1877-ben határozati úton rendel-te el finnugor származásunkat és nyelvrokonságunkat. Ahogyan erre aképtelenségre, úgy Szily Kálmánék határozatára is rácáfolt a valóság.

1925-ben ugyanis Madarassy László néprajzkutató, aki már elõzõ-leg tanulmányt közölt a hajdúszoboszlói számrovásokról, felfigyeltegy újságcikkre. Ebben arról esett szó, hogy Kiskunhalas város levél-tára 16 darab fapálcát õriz, amelyeken rovásírás van. Madarassy le-utazott Halasra és Nagy Szeder István építész, várostörténész segít-ségével megismerte a pálcák történetét, lefényképezte õket, vala-mint megállapította, hogy a 16 darab, ujjnyi vastag és 20-32 cmhosszúság közötti pálcán szabályszerû, jobbról balra haladó és apálcák végén visszaforduló rovásírás van, szóelválasztó pontozással,magánhangzó kihagyással és összerovásokkal.

Nézzük tehát röviden a pálcák szinte bûnüggyé fajult történetét!1802-ben a halasi polgárok panaszt tettek a városi elöljáróságnál,

hogy a határban néhány földtulajdonnal nem, csupán földbérlettelrendelkezõ juhász állatainak száma úgy megszaporodott, hogy ez a„törzsökös” földbirtokos, szintén juhtartó lakosság érdekeit sérti.Ezért a városi tanács 1802 júniusában a templomok elõtt kihírdette,hogy a földetlen lakosok legfeljebb 60 juhot tarthatnak s a felesle-get Demeter napjáig (szeptember 17, vagy október 26) el kell adni-uk. A tanácsi jelentés szerint azonban a juhászok a rendelkezéseketnem teljesítették, ellenben „October Hónap végén 16 darab fát-skákra mettzett fenyegetõdzõ tsúfos szavakat vetettek a Város abla-kába; mellyek magyarázattya ideadnectáltatván, ezeknek megvis-gálására el rémül az ember, hogy ezeknek Istentelen kigondolója éskifaragója azt a sok ezer Lelkekbõl álló hasznos közönséget, mellyõtet mindennapi kenyerével élteti, Városon és pusztákon való gyúj-togatással, végsõ pusztulásra juttatni Istentelenül szándékozik…”

S hogy nem csak a juhászok, hanem a városi elöljáróság is ismertemég ebben az idõben õsi írásunkat, bizonyítja, hogy Tooth János al-jegyzõ át is írta latin betûre a jegyzõkönyv számára a pálcák szövegét.

84

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 84

Néhány példa a „fenyegetõzõ rovások”-ból:

1. pálca: „No te vér szopó Péter te kezdted még mindég…”3. pálca: „Ki volt ennek indítója megfogja bánni az egész Város mi-

ért bántyátok szegényeket”7. pálca: „Szegényeket rontod Bíró mikor te fülit vágod, próbáld meg

ég minden.”

A „fülit vágod” értelme, hogy a juh számláló megbízottnak jogavolt az engedélyen felüli állatok fülét bevágni, vagy levágni.

A városi elöljárók a gyanúsított juhászokat beidézték, megfeddték,mondván: ha a városban, vagy határában bármi nemû tûz keletkezik,azzal õket fogják vádolni. A beidézettek többsége igen szép régi magyarnevet viselt, például Mákos Mihály, Bukor István, Nyalka Ferentz, TallérMihály, Miskei Czifra Tamás, Dudai Mihály, Tarhos András (Árpád fejede-lem egyik fiát is Tarhosnak hívták), Bor Antal és Bor István zsellérek (Bor,Hunor fia Thuróczy János és Székely István krónikáiban, a Képes Króni-kából pedig tudjuk, hogy Bánk bán a Bor nemzetségbõl származik).

Visszatérve Madarassy László tanulmányára, a szerzõ a továbbiak-ban hozzáértéssel ismerteti az összerovások párhuzamait, amelyeket acsíkszentmiklósi és konstantinápolyi emlékekben talál meg. Néhányhelyen módosítja a rováspálcák Tooth János szerinti olvasatát. A hala-si rovásemléket fontos bizonyítéknak találja arra nézve, hogy õsi írá-sunk nem csak Erdélyben, hanem a „Nagy-Magyar Alföldön” és más ma-gyar nyelvû területeken is széles körben használatos volt. A Felvidék-rõl, Ernyei Józseftõl közöl olyan adatot, hogy 1588-ban egy határjárá-son botokra rótták feljegyzéseiket a hivatalos egyének, valamint még aXVIII. században is botra róva hozza a nép gyónásra a „bûnlajstromát”.

Eddig tart Madarassy László igen pontos, sok forrásadatot felsoro-ló tanulmányának rövid öszszefoglalása, amelynek címe: A rovássalvaló fenyegetésnek egy XIX. századi emléke (Kiskunhalasi rovásírá-sos fapálcák). Írta és a Magyar Néprajzi Társaság 1928. évi márciushó 28-i felolvasó ülésén elõadta: Madarassy László.

Az írásból további következtetéseket vonhatunk le:

1. Népünk még a XIX. század elején is használta a rovásírást, mivelebben a magyar nyelv minden hangjára van betû, ellenben a X.században ránk kényszerített, hiányos és tökéletlen latin ábécével13 hangunkat nem tudtuk lejegyezni. Pl. Vizsolyi Bibliában még aXVI. század végén is így írták az „ÚJ” szót: WY.

Tehát, ha 1802-ben még egy olyan életerõs magyar közösség,mint a halasi juhászoké (és bizonyosan volt több hasonló is), hasz-nálta õsi írásunkat, akkor hála Istennek teljesen megalapozatlan volta Szily Kálmán féle bizottság határozata.

85

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 85

Fehér Mátyás Jenõtõl és Fehérné Walter Annától tudjuk, hogy a tál-tosok, régi papjaink, gyógyítóink, regõseink rovásírásos jegyzetekbõlolvasták fel a hõsök regéit, a gyógyító eljárásokat, az átörökítendõszellemi kincseket. A betolakodó idegenek és királyaink „vendégei” aX. századtól kegyetlenül üldözték, irtották õsmûveltségünket. Népünkennek ellenére hõsiesen és hûségesen megõrízte, megbecsülte, fenn-tartotta, tovább adta õsi betûinket és e betûk fontosságába, erejébe,bajelhárító hatásába vetett hitét, hiszen mint a jelen példa is mutatja,a hatalmaskodó elöljárósággal szemben az õsök betûivel lépett fel.

2. A halasi rovásemlék fontos adalék a sokat vitatott busztrofedon,azaz ökörszántás szerint haladó sorvezetéshez is. A botokon a be-tûk jobbról balra haladnak a bot feléig, vagy a botot markoló ké-zig, majd a rovó megfordította a pálcát és szintén jobbról balrahaladva kitöltötte a sor hiányát, így egymással szemben haladókettõs busztrofedont hozott létre, ahol a megfordításkor leírt be-tûk fejjel lefelé állnak.

3. Ugyancsak fontos adalékot nyertünk a két K betû használatához,amely alátámasztja azt a régóta hangoztatott, 1999- ben egy tanul-mányban is megfogalmazott és azóta újabb adatokkal kiegészítettészrevételemet, hogy a K betûk használatára vonatkozó, fõként20. századi szabályokat rovásemlékeink egyáltalán nem igazolják.

A kiskunhalasi rováspálcákon 160 szó olvasható, és 38-ban van Kbetû. Ezek alkalmazása szintén nem igazolja sem a hangrendi, sema K betûk szóban elfoglalt helye szerinti szabályokat. A mély hangren-dûnek, AK jelnek, vagy vég K-nak nevezett � csupán egy, a magashangrendû „Kezdted” szóban szerepel az 1-es számú pálcán. Ugyan-akkor a csak két betûben eltérõ „Kezdem”, szintén magas hangrendûszóban már a k-t rótták a 11-es pálcán. A szabályalkotók szerinti ma-gas hangrendû szavakban, vagy magas hangrendû magánhangzókmellett, illetve a szavak belsejében alkalmazandó k betû viszont a to-vábbi 37 esetben elõfordul szó elején, végén, belsejében, magas ésmély hangrend esetében egyaránt. A pálcák írói, akik az összerovást,a magánhangzó kihagyást, az ökörszántás sorvezetést nagy bizton-sággal alkalmazták és bizonyosan az õsidõk óta apáról fiúra szállt ere-deti írástudományt õrizték meg, nem igazolják a két K jel használatá-ra vonatkozó szabályokat, mint ahogy megnyugtatóan egyéb rovás-emlékeink sem. A halasi pálcákból is azt szûrhetjük le, hogy K han-gunk jelölésére a k szolgál, míg a � szerepe egyértelmûen nem bizo-nyítható. Ezért õsmûveltségünk kiirtói, eltüntetõi a felelõsek.

A betûk formáját, a rövidítések jellegzetességeit megfigyelve aztmondhatjuk, hogy a pálcákra legalább ketten rótták a szöveget. Utalerre a 11. pálca „kezdem én is, amit kell…” felirata is.

86

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 86

A pálcák tehát a XII. századi, Marsigli által másolt botnaptár utánlegnagyobb terjedelmû rovásírásos emlékeink lennének. Igen, csaklennének, mert egyelõre sajnos nem tudjuk hol vannak. A Kiskunha-lasi Thorma János Múzeumban Kormos Krisztián, a 2005-ös Kárpát-medencei Rovásírás Verseny egyik gyõztese, jelenleg már egyetemihallgató, a múzeum munkatársainak segítségével betekinthetett ajegyzõkönyvekbe és megkapta pálcák fényképeinek leltári számait.Kutatásom a Budapesti Néprajzi Múzeumban folytatódott, ahol az1937-ben bekerült fényképeket meg is találtuk, magukat a tárgyakatazonban nem. Az 1937-es év törzskönyvében nyomára bukkantunkannak, hogy Madarassy László január 21-én több tárgy reprodukció-ját (rajzát, fényképét) adta le, amelyekért 125 pengõt kapott. Ezekközött lehettek a pálcák fényképei is. Madarassy László szorgalmasnéprajzgyûjtõ volt, az 1936-os évkönyv szerint több száz tárgyatadott be, fõként gyufatartókat, tükrösöket.

Rendkívül sajnálatos, hogy a „nyomozás” eddigi állása szerint a16 rováspálcát is besorolhatom eltüntetett, vagy eltûnt rovásírásosemlékeink közé, amelyekrõl évek óta gyûjtögetem az adatokat. Hamegkerülnének a pálcák, a Néprajzi Múzeum is büszkélkedhetne ve-lük „A magyar nép hagyományos kultúrája” címû állandó kiállításánbelül, ahol most csupán 10 számrovásbotot láthatunk.

Köszönet elsõsorban Madarassy Lászlónak, aki a rováspálcák ké-peit és történetét, ezt a felbecsülhetetlen értékû szellemi kincset át-mentette számunkra, továbbá mindazoknak, akik eddigi pótnyomo-zásomat segítették: Barta József grafikus, Fejér Gábor cégvezetõ,Kormos Krisztián egyetemi hallgató, Szakács Gábor újságíró, a Buda-pesti Néprajzi Múzeum munkatársai, úgy mint dr. Sáfrány Zsuzsanna,Dr. Selmeczi Kovács Attila, Szalados Béla, valamint a KiskunhalasiThorma János Múzeum munkatársai.

2006. július

2. pálca

1. pálca

87

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 87

8. pálca

7. pálca

6. pálca

5. pálca

4. pálca

3. pálca

88

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 88

14. pálca

13. pálca

12. pálca

11. pálca

10. pálca

9. pálca

89

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 89

Fenti írásom 2006 novemberében megjelent az Arany Tarsoly címûhagyományõrzõ lapban. Nagyon megörültem, amikor a cikk megjele-nése után néhány héttel a következõ levelet kaptam Soltvadkertrõl:

Kedves Friedrich Klára!A kiskunhalasi rovásírásos fapálcákról írott emlékemet szeretném

Önnel közölni. 1956-60 között a Kiskunhalasi Múzeumban láttamnéhány pálcát fali tablón kiállítva. Mellettük latin betûs szöveg a ré-gi jegyzõkönyv alapján. A teremõr úgy tudta, hogy a beidézett pász-torok olvasták el a rovott szöveget és az alapján jegyzõkönyvezték.Késõbb a múzeum képtárrá alakult, a régészeti leleteket raktároz-ták. A rováspálcák talán még most is ott hevernek a pince mélyén.

További munkájához sok sikert kívánok:Király Sándor

2007. február 16-án a kiskunhalasi Silády Áron Reformá-tus Gimnáziumban a Hazatalálás Baráti Kör meghívásáratartottunk elõadást a rovásírásról. Nagy örömünkre azelõadás végén Szakál Aurél, a kiskunhalasi Thorma JánosMúzeum igazgatója bejelentette, hogy megtalálta a pálcá-kat, amelyeknek eredetisége véleménye szerint még to-vábbi bizonyításra szorul.

16. pálca

15. pálca

90

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 90

A rovásírás szó védelmében

Örömmel tapasztalható napjainkban a rovásírás újjáéledése, eztbizonyítják könyvek, tanulmányok, gyûjtések, megfejtések, rovásírókörök, versenyek, elõadások és még újság is. Ezt az újjáéledéstakarják eltiporni azok, akik most a rovásírás szóba kötnek bele, bárezen a területen értékelhetõt még nem alkottak. Sõt egy, a szakiro-dalomban tájékozatlan szerzõ azt állítja, hogy ezt a szót 'ártó szán-dékkal' találták ki, s akik használják, szintén ártani akarnak vele.Szeretném hangsúlyozni, hogy nem az ellen van kifogásom, ha vala-ki a rovásírás szó helyett egy megfelelõbbet keres, hanem az 'ártószándék' feltételezése ellen tiltakozom. S teszem ezt nem csak amagam, hanem mindazon tudósok, kutatók, mûvészek, oktatók vé-delmében, akik igaz õstörténetünk felépítésében s nem lerombolá-sában vesznek részt, és mûveikben a rovásírás szót használják. Né-hányuk nevét ezen írás végén olvashatják.

Azt is hangsúlyozom, hogy minden kutató és oktató a magyar íráselnevezéssel illeti a rovásírást, ha annak eredetét, latin betûs írástólvaló különbözõségét, és nem jellegét szándékozik kiemelni. Jóma-gam a magyarok elõdeinek, õseinek írásaként határoztam meg a ro-vásírást már elsõ elõadásaimban.

Nézeteltérések mindig is voltak az elnevezésen, de a tudós vitatko-zók nem a többiek és a rovásírás lejáratását, hanem a fogalom ponto-sabbá tételét tartották szem elõtt, egymás érdemeinek és jó szándéká-nak hangsúlyozása mellett. Így a nagy tudású Fischer Károly Antal is vi-tatkozott a szintén nagy tudású Szabó Károllyal a 19. században, mertFischer hun-magyar, Szabó Károly pedig hun-székely írásnak nevezte.

Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy rovásírásunkkal kap-csolatban helytelen az az állítás, hogy ez egy nemzetközi alkotásúírásmód, betûsor, ábécé, amely a Kárpát-medencében õrzõdött meglegtovább és nekünk ebben csupán annyi a szerepünk, hogy strázsa-ként õrizzük valami hajdan volt nagyurak hagyatékát. Szerintem minem csak bábáskodunk felette, nem csak strázsáljuk, hanem a mimeghatározhatatlan õsidõk óta itt lakó elõdeink alkották meg, aho-gyan ezt a Tatárlaka titka címû írásomban bizonyítani igyekeztem.

Nézzük tehát, miként nevezték a különbözõ források õsi írásun-kat és mikortól használjuk rá a rovásírás kifejezést.

Menander Protector 6. századi bizánci író egy 'scytha' betûkkelírott levélrõl tudósít.

91

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 91

A 14. századi Képes Krónika és Antonio Bonfini a 15. századbanscythiai betûknek nevezi.

Benczédi Székely István 16. századi krónikájában ezt olvashatjuk:„Hunniabeli módra székely bötûvel élnek…”

Szintén a 16. században Verancsics Antal hun jegyeknek, TelegdiJános pedig hun írásnak nevezi.

Szamosközi István (1570-1612), akinek életmûvét a Kárpát-me-dencei birtoklevelünk a rovásírás címû könyvünkben méltattam(2003. 48. oldal), õsi írásunkat eredete szerint „scytháktól öröklöttszékely írásnak”, jellegét tekintve pedig rovásírásnak nevezte. Leg-korábban tehát az õ 1593-ban megjelent Analecta lapidum vetusto-rum et nonnularum in Dacia antiquitatum (A dáciai régi feliratos kö-vek és egynémely régiség gyûjteménye) címû könyvében olvashat-juk e szót. Forrás: Sebestyén Gyula A magyar rovásírás hiteles emlé-kei (MTA, 1915).

A 17. században Kájoni János ferences szerzetes, akinek a csík-somlyói templomban márványtáblán méltatják érdemeit (kivéve azt,amit õsi írásunk fennmaradásáért tett) „régi mód szerént való szé-kely ABC-nek” nevezi.

Ugyancsak a 17. században Geleji Katona István „igaz magyar be-tûkrõl”, Lisznyai Kovács Pál pedig „magyar bötükrõl” tudósít.

A 18. században Lakatos István „a székelyek régi hun ábécéjébõl”gyûjteményt állított össze.

Georg Hickes 1703-ban Oxfordban megjelent könyvében „a régihunok betûit mutatja be”. Ugyanebben a században Bél Mátyás,Cornides Dániel, Dezsericzky Ince a hun-scytha betûk, míg Bod Pé-ter a hun-magyar, Hájos István Gáspár a schytha-magyar, GyarmathySámuel a „valóságos régi magyar írás” meghatározást használja.

A 19. században Jerney János hun-scytha, Szabó Károly hun-szé-kely, Fischer Károly Antal pedig (akitõl e gyûjteményt kölcsönöztem)hun-magyar írásnak nevezi.

Ipolyi Arnold 1854-ben megjelent Magyar Mythologia címû mû-vében a következõt olvashatjuk: „…õs és kétségtelenül pogánykorunk, s vallásunkban keletkezett és gyakorlott írásnak tudata,s nyoma maiglan fen van; sõt valószínû, hogy az annak gyakorla-ta módját s fogalmát tökéletesen kifejezõ, s a runa szóval szinterokon hangzású rovás szóban, ezen õs írás hason régi, s eredetinevét is bírjuk, miután már hun emlékeinkbõl hason alakú: Rua,Reuva, Rova tulajdonnevet is ismerünk.” (Rua, Reuva, Rova,Roga… hun király, Attila nagybátyja, meghalt 434-ben – F.K.) „Ré-gi nyelvünk tudja még például a ravó – exactor hivatal nevet… saz õsi hun-székely írás neve hasonlóan csak rovás lehetne…”.Ipolyinál õsi írásunkkal kapcsolatban a következõ szavakat talál-juk még: iraló, rovó, rovaló, rovásló, ravó, ró, rovni, rója, rovás,rovatal (hivatal).

92

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 92

A 20. századig tehát 'rovásírás' elnevezést csak két esetben talál-tam, bár sok magyar írástörténeti munkát átnéztem. A régebbi leírá-sok közül többen hangsúlyozzák fába róható, kõbe véshetõ jellegét,de tollal, ecsettel írt könyvekrõl is vannak tudósítások. S ami fontos:tudós kutatóink egyike sem nevezte finnugor írásnak!

A 20. században a rovás-írás kifejezéssel elõször 1902-bõl talál-koztam, mégpedig egyik legnagyobb magyar mûvészünk, Fadrusz Já-nos tollából. Õ készítette a kolozsvári Szent Mihály templom elõtt ál-ló Mátyás király szobrot (amelyért a Kolozsvári Egyetem díszdoktorá-vá választották) és a zilahi Tuhutum emlékmûvet, amelynek talapza-tára rovásírásos táltos ének került. Róla tehát legkevésbé sem állítha-tó, hogy rossz, ártó szándékkal találta volna ki a rovás-írás elneve-zést. Fadrusz írása elõször a Szilágy címû lapban, majd a Magyar Szó-ban jelent meg. Idézem: „A magyar rovás-írás, õsi kultúránk e vitáskérdése perdöntõ fordulóra ért. Kitudódott, hogy a rovás-írás nemcsak emlék – de való, eleven kincse a nemzetnek, hogy még máig isél a magyar nép között és hibátlanul fönntartja eleink õsi kultúráját.”

Állítását bizonyítékokkal támasztja alá, többek között Tar MihályTemes vármegyei, omori földmûves rovásírásos tevékenységével.

Fadrusz János büszke, örvendezõ megállapítása, miszerint a ro-vásírás még él és fenntartja régi mûveltségünket, felkeltette aHunfalvy Pál 'emlõin' nevelkedett akadémikusok haragját, s SzilyKálmán, az akkori fõtitkár nyomban bizottságot hozott létre, amely-nek feladata volt Fadrusz János állításának hivatalos és tudományosvizsgálata. E bizottságba magát Fadruszt is beválasztották és tagjavolt többek között egy nevét Ferberrõl Szinnyeire változtató nyelvészés a hét éves koráig csak németül beszélõ Hermann Ottó. S ha va-laki most Széchenyi István példájával állna elõ, Kéri Edit színmû-vésznõ bizonyította, hogy Széchenyi elõbb beszélt magyarul, mintnémetül. (Mikor tanult meg Széchenyi magyarul?, Magyarok Világszö-vetsége, 2000)

A vizsgálóbizottság tagjai (természetesen Fadruszt kivéve) sorrahozták a 'tudományos' bizonyítékokat, hogy nagy szobrászunk állítá-sai hamisak. Nem boldogultak azonban Tar Mihállyal, akinek olyanpártfogója akadt, mint Király Pál, a Budapesti I. Kerületi Tanítóképzõirodalomtörténész fõigazgatója. Király Pál rovásírásos emlékeinkgyûjtõje volt, Tar Mihállyal rovásírásos levelezést folytatott, megláto-gatta õt Erdélyben. Tar Mihály az õseitõl tanult írásról, amelyet õ aty-ja után szittya írásnak nevezett, könyvtárakban igyekezett tájékozód-ni és rokonsága körében is emlékeket gyûjtött. Az akadémiai bizott-ság egyébként a 'betû-rovás' elnevezést tartotta helyesnek.

Király Pál, Fadrusz János és Tar Mihály ellen a korabeli sajtó egyrészében nemtelen, lejárató támadások indultak, más részük pedigvédte a magyar ügyet. A csata elsõ áldozata a Hunfalvyt élesen bí-ráló Király Pál volt, akitõl Tar Mihály 1902. szeptember 10-én még

93

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 93

a rovásírással kapcsolatban nagy terveket szövögetõ levelet kapott,amelyre õ (t. i. Tar) 15-én válaszolt. Október 16-án azonban már fáj-dalommal és megdöbbenéssel írja, hogy Király Pál váratlan elhuny-táról értesítette annak családja…

A következõ céltábla Tar Mihály volt. Szeptember 28-án Szily Kál-mán akadémiai fõtitkár egy akadémiai tagot, továbbá egy alispánt,egy fõszolgabírót és két tanárt küldött rá az omori földmûvesre, aki-nek házában a községi bíró jelenlétében jegyzõkönyvet vettek fel ar-ról, hol, kitõl tanulta s kivel levelezett rovás, azaz szittya írással.

Mindenesetre Tar Mihály valahogy túlélte az akadémiai érdeklõdést,mert másnap, amikor Sebestyén Gyula néprajzkutató meglátogatta,még életben volt. Bár könyvében Sebestyén is a hamisítók között tár-gyalja Tar ügyét, annyit azért megtett, hogy elutazott Békés megyébeés kiderítette, hogy Tar nagyapja számadó gulyás volt, s a gerendákonmindig ott lógtak a pásztorok rovásai, tehát nem könyvbõl hamisítot-ta az írásait. Tar Mihály becsületét igazán Forrai Sándor állította helyre1994-ben megjelent könyvében, ahol leírja, hogy felkereste õt Tar Mi-hály Temesváron élõ unokája, Ferenczyné Tar Katalin és megerõsítet-te, hogy nagyapja a családból hozta a rovásírás ismeretét. Forrai Sán-dor véleménye, hogy Tar inkább dicséretet érdemelt volna hagyo-mányõrzésért, mint elmarasztalást és megfélemlítést.

Az akadémiai bizottság útjában tehát már csak Fadrusz János állott,aki ahelyett, hogy meghátrált volna, a Budapesti Hírlap 1902 decem-beri számában tanulmányt jelentetett meg, amelyben a magyar rovás-írás, az egyiptomi hieroglif és hieratikus írás, valamint az etruszk írásrokonságát bizonyítja. (S bár akkor hivatalos részrõl ezért épelméjûsé-gét kétségbe vonták, az idõ õt igazolta.) 1903 márciusában az akadé-miai bizottság ismét összeült a rovásírás dolgában, az elmarasztalódöntést azonban meghiúsította, hogy Fadrusz kimentette magát jelez-vén, hogy a rovásírásra vonatkozóan újabb perdöntõ adatokat talált.

Hogy melyek voltak ezek, azt talán soha nem tudjuk meg. 1903november 30-án ugyanis Szily Kálmán tudományos akadémiai fõtit-kár vezetésével a bizottsági tagok ismét összegyûltek, s jegyzõköny-vileg sajnálkoztak, hogy Fadrusz János bizottsági tag, a magyar mû-vészet nagy kárára elhunyt. (45 éves volt!!!) Ezután már semmi aka-dálya nem lehetett annak, hogy a következõ határozatot rögzítsék:

„A rovott betûs szöveg-írás, közönségesen rovás-írás, a magyarnép között nem él.”

Rovás-írása más népeknek is maradt fenn (pl. pelazgok, etrusz-kok, ógörögök, germánok, latinok, türkök). Ezek az írások azonbanmind a magyarok õsei által a Kárpát-medencében kialakított rovás-írásból származnak, amelyet ma székely-magyar rovásírásnak neve-zünk. (Lásd Friedrich Klára-Szakács Gábor: Kõbe vésték, fába rót-ták… címû könyvében a Tatárlaka titka címû fejezet)

94

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 94

A rovás felületbe, a rovásírás felületre történik. A futár rótt betû-ket vitt a futárboton, a szkíták ércoszlopba vésték történetüket, ezekrovások voltak. Pergamenre, papírra, selyemre írt, festett betûink pe-dig rovásírások. A rovó, vagy ravó megbecsült tudós ember volt õse-ink társadalmában. Bár írni, olvasni mindenki tudott a juhászgyere-kektõl a fejedelmekig, a rovó feladata volt minél szebben, díszeseb-ben vezetni rovásírásos krónikáinkat, vagy minél gyorsabban, minélszellemesebb rövidítésekkel lejegyezni az uralkodók utasításait,vagy minél rejtjelesebb formában rögzíteni az államtitkokat, minélpontosabban vezetni a rovatalt, azaz a hivatalt.

Ezer évvel ezelõtt a rovásírás és õsmûveltségünk erõszakos üldö-zésével kezdtek a rovás szóhoz rossz értelmezéseket, fogalmakat ta-pasztani, azt sulykolták, hogy 'primitív', azaz kezdetleges. Ebben azidõben tiltották be nyelvünk hangjaihoz tökéletesen alkalmazkodóírásunkat, kezdték emlékeit eltüntetni. S tették ezt folyamatosanolyan hatékonysággal, hogy 1903-ban az akadémiai bizottság kár-örömmel vehette jegyzõkönyvbe, hogy a rovásírás a magyar nép kö-zött már nem él.

Az eddig megtalált adatok szerint tehát a „rovásírás” szó FadruszJános által vált elterjedtté a 20. század elsõ éveiben, s hazaszeretet-ét, õstiszteletét ismerve, bizonyosan nem ártó szándékkal. Elõtte aszkíta-hun-székely-régi magyar elnevezéssel találkozunk. A Tordos-Vinca (Bánáti) mûveltség leleteinek megismerése óta azonban tud-juk, hogy már az újkõkorban itt élõ õseink is használták ezt az írás-módot, ezeket a betûket. Nevüket ugyanúgy nem tudjuk, mint azt,hogy a sumérek, hogyan nevezték önmagukat. Sõt, rovásírásunk je-leinek 20-25 000 éves elõfordulásáról is tudunk a Kárpát-medencé-ben, így nevezhetnénk akár gravetti írásnak is.

Tehát nem helytelen és kártékony, ha õsi írásunkat jellege utánrovásírásnak nevezzük, annál is inkább, mert az utóbbi évszázadbanközel száz hazaszeretõ és õseit tisztelõ, múltunkkal nem ártó szán-dékkal foglalkozó kutató adott rangot ennek az elnevezésnek. Sza-kács Gábor véleménye szerint fontosabb lenne ezt az írást oktatni,terjeszteni, megfejtéseket készíteni, új emlékeket felkutatni, a régiemlékeknek megfelelõ kiállítóhelyet létrehozni, Forrai Sándor ván-dorkiállítását felújítani és kiegészíteni, versenyeket, rovásíró köröketszervezni, mint minden elõtanulmány nélkül rögtön megkérdõjelez-ni õsi írásunk köztudatba átment elnevezését, s ezzel szándékosanmegzavarni, elbizonytalanítani az érdeklõdõket.

S végül néhány név azok közül, akik mûveikben használták, hasz-nálják a rovásírás szót, s akikrõl ártó szándékot feltételezni tisztelet-lenség és tudatlanság:

Andrássy Kurta János, Badiny Jós Ferenc, Bakay Kornél, Balás Gá-bor, Barátosi Lénárth Lajos, Berkesi Gyula, Csajághy György,

95

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 95

Csallány Dezsõ, Csepregi Ferenc, Deák Dezsõ, Erdélyi István, FehérMátyás Jenõ, Fehérné Walter Anna, Ferenczi Géza, Forrai Sándor,Für Zoltán, Gondos Béla, Gönczi Tamás, Grandpierre K. Endre,Grandpierre Attila, Gyenes József, Hankó Ildikó, Jakubovich Emil,Kabay Lizett, Kemenes Antal, Kisfaludy György, Kiszely István,Kovács István, László Gyula, Libisch Gyõzõ, Madarassy László, Ma-gyar Adorján, Makkay János, Marton Veronika, Molnár V. József,Molnos Angéla, Pap Gábor, Pataky László, Radics Géza, Ráduly Já-nos, Sashegyi Sándor, Szõke István Atilla, Szõke Lajos, Szõllõsy Kál-mán, Tarics Péter, Varga Géza, Vékony Gábor, Wass Albert, ZakarAndrás, Z. Urbán Aladár…

Fischer Károly Antal: A hún-magyar írás és annak fennmaradt emlékei(Budapest 1889)

Forrai Sándor: Az õsi magyar rovásírás az ókortól napjainkig (AntológiaKiadó 1994)

Ipolyi Arnold: Magyar Mythologia (1854, Reprint Európa Könyvkiadó 1987)

Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (1909, Reprint, Püski 1999)

A rovás-írás él-e a magyar nép között? (A M. Tud. Akadémia jelentése,1903) (Ez utóbbiért köszönet Lukács Ágnes tanárnõnek)

Fadrusz János 1858-1903

2006-ban a zilahi TunyogiKároly mozgalmat indítottFadrusz János Tuhutumemlékmûvének újra felál-lításáért, amelyet a ForraiSándor Rovásíró Kör is támogat.

Honlapjuk:http://www.freeweb.hu/turulzilah/content.html

96

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 96

Kõbe vésett bocsánatkérés

Ha Balatonszepezd-fürdõnél leszállunk a vonatról, s néhány százmétert elõrehaladunk Révfülöp felé, az út jobb oldalán egy rovás-írásos kõszerhez jutunk.

A kõszert Sebestyén Gyula néprajzkutató és irodalomtörténész ál-lítatta, aki 1864-ben született Szentantalfán és 1946-ban halt megBalatonszepezden. Élete, munkássága kitûnõ példa arra, hogy a te-hetségnek milyen kerülõ utakat kell bejárni, milyen engedményeketkell tenni, ha érvényesülni akar a finnugor származás és nyelvrokon-ság elmélet szorításában. Sebestyén Gyulának ez az érvényesülés si-került, hiszen 1905-tõl a Magyar Tudományos Akadémia levelezõtagja, 1897-tõl 1911-ig a Magyar Néprajzi Társaság Fõtitkára, 1917-ig elnöke, a Helsinki Finnugor Társaság külsõ tagja, 1891-tõl a filo-lógia (az írott mûveltség kutatása) doktora, 1898-tól 1910-ig azEthnographia címû folyóirat szerkesztõje, a Révai Nagy Lexikonánakmunkatársa és több tudományos társaság tagja volt.

Fõbb mûvei: A székelyek neve és eredete (1897), Ki volt Anony-mus (1898), Az avar-székely kapcsolat emlékei (1899),Regõsénekek (1902), A magyar honfoglalás mondái (1905), Rovásés rovásírás (1909), A magyar rovásírás hiteles emlékei (1915).

Dr. Sebestyén Gyula

97

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 97

Barátai közé sorolhatta a magyarul is tudó Wilhelm Thomsen dán tu-dóst (1842-1927), az összehasonlító nyelvészet akkori legtekintélyesebbalakját, az orkhoni türk és a konstantinápolyi magyar rovásfeliratmegfejtõjét, a Magyar Tudományos Akadémia kültagját, a Koppenhá-gai Egyetem tanárát.

Bár Sebestyén Gyula a magyarokat a sumérekkel együtt az ural-altáji népcsoportba sorolta, nyelvünk eredetével kapcsolatban kez-detben határozottan a finnugor elméletet vallotta. A rovásírást azon-ban sehogyan nem tudta beilleszteni ebbe az irányzatba, hiszen afinnugor népeknek csupán kezdetleges számrovásuk volt, írásuknem. Ezt a szibériai számrovásbotok bõséges ismertetésével, vala-mint a következõ magyarázattal próbálta áthidalni:

„Ennek okát abban kell keresnünk, hogy az ugorságbancsakis a törökség közelében székelõ magyarságnál vált azírás kultur szükségletté… Nagyon valószínû tehát, hogyvelünk az írás fogalmát az a kazár törökség ismertettemeg, amely az ugorság legdélibb végein székelõ magyar-ságnak is szomszédja lett.”

A kazár törökség írásának gyökereit kutatva a föniciai eredetig jut el:

„Az egyiptomi hieroglifeket s az ékírást megelõzõ babiloni kép-írást egyszerûsítõ kis föniciai forrás árasztotta el vele egész Eu-rópát, Elõ-Ázsiát, Közép-Ázsiát s Afrika északi partjait.”

Méltatja a föniciai írásban, hogy a nyelv minden hangjára külön je-let alkalmazott. Ha kitekint a társtudományok felé s a nála csak húszévvel idõsebb Torma Zsófia régésznõ újkõkori, tordosi rovásjelesagyagkorongjait megszemlélte volna, az „egy hang egy betû” forra-dalmi újítást bizonyára nem a föniciaiaknak, hanem elõdeinknek, aKárpát-medence õslakóinak tulajdonítja.

Sebestyén Gyula a rovásírásról tudósító krónikásokat, a kortárskutatókat és a felbukkanó emlékeket gyanakvással kezelte, s több-ségüket erõsen bíráló hangvétellel illette, „…a régi krónikák kézrõlkézre adott fogyatékos állításai…, beteges szertelenség…, hóbortoseredmények…, alapot nélkülözõ badarságok…, elborult elméjûmester…, a székely betûrovás némely meghibbant elméjû rajongó-ja…” és hasonló kitételek színezik tanulmányait.

Telegdi János 1598-ban megjelent rovásírás tankönyvérõl – amelyhatalmas jelentõségû mûvelõdéstörténeti érték – így ír:

„Pár lapra terjedõ sovány mûvecske, amelyben az eltor-zult kincsek törmelékei már nagyon fogyatékos írástör-téneti tájékozottsággal vannak hozzáférhetõvé téve…

98

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 98

Még fogyatékosabb az ismerete, midõn a hangugratások,összerovások és szótagjegyek rendszerét kéne meg-magyarázni…”

Fischer Károly Antal A hun magyar írás és annak fennmaradt em-lékei címû jelentõs munkájából sokat átvett, mégis így bírálja:

„…több hazafias tûzzel, mint kritikával tárja fel a magyarrovásírás gazdag történetét.”

Fischer megfejtését a Nagyszentmiklósi Kincsrõl minden alapotnélkülözõ, vakmerõ kísérletnek nevezi. Ugyancsak bírálja Fischert ahun-magyar azonosságban való meggyõzõdéséért és a svájci hunokfelkutatásáért. Hogy ez utóbbiban is Fischernek volt igaza, azt né-hány éve Kiszely István svájci tanulmányútja igazolta.

Sajnos Sebestyén Gyula részt vett abban a hadjáratban, amelyeta Magyar Tudományos Akadémia indított Király Pál tanítóképzõ igaz-gató, Fadrusz János szobrász és Tar Mihály Temes vármegyei föld-mûves ellen, akik a rovásírás felélesztésén munkálkodtak és emlé-keit gyûjtötték. Tar Mihályt Thomsennek küldött levelében agyafúrtparasztembernek, tudálékos parasztnak címkézi, ahelyett, hogybüszke lenne, ugyan iskolázatlan, de a hagyományt sok diplomásszélhámosnál nemesebben õrzõ honfitársára.

Rovásemlékeink, õsmûveltségünk tervszerû, tudatos elpusztításátnem politikai és vallási hadjáratnak értékeli, hanem „a könnyen sik-ló lúdtoll gyõzelmének a rovókés felett”.

Több rovásemléket, pl. a Túróci nyírfakéreg lapot is, hamisítvány-nak ítél. A Csíki Székely Krónika hamisításával még két csíki papotis meggyanúsít.

Sebestyen Gyulának ugyanakkor sokat köszönhet a mûvelõdés-történet. Aprólékos, rengeteg pontos adatot tartalmazó tanulmányaigazdag forrásai a kutatóknak.

Õ legterjedelmesebb rovásemlékünk, a Bolognába került Árpád-kori botnaptár elsõ leírója, õ az, aki tekintélyének köszönhetõen aMagyar Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárával meghozatta azt azáldozatot, hogy a kézirat összes lapjainak fénykép másolatát a hely-színen elkészíttesse és a kutatók rendelkezésére bocsássa.

Bármennyire is szapulja Telegdi János tankönyvét, latinról ma-gyarra lefordítja és az Ethnographia 1904. évi 8-9. számában közzé-teszi. Újból megjelenteti Rovás és rovásírás címû könyvében, majdA magyar rovás hiteles emlékei-ben a másolatok utáni nyomozásá-nak eredményét is olvashatjuk. Ebben az utóbbi mûvében már csakelvétve találkozunk „vogul és osztják legközelebbi rokonaink”-kal,akikbe a hat évvel korábbi Rovás és rovásírás-ban lépten nyomonbelebotlottunk. Szemléletváltozását jelzi a következõ mondat is:

99

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 99

„…A magyar rovásírás a birtokában lévõ õsiség jogánmegkezdte a középtengermelléki írásrendszer nagy és fé-nyes családjában való elhelyezkedést…”

A székelyek eredetével kapcsolatban azonban még mindig ezt írja:

„…elõzõleg már bizonyítani tudtuk, hogy a székelyek azo-nosak azokkal az elmagyarosodott kabarokkal, akik a mû-velt kozár-törökségtõl Keleten elváltak s a honfoglaláselõtt hozzánk csatlakoztak…”

Amikor Thomsen megfejtette Bilge Kagán türk fejedelemnek ésöccsének, Kül Teginnek kõoszlopokra vésett történetét, SebestyénGyula felhívta figyelmét a türk írás magyar rovásírással való rokonsá-gára, remélvén, hogy a dicsõség fényébõl a mi írásunkra is hullik né-hány sugár. A dán Thomsen kezdetben tagadta a két rovásírás kö-zötti kapcsolatot, azonban amikor eljutott hozzá az 1515-ben Kons-tantinápolyban márványba vésett rovásemlékünk másolata, igazatadott a magyar tudósnak, akinek Balatonszepezd-fürdõi villájábantöbbször is vendégeskedett.

Sebestyén Gyula 1934-ben egy megközelítõleg négy méter ma-gas kõszálat hozatott villája elé és egy tapolcai kõfaragóval rovás-írásos szöveget vésetett rá. A betûk úgynevezett busztrofedon, az-az ökörszántás formában haladnak négy sorban váltakozva, felülrõllefelé és alulról felfelé, sok összerovás alkalmazásával. A másodikvilágháborúban a kõszer ledõlt, a mutatós, tornyos Sebestyén villapedig 1945 után a Várpalotai Szénbányászati Tröszt üdülõje lett.1966-ban a balatonszepezdi tanács újból felállíttatta a kõemléket,amelyet 2005 májusában, ott jártunkkor gondozott terület vett kö-rül. A domb oldalában álló villában jelenleg háromcsillagos szállo-da mûködik.

A kõszer talapzatán magyar, angol, német, francia, orosz felirat ol-vasható. A latin betûs magyar tábla csak a rovásírásos szöveg egy ré-szét közli:

„Ez a kõ emléke annak, hogy a fenti épületben állapítot-ták meg az itt látható hun-székely rovásírás történelmi hi-telességét.”

Az oszlopon még tovább folytatódik a kopások miatt néhol nehe-zen olvasható szöveg:

„Thomsen Vilmos, a nagy dán nyelvtudós tanusítá (?)meg, midõn a Közép-ázsiai ótörök feliratok megfejtését aDán (?) Akadémiának benyújtotta.”

100

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 100

A szövegben néhány betûtévesztés található, pl. SZÉKELY he-lyett SZÉKEF, amely talán a felújításkor keletkezett, hiszen a szer-kõ szõrszálhasogatásig aggályos felállítójának nem kerülte volna ela figyelmét.

Bár a Sebestyén Gyula által írt bírálatokat nem igazolta az idõ, fi-gyelembe kell vennünk, hogy olyan korban kezdett foglalkozni õsiírásunkkal, amikor a hivatalos álláspont szerint – amely egybenHunfalvy Pál véleménye volt –, a magyaroknak a nyugati keresztény-ségre térítésük elõtt írásuk nem volt, s az a szkíta-hun írás, amelyrõlkrónikásaink tudósítanak, csupán „az oláhok cyril írása volt, a hun-székely ábécét pedig néhány XVII. századi tudós szerkesztette.” A te-kintélytisztelõ Sebestyén Gyula, aki az 1891-ben elhunyt HunfalvyPált még 1915-ben is „nagy elme”-ként emlegette, bizonyára nem kisharcot vívott önmagával és szaktársaival õsi írásunk hitelessége tár-gyában.

Ám a rovásírásos kõszer, amelyet 70 éves korában állíttatott avillája elõtt elhaladó fõút mellé, azt tanúsítja, hogy ezt a harcot afinnugor elmélet ellenében szkíta-hun elõdeink mûveltsége nyer-te meg.

2005. június

Fénykép: Szakács Gábor

101

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 101

Rovásírásunk tovább élése mesterjegyes címereken

A legelsõ címereket pajzsokon viselték. „Ez volt hordozója, hirde-tõje a hadi erényekért sokszor vérhullással, mindig hõsi elszántsággalszerzett címereknek… Ezért ma is pajzs alakban festik a katonai vi-tézség, a polgárerény jutalmát, a címert.” (Tolnai Világlexikon, 1926)

Magyarország nagy címerében két rovásbetû is látható. A koronánlévõ kereszt a rovásírás I betûje, jelentése Isten.

A pajzson belül a kettõs kereszt a rovásírás GY betûje, az EGY-etjelenti, vagyis "Egy az Isten". Werbõczi István írja Hármaskönyvében(I. rész 11. cikkely), hogy a négy fehér vágás a Dunát, Tiszát, Drá-vát, Szávát jelenti.

Bertényi Iván Új magyar címertan címû könyvének (MaecenasKönyvkiadó, 1998) 118. oldalán látható a túloldalon mellékelt mes-terjegyek gyûjteménye. Összeállítója Tompos Ernõ, akinek, valamintCsorba Csaba történésznek köszönhetjük számos mesterjegyes cí-mer kutatását, tanulmányozását, és így fennmaradását.

Tompos Ernõ nem kapcsolja össze a mesterjegyeket rovásírá-sunkkal. Az egyes mesterjegyek általa adott elnevezései minden bi-zonnyal a címertan szakszókincsének felelnek meg. Így a 2. jegy:szarufa, az 5. jegy: kettõs szarufa, a 6. jegy: szelemen (gerenda), a13. jegy: daruláb, a 22. jegy: Merkur kereszt.

A rovásírók azonban a rajzolatok többségében határozottan õse-ink betûit ismerik fel. 1: Sz, 2: C, 3 és 10 a, b, c: T, 4: A, 5-6: NT, 7a, b: Í, I, 7 c, d: D, 9 a: J, 9 d és 19: S, 11 a, b, c, d, e: B, 12: Zs, 13:fordított Zs, 15: J, D és hármashalom, 16: J, D, 17: BÛ (varázsló, va-rázs Ipolyinál), 18: RI, 20: CJ, 21: T és NT, 22: AGY (az alatta lévõszívvel együtt jelentése: értelem és érzelem)

A címerek mesterjegyei újabb bizonyítékok arra nézve, hogy a ma-gyarok elõdeinek írása, a rovásírás adta nem csak minden vonalasírásnak, hanem az ezekbõl származó jelképeknek az alapjeleit is.

102

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 102

Végezetül visszautalnék Kassai István, XV. századi építõmesterre,aki nevének 12 betûjét egyetlen mutatós mesterjeggyé rótta össze,amely 12 rovásbetûre felbontható. (Kõbe vésték, fába rótták… címûkönyvünk 131. oldalán látható)

Tompos Ernõ rajzolataia polgári címerek mesterjegyeirõl

103

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 103

Az Arvisura egy magyarellenes gúnyirat

Sámánrajcsúr címû írásom tíz évig hevert íróasztalom fiókjában.Nem tudtam eldönteni, mi a tisztességesebb, tekintettel lenni azArvisura rajongók érzékenységére, vagy rámutatni, hogy az Arvisura,célját nem is leplezve a finnugor rokonság elmélet egyik bástyája, ésõstörténetünk kigúnyolása.

Tépelõdésem közben begyûrûzött Herribert Illig és magyar köve-tõivel együtt keményen megvámolta a rajongók tájékozatlanságát éshiszékenységét. A nagy tudású történész, Fehér Mátyás Jenõ és ked-ves avarjai hiába forogtak a sírjukban. Illig és magyar követõinekkasszasikere arra indított, hogy mégis csak leporolgassam azArvisuráról írt gondolataimat. Nem a magyar olvasók zsebébõl kivettpénzt irigyeltem, hanem azt sajnáltam, hogy ezek a forintok idegenzsebekbe vándoroltak, pedig fontosabb lett volna egy magyar, nem-zeti érzelmû történész, régész, nyelvész, néprajzos csapat kutatása-ira fordítani.

30-40 évvel ezelõtt még nem voltak nemzeti könyvesboltok éskönyvterjesztõk. Akkoriban a Nemzeti Múzeumban mûködõ Széché-nyi Könyvtárba jártam 1945 elõtt írt történelmet, vagy a tiltott írókat,pl. Hamvas Bélát olvasni. Így került kezembe a Magyarság õstörténe-te címû, Ligeti Lajos nyelvész, keletkutató által szerkesztett, 1943-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem és a Franklin Társulat általkiadott gyûjteményes munka. Ne tessenek azt hinni, hogy valamiszkíta-hun-avar-magyar rokonság lehetõsége felmerült benne. Na-gyon finnugor, nagyon magyargyûlölõ, nagyon sértõ, nagyon gúnyo-lódó munka volt ez. Két szerzõt lehetett elviselni benne, László Gyu-lát és Czeglédy Károlyt. A többiek, Ligeti Lajos, Kniezsa István,Nemeskéri János, de különösen Zsirai Miklós mintha köpködték, po-fozták volna az embert soraik olvasása közben.

Az 1970-es években egy barátunktól titokban terjesztett 50-60 ol-dalnyi gépelt szöveget kaptunk, ez volt, ennyibõl állt akkoriban PaálZoltán Arvisurája! Átolvasva felmerült bennem a kérdés, miért kel-lett ezt ilyen titokban terjeszteni, hiszen teljesen megfelelt a hivata-los történelmi és politikai elvárásoknak: a manysik rokonaink, aszovjet partizán jó ember, a német katona rossz ember, régi vallá-sunk papjai szibériai sámánok és nem táltosok. Azonnal „bekattant”a Ligeti Lajos által szerkesztett Magyar õstörténet is, ebbõl különö-sen Zsirai Miklós Õstörténeti csodabogarak címû gúnyirata. Vagy Li-geti és Zsirai köre, vagy e könyv alapján néhány magyarokon élõsködõ

104

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 104

magyargyûlölõ hozta össze a manysi sámán unoka Arvisuráit. Netessenek azt hinni, hogy csalással vádolom Paál Zoltánt! Õ szovjetpartizánoktól készen kapta az iratokat, amelyeket eredetileg nem isneki, hanem a Szõnyi Márton nevû „híres ellenállónak” hoztak, aki aszovjetek oldalán harcolt. Paál Zoltánt azért sem lehet csalással vá-dolni, mert az Arvisurában szereplõ néhány történelmi nevet és hely-színt sem õ, sem a manysik nem ismerhették. (Többek közöttOannész, Arszák, Ruga, Ojbársz, Ordosz, Hattusas) A finnugor né-peknek pedig, köztük a manysiknak még a XIX. században sem voltsaját írásuk, fõként nem rovásírásuk, csupán az egyszerûbb számro-vást ismerték. (Dr. Sebestyén Gyula és Zichy István gróf alapján) Ígyrovó sámánjaik sem lehettek. Az Arvisurákban szereplõ történelminevek többsége megtalálható a már fent említett Magyarságõstörténeté-ben és a Németh Gyula által szerkesztett Attila és hunjaicímû könyvben. (1940, Reprint Akadémiai Kiadó 1986) Ebben Lige-ti Lajos két dolgozata is olvasható, az Attila hunjainak eredete és azÁzsiai hunok.

Véleményem szerint az Arvisurát e két mû alkotói közül írta vala-ki, valakik. Hangsúlyozom, hogy közülük kizárható László Gyula ésCzeglédy Károly. A gúnyirat szerzõinek kezdetben talán nem is voltmás céljuk, mint jót nevetni a magyarokon, akiknek Nemeskéri Já-nos szerint: „…testarányaik durván tagoltak, homlokuk alacsony, azorrgyökük széles és benyomott, az arcuk nagy fokúan lapos, az ar-cuk fogmedri része pedig elõreálló”. (Mint a majmoknak) Gondolom,az antropológus szerzõ egy tükör elõtt ült, amikor ezeket írta.

A tréfás kedvû magyargyûlölõk késõbb úgy gondolhatták, hogy aháború borzalmait és zûrzavarát kihasználva, a „hõs ellenállóval”összefogva, a szovjet ejtõernyõs partizánokat használják fel a gúny-irat szibériai eredetének hitelesítésére. Még arra is ügyeltek, hogy az„égbõl” érkezzen az Arvisura, mintegy a finnugor panteon fõistene,Numi Tórem ajándékaként. Ez az ajándék végül a palóc Paál Zoltán,ózdi kohász ölébe hullott, aki becsületesen igyekezett megfelelni aregényes nevû Szalaváré Tura sámán unoka elvárásainak. Sikerült.

Az ország nagyobb része behódolt a hivatalossá, kötelezõvé, ál-lamvallássá tett finnugor származás és nyelvrokonság elméletnek.Az ország kisebbik részének nagyobb része pedig fanatikus hívévévált a kezdetben látszólag üldözött, manapság megtûrt, szintén finn-ugor õstörténetnek, az Arvisurának. Ügyes. Nagyon ügyes.

De végül is lehet, hogy ezek az emberek azért váltak a finnugorelmélet követõivé, mert õk valóban a finnugor, helyesebben obiugor népek utódai, azaz manysiké, hantiké, osztjákoké, voguloké ésmég néhány szerencsétlen, elmaradott népcsoporté, akiket Zichy Ist-ván gróf még a XIX. században is kõkorszaki állapotban talált.

Szeretném leszögezni, hogy ezzel az írással nem célom senki hitétmegsérteni. Célom a magyar õstörténet megtisztítása a mindenféle

105

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 105

rendeletekkel és cselvetésekkel ránk erõszakolt finnugor elmélettõlés õseink sértegetésétõl. A sumér-szkíta-pártus-hun-avar-magyar õs-történetet nem manysi sámánok írták és nem szovjet partizánok hoz-ták az égbõl. Tehát 1997 szeptemberében a következõket gondoltamaz Arvisuráról és az eltelt évek csak megerõsítettek ebben.

Sámánrajcsúr (1997 szeptember)

Õstörténetünk még ismeretlen mélységeket rejtõ tengerébõl idõ-rõl-idõre felmerül egy szörnyeteg, az Arvisurák. A terjesztés kétes di-csõségét vállaló ózdi illetõségû Paál Zoltán elõszava szerint azArvisurákat 1944-ben ejtõernyõn(!) hozta le nekünk a német meg-szállók ellen hõsiesen harcoló Szalaváré Tura, aki nem volt kisebbszemélyiség, mint egy manysi fõsámán unokája. Ez az unoka ebbena hõsies harcban el is esett, de még elõtte, a hõsies harcok közepet-te átadta nagyapja örökségét Paál Zoltánnak és az egész magyarnemzetnek. Ez az örökség pedig 347 (!) fõ-, illetve rovósámán elbe-szélése volt õstörténetünkrõl. A dolog már itt az elõszónál nem stim-mel, mert a szüleim szerint a megszállók az oroszok voltak. Megszál-lás és fogság tekintetében egyébként is lehetetlen összekeverni Né-metországot a Szovjetunióval. Elég itt csak annyi, hogy a németek1944-ben már ismerték a fogmosást, az angol WC-t és a kézcsókot.Hogy a szovjet felszabadítás és 46 évig tartó megszállás milyen bor-zalmakat jelentett, azt most már meg lehet írni, de a tankönyvekremég mindig a borzalmak elhallgatása és nem tényszerû közlése a jel-lemzõ. Azt meg nem csak a szüleimtõl, hanem hazaszeretõ történé-szeinktõl is tudom, hogy a manysikhoz csupán annyi közünk volt,hogy néhány északra vándorolt hazánkfia tanította meg õket vadász-ni, halászni, ruhát varrni, sõt beszélni is. Ettõl õk még nem a roko-naink, legfeljebb a tanítványaink.

De vissza az Arvisurákhoz. A magyar õstörténettel foglalkozókönyvek ismerete alapján (legyen az hazaszeretõ, vagy magyargyûlö-lõ) arra a következtetésre jutottam, hogy az Arvisurák egy magyarel-lenes gúnyirat. Szerzõje, vagy szerzõi történészek, esetleg valamelytárstudomány mûvelõi, erre utalnak olyan nevek, évszámok, adatok,amelyekhez az ejtõernyõs manysi sámánok a legmélyebb vodkás ré-vületben sem jutottak hozzá. Tippelnék Ligeti Lajosra vagy ZsiraiMiklósra, akik rögeszmés aprólékossággal gyûjtötték össze és kár-örömmel vágták arcunkba a legyõzöttek krónikásainak minden ha-zug mocskolódását. Elképzelhetõ szerzõként Diószegi Vilmos is, akimegszállottan bizonygatta, hogy tudós, orvos, tanító, pap táltosainkazonosak voltak az általa a helyszínen tanulmányozott szibériai, irás-tudatlan, részeg, vagy bolondgombától kábult sámánokkal, akikmég Diószegi látogatása idején is kõkorszaki szinten éltek. AzArvisurák célja: a finnugor-manysi rokonság és a szovjet partizánok

106

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 106

népszerûsítése, az igazi magyar õstörténet nevetségessé tétele amedvetoros évekkel, Góg furmányosaival, hasonló idétlenségekkelés sértésekkel. Õseink asszonyait és leányait szinte minden oldalontöbbször rimalányoknak nevezik. Vajon tudják-e az Arvisura rajon-gói, hogy mit jelent ez a szó?

Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára (1862). Rima: Kurva,szajha, lotyó, czurhó stb. Eredeti értelme: ringy v. rongy.

Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára (1873). Rima: kéjhölgy,örömleány.

Magyar Értelmezõ Kéziszótár (1972). Rima: szajha.Gúnyiratot a Biblia Ószövetségi részérõl is lehetne, de ezt nem

merik megtenni azok, akik a magyarok õstörténetét csúfolják.

Befejezésül idéznék egy jellemzõ részletet: „A gara-Zúgon túl lévõKuszkó birodalmában, Artupi asszonynak Kecsõ kabar nyílkovácstólnégy fia származott: Ragyolc, Miskolc, Rohonc és Tiszolc.” Ezek a fi-úk bonyolult úton tüzet loptak(!) és azt csuporba rejtették. AzArvisurák szerzõi szerint azonban a magyarok (akik lopnak) még egycsuporra sem képesek vigyázni: „Rohonc a folyóba beleesett, s a tü-zes csupor odaveszett.” Nagy kár, hogy nem ennek a Rohonc gyerek-nek adta az ejtõernyõs sámán-unoka az Arvisurákat. Legalább az isodaveszett volna. Az Arvisura azonban mégsem vicces, inkább ve-szélyes. Hátha valaki komolyan veszi.

Hír: Nagy barbár fesztivál színhelye lesz Magyarország

A barbárok barbár fesztivált szerveznek Hunniában,a bankár ilyenkor mélyen zsebébe nyúl,

„bingóra magyar” ordít a rút száj az óriásplakáton,lesz nyereg alatt puhított hús, kancatej bõven,finnugrászok szürcsölnek rénszarvasvért zománclavorból,izba és labaz épül, sámán pörög

Jönnek a mûtáltosok spéci autókkal,a lakóparkok lakói, a rovásírás szót gyûlölõk,az igazolványt elvesztõ titkosrendõrök, a tarsolyukban poloskát hordozók

Jönnek a NEM-mel szavazók, a turulra vadászók,az erdõirtók, a folyómérgezõkjönnek az 1989 után megkeresztelkedettek,jönnek az istvánosok, kiknek csak az fáj,hogy szent királyuk nem irtott ki minden magyart

107

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 107

Jönnek az õsi Szent helyet buddhista sztupával lebetonozók,a várromjainkra plázákat építõk és Kádár János kedvencei,a minden kormány alatt színpadon maradó rockzenészekhúzzák nekik a talpalávalót.Ez bizony nyereséges buli lesz majd!

De lesz-e még Kerecsen ünnep Hunniában?

Ahova eljön Damásek, a csillagok királyaés Tiamat, égi nagyasszonyunk, eljön Jézus, a herceg Párthiábólés hozza Uldin négy vitéz fiát, Attila hozza kézen fogva Rékátkíséri õket Csaba és Dengizik, eljön a szép Baján kagán,honvisszaszerzõ Árpád Levente fiával, Koppány urunk, Tonuzóba,Vazul, Vata s fia János,Csák Mátyus, Kán László, Mátyás király, Bocskai, Rákóczi1848, 1956 hõsei

Felszállnak-e még a sólymok Hunniában?Lesz-e még Kerecsen ünnep Hunniában?

2005. október 8. Koppány napján

(izba: finnugor lakókunyhólabaz: finnugor kultikus hely)

Fiókáit etetõ kerecsen

(Képeslapfénykép: Szitta Tamás)

108

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 108

Újabb adatok – a Tatárlaka titkához

2004-ben a Dobogó történelmi folyóiratban, 2005-ben a Kõbevésték, fába rótták… címû könyvünkben jelent meg a Tatárlaka tit-ka címû írásom, 2006-ban pedig Ambrus Pál békéscsabai könyvki-adó Ébredés elnevezésû sorozatának 52. füzete lett.

A tanulmányban összefoglaltam a tatárlakai sírlelettel kapcsolatoskutatásokat; 42 véleményt, megfejtést; közöltem a jelek, leletek pár-huzamait; végül saját megfejtésemet.

Az eltelt idõben újabb véleményeket ismertem, meg, ismét jár-tunk a Kolozsvári Történeti Múzeumban, Tatárlakán, Tordoson ésTorma Zsófia emlékét kutatva Szászvárosban is. Tekintsük át idõ-rendben az újabban megismert megfejtéseket:

Nyilas László 1998-ban írt tanulmánya, A tatárlakai imádságos ko-rong gépírásos változatban jutott el hozzám. A Forrai Sándor Rovás-író Kör egyik alapítójaként nagyon örültem a Tanár urat méltató so-rainak. Nyilas László megfejtése:

„Szent lélek Úristen, Istennek titokkal isteni asszonyaÓvó szemetekkel egyesítsetek minketMegtartónk, feltámadt õsünk védelmezz"

Patai István festõmûvész Hajdúnánás napváros címû könyvébõl aPannon Front folyóirat közölt részletet a 2002. április 1-i számában.A szerzõ Hajdúnánás településszerkezete és a korong között veszészre hasonlóságot, ahogyan õ fogalmazza: „…egyazon kultúrkör ta-pasztalatainak évezredeken keresztüli folyamata látható egy marokban

Az 1961-es feltárás helyszíne 2006-ban. (Fénykép: Friedrich)

109

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 109

is tartható agyagkorongban és egy várostérképen…Külön érdekes-ség, hogy a Szûz Mária mítosz itt jóval elõbb, mint minden idõkNagyasszonya jelentkezik. Felvetõdik tehát az is, hogy elõdeink hon-foglalása (kettõs, hármas) mikor és hogy is volt?”

Heverdle Tamás Keve, az egri Hun Pogány Szövetség vezetõjénekvéleménye szerint a korong a hamvakat tartalmazó urna dugója le-hetett. Ezt a korong vastagságára (2,1 cm) alapozza. A korongon lé-võ lyuk nem felfüggesztés céljából készült, hanem ez az un. lélek-lyuk, ahol az elhunyt lelke közlekedik.

Záhonyi András Õsi titkok nyomában címû könyvében (MiskolciBölcsész Egyesület, 2005) a tatárlakai korong csillagászati üzeneteitelemzi. A korong rajzolataiban az Ikrektõl a Nyilasig egymást követõcsillagképeket ismeri fel. Örvendetes, hogy jelentõséget tulajdonít abal felsõ negyedben lévõ kis V jelnek. Sajnos sokan hiányos rajzo-latból vonnak le messzemenõ következtetéseket.

Rumi Tamás a Kör kódoló négyzet szerzõje felvette a kapcsolatotMarco Merlini olasz kutatóval (Merlinirõl bõvebben Kõbe vésték, fá-ba rótták… címû könyvünk 83. oldalán), aki további vizsgálatokattervez a koronggal.

L. Kecskés András, a Kecskés együttes vezetõje a Magyar Kará-csony I. címû lemezükön (2006) Minden titkot ismerõ címmel meg-alkotta a tatárlakai korong himnuszát.

Jómagam a következõkkel egészítem ki 2004-ben megje-lent dolgozatomat: A 26 agyag és a két alabástrom szobrocska a28 napos Hold hónapot jelenti, amelyben a két alabástromból ké-szült képviseli az Újholdat és a Teleholdat. Ez is igazolja, hogy elõ-deink már az újkõkorban rendelkeztek csillagászati ismeretekkel ésfigyelték az égitestek hatását önmagukra és környezetükre.

A Kolozsvári Történeti Múzeumban (a régi Bástya utca 2, ma Str.Daicoviciu) szépen elrendezett vitrint kapott a tatárlakai sírlelet, amely-ben a korong és a két táblácska kivételével minden tárgy eredeti.

A tatárlakai táblácskák (Fénykép: Víg Sándor)

110

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 110

Torma Zsófia házát Szászvárosban nem találtuk, és magyarul be-szélõ sem volt a 10-12 megszólított között, úgy tûnt, hogy a muzeulszót sem értették. A zárt kapuk mögött álló református templom el-hagyatottnak tûnt. Az ortodox templom melletti lakásból a pópa szí-vélyes köszönésünkre, kérdéseinkre sem jött elõ, csak románul be-szélt kifelé a csukott ajtón keresztül. Esetleg valamely fertõzõ beteg-ségben szenvedett és nem akarta, hogy elkapjuk. Talán madárinflu-enza, mert a lugas alatt lévõ asztalon tyúkok, csirkék hada kárált.Egyébként a románok udvariasak voltak, többször útba igazítottakbennünket, az autójavításhoz szerszámot is kölcsönöztek.

Tordoson csak egyetlen úton lehet lejutni a Maros-partra, ez akomp kikötõhöz vezet. A part egyéb részére magánkertek nyúlnakle, bokrokkal sûrûn benõve. Ott, ahol 140 évvel ezelõtt a világ leg-elsõ régésznõje gyûjtötte igen korai Kárpát-medencei jelenlétünk ésírásbeliségünk bizonyítékait, ma Koka-kólás palackokat dobnak part-ra a Maros hullámai. Senki nem hallott Torma Zsófiáról és Vén And-rásról, a megszólított öregek közül sem beszél senki magyarul.

Igazán sajnálatos, hogy a tatárlakai emlékmû készítésénél ma-gyarországi hivatalosságok nem képviseltették magukat. A talapza-ton csak román nevek olvashatók. Errõl bõvebbet Szakács Gáborírásában (213. oldal)

Kossuth Lajos levele Torma Zsófiához (részlet)

„Különösen Tisztelt Úrhölgy!

…Az õsrégészet azon tudományok közé tartozik, melyek irántélénk érdeklõdéssel viseltetem. Ez érdeklõdésnél fogva hõ vágyamvolt Nagyságod tudományos búvárlataival közelebbrõl megismer-kedhetni, mert már azokból is a mik felõlük amúgy töredékesen tu-domásomra jutottak, nem lehetett nem gyanítanom, hogy Nagysá-god oly adatokkal gazdagította a tudományt, melyek a tudós világ ál-tal ekkorig elfogadott némely speculativ nézetek alapját erõsen meg-ingatják, s az õsvilág történelmi rejtelmeire oly új világot vetnek,mely azokat egészen más színben tünteti fel, mint a minõben a szak-tudósok ekkorig tekintettek, úgy hogy az eddig divatos nézetek meg-változtatását eredményezhetik, s az õsrégészeti adatokból levonha-tó tudományos következtetések rendszeresítésénél forduló pontotképezhetnek.

S csakugyan képeznek is: Örömömre szolgál érteni, hogy az im-már kiváló szaktekintélyek által a külföldön is el van ismerve, s énmint magyar büszke vagyok reá, hogy ez az érdem, hogy ez a dicsõ-ség a magyar haza egy derék magyar leányának jutott. …”

Turin, 1884

111

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 111

Újabb adatok – a két K betû használatához

A rovásírás nyitott kérdései közül az oktató leggyakrabban k a és� alkalmazására vonatkozókkal szembesül. Az e tárgyról szóló 1999-ben fénymásolatban terjesztett tanulmányom újabb kiegészítések-kel megjelent a Turánban (2001 ápr/máj) a Kárpát-medencei birtok-levelünkben (2003), a Kõbe vésték-ben (2005) és számos elõadá-son is hallhatták az érdeklõdõk. A régi rovók írásemlékeinek segítsé-gével igyekszem választ találni e betûk alkalmazásának módjára. Ajelenleg elterjedt XX. századi szabályokat rovásemlékeink cáfolják.Az egyik fõ szabály szerint a � jelet a szavak végén, a k-t pedig a sza-vak belsejében használjuk. A másik fõ szabály szerint a mély hang-rendû magánhangzók mellett (Á, A, O, U) a �-t, a magas hangrendûmagánhangzók mellett (E, É, I, Ö, Ü) a k-t kell írni. A második sza-bálynak csaknem annyi alszabálya van, amennyi változatban a ma-gánhangzók és mássalhangzók írásban megjelennek a K betû körül.E szabályok kitûnõen alkalmasak kezdõ rovásírók elriasztására, és a„szakértõk” egymás közötti végtelen eszmecseréjére.

2005-ben a Kõbe vésték, fába rótták… címû könyvünkben a 130-134. oldalig összegeztem 32 hiteles rovásszöveg áttekintését. Igyekez-tem összegyûjteni minden K-t tartalmazó, többnyire XVIII. század elõttirovásemléket, amely a szakirodalomban és közleményekben szerepel.

E szerint a hangrendi szabálynak megfelel 1 rovásemlék.Mély magánhangzók mellett is használ k betût: 21 rovásemlék.Szó végén elõfordul a � jel: 16 rovásemlék.Nem használ � jelet 3 rovásemlék.Mielõtt újabb adatokkal egészíteném ki a fentieket, két dologra

szeretnék kitérni. Az egyik, hogy helyesbítem a Kõbe vésték, fábarótták… (2005-ös kiadás) 131. és 133. oldalán lévõ hibákat.

A 131. oldalon a Kassai szó helyesen vegyes és nem mély hang-rendû. Mivel azonban a kezdõ K mellett álló „A” magánhangzó mélyhangrendû, a bizonyításnak megfelel.

A 133. oldalon alulról a második bekezdésben túltengenek az Ist-vánok. Telegdi keresztneve János. Felhívták figyelmemet, hogyugyanezen bekezdésben 28 rovásemlék meg 6 rovásemlék az 34 ro-vásemlék, és nem 32. Ennek a magyarázata, hogy vitatársaim irántikíméletbõl nem soroltam a bizonyítékaim közé az alsószentmihályiemléket és Kassai István nevét, mert csak egy szóban tartalmaznakK betût. Mivel valóban félreérthetõ, az e fejezetben lévõ összegzés-nél mellõzöm a lovagiasságot.

112

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 112

A másik közbevetésem, hogy a K és � hangrend szerinti alkalma-zását tanította Forrai Sándor is, akit iránta érzett elismerésem és tisz-teletem jeléül magam javasoltam rovásíró körünk névadójának. E te-rületen azonban – a rovásemlékek alapján – kénytelen vagyok velevitatkozni. Ez az õ érdemeit semmiképpen nem csökkenti, hiszenhatalmas feladatot végzett az 1970-es évekig összegyûlt rovásírásosanyag rendszerezésével, kutatásával, az oktatás és terjesztés újrain-dításával, valamint a 120 képbõl és ábrából álló vándorkiállítás el-készítésével.

Nézzük az újabb rovásemlékek mire tanítanak a k és � használa-tával kapcsolatban:

Varga Géza a Turán 2005. január-februári számában „Rovásírásosbejegyzések Szent Ireneusz 1560-ban kiadott könyvében” címmelismerteti Fáy Zoltán könyvtáros felfedezését, egyúttal a 3 bejegyzésolvasatát is adja, amelyeket közel négyszáz évesnek határoz meg.

Az elsõ bejegyzés felett rovásírásos ábécé található, amelyben a� nem szerepel. Hiányzik még a CS, G, LY, NY, Ö, SZ, TY, Ü, ZS,amely betûk a G kivételével a latin ábécében sincsenek. A bejegy-zésben a „KRISTUSNAK” és az „ANNJÁNAK” (anyjának) szóban vanK, a mély hangrendû végzõdésekben a k jelenik meg.

A második bejegyzésben a KARACION (karácsony), a LAKTÁBANés a NIKO (Nyikó nevû helység) szavakban ismét a négyszög alakú Khasználatát látjuk.

A harmadik bejegyzésben a MIKAEL vegyes hangrendû szóban isa k jelenik meg. Így négyre szaporodott azon hiteles emlékeink szá-ma, amelyben a rovásíró egyáltalán nem használta a � jelet.

Az Újpesti Helytörténeti Gyûjteményben (1043 Bp. Berda József u. 48.)lévõ két rovásírásos, égetett agyagedény töredékrõl a szakirodalom-ban még nem történt említés, így elsõnek írhattam le õket és a ke-resztanyjuk is lehettem. (Magyar Demokrata, 2005/48. és ÚjpestiHelytörténeti Értesítõ, 2006 június, Lásd 78. old.)

A nagyobbik cserépre az UKROGYÁM mély hangrendû szótöredék-ben, ismét ellentmondva a XX. századi szabályoknak a k-t karcoltákhonfoglaló elõdeink.

Újpestet egyébként egészen 1839-ig Kismegyernek nevezték, hi-vatalosan 1844-tõl szerepel Újpest néven. A régi elnevezést a hely-ség zsidó betelepülõi változtatták meg (Forrás: Tanulmányok Buda-pest múltjából, Akadémiai Kiadó 11. kötet, 299. old)

A kiskunhalasi 16 pálcára (lásd 84. old.) 160 szót róttak a juhá-szok. Ebbõl csak egy szóban van � jel, az is a magas hangrendû„Kezted”-ben. 37 k betû van a pálcákon szó elején, végén, szóban,magas és mély hangrend mellett is.

113

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 113

Gyergyószetnmiklóson a város fõterén lévõ református templommellett áll Oláh Szilveszter alkotása, Bethlen Gábor mellszobra.Ruháját rovásfelirat díszíti, ennél szebb díszt nem is lehet kitalálni.Az „Erdély fejedelme én vagyok…” kezdetû szövegben a k betût vés-te a mûvész a mély hangrendû VAGYOK szó végére.

Tehát 2006-ban még négy szöveget vettem fel az elõzõ 34-hez,Szent Ireneusz könyvének bejegyzéseit, az Újpesti rovásemlékeket,a kiskunhalasi pálcákat és a Bethlen szobrot. Az eredmény 38 szö-veg vizsgálata alapján:

A hangrendi szabálynak megfelel: 1 rovásemlékMély magánhangzók mellett is használ k betût: 25 rovásemlékMagas magánhangzók mellett is használ � jelet: 6 rovásemlékA szó végén használja a � jelet: 16 rovásemlékNem használ � jelet: 4 rovásemlékAz emlékekben a � jelek száma 80, a k betûké 230 körüli.Már 1999-ben rámutattam a sumér KI-KE szótagjel és a magyar k be-

tû közötti formai és hangérték hasonlóságra. De a sumér párhuzamnálrégebbit is találunk Graham Clarke A vadembertõl a civilizációig cí-mû könyvében (Budapest, 1948)

Bizony, a legtöbb 1945 után kitüntetett nagy mûvész nem lenne ké-pes ilyent alkotni! Meggyõzõdésem, hogy elõdünk, a minden nép em-lékezetében fennmaradt özönvizet ábrázolta, a szarvasok úsznak, lába-ik között halak láthatók. A jobb felsõ sarokban pedig kétszer karcolta

Az agancsra karcolt mûvészi ábrázolás az õskõkor felsõ szaka-szából származik (Kr. elõtt 50 000 és 8 000 között.) Lelõhe-

lye: Lorthet, Franciaország) Ábránkon kiterítve látható.

114

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 114

a négyszög alakú K-t és benne az SZ betût. Azért merem ezt feltéte-lezni, mert hazánkban legalább két párhuzama található, az egyik aNagyszentmiklósi Kincs 2. számú korsójának karcolatai között, a má-sik az Ezüst-hegy (Ezüst-Kevély) már említett RA összerovásától né-hány lépésnyire. (Lásd Sz. G., írása 229. old). Tomory Zsuzsa Kezde-teink címû nagyszerû könyvében (Miskolci Bölcsész Egyesület, 1995)magyar írásbeliségünk egyik korai példájának nevezi a szarvasok fe-letti kettõs KSZ összerovást, ÁKOSZ olvasattal, mint jász õstörzsûnknyelvemlékét. Tomory Zsuzsa szerint a kõ pattintás hangjából és akövek formájából alakult ki K hangunk és betûnk. Az úszó szarvasokábrázolása John Waechter Az ember õstörténete címû könyvében ismegszemlélhetõ. (Helikon Kiadó, 1988)

Hangtanilag a K mássalhangzó a kemény- és lágyszájpad határánképzett zárhang, azaz médiopalatális explosiva. Zöngétlen hang,zöngés párja a G. Teljesen ésszerûtlen, hogy egy hangnak két le-jegyzett formája, képe legyen. Szoktak hivatkozni, hogy a �-t a türk-bõl vettük át. Ismételten felhívnám a figyelmet, hogy a türk ábécé-ben a � jel hangértéke nem a „K” mássalhangzó, hanem az „A” ma-gánhangzó, valamint a türk rovásírás legalább 6000 évvel késõbbia mi rovásírásunknál.

20 000 éves karcolatok a bajóti Jankovich-barlangból. Az alsó rajzon jobbról az elsõ jel SK összerovásnak tûnik.

(A kép forrása Lambrecht Kálmán: Az õsember – Dante Kiadó 1926)

K és B összerovástvagy F jeleketfedezhetünk felújkõkori edényekenGraham Clarkekönyvében

115

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 115

Újabb adatok – a Túróci Fakönyvhöz

Hamisítvány-e a Túróci Fakönyv címû írásomban (Kõbe vésték, fá-ba rótták…, 2005, 88. old.) a XIX. század végén többek által hami-sítványnak nevezett rovásemlékünket igyekeztem megtisztogatni ebélyegtõl. 2006-ban találtam egy adatot az Archeológiai Értesítõ1913-as évfolyamának 468-469. oldalán, amely alátámasztja hite-met az emlék valódiságában. Ernyei József, a felvidéki rovásemlé-kek gyûjtõje leletekkel bizonyította, hogy a rovásírás nem csak Er-délyben, hanem a Felvidéken is használatos volt. A Túróci Faköny-vet ugyanis éppen felvidéki volta tette gyanússá a szakértõk elõtt,akik szerint e régi magyar írásmód csak Erdély területére volt jellem-zõ. Az Archeológiai Értesítõ szerkesztõje ezért újabb „kritikai meg-vizsgálást” tart szükségesnek. Nem tudjuk, ez megtörtént-e, s milyeneredménnyel. Azt viszont tudjuk, hogy a Túróci Fakönyvet is eltünte-tett kincseink közé sorolhatjuk, mert nyírfakéregre írt fontos rovás-emlékünknek nyoma veszett.

A nyírfakéregre való írást Magyar Adorján Csodaszarvas címû mû-vében is megörökíti:

„Leül asztalához Tündérszép IlonaLevelet kezd írni selymes nyírfahéjraBetûjét ródalja réztûje hegyévelSzavait gondolja szíve szerelmével…”

Kép Hummel RozáliaVilágszép Tündér Ilonacímû könyvébõl (Tabula S. Kiadó Bt.2000)

116

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 116

Újabb adatok – az Attila-Atilla névváltozathoz

Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás (2003) és a Kõbevésték, fába rótták… (2005) címû könyveinkben körülbelül százmûvészt, történészt gyûjtöttem a kortársaktól, tehát az V. századtólkezdve a XXI. századig abból a szempontból, hogy nagy hun kirá-lyunk nevét Attilának vagy Atillának írták-e. Ennek indítéka az volt,hogy többen kifogásolták, hogy az Attila ifjúsága címû történelmizenemûvünk borítóján és az ehhez tartozó rovásírásos olvasó-könyvben a két t-vel írott változatot használtuk. Hogy e név írásama bizonytalan, az I. Béla király bûne (1016-1063), aki idegen be-folyás hatására családok, várak, helységek, régi méltóságok nevételtörölte, idegen szentek nevével fölcseréltette, s a családok régiirományait összeégettette. Koppány fejedelem brutális felnégyelé-sétõl kezdve irtották a magyar nemzetet és hagyományõrzõit bar-bárnak, pogánynak, boszorkánynak, lázadónak bélyegezve. Adomá-nyozó oklevelek tanúsága szerint népünket rabszolgaként, a hatal-mas birtokok tárgyi tartozékaként dobták oda még Árpádházi kirá-lyaink is a Rómához tartozó szerzetesrendeknek, akik dézsmát, ti-zedet, adót, vámot harácsoltak anélkül, hogy magyarul egy szót istudtak volna.

De térjünk vissza Attilához és próbáljuk egy kis tréfás feltételezés-sel feloldani az emlékezést Magyarország immár több, mint ezer évetartó nyomorúságáról.

Petrus Ransanus, nápolyi követ Mátyás királyunknál laktában írtameg A magyarok történetének rövid foglalata címû krónikáját (Euró-pa Kiadó 1985). A 97. oldalon olvashatjuk, hogy Attilát többen kér-dezték csodálkozva afelõl, miért fordult vissza hatalmas seregévelItáliából a pápa kérésére „olyan gyorsan és szerényen”. Ransanusszerint Attila ezt válaszolta: „A pápa feje fölött két borzasztó kinéze-tû férfit láttam, akik kirántott kardjukat kezükben tartva, engem éstiteket, mindnyájatokat megöléssel fenyegettek, ha nem engedel-meskedem habozás nélkül a parancsnak; ezen kívül szájából valamiborzasztó áradt felém, amitõl annyira megijedtem, hogy nem tudtamhová legyek, ezért könnyen és gyorsan engedelmeskedtem…”.

Padányi Viktortól tudjuk, hogy szkíta és hun elõdeink kényesekvoltak a tisztaságra, fehérnemût hordtak, útjaikra vitték magukkalbõrtömlõs zuhanyozóikat, bizonyosan fogat is mostak. Itt szerintemAttilát és hunjait nem annyira a pápa feje fölött hadonászó „két bor-zasztó kinézetû férfi” (Péter és Pál apostol), hanem a pápa szájából

117

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 117

áradó bûz késztette arra, hogy csapot-papot otthagyjanak, gondol-ván, ha ezek még a fogmosást sem ismerik, úgyis elpusztulnak sajátpiszkuktól.

Visszatérve Attila hun királyunk nevének írásához, mivel volt, akitõlazt a határozott kijelentést hallottam, hogy nem magyar ember az, akiAttila nevét két t-vel és egy l-lel írja, szeretnék itt a sokból néhány ne-vet közölni, akik Attilaként írták e dicsõ nevet, mégsem vonhatja sen-ki kétségbe magyarságukat: Thuróczy János XV. sz., Zrínyi Miklós XVII.sz., Széchenyi István XVIII-XIX. sz., Kõrösi Csoma Sándor XVIII-XIX.sz., Kriza János XIX. sz., Csontváry Kosztka Tivadar, Szentkatolnai Bá-lint Gábor XIX-XX. sz., Szász Béla, Fehér Mátyás Jenõ, László Gyula,Padányi Viktor, Wass Albert, Grandpierre K. Endre, Kiszely István, GötzLászló, Forrai Sándor, Daczó Lukács Árpád XX. sz.

Igazságos módon oldotta meg az Attila-Atilla vitát a Jazz Kiadószerkesztõje. Gerhart Ellert nagy hun királyunkról szóló könyvénekkülsõ színes borítóján Atilla, a további szövegekben pedig Attila ol-vasható. (Jazz Kiadó, Budapest 1993)

Tóth Sándor Az Attila domb címû könyvében két t-vel, az ott lát-ható szép szobor alkotója viszont két l-el írta ezt a dicsõ nevet.

Attila hun király neve Anonymus Gestájában: Athila

118

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 118

Újabb adatok – a Magyar Karácsonyhoz

2002. december 20-án jelent meg a Magyar Világ nevû hetilapban aMagyar Karácsonyról szóló írásom, amely a Kárpát-medencei birtokle-velünk a rovásírás címû könyvünkbe is bekerült (2003. 107. old.) Eb-ben kifejtem, hogy Karácsony szavunk és ünnepünk a fiatal kerecsen-sólymok téli napfordulón történõ elsõ röptetésébõl veszi eredetét. Eszép szokást az ezredik év tájékán pogánynak minõsítették és betiltot-ták, üldözték. Nemzetünk azonban a sötét századokon át is fenntartot-ta a jobb kor emlékezetét. Tarisznyás Márton Gyergyó történeti földraj-za címû könyvében, a Ditrói madáreresztés fejezetben találtam rá a rej-tezni kényszerült sólyomeresztés szokásának fennmaradt változatára.E szerint még 1912-ben is a gyerekek sok verebet összefogtak és az éj-féli misén a templomban szabadon engedték õket. Kedves barátunk,Csernitzky Károly – akinek kislánya, Csilla rovásírásversenyeink sikeresrésztvevõje – egy újabb adattal örvendeztetett meg, amely bizonyítja,hogy a palócok is megõrizték ezt a hagyományt. Az idézetet MikszáthKálmán Az én pohárom címû elbeszélésében olvashatjuk:

„Istenem, milyen szép egy éjféli mise falun; dermedt szár-nyú verebeket eresztenek ki a templomban. Lucaszékethoznak az emberek…”

Érdekes összefüggést találtam a követke-zõ adatok alapján szent sólymunk és Jézusszületési helye között. A kerecsensólyom latin neve: Hierofalco Cherrug. (Tolnai Világ-lexikona 1929) A hier/hiero görög szó jelen-tése: szent, papi, vallási. Falco: sólyom, cher-rug: a sólymok családján belül a kerecsen ne-ve. Hierosolyma: Jeruzsálem név változata(Latin-magyar szótár: Akadémia Kiadó 1970).Jeruzsálem (azaz Szent Sólyom – F.K.) Palesz-tina fõvárosa, jelentõs város és erõd már azÓkorban, Dél-Kánaánban. Betlehem falu Je-ruzsálemtõl 7 kilométerre délre fekszik.(Bibliai Kislexikon, Kossuth 1979)

119

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 119

Újabb adatok – környezetünk állapotához

A Kõbe vésték, fába rótták… kötetünkben (2005., 150. oldal) aMagyarországon nincs hivatalos környezetvédelem címû írásombanhívtam fel a figyelmet arra a tehetetlenségre és ostobaságra, amelyhazai intézményes környezetvédelmünket jellemzi. Ebben leírtam,hogy a repülõterek vezetõinek felelõtlensége és pénzsóvársága kö-vetkeztében milyen halálos betegségek sújthatnak le a légifolyosókalatt élõkre.

Budapest XVI. kerületének és azon belül is a Döbröce utcánaklégterét keresztezve húzódik fõvárosunk második legforgalma-sabb légifolyosója. (Az elsõ az Örs vezér tér felett halad át.) 15éve terelték fölénk a légiforgalmat, amely nyári idõszakban eléri anapi 300 igen alacsonyan, 5-600 méter magasságban, leszállás-kor a kerozint nyakunkba zúdító, Isten tudja milyen vegyi és su-gárzó anyagokat szállító gépeket. Csak igen röviden ismétlem a2005-ben leírtakat: a repülõterek közelében és a légifolyosókalatt élõket asztma, rák, gyomorfekély, zajártalom, depresszió,neurózisok sújtják. A repülõgépekbõl kijutó szénhidrogénekokozzák a globális felmelegedést. Utcánknak rövid, kb. 400 mé-teres szakaszán az utóbbi 4-5 évben hét ember és 3 kutya bete-gedett meg rákban, közülük három ember és két kutya már el-hunyt. Kertes házban, egészséges életmódot folytató, nem ön-pusztító emberekrõl van szó.

A Kõbe vésték…-ben felsoroltam azt a 18 hivatalt, amelynek leve-let írtunk, többször 230 aláírással és amelyek felelõsek a lakosságegészségi állapotáért. Egyikük sem vállalta az illetékességet.

2006-ban az elviselhetetlen éjjel-nappali repülõdübörgés miatt is-mét több, adónkból eltartott hatóságot kerestem meg.

Az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetõje, Dura Márta „illeté-kesség és hatáskör hiányában” az Országos Tisztifõorvoshoz és a re-pülõtérhez utalt.

Az Országos Tisztifõorvos, Dr. Bujdosó László a Közép-Duna-völ-gyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõséghezutalt. A Tisztifõorvosi Hivatal hanyagságára jellemzõ, hogy mind aborítékon, mind a levélben feltüntetett címemet válaszukban hibásházszámmal és hibás irányítószámmal ide-oda küldözték.

A XVI. kerületi tisztifõorvos, Dr. Kondász Erzsébet három kurtasorban a XVI. Kerületi Környezetvédelmi Irodához és a hosszú nevû,Közép-Dunavölgyihez utalt.

120

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 120

A XVI. Kerület Polgármesteri Hivatal Környezetvédelmi IrodájaGellért Andrea személyében, hatásköri hiányra hivatkozva a PolgáriLégiközlekedési Hatósághoz és a Repülõtéri és Légiforgalmi…Környezetvédelmi…-hez utalt.

A Polgári Légiközlekedési Hatóság képviseletében FejéregyháziLászló igazgató 2006. június 8-án kelt levelében pszichiáteri képzett-ségét is megcsillantva felvetette annak lehetõségét, hogy nem va-gyok épeszû. 2006. június 30-án írott levelében közölte, hogy a re-pülõgépek az elõírásoktól a legkisebb mértékben sem térnek el, to-vábbá a zajos repülõktõl beszedett zajvédelmi díjat kizárólag zajvé-delmi berendezésekre költheti a repülõtér. Szakmai tájékoztatást isadott a kondenzcsíkról. A repülõgépek robaját ahhoz a rezonanciá-hoz hasonlította, mint amikor egy hangszer megszólal. „Ez inkábbérdekessség…” írja, majd megnyugtat, hogy a hangrobbanás magya-rázatára most nem tér ki. (Ha kitért volna, bizonyára egy Stradivarihegedû hangjához hasonlította volna.)

Panaszomra egy éve nem kaptam választ a Magyar OrszággyûlésIrodaháza Egészségügyi Bizottságától, sem a Közép-Duna-völgyitõl.

A Ferihegyi repülõtér 2005-ben 390 millió forint zajdíjat szedettbe a lakosságot megbetegítõ gépektõl, amelyet egy újságcikk és aXVI. Kerületben tartott lakossági fórum szerint is új gurulópálya épí-tésére fordított. Így még több gépet tudnak indítani és még több zaj-díjat tudnak beszedni. A repülõtérnek e szerint anyagi érdeke fûzõ-dik a zajos és környezetszennyezõ gépek üzemeltetéséhez.

A régebben, 2006 elõtt folytatott levelezésemben a hivatalossá-gok tagadták, hogy idõjárás módosító eszközöket használnak a re-pülõforgalom zavartalanságának érdekében. Mégis, 2005. decem-ber 30-án, az RTL televíziós csatorna Fókusz címû mûsorában egymagyar hölgy ember magasságú rakétát mutatott be, amelyet esõfel-hõk szétoszlatására szoktak használni.

2006 nyarán a világ legkedvesebb és legszebb hangú madarai, afekete rigók tömege hullott el kerületünkben. Mivel Madárbarát Kerttag vagyok, ott érdeklõdtem ennek okáról. Válaszuk szerint a rigó-pusztulás csak kerületünkre jellemzõ, a Madárbarát Kert illetékeseerõs permetezõ szer használatára gyanakszik. Kerületünk Környezet-védõ Irodája semmirõl nem tud. Viszont 2002-ben nagy lelkesedés-sel harangozta be „Nyárfa programját”, amely alatt 100-120 nyárfakivágását értették, mert valamelyik elvtársnõ tüsszent egyet. Idén,2007-ben „Hársfa program” van, kerületünk egyik legszebb utcájá-nak, a Hermina utcának hársfa sorát vágatja ki a KörnyezetvédelmiIroda. 2006 õszén a sashalmi HÉV megálló mellett egy teljesenegészséges, kb. 30 méter magas fát vágtak ki, csonkjának átmérõje116 cm. Soha nem kapunk választ arra, hogy a kivágott faanyag ki-hez, hova kerül.

121

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 121

Mind a 2005-ös, mind jelen könyvünkben felsorolt személyeketés hivatalokat, hangsúlyozottan a Ferihegyi repülõteret, felelõsnektartom a kerületünkben egyre gyakrabban megjelenõ rákos megbe-tegedésekért. Ez bûnrészesség gyilkosságban.

2007. január

Tábla Gyergyószentmiklóson, a Békény pataka partján Szövegét írta Czimbalmas Tivadarné, Zita

Fényképezte Fábián Evelyn Vivien

122

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 122

Könyvajánlók

Elõszó Fischer Károly Antal A hun-magyar írás címû könyvéhez

Õszinte örömmel üdvözöljük Fischer Károly Antal könyvének újbó-li megjelenését. A mû az õsi hun-magyar írás emlékeinek elsõ szak-szerû, rendezett gyûjteménye. Voltak már kísérletek az összegzésre a18. században is, pl. Dezsericzky Ince nyitrai szerzetesé, vagy Bél Má-tyásé, aki kora legnagyobb tudósa volt. Azonban ilyen nagy mennyi-ségû és pontosságú adatot, ilyen lángoló hazaszeretettel és büszke-séggel senki nem gyûjtött egybe Fischer Károly Antal elõtt.

A hivatalos tudományos élet hatalmasságai mégsem ismerték elsoha, sorsa hasonló Torma Zsófia régésznõéhez. Mindkettejükre a„mûkedvelõ” bélyeget sütötték, noha fáradtságot, önkíméletet nemismerõ kutatásaik és azokból levont következtetéseik messze túlmu-tattak koruk „tudományos” eredményein, és még ma is érvényesek,míg az õket gúnyolók és hátráltatók véleményei elporladtak az aka-démikusi felkentségüket igazoló papírdarabbal együtt.

Fischer Károly Antal (1842-1926) budai sváb szõlõtermesztõ csa-ládból származott. A magyar királyi honvédség tisztje lett, szolgáltErdély helyõrségeiben is. Téves hadbírói ítélet miatt rangját elvesz-tette s ennek következtében magánélete tönkrement. Bár évek múl-va igyekeztek jóvátenni a hibás döntést, a honvédség kötelékébenem tért vissza, vasúti tisztviselõként helyezkedett el. FehérnéWalter Anna írja róla: „Annak ellenére, hogy nem változtatta megnémet nevét, mint Hunsdorfer – Hunfalvy, vagy Schedel – Toldy,vagy Munk – Munkácsi és Ferber – Szinnyei, mélyebb magyar voltvalamennyinél.” Már ifjú korától a rovásírásnak és ezzel összefüg-gõen a magyar õstörténet kutatásának szentelte minden szabadidejét. Ezek a gondos aprólékos kutatások arról gyõzték meg, hogya szkíták, hunok, avarok utódai vagyunk s ezt éppen rovásírásunkbizonyítja legjobban. Eredményeit a jelen mûben összegezte, ame-lyet saját szerény fizetésébõl adott ki 1889-ben, s amelyben forrás-munkáinak szerzõit is nagy tisztelettel felsorolja. A hunfalvyk ésbudenzek korában nem kapott érte elismerést, bár adatait gátlásta-lanul felhasználták.

A svájci hun közösségrõl tudomást szerezve saját költségén oda-utazott s egy minden részletre kiterjedõ, nagy betûgyûjteményt istartalmazó mûvet készített, amelyet Hunfalvy nem engedett magya-rul megjelenni, a hun – magyar azonosságot bizonyító tényei miatt.

123

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 123

Így „Die Hunnen im Schweizerischen Eifischtale und ihreNachkommen bis auf die heutige Zeit” címmel, 435 oldalon Zürich-ben látott napvilágot 1896-ban. Magyar fordítása, kiadása azótasincsen.

A mûvet, amelyet a Tisztelt olvasó kezében tart, a Hétágú síp ala-pítvány 1992-ben reprint kiadásban megjelentette, azonban igen ha-mar elfogyott s folyamatosan szerepel az antikváriumok elõjegyzésilistáján. Kárpáti Gábor Csaba és a Hun-Idea Kiadó elhatározása te-hát messzemenõen találkozik az igaz történelmünk iránt érdekelõdõolvasók igényével s egyben igazságot is szolgáltat egy nagyszerû ma-gyar tudósnak, Fischer Károly Antalnak.

(Hun-Idea Kiadó, 2005)

Elõszó Dittler Ferenc Az õsi magyar rovásírás és mai alkalma-zása címû könyvéhez

2003 áprilisában levelünk érkezett, rovásírással írták, gyönyörûkézírással, hasonló csak Magyar Adorján mûveiben és Forrai Sán-dor tankönyvében látható. Nemes vonalú betûk, amelyeknek segít-ségével az ember évezredeket repül vissza az idõben, Isten kertjé-be, a hajdan volt Kárpát-medencébe. Megint eljött valaki a Régiekközül – suhant át rajtunk a felismerés. A levél feladója Dittler Fe-renc építész volt.

De kik is a Régiek? Az Isten kertje, a Kárpát-medence õslakói, aRovásírás Népe, Tiamat és Damásek népe, akik innen indultak taní-tó útjaikra. Sumérek, szkíták, pártusok, hunok, avarok elõdei ésutódai.

S a magyarnak nevezettek közül azok, akik 2004. december 5-énIGEN-nel szavaztak a kettõs állampolgárságra. Ezen a napon ugyan-is Isten tartott népszámlálást, hogy megtudja, az ördög által felállí-tott, ideiglenes határokon belül hányan maradtak meg az Õ népébõl.

Dittler Ferenc könyve nekik szól. Meghívó a múltba és a jelenbe,hiszen címe: Az õsi magyar rovásírás és mai alkalmazása. De meghí-vó jövõbe is: 'gyertek, tanuljátok meg, alkossatok belõle képeket,díszítsétek vele lakásotokat, a középületeket, a szobrokat, valósít-suk meg együtt Fadrusz János álmát'!

A szerzõ az összerovások (ligaturák) mestere. Bár a magyarok elõ-dei számtalan népet tanítottak meg az írásra (többek között pelazg,etruszk, germán, türk), azok a leírás elõtt gondolatban megszerkesz-tendõ összerovások alkotására nem voltak képesek. Az összerová-sok kiterjedt alkalmazása kizárólag a magyarok elõdeire jellemzõ ése könyvbõl számtalan ötletes formáját tanulhatjuk meg.

A betûkbõl alkotott képek nem csak régmúltba, hanem a gyerek-korba is visszavisznek. A szerzõ játszik a betûkkel és nekünk is ked-vet csinál a játékhoz. Máris tollat ragadunk, változatokat alkotunk

124

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 124

saját és szeretteink nevének leírására, várakat építünk, virágcsokrotkötünk a betûkbõl és mosolygunk…, kikapcsoljuk a kép- és hang-csatornákat, kikapcsoljuk az idõt, mosolygunk és játszunk…

(Hun-Idea Kiadó, 2005)

Megfújták Lehel kürtjét

Ne ijedjen meg a kedves Olvasó, nem a szovjet hadsereg tért visz-sza. A nevezetes kürt még megvan Jászberényben, a Jász Múzeum-ban, sõt, megszületett egy olyan mû, amelybõl mindent megtudha-tunk róla. A 'mindent' nem költõi túlzás, mert szerzõje CsajághyGyörgy, zenetanár, zenetörténész, aki több színvonalas zenekar tag-ja volt, mint klarinét, szaxofon és tárogató mûvész. Bulgáriában, Tö-rökországban népzenei összehasonlító kutató munkát végzett, tanul-mányai, könyvei jelentek meg a magyar õstörténet zenei emlékeirõl,továbbá egy tárogató muzsikát tartalmazó lemeze is.

A mû felöleli a kürtféle hangszerek történetét, egészen Mezopotá-miáig visszanyúlva. A szerzõ alaposságának köszönhetõen igen so-kat megtudhatunk Lehel vezérrõl, a kürt szó eredetével kapcsolat-ban pedig még Marácz László nyelvészt is megkérdezte.

Csajághy György felsorolja a hangszer eddig ismert megszólaltató-it, akikhez maga is csatlakozik feleségével, Duha Julianna kürtmû-vésszel együtt. Közli a megszólaltatások kottáit is.

A könyvet sok fénykép, rajz – többek között a szerzõé is – díszíti.A kürt gyönyörû faragványainak és az ábrázolás jelképrendszerénekmûvészettörténeti igényû összehasonlító elemzését is olvashatjuk.

A fõ kérdés természetesen az, hogy lehetett-e Lehel (Lél) vezéréa kürt? Csajághy György válaszát azonban nem áruljuk el.

Csajághy György: A „Lehel-kürt” (Hun-Idea Kiadó, 2005)Magyar Demokrata – 2005/12.

Rokonszenves rokonság

A Magyarok 6. Világtalálkozóján 2004 júniusában már kézbe ve-hettünk egy néhány oldalas tetszetõs füzetet, amely Mario Alineiolasz nyelvészprofesszor etruszk-magyar szóegyeztetéseinek egy ré-szét tartalmazta. Így nagy várakozás és igény elõzte meg az ALL-PRINT Kiadónál nemrég megjelent Õsi kapocs címû könyvét az et-ruszk-magyar nyelvrokonságról. A professzor szerint, aki több nevesnyelvészeti társaság elnöke és alapítója, bizonyítottnak tekinthetõ,hogy az etruszkok a Kárpát-medencébõl származnak és az etruszknyelv egy õsi változata a magyarnak. Sajnálatos módon a magyarokszármazásának és eredetének kérdésében nem tér el a hazai akadé-miai állásponttól. Hangsúlyozza, hogy nyelvünk az uráli nyelvcsaládfinnugor ágához tartozik. Mi az, amiért ennek ellenére mégis örömmel

125

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 125

üdvözölhetjük Mario Alinei könyvét? Nagyon fontos számunkra,hogy bizonyítja a magyarok kései, 896-os honfoglalásának lehetet-lenségét. Véleménye szerint elsõ honfoglalásunk a korai bronzkor-ban történt, Kr. e. 2000 és 1800 között, s a nyelv azonossága foly-tán ennek a magyarságnak a délre vándorolt része az etruszkok.Alinei említi azokat a külföldi és magyar történészeket is, akik mégkorábbra, az újkõkorba helyezik jelenlétünket a Kárpát-medencé-ben. Jól tájékozott és alapos, hiszen a hivatalos tudomány által el-hallgatott Marjalaki Kiss Lajos munkásságát is ismeri. Felhívja a fi-gyelmet arra, hogy 1920. június 4-e, a trianoni diktátum óta a törté-nelmi Magyarország határai nem egyeznek meg a jelenlegi határok-kal. Errõl a legtöbb külföldi történész megfeledkezik, s képes egy er-délyi leletanyagot romániainak nevezni. Alinei professzor könyve, afinnugor elmélettel kapcsolatos véleményétõl eltekintve, nagyszerûalkotás, amelyben õstörténetünk eltékozolt kincseinek egy darabjátnyújtja felénk szeretettel. Fogadjuk el tõle!

Mario Alinei: Õsi kapocs (Allprint Kiadó 2005)Magyar Demokrata – 2005/27.

Rejtjel, rovásjel

A Kör kódolónégyezet címû könyv szerzõje, Rumi Tamás elõszörmint mentõangyal tûnt fel a 2004-es Demokrata Liget-en, a Geszte-nyéskertben. Ugyanis az ott rendezett rovásírásverseny gyõzteseinekszánt díjak nem érkeztek meg és a kedves fiatalember saját tervezé-sû, mutatós, rovásírás plakátjaival mentette meg a helyzetet.

Így nagy öröm volt kézbe venni könyvét, amelynek alcíme: Szám-neveink genetikai kódja. Kérem, hogy ez azokat se riassza el, akik-nek hozzám hasonlóan nem ötösük volt matematikából. Efelõl aszerzõ is megnyugtat: a kör négyszögesítésének titka nem e tan-tárgyban, hanem a rovásjelekkel felírt magyar számnév rendszerbentalálható. Rumi Tamás varázslatos úton vezet végig bennünket: töb-bek között Egyiptom, Kína, a Szent Korona, Nap, Hold, Föld,Szíriusz, a Grál, a Val-Camonicai sziklarajzok jelképei segítségével,amelyek mind egy õsidõk óta fennálló Rend köré csoportosíthatók.S az igazi alkotó – alkosson az élet bármely területén – érti, érzi ezta rendet, ugyanúgy, ahogyan Leonardo da Vinci, vagy a mátyásföldiSzent József templom festõje, aki árnyék alakot helyezett el egy em-bercsoportba, hogy az Isteni Arány fel ne boruljon.

A sok, igen jól eligazító, magyarázó ábrát is Rumi Tamás készítette.Rumi Tamás: Kör Kódolónégyzet (Imagent Kft. 2005)

Magyar Demokrata – 2005/36.

126

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 126

Szakács Gábor

Angela Marcantonio: A finnugor elmélet végnapjai

„Megalapozatlan a hagyományos és hivatalos uráli elmélet”

Be tudja-e bizonyítani e rövid beszélgetés keretei között afinnugor elmélet tarthatatlanságát?

„Az uráli nyelvcsalád” címmel magyar nyelven megjelent elsõ, va-lamint A történeti nyelvészet és a magyar nyelv eredete címû máso-dik kötetemben megkérdõjelezem a hagyományos finnugor/uráli el-mélet érvényességét, és érvekkel támasztom alá, hogy sokkal in-kább 'feltételezés' mint 'tudomány'. Mivel a finnugor/uráli elméletbíráló elemzését és elvetését ebben a beszélgetésben valóban nemtudom részletesen kifejteni, most csak a figyelmet szeretném fel-hívni a történeti/összehasonlító nyelvészet két általános nehézségé-re, pontosabban két hiányosságára, amelyek mélyen beágyazódtaka történeti nyelvészet vizsgálati módszereibe. Ezek a hiányosságokszerintem olyan súlyosok, hogy elvileg magukban is elegendõk le-hetnek arra, hogy érvénytelenítsék a történeti nyelveszet vizsgálatá-nak eredményeit, azaz, a vizsgálat által felállított nyelvcsaládokatés õsnyelveket.

A 2006. december 8-án Buda-pesten Szentkatolnai Bálint Gá-bor emlékére rendezett tanács-kozáson elõször tartott Magyaror-szágon, magyar nyelven elõadásta nemzetközileg elismert olasznyelvész, Angela Marcantonio,aki már eddig is több tanulmá-nyában bizonyította be a finn-ugor elmélet tarthatatlanságát. A tanácskozás elõtt a Magyar Demokratának nyilatkozott.

127

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 127

Akkor kérem, foglalja össze a két súlyos hiányosság lényegét!Az elsõ a nyelv egyenlõ nép hagyományos elgondolás, amelyrõl

ma már köztudott hogy nem szükségszerûen igaz. A másik az ösz-szehasonlító módszer hajlékonysága, más szóval, nagyon könnyû azösszehasonlító módszer használatát az elérni kívánt eredményhezigazítani, tehát nagyon könnyû befolyásolni annak ellenére, hogy atankönyvek azt állítják, ez a módszer megbízható és tudományos.

A ‘nyelv egyenlõ nép’ állítás napjainkban is tapasztalható el-lenérve, hogy az egykori francia és angol gyarmatokon hivata-lossá tett nyelvek nem azonosak az õslakosok anyanyelvével.

Pontosan. Amikor egy adott nép eredetérõl valamit állítunk, fõlegha annak feltételezett létezésérõl beszélünk a történelem elõtti idõk-ben, az nem jelenti szükségszerûen, hogy arra (illetve a nép nyelvé-re) egyértelmû bizonyítékkal rendelkezünk. Például, amikor azt állít-juk, hogy a latin, a szanszkrit, vagy a germán indoeurópai nyelvek,ez korántsem jelenti, hogy vitathatatlan nyelvészeti és más tudomá-nyos, tehát régészeti, antropológiai, történelmi bizonyítékot is talál-tunk a feltételezett indoeurópai nép/faj létezésére. Csakis azért be-szélünk indoeurópai 'néprõl', mert a nyelvészek a szóban forgó nyel-veket ebbe a nyelvcsaládba sorolták. Más szóval, bizonyos vizsgála-ti módszereik alapján a nyelvészek csupán 'feltételezték' és nem 'bi-zonyították', hogy e nyelvek ugyanabból az õsnyelvbõl származnak.Miután az indoeurópai õsnyelv létezését már feltételezték, a nyelvé-szek és más szakterületek tudósai egy lépéssel továbbmentek és azújabb, a 'nyelv egyenlõ nép/faj' elgondolásból kiindulva feltételez-ték, hogy nemcsak az indoeurópai õsnyelv létezett, hanem az e nyel-vet beszélõ, homogén nyelvi közösség/nép is.

Ilyen feltételezések mellett van-e értelme az õsnyelv fogal-mának?

Ami az õsnyelvet és az azzal kapcsolatos nyelvi rekonstrukciókatilleti, hangsúlyozni szeretném mind az õsnyelv, mind a nyelvi re-konstrukciók 'nem igazolt', merõ feltételezett voltát. Más szóval, arekonstrukciók azon túl, hogy általában nincsenek adatokkal alátá-masztva, a dolog természetébõl adódóan csak 'képletek'. Hasonló-képpen, az õsnyelvek nem 'tények', hanem csak 'elméleti elgondo-lások'. Amikor õsnyelvekrõl beszélünk, akkor nem történelem elõttitényekre, nem valódi nyelvekre gondolunk, amelyeket egy létezõ'nyelvi közösség' valóban beszélt valamikor és valahol az õskorban,hanem csupán nyelvészeti elméletekre. Az 'elméleteket' nem sza-bad a 'tényekkel' összekeverni.

Ez az 'elméleti elgondolás' érvényes az uráli nyelvcsaládra is?Az uráli népek/nyelvek esetében is az a kiindulópont, miszerint

128

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 128

a történelem elõtti idõkben létezett egy jól meghatározható, homo-gén uráli nép/faj, szintén csak egy feltételezés, amely az uráli osztá-lyozás következményeként keletkezett. Valójában az indoeurópainyelvekhez hasonlóan, az uráli nyelvek esetében sincsenek régé-szeti, antropológiai, újabban pedig genetikai bizonyítékok. Hasonló-képpen, az uráli õsnyelv soha sem létezett, soha sem volt egy igazinyelv. Ebbõl az alábbi következtetéseket vonhatjuk le az uráli nyelv-családra s a magyar nyelvre is vonatkozóan: Még ha be is lehetne bi-zonyítani, hogy az uráli besorolás nyelvészetileg megalapozott, a ma-gyar nép uráli eredetének elmélete akkor is megkérdõjelezhetõ,mert a nyelvészeti osztályozásnak, még ha helyes is, nem biztos,hogy bármi köze van az adott nép valódi eredetéhez.

Vizsgáljuk meg az összehasonlító módszer befolyásolható-ságát is!

A hagyományos történeti nyelvészetben úgy vélik, hogy a hang-változás általában szabályosan következik be a nyelvek fejlõdésesorán. Ezen az elven, vagy inkább hiedelmen alapul az összeha-sonlító vizsgálat s a rekonstrukció folyamata. Ez az 'elv' azonbanmegalapozatlan, nem igaz, mert, ahogy ma már tudjuk, a nyelveknem mindig szabályosan változnak. Ezeket a nem szabályos válto-zásokat és kivételeket viszont a rekonstrukció során gyakran alkal-mi magyarázatokkal, vagy, ahogy én szeretem nevezni õket, 'kiska-pukkal' igazolják. Ebbõl következik, hogy ha továbbra is alkalmimagyarázatokat és kiskapukat alkalmazunk minden hibás megfe-leltetés és kivétel esetében, akkor az összehasonlító vizsgálatimódszer annyira simulékonnyá és hatásossá válik, hogy segítségé-vel bármiféle adatot alá tudunk támasztani. Más szóval, a simulé-konyság miatt a felállított nyelvek osztályozása megalapozatlannáválhat. Valójában néhány nyelvész, mint például Ringe ésGreenberg, gyakran felhívták munkatársaik figyelmét arra a tényre,hogy a nyelvek osztályozása mindig 'valószínûségi fok' kérdése:soha nem lehetünk százszázalékosan biztosak abban, hogy azadott nyelvi besorolás helyes.

Ahogyan a 'nyelv=nép' elméletet, úgy az összehasonlítómódszert is a finnugor nyelvek létezésének bizonyítására hasz-nálták.

Természetesen ez utóbbi is tökéletesen áll az uráli nyelvcsaládra,amelyben bõségesen akadnak téves párosítások és kivételek. Ebbõllevonhatjuk a következtetést, mely szerint nem tévedünk, mikor aztállítjuk, hogy az uráli osztályozás nem megbízható és vitatható. Haezek az általános, módszertani problémák nem állnának fenn, azuráli osztályozás akkor sem lenne helyes az elmélet belsõ hiányos-ságainak következtében. Ezek között a legsúlyosabb az uráli csomópont

129

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 129

rekonstruálásának, egy kiterjedt, fonológiai/lexikai összehasonlítókorpusznak és egy szintén kiterjedt, morfológiai összehasonlító kor-pusznak a hiánya.

Próbáljuk meg közérthetõen megfogalmazni ezeket a hiá-nyosságokat!

Az uráli csomópont rekonstruálásának hiánya azt jelenti, hogy ahagyományos uráli családfa elmélet egy uráli csomópontot feltéte-lez, de ezt a csomópontot soha nem rekonstruálták. Ehhez szüksé-ges lenne elõször az ugor ág rekonstruálása, ami viszont lehetetlen,mivel köztudott, hogy a magyar nyelv alapvetõen különbözik feltéte-lezett legközelebbi rokonaitól, a vogul és osztják nyelvektõl. Másszóval, a feltételezett finnugor/uráli családfa rekonstrukciója a legsú-lyosabb befolyásolás az uralisztikán belül, mivel a legtöbb félreveze-tõ következménnyel jár.

Most nézzük a fonológiai és lexikai korpusz hiányát!Az uráli nyelvcsaládon belül hagyományosan felállított megfelelé-

sek legnagyobb része nem igazi megfelelés, hanem csupán hasonló-ság, hamis megfelelés, ráadásul az önmagában is csekély számú he-lyes megfeleléseknek csak egy nagyon kis százaléka van jelen min-den /vagy a legtöbb uráli nyelvben. Ez a helyzet más nyelvcsaládonbelül is megtalálható, de az uráli nyelvcsaládnak azzal a nehézséggelis szembe kell néznie, hogy a csekély számú megfelelések nagy részemegtalálható más, nem uráli, mint például az altáji nyelvekben.

Maradt még a morfológiai korpusz hiánya.Az uráli nyelvek nem igazán mutatnak következetes morfológiai

megegyezéseket, például nincsenek pontos megfelelések az igera-gozás, a névszóragozás és a képzõk terén. Természetesen van kö-zös morfológiai elem az uráli nyelvekben, de ezek általában egyvagy két alaphangból álló egyszerû toldalékok, és legtöbbször más,nem uráli nyelvekben is jelen vannak. Így ezek a morfémák nem ve-hetõk számításba a genetikai kapcsolatok megítélésénél. A feltétele-zett, közös morfológiai megfelelések hiánya valóban döntõ fontossá-gú, mert még a hagyományos történeti nyelvészet keretein belül isinkább a morfológiai, s nem a lexikai megfelelések a genetikai örök-lõdés legmegbízhatóbb jelei. A hagyományos elmélet hívei elismerikezt a kellemetlen tényt, de a következõ alkalmi magyarázattal/'kis-kapuval' igazolják: az uráli területen a morfológiai rendszerek azegyes nyelvek önálló fejlõdése során alakultak ki, azaz, az egyes urá-li nyelvek saját morfológiai rendszerüket az eredeti õsnyelvbõl valókiválás után alakították ki. Ezekbõl következik, hogy véleményemszerint, a hagyományos és hivatalos uráli elmélet meglapozatlan, mi-vel egyéb tudományágak, mint például a régészet vagy genetika nem

130

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 130

támasztják alá, illetve belsõ hiányosságai miatt nyelvészeti szem-pontból sem állja meg a helyét. Mindezt összevetve szerintem a ma-gyar nyelv és a magyar nép uráli eredete szintén megkérdõjelezen-dõ, az erre vonatkozó vita pedig jogos és indokolt.

Hogyan tovább?Bár a magyar nyelv s nép eredetével kapcsolatos vita szerintem

jogos, tisztában kell lennünk azzal, hogy erre esetleg sosem sikerülválaszt találnunk a történeti nyelvészet módszerének használatával.A történeti nyelvészetet csak abból a célból alkották, és állítólagegyedül arra alkalmas, hogy a nyelvek közötti összefüggéseket és azidõben történõ változásokat többé-kevésbé rendszerezõ módon fel-tárja. Más szóval, a történeti nyelvészet módszerei nem alkalmasakarra, hogy feltárják a népek eredetét, mivel a történeti nyelvészet so-sem volt arra hivatott, hogy az õstörténet-kutatás egyik ága legyen.Természetesen, ha a nyelvészet testvértudományai, mint például arégészet, a paleoantropológia vagy a genetika segítségünkre vannak,akkor sokkal megbízhatóbb eredményeket érhetünk el, de még ak-kor is lehetséges, hogy, a megfelelõ dokumentáció hiánya miatt a'valóság' sosem fog kiderülni.

Ha erre a 'valóságra' esetleg örökké várnunk kell, Ön milyenrokonságba helyezné a magyar nyelvet? Errõl több nézet islétezik.

Én magam nyelvészként arra szorítkoznék, hogy a magyar nyelvés más nyelvek közötti összefüggéseket újra vizsgáljam. Különösen,kiindulásként, újra vizsgálnám a magyar és a török nyelv között léte-zõ megfeleléseket, amelyeket az urál-altáji elmélet és a hozzá kötõ-dõ 'ugor-török háború' óta alaposan kivizsgáltak. Más szóval, szerin-tem a török-magyar kérdéskomplexumnak új értelmezést kelleneadnunk mielõtt a magyar nyelvet más, a magyartól idõben s térbentávoli nyelvekkel összehasonlítanánk. Végül fontosnak tartom hang-súlyozni, egyáltalán nem állítom, hogy a magyar nyelv – és fõleg nép– török eredetû, bár elméletileg lehetséges. Amit állítok, az a követ-kezõ sokkal józanabb meglátás: a török minden bizonnyal közelebbáll a magyarhoz, mint idáig bármely más, összehasonlítás céljábóljavasolt nyelv, beleértve az uráli nyelveket is és a sumer, az etruszk,a szanszkrit, vagy az egyiptomi nyelvet.

Magyar Demokrata – 2007. március

131

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 131

Bencsik András:Ha látod a múltat, ismered a jövõt

Errõl a képrõl és párjáról fent a Szent Korona csúcsán már sokanés sokat írtak, és még bizonyára sokan írnak majd. Ennek oka az,hogy az elmúlt kétezer év legkülönlegesebb és legtitokzatosabb tár-gya az egész Földön egyedülálló módon nem csupán emberi tulaj-donságokkal és jogokkal rendelkezik – hiszen tudjuk, hogy mindmá-ig a Szent Korona Magyarország igazi uralkodója, pontosabban azigazi uralkodó maga Isten, kinek teljes jogú képviselõje e megsze-mélyesült tárgy –, hanem ráadásul, ami egészen meghökkentõ, Is-tentõl eredõ szentséggel rendelkezik.

A legapróbb részletességgel kell tehát e tárgyra, annak legkisebbmotívumára is tekintenünk, mert semmi sem véletlen rajta, akik ké-szítették, tökéletesen tisztában voltak a rájuk nehezedõ felelõsség-gel, és semmit nem bíztak a véletlenre. A Szent Korona nem pusz-tán ötvösmûvészeti remek, hanem üzenet, és talán program. Amitma már nem tudunk elolvasni, de ebben nincsen semmi meglepõ,a huszadik század elején használt Morse ábécét sem tudjuk már ol-vasni, a legtöbben nem értjük az õsi magyar írással lejegyzett szöve-get, a japán, a kínai vagy az arab írást és így tovább. Vagyis azért,mert valamit nem értünk, még nem gondolhatjuk, hogy az semmit

Az 1998-as év karácsonyi számának cím-lapját a fehér, vagyis a gyógyító mágiaeszközeivel készítettük el. A Demokratacímoldalán Jézus arcképe volt látható, aza kép, amely a Szent Korona homlokza-tát díszíti, s amely Jézust az eljövendõ ki-rályként ábrázolja, ciprusokra vagy talánpálmákra emlékeztetõ növényekkel öve-zett, párnával bélelt, drágakövekkel ésgyöngyökkel gazdagon díszített trónusonülve, bal térdén az Élet Könyvét tartva,jobb kezében pedig rejtelmes céllal egygyöngyszemet fog, amit egészen különle-ges kéztartással hüvelykujja és gyûrûsuj-ja közé csippent össze.

132

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 132

sem jelent. A japán és a kínai kalligráfia kétségtelenül a szép írásmûvészete is, de a szöveget olvasni tudó számára ennél sokkaltöbb, forma és tartalom különleges találkozása.

Ugyanígy kell tekintenünk a Szent Koronára, hiszen – elébemenve a végkövetkeztetésnek – elõdeink a majdan visszatérõ Is-ten koronáját készítették el. A Szent Korona szentsége ugyanisnem a múltból, hanem a jövõ ígéretébõl fakad. Amint az apostolihitvallás is tartja, Jézus egyszer visszatér, elfoglalja trónját és ki-rályságának nem lesz vége. Valahol valakik ezt az ígéretet a kezdetkezdetén olyan komolyan vették, hogy elkészítették az eljövendõuralkodó, a világ királyának koronáját, s hogy ne lehessen soha el-felejteni, kinek a számára készült és milyen céllal, mindezt fel istüntették rajta.

Ez nagyon szép feltételezés, amelyet alátámaszt az a szintén meg-lepõ és a világon egyedülálló tény, hogy a magyarság csak akkor fo-gadta el az új királyt, ha azt a Szent Koronával avatták fel. Másfelõl,amelyik uralkodót, mint például Mátyást úgy emelték királlyá, hogy aSzent Koronával való beavatás nem történt meg, azt a nemzet nemtekintette legitim uralkodónak, s az illetõnek mindent meg kelletttennie a beavatás elnyeréséért, minek következtében több mint ezeréven át töretlenül megvalósult az a gyakorlat az elsõ általunk ismertkeresztény királytól, Attilától az utolsóig, V. Károlyig, hogy kivételnélkül minden magyar uralkodót a Szent Korona emelt fel. Ilyen a vi-lágon sehol nincs. Vannak ma is királyságok, köztük vannak tartósdinasztiák, a leghosszabb múlttal a több ezer éves japán császáriház büszkélkedik, de sehol nincs egy tárgy, amelynek fensége azadott uralkodó személyénél is nagyobb hatalommal bír.

Ebbõl következõleg úgy kell felfognunk a magyar királyokat mintIsten földi nagyköveteit – valószínûleg innen ered a magyar királyok"apostoli" megnevezése is –, akik a majdan eljövendõ Igazi Királyutólagos jóváhagyásával uralkodnak, s ezt a jóváhagyást egy meg-határozott ceremónia során szimbolikusan a Szent Korona révénnyerték el.

Ez a föltételezés sok mindent megmagyaráz, ám kérdés, hogymennyire bizonyítható. Ez a legfontosabb kérdés, ugyanis ha az ittelmondottak helytállóak, akkor függetlenül attól, hogy az adott tör-ténelmi pillanatban milyen politikai szándék érvényesül, ki mikénttekint a nemzet létformájára, magyarán szólva, függetlenül attól,hogy formálisan királyság van-e vagy éppen köztársaság, horribiledictu, népköztársaság, az isteni kontinuitás töretlen. Ez az ország to-vábbra is Regnum Marianum, azaz Mária királysága, továbbá a SzentKorona tanuságtétele szerint Jézus királysága, valamint ebbõl faka-dóan Isten királysága is, amit pedig a magyar címerbe foglalt hármashalmon álló, koronából kinövõ kettõs kereszt közül velünk félreért-hetetlenül.

133

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 133

Ebbõl sok minden következik. A legfontosabb az, amirõl manap-ság sajnos a legkevesebb szó esik, hogy amint a hétköznapi földijoggyakorlatban is érvényesül az az elv, hogy alacsonyabb törvénynem írja át a magasabb törvény hatályát, ugyanez érvényesül az égijogalkalmazásban is. Vagyis azért, mert a kommunisták háromszorinekifutásra is kikiáltották a köztársaságot, az élõ és uralkodó legitimkirály, Isten törvényeit nem írták felül. Most úgy látszik, mintha iga-zuk volna, mai vezetõjük büszkén kérkedik a harmadik köztársaságintézményével, de ez az állapot nem jogszerû. Magyarország király-ság volt, ma is az, és az lesz mindig. Ezt földi ember nem változtat-hatja meg.

A másik fontos következmény pedig az, hogy a Szent Koronára to-vábbra is úgy kell tekintenünk, mint Isten lényének egy darabjára.Nem fogadható el ezért, hogy e magasztos entitásra a jelenkor kép-viselõi tiszteletlenül tekintsenek, hogy gúnyolódjanak rajta, vagy el-vitassák tõle az õt megilletõ jogokat. Ez ellen harcolni kell.

Évek óta foglalkoztatott az a kérdés, hogy ha mindez igaz, akkorezt a Szent Koronán félreérthetetlenül látnunk kell. Ilyen horderejûüzenetet nem lehet a szájhagyományra, de még írott okmányokrasem bízni, mert az évszázadok múlásával az okmány megsemmisül,a hagyomány pedig elhomályosul vagy eltorzul. Itt azonban olyanegyedülállóan fontos stratégiai üzenetrõl van szó – "EZ ISTEN KORO-NÁJA" –, amit félreérthetetlenül rögzíteni kell. Amikor a kilencvenesévek elején Csomor Lajos megírta korszakos jelentõségû könyvét aSzent Koronáról, amelyben páratlanul gazdag dokumentációval bizo-nyítja, hogy nagy valószínûséggel a Kaukázus térségében, keresz-tény szkíta (hun) uralkodó megbízásából, feltehetõen valamikor anegyedik században készült, sokat beszélgettünk a két ötvös-kutató-val, Csomor Lajossal és Hunyadi Lászlóval a koronáról és annak Is-tenhez fûzõdõ kapcsolatáról. Az világos volt, hogy ez a tárgy Jézusszámára készült, sok egyéb fontos uralkodói kellék mellett, melyekegy része ma is megtalálható Európa múzeumaiban, a titkot azon-ban akkor még nem tudtuk teljesen megfejteni, hogy ugyanis az üze-net bizony félreérthetetlenül ott van a koronán.

Majd tíz év telt el, amikor kezembe került egy fotó, ami a Szent Ko-ronát alulnézetben ábrázolta. Néztem, néztem és egyszercsak meg-láttam a glóriát. Azt a glóriát, ami Jézus fejét övezi. Munkatársaimmalkészítettünk egy próbát. Azt mondtam, ha a különbözõ festményeken,freskókon, ikonokon és egyéb ábrázolásokon látható glória valójábanegy korona rajza, akkor itt a lehetõség, hiszen a Szent Korona hom-lokzatán látható glóriának és a koronának magának – amennyiben azmind igaz, amirõl eddig szó volt – egybevágónak kell lenni. Nem eléghasonlítani, hanem tökéletesen egybe kell esni.

A kivitelezés a számítástechnika mai szintjén rendkívül egyszerûvolt. A Jézus-ikont bemásoltuk a számítógépbe, a fej körül kitöröltük

134

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 134

a glóriát és mögé helyeztük a Szent Korona alulnézeti fényképét, mé-retarányosra kicsinyítve. Az eredmény volt látható a Demokrata cím-lapján, magában a lapban pedig egy cikkben röviden ismertettük az el-járást. Bebizonyosodott, hogy a Jézus fejét övezõ glória és a Szent Ko-rona tökéletesen egybevág, azaz egy és ugyanazon tárgyról van szó.Magyarán, a Szent Korona homlokzatán elkészítése óta ott van igazi tu-lajdonosának arcképe, s hogy minden félreértést eloszlassanak a ké-szítõk, a tulajdonos feje köré precízen odarajzolták a tulajdonát képe-zõ tárgyat. De nem oldalnézetben, hanem alulnézetben. És érzékelhe-tõen nagyobbra rajzolták mint az emberi fej. Így lett belõle glória.

Ezt két okból tették. Azt akarták félreérthetetlenül rögzíteni, hogya korona nem viselésre való, mert ha ezt egy király a fején hordja,akkor olyan ostobán néz ki mint a szerencsétlen V. Károly, ez a szá-nalmas Habsburg, aki úgy festett fején a Szent Koronával, minthaegy túlméretezett bili volna rajta, amit csak a fülei tartanak fenn. ASzent Korona azért nagyobb az emberi fejnél, mert nem viselésre,hanem beavatásra készült. A beavatást végzõ pap néhány pillanat-ra a beavatandó személy feje fölé emeli, s ekkor a beavatandó sze-mély megkapja az isteni felhatalmazást. Ugyanezt erõsíti meg az,hogy az ikonon – és minden korai keresztény Jézus ábrázoláson –a Szent Korona alulnézetben látható, amint a beavatás pillanatábanéppen Jézus feje fölé emelkedik. A képet úgy kell felfognunk, mintegy piktogramot. A készítõk gyakorlatilag használati utasítást rajzol-tak: íme, így kell használni királlyá avatáskor a Szent Koronát. Mel-lesleg ha hordták volna, az évszázadok során jóvátehetetlenül elko-pik, tönkre megy.

De ami még ennél is nagyobb szenzáció, ezt a kortársak tökélete-sen tudták, ezért Jézust ettõl fogva az egész keresztény világban kö-vetkezetesen a pántos glóriával, vagyis a keresztpántos Szent Koro-nával ábrázolták, míg a többi szentet, beleértve magát Szûz Máriátis, pánt nélküli glóriával, vagyis nyitott tetejû koronával ábrázolták.

A negyedik-ötödik századi képeken igen gyakran feltûnik Jézuskeresztpántos glóriájában néhány belefoglalt drágakõ vagy gyöngyképe is – pontosan úgy, ahogy a Szent Korona tetején lévõ ikononlátható –, ami további bizonyítékkal szolgál, hiszen ha a glóriák dics-fények volnának, ahogy utóbb a jámbor szájhagyomány ezt hirdeti,akkor hogyan kerülnek abba ékkövek? Azt a kor festõi is tudták,hogy semmilyen fénysugárra nem lehet drágakövet vagy gyöngyötrögzíteni. Azért van mégis drágakõ Jézus glóriájának pántjaiban,mert az valójában nem fénykör, hanem egy arany korona, amit drá-gakövek díszítenek.

Ilyen formájú korona azonban csak egy van a világon. Éppen az,amelyik kizárólagosan szent uralkodói jogokkal és tulajdonságokkalrendelkezik. Ezért tettük ezt a képet a Demokrata címlapjára, de egy-általán nem csodálkoztam azon, hogy ennek a fehér mágiának –

135

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 135

amikor a jóval próbálunk meg hatni az emberekre – látszólag sem-mi hatása nem volt. Senki nem reagált rá, nem volt semmiféle vissz-hangja a címlapnak. Sem az egyházi, sem a már mozgolódó õstörté-nészi körökben nem reagáltak rá, holott ha valami szenzáció, ez az.Azt jelenti ugyanis, hogy Magyarországnak mindig is volt, ma is vanés mindig is lesz királya és királynõje. A király maga Jézus. A király-nõ Mária. Egyszóval, Isten.

Egyet kell érteni Csomor Lajossal abban, hogy a korona hátoldalánlévõ három uralkodó képét utólag, rontó szándékkal tették oda. Nemnagy eredménnyel, mert a fentiekbõl logikusan következik, hogy ere-detileg kiknek a képei voltak ott: az alsó pártán természetesen a hi-ányzó két arkangyal, középen pedig Mária ikonja, ami nagy valószínû-ség szerint valahogy úgy nézett ki, mint az a Tbilisziben lévõ ikontö-redék, amelynek képét Csomor a könyvében részletesen ismerteti.

Vessünk egy pillantást a helyreállított Szent Koronára. Fent a ke-reszt alatt az Atya, elõl a homlokzaton a Fiú, hátul pedig az Anya. Is-merõs család. Azelõtt másképpen hívták õket: Ozirisz, Izisz ésHórusz. Mint a kezdetek kezdetétõl fogva mindig. A szent háromságaz anyagi világban az apa-anya-gyermek megváltoztathatatlan hár-masságában manifesztálódik. Ez az élet legõsibb isteni törvénye.Ami fent van, az van lent, mondta az idõk kezdetén errõl HermészTriszmegisztosz. Miképpen a mennyben, úgy a földön is, erõsítettemeg ugyanezt évezredekkel késõbb Jézus. Apától és anyától szüle-tik a gyermek.

Izisz istennõ jelmondata úgy hangzott: "láttam a múltat, ezért is-merem a jövõt." Ezt a mondatot Szent István királynak ajándékoztuka múlt évet záró szám címlapján. Ez is fehér mágia volt, bíztatásnakszántuk. Nem a szellemre, hanem a lélekre akartunk hatni vele.

136

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 136

Egyszer majd kiderül, mennyire voltunk sikeresek. Ez a mondat azemberi kultúra egyik legfontosabb tanulságát rögzíti. Csak az nyer-heti meg a jövõt, vagyis csak az lesz tartósan sikeres a jelen küzdel-meiben, aki ismeri a múltat. Minél részletesebben és minél mélyeb-ben ismeri egy ember, egy nép saját múltját, annál sikeresebbentudja túlélési stratégiáit megfogalmazni a jelenben, azaz annál pon-tosabban látja a jövõt.

A magyarság a Habsburgok benyomulása óta folyamatos lelki ésszellemi elhomályosulásban szenved, ami mára katasztrofális mére-teket öltött. Ma már az is jobb lenne, ha azt sem tudnánk, kik vagyunk,annál, amit magunkról gondulunk. Jobb lenne inkább semmit semtudni, mint elhinni azt a megalázó hazugságot, amit elfogadtattak amagyar emberek többségével. A legjobb persze az, ha az ember, anemzet visszanyeri az emlékezetét. Szerencsére ez nem reményte-len. Amint a Szent Korona eredeti üzenetét, az alapvetõ információ-kat sem lehet elpusztítani. A nyelv, legértékesebb örökségünk õrziaz összes fontos titkot arról, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk éshová tartunk. Írásunk is fennmaradt. Éppen hogy fennmaradt, demegmenekült és ma már egyre többen dolgoznak azért, hogy sohatöbbé ne merüljön feledésbe. Fennmaradtak mítoszaink, fennma-radt többezeréves zenei kultúránk, megsemmisülése elõtt egy pilla-nattal sikerült rögzíteni és dokumentálni népmûvészetünket. És amia legfontosabb, fennmaradt egyedülálló kapcsolatunk Istennel.

Ennek egyik tárgyi bizonyítéka éppen a Szent Korona. Egy másikpedig Csíksomlyó. Hihetetlen, hogy közel évszázados kommunistabefolyás és diktatúra után a magyarság milliói zarándokolnak el aNagysomlyó és a Kissomlyó hegy nyergére Jézushoz és a magyarokNagyboldogasszonyához. Miért mennek oda? Honnan tudják, hogyéppen oda kell menniük a számtalan búcsújáró hely közül? Mi vanott a csiki hegyek peremén? Miféle isteni titok? Akármi is van ott, azbizony mûködik.

A Nagysomlyó csúcsán egy várnak és egy kolostornak a romjaialusznak a föld alatt. A hagyomány szerint ott fent egy királyné váravolt. Miféle királyné volt, nem tudja már senki. A hegyhez simulóKissomlyó csúcsán Jézus kicsiny temploma áll. Jézusnak mint Üdvö-zítõnek állítottak itt szentélyt, azért mondják latinul Salvator kápol-nának. A feljegyzések szerint mind a rom, mind a kápolna alapjaárpádkori.

Az utazóban amikor letekint túlnanról, a Hargitáról a nagy hegy ol-dalához simuló kisebbre, óhatatlanul felrémlik a Csíksomlyói Ma-donna szobrának képe, és hirtelen látni kezd. A Nagysomlyó minthaSzûz Mária gigantikus emlékmûve volna, fején a királynõi kõkoroná-val. Karján pedig ott a kisded a maga kápolna-koronájával.

Akkor kezd el futkosni az ember hátán a hideg, amikor belegon-dol, hogy hová is mennek évszázadok óta pünkösdkor a zarándokok.

137

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 137

Nem a völgyben álló templomba, a legendás, csodatévõ kegyszobor-hoz, nem is a nagyobbik vagy a kisebbik hegy csúcsára, hanem a kéthegy közötti nyeregbe, ami voltaképpen Mária ölét jelképezi. Odamennek a magyarok. Szó szerint odabújnak az égi édesanya ölébe,közvetlenül az égi gyermek mellé, hogy végre mind együtt legyenek.

Belemagyarázás volna? És a csángók hajnali napba nézése? Néz-zük csak ezt a képet. Ott magasodik az égi királynõ gigantikus, ko-ronával övezett monumentuma, a Nagysomlyó hegy. Karján a koro-nás gyermek monumentuma, a Kissomlyó. Kettõjük között, az anyaölében pedig a virrasztó zarándokok... Sötét van, hûvös, csípõs,csendes éjszaka. Aztán lassan pirkadni kezd. És ekkor fényben és di-csõségben Kelet felõl megérkezik a hazatérõ égi király, a Világ Vilá-gossága, a Mindenható Atyaisten monumentuma, a Nap. Arany suga-rainak palástja beteríti a virrasztókat. Együtt van az égi-földi NagyCsalád. Az Atya, az Anya, a Fiú és az ember-gyermekek. Hátborzon-gatóan tiszta és tökéletes misztérium, mely az idõk méhében fogant,túlélt évezredeket és túlél minden eljövendõ korszakot, mert az égi-ek elrendelték, hogy a teremtés a földön így folytatódjék: a férfi ésa nõ ölelésébõl szülessen az új ember. Ami fent van, az van lent ésami lent van, az van fent. A jelen magába fogadja a múltat, megter-mékenyül és frigyükbõl megszületik a jövõ. Miképpen a mennyben,úgy a földön is.

Ezen gondolatokat Bencsik András, a Magyar Demokrata fõszerkesztõje könyvünk számára fogalmazta meg.

Csíksomlyó

138

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 138

Józsa Judit: Magyar nagyasszonyok

„A szobrocskák megformálását majd évtizedes kutatómunka elõzte meg”

A fent említett tárgykör hangsúlyozása azért lényeges, mert a vász-nakon és szobrokon leggyakrabban természeti jelenségek, tájak, bib-liai jelenetek szerepelnek, formázódnak. Mivel a hiteles magyar õs-történet, táltosaink, királyaink és a Magyar Nagyasszonyok bemutatá-sa nem tartozik ezek közé, a megjelenítésükre irányuló vonzalomnem a sikerek csúcsán alakul ki, hanem gyermekkortól kell, hogy ve-zérelje a mûvész hajlamú fiatalt. Így történt Józsa Judit esetében is,akinek fazekasmester édesapja nevelése mutatott – könyvek formá-jában is – utat a magyar õstörténet és nemzeti nagyjaink megismeré-séhez. 'Szeretet' elnevezésû agyagszobrocskáját 11, a 'Rózsa Sán-dort' ábrázolót 17 évesen készítette. 'Honfoglalók' címû kiállítására1996-ban, a millecentenárium évében Ópusztaszeren Trogmayer Ot-tó mûvészeti igazgató adott engedélyt. A harminc õsi mesterséget –pl. rovásírás, nyeregkészítés, kelengyekészítés, ötvösség – és életfor-mát bemutató, a mai magyar kerámiamûvészetben egyedülálló terra-kotta szobrocskák egy hónap alatt készültek el. Ez a lendület csakúgy volt lehetséges, hogy Józsa Judit lelkében és kezeiben gyermek-korától elevenen éltek ezek a jelenetek.

Már ekkor eltervezte, hogy elkészíti a Magyar Nagyasszonyokrólszóló összeállítást, ám idõközben felvették a Pázmány Péter KatolikusEgyetem mûvészettörténet szakára, ami kevés idõt hagyott az alkotó

Vannak mûvészek, alkotók, akik Is-ten adta tehetségüket arra használ-ják, hogy példaképnek tekinthetõelõdeiket mintázzák meg, nekik ál-lítsanak örök emléket. Hogy önzet-lenségüket az utókor meghálálja-eaz õ méltatásukkal, majd a jövõdönti el. A korondi származásúJózsa Judit kiállítása a Magyar Kul-túra Alapítvány Budavártermébenszeptember 15-ig látogatható.

139

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 139

tevékenységre. Annál többet a kutatásra, amelynek gyümölcse végül2004-ben Magyar Nagyasszonyok 800 és 1800 között élt személyi-ségeinek megformálásában érett be.

– A tökéletes ábrázoláshoz meg kellett ismernem a személy jelle-mét, életét, amelyhez 8-9 év kutatómunkára volt szükség. Kódexek,magánlevelezések, emlékiratok és életregények tömegét böngész-tem át, ebben nagy segítségemre volt Váralljai Csocsány Jenõ atya,tanár úr – emlékezik a mûvésznõ.

Az oldalnyi életrajzok a 'Magyar Nagyasszonyok II. 1800-tól tegna-pig' elnevezésû kiállítás megkapóan jellemhû szobrocskái fölött isolvashatók. Józsa Judit nem volt könnyû helyzetben, amikor a mint-egy negyven asszony közül legalább ennek a felét sikerült megalkot-nia. A végén az Úristenre bízva a döntést, kis papírlapokra írta né-hány példaképének nevét, és a kezébe akadtakat alkotta meg és ál-lította közszemlére. Ennek eredményeként láthatjuk többek közöttaz elsõ magyar (ásvány)kutató, egyetemi tanár Vendl Mária, a kisded-óvókat megalapító Brunswick Teréz, az 1848-as szabadságharc fõ-ápolónõjeként tevékenykedõ Kossuth Zsuzsanna, az 1956-os hõsnõTóth Ilona, valamint Erzsébet brit királynõ ükanyjaként RhédeyClaudia grófkisasszony terrakotta alakját. Az alkotások középpontjá-ban pedig nem is lehet más, mint fején a Szent Koronát viselõ, kar-ján a kis Jézussal trónoló Patrona Hungariae, a Magyarok Nagyasszo-nya, a Boldogságos Szûz Mária.

– A kiválasztás alapvetõ szempontja volt, hogy számomra rokon-szenves, példamutató és csodálatra méltó nõk legyenek mind sze-mélyiségükben, mind tetteikben. Jászai Mari sem csupán színésziteljesítményéért került közéjük, hanem azért az önfeláldozásért,amellyel nem kis nélkülözés árán, saját költségén állított össze ezré-vel csomagokat a fronton harcoló magyar katonáknak. Megismerveaz életrajzokat, remélhetõleg hatással lesznek a látogatókra is – in-dokolja választását az erdélyi származású szobrásznõ.

Beszélgetésünk nem hagyhatta figyelmen kívül a korondi kerámiamívesség egyediségét sem. Józsa Judit ezt a mesterségbeli eljáráshagyománya mellett az apáról fiúra szálló mesterfogások és díszítõelemek szinte vérségi öröklésével magyarázta. Mivel erre 'külsõs'nem képes, az teszi tehát jól, aki olyan helyen vásárol korondi kerá-miát, ahol a munkafolyamatot is látja.

Nehéz megindultság nélkül búcsút mondani a budavári kiállító-te-remnek, hiszen a látogató ott tartózkodása alatt csupa nagyszerûmagyar 'társaságában' érezheti magát. Ami pedig az alkotót illeti,õszintén reméljük, hogy az utókor majdan nem feledkezik meg az õpéldakép tisztelõ személyiségérõl sem.

Magyar Demokrata – 2005/36.

140

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 140

Kocsi János: Attila fapalotája

„Teljes vagyonomat felteszem az építkezésre”

Merjünk nagyot álmodni – szól a mondás és Attila fapalo-tájának újbóli megépítése mindenképp ezt a szemléleteterõsíti. Eredetileg a millecentenárium évére, majd 2003-ban a hun nagykirály halálának 1600. évfordulójára terve-zett felavatás ugyan elmaradt, ám 2007-ben, ha törik, haszakad megtörténik az alapkõletétel.

A Demokrata negyedik éve követi nyomon az eseményeket és2003/18., majd 2005/5. számában tudósított a tápiószentmártoniKincsem Lovasparkba tervezett építmény sorsáról. A legújabb fejle-mények ismertetése elõtt röviden foglaljuk össze a múlt történéseit.Az említett terület tulajdonosa, Kocsi János, egy nagykátai hentes-mészáros család nyolcadik nemzedékének tagja 1993-ban vettemeg a laktanya területét, ahol az 1953-ban épített katonai repülõtérirányítását az orosz hadsereg vette át a 60-as évektõl. Nem tudta,hogy itt volt a Kincsem nevû, verhetetlen kanca futtatója, hogy az it-teni földsugárzás gyógyító hatású, hogy Kubinyi Ferenc régész, geo-lógus kutatásait követõen a Blaskovich testvérek javaslatára és költ-ségén a Nemzeti Múzeum régészei a közeli Tápiószelén 455 szkíta-kori sírt tártak fel, hogy 1923-ban a Tápiószentmártonból Sörégbevezetõ út mentén a Kr. e. V. századból származó, szkítakori fejedel-mi sírból aranylemezbõl domborított, szarvast ábrázoló elektronpajzsdísz került elõ. Arról meg végképp fogalma sem volt, hogy a hu-noknál vendégeskedõ Priszkosz rétor leírásából a Blaskovich testvé-rek arra következtettek, hogy ezen a tájon állhatott Attila nagykirályfából épült palotája.

Kocsi János mindezekrõl már csak a terület új tulajdonosakéntszerzett tudomást, attól a pillanattól kezdve viszont nem tudta kiver-ni fejébõl a gondolatot, hogy a palota feltételezhetõ mását megépít-tesse. Az események az elmúlt napokban vettek döntõ fordulatot.

– Különbözõ tervezõk már eddig is foglalkoztak a palota külsõ-bel-sõ megjelenítésével, de ezek az elképzelések eddig nem találkoztaka mi ízlésünkkel. Mindig többet vártunk annál, mint amit a tervrajza-ik mutattak. A legrokonszenvesebb elképzelést a gödöllõi Szent Ist-ván Egyetem építész professzora, Dr. Ruda György mutatta be, desajnos nem lépett tovább a részletekkel. Ezt követõen hozott össze

141

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 141

a sors Hayde Tibor tervezõvel, aki hiteles források híján a korabeliépítészet területén folytatott kutatásai alapján mutatta meg terveités azokat készségesen változtatta újabb és újabb elképzeléseinkszerint – mesél a fejleményekrõl Kocsi János.

Az építmény helyszínét az Attila városa címû könyvecske útmuta-tása alapján jelölték ki, ugyanakkor nem zárják ki, hogy a hun nagy-királynak akár több palotája is lehetett az ország területén. Ez nincsellentétben Lánszki Imre azon feltételezésével sem, mely szerint At-tila a hunokkal rokon elõdnépek által épített kõvárat is birtokolt a pi-lisi Nagy-kevély társhegyén, az Ezüst-kevélyen.

A végleges tervrajz egy vizes árokkal körülvett mesterséges dom-bon mutatja a képzelt palotát, amelynek közepén 2800 m2-es, ren-dezvények lebonyolítására is alkalmas hosszúkás udvarán a jobbra-balra elhelyezett lelátókon ülnek majd a látogató csoportok. Az ün-nepélyes fogadás és köszöntés után innen vezetnék õket körbe a ha-talmas épületen, melynek során elhaladnának a panoptikumszerûenmegformázott Attila, Priszkosz rétor, az elsõ tisztek alakja mellett,megelevenednének elõttük azok találkozásainak jelenetei – ezeket atervek szerint színészek játszanák el –, többek között megismerhet-nék az uralkodó korhûen berendezett tróntermét, hálószobáját,fegyvertárát. Mindezeket Káel Csaba, a Bánk bán címû film rendezõ-je fogná össze.

A hatalmas építményhez rengeteg fa kell, amit elõreláthatólag egyukrajnai fafeldogozó erdészettõl vennének, és amely egész éves ki-termelését fordítaná erre a célra. Szakemberek véleménye szerinterre a kb. 2000 méteres magasságban növõ vörösfenyõ a legalkal-masabb a benne kifejlõdõ kémiai anyagok miatt, hiszen napjainkramegkövesedett oszlopai tartják Velence városát is.

A tápiószentmártoni beruházás, beleértve a hang- és fénytechni-kát, az épület körüli vásárosok számára készülõ árusító fülkéket, aszámítások szerint bruttó 5 milliárdot tesz ki. Ekkora befektetésheza saját tõkén kívül más forrásokra is szükség lehet.

– A kormányzati programban benne van a turisztikai pályázatoktámogatása és pillanatnyilag ennél jelentõsebb idegenforgalmi beru-házást nem tudunk elképzelni. Ha a szakemberek által jósolt és a fa-palota, valamint mûsorainak megtekintésére ide érkezõ évi tíz milliólátogatónak csak a fele eltölt itt egy éjszakát, vásárol, a bevételnekolyan adóvonzata lenne az állam számára, hogy a beruházáshoznyújtott támogatás rövid idõn belül megtérülne – tervezi a jövõt Ko-csi János.

Ráadásul az ország egyik legszegényebb területén teremtenemunkahelyeket és változtatná meg az életfeltételeket. Nem véletle-nül fordultak a Turizmus Rt.-hez, valamint évekkel ezelõtt Medgyessytitkárságához, ahol támogatást ígértek, hiszen a Kincsem Lovaspark2004-ben a régió legdinamikusabban fejlõdõ vállalkozása lett.

142

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 142

Az alapkõletétel bármikor elkezdõdhetne a kormányzat rábólintásá-val, csakhogy ez egyre várat magára. Elõször novemberre, aztán de-cemberre, majd januárra ígérték, de most már olyan hangokat is hal-lani, hogy március lesz belõle. Márpedig a vállalkozás ennek ismere-tében szeretne a meghirdetett pályázat minden egyes pontjánakmegfelelõen jelentkezni, hiszen az attól való egyetlen eltérés is a ki-zárást vonhatja maga után. Õk tehát készen állnak elvi építési enge-déllyel a birtokukban, az Építészeti Hivatal és annak Mûszaki Osztá-lya már vizsgálja is a beadott terveket. A tét pedig óriási, hiszen kor-mányzati támogatás esetén még uniós pénzekre is lehet számítani,csakhogy jelenleg a magyar pénzügyi kormányzatnak annyi sincs,amihez az UNIÓ hozzátehetné a sajátját.

Kocsi János ennek ellenére bizakodó, hiszen ismeretei szerint Attilaneve Japántól Amerikáig, Európától Ausztráliáig, Koreától a voltszovjet tagköztársaságokig mindenütt fogalom, a vele fémjelzett lát-ványosságok üzleti nyelven szólva eladhatók. A vállalkozó tehát fel-mérte a ‘keresletet’, nem tévesztve szem elõl, hogy már a MagyarTudományos Akadémia kutatásai és az Attila dombon megfordult,testükben különös bizsergést érzõ látogatók százainak megkérdezé-sébõl összegyûjtött tapasztalatai alapján a földsugárzásnak köszön-hetõen tömeges gyógyulások fordultak elõ. Ezt nem tartja véletlen-nek, mert a hunok minden bizonnyal ismerték az ország szakrálispontjait, itt találták a szkíta aranyszarvast, innen származik mindenidõk legsikeresebb versenylova. A háromezer évvel ezelõtt itt élt em-berek még sokkal jobban érezték a föld, a füvek, a fák, a vizek gyó-gyító erejét, energiáit.

– Teljes vagyonomat rá merem tenni a palota megvalósítására amúltat tisztelve és annak emléket állítva, hiszen kezdettõl fogva ezvolt a két legfontosabb célunk, nem elhallgatva, hogy üzleti alaponfogom mûködtetni. Lehet, hogy földönfutó leszek, de akkor is elké-szül a palota. Mindent kockáztatni fogok – jelenti ki teljes határozott-sággal.

Véleménye szerint tarthatatlan állapot, hogy a hun nagykirálytegyesek még mindig barbárnak tartják, holott hat nyelven beszélt,egész Európa a lábainál hevert, és õt hívták az uralkodó családok se-gítségül. A ‘barbár’ téveszmének vethetne véget az általa tervezettés Káel Csaba irányításával rendezendõ film is, ami egyszer s min-denkorra helyére tenné Attila, valamint a hunok szerepét. Enneknyomán az eddig hamisságokat tanítóknak meg kéne követniük amás nézeteket vallókat. Erre bizony nagy szükség lenne, mert nem-zeti jelképeinket, kerecsensólymot ábrázoló szobrainkat, Árpád-sá-vos történelmi lobogónkat, Szent Koronánkat, hun-magyar történel-münket folyamatos támadások érik.

Erre az elszántságra mindenképp szüksége lesz, hiszen õsz óta aszomszédos Nagykáta polgármesterévé is megválasztották, mégpedig

143

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 143

meggyõzõ fölénnyel. A nagykátai emberek iránta tanúsított rokon-szenvét erõsítette a család tisztességes kereskedõ múltja, a tanárok,orvosok, vállalkozó társak, valamint a KDNP és Fidesz bizalma. Füg-getlen polgármesterként a település érdekeit szem elõtt tartva úgytudja irányítani a testületet, hogy eddigi döntéseik túlnyomó többsé-gét a teljes egyetértés jellemezte. Családja, aki kezdetben attól tart-va, hogy teherbírását meghaladják az újabb feladatok, ellenezte po-litikai szerepvállalását, ma már mindenben segíti, hiszen tudja, hogyKocsi János magától is lemond tisztségérõl, ha úgy érzi, hogy mun-káját nem tudja felelõsséggel ellátni.

Decembert írunk, 2006 hátralévõ napjai meg vannak számlálva.Hamarosan ránk köszönt az Úr 2007. éve és nyolc esztendei re-ményteljes várakozás után a Kincsem Lovaspark melletti terülten ta-lán már olvashatják az arra járók a felállított táblán: Itt épül Attila fa-palotája!

Magyar Demokrata – 2006/51-52.

144

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 144

Kovács János:Ha nem lenne, ki kéne találni

Az elektronikus hírközlés ma már megkerülhetetlen a tájé-koztatás szempontjából, ám nem mindegy, hogy kik és mi-lyen (ál)híreket terjesztenek. A tárgyilagosság egyik mérvadófóruma a Nemzeti Hírháló és fõszerkesztõje, Kovács János.

Hogyan látja a kezdetek óta ennek a hírközlõ rendszernek amûködését a munka és mûszaki feltételek szempontjából?

Beindulásunkat megelõzõen sokszor ugyanazt a hírt küldözgettékegymásnak többen is. Ennek elkerülésére találtuk ki 2003 decembe-rében Pataki László barátommal a Nemzeti Hírhálót, amellyel rende-zetten mehetnek a hírek, és csak azoknak, akik igénylik.

A napi húszezer körüli olvasói számot látva, úgy tûnik, hogybejött az elképzelés.

Valóban, de a fontosságát abból érzékeljük, hogy amikor leáll egy ki-csit, azonnal rákérdeznek, hogy mi a baj, tudnak-e segíteni és nem csaka hazai, hanem a külföldi olvasók is. Ez történt idén tavasszal is, ami-kor az olvasóépítés során a világhálón található címekre küldtünk min-talevelet. Mivel egyesek ezt zaklatásnak tekintették, jelezték a szolgál-tató felé, aki erre leállította a forgalmat. Szerencsére egy budapesti ol-vasó felajánlotta a saját szerverét, a szolgáltatómmal pedig megegyez-tünk, hogy továbbra is adja a vonalat. Most egy olyan fejlesztésen dol-gozunk, amellyel az olvasó az új és akár a korábbi híreket is megnézheti.

Hogyan történik a hírek kiválasztása az óriási anyagból?Nem egyszerû, de nem is a hírek mennyisége miatt. Volt, aki csak

bizonyos pártok felhívásait akarta megjelentetni és nehezményezte,

145

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 145

hogy a kisebb, úgymond, radikálisabbaké is felkerült a Hírhálóra. Mi-vel erre nem vagyok hajlandó, nem is osztom meg a szerkesztés fel-adatát másokkal, hanem két év óta másod magammal válogatok aszámomra megküldött levelekbõl, egyúttal figyelem a világháló híreit.

Olykor személyes véleményét is közzéteszi. Ezt mi indokolja?Amikor a helyzet úgy adódik és nagyon felingerelnek az esemé-

nyek, megpróbálok valami rendet tenni abban a zûrzavarban, akár ahírekkel, akár az eseményekkel kapcsolatban. Igaz nem szívesen te-szem, mert nem vagyok jó tollforgató. Sokan próbáltak már belémkötni úgy irigységbõl, mint politikai célból, de úgy néz ki, hogy eddigmindegyiket sikerült leszerelnem.

A Nemzeti Hírhálónak voltak-e kirívóan kellemetlen pillana-tai, amióta mûködik?

Ilyen támadást még nem tapasztaltam, a szerver leállása sem tar-tozott ezek közé. Úgy látszik, hogy annyira még nem lehetek veszé-lyes. Ha meg az lennék, azt vállalom és ha valakinek gondja van aHírhálóval, akkor álljon elõ és megbeszéljük.

A szülõk, testvérek, barátok, családtagok hogy állnak ehheza nem mindennapi tevékenységhez ami egész embert kíván, ésmint ilyen, elvonja az energiáját más otthoni munkáktól?

A munka mennyisége elõször a polgári foglalkozásom rovásárament és kiürült a családi pénztár, de a család is megértette, hogy aHírhálót nem hagyhatom abba. Talán, ha majd valami kedvezõ vál-tozás áll be a gazdaságban és a politikában, mert akkor esetleg márnem lesz olyan fontosságú a munkám.

A személyes visszajelzéseken és köszöneteken kívül érzi-e aNemzeti Hírháló hozadékát?

Ha azt a célunkat nézem, hogy összehozzuk egymással az azonos ol-dalon álló érdeklõdõket, akkor mindenképp. Egyelõre várjuk a politikaiváltást és úgy érzem ehhez véleményformáló segítséget tudunk nyújtani.Elõfordul, hogy az olvasóktól megrovást is kapok, hogy bizonyos, szerin-tük nagyon durva véleményeket nem kellett volna közölnöm, de akkor isfel kell vállalnom, mert ezt más tömegtájékoztatási eszköz nem teszi he-lyettem. Ha viszont elismerést kapok, az nagyon felvillanyoz és erõt ad.

Hogyan lehet jelentkezni a Nemzeti Hírhálóra?Nagyon egyszerûen, csupán egy levelet kell küldeni a feli-

ratkozas@nemzetihirhalo.hu címre és attól kezdve az olvasó folya-matosan kapja a leveleket. A leiratkozás is ugyanilyen egyszerû, atagság nem jár semmiféle kötöttséggel.

Magyar Mérce – 2007/1.

146

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 146

Mario Alinei: Etruszk, azaz magyar

„Ma még bátorság kell az etruszk-magyar rokonság kimondásához”

Rokonszenves rokonság címmel a Demokrata 2005/27.száma közölt könyvértékelést Mario Alinei Õsi kapocs – Amagyar etruszk nyelvrokonság címû nagy feltûnést kivál-tó kötetérõl. A nemzetközi hírû nyelvész, irodalmár buda-pesti tartózkodása alatt osztotta meg lapunkkal gondola-tait, elméletét.

Alinei úr, mi vitte rá, hogy az etruszkok történetét kutassa,hiszen a hivatalos álláspont szerint ez a nép napjainkban márnem létezik?

Elsõsorban a kontinuitás, azaz a folytonosság elméletem készte-tett arra, hogy az etruszkokkal foglalkozzam, amelybõl a magyarokkalvaló rokonságuk már magától adódott. Az eredeti elméletet azonbannem én fedeztem fel, hanem a finnugrista szakemberek, akik elsõ-ként gondoltak arra, hogy saját népük a mezolitikumtól kezdve Euró-pában élt. A magyarok például az obiugorokkal együtt Nyugat-Szibé-riában, ahol a Kr. e. III. évezredben a Fekete-tenger északi partvidé-kérõl érkezõ török nyelvû kurgánok népe hatása alá kerülve elsza-kadtak az ugoroktól. Átvették annak kultúráját, a lótenyésztéssel kap-csolatos szakértelmét, vezetõi gyakorlatát, majd letelepedtek a Kár-pát-medencében, ezt az elméletet a régészek is megerõsítik.

147

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 147

Más nézetek szerint a lótenyésztést és a lovaglást a szkítákfejlesztették tökélyre, a lószerszámok többségét, így a ken-gyelt is õk használták elõször.

Ezzel együtt a legtöbb szakember tényként fogadja el, hogy Nyu-gat Szibériában is voltak lovas kultúrák, amelyek szavai megtalálha-tók a hanti és manysi nyelvekben. Náluk egyébként a lovas kultúrátaz elsõ lótenyésztõk, a kurgánok népe néhány északra vándoroltcsoportja terjesztette el. Itt jegyzem meg, hogy a törökön kívül nincsmás indoeurópai, szláv, vagy éppen iráni lóval kapcsolatos szaknyel-vezet, de török eredetû a kende és a gyula tisztség is, ami az etrusz-koknál zila és camde néven szerepelt. Mint említettem a magyaroka kurgánok török népével együtt a bronzkorban érkeztek a Kárpát-medencébe.

Ezzel a nagyon lényeges idõpont eltolással nem kevesebbetállít, mint hogy a magyarok elsõnek nevezett, 896-os bevonu-lása a Kárpát-medencébe téves megállapítás és túlmegy még azÖn által jól ismert László Gyula kettõs honfoglalás elméletén is.

Valóban. Ha ugyanis a folytonosság elmélet értelmében az in-doeurópai népeket jóval korábban helyezzük el Európában, min-den gondunk megoldódik. Ha ennek megfelelõen azt mondjuk,hogy az etruszkok Kr. e. 1000- ben jöttek Itáliába a Kárpát-meden-cébõl, és ezt a régészek már 1960-ban megállapították, akkor amagyaroknak, azaz etruszkoknak, már legalább ezer évvel koráb-ban ott kellett lenniük, hogy majdan megerõsödve terjeszkedhes-senek tovább.

Hogyan néztek ki az etruszkok, milyen fizikai megjelenésû,arcú, hajú, ruházatú nép volt? Össze tudja-e hasonlítani a ko-rabeli magyarokkal?

Ezt elég nehéz megmondani, de minden bizonnyal fehér bõrûekvoltak és úgy néztek ki, mint mi, azaz európaiul. Inkább a ruházatu-kat tudjuk tanulmányozni, amit elég érdekes lenne összevetni a ma-gyarországi viselettel. Ott vannak továbbá a haruspex nevû etruszkpapok (áldozati állatok belsõ szerveibõl jósoltak -Sz. G.), akiknek asüvege ugyanolyan szarvban végzõdött, mint a magyar táltosoké. Eztaz összefüggést is érdemes lenne tanulmányozni.

Könyve szerint Ön a magyarok õstörténetét elsõsorban afinnugor elméletet valló történészektõl, így Györffy Györgytõlés a turkológus Róna-Tas Andrástól ismeri. Más nézetek sze-rint a közös finnugor eredet csak annyiban valós, hogy azírástudó magyarság volt a kultúra átadó, hiszen a fejletlenebbészaki népeknél még a XVIII. században sem volt kialakultírásbeliség.

148

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 148

Én ezt másképp látom. Úgy vélem, hogy a finnugor elmélet abbana tekintetben helytálló, hogy az urali népek a paleolitikum idején,amikor jég borította Észak-Európát, együtt éltek a Kelet-Európai né-pekkel. Ebbõl a Kr. e. XIII-IX. évezredig tartó idõszakból nincs írásosemlékünk, de nem is lehet, mert elég nehéz elképzelni, hogy az aKr. e. IV-III. évezred elõtt már létezett. Az írás ugyanis a világon min-denütt a kultúra kifejezése, s mint a gazdagok találmánya, a magán-tulajdon szentesítése, egyben a társadalom rétegezõdésének megje-lenítése. Ez utóbbiak ráadásul Ázsiában és a Közel-Keleten alakultakki elõször, míg Európában elsõként a görögöknél bukkant fel, akikKr. e. 1000-ben használták elõször az írást. Akkoriban még mindennép, köztük a magyar is, vadászott, és miután átvette másoktól aföldmûvelést és állattenyésztést, megalkotta rá saját szavait.

Említette, hogy a Kr. e. IV-III. évezred elõtt nem lehetett írás.Mi a véleménye a san diegoi egyetem neves tudósának, Suess-nek C14-es vizsgálata szerint legalább 7 500 éves tatárlakai le-letrõl? Azon ugyanis felfedezhetõk a napjainkban is használa-tos székely-magyar rovásírás Z, Ny és Gy betûi.

A híres táblácskát ismertem, de õszintén be kell vallanom, nemtudtam, hogy az említett betûk megegyeznek napjaink rovásjeleivel.Nagyon fontos észrevételnek tartom és megígérhetem, hogy tanul-mányozni fogom.

Ön könyvében az etruszk ábécé 21 betûjét a görögbõl szár-maztatja, amit azok a pelazgoktól vettek át, õk viszont a Kár-pát-medencébõl hozták magukkal. Forrai Sándor írta 1994-benmegjelent könyvében, hogy a görög hathatott az etruszkra, ámaz etruszk és pelazg ábécé között lényegesen jelentõsebb,43,8%-os, a magyar és etruszk között 43,4%-os a hasonlóság.Ennek ismeretében fenntartja-e álláspontját, mely szerint azetruszk ábécé a görögbõl származik?

Ez olyannyira bonyolult kérdés, hogy a megfelelõ válasz legalábbkét napig tartana. Ön nem említette a föniciai írást, márpedig az el-sõ írások a Közel-kelet térségében fejlõdtek ki. Mindenki ténykéntfogadja el, hogy a görög és etruszk írás a föniciaiból származik, nemegészen bizonyos tehát, hogy az etruszkok az írást a görögöktõl vet-ték át, vehették azt közvetlenül a föniciaiaktól is, hiszen tudjuk,hogy az etruszkok szoros kapcsolatban álltak ezzel a néppel. Abban100 százalékig egyetértek Önnel, hogy a magyar rovásírásnak közevan az etruszkokéhoz és a pelazgokéhoz, de valószínûleg a fönici-akéhoz is. Nézetem szerint ugyanis a magyar etruszkok, akik Magyar-ország területérõl jöttek le a Fekete tengerhez, majd onnan továbba Mediterránumba, kapcsolatba kerülve a föniciaiakkal közvetlenültõlük is átvehették az írást.

149

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 149

Forrai Sándor szerint az etruszk számrovás, amelyet egyéb-ként a latinok átvettek tõlük, 1-tõl 100-ig megegyezik a szé-kely-magyarnak is nevezett számrovással. Tekinthetjük ezt is akét nép rokonsága bizonyítékának?

Én inkább jelzés értékûnek mondanám, mivel rengeteg dolgotkell elemeznie annak, aki tudományos munkája során valamit bi-zonyságnak tekint. Nagyon óvatosnak kell lennünk, mert ez nem ve-gyészet és nem fizika.

Olaszországban nevezi-e magát valaki napjainkban etruszkkisebbségnek?

Nem lehetetlen, mivel tény, hogy etruszkok Krisztus elõttõl éltekItáliában, mi pedig az utódaik vagyunk. Ezt igazolja a Toscana szó,amely a tuscus-ból – más változatban turscus – származik. Így aztánsenki nem lepõdne meg, ha etruszk kisebbségrõl hallana, azon an-nál inkább, ha magyarnak neveznék.

1985 az etruszkok éve volt Itáliában. Milyen eredménnyeljárt a megemlékezés? Az itáliai etruszk kiállításokon, emlékhe-lyeken van-e utalás a Kárpát-medencei, esetleg magyar kap-csolatra, vagy ezt hivatalosan még nem fogadják el?

Ne felejtse el, hogy a könyvemet 2003-ban írtam és elõttem sen-ki nem kutatta ezt a lehetõséget. Ebben igen sok a bizonyíték, hi-szen a folytonosság elméleten alapul, ami persze a nyelvészek szá-mára nehezen elfogadható, mivel õk más, hagyományos elmélete-ken nõttek fel, ezeket pedig igen nehéz megbontani. Annyi elõnyömvan pályatársaimmal szemben, hogy magamtól lettem nyelvész. Mi-vel irodalmár képzettségû vagyok, nem befolyásoltak a neves okta-tók, akik saját elméleteikkel ostromoltak volna, így aztán sajátjai-mon nõttem fel. Igen hosszú idõ alatt fejlesztettem ki a kontinuitáselméletet és vagy 30 évig vártam vele, mielõtt kiadtam, de ma márlétezik a nyelvészek és régészek azon csoportja, amely elfogadja ésköveti. A hagyományos elméletben már senki sem hisz, de nincs, akiel meri kezdeni a változtatást. Erre az etruszk-magyar rokonság len-ne a legalkalmasabb, mert ha elfogadjuk, akkor a kontinuitás elmé-let is beigazolódik. Egyelõre azonban ehhez is olyan bátorság kell,mint, amikor elsõ ízben állították a Földrõl, hogy gömbölyû.

Magyar Demokrata 2005./37.Fénykép: Bánhidai Csaba

Mario Alinei (Torino, 1926 – ) 1959-1987-ig az Utrecht-i egyetem emeritus professzora.Az International Society for Dialectology andGeolinguistics tagja, 7 esztendõn keresztül elnöke. A Societas Linguistica Europea elnöke.

150

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 150

A Royal Academy Gustav Adolf (Uppsala) tagja.Az Accademia Peloritana (Messina) tagja.A Societe Linguistica Italiana alapító tagja.A Societé Internationale de Linguistique etGéolinguistique alapító tagja.A Quaderni di Semantica folyóirat fõszerkesztõje.Az Atlas Linguarum Europae alapító elnöke.

Kontinuitás elmélet: az Olaszországba a Kr. e. I. évezred-ben 'villanovai' népként érkezõ Kárpát-medencei-dunainépek nem lehettek mások, mint a Kárpát-medence Kr. e.III. évezredi meghódítóinak utódai, azaz a török kultúrátátvett magyarok. Következésképp az etruszkok – vagyis atörök népnek tartott õskori magyarok – születése a bronz-korra tehetõ a Kárpát-medencében.

Mario Alinei: Õsi kapocs – A magyar-etruszk nyelvrokonság

(Allprint Kiadó, 2005)

151

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 151

Novák Tamás: Arckép

Csupán 12 éves volt, de azért emlékszik valamire 1956-ból?A reményre, hiszen a SZER, az Amerika Hangja és a BBC magyar

adása folyamatosan kitartásra buzdított, hogy majd jön Nyugatróla segítség. Ezen úgy fellelkesültem, hogy egy barátommal mégPestre is felutaztunk 'harcolni', mert annyira gyûlöltem a rendszert,amely állandóan megalázó helyzetekbe kényszerítette családun-kat. Úgy gondoltam, hogy így magam is a világmegváltók közé fo-gok tartozni. Társaimmal megbeszéltük, hogy ha gyõz a forrada-lom, maradunk, ha nem, akkor tovább megyünk Amerikába ésmég abban is megállapodtunk, hogy milyen jelszóval üzenjük amásiknak, hogy elmentünk. Ezek után több napig kóboroltunk avárosban élelem és fedél nélkül, míg teljesen kimerülve nõvéremóbudai lakásának ajtaján kopogtattunk. Azonnal elaludtunk a fá-radtságtól és mivel már kerestettek bennünket a rádióban, ki semengedtek, hanem visszavittek Kisvárdára. Így ért véget a forrada-lomban való részvételem.

1944 márciusában születtem Kisvárdánés ettõl kezdve vagyok az a típusú em-ber, aki akkor is nekimegy a falnak, habetonból van. Szüleim kereskedõk vol-tak, így aztán az 50-es években testvé-reimmel úgy nõttünk fel, hogy minden-napos vendég volt nálunk az ÁVH és aházkutatás. Mivel abban az idõben akisiparosok a rendszer üldözöttjeinekszámítottak, tõlünk is elvették az üzle-tet, kisebbet adtak helyette, majd azt iselvették és még kisebbet adtak. A hata-lom szemében a házunk is túl nagyvolt, ezért be kellett telepítenünk egyávéhást. Talán éppen az állandó zakla-tás miatt formálódott meg bennünkerõsebben a magyarságtudat.

152

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 152

Rosszabbul is járhatott volna, hiszen az önkényuralom se Is-tenre, se emberre, de még a gyerekekre sem volt tekintettel.

Ez igaz, de nem kellett ahhoz fegyver a kézbe, hogy a hatalommegpróbáljon keresztbe tenni. Hiába jelentkeztem a Képzõ és Ipar-mûvészeti Gimnáziumba, a válaszlevélben megírták, hogy politikaiokokból mûvészi pályára nem léphetek. Ezt különösen azért sajnál-tam, mert gyermekként is mindig a festészettel, vas és rézmûvesség-gel foglalkoztam. Huzamosabb idõ elteltével az Állami Pénzverdébekerültem, átmenetileg egy állami cégnél is dolgoztam, de minthogynem tudtam elviselni a kötöttségeket, a KISZ bizottságok utasítgatá-sait, a családi hagyományt követve saját utamra léptem.

Kellékkészítõként és ötvösként különbözõ kiállításokon vettemrészt, másolatokat készítettem fegyverekrõl, kardokról, de még azangol koronaékszerekrõl is.

Jelenlegi, sokirányú tevékenységét ismerve nem ragadt leegyetlen foglalkozásnál.

Alkotó emberként mindig az újdonságok érdekeltek, állandóan ki-találtam valamit. Az újonnan megnyitott budai Skála ajándéktárgyosztályára én készítettem a régi szúró- és lõfegyverek másolatait, deén vezettem be a gipszbõl és más anyagokból készített ajándéktár-gyak gyártását is. De ez is csak egy ideig érdekelt, aztán a jogot el-adtam, mert egyre újabb dolgokat találtam ki. Például elsõk közöttvoltam az országban, aki nemcsak a mûanyagjátékok szerszámait,hanem a feldolgozó gépeit is megterveztem és készítettem. Hason-lóképpen egyedüli gyártója és szállítója voltam a világ különbözõstadionjaiban mûködõ eredményjelzõ készülékeknek és azok me-chanikai alkatrészeinek, ugyancsak egyedüliként terveztem és gyár-tottam a Reluxa és más napellenzõ termékeket. Végül ezek gyártásjogát is eladtam.

Mivel sikeres embernek számított, ezzel arányosan nõhetettirigyei száma.

Így volt. Sõtér Edit a Népszabadságban meg is támadott, amikora 70-es évek elején kitaláltam a munkaerõ kooperációt. Ennek lé-nyege, hogy több száz szakembert kölcsönöztem gyáraknak, üze-meknek, az árbevételekbõl pedig jelentõs létesítmények épülhettekazokban a TSZ-ekben, amelyek neve alatt mûködhettem.

A siker ellenére nem találtam a helyem a kommunista önkény-uralmat nyögõ országban és bejártam a világot Új-Zélandtól Malajzi-áig, Ausztráliától, Indonéziáig. Egyre jobban vonzott a drágakõ, ígyaztán megmunkálására és nemesfém feldolgozásra létesítettem üze-met Sri Lanka fõvárosában, Colombóban. Minthogy a szingaléz-tamilellentétek miatti robbantgatások többször kárt tettek benne, fel kel-lett számolnom.

153

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 153

Magyarország felé fordulva azt tapasztalja az ember, hogymindenütt az Ön nevével fémjelzett piacokkal találkozik.

Ez a helyzetfelismerésre vezethetõ vissza. A 80-as években kezdetteluralkodni az országban a lengyel kereskedelem. Az áldatlan körül-mények megszüntetése céljából elsõként a XV. Kerületi – akkor még –Tanács írt ki pályázatot 1990-ben egy kulturált áruhely kialakítására aRákospalotát Újpesttel összekötõ felüljáróhíd alatt. Én nyertem meg,mert nem csupán bekerítettem a területet, hanem pavilonokat építet-tem, központi fûtést szereltettem, büfét nyitottam benne. Ezt követõ-en a Fõvárosi Csarnok- és Piacfelügyelõség az Etele téri piac rendbe-tételét bízta rám, azzal a feltétellel, hogy másfél hónap múlva 24 óraalatt fel kell számolom. Mivel idõközben a XI. ker. ÖnkormányzatKondorosi úton létesítendõ piacára kiírt pályázatát is megnyertem, an-nak felépítése után egyetlen éjszaka folyamán valóban felszámoltamaz Etele téri piacot, árusait, kereskedõit pedig másnap BKV buszokkalátszállítottam a Kondorosi útra. Ez idõben egybeesett a magyar elekt-ronikai vállalatok, az Orion és a Videoton megszûnésével – utóbbitól16 000 embert bocsátottak el –, holott velük kielégíthették volna azilyen termékek iránt megnyilvánult hatalmas igényt. Ezt a lehetõségetfelismerve hoztam át a Kondorosi piacra a bécsi Máriahilfer Strassérólaz elektronikai nagykereskedelmet, ahol hihetetlenül nagy forgalomindult be, még Szibériából is jártak oda a buszok.

A Frank és a többi Máriahilferstrassén mûködõ magyar bol-tos aligha örült ennek a fejleménynek.

Az biztos. Naponta több kamionnyi áru cserélt gazdát, elõfordult,hogy közvetlenül a szállítójármûvekrõl történt az értékesítés. De ek-kor jelentek meg pamut fehérnemûikkel a törökök, a Magyarorszá-gon iskolázott, ám hazájukba visszatérni nem kívánó vietnámiak, vé-gül hat kínai. Én már harminc kínai vállalat fõnökeivel tárgyaltam amagyar ember ruházati igényeirõl és elkezdõdött az elsõ áruk be-szállítása. Eközben megvásároltam a Fáy utca sarkán az un. KecsozaKft. telepét, ahol 1992-ben vietnámiakkal és kínaiakkal megnyitot-tam az un. Sanghaj bazárt. Nem sokkal késõbb, az azóta elhunytSzetlik Ferenc keresett meg, hogy segítsek neki a MÁV-tól bérelt Jó-zsefvárosi piac nyereségessé tételében. Átalakítottam, és oda hoz-tam át a megszüntetett Kondorosi úti piac kereskedõinek többségét.Megemlíthetem még a Verseny utcai Stadion bazárt, ahol a régisé-gektõl kezdve mindennel foglalkoznak, még a hajléktalanok is idehozzák, amit összeszednek. Olyan mint a régi Ecseri volt.

Nem érzi úgy, hogy a kínaiakkal kötött alkui miatt Ön ellenfordulhat a közvélemény?

Már 1991/92-ben a sajtóban hívtam fel a figyelmet, hogy a kínaiakgazdasági fölénnyel fogják uralni a világot, de senki nem figyelt oda.

154

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 154

Megterveztem a Pólus center helyére az elsõ olyan áruházat, amely-ben a magyar vállalkozók és az akkor még meglévõ ÁFÉSZ-ok össze-fogva közös nagyáruházat, majd egyre többet mûködtethettek volnaa mögöttük lévõ gyártó bázissal. Nem hallgattak rám, mert minden-ki mindent magánosítani, kifosztani akart. Azt is elmondtam, hogy aSzovjetunió elbocsátott katonái hordaként fognak megjelenni, éshogy miként fog kialakulni a magyar maffia, stb., de hiába. Ezekután úgy idehaza, mint külföldön a magam útját kellett járnom. A ro-mániai forradalom után létrehoztam Brassóban a mai napig mûködõFlóra nevû presszót, a város határában egy fafeldolgozó üzemet,Sepsiszentgyörgyön a piacot.

Ilyen szerteágazó nemzetközi tevékenység után hogyan ju-tott el a Vas-megyei Velem községhez tartozó Novákfalva gon-dolatáig?

Nagy-Magyarországon belül akartam egy olyan helyet, ahol szelle-mileg és érzelmileg mindenki magyarnak és otthon érezheti magát.Ennek elõzményeként már 1980-ban itt Velemben akartam megépí-teni egy ajándék és régiségkereskedést, azonban az építés engedé-lyezése után azonnal bepanaszoltak a Megyei Mûvelõdési Központtulajdonában lévõ, szomszédos mûvésztelep lakói, élükön HorváthGyörgy elvtárssal. Egyébként most is õ a Központ igazgatója. Az nemtetszett neki, hogy beleláthattam a határvidéken megbúvó Kádár elv-társ, Apró elvtárs és a többi elvtárs magánüdülõibe. Ezt követõenpanzió építésébe kezdtem, és megalapítottam a Novák és Novák Ke-reskedõház Rt. központját, amelyet rendszeresen ellenõriztek, azAPEH ellenõrei pedig fél éven keresztül ültek a nyakamon. Mindenáron meg akartak büntetni, de bírósághoz fordultam és én nyertempert az APEH ellen.

Ezt a zaklatást már gyermekkorában megszokhatta, amikor– mint említette – családi házukban állandóan bûnjelek utánkutatott az ÁVH.

Szinte ugyanazt kellett átélnem. Amikor itt akartam létrehozni aHatáron Túl Élõ Magyar Kisebbség Népmûvészeti Központját, a Me-gyei Tanácsnál hallani sem akartak róla. Miután a terveket turisztikaiközpontra módosítottam – erre megadták az engedélyt –, elkezdtemNovákfalva felépítését. Mivel azt akarták, hogy bontsam le, csalá-dommal kiköltöztem Floridába, ahol egy finompékáru és cukrász-üzemet létesítettem arra gondolva, hogy ha lebontatják a novákfal-vai építményeket, elõtte eladom az amerikai cégemnek és azzal pe-reskedjenek. Amikor megkaptam a fennmaradási engedélyt, Floridá-ban harminc nap alatt felszámoltam mindent és hazajöttem a csalá-dommal. Itt jegyzem meg, hogy az irodalmi szakanyag összegyûjtésea feleségem feladata, akárcsak a fényképezés, és a videó felvételek

155

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 155

készítése. Novákfalva berendezése is az õ érdeme, hiszen õ járt aNéprajzi Múzeumokba, bújta a könyvtárakat, nemzeti könyvesbolto-kat. Amikor összegyûlt a szakanyag, megkezdõdhetett a beszerzettirodalom kijegyzetelése, letisztázása és a megvalósítás.

Novákfalva már jelenlegi állapotában is tökéletes üdülõfalu-nak, a magyar szellemiség mûhelyének tûnik, ahol a horvátor-szágiakkal együtt 72 vármegyét megörökítõ kopjafák elcsatoltmegyéinél fekete gyászszalag emlékeztet a trianoni tragédiá-ra. Bõvíti?

Természetesen, bár a hivatal packázásai miatt minden létesítésévekig húzódik. Hatályos építési engedélyeket vonnak vissza, mond-vacsinált indokokkal akadályozzák bizonyos helyszínek belterületbevonását, Novákfalvát a közterülettõl elválasztó kerítés mellé hordtáka település szemetét, ami végül már az ÁNTSZ-nek is szemet szúrt,a ketreccel elkerített kisállatkertben pedig csak azzal a feltételleltarthatnék pávát, ha egyetemet végzett, több éves gyakorlattal ren-delkezõ gondozót alkalmaznék. Érdekes, hogy nem messze innenegy osztrák vállalkozónak ugyanezt nem szabták feltételül. Létreakarok hozni egy bio fûszer és gyógynövénykertet, gyógyászati rész-leggel ellátott uszodát építek, a borospincében kizárólag Kõszeg kör-nyéki nedût lehet majd fogyasztani, befejezem a gyémántcsiszolóüzem építését, amelynek drágakõ feldolgozó részlegében az arany-mûvesek õsi tárgyi emlékeink másolásával készítenek majd ötvös-remeket. Létrehozom a világ legnagyobb babamúzeumát, amelybenNagy-Magyarország valamennyi népviseletét bemutatjuk, a temetõmellett felépítem a falu templomát. Eközben nem hanyagolom el ahatáron túli területeket sem, Kalotaszegen kulturális központot léte-sítünk, ahol többek között a régi mesterségeket mutatjuk be. Végnélkül sorolhatnám az elképzeléseket.

Magyar Demokrata 2005./25.Fénykép: T. Szántó György

156

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 156

Pej Kálmán: Több, mint szobor

„A hun király szobrát nyári napfordulón szeretnénk felavatni”

Attila Nagykirályunk legújabb köztéri szobrának a Napke-reszt Alapítvány kuratóriumi elnökétõl származó ötletérõl2004/35. számában írt a Demokrata. Akkor arról számol-tunk be, hogy a 2003-ban meghirdetett kétfordulós pályá-zatra harminchét pályamû érkezett, közülük a szakmai ér-tékelõ bizottság hármat választott ki makett készítésre.Mivel ezek nem nyerték el a döntéshozók tetszését, újabbpályázatot írtak ki, amely után a szobrászok tizenkét el-képzelést tettek le az asztalra.

– Mi nem csupán egy újabb szobrot szeretnénk állítani, hanemolyan Attila megjelenítést, amelynek eszmeisége, üzenete egyarántszól mához és jövõhöz – indokolta akkor döntésüket Pej Kálmán, akuratórium elnöke, majd hozzátette, abba nem szólnak bele, hogy amûvész az Attila, vagy Atilla nevet használja. Azóta megtörtént a szo-bor kiválasztása, a megbízást Párkányi Raab Péter szobrászmûvészkapta és megjelent egy kiadvány is, amelyben vázolják a szobor rö-vid történetét, a kiválasztás indoklását, tájékoztatnak Attiláról a po-litikusról és a szakrális uralkodóról.

A füzet elõszavát Tarlós István, Óbuda-Békásmegyer polgármeste-re írta ezekkel a szavakkal: „Nekünk magyaroknak, akik kis néppésorvadunk, de hiszünk a hun rokonság történelmi igazságában, ön-érzetünk és identitásunk éltetéséhez is szükségünk van Atilla királyemlékének életben tartására!” Gondolatai komolyságát azzal tá-masztotta alá, hogy a szobor helyszínül õ javasolta a CORINTHIAAQUINCUM Szálló melletti igényesen parkosított területet.

Lássuk hol tart a megvalósítás másfél évvel az említett tudósítás óta!Nos, a lovas szobrot keretezõ kapuzat köveit már kiválasztották,

Attila 5/4-es méretû agyag mellszobra is elkészült, innen azonbanmár nem lehet tovább lépni a megfelelõ anyagiak hiányában, amiúgy negyven millióra rúg. Mivel Pej Kálmán nem remél segítséget ajelenlegi kormánytól, ezért az Alapítvány támogatókat keres a fénye-zett bronzszobor elkészítéséhez. Eredetileg 2006 nyári napforduló-jára tervezték a felavatást, amelynek okát a kuratórium elnöke azzalindokolja, hogy a szkíták-hunok-avarok-magyarok Nap-jelképben gon-dolkodó népek, akik számára a nyári napforduló a legmeghatározóbb,

157

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 157

hiszen akkor tûz legerõsebben az életet adó égitest. Ezen idõpontonakkor sem változtat, ha a megvalósítás átcsúszik a 2007-es évre,aminek bizony igen nagy a valószínûsége, mert a szobor elkészítésea pénz meglététõl számítva kilenc hónapot vesz igénybe. Ott pedigmég nem tartunk. Gyakorlati emberként ezt csak azért nem bánja,mert mérnöki pályáján tapasztalta, hogy bár a gondolatiságtól hosz-szú út vezet a megvalósításig, olyan erõhordozóról van szó, amelyha több emberbõl árad, és azonos irányba hat, akkor a fizika tör-vényszerûsége értelmében az erõket összegeznie kell. Ennek pediglassan, de biztosan eljön az ideje.

– A helyszín kiválasztása hasonló megfontolások alapján történt.Óbuda ezen pontján, a szálló melletti parkban találhatók a régi város-fal romjai, tõle Nyugatra áll a Péter-Pál templom, a közelben õsidõkóta jelentõs dunai átkelõhely szolgálta a lakosságot. Mindezek alap-ján nem lehetetlen, hogy szobor környéke éppen történelmisége ésszakrális hagyományai következtében egyfajta zarándokhellyé válhat– szól reményeirõl Pej Kálmán. Terveik szerint a szobron a latin és ro-vásbetûs magyar felirat mellett még két másik nyelven szeretnék fel-tüntetni Attila történelmi tetteit, a kapuzat felsõ zárkövén pedig kiter-jesztett szárnyú Turul védelmezi a hun Nagykirályt és népét.

Magyar Demokrata 2006./6.

Napkereszt Hagyományõrzõ Alapítványhonlap: www.napkereszt.huBankszámla szám: OTP Bank 11703006-20036531

Attila hun nagykirályPárkányi Raab Péter terve

158

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 158

Radics Géza: Aki közel járt a halálhoz

„Az USA nem tekintette jó szemmel Magyarország lázongását”

23 esztendõs volt az 1956-os forradalom kitörésekor. Em-lékszik olyan jelekre, amelyek utaltak a készülõ forrongásra?

1956 nyarától tapasztalni lehetett, hogy az ország tele volt re-ménykedéssel, aminek alapját az a szóbeszéd képezte, hogy a szov-jet csapatok ausztriai kivonulása után Magyarország következik. Abizakodást az is erõsíthette, hogy a szovjet vezetés elõször a Titovalvaló békülés után a déli, majd a nyugati határzárat is lebontotta ésúgy hírlett, hogy Magyarország és Ausztria között bevezetik a nyuga-ti mintájú határátlépést. Ennek okát azóta sem tárta fel senki.

Hol találta a forradalom?A készülõ eseményekrõl október 23-án még vajmi keveset tud-

tam. Munka után hazamentem a gyárból, majd a rádióban Gerõ Er-nõ beszédébõl értesültem a fejleményekrõl. Másnap reggel már fegy-verropogáshoz hasonló hangokra ébredtem, az utca pedig tele voltemberekkel, akik lelkendezve mesélték, hogy kitört a forradalom.Mivel a tömegközlekedés leállt, kõbányai lakásomból csak egy, aZalka Máté térrõl induló teherautóval juthattam másokkal együtt aKálvin térre. Emlékszem, hogy a kocsi rakfelületén vértócsákat ésagyvelõdarabokat is láttam.

Radics Géza nevekönyvei és történelmielõadásai nyomán jólismert az országban.Az Amerikai EgyesültÁllamokban élõ 1956-os szabadságharcos aforradalom üzenetérõl,a jelen helyzetrõl és amagyarságtudatról al-kotott véleményét osz-totta meg lapunkkal.

159

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 159

Ekkor már közel járt az elõzõ nap megostromolt Magyar Rá-dió épületéhez. Kikkel találkozott, mit tapasztalt?

Pontosítani szeretném, hogy a rádió ostroma nem fejezõdött beéjjel 2-3 körül, hanem még ekkor is hallatszott onnan a fegyverropo-gás, ezért is indultam abba az irányba, miután a templom mellettijárdán fekvõ halott katona géppisztolyát magamhoz vettem. A rádiómelletti, akkor még üres telken fekvõ halott civilek és katonák holt-testén keresztül jutottam a Bródy Sándor utcába. Noha az utolsó hatávós csak ekkor adta meg magát, eszembe sem jutott, hogy engemis lelõhetnek.

Személyesen is bekapcsolódott a harcokba?Miután délelõtt 10 óra tájt a tömeg kezdett elvonulni a rádiótól,

néhány hozzám hasonló korú fiatallal a Nyugati pályaudvarhoz in-dultunk, ahol tudomásuk szerint orosz tankok állomásoztak. Egyemeletes házból gyalogsági fegyverekkel nyitottunk értelmetlen tü-zet rájuk, õk viszont becéloztak bennünket, az egyik lövedék csakcentiméterekkel csapódott a falba a fejem fölött – még két esetbenkerültem el a sebesülést, esetleg halált –, ezt követõen céltalanulbarangoltunk az utcákon, mielõtt este hazamentem. Az említettnélkomolyabb összetûzésben elõször és utoljára november 5-re virra-dóra vettem részt Kõbányán, ahol az ott lévõ szervezett csapat fel-derítõje jelentette, hogy Soroksár felõl 5-6 szovjet tank közeledik,elõttük egy tiszti kocsival és egy teherautóval. A háztetetõrõl benzi-nes palackot dobtak a tiszti kocsira, a teherautóra és az egyik harc-kocsira, majd tûzharcba keveredtünk a jármûvekbõl kiugráló oroszkatonákkal.

A forradalom és szabadságharc, valamint elõzményei címûfüzetében a Kilián laktanya közelében tapasztalt sajátos észre-vételét is leírja.

Azon a délelõttön az Üllõi úton jelszavakat ismételgetõ, hatalmastömeghez csatlakoztam, amikor a laktanyához értünk, egyesek el-kezdték éljenezni Malétert. Amikor elõkerült, vállra emelték és a‘Malétert a kormányba!’ jelmondatot kezdték kiabálni. Vajon kik le-hettek ennek az elindítói, hiszen ‘hõsük’ másfél nappal korábbanmég a Corvin köziekkel állt harcban! Ekkor kezdõdött a gyõzelem ki-siklatása, hiszen a szovjetbarát fõtisztet bejuttatták Nagy Imre kor-mányába, 3-án pedig megtették honvédelmi miniszternek. PongrátzGergely írta könyvében Csiba Lajos százados, a Kilián laktanya pa-rancsnoka naplója alapján, hogy Maléter november 2-án kijelentet-te, õ nem lövetett és nem is fog a szovjet csapatokra, mert az életéta Szovjetuniónak köszönheti. Vajon miért nem Márton András ezre-dest jelölték hadügyminiszternek, aki a Corvin köz megrohamozásahelyett segítséget adott a szabadságharcosoknak?

160

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 160

Könyvének egyik, máig megválaszolatlan kulcskérdése,hogy miért változtatott álláspontján az orosz vezetés október30-ról 31-re virradóra?

Ezzel a kérdéssel 2005 õszén kezdtem foglalkozni, amikor BékésCsaba-Byrne Malcolm-Rainer János az addig titkos, nyilvánosságrahozott szovjet iratok alapján összeállított The 1956 HungarianRevolution: A History in Document címû könyvét elolvastam. Lénye-ges szempont, hogy a szabadságharcosok október 26-i diadala nyo-mán – ezen a napon 17 harckocsit semmisítettek meg – a szovjetvezetés elhatározta a Budapestrõl való kivonulást. Elég furcsa, hogymásnap John Foster Dulles, az USA külügyminisztere sietve kijelen-ti, hogy nem tartják szövetségesnek sem Magyarországot, sem Len-gyelországot, következésképp nem rokonszenveztek sem Nagy Im-re, sem Gomulka személyével. 28-án az USA ENSZ nagykövete,Henry Cabot Lodge ugyanezt megismétli, majd 29-én a Külügymi-nisztérium táviratban utasítja szovjetunióbeli nagykövetét, CharlesBohlent, hogy ezt az álláspontot hozza a szovjet vezetõk tudomásá-ra. Bohlen az üzenetet állítólag szóban át is adta e napon Hruscsov-nak, Molotovnak és Zsukovnak. Csakhogy azok október 30-ánMoszkvában megkapják Mikoján budapesti helyzetjelentését és abékés rendezésben állapodnak meg. Az errõl szóló kiáltványt elkül-dik az illetékes kormányoknak és megjelentetik a Pravda 31-i szá-mában. Bohlen erre jelentést küld Washingtonba, ahol Eisenhowerelnök rádió és televíziós beszédben megismétli a korábban elhang-zott nyilatkozatot és megerõsíti, hogy nem nézik jó szemmel, haegy olyan nép lázong a Szovjetunió határán, amelynek semmi esé-lye a gyõzelemre. Nekem az a gyanúm, hogy az amerikai Külügymi-nisztérium nem 29-én, hanem 31-én küldte el táviratát Bohlennek,akinek szóbeli közlése után a szovjet vezetés 18 órán belül gyöke-resen megváltoztatta álláspontját és csapataival lerohanta Magyar-országot.

Azóta beismerte Amerika, hogy fölöslegesen bíztatta a ma-gyarokat ellenállásra? Kért-e valaha is elnézést szégyenteljesszerepéért?

Nem tudok róla. Úgy gondolják, hogy régen volt, nem érdemesvele foglalkozni, inkább a világszerte tartandó megemlékezések-kel törõdnek. Meggyõzõdésem, hogy ha akkor diplomáciailag elis-merik Nagy Imre és Gomulka kormányát, gyõztünk volna, de úgytûnik, hogy ez valakiknek, úgy Nyugaton, mint Keleten nem állt ér-dekében.

Fegyveres szerepvállalása után nem volt kétséges, hogy Ön-nek el kellett hagynia az országot. Már körözték?

Akkoriban, talán napjainkban is, elsõsorban a házmesterek voltak

161

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 161

a besúgók. Az enyém mindent tudott rólam, ráadásul november 13-15-e között én is felszólaltam a munkahelyemen, hogy ameddig azorosz csapatok az országban tartózkodnak, ne vegyük fel a munkát.Ezt a gyár párttitkára jelentette felsõbb helyen. November 22-re vir-radó éjjel úgy döntöttem, hogy elhagyom az országot és felszálltama Déli pályaudvarról Mosonmagyaróvárra induló zsúfolásig telt vonat-ra. Mivel a városban oroszok állomásoztak, a szerelvény megálltelõtte, hogy leszállhassunk és gyalog induljunk tovább. Útközbenegy idõs asszony ígért vezetõt, aki jelezte, hogy sötétedés után töb-bünket átvisz a határon. Alig tettünk pár száz métert, amikor két ha-tárõr bukkant fel elõttünk. Vezetõnk egy pillanat alatt eltûnt, a két fi-atal katona viszont legnagyobb meglepetésünkre még az irányt ismegmutatta a határ felé.

Lehetett-e katonai megoldása a szabadságharcnak? Mérle-gelték-e a szabadságharcosok a következményeket?

A szovjet csapatok bevonulása, a nagyvárosok és repülõterek beke-rítése után már csak a partizánháború lehetett volna az egyedüli lehe-tõség, de úgy látszik, hogy erre nem voltunk alkalmasak, illetve nemvolt egyetlen fõtiszt, aki ennek az élére állt volna. Mérlegelés nem voltkét ok miatt sem: egyfelõl a rengeteg fiatal saját vakmerõségénél fog-va nem is gondolt arra, hogy bármikor lelõhetik, másfelõl olyan nagyvolt a sztálinizmus utolsó éveiben a parasztság és a munkásság kizsi-gerelése miatti elkeseredés, hogy nem a gyõzelem esélyét latolgatták,hanem indulataiknak és érzelmeiknek engedtek szabad teret.

A nyugatra menekültek többsége a szabadságharcos szö-vetség tagja lett. Errõl milyen tapasztalatokat szerzett?

A nézeteltérések elég hamar bekövetkeztek, mégpedig Király Bé-la személye miatt. A new yorki Lovas György vádjai nyomán – me-lyek szerint Király a szabadságharcos szövetség számára pénzt ka-pott az államtól – kialakult a vélemény, hogy 1958-as világtalálkozó-jukon dönteni kell személyérõl. Magam is megkérdeztem õt, igaz-eLovas állítása, mely szerint az '56-os nemzetõrség parancsnokakéntmár november 4-én 17 órakor elhagyta az országot? Király nem vá-laszolt, csak elpirult, ami számomra egyet jelenthetett. Ezek után ke-rült sor Chicagoban a találkozóra, ahol Király Bélát újból megválasz-tották, az õt bíráló Takács Istvánnak és nekem pedig egy címzetesszerepet ígértek. Én ezt nem fogadtam el, hanem kiléptem a szövet-ségbõl, ügyeivel azóta nem foglalkozom.

Magyarország jelenlegi történései párhuzamba állíthatók-e1956 elsõ napjainak ösztönszerû kitörésével? A hatalom akkoris vandalizmussal vádolta meg a forradalmárokat, ahogyanmost is.

162

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 162

A magyarságot gazdaságilag most is olyan helyzetbe hozták,hogy jelentõs tömegek a megélhetési küszöb alá süllyedtek. Min-denképp változás kell, de hogy ezt miként valósul meg, az még bi-zonytalan. Bizonyos vélemények szerint Gyurcsányt menesztenifogják, felállhat az Orbán által javasolt szakértõi kormány, amelyfinomított formában fogja levezényelni a már beterjesztett kor-mányelképzelést.

Hogyan lehetne rákényszeríteni a Gyurcsány kormányt ere-deti tervének feladására?

Az egyetlen békés megoldás, bár szerintem a magyar társadalommegfelelõ vezetõk hiányában erre nem alkalmas, az országos és ál-talános munkabeszüntetés lenne. Elõször 24, majd 48 órás figyel-meztetõ, utána pedig az általános. Ezzel lehetne rákényszeríteni avezetést a teendõk átgondolására, mert ha most le is vezetik az in-dulatokat, elõbb-utóbb újabb elégedetlenségi hullám fog bekövet-kezni.

Mi a véleménye a Fidesz és a Jobbik választás elõtti nagy-gyûlésének lemondásáról? Elképzelhetõ lett volna 1956-ban atüntetések lemondása, mert az állam nem biztosítja a forradal-márok védelmét?

Akik 1956-ban bementek a belvárosba, pontosan tudták, hogymivel néznek szembe. Október 23-án hol megengedték, hol betiltot-ták a tüntetést, a tömeget azonban ez nem érdekelte, sõt egyre na-gyobb lett.

Lehet-e egységbe fogni a jelenleg szétszakadt magyarságot?Ez az állapot nemzeti önismeretünk hiányosságából, magyarsá-

gunk gyökértelenségébõl fakad. El kell jutni oda, hogy tömegek ért-sék meg Friedrich Klára Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásíráscímû könyvének üzenetét, ami megalapozza bennük ennek a terü-letnek a birtoklástudatát, mert e nélkül a magyarságnak nincs jövõ-je. Sajnos egyelõre a csodavárás korát éljük, amikor mindenki azt hi-szi, hogy pusztán utcára vonulásával milliók fogják követni.

Magyar Demokrata 2006. októberi különszám (A 23.-i események elõtt)

Fénykép: Ágg Károly

163

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 163

Attila sírja

„Anonymus és a Kézai leírásai tökéletesnek bizonyultak”

A nemzettudat nélküli népek pusztulásra vannak ítélve.Ezt a számukra végzetes állapotot csak úgy kerülhetik el,ha hagyományaikat és dicsõ õseik emlékét megõrzik. Amagyarság szempontjából ez a szellemiség – többek kö-zött – a hunokat jelenti, így aztán nem véletlen, hogy Atti-la várának és sírjának megtalálása úgy híveinek, mint el-lenségeinek létkérdéssé vált.

A Magyar Demokrata 2002. március 28-i száma már foglalkozottdr. Lánszki Imre agrármérnök, ökológus felfedezésével, mely szerintBudakalász határában megtalálta az õsi Sicambriát és Attila, vala-mint Árpád sírját. Ehhez áttanulmányozta a tárgykör terjedelmesszakirodalmát, amelyhez néhány hónapja perdöntõnek számító ada-lékot is csatolt. Mielõtt erre rátérnénk, tekintsünk át kivonatosan né-hány forrást. Kezdjük a sort Anonymus gestájával, amelynek I. feje-zete már említi Attila városalapítását:

„… azon nagyhíres és hatalmas Athila király, ki az úr szü-letésének 451. esztendejében a scythia földrõl kiszállvahatalmas erõvel Pannónia földjére jõve, s a rómaiakatmegfutamítva, az országot elfoglaló, és királyi lakotalkota magának a Duna mellett, a hév vizek fölött, ésminden régi mûveket, melyeket ott talált, megújíttató éskörül igen erõs kõfallal megépíte, melyet magyar nyel-ven most Budavárnak, a németek pedig Eczilburgunakneveznek…”

A XLVI. fejezetben már arról tudósít, hogy Árpád is megfor-dult az õsi falak között: „Átkelvén a Dunán, tábort ütének (Árpádés a honfoglaló magyarok) a Duna mellett a felhévvízekig. S en-nek hallatára a Pannónia földjén lakó rómaiak mind futássalmenték életöket. Másnap pedig Árpád vezér és minden elõkelõi,Magyarország minden vitézivel egyben, bémenének Athila királyvárosába örvendének, mivelhogy harcz nélkül bévenniük sike-rült Athila király városát kinek nemzetségébõl származott valaÁrpád vezér.”

164

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 164

Az LII. fejezetben a magyar uralkodó temetésérõl is beszámol:

„Ezek után urunk születésének 907. esztendejében Ár-pád vezér elköltözék e világból, ki is tisztességesen lõn el-temetve egy kis patak forrása fölött, mely egy kõmederbefolyik alá Athila király városába; holott is a magyarok meg-térése után egyház épült, melyet Albának (Fehéregyház-nak) neveznek, boldog szûz Mária tiszteletére.”

Anonymus Árpád-kori királyi környezetben élõ papként nem írha-tott valótlanságot, hiszen tanult kortársai szintén tisztában voltak ahagyományokkal, az Árpád-házi királyok hun eredet tudatával.

A „civitatem Athilae regis” elnevezés kétségtelenné teszi, hogy az„Ecilburg” név Attila vára, és nem az Aquincum – Acincum kicsavartváltozata, ahogy azt egyesek magyarázni igyekeztek. Annál is in-kább, mert a Nibelung ének Etzilburgnak nevezi Attila várát.

Kézai Simon XIII. századból származó krónikájában szintén azt ál-lítja, hogy a magyar királyok székhelye Attila városának helyén épült.A II. fejezetben megemlíti Sicambriát is, mint a hunok dunai átkelé-sének helyét, Attila temetésénél viszont nem jelölt meg helységet,csak az országútnál a Bálvány-kõnél a Köveazoa nevû helyre hivat-kozott, ahová a hun kapitányokat is eltemették.

Ellenvéleményként elhangzó, a hun király udvarában megfordultPriscos rhétor beszámolójára alapozott érv, hogy Attila faerõdít-ményben lakott. Azonban nem számolnak azzal, hogy az uralkodó-nak több vára is lehetett éspedig különféle építõanyagokból. Másszempontból azonban éppen a görög van segítségünkre, amikor ar-ról tudósít, hogy Attila fürdõje pannóniai kõbõl készült. Nincs kizár-va, hogy ugyanarra a melegvizû fürdõre utal, amelyrõl Anonymusnálazt olvashatjuk, hogy Attila városa a felsõ hévvizek mellett található.Ezt a melegvizû patakot a hun király germán felesége után Krimhild,míg Mária királynõ 1389-ben kelt oklevelében „Krumhelt-ferdeje”-nek nevezték, amely az Alba Ecclesiától folyt a Vetus-budai klarisszakolostor felé.

Hogy az utóbbi évszázadokban mégsem találták felszíni nyomát avárnak és városnak, annak elsõdleges oka a kortársak tudósításaszerint Attila 453-ban bekövetkezett halála után két évvel pusztítóföldrengés, amely a vártól 200 kilométerre, nyugatra lévõ, egykor vi-rágzó római várost, Savaria-t is romba döntötte. Ez a beszámoló aztis jelzi, hogy az V. századi természeti csapásig még létezett Attila vá-rosa. Réthly Antal szerint egyébként ezen idõponttól kezdve 61 alka-lommal volt Magyarországon olyan földrengés, mely a Pilis hegységetérintette, és ami magyarázat lehet a területen állt erõdítményekpusztulására. Bár a késõbbi századokban a törökök sem kímélték azõsi Buda romjait, ám Óbudára történt 'áthelyezése' már az osztrák

165

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 165

politika eredménye. Az cseppet sem zavarta õket, hogy a mai Óbu-da területén soha nyomát sem találták a régi leírásokban szereplõÁrpád-kori épületeknek.

Õs-buda, mint a magyar õsiség jelképe, zavarta a magyarságra te-lepedõ bécsi udvart, ezért a XVIII. század elején a Habsburgok mégrendeletben biztosítottak fizetséget az Attila vár romjait alkotó kö-vek elhordóinak, így aztán nem csoda, hogy az utolsó térkép 1769-ben ábrázolja Sicambriát. Azóta se kép, se hang.

Az osztrák származású régész, Schoenwisner már egyenesen ‘tu-dományos alapon’ mutatta ki, hogy Hunyadi Mátyás udvari jegyzõje,Bonfini hazudott, amikor egy általa kitalált feliratos kõvel – „Ide Õr-ségül Elhelyezett Sicamberek Légiója Várost Épített, Melyet NevérõlSicambriának Nevezett” – tévesztette meg a királyt. Bonfini azonbannem hazudott, amikor a település lakóiról, eredetérõl az alábbiakatírta: „Óbuda, azaz Vetus-Buda fölött a Duna ugyanazon partján látnimég egy igen régi város nyomait, melynek falai messze terjedtek(Értsd XV-XVI. század). Újabb korbeliek Sicambriának tartják, asicamberekrõl, Germania távoli népérõl, mert nevét a germaniaisicamber legioról vette”.

Az írásból kiderül, hogy a sicamberek nem Aquincumot keresztel-ték át, ami azt bizonyítja, hogy egy másik, valóban a gyógyforrásoknállévõ római települést, Herculia-t illették ezzel a névvel. Ugyancsak aXVI. században Oláh Miklós püspök szintén Sicambriának nevezte ezta területet, a Mahmud Terdzsümán írta Tarih-i Ungürüsz is Õs-Budamellé teszi Attila temetkezési helyét. Minthogy Alba Ecclesia nem Óbu-da területén feküdt, megdõlni látszott az az elmélet, amely Attilát, Ár-pádot és vezéreit a római Aquincumban helyezte el.

A hivatalos történetírás azonban nem adta meg magát ilyen könnyen.1852-ben Érdy János hiába tartott nyilvános felolvasást a területen

Árpád sírja után folytatott kutatási eredményeirõl, a szabadsághar-cot követõ években a rendõrség politikai tüntetést látván a dolog-ban a további feltárásokat betiltotta. Érdyt azonban nem akármilyen

166

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 166

fából faragták és 1860-ban Thaly Kálmán, Nádasdy Ferenc gróf, GaalErnõ és Résõ E. Sándor gyûjtése nyomán összegyûlt adományokbólismét ásni kezd, ám a vállalkozást a rendõrség újfent megakadályoz-ta! 1879 után az Országos Régészeti Társulat folytatta a kutatást Érdyérvelésének – pl. hogy a Péterhegynél fakadó meleg forrás vizét kõ-mederben vezették be a városba – cáfolatára törekedve, de felsült.

Az 1971-ben elhunyt Noszlopi Németh Péter írta: „Sok éve foglal-kozom a Pilis-hegység kulturális múltjával. 1955-ben jelentettem aMagyar Tudományos Akadémiának és a Nemzeti Múzeum Történet-tárának, hogy a Pilisben ezeknek a kutatásoknak eredményeképpensikerült megtalálnom az Árpád-kori Magyarország központi királyiszékhelyének nyomait, romjainak maradványait. Annak a városköz-pontnak nyomaira akadtam, mely valamikor magába foglalta az õsiBudavárát (mely a krónikák adatai szerint Attila városára épült), AlbaEcclesiát (Fehéregyházát), a vezérek és királyok temetkezési helyét.”Mondanunk sem kell, a hivatásos történészek és régészek felhábo-rodással fogadták a bejelentést, holott minden kutató elismeri, hogya mai Budát egy korábbi, hagyományokban gazdag Buda nevû hely-ség után nevezték el. Az ilyen ellenérvek nélküli elutasítás a finnugorelmélet Trefort Ágoston féle erõltetését juttatja eszünkbe.

Mindezzel tisztában volt Lánszki Imre is, amikor rábukkant aszentendrei HÉV Budakalász-Szent István telepi állomásától aNagykevélyre vezetõ meredek út menti 80 cm mélyre nyúló és 30cm hosszúságú szegélykövekre, amelyeken még az összeillesztésekés kopások is jól kivehetõk. Ez a felfedezés csak megerõsítette ben-ne a felismerést, hogy az út végén található fennsíkon terült el azegykori Sicambria, a késõbbi Vetus (Õs)- budai Alba Ecclesia (Fehér-egyháza). Mindezt igazolták helikopterrõl készített légi infra felvéte-lei, amelyekbõl a Mûszaki Egyetem Fotogeometriai Tanszékének ve-zetõje, Winkler Gusztáv 37 föld alatti épületet azonosított, jólleheteddig csak a képek harmadát dolgozta fel. Ezeken felismerhetõ töb-bek között a kolostor nyolc oldalsó pillérével, kelet-nyugati tájolásapedig fölötte emelkedõ hegyoldal éppen azon pontjára mutat, aholLánszki Imre Attila és Árpád sírját sejti. A fennsíkról egyébként gyö-nyörû a kilátás, tiszta idõben a 140 kilométerre emelkedõ Bükk ésMátra hegységek körvonalai is láthatók. Nem véletlen, hogy éppenide akarnak lakóparkot építeni, miután szántóterületté átminõsítve –sosem volt az – az Óbuda Tsz-nek kárpótlásként kiosztották.

Ahogy haladunk a hegyoldalban az ökológus szakember egyretöbb természeti furcsaságra hívja fel a figyelmünket. Például arra,hogy a gyalogút mellett húzódó majd harminc méter mély völgynekegyik méterrõl a másikra hirtelen vége szakad. Mivel víz nincs ben-ne, ami kimosta volna, ökológiai érvekkel nem magyarázható a léte-zése, inkább az egyetlen felvezetõ út védelmére emberkéz alkottasáncároknak tûnik.

167

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 167

Amint felérünk a meredélyen a hegy oldalában lévõ mestersége-sen kialakított 'pihenõhöz', tõlünk jobbra a fák között a sziklafalbanúgy húsz méter átmérõjû kivájást veszünk észre. A környéken mû-ködõ kõbányák ismeretében legalább is ennek gondolta Lánszki Im-re is, amíg közelebbrõl meg nem vizsgálta. És akkor feltárult elõttea múlt.

– A középen lévõ mesterségesen rakott kõhalomról elõször aztgondoltam, hogy a Közép-Ázsiában gyakori kõsírok hasonmása. Ké-sõbb rájöttem, hogy ez az áldozati hely volt, míg a sír a mintegy há-rom méter magas kõfalban rejlik, amit két oldalán ferde vágással– ez azt jelzi, hogy kimozdítható – választottak el a többi kõzettõl.Ilyen tökéletes hasadékot sehol nem találtam. Tetejét hatalmas, la-pos faragott kövek zárják le, egyiket még be is ékelték, közepébõlpedig úgy 60-70 évvel ezelõtt távolítottak el egy faragott kõcímert –osztja meg velünk ismereteit vezetõnk.

Arra is felhívja figyelmünket, hogy moha csak mellette nõ, aminekaz a magyarázata, hogy az üreget rejtõ sziklát kiszárító, belsõ termi-kus hõ miatt rajta nem telepszik meg a nedvességet kedvelõ nö-vény. Néhány méterrel odébb a sziklafal hasonmását láthatjuk. Amögöttes üregek létét mûszeres mérésekkel már igazolták, és nemzárható ki, hogy ezekben található az írások által jelzett Attila, a hunkapitányok – Béla, Kadocsa, Keve –, valamint a Pozsonyban elhunytÁrpád sírja.

A kis katlanon valamikor több forrás vize folyt keresztül, amely-nek szintjét a legszûkebb részen egy gáttal tetszés szerinti magassá-gig, akár a kõfal tetejéig lehetett duzzasztani. Ezt geológusok is meg-állapították. Noha ezek a források a dorogi bányamûveléssel egyide-jûleg elapadtak, Anonymus és Kézai még azt írta, hogy Attilát a váralatti kõmederben folyó patakforrás fölé temették. A katlan oldalábaépített perem egyik oldalán álltak a halotti szertartás résztvevõi, amásikon a táltos végezte a szertartást. Azon a helyen most is jól lát-ható a sziklafalon a környezetnél 1500-szor nagyobb vastartalom ki-csapódása.

– Körös körül mindenütt faragott és egymásra pakolt köveket lá-tunk. A mesterséges építés a völgybe tartó patakmeder oldalán nyo-mon követhetõ, a forráshoz vezetõ út szélét is kikövezték, hogy a ví-zért érkezõ szekereket megtartsa. A vízhozam olyan bõséges volt,hogy a hegy lábánál egy nyolcszáz méteres szakaszon 15 vízimalommûködött a XVI. sz. -ban a török hódoltság elõtt. Ez egyben azt is je-lenti, hogy igen sok embert kellett ellátni kenyérrel. De megvan az ahõforrás is, amely soha sem fagy be, és amely „hév vizekre” Anony-mus is utalt – folytatja a történetet Lánszki Imre.

Ez a jelentõs település, amelynek lakosságát el kellett látni, volt arómai Herculia, a késõbbi Sicambria, Õs-buda, majd Fehéregyháza,amelyet mint láttuk, hol nem létezõként kívántak beállítani, hol

168

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 168

Aquincummal összemosni. Csakhogy idén nyáron a szerencse veze-tõnk kezére játszott. 1208-ból származó okleveleket kapott a párizsilevéltárból, amelyekben leírják Sicambria, mellette pedig zárójelbenBuda nevét. Mivel a Várhegyen IV. Béla az 1241-es tatárdúlást köve-tõen kezdte meg az építkezést, a párizsi iratok csak Õs-budára utal-hatnak.

A történet innentõl kezdve élesben folytatódik, hiszen az MTAmind a mai napig tagadja Sicambria létét. Míg Lánszki Imre azon fá-radozik, hogy jövõ tavasszal társaival kiszabadítsa a növények, fákés a rárakódott föld rabságából dicsõ elõdeink sírját, addig a másikoldal sem tétlenkedik. A fennsíkon építendõ lakópark ügyében a permég nem zárult le, a HÉV Budakalász-Lenfonógyár megállója közelé-ben pedig tehetõs nyugdíjasoknak épül pazar épületegyüttes. Éppenott, ahol tavaly õsszel az alapok kiásásakor leggazdagabb hon-foglaláskori leleteinket – temetõt, kamrát, épületeket – tártak fel. APilisben építettek már az utóbbi években német fogolytábort, forgat-tak környezetromboló külföldi filmeket, folyik a terület beépítése. Jólenne, ha a bevezetõben említett, még megmaradt hagyományainkatés dicsõ elõdeink emlékhelyeit nem árusítanák ki kufármódra.

Magyar Demokrata 2005./45.Fénykép: Lánszki Imre

169

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 169

Csak az kell, ami a miénk volt

Hazatértek a sárospataki könyvek

Mint napjainkban minden, sajnálatos módon a könyvek vissza-szerzése is a választási hadjárat céljait szolgálja. Az MSZP egyedülGyurcsány Ferenc érdemének tulajdonítja, hogy Putyin elnök febru-ár végi látogatása idejére a Nemzeti Múzeumban kiállíthatták a visz-szakapott könyveket. Márpedig, ha volt az elmúlt 15 évnek olyaneseménye, amelynek alakításában az említett idõszak valamennyikormánya részt vett, akkor ez az. Csak röviden áttekintve atörténéseket: a kezdõ lökést orosz mûvészettörténészek és restaurá-torok adták 1991-ben, amikor azt állították, hogy Gorkij, újra vissza-kapott nevén Nyizsnyij Novgorod múzeumában magyar eredetû mû-kincseket õriznek. Egy évre rá megalakult a kölcsönös restitúciósigények (gyakorlatilag visszaszolgáltatás) szabályozására hivatottmagyar-orosz munkacsoport, amely 1993 és 1999 között az 'elszár-maztatott' – ez a hivatalos megnevezés – kulturális értékek felkuta-tásával és azonosításával foglalkozott. Ezt követõen a moszkvai ma-gyar nagykövetség diplomáciai jegyzékben átadta a sárospatakikönyvek hiánylistáját az orosz külügyminisztériumnak, majd a Nem-zeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2001 õszén dokumentumok-kal bizonyította azok eredetét. 2000-ben az orosz fél felhívta a ma-gyar fél figyelmét, hogy a visszaadás megkönnyítése érdekébenországgyûlésének jogi dokumentumot kell hoznia. Ebben Magyar-országnak garanciát kell vállalnia a II. világháború idején az országterületére került orosz kulturális értékek visszaszolgáltatására.

A Magyar Demokrata2005/21. száma részlete-sen beszámolt a Sárospa-taki Református Kollégiumkönyvtárából 1945-ben aszovjet hadsereg által el-hurcolt kiadványok addigisorsáról. A könyvek vissza-adására végül az elmúlt na-pokban került sor.

170

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 170

Az errõl szóló határozatot 2005. április 15-én fogadta el az ország-gyûlés, és mivel ezzel az utolsó feltételét teljesítették az oroszrestitúciós törvénynek, azt az Állami Duma három olvasatban elfo-gadta, majd Föderációs Tanács is jóváhagyta. A törvényt Putyin el-nök február 2-án írta alá, 8-án megjelent a Rosszijszkaja Gazeta cí-mû kormánylapban, 10 nap múlva hatályba lépett. Február 19-énmagyar küldöttség utazott a helyszínre, hogy még egyszer összeves-se a könyveket a hiánylistával, 22-én pedig hazaszállították õket. Ittjegyezzük meg, hogy az orosz restitúciós törvény két esetben teszilehetõvé mûtárgyak visszaadását a 8. cikk 2. pontja alapján: azok akulturális értékek, amelyek vallási szervezetek vagy magán jótékony-sági intézmények tulajdonát képezték, és azok, amelyek olyan sze-mélyeké voltak, akiket megfosztottak ezektõl faji, vallási, nemzeti ho-vatartozásuk miatt, vagy a fasizmussal szembeni ellenállásuk miatt.

Amint a fentiekbõl kitûnik, a visszaadás semmiképp nem köthetõegy kormány egyetlen emberéhez, annál is kevésbé, mert a magyar-orosz könyvtári szakértõi bizottság 1994-ben, 1995-ben, végül1998-ban is ülésezett, és orosz szakértõkkel együtt több mint 300könyvet vizsgált át. Ezek közül 146-ot azonosítottak, ám a nyizsnyijnovgorodi könyvtár csak 134-et fogadott el, míg végül egy magyarszakértõ hatásos érvelésére még kettõ származását elismerte. Afennmaradó tíz kiadvány esetében erre mindmáig nem hajlandó.

A magyar országgyûlés határozata és az Oroszországi Föderációtörvénye alapján magától adódik a kérdés, hogy tudunk-e olyan kul-turális értékekrõl, amelyek kölcsönös visszaadásáról meg lehet kez-deni a tárgyalásokat? A magyar fél részérõl erre már 1946. május25-én sor került, amikor a Budapestrõl Moszkvába induló 333518számú vonat az Oroszországból a II. világháború alatt elszármazott,Magyarországra került kulturális értékeket, pl. szõnyegeket, festmé-nyeket, zongorákat, cári címeres ezüst cukortartót szállított vissza.Erre egyébként a Magyarország és a szövetséges hatalmak között1945. január 20-án megkötött fegyverszüneti egyezmény 6. pontjaalapján született 527/1945 M. E. miniszterelnöki rendelet kötelezteis az országot.

Ennél tovább már csak az Orbán kormány kultuszminisztere, Há-mori József ment, aki körlevélben kérte a magyar múzeumokat,hogy jelentsék, ha visszaadás köteles mûtárgyra bukkannak gyûjte-ményükben.

– Nem közgyûjteményben bukkant fel az a XVI. századi evangéli-umos könyv, amelyben egy ukrajnai kulturális intézmény pecsétjevolt. Az NKÖM azonnal megvásárolta, az Országos Széchényi Könyv-tárral restauráltatta és amikor Anatolij Kinah ukrán miniszterelnök2001-ben Magyarországon járt, Orbán Viktor miniszterelnök átadtaneki. Azóta is a kijevi nagykolostorban õrzik. Sajnálatos, hogy an-nak idején ez a gesztus nem kapott megfelelõ sajtóvisszhangot,

171

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 171

ami tudatta volna az oroszokkal, hogy Magyarország kényszer nélküladta vissza ezt a könyvet tulajdonosának – tájékoztatatta lapunkatdr. Mayer Rita, az NKÖM vezetõ fõtanácsosa.

A sárospataki könyvek visszaadása óta állandó találgatások tár-gya, hogy miért kellett 400 ezer dollárt, azaz 88 millió forintot fizet-ni az úgymond 'elszármazott' kiadványokért. Sok, ez vagy kevés?

Martonyi János külügyminiszterként annak idején részt vállalt a ma-gyarországi mûkincsek, fõleg a sárospataki könyvek visszaadásánakfolyamatában. A Magyar Rádiónak adott nyilatkozatában elmondta,hogy eleinte nem volt szó arról, hogy ezekért a könyvekért fizetnie kellmajd a magyar államnak, bár az orosz fél jó néven vett volna bizonyosellentételezést. Az 1990-es évek második felében a kulturális minisz-térium próbált gesztusokat tenni a Nyizsnyij Novgorod-i könyvtárnak,felajánlottak számítógépeket, segítséget restaurátor-mûhely berende-zéséhez stb, de javaslatukra sohasem érkezett válasz.

Azóta, mint tudjuk, változott a helyzet.Mayer Ritának az a véleménye, hogy a sárospataki könyvek a nem-

zeti kulturális örökség részét képezik, tehát semmiképp sem adhatókel, az összegrõl pedig úgy nyilatkozott lapunknak, hogy minden annyitér, amennyiért megveszik, hiszen más az értéke, ha antikváriumnak ad-juk el és más egy nemzetközi árverésen. Az oroszországi restitúciós tör-vényben benne van, hogy az adott országnak csak abban az esetbenlehet visszaszolgáltatni az elszármazott kulturális javakat, ha megtérítiaz õrzésére, tárolására fordított költségeket az õrzõ intézménynek, ese-tünkben a Nyizsnyij Novgorod-i könyvtárnak. Hogy ott mi került ennyi-be? A könyvek tárolására szolgáló saválló kartondobozok, az épület1996-os felújítása, õrzése, biztonsági rendszerének kiépítése.

Amikor 2001-ben a sárospataki könyvek közül 105 darabot kulturá-lis miniszteri engedéllyel a Moszkvai Állami Idegen Nyelvû Könyvtárbaszállítottak néhány napos kiállításra, a Nyizsnyij Novgorod-i könyvtárigazgatója 465 ezer dollárra becsülte az értéküket. De más az értékeennek a tárgykör szerint válogatott gyûjteménynek a Széchényi Könyv-tárban és más Sárospatakon az egységes könyvtár részeként.

További kérdés, hogy az Oroszországi Föderációban életbe lépettrestitúciós törvényhez hasonló születhet-e a Szovjetunió azóta önál-lósult utódállamaiban is?

– A kérdés megválaszolását megkönnyíti az az1950-es évek köze-pén kiadott miniszteri rendelet, amelynek értelmében a kisebb je-lentõségû múzeumokban õrzött értékeket át kellett szállítani többközpontiba, elsõsorban a leningrádi Ermitázsba és a moszkvai Álla-mi Puskin Szépmûvészeti Múzeumba, a Kreml Múzeumába, stb. Azelszármazott kulturális értékek többsége a mai Oroszország terüle-tén van – adja meg a választ Mayer Rita.

Ami Magyarországot illeti, Ukrajnával nagyon jók a szakmai kap-csolataink, de ott nemigen lehetnek magyar értékek a fent említett

172

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 172

okok miatt. A háborúban ugyanis ezen a vidéken szinte minden el-pusztult, sõt a MOL részérõl történt 900 ezer dolláros adományt iskét olyan Voronyezs környéki múzeum kapta, amelyek egyikénélegyértelmûen bizonyítható a magyar károkozás.

De hogyan lehetséges az, hogy ha minden, a II. világháború során avolt Szovjetunióba került kulturális értéket el kellett szállítani a központimúzeumokba, a magyarországiak a Nyizsnyij Novgorod-iban maradtak?

Nos, a Nyizsnij Novgorod-i Képzõmûvészeti Múzeumban okosanjártak el. Amikor megkapták az utasítást, hogy értékeiket be kellszolgáltatniuk a központi múzeumoknak, azokat átvitték a GrabarRestauráló Intézetbe. Az Intézet szabályai szerint ezeket az értéke-ket annak az intézménynek kell visszaadni, amely beadta.

Az intézet névadójáról, Igor Grabar festõmûvész, mûvészettörté-nészrõl tudni kell, hogy 1871-ben született Budapesten, ám apjánaka szláv kisebbség jogaiért folytatott politikai harca miatt orosz forrá-sok szerint menekülnie kellett és a család 1876-ban Oroszországbatelepült. 1943-ban õ javasolta a háborús károk felmérésével megbí-zott rendkívüli állami bizottságnak, hogy a Németország és szövetsé-gesei által elpusztított kulturális javak értékét az ellenséges országokgyûjteményeinek kifosztásával ellensúlyozzák. A Németországra,Ausztriára, Magyarországra, Romániára és Olaszországra vonatkozórekvirálási tervezetet kidolgozó Grabar listája – melyrõl végül leke-rült a Németországnak hátat fordító Olaszország – eredetileg 1745mûtárgyat foglalt magában, ezek összértéke (1945-ös árfolyamon)meghaladta a 70 millió dollárt.

A könyvek tehát tíz híján hazaérkeztek, és június 15-ig Budapesten,a Magyar Nemzeti Múzeum kupolatermében láthatók belépõdíj nélkül.A legrégibb darab az 1404-ben Bécsben írt Skolasztikus Teológia, míga legértékesebb talán a Krakkóban 1572-ben megjelent, Balassi Bálintfordította vallásos elmélkedés, a Beteg lelkeknek való füves kertecs-ke. De itt látható többek között az óriási méretû, 1493-as nürnbergikiadású Hartman Schedel kötet is – kinyitva a jól ismert Buda ábrázo-lásnál –, egy kódex és 22 õsnyomtatvány (az 1500 elõtt nyomtatottmûvek gyûjtõneve), a külhonban tanult protestáns diákok fejtegetése-it tartalmazó gyûjtõkötetek (colligátumok) és kalendáriumok.

Láttukon az ember nehezen tudja szavakba önteni ámulatát, éskezdi megérteni azok erõfeszítéseit, akik 1991 óta folyamatosandolgoztak ezen könyvek, nemzeti kulturális örökségünk részénekvisszaszerzésén. És ez utóbbit nagyon fontos hangsúlyozni, mertahogyan az Igazságot Magyarországnak címû dal mondja: Csak azkell, ami a miénk volt. De az nagyon!

Magyar Demokrata 2006./10.Fénykép: Ágg Károly

173

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 173

Mária országa

„A Regnum Marianumot Sztálin 70. születésnapjára rombolták le”

Nincs nagyobb gyûlölség a Földön, mint a gyaurok, azazhitetlenek megnyilvánulásai az Istenhívõ tömegek iránt.Ez a népség ugyanis képtelen elfogadni, hogy nem õt, il-letve vezéreit tisztelik az emberek Istenként. MennyeiUrunk követõit többek között azzal igyekszik megtörni,más belátásra bírni, hogy kegyeleti helyeit, templomaitpusztítja. Ahogyan a Regnum Marianummal is tette.

1931. július 14-ét írták. Az ország lakossága, ha lassan is, de fel-ocsúdott Károlyi Mihály árulását, az 1919-es Tanácsköztársaság 133napos rémuralmát, a bolsevik emlõkön nevelkedett Szamuely Tiborakasztatásait, Kun Béla és a többi jómadár gaztetteit követõ kábula-tából. Hálaadása egy óriási alapterületû, 1820 négyzetméteres, dél-francia stílusú, kupolás templom felépítésében nyilvánult meg, ame-lyet az említett napon szentelt fel Serédi Jusztinián esztergomi ér-sek, bíboros-hercegprímás. Az épület a Magna Domina Hungarorum(Magyarok Nagyasszonya) nevet kapta, ám a köznyelv a regnumospapokról csak Regnum Marianumnak (Mária Országa) nevezte.

De kik is voltak ezek a papok és honnan az elnevezésük? Magyar-országon a reformáció évei után, a katolicizmus újbóli térnyeréseidején az 1600-as évek második felétõl terjedt el ez a megjelölés.Háromszáz évvel késõbb Prohászka Ottokár, az esztergomi papneve-lõ intézet lelki igazgatója elevenítette fel ismét, aki olyan modernpapság felnevelését tartotta kiemelt céljának, amely az ifjúsággalfoglalkozik. Tanítványainak Budapest VII. kerületében, a Damjanichutcában vett házat Majláth Gusztáv püspök atya, ahol világi papok-ként, hitoktatókként, egyesületi vezetõkként fejtették ki tevékenysé-güket, imádságaikat kis kápolnájukban végezték. Az õ közösségükvette fel 1896-ban a Regnum Marianum nevet.

Mivel ebben a városrészben nem volt a nagyszámú hívõ befo-gadására alkalmas templom, ezért az új, méreteiben már megfe-lelõ épület helyét Prohászka tanítványa, Shvoy Lajos jelölte ki aVárosliget szélén és adott megbízást tervezésére Kotsis Ivánnak.Az építkezés, amelynek alapító okmányában a „Hálából a kommu-nizmustól való megszabadulásért” mondat is szerepelt, 1925-benkezdõdött.

174

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 174

Már csak az említett idézet következményeként is a második vi-lágháborút követõ újabb kommunista uralom nem tûrhette, hogypártvezérei helyett a hívõk a Regnum Marianumban továbbra is ah-hoz a Boldogasszonyhoz/Máriához imádkozzanak, akinek oltalmába1948 karácsonyi letartoztatása elõtt Mindszenty hercegprímás ép-pen itt ajánlotta az országot.

A hatalom ideje 1951-ben jött el, amikor a Rákosi kormány szü-letésnapi ajándékkal készült kedveskedni Sztálinnak: a 70. életévétdecember 21-én betöltõ önkényúr szobrának felállításával a Felvo-nulási téren, valamint a 70-es trolibusz beindításával, amelynek ter-vezett útvonala pontosan a Regnum Márianum tengelyén haladnakeresztül. A történteket Hajnal György plébános-kanonok, aki diák-ként 1946-tól tartozott a regnumos közösséghez, a szemtanú hite-lességével mondja tovább.

– Szinte perverz módon elõször a templom tervezõjét, Kotsis Ivántakarták megbízni, hogy ezúttal a bontást tervezze meg, õ azonban eztvisszautasította, ami akkoriban életveszélyes lépésnek számított. Eztkövetõen a tervezõi irodáját keresték meg, de az alkalmazottak is ne-met mondtak. Az utolsó vasárnapi szentmise után élõ lánc vette kö-rül a templomot, ám az ÁVO katonái szétzavarták az embereket ésmegkezdõdött a munka. Elõször az áldoztató rácsot döntötték ki,majd felmásztak a kupolára, ahol csákánnyal összetörték a SzentIstváni korona kõbõl készült méretarányos mását, felszakították arézlapos borítást, de belátták, hogy hagyományos eszközökkel nemboldogulnak határidõre – emlékezik a plébános-kanonok úr.

Ezt követõen palánkkal vették körül az épületet és a szovjet had-sereg ukrán szárnyának még egymáshoz sem szólható katonáival vé-geztették el a piszkos munkát. Ha valaki mégis beszélni merészelt,az õr riasztólövést adott le a betonba. A robbantásról ugyan értesí-tették a környék lakosságát, hogy nyisson ablakot, azok egy részemég így is betört, a Szakszervezetek Házánál álló õr/portást pediglégnyomás sújtotta.

A törmelékkel betöltötték az altemplomot, amelynek egyik oszlo-pával azonban még a hadsereg sem bírt, így arra helyezték évtized-del késõbb a Kádár-korszak Tanácsköztársaságot jelképezõ szobor-nak nevezett förmedvényét. A többi romot titokban, éjszaka szállí-tották el különbözõ helyekre, azonban Hajnal Görgynek mégis sike-rült megfigyelni néhány lerakatot. Ezért is tudja, hogy pl. az Egressyút menti Postás futballpálya lelátóit is azzal töltötték fel, míg két ha-talmas bordaívet és két mellékoltár apszisát a jelenlegi M3 autópá-lya oldalából ásatott ki három méter mélyrõl, amelyeket aztán 1990-ben az általa építtetett és azóta is vezetett, XIV. kerületi, Zoborhegytéri Regnum Marianum templomhoz hozatott.

– Mivel falai mindmáig megvannak, megvalósíthatónak tartanám azaltemplom feltárását, amelyben a megbékélés jegyében ökumenikus

175

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 175

emlék- és istentiszteleti helyet, valamint egy kiállítási csarnokot ala-kíthatnának ki. Késõbb lehetne dönteni arról, hogy milyen igény vanaz épület teljes helyreállítására, ha pedig a romokat mûemlék jelle-gûvé nyilvánítanák egészen más lehetõségek is megnyílnának – vá-zolja elképzeléseit Hajnal atya.

Maruszki Gábor, a XIV. kerület polgármesterének, Rátonyi Gábor-nak személyi titkára, megkeresésünkre elmondta, hogy Rátonyi Gá-bor egyetért plébános-kanonok úr elképzelésével és noha a Polgár-mesteri Hivatal Fõépítészi Irodájának és Építéshatósági Osztályánakegyelõre nincs tudomása olyan beadványról, amely az egykori al-templom kulturális és egyházi célokra történõ hasznosításáról szól-na, annak megvalósítása érdekében az alábbi lépések megtételét ja-vasolja. Bár az alapfalak feltárása nem építéshatósági engedélyköte-les munka, elõtte egyeztetni kell a terület tulajdonosaival és a Nem-zeti Kulturális Örökség Minisztériumával, mert ezen intézmények en-gedélye viszont szükséges.

A helyzetet bonyolítja, hogy közigazgatási szempontból a XIV. ke-rülethez tartozó, védett közparkként nyilvántartott Városligetnek,több tulajdonosa is van: a Fõvárosi Önkormányzat nagyjából 90%feletti arányban, a további 10%-on a Zuglói Önkormányzat, a MagyarÁllamkincstár és a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány osztozik.

– A fenti állapot következtében hiába léteznek a XIV. kerületnekhatályos, a Városligetre is vonatkozó tervei – Zugló Kerületi Város-rendezési és építési Szabályzata (ZKVSZ), valamint Zugló KerületiSzabályozási Terve (ZKSZT) –, ezen tervek érvényességét a tulajdo-nosi jogok zömét gyakorló Fõvárosi Önkormányzat FõpolgármesteriHivatalának Fõépítészeti Osztálya vitatja. Ugyanakkor ennek alapjánlehetett jogerõs építési engedélyt adni a közelmúltban az '56-os em-lékmûre, amit viszont a Fõváros vezetése nem vitat! – ad helyzetje-lentést Maruszki Gábor.

Szerettük volna a Fõpolgármesteri Hivatal véleményét is hallaniHajnal atya elképzelésének lehetséges fogadtatásával kapcsolatban,onnan azonban írásos kérdéseinkre nem kaptunk választ. Kaptunk vi-szont tájékoztatást Holdampf Lajos süttõi vállalkozótól, akinek fel-ajánlásával és segítségével a helybéli kõfaragók összefogásával, tá-mogatásával süttõi mészkõbõl készülne az egykori RegnumMarianum templom kápolna nagyságú élethû másolata. Az altemp-lom tervrajza megvan, további kutatásokat igényelnek azonban a fel-építmény mûszaki leírásai és tervei, mivel a vallásgyûlölõ önkényura-lom ezeket a dokumentumokat is igyekezett eltûntetni. Felkutatásuk-hoz kérik a nyilvánosság és a társadalom segítségét, akárcsak a kõfa-ragók anyagi lehetõségeit meghaladó építõanyag beszerzéséhez is.

Ha a tervrajzok elõkerülnek, Kajdócsi Jenõ építészirodájának vál-lalása révén megkezdõdhet a méretarányos tervezés, ezt követnémészkõkockákból Holdampf Lajos mûhelyében a másolat elkészítése,

176

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 176

amelynek végsõ elhelyezésérõl társadalmi bizottság döntene. A vál-lalkozó, maga azt szeretné, ha a bármikor szétszedhetõ és másuttújból összeállítható kápolna a Regnum Marianum feltárandó altemp-lomába kerülne és búcsújáróhellyé válna. Mivel a RegnumMárianumot a Tanácsköztársaság feletti diadal emlékére emelték,Holdampf Lajos a méretarányos másolatot is Kun Béla utódaitól, azújbolsevik rétegtõl remélhetõ megszabadulás emlékére, idén októ-ber 23-ra szeretné befejezni.

Bizony nem ártana felpörgetni az eseményeket, hiszen küszöbönáll a Gyurcsány kormány meghirdette 1956-os emlékmû, a Tanács-köztársaságot jelképezõ Fegyverbe elnevezésû szobor rémségéhezhasonló 'vaskefe' elhelyezése az említett területen. A RegnumMarianum helyén már ott díszelgett évtizedekig a vörös önkényura-lom ezen jelképe, most újabb, a sivár bolsevik lelkivilágot tükrözõcsonk igyekszik rátelepülni az egykori templom alapfalaira. Ez a lé-pés nem csak egy Istenkáromlással ér fel, hanem arculcsapása azok-nak a regnumos atyáknak, akiket a Kádár-korszakban perbe fogtak,8-12 éves fegyházbüntetésekkel sújtottak – az utolsó ilyen ítélet1971-ben született – és szinte eszmei folytatása annak az 1950-1990-ig hatályban volt rendeletnek, amely megtiltotta Magyarorszá-gon új templomok építését.

A kommunizmus már „a múltat végképp eltörölni” csasztuska sor-ral is jelezte, hogy számára nem létezhet régi korok évezredes érték-rendszere. Ez tükrözõdik azon igyekezetében, amellyel a RegnumMarianum helyét legszívesebben sóval hintené be, majd olyan épít-ménnyel fedné le, melynek majdani szükségszerû elbontása továbbtartana, mint a Tanácsköztársaság szobráé. Így aztán nem is akkor,hanem most kellene lépni.

Magyar Demokrata 2006./11.

177

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 177

A tétovázás bére

II. János Pál pápa szerint a Regnum Marianum újjáépítése jelképe lesz a magyar egyház és a magyar nemzet feltámadásának

Bár a templom történetével a Demokrata többször is foglalkozott aGyurcsány kormány által az egykori épület tõszomszédságában megkezdettés az 1956-os forradalmat megcsúfoló vaskefe szerû emlékmû építése is-mét felveti a köznyelvben csak Regnum Marianumnak (Mária Országa) neve-zett Magna Domina Hungarorum (Magyarok Nagyasszonya) jövõbeni sorsát.

Az ember úgy gondolná, hogy a kommunista önkényuralmiságotés erõfitogtatást megtestesítõ rombolásról csak akkor lehet múlt idõ-ben beszélni, ha az egyházi épületet újból, ugyanott felépítik, vagylegalábbis romjait feltárják és emlékeztetõként ismét kegyhellyé ala-kítják. A helyzet azonban ennél lényegesen árnyaltabb.

A Magyar Demokrata 2006. március 16-ai 11. számában HajnalGyörgy atya, 1990-ben a fõváros XIV. kerületében épült Zoborhegytéri új Regnum Marianum templom plébános-kanonoka azon elkép-zelésének adott hangot, hogy megvalósíthatónak tartja az alapfalakfeltárását, amelyben „…a megbékélés jegyében ökumenikus emlék-és istentiszteleti helyet, valamint egy kiállítási csarnokot alakíthatná-nak ki”. Hozzátette, hogy a romokat mûemlék jellegûvé lehetne nyil-vánítani, a templom esetleges késõbbi teljes helyreállításról pedigigény alapján dönthetnének az illetékesek. Az atya hasonló szellemi-ségben nyilatkozott a Keresztény Élet címû katolikus hetilap 2006.április 2-i számában is, ám a jó szándékú, elõremutató megszólalás-nak nem várt következményei lettek. Errõl a Keresztény Kurir április4-i számában már a következõket lehetett olvasni:

Minden népnek vannak olyan földrajziegységei, mûemlékei, történelmi hely-színei, amelyeket szentnek tekint ésahol megemlékezéseit tartva múltjátösszeköti jövõjével. Magyarországonezek közé tartozik a kommunizmus ál-tal 1951-ben lerombolt RegnumMarianum, amelynek még föld alattiromjai is jelképes üzenetet hordoznak.

178

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 178

„A Regnum Marianum Közösség házfõnöke, Molnár Béla pestújhelyiesperes, plébános megkeresésünkre – a Keresztény Életben közölt cikkelkapcsolatban – azt nyilatkozta, hogy a Közösség céljai között nem szere-pel a templom romjainak, altemplomának feltárása. Kifejtette, hogy avolt templom és a plébánia jogilag sohasem volt a Regnum MarianumKözösségé, és hozzátette, annak jogutóda a Zoborhegy téren van. Majdígy fejezte be: Hajnal György atya feltárási, emlékhely építési terveit,amelyekrõl a sajtóban nyilatkozott, magánkezdeményezésnek tartjuk.”

Az ügyben illetékes egyházi fõhatóság, az Esztergom-Budapesti Fõ-egyházmegyei Hivatal Sajtóirodáján hivatalosan közölték: „Dr. HajnalGyörgy atya, a zuglói Budapest-Regnum Plébánia vezetõjének nyilat-kozatára reagálva ezúton jelezzük, hogy kanonok úrnak a valamikorivárosligeti templom újjáépítésével kapcsolatban megbízatása nincs”.

A furcsa történet akkor lett még csípõsebb, amikor a RegnumMarianum Egyesület elnökét, Egresy Gábort kerestük meg véleményéttudakolva. Õ azonnal édesanyjának adta tovább a kagylót, aki kijelen-tette, hogy sem álláspontjukról, sem az Egyesület tevékenységérõlnem kíván szólani. „Majd, ha eljön az ideje” – tette hozzá sokat sejte-tõen. Ekkor mi is a már említett Esztergom-Budapesti FõegyházmegyeiHivatalhoz fordultunk, ahol a sajtóiroda vezetõje szintén megtagadtaa nyilatkozatot a Regnum Marianummal kapcsolatos kérdéseinkre. Ezazért is volt megdöbbentõ, mert igen sokan várják az egykori temp-lommal kapcsolatos fejleményeket, hiszen nem a zuglói, hanem azeredeti templom helyén felállított keresztnél hirdették meg 2004-bena kettõs állampolgárságról szóló népszavazást, innen indultak Tria-nonba a megalázó békekényszer eltörlését követelõk idén júniusbanés számos más nemzeti rendezvénynek is volt már itt kiinduló pontja.

Az egyház elhatárolódása az újjáépítéstõl nem elõször történtmeg. Több hívõ már 1998-ban levélben kereste meg az akkori Fõ-egyházmegyei Hatóságot, Seregély István egri érseket, aki az újjáépí-tésre vonatkozó kéréseket azzal hárította el, hogy a megelõzõ tíz év-ben több tucat templom épült, illetve újult meg az országban, aZoborhegy téren pedig felszentelték a Regnum Marianum méltóutódját. A levélírók mégsem ok nélkül méltatlankodtak. 1993 szep-temberében, az Emlékezés Napján a Felvonulási téren jelenlévõ hí-vek „elhatározták a templom újjáépítésének elkezdését, közel húsz-ezer aláírással és félezer közéleti személyiség támogatásával. Atemplom újjáépítésének elindításával akarják magára ébreszteni amai közömbösségbe kergetett társadalmat.”- írja az „Így, vagy se-hogy! A Regnum Marianum története képekben” elnevezésû képesfüzetecske. És már ez sem volt elõzmények nélkül, mert 1993 ápri-lisában II. János Pál pápa áldásban részesítette a nála kihallgatásonjárt magyar cserkészeket, buzdított a lerombolt templom újjáépíté-sére, „mely egyben elindítója, s jelképe lesz a magyar egyház és amagyar nemzet feltámadásának.” – olvassuk az említett füzetben.

179

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 179

Ennek mozgalomnak a Kádár rendszer börtönében tíz évet eltöltöttKeglevich István katolikus pap állt az élére, aki a Demokrata 1997.szeptember 18-i számában megdöbbentõ nyilatkozatban tárta fel a va-lóságot: „Nem adtam el magam. És ez a mai állami és egyházi hatalmatidegesíti. Az, hogy azt a templomot az eredeti helyén helyre akarom ál-lítani, vad gyûlöletet vált ki belõlük. Most kaptam meg a felszólító leve-let, hogy nem használhatom a Regnum Marianum nevet.” Elmondta to-vábbá, hogy amerikai magyarok 300 millió forintot gyûjtöttek, ezt azakkori hercegprímás atya vette át Amerikában és felépítette belõle azoborhegy téri templomot „csak azért, hogy meg lehessen mondani apápának, hogy a Regnum Marianum ügye rendben van”. Keglevich atyasaját pénzén állíttatta azt a keresztet, amit 2000 novemberében háromközépiskolás – köztük a Népszabadság munkatársának kölyke – ketté-tört. Sajnos a lelkiismeretes pap csak három évvel élte túl nyilatkoza-tát, 2000. augusztus 28-án az Úr magához szólította. Ekkor roppantmeg az általa vezetett újjáépítési mozgalom, noha az Alapítvány a KisRegnum Kápolnáért 2000 áprilisában újjáalakult Kuratóriuma alapítóokiratában még elsõdleges célként határozta meg a Regnum Marianumfogadalmi templom eredeti helyen, eredeti formában történõ újjáépíté-sét. Nem sokkal késõbb egy Hírlevelükben már arról tájékoztatták hí-veiket, hogy az adományok „szerény növekedése” miatt az eredeti el-képzelést megvalósítani csaknem lehetetlen, helyette 2001 szeptem-berében a templom építésének 70., lerombolásának 50. évfordulójáraa kuratórium „…elsõdlegesen egy monumentális, impozáns Mária szo-bor létesítésére fogja az eddig befolyt összegeket felajánlani.” Remé-nyeik szerint – mint írták – a szobor a magyarság együvé tartozását ésmegújhodását jelképezi majd. A szobor azonban nem készülhetett el,mert a Keglevich István örökébe lépett és a Regnum Marianum mozga-lomban gyermekkorától részes, Rákosi börtöneit megjárt ekkor máridõs Regõczi atyát félreállították az alapítvány és az egyesület élérõl, azépület felépítményi tervrajzait is elvették tõle.

– Egresy Gábor, a Regnum Marianum Egyesület új vezetõje többedmagával addig zaklatott, hogy adjam át nekik a terveket, míg a békes-ség érdekében megtettem. Keglevich atya halála óta annyit tehetek,hogy minden csütörtökön este 20 órakor a hívek egy csoportjával rózsa-fûzért mondok, áldást osztok és közösen elénekeljük a Boldogasszonyanyánk kezdetû himnikus dalt a Regnum Marianum romjai fölött – tájé-koztat a halk beszédû, békés természetû, nyolcvanas éveiben járó atya.

Az eltört kereszt darabját lakhelyén, a XII. kerületi Galgóczy ésCiklámen út sarkán épült Engesztelõ Kápolna a Szabad Magyarságértkápolna kertjében õrzi, míg a felújított mellé saját kis pénzén fémcorpust készíttetett. Életében végzett állhatatos egyházi tevékenysé-géért idén április 21-én Lourdes-ba hívták, ahol a magyar egyháziemberek közül elsõként a zarándokhely bazilikájának tiszteletbelipapjává avatták és díszes mellkeresztet adományoztak neki.

180

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 180

Jellemzõ a hazai viszonyokra, hogy idehaza szóba sem állnak ve-le az egyházi méltóságok. Magyarázatként szolgálhat a köreikbõl szár-mazó vélekedés, hogy azért nem erõltetik a Regnum Marianumnakmég a feltárását sem, mert akkor a kommunista – liberális kormány-zat megvonja támogatását a Mátyás templom és az esztergomiMindszenty Intézet újjáépítésétõl. Ez sincs kizárva, csakhogy egyiksem jelképe a magyar egyház és a magyar nemzet feltámadásának,ahogyan a Zoborhegy téri sem, a nemzeti mozgalmak nem ezekrõl ahelyekrõl indulnak, miközben a Felvonulási téren Gyurcsány akadály-talanul építi saját maga és pártja dicsõségére a harci alakzatot formá-ló „1956-os” emlékmûvét. Nem véletlenül mondotta a DemokratánakWittner Mária, hogy idõnként az egyház is elkövet hibákat.

– Sokat gondolkodtam, hogy mi a fontos az egyháznak, illetve papjai-nak? Az emberek, akiknek a lelki üdvét gondozzák? Az Isten, akinek azérdekében mindezt teszik? A politika? Mindszenty bíboros bizony képte-len volt az ilyes fajta megalkuvásra, mert Istent, a vallást és azon keresz-tül a haza üdvét is szem elõtt tartotta. Ezért is hurcolták meg, kénysz-erítették az amerikai követségre, majd számûzetésbe, döntött sorsárólpolitikai alku, holott egész életében Istent és a hazáját szolgálta. Most ha-sonló, egyházon belüli kirekesztést látok az olyan papokkal szemben,mint Keglevich és Regõczi atya – nyilatkozta az egykori halálraítélt.

Ennek a tehetetlen hozzáállásnak a következménye, hogy a kom-munizmus újabb, már felavatása elõtt gyûlölt jelképe szinte rátele-pül az egykori Regnum Marianum romjaira. Ahogy azonban a helyszellemét megszentségtelenítõ vöröskatona szobrát el lehetett távo-lítani, a most épülõ szörny is csak látszólag készül az örökkévalóság-nak és elõbb-utóbb osztozni fog elõdje dicstelen sorsában.Holdampf Lajos süttõi kõfaragó hamarosan dolgozni kezd a kegyhelyméretarányosan kicsinyített, szétszedhetõ és bárhol felállítható ká-polna jellegû másán, az elmúlt télen szintén a helyszínen tüntetõgazdák egyike pedig anyagi támogatást helyezett kilátásba a RegnumMarianum újbóli felépítése esetén. Itt jegyezzük meg, hogy a lerom-bolt kegyhely padsorai Budapest VI. kerületében, a Szondi utca 67.sz. alatt lévõ, fennállásának idén 75. évét ünneplõ Szent Család plé-bánián találhatók, ahol Gyulai Oszkár plébános vezetésével 21 évóta minden hónap 13. napján – ez a fatimai üzenet napja –, déli 12órakor az egész országból érkezõ hívek tömegei ezekben a padok-ban hallgatnak szentmisét és imádkoznak rózsafüzért.

Végezetül még egy adalék az újjáépítéshez. Sztálin leromboltattaa Napóleon felett aratott diadal emlékére Moszkvában emelt Gyõzel-mes Krisztus templomot, ám azt a Szovjetunió szétesése után azOroszországi Föderáció két év alatt újjáépíttette. Azért van mit tanul-ni az elvtársaktól.

Magyarok Lapja 2006. október

181

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 181

A fejedelem

„Minden cselekedetem célja… ...az a vágy, hogy hazámat az idegen járom alól felszabadítsam”

Egy mondás szerint a név kötelez, amelynek igazságát II. RákócziFerenc életútja tökéletesen bizonyítja. Õsei történetét ismerve ez nemis lehetett másként. Dédszülei, I. Rákóczi György és Lórántffy Zsuzsan-na Sárospatakon iskolát, könyvtárat teremtõ tevékenysége, II. RákócziGyörgy hõsi halála a törökkel vívott szászfenesi ütközetben, felesége,Báthory Zsófia, a Wesselényi-féle Habsburg ellenes összeesküvésbenrészt vett fiúk, I. Rákóczi Ferenc életét pénzzel megváltó ügyessége,édesanyja Zrínyi Ilona férfiakat megszégyenítõ bátorsága ott volt gén-jeiben, amikor 1676. március 27-én Borsiban megszületett.

Szigorú, ám kiváló nevelésben részesült, latin tanárát Badinyi Já-nosnak hívták. Mostohaapja, Thököly Imre szintén a kemény élethezszoktatta, a török 1683-as bécsi ostromakor a pozsonyi táborba ismagával vitte, ahol a hétéves gyermek vérhassal ágynak esett. A kö-vetkezõ három évet a Caraffa csapatai által körülzárt Munkács várá-ban töltötte édesanyjával és Julianna nõvérével, amelyrõl egy érde-kes esetet rögzített késõbbi Vallomások címû visszaemlékezésében.Zrínyi Ilona nem értvén Thököly rejtjeles leveleit, azokat férje velük lé-võ Absolon nevû titkárával íratta át. Nem zárható ki, hogy rovásírásról

Ha egy nép és vezetõi nembecsülik nemzetük történel-mi nagyjait, akkor nem ér-demlik, hogy istenük megse-gítse õket bajban, ínségben.Úgy tûnik, hogy a kevés kivételtõl eltekintve sem II. Rákóczi Ferenc születésé-nek idei 330., sem az általavezetett szabadságharc né-hány évvel ezelõtti 300. év-fordulója nem hatott különö-sebben az említettekre.

182

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 182

volt szó, hiszen a felnõtt Rákóczi már maga is így írta titkos üzene-teit a spanyol királynak. Absolon – aki már készült a vár megadásá-ra, amit az élelmiszer és hadianyag pocsékolásával kezdett és amiaztán ínséghez, lázongáshoz, végül a vár feladásához vezetett egyidõ után – hamis rovás átírást adott Ilonának.

A családot Bécsbe vitték, ahol a magyargyûlölõ I. Lipót császár agyermekeket a szintén magyargyûlölõ Kolonich Lipót bíborosra bízta.A 12 éves Ferencet anyjától elszakítva Csehországban jezsuitákkal ne-veltették, ahol oly kiválóan tanult, hogy Kolonich szerette volna, ha azatyák közé áll. És persze azért is, mert ebben az esetben az államraszálltak volna a gyermek 1,2 millió hektárnyi uradalmai, ám a 18 évesFerencet Lipót császár 1694-ben nagykorúsította és így visszakaphat-ta birtokait. Feleségül bizalmasai a hessen-rheinfelsi fejedelem lányát,Sarolta Amáliát ajánlották, akivel esküvõjét Kölnben tartotta. A sorsakarta, hogy a hölgy abból az õsi Leiningen Westerburg családból szár-mazzék, amelynek késõbbi sarja, Károly, 1849-ben a 13 aradi kivég-zett legifjabbjaként adta életét a magyar szabadságért. Ferenc Magyar-országon ivászatokkal, lakomákkal, vadászatokkal, kártyázással töltöt-te napjait, még elsõ gyermekét is részben a keresztapa, Lipót császárután nevezte Rákóczi Lipót Lajos Györgynek. A magyart már törve, fo-lyékonyan csak a latint beszélte. Nem sokat törõdött az idegen uralomalatt sínylõdõk gondjaival, az 1697-es tokaji felkelés hírére is azonnalBécsbe sietett, hogy elhatárolódását bizonyítsa. Már azon volt, hogybirtokait valamelyik örökös tartományért elcseréli, csak nem találtilyet, így átmenetileg Batthyány gróf rohonci kastélyba (mai nevénRechnitz – Burgenland, innen származik a Rohonci Kódex) költözött.Igaz, bécsi utazása elõrelátását igazolja, mert barátjától, LuigiFerdinando Marsiglitól – neki köszönhetjük az erdélyi rovásos botnap-tár másolatát – megtudta, hogy már készen volt ellene az elfogatópa-rancs. Nincs kizárva, hogy Marsigli tanította meg a rovásírásra, amit amár említett késõbbi titkos levelezésében használt.

Politikai szemléletváltása csak akkor kezdõdött, amikor kapcso-latba került Bercsényi Miklós ungi fõispánnal, aki tájékoztatta a ször-nyû valóságról. Ezek közé tartozott az idegen német katonaság mód-szere, hogy úgy akart pénzt kicsikarni a fizetésképtelen magyaroktól,hogy a férj jelenlétében „használták” annak feleségét. De megemlí-tette neki az Új Szerzeményi Bizottságot is, amely csak bizonyításután és még akkor is jelentõs illetékért adta vissza eredeti tulajdo-nosának a töröktõl visszafoglalt birtokot.

„Hazám fölszabadításához saját gyötrelmeim és a szerencsétlennép nyomorúsága miatt való felindulásomban kezdtem hozzá” – írjaEmlékiratok címû naplójában és ettõl kezdve érdemes igazán figye-lemmel kísérni életútját, hiszen ekkor már a közügyeket magánügyeielé helyezi. Tudatosult benne, hogy az erõdítményeket idegenek lep-ték el, miközben az országnak se pénze, se saját hadfelszerelése.

183

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 183

Felvette a kapcsolatot XIV. Lajos francia királlyal, levelét liege-i(ma Belgium) származású embere, Longueval vitte és hozta a vá-laszt. A második levélváltás alkalmával a császár „elfogatja” sajátbeépített emberét, Rákóczit pedig 1701. április 18-ra virradóra le-tartóztatják sárospataki várában. Bécsújhelyen ugyanabba az ablak-talan helységbe zárták, ahonnan a Wesselényi-féle szervezkedésidején anyai nagyapját, Zrínyi Pétert vitték a vesztõhelyre. Rá isugyanez a sors várt volna, ha az õrzésével megbízott várkapitány,Gottfried Lehmann meg nem kedveli és segíti szökésében, nohatudta, hogy az életébe kerül. A kalandos menekülés sikerült, Rákó-czi eljutott Varsóba, találkozott Bercsényivel, Lehmannt pedig lefe-jezték, testét felnégyelték.

Lengyelországi tartózkodása alatt ideje nagy részét Brezán várá-ban töltötte, ahol 1703 tavaszán két parasztnak öltözött magyar ne-mes rátalált. Üzenetet hoztak az otthoniaktól, akik hazavárják. Azokazonban türelmetlenségükben nem bírták kivárni, amíg maga ismegérkezik, kibontották az általa küldött Pro patria et libertate fel-iratos zászlókat és rátámadtak zsarnokaikra. A Károlyi Sándor általszétvert csapat maradéka Esze Tamás vezetésével elébe ment aBeszkidek hágóin június 16-ra virradóra zuhogó esõben mindössze34 lovassal érkezõ Rákóczinak. Ugyanez a Károlyi elõször hõstettejeléül Bécsbe vitte az elrabolt zászlókat, majd októberben hûségetfogadott a felkelés vezetõjének, végül újabb pálfordulással ugyanõteszi majd le a fegyvert 1711-ben.

A lengyel király halála után az ország bíborosa interregnumot hir-detett és Rákóczit kérte fel uralkodónak, amit azonban nem fogadottel, mert akkor fel kellett volna adnia eredeti szándékát. „…Mindencselekedetem célja kizárólag a szabadság szeretete volt, és az avágy, hogy hazámat az idegen járom alól felszabadítsam” – indokol-ja tetteit, majd bosszúságának is hangot ad: „Mióta ez az ország el-vesztette királyát a mohácsi gyászos ütközetben…azóta a magyarnemzetet minden idegen nemzet történelmében befeketítik, rebel-lisnek, lázadónak, zavargónak nevezik.” Miközben Tokaj ostrománála januári fagyban maga is csupán egy vékony sátorban éjszakázik,megnevezi a gondok valódi okát: „Ez az ország, amelyrõl azt meremállítani, hogy Európa minden országát felülmúlja termékenységévelés természeti kincseivel, ellenszolgáltatás nélkül elvesztette mindazta pénzt, amelyet Lengyelországból kapott boraiért és Németország-ból barmaiért: az osztrákok elvitték adóba.”

Követõi lelkesek, ahogy írja, még télen is szinte félmeztelenül csa-tázva 1704-ben Bécs kapujáig portyáznak, mégsem számíthat rájukfolyamatosan. A legkisebb gyõzelem és zsákmány után szétszéled-nek, hazamennek a családhoz. A 26 éves, haditapasztalatokban já-ratlan Rákóczi rájön, hogy csak reguláris hadseregnél lehet fegyel-met tartani, ezért megkezdi annak szervezését.

184

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 184

1704-ben Gyulafehérvárott Erdély fejedelmévé, 1705-benSzécsényben vezérlõ fejedelemmé választják a küldöttek, míg 1707-ben Ónodon kimondják a Habsburgok trónfosztását. Béketárgyalás-ok kezdõdnek, amelyen József császár követei felajánlják számárabármely fejedelemségüket a Római Birodalomban – kivéve Erdélyt –és hogy az országgyûléseken szavazati joggal részt vehet. Az ajánlatkecsegtetõ, akárcsak az orosz cáré, aki Lengyelország trónjára akar-ja ültetni, de Rákóczi szeme elõtt ott lebeg a nemesség sorsa, ame-lyik az osztrák elnyomás alatt kénytelen volt földjét elzálogosítani, ésa parasztság sanyarú helyzete, akinek még saját terményeit is uzso-ráskodó idegenektõl kellett megvásárolnia a kereskedelmi jogokkorlátozása miatt. „Soha nem lehetek olyan gyönge, hogy a rendekkívánsága ellenére, becsületemet és esküvésemet megtagadva le-mondjak és ezzel méltatlannak bizonyuljak a fejedelemségre” – írta1706-ban XIV. Lajos francia királynak.

Eltökéltségét és szándékait az 1708-as súlyos trencséni csatavesz-tés húzza keresztül, amelyben maga is megsérül. Ettõl kezdve márcsak hellyel-közzel diadalmaskodik, ezért a sorozatos vereségek hatá-sára a fõurak és nemesek már nem a háború folytatására, hanem csu-pán családjuk mentésére gondolnak. Több árulóvá lett vezérét –Bezerédit, Szegedyt, Ocskayt – ki kellett végeztetnie. Hogy a szabad-ságharc nem ekkor ért véget, annak egyetlen oka az országba behur-colt pestisjárvány, amelynek a lakosság egytizede esett áldozatul és acsászár ettõl való félelmében nem indított nagyobb hadjáratot ellene.

Ez a kór okozta a diákból, majd jezsuita rendházi portásból tehetsé-ge révén császári ezredessé, majd átállása után kuruc tábornokká lett(Vak) Bottyán János halálát is. Súlyosbította a helyzetet, hogy miutánXI. Kelemen pápa kibékült József császárral, körlevelet intézett a klé-rushoz, hogy a Habsburgot ismerje el Magyarország törvényes királyá-nak, az ellenszegülõket pedig kiátkozza! Krisztus Földi helytartóját te-hát véletlenül sem az igazság érdekelte, hanem politikai megfontolás.

Pénz, fegyver és külsõ támogatás híján a fejedelem visszaszorultÉszak-kelet magyarországi birtokaira, ahol béketárgyalásra kénysze-rült a császári sereg fõvezérével, Pálffy Jánossal, aki hódoló levélmegírására bíztatta. Cserébe, Erdélyt kivéve, mindent felajánlott ne-ki és népének. Rákóczi esküjére hivatkozva ettõl elzárkózott és hí-vei tanácsára Lengyelországba távozott, hogy az esetleges segítség-rõl tárgyaljon I. (Nagy) Péter orosz cárral. A hadvezetést Károlyi Sán-dorra bízta, aki 1711. május 1-én tette le a fegyvert Pálffy seregei ésezzel jelképesen a már hetekkel korábban elhunyt (!) József császárelõtt. Rákóczi hazaárulásnak minõsítette ezt az alkut, ám, akik éltekvele, jól jártak. A felkelõk kegyelemben részesültek, a nemesek visz-szakapták elkobzott birtokaikat, visszaállították a megvont rendi jo-gokat, a kurucok megtarthatták fegyvereiket. Ezt követõen az 1712-es országgyûlés érvénytelenítette a szabadságharc minden törvényét,

185

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 185

a határidõre haza nem térõket pedig lázadóknak nyilvánította. Há-rom évvel késõbb a pozsonyi országgyûlés ennél is tovább ment, Rá-kóczit és külföldre távozott híveit hazaárulónak(!) bélyegezte, fõ- ésjószágvesztésre ítélte.

Ekkor õ már a kamalduli szerzetesek fontainebleui erdõben,Grosbois-ban álló 'mezei házában' élt visszavonultan, hiszen XIV. La-jos halála után már senki nem volt kíváncsi Párizsban a koldus sze-gény fejdelemre. A szultán meghívására Törökországba hajózott,ahol hírnevét arra akarták felhasználni, hogy az Oszmán birodalomoldalán kezdjen támadást a Habsburgok ellen. Rákóczi azonbannem akart közösködni az erkölcsileg lezüllött török csapatokkal, mi-re 1720-ban Rodostóban jelölték ki számára kényszerlakhelyét, amitcsak engedéllyel hagyhatott el.

1735. április 8-án Nagypénteken halt meg, szívét végakaratánakmegfelelõen Grosbois-ba vitették. A francia forradalom a kolostortfeldúlta, ennek során a szív is megsemmisült. A fejedelem hamvaitaz 1715. évi XLIX. Törvény Rákóczi számûzetésérõl szóló 2. és 3.cikkelyét megszüntetõ, 1906. évi XX. Törvény értelmében hoztákIsztambulból Kassára, a Szent Erzsébet templomba.

Rákóczi életútja a jelen számára számos üzenetet hordoz. Rámu-tat a gyermekkori oktatás fontosságára, hiszen a Habsburg/jezsuitaátnevelésnek csaknem sikerült feledtetni vele szabadságharcos õse-inek szellemiségét. Nem véletlenül jegyezte meg az Emlékiratokban,hogy „…a jezsuiták veszedelmet hoznak a katolikus egyházra, a tu-dományra és az iskolákra… Az ifjakat elvonják a korszerû tudomá-nyoktól, ezzel akadályozzák az alkalmas állami vezetõk felnevelését.Azon fáradoznak, hogy kiirtsák a fiakból a szülõk, és a haza iránti ér-zelmeket” Kellett egy ember, Bercsényi, aki ismét fellobbantottabenne az öröklött nemzeti elkötelezettség parazsát.

Tapasztalta, hogy a hazát csak saját katonasággal lehet megvéde-ni, ezért így fogalmazott: „Legyetek mindig háborúra készek, tartsa-tok katonaságot nyájatok védelmére, bánjatok velük nyájat õrzõ ku-tyákhoz hasonlóan”

A csehországi neveltetés után a magyar nyelvet már csak törvebeszélõ fiatalember kijavítva eme fogyatékosságát, nagyszerû szó-nokká és íróvá lett, ezt versei, a Vallomások és az Emlékiratok címûvisszaemlékezései bizonyítják. Végül, de nem utolsósorban ne feled-jük holtáig tartó hazaszeretetét, amelytõl semmiféle csábos ígéret elnem tántoríthatta. Kár, hogy politikusaink a választási harc közepet-te egyszer sem említették példamutató személyiségét.

Magyar Demokrata 2006./15.

186

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 186

A keleti kapcsolat

Kínában és Mongóliában senki sem vonja kétségbe a hun-magyar rokonságot

Útját elõsegítette a Mongol Tudományos Akadémiától, név szerinta hun ásatások egyik vezetõ régésze, Erdene Bátor történésztõl2005 elején érkezett meghívó, amely jelezte, hogy az elsõ nemzet-közi hun értekezletre Magyarországról is várnak kutatókat. A másikvonzerõt a világhálón megjelent hír jelentette számára, hogy a kína-iak Tongwanchenget a világörökség részévé kívánják nyilváníttatni.Vele tartott Dr. Balogh Ildikó lélekgyógyász (Magyar Demokrata: Arc-kép 2005/44), aki saját szakterületén végzett vizsgálatokat.

Mielõtt tapasztalatairól az õstörténész asszonyt kérdeznénk, em-lítsünk meg a teljesség igénye nélkül néhány olyan forrást, amelyõseinket szintén a Távol-Keletrõl származtatja. Középkori krónikása-ink meggyõzõdéssel írtak a hun és magyar népek azonosságáról,hogy Árpád Attila örököseként érkezett a Kárpát-medencébe. Ugyan-így vélekedett Heltai Gáspár 1575-ben, Körösi Csoma Sándor a XIX.században az újgurok földjére készült õseink nyomát kutatva,Szentkatolnai Bálint Gábor ugyanoda igyekezett, Stein Aurél naplójá-ban Belsõ-Ázsiát jelölte meg õshazaként. Kiszely István antropológustöbbször is járt a Hszincsiang – Ujgur Autonóm Területen és Kanszutartományban, ásatásainak és tapasztalatainak eredményét többekközött nagyszerû, a Magyarság õstörténete címû átfogó mûvében fog-lalta össze. Ennek lényege, hogy „Európának egyetlen népe a magyar,

Egy keleti mondás sze-rint „Jobb egyszer látni,mint ezerszer hallani ró-la”. Dr. ObrusánszkyBorbála történész ezt aszemléletet követte, ami-kor a magyarság õseineknyomát kutatva elõszörMongólia, majd a Kíná-ban feltárt hun város,Tongwancheng felé vette az irányt.

187

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 187

amely részben Ázsiából származtatható… hun-kutatás nélkül nincsmagyar õstörténet”, miközben méltatja Szász Béla 1943-ban megje-lent, korszakos A húnok története címû mûvét, amelynek újrakiadá-sához Bakay Kornél írt elõszót. Nem hagyható figyelmen kívül a ke-leti hangszerek és zene kiváló ismerõje, Csajághy György, aki arrakeresi a választ, hogy miért éppen a magyarokat illetik más népekHungaria, Hungary, Hongrie elnevezéssel? Az összetartozást A „Le-hel-kürt” címû kötetében a közös hangszerek használatával is bizo-nyítottnak látja. Aradi Éva indológus A hunok Indiában címû könyvé-ben a mai Radzsasztánba vonult fehér hunok és a magyarság kap-csolatát mutatja be, míg Bárdi László Az õsi selyemút világá-ban ösz-szegzi tapasztalatait, tárja fel a hunok eredetét és kapcsolja összenépünkkel. Friedrich Klára Kõbe vésték, fába rótták... tanulmánykö-tetében Fischer Károly Antal nyomdokain haladva a hun és a szé-kely-magyar rovásírás hasonlóságából von le következtetéseket.

Obrusánszky Borbálát a lovas népek államának kialakulása von-zotta, hiszen a Szent Istváni államnak már régre visszanyúló elõzmé-nye volt. Mongóliában aztán valósággal reá zúdult az a rengeteg ha-sonlóság, amit a korai magyar és mongol államok felépítése, méltó-ságnevei között talált. Mongóliában végzett egyetemi tanulmányai,mongolul szerzett diplomája, nyelvismerete, valamint tanárai segít-ségével arra a következtetésre jutott, hogy a közös gyökerek évszá-zadokkal megelõzik a csupán a Kr. utáni VI. században kezdõdötttürk korszakot. Az idõbeli eltérésen túl éppen tongwanchengi látoga-tása erõsítette meg elképzelésében.

– Egyik, a magyar õstörténeti szempontból nagyon fontos adat,hogy ezt a várost magyarul Fehérvárnak hívták. A másik a Kõmû-ves Kelemenné balladája, amirõl Vargyas Lajos azt mutatta ki,hogy azt a magyarok a Kaukázusban hallhatták elõször. Csakhogya hunok központjában, Ordoszban is ismerik a történetet, a kínai-ak pedig maguk is éltek az emberek Nagy Falba „építésének” szo-kásával – mesél tapasztalatairól a kutatónõ, aki szerint a bizánci,keleti, de a nyugati források is egyértelmûen leírják, hogy a magya-rok a hunok leszármazottai. A kapcsolatot még egyértelmûbbé te-szi a tény, hogy a hunok a Kaukázusban a Kr. utáni VIII. századig,míg Kínában a IX. századig fennmaradtak, tehát egyáltalán nemtûntek el oly hirtelen, ahogy azt a nemzetközileg már elavult törté-nelem szemlélet állítja.

A másik sarkalatos kérdés a hunok nyelvezete, amelyet többen istöröknek, vagy ahhoz közelinek tartanak. Ezzel kapcsolatban a kuta-tónõ a Kínához tartozó Belsõ-Mongóliából származó, mongol nemze-tiségû Ucsiraltu professzort idézte, aki szerint a kínai krónikákbanmintegy hatszáz hun szó és kifejezés található, amelyek közül magaötvenet azonosított. Ezek alapján jutott arra a megállapításra,hogy a mongolnak és töröknek a hun nyelv lehetett az alapja,

188

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 188

amely legszebben az Altájban maradtak meg az ott élõ mongol éstörök törzsek körében. A kutatónõ is találkozott az Altájból szárma-zó olyan mongol lánnyal, akinek beszéde egyfajta archaikus magyar-nak tûnt a számára, hiszen a lót, lúnak, az ökröt, ökörnek, a kéketköknak ejtette. Szerinte a hunok valószínûleg hun nyelvet használ-tak, amire már Szentkatolnai Bálint Gábor is utalt, márpedig a har-minc nyelvet, közte az összes török és mongol nyelvjárást beszélõ,a helyszínen három évet eltöltött magyar tudósnál errõl többet alig-ha tud valaki. Nem véletlenül jelentette ki annak idején, hogy a ma-gyar tudománynak olyan népek, mint a szkíták, hunok nyelvével ké-ne foglalkoznia, akik valóban szerepeltek a történelemben, ellentét-ben a történetiségben nem létezett, csupán kitalált finnugorsággal.Szentkatolnai az indiai xiongnu (szunnu, hunnu) törzsszövetséget ishunnak ejtette, mert az indiai forrásokban megtalálta annak „huna”alakját. Ezzel Ucsiraltu professzor is egyetért, mondván, hogy a szókorabeli kiejtése nem egyezett a maival.

Az ember óhatatlanul felteszi magának a kérdést, hogy az õsi ro-koni kapcsolat hogyan vezethetett az 1241-es mongol/tatár táma-dáshoz.

– Mindenek elõtt tudnunk kell, hogy Dzsingisz kán fõ ellenségei atatárok voltak, hiszen apját és néhány elõdjét is megmérgezték. Mi-után legyõzte, különbözõ törzsekbe szétszórva, alávetettekként õkethasználta elõvédként a hadjáratokban. Ellenségeik tehát velük üt-köztek meg elõször és az egész hadsereget velük azonosították – ad-ja meg a választ Obrusánszky Borbála, aki utánanézett a XIII. száza-di magyar-mongol ellentétnek is. Így tudta meg, hogy a Német-rómaiCsászárság ellen induló Batu kán harminc levelet küldött IV. Béla ki-rálynak. Csakhogy a követeket a segítés látszatát keltõ BabenbergFrigyes osztrák herceg megölette, a magyarságot a kunok ellen uszí-totta, majd a tatárok betörésekor szépen visszavonult karinthiai bir-tokára. A tatárjárás bekövetkeztében erõsen közrejátszott a pápaságés a magyar király rossz viszonya, amelynek során még az Ázsiábanmaradt magyarok felkutatására küldött Julianus barát is a pápánaktartozott engedelmességgel, nem pedig a királynak. Szerepét nemártana újragondolni.

Érdekes adalék Batu leveleihez az 1904-bõl származó KincsesKalendáriom A magyar mûvelõdés rövid története címû fejezetének272. oldalán a rovásírással foglalkozó szakasz: „Julián, a IV. Béla ki-rály idejében élt dömés barát, midõn az õshazában visszamaradt ma-gyarok közt járt, a tatár fõvezértõl egy pogánybetûs tatárnyelvû leve-let hozott a királynak. Ezt a levelet itthon még sokan el tudták olvas-ni, bár a nyelvet nem értették, s egy kun fordította le magyarra. Ha atatár fõvezér pogánybetûs levelét sokan el bírták olvasni, következik,hogy a régi írás ismeretét az õshazából hozták magukkal, s hogy IV.Béla idejében ennek tudása nem is volt olyan ritkaság.”

189

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 189

És most ismerkedjünk meg a selyemút mentén épült, a belsõmongóliai Ordosz terület központjában, a Sárga folyónál voltTongwancheng városával. Noha a környéken több fal- és városma-radványt is feltártak, 2,5 x 2 kilométeres nagyságával ez eddig a leg-nagyobb déli hun település, ami egyértelmû bizonyítéka, hogy ese-tükben nem csupán kóborló sátorlakókról beszélhetünk. Építésze-tük fejlettségét mutatta, hogy ezt az óriási, fénykorában 40 ezer la-kosú várost, alig hat év alatt építették fel. Ennyi ember ivóvíz nélkülnem létezhetett. Az éghajlat változásával azonban a két közeli folyóközül az egyik már kiszáradt, akárcsak a város melletti tó. A Góbiegykori termékenységét már korábban egy amerikai geológus, RoyAndrews Chapman bizonyította, aki szerint az emberiség egyik köz-pontja éppen a késõbbiekben elsivatagosodott Góbi. A sûrû népes-ségre utal az itt talált rengeteg hun sír, városmaradvány és erõd, va-lamint egy orosz-mongol kutatócsoport által a Góbiban jelenleg fel-tárás alatt álló hun erõdítmény, Bajanbulag, amely még építészetilegis hasonlít Tongwanchenghez. Ez a hatalmas település azonban mégfél évszázadig sem virágzott az uralkodó nemzetség gyors hanyatlá-sa miatt, ennek ellenére a hunok itt maradása Hou professzor kuta-tásai szerint a VIII-IX. századig nyomon követhetõ, örökségük a ké-sõbbi nemzetségekben is megmaradt. A város végsõ hanyatlása1368 utánra tehetõ.

A magyar-hun kapcsolatoknak egyetlen, úgymond vetélytársa van,a kínai. Õk azt vallják, hogy az õsi hunnak tekintett Xia (Hszia) nem-zetségbõl származnak, akárcsak mi magyarok. A kínai iratok szerinta hunok már túl voltak egy ezer éves történeti idõszakon, amikor Kr.e. 209-ben Mao Tun, más néven Bezter, vagy Bator a különbözõ tör-zsekbõl megalapította a hun birodalmat.

– Kevés szó esik ezen lovas népek környezetkímélésérõl, pedigDzsingisz kán idejébõl származó feljegyzések szerint itt volt a világelsõ természetvédelmi területe. Az uralkodó bizonyos helyeketszentté nyilvánított, ahol szinte egy fûszálat sem volt szabad letépni,a folyókat bepiszkítani, vagy állatot megölni, mert az halálbüntetés-sel járt. Ez a természetszeretet a mi örökségünk, akárcsak a vallás-szabadság, hiszen ezekben a birodalmakban senkit nem üldöztek avallása miatt, de örökségként említhetem az összes korai népnélmegvolt anyakultuszt is – méltatja elõdeink egészséges szemléletétObrusánszky Borbála. Körútja során felkereste a Mongol Tudomá-nyos Akadémiát és a kínai kutatóintézeteket, de sehol nem talált ké-telyt a tudósok körében a hun magyar rokonságot illetõen. E népcso-port önálló kultúráját sem vitatja senki, amelynek megvoltak a sajátvárosai, települései, sõt azok elnevezése a magyar nyelvben mind-máig megmaradt az olyan szavaknál, mint a falu és a káta. Bálint Gá-bor egymaga 1200 hasonló szót gyûjtött. Ki is vívta maga ellen a MagyarTudományos Akadémián Josef Budenz és Paul Hunsdorfer irigységét,

190

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 190

utóbbi még az általa gyûjtött rovásbotokat is elégette. Körösi CsomaSándorhoz és Barátosi Balogh Benedekhez, a másik két jelentõs ke-letkutatóhoz hasonlóan õ is a székelyföldi Kovászna megye orbaiszékébõl származott. Emlékét a kolozsvári egyetem nyelvi és irodal-mi szaka õrzi, ahol az Akadémiáról történt eltávolítása után tanított,sírja Kézdivásárhelyen található. A kínai nyelvben is jártas, a forráso-kat eredetiben olvasó Obrusánszky Borbála, a csillebérci KörösiCsoma Sándor Magyar Egyetem tanára tisztelete jeléül õszre tervezia Bálint Gábor életmûvét felelevenítõ tanácskozást.

A tudós asszony az elmúlt hetekben tartott kovásznai elõadásaután már készül jövõ évi újabb múltfeltáró keleti útjára. Nincs egye-dül, a mongol és kínai kutatók mellett jelenleg két japán és egy ko-reai szakembert is komolyan foglalkoztat a hunok történelme. Útjáta Kínai Köztársaság követsége, amelynek kulturális tanácsosa magátdéli hun származásúnak tartja, forrásanyagokkal és helybeli kapcso-lataival támogatja. Talán eljõ az idõ, amikor a Magyar TudományosAkadémia is legalább ennyivel segíti valós õstörténetünk kutatását.

Magyar Demokrata 2006./19.Fénykép: Obrusánszky Borbála

Tongwancheng – Fehérvár

191

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 191

Piramisok Boszniában

Rovásírás a titokzatos hegyek szikláin

A legelsõ kérdés, hogy ha ezek a hegyek valóban piramisokat rej-tenek, akkor miért csak most kerültek az érdeklõdés középpontjá-ba? És kerültek-e egyáltalán? Mielõtt ezekre a kérdésekre választ ke-resnénk, röviden fussuk át az ország történelmét.

Bosznia õslakóiként a történetírás az illíreket adja meg, amely te-rület a Római Birodalomban az Illiricum nevet kapta. Az ezredfordu-ló után kialakult Bosznia a Kotromanovic nemzetségbõl származtat-ta uralkodóit, a nemzetségalapító Stefan Kotromanovic leánya, Er-zsébet, I. Nagy Lajos magyar király felesége lett, Hunyadi Mátyás pe-dig egyfajta védnöki szerepet töltött be, amikor a hódító törököketezen a területen, pl. Jajcénél igyekezett megállítani. Ez azonbancsak ideig-óráig sikerült, és a török 1463-tól bõ 400 évre adófizetõ-ivé tette az ország lakosságát. 1878-ban az Osztrák-Magyar Monar-chiához csatolt terület fõvárosában, Szarajevoban 1914. június 28-án a szerb Gavrilo Princip agyonlõtte a trónörökös Ferenc Ferdinán-dot, ami lényegében az I. világháború kirobbantáshoz szolgált indí-tékul. A Monarchia szétesése után Bosznia-Hercegovina a Jugoszlávállam részeként élt tovább, majd a század utolsó évtizedében véresháborúban vívta ki elszakadását a délszláv államtól.

Már megszokhattuk, hogy a világ nehezenenged változtatni a kialakult és széles, fõlegnemzetközi körben elfogadott álláspont-okon. Ilyenkor az sem érdekli, hogy ezekmegfelelnek-e a valóságnak, vagy csupánminden alapot nélkülözõ közmegegyezéseredményei. Valami hasonló körvonalazódika boszniai Viszoko város melletti piramisalakú hegyek esetében is, amelyek ha bizo-nyítást nyernek, bizony alaposan átírják azöreg földrész történelmét.

(A cikk szerzõje a piramis élén)

192

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 192

A fõvárostól mintegy 30 kilométerre északra a Bosna folyócskakét partján található a magáról mindeddig nem sokat hallatott, mint-egy 50 ezer lakost számláló Viszoko. Mindez egy csapásra megválto-zott, amikor 2005-ben a boszniai születésû, ám másfél évtizede azAmerikai Egyesült Államokban élõ, 45 éves Semir Osmanagic a ne-vezett települést körülölelõ hegységeket megpillantva arra a megál-lapításra jutott, hogy azok bizony erdõkkel benõtt piramisok.

Talán minderre soha nem került volna sor, ha a helybéli múzeumigazgatója, professzor Senad J. Hodovic nem találkozik Szarajevobana fiatal üzletemberrel, és nem hívja fel a figyelmét a Viszokó mellet-ti Visocica hegyre, amelyrõl különös alakja miatt a néphagyománymár évszázadok óta azt rebesgette, hogy piramist rejt magában. Mi-vel a világ már elkönyvelte, hogy ilyen építmények csak Egyiptom-ban és Dél-, valamint Közép-Amerikában létezhetnek, senki nem vet-te a bátorságot, hogy véleményét nyilvánosan is hangoztatva magá-ra vonja a tudós társadalom ilyenkor szokásos haragját.Osmanagicot azonban nem ilyen fából faragták, õ bizony végéreakart járni a dolgoknak és 20 ezer dollárral megkezdte a feltárást.

Annak ellenére, hogy majd egy év eltelt a kezdetek óta, a világsokkal többet nem tudott meg az eredményekrõl, inkább csak a tö-megtájékoztatás helyszíni tudósításai tanúskodtak a megdöbbentõlátványról. Ennek elsõdleges oka, hogy a szakemberek igyekezneknem komolyan venni a foglalkozását tekintve üzletembert, vállalko-zót és az elhallgatás eszközéhez folyamodtak. Mások, mint pl. a britAnthony Harding, az Európai Régészek elnöke, úgy próbálta nevetsé-gessé tenni Osmanagicot, hogy saját cáfolata bizonyítására még ahelyszínre sem utazott el. Mindez csak olaj a tûzre, mert a palackbólkiszabadult szellemet már nem lehet visszagyömöszölni.

Noha a feltárásnak még csak az elején járnak, néhány igen meg-döbbentõ eredmény a piramis pártiakat tûnik igazolni. Ezek közé tar-tozik az, hogy a települést körbevevõ öt építmény közül a Nap, aHold és a Sárkány nevét viselõ szinte tökéletesen egyenlõ oldalú há-romszöget zár be, hogy radar felvételek a két hegyet összekötõ,csaknem négy kilométer hosszú alagutat jeleztek, a környezetrõl ké-szült hõtérkép kékkel jelölt részei pedig azt mutatják, hogy a földalatt mesterségesen kialakított, kevésbé sûrû és hõtartó, ezért ha-marabb kihûlõ rétegek találhatók. Emberi beavatkozás nyomát vise-lik a közszemlére állított kõzetdarabok is, amelyeknél jól láthatók anagyobb egységekbõl történt lefaragások nyomai.

A NASA felvételeirõl számítógéppel lehántották a hegyeket borítónövénytakarót, aminek következtében még élesebbé váltak a pira-mishegyek szélei, amelyek ráadásul az év napjaival azonos -365 mé-ter- hosszúságúak. A hasonlóságok immáron elkerülhetetlenné teszika gizehi Cheops piramissal történõ egybevetést. Utóbbi dõlésszöge a füg-gõlegeshez képest 51,5, míg a Visocicáé 53 fok, a Cheops magassága

193

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 193

a mérésektõl függõen 146 és 148, míg alapélei 230-232 méter hosz-szúak. A Nap piramis ezzel szemben majd 200 méterre emelkedik atelepülés fölé, alapélei pedig elérik a 400 métert.

Ami a kõzeteket illeti, alapjában két típust különböztetnek meg ageológusok: a fedõréteget képezõ homokkövet és az alatta lévõ, maiszóval „cement” szerû habarcsba nyomott kavicsos anyagot. Mivel atermészetben ez a két réteg minden más esetben az említettõl eltérõelrendezésben fordul elõ, idegenkezûséget feltételeznek. A kõlapokmár önmagukban megdöbbentenek méreteikkel és súlyukkal, átlag-ban 30-35 tonnát nyomnak, ráadásul a rajtuk végigfutó kötõanyagmind a mai napig szilárdan tartja magát. A több helyen végzett fúrás-minták adják majd meg a választ, hogy teljes egészében piramis épült,vagy csak a hegyet borították be több rétegben az említett kõlapokkal.

A völgy túloldalán magasodó Hold piramis már a feltárás jelenszakaszában is a szakkarai lépcsõs piramis hasonmása lehetne. Egy-máshoz illesztett lapjait napjaink mûszaki eljárásával sem lehetnetökéletesebben kivitelezni, a lapok egyenetlenségeinek aprólékosegymáshoz illesztése itt is kizárja a természetességet.

A Magyarországról érkezett látogató számára ezzel együtt mégisinkább az innen-onnan elõkerült rovásírásos betûk hatnak lélegzet-elállító erõvel. Találtak belõlük az alagút eddig feltárt szakaszánakszikláin, tehát a hegy belsejében, a hegyet fedõ kõlapokon, és többnégyzetméteres kõtömbökön. Egyik-másikon minden erõlködés nél-kül tisztán kivehetõ a rovás C, P és S betû. A csalást, hamisítást,esetleg jelenkori bekarcolást éppen a feltárók közönye zárja ki,ugyanis mindenrõl szívesen beszéltek, ezekhez viszont semmi hoz-záfûznivalójuk nem volt. Helyükben éppen a feliratos emlékekre he-lyeznénk nagyobb hangsúlyt, ezzel szemben úgy tûnt, hogy nem tud-nak mit kezdeni velük. Feltételezésünket, hogy tartozhatott-eViszoko környéke Kr. e. 5000 körül a Kárpát-medencei rovásírásosemlékeket is felmutató Tordos-Vinca kulturkörhöz, Hodovic múze-umigazgató úr határozott nemmel válaszolt és az õsi Boszniát egye-dül az illír kultúra részeként jellemezte. Pedig a kettõ nem zárta vol-na ki egymást, csak tudomásul kellett volna venni, hogy a Kárpát-medencébõl elterjedt rovásírás erre a területre is eljutott a magyar-ság elõdeinek közvetítésével. Hasonlóképpen más tájolás is elkép-zelhetõ a feltárók rajzolta Viszokót – Kairót – Libiát érintõ háromszögcsúcsainál, ha Libia helyett a harmadik pontot a pilisi Holdvilág árok-ban található várhoz helyezzük.

Azonban ne szaladjunk még elõre a végsõ következetésekkel,amelyek közzétételére Osmanagic öt, míg Hodovic tíz évet szánt.Egy biztos, nem mindenki osztja Harding úr lekicsinylõ, még a mes-terséges kialakítás lehetõségét is kizáró véleményét. Bosnyák, oszt-rák, skót, ausztrál, szlovén szakemberek szerint bizonyítható, hogy aVisocica valójában egy Kr. után a II. században épült lépcsõs piramis.

194

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 194

Négyezer éves keletkezési idõpont megjelöléssel mesterséges alko-tásnak tartja az egyiptomi Ali Abdullah Barakat ásványszakértõ, va-lamint honfitársa, Lamija Al Hadidy, a Kairói Egyetem krip-tografikusa. Bár Hodovic úr egyelõre nem fûzött különösebb remé-nyeket az UNESCO támogatásához, már tudható, hogy KoichiroMatsuura, az intézmény fõigazgatója ígéretet tett, hogy régész szak-embereket küld a helyszínre a leletek megvizsgálása céljából.

A bosnyákok azonban ezt meg sem várva, nemzeti büszkeségükhangsúlyozása céljából máris tömegesen keresik fel az ásatást, amellyelteljesen egybecseng, a piramishegyek korát 10 ezer évesre becsülõOsmanagic egyik nyilatkozata. „Nem a saját dicsõségemért teszem, amitteszek. Csupán a helybéli hatóságokat akarom bátorítani, hogy vegyékkomolyan ezt a helyet, ami Bosznia legjövedelmezõbb pontja lehet.”

Bármi történjék is, Bosznia ezen vidéke már nem lesz többéugyanaz, mint a piramis elmélet kipattanása elõtt. Ha a bizonyítékoksúlya alatt összeroppan a hivatalos szakemberek gõgös fennhéjazá-sa, akár népvándorlással felérõ turistaáradat indulhat a Visocica hegyfelé. Ha pedig mégsem ez történne, akkor meg a puszta kíváncsiságfogja odahajtani az embereket, hogy maguk gyõzõdjenek meg azigazságról. A bosnyákok minden esetre jelesre vizsgáztak, hiszenmáris rámozdultak múltjuk egy értékes idõszakára és legkevésbésem érdekli õket a külföld, az idegenek kétkedése. A hányatott sorsúnép minden kapaszkodót megragad önigazolására, ahogyan jól felké-szült fiatal történészhallgató vezetõnk, Sanel Silajdzic is tette. Nemártana példát venni róluk, hiszen az utóbbi években nálunk is szá-mos igen értékes feltárás gazdagította történelmi ismereteinket. Saj-nos egy-egy újságcikken kívül egyikbõl sem lett tartósabb híranyag.

Magyar Demokrata (+ filmbeszámoló DVTV-n) 2006./26.Fénykép: T. Szántó György

Film: operatõr Víg Sándor, vágó Király Ernõ

A Tatárlakai korong jele az alagútban

195

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 195

A piramis gyomrában –A múlt üzenete

A boszniai piramis feltárások újabb fejleményei

Ha van a tudomány világát jelenleg megosztó híradás, ak-kor a boszniai Viszoko melletti hegypiramisok feltárása.Kételyeiknek és meggyõzõdésüknek sokan adtak máranélkül hangot, hogy egyáltalán a helyszín közelében jár-tak volna. A Demokrata tudósítói immáron háromszor ke-resték fel a rejtélyes vidéket, hogy személyes tapasztala-taikat megosszák lapunk olvasóival.

Az elõzményekrõl csupán annyit, hogy a helybeliek hívták fel avölgyet körbeölelõ, piramis alakú hegyekre az USÁ-ban élõ bosnyáküzletember és doktori címének megszerzéséig csak szabadidõs tör-ténésznek tartott, Semir Osmanagic figyelmét, aki a világ más tájainvégzett kutatási tapasztalatai alapján saját pénzén azonnal munká-sokat fogadott és elindította a feltárást. Már az elsõ kapavágásokután olyan megdöbbentõ látvány tárult eléjük, amelyet elképzelnisem tudtak. Errõl tudósított a Demokrata 2006. június 29-én megje-lent 26. száma írásban és filmen.

196

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 196

Mivel a jelenleg földtani, régészeti és történelmi tanulmányokatfolytató Osmanagic anélkül jelentette ki, hogy a világ legõsíbb pira-misával van dolgunk, hogy elõtte megosztotta volna tapasztalatait a„hivatásosokkal”, sõt arról könyvet is kiadott, a szakmai féltékeny-ség azonnal mûködésbe lépett. Elõször az Európai Régész Szövetségelnöke, Anthony Harding sietett kijelenteni, hogy a radar- éshõtérképek, valamint a fényképek nem bizonyítják az emberkézmunkáját, mivel a 12 ezer évesre tett ‘alkotás’ idején Európa az õs-kõkor végét élte és akkortájt a legfejlettebb építménycsoport is csu-pán néhány összeeszkábált kunyhóból állt.

Bruce Hitchner, az amerikai Tufts University professzora nem ke-vésbé ledorongoló stílusban fogalmazott körlevelét több hivatásos,a helyszínen szintén nem járt egyetemi tanár, tudós is aláírta, ezzelmintegy elfogadva annak fenntartásait. A körlevél többek között aztállítja, hogy megfelelõ mûszaki feltételek nélkül nem lehet megálla-pítani, hogy a Holdnak keresztelt lépcsõs piramis köveit valóban em-ber alkotta-e? Ezután az ilyenkor szokásos gúnyolódássalOsmanagic hiányos szakértelmére tesz sértõ megjegyzéseket, majdszemére hányja, hogy elõzetes vizsgálat helyett azonnal a bizonyos-ságot keresi, az igazi szakértõkkel való megbeszélés helyett a nyilvá-nossághoz fordul, végül utolsó érvként kijátssza az álmokat kergetõ,„bosnyák nacionalista” kártyát. Mások sokkal egyszerûbben fogal-maznak és azzal vádolják, hogy avatatlan beavatkozásával még aztis tönkre teszi, ami valóban értékes a leletekbõl.

A vádaskodókból süt az irigység, hogy nem õk bukkantak rá, nemaz övék az elsõ nyilatkozat dicsõsége. Szerencsére nem mindenkiilyen elvakult. Egy 12 évig a neves Dr. Charles Borden keze alatt akanadai Brit Columbia tartományban dolgozó levelezõ a bosnyákvállalkozót Heinrich Schliemannhoz hasonlítja, akit a ‘szakma’ an-nak idején szintén kocaásatónak minõsített, mert egy alaktalandomb alatt kezdte meg Trója feltárását. A 25 éves geológusi tapasz-talattal rendelkezõ bosnyák Nadja Nukic már 2005-ben kijelentette,hogy a Visocica hegy nem lehet természetes képzõdmény, mert atermészet nem hoz létre ilyen tökéletes mértani alakzatot. Az egyip-tomi ásványszakértõ, Ali Abdullah Barakat azt hangsúlyozta, hogy aviszokoi kõtömbök közötti homokrétegek ugyanolyan mesterséges‘cement’ kötõanyag szerepet töltöttek be, mint az egyiptomi pirami-soknál. Szerinte a tömböket mesterségesen, ‘öntõformában’, egyfa-jta betonszerû elegybõl készítették. Õ figyelt fel a kõtömböket ösz-szekötõ 5 milliméter széles fehér csíkokra is, amely módszer a ké-sõbb épült egyiptomi piramisoknál is megfigyelhetõ volt.

Ilyen és ehhez hasonló ellentmondások özönében a Demokrataúgy gondolta, legjobb, ha munkatársai ismét saját maguk gyõzõdnekmeg a helyszínen az elmúlt hónapok fejleményeirõl. Elsõsorban aNap piramisból kiinduló, több kilométeres alagútra voltunk kíváncsiak.

197

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 197

A szük és alacsony járatban csupán helyenként egyenesedhettünkfel, a 150 métert többnyire meggörnyedve, illetve csúszva-mászvatehettük meg. Errõl élethûen azonban csak filmünk tud beszámolni,amelynek készítése során világelsõként forgattunk ilyen mélyen ahegy gyomrában.

Az alagút falait nedvességtõl csöpögõ, morzsolódó, ám mégis szi-lárd, agyagos kõelegy képezi, mennyezete hol homokkõ, hol a hegyoldalát kivülrõl is fedõ brecsa, azaz a levegõvel kölcsönhatásba lép-ve megszilárdult agyagporból, kalcium karbonátból és kagylóhéjbólálló kõzet. A járat szûkössége miatt kivájásához mai fogalmaink sze-rint nagy erejû, ám rendkívül kis emberekre, esetleg törpékre voltszükség. A www. piramidasunca. ba egyik híradása másutt keresi amagyarázatot. Egy ott olvasható vélemény szerint a terület egykoronvíz alatt állt és a hegy északi oldalát borító törmelékes kõzet egyrendkívül gyorsan mozgó óriási, jégkorszaki árhullám eredményelenne. Ennek ellentmondanak az alagút fõvágatából kb. 30 métere-ként elágazó, rendszeres ‘szellõzõ’ járatok és egy 90 fokban nyílóalacsony folyosó. A már említett Nadja Nukic szerint a természetilyen tökéletes szerkesztést nem hoz létre, arról nem is beszélve,hogy ez a rendszer az egyiptomi és mexikói piramisok alagútjaival éskamráival is egyezik.

Ha léteznek is elméletek a járatok keletkezésérõl, arra már sem-miképp, hogy miként és miért kerültek oda rovásvésetek és karcola-tok tucatjai. Ezek egy része asztallapnyi mérete és tonnányi súlya mi-att bevonszolhatatlan, morzsalékos környezetétõl alapvetõen külön-bözõ, másik része kisebb, teljesen simára csiszolódott, igen keményköveken egyértelmûen kivehetõ. A Demokrata 2006/26. számábanemlített jelek mellett, ezeket akkor a helyszínen magunk is csak ké-pekrõl láttuk, ezúttal számtalan újabbak fedeztünk fel. Leggyakrab-ban a rovás C, V, és a latin E alakban is elõforduló P látható, ráadá-sul olyan helyen, ahol a kõ felfedezéséig és járatfalból való kibontá-sáig takarásban voltak. Még nagyobb az álmélkodásunk, amikor a ta-tárlakai korongon látható, és keresztben szárral ellátott félkör vál-tozatára is rátalálunk.

A feltárások a Nap piramis külsõ oldalán is folytatódnak, méghoz-zá egyre magasabb szinten annak bizonyítására, hogy a több tízton-nás kõlapok azt nem csak a hegy lábánál fedik. Eljátszunk a gondo-lattal, hogy amennyiben a szûkös alagutat esetleg törpék vájták, ak-kor ezeket az óriási tömböket csakis óriások fektethették egymásra,ráadásul a téglafalazás szabályainak megfelelõ kötésben, az ideszál-lítsuk bonyolult körülményeirõl nem is beszélve.

A következõ meglepetés egy újabb, a növényzettõl és humusztólmegtisztított területen ér, ahol rábukkantak a piramis északi és kele-ti oldalát elválasztó, 53 fokos dõlésszögû élére. A felsõ réteg itt is akemény közet, alatta a felszínre került porlékony kalciumos elegy.

198

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 198

Vezetõnk, Sanel Silajdzic elmondása szerint ennek következmé-nye, hogy az itt kialakult korábbi vízmosásban lecsúsztatott fatörzsekgörbületet vájtak az eredetileg nyílegyenesen lefelé futó kõélbe.

A völgy túloldalán lévõ lépcsõs Hold piramis szintén meglepetése-ket tartogat. A júniusban látott, a hegy lábánál történt feltárás ótahat további szintet bontottak ki és persze kiásták a hegytetõ – ezugyanis nem csúcsban, hanem fensíkban végzõdik – egy részét is.Sajátosságuk a szintenként eltérõ, ám egyazon szinten azonos típu-sú, a hegyoldalban felfelé haladva egyre nagyobb kõlapok megjele-nése. Rétegeik egyenletességét, ha úgy tetszik a sorok kötését, azalájuk terített kb. 5 centiméteres agyagréteg biztosítja. Itt már felté-telezés szintjén sem lehet szó természetes képzõdményrõl, hiszen akõlapokba vésett, talán folyadék el- vagy bevezetõ vájatok ráadásulnem kifelé, hanem a kõlapokhoz hasonlóan mindenütt a hegy belse-je felé lejtenek. Rábukkantak egy olyan kõszegélyre is, amely ugyan-csak a hegy belseje felé haladva csupán egyetlen fok eltéréssel mu-tatja az északi irányt. A hatodik szinten feltárt hatalmas, legább 10centiméter vastag kõlapok tetejét mintha valamivel leöntötték volna,hogy enyhén rücskössé téve biztonságosabbá tegyék rajta a járást.

A fennsíkon újabb furcsaságok várnak. Egyfelõl a 6-7 méter mély‘próbakút’ falán az egymással kötésben lévõ kõlapok sorát csodálhat-juk meg ismét, másrészt a legalább húsz méter hosszú, kisebb-na-gyobb kövekbõl készítet utat, ami a fennsik egy feltárt részét perem-szerûen körbevevõ, szintén kövekbõl álló kiemelkedéshez vezet.

Hogy a történet még izgalmasabb legyen, mindenütt a háborúbólvisszamaradt aknákra figyelmeztetõ táblák mellett haladunk el.

Nadja Nukic geológus szakmai leírásában olvashatjuk, hogy aViszokot környezõ hegyek a 27 millió évig tartó neocén korszakbankeletkeztek, majd a földmozgások következtében függõlegesen fel-emelkedtek, felületük azóta pusztul. A megdöbbenést az okozta,hogy közöttük kalcit ásványra is bukkantak, márpedig az nem ebbõla kõzettani korból származik, ezért nem zárható ki egy késõbbi kor-szakban történt mesterséges odaszállítása. Mivel a kõlapok közötti,törmelékkel kevert agyagréteg alatt a vizsgálatok humuszt mutattakki, ez is a kõfedlapok utólagos ráhelyezésének elméletét látszik iga-zolni. Ezek után nem véletlen, hogy a nyár folyamán a helyszínendolgozó nemzetközi szakemberek egyöntetû véleménye szerintmindkét hegypiramis mesterséges építmény. Ha velük ellentétbenmégis Anthony Harding kétkedését fogadjuk el, mely szerint 12 ezerévvel ezelõtt Európa lakosságának tudása csupán kunyhók össze-eszkábálására futotta, akkor az az ilyen korábbi építési módszerhezképest mindenképp visszalépés.

A múlt tehát kõbe vésett és faragott emlékeivel üzent a jövõ em-berének. Ezek titkát az elõttünk álló télen az alagútban, tavasszal akülszíni feltárásokon igyekszik megfejteni Semir Osmanagic.

199

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 199

Magyar kutatók eddig nem jártak a helyszínen, mi azonban meg-ígérhetjük, hogy a Demokrata a jövõben is minden fejleményrõl tá-jékoztatni fogja olvasóit.

Magyar Demokrata (+ filmbeszámoló DVTV-n) 2006./45.Fénykép: T. Szántó György

Film: operatõr Víg Sándor és Demeter Zoltán, vágó Pákozdi Attila

A lépcsõs (Hold)piramis egyik szintjeFénykép: T. Szántó György

A lépcsõs (Hold)piramis legfelsõ

szintjeFénykép:

Sanel Silajdzic

200

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 200

Semir Osmanagic: A piramiskutató

„A boszniai régészeti feltárások átírják a világtörténelmet”

A világnak óhatatlanul szüksége van olyan emberekre,akik kellõ elszántsággal megkérdõjelezik a fennálló, nemritkán bizonyítékok nélkül, csupán hatalmi szóval megho-zott döntések jogosultságát. A bosnyák származású, Te-xasban élõ Semir Osmanagic nem kevesebbre vállalko-zott, mint hogy bebizonyítja a boszniai Viszoko mellettemelkedõ hegyek piramis voltát.

Miért nem állt elõ valaki már korábban a piramis elmélettel?Nem volt hozzá bátorsága, vagy nem is gondolt rá?

Ahhoz, hogy valaki egy elméletet megfogalmazzon, az adott tárgy-körben hasonló építmények százait kell ismernie, esetünkben felfe-dezett, illetve hivatalosan fel nem fedezett piramisokat, továbbáelég bátornak kell lennie ahhoz, hogy kinyilvánítson egy lehetetlen-nek tûnõ feltételezést. Hogy az elmélettõl a gyakorlatig eljusson,szellemileg és anyagilag is függetlennek kell lennie.

Milyen közös jellemvonásai vannak a viszokoi, a közép-ame-rikai és az egyiptomi piramisoknak?

Közös a piramis alak, a különbség a kivitelezésben és a felhasználtanyagokban tapasztalható. A viszokoi Nap piramis dõlésszögei szin-tén hasonlóak az egyiptomi nagypiramiséhoz, ettõl eltekintve a kéteddig feltárt boszniai piramis igencsak eltér mindattól, amit eddig ta-pasztaltam, jóllehet piramisok százait kutattam szerte a világon, ame-lyeknél az itteniek jóval régebbiek. Noha a boszniai Hold piramisnakugyancsak számos terasza van, mégsem hasonlít a maya lépcsõspira-misokhoz, így ezen a ponton több a kérdés, mint a felelet. Egy dologbizonyos: Bosznia közepén a Föld valaha épült legnagyobb civilizáci-ós együttesét találtuk meg. Bebizonyítottuk, hogy ember által építetthatalmas, piramis alakú kõépítményeket rejt a növénytakaró.

A piramis elméletet tagadók ellátogattak egyáltalán a hely-színre, vagy csupán a dolgozóasztal mellett okoskodtak és mia véleménye a Viszokoban járt tudósoknak, archeológusok-nak, geológusoknak, történészeknek?

201

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 201

A mi elméletünk, kutatásunk és geo-archeológiai ásatásaink több-szörösen is megrázó hatást gyakoroltak archeológiai körökre. Minde-nek elõtt azzal, hogy piramisok Európában is léteznek, mégpedig akicsiny Boszniában, ráadásul ezek a legnagyobbak az egész Földön.Végül, de nem utolsósorban megtaláltuk Európa legrégibb írását.Ezek az állítások már túl soknak bizonyultak nem egy intézményve-zetõ címzetes, professzori rangú tudósnak. A boszniai piramis együt-tes lesz a tudásszint vizsgája a különbözõ országokból származószakértõk számára. Három egyiptomi szakember is dolgozott itt,akik alig néhány héttel a vizsgálódás után már kijelentették, hogyezek a piramisok igen fontos archeológiai helyszínen találhatók. Ve-lük ellentétben számos tudós, aki soha nem is járt a helyszínen,megtámadta a munkánkat és megpróbálja leállíttatni.

Ami a vésett írásjeleket illeti, magunk is láttunk ilyeneket aNap piramis alagútjában; ezeket az erdélyi székelyek és a ma-gyarok napjainkban is használják. A P rovásjel sajátos latin Ealakját ráadásul Trójában, Egyiptomban és a mai Irán területénvolt Tepe Yahyaban is megtalálták. Errõl mi a véleménye?

Úgy hiszem, hogy csak most kezdtük megtalálni a legrégibb euró-pai írás nyomait. Az biztos, hogy a piramisokat építõ és írásjeleit hát-rahagyó szupercivilizáció igen fejlett volt. Ezek az írásjelek hasonló,vagy akár ugyanolyan jelképeket tartalmaznak, mint a boszniai írás.Amint egyre beljebb haladunk az alagútban és egyre több megalittömböt találunk eredeti állapotában, annál több tájékoztatást adha-tunk a világ tudósainak további kutatásaikhoz.

Egymástól nagyságrendekkel eltérõ vélemények láttak nap-világot a piramisok korát illetõen.

Az én elméletem szerint ezek a piramisok régebbiek a legutóbbijégkorszak végénél, más szóval, valószínûleg 12500 évet kell vissza-mennünk az idõben. Ennek alátámasztására geológiai jeleket talál-tunk, olyan egyértelmû bizonyíték persze nincs, mint pl. a szervesanyagok esetében a radiocarbonos vizsgálat. Ennek az oka nagyonegyszerû. Eddig nem találtunk olyan szerves anyagot, amely az ere-deti építõkhöz tartozott volna. Ne feledje, hogy ez csupán az ásatá-sok elsõ éve és néha évekig tart, amíg ilyen mintákra lehet bukkan-ni. Egyelõre még csak a piramisok felszínét ‘kapargatjuk’, feltárjuk afalait, teraszait, derékszögû szerkezetét, stb. Ha már bejutottunk apiramisba, bizonyára több bizonyítékot is találunk.

Mi lett a sorsa a helyszínen talált csontváznak? Sikerültmegállapítani, hogy nõé vagy férfié?

Eddig ezt az egyetlen csontvázat találtuk 2005 októberében tízcentiméterrel a földfelszín alatt, a Nap piramis nyugati oldalának

202

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 202

kikövezett fennsíkján. Londonba küldtük bevizsgálásra, jóllehet an-nak eredményétõl nem várunk semmi rendkívülit, mivel valószínû-leg csupán 100-200 éves maradványokról van szó. Sokkal érdeke-sebbek azok az emberi csontok, amelyeket négy kilométerre a Nappiramistól találtunk, mert ezek már valóban szokatlanul nagyok.

A Nap piramisban lévõ alagút helyenként igen szûk és ala-csony, míg a hegyoldalt 30-35 tonnás hatalmas kõlapok borít-ják. Lehet, hogy a vájárok törpék, míg a piramisépítõk óriásokvoltak?

Nem hiszem, hogy a piramisokat egymással összekötõ és a völgyközepén hatalmas földalatti csarnokokká szélesedõ alagút építõinekmérete bármilyen szerepet játszott, sokkal inkább szakértelmük ésegymásétól eltérõ, de mindenképp fejlett mûszaki ismereteik számí-tottak. Ugyanezt gondolom az ‘óriásokról’, akik csupán építészeti éscsillagászati ismereteik tekintetében lehettek kimagaslóak. A Nap pi-ramis északi oldalán négy rétegben felhelyezett ‘betontömbök’ csakaz építmény falát képezik. Alattuk, a 45 cm vastag agyagréteg utánismét ‘betontömbök’ következnek. Ezek feltárása még csak mostkövetkezik, de bizonyos, hogy ebbe a jelentõs építménybe több tíz-millió tonnányi anyagot építettek be.

Az alagút mindig ilyen szûk volt, vagy a törmelék töltötte felaz évezredek során? Használta-e valaki az utóbbi idõben?

Ez az alagútrendszer az egykor élt ember lángelméjének eredmé-nye. Mivel 3,5 x 2,5 méteres kõmegalitokat is találtunk benne, ezekaz alagút eredeti 4 x 5 méteres járatára utalnak. A 12 ezer évvel ez-elõtti ár következtében víz jutott az alagútba hatalmas mennyiségûhomokot, törmeléket besodorva. Tudjuk, hogy a járatok bizonyosszakaszait a jugoszláv hadsereg használta az elmúlt évtizedekben, deaz utolsó húsz évben eltorlaszolták a bejáratot, ezért elhagyatott volt.

Az a hír járja, hogy a Nap piramis belsejében a ‘betontöm-bök’ alatt egy kisebb, természetes szikla található, míg a Holdpiramis tetõtõl talpig mesterséges építmény.

Véleményem szerint mindkét piramist az alapjától a csúcsáig épí-tették és ehhez természetes anyagokat használtak olyan ‘recept’ sze-rint, amely már a múltba vész. A ‘cement’ például agyagporból, kal-cium karbonátból és kagylóból állt és tudták, hogy ez az elegy a leve-gõvel kölcsönhatásba lép. Az építés részleteinek tisztázására mind anégy égtáj felõl és különféle szinteken végezzük a feltárásokat.

Mit terveznek jövõre és sejtik-e a piramisok építésének okát?2006 áprilisában kezdtük a világ legnagyobb geo-archeológiai fel-

tárását, a 200 munkanap és 100 ezer munkaóra után elégedettek

203

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 203

vagyunk az eddigi eredménnyel. Télen az alagútban dolgozunk, jövõáprilisban pedig folytatjuk a föld feletti munkát, egyúttal hozzákez-dünk a másik három, a Sárkány, Szerelem és a Földanya templomanevû piramisok feltárásához is. Reméljük, hogy ebben a világ min-den tájáról érkezõ önkéntesek, kutatók, egyetemisták segítségünkrelesznek, hiszen a piramisok a világörökség részeiként mindenkiéi.

A még mindig tartó hitetlenkedés emlékeztet HeinrichSchliemann kezdetben szintén kigúnyolt trójai ásatásaira.

Mit tudunk egyáltalán az õsi civilizációkról? Nem sokat és a bosz-niai piramisok még inkább rávilágítottak hiányos tudásunkra. Százév múlva az emberek csak nevetni fognak azon, hogy milyen keve-set is tudtunk a bennünket körülvevõ világról. Ennek megváltoztatá-sáért az egyén is sokat tehet.

Elfogadná-e magyar archeológusok, történészek segítségét?Büszkék vagyunk arra, hogy mindenki számára biztosítottuk a

nyíltságot. Már eddig is tucatnyi szakértõ érkezett hozzánk Egyiptom-ból, Jordániából, Pakisztánból, Görögországból, Szlovéniából, Mon-tenegróból, Szerbiából, Ausztriából, Olaszországból, az USÁ-ból éspersze Boszniából. Szeretném, ha jövõre egy Németországból,Ausztriából, Lengyelországból, Magyarországból érkezõ tanárokbólés diákokból álló tábor nyílna, akik aztán velünk együtt végeznék afeltárást. Hadd emlékeztessem, hogy az alapítványunk önkéntese-ken alapul, olyan embereken, akik szeretik és tisztelik a távoli múl-tat és ezt az országot.

Magyar Demokrata 2006./46.

Semir Osmanagic piramiskutató

204

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 204

A hun üst titka – Áldozat vagy áldomás

Újabb bizonyíték a Kárpát-medencei és a Belsõ-ázsiai hunok kapcsolatára.

Az elmúlt hetekben nagy visszhangot keltõ hír járta be azországot, mely szerint 2006. május 19-én a Somogy me-gyei Balatonlelléhez tartozó Rádpusztán, a 67-es út építé-se elõtti, Honti Szilvia és Németh Péter Gergely által veze-tett régészeti feltáráson, 60 cm magas hun áldozati rézüs-töt találtak. Összeállításunk arra keresi a választ, hogy alelet miként illeszkedik az eddig fellelt hun üstök sorába,és valóban áldozatinak nevezhetõ-e?

Honti Szilvia a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága részérõl azM7 autópálya építéséhez kapcsolódó régészeti munkálatok irányítójaelmondta, hogy a rádpusztai üst kiemelkedõ jelentõségét elsõsorbana hiteles lelõkörülmények adják, azaz régészeti feltáráson, régész je-lenlétében került elõ, zárt együttesben, egy 140 cm mély gödörbõl,fekvõ helyzetben. Feltehetõleg textilbe csavarták, erre a felszínén ta-lált textilmaradványok utalnak. A Magyarországon korábban talált há-rom épebb, illetve kiegészített üst, valamint egy kisebb töredék ezzelellentétben sekély mélységben, összetörve (mint pl. az erõsen kiegé-szített törteli üst darabjai), vagy késõrómai erõd égési rétegében,nem elkülöníthetõ objektumban (mint pl. az intercisai/dunpenteleitöredék) került elõ. A rádpusztai földbekerülésének okáról határozot-tabb tájékoztatást adhat az üst környezetében talált földminta és azüst felszínérõl származó, ill. a belsejét kitöltõ föld természettudomá-nyos vizsgálata, ráadásul épségében csak a Kapos-völgyi (Tolna me-gye) hasonlítható hozzá.

A régész asszony szerint a Kr. utáni V. század közepérõl származó,hun fémmûves mesterek által a jelenlegi Magyarország területén ké-szített lelet másik sajátossága, hogy több korábbi üst az áldozati szer-tartást követõ és feltételezhetõ eltemetésével ellentétben itt ez nembizonyítható egyértelmûen, ugyanakkor erre utal szándékos használ-hatatlanná tétele, az oldalán lévõ repedés. Nem zárható ki az sem,hogy a földbe is tudatosan rejtették, ebben az esetben viszont nemáldozati lelet része, környezetében sem maradandó régészeti tárgy,sem település, sem temetõ nyomát nem találták. Egyelõre nem tud-ható, hogy maguk a hunok, vagy más nép fiai rejtették el.

205

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 205

Az azóta megjelent nyilatkozatok a fent említett bizonytalanság el-lenére az üst áldozati jellegét hangsúlyozzák, amire Honti Szilvia azta magyarázatot adta, hogy ezek a méretes tárgyak meghatározottminta szerint készültek. A minta részei a perem alatti vízszintes ésaz oldalán lefutó függõleges bordák, a négyszögletes fülek, az azo-kon lévõ levél, vagy gomba díszítmények. Az áldozati szertartás nyo-mát jelzi a szája körül kívül-belül megmaradt vastag koromréteg, atárgytípus ritkasága és a ma még ismeretlen jelentõségû díszítõ ele-mek ismétlõdése pedig arra utal, hogy nem a mindennapi életbenhasználták. Néhány leletegyüttes alapján arra lehet következtetni,hogy a hun elõkelõk halotti búcsúztatójához tartozó áldozati szertar-tásokhoz kapcsolódott, de nem zárható ki, hogy más jellegû közös-ségi szertartásokban is használhatták. Ezeket az edényeket nagybecsben tartották, hiszen több helyütt javítások nyomát viseli ma-gán. A hun üst szakszerû restaurálását megelõzõen számos termé-szettudományos vizsgálatot kell elvégezniük, mielõtt várhatóan egyéven belül kiállítják a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban.

Amíg arra sor kerül, világítsuk meg a hun üstök szerepét néhánytovábbi szakember mûveinek segítségével. Nyers Csaba az õsmagyarételek szakácsa felhívja a figyelmet a lelet külsõ peremén körbefutóegyedi, az eddig elõkerült üstök egyikén sem található farkasfogas,zegzugos díszítésre, egyébként talpazatában, méretében nagyon ha-sonlít a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállított törteli leletre. Mivel atöbbi üsthöz hasonlóan a rádpusztai lelet mellett sem találtak ruhafoszlányokat, csontokat, ételmaradékot, temetkezésre utaló nyomokat,

A Hõgyész-Kaposvölgyihun üst(V. század)

206

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 206

véleménye szerint a hunok egyszerûen elásták vonulási útvonalukon,amikor pedig visszafelé jöttek, kiemelték és újból, többször is állan-dó fõzésükre használták. Erre utal az üstön látható foltozás.

Kiszely István régész A magyar nép õstörténete címû könyvében azõsi magyar ételkultúrát az õsi a világfa jelképrendszerébõl gyökerezteti.Ennek lényege, hogy Belsõ-Ázsia népei, köztük a hunok, õsidõk óta ötalapelemet különböztettek meg: a tüzet, a vizet, a földet, a fát és a fé-met, szemben a nyugati négy alapelemmel: a tûzzel, a vízzel, a földdelés a levegõvel. Õsi ételeik elkészítésében ez így jelentkezett: az áldoza-ti ételt bronzból vagy vasból készített, földön álló üstben fõzték, alatta atüzet a táltos – és nem sámán – által kiválasztott fa biztosította, az áldo-zati ételek elkészítéséhez vizet használtak. A táltos az áldozati étel alap-anyagait is a világfa hármas színtû jelrendszerének megfelelõen válogat-ta össze: az égi világot a fán termett gyümölcsökkel, levelekkel, virágok-kal, a fán összeszedett mézzel, a földi világot a föláldozott állattal és aföldön összegyûjtött növényekkel, fûszerekkel, a föld alatti világot a föld-ben megtermett gyökerekkel, gumókkal és hagymákkal.

Az áldozati üstöt eleinte bronzból, öntöttvasból, késõbb rézbõlkészítették. Ezek nagy fajhõjük miatt felmelegítésükhöz kevés hõtigényeltek, a lángnyelvek pedig úgy fogták körbe az üst egész felszí-nét, hogy a benne lévõ étel egyenletesen fõtt meg.

A lovas népek hitvilágában az üst fontos szerepet játszott, mertami belekerült, az megszentelõdött, a benne készített étel pedig azújjászületést és átváltozást jelképezte. Az áldozati étkezés jelképe-sen közös ima és áldozás volt, amelyen keresztül a résztvevõk kér-ték az õsök és az Ég Ura segítségét, áldását. A Kárpát-medencei le-letek pl. a Törtel-Czakóhalmai, Kiszely István szerint „újgur feliratos”üst Belsõ-Ázsiával való kapcsolatra utal.

Bakay Kornél régész, az Õstörténetünk régészeti forrásai III. köte-tében a fém üstök elterjedését a nagyállattartó szkíta-szaka-szarma-ta-xiongnu-hún-alán népek körében a Kr. elõtti I. évezred elejétõl aKr. utáni VI. század végéig tartónak teszi. Megemlíti még, hogy meg-található az avaroknál és cserépbõl készítve a magyaroknál is.

Cey-Bert Róbert Gyula A Hunok és magyarok konyhája címû köny-vében írja, hogy a sziklarajzok tanúsága szerint a táltosüstök öntése ahunok magas fokú fémmegmunkáló képességét bizonyítja. Erre egypusztán vándorlónak tartott nomád nép nem lett volna képes. A hunbronzüstök felsõ peremén két fogantyú szerû, gombafejekben végzõ-dõ díszítés van, amelyek valójában „kapukat” képeznek, és az üst bel-sõ szent területét jelzik. A magyar õsvallás címû kötetében arra hívjafel a figyelmet, hogy az áldozati ételeket csak fõzni lehetett, ami per-sze nem jelentette azt, hogy a kenyér, hús, stb. sütést nem ismerték.

Érdy Miklós A hun lovastemetkezések címû munkájában az 1992-esTranszszibériai Expressz vonalán történt utazása alapján azt tapasztal-ta, hogy az üstöket a hunok vonulásának ugyanezen útvonalán találták

207

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 207

a füves puszták és az erdõk határán. Mivel az ujgur Ürümcsi múzeu-mában általa látott hun bronzüst kísértetiesen hasonlít a magyaror-szágiakéhoz, Érdy kijelenti, hogy a Távol-keleti és az Attila vezetteKárpát-medencei hunok azonosnak tekinthetõk. Ezt az öntési technikaés a díszítések párhuzamai is bizonyítják, állítását 185 bronz, kerámiaalakban és sziklarajzon megjelenõ üst leírásával, rajzaival bizonyította.

Végezetül ismerjünk meg egy, az eddigiektõl alapjaiban eltérõ vé-leményt. Poor Miklós, az idei könyvhétre megjelentetett Õsmagyar-ok hadi mûvészete címû könyv szerzõje, másfél évtizede kutatja amagyar õstörténet fehér foltjait. Vizsgálódásai szerint a szkíta népek-nél, így a hunoknál, nem áldozatról, hanem áldomásról beszélhe-tünk, amelynek során az étkezés ünnepélyes mozzanat, lényegébenszertartás volt. Ezek a népek az étkezéssel megköszönték létüket Is-tennek és azt, ami a léthez szükséges, az ételt. Ez a hagyományegyébként ma is él asztali ima formájában.

– Ugyanezt tették, ha gyõzelmet arattak, amit Anonymusnál a 13.fejezetben olvashatunk. Amikor egy területet meghódítottak, Árpádnagy lakomát csapott, ennek során áldomást ittak. Még a latin szö-vegben is ez a szó szerepel, mert a latinban nincs megfelelõje az ál-domásnak. Ez valójában hálaadás valami megtörtént dologért, há-zasságkötéskor, gyermek születésekor, üzletkötéskor, sõt még halá-lozáskor is, míg az áldozat kérés valami eljövendõért történik, ami-ért cserébe állatot, embert is feláldoznak – hívja fel figyelmünket akét cselekvés közötti különbségre Poor Miklós. Véleménye szerint afehér lovat sem úgy áldozták, hogy tetemét tûzre vetették, hanemahogy Anonymusnál szerepel, Ketel vezér és társai örömükben egykövér lovat levágtak, hogy megegyék és lakomát csaptak. Nem vélet-len, hogy Szent István törvénybe iktatta a lóhús evés tilalmát, hogyelejét vegye a szerinte pogány szokásnak. A szkíta népek a lovatnagy becsben tartották, mert amíg az Égen az Istent Nap képében,addig a Földön ló képében tisztelték. Szer-, azaz törvénytartásaikhozazért vezették elõ a lovat, hogy képében az Isten lássa, õk mindenta törvény szerint csinálnak.

Poor Miklósnak az üstökrõl az a véleménye, hogy céljuknak na-gyon jól megalkotott tárgyak, nem véletlenül készítették ilyen alakú-ra, mert benne tökéletesen megfõtt az étel. Akik öntötték, nem csaka fémmesterséghez, hanem annak fizikájához is kiválóan értettek.

Ezek az üstök tehát bizonyítják a hunokat csupán vándorló no-mádnak beállító elmélet tarthatatlanságát, igazolják a Kárpát-meden-cei és Belsõ ázsiai leletek hasonlóságát, az Attila vezette európai ésa távol-keleti hunok rokonságát, esetükben elvetik az esztelen, tûz-re dobott áldozatot, az üstök pusztán halotti szertartások céljára tör-tént felhasználását. Mindehhez kíváncsian várjuk a rádpusztai lelettudományos vizsgálatának eredményét.

Magyar Demokrata 2006./27.

208

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 208

Költõ és hadvezér – Megtalálták Zrínyi várát

Azonosították Zrínyi Miklós egyetlen magyarországi várának helyét

Mindenek elõtt röviden foglaljuk össze az elhorvátosodott dalmátcsalád történetének legfontosabb eseményeit. Nagy Lajos királyunk-tól kapták a Zágrábtól délre lévõ Zrin várát, ami a késõbbiekben név-adójuk is lett. Igazán akkor léptek a történelem színpadára, amikoraz 1542-es pozsonyi országgyûlésen a spanyol származású I. Habs-burg Ferdinád magyar király Zrínyi Miklóst bízta meg, hogy foglaljavissza a Muraközt és Csáktornyát az azt jogtalanul bitorló KeglevicsPéter horvát bántól. Mivel sikerrel járt, a király a Zrínyi-családnakadományozta mindkettõt, Miklóst pedig horvát báni címmel ruháztafel. A Muraköz a család majd 150 éves irányítása alatt élte fénykorátés a dédunoka Zrínyi Miklós 1664-es halálával roppant meg.

Történetünk az 1661-es évhez kapcsolódik, amikor a tapasztalthadvezér a Mura és Dráva egybefolyásánál földbõl, fából, vesszõfona-tokból várat épített. Mivel a török tisztában volt az erõdítmény jelen-tõségével, 1664. június 8-án ostrom alá vette és negyvenszeres túle-rejével a védõk emberfeletti hõsiessége ellenére június 30-án be isvette, miközben a bécsi udvar által a császári hadak fõparancsnoká-vá kinevezett Montecuccoli az általa csak „juhakolnak” nevezett vár-tól úgyszólván kõhajításnyira seregeivel együtt tétlenül szemlélte an-nak elestét. A török a várat július 7-én felrobbantotta, nyomait úgy el-tüntette, hogy az elmúlt napokig még a holléte is bizonytalan maradt.

Ez a bizonytalanság nem hagyta nyugodni Vándor Lászlót, a ZalaMegyei Múzeumok Igazgatóságának vezetõjét, akinek kutatási témáiközött egyetemistaként már harminc évvel ezelõtt is elsõ helyen

A trianoni terület csonkítás következté-ben nem maradt egyetlen olyan vár, vár-rom Magyarországon, amely kora kiválóköltõjének és hadvezérének, Zrínyi Mik-lósnak lakhelyéül szolgált. Ennek tükré-ben érthetõ, hogy az elmúlt hetekbenbombaként robbant a hír, hogy a Zalamegyei Belezna és a Somogy megyeiÕrtilos közötti Szentmihályhegynél rá-bukkantak Új-Zrínyivár nyomára.

209

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 209

álltak a közép- és koraújkori erõdítmények. Szakdolgozatául a Muravölgy magyar oldalának településtörténetét választotta, amihez min-den hozzáférhetõ szakirodalmat elolvasott és amelyekbõl bizonyossávált számára, hogy az erõdítménynek a Beleznához tartozó kakonyairév környékén kellett állnia. Késõbb régészként is többször vissza-tért a helyszínre és a terepalakulatok figyelembevételével, majd ko-rabeli és XVIII. századi térképek egyeztetésével meggyõzõdött meg-határozása helyességérõl.

1993-ban Cseke Ferenc tanár úrral emlékjel felállítását kezdemé-nyezte. A helybeliek megtisztították a bozóttól a domb tetejét, a vártöbb fontos pontját sikerült azonosítani, s az emlékmû alapozásánálakkor elõkerült leletek is döntõ bizonyságot szolgáltattak. A korabe-li hivatalos kutatás Vándor László akkori megállapításait figyelmenkívül hagyta, helyettük különbözõ elméleteit a helyszín ismerete nél-kül állította fel. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen a hely nagyonnehezen megközelíthetõ, a terepalakulatok csak lombhullás utánlátszanak jól, és ne feledjük azt sem, hogy a vidék sokáig a határsáv-hoz tartozott. A Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetõje-ként a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemmel már tíz éve folya-matosan egyeztetett, ám csak tavaly állt össze az a kutatócsapat,amelyik az egyetemen belül komolyan felvállalta és megszervezte avár beazonosítását.

A kezdetekre Papp Ferenc alezredes, a Zrínyi Miklós Nemzetvédel-mi Egyetem humán osztályvezetõ helyettese is jól emlékszik.

– 1996. február 2-án intézményünkben tartott ünnepi beszédé-ben Szakály Ferenc történész hívta fel a figyelmet a vár létezésére éshangoztatta, hogy annak feltárására, emlékhellyé alakítására a név-adó kapcsán épp Egyetemünk lenne leghivatottabb. Elsõ lépésbenBöszörményi Zoltán õrnagy és jómagam felkerestük Holló József ve-zérõrnagyot, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum jelenlegi igazga-tóját, majd a megyei múzeumigazgatók, határõrparancsnokok, tele-pülési elöljárók részvételével tartott megbeszélést követõen megtör-tént az elsõ helyszíni bejárás – eleveníti fel a múltat az alezredes.

A jelenlévõk szándéknyilatkozatot írtak alá a vár részleges feltárá-sáról, emlékhellyé alakításáról. A következõ évben a horvátországiCsáktornyán folytatták a tárgyalásokat, amelyeken már a ZágrábiEgyetem professzora, Zvonimir Bartolic Zrínyi kutató is részt vett.

Az események 2005-ben gyorsultak fel, amikor csatlakozott a kezde-ményezéshez az egyetem Hadtörténelem Tanszékérõl Négyesi Lajos õr-nagy, az ásatási engedélyt Költõ László, a Somogy Megyei MúzeumokIgazgatóságának vezetõje szerezte be – a vár Somogy megye területénvan –, a hallgatók közül önkénteseket toboroztak. (Lásd a képet!)

A Térképészeti és Geoinformációs Szakcsoport munkatársai a to-pográfiai munkából vették ki részüket, míg a táborvezetõi tisztetPadányi József ezredes vállalta.

210

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 210

Mivel a területen kizárólag 1663/64-ben történtek hadmûveletek,egyértelmûvé vált, hogy a több mint száz lelet csak abból a korbólszármazhat. Vándor László három évtizeddel korábbi feltételezésebeigazolódott, fõleg amikor a nyolcvanéves Nováki Gyula régészmég az egykori várárok szélét is azonosítani tudta. Az ott talált ólompuskagolyók, ágyúgolyó darabok heves harcokról tanúskodtak,azonban katonai nyelven szólva a munka dandárja még hátra van.

– Az idén csak egy rövid próbaásatásra volt lehetõség. Fel kellenekutatni a vár pontos kiterjedést, hiszen törökök általi felrobbantása afelszíni formákat nagyon eltorzította. Fel kell tárni a jelentõsebb épü-leteket, valamint a vár híres kútját, amelyet a török a védõk holttes-teivel töltött fel. A vár fõ körvonalai már így is kirajzolódtak, kiterje-dése a jelzett kutatási területtel azonos, amely ha szûken is, de alkal-mas volt 1500-2000 ember befogadására – tájékoztat Vándor László.

Az erõdítményt két oldalról a Mura, a harmadikról egy felduzzasz-tott patak védte, a török így csak egyetlen oldalról támadhatott, ahováviszont mély árkot ástak, amelyet védett lõállásokból tartottak tûzalatt. Ez a vár tovább erõsítheti azt a képet, amelynek alapján ZrínyiMiklóst a korabeli Európa egyik legkiválóbb hadvezéreként határozhat-juk meg, aki egyben kiváló várépítõ is volt. Éppen az Új-Zrínyivár kitû-nõ helykiválasztása, erõdítményeinek kiépítése cáfolja vetélytársai, iri-gyei, így Montecuccoli sértõ véleményét és hogy miért tudta a török fõ-sereg ezt a „juhaklot” olyan nehezen elfoglalni. Hadi sikerei nyománmindenképp elsõként ingatta meg a török birodalom verhetetlenségé-nek hiedelmét. Úgy õ, mint a várvédõk példaértékû hõsiessége teszi ahelyszínt alkalmassá emlékpark kialakítására, amely ellen a terület tu-lajdonosának sincs kifogása. Ennek elõkészületei 2003-ban már megis kezdõdtek, amikor közös összefogás eredményeként a Beleznai,Õrtilosi és Murakeresztúri önkormányzatok, a Zrínyi Miklós Nemzetvé-delmi Egyetem, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint az ak-kor még létezõ MH 101. „Szigetvári” Zrínyi Miklós Tüzér Dandár (PÉCS)kétnyelvû (magyar-horvát) emlékmûvet állított az 1993-as kopjavas ki-egészítéseként. Az avatási rendezvényt horvát gárdisták is színesítet-ték, akik korhû egyenruhájukban díszlövést adtak le ágyújukból a kö-zös hõs tiszteletére. Papp Ferenc az emlékhely megismertetése érde-kében abban reménykedik, hogy sikerül a helyszínen hamarosan vár-játékot, vagy kulturális rendezvényt szervezni, ahol magyarok, horvá-tok és esetleg törökök is bemutatkozhatnának.

A mûvelt, több nyelvet beszélõ hadvezér Zrinyi Miklós megítélésea történelemkönyvekben kedvezõ, ugyanakkor Vándor László sze-rint nem jelenik meg az a kép, melynek alapján a korabeli Európalegismertebb és legbecsültebb emberének számított.

Életútja sajátosan alakult. Ozalj várában született 1620-ban ésalig volt hat esztendõs, amikor Habsburg párti fõnemes édesapját acsatamezõn kitört járvány (más források szerint mérgezés) elragadta.

211

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 211

II. Ferdinánd király elõször gyámokat rendelt mellé, majd PázmányPétert bízta meg nevelésével, az õ hatására kedvelte és tanulta mega magyar nyelvet. A grazi jezsuita kollégiumban, majd Bécsben ésNagyszombaton folytatja iskoláit, megtanult zenélni, elsajátította alatin, német, görög, olasz nyelvet, a hadi tudományokat. 22 évesenmár saját költségén felállított sereggel vett részt a harmincéves há-borúban, egy alkalommal királya életét is megmentette. Habsburgelkötelezettségû lévén 1646-ban harcolt I. Rákóczi György ellen, ek-kor még nem sejtve, hogy a két család néhány évtizeden belül aHabsburg ellenes küzdelem vezérévé válik. Az alapvetõ fordulat ak-kor következett be szemléletében, amikor rájött, hogy a Habsburgoknem támogatják a magyarok legfõbb ellenségének tartott török elle-ni harcát. Új-Zrínyivárat is a bécsi udvar tiltakozása ellenére építette,a török kiûzését az állandó magyar hadsereg felállításától remélte.Halálát 1664 novemberében a Csáktornyához közeli kurseneci erdõ-ben lelte, ahol a hivatalos változat szerint vadászat közben egy meg-sebzett vadkan végzett vele. Ezt azóta is sokan vitatják és orgyilkos-ságot emlegetnek, ami Béccsel való szembenállása miatt nem kizárt.

Testvérét, Pétert a Wesselényi féle összeesküvésben való részvé-tel miatt 1671-ben Bécsújhelyt lefejezték. Felesége beleõrült a tra-gédiába, fiukat, Jánost bebörtönözték, aki a rács mögött halt meghúsz év múlva elborult elmével. Leányuk, Ilona, I. Rákóczi Ferenc fe-leségeként világra hozta a késõbbi fejedelmet, II. Rákóczi Ferencet.

Ahogy mondani szokták, összenõ, ami összetartozik. Úgy a Zrínyi,mint a Rákóczi család hátat fordítva a jólétet adó kezdeti Habsburgpártiságának, örök helyet biztosított magának a magyar történelemlegkiemelkedõbb nagyjai között.

Magyar Demokrata 2006./32.

(Fénykép: Papp Ferencné)

212

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 212

Tatárlaka titka

„Rovott írásunkat fönntartjuk immár mindörökre a magunkénak, magyarnak…”

A három tárgyacska legnagyobbika, a korong ugyanis sumér kép-írást és mai szóhasználattal rovásjeleket visel, ráadásul – egyes szak-vélemények szerint – évezredekkel elõzi meg a mezopotámiai írás-kultúrát. A rovásírás elnevezés, ami egyaránt jelent felületbe karco-lást és felületre írást, kiváló szobrászunktól, Fadrusz Jánostól szár-mazik, elõtte középkori krónikásaink hun és szkíta írásként jelle-mezték, míg a XIX. századtól a hun-székely alak terjedt el. A leletekkorának meghatározása és a rajtuk lévõ jelek értelmezése kutatón-ként eltérõ, ám feltárásuk körülményei tisztázottak.

Alig néhány hete múlott száz éve, hogy 1906. július 15-én OroszEndre a tartariai (Tatárlaka) vasúti õrház és a Maros között húzódószántóföldön az akkor már hírneves tordosi leletekhez hasonló kerá-miákat, obszidián köveket és egyéb õsrégi tárgyakat talált. Az ásatástcsak 1942-ben folytatta a Kolozsvári Egyetem Ókori Intézete, majd aháborút követõen másfél évtizedre ez is leállt. A táblácskákra végül1961-ben Nicolae Vlassa román régész bukkant, ám a feltárás nemmegfelelõ dokumentálása bizonyos kérdéseket mindmáig nyitva ha-gyott. Mivel röviddel az 1985-ben tervezett további kutatását megelõ-zõen elhunyt, a terület azóta is háborítatlanul õrzi a múlt emlékeit.

A Vlassa féle ásatásról a legátfogóbb tanulmányt a román régész-szel személyes kapcsolatban állott Makkay János õstörténész pro-fesszor írta A tartariai leletek címmel. Tõle tudjuk, hogy a ma már jólismert agyagtáblácskák mellett számos csont töredék, agyag- és ala-bástrom szobrocska is elõkerült a feltárási gödörbõl. Eredetükrõl azt

Miközben a világ nagy mûveltségeihatalmas építményeikkel hívják felmagukra a figyelmet, a magyarságelõdeinek számító rokon népek re-ánk hagyományozott legõsibb tudá-sát három, mindössze néhány centi-méter nagyságú agyagtáblácska hir-deti. A tatárlakai leletek kultúrtörté-neti jelentõsége mégis túlszárnyaljavalamennyi vetélytársát.

213

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 213

tartja, hogy valahol az Égei-tengeri központokban sumér személy ad-ta át tudását egy feltehetõen erdélyi kereskedõnek, aki aztán hazá-jában is elterjesztette a jeleket a Krisztus elõtti 3. évezredben.

A Knight-Lomas kutatópáros ezzel szemben azt írja A múlt üzene-te címmel megjelent kötetében, hogy „…a leleteket körülvevõ kõzet-rétegeken elvégzett, megbízható rádiókarbonos kormeghatározás el-végzése után kiderült, hogy a tatári táblák sokkal régebbiek, mint alegkorábbi sumér szimbólumok. (…) nem lehet megkerülni a tényt,hogy ha létezett kapcsolat a két írásrendszer között, akkor csak a su-mérek lehettek azok, akik az erdélyiektõl tanultak.”

Azóta számos megfejtési kísérlet látott napvilágot. Forrai Sándora rovásírás Z, NY, GY, B és P betûit ismerte fel a jelekben, könyvé-ben mezopotámiai, föníciai, egyiptomi, krétai párhuzamokról teszemlítést. Badiny Jós Ferenc az Igaz történelmünk vezérfonala Árpá-dig címû kötetében protosumir képírású fogalomjegyeknek tartja akorongon lévõ ábrákat és betûket, amelyekben nem kereshetünkcsupán hangértékû rovásjeleket. Az õ olvasata ennek tükrében ígyhangzik: „Oltalmazónk! Minden titok dicsõ Nagyasszonya! Vigyázókét szemed óvjon Nap atyánk fényében!” Tõle tudjuk, hogy a C14-es méréseket Dr. Hans E. Suess, a San Diegoi Egyetem professzoravégezte, amelynek eredményeként a leletek korát az Kr. e. 5500-5000-re tette, ezek tehát napjainktól számítva 7000-7500 évesek.

Kabay Lizett, kolozsvári néprajzkutató és mûvészettörténészKulcsképekhez kulcsszavak címû mûvének jelképértelmezésében aNap ékjelét, a Nap és a Hold együttes ábrázolását, és a sumér tízesszámnevet találjuk. A megfejtés bonyolultságát annak tulajdonítja,hogy nincs elég jel- és ábraismétlés a táblácskákon.

Friedrich Klára rovásíráskutató/oktató, aki Kõbe vésték, fába rót-ták... címû könyvében mintegy negyven megfejtést gyûjtött össze, ma-ga pedig a sírban talált valamennyi tárgyat egységes egészként értel-mezve arra a véleményre jut, hogy egy temetkezés emlékeivel van dol-gunk. Erre utalnak a csõtalpas vázában elhelyezett bálvány szobrocs-kák, míg a korong és téglalap alakú agyagtáblácskák jelei az elhunytszemély életútját mesélik el. Igen lényegesnek tartja a korong bal fel-sõ sarkában található V alakú jelet, mivel ezzel indul az értelmezés.

A legmegdöbbentõbb az egész történetben, hogy miközben szá-mos nemzet tudósai keresik a megfejtést, éppen a Magyar Tudomá-nyos Akadémia nem tett és nem tesz semmit a leletek üzeneténekértelmezésére, tagjai nem terveznek további ásatást az egykori feltá-rási területen. Román történészek ezzel szemben a három táblácskafelnagyított mását is magába foglaló emlékmûvet avattak 2003-bana Szászsebest Szászvárossal összekötõ E68-as fõútról Tatárlakáravezetõ mellékút leágazásánál. Az eseményt megörökítõ táblán kizá-rólag román nevek szerepelnek, ami azt jelzi, hogy egyetlenmérvadó magyar szervezet nem kívánt azon részt venni és nem is

214

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 214

képviseltette magát az ünnepélyen. A magyar intézmények ekkoraérdektelensége láttán nem csoda, hogy a „tartaria” nevû honlapokonmegkezdõdtek a kísérletek a táblácskákon szereplõ jelek románnépmûvészet díszítõ elemeivel történõ azonosítására.

A tatárlakai lelet, önmagában akár kevés is lehetne a rovásírás Kár-pát-medencei õsiségének bizonyításához, ha Vén András tordosi refor-mátus tanító 1875-ben fel nem hívja a világ legelsõ régésznõje, az er-délyi származású Torma Zsófia figyelmét a Maros helybéli partfalábólkihullott számtalan cserépedény és csontváz töredékre. Az életét a ku-tatómunkának szentelõ hölgy mintegy tízezer rovásjeles cserép töre-déket és korongot gyûjtött, ezeket az akkori nevén kolozsvári Nemze-ti Múzeum vásárolta meg. Kutatómunkáját Makkay János, Forrai Sán-dor, Badiny Jós Ferenc, Friedrich Klára fent említett kiadványaikbanméltatják, nem úgy, mint a hivatalos kortárs történész elit, amely a tu-dós asszonyt nézetei miatt kiközösítette, kigúnyolta. Számukra meg-bocsáthatatlan bûne az volt, hogy Zsófia a rovásjelek és a sumér kép-írás rokonságát hangoztatta, ami Trefort Ágoston vallási és oktatási mi-niszternek 1877-ben tett, csupán a finnugor elméletet valló tudósoktámogatásáról szóló kijelentése idején megpecsételte sorsát.

Pedig Zsófia asszony jó helyütt kutakodott. Belgrád Vinca nevûkülvárosáról, valamint a Maros parti Tordosról elnevezett Kr. e.6000-tõl 3000-ig tartó mûveltség úgy jelentõségében, mint idõtarta-mában és korában össze nem hasonlítható a finnugornak nevezett,ám ebben a formában soha nem is létezett népcsoport múltjával.Különösen elgondolkodtató, hogy a jelenlegi nevén kolozsvári Erdé-lyi Nemzeti Történeti Múzeumban látható, ám a feltáró Torma Zsófianevét nem említõ kiállítás cseréptöredékeinek egyikén ugyanaz a fé-sûfog alakú, fordított rovás P betû látható, mint a boszniaiViszokóban jelenleg is folyó ásatások helyszínén, továbbá Trójában,Egyiptomban és az iráni Tepe Yahyában. Ugyancsak több ásatásontaláltak a korongon látható B, GY, F, Z rovásbetûket.

A tatárlakai táblácskákat egyelõre nem állították ki, mivel a ko-lozsvári múzeum védett tárgyakká történõ nyilvánításukat kérte aminisztériumtól. Amint az erre vonatkozó, azt helybenhagyó döntésBukarestben megszületik, kiállításuk után filmezésükhöz, fényképe-zésükhöz különleges engedélyre lesz szükség.

A három, szinte aprócska méretû lelet meghatározó fontosságú aKárpát-medence története szempontjából. Mert meglehet, hogy amagyarság jelenleg is élõ legközelebbi rokonai a Távol-Keleten talál-hatók, az ott eddig feltárt rovásemlékek évezredekkel késõbbiek aKárpát-medenceinél. A terület jelentõségét az sem csorbítja, hogyEurópa bizonyos vidékein (pl. Glozel, Mas-d'Azil) és egyes barlang-rajzokon ennél idõsebb, a mi rovásunkhoz hasonló jeleket találtak,mert azokon a tájakon viszont nem élnek olyan népek, akik azokata jeleket napjainkban is képesek lennének használni.

215

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 215

Bár a rovásírást a latin írásbeliség átvétele óta az elmúlt évezred-ben megkísérelték betiltani, a rovásemlékeket megsemmisíteni – ésebben különösen élen járt Hunfalvi Pál, a Magyarnak nevezett Tudo-mányos Akadémia magyargyûlölõ könyvtárosa –, teljes mértékû visz-szaszorítása nem sikerült. A nép megtartotta emlékezetében, feltün-tette mindennapi használati tárgyain, erdélyi templomaiban, mertvalahol lelke mélyén érezte, hogy ez az õ õseinek a hagyatéka, ame-lyet ápolnia, s õriznie kell.

Az olyan, szinte elfeledett személyeknek, mint Vén András, OroszEndre, valamint az elhivatott kutatóknak, mint Torma Zsófia és ForraiSándor köszönhetõen, fõleg a gyermekek körében ma már ismét meg-állíthatatlanul terjed a rovásírás elsajátítása a muravidéki Lendvától akárpátaljai Beregszászig, a felvidéki Nyitrától a délvidéki Zentáig.

És ez nem véletlen, mert a magyar az egyetlen nemzet, amely ro-konnépei utódaként több ezer év után is ugyanott él, ahol elõdei márrovásírással üzentek, ahogyan Fadrusz János is fennen hangoztatta:

„Látom, jönnek az idõk, amikor iskoláinkban tanítani fogják gyerme-keinket õseink betûrendszerére… Az idegen látja õseink legsajátosabbkezeírását. És minden magyar büszkén, fönndobogó szívvel fogja azidegennek mutatni a rovott felírást és magyarázni, hogy õseink évezre-deken át ezekkel a betûkkel írtak! És ez a miénk volt, mi fönntartottukés fönntartjuk immár mindörökre a magunkénak, magyarnak…”

Magyar Demokrata (+ filmbeszámoló DVTV-n) 2006./35.Fénykép és film: Víg Sándor, vágó Király Ernõ

A cikk szerzõje köszönetet mond a kolozsvári ErdélyiNemzeti Történeti Múzeumnak a film és a tudósítás készí-téséhez nyújtott segítségért.

Torma Zsófia néhány lelete

216

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 216

Bocskai István –A valóságlátó politikus

Kismarján kegyhellyé nyilvánították Bocskai kriptát

2002-ben történt. A Hajdú-Bihar-megyei Kismarjára érkezõ SzabóJános református tiszteletest azzal a szájhagyománnyal fogadták ahelybeliek, hogy Bocskai István szüleit, nagyszüleit a településen te-mették el. A szájhagyományt egy 1776-ban kelt protocollum, vala-mint a fejedelem 1595-ös végrendelete erõsítette meg, amelybenhalála esetén az uralkodó Rudolf császárt arra kéri: „…hogy, ha azIstennel az úgy vagyon elvégezve, hogy ez a mostani harcon az énIstenöm az én lelkömet megkívánja, és az én kegyelmös Uram mindez által diadalmasson maradna, könyörgök ö fölségének, mint ke-gyelmes Uramnak, méltóztassék kegyelmességébõl testömet kivitet-ni, és az Atyám Anyám koporsójában kis Marjában tetötni…”

A Debreceni Déri Múzeum részérõl Módyné Nepper Ibolya régészvezette ásatás eredményeként 2004 tavaszán a templomban feltártÁrpád kori templom szentélye alatt rá is bukkantak a kriptára. A je-lentõs eseményrõl a Magyar Demokrata 2004/27.-i száma tudósított.A sírleletek alapján a helybeliek határozott szándéka, hogy a kriptátBocskai kegyhellyé nyilvánítsák, az idei szeptember 22/24-i hétvé-gén valósággá vált.

Az ásatások 2004 augusztusában zárultak le, ezt követõen meg-kezdõdött a felújítás pénzügyi feltételeinek megteremtése. A követ-kezõ évben a Kismarjai Református Gyülekezet a Nemzeti Kulturális

Az idei, számtalan tekintet-ben évfordulós évben politi-kusaink megbocsáthatatlanmulasztása, hogy szónoklata-ikban meg sem említettékazon hõseinket, akik bölcses-ségükkel – nem egy esetbenéletük feláldozásával – küz-döttek a haza megmaradásá-ért. Talán Bocskai István ese-tében még pótolhatják ememulasztásukat.

217

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 217

Alapprogramhoz benyújtott pályázatára 7 millió forintot nyert, amiheza 3 milliós önrészt a Tiszántúli Református Egyház biztosította. OltaiPéter építész tervezési díját is az egyházkerület fizette, majd a Nemze-ti Kulturális Örökség Minisztériuma 27,5 milliós támogatásával 2006februárjában megkezdõdhettek a helyreállítási munkálatok. Ennek so-rán komoly feladatot jelentett a kripta nedvességvédelme, amit körbe-falazva, különleges talajvíz-elszivárogtató rendszerrel oldottak meg, arestaurátori munkát Pintér Attila végezte. A lejáratot Bocskai 1606-osvégrendeletébõl vett idézettel írták körül: „... ekképpen minden kétségkívül bizonyos lévén idvességem felõl, az én lelkemet ajánlom az énidvezítõ Istenemnek kezében, testemet penig a földnek, közönségesanyának hagyom, ahonnan vétetett…”

– A kismarjai református gyülekezet Istentõl való feladata, hogy afejedelem hitérõl ezzel az idézettel is hitvallást tegyen. A három szí-nû téglaburkolat jelzi a templom különbözõ korokból származó átépí-tését, új bútorok, nyílászárók készültek. Templomunk egyik dísze azaz üvegajtó, amelyen egy tölgyfabetét felhelyezéssel szemlélni leheta középkori templomkapu nagyságát, és pontos helyét, szószékünkrestaurálása is csaknem teljesen elkészült, a Mózes szék hiányzikmellõle, megújulására még várunk. Nem feledhetjük, hogy mindezértIstené a dicsõség, Soli Deo Gloria, ezt fel is írattuk templomunk be-járatához mészkõtáblára, kõbe vésve – eleveníti fel a történteket atiszteletes, akinek híveivel közös meggyõzõdése, hogy Isten akaratavolt, hogy az egyetlen gyõztes magyar szabadságharc évfordulójáraelkészüljön az emlékhely, mert, mint mondotta, nem feledkezhetnekel a mindenható Istenrõl, és azokról, akik hazánkat, nemzetünketmegmentették, hitükkel, bölcsességükkel az igaz úton próbálták ve-zetni. A kriptában két korabeli mintautánzatú állólámpa derengõ fé-nyében két koporsó utal a nõi és férfi temetkezésekre, ezekben he-lyezik el a múzeumi vizsgálatok után az itt talált csontokat. Bár a hi-vatalos kegyhellyé nyilvánításra még várni kell, Kismarja már most isszeretettel várja a fejedelem elõtt tisztelegni kívánó látogatókat.

Hogy Bocskai István megérdemli az utókor tiszteletét, arra többindokot is említhetünk.

– Ö az egyetlen a magyar történelemben, aki gyõztesen végig vi-szi a szabadságharcát, aki békére kényszeríti a kor két világhatal-mát, a törököt és a Habsburgokat, aki a számára felajánlott két ko-ronát is csak ajándékként és nem hatalmi jelvényként fogadja el, akiföldet ígér és ad katonáinak, aki tömegesen telepíti le a magyarokat,akik ráadásul nem is jobbágyok, hanem a hazájukból, nemzetükbõl,kitaszított, hontalanná vált hajdúk. Bocskai ezzel hatalmas rést ütötta feudalizmuson. Végül õ az, akinek külföldön külföldiek saját pén-zükön állítottak szobrot a Reformáció Genfi Emlékmûvén – foglaltaössze számunkra a lényeget Sárkány Viola történész, a fejedeleméletmûvének kutatója.

218

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 218

A kérdés, hogy Bocskai miként volt ilyen páratlan eredményekreképes? A történész asszony szerint többek között azért, mert az ifjú-ban az õsi magyar nemzetségek minden erénye megjelent, azok vér-vonala érvényesült, családja kezdettõl fogva Kismarja birtokosa. Olykorszakban élt, amikor igen nagy döntési bölcseletet kívánt, hogy aNémet Római Császárság és a Török birodalom közé ékelt magyar-ság melyik oldalra álljon, melyik védi meg az országot a másiktól ésmelyiknek nem célja a magyarság teljes elpusztítása.

A XVI. században az Oszmán birodalom hatalmának fénykorábana török volt a veszedelmesebb, ekkor Bocskai még török párti ma-gyarokat is kivégeztet és Habsburg Rudolf oldalán bekapcsolódott aMurad szultán által 1593 nyarán indított 15 éves háborúba. 1595októberében Báthory Zsigmond hadvezéreként Mihail Viteazul (VitézMihály) segítségével a havasalföldi Gyurgyevonál legyõzi Szinán pa-sa százezer fõs hadát. Ettõl kezdve, mint törökverõt ismeri a világ.Az ütközet elõtt írt, megrázó hangulatú végrendeletében kéri, hogyhalála esetén testét szülei mellé temessék Kismarján.

Minthogy egy évvel késõbb Mezõkeresztesnél a török megsemmi-sítõ vereséget mért a keresztény csapatokra, Bocskainak és az akko-ri politikai vezetésnek be kell látnia, hogy nem gyõzheti le végérvé-nyesen az Oszmán birodalmat. Ráadásul a háború kizárólag Magyar-ország területén zajlik, aminek következtében olyan hatalmas a né-pességcsökkenés, hogy azt a magyarság soha többé nem tudja pó-tolni. Míg Mohács idején a Kárpát-medence 4 milliós lakosságábanEurópában egyedülállóan 80%-os a magyarság aránya, addig ez a 15éves háború végére 3 millióra, arányában pedig 50-60%-ra csökken.

Amikor Bocskai szembesül a valósággal Magyarország siralmai cí-mû, Európának írt kiáltványában nehezményezi, hogy ott szinte vá-góállatoknak tekintették a magyarokat, miközben a földrészt életükárán védték a török ellenében.

A Habsburgokban csalatkozott Bocskai visszavonul kismarjai vá-rába, amelynek dombján tisztelõi napjainkra emlékhelyet alakítot-tak ki, szobrot állítottak. Ennek közelében támadt birtokairaBelgiojoso császári tábornok. A nagyúr a 15 éves háború alatt ott-honaikból elûzött és hajdúnak nevezett nincstelenekhez fordul se-gítségért, aminek következtében 1604. október 14-én megszólal-nak a dobok a hajdúszállásokon és másnap hajnalban az Álmosdés Diószeg közötti erdõben lesben álló hajdúk „Huj, huj, rá!” harcikiáltással rontanak a császáriakra, döntõ gyõzelmet aratva felettük.A diadal óriási jelentõsége, hogy évtizedek óta az elsõ magyar gyõ-zelem az idegenek felett, az emberek hitetlenkedve, sírva keresikfel másnap a harcteret. Ettõl kezdve Bocskai élete és szabadsághar-ca diadalmenet. Úgy az erdélyi szászoktól, mint a szultántól kapottkoronát – ez utóbbi korábban az utolsó bizánci császáré volt – csakajándékként fogadta el.

219

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 219

– Reálpolitikusként nem bosszúra készül a Habsburgok ellen, ha-nem békekötésre, mert tudja, hogy ha tovább folytatja a harcot, tel-jesen elfogy a magyarság. Ekkor kényszeríti a vallásszabadságot isbiztosító bécsi béke megkötésére a császárt, majd kieszközli aHabsburgok és a török között 1606. november 11-én aláírt és azország számára a nyugalmat húsz évre biztosító Zsitvatoroki békét.

A már – minden valószínûség szerint veseelégtelenségben, víz-kórban szenvedõ – nagybeteg fejedelem december 17-én másodikvégrendeletében írja és a magyar történelemben ezt egyedül õ vetipapírra, hogy „... az országot most mindenféle ellenségtõl megsza-badult állapotban hagyhatom”. Óriási politikai tett volt – mondja Sár-kány Viola. A kismarjai hagyományok szerint Bocskai nem Kolozs-vár, hanem saját írásos nyilatkozatai szerint is az õ szülöttük, aki eb-ben a földben kívánt nyugodni és csak késõbb, immáron erdélyi fe-jedelemként, a kor szokása szerint temették el Gyulafehérváron.

1610 októberében Bécsbe szállított szultáni koronáját azóta csakegyszer adták vissza a Habsburgok az 1884-ben Magyarországonrendezett nemzetközi ötvös kiállítás idejére, mint ötvösmûvet. MivelBocskai és szabadságharca mindig a nemzeti öntudat jelképe volt,ezt a koronát még az idei évfordulóra sem engedte át a bécsiSchatzkammer. Minden bizonnyal nagyobb esély lett volna rá, ha eztkormány szinten kérik, Bocskai elõtti fejhajtás helyett azonban amagyar kormányfõ jelenleg saját hazugságai magyarázatával van el-foglalva. Most már a nemzet feladata, hogy helyette lerója kegyele-tét a négyszáz évvel ezelõtt élt politikus nagysága elõtt.

Magyar Demokrata 2006./37.

Honlap: http://refkismarja.tx.hu, refkism@drk.huA „Kismarjai Református Templomért” Közhasznú Alapít-vány számlaszáma: 61100037-17030614 Pocsaj és Vi-déke Takarékszövetkezet

A „Bocskai-garas”

220

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 220

Európa legõsíbb mûveltsége

A hivatalos magyar köröket nem érdekli népünk valódi eredete

Elõzõ beszámolójából többek között arról értesültünk, hogy a kí-naiak Tongwancheng-et (valódi nevén Fehérvár) a világörökség ré-szévé kívánják nyilváníttatni. A város kutatásához éppen õ szolgáltsegítséggel a kínai szakembereknek, akik magukat a mongolokkalés a magyarsággal együtt a hunok utódaiként rokon népnek tekintik.

Tanulmányútját megkönnyítette mongol és kínai nyelvismerete,míg társai – a budapesti Dr. Balogh Ildikó lélekgyógyász, a marosvá-sárhelyi Bernád Ilona népi gyógyász, a felvidéki Bozó Norbert fény-képész – saját szakterületükön járultak hozzá a vállalkozás sikeré-hez. Nem hallgatható el, hogy a költségeket túlnyomórészt a LászlóGyula Történelmi és Kulturális Egyesület állta. A tanulmányút céljaolyan, egykoron hunok által lakott területek felkeresése volt, ahoválegutóbb nem jutottak el.

– Az õsökre való büszke emlékezéssel már a pekingi repülõtérszembesíti az érkezõt, amikor a kijárat felé menet hun lovasokat áb-rázoló dombormû sorozat fogadja. És ez csak a kezdet. A belsõ-mongóliai Höhhotban már látogatható a Hun múzeum épülete, elõt-te díszítõelemként a csodaszarvassal és a hunok más szent állatai-val, köztük a kínai forrásokban szereplõ orrszarvúval, a palota tete-jén ‘szárnyaló’ turullal. Az ember úgy gondolná, hogy ha már minkethun utód rokonnépnek tartanak, akkor ebben a múzeumban Attila

A Demokrata 2006. május11-i száma A keleti kapcsolatcímmel összeállítást közöltDr. Obrusánszky Borbála aKínában található egykorihun város, Tongwanchengromjainál tett utazásáról. A történész asszony a magya-rok õseinek nyomában az elmúlt heteket Belsõ-Mongóli-ától a Selyemúton át Tibetben töltötte.

221

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 221

Kárpát-medencei birodalmából is találunk emlékeket. Sajnos a hiva-talos magyar tudományos élet nemtörõdömsége miatt ez még váratmagára – eleveníti fel útjukat a történész asszony.

A kis csapat Belsõ-Mongóliából a Sárga-folyómentén eljutottJincsuan városába, ahol a hunok pagodáját ugyanaz a Helian Boboépítette, aki a már említett Tongwanchenget. A pagoda a bizonyítékarra, hogy ez a nép nem csak államszervezetével és kultúrájával gya-korolt maradandó hatást más népekre, hanem még a buddhista val-lásban is úttörõt alkotott. És ha már a vallásnál tartunk, nem ártSzent Jeromos szavaival emlékezni a pogánynak nevezett hunokra,akik leírása szerint Szkítiában zsoltárokat énekeltek. Egy mongolegyetemi tanár még olyan írott forrásra is rábukkant, amely szerintazok táltos – és nem sámán – hitét is átvették a kínaiak és azt wu-nak nevezték, ami közeli rokonságot mutat a mi bû szavunkkal. Ezfordul elõ a Somogy-megyei Bodrog-Alsó-Bû helységnevünkben,ahol 1998-ban Stamler Imre történelemtanár ásatásai során többhon(vissza)foglalás kori vaskohászati telepet is feltártak, az egyikfúvókán rovásjelekkel. Minthogy a tibetieknél ugyanez a szó bön,pön, bonc alakban szintén elõfordul, ez lehetett a hunok és szkítákõsvallása. Ennek nyomai a tartomány keleti felében még ma is fel-lelhetõk, akárcsak a Bön-hegy, valamint a szent ligetek, ami szinténa mi õsvallásunkra emlékeztet, amikor õseink még kövekhez, forrá-sokhoz, fákhoz jártak imádkozni, ajándékot vinni.

Napjainkban éppen ezen hasonlóságok alapján történnek kísérle-tek az õsmagyar egyház feltámasztására, azonban a történész asz-szony szerint az évezredek során mára még a távol-keleti népek ere-detinek tartott szertartásai is olyannyira keveredtek más vallásoké-val, hogy azt hiteles ‘õsként’ átvenni már nem lehet.

Tibet azonban nem csak vallása, hanem az egykoron ott is élthun, tabgacs és szienpi törzsek a belsõ-ázsiai lovas mûveltség örök-ségét közvetítõ szerepe miatt is fontos szerepet játszik. Sajnálatosankevés szó esik arról, hogy az elsõ tibeti dinasztia is ezekhez hason-ló volt, erre sziklarajzok is utalnak, történetüket ennek ellenére még-is csak a Krisztus utáni VII. századtól, a buddhizmus meghonosodá-sától számítják.

– Lhászától délre kurgán jellegû tibeti királysírokat kerestünk fel,amelyekben uralkodóikat ugyanúgy temették el, ahogyan a hun le-gendákból ismerjük. Áll még az egyik hun király emlékére emeltnagy feliratos oszlop, amelyen sárkány díszítéseket találtunk, a Nap,Hold, tûz, csillag ábrázolások pedig mindenütt megjelennek, azegyik tibeti kolostorban még lángoló kard ábrázolást is láttunk.

Kiderült, hogy a Mandzsusri Bodhiszattvához kapcsolódik, akiegyes buddhista szakértõk szerint mindenképp hunok által lakott te-rületen élt. A tibetiektõl nem volt idegen a nesztoriánus keresztény-ség sem, azt a kutatások szerint a fehér hunok terjesztették el náluk.

222

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 222

Ha a fenti állítások elfogadást nyernek, akkor teljesen át kell érté-kelni a hun kultúrának a hatását, mert utóbbi esetben egy olyan val-lást is elterjesztettek, ami nem a sajátjuk volt – számol be tapasz-talataikról a csoport vezetõje, majd hozzáteszi, hogy Buddha eseté-ben ez több kérdést is felvet, hiszen nevét mindenütt Budának ej-tik, márpedig õ a szkíta, vagy szaka nemzetségbõl származott. A ku-tatócsoport még olyan helynevet is talált, amelyet ha átírunk és ma-gyarosan ejtünk, akkor Budai hegyek alakban jelenik meg, míg acsubának ejtett suba nevû ruhadarab a nyelvi és viseleti hasonlósá-got jelzi.

További érdekesség, hogy az Ucsiraltu mongol nyelvész cikksoro-zatában felbukkanó méltóságnév Kézai Simon Képes Krónikájábanleírtakat igazolja. Abban ugyanis a hunok Kadarnak nevezett fõbírótválasztottak maguknak. Ez a hunoknál kutugu alakban jelenik meg,ami a professzor szerint kada, míg a mai mongoloknál kutuktu vál-tozatban szerepel, ami szentet jelent, de mongol területen napjaink-ban a kutuk és a kadak alak egyaránt használatos.

Sajnálatos, hogy a tibeti kutatók és a szakirodalom többnyirecsak a buddhizmussal foglalkoznak, és bár a kínaiak egészen más-ként értelmezik a terület történelmét, az ott élõ népek õsi kultúrá-jával õk sem foglalkoznak. A tibetiek és a mongolok közötti kultu-rális hasonlóság ezzel együtt tagadhatatlan, csak amíg korábban azõket elválasztó több ezer kilométeres távolság ellenére ezt úgy ma-gyarázták, hogy a tibetiek voltak az átadók, sokkal életszerûbb atörténész asszony felvetése, mely szerint azt mindkét nép egy kö-zös õstõl, a hunoktól vette át. Ezt a véleményt képviseli néhánykülföldi kutató is.

– Hasonlóképpen közelíthetõ meg a nyelvi kapcsolat is, hiszenkínai nyelvészek már vagy kétezer hun és szienpi szót találtak a kí-nai nyelvben is, Ucsiraltu professzor pedig 600 hun szó meglététmutatta ki a kínai források alapján. Egyetértve a kínai és mongolszemlélettel, úgy vélem, hogy a hun volt az alapnyelv, hiszen a tö-rök és mongol népek – és persze nyelvük – jóval késõbb jelentekmeg, akik közös elõdüktõl vették át a hagyományokat, szokásokat,ám közös alap nélkül nem valószínû, hogy kölcsön vették volnaegymás kultúráját az ujgurok, mongolok, magyarok, egy korábbinép, a hunok örökösei. A hasonlóságok közé tartozik, hogy Tibet-ben a piros és zöld szín az uralkodó, amikor pedig a helybeliekmeglátták rajtunk a hazulról hozott piros-fehér-zöld karkötõt, azon-nal kínainak vélték. Ennek magyarázata, hogy ezek a színek fõlegÉszak-Kínában, ahol a hunok és a mongolok utódai élnek teljesenelfogadottak és használatosak. Lhászában nem ritka a turul szo-bor, mivel ott ezt a madarat szent állatként tisztelik, még a budd-hizmus is átvette a garuda madár alakjában – sorolja a népek kö-zötti hasonlóságokat a magyar Kelet-kutató.

223

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 223

Gujuan, régi nevén Gao-Ping városának múzeumában nagy szá-mú, nem ritkán szakrális lelet bizonyítja, hogy az eddigi felfogás he-lyett nem a kínaiaktól, hanem a hunoktól és szkítáktól származnak.A múzeumban rengeteg, a magyarhoz hasonló díszítõ elem is talál-ható, így a régi mongolok által használt, valamint a Kr. utáni II. szá-zadi sírrajzokon és freskókon megmaradt, Anjou-nak nevezett liliomés sárkány díszítés, ami elsõsorban belsõ-ázsiai eredetre utal. A ló,pontosabban a táltosló, a tibetieknél is minduntalan felbukkan,amelyet valamennyi hun utódnép mélyen tisztel. Ezt a nemes állatota kínaiak eleinte vették a hunoktól, saját tenyésztésük csak a Krisz-tus utáni VII. században indult el. Ez nagyon fontos adat, hiszen a kí-naiak most már idegenforgalmuk jelképévé tették a szárnyas lovat,holott az eredetileg hun díszítõelem volt.

Ázsia szerte elterjedt a sárkány ábrázolás. A kolozsvári néprajzku-tató, Kabay Lizett mondotta, hogy a sárkányokat nem mindig azono-sították a gonosszal, ennek ellenére népmeséinkben csak így szere-pel, amit Szent György jogosan pusztított el. Tény, hogy a sárkány azalvilág ura volt, és a belsõ-ázsiai hagyományok szerint sem véletlenülélt vízben, tavakban. A hunok viszont olyannyira tisztelték, hogy mégkülön hónapuk is volt, amikor áldozatokat mutattak be számára. Va-lószínûleg a nyugati kereszténység felvételekor lett a gonosz megtes-tesítõje, miközben elpusztítója, Szent György is Keletrõl, Kis-Ázsiábólszármazott, ünnepe pedig pont arra a hónapra esik, amelyikben Ke-leten a sárkány hónapját ünneplik. A kán(y) végzõdés egy régi képzõlehet, ami valamihez, pl. az alvilághoz való tartozást is jelenti, és kü-lönösen feltûnõ, hogy azokon a területeken jelentõs a sárkány kul-tusz, ahol dinoszaurusz csontokat tártak fel, mint a Gobi sivatagban.Oda sokáig csak szerzetesek és szent emberek járhattak.

A csapat kedvezõ tapasztalata, hogy most már nem csak mi aka-runk odamenni kutatni, hanem az eddig felfedezett hasonlóságoknyomán egyre többen jönnek hozzánk, fõleg mongolok Belsõ-Mon-góliából, Észak-Kínából.

Az egyik fõ kérdés, hogy miként védik meg eddig feltárt értékei-ket? Miközben Kínában nagy becsben tartják a mûemlékeket és avárosrendezések alkalmával mindig az adott tartomány építészetijellegzetességeit tartják szem elõtt, így lesz egy felhõkarcoló kínaijellegû, addig Tibetben igen kedvezõtlen jelenségként figyelhettékmeg, hogy a turisták megjelenésével a pénzkereseti lehetõségek mi-att az emberek, és fõleg a buddhista szerzetesek szinte kivetkõznekmagukból.

Hogy hatnak-e egyáltalán ezek a tanulmányi utak és tapasztalatok amagyar tudományos életre? Idehaza semmiképp, hiszen ObrusánszkyBorbála leveleire még csak nem is válaszoltak az illetékes hatalmassá-gok, akik annak ellenére nevezik magukat kutatóknak, hogy nemis érdeklik õket a keleti világ új, döbbenetes kutatási eredményei.

224

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 224

Ezzel ellentétben az Egyesült Államokban, Mongóliában, Oroszország-ban és az Európai Unió néhány országában a szakemberek körében je-lentõs hírértéke volt a hun történelem és hagyományok pontosításának.

A történész asszony beszámolója és bizonyítékai alapján egyesekmég korábbi finnugor irányultságukat is megváltoztatták. Úgy tûnik,nálunk csak akkor lesz változás, amikor nyugatról beszivárognakazok a vélemények, amelyeket a nálunk élõ kínaiak kezdettõl fogvahangoztatnak: egész Európában a magyaroknak van a legõsibbmûveltsége, és földrészünkön számukra egyedül itt ehetõ és ízletesaz étel.

Magyar Demokrata 2006./41.Fénykép: Obrusánszky Borbála

Huhanje hun uralkodó ésfelesége

A Hun Múzeumépülete

225

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 225

Gloria Victis – Dicsõség a legyõzöttnek!

Csömörön felavatták a világkommunizmus áldozatainak elsõ emlékmûvét

Miközben a holokauszt és a fasizmus áldozatainak állítottemlékmûveknek se szeri, se száma a világon, a legalábbszázmillió emberéletet követelt kommunizmusról ez egy-általán nem mondható el. Ennek az égbekiáltó igazságta-lanságnak vetett véget a Gloria Victis Alapítvány az októ-ber 21-én felavatott emlékmûvével.

A Demokrata elõször a 2006/6. számában adott hírt arról, hogyvalami készül Csömörön. A helyi Polgári Liga egyik közel két évvelezelõtti összejövetelén szóba került, hogy a Kommunizmus feketekönyvében említett, mintegy száz millió áldozatnak a világon seholsincs központi emlékmûve. Nem kellett kétszer mondani, a megva-lósításra id. Bátovszky György (GULAG), a Rákosi-börtönt megjártWinkler János, valamint vitéz Bõsze László alaptõkéjével létrehoztáka Gloria Victis (Dicsõség a legyõzöttnek) közhasznú alapítványt. Eztkövetõen felhívással fordultak a közvéleményhez, meghívásos pá-lyázatot hirdettek az emlékmû elkészítésére.

Az '56-os emlékmûvek Gyurcsány kormány által biztosított anyagitámogatásához elengedhetetlen lett volna a Képzõmûvészeti Lektorá-tus véleménye, amely végül is elutasította a Vig János gödöllõi szob-rászmûvész által benyújtott és a csömöriek által felkért 39 fõs társa-dalmi értékelõ bizottság kiválasztotta pályázatot. Más se kellett ahelybeli szocialistáknak, akik mások véleményét meg sem hallgatva,lapjukban azonnal támadást indítottak az emlékmû felállítása ellen.

226

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 226

Mátyás Sándor, az Alapítvány elnöke ekkor Ausztráliától Kanadá-ig, a Szentatyától, a Dalai lámáig, a spanyol királytól a dán királynõ-ig, a Konrad Adenauer alapítványtól az EU és a hazai országgyûlésképviselõiig küldött vagy ezer levélben kérte, hogy támogassák azemlékmû megépítését, amelyhez a csömöri önkormányzat és a hely-beli adakozók az induláshoz szükséges összeget már biztosították.A levelezés nem sok sikerrel járt, inkább a személyes ismeretségek-nek, kapcsolatoknak volt hozadéka.

Szép eredményrõl számolhatott be a Demokrata 2006/19. számá-ban Zenészek az emlékmûért címmel megjelent tudósítás a WittnerMária közremûködésével rendezett csömöri jótékonysági rock fesz-tiválról, amelynek bevétele az Alapítványt gazdagította. Itt jegyezzükmeg, hogy erre az eseményre a kiküldött meghívók ellenére aMagyar Demokratát kivéve a nemzeti tömegtájékoztatás nem volt kí-váncsi. Pedig a koncert többnyire fiatal zenészeit a háború végénCsömörön élt Sinka István 1956. október 26-án írt Üdv néked ifjú-ság! címû, az emlékmûre kerülõ verse igencsak felvillanyozta.

A Demokrata 2006/28. száma rövid hírében már arról írhatott,hogy július 10-én megtörtént az emlékmû alapkõletétele és hogy ahelybeliek eltökélt szándéka június 21-i felavatása. És felvirradt anagy nap, amikor az 5000 fõs ünneplõ tömeg elõtt Mátyás Sándornémetül és franciául is köszönthette az egybegyûlteket. „Mi, Csömörpolgári szervezetei tavaly eldöntöttük, hogy 15 évvel a diktatórikusrezsim állítólagos bukása után, a bukott rendszer bukott elvtársai-nak továbbra is zavartalan regnálása ellenére a világon elsõként köz-ségünkben közadakozásból felépítjük az egyetemes kommunizmus100 milliónyi áldozatának emlékmûvét” – kezdte beszédét, majdmegköszönte a támogatásokat külön kiemelve Csömör NagyközségÖnkormányzatát, Taiwan elnökét és a Kelet-porosz Menekültek Szö-vetségét, a mûvésztársadalomból Pitti Katalint és a Sirák házaspárt.„Kívánom, hogy a Vág völgyétõl a Barcaságig, Kárpátaljától aSzerémségig több ilyen emlékhely is épüljön, hogy aztán a külföld ismegirigyeljen minket” – hangsúlyozta.

Az ünnepség fõvédnöke, Orbán Viktor levélben üdvözölte a kez-deményezést. „Másfél évtizeddel ezelõtt, a kommunizmus bukásapillanatában úgy gondoltuk, minden tudásunk megvan ahhoz, hogyegy szabad, gyarapodó, önérzetében megerõsödõ nemzetként végresaját kezünkbe vegyük a jövõt, sorsunk irányítását, és újrakezdjük,új fejezetet nyissunk Magyarország politikai életében. Másfél évtizedelteltével be kell ismernünk, hogy nem így történt…Köszönet értemindannyiuknak, hogy végre legalább Csömörön a helyükre kerül-tek a dolgok” – írta levelében.

Wittner Mária fõszónok annak adott hangot, hogy '56 fénylõ arcaielõjönnek, kilépnek az elhazudott történelemkönyv lapjaiból és visz-szakövetelik feláldozott életük igazságát. Ünnepi beszédet mondott

227

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 227

még mások mellett Tõkés László református püspök és Bokor Imrehadtörténész, aki a túlélõk szent kötelességének tartotta a szörnyûbüntettek emlékének megõrzését a feledés homályától.

Fábián Pál, az Alapítvány titkára szerint egyértelmûen akkor vettekfordulatot az események, amikor befejezõdtek a budaörsi kõfaragásimunkálatok és az emlékmû a helyére került. Ettõl kezdve látta min-den támogató, hogy mire adja a pénzét és persze nem felejthetõk arangos tömegtájékoztatási eszközök, köztük a Magyar Demokrata hír-közlései, amelyek nyomán érzékelhetõen nõtt az adakozási kedv.

A kuratórium tagjai gondolkoznak azon, hogy esetleg hangfelvételtküldenek a látványtervet ‘vállalhatatlannak’ minõsítõ KépzõmûvészetiLektorátusnak arról, hogy miként vélekednek a temetõ mellett felállí-tott, már most búcsújáróhellyé váló emlékmûrõl az emberek. Az em-lékmûvet ellenzõ helybeli kommunisták távol maradtak az ünnepség-tõl, ezt Fábián Pál helyesnek is tartja, hiszen nincs szükség olyanszemforgatókra, akik a helyszínen ájtatoskodnak, majd otthonukbanKun Béla szobrát nézegetik. Helyettük azok jöjjenek, akik õszinte szív-vel, belülrõl fakadó érzelemmel helyezik el virágaikat, gyújtanak mé-csest az emlékmû talapzatánál úgy november 4-én, mint jövõ február27-én, a Kommunizmus elleni küzdelem emléknapján.

Ha visszaemlékszünk Mátyás Sándor korábbi szavaira, amelyekkelaz áldozatokhoz számítja a kommunista társadalmak utódállamaiban,így Magyarországon, a Nyugatétól majd tíz évvel elmaradó átlagéletkort,és ezt ugyancsak népirtásnak tekinti, akkor akár közéjük számíthatóka budapesti idei október 23-a véres eseményeinek kárvallottjai is.

– Annál is inkább, mert 1989-ben olyan nagy reményeket fûztünkahhoz, hogy szabad állam leszünk, szabad rendõrséggel. A jelek sze-rint ez nem sikerült, aminek egyenes folytatása, hogy a magyar rend-õrség ezekben a napokban úgy viselkedik, mintha a szocialisták ésaz SZDSZ õrzõ-védõ kft-je lenne. Ez már pártkatonaság, amineksemmi köze a magyar rendõrséghez – fejtette ki álláspontját la-punknak Fábián Pál. Valószínû, hogy a gyásznap elõestéjén, novem-ber 3-án 18 órakor az emlékmûnél kezdõdõ megemlékezés szóno-ka, Hegedûs Lóránt is kitér majd minderre. Az emlékmû tehát áll, azAlapítvány anyagi gondjai viszont még mindig tetemesek.

Magyar Demokrata 2006./44.Fénykép: Tiszai Árpád

GLORIA VICTIS Közhasznú Alapítvány, Pécel és VidékeTakarékszövetkezet Csömöri Kirendeltség, 65600144-11048053

228

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 228

Beszédes kövek

A Pilis a magyar örökség része lehet

A Magyar Demokrata már eddig is kiemelt figyelemmel kísérte akutató tevékenységét és számolt be többször az elért eredmények-rõl, legutóbb 2005. november 17-i számában. Akkor az általa a Bu-dakalász feletti Majdán-fennsíkon feltételezett Sicambria, annak Õs-Budavárral történõ azonosításával, valamint az onnan induló erdeiúton jó negyedórás kapaszkodó után elérhetõ sziklafal mögöttugyancsak általa sejtett Attila hun király, Béla, Rõv, Kadocsa, Kevehun kapitányok és Árpád fejedelem sírjáról számoltunk be. Néhánynappal ezelõtt Lánszki Imre azzal kereste meg lapunkat, hogy az At-tila várának nevezett rommezõ feltárásának újabb részleteit bemu-tassa, továbbá a Nagy-Kevély-hegységhez tartozó Ezüst-hegyen emelttumuluszokhoz, boltíves bejáratokhoz és a hegygerincen lévõ várfal-nak tûnõ sziklákhoz elvezessen. A tumulusz földhalommal borított,kövekbõl kamraszerûen összerakott dolmen, amelyet általában te-metkezési helyként tart számon a tudomány. Csakhogy nem Magyar-országon! Az ezekkel foglalkozó szakirodalom szemérmes hallgatás-sal siklik át a rejtélyes kövek Kárpát-medencei fellelhetõségén, jólle-het, a néphit még Németországban is hun sírhelyeknek tekinti õket.

Utunkat, amelyet a Demokrata Televízió is megörökített, a máremlített Õs-Budavárnál kezdjük, amit Lánszki Imre a korábbi Attilavárral azonosít. Erre már öt évvel ezelõtt is megpróbálta felhívni a hi-vatásos régészek figyelmét, nem sok sikerrel, mivel azok a sajátosalakú köveket egy elhagyott kõbánya részének tekintették. A fárad-hatatlan kutató azonban idén meglepõ dologra bukkant társaival.

A Kárpát-medence mindmáig titkokat rejtõterületeinek egyike a Pilis hegység. Miköz-ben a rejtélyek megoldását célzó elméle-teknek már könyvtárnyi irodalma van, ad-dig kevesen vették maguknak a fáradtsá-got, hogy puszta szavak helyett a lehetsé-ges magyarázatnak a gyakorlatban járja-nak a végére. Közéjük tartozik Dr. LánszkiImre agrármérnök, ökológus.

229

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 229

Az általuk várfalnak nevezett hatalmas kõfalak aljában kövekkel el-torlaszolt U alakú bemetszést találtak. Az emberi beavatkozás esé-lyét erõsítette, hogy a fal aljában a környezet üledékes Pannon kõ-zetétõl alapvetõen különbözõ, mintegy 7 x 3,5 méter felületû mész-kõ fedlap részét tárták fel. A részben kibontott kõfal egy másik ré-szén hatvan centiméterrel a felszín alatt jól kivehetõen, kõfalba vé-sett W és b betû is elõtûnt, amit Lánszki Imre a török hódoltság utánidetelepült svábok kézjegyének és a település német Weissenburg(Fehérvár) kezdõbetûinek tekint. Az eltorlaszolt U alakú bejáratmélységét az amerikai kutatók által használt geo-radar segítségévelnégy méterben határozták meg, a kõfal aljában rendszertelenül egy-másra dobált kõtömbök összevisszaságból pedig arra következtet-tek, hogy ezt a várfalszakaszt valakik berobbantották.

Ez a feltevés nem látszik képtelenségnek, hiszen elõzõ tudósítá-sunkban már jeleztük, hogy a Habsburgok még jutalmat is adtak azAttila-vár bontásában részt vevõknek és szerte az országban felrob-bantották az ellenállás fészkeinek tekintett magyar várakat.

Az ökológus azt a tényt, hogy a magyar õstörténet-kutatók Õs-Bu-davár hollétét egymásétól eltérõen sejtik, azzal magyarázza, hogynem tisztázott a Pilis hegység középkori kiterjedése. Mivel a tatárjá-rás idején még nem létezett a Budai-hegység elnevezés, így szerintenem kizárt, hogy a Pilis akkoriban Esztergomtól Százhalomig (maSzázhalombatta) terjedt, ennek következtében középpontja nagyjá-ból erre a körzetre eshetett.

Az eltérõ értelmezést az is segíthette, hogy a várat az utolsó ismertábrázoláson vízzel vették körül, ezért annak helyét mindenki a Dunapartján kereste. Azóta bebizonyosodott, hogy a vizesárok létezése afolyamtól távolabb, a hegyoldalban sem jelentett lehetetlent. Ha olyanerõteljes volt a karsztvíz tevékenység, ahogyan a vizes szakemberekmegállapították és a kút a hegy legmagasabb pontján volt, akkor a víz

Az Ezüst-hegyen lévõ tumulu-szok alatti boltíves bejárat

Szabályosan megfaragottmalomkõ

230

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 230

a közlekedõedények elve alapján a várba is feljuthatott, amivel feltölt-hették a várárkot. A tisztánlátást segítheti az 1566-ban készült, a Ma-gyar Nemzeti Múzeum tulajdonában lévõ metszet és a Vatikánbanugyanazon évbõl származó térkép összevetése. A metszet esetében aH betûvel jelzett város a jelmagyarázatban Vócent, azaz Vácot jelenti.A térkép ugyancsak jelzi Vócent, mégpedig Szentendrével átellenben,attól északra található helyen és feltûnteti a környezõ településeket is.

A harmadik, ugyancsak nem elhanyagolható adat Anonymustól szár-mazik, aki leírta, hogy Béla király lóháton egyetlen nap alatt járta be aFehérvár-Esztergom-Visegrád útvonalat és még aznap visszatért kiindu-lópontjára. Ezt az innen 50-60 kilométere lévõ mai Székesfehérvárrólnem tehette volna meg, viszont az Nagy-Kevélyen át Csobánkára, Szán-tóra, Kesztölcre vezetõ, kõszegéllyel ellátott erdei úton igen. Bejárá-sunk során ezen magunk is gyalogoltunk egy keveset.

Utunk következõ állomása az Ezüst-kevély feljebb lévõ keleti ol-dala, ahol Lánszki Imre az utóbbi két hét során a térképen kõbánya-ként jelzett területet kutatta át. A helyszínen tapasztaltak a kõbányaelmélet felülbírálatára késztették, mivel a nagyméretû földdel borí-tott ‘sáncok’ ellentmondanak a meddõhányó szerepnek már csak akövek faragottsága, mérete, mennyisége miatt is. Vajon mi késztettevolna egy hétköznapi bánya tulajdonosát arra, hogy már a helyszí-nen kidolgoztassa a kövek ilyen tömegét, és aztán a meddõre hány-ja, amikor azok a különbözõ építkezésekhez kerülve az építtetõ kí-vánságának megfelelõen a helyszíneken nyerték el végsõ alakjukat?

Ezek után azon már meg sem lepõdünk, hogy az egész hegyoldaltkövekbõl rakott kisebb-nagyobb, a bevezetõben említett tumuluszokborítják. A halmoknál tisztán kivehetõ a mesterséges beavatkozás,már csak az van hátra, hogy egyik másikat megbontsák és megvizsgál-ják a belsejét. Itt jegyezzük meg, hogy vezetõnk a Szabó József-bar-langtól néhány méterre boltíves bejáratú, pinceszerû, beomlott épít-ményekre bukkant. A boltívek alatt kõbélletes (megalit?) kapuzat ésablak látható, amelyhez hasonlót a középkori várépítések után márnem tapasztalunk. A sajnálatos az, hogy a történelmi és útleíró köny-vek nem is utalnak ezekre a kötõanyag nélkül egymáshoz illesztett kö-vekre, számukra nem is léteznek. Pedig feltételezés szintjén hasonló-ságuk megdöbbentõ az ókori görögországiakéval. Ha pedig arra gon-dolunk, hogy egyes elméletek szerint a Trójából menekült szikam-berek Francion irányításával a Majdán fennsíkon, a késõbbi Õs-Buda-vár (Alba Ecclesia) elõdjeként alapították Sicambriát, akkor nem el-képzelhetetlen, hogy magukkal hozott és az Égei-tenger vidéken elter-jedt építészeti stílusuk nyomai árulkodnak az egykori építtetõkrõl.

Az építmények õsiségét csak fokozza, hogy az egyik épített falbanmegmaradt kövön jobbról balra összerótt R és A véset betûzhetõ ki,amely a kõ két oldaláról lepattintott és elvitt részen akár értelmes szót isalkothatott. A kõvéset (rovás) eredetiségét éppen a mellette lévõ, korunk

231

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 231

„rovói” által hátrahagyott nyomoktól eltérõ volta igazolja. Az építménymellett további boltív, valamint rakott kõbõl épült és a hegyoldal belse-jét elzáró fal jelzi, hogy nem egyedi szerkezetrõl beszélhetünk, amelyekaz õket takaró föld és kõréteg leomlása után kerültek napvilágra.

Felfelé haladva egyre sokasodnak a kõhalmok, a leghatalmasabb-nak a tetejét elegyengették. Onnan szemlélve a környéket mondot-ta Lánszki Imre, geo-radarral végzett méréseik a hegyoldalban többjáratot is jeleztek, ami indokolttá teszi, hogy ezt az egész területetalaposabban átvizsgálják és térképen is rögzítsék a valószínûsíthetõföldalatti járatok helyét. Tevékenységüket többek között Szulejmán1543-as feljegyzésére alapozzák, amelyben a szultán arról ír, hogyÕs-Budavár alatt egynapi járóföld hosszúságú katakombarendszervan. Attól pedig nem járunk messze, hiszen errõl a magaslatról jóllátjuk az alattunk lévõ dombon fekete fenyõkkel takart romterületet.

Már a hegygerincen barangolunk, ahol a Pilisborosjenõrõl indulópiros turistajelzés mentén is elérhetõ az újabb, majd tíz métermagasságú sziklafal. A mesterségességet itt is a kõfal élesre vá-gott pereme, a kõlapok tökéletes illesztése és az egymástól eltérõ tí-pusú sziklák látszanak igazolni.

Útközben belebotlunk egy teljesen szabályos, faragott, majd odébbegy félbetört malomkõbe. Hogy ezt a két súlyos darabot – és mégmennyit rejthet az avar – ilyen magasságba az erdõ közepébe elfuva-rozza valaki, annak indoka kellett legyen. Például a már említettkarsztvíz tevékenység, amelynek segítségével akár õrölni is lehetett.

Mivel az Ezüst-heggyel (Ezüst-Kevély) kapcsolatos még tisztázatlankérdésekre adható magyarázatok száma végtelen, egyelõre azzalkell beérnünk, amit látunk. És ez nem kevés. Beszámolónkban eztmutattuk be, remélve, hogy felkelthetjük vele a hivatásos és nem hi-vatásos kutatók, érdeklõdõk figyelmét. Legfõbb ideje, hogy az illeté-kesek az észérvek és látottak alapján komolyan vegyék és tisztázzáka Pilis körül keringõ legendákat és az olyan feltárt bizonyítékokat,amelyekkel mi is találkoztunk. Az nem magyarázat, hogy simán kõ-bányának minõsítenek faragott, rovásjelekkel ellátott építõköveket,várfal jellegû, óriási egymáshoz illesztett sziklákat, tumuluszok tö-megét. Ezek a kövek ugyanis beszédes üzenetek.

Az sem halogatható tovább, hogy a tárgyi bizonyítékoktól függet-lenül, pusztán a hegység nép körében õsidõk óta élõ tisztelete alap-ján a magyar kulturális örökség részévé nyilvánítsák, ahogyan vallá-si okokból a maorik tették Új Zélandon a Tongariroi hegyvidékkel,amely ma már a világörökség részét is képezi. Tekintettel a Pilisbentapasztalható folyamatos táj- és természetrombolásra, oda nem illõtevékenységre és filmforgatásra, sürget az idõ.

Magyar Demokrata (+ filmbeszámoló DVTV-n) 2006./48.A rovásjeles kõ fényképét Vetráb József ‘Kadocsa’, a másik két

felvételt és a filmet Víg Sándor készítette, vágó Pákozdi Attila

232

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 232

„Esztergomi falra festett oroszlánok...”

„Jövõre megtekinthetõ lesz az elkészült oroszlános freskó”

Egy évvel ezelõtt a Demokrata Karácsonyi számában kí-sérletet tettünk az esztergomi vár a nagyközönség elõlrestaurálás miatt elzárt királyi kápolnájának falán lévõoroszlános freskó bemutatására. Próbálkozásunk akkornem járt sikerrel, viszont néhány héttel ezelõtt lapunk el-sõként kapott lehetõséget arra, hogy a jelenlegi helyzetrõlszemélyes tapasztalataink alapján beszámoljon.

Erre a tájékoztatásra annál is inkább szükség van, mert az öt évenem látogatható kápolna kapcsán több szóbeszéd is szárnyra ka-pott, ezekkel nap mint nap találkozik az, aki eljár az örvendetesenszaporodó õstörténeti elõadásokra. Közéjük tartozik, hogy a munká-latok során a részben épen maradt utolsó oroszlánt is lekaparták afalról, hogy lyukakat fúrtak a freskóba, hogy restaurálás nem is fo-lyik, csak idõhúzás. Ezek bizony súlyos vádak, amelyek tisztázásáramielõbb szükség volt. De miért és mikor kerültek a címben szerep-lõ és az Esküszünk elnevezésû dalszövegben (Szõke István Atillaírta) is megjelenõ oroszlánok ennyire az érdeklõdés homlokterébe?

Az 1934-38 évi ásatások során kerültek felszínre a török háborúkidején földdel feltöltött termek, köztük III. Béla király XII. század vé-gén épített palotája. Az ebben talált királyi kápolna falán megmaradtoroszlános freskóról annyi olvasható az 1977-ben kiadott Panorámaútikönyvben, hogy bizánci szõttesek utánzata.

Az érdeklõdés azután fordult igazán a freskó felé, miután az ak-kor még Argentínában élõ Badiny Jós Ferenc 1991-es ópusztaszerilátogatását követõen többed magával az esztergomi kápolnát is fel-kereste és a látottak, valamint saját (mûvészet)történelmi ismereteialapján megírta Az esztergomi-istergami oroszlánok titka címû köny-vét. Ennek lényege, hogy a sumerológus professzor az oroszlánokona magyarság sumér kapcsolatának bizonyítékaként több, a mezopo-támiai kultúrából származható jelre és vele együtt a kápolna VII. szá-zadi építésének lehetséges idejére hívta fel a figyelmet. A jelek kö-zé tartozott az oroszlán combján látható nyolc szirmú rozetta alakjá-ra hasonlító, a mezopotámiai Susa városában talált edény falának –igaz – 12 szirmú rozettája, az oroszlán ostorszerûen kígyózó farkán lé-võ 50 pont, azaz csillag, amely véleménye szerint azonos a Vénusznak

233

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 233

a rozetta (SARPANTIUM) jelképes megtermékenyítéséhez szükségesholdfordulóinak számával, és az oroszlán testére festett négy (ék)jel,amely ugyancsak megtalálható többek között egy babilóniai pecsé-ten, továbbá a Kr. e. IV. századból származó ekbatanai oroszlános le-let oldalán. Badiny Jós Ferenc a négy ékjelet a sumir E-A (Isten, másnéven a Tudás Ura) jelentéssel fordította. A kápolna építésének ide-jét az oroszlán mögött lévõ életfa dõlésszögébõl következtette ki.Azt vette alapul, hogy az életfát azért festették a merõlegestõl 19fokban elgörbülve, mert akkor úgy mutatott a Föld tengelyével egye-zõ északi irányba. Egy számítással megállapította, hogy ha a Sarkcsil-lagra irányuló életfa 1970-ben esett egybe pontosan a földtengellyel,akkor a 19 fokos eltérés a Kr. utáni 602-ben volt lehetséges. Ekkorfesthették az oroszlánokat, ami idõben követte a László Gyula sze-rinti elsõ magyar honfoglalás 568-as évét.

Ezen feltételezése már volt akkora súlyú, hogy a 896-os honfogla-lás elsõségét kétségbe vonók fokozottan figyeljék, mi is történik afreskóval.

Dr. Prokopp Mária, az ELTE Mûvészettörténeti Tanszékének pro-fesszora, a restaurálás mûvészettörténeti irányítója betekintést en-gedett a témával foglalkozó, megjelenés alatt álló kéziratába. Ez ahamarosan megjelenõ tanulmány behatóan ismerteti az oroszlánosfreskóval foglalkozó mûvészettörténészek és régészek – Gerevich Ti-bor, László Gyula, Fettich Nándor, Kádár Zoltán, Trugly Sándor – ku-tatási eredményeit 1938-tól napjainkig. Valamennyien megegyezneka motívum keleti, perzsa-szasszanida eredetében, amely bizánciközvetítéssel érkezett Európába, és itt általánosan elterjedt volt aXIII. századig a képzõmûvészet minden mûfajában, mint uralkodóijelkép. Prokopp Mária kutatásai arra is rámutatnak, hogy a XII. szá-zad közepéig az uralkodók palotáinak falán selyem-szõtteseken je-lent meg a többsoros, korongokba foglalt díszítõ elem, ahol azoroszlán méltóságteljesen, az Életfa elõtt lépked, felfelé kunkorodófarokkal. A század második felétõl a falikárpitokat felváltotta a falfes-tés, ahol ugyanezt az állatalakot festették a falra, feltehetõen a se-lyem gyúlékonysága miatt. Prokopp Mária továbbá nyomatékosanfelhívja a figyelmet, hogy az esztergomi királyi palota további helyi-ségeinek falain is látható a korongos keretekbe foglalt oroszlánosábrázolás, nemcsak a kápolnában! Végül a falkép formai elemzésé-vel bizonyítja, hogy a XII. század második felében készült, mindenvalószínûség szerint, III. Béla király 1185 évi, Capet Margit francia ki-rálylánnyal kötött esküvõjére.

És most most hallgassuk meg a restaurálást végzõ Wierdl Zsu-zsanna festõ, restaurátormûvészt, a nemzetközi mûemléki szerve-zet, az ICOMOS (International Concil on Monuments and Sites) Eu-rópa-falkép bizottságának ügyvezetõjét. A vezetése alatt folyó mun-kákat a legjobb nemzetközi szakemberekkel együttmûködve végzik.

234

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 234

Itt készítettek elõször a világon, holland szakemberekkel, falké-pen – többek között az oroszlánon is – hét rétegû computeres réteg-vizsgálatot.

Megállapította – és svájci laborban készült tudományos rétegvizs-gálatokkal támasztotta alá –, hogy a Várkápolnában legalább öt ki-festés maradványait lehet szétválasztani, az oroszlános freskó a má-sodik alkalmával készült. Alatta volt egy másik, valószínûleg csupánegyszerûbb színezést célzó réteg, melynek nyomát világosan látnima is, ami feltehetõen a freskófestõ megérkezéséig díszítette a kirá-lyi kápolnát. Ez lényeges felfedezés, mert eddig mindenki azt hitte,hogy az oroszlános festés akkor készült, amikor a kápolna.

– Mindenek elõtt oszlassunk el néhány alapvetõ félreértést. Azoroszlánokat senki nem verte le, ellenkezõleg, Pelliccioli az északifalon lévõ oroszlánt megtalálta és az 1350 körül rájuk festett freskóréteget egészben áthelyezte a kápolna apszisának szemközti falára,hogy jobban láthatóvá tegye ezt a szinte egyetlen, viszonylag épenmegmaradt példányt. A másik, mely igen rongált állapotban van azapszis déli falán, tisztítás és konzerválás utáni állapotban már csaka retusálásra vár. Bár ez az északi, ‘fõ’ oroszlánunk, a feltáráskor isugyanebben a hiányos állapotban volt, ezt igazolják az 1938-as fény-képek is, az 1950/60-as években teljesen fölöslegesen kiegészítet-ték, hozzáfestettek, például a fenekéhez. A freskók széleit cement-tel megerõsítették, és injektálták, melynek káros következményeimiatt, a freskó réteg porlékonnyá vált, több helyen kezdett elválni ahordozó kõfaltól. Az oroszlán valóban veszélyben volt egészen a res-taurálásig! A káros anyagok kezdték ‘megenni’. Ráadásul néhánycentire tõle villanyvezetéket véstek a kváderkõbe – eleveníti fel amegdöbbentõ tényeket a restaurátormûvész.

Pelliccioli idejében készült az a fénykép, amelynek nyilvánosságrakerülése azt a hiedelmet keltette, hogy lyukakat fúrtak a freskóba. A kõ-mûvesek körében pikkelésnek nevezett mûvelet arra szolgál, hogy job-ban megtapadjon a felületen a következõ réteg. Ezt még azok a közép-kori mesterek követték el, akik az oroszlános freskóra az újabb rétegetvakolták, és Pelliccioli ezekre bukkant, amikor a fedõréteget eltávolítot-ta. A 96 cm átmérõjû, bíborvörös korongról lemérése után bebizonyo-sodott, hogy 14 helyett egy sorban legfeljebb 12, egymással szembenálló – ezt egy freskótöredék tanúsítja – oroszlánról beszélhetünk. Hang-súlyozzuk, hogy egy sorban, mert a korongsor feletti freskó töredékekazt sejtetik, hogy legalább két sorban díszítették a kápolna falait. Ésnem csak ott. Wierdl Zsuzsanna az egykoron a királyi lakosztályokba ve-zetõ csigalépcsõ falán is megtalálta az oroszlánokat körbevevõ sávos,palmettás díszítés nyomait, fekete és sárga festékvonalakat és bíborvö-rös korongokat. Ezekre már Prokopp Mária is utalt. Lehet, hogy a díszí-tést, tehát az oroszlánok ábrázolását a lépcsõfokok miatt nem lehetettbefejezni, de az sincs kizárva, hogy Vitéz János átépítései takarták el.

235

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 235

Ami a jövõt illeti, a jelenleg is felállványozott kápolna teljes resta-urálása minden bizonnyal még évekig eltart, ám Wierdl Zsuzsannaszeretné elérni, hogy 2007-ben az oldalkápolna idõleges megnyitá-sával, legalább abból valahogy megtekinthetõ legyen a már elké-szült, restaurált oroszlános freskó. Ez elejét vehetné minden továb-bi szóbeszédnek. Ennek a szakmai feltételek mellett anyagi vonzatais van, amirõl Horváth Béla, az Esztergomi Vármúzeum igazgatójaazt nyilatkozta lapunknak, hogy az ország vezetésének politikai ho-vatartozásától függetlenül a munkálatok folytatásához legszüksége-sebb összeg eddig is rendelkezésre állt. Ezt a Vármúzeum saját ke-retébõl idén is több millióval egészítette ki. Igaz, a Studiolo fedésé-nek ázások miatti rekonstrukciójáról egyre sürgetõbb válaszra lenneszükség az illetékes szervektõl.

Hogy jövõre mennyit szán a pénzügyi kormányzat restaurálásra,nem sikerült megtudnunk, azt viszont igen, hogy 1938-ban a had-ügyminisztérium költségvetésének 1/8-át ide irányították, mert any-nyira fontosnak ítélték ezeket a munkálatokat. Ma ennek ezredénekis örülnének a restaurátorok. Nem mindegy, hogy a világörökségcímre a visegrádi középkori királyi központ és vadászterület, illetveEsztergom középkori vára összevonásával Dunakanyar kultúrtáj né-ven pályázó vidék mit tud felmutatni a döntéshozóknak.

Magyar Demokrata 2006./51-52.Fénykép: T. Szántó György

Esztergomi oroszlán

236

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 236

Padányi Viktor – A nemzetben gondolkodó történész

Rákóczi kiáltványa napjainkban is érvényes üzenet

A történész, nyelvész, író a Borsod megyei Vattán született 1906.január 26-án. A szó szoros értelmében polihisztor volt, aki történel-mi, filozófiai és magyar irodalmi doktorátusa mellett, kiválóan zon-gorázott, hegedült, festett. Magyarországról 1945-ben a szovjet meg-szállás elõtt távozott. Hat évig Bajorországban, majd az ausztráliaiMelbourneben élt, ahol mint könyvelõ, mûszaki rajzoló és tanár ke-reste kenyerét. Tanulmányai közül a Vérbulcsú 1954-es kiadásaután csak 1989-ben jelenhetett meg Magyarországon. Bakay Kornélmondotta róla, hogy „…hivatásos történész volt. Nem autodidakta,nem halbiológusból átképzett 'szakértõ'.” Ez igaz, annyi kiegészítés-sel, hogy ha napjainkban nem lennének 'amatõrnek' nevezett kuta-tók, akkor csak az egyetemeinken finnugrista szemlélettel útjukrabocsátott 'hivatásosok' hirdetnék továbbra is ugyanazt a rengetegostobaságot, amelyek ellen Padányi is latba vetette tudását.

Tanulmányai, könyvei közül mindenképp kiemelendõ A nagy tragé-dia (1952), Vérbulcsú (1954), Tér és Történelem (1955), Rákóczi(1961), Sumir Magyar nyelv lélekazonossága (1962), Dentu-Magyaria(1963), Egyetlen menekvés (1967), írt azonban tankönyvet, verseketés színdarabot is.

A most megjelent, eredetileg 1972-ben San Franciscoban kiadott Tör-ténelmi tanulmányok gyûjtõcím A Vérbulcsú, Rákóczi, A szumir- magyarnyelv lélekazonossága mellett magába foglalja az Adalékok Szent Istvánélettörténetéhez fejezetet is, továbbá az etruszk származás újabbmegközelítését. Padányi, a tõle megszokott alapossággal boncolgatja

Ha élt a magyarság igaz történeteiránt elkötelezett kutató, akkorPadányi Viktornak hívták. Példaértékû munkásságának elenged-hetetlen tartozéka volt, hogyelõbb számtalanszor ellenõriztemindazt, amit le kívánt írni. Szü-letésének századik évfordulójárakét kötete is megjelent.

237

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 237

az érdekfeszítõ témákat. Minden oldal lábjegyzetében feltünteti az erede-ti forrásokat, idézeteket, ellentétben azzal az egyre inkább elharapódzógyakorlattal, amely csak a kötet végén jelez tartalom szerûen visszauta-lást a kötetben felhasznált szerzõkre és mûvekre, ugyanakkor puszta fel-sorolásuk nem bizonyítja, hogy a hivatkozó azokat valóban el is olvasta.

A Vérbulcsú tisztára mossa a 955-ös augsburgi csata hadvezérét,bemutatja a vereség valódi hátterét és Bulcsu (amely név, mint írja,„bölcs”-et jelent) történelmi jelentõségét. Arról a vereségen kajánko-dók elfeledkeznek, hogy „…a nagy gyõzelem után és ellenére het-venöt esztendeig nem mernek a németek megkockáztatni a magyarföld ellen egy támadást.” – írja Padányi.

Megpróbálja kideríteni, hogy valójában kinek is állhatott érdeké-ben Vazul megvakítása, és tisztelettel fordul Bobula Idához, akit ar-ra kér, hogy észrevételeit csak „…a szumir-magyar nyelvrokonság so-kat támadott ügye védelmének” tekintse.

Bizonyítékokkal alátámasztva védi meg II. Rákóczi Ferenc fejede-lem emberi nagyságát Szekfû Gyula lekicsinylõ kiadványával szem-ben. (A történész Habsburg párti hozzáállását mindjárt megértjük, hatudjuk, hogy az 1849-ben Buda ostromakor elesett, Schüttelhelm ne-vû osztrák katona unokája volt, és aki Rákosi moszkvai nagykövete-ként is tevékenykedett.) Külön fejezetet szentel RákócziRecrudescunt címû kiáltványának. Elég csak olyanokat idézni belõle,mint hogy a Magyar Kamara hatáskörét elvette az Udvari Kamara, azadóterhek enyhítését ígérõ császár újabbakat vezetett be, a birtok-ügyi perekben a honosított idegenek javára ítélkeztek a magyarok el-len, a haza fiait vagyonukból és méltóságukból kisemmizték, eltöröl-ték a haza törvényeit megrontó király ellen megengedett ellenállásizáradékot, az ország ügyeinek intézését a fennálló törvény ellenéreaz Udvari Tanács intézte a magyar fõrendek megkérdezése nélkül. Afelsorolás láttán lehetetlen nem észrevenni a Rákóczi szabadságharclegfõbb kirobbantó okainak napjainkhoz szóló idõszerûségét.

Másik most megjelent kötete, az 1943-ból származó Széchenyikultúrája második kiadása, amelyben a „legnagyobb magyar” Napló-jának értelmezésével annak szellemi átalakulását követi nyomon.

Padányi Viktor a nemzetben gondolkodó, a magyarság sorsát köz-ponti ügyként kezelõ tudós történész, aki az igazság kiderítésénekszentelte 1963-ig tartó életét. Mindannyiunk számára követendõ pél-da, aki fent nevezett történelmi nagyjaink cselekedeteit igyekezettközérthetõ módon közkinccsé tenni.

Magyar Demokrata 2006./51-52.A fénykép Bognár József tulajdona

238

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 238

A Yotengrit és a valóság

Sokat gondolkoztam, hogy megírjam-e ezt a cikket, a szó-ban forgó könyv lelkes híveinek csalódást okozva. Az el-múlt hetekben, hónapokban feleségemmel, Friedrich Klá-rával tartott elõadásaink során azonban olyan gyakran éssokan igyekeztek a benne foglaltakkal magyarázatot adnimáig nem tisztázott kérdésekre, hogy véleményemet töb-bé nem tarthatom meg magamnak. Ugyanis Babits Mihályszavaival élve „vétkesek közt cinkos, aki néma”. Cinkos,ha nem jelzi, hogy valakik visszaélnek a nemzeti elkötele-zettségû emberek bizalmával, jóhiszemûségével. Az aláb-biakban a kötet néhány meglepõ kijelentését vetem ösz-sze a 'szakma' más, jól ismert személyiségeinek megálla-pításaival.

Az elsõ lapokon már az feltûnt, hogy a Nemzeti Kulturális Örök-ség Minisztériumának támogatásával készült 2004-ben. Noha csakörülni lehet(ne), ha egy ilyen rangos intézmény végre szárnyai alávesz egy, a hivatalos történetírással ellentétes szemléletû kiadványt,az ember mégis él a gyanúval, hogy lehet-e szó ekkora pálfordulás-ról, amikor ugyanez a váltás még csak nyomokban sem tapasztalha-tó a Magyarnak mondott Tudományos Akadémián. Az alcím aztánfelébreszti az álmodozót: A rábaközi tudók (sámánok) szellemi ha-gyatéka és ettõl kezdve számolatlanul dõl a finnugor elmélet szoká-sos érvrendszere. 9. oldal: „…a táltoshit a magyarság etnikus sajá-tossága, régi maradvány a sámánhit idejébõl…”, 11. oldal: „…Akönyvbõl megtudhatjuk, hogy õsvallásunk... ...táltos hitünk, a küzdõtípusú sámánizmus leszármazottja…” , 23. oldal: „…az õs-európai,azon belül az uráli sámánizmus talaján keletkezett a Büün-nek neve-zett vallása” (mármint a magyaroké – Sz. G.).

Ennyi egy irányba mutató állítás már nem lehet a véletlen mûve.Nem is az, sulykoló szándékkal történt. Egyfelõl csalétekként össze-mossa a táltost és sámánt, másfelõl a magyarság elõdeit a finnugorelmélet által hangsúlyozott uráli ‘õshazába’ teszi. Ki tudja miért, denem veszi figyelembe a nemzetközi hírû olasz nyelvész, Dr. AngelaMarcantonio bizonyításait, amelyekkel kiemeli a magyarságot azurali népek csoportjából és az altájihoz sorolja. Igaz, ettõl még le-hettek volna altáji sámánjaik, ez a feltételezés mégis alapjaiban kü-lönbözik az uráli õshaza elmélettõl.

239

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 239

És most nézzük a könyvben hangoztatott táltos/sámán azonosságkérdését Kabay Lizett kolozsvári néprajzkutató, meseelemzõ, többnagysikerû kötet írója szemszögébõl:

„…Már hogy lenne a táltos sámán, amikor megvan a ma-gyar neve? A kettõ között óriási a különbség. A sámániz-musról köztudott, hogy nem tételes vallás, nincs bölcse-leti, elméleti háttere, míg a magyar táltos hitnél az ábrákbólmindenütt kihámozható a nagyon erõs alap. A mûtáltosokatis legjobb kikerülni és nem idegen forrásból szerezni az ér-tesüléseket, hiszen a magyar tündérmesékben, nyelvben ésnépi ábrázoló mûvészetben minden együtt van, csak összekell fogni õket. Nagyon nagy hiba, hogy a legmûveltebb em-berek sem a belsõ fejlõdésû magyar hagyományokhoz iga-zodnak, hanem ahhoz, hogy nyugaton mit írnak és mit kür-tölnek világgá. Mi nem nyugatiak vagyunk, mindmáig meg-õriztük Keletrõl hozott õsi hagyományainkat… És itt jön atáltos hatalmas szerepe és tudása, amit szerintem nemfejtettek és magyaráztak meg eléggé, nevezetesen azt,hogy a táltos minél avatottabb és nagyobb tudású volt,annál erõsebben tudott befolyást gyakorolni, ezért nyu-godtan hihetünk a csodálatos gyógyításokban. Aki a sá-mánban hisz, az attól is meggyógyul, aki nem, arról lepe-regnek a hókusz-pókuszai.”

Érdemes a magyarság a szibériai sámánhitét valló Diószegi VilmosA pogány magyarok hitvilága címû kötete alapján a sámánok néhányjellegzetes tulajdonságát sorra vennünk:

„A samanisztikus világkép alkothatta a pogány magyarság világfel-fogásának gerincét. (8. old.), …A magyar mesekincs „égigérõ fa”, va-gyis életfa képzet az indoeurópai népek körében általánosan isme-retes, sõt náluk alakult ki. (12. old), …A mandzsu-tunguzok déli ágá-hoz tartozó siboknál a vizsgázó sámán, miután magára öltötte mes-tere sámánöltözékét és levetette cipõit, lándzsájával a bika tompo-rába szúr, majd száját a sebre szorítva inni kezdi az állat meleg vé-rét. (67. old.) … Torontál megyei hiedelem szerint a tudósasszonyvonaglott, aztán elcsendesedett. Akkor jönnek a hangok rajta ke-resztül.” (99. old) Itt jegyzem meg, hogy az egyik magyar képcsator-nán is vetített, hunokról forgatott, komolytalan angolszász filmbentalán éppen a fentiek nyomán a gyermek Attila a lova nyakán vágottsebbõl patakzó vérrel enyhíti szomját.

Hogy Diószegi nem volt tisztában azzal, hogy indoeurópai nép nemlétezett, hogy a pogány szó eredeti jelentése nem vallási tartalmathordozott, hanem a latin pagus, paganus alapján vidéki, falusi je-lentéssel bírt, hogy magyarság esetében nem tudunk 'vérszívó'

240

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 240

elõdökrõl, az õ baja. Néhány megállapítását viszont a Máté által ör-vendezve írt „…egyre keresettebbek az un. táltos iskolák” (9. oldal)szemlélet képviselõinek figyelmébe ajánlom, amennyiben Máté Imreés Diószegi Vilmos nyomán azonosnak vesszük õket a sámánokkal:„Veszprém megyei Lovászpatonán, Békésen, Tiszaigaron, a moldvaiszékelyek körében úgy tudják, hogy a táltosságra születni kell (30.oldal),…A lappok szerint nem mindenki lehet sámán (56. oldal),…Az ember nem önként válik sámánná. Nem saját akaratából szerzimeg tehetségét a sámán, általában éppen ellenkezõleg, akarata elle-nére.” (35. oldal). Ugyanezt a tudós pap, Ipolyi Arnold forrásokra hi-vatkozva így említi az 1854-ben megjelent, néprajzi gyûjtéseket tar-talmazó Magyar Mythologia címû kötetében: „a tátosnak születnikell, kiképeztetés által senki tátos nem lehet.”

A sámánok másik jellegzetes tulajdonsága, amint Diószegi köny-vének 33. képe is mutatja, a rongyosság, piszkosság. Sajnos ugyan-ezt látjuk óriásfényképeken még Ópusztaszeren is, a Feszty körképrotundájának földszintjén, láttuk Szörényi Levente Veled Uram, denélküled címû zenemûve esztergomi, színpadi õsbemutatóján a ren-dezõ ‘jóvoltából’. A fényképeken látható szánalmas teremtményekszinte értelmi fogyatékosnak tûnnek a rovásírást tanító, tudást áta-dó, gyógyító táltos mellett, akinek nem volt szüksége révületre ah-hoz, hogy elmondja mindazt, amit tudott. Hogy ezek az emberek mittudtak, hogyan néztek ki, azt Fehér Mátyás Jenõ pontosan leírja azelpusztításukat célzó, inkvizíciós pereiket dokumentáló könyvében.

Daczó Lukács atya Csíksomlyó titka címû könyvében érdekes kö-vetkeztetésre jut és hivatkozásában ezt írja: „Márton Áron valójábanmindig a katolikus népi hagyományra épített. Arra amit számára Csíkjelentett. Ezt terjeszti ki aztán az egész erdélyi kisebbségre. Egészmagatartásában van valami archaikus-patriarchális.” Ebbõl azt álla-pítja meg, hogy „…amint a lelkileg romlatlan katolikus csíki és csán-gó népünk szemében a pap az ma is táltos, úgy Márton Áron is tud-ta, hogy õ maga is az! Felelõs közvetítõ Isten és Isten népe között,a népe és Isten között.” (30. oldal)

A táltosok összemosása a sámánokkal már elnevezésüknél elkezdõ-dött, mivel a magyarság elõd-rokonnépein kívül (szkíták, pártusok, hu-nok, avarok) ilyen tudósokkal más népek nem rendelkeztek, ezért a ná-luk divatos sámán kifejezést használták velük kapcsolatban. A két típusközötti alapvetõ különbséget Friedrich Klára foglalta össze a 2000-benmegjelent Ház a hídon címû füzetében, amely bekerült a 2005-ben ki-adott Kõbe vésték, fába rótták… címû könyvébe is. Íme néhány össze-vetés: „…a táltos isteni ajándékként fogadja küldetését…a sámán me-nekül a feladat elõl, néha a szülõk eldugják hetedik gyermeküket,…atáltos ép, egészséges, erõs lelkû és testû ember…a sámán gyenge ideg-rendszerû, neurotikus,…a táltos képességeit csak jó, nemes ügy szol-gálatában használja… a sámán kapható rontásra,…a táltos az Istennel

241

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 241

való kapcsolatot a magányban, a csendben, a természetben való elmé-lyülésben keresi és találja meg…a sámán rettenetes zajjal, dobolással,ordítozással, ugrándozással, részegen, vagy révülten próbál a szellem-világgal kapcsolatot teremteni.”

Mindebbõl leszûrhetõ, hogy amennyiben a magyarságot is sámá-nok tanították volna, ugyanott tartana a fejlõdésben mint napjainksámánhitû népei.

És most térjünk rá a már említett és a könyv 23. oldalán olvasha-tó kijelentésre, mely szerint „… az õs-európai, azon belül az uráli sá-mánizmus talaján keletkezett a Büün-nek nevezett vallása (a magya-roknak).” Dr. Obrusánszky Borbála, a mongolul és kínaiul is beszélõés ezekben az országokban többször megfordult kelet-kutató törté-nész nyilatkozta, hogy egy mongol egyetemi tanár még olyan írottforrásra is rábukkant, amely szerint a szkíták táltos – és nem sámán– hitét a kínaiak is átvették és azt wu-nak nevezték.

Ez közeli rokonságot mutat a mi bû szavunkkal, amely elõfordula Somogy-megyei Bodrog-Alsó-Bû helységnevünkben, ahol 1998-banStamler Imre történelemtanár ásatásai során több hon(vissza)foglaláskori vaskohászati telepet is feltártak, az egyik fúvókán rovásjelekkel.Minthogy a tibetieknél ugyanez a szó bön, pön, bonc alakban szinténelõfordul, ez lehetett a hunok és szkíták õsvallása. Ennek nyomai atartomány keleti felében még ma is fellelhetõk, akárcsak a Bön-hegy.Ha tehát Máté Imre szerint a magyarok Büün vallása az uráli sámán-izmus folytatása, akkor szkíta közvetítéssel a kínaiak és tibetiek val-lása is onnan lenne eredeztethetõ. Ez azonban már csak a két kultúr-kör – az uráli és a távol-keleti – közötti, az utóbbi javára szóló óriásiidõbeli eltérés miatt is nem kis bátorságot igénylõ kijelentés. Fordí-tott irányban természetesen nem elképzelhetetlen a folyamat, azaz aBüün vallás Keletrõl Nyugatra történt terjesztése. Ebben az esetbenviszont újból megdõl az uráli õshaza elmélet.

Nem kevésbé megdöbbentõ a könyv 11. oldalán olvasható kijelen-tés, „…A könyv újabb oldalról tárja elénk õsi istenképünket, bemu-tatjuk UKKO-t, az istenség rábaközi hagyományban élõ nõi felét, Bol-dogasszonyunk fogalmát…és elsõ istenünk, TENGRIT-et, YOTENGRIT-et.”, amelyben jócskán keverednek a tények a képzelettel.

Daczó Lukács atya már említett könyve 32. oldalán írja, hogy„…Mert többezer éves múltunkba vezetett a Boldogasszony, aki márnéppé válásunk hajnalán égi édesanyánk lett”, azaz Boldogasszo-nyunk nem csupán a rábaközi hagyományokban élt, hanem egésznépünkében. Majd a Babba (szép) elnevezés keletkezésével folytat-ja: „…Sehol a világon egy nép sem nevezi Máriát Szép Szûz Máriá-nak, csak a magyar! Ennek az eredete pedig a Babba elnevezésbenvan! (49. old.) …Jézus korában a pártus birodalom Keleten, a leg-hatalmasabb államszervezet volt. Badiny szerint a pártusoknak sokközük volt a magyarokhoz. Így a magyarok tõlük kapták sajátos

242

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 242

Mária-tiszteletüket is.” (50. old) Hát ez bizony elég távol esik a finnUKKO jelentésétõl (magyarul: öreg, apa, Isten a Kalevalában – MarioAlinei) idõben, földrajzilag, tartalmilag egyaránt.

És most a könyv vallási megállapításairól térjünk át a történelmi-ekre. 21. oldalon azt írja, hogy „…Az avarok – eredeti elnevezéssel,sõt talán önmegnevezéssel szavarok, szabirok – föltételezhetõenuráli nép voltak…”

Bakay Kornél Õstörténetünk régészeti forrásai II. címû tekintélyesmûvében a kérdés megválaszolását rábízza Priszkosz rhétorra, akiKr. után 465-ben az írta, hogy a szabírokat az avarok szorították ki.Egy nép azért ritkán szokta saját magát kiszorítani valahonnan, deha már itt tartunk, próbáljuk kideríteni, hogy kik is voltak az avarok?

Dr. Aradi Éva indológus A hunok Indiában címû kiváló kötetében abizánci Theofilaktosz Szimokkatészra hivatkozik, aki szerint „a fehérhunok voltak az uar-hunok, azaz var-hunok, s ez az avarok korai ne-ve. Szimokkatész szerint az avarok õseinek, a heftalitáknak Perzsiá-ban volt szervezett államuk.” Aradi Éva hozzáteszi, hogy a heftalitákindiai veresége után egy részük Turkesztánba, majd az ott élt avar tör-zsekkel együtt a Kárpát-medencébe vonult. Bizánci források szerint557-ben már a Kaukázusban éltek, 562-ben pedig Baján kagán veze-tésével az Al-Dunánál telepedtek le. Ennek ugyan szintén nem sok kö-ze van az Urálhoz, a Baján név szanszkrit – és nem finnugor – jelenté-se (Isten által felkent) csak erõsíti ebbéli gyanúnkat, az meg végképpigazolja, hogy az avar kagánok Duna-Tisza közi székhelyét a korabeliforrások ordunak nevezték, ami Aradi Éva kutatásai alapján az Ordoszszóból származik. Ordosz pedig tudomásunk szerint Kínában van.

Stilizált világfa szarutégelyenSzücs Sándor gyûjtése

243

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 243

Tudjuk, a szabír és avar kérdés megválaszolása nem egyszerû, hi-szen Bakay Kornél is több változatot sorol fel könyvében: Nagy Gé-za a szabírokat egynek veszi a magyarokkal, Maszudi viszont azt ír-ja, hogy a törökök a kazárokat nevezték szabíroknak, Prokopiosz ve-le ellentétben a hunokat. Mivel a kínai forrásokban hua néven sze-replõ nép saját átírásukban a már említett uar, Bakay úgy összesítikutatásait, hogy az avarok részben zsuan-zsuanok, részben fehér hu-nok, azaz heftaliták voltak.

Máté helyében legalább ennyire csínyján bántam volna a 24. ol-dalon olvasható „…A magyar törzsek társadalmában történt villon-gás, amely Álmos megöletéséhez vezetett…” kérdéssel, amelyhezazért óvatosságból odateszi, hogy „…Bár van történész, aki szerinttermészetes halállal halt meg…”. Álmos megölésére semmiféle bizo-nyíték nincs, Friedrich Klára szerint ez a rituális gyilkosság ugyanisegy másik népcsoport sajátja, nem tudunk arról hitelt érdemlõen,hogy a magyarok saját vezéreiket feláldozták volna.

Ha ugyanis ezt a szemléletet (hagyományt?) követtük (volna), ak-kor a többi, a Kárpát-medencébe visszatért magyarral rokon népek,hunok, avarok is megölték (volna) vezéreiket.

Néprajzi hagyományaink terén is van min csodálkoznunk a kötetegyik megállapításán. A 44. oldalon „…a sólymokat a „kerecsen-fá-kon” vitték röptetni. Innen származik a karácsonyfa állítás, ami amagyar-német kapcsolatok idején Németországba is eljuthatott.” Aztény, hogy karácsony szavunk az ifjú sólymok elsõ röptetésének ün-nepét õrzi, az ehhez használt kerecsen-fákat azonban nem díszítet-ték. Márpedig Brunswick Teréz által a XIX. században Németország-ból hozott szokás már csak hírbõl sem ismerte a kerecseny hagyo-mányt, helyette a fa díszítésére helyezte a hangsúlyt.

Az 55. oldalon olvasható szómagyarázat is pontosításra szorul:”…A YOTENGRIT nem 'jót' jelent, hanem a „három õs egyikéneknyelvén ELSÕ-t.” Nem ártott volna megnevezni a „három õst”, de haa szerzõ magyarokra is gondolt, akkor tudnia kellene, hogy õseinkkezdettõl fogva rovásírást használtak, amelynek ábécéjében viszontnincs Y.

A könyv néhány megállapításával egyszerûen nincs mit kezdeni.Ezek közé tartozik az 51. oldalon olvasható „…Az ember azon túlazonban, hogy az állatok egyike…” kitétel, amelyet a Bibliából azértúgy ismerünk, hogy Isten saját képére teremtette az embert. MátéImre olvasatában tehát – bocsánat a kifejezésért – az Isten állat volt.

Hasonlóképpen érthetetlen a szerzõ titkolózása, amellyel hõseitfelruházza: „…A rábaközi sámánok és táltosok titkos szervezet tag-jai voltak. A szervezetet II. András – IV. Béla korában hozták létre ahagyomány jobb idõkre átmentése érdekében… A hagyomány értel-mében csak akkor szabad az õsi intelmeket nyilvánosságra hozni,ha a nemzetet nagy veszély fenyegeti.” (14. oldal) Ha belegondolunk,

244

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 244

hogy a hivatkozott 1200-as évektõl hányszor fenyegette nagy – tö-rök, Habsburg, szovjet, globalizációs, Európa Uniós – veszély a nem-zetet, amely ráadásul évszázadokra visszavetette fejlõdésében és amegsemmisülés szélére sodorta a magyarságot, akkor el nem tudomképzelni, hogy még minek kell következnie ezen csapások felülmú-lására, hogy az õsi intelmeket közzétegyék.

A 19. oldal „…Értelmetlen lett volna közlõim szavait fonetikusantálalnom… Mindezeket pedig honnan tudom?…- tudom.” pökhendikijelentése érvek szakmai alátámasztása helyett a Miért? kérdésre aCsak! választ adja. Példája nagyon rossz iránymutató, mert ettõlkezdve bárki adhat ilyen választ, ha nem tud megfelelni egy hozzáintézett kérdésre.

És, hogy ezt a pökhendiséget is lehet fokozni, arra a 28. oldalegyik sora teszi fel a koronát: ”…Nyelvünk „undok” szava az Ond,vagy Und népfaj nevét õrzi.” Ha valakinek nem tûnt volna fel az ed-digiek során, hogy gúnyt ûztek igaz történelmünk iránt érzett érdek-lõdésébõl, akkor most már azzal szembesülhet, hogy meg is alázzákegyik vérszerzõdõ vezére nevének kiforgatásával. Ez már a Magyarvándor címû film stílusa és mélysége.

Mivel a finnugor elmélet napjainkra megbukott, felkent és jólfize-tett papjai mindenhonnan összehordott zagyvaságaikkal igyekeznekmenteni a menthetõt. A Yotengrit olvasói ennek lettek játékszerei.

Dobogó, 2007. február

Világfa képe egy szarusótartónSzücs Sándor gyûjtése

245

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 245

Szigetvár védõiért szólt a harang

„Itt dõlt el, hogy kereszt vagy félhold nyomja-e rá Európára a bélyegét”

Megemlékezésünk horvát származású fõszereplõje 1566-ban horvátbán és a Dunántúl fõkapitánya, aki rangját I. Ferdinánd Habsburg csá-szártól kapta. Hadvezérként már évtizeddel korábban is jeleskedett,amikor a Stancsics Horváth Márk által védelmezett Szigetvárat NádasdyTamás nádorral közösen felmentette Ali budai pasa seregének szorítá-sából. Horváth Márk ezer katonájával ekkor már másfél hónapja dacolta 25. 000 fõs török túlerõvel szemben és ezzel Dobó Istvánéhoz ha-sonló haditettet hajtott végre. Ez az 1556-os ostrom indokolta az 1420-as években épült vár két évig tartó teljes átépítését és megerõsítését.A császári udvar a kiváló várkapitány életét köszönet helyett az átépí-tésre biztosított összegek elherdálásának alaptalan vádjával keserítet-te, halála után utódjául 1561-ben Zrínyi Miklóst nevezte ki.

Az új kapitány akkor szerzett rossz pontokat a bécsi udvarnál,amikor az 1564-ben elhunyt Ferdinánd király örökébe lépett Miksahelyett annak vetélytársát támogatta. Noha egy évvel késõbb a törökkészülõdésébõl bizonyossá vált következõ hadjárata, az udvari ta-nácsnokok mégis azon törték fejüket, hogy miként lehetne csökken-teni a végvárak, így Szigetvár kiadásait. Nem csoda, hogy ezek utánZrínyi vészjelzõ segélykérése eredménytelen maradt és az elõrelátókatonának saját költségén kellett a védelmet megszerveznie.

– Noha befogadta a környezõ községek lakosainak jelentõs részétis, a katonák száma ebbõl csupán 2300-2500 fõ lehetett. Ennyi em-berrel hatalmas területet kellett védenie, amelybe a vár mellett

Szeptember 7-én lesz 440éve, hogy az Oszmán Biro-dalom és Európa párharcátalapvetõen megváltoztatóvárostromban katonáivalegyütt életét áldozta Sziget-várnál Zrínyi Miklós várkapi-tány. Õ és hõs vitézei az ön-feláldozó hazaszeretet ki-emelkedõ példaképei.

246

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 246

az Újváros és az Óváros is beletartozott. Ha minden falszakaszhoz em-bert állított volna, akkor is legalább tíz métert kellett volna védenieegy-egy katonának – számol be kutatási eredményeirõl Ravazdi Lász-ló, a Szigetvári Várbaráti Kör elnöke, a Városi Könyvtár vezetõje.

Amikor Zrínyi hírét vette, hogy II. Szulejmán mintegy százezer fõsseregével 1566. május 1-én útnak indult Konstantinápolyból, már el-szánta magát a végsõkre. „Elhatároztuk, hogy mindenképp bezárkó-zunk Szigetbe, és ha sors úgy kívánná vérünk hullásával, fejünk vesz-tésével, de derült arccal fogunk szolgálni ennek a sokat szenvedetthazának” – írta a nádornak. A török elõhadak minden korábbinálerõltetettebb menet után július 2-án érkeztek Harkány térségébe. Si-etségüket indokolta, hogy még az õsz beállta elõtt Bécs alá akartakérni, annak várát megvívni, a szultánnak, perzsa nevén padisahnakugyanis ez volt a feltett szándéka. Ennek ismeretében nem állja meghelyét az a nézet, hogy Szigetvárra csak azért támadott, mert a várvé-dõk egy siklósi portyában jelentõs zsákmányt szerezve sikeresen raj-taütöttek az egyik ott táborozó csapattesten. A hadjáratokban tapasz-talt szultán egyszerûen nem hagyhatta, hogy az 1559-es országgyûlé-sen az ország egyik legerõsebb várává nyilvánított magyar kézen lévõerõdítmény a hátába kerülve veszélyeztesse az utánpótlási vonalát.

A sereg augusztus 1-én ért a vár alá és egy hét alatt körülzárta, mire 6-án 300 ágyújával maga II. Szulejmén (Szolimán) is megérkezett Pécsrõl.Zrínyi ezt megelõzõen feleskette a védõket, a vár kapuja elé pedig nagyfakeresztet állíttatott a mindhalálig tartó elszántság jeleként. Az Újvárosostroma augusztus 7-én kezdõdött és két napig tartott, majd a védõk ma-guk gyújtották fel és vonultak vissza a jobban védhetõ Óvárosba. A törö-köt még ez az ellenállás is meglepte, mivel összesen 8-9 napot szánt azegész ostromra a megadás reményében és a java még hátra volt. PedigZrínyi nem volt könnyû helyzetben, hiszen az Óváros falait majd 1 kmhosszúságban kellett védenie. Ezen az sem segített, hogy úgy a város-részt, mint a várat az Almás patak tóvá duzzasztott vize vette körül és amocsaras környezet is hátráltatta az ellenség elõnyomulását. Ali Portug,a szultán legkiválóbb hadmérnöke azonban ennek is megtalálta az ellen-szerét. Megkezdte a patakot felduzzasztó gát átvágását, a kanizsai út mel-lõl fél millió köbméter földbõl a várfalat is meghaladó magasságú tölté-seket emelt a kilövések ellen, hozzákezdett a mocsár lecsapolásához –ebben segítségére volt a rendkívül száraz, csapadékmentes idõjárás –, akörnyezõ erdõkbõl vesszõfonatos lapokat készíttetett, amelyeken elosz-lott a rájuk helyezett, mozgatható ponton hidak súlya. Ali Portug ugyanis40-60 szekeret láncoltatott össze, azokat lepadlózta, majd katonákkalmegrakva keresztény foglyokkal a várhoz húzatta. Talán a sors akaratá-ból ágyúgolyótól találva maga is az egyiken vesztette életét.

A vészhelyzet láttán Zrínyi hiába kért postagalambokkal eljuttatott se-gítséget Miksától, választ sem kapott. Augusztus 10-19-ig hét támadásttudott visszaverni az Óvárosnál, a két leomlott falszakaszon bezúduló

247

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 247

török elõl azonban 800 fõre becsülhetõ maradék seregével vissza kel-lett vonulnia a várba. A török az ostrom megkezdése óta egy török szö-kevény elmondása szerint addig mintegy tízezer emberét vesztette, to-vábbá két hetet a Bécs ellen indított hadjárat tervezett idejébõl.

Augusztus 26-án indult az elsõ vár elleni két órán át tartó támadás,amelynek kudarca után a szultán a következõt 29-re tûzte ki. A vá-lasztás nem volt véletlen, hiszen II. Szulejmán 1521-ben ezen a na-pon vette be Nándorfehérvárt, aratott diadalt 1526-ban Mohácsnál,majd foglalta el Budát 1541-ben. Ezúttal cserben hagyta hadiszeren-cséje, ráadásul a rengeteg, oszlásnak indult temetetlen halott ekkormár iszonyatos bûzt terjesztett, a víz fertõzöttsége miatt vérhas ütöt-te fel fejét, a török táborban általánossá vált az elégedetlenség.

A várostrom következõ fejezete a falak alá fúrt aknák ásásávaltelt, amelyek közül az egyik szeptember 5-én a délnyugati bástyát rö-pítette a levegõbe, lángba borítva annak favázát. A lángoktól menteskeleti oldalon a védõk két támadást még visszavertek, majd a picinybelsõ várban keresett menedéket a kétszáz katona, valamint a hat-száz nõ, gyermek és paraszt.

A reménytelen helyzetben lévõk nem is sejtették, hogy 6-ra virra-dóra még éjjel szívszélhûdésben elhunyt a 76 éves szultán. Belsõszerveit azonnal eltávolították, testét pedig bebalzsamozva, fátyollaltakart arccal másnap kiültették a sátor elé, a mögötte elbújt Kuzu Aliaga pedig hátulról felemelte a halott karját, mintha katonáit üdvözöl-né. A történtekrõl mindössze öt ember tudott, akik a balzsamozókatlenyilazták. A színjáték olyan jól sikerült, hogy a sereg csak több hét-tel késõbb Belgrád mellett értesült arról, hogy új szultánja van.

A védõk és támadók tehát nem tudták, hogy mi történt, így a tö-rök folytatva az ostromot a belsõ vár körül összehordott hatalmasmennyiségû rõzse felgyújtásával, tüzes nyilakkal és golyókkal füst-és lángtengerré változtatta a megmaradt területet. A bent lévõk szá-mára már csak a gyáva megadás, vagy a hõsi halál maradt. Az utób-bit választották, amikor szeptember 7-én a várárkon átvezetõ hídonaz ott nyüzsgõ törökre vetették magukat.

– A halott Zrínyinek fejét vették, tetemét egykori foglya, VilicsMusztafa temette el katonai tiszteletadással, a nõket, gyerekeketrabságba hurcolták, az idõsebbeket és a katonákat megölték. Élet-ben maradt Alapi Gáspár, Zrínyi sógora és helyettese, aki megtévesz-tésül szolgaruhát húzott magára és ezért nem bántották. Három ka-tonát is életben hagytak hírvivõnek, továbbá Zrínyi belsõ inasát, ahorvát származású Cserenkó Ferencet, aki horvátul írta le, illetvemondta el várostrom történetét, így azt neki köszönhetõen elsõ kéz-bõl ismerjük. Ezt fordította Budina Sámuel latinra, majd abból ma-gyarra elõdöm, Molnár Sándor – tájékoztat Ravazdi László.

Tájékoztatásul elmondta, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egye-temmel 1983-ban kötött szerzõdés értelmében az elsõ éves katona

248

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 248

növendékeket minden esztendõben elhozzák Szigetvárra, ahol elõ-adásokat tartanak nekik a vár és a város történetérõl, ami a hazafi-ságra nevelés egyik legjobb módszere. Zrínyi Miklós díjat adnak át aNemzetvédelmi Egyetem azon tanárainak, akik munkahelyükön ki-emelkedõen sokat tesznek Szigetvárért. Testvérvárosi kapcsolatokatápolnak a horvátországi Zlatinával, lépéseket tettek Ivan Seic a Zág-rábi Operaházban már elõadott Zrínyirõl szóló operájának szigetváribemutatójára, rendezvényeiken rendszeresen részt vesznek a Csák-tornyai Zrínyi Gárda korabeli öltözékbe bújtatott tagjai. Elmondásaszerint a horvátok tudomásul veszik szülöttük kettõs hovatartozását,hiszen Zrínyi Miklós magyarnak vallotta magát.

Az ostrom után a hõsi halált halt hadvezér fejét a szultán Miksacsászár hadvezéréhez, a százezer fõs seregével Komáromnál tétle-nül várakozó Salm grófhoz juttatta el az alábbi üzenettel: „Itt küldömlegbátrabb vezéretek fejét, akire még igen nagy szükségetek lett vol-na.” Áldozata mégsem volt hiábavaló, mert az egyhónapos idõvesz-teség, valamint a 25 ezer fõre tehetõ török veszteség, és persze aszultán halála miatt a sereg már nem gondolhatott Bécs ostromára.Nem véletlenül írta XIII. Lajos francia király miniszterelnöke,Richelieu a következõket: „Csodára volt szükség, hogy a Habsburgbirodalom fennmaradjon és ez a csoda Szigetváron történt meg. Ittdõlt el a kérdés, hogy kereszt vagy félhold nyomja-e rá egész Euró-pára évszázadokig a bélyegét.”

Zrínyi és Szulejmán közös emlékmûvét azon a helyen emelték,ahol a szultán sátra állott és halála bekövetkezett, míg a várba láto-gató az egykoron az ellenség gyûrûjébe fogott kicsiny belsõvár mel-lett magasodó falról letekintve képzelheti maga elé a kitörés elõttimegrázó pillanatokat. Ott jártunkkor éppen delet harangoztak, hang-ja a várvédõ hõsök lelki üdvéért szólt.

A szigeti egykori

belsõ vár– az utolsómenedék –helyén álló

rondella

249

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 249

Az EMP jel titka

„Az újkígyósi lelet kapcsán régészeti eszközökkel fogható meg a Magyar Alföld egykori népeinek kulturális folytonossága”

A közel hatezer lelket számláló község Békéscsabától húsz kilomé-terre, délre található. A településen már 1983-ban is feltártak a megye-székhely Munkácsy Mihály Múzeumának régészei kora-avar sírt, amely-ben félig ülõ, félig fekvõ helyzetben találták meg az eltemetett embermaradványait. Nem csupán egyedi esetrõl volt szó, tudtuk meg Haran-gozó Imre helybéli tanár, néprajzkutatótól, hiszen a Kárpát-medenceföldrajzi középpontjában lévõ terület a különbözõ népcsoportok lete-lepedéséhez elõnyös terepviszonyai miatt biztosított kedvezõ feltéte-leket. Ezek között említhetjük, hogy Újkígyós az alföldi síkvidékhez ké-pest viszonylag kiemelkedõ helyen, az õs-Maros folyami hordalékkúp-ján, Békéscsabánál mintegy 18-20 méterrel magasabban fekszik.

A korai idõktõl kezdve igen népes területen õskori pattintott kõ-eszközöket is találtak, de a népvándorlás korában itt áthaladt népekemlékei is rendszeresen elõkerülnek a földbõl. Légvonalban talán ti-zenöt kilométer választja el Kunágotától, ahol a szilágysomlyói mel-lett a legnagyobb hun kincs került elõ és a Nagyszentmiklósi leletsem származik ötven-hatvan kilométernél távolabbról. A fentiek is-meretében nyilvánvaló, hogy ez a vidék jelentõs központ és fontosszállásterület volt a Kárpát-medencében. A jelenlegi községet az Ár-pád-kori Kígyós falu, az okleveles források szerint Kégós, Kégyós nevû

Hogy a Kárpát-medence emberemléke-zet óta lakott terület, abban a szakem-berek már régen nem kételkednek.László Gyula kettõs honfoglalás elméle-te nyomán joggal feltételezhetjük, hogyaz avarok a magyarokkal rokon elõd-népként Árpád fejedelmet jóval meg-elõzve népesítették be elsõsorban asík vidékeket. Ennek egyik legkézen-fekvõbb bizonyítékát Újkígyós adja,amelynek neve egy lelet kapcsán ismét bekerült a köztudatba.

250

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 250

település helyén alapították az 1814-ben ide települt szegedi kiraj-zásból származó dohánykertészek.

Talán sohasem tudjuk meg, hogy a község alapítói tudták-e, hogyfalujukat egy minden bizonnyal igen nagy kiterjedésû avar temetõrealapozzák. A sírok alapos feltárását azonban a község beépítetlenbelterületén még az 1980-as évek nagy betelepülési hulláma elõttkellett volna elvégezni, mert manapság a belterületi kertek bolygatá-sa már szinte lehetetlen, lakóépületek bontása pedig eleve kizárt.

Pedig lett volna mit kutatni! Anonymus a közeli szarvasi révre te-szi a székelyek és Árpád népének találkozását és noha a vidék min-dig is építõkõ hiányban szenvedett, Újkígyós és a vele szomszédos,a szovjet hadsereg bevonulásának emlékére Szabadkígyósnak átke-resztelt Ókígyós területén legalább hét Árpád-kori templomot rejt aföld, közöttük egy nagyon szép bencés apátsági központét.

Rengeteg a lelõhely, a békéscsabai múzeum régésze, MedgyesiPál egymaga vagy negyven honfoglalás kori sírt tárt fel, Szatmári Im-re múzeumigazgató pedig a község külterületének keleti határán egytemplom körüli temetkezésre bukkant. Külön figyelmet érdemel,hogy egy Újkígyós és Békéscsaba határán fekvõ területet Kerekinek,régi forrásokban Kerekegyházának, neveznek, ami egyértelmû uta-lás egy õsi magyar körtemplom jelenlétére.

A középkori leletek közül ki kell emelnünk a Boldogasszony tisz-teletére utaló mellkeresztet, amelynek keresztre feszített Krisztustábrázoló hátoldalán imára kulcsolt kezû Mária látható és persze be-szédes a közeli Boldog(asszony)falva elnevezés is.

– Ez a középpontja annak a középkori, Nádi Boldogasszony kul-tusznak, amelynek búcsújárására még Nagy Lajos király is tiszteletéttette Gyulán. Érdekes, egyben tanulságos, hogy a török hírére a fe-rencesek elhagyták Gyulát, miközben a szegedi Alsóvárosban kitar-tottak, és a török hódoltság idején kolostoruk a legnagyobb szellemiközpontként mûködött. A gyulai kegyhelyet meg éppen a török õriz-te meg azzal, hogy a bég beköltözött a kolostorba – azt a városrésztma is Törökzugnak nevezik –, ami csak azután pusztult el, hogy a ke-resztény seregek visszafoglalták – tájékoztat Harangozó Imre.

Újkígyóson nem megy ritkaságszámba, ha a hivatásos régészek mel-lett a lakosság is találkozik a múlt emlékeivel, ahogyan Turovszki Krisz-tiánnal is megtörtént. A fiatalember elõször 1999-ben, majd 2001-benfaültetés közben bukkant házuk kertjében csontokra, sírra, koporsóvasalatokra, övcsatokra, szíjvégekre, késekre. Az így elõkerült leletekmegtalálási helye úgy tíz, tizenöt méterre van a '80-as években elõkerültkoraavar sírtól. Míg a szíjvégek készítésénél a korai avar korban préseltlemeztechnikát alkalmaztak, a késõiben ezeket a tárgyakat már öntötték.Csakhogy a Kölcsey utcában elõkerült öt darab – a korai lemeztechniká-val készült – lelet stílusában a késõi avar kor legletisztultabb griffes-indásdíszítését alkalmazza, amire eddig csupán 3-4 esetben akadt példa.

251

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 251

A rajtuk lévõ ábrázolás nem kevésbé izgalmas, hiszen magyarázatotadhat a település egykori névadóira. László Gyula kutatásaiból tudjuk,hogy a szíjvégeknek nemzetségjelzõ szerepük volt a pusztai népeknél,ezért joggal feltételezhetõ, hogy az egyiken talált kígyó díszítés család-névként szerepelhetett a területnek nevet adó avaroknál. Mivel a kele-ti mûveltségben, pl. a kínaiaknál a sárkányt egyszerûsített formában kí-gyóként ábrázolták, a szíjvégeken ezt a jelet elhelyezõ nemzetség gyö-kerei tehát igen távolra vezetnek. Annál is inkább, mert ahogy KabayLizett, kolozsvári néprajzkutató könyveiben leírja, a sárkány nem egy-értelmûen ellenszenves alakja a magyar néphagyományoknak.

– A sárkány kezdettõl fogva egyaránt jelentett jót és rosszat. Kígyósábrázolásuk a viselõik emlékezetében megõrzött távoli eredetet jelzi,hiszen ne felejtsük, ez a vidék Ajtony vezér fekete magyarjainak föld-je volt… – erõsítette meg Harangozó Imre ezt a tapasztalatot.

Az elmúlt napokban feltûnést keltõ hír irányította ismét a figyel-met Újkígyósra, amelynek határában elõkerült szürke agyagkoron-gon egyértelmûen kivehetõ a rovásjel. A lelet azonban nem új kele-tû, tíz-tizenöt évvel ezelõtt bukkant rá egy határjáró a szántás után.Szinte belebotlott az edénytalpba, amelyrõl már eredeti tulajdonosailecsiszolták az oldalfal töredékeit és használták az így keletkezettkorongot orsógombként. Mivel a földterület Harangozó Imréé, akirõla megtaláló azt is tudta, hogy behatón foglalkozik a régiségekkel, el-vitte hozzá és felhívta figyelmét a rajta látható, hal alakú karcolatra.

Miközben a régészeket elsõsorban készítésének ideje foglalkoz-tatta és szarmata, esetleg kora avarkori tárgyként határozták meg, ahelybéli néprajzkutató ennél sokkal nagyobb jelentõséget tulajdonítaz említett, 1483-ban egy õsnyomtatvány utolsó lapja elé bekötött,és 1933-ban megtalált Nikolsburgi ábécé EMP betûjelének.

– A Kárpát-medencében kizárólag a magyar rovásjelek között sze-repel, ráadásul ezen az eredetileg korsónak készült tárgyon az Árpádféle bevonulást jó félévezreddel megelõzve került a földbe, tehát ép-pen ennek a leletnek a kapcsán talán régészeti eszközökkel is meg-foghatóvá válik a szarmata-hun-avar-magyar kulturális folytonosság –eleveníti fel a régmúltat Harangozó Imre.

– A régészek megállapítása szerint a korong területünkön a Kr.u. I-V.században élt szarmaták edényének lehet az alja. A szarmata kerámiajellegzetes, más régészeti korszakkal nem összekeverhetõ szürkére, rit-kán vörösre kiégetett. Feltételezésünket, mi szerint a vizsgált töredék aszarmaták korából való, véleményével megerõsítette Dr. Gróh Dániel, avisegrádi Mátyás Király Múzeum régésze is. Kétségtelen azonban, hogya rajta lévõ jel formai szempontból teljesen megegyezik a Nikolsburgiábécé magyar rovásjegyével. Összehasonlítottuk a szarvasi avar kori tû-tartóval, valamint egyesek által avarnak is mondott nagyszentmiklósikincs rovásjeleivel, de ezekkel nem találtunk egyezést, csak a magyaranyagban lévõkkel – számol be vizsgálódásukról Turovszki Krisztián.

252

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 252

A lelettel kapcsolatban Friedrich Klára rovásíráskutató elmondta,hogy õsi írásunkban van egy ritkán elõforduló jelcsoport, amelynektagjait, formájuk alapján, bogárjeleknek nevezzük. EredetüketForrai Sándor írástörténész nyomán a kutatók az egyiptomi képírás-ban keresik. Mivel azonban rovásírásunk több ezer évvel megelõzteaz egyiptomi írást, Friedrich Klára véleménye szerint a bogárjelekkárpát-medencei mesterjegyek, nemzetség jelek, névjelek, mintahogyan az itt tárgyalt, cserépfenékre karcolt jel is bizonyítja.

Harangozó Imre és egyesülete az Ipolyi Arnold Népfõiskola nemöncélúan gyûjti a múlt emlékeit. Szerény költségvetésükbõl magukrestauráltatták az avar leleteket, amelyeket aztán beadtak a békés-csabai múzeumba. A rovásjeles orsógombbal is ez a céljuk, remél-ve, hogy a múzeum majd helyi kiállítások, vagy tudósítások alkalmá-val az érdeklõdõknek is bemutatja.

Magyar Demokrata 2007./8.Fényképek: T. Szántó György és Harangozó Imre

A Nikolsburgi Ábécé részlete

A jel nagyítvaA korong az EMP jellel

253

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 253

Nemzetféltõ õseink

A választóvonal a magyar föld megtartói és eltékozlói között húzódik.

Nem gondolják, hogy a cím hallatán hitetlenséggel vádol-hatják meg Önöket?

Sz.G.: Szó nincs hitetlenségrõl, épp ellenkezõleg. A X-XIII. száza-di történetben szereplõ személyek egyisten hívõ, vallásos emberekvoltak, akárcsak a magyarok korábbi elõdei. A római és a bizánci ke-reszténység vezetõi csupán politikai célzattal nevezték a másikat po-gánynak, ráadásul a latin szótár szerint a paganus, pagus vidéki, fa-lusi lakosságot, falvakat, tanyát jelent.

F.K.: A CD borítón látható kerecsen, azaz turul madár, a fény szü-letését a fiatal sólymok elsõ röptetésével ünneplõ õseinkre utal. Ezta hagyományunkat is megtámadták a szabadelvû politikusok, ami-kor le akarták bontatni a két hónappal ezelõtt Budán felavatott só-lyom/turul emlékmûvet.

Olyan történelmi alakokról emlékeznek meg a zenemûben,akik a hivatalos történetírás szerint lázadóknak minõsültek.

Sz.G.: Ez szemlélet kérdése. Az országba idegenek hadát beenge-dõ, azoknak számolatlanul birtokot adományozó uralkodók termé-szetesen lázadóknak nevezték mindazokat, akik a tékozlás ellen szótemeltek. Így lett Vata, Ajtony, Kán László, a történetírás által Máténakátkeresztelt Csák Mátyus lázadó és kiskirály. A választóvonal ott hú-zódik, hogy kik akarták megtartani magyar kézen az õsi földeket éskik eldorbézolni. Kísérteties a hasonlóság napjaink eseményeivel.

A Karácsony elõtti napokban jelentmeg Friedrich Klára verseivel ésSzakács Gábor zenéjével a Pogányimák címû kiadvány. A szerzõk elõ-zõ, Attila hun király ifjúságát meg-elevenítõ lemezükhöz hasonlóanezúttal is múltunk egy bizonyos idõ-szakához fordultak. A szerzõkkelGazdag István beszélgetett.

254

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 254

F.K: Ami az ellenségnek beállított besenyõket illeti, Árpád unoká-ja Taksony vezér, közülük választott feleséget. Királyuk, Tonuzóbatragédiája, hogy nem hagyta magát István által átkeresztelni, hanemmegtartotta õsi Istenhitét. Ezért kellett meghalnia feleségével együtt.Koppánnyal kapcsolatban gyakran elhangzik, hogy ha õ lett volna azuralkodó, akkor ma nem lenne Magyarország. A világtörténelembõltudjuk, hogy a gyõztesek mindig megmagyarázták tettüket, jelenlegBush szabadkozik, hogy miért kellett elpusztítani a sumér mûveltségemlékeit Irakban.

Megváltozhat-e az említett személyek megítélése a zenemûhatására?

Sz.G.: Ahogy a finnugor elméletet már nem veszi komolyan magá-ra valamit is adó történész, nem lehet útját állni a székely-magyar ro-vásírás terjedésének, úgy Tonuzóba, Koppány, Vata, Ajtony, KánLászló, Csák Mátyus szerepét is át kell értékelni, mert nem lehet örök-ké hazugságban élni. A Pogány imák adalék lehet a tisztánlátáshoz.

F.K.: Igazságot kell szolgáltatnunk a tanulóifjúság elõtt elmarasz-talt õseinknek, többek között a Felvidéken közel félszáz várat épít-tetõ, az Árpád házból származó Csák Mátyusnak, akit az az V. Kele-men pápa átkozhatott ki, aki feslett életérõl volt híres. E várak több-ségét késõbb a magyargyûlölõ, elmebeteg Habsburg uralkodó, I. Li-pót felrobbantatta. Meggyõzõdésünk, hogy az idõ igazolni fogja fentnevezett történelmi nagyjainkat, addig is a magunk részérõl fejet kel-lett hajtanunk rendíthetetlen hazafiságuk elõtt.

Már az Attila ifjúsága esetében több féle mûfaji meghatáro-zást lehetett hallani. A Pogány imák esetében lehet-e egyértel-mûbben fogalmazni?

Sz.G.: Mindkét esetben kijelenthetõ, hogy rock-régizene mûfajú,történelmi zenemûrõl van szó. Legközelebb talán az oratórium meg-jelölés áll hozzá, de semmiképp nem a rockopera. Külföldön RickWakeman korai és Ritchie Blackmore jelenlegi munkái sorolhatókide. Ez azt jelenti, hogy az elektromos gitárok és billentyûs hangsze-rek mellett jelentõs szerepet kap a cselló, gamba, kemancs, török-síp, hárfa, szaracéngitár, spanyolgitár, táltosdob. Az utóbbiakat aKecskés együttes szólaltatja meg, a többi 14 zenész név szerinti fel-sorolása helyett csak azt mondhatom, hogy valamennyien ráéreztekerre az õsi zenei hangulatra. A megfelelõ megszólaláshoz elengedhe-tetlen volt a maga is számos hangszeren játszó, egykoron LambertoGardellivel is felvételeket készítõ Horváth János hangmérnök ko-molyzenei képzettsége. A majd húsz elektromos és akusztikus hang-szert a két zenemû vegyítésével január 7-én 19 órakor a budapestiMagyarok Házában szólaltatjuk meg.

Magyar Demokrata 2006./3

255

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 255

Kecskés együttes – Pogány imák történelmi nagyjainkhoz

Hogyan fogadta Szakács Gábor együttmûködési ajánlatát arock zenészek mellett a szerzõ Attila ifjúsága és a Pogányimák címû lemezein?

Számomra ugyanúgy nem jelentett újdonságot ez a mûfaji ke-veredés, ahogyan a bronz is több fémbõl ötvözõdik alakíthatósá-ga elõnyére. Ne feledjük, hogy ha egy klasszikusokat játszó ze-nész a régizenéhez nyúl, az legalább akkora váltás, mint amikora rockkal kacérkodik. Számomra különben is kizárólag egyetlenszempont létezik, mégpedig az, hogy minden mûfajt csak jól sza-bad elõadni, mert a közepes már rossznak számít. Errõl az érdek-lõdõk is meggyõzõdhetnek március 18-án este 6 órakor a KétHollós könyvesboltban, ahol a Friedrich Klára – Szakács Gáborszerzõpáros, Szombati Klára énekes, Bóta Zsolt gitáros és a Kecs-kés együttes közösen mutatja be a Pogány imák akusztikus vál-tozatát.

Miként értékeli az említett két lemez szövegkörnyezetét? Friedrich Klára verseit mindenképp dicsérnünk kell, hiszen a tudós

alaposságával nézett utána a történelmi cselekményeknek és teljesenismeretlen fehér foltokat tárt fel az átlag hallgató számára. Számosújszerû megközelítést ismerünk meg fejtegetéseiben és írásaiban,valamint a dalokat összekötõ történetmagyarázataiban. Úgy érzem, hogyférjével, Szakács Gábor zeneszerzõ, énekes, gitárossal hamisítatlan

Rockzene – régizene: két egymástól telje-sen idegennek tûnõvilág, amely a felold-hatatlannak látszó el-lentét ellenére béké-sen megférhet egy-más társaságában.Magyarországon errea legtökéletesebb pél-dát Kecskés Andrásegyüttese szolgáltatja.

256

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 256

történelmi hangulatot teremtettek a magyar földet az idegenektõl vé-dõ Koppány, Vata, Ajtony, Csák Mátyus, Zách Felician személyénekmegelevenítésével.

Mindez elképzelhetetlen lenne a Kecskés együttes régizenehangszerei nélkül.

A hitelességet valóban erõsítik az olyan ázsiai eredetû húros ze-neszerszámok, mint a tökhegedû és a kemancs, amelyek már Attilaés az Árpádházi királyok udvarában is megszólaltak. A korabeli for-rások részletesen felsorolják, hogy I. István királyunk koronázásaelõtt az udvari dáridókon milyen pengetõs, húros és fúvós hangsze-rekre vigadtak az emberek. A történelmi hitelesség tehát a két zene-mû esetében is a megfelelõ hangszerek kiválasztásával kezdõdött,majd azok korhû dallamvitelû megszólaltatásával folytatódott.

Az említett mûfaji ötvözõdés mellett az Ön együttese csak 1990óta 15 saját hanglemezt készített történelmi nagyjainkról. Az ideiév ugyancsak bõvelkedik évfordulókban, amelyek zenei feldolgo-zása tálcán kínálja magát. Sikerült-e választaniuk közülük?

Többet is. Az 1456-os nándorfehérvári diadaltól Tinódi Sebestyén1556-os halálán és Szenczi Molnár Albert zsoltáros írásainak 1606-oskiadásán át Rákóczi 1676-os születéséig, és az ’56-os forradalomigtöbb eseményrõl is megemlékezünk. Egyik lemezünkön Szent Istvánkorát mutatjuk be regõs énekek segítségével, egy másik A magyarszabadságharcok története címmel jelenik meg, amit azért tartunkfontosnak hangsúlyozni, mert néhány országhatáron átnyúló megelõ-zõ hadmozdulatot kivéve a magyarság mindig is saját hazáját és sza-badságát védte, miközben a töröktõl a Habsburgokig mindenki elakarta foglalni. Ha ez az ország egyszer végre szabad lesz, mert mostmég nem az, akkor a nagyvilágra is nagyobb lesz az átjárhatóság.

Kun Ágota Magyarok Lapja 2006. február

A nyilatkozat óta eltelt idõben a Pro Musica AntiquaHungarica Danubiana kiadásában jelent meg a KecskésEgyüttes kilenc tagjának közremûködésével a RajeczkyBenjamin és Volly István zenetudósok emlékérének szen-telt Magyar Karácsony I. elnevezésû hanganyag. Sajátos-sága, hogy L. Kecskés András Minden titkot ismerõ cím-mel dallamot írt Badiny Jós Ferencnek a tatárlakai ko-rong feltételezett megfejtéseként ismertté vált verséhez. Tájékoztatás: Pro Musica Antiqua Hungarica Danubiana,2000 Szentendre, Ignatovity u. 2. T/F: 06 (26) 310-429, www.kecskesegyuttes.tar.hu

257

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 257

Könyv-, CD-, kiállítás ajánlók

Gönczi Tamás: A rejtelmes ’sziget’

Minden, magára valamit is adó népnek, nemzetnek vannak olyanszent helyei, amelyeket tiszteletben, becsben tart. Azok történetétbeépíti az iskolások történelemkönyveibe, korlátozza az oda történõbetelepülést és minden eszközzel igyekszik megõrizni a jövõ – nem-zedékei – számára. A Kárpát-medence eme szent helyét úgy hívják,hogy Pilis-hegység. És most gondolja végig a Tisztelt Olvasó, hogy afentebb említettek közül, vajon mi érvényes erre a páratlan termé-szeti képzõdményre? A válasz elkeserítõ, pedig egy olyan felkészülttollforgató, mint Gönczi Tamás, már 15 éve igyekszik ráirányítani afigyelmet a hegység jelentõségére, kinyitni a döntéshozók és az ottlakók szemét, hogy becsüljék meg ezt a rejtelmes ’szigetet’. Ennekellenére úgy tûnik, hogy egy elhivatott – nem is kicsi – kört kivéve,éppen azok nem olvassák könyveit, akiknek módjukban állna a je-lenlegi áldatlan állapotokon változtatni. Gönczi Tamás azonban nemadja fel. Hihetetlen körültekintéssel, számtalan forrásmunka aprólé-kos áttanulmányozásával állította össze Piliscsillag, Napcsillag címûkötetét, amely a korábban megjelent Ennek a világnak… Pilisi titkok,pálos barátok könyvének újabb adatokkal kiegészített változatávalösszesen mintegy 500 (!) oldalon, 77(!) fejezetben vezet ennek acsodának a rejtelmeibe. A címek önmagukért beszélnek: A Pilis-rendszer és keleti tradíció, Fekete Madonna, Pál(osok) földje az elõ-zõ, a Pálos Vazul és az új ’világosság’, Rováskereszt-körkereszt-szkí-takereszt, Napisten feltámadása az újabb írások közül való. A hozzá-juk tartozó tartalom minden magyarnak kötelezõ olvasmány.

Gönczi Tamás: Piliscsillag, Napcsillag (Sárosi Kiadó 2004.)Magyar Demokrata 2005./8

Józsa Judit: Ihletadó asszonyok

A tehetség újra és újra megmutatkozik és nincs ez másképp akorondi származású Józsa Juditnál sem. A korábbi Magyar Nagy-asszonyok I., majd II., valamint az Álmos és Árpád címû, ahon(vissza)foglaló magyar vezéreket, sátraikat, mesterségeket ter-rakotta szobrocskákká mintázó munkái után ezúttal magyar híressé-gek ihletadó szerelmeit mutatja be Múzsák kertje címmel. A kiállítás im-máron hagyományosan Magyar Kultúra Alapítvány Szentháromság téri

258

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 258

épületében tekinthetõ meg a szokásos ízlésességgel, bensõséges-séggel. Ha éppen olyan szerencsénk van, hogy rajtunk kívül nincsmás látogató a teremben, szinte személyes kapcsolatba kerülünk akis alakocskákkal. A terem közepén körkörös elhelyezésben a kü-lönbözõ mûvészeti ágak allegorikus nõalakjai tartanak vissza attól,hogy gondolataink másfelé kalandozzanak. Szükség is van erre a lé-lekemelõ elrendezésre, mert a politikusok, költõk, írók nem ritkántragikus életének rövid ismertetése ezúttal sem marad el, valós, oly-kor csak plátói szerelmeiké nem különben. Józsa Judit fényképekés fennmaradt rajzok alapján készítette el hõseinek legjellegzete-sebb – néha inkább csak elképzelhetõ – külsõ és belsõ tulajdonsá-gainak tükörképét. Itt van Grosschmied (Márai) Sándor és MatznerIlona, Petõfi Sándor és Szendrey Júlia, Juhász Gyula és a költõ fi-nom lelkületéhez méltatlan Sárvári Anna. Sajátos színfolt, hogy WassAlbert mellé Erdély nõalakos ábrázolása, míg Tamási Áronhoz egycsodálatos székely kapu került ihletõként. Páratlan szépségû a Ma-gyarország, Anyaország több alakos alkotás. Bár a kiállítás csakszeptember 30-ig tekinthetõ meg, bezárása után a szobrocskák ké-pei a korábbi gyakorlathoz híven elõbb-utóbb minden bizonnyal fel-kerülnek az alkotó http://jozsa.kiskapu.hu honlapjára.

Magyar Demokrata 2006./37.

Nyírõ József: A székelyek végzete

Kevés alávalóbb tulajdonság létezik a Földön a jellemtelen sunyi-ságnál. Ennek tettekben való megnyilvánulása még súlyosabb íté-let alá esik, ha olyan, az idõk kezdetétõl nemzettársai védelmétönzetlenül és önfeláldozással vállaló népcsoporttal szemben törté-nik, mint a székelység. Még nem kelt fel a Nap, amikor 1764. ja-nuár 7-e hajnali sötétségében Habsburg Mária Terézia parancsára1500 katonának 'csúfolt' gazember ágyútûz alá vette a védtelen szé-kelyföldi Madéfalvát. Mire megvirradt, legalább 400 álmából felvert,fegyvertelen gyermek, asszony, öreg és felnõtt lelte halálát a székelyholocaustban, további százakat letartóztattak. Bûnük mindösszeannyi volt, hogy továbbra is saját õsi szülõföldjükön kívánták õrizni,védeni a határokat akár vérük árán is. Mária Teréziának ez nem voltelég. Rendeletére a székelyeknek hazájuktól távol, számukra vadide-gen országokban is szolgálniuk kellett volna a Habsburg érdekeket.Békés 'lázadásukat' kegyetlenül megtorolták. Nem kevésbé vérlází-tó, hogy egyes megalkuvó magyar urak a pozsonyi országgyûlésenéppen ennek az alávaló nõszemélynek ajánlották 'életüket és vérü-ket'. Az erdélyi születésû Nyírõ József 1939-ben megrázó erejû re-gényben elevenítette fel a történteket, annak politikai hátterét, kulcs-szereplõit, és magát a végzetet, amelynek következtében megindulta székelység elvándorlása. Az író elbeszélõ, lebilincselõ hangvétele,

259

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 259

szóhasználata szinte letehetetlenné teszi a 474 oldalas kötet leté-telét. A 2005-ben ismét megjelentetett kiadvány utószavábanMedvigy Endre, a Nyírõ életmû gondozója ad korrajzot, ismerteti aregény korabeli fogadtatását, Nyírõ szellemi és lelki indíttatását amû megírásához. A 250 évvel ezelõtti esemény figyelmeztetõ jelnapjaink olvasójához is, amikor magyar katonákat idegen országbeli szolgálatra, helyi tömegoszlatásra képeznek ki.

Nyírõ József: Madéfalvi veszedelem (Kairosz, 2005)Magyar Demokrata 2006./4.

Orbán Éva: A bolsevik aljasság

„Népünk dicsõséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáróla Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország független-ségét…Büszkék vagyunk arra, hogy a fegyveres felkelésben, annakvezetésében becsülettel helyt álltatok…”. Az idézett rádióbeszéd ol-vastán aligha gondolnánk, hogy 1956. november 1-én este Kádár Já-nos szájából hangzott el. Igaz, a szónok ekkor már úton volt Moszk-va felé. Azóta még inkább tudjuk, hogy kommunista-bolsiknak véré-ben van a hazugság, ahogy a jellemtelenség is. Ennek bizonyítéka,hogy a Köztársaság téri pártházból az ÁVH pribékjei a saját megadá-sukat jelzõ fehér zászló kitûzése után tüzet nyitottak a gyanútlanulelõtódulókra. Ilyen és hasonló rémtörténetekkel szembesül az olva-só, aki kézbe veszi Orbán Éva újságíró 1992 óta összegyûjtött doku-mentum kötetét. Az események szinte regényes fordulatossággal,ugyanakkor lényegre törõ tömörséggel kalauzolnak vissza a vészter-hes napokba. Nem hiányzik belõle az USA nem kevésbé szemforga-tó álszentsége, amellyel elõször szabad kezet ad a szovjet vezetés-nek a magyarországi beavatkozásra, majd néhány nap múlva azENSZ elé viszi az ügyet. Olvashatunk a szabadságharcosok végsõkigkitartó elszántságáról, az orosz csapatok és az árnyékukban ismétvérszemet kapott ávéhás keretlegények túlkapásairól – hasonlónakvoltunk tanúi a budapesti zsandárok részérõl az elmúlt hetekben –,Marosán tömegbelövetési szándékáról, a sortüzekrõl, a világ aljassá-gáról, amellyel elfogadta a véreskezû Kádár „gulyáskommunizmu-sát”, a tesze-tosza Alkotmánybíróságról (benne Sólyom Lászlóval),amely magakadályozta az Igazságtételi törvény megalkotását a rend-szerváltás hajnalán. Fájdalmasan lebilincselõ, izgalmas korkép,amelynek megjelenését a felelõs kiadó prof. Pungor Ernõ társa,Bartis Ferenc már nem érhette meg.

Orbán Éva: Amit '56-ról mindenkinek tudnia kell(Technika Alapítvány – Összmagyar Testület, 2006)

Magyar Demokrata 2006./41.

260

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 260

Szõke István Atilla: Gondolatok a Pilisrõl

Szõke István Atilla megállíthatatlan, akárcsak a hun királyok általvezetett sereg egykoron. Hangkazettái 1996-tól 1999-ig, verses köte-tei 2000-tõl napjainkig évente legalább egyszer megörvendeztették azértelmes magyar szövegre vágyó felnõtteket, gyermekeket. Alig kerülta nemzeti boltokba a 2006 elején megjelent „Gyökérhûség” címû szo-nett gyûjteménye, máris kézbe vehetjük a 110 oldalas Pilisi Lángok(Irodalmi szárnyalás a Szent Hegyen) verses-prózás füzetét. Már a bo-rító látképfényképe oly gyönyörû, hogy az ember késztetést érez, hogyfelnyissa a kiadványt. A költõ/szerzõtõl megszokott hosszabb lélegzet-vételû versek helyett ezúttal egy-egy jelenség, történelmi esemény(Atilla, Árpád, a pálos Boldog Özséb) elevenedik meg, a Piliskeresztlátványban is kereszt alakú sorokkal. A Pilisi õsfohász mindössze négysorával bizonyítja, hogy a tartalom súlya nem mindig mennyiségfüggõ.Csaba hun királyfi prózában megfogalmazott A fogadalom fejezetbenszól hozzánk, míg a Kerecseny-ünnep a Pilisben õsi turul hagyomá-nyunkat eleveníti fel. A füzet hazafias érzelmekre ható üzenete még in-kább felbõszíti az olvasót, ha azt összeveti a Pilis jelenlegi állapotával.Lakó- és ipari parkok bújnak elõ iszonyú gyorsasággal a földbõl, a ma-gyarok szent helyét semmibe vevõ betelepülõk lepik el áldott terüle-tét, történetében soha elõ nem fordult jelenteket forgatnak filmesekhegyein, völgyein. Jó lenne, ha a Pilissel foglalkozó történészek, elõ-adók, települések tennének is valamit a Föld csakrájának megóvásaérdekében. Ellenkezõ esetben rövidesen csak a Pilisi Lángokhoz ha-sonló emlékkönyvek maradnak az utókorra.

Szõke István Atilla: Pilisi Lángok (Szerzõi kiadás 2006.) Magyar Demokrata 2006./20.

Tarics Péter: Búfelejtõ dallamok

A szem a lélek tükre – mondják. Ha kissé módosítjuk a mondatot,ugyanez érvényes a zenére is, hiszen mindenki olyan, amilyen zenekijön belõle. Áll ez a révkomáromi Tarics Péterre is, akirõl eddig fõ-leg azt tudtuk, hogy újságíró, míg egy zongorista kíséretében készültvers-próza lemezzel nem jelentkezett. Az igazi meglepetés azonbanakkor ért bennünket, munkatársait, amikor átnyújtotta az Itt van azotthonom címû lemezét. A 25, részben világhírû, másrészt hazaiszerzõktõl ismert dalt ugyanis õ maga zongorázza, sõt Vangelis, Bachés Schubert egy-egy szerzeményét, kiegészítve az egyfajta magyaregyházi himnusznak is tekintett Boldogasszony anyánkkal arévkomáromi református templomban orgonázza.

Mivel a szerzemények egy része eredetiben énekkel készült, pusz-tán zongorán történõ megelevenítésük különösen nehéz feladat elé ál-lítja a muzsikust, hiszen más segítség híján a hangszerrel kell megadni

261

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 261

valamennyi dal egyéni jellegét. Tarics Péternek ez kiválóan sikerült,ami a bevezetõben említett lelkiség következménye. A mindösszeegyetlen lapból álló CD mellékletben magyarázatot is kapunk rá sze-mélyes emléke révén. Még a '80-as években történt egy erdélyi ma-gyar családnál, ahol zenész és vendéglátói nagyon neki keseredtek. Abúbánatos hangulatot egy csapásra felváltotta a bizakodó hangvétel,amikor a vendég a helységben lévõ zongorához ült s játszani kezdett.„Mindnyájan hagytuk megnyilatkozni az emberi lélek mélységét” – ol-vassuk a lapocskán. Ez a lelkiség tükrözõdik most a Szerelmi történet(Love Story), A Gyöngyhalász (Georges Bizet), Hazám, hazám (ErkelFerenc), Kell még egy szó (Koltay Gergely) és a címadó Itt van az ott-honom (Csongrádi Kata – S. Nagy István) feldolgozásában.

Itt van az otthonom – Tarics Péter zongoraestje (Nemzetünk Bt. 2006.)

Magyar Demokrata 2006./9.

Z. Kárpát Dániel: Élhetõ Magyarország

Ha az ember Z. Kárpát Dániel könyveit a kezébe veszi két dolog-ban biztos lehet. Egyfelõl könnyen, mindenki(!) számára érthetõnyelvezettel hívják fel a figyelmet a világot fenyegetõ környezetvé-delmi és gazdasági veszélyekre, másfelõl az olvasónak ökölbe szo-rul a keze annak a rengeteg gazságnak a felsorolásán, amellyel apénzhatalom urai ezeket a veszélyeket elõidézik. Az már csak járu-lékos bosszankodás, hogy az elenyészõen kevés kedvezõ változásmellett a túlnyomó többség úgy tesz, mintha nem is az õ bõréremenne a piszkos játék és a füle botját sem mozdítja a szerzõ évekóta hangoztatott figyelmeztetése hallatán. Márpedig, aki felelõtlensé-gével az Isten teremtette emberiséget végveszélybe sodorja, az gyil-kosnak tekintendõ és annak megfelelõ elbánást érdemel, legyen bárpolitikus, üzletember, vagy éppen átlagpolgár.

Az ivóvízkészletek csökkenése és mérgezése, az erdõk és állatokpusztítása, az egészségre ártalmas élelmiszerek forgalmazása, a kör-nyezetvédelmi törvények (lásd Kyoto) általános bevezetésének értel-metlen akadályozása iránt tanúsított közönyösség láttán úgy tûnik,hogy földünk népessége tele van idiótákkal, akik meg sem érdemlik,hogy erre a gyönyörû bolygóra születtek. Pedig már rég túljutottunkazon a ponton, hogy „Úgy sem tehetünk semmit” sóhajtással széttár-va kezünket, beállva a sorba magunk is tovább folytassuk a pusztí-tást. A szerzõ 400 könyv és 2000 megjelent tanulmány átböngészé-se során rengeteg, mûködõ megoldási javaslatra bukkant, ezek fel-használása nálunk is csupán hozzáállás kérdése, hogy alkalmazá-sukkal élhetõ Magyarországot nevezhessünk hazánknak.

Z. Kárpát Dániel: A civilizáció romjai (Kárpátia Mûhely 2006)Magyar Demokrata 2007./1.

262

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 262

A rovásírás versenyek

Ma már szinte mindenki természetesnek veszi, hogy a Forrai Sán-dor Rovásíró Kör minden évben megszervezi a Kárpát-medencei Ro-vásírásversenyt. Ehhez az örvendetes szemlélethez azonban tízévnyi kitartó akaratra és elszánt elhatározásra volt szükség.

1997-ben történt, hogy Friedrich Klára megírta és megjelentette aRoga koronája címû õstörténeti áttekintést. Ebben közérthetõen és tö-mören foglalta össze múltunkat és rovásírásos mûveltségünket, egy-ben hangsúlyozta és bizonyította kárpát-medencei õsiségünket. A füzetfogadtatása arra bátorított kettõnket, hogy kísérletet tegyünk lakhelyün-kön, Budapest XVI. kerületében. Kíváncsiak voltunk, hogy vajon volna-e érdeklõdés egy kerületi, általános és középiskolások részére kiírt ro-vásírásversenyre?

Legnagyobb örömünkre a kerület összes iskolája részt vett a ren-dezvényen, amelynek döntõjét 1998 márciusában tartottuk. A leg-jobbakat az önkormányzat által biztosított autóbusszal néhány na-pos erdélyi körútra vittük, ahol mindenki a helyszínen tanulmányoz-hatott rovásírásos feliratokat.

Daczó Lukács Atya áldása

263

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 263

Az sikeren felbátorodva 2000-ben a cserkészekkel, majd 2001-tõlönállóan szervezzük a Kárpát-medencei Rovásírásversenyeket, ame-lyek 2006-ban fordulóponthoz érkeztek. A Klárival közösen írt és egyévvel korábban megjelent Kõbe vésték, fába rótták… címû köny-vünkben jeleztem, hogy a jelentkezõk nagy száma miatt elõdöntõkbeállítására lesz szükség, ám elõrejelzésemet akkor még nem sokanvették komolyan. 2006-ban már elkerülhetetlenné váltak az elõdön-tõk, de nem csak Magyarországon, hanem a történelmileg hozzá tar-tozó, elszakított területeken is, így a Délvidéken, Erdélyben és a Fel-vidéken, míg nyolc tanuló jelentkezett a Muravidékrõl nekik nemvolt szükségük elõválogatóra.

A válogató résztvevõi az alábbi településekrõl érkeztek

28 település Magyarországról

10 település a Délvidékrõl

23 település a Felvidékrõl

AlsóbodokBakaChotinCsenkeDunaszerdahelyFülek

Horné SalibyIpolybalogKassaLévaLosoncNádszeg

NagykaposNagyrétényÓvárRévkomáromSamorinStrekov

SzencVásárútVinicaZlaté KlasyZseliz

AdaCsókaCsonoplya

FelsõhegyHorgosMagyarkanizsa

MoholNemesmileticsÓbecse

Zenta

BerettyóújfalúBólyBudapestDebrecenEgerÉrdJászberény

KeszthelyKiskunhalasMezõõrsMezõtúrNagyfügedÖcsödPákozd

PécelPiliscsabaPüspökladányReziSárospatakSoltSükösd

SzarvasSzentesSzombathelySzõdligetTatabányaTolmácsVárvölgy

2006-ban a válogatóra a válogatónjelentkezett részt vett

Magyarország 144 126Erdély 200 184 +108 kísérõ, értékelõFelvidék 60 51Délvidék 100 88Összesen: 504 449 +108 kísérõ

264

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 264

23 település Erdélybõl

1 település a Muravidékrõl

85 település a Kárpát-medencébõl

A döntõ résztvevõi az alábbi településekrõl érkeztek

25 település Magyarországról, 57 tanulóval

3 település a Délvidékrõl, 11 tanulóval

8 település a Felvidékrõl, 11 tanulóval

6 település Erdélybõl, 15 tanulóval

1 település Muravidékrõl, 1 tanulóval

18 település a határon túlról, 95 tanulóvalMindösszesen 43 település a Kárpát-medencébõl

Lendva

CsíkszeredaDés

Gyergyószent-miklós

KolozsvárSzamosújvár

Szászrégen

AlsóbodokCsenke

DunaszerdahelyFülek

IpolybalogLosonc

RévkomáromVásárút

Ada Magyarkanizsa Zenta

BerettyóújfalúBudapestDebrecenEgerJászberényKeszthelyKiskunhalas

MezõõrsMezõtúrNagyfügedÖcsödPákozdPécelPüspökladány

ReziSárospatakSoltSükösdSzarvasSzentesSzombathely

SzõdligetTatabányaTolmácsVárvölgy

Lendva

BorszékCsíkmenaságCsíkszeredaDésDévaGyergyócsoma-falva

Gyergyószent-miklósKézdivásárhelyKolozsvárMarosszent-györgyMarosvásárhely

NagybányaNagyenyedNagyváradSepsiszent-györgySzamosújvárSzászrégen

Szatmárnémeti SzékelykocsardSzilágycsehSzilágysomlyóTordaZilah

265

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 265

Itt tartunk most, a 2007. évi verseny elõdöntõinek szervezéseidején

Jelentkezõk száma 200 fõ

A tanulók, felkészítõ tanáraik és szüleik felismerték a rovásírás fon-tosságát és történelmi hátterének jelentõségét. Ennek alapján tíz évesszervezõi és több évtizedes rovásírói tapasztalattal a hátunk mögöttfeleségemmel meggyõzõdéssel valljuk, hogy a rovásírás széleskörû el-terjedése, ismerete és használata, valamint a tõle elválaszthatatlan ha-zaszeretet és magyar nemzettudat nélkül Magyarország nem fog tudnikilábalni hosszú ideje tartó válságából. Ezért kérünk minden Hazafit,hogy maga is tanítsa és terjessze ezen õsi írásmûveltségünket.

A Rovásírásverseny vendégkönyvébõl

A Kárpát-medencei Rovásírásversenyek döntõjéhez rendszeresítettVendégkönyv beírásai között egyaránt akadt komoly és szellemes, de'rovóik' abban valamennyien egyetértettek, hogy a kiállítással, mûso-rokkal színesített rendezvények mindenki számára fontosak és emlé-kezetesek maradnak. Ezek közül néhányat bemutatunk:

Bár sok olyan iskola lenne ebben az országban, ahol ilyennemzeti szellemû tanári kar neveli a magyar gyerekeket.Köszönet illeti mindannyiukat.

Bertók Lóránd és neje – 2000. VIII. 26. (Dr. Bertók Lóránd professzor úr)

Alattyán Bakonynána Bénye-Káva Berettyóújfalu Budapest Debrecen Dudar Dunaújváros Halmaj Jászberény Kazincbarcika Királyegyháza

Kiskunfélegy-háza Kiskunhalas Kisújszállás Kunszent-márton Mezõõrs Mezõtúr Mikepércs Mór Nagyfüged Nagykáta

Nagykõrös Noszlop Öcsöd Pákozd Püspökladány Sarud Solt Solymár Solymár Sopron Sükösd Sülysáp

Szarvas Székesfehérvár Szentendre Szentes Szigetszent-miklós Szolnok Szõdliget Tatabánya Túrkeve Vértesacsa

266

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 266

Példaértékû a kiállítás és az egész rendezvény mindnyá-junknak, de fõként a felnövekvõ magyar ifjúság számára,határainkon innen és túl.

Bp. 2000. 08. 26. Kass Róbert

A Magyar Területekért Alapítvány nevében nagy örömmelés tisztelettel veszünk részt ezen az igazán nemes rendez-vényen. Csak így tovább.

Aki ezt elolvassa, már úgy tesz.Budapest, 2001. 06. 23.

Máté György és Lengyel László

Gráczl Szilvia

Még egyszer köszönöm a meghívást. Nagyon jó érzés voltitt lenni és érezni, hogy sokan vagyunk… További sikere-ket és örömteljes munkát!

2002. június 22.Szeretettel

Molnos Angéla

267

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 267

2005-ben már versenyzõként fogunk részt venni. Kö-szönet az iskola vezetõinek és tanárainak a rendezvényszínvonalas lebonyolításáért. Gábornak és Klárának jóegészséget és további sikeres mûködést kívánunk.

Szakáli Anna felkészítõ,Molnár Annamária és Almási Anna Zamárdiból

268

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 268

Friedrich Klára elõadásai

Általános ismeretterjesztõ elõadások

A rovásírás alapfogalmai és rövid története(Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás)Elsõsorban kezdõknek szóló, a figyelem felkeltését szolgáló, korhatárnélküli tájékoztató

Eltüntetett rovásemlékeinkA rovásírásban és történetében már tájékozott érdeklõdõknek szóló,izgalmas elõadás, inkább felnõtteknek

Véleménycsokor a rovásírásról Szembesülés híres emberek véleményével õsi írásunkról

A rovásírás tanításának módszere és helyszíni elsajátításaKorhatár nélküli elõadás mindazoknak, akik már egyetlen alkalom utánsikerélményt szeretnének elkönyvelni a rovásírás elsajátítása terén.

Tatárlaka titka (több részbõl álló elõadássorozat)Az erdélyi lelettel foglalkozó hazai és külföldi kutatók munkáinak teljeskörû összefoglalása, a korongokon, valamint a világ más jelentõs régé-szeti leletein található jelek összevetése, az elõadó saját megfejtése.

Megalitok a Tászok-tetõn (több részbõl álló elõadássorozat)Az elõadó a Kárpát-medencei „nagy kövek” történetét gyûjtötte összeés helyezi el az európai és ázsiai mûveltségekben.

Erdélyi templomok rovásfeliratai és megfejtéseik

Egyelõre még látható rovásemlékeink

Szakmai elõadások

A két K használataA rovásírás sok fejtörést okozó jelei. Az elõadás ennek okára igyekszikmagyarázatot találni és tanácsot adni.

A bogárjelek használataAz elõadás a rovásírás e teljesen sajátos jeleit mutatja be és készteti ahallgatót továbbgondolásra.

Friedrich Klára és Szakács Gábor közös elõadása

Rovásjelek Tatárlakától a bosnyák piramisig A Kárpát-medence és a viszokói Nap piramis rovásjeleinek összehasonlí-tása

269

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 269

Kiadványaink

Szakács Gáborné, Friedrich Klára: gyógypedagógus, logopédus, rovásírás oktató-kutató, környezetvédõsaját és Szakács Gáborral közös néhány kiadványa

270

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 270

Kiadványaink

Szakács Gábor: író, újságíró, rocktörténész, zeneszerzõ, dalénekes, környezetvédõ

saját és Friedrich Klárával közös néhány kiadványa

271

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:36 Page 271

A 2003-ban megjelent Kárpát-medencei bir-toklevelünk, a rovásírás c. könyv tartalma

Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5Friedrich Klára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A magyarok legrégibb és legértékesebb kincse… . . . . . . . . . . .7A rovásírás alapfogalmai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .17A rovásírás rövid története és legfontosabb emlékei . . . . . . . .25Thelegdi János és Luigi Ferdinandó Marsigli . . . . . . . . . . . . . .45Eltüntetett õstörténetünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .48A szabályalkotási lázról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .59A két K betû használata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .61Csudabogarak? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .73Kiegészítés Csepregi Ferenc táltos köveihez és palatáblájához .79A Glozel-i feliratos kövek és csontok . . . . . . . . . . . . . . . . . . .81Torma Zsófia igazsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .84Hunok aranya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .88A Margit-szigeti rovásírásos kõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .92Írhatott-e Árpád fejedelem rovásírással? . . . . . . . . . . . . . . . . .98Chemez Farkas kiállításának megnyitója . . . . . . . . . . . . . . . .101Véleménycsokor a rovásírásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .102Magyar Karácsony . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .107Attila vagy Atilla? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .111Versek az Attila ifjúsága címû zenemûhöz – rovásírással . . . .111Néhány olvasói levelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .123Szakács Gábor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .A Kárpát-medencei rovásírásversenyekrõl . . . . . . . . . . . . . . .132A Magyar Rovók és Rovásírók O. Szövetségének megalakulása 139Beszélgetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Magyar megújulás – Marácz László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .146Ideje megismerni a magyar õstörténelmet: Badiny Jós Ferenc 149Az õsképek világa: Molnár V. József . . . . . . . . . . . . . . . . . . .157Találjunk két igaz embert: Badiny Jós Ferenc . . . . . . . . . . . .162Gilgames, az égi fokos hõse: Marton Veronika . . . . . . . . . . . .170A titokzatos táltos kövek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .176Eleink ismerték az õskinyilatkozatást: Lukács atya . . . . . . . . .180A múlt emlékei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .187Koppány emlékezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .192A halhatatlan és változatlan jel: Varga Csaba . . . . . . . . . . . . .197Volt egyszer egy finnugor…: Béres Judit . . . . . . . . . . . . . . . .203Nyelvében él a nemzet: Molnos Angéla . . . . . . . . . . . . . . . . .208Forrai Sándor, a kortárs rovásírás atyja . . . . . . . . . . . . . . . . .214Arckép – Boros Károly írása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .219Ajánlott és felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .227Képjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .229

272

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:36 Page 272

A 2005-ben megjelent Kõbe vésték, fábarótták… c. könyv tartalma

Köszöntõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5A rovásírás szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6

Friedrich KláraKét vers . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Roga koronája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .9Ház a hídon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .26Tatárlaka titka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .48Kálmán Király varázsgyûrûje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .84Hamisítvány-e a Túróci Fakönyv? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .88A lévai vár rovásírásos alaprajza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .95Házsongárd ösvényein . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .99A rovásírás fontossága és néhány jelentõs képviselõje . . . . .108Rovásírás és diszlexia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .113A rovásírás idõszerû kérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .124Újabb adatok a két „K” használatához . . . . . . . . . . . . . . . . .130Újabb adatok az Eltüntetett õstörténetünkhöz . . . . . . . . . . .135Újabb adatok az Attila-Atilla névváltozathoz . . . . . . . . . . . . .143Badiny Jós Ferenc két könyvérõl

Mah-gar, a magyar…! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .145Jézus király, a pártus herceg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .147

Magyarországon nincs hivatalos környezetvédelem . . . . . . . .150A böfögõ narancs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .157Olvasói levelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .160

Pogány imák címû történelmi zenemû versei . . . . . . . . . . . .165

Szakács GáborA rovásírás üzenete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .180Õseink útján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .185Példaképeink üzenik

Forrai Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .188Dr. Molnos Angéla . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .189Csepregi Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .190

BeszélgetésekA kirekesztett: Andrássy Kurta János . . . . . . . . . . . . . . . .192A radzsasztáni kapcsolat: Aradi Éva . . . . . . . . . . . . . . . . .198Õstörténetünk a hagyomány: Badiny Jós Ferenc . . . . . . . .203Kelet titkai: Bárdi László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .205A festõmûvész: Bodó Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .210Az Irgalom rendje: Bulányi atya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .215Aki a Napisten fényét követi: Dudás Rudolf . . . . . . . . . . . .220

273

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:36 Page 273

Hadsereg civilben: Erdõs László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .224Hõseink emlékére: Erdõs László . . . . . . . . . . . . . . . . . . .230Camonik és etruszkok nyomában: Gondos Béla . . . . . . . .234Üzenet Égiekhez és Földiekhez: Gyenes József . . . . . . . . .239Mese és valóság: Kabay Lizett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .244Az értékmentõ: Laki Károly . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .249A rézdomborítás mestere: Nyers Csaba . . . . . . . . . . . . . .255Magyar földrajzi nevek a világtérképen: Simon Endre . . . . .260A küldetés: Tokay Rozália . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .265Boldog Özséb nyomdokain: Vince atya . . . . . . . . . . . . . . .270Palócok Társasága: Z. Urbán Aladár . . . . . . . . . . . . . . . . .275

TudósításokNyírõ József öröksége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .278Múltunk fényképei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .280Halld Magyarország! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .282A Bocskai kripta titka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .287A csángók kálváriája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .291Ahol megtört a jég . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .295Õfelsége a Szent Korona . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .298A király palotája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .302Nem mind arany, ami fénylik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .307A magyar nyelv védelmében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .312A Képes Krónika rejtélye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .316A rovásírásversenyekrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .321

Kiadvány értékelésekAz elpusztíthatatlan írás – Írástudó c. újság . . . . . . . . . . . .327Szellemi óriás (videó) – Zajti Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . .327Õstörténetünk hõsei (könyv) – Kertai Zalán . . . . . . . . . . . .328Ókori személyi igazolvány (könyv) – Marton Veronika . . . . .329

Olvasói levelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .330Nincsen uráli finn-ugor nyelvcsalád . . . . . . . . . . . . . . . . . . .331Szakirodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .332Kárpát-medencei birtoklevelünk… tartalomjegyzéke . . . . . . .333Köszönet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .334Terjesztõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .335Forrai Sándor Rovásíró Kör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .336

274

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:36 Page 274

Ajánlott szerzõk, mûvek, újságok

Az idézett szerzõk és mûvek a tanulmányokban vagy a tanulmá-nyok végén jelennek meg. Olvasásra ajánljuk még a következõ szer-zõket és mûveket: Krónikáink, László Gyula, Aradi Éva, Badiny JósFerenc, Bakay Kornél, Baráth Tibor, Bárdi László, Bencsik András,Berenik Anna, Bobula Ida, Botos László, Bulányi György atya,Csajághy György, Csallány Dezsõ, Csomor Lajos, Daczó Lukács atya,Dümmerth Dezsõ, Érdy Miklós, Fehér Mátyás Jenõ, Fehérné WalterAnna, Fischer Károly Antal, Forrai Sándor, Gábori Miklós, GáborinéCsánk Vera, Marija Gimbutas, Gondos Béla, Gönczi Tamás, GötzLászló, Grandpierre K. Endre, Gyárfás Ágnes, Gyenes József, HankóIldikó, Harangozó Imre, Kabay Lizett, Kiszely István, Grover S.Krantz, Kríza Ildikó, Magyar Adorján, Makkay János, Marácz László,Angela Marcantonio, Marton Veronika, Molnár V. József, Molnos An-géla, Obrusánszky Borbála, Padányi Viktor, Pap Gábor, Radics Géza,Ráduly János, Colin Renfrew, Richard Rudgley, Sárosi Zoltán, Sebes-tyén Gyula, Sebestyén László, Szõke István Atilla, Szõke Lajos,Tomory Zsuzsa, Torma Zsófia, Varga Géza, Vass Albert, VárkonyiNándor, Vértes László, Zajti Ferenc, Zakar András, Záhonyi András,Z. Kárpát Dániel, továbbá

Telegdy János: Rudimenta (1598, Ars Libri 1994)

Dittler Ferenc: Az õsi magyar rovásírás és mai alkalmazása (Hun-Idea 2006)

Dömötör Tekla: Germán, kelta regék és mondák (Móra Kiadó 1976)

Gyulai Pál: Torma Zsófia levelesládájából (Kriterion 1972)

Hering, Elisabeth: Az írás rejtélye (Gondolat 1966)

Kárpáti Gábor Csaba – Kertai Zalán: Hunok és magyarok (Hun-Idea 2004)

Rumi Tamás: Kör kódolónégyzet (Imagent Kft. 2005)

Szamosközi István: Erdély története (Magyar Helikon 1977)

Tarics Péter: A magyar rovásírás és annak elsajátítási módja (Püski 1997)

Tarics Péter: Magyar ezredforduló (Pallas Kiadó 2005)

Tóth Zsigmond: Divine Antiquities (Heraldika Kiadó 2005)

Folyóiratok: Arany Tarsoly, Dobogó, Kárpátia, Magyar Demokrata(+Demokrata TV), Magyar Mérce, Magyarok Lapja, Rockinform, Új Idõk,továbbá az Éjjeli menedék c. mûsor és a Zenit Televízió

275

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:36 Page 275

Terjesztõk

Belvárosi Üzletház Könyvesbolt8200 Veszprém, Szeglethy u. 1. T.: 06 (88) 400-743, 06 (20) 932-1011

Emese Álma könyvesboltBudapest, X. Fehér út 1. fsz. 1. T.: 461-6500/29213 mellék

Erdélyért Könyvesbolt1034 Bp. Bécsi út 99. T.: 240-1312, 06 (20) 438-8222

Fehérlófia Könyvesbolt1085 Budapest, József u. 8. T.: 303-1072

Gondos Béla1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3. T.: 267-4511

Gyepû Könyvesbolt1091 Budapest, Lónyai utca 2. T.: 215-4394/26 mell, 06 (70) 506-6135

Katedra2400 Dunaújváros, Derkovits u. 5. T.: 06 (25) 414-178

Kerecsen1132 Budapest, Visegrádi út 26/b. T.: 239-3793

Két Hollós Könyvesbolt1081 Budapest, Kenyérmezõ u. 3/a. T.: 299-0032

Magor BoltBudapest, XIII. ker. Lehel téri piac T.: 06 (20) 447-9657

Pult – Kiskapu1081 Bp. Népszínház u. 29. T.: 419-8107

Püski Kiadó és Könyvesház1013 Budapest, Krisztina krt. 26. T.: 375-7763

Püski-Masszi Könyvesház Kerepesi út 27./a T.: 323-0647

RockworldBp. T.: 413-7294, T/F: 413-7293

SzittyaBp. V. ker. Hercegprímás u. 2. T.: 266-1127

Szkítia hálózatKözpont – Budapest, Andrássy út 124. T.: 354-18636000 Kecskemét , Arany J. u. 3. 06 (76) 708-002

276

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:36 Page 276

Forrai Sándor Rovásiró Kör

Alakulásának idõpontja: 2004. január 1.

Alapítói: Friedrich Klára és Szakács Gábor

Alakulásának elõzményei: A jogelõd Magyar Rovók és Rovás-írók Országos Szövetsége betöltötte feladatát, azaz rendezvényeivel,versenyeivel az egész Kárpát-medencében elismertette tevékenysé-gét. Ezt követõen célszerû volt a rovásírással kapcsolatos feladatokügyintézésének egyszerûsítése.

Célja:· Forrai Sándor elévülhetetlen érdemeinek népszerûsítése, a Kör

tagjainak iránta tanúsított tisztelete a névválasztással, · a rovásírás terjesztése, tanítása, · a tagok rovásírással, a magyar õstörténettel kapcsolatos ismerete-

inek önképzéssel történõ bõvítése, · a saját, és a szervezettel együttmûködõ csoportok tagságának

összehozása érdeklõdésük szerint, · a magyar beszéd tisztaságának megõrzése, · a természet és az állatok szeretetének népszerûsítése, · az egészséges életmód terjesztése, · a hagyományos párkapcsolatok és a családközpontú szemlélet

fontosságának középpontba állítása.

Módszere: a Rovásírók Napjának évenkénti megrendezése, lehetõlegmárcius hónapban a Magyarok Házában, valamint a Kárpát-medenceiRovásírásversenyek évenkénti megszervezése, honlap mûködtetése.

Tag lehet: minden olyan személy, aki a fenti célokkal és módsze-rekkel egyetért.

Támogatás: a fent említett rendezvények és a honlap költségei-nek biztosítása érdekében havi 500 forintnak megfelelõ, egy összeg-ben fizetendõ 6000 forintos hozzájárulás, ennek fejében, a befizetésnapjától kezdõdõ, egy naptári éven át érvényes igazolás átadása.

Hivatalos beosztások – elnök, alelnök, titkár, pénztáros – nincsenek,elvégzendõ feladatok, megvalósítandó célok és vállalások annál inkább.

277

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:36 Page 277

Körünk jelképét Dittler Ferenc vezetõ építész rajzolta,aki épületek és rovásfeliratok tervezését vállalja. T: 242-6408, 06 (30) 954-5703.

A Forrai Sándor Rovásíró Kör Napja

A Forrai Sándor Rovásíró Kör céljai és feladatai között nem csupánúj rovásemlékek felkutatása és a történelmi Magyarország tanulóifjúsá-gának tanítása és versenyek keretében egymással történõ összeismer-tetése szerepel kezdettõl fogva, hanem a közöttünk, velünk élõ, példa-értékûnek tartott kortársak megszólaltatása is. Lett légyen gyermek,vagy felnõtt, akirõl tapasztalataink szerint úgy gondoltuk, hogy cseleke-deteivel az adott idõpontig a nemzet felemelkedésének ügyét szolgál-ta, ismertségét saját szerény eszközeinkkel igyekeztünk erõsíteni.

Ennek megvalósítása érdekében döntöttünk a Forrai Sándor Ro-vásíró Kör Napja évenkénti megrendezésérõl a Magyarok Házában.Azért nem rovásíró napot tartunk, mert nem témájában korlátozottszakmai összejövetelben gondolkodtunk, hanem annál szélesebbkörû ismeretterjesztésben. És nem is vitanapnak tekintettük, hanemegy-egy elõadó fél órás tájékoztatójának az általa választott témakör-ben, amelyet az érdeklõdõk díjmentesen hallgathatnak meg.

Akadtak, akikkel a késõbbiekben megszakadt kapcsolatunk, ésvannak, akikre azóta is felnézünk. Az alábbiakban felsoroljuk az el-múlt évek elõadóit:

2001. március 3.Bencsik András, Bereczkiné Érchegyi Ildikó, Berkesi Gyula,Berkesiné Kiss Ágota, Chemez Farkas, Deák Dezsõ, Erdei Katalin,Forrai Sándor, Gondos Béla, Marton Veronika, Répássy Gábor,Zsombori Sándor, Friedrich Klára, Szakács Gábor

Zenei elõadás:Lõrincz Zsuzsanna, Szász Ferenc, Szakács Gábor,az Esküszünk CD élõ felvétele

Kiállítás:Csepregi Ferenc rovásírásos kövei és palatáblájaPirók Péter ékszerei

A Forrai Sándor Rovásíró Körpostacíme: 1163 Budapest, Sasvár u. 53. Villámlevél: szakacs.gabor@interware.hu,Távbeszélõ: 403-1086, 06/30/431-1281Honlap: http://www.rovasirokor-forrai.xw.hu.

278

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:36 Page 278

2002. március 2.Babai Nóra tanuló, Chemez Farkas, Csepregi Ferenc, Forrai Sán-dor, Gondos Béla, Herpai Sándor – Horkovits Kovács János, Kalásztáncegyüttes, Kocsis L. Mihály – Kovács L. Péter, Marton Veronika,Répássy Gábor, Stamler Imre, Szegedi Csanád, Szentesi Zöldi Lász-ló, Varga Csaba, Zsombori Sándor, Friedrich Klára, Szakács Gábor

Zenei elõadás:Bóta Zsolt, Szász Ferenc, Szakács Gábor, a Hitvallás CD élõ felvétele

2003. március 1.A 90 éves Forrai Sándor köszöntése, Béres Judit, Gondos Béla,Gyenes József, Koricsánszky Atilla, Marton Veronika, MedvigyEndre, Mesterházy Zsolt, Répássy Gábor, Simon Endre, SzegediCsanád, Toroczkay László, Tóth Attila, Varga Csaba, Friedrich Klára,Szakács Gábor

Zenei elõadás:Palojtay Ágnes, Szakács Gábor

2004. március 20.Csajághy György – Duha Júlia, Grandpierre Attila, Horváth István,Nagy Gyula – Molnár Teréz, Patrubány Miklós, Szõke István Atilla,Friedrich Klára, Szakács Gábor

Zenei elõadás:Szakács Gábor

Kiállítás:Csugány Zoltán – Szomor Csaba: Szkíta tárgyak fényképeken

2005. április 2.Aradi Éva, Bulányi György atya, Erdõs László, Fábián Evelyn tanu-ló, Gondos Béla, Patrubány Miklós, Szõke István Atilla, Tisza And-rás – Kállay László, Friedrich Klára, Szakács Gábor

Zenei elõadás:Szombati Klára, Szakács Gábor

Kiállítás:Dittler Ferenc, Nyers Csaba

2006. március 25.Dittler Ferenc, Fábián Evelyn – Kormos Krisztián tanulók, HidvégiIstván, Józsa Judit, Kiszely István, Lánszky Imre, Szõke István Atil-la, Friedrich Klára, Szakács Gábor

Zenei elõadás:Szombati Klára, Szakács Gábor

Kiállítás: Józsa Judit terrakotta szobrai, Dittler Ferenc összerovásai és aHódos László által felújított Forrai Sándor vándorkiállítás

279

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:36 Page 279

2007. március 3.Barta József – Heverdle Tamás, Fábián Evelyn – Bojtos I. Péter –Szalay Szabolcs tanulók, Lénárth András, Obrusánszky Borbála,Szõke István Atilla, Z. Kárpát Dániel, Z. Urbán Aladár, FriedrichKlára, Szakács Gábor

Zenei elõadás:Raksányi Boglárka, Szakács Gábor, Tumbász Márton

Kiállítás: Dittler Ferenc összerovásai és a Hódos László által felújított ForraiSándor vándorkiállítás

Kõbe vésték, fába rótták… címû könyvünk 125. olda-lán segítséget kértünk Forrai Sándor rovásírás kiállítá-sának felújításához. Hódos László, rovásíró körünktagja vállalta ezt a nemes feladatot. A felújított képe-ket a 2006-os Kárpát-medencei versenyünkön és aForrai Sándor Kör Napján a Magyarok Házában már láthatták az érdeklõdõk.

A honlap hírei

Tisztelt és kedves Nemzettársaink, akik a http://www.rovasirokor-forrai.xw.hu honlapot olvassátok! Ez úton szeretnénk megköszönnia nekünk szentelt figyelmet, érdeklõdést. Ennek köszönhetõ, hogy aszámláló tanúsága szerint a honlap a Kultúra-mûvészet csoportbana 2005. július óta eltelt röpke másfél esztendõ múlva az akkor kb.770 csoporttag között eleinte az elsõ 50, majd 2007-tõl az elsõharminc közé került.

Szemléltetésül beszéljenek helyettünk az általunk befolyásolha-tatlan adatok: 2005 júliusában egy hónap alatt 682 új és 327 vissza-térõ olvasó 1346 egységnyi idõt töltött honlapunk olvasásával és ez-zel összesen 2955 ponttal ajándékozott meg bennünket, míg 2006.decemberében már ugyanezek az adatok így néztek ki: 2100, 713,2566, összesen 5379 pont.

Barta József webmester ötlete alapján beállítottuk a Betûtanító ro-vatot. Ettõl kezdve a Kultúra-mûvészet csoportban folyamatosan azelsõ húsz között vagyunk. Az egy napra számított csúcs 2007.február 12-én volt. Ekkor az új látogatók száma 281, a visszatérõké130, egyéb találat 580, összesen 991. Ezzel csoportunkban a 17.(830-ból), míg a számlálóhoz tartozó valamennyi honlap közül a613. (17 780-ból) helyre ugrottunk.

A honlapot felkeresõk között csupán 2007. elsõ negyedévébengyakran volt felvidéki, erdélyi, ritkábban indonéziai, belgiumi,

280

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:36 Page 280

németországi, brazíliai, svájci, albániai, csehországi, ausztriai, kana-dai, olaszországi, hollandiai, dániai, ausztráliai, franciaországi, USA-beli, japán, kanadai, lengyelországi, finnországi, szlovéniai, jugoszlá-viai olvasónk. Volt (egy) látogatónk a Kókusz (Keeling) szigetekrõl is.

A 34 vendégkönyvi bejegyzés néhány javaslattételtõl eltekintvetúlnyomó többségében elismerõleg szólt a honlapról.

Rovásíró körök

A Forrai Sándor Rovásíró Kör elsõrendû feladata õsi írásmûveltsé-günk tanítása és továbbadása úgy a tanulóifjúság, mint a felnõttekkörében. Ehhez felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak az egymásután alakuló rovásíró (szak)körök. Mivel vezetõiket, alapítóikat is-merjük, úgy gondoltuk, hogy engedelmükkel közzé tesszük elérhe-tõségüket, hogy egymással is kapcsolatba léphessenek. Néhányanközülük még csak tervezik a (szak)kör beindítását, másoknak mártöbb éves tapasztalata van. Itt és most nem tüntettük fel az iskolákrovásíró szakköreit, mert azok a versenyek emlékeztetõ füzeteibenés a honlapunkon megtalálhatók. Szívesen vesszük újabb körök je-lentkezését, ennek azonban két feltétele van:

Hagyományaink tisztelete, valamint hiteles rovásírás emlékek ésábécék tanítása a Forrai Sándor Rovásíró Kör szellemiségének alap-ján. Hamis, bizonyíthatatlan, sõt olykor megtévesztõ elméletekkel,nézetekkel (közülük kettõt e könyvben is bemutatunk) nem foglal-kozhatunk.

Bóly: Forrai Sándor Rovásírók Bólyi KöreTrischler Katalin Távbeszélõ: 06 (69) 368-164, 06 (30) 256-0613Villámlevél: trkatalin@freemail.hu

Debreceni Rovásíró KörHorváthné Budaházy Éva Távbeszélõ: 06 (20) 49 22 580Villámlevél: eva@budahazi.hu Honlap: http://rovasiras.budahazi.hu

Dunaújváros: Androsovics József Távbeszélõ: 06 (70) 335-7306 Villámlevél: bobbybully@invitel.hu

Felsõzsolca: Közmûvelõdési IntézetPapp Ferenc Távbeszélõ: 06 (30) 967-8364Villámlevél: kozmuvelodes.fzsolca@vipmail.hu

Gyergyói Rovók KöreTölgyesi András BélaVillámlevél: vincze_eszter_beata@yahoo.com

281

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:36 Page 281

Jászberény: Forrai Sándor Rovásírók Jászberényi KöreLénárth András (botrarovó)Távbeszélõ: 06 (30) 976-9639Villámlevél: bandimatroz@freemail.hu

Kazincbarcika: Forrai Sándor Rovásírók Kazincbarcikai Köre Barna Réka Távbeszélõ: 06 (20) 585-7770 Villámlevél: barnareka@gmail.com

Kiskunhalas: Hazatalálás Baráti KörTóthné Nagy Márta Távbeszélõ: 06 (70) 380-9367 Villámlevél: keszeg@emitelnet.hu

Kunszentmiklós: Ambruzs Attila Távbeszélõ: 06 (30) 205-5872 Villámlevél: megmaradas@freemail.hu

Mikepércsi Rovásíró Kör:Horváthné Budaházy Éva Távbeszélõ: 06 (20) 49 22 580Villámlevél: eva@budahazi.hu Honlap: http://rovasiras.budahazi.hu

Mór: Nimród Gyermekei Rovásíró KörTisza András Távbeszélõ: 06 (30) 375 1953Villámlevél: tisza.irastudo@t-online.hu

Sülysáp: Csanádi Gábor Távbeszélõ: 06 (30) 359-5743 Villámlevél: loramagyar09@freemail.hu

Szegedi Rovásíró Kör: Fisher Béla Távbeszélõ: 06 (20) 355-7091 Villámlevél: fisher@vipmail.hu

Szigetszentmiklósi Rovásíró Kör: Gyurkovics Tibor Távbeszélõ: 06 (20) 201-1136Villámlevél: tibor.gyurkovics@elmu.hu

Tétényi Rovásíró Kör:Molnár R. Pál Távbeszélõ: 06 (20) 977-5348 Villámlevél: aranyosveny@gmail.com

282

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:36 Page 282

Rovásírás olvasógyakorlatok

WWaassss AAllbbeerrtt

Fejedelem, a harcnak vége van,lakomát ülnek �oldos papjaid.Torozhatnak már. Koppáò úr népébõlçönge leáò, magam maradtam itt.

Nem azért jöttem hozzád, mert kiráý vaç.Eçrangú vérbõl �ármazom veled.Bajor Gizellád bo��úját se félem,a taliánt se, meg a németet.

Sok vért láttam már, Gejzafia Vajk úr.Karddal kezében míg pu�tult a népem,páncélos német dúlta a çepûtparanèodra s az új Isten nevében!

Az új Istennek vaçon eç fia.Azt mondják róla, hoç jó és �elíd,feçvert nem markolt soha keze,hoç leölettesse önnön véreit.

7. oldalról:

FFoorrrraaii SSáánnddoorr

"…a maçar òelvet latinbetûs írással jeçezni èaknaç torzítás árán, vaç eçáltalán nem volt lehet-séges. Az Olvasó minduntalan tanúja le� annak a harc-nak, ahoç òelvünk küzdött a 'betolakodó' idegenbetûkkel �emben."

2. oldalról:

283

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:36 Page 283

MMóórraa FFeerreenncc

„A legõsíbb emberi találmáòok eçike az orsókari-ka is, amirõl ma már a falusi a��oòok sem igen tudják,hoç mièoda. Ez a nehezék adott tartást az orsópálcának,

73. oldalról:

TThhúúrróócczzyy JJáánnooss

„A világ minden tája között a legdièõbb, híresfoýók öntözik, síkságai és heçei eçaránt çöòörûek,araònak, ezüstnek, eçéb fémeknek és a legfinomabbsónak termékeò �ülõaòja, �ántóföldjei a legter-mékeòebbek, bõvelkedik a borban, �ámos erdeje éslegelõje van, s èaknem mindenfelõl óriási havasokbásþái, vaç hatalmas foýamok zárják körül.”

66. oldalról:

A ti�ta �ívûeknek megboèájts elõtte minden álnokság ledõl.Meýik kõ-básþád rejti õt kiráý,látó maçarok �emei elõl?

Õhozzá jöttem el én, Koppáò úr leáòa,Elõtte ha kell, le is térdelek.S úç kö�öntöm: áldás, Isten úr,Nézd, itt vaçok, hoç be�éljek veled.

Magad jöjj el, ne �olgáidat küldözd,jöjj eçedül, ha ninè kíséreted .Fehér lovat adunk alád s pompázókíséretül az egé� nemzetet.

Tekints körül �éles világod hátántestvértelenül áll itt a maçar.(…)

284

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:36 Page 284

FFrriieeddrriicchh KKlláárraa

Hír: Naç barbár fe�tivál �ínheýe le� Maçaror�ág

A barbárok barbár fe�tivált �erveznek Hunniában,a bankár iýenkor méýen �ebébe òúl,

„bingóra maçar” ordít a rút �áj az óriásplakáton,le� òereg alatt puhított hús, kancatej bõven,finnugrá�ok �ürèölnek rén�arvasvért zománclavorból,izba és labaz épül, sámán pörög

Jönnek a mûtáltosok spéci autókkal,a lakóparkok lakói, a rovásírás �ót çûlölõk,az igazolváòt elve�tõ titkosrendõrök, a tarsoýukban poloskát hordozók

Jönnek a NEM-mel �avazók, a turulra vadá�ók,az erdõirtók, a foýómérgezõkjönnek az ³9²µ´´9́után megkere�telkedettek,

107. oldalról:

amit a fonóa��oò fonáskor pörgetett az ujja közt. Nemèak az ókori népek ismerték, hanem már a kõkor a��oòais dolgozott vele, s már annak is a sírjába fektettékaz orsópálcát, való�ínûleg a gomboýaggal eçütt. Afonál és fapálca termé�etesen elpu�tult és a földbenèak az orsókarika maradt meg, amit rendesen açagbólgömböýítettek, s ki is cifrázták mindenfélegeometrikus dí�ekkel. Ezek a legközönségesebbek, selõkerülnek minden ásatásnál. Én azonban már találtamüvegbõl is, borosþánból is, és ami még ennél isnaçobb ritkaság, ameti�tbõl és heçi kristáýból is,sok�ögletû briliáns formára èi�olva. Nem is hittem,hoç orsókarikákból van valahol a miénknél vál-tozatosabb kollekció.”

285

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:36 Page 285

KKoossssuutthh LLaajjooss

Különösen Ti�telt Úrhölç!„…Az õsrégé�et azon tudomáòok közé tartozik, me-

ýek iránt élénk érdeklõdéssel viseltetem. Ez érdek-lõdésnél fogva hõ váçam volt Naçságod tudomáòosbúvárlataival közelebbrõl megismerkedhetni, mert

111. oldalról:

jönnek az istvánosok, kiknek èak az fáj,hoç �ent kiráýuk nem irtott ki minden maçartJönnek az õsi �ent heýet buddhista �tupával lebetonozók,a várromjainkra plázákat építõk és Kádár János kedvencei,a minden kormáò alatt �ínpadon maradó rockzené�ekhúzzák nekik a talpalávalót.Ez bizoò òereséges buli le� majd!

De le�-e még Kereèen ünnep Hunniában?

Ahova eljön Damásek, a èillagok kiráýaés Tiamat, égi naça��oòunk, eljön Jézus, a herceg Párthiábólés hozza Uldin néç vitéz fiát, Attila hozza kézen fogva Rékátkíséri õket Èaba és Dengizik, eljön a �ép Baján kagán,honvi��a�erzõ Árpád Levente fiával, Koppáò urunk, Tonuzóba,Vazul, Vata s fia János,Èák Máþus, Kán Lá�ló, Máþás kiráý, Boèkai, Rákóczi

³8²´´´8́, ³9²µ6hõsei

Fel�állnak-e még a sóýmok Hunniában?Le�-e még Kereèen ünnep Hunniában?

286

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:36 Page 286

RRáákkóócczzii FFeerreenncc

„Ez az or�ág, ameýrõl azt merem állítani, hoçEurópa minden or�ágát felülmúlja termékeòségével éstermé�eti kinèeivel, ellen�olgáltatás nélkülelve�tette mindazt a pénzt, ameýet Lençelor�ágbólkapott boraiért és Németor�ágból barmaiért: azo�trákok elvitték adóba.”

184. oldalról:

MMaaççaarr AAddoorrjjáánn

"Leül a�talához Tündér�ép IlonaLevelet kezd írni seýmes òírfahéjraBetûjét ródalja réztûje heçével�avait gondolja �íve �erelmével…"

116. oldalról:

már azokból is a mik felõlük amúç töredékesen tu-domásomra jutottak, nem lehetett nem çanítanom, hoçNaçságod oý adatokkal gazdagította a tudomáòt, me-ýek a tudós világ által ekkorig elfogadott némeýspeculativ nézetek alapját erõsen megingatják, s azõsvilág történelmi rejtelmeire oý új világot vetnek,meý azokat egé�en más �ínben tünteti fel, mint a minõ-ben a �aktudósok ekkorig tekintettek, úç hoç az eddigdivatos nézetek megváltoztatását eredméòezhetik, saz õsrégé�eti adatokból levonható tudomáòos követ-keztetések rend�eresítésénél forduló pontot képezhet-nek. S èakuçan képeznek is: Örömömre �olgál érteni,hoç az immár kiváló �aktekintéýek által a külföldönis el van ismerve, s én mint maçar bü�ke vaçok reá,hoç ez az érdem, hoç ez a dièõség a maçar haza eç de-rék maçar leáòának jutott. …”

287

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:36 Page 287

AAFFoorrrraaii SSáánnddoorr RRoovváássiirróó KKöörr ccéélljjaaii

· Forrai Sándor elévülhetetlen érdemeinek nép�erûsí-tése, a Kör tagjainak iránta tanúsított ti�telete anévvála�tással,

· a rovásírás terje�tése, tanítása, · a tagok rovásírással, a maçar õstörténettel kap-

èolatos ismereteinek önképzéssel történõ bõvítése, · a saját, és a �ervezettel eçüttmûködõ èoportok

tagságának ö��ehozása érdeklõdésük �erint, · a maçar be�éd ti�taságának megõrzése, · a termé�et és az állatok �eretetének nép�erûsítése, · az egé�séges életmód terje�tése, · a haçomáòos párkapèolatok és a èaládközpontú �em-

lélet fontosságának középpontba állítása.

277. oldalról:

FFaaddrruu�� JJáánnooss

„Látom, jönnek az idõk, amikor iskoláinkban taní-tani fogják çermekeinket õseink betûrend�erére… Azidegen látja õseink legsajátosabb kezeírását. Ésminden maçar bü�kén, fönndobogó �ívvel fogja az ide-gennek mutatni a rovott felírást és maçarázni, hoçõseink évezredeken át ezekkel a betûkkel írtak! Ésez a miénk volt, mi fönntartottuk és fönntartjuk immármindörökre a magunkénak, maçarnak…”

216. oldalról:

288

Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:36 Page 288