16
HANKOVSZKY TAMÁS A REMÉNY ELUTASÍTÁSA ALBERT CAMUS KORAI ESSZÉIBEN ÉS A SZISZÜPHOSZ MÍTOSZÁBAN A lbert Camus szerint „a reménynélküliség nem kétségbeesés", 1 ezért Hankovszky anélkül is megszabadulhatunk a reményeinktől, hogy ez által kétség- Tamás - beesnénk. Camus nem gondolta, hogy e két állapot egymás ellentéte volna, egyetemi azt pedig végképp nem, hogy közülük bármelyik jó, netán olyan erény lenne, oktató amelyre törekednünk kellene. Szerinte mindkettő rossz, sőt bizonyos érte- (PPKE, SZHF) lemben bűn, mert aki reménykedik vagy kétségbeesett, az nem boldog, ho- lott az ember hivatása, sőt kötelessége, hogy boldog legyen. 2 Nemcsak ifjú éveiben gondolta így, amikor súlyos betegsége még nem árnyékolta be életét, hanem legismertebb művében, a Sziszüphosz mítoszában is ugyanezt az esz- ményt fogalmazta meg. Miután sajátos képet festett az emberi léthelyzetről, mint amelyet mindenestül az abszurditás határoz meg, a mitológiai Szi- szüphoszt állítja elénk, akinek sorsa a miénket példázza, amennyiben arra ítéltetett, hogy olyasmire törekedjen, ami lehetetlen. Sziszüphosz helyzete kilátástalan; ezért ha bármiféle enyhülést remélne, azzal azt árulná el, hogy nélkülözi a tisztánlátást, ha viszont kétségbeesne, akkor nélkülözné a nagy- ságot. És mégis, a mű utolsó sora szerint „boldognak kell elképzelnünk Sziszüphoszt." 1. Sziszüphosz mítosza. In Albert Camus: Sziszüphosz mítosza. Budapest, 1990. (Továbbiakban: SzM) 281. 2. Nász Tipasában. In SzM 75. Vö.: Albert Camus: Boldoghalál Budapest, 1984. 226-227. KATEKHÓN2005/2159-174. 159

A remény elutasítás a Albert Camus műveiben

Embed Size (px)

DESCRIPTION

Albert Camus Sziszüphosz mítosza

Citation preview

  • H A N K O V S Z K Y T A M S

    A R E M N Y E L U T A S T S A

    A L B E R T C A M U S

    K O R A I E S S Z I B E N S A

    SZISZPHOSZ MTOSZBAN

    A lbert Camus szerint a remnynlklisg nem ktsgbeess", 1 ezrt Hankovszky anlkl is megszabadulhatunk a remnyeinktl, hogy ez ltal ktsg- Tams -beesnnk. Camus nem gondolta, hogy e kt llapot egyms ellentte volna, egyetemi

    azt pedig vgkpp nem, hogy kzlk brmelyik j, netn olyan erny lenne, oktat

    amelyre trekednnk kellene. Szerinte mindkett rossz, st bizonyos rte- (PPKE, SZHF)

    lemben bn, mert aki remnykedik vagy ktsgbeesett, az nem boldog, ho

    lott az ember hivatsa, st ktelessge, hogy boldog legyen.2 Nemcsak ifj

    veiben gondolta gy, amikor slyos betegsge mg nem rnykolta be lett,

    hanem legismertebb mvben, a Sziszphosz mtoszban is ugyanezt az esz

    mnyt fogalmazta meg. Miutn sajtos kpet festett az emberi lthelyzetrl,

    m i n t amelyet mindenestl az abszurdits hatroz meg, a mitolgiai Szi-

    szphoszt lltja elnk, akinek sorsa a minket pldzza, amennyiben arra

    tltetett, hogy olyasmire trekedjen, ami lehetetlen. Sziszphosz helyzete

    kiltstalan; ezrt ha brmifle enyhlst remlne, azzal azt ruln el, hogy

    nlklzi a tisztnltst, ha viszont ktsgbeesne, akkor nlklzn a nagy

    sgot. s mgis, a m utols sora szerint boldognak kell elkpzelnnk

    Sziszphoszt."

    1. Sziszphosz mtosza. In Albert Camus: Sziszphosz mtosza. Budapest, 1990. (Tovbbiakban:

    SzM) 281.

    2. Nsz Tipasban. In SzM 75. V.: Albert Camus: Boldoghall Budapest, 1984. 226-227.

    K A T E K H N 2005/2 159-174. 159

  • I . A R E M N Y S A K T S G B E E S S M I N T B N K

    Ktsgbeesettnek lenni Camus szerint nem egyszeren azt jelenti, hogy

    mindent rtelmetlennek gondolunk. A k i eljut idig, az mveinek tbbsge

    szerint helyesen tl. A ktsgbeess a helyes felismershez val helytelen

    viszonyulsban ll. Abban, hogy rtelmetlensge ellenre nem mondunk

    mgis igent a ltezsnkre. Hasonl lehetne a remny meghatrozsa is: a

    remny is nemet mond, amennyiben valami ms fel fordul, m i n t ami van.

    M i n d a remny, m i n d a ktsgbeess meg kvn szabadulni ettl a trhe

    tetlennek tallt vilgtl. Nem ellenttei egymsnak, hiszen lnyegben

    ugyanazt teszik. Mindkett pontosan mri fel az ember aktulis helyzett,

    s mindkett nemet mond r. Klnbsg csak a rszletekben, az adott v i

    lg tagadsnak mdjban van kzttk. A ktsgbeess nem lt kiutat az

    abszurd lthelyzetbl, legfeljebb az ngyilkossgot. Amikor valaki eldobja

    magtl az letet, azt fejezi k i , hogy nem tudja tovbb elviselni azt, ami van,

    ugyanakkor msfajta vilgban sem kpes h i n n i . Az ilyen ember hatrozott

    nemmel vlaszol a Sziszphosz mtosza alapkrdsre, hogy lehet-e hv sz

    nlkl lni". 3 A remny sem vlaszol igennel, de csak azrt, mert nem haj

    land elfogadni a krdsben foglalt lltst. Remlni annyit tesz, m i n t fel

    ttelezni, hogy nem lnk hv sz nlkl, vagyis hogy van egy renk vr

    cl, s ezrt az letnek van helyes irnya. Ha pedig gy van, akkor ebbl az

    kvetkezik, hogy ltnknek mgiscsak kell, hogy legyen rtelme, mg akkor

    is, ha az esetleg tl van ezen az leten. gy a remny h lehet ahhoz a m i n

    denkit megksrt evidencihoz, hogy itt s most minden rtelmetlen, ugyan

    akkor mgis llthatja, hogy tvolabbra vagy a szmunkra adott vilgon tlra

    - teht a jvbe vagy a transzcendencia fel - pillantva megtallhat a lte

    zs htott rtelme. Ennek megfelelen ktfajta remny lehetsges, egy ho

    rizontlis (a trtneti espoir) s egy vertiklis (a vallsi esprance).4 Egyik sem

    akarja elfogadni, hogy az ember viszonya a vilghoz megmsthatatlanul

    3. Sziszphosz mtosza. In SzM 242.; 248.

    4. V.: Heinz Robert Schlette: Der Sinn der Geschichte von morgen." Albert Camus' Hoffnung.

    Frankfurt am Main, 1995. 126-127.

    160

  • abszurd, inkbb egy olyan vilgot tteleznek, ahol mindez nem gy lesz.

    Ezzel azonban megtagadjk ezt a vilgot. Camus szerint az let elleni tulaj

    donkppeni bn elssorban nem is az, ha ktsgbeesnk felette, hanem ha

    egy msik letre htozunk, s elrejtznk a jelen letnk knyrtelen nagy

    sga ell." 5 A ktsgbeesett ember pusztn" nmaga ellen vt. Az abszur

    dot, amely a szubjektum s a vilg feloldhatatlan diszharmnijbl fakad,

    gy sznteti meg, hogy a vilgot meghagyva csak a szubjektumot semmisti

    meg. A remny viszont az lettel szemben is bns. A k i az itt s a most helyett

    az odatot vagy a majdanit vlasztja, az gy prblja megszntetni az abszur

    dot, hogy mindenekeltt a szubjektummal szemben ll plust oltja k i . Ez

    azonban nem jelenti azt, hogy kzben ne kvetne el ngyilkossgot maga is,

    mg ha nem is a sz fizikai rtelmben. Camus filozfiai ngyilkossgnak

    nevezi azt a magatartst, amikor lemondok arrl, aki vagyok, s megtaga

    dom azt, amit tudok, s mindent alrendelek egy illzinak.

    A remny s a ktsgbeess teht nem feleltethetk meg egy rtkrend

    j, illetve rossz plusnak, mivel mindkett rossz. m az igaz let ltal meg

    valstott harmadik lehetsg nem a kett kztti valamifle egyensly,

    m i n t az arisztotelszi ernytanban, ahogyan pldul a btorsg a helyes

    kzp" a gyvasg s a vakmersg szlssgei kztt. Camus nem vonja

    ktsgbe, hogy a j s a rossz m i n t kt plus ltezik, de ezek nem a remny

    s a ktsgbeess, hanem az let ell val menekls (vagyis a remny vagy

    a ktsgbeess), illetve az let vllalsa, amit a Sziszphosz mtosza szerint

    az abszurd ember valst meg. Az abszurd ember az, aki a vilg abszur

    ditsnak felismersre nem az abszurdits elli meneklssel reagl, ha

    nem igent m o n d egzisztencijra az rtelmetlensg kzepette." 6 A remny

    nem fogadja el a krdst, hogy lehet-e hv sz nlkl lni; a ktsgbeess

    egyrtelm nemmel vlaszol; az abszurd ember viszont igent m o n d . 7

    gy tnhet teht, hogy csak az abszurd ember lhet nmaga vagy az let

    ellen elkvetett bn nlkl. Camus korai rsaiban (mindenekeltt a Nsz

    5. Nyr Algrban. In SzM 96.

    6. Gisela Linde: Das Problem der Gottesvorstellungen im Werk von Albert Camus. Mnster, 1975.41.

    7. Sziszphosz mtosza. I n SzM 257.; 293.

    161

  • cm ktetben) viszont az a szenvedlyessg, amellyel az ifj gondolkod

    az let szpsgt s rmeit maghoz leli, mg kevs teret enged az ab

    szurdnak. A Nyr Algrban cm esszben, amely mr beszl a remny ltal az

    let ellen elkvetett bnrl, mg nincs sz az abszurd emberrl, csak Algr

    egyszer lakossgrl. Abban ll rtatlansguk, hogy letmdjuk megfelel

    az letnek, amelyet mediterrn hazjukban teljes tkozl gazdagsgban p

    pen csak megragadniuk kel l . " 8 Ahogyan az abszurd ember, az algriak sem

    akarnak az let ell elmeneklni, de k ms okbl nem. k halljk a hv

    szt, m ez a vilgbl szl hozzjuk.

    Van teht az abszurd embertl klnbz bntelen let is, amely kpes

    elkerlni m i n d a remny, m i n d a ktsgbeess tvtjait. A kt bn nlkli

    belltds az egyes Camus-mvekben ms-ms hangslyt nyer, s kt k

    lnnem filozfia felel meg nekik. Camus egy naplbejegyzsben gy r errl:

    R kell sznnunk magunkat, hogy a gondolkods terbe emeljk az evi-

    denciafilozfia s a preferenciafilozfia kztti szksgszer megkln

    bztetst. Ms szval: el juthatunk egy olyan filozfihoz, amely a szellem

    nek s a szvnek ellenszenves, de rnk erlteti magt. Ezrt az abszurd az n

    evidenciafilozfim. De ez nem gtolja, hogy legyen egy preferenciafiloz

    fim (pontosabban, hogy ismerjek i lyet): p l . a pontos egyensly vilg s

    szellem kztt, harmnia, teljessg, stb... Boldog az a gondolkod, aki a

    hajlamt kveti, eltkozott, aki az igazsg rdekben - sajnlattal, de elt

    klten - elutastja azt." 9

    I I . A P R E F E R E N C I A F I L O Z F I A S AZ

    E G Z I S Z T E N C I L I S E V I D E N C I A

    A vilg szp, s kvle nincs dvssg." 1 0 E kijelents bizonyra pole

    mikus clzat, s htterben Szent Cyprianus hres ttele ll: az Egyhzon

    kvl nincs dvssg". A m i k o r pedig Camus azt mondja, hogy egsz or-

    8. Gisela Linde: Das Problem... 87.

    9. Albert Camus: Tagebuch II. Januar 1 9 4 2 - M r z 1951. Hamburg, 1967. 74.

    10. A sivatag. In SzM 108-109.

    162

  • szgom ebbl a vilgbl val", bizonyra Jzus szavaitl hatroldik el: az

    n orszgom nem e vilgbl val" (Jn 18,36).11 M i n t a grgk, is ebben a

    vilgban akar otthonra lelni . Preferenciafilozfijban a vilg az szmra

    is kozmoszknt tnik fel. Ha tisztelne valami istent, akkor korai esszinek

    tansga szerint a vilg lenne az. A meglt vilgnak - ppgy, m i n t Isten

    nek - csak jelene van. A vilggal is egyeslhet az ember, mgpedig a kon-

    templciban, a szerelemben, a msik emberhez fzd szolidaritsban,

    tovbb a mvszet teremt tevkenysgben. Az ember szmra nyitva

    ll legnagyobb lehetsg ppen az ebbe az egysgbe val belesimuls. Tes

    tnk ltal eleve rszei vagyunk a vilgnak, s a tengerben sz vagy a napon

    fekv test mindent elbort rme szemllteti, a frfi s a n egyeslse pe

    dig ezen fell demonstrlja is ezt az egysget: ezt az ember szmra megkr

    djelezhetetlen evidencit.

    A preferenciafilozfia erre a (msik camus-i filozfia alapjul szolgl

    evidencival ellenttes) gynevezett egzisztencilis evidencira pl. 1 2 Az

    egzisztencilis evidencia arra indt bennnket, hogy ezen a vilgon bell

    ljnk s gondolkodjunk. A testet s a testisget tantja tisztelnnk. Camus,

    aki egyetemi szakdolgozatt Szent gostonrl s Pltinoszrl rta, most

    mindkettvel szembefordul, amennyiben felmagasztalja a testet. Mi furcsa

    volna abban, ha az egysget, amelyre Pltinosz vgyott, a Fldn lelnnk

    meg?" - krdezi. 1 3 Pltinosz szmra a physis mg a sok volt , Camus szmra

    viszont az egy, az egysg. Szerinte megtagadjuk a vilgot, ha mst vagy tb

    bet kvnunk nla. A vilg szpsge lehetv teszi, hogy betltsk emberi

    hivatsunkat, a boldogsgot. Ezrt kell, ahogy Zarathustra mondja, hs

    gesnek lenni a Fldhz, 1 4 s ezrt kell elutastani a tlvilgot is. A llek

    halhatatlansga, igaz, sok nemes szellemet foglalkoztat. Csakhogy k,

    11. Gisela Linde: Das Problem... 23.

    12. V.: Michael Lauble: Sinnverlangen und Welterfahrung. Albert Camus' Philosophie der Endlich-

    keit. Dsseldorf, 1984. 25-30.

    13. Nyr Algrban. In SzM 94.

    14. V. Friedrich Nietzsche: gy szlott Zarathustra. Knyv mindenkinek s senkinek. Budapest,

    2001. 18.

    163

  • mieltt mg a zamatt kilvezhettk volna, elutastjk az egyetlen igazs

    got, amely megadatott nekik: a testet." 1 5 Camus tudatosan polemizl a

    keresztnysggel. gy ltja, a keresztny egy msik vilgba vgyik, s el

    mulasztja lvezni azt, ami i t t s most adott szmra, holott egsz orszgunk

    ebbl a vilgbl val.

    A test nem ismer jvt, s nem ismer feltmadst, a hall mgis az

    egzisztencilis evidencia egy faktora, mert az let rszt kpezi. Camus

    felfogsa a hallrl a preferenciafilozfiban Rilke sajt hall" koncepci

    jhoz hasonlt, igaz, nla elssorban az igaz let gymlcseknt jellemez

    het tudatos hallrl van sz. Hogy mennyire flek a halltl, az attl fgg,

    mennyire szakadtam el a vilgtl, mennyire ktdm az lk sorshoz

    ahelyett, hogy az rkkval eget szemllnm. Tudatos hallokat teremteni

    annyit tesz, m i n t cskkenteni a tvolsgot, amely a vilgtl elvlaszt ben

    nnket." 1 6 A test halla a vilggal val egyesls egy formja. A remny

    ebben a vonatkozsban sem adhat semmit a testnek. Esetleg a szellemnek

    grhetne valamit: a llek halhatatlansgt. (A test esetleges feltmadsrl

    a preferenciafilozfinak nincs mondanivalja.) Egy ilyen gretet azonban

    Camus a kvetkez szavakkal utast vissza: Mit szmt, hogy a lelkem to

    vbb l, ha nincs szemem, amivel lssam Vicenzt, ha nincs kezem, amivel

    megrintsem szlit, s nincs brm, amely rezze az jszaka simogatst

    a Monte Bericotl a Vil la Valmara fel vezet ton?" 1 7

    Nem szabad remlni, s a preferenciafilozfia szerint nem is kell semmit

    remlni. A vilg tkozl bsggel ontja szmunkra a jt. Ha mgis reml

    nnk valamit, az nem jelentene mst, mint hogy egy kevsb tkletes vilgra

    vgyunk, s lemondunk ennek a vilgnak a szpsgrl. Camus sajtos r

    telmezsben idzi a hres mtoszt: Pandora szelencjbl, melyben az em

    berisg bajai hemzsegtek, a grgk a remnyt vettk k i utoljra, m i n t a leg-

    szrnybbet valamennyi kzl. Nem ismerek ennl megrzbb jelkpet.

    Hisz a remny, a kzhiedelemmel ellenttben, egyenrtk a lemondssal.

    15.A sivatag. In SzM 99.

    16. A szl Dzsemilban. In SzM 82-83.

    17. Szomor szvvel. In SzM 52-53.

    164

  • Az let pedig nem lemondsbl ll."18 A lemonds az let elleni tulajdonkp

    peni vtek. Az egyetlen igazsg, a test nem ismeri a remnyt". 1 9

    I I I . A E V I D E N C I A F I L O Z F I A S AZ

    I N T E L L E K T U L I S E V I D E N C I A

    Mg az egzisztencilis evidencia testi, rzki lmnyek ltal kzvettett,

    az gynevezett intellektulis evidencia forrsa az rtelem. Camus letm

    vnek kzps szakaszban az erre pl evidenciafilozfia (vagyis az ab

    szurd filozfija) vlt uralkodv. Mg az egzisztencilis evidencia az em

    ber s vilg egysgnek elementris lmnye, az intellektulis evidencia a

    vilg s az ember kzti szakadk ktsgbevonhatatlan tudata.

    Tveds volna azt gondolni , hogy a kt egymsnak ellentmond eviden

    cia egyrtelmen hozzrendelhet kt egymssal szemben ll valsghoz,

    a testhez s a llekhez. Az intellektulis evidencia a testrl is lltja, hogy

    diszharmniban van a vilggal, legalbbis amennyiben az ember a testt

    mint nmaga lnyegi, integrns rszt ismeri el. Csak az fedez fel fjdalmas

    szakadst nmaga s a teste, a relatv klvilg kztt, aki Camus-tl elt

    ren kizrlag a lelkvel azonostja magt. Az abszurd teht elsdlegesen

    nem a test-llek problma modern tematizlsa, hanem egy viszonykate

    gria kztem s mindenkori krnyezetem kztt. Annyiban ktdik csak

    az ember szellemi komponenshez", hogy az rtelem az, ami megragadja.

    Az nmagra reflektl ember szmra a legfbb krds a hall, amelyet

    az evidenciafilozfiban csak rosszknt, csak megsemmislsknt, nem pe

    dig egyeslsknt, beteljeslsknt lehet elgondolni. I t t ugyanis egyltaln

    nem ltezik olyan egysg, amellyel az ember hallban maga is eggy vl

    hatna. A preferenciafilozfiban a vilg mg ilyen egysgnek mutatkozott .

    Az evidenciafilozfiban a vilg ismt a sok. Pltinosz szmra a soknak

    tbb metafizikai kzvettn keresztl mg volt kapcsolata az eggyel. Camus

    18. Nyr Algrban. In SzM 96.

    19. A sivatag. In SzM 99

    165

  • mr nem tud ilyen egysgben h i n n i . Csak az egymssal sszefggsben

    nem lv dolgok vgtelen tmegt ltja, amelyeknek koszban nem lehet

    racionlis alapelveket felfedezni. Az abszurd egyik alaptzise szerint nincs

    igazsg, csak igazsgok vannak." 2 0 Az let, a cselekvs s a gondolkods ez

    ltal elvesztik korbbi princpiumukat, s lgres trbe kerlnek. A vilgbl

    eltnik az rtelem.

    A preferenciafilozfiban a vilg mg az ember otthona volt , valsgos

    Paradicsom. Helyesen felfogva az egzisztencilis evidencit rltsg volna

    a remny: a ltez, a b i r tokol t tkletessgrl val lemonds. Az evidencia

    filozfia ms lthelyzetet rzkel. A vilgot nemcsak ellensgesnek tallja,

    hanem irracionlisnak is. Ha egy vilgot jl-rosszul meg lehet magyarzni,

    akkor az a vilg otthonos. De ha a vilgmindensget hirtelen megfosztjuk

    minden illzitl, minden fnytl, akkor az ember idegennek rzi magt

    benne. Szmzetse vgrvnyes: nincsen tbb elvesztett hazja, melyre

    emlkezhetne, nincs gret fldje, melyben remnykedhetne." 2 1 Nincs ms

    orszgunk. Ebben kell tovbb lnnk, ha ez egyltaln lehetsges. Az a t

    tel, hogy egsz orszgom ebbl a vilgbl val", az evidenciafilozfiban is

    rvnyes, st sarokttel. Ezen alapul Camus tlete a remnyrl, m i n t filo

    zfiai ngyilkossgrl. Ha valaki gy tallja, hogy nem kpes tovbb egytt

    lni azzal, ami van, kilp ebbl a vilgbl. Hasonlkppen tesz a remny is.

    Msik vilgra vgyik, de mivel nincsen ms, csak ez, amikor elhagyja ezt a

    vilgot, egy illziba, a semmibe kltzik t. ppen ezt a kittalansgot

    mondja k i az intellektulis evidencia, amely Descartes cogitojhoz hasonlan

    az evidenciafilozfia szmra az els, a megingathatatlan bizonyossg.

    I V . A K T F L E R E M N Y

    Az a valsg, amelybe a remny meneklni szeretne, ktflekppen

    kpzelhet el. A m i meglt vilgunkkal szinkrn vagy diakrn mdon

    ltezhet. Az elbbire irnyul Camus szerint a vertiklis, vallsos remny, az

    20. Sziszphosz mtosza. In SzM 232. 21. Sziszphosz mtosza. In SzM 197.

    166

  • utbbira a remny horizontlis, trtnelmi formja. Mindkt vltozat

    megsznteti az intellektulis evidencit, vagyis az abszurdot, mivel a dol

    goknak mindkett a vgyott rendet gri.

    A remny els fajtja a vilgot minden ellenkez tapasztalat ellenre m i n t

    kozmoszt, m i n t rendezett egszet kpzeli el. M i n d e n k i rzi magban a v

    gyat, hogy a dolgokat egysgben, vagyis egy olyan rend rszeiknt lthassa,

    amelyben mindegyikknek megvan a maga helye. Ez a vgy Camus szerint

    teljes mrtkig termszetes s legit im, m ez nem jelenti azt, hogy a betel

    jeslsbe vetett remny is az volna, hiszen llandan konfrontldunk a

    lehetetlensgre utal intellektulis evidencival. Ez az evidencia az ab

    szurd. A svrg szellem s a knyrtelen vilg kztti ellentt, az egysg

    vgyamat s a sztszrt vilgot egymshoz lncol el lentmonds." 2 2 Tves

    volna az evidencink, ha a vilg valban kozmosz volna, ha mgiscsak volna

    benne vgs elv. Ebben az esetben az ellentmonds egyik eleme hinyozna:

    a vilg nem volna sztszrt. Camus szerint azonban a filozfia nem indulhat

    ki ebbl a lehetsgbl, nem fordulhat el az alapjul vlasztott evidenci

    tl. Ezzel ugyanis nmagt szmoln fel. Ha minden bizonyossgunk elle

    nre, amely azt mondja neknk, hogy egy vgyainkat semmibe vev tkle

    tesen idegen kzegben lteznk, mgiscsak feltteleznnk, hogy rejtetten

    vagy transzcendens mdon a valsg egy minket is harmonikus rendbe lel

    hibtlan egsz, akkor ellentmondannk annak, amit korbban vilgosan

    felismertnk, s megvalstannk azt, amit Camus rosszallan ugrsnak"

    nevezett.

    Az abszurd nem zrja k i , hogy ltezzen Isten vagy valamely a vilgot

    transzcendl igazsg. 2 3 A kvetkezetes (evidencia)filozfia csak annyit llt,

    hogy semmi ilyesmi nem ismerhet fel, mert csak a vilg rendje utalhatna

    r, az viszont ppen az ellenkezjt bizonytja. Ezrt az Istenre pt remny

    egzisztencilisan kros, elmletileg pedig tves. A k i k a vilg kosza ell a

    transzcendencihoz meneklnek, bizonyos rtelemben ngyilkosok.

    Kivonulnak a vilgbl s az let helyett a vigaszt vlasztjk; nem magrt

    22. Sziszphosz mtosza. In SzM 238-239. 23. Sziszphosz mtosza. In SzM 230.

    167

  • az letrt lnek, hanem egy nagy eszmrt, mely meghaladja, felmagaszto-

    stja, rtelmet ad neki s elrulja." 2 4 De csdt mondanak gondolkodknt

    is, mert a remnyhez vezet gondolatmenetk folyamn megfeledkeznek

    gondolkodsuk legfbb premisszjrl. Camus szerint ilyen gondolkod

    az egzisztencialista is, aki az abszurdot csak azrt bizonytja be, hogy

    mindjrt szerte is foszlassa"25, hogy belle paradox mdon egy vgs rendre

    kvetkeztessen.

    A remny msik fajtja nem a transzcendenciban, hanem a jvben p i l

    lantja meg azt a rendezelvet, amely a jelent, mg ha nyomorsgos is, lega

    lbb egy szebb jv fel vezet t rsznek lttatja. Az esemnyeket nem te

    k i n t i vletlenszernek, hanem egy szlra felfzve ket, trtnelmet forml

    bellk, amelyben minden esemny valamilyen logika szerint egy rendbe

    soroldik bele, mghozz gy, hogy az gy kialakul trtnelem egy clra ir

    nyul. A vilgot m i n t trtnelmet megragadni azt jelenti, hogy keletkezs

    ben ragadjuk meg, egysgt nem adottnak ltjuk, hanem ltrejvknt." 2 6 A

    trtnelmi remny a jelent lertkeli a jvvel szemben. Az ember sajt lete

    ell egy imaginrius vilgba menekl. gy a jelenben minden, mg a tbbi

    ember lete is, a jv eszkzv vlik. Ezzel szemben Camus gy vli: A j

    vvel vagyunk bkezek, ha mindent odaadunk a jelenben." 2 7 Mg Camus

    vdja az egzisztencialistkkal szemben az, hogy az irracionalitst, az egyetlen

    bizonyossgot istenn teszik, a horizontlis remnyt azrt marasztalja el,

    mert a trtnelmet vagy a jvt istenti, radsul - minti lzad ember be

    mutatja - eljvetelt sok esetben embertelen eszkzkkel prblja siettetni.

    24. Sziszphosz mtosza. In SzM 199.

    25. Sziszphosz mtosza. In SzM 225.

    26. Michael Lauble: Sinnverlangen und... 205.

    27. Albert Camus: A lzad ember. Budapest, 1992. 346.

    168

  • V . R E F L E X I K

    A preferenciafilozfia szubjektuma azrt utastja el a remnyt, mert az

    egzisztencilis evidenciban feltrul szmra, hogy olyan vilgban l, ahol

    mris adott az az egysg, ami az esetleges remny trgya lehetne. Az evi

    denciafilozfia szubjektuma pedig azrt, mert az intellektulis evidencia

    ppen azt mondja k i , hogy a vilg mindenestl ellenttes azzal, amilyen

    nek remlhetn. Ha mgis remnye trgyv tenn a sztes, ellensges v i

    lg t magt is harmniba olvaszt egysgt, akkor olyan dologban bzna,

    amirl tudvn-tudja, hogy nem lehetsges. Mrpedig Camus nem kvn

    tlmenni azon a szfrn, amelyet az evidencia fnye bevilgt. Mindkt

    filozfijval igennel vlaszol a krdsre: lhetek-e azzal s csakis azzal,

    amit tudok . " 2 8

    E kt filozfia azonban ellenttes egymssal; mr csak azrt is, mert

    egymst kizr evidencikra tmaszkodik. Az az 1943-as naplbejegyzs,

    amelyben Camus arrl r, hogy felismerte megklnbztetsk szksgessgt,

    nem tanskodik arrl, hogy gy gondolta volna, hogy az egyiket m i n t t

    vest el kellene vetnie. Ennek ellenre az 1941-ben befejezett Sziszphosz mtosza

    emltst sem tesz arrl a harmniatapasztalatrl, amelyet az 1939-ben kia

    dott Nsz cm esszktet darabjai anlkl hirdetnek, hogy kzben az ab

    szurdits lmnyt is feldolgoznk. Pedig Camus mr 1936-tl tervezte egy

    abszurdrl szl essz megrst, s megjelentetsvel, valamint a Kzny

    s a Caligula keletkezsvel prhuzamosan 1941 s 1946 kztt hromszor

    is jrakzlte a Nszt. Ugyanazokban az vekben van teht jelen a kt evi

    dencia, Camus mgis egymstl elvlasztva trgyalja ket, s nem ksrli

    meg, hogy egy magasabb igazsgban szintetizlja ket. Ennek okt nem

    kereshetjk abban, hogy ez a magasabb egysg az intellektulis evidencia

    rtelmben lehetetlen, hiszen az abszurd szempontjbl nzve maga az

    egzisztencilis evidenciban feltrulkoz egysg is illzi, Camus mgsem

    tagadja meg.

    28. Sziszphosz mtosza. In SzM 229-30.

    169

  • Elhamarkodott volna az egymsnak ellentmond mveket ltva egyszer

    en kvetkezetlensggel vdolni Camus-t. Ez csak akkor volna felrhat neki,

    ha brmelyik evidencira alapozva tfog filozfia megalkotsra trekedett

    volna. A Sziszphosz mtosza els sorai azonban jl mutatjk, hogy mg e rsz

    letesebben kidolgozott gondolatmenettel sem volt ilyen clja: A kvetkez

    oldalakon egy abszurd letrzsrl lesz sz, amely szrvnyosan mr fellel

    het szzadunkban nem pedig egy abszurd filozfirl, amely voltakppen

    mg nincs is. (...) Az olvas i t t csak egy szellemi betegsg lerst tallja meg

    a maga tiszta formjban." 2 9 Camus tiltakozott az ellen, hogy az abszurd teo

    retikusnak tartsk. Pusztn bmulatos kvetkezetessggel s szintesggel

    mutatta be ezt az letrzst, m i n t ahogy kisebb essziben csodlatos mdon

    volt kpes rzkeltetni a harmnia lmnyt is. Ennek ellenre hinyrzetet

    kelt, hogy ksrletet sem tett a kt nagyszeren megragadott, de egymstl

    elvlasztott lttapasztalat egymssal val kzvettsre. A preferencia-, illetve

    az evidenciafilozfia rtelmben a remny felett kimondott tletek gy mg

    akkor is megkrdjelezhetek, ha egybehangzanak. A remny elutastst

    ugyanis mindkt esetben egyoldal nzpont hatrozza meg. A ktfajta filo

    zfia vlemnye csak akkor ersten vagy egszthetn k i egymst, ha tle

    tk nem ppen korltozott nzpontjukbl fakadna.

    Ha megvizsgljuk miknt az evidenciafilozfia , hogy lehetsges-e

    azzal s csakis azzal lni, amit tudok, fontos krdst tesznk fel, de nem a

    legfontosabbat. Az igazi krds az volna, hogy szabad-e csakis azzal lnem,

    amit tudok, hogy emberi let-e az, ha csak azzal lek. Az abszurd azrt ll

    el, mert pusztn az rtelem segtsgvel kvnjuk megkzelteni a vilgot,

    s gy gytrelmes vonsairl kptelenek vagyunk megnyugtat mdon sz

    mot adni. 3 0 A Sziszphosz mtoszban Camus hamis dilemmba bonyoldik,

    amennyiben azt sugallja, hogy a kvetkezetessg jegyben csak kt lehet

    sgnk van, az sz elvetse vagy az, hogy mindenben az sz tletnek ren

    deljk al magunkat. Esszjnek programjt megadva kijelenti , hogy

    29. Sziszphosz mtosza. In SzM 194. 30. V.: Sziszphosz mtosza. In SzM 226.

    170

  • rnyalatoknak, ellentmondsoknak, pszicholginak, amit az objektv

    szellem minden krdsbe bele tud csempszni, nincs helye ebben a kuta

    tsban, ebben a szenvedlyben. Csupn igazsgtalan, vagyis kvetkezetes

    gondolkodsra van szksg. Ez nem knny. Knny kvetkezetesnek

    lenni. De szinte lehetetlen vgig kvetkezetesnek lenni . " 3 1 Camus mve azt

    kvnja bemutatni, hogy lehetsges a hallig tart logika". N e m vilgos

    azonban, mirt kellene a logiknak egyedl azokat az tleteket premisz-

    szul vlasztania, amiket a puszta sz hoz az emberi lthelyzetrl. A logi

    ka annak a tudomnya, hogyan lehet igaznak felttelezett lltsokbl ms

    lltsokat levezetni. Semmi nem indokolja viszont, hogy a kiindulpon

    tul szolgl tteleket csak az sz igazsgai kzl vlogassuk.

    A kvetkez sorok csak ltszlag vlaszolnak erre az ellenvetsre: Most

    megint azt fogjk mondani , hogy az rtelemnek fel kell ldoznia ggjt,

    hogy az sznek meg kell hajolnia. De ha elismerem az sz korltait, azzal

    mg nem tagadom, csak hatalma viszonylagossgt ismerem el. Csak k

    zpton akarok maradni, ott , ahol az rtelem tiszta maradhat. Ha ebben ll

    a ggje, nem ltom, mirt kellene lemondanom rla." 3 2 Valban kzputat

    testest meg az sz elvetse, illetve abszolutizlsa kztt az, ha korltoz

    zuk az rvnyt, s szavt csak meghatrozott terleteken tekintjk meg

    fellebbezhetetlennek. A krds csak az, hogy j-e, ha egsz egzisztencink

    kal erre a terletre vonulunk vissza, ha mindenben magunkra vesszk

    azokat a korltokat, amelyeket az sz biztos hasznlatnak knyszer ha

    trai jellnek k i . Br az sz megtlse szempontjbl kzputat jelent

    rvnyessgi krt megfelel mdon korltozni, szlssgbe tved, aki azt

    hiszi, hogy egsz valjt is az sz ltal biztostott szfrra kell korltoznia,

    vagyis ha azt gondolja, lett azon a kzpton kell jrnia, ahol az rtelem

    tiszta maradhat". A dilemma teht, amely el Camus kerl, nem ismeretel

    mleti, hanem egzisztencilis jelleg. A remny megtlse szempontjbl

    nem az a dnt, hogy az sz tvedhetetlen vagy el kell vetni, hanem az,

    31. Sziszphosz mtosza. In SzM 200. 32. Sziszphosz mtosza. In SzM 230.

    171

  • hogy szabad-e egzisztencimat csakis arra a szfrra korltoznom, ahol az

    sz biztosan tlhet.

    Camus elhatroldik az egzisztencialista filozfusoktl, akik szerint hi

    az sz, de van mg valami fltte. Az abszurd szellem szmra szintn hi

    az sz, de semmi nincs fltte." 3 3 Csakhogy az utbbi ttel nem kvetkezik

    az intellektulis evidencibl, amely csak azon szubjektum szmra lehet a

    vgs bizonyossg, amely mris az rtelem llspontjra helyezkedett. Az

    intellektulis evidencia nem mondja meg, mirt kellene az embernek mint

    embernek pusztn az rtelemmel bernie, s mirt ne rendelhetne valamit

    az rtelem fl, fkppen akkor, ha beltja, hogy korltozott. Camus m

    vbl nem derl k i , hogy mg ha md is van r, mirt kell vagy mirt szabad

    csakis azzal lnem, amit tudok.

    Hasonl ellenvetsek tehetk az egzisztencilis evidencira pt prefe

    renciafilozfival szemben is, amely az embert a szubjektum rzki vals

    gra reduklja. A harmnia mgoly gyakori s intenzv tapasztalata sem

    igazolja nmagban azt a gondolati lpst, hogy belle akarjunk mindent

    megrteni, s az let egszt neki rendeljk al. Camus mveiben reflekt

    latlan marad az a dnts, amellyel az egyik vagy a msik partikulris evi

    dencia mindent bevilgt hermeneutikai, st etikai elvv vlik, gy meg

    alapozatlan marad a remnnyel szembeni elutasts is.

    Termszetesen igazsgtalan volna a teljes megalapozottsgot vagy egy

    tfog rendszer kiptst szmon krni egy olyan esszn, amely nem vg

    kvetkeztetsknt, hanem kiindulpontknt kezeli az abszurdot, 3 4 vagy olyan

    rsokon, amelyek nem rvelni akarnak a harmnia, az egysg ltezse

    mellett, hanem csak a vele val tallkozsrl vallanak. Camus ri teljest

    mnyt dicsri az a szuggesztivits, amellyel olyan vilgokk kpes formlni

    partikulris tapasztalatait, amelyekben hajlamosak vagyunk sajt meglt

    valsgunkra ismerni. Aligha lehet v i tatni , hogy alapvet lettapasztalata

    ink kzl nhnyat nagyon pontosan ragadott meg s rzkletesen muta-

    33. Sziszphosz mtosza. In SzM 226. 34. Sziszphosz mtosza. In SzM 194.

    172

  • tott fel. A keresztny ember sem tagadhatja, hogy nha az abszurdits rz

    se kerti hatalmba, m i n t ahogyan azt sem, hogy a vilg olykor nmagban

    elgnek, minden vgyunkat kielgtnek, Isten nlkl is kerek egsznek

    tnik. m ppen ezek az ellenttes rzsek ksztethetnek arra, hogy meg

    ksreljnk egy olyan tfog szintzist a lkotni , amelyben mindegyiknek

    megvan a maga helye, s a ktfle camus-i evidencia anlkl lp k i elszige

    teltsgbl s kerl kapcsolatba egymssal, hogy tvedsknt leplezdne le.

    Egy ilyen szintzis megteremtshez azonban Camus-tl mr nem kapunk

    tmutatst.

    Vlasztott evidenciibl Camus arra kvetkeztetett, hogy a remnyrl

    vesztesg nlkl le lehet mondani , st le is kell , mivel mltatlan az em

    berhez. Csakhogy a remny kitrlhetetlenl bennnk l. Sem a harm

    nia, sem az rtelmetlensg megtapasztalsa nem olt ja k i , st, a remny

    bizonyos rtelemben mg ssze is kapcsolja ket. Az abszurditsban az

    egysg remnye vigasztal, a harmnia tapasztalatt pedig annak remnye

    ksri, hogy az rtelmetlensg nem fog gyzedelmeskedni felette. Az a

    tny, hogy remnykednk, llandbb s taln mlyebb evidencia is, m i n t

    a msik kett. s mirt ne lehetne ket erre az evidencira ptve gy

    szintzisbe hozni , hogy a preferenciafilozfiban trgyalt egysget m i n t a

    valdi, igazi egysg grett vagy eljelt rtelmezzk, az evidenciafiloz

    fia ltal feltrt rtelmetlensget pedig olyan jelknt, amely arra i n t , hogy

    van bennnk valami, ami tlmutat azon az egysgen, amit az rzki vilg

    ban val elmerls knl?

    Camus azrt polemizlt a keresztnysggel, mert tvesen gy vlte, az

    tl akar lpni azon, ami adott, s egy msik orszgra" vgyik ahelyett, hogy

    h lenne a Fldhz. gy ltta (s taln nem csak a sajt hibjbl), hogy a

    keresztnyek a transzcendenciba meneklnek ebbl a vilgbl. m ennek

    az attitdnek kt lehetsges, egyarnt szlssges alternatvjt vizsglta

    csak meg. Azt, mikor nemet mondunk a vilgon tlra vezet vonzsra, s

    hv sz nlkl" lnk, miknt az abszurd ember, illetve azt, amikor

    pusztn a vilgbl jv hvsnak engednk, m i n t Algr egyszer lakosai. L

    tezik azonban egy harmadik autentikus lehetsg is, nevezetesen az, ami

    kor a vilgot transzcendl rtelmet a vilgban tapasztaljuk meg, miknt a

    173

  • keresztnyek valjban teszik is. Krisztus kvetjt a hv sz nem szlt

    ja k i a vilgbl, mert a keresztnysg a vilgba alszll Ignek, nmagt a

    vilgban kinyilvnt Istennek a vallsa. A keresztny nem ismer r nma

    gban az ngyilkosra, aminek Camus a remnykedt brzolja, hiszen

    rmmel l a Fldn, annak ellenre, hogy az rk letben is remnykedik.

    Azrt h a Fldhz, mert - mivel Isten is h hozz - mr itt s most

    tallkozhat azzal, akivel majd s odat. Bkt s dvssget reml - s nem

    csak a hall utn. j eget s j fldet reml, nem pusztn tlvilgot.

    174