3

A Rákóczi-felkelésrõl

Egyetemesség, lokalitás, alternatívakutatás

Másfél száz éve történészekjoggal hajtogatjuk: minden-nek sajátossága – így a ma-

gyar történelem sajátossága is – csakösszehasonlításban írható le, minõsít-hetõ. Az egyének nemzeti, vallási ala-pon, vagy éppen lakóhely szerint szer-vezõdõ közösségeinek – falvak, álla-mok – történelmét leírni és minõsítenicsakis a nagyobb és más közösségekkelösszehasonlításban lehet. A magyaroktörténelmének értékeléséhez a honiesemények mellett ismerni kell a közeliés távoli szomszédok történéseit is.Közhelyként hangzik mindez. De most,az „európai egyesülés” korában, azeurópai államok és nemzetek egymás-hoz közelítésének korában nagyon isaktuális követelmény. Önmagunkkal ésszomszédainkkal szemben is...

Dolgozunk az „Európa-történelem”vázlatán, „Európa krónikájá”-nak azösszeállításán. Merthogy nem léteziktartós Európai Unió az európai önazo-nosság (identitás) érzése nélkül, ésnincs európai önazonosság-tudat euró-pai történeti ismeretek nélkül – leg-alábbis mi így gondoljuk. S már azonvesszük észre magunkat: a távol-keleti,ázsiai, amerikai, afrikai kultúrákat ku-tatjuk, hogy értékelhessük, értelmez-hessük az európai népek kultúráját.Mert az internet, a globalizálódó világkorában gyermekeink szemhatára márvilágméretû összehasonlítást is kíván...

Epizód az európai történelemben

2003. május 6. Évforduló. 300 évvel ez-elõtt Brezan várából a legnagyobb ma-gyar földesúr, II. Rákóczi Ferenc fel-kelésre szólítja fel valamennyi „haza-szeretõ egyházi és világi, nemes és

nemtelen ... lakos”-t, hogy az „életün-kön uralkodó s kegyetlenkedõ biroda-lom ellen fogjon fegyvert”. Nyolc éviháború (1703–1711) kezdõdik a Kárpát-medencében. S mivel a felkelés Európaakkor elsõ hatalma, a Habsburg Biro-dalom ellen folyik, így a küzdõ felekbetagozódnak az éppen akkori kitörõkét nagy kontinentális háború szövetsé-gi rendjébe, az ún. spanyol örökösödésiháború és az ún. észak-európai háborúrendjébe.

A spanyol trón utódlásáért a Habs-burgok és az általuk vezetett európaiszövetségi rendszer csap össze Francia-országgal (1701–1714). A Habsburgokhátában a lokális magyarországi felke-lés gyengíti a birodalmat, s lesz Rákó-czi a francia király potenciális szövetsé-gese. (Köpeczi Béla európai ívû Rákó-czi-kutatásai megmutatták ezen össze-függéseket.) Rákóczi kezdettõl franciapénztámogatást kap. Nincs ebben sem-mi különös – mondjuk. Az idegen,„francia tallérok”-kal együtt lehet méga felkelés nemes célú, szolgálhatja azmég a helyi lakosság érdekeit...

A helyi lakosság érdekeirõl beszé-lünk. Mert a történelmi értékelés végsõmércéje mégiscsak az: ki szolgálta ahelybéliek boldogulását. Hiszen az itthonos emberek tartják karban a termé-szetet, éltetik a közösségeket... Az õéletfeltételeik javítása a történész mér-céjén az „egység”. Nem pedig utólag, atörténészek által kigondolt törvénysze-rûségek: „abszolutizmus”, „polgároso-dás” és így tovább.

Észak-Európában ezzel egy idõbenalakulnak át a hatalmi viszonyok.1700-ban tör ki a háború az Északi-ten-ger partján elhelyezkedõ hatalmak –Svédország, Dánia, a szétszakadt Len-

gyelország és a feljövõ Oroszország –között. A kontinens két nagy háborújá-nak szövetségi rendszere érintkezikegymással. S mivel a Rákóczi-felkelés –a Kárpát-medence északkeleti csücské-ben – közvetlenül szomszédos a len-gyel–orosz területekkel, s érinti aHabsburg- és oroszellenes Törökországérdekeit is, így hát „természetes”, hogyrésze lesz az észak-európai háborúskonfliktusnak is. (Niederhauser EmilKelet-Európa-történeti tanulmányaimutatták meg ezen összefüggéseket.)Igaz, joggal mondják történészeink:európai történeti mércével mérve aRákóczi-szabadságharc „csak” epizód akorabeli Európa történelmében. Dehát mi az, ami nem „epizód” a magyartörténelembõl egy nagyobb térbeliösszefüggésbe helyezve? – kérdezzükmi. Akár 1848–49, akár 1918–19, akár1956 eseményei – hogy csak a fegyveresés társadalmi harcok magyarországitörténelmébõl vegyünk példákat...Azután – egy másik retorikával – úgy ismondható: a magyarországi események(1703–11 között) a magyarság problé-máit világtörténelmi szintre emelték,európai vagy világtörténelmi szintûösszecsapás részei voltak. Ahogymondjuk ezt 1848-ról, 1918–19-rõl vagy1956-ról.

A lokális érdekek kifejezése

Másfél száz éve kérdése az egyetemesszemléletû történetírásnak: mit mivelhasonlítsunk össze egy-egy közösségvagy államszervezet történelmében?

Az új történetírás az egyetemesösszehasonlítás alapján áll. De számáraaz összehasonlítás nem az egyik föld-rajzilag helyi viszonyokból (Nyugat-Európában) kinõtt értékrend minõsítõalkalmazása egy másik helyre (Kelet-Európára). Számára az összehasonlí-tás: a világ különbözõ helyi (lokális)természeti és emberi életkörülményeinekés folyamatainak, a különbözõ helyi vi-szonyok között nyíló alternatíváknak azösszehasonlítása. És ebbõl általánosításlevonása. Az értékelés alapja: mennyi-re volt képes az adott politikai-társa-dalmi mozgalom a helyi alternatívákatkihasználni és elõsegíteni, hogy a helyitársadalom az egyszer megélhetõ életetmagasabb anyagi és szellemi szintenélje meg. Ezért az új történetírás elsõd-

ÉVFORDULÓ

4

leges céljának az alternatívák kutatásáttartja. Nem pedig a világ egyik részénkinõtt társadalmi-igazgatási rendszerekmodelljét számon kérni egy más föld-rajzi-történelmi adottságú vidék lakos-ságán, s ezt „történelmi haladás”-nak,az emberiség „egyetemes törvényszerû-ség”-ének kiáltani ki. (Ahogy jelené-ben is elutasítja a világ egyik részén ki-alakult életcélok rendjének erõszakosbevezetését a világ más történelmi-földrajzi adottságú tájain. „Haladóbb-nak”, „felsõbbrendûnek” kiáltva ki akatonailag erõsebb hatalom belsõrendjét.)

A világ történelme számtalan loká-lis helyszínen zajlik. Földrajzilag beha-tárolt lokális életkeretek között. Mimás a világ történelme e szempontbólnézve, mint a lokális történelmekösszessége! És a lokális érdekek ütkö-zése, egyeztetése. Most, az európai in-tegráció, a lokális és egyetemes érde-kek egyeztetésének korában errõl sem

szabad megfeledkezni. Mert a történe-lem végtelen... Legalábbis egyelõre an-nak látszik.

Az új történetírás a különbözõ helyi(lokális) emberi alternatívák összeha-sonlítását tartja céljának, és ehhezhasznosítja a természettörténet, a mo-dern igazgatás- és politikatörténet,mûvelõdéstörténet-írás, a „mindennapiélet” (kultúrantropológia) szempont-jait.

1703 májusában a Rákóczi-felkelésnem a világpolitika begyûrûzésénekeredménye volt. A felkelés a lokális ér-dekek kifejezõje volt. Kitörésének okaaz a helyi társadalmi mozgalom, amelymozgalom a Kárpát-medencében lezaj-ló emberi életviszonyok átalakulásából,a helyi társadalmi konfliktusokból és azemberi élõhelyek leromlásából keletke-zett. A régi történetírás az 1703–11 kö-zötti háborúban a „rendi-nemesi cé-lok” és a „fejedelmi abszolutizmus”összeütközését látta elsõsorban. Ez

alapján állt vagy a „modernizáló”Habsburg-adminisztráció vagy a társa-dalmi és nemzeti szabadságért harcoló„fényes kurucok” oldalára. Mindkét ál-láspont – a „kuruc” (Rákóczi-Thököly-párti) és a „labanc” (Habsburg-párti) –számtalan formában jelent meg az el-múlt másfél évszázad „nemzeti”, „álla-mi” szempontú történetírásában. (Leg-utóbb a hidegháború idején, az 1950–60-as években a nyugati, azaz Habs-burg-ellenes, ún. kuruc hagyományokfelelevenítése dívott, mert ennek volt anapi propagandában használhatósága.Megjelent mindkettõ egy osztályharcosmezben is: a labanc-marxista oldalonelvitatták a szabadságharc össztársadal-mi érdemeit, mondván, hogy az csak akisnemesi társadalom megmozdulásavolt, a másik oldalon, a kuruc-marxistaoldalon pedig arról beszéltek, hogyRákóczi már a 18. század elején népi-nemzeti, jobbágyfelszabadító progra-mot követett.)

Dublin

Edinburgh

London Amszterdam

Köln

Párizs

Avignon

Madrid

Barcelona

Porto

Lisszabon

Tanger

Berlin

Prága

BécsMünchen

MilánóVelence

Genova

Róma

Messina

Nápoly

Stockholm

Koppenhága

Riga

Reval

Helsingfors

Königsberg Wilno

Varsó

Moszkva

Krakkó

Bahcsiszaraj

Buda

Belgrád

Raguza

Athén

Isztambul

Szmirna

Melilla

Gyulafehérvár

Lwów

Drezda

Narva

Hannover

Kristiania Szentpétervár (1702-tôl)

Kijev

Torino

Poltava

Lesna

Pultusk

Kalisz

Frederikshald

Helsingborg

Kjöge-öböl

Dynekil

Holowczyn

Dorpat

Klissow

FraustadtLizard-fok Beachy Head

Höchstädt

Ramillies

Oudenaarde

DenainMalplaquet

Gibraltár(1704-tôl brit)

Port Mahon(1708-tól brit)

Salamanca

Alcantara

Malaga Cartagena

Almansa

Almenara

ZaragozaBrihuega

17001704

1712

17071707

1704

1705

1706

1706

17091708

1712

1706

1706

1707

1710

17101710

170217081704

1705

1703

1706

1702

1708

1708

1709

1710

1715

1710

17181716

1705

1706

17041719

17141720

Rodosz

Korfu(Velence)

Kréta

Szardínia

Korzika

Baleár-szk.

Ciprus

Szicília

SzászVfjd.

BajorVfjd.

PO

RT

UG

ÁL

KI R

.

F R A N C I A

K I R Á L Y S Á G

K I R Á L Y S Á G

KIRÁLYSÁG

PÁPAI

ÁLLAM

H a v a s a l f ö l d

A n g o l

K i r á l y s á g

S k ó t

K i r á l y s á g

S V É D

K I R Á L Y S Á G

KRÍMI

TATÁR KÁNSÁG

VE

LEN

C

R

EIK

ZÖTÁ

SA

SÁ

G

S P A N Y O L

NÁPOLYI

M o l d v aE r d é l y

L E NG

Y E L K I R Á L Y S Á G

L I T VÁ N

NAGYFEJEDELEMSÉG

PoroszKirályság

OR

OS

ZC

ÁR

SÁ

G

OS

ZM

ÁN

BI R

O

O

D AL

M

D Á N

K I R Á L Y S Á G

S V Á J C

Csehország

SzárdKirályság

SzicíliaiKirályság

HOLLANDIAB r a n d en

ub

r g

SAVOYA

Toscana

ParmaModena

Lucca

Írország N A G Y

B R I T A N N I A

Os zt r á k ö r ökö

rs t

ta

.

M a g y a r

K i r á l y s á g

Hannoveri

Vfjd.

K a t a l ó n i a

É s z a k i -

t e n g e r

F e k e t e- t e n g e r

É g e i -

t e n g e r

T i r r é n -

t e n g e r

J ó n -

t e n g e r

Ad

r i ai

-t

ne

ge

r

F ö l dk

öz

i-

te

n g e r

At

la

nt

i-

óc

eá

n

Ba

lt

i

-t

en

ge

r

L a a cM n h e

1704

A Német-római Birodalom határaSpanyol-Habsburg birtokokOsztrák-Habsburg birtokok

Az Osztrák-Habsburgok nagy szövetsége, 1701

XIV. Lajos szövetségi rendszere

A svédellenes koalíció, 1700

A spanyol örökösödési háború (1701–1714) és anagy északi háború (1700–1721) fontosabb szárazföldi és tengeri csatái

perszonálunió

perszonálunió

1705-ig

1705-tôl

1705-tôl

EURÓPA A 18. SZÁZAD ELEJÉN

5

Az életfeltételek leromlása

A Kárpát-medence emberi és termé-szeti élõhelyeit a 11–16. században jólszervezett, sõt a 14–15. században máreurópai szinten álló igazgatásszerve-zet, a magyar királyság szervezete fogtaát. Az államterület jelentõs részétnagy területeken víz járta: a mai Bala-ton élettere a mainak többszörösevolt, a Dunántúl közepén, az Alföldönpedig a Duna és a Tisza ismétlõdõ ár-vizei hatalmas ingoványos mocsarakatképeztek. Mégis, e természeti feltéte-lekhez az évszázadok során sajátos te-lepülésszerkezet igazodott. (A termé-szettörténeti viszonyok pontos felmé-rése az elmúlt másfél évszázad [állam-történeti] kutatási szempontjai mögöttminduntalan háttérbe szorult. Most afiatal Rácz Lajos munkái biztatnakeredménnyel.)

Ezt a településszerkezetet a törökháborúk – mindenekelõtt az 1592–1606közötti 15 éves háború – szétzilálta. Atörök kiûzésének idején (1699) a né-pesség a Mátyás korabelihez (1490) ké-pest nem hogy nõtt volna, de becslésekszerint 4 millióról 3 millióra csökkent!A török megszállta középsõ területekpedig elnéptelenedtek. Az utak tönkre-mentek, a kereskedelmi útvonalakmegszûntek. Az 1697–1710 közöttiévektõl azután még természeti csapá-sok sora is sújtotta a népességet: 10 évalatt két pestisjárvány, 1707-ben és1709-ben árvizek, szokatlanul keménytél, 1710-ben éhínség. A térség népes-sége az önfenntartás határáig jutott – atermészettörténet kezdeti kutatásailegalábbis errõl szólnak (a Rákóczi-korkiváló kutatója, R. Várkonyi Ágnes

éppen a hazai természetkutatás egyikúttörõje).

Újjáépítés

Ilyen életkörülmények között érte õketa királyi hatalom törekvése: új igazga-tás kiépítése, az annak terheit a lakos-ságra hárító adópolitika, amelyet a tö-röktõl 1686 után fokozatosan visszafog-lalt területeken is bevezettek. Kétség-telenül modern európai rendszer. A korembere mindezt úgy élte meg: az embe-ri életviszonyok nem javultak, de romlot-tak 1699, a török kiûzése után. Miért?

A török korban, a 17. században aKárpát-medencében sok száz kilométe-res szakaszon húzódott a törökelleneshadszíntér határvonala, az ún. végvárirendszer. Ez a végvárrendszer és a tö-rök–keresztény vonalon az „átjárás”, akereskedelem több százezer embernekadott életlehetõséget. Végvári kato-náknak, a várakat, katonaságot ellátó

termelõknek, kereskedõknek. (SzakályFerenc kutatásai mértékadóak, most fi-atal kollégánk, Pálffy Géza készít végremegbízható, aprólékos felmérést.)

A török kiûzésével a török–magyarhatárvonal a Kárpát-medence déli ré-szén alakult ki, majd a délen lakó szer-beknek biztosított kiváltságokat, jómegélhetési lehetõséget. A régi, mostmár „haszontalan” végvárakat elkezd-ték lerombolni (óriási pénzbe kerültnemcsak a fenntartása, hanem a le-rombolása is), a végvári katonaságotpedig szélnek engedték. Az országközépsõ részének nagy része így„munkanélkülivé” vált. Rákóczi sere-gének jelentõs része – ismert tény tör-ténetírásunkban – a volt katonáskodó,most már „munkanélküli” elembõl ke-rült ki. E népesség úgy látta, hogy abécsi királyi hatalomtól segítséget nemvárhat, így a szervezkedõ, Rákóczi ve-zette csoporthoz szegõdött, amely ér-dekeit képviselni ígérte.

Magasságok:

100 m

200 m

300 m

500 m

800 m

1000 m

1500 m

2000 m

Állandóan vízzelborított területekAz év nagyobb részébenvízzel borított területek

A KÁRPÁT-MEDENCE VÍZRAJZA ÉS DOMBORZATAa török kiûzése után

E r d é l y

S z l a v ó ni

a

Ho

r vá

t or s z

gá

0–5 lakos/km²5–9 lakos/km²

9–12 lakos/km²12–15 lakos/km²15–20 lakos/km²20–25 lakos/km²25–30 lakos/km²

MAGYARORSZÁG NÉPSÛRÛSÉGEA 15. SZÁZAD VÉGÉN*

*Kubinyi András adatai alapján

E r d é l y

Sz

l a v ó n i aH o r v á t o r s zgá

B á n á t0–5 lakos/km²

5–10 lakos/km²10–15 lakos/km²15–20 lakos/km²20–25 lakos/km²25–30 lakos/km²30–35 lakos/km²nincs adat*Az 1720. évi országos összeírás alapján

MAGYARORSZÁG NÉPSÛRÛSÉGE1720-BAN*

6

Birodalmi és lokális érdekek: Bécs vagy Buda

Az államigazgatás hatásrádiusza a 17.században nem érte át még a királyiMagyarországot sem. A török ék azország középsõ részén amúgy is szét-tagolta a korábbi államigazgatást. Azészakkeleti és a délnyugati végek isönállósultak. Nemcsak politikailag, ha-nem a létfenntartás újratermelésének,megteremtésének rendjét illetõen is.Az ország délnyugati részén, az Adri-

áig terjedõ kereskedelem (élõ marha)és a birtokmodernizáció révén a Zrí-nyiek (horvát bánok is), a Frangepánokerõsödnek meg. Mind a térség gazda-sági, mind a földesurak személyi, politi-kai érdekei szembekerülnek a bécsi(birodalmi) adminisztráció érdekeivel.Északkeleten a másik nagybirtokos csa-lád, a Rákócziak élvezik a tokaji bor ésa még megmaradt észak–dél (Lengyel-ország) irányú kereskedelem áldásoshatását. Nem véletlen, hogy az önállógazdasági és politikai érdekû Délnyu-gat-Magyarország és Horvátországvezetõ családjai (Zrínyiek, Frangepá-nok), valamint a Rákócziak lesznek a17. századi Bécs-ellenes mozgalmak ve-zetõi. A helyi érdekeket fogalmaztákõk meg. Nem holmi „idegenellenesség”ez, hanem a lokális érdekek megfogal-mazásai. Amelyek valóban eltértek abécsi udvar érdekeitõl.

A Buda központú államnak is állan-dó gondja volt a 11–16. században aKárpát-medence igazgatásának átfo-gása, az egységes adó, a bíráskodásirend, a törvénykezés biztosítása. Az1541 után Bécsbe került királyi udvar,ráadásul a török ékkel a volt államte-rület szívében, egyáltalán nem boldo-gult a szélsõ területekkel. És nem istudta megfogalmazni a peremterüle-tek érdekeit. Nem voltak errõl alaposinformációi. Mindemellett a bécsi ad-minisztrációnak nemcsak a Kárpát-medence, hanem szinte egész Kö-zép-Európa érdekeit kellett döntései-nél irányadónak tekinteni.A birodalmi és a Kárpát-medencei

érdekek természetesen ütköztek. Amagyar trónon 1526 után a Habsbur-gok ültek, akik a német-római császá-ri címet is viselték. Az általuk uraltterületek súlypontja Európa közepé-re esett, adminisztrációjuk az uralko-dói érdek megfogalmazásakor termé-szetesen elsõsorban a Habsburgok

Közép-Európában, sõt nyugaton uraltterületeinek érdekeit követte. (Nem le-becsülendõ természetesen a bécsi ud-varban formálisan önállóságot élvezõmagyarországi kormányszervek magyarérdekérvényesítõ szerepe sem egyeskorszakokban .)

A Habsburg-uralomból a Kárpát-medencében élõ népeknek a törökmegszállás idején elsõsorban hasznavolt. A királyi Magyarországra, tehát afelvidéki és nyugat-magyarországi vidé-kekre jött – ha vékonyan is – a nyugat-európai fejlett termelési, szellemi kul-túra. És ami a lényeg: a Habsburgokörökös (Lajtán túli) tartományaibólszármazó jövedelmekbõl finanszíroztáka magyarországi végvári rendszert. Va-lamint: a birodalom mozgósítása nélküla török kiverésére még csak esély semnyílhatott. A török kiûzése után termé-szetesen a bécsi adminisztráció nemkívánta tovább finanszírozni a magyar-országi újjáépítést. A kérdés: a helyiadókból milyen újjáépítést lehet meg-valósítani?

A „reális” alternatíva „irreálissá” válik

Rákóczi személyében az ország leggaz-dagabb fõura vállalkozott arra, hogymegkíséreljen önálló, magyar vezetésûállamiságot teremteni. Személyében aRákóczi és a Zrínyi család egyesült.Atyja, I. Rákóczi Ferenc névleges erdé-

lyi fejedelem. Anyja Zrínyi-lány, aki-nek második férje, Thököly Imre atokaj-hegyaljai Habsburg-ellenes sze-génylegény-mozgalom vezére. Az ismét„szabadon” választott, Budán székelõés a helyi érdekeket megfogalmazó ki-rályság megteremtése egyébként, mintlehetõség, folyamatosan élt a törökmegszállás idején is a magyar politikaivezetõ réteg gondolkodásában. Rákó-czi ennek az elképzelésnek volt egyidõre a megjelenítõje.

Rákóczi Ferenc egyébként nem job-bágyvédõ hõs vagy modern nemzetiszabadságharcos, ahogy azt a 19–20.századi történetírás egyes irányzataiábrázolni igyekeztek, hanem késõ re-neszánsz nagyúr, aki magyar fejedelem,illetve magyar király kívánt lenni.Okos, mûvelt arisztokrata, igazi fõúrikedvtelésekkel. Jó szervezõ, erõs sze-relmû és sokoldalú férfi. Mindemellettvonzóan erkölcsös, nemes egyéniség.Irreálisan – korabeli mércével mérve isilluzórikusan – túlbecsülte családja ésaz erdélyi fejedelemség nemzetközi sú-lyát. Mindemellett rossz hadvezér volt.De kétségtelen, hogy háborúja a koregyik alternatívájának (önálló magyarkirályság) végiggondolásán alapult.Nem lehet ugyanis elvitatni, hogy egyhazai központú, Budán az adminisztrá-ciót berendezõ magyar államiság sokelõnnyel is járhatott volna a magyar

államterület részére. A helyi érdeketa bécsinél jobban ismerõ apparátus-sal, hivatalnokokkal; a hazai vezetõréteget (fõ- és köznemességet) jobbanértõ és kézben tartani képes államiadminisztráció a helyi társadalomelõnyére is szolgálhat. (Ezt bizonyítjaa csírájában kialakuló Rákóczi-admi-nisztráció, amennyire ez látható azállandóan hadszíntérrõl hadszíntérrevándorló fejedelem udvarában: a sa-ját külügy, hadügy és pénzverés mel-lett a türelmes valláspolitika, ügyes-nek nevezhetõ társadalompolitikaiintézkedések.) Rákóczi egy, a helyitársadalmi konfliktusokból kinõttmozgalom élére állt, elvállalta annakvezetését. És megkísérelte ezt a moz-galmat, nemzetközi kitekintéssel, eu-rópai politikai tényezõvé emelni. Azelképzelés jó és jogos volt, de realitás-sal csak rövid idõre bírt.

1708-ra Rákóczi lehetséges szö-vetségesei visszahúzódásra kénysze-

II. Rákóczi Ferenc vezérlõ fejedelem és aszövetkezett rendek szövetséglevele, 1705. IX. 20.

7

rültek, a frissen felállított hadseregrossz ellátottsága és szervezeti gyengéi,Rákóczi hadvezéri hiányosságai a tragi-kus trencséni csatához vezettek. (Ahol12 ezer kuruccal szemben ötezer csá-szári katona aratott fényes gyõzelmet!)Kifulladt a mozgalom társadalmi támo-gatottsága is. Bebizonyosodott: a törökhódoltság életformái és életcéljai vissza-vonhatatlanul eltûntek. Emellett pediga jól szervezett Habsburg-adminisztrá-ció mind a harctéren, mind a politiká-ban (a szerbek megnyerése, a magyararisztokrácia nagyobbik része udvarhû-ségének biztosítása stb.) döntõ fölénybekerült.

Mire a szatmári békét (1711. május)aláírták, addigra az önálló magyar feje-delemség mint politikai-igazgatási ke-ret már nem volt reális alternatíva a tér-ség újrarendezésében. A Kárpát-me-dence lakosságának érdekeit, a termé-szeti viszonyok emberhez szelídítésé-nek programját most már azok a ma-gyar fõurak képviselték, akik – elfo-gadva a Habsburgok és a bécsi admi-nisztráció realitását – a császári udva-ron belül igyekeztek a lokális érdekeketképviselni. Már nem Rákóczi. Õk:Pálffy János, aki a felkelést lezáró szat-mári békét olyannyira méltányosan fo-galmazta, vagy a császárhoz átállt, ké-sõbb árulónak kikiáltott gróf KárolyiSándor, majd az államterület újra-berendezésében oly kiemelkedõ szere-pet játszó magyar arisztokraták: Csá-kyék, Esterházyak és a többiek. A bécsiadminisztráció és a magyar politikai elit„elsõ kiegyezése” 1711-ben reális ésméltányos kompromisszum volt. Meg-alapozta a Kárpát-medence újratelepí-tését, elõmozdította, hogy az elvadulttáj fokozatosan kultúrtájjá alakuljon...

*Az európai politikában epizód volt aRákóczi vezette harc. De a török utánihelyi társadalmi átrendezõdésben, ahelyi érdekek megfogalmazásában emi-nens szerepet játszott. Utóéletébenigaz, hogy hamis politikai hivatkozásokalapanyagát képezte, de a Bécsben ülõudvari adminisztrációt emlékeztette isarra: a helyi (lokális) érdekekre figye-lemmel kell lenni. És a történetírásnakis figyelemmel kell lenni mind az euró-pai, mind a lokális szempontokra.

GLATZ FERENC

Nyugat-Európa és Rákóczi

A spanyol örökösödés és Magyarország

ARákóczi-szabadságharc – bármi-lyen felületes megközelítés ese-tén is – elválaszthatatlan az

Európában vele párhuzamosan zajlópolitikai eseményektõl, mindenekelõttkét nagy európai háborútól: az északiés a spanyol örökösödési háborútól.Ezek alakulása döntõ módon befolyá-solhatta a hazai mozgalom sorsát. Tud-juk, a fejedelem követeket küldött ahadviselõ felek uralkodóihoz, vezetõpolitikusaihoz, rendre szövetségetajánlva vagy közbenjárást kérve tõlük.A szabadságharc bukásának okai közétörténetírásunk gyakran sorolja beezen segítség elmaradását.

A nyugati segítség elmaradása

Rákóczi maga mindvégig bizakodó ma-radt a külföldi segítséget illetõen. Meg-nyilatkozásai is azt tanúsítják, hogy hittdiplomáciai akcióinak sikerében. Em-lékirataiban a következõképpen fogal-mazott: „egyedül az én személyem voltaz, mely az én házam, az én õseim te-kintélyénél fogva... a külföld keresztényuralkodóinak baráti támogatását kiesz-közölte”. A vezetõk magabiztosságanyomán a kuruc katonák is méltán vél-hették úgy, hogy „pénzünk, külföldi ki-rályokkal kötéseink [szerzõdéseink]elegendõ vagyon”. A fejedelem vára-kozásai mégsem teljesültek. Ténylegessegítséget (pénzt, katonai szakértõt) ki-zárólag a franciáktól kapott, de XIV.Lajos francia király (1643–1715) arramár nem méltatta, hogy politikai szer-zõdést kössön vele. Egyáltalán, írásbafoglalt politikai megegyezést I. Péter(1689–1725) Oroszországát kivéveegyetlen országgal sem sikerült köt-nie.* Szárnyaló terveit, amelyekben kü-

lönféle nemzetközi szövetségek létre-hozását, a szabadságharcot támogatóújabb hadszínterek nyitását javasolta,nem hallgatták meg. „Franciaországoly kevéssé vette figyelembe javaslatai-mat, hogy semmit nem várhattam ésremélhettem tõle” – írta ugyancsakEmlékirataiban. Rákóczinak XIV. La-jossal folytatott levelezése azt sugallja,hogy a Napkirály többnyire óvatosankitért kérései elõl, s ritkán tett konkrétígéretet. A fejedelem tehát túlbecsülteXIV. Lajos hajlandóságát. Olyan ígére-teket tulajdonított a francia királynak,amelyek a valóságban a király levelei-ben nem is szerepeltek. Fel kell ten-nünk a kérdést: elvárható lett volna-eegy idegen uralkodótól, hogy Rákóczikívánságát teljesítse? Csak akkor –hangzik válaszunk –, ha érdekei egybe-esnek a felkelõk érdekeivel.

Jó kilátások, 1703

Az 1703-ban meginduló felkelés nem-zetközi kilátásai nem tûntek rossznak.A 18. század elsõ évtizedében kirob-bant két nagy európai háborúba a ha-talmak mindegyike bekapcsolódott.

A spanyol örökösödési háború(1701–14) tétje a spanyol Habsburgokkihaltával gazdátlanná vált világbiroda-lom megszerzése volt. Spanyolország a17. század végére elveszítette nagyha-talmi állását, amerikai gyarmatai, vala-mint itáliai és németalföldi tartomá-nyai azonban még mindig vonzóvá tet-ték birtoklását. Trónjáért az osztrákHabsburgok és a francia Bourbonokvetélkedtek. A Habsburgok jelöltje I.Lipót császár (1657–1705) kisebbik fia,Károly (VI. Károlyként császár 1711–40), utóbbiaké XIV. Lajos – szintén acsalád fiatalabb ágából származó –unokája, Anjou Fülöp (spanyol király-ként V. Fülöp, 1700–46) volt. A két je-

* Vö. erre Niederhauser Emil írását e számunk-ban! (A szerk.)