A

EVANG. REFORM.

C O L L E G I U M

É R T E S Í T Ő J E AZ 1889/90. ISKOLAI ÉVRŐL.

SZERKESZTETTE

GÖNCZI LAJOS, IGAZGATÓ.

SZÉKEI. Y-UDVAMIEl.YT, BECSEK DÁNIEL KÖNYVNYOMDA JA

1890.

I .

Székfoglaló értekezés-Tartotta 1889. szeptember 4-én

Olasz Gyula.

Midőn székfoglaló értekezésem tárgyát választottam, czélom nem az volt, hogy szaktárgyamnak dicshymnust zengedezzek, hogy a mathesis fölényét, más tudományok felett bizonyítgassam. A tudományoknak ilynemii mérlegelését kicsinyeskedésnek tartom. Tisztelettel hajlom meg az emberi szellem minden vivraánya előtt, mert mindenik a közös szent czél érdekében küzd: elősegitni az emberiséget az értelmi és erkölcsi tökéletesedés felé.

Arra még kevésbé törekedtem, hogy e tudomány úgynevezett „hasznos" voltát igazoljam, bár korunkban ez háládatos thema volt volna.

Részemről szeretném mellőzni e kifejezést legalább ott, hol tudományról van szó; hiszen a ki csak felületesen pillant be tár-sadalmi életünkbe, undorodással kell tapasztalnia, mily veszélyes e szó uralma, mily csekély értéke van az emberi méltóságnak, becsületnek, erénynek, az ember legszentebb érzelmeinek, mihelyt busásan nem kamatoztathatók.

A tudás első sorban önczél s a legfontosabb gyakorlati al-kalmazások oly elméletekből eredtek, melyek tisztán tudományos czélokra irányultak, s gyakran századokon át fejlesztettek tovább, a nélkül, hogy valami gyakorlati eredményre vezettek volna.

Vájjon Plató, midőn a porba irkálta a kúpszeletek furcsa alakjait, vagy Pascal, midőn atyai tilalom ellenére, elrejtőzve, szénnel rajzolgatta a mértani idomokat, s 1G éves korában meg-irta „Értekezés a kúpszeletekről" czimü dolgozatát, mely korának tudósait bámulatba ejté — gondoltak-e arra, hogy e görbe vona-lak majdan a technikának nélkülözhetlen segédforrásává lesznek ?

«

A tudásvágy ösztönkép működik az egyénben, s mint egy iró szépen mondja: „Wisscn und Erkeuícn sind die Freude und Berechtigung der Menschheit."

Én tehát a jelzett irányú fejtegetéseket teljesen me^őzve, czélul tűztem ki — csekély erőmtől telhetőleg — kimutatni azon előítélet helytelen voltát, melyszerint a mathesis az emberi szellem többi termékeitől isoláltan álló sivár, száraz tudomány, mely még a vele foglalkozót is elzárja környezetétől, speculativ, miden ne-mesebb föllendülésre képtcleu lénynyé varázsolja. Föl akartam tüntetni, mily szoros összefüggésben van az emberi szellem leg-több termékével, akár a módszert, akár a tárgyat magát veszszük tekintetbe; mily fontos szerepet játszik mivelődés történetünkben, mily váratlanul akadunk oly gondolat menetekre, melyek közös forrásbol indulva, egyaránt megtermékenyítették a mathemat.ikai és nem mathematikai talajt. A fennebbieket tájékoztatóul előre bocsátván, feladatomhoz képest, amennyire idő és körülmények engedik, legalább főbb vonásokban 1' fogom mutatni, hogy mily szerepet játszik a mathesis PZ egyes tudományokban.

Helyén lesz azonban mindenek előtt a mathesisről és mat-hematikai eszmék fejlődéséről szólani.

A mathesis oly tudomány, mely a nagyságokat egymással fejezi ki, a közöttük létező pontos kapcsolat alapján. E tudomány a mellett, hogy a legtöbbnek alapját képezi, korábban is fejlődött ki mint társai.

A mi pedig a mathematikai eszmék eredetét illoti, e kér-déssel minden idők gondolkozói foglalkoztak. Függetleneknek te-kinthetők-e azok a tapasztalattól, vagy nem ? Majd egyik, majd másik értelemben adták a feleletet.

De a kielégitő megoldás hiánya okvetlen arra mutat, hogy oly értelemben, mint a kérdés föltetetett a felelet nem lehetséges. Ha külömbséget teszünk is az eszmék előállása közt az egyénben, és eredete közt egy nemzet vagy az egész emberiségben, ugyan-azou végeredményre jutunk. Ha az egyén esetét vészük fel, akkor minden mit tehetünk abban áll, hogy saját tapasztalatunkhoz fo-lyamodunk, vizsgáljuk hogyan tanultuk el mi az egyszeregyet s az alap miveleteket, törteket, hármas szabályt; hogyan ismertük fel, hogy a mindennapi dolgokban is a számok törvényei uralkodnak ;

hogyan ébredtünk később anuak tudatára, hogy ugyanezen törvé-nyek érvénvosülnek a csillagászatban, mechanikában, zoncben stb.

Ila aztán megkísértjük saját szellemi fejlődésünk folyamatát aualysalni ugy találjuk, hogy a mathematikai ideákat épen azon az uton tevők sajátunkká, mint minden többit t. i. tanulás, ta-pasztalat és elmélkedés által. Ha most a másik kérdéshez fordu-lunk : hogyan sajátíthatta el és fejleszthette maga az emberiség a szám és alak ideáit, hogyan hidalhatjuk át azt az ürt, mely a vadembert, ki csak érzéki tárgyak segélyévol számit, kinél a szá-molási határ húsz, föltéve, hogy ép kezoi cs lábai vannak, — Newtontól vagy Laplace-tói elválasztja, erre feleletot a mennyi-ségtan fejlődés története ad.

Első és legnehezebb lépés volt az átmonet a concret szá-moktól az abstractokhoz.

Ezzel lett letéve, nemcsak a mathesisnok, hanem általában az abstract gondolkozásnak alapja.

A fejlődés menet ugyan az volt mint az egyénnél. Nemsokára kitűnt, hogy a szám az emberi tudás sok ágának fontos eleme, sőt ismoretlen dolgoknak kulcsa. A kifejezéseknek szabatosságot, a gondolatoknak világosságot kölcsönzött, sőt uj gondolatokat, eszméket támasztott. A mathematikai vezéreszmék a logika vezér-eszméivé lettek. A egy, m inden , sok az egyben , ezek a kizárólag mathematicai eredetű kifejezések tolmácsolták később az emberiségnek Istenről, mindenségről alkotott első fogalmait.*)

Korunkat a természettudományok uralják, s ezek közt is első helyen áll a physika; nem lesz tehát helytelen eljárás, ha első sorban vizsgáljuk minő szerepe vau ebben a mathesisnek.

A physikai tanulmány leghatalmasabb segédeszköze: a kí-sérletezés, de a tökéletesedésének egyik fontos tényezője a mathesis.

„Az analysis vagy közvetetlenül alkalmazható, a midőn t. i. a tüuemények észleléséből oly numerikus törvény derül ki, mely az analytikai deductiok egész sorának képozi alapját, a milyen p. o. Fourrier törvénye a hő eloszlásáról; vagy pedig közvetve, a midőn a kísérlet szolgáltatta tünemények egyesítése vezet valamely

*) W. Spottiswoode. Opouiug-speech forthe 48. ass. of. the British-Associatiou stb. Dublin 1878.

geometriai vagy mechanikai törvényre. Példa ez utóbbira a reflexió, refractio, a nehézség okozta tünemények" stb.*) A 17-ik században Isten adja a természet törvényeket, a 18-ikbau maga a termé-szet, és a 19-ikben az egyes természet búvárok állapítják meg a mennyiségtan segélyével. Ma inár Gay-Lussac, Mariotte, Ohm, Weber-féle törvényekről beszélünk.**) A természet törvények föl-derítésére okvetlen szükséges, hogy a tünoményekre befolyással levő elemeket nem csak milyenségileg, hanem mennyiségileg is meghatározzuk.

A physika legfontosabb része a mechanika, hiszen e rész elveinek köszönhetjük a ma már óriási szerepet játszó gépeket. A mechanika két része: a statika és dynamika, mindkettő az erők mérésével foglalkozik s tisztán a mathesisen épül.

A mechanika mellett az akustika azon része a physikának, melyben a mathesis legtöbb alkalmazást nyer, mert ennek tüne-ményei lényegükben rezgés jelenségek s igy e tünemények a mechanika törvényeinek vaunak alárendelve. A rezgő mozgás ter-mészetére vonatkozó ismereteink nagyobbára a mathematikusok-nak (D'Alembert, Bernoulli, Lagrange) köszönhetők. A fény tüne-mények sarkalatos törvényei geometriai természetűek. A fény terjedése, visszaverődése, törésének törvényei mind geometriai uton határozhatók meg. Mig a fény intensitásának, a megvilágítás fokának kérdése fejletlen, itt csak a közeg okozta fokozatos ab-sorptio mathematikai elméletének van tudományos alapja.

A thermologia két főrésze: a hővezetés és hősugárzás tör-vényei Fourrier mathematikai tárgyalása által lettek kifejtve. Ily alapon határozta meg a föld hőmérsékét Ezekhez sorakoznak Duhamelnek a hővezetésre vonatkozó törvényei, melyek szintén mathematikai uton lettek nyerve. Ha a magnetismushoz és az electricitashoz fordulunk, itt még több oly mathematikai fejtege-tésre találunk, melyek a kísérletek eredményeit általánosították vagy azokat megelőzve, később kísérteti uton fényesen igazolva lettek. Hogy csak néhány esetet említsek: a magnetikus erők mé-rése, a magnetikus tömegek egymásra hatásának törvénye, Gauss föld delejesség elmélete.

*) Phil. Szeml. 1887. V—VI. F. Ráth A. A physika a positiv philosophia rendszerében

**) Wundt: Philosophische Studien. III. B. 3.

Az elektrikus potential, Ohm törvénye, melyet később Kohl-rauseh és Ohm kísérleti uton nyort eredményei teljesen igazoltak. Továbbá Kirchhoftnak az áram elágazására vonatkozó tételei, Weber inductio elmélete.

Végül a complex mennyiségek és az általános intogral tu-lajdonságai nem csekély szolgálatot tettek a magnetismus és electricitas elméletének.

Egyszóval ha az általános kutató szellem az, mely az isme-retlen mélységből világosságot és élőformákat hoz felszínre, bátran mondhatjuk, hogy a mathesis lehel életet a tények száraz hal-mazába, az illeszti öszve a szétszórt tagokat, és teremt belőlök egy uj életképes organismust. — Az astronomia tárgya az égi testek geometriai, mechanikai és némileg chemiai tüneményeinek vizsgálata. E fenséges, mély tudomány azokkal a nevezetes felfe-dezésekkel ismertet meg, melyek feltárják előttünk a természet legnagyobbszerü titkait, melyek összeköttetésbe hoznak a minden-ség magasztos jelenségeivel. Az astronomia — kivéve az ujabb astiophysikai részt — mindon más tudománytól függotlen, egyedül a mathesisre támaszkodik. Történotében az algebrai képletek oly szerepet játszanak, mint az épitészek álványai egy pompás palota elkészítésénél.

E tudományban bámulhatjuk leginkább az analysis hatalmát, s bár ennek igazolására számos példa áll rendelkezésemre, csak hármat említek föl.

Egyik a bolygók s igy földünk nap körüli mozgásának pontos ismerete, melyet kizárólag az analysisnak köszönhetünk.

Mily hosszú időn át ringatta magát az emberiség abban a csalódásban, hogy az egész ég és összes csillagok forognak a föld mint középpont körül!

Mily soká vesződtek, e tévhit miatt, a bolygók pályafutásá-ban tapasztalt rendellenességek magyarázgatásával!

Végre Copernicus kimondá, hogy a nap a valódi közép pont, mely körül a bolygók a földdel együtt forognak, s az analysis segélyével a pálya és a keringés ideje pontosan kiszámítható lett.

Igaz, hogy földünk megszűnt a mindenség közép pontja lenni, egyszerű bolygó lett, de kárpótlásul a természet örök törvényének ismeretét szereztük meg a tudomány segélyével.

A távcső megismertet a végtelen ürt benépesitő világokkal, világ rendszerekkel, s nem felemelő-e azon tudat, hogy ismerjük az egyszerű törvényt, mely szeriut ezek utjokat méltóságos fen-séggel megfutják.

Az idő elrepül, századok múlnak el, mint egy perez s e mozgások mindig egy ugyanazon törvény szerint türténuek. Mig a földön nemzedékek enyésznek cl mint a rét füvei, sőt nemzetek haluak ki, czivilizátiók semmisülnek meg és ujulnak fel, az égi testek folytatják vándor utjokat évszázadokou, ezredeken át az idők végéig!

Másik példa a Neptun nevü bolygónak felfedezése, melyet Le Verrier a halhatatlan frauezia csillagász szobájában, távcső nélkül, tisztán számitásai alapján fedezett fel. Úgyanis az Uranus bolygó pályafutásában oly szabálytalanságok fordultak elő, melyek több hires csillagászt azon nézetre birtak, hogy az Uranus pályáján tul tetemes tömegű égi testnek kell léteznie, mely vonzó ereje által az emiitett szabálytalanságokat idézi elő. Le Verrier megér-tette, hogy a tudomány folyton halad, s a tudósnak fáradhatlanul küzdenie kell; hogy egyik század tudatlansága, a másik számára fenntartott remény. A legfáradságosabb aualytikai számításokat végezve, nemcsak a vonzótest tömogét számította ki, lniuem helyét is oly pontosan határozta meg, hogy Gallé berlini csillagász, kivel ő számitásai eredményét közölte, az ég azon tájéka felé irányoz-ván távcsövét, melyet Le Verrier kijelölt, megtalálta a kérdéses bolygót, melyet aztán Neptunuak kereszteltek el.

Harmadik példa az analysis egyik legszebb diadala: az üs-tökösök pályájának és e pálya megfutására szükséges időnek meghatározása. Midőu 1705-ben Ilalley az 1682-diki nagy üstökös pályáját kiszámitá, midőn e munkálata alapján kiinondá, hogy e pálya megfutására 77 év kell, s hogy a nevezett üstökös 1750-ben ismét megjelenik, még a tudósok is nevettek vakmerőségén, „nevezetes" személyiségek eszelősnok, álomlátónak, sőt isten ká-romlónak gúnyolták. De az ő tisztán látó szelleme száz millió mértföldekre is követte az emberi látóhatárról messze eltávozó égi utast, s azzal a rendithetlcn bizalommal, melyet csak az igazság tudata kölcsönözhet, tántorithatlanul megmaradt állítása mellett. S ime őt magát nemsokára utóiérte az emberiség közös sorsa:

megvénült s mint nyolczvan éves aggastyán sirba szállt. A tücsök vigau zeuélt a sírkert pázsitján; a szegény csillagász elporladott. A hallgatás és feledés rég eltemették, mint minden lényt és dol-got, midőn egy este, a látóhatáron, amott lent az ég mérhetleu messziségébeii, egy idegen féuy tünt fel az • űrből, észrevétlenül növekedett, emelkedett, kiterjeszkedett az égen miut egy isteni látomáuy, ott trónolt, féuyeskedett a bámuló csillagzatok között.

A Hallév üstököse volt ez, mely a meghatározott időbeu, hívó szavára visszatért; a tudomány által kiderített igazság, mely eljött, hogy prophetája rég elfeledett sirdombját féuynyel áraszsza el!

Az astromiával némi összefüggésben áll a chemia; de a physikáuak mondhatni alá van rendelve, mert csak ez utóbbi alapján érthető meg teljesen. Ha a chemiai tüneményeket vizs-gáljuk azonnal szembeötlik, hogy azok mindig physikai változások kíséretében lépnek föl, sőt azoknak alá vaunak rendelve, inint például az electrochemiai tünemények. így bár indirect uton, e tudományra is befolyást gyakorol a mathesis. Dircct alkalmazha-tósága vitás ugyan, de egyre több tért hódit magának. Példa reá a thermochemia.

A biologia és mathesis között szintén szükségképpeni ösz-szefüggés vau. „Hogy elsőben is a tan szempontját tekintsük, le-hetetlen félreismerni, hogy az élőtestek, kivált az állatok s velők az ember szerkezete a mechanika törvényeinél válik felismerhetővé. Az élőtesteknek meg vau ugyan saját mozgatójuk, de ez a szer-kezetre, auuak helyzetére, szabályos alakulására nincs külön be-folyással. Helyzet, alak, szerkezeti összefüggés az élőtesteknél ép ugy, miut az életteleneknél egyaránt a mechanica törvényein áll, melyekre pedig a goometria s a calculus törvényei gyakorolnak szükségkép hatást. Még szembeszökőbbé válik a biologia aláren-deltsége a ínatheinatikai tudományok alá, ha logikai szempont-ból, vagy is a módszer szempontjából vesszük a dolgot. Tényleg a mathematika képezi a positiv okoskodás kutforrását, melyhez kell fordulni mindazoknak a tudósoknak, kik positiv problémákkal, a mathematikusokuál is bonyolultabbakkal kívánnak foglalkozni. Csak egy tekintetet koll vetni a biologia kérdéseire, hogy kitűn-jék, mennyire szükséges a velők foglalkozásban a mathematika speculatióiban való képzettség. Arról a képességről szólunk tudui-

illik, mely az abstractiók készítésében és követésében nyilvánul, mely nélkül a biologiai összehasonlító módszer mire sem mehet, így például, midőn egy szerv, vagy egy működés arravalót ágát s czélját akarjuk kutatui, mindenek előtt meg kell készítenünk azt az elvont fogalmat, mely kutatásainkat vezérli, mely döntő lesz az összehasonlítás bő mezején s mely megóv az önként szolgáló részletek tömérdekségében való clmcrüléstől. Ez az eljárás pedig sokbau hasonlít ahhoz, melyet elménk a mathematikai feladvá-nyokban követ, melyek tehát legjobb előkészítői a biologiai fela-datokban való jártasság megszerzésének. Azok, kik oz iskolázott-ságot a mathematikában meg uein nyerik, jobb ha előre lemon-danak a biologia kérdéseinok illetékes tárgyalása reményéről s tanácsos is, hogy útvesztő pepecselésökkel ne zavarják a hivatott tudósok munkásságát. Azonban a inathematikus szellem érvénye sitése még egy más szempontból is hasznára lehet a biologiának. A tudományos fiktiók rendszeres használatára czélzuuk. A mat-hematikai tanulmányok legnagyobb részében gyakran nagy haszna van annak az oljárásuak, hogy az ember kigondolja a tisztán hvpothetikus esetek sorozatát, mely a kutatást megkönnyíti vagy felvilágosítja. E mesterfogás különbözik a tulajdonképeni hypot-hesistől. Ez utóbbiban a fictio csupán a feladatok megoldására vonatkozik, holott abban, a miről föntebb szóltunk, maga a felad-váuy is eszményi, a megoldás pedig teljesen szabályos lehet. A tudományos íictiouak épen azok a kellékei, a mi a költői képze-letnek, csakhogy amaz rendesen nehezebb. A biologiai kutatások a tictiok haszuálatát oly mértékben, mint a mathematika teszi, természetesen nem engedik meg. Mindamellett mikor arról van szó, hogy az ismert szervek kimagyarázása czéljából költött szer-veket tételezünk föl s ezek segélyével folytatjuk tovább az ösz-szehasonlitást, hogy kitaláljuk a működést, vagy megfordítva, nyilván a mathematikai fictiókhoz járunk közel, illetőleg a bennök szerzett jártasság válik hatalmas eszközévé biologiai kutatásaink-nak. Az ekként előadottakban nyilván kiviláglik a biologia ösz-szefüggése a mathematikával, még ha figyelmen kívül hagynók is ama kapcsolatokat, melyekot a kettejök közé eső, s őket összefüzző tudományok: az astronomia, a physika, a cheraia képeznek."*)

*) Phil. Szemle. 1888. III—IV. F. Bokor J. A biologia a positivismus rendszerében.

És most a tudományoktól megválva, arról akarok szóllani, mÍDŐ szerepe van a mathesisnek a művészetekben és költészetben.

Bár túlzás volna azt állítani, hogy a mathosis teremtette a művészeteket, lett légyen akármikép, de az tisztán kimutatható, hogy a classikus művészet virágzáskora egybe esett a mathesis első nagy föllendülésével. Stesichorus, Pindar, Aeschylos, Sophoc-les, Euripides, Praxitolcs, Zeuxis, Skopas, Apelles költők, festők, szobrászok, egy időben éltek — Tliales, Plvthagoras, Anaxagoras, Hippokrates. Archytas, Euclides matliematikusokkal. (Kr. e. 600 —283.) Lehetetlen elvitatni, hogy a szobrászat, építészet, fes-tészet, zene, sőt még a költészot is uj impulsust nyertek azon időben, midőn a geometria fejlődése folytán, az öszhang és arány helyes törvényei befolyásolni kezdették a művészeteket. Az ujabb tanulmányok kiderítették, hogy épeu a helyes arány, a méretek pontossága, az igazság a vonalakban, adja a classikus művészet-nek a páratlan tökélyt. Büszkén hivatkozhatuuk, nemcsak minden idők építészeire, kiknek művészete oly nyilván valóan a mathe-matikai alap igazságokon nyugszik; hanem Leonardo da Vinci,*) Dürer Albert stb. irodalmi hagyatékaira is, melyek bizonyságot tesznek arról, hogy a geometriát és mechanikát tanulmányozták, nagyra becsülték, és örökbecsű műveikhez ezekuok törvényei szol-gáltak alapul. S ha közelebbi korra pillantunk, szintén azt ta-pasztaljuk, hogy nemcsak mérnökök és építészek, de inflasztalosok is irataik nagy részét a perspectivának és a testek ábrázolására vonatkozó módszerek tárgyalásának szentelték, e kettő pedig a desciiptiv geometrián alapul, mely az építészet és rajz remekeire a pontosság és rationalitás bélyegét nyomja rá.

Az építészet fő alap eleme: mérték és arányosság. Szereti ugyan a változasságot, de megköveteli az egységet. Schlegel meg-fagyott zenének nevezte, mert mindkettő mathematikai kimérést igényel, csakhogy az egyiket szemmel, a másikat füllel mérjük. Az egyik a tért, a másik az időt tölti be és osztja fel; egyikuél törvény az arányosság, másiknál a harmónia; e kettő pedig tisz-tán mathematikai fogalom.**)

*) Leonardo da Vinci: Trattato dela Pittura. **) Baráth F. Aesthetika.

Sőt tovább menve, a mit a mathematikusoknak gyakran haj-landók hibául róni föl, hogy t. i. oly mennyiségekkel (az úgy-nevezett imaginarius meuuyiségek) élnek, melyek semmi reális existentiával nem birnak, térben elő nem állíthatók, pontosan meg nem mérhetők, bár ezek nem csak eszméket költenek föl, de nem egyszer gyakorlati eredményre vezettek ; a művészetekben sokkal többször találkozunk képzeleti alakokkal, melyek eszme-költésre, egy gondolat kifejezésére szolgáluak. „Nem fordulnak-e a biologia előtt ismeretlen alakok elő, oly hclyzetok, melyek a gravitatio törvényeivel ellenkezőknek látszanak, oly állások, melyek az egyensúly törvényeibe ütköznek, s nem épen ez azon eszköz, inolyre a művészuek szüksége van, hogy meglepő gondolatait ki-fejezhesse? A ki a renaissance ornamentikájában gyönyörködött, a szokatlan átmenetekben az állati alakokról a növéuyekre és ezek-ről ismét majdnem tisztán mértani vonalokra, — az nem tagad-hatja, hogy a képzeletinek van létjogosultsága a művészetekben, mint kell lennie a mathesisbeu is."*)

A költészetbeu a classicai verselésnek fontos eleme, sőt, bátran mondhatom: főszabályozója a mérték. Igaz, hogy a szavak metrikája határozatlan, t. i. a hosszú lehet hosszabb és kevésbé hosszú; a rövid, rövidebb vagy hosszabb; szóval a nyelv nélkülözi a metrumok számtani pontosságát. „E tekintetben a zenét, a mennyiben általa minden szó határozott értékű lesz, a költészet számtani nyelvének lehetne nevezni."**)

Például a trochaeus általános idő értéke egy hosszú és egy rövid ; a zenében olyan számtani arányban áll egymáshoz mint kettő az egyhez.

A jambus a trochacusnak megfordítása, itt a számtani arány egy a kettőhöz. „A zene metrikája sokkal gazdagabb mint a szó-költészeté, mert a számtanra támaszkodva, az említett hosszú és rövid között észlelhető külömbségeket mind felhasználhatja a leg-tarkább képletezésig. A harmouia, mely a zene kiegészítésére szolgáló legújabb és elmondhatjuk legszebb találmány, tisztán mennyiségtani alapokra épült, s inin-. ilyent régebben nem is a művészetek, hanem a tudományok közé sorozták."***)

*) W. Spottiswoode. **) Bartalus J. Művészet és uemzetiset'. •*•) U. o.

S végül ha a tudományoktól és művészetektől mindennapi társadalmi életünkhöz fordulunk, vájjon akár ügyleteinket rendez-zük, akár költségvetést, számadásokat készítünk --• a statistikát, a papiros korszak e rémét nem is említve — nem a számok vi-szik e a főszerepet? Numcri regunt mundum! „A mérnök, ki a megvett földet kihasítja — az építész, ki a rá építendő ház tervét készíti, — kőmives, ki alapját megveti, a kőfaragó, ki köveit ki-faragja, valamint a többi mesteremberek is, kik a még ezeken megkívántató dolgokkal foglalkoznak: eljárásukban mindannyian mértani igazságok által vezéreltetnek. A vasút épités elejétől fogva befejeztetéséig mértani igazságok nyomán megy végbe; az utjelö-lés, az átmetszések s töltések kimérése, hidak, alagutak, mind mértanilag szerkesztvék. Hasonlóképen a kikötők, hajógyárak, gátak, mint szintén a partokat szegélyező, s az ország területén szétszórt mindennemű mérnöki s építészeti munkálatok, sőt még a föld alatt keresztül-kasul fúrt bányák is mind inértanon ala-pulnak.1'*)

A felsoroltak, ha nem is kimerítő, de azt hiszem kielégítő bizonyítékai annak, hogy a mathesis az emberiséget közelről ér-deklő dolgok nagv részére irányító, sőt uraló befolyást gyakorol. A tudomány elemeit megrostálja, rendezi, kijelöli a törvényeket, melyeknek hódolniok kell, ha pracise végeredményt akarnak nyújtani.

Egy probléma adataiból minden lehető következményeket nap-fényre hoz, sőt gyakran nem is sejtett eredményekre vezot. Semmi sem állhat meg, ami szigorú törvényeivel ellenkezésbe jő. Mindeu dolognak, mely tudásunk tárgyát teszi, van száma, sorrendje, helyzete, s ezek az elemek nyújtják az első alapvonalakat a min-denség áttokintésére. Oly tág a mathesis mezeje, s oly messze terjedhet még, hogy vaunak pillanatok, midőn alig tudunk ellen-állni, hogy fensége előtt áhítattal le ne boruljunk! De másfelöl igérotei és hatalma oly szigorú határok közé szoritvák, oly sok dologban nem ad még fölvilágosítást, a mit tudni szeretnénk, hogy más pillanatokban elég gyengék vagyunk adományait meg-vetni, mintha követ nyújtana akkor, midőn mi kenyeret kérünk.

*) H. Speuczcr. Értelmi, erkölcsi s testi nevelés. Ford. Öreg J.

- 14 -Ha egyik tekintetben felkölti reményeinket, a másikban zabolázza, vágyainkat, s tán legszerencsésebb az, ki nemcsak jegyeit tanul-mányozza, hanem szelleméből megszerezte azt a magasabb tant, melyet indirect uton hirdet, t. i. hogy igényeinket a lehetőség korlátai közé szorítsuk, vágyainkat mérsékeljük, reményeinket arra irányozzuk, a mi ha tényleg ínég el nem is érhető, de legalább felfogó tehetségünk körébe esik.*)

Midőn székfoglaló értekezésemet ezennel bemutattam, mu-laszthatlan kedves kötelességemnek tekintem köszönetet mondani a méltóságos és tekintetes Elöljáróságnak tanúsított jóindulatáért.

Azonban ha feladatomat tekintem, ha elgondolom, hogy nekünk nemcsak oktatnunk, hanem nevelnünk is kell, mert a mint egy franczia moralista**) mondja: az oktatás világítja meg ugyan a helyes utat, melyen az életben haladni kell, de a neve-lés az, mely szokássá válva megtart azon; ha nevelést nem adtunk az ifjúnak, mind tudatja hol kell haladnia, mégis gyakran ki van téve annak, hogy rosz irányba csap át, — aggódva kérdem: hoztam-e magammal elegendő szellemi kincset és munka erőt, hogy kettős kötelességem híven teljesíthessem ?

Vigaszt csak abban a reményben találok, hogy önök tisztelt kartársaim, kik már gazdag tapasztalatokat szerezhettek, kiknek önfeláldozó munkásságát már szép siker koronázta — nem tagad-ják meg tőlem a baráti támogatást a közös küzdelemben, ha tán erőm olykor lankadozna.

És most hozzátok fordulok kedves ifjak, kiknek szellemi elő-haladásán munkálni legszentebb kötelességem leend, s intve kér-lek, szeressétek, tiszteljétek a tudományt, mert egyedül a tudás, biztosítja e földön ember uralmát, egyedül az lehet valódi nagy-ságának mértéke! Mert korántse higyjétek, hogy csak azok a nagyok, a boldogok, kik jobban öltözködnek, jobban tápláltak, a kik fegyverek ezreire támaszkodnak, vagy sokak felett uralkod-nak; óh nem, hanem inkább azok, kiknek értelme és szive leg-inkább tárva a nagy gondolatok és magasztos érzelmek előtt.

*) Spottiswoode. stb. **) Jacquinet: Fragmeots d'Études.

A tudomány büszkén mutathat rá, hogy mivelt, magas értelmí-ségii férfiakat, nagy jellemeket teremtett, kik az eszmény tiszte-letéből merített morális erővel uj utat törtek, s biztosan vezették a nemzedékeket egy szebb jövő felé. A tudomány önzetlen szere-tete talismán, mely szebbé, magasztosabbá varázsolja az életet, biztos gyógyszer korunk pessimismusa ellen, mely már aunyi szép reményre jogosító ifjú életet megsemmisített!

n

Herodotos szerepe a vallás-erkölcsi nevelésben. (Mint tanári székfoglaló felolvastatott 1889. szeptember 4-dikóu az iskolai év

ünnepélyes megnyitása alkalmával)

Minden o r s z á g t á m a s z a , t a 1 p k ö ve a t i s z t a e r-k ö l e s , mely ha megvesz , Róma ledő l s r a b i g á b a gö rnyed . Régi igazság ez, mely népek és nemzetek sorsában érvényesült s mely mindazok lelkében, k'k hivatva voltak nem-zetünknek kijelölni az utat, melyen a boldogság felé haladhatnak, állandóan ott lebegett, s midőn koszorús költőnk ez igazságot az idézett arany szavakkal kifejezte, nem mondott ujat, csak alka-loraszerüleg figyelmeztette reá nemzetét, minthogy elfeledte volt.

Minden kor megszüli a maga embereit; s valamint nem mond-hatjuk el egy vizcseppről sem, mely egy malomkerékről lepergett, hogy nem segítette elő a kerék mozgását, épen ugy nem mond-hatjuk el Istennek egy teremtményéről sem, hogy része nincs a mindenség nagy malomkereke mozgásának elősegítésében ; de va-lamint ott az egymáshoz tapadó vízcseppek tömege eszközli azt az eredményt, melyet egy csepp önmagára eszközölni képtelen volna, épen ugy a világi dolgokban is korszakot alkotó változást több egyes eszmének szakadatlan egymásba füződése eszközölhet, mely eredmény ennélfogva sok száz évnek gyümölcse.

Azonban, mikor a hatalmas szirtet bámuljuk, nem jutnak eszünkbe a porszemek, melyeknek összetapadásából, tömörüléséből évezredek lefolyása alatt e szirt létre jött, igy van ez az emberi-ség életében is. Egy hatalmas, korszakot alkotó esemény bekövet-kezése alkalmával nem gondolunk ama ezer meg ezer kisebb kö-rülményre, melyek nélkül ez esemény bekövetkezése sohasem tör-tént volna ineg; sietünk dicsőitni az illetőt, ki ez esemény köz-

- 17*—

vetlen előidézője volt, ki mint megért csemegét tálalta fel elé-bünk ; s hálátlanul megfeledkezünk azokról, kiknek annyi önzetlen fáradságába került a megérlelés munkája.

Ezt a háládatlanságot tanúsítja századunk műveltnek tartott közönsége az ó-kor classicusaival szemben, in specie Herodotossal szemben, ki a persa-hellen háborúk történetét irta meg 9 könyvben. Elbizakodva mosolyog Herodotosnak a neve hallatára is s gúnyo-lódva veti szemére azt a naivságot, mely szerint mindent készpénz gyanánt fogad el, a mit hall s korának hiszékenységétől vezet-tetve 9 könyvre terjedő mesét ir össze s ezt históriáknak nevezi. Mosolyog és gúnyolódik századunk, mert hiszen nagy nevű törté-netírói a Monsenek, Curtiusok, Schweglerek, Niebuhrok kritikailag tárták fel elébök az ó-kor nagy eseményeit, híven a tényállásnak megfelelőleg.

Nem tartozik ugyan jelen értekezésem keretébe e bírálat kemény és igazságtalan voltát kimutatni, de annyit mégis meg-jegyzek, hogy mindazok, kik Herodotost, mint történetírót elitélik, abban a nagy hiányosságban szenvednek, hogy a mai kor szem-üvegén nézik a 2300 év előtti körülményeket s minthogy ők most könnyűszerrel jutnak a feldolgozásra szükséges anyaghoz, elfeled-keznek arról az állapotról, mikor egész emberélet volt szükséges, hogy egy tisztességes munkához kellő anyag beszerezhető legyen. Hiszen Herodotosnak Homeroson, a eyclicusokon és a logographok iratain kivül semmi sem volt rendelkezésére s óriási szorgalom és kitartásra volt neki szüksége, hogy adatait összeszedhesse s bár ez adatokat nem dolgozta fel a kritikát minden tekintetben megállható módon : feldolgozta ugy, mint ő előtte senki sem s eszközölte, hogy ő utána 2300 évvel nagy történetíróink lehessenek, kiknek isme-rete a görög-persa háborúról Herodotos nélkül hiányos volna.

De én most nem mint történet írót kívánom bemutatni He-rodotost, hanem mint olyat, kire korának szüksége volt s ki hi-vatását megértve, betölteni igyekezett. Bemutatom őt mint a görög nemzet oktatóját, nevolőjét s ezzel beigazolom azt is, mi az oka, hogy huinan nevelésünk egyik kiegészítő eszköze gymnasiuraunk-ban ma is a halikarnassusi Herodotos históriáinak olvastatása.

A kicsiny Görögország, — miután a megmérhetlen persa tömegen oly óriási diadalt aratott, —a dicsőség mámorában úszott

s e dicsőség fénykörében elvakítva az erős fényözöntől,*mely felé sugárzott, hajlandó volt előbbi nemzeti egyszerűségét megtagadni s a győzelem folytán nyert gazdagságot mód nélkül élvezve ősi hitét mellőzni. Ilyen sajátságosan tükröződik az egyéni természet egy nemzet életében. Ugyan nem ugy van-e mindnyájunknál, hogy mikor legjobban duskáluuk a javakban, akkor feledkezünk el leg-hamarabb azok adójáról s csak olyankor fordulunk hozzá rimán-kodásainkkal, mikor nyomorban sinylünk.

Mélyen fájt nemzetének e könnyelmű háládatlansága Herodotos mélyen érző lelkének; az ő bölcsőjét a vallás angyala lebegte körül s szerető anyja kebeléből a legszelidebb érzelmeket szivta be s gyermekkorát Istentől ihletett nagybátyja környezete szen-telte meg; tehát elhatározta, hogy népének szemét felnyitja. E hittel szivében kelt útra s a méhek szorgalmával szedte össze az adatokat s mikor visszatért, szelid hitével megszentelt tapasz-talatait 9 könyvbe foglalva leirta oly nyelvon, mely édesen folyik mint a méz, és olyan érzülettel, mely nemzetéével a legszebb harmoniaban volt s népében a legkellemesebb viszhangra talált; melyért az egész görög nemzet szivéből tapsolt neki; mely a gyermek Thukididest sírásra fakasztotta s mely az alexandriai tudósokat arra a hálára indította, hogy a musák neveiről nevezték el könyveit.

E munka alapeszméjében Herodotos czéljához hiven felvilá-gosítja nemzetét ama tévedésről, mely szerint a persa háborúban nyert diadalt egészen saját magának tulajdonítva az elbizakodás ösvényére lépett. Kimondja, hogy a pelasgok bizonyos lényeket deot-nsik neveztek azért, mert e világon minden dolgot ők intéz-nek, ők tartanak rendben, — elfogadván az etymologiát, mely szerint a faág a törzsből származik [TÍ&tyu teszek, rendezek.) Ennélfogva az egész világ s minden földi esemény isteni befo-lyástól van áthatva. E lényeken íelül van egy örök és változhat-hatlan hatalom a (.lóíga nsn^iofxévr^ mely eljárásáról senkinek sem számol, függetlenül intézi a világ folyását s akarata rendithetlen s határozata változtathatatlan. E hatalmas valami akarata folytán minden esemény szigorúan megszabott világrend eredménye, mely világrendben minden dolognak meghatározott köre van, melyen belől mozoghat s így az embernek is. E kör szélén felkiáltó jelek

vannak, hogy az embereket a függésre s földi gyarlóságukra foly-vást figyelmeztessék s jaj annak, ki e figyelmeztetést észre nem véve e körön tul lép s ezzel az erkölcsi és természeti világrend-nek egyensúlyát megzavarja.

Ez alapeszméből kiindulva először is az istenségtől való függés szigorú elismerésére utasítja nemzetét, számos példában mutatván be e titok teljes hatalom végzésének kikerülhetlenségét s legközelebb magában a persa-hellen háborúban:

Xerxest minden intézkedésében a végzet vezeti, s befolyá-solja. Mintegy elfogultan megveti a legjobb tanácsokat s olyano-kat követ, melyekkel a végzet akaratát segiti elő. Ott volt pedig mellette a bölcs Artabanos, később Demaratos; hiába, nem tudták őt megállitni azon az utou, melyen vakon rohant veszedelmébe; Artemisia fontos okai, melyekkel a salamisi tengeri ütközettől akarta őt visszatartani, csak késleltették, de meg nem akadályoz-ták a végzetet; a salamisi ütközet megtörténik s Xerxesnek me-nekülnie kell; megtörténik a plataeai s Mardonius tönkre veretik s maga is a csatatéren marad.

Gyönyörűen s valóban meghatóan festi Herodotos a végzet e hatalmas erejét Thersander és egy persa előkelő párpeszédében egy vendégség alkalmával. A persa ugyanis arra a gondolatra, hogy e nemes előkelők közül, kik jelen vannak s az egész had-seregből, melyet Mardonius vezet, rövid időn semmi sem lesz — könyekben tör ki. Thersander meghatva sürgeti, hogy beszéljék le Mardoniust a további hadjáratról. „Barátom — válaszol a persa — a mit az Isten elhatározott, erőtelen az ember annak elhárítására, mert a legigazabb mondásnak nem hisz senki. Sokan tudjuk ezt, de végzettől kényszerítve követjük Mardoniust. Az a legsiralmasabb az ember állapotában, hogy sokat tud, de semmit sem tehet."

Sürgeti Herodotos az istenségtől való függés szigorú elisme-rését, mert e titokteljes hatalom, ha egyensúlyba hozta a világot, éber szemmel őrködik ez egyensúly fenntartása érdekében s kér-lelhetlen szigorral lép fel, mihelyt ezt veszélyeztetve látja. A Datis és Artaphernestől vezetett tengeri és szárazföldi sereget végveszélybe dönti; a marathoni sikon bölcsen gondoskodik, hogy a persák túlnyomó erejét használhatlanná tegye a maroknyi görög

sereggel szemben; Gubaeanál a vihart támasztja fel Xerxes hajó-hada ellen azért, hogy a barbar haderőt egyenlővé tegye a kel-lenek haderejével; szóval az egész persa háborúban intézkedik, hogy a hellének csekély száma a szabadság érzet nemes bátorsá-gával s fővezéreinek okos belátásával párosulva egyensúlyba ho-zassék a barbarok megmérhetlen számának nyers erejével. S ez intézkedésével a görögök kezére juttatja a diadalt.

A persa-hellen háborúban nyert eredmény ilyen felfogásában tisztán áll előttünk Herodotos czélja, mely által nemzetét az el-bizakodás ösvényétől igyekszik vissza riasztani, mert az elbiza-kodás, mint a függés merev megtagadása egyszersmind az isten-ség büntetésének vakmerő kihívása. — Hiszen a barbar Artabanos mondja: „Szereti az isten az igen nagyon kiemelkedőt megcson-kitni . . . s a villám mindig a legmagasabb épületekre és fákra sujt le s az isten a nagy állatokat veri le, mig a kicsinyek al-kalmatlanságot nem okoznak neki." VII. 10. Épen mintha keresz^ tyén tanunk legszebb elvét hallanók: „Légy alázatos és szerény, mert a kevély megaláztatik s csak az alázatos lélek kedves Isten előtt."

Például mutatja be irónk Cambysest, az önhitt emberek ne* továbbját, midőn az istenségtől teljesen leverve e keserű nyilat-kozatra nyílnak alkai: „Mily gyenge az ember a végzetet kor-mányozni.11 III. 1G—38. és III. 64—66. Elmondja nemzetének, hogy midőn Xerxes és a persak a salamisi ütközet után futásnak eredtek, Themistokles olyan beszéddel tartotta vissza seregét az üldözéstől, melyben hangsúlyozza, hogy Xerxes megveretése vétkes elbizakodottságának büntetése, melynél fogva nem tűrik az iste-nek, hogy olyan ember uralkodjék Európa s Asia felett, ki templo-mokat és házakat külömbség nélkül perzsel fel, istenszobrokat rombol le s féktelen kevélységben a tengert megkorbácsoltatja s bilincseket dob bele. VIII. 109.

Minthogy pedig ez önhittség és elbizakodottság a szerencsés körülmények szülöttje, — mit megmutat irónk a lyd Kroisos törté-netében, — a legszigorúbb tartózkodásra és mérséklésre inti nemze-tét, midőn bátran kimondja, hogy az istenség irigy az emberekkel szemben, kik jót ízlelnek. Ez isteni irigység fejtegetésében szám-talan példában mutatja ki a sors változandóságát.

Müvét is ezzel a gondolattal vezeti be, midén azt moDdja, hogy elbeszéléseiben egyaránt ki fog terjeszkedni kis és nagy vá-rosok történelmének leírására, mert melyek hajdan nagyok voltak, azok közül sok kicsi lett, s melyek most nagyok, egykor kicsinyek voltak. Megemlékezik tehát mind a kis, mind a nagy városokról, mert „az emberi jólét sohasem marad ugyanabban az állapotban." I. 5. Később azt mondja, hogy a sors ugy rendelte, hogy az élet-ben különnemü események váltsák fel egymást s az emberi dolgok körben forognak. I. 207. A dolgoknak ez a végzetszerű törvényes váltakozása okozza, hogy egy ember sem lehet folytonosan boldog, s a boldogságra megfelelő boldogtalanságot mérnek az istenek. E néze-tét illustrálja Herodotos Polykrates samosi tyrannus történetének el-beszélésével: Polykrates minden vállalatában szerencsés; gazdagságá-nak, szerencséjének hire betölti az akkor ismert világot. Szövetségeses barátja Amasis aegyptomi király is értesül barátja módnélküli szeren-cséjéről s meggondolván az emberi dolgok változandóságát igy ir Polyk-ratesnek: „örvendek ugyan, mikor barátaim szerencséjéről és sikeres vállalatairól értesülök, de őszintén megvallom, hogy a te véghetetlen nagy szerencséd nekem nem tetszik, mert tudom, hogy az istenség irigy; ennélfogva szeretném, hogy mind magam, mind barátaim egyszer szerencsések, másszor kevésbbé szerencsések lennének; mert nem emlékszem még mesében sem olyan emberre, ki végre meg nem siratta volna, hogy előbb mindenben szerencsés volt; ennél fogva jobb az életet változatosan tölteni el.u A levél többi részében kéri barátját, hogy ha szerencséje magától megfordulni nem akar, se-gítse elő e változást saját maga az által, hogy valami kellemetlen eseményt idézzen elő életében. Polykrates mosolyog barátja ag-godalmán, de belátván, hogy ez aggodalom jó indulatból szárma-zik, értékes gyűrűjét, mely mint ősi ereklye is szeme fénye volt, a tengerbe dobja, hogy e veszteség folytán szomorúságot idézzen lelkére. S ime egy halász kivetvén hálóját pompás nagy halat fog, ezt a királynak viszi ajándékba s mikor felbontják gyomrában lelik meg az eldobott gyürüt. Polykrates tüstént értesiti aegyptouii barátját, de ez elszomorodván s meggyőződvén róla, hogy Polykra-tesnek nem lesz jó vége, felmondja a barátságot azért, hogy az a csapás, mely Polykratest fenyegeti, ót ne érje; s ezt épen jókor tevé, mert Polykrates számára csakugyan szomorú sorsot tartót-

tak fenn az istenek, melyre eszközül Oroites kis ázsiai helytartót használták fel.

Nem türi tehát az istenség, hogy valaki a halandók közül folytontartó boldogságot élvezzen s „az iránt, ki édes életet ízlelt, irigynek találtatik" VII. 6. és sokat lever teljesen, miután előbb megmutatta neki a boldogságot. Ez az oka, hogy Solon nem mond-hatja el Kroisosról, hogy boldog.

Herodotosnak az istenek irigységéről hangoztatott nézete keserű gondolatokkal tölthetné el az ember lelkét s csüggedésbe is ejthetné, ha egyszersmind azt a vigasztalást nem foglalná ma-gában, hogy a szerencsétlenség után boldogság következik s e balzsamról nem feledkezik meg Herodotos, mert valahányszor sze-rencsétlen körülményt beszél el valakiről, sohasem omlasztja el hozzátenni: „nem volt mindenben szerencsétlen."

Xerxes szemlét tart Abydosnál hadserege felett s a gyönyör közepette nem rejthet el egy akaratlanul kigördülő könycseppet a figyelmes Artabanos előtt, ki részvéttel tudakozódik e bámulatos ellentét felől. Xerxes őszintén bevallja, hogy az emberi élet rö-vidségére való gondolat fakasztotta fel ama könycseppet; tudniil-lik arra gondolt, hogy szép seregéből egy rövid évszázad leforgása után egy élő sem lesz. Ez őszinte nyilatkozatra a barbar Artaba-nos felel, de az élettapasztalatok folytán bölcs Herodotos lelkével, ki e feleletbe beleöntötte mindazt a keserűséget, mely az ö lelkét az ember sorsára való gondolat alkalmával eltöltötte, midőn így szól: „Bizon az életben ennél siralmasabb dolgok is vannak, mert ebben a rövid életben senki sem született oly boldognak, hogy néha és nem egyszer, olyan körülmények közé ne jutna, hogy jobban nem szeretne meghalni mint élni. Mert a reá nehezedő csapások, gyötrő betegségek e rövid életet hosszúvá teszik s a halál e miatt a legbiztosabb menedék." VII. 46.

E keserű véleményt fejezi ki Herodotos Solon szavaiban is, melyeket Kroises elbizakodott kérdésére válaszol: „Engem kérde-zel, ó Kroisos, az emberi dolgok felől, ki tudom, hogy az istenség mindenben irigy és nyughatatlanságot okozó. Hiszen ebben az életben sokat kell látnunk, miket nem akarunk, de sokat kell szenvednünk is." I. 32. Tovább menve az emberi életet 70 évre becsülve, napokra változtatva azt mondja, hogy „e,26250 napból

egyik a másikhoz hasonlót sohasem szül és az ember egészen szen-vedés." Elmondja, hogy naz életben szerencséről csak viszonylagos értelemben lehet szó, amennyiben lehet ugyan valakiről azt mondani hogy boldog, de csak egy másikhoz viszonyítva, ki nála kevésbbé, boldog, de lehetetlen, hogy valaki mindenben boldog legyen; s valamint egy országról sem lehet mondani, hogy mindennel gaz-dagon meg van áldva, mert mig egy dologban gazdag, másikban szegény, de leggazdagabb az, mely legtöbb dologban bővölködik: igy az emberek közül is legboldogabb az, kit legkevesebb csapás ért életében."

E nézetet viszhaugoztatja Herodotos a saját kárán okult Kroisossal, midőn ez a massagetak földére induló Kyroshoz igy szól: „Tauuld meg ó ember, hogy az emberi dolgoknak bizouyos köre van, melyben forogva lehetetlen, hogy mindig ugyanazok le-gyenek szerencsések." Jóslata teljesült, mert Kyros sohasem tért vissza a massagetak földéről.

Az emberi sors tehát változásnak van alávetve, még pedig legtöbb jut ki a csapás és szenvedésből, ennélfogva legnagyobb jó az emberre nézve a halál, mit megmutatott az isten Kleobis és Bitó esetében. E gondolatot magyarázza a trausok szokása, mely-nél fogva e nép egy gyermek születése alkalmával körül állva a gyermeket, jajgat a csapások és szenvedések felett, melyeken az uj szülöttnek majd keresztül kell mennie; ellenben ha valaki meghal, tréfa és öröm közt temeti el, mert sok raá váró nyomo-rúságot került el s tökéletes boldogsághoz jutott.

Mindezekben megérteti Herodotos népével, hogy valamint egyeseknek, ugy nemzeteknek sorsa is egy felsőbb hatalomtól függ; mely munkakörét kinek-kinek kiszabja. Hogy e kör áthágásával az egyensúly meg ne zavartassék, s ez által a felső hatalom bün-tetése ki ne hivassék, okvetlenül szükséges, hogy tetteiben, vi-selkedésében mindenki e felső hatalomtól kiszabott törvényekhez alkalmazkodjék.

Nézzük, mik azok a törvények, melyek az emberiség életét kedvessé teszik Herodotos szerint az istenek előtt?

Midőn számtalan esetben bemutatja irónk népének, hogy az igazságtalan eljárásokat mennyire gyűlölik az istenek s mily iszonyú büntetésekkel sújtják, — mindig örömmel emlékezik meg

az igazságos eljárásokról, miot a melyek tetszenek az isteneknek, kimondván ezzel a jelszót: légy i g a z s á g o s .

Hogy az „igazságos" általános fogalma alá minő különös eseteket soroz Herodotos, nem hagyja tájékozatlanul nemzetét:

Igazságosnak sőt legigazságosabbnak tartja azt a férfit, a k i t nem l e h e t m e g v e s z t e g e t n i és a ki m e g g á t o l j a m á s o k m e g v e s z t e g e t é s é t . Kleomenesről mondja ugyanis, hogy a legigazságosabb férfi volt, mert mikor Maiaudrios samosi menekült megakarta őt vesztegetni, nem engedett, sőt az ephorok elé azt a javaslatot terjesztette, hogy Maiandriost mielőbb távo-lítsák el Spártából, hogy őt vagy valaki mást ne vesztegethessen meg. Maiandrios kitiltása meg is történt. — Egy más alkalommal ugyan őt Aristagoras akarja megnyerni, hogy részére a spártaiak-nál segélyt eszközöljön s már 50 talentumot igér neki, ha ke-resztül viszi ügyét, midőn Kleomenesuek történetesen jelen levő 8 éves leánykája felkiált: „atyám még megveszteget az idegen, ha nem távozol" — s Kleomenes engedelmeskedett leánykája fi-gyelmeztető szavainak s Aristagorasnak szintén távoznia kellett Spártából.

Igazságosnak mondja irónk azt is, ki a reá b i zo t t pénzt nem s i k k a s z t j a el, p e d i g t e h e t n é . A Siciliában tartóz-kodó Kadmust hozza fel erre például. Kadmusnak Geló sok pénzt ad s egy hadsereggel elküldi, hogy várja be a salamisi ütközetet s a viszonyokhoz képest vagy Xerxesnek, vagy a delphii jósdának adja át a pénzt. E pénzt Kadmos könnyen magáévá tehette volna, de miután Xerxes megveretett, hiven vissza vitte a pénzt Gelónak.

Igazságos ember, ki s zavá t m e g t a r t j a , mint Skythes, Zankle tyrannusa, ki Dárius engedelmével olyan feltétel alatt me-hetett Sikiliába, hogy szavát adta, hogy visszatér s ő szavához hiven visszatért.

Igazságos dolog a h a z a i t ö r v é n y e k i r á n t i enge-d e l m e s s é g . Ebben a tekintetben llerotodos a lakedaimoniakat mutatja be mintaképül, kikről Demaratos azt mondja Xerxesnek VII. 104.: „nálok a törvény az uralkodó, melyet sokkal inkább tisztelnek, mint téged a tieid." — A törvény tisztelete, az ural-kodó tisztelete.

A s z a b a d s á g é r t h a r c z o l á s is igazságos dolog; ezért tanácsolja Artabanos Xerxesnek VII. 51.: hogy a joniaiakat ne vigye az Athenae elleni harczba, „mert ha velünk jönnek — mondja Artabanos — vagy a legigazságtalanabbaknak kell len-niök elősegítvén anyavárosuk meghódítását, vagy a legigazságo-sabbaknak együtt küzdvén velők a szabadságért."

Igazságos dolog a s z e n v e d e t t s é r e l m e t v i s s z a t ö -r ö l n i ; de vigyázni kell, hogy e visszatorlás a sérelemnek meg-felelő legyen, mert a túlságos bosszú az istenek haragját vonja maga után, mit Astiages sorsábau mutat be Ilerotodes, ki Har-paguson oly nemtelen bosszút állott.

Ez a jogos visszatorlása a sérelemnek megnyugtatására szol-gál azoknak, kik sérelmet egyáltalában neui követtek el. Mikor a skythak Dárius ellen a skytha földön lakó nem skytháktól segélyt kérnek, ezek azt válaszolják, hogy nem méltányolhatják a skythák kérését, mert egykor ok nélkül követtek el sérelmet a persak ellen és most az isten ezért ingerelte fel elleuök a persákat s ők, mint a kik a pcrsáknak semmi sérelmet uein okoztak, biztonság-ban érzik magukat Dárius részéről.

Az igazságos dolgokkal kapcsolatban a k e g y e l e t ess é-g e t köti Herodotos népének szivére. A kegyeletes dolgokat ootct az ellenkezőket arúain vagy 'ótx oam-nak nevezi.

A nointrp nyilvánul abban a viszonyban, melyben a szüle gyermekével van. E viszonyból kifolyólag vonakodnak a phoeni-cieiek Kambysessel Karthago ellen menni, mert nem tennének Istennek tetsző dolgot, ha gyermekeik ellen táboroznának III. 19. Erre a viszonyra emlékezteti Themistokles az ionokat, midőn Artemisiumnál egy szikla falra e szavakat irja fel: „Jonok, nem jártok el helyesen, midőn atyáitok ellen jöttök és Hellast akarjátok szolgaságba hajtani... megemlékezvén, hogy tőlünk származtatok."

Kegyeletes dolog a vendégbarátok közötti viszony is és midőn Paris Helena elrablásával e viszonyt megsérti, Herodotos szerint a legistelenebb tettet követi el.

Hol nyilvánul azonban szebben e kegyelet, mint abban a viszonyban, melyben az emberiség az istennel van s mi nagyobb bűn, mint e viszony megsértése. E sérelmet Herodotos arxí/?e/a-nak nevezi, mely az istenek legkeményebb büntetését vonja maga után,

mint Cambyses, ki kíméletlen gúnyt űz az aegyptomiak vallásából s Apist tőrével megsebzi. E miatt őrültség lepi őt meg s épen azon a helyen éri el végzete, hol istentelen tettét elkövette, mert kardjától megsebesítve életét veszti. III. 29—30. 66.

Az athenaeiek, midőn Mardonius szövetség kötésre szóllitja fel őket, azzal a bizalommal utasítják vissza az ajánlatot, hogy az istenek, kiknek ö templomait s képeit oly istentelenül felégette, meg fogják őket segitni az ellene való harczban VIII. 143. És ebben a hitben nem is csalatkoztak, mert a platacai csata alkal-mával egy persa sem menekült a közel lövő Ceres szeutélybe, mivel az istennő megtiltotta nekik a belépést azért, mert templo-mát Eleusisban felégették volt IX. 65.

Ezen és hasonló történetek elbeszélésével tanítja Herodotos népét az egyenes utou való járásra, a végzettől kiszabott határok tiszteletben tartására, vallásosságra, igazságosságra. A keletiek szokása szerint példák elmondásával utasítja nemzetét: „Légy alázatos, szerény, igazságos; szeresd az Istent, hazádat; tiszteld felebará-todat ; engedelmeskedjél a törvényeknek; légy hű, szavatartó-becsületes ember. Szent borzalommal, de valódi hittel és bizalom-mal közeledhetsz az istenséghez, ki sohasem szüuik meg az embe-rekkel folytonos összeköttetésben lenni, dolgaikat szemmel kísérni, figyelmeztetni őket a sors akaratára, óva inteni a kegyes életre, büntetve lépni fel ott, hol intése nem használ; a jószándékból kezdett vállalatot elősegitni, a gonosz indulatút kivitelében meg-akadályozni; az erőst a gyengével szemben megsegitui, mint megsegité Sethon aegyptomi királyt Pelusiumnál, midőn a mezei egerek segítségével csodálatos módou győzedelmessé tette a ha-talmas Sanacharibossal szemben. Gondviselése a legkülömbözőbb módon nyilvánul s egy kisded mosolyába oly erőt ad, mely a gyilkos kezéből kiragadja a gyilkot. mint Labda fiának mosolya lefegyverzi a Bachiadak bérenczeit V. 92. 93. S mind ezekért a gondoskodásaiért nem kíván egyebet, mint t i s z t a igaz h i t e t , mely a függés teljes elismerése; e r é n y t , mely az alázatosság, mérséklés, igazságosság, hazaszeretet s vallásosságbau nyilvánul. S vájjon ma nem ezek-é a sarkalatos elvek, melyek növendékeiuk lelkét nemessé, őket igazi derék emberekké nevelik ; s nem ezek-e azok a kellékek,melyeknél fogva hazát, nemzetetnagygyá, dicsövé lehet tenni.

Kovács Dánlel.

III. Gönczi Lajos, igazgató, üdvözlő beszéde.

(Elmondta 1889. szept. 4-én az uj tanárok beigtatásakor.)

Kedves pályatársak! A inai naptól kezdve együtt fogunk örülni az elért sikereken vagy együtt aggódunk a bizonytalan jövőn, melyet kifürkészui nem áll hatalmunkban. Engedjétek meg azért, hogy ez ünnepélyes alkalommal, midőn székfoglalótokat meg-tartottátok és esküt tevétek, hogy éltetöket, munkásságtokat e tanintézetnek szentelitek, mint e collegium szellemi ügyeinek ez idd szerinti vezetője, de főleg mint munkatársatok és barátotok a magam és a tanári kar nevében hozzátok pár szót intézzek.

Ugy érzem, hogy munkánk, melyben már eddig is derekasan részt vettetek, a mai naptól kezdve még jobban megkönnyebbül, mert mi, a tanári testület régebbi tagjai, bcunetek bizonyára jó collegákra, őszinte barátokra találunk, collegiumunk pedig szak-avatott és kipróbált tanerőket nyert. Nem uj ugyan a mező és a munkakör, melyben hivatásotokat betöltitek, de azért még sem lesz éppen könnyű a protestáns tanár működéséhez fűződő vára-kozásoknak megfelelui.

Hogy a világi emberek az egyháztól lassanként kezdenek el-hidegülni, annak okát egyebek mellett a protestáns iskolák val-lás-erkölcsi nevelésének fogyatékosságában is keresik. Azt tartják, hogy az állami intézetekkel való versenyzés és más okok miatt a mi iskoláink ember nevelő intézetek helyett csupán értelem fej-lesztő, úgynevezett tanintézetekké kezdenek átalakulni s ennélfogva a növendékek lassanként képtelenek lesznek egyházunkhoz szere-tettel vonzódni s iránta meleg kegyelettel s érdeklődéssel visel-tetni. Ebben sok igaz van, de ezért nem csupán az iskola, hanem a család és a mai társadalom is felelősek.

Az állami intézetekben a kiszabott tudomány megtanítása, a mi ösi collegiumainkban az ifjúság szivének és jellemének mive-lése a kitűzött czél. Amott a szániitó ész és a hideg tudomány, emitt a melegen érző sziv és az áldozatra kész jellem a fő vouás. Szóval az állam a tudománynak nevel szakembereket, az egyház pedig első sorban magának óhajt híveket, kik ugy éreznek mint ő érez, ugy gondolkodnak mint ö gondolkodik. Hogy melyik törekvés helyesebb, a pusztán értelem fejlesztö-e, vagy az, a mely az egész embert, a szivet és az észt egyaránt kimíveli, azt könnyű eldön-teni. Az egyik csak tanit, a másik a mellett nevel is. És nektek, kedves pályatársak, velünk együtt a terhesebb feladat jutott osz-tályrészetekül.

Ha vallásosao akarunk nevelni, pedig neküuk ugy kell ne-velnünk, a maguuk és tauitványaink vallásos érzelmeit gyengülni, vallásos meggyőződésünket erőtlenedni soha és semmi körülmények között ue engedjük. Ugy vagyok meggyőződve, hogy a vallásosság-gal a megelégedés és a boldogság is elköltözik az emberi kebelből. Vannak magas állású és nagytudományu emberek, a kik mert vallásos érzelmeiket elhidegenülui, sőt veszni hagyták — boldog-talanok.

Én nektek, kedves barátaim, nehéz pályátokou jó egészséget és tartós boldogságot kivánva óhajtom, hogy tanári működéseteket mindvégig siker és elismerés kisérje. Isten éltessen!

Adatok collegiumunk ez évi történetéhez. Az 1889—90. tanévet szeptember hó 4-én délelőtt 9 órakor

nagy ünnepélyességgel nyitottuk meg, mert akkor foglalták el székeiket beköszöntő beszéddel illetőleg értekezéssel Olasz Gyula, a mennyiségtan és mértani rajz, és Kovács Dániel az újonnan rendszeresített, második ó-class. literatúrai tanszék r. tanárai, kiket még az 1888-ik évi október havában megválasztott volt az erdélyi ev. ref. egyházkerület Kolozsvárt tartott közgyűlése collegiíimnnk-hoz rendes tanároknak. A véletlen ugy hozta magával, hogy fá-radhatatlan gondnokaink közül egyik sem jelenhetett meg az ün-nepélyen ; de az érdeklődő szülék, a helybeli középiskolák tanárai, az intelligens városi közönség, az udvarhelyi egyházmegye papsá-gának képviselői s a teljes számú tanuló ifjúság zsúfolásig meg-töltötték az ünnepély színhelyét, a nagytermet. Németh Sándor papjelölt-köztanitó buzgó imája után Gönczi Lajos igazgató-tanát-tartott megnyitó beszédet, melyben következőleg szólott az ifjú-sághoz :

„Szivem melegével üdvözöllek, kedves növendékeink, kik sze-retetben, kedvben és örömben eltöltve a hosszú varát.iót, ide az iskola falai közé jó egészségben vissza sereglettetek. Ti, kik a nyáron is éreztétek a munkával becsületesen megszolgált pihenés gyönyörűségét, majd meg tudjátok, hogy künn a nagy világban, az élet iskolájában, ha közénk nőttök és velünk együtt fogtok küz-deni : soha semmi verejtékes dolgozástoknak, semmi terties mun-kátoknak nem lesz oly tökéletes boldogságot adó jutalma, mint a minőt most tanuló korotokban, tizhónapi fáradságtokért kaptok. Ne feledjétek, hogy az élet hosszú nehéz esztendejében e napok-ból van össze rakva az a napsugaras vidám tavasz, az egyetlen,

mely nem tér vissza többé soha. — Levegő, erdő, mező, viz, játék, szaladozás, labda, vagy a gazdaság körüli forgolódás a vacatio napjaiban helyje ütötte mindazt, mit a szobai levegő testnek-léleknek árthat és megerősitett beneteket a mai nappal kezdődő nagy munkára. Lelkem világának legszebb reményével, a ti jöven-dötök gondolatával eltelve léptem e helyre, hogy az 1889—90-ik tanévet megnyissam. Egy uj tanév küszöbén állunk biztató re-ményekkel és egy kis lelki szorongással is. Munkátok bizony nem kis feladat, ha mint tanulók becsülettel meg akarjátok állani helyeteket." Majd igy végzé beszédét:

„Tisztelt hallgatóság! A mai nap is tanuja lesz annak, hogy ref. egyházkerületünk ezen egyik százados tanintézetének előha-ladása, anyagi és szellemi gyarapodása, őseink kegyes alapitványai s más kedvező körülmények folytán, csak a végök felé járó ezen nyolczvauas években is örvendetes lendületet vett. Nem érde-münk, hanem i n k á b b s z e r e n c s é n k, h ogy az 1889/90. t a n é v e t i ly d í szes i s k o l a é p ü l e t b e n s a tiz év e lő t t r e m é l n i is a l i g m e r é s z e l t h a t o d i k és h e t e d i k ren-des t a n á r ü u n e p é l y e s s z é k f o g l a l á s á v a l e g y i d e j ű -leg n y i t h a t j u k meg. Legyen hála Istennek, hogy megsegített törekvéseinkben; köszönet, forró köszönet mindazoknak, kiknek részök volt a siker elérhetésében! — A mai nap nagyjelentőségű iskolánk történetében, ha meggondoljuk, hogy a tanárok szak-képzettségétől, tárgyaik iránt való lelkesedésüktől, önérzetes ko-molyságuktól, jellemök nyomán önkéntelenül támadt tekintélyöktől függ első sorban a tanításnak és nevelésnek eredménye. És én e tekintetben a legszebb reményekkel vagyok iskolánk jövője iránt. Általában a középiskolai tanárok nevelik a nemzet intelligentiáját, mely nélkül csak nép van, de nincs nemzet. A nemzet ereje, élet-képessége, szóval egész sorsa a nemzet intelligentiájának értékétől függ; a mi hasonlóképpen áll egyházunkra nézve is. A felekezeti tanárnak tehát az értelem mivelésén kivül még más kötelességei is vannak a vallásos és humánus nevelés terén. Itt pedig nem lehet czélt érni merev fegyelmezéssel, rideg formalismussal és sze-retet nélkül való imperativ eljárással, mert az elme műveltségét, a lélek jóságát, a sziv nemes érzelmeit nem lehet gépies merev-séggel és ridegséggel a gyermekben kifejteni, mivel annak ép oly

szüksége van a teremtő, megtermékenyítő szeretetre, mint a nö-vénynek a melegségre. — Ily érzelmek, ily gondolatok fognak minket vezetni az 1889/90. tanévben is, melvet ezennel megnyi-tottnak nyilvánítok."

Ezután felolvasta a jegyző-tanár a mélt. áll. Igazgató-tanács azon leiratát, melyben tudatja, hogy a kerületi közgyűlés nevezett ta-nárokat iskolánkhoz r. tanárokká választotta. Az igazgató-tanár felhívására az ifjú tanárok a hivatalos esküt ünnepélyesen letevén, először Olasz Gyula, utána Kovács Dániel tartotta meg az elől olvasható és a hallgatóság által nagy tetszéssel fogadott székfog-laló értekezését. A tanári-kar nevében az igazgató, a tanuló ifjúság részéről pedig Lázár József üdvözölvén az uj kartársakat és elöl-járókat, a beigtatási actus véget ért.

Még az iskolai év megnyílta előtt vette elöljáróságunk Gróf Haller János ur ö méltósága azon határozott kinyilatkoztatását, hogy változott viszonyai folytán egy időre a közdolgoktól vissza kell vonulnia. A tartalmas szép levélből hadd álljanak itt a kö-vetkező sorok: „Családi körülményeim megkövetelik, megrongált egészségem megkívánja, hogy a közpályától visszavonuljak. Ezekre tekintettel a sz.-udvarhelyi főoskolánál viselt algondnoki állásom-ról is le kell mondanom. Lemondásomat az igazgató-tanács mélts. elnökéhez mai napon beterjesztettem ; midőn erről a tekintetes igazgatóságot hivatalos illemmel értesítem — tisztelettel felkérem méltóztasson azt illetékes helyre bejelenteni Én reméltem, hogy egy jobb jövő fog bekövetkezni, midőn sokoldalú elfoglalta-tásom meg fogja engedni nekem azt, miszerint a székely-udvar-helyi ref. főiskolának szentelhessem munkásságomat; a sors más-ként határozott — s ma már többé reménylenem, nem szabad — lemondanom kötelesség! — Kötelesség pedig, mert puszta czimet szolgálat nélkül hordani tiltja önérzetem. . . . . Ezek után kérem a jó Istent, védje, oltalmazza egyházunkat, virágoztassa iskolánkat!" Elöljáróságunk mély sajnálkozással vette tudomásul a méltóságom gróf ur visszalépését s levélben búcsúzott el volt gondnokától, az iskolát továbbra is a nemes gróf jóindulatába ajánlván.

A megüresedett algondnoki állás az októberi közgyűlésen betöltetett, mit a mélt. áll. Igazgató-tanács 93—1890. számú lei-ratában közölt elöljáróságunkkal: „A mult évi október hó 5—9,

napjain tartott egyházkerületi közgyűlés, 58. jkvi sz. a. kelt ha-tározatával dr. Mezei Ödön aát azon collegium algoudnokává választván meg: Igazgató tanácsunk ezen határozatot oly felhí-vással közli a mélts. Elöljárósággal, hogy szíveskedjék egyházke-rületünk bizalmának eme kifejezését ünnepélyesen tudomására jut-tatni nevezett gondnok aának, azon fölkéréssel, hogy a jelzett gondnoki állást elfogadni s bölcs belátása és fáradhatatlan tevé-kenységének értékesítése által azon collegiumuuk szellemi és anyagi fejlődésére és felvirágoztatására közreműködni szíveskedjék." Ez évi január hó 20-ikán történt meg a gondnok ur ünnepélyes be-igtatása, a mikor az elöljáróság kérésére megígérte, hogy coll. orvosi tisztét is egyelőre megtartja. Ad multos annos!

A személyi változások ezzel még nem értek véget, mert ja-nuár 17-én id. Kovács Domokos, az iskola 38 éven át volt pénz-tárnoka 84 éves korában elhunyt. Márczius 17-én súlyos idegbaj-ban váratlanul halt el, alig pár napi szenvedés után, Kandó Kálmán II. g. osztálybeli kedves tanítványunk; ugyauazon hónap 19-én hirtelen, szélütés következtében halt meg Tolvaly Zsigmond ref. lelkész, ki collegiumunkbau elébb segédtanári, majd szaktaní-tói minőségben 25 évig tanított. Az ő tantárgyait húsvét után, heti 2—2 órán, a VII. osztályban Kovács Dániel, a Vl-íkban Bod Károly s az V-ikben Németh Sándor vette át. Ezt leszámítva, huzamosabb helyettesítésre az egész év fol)tán nem igen volt szükség, jóllehet januárban az i n f l u e u z a , mint mindenütt, nálunk is hatalmasan grasszált ugy a tanárok mint a tanulók között. A tanárok közül 3, a köztanitókból 4, a tanulók közül 49 húzta át e járványos betegséget január folytán, de valamennyi be-tegségi eset enyhe lefolyású volt, ugy hogy nem kellett a tanítást beszüntetni miatta. A szemhurutosok száma is tavasz felé igen kedvezően leapadt. Általában az influenzától eltekintve, az egész-ségi állapot, tanárok és tanítványok közt egyaránt, elég kedvező-nek mondható ebben a tanévben.

A mult év folyamán a tűzvész után közvetlenül a pollegiuin telke mellett nagy áldozattal sikerült megszerezni özv. Derzsi La-josnétól és fiától egy épületes telket GOOO frton; továbbá e meg-vett telek tőszomszédságában a Budik László kis telkét 1000, az iQ. Bodrogi Sámuelét 350 frton s ezáltal további építkezésekre,

vagy pedig a collegium udvarának megnagyobbithatására alkalmas lielylyel rendelkezik iskolánk. — A lakószobák asztalai szekré-nyekkel láttattak el s a mi igen nevezetes, K o v á c s Dániel r. tanár, kit az elöljáróság a collegiumi könyvtárak rendezésével megbízott volt, munkájával annyira elé haladt, hogy a nyárra csupán a szakkatalógusok összeállítása maradt s így remélhetőleg a rendezés teljes munkája az idén befejezhető lesz.

Örömmel vettük a mélt. állandó Igazgató-tanács 23)33—1889. szám alatt kelt leiratát, mely az egyetemes Conventnek 1889. évi márczius hónapban Budapesten tartott üléseiről szóló jegyzőkönyve 74. számú határozata alapján, mely az állami főfelügyeletnek középiskoláink feletti gyakorlásával szemben collegiumaink maga-tartását szabályozza, részletes utbaigazitasokat ad a miniszteri megbízottak számára a nmélt. m. kir. közoktatási miniszter úrtól 1884. évi 33,290. szám alatt kibocsátott s „Utasítás a felekezeti középiskolák meglátogatása és azokban a főfeliigyeleti jog gyakor-lása iránt" czimen ismeretes miniszteri rendelet kiegészítésére. — Végre köszönetet mondunk a helybeli takarékpénztárak igazgató-ságainak 25—25 frt szegéuysorsu igyekezetes tanulók részére adott segély-adományukért. — Megemlítjük azt is, hogy a „Gidó-falvi Gábor"-félé alap cselekvő állása 1889. decz. 31-én 16,766 frt és 69 krt teszen, s igy a mult évben 983 frt 69 krral növeke-dett, miként azt az „ E l l e n z é k " czimü napilap május 14-iki 109. számában is nyilvánosságra hoztuk. — Az állami felügyelet gyakorlása czéljából a hivatalos látogatás márcz. 23—26. napjain történt meg iskolánkban. Az érettségi vizsgálatra kormányképvi-selőül Szabó K á r o l y egyetemi tanár ur szerencséltette colle-giumunkat, ki rendezés alatt levő könyvtárainkat is figyelmesen megtekintette. — A tanulók szorgalma általában kielégítőnek, magukviselete pedig éppen dicséretesnek volt mondható ebben az iskolai esztendőben.

Az elemi iskola téli közvizsgálatai február hó 14. és 15-ik napjain tartattak meg. A nyári, évzáró vizsgálatok junius 19—28. napjain folytak le, még pedig 24-ikén és 25-ikén az érettségi vizsgálat; végül 29-ikén és 30-ikáu a magán tanulók vizsgáztak.

a

V. A collegium kormányzata s a tanári testület.

a) Az elöljáróság. Iskolánk az erdélyi reformátusok tanintézete lévén, az erdélyi

evang. reform, egyházkerületi igazgatótanács közvetlen hatósága alatt áll. Az elöljáróság tagjai:

Gyárfás Domokos, collegiumi tőgondnok, az udvarhelyi és a görgényi ref. egyházmegyék főgondnoka, volt egyházkerületi igaz-gató-tanácsos, a vaskorona-rend lovagja.

Nagy Lajos, collegiumi főgondnok, kir. törvényszéki elnök. Sebesi Ákos, collegiumi algondnok, ügyvéd. I)r. Mezei Ödiin, collegiumi algondnok és orvos. Továbbá a rendes tanárok: Szakács Mózes, Bod Károly,

Gönczi Lajos, Félegyházi Antal, Solyniossi Endre, Olasz (ívnia és Kovács Dániel.

Az elöljáróság üléseiben szükség szerint jelen vannak és ta-nácskozhatnak : a pénztárnok és dr. Nagy Sáutuel, ügyvéd, mint collegiumi tisztviselők. b) A tanárok, tanítók névsora és foglalkozása.

a) A fOgymnasinmbau.

[ So

rszá

m

|

A tanár vagy tanitó

neve és állása

T a n t á r g y a i és

o s z t á l y a i Het

i ór

ái

szám

a

Észrevétel

1 Szakáos Mózes, rendes tanár.

Görög nyelv és irodalom az V-V1II. g. ó. heti ö - 5 órán. 20

Könyvtárnok. A Kis-féle sir*

emlék-alap fel ü g y elój e. A kebli tanári

olvasókör elnöke. A Vili. o. fön.

2 Bod Károly. r. tanár.

a) Magyar nyelv és irodalom a VI., VII. és VIII. g. osztályban,

heti 3—3 órán. b) Német nyelv és irodalom a

VII. és VIII. g. o. heti 2 - 2 órán. c) Logika a VIII. g. osztályban,

heti 2 órán.

15 Az ifjúsági ön-képzőkör és ol-vasó-egyeaiilet

elnöke.

I So

rszá

m

1

A tanár vagy tanító neve és állása

T a n t á r gy ai és

o s z t á l y a i Het

i ór

ai

szám

a

Észrevétel

3 Gönczi Lajos, r. tanár.

Természetrajz a IV., Y. és VI. g. osztályban, heti 3 3 órán.

9

Igazgató és tanvezetfl.

A gyerm. könyvt. bizottság elnöke. A természetrajzi

szertár őre.

4 Féleflyházl Antal, r. tanár.

a) A Természettan a VII. és VIII. g. oszt. heti 4—4 órán.

b) Mennyiségtan a VI. VII. és VIII. g. oszt. heti 3—3 órán.

17

Gazdasági fel-ügyelő éB az isk. dijak beszedője. A tanári olvasó-1 kör pénztárnoka. A természettani

szertár őre.

5 Solymossl Endre, r. tanár.

a) Történelem a III-VIII. g. oszt. heti 3—3 órán.

b) Műének az ifjúsági énekkar-nak, heti 2 órán.

20 A kóp-, érem-

és régiségtár őre. A Vll. osztály

főnöke.

6 Olasz Gyula, r. tanár.

a) Mértani rajz az I—IV. g. oszt. heti 3—3 és 2—2 órán. b) Mennyiségtan a III—V. g.

oszt. heti 3—3 órán. c) Német nyel? az V—VI. g. o.

heti 3—3 órán. d) Franczia nyelv önként vál-

lalkozóknak, heti 2 órán.

27

Elölj árósági jegyző,

a zenekar fel-ügyelője.

Az V. osztály tönöke.

7 Kovács Dánlel, r. tanár.

Latin nyelv és irodalom az V és VI. g. oszt. heti 6—6 órán,

a VII. és VIII. g. oszt. heti 4—4 órán.

20 A tanári-szék

jegyzője. A VI. osztály,

főnöke.

8 Zayzon Ferencz,

ref. lelkész, áll. szaktanító.

Vallás a VII. és VIII. g. oszt. heti 2 - 2 órán. 4

9 Tolvaly Zsigmond,

ref. lelkész, áll. Bzaktanitó.

Ii

a) Vallás az V. és VI. g. oszt. heti 2 - 2 órán.

b) Lélektan a VII. g. osztály-ban, heti 2 órán.

6 Márczius 19-én meghalt.

c A Tan t á r g y a i £ 2 •ca N

tanár vagy tanitó és ° fci Észrevétel t-o

C/3 neve és állása o s z t á l y a i 0) t/5 33

10 Illyés István, papjelölt-köztanitó.

a) Latin nyelv a 111. és IV. g. oszt. heti (5—G órán.

b) Német nyelv a 111. g. oszt. heti 4 órán.

c) Vallás a 111. g. o. heti 2 órán.

18 Collég, senior.

A 111. g. osztály főnöke.

11 Németh Sándor, papjelölt-köztanitó.

a) Magyar nyelv a 111—V. g. oszt. heti 3—3 órán.

b) Német nyelv a IV. g. oszt. heti 4 órán.

c) Földrajz a 111. g. oszt. heti 3 órán.

d) Vallás a IV. g. oszt. heti 2 órán.

18

Collég. ellenőr. A közös

tanácskozmá-nyok jegyzője.

A IV. oszt. főnöke.

12 Kóbor! János, papj elölt- köztanitó.

Latin és magyar nyelv, szám-tan, földrajz, szépírás ós vallás, a 11. g. osztályban, heti 22 órán.

22

Tisztaság felü-gyelő. A 11. g. osztály főnöke. Collég, esküdt.

A gyermek könyvtárkezelője

13 Kovács Sándor, papjelölt-köztanitó.

Latin és magyar nyelv, szám-tan, földrajz, szépírás és vallás, az I gymn. oszt. heti 22 órán.

22

Collég esküdt. Az 1. g. osztály

főnöke. A gyermek

könyvtári biz. pénztárnoka.

/?) Az elemi iskolában.

í Karáoson Béla, polg. isk. tan.-jelölt.

A testgyakorlat és ének kivé-telével az elemi 4-ik osztály min-

den tantárgya. 2 0

i

A gyermek-könyvtári biz.

jegyzője. Az ifjúsági ol-

vasó-egyesületal-elnöke. Collég, es-

küdt. Az első félévben Szász Márton ur volt tanitóul alkal-

mazva.

2 Fábián Márton, papjelölt-köztanitó.

Az ének és tcstgyakorlat kivé-telével minden tárgya a .3-ik

osztálynak; továbbá testgyakor-lat a VI—VJI1. g. osztályban,

heti 4 órán.

30 | Az elemi iskolai köz. tanácsko-zások jegyzője. Collég, esküdt.

| So

rszá

m

(

A tanár vagy tanitó

neve és állása

T a n t á r g y a i és

o s z t á l y a i Heti

órái

sz

áma

Észrevétel

3

i

Zayzon Gábor, papjelölt-köztauitó.

Minden tautárgya az elemi 2-ik osztályúak az éuek kivételével. 2(3

Collég, esküdt Az ifjúsági ön-képző kór alel-

nöke. 3

i Lázár József, köztauitó.

Miiulcii tantárgya az elemi 1-ső osztálynak, heti 23 órán. Test-gyakorlat az I—V. g. osztálynak,

heti 1 órán. 27

A collég, törv.-szék jegyzője.

Collég, esküdt. A tanári olvasó-

kör jegyzője.

Jegyzet. Kozák Márton, városi karmester vezette az ifjúsági zene-kart, heti A órán. Énektauitók voltak: Nagy László., ref. éuekvezér, Kóbori Jáuos köztanitó, Szabó Auilrás, Demes Péter és Mávton Imre VIII. oszt. tanulók. Tornát tanított az elemi iskolában Jancsó István.

c) Magántanítók ós felügyelők. Magáutauitással is foglalkoztak a lefolyt évben : Illyés István,

köztauitó, a III. g. osztályban; Németh Sándor, köztanitó a IV. g. osztályban ; Kóbori János, köztanitó, a II. g. osztályban ; Kovács Sándor, köztauitó, az I. g. osztályban; Karácson Béla, köztanitó, az elemi 4-ik osztályban; Fábián Márton, az elemi 3-ik osztály-ban ; Zayzon Gábor, az elemi 2-ik osztályban; Lázár József, köztanitó, az elemi 1-ső osztályban. Továbbá: Butyka Boldizsár, Szabó András, Bucsi Ákos, Demes Péter és Szabó Ödön VIII. oszt. tanulók.

Néhány V-ik és Vl-ik g. osztálybeli tanuló feliigyelésével, de főleg pénzök kezelésével, mint felügyelők, meg voltak bizva a benlakó esküdt-tanítók.

— • — o

VI. A tanitás anyaga és a használt iskolakönyvek.

«) A főgymnas iumba i i .

E l s ő o s z t á l y . 1. Vallástan. Istenről, vallásról, bibliáról. Kijelentés az ó-

szöv. könyvekben. Világteremtése. Vizözön. Ábrahám és maradékai. Mózes. A törvény. Birák és Királyok. Jób könyvének rövid is-mertetése. Biblia olvasás és magyarázat. Tankönyv: „Bibliaismer-tetés a szentföld rajzával." Irta Bocsor Lajos. Hetenként 2 órán.

2. Magyarnyelv. Olvasás, elemzés ; mondatrészek ; beszédré-szek ; név- és igeragozás; szóképzés; helyesirás, versszavalás. Tankönyv: Dr. Szinnyei József „Magyarnyelvtana." Hetenként 4 órán.

3. Latinnyelv. A rendes név- és igeragozás; melléknevek egyeztetése és fokozása; névmások ragozása; sark és sorszámok ; adverbiumok. Megfelelő gyakorlatok. Tankönyv: Dr. Holzweiszig-Székely Latinnyelvtana. Hetenkint egy Írásbeli dolgozat. Heten-ként 7 órán.

4. Földrajz. A magyar királyság s az osztrák tartományok. Tankönyv: Laky Dániel földrajza (1. köt.) Hetenként 3 órán.

5. Számtan. A négy alapmüvelet egészekkel és törtekkel. Tényező keresés, közös többes keresés. Mértékrendszer. Tankönyv: Dr. Schmidt Ágoston Számtana. Hetenként 4 órán.

6. Rajzoló geometria. A pont és vonal. Vonalok és szögek. A nép alapmivelet vonalokkal és szögekkel. A sík idomok ismer-tetése szemléltető módon. Az idomok területe. Rajzgyakorlatok vonalzóval és körzővel. Tankönyv: Landau-Wohlrab : Rajzoló geometriája I. füzet. Hetenként 3 órán.

7. Szépirás. Magyar és német ütenyirás. Heti 2 óráq.

8. Éneklés. Az eddig eltanultakon kivül az ünnepi és más alkalmi dicséretek, zsoltárok és válogatott világi dalok, két szó-lamra. Rövid hangjegy ismertetés. Hetenként 2 órán.

9. Tcstgyakorlat. Szabadgyakorlatok, sor- és rendgyakorlatok, tornászási állások. Külömbféle menetirányok. Ellenállási gyakorla-tok. Tornajátékok. Hetenként 2 órán.

Második osztály. 1. Vallástan. A biblia uj-szövetségi részének ismertetése,

összekötve az idevonatkozó régiségtani és földrajzi ismeretekkel. Jézus élete és tanítása, az evangyeliomok alapján ; a „hegyi be-széd" beemlézése. Az apostoli korszak ismertetése, Pál apostol főbb levelei és az apostolok cselekedeteiről irott könyv alapján. Tankönyv: Bocsor Lajos Biblia-ismertetése (2-ik kiadás.) Heti 2 órán.

2. Magyar nyelv. A mult évi tananyag elismétlése után, a különféle határozók részletes ismertetése. Az összetett mondatok és azok fajai s a többszörösen összetett mondatok. A tanult sza-bályokat olvasmányok alapján gyakoroltuk be. Tanultunk több hazafias és vallás-erkölcsi tartalmú költeményt. S végül írásbeli dolgozatokat készítettünk. Tankönyv: Dr. Szinnyei József Magyar nyelvtana (3-ik kiadás) és Olvasókönyve. Heti 4 órán.

3. Latin nyelv. A mult évi tananyag teljes ismétlésekor, a szabálytalanságokra is kiterjeszkedve, az alaktan teljesen bevégez-tetett; az előfordult mondattani alakok megmagyaráztattak. Az olvasókönyvből 86 latin- és ugyan annyi magyar gyakorlatot for-dítottunk és többet közülök beemléztünk. Hetenként egy-egy Írás-beli dolgozat. Tankönyv: Dr. Holzweiszig-Székely, Latin nyelvtana és gyakorlókönyve. Heti 7 órán.

4. Földrajz. Az osztrák-magyar monarchia kivételével az egész Európa, Ázsia és Afrika. Tankönyv: Laky Dániel Földrajza. Heti 3 órán.

5. Számtan. A mult évben eltanultak ismétléséül a közön-séges és tizedes törtekkel való műveletek. Számolási rövidítések. Az arányosság, egyenes és fordított arány. Arányok és aránylatok. A hármasszabályra tartozó feladatok megfojtésc kettős tétel, vonal-módszer és aránylatok segedelmével. Százalék számítás. Számítás

száztól, százra és százban. Összes, göngy és tiszta (tara, bruttó és nettó) súly. Taukönyv: Dr. Mocnik-Schmidt Számtana. Heti 4 órán.

6. Mértani rajz. Stereometria. Rajz gyakorlatok körző és vonalzó segítségével. Perspectiva. Tanköhyv: Landau-Wohlrab Rajzoló geometriája II. füzet, lleti 3 órán.

7. Szépírás. Heti 2 órán. 8. Testgyakorlás. Torna sor- és rendgyakorlatok. Szabad-

gyakorlatok állóhelyzetben és járásban. Az ugrás és futás szabad-gyakorlatai. Ellenállási gyakorlatok. Toruajátékok. Hetenként 2 órán.

9. Éneklés. Az eddig eltanultakon kivül az ünnepi és más alkalmi dicséretek, zsoltárok és válogatott világi dalok két szó-lamra. Rövid hangjegy ismertetés. Heti 2 órán.

Ha.rmR.dik osztály. 1. Vallás. Nagy Péter „Kontirmácziói nagyobb káté" czimü

kézikönyvéből a bevezetésen kezdve, a „Jézus tudománya terje-dése" czimü fejezetig. Hetenként 2 óráu.

2. Magyar nyelv. A nyelv fogalma és változása. Bebizonyí-tása a H. B. és a tájuyclvek alapján. A hangtan. Szótan. A mon-datok osztályozása szerkezet, viszony, jelentés szempontjából. A körmondat Szórendi sajátságok. Olvasmányok, szavalatok. Heten-ként egy Írásbeli dolgozat. Taukönyv: Sziunyei József Rendszeres Magyar nyelvtana (3 kiadás) és Magyar Olvasókönyve. Heti 3 órán.

3. Latin nyelv. Cornelius Neposból: Themistokles, Aristides és Cimon életrajza; továbbá Phaedrus meséiből I. köuyv : 1., 3., 4., 5., 7., 9., 10., 11., 13., 15., 20., 21., 24., 26., 28., 31.; II. könyv: 4., 7., 8.; III. könyv: 6., 7., 8., 9., 13.; IV. könyv: 3., 4., 10. számú mesék, részint emlézve, részint forditva. Tankönyv: Kovács Ferdinád szótáros kiadása.

A mondattanból a mondat részei. Az esetek használata. Acc. cum infinitivo. Nom. cum infinitivo. Supinurn és participium. Tankönyv : „Latin-nyelvtan gymn. számára." Irta Szamosi János. II. rész. Hetenként egy Írásbeli dolgozat magyarból latinra. Heti 6 órán.

4. Német nyelv. A névelők és nevek ragozása. A gyakrab-ban előforduló viszony és kötszavak. Werden Sein és Habén se-

gédigék ragozása. A gyenge és erősragozása igék a cselekvő alak-ban. Egyszerű és könnyebb szerkezetű összetett mondatok alko-tása, kapcsolatosan az egyenes és fordított szórend ismertetésével. Heteuként egy Írásbeli dolgozat magyarból németre. Ballagi Károly Német nyelvtanából 90 gyakorlat. Hetenként 4 órán.

5. Történelem. Magyarország történelme, dr. Török István kézikönyve nyomán. Heti 3 órán.

6. Földrajz. Afrika részletes ismétlése. Ausztrália, Polvnesia és Amerika beható ismertetése. Tankönyv: Laky Földrajza. To-vábbá a fizikai földrajzból a föld alakja, felülete, forgása. Az évszakok, a föld és a nap egymáshoz való viszonya szerint. A föld felületének emelkedései. A föld vizei. A tenger apálya, da-gálya, árama. A föld belseje, rengés. Dr. Schraidt tankönyve szerint. Heti 3 órán.

7. Mennyiségtan. Összetett hármas-szabályi feladatok meg-fejtése. Kamat számítás. Arányos osztás. Vegyítés, lánczszabály. Tankönyv: Mocnik-Schmidt Számtana. Heti 3 óráu.

8. Mértani rajz. Szerkesztések az egyenes vonalú idomok köréből. Kézikönyv: Landau-Wohlrab Rajzoló geometriája. III. füzet. Heti 2 órán.

9. Ének. 1., 21., 22., 30.. 32., 34., 35., 70., 77., 82., 92. és 184-ik dicséretek. 5., 8., 23.. 33., 42., 50., 65., 75., 76., 77., 84., 89., 90., 105., 138. és 146-ik zsoltárok. „Hymnus," „Szózat," „Fohász" két szólamban és világi énekek. Heti 2 órán.

10. Testgyakorlás. Torna sor- és rendgyakorlatok. Szabad gyakorlatok álló helyzetben és járásban. Az ugrás és futás sza-bad gyakorlatai. Menet gyakorlatok. Ellenállási gyakorlatok. Torna-játékok stb. Heti 2 órán.

Negyedik osztály. 1. Vallás. Nagy Péter Konfirmácziói nagyobb Kátéja szerint.

Előkészítés a confirmatióra. Hetenként 2 órán. , 2. Magyar nyele, a) S t a t i s z t i k a: az Olvasókönyv egyes

olvasmányain kívül, Arany Toldijának I—VI. éneke és Kölcsey Paraenesise alapján. Tankönyv : Dengi Stilisztikája és Olvasókönyve, b) V e r s t a n . Tankönyv: Négyesy Magyar Verstana, c) Ügy-i r a t tan. Környei Gyakorlati Ügyirattana szerint. Mindenik tan-

szakból példatárak készítése. Olvasmányok. Szavalatok. Hetenként egy írásbeli dolgozat. Héten át 3 órán.

3. Latin nyelv, a) C. J u 1 i u s C a e s a r ,,I)e bello gallico" czimü művéből a helvéták elleni hadjárat. Tankönyv: Gyurits Antal jegyzetes kiadása, b) P h a e d r u s m e s é i b ő l : I. könyv: 2., 8., 11., 12., 16., 19., 22., 25., 27., 30. II. könyv: 1., 6. III. könyv : 5., 12., 13., 17., 19. IV. könyv: 1., 6., 8., 9., 12., 15. 21., 22., 23., 24. V. könyv: l. ; 2., 3. Appendix priuia 4. Appendix secunda: 13. számú mesék részint einlézve, részint fordítva. — Tankönyv: Kovács Ferdinánd szótáros kiadása, c) M o n d a t t a n . Az igék nemei. Az igeidők. Az igék módjai. A moudatok nemei. Függő beszéd. Gerundium és gerundivum használata. Kézikönyv: „Latiu nyelvtan gymu. számára" irta Szamosi János, II. rész. — Hetenként egy Írásbeli dolgozat magyarból latinra. Heti 6 órán.

4. Német nyelv. A uiult évi tananyag elismétlése. Az erős, vegyes hajlitásu és az éitelemmódositó igék részletesen. Szókép-zéstan ; az igemódok, idők, esetek használata; a viszonyszavak. A mondattan egészen, különös tekintettel a terjedelmesebb szer-kezetű mellé- és alárendelt viszonyú mondatokra és azoknak szó-rendjére. Gyakorlatul: 34, résziut magyar, részint német szövegű gyakorlat, 12 mese szintén; 10 német szövegű költemény fordí-tása, betanulása, prózai átalakítása és szintén elbeszélése. Az el-tanult szóanyag alapján, heti egy óráu, gyakorlati beszélgetések. Hetenként egy Írásbeli dolgozat, résziut magy