A VÍZUMPOLITIKA MINT MIGRÁCIÓS CSATORNA · 3 Majtényi Balázs: Special Minority Rights and Interpretations of the Nation in the Hungarian Constitution. Regio: Minorities, Politics,

A 2008/381/EK tanácsi határozat által létrehozott Európai Migrációs

Hálózatot az Európai Bizottság finanszírozza. 1 / 59

A VÍZUMPOLITIKA MINT MIGRÁCIÓS CSATORNA

szerző: Ságvári Ádám

2011. június



Tartalom

ÖSSZEFOGLALÓ ............................................................................. 3

I. BEVEZETÉS: CÉL ÉS METODOLÓGIA ............................................ 4

I.1 Cél ................................................................................................................. 4

I.2 Metodológia .................................................................................................. 6

II. A VÍZUMKIADÁS JOGI ÉS POLITIKAI KERETE

MAGYARORSZÁGON ....................................................................... 7

II.1 Nemzeti jogi és politikai keretek ................................................................. 7 II.1.1 “Határon túli magyarok”, a vízumpolitika vezérfonala .............................................................................. 7

II.1.2 A vízumkiadás általános jogi kerete ......................................................................................................... 11

Három hónapot meg nem haladó tartózkodás ............................................................................................ 12

Három hónapot meghaladó tartózkodás ..................................................................................................... 15

II.2 Egyezmények harmadik országokkal ......................................................... 16

III. A VÍZUMKIADÁS GYAKORLATI ÉS SZERVEZETI KÉRDÉSEI ..... 17

III.1 A vízumeljárás általános és különös szabályai ......................................... 17

III. 2 A legális migráció sikerei és kihívásai ..................................................... 22

III.3 Vízumeljárás az illegális migráció megelőzésének szempontjából ........... 24

IV. EGYÜTTMŰKÖDÉS HARMADIK ORSZÁGOKKAL:

ESETTANULMÁNYOK .................................................................... 26

IV.1 Esettanulmány I.: Ukrajna ........................................................................ 26

IV.2 Esettanulmány II.: Kína ............................................................................ 31

V. AZ UNIÓS JOG ÉS POLITIKA HATÁSA ....................................... 34

VI. KONKLÚZIÓ ............................................................................ 37

FELHASZNÁLT IRODALOM ............................................................ 38

MELLÉKLETEK .............................................................................. 39



Összefoglaló

Jelen tanulmány az uniós jog és politika nemzeti hatásának bemutatásával a vízumpolitika és

a migráció kezelésének, illetve kontrolljának a kapcsolatát elemzi. A dolgozat megvilágítja a

nemzetközi migráció speciális magyar változatát, amelyben a vízumpolitika szinte kizárólag a

diaszpóra politika egy fontos szeletét jelenti.

A tanulmány

- a vonatkozó jogi és politikai keret elemzésével bemutatja a migráció-kezelésnek, illetve az

illegális migráció megelőzésének hazai vonatkozásait, különös tekintettel a schengeni, illetve

nemzeti vízumokra;

- átfogó képet ad a vízumpolitika, illetve vízummal kapcsolatos jogalkotás gyakorlati és

szervezeti kereteiről;

- két esettanulmányon keresztül rámutat a vízumpolitika és migráció-kezelés kapcsolatára (és

annak hiányára), illetve ennek okaira, elsőként a magyar “nemzetiségi vízumpolitika” egyik

fókuszpontján, Ukrajnán keresztül, majd a legnagyobb nem határon túli magyar kisebbséghez

tartozó migráns csoporton, a kínaiakon keresztül;

- bemutatja az uniós jog és politika hatását a hazai gyakorlatra;

- elemzi a rendelkezésre álló vízumstatisztikákat;

- levonja következtetéseit a vízumpolitika és migráció-kezelés kapcsolatáról (annak

hiányáról), illetve előrevetíti a jelenlegi tendenciák jövőbeni változását.



I. Bevezetés: cél és metodológia

I.1 Cél

A tanulmány célja, hogy – a vízumpolitika és a migráció-kezelés, illetve kontroll

kapcsolatának elemzése révén – bemutassa a vízumkiadás magyarországi jogi és politikai

kereteit. Bár a koherens magyar migrációs politika hiánya nagyban befolyásolja a kérdést,

megnehezítve a mindenre kiterjedő elemzést. Mivel a javarészt határon túli magyarokkal

kapcsolatos elemek kivételével nem beszélhetünk általános magyar migrációs politikáról,

nehéz meghatározni a vízumpolitika szerepét a migráció kezelésében és kontrolljában.

Az elmúlt évtized során a magyar vízumpolitika nemzetiségi elvek mentén

formálódott, mivel Magyarország a nemzetközi migráció azon speciális esete, amelyben a

migránsok túlnyomó többségének nemzetisége, történelmi és kulturális hagyományai és

legfőképpen anyanyelve megegyezik a befogadó társadalméval. A Magyarországra történő

bevándorlás ezen alapvető sajátossága formálja értelemszerűen a vízumpolitikát is.

Ez a szinte kizárólagosan nemzetiségi szempontrendszer nagyban járult hozzá azonban

uniós, illetve különösen schengeni csatlakozásunk idején a magyar migrációs politika

alakításához. A csatlakozás későbbiekben kifejtendő negatív hatásainak ellensúlyozására

irányuló törekvések váltak ugyanis a magyar migrációs és vízumpolitika legfőbb formálóivá,

aminek következtében ez a nemzetiségi szempontrendszer lett az uniós jog szabta

lehetőségeken belül a vezérfonal.

A vízumkiadás a határátlépés kontrolljának komponenseként a tagállami szuverenitás

gyakorlásának fontos szeletét jelenti. Ebből a szempontból az uniós, illetve különösen a

schengeni tagság a határok nemzetállami ellenőrzési lehetőségeinek veszteségével jár.1

Magyarország számára ez igen jelentősnek bizonyult. A vízumpolitika szemszögéből nézve a

schengeni csatlakozással járó szuverenitás-vesztés két lépcsőben zajlott le. Először az uniós

csatlakozással, 2004 májusában, amikor a követelményrendszer alapjai – mint pl. a negatív

lista – a közösségi vízumrendelet (2001/539/EK) alkalmazásával bevezetésre kerültek, majd

1 Illés Sándor, Melegh Attila: Hungary in the Schengen System: Bastion or Gateway? Magyarországi Európa

Társaság, Budapest, 2010, 3. o.



másodsorban 2007. december 21-el, Magyarország teljes jogú schengeni tagságával. A

legfontosabb változás két szomszédos állam, Ukrajna, illetve Szerbia vonatkozásában

következett be. A korábbi vízummentes vagy díjmentes vízumokkal történő beutazást

felváltva Magyarországnak vízumkötelezettséget kellett bevezetnie ezzel a két – nagyszámú

magyar nemzetiségű kisebbséggel rendelkező – országgal szemben, amelyekből a legtöbb

harmadik országbeli látogató érkezett Magyarországra.

A nemzetiségi szempontrendszer mint vezérlő motívum következtében a

„vízumszuverenitás” fentebbi korlátozása sokkal távolabb mutatott magánál a

vízumpolitikánál, amely a diaszpóra politika fontos kérdésévé vált. Az uniós és különösen a

schengeni csatlakozás azt jelentette, hogy számos határon túli magyar nemzetiségű személy

egy „új vasfüggöny” rossz oldalán rekedt, amely nem tette többé lehetővé az ukrán és szerb

állampolgárok – köztük számos magyar nemzetiségűvel – számára a vízummentes beutazást.

Ez a határon átnyúló kapcsolatok fenntartása módjainak intenzív keresését hozta magával,

többek között a vízumpolitika révén.

Az uniós vízumpolitika jól ismert következménye, hogy egyre kevesebb a tagállami

mozgástér. Mindazonáltal ez az intenzív harmonizáció egyúttal mindig magyar

nemzetpolitikai aktivitást is eredményezett. Egyszerűen megfogalmazva, minél kevesebb

hatásköre maradt Magyarországnak, a magyar-magyar kapcsolattartás fenntartása érdekében

ez annál erőteljesebb politikai cselekvésben nyilvánult meg az uniós jog szabta keretek

között. Ez az aktivizmus volt a meghatározó az elmúlt évtizedben, nem pusztán a beutazás és

tartózkodás, illetve a kedvezményes honosítás szabályozásán, majd 2011-től a kettős

állampolgárság jogintézményén keresztül, hanem a szociális, gazdasági és kulturális határon

átnyúló interakció erősítésében is.



I.2 Metodológia

Jelen tanulmány a magyar vízumpolitikai elgondolások és tudományos források szűkös

lehetőségeiből táplákozik.

A tanulmány a következő fő forrásokon alapul:

- kutatómunka: a releváns nemzeti jogi keret elemzése, vízumpolitikai anyagok,

statisztikák, jelentések és tanulmányok felhasználása.

- a Belügyminisztérium Európai Együttműködési Főosztályának munkatársaitól

származó információk: a főosztály az Európai Migrációs Hálózat magyar Nemzeti

Kapcsolattartó Pontja, egyben a kormányzati szervezeten belül a migrációs politika

formálásáért, illetve a vonatkozó jogalkotásért is felelős szervezeti egység. Leginkább

a főosztály munkatársai voltak a segítségemre.

- más minisztériumok és kormányzati szervek szintén megkeresére kerültek a minél

átfogóbb információszerzés érdekében. Az ezekkel a szervekkel való együttműködés

relatíve hatékony volt, és a már fennálló munka- illetve EMN-kapcsolatokon alapult.

A statisztikai adatokat a Külügyminisztérium, a Bevándorlási és Állampolgársági

Hivatal és a – 2008. január 1-eje óta – a Határőrséget is integráló Rendőrség

szolgáltatta.

A tanulmány elkészítését az alábbi tényezők hátráltatták:

1) a migrációra vonatkozóan nincs Magyarországon átfogó kutatási tevékenység.

Ennek köszönhetően a vízumpolitikai kérdések legtöbbször pusztán a

nemzetpolitika alkérdéseként jelennek meg. A kifejezetten csak vízumpolitikával

foglalkozó tanulmányok és jelentések száma elhanyagolható.

2) nincs kifejezetten migrációval foglalkozó folyóirat, így a vonatkozó tanulmányok

csak rendszertelenül, és általános társadalomtudományi folyóiratokban vagy

sporadikus monográfiákban jelenhetnek meg. Ennek köszönhetően a kérdéssel

foglalkozó tudományos igényű információ igen szűkösen áll rendelkezésre.



3) a különböző szervek (Külügyminisztérium, Bevándorlási és Állampolgársági

Hivatal, Rendőrség) által gyűjtött adatok nem mindig megfelelőek, és az

értelmezhetőségük sem mindig azonos. Emellett állampolgári bontásban sem

voltak a statisztikák teljes körűen hozzáférhetőek.

II. A vízumkiadás jogi és politikai kerete Magyarországon

II.1 Nemzeti jogi és politikai keretek

Jelen fejezet célja, hogy a bemutassa a vízumkiadás jogszabályi és politikai kereteit.

II.1.1 “Határon túli magyarok”, a vízumpolitika vezérfonala

A bevezetőben írtakra visszautalva, Magyarország uniós, majd schengeni csatlakozása az

ország „vízumszuverenitásának” jelentős korlátozásával járt. A szabad mozgáson és a

határellenőrzés eltörlésén alapuló „Schengenföldje” a nyilvánvaló és vitathatatlan pozitív

hozadékok mellett ugyanis keserű pirulákkal is járt. A magyar csatlakozás nem pusztán

újraegyesítést jelentett Európa nyugati felével, hanem egyúttal egy új vasfüggöny is

leereszkedett. A külső schengeni határ világos határt vont „bent” és „kint” között, s míg

Magyarország immáron „bent” volt, jelentős magyar kisebbséggel állampolgárai között több

szomszédos állam kívül rekedt.2 (1-2. ábra)

2 Herbert Küpper: From the Status Law to the Initiative for ‘Dual Citizenship’: Aspects of Domestic Hungarian

and International Law. 159. o.

Available at src-h.slav.hokudai.ac.jp/coe21/publish/no9_ses/10_kupper.pdf (2011.06.30.)



1. ábra – A magyar nemzetiségűek becsült létszáma a szomszédos államokban

Ausztria 40.000

Horvátország 16.000

Szlovénia 6.000

Szerbia 293.000

Ukrajna 156.000

Szlovákia 513.000

Románia 1.434.000

2. ábra – Magyar többségű területek a szomszédos állampokban

forrás: Sebők László: ethnic map of Central and South-Eastern Europe

Magyarországon az 1990-es évek közepe óta élénk vita folyt arról a szcenárióról, ha

Magyarország úgy válna az Unió tagjává, hogy közben a szomszédos országok nem

mindegyike csatlakozhat. A diskurzus óriási nyomást gyakorolt a politikai elitre, és alapjaiban

határozta meg a vízumpolitika alakulását. A cél a kívül rekedt szomszédos országok

vonatkozásában egyértelműen a schengeni tagság határon túli magyarokra gyakorolt negatív

hatásainak minimalizálása lett. A nem uniós tag szomszédos államokban élő magyarok

helyzetének könnyítése vált a vízumpolitika vezérfonalává, mi több, a magyar Alkotmány 6. §

(3) bekezdésében foglalt, a határon túli magyarokért viselt felelősség megvalósításának egyik

zászlóshajójává. Az Alkotmány 6 § (3) bekezdése kimondja, hogy “[a] Magyar Köztársaság

felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal



való kapcsolatuk ápolását”. Ez a határon túli magyarok sorsáért való egyoldalú

felelősségvállalás formálta a magyar vízumpolitikát az utóbbi évtizedben. Bár a felelősségi

klauzula nem teremt konkrét kötelezettséget a magyar állam számára, a határon túliak

irányában a teljes állami passzivitást azonban mindenképpen tiltja. A rendelkezés

megfogalmazása nem jelent többet, mint hogy a Magyar Köztársaság felelősséget érez a

kulturális értelemben vett nemzet határon túli közösségeiért is, továbbá sem közjogi viszonyt

nem teremt, sem nem teszi a politikai közösség részévé a határon túliakat.3 Mindenesetre

1990 óta valamennyi kormányzat megpróbálta így vagy úgy, az elképzeléseinek megfelelően

a felelősségi klauzulát tartalommal megtölteni.4

Annak érdekében, hogy jobban megértsük a kérdés vízumpolitikai vonatkozásait,

érdemes röviden áttekinteni a fenti közéleti vita utolsó évtizedét.

1998 és 2002 között a magyar kormányzat komoly lépéseket tett annak érdekében,

hogy a magyar kisebbséget kiemelje a potenciálisan „kívül rekedtek” köréből. Az elképzelés

mögött álló elgondolás az egykoron magyar állampolgár felmenőkkel rendelkező határon túli

magyar közösség speciális státusszal történő felruházása volt. Az elgondolás megvalósulása, a

szomszédos országokban élő magyarokról szóló 2001-es törvény (státusztörvény) élénk vitát

generált a magyar politikai elit körében, felszínre hozva a törésvonalakat a külpolitikát

illetően. Lényegében az egyik oldalon az akkori jobboldali kormányzat azon álláspontja állt,

miszerint a nemzet egységének határon átnyúló megőrzése érdekében ezek az intézkedések

szükségesek voltak, valamint a kulturális, illetve gazdasági kapcsolatok előmozdítását

szolgálták. Ezzel szemben az akkori baloldali és liberális ellenzék a törvényt felelőtlennek

(mivel – szerintük – „románok” millióit juttathatja Magyarországon munkához, valamint

szociális és egészségügyi ellátásokhoz), illetve az európai normákkal szembemenőnek

tartotta.

A törvény az Európa Tanács Velencei Bizottságának főszereplésével nemzetközi vitát

3 Majtényi Balázs: Special Minority Rights and Interpretations of the Nation in the Hungarian Constitution.

Regio: Minorities, Politics, Society 2005/1. 13. o. 4 A 2012. január 1-jétől hatályos új magyar Alaptörvény D cikke szerint “Magyarország az egységes magyar

nemzet eszméjétől vezérelve felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik

fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, előmozdítja

együttműködésüket egymással és Magyarországgal.”



is generált, melyben Magyarországot arra figyelmeztették, hogy a nemzetiségi alapon

biztosított speciális státusz diszkrimininatív.5

Mindazonáltal a státusztörvény épp a két legfontosabb kérdést hagyta

megválaszolatlanul: a szabad mozgást, valamint az állampolgárságot. Részletekbe nem

bocsátkozván az állampolgárság kérdéskörét illetően, a szabad mozgásra vonatkozóan a

státusztörvény pusztán elhanyagolható mértékben, a kedvezményes tömegközlekedési

lehetőségeket szabályozta, a beutazás feltételeit egyáltalán nem. A törvény előkészítése során

(2001-2002) a magyar uniós csatlakozás már kézzelfogható közelségben volt, és a

kormányzat egy tiszavirág életű vízumszabályozással a státusztörvényben már nem akarta a

csatlakozási esélyeket veszélyeztetni. Így a szabad beutazás kérdése, az egész dirkurzus

elindítója, végül teljesen kimaradt a törvényből.

A különleges státusz biztosítására irányuló törekvések azonban folytatódtak. A

következő lépcsőfokot a Magyarok Világszövetsége kettős állampolgárságról szóló

népszavazási kezdeményezése jelentette, amely alapján a II. Világháborút követő Párizsi

Békeszerződés aláírását megelőzően magyar állampolgár felmenőkkel rendelkező személyek

kaphattak volna magyar állampolgárságot. A határon túli magyarok anyaországi lakcímtől

független, ex-lege, kedvezményes honosítása ismét heves politikai vitákat kavart. Maga a

2004. december 5-én megtartott népszavazás ugyan az alacsony részvételi arány miatt

érvénytelen lett, azonban alapjaiban határozta meg a vízumpolitikát, illetve mélyítette a

magyar politikai életben húzódó árkokat, kormány (2002. és 2008. között szocialista-liberális,

míg 2008. és 2010. között egypárti szocialista) és ellenzék, magyarok határon innen és túl,

illetve „patrióták” és „kozmopoliták” között.

A népszavazás kudarcát követően, 2005-től az annak idején a kettős állampolgárságot

ellenző baloldali kormányzat számára a vízumpolitika vált a diaszpóra politika

meghatározójává.

A sikertelen népszavazás utáni migrációs szabályozás egyre több különleges

rendelkezést tartalmazott a magyar nemzetiségűek számára. A 2005-ös reform egyaránt

5 Illés Sándor, Melegh Attila, 13. o.



érintette a honosítás, valamint a beutazás és tartózkodás szabályait. Az eljárási könnyítés

mellett a legfontosabb változás a kedvezményes nemzeti vízum6 jogintézményének

bevezetése volt, amely a birtokosát 5 éves tartózkodásra jogosítja, bár az uniós jog miatt

keresőtevéknységre nem jogosít. A vízumtípus alapvető célja a magyar-magyar

kapcsolattartás elősegítése volt. (Ami a kedvezményes honosítás feltételeit illeti, azok a

magyar felmenőkkel rendelkező személyek, akik Magyarorszgon állandó lakcímet

létesítettek, egyből kérelmezhették az állampolgárságot, illetve nem csak azok mentesültek az

állampolgársági vizsga letétele alól, akik magyarországi oktatási intéményt végeztek el,

hanem azok is, akik magyar nyelvű oktatásban részesültek a határokon túl.)

A legnagyobb, csaknem másfél milliós magyar kisebbséggel rendelkező Románia

2007-es uniós csatlakozása némiképp enyhített a helyzeten, de Ukraja és Szerbia változatlanul

komoly problémát jelentett Magyarország 2007. decemberi schengeni csatlakozásával. Az ezt

ellensúlyozandó magyar törekvéseket Ukrajna példáján keresztül a IV. fejezet mutatja majd

be.

II.1.2 A vízumkiadás általános jogi kerete

A migrációra és vízumokra vonatkozó jogi keretet alapvetően a jogharmonizáció és a

schengei acquis formálta. 2007. július 1-ével két jogszabály lépett hatályba: a szabad mozgás

és tartózkodás jogával rendelkezők beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény,

valamint a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi

II. törvény. A két jogszabály – a már szintén a harmonizáció jegyében megszületett – 2001.

évi XXXIX. törvényt helyezte hatályon kívül.

A közvetlenül alkalmazandó uniós jog mellett a harmadik országbeli állampolgárok

számára a vízumkiadás szabályait a 2007. évi II. törvény, illetve végrehajtási rendelete

tartalmazza.7 A szabályozás az uniós jognak megfeleően külön tartalmazza a hat hónapon

6 Bár ez is egy D típusú vízum, nem összekeverendő a tagállami szabályozási körben maradt, három hónapot

meghaladó tartózkodásra jogosító “nemzeti vízumok” általános fogalmával. 7 A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény

végrehajtásáról szóló 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet.



belül három hónapot meg nem haladó és a három hónapot meghaladó tartózkodás szabályait.

Három hónapot meg nem haladó tartózkodás

A három hónapot meg nem haladó tartózkodás az ezzel ellentétes szabályozás hiányában

vízumköteles. Elsődleges kivételként, vízummentesen utazhatnak be az 2001/539/EK tanácsi

rendelet II. mellékletében (pozitív lista) található országok állampolgárai. Ezen kívül az uniós

jogból fakadóan vízummentesség vonatkozik az alábbi esetekre, a tagállamok egész területére

vonatkozóan:8

a) A vízumkötelezett országok azon állampolgárai, akik rendelkeznek a vonatkozó közösségi

rendelet9 alkalmazásában kiállított kishatárforgalmi engedéllyel, amennyiben a

kishatárforgalmi rendszer összefüggésében gyakorolják jogaikat (Magyarország esetében

Ukrajna állampolgárai – lásd I. esettanulmány);

b) Azon iskolai tanulók, akik vízumkötelezettség alá eső harmadik ország állampolgárai,

ugyanakkor egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkeznek, és az Európai Unión belül

iskolai kirándulás keretében diákcsoport tagjaként az adott iskola tanárának kíséretében

utaznak;

c) A tagállamok egyikében huzamosan élő, menekültként elismert vagy hontalan személyek,

valamint más olyan személyek, akik egy ország állampolgárságával sem rendelkeznek, az

adott tagállam által kibocsátott úti okmány birtokában;

d) Valamely schengeni tagállam által kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek.

Ez a csoport mindazonáltal nem a vízumkötelezettség alól mentes, hanem esetükben a

tartózkodási engedély egyenértékű az egységes vízummal. A Schengeni Megállapodásnak,

valamint a Schengeni Határellenőrzési Kódexnek a hosszú távú tartózkodásra jogosító

vízummal rendelkező személyek mozgása tekintetében történő módosításáról szóló

265/2010/EU rendelet értelmében, valamely schengeni tagállam által kiadott hosszú távú

8 A Vízumkódex alkalmazásában a “tagállam” fogalma alá a schengeni acquis-t teljes mértékben alkalmazó

uniós tagállamokon túl Norvégia, Izland, Liechtenstein és Svájc is beletartozik. 9 A tagállamok külső szárazföldi határain való kishatárforgalom szabályainak meghatározásáról, valamint a

Schengeni Egyezmény rendelkezéseinek módosításáról szóló, 2006. december 20-i, 1931/2006/EK európai

parlamenti és tanácsi rendelet.



tartózkodásra jogosító (D) vízummal rendelkező külföldi bármely hat hónapos időszakban

három hónapos időtartamra a tartózkodási engedély jogosultjával azonos feltételekkel utazhat

más tagállamokba;

e) a diplomata útlevelek birtokosai, akik az egyes harmadik országokkal kötött

vízumkönnyítési megállapodások alapján mentesülnek a vízumkötelezettség alól.

Az 2001/539/EK rendelet alapján a tagállamok – saját választásuk függvényében – további

kategóriák vonatkozásában biztosíthatnak még vízummentességet. Magyarország az alábbi

esetekben élt ezzel:

a) Az a menekültként vagy hontalanként elismert harmadik országbeli állampolgár, aki az

2001/539/EK tanácsi rendelet II. mellékletében (pozitív lista) szereplő állam által kiállított

úti okmánnyal rendelkezik;

b) Katasztrófa vagy baleset során a segély- vagy mentő légi jármű személyzetének tagjaként

szolgálatot teljesítő, továbbá a segítségnyújtásban közreműködő harmadik országbeli

állampolgár;

c) Az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európa Tanács vagy a Nemzetközi Büntetőbíróság

által kiállított úti okmánnyal rendelkező harmadik országbeli állampolgár;

d) A polgári légi jármű személyzetének tagja és a légi-utaskísérő;

e) A tengerhajózási személyzet tagja;

f) A nemzetközi belvízi utakon közlekedő úszólétesítmény személyzetének tagja;

g) Azon harmadik ország, diplomata vagy szolgálati útlevéllel rendelkező állampolgára,

amely országgal Magyarország bilaterális alapon részleges vízummentességi megállapodást

kötött.

Az Európai Parlament és a Tanács a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló

2009/810/EK (2009. július 13.) rendelete (Vízumkódex) szerint kiállított schengeni vízumok

olyan egységes vízum, amelyek birtokosuk számára lehetővé teszik a tagállamok teljes

területére történő beutazást és tartózkodást, vagy ún. korlátozott területi érvényességű vízum,

melyek egy vagy több – de nem valamennyi – tagállam területére érvényesek, vagy



„repülőtéri tranzitvízum”, amely egy vagy több tagállami repülőtér nemzetközi

tranzitterületén történő áthaladásra érvényes.

2010. április 15-ével, a Vízumkódex hatálybalépésével a korábbi tranzitvízum (B

vízum), illetve a kiállító tagállam területén huzamos tartózkodást, a többi schengeni tagállam

területén a vízum érvényességi idejének kezdetétől számított 3 hónapig vízummentességet

biztosító D+C vízum kategóriája megszűnt, érvényességük lejártáig azonban még

felhasználhatóak.

1.) repülőtéri tranzitvízum (A):

A repülőtéri tranzitvízum olyan vízum, amely egy vagy több tagállami repülőtér nemzetközi

tranzitterületén történő áthaladásra érvényes, és a repülőtér nemzetközi zónájába történő

belépésre, és ott a célállamba közlekedő járat indulásáig való tartózkodásra jogosít. Repülőtéri

tranzitvízum felvételére az alábbi államok állampolgárai kötelezettek: Afganisztán,

Banglades, Eritrea, Etiópia, Ghána, Irak, Irán, Kongói Demokratikus Köztársaság, Nigéria,

Pakisztán, Sri Lanka, Szomália.

A repülőtéri tranzitvízum kötelezettsége alól a következő személyek mentesülnek:

a) azon személyek, akik valamely tagállam által kiadott, érvényes egységes vízummal, hosszú

idejű tartózkodásra jogosító nemzeti vízummal vagy tartózkodási engedéllyel rendelkeznek;

b) azon személyek, akik a következő országok valamelyike által kiadott érvényes vízummal

rendelkeznek:

- Bulgária, Ciprus, Románia, Liechtenstein, Írország vagy az Egyesült Királyság,

- Kanada, Japán, vagy az Egyesült Államok,

- vagy a felsorolt országokból a vízum felhasználását követően hazatérők.

A Bulgária, Ciprus, Románia, Írország, az Egyesült Királyság, Kanada, Japán vagy az

Egyesült Államok által kiadott érvényes vízummal rendelkezőkre vonatkozó mentesség

független attól, hogy az érintett személy a vízumot kiadó országba vagy más harmadik

országba utazik. Ha azonban a harmadik országbeli állampolgár Bulgária, Ciprus, Románia,

az Egyesült Királyság, Írország, Kanada, Japán vagy az Egyesült Államok által kiadott



vízuma már lejárt, az illető a vízumot kiadó országtól eltérő országból való visszatérés esetén

nem mentesül a repülőtéri tranzitvízum kötelezettsége alól.

c) azon személyek, akik az alábbi országok által kiadott érvényes tartózkodási engedéllyel

rendelkeznek:

- Írország, Egyesült Királyság;

- Andorra, Kanada, Japán, San Marino vagy az Egyesült Államok, amennyiben a

tartózkodási engedély birtokosának feltétel nélküli visszatérést biztosít;

d) a 2004/38/EK irányelv hatálya alá tartozó uniós állampolgárok családtagjai, függetlenül

attól, hogy egyedül, az uniós állampolgár kíséretében vagy a hozzá való csatlakozás céljából

utaznak;

e) a diplomata útlevelek birtokosai;

f) a repülőgépek személyzetének azon tagjai, akik a nemzetközi polgári repülésről szóló

Chicagói Egyezmény valamely szerződő felének állampolgárai.

2.) Rövid távú tartózkodásra jogosító egységes vízum (C):

A rövid távú tartózkodásra jogosító egységes vízum egyszeri, kétszeri vagy többszöri

beutazásra, és megszakítás nélküli tartózkodás esetén a beutazástól számított legfeljebb 90

napig, megszakítás esetén az első beutazás időpontjától számított 6 hónapon belül összesen 90

napig terjedő tartózkodásra jogosít.

Három hónapot meghaladó tartózkodás

A 2007. évi II. törvény a három hónapot meghaladó tartózkodásra jogosító vízumok három

kategóriáját különbözteti meg:

a) tartózkodási engedély átvételére jogosító vízum, amely egyszeri, a tartózkodási engedély

átvétele céljából történő beutazásra és legfeljebb harminc napos tartózkodásra jogosít a

Magyar Köztársaság területén

b) szezonális munkavállalási vízum, amely egyszeri vagy többszöri beutazásra és három



hónapot meghaladó, de legfeljebb hat hónapos szezonális munkavállalási célú tartózkodásra

jogosít;

A Magyarországra irányuló migráció elsősorban kereslet által vezérelt, szub-regionális

munkaerő-migráció, amely gyakran szezonális vagy ideiglenes munkavállaláson alapul. A

szezonális munkavállalási vízum ennek a trendnek a vízumpolitikai leképeződése.

c) nemzeti vízum, amely – nemzetközi szerződés alapján – többszöri beutazásra és három

hónapot meghaladó időtartamú tartózkodásra jogosít a Magyar Köztársaság területén.

A nemzeti vízum a határon túli magyarok különleges státuszának biztosítást szolgálja.

Nemzeti vízumot az a nemzetközi szerződésben meghatározott harmadik országbeli

állampolgár kaphat, aki a magyar nyelv megőrzése, ápolása, a kulturális, nemzeti

önazonosság megőrzése, államilag elismert közép- vagy felsőfokú oktatásban való részvételen

kívül oktatás, illetve tanulmányokkal összefüggő ismeretek gyarapítása, valamint – a

családegyesítést kivéve – családi kapcsolatok erősítése érdekében kíván a Magyar

Köztársaság területén tartózkodni. A schengeni tagságot követő szigorúbb vizumrezsimet

kompenzáló, meghosszabbítható „határon túli” vízum 5 évig érvényes.

II.2 Egyezmények harmadik országokkal

Az uniós vízumpolitikának köszönhetően a rövid távú tartózkodást illetően a tagállamok

számára lényegében az egyetlen – egyoldalú – vízumpolitikai döntési lehetőség a

vízumrendelet negatív listáján lévő, diplomata és szolgálti útlevéllel rendelkező harmadik

országbeli állampolgárok számára biztosítható vízumentesség. Magyarország ebben a körben

kiterjedt nemzetközi egyezményi hálóval rendelkezik, többek között India, Türkemenisztán,

Tádzsikisztán, Örményország, Azerbajdzsán, Panana, Kirgizisztán, Kazahsztán, Mongólia,

Ecuador, illetve legutóbb – 2009 óta – Egyiptom vonatkozásában.



III. A vízumkiadás gyakorlati és szervezeti kérdései

Ez a fejezet – a hosszú távú tartózkodásra jogosító nemzeti vízumokra is kiterjedően – a

vízumeljárás gyakorlati és szervezeti kérdéseit veszi górcső alá, az eljárás három fő szakasza:

a kérelmezés, a vizsgálati szak, valamint a beutazás és tartózkodás, illetve az ország elhagyása

kérdéskörei mentén. A fejezetnek nem célja a beutazás általános feltéleinek az elemzése,

ehelyett a vízumeljárás egyes fontos kérdéseit vonja elemzése körébe. Először az eljárás

általános szabályait (a tagállamokban közös schengeni szabályokra a lehető legkevésbé

kitérve), illetve a résztvevő hatóságokat mutatja be, majd a vízumkiadás néhány azon elemét,

amelyek a legális migráció elősegítését szolgálják, illetve az illegális migrációt megelőzni

hivatottak.

III.1 A vízumeljárás általános és különös szabályai10

Három hónapon belül

A három hónapot meg nem haladó tartózkodásra jogosító vízumot a Vízumkódexben foglalt

eljárások és feltételek szerint kell kiadni.

A három hónapot meg nem haladó tartózkodásra jogosító vízum kiadására irányuló eljárás

a) a konzuli tisztviselő(k),

b) a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (a továbbiakban: BÁH),

c) az idegenrendészetért és menekültügyért felelős belügyminiszter, illetve

d) a külügyminiszter

hatáskörébe tartozik.

Az eljárás további potenciális résztvevője

- az Alkotmányvédelmi Hivatal, amely a 2010-es kormányzati változásokat követően a

Nemzetbiztonsági Szolgálat átalakításával jött létre, valamint

- a Terrorelhárítási Központ, amely 2010 szeptemberében került felállításra, és

10

Ez a fejezet tartalmazza a specifikáció 3.2.1. pontja szerinti elérhető információkat is.



feladatai közé tartozik Magyarország terror-fenyegetettségének az elemzése, illetve

értékelése, a kormányfő és az államfő személyi biztosítása, valamint a Magyarország

területén történt terrorcselekmények és emberrablások felderítése.

A központi vízumhatóság feladatait a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal látja el.

A schengeni főszabályként a rövid tartamú tartózkodásra jogosító vízumot a kérelmező

lakóhelye szerinti konzuli tisztviselő állítja ki.

A határátkelőhelyeken – ha csak azt az előzetes vízumigénylést lehetetlenné tevő, előre nem

látható és nyomós indokok alá nem támasztják – vízum nem kerül kiállításra. A külső

határokon vízumkiadásra ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha a kérelmező nem volt olyan

helyzetben, hogy előzetesen vízumot igényelhessen, és emellett az alábbi konjunktív

feltételek is fennállnak:

A kérelmező

a) eleget tesz a beutazási feltételeknek;

b) beutazásának előre nem látható és nyomós indokait igazolja;

c) a kérelmező visszatérése a származási vagy a lakóhely szerinti országba vagy a

schengeni vívmányokat teljes mértékben végrehajtó tagállamoktól eltérő államokon keresztüli

átutazása bizonyosnak tekinthető.

A határátkelőhelyen előterjesztett három hónapot meg nem haladó tartózkodásra jogosító

vízum iránti kérelmet a Rendőrség köteles haladéktalanul – elektronikus úton – döntésre

felterjeszteni a BÁH-hoz. A BÁH a kérelemről a kézhezvételt követően azonnal, de

legkésőbb három órán belül határoz, és döntését – a Rendőrség útján – közli a kérelmezővel.

A kérelemnek helyt adó döntés esetén a három hónapot meg nem haladó tartózkodásra

jogosító vízumot a Rendőrség állítja ki a kérelmező részére. A határátkelőhelyen előterjesztett

három hónapot meg nem haladó tartózkodásra jogosító vízum iránti kérelem elutasítása

tárgyában hozott döntés elleni fellebbezést a döntés közlését követő három napon belül a

határátkelőhelyen, a BÁH-nál, vagy a belügyminiszternél lehet előterjeszteni. A

belügyminiszter a döntését öt napon belül hozza meg.



A külügyminiszter dönt a diplomáciai vagy nemzetközi jogon alapuló más kiváltságot és

mentességet élvező személyek és családtagjaik, a magyarországi diplomáciai vagy konzuli

képviseletek vagy nemzetközi szervezetek tagjaihoz látogatás céljából beutazók, valamint az

olyan személyek három hónapot meg nem haladó tartózkodásra jogosító vízum iránti

kérelmeiről, akiknek a beutazásához külpolitikai érdek fűződik. Szintén a külügyminiszter

hatáskörébe tartozik a konzuli tisztviselő kérelmet elutasító döntése elleni jogorvoslat.

Ezekben az esetekben a fellebbezést nyolc napon belül lehet az illetékes konzuli tisztviselőnél

előterjeszteni. A fellebbezést a külügyminiszter tizenöt napon belül bírálja el. A

külügyminiszter hatáskörébe tartozik a fentieken túl a három hónapot meg nem haladó

tartózkodásra jogosító vízum megsemmisítéséről vagy visszavonásáról rendelkező konzuli

tisztviselői döntés elleni fellebbezést elbírálása is. Az ilyen fellebbezést három napon belül

lehet az illetékes konzuli tisztviselőnél előterjeszteni, amelyet az haladéktalanul felterjeszt

külügyminiszternek, aki a fellebbezést öt napon belül bírálja el.

A rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok meghosszabbítása, illetve megsemmisítése,

valamint visszavonása a már Magyarország területén tartózkodó harmadik országbeli

állampolgárok vonatkozásában a BÁH – lakóhely szerint illetékes – regionális igazgatósága

hatáskörébe tartozik. A regionális igazgatóság a három hónapot meg nem haladó

tartózkodásra jogosító vízum meghosszabbítása iránti kérelemről azonnal dönt. Amennyiben a

meghosszabbításra irányuló kérelmet a regionális igazgatóság elutasítja, a döntés elleni

fellebbezést három napon belül lehet előterjeszteni. A fellebbezést a regionális igazgatóság

haladéktalanul felterjeszti a BÁH-hoz, amely a fellebbezést három napon belül bírálja el.

A főszabálytól eltérően soron kívül, de legkésőbb tíz napon belül kell elbírálni

- a kiskorú kérelmező, valamint a kiskorú kérelmezővel együtt utazó törvényes képviselő

vízumkérelmét, ha az utazás igazolt célja a kiskorú gyógykezelése,

- a kísérő nélküli kiskorú hazakísérése céljából beutazó, a kiskorú felügyeletéért felelős

személy vízumkérelmét, és



- a három hónapot meg nem haladó tartózkodásra jogosító vízum iránti kérelmet, ha a

kérelmező beutazásához és tartózkodásához a Magyar Köztársaságnak jelentős gazdasági,

kulturális, tudományos vagy sportérdeke fűződik.

A külügyminiszter, valamint a konzuli tisztviselő a hatáskörébe tartozó, három hónapot meg

nem haladó tartózkodásra jogosító vízum iránti kérelemről az Alkotmányvédelmi Hivatal és a

Terrorelhárítási Központ véleményét kérheti. A két szerv köteles a megkeresésnek

a) a fenti kivételes esetekben nyolc,

b) egyéb esetben tíz

napon belül eleget tenni.

Három hónapot meghaladóan

A három hónapot meghaladó tartózkodásra jogosító vízum kiállítása (valamint visszavonása,

érvénytelenítése, cseréje, illetve pótlása) a tartózkodási engedély átvételére jogosító vízum,

illetve a preferenciális nemzeti vízum esetén a BÁH hatáskörébe tartozik. A szezonális

munkavállalási vízumot a konzuli tisztviselő állítja ki.

A tartózkodási engedély átvételére jogosító vízum kiadását a harmadik országbeli állampolgár

a beutazást megelőzően – erre irányuló külön kérelem előterjesztése nélkül – tartózkodási

engedély kiadása iránti kérelmében a konzulátusokon kérheti (1. szcenárió: a vízum a

tartózkodási engedély előfeltétele; tartózkodásiengedély-kérelmezés a származási országban).

A kérelemet a konzuli tisztviselő elektronikus úton haladéktalanul továbbítja a BÁH számára.

Pozitív elbírálás esetén a kérelmező automatikusan egyszeri beutazásra és 30 napot meg nem

haladó tartózkodásra jogosító, tartózkodási engedély átvételére jogosító vízumot kap. A

tartózkodási engedély átvételére jogosító vízumot – a BÁH regionális igazgatóságának

döntése alapján – a konzuli tisztviselő adja ki.

A tartózkodási engedélyekre vonatkozó szabályozás könnyíti azonban a vízummentes körbe

tartozó harmadik országbeli állampolgárok, valamint a kutatók helyzetét, ugyanis a



tartózkodási engedély közvetlenül Magyarországon, a BÁH regionális igazgatóságán is

kérelmezhető [kivételként tehát a magyar főszabály 3. szcenárió alól (a tartózkodási engedély

közvetlenül a származási országban kérelmezhető)]

A szezonális munkavállalási vízum többszöri ki- és belépésre, valamint három hónapot

meghaladó, de legfeljebb hat hónapos szezonális munkavállalási célú tartózkodásra jogosít. A

vízum érvényességi ideje legfeljebb egy év. A vízum kérelmezésekor a harmadik országbeli

állampolgárnak rendelkeznie kell az illetékes munkaügyi központ által kiállított szezonális

munkavállalási engedéllyel, amelynek konkrétan meg kell határozni a szezonális

munkavégzés helyét és idejét, többszörös foglalkoztatás esetén minden egyes munka

vonatkozásában. A vízumkiadó hatóság a szezonális munkavállalási vízum iránti kérelemről

tizenöt napon belül dönt.

A preferenciális nemzeti vízumot az a vízumkiadás általános feltételeinek megfelelő harmadik

országbeli állampolgár kaphat, aki az alábbi célokból kíván a Magyar Köztársaság területén

tartózkodni:

a) a magyar nyelv megőrzése, ápolása,

b) a kulturális, nemzeti önazonosság megőrzése,

c) államilag elismert közép- vagy felsőfokú oktatásban való részvételen kívül oktatás, illetve

tanulmányokkal összefüggő ismeretek gyarapítása,

d) a családegyesítést kivéve, családi kapcsolatok erősítése érdekében.

A vízumkiadó hatóság a nemzeti vízum iránti kérelemről tizenöt napon belül dönt.

A szezonális munkavállalási vízum, valamint a nemzeti vízum iránti kérelmet annál a konzuli

tisztviselőnél vagy ilyen vízumkérelem átvételére felhatalmazott egyéb helyen kell

benyújtani, amely a kérelmező állandó vagy szokásos tartózkodási helye, illetve

állampolgársága szerinti országban működik.

A szezonális munkavállalási vízum, valamint a nemzeti vízum iránti kérelem azonban a fenti

főszabály országától eltérő olyan országban működő konzuli tisztviselőnél vagy ilyen

vízumkérelem átvételére felhatalmazott egyéb helyen is benyújtható, amelyben a kérelmező



jogszerűen tartózkodik, feltéve, hogy

a) a főszabály szerinti országban nem működik magyar konzuli tisztviselő vagy a

vízumkérelem átvételére felhatalmazott egyéb hely, vagy

b) igazolja az állandó vagy szokásos tartózkodási helyétől eltérő harmadik országban történő

kérelmezés méltányolható indokait, vagy

c) beutazásához és tartózkodásához a Magyar Köztársaságnak jelentős gazdasági, kulturális,

tudományos vagy sportérdeke fűződik.

A konzulátusok mindkét esetben haladéktalanul továbbítják a kérelmet a BÁH-nak.

A vízumkiadó hatóság a nemzeti vízum iránti kérelemről a közbiztonság és a nemzetbiztonság

védelme érdekében meghatározott esetekben az Alkotmányvédelmi Hivatal és a

Terrorelhárítási Központ véleményét kéri, amely megkeresésnek a két szerv köteles a tíz

napon belül eleget tenni.

A hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumok visszavonása a BÁH regionális igazgatósága

hatáskörébe tartozik.

III. 2 A legális migráció sikerei és kihívásai

Érdemes Illés Sándor és Melegh Attila – a Magyarországi Európa Társaság égisze alatt

készült – tanulmányának egy példáján keresztül rávilágítani arra, milyen fontos gyakorlati

következményei voltak a vízumpolitika speciális magyar szempontrendszerének. A lenti példa

bemutatja, mennyivel könnyebb rezsim volt érvényben 2007. december 21., azaz teljes jogú

schengeni magyar tagság, de különösen még a 2004-es magyar uniós csatlakozást

megelőzően. A példa a vízumkérelmeket megtámogató dokumentumok (mint meghívólevél,

munkaügyi papírok) követelményeinek folyamatos szigorodását személteti. A meghívólevelet

illetően például 2005 előtt csupán egy kézzel írt papír is elegendő volt a kérelmező utazásának

meghívó általi támogatásának igazolására, azaz az érintettek minden további nélkül teljesíteni

tudták ezt a feltételt. 2006 nyarától ez már közjegyzői okiratot igényelt, amelynek különösen

költségigényei voltak: mintegy 25 ezer Ft (kb. 100 €). Manapság a meghívóleveket már a



BÁH látja el hatósági hozzájárulással, amely ugyan kevesebbe kerül, mindazonáltal hatalmas

terhet ró az érintettekre a munkaügyi, banki és földhivatali igazolások szükségessége révén.

Ebből a szempontból szinte kézzel fogható a rezsim szigorodása.

Mindazonáltal a vízumpolitika határon túli magyarokra koncentráló jellege mintha

változásnak indulna. Magyarország az elmúlt időben néhány jelentős lépést tett más jellegű

vízumpolitikai prioritások artikulálása irányában is. A közelmúltban megnyílt közös

vízumátvevő központok mindenképpen új külpolitikai érdekek megnyilvánulásai, különösen

Kelet-, illetve Délkelet-Európa felé. Moldova fővárosában, Kisinyovban, a magyar követség

keretében 2007 áprilisában az Unió történetében elsőként nyílt meg közös vízumátvevő

központ, ahol Magyarország immáron 14 schengeni állam nevében ad ki vízumot. Ez különös

jelentőséggel bír, hiszen korábban Moldova állampolgárai komoly nehézségekkel

szembesültek azáltal, hogy egy sor uniós tagállam nem rendelkezik saját képviselettel az

országban. A schengeni vízum megszerzésében a megnyílt központ óriási könnyítés,

tulajdonképpen híd Európa felé, hiszen a moldáv állampolgárok többé nem kényszerülnek

arra, hogy vízumkérelmükkel Bukarestbe vagy Kijevbe utazzanak.

A fenti együttműködési forma azóta virágzásnak indult: 2009-ben Magyarország újabb

közös vízumátvevő központot létesített Isztanbulban, ahol Észtországot és Szlovéniát

képviseli. A következő ilyen központ Jekatyerinburgban, Oroszországban létesült, ahol

Magyarország Lettországot, Finnországot, Ausztriát, Szlovéniát és Dániát képviseli, míg

2011. június 30-tól a kazah fővárosban, Almatyban a magyar vízumkiadó hatóság Ausztria,

Lettország, Szlovénia és Szlovákia képviseletében jár el. A központokon túl még számos más

harmadik országban is Magyrország bocsát ki vízumot uniós tagállamok, különösen a Balti

államok nevében.

Ha a statisztikákat megnézzük, világosan látszik, hogy 2007 óta számottevően

csökkent a magyar vízumkiadó hatóságnál (illetve lényegében az összes új tagállam

hatóságainál) benyújtott kérelmek száma. 2007-ben még 426.873 kérelem került benyújtásra,

2010-ben már csak 175.433. A csökkenés csaknem 60 %-os. Ez azért is különösen érdekes,

mert a schengeni tagsággal inkább vonzóbbá kellett volna, hogy váljon a magyar

vízumigénylés, hiszen a pozitív elbírálás alapesetben az összes schengeni tag területére



érvényes engedéllyel jár. Azaz az új tagállamok valamelyikében történő tartózkodás a legális

(vagy adott esetben illegális) továbbállás ugródeszkáját jelenthetné az Unió esetleg vonzóbb

nyugati tagállamai irányába.

A csökkenő trend mögött számos ok állhat. Így a pénzügyi és gazdasági válság is

okozhatta az utazási kedv megcsappanását. Ezt számos más tagállam statisztikái is

alátámasztják, de mégis kétségessé teszi a néhány állam (például Németország)

vonatkozásában mért növekedés.11

A schengeni tagsággal párhuzamosan két másik uniós

intézkedés is figyelmet érdemel. Ezek különösen a Keleti Partnerség országaiból az Unió

irányába tartó migrációs folyamatokat könnyíthették, egyrészről a vízummentes utazást

lehetővé tevő kishatárforgalmi rezsim bevezetésével, másrészről a vízumkönnyítési

megállapodások keretében. Mindkettő hozzájárulhatott a vízumkérelmek számának

csökkenéséhez, bár ezt cáfolandó, az ezekkel nem érintett államok vonatkozásában is

kimutatható a csökkenés. Ez viszont talán részben a schengeni csatlakozás előtti növekvő

trendekkel is magyarázható, amely pedig annak volt betudható, hogy a szigorodó szabályoktól

tartván a harmadik országbeli állampolgárok legalább az egyes tagállami területeken való

tartózkodást akarták még gyorsan a csatlakozás előtt biztosítani. Más esetekben a vízumok

azelőtt díjmentesen kerültek kiállításra, így a költségekben is kereshető a csökkenés oka.

Végül Magyarország tranzitország jellege is arra sarkallhatta a nem magyar nemzetiségű

harmadik országbeli állanpolgár kérelmezőket, hogy a kifejezetten megcélzott schengeni

államban nyújtsák be inkább a kérelmüket.

III.3 Vízumeljárás az illegális migráció megelőzésének szempontjából

Magyarország egyfajta stréber attitűddel áll Schengenhez. Amint azt – szintén az Illés Sándor

és Melegh Attila féle tanulmányból idézve – a magyar Külügyminisztérium Konzuli

Főosztályának akkor vezetőjével, a schengeni tagság egyéves évfordulóján készült interjú

mutatja:

11

Néemtországban 2009-ben: 1.509.662 kérelmet nyújtottak be, míg 2010-ben ez a szám már 1.609.846.

forrás:http://www.auswaertiges-

amt.de/DE/EinreiseUndAufenthalt/Visabestimmungen_node.html#doc350344bodyText10 (2011.06.30.)

http://www.auswaertiges-amt.de/DE/EinreiseUndAufenthalt/Visabestimmungen_node.html#doc350344bodyText10

http://www.auswaertiges-amt.de/DE/EinreiseUndAufenthalt/Visabestimmungen_node.html#doc350344bodyText10



„A magyar hatóságok számára nagy kihívás volt a schengeni csatlakozás [...] tudtuk, hogy

árgus szemekkel figyelnek a régi tagállamok is – különösen Ausztria – ami érthető, hiszen

saját országuk biztonsága is múlott az újonnan csatlakozók, így Magyarország megfelelő

felkészültségén is. Örömmel állíthatjuk, hogy ezek a kezdeti félelmek, mára már mindenféle

téren teljesen eloszlottak, ide értve a határőrizetet és a szervezett bűnözés kapcsolódó

vonatkozásait. […] Több schengeni tagország is felkért már minket arra – és a felkérések

folyamatosan érkeznek a továbbiakban is –, hogy bizonyos külképviseleti posztokon, mi

adjunk ki helyettük vízumot. Ez önmagában már azt mutatja, hogy megbízhatónak találják a

magyar vízumkiadást. Ezen túlmenően nem egyszer volt már arra is példa, hogy magyar

közreműködéssel derült fény más tagállamok területén végbemenő jogi visszaélésekre,

csalásokra, hamisításokra. Összefoglalóan végülis bátran állíthatom azt, hogy egy iskolai

rendszerben bizonyára a legjobb osztályzatot érdemeltük volna ki.”12

Ez a stréber attitűd – megfelelvén néhány uniós tagállam „elvárásának” – egyes

harmadik országbeli állampolgárok vonatkozásában egészen magas elutasítási rátában ölt

testet: az elmúlt évek átlagos 3-4 %-ához képest néha akár 50 % fölé is emelkedve (például

bizonyos években Algéria vonatkozásában 63,2 %, míg Nigéria vonatkozásában 51,4 %).13

Persze nem csak a schengeni szabályokból fakadó szigor éreztette a hatását. A

Magyarországi Európa Társaság fenti kutatásának egyik interjúalanya például a vámszabályok

2005-ös változását is kihangsúlyozta, amely a magyar-ukrán határ mentén élő 25-30 ezer,

lényegében dohány, üzemanyag és egyéb termékek csempészéséből élő embert érintett. Az

interjúalany szerint ez a szigorítás is nagymértékben hozzájárulhatott a határforgalom és a

vízumkérelmek számának lecsökkenéséhez. Az ebben a relációban 2005-ben még 97.000

kérelem 2006-ra 67.000-re, míg 2007-re már 45.000-re csökkent. Ez a nyilvánvaló tendencia

egyértelműen a fokozatosan szigorodó vám- és vízumszabályoknak tudható be.

12

Magyarország ismét Európa védőbástyája – Schengeni csatlkozásunk első évfordulója. A Diplomata Magazin

interjúja Berta Krisztinával, a Külügyminisztérium Konzuli Főosztályának vezetőjével.

Forrás: http://www.diplomatamagazin.hu/ftp/gh1uarh_18-20.pdf (2011.06.30.) 13

Illés Sándor, Melegh Attila, 10. o.

http://www.diplomatamagazin.hu/ftp/gh1uarh_18-20.pdf



IV. Együttműködés harmadik országokkal: esettanulmányok

Ez a fejezet két esettanulmányon keresztül a harmadik országokkal történő együttműködést

mutatja be. Az első esettanulmány Ukrajna, a második Kína. Mindkettő különös jelentőséggel

bír a tanulmány egésze szempontjából, bemutatva a magyar migrációs, illetve vízumpolitika

Janus-arcúságát, azaz annak felemás kapcsolatát a migráció kezelésével, valamint

kontrolljával. Míg Ukrajna (ahol a kapcsolat teljesen nyilvánvaló) kristálytiszta példáját adja a

szinte kizárólagosan a határon túli magyarokra fókuszáló magyar vízumpolitikának, addig a

legnagyobb nem magyar nemzetiségű harmadik országbeli migráns közösség, a kínaiak

vonatkozásában semmilyen értékelhető hangsúly vagy vízió nem artikulálódott (még) a

magyar döntéshozók részéről (a kapcsolat teljes hiánya).

IV.1 Esettanulmány I.: Ukrajna

Ukrajna a szinte kizárólag a határon túli magyarokra fókuszáló „nemzetiségi vízumpolitika”

kristálytiszta példája. A vízumpolitika a magyar-ukrán relációban teljesen a diaszpóra politika

által meghatározott. A 2001-es ukrán népszámlálás alapján 156.600 magyar él Ukrajnában.

Nem hivatalos források szerint ez még magasabb, 180.000 fő körüli. Magyarok nagyobb részt

Ukrajna legnyugatibb régiójában, Zakarpattia Oblast-ban élnek, ahol a lakosság 12,1 %-át

teszik ki. A magyar határmenti területeken a magyarok ráadásul többségben is vannak. Az

ukrajnai magyarok 84 %-a él a határtól számított 20 km-en belül, 95 %-a pedig 50 km-en

belül. 2010 végén 18.932 ukrán tartózkodott jogszerűen Magyarországon.

Zakarpattia korábban a Magyar Királyság részét képezte, később pedig az Osztrák-

Magyar Monarchiához tartozott, annak I. Világháborút követő felbomlásáig. Lényegében az

ukrajnai magyarok érdekeit szem előtt tartva Magyarország az elsők között ismerte el Ukrajna

függetlenségét 1991-ben, melynek állampolgárai – Románia uniós csatlakozása óta – a

legnépesebb harmadik országbeli közösséget alkotják Magyarországon.

Ukrajna vonatkozásában az Európai Közösség és Ukrajna közötti vízumkönnyítési

megállapodás különös jelentőséggel bír. Az egyezmény 2008. január 1-én lépett hatályba.



Kétségtelen pozitív hozadékai (például a 35 €-s vízumdíj az általános szabály szerinti 60 €

helyett, a kiterjedtebb vízummentes kör, a látogatás célját igazoló dokumentumok

egyszerűsödése, vagy a 10 napos ügyintézési határidő 15 nap helyett) ellenére, nyilvánvalóan

szigorúbb rezsimet jelentett a 2003-ig fennállt magyar-ukrán bilaterális viszonyokhoz képest,

amely addig vízumdíj-mentességre épült, illetve meghívólevélre sem volt szükség. A

schengeni bővítés után, illetve a vízumkönnyítés hatályba lépésével a vízumdíjmentes körbe

tartozó kérelmezők aránya 35 %-ra csökkent.

A schengeni tagsággal kapcsolatos negatív változások ellensúlyozására Magyarország

és Ukrajna között 2007-ben aláírásra került a kishatárforgalmi megállapodás. A megállapodás

ugyan 2008. január 11-én lépett hatályba, ideiglenes alkalmazására azonban már 2007.

december 15-től, azaz 6 nappal Magyarország schengeni csatlakozása előtt sor került.

Mivel ez volt az első egyezmény az uniós kishatárforgalmi rezsimről szóló rendelet14

alkalmazásában, a magyar kishatárforgalmi vívmányok és gyakorlat számos más tagállam

számára szolgált példaként.15

Az egyezmény személyi hatálya azokra a személyekre terjed ki,

akik legalább három éve a határmenti térségben (a határtól 50 km-en belül – az általános

szabály 30 km) állandó lakóhellyel rendelkeznek. Az engedély legalább egy évig, de öt évnél

nem hosszabb ideig érvényes, illetve nem haladhatja meg az úti okmány érvényességét. A

kishatárforgalmi engedély díja 20 €, kivételt képeznek azonban a fogyatékos személyek, a

nyugdíjasok, a 18 éven aluli gyermekek és a 21 év alatti eltartott gyermekek. Az engedély

többszöri beutazást és egyszerre legfeljebb 3 hónapos folyamatos tartózkodást tesz lehetővé a

birtokosa számára, különösen szociális, kulturális, családi, vagy – a nemzeti szabályozások

alapján keresőtevékenységnek nem minősülő, elsődlegesen nem gazdasági célból. Az

egyezmény mellékletei tartalmazzák a megállapodás hatálya alá tartozó települések listáját

(244 magyar település, köztük Nyíregyházával, illetve 382 ukrán település, beleértve

Zakarpathia Oblast legnyugatibb részét, Ungvárral, Beregszásszal és Munkáccsal); az állandó

lakóhely igazolására alkalmas dokumentumok listáját; a kérelem átvételére és az engedély

14

A tagállamok külső szárazföldi határain való kishatárforgalom szabályainak meghatározásáról, valamint a

Schengeni Egyezmény rendelkezéseinek módosításáról szóló, 2006. december 20-i, 1931/2006/EK európai

parlamenti és tanácsi rendelet. 15

2010 végéig további három egyezmény lépett hatályba: 2008 szeptemberében Szlovákia és Ukrajna között,

2009 júliusában Lengyelország és Ukrajna között, valamint 2010 októberében Románia és Moldova között.



kiállítására jogosult illetékes konzuli tisztviselőket (ungvári magyar főkonzulátus, beregszászi

magyar konzulátus, illetve a nyíregyházai ukrán főkonzulátus); valamint a nemzeti jog szerint

alkalmazható szankciók körét.

A felállított rezsim nem okozott komolyabb nehézségeket a schengeni működésben.16

Ez javarészt az egyezmény biztonság-orientált rendelkezéseinek köszönhető. Bár a kezdeti

makulátlan időszakot követően 2010 januárja és áprilisa között Magyarország például 16

ukrán állampolgárt szankcionált túltartózkodás miatt, illetve 1231 esetben utasított el kérelmet

abból kifolyólag, hogy hat hónapon belül már megvolt a három hónap tartózkodás. 2009-ben

két engedély került visszavonásra, míg 2010 első öt hónapjában már öt. A hatóságok ezen

kívül 18 engedélyt pedig azért érvénytelenítettek, mert kiderült, annak birtokosai a kiállítást

követően beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alá kerültek. Kitekintéssel az illegális

migrációt elemző statisztikákra, a 2007-es állapotokkal szemben 2008-ban erőteljes – mintegy

30 %-os – visszaesés figyelhető meg az ukrán állampolgárok körében a hamis iratokkal való

visszaélést illetően. Az egyezmény a határmenti térség lakosainak határátlépési és

tartózkodási igényeire szabott megoldást kínál. Az engedéllyel rendelkezők mintegy 80 %-a

korábban már rendelkezett magyar vízummal. A határmenti térségben élő ukránok

összeségében hozzászoktak a kishatárforgalom lehetőségéhez, azt már mindennapjaik

részeként alkalmazzák.

2010 nyarán egy monitoring vizsgálat17

egyértelműen megmutatta, milyen fontos

szerepet játszik a kishatárforgalmi rezsim a magyar-ukrán relációban, és az mennyire liberális,

progresszív és hatékony összehasonlítva az ugyanebben a térségben érvényesülő másik

kishatárforgalmi rezsimmel, Szlovákia és Ukrajna között. A vizsgálat az alábbi

megállapításokat tette:

- Amíg a kishatárforgalmi engedélyt az ungvári szlovák főkonzulátuson kérelmező

válaszadók többsége (81,2 %-a) úgy tartotta, hogy az eljárás egyszerűsítésre szorul,

addig ugyanez az arány az ungvári magyar főkonzulátuson csupán 20 % volt. Ugyanitt

a szlovák konzulátuson igénylők több mint fele szorgalmazta az egyszerűsítést a

16

Lékó Zoltán (szerk): A migrációs jog kézikönyve. Budapest, Complex, 2009, 326-327. o. 17

A Public initiative Europe without Barriers kutatásáról lásd bővebben:

http://novisa.com.ua/upload/file/Viza_Monitor_ENG-3.pdf (2011.06.30.)

http://novisa.com.ua/upload/file/Viza_Monitor_ENG-3.pdf



szükséges dokumentumok, illetve az eljárás hossza tekintetében, amely átlagosan 60

napig terjedő időszakot vett igénybe, és csak a válaszadók felének volt egy hónap

hosszúságú. Ezzel szemben a magyar főkonzulátuson a várakozás 5-15 napos volt, a

válaszadók 65 %-a ráadásul 7 napon belül megkapta az engedélyét.

- Az ungvári szlovák főkonzulátus hivatalos adatai szerint 2010 második negyedévében

153 kishatárforgalmi engedély került kibocsátásra, ezzel szemben az ungvári magyar

főkonzulátuson 2.178, Beregszászon pedig 2.219 ugyanezen időszak alatt. 2010.

augusztus 1-ig az egyezmény hatálybalépése óta a magyar konzulátusok 62.029

engedélyt adtak ki, míg a szlovák relációban ez pusztán 1.132.

- Az elutasítási arány is sokatmondó. Míg a szlovák konzulátuson 13 %, addig a magyar

konzulátusokon csupán 1,4 %. Megállapítható tehát, hogy a relatíve magas szlovák

elutasítási rátához képest a magyar konzuli tisztviselők csak igen alacsony arányban

utasítanak el kérelmet.

A „hagyományos” vízumokra vonatkozóan elmondható, hogy amennyiben a formális

követelmények nem bizonyulnak teljes mértékben elégségesnek, a magyar nemzetiséghez

tartozás határozottan pozitív szerepet játszik. A schengeni tagállamok konzulátusainak fenti

monitoring vizsgálata során a magyar konzulátusok kapták a legtöbb pozitív értékelést, és a

magyar konzuli szolgálat magabiztosan áll az első helyen a schengeni konzulátusok ukrajnai

versenyében. Bár ehhez szükséges hozzátenni, hogy a piros pontok túlnyomó többsége a

határon túli magyarokra koncentráló, liberális magyar vízumpolitika érdeme, különösen

Transzkárpátia régió azt megvalósító két konzulátusának, az ungvárinak, illetve a

beregszászinak köszönhetően.

A legtöbb többszöri beutazásra jogosító, fél évig vagy tovább érvényes hosszú távú

vízum itt kerül kiadásra (az összes kérelem fele), az iratok és az interjúk tekintetében pedig a

követelmények inkább liberálisnak mondhatók. Ezzel szemben a kijevi magyar konzulátus

eredményei és értékelése inkább az általános trendekhez igazodik. A visszautasítási ráta

relatíve alacsony szinten, a hivatalos adatok szerint 4,6 %-on stabilizálódott (7 %-on a fenti

monitoring vizsgálat alapján). Az egyes konzulátusok között azonban erőteljes, sokszor



ötszörös vagy ennél is több) különbség mérthető, ami objektív okokkal nem igazán

magyarázható. A gyakorlat mögött inkább egyszerű vízumpolitikai megfontolások állhatnak.

A legmagasabb elutasítási arány a kijevi német konzulátuson volt (10,9 %), míg a

legalacsonyabb, 2-3 % a magyar konzulátusokon (valamint a szlovák és litván konzulátuson).

Ukrajnában a vízumkérelmek támogatására speciális rendszer került bevezetésre,

amely alapján két jelentős magyar kisebbségi szervezet egy évig érvényes felelősségvállalási

nyilatkozatot bocsáthat ki annak igazolására, hogy a kérelmező stabil háttérrel rendelkezik.

Emellett a vízumdíjakat a magyar Kormány nem kormányzati szervezetek közvetítésével

megtéríti, amennyiben a kérelmező magyar igazolvánnyal (a szomszédos államokban élő

magyar nemzetiségűek számára kiállított, utazási, kulturális és oktatási kedvezményekre

jogosító speciális kártya) rendelkezik. A már többször idézett kutatás egyik interjúalanya

elmondta, számára két hónapon belül 50 € került megtérítésre, ebből 15 € utazási költségként.

Fontos megjegyezni, hogy a fenti kompenzáció vélhetően jelentősen növelte a magyar

igazoványok iránti keresletet.

3. tábla – Összes vízumigénylés ukrán állampolgárok által

összes rövid távú összes hosszú távú

2006 kiadott 178 276 4 580

2006 kérelmezett 179 416 4 787

2006 elutasított 1 140 207

2007 kiadott 142 245 5 547

2007 kérelmezett 145 505 5 639


2008 kiadott 21 102 4 522

2008 kérelmezett 21 417 4 771

2008 elutasított 315 249

2009 kiadott 17 630 2 032

2009 kérelmezett 17 887 2 197


2010 kiadott 67 198 1 945

2010 kérelmezett 68 324 2 072




IV.2 Esettanulmány II.: Kína

A magyar-kínai kapcsolatok kiválóan szemléltetik a magyar migrációs és vízumpolitika másik

arcát, azaz a hagyományos értelemben vett, nem határon túli magyarokkal kapcsolatos

politikai megfontolások teljes hiányát. Magyarországon nem csak a – diaszpóra politikáról

lcsupaszított – migrációról szóló társadalmi vita hiányzik, hanem magát a témáról szóló

közbeszédet is hamis előfeltevések és torz reflexek uralják egy-egy szerencsétlen nyilatkozat,

illetve félreértés következtében. A migrációról szóló közbeszéd tévútra terelődésének

megértéséhez 2007-re kell visszatekintenünk. Egy szakpolitikai dokumentum-tervezet

félreértése nyomán a magyar tömegtájékoztatás néhány hétig olyan állítólagos kormányzati

elképzelésektől volt hangos, amely az ország demográfiai problémáit „egy millió ázsiai”

betelepítésével kívánná megoldani. Természetesen ilyen terv nem létezett, csupán egy

szakpolitikai tervezet téves és manipulatív értelmezéséről volt szó, amely többek között a

migráció szükségességére hívta fel a figyelmet. Ugyanebben az évben egy másik esemény is

egyértelműen tükrözte a kérdés politikai beágyazottságát. Ez a 2007 februárjában tartott,

Magyarország demográfiai helyzetének szentelt parlamenti vitanap volt, ahol az egyetlen fő

téma a család- és a gyermekpolitika volt, míg a migráció kérdésköre teljesen marginális

szerepet játszott csak. A fentieken túl a munkaerő-migráció kérdésköre is meglehetősen

elhanyagolt Magyarországon. Mivel a magyar munkaerőpiac igen alacsony aktivitási rátával

jellemezhető (csupán 55 % körül, amely Málta után a második legrosszabb az Unióban), a

magyar foglalkoztatáspolitika alapvetően a belső munkaerő-piaci részvétel fokozását tekinti

elsődleges céljának.18

A kedvezőtlen politikai és gazdasági környezet mellett a hazai lakosság (nem magyar

nemzetiségű) külföldiek és maga a migráció témaköre iránti hozzáállása is a migrációs

politika-alkotás akadályát jelenti, mivel a magyar az egyik legidegengyűlölőbb társadalom a

mai Európában. A TÁRKI Társadalomkutatási Intézet 2007-es éves felmérése szerint, amely

egy évtizedre visszamenőleg a felnőtt magyar lakosság körében az idegengyűlölet nagyságát

18

Lásd bővebben: Ács Viktória: Satisfying Labour Demand Through Migration in Hungary. European

Migration Network, 2010.



vizsgálta, a magyarok 29%-a tekinthető nyíltan idegengyűlölőnek.19

Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a döntéshozók és a társadalom

közönye mennyiségi okokkal is magyarázható, hiszen a külföldiek aránya igen alacsony,

pusztán a teljes lakosság 2 %-ára tehető. Magyarország a bevándorlók szempontjából nem

számít tehát célországnak, pusztán egy tranzitországnak az Európai Unió nyugati országai felé

tartó migrációs útvonalak mentén.

Sajnos a hiányzó vagy méginkább torz közbeszéd, és a határon túli magyarokra

összpontosító fókusz teljességgel kívül hagyja a vízumpolitika köréből a „hagyományos

értelemben vett” harmadik országbeli állampolgárokat, köztük a legnagyobb magyarországi

közösséget alkotó kínaiakat is.

Ami a kínai migránsokat illeti, Magyarország a kínai vállalkozói migráció egyik első

kelet-európai hullámába tartozott. Ennek gyökerei a korábbi Szovjetunió és Kína közti

kereskedelemben keresendők, amely az 1980-as évek végén az olcsó ruhák és cipők

kiskereskedelmével bontakozott ki. A kínai migránsok javarészt az ország gazdagabb,

urbánusabb, partmenti részeiből származtak, de sokuk érkezett az Európa felé irányuló

migrációs folyamatokban hagyományosan nem érintett területekről is. Ez a migráció

kiemelkedően mobilis, átlagosnál képzettebb és személyesen is motivált körből került ki.

Magyarországon legtöbbjük olcsó kínai ruházati cikkek és lábbelik importjával foglalkozik, a

nagykereskedelemben és kiskereskedelemben egyaránt. Növekvő mértékben képviseltetik

magukat azonban a külkereskedelem egyéb szektoraiban is.20

2010 végén 14.345 kínai

tartózkodott legálisan Magyarország területén.

A nagyjából az ezredforduló időszakáig hatályban lévő, lazább és liberális beutazási és

tartókodási szabályokkal élve, számos kínai migráns vállalt legális (és illegális) módon

munkát Magyarországon, vagy tartózkodott tranzitállomásként az országban Nyugat-Európa

19

A 2007 februárjában készült Omnibusz kutatás folyamán gyűjtött adatokat a TÁRKI Kutatóintézet honlapja

tette közzé 2007. március 8-án. Elérhetőség:

http://www.tarki.hu/hu/news/2007/kitekint/20070308.html (2011.06.30.) 20

Frank Pieke: Chinese Globalization and Migration to Europe. The Center for Comparative Immigration

Studies University of California, San Diego, Working Paper 94, March 2004.

http://www.tarki.hu/hu/news/2007/kitekint/20070308.html



fele tartó útja során. A Kínából Magyarország felé irányuló migráció a ’80-as évek végén,

’90-es évek elején vált jelentőssé. 1988-tól bilaterális megállapodás biztosította a

vízummentességet.

A ’90-es évek elején Magyarországra érkező kínaiak rendkívül kedvező

körülményekkel szembesülhettek, mind a gazdasági körülmények, mind a beutazás és

tartókodás terén (az ún. „arany évek”). A magyar Belügyminisztérium szerint 1990-ben

11.000 körüli, míg 1991-ben már több mint 27.000 kínai érkezett az országba.

A kedvező körülmények lassan azonban egyre inkább eltűntek. A vízummentes

időszak már 1992-ben véget ért. Magyarország uniós csatlakozásának időszaka pedig

bizonyos tekintetben különös szigort hozott: voltak évek, amikor bizonyos vízumtípusokra

vonatkozóan az elutasítás aránya nagyobb volt, mint a pozitív döntéseké (például 2004-ben a

családegyesítés esetében 73 %, vagy 2007-ben az önálló vállalkozást illetően 82 % volt az

elutasítás aránya). Magyarország schengeni csatlakozását követően ez a tendencia egy érdekes

(bár logikus) követlezménnyel járt: a magyar vízumkiadó hatóságoknál kérelmezett schengeni

vízumigénylések száma csökkent, több kínai kérelmező egyszerűen más schengeni állam

konzulátusához fordult. Mindazonáltal ez a trend ismét úgy tűnik, mintha változna.

4. tábla – Összes vízumigénylés kínai állampolgárok által

összes rövid távú összes hosszú távú

2008 kiállított 5 899 2 228

2008 kérelmezett 6 476 2 983


2009 kiállított 5 268 930

2009 kérelmezett 5 644 1 207


2010 kiállított 7 854 1 262

2010 kérelmezett 8 323 1 567




V. Az uniós jog és politika hatása

Az uniós jog és pokitika többszörös hatással van a magyar vízumpolikára.

1) Mindenekelőtt a vízumokra vonatkozó jogszabályi keret teljes mértékben megújult.

Mivel az uniós acquis a migrációs jogot nagymértékben meghatározza, az elmúlt

évtizedben a migrációs jogalkotás mozgatórugója az uniós jog és politika változása volt.

Bár a magyar uniós csatlakozás 2004-ben történt meg, a hazai migrációs jogalkotás már

2001-2002 óta figyelembe veszi az uniós jogot. A külföldiek beutazásáról és

tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény (hatályban 2002. január 1. és 2007.

június 30. között) többek között a vízumtípusokra vonatkozó szabályokat illetően már

az uniós jogra figyelemmel került megalkotásra. Így Magyarország a repülőtéri

tranzitvízumot, a tranzitvízumot és a rövid időtartamú tartózkodásra jogosító vízumot

már jóval uniós csatlakozása előtt bevezette.

2) Magyarország nem uniós tag szomszédai vonatkozásában azonban az uniós jog

szigorúbb vízumrezsimet eredményezett, melynek köszönhetően a vízumpolitika az

ezekben az országokban élő kisebbségi magyarok érdekében egyértelműen a diaszpóra

politikának rendelődött alá. A korábbi bilaterális vízumszabályozás (különösen

Ukrajnával, illetve Szerbiával/Szerbia-Montenegróval/Jugoszláviával) megszűnésével a

vízumpolitika a szigorúbb rezsim21

ellensúlyozásaként a lehető legnagyobb mértékben a

magyar-magyar kapcsolattartást szolgálja Magyarország csatlakozási tárgyalásai óta. Ez

kreatív és szisztematikus könnyítésben nyilvánul meg a határon túli magyarok

irányában, a hagyományos kategóriák (például kutatók vagy a magasan képzett

munkaerő) ezzel szemben azonban nem igazán tudtak a vízumpolitika látóterébe

kerülni.

21

Az uniós jog új vízum tárgyú megállapodások megkötésével járt, amelyek visszafogadási és szervezett

bűnözés elleni elemeket is tartalmaztak.



3) A magyar schengeni csatlakozás a különösen érintett régebbi schengeni államokból

érkező biztonsági megfontolások messzemenőkig történő szem előtt tartásával zajlott le.

A határon túliakra koncentráló Magyarország áteresztő szerepe mellett, a fenti

nézőpontból egy bástya szerep is kibontakozott, mint annyiszor már a magyar

történelem folyamán.

Emlékezhetünk az osztrák aggodalmakra, amelyek a schengeni csatlkozást követően

„behajtani tilos” táblákban öltöttek testet számos határmenti osztrák faluban.

Szerencsére ezek az intézkedések nem a megromló kapcsolatok jelei voltak, és a

félelmek eloszlásával el is tűntek.

Mindazonáltal a schengeni térség folyamatosan változik, így a fenti bástya szerep is.

Románia közeljövőben bekövetkező teljes jogú schengeni tagságával például

Magyarország el fogja veszíteni külső határ és bástya szerepének jelentős részét.

4) Az uniós jogszabályi keret Magyarországot világos követelményekkel szembesítette,

amelyeknek az ország igyekezett gondosan megfelelni. A Külügyminisztérium Konzuli

Főosztályának vezetője a már idézett interjújában a következőképpen fogalmazott:

“Nem csak elfogultságból, hanem tényekkel igazolhatóan állíthatjuk, hogy az új

tagállamok közül talán a magyar konzuli szolgálat készült fel legjobban a schengeni

követelmények teljesítésére. Ezt részben regionális képzéssel, részben egy, a konzulok

számára elkészített igen részletes kézikönyv kiadásával, valamint alapos gyakorlati

tréning levezetésével értük el. Nem volt az átállással semmiféle probléma, a

megítélésünk jó.” Vélhetően ennek a jó tanuló szerepnek köszönhető, hogy számos

schengeni tagállam kérte már fel Magyarországot, hogy bizonyos helyeken helyettük

adjon ki vízumot. (Moldova - Kisinyov, Törökország - Isztanbul, Oroszország -

Yekaterinburg, Kazahsztán - Almaty). Ez önmagában azt mutatja, hogy ezek az államok

megbízhatónak ítélik a magyar vízumkiadást.



5) Magyarország azonban nem igazán alakította még ki a stratégiáját a határon túli

magyarokon túlmenően. Mindezért Magyarország egyfajta szubregionális

vízumkönnyítés mellett kötelezte el magát, és nem pozícionálta magát globálisan.

Ennek köszönhetően az alábbi uniós intézkedéseknek van különös jelentősége a magyar

szabályozásra, vízumpolitikára, illetve gyakorlatra. Ezek

- a vízumkönnytési megállapodások, valamint

- a 2001/539/EK rendelet módosításai (pontosabban a vízumkötelezettség eltörlése

bizonyos harmadik országok vonatkozásában).

Ez utóbbival kapcsolatban a vízumrendeletet módosító 2009/1244/EK rendelet bír

különös fontossággal. A módosítás szerint a biometrikus útlevéllel rendelkező szerb

állampolgárok (kivéve a Szerb Koordinációs Igazgatóság22

által kiállított okmányokkal

rendelkezők) mentesek a vízumkötelezettség alól. A még mindig hatályban lévő

vízumkönnyítési megállapodás továbbra is alkalmazandó a biometrikus útlevéllel nem

rendelkezők, illetve a Szerb Koordinációs Igazgatóság által kiállított okmánnyal

rendelkezők esetében).

Mivel ez a lépés teljességgel egybevágott a magyar vízumpolitikai érdekekkel, kényes

kérdést vet fel az a jelenleg futó javaslat, amely a vízumokra vonatkozó olyan

védzáradékot biztosítana, amely komitológiai eljárással tenné lehetővé a pozitív listán

szereplő harmadik ország vízummentességének gyors és ideiglenes felfüggesztését olyan

szükséghelyzetben, amikor a tagállamok nehézségeinek leküzdéséhez azonnali

intézkedésre van szükség (mint például a nyugat-balkáni országok esetében, a

vízumkötelezettség eltörlése után bekövetkezett, menekültkénti elismerésre irányuló

kérelmek számának hirtelen megnövekedése).

22

A Szerb Koordinációs Igazgatóság a koszovói szerbek számára állít ki útlevelet.



VI. Konklúzió

A vízumpolitika és a migráció kezelésének kapcsolata igen sajátosan alakult az elmúlt évtized

Magyarországán. A határon túli magyar kisebbségek kivételével a kapcsolat tulajdonképpen

még nem igazán teremtődött meg. Mindazonáltal 2011. január 1-jével, a 2010-es

választásokat követően felállt új Országgyűlés egyik legelső döntése alapján a saját

országukban állandó lakóhellyel rendelkező (azaz nem áttelepült) magyar nemzetiségűek

egyszerűsített eljárás alapján kérelmezhetnek magyar állampolgárságot.23

2011 júniusának

végéig mintegy 100.000 kérelem került benyújtásra. A kettős állampolgárság vélhetően véget

vet a határon túli magyarokra fókuszáló vízumpolitika évtizedének. Bár ez az egyoldalú

magyar lépés számos szomszédos állam körében feszültséget gerjesztett, és ezen országok

válaszlépései esetleg számos potenciális kérelmezőt visszatarthatnak. A 2011 első félévéből

származó statisztikák ugyan még nem állnak rendelkezésre, megelőlegezhető már azonban,

hogy a kevesebb és kevesebb vízumkérelemnek újabb oka lett. Az Országgyűlés 2010. május

26-i döntése valószínűleg már éreztette hatását a 2009-hez képest 2010-re csaknem 30 %-kal

lecsökkent kérelmezői számban.

Összefoglalva: minden bizonnyal végre eljött a „tiszta” vízumpolitika ideje. A

döntéshozókon nincs többé schengeni nyomás, és nincs többé kényes politikai kérdés (mint a

magyar-magyar kapcsolattartás) sem a téma középpontjában.

Bár Magyarország hatalmas migrációs hullámoknak egyelőre nincs kitéve, itt az idő

végre, hogy elkezdődjön a diskurzus arról, mi is a migráció és a vízumpolitika szerepe. Ha

például Magyarország egyszerűen csak kiterjesztené azt a kreatív és hatékony gyakorlatot,

amelyet a határon túli magyarok érdekében kialakított, már ez hatalmas lépés lehetne a

következetes és irányított vízumpolitika felé vezető sikerrel kikövezett úton.

23

Részletesen lásd: http://eudo-citizenship.eu/docs/CountryReports/recentChanges/Hungary.pdf (2011.06.30.)



Felhasznált irodalom

Böröcz József: The fox and the raven: The European Union and Hungary renegotiate the

margins of ’Europe’. Comparative Studies in Society and History, Vol. 42, Nr. 4, 2002.

Hajduk Annamária: Immigration to Hungary: Threat or Opportunity? Demos Magyarország,

Budapest, 2008.

Illés Sándor – Melegh Attila: Hungary in the Schengen System: Bastion or Gateway? (szerk:

Molnár Tamás) Magyarországi Európa Társaság, Budapest, 2010.

Küpper, Herbert: From the Status Law to the Initiative for ‘Dual Citizenship’: Aspects of

Domestic Hungarian and International Law. Slavic Eurasian Studies Nr. 9, Sapporo, 2006.

Lékó Zoltán (szerk): A migrációs jog kézikönyve. Complex, Budapest, 2009.

Majtényi Balázs: Special Minority Rights and Interpretations of the Nation in the Hungarian

Constitution. Regio: Minorities, Politics, Society, 2005/1.

Petővári Bence: Migrációs és vízumpolitika Magyarország schengeni tagságát követően.

Stratégiai Kutatások. A változó Kína III. A magyar-kínai kapcsolatok fejlesztésének néhány

területe. Budapest, 2009.

Petővári Bence: Európa Erőd – Az Európai Unió migrációs politikájának biztonsági

dimenziói. Európai Tükör, 2010/3.

Pieke, Frank: Chinese Globalization and Migration to Europe. The Center for Comparative

Immigration Studies University of California, San Diego, Working Paper 94, March 2004.

Rédei Mária (szerk.): Magyarországot érintő nemzetközi migráció. MK Katonai Biztonsági

Hivatal, Budapest, 2006.

Töttős Ágnes: Is there a Hungarian Migration Policy? Glossa Iuridica, 2009/1.



Mellékletek24

1 tábla: Összes vízum típusonként

összes A összes C összes D

2001*

2002 Kiállított 59 120 798 35 906

2002 Kérelmezett 64 122 479 38 145

2002 Elutasított 5 1 681 2 239

2003 Kiállított 239 283 323 44 343

2003 Kérelmezett 239 284 775 46 733

2003 Elutasított 0 1 452 2 390

2004 Kiállított 180 574 022 49 693

2004 Kérelmezett 182 576 255 52 354

2004 Elutasított 2 2 233 2 661

2005 Kiállított 161 511 774 34 559

2005 Kérelmezett 162 515 203 36 023

2005 Elutasított 1 3 424 1 464

2006 Kiállított 119 483 828 45 497

2006 Kérelmezett 120 490 284 47 475

2006 Elutasított 1 8 411 1 978

2007 Kiállított 44 426 873 21 288

2007 Kérelmezett 44 435 284 22 408

2007 Elutasított 0 8 411 1 120

2008 Kiállított 36 293 513 14 454

2008 Kérelmezett 36 312 785 17 568

2008 Elutasított 0 11 617 1 726

2009 Kiállított 65 212 367 7 545

2009 Kérelmezett 65 248 131 10 581

2009 Elutasított 0 8 921 1 149

2010 Kiállított 299 175 433 7 238

2010 Kérelmezett 317 196 255 9 255

2010 Elutasított 10 8 255 1 145

24

A táblázatok sorszámozása a specikifkáció számozását követi. Azok a táblák kimaradnak, ahol teljességgel

hiányzik a szükséges adat.



* nincs adat

Tables 2: D vízumok cél és állampolgársági bontásban

Table 2.1: D vízumok cél szerinti bontásban

összes tanulmányi

keresőtevékenysé

g

családegyesíté

s

összes

egyéb

egyéb:

humanitárius

/ nemzetközi

védelem

egyéb:

csak

tartózkodá

s **

2001*

2002 35 906 5 955 21 334 390 8 227 n.a 35 906

2003 44 343 5 872 27 516 1 626 9 329 n.a 44 217

2004 49 693 4 154 30 068 2 461 13 010 n.a 48 960

2005 34 559 3 343 19 482 1 956 9 778 n.a 31 678

2006 45 497 3 940 23 724 2 524 15 309 n.a 44 949

2007 21 288 3 575 8 191 1 116 8 406 n.a 20 287

2008 14 454 4 098 6 838 995 2 523 n.a 13 494

2009 7 545 2 582 2 293 459 2 211 n.a 6 699

2010 7 238 2 573 2 684 601 1 380 n.a 6 668

* nincs adat

** szerzonális munkavállalási nélkül

D vízumok cél és 10 leggyakoribb állampolgárság bontásában (EU-27-en kívül)

helyezés ország összes

tanulmán

yi

keresőtevék

enység

család

egyesí

tés

egyéb

összes

egyéb:

humanitárius

/ nemzetközi

védelem

egyéb:

csak

tartózkod

ás

2001

* * * * * * * * *

2002 1. Románia

18

994 1 632 14 131 55 3 176

* *



2002 2. Ukrajna 4 676 319 2 925 66 1 366 * *

2002 3. Szlovákia 2 100 190 1 603 26 281 * *

2002 4.

Németorsz

ág 1 027 390 145 11 481

* *

2002 5. USA 963 450 125 19 369 * *

2002 6.

Jugoszlávi

a 724 149 251 14 310

* *

2002 7.

Oroszorsz

ág 467 145 112 20 190

* *

2002 8. Izrael 382 227 25 14 116 * *

2002 9. Irán 258 205 7 3 43 * *

2002 10. Japán 249 55 71 19 104 * *

2003 1. Románia

18

920 499 13 959 314 4 148

* 41

2003 2. Ukrajna 6 414 358 4 329 235 1 492 *

25

2003 3. Szlovákia 5 096 140 4 536 52 368 *

12

2003 4.

Németorsz

ág 1 177 623 190 27 337

* 0

2003 5. USA 1 139 517 121 33 468 *

0

2003 6.

Jugoszlávi

a 848 107 352 41 348

* 1

2003 7.

Franciaors

zág 477 169 110 2 196

* 0

2003 8. Izrael 391 279 20 22 70 *

0

2003 9. Kína 357 51 8 7 291 *

0

2003 10. Irán 248 229 8 3 8 *

0

2004 1. Románia

28

964 690 20 450 832 6 992

* 204

2004 2. Ukrajna 6 491 240 5 137 226 888 *

0

2004 3. Szlovákia 1 496 29 1 420 9 38 *

0

2004 4. USA 1 230 459 115 32 624 *

0

2004 5.

Szerbia-

Mo. 1 103 186 440 54 423

* 0



2004 6. Kína 523 79 93 42 309 *

0

2004 7. Izrael 423 298 16 17 92 *

0

2004 8.

Oroszorsz

ág 393 116 73 22 182

* 0

2004 9. Japán 390 64 214 3 109 *

0

2004 10. India 326 146 88 8 84 *

0

2005 1. Románia

18

242 539 13 995 550 3 158

* 20

2005 2. Ukrajna 3 839 201 3 071 89 478 *

9

2005 3.

Jugoszlávi

a 1 275 233 602 60 380

* 0

2005 4. USA 1 164 451 128 23 562 *

0

2005 5. Kína 595 85 94 158 258 *

0

2005 6. Japán 526 53 235 25 213 *

0

2005 7.

Oroszorsz

ág 409 133 87 12 177

* 5

2005 8. Izrael 359 259 23 11 66 *

0

2005 9. Irán 289 262 3 5 19 *

0

2005 10. India 239 39 108 6 86 *

0

2006 1. Románia

18

617 474 15 257 692 2 194

* 2

2006 2. Ukrajna 4 580 197 3 878 193 312 *

0

2006 3.

Jugoszlávi

a 1 473 311 918 90 154

* 1

2006 4. USA 1 333 596 147 54 536 *

1

2006 5. Kína 908 150 267 287 204 *

7

2006 6.

Oroszorsz

ág 694 105 421 23 145

* 4

2006 7. Japán 592 84 366 25 117 *

0

2006 8.

Koreai

Közt. 491 59 163 8 261

* 0

2006 9. Izrael 473 328 33 23 89 *

0



2006 10. Irán 363 327 7 0 29 *

7

2007

* * * * * * * * *

2008 1. Ukrajna 4 522 198 2 841 74 1 409 *

740

2008 2. Szerbia 3 139 384 1 018 41 1 696 *

152

2008 3. Kína 2 228 619 1 161 335 113 *

1

2008 4. USA 754 286 15 17 436 *

4

2008 5.

Törökorsz

ág 737 546 124 29 38

* 0

2008 6. Irán 679 571 6 8 94 *

1

2008 7.

Oroszorsz

ág 478 83 119 24 252

* 1

2008 8. India 409 46 176 92 95 *

0

2008 9. Mongólia 364 25 295 14 30 *

0

2008 10.

Koreai

Közt. 125 39 13 14 59

* 0

2009 1. Ukrajna 2 032 189 858 29 956 *

6

2009 2. Kína 930 103 613 168 46 *

0

2009 3. Szerbia 926 340 223 32 331 *

117

2009 4.

Törökorsz

ág 474 398 27 11 38

* 0

2009 5. Irán 403 259 2 7 135 *

0

2009 6. USA 439 259 34 6 140 *

0

2009 7.

Oroszorsz

ág 325 102 74 43 106

* 0

2009 8. India 308 44 71 43 150 *

0

2009 9. Nigéria 125 115 0 1 9 *

0

2009 10. Vietnám 113 35 49 16 13 *

0

2010 1. Ukrajna 1 972 295 836 54 787 *

491

2010 2. Kína 1 262 112 912 197 41 *

0

2010 3. Törökorsz 659 555 37 10 57 *

0



ág

2010 4. India 335 92 144 60 39 *

0

2010 5. Irán 414 190 26 21 177 *

0

2010 6.

Oroszorsz

ág 301 70 93 72 66

* 0

2010 7. Szerbia 271 114 61 2 94 *

68

2010 8. Koszovó 159 4 135 17 3 *

0

2010 9. Vietnám 186 84 62 26 14 *

0

2010 10. USA 326 154 23 11 138 *

0

* nincs adat

3. tábla: Tartózkodási engedély cél és állampolgárság szerinti bontásban

3.1. tábla: Tartózkodási engedély cél szerinti bontásban*

Összes Tanulmányi Keresőtevékenység Családegyesítés

Egyéb

összes

egyéb:

humanitárius/

nemzetközi

védelem

2001**

2002 24 684 2 722 13 371 4 056 4 535 1304*

2003 14 257 1 701 8 013 2 605 1 938 772

2004 18 267 1 486 10 978 2 800 3 003 732

2005 16 074 1 037 9 565 3 084 2 388 931

2006 14 942 2 896 8 734 2 896 416 2 545

2007 19 978 4 038 6 190 3 998 1 170 6 091

2008 36 602 7 760 16 875 8 405 3 562 642

2009 13 268 4 167 5 326 1 753 2 025 565

2010**

* összes meghosszabbítás és kiállítás

** nincs adat



3.2. tábla: Tartókodási engedély cél és 10 leggyakoribb állampolgárság szerinti bontásban

(EU-27-en kívül)

Helyezé

s Ország Összes

Tanulmán

yi

Keresőtevékenys

ég

Családegyesít

és

Egyé

b

össze

s

egyéb:

humanitáriu

s/

nemzetközi

védelem

***

2001

*

2002 1. Románia

11

071 892 8 426 923 830 0

2002 2. Ukrajna 2 670 320 2 017 173 160 0

2002 3. Kína 2 331 75 1 567 453 236 0

2002 4. USA 735 35 215 256 229 0

2002 5. Oroszország 631 78 263 188 102 9

2002 6. Vietnám 622 60 391 103 68 0

2002 7.

Nagy-

Britannia 621 5 365 206 45 0

2002 8. Jugoszlávia 612 164 280 102 66 1

2002 9. Mongólia 560 30 419 90 21 0

2002 10. Franciaország 534 5 231 259 39 0

2003 1. Románia 6 608 467 4 593 727 821 0

2003 2. Ukrajna 1 462 9 899 187 367 1

2003 3. Szlovákia 1 334 97 443 40 754 0

2003 4. Kína 688 51 394 167 76 1

2003 5. Jugoszlávia 471 107 195 60 109 0

2003 6. USA 421 16 96 115 194 0

2003 7. Németország 344 20 130 81 113 0

2003 8.

Nagy-

Britannia 262 2 141 90 29 0

2003 9. Franciaország 257 5 95 138 19 0

2003 10. Oroszország 254 55 58 83 58 0

2004 1. Románia

11

231 366 7 812 1 188

1

865 0

2004 2. Ukrajna 2703 196 1 721 374 412 1

2004 3. Szerbia-Mo. 528 106 201 86 135 0

2004 4. Kína 336 21 155 139 21 1



2004 5. USA 338 16 74 114 134 0

2004 6. Oroszország 196 47 53 58 38 43

2004 7. Japán 181 26 75 65 15 0

2004 8. Vietnám 167 61 23 58 25 0

2004 9. Izrael 201 129 29 40 3 0

2004 10. Mongólia 143 14 95 28 6 0

2005 1. Románia 9 457 238 6 533 1 319

1

367 0

2005 2. Ukrajna 1 737 95 1 056 323 263 2

2005 3. Szerbia-Mo. 654 114 272 115 153 121

2005 4. Vietnám 530 52 197 116 165 0

2005 5. Izrael 183 88 32 53 10 0

2005 6. Japán 175 19 82 65 9 0

2005 7. Kína 1 020 37 653 287 43 170

2005 8. Izrael 183 88 32 53 10 0

2005 9. Mongólia 138 8 73 39 18 2

2005 10. USA 437 28 67 126 216 4

2006 1. Románia 8 194 249 5 778 1 211 956 54

2006 2. Ukrajna 1 941 160 1 334 267 180 35

2006 3. Kína 752 46 347 288 71 414

2006 4. Szerbia-Mo. 717 140 342 130 105 427

2006 5. Izrael 343 47 249 47 0 0

2006 6. Japán 302 22 118 153 9 0

2006 7. Koreai Közt. 170 9 69 86 6 0

2006 8. India 168 20 91 44 13 30

2006 9. Irán 234 216 2 4 12 24

2006 10. Vietnám 159 46 34 61 18 361

2007 1. Ukrajna 5 517 698 2 267 505

2

047 53

2007 2. Kína 3 381 186 1 321 963 911 1 003

2007 3. Szerbia 1 576 469 538 171 398 923

2007 4. Vietnám 993 173 288 267 265 1 640

2007 5. Mongólia 900 68 400 149 283 188

2007 6. Irán 796 732 13 21 30 45

2007 7. Japán 749 89 183 265 212 0

2007 8. Izrael 649 436 53 112 48 0

2007 9. Koreai Közt. 608 49 121 305 133 0

2007 10. Törökország 575 176 142 119 138 144

2008 1. Ukrajna 9 482 880 6 385 1 604 613 5



2008 2. Kína 4 817 513 2 812 1 339 153 56

2008 3. Szerbia 4 237 1 163 1 680 941 453 121

2008 4. USA 1 834 480 355 529 470 0

2008 5. Oroszország 1 467 186 290 438 553 0

2008 6. Törökország 1 324 627 397 235 65 14

2008 7. Japán 1 309 227 577 470 35 0

2008 8. Mongólia 1 124 80 787 221 36 41

2008 9. Vietnám 1 022 173 461 366 22 10

2008 10. Koreai Közt. 930 134 328 394 74 6

2009 1. Ukrajna 2 758 200 2 034 224 300 1 242

2009 2. Kína 1 546 172 1 044 278 52 1 550

2009 3. Szerbia 1 390 354 418 261 357 1 100

2009 4. USA 1 281 506 231 246 298 0

2009 5. Oroszország 384 113 121 83 67 200

2009 6. Japán 357 128 167 50 12 89

2009 7. India 295 117 118 44 16 91

2009 8. Thaiföld 169 32 129 7 1 84

2009 9. Mongólia 152 14 111 22 5 360

2009 10. Koszovó 137 4 117 13 3 569

2010

* * * * * * * *

* nincs adat

*** humanitárius célú engedély iránti kérelmek száma

4. tábla: D vízumok külképviseleteken cél szerint

4.1.tábla: D vízumok külképviseleteken cél szerint

Összes Tanulmányi Keresőtevékenység Családegyesítés

Egyéb

összes

2001 * * * * *

2002 5 667 1 331 2 376 261 1 709

2003 43 383 4 629 28 110 1 312 9 332

2004 49 026 829 13 128 684 34 441



2005 37 539 * * *

37 532

2006 43 961 * * * *

2007 20 299 * * * *

2008 8 386 * * * *

2009 10 938 * * * *

2010 8 985 * * * *

* nincs adat

5. tábla: C vízumok külképviseleteken

Összes

2001 *

2002 32 167

2003 267 504

2004 575 107

2005 288 502

2006 491 135

2007 441 463

2008 177 752

2009 268 638

2010 254 999

* nincs adat



10. tábla: Harmadik országbeli állampolgárok kérelmének elutasítása határátkelőhelyen

Általános trend:

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010

Összes

elutasítás

* *

23 540 24 166 20 373 25 922 12 091 6 677 8 233 11 857

* nincs adat

10 leggyakoribb állampolgárság

Helyezés Ország Összes

2001

* * *

2002

* * *

2003 1. Románia 6 978

2003 2. Ukrajna 3 831

2003 3. Jugoszlávia 2 719

2003 4. Németország 1 221

2003 5. Moldova 980

2003 6. Bosznia-H. 763

2003 7. Bulgária 643

2003 8. Hontalan 605

2003 9. Szlovákia 546

2003 10. Oroszország 476

2004 1. Románia 7 159

2004 2. Ukrajna 4 910

2004 3. Szerbia 4 181

2004 4. Bosznia-H. 911

2004 5. Moldova 707

2004 6. Törökország 656




2004 10. FYROM 484

2005 1. Románia 6 761



2005 2. Ukrajna 5 396

2005 3. Szerbia 2 482

2005 4. Moldova 820

2005 5. Bosznia-H. 636





2005 10. FYROM 294

2006 1. Románia 11 624

2006 2. Ukrajna 5 646

2006 3. Szerbia 2 533

2006 4. Moldova 1 061

2006 5. Bosznia-H. 512





2006 10. FYROM 325

2007 1. Ukrajna 3 783

2007 2. Szerbia 2 166

2007 3. Románia 1 344

2007 4. Moldova 889


2007 6. FYROM 162

2007 7. Horvátország 159

2007 8. Bosznia-H. 154


2007 10. Kína 68

2008 1. Ukrajna 2 713

2008 2. Szerbia 1 738


2008 4. Moldova 326



2008 7. FYROM 139

2008 8. Bosznia-H. 122

2008 9. Egyiptom 28



2008 10. Románia 24

2009 1. Ukrajna 3 960

2009 2. Szerbia 1 841


2009 4. Moldova 347


2009 6. FYROM 236


2009 8. Bosznia-H. 108

2009 9. Algéria 39

2009 10. Kína 31

2010 1. Ukrajna 5 321

2010 2. Szerbia 3 218


2010 4. FYROM 567

2010 5. Moldova 456



2010 8. Bosznia-H. 171

2010 9. Montenegro 127

2010 10. Albánia 67

* nincs adat



11. tábla: Harmadik országbeli állampolgár beléptetésének megtagadása érvényes vízum

vagy tartókodási engedély hiányában;

Általános trend

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010

Összes

* * * * * * *

3 624 3 254 2 299

* nincs adat



12. tábla: Harmadik országbeli állampolgárok beléptetésének megtagadása hamis vízum vagy

tartókodási engedély miatt

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010

Összes

* * * * * * *

57 42 80

* nincs adat

10 leggyakoribb állampolgárság szerinti bontás


2001

* * *

2002

* * *

2003

* * *

2004

* * *

2005

* * *

2006

* * *

2007

* * *

2008 1. Ukrajna 1 548

2008 2. Szerbia 1 174

2008 3. Moldova 186



2008 6. FYROM 92

2008 7. Bosznia-H. 89



2008 8. Egyiptom 23

2008 9. Hontalan 17

2008 10. Belarusz 16

2009 1. Ukrajna 1 355

2009 2. Szerbia 1 081

2009 3. Moldova 184



2009 6. FYROM 137

2009 7. Bosznia-H. 70

2009 8. Albánia 21

2009 9. Kína 11

2009 10. Belarusz 9

2010 1. Ukrajna 872

2010 2. Szerbia 479



2010 5. Moldova 139

2010 6. Bosznia-H. 105

2010 7. FYROM 28

2010 8. Kína 27

2010 9. Hontalan 23

2010 10. Albánia 21

* nincs adat



13. tábla: Harmadik országbeli állampolgárok beléptetésének megtagadása abból az okból,

hogy hat hónapon belül három hónapot már tartózkodott

Általános trend

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010

Összes

* * * * * * *

150 375 2 969

* nincs adat



2001

* * *

2002

* * *

2003

* * *

2004

* * *

2005

* * *

2006

* * *

2007

* * *


2008 2. Ukrajna 55

2008 3. Szerbia 7

2008 4. Malajzia 2

2008 5. Kanada 2



2008 6. Szingapúr 1


2008 8. Izrael 1

2008 9. Bosznia-H. 1

2008 10.


2009 2. Ukrajna 111

2009 3. Moldova 6


2009 5. Szerbia 5

2009 6. Új-Zéland 1

2009 7. Argentína 1

2009 8. Brazília 1

2009 9. Kanada 1

2009 10. FYROM 1

2010 1. Ukrajna 2 310

2010 2. Szerbia 377


2010 4. FYROM 56

2010 5. USA 9


2010 7. Izrael 5


2010 9. Uganda 3

2010 10. Dél-Korea 3

* nincs adat



14. tábla: Illegális tartózkodáson ért harmadik országbeli állampolgárok

Általános trend

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010

Összes * 11 985 10 365 9 677 9 912 7 922 4 008 4 862 5 989 5 141

* nincs adat



2001 * * *

2002 1. Irak 2 840

2002 2. Afganisztán 2 734

2002 3. Románia 1 506

2002 4. Jugoszlávia 1 021

2002 5. Moldova 701

2002 6. Ukrajna 531

2002 7. Kína 368


2002 9. Somalia 322

2002 10. Bangladesh 194

2003 1. Románia 2 469

2003 2. Ukrajna 1 176

2003 3. Moldova 1 370


2003 5. Irak 908

2003 6. Jugoszlávia 800

2003 7. Irán 382


2003 9. Algéria 174

2003 10. Kína 135



2004 1. Románia 2 843

2004 2. Ukrajna 1 519

2004 3. Moldova 1 665

2004 4. Szerbia 796


2004 6. Afganisztán 184

2004 7. Algéria 154


2004 9. Ruanda 78


2005 1. Románia 3 293

2005 2. Ukrajna 3 281

2005 3. Szerbia 937

2005 4. Moldova 749


2005 6. Grúzia 156

2005 7. Bangladesh 116

2005 8. Kína 87



2006 1. Románia 3 451

2006 2. Ukrajna 1 880

2006 3. Szerbia 774

2006 4. Moldova 501

2006 5. Grúzia 119


2006 7. Kína 95



2006 10. FYROM 45

2007 1. Szerbia 1 318

2007 2. Ukrajna 672

2007 3. Moldova 538

2007 4. Románia 221

2007 5. Grúzia 195


2007 7. Szomália 99

2007 8. Irak 92



2007 9. FYROM 86


2008 1. Szerbia 1 102

2008 2. Koszovó 1 049

2008 3. Moldova 409

2008 4. Ukrajna 320

2008 5. Pakisztán 236

2008 6. Grúzia 227



2008 9. FYROM 126

2008 10. Irak 101

2009 1. Szerbia 1618


2009 3. Koszovó 866

2009 4. Ukrajna 374

2009 5. Moldova 277


2009 7. FYROM 164

2009 8. Grúzia 99


2009 10. Albánia 85

2010 1. Afganisztán 819

2010 2. Szerbia 759

2010 3. Koszovó 583

2010 4. Ukrajna 442

2010 5. Palesztína 422

2010 6. Moldova 275


2010 8. Algéria 132

2010 9. Marokkó 119

2010 10. Albánia 113

* nincs adat

Documents

A VÍZUMPOLITIKA MINT MIGRÁCIÓS CSATORNA · 3 Majtényi Balázs: Special Minority Rights and Interpretations of the Nation in the Hungarian Constitution. Regio: Minorities, Politics,