II. János Pál Kat. Ált. Iskola és Óvoda

2014. december Tázlári Tagintézménye Ára:100 Ft

Adventkor

Jézusunk, adj erőt, hogy ékesen

járjunk

Illendő ruhában, méltóképpen

várjunk

Add, hogy kerülgessük a bűnt,

sötétséget

S ama jobb hazában

megláthassunk Téged.

(Mécs László)

K e d v e s O l v a s ó i n k!

Meghitt karácsonyi ünnepeket és áldott új esztendőt kívánunk!

A d v e n t i g o n d o l a t o k

2. oldal Így írunk mi…

Emeljétek föl a fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban. Emeljétek föl a fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! Ki ez a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban. Ki az a dicső király? A Seregek Ura, ő a dicső király!” (Zs 24, 7-10)

A 24. Zsoltárhoz kapcsolódik egy történet. A zsidó hagyomány szerint ugyanis, amikor Salamon király fölépítette a Templomot, nagy ünneplés közepette átvitték a Szövetség Ládáját a Szent Sátorból az új és gyönyörű Templomba. Igen ám, de a szentek szentjének az ajtaja pontosan olyan magas volt, mint maga a Frigyláda, így nem tudták az Úr jelenlétét jelképező ládát oda bevinni. Salamon ezt látva imádkozni kezdett, s huszonnégy könyörgő ima után, amelyekben megemlítette apja – Dávid király – hűségét is, a kapuk megemelkedtek annyira, hogy csodálatos módon átfért rajtuk a Szövetség Ládája. Egy másik magyarázat szerint, a Templom kapui bőségesen nagyok voltak az emberek számára, de az Úrnak „kicsik”, ezzel is érzékeltetve az Ő nagyságát. Ezért, amikor jön az Úr, akkor a kapuknak fel kell emelkedniük, hogy bemehessen a Szentélybe. Minden adventi vasárnapnak megvan a külön hangsúlya, melyek egyre közelebb visznek bennünket a lényeghez, hogy Krisztus Urunk, ami igaz Királyunk eljött hozzánk, hogy megmentsen bennünket. A király tehát megjelent. Így merül fel a kérdés: mit kezdünk a

hozzánk érkező királlyal? Egy-két napig érdekes volna, főleg ha a mi otthonunkba szállna meg. De aztán vége. „Minden csoda három napig tart” – mondjuk cinikusan. Azonban Krisztus csodája „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13, 8). Advent lényege, bármilyen furcsa is, nem a karácsonyban, hanem húsvét reggelén, a feltámadásban ragadható meg. Hiszen a királynak, Isten fiának azért kellett megszületni, közénk jönnie, hogy az Ő népének sorsát eldöntse egyszer s mindenkorra. De vajon „befér” e az életünkbe az, aki eljött? Fölemelkednek-e azok az ajtók ott a szívünk környékén? Hiszen a lelkünk templomának szentélyébe ott van a helye Krisztusnak. Befér-e Ő oda? Az Úr meg tudta emelni a kapukat Salamon idejében, sőt most is meg tudja nyitni bárki fülét s azon keresztül a szívét. Bizony meglehet, hogy teli vagyunk olyan dolgokkal, amikre nem vagyunk büszkék. Rengeteg mindent hordozunk, s teli

pakoljuk vele a szívünket, lelkünket a mások és magunk okozta nyomorúságokkal. De az ige azt mondja, hogy itt van a Királyod, dobáld ki mindazt, ami nem oda való, mert ma nálad kell megszállnia! Csak oda kell vinned elé, letenni azt. S akkor a lélek kapuja megemelkedik, s belép oda Krisztus. S hogy milyen király Ő? Arról Pál ír talán a legszebben a filippiekhez: „mert Ő Isten formájában nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2, 6-8) Ő a mi királyunk, Urunk, aki eljött miértünk. S ezt a királyt várjuk vissza életünk adventjében. Tárjunk ajtót Isten beteljesedett Igéjének, aki megvívott értünk, s győzött, megváltoztatta a számunkra megváltoztathatatlant. Őt várva kívánom mindannyiunknak, hogy

életünk adventje ne csak várakozás legyen, hanem legyen beteljesedés is! Ámen

László Lajos Gergely evangélikus lelkész

A d v e n t i l e l k i n a p

Így írunk mi… 3. oldal

Kerekezzünk közelebb!

„Remek délelőtt volt! Nagyszerű emberekkel ismerkedhettem meg! Minden pillanata megindító

volt! Ez egy igazi lelki nap volt!”

Ilyen és ehhez hasonló

mondatok hangoztak el a lelki

nap után, mintegy

összegzésként.

Hagyomány nagyböjtben és

adventben iskolánkban egy

tanítás mentes napot szánni

arra, hogy a lelkünket ápoljuk.

Így történt ez december 10-én,

szerdán is, amikor kicsiket és

nagyokat érzékenyítő

programra hívtunk. Többen

több helyről érkeztek hozzánk,

azzal a nem titkolt szándékkal,

hogy egy kicsit közelebb

vigyenek bennünket ahhoz a

világhoz, amely sokszor nagyon

távolinak tűnik. Ez a világ nem

más, mint a fogyatékkal élők

világa.

Iskolásainkat csoportokba

soroltuk, s így jártuk végig a

helyszíneket. Tornateremben a

„Mozogjunk!” helyszínen

kerekesszéket lehetett ki-

próbálni, szájjal festeni,

bekötött szemmel fehér bottal

tájékozódni. A segítők a

Mozgássérült Fiatalok

Alapítványának tagjai voltak

Kecskemétről.

Könyvtárban a

„Beszélgessünk!” állomáson a

Gördülő Tánccsoport két

tagjával ismerkedtünk meg,

akik elkalauzoltak bennünket

abba a világba képpel és

hanggal, amiben ők élnek.

Igazi érzékenyítés volt!

Majd a látás érzékszervére

irányuló játékok helyszíne

következett, “Tapintsunk!”

címmel. Itt a Parázs

Pasztorális Központ munka-

társai voltak segítségünkre,

akikkel ki lehetett próbálni az

illatmemóriát, hangmemóriát,

tésztát válogatni persze

mindezt bekötött szemmel.

Fantasztikusan élvezték a

játékokat!

4.helyszín a „Figyeljünk!”

állomás volt, ahol iskolánk

egyik tanulójának anyukája,

Lehoczki Anikó és munkatársa,

Kinga arról meséltek, miféle

fogyatékkal élők lehetnek

köztünk, hogyan rehabilitálják

őket, és mi módon lehetünk a

segítségükre. Ők az Országos

Rehabilitációs Intézetben

dolgoznak, mint ápolás-

fejlesztők. Remekül hangoltak

bennünket a fogyatékkal

élőkre!

Kora délután pedig következett

a meglepetés, a Gördülő

Tánccsoport bemutatója.

Mielőtt még megnéztük volna a

táncot, a 2.osztályosok egy

különös produkcióval készültek.

Netti nénivel, a tanítójukkal

jelnyelven egy dalt mutatattak

be nekünk. Csudajó volt,

szenzációs sikerük volt! Nagyon

büszkék voltunk rájuk,hiszen

ezt a tudományt egyedül ők

tudják köztünk! A Gördülő

Tánccsoport tagja, kerekes-

székes hölgyek és urak, akik

arra tették fel a megváltozott

életüket, hogy örömöt,

sugárzást, hitet adjanak

táncukkal.

Színes műsorral készültek,

tréfás koreográfiával emelték a

produkció fényét. Sokan

többször kerestük a

zsebünkben rejtőző zseb-

kendőt, hiszen nagyon

megindító volt, ahogyan

táncoltak, ahogyan örültek a

produkciónak, egymásnak és

persze a lelkes tapsnak.

Csodás napunk volt, sok-sok

élménnyel, ismerettel gazda-

godtunk!

Legyen még sok ilyen

érzékenyítő délelőttünk!

Gulyás Ágnes

Ő s z i e s e m é n y e k

4.oldal Így írunk mi…

Zánka

2014 tavaszán ismét megjelent a

kiírás, Erzsébet táborra lehet

pályázni. A tavalyi év sikerén

felbuzdulva ismét pályáztunk.

Örömmel fogadtuk az e-mailt,

melyben tudatták, hogy

nyertünk, így szeptemberben

mehetünk Zánkára.

2014. szeptember 8-án 75 lelkes

tanuló és 6 pedagógus indult

útnak a Balaton felé.

Az első állomásunk Tihany volt.

Itt megtekintettük az apátságot,

és sétáltunk egyet a Balaton

partján. Zánkán már finom

ebéddel vártak bennünket. A

régi úttörőtábor szépen

felújított épületeiben kaptunk

szállást. Ebéd után hajókáztunk

egyet a Balatonon, egy

csodaszép hajóval. Vacsora után

séta, beszélgetés és buli

következett. A nem túl hosszú

éjszakai alvás után másnap

reggel elindultunk bevenni

Sümeg várát. A lovagi torna

bemutatón a legszebb lányok

virágot is kaptak a lovagoktól. A

vár megtekintése után a környék

természeti csodáját, a Monoszlói

tűhegyet néztük meg. A

hegytetőről gyönyörű kilátás

nyílt a Balatonra. Vacsora után

megmártóztunk a tó vizében,

többsége fürdőruhában, de volt,

aki csak ruhában.

Szerdán a veszprémi székes-

egyház megtekintése után

megnéztük hol készítik az ostyát

a szentmisékhez. Délután

Herenden a porcelán-

múzeumban voltunk, ahonnan

nagyon szép és különleges

emlékekkel távoz-tunk.

Fáradtan, de élményekkel

gazdagodva tértünk haza.

Papné Csipak Andrea

Terményáldás

Szeptember 25-én különleges

látvány fogadta as iskolába

érkezőket: egy kiskocsi telis-tele

minden jóval, amely Tázlár

földjein termett. Iskolánkban

második alkalommal meg-

rendezett termény oltárt

diákjaink felajánlásaiból állí-

tottuk össze. Mindezt meg-

előzően hitoktatóink közre-

működésével a gyerekek elő-

zetes ismereteket szereztek a

terményhálaadás ünnepéről és

annak fontosságáról, így adva

hálát Istennek az idei termésért.

Aznap reggel az iskola minden

tanulója és pedagógusa

felsorakozott az aulában, ahol

Kovács Ferenc iskolalelkész

megáldotta, megszentelte a

gazdag oltárt.

Az egész nap ebben a

témakörben telt, melynek

befejezése, egy játékos

vetélkedő volt. Mind a két évben

igyekeztünk változatos prog-

ramokkal színesíteni ezt a napot.

Az iskola szinte összes tanulója

részt vett a délutánon, az alsó és

felső tagozatból egyaránt. A

tavalyi pozitív élmények alapján,

már várták ezt a gyerekek. Tíz

előre összeállított csapat

versenyzett több számban, mint

például célba dobás

gesztenyével, szilva begyűjtés,

gesztenyelánc fűzés. A vidám

hangulatú, mozgalmas vetélkedő

nagy tetszést aratott a fiatalok

körében. A jutalom sem

maradhatott el, a résztvevők

emléklapot és egy kis

finomságot - müzli szeletet –

kaptak. A program végén a

felajánlott terményeket a falu

időseinek juttattuk el.

A nagy érdeklődésre való

tekintettel jövőre az alsó és felső

tagozatnak külön kerül

megrendezésre a vetélkedő.

Köszönet az iskola vezetésének,

dolgozóinak a segítségért, a

gyerekeknek és a szüleiknek a

felajánlásokért!

Péter-Szabó Éva

Á l l a t b ö r z e

Így írunk mi… 5.oldal

„KI AZ ÁLLATOKAT SZERETI, ROSSZ EMBER NEM LEHET.”

Petőfi után, szabadon

Immár harmadszor került sor iskolánkban - Szent Ferencre emlékezve- állatbemutatóra. Erre a jeles alkalomra nagy kedvvel, sok tervvel készültek kicsik-nagyok. Az alkalom meghirdetése után szinte minden gyereknek volt ötlete arra vonatkozóan, hogy melyik állatkáját is szeretné bemutatni a közösség előtt. Milyen jó is, hogy falun élhetünk, ahol részesei lehetünk a nagy természet és a család által nevelgetett házikedvenc életének! Nem volt szép idő azon a bizonyos „állatbörzés” napon. Reggel legalábbis nem úgy nézett ki. Már azon is gondolkodtunk, hogy szükség esetén „behozzuk” a bemutatót az iskola épületébe, amikor ránk tekintett először szerényebben, majd egyre bátrabban a vigaszt hozó napsugár.

Az állatkák pedig csak gyűltek és gyűltek! Volt, aki egy bátor kutyussal, más egy önérzetes cicával érkezett. Nem győztük csodálni a szebbnél szebb állatokat! Volt itt a teknőstől, az aranyhaltól kezdve a pitonig szinte megszámlálhatatlanul sok állatka. És a felnőtt, aki itt találkozott kedvenc állatát dédelgető tanítványával, úgy érezhette, hogy a gyermek életének egy csodálatos, otthoni szegletébe tekinthetett be egy rövid időre. A másodikosok bevezető verselése után Ferenc atya megáldotta az állatseregletet. Ezután állatorvosunk egy sebesült és általa az otthonában ápolt kiskutya megpróbáltatásain keresztül ébresztgette a hallgatóságban az állatok iránt érzett felelősséget. Szóban is bemutathatta mindenki

a többi gyereknek és a népes szülői tábornak az általa hozott állatot, de kérdezősködhettek is az érdeklődők a többiek által kiállított csodálatos kis kedvencekről. Az előzetes készülődés során nagyon sokan tanultak állatokról szóló versikéket, énekeket. Volt, aki még mikrofonon keresztül is közkinccsé tette azt. Arról is megbizonyosodhattunk, hogy a tázlári gyereknép állatos rejtvények, kirakók, szójátékok megfejtésében is nagyon jó. Hálásak vagyunk a sok szép bemutatott állatkáért, a csodás időért és minden csillogó szemű gyerekért, akik tiszta szívvel szeretik a körülöttük élő természetet, vele együtt kis kedvencüket!

Vörösváczki Mihályné

I s k o l a i é l e t

6.oldal Így írunk mi…

Szent Márton-nap Tázláron

Idén 2. alkalommal rendez-

te meg iskolánk november 11-

én a Márton-napi ünnepséget.

Szent Márton az ókori Pannónia

területén született, majd

hittérítő szerzetesként és

püspökként lett népszerű a mai

Franciaország és Németország

területén. Német nyelvterületen

terjedt el elsősorban az

ünneplése, így Tázláron is a

németes diákok szervezték a

műsort.

Az iskola minden diákja és

tanára készült a nagy napra:

lámpásokat, libákat készí-

tettünk, német dalokat,

verseket tanultunk.

Délután 5 órára megtelt a falu

művelődési háza, hiszen a

gyerekeket sok szülő, nagyszülő

is elkísérte. Nemcsak ők, hanem

a meghívott vendégek, a

polgármester úr, a helyi

egyházak vezetői és a Tázláron

élő németek is nagy

figyelemmel kísérték a németes

diákok és az énekkar műsorát.

A 2. és a 3. osztályos kisdiákok

és a felsőbb évesek is németül

énekeltek és verset mondtak, és

német nyelven emlékeztek meg

Szent Mártonról. Újdonság volt,

hogy a Márton legendát is

német nyelven adták elő a

gyerekek egy kisebb szín-

darabban. Az énekkar műsora

gitár és furulya kísérettel

színesítette a rendezvényt.

A libazsíros kenyér és meleg tea

elfogyasztása után a közel

kétszáz fős tömeg lámpásokkal,

magyar és német Szent Márton

dalokat énekelve vonult végig a

falu utcáin.

Bízunk benne, hogy kis

falunkban egy újabb hagyo-

mányt tudunk megteremteni,

ami még közelebb hozza az

embereket egymáshoz!

Ki olvas legszebben németül Tázláron? December elején immár második alkalommal rendeztük meg az általános iskolásoknak Tázláron a német olvasási és kiejtési versenyt. 30 diák készült egy általa választott német szöveggel, amit az öttagú, német anyanyelvű zsűrinek a többi versenyző előtt olvastak fel. Ezután már egyesével, külön-külön járultak a zsűri elé, hiszen ott egy számukra ismeretlen szöveg várta őket. A negyedik-ötödik osztályosok között az első Ács Fanni, a

második Tóth Bettina lett, majd őt követte Péli Melinda. Különdíjas Molnár Zsolt lett. A felsőbb évesek között a versenyt Tóth Csaba nyerte, a második Hatvani Katalin, a harmadik Pécsi-Paor Katalin lett. A zsűri elnöke, Manfred Hasler értékelésében megdicsérte a gyerekek felkészültségét, igyekezetét. Emellett hang-súlyozta a nyelvtanulás, és ezen belül is német nyelv fontosságát, hiszen mind a lakóhelyünk közelében, mind

Európában elsősorban ezt a nyelvet tudjuk használni, illetve hasznosítani. Bízunk benne, hogy minél több tázlári gyermek fog sikereket elérni a német nyelv tanulásában, és így a 8. év végére az alapfokú nyelvvizsgát minél többet le tudják majd tenni

Petriné Bugán Barbara

I s k o l a i é l e t

Így írunk mi… 7. oldal

„A zene az kell…”

A tázlári iskolások közül már jó

néhányan így gondolják ezt,

hiszen a tanév októberében egy

nagyobb létszámú énekkart

tudtunk toborozni. Valamit

megéreztünk a közös éneklés,

együttzenélés öröméből…

Felsejlett már előttünk,

kimondatlanul is, hogy így

együtt tudunk értéket, szépet

létrehozni, átadni. Közösséget

kovácsol az élmény, az alkotás

sikere, ami kitartásra ösztönöz

bennünket.

A lelkes csoportot látva

juthattunk el Jánoshalmára, a

Szent Anna énekversenyre,

ahol tapasztalatokat, élménye-

ket szerezhettünk. Bemutatkoz-

tunk Tázláron a Márton-napi

rendezvényen.

Az énekkaros munkánkban

ösztönzést adnak azok az

emberek, akik támogatják és

példájukkal erősítik a zene és az

ének fontosságát. Horváth

János nyugalmazott igazgató úr

furulyásai és László Lajos

evangélikus lelkész gitárosai

emelik a közös munka

színvonalát. Köszönet nekik

áldozatkész munkájukért!

Hiszem azt, hogy az ilyen

kitartó munkának lesz meg a

gyümölcse! A zene nem csak

kiemel a hétköznapokból és

nemesíti a lelket, de

köztudott, hogy „a

zenével való minden-

napos foglalkozás

annyira felfrissíti a

szellemet, hogy az

ember aztán minden

más tárgy iránt

sokkal fogéko-

nyabb.”

Ez tehát jó út lehet

mindenkinek…

Éljünk a lehetőséggel, vegyük

komolyan, tegyünk érte…

szülőként, pedagógusként,

diákként!

„…a tapasztalat is igazolja, hogy

Isten szent igéje után semmit

sem kell úgy magasztalni, mint

a zenét, mert a zene az emberi

szív uralkodója, hatalma és

ereje van az ember felett…”

Péli Ottóné

Diákönkormányzat

Szeptemberben, az előző

évekhez hasonlóan minden

osztály megválasztotta a

képviselőit. Olyan diákokat

kerestünk, akiknek vannak

ötleteik és szeretnék másokkal

megosztani. Akiket érdekel a

sport, a környezetvédelem vagy

a kultúra. Szívesen részt

vesznek a különböző

programok szervezésében,

lebonyolításában. Szeretnének

többet tenni az iskoláért,

osztályközösségéért, társaiért.

Akik vállalták:

3.o. Gál Petra és Vanyúr Márk

4. o. Bálint István és Varga

István

5.o. Lázár Réka és Kazi Gergő

6.o. Vincze Beatrix és Péli

Katalin

7.o. Pap Fanni és Pap Petra

8. o. Tóth Csaba és Turi Ákos

Az elnök Tóth Csaba 8.

osztályos tanuló lett.

Szeptember a hasznos

anyaggyűjtés jegyében telt,

melynek bevételét az iskolánk

tanulóinak a versenyeire

fordítjuk. Novemberben a

népdaléneklő versenyt,

decemberben pedig a német

felolvasó versenyt támogattuk.

Novemberben ismét volt

palackgyűjtés. A két gyűjtés

eredménye: 56.556 forint, amit

minden aktív résztvevőnek

nagyon köszönünk!

Decemberben karácsonyi

kézműveskedésre hívtuk

iskolánk tanulóit. Papír

angyalkákat, karácsonyfa-

díszeket, képeslapot készít-

hettek a gyerekek. Jó

hangulatban telt a kézműves-

kedés.

Freiné Szamosvölgyi Netta

I s k o l a i é l e t

8. oldal Így írunk mi…

Tázlári diákok bécsi adventje Tázlári diákoknak szerveztünk

egynapos utat Bécsbe, többek

között a híres adventi vásárra.

Mindent megtettünk, hogy a

gyerekek a lehető legtöbbet

megismerjenek Bécs neveze-

tességeiből.

Reggel hatkor indult az 50 fős

csapat december 12-én, egy

szép pénteki napon.

Fél 12-re értünk a Schönbrunni

kastélyhoz, a Habsburgok nyári

rezidenciájához. A kastély előtt

egy kisebb karácsonyi vásárban

forró tea melegített fel

bennünket.

A kastélyban kaptunk egy-egy

kis készüléket, ami teremről

teremre magyarul ismertette a

látnivalókat, ez a fajta

idegenvezetés nagyon tetszett

a gyerekeknek. Bebarangoltuk

a császári kastély látogatható,

arannyal díszített termeit,

többek között megcsodáltuk

Ferenc József császár

dolgozószobáját, Sisi császárnő

lakosztályát és a Tükörtermet,

ahol hatéves csodagyerekként

a világhírű Mozart is zenélt.

Ezután tettünk egy sétát Bécs

szívében, a történelmi

városközpontban, megnéztük a

nevezetességeket,

megcsodáltuk a Hofburg -

császári palota - csodás

épületeit, majd betértünk a

Stefansdomba - Szent István

székesegyház –, ahol többek

között megtekintettük a

máriapócsi oltárképet is, majd

hatalmasat sétáltunk a

hangulatos, adventi díszben

pompázó kis utcácskákban.

Már sötétedett, amikor

megérkeztünk a kivilágított

városháza elé Európa egyik

legrégibb karácsonyi vásárába,

a Christkindlmarkt-ba.

A gyerekeknek felejthetetlen

élményt jelentett a sok-sok

pantomim angyal, a

mézeskalácsosok, kandírozott

gyümölcs- és karácsonyfadísz

árusok, fajátékosok hada. A

levegőben fahéj és szegfű-

szegillat kúszott, mindenütt

karácsonyi zene hallatszott, és

ahogy estébe hajlott a délután,

egyre fényesebben csillogott,

ragyogott az adventi dísz-

kivilágítás is.

Szóval a kis csapatnak igazán

minden megadatott, hogy

ráhangolódjanak az adventi

ünnepvárásra.

Petriné Bugán Barbara

S p o r t

Így írunk mi… 9. oldal

M i k u l á s r a v á r v a

Várakozás „percei”

Meseolvasással kezdődött,

aztán vége lett az ősznek, és

elkezdtük számlálni a napokat,

mennyit alszunk még a Mikulás

megérkezéséig. Mondogattuk a

verset, mesét, énekeket. Majd

már mindenki tudta rövid

szerepét, és még mindig

számolás, figyelés, közben

sokat színeztünk arról

beszélgetve, ki mit kért a

Mikulástól, hová teszi

kiscipőjét. Aztán eljött a süti

készítés napja, gyúrtunk,

kóstolgattunk, terveztük az

ünnepet. December 5-én reggel

felvettük ünneplő ruhánkat.

Nagyon izgultunk, és végre

megérkezett a

várva várt

vendég. Kicsit

meglepődve

és megszep-

penve adtuk

elő a mesét,

majd következett a süti kínálás

és a fényképezkedés. Azután a

második meglepetés várt ránk.

Felöltöztünk jó melegen és

elindultunk Amiráék póni-

fogatával a faluba. Utcáról

utcára haladtunk. Ekkor már

önfeledt kacagás, vidám

nevetés, felszabadult jókedv

kerített hatalmába bennünket.

Nagyon élveztük a kocsikázást,

de „valószínű a két kis póninak

más lenne a véleménye”.

Kellemesen elfáradva és sok

élménnyel gazdagodva tértünk

vissza az óvodába.

Balogh Tiborné

December a várakozás hónapja.

Iskolánkban minden évben a 2.

osztályosok rendezik meg a

Mikulás ünnepséget. Ebben az

évben bennünket ért ez a

megtisztelő feladat.

Jó érzés kapni, de még jobb

adni. Ezt már egy kisgyermek is

tudja. Hetekkel előtte, titokban

készülődtünk egy kis mese-

játékkal. Természetesen a többi

alsós osztály is készült

versekkel, dalokkal, apró

ajándékkal a Mikulásnak.

Már több éve hagyomány

iskolánkban, hogy a várakozás

izgalmait kézműveskedéssel

enyhítjük. Minden osztály az

osztályfőnökök vezetésével

valamit készít. Ebben az évben

mikulásos forgót, ajtódíszt, és

ablakdíszeket készíthettek a

gyerekek.

Végre elérkezett a várva várt

pillanat, megjött a Mikulás. Az

osztályok előadá-

sukkal kedves-

kedtek neki, majd

ő mondott pár

kedves és megszívlelendő

gondolatot a gyerekeknek.

Természetesen ezután szé-

tosztotta az ajándékokat is.

Boldogan vették át a gyerekek

a kifestőt és a kis mikulás

csokit. Aztán ment is tovább,

hiszen még sok helyen várták.

Freiné Szamosvölgyi Netta

Ó v o d a i é l e t

10. oldal Így írunk mi…

Micsoda hely!!!!

Aligha volt izgatottabb

család Tázláron, mint azon

kiscsoportosoknak a családja,

akik szeptember elején kezdték

az óvodát. Ilyenre még nem

emlékszem. Húsz vadonatúj

kiscsoportos. Még sohasem

jártak óvodába. Sőt még

sohasem váltak el szüleiktől,

nem maradtak idegen helyen.

„Most meg itt az óvoda, azt

várják, hogy játsszak, s

maradjak itt! Ezzel a sok idegen

nénivel, gyerekkel! Hogyan

játszanék, mikor a szemem

sarkából azt lesem, itt van-e

még anya és apa! A könnytől

még azt sem látom, nemhogy a

játékot! Egyedül egyek, na, azt

már nem! Inkább nem eszem,

hátha előbb jönnek értem!

Talán még itt is kell aludni? Hát

ez az óvoda, mindenki sír, még

anya és apa is. Nem is férek az

óvó néni ölébe, más

megelőzött, most meg

várhatom a soromat! Mikor

kerülök már sorba? Otthon

semmire sem kellett várni!

Azonnal megkaptam mindent!

Micsoda hely ez? Ez az óvoda?

Ezek és más hasonló

gondolatok kavaroghattak a

húsz aprócska, alig hároméves

kisgyermek fejében, az első

hosszú napok után.

Eltelt két hónap, s akiknek a

kicsi fejében – reményem

szerint - a következő gondo-

latok kavarognak:

Ajtai Amanda, Báthori Heléna,

Bódi Zoé, Bonti Nóra, Dúzs

Ferenc, Fenyvesi Armand,

Gálna Nimród, Hevesi Henrik,

Kónya Dorina, Kovács Márk,

Lehoczki Noel, Nagy Noel, Petri

Bianka, Péli Réka, Rafael

Nathália, Szalai Tímea, Szigeti

Dóra, Takó Dorina, Tóth Kira,

Vanyúr Máté

„Mikor lesz már óvoda? De jó

itt lenni! Mennyi ismerős

gyerek, itt a barátom! Alig

várom már a mai mesét! Már

tudok egyedül enni! Tudok

egyedül imádkozni! Sőt már a

zsiráfos kirakót háromszor is ki

tudom egymás után rakni!”

Itt volt a Mikulás, mennyi

verset mondtunk neki!

Készülünk a karácsonyi ünne-

pélyre, s várjuk a kis Jézuskát!

Tormáné Babi óvó néni

Ismételten bűvészkedtünk

Mikulás előtt érkezett

óvodánkba a bűvész –

hagyományosan, szinte már az

óvodához tartozóan.

A gyerekek nagy szemekkel

figyelték, ahogyan a különböző

színű kendőkből három

galambot is elvarázsolt a

bűvész bácsi, aztán pedig a

három galambot egy gyönyörű

fehér perzsa cicává változtatta.

Nagy öröm volt, amikor a

gyerekek maguk is részt

vehettek a mutatványokban,

amelyekhez kaptak varázs-

pálcát, varázssót, és még

varázsigét is mondani kellett.

Így varázsoltak fekete

lemezeket színessé. Színes lógó

kendőkké vált a színes esernyő

ernyője. A pohárból megivott

üdítő visszakerült a pohárba,

amint a bűvész bácsi megrázta

Amira fülét és fejét.

Nagy figyelemmel lestük,

hogyan lesz a papír zseb-

kendőből tízezer forintos, az

ötszázasból ötezer forintos

bankjegy. Sajnos még sokat

kell a bűvész iskolába járnunk,

hogy a papír zsebkendőből

pénzt varázsoljunk, így

visszavárjuk a bűvész bácsit a

következő évben is!

Szabadi Ferencné

S z a k m a i n a p

Így írunk mi… 11.oldal

Iskolánk 2 éve hívott

életre egy programot, miszerint

kitekintést szeretne tenni más,

hozzánk hasonló iskolák

életébe. Akkor Hejőkeresztúron

jártunk, egy apró, de munkáját

tekintve nagyszerű iskolában.

Most pedig Bajára látogattunk

el a Szent László Általános

Művelődési Központ Általános

Iskolájába.

Az iskola több tekintetben

hasonló hozzánk, csupán

méreteit és létszámát tekintve

tér el sokban tőlünk.

Katolikus szellemiségű intéz-

ményegységről van szó, ahol

jelen van az óvodai, általános

iskolai, középiskolai és zenei

nevelés, képzés. Több

épületben, több helyszínen

folyik az oktatás.

Főigazgató úr fogadta meleg

szeretettel és finom teával,

pogácsával a tázlári csoportot,

majd elkalauzolt bennünket az

óralátogatások és foglalkozások

helyszínére. Két tanórába

nyertünk bepillantást, melyek

tanulságosak, élményszerűek

voltak számunkra. Ezt követően

Keresztes József főigazgató úr

és Retkes Zsolt iskolalelkész

mutatta be az iskola lelki

programját, és az ott működő

egyéb programokat.

Közös ebéden vettünk részt,

majd a délután a szomszédos

Belvárosi Plébánián folytató-

dott, ahol Binszki József

plébános ápolta a lelkünket,

ébresztgette a gondolatokat az

áhítatra.

Az estet Sükösdön töltöttük a

vendégházban, ahol a helyi

plébános, Lei János vendég-

szeretetét élveztük.

Másnap pedig a Gemenci

erdőben tettünk kirándulást.

Kisvonattal érkeztünk a Duna

árterületére és ott egy nagyon

kellemes sétát tettünk,

miközben sokat beszélgettünk,

élményeket osztottunk meg.

Igazán nagyszerű szakmai, lelki

nap után vagyunk! Többen

fogalmaztunk úgy, hogy

gyakrabban is lehetnének ilyen

együttlétek, hiszen olyan

keveset vagyunk együtt, olyan

keveset beszélgetünk, mesé-

lünk és örülünk együtt!

Kívánom, hogy legyen még sok

ilyen alkalom!

Gulyás Ágnes

Készíthettek angyalkás ablakdíszt belőle! Egyszerű! Vágd ki a vonal mentén és már kész is!

S p o r t

12.oldal Így írunk mi…

SIKERES ÉVET ZÁRTAK A TÁZLÁRI BIRKÓZÓK

Szép sikereket értek el idén is a

tázlári birkózók. Ez év

szeptemberében, megrende-

zésre került falunkban az első

Diák és Gyermek Birkózó Gála,

melynek megrendezéséből

hagyományt szeretnénk terem-

teni. A versenyen 9 település

75 versenyzője vett részt.

Tázlár 8 versenyzővel képvi-

selte magát.

Első helyezést ért el

súlycsoportjában

Osztatni Zsombor

Szécsényi Zalán

Szécsényi Sára

Lázár Tivadar

Nagy István

Második helyezést ért el:

Lázár Réka

Móczár Zoltán

Román Antal

A Birkózó Szövetség Bács-

Kiskun megyei elnöke Filus

Sándor, valamint Pór László a

Bács-Kiskun Megyei Szövetség

főtitkára és két szőnyegbíró

vezényletével zajlott a verseny.

Ebben az évben 11 településen:

Kiskőrös, Kunszentmiklós,

Gádoros, Baja, Kiskun-

félegyháza, Tázlár, Nyársapát,

Soltvadkert, Mezőhegyes és

Bócsa által rendezett versenyen

vettünk rész.

Eredményeink 2014–ben:

Osztatni Zsombor: 3 arany,2

ezüst,1 bronz

Szécsényi Zalán: 1 arany, 2

ezüst, 3 bronz. A Birkózó

Szövetség különdíja, a legjobb

tázlári birkózónak.

Lázár Réka: 3 arany,4 ezüst,4

bronzérem. A tázlári iskola

különdíja, a legjobb birkózó

lánynak, és a Birkózó Szövetség

különdíja a legjobb tázlári

birkózó lánynak

Szécsényi Sára: 2 arany,1 ezüst

3 bronzérem.

Móczár Zoltán: 2 arany,3

ezüst,4 bronzérem

Lázár Tivadar:3 arany,1 ezüst,6

bronzérem

A jövő évben is várunk

mindenkit az edzéseinkre, aki

szeretne egy összetartó

csapatba tartozni, sportolni

versenyekre járni.

Szécsényi Attila

BEHARANGOZÓ

2014. dec. 19. Utolsó tanítási nap

dec. 19. 17 00 Karácsonyi ünnepély a kat. templomban

dec. 20 – jan. 4. Téli szünet

2015. jan. 5. Első tanítási nap

jan. 16. Első félév vége

jan. 23. Félévi bizonyítványok kiosztása

jan. 30. Farsangi jelmezbemutató

febr. 14. Szülők, nevelők bálja