1

„Hangsúlyozni szeretném a meggyőződésemet, hogy egy vonzó

olvasmány sokkal értékesebb, mint bizonyos tévéműsorokat végignézni.

Amikor olvas az ember, az elméje dolgozik. A betűket szavakká rendezi, a

szavak pedig gondolattá és fogalmakká állnak össze.

Az olvasás szokásának kifejlesztése hasonlít a súlyemelő

edzésprogramjához. Egyetlen bajnok sem indult el úgy, hogy egyből kétszáz

kilós súlyt emelt fel. Először kisebbekkel kezdte, s aztán egyre

nagyobbakkal folytatta, míg az izmai megerősödtek.

Így van ez az értelmi képességgel is. Az elménk akkor fejlődik, ha

olvasunk, gondolkodunk és elmélkedünk.” (Ben Carson)

KEDVES KÖNYVSZERETŐ DIÁKOK!

Ebben a kis füzetben a 2012/13-as tanévben meghirdetett Könyv és film

esszéíró pályázat II. kategóriájának – 7-8. évfolyam - legjobb dolgozatait

gyűjtöttük össze egy csokorba. Úgy gondoljuk, hogy saját dolgozatotokon

kívül érdemes bepillantani másik iskola, de veletek azonos korú társaitok

munkáiba, gondolkodásmódjába: vajon mi nyerte el tetszésüket, avagy mit

kritizáltak az adott filmadaptáción.

A pontozásos rendszerben értékelt összehasonlító elemzések közt

olvashattok profi színvonalú, nagyon alapos pályamunkákat és első, de

értékes szárnypróbálgatásokat is. A füzet tartalmi felépítése a fokozatokon

belüli sorrendet mutatja.

Tudjuk, hogy mindannyian nagy-nagy lelkesedéssel és igyekezettel,

kitartással és szorgalommal készültetek egy olyan kerületi megmérettetésre,

amelyre eddig talán nem volt alkalmatok. Reméljük, hogy e vetélkedővel

fel tudtuk hívni figyelmeteket a filmek világára szakmai szempontok

szerint is azért, hogy ezután más szemmel nézzétek és ajánljátok a

filmadaptációkat.

Köszönjük őszinte soraitokat, kritikus véleményeteket, elemző munkátokat

és a mindenki számára megfontolandó ajánlásaitokat!

2

Tartalom

Vancsok Réka: Abigél __________________________________ 5

Kemenei Orsolya: A Gyűrűk Ura __________________________ 8

Szabó Orsolya: Szent Péter esernyője ____________________ 10

Reznicsek Éva: Abigél _________________________________ 14

Tolnai Katalin: Karácsonyi ének __________________________ 17

Virág Inez: Anna: Anna ________________________________ 20

Molnár Csanád: Ábel a rengetegben ______________________ 23

Angyal Tamara: Karácsonyi ének _________________________ 28

Verasztó Petra Dóra: Az arany ember _____________________ 31

Szücs Norbert: Ábel a rengetegben ______________________ 34

Böszörményi Olivér: Nyár a szigeten ______________________ 37

Kalmár Kamilla: A Végtelen Történet ______________________ 40

Tihanyi Rebeka Zsófia: A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója 42

Szána-Kis Bence: Ábel a rengetegben _____________________ 44

Baráth Lilla Rebeka: Karácsonyi ének _____________________ 46

Ferencz Anna: Holdhercegnő ___________________________ 48

3

ARANY FOKOZAT (100-93)

1. Vancsok Réka (8. évf.): Abigél (KAPOCS) – Felkészítő tanár: Suszterné Egri Márta

2. Kemenei Orsolya (8. évf.): A Gyűrűk Ura (KAPOCS) – Felkészítő tanár: Suszterné Egri Márta

3. Szabó Orsolya (8. évf.): Szent Péter esernyője (KAPOCS) – Felkészítő tanár: Suszterné Egri Márta

4. Reznicsek Éva (7. évf.): Abigél (GLORIETT) – Felkészítő tanár: Hessz Katalin

5. Tolnai Katalin (8. évf.): Karácsonyi ének (SZENCI) – Felkészítő tanár: Zsovák Andrea

6. Virág Inez (8. évf.): Anna (KAPOCS) – Felkészítő tanár: Suszterné Egri Márta

EZÜST FOKOZAT (92-87)

1. Molnár Csanád (8. évf.): Ábel a rengetegben (BRASSÓ) – Felkészítő tanár: Bucsek Noémi

2. Angyal Tamara (8. évf.): Karácsonyi ének (KAPOCS) – Felkészítő tanár: Suszterné Egri Márta

3. Verasztó Petra Dóra (8. évf.): Az arany ember (KAPOCS) – Felkészítő tanár: Suszterné Egri Márta

4. Szücs Norbert (8. évf.): Ábel a rengetegben (BRASSÓ) – Felkészítő tanár: Bucsek Noémi

BRONZ FOKOZAT (86-80)

1. Böszörményi Olivér (8. évf.): Nyár a szigeten (SZENCI) – Felkészítő tanár: Pálné Dobák Erzsébet

2. Kalmár Kamilla (7. évf.): A Végtelen Történet (PIROS) – Felkészítő tanár: Góczi Ida

3. Tihanyi Rebeka Zsófia (8. évf.): A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója (KAPOCS) – Felkészítő tanár: Suszterné Egri Márta

4. Szánai-Kis Bence (8. évf.): Ábel a rengetegben (BRASSÓ) – Felkészítő tanár: Bucsek Noémi

5. Baráth Lilla Rebeka (7. évf.): Karácsonyi ének (KONDOR) – Felkészítő tanár: Samu Gyuláné

6. Ferencz Anna (8. évf.): Holdhercegnő (SZENCI) – Felkészítő tanár: Zsovák Andrea

4

ELEMEZÉSI ÉS ÉRTÉKELÉSI SZEMPONTOK

Formai előírások:

- minimum 2 gépelt oldal (+ az előzékoldal), digitálisan adjad

könyvtárostanárodnak,

- betűtípus: Times New Roman, margók: 2,5, sortávolság: 1,5.

Az esszé elé, külön oldalon tüntesd fel:

- az irodalmi mű szerzőjét és címét,

- a film rendezőjét és címét + zárójelbe megjelenés évét,

- a saját neved és osztályod,

- az iskolád nevét.

Az előzék oldalt a megadott mintaalapján készítsed el.

Tartalmi előírások:

1. A dolgozat bevezetőjében írjad le: miért ezt a művet – filmet

választottad?

2. Tárgyalásban nevezd meg az adaptációk típusai közül, hogy a

választott irodalmi adaptációdra melyik illik (transzpozíció – szabad

adaptáció – egyéni interpretáció – kölcsönzés), melyeknek pontos

leírását a weblapon olvashatod. Állításod indokold meg!

Hasonlítsd össze a regényt filmadaptációjával, a következő szempontok

szerint:

a) Miben egyeznek meg, vagy különböznek?

Hely – idősík – cselekményszövése – szereplők (fő- és mellék)

b) A hangeffektusoknak – zörejek, filmzene – milyen szerepe van?

Milyen hatással volt rád?

c) A technika képi megoldások, animációk (helyszín – környezet)

mennyire adják vissza az író leírását, avagy teljesen más filmen, mint

a könyvben?

3. A befejező részben a véleményedre vagyunk kíváncsiak, melyik

tetszett jobban: a könyv, vagy a film? Véleményedet indokold meg!

Az esszék értékelése a fent megadott formai és tartalmi szempontok alapján

történt.

5

Vancsok Réka: Abigél

(8. évf. Kapocs Általános és Magyar -

Angol Két Tannyelvű Iskola)

Szabó Magda: Abigél

Zsurzs Éva: Abigél (1978)

Szabó Magda a kedvenc íróim közé tartozik. Abigéllel tízéves koromban

találkoztam először. Akkoriban anya még minden este olvasott nekem –

igaz, már nem meséket, hanem igazi könyveket is. Abigélt is ő varázsolta le

a polcról. Először még bizalmatlanul méregettem a kicsit megkopott, csíkos

könyvet, és talán az első oldalak még nem is tetszettek annyira, de nem telt

bele egy este, már vártam a következőt, hogy olvassunk, olvassunk és végül

már annyira türelmetlen voltam, hogy nem elégedtem meg azzal, hogy csak

este találkozunk. Igen, Abigél története menthetetlenül elvarázsolt. Azonnal

megszerettem, bár tízévesként még nem sokat értettem a nagylányok

világából, nem tudtam semmit a háborúról, de már a húsvéti nyuszimat is

Abigélről neveztem el. És akkor még nem is tudtam, hogy Abigél története

filmen is létezik. Rögtön látni szerettem volna. Nem kellett sokszor

kérnem, hiszen szüleim is annyira kedvelik a filmet, hogy pár nap múlva

már hármasban izgultunk a képernyő előtt.

A filmben szereplő színészeket azóta figyelemmel kísérem, Básti Lajost

ebben a műben kedveltem meg. Tizenkét éves koromban szüleim elvittek a

Thália Színházba, ahol megnézhettem a könyv musical változatát is

Udvaros Dorottya és Csonka András főszereplésével. A könyvet

tizenhárom éves koromban olvastam újra, de már egyedül. Akkor már

többet értettem meg belőle, hiszen már hallottam a második világháborúról.

Amikor Márti néni, a magyartanárnőnk körbeadta a választható könyvek

listáját, én azonnal kiszúrtam a nevet: Abigél. Rögtön tudtam, hogy erről

fogok írni. Harmadszorra olvastam végig az ismerős sorokat. Gina már

csak egy évvel idősebb nálam, jobban át tudom érezni a gondjait. A

második világháborúról már tanultam. Most, harmadik olvasásra értettem

meg a regény teljes mondanivalóját.

6

A filmet Zsurzs Éva 1978-ban rendezte. Adaptáció típusa transzpozíció,

vagyis a film hűen követi a regényt. Ebben biztos az is közrejátszik, hogy

az írónő maga írta a forgatókönyvet. A regényből semmi sem veszik el,

csak átalakul.

A történet a második világháborúban játszódik Árkodon, egy

határvárosban. Itt található az ország egyik neves, református gimnáziuma,

a Matula. Ide hozza Vitay tábornok a lányát, a könyvben tizenöt, a filmben

tizenhét éves Ginát. A film pontosan követi a könyvet, bár egy-egy epizód

kimarad, néhány mondat más szereplőtől hangzik el. A könyv segítségével

bepillantást nyerhetünk Gina gyerekkorába és elvesztett pesti életébe.

Jobban megismerhetjük Kalmár tanár úr Zsuzsanna nővér iránt érzett

szerelmét, vagy éppen Zsuzsanna vonzódását Kőnig tanár úrhoz. Ott

lehetünk az őszi kiránduláson, Ginával tölthetjük a karácsonyi szünetet.

A film és a könyv karakterei megegyeznek, bár a könyvben Hajdú tanár úr

óráin vehetünk részt, a filmben Hajdú tanárnő tanítja az éneket. Mikor

először olvastam a könyvet, másképpen képzeltem el Kalmár tanár urat és

Zsuzsannát, ám a filmet nézve kellemes meglepetés ért, pozitívan

csalódtam. Gina először idegen volt, én kislánynak képzeltem el pont úgy,

mint ahogy az osztálytársait is. Kicsit furcsa volt az a sok nagylány, de

ahogy a történet haladt előre, már mindegy volt, hány évesek. Volt, aki

pontosan úgy élt a képzeletemben, ahogy a filmben megjelent: Gedeon

igazgató úr, a maga merev, komor világában. Ruttkai Éva előadása

lenyűgözött, számomra ő maga volt Horn Mici.

A regény és a film kulcsszereplője Kőnig tanár úr, akit a filmben Garas

Dezső alakít. Amikor először olvastam a könyvet, pont úgy jártam, ahogy

Gina. Még nem tudtam, hogy ő Abigél, ezért kicsit idegesített

szerencsétlensége és az, hogy azokhoz jó, akik lépten-nyomon megalázzák.

Drukkoltam Zsuzsannának, hogy ne őt szeresse. Mikor megtudtam, hogy ő

Abigél, kicsit szégyelltem is magam emiatt. A filmbeli Kőniget már nagyon

szerettem. És nem csak azért, mert tudtam ki ő, de Garas Dezső alakítása

még szerethetőbbé tette.

A film zenéje segít, hogy átélhessük Gina érzelmeit. A zene ellágyul,

amikor Gina álmodozik, vagy az elveszett otthonára, szeretteire gondol:

7

Ferire, Mimó nénire, apukájára. A zene segítségével együtt félhetünk,

szoronghatunk Ginával, mikor menekül a vasútállomásra; mikor kiszökik a

vaskapuhoz, hogy találkozzon Ferivel. Sejtelmes zene kíséri Abigél

leveleinek felfedezéseit. Elmerülhetünk az egyházi énekek világában a

templomi jelenetek során, illetve mikor Gina gyakorol a zongorán.

Ismerősként üdvözölhetjük a magyar népdalokat a kirándulásnál, a kerti

munkák közben vagy a séták során. Ugyanaz a visszatérő zenei motívum

zárja keretbe az egyes epizódokat. Összerezzenünk az ajtók csapódásakor,

az üres folyosón visszhangzó lábak dobbanásától. Mindezt Palásti Pálnak

köszönhetjük.

A film helyszínei még annál is valóságosabbak voltak, mint ahogy a könyv

olvasásakor képzeltem őket. A város, az utcák, a templom, az iskola ódon

falai, boltíves folyosói, hálótermei, a vadregényes kertje. Akkor Árkod

valóban létezik, tettem fel magamnak a kérdést. Lázasan keresni kezdtem a

térképen, de nem találtam. Végül anyuék elmesélték, hogy Árkod csak az

írónő képzeletének szülöttje. Miért találhatom meg mégis? Mert a mozaik

apró darabjai, amiből Árkod képét összerakták, mégis csak léteznek. Az

első helyszín, ahol jártam Pestszentlőrincen a Hősök szobra volt, ami előtt

ugyan már rengetegszer elsétáltam, a film után mégis valahogy másként

néztem rá. Még a lépcsőjén is felszaladtam, egy pillanatra azt képzelve, én

vagyok Gina, aki éppen megpillantja az árkodi ellenálló felhívását. Jártam

már Vácon, sétáltam a vácrátóti arborétumban, de akkor még nem

sejtettem, hogy Árkod utcáin vagy a Matula parkjában járok. Talán azért is

voltak olyan ismerősek. Abigél szobrát még meg szeretném keresni.

Melyik tetszett jobban? A film vagy a könyv? A könyv segített megérteni a

filmet, a film elképzelni a könyvet. Ketten együtt alkotnak egészet. Kár,

hogy Gina későbbi sorsát nem meséli el egyik sem. Bár a könyvben

találunk halvány utalásokat arra, hogy túlélte a háborút, és gyerekei

születtek, a film erről nem mesél.

Én szeretném azt hinni, hogy Gina valójában élt, és talán most is él valahol.

Boldog nagymama, akit unokák vesznek körül, s nekik gyakran meséli

Abigél történetét.

8

Kemenei Orsolya: A Gyűrűk Ura

(8. évf. Kapocs Általános és Magyar - Angol Két Tannyelvű Iskola) J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk URA – A Gyűrű szövetsége Peter Jackson: A Gyűrű szövetsége (2001)

Kiskorom óta szeretem a fantasy regényeket, és Tolkien műve egy tökéletes

példa erre. Két éve olvastam el először a trilógia részeit, és rögtön beléjük

szerettem. Tipikusan olyan könyv, amit le sem lehet tenni! A

filmadaptációkkal egy évvel később ismerkedtem meg, és mivel azok is

zseniálisak voltak, a kedvenceim közé kerültek.

A Gyűrűk ura – A Gyűrű szövetsége cselekményes, hosszú könyv, így nem

csoda, hogy a film is majdnem három órás. A film transzpozíció, új

dolgokat a rendező nem épít bele, de néhol kénytelen egy-egy részletet

kihagyni. A helyszínek úgy követik egymást, ahogy a könyvben meg volt

írva: nehéz lenne nem így tenni, a történetben ugyanis bebarangolják

majdnem az egész földrészt, és az egyes helyszínek cselekményei

szövevényes kapcsolatban állnak, kihatnak a többire. Ha egyet is

kihagynának, valószínűleg mindenki elvesztené a film fonalát. A hobbitok

megyéjétől kezdve, a tündék szebbnél szebb palotáin és Mórián, a törpök

bányáján át, a gonoszok váráig minden helyszín a könyvben és a filmben is

pontosan kidolgozott.

A rendező mindenre odafigyelt: arra, hogy a hobbitok alacsonyak legyenek

nagy lábakkal; hogy a törpök zömökök legyenek; a tündék szépek,

tündefüllel; hogy a gonoszok borzalmasan nézzenek ki; hogy Gandalf, a

mágus jóságos legyen. Mindenkinek megismerhetjük a személyiségét, ami

nemcsak a ruhájukból derül ki, hanem a szemükből és a mimikájukból is.

Frodó, a főszereplő hobbit ártatlan, óriási szemeivel pont olyan védtelennek

néz ki, mint amilyen.

9

Kissé bizonytalan, de bátor. Samu, Frodó segítője kerek arcával és mindig

kissé felfelé kunkorodó szájával kedves, melegszívű barát. Szereplőt nem

hagynak ki, én legalábbis nem vettem észre.

Az idő múlását a könyvben és a filmben eltérő módon jelzik. Középfölde

egy fiktív hely, ott az idő teljesen másképp telik. Párhuzamosan történnek a

dolgok a mi világunkkal. A filmben is telik az idő, de amíg a könyvben

pontos időmegjelöléseket találunk, addig a filmben csak a

helyszínváltozásokból tudjuk meg azt.

A filmben a zene is nagy hangsúlyt kap: a sötét, esti jelenetekben mindig

valami hátborzongató, de zseniálisan komponált zenét hallhatunk az

izgalmak fokozása miatt. A fekete csuklyás, hideglelést okozó nazgúlok

(gonosz lidércek) megjelenése zene nélkül is elég ijesztő lenne, tekintve,

hogy sziszegő hangokat adnak ki, amitől nekem, személy szerint a hideg

futkosott a hátamon.

A történet nagyrészt külső helyszíneken játszódik, így néha a

hátborzongató zenék helyett szél, illetve állathangokat hallhatunk. Nos,

ezek se jobbak, a kísértetiesen susogó szellő és az állati ordítások,

huhogások is képesek a frászt hozni az emberre. A hangeffektekkel is jól

játszanak, az orkok például undorító hangokat adnak ki, csámcsognak,

hörögnek. A kinézetük és elég szörnyű. Tolkien és Jackson is ezekkel az

eszközökkel mutatják meg, hogy ők a gonoszok segítői. Próbálják őket

olyan taszítóra formálni, mint amilyenek. A történetben helyet kap Gollam,

aki egykor hobbit volt, de tönkretette az Egy Gyűrű, így megőrült,

csontokon él. Ő kicsit selypítve beszél, főként magában. Lefogyott, csontos

teste és az őrülete őt is kissé ijesztő szereplővé teszik, ráadásul mindig a

Gyűrűre fáj a foga.

A film talán azért lett olyan sikeres, mert mindvégig a pontosságra

törekedett a rendező. A helyszíneket fel lehet ismerni úgy is, hogy nem

említik meg, nem mondják meg a szereplők, mivel a fő cél az volt, hogy

úgy nézzen minden ki, ahogy annak idején Tolkien megírta.

A film tele van animációkkal, mivel egy kitalált helyen, kitalált szereplők,

kitalált ellenséggel harcolnak, ezt nem is lehetett volna elkerülni.

10

A film 2001-ben született, és bár akkor még nem alkalmazták a 3D-s

technológiát, tökéletesen oldották meg az animációk kérdését. Minden

szereplő, aki nélkülözi az emberi formákat, tehát a szörnyek, orkok élethűre

lettek megalkotva.

Senki nem mondaná meg, hogy ez egy tizenkét évvel ezelőtt forgatott és

animált film. Én akár azt is el tudtam volna képzelni, hogy valamikor 2007-

2009 körül készítették.

Nehéz lenne megmondani, hogy melyik lett a jobb: a film vagy a könyv.

Mivel én az olvasást pártolom, és előbb a könyvvel ismerkedtem meg,

jobban kedvelem az írott verziót. Persze, akik a filmeket jobban szeretik,

azoknak is jó szórakozás, de szerintem nem igazán érhet fel a könyvhöz.

Persze azt is szeretem. A filmben amúgy is feliratoznak minden tünde

szöveget, és csak hallod, ahogy kimondják őket, így nem figyelsz oda rá.

De ha olvasod és látod leírva, akkor biztos, hogy megpróbálsz megtanulni

tündéül! A film erre nem képes, pedig jó móka. Mind a kettő jól sikerült,

ráadásul a folytatások is hasonlóan tele vannak izgalommal és érzelemmel.

Senkinek nem szabad kihagynia ezeket a remekműveket!

Szabó Orsolya: Szent Péter esernyője

(8. évf. Kapocs Általános és Magyar - Angol Két Tannyelvű Iskola) Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője Bán Frigyes: Szent Péter esernyője (1958)

Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című regénye után ez a kötelező olvasmány a

kedvencem. Magába foglalja a pénz utáni vágyat, a kapzsiságot, mely

minden embert fogva tart, de végül ebből a ketrecből kitörve az érzelmek

felülkerekednek. A szeretet és a szerelem ereje megmutatkozik Veronka és

a férfias Wibra Gyuri között is.

Én nagyon szeretem a régi divatról, vicces babonákról, szokásokról szóló

filmeket és történeteteket és persze a romantikus regényeket, aminek

11

tulajdonságait szerencsére ebből a könyvből sem hagyta ki Mikszáth

Kálmán. A könyvet Bán Frigyes szabad adaptációban filmesítette meg. A

rendező hű maradt a könyvhöz, mégis az időbeli sorrendet megváltoztatta.

Eltérés tapasztalható Gregorics Pál hagyatékával kapcsolatban is, hiszen

más van a filmben, mint ahogyan az író leírta a könyvében.

A film Besztercebányán játszódik, miközben Gregorics Gáspár és Boldizsár

pénzt szeretne szerezni Pál testvérüktől, aki ellenáll testvérei

veszekedésének és rágalmazásainak. Gregorics Pál a fivérei követelése után

összeesik az udvaron és hirtelen megbetegszik. Már a film elején nagybeteg

Pál a végrendeletét írja, melyben vagyonának csak egy kis százalékát

hagyta családjára, de igazából azt a kis örökséget is zabigyerekére, Wibra

Gyurira hagyományozza. Halála után levelet írat Gyurinak, hogy jöjjön

haza a Debreceni kollégiumból azért, hogy elmondhassa neki, hogy hol

találja az örökségét.

Az olvasmányban Gregorics befalaztat egy nagy üstöt, melyet elkezdenek

keresni a testvérei, de a filmben a bútorok szétszedésében keresik a

megoldást. Az árverezés a könyvben és a filmben is megjelenik, bár Bán

Frigyes némi változtatással illusztrálja a licitet, például a filmben sokkal

hosszabb részt szán ennek a jelenetnek a direktor. A legfőbb dolgot viszont

mind a kettőben láthatjuk a szemünk előtt, azt, ahogyan a fehér zsidó, azaz

Müncz Jónás megkapja a piros esernyőt. Az adaptációban ezeket az

eseményeket követi Glogova, ami műben az első fejezetek helyszínéül

szolgál. Az ifjú pap anyja halála után „megörökli” kishúgát. Abban bízik,

hogy imádkozás közben lelki segítséget kap. Közben elered az eső, viszont

Veronka nem ázik el, mert a hiedelem szerint Szent Péter esernyőt emel

fölé.

A piros esernyő legendája után a falubeliek segítik a tiszteletes urat, de

ennek az az ára, hogy az esernyőt napsütésben és viharban is magával kell

vinnie a szertartásokra. Az esernyő „ereje” egy temetésen is

megmutatkozik, amikor a halott feltámad. A könyvben Gregorics halálával

folytatódik a történet, majd az esernyő keresése következik. A filmből

kihagyták azt a viccest részt, amikor Gregorics ismerőseinek képzelgéseit

olvashatjuk magáról a pénzes úrról.

12

Az esernyő keresése közben a szerző és a rendező illusztrálja, ahogyan

Gyuri megmenti Bélyi Jánost, ahogyan megtalálja Veronka fülbevalóját,

ahogyan megálmodja, hogy mit kell csinálnia, ahogyan megkéri Veronka

kezét, és ahogyan mindenki a leányt keresi. Az én kedvenc részem a gyűrű

keresése. A főszereplők ugyanazok, és a főbb mellékszereplők is

megjelennek a filmben.

A film elején figyelemfelkeltő zene hallható. Gregorics összeesése és halála

közben a zene megható, szomorú hatást kelt. Gregorics halála után elsötétül

a kép, miután a közjegyzőnél találjuk magunkat. A nyilvános árverés

közben a tömeg hangja és madárcsiripelés kelti fel a figyelmünket. Vidám,

játékos zene tárul elénk miközben Müncz Jónás megveszi a piros esernyőt,

és gyönyörű tájakon barangol vele Ezek után Bélyi János fehér parókiáján

találjuk magunkat, a zene elhalkul a figyelem felkeltése miatt, csak úgy

mint a párbeszédek közben. Amikor a kántor odaadja a pénzt Bélyi

Jánosnak, a kamera ráközelít a szereplőre. Angyali zene hallható, amikor a

kislányra összpontosul a figyelem. A tiszteletes imádkozása közben

gyorsuló zene és mennydörgés figyelhető meg, majd a zene lassulása

következik, amikor a kislányhoz odaér a pap. A visszaemlékezéseknél

mindig lassú, halk zene hallatszik. Amikor a Szent Péterrel való

találkozásról beszél a falu népe, sutyorgás hangja terjed szét. A temetéseket

sírás, gyászzene jellemzi, a síró embereket second plánba mutatják, mint

minden fontosabb, meghatóbb dolgot. Ezekkel még nagyobb hatást ért el

Bán Frigyes. Így legalább ugyanolyan jól beleélhettem magamat a filmbe,

mint ahogyan a könyvbe. A második temetés közepén a „feltámadás”

pillanatában a meglepődést a sok sikítozás mutatja. Az esernyőnek ezen

kívül máskor is énekelnek. A templomot orgona hangja tölti be.

Amikor a pénzt visszaadja Bélyi János, ismételten fekete lesz a kép, mert

újból egy másik helyszínen találhatjuk magunkat. A bírósági tárgyaláson

sokaság hangjára lehetünk figyelmesek. A tárgyalást a bábaszéki helyszín

követi, melynek utcáján az elszabadult kocsi láttán hangos sikoly tör ki. A

vacsoránál hallhatjuk a jellemző evőeszköz csattogtatást és az emberek

beszélgetését. A pohárköszöntőnél a zsibongás elhalkul, így tisztán

hallhatjuk a beszédet.

13

Éjszaka, az álom ábrázolását, homályos képekben ecsetel a direktor úr. Az

álom alatt visszhangzik minden szó és csintalan, mesebeli zene szól.

Miközben Glogovára mennek, megnyugtató zene csendül föl, de ez gyorsan

elmúlik, mert köves útra ér a kocsi, így a megnyugvásból visítozás lesz. A

kocsi szétesése után a madarak csiripelését és a levelek zörejét vesszük

észre. A legvégén Veronka szökésénél felkavaró zene hangzik, ami felkelti

az érdeklődésünket a folytatás iránt. Ennek a felkavaró dallamnak a hárfa

idilli hangja vet véget. A víz csobogása hangos zörejt kelt, de elnyomja a

harangszó, melyre Veronka visszafut. A lezáró résznél vidám, furfangos

zene szól, amely Veronka és Gyuri boldogságát írja le szívünkben, melyet a

könyv is ugyanúgy visszaad nekem. Veronka és Gyuri beszélgetése a

könyv szövege alapján íródott, így visszaadja a szeretetet, amit köztük

érezhetünk.

Nekem a könyv sokkal jobban tetszett, mert egy író sokkal részletesebben

tudja szemléltetni az eseményeket, így egy könyvet sokkal jobban át lehet

érezni, mint egy filmet. Másrészről azért is jobb a könyv, mert én máshogy

képzeltem el a szereplőket, de persze ez a rendező képzeletén múlik. Én

kicsit úgy éreztem a film nézése közben, hogy Bán Frigyes és társa

Vladislav Pavlovic kicsit összecsapta a filmet. Nekem az sem tetszett a

filmben, hogy megcserélték az idő és helybeli sorrendet, de a kedvenc

részemet, amikor a gyűrűt keresik, szerencsére ugyanúgy láthattuk a

filmben is.

14

Reznicsek Éva: Abigél

(7. évf. Gloriett Általános és Sportiskola) Szabó Magda: Abigél Zsurzs Éva: Abigél (1978)

Magyar óra előtt Kati néni megkérdezte tőlünk, hogy ki szeretne

jelentkezni erre a pályázatra. Elmondta, hogy miről van szó, és odaadta a

lapot, hogy nézzük meg, mely művek közül lehet választani. Gyorsan

végigfutottam a listát. Volt köztük olyan, amit csak olvastam, és volt olyan,

aminek a film és a könyv változatát is láttam, illetve olvastam.

Természetesen olyat is találtam, amit se nem láttam se nem olvastam, de

ilyen csak pár volt. A szemem rögtön megakadt egyetlen egy művön, és

már tudtam, hogy jelentkezni fogok. Az Abigél volt az, a számomra

legkedvesebb regény és film a világon.

Egész kicsiként láttam a filmet, és azonnal beleszerettem. Egymás után

többször is megnéztem. Nyaraláson voltunk, és már elolvastam az összes

könyvet, amit vittem magamnak. Meleg volt és unatkoztam (nem mintha a

tengerpart olyan unalmas hely lenne, de olvasnivaló nélkül elég nehezen

tudok létezni), anyu pedig a kezembe adta az Abigél könyv változatát.

Bevallom, kicsit félve kezdtem neki, de aztán belemerültem, és az egész

délutánt és az estét is végigolvastam. Az egész elvarázsolt úgy, ahogy van.

Sokkal részletesebb volt a filmnél, és ez tetszett. Elolvastam a könyvet és

megnéztem filmet még egyszer, és még egyszer és még egyszer… kisebb-

nagyobb szünetekkel persze. Két dologra lettem figyelmes a többszöri

olvasás és filmnézés után. Az egyik az, hogy egy idő után kívülről tudtam

mind a filmet, mind a könyvet (bár ez azok után nem volt meglepő). A

másik viszont az, hogy a könyvben, amikor már nem kellett a történetre

figyelnem, egyre több információt, részletet vettem észre, amik addig

megbújtak a sorok közt, és csak akkor vesszük észre őket, ha nagyon

figyelünk, és sokadszorra olvassuk. Persze első olvasásra is benne vannak a

könyvben, el is olvassuk őket, de nem figyelünk oda rájuk.

15

Például Szabó Magda a könyvben utal Gina, a Matula pár az olvasók

szívének kedves és fontos tanára, diákja és Georgina édesapja sorsára.

Megtudjuk, kivel fog még az életben találkozni Gina, és kivel nem.

Emellett azt is megtudjuk, hogy Ginának lesznek később, felnőttként

gyerekei, hiszen le van írva, hogy mesélt nekik a történetről.

Tehát azért választottam, mert képes vagyok egész estéket azzal tölteni,

hogy kedvenc részeket, idézetek keresek a könyvben. Néha célirányosan,

néha pedig csak úgy. Nézegetem, olvasgatom az régi kedvenceket (amiket

már bejelöltem magamnak), és megpróbálok újabbakat is felkutatni. Ennek

általában az lesz a vége, hogy egy helyen belemerül a könyvbe, és onnantól

fogva nem enged a történet. Ott ragadok a földön ülve, olvasva és már sem

a vacsora, sem semmi más nem érdekel.

Szerintem ez az irodalmi adaptáció transzpozíció, mivel a film követi a

könyv történéseit, és onnan vesz ki fontosabb részleteket. Nem minden

eseményt tesznek bele regényből, de valószínűleg azért nem, mert így is

elég hosszú a film, és a legfontosabb részeket tették bele. Szerintem ez

főként azért van, mert a forgatókönyvet is Szabó Magda írta.

A könyv és a film nem sokban tér el, inkább csak vannak olyan részek,

szereplők a regényben, amik és akik nincsenek benne a filmben, azaz a film

az időhiány miatt nem olyan részletes, mint a regény. Pl.: a filmben nem

mutatják a kirándulást és a szüretet, csak azt, hogy elindulnak valahova, és

azt is azért, mert ott is megjelenik a polgári ellenállás vezetőjének

„munkája”. Pedig ott Zsuzsanna és Kőnig közt elég sok minden történik, és

nem történik. A szereplők hajszínében is van eltérés. Pl.: Torma Piroskát

Szabó Magda szőkének írja le, de a filmben vörös a haja. A könyvben

viszont nincs benne a „Zsuzsanna Te!” gúnydal.

A filmzenék nagyon szépek, szívbe hatolók. Nagyon jól meg vannak

csinálva. Pontosan olyan hangulatot árasztanak, mint ami az ember

lelkében van. Ha izgalmas, még izgalmasabb lesz az történet, ha szomorú,

még szomorúbb, ha vidám (bár ebből van a legkevesebb), akkor még

vidámabb lesz az ember tőlük.

16

Én először a filmet láttam, és ez csöppet befolyásolja a fantáziámat olvasás

közben, de csak egy leheletnyit. Zsuzsannát, Ginát, Kőniget és az igazgatót

ugyanolyannak képzelem el, mint amilyenek a filmben. Szerintem ez azért

van, mert az első három a kedvenc szereplőm, és egyszerűen őket úgy

szeretem, olyannak, amilyeneknek megismertem őket, az utóbbi karakter

pedig annyira merev, és fekete, hogy csak úgy lehet elképzelni, ahogy ott

van, ha egyszer már láttam. A helyszínt, a környezetet, magát a várost én

teljesen máshogy képzelem el olvasás közben. A leírásból is másra

következtetek picit, de ez fantázia kérdése.

Nagyon nehéz eldönteni, hogy a film vagy a könyv a jobb, mivel nekem a

kettő együtt teljes. A könyv tartalmilag egészíti ki a filmet, a film viszont

zeneileg, hangilag. Talán nekem a könyv a teljesebb, mert sokkal

részletesebb, és bár nincs kép előttem, sokkal jobban el tudom képzelni,

hinni, mint a filmet. Nagyon sok szép leírás, részlet van benne, amik a mai

életben is igazak. Főleg Zsuzsanna Ginának intézett szavai a kedvenceim,

meg a vége, amikor Gina rádöbben, ki is az az Abigél és az árkodi

ellenálló. A szemünk előtt lesz Ginából Vitay Georgina, aki a rá nehezedő

titkok és terhek miatt kénytelen felnőni. A filmben ez annyira nem jön át.

Mint fent említettem, hogy mindig találok valami újat a regényben.

Legutóbb azt vettem észre, hogy Gina Kalmárral nem találkozik többé, de a

szökés után egy év múlva már újra ott van a Matulában, és beszélget

Kőniggel. Sok dolgot az olvasóra bíz az írónő, hiszen Zsuzsanna és Kőnig

további életéről semmit sem ír, csak utal rá, hogy együtt lesznek… De talán

ez a legszebb az egészben, hogy tovább álmodhatjuk a történetet, és a

végén már mi is benne szerepelünk, mint Matulás diák.

17

Tolnai Katalin: Karácsonyi ének

(8. évf. Szenczi Molnár Albert Református Általános Iskola) Charles Dickens: Karácsonyi ének David Hugh Jones: Karácsonyi ének (1999)

Így van ez az 1800-as évek Londonjában is. Ilyenkor megtelik szeretettel a

lelkünk. Azonban mindig akadnak kivételek. Ilyen kivételnek számított

Ebenezer Scrooge is, történetünk főhőse, aki az egész városban híres, sőt

mi több hírhedt volt komorságáról, ridegségéről. Az ünnep haragot váltott

ki a szívtelen öregemberből. Egész életében csak a pénz érdekelte, az

érzelmekre, az emberi kapcsolatokra nem pazarolt időt. A gyerekkorától

hányatott sorsú Scrooge maga volt a megtestesült kapzsiság, az ő lelkét

nem melengette meg sem a lobogó lánggal égő tűz a kandallóban, sem az

utcákon zengő énekhangok, melyek karácsonyi örömöt hoznak a szürke

mindennapokba. A főhős egy olyan férfi, aki élete során többször átélt

sorscsapásokat és tragédiákat, köztük üzlettársa és barátja, Jacob Marley

elvesztését, aki éppen karácsony napján hunyt el. A karácsony szellemei

végigvezetik Scrooge urat először szomorú múltján, majd rávilágítanak a

körülötte élők nyomorúsága iránt való érzéketlenségére, végül szembesítik

magányos és ijesztő jövőjével. A fösvény és mogorva vénember kap egy

utolsó lehetőséget, hogy átértékelje az életét, és nemcsak a saját, hanem

környezete sorsát is megváltoztassa és adakozó, nagylelkű emberré váljon.

Azért választottam ezt a művet, mert nagyon megtetszett a történet, hisz

magam is szeretem a karácsonyt. Melegséggel töltött el, amikor először

találkoztam az alkotással, hogy Mr. Scrooge megtalálta azt a lelki békét és

egyensúlyt, ami be tudja fogadni az ünnepet, és örülni tud annak, hogy

adhat, láthatja a szívből jövő hálát jótettéért, és együtt lehet azokkal, akiket

szeret, és akik viszont szeretik őt, s így többé már nem telik magányosan

élete.

18

A film azonos marad az eredeti könyvhöz, ami azért jó, mert ha elolvassuk,

majd ezután megnézzük a filmet, láthatjuk, hogy hogyan eleveníti meg a

rendező Dickens karakterét, hogyan hozza elő őt a könyv lapjai közül, s

ebből kifolyólag már nem csak közelinek érezhetjük a személyt, hanem

láthatjuk és hallhatjuk a hangját. A mű adaptációs fajtája transzpozíció. A

transzpozíció lényege az, hogy hű maradjon az eredeti nűhöz, ami azért

fontos, mert az igaz, hogy a rendező teret ad a fantáziájának, de ez az

adaptációs fajta bizonyos kereteket szab a film megalkotójának.

Érdekesség, hogy nem csak külföldi, hanem egy magyar rendező is

leforgatta a mesét, Mészáros Gyula 1964-ben, ezen kívül megközelítőleg

hetvenhat filmet, sorozatfilmet, feldolgozást készítettek belőle.

Néhány apró eltéréstől eltekintve nincsen különbség. A helyszínt és az időt

remekül szemléltetik a díszletek a filmben, igazán élethűen adják vissza azt

a hatást, amelyet egykor a Szent ünnep gyakorolt az emberekre. A

cselekményszövés, a történések egyezőek.

Dickens 1843-ban álmodta meg ezt a morcos vénembert és történetét,

meséje megélt közel 170 évet és még ma is töretlen sikernek örvend. A

szereplők mindannyian kilépnek a sorok közül, s megelevenedvén,

leírásukhoz pontosan jelennek meg a filmben.

A könyvet olvasva nem számít, hogy valójában ki is vagyok, hiszen én is

egy lehetek a szereplők közül, kiválaszthatom, hogy kinek a helyzete,

viselkedése, élete áll közel hozzám és beleélhetem magam a történetbe. Bár

itt nem hallom igazából, hogyan fütyül a szél a sötét, ködös éjszakában az

ablakok alatt, azonban a film arcot ad a karaktereknek, s attól függetlenül,

hogy így már hallok minden zörejt és beszédhangot, már nem állhatok

olyan közel a szereplőkhöz, immáron csak néző vagyok. Ez az igazán

fontos különbség könyv és film között.

A hangeffektusok szerepe, hogy kiemeljék a fontos, ijesztő vagy izgalmas

részeket. A zörejek, zenék felhívják a néző figyelmét arra, hogy valami a

szereplőket befolyásoló, vagy figyelemreméltó jelenet következik. Az

effajta effektek mindig alkalmazkodnak a szituációhoz, megfigyelhetjük,

hogy Scrooge úr szinkron hangja is zord és morgós.

19

Amikor az ő életeseményeit látjuk öregkorában mindig nyomasztó,

kellemetlen hangulatot ébresztő zene csendül fel, s így már teljes a kép.

Úgy is mondhatnánk, hogy a zene elősegíti, hogy a néző objektív képet

kapjon a körülményekről, és minden egyéb másról. Fantasztikus hatással

volt rám, ahogyan a zene fordulatokat hozott a jelenetek között,

egyértelműen megkülönböztethető volt, hogy a cselekményben és a

meseszerű időutazásban hol járunk. A filmet végigvezetik a más-más zenei

aláfestések, a háborgó tenger morajától, a sejtelmes, sötét zörejekig, a

csilingelő hangokon keresztül.

A képet, amit látunk, gyakorta valóságosabbnak gondoljuk, mint saját és

más képzelőerejének szüleményét. Részletes leírást kapunk a környezetről,

s így a filmadaptációból teljes mértékben tükörképként köszön vissza a

legapróbb részletekig minden. Olyan pontosak a helyszínek, hogy

valójában Dickens előrajzolta szavaival a tájakat a mi képzelőerőnk

számára, nagy valószínűséggel az ő gyerekkori emlékei közt kutakodva

talált rá egy-egy darabkára a mű megírásához. Az utókor szemléletével

Dickens mintha már előre látta volna, hogy egyszer majd lehetőség nyílik

arra, hogy mozgóképpé alakítsák a leírt sorait, és filmet készítsenek belőle,

élethűvé varázsolva a mesét.

Régóta szeretek olvasni, és a filmeket is nagyon kedvelem. Mindenevő

vagyok, de inkább az ízlésesebb kategóriát részesítem előnyben, nem

rajongok a horror filmekért, sem a túl laza alkotásokért, azonban igazán

előnyösnek tartom, hogyha egy filmnek van levonható tanulsága és

igényesen készítik el.

Egy munka akkor ér igazán sokat, ha nem csak sodródik az árral, hanem

erőt fektetnek bele. A Karácsonyi ének egy igazán sikeres és felkapott

klasszikus mű, úgy gondolom méltán, hiszen a történet egyszerű, érthető,

de zseniális, mert a való életet ötvözi a természetfeletti jelenségekkel, ami

nagyon érdekes. Mr. Scrooge alakja, lelke is sok változáson megy át, mire

elérkezünk a végkifejlethez, s ez jó példa a néző számára.

20

Személy szerint a film talán jobban tetszett, elsősorban, mert azt előbb

láttam, minthogy olvastam a könyvet, s így már nem nyújtott akkora

élményt az olvasás, hiszen már ismertem a történetet, s percről-percre,

oldalról-oldalra tudtam, hogy éppen mi következik, azonban a tény, hogy

azt olvashatom, amit egyszer, még közel 170 évvel ezelőtt egy csodálatos

író leírt, boldoggá tett. 1843 olyan távolinak tűnik, s a könyv, így, hogy

fennmaradt olyan, mint egy darabka történelem abból a korból, amelyet

valójában nem ismerhetünk személyesen. Azt hiszem nem ez volt az utolsó

találkozásom Dickens sorai mögött rejtőző Scrooge úrral, Crachittel,

Freddel és szellemekkel, még időt fogok szakítani arra, hogy újra és újra

megnézzem és elolvassam felfrissítve emléküket.

Virág Inez: Anna: Anna

(8. évf. Kapocs Általános és Magyar - Angol Két Tannyelvű Iskola L. M. Montgomery: Anne otthonra talál Kevin Sullivan: Anne a Zöld Oromból (1985)

Az Anne otthonra talál című könyv, avagy az Anne Shirley sorozat első

része már többször a kezembe került, valahányszor könyvesboltban

sétálgattam. Elolvastam a hátulján lévő rövid tartalmat, és rögtön felkeltette

az érdeklődésemet ez a kedves kis történet. Mindig is szerettem volna

elolvasni, így mikor megláttam a választható könyvek listáján, rögtön

tudtam, hogy emellett döntök és alig vártam, hogy a kezembe vegyem az új

könyv illatával megtelt lapokat. Úgy vélem, hogy az Anna című sorozat

első része szabad adaptációnak minősül, mert az alkotó hű marad Lucy

Maud Montgomery regényéhez, nem hoz nagy változtatásokat a képi

megjelenítés során.

21

A helyszínek elképesztőek, a könyvben gyönyörű szavakat használva,

kerek, hosszú mondatokban, mindent elképzelhetővé téve varázsolja lelki

szemeink elé a tájat. Olyan részletességgel írja le, hogy úgy érezzük, mi is

ott állunk Anne Shirley mellett és látjuk azt, amit ő, s vele álmodozunk,

együtt fedezzük fel mindennek a szépségét, de olyan bámulatosan, hogy

egy percig sem unatkozunk közben. A filmben szintén megbabonázó a

látvány. A gyönyörű fák, virágok, mezők színvilága, élénksége egy

álomvilághoz hasonlít, ki ne akarna egy ilyen helyen élni? Teljeséggel

megértem Anne örömét, csodálkozását és elmélyülését az őt körülvevő

természet minden apró részletében. Ahogyan azt is, hogy nem tartja elég

fantáziadúsnak a megnevezéseket. Fasor? Mire gondol az ember ennek a

szónak a hallatán? Hasonló, zöld levelű fákra, esetleg fenyőkre egymás

mellett. Az Elragadtatás Fehér Útja? Igen, ez már mindjárt más. Tökéletes

név ezeknek a gyönyörű színben pompázó fáknak és annak, ahogyan egy

ösvény vezet keresztül a fák között, amik az ember fejét súrolják, amikor

alattuk gyalogosan vagy szekéren közlekedik. Számomra a legfontosabb

különbség a két mű között, a filmben Anne otthonával Zöld Oromként

találkozunk, a könyvben Zöldmanzárdos házként ismerjük meg.

Nagyobb eltérések először az idősíkban fedezhetők fel. A film Anne

árvaház előtti otthonából indul, míg a könyv ezt csak említésszinten

tartalmazza az Anne története című fejezetben. Emellett többször is

előfordul, hogy más időben történnek az események.

Ennél jobban csak a cselekményszövés különbözik. Sok olyan esemény

van, ami bár mindkettőben előfordul, más sorrendben és időpontban. Anne

állomásra érkezése után a film és a könyv történései találkoznak és

egybeszövődnek egészen későbbi barátnője, Diana megismeréséig.

A könyv és adaptációja ugyanúgy vezeti végig az olvasót azon, ahogy

Anne megérkezik az új otthonába, udvariatlanul viselkedik Mrs. Lynde-del,

akitől a későbbiekben bocsánatot kér, bár nem önszántából. Míg a pikniket

a filmben végignézhetjük, a könyvben csak onnan szerezhetünk róla

tudomást, hogy Anne hazaérkezése után elmeséli Marillának. Az iskolában

történtek megegyeznek, egészen Anne Gilbert mellé ültetéséig.

22

Ennek oka ugyanis a filmben az, hogy üldözte a fiút, aki megbántotta

barátnőjét, és át akart ugrani egy kerítésen, ami egyben telekhatár volt. A

tulajdonos elfogta és az osztályfőnökhöz vitte a lányt, a könyvben ezzel

szemben szimpla késés miatt kapja ezt a büntetést. Azonban ebben is

vannak meglepően hasonló, vagy olykor teljesen egyforma részek: a melltű

eltűnése, Anne beismerő vallomása szóról szóra megegyezik.

A szereplők szinte ugyanolyanok, ahogyan a könyv alapján elképzeljük

őket. Véleményem szerint a legjobb alakítás Megan Followsé, aki minden

tekintetben megegyezik L. M. Montgomery képzeletében született Anne

Shirley-vel. Azonban a testvérpár, Marilla és Matthew filmvásznon

megjelent alakja is rendkívül hasonlít az általam elképzeltekhez. Dianának,

Anne kebelbarátjának is mindenhol megjelenik dús, sötét színű haja és sötét

szemei.

A hangok nagyon jól kifejezik egy-egy szereplő jellemét: Marilla

határozottságát, Matthew kedvességét, Lynde szókimondó énjét vagy Anne

ártatlanságát, olykor gyengeségét. Az effektusok és filmzenék pedig

számomra minden esetben illenek a helyzethez, még jobban meghatározzák

azok hangulatát.

Nemcsak szépnek, inkább elbűvölőnek tartom a megjelenített látképet, a

színeket és a formákat. Emellett kiemelkedően jók a vágások: míg ez egyik

pillanatban Anne és Diana sétálnak haza az iskolából, a következőben már

a keleti manzárdszoba ajtaja előtt találjuk magunkat, ahol Marilla szeretne

bejutni Anne-hez. Úgy gondolom, ez célravezető az unalmas pillanatok

elkerülése miatt.

Általában szívesebben olvasok és ez ebben az esetben is így volt, annak

ellenére, hogy tényleg nagyon tetszett a film is. Az idő szaladt, ahogy a

szavak is a szemem előtt, miközben hol hangosan nevetve, hol a történetből

áradó melankóliát átérezve élveztem a regény minden szavát. Ezután –

leginkább a feladat miatt, mert egyébként a könyv olvasása után úgy érzem,

hogy a mások által megálmodott képek lerombolnák azt, ahogy az az én

képzeletemben megszületett - megnéztem a filmet is.

23

Érdekes volt, rengeteg hasonlósággal és néhány különbséggel. Rájöttem,

hogy végül is nem olyan rossz dolog megtudni, hogy másnak miképpen

játszódik le a szeme előtt a lapokra írt, szavakba öntött történet.

A könyvben, hogy Anne-től (szigorúan e-vel, nem akarom megsérteni a

lelkét) idézzek „tág tere nyílik a képzeletnek” sokkal inkább, mint egy

filmben. Emellett pedig kijelenthetem, hogy ebben a regényben találkoztam

a legcsodálatosabb és legélvezhetőbb tájleírásokkal, amit vizuális

beállítottságom miatt nagyon fontosnak tartok. Jobban szeretem, ha

szabadon szárnyalhat a fantáziám, és én magam jeleníthetem meg az

olvasott sorokat. Álmodozó lennék? Igen, valószínűleg az vagyok, talán

ezért is tartom Anne-t az egyik legszimpatikusabb karakternek azok közül,

akikkel eddigi olvasmányaim során találkoztam. Mi ketten, biztos jó

barátnők lennénk.

Molnár Csanád: Ábel a rengetegben

(8. évf. Brassó Utcai Általános Iskola) Tamási Áron: Ábel a rengetegben Mihályfy Sándor: Ábel a rengetegben (1994)

Azért ezt a művet választottam esszém témájául, mert a könyv olvasásakor

megfogott a történet, ami egy szegény, ámbár találékony fiúról szól. A

karakterek kidolgozottak, több személy történetét is megismerjük (pl.:

Márkus). A főhős (Ábel) rokonszenves nekem, ugyanis hasonlít

leleményességében, bátorságában és eszében több rokonomra is (nem

mellesleg anyai nagymamám részéről székely vagyok). A regény után adta

magát a film is, meg szerettem volna szemlélni mások elképzelését a

filmről. Azt gondoltam, leírom, hogy miért vállaltam ezt a vetélkedőt.

24

Legfőbb indokom hogy szeretek kritizálni olyan műveket melyek általam

elolvasott könyveken alapulnak, azért bírálom őket, mert az írott sztori

alapján én más megvalósítást képzeltem el (jobbat, rosszabbat utóbbi

esetben persze dicséretemet fejezem ki).

Másrészt szívesen írok olyanról, amiről jót lehet írni, és az iskola

könyvtáros egyik kölcsönzésem alkalmával felvetette ennek a versenynek a

lehetőségét. Elnézést kérek előre is, de úgy írom meg az esszét, mint ha

nem olvasta volna senki sem a könyvet (tehát elég részletesen). És azoktól

is szeretnék bocsánatot kérni, akiknek elsőre is tetszett a film, mert én

olyan szemmel néztem végig, hogy kaland filmet látok csak később (a film

közepe táján) jöttem rá művésziségére. Így másodjára megnézve belátom,

hogy kimagasodik típusából. Ettől függetlenül esszémet első megnézés

után kiváltott érzéseimről írom.

Ez a film egyértelműen egyéni interpretáció, ugyanis nem a film

cselekményét és hangulatát fejti ki inkább turisztikai jellegű. Nem a

humorral és az izgalommal akar minket elkápráztatni, hanem a szebbnél

szebb tájakkal.

A történet csak egy téma, amire ráépíthették ezt a művész filmet. Jobban

tetszett volna a film, ha transzplantációs adaptáció lenne, azt gondolom,

hogy úgy talán érdekfeszítőbb lenne.

A helyszínek maradéktalanul megvannak (pl.: Csíkcsicsó, Hargita, Somlyó,

Csíkszereda). Az időváltások viszont a filmben gondatlanok (pl.: Ábel

megbetegedése eléggé kidolgozatlan, azaz túl rövid idő alatt lejátszódik,

míg a könyvben szinte külön fejezetet kap).

A szereplők is megvannak, de egy-kettőt meg kell említeni. Ábel, a

leleményes és életre való székely fiú, apja (Szakállas Gergely), aki

tanítómestere lesz fiának (erdőpásztorkodásból), Ábel anyja, ő sajnos

meghal a történet közepén.

A család után itt Ábel munkaköre: a bankigazgató, Ábel főnöke, a bank

szeplős pénztárosa, akinek Ábel segít a szeplő elleni harcban (bár akarata

ellenére), Bolha, Ábel kutyája, akit tekinthetünk az erdőpásztori munka

velejárójának és Ábel hű barátjának.

25

Ha már barátnál tartunk, következzenek Ábel barátai, Dávid Pál bácsi, ő

hozta Ábelnek a lélekmentő könyveket, főbarát (barát, mint pap), a

csíksomlyói páter gvárgyián, aki megtanította Ábelt a puska használatra,

emellett könyveket küldött neki,

Márkus a fiatal paptanonc, hánytatott sorsú szereplő, Ábelnek talán a

legjobb barátja, Ábelnél lábadozik, majd hal meg tüdőgyulladásban. Persze

hősünknek nem csak jótevői vannak, ott van Fuszulán és Surgyélán, a két

betyár, akik csak enni járnak Ábelhez. Egyéb szereplők: csendőrök,

vadászok, fahordók, az örmény fekete árus és Furtunát az egyik pap.

Maguk a színészek kiválóan teljesítettek.

A történet röviden azoknak, akik nem olvasták.

1920-ban járunk, Erdélyben. A székely család, Szakállasék otthonában. Az

anya fiával, Ábellel van otthon – csak ebéd után jár el pityókát ásni -, az

apa, Gergely középbirtokossági erdőpásztor, hetente 1-2 alkalommal jár

haza. Egy ilyen esettel indul a mű. Az apa nyulat hoz, amit tréfa során vesz

észre a fiú. (Az apa kint hagyja, Ábel azt „hazudja”, hogy nem látta, sőt ő

fogta) Megnyúzzák a nyulat, majd az apa közli Ábellel, hogy a Hargitába

fog menni erdőpásztornak.

Ábelnek nem igazán tetszik az ötlet, hogy erdőpásztor legyen, de nem lehet

kifogása. Egy ütött-kopott faház lesz az otthona, amiben találkozik

Bolhával (kutya), későbbi hű társával. Otthonról egy kecskét, egy macskát

és két tyúkot visz magával. Első éjszakája egyedül rémesen telik, másnap

meglátogatja az igazgató, elmagyarázza a teendőket, azt, hogy fát kell

árulnia, s hogy a kidőlt fákkal szabadon gazdálkodhat. Mivel nincs rendes

szék és asztal, ágy pedig egyáltalán nincs, az igazgató másnap küldet ki

„bútort” is.

A látogatás másnapján Ábel az erdőben talál 5 ládát, tele fegyverrel és

tölténnyel, amiből két puskát és hozzá töltényt el is tesz magának. Továbbá

talál még 12 bombát, ám nem tudja, mi lehet az, csak sejtései vannak. Az

egyiket eltávolítja a többitől, és meggyújtja. Sikerül elég távolra érnie, mire

a bomba felrobban. 10 öl fa dől ki a robbanás nyomán, s ezekkel Ábel

immár szabadon gazdálkodhat.

26

Később sikerül is eladnia ezeket, és 1000 lejt kap érte cserébe. (Ez csak a

fele annak, amit ért volna, hisz a fa ölét különben 200 lejért adta.)

Dávid Pál könyveket hozott Ábelnek (Nick Carter, Buffalo Bill füzetek), s

cserébe fát vitt. Néhány nap múltán megérkezik három barát, egy főispán,

Furtuna barát, valamint Márkus, aki most a kocsis szerepét töltötte be. A

gvárgyin megtanítja lőni Ábelt, s szép napokat töltenek négyesben, bár

Ábel számára nem felhőtlen a boldogság, ugyanis a gvárgyin elégeti a

füzeteit, mondván, hogy semmi jóra nem tanítják.

Megígéri azonban, hogy küld helyettük értékes olvasmányokat. Később

nagy búcsúzkodás során a barátok elfelejtenek fizetni. Néhány nap múlva

megérkezik Márkus az ígért könyvekkel és az elismervénnyel, miszerint a

fa árát befizették a bankba. Ezt látja Fuszulán is, aki már eddig is sok fát

vásárolt Ábeltől, s most úgy dönt, cselhez folyamodik. Nem fizet a fáért,

hanem egy hamis elismervényt ad Ábelnek. A turpisságra azonban hamar

fény derül, az igazgatónak és Ábelnek sikerül elfognia Fuszulánt. Kezét

hátrakötik, a lábát azonban szabadon hagyják, így mialatt viszik a város

felé, Fuszulán megszökik, az igazgató pedig súlyos sérüléseket szenved.

Az igazgató tart attól, hogy Fuszulán visszatér Ábelhez bosszút állni, így

odaküldi Surgyélánt, a mogorva csendőrt. Viszonyuk az első perctől

ellenséges, Surgyélán ki akarja szolgáltatni magát Ábellel. Surgyélán fog

egy sast, ám amikor beviszi, a házba az megöli a macskát, Bolhának pedig

kivájja az egyik szemét. Büntetése azonban nem marad el, vacsora lesz

belőle. A sas hús azonban büdös, rágós és ehetetlen. A két férfi mégis

megeszi, s Ábelt ágynak is dönti tőle a betegség. Surgyélán ápolja, s

látszólag minden falatot a betegnek ad. Titokban azonban kijár a ház mögé

és megeszi a kecskét. Ábel ezt csak akkor tudja meg, amikor megérkezik

Fuszulán és elmegy Surgyélánnal.

Ekkor érkezik meg Ábel apja a szomorú hírrel, Ábel édesanyja meghalt.

Ábel elmeséli a Fuszulán-, sas- és a Surgyélán-kalandot, s eldöntik,

elfogják a két betyárt. Tervük azonban nem sikerül, nem mernek tenni a két

betyár ellen. A végső megoldást a tüdőbeteg Márkus jelenti, aki immár ittas

állapotban elkezd prédikálni a bűnről, a bűnbeesésről, arról, hogy

mindenkit szeret édesanyja, stb.

27

Másnapra Márkus meghal, a két betyár pedig önként feladja magát a

csendőrségen. Ábel felmond, és úgy dönt, nekivág az országnak hű

kutyájával, Bolhával. „A szegények és az elnyomottak zászlaját fogom

örökké hordozni, bármerre vezéreljen is az utam”- hangzik a regény utolsó

sora.

Cselekmények szempontjából nagyjából helyén van a film, de hiányzik

(nem túl jelentős, de a hangulat és a poénok szempontjából annál inkább

érdekelt) a vadászjelenet (amikor Ábel véletlen egy vadkanhoz vezeti a

vadászokat).

A zenék nem az életszerűséget vagy a hangulatát tükrözik, hanem

művésziségét hivatottak kiemelni. A hangeffektusok egyébként jókor

vannak jó helyen. A táj túltesz a könyvben írottakon. Kár, hogy a film

művészi, és nem szórakoztató jellegű. Ezt azzal bizonyítom, hogy az a

tipikus székely humor nem jön át a filmen hiába próbálkoztak.

A gondjaim közé tartozik az, hogy a románok mindig a rossz képében

tűnnek fel (a könyvben és ez által a filmben is) vagy olyanoknak vannak

beállítva, mint aki a kisujja mozdításával többet keres a mindig

becsületesen dolgozó magyarnál, míg ez annak az időknek az átlagával

mérve sem volt felétlenül igaz.

A választás nehéz lenne, mivel mindkettő jó valamiben az egyik gyönyörű,

ellenben a másik szórakoztató és kalandos. Viszont azért a könyvet

választanám, mert jóval pergősebb, mint a film, amibe művésziség

érdekében olyan jeleneteket raktak be melyek a történet szempontjából

feleslegesek és ez adja a film olykori vontatottságát (pl.: a sárban gördül

kocsikerekek), bár ez gondolataink mélyülését is elősegíti. Rossz pont,

hogy az apja-fia méredzkedés erkölcsi tanítását a filmből kihagyták.

28

Angyal Tamara: Karácsonyi ének

(8. évf. Kapocs Általános és Magyar - Angol Két Tannyelvű Iskola) Charles Dickens: Karácsonyi ének David Hugh Jones: Karácsonyi ének (1999)

Azért ezt a művet választottam, mert a szerzője, Charles Dickens, igen

közel áll hozzám. Sokszor hallottam, milyen nagyszerű író, és meg is

tapasztaltam ezt, mikor a Twist Olivert olvastam. Könyveivel szembesíti az

olvasót a nem mindig „csodás”, olykor éppen kegyetlen és rideg

valósággal. Ennek ellenére lapjai remek humorral vannak fűszerezve.

Tárgyilagosan, de egyben érzékletesen írja le Twist Oliver nyomorúságos

sorsát.

Az ember elgondolkozik rajta, hogy milyen lehetett olyan körülmények

között élni, azután jobban tud örülni a sajátjának. Dickens könyvei nem

mellékesen tanulságosak is. A Karácsonyi ének című műről először a

mozifilm kapcsán hallottam, amikor 2009 karácsonyán bemutatták

animációs formában. A vélemények megoszlottak róla, mert eléggé

félelmetesre sikerült.

Nekem már akkor is nagyon megtetszett maga a történet, és mivel most

adódott ez a versenylehetőség, és mert a Twist Oliver is nagyon tetszett,

kedvet kaptam az elolvasásához és az eredeti film megtekintéséhez. Igaz,

májusban nem túl aktuális egy karácsonyi történetről szóló könyvet olvasni,

de szerintem ez a könyv bármelyik évszakban megállja a helyét.

Mielőtt teljesen belekezdenék a film és a könyv elemzésébe, először leírom

röviden a történetet. Az egész történetnek főhősünk

személyiségváltozásának bemutatása a célja.

Ebenezer Scrooge egy igazi zsugori alak, akibe egy csepp szeretet,

nagylelkűség sem szorult, és aki mindig csak a saját hasznát lesi, mit sem

törődve embertársaival. A karácsonyt különösen utálja. Üzlettársa, Jacob

Marley pont hét évvel korábban halt meg.

29

Karácsony estéjén szellemként ellátogat Scrooge-hoz és közli vele, csak

egy reménye és esélye van arra, hogy elkerülje az ő üzleties és anyagias

sorsát, ha majd három szellem kísérti őt. Ez a három szellem viszi végig az

olvasót a történeten; a régi, a jelenkori és az elkövetkező karácsonyok

szellemei. Ahogy egyre több emléket, cselekedetet mutatnak neki a

szellemek, fokozatosan rájön, miben is vétkezett, mik a bűnei, és rájön arra,

hogy jóvá akarja őket tenni, amíg még nem késő. A történet végén boldog

és nagylelkű ember válik belőle, és ezt csakis a szellemeknek, no meg

Marley-nak köszönheti. „Olyan jó barát, jó munkaadó, olyan jó ember vált

belőle, hogy nem látott nála különbet sem a vén City...”

Ha választanom kellene az adaptáció típusai közül az úgynevezett

transzpozíciót választanám. A film próbál végig szöveghű marad a

könyvhöz, és a cselekmények is sorrendben következnek, mégis beletettek

a filmbe olyan változásokat, olyan motívumokat, amelyektől nem lehet

eltekinteni, és ezek lényegesen eltérnek az eredeti műtől.

Az újabb hozzátoldások vagy éppen a nem lényeges dolgok kihagyása csak

erősítik az eredeti történet mondanivalóját. A szereplők személyisége

árnyaltabbá válik -a filmben megjelenő képi világ által létrehozott- apró

gesztusokkal, cselekedetekkel. Ilyen a filmben például az az epizód, amikor

Scrooge ifjú korában segédmunkásként dolgozik, a gazdája bált szervez, és

a fiú meg egy lány között tánc közben szerelem kezd bontakozni. Ezt a

jelenetet a filmbe beletették, de a könyvben szó sem esik róla.

A másik példám az a rész, mikor Ebenezer meglátja a sírját és kérleli a

szellemet, megígéri, hogy ezentúl változtat az életén, remélve, hogy akkor

nem így végzi. Ekkor beleesik a saját sírjába. A sírba való zuhanás egy

újabb motívum, annak érdekében, hogy még félelmetesebb hatást érjenek el

a film készítői. A film legnagyobb eltérése a könyvtől az, amikor a jelenkor

szelleme kihúzza az Ember gyermekeit. Nos, itt akadtak problémák a

névadással kapcsolatban is: a fiú neve a könyvben: Tudatlanság, a filmben:

Szívtelenség, a lány neve a könyvben: Nyomor, a filmben: Kapzsiság. Ezek

nem szinonimák, de még csak nem is egy és ugyanazon asszociációs

mezőbe tartoznak. Szóval ez így teljesen érthetetlen.

30

A film és a könyv idősíkjai, helyszínei (néhány kivétellel) és szereplői

megegyeznek. A filmben látott szereplők teljesen visszaadják az író által

leírt alakokat, mind külső mind belső tulajdonságaikat tekintve.

Véleményem szerint, egyedül Scrooge-nál más a helyzet, mert a könyvben

olvasott leírások alapján sokkal félelmetesebbnek és gonoszabbnak

gondoltam, mint a képi megjelenítés mutatta.

A szellemek esetében a filmben valóban odafigyeltek a jelmezükre, hogy

hitelesek legyenek. Amit a könyv olvasása alatt elképzeltünk, azt a film jól

megvalósította.

A filmben számtalanszor láthatunk gyenge animációs elemeket: az első

világító fejű és az utolsó néma szellemnél biztosan. Ezen kívül Scrooge

időutazásainál és néhány helyszínnél is használják ezt a technikát.

Ugyanakkor a filmnek nem az animáció a fő jellemzője. A film -

ellentétben a könyvvel - néha lassúnak hat a viszonylag kevés vágás miatt.

A filmben felcsendülő zenék, háttérzajok bizonyos érzéseket akarnak

kiváltani az emberből, hiszen alapvetően ez a céljuk.

Ide tartoznak: a lánccsörgés, ami félelmet keltett bennem, az egyre

gyorsuló csengettyűhang feszültséget keltett, egy keserves zeneszám pedig

a szomorúságot, a nyomorúságot éreztette velem.

Melyik tetszett jobban? A könyv vagy a film?

Nem teljesen egyértelműen, de a könyv mellett tenném le a voksomat. A

könyv megadta azt, amit vártam ettől a regénytől. Gyorsabb tempója

izgalmasabbá tette. Általában így vagyok minden könyvvel; szeretem saját

magam elképzelni az eseményeket, szereplőket, helyszíneket, szituációkat.

Élvezem, hogy meg kell erőltetni az agyamat, nem készen kapom az

információkat, nem végzik el helyettem a „munkát”. Mindenkinek azt

ajánlom, ha van egy könyvnek filmadaptációja, először olvassa el a

könyvet, és csak utána nézze meg a belőle megálmodott képi világot,

hiszen így sokkal élvezetesebb lesz! Szeretem vannak olyan könyvek,

amelyek elolvasása után nemcsak a történet főhősének szemléletét, hanem

az olvasóét is megváltoztatják. A Karácsonyi éneket pont e könyvek közé

sorolnám.

31

Verasztó Petra Dóra: Az arany ember

(8. évf. Általános és Magyar - Angol Két Tannyelvű Iskola) Jókai Mór: Az arany ember Gertler Viktor: Aranyember (1962)

Azért ezt a könyvet választottam, mert már régóta el szerettem volna

olvasni, és ezt még fokozta, hogy több rokonom is ajánlotta a művet.

Anyukám például azzal biztatott, hogy ő is ennyi idős volt, amikor először

olvasta, csak neki kötelező olvasmányként szerepelt a gimnáziumi évei

alatt. Én mindig is úgy gondoltam, hogy az is jó, ami kötelező, de az még

jobb, amit saját akaratunkból olvasunk el. Azóta érdekel, mióta

kiskoromban először megláttam a könyvespolcon. Akkor felkeltette a

figyelmemet a címe. Mit jelenthet az, hogy arany ember? Hogyan lehet egy

ember aranyból? Az is segített a választásban, hogy szeretem a klasszikus

regényeket.

Az általam választott irodalmi adaptáció szerintem szabad adaptáció, mert a

filmben hasonló elemek vannak, mint a könyvben, viszont fordítva ez nem

teljesen igaz. A könyvben szerepelnek olyan részek, motívumok, elemek,

amikről a filmben említés sincs, vagy kisebb-nagyobb változtatásokkal

jelennek meg.

A könyv és a film összehasonlítás során tapasztaltam hely, idősík és

cselekménybeli eltéréseket is, azonban a főszereplők ugyanazok maradtak

az eredeti műben és a feldolgozásban. A könyv és a film nagyon sok

mindenben különbözik. Rögtön az első és legfontosabb, hogy a cselekmény

eltér a könyvtől: A könyvben Ali Csorbadzsi még él, amikor először járnak

a Senki szigetén, viszont a filmben rögtön miután félrevezették Ali

Csorbadzsi üldözőit, beveszi a mérget és a szigetre már nem jut el élve.

A könyvben először csak Tímár megy a szigetre, hogy feltérképezze azt,

hogy hova kerültek, míg a filmben mindannyian egyszerre mennek el a kis

kunyhóig.

32

Amikor Ali Csorbadzsi beveszi a mérget, akkor a könyvben a lányának

altatót ad – a filmben nem így történik –, ezért Tímeának volt alkalma

meghallani a beszélgetést apja és Tímár között, majd még annak is

szemtanúja lesz, hogy az apja meghal.

A regényben van egy részlet, amikor Tímea, Kacsuka úr és Athalie teáznak

a Brazovics házban. Az összejövetel során Athalie vőlegénye, Kacsuka úr

azt mondja Tímeának, hogy milyen szép fehér a keze, erre ő zavarba jön és

a cukrot, amit a teába akar tenni, azt beledobja a vizes pohárba. Ezen az

ügyetlenkedésen persze mindenki nevet az asztalnál, viszont a filmben erre

az őrnagy azt mondja, hogy Tímea még a gondolatát is kitalálta, hogy

limonádét szeretne inni.

Vannak a helyszínek között is különbségek. Brazovics Athanáz, Athalie

apja a könyvben házon kívül hunyt el, viszont a filmben a lánya esküvője

előtt egy rossz hír hallatán kapott szívrohamot. A filmben a hosszú leíró

részeket – amikor egy szereplő egyik helyről a másikra megy –, csak egy

képvágással oldják meg, míg a könyvben hosszasan leírják, hogy adott

esetben hogyan néz ki az utca, amin késő este Athalie végig botorkál.

A film végén van egy olyan rész, amikor Tímár Mihály lelöki Krisztyán

Tódort a lépcsőn Ennél a jelenetnél különféle hangeffektusok hangzanak el,

amik azt sugallják, hogy fájdalmas esés lehetett. Akkor is hasonló

hangeffektus használtak, amikor Tódor rálőtt Mihályra a Senki szigetén.

Ennél a résznél is van egy kisebb változtatás a regény és a film között.

Jókai Mór regényében, amikor Tímár sétál a szigeten, akkor egy kalapot

visel, amibe később a két golyó belefúródik. Gertler Viktor

filmadaptációjában a kalap nem szerepel, a két golyó pedig célt tévesztett.

Az orvtámadásra a válasz is más, mert a könyven az olvasható, hogy Tímár

Mihály kettőt lő a levegőbe, mert annyi volt a puskában, ezzel szemben a

filmben csak egy golyót lőtt ki.

A két műben a párbeszédek is különböznek. Vannak olyan mondatok, amik

csak az egyikben szerepelnek, és vannak olyanok, amiket más mond a

regényben, mint a filmben. Ennek az lehet az oka, hogy a film hossza

kötött, így a kisebb, kevésbé fontos részek kihagyhatóak.

33

Annak ellenére, hogy a film időtartama kötött, szerintem csak nagyon

elhanyagolható részeket lenne szabad kihagyni. Ebben a műben ez nem így

történt. Jókai Mór úgy írta meg a történetet, hogy Tímár Mihálynak és a

szigeten élő Noéminak az első gyerekük meghal, viszont nem sokkal ezután

születik még egy, akit ugyanúgy, Dódinak hívnak. Ezzel szemben a filmben

csak egy Dódiról esik említés.

Az összehasonlítás során tapasztaltam időbeli eltérést is. Teréza mama, aki

lányával, Noémival él a szigeten, a regényben azután hunyt el, hogy Tímár

megtudta, hogy született egy második gyermeke. A filmben viszont nem

szerepel másik gyerek, így ő is hamarabb ment el.

A regény egy másik halálesetről is ír, míg a film erről említést sem tesz. A

két szigetlakót egy újfundlandi őrzi a nem kívánatos látogatóktól, mint

Krisztyán Tódortól, aki minden évben egyszer meglátogatta a

menyasszonyát, Noémit és annak anyját, Teréza mamát. Ezt a hűséges és jó

emberismerő kutyát a regényben Tódor lövi le, amikor az rátámadt, mert

megvédte a kis Dódit.

Almira, a kutya, még addig életben maradt, amíg Tímár újra a szigetre

érkezett, de most már nemcsak tavasztól őszig tartózkodik ott, hanem

örökre. A filmben egyáltalán nincs arról szó, hogy Almirát megölték. A

könyvben rengeteg leíró rész szerepel, amit persze a film nem is adhatna

vissza, de ebben az átdolgozásban szerintem nagyon kevés figyelmet

szenteltek a táj bemutatásának.

Az író a részletes leírások mellett sok belső monológot szerepeltet a műben,

amit megint csak lehetetlen átvinni a film világába, mert ahhoz

gondolatolvasóknak kellene lennünk. Persze a filmrendezők már ezt is

megoldják, mert a hangot összevágják egy képpel, ahol nem mozog a

szereplő szája.

A regény utolsó két fejezete egyáltalán nem szerepel a filmben, mert az

egyikben azt írja le az író, hogy a történet vége igaz, csak az elejét találta ő

ki. Azt is megemlíti, hogy a regény valóságos részét a nagynénjétől halotta,

aki személyesen is ismerte a szereplőket. A másik fejezetben arról esik szó,

hogy mi történik a Senki szigetén negyven év múlva, amikor Levetinczy

34

Tímár Mihály 80 év körüli, felesége, Noémi pedig 60 felé jár. A negyven

év alatt nagyon nagyra bővült a családjuk, de büszkék arra, hogy még 50

évig övéké a Senki szigete.

Eddig még bármikor, amikor választanom kellett egy könyv és egy film

között, mindig a könyvet választottam. Emellett most is kitartok. Szerintem

az eredeti regény most is sokkal jobb volt, mint az adaptációja, mert jobban

át tudtam élni a cselekményt, és jobban tudtam azonosulni a szereplőkkel.

Még az is a könyv mellett szól, hogy a szereplőket és a tájakat saját magam

képzelhettem el a hosszú, részletes leírások alapján. Én a szereplők külseje

miatt egyáltalán nem szeretem megnézni a filmet az után, hogy elolvastam

a könyvet. Hiszen ilyenkor az általam felépített karakterek helyett készen

kapott hősök szerepelnek.

Szücs Norbert: Ábel a rengetegben

(8. évf. Brassó Utcai Általános Iskola) Tamási Áron: Ábel a rengetegben Mihályfy Sándor: Ábel a rengetegben (1994)

Azért választottam ezt a könyvet, mert megfogott a történet, a szereplők és

a cselekmény. És bár a róla készült film nem mondható jó filmnek, sikerült

velem éreztetnie az író és a szereplők érzéseit, amit nem minden könyvnek

sikerült eddig.

A filmadaptáció a könyvben lévő idősíkot, cselekményt, és a szerepelőket

dolgozza fel filmformában, minimális változtatásokkal, egy magyar-román

kooperációban. A legnagyobb problémám a filmmel, hogy a fényjáték

nincs mindig a helyzet csúcsán, bár ez betudható annak, hogy a magyar

stáb nem a legjobb felszerelést kapta. Mégis, ahhoz képest, hogy 1991-es a

film, a színészi játék hol nagyon jó, hol nagyon rossz.

35

A helyszín, ha jól tudom, megegyezik az eredeti könyvben lévő helyszínel,

de forgattak másol is, nemcsak Erdélyben. Az idősík - a filmhez képest -

szinte teljesen megegyezik, amit onnan tudtok, hogy a filmet a könyv

böngészése közben néztem, és a kivágott jelenetek miatt néha

belezavarodtam, erre a részére jó pontot kap a film.

A cselekményszövése, és maga a cselekménnyel viszont már több gond

volt, amit had vezessek le egy én és társam által történt beszélgetéssel, amit

a film nézése közben történt. „Te Norbi, most itt, az elején, nem úgy volt,

hogy a nyúllal is fogócskáznak az elején?”- kérdezte a társam – „De azt

hiszem úgy volt, várjál, megnézem a könyvben” - kis keresgéléssel később

– de úgy volt, de ha ez nincs benne, feltételezzük, hogy nem olvastam a

könyvet, akkor én nem fogom tudni megfejteni az apjával való

kapcsolatát?” – kérdeztem én. „Valószínűleg nem”- mondja ő. De még

ezekkel együtt is, a cselekmény a helyén és élvezhető volt, mind a

könyvben, mind a filmben.

Tehát röviden, a cselekmény érthető volt, de néhol azért kellett egy kis

„agymunka” is.

A szereplők viszont már komoly aggodalomra és gondolkodásra késztetett,

mert sok minden nem volt túl érthető: az, amit mond, ami betudható lehetne

a már említett „technikai gondoknak”, de néhol még a felvevő árnyéka is

látszik a filmen, és ott kb. az árnyék alapján 1-2 métere vannak, s addig

pedig nem szóródik szét a hang ennyire. A szereplői válogatás pár szereplő

tekintetében nagyon jó lett, viszont volt, aki nagyon jellegtelen, semmilyen

és felejthető volt. Had mondjak rólunk egy-egy példát.

Az Ábel apját alakító színész szerintem nagyon „kitette a munkáját az

asztalra”, mert közel a legjobb színész a filmben. Az arcjátéka és a beszéd

hangsúlya sok kellemes percet okozott a film nézése során. Ellentétben a

következő karakterrel, aki miután „lesétált” a képernyőről, szinte már el is

felejtettem annyira semmilyen volt. Ez pedig maga Surgyelán személye, aki

nem kevesebb, mint a film felében, képes volt annyira elvenni az

életkedvemet, hogy képtelen voltam többször is megszakítani a

filmnézését. Egyszerűen annyira semmilyen, fontosnak látszani akaró,

szinte taszító munkát végzett, hogy már a többiekkel azon törtük a fejünket,

36

hogy írunk egy ajánlott levelet, amiben kérjük a rendező csoportot, hogy

csinálják meg újra, mert ez nem sikerült annyira jól. Ezzel a színészi

kelléktárral én is rendelkezem! Ennyi erővel inkább én megyek színésznek,

mert még nekem is jobb az arcmunkám, mint neki, pedig elégé „faarcom”

van.

Had mutassam be a színészi kelléktárát, amit a filmben használt: Vagy

csúnyán néz valakire/valamire, amivel az őrületbe tudott kergetni, vagy azt

az idegesítő ál-román akcentust, amit képes volt produkálni hát hol sírtunk,

hol nevetünk, rajta mert az sok minden volt, de színészi munka nem igazán.

Aztán ott van az összkép is, amit Tamási aggatott rá szerencsétlenre, mert,

hogy bír a klasszikus Trianon utáni román összes rossz és taszító

jellemzőjével. Szinte biztos, hogy volt olyan román, aki ilyen volt, de

biztos, hogy nem volt az összes ilyen már pedig Tamási az őszeset ilyennek

állítja be, ami kicsit „rasszista” képet kölcsönöz neki szerintem, mert kizárt,

hogy az összes román ilyen lett volna.

A zene és a hangeffektusok a film talán legjobb pontja a jobb színészek

mellett, mert ha néhol nem látjuk a fények miatt, hogy mi is folyik, ott a

zene alapján tudunk következtetni arra, hogy mi is folyik éppen a

monitoron. A zörejek pedig ugyan fontosnak tartom, nem igazán halhatóak,

csak ha éppen nem folyik semmi a „színpadon”, viszont ha nincs fent senki,

akkor valami marha jól lettek felvéve és hangulatot adnak a filmnek.(ezért

is nem értem, hogy mért nem halhatóak néhol a szereplők), emiatt minden

tisztelet az ezt készítő technikusnak. Őszesítve a zajok nagyon jó hatással

voltak rám, már ha észrevettem őket.

A technikai és képi megoldásokat részben már kifiléztem előzőleg, de itt

megragadnám az alkalmat és a pirotechnikai oldalról és beszélnek. Bár csak

két alkalommal történt robbantás a regény és a film folyamán, azok eléggé

látványosak lettek dacára, hogy szerintem egy I. világháborús gránát azért

nem jár ekkora lángoszloppal - nagyon jók voltak, főleg ha azt nézzük,

hogy lassan már 90 éve adta ki a regényt Tamási.

37

Az író ugyan nem ecseteli bővebben a tájleírást, mert szinte „elvárja”, hogy

ismerje az olvasó, és ha azt hozzá vesszük, hogy a táj főleg az erdőben

játszódik, akkor azt látjuk, hogy egyfajta elveszett tájat készített a film

készítője, amit az őszi és a téli látvány különbségei adhatnak ki a

legjobban. Pl. ahol az előtt egy fa volt, ott most nincs fa, csak egy tuskó,

vagy például az a bokor/domb vagy nem látszott, vagy nem is volt ott.

Szóval az időjárásban kényszerűen is bekövetkező minden jelenben „más”

helyszínt láthatunk. Egy szónak is száz a vége, a filmben lévő látvány (már

ha látjuk) meg akar felelni a könyv által felállított követelményeknek.

Milyen volt a könyv és a film?

A könyv az egyik kedvencem lett, noha messze nem tökéletes, de egy szép

szeletét tartalmazza a múltból.

És a film? Hát az hagy maga mögött kivetni valókat, és mondhatni,

„hemzseg” a hibáktól, kezdve a színészek miatt – egy tűrhető és egyszeri

nézésre alkalmas alkotás.

Böszörményi Olivér: Nyár a szigeten

(7. évf. Szenczi Molnár Albert Református Általános Iskola) Csukás István: Nyár a szigeten Szabó Attila: Le a cipővel (1975)

Elsősorban azért ezt a könyvet választottam, mert már többször is

elolvastam és nagyon tetszett. A legjobb az volt az egészben, hogy amikor

beleképzeltem magam, olyan volt, mintha én is ott lennék a fiúk között, és

ezért az érzésért olvastam el újra és újra. Ezt az tette lehetővé, hogy Csukás

István úgy írta le, hogy minden korosztály bele tudja képzelni magát ebbe

az izgalommal teli regénybe.

A nyár a szigeten könyv és film változata között az a legszembetűnőbb

különbség, hogy a kettőnek nem ugyanaz a címe. A könyv címe a Nyár a

38

szigeten, míg a film címe a könyvben elhangzott egyik legfontosabb

mondat: „Le a cipővel”.

Az idősíkot illetően nincs jelentősége a különbségnek, mert a könyv is, meg

a film is ugyan azon az idősíkon játszódnak.

Szereplők

A szereplők megegyeznek, kivéve a boltos embert, mert ő a könyvben nem

csinál semmi különöset, a filmben viszont segít a partlakóknak elfoglalni a

szigetet. Viszont a szereplők közül csak a jó öreg, megbízható Kenderice

Ákost bízzák meg a szülők azzal, hogy titokban figyelje a gyerekeket.

Ellenben a filmben már Pólika Pált és a kompost, Ábris bácsit, Gazsi bácsit

is külön-külön megkérik az aggódó szülők, hogy néha-néha nézzenek rá a

kisgyerekeikre. Az őrzők végül beleavatkoznak a háborúba ki-ki a maga

oldalán valaki a szigetlakókkal (Ábris bácsi, a kompos, Kenderice Ákos),

valaki meg a partlakókkal (Pólika Pál, Gazsi bácsi plusz segédje a

közértes).

A főbb szereplők leosztása ugyanaz, egyedül az nem volt azonos a

könyvvel, hogy ki mit hozott a táborba pl.: a könyvben nem Kece hozza a

fűrészt, hanem Cseppcsányi vagy, hogy nem Tuka hozza a zseblámpát,

hanem Kece. Ide tartozik az is, hogy nincs benne a filmben, hogy Kece

beszorul a WC-be még a buszpályaudvaron.

Helyszín

Ezt a kritériumot illetően nincsen különbség a film és a könyv között talán

azt leszámítva, hogy a gátőr (Pólika Pál) háza a könyv szerint nem egy kis

dombon van, bár erről nincs pontos információ. Talán a helyszínhez

tartozik, hogy én nem pont ilyennek képzeltem el a kompot a leírás szerint,

mert a könyvben azt írja, hogy korláthoz támaszkodva nézték a Dunát a

gyerekek, és ami a filmbe volt komp annál szerintem nehezen lehetne

korláthoz támaszkodni vagy csak egyszerűen felállni benne miközben

megy. Ezt azért gondolom, mert egyrészt nagyon instabilnak látszott és

elég kicsinek is nézett ki magasságban és szélességben is.

39

Hangeffektek, zene

Ezt a pontot vártam a legjobban. Szerintem, mert nagyon jó volt a zene,

főleg a trombitaszólók és nem is beszélve a végén lévő nagyon jó, vidám,

barátságos és vicces ebéd dalról, ez a kedvencem az összes közül.

Szerintem jó, hogy beletették, ezzel is feldobva a végére, remek hangulatot

teremtettek vele, nem bírnám elképzelni e nélkül. Ráadásul jobb befejezés,

mint az, hogy elönti a zöldár az egész szigetet és mindenki búsul.

Technika, animáció

Túl sok technikai megoldás és animáció nem volt benne. Közepén, az első

és a második részt elválasztó szünetben jó volt az, hogy bevágták azt a

hangot, ami elmondja, hogy mi történt az eddigi epizódban, és újra kicsit

részletesebben elmeséli a szereplőket, a helyszínt, a szövetségeseket és a

felállást, hogy ki kivel van. Kicsit humorizál egyet s visszakapcsol minket a

történet fonalára.

Ennyit szerettem volna mondani – talán még azt, hogy könyv vagy film ide

vagy oda, egyik jobb, mint a másik – sajnos nem tudok dönteni,

ugyanolyan jó mind a kettő. Remélem az nem baj, hogy néha saját

véleményt is szőttem bele itt-ott, de nem tudtam megállni, el kellett

mesélnem, mert nagyon tetszett a feladat és el akartam mondani, mit

gondolok.

40

Kalmár Kamilla: A Végtelen Történet

(7. évf. Pestszentlőrinci Német Nemzetiségi Általános Iskola) Micheal Ende: A Végtelen Történet Wolfang Peterson:Végtelen Történet (2003)

Amikor kicsi voltam, mindazok ellenére, hogy lány vagyok, a szüleim

szeme fénye és bevallom, hogy első gyermekként a családban egy kicsit el

is vagyok kényeztetve, sosem szerettem a rózsaszínt; a szőke hajú, kék

szemű és teljesen tökéletes arcú és testű babákat; ráadásul a többi, velem

egykorú lánnyal ellentétben én sosem szerettem volna így kinézni. Sosem

öltöztem fel anyukám ruháiba és tartottam „divat-bemutatót”, sosem

játszottam a barátnőimmel lovacskásat (tudják, az a kislányok által igen

kedvelt játék, amit mindig látunk, ha esetleg véletlenül elhaladunk egy

iskola vagy óvoda udvara előtt... egyikük a derekára köt egy ugráló kötelet,

a másik egy, esetleg kettő pedig megfogja a kötél két végét és miközben azt

kiabálják, hogy „Gyí, paci! Gyí!” fel s alá rohangálnak). Én csupán

rajzoltam, szerepjátékokat játszottam és amint megtanultam, egész álló nap

olvastam.

Így került a kezembe két- három éve Micheal Ende A Végtelen Történet

című regénye. A könyvtárban rögtön le is ültem a szőnyegen lévő puffok

egyikére (máig ez a kedvenc helyem) és elkezdtem az olvasást.

Akkor hagytam csak abba, amikor az egyik könyvtáros kedvesen

megszólított, hogy záróra, úgyhogy vegyem ki gyorsan a könyvet és

menjek haza, mert már későre jár. Hazamentem és aztán egész éjjel ezt

olvastam anyukám bosszúságára, aki megközelítőleg tíz percenként nyitott

be a szobámba, hogy azért most már tényleg aludni kéne. De én akkor is

olvastam. Aztán másnap még egyszer. Aztán most, körülbelül egy hónapja,

az iskolai könyvtárosunk, Ida néni megkeresett engem és még néhány

osztálytársamat, hogy vállaljuk el ezt a pályázatot, majd a kezünkbe

nyomta a listát, amiről mindenki választhat egy tetszőleges művet.

41

Nekem megakadt a szemem régi kedvencemen és gondolkodás nélkül azt

választottam.

Sokat gondolkoztam azon, hogy ezt a filmet végül is melyik kategóriába

kéne sorolnom. Végül az egyéni interpretáció mellet döntöttem. Hiszen a

definíció, miszerint „tudatosan eltér az eredeti műtől, de amit felhasznál

belőle, az alkotja a fő vonalat” teljesen igaz rá. A film csak a könyv felét

dolgozza fel, ugyanis azt már egyáltalán nem jeleníti meg, hogy miután

Barnabás megmenti Fantáziát, ott marad egy ideig, és rengeteg kalandban

lesz része, és igen nagy nehézségek árán jut vissza az emberek világába.

Ugyanis főszereplőnk megkapja a Kislány Királynő jelvényét és meg kell

találnia a Valódi Vágyát, ami az lesz, hogy tudjon szeretni. Így gyógyulást

hoz a saját világának is amellett, hogy megmentette Fantáziát a teljes

pusztulástól, és még édesapjával való kapcsolatát is helyrehozza. Az előbb

említett fordulópont előtti részekből is rengeteg dolgot kihagyott és

megmásított az, aki a forgatókönyvet írta.

A helyszínek és az idősík nagyjából megegyeznek a két műnél (azt az

apróságot leszámítva, amit már az előbb említettem, hogy kifelejtették a

könyv felét a könyvből), a cselekmény szövése is ugyancsak az előbbi

miatt eltérő.

A szereplőknél az volt a legszembetűnőbb különbség, hogy máshogy hívták

őket a két műben. De nem csak a szereplőket nevezték másképp, hanem

igen gyakran a helységnevek is különböztek.

A hangeffektusok általában jól visszaadták az adott szituáció hangulatát,

rám elég nagy hatást gyakoroltak. Viszont a zene, amit néhány jelenet alatt,

a végén és az elején játszottak, szerintem inkább illett volna egy régi

romantikus filmhez, mint egy ilyen érdekes, fantáziára épülő történethez.

A technikai és képi megoldások, az animációk elég furcsák voltak. Sok

szereplő legalábbis úgy nézett ki, mintha gyurmából formázták volna őket.

A szüleim részben ezzel foglalkoznak, úgyhogy igen sok ehhez hasonló

filmet/kisfilmet/animációt láttam már, és ez nem tartozik a legjobbak közé.

42

Viszont van néhány szereplő, akiknél meg sem próbáltak hűek maradni az

eredeti nűhöz, és egy kicsit túlságosan sok művészi szabadságot engedtek

meg maguknak. Példának okáért Atraskó (akit a filmben nem is így hívnak)

bőre eredetileg zöld. Barnabás kövér. A Kislány Királynő haja fehér, annak

ellenére, hogy mindössze tíz évesnek látszik. Jajulála csupán hang és nincs

semmilyen alakja. Szóval sok helyen nemigen vették figyelembe az író

leírását.

Nekem egyértelműen a könyv tetszett jobban. Nagyon becsülöm és

tisztelem az írót azért, amiért ilyen sokszínű és fantáziadús világot volt

képes teremteni. Ebből a sokszínű világból rengeteg ihletet tudtam gyűjteni

a rajzaimhoz. És ezt azért tudtam megtenni, mert olyan részletesen és

élethűen van leírva, hogy az ember könnyedén maga elé tudja képzelni.

Sajnos, a film ezt nem adja olyan jól vissza.

Tihanyi Rebeka Zsófia: A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója

(8. évf.. Kapocs Általános és Magyar - Angol Két Tannyelvű Iskola Sue Townsend: A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója Peter Sasdy: A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója (1985)

Azért választottam ezt a könyvet, mert kiskoromban nagyon el szerettem

volna olvasni, de azt tanácsolták, hogy inkább várjak vele még egy pár

évet. Most adódott a lehetőség, hogy kortárs irodalmat lehessen olvasni.

Amikor megkaptam a választható könyvek listáját, nagyon megörültem

neki, hogy ezt a könyvet még senki nem választotta. Többen is ajánlották

főleg azért, mert a főszereplő, Adrian körülbelül egyidős velem.

Véleményem szerint, a könyv most közel sem olyan izgalmas, mint

régebben tűnt.

A könyv lényegében nem sokban tér el a filmtől. A szereplők szinte

teljesen olyanok, mint ahogy elképzeltem olvasás közben. Szöveghű.

43

A szereplők ugyanúgy mondják el a történetet, ahogy a könyvben le van

írva. Kisebb eltérés, hogy néha párbeszédek vannak a filmben, aminek ha

nem olvastam volna utána, nem vettem volna észre.

A regény igazából egy napló formában meséli a történetet, a napok

váltakozását nem hangsúlyozza a film, a napszakváltást a megvilágítások

alapján lehet felismerni. A sorozat a 80-as években készült, a kor technikai

adottságaihoz képest magas színvonalon. Ha autó jön, ha a szél fúj, fúrás,

pakolás, fürdés hangja, zöreje mind jól kivehető. Zenék, bejátszások csak

nagyon ritkán vannak benne. Animációkat sem fedeztem fel, csak a film

elején. Az animációk hiányát ahhoz tudnám kötni, hogy abban az időben

nem ez lehetett a lényeg, hanem a hangsúlyt inkább a könyv

mondanivalójára helyezték. A kamera főként előröl és oldalról veszi a

cselekményt, valószínűleg ez sem lehetett lényeges akkoriban.

Mivel a sorozatot főleg brit adókon játszották fiatal felnőtteknek és

tinédzsereknek, ezért Magyarországon csak a 2000-es évek elején láthatták

a könyv rajongói. Európai tévécsatornák közül leginkább az Egyesült

Királyságban vetítették, majd egy statisztika alapján –hogy mennyire

élvezték a könyvet- készítették el a szinkronizált változatot.

Ahogyan az elején említettem, így, pár évvel később, már kevésbé keltette

fel az érdeklődésemet, mint akkor, amikor magamtól szerettem volna

elolvasni. A könyv és a film szövegezése teljesen megegyezik, csak más-

más élményt nyújt. Ha egy percre nem figyelek a filmre, akkor is tudom,

hogy mi történik, hol tart a történet. Annyira hosszú ideig tart, míg eljutunk

a lényeghez, hogy emiatt unalmassá válik egy-egy rész. Nem tudom

eldönteni, hogy melyik tetszik valójában jobban nekem, de ha muszáj,

akkor talán a filmet mondanám. Ha ajánlanom kellene, akkor a filmet

ajánlanám, mellette a könyv elolvasása szinte felesleges akkor, ha nem

részletesebb összehasonlítást szeretnénk készíteni.

44

Szána-Kis Bence: Ábel a rengetegben

(8. évf. Brassó Utcai Általános Iskola Tamási Áron: Ábel a rengetegben Mihályfy Sándor: Ábel a rengetegben (1994)

Azért választottam az Ábel a rengetegben című regényt, mert idén ez volt a

kötelező olvasmányunk, így viszonylag még benne volt a fejemben a könyv

hangulata, amikor a filmet néztem.

Milyen típusú a könyv filmadaptációja?

Nekem erről az a véleményem, hogy egyéni interpretáció, mivel nem

követi szolgaian a könyvet, gyakori volt a táj bemutatásának részletességre

való törekvése, ami a könyvben nem volt olyan lényeges.

A filmben a helyszín jól passzolt a könyvéhez, én is pont így képzeltem el a

Hargitát. Idősík ehhez nem sokat tudok kapcsolni. A könyvhöz hasonlóan

főleg az őszi és téli időszakban játszódik. Cselekménye és szereplői

pontosan a könyvhöz igazodnak, habár a cselekményét sokszor éreztem

úgy, hogy megállt, nem igazán akart haladni. Szereplői száma megegyezik

a könyvéivel jól jött át a jellemük is (pl.: amikor Márkus nem akart lőni a

puskával).

Zene

Nos, talán ez a leggyengébb része a filmnek. Tudom, hogy ez nem egy mai

film, de én például észre se vettem az intro-n kívül, hogy szólna bármilyen

zene. A zörejeket nem nagyon figyeltem, de úgy rémlik, ahol erdő volt, ott

a levelek zörögtek, ahol saras út volt, ott lehetett hallani a csizmák

tocsogását. Harmadszorra, szerintem a szereplők hangját nagyon nem

találták el. Főkent Ábelét, ő a számomra túl mély, dörmögős volt. A

fejemben Ábelnek sokkal magasabb hangja volt, gyorsabban beszélt, de

lehet, hogy ez csak az én hóbortom. A hangok nem voltak rám túl nagy

hatással, kevésnek tartottam.

45

A film képi megoldásai voltak a tetőpontok. Én még soha nem jártam

Erdélyben, de a filmből látottak alapján nagyon szép a táj. A képhez annyi

a hozzáfűzni valóm, hogy egy viszonylag régi filmhez képest egész szép a

táj,ez adta a legnagyobb hangulatot, azaz mondhatni az egyedüli hangulatát

a filmnek. A tájat hasonlóképp képzeltem el én is, nagy hegyoldalak,

rengeteg erdő, sehol egy nagyváros. A könyvben ezt pontosan ilyennek

ábrázolta Tamási. Azt mondjuk nem éreztem át annyira, hogy mekkora volt

a magyarok, azaz székelyek elnyomása. Nem éreztem, hogy őket

bármiképp megviselte volna a Magyarországtól való elcsatolás, pedig a

regény alapján nem telt el sok idő az elcsatolás óta. Mondjuk erre nem volt

idő egy (a teljes játékot nézve) 90 perces filmben.

A szereplőkhöz visszatérve, a Márkust és Surgyélánt alakító úriemberek

játékát éreztem gyengébbnek. Márkus betegsége nem volt érezhető,

Surgyélán pedig egyszerűen nem tudta kifejezni mit érez, mintha egy

beszélő madárijesztő játszaná!

Folyamatosan egy, morgós arcot vágott, ezzel letudta a szereplést. Persze

nem mondom, hogy rossz volt, ezzel is lehet, hogy az érzéketlenséget

akarta kifejezni. Én meg nem vagyok filmkritikus, hogy bírálhatnám a

színészeket, ez csak a saját véleményem.

Végső soron a könyv és a film közül nagy előnnyel a könyv nyert, mert a

filmben azt a világot, ahogy én Ábelét elképzeltem emberi keretek között,

nem tudnák megfilmesíteni. A film rövid volt, kevés vagy semmi hanggal

(mert én, mint mondtam nem vettem észre benne a zenét), a szereplők

hangja sem lett nálam sikeres. Úgy gondolom, hogy a taj szép volt, de

kevés, a könyv alapján általam elképzelt táj ennél még mindig sokkal

nagyobb volt, persze a filmben sem volt kicsi, de mutathattak volna többet.

Akárhogy is, a könyv alapján sokkal nagyobbnak képzeltem ezt a világot,

és pont ezért jobb a könyv, mert a hozzám hasonlóaknak hagyja, hogy

túlzásba essenek egy képzeletbeli világ létrehozásánál.

46

Baráth Lilla Rebeka: Karácsonyi ének

(7. év. Kondor Béla Általános Iskola) Charles Dickens: Karácsonyi ének David Hugh Jones: Karácsonyi ének (1999)

Ezt a könyvet és filmet azért választottam, mert ez illik a legjobban az én

lelkivilágomhoz. Szeretem az olyan stílusú könyveket, melyekben a

rosszból jó lesz, s ha egy filmnek boldog vége van. A könyvválasztásban az

egyik kedvenc tanárom is segített, ez a tanár néni mutatta be nekem ezt a

pályázatot is.

Ez a mű számomra transzpozíció, mert a film majdnem pontról pontra

követi a könyvet. Bár van egy-két eltérés, de alig lehet észrevenni,

szereplők is hasonlítanak, s a helyszíneket is jól ábrázolja.

A cselekmény helyszíneinek leírása és jellemzése a történet alakulásával

nagyszerű: tökéletesen átadja, ha ridegnek kell lennie, ha sötétnek és

ködösnek, vagy érzelem szerint ijesztőnek. A film pedig szinte úgy

válogatta a helyszíneket, mintha a könyvet olvasnám. Szerintem mindkét

műben tökéletes ezek bemutatása.

A könyvbeli sorrend azzal kezdődik, hogy bemutatja Marley és Scrooge

üzleti kapcsolatát, és ismerteti Marley tulajdonságait, majd az irodába

járunk. Szinte egész végig ugyanaz van a filmben, mit a könyvben. Először

Marlay szelleme jön, itána a Jelen Karácsony Szellem, majd a Jövő

Karácsonyának Szelleme. Ezután következik be a nagy fordulat: a rosszból

jő lesz, és a Pici Tim is kezd gyógyulni. Scrooge pedig nagyon jó emberré

válik.

A szereplők jellemzése Dickensnél csodálatos, mert úgy mutatja be az író,

hogy azt - olvasás közben - tökéletesen el lehet képzelni. A könyv ugyanis

nagyszerűen mutatja be, hogy milyenek lehetnek a hősök, úgy, hogy

miközben olvastam a regényt, szinte megelevenedtek előttem.

47

A filmbéli szereplők választása viszont nem a legjobb, nem tükrözi az író

által megírt jellemeket. A Jövő Karácsony Szellemét én másképp

képzeltem el, melyet a filmben csak egy fekete lepedő jelképez. Olvasás

közben egy talpig fekete ruhába öltözött emberként jelent meg előttem,

akinek a fején egy kalap van, s a kicsit felfelé bajusza alatt ördögi mosoly

ül az arcán. A Múlt Karácsonyának Szelleme, vagyis Marley szelleme a

filmben viszont találóbb, mint a könyvben. Kedvenc szereplőm a Pici Tim,

mert ő a történet kulcsa, hisz őáltala lesz jobb hősünk, no meg a szellemek

segítésével is, de úgymond a kis Timi volt ebben a legfontosabb elem.

A könyv olvasása közben szinte visszhangzott a fejemben Marley ijesztő

orrhangja, s kis Tim karácsi vacsorájánál pedig szomorú zongoramuzsikát

hallottam. A filmben is fontos szerepe van a zenének, mert így az

érzelmeket jobban át tudja adni. Rám megrázó hatással volt, amikor a

csöppnyi ételt úgy köszönték meg Scroogenak, mint valami különleges,

finom étel lenne, pedig még egy egérnek is kevés lett volna. Mikor ezt

láttam, a torkomban egy csomóm éreztem a sajnálattól.

A számítógépes technika csúcspontja volt, amikor Marley megmutatta,

hogy hol vannak a szellemek, s hogyan jönnek fel a lépcsőn... Ez a

képtechnikai alkalmazás nagyon jól visszaadta az író leírását és

elképzeléseit.

Saját vélemény a filmről

Nekem a könyv sokkal jobban tetszett, mert a film nem mutatja meg a

csodálatos könyvbéli jellemzést, és kimaradtak azok a részek, melyben az

író a helyszínt, a szereplőket jellemzi. A film nem részletez, számomra

felületes.

Saját vélemény a könyvről

Olvasás közben az a legjobb, hogy az események, a szereplők, a helyszínek

filmként peregnek le előttem, s elevenednek képzeletemben, mint egy

életkép. A szereplők jellemzése, érzelmi-testi tulajdonságainak leírása jól

tükrözi az író érzéseit és üzenetét a csodás emberi élet javulásáról, arról,

hogy felemelkedhet, mert soha nem késő rossz emberből jóvá válni.

Ez a könyv az emberi igazságot mutatja be.

48

Ferencz Anna: Holdhercegnő

(8. évf. Szenczi Molnár Albert Református Általános Iskola) Elizabeth Goudge: Holdhercegnő Csupó Gábor: Holdhercegnő(2008)

Ezt a művet és a róla készült filmet azért választottam, mert egyszer már

megnéztem a filmet, és azonnal magával ragadott. Nagyon tetszenek azok a

filmek, amelyeknek alaposan felépített történetük van, a történések egymás

után, időrendben jönnek, valamint izgalmasak. A Holdhercegnő ezeknek a

szempontoknak tökéletes példája. Ehhez a könyvhöz rövid ajánlókat írt a

The Times, a The Independent, E.A Solinas, továbbá J.K. Rowling, aki

fiatalabb korom egyik legkedveltebb írója volt.

A választott irodalmi adaptációm szabad adaptáció, mert bár sok kisebb-

nagyobb eltérés van a könyv és a film között, ugyanolyan hatást érnek el az

emberben, talán azért, mert a fontosabb események ugyanúgy, vagy nagyon

hasonlóan jelennek meg mindkét műben.

A könyv elolvasása után néztem meg a filmet, hogy jobban átlássam a

történetet. Nézése közben jegyzeteket készítettem a könyv és adaptációja

fontosabb eltéréseiről:

- A film Maria édesapjának temetésével kezdődik, a könyv pedig a

Holdföldére való utazással.

- Maria szerette az édesapját, akitől egy könyvet örököl Holdfölde

legendájáról (Sir Benjamin ezt később elrejti a kastélya könyvtárába), a

könyvben viszont Maria alig ismerte az apukáját, így nem táplált iránta

különösebb érzelmeket, és a lány nem örököl semmit tőle.

- Maria utazásnál nem látja a titokzatos fehér lovat, mint ahogy a

könyvben, csak később, de azután többször is.

- A bácsika, Sir Benjamin nem kövér, nem hord fehér rizsporos parókát

és főleg nem kedves, sőt udvariatlan a hölgyekkel a megérkezésükkor,

míg a könyvben éppen ellenkezőleg.

49

- Maria nem a Marryweather-öbölbe nem teheti be a lábát bácsikája

parancsára, hanem az erdőbe.

- Robin a de Noir-klánhoz, a banditák közé tartozik, nem Maria barátja,

csak régen volt az.

- Maria szobájában a plafonon a csillagok néha hullócsillagokká válnak a

filmben, az irományban ilyen nincs említve.

- Wrolf a tükörben oroszlán képében jelenik meg, ő vezeti be Mariát a

konyhába, nem Zachariah, a macska, mert ő a filmben egyáltalán nem

létezik.

- A filmben Mariáék nem járnak templomba, így nincsen plébános, aki

elmesélné Holdfölde történetét a lánynak. Ezért a könyvtárban olvassa

titokban a Holdföldéről szóló könyvet, így tud meg mindent róla.

Többek között azt is, hogy az első Holdhercegnő elátkozta a völgyet a

Marryweather és a de Noir család kapzsisága miatt, és az 5000. Újhold

után egy tisztaszívű lánynak vissza kell adnia a tengernek a gyöngyeit és

ki kell békítenie a két családot, különben mindenkinek vége.

- Mivel nem járnak templomba, Maria Lovedayjel nem a plébános által

ismerkedik meg, és Miss Heliotropenak sem a plébános a régi francia

szerelme.

- Loveday házában nincsenek rózsaszín muskátlik, és ő nem kapuőr, mint

ahogy a regényben.

- Maria egyedül megy mindenhová, Lovedayhez, a de Noirokhoz is, de

Wrolf mindig váratlanul felbukkan, és megmenti a lányt, ha bajban van.

- Mariát a de Noir család - akiknek nem kakasuk, hanem sasuk van - első

meglátogatásakor börtönbe zárják, de a film hőse végül megszökik.

- Loveday a legkisebb Holdhercegnővel csembalózik a Marryweather

házban, ahová a könyv szerint a teadélután előtt be sem tette a lábát,

mióta elhagyta Sir Benjamint, akivel azért vesztek össze, mert későn

derült ki, hogy Loveday a de Noir család tagja, akik ellenségei Sir

Benjaminnak. Később a régi szerelmespár Maria segítségével találkozik

kettesben a kastélyban. Lovedaynek nem volt 2. Férje és nincsen fia

sem, Robin az öccse.

- A filmben a kastélyban lévő egyik képen mosolygó Holdhercegnő

mutatja meg Mariának, hogy egy fatörzsbe dugta el a kincseket.

50

- A film végén a történet főszereplője visszaadja a tengernek a

gyöngyöket, a két család kibékül, Loveday és Sir Benjamin újra

egymásé lesz, Miss Heliotrope és Digweed, az egykori francia szerelme

is boldog, Maria és Robin is szeretik egymást, Wrolf örökre

visszaváltozik oroszlánná.

A filmben a hangeffektusok majdnem ugyanolyan hatással voltak rám, mint

amikor a könyvet olvastam. Egy jó regény olvasása közben az ember úgy

belemélyed a történetbe, hogy szinte a fülében hallja az odaillő izgalmas,

félelmetes zenét. Az ilyen, magamban elképzelt hangok igen hasonlítottak a

filmben hallottakkal.

A helyszínt és a környezetet a rendező pontosan úgy alakította, ahogy én

elképzeltem azt olvasás közben. A szereplőket úgy válogatta, hogy olyan

kinézetük legyen, mint ahogy az olvasó elképzeli őket, egyedül Sir

Benjamin képe tér el, ahogy azt már említettem.

Véleményem szerint, ennek a könyvnek és a filmnek esetében nem lehet

eldönteni, melyik tetszett jobban, mert a teljes, összeállt kép kialakulását a

kettő együttes hatásával érjük el. Mindkét mű mutat valami újat, amelyet a

másik nem. Nagyon örülök, hogy a Holdhercegnőt választhattam.