A M E R I K A I CANKÓ A M A G Y A R FAUNÁBAN

Gorzó György

A szegedi Tudomány Egyetem Állatrendszertani Intézete Vezető: Prof. Dr. Kolosváry Gábor

A Fülöpháza határában fekvő Szívós-tó partján 1 9 5 9 . I X . 12-én egy sárral erősen szennyezett és már eléggé tönkrement elhullot t cankót ta­láltam. A madarat kitömtem. A madár szárnymérete 1 5 2 m m , csüdje pe­d i g 5 1 m m , az utóbbi színe eredeti állapotban sárgás vol t . Tollazatának színezete fakult .

A példány pontosabb meghatározására csak 1962 -ben került sor az i rodalom és összehasonlító anyag hiányában. A madár sárgalábú cankó-nak [Tringa flavipes (GM.)] b izonyul t .

A sárgalábú cankó fészke­lési területe C a n a d a legna­g y o b b része és esetleg az Egyesült Ál lamok északi te­rületei. Vonulása már júli­u s b a n m e g i n d u l , d e n o v e m ­b e r elejéig is e l tar t . Telelő területe Mexikótól a Tűz­földig terjed. T a v a s s z a l már­cius-áprilisban érkezik v i s ­sza , május-júniusban költ . Általában ritkás erdős he­lyeken fészkel t a v a k közelé­ben , talajmélyedésben, gyak-T a n kidőlt fatönkök mel le t t .

T ö b b esetben kézrekerült a szoko t t vonulási útján kí­vü l fekvő h e l y e k e n is , így 1 8 9 0 . V I . 11-én a S t . P a u l -szigeten (Pr ib i lo f - sz ige tek) : W I T H E R B Y szer in t ( 1 9 4 8 ) n y o l c ízben került kézre N a g y - B r i t a n n i a területén és e z e n kívül többször megf i ­gyelték. E z e k az észlelések a következőképpen osz lanak m e g : szeptemberben 7 ízben, augusz tu sban 3 ízben és e g y i k szep tember i példány még októberben is egy h e l y b e n tartózkodott . T a v a s z i vonulásán csak egy ízben (március) figyelték meg . Európában ezeken kívül előfordult még Dániában, Hollandiában és az Azórokon .

Pé ldányom kézrekerülési dátuma tehát jól összevág az ango l megfigyelésekkel.

Magyarország területén első ízben fordult elő amerikai faj ezzel a bizo­nyítékkal. A Kárpát-medencében már egy ízben kézrekerült egy amerikai madár, egy kecskefejő a Chordeiles minor 1 8 4 5 . I V . 26-án Péter váradnál, mely körül ugyan némi bizonytalanság v a n még mind ig (Caprimulgus

19. ábra. Sárgalábú cankó [ T r i n g a f lav ipes (Gm.)] Figure 19. Shot near Fülöpháza, 12. I X . 1959.

125

wiederspergii R E I C H . ) . A példány a szegedi Tudomány Egye tem állat­rendszertani Intézete gyűjteményébe került.

Hálás köszönetet m o n d o k L . L . S N Y D E E úrnak, a R . O n t a r i o M u s e u m (Toron to ) vezetőjének és K O V Á C S A N D O R úrnak ( E l B o l s o n , Argentína) , h o g y összahasonlító a n y a g o t szívesek v o l t a k rendelkezésemre bocsátani. Köszönet te l t a r t o z o m D R . K E V E ANDRÁsnak, a k i a meghatározásban és az összehasonlító a n y a g megszerzésében se­gítségemre v o l t , v a l a m i n t m i n d a z o k n a k , a k i k segítettek munkámban: D R . B E R E T Z K ; P É T E R , C S I Z M A Z I A G Y Ö R G Y , M É S Z Á R O S G Y Ö R G Y ÓS D R . P Á T K A I I M R E

Irodalom - Literatura

Bent, A.C. 1927: L i f e H i s t o r y o f N o r t h A m e r i c a n Shore B i r d s . I . ( B u l l . S m i t h . Ins t . n r . 142, p p . 359.)

C h e c k - L i s t of N o r t h A m e r i c a n B i r d s . F i f t h E d i t i o n , 1957. ( B a l t i m o r e , p p . 691).

Keve, A. 1957: E i n amer ikan i sche r Z i egenme lke r i n S y i m i e n . ( L a r u s , I X — X . , p . 179—183.)

Peterson, R. T., 1956: A E i e l d G u i d e to the B i r d s . E a s t e r n L a n d a n d W a t e r B i r d s . (Cambr idge , Mass . p p . 290)

Peter&on, R. T.—Mountfort, G.—Hollom, P. A. D., 1959: A F i e l d G u i d e to the B i r d s of B r i t a i n a n d E u i o p e . ( L o n d o n , p p . 318)

Ridgeu-ay, R., 1919: T h e B i r d s of N o r t h a n d M i d d l e A m e r i c a . V I I I . ( W a s h i n g t o n , p p . 852)

Witherby H. F.—Jourdain, F . C . R . — T i c e h u r s t , N . F . — T u c k e r , B . W . 1948: T h e H a n d b o o k of B r i t i s h B i l d s . ( L o n d o n , p p . 461)

American Yellowshank in the Hungárián avifauna

George Gorzó Institute of Zool. Systematics, Szeged: Prof. Dr. G. Kolosväry

O n Sep tember 12th , 1959. o n the shore of the Szívós L a k e w i t h i n the t e r r i t o r y of Fülcphá?a ( H u n g a r y ) I f o u n d a per i shed Tringa r a the r spoi led a n d ve ry m u c h so i l ed w i t h m u d . I s k i n n e d a n d m o u n t e d the b i r d . I t s measuremen t s : w i n g 152 m m , tarsus 51 m m . T h e legs m u s t have been y e l l o w o r i g i n a l l y . T h e co lora t ion of the p lumage is f aded n o w . L a c k i n g l i t e r a r y a n d c o m p a r a t i v m a t e r i a l the b i r d cou ld be de te rmined prec i se ly o n l y i n 1962. I t p r o v e d to be a Y e l l o w s h a n k (Tringa flavipesGm.). I t h a d been col lec ted o n severa l occasions i n E u i o p e too . T h e date of m y f i n d w e l l concurs w i t h the E n g l i s h observa t ions . O n Hungárián t e r r i t o r y th i s is the f i r s t spec imen of ev idence of a n y A m e r i c a n species. I n the C a r p a t h i a n B a s i n a n A m e r i c a n b i r d : a n A m e r i c a n N i g h t j a r (Chordeiles minor) h a d once been co l lec ted on A p r i l 26 th 1845 a t Pétervárad ( N off Beograd) , b u t tha t f i n d is s t i l l su r rounded b y some u n c e r t a i n t y (Caprimulgus iviederspergii R E I C H ) . M y spec imen got i n t o the co l lec t ion of the Zoo-t a x o l o g i c a l I n s t i t u t e of the TJn ivers i ty i n Szeged.

I offer m y gra te fu l t h a n k s to M r . L . L . S N Y D E R the head o f the R . O n t a r i o M u s e u m (Toronto) and. M r . A N D O R K O V Á C S ( E l B o l s o m , A r g e n t i n a ) for the i r k i n d h a v i n g p l aced c o m p a r a t i v e m a t e r i a l a t m y d i sposa l . I also owe m y t h a n k s to D R . A N D R Á S K E V E for a i d i n g m e i n the d e t e r m i n a t i o n , a n d i n the o b t a i n m e n t of the c o m p a r a t i v e m a t e r i a l .

126

A MAGYARORSZÁGI HÉJÁK RENDSZERTANI H E L Y Z E T E

Dr. Keve András és Dr. Pátkai Imre

A m a g y a r héja (Accipiter gentilis) a régebbi kutatások során semmiféle rendszer­t a n i problémát n e m ve te t t fe l . Csak V A S V Á R I M I K L Ó S vete t te össze a m a g y a r héjá­k a t a svéd példányokkal , vizsgálatának eredménye a z o n b a n t o l l b a n marad t , m a j d később ( 1 9 3 5 ) megállapította az északi héja (A.g.buteoides M E N T Z B . ) előfordulását is . U g y a n e z t az alfaj t azután H O M O K I ( 1 9 4 7 ) , J S E S N E R A ( 1 9 5 5 ) , és P Á T K A I ( 1 9 6 0 ) is meg­állapították és közölték. A \ Ö N Ö C Z K Y — S C H E N K ( 1 9 3 8 ) által összeállított névjegyzék előkészületei során már K E V E szót emel t , hogy a balkáni héját (A.g.mavginalus) is fel k e l l v e n n i a jegyzékbe, h a az Horvát-Szlavónia m a d a r a i t is t a r t a l m a z z a , h i szen o n n a n írták le és a neve t azóta e l fogadta a nemzetközi tudományos élet. V Ö N Ö C Z K Y a z o n b a n ragaszkodo t t az e lvhez , hogy o l y a n a l a k o t n e m vesz fe l a jegyzékbe, m e l y ­ből bizonyítható példány n incs . A kérdés a z o n b a n nemcsak f a u n i s z t i k a i , h a n e m r e n d ­sze r t an i is és ez így mos t az t j e l en t i , hogy V Ö N Ö C Z K Y n e m fogadja e l ezt az alfaj t . A z alfaj tehát k i m a r a d t a jegyzékből , és csak ! N , A G Y J E N Ő ( 1 9 4 3 ) tesz célzást könyvé­b e n előfordulásának esetleges lehetőségére.

Már e k k o r azonban kétségesnek tűnt, hogy v a j o n a Dráva elegendő állatföldrajzi határ két alfaj közöt t . Ezért m o s t 7 7 példány alapján, m e l y h e z 9 darabból álló kül­földi összehasonlító a n y a g is rendelkezésünkre állott, végeztünk újabb vizsgálatot. Vizsgálatunk eiedrrc'nyéiől részletesen s z é n o t a d t u n k ( 1 9 6 1 ) . E z e n a he lyen csak egészen röviden fog la l juk össze e iecr rén je i rke t .

Megállapítottuk, hogy a Zalai-Dombvidék keleti lábától, va lamin t a Balatontól nyugatra , innen pedig a hegyek déli lábától északra egészen az ország északkeleti határáig az Accipiter gentilis gallinarum ( B R E H M ) R

1 8 2 7 , a költő alfaj, viszont a nevezett vonaltól keletre, i l letve délre az A c ­cipiter gentilis marginatus (Pi l ler et Mit terpacher) , 1 7 8 3 , költ. A két a l ­faj közötti határterületen meglehetősen széles csíkban fordulnak elő át­meneti példányok, vagy keverék populációk.

A két alfaj közötti különbség nem nagy és m i n d az öreg, m i n d a f ia ta l pél­dányokon csak a hímeknél állapítható meg, a tojóknál nem, ahogyan a gallinarum és gentilis között is öreg korban eltűnnek a különbségek. A gyűrűzési eredmények azt mutatják, hogy a magyar héjaállomány meg­lehetősen helyhez között, nem kóborol szét, 60 km-en felüli kézrekerülés csak o lyan példány esetében fordult elő, melyet télen, vagy vonulási idő­ben fogtak és gyűrűztek.

Megállapítottuk továbbá, hogy a tél folyamán északról és északkeletről téli vendégeket is kapunk . Anyagunkban , vagy az i rodalom alapján az. Accipiter gentilis buteoides ( M E N Z B . ) 3 esetben, az Accipiter gentilis mos-coviae ( S T J S H K . ) 4 esetben, az Accipiter gentilis gentilis (I.) pedig szintén 4 esetben fordult elő. Ehhez azonban hozzá ke l l fűznünk, hogy az A. g~ moseoviae rendszertani helyzete m a még v i ta to t t , ha tehát ez az alfaj

127

valóban szinonimnak b izonyulna , akkor a m i példányainkat is az A. g. bnteoides-hez ke l l sorolnunk. Továbbá le k e l l szögeznünk azt is, hogy skan­dináv összehasonlító anyagot nem sikerült szereznünk, így az A. g. genti­lis előfordulását csak fenntartással közölhetjük.

A megjelent tanulmányunk lezárása után kap tuk meg összehasonlításra a szarajevói múzeum anyagát, mely 3 boszniai és 2 görög példányból ál­lot t , közöttük vo l t az A. g. balcanicus ( L Ö N N B . ) , 1925, típus-példánya is . E z az utóbbi alak sz inonim az A. g. marginatus-szal. E z az anyag is csak megerősítette vizsgálatunk eredményét.

Hálás köszönetünket k e l l kifejeznünk a M a g y a r Tudományos Akadémia G e n e t i k a i Csoportjának az a n y a g i támogatásért, t ovábbá a M a g y a r N e m z e t i Múzeumnak ( D K . H O R V Á T L A J O S ) a n y a g a rendelkezésünkre bocsátásáért. P R O F . D B . L . A . P O R T E N K O és P R O F . A . I . Í V A N O V ( L e n i n g r á d ) , v a l a m i n t D B . W A L T H E R H A R T M A N N (Fors t , L a u s i t z ) u r a k n a k a 4 ajándékpéldányért, D B . A L O J Z B E N A C és D K . A D A M B T J T T J E O V I C ( N a r o d n a R e p u b l i k a B o s n i a i H e r c e g o v i n a Z e m a l j s k i M u z e j , Sarajevo) u r a k n a k a n y a g u k vizsgálatra való átengedéséért. A z o k n a k a munkatársaknak, a k i k bennünket lőtt példányokkal segítettek munkánkban: B A B A N Y A I K Á R O L Y , B Á S T Y Á I L Ó B Á N D , D B . B E B N Á T H G Y Ö R G Y , B L A S K Ó J Á N O S a b o l d y a i Vadásztársaság B B E T J E E G Y Ö B G Y , B U L L A G É Z A , C S A L L E B G É Z A a diósjenői Általános I s k o l a , E Ö B D Ö G H T I B O B , F U T Ó M Á R T O N , F Ü L Ö P L A J O S , G Á R D O N Y I G Á B O B , G Y Ő R F I F E B E N C , H O B V Á T H E B N Ő , J A K A B L Á S Z L Ó , K E B E S Ő F E B E N C , K I B Á L Y I V Á N , K O N B Á D I G É Z A , L A K A T O S I M B E , M O L N Á R L Á S Z L Ó , N A G Y G Y U L A , D R . S T U D I N K A L Á S Z L Ó , S Z A B O L C S S Á N D O R , T A K Á C S L A J O S , T Ó T H J Ó Z S E F , T Ó T H S Á N D O R , T J R B Á N S Á N D O R , V A R G A J Ó Z S E F . Végezetül p e d i g I N G . J . S L Á D E K (Zvolen) és L E L O V I C H G Y Ö R G Y u r a k n a k szíves adatszolgáltatásukért. A z 1 9 4 5 előtti preparátumok D R . G A Á L G A S Z T O N (jelenleg a Madártani Intézet) és D R . P Á T K A I I M R E gyűj teményéből származnak.

I r o d a l o m — L i t e r a t u r a

Keve, A.—Pátkai, I.: 1 9 6 1 . D i e t axonomische S t e l l u n g der H a b i c b t e i n U n g a r n . (Annál. H i s t . — N a t . M u s . N a t . H u n g . , L H I . p . 5 4 5 — 5 5 6 ) .

The taxonomical Position of the Hawks in Hungary

By Dr. András Keve and Dr. Imre Pátkai

T b e Hungárián H a w k ( Accipiter gentilis) b a d n o t ra i sed a n y t a x o n o m i c a l p r o b l e m i n the course of the o lder researches. Miklós Vasvári a lone hade c o m p a r e d the Hungá­rián H a w k s w i t h the S w e d i s h specimens, b u t the resul t of h i s test r e m a i n e d u n w r i t t e n ; t h e n la te r ( 1 9 3 5 ) he s ta ted the occurrence of the N o r t h e r n H a w k (A.g. buteoides M E N Z B . ) too. T h i s same subspecies was nex t s t a ted a n d d i scused b y H O M O K I ( 1 9 4 7 ) , b y N E S B E R A ( 1 9 5 5 ) and b y P Á T K A I ( 1 9 6 0 ) . I n the course of the p r epa ra to ry w o r k s o f check- l i s t composed b y V Ö N Ö C Z K Y - S C H E N K ( 1 9 3 8 ) K E V E h a d a l r eady a rgued t h a t the B a l k a n H a w k (A. g. marginatus) ough t also to be i n c l u d e d i n the check-l i s t i f i t con t a ined the b i rds of C r o a t i a - S l a v o n i a , as i t h a d been descr ibed f r o m there a n d the n o m e n c l a t u r e h a d since been accep ted b y the i n t e r n a t i o n a l sc ien t i f i c l i fe . V Ö N Ö C Z K Y , however , persevered i n the p r i n c i p l e o f n o t i n c l u d i n g a n y subspecies l a c k i n g spec imen of evidence i n t o the c h e c k - l i s t : b u t the p o i n t was no t o n l y faunis­t i c a l , b u t t a x o n o m i c a l a n d so th i s means t ha t V Ö N Ö C Z K Y d i d n o t accept t h i s sub­species. T h u s the subspecies was o m i t t e d i n the chek- l i s t a n d J E N Ő N A G Y ( 1 9 4 3 ) a lone a l ludes i n h i s book to the occas iona l p o s s i b i l i t y of i t s occurrence .

I t h a d , however , seemed d o u b t f u l a l r eady then , whe the r the r i v e r Dráva is a suf f i -c ien t zoogeographica l f ron t i e r be tween the t w o subspecies. Therefore we a c c o m p h s h e d a n e w test based o n 77 specimens, p lu s the c o m p a r a t i v e m a t e r i a l cons is t ing of 9

128

specimens p l aced a t ou r d i sposa l f r o m abroad . W e h a d accoun ted for tbe resu l t of o u r research i n detai ls (1961). H e r e we jus t w i s h to s u m m a r i z e o u r resul ts b r i e f l y .

W e have es tabl ished t ha t f r o m the eastern foots of the Z a l a - H i l l c o u n t i y as w e l l as west off the B a l a t o n , a n d f r o m there n o r t h off the sou the rn foots of the m o u n t a i n s as far as the nor th-eas tern b o u n d a r y of H u n g a r y the Accipiter gentilis gallinarum ( B R E H M ) , 1827, is the b reed ing subspecies, wh i l e east, r e spec t ive ly s o u t h off th i s hne the Accipiter gentilis marginatus ( P I L L E R E T M I T T E R P A C H E R ) , 1783, breeds. O n the m a r g i n a l ranges between the t w o subspecies the t r a n s i t i o n a l specimens a n d m i x e d popula t ions occur i n a f a i r l y b r o a d be l t .

T h e difference be tween the t w o subspecies i s n o t great a n d i t canno t be cons ta ted i n the females b u t i n the males — b o t h i n the a d u l t a n d the j uven i l e speoimens — alone, s i m i l a r l y as the differences d i sappear i n a d u l t . be tween the gallinarum a n d the gentilis. T h e results of band ings show tha t the Hungárián H a w k p o p u l a t i o n i s ra ther s ta t ionary , i t does n o t s traggle, a n d t ha t i t s be ing col lec ted b e y o n d 60 k m . has occur red i n the case o f s u c h spec imen alone as h a d been c a p t u r e d a n d banded i n w in t e r or i n the season of passage.

W e have es tabl i shed fu r the r t ha t we also have w i n t e r v i s i to r s f r o m the n o r t h and north-east . I n o u r m a t e r i a l or based o n the L i t e r a t u r e the Accipiter gentilis buteoides ( M E N Z B . ) has o c c u r r e d i n 3cases, the Accipiter gentilis moscoviae ( S U S H K . ) i n 4 cases, the Accipiter gentilis gentilis ( L . ) also i n 4 cases. W e m u s t a d d , however , t ha t the t axonomica l p o s i t i o n of the A. g.moscoviae is s t i l l d i s p u t e d a n d i f th is subspecies pro v e d to b y s y n o n y m , o u r specimens w o u l d also have to be c lass i f ied be long ing to the A. g. buteoides. F u r t h e r we w i s h to r e m a r k t h a t we d i d n o t suceed i n o b t a i n i n g any S c a n d i n a v i a n compara t i ve m a t e r i a l , consequent ly we can disclose the occurrence of the A. g. gentilis o n l y w i t h reserve.

A f t e r h a v i n g c losed o u r a l r eady p u b h s h e d s t u d y we ob ta ined for compar i son the m a t e r i a l of the M u s e u m of Sarajevo cons i s t ing of 2 B o s n i a n a n d 2 Greek specimens w i t h a type-spec imen of the A. g. balcanicus ( L Ö N N B . ; , 1925, a m o n g t h e m . T h e l a t t e r subspecies is s y n o n y m w i t h the A. g. marginatus. T h i s m a t e r i a l d i d also corroborate the resul t of o u r test.

W e offer o u r grateful t h a n k s to a l l those w h o i n a n y w a y he lped us w i t h our w o r k a n d whose names are r e c a p i t u l a t e d i n the Hungárián text .

9 A q u i l a 1962-63. - 1 2 9