Eörsi László–Juhász Katalin–Szabó Ivett

Angyalföld 1956Emberek, sorsok, emlékek

Angyalföldi Helytörténeti Gyûjtemény

1956-os Intézet

Sprint Kft.

Budapest2006

Eörsi László–Juhász Katalin–Szabó Ivett

Angyalföld 1956Emberek, sorsok, emlékek

SZERZÕK: © Eörsi László, © Juhász Katalin, © Szabó Ivett

© Szabó Zoltán, © Leskó László†, © Baumgarten Karola, © Baranyecz Jánosné, © Tóthné Jeckel Anna, © Varga Lászlóné Rácz Gizella, © Schönhofenné Johancsik Julianna

SZERKESZTETTE: © Juhász Katalin

FOTÓK ÉS ILLUSZTRÁCIÓK:Angyalföldi Helytörténeti Gyûjtemény

Magyar Nemzeti MúzeumMTI

1956-os IntézetBudapest Fõváros Levéltára

Országos Széchenyi Könyvtár AprónyomtatványtáraPolitikatörténeti Intézet Levéltára

Hadtörténeti Intézet és Múzeum LevéltáraBaumgarten Karola, Elkán György, Holczer Gábor, Kleinheincz György, Kleinheincz Gábor, Labáth Sándor,

Leskó Lászlóné, Kleinheincz Anna, Schönhofen Klausné Johancsik Julianna, Gál Lajos

A CÍMLAPON SZEREPLÕ KÉP:Holczer Gábor felvétele

(Bevésések 1956-ból a Huba utcai Karmelita-templom falán)

KÖNYVTIPOGRÁFIA:Kónya Judit

KÉPFELDOLGOZÁS:Kõszegi Róbert, Kenesei Gábor

NYOMDAI ELÕKÉSZÍTÉS: Sprint Kft.

1037 Budapest, Újpesti rkp. 7.Ügyvezetõ igazgató:

Machos Ferenc

NYOMÁS: Gyomai Kner Nyomda Rt.

ISBN 963-06-1259-3ISBN 978-963-06-1259-3

FELELÕS KIADÓ: Kapuvári Beatrix

Megjelent Budapest Fõváros XIII. Kerület ÖnkormányzataOktatási, Kulturális és Sport Bizottsága, az Angyalföldi József Attila Mûvelõdési Központ,

illetve az 1956-os Intézet támogatásával

ELÕSZÓ (Rainer M. János) 6

BEVEZETÉS (Juhász Katalin) 7

PILLANATKÉPEK1956Tallózás a Szabad Nép 1956-os évfolyamából 8

MOZAIKOK AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARCXIII. KERÜLETI TÖRTÉNETÉBÕL

Adatok a XIII. kerületi Tanács mûködésérõl 1956. október 23. és november 3. között 21MDP-bõl MSZMP – adalékok a XIII. kerületi pártbizottság tevékenységéhez 31Fegyveresek, katonák – A magyar Honvédség alakulatainak tevékenysége 34Fegyveres harcok és megtorlás a XIII. kerületben (Eörsi László) 38Gyárak, munkástanácsok 1956–1957 50Lakásfoglalók a forradalom alatt 65Élelmiszer-ellátás, köztisztaság 67Munkaerõ-fluktuáció a forradalom után 70Iskolák a forradalomban, forradalom az iskolákban 72

EMBEREK, SORSOK, EMLÉKEK„Melegítõben aludtunk” Szabó Zoltán interjúja Roboz Lászlóval 81„Kitört a háború!” Interjú Labáth Sándorral 85Rekviem egy anyáért (†Leskó László) 89„Pisztoly a vödörben” Interjú Kleinheincz Györggyel 92Gyermekkori félelmek (Baumgarten Karola) 95A Glázner kap kenyeret! (Tóthné Jeckel Anna) 97A mi PARADICSOMUNK (Varga Lászlóné Rácz Gizella) 99Tudtuk, mi van a szomszéddal (Schönhofenné Johancsik Julianna) 104

FORRÁSOK 108

Tartalom

6

Magyarország 20. századi történelmének egyik sarokpontja volt 1956. Az október 23-a körül megfogalmazott köve-telések ritka egyöntetûséggel fogalmazták meg, mi az, amit a magyar társadalom akar. Mindenekelõtt a Rákosi-rendszer lebontását, az ország függetlenségét, nemzeti tradícióinak újrafogalmazását és ápolását, az alapvetõ de-

mokratikus szabadságjogok tiszteletben tartását, többpártrendszert és szabad választásokat. A gazdaság és a pénzügyek egyrészében az állami tulajdon fenntartása, más, szélesebb részében valódi társadalmasítása – a munkástanácsok által képvi-selt dolgozói kollektíva tulajdonjoga – mellett szálltak síkra. Ennek alapján azt lehet mondani, hogy a forradalom résztve-võinek szeme elõtt valamiféle harmadik utas „vízió” lebegett. Ez döntõen képviseleti demokrácián alapuló – de azért köz-vetlen „önigazgató” formákat is tartalmazó – politikai rendszert és széles köztulajdonon alapuló szociális (állam)gazdaságotjelentett. Az ötvenhatos politikai-társadalmi program harmadikutas jellege mellett demokratikusnak és baloldalinak tûnt.

Mindebben azonban néhány sajátos tényezõ is szerepet játszott, ami a fenti összképet számottevõen árnyalhatja.A forradalomnak abban a nagyon rövid periódusában, amikor a szólásszabadság maradéktalanul érvényesült, a politi-kai közbeszédet, a tömegkommunikációt jelentõs részben még a volt pártellenzék tartotta ellenõrzése alatt. Nagy Imreszemélyében a pártellenzék rendelkezett a legismertebb politikussal. Emiatt lehettek ennyire egyöntetûek a nyilvános-ságot kapott követelések. A politikai élet nem kommunista szereplõi hosszú évek nyomása alól szabadultak fel egyszer-re, nem kevesen hosszabb börtönbüntetés után. Érthetõen sokkal óvatosabbak voltak, ha megszólaltak, visszafogottantették. A forradalom szabadságünnepében is érvényesült bizonyos önkorlátozás, öncenzúra: egy független Magyaror-szág elfogadhatóbb szomszédainak, sõt a Szovjetuniónak is, ha legalább szocialista.

Az események dinamikája, a forradalom rövid idõtartama nem hagyott idõt még a követelések kimunkálására sem,nemhogy az esetleges eltérõ nézetek közötti ütközésre. Éppen ezért hiányzott mindaz, ami hosszasabb kidolgozást kívántvolna. Nem került felszínre például részletesebb gazdasági, gazdaságpolitikai elképzelés, külpolitikai program.

Az 1956-os magyar forradalom nemzetközi jelentõségét Kende Péter 1995-ben a következõképpen fogalmaztameg: 1. ‘ forradalom megrendítette az addig mozdíthatatlannak tûnõ szovjet birodalmat; 2. Szétpukkadt a szovjet szo-cializmus politikai, sõt filozófiai dogmája, sérült a mítosz, mely elsõsorban a nyugati értelmiség széles körében élt, samelynek a világháborús gyõzelem új tápot adott; 3. Magyarország modellt adott a forradalmi népmegmozdulásra,amely véget vet a totalitarizmusnak.

Kende Péter tézisei igazak, csak éppen nem közvetlen, hanem közvetett értelemben, nem mechanikusan, hanemtendenciájukban, hosszabb távon. Egészen egyszerûen 1956 után nem lehetett úgy folytatni, ahogyan elõtte. A magyarforradalom jelensége mindenkit meggondolásokra késztetett, azokat is, akik a szovjet rendszer ellen lázadtak, s azokatis, akik a rendszer életben tartásán, vagy éppen terjeszkedésén fáradoztak. Az alávetett társadalom ereje, a vele valónyílt összeütközés félelmetes emléke, az 1956-os rettegés ott maradt minden további döntésben. 1956 egy sokáig látha-tatlan folyamatot indított be, melynek eredményei késõbb, a század végén mutatkoztak meg. 1956 morális ereje és pél-dázata ilyen értelemben valóban kibontható a fenti állításokban, s ennek világtörténeti jelentõsége aligha vitatható.

1956 a mai, 21. századi totális médiakorszakon jócskán innen zajlott, s képe ezért alapvetõen írott, irodalmi, miként1848-é. Mégsem véletlen, hogy 1956-nak nincs és valószínûleg soha nem is lesz Victor Hugója és Jókaija. A kép messzirõl,magában felállítva 19. századi, közelebbrõl „csak” múlt századi, ahogyan környezete és mellékalakjai is. Képe halványul éstöredezetté válik az idõben és a vitában, amelyhez kételyeket már egy új század ad. A 20. század hagyományának kialaku-lása, amelyhez nem szolgáltat mintát a 19. századé, még elõttünk áll – benne 1956-tal. Hogy milyen lesz, rajtunk is múlik.

Rainer M. János*

*Részletek a szerzõ azonos címû írásából (Rubicon 2002/11–12.)

Elõszó1956 a 20. század történelmében

7

Már közhelyként ismert tény, hogy a XIII. kerület lakossága és munkássága kevéssé vette ki részét az 1956-os forradalom eseményeibõl. Való igaz, hogy például a Bem és Köztársaság téri tömegmegmozdulások-hoz, vagy a Corvin közi, Széna tér környéki fegyveres harcokhoz hasonló volumenû akciókra itt, a gyá-

rakkal teli külvárosban nem került sor. Ugyanakkor az Újlipótváros értelmiségi csoportjai és az angyalföldi mun-kásság nagy tömegei is lelkesen üdvözölték a forradalom kitörését. Október 23-án a túlnyomó többség úgy érez-hette, véget ért egy félelemmel teli korszak, lehulltak a bilincsek, s boldogan vonultak az utcára, hogy csatlakoz-zanak az egyre növekvõ ünneplõ tömeghez. Olyanok is szép számmal akadtak, akik a belvárosi fegyveres felkelõk-höz csatlakoztak. A XIII. kerületben is megalakították a Forradalmi Bizotságot, amely fõként újlipótvárosi kom-munistákból állt, és a legtöbb gyárban is elég rövid idõ alatt megalakultak a demokratikusan választott munkás-tanácsok. Ugyanakkor a kerületi pártbizottság, amelynek korábbi titkára Kádár János, akkori titkára Biszku Bélavolt, a kezdettõl fogva minden erõt mozgósított a forradalom eszméinek angyalföldi terjedése ellen. A pártbizott-ság és a kerületi tanács irányítását átvevõ Forradalmi Bizottság gyakorlatilag mindvégig Biszku Béla és Kádár Jánosútmutatásait követte.

A forradalom 50. évfordulójának alkalmából megjelenõ kötetünk az 1956-os Intézet és az Angyalföldi Hely-történeti Gyûjtemény munkatársai közös munkájának eredménye. Eörsi László történész majd két évtizede fog-lalkozik az 56-os forradalom és szabadságharc kutatásával. Számunkra különösen azért fontosak az õ kutatásai,mert részletesen feldolgozta a fõváros egyes kerületeiben – köztük a XIII.-ban – történteket is. E kötetben szerep-lõ tanulmánya tulajdonképpen bõvített változata a XIII. kerületi Helytörténeti Füzetek egyik korábbi számábanmár megjelent írásának.

Szabó Ivett történész kolléganõmmel mi elsõsorban a forradalom hétköznapokban történõ megjelené-sét, a „civil” lakosságra gyakorolt hatását kutattuk levéltári források és interjúk segítségével. A kutatás soránelég bõséges levéltári adattömeget gyûjtöttünk össze a Budapest Fõváros Levéltára, a Hadtörténeti Múzeumés Levéltár, valamint a Politikatörténeti Intézet levéltárából. Ugyancsak sikerült jó néhány fotóval és kora-beli aprónyomtatványok másolataival kiegészíteni az így összegyûlt anyagot elsõsorban a Nemzeti MúzeumTörténeti Fényképtára, az Országos Széchenyi Könyvtár Aprónyomtatványtára, valamint magánszemélyeksegítségével. Az így összegyûlt adatbázis egy teljes másolati példányát az 1956-os Intézet archívumában he-lyezzük el.

Az évfordulóra készülõdve az 1956-os Intézet, az Angyalföldi Helytörténeti Gyûjtemény és a XIII. kerületiHírnök egy közös pályázatot is hiredetett, amelyben visszaemlékezéseket vártunk az 1956-ban a kerületben élt em-berektõl. A pályázatra beérkezett írásokból is megjelenik néhány az Emberek, sorsok, emlékek címû fejezetben.

Kötetünk összeállítása során – fõleg a fiatalabb olvasók kedvéért – arra is törekedtünk, hogy a forradalom-hoz közvetlenül kapcsolódó anyag mellett legalább felvillantsunk néhány képet, rövid hírt az 1956-os év forradal-mat megelõzõ idõszakából. A kötet elsõ fejezetébe került fotókat és tudósításokat a Szabad Nép teljes évfolyamátáttekintve válogattuk ki. Szerencsére sikerült megtalálnunk a tudósításokhoz tartozó fotóanyag egy részének ere-deti negatívjait is, amelyeket a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában õriznek.

A szerzõk és szerkesztõk nevében õszintén remélem, hogy a kötet érdekes olvasmányt jelent majd nemcsaka kor megélt idõsebb generációk, hanem gyermekeik, unokáik számára is.

Juhász Katalin

BevezetésAngyalföld 1956

8

Pillanatképek 1956Tallózás a Szabad Nép 1956-os évfolyamából

9

1956. január 20.„Az Orion rádiók világhírûek. Az idén valamennyiúj típusú készüléket hullámsávváltásra szolgálónyomógombokkal, korszerû Noval csövekkel, és újkonstrukciójú Orion hangszóróval látják el. Az újhangszóró az eddig gyártottaknál kétszer nagyobbhangerejû, és sokkal tisztábban is adja vissza a han-got. (…) Új lemezjátszó készüléket is hoz forgalom-ba az idén az Orion gyár. A lemezjátszók mágnesespick-uppal és mélyhangkiemelõ erõsítõvel készül-nek. A pick-uppot 400-500 oldal lejátszására alkal-mas zafírtûvel látják el. (…) A gyár legnagyobbújdonsága: megkezdte a televíziós vevõkészülékeksorozatgyártását. Ezek 22 csõvel mûködnek, 17colos négyszögletes képcsõvel, amely 36×27 cen-timéteres képet ad.” Az Orion Gyár újdonságai (Magyar Nemzeti Múzeum)

Háztartási bolt a Béke úti lakótelepen (Magyar Nemzeti Múzeum)

1956. január 24.„A XIII. kerületi lakásépítkezésekkel egy idõben bõvüla kerület bolthálózata is. A Béke úti lakónegyed KiliánGyörgy utcai oldalán az egyik új házban a minap gyógy-szertárat és háztartási boltot nyitottak. Egy közeliépületben rövidesen új Röltex bolt nyílik.”

Az új gyógyszertár a Nõvér utcában(Magyar Nemzeti Múzeum)

10

1956. február 5. „A hideg idõjárást különösen azok a dolgozók érzika legjobban, akik a szabadban végzik a munkájukat.A lakásépítkezéseken dolgozó munkások is szíve-sen fogyasztják ezekben a napokban a forró teát.A Fiastyúk utcai lakásépítkezésen is népszerû mostez az ital.”

1956. április 30. „A Béke úti lakótelepen vasárnap délelõtt nyílt mega fõváros egyik legnagyobb »vendéglátó-ipari kom-binátja«, eszpresszóval, söntéssel, látványosan szépétteremmel. Angyalföld lakóinak nagy örömük te-lik az új létesítményben.”

Pihenõ munkások a Fiastyúk utcai lakótelep építkezésén(Magyar Nemzeti Múzeum)

Építkezés a Fiastyúk utcai lakótelepen(Magyar Nemzeti Múzeum)

T19

Étterem a Béke úti lakótelepen(Magyar Nemzeti Múzeum)

11

1956. április 30.„Magyar Dolgozók Pártja központi vezetõségének javaslatára a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa szá-mos árucikk kiskereskedelmi árának leszállítását határozta el. Az árleszállítást az ipari és mezõgazdasági ter-melés 1955. évben elért eredményei, a munkatermelékenység növekedése, és az …. Tervek teljesítése tettelehetõvé. (…)

Az árleszállítás mintegy 6000 cikkre terjed ki, és a lakosságnak évi 900 millió forint megtakarítást jelent.”

Ruházati cikkekFérfi vászonöltönyLódenkabátokNõi selyemruhákTweedkosztümökVászon- és tropikalszoknyákKasha fiúöltönyökGaby nadrágZefír férfiingekSzaténkombinék és -hálóingekNõi nejlonharisnyákTisztaselyem festett kendõkSzáras cipõk forma gumitalppalSertésbõr aktatáskákIskolatáskák, mûanyagból

Vegyes iparcikkekMosószappanBorotvaszappan„Rapid” mosópor„Sidol” fémtisztító„Verseny cipõkrém”FogkrémKölnivizekPetróleumfõzõkPobeda karórákTöltõtollak

Tej és tejtermékekKannatej (új ár: 3 Ft)Pasztõrözött üveges (új ár: 3,60 Ft)JoghurtTrappista, Óvári, Eidámi zsíros sajt

12

13

1956. július 23. „A Cukrászipari Vállalat fagylaltgyárában 150-400 li-teres hatalmas üstökben készítették vasárnap délelõtta vanília-, csokoládé-, tejszín-, karamell-, puncs-,kávé-, eper- és meggyfagylaltot. Hadd ismertessükegy ilyen „recept” méreteit. 150 liter tejben elke-vertek 15 liter tojássárgáját, 51 kiló cukrot, 4,80 ki-ló kakaóport, s ebbõl 15-20 perc alatt elkészítettek208 kiló – vagy egy forintos adagokban számítva:4160 – finom csokoládéfagylaltot. Budapestenegyébként vasárnap mintegy 250 000 adag fagylal-tot fogyasztottak el…”

1956. augusztus 5. „Egy hét alatt másodszor telt meg a Népstadion.A 100 000 fõnyi közönség nagy mérkõzést várt, ésnem csalódott. A Budapesti Vasas olyan játékkal ruk-kolt ki, amilyet magyar csapattól régen láthatott a bu-dapesti közönség. Imponáló fölényt vívott ki, és gól-záporral árasztotta el nagyhírû ellenfelének hálóját.”

Fagylaltárus(Magyar Nemzeti Múzeum)

Vasas–Rapid futballmérkõzés a Népstadionban a Közép-Európa Kupa döntõjében(Magyar Nemzeti Múzeum)

A Népstadionban megrendezett Közép-Európa Kupa döntõjében a Vasas Szilágyi, Kamarás, Csordás, Raduly, Kárpáti, Bundzsák,Sárosi, Berendi, Lenka, Kontha, Teleki összeállításban lépett pályára a bécsi Rapid ellen (Magyar Nemzeti Múzeum)

14

15

1956. augusztus 15. A Város- és Községgazdálkodási Minisztérium au-lájában megnyílt gyermekruha-kiállításon jó né-hány hiánycikk látható: „mint például a piros gyer-mekszandál, vagy finom bundabéléses hócipõ. A felsõkabátok szabása rendkívül változatos, a fiúru-háké modern, kényelmes. (…) Talán a legszebbeka sálszövõgépen készült, különbözõ színû, népi hím-zésû kis szoknyák, ruhák. A nagy újdonság: a gyö-nyörû, piros bõrbõl készült, szõrmebéléses kiscsiz-ma, valamint a gyógybetétes gyermekcipõ.”

Gyermekruha bemutató(Magyar Nemzeti Múzeum)

1956. augusztus 28.„Már csak egy hét, és az iskolák ismét megnyitjákkapuikat, s megkezdõdik az új tanév. (...) Az idén204 700 elsõ osztályos kisgyerek lépi át az iskola kü-szöbét. (...) A Tankönyvkiadó Vállalat ebben az év-ben különösen nagy feladatok elõtt állt. Szeptem-berre el kellett készítenie az általános iskolák alsótagozatának új tankönyveit, és 14-féle tankönyv

Augusztusi tanszervásár (Magyar Nemzeti Múzeum)

t23

mintegy 200-200 ezer példányát. (...) Összesen mint-egy hétmillió tankönyv jelent meg az új iskolaévre. A tankönyveket most küldték ki az iskolákba, mostkezdõdik el az árusításuk a könyvesboltokban is. AzÚttörõ Áruházban is megnövekedett a vásárlók szá-ma. Sötétkék matrózruhából eddig hatszázat, iskolaifiúöltönybõl ezerötszázat adtak el. Gyermek tréning-ruhából 15 ezer van raktáron. A konfekcióosztályon10-10 ezer iskolakötény és -köpeny várja a vásárló-kat. A Belkereskedelmi Minisztérium VegyianyagFõigazgatósága is jól felkészült a tanévnyitó elõtticsúcsforgalomra. Körülbelül 200 vagon iskolai füzet,400 tonna iskolai rajzlap, 300 ezer kisüveg tinta, 300tonna kék csomagolópapír van a raktárakban.”

Iskolatáska-vásár(Magyar Nemzeti Múzeum)

16

1956. szeptember 2.„A mai lapokból ismertté vált az ország lakosságaelõtt az MDP Politikai Bizottságának határozata aszemélyi kultusz maradványainak megszüntetésé-rõl. Ez a határozat méltóképpen folytatja pártunkés közéletünk megtisztítását a személyi kultusz be-folyásától. Nem kétséges, hogy az egész közvéle-mény egyetértéssel fogadja ezt a határozatot. A minépünk megértette, hogy a személyi kultusz a népszerepét és jogait csorbította: a személyi kultusz ma-radványainak felszámolása együtt jár az egész dol-gozó nép szerepének fokozatos növekedésével az

Az egykori Rákosi Mátyás Kultúrház (ma József Attila Mûvelõdési Központ)

ország irányításában. (…) A személyi kultusz ma-radványainak felszámolásához tartozik az is, hogymost az intézmények, az üzemek, a vállalatok faláróllekerülnek az élõ magyar állampolgárok nevei. Ez-zel azonban nem kisebbedik egyetlen élõ magyarvezetõ érdeme, népszerûsége sem, mert azt nemazon mérik, hogy hány gyár, tsz, iskola vagy más in-tézmény viseli nevét. Ezzel az intézkedéssel pártunkklasszikusainak tanítását váltja valóra, akik nemszívlelhették a tömjénezés karrierizmust, hízelgést,tespedést szülõ megnyilvánulásait.”

17

18

Mozaikokaz 1956-os forradalom és szabadságharc XIII. kerületi történetébõl

19

20

21

Az 1950-es években a XIII. kerület legfõbbirányítója az akkori rendszer szerint a kerü-leti pártszervezet volt. A közigazgatás tény-

leges mûködtetõje, a kerületi tanács is a párt irány-elveinek, határozatainak szellemében mûködött.A forradalom kitörésekor a kerület vezetõ kom-munistái a Pártbizottság épületében gyûltek összeazzal a szándékkal, hogy innen irányítsák az „el-lenforradalom” elleni harcot. Míg a pártbizottságforradalom alatti tevékenysége viszonylag jól nyo-mon követhetõ a feltárt források alapján, addig akerületi tanácson történtekrõl jóval kevesebb in-formáció állt eddig rendelkezésre. Az MSZMP1957-bõl fennmaradt kerületi iratai

1között talál-

tuk azt a visszaemlékezést, amelyet egy pártbizott-sági tag, civilben az Adócsõgyár fõmérnöke vetettpapírra. Az élménybeszámoló szerzõjének nevéthomály fedi. A beszámolóra semmilyen más, álta-lunk ismert forrásban nem hivatkoznak, az Adó-csõgyárat nem említik. Az aláírás alapján sok-sokkérdõjellel kockáztathatjuk meg a feltevést, hogya szerzõ Csabai Károly, a gyár késõbbi igazgatójalehet. Részletes leírása szerint gyakorlatilag a ke-rületi közigazgatás egyik kulcsfontosságú szerep-lõje volt az októberi események idején, ennek el-lenére semmilyen más beszámolóban nem talál-tunk rá név szerinti utalást, mint ahogy Noszkainevû kollégájára sem. Élménybeszámolója azért islehet tanulságos, mert egy hithû, ugyanakkor vi-tathatatlanul jó szándékú kommunista szemével,tényszerûen írja le az eseményeket. A hitelességrevaló törekvés mellett az egykori fõmérnököt nyil-vánvalóan az is motiválta, hogy tisztázza magát avádak alól, amelyek szerint része lett volna „ellen-forradalmi szervezkedésben”. Akárhogyan is volt,

Adatok a XIII. kerületi Tanács mûködésérõl1956. október 23. és november 3. között

Élménybeszámoló az ellenforradalomról

ez és az ehhez hasonló beszámolók is közelebb vi-hetnek az 56-os forradalom történéseinek értel-mezéséhez. Az alábbiakban az említett visszaem-lékezés részleteivel idézzük fel a történteket.

1 Fõvárosi Levéltár XXXV. 18 b., 20. õ. e.

22

„1956 októberének eseményei számomra 23-án kezdõdtek meg. Feleségemmel a szigeti Nagyszálló elõttbeszéltünk meg találkozót. Nagy késéssel érkezett meg, az autóbusz már rendetlenül járt. A hallban megittuka feketéinket, s már feltûnt ott a szokatlan némaság. A Margit hídon már rohantak a teherautók, tömve em-berekkel és díszítve nemzetiszínû zászlókkal. Egy izgatott fiatalember egy csoportnak mesélte, hogyan próbál-ják épp most Sztálin szobrát ledönteni az alapjáról.

Valami lelkesedés és az aggodalom egyszerre mozdult meg bennem. Tekintélyekkel, mint volt Sztálin, ve-szélyes így bánni. Nem izgatott tömegek feladata a Sztálin szobor eltávolítása. Tudom, hogy Gerõt sem szeretia nép, de õ nem szobor, s abból baj lehet, ha döntögetni kezdik.

Ezalatt hangzott el Gerõ beszéde, melynek rossz hatását egyébként mérsékelt nagyfiam izgatott elégedet-lenségén keresztül mérhettem le kevéssel késõbb. A nap további része otthon, Budán csendesen telt el. Éjjel félegy körül egy kétségbeesett ismerõs üzenetközvetítésre kért telefonon. Azt mondotta, hogy a Sándor utcábólnem tud hazajönni, mert a Rádiót ostromolják, s igen erõs a fegyvertûz. Nem hittem volna, de a telefonon hal-lani is lehetett.

24-én reggel hatkor a rádió még dolgozott, de a mikrofonba lövéssorozatok hallatszottak. Tudtam, sietnikell, ha ki akarok érni a gyárba. A villamos már nem járt. Amikor a reggeli ködben a Mechwart térre értem,már vagy 50-60 fiatal csoportosult ott, és pártellenes jelszavakat kiáltoztak. Ide jutottunk, hogy már a párt el-len tüntetnek? Talán az angyalföldi nép is így rohamoz? Vagy látni fogom az elvtársak kis csoportjait a ház kör-nyékén védelemre készen? [Az Árpád hídnál] a védelem itt volt, de nem olyan, mint amit elképzeltem. Vagynégy magyar tank állt a budai hídfõben Pest felé fordulva, ugrásra készen. Még reméltem szebbet a hídon, de apártház (ma József Attila Színház) elõtti tér üres volt.

Bementem a pártházunkba. A földszinti folyosó foteleiben rendõrök szunyókáltak, s fent az emeleten amunkatársak géppisztolyokkal bõven felszerelve álltak az ablakok mellett. A pártbizottság titkára két telefo-non beszélt egyszerre, és négyen álltak sorban az íróasztala elõtt.

Utána a gyárba mentem. Nem sokan jöttek be. A régi hûséges vállalati gárda magától felkészült, hogymegvédje a gyárat. Õrzéssel és munkával telt el a nap és az éjjel. Reggelre úgy látszott, elül a vihar. Megindul-tak a villamosok a Váci úton. Hazamentem.

Nem aludtam fél órát sem, mikor visszahívtak a gyárba. A közlekedés leállt, ismét gyalogolnom kellett.A Váci úton szembe jött velem a kerület egész fiatalsága. Egy gyári csoporttól kérdeztem, hova mennek.»Gerõt lemondatni.« ezért mentek. Jókedvvel, kipirult lelkesen vonultak a város felé. Kifelé kevés forgalomvolt, egy-két rossz emlékeket keltõ fegyveres civil gyalog, jóval többen gépkocsin jöttek és szervezetten »csi-nálták« a hangulatot. Estefelé visszajött a tömeg, most már nem lelkesen, hanem fáradtan és leverten. A Kos-suth téri súlyos események terhelték a lelkeket.

Még ezen a napon alakult meg nálunk az elsõ ideiglenes munkástanács, melyben a legjobb elvtársak is he-lyet foglaltak, de Zátonyi szerszámkészítõ személyében a fasizmus is megjelent. Elõször csak kikérte magának,hogy elvtársnak szólítom, és helyette a testvér megszólítást ajánlotta. Szembeszálltam vele, és mondtam, hogyén kommunista vagyok és maradok, és vannak itt, akiket elvtársnak szólíthatok. A jelenlévõk közül sokanmellémálltak érzelmileg, de szólni már senki nem akart. (…)”

Az emlékíró péntektõl szombatig 24 órás szolgálatban volt egy nagy értékû adócsõ mellett. A „nagy figyel-met kívánó munkától és az éjjelezéstõl” kimerült, így a szombat és vasárnap eseményeibõl csak egyvalamire em-lékezett. „Déltájban néhány fiatal fiú a városból jövet követelni kezdte a csillag levételét a Hajógyár épületérõl.A hajógyáriak nem hagyták magukat, mire a fiúk dobálni kezdték kövekkel az épület ablakait. Valahonnan egylövés is eldördült, és a Hajógyárral szemben lévõ lakóházból és a környékrõl összegyûlt vagy 50 gyerek. Tizenötévesnél idõsebb egy se volt köztük. Kõzáport zúdítottak az ablakokra. A gyáriak kitörést kíséreltek meg, s kijöttek

23

Harckocsik zárják le a Margit híd pesti hídfõjét október 24-én

(MTI-fotó, Munk Tamás)

25

vagy huszonöten botokkal, hogy a gyerekeket elzavarják. Persze ez nem sikerült, sõt a szemben lévõ gyalogjárónösszegyûlt nézõk is – ezek már felnõttek – fenyegetõen kezdtek viselkedni. Elõkerült egy vékonyka tûzoltófecskendõ is, ami a gyerekeknek inkább szórakozást, mint akadályt jelentett. Már-már attól kellett tartani,hogy az épület minden ablaka összetörik, de nem ez történt. A város felõl elõregördült néhány magyar tank, sezek beálltak a gyár három kapujába. Velük együtt egy teherautó katona is érkezett. A fiúk nem szaladtak el,hanem a dobálást beszüntették, és zsebre tett kézzel fütyörészve nézegették a tankokat. Egyik itt az ablak alattmég mondogatta is a másiknak, hogy “Ezek a tankok miattunk nem sokáig lesznek itt, majd aztán folytatjuk.”– aztán futballozni kezdtek a Szobor utcában. A tankok azonban nem mentek el, csak több nap múlva. (…)

Hogy-hogy nem, a csillag mégiscsak lekerült a gyár tetejérõl. Másnap reggel már nem volt ott. Lehet,hogy az volt az a csillag, amit másnap este két forintért megvettem két fiúcskától. (…)

„Október 23. óta már lassan egy hét telt el. Az állami vezetés fokozatosan megszûnt. A minisztérium uta-sításai elmaradtak. A szomszéd gyárakban is, meg nálunk is zavar és tanácstalanság keletkezett. Egyre heve-sebb volt a párt- és párttagellenes hangulat. A mérnökök, a technikusok és mûvezetõk szinte kivétel nélkülilyen hangulatba estek, pedig közülük a legtöbben jó szakmunkások voltak korábban. Már a pártjelvények, aköztársasági címer összetörésére is sor került, amikor 30-án Biszkutól telefonüzenet jött: délután két órakor je-lenjek meg a tanácsházban a kerületi forradalmi tanács megválasztása céljából.

Elmentem. Az épület elõtt az emlékmû összetörve hevert. A választásra összegyûlt emberek között erõ-sen szélsõséges lázongó emberek is voltak. Emlékszem a Transzvill két fiatal küldöttjére, ezek csillapíthatatla-nul lángoltak a mindenellenesség tüzében. Volt idõ megfigyelni az embereket, mivel Biszku egy órát késett.

Azt hiszem, ilyen forradalmibizottság-választás sehol sem volt ebben az idõben az országban. A választá-son részt vett három elvtárs, akik korábban a kerületi pártbizottság titkárai voltak, név szerint: Biszku, Fülöpés Horváth Vince.2 Ezen kívül ott volt még a kerületi pártbizottság több tagja, köztük Takács Jenõ, Frey és én.Nem kellett tagadnunk, hogy kommunisták vagyunk, pedig akkor már a budapesti pártbizottság háza az ellen-forradalom csõcselékének kezére került.

A választás alapján a bizottság elnöke Noszkai lett, aki az Elektromos Mûveknél alapszervi titkár volt.Engem elnökhelyettessé választottak. A bizottság megválasztásával egyidejûleg a gyûlés kiáltványt fogalma-zott, melyet másnapra plakát formájában sokszorosítottak. A kiáltvány az abban az idõben szokásos követelé-seket tartalmazta, de lényegesen enyhített formában, és a kormánynak igyekezett támogatást nyújtani, hogyidõben megálljon a lejtõn.

Október 31-én délelõtt ült össze másodszor a bizottság. Az értekezleten Biszku nem jelent meg. A bizott-ság áttanulmányozta a plakátot, és elhatároztuk, hogy nem tesszük közzé. A Transzvill két küldöttje tiltakozottaz ellen, hogy Biszku a bizottság tagjaként szerepel a plakáton. Szerintük a bizottság tagjául nem Biszkut, ha-nem Fülöpöt választották meg, akinek neve viszont nem szerepelt a sokszorosított kiáltvány alatt. Mivel hiva-talos jegyzõkönyv nem készült, a bizottság a helyzet tisztázása végett új választást határozott el, s nyilvánvalóvolt, hogy a jobboldali hangoskodók a bizottság összetételét nem tartják megfelelõnek. Elhatároztuk, hogy az-nap délután a kerületi üzemek küldötteivel új választást tartunk. Az értesítést telefonon és küldöncök útjánvégeztük. A kerületi üzemekbõl össze is gyûlt mintegy 160 küldött.

A közigazgatási feladatok már 31-én délelõtt megoldást követelve jelentkeztek. Noszkai és én a tanács-elnök szobájában elõszobájának helyezkedtünk el. Az elnöki titkárnõ nem volt a helyén, s így a titkárnõ fel-

2 A felsoroltak között szereplõ Fülöp Pál Biszku Bélát és Kádár Jánost megelõzõen a XIII. kerületi párt vb elsõ titkára volt. A forradalom után õ lett a kerület tanácselnöke

26

3 Meleg Lajos egyik szorgalmazója volt a XIII. kerületi tanácsban a tanácstagok „ellenforradalmi” tevékenységéért történõ szigorú felelõsségrevonásának.

adatát egy elõttem ismeretlen nevû nõ töltötte be, aki az elsõ bizottság megválasztásában is mint küldött vettrészt. A garmadával jelentkezõ ügyfelek az alábbi kérdésekkel foglalkoztattak bennünket: Politikai irányítástkértek. Élelmezési kérdéseik voltak. Lakásproblémákkal álltak elõ. Különféle helyekrõl gépkocsikat és üzem-anyagot igényeltek. Pártok és intézmények elhelyezésüket kérték. Karhatalmi beavatkozást kértek. Más ter-mészetû szociális segítséget kívántak, például elhaltak holttesteinek elszállítását és temetését. Természetesena felsorolás nem teljes, de a többit mindenki elképzelheti hozzá.”

Bár az utólagos, ide vonatkozó tanácsi jegyzõkönyvek szerint ugyan többen disszidáltak, illetve lemond-tak tisztségükrõl a forradalom napjaiban, a hûséges tanácsi dolgozók a legnehezebb idõkben is felkeresték a ta-nácsházát, és segítettek a nehéz feladatok megoldásában, a visszaemlékezés ezzel mégis ellentétes képet fest atanácsházán történtekrõl.

„Megpróbáltam a tanácsi apparátust felhasználni a feladatok egy részének elvégzésére. Megkértem elõ-ször Fülöpöt, majd Takácsot, hogy foglalják el helyüket a végrehajtó bizottság elnökhelyettesi szobájában, ésintézzék el a hozzájuk irányított személyeket. Ismételt kérésemre valamelyik a kettõ közül elmondotta, hogyõket erõszakkal eltávolították már a tanácsi alkalmazottak a beosztásukból, így nem tehetnek semmit. Úgyemlékszem mindkettõjükre, mint akik céltalanul bolyongtak a tanácsház folyosóin napokon át, és nem ismer-ték fel a helyzetet.

A közigazgatási munkákat mégis el kellett volna végeztetni. Megpróbáltam a tanácsi tisztviselõk saját»forradalmi« bizottságát megkeresni, hogy az osztályokat mégis munkába állítsam. Kiderült, hogy éppen osz-tályonként üléseztek és minden osztály azzal foglalkozott, hogy kiket kell eltávolítaniuk maguk közül. (…)Nem volt mit tenni, a vb elnöki elõszobában én fogadtam az összes ügyfelet. A politikai ügyeket Noszkaihozküldtem.

Mindez annyira lekötött minket Noszkaival, hogy egymással sem tudtunk beszélni a 31-én délután 2 óra-kor kezdõdõ választógyûlés elõtt. Végül a választók jelenlétében õ az elnöki helyen ülve, én meg mögötte a do-bogón menetközben beszéltük meg álláspontunkat. Elmondotta, hogy Biszkuval állandó kapcsolata van, ésutasítása szerint a lehetõ legtovább tartsunk ki a bizottságban.

A várható jobbratolódás a választógyûlés hangulatán meg is mutatkozott. A felszólalók egymás után kö-vetelték a szovjet csapatok kivonulását és még sok minden egyebet is. Az elsõ öt felszólalás után és is hozzá-szóltam. Beszéltem a Szovjetunióval való kapcsolataink hibáiról és a párt és a tömegek kapcsolatának hibáirólis. Igyekeztem nem annyira a hozzászólás tartalmával, hanem inkább stílusában alkalmazkodni a hangulathoz,mely határozottan szovjetellenes volt, de kommunistaellenes és pártellenes nem volt. A hozzászólás jó kis hor-dószónoklat lett, de célját elérte, mert alapjául szolgált megválasztásomnak. Noszkai az összefoglalásban ha-sonlóan járt el. Engem egy ismeretlen ember javasolt a bizottságba, én Noszkait javasoltam. Megválasztásunkután mindketten kijelentettük, hogy kommunisták vagyunk, és a szocializmus építéséért állunk ki. A gyûlésbejelentéseinket elfogadta, azt persze nem mondom, hogy lelkesedéssel, de olyan »egye fene« alapon.

Megválasztásom miatt Meleg3 a tanácsi lakásosztályról decemberben egy aktívaülésen árulónak és kém-nek nevezett. Az ügyben azután hosszú vizsgálat folyt, mely azzal fejezõdött be, hogy a kerületi pártvezetés nemadott igazat Melegnek.

Itt választották meg bizottsági tagul Papp hadnagyot. Köte, Batizi és a szomszéd templom (Szent Lász-ló) papja is tagja lett a bizottságnak. A gyûlés a választáson kívül a szokásos követeléseket is számos pontbafoglalta. Ezek a pontok már nem voltak olyan mérsékeltek, mint az elõzõ napiak. A szovjet hadsereg kivo-

27

nása is szerepelt közöttük. Újabb plakát elkészítését is elhatároztuk. A megválasztott vezetõség még aznapeste ülést tartott. Noszkai a vezetést és a politikai irányítást vállalta. Papp hadnagy bejelentette, hogy hatteherautóval és megfelelõ fegyveres katonai csoportokkal »R« szolgálatba áll készenlétben, telefoni hívó-számát is megadta.

Köte, mint volt rendõrszázados elvállalta, hogy átveszi a rendõrség irányítását, hamarosan õ is jelentke-zett a szükséges telefonszámokkal. A gazdasági ügyek irányítására Batizi vállalkozott. Én a kerületi közigazga-tás ügyei intézését vállaltam el, és Noszkai helyettesítése is a feladatom lett.

A vezetõségi ülés végén Noszkaival megállapítottuk, hogy a bekövetkezett jobbra tolódás veszedelmes,és végül rendzavarásokra és összetûzésekre fog vezetni a kerületben. Javasolta, hogy a bizottság néhány tagjá-val és a követelésekkel elmegy a Parlamentbe, és ott megpróbálja tisztázni a helyzetet. A vezetõségi ülés végénNoszkai javaslatát, hogy a bizottság a kerület nevében átadja követeléseit, el is fogadták. A vezetõség hama-rosan el is indult a Parlamentbe. Én egy ideig még a tanácsházban maradtam. (…)

Másnap, november 1-jén, csütörtökön reggel szinte nem tudtam bejutni a tanácsházba. Óriási csoporto-sulás volt a fõbejárat elõtt, lehettek vagy kétszázan, mind öregember és öregasszony. Noszkaitól tudtam meg,hogy a kerületi tanács közellátottjai jöttek össze, mert minden csütörtökön kapni szoktak valamit, élelmiszert,cigarettát, egyebet. Noszkai végül egy órán át tartó rábeszéléssel elérte, hogy a csoport eloszlott.

Noszkai elmondta, hogy a parlamenti látogatás eredményes volt, mert a XIII. kerületi bizottság mindentagja azzal a meggyõzõdéssel tért haza, hogy a szovjet csapatok kivonását, mint a rend helyreállításának és amunka felvételének elõfeltételét nem lehet követelni. Elkezdtük a kerületi közlekedés és a gyárak üzemének

Az október 28-án megrongált Béke téri felszabadulási emlékmû

28

megindítására irányuló agitációt. A kerületi üzemek küldötteit ismét össze kellett hívni, hogy velük az új hely-zetet elfogadtassuk. A gyûlésre a délutáni órákban került sor.

Ez a nap rendkívül mozgalmas volt. A délelõtti órákban két helyen is fel kellett használni a katonai»R« csoportokat. A Nyugati pályaudvar raktárait és a teherkocsikat fosztogatni kezdték, a fosztogatókatsikerült elkergetni. Ugyanitt újabb fosztogatásokra került sor november 5-én és 6-án, amikor az »R« cso-portok már nem mûködtek. Híre jött, hogy az új lakóház-építkezéseknél (Fiastyúk, Tahi utca környéke)erõszakos lakásfoglalások történtek, és olyan személyek foglaltak lakásokat, akik a lakások és az épületekállagát kezdték pusztítani. A kiküldött »R« csoportok a rongálók ellen erélyesen felléptek, néhányat ki islakoltattak, de az egész önkényes lakásfoglalási ügy nem volt rendezhetõ, mert az erõszakoskodás ártottvolna.

Köte számba vette a rendõrség megmaradt erejét. Megszervezte a tanácsház fegyveres õrzését. Fiatalkatonatisztek voltak a vezetõk, és kerületi fiatalokból állott a legénység, ezek között 20 évesnél idõsebbe-ket nem láttam. Nemzetõr elnevezéssel még október 30. elõtt álltak szolgálatba. Ijesztõen néztek ki. Csakegyik-másik viselt egyetlen egyenruhadarabot, és voltak közöttük teljesen polgári ruhások is. Karjukonnemzetiszínû szalag, fegyverzetük szedett-vedett, ha jól emlékszem egyiknek az övében egy meztelen disz-nóölõ kést is láttam. Látszott rajtuk, hogy az ifjúság minden elfojtott kalandvágyát most elégítik ki csillogószemekkel. Fegyelmezettek voltak, ijesztõ külsejük mégis több embert megriasztott. Horváth Vince példáultöbbször elment a tanácsház elõtt, és a marcona õrséget látva meg volt gyõzõdve arról, hogy az ellenforra-dalom lett ott úrrá.

29

Révainé, a kerületi pártbizottság harmadik titkára ezen a napon hozta a hírt, hogy a kerületi pártbizott-ság vezetõi és munkatársai illegalitásba mentek 31-én. Felszólított minket, hogy tartsunk ki, ameddig lehet, ésigyekezzünk a rendet fenntartani.”

A visszaemlékezés írója ezt követõen hosszan meséli el a további eseményeket, melyeket mi itt csak ösz-szefoglalva adunk közre.

„A fegyveres csoportok számára egyre komolyabb feladatot jelentett a kerületben – mint nyugalmas helyen –meghúzódó felkelõk felderítése és az elrejtett fegyverek felkutatása. A vidéki élelmiszer-szállítmányokkal kapcsolatosvisszaélések során a tanács helyett illetéktelenek, például egyes nagyüzemek vették át a szállítmányokat. Péntekenmár olyan eset is elõfordult, hogy a teherautókat a lakosság önkényesen ürítette ki. Úgy látták, hogy ez a folyamat csaka normális élet megindulása révén állítható meg. A gyárakból érkezõ küldöttségeket a munka felvételére biztatták.

A megkeresés ellenére nem csatlakoztak a Dudás József-féle Forradalmi Bizottmányhoz, mert annak kö-veteléseivel nem értettek egyet. Ugyanakkor félreértésre adott okot, hogy egyik frissen jelentkezett kommu-nista segítõjük, aki a telefont kezelte, a bejelentkezésnél tévesen [vagy szándékosan?] a »bizottmány« kifeje-zést használta. »Nem ismerte fel a modern homouizon és homoiuzion probléma jelentõségét. Biszku és többenmások is, akik épp ezalatt keresték Noszkait vagy a tanácsot, az idegen névre és a bizottmányra felfigyelve aztgondolták, hogy a kerületben is Dudásék lettek úrrá«. A tanácsi alkalmazottak továbbra sem fogadták el a ja-vaslatot, hogy Fülöp és Takács irányító munkáját egy ideig még fogadják el a rend biztosítása érdekében.

Az üzemek képviselõi a parlamenti látogatásról szóló beszámoló és hosszas vita után úgy döntöttek, hogya kerület pénteken felveszi a munkát, és a rádión keresztül felolvasandó országos felhívás szövegét is megfogal-

30

mazták. A szöveggel néhányan a Parlamentbe mentek, ahol Tildy Zoltán fia fogadta õket több fõvárosi nagy-üzem, köztük a XIII. kerületi gyár képviselõivel együtt. A gyárak képviselõi a munkástanácsok követeléseithozták: »nem dolgoznak addig, míg az utolsó szovjet katona el nem hagyja az országot és a többi.« Hosszú vitaután a küldöttek kezdték belátni, hogy a munka felvételének nem lehet feltétele a szovjet hadsereg kivonulá-sa. Néhány küldött kétségbeesett, mert félt visszamenni a gyárba, ahol a hangulat teljesen ellentétes volt. Vé-gül a Nagy Imrével történt találkozás sem hozott változást, ezért az ország minden dolgozóját munkába szólítóközös felhívást fogalmaztak meg, amelyet a rádió éjjel fél 11 tájban le is adott. A felhívást másnap reggel is meg-ismételték. A következõ nap újabb megoldásra váró bonyodalmak keletkeztek. Az újjáalakuló pártok helyisé-geket követeltek maguknak, azonban egy-egy tömegszervezeti és párthelyiségre több igénylõ is akadt. »Mi el-határoztuk, semmiféle kiutalást nem adunk, míg a pártok helyzetét tisztán nem látjuk. A pártok viszont nemis vártak erre, mert már elõzõleg beköltöztek önkényesen több helyre. A helyiségeken kívül gépkocsik kiuta-lását is követelték.«” Az emlékíró megjegyzi, hogy a gépkocsikkal egyébként is rengeteg bajuk volt. A gépko-csi-tulajdonosok attól tartva, hogy elveszik tõlük autóikat, javítómûhelyekben helyezték el azokat. A kerület-ben jó néhány közületi garázs is volt. Becslése szerint a fõváros gépkocsiparkjának több mint a fele zsúfolódottitt össze, ebbõl kifolyólag egyes garázsokat és javítómûhelyeket fegyveres támadás is ért. Az élet normalizáló-dása érdekében november 3-án a kerületben újjáalakult pártok a kerületi elöljáróság megszervezésének elõ-készítésébe kezdtek, késõ este a Parlamentben összegyûlt összes nagyüzemi küldött pedig kivétel nélkül a mun-ka hétfõi felvétele mellett foglalt állást, erre azonban, mint ismeretes, már nem került sor.

Az emlékírót megnyugvással töltötte el, hogy november 4-én a szovjet hadsereg segítségével véget ért azellenforradalom Magyarországon: „A segítség hatásos végeredménye az elsõ pillanatban sem volt kétséges. Ez-zel számomra véget ért életem eddig legizgalmasabb élménysorozata, mert a harcok miatt két napig lakásomonmaradtam, s azután visszatérve a kerületbe, már csak a gyárban volt reám szükség.”

31

Az alábbi sorok egy 1957 tavaszán született XIII. kerületi MSZMP pártbizottsági jegyzõkönyvbõl szár-maznak, amely Kiss János kerületi vb-titkár tájékoztatását rögzíti a párt vb 1956-os „ellenforradalom”idején végzett tevékenységérõl. A beszámolóra az Angyalföldi Helytörténeti Gyûjtemény Irattárában

bukkantunk egy dossziéban1, amely más személyek emlékiratait és az „ellenforradalom” elleni harcban résztvevõ „hõsök”-rõl szóló riportokat, elbeszéléseket is tartalmazott. Kiss János beszédébõl a következõkben a leg-érdekesebb részleteket közöljük.

„23-án a reggeli lapok közölték a Mûszaki Egyetem és az Építészeti Egyetem hallgatóinak a memorandu-mát. Ebbõl fõleg két pont volt, amivel nem értettek egyet. Az egyik, ami az eredeti Kossuth címer visszaállítá-sára vonatkozott. Az utcákon erõs mozgás volt tapasztalható. Az egyetemisták követeléseit osztogatták is.

Kilenc órakor a Mûszaki Egyetem négy hallgatója jelent meg a Láng gépgyárban. Kérték, hogy az üzem-ben dolgozó fiatalokkal beszélhessenek, és õket tájékoztassák a diákság követeléseirõl. Kiss elvtárs beszélt ve-lük. Megmagyarázta, hogy mi volna a jelentõssége a régi Kossuth címer visszaállításának, melyen a négy folyó,a kettõs kereszt és egyéb olyan szimbólumok vannak, melyek elvesztették idõszerûségüket, és felújításuk a ba-ráti szomszéd államokkal való ellentétek és feszültségek kezdetét jelentené. Elmondta továbbá, hogy a köve-telések ama pontjával, melyek a hibák kijavítására vonatkoznak, egyetért. Az egyetemisták meggyõzve eltá-voztak.

23-án 1 órakor összeült a végrehajtó bizottság, hogy a politikai helyzetet kiértékelje, és meghatározza ateendõket. A tanácskozást Biszku elvtárs vezette, õt azonban késõbb behívták a pártközpontba, így Kiss elv-társ vette át az elnöklést.

A vb leszögezte, hogy helyesli, hogy a párttagság és a párton kívüli dolgozók sürgetik a hibák kijavítását.Nem helyesli azonban a módot, ahogyan erre irányuló kívánságaikat megvalósítani kívánják. Nem helyesli atüntetést, a sztrájkkal, erõszakkal fenyegetõzést.

A XIII. ker. vb felhívta a központi vezetõséget, hogy hajtson végre sürgõsen személyi változtatásokat.Négy órakor kijött a kerületbe Apró elvtárs, ki megismerve a határozatokat kijelentette, hogy azokkal

egyetért.A határozatot megismertették a pártszervezetek titkáraival abból a célból, hogy segítséget nyújtsanak a

párttagság soraiban mutatkozó határozatlanság és bizonytalanság megszüntetésében. (…)Éjjel két teherautó kenyeret juttattak el a környezõ házak lakosaihoz. A lakókat másnap összehívták,

hogy tájékoztassák õket a Párt álláspontjáról, és támogatásukat kérjék. A tájékoztatás után az egybegyûlteknem nyilvánítottak véleményt, sem az elõadottak ellen, sem mellette. Az éj folyamán juttatott kenyérért azon-ban sokan meleg köszönetet mondtak.

24-én átszervezték az osztályokat. Kiss elvtárs vezetése alatt az egyik osztály feladata az lett, hogy az üze-mekben szervezze meg a munkástanácsokat, kommunisták kerüljenek többségbe és becsületes pártonkívüliek.A hõbörgõk, huligánok, osztályidegenek és osztályellenességhez tartozó elemek ne kerüljenek be. A másik osz-

MDP-bõl MSZMP– adalékok a XIII. kerületi pártbizottság tevékenységéhez

1 Ir 86.781.1–10. sz.

32

tály feladata a katonai, karhatalmi jellegû intézkedések megtétele volt. Ennek vezetõi Sólyom Mihály ésGerlóczi elvtársak voltak. Ezen kívül megerõsítették az agit-prop osztályt.

25-én reggelig körülbelül 90 üzemben hajtották végre a munkástanácsok megválasztását a kiadott szem-pontok alapján. A Hajógyárban például Balogh elvtárs, az üzemi pártbizottság titkára lett a munkástanács el-nöke. A késõbbiek folyamán a munkástanácsok jelentõs része jobbra tolódott, melynek okai: az ellenforrada-lom erõs nyomása, az ingadozók, és az, hogy a politikai bizottság nem foglalt állást. Az új munkástanácsoknagyrészt kommunisták nélkül alakultak meg.

30-án elhatározták, hogy elhagyják a kerületi pártház épületét. Szétnéztek a Mátyás laktanyában, de aznem mutatkozott alkalmasnak. Így néhányan a Parlamentbe mentek, a többiek többnyire a lakásukba. Kap-csolatot egymással fõleg telefonon tartottak. Biszku elvtárs Kiss elvtárssal érintkezett, tõle kapott Kiss elvtárstájékoztatást, tanácsot, ezt a függetlenített üzemi párttitkárok útján juttatta el az üzemekhez. Ebben a mun-kában Szarka, Kis, Bodor elvtársak vettek tevékenyen részt. Az õ útjukon a tájékoztatások eljutottak az üze-mekben dolgozó elvtársak egy részéhez. Biszku elvtárs felhívta az elvtársakat, hogy igyekezzenek fegyvert sze-rezni, hogy akcióra alkalmas csoportok szervezésére az alapfeltételt megteremtsék. Fegyvert azonban nem si-került szerezni.

Az MSZMP XIII. ker. Ideiglenes Intézõ Bizottsága november 6-án délelõtt 11 órakor alakult meg. Felhí-vással fordult az üzemekhez és a lakossághoz, melyben a megalakulást bejelentette, és felszólította az elvtársa-kat, hogy kezdjék meg a szervezést. Elsõnek 10. vagy 11-én a Hajógyár pártszervezet alakult meg 60 taggal.”

A kerületi pártbizottság épülete, amely ma a József Attila Színháznak ad otthont

33

34

Amagyar kormány október 23-án arra kérte a szovjet vezetést, hogy a Magyarországon állomásozóKülönleges Hadtest erõinek bevetésével segítse a forradalom leverését. Ezzel párhuzamosan riadótrendeltek el a Magyar Néphadsereg alakulatai részére is. A közeli helyõrségekrõl (Esztergom,

Piliscsaba, Aszód stb.) Budapestre felrendelt katonai alakulatok feladata a szovjet erõdemonstráció támo-gatása, a felkelõk megrendszabályozása lett volna.

Az elsõ szovjet és magyar harckocsik október 24-én hajnalban jelentek meg Budapest utcáin. A 7. gépesített hadosztály kötelékébe tartozó 33. esztergomi harckocsiezred, és mellette a késõb-

biekben harckocsi desszantként mûködõ 51. légvédelmi tüzérosztály alakulatai hajnali 4 órakorérkeztek a fõvárosba, és az azt követõ napokban biztosítási, szállítási feladatokat, tömegoszlatást hajtot-tak végre Budapest több pontján, így a Parlamentnél, a Köztársaság téren, a Belügyminisztérium és aHadügyminisztérium épületénél stb., néhány alegység pedig a XIII. kerületi pártbizottság biztosításátlátta el.

Az említett alakulatok október 23. és november 4. közötti tevékenységérõl szóló, a HadtörténetiIntézet Levéltárában õrzött jelentések1 értékes információkkal, adalékokkal szolgálnak a forradalom enapjainak kerületi történéseihez. Az alábbiakban ezeket az eseményeket vesszük számba a jelentésekbõlidézett szövegek segítségével.

Október 24-én az alakulatok legelsõ feladata a fõváros hídjainak esetleges rongálásoktól való védelmevolt, valamint az, hogy a tömegek átjárását és valamelyik oldalon történõ gyülekezését megakadályozzák:A Margit híd pesti hídfõjét az 1. zászlóalj vette birtokba, parancsnoka Magács százados volt. Az Árpád hídbudai, majd pesti hídfõjét Szöllösi Sándor százados szállta meg a 3. zászlóaljjal. A zászlóaljak a hidakat biz-tosították, azokon a forgalmat lezárták. (…) Egy esetben a tömeg szétoszlatására könnyfakasztó gráná-tokat kellett használni. Az Árpád hídnál lévõ 3. zászlóalj a délelõtt folyamán megakadályozta egy kb. 40fõbõl álló határõr alegység lefegyverzését, és biztosította, hogy a csoport bántódás nélkül elvonulhatott afeladatának végrehatására.

Kb. 11.30-kor a 7. gépesített hadosztály parancsnoka (Mecséri János)2 Szöllösi századost berendeltea III. kerületi pártbizottságra, és azt adta feladatul, hogy 5 db harckocsival menjen át a pesti oldalra a XIII.kerületi pártbizottság biztosítására. Itt Szöllösi százados és az 5 db harckocsi Virágh Ede ezredes, és a XIII.kerületi pártbizottság titkára, Biszku elvtárs irányítása alá került.

17.00-kor Vas József fõhadnagy parancsnoksága alatt 3 db harckocsi a Gheorgiu-Dej hajógyárbiztosítására vonult ki. A 3 harckocsi közül kettõ visszatért a XIII. kerületi pártbizottság épületéhez.Este egy páncélozott gépkocsi állt meg a hajógyár épülete elõtt. Vas fõhadnagy felszólította a

Fegyveresek, katonákA Magyar Honvédség alakulatainak tevékenysége a XIII. kerületben

1 Hadtörténeti Intézet és Múzeum Levéltára, 1956-os gyûjtemény, 3. doboz, 36. õ. e., ill. 38. õ. e., 444–471.2 Mecséri János (1920. ápr. 18.–1958. nov. 15.) a 7. gépesített hadosztály (Esztergom) parancsnoka. A HM utasításának megfelelõenhadosztályával részt vett a fegyveres csoportok felszámolásában. Október 30-án azonban bejelentette, hogy a hadosztály a forradalom oldaláraáll. Ezt követõen a hadosztály Budapestre rendelt erõinek egy részével részt vett a védelem megszervezésében és kiépítésében. A szovjet csapa-tok kivonásáról tárgyaló magyar kormányküldöttség biztosítása közben Tökölön a szovjet csapatok elfogták és letartóztatták. A büntetésül kisz-abott halálos ítéletet 1958. november 15-én végrehajtották.

35

felkelõket fegyvereik letételére. Pisztolyából riasztólövést adott le, mire a gépkocsiból tüzeltek vissza.A harckocsikezelõ személyzet géppuskával viszonozta a tüzet. A gépkocsi elmenekült. A kijárásitilalom kezdete után 3 fõt fogtunk el a pártbizottság épülete elõtt. (…) Az elfogottaktól 10 pár cipõt,nejlonkabátokat, nejlonharisnyákat és nejlonköpenyeket szedtünk el. Az éj folyamán még összesenmintegy 20-25 fegyveres embert, fõleg fiatalokból álló csoportokat fogtunk el, és a rendõrségnekadtuk át õrizetbe vétel végett. Az éjszaka folyamán a járõrök az Árpád híd pesti hídfõjénél igazoltatásután elfogtak egy Skoda személygépkocsit, amelybe két vidéki civil ült, ezek a harcokban részt vettek,és a gépkocsit lopták Budapestrõl. Nevezettek saját bevallásuk szerint az Üllõi úton kilõttek egy szov-jet harckocsit.

Október 25.A kerületi pártházak védelmének megszervezése kapcsán kb. 9.00-kor Simon fõhadnagy vezetésé-vel

2 harckocsival biztosította, hogy tehergépkocsik lõszert vigyenek a VI., XIII., és a VIII. kerületi pártbi-zottsághoz.

Az 1. zászlóalj kötelékében délelõtt 10.00-kor 3 db harckocsi a Marx térre3 ment, ahol együttmûködveegy szovjet páncélozott gépkocsival, szétoszlatta az ott lévõ tömeget.

A XIII. kerületi pártbizottság elõtt lévõ 3. zászlóaljból a reggeli órákban bejelentések útján 2 db harc-kocsi Szöllösi századossal, Lázár századossal és Pitala hadnaggyal a Lehel térre ment, ahol fegyveres fiata-lok voltak, és a Lehel téri templomból géppisztollyal lõttek. 3 fiatal fegyverest fogtak el, akiket a rendõrségõrizetbe vett. Ugyanígy a Fáy utcába is kirendeltek 2 db harckocsit a rendõrség biztosítására, amelyet beje-lentések alapján fegyveres csoportok támadtak meg. A 2 db harckocsi ténykedésekor azonban márfegyveres erõket nem találtak. 1 db harckocsi lett kirendelve a Huba utcába, ahol bejelentések alapjánnagyobb csoport fiatal fegyveres tartózkodott. Virágh ezredes vezetésével kiment egy harckocsi, és ott egyfiatal fegyverest talált, aki géppisztollyal lövöldözött.

A XIII. kerületi pártbizottság elõtt lévõ biztosító harckocsira a Mátyás laktanya irányából karabéllyalés géppisztollyal többször rálõttek. Gyalogos csoporttal körülzárták az udvart, ahol 3 fegyveres embert fog-tak el. (…) A Georghiu-Dej hajógyárnál lévõ 1 db harckocsi 25-én este, miután ott megszervezte agyárõrséget, bevonult a XIII. kerületi pártbizottságnál lévõ harckocsicsoporthoz.

Október 26.A 3. zászlóaljból 26-ára virradó éjjel 5 db harckocsi átvonult a Láng gépgyárhoz a XIII. kerületi párt-

bizottságnál lévõ harckocsival együtt. Reggel 7.30-kor a Rákos-pataknál biztosításba lévõ Vas fõhadnagyés Pitala hadnagy elfogott egy fegyveres civilt, aki azt a kijelentést tette Vas fõhadnagynak, hogy „Látommagát még felkötve!”. Az illetõt átadták a rendõrségnek, fegyvert és 83 db lõszert találtak nála. A Lánggépgyárnál mûködõ csoport nem engedte meg, hogy Újpest irányából nagyobb csoportok Pest felé vonul-janak. Egy gépkocsit igazolás közben elfogtak, rajta kb. 10 db puskát találtak.

A Váci úton lévõ MTH-iskola4 épületét, annak lakóit átvizsgáltuk, mivel ezek a fiatalok részt akar-tak venni 26-án 10.00-kor tervezett tüntetésen. Az épületben elszórtan lõszert találtunk. Az iskola lakói-nak az épület elhagyását megtiltottuk.

3 Ma Nyugati tér.

36

Október 27.27-én a 3. zászlóalj Láng gépgyárnál lévõ részlege továbbra is biztosította, hogy Újpest felõl nagyobb

csoportok ne hatoljanak a belváros felé. Zsilák százados az Újpestrõl a Láng gépgyárba bejött munkásokatoktatta a fegyver kezelésre, miután belõlük a Pártbizottság megbízásából munkásõrséget hoztak létre. Azéjszaka folyamán két szovjet harckocsi fegyvereket hozott a Láng gépgyárhoz a munkásõrség megerõsí-tésére, és a munkásõrség további megszervezésében vett részt az ott lévõ részleg.5

Október 28-án az új kormány megalakulásának, a tûzszünet kihirdetésének és a szovjet csapatokBudapestrõl való kivonásának bejelentése után a 33. harckocsiezred és az 51. légvédelmi tüzérosztálykerületben tartózkodó egységei, illetve a fõváros más pontjain állomásozó több egysége is a Róbert Károlykörúti Mátyás laktanyába vonult vissza.

29-én Virágh ezredes parancsára a Mátyás laktanyából a harckocsik járõröztek a város területén,különösebb esemény nem történt. Ugyanezen a napon a légvédelmi tüzérosztály egy csoportját a Vasútiösszekötõ híd pesti hídfõjéhez rendelték azzal a feladattal, hogy az összekötõ hidat át kell venni, amelybarátságos légkörben történt.

30-án délelõtt 11 órakor Biszku Béla utasítására Virágh Ede ezredes 6 harckocsit küldött a Köztársaságtéri Pártház körül csoportosuló tömeg szétoszlatására, az akció azonban „balul” sült el: A harckocsik közüláltalunk nem ismert kocsik tüzeltek a Pártházra is, és az ezredtõl jelenleg 3 tiszt, Liska fõhadnagy, Pitalahadnagy és Németh hadnagyok ebbõl az ügybõl kifolyólag vizsgálati fogságban vannak Budapesten.

31-én egy, a Mátyás laktanyával szemben lévõ utcában nagy tömeg verõdött össze, kik egy borkabá-tos személyt, kit ávósnak kiáltottak ki, fel akartak akasztani. Közbelépésünkre elengedték, s mi azt aMátyás laktanyába vittük be. Igazoltatás után kiderült, hogy az illetõ egyszerû munkás. A tömeg szétosz-lása után az illetõt elengedtük.

Az 51. légvédelmi tüzérosztály október 31-én légvédelmi anyagainak Budapestre történt felszállításaután a Budai Nagy Antal laktanyába vonult, majd két csoportban a XX. és a X. kerületben páncélel-hárításra rendezkedett be.

November 1-jén reggel Mecséri ezredes parancsára a 33. tüzérezred a Mátyás laktanyából Budára lettátcsoportosítva a Budaörsi Híradó Tiszti laktanyába. Ezt követõen az ezred harckocsijai részére sem-minemû mozgás vagy feladat elrendelve nem lett, a laktanyában lévõ harckocsik a laktanyaudvaronvoltak összevonva és a HM tartalékát képezték.

A november 4-én hajnalban az ország több nagyvárosa és a fõváros ellen megindult szovjet támadássorán az ellenállástól tartva, fegyverletételre szólították föl a Magyar Honvédséget. Ennek megfelelõen azekkor már Budaörsön állomásozó alakulat is felszerelésüket, fegyvereiket, harckocsijaikat hátrahagyvavisszatért korábbi Budapest környéki õrhelyükre.

Az ezred veszteségeinek számbavétele (6 halott és 8 sebesült) kapcsán nem kerülheti el figyelmünketa következõ megállapítás: Eltûnt két tisztünk, sok tisztesünk és harcosunk, akikrõl nincs tudomásunk,hogy hol tartózkodik.21 Az „eltûnt” katonák nagy valószínûséggel a forradalmi erõkhöz csatlakoztak, ésharcászati tapasztalataikkal segítették a fegyveres ellenállókat, melyre Angyalföldön is volt példa.

4 21. Munkaerõ Tartalékok Hivatala Iparitanuló Iskola5 Feltehetõen a nemzetõrség mellett felállítandó, a területi pártszervezetek irányítása alatt mûködõ munkásosztagok megszervezésére tettkísérletrõl van szó. A munkáshatalom megvédése, a rend fenntartása és az üzemek védelme céljából felállításra szánt munkásosztagokszervezése október 30-án, a Köztársaság téri pártházat ért támadást követõen megszakadt.

37

Az 51. légvédelmi tüzérosztály erõi november 4-én a Jutadombnál fölvették a harcot az elõrenyomulószovjet csapatokkal. A jutadombi ügyekben rendezett perekben 7 halálos ítélet született.

Az alakulatok tevékenységérõl készült jelentések jól példázzák, hogy Angyalföld, az egyik legjelen-tõsebb munkáskerület a forradalom idején, november 4-én a fõváros ellen megindult szovjet támadásig,néhány elszigetelt fegyveres megmozdulástól eltekintve szinte teljes egészében passzív maradt. Több for-rás azonban arra enged következtetni, hogy sok angyalföldi munkás és diák csatlakozott a fõváros máspontjain harcoló fegyveres ellenálló csoportokhoz. A november 4-e utáni fegyveres harcokról e kötet lap-jain Eörsi László tanulmányában olvashatunk.

38

Aforradalom kirobbanásakor a tömeg radikalizálódó része fegyvert akart szerezni szerte a városban. Eztöbb helyen sikerrel, néhol – így a XIII. kerületben – kudarccal járt. Október 23-án és 24-én éjjel a Te-ve utcai rendõrkapitányság beosztottai legalább három ízben elûzték, illetve lefegyverezték és õrizetbe

vették a civileket. 25-én még súlyosabb incidens játszódott le ugyanott: A Horváth Ferenc ÁVH-s õrnagy ve-zette rendõrök kíméletlenül léptek fel az énekszóval közeledõ fiatalokkal szemben: három civilt lelõttek, ha-tot megsebesítettek és kb. 90 fiatalt fogságba vetettek. Természetesen a rendõrségi források úgy állították beezt a véres eseményt, hogy az ellenforradalmárok megtámadták a kapitányságot, tehát önvédelmi harcot foly-tattak. Ám Homola László honvéd fõhadnagy, a késõbbi angyalföldi ellenállás egyik vezetõ egyénisége, a kö-vetkezõképpen vallott perében: „Bosszúból jelentkeztem a rendõrségen, mert október 25-én, amikor a fiata-lok énekszóval mentek a kapitánysághoz, egy rendõrtiszt kb. másfél m-rõl lelõtt 1 sérült, feltett kezû fiatalt.Feltett szándékom volt, hogy ezt a tisztet agyonlövöm.” A rendõri atrocitás verzióját alátámasztja az odaérke-zõ Bogdán József rendõr õrnagy parancsnokhelyettes felháborodása is: „Ki volt az a marha, aki ilyen állatimunkát végeztetett?” Ezért a megjegyzésért a parancsnok, Horváth Ferenc ÁVH-s õrnagy, megfedte. A tömegújabb követelésére Bogdán elengedte a foglyokat. „Kénytelenek voltunk elengedni õket, mert Nagy Imre am-nesztiát adott nekik. Elengedésük elõtt azonban, hogy elmenjen a kedvük a további fegyveres harctól, meggu-mibotoztuk õket…” – vallotta a kapitányság vezetõje.

Az októberi harcok idején a városrész – még az északi, munkáskörzetek is – lényegében passzív maradt.Egyesek csatlakoztak a más kerületekben zajló ellenálláshoz.

Még a tûzszünet elsõ napjaiban sem történt a kerületben érzékelhetõ változás, a helyi hatalom szilárdan állt alábán. A kerületi pártbizottság élén Biszku Béla állt. A politikai kibontakozás idején a kerületi rendõrkapi-tányságok egymás után jelezték csatlakozásukat a forradalomhoz. A régi rendszer leghívebb támogatójának aXIII. kerületi kapitányság vezetõi bizonyultak. (Ezt alátámasztja Andricsák János pártfõiskolai elõadó, aMÖHOSZ személyzeti osztályvezetõje is: „A látottak alapján jobb volt a helyzet [a Teve utcában], mint bár-melyik más kapitányságon.”) A Deák téren, a fõkapitányság egyik tisztje így korholta õket: „Mit ugráltok még,hisz már Kopácsi tárgyal a felkelõkkel, itt már új kormány alakul.”

Október 31-tõl már egyre kevésbé lehetett halogatni az átalakulást. Dreiszker János százados kezdemé-nyezésére Forradalmi Bizottságot alakítottak: Bogdán József, Simon Lajos õrnagyok, Szabadosi Béla, WinklerBéla fõhadnagyok és Krausz János hadnagy. Bogdán (az addigi parancsnokhelyettes) megbízást kapott a fõka-pitányság irányítására, helyettesnek Simon Lajost (a rendõrkapitányság csúcsszervi titkárát) és Szabadosit vá-lasztották. Krausz lett az fb elnöke. Kopácsi ezredes utasítása alapján 500 fõs nemzetõrséget kellett szervezni.

Az addigi vezetõ, a köztudottan sztálinista Horváth Ferenc ÁVH-s õrnagy ezután a XIII. kerületi párt-

Fegyveres harcok és megtorlás a XIII. kerületbenEörsi László

A XIII. kerület a fegyverszünet idõszakában

Események atz októberi harcok idején

39

bizottságon próbált meghúzódni. (Egyébként õ még 25-én több beosztottjával biztonsági okokból átment aMátyás laktanyába, ahonnan csak 29-én tért vissza. „Simon [Lajos] azt javasolta, hogy menjek haza, mert nemadnának ugyan ki, de fölöslegesen kár lenne tûzharcba kerülni az ellenforradalmárokkal” – vallotta 1957-ben.)Horváthot hamarosan elfogták a felkelõk, de november 4-én sértetlenül szabadult a gyûjtõ fogházból.

A forradalmi bizottság tagjai (mind újlipótvárosiak) kommunista eszmeiségûek voltak, közülük né-hányan jelentékenyen kivették a részüket az antifasiszta ellenállásban. (Az 1919-es születésû volt gépla-katos Szabadosi Romániába, majd Bulgáriába szökött a katonai szolgálat elõl. A németek koncentrációstáborba zárták, ahonnan megszökött, és jugoszláv partizánként Macedóniában harcolt 1944. decemberé-ig, majd Splitben, tiszti iskolában tanult. Részt vett a magyarországi felszabadító harcokban is. Az egy év-vel fiatalabb Simon Lajos lakatos honvédként 1944-ben Losoncnál megszökött és átment a Vörös Hadse-regbe. Mindketten rendõrök lettek az új rendszerben. A 31 éves Bogdán József agrárproletár családbólszármazott, 1947-ig kubikusként dolgozott, majd próbarendõrként került a rendõrség kötelékébe. Bárbátyjának csendõri múltja hátráltatta elõmenetelében, mégis 1956-ban a kerületi rendõrkapitány helyet-tesévé nevezték ki.)

40

A kapitányság vezetõi – a parancs értelmében, jobb meggyõzõdésük ellenére – megkezdte a civilekfelfegyverzését. Az alakuló nemzetõrség összetétele meglehetõsen vegyes volt. Míg a lánggyári munká-sokban (kb. 20 fõ) maradéktalanul bíztak, annál inkább meggyûlt a bajuk a „tripoliszi vagányokkal” és az„Ilkovics huligánjaival”. Nagyobb részüknek nem volt bejelentett állása, õk a szabályzat szerint nem is le-hettek volna nemzetõrök. Többeknek az sem tetszett, hogy két prostituáltat is beosztottak az igazolvá-nyok elõállítására. A rendõrök közül többen keményebb fellépést sürgettek. Bogdán õrnagy azonban fi-gyelmeztette õket az óvatosságra, annál is inkább, mivel a pártbizottságtól sem várhatnak semmiféle tá-mogatást.

Számos esetben támadt feszültség a rendõrök és a „vagányok” között. Ezért november 2-án a rendõröklétrehoztak egy bizottságot, amely a nemzetõrség személyi feltételeit igyekezett megszigorítani. Egy tucatnyiveszélyesnek ítélt civiltõl elvették a fegyvert, de mivel tartani lehetett a kétes kimenetelû konfliktus eszkalá-lódásától, a rendõrök visszakoztak. Így maradhatott a kapitányságon a tripoliszi, ún. Szilvási-csoport is, amely-nek vezetõjét, Szilvási Ferencet híres verekedõnek ismerték szerte Angyalföldön. (A nála is fékezhetetlenebbexrendõrt, Kozma Józsefet viszont 3-án lefegyverezték és kiutasították.)

A létszám folyamatosan bõvült. A nemzetõrök feladata a rend megõrzése, az üzemek, boltok védelme, ésÁVH-s beosztottak õrizetbe vétele volt. Az ÁVH megszüntetését, a súlyos törvénysértõk felelõsségre vonásáta forradalmi erõk nyomására felülrõl kapott utasítás értelmében kezdték meg (csakúgy, mint másutt), és azért,hogy megóvják õket az önbíráskodástól. A Teve utcaiak 30 államvédelmis foglyot ejtettek (ebbõl az egyikrendõrségi osztag, az „R-csoport”, Müller Ernõ vezetésével Mátrafüredrõl és környékérõl hetet), akiket a Fõutcai fogdába szállítottak. A Kapitányság Forradalmi Bizottságának megfogalmazott követelései hasonlóakvoltak más forradalmi szervezetekével, amelyek ekkor már országszerte mûködtek:

1. A szovjetek kivonása Magyarország területérõl.2. Az ÁVH mûködésének megszüntetése, a rendõrruhába bújt ÁVH-sok kiközösítése.3. A rendõri testület pártatlansága, a rendõrségen belüli politizálás megszüntetése.4. A szovjet mintájú egyenruha kicserélése.A kapitányság vezetõi mindvégig a helyükön maradtak, és kezükben tartották az irányítást, hiszen fel sem

merült, hogy a nemzetõrség önálló parancsnokságot szervez. A civileket a rendõrök mellé osztották be szolgá-latra. A helyi rendõrség hatékonysága érvényesült a fegyverszüneti idõszakban: semmit sem bíztak a véletlen-re, állandó járõrözésekkel, razziákkal elejét vették a kapitányságon kívüli civil fegyveres tevékenységnek, cso-portosulásnak.

***A kerület másik legnagyobb fegyveres bázishelyén, a Mátyás laktanyában (Róbert Károly krt. 51–53.) a

46. légvédelmi tüzérhadosztály parancsnokság és ideiglenesen az esztergomi páncélos alakulat egy része tartóz-kodott. A tûzszünet kihirdetése óta a tisztek és a sorkatonák között mind feszültebb lett a helyzet. Biszku Bé-la, a kerületi pártbizottság elsõ titkára október 30-án parancsba adta Virág Ede ezredes laktanyaparancsnok-nak, hogy küldjön harckocsikat a Köztársaság téri Budapesti Pártbizottság védelmére, amelyet már órák ótaostromoltak a felkelõk. Virág azonban rosszul készítette fel az öt páncélosból álló alegységet, amely tévedésbõlaz ostromlókat segítette, akik hamarosan elfoglalták a pártházat.

30-án este, a HM-bõl érkezett utasítás értelmében a laktanyában forradalmi bizottságot választottak.22 óra után a következõk hangzottak el a rádióban: „A XIII. ker., Róbert Károly körúti Mátyás laktanyábólüzenik:

A forradalmi katonai tanácsot megválasztottuk és üzenjük minden dolgozónak, hogy a rádió folyó hó 24-én a 20 órás hírekben bemondott hírei, amelyek azt állították, hogy a Róbert Károly körúti laktanya szembe-száll a forradalmárokkal, nem felel meg a valóságnak. Az igazság az, hogy a személyi állomány akkor csak a lak-

41

tanya védelmére rendezkedett be. Állást foglalunk a forradalmi ifjúság jogos követelései mellett, és azokat ma-gunkénak valljuk. Üzenjük, hogy mindnyájan jól vagyunk, épek és egészségesek és készek harcolni a nemzetifüggetlenségért a néppel, tûzön-vízen át.

A Róbert Károly körúti Mátyás laktanya katonai tanácsa.”

November 4-én hajnalban a szovjet intervenció hírére az addig passzívnak tûnõ forradalmi erõk kezük-be vették az irányítást, és azonnal megkezdték a függetlenségi harcukat. Spontán módon alakultak fel-kelõcsoportok, fõleg a kerület északi részében. Bogdán hiába próbálta felvenni a kapcsolatot Kopácsiezredessel. A rendõrök nem hagyták el a Teve utcai kapitányságot, csak a rendõrõrsöknél volt igen hi-ányos a létszám. Még reggel Csémi Károly alezredes, a körzet parancsnoka csapatával elhagyta a Mátyáslaktanyát, amelynek õrsége beengedte és felfegyverezte a civileket. Állítólag 200 golyószórót osztottakki. (A XIII. kerületi „Malinovszkij” kiegészítõ parancsnokság – Lehel út 20. – katonái nem fogtak fegyvert,és a szovjetek más helyi katonai objektumokkal együtt november 6-án megszállták.)

A Teve utcában lévõ nemzetõrök (akik közül többen lövöldözés vagy Nagy Imre rádióbeszédének halla-tára jelentkeztek a kapitányságon) már nem bíztak a rendõrökben (akik láthatóan nem akartak harcolni), sáttették hadiszállásukat a Mautner Sándor utcai iskolába, illetve a József Attila (Rákosi) Kultúrházba. Bázi-sok alakultak a Rákospatak–Váci út keresztezõdésénél, valamelyik Mautner Sándor utcai házban és az An-gyalföldi pályaudvarnál is. A kerületi kapitányság vezetõi viszont november 7-étõl már együttmûködtek aszovjetekkel, miután felvették a kapcsolatot a körzet parancsnokával Belov õrnaggyal. Horváth Ferenc, a ko-rábbi parancsnok kiszabadulva a gyûjtõ fogházból, a Hunyadi karhatalmi zászlóalj õrnagyaként küzdött a for-radalmárok ellen.

A fegyveres ellenállás legfõbb irányítója Homola László volt. (Az 1921-es születésû, tatabányaiHomola, 1948-ig vájár és lakatos volt és ifjúsági válogatott ökölvívó. Már 15 éves kora óta részt vett a mun-kásmozgalomban. Bátyját a csendõrök ölték meg. 1942-ben egy incidens során baltával levágta az egyikcsendõr kezét, s ezért 10 évre ítélték, majd a szovjet fronton a büntetõ századba osztották be. 1943-ban meg-szökött, átállt a szovjetekhez, és szakaszvezetõi rendfokozattal harcolt a németek ellen, amiért a Nagy Hon-védõ Háború emlékérem bronzfokozatát kapta. Korábban az SZDP, 1945-tõl az MKP, majd MDP tagja lett.Esztergomban szolgált, mint tüzérfõhadnagy helyõrség kommendáns, de saját kérésére leszerelték.) Homolakapcsolatot tartott a fõbb felkelõcsoportokkal, biztosította számukra a nehézfegyvereket, és kijelölte, hogyki hol foglaljon tüzelõállást.

A legerõsebb csoport, Csizmadi Ferenc szállítómunkás parancsnoksága alatt (helyettese: Szabó KárolyDániel), a Váci út–Rákospatak keresztezõdésénél alakított ki harci álláspontot. (A háromgyermekes 24 évesCsizmadi, akit a többiek csak „Csizmának” szólítottak, korábban ifjúsági Budapest-bajnok ökölvívó volt. Ok-tóber 28-án részt vett az újpesti munkahelyén a munkástanács-választásban, ahol arról is megállapodás szüle-tett, hogy 5-én felveszik a munkát. Késõbb felhívta Bogdán õrnagy figyelmét arra, hogy a kerületben közbûn-tényesek is nemzetõrökként tevékenykednek.) „Csizma” szigorú parancsnoknak bizonyult (sõt, néhány társakifejezetten durvának tartotta), ha kellett, élt a fizikai fölényével. A részegeskedést, a rablást, az önkényeske-dést (pl. a pártfunkcionáriusok összegyûjtését) nem tûrte. Õrajta és Szabón kívül fontosabb szerepet töltött beViskovics János 38 éves alkalmi munkás, aki a hídõrség parancsnoka lett. A fiatalokat õ tanította a fegyverekkezelésére, és közvetítette Csizmadi utasításait. A csoportnál nagy volt a fluktuáció, de a létszám folyamato-san növekedett.

Az angyalföldi szabadságharc

42

Csizmadi megválasztását katonai képzettsége és határozott fellépése indokolta. A Váci út 109. („Kere-kes-ház”) II. udvarát találta alkalmasnak legfõbb bázishelyül. A nehézfegyverek felállítása az úttól kb. 150 m-es mélységben, a „Gödör”-nek nevezett területen történt. A géppisztolyos szabadságharcosok a Tahi út 18.sz. alatti félkész épületben az ablakoknál foglalták el a helyüket. A nyomozati dokumentumként szolgáló fo-tón jól láthatóak a számokkal jelölt lõállások. Egyes források szerint a Váci út másik oldalán a Kerekes házzalszemben is kialakítottak egy tüzelõállást. A háziasszonyokra bízták, hogy ételeket készítsenek azokból anyersanyagokból, amelyeket a forradalmi központokból szállítottak. A csoport egyébként gépjármûvel isrendelkezett.

A délelõtti-déli órákban célba vettek 3-4 szovjet harckocsit, amelyek a Nyugati pályaudvar felé haladt.Azok nem lõttek vissza, de a támadás semmi eredménnyel nem járt. A délutáni órákban Homola megszemlél-te a csoportot, és kitartásra buzdította a fiatalokat („nem csak az oroszoknak volt Sztálingrádjuk, nekünk isvan Budapestünk”).

Este 21 óra körül a József Attila Kultúrházban értekezletet hívtak össze a fegyveres csoportok vezetõi a for-radalmi szervezetek részvételével. (Állítólag itt és a Mautner Sándor utcai iskolában Kozma József parancs-nokoskodott, más adatok szerint a kultúrházban Nagy Ferenc honvéd fõhadnagy, míg az iskolában Nagy Ferencpolgári személy volt a vezetõ. Egyik fegyveres csoport tevékenységérõl sincs forrásunk.) Ennek az volt a fõ célja,hogy felmérjék a kerület erõit, az ellenállás lehetõségeit. Az volt a megállapodás, hogy a végsõkig kell küzdeni.

Itt mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a XIII. kerületi parancsnokság, a lényegesen szervezet-tebb, a forradalom elsõ napjaitól mûködõ Újpesti Forradalmi Bizottságtól és az ottani nemzetõrségtõl kap tá-mogatást, valamint utasításokat, hogy biztosítsák õket dél felõl.

Éjszaka az õrszemek egy kémgyanús foglyot (Rusznyák László) kísértek be, s miután Csizmadiék a sejté-süket bizonyítottnak látták, lelõtték. (A szerencsétlen fiatalember egy vallásos elmebeteg volt, aki mint iparitanuló, mûszaki jellegû rajzokat készített.)

Másnap, 5-én folytatódtak a harcok. Kisebb délelõtti csetepaték után délután Újpest irányából egyharckocsioszlop közeledett. A szabadságharcosok a „Gödörbõl” és a félkész házból, illetõleg annak tetejérõlharcot kezdeményeztek a szovjetekkel, akik a Váci út mindkét oldalán lévõ tûzfészket felfedezték, és mind a„Kerekes-házat”, mind a félig kész épületet szétlõtték. A felkelõk tehetetlenek voltak a nyomasztó tûzfölény-nyel szemben, és szétszaladtak. A harc kimenetelérõl megoszlanak a források. Többen állítják, hogy az össze-csapás 10-15, sõt még ennél is több szovjet katona életébe került. Egy áldozatról biztosan tudunk: ugyanis a19 éves grúziai születésû Ivan Petrovicsot a Váci út 109. sz. ház egyik lakásában találták meg. Egy szovjet je-lentés szerint az ellenforradalmárok megöltek egy V. V. Gadisev nevû sorkatonát, és nyolc társát megsebesí-tették ennél az épületnél.

Csizmadi, mivel a csoportját már nem tudta többé összeszedni, 6-án reggel az Újpest közelében lévõLádagyárba ment, és Nagy Ferenc fõhadnagy 60-70 fõs egységéhez csatlakozott (e csoport addigi tevé-kenységérõl nincsenek adataink). „Csizma” nemsokára parancsnokhelyettes lett, az õrszolgálat, a fegy-verek, az étkezés biztosítását kapta feladatául. Az itteni fegyveresek kézigránátokkal, benzinespalackok-kal, géppisztolyokkal, puskákkal, valamint öt golyószóróval, egy-egy Maxim, illetõleg nehéz légvédelmigéppuskával, ágyúval, harckocsival és képzett kezelõ személyzettel rendelkeztek. (Egyes források szerinte nehézfegyverek közül nem mind volt használható állapotban.) E csoport megszervezésében a nagy ta-pasztalatokkal rendelkezõ újpesti Somlyói Nagy Sándor (aki a háborúban alezredesi rendfokozatot ért el)jeleskedett.

7-én arra a hírre, hogy megalakult a Kádár-kormány, többen elhagyták a csoportot. Másnap 13 óra körüla csoport tûzharcba került egy szovjet alakulattal, amely szétszórta a felkelõket, és ezzel Angyalföldön meg-szûnt a fegyveres ellenállás.

A Váci út 109. számú ház

A Váci út 109. számú ház udvara. A sebesült orosz katona a ház nyíllal jelölt lakásába kúszott be. (Nyomozati dokumentum.)

44

Politikai ellenállás a Honvéd Kórházban

1956. novemberében, amikor a szovjet haderõ már majdnem teljesen leverte a forradalmat, a Honvéd Kórház(Központi Katonai Kórház, Róbert Károly körút 44.) a politikai ellenállás egyik központja lett. A Radó Györgyorvos ezredes parancsnoksága alatt dolgozó orvosok, alkalmazottak és az ideiglenes mentõszolgálat tagjai röpcé-dulák gyártásával és terjesztésével tiltakoztak a szovjet beavatkozás, a fiatalok Szovjetunióba történõ deportálá-sa, késõbb Nagy Imréék Romániába szállítása ellen. A halálesetekért az újonnan megalakult Kádár-kormányttették felelõssé. Síkra szálltak a „szabad, független, szocialista és valóban demokratikus Magyarországért”. Köve-telték Nagy Imre és Maléter Pál kormányba kerülését, a Kossuth-címer és a hagyományos katonaruha használa-tát. Általános sztrájkfelhívást tettek közzé. Készítettek idegen nyelvû röplapokat – hogy a nyugati közvéleményttájékoztassák, és egyúttal támogatást kérjenek az ENSZ-tõl –, valamint orosz nyelvûeket is: „Szovjet katonák!Nem fasiszták ellen harcoltok! Ne lõjetek a magyar népre, a magyar munkásokra és parasztokra!” „Nem vagyunkfasiszták, nem akarunk földbirtokos burzsoá kormányt. Mi szabad, független Magyarországot akarunk.” Röplap-jaikat a „Felkelõ Forradalmi Ifjúság” nevében adták ki. A fegyveres harc kilátástalanságát legtöbben belátták;ezért nem is helyeselték annak folytatását. Abban bíztak, hogy az alulról jövõ nyomás hatására a kormány hajlikolyan kompromisszumokra, amelyekkel valódi konszolidációt lehet elérni. A röplapokat eleinte az októberi ésnovemberi napok azon önkéntes mentõi és ápolói készítették, akik ebben a kórházban voltak elszállásolva.

Késõbb a csoportban lévõ korábbi felkelõk a forradalom vívmányainak megõrzéséért fegyveres szervezkedés-be kezdtek, de ekkor már kiszorultak a Honvéd Kórházból és a kerületbõl.

Honvéd Kórház

A Teve utcai rendõrkapitányság forradalmi bizottságának egyes tagjait a népi demokratikus államrend el-lenes bûncselekménnyel gyanúsítva 1957. május 14-én nyomozást indították meg ellenük. Az ügy Bog-dánt (aki belépett az MSZMP-be, és 1956. december 8-ig maradhatott a kapitányság vezetõje), Szabado-sit (a forradalom leverésétõl ez idáig a MÁV-nál dolgozott szállítómunkásként), Müller Ernõt és a forra-dalmi eseményekben egészen jelentéktelen szerepet játszó három másik (civil) személyt Balogh Józsefet,Pécsi Ferencet, Nix Lajost érintett. (Simon Lajos õrnagyot, a rendõrkapitányság csúcsszervi titkárát,Winkler Béla fõhadnagyot, a partizánt és pártfunkcionáriust, Krausz János hadnagyot, a kapitányság bûn-ügyi osztályvezetõjét és Dreiszker János századost – a rendelkezésükre álló adatok szerint – megkíméltekmindenfajta procedúrától.)

Bogdánék elleni nyílt támadás 1957. januárjában vált erõteljesebbé, amikor a Budapesti Õrhely élesen bí-rálta a kapitányság vezetõit a forradalomban játszott szerepükért, azzal vádolva õket, hogy teljesen az „ellen-forradalom” befolyása alá kerültek. A lejáratás hátterében Kiss János, a XIII. kerületi MSZMP-titkár (aki fe-gyelmivel felmentette Bogdánt a beosztása alól) és az õ kádere, Hamza Béla új rendõrkapitány állt, akik a for-radalom idején a pártbizottság vezetõi közé tartoztak.

Bogdán, aki meg volt gyõzõdve arról, hogy helytállásáért dicséretet érdemelne, különbözõ fórumokon el-lentámadásba ment át: október 24–25-én erõsítést küldött a pártépülethez, ahonnan pedig a legkritikusabbidõkben újabb embereket kértek; 30-án Kiss és Hamza minden tájékoztatás nélkül illegalitásba vonult, és ígya rendõrségnek „sem elméleti, sem gyakorlati vonatkozásban” nem segítettek, jóllehet a pártbizottság felada-ta lett volna, hogy összefogja a fegyveres erõket; Hamza, aki egyébként keretlegény volt, még a munkászászló-alj egységével sem jött át a rendõrség erõsítésére.

Az ügy rendkívül megosztotta a rendõrségi, pártbeli, vádhatósági véleményeket, bár azzal mindenkiegyetértett, hogy a XIII. kerületi rendõrkapitányság 1956. október 30-áig kifejtett tevékenységéért „csak gra-tulálni lehet”. Merkli József százados például valóságos hõsöknek nevezte Bogdánékat, Braun Károly párttaga legfõbb ügyésznek írt levelében összevetette Szabadosit, aki a balkán hegyekben harcolt az „emberi szabad-ságért, a néphatalom megvalósításáért, a nemzetközi internacionalizmusért” Hamzával, aki 1941–45. között„keretlegényként a fasizmus oldalán kifosztotta, sanyargatta az embertársait”. Hamzának azonban kiválópártkapcsolatai voltak, fõleg a forradalom idején vele együtt bujkáló Biszku Béla, aki teljes mértékben kiálltmellette.

1957 szeptemberében miniszterhelyettesi és katonai fõügyészhelyettesi utasítás alapján szabadlábra he-lyezték Bogdán Józsefet és társait, és megszüntették az ügyüket. Ám 1958 februárjában Bogdán József társa-ival a katonai bíróság elé került. A hét vádlott közé került Homola László nemzetõrparancsnok is, akit már1956. november 26-án állítottak elõ a XIII. kerületi rendõrkapitányságon, amelynek még Bogdán volt a ve-zetõje. Ezután a szovjet parancsnokságon vallatták, majd átadták a polgári hatóságnak, és végül a Bogdán-per III. rendû vádlottja lett. Õ kapta a legsúlyosabb ítéletet, hatévi börtönbüntetést. Bogdánt és Müller Er-nõt jogerõsen három, Szabadosit egy, Balogh Józsefet egy év két hónap, Pécsi Ferencet másfél, Nix Lajost egyévre ítélték.

A katonai ügyész a fellebbezési óvásában minden vádlottra lényegesen szigorúbb ítélet kiszabását kérte.Ennek ellenére a II. fokú bíróság 1958 júniusában Bogdánt, Müllert, Szabadosit felmentette, Balogh József íté-letét fél évre, Pécsiét tíz hónapra mérsékelte, Nixét három évre felfüggesztette, csak Homoláét hagyta meg.

A rákospataki felkelõcsoport letartóztatott tagjaival a hatóságok korántsem bíbelõdtek annyit, mint arendõrökkel.

45

Megtorlás

46

Csizmadit a XIII. kerületi rendõrségen a törvény megsértésével több esetben súlyosan bántalmazták, gu-mibottal ütlegelték. Ennek ellenére meg tudta õrizni tisztességét, méltóságát. Ennek bizonyítékául szolgáljonaz alábbi kihallgatási jegyzõkönyv részlete, ami 1957 decemberében zajlott le a Deák téri fõkapitányságonMuzserák József rendõrnyomozó százados és Csizmadi között:

Cs. F.: „Én azért fogtam fegyvert a szovjet csapatok ellen, mert egyetértettem Nagy Imre felhívásával, ésmint magyar embernek és katonaviselt személynek kötelességemnek tartottam, hogy harcoljak a szovjet csa-patok ellen. Azt reméltem, hogy a szovjetek kivonulása után Magyarország független és demokratikus országlesz, nem úgy, mint eddig, míg a Varsói szerzõdéshez tartozott.”

M. J.: „Önnek az volt a véleménye, hogy az ellenforradalmi események elõtt Magyarország nem volt független?”Cs. F.: „Igen én úgy tudtam, hogy Magyarországon szovjet irányítás érvényesül, és azt reméltem, hogy ha

a szovjetek kivonulnak, Magyarország teljesen független és szabad állam lesz, a szovjet irányítás megszûnik, ésaz új magyar kormány azt fogja tenni, amit a magyar nép akar.”

Az ügyészségi kihallgatáson Csizmadi a következõket mondta: „én akkor úgy gondoltam, hogy Nagy Im-re miniszterelnök felhívására, mint volt katonának, kötelességem valamelyik fegyveres testületnél való jelent-

Csizmadi Ferenc bilincsben Ebben a szobában találtak rá a földön fekvõ halott oroszkatonára. (Nyomozati dokumentum.)

47

kezés. Az kifejezetten nem élt bennem, hogy a szovjet csapatok ellen fogok fegyvert. A miniszterelnök felhí-vására én bármely Magyarországra törõ idegen csapat ellen fegyvert fogtam volna.” Társai közül Bernáth méga tárgyaláson is azt hangoztatta: „Nekem jelenleg is meggyõzõdésem, hogy ami történt, az forradalom volt.”

Csizmadival szemben a legsúlyosabb büntetés kiszabása aligha lehetett az elõzmények ismeretében kétsé-ges. Viskovicsnak pedig (akinek édesapját, mivel a Vörös Hadsereg katonája volt, orgoványi tiszti különítménye-sek gyilkolták meg) azért kellett osztoznia Csizmadi sorsában, mert a felkelõ csoport vezetésében vett részt, vala-mint része volt a szerencsétlen elmebeteg Rusznyák halálában. 1958. november 12-én végrehajtották az ítéletet.

Bernáth István tízéves elsõfokú ítéletét 15-re emelték, Gyevnár Józsefre, Balogh Istvánra és Cs. NagyBélára egyéves ítéletet szabtak. A csoport parancsnokhelyettese, Szabó Károly Dániel elkerülte a retorziót,mivel a forradalom leverése után elhagyta az országot, akárcsak Nagy Ferenc és Kozma József, akiknek szinténfontos szerepük volt az angyalföldi ellenállásban.

A XIII. kerületi fegyveres eseményekben való részvételért végezték ki Törzsök Géza szabót (1958. május20.) és Balázs Ferenc (1957. április 10.) vízvezetékszerelõt is. A 46 éves Törzsök október 25-én az ún. „véreszászlós” tüntetés (jugoszláv követségnél, a Vörös Csillag nyomdánál) egyik hangadója volt, a Jászai Mari térena tömeggel, majd a Deák téren Kopácsinál – öttagú küldöttséggel – követelte a foglyok szabadon engedését;október 30-ától a Forradalmi Karhatalmi Bizottság hadtáp albizottságának a tagja lett. November 6-án szem-tanúja volt, amikor 8-a között egy 20-25 fõs csoport tûzharcba került a szovjetekkel a Dévai utca–Fóti út kör-nyékén. A fiatalok harci felállását Törzsök könnyen sebezhetõnek ítélte, és elfogadták az intézkedéseit. Észre-vette, hogy a szovjetek a Dózsa György út felõl be akarják keríteni a felkelõket, és tervszerûen vonultatta õketa szovjetek gyûrûjébõl. Letartóztatásáig (december 6.) röpcédulákat fogalmazott és terjesztett, amelyekbenszabad választást követelt. A bíróság kíméletlenségében nyilván elõélete is szerepet játszott. A háború elõtt aTurul Szövetség és a Nyilaskeresztes Párt tagja volt, még a budavári ostrom alatt is a németek oldalán harcolt.Mindezekért 1946-ban a Népbíróság két évre ítélte.

Csizmadi Ferenc

48

Viskovics János

A Rákos-patak környéke a Kerekes házzal és a félkész Tahi úti házzal. A rákos-pataki felkelõcsoport harcálláspontjait rekonstruáló nyomozati fotó.

Törzsök Géza Szabó Lajos

49

Balázs Ferenc 1953-ban honvédségen dolgozott, ahol két és fél évre ítélték államtitok megsértésénekvádjával. 14 hónap múlva feltételesen szabadlábra helyezték, de illegális határátlépés kísérletéért ismét letar-tóztatták, október 30-án szabadult. A forradalmi tevékenysége mindössze annyi volt, hogy fegyveresen bizto-sította (másokkal együtt) a Váci út 57–59. és a Huba utca 7. számú épületekben berendezett vöröskeresztesraktárt; lakossági bejelentésre két ÁVH-s bekísérésében részt vett, és a forradalom bukása után társaival né-hány fegyvert elásott. Ez utóbbiért statáriális tárgyaláson ítélték el.

A 22 éves Láng Dánielre életfogytig tartó börtönbüntetést szabtak ki 1957-ben, mert 1956. december 7-éntûzharcot folytatott a rendõrökkel, majd leütött egy századost. A 30 éves Bokros Ferenc (a késõbb emigráltKardos Elemérrel együtt) a Könnyûipari Szállítási Vállalat Hegedûs Gyula utcai központjánál szervezte az el-lenállást. Ám a szovjetek lövés nélkül körülvették az objektumot, Bokrosék elmenekültek. Bokrost ezért1956-ban hat évre ítélték.

Kisebb börtönbüntetést szabtak ki a többi XIII. kerületi nemzetõrre. Palatinus Istvánt három, Fried Lász-ló Ervint másfél, Posztós Sándort egy év, három hónapra, Schwartkopf Sándort, Haraszti Tibort és Batizán Jó-zsefet fél évre ítélték.

Batizán József pere: Budapest Fõváros Levéltára, 472/57Bogdán József és társai: Hadtörténeti Levéltár, 722/57Csizmadi Ferenc és társai: Budapest Fõváros Levéltára, 8053/58Fried Ervin László pere: Budapest Fõváros Levéltára, 5284/57Galó István és társai: Hadtörténeti Levéltár, 012/57Haraszti Tibor pere: Hadtörténeti Levéltár, 184/58Láng Dániel és társai: Hadtörténeti Levéltár, 0103/57Nagy József és társai: Budapest Fõváros Levéltára, 8016/58Palatinusz István pere: Budapest Fõváros Levéltára, 890/57Posztós Sándor pere: Budapest Fõváros Levéltára, 4567/57Posztós Sándor pere: Budapest Fõváros Levéltára, 4567/577Schwartkopf Sándor pere: Budapest Fõváros Levéltára, 3486/57Törzsök Géza pere: Budapest Fõváros Levéltára, 3363/57

Források

50

Gyárak, munkástanácsok1956–1957

Október 23-án délután az angyalföldi gyárakból hazafelé igyekvõ munkások közül sokan a Bem-szobor-tól a körúton át a belváros felé vonuló tüntetõ tömegek felé vették az irányt. Az este folyamán az egye-temi ifjúság képviselõi teherautókon járták végig a Váci úti gyárakat és az ott dolgozó munkásokat is

arra kérték, csatlakozzanak a követeléseikhez. A forradalmi lázban égõ munkások sok helyen még 23-án éjsza-ka eltávolították a gyárakból a sztálinista hatalom jelképeit, a vörös csillagokat, zászlókat, Marx és Engels ké-peit. Voltak azonban olyan üzemek is a kerületben, ahol az elsõ puskalövések eldördülése után a pártvezetõ-ségi tagokból és a keményvonalas párttagokból megalakult 10-20 fõs gyárõrségek, néhol a hadsereg segítségétis igénybe véve, távol tudták tartani a gyáraktól a forradalmi erõket. Arra is volt példa, hogy néhány helyen,mint például a Magyar Acélban, maguk a gyárõrségek tették „láthatatlanná” (behajtották a tetõre) a vöröscsillagot, nehogy a „dühöngõ ellenforradalmárok” megrohanják a gyárat.1

A levéltári források arra utalnak, hogy a jelentõsebb angyalföldi ipari létesítmények közül a Láng gépgyárvolt az, ahol a forradalmi erõk a legnagyobb befolyást tudhatták a magukénak. Feltételezésünket az is alátá-masztja, hogy 1957 közepén a kerületi gyárak közül „ellenforradalmi tevékenységük” miatt innen bocsátottákel, illetve helyezték át alacsonyabb munkakörbe a legtöbb munkást.

Október 23-án a Láng gépgyári munkások egy csoportja csatlakozott az egyetemi forradalmi ifjúsághoz,majd megalakították a vállalat forradalmi ifjúsági bizottságát. Többen közülük részt vettek a Rádiónál és aCorvin köznél zajló fegyveres harcokban is. Röplapokat készítettek és terjesztettek. November 4-e utánMolotov-koktélokkal akarták fölvenni a harcot a Váci úton Újpest felõl a belváros irányába vonuló szovjetharckocsikkal. Az akciót a gyárõrség közbelépése megakadályozta. A forradalom leverése után a csoport to-vább folytatta mûködését, a vállalat több nõtagja aktívan részt vett a december 4-i Kádár-kormány-ellenes nõ-tüntetés megszervezésében.2

A gyárakban mûködõ forradalmi erõk támogatásával október 24-étõl sorra alakultak országszerte, így azangyalföldi gyárakban is a munkástanácsok, melynek tagjait a munkások saját jelöltjeik közül választottákmeg. Az alulról, demokratikus módon szervezõdött munkástanácsok kezükbe vették az üzemek irányítását,munkáltatói, ugyanakkor érdekvédelmi feladatokat is elláttak. Az üzemi munkástanácsok felettes szerve, azországos hatáskörrel mûködõ Nagy-budapesti Központi Munkástanács november közepén alakult meg. Míg afelkelõk egy része az utcán puskákkal és Molotov-koktélokkal, a munkástanácsok a sztrájk fegyverével próbál-tak a forradalom követeléseinek érvényt szerezni. A munka felvételét általában a következõ követelésekhezkötötték: szovjet csapatok kivonása, általános és titkos választás több párt részvételével, Magyarország ENSZ-küldötteinek leváltása stb. Miután ezek az október 28-át követõ napokban teljesülni látszottak, novemberelején a sztrájk felfüggesztésérõl és a munka november 5-én történõ felvételérõl határoztak. A szovjet agresz-szió a kezdõdõ változások útjába állt. A fegyveres ellenállás letörése után a munkástanácsok lettek a forrada-lom vívmányainak megõrzéséért folytatott harc letéteményesei. Nem ismerték el a Kádár János vezette mun-kás-paraszt kormányt, helyette Nagy Imre kormányának visszaállítását követelték. Ennek érdekében november

1Budapest Fõváros Levéltára, XXXV. 18. c., 125. õ. e. 60.

2Budapest Fõváros Levéltára, XXXV. 18. c., 122. õ. e. 15–24.

51

A Petõfi-kör hangszórós autója a Bem térre igyekvõ tüntetõkkel (1956-os Intézet)

52

és december folyamán országos sztrájkot hirdettek. A Központi Munkástanács vezetõinek december elejei le-tartóztatása után a kádári hatalom fokozatos megerõsödésével az üzemi munkástanácsok 1957 tavaszára fo-kozatosan elvesztették politikai befolyásukat.

Angyalföld jelentõsebb gyáraiban alakult munkástanácsok mûködésére vonatkozó jegyzõkönyvek ésegyéb írásos dokumentumok néhány kivételtõl eltekintve nem maradtak fenn. Valószínûsíthetjük, hogy eze-ket a megtorlástól tartva, maguk a munkástanács tagok semmisítették meg. A munkástanácsok mûködésérõl,a tagok tevékenységérõl, sorsuk alakulásáról, ha nagyon vázlatosan is, más forrásokból mégis képet alkotha-tunk. Az MSZMP kerületi üzemi alapszervezeti iratai között rendszeresen visszatérõ „A hatalmi funkciók visz-szaszerzéséért folytatott harc” elnevezést viselõ beszámolókból, taggyûlési jegyzõkönyvekbõl, illetve a kerüle-ti pártbizottság részére az üzemek hangulatáról, a pártszervezés állapotáról készített információs jelentésekbõlmozaikszerûen következtethetünk az egyes munkástanácsok mûködésére.

Október 24-ét követõen az angyalföldi gyárakban az elsõk között megalakult munkástanácsok még a ke-rületi pártbizottság felügyelete alatt, kommunista párttagokból jöttek létre, azonban rövidesen minden mun-kástanácsban a forradalmi erõk vették át a kezdeményezést. November 1-jén egy közös kiáltvány tettek köz-zé, melyben hitet tettek a forradalmi vívmányok megõrzésére és az október 28-a utáni kibontakozás reményé-ben a sztrájk beszüntetésére, és a munka felvételére szólították föl az ország népét.3

A forradalom napjaiban létrejött ideiglenes munkástanácsok helyett a végleges munkástanácsok a Kádár-kormány 1956. november 24-én megjelent 25. számú törvényerejû rendelete alapján alakultak meg. Az egyetlenkerületi munkástanács, melynek tagnévsorát ismerjük, a Láng gépgyárié. A rendeletben meghatározott maximá-lis létszámmal (71 fõ) létrejött munkástanács megalakulásának idõpontja nem ismert. A tanács elnöki tisztétKomoroczy László fõdiszpécser, a titkári tisztet Horvát István tervezési osztályvezetõ, a jegyzõi tisztet Regõczi Ot-tó jogügyi elõadó töltötte be. A további 11 taggal kiegészülõ elnökségbe, mely a munkástanácsnak alárendelt vég-rehajtó szerveként mûködött, fõként mûszaki értelmiségieket választottak. A rendelet széles jogkört ruházott amunkástanácsokra, ami az üzemek gazdasági irányítását és politikai befolyását egyaránt biztosította számukra.A rendelet szerint meghatározhatták a munkások létszámát és bérbesorolását, a bérezési formákat, irányítják a vál-lalat pénzgazdálkodását. Kidolgozzák a gyár termelési tervét, döntést hozhatnak a nyereségrészesedés felhasználá-sáról. A gyárigazgatók az üzem alkalmazottaiként a vállalat ügyeinek intézéséért a munkástanácsnak feleltek. Azigazgatót a munkástanács elõzetes hozzájárulásával a vállalat felettes állami szerve nevezhette ki, illetve menthet-te fel. A munkástanácsok munkájában nemcsak az abban a korban úgymond osztályidegennek tartott személyek,hanem sok olyan korábbi párttag és egyszerû munkás is részt vett, akik a forradalmi követelések mellé álltak.

A Láng gépgyár ideiglenes, majd végleges munkástanácsának elnöki tisztét betöltõ Komoroczy korábbanpártbizottsági tag volt, és kormánykitüntetésben is részesült. A munkástanács mûködést vizsgáló beszámolószerint a gyárat tömérdek röpcédula, a Népszabadság elleni bojkottra felhívó közlemény árasztotta el. […]Komoroczy híven támogatta a Nagybudapesti Munkástanácsot és annak határozatait, de ugyanakkormegszûnésével a kormány megalakította az országos mûszaki tanácsot, amelybe Komoroczyt is beválasztották.Erre már egyszer sem volt hajlandó elmenni, mert ezt már a Kádár kormány alakította.4

Természetesen arra is volt példa, hogy a munkástanácsok – összetételükbõl kifolyólag – nem álltak élesenszemben a kádári kormányzattal. Az Ólomárugyár munkástanácsáról például feljegyezték: ebben az üzemben volt23-a után a legnormálisabb az élet, és a legelsõk között fogott hozzá a termeléshez. Nem reagált a kétnapos sztrájk-

3Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond,. 50., õ. e. 42–43.

4Budapest Fõváros Levéltára, XXXV. 18. c., 122. õ. e. 19.

53

ra sem, sem pedig a csepeli zavargásokra. A munkástanácstagok egytõl egyig 20-30 éve dolgoznak a vállalatnál, ésmondhatnánk 100%-ig becsületes emberek, akik egyetértenek a kormány erõfeszítéseivel és a párt irányításával.5

Budapest 1956. nov. 1.KIÁLTVÁNY

Magyarország dolgozó népe! Bányászok! Ipari munkások!Vasutasok! Mûszaki dolgozók! Parasztok!

Angyalföld összes üzemeinek munkásküldöttei a mai napon határozatot hoztak. Elhatároz-ták, hogy megvédik forradalmi vívmányaikat. Megvédik a forradalom hõseinek becsületét, ésbiztosítják elgondolásaik megvalósítását.

Ezért elhatároztuk, hogy 1956. november 2-án összes üzemeinkben, a közlekedésben és min-den munkahelyen beindítjuk a munkát. Biztosítani kívánjuk, hogy Tildy Zoltán és Maléter Pálés az egész magyar nép egységes összefogásával helyrehozhassuk és újjáépíthessük mindazt,melyet a szovjet hadsereg romba döntött.

Kérünk benneteket bányászok, erõmûdolgozók, adjatok Budapest felé áramot és küldjetek sze-net. Kérünk benneteket, hogy az egész ország területén hasonló intézkedést tegyetek. Kérünk Ben-neteket földmûvelõ parasztok, hogy a magatok munkáját a magyar szabadság megvédése érdekébenmagatok és minden magyar hazafi jövõje érdekében végezzétek.

A harc a forradalmi vívmányokért csak részben fejezõdött be. Azokat most meg kell tarta-ni. Ne engedjétek, hogy rendbontók soraitokat megingassák. Vigyázzatok, nehogy ellenségeinkkülsõ erõre támaszkodva újra vérbe borítsák hazánk szent földjét.

Magyar anyák, magyar lányok és magyar ifjak küzdenünk kell, hogy országunk az egész vi-lág összes országainak további megbecsülését vívja ki. A fegyvert nem tesszük le a kezünk-bõl. Egy emberként készek vagyunk visszaverni a támadást, ha bárhonnan jön is.

Bízunk benne, hogy munkánkra vigyázni fog az a honvédség, melynek legfõbb parancsnoka ésminisztere Maléter Pál.

Ez mindannyiatok elõtt biztosítja, hogy az ország népéhez intézett felhívásunk a színvaló igazság és az egész nemzet ügyét szolgálja.

Kinyilatkoztatjuk, hogy ez az ország a mi országunk. Termõföldünk, Nyersanyagaink a ma-gyar haza minden polgárának szent tulajdona.

Honfitársaink! Munkások! Bányászok! Földmívelõk!A közlekedés dolgozói, a mûszakiak és a tudomány munkásai holnap reggel munkátokat a Him-

nusz és a Szózat szent hangjaival kezdjétek meg.

Angyalföld Forradalmi Munkás Küldöttei

A szovjet mintájú, központi tervezésû gazdaságirányítási modell megreformálásának igénye már 1950-esévek elsõ felében, az elsõ Nagy Imre-kormány idején is jelen volt a magyar gazdaságpolitikában. 1956 végén,1957 elején a „konszenzusos politika” jegyében a kádári kormányzat is tett némi kísérletet az ún. tervutasítá-sos rendszer mûködtetésének ésszerûsítésére, új gazdaságpolitika és gazdaságirányítási módszerek kidolgozá-sára. Ennek jegyében maguk a munkástanácsok is megkezdték a gyárak átszervezését. Azonban a racionalizá-lás fõként a mûködésüket és a politikai befolyásukat leginkább veszélyeztetõ, magasabb munkakört betöltõ,

5Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond,. 56. õ. e. 13.

54

hatalomhoz hû személyek leváltására vagy akár elbocsátására nyújtott kedvezõ alkalmat. A Csavargyárban amunkástanács 7 ilyen vezetõ állású dolgozót váltott le, a Magyar Acélban 4 volt a vezetõ állásból leváltottakszáma.6 Az angyalföldi munkástanácsok tevékenységét vizsgáló iratok szerint kerületi szinten kb. 30 igazgató,és mintegy 170 vezetõ beosztású alkalmazott került elbocsátásra.7

Sok munkástanács új bérrendszer bevezetésére is kísérletet tett. A korábbi gyakorlat, a tervteljesítéshezbetervezett normaóra mennyiség teljesítése szerinti darabbér helyett több üzemben órabért vezettek be, ígypéldául a Darugyárban, a Láng- és Rostlemezgyárban és a Gázkészülékgyártó Vállalatnál is.8 Ezek a kísérletekazonban rendre kudarcba fulladtak, hiszen a gazdaság teljesítõképességéhez, lehetõségeihez mérten még koraiintézkedések voltak.

A pártszervezés néhány üzemben már 1956 telén megindult. A Magyar Acélban november 5-én, egynappal az MSZMP megalakulásának bejelentése után megkezdõdött a párt alapszerv megalakítása, aminekdecemberre 90 átjelentkezett tagja volt.9 1957. januárjától már minden kerületi üzemben folyt szervezõmun-ka. Jellemzõ módon a pártszervezõk jelentéseikben a legtöbb helyen igen „ellenséges” légkörrõl számolnak be.

A Konvertában két hangoskodó annyira lehetetlenné tett néhány elvtársat, hogy három jelentkezõ visz-szakérte lapját, illetve visszaadta tagsági könyvét, hogy ilyen állapotok között nem tud a párt tagjai sorába lép-ni, inkább csak rokonszenvezõ marad.10

Komoly mértékben akadályozza a pártszervezõ munkát a Szalagárugyában, hogy a jelenlegi igazgató, volttõkés elem, az októberi események után kijelentette, hogy amíg õ itt lesz az üzemben, addig nem lesz pártszer-vezés, mert a párt már megszûnt. Akadályozza az a körülmény is, hogy komoly agitációt folytat egy Rácznénevezetû egyén, akinek a férje az Iparigazgatóságban dolgozik, és a vállalat hozzá tartozik. Ez is kijelentette,hogy a kommunistákat ki kell nyírni.11

Az Erõmûjavító és Karbantartó üzemben politikai munka nem folyik, a félelem még mindig tapasztalha-tó. Ez abból adódik, hogy az üzemben erõs a szovjetellenes hangulat, van olyan terület, ahol árulónak nevezikazt, akik a pártba belépnek, sokan vitatkoznak még olyan kérdésekrõl, hogy forradalom-ellenforradalom, hogymiért nincs szociáldemokrata párt.12

Az Angyalföldi Bútorgyár wc-jében a Kádár-kormánnyal kapcsolatos feliratok vannak, melyek nem di-csérõ jelzésûek. A fényezoben különbözõ régi, ellenséges dalokat énekelnek, amiben olyan is van, hogy „visz-szafelé sül el a fegyver”. Józsa elvtársat, aki az intézõbizottság tagja, rajzokon keresztül és szóban is gúnyolják,mivel az intézõbizottság tagja.13

A RICO Kötszermûvek felelõs pártszervezõje is sok „nehézségrõl” számolt be: Elõször a pártszervezot leköpték. […] Egy 17 éves leányzó, aki részt vett a felkelésben, a Horizontnál

égette a könyveket, olyan szovjet ellenes és Kádár ellenes hangulatot kelt, hogy sok reakciós fasisztát megszé-gyenít. Van egy másik véleménye, hogy mennyit szenvedett õ a 12 év alatt. Gumibottal verték az ávós karha-talmisták és Nagy Imre kellett volna. Felteszi nekem a kérdést, hogy nem félek-e attól, hogy mint kommunis-

55

6 Budapest Fõváros Levéltára, XXXV. 18.c., 39. õ. e. 135., 125. õ. e. 64–65.7 Angyalföldi Helytörténeti Gyûjtemény Irattára 86. 781. 48 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 55.9 Budapest Fõváros Levéltára, XXXV. 18.c., 125. õ. e. 53.10 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 5.11 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 48.12 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 59.13 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 59.

56

tát lelõnek? Mert márciusban nagy „balhé” lesz! Egy ilyen fiatal gyerek akadályozza az üzem hangulatát, de leg-alábbis nagyon befolyásolja, mert nagyon kedvelik.14

A legtöbb gyárban a munkástanácsok a kádári hatalom erõsödését érzékelve a párt szervezését, a mármegalakult intézõbizottságok munkáját nyíltan nem akadályozták, de az üzemekben élvezett munkáltatói jo-gaik gyakorlásával élve az üzemek racionalizációja, átszervezése során gyakran hátrányos helyzetbe hoztákazokat a munkásokat, akik átigazoltak az MSZMP-be.

Az Elzettben február 1-jén lefolyt elsõ párttaggyûlésen a felszólaló elvtársak elmondták, hogy a munkás-tanács teljesen elõnytelen, igazságtalan helyzetbe juttatja a párttagokat. Azokat az elvtársakat, akikrõl meg-tudták, hogy a pártnak tagjai a legalacsonyabb bérbesorolásban részesítik.15

A pártba belépett munkások kedvezõtlenebb bérbesorolása, rosszabb munkabeosztása, vagy akár elbo-csátása keltette félelem csak ideig-óráig hátráltathatta a párt szervezését, sõt a sztálinista hatalom restaurá-ciójának elõretörésével egyre több munkástanácsban figyelhetjük meg a párthoz való közeledést.

A csavargyári munkástanács becsületes tagjai közül többen ígéretet tettek a párt támogatására, az egyi-kük pedig kérte a párt tagjai közé való felvételét. Ugyanakkor ez az elvtárs felkérés nélkül hozzáfogott a reak-ciós munkástanácstagok leleplezéséhez.16

A Hõpalacküzemben is javul a munkástanács és a pártszervezet közötti együttmûködés. Most már amunkástanács meghívja a pártszervezet képviselõjét a munkástanácsülésre, mely ezelõtt nem volt. A munkás-tanács elnöke Svalm Béla elvtárs volt MDP-tag igen reálisan látó és gondolkodó elvtárs, mindjobban támasz-kodik a pártszervezet segítségére, igyekszik kikérni a véleményét, és nem engedi, hogy a párt ellen valaki is agi-táljon, õ maga mondta el azokat a nemkívánatos személyeket, akik a munkástanácsban még bent vannak, éskülönbözõ formában a párt ellen igyekeznek hangolni a dolgozókat.17

Az üzemekben rendszeressé váltak a pártnapok, és minden lehetséges fórumon komoly agitáció folyt,hogy a „megzavarodott” munkások politikai tájékozódottságát „helyes irányba” terelve, a Kádár-kormánymellett agitálva, minél szélesebb körben bírják rá az embereket a pártba való belépésre, ugyanis sok, korábbanMDP-tag nem igazolt át az új pártba. Az MSZMP-be való belépéstõl üzemi szinten fõként a mûszaki értelmi-ség és az adminisztratív dolgozók tartózkodtak.

Többen kijelentették, hogy õk párttagok akarnak lenni, de bizonyos események zavarják, hogy belépje-nek a pártba (nem tetszik nekik a párt, a kormány kemény kéz politikája, egyes személyek a párt vezetésébenApró, Kossa, Kiss Károly).18

A Csavargyárban a mûszakiak beszervezése területén lévõ ellenállást kellett elsõsorban megtörni. Egymásfél órás beszélgetés során tudtam elérni, hogy Balázs fõmérnök belépjen a pártba. Balázs fõmérnök szemé-lye azért fontos, mert sok mûszaki elvtárs úgy vélekedett, hogy addig nem lép be a pártba, ameddig a fõmérnök.19

Az angyalföldi Vasszerelvénygyár igazgatója Újházi elvtárs, aki Vörösakadémiát, pártiskolát végzett, amúltban a kerületi pártbizottság politikai munkatársa volt, kijelentette, hogy õ csak erkölcsileg pártfogolja apártszervezés munkáját, a pártba nem lép be, mert jelenleg is mind a pártközpontban, mind a kerületi pártbi-zottságban a régi vezetõk vannak. Õ mint pártonkívüli vállalatvezetõ akarja irányítani az üzemet.20

14 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 62.15 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 38.16 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 74.17 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 90.18 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 33.19 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 54.20 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 48.

57

58

A forradalom idején elesett Láng gépgyári Varjú Sándor nemzetiszínû és gyászlobogóval borított esztergagépe (MTI-fotó, Jármai Béla)

59

Tisztázatlan még, azaz nem látják világosan, hogy milyen is lesz a mi pártunk, mivel két felelos vezetõtõlkülönbözõ módon hallották ennek meghatározását. Pl: az MSZMP minõségi párt lesz, a másik pedig, hogyminden jól dolgozót be kell venni a pártba, és most az a kérdés, hogy minoségi vagy tömegpárt lesz az MSZMP.21

A Kender-Jutában néhány korábbi párttag kijelentette: megvárják március 15-ét, és csak azután lépnekbe, mert ha akkor nem történik semmi, akkor látják, hogy a kormány erõs.22

A taglétszám fokozatos növekedésével egyre inkább megerõsödõ üzemi alapszervek a január-február hó-napban érzékelhetõ védekezõ álláspontból rövidesen „támadásba” lendültek át. A kommunista gyárigazgatókmegszaporodó kinevezésével a munkástanácsok hatásköre egyre inkább beszûkült. Megkezdõdött a tanácsoktervszerû bomlasztása, vezetõik, és a hatalommal szemben álló dolgozók, a korabeli szóhasználattal élve „el-lenforradalmi elemek” lejáratása.

A pártszervezõk hatásos módszernek tartották a félrevezetést: ha az egyik munkástanácstaggal beszél-nek, azt mondják, hogy már a másik belépett, ha a másikkal beszélnek, akkor azt mondják, hogy õ belépett. Ígyaztán megindul a veszekedés.23

A Darugyárban mûködõ intézõbizottság a pártszervezõ munka elõsegítése érdekében politikai intézkedé-si tervet dolgozott ki. Az intézkedési tervben a meggyõzõ munkán kívül foglalkozni kívánunk egy-egy személylejáratásával, továbbá a kommunista igazgató bevonásával, egy-egy dolgozó eltávolításával vagy más munka-körbe helyezésével. Ezzel is a párt erejét kívánjuk megmutatni a dolgozóknak. Az elsõ ilyen ember Tax Mártonlesz, aki az októberi események elõtt a párt jóvoltából elõnyös gazdasági beosztást (szállítási osztályvezetõ) és 5hónapos pártiskolát végezhetett el. Ez a dolgozó hangoskodik a párt ellen. Ezt a dolgozót leleplezzük és vezetõifunkciójából leváltjuk. Hasonló tervet dolgozunk ki Vári mûhelyfõnök (kazánüzem) lejáratása érdekében is.24

1957 kora tavaszától egyre több gyár homlokzatára helyezték vissza a sztálinista hatalom jelképeit, a vö-rös csillagot és zászlót. Ez már végképp elõrevetítette a munkástanácsok mûködésének háttérbe szorulását, agyárakon belüli politikai befolyásuk elvesztését.

A Metalloglobusban február végén határozták el az elvtársak, hogy a szombati nap folyamán munkaidõután egy kis ünnepség keretében a vörös csillagot a vállalatra kiteszik.25

A Közlekedési Mérõmûszer Gyárban a február 15-én megtartott taggyûlésen a tagság egyhangúlag kérte,a vörös csillagot tegyék ki újra, és vörös zászlót szerezzenek be, mert nincs a vállalatnak.26

A Terményraktározási Vállalat felelõs pártszervezõje a vörös csillag épületre való visszahelyezése kap-csán azonban megjegyezte: a kerületben az üzemeinknél a csillagoknak a visszahelyezésénél elõzõleg politikaifelvilágosító munkát kell végezni, mert a tapasztalat az, hogy egyébként nagyon sok rendes, becsületes dolgo-zó nem is tudja, mi a jelentõsége az ötágú csillagnak, nem is tudja, minek a szimbóluma az. Ha minden politi-kai felvilágosító munka nélkül helyezzük vissza a csillagokat, akkor a kívánt eredményt nem érjük el, és eset-leg szembetaláljuk magunkat a dolgozókkal.27

Ahogy 1957 elején az ifjúság körében, a gyárakban, a munkások között is terjedt a MUK (Márciusban Új-ra Kezdjük) jelszava. A január-február hónapban, a kerületi gyárakban tapasztalható hangulatról készült in-

21 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 88.22 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 43.23 Budapest Fõváros Levéltára, XXXV. 18. a. 2. õe. 12–13.24 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 105.25 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 76.26 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 72.27 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 91.

60

61

62

formációs jelentések többször felhívják a kerületi pártvezetés figyelmét arra, hogy a rendszerrel szembehelyez-kedõ munkások március 15-ére felkelést szerveznek a kádári hatalom megdöntésére.

Többen beszélik, hogy tüntetéseket és sztrájkokat szerveznek, sõt egyes üzemekben úgy köszönnek, hogymárcius.28

Az Angyalföldi Bútorgyár dolgozói jelezték, hogy állítólag az éjszakai utcai személyi igazoltatásoknálrendõrök kis papírt helyeznek az illetõ személyazonossági igazolványába, amiben az van: „márciusban veletekvan a karhatalom”. Helyes lenne ezt megvizsgálni vagy ellenõrizni.29

A Vaskohászati Kemenceépítõ Vállalatnál nagy készülõdésrõl beszélnek márciusra. Az egyik kommunis-ta elvtársnõnek azt mondták, Hruscsov két kézzel fogja a fejét, hogy minek engedte beavatkozni a ruszkikat.Többet nem engedi lõni õket, és így a karhatalom magára marad. Lesz olyan buli, melyet már nem tud megál-lítani a Kádár-csoport. Azt gondolják, hogy nincs kint fegyver?30

Február elején bejelentés érkezett a Rézhengermûvekbõl a kerületi rendõrkapitánysághoz, hogy röpcé-dulákat gyártanak az üzemen belül, azt is megmondták, hogy kinek a fiókjában találhatóak ilyen röpcédulák.Ennek ellenére a kerületi kapitányság nem tett semmit az illetõk leleplezése érdekében. Két nap múlva, ami-kor a pártvezetõség sürgette az intézkedést, akkor közölték velük, hogy a kerületi kapitányság jelentette felfe-lé, de onnan sem történt intézkedés. Így lehetõvé vált az illetõknek a bizonyítékok eltüntetése.31

A kádári hatalom megdöntésére irányuló, egyesek részérõl talán túlságosan is nagy várakozással övezettmárciusi felkelés meghiúsulása végképp megpecsételte a rendszerrel szembenállók, így az ellenállás utolsó bás-tyáinak tartott munkástanácsok sorsát is. A megtorló gépezet beindulásával a kerületi gyárakban is egyre hosz-szabb listák készültek azokról a személyekrõl, akik „az ellenforradalom ideje alatt, és utána napjainkig is bom-lasztó, ellenséges magatartást tanúsítottak”.

Az ekkor kb. 2500 fõt foglalkoztató Láng gépgyárból április elejéig 148 mûszaki, illetve adminisztratív dolgozólépett ki önként az üzembõl, néhányan pedig letartóztatásba kerültek, köztük a munkástanács elnökségéne egyik tag-ja, Regõczi Ottó is, akinek további sorsa nem ismert. A Láng gépgyár párt alapszervének határozata alapján május ele-jéig a gyárból 62 dolgozót távolítottak el, 11-et pedig alacsonyabb munkakörbe helyeztek.32

Azt gondolhatnánk, hogy a vállalattól elbocsátásra került dolgozók nagy része a munkástanács tagjai közülkerültek ki, valójában ez nem így történt. Azokon a tagokon kívül, akik idõközben maguk léptek ki a gyárból, ahatalommal szemben leginkább diszponált munkástanácstagok egy része, köztük az elnökség, a letartóztatásbanlévõ Regõczin kívüli két tagja is csak leváltásra kerültek addigi munkakörükbõl. A gyárból való elbocsátásukatcsak a munkástanácsi tisztségük lejárta után (a megválasztásuktól számított egy év) helyezték kilátásba.

Azokban az üzemekben, ahol a munkástanácsok és a forradalmi erõk csekély befolyásra tudtak szert ten-ni, jóval kevesebb a „valamiféle” büntetésben részesült dolgozók száma. A Csavargyárból például 1957 júliu-sáig 14 fõt bocsátottak el, illetve helyeztek át más beosztásba „ellenforradalmi tevékenységük” miatt, köztük5 egykori MDP-tagot.33 Ugyaneddig az idõpontig a Magyar Acélból 2 mûvezetõt fizikai állományba helyeztekát, egyet pedig elbocsátottak.34

28 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 33.29 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 60.30 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 63.31 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e. 105.32 Budapest Fõváros Levéltára XXXV. 18. c. 122. õ. e. 15–25.33 Budapest Fõváros Levéltára XXXV. 18. c. 39. õ. e. 135.34 Budapest Fõváros Levéltára XXXV. 18. c. 125. õ. e. 64–65.

63

64

A kerületi gyárakból 1957 nyaráig összesen 698 fõt bocsátottak el „ellenforradalmi tevékenységük” miatt. A statisztika szerint az elbocsátásra kerültek között 109 fõ „osztályidegen”, és 162 korábbi MDP-tagvolt, közülük 73-an munkáskáderek voltak.35 Az elbocsátások, áthelyezések során megtörtént a gyárak gazda-sági vezetõi funkcióinak „visszafoglalása” is. 1957 nyaráig 172 vezetõ beosztású alkalmazott került leváltásra,helyükre párttagokat és politikailag megbízható pártonkívülieket ültettek. Az elbocsátások, az alacsonyabbmunkakörbe való helyezések még hosszú ideig napirenden maradtak. A gyárakat nemcsak a forradalomban,majd késõbb a kádári hatalommal szembeni ellenállásban bármilyen formában részt vett munkásoktól, hanemáltalában a munkáshatalomra veszélyt jelentõ „osztályidegen elemektõl” is meg kívánták tisztítani. „A sze-mélyzeti osztályoknak perspektivikus káderfejlesztési tervük még nincsen, az üzemek megtisztítását csakspontán, kismértékben végzik, pedig az eddig eltávolítottak döntõ részét azok a személyek tették ki, akik az el-lenforradalom idõszaka alatt felszínre kerültek. Ezeken kívül még igen sok osztályidegen elem húzódik meg azüzemekben kisebb vezetõ beosztásban és a fizikai dolgozók között. (…) A minisztériumok személyzeti osztá-lyai augusztusban adják ki az üzemeknek a káderlapokat, kérdõíveket, amelyek alapján alaposabban feltérké-pezhetik az üzemet, és káderfejlesztési tervek kidolgozását kezdhetik el.”36

A korabeli forrásokon keresztül jól nyomon követhetõ az a folyamat, ahogy a pártállami restauráció el-mélyülése a munkástanácsok politikai befolyását és mûködését 1957 tavaszára fokozatosan felszámolta, majdegy 1957 novemberében kelt rövid rendelet magát a munkástanács intézményét is megszüntette.

35 Angyalföldi Helytörténeti Gyûjtemény Irattára 86. 781.436 Angyalföldi Helytörténeti Gyûjtemény Irattára 86. 781.4

65

1956-ban már javában folyt az a hatalmas volumenû építkezés, amely a Fiastyúk utca környékéreés a Tahi útra álmodott korszerû lakótelep megvalósítására irányult. A forradalom idején elakóházak közel álltak az átadáshoz. Így fordulhatott elõ, hogy az általános zûrzavart kihasznál-

va a tanács késõbbi jelentése szerint mintegy 1100 lakásba költöztek be önkényes lakásfoglalással a kerületben. Az egyik – nevének elhallgatását – kérõ hajdani lakásfoglaló így emlékezett vissza az eseményekre: „A Béke

út mellett a Gyermek téren laktunk két gyerekkel a pincében. Nagyon rosszak voltak a körülmények, még fûtéssem volt. Régóta bent volt a lakáskérelmünk, de hiába vártunk lakásra. Egy ismerõstõl tudtuk meg, hogy mársokan beköltöztek a félig készen álló lakásokba a Fiastyúk utca környékén. Mi is elindultunk lakást keresnimagunknak. A Tomori köz 15.-be mentünk elõször a harmadik emeletre. Az egész lépcsõház így telt meg lakókkal.Nem volt még se gáz, se padló. Az ajtó már fenn volt, de a papa tett rá zárat, még szerencse, hogy lakatos a szakmá-

Lakásfoglalóka forradalom alatt

Fiastyúk utcai lakótelep (BTM)

66

ja. Borzasztó sokat álltunk ki. Féltünk, féltettem a gyerekeket és a férjemet is. A harcok alatt egész idõ alatt otthonvoltunk, nem mozdultunk ki a lakásból.

Ennivalót a férjem szerzett. A Deák térnél dolgozott és ott a munkásoknak szereztek sárgaborsót, babot,krumplit, zsírt, ilyesmit. Kenyeret a Petneházy utcából hoztunk.

Mikor lenyugodott a helyzet, a tanács mindenkit megbüntetett, de szerencsére maradhattunk. Mi 400 forin-tot fizettünk be, ami akkor nagyon nagy pénz volt. A lakást már úgy fejezték be az építõk, hogy közben bent lak-tunk.”

Az emlékezõ által említett Tomori köz mellett található Máglya közben egy befejezés elõtt álló mûteremházis állt, amelybe a Népmûvelési Minisztérium szándéka szerint tizenhat festõ és nyolc szobrász – többségükben fiat-alok – költöztek volna. A forradalom eseményei azonban fölborították a gondosan eltervezett menetrendet. ’56õszén lakásfoglalók költöztek be a mûteremházba is. Itt azonban négy mûvész is foglalt magának lakást: Fáy Gyõzõ,Somogyi János, Blaski János és Kokas Ignác, akik Somogyi kivételével rajta voltak a lakások NépmûvelésiMinisztériumban készült elosztási listáján.

Télen a még nem fûtött házban nyílt tûzzel, sõt többen a felszedett parkettákkal fûtöttek. 1957 márciusábanújabb vállalkozók próbálkoztak lakásfoglalással, de õket már elzavarták az újra dolgozni kezdõ építõmunkások.Idõközben a mûteremfoglalók nevében a minisztériumban érdeklõdõ Blaski János azt a megnyugtató ígéretetkapta, hogy a õk megtarthatják foglalt mûtermeiket, mivel így a minisztériumnak nem kell számukra más mûter-mes lakást biztosítania. 1957-ben végig dolgoztak a házon, részint a munkások, részint a már bent lévõ alkotók.„Mivel a lakások csak félkészek voltak, a puszta falak álltak itt, kollegiális összefogással lettek nyílászárók, ajtókbetéve, én vakoltam be. A lakásszinten végigfutott egy járat a munkásoknak, amit végül is befalaztak és errõl azoldalról én bevakoltam.” (Somogyi János) Azok a mûvészek, akik a nekik kiutalt lakásokat a foglalók miatt nemvehették birtokba, elkezdtek dolgozni a lakásokhoz tartozó mûtermekben, amelyeket a foglalók nem használtak.Ez az állapot 1958–59-ig tartott, amikorra minden lakásfoglalónak tudtak cserelakást biztosítani, jelentõs részbenaz abban az évben felépülõ Tahi úti házakban. Egy alapos poloskairtás után a mûvészek most már elfoglalhattáklakásaikat. Egy változás történt csupán az eredeti koncepcióhoz képest: a második emeleti nem mûtermes lakások-ban bennhagyták a foglalókat az eredetileg tervezett író és zenész lakók helyén.1

Az 1957-ben született tanácsi jegyzõkönyvben a következõ beszámolót olvashatjuk a lakásfoglalásokról:Elõfordult, hogy ezekben az idõkben olyan emberek is lakáshoz jutottak, akik nem voltak annyira rá-szorul-

va, a rászorultabbak pedig nem kaptak. A fennálló anomáliák megszüntetése érdekében a kormány által márciuselején kibocsátott rendelet szerint az 1956. október 23. és 1957. március 15-e közötti kérelmeket, valamint azönkényesen beköltözõk ügyeit április 30-i határidõvel felül kellett vizsgálni. Az 1600 kerületi ügybõl 916-ot tár-gyalt meg az illetékes bizottság. Az önkényesen beköltözõk és behelyezettek 90%-át jogosultnak találták az általaelfoglalt lakásra, 46 esetben döntöttek a kilakoltatásról. A 916 ügybõl 216 a Fiastyúk utcai lakótelep félig felépültházait érintette, innen 19 családot javasoltak kiköltöztetésre. Arra is volt példa, hogy néhány esetben ugyan meg-volt a jogosultság, mégis sor került a kilakoltatásra. A Fiastyúk utca 8. számú házban például két család az elsõ perc-tõl fogva rongálta a lakást, felszedték a parkettát, a szalmazsákot felgyújtották, leszerelték és eladták a mosdók-agylót.

A kivándorlás miatt megüresedett lakásokat a Fõvárosi Tanács osztotta szét a kerületek között. Az állomány-ból a XIII. kerület 264 lakást kapott, ebbõl viszont csak 78-at tudott kiutalni. 84 lakást nem lehetett felhasználni,mert családtag vagy albérlõ maradt vissza, 102 lakás ügye pedig tisztázatlan volt, jóllehet égetõen szükség lett volnabeköltözhetõ lakásokra, 1957 májusában 2600 család várt lakáskiutalásra.

1 Csáki Tamás: Alkotás és környezet: A Máglya közi mûvésztelep történetéhez. Kézirat. Budapest 1995. AHGy. Adattár. 31/2002. sz. 15–16.,függelék 3.

67

Aforradalom idején a kerület kereskedelmi bolthálózatát jelentéktelen károk érték, ezek fõként kirakat-károk voltak, illetve néhány üzletet kifosztottak. Ennél nagyobb problémát okozott a lakosság élelmiszer-rel való ellátása. A kerület a városban folyó harci események hatósugarától kívül esett, azonban a 23-án es-

te kirobbant fegyveres felkelés eszkalálódásának megakadályozása érdekében másnap délelõtt 9 órakor a Rádió-ban bejelentették az általános gyülekezési és kijárási tilalmat. Leállt a közlekedés és a különbözõ gyárakban, üze-mekben folyó termelés. Mindez bizonytalanná tette a lakosság saját élelmiszer-szükségletének beszerzését.

Az üzletek nyitva tartása teljesen esetleges volt. Sok bolt ki sem nyitott, amelyik üzlet néhány órát nyit-va tartott, az elõtt hosszú sorok kígyóztak. A szállító vállalatok sem voltak hajlandók az árut minden boltba ki-vinni. A nagy élelmiszer-elosztó központokból fõleg a fõútvonalak mentén elhelyezkedõ boltokat látták el áru-val, a mellékutcákban lévõ kisebb üzletek gyakran áru nélkül maradtak.

A forradalom napjaiban a fõváros lakosságának viszonylag kielégítõ élelmiszer-ellátásához hatalmas se-gítséget nyújtottak a vidékrõl indított teherszállítmányok. Ezek átvételére a Lehel téri piacon és a Nagyvásár-telepen külön kirendeltséget létesítettek. A Lehelen ezekben a napokban óriási volt a forgalom:

Egy-egy helyen végeláthatatlan sor állt. Vidéki õstermelõk hízott kacsát és libát osztanak ingyen a lakos-ságnak. Hosszú a sor, nem jut mindenkinek. Akik hús nélkül maradtak, mégsem jártak pórul. A húsközértekpultjai roskadoztak a friss hús alatt. Itt aztán mindenkinek jut már. Van bõven zöldség, gyümölcs, liszt, zsír, ke-nyér, burgonya. A tejtermékekkel is jól el vannak látva. A közeli házak lakóbizottságai a tejellátást jól szervez-ték meg. Minden ház egy kannával kap, amelyet az önkéntes szállítók fuvaroznak haza, s a kapuk alatt mérika friss tejet – olvashatjuk egy október 30-i híradásban.

Ezekben az idõkben a kenyeret közvetlenül a kerületi Sütõipari Üzemekben is meg lehetett vásárolni.Annak köszönhetõen, hogy a vállalat 2 hónapos szénkészlettel rendelkezett és a lisztraktárak is tele voltak,még a sztrájk idején sem szünetelt a termelés, sõt a kenyértermelés 2,5-3 szorosa volt a normálnak (500 q). He-teken keresztül éjjel-nappal dolgoztak a pékek, haza a lakásig senki sem ment, mindenki bent aludt, ki a föl-dön, ki a zsákon. A vánkost a szakajtó szolgáltatta.1 A forradalom elsõ napjaiban a félelem és bizonytalanságszámos tumultuózus jelenetet szült a kenyérért sorban álló emberek között. A Váci út 123. szám alatti Sütõ-üzemet október 24-én déli 1 óra tájban a tömeg megostromolta:

A falakon és a háztetõn is már emberek voltak. Az üzem vezetõje a XIII. kerületi kapitányságra telefonáltsegítségért, ahonnan perceken belül megjelentek. Néhány riasztólövés után a tömeg széjjeloszlott. Még aznapdélután kb. 3 órakor a tömeg újból megrohanta az üzemet, kenyeret követeltek. Mivel már a kenyér elfogyott,azt kiabálták: „Akasszuk föl az üzem vezetõjét”, aki ekkor a Tomori piac felé menekült. Úgy négy óra körülvisszajött, a már lecsillapodott tömeg elé állt és azt mondta: „A kenyérszükséglet biztosítva van, reggel 7 órá-ra jöjjenek, mindenki kap kenyeret, a pékek éjjel is dolgozni fognak.”

2

A folyamatos termelés megszervezését követõen a sorban állások fokozatosan ritkultak, decembertõl apéksütemények gyártása is újra megindult. Elõször tejeskiflit, napi 35 ezer darabot, január elejétõl 5-6 ezer

Élelmiszer-ellátásköztisztaság

1 Budapest Fõváros Levéltára, XXXV. 18. b. (1957) 20. õ. e. 77.2 Uo.

68

69

zsemlét és 57 ezer darab kiflit gyártottak naponta akerületi sütõüzemek.

A kerület élelmiszer-ellátása februárra már ki-elégítõ volt. Nehézárukból, mint pl. liszt, zsír, nagyraktárkészletet halmoztak fel a boltok. Tõkehús-ból, hentesáruból szintén bõséges készletek álltak avásárlók rendelkezésére. Hiány fõként aprófûszer-bõl, mint vanília, cukor, sütõpor, borspótló, szóda-bikarbóna, pirospaprika stb. mutatkozott.

A kerületi Sütõipari Vállalat mennyiségilegekkorra már minden igényt ki tudott elégíteni, szál-lítási nehézségek miatt mégis nehézségek jelent-keztek a kenyér- és péksütemény-ellátásban. Miu-tán a Sütõipari Vállalat áttért arra a gyakorlatra,hogy éjjel nem süt kenyeret, reggelente nem tudtákidõben kiszállítani a boltokba a péktermékeket,ezért például az egymûszakos üzletekben gyakrancsak zárás elõtt 1-2 órával lehetett friss kenyeretkapni.

A vendéglátóhelyek, büfék és éttermek étlap-jai bõséges választékot kínáltak, hasonlóan jó voltaz ellátás a cukrászipari készítményekbõl is, azon-ban az alkohol (bor, sör) tekintetében sokáig hiánymutatkozott. Fõként csak drágább borok és gyü-mölcsborok voltak kaphatóak, amit azonban a fo-gyasztók nemigen kedveltek.

Trafikárukból egészen január végéig az ala-csony termelés következtében nagyon gyenge volta kínálat. A tüzelõellátásban november-decemberhónapban szintén nagy nehézségek jelentkeztek,ennek ellenére a kerületi Tükert-fiókokban vala-milyen tüzelõanyag állandóan kapható volt. Kö-szönhetõen a gyenge idõjárásnak és a széntermelésfokozatos növekedésének, az ellátás fokozatosanjavult, bár a lakosságnak sok bosszúságot okozott atüzelõ drága házhoz szállítása, ugyanis az alkalmiszállítók 20-30, sõt 40 Ft-ot is elkértek egy-egy má-zsa tüzelõ szállításáért.

A lakosság élelmiszerrel való ellátásának biz-tosítása mellett a kerületi tanács számára hasonló-an fontos feladatot jelentett a kerület köztisztasá-gának helyreállítása.

A szemétszállítás a kerületben a forradalomkirobbanásától egészen január 8-ig szünetelt, ezért

a házaknál és a közterületeken eléképesztõ meny-nyiségû szemét halmozódott fel. A piacokon, élel-miszerüzletekben a rövidebb munkaidõ és a min-den addigit felülmúló nagy élelmiszer-forgalom azegészségügyi követelmények betartását nem tettelehetõvé. A kerület a fõvárosban az elsõk közöttkezdte meg a szemét elszállítását, amihez a teherau-tók mellett február közepétõl mezõgazdasági trak-torok segítségét is igénybe tudta venni. A március10-én befejezett takarítás során 50 ezer köbméterhulladékot szállítottak el.

70

Alakáshelyzet visszásságainak rendezése mellett az 1957-ben megkezdett racionalizálások, a gyárak, vál-lalatok átszervezése következtében munka nélkül maradt emberek elhelyezése szintén megoldásraváró feladatot jelentett a kerület vezetõi számára.

A szovjet mintájú, központi tervezésû gazdaságirányítás, az ún. tervutasításos rendszer mûködtetésénekésszerûsítése számos politikai feszültség okozója is volt. Amíg a kezdeti idõszakban, a hatalom bizonytalansá-gait kihasználva a nyíltan vagy burkoltan Kádár-kormány-ellenes gyári munkástanácsoknak nyílt alkalmuk a„raci” során az új állampárt (MSZMP) mellett kiálló kommunista dolgozóikat elbocsátani, addig 1957 már-ciusától, a kádári hatalom megerõsödése, az 1956 elõtti politikai rendszer restaurálódása után a forradalomidején megválasztott vezetõk, a forradalom követeléseit támogató munkások eltávolítására került sor.

A Szekszárdi út 17. szám alatt mûködõ Munkaközvetítõ Irodába 1957. január 7. és február 14. között3598 fõ jelentkezett. A munkára jelentkezett 2021 férfi és 1577 nõ 70%-át sikerült elhelyezniük fõképp segéd-

Munkaerõ-fluktuációa forradalom után

Hajmási József a Forgách u. 8. sz. alatti mûhelye elõtt

71

1956. 10. 01. 1957. 05. 30.

AUTÓSZERELÕ 24 38

KOVÁCS 15 18

LAKATOS 104 137

MÛSZERÉSZ 46 66

ASZTALOS 73 90

KÁRPITOS 29 35

FÉRFISZABÓ 136 141

NÕI SZABÓ 137 157

CIPÉSZ 186 211

KÕMÛVES 35 49

SZOBAFESTÕ 32 43

VILLANYSZERELÕ 32 41

FODRÁSZ 48 57

munkásként és szakmunkásként. Az adminisztratív munkaerõben nagyobb volt a kínálat ekkor, mint akereslet. Munkanélküli segélyre február 14-ig 180 fõ jelentkezett, a segélyek folyósítását február 1-jén kezdtékmeg. Február 14-ig 9 fõ részére, összesen 3870 Ft munkanélküli segélyt biztosítottak.

A számos külföldre távozott kisiparos pótlása, a lakosság ellátásának javítása, a forradalom utáni helyreál-lítási munkálatok gyorsítása, illetve késõbb a racionalizálás következtében kialakult munkanélküliség eny-hítése érdekében már 1956 november közepétõl új iparengedélyek kiadásával igyekeztek országos szinten isélénkíteni a kisipari létszámot.

A kerületi iparosztálynak kezdetben nagy nehézségekkel kellett szembenéznie, mert a különbözõ napi-lapok úgy tájékoztatták a lakosságot, hogy bárki kaphat iparigazolványt, ennek következtében iparkérelmeközöne érkezett az osztályhoz: 1956 november közepétõl 1957. február 9-ig 625 iparkérelem, májusig összesenkb. 1500 kérelem. A kérelmek elbírálása során a leglényegesebb szempontok, illetve célok a következõkvoltak:

– Az építõipar és hozzá tartozó rokon szakmák fejlesztése, az újjáépítés gyors ütemének elõsegítése.– A kerület északi részének javítóhálózati fejlesztése.– A vállalati és hivatali racionalizáltak munkalehetõségének biztosítása, továbbá a rokkant és csökkent

munkaképességûek életlehetõségének segítése.– Az iparoslétszám csökkenésének pótlása.A folyamatosan érkezõ kérelmek elbírálása után 1957 nyaráig a kerületi tanács iparosztálya összesen 450

iparigazolványt adott ki, de mert külföldre távozás és egyéb okok miatt 159-et hatálytalanítottak, a ténylegesnövekmény 291 volt. Érdemes áttekintenünk az alábbi táblázatban felsorolt szakmákat és iparengedéllyel ren-delkezõ képviselõik létszámát. E számok beszédesen árulkodnak a kor igényeirõl és az angyalföldi, újlipótvárosikisiparosok szakmai összetételérõl.

72

Iskolák a forradalomban,forradalom az iskolákban

Az 1956-os forradalom az iskolákat alapvetõen érintette, hiszen az „általános felfordulás” miatt fél évig min-denhol szünetelt a tanítás, és egyes iskolaépületek ideiglenesen a forradalmárok székhelyeivé, vagy akárkórházakká is válhattak.

A XIII. kerület közoktatási hálózata a II. világháború után indult erõteljes fejlõdésnek. Az 1950-es évek-ben a kerület 18 általános iskolájában közel 12 ezer gyermek tanult. Az 1949-ben átadott Kilián György utcaiiskola abban az idõben Közép-Európa legmodernebb intézményének számított. A gimnáziumi oktatás a II.világháborút követõen indult meg a kerületben. Az 1949/50-es tanévben az Üteg utcai Schönherz ZoltánGimnáziumban kezdõdött meg a tanítás. Az intézmény néhány évvel késõbb a Berzsenyi-gimnáziumba olvadtbele, ami 1952/53-tól a Gömb Utcai Általános Iskolában mûködött tovább. Késõbb a Váci úti Bolyai JánosGimnáziumban is megkezdõdött az oktatás. A gimnáziumi férõhelyek viszonylagos szûkössége az 1950-esévekben még nem okozott nagyobb problémát, mert a hagyományosan munkáskerületnek számítóAngyalföldön a csupán érettségi bizonyítványt nyújtó gimnáziumokkal szemben a szakmát adó technikumokatrészesítették inkább elõnyben a tanulók és szüleik. A szakmunkásképzés az 1950-es években az MTH(Munkaerõ Tartalékok Hivatala) irányításával öt iparitanuló-otthonban folyt a kerületben.

Az 1956/57-es a tanév szeptember 2-án kezdõdött, és október 23-ig zökkenõmentesen folyt az oktatás. Azalábbiakban korabeli dokumentumok segítségével idézzük fel a forradalom idõszakának a XIII. kerületi iskolákkalkapcsolatos eseményeit.

Október 23-án, a tüntetések elsõ napján délelõtt és délután még fennakadás nélkül folyt a tanítás. Október24-én reggel a közelben lakók kivétel nélkül és a távolabb lakó kartársak közül többen bejöttek az iskolába. A tanítást a rádióban közölt kijárási tilalom miatt nem lehetett megkezdeni1 – tudósít a Csata utcai iskola krónikása.Az említett iskola épületét október 25-én a közelben fekvõ Róbert Károly körúti Központi Katonai Kórház foglaltale, és november 11-ig egy 200 ágyas szükségkórházat mûködtetett a kevésbé súlyos sebesültek elhelyezésére. A XIII.kerület lakossága nagy szeretettel karolta fel ezt a kórházat, a betegeket ajándékokkal, könyvekkel látta el, ezenfelüla kisegítõ személyzet is jórészt közülük került ki.2

A kerületi iskolaépületek közül a forradalom napjai alatt anyagi kár csak a Mautner Sándor (ma Szent László)utcai iskolában történt, ahol a berendezést és a szertári állományt 60 000 Ft kár érte.3 Sokkal komolyabb károkkeletkeztek a tanulóifjúság lelkében. Az események megbolygatták a tanulókat, az iskola elvesztette befolyását, agyerekek jó része az utcai események hatása alá került. 640 tanuló távozott külföldre szüleivel együtt.

Az iskolai munkát igyekeztünk minél gyorsabban megindítani. November 9-én megindítottuk a napköziotthonok mûködését. November közepétol december 20-ig hetente kétszer korrepetálás folyt az iskolákban. A rend-szeres tanítást január 7-én kezdtük meg. A rendszeres munkát sokszor zavarta a zaklatott idegállapot és az ellenfor-

1 Angyalföldi Helytörténeti Gyûjtemény Irattára, 86. 244. 1.2 Hadtörténeti Intézet Levéltára, 1956-os gyûjtemény 7. õrzési egység (további hivatkozásoknál: õ. e.), A Központi Katonai Kórház és RendelõIntézet mûködése az 1956. október 23. utáni események alatt.

3 Az iskola a kerületi ellenállás egyik bázisa volt, de a fegyveres csoport mûködésérõl részletes adatokkal nem rendelkezünk. Lásd Eörsi Lászlótanulmányát.

73

74

75

radalom behatolása az iskolába. Mindezeket fokozta a felsõbb irányító szervek bizonytalansága, kapkodó intézkedé-seik és nevelõink magatartása.4 – számol be a tanács oktatási osztályának vezetõje a forradalomnak a diákságragyakorolt hatásáról és az oktatás helyzetérõl.

A januártól rendszeressé váló iskolai oktatás csak lassan zökkent vissza a régi medrébe. Az akkori Sziget utcaiiskola (ma Gárdonyi Géza Általános Iskola) igazgatója beszámolója szerint ezekben a hónapokban az oktatásiintézményben nagymértékben megnövekedett a verekedések száma, a WC-ben különbözõ ellenséges feliratokattaláltak, amit azelõtt soha nem tapasztaltak. A tanulók orosz könyveket égettek, karszalagra gyûjtést szerveztek, a23-a megünneplésére. Az egyik osztályban még munkástanácsot is akartak választani.5 A régi iskolai játékok, a snur,köpõcsõ, gombozás mellett felütötte a fejét egy igen veszélyes és vad játék is: néhány súlyosabb sebesülés hívta fel afigyelmet arra, hogy az óraközi szünetekben a Váci út 89. szám alatti iskolában (ma Károlyi Mihály Szakközépiskolaés Gimnázium) a tanulók hegyes tûszerû acéldarabokat dobáltak nemcsak a táblára, hanem egymásba is.6

A forradalom vívmányaként szabadabbá vált iskolai hittanoktatás7 elé a Kádár kormány kezdetben nemgördített akadályt, ezért a lehetõséggel élve az ország iskoláiban csakúgy, mint a kerületben, látványosan meg-növekedett a hittanra járó tanulók száma.

A Huba utcai karmelita rendház egyik szárnyában mûködõ 35. számú MTH Építõipari Iskola kollégiumábanmég egy imaházat is berendeztek az iskola igazgatójának engedélyével, a gyerekek pedig a két háború közötti legel-terjedtebb vallásos gyermekszervezet, a Szívgárda jelvényeit kezdték viselni.8

A hitoktatás népszerûsége nem kis bosszúságot okozott a tanácsi vezetõk számára, hiszen a gyermekek hittan-ra járatása a kormányzat elleni demonstrálás egyik eszköze volt:

A szülõk továbbra is sokan beíratják hittanra a gyerekeket, még akkor is, ha maguk nem vallásosak9 – állapít-ja meg az oktatási osztály vezetõje. Az egyik tisztelendõ atyának az a módszere, hogy félóra hittanoktatás után le-viszi a gyereket sportolni, így aztán a gyerekek nagyon szívesen járnak. Nagyon jó lenne ezt a módszert nekünk isalkalmazni10 – olvashatjuk egy másik hozzászólásban.

A hitoktatás népszerûségének ellensúlyozására és az ifjúság feletti befolyás visszaszerzésére a kormányzatigyekezet minden módot megragadni, jóllehet maguk a tanácsi vezetõk elismerték: ez idáig nem tudtunk találniolyan módszert, amely a hittanoktatást pótolta volna a nevelés kérdésében, ami megfogta volna a fiatalokat éshazáját szeretõ, rendes állampolgárokat nevelt volna.11

A korábban egységes ifjúsági mozgalom (DISZ) október folyamán feloszlott. A különféle pártok újjáéledéséhezhasonlóan a fiatalok különbözõ rétegei számára differenciált reprezentációt biztosító ifjúsági szervezetek alakultakújjá, amelyek azonban rövidesen vagy feloszlottak, vagy a párt (MSZMP) újonnan létrejövõ, országos ifjúságitömegszervezetébe, a KISZ-be tagozódtak bele.

Az 1946 óta létezõ úttörõmozgalom újjáélesztése és az 1956 õszén feloszlott csapatok újjászervezése érdekébenaz MSZMP XIII. kerületi intézõbizottsága elhatározta, hogy úttörõaktívát rendez elõször a pedagógusok számára,

4 Budapest Fõváros Levéltára, XXIII.213a, XIII. Kerületi Tanács vb-jegyzõkönyvek, 1957. május 17.5 Politikatörténeti Intézet Levéltára 290. f. 56. õ. e., 1957. február 1.6 Politikatörténeti Intézet Levéltára 290. f. 56. õ. e., 1957. február 1.7 A hittanoktatásban való részvételhez korábban elõzetes jelentkezésre volt szükség. Aki ezt elmulasztva, mintegy a törvényt kijátszva, mégis hit-tanra járatta a gyermekét, súlyos vétséget követett el. A forradalom napjaiban született határozat a jelentkezést elmulasztók számára is lehetõvétette a hittanórákon való részvételt.

8 Politikatörténeti Intézet Levéltára 290. f. 56. õ. e., 1957. január 24.9 Budapest Fõváros Levéltára, XXIII.213a, XIII. Kerületi Tanács vb-jegyzõkönyvek, 1957. február 15.10 Uo.11 Uo.

76

ahol kikérjük a pedagógus elvtársak véleményét az úttörõmozgalommal kapcsolatban, majd utána következõ hétenkb. 100 úttöro gyereket hívunk meg aktívaülésre, ahol elbeszélgetünk a gyerekekkel az úttörõmozgalom formájánakés tartalmának kérdésérol. Ezt ünnepélyesen akarjuk rendezni, erre a sajtót, rádiót és esetleg híradót is ki akarjukhívni.12

A középiskolásokat tömörítõ Diákszövetség kerületi szervezetét – még a karhatalmi segítség ellenére is – többsikertelen próbálkozás után február elején a Közétkeztetési Technikumban alakították meg. A mozgalomkiszélesítése érdekében megpróbáltunk beépülni a kerületi középiskolások fotószakkörébe azzal, ha sikerül a ter-vünk, 8-10 diákaktívát szerzünk különbözõ iskolákból13 – olvashatjuk az MSZMP XIII. kerületi intézõbizottságaszámára készült, az ifjúság körében kifejtett pártszervezõ munka eredményeirõl szóló beszámolóban.

A MAFISZ (Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség) az MTH iskolák14 ipari tanulói, a fiatal munkásokifjúsági szervezeteként jött létre. 1956 októberében az egyetemi ifjúsággal karöltve a fiatalok e rétegei is a forradalomköveteléseinek legfõbb szószólóivá váltak, nagy számban vettek részt a tüntetéseken, majd késõbb a fegyveresellenállásban is. A XIII. kerületi 35-ös MTH építõipari tanulói mestereik vezetésével vettek részt a Rádió körüli har-cokban. Az egyik fiú tüdõlövést kapott. Sok angyalföldi srác még ma is fegyverben áll, védik a gyárat. Százával jelent-keznek a nemzetõrségbe. Alakulóban van a XIII. kerület forradalmi ifjúsági tanácsa, a fegyveres harcok legjobbrésztvevõibõl, az üzemi munkástanácsok fiatal tagjaiból. Angyalföld ifjúmunkásai vérrel szereztek beleszólási jogotaz ország életébe – hangzanak Juhász László, a XIII. kerületi fiatalok egyik mesterének (MTH-oktató) szavai.15

A kerületi gyárakban – Mûanyaggyár, Rostlemez-megmunkáló, Kender-Juta, Darugyár, Láng gépgyár, Gázké-szülékgyártó Vállalat stb. – egymásután alakultak meg az ifjúmunkások forradalmi tanácsai. Követeléseik egysége-sek voltak: legyen a munkásság valóságos tulajdona a gyár, legyen a népé a hatalom. Kijelentették, nem kérnek sem-miféle külföldi megszállásból, s meghirdették a sztrájkot: amíg szovjet csapatok lesznek Magyarországon, addig nemdolgoznak. Október 31-én a munkásifjúsági tanácsok fegyveres megbízottai elfoglalták a volt ifjúsági szövetség(DISZ) kerületi helyiségeit, és megalakították a kerületi forradalmi munkásifjúsági tanács elõkészítõ bizottságát.Ahhoz kívánták megszervezni az elõkészületeket, hogy az üzemekben azonnal megkezdõdhessék a munka, mihelysta szovjet csapatok elhagyták az országot. Felhívással fordultak a kerület ifjúságához, szervezzenek csoportokat aközlekedés helyreállítására, hogy készen álljon minden arra, ha megindul majd az élet.16

A szabadságharc bukását követõen a XIII. kerület 5 MTH iskolájából kb. 200 gyermek disszidált külföldre, ésaz MTH-iskolák, -tanoncotthonok még sokáig a kádári hatalom elleni burkolt ellenállás színhelyei voltak.

1956 decemberében 17 kerületi üzemben mûködött a MAFISZ helyi szervezete, de addigra már az ifjúságiszervezeten belüli vezetõ szerepet fokozatosan a párt ragadta magához. 1957 februárjára már 30 üzemben szerveztékmeg a szervezet ideiglenes intézõbizottságát.

A kerületi ideiglenes intézõbizottságnak a legutóbbi bõvítése után 17 tagja van, ebbõl 12 párttag. Ez biztosítjaa párt vezetését kerületi szinten. Új szervezetet, illetve intézõbizottságot csak ott engedünk megalakítani, ahol márelég erõs ifjúkommunista csoport mûködik. Olyan vezetõséget, amelyben fiatal párttagok ne lennének, nem hozunklétre. (…) A MAFISZ ideiglenes intézõbizottságainak nagy többségében a párt vezetését elfogadják és a kommu-nista ifivezetõk biztosítják is annak érvényesülését.17

Mindezek után érthetõ, hogy az ifjúmunkások nagy része közönyösen fogadta a MAFISZ szervezését. A leg-

12 Politikatörténeti Intézet Levéltára 290. f. 56. õ. e., 1957. február 28.13 Politikatörténeti Intézet Levéltára 290. f. 56. õ. e., 1957. február 12.14 Az 50-es években a szakmunkás képzést a Munkaerõ Tartalékok Hivatala (MTH) irányította és felügyelte.15 Szabad Ifjúság – A forradalmi magyar ifjúság lapja, 1956. október 30. 16 Magyar Ifjúság – Az ifjúmunkások forradalmi tanácsának lapja, 1956. november 1.17 Politikatörténeti Intézet Levéltára 290. f. 56. õ. e., 1957. február 12.

77

nagyobb tartózkodás a Láng gépgyárban és a Fémmunkás Vállalatnál volt tapasztalható. Ezekben az üzemekbennagy volt a szovjetellenes hangulat is. Egy Vámosi nevezetû ifjúmunkás azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy kije-lentette: szakállt növeszt addig, míg az oroszok ki nem mennek az országból.18 A hasonló indokkal történõ szakáll-növesztés egyébként országosan elterjedt formája volt az egyéni véleménykifejtésnek és tiltakozásnak.

Helyesen ismerték fel a párt helyi vezetõi: valamit nyújtanunk is kell az ifjúságnak, hogy akarják is azt, amitvégre akarunk velük hajtatni.19 1957 januárjában a kerületi MTH-iskolák igazgatói és a pártszervezõk részére össze-hívott értekezlet célja a MAFISZ legfontosabb célkitûzéseinek megvitatása volt. Abban mindannyian egyetértet-tek, hogy az ipari tanulók érdeklõdésének lekötése, a figyelem elterelése az október 23-i eseményekrõl csak olymódon történhet meg, ha jó nevelõkkel és kultúrigényeik kielégítésével „fogják” meg a fiatalokat, ezért klubéletbeindítását vették tervbe. A szemináriumok tartását a múlt tapasztalatai alapján elvetették, de azt lehetségesnektartották, hogy a pártmunkában jó szakemberek az ifjúság számára elõadásokat tartsanak, elméleti kérdésekbõlvitákat rendezzenek.20

A MAFISZ-nak 1957 februárjában kb. 30 kerületi tagszervezete mûködött, és egy klubhelyiséget is megnyitot-tak, ahol hetenként háromszor filmvetítésekkel, szakkörökkel próbálták a mozgalomba csábítani az ifjúságot.21

A forradalom eszméinek az ifjúság, a diákság körében való továbbélése, az 1848/49-es forradalom évfordulójá-nak közeledte, a MUK (Márciusban újra kezdjük!) jelszavának népszerûsége „aggodalommal” töltötte el a kerületivezetõket is. A fegyveres harcban részt vett fiatalok egy része ugyanis nem tudott beletörõdni a forradalom le-verésébe, ezért januártól sok helyen egy március 15-én kirobbantandó fegyveres felkelés elõkészületeit kezdték meg.Fegyvereket szereztek, röplapokat terjesztettek.

Január 23-án a forradalom negyedéves évfordulójára a kerület számos iskolájában néma tüntetéssel emlékezteka diákok. A Budapesti Rendõrfõkapitányság XIII. ker. kapitánysága által készített titkos jelentés szerint e napontöbb kerületi iskolában, így a Csanádi utcai, Üteg utcai, Huba utcai, Pannónia utcai, Sziget utcai, Mautner utcai,Jász utcai, a Tomori és három Váci úti iskolában tartottak ellenõrzést a rendõrök. A jelentés szerint a Pannónia utcaiiskolában és ekkor a Huba utcában mûködõ Berzsenyi Dániel Gimnáziumban a diákok 90%-a kokárdával és feketeszalaggal ment iskolába. A Váci út 21. szám alatti iskola folyosóin az új ifjúsági szervezet bojkottjára felhívó, és az elfo-gott forradalmi ifjúsági vezetõk szabadon bocsátását követelõ röplapokat, valamint a néma tüntetésre „Nincs mégveszve Magyarország” jelszóval felhívó röpcédulákat találtak kifüggesztve a razzia során. Az egyik elsõ osztály tan-termének ajtajáról egy lapra rajzolt Kossuth-címert téptek le, melyen október 23. aláírás volt. A jelentésbõl kiderült,hogy a Váci úti iskola igazgatójához hasonlóan más iskolaigazgatók is már napokkal korábban értesültek a diákokkészülõdésérõl, de azt egyik esetben sem jelentették felettes szervüknek, a kerületi tanács oktatási osztályának.22

Rövid vizsgálódás után a rendõrök arra a megállapításra jutottak, hogy a diákok magatartásáért az iskola egyiktörténelemtanára, dr. Lengyel Albert a „felelõs”, aki a történelemórák leadott elõadásain legtöbb esetben összeha-sonlítást tett a Rákóczi-szabadságharc, az 1848-as szabadságharc és az 1956. október 23-i események között olyanbeállításban, hogy az utóbbi egyenértékû volt az elõbbi szabadságharcokkal. Tett olyan kijelentést is, hogy nap-jainkban a parasztság sokkal súlyosabban el van nyomva és ki van zsákmányolva, mint az 1848-as forradalom ide-jén.23 Az egyik fiúosztályban, amelyben szintén Lengyel tanár tanítja a történelmet, elõfordult, hogy a belépõ tanár-nak úgy jelentettek, hogy „az órán megjelent 28 ellenforradalmár és 5 disszidált”. A rendõröket a fenti adatokról egy

18 Budapest Fõváros Levéltára, XXXV. 18. a. 2 õ. e. 3.19 Budapest Fõváros Levéltára, XXXV. 18. a. 2 õ. e. 5.20 Politikatörténeti Intézet Levéltára 290. f. 56. õ. e., 1957. február 1.21 Politikatörténeti Intézet Levéltára 290. f. 56. õ. e., 1957. február 12.22 Budapest Fõváros Levéltára, XXXV. 18. b. 20. õ. e. 41.23 Budapest Fõváros Levéltára, XXXV. 18. b. 20. õ. e. 42.

78

79

24 Budapest Fõváros Levéltára, XXXV. 18. b. 20. õ. e. 43.25 Budapest Fõváros Levéltára, XXXV. 18. a. 2 õ. e. 19–20.26 Budapest Fõváros Levéltára, XXIII. 213 a., XIII. Kerületi Tanács vb-jegyzõkönyvek, 1957. február 15.27 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. f. 56. õ. e., 1957. február 8.28 Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. f. 56. õ. e., 1957. február 1.

bizonyos Forgács család leánya tájékoztatta, mely család a dologról már bejelentést tett levélben Kádár Jánoselvtársnak.24

A kerületi karhatalom és rendõrség képviselõinek részvételével másnap megtartott MSZMP XIII. ker. intézõ-bizottsági ülés legfontosabb napirendi pontját a kerületi iskolák helyzetének és a pedagógusok tevékenységénekmegvitatása képezte. A hozzászólók mindegyike egyetértett abban, hogy a pedagógusokban nyomatékosítani kell,hogy a kormány ellen politizálni nem lehet: nem lehet tûrni azt, amit a pedagógusok csinálnak. Ha le kell váltani(õket), váltsuk le, de nem tûrjük azt, amit csinálnak. Egy higgadtabb hozzászóló a „hibák kiküszöbölésére” a politikaivonatkozású kérdések megtárgyalását javasolta: a felsõbb szervek nem foglalkoztak, és nem foglalkoznak a pedagó-gusokkal, igazgatókkal. Ellenséges nézeteket vall a tanárok egy része. Ezek forradalmi tevékenységet folytatnak aziskolákban. Elvi és gyakorlati kérdéseket kellene a tanárokkal megbeszélni politikai vonalon. A proletárdiktatúrakérdését is meg kell tárgyalni. Ez szükséges azért, mert egyes iskolákban tagadják a munkásosztály hatalmát. Ezekközül a pedagógusok közül sokan jóindulatú emberek, akikkel lehet beszélni, ezeket a kérdéseket meg lehet beszél-ni. Javaslom, hogy a tanácsapparátus vezetõi, Fülöp elvtárs, Takács elvtárs látogassák az iskolákat. Ellenõrizzék,hogy a törvényeknek megfelelõen oktatnak-e. Ez ellen határozottan fel kell lépni, ha nem jó irányban halad. A szüloimunkaközösséget újból létre kell hozni, akik kommunista szülõk, azokkal beszélni kell, hogy segítsék a pedagógusokmunkáját.25 Az ülésen határozat született arról is, hogy a kerületi pedagógus alapszervet mielõbb létre kell hozni, ésa volt pedagógus párttagokat pedig rá kell bírni, hogy újból lépjenek be a pártba.

A MUK terjedését, a szervezkedést az intézkedések ellenére sem lehetett megállítani.Március 15-tel kapcsolatban van egy sor olyan iskola, ahonnan borúlátó jelentéseket kaptunk. Véleményem

szerint ezekben az iskolákban gyengék az igazgatók, és ha ez így marad, a rendõrséggel gyûlik meg a bajuk. Még mostis elõfordul, hogy egyik-másik iskolában fegyvereket találnak26 – hangzik a BM XIII. ker. osztályvezetõjének tájékoz-tatója. Az Üteg utcai Villamosipari Technikumból február 8-án érkezett a jelentés, hogy a diákok a FISZ avatóünnepségét február 23-án akarják megtartani, tehát ismételten egy demonstráció lehetõségét akarják felvetni. (…)Ez a jelenség azt bizonyítja, hogy a gyerekekben állandóan ébren tartják október 23-a szellemét, és így akarják már-cius 15-re mozgósítani az ifjúságot.27

Egy esetleges rendszerellenes megmozdulás megakadályozása érdekében március 15-ére a kerület többiskolájában „óvintézkedéseket” foganatosítottak: a Váci út 89. szám alatti iskola igazgatója március 15-re a gyer-mekek egész napos lekötésére reggel 8-tól délután 6-ig mûsort szervezett. Ezzel akarja biztosítani, hogy mindenfajtamegmozdulástól úgy a gyermekeket, mint a gyermekek szüleit lokalizálja.28

Sajnos nem rendelkezünk levéltári adatokkal arról, hogy március elsõ felében a belügyi erõk nagyarányúbegyûjtési akciói során a kerületben hány, a MUK elõkészítésében szerepet játszó embert vettek õrizetbe. Arról sincspontos információnk, milyen események zajlottak március 15-én a XIII. kerületben. A fõváros más pontjain, hafegyveres felkelésre nem is, de röpcédulázásra, falfelírásokra mégis sor került ezen a napon. Mindezek és a fentidézett dokumentumok alapján valószínûsíthetjük, hogy hasonló, a fennálló hatalommal szemben álló megnyil-vánulások a kerületben is történtek.

80

Emberek, sorsok, emlékekAngyalföld 1956

Könyvünk e fejezetében visszaemlékezé-seket gyûjtöttünk csokorba. Az emléke-zõk egy része írásban küldte el szá-

munkra 56-os élményeit, mások mikrofonunkelõtt, interjú keretében idézték fel az eseménye-ket. Az emlékezõk közös vonása, hogy mind-annyian gyerekfejjel élték meg a Rákosi-kor-szakot és a forradalmat. Így vagy úgy mind-annyiuk sorsában kitörölhetetlen nyomokathagyott ez a vészterhes, mégis sokak számárafelemelõ, sorsfordító néhány nap.

Természetesen nem várhatjuk az egykorigyermekektõl, hogy percrõl percre, órárólórára beszámoljanak a közvetlen környeze-tükben vagy a fõvárosban lezajlott esemé-nyekrõl. 50 év nagy idõ, az emlékezet szelek-tív, gyakran az egyén számára jelentõs dolgo-kat is csak töredékesen, mozaikszerûen vagynem a valós tényeknek megfelelõen õrzi. Eb-bõl a tükörcserépszerû halmazból minden-nek ellenére mégis összeáll egy töredezett kép,az, amelyet emlékezõink a szívük mélyénõriznek. Úgy ajánljuk e történeteket olvasó-ink figyelmébe, mint a nagyszülõk meséit,akik eképpen adják át unokáik nemzedéké-nek a nagy történelmi események hétköznapitapasztalatait, lenyomatát.

81

Roboz László fotográfus évtizedek óta a kulturális területen dolgozik. Korábban a Központi MúzeumiIgazgatóság, jelenleg a Néprajzi Múzeum munkatársa, több képzõmûvészeti és néprajzi kötet fotós társ-szerzõje.

– Az 1950-es években a Roboz család a XIII. kerületben lakott, pontosan hol?– A Láng László utca közvetlenül a Láng gépgyár mellett volt – amit azután átkereszteltek Turbina ut-

cára –, az iparvágányra futott ki, zsákutca volt, illetve elkanyarodott a Visegrádi utca irányába. A Váci út ésa Láng László utca sarkán állt egy mozi, amit „Hazám mozinak” hívtak (nagyon jó kis mozi volt, amit bauxit-betonból készítettek és az elsõk között lebontottak), onnantól a második házban laktunk.

– Mióta laktatok ott? – A háborút már ott vészelte át a családom és abban a házban születtem 1948-ban. A lakás a velünk élõ

nagymamám tulajdonában volt.– Mi volt édesapád foglalkozása?– Finommechanikai mûszerész volt, a telefongyárban dolgozott a Hungária körúton.– Édesanyád?– Könyvkötõ volt, különbözõ nyomdákban dolgozott, a gyermekkoromban az Akadémia nyomdában,

ami akkor a Gerlóczy utcában székelt.– A családban voltak-e megnyilvánulásai a nagypolitikának? – Erre kevéssé emlékszem, de 1953-ban Sztálin halála kapcsán emlékképeimben él, amikor a rádióhírre

nagymamán – aki hívõ asszony volt – meglepõ kijelentést tett: „Na végre meghalt a gazember!” Ez a kommen-tár kicsúszott a száján, amit valószínûleg meg is gyónt késõbb, de ugyanakkor valamiféle mélységes elégtételtéreztem a kijelentés hangsúlyában. Ez azért is furcsa volt, mert a gyermekek elõtt (hárman voltunk testvérek)a szüleim nem politizáltak.

– Szüleid párttagok voltak?– Édesapám szociáldemokrata volt már a háború elõtt, tagja volt a „szocdem” pártnak. A háború után a

pártegyesítést követõen nem lépett ki – amint ez késõbb kiderült –, 1956 után már nem lépett be az új kom-munista pártba, az MSZMP-be. A halála után a személyes iratai között megtaláltuk a Szociáldemokrata Párttagsági könyvét. Számomra politikai hitvallása gimnazista koromban világosodott meg, amikor vitában vol-tunk egy történelmi esemény kapcsán. A vitában egyszer csak meglepõ kijelentést tett a demokratikus válasz-tásokkal kapcsolatban: „Életemben egyszer vettem részt demokratikus választáson!” Ezt nem értettem, majdkifejtette, hogy az 1956-os munkástanácsi választásokra gondolt, ami a Telefongyárban a munkahelyén úgyzajlott le, hogy a dolgozók összejöttek egy szerelõcsarnokban, és csak annyit mondtak, hogy maguk közül vá-lasztanak munkástanácsi elnököt, képviselõket. A választást követõen õt választották meg a TelefongyárMunkástanácsának elnökének. Ezt tartotta egyedüliként demokratikus választásnak, ami akkor meglepõ voltszámomra, de ma már teljesen értem az akkori kijelentést.

– A forradalom napjait hogyan élted meg gyermekfejjel, mire emlékszel?– A szobánk ablakából a Levéltár épületét lehetett látni, ami tudomásom szerint mindjárt az elsõ napok-

ban kigyulladt és égett. Az utcánkba befordult egy magyar páncélos és a mozi melletti ház kapujában foglalt tü-zelõállást. A hatalmas kapuszárnyat kidöntötte, majd néhány napig ott állt, de nem emlékszem, hogy harc lett

„Melegítõben aludtunk”Szabó Zoltán interjúja Roboz Lászlóval

82

83

volna. A környékbeli lakók etették-itatták a katonákat, akik azután távoztak. A másik intõ jel az volt, hogy aházban a férfiak az addig elhanyagolt pincét kitakarították, lázasan rendbe tették, majd az egyik lakó diavetí-tést rendezett a gyerekeknek. Lemezjátszót, rádiót vittek le, és ha jól emlékszem, egyszer napközben le is men-tünk az óvóhelyünkre, de az éjszakát nem töltöttük ott, bár szokatlan módon minden éjszaka melegítõbenaludtunk, ami a gyerekeknek nagyon tetszett. A kenyér megszerzése problémás volt, mivel a kenyérellátásakadozott. Apámmal elmentünk a Petneházy utcába a kenyérgyárhoz, ahol a hatalmas sorra emlékszem. Ek-kor az utcában fegyverropogás tört ki és mi kenyér nélkül gyorsan hazaszaladtunk. Arra nem emlékszem, hogyéheztünk volna, de hozzáteszem: nagyon szerényen éltünk – mint mindenki – akkoriban.

– Titeket, gyerekeket kiengedtek egyáltalán?– A harcok szüneteiben mi, gyerekek próbáltunk megszökni otthonról. Ez csak akkor sikerült, amikor a

szülõi felügyelet lanyhult. Egyszer elkódorogtunk a Váci úton a Rákos-patak torkolatáig, mert ott egy érdekes-nek tûnõ tárgy sötétlett. Ezek kilõtt orosz páncélosok voltak, amiket egy magyar katonák irányította páncél-törõ löveg lõtt ki. A löveg tüzelõállása a patakpart és a Váci út találkozásánál volt, ahonnan minden iránybanellenõrzésük alatt tartották a keresztezõdést. Az egyik tankból a periszkópot próbáltuk kiszedni, amit akkorcsak filmekbõl ismertünk. A mai napig nem tudom, hogy a tankban van-e periszkóp, de valamit ügyködtünka monstrumon mindenféle eszköz nélkül, mivel apám a szerszámait gondosan elzárta elõlünk.

– Hány kilõtt orosz tankra emlékszel? – Kettõre, de különbözõ helyen. Az egyik a Népfürdõ utcában a kanyar környékén lehetett, egy pedig a

Váci úton feljebb, a „KÖJÁL” környékén. A páncéltörõ lövegnek a magyar személyzete még figyelmeztetettbennünket, hogy ne kódorogjunk arra, úgy emlékszem ennél erõsebb kifejezést használtak.

Késõbb a patakpartra visszajártunk, mert kiváló játszóhely volt a Duna felé esõ rész különösen. Ott szá-molatlanul szedtük össze az eldobált lõszereket, amelyek fõként karabélyból, illetve a PPS nevû, vagyis népinevén a „dobtáras géppisztolyból” származtak. Ezeket valószínûleg magyar katonák dobálták el, hiszen õkhasználták akkoriban a „karabély” nevû puskát.

– Fegyveretek is volt? – Az egyik srácnak volt fegyvere, amit szintén ott találtunk, de azt a szülõi verés után azonnal elkobozták.

A barátunk a szomszéd házban lakott, amikor az apja meglátott bennünket, akit ért, ütött. Nagy futás volt avége. Késõbb a lõszereket a rendõröknek adtuk el. A Dagály utcában volt egy rendõrlaktanya és az egyik rend-õr valahogyan kiszúrta, hogy mi robbantgattuk ezeket a lõszereket, ha jól emlékszem, cukorkáért adtuk át ne-ki. De arra vigyáztunk, hogy mindig más gyerek vigye a lõszert a rendõrségre, hogy mindig kapjunk cukorkát.

– Hogyan robbantottátok fel a lõszereket?– Leraktuk az ipari vágányra, majd vártuk a vonatot, vagy felrobbant, vagy nem. Belevertük egy pallóba

a lõszert, majd egy ácskapoccsal robbantottuk fel. A mai eszemmel észbontó dolgokat csináltunk, de ezt vala-milyen nagyobb gyerek mutathatta, nem magunktól találtuk ki. Akkoriban minden este megpofozott apámvagy anyám, így ezeket a dolgokat megpróbáltuk távol tartani az otthonunktól, mert a lõszer a zsebben, toll-tartóban, táskában hamar kitudódott és akkor verés lett a vége. Még az iskolába is bevittem néhányszor lõszerta forradalom után. (A Váci út 61-ben volt az iskola a mai József Attila Színház mellett.) Az egyik szünetbenúgy gondoltuk, hogy tûzijátékot csinálunk, ezért be is raktam három lõszert a szeneskályhába. Akkoriban ez-zel fûtöttek az iskolákban. A szünetben nem lett tûzijáték, de az óra derekán annál inkább. Három robbanás,õrületes füst, korom, golyónyomok a plafonon, hiszen a golyó szétlõtte a kályhát és belefúródott a plafonba.Másnap már hívatták is apámat, de szerencsére õ is abba az iskolába járt, így talán azért kerültem el a kicsapást,bár ezzel sûrûn fenyegettek utána is. Az 56 utáni eseményekhez kapcsolódik, hogy az Árpád híd pesti feljáró-jában, a Dagály fürdõvel szemben, a mai Shell-kút helyén is volt egy kilõtt páncélos, amit akkorra már elvit-tek. A szétlõtt lánctalpat, annak darabjait otthagyták, így mi a MÉH-tõl kértünk kölcsön húzós kiskocsit és az-

84

zal szállítottuk el a lánctalp darabjait a telepre. Négyen kellettünk hozzá. Csak arra emlékszem, hogy húzzuk-vonjuk a lánctalp darabjait, és kiváló zsebpénzt kaptunk érte.

– Milyen eseményre emlékszel még az októberi napokból?– Egyik rokonunk a Corvin-közben lakott. A harcok szünetében meglátogattuk egyszer õket, gyalog vit-

tünk nekik ennivalót Angyalföldrõl. Apámmal, meg az idõsebb testvéremmel mentünk kézen fogva a kör-úton. Én olyan szaladgálós gyerek voltam, hol elõreszaladtam, hol meg lemaradtam a többiektõl. A „Mûvészmozi” környékén találtam néhány zöld ládikát. Nyitva voltak, és kivettem belõle két darab valamit és vittemoda apámnak, aki addigra már a bátyámmal elõrehaladt: – Apu, nézd mit találtam! Apám megfordult és látta,hogy két nyeles kézigránát van a kezemben. Megkövült, elengedte a bátyám kezét és csak annyi kérdezett tõ-lem: Ezeket hol találtad? Mondom: Ott abban a zöld ládában. – Akkor most maradj úgy nagyon nyugodtan!Odajött hozzám, óvatosan kivette a kezembõl a gránátokat, majd ugyanilyen óvatosan visszatette a ládába éslecsukta a láda tetejét, majd gyorsan elsietett onnan. Elkapott mindkettõnket és futottunk a helyszínrõl.Apám a második világháborúban csak néhány napig volt katona, mivel hadiüzemben dolgozott. Nem ismertea nyeles kézigránát mûködését, azért ijedt meg tõle ennyire.

Amikor elértünk a Corvin közbe ott már felstócolt, gúlába rakott halottakat láttunk. Akkor láttam éle-temben elõször halott embert. Leginkább csak a kezüket és a lábukat láttam, mert apám vonszolt bennünket,hogy mielõbb a nagybátyám lakásába érjünk. Ott elég rövid idõt töltöttünk. A nagybátyám mesélte, hogy azegyik áldozatnak, amelyiknek kilógott a lába, õ adta azt a világosbarna cipõt néhány nappal azelõtt, mert a fi-atalembernek valamilyen ok miatt nem volt cipõje. Így felnõtt fejjel elég megrázó emlék, de gyermekként mégnem jutott el a tudatomig az a sok szörnyûség, amit ott láttunk.

– Édesapádat érte-e valamilyen retorzió a forradalom után?– Érdekes, az 56-os események után a vendégjárás jóval nagyobb volt nálunk, mint elõtte. Szüleim elég

zárkózottak voltak. Akiket akkoriban ismertem – még a nevükre is emlékszem –, „Józsi bácsi, Feri bácsi” vol-tak a Telefongyár pártvezetõi, akik korábban felelõs pozíciót töltöttek be a gyárban. Évekkel késõbb kiderült,hogy apámnak kellett tanúskodni, hogy a kollégák milyen körülmények között veszítették el a tagkönyvüket.Apámat a munkástanácsi elnökség miatt semmiféle retorzió nem érte. Arra emlékszem, hogy egyszer összehív-tak bennünket, gyerekeket, hogy készüljünk fel arra, hogy idegen bácsik jönnek majd hozzánk, és mi mitmondjunk nekik, de erre nem került sor.

– Mi történt a harcok után?– Életemben elõször mentem egy gyerekcsoporttal külföldre. Arra már nem emlékszem, hogy ez ponto-

san mikor volt, arra sem, hogy mennyi idõt töltöttünk Lengyelországban, de a helység nevére még ma is,Grodek nevû kis faluban voltunk. Néhány hetes utazás lehetett. Lengyelország kapcsán az jutott eszembe,hogy ott sok hasonló korú gyerek volt, és ami már akkor feltûnt, hogy rengeteg lázálmas élményt hallgattamvégig a harcokban való részvételtõl, amit még az elején készpénznek vettem és elhittem. Késõbb jöttem rá,hogy volt közöttük nagyotmondó is, hiszen felnõtt fejjel már nehéz elképzelni, hogy komolyabb harci cselek-ményben, fegyveresen vettek volna részt a velem egykorú gyerekek.

– Az iskolában 56-os események után mi történt?– A tanárok közül többen is érzékeltették, sõt ki is mondták – például „öregcserkész” osztályfõnököm,

akinek nevére máig emlékszem, Mérei Gyuri bácsi –, hogy ez forradalom volt. Talán a következõ tanévbenhallottam elõször az ellenforradalom kifejezést, amivel nemigen tudtunk mit kezdeni akkor, és késõbb sem.A fogalmat senki nem fogadta el, már csak azért is, mert valahogy mindenki érezte a zsigereiben, hogy ami56-ban történt egy õszinte dolog volt, ha másért nem is, hát azért, mert melegítõben aludtunk.

85

1956-ban hét és fél éves voltam. Azészaki fûtõház mellett laktunka Szent László úti vasutasházak

egyikében. Édesapám sztahanovista mozdonyveze-tõ volt, kétszer is megkapta a munkaérdemrend ki-tüntetést.

Október 20-án, szombat délután szüretre in-dultunk nagyanyám Kecskemét melletti tanyájára.Miközben Kecskeméten vártuk a csatlakozást, ahangosbemondóból a következõket lehetett halla-ni: „A Pestre induló személyvonat elsõ három ko-csijába ne szálljanak fel, mert azokban a szabadság-ra induló szovjet katonák vannak!”

Délután kimentem a szõlõbe csavarogni. Egyrepülõgép húzott el a fejem felett és röplapokat szórt.Másodikos voltam és jól olvastam. A röplapokon azállt, hogy „Oroszok, menjetek haza!” Életemben elõ-ször láttam röplapszórást, és buzgón gyûjtögettem.

Apám kedd reggel odaállított, közölte, kezd-jünk el csomagolni, mert haza kell jönnünk. A kecs-keméti állomáson már teljes volt a fejetlenség, a vo-natok sem jártak. Végül egy szolgálati mozdonnyalértünk be a Nyugatiba. Már sötét volt, a pályaudvartele izgatott, kokárdás emberekkel. A villamos márnem ment. Apám akkor azt mondta, nincs semmibaj, a mozdonyt úgyis ki kell vinni a fûtõházba. Fá-radtan értünk haza, hamar lefeküdtünk, de édes-apám még az éjjel visszament a fûtõházba. Reggelazzal ébresztette anyámat: Szólj a szomszédasszo-nyoknak, hogy kitört a háború. Menjetek kenyeretvenni, sót, lisztet, cukrot, az ablakokat szereljük le!

24-én éjszaka már itt, Angyalföldön is lehetetthallani a lövöldözést, ezért leköltöztünk a pincébe, ésegészen szilveszterig a pincében laktunk, bár napköz-ben fel-fel jártunk. Ilyenkor gyakran láttuk, hogy fel-zászlózott Csepel teherautókról szórják a röplapokat.Néha megálltak, és tölcsérrel kiabálták: „Magyarok!Utánam!” vagy „Lövik a magyarokat!” Ezekben a na-

„Kitört a háború!”Interjú Labáth Sándorral

A kis Labáth Sándor

86

pokban került le a fûtõház melletti víztoronyról a vörös csillag. Egy Csikai nevû fiatal villanyszerelõ vágta le a tetõ-rõl. Nagy jampec volt, vastag talpú cipõben járt. Az a típus volt, akire azt mondták, ilyen ne legyél, mert ez nem aszocialista embertípus, hanem amerikai. Nem lett semmi következménye a tettének, de a Kádár-kormány megala-kulása után neki magának kellett visszahegesztenie a helyére a csillagot, és a villanyszerelési munkákat elvégezni. Avíztorony tetejét „ékesítõ” csillag éjjelente egész Angyalföldet bevilágította, még a Halászbástyáról is látni lehetett.

Még november 4-e elõtt történt, hogy kenyérért álltunk sorban a Szentmihályi péknél, amikor a Szent László utcá-ban hirtelen megjelent 3 magyar tank, meg néhány harckocsi. Nekem késõbb azt mondták, hogy a Csizmadi Feri1 sze-rezte õket. Mindenhol azt olvasni, hogy Csizmadi Feri szállítómunkás volt, de én szentül meg vagyok gyõzõdve, hogyén õt mindig katonatiszti ruhában láttam. Az édesanyja, aki az én bábaasszonyom volt, a szomszédunkban lakott. Feri ekkor már Vácott élt a második feleségével, de emlékszem, hogy gyakran meglátogatta a Csizmadi nénit.

A magyar tankok felbukkanása után hamarosan a Róbert Károly körút felõl is ott termett 8-9 szovjet harc-kocsi, mindenki fejvesztve menekült. A tûzharc során kilõttek egy-egy magyar és orosz harckocsit is, belövést ka-

1 Csizmadi Ferenc a kutatás mai állása szerint november 4-tõl a rákos-pataki felkelõcsoport vezetõje volt. A ládagyári csoporthoz november6-án csatlakozott.

Tankok a Szent László utcában

Az Északi Fûtõház, ma Vasúttörténeti park

Vasutasházak a Tatai út felõl

88

pott a 20-as években épült vasutasház, és a 149-es számú ház teteje is. A Csanyi barátomnak galambjai voltak apadláson. Amint a galambok kireppentek, a szovjet tank automatikusan odafordította a csövét, és lõtt. Kegyetlenvolt, az összes ablak betört. A Rádió úgy mondta be, hogy a Szent László utcánál a Fûtõház környékén hatalmas lö-völdözés volt, és a Szent László utcának azt a részét az oroszok a földdel tették egyenlõvé. Szegény nagyanyám úgymegijedt, hogy két rokont 300 Ft fizetség fejében – ami akkor viszonylag jó pénz volt – megkért, jöjjenek fel Pest-re, persze biciklivel, mert közlekedés az nem volt, és nézzék meg, életben vagyunk-e.

Mi, gyerekek sokat csatangoltunk a környéken. A vasúti közlekedés szünetelése miatt nagyon sok áruszállítóvagon torlódott fel a Rákosrendezõ pályaudvar környékén. Láttuk, hogy sokan szekérrel vittek mindent, ami moz-dítható volt. Én is elhoztam három vagy négy doboz szöget, még nyolcadikos koromban is abból hordtam a politech-nika szakkörre. A fûtõházi dolgozók is innen kaptak biciklit, aminek az árát késõbb aztán levonták a fizetésbõl.

November 4-én ismét megjelentek az oroszok. A Tatai úton fociztunk, amikor a Dolmány meg a Rokolya utcafelõl befordult két szovjet páncélos. Megálltak, a katonák cigarettáztak. A nagyobbak közül néhányan odamentekhozzájuk, õk már tanultak oroszul, jól elröhögcséltek, kaptak Mahorka cigarettát is. Néhány nap múlva már 10-15harckocsival jöttek vissza, és fölsorakoztak a Ládagyár elõtt, ahová az ellenállók fészkelték be magukat. Egy orosz tisztbement beszélni velük. Figyelmeztette õket, ha tüzelnek, kõ kövön nem marad, másodszor már nem volt lövöldözés.2

Voltak, akik még sokáig nem nyugodtak bele, hogy leverték a forradalmat. Szervezõdött egy mozgalom, hogyameddig az oroszok nem mennek ki, addig a férfiak nem borotválkoznak. A mi házmesterünk is szakállat növesz-tett, olyan volt, mint Marx, vagy mint Hóapó.

A MUK (Márciusban Újra Kezdjük) is mindenfelé fel volt festve, de nekem van egy olyan érzésem, hogy eztsenki sem gondolta komolyan. Bár azt tudom, hogy rettentõ sok fegyver volt szétszórva a Szent László utca környé-kén is. A Tatai úton a vasút mellett végig gödrök voltak, ahol forradalmárok tanyáztak. Aztán amikor az oroszokmásodszor is beköszöntek, ahogyan mi mondtuk akkoriban, elment onnan mindenki, de sok pisztoly meg kézigrá-nát maradt utánuk.

Január elején a tanítás a Jász utcai iskolában is újraindult, de mivel sárgaságot kaptam, csak márciusban men-tem vissza. Az osztálytársaim közül nem disszidált senki, de elõfordult, hogy a szülõk közül valamelyik elment. Aházunkból is disszidált két férfi, akik benne voltak a munkástanácsban, és féltek, esetleg lesz ennek valami retorzi-ója. Az iskolában többször kaptunk külföldi ajándékcsomagot is, amiben általában élelmiszer meg ruhanemû volt.Ekkor kaptam életem elsõ futballcipõjét, ami ugyan három számmal nagyobb volt, de nem adtam oda senkinek,inkább kitömtem újságpapírral. Akkor láttam elõször igazi kakaót is. Éjszaka nagykanállal lopóztam ki a spájzba,hogy megdézsmáljam, de nem tudtam, hogy a kakaó keserû. Majdnem megfulladtam tõle.

1957

2 A levéltári források szerint a Ládagyári ellenálló csoport feloszlására november 8-án, egy szovjet alakulattal folytatott tûzharc következtében került sor.

89

Rekviem egy anyáért*

†Leskó László

„TANÚSÍTOM, hogy 1956. nov. 6-án a IX. ker. Erkelu. 20. sz. ház elõtt egy sorozat puskalövéstõl a fején sé-rült nõt akartam elsõsegélyben részesíteni, de megér-kezésemkor már halott volt. 1956. dec. 5. Dr. Margi-tay-Becht Dénes ”

Az 1956. november 6-i lapokból: „A munkás-pa-raszt kormány azzal a kéréssel fordult a szovjet hadse-reghez, hogy a legmesszebbmenõkig segítse a magyarkormányt a belsõ reakció szétverésében, a rend helyre-állításában.” (A magyar forradalmi munkás-parasztkormány programjából.)

Egy háromgyerekes fodrásznõ 1ett volna a „belsõreakció”, akit fegyver célkeresztjére kell tûzni? Azanyánk. Korán elindultak aznap, november hatodi-kán. A nagyanyámékhoz mentek, anyu szüleihez,akikrõ1 nem volt hírünk. Õk a fõvárosban, a Szamuelyutcában laktak, szobafestõ nagyapám mindig zsörtö-lõdött: miért kellett a Lónyay utcát átkeresztelni Sza-muelyre. A másik nagymama nem messze tõlük, a Rá-day utcában lakott a vejével, Karcsi bácsival. PedigAnnuska, a lánya már nem élt: eltûnt a háborúban,csak suttogták, hogy egy német tiszt oldalán. Ez a nagy-mama (aki aztán velünk élt késõbb a Visegrádi utcá-ban 95 éves koráig), a szomszédasszonyaival felmerész-kedett a pincébõl fõzni, amikor úgy érzékelték, hogyszûnik a lövöldözés. Egy akna átütötte a második eme-leti mennyezetet is, repeszei szerteszét robbantak:nagymamát a szilánkok vérbe borították, a lezúdulótörmelék eltörte a lábát. Karcsi bácsi hátulról, a tüde-jébe kapta a fémdarabot; egy napig élt a pincében ví-zért hörögve. Nagymamának aztán apu hónapokignem merte elmondani, mi történt anyuval...

Elõttem van, ahogy a szüleim november hatodi-kán elindulnak. Anyu lelkemre kötötte. hogy gyakorol-jam a zongoraleckét, közben ügyeljek az öcséimre is. Ti-

Az elveszített édesanya

* Leskó Lászlóné visszaemlékezését újságíró férje vetette papírra. A cikk a Szabad Föld 1993. október 19.-i számában jelent meg. A szerzõ mamár nincs közöttünk. A cikket és a féltve õrzött családi ereklyéket Leskó Lászlóné bocsátotta rendelkezésünkre.

zenkét éves múltam. Gyuri kilenc, Gábor hat volt szep-temberben, mint évvesztes még óvodába járt. Felnõtt-ésszel tudom igazán értékelni, mennyire azon voltakanyuék, hogy sikerüljön az életünk. Zongorázni tanít-tattak, úszni járattak minket, nyelvre írattak. Anyuranagyon hatott a kudarc, és egy hármas vagy rossz szám-tandolgozat kiborította, türelmetlenségében olykormeg is vert. Tudom, kellett a türelem hozzánk. Azegyszobás-komfortos Fürst Sándor utcai lakás után cse-rével a rózsadombi Fillér utcában laktunk valamilyengróf villájának kétszobás, félkomfortos részében. Egy-

Amikor anyuék elindultak anagymamámékhoz, úgy tervezték,hogy útközben vásárolnak is. Nemtudták, mikor érnek haza; ezt azok-ban a napokban sohasem lehetetttudni: embersorok álltak egy-egybetört kirakatú üzlet elõtt, ahováárut ígértek. Tudtam ezt én is, merttapasztaltam. Ha szünetelt a lövöl-dözés, nem volt olyan nap, hogy aVisegrádi utcai negyedik emeleti la-kásunkból (ahol 1954 óta éltünk)le ne mentünk volna körülnézni, sé-tálni. Majdnem mindenki így voltevvel. Én tulajdonképpen olyanfurcsa borzongással hallottam ok-tóber 23-án, Hegedûs Gyula utcai

iskolából hazafelé jövet, hogy valaki azt mondja: „Tün-tettek Rákosi ellen. A Rádiónál valami van...” Rákosi-ról mindig mint „pajtásról” beszéltek nekünk az úttörõ-ben. Valami nyugtalanság vibrált a levegõben, és a szo-kásosnál többen voltak az utcán. Másnap (nagy ködreemlékszem) elindultunk az iskolába, de munkásokkaltalálkoztunk, akik hazaküldtek bennünket, hogy manem lesz iskola. Így aztán naponta a szüleimmel men-tem ki az utcára. Voltunk a Köztársaság téren, a Kiliánlaktanyánál. Kilõtt tankot láttam, egy kéz lógott ki be-lõle. (Apu csak a rendszerváltás után mondta el, hogytankot javított a Corvin közben. Eredetileg õ is fodrászvolt, még a Nemzeti Színházban is dolgozott, „kedvencfejeként” Básti Lajost emlegette. Kis üzletet tartottakfenn anyukámmal közösen a Kálvin téren, majd anyu aszövetkezetbe kerülés után a Népköztársaság útján dol-gozott. Apu, talán mert nyugati hadifogoly volt, nemkeleti: átképezték motorszerelõnek. A néphadseregpolgári alkalmazottjaként dolgozott szerelõként.) Alegborzalmasabb élményem ezekrõl a sétákról a körúti.Valami barikádfélét emeltek egy helyen és valaki rámu-tatott a kövekre: „Az ott egy kiloccsant agyvelõ.” Apu-ék hatodikán megtalálták anyai nagyanyámékat épen,egészségesen. Jól indulhatott a nap, mert már vásárolni-uk is sikerült. Tele volt a szatyor, amolyan cekkerféle.Így indultak el visszafelé mellékutcán; ne kelljen a nyíltterületû Kálvin téren átvágni. Az Erkel utcánál akartak

90

szer arra jöttek haza, hogy mi minden létezõ holmit ki-dobáltunk a balkonrácson: játékokat, cipõket, evõesz-közöket. Arra emlékszem, hogy mindezt elég fáradságosmunkával tettük, mintha a testi munkára megbízástkaptunk volna, olyan komolyan csináltuk. Aki arra járt,vitte a „talált tárgyakat”. Egyszer meg a nagyobbik öcsémmagára borította a vitrines szekrényt: tört üveg, étkész-let, nipp, minden. Az öcsém is... Hol a keze, hol az álla.Egyszer leugrott a szekrényrõl. Egyszer meg az egy eme-let magas balkonról. Anyai nagymamám volt az ügyele-tes mellettünk, és majd halálra vált, amikor Gyurit ottlátta focizni a srácokkal a gyepen, noha õ kulcsra zárta azajtót. Pszichológiát is tanultam, ma már tudom: ezekkela felkiáltójel tettekkel a tudat alatti igényünket akartukkifejezni, legyenek velünk többet a szüleink. Csak hátanyám sokszor éjszakáig dolgozott a fodrászüzletben(szép vendégköre volt), az apu lefeketetett minket, el-ment anyu elé. A közlekedés még nem volt olyan, mintma, gyalogoltak kilométereken át. Az akkori embereklába mintha jobban bírta volna... Ha nagyanyámék bu-daörsi kis telkén, a bódéban „nyaraltunk”, anyu reggelmegfõzött, tejeskannában ki is hozta a fõzeléket: Buda-örsig busszal, onnan gyalog, aztán vissza a kétórai mun-kakezdésre. Sokat kirándultunk a budai hegyekben, apuszerint csónakunk is volt a Római-parton. Egy börzsönyinyaralás szép emlékem. Nagy, közös mozizások marad-tak bennem, legjobban a Puccini-film.

Még együtt a család

91

átjutni az Üllõi úton. Ahogy léptek volna ki, egy figyel-meztetõ(?) lövés átlyukasztotta apu ballonját, kiverte acekkert a kezébõl. Minden szétszóródott. Vártak egyideig. Körülbelül tíz óra volt. Anyu össze akarta szedni aszétgurult mézespuszedlit, sportszeleteket. (Apu ké-sõbb azt mondta nekünk:„Itt hozom édesanyátok utol-só ajándékát.” És nekem olyan borzalmas érzés volt,hogy apu sír.) Ahogy anyu lehajolt a szerteszóródottédességekért, egy szovjet tankból a mesterlövész golyó-ja eltalálta a fejét. Azt a sárga pagodákkal, kínai babák-kal mintás selyemkendõt én õrzöm: ez maradt anyánkólmeg a fényképek. Az emberek leshették, mi történik,mert amikor apu beszaladt a bérházba segítségért, márjöttek. A boltíves kapunak párkányzata van, oda fek-tették anyut. Orvos is lakott ott, de már nem volt mittenni. Anyu testét átvitték nagymamáékhoz. Nekikköves udvaruk volt a Szamuely utcában, így a szembenlévõ ház homokos udvarán ravatalozták fel. Mosótek-nõben. Alkalmi szemfedele az egyik lakó függönye lett.Gyertyát gyújtottak, imádkoztak. Oda, az udvarba te-mették el anyut.

Mi otthon voltunk. Egyszer csak jött fel a föld-szintrõl egy lakótársunk: engem keresnek náluk telefo-non. Nehéz lenne szavakkal elmondani, milyen rosszérzés fogott el. Tizenkét évesként én még nem is tele-fonáltam soha, és most keresnek... Az emberek kintvoltak a függõfolyosón, és olyan furcsán néztek. Az aputelefonon azt mondta, nem tud hazajönni, mert anyumeghalt. És hogy legyünk jók. Az emberek körülvet-tek, igyekeztek valahogy kifejezni együttérzésüket, éshívtak, vacsorázzunk, aludjunk náluk. És ez így voltminden este. De mi vacsora után hazamentünk. Az arettenetes hang ma is a fülemben van, ahogy Gyuriöcsém végigordította a fél éjszakát: „Megölök mindenoroszt!” Valahogy azért elaludtak szegénykék. Én vé-

gigvirrasztottam az éjszakát. Egyszerre akartak feltörnibelõlem az érzelmek, de megtorlódtak valahol, majd-nem megfojtottak. Anyám, ahogy ebédnél is könyvetolvas. Anyám a szanatóriumban: a tüdejét többször tá-madta a kór. Anyám, ahogy elégedetten panaszoljaapámnak nõiessége külsõ jeleit. Százötvenhat centivolt, mégis az õ fajtája – arca, alakja – olyasféle, mint agótikus szobrok. A másik ág, az apai nagyanyámék meg,mint a barokk...

Egyszer csak recsegni, ropogni kezdett a szekrény,a parkett is koppant. Máskor is így volt ez? Nem tu-dom. Akkor mintha anyám még egyszer hazajött volnabúcsúzni? Minket megnézni? A kamaszlány lelke fogé-kony a megfoghatatlanra. Az iskolában a tanárok so-hasem beszéltek velem arról, ami történt, de valamiszeretet-összeesküvésfélét érzékeltem. Még a gimná-ziumban is. Nem kivételeztek velem, de tudhatták asorsunkat. Fõiskolai államvizsgán kihúztam az „ellen-forradalom” tételt. Nem tudtam megszólalni, csak sír-tam. A tanárnõm, gyorstalpalón végzett marxizmus-oktató (úgy hallottam, késõbb bõrgyári munkás lett)ridegen figyelt, és beírt egy „kegyelemkettest”.

Anyut késõbb exhumálták, 1957 februárjábaneltemettük az áldozatok pesterzsébeti 1956-os parcel-lájába, melyet örök sírhelyként kaptak. Az a kislány aképen, bélelt bõrkabátban (egyszer ávósfattyúnakmondtak miatta az utcán!) és kötött barna, zöldmintássapkában én vagyok. Az öcséimet megkíméltük a te-metéstõl. A koszorúszalagon két dátum, anyánk élet-alfája és omegája: „1922. december 5.–1956. novem-ber 6. Élt 34 évet.” Csak harmincnégyet!

Az a reménytelen arcú kislány, ott édesanyja sírja mel-lett a feleségem. Mondjuk az anyáért. Mária Valériáért –Toncsinak hívta a család – egy Áve Máriát. És valamennyi,mesterlövész leterítette embercélponra gondoljunk!

Az újratemetés Tanúsítvány

92

„Pisztoly a vödörben”Interjú Kleinheincz Györggyel

–AVisegrádi utca 64.-ben laktunk a negye-dik emeleten. Akkor még kis házak vol-tak a Váci úton, így jól beláttuk az egész

tájat. November 4-én a Váci úton vonultak az orosztankok befelé. Jöttek a harckocsik és a Fóti úti temp-lomból lõttek rájuk. A harckocsi megállt, a lövegtor-nyot ráfordította szépen a templomtoronyra, egyetlõtt és a templomtorony ledõlt. Azonnal lángba is bo-rult, olyan volt, mint egy tûzijáték. Aztán hónapokigígy állt, félig romokban.

Utána jöttek az oroszok befelé – megálltak aharckocsik itt végig az utcákon –, végigjárták a háza-kat és átkutattak mindent. Nagyon nagy félelem voltmindenhol. A mi házunkba is bejöttek, és nemcsak aVisegrádi utcába, hanem az összes környezõ utcába.Fegyvert, ellenállókat kerestek. Én kilencéves vol-tam akkor, mégis alig lehetett visszafogni. A házunk-ban is a nálam idõsebb gyerekek azok harcoltak. Pél-dául a Dobár Karcsi a földszintrõl, az is 12 évesen be-állt a forradalmárok közé. Karabélya volt neki. Aztánpersze nagy részük disszidált. Az én korosztályomnagy része kiment Amerikába. 56 után és késõbb, ahatvanas években ezek úgy elszivárogtak.

Azért nem lehet ezt ma megérteni már ésanyám tragédiáját is ez okozta, hogy ez egy majálisvolt. Boldog volt mindenki: „a ruszkik menjenekhaza, a kommunisták tûnjenek el a fenébe”, ez voltaz egésznek az alapgondolata; mindenki boldoganrohangált, zászlókat lengetett, énekeltek az embe-rek. Faluról meg jöttek fel teherautóval, lovaskoc-sival és hozták a kaját a városiaknak, akik megdön-tötték a kommunistákat. Mentek a Váci úton a te-herautók és dobálták le a disznósajtot, kolbászo-kat, meg a krumplit. Tehát az egésznek örömün-nep hangulata volt. Az emberek hömpölyögtek az

Huba utcai Karmelita-templom és -rendház

93

utcákon, mindenki boldogan mosolygott, mindenki felszabadultan örült, hogy Rákosiék elmentek, vége azelnyomásnak.

Mi elmentünk aztán a Köztársaság térre is és ott álltunk; emlékszem, apám fogta a kezemet, ott álltunk hár-man és körülöttünk nagy gyülekezés volt. És egyszer csak az ablakból elkezdték géppuskázni az ÁVÓ-sok a töme-get. Tehát az ÁVÓ-sok lõttek az emberekre, apám is látta.

Veszélyes helyekre is elvittek minket, ez az igazság. De ez akkor nem látszott, csak így utólag tudjuk, hogy azvolt. Ez az, amit nem lehet ma visszaadni, azt az örömünnep hangulatot.

A Pannónia utcai iskolába jártam – együtt a Szent István parki zsidó gyerekekkel, meg a hétházi, tizen-háromházi proligyerekekkel. Ez egy érdekes keveredés volt. De nagyon jó barátságban voltunk mind. A Fenyõ Mi-kivel egy padban ültünk. Eszünkbe nem jutott azt firtatni, hogy ki honan jött. Együtt fociztunk, együtt játszottunk.A mi családunk olyan köztes állapotban élt, lecsúszóban lévõ polgárcsalád voltunk. Én mindig Angyalföldinek val-lottam magam, tehát nem újlipótvárosinak. Valahol a Gogol utcánál húzódott a kulturális határ. Újlipótváros azegy teljesen más közeg. Én ott nõttem fel a Szent István parkban igazándiból, mert a környékrõl voltak a haverjaim.Azt a vitatkozós, pikírt stílust õtõlük sajátítottam el, nagy tisztelettel gondolok rájuk. Például Gál György Sándor– amíg mi ott gombfociztunk – ott kávézgatott. Idõnként szóba elegyedtünk, én 14 éves voltam, nem is tudtam,hogy õ ki.

Még vitatkoztam is vele dolgokról, õ meg csak bölcsen mosolygott és mondta, hogy azért csak tanulni kell.Vagy a Fischer Annie-ék ott voltak például és még sok tiszteletre méltó értelmiségi és mûvészember. A kulturáliskisugárzás hatott rám is valamilyen módon. Egészen érdekes világ volt ez. A Gogol utcának ez a része viszont máregészen munkáskörzet volt akkoriban, de azért még nem a Tripoliszhoz és környékéhez hasonló. Az már megintegy másik közegnek számított.

Az ötvenes években a félelem légköre uralkodott. Emlékszem egyszer az ÁVÓ-sok tévedésbõl becsöngettekhozzánk Apámnak keze lába remegett. Valakit kerestek és rossz címet kaptak, de aztán tisztázódott a félreértés ésígy nem apámat vitték el. De tudom, hogy az a rémület, az elmúlt egyszeriben 56 októberében, és az emberek lelkeszinte bilincsbõl szabadulva repesett, hogy nincs többé ÁVÓ és vége a Rákosi-korszaknak.

Nekünk akkor bõrkabátunk volt, mert az jó tartós, strapabíró, de ezért minket sokszor „ÁVO-s gyerekek”-nek csúfoltak.

Amíg szünetelt az iskola, mi gyerekek jöttünk-mentünk, nézelõdtünk.Aztán volt a harc. Akkor az elsõ hullámban az oroszok kivonultak, vagy kiverték õket, szerintem inkább ez

utóbbi. Nagyobb harcok itt nem voltak. Arra emlékszem, hogy mentünk az Üllõi úton, ahol páncélautókat lát-tunk. Ki voltak lõve az oldalaik és döbbenten néztem nyolc-kilenc évesen az összezsugorodott, összeégett holttes-teket. Ott álltak sorban a Molotov-koktélokkal kilõtt páncélautók, mind kilövöldözték a katonákat belõlük. Ez alátvány annyira megmaradt bennünk, még az akkor hatéves öcsénk is élénken emlékszik rá.

Azt már késõbb láttuk, november 4-e után, hogy a Kossuth tér színültig volt harckocsival.Persze azért fegyvert mindenki gyûjtött, apámnak is volt pisztolya. Ez egy érdekes történet volt. Egy TT pisz-

tolyt hozott el a Csángó mûhelybõl. Az oroszok meg beálltak a ház elé, hogy szétlõnek mindenkit, ha bárki gyanús.

Angyalföldiek és újlipótvárosiak

A félelem arcai

Akkor az öreg hirtelenjében nem tudott mit csi-nálni a pisztollyal, fogott egy vödröt, belerakta apisztolyt és elindult a pincébe, mintha szénértmenne éppen és a szén alá ásta el. Én mentem levele együtt, hogy megyünk le szénért, mert min-dig én voltam a titkos társa és láttam, mit csinál.Csak nagyon sokára, jóval késõbb mertem meg-kérdezni, hogy mi lett aztán a pisztollyal. Akkor-ra már visszavitte valahova. De akkor ez nemvolt egyedi eset, a férfiak igyekeztek fegyvert sze-rezni, hogy ha szükséges, meg tudják védeni acsaládjukat.

Érdekes, hogy mi nem mentünk le a pin-cébe a negyedik emeleti lakásból. Leengedtüka redõnyöket, mert akkor már lõttek a harc-kocsiból, de maradtunk. Az sem merült fel,hogy elmenjünk az országból, hogy disszidál-junk. Negyvenévesen, három gyerekkel apánkmár félt új életet kezdeni. Budapestet egyéb-

ként szétlõtték, ripityomra lõtték. Budapest romokban hevert. Ez szinte olyan volt, mint a háború.A forradalom leverése után csendes tiltakozás kezdõdött mindenhol. Én például az iskolában nem voltam

hajlandó oroszt tanulni és a mai napig is büszke vagyok rá, hogy évet ismételtem. Aztán estin leérettségiztem, vankét diplomám, de akkor nem hódoltam be.

Persze úgy volt ez akkor, hogy a hithû, elvakult bolsevikok úgy néztek rám, mint egy fasiszta kölyökre, akinekmegölték az anyját. Nyilván az orosztanár is úgy gondolkodott, hogy ezt meg kell büntetni. Anyánk halála egyéb-ként tabutéma volt, senki meg nem kérdezte, félt mindenki szóbahozni.

Én a Köszörûgépgyárban dolgoztam késõbb, és csak sok-sok évvel késõbb merte szóba hozni ezt az idõszakotegy kolléga, aki a munkástanácsnak volt az elnöke. Ugye a gyárakban szinte mindenhol létrejöttek munkástaná-csok, de aztán alóluk is kicsúszott a talaj. A munkások mérhetetlen módon meg voltak félemlítve. Az értelmiségmeg alapvetõen egy behúzott farkú társaság volt.

A hatvanas években egyszerûen hallgattak 56-ról. El lett felejtve. Ezzel mindenkiben szinte bûntudatot kel-tettek az 56-os személyes emlékei, pedig ezek mélyen elrejtve mégis nagyon élénken élnek. Az emberek olyan ge-nerális félelemálomba ringatták magukat, hogy ezt el kell felejteni, mert ez a túlélés záloga. Aki egy picit is nem fe-lejtette el, azt kicsinálták.

94

95

Gyermekkori félelmekBaumgarten Karola

–Miért ráztátok meg az ágyamat?! – kér-deztem ijedten édesanyámat, egy ’56.januári hajnalon. A négyéves gyerek-

nek igencsak szokatlan ébresztõt a dunaharasztiföldrengés okozta, itt, az angyalföldi Jász utcában.Szüleim elbeszélésébõl tudom, apu sápadtan sietetthaza újpesti munkahelyérõl, ahol az a hír járta, hogya Béke tér környékén egy régi kis ház megsérült, ké-ménye ledõlt. Nem a mienk volt.

Aztán eltelt tíz hónap, s apu megint hazasie-tett,hóna alatt egy kétkilós kenyérrel. Emlékké-pem elég homályos, inkább békés otthonunk izga-tott hangulatának szokatlansága maradt bennem.Kitört a forradalom!

Másnap hajnalban robogó teherautón ének-lõ fiatalok ébresztették csöndes utcánkat. Az ok-tóberi napokról további emlékem nincs. Aztánkövetkezett november. Lottek. Pincébe készül-tünk. Nem a sajátunkba, mert a kertünkben épí-tett óvóhelyet ’44. július 2-án bombatalálat érte,nagyszüleimet az éppen otthon lévõ szomszédokmentették ki a beomlott gerendák alól. A szem-ben lévõ, háromemeletes bérház pincéjébe hú-zódhattunk. Sötét este volt. Édesanyámmal laká-sunk elõtt indulásra készen álltunk. Keleten, azég feketéjén föllobbant a torkolattûz. A MautnerSándor (ma Szent László) utcáról ágyúzták a Vá-ci utat. Remegve szorítottam anyu kezét. Késobbibeszélgetésünkbõl derült ki: életemben elõszörféltem.

A pincébe zsúfolódott a ház minden lakója. A férfiak fekhelyeket alakítottak ki a szénrakásoktetején. Lepedo és paplan gyanánt egy-egy pokrócvagy télikabát szolgált. Feszült csend uralkodott,talán a közös nyomorúság elnyomta a ház lakói köztfeszülõ politikai nézetkülönbségeket is. A volt gyá-ros özvegye együtt hallgatott a Szocialista Hazáértkitüntetésre érdemesült mûszerésszel.

Az emlékezõ – kislányként

96

A félelem nem hagyott aludni. A levitt kisszékemen ücsörögve ringattam magam. Elõre-hátra ingázómozgásom egy maga elé merengõ, összeroskadt néni idegességét csak fokozta, rám szólt, hagyjam abba.

A közvetlen életveszélyes napok múltával már saját otthonunkban aludtunk. Nagyon furcsának tûnt,mikor ablakainkra sötét, indigó színû papír került, s a lámpa fénysugarát egy felerõsített újsággal tereltük a szo-ba belseje felé. Természetesen fogalmam sem volt, mit jelent az elsötétítés, mit a kijárási tilalom. Felnõttkénthallottam egy idõs néni elbeszélését, miszerint a Dagály utca egyik harmadik emeleti, elsötétített lakásábandisznóvágás folyt. (Az ötvenes években az utca lakói baromfit és disznót tartottak a Népfürdõ utcában, a maibenzinkút és a nyolcemeletes házsor helyén.) A világos konyhából valaki kilépett az erkélyre. Az ajtót takarópokróc meglibbent. A felvillanó fényre azonnal érkezett a „válasz” az Árpád híd irányából. A lövedék bevágó-dott a konyhába, ahol egy asszony édesapjának és fiának azonnali halálát okozta. A szemközti házban lakó or-vos az úttesten hason kúszva átjutott, de segíteni már nem lehetett. Apát és fiát a ház melletti parkban han-tolták el, ideiglenes sírjukat deszkák jelölték. A lépcsõházban elfolyt vérüket a visszaemlékezõ néni mosta fel.

A város éledezett, de a kenyér még nem jutott el a „sarki” boltba. A Petneházy utcában – a Béke úthozközel – mûködött egy sütöde. Hosszú sor kígyózott elõtte. Édesanyámmal ott toporogtunk, jobb híján, kénysze-rûségbõl magával vitt. Az utca túloldalán, a Szalag- és Zsinórgyár egyik ablakából nagynéném pénzt dobott le:neki is hozzunk egy veknit. A munka már megindult, nem jöhetett ki, s a mûszak végére morzsák sem marad-tak volna.

Utolsó élénk emlékem egy szétlõtt lakás ablaka. Mögötte a szoba plafonjáról lehullott a vakolat, s egydrótszálon lógott a csodával határos módon épen maradt, fehér, gömb alakú lámpabura.

A forradalom õszét követõ elsõ emlékem 1958-ból származik. Egy júniusi délután nehéz döntés elõtt áll-tam: már elérkezett az indulás órája a Jász utcai 12 évfolyamos iskolába, nehogy lekéssük a beiratkozás idejét,ugyanakkor kellõ ünnepélyességgel készültem barátnõmmel az aznap kapott kismacskám „keresztelõjére”.Mindkettõ érdekes, komoly és újszerû esemény. Egy hatéves kislánynak. Felnõttként döbbentem rá: ez az a jú-nius, mikor Nagy Imrét és társait kivégezték.

Tényszerû emlékeim sora nagyon rövid. A gyerek felejt. Igen, tudatom 1956 õszéig semmit nem jegyzettfel, s akkor is csak néhány felvillanó képet. A belémivódott élmények hatását azonban viszem egész életem-ben, s fel-felrémlik néhány rossz érzetem homályos eredete. Pánik zárt helyeken – szorongás a pincében…Gyötrõ feszültség a Dagály utcai pékség elõtt kenyérért várakozó sorban, a taxisblokád idején – talán aPetneházy utca hangulata ébredt fel… Kínzó nyugtalanság a szokatlan irányú légifolyosón zúgó repülõgépek-tõl a koszovói háború idején. Itt Angyalföldön! – Talán a tudatom alatt az ágyú torkolattüzének fenyegetésemost is él. S nincs az a fehér lámpabura, amirõl ne 1956 esõverte, borzongató novembere sóhajtana fel.

97

A Glázner kap kenyeret!Tóthné Jeckel Anna

10 éves voltam... A Hold utcai orvosi rendelõbõl mentünk haza – anyám örökös fejfájása miatt oda járt –,s amikor a Parlament elé értünk, hatalmas tömegre lettünk figyelmesek, akik üvöltötték: VesszenGerõ! Le Rákosival!

Nem értettük, mi ez, mi történt? Éjszaka már lõttek. A következõ napokban rémálommá vált minden. A háztetõnkrõl is lõttek, és a túloldalról a Visegrádi utcából is. Az ablak alatt orosz tankok vonultak, s az ágyú-csõ a tetõ felé irányult. Ha akkor valaki, valakik elkezdenek lõni, az egész házat szétlövik. A petárdazajtól éspezsgõsüveg pukkanásától még ma is összerezzenek – azokat a vészterhes napokat juttatja eszembe.

A Csáky utca 19.-ben (késõbb Hegedûs Gyula utca) milyen boldog voltam gyermekkoromban!A ház tele volt velem egykorú, pár évvel idõsebb gyerekkel. Az udvaron hinta, kis kert, ecetfa – nyáron

egész nap játszottunk. És ebben a felfordult világban, egyik délután egy játszótársam eltûnt. Másnap a Parla-ment lépcsõjén FÉLBESZAKÍTVA találtak rá. Hogy lehet ezt túlélni, feldolgozni?!! És egyszer csak a játszó-társak lassan-lassan kezdtek eltûnni. 14 éves barátnõm Londonban kötött ki, a másik Brazíliába, s az, aki szá-momra nagyon sokat jelentett: a legtávolabbra, Ausztráliába (1956-ban õ már 18 éves „nagy” fiú volt).

Az én családom is mehetett volna. A ház elõtt megállt a teherautó. De apám, aki a legnagyobb lövöldö-zés közepén is bement dolgozni (egyedül!!) – a Híradó mozi mögött lévõ Athenaeum nyomdában 40 évig dol-gozott retusõr-grafikusként –, maradni akart. Ki tudja, miért? Abban az egyszoba-konyhás lakásban jött a vi-lágra, ahol négyen laktunk. (A WC lenn a pince mellett, tele patkányokkal. Mikor végre 37 év után kiutaltakegy összkomfortos lakást, nem érezte ott jól magát. Megszokta a régit, meg is halt nemsokára...) Tehát mi ma-radtunk, az összes ismerõsünk, barátunk elhagyta az országot.

Az egész háznak nem volt kenyere! Híre jött: – A Glázner kap kenyeret! (A Margit hídnál, a Szent Istvánkörút sarkán ma is ott van, más néven.) A házban élõ férfiak elmentek sorba állni. A Margit híd lábánál állóorosz tankok belelõttek a sorban állókba. Szerencsére senki nem sérült meg.

Szobánk ablakai utcára nyíltak, s hogy ne halljuk annyira a fegyverropogást, udvari szomszédaink meg-hívtak magukhoz. Zoli bácsi hivatásos katona volt, s egy hajnalban dörömböltek az ajtón. Orosz katonák ház-kutatást tartottak, fegyvert kerestek. Mikor elmentek, szomszédunkról patakokban folyt a víz. A szekrény alólkihúzott egy pisztolyt. Másnap hatalmas kofferekkel a kezükben búcsúzkodtak. – Hová mentek? Lemegyünk vi-dékre a szüleinkhez! Pár hét múlva Kanadából kaptunk tõlük levelet. A pisztolyt az udvari kanálisba dobták.

Mikor kissé csendesült az élet, apámmal – mint mindennap a békés idõkben – kimentünk sétálni a SzentIstván körútra. A sarkon a Club kávéház és mellette a Tanács (ma Szindbád) mozi elõtt fák álltak. Jobb felé nézz– szólt apám, de egy 10 éves gyerek kíváncsi. A fákon akasztott emberek himbálóztak.

Azokban az években – lehet, hogy az évek múlásával – minden szebb, jobb, békésebb volt. Szombat, va-sárnap semmi nem volt nyitva – nem is hiányzott senkinek. Kivétel a cukrászda, virágbolt. Megszólták volnaazt, aki a hétvégén jár vásárolni. Pénteken kimentünk a Lehel piacra, és hétvégére mindent megvettünk. Egyhétvége akkoriban ünnep volt! Végigmérték volna azt, aki úgy jár-kel szombat, vasárnap, mintha hegymászásra

Más világ volt

98

készülne. Lakkcipõ, fehér harisnya, ünneplõ ruha. Négyéves koromtól rendszeresen jártam színházba. Bérle-tünk volt az akkori Néphadsereg (ma: Víg-) és az Operettszínházba. Eszébe sem jutott senkinek, hogy farmer-ban menjen egy színházba, mint manapság! Ünnep volt a SZÍNHÁZ – csupa nagybetûvel, és ünnep volt, haegy színészt megláttam az utcán! Naponta találkoztam Márkus Lászlóval (a Csanády utcában lakott), RuttkaiÉvával, Gábor Miklóssal (Katona József utca), Salamon Bélával, de elsorolni sem tudom, mennyi híres színésztláttam. Megdöbbentõ, hogy sokan azt sem tudják már, kik voltak ezek a csodálatos mûvészek!

Sorban állás egy újlipótvárosi élelmiszerüzlet elõtt

99

A mi Paradicsomunk*Varga Lászlóné Rácz Gizella

Derûs, világos kora tavaszi délután van. A nap fényesen ragyog az égen, csalogat egy kis sétára. Elin-dulok. Lábam automatikusan visz a tér felé. Igen, itt a szobor, vele szemben a kultúrház, mely éppenátépítés alatt áll. A tér is megváltozott. A kavicsos sétautakat járólapokkal borították, a velem szin-

te egyidõs öreg nyárfák jó részét kivágták, helyettük apró szederfacsemetéket ültettek. Átvágok a téren ré-gi otthonom felé. Hányszor, de hányszor jártam végig ezt az utat iskolába jövet-menet! Most is elõrehajlokkissé, a szélnek feszülve. Most is szembõl, a két ház közül kitörve, a téren szabadon nyargalászva, a Duna fe-lõl zúdul rám.

Megérkeztem. Megállok a citromszínû kétemeletes háztömb utolsó, 10-es számú kapuja elõtt. Ó, ez a 10-es kapu! Tekintetem automatikusan siklik a felette lévõ elsõ emeleti ablakra, a mi szobánk, a lányszoba ab-lakára. Mellette a konyha ablaka, azt követõen az erkélyünk. Itt nõttem fel, itt kezdtem eszmélni. Ez a tér, eza ház az itt élõ emberekkel és az elsõ emeleti otthonunk életem meghatározó elemei. Belépek a kapun, felme-gyek a lépcsõkön. Tizenhárom lépcsõfok és a földszinten vagyok. Még néhány lépés az udvarra nyíló kapuig.Kilépek az ajtón a magasföldszinti sarokteraszra, rátámaszkodom a korlátra és onnan nézek szét. Minden meg-van, és mégis minden más. Kissé átalakult ugyan, de ugyanaz a nagy, négyszög alakú, parkosított, zárt terület,középen a játszótérrel, mint ezelõtt negyven évvel. A mi udvarunk! A boldog és gondtalan gyermekkor, a szi-laj ifjúság színtere, a határtalan szabadság jelképe, a mi PARADICSOMUNK.

1954 karácsonya szüleim talán legboldogabb, legszebb ünnepe volt. Édesapám a munkahelyétõl, az akkori Ma-gyar Postától kapta a lakáskiutalást egy most épült, új angyalföldi házba. Szüleink ekkor a Bartók Béla útonlaktak velünk egy bérház mindig sötét és hideg földszinti lakásában társbérletben. Édesanyám öröme határta-lan volt, de ugyanakkor mégis szorongott. Örült a teljesen új lakásnak, hogy saját önálló otthonunk lesz, aminnem kell társbérlõkkel osztozni, de ugyanakkor el sem tudta képzelni, hogy hol is van ez az angyalföldi gyönyö-rûséges kétszobás lakás. Édesapám nem merte elárulni, hogy az bizony a hírhedt, mindenki által Tripoliszkéntismert negyed mellett épült fel. Aztán, mikor a kulcsot kézhez kapta, édesanyámmal kivillamosoztak Angyal-földre. A terep a házak között még rendezetlen volt, mindenhol az építkezés nyomaival. Törmelékdombok,gödrök váltották egymást, de édesanyám szorongása egy csapásra elmúlt az új kétszobás lakás láttán. A mûve-lõdési ház és az azt körülvevõ apró, kertes házikókkal beépített kis utcácskák megnyugtatóan ellensúlyozták amásik oldalon a Váci útig elterülõ Tripolisz közelségét. Beköltöztünk, mint ahogy a többi lakás is benépesülthozzánk hasonló kis családokkal, megtelt reménységgel és lelkesedéssel. A szülõk jó része a Váci úti gyárak fiatal, tetterõs munkásai és a Posta alkalmazottai és mi, a „Ratkó-gyerekek” valamennyien szinte egykorúak. Kétemelet boldogság: másunk nem is volt, anyagi javakban egyik család sem dúskált. Néhány ruha, egy-két bútor.

Két emelet boldogság

* A pályázó teljes kézirata rendkívül élvezetes formában részletes képet fest az ötvenes évek angyalföldi gyermekéletérõl. Jelen kötetben az egészetnem tudjuk idézni, de a késõbbiekben más témájú kiadványainkban közölni fogjuk a megfelelõ részeket.

100

Háztartási gépek akkoriban még nem léteztek. Nem volt hûtõszekrény, mosógép sem. A rádión kívül a legna-gyobb luxust a zeneszekrény jelentette. Ez egy nagyon csinos és ötletes kidolgozású kis önálló bútordarab volt,melynek lehajtható felsõ részébe lemezjátszó volt beépítve. A bakelitlemez-gyûjteményt pedig a szekrénykekis polcain lehetett tárolni zárt ajtók mögött, védve a portóI és sérülésektõl. Az egész házban egyetlen darabvolt belõle, ami nagy jelentõséggel bírt a ház társadalmi életében. Telefon is csak egyetlen volt közel s távol: ami szolgálati vonalunk, ezért a ház összes lakója még a távolabbi kapukból is, hozzánk járt telefonálni. Nemvolt autó, telek és televízió, de volt jókedv, móka és kacagás. És ott volt mindezek színtere, az udvar!

Állok a teraszon. Nézem a lombos, öreg fákat, amiket valamikor a szüleink ültettek. Ezt a pompás parkota mi fiatal apáink és anyáink alakították ki, a nehéz gyári munka utáni szabadidejükben közös összefogással.Most is látom Feri bácsit, gereblyével a kezében. Most is újra érzem a frissen lekaszált fû semmihez sem hason-lítható csodás illatát. Látom Kovács Imre bácsi és édesapám versenyre lendülõ, kaszáló alakját, miközben mi,gyerekek tisztes távolságra mögöttük nagy halmokba gyûjtjük a lekaszált haragoszöld, illatozó füvet. Az össze-gyûjtött kupacokból aztán autókat formálva családi kirándulást játszunk, vagy csak két csapatra oszolva ke-mény fûcsatát vívunk.

Emlékszem a nyáresti virágszagú hunyókra! A fû között némely helyeken virágágyást alakítottak ki aszépérzékkel megáldott édesanyák Zoli bácsi vezetésével, melyek nyaranta színpompás virágszigetekké alakul-tak. Volt ott nagy, sárga fejû büdöske, sokszínû tátika, illatozó estike, apró és óriási dália és még ki tudja, mifé-le-hányféle színpompás virág, egy nagy illat- és színkavalkádban az egész!

Ezeken a csendes nyári estéken, az egész napos lótás-futás után jólesett még egy rövid bújócska alatt egy-szerûen a közeli bokrok lombja mögé hasalva beleolvadni a környezetbe. Miközben lélegzetet visszafogva aselymes füvön fekve a külvilág számára láthatatlanná válunk, minden érzékszervünk szinte egyszerre éled. A fû csiklandozza a bõrünket, és külön-külön érezzük a virágok egyedi illatát. Felnézünk a csillagos égboltraés néhány percre megérint a világegyetem végtelensége. Hallgatjuk a csendet és gyermekfejjel megéljük a tel-jes magányt még akkor is, ha netán kis pajtásunk is ott szorong mellettünk. Egyedül vagyunk, és most jó ez azegyedüllét... Izgalmas... Annyi minden történik ezalatt a néhány perc alatt! Ami máskor láthatatlan, most ész-revesszük, miközben láthatalannak képzeljük magunkat... Aztán megtörik a varázs: néhány pillanatnyi csendés jólesõ magány után már vágyunk a fényre. Az egyedüllét már megrémiszt. Vágyunk arra, hogy ne csak milássunk, minket is lássanak! Felpattanunk, és már szaladunk is ...ki a fényre a többiek közé. Jó játék ez és élet-re szóló tapasztalat.

Állok a teraszon, tekintetem a szeretett kispadon... Látom õket, a kis pajtásaimat. Hallom csengõ hang-jukat, kiáltásaikat, kacagásukat. Tekintetem a porolóra siklik. Most is ott áll, földbe ágyazva. Ott lógunk raj-ta mindannyian. Mellette a nagypad, a felnõttek beszélgetõhelye. Jó pár év múlva a kispadtól a porolón át anagypadig jutottam, miközben a játszótársak elmaradtak mellõlem. Már felnõttként ülök ott az akkori, nagy-szülõkké vált felnõttek körében, miközben az én apró kis gyermekeim futkároznak a kispad és poroló körül.Igen, ez volt a Paradicsom. A MI Paradicsomunk.....

Kattan a villanykapcsoló, a szobát fény árasztja el. Édesanyám hajlik fölém és halkan szól:– Kelj fel kislányom, ébredj!Álmosan hunyorogva ülök fel, a szám sírásra görbül. Édesanyám térül-fordul, már az óriási franciaágy

közepén állok, az apró virágmintás flanelpizsamát gombolgatom húgom társaságában. Édesanyám kap-kodva öltöztet bennünket. Elõkerül a kedvenc szürke vállpántos „tominadrág”, sietve húzza fel ránk és

Villanások 1956

101

A gyermek Varga Lászlóné és pajtási

gombolja is össze a vállunkon. Közben rövid és gyors utasításokat ad édesapámnak. Mi – megérezve talána felnõttek sietõs izgalmát – pisszenés nélkül, döbbenten és értetlenül engedelmeskedünk: emeljük a lá-bunkat, karunkat. A ruhák egykettõre ránk kerülnek és már megyünk is kerekre nyitott, rémült tekintetûszemmel nézve szüleinkre. Mi történt? Miért kell nekünk az éjszaka kellõs közepén kimenni a jó meleg la-kásunkból a hideg folyosóra?

Már a lépcsõn megyünk lefelé az emeletrõ1. Az elsõ emeleten lakunk, de hová megyünk? Leérünk a ma-gasföldszintre, ám nem a kijárati kapu felé fordulunk, hanem a pincelépcsõn botorkálunk lefelé. Körülöttünka ház többi lakója. A lépcsõfordulóban összetorlódunk. Egy kiságyat cipelnek ketten, a fordulóban elakadnak.A szûk helyen nem fér el a rácsos kiságy. Várnunk kell, míg sikerül valahogyan továbbvinni. Van idõ nézelõd-ni. Nagyon sokan vagyunk, mindenki cipel valamit.

A pincében vagyunk, a késõbbi gyermekévek kedvelt és izgalmas búvóhelyeinek helyszínén. Egy gyer-mekszemmel óriásinak tûnõ nagy-nagy terem egyik védett sarkában szüleink összegyûjtenek bennünket. Azegymás mellé rakott farácsokra halmozott dunyhákból és párnákból kellemesen meleg, puha ágyat varázsol-nak nekünk. Milyen jó érzés a két réteg jó meleg vastag dunyha közé bevackolódni! Olyan biztonságos, hogy

102

megnyugodva lehunyom a szememet. Ott fekszünk szépen sorban egymás mellett állig betakarva mind: Hugi-val mi ketten, a Kovács gyerekek és a többiek.

A sarokban egy beugróban néhány mesekönyv hever a földön és ott ül közöttük egy széken Vali néni, akifáradhatatlanul mesét olvas nekünk hosszú-hosszú órákon át. Nem tudom, mennyi idõt töltöttünk a pincébenakkor: napokat, vagy csak néhány órát. Arra sem emlékszem már, hogy hogyan kerültünk vissza az otthonunk-ba. Csak villanásnyi képek, hangok, hangulatok bújnak elõ váratlanul néhány pillanatra, hogy aztán újra eltûn-jenek az emlékezet mély bugyrában. Négyéves voltam ekkor, 1956 novemberében....

Állok a csukott erkélyajtó elõtt a félhomályos szobában és a mozgalmas égboltot nézem. Repülõ! Még egy re-pülõ, aztán még egy!

– Nézd, apu! Fordulok a sötétbe boruló szoba belseje felé. Édesapám a sarokban álló, majdnem plafonigérõ, nagy sárga cserépkályha mellett ül és rádiót hallgat. A kályhában égõ tûz meleg, sárgás-pirosas fénye meg-világítja figyelõ arcát. A rádióban hosszan beszél jellegzetes hanghordozással egy férfihang. Édesapám csendreint és figyelmét ismét a rádióra fordítja. A kérdés a torkomba szorul, csak állok ott az erkély elõtt a sötétben éshallgatom én is a rádiót. Nem értem, mit mondanak, ezt a hangot nem ismerem, még sohasem hallottam. Aztbiztosan tudom, hogy nem az esti mese szól, hiszen nem hallottam az általam nagyon jól ismert szignált és a „Jóestét, gyerekek, remélem, ágyban vagytok már” soha el nem feledhetõ szavait.

Sok-sok év múlva a rádióban újra meghallottam ezt a jellegzetes hanghordozást. Egy röpke pillanatra új-ra láttam a sûrûsödõ sötétségbe boruló szobát és a rostélyon kivillanó tûz fényében édesapám kályha mellettülõ alakját. Kádár János beszélt akkor a rádióban 1956-ban.....

– Anyu! Tényleg olyan borzalmas volt nektek az ötvenes években? – kérdezte tõlem valamelyik naponfõiskolás lányom az iskolából hazatérve. Testvéremmel együtt, aki éppen látogatóban járt nálunk, elhûl-ve néztünk rá, aztán egymás szavába vágva meséltük csodálatos gyermekkorunk emlékeit. A kérdés el-gondolkoztatott bennünket. Manapság „divat” úgy beállítani ezt az idõszakot, hogy az mindenféle szem-pontból a legsötétebb elnyomás jelképe lett. Ezt sugallja a média, ezt szajkózzák azok a nagyhangú fiatalpolitikusok, akik akkor még nem is éltek. Bizonyára benne volt ez is. Volt kitelepítés, volt börtön és cen-zúra, besúgás és árulás, éjszaka megjelenõ fekete autó éppúgy, mint más korszakokban is. Csak akkormásképpen hívták õket, mások voltak az üldözõk és az üldözöttek. Sokak számára bizonyára ezt jelentet-te ez a kor, másoknak felemelkedést, biztonságot adott, mint nekünk itt az angyalföldi kis Paradicso-munkban.

Közülünk, de a távolabbi környezetünkbõl nem hurcoltak el, nem börtönöztek be senkit. Csak egy gyö-nyörû, csillogó fekete Volgára emlékszem, amelyik minden reggel megállt a ház elõtt, hogy az egyik miniszté-riumban, magas beosztásban dolgozó apukát a munkahelyére szállítsa.

Nekünk itt az „angyalok földjén” lehetõséget adott ez a kor. Lehetõséget egy szép, emberibb életre. Sötéttársbérletek és nyomorúságos viskók helyett világos, tiszta otthonokban élhettünk. Szüleink kemény munká-val, esti tanulással az évek során biztos egzisztenciát teremtettek, ami lehetõvé tette a családok anyagi gyara-podását is.

A rádió

Epilógus

103

Bizonyára voltak visszásságok, túlkapások akkoriban, de bárhogy is nézzük, a hozzánk hasonló sorban lé-võk voltak a nagyobb számban. Nekünk, ott a tízes kapu akkori gyermekeinek külön szerencsénk volt, hogyebben a környezetben játszva ismertük és tanultuk meg az együttélés íratlan szabályait, a toleranciát, a szoli-daritást, az egymásra figyelést,az önzetlen segítõkészséget, mindazt, amivel most olyan híján van ez a mai elgé-piesedett, elanyagiasodott világ. Nekik, a szüleinknek, a Mária néniknek, Zoli, Feri és Imre bácsiknak köszön-hetjük, hogy kilépve ebbõl a szép és boldog világból mindannyian megálltuk a helyünket.

Mostanában ritkán találkozunk, szétsodort bennünket az élet. Felnõttünk, elköltöztünk, családot alapí-tottunk. Csak kevesen maradtak közülünk ott Zsuzsi, Mária néni, Zoli bácsi és édesanyám pedig már az égiektársaságában fogyasztják el a mindennapi közös reggeli feketekávéjukat.

Lehet, hogy sokaknak szörnyû volt ez a világ, ám nekünk, a tízes kapu lakóinak kétemeletnyi boldogság.

Gyermekek a „paradicsomban”

104

Tudtuk, mi van a szomszéddalSchönhofenné Johancsik Julianna

1956-ban még csak egy nyolcéves kislány voltam. Szüleimmel és testvéreimmel egy másfél szo-bás lakásban laktunk (akkoriban még 2 szobának számított) egy hétemeletes új házban, aBéke úton. Ezeket a házakat 1951-ben építették és „Élmunkás” házaknak hívták, mert

olyan családosok kaptak itt lakást, akik munkahelyükön kiválóan dolgoztak, több gyermekük volt és szûkösenlaktak. Elõtte mi is egy Angyalföldi úti bérházban éltünk egyszoba-konyhás lakásban egy másik családdalegyütt. Így aztán ez az új lakás maga a Paradicsom volt.

Szép világos, volt benne fürdõszoba, WC. Ez ma már természetes, de akkoriban nagyon sok olyan házvolt, ahol a lakásokban egyáltalán nem volt se WC, se fürdõszoba. Emlékszem, a Gyöngyösi utcában egy kü-lön közfürdõ volt azok számára, akik ilyen helyen laktak.

A házban a rendet a házmester és a felesége biztosította. A házmesterné takarította a lépcsõházat, kezel-te a liftet, nála volt minden lakás kulcsáról egy másolat (ha esetleg valami baj lenne és nincs otthon senki), aférje pedig elvégzett minden szükséges szerelést, karbantartást. Este 11-kor bezárták a kaput. Aki késõn jötthaza, azt a házmester engedte be – természetesen ezért fizetni kellett, ugyanúgy, mint a lift használatáért. Mi-vel a mi családunk elég szegényen élt, édesanyám is csak akkor engedhette meg magának azt, hogy lifttel jöj-jön fel a 6. emeletre, ha tele szatyrokkal érkezett a piacról.

Mi gyerekek rendszeresen a ház elõtt gyûltünk össze és ott játszottunk mindenfélét: labdaiskolást, ugró-iskolát stb. Ha az édesanyánknak fõzés közben eszébe jutott, hogy valami hiányzik még az ebédhez vagy vacso-rához, lekiabált az ablakon, hogy mire van szüksége és ledobta a szükséges pénzt. Elõre ki lehetett számolni afizetendõ összeget, mert minden mindenhol ugyanannyiba került.

A házunk földszintjén volt egy üzlet. Úgy emlékszem, „Fûszer – Csemege” volt a neve, ami elõkelõ üzlet-re utalt. A mögöttünk lévõ tejcsarnokban csak tejet, kenyeret és még néhány szükséges dolgot lehetett vásá-rolni, de ebben az üzletben sokkal több áru volt. Felvágottakat, édességet, tisztítószereket is árultak. Perszemindenért – a tejtermékért, a pékáruért, az édességért stb. – külön kellett sorba állni. Már korán reggel jött atejesautó, lerakta a tejeskannákat és a rekeszeket az üveges tejjel. Aztán meghozták a friss kiflit, zsömlét, ke-nyeret. Ezeket is lerakták az üzlet elé. Soha, senkinek nem jutott eszébe, hogy abból elvegyen.

Akkoriban még nem volt a mai értelemben vett hûtõszekrény. A barátnõméknél volt egy éjjeli szek-rény jellegû bútordarab, ami bádoggal volt kibélelve. Abba vettek jeget és arra tették a hûtendõ élelmi-szert. Az olvadó jég lefolyt egy edénybe. A jeges egy lovas kocsin hozta a közeli Jéggyárból a jeget hosszútömbökben. A kocsit nagytermetû, testes lovak húzták. A jeges elkiabálta magát, hogy „Jeget tessék, itt ajeges!!!”, mire az asszonyok leszaladtak a vödörrel és ki mennyit kért (1 Ft-ért, 50 fillérért), a jeges annyitvágott a rúd jégbõl.

Mai szemmel nézve nehéz volt az akkori nõk élete: háztartási gépek nem léteztek. A szõnyeget a porolónverték ki, ami majdnem minden ház mellett megtalálható volt. Mosógép sem volt, az asszonyok teknõben,kézzel mostak. Nem volt „mirelit”, így aztán élõ csirkét, halat vásároltak. Akkoriban lett divat, hogy a csirké-ket táppal kezdték etetni. Édesanyám ezért – mielõtt levágta volna a csirkét – néhány napig kukoricával etet-te, hogy jobb íze legyen. A halat pedig a fürdõkádban tartottuk, míg el nem jött az ebédfõzés ideje.

Hétköznap mindenki a munkahelyén, illetve a gyerekek az óvodában, iskolában ebédeltek. De a szom-bat délután és a vasárnap az otthoné volt. Szombat délután volt a takarítás, mosás napja (mert szombat is mun-

105

Béke úti lakótelep

106

kanap volt), vasárnap a pihenésé. Tévé helyett (csak vezetékes rádió volt, az is két csatorna: Kossuth és Petõfi)esténként édesapámmal kártyáztunk, társasjátékoztunk, miközben édesanyám stoppolt, varrt.

1956 õszén már iskolába jártam, úgynevezett „kulcsos gyerek” voltam, mint sokan mások. Ez azt je-lentette, hogy mire én felkeltem, a szüleim már elmentek a munkába. A bátyám még megfésült, merthosszú copfom volt, aztán õ is elment az iskolába. Én maradtam utoljára, én zártam be a lakásajtót. A kulcs – mint sok más gyereknek – a nyakamban lógott, hogy el ne veszítsem. A Kilián utcai iskolábajártam (ma Németh László Gimnázium), ami akkoriban a legszebb, legmodernebb iskola volt. Akkori-ban a park helyett még egy gazos grund volt, tele hatalmas kövekkel. Az iskola két részre volt osztva, egyfiú- és egy lányiskolára. A fiúknál túlnyomórészt férfitanárok, a lányoknál nõi tanárok tanítottak. A fi-úkkal sokkal szigorúbban bántak, mert a lányok fegyelmezhetõbbek voltak. Emlékszem, az óraközi szü-netekben a folyosón párosával kellett körbe-körbe sétálnunk. Csak a nagyszünetben mehettünk ki azudvarra szaladgálni.

Jégszállító lovas kocsi (Magyar Nemzeti Múzeum)

107

A nagy történelmi eseményt illetõen arra emlékszem, hogy mi, gyerekek nagyon örültünk, mikor bejelen-tették, hogy hazamehetünk a napközibõl és másnap nem kell iskolába menni. Otthon az is csak játéknak tûnt,hogy az óvóhelyre kellett lemenni, mert a többi gyerekkel ott hancúroztunk. Persze a felnõtteknél más volt ahelyzet. Édesanyám rettegett, mert a bátyám nem akart lejönni az óvóhelyre és inkább elment kenyeret és másélelmiszert keresni.

Arra emlékszem, hogy a házunkban lévõ üzlet elõtt (ami természetesen be volt zárva) egyszer csak meg-jelent egy hatalmas teherautó. A sofõr elkezdett kiabálni, hogy „Asszonyok ide, ide! Megjött a csirke!” Mégalig mondta ki, az asszonyok megrohamozták a teherautót és perceken belül elkapkodtak mindent, ki mit tu-dott: kacsát, libát, csirkét. Ez persze nekünk jó mókának tûnt és mi is kiabáltunk, hogy „asszonyok, megjött atojás”, de persze senki sem rohant oda.

Viszont félelemmel töltött el, amikor a hatodik emeleti lakásból néztük, hogyan vonulnak el a tankok Új-pest felé. Úgy emlékszem, hogy még lõttek is a vasutasházak felé. Amikor visszamehettünk az iskolába, min-denki kapott egy kis csomagot. Hollandok küldték az adományt. Tisztálkodószerek voltak benne és egy táblacsoki. Mai napig nem felejtem el a csoki gyönyörû borítópapírját, az arany feliratokkal. Azóta kedvencem amogyorós csoki.

Örülök, hogy nem kellett háborúban élnem, mint a szüleimnek és a testvéreimnek, de ezeket az esemé-nyeket sem lehet elfelejteni. Remélem, hogy a jövõ nemzedékek békésen és ügyesen használják ki az azótamegszületett felmérhetetlen technikai haladást. Ha visszagondolok, hogy éltek szüleink, nagyszüleink a min-dennapokban, senkinek sem kívánom ezt az életet. De úgy gondolom, hogy lelkiekben sokkal többet kaptunk,mint amit ma egy állandó rohanásban élõ házaspár tud adni a gyermekének. Jó lenne, ha a mostani gyermekekis kapnának annyi odafigyelést és törõdést, mint amit mi kaptunk akkor, amikor még nem volt autó, mobil,videó, mosógép, mosogatógép, porszívó, hûtõ és sok más dolog. Igaz, nem tudtuk, mi történik a világ másik fe-lén, de azt tudtuk, hogy mi van a szomszéddal.

A képeken Schönhofen Klausné, Johancsik Julianna

108

A 33. esztergomi tüzérezred tevékenysége 1956. október 23. és november 4-e között, Hadtörténeti IntézetLevéltára 1956-os különgyûjtemény, 3. doboz. 36. õ. e. A Csavargyár MSZMP alapszervezeti iratai, Budapest Fõváros Levéltára, XXXV. 18. c. 39. õ. e.A Láng gépgyár MSZMP alapszervezeti iratai, Budapest Fõváros Levéltára, XXXV. 18. c. 122. õ. e. A Magyar Acélárugyár MSZMP alapszervezeti iratai, Budapest Fõváros Levéltára, XXXV. 18. c. 125. õ. e. A XIII. kerületi gyárak munkástanácsainak, pártszervezeteinek mûködésérõl készült információs jelentések,tájékoztatók a pártbizottság számára, Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 56. õ. e.A XIII. kerületi munkástanácsok iratai, Politikatörténeti Intézet Levéltára, 290. fond, 50. õ. e. Az 51. légvédelmi tüzérosztály tüzérezred tevékenysége 1956. október 23. és november 4-e között, HadtörténetiIntézet Levéltára 1956-os különgyûjtemény, 3. doboz. 38. õ. e. Az MSZMP XIII. Kerületi Intézõbizottságának iratai, Budapest Fõváros Levéltára, XXXV. 18. a. 2. õ. e.Jelentés a kerület üzemeiben és intézményeiben a vezetõ funkciók visszaszerzéséért indított harc értékelésérõl,eredményeirõl, Angyalföldi Helytörténeti Gyûjtemény Irattára 86. 781. 8Kiegészítõ adatok a Központi Katonai Kórház 1956. október-novemberi történetéhez, Hadtörténeti IntézetLevéltára, 1956-os Gyûjtemény 7. õ. e.Kiss János beszámolója a XIII. kerületi pártbizottság tevékenységérõl az „ellenforradalom” idején, AngyalföldiHelytörténeti Gyûjtemény Irattára 86. 781. 9Az Adócsõgyár fõmérnökének élménybeszámolója az ellenforradalomról, titkos rendõri jelentés a XIII.kerületi ifjúság 1957. január 23-i néma tüntetésérõl, XIII. kerületi Fehér könyv és egyéb iratok, BudapestFõváros Levéltára, XXXV. 18. b. 20. õXIII. Kerületi Tanács végrehajtó bizottsági üléseinek jegyzõkönyvei, Budapest Fõváros Levéltára, XXIII. 213. aXIII. kerületi tanácsülési jegyzõkönyvek 1957., Budapest Fõváros Levéltára XXIII. 213. a.

Batizán József pere, Budapest Fõváros Levéltára 472/57Bogdán József és társai, Hadtörténeti Levéltár 722/57Csizmadi Ferenc és társai, Budapest Fõváros Levéltára 8053/58Fried Ervin László pere, Budapest Fõváros Levéltára 5284/57Galó István és társai, Hadtörténeti Levéltár 012/57Haraszti Tibor pere, Hadtörténeti Levéltár 184/58Láng Dániel és társai, Hadtörténeti Levéltár 0103/57Nagy József és társai, Budapest Fõváros Levéltára 8016/58Palatinusz István pere, Budapest Fõváros Levéltára 890/57Posztós Sándor pere, Budapest Fõváros Levéltára 4567/57Posztós Sándor pere, Budapest Fõváros Levéltára 4567/577Schwartkopf Sándor pere, Budapest Fõváros Levéltára 3486/57Törzsök Géza pere, Budapest Fõváros Levéltára 3363/57

Források