A SZARVASI ERZSÉBET-LIGET TÖRTÉNETE ÉS ÉRTÉKEI

TÓTHNÉ HANYECZ KATALIN, SZARVAS KÖRÖS-MAROS NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁG „NIMFEA” TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET

1999.

BEVEZETÉS Szarvas az ország délkeleti részén, a Hármas-Körös Kákafoki-holtágának partján fekszik. Az

Erzsébet-liget közel négyzet alakú, 12,8 hektáros területe a város nyugati határán található. Létesítése a múlt század végére tehető. Fennmaradt kertrészletei angol kert stílust határoznak meg, melyet helyi sajátosságok kísérnek.

Az Erzsébet-liget mellett a szarvasi lakosok mindig is sokat tettek azért, hogy lakóhelyük ne legyen „poros alföldi kisváros”, így sok ligetet és parkot telepítettek. Itt található a világhírű Pepi-kert és Békés megye legidősebb fáit őrző Anna-liget is.

A Szarvasi Közlöny ezt írja 1934-ben: „A sok viruló kert és a dúsan fásított Körös-part mellett valóban a ligetek városának nevezhetjük Szarvast, amely így méltó arra, hogy az üdülni vágyó idegenek felkeressék.” - „A bájos fekvésű Szarvas községben mindjárt az állomástól kezdve a község túlsó végéig mindenütt ligetek, virágtáblák és dúsan fásított utcák üdvözlik az érkezőket.”

ELŐZMÉNYEK Szarvas község egykor a Hármas-Körös partjára települt, olyan meredeken kiemelkedő

partrészen, ahol csak ritkán érte el egy-egy nagyobb árvíz. A folyó másik partja viszont néhány méterrel alacsonyabban fekszik, így ezt a folyó áradásai mindig elborították. A folyót az 1880-as években szabályozták, így alakult ki a csaknem 30 km hosszú Szarvas város lelkét képező Kákafoki-holtág.

Mendöl Tibor Szarvas földrajza c. tudományos munkájában 1928-ban hiteles folyóparti vegetációt ír le: „A folyóártér nedves formációit a nád, a gyékény, káka és sás fajok képezték. A zsombék-nádas-asszociációkon kívül megjelentek a fűzfa-lápok asszociációi is, amelynek maradványait a Körös szűk árterén még fellelhetjük. A Holt-Köröst még ma is nagy darabon

A Puszta 1999. 1/16, pp. 220-231.

fűzfasor kíséri. A zugokban (kanyarulatok által körülhatárolt földnyelvek), ahol a part lankás, régebben egész fűzfaligetek, valódi fűzfalápok fordultak elő, a tisztásokon és a fák közötti nedves talajon, sajátos növényszövetkezettel. Ilyen füzes a nagy holtág Szarvas községgel szemben fekvő kis másodlagos meanderének zugában, ahol ma a községi sétakertet találjuk: ezt hívták valamikor a város füzesének.”

A „Füzes” a folyószabályozás előtti időben is a városlakók által, pontosabban a diákok által látogatott terület volt. A Körösön túli fűzfa-erdőcske a diákok kedvelt játszóhelye volt, ezt bizonyítja Dr. Nádor Jenő, Vajda Péter tanítványai között c. tanulmányában leírt kis részlet: „Vajda Péter, mint természetrajongó naponta nagy sétákat tett a városon kívül. Ha az akkor „Füzes”-nek nevezett kis erdőben játszó tanulók csoportja mellett - akiknek igazgatója volt - elhaladt, megállt, elnézte játékukat...” (Vajda Péter 1843-1846 között volt a gimnázium igazgatója.)

1961-ben Perényi Béla jegyezte fel Faragó Mór szarvasi orvos visszaemlékezését, aki 1891-ben érettségizett, tehát diákkorában még a régi „Füzest” is ismerte: „...diákkoromban a szép park helyén kis görbe fűzfákkal borított, iszapos terület volt, amelyet mi akkor „kis erdőnek” neveztünk. A Körös majd minden tavasszal kiöntött és a „kis erdőt” sokszor méter magasságban is vízzel borította. Vállalkozó szellemű diákok - köztük jómagam is - csónakon eveztünk át az elöntött földre, s ott a fákról apró madarakat szedtünk, vadkacsákra lövöldöztünk. Egy szép tavaszon aztán, amikor Mezőtúr határában megcsinálták a Körös összekötő csatornáját és a mi folyónk holtág lett, akkor megszűnt a régi vízi élet a „Füzes”-ben is...”

A régmúlt idők feljegyzései alapján megállapíthatjuk, hogy a „Füzes” a mai Erzsébet-liget múlt századi elődje.

Feltételezhető, hogy az időnként vízjárta területet fűzfák, nyárfák, itt-ott tölgyek, juharok, szilek, vízkedvelő és víztűrő lágyszárú növények borították. Egykori növényállománya alapján tehát az ártéri ligeterdő kategóriába tartozott.

A „Füzes” akkori hasznosítása egyszerű módon történt: a fűtermést, illetve a fák gallyazásából származó anyagot a városi elöljáróság időnként elárverezte, tölgyeinek gubacs- és makktermését a helyi tímároknak adta el, alkalmilag a gimnázium és egyéb iskolák majálisait, juniálisait, valamint a szarvasi iparos- és parasztifjúság rendezvényeit szolgálta. A „Füzest” ekkor az 1891-ben épített fahíd kötötte össze a várossal. Ezt 1894-ben lebontották, majd a helyén létesítették a mai vashidat. A híd mellett volt a vámház, ebben lakott a hídbérlő (a hídon való átkelés díjának beszedője), később pedig a városi kertész. Ma ez a Halászcsárda épülete.

A SZARVASI NÉPKERT KIALAKULÁSA A szarvasi Körös szakasz holtággá válása (1888.) után a város vezetői elhatározták, hogy az

időszakos elöntésektől mentesített „Füzest” parkosítják.1990-ben e célra 50 hold területet jelöltek ki, amelyből 15 holdat szőlő- és gyümölcstelepítésre kívántak felhasználni. Az 1891-ben Mihálfi József által készített térképrészleten (1.sz. melléklet) már szerepel a Városi gyümölcsös és a Városi népkert alaprajza, amelyen a kerti utak is fel vannak tüntetve.

Az utak vonalvezetése az akkoriban már elterjedt angol-kert stílusra jellemző. A görbe vonalú sétautakon be lehet járni az egész kertet. Néhol a kerti utak kisebb-nagyobb terekké szélesednek.

A tervezés és telepítés Dolesch Vince városi kertész irányításával zajlott az 1891-től 1894-ig terjedő időszakban.

Először az utakat alakították ki, ezután kezdték meg a növénytelepítést. A telepítéskor figyelembe vették az Anna-liget és a Pepi-kert fásítási elveit, tapasztalatait.

A kert elsődleges növényanyaga a már meglévő természetes növénytársulás, az ártéri ligeterdő volt, melynek legszebb fái (elsősorban kőrisek, tölgyek, szilek) voltak a kert első alkotóelemei.

A meglévő növényzet, a folyó közelsége az Alföld kontinentális éghajlatától eltérő, kedvezőbb mikroklímát teremtett, valamint az áradások tápanyagban dús, öntéstalaj kialakulását eredményezték. A kiegyenlítettebb hőmérséklet, a magasabb páratartalom, a tápanyagban dús talaj, a növényzet által a széllel szembeni védettség együttesen lehetővé tette az igényesebb fajok liget belsejébe való ültetését és azok megfelelő fejlődését. Másodlagos növényanyagként a - hazánkban akkoriban divatos - platánkorszak legjellemzőbb fáit, a platánokat és a vadgesztenyéket ültették. Az elültetett fák és cserjék zöme a Városi faiskolából származott.

A Népkert létesítésének körülményeihez tartozik, hogy az egész országban nőtt a növények iránti érdeklődés, terjedt a növényhonosítás. Szarvason Bolza József, majd Bolza Pál kezdte telepíteni az exóta növényeket. A helyi lakosok érdeklődését felkeltette az Arborétum létesítése és felmerült bennük az igény egy mindenki számára elérhető, látogatható kert iránt.

1898-ban Erzsébet királyné tragikus halála után - az iránta való tiszteletből - az emlékfák ültetésére megindult mozgalomban Szarvas városa is részt vett. Az Erzsébet Királyné emlékfái című levéltári anyag szerint: „Szarvas község elöljárósága a piactéren 70 db akácfát ültetett, s azonkívül a 2 év óta fennálló 30 hold területű népkertjét, mely terjedelmével és nagy gondozásra valló szépségénél fogva az Alföld egyik legszebb sétánya - Erzsébet Királyné ligetnek nevezte el.”

AZ ERZSÉBET-LIGET TÖRTÉNETE A liget telepítési munkáinak befejezése után 1904. január 10-én versenytárgyalási

hirdetményt jelentetett meg a község vezetősége az Erzsébet-ligeti mulató megépítésére vonatkozóan. A községi elöljáróság Bányász János építési vállalkozót bízta meg a nyári mulató vagy Erzsébet-ligeti kioszk építésével, amely még a versenytárgyalási kiírás évében megvalósult. A pavilont a liget középpontjába építették, a két körönd közé, a már meglévő teniszpályákkal szembe. A pavilon szomszédságában nyaranta működő cukrászda létesült.

Ebben az időben telepítették a liget mögötti területen a gyümölcsöst, a szőlőkertet és a faiskolát. A faiskolában évtizedeken keresztül sokféle gyümölcsfa-, díszfa-, haszonfacsemetét és rózsatöveket állítottak elő. Ezeket részben értékesítették, részben a városi utcák és terek fásítására, illetve a liget fáinak gyarapítására használták fel.

Az 1907-ben készült térképrészlet (2.sz. melléklet) némi változást mutat az első térképvázlathoz képest. A kerti utak más szerkezetűek, a kert belsejében pedig két körönd, játszótér látható.

A liget életében az első nagyszabású rendezés a II. világháborút megelőző években volt. Ez a törekvés Szarvas várossá nyilvánításának érdekében történt. A munkálatok a városi főkertész irányításával folytak, és olyan látványos dolgok születtek, mint például virágtalicskák elhelyezése a liget bejáratánál és a köröndök tisztásain.

A II. világháború nagy hanyatlást hozott a város növényeiben és a ligetben is. A háború évei alatt nagyon sok fát kivágtak a városban, ezért az utcai fásítás ügye már az 1945. február 19-i képviselőtestületi gyűlésen az első tárgysorozati pontok között szerepelt. A fahiány pótlására azt javasolták, hogy összesen 7.600 facsemetét ültessenek el a tereken és az utcákon. A javaslat határozattá emelkedett, így kötelezték a háztulajdonosokat az ingyenes facsemeték elültetésére.

Az Erzsébet-ligetben végzett pusztítás oka az ínséges idő tüzelőanyag hiányának enyhítése volt. A ligeti fák pótlásáról sürgősen gondoskodni kellett. Ez sajnos nem szakszerű terv alapján

készített felújítás volt, hanem csak a faegyedek számának növelése, az üres részek pótlása, szakmai körültekintés és fajválogatás nélkül.

A liget felszabadulás utáni életét a szakszerűtlen kezelés, a szakmai megalapozatlanság jellemezte rendszertelen fakivágásokkal és telepítésekkel.

A ‘60-as évektől kezdődően a kert már nem volt megbecsülve. A szarvasi emberek csak ritkán látogatták, amelynek valószínűleg az volt az oka, hogy az itt élő emberek többségének saját kertje, nyaralója, hétvégi háza lett a holtág melletti üdülőterületeken, így a szabadidő eltöltésében a közparknak már nem volt akkora jelentősége, mint a századfordulón.

A liget évente egy alkalommal volt fontos színtere a város társadalmi életének. Minden évben itt rendezték meg a május elsejei felvonulást követő politikai és kulturális programokat. Ilyenkor a ligetbe özönlöttek az üzemek, hivatalok dolgozói, az iskolák diákjai. Itt találkoztak a szülők gyermekeikkel, majd együtt majálisoztak.

A liget fenntartottságát tekintve a ‘60-as évektől kezdődő folyamatos romlás volt megfigyelhető. Oka, hogy a városi vezetés intézkedéseiben elsősorban a városképet, a városközpont rendezettségét tartotta szem előtt, hogy Szarvas megfeleljen a városi címnek (1966-ban lett Szarvas újra város). Ennek megfelelően elsősorban a város belsejében lévő zöldfelületek (a főtér és főút környéke) gondozását végezték el. Az exponált helyekre drága, nagyfelületű, egynyári virágágyások kerültek, míg a város külsőbb részeire minimális figyelmet fordítottak. Az Erzsébet-liget is a kevés ráfordításokkal, extenzíven fenntartott zöldfelületek közé tartozott. A ligetnek soha nem volt saját fenntartója vagy külön fenntartási kerete. A ligetben elvégzett minimális fenntartási munkák (a gyepfelületek kaszálása) költségeit a városi parkfenntartásra szánt összegből fedezték. A ligettakarítást a május elsejei ünnepségek előtt az üzemek brigádjainak és az iskolák tanulóinak bevonásával oldották meg.

Közben voltak törekvések a liget rendbetételére és új funkciókkal való felruházására. 1967-ben készült el az „Arborétum és környékének részletes rendezési terve”, melyben foglalkoztak a liget rendezésével is. A terv szerinti feladat egy korszerű szabadidő központ létrehozása sportlétesítményekkel, valamint üdülőkomplexum kialakítása termálvíz felhasználásával. A tervhez készült zöldterületi vizsgálat során a következőképpen értékelték a ligetet: „Szarvas város legnagyobb közparkja, amely fekvésénél fogva a városon kívül esik, s ez a körülmény hátrányosan befolyásolja látogatottságát. A park területén belül Halászcsárda vendéglő, Pavilon épülete, teniszpálya, műteremház, valamint nyáron úttörőtábor van. A park nagyrészt külterjes fenntartású. A park látogatottságának fokozására a közönséget jobban vonzó parkrészletek létesítésére lenne szükség (pl. jól felszerelt játszótér, díszpark). A park növényanyaga különleges botanikai értékekkel nem bír, nagyrészt honos fafajták alkotják. Elvétve egy-egy ritkább faj (pl. Ginkgo biloba) is található. A nagyrészt sűrű erdő alkotta park igen jelentős, mint település-kondicionáló tényező.” A fejlesztések - a helyi természeti adottságok kihasználása révén - a város idegenforgalmának növelése érdekében történtek volna.

A ‘80-as évek elején ismét történtek bizonyos beavatkozások: Létesítettek a liget külső útjain egy kb. 1km hosszú, kör alakú tornapályát. A pályán 20 állomást szereltek fel különböző tornaszerekkel. A tornapálya új sportolási lehetőséget teremtett a ligetben. Sajnos a tornaszerek karbantartását nem oldották meg, így néhány év alatt az időjárás és a nem rendeltetésszerű használat következtében tönkrementek, balesetveszélyessé váltak, indokolttá vált felszámolásuk. A tornapálya létesítése mellett nagyarányú ritkítást is végeztek a liget faállományában.

1987-ben az Erzsébet-ligetet Megyei Védettségű Természetvédelmi Területté nyilvánították. Ezen intézkedés a mocsárciprusok (Taxodium districhum), a természetes ártéri ligeterdő maradványai, az Alföldön ritka 130-150 éves csertölgyek (Quercus cerris), valamint az aljnövényzetben található ritkaságok védelmében született meg.

A LIGET JELENLEGI ÁLLAPOTA Az Erzsébet-liget 100 éves fennállása során sokféle változáson ment keresztül, ennek

ellenére a régi kertrészletek néhol még jól fellelhetők, az utak és a köröndök pedig szinte eredeti elrendezésükben maradtak meg.

A liget a közelmúltban elhanyagoltságot, rendezetlenséget tükrözött: Az aljnövényzet elburjánzása és a magról felnőtt facsemeték besűrűsödése néhol erdőszerű foltok kialakulását, a ligetes jelleg elvesztését eredményezte. Néhol a kerti utak csapásokká keskenyedtek. A növényállományban sok beteg, eldeformálódott, kiszáradt és viharkárt szenvedett egyedet lehetett találni. A sétautak egymással és a köröndökkel való kapcsolatát némileg megzavarta a forgalmasabb útszakaszok lebetonozása, valamint a kerékpárút kialakítása.

A liget külső környezeti kapcsolatait a betonutak kivezetései jelzik. A bejárattól induló, majd szétváló gyalogút (mely egyben kerékpárút) egyrészt a városi sportpálya felső bejáratához, másrészt a fahídhoz és a köröndökhöz, illetve a sportpálya alsó bejáratához vezet.

Napjainkban a liget egyre fontosabb szerepet játszik. A hagyományos május elsejei ünnepség mellett számos egyéb rendezvény kerül lebonyolításra itt az év során (pl. gyermeknap, kutyakiállítás stb.). A városi rendezvényeket az óvodák, iskolák saját programjai kísérik. Népszerű lett az erdei iskola és óvoda is. A liget mindennapi életét pedig a sportolni vágyók befolyásolják.

A köröndök és a sétautak mentén kerti padok vannak elhelyezve, amelyek a szabadidő kellemesebb eltöltését szolgálják.

Az egykori gyümölcsös és szőlőskert helyén ma ifjúsági tábort, vízitelepet, nyaralókat és a Liget Kempinget találhatjuk, amelyek forgalma az utóbbi években nagymértékben megnőtt.

A liget fenntartottsága is sokat változott, kezelése rendszeressé és szakszerűvé vált. Fenntartására évente elkülönített pénzalapok állnak rendelkezésre, a munkálatokat a város egész területén működő városgazdálkodási cég végzi.

A LIGET NÖVÉNYÁLLOMÁNYA A liget növényállománya nagyrészt lombhullató fajokból áll, de néhány örökzöld fajjal is

találkozhatunk. A ligetet alkotó fafajok közül a tölgyek, kőrisek, juharok dominálnak. A tölgyek és kőrisek néhány 100 évnél idősebb példánya az eredeti ártéri növénytársulás maradványai, amelyek nagyrészt a teniszpálya mögött, valamint a 44-es főút és a kerékpárút közötti részen találhatók. Nagy számban fordulnak elő 80-100 éves gyertyánok, szilek, hársak, platánok, vadgesztenyék. A többi faj változatos életkorral szétszórva található a területen. A liget központi részein találhatók a ‘40-es években betelepített fenyők és lomblevelű örökzöldek.

Fák A ligetet alapvetően az ártéri keményfa ligeterdő domináns fajai jellemzik. A kocsányos

tölgy (Quercus robur) mellett az Alföldön ritka csertölgy (Quercus cerris) is megtalálható itt. A kőrisek közül legtöbb az őshonos magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica), ezen kívül a magas és a virágos kőris (Fraxinus excelsior, Fraxinus ornus) fordul elő. A szilek közül a mezei szil (Ulmus minor) és a vénicszil (Ulmus laevis) képviselteti magát. A puhafa ligeterdő alkotó fafajai (fűz, nyár) közül csak egyet-kettőt találhatunk a parti részen.

Szép számmal fordul elő a gyertyán (Carpinus betulus), a mezei és a korai juhar (Acer campestre, Acer platanoides).

A kert kialakításakor elsődlegesen betelepített növények a platánkorszak divatos fái lehettek. Ilyenek: a platán (Platanus x hispanica), a vadgesztenye (Aesculus hippocastanum), a japánakác (Sophora japonica), a fekete dió (Juglans nigra), a lepényfa (Gleditsia triacanthos), a bálványfa (Ailanthus altissima) és a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis).

Viszonylag nagy számban fordul elő akác (Robinia pseudoacacia) és több hársfaj (Tilia sp.), szórványosan pedig a szivarfa (Catalpa bignonioides), a csörgőfa (Koelreuteria paniculata), a közönséges aranyeső (Laburnum anagyroides), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) és a kökény (Prunus spinosa).

Örökzöldek közül a bejárattal szemben láthatunk egy csoport lucfenyőből (Picea abies) álló, a teniszpálya mögött pedig egy erdeifenyőből (Pinus sylvestris) álló növényegyüttest. Tiszafából (Taxus baccata) viszonylag sok példánnyal találkozhatunk, nem csoportosan, hanem egy-egy különálló növényként. Virginiai borókából (Juniperus virginiana) egyetlen példány van az első körönd felé vezető út mellett.

Cser jék A ligetben lévő cserjék közül leggyakoribb a jezsámen (Philadelphus coronarius), amely

bódító illatával és sokoldalú felhasználhatóságával a századforduló idején különösen nagy népszerűségnek örvendett egész Európában, illetve a fagyal (Ligustrum vulgare), amely viszonylagos igénytelensége miatt terjedt el.

A liget nyugati és déli határán telepített növényfal fajai: a gyöngyvessző (Spiraea x vanhoutti), a hóbogyó (Symphoricarpus albus), az aranyvessző (Forsythia sp.), a húsos és a veresgyűrű som (Cornus mas, Cornus sanguinea).

Lomblevelű örökzöld cserje a babérmeggy (Laurocerasus officinalis) és a puszpáng (Buxus sempervirens).

Al jnövényze t A liget természetes növényzetét alkotó legjellemzőbb fajok a következők: borostyán (Hedera

helix), kis télizöld (Vinca minor), illatos ibolya (Viola odorata), százszorszép (Bellis perennis) és különböző boglárkák (Ranunculus sp.).

A figyelmet érdemlő ritka fajok: szálkás tarackbúza (Agropyron caninum), borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum), sulymos sás (Carex spicata), szeplős szegfű (Dianthus armeria), keszeg saláta (Lactuca serriola), falgyom (Parieteria officinalis), orvosi macskagyökér (Valerianella officinalis).

AZ ERZÉBET-LIGET NÖVÉNYJEGYZÉKE

Lombhul la tó fák : Acer campestre Acer negundo Acer platanoides Acer pseudoplatanus Aesculus hippocastanum Ailanthus altissima Betula pendula Carpinus betulus

Catalpa bignonioides Celtis occidentalis Crataegus monogyna Fraxinus angustifolia ssp. pannonica Fraxinus excelsior Fraxinus ornus Ginkgo biloba Gleditsia triacanthos Juglans nigra Koelreuteria paniculata Laburnum anagyroides Larix decidua Maclura pomifera Padus avium Platanus x hybrida Populus nigra ssp. pyramidalis Prunus spinosa Quercus robur Quercus cerris Robinia pseudoacacia Salix alba Sophora japonica Taxodium distichum Tilia cordata Tilia tomentosa Tilia platyphyllos Ulmus laevis Ulmus minor

Lombhul la tó cser jék : Cornus mas Cornus sanguinea Forsythia sp. Ligustrum vulgare Philadelphus coronarius Sambucus nigra Spiraea x vanhoutti Symphoricarpus albus

Örökzö ldek : Buxus sempervirens Juniperus virginiana Laurocerasus officinalis Picea abies Pinus nigra Pinus silvestris Pinus strobus

Al jnövényze t : Bellis perennis Draba nemorosa Geum urbanum Hedera helix Impatiens parviflora Potentilla argentea Ranunculus auricomus Ranunculus polyanthemos Ranunculus repens Trifolium repens Veronica beccabunga Veronica hederifolia Veronica persica Vinca minor

Gyepe t a l ko tó l eg fon tosabb fű fé lék Brachypodium sylvaticum Lolium perenne Poa pratensis Poa nemoralis

ÖSSZEFOGLALÁS A városi népkert kialakításának gondolata a városiasodás és a polgári életmód kialakulásának

hatására született meg. A szarvasi emberekben mindig megvolt a természet szeretete, a Körös, illetve a Körös-parti táj iránti vonzódás. A csodálatos növény- és állatvilág különleges hangulatot ébreszt. A Körös-part ideális hely a pihenni, kikapcsolódni vágyó emberek számára.

Már a XIX. század elején a „Füzes” is hasonló célokat szolgált, mint később a Népkert. A „Füzest” szívesen látogatták a diákok, és itt rendezték a nagy népmulatságokat is.

Magyarországon az Erzsébet királyné halála után meghirdetett „Ezredévi fák mozgalma” adott lendületet a városi közparkok létrehozásában. Országszerte létesültek sétakertek, sétányok, ligetek, amelyek a városi polgárság igényeit szolgálták.

A Szarvason létrehozott Erzsébet-liget az országban létesített kertekkel sok hasonlóságot mutat, egyediségét a természetes növénytársulásból, az ártéri ligeterdőből való kialakítása adja.

A liget százéves fennállása alatt sokat változott, de a régi díszkertrészletek még ma is fellelhetők benne. A ligethez kapcsolódó objektumok a pihenést (ifjúsági tábor, kemping), a sportolást (sportpálya, vízitelep, kerékpárút, teniszpálya), a kikapcsolódást (Ruzicskay alkotóház, Pavilon, Halászcsárda) szolgálják.

Rendkívüli értéknek tekinthető, amely a város zöldfelületeiből - kivéve az Arborétumot és az Anna-ligetet - nagyságával (12,8 ha) és kerttörténeti jelentőségével emelkedik ki. Fenntartása, gondozása napjaink fontos feladata, hiszen szerepe egyre nő a helyi lakosok és az ide látogatók körében.

SUMMARY The town of Szarvas was founded on the bank of the Hármas-Körös river. These river banks were

so steep, that was not reached many times by the floodings. The other bank of the river is lower with a

few metres, so that was always flooded. The river was controlled in the 1880’s, the 30 km long Kákafoki backwater was formed that way, and it is the spirit of town of Szarvas. Mendöl Tibor wrote in his scientific work in 1998, called The geografy of Szarvas, a authentic river bank vegetation „The wet formations of the flooding area of the river was formed by reed, bulrush, rush and sedge species. Willow – bogs appeared besides the clump-reed associations and their remains still can be found in the narrow flooding area of the river. There is still a short willow-avenue next to the backwater. There were really willow forest and willow-bogs in the promontory bordered by the river-bends. There is a willow forest like these in Szarvas, which is a park now, and that was the so called „the willow-forest of the town”. The study is about it.

IRODALOM MADAY P. (1962.): Szarvas története, Szarvas MENDÖL T. (1928.): Szarvas földrajza, Debrecen NEUMANN J. (1922.): Szarvas nagyközség története, Szarvas ORMOS I. (1967.): A kerttervezés története és gyakorlata Mezőgazdasági Kiadó, Budapest PALOV J. (1992.): Képek Szarvas múltjából, Szarvas SZILVÁSSY L. (1997.): Történelmi mozaik III.Szarvas VARGA É. (1993.): A szarvasi Erzsébet-liget kertépítészeti és egyéb értékei Szakdolgozat,

Kecskemét

MELLÉKLETEK

1 . s z . me l l ék le t : Mihá l f i Józse f ( 1891 . ) : Szarvas Város t é rképe

2 . s z . me l l ék le t : Pony iczky Kálm án (1907 . ) : Szarvas Község t é rké pe

3 . s z . me l l ék le t : Fo tódokumen tác ió :

Az Erzsébet-liget bejárata

Mocsárciprusok (Taxodium distichum) a holtág partján

Betonozott kerékpárút szeli át a ligetet

A ligetben található Ruzicskay György festőművész alkotóháza