Upload
szabolcscsortan
View
222
Download
1
Embed Size (px)
DESCRIPTION
kieges
Citation preview
1
Antal Judit mentálhigiénés tanácsadó:
A kiégés veszélye és a megelőzés lehetőségei
(Részletek Antal Judit: És Veled ki törődik című könyvéből)
„Nekem jobban kell vigyáznom magamra, mint másoknak, mert mások sokan vannak, de
belőlem csak egy van.” (Ismeretlen szerző)
A kiégés az óvodai dolgozók hivatásának egyik veszélye
A munka edzettséget, frissességet, a jól végzett feladat tartást, önbizalmat, önmegvalósítást
jelenthet. De a felesleges munka, a túlterheltség, az elviselhetőnél gyorsabb tempó, a pihenés,
feltöltődés hiánya, a túl sok stressz, és az éretlen megküzdés kiégéshez, testi, lelki leépüléshez
vezethet.
Az emberekkel való foglalkozás, így a óvodai dolgozópálya is magában hordozza az
úgynevezett kiégési szindróma veszélyét, azt az állapotot, amikor az egyébként motivált,
érzelemgazdag személyiség telítődik az életében, munkájában jelentkező problémákkal. A
kiégés oka származhat a magánéleti és a munkahelyi problémákból egyaránt.
Barth A. R. a kiégés okaként három dolgot említ:
Sok stressz, nagy megterhelés, amelyből érzelmi kimerülés keletkezik. Kevés motiváció a
munkában, kismértékű munkahelyi megelégedettség, mely csökkent teljesítményhez vezet.
A munkahelyen a megromlott kapcsolatok dehumanizálódást okoznak. Barth a kutatásai során
azt állapította meg, hogy az öt szolgálati évet betöltő tanárok mintegy 25%-a mutatja a
burnout jeleit.
Burnout – azaz a kiégés-szindróma
„A szindróma a krónikus érzelmi megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, mentális,
emocionális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok
elvesztésével jár, melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív
attitűdök jellemeznek” (Herbert J. Freudenberger, 1974).
A kiégés folyamata
„A pedagógus nem lehet elkeseredett, megtorpant ember, mert a óvodai dolgozónak egyetlen
karizmája van: a jövőbe vetett hit optimizmusa.” (Karácsony Sándor)
A munkához hit, elhivatottság, motiváció és lelkesedés kell. Csak gondoljunk bele, hogy
mennyivel könnyebben és eredményesebben végzünk el egy házimunkát, ha azt örömmel
tesszük. Illetve mennyivel több időbe és több vesződségbe telik ugyanaz a munka, ha valaki
utálattal vagy közömbösséggel végzi, sőt olyankor az eredmény is általában rosszabb.
A motiválatlan óvodai dolgozótól ugyanazt elvárják, mint a motiválttól. Nekem gyakran
mondta egy motiválatlan munkatársam, hogy könnyű nekem, mert én lelkes vagyok, szeretem
a munkámat, tele vagyok ötlettel, mindent hamarabb meg tudok oldani, mint ő. Hatlovas
hintón szárnyalok, miközben ő a csigaháza alatt araszol. Azt is elmondta, hogy mennyire
elkeseredik, amikor jutalomosztás van, és ő úgy érzi, hogy rengeteget dolgozott, sok időt
rászánt, és mégsem ért el eredményt, elégedettséget. Ez a hozzáállás is vezethet érzelmi
kimerüléshez és kiégéshez. A jó vezető megismeri és motiválja a dolgozóit, de a saját
motivációnkért, önmagunkért mi vagyunk a felelősek. A motiváció hiánya éppúgy probléma,
2
mint a túlzott lelkesedés. A szélsőséges magatartás általában bajt okoz.
A kiégés egyik legjellemzőbb oka, ha valaki túl nagy fokozaton ég, túlságosan elhivatott, és
önmagával szemben is túl magas elvárásai vannak. Szinte teljesen azonosul a munkájával,
úgy érzi, hogy csak ezáltal van értelme az életének. Aki szinte a világ minden bajáért
felelősséget érez, az gyakran nagyobb terheket vállal, mint az indokolt lenne, vagy mint amit
elbír. Aki nem mond nemet, az könnyen feláldozza önmagát. Csak ad, nem kér segítséget,
nem osztja le a feladatokat, a felelősséget, mert úgy érzi, hogy egyedül gyorsabban boldogul.
Sodródik az árral, nincs ideje megállni, önmagába nézni. Ekkor úgy érezheti, hogy ő mindent
megtett, és ha ez kevés, talán másoknak is legalább ennyit kellene tenniük. A külső
tényezőket okolja, negatív hozzáállása rontja a kapcsolatai minőségét, így egyre inkább befelé
fordul. A túlterhelés miatt érzelmi kimerülés, teljesítménycsökkenés és elégedetlenség vagy
negativizmus jelenik meg.
A kiégés egy lassú folyamat, amit egyes szerzők különböző szakaszokban, lépcsőkben írnak
le. Azt szoktam mondani, hogy az a baj, hogy eközben egyszer sincs kiírva, hogy „Vigyázz
lépcső!”. És éppen a lassú átmenet miatt lehet, hogy nem tudatosul bennünk, hogy hol, mifelé
tartunk.
A fásultság ára
„Ha beteszünk egy békát a hideg vízbe, vidáman úszkál majd benne. Ez nem meglepő, hiszen
az állat kedveli a hűs vizet. Ha azonban forró vízbe tesszük, kiugrik belőle. Ez sem meglepő,
hiszen nem kedveli a forró vizet. Most jön azonban a különös dolog. Ha hideg vízbe tesszük a
békát, és fokozatosan növeljük a folyadék hőfokát egészen addig, amíg forrni nem kezd, a
békának eszébe sem jut elmenekülni. Lassan hozzászokik a változáshoz, és ezzel megadja
magát a halálnak.” (Ismeretlen szerző)
Edelwich Brodsky és Georg E. Becker a burnout kialakulását öt fázisba sorolta.
1. A remények fázisa
2. A realizmus, a munka szeretetének fázisa
3. A stagnálás vagy kiábrándulás fázisa
4. A frusztráció fázisa
5. Az apátia fázisa
Hézser Gábor (1996) megközelítésében „a kiégés tünetegyüttesének kialakulása 12 lépcsős
folyamatként képzelhető el. Az egyes szakaszokat nem éles határok választják el, azok olykor
összemosódnak. Az egyes szakaszok az élethelyzettől és személyiségtől függően különböző
intenzitásúak lehetnek.”
A 12 lépcsős kiégési folyamat és az oldási lehetőségek
Dr. Ónody Sarolta: Kiégési tünetek (burnout szindróma) keletkezése és megoldási
lehetőségei című cikke felhasználásával
1. A bizonyítani akarástól a bizonyítási kényszerig
Helyzet: Az óvodai dolgozó arra törekszik, hogy ideális, tökéletes legyen életének,
munkájának minden területén. Ezért sokkal jobban figyel másokra és a feladatokra mint az
elvárható lenne. Törekvését környezete elismeréssel, jutalommal még tovább fokozhatja.
Oldás: Figyeljen magára, és vegye észre, ha a természetes szükségleteiből kényszeresség kezd
kialakulni! Az önmagára és a másokra, feladatokra való odafigyelés természetes egyensúlyát
alakítsa ki!
2. Fokozott erőfeszítés
Helyzet: A bizonyítási kényszer miatt egyre több és egyre sürgősebb feladat terhe hárul az
óvodai dolgozóra. Ezeket leginkább egyedül valósítja meg, egyrészt a bizonyítás miatt,
másrészt a sietség miatt. Eközben egyre jobban fél attól, hogy a dolgok kicsúsznak a kezéből.
Kívülről szorgalmasnak és célratörőnek látszik, de egyre fáradtabb, és csökken az
eredményessége.
3
Oldás: Csökkentse a túlterhelést! Ne vállalja el, amit nem bír teljesíteni! Szükség esetén
mondjon nemet! Adjon le a feladatokból, vagy kérjen segítséget, így javulhat az
eredményessége, és jobban fogja érezni magát!
3. A személyes igények elhanyagolása
Helyzet: A bizonyítási kényszer és a túlterhelés következtében a feladatok elvégzéséhez kevés
lesz a munkaidő, egyre több munkát visz haza. Személyes dolgai egyre inkább háttérbe
kerülnek, nem figyel magára, a pihenésre, a feltöltődésre, a közvetlen kapcsolataira. Eltűnik
az életéből az érzelem, a szerelem, és a vidámság.
Oldás: Ismerje fel, hogy a bizonyítási kényszer felőrli! Gyűjtse össze, hogy régebben mi
vezetett feltöltődéshez? Tegye rendbe az életét, a munka maradjon a munkahelyen, a
magánéletben pedig törődjön magával, a legfontosabb kapcsolataival (család, barátok) és
kedvelt tevékenységeivel. Tervezzen egy új életritmust, a kiegyensúlyozottságot elősegítő
napi- és hetirendet!
4. A személyes igények és konfliktusok elfojtása
Helyzet: A túlpörgés, túlterhelés és a magára való odafigyelés hiánya miatt romlik az óvodai
dolgozó egészségi állapota. Ez különböző jelekben mutatkozhat meg: mellkasi szorítás,
gyorsabb pulzus, ideges tikkelés, emésztési és alvási zavarok, szexuális problémák stb. A
probléma gyökeres megoldása helyett a tünetek elfojtására törekszik. A testi kimerültség jeleit
észlelve túlreagálja a dolgot, átalussza a hétvégét, vagy a munkából hazaérve egyből álomba
zuhan, esetleg túlzott sporttal, több kávéval, energiaitalokkal próbálja helyrebillenteni a testi
állapotát.
Oldás: Vegye komolyan az intő jeleket, a túlzott és egyszeri megoldások helyett egészséges
napirendet alakítson ki, amely rendszeres levegőzést, alvást és mozgást, egészséges
táplálkozást tartalmaz.
5. Az értékrend megváltozása
Helyzet: A fáradtsághoz fásultság is társul. Ezen a szinten az óvodai dolgozó már szinte
teljesen lemond az igényeiről, ennek következtében egészsége romlik, és torzul az ítélő- és
érzékelő képessége is. Eddigi közvetlen kapcsolatai fellazulnak, egyre inkább egyedül marad.
Vigyáznia kellene, „nehogy úgy járjon, mint a szegény ember lova, ami éppen akkor döglött
meg, amikor már kezdte megszokni az éhezést!”
Oldás: Objektíven elemezze, hogy hol tart, mi felé halad! Őszintén fogalmazza meg, hogy
milyen értékek és milyen sorrendben fontosak számára! Vázolja fel, hogy hogyan szeretne
élni, és mit szeretne elérni! Ehhez egy konkrét cselekvési tervet dolgozzon ki, és minden nap
végén értékelje az elért apró eredményeit!
6. A fellépő problémák tagadása
Helyzet: Minden megszűnt számára létezni, ami a teljesítménykényszeren kívül esik, az
óvodai dolgozó gondolatvilága beszűkült. Nem érdeklődik a társadalmi, politikai események,
vagy közvetlen környezetének történései iránt. Minden nyomasztja, ami eltéríti a feladattól,
legyen az baráti látogatás vagy beszélgetés. Egyre kevésbé tud tolerálni dolgokat. A
problémát logikus magyarázatokkal próbálja elnyomni: „Csak front van! Most csúcsidőszak
van.” Nagy a baj, ha már erre a lépcsőre lépett. Mert elfogadhatóbb számára a rutint követni,
mint változtatni, egyszerűbb eltagadni a valóságot, mint megoldásokon dolgozni, könnyebb
másokért küzdeni, mint magában hinni, magáért küzdeni.
Oldás: Gyakoroljon kemény, őszinte önkritikát! Csak akkor kezdődhet el a változás, ha
felvállalja azt, amit eddig eltagadott önmaga elől. Egy őszinte beszélgetés barátokkal,
családtagokkal sokat segíthet. Valósítsa meg azokat a lehetőségeket is, amelyek már az előző
oldási javaslatokban szerepeltek!
7. Visszahúzódás
Helyzet: Az óvodai dolgozó nem enged a környezet befolyásának. Sem másokkal, sem
önmagával nem beszélget el. Egyedül maradt, és nem érdekli különösebben semmi. Egyre
eredménytelenebbnek érzi magát, érzelmei és reményei kihunynak. Egyre erősebb benne a
visszahúzódás vágya, amit azért megterhel a magánytól való félelem. „Állítsátok meg a
4
földet, ki akarok szállni!”
Oldás: Markolja meg a saját haját, és húzza ki magát a gödörből! Tegyen félre mindent, és
töltse idejét pihentető tevékenységekkel, töltődjön családtagjaival, barátaival! Kérjen tőlük
tárgyilagos véleményt és segítséget! Lássa meg, hogy szüksége van törődésre, nem élhet
emberi kapcsolatok nélkül!
8. Magatartás- és viselkedésváltozás
Helyzet: Ha az előzőekben javasoltakat nem tette meg, akkor valószínűleg odaérkezik, ami
felé tartott. Az eddig kialakított magatartása állandósulni kezd. A kapott szeretetre
érzéketlenné válik. Az őszinte és szeretetteljes véleményeket is kemény kritikaként hallja
meg. Egészséges szenvedélyeit, hobbijait káros szenvedélyek válthatják fel. Magatartásában
egyre több szélsőség jelenik meg.
Oldás: Ismerje fel a megváltozott viselkedését, és azt is, hogy merre tart, ezt tudatosítsa!
Ismerje fel a másoktól kapott gondoskodás és a kritika közötti különbséget. Fogadja el, hogy a
kritikát megérdemli, és szüksége van támogatásra. Akarjon segíteni magán, és tegyen is ezért.
9. Deperszonalizáció
Helyzet: Ha az óvodai dolgozó erre a lépcsőfokra lépett, akkor már teljesen elveszítette az
önlátás, önérzékelés képességét, és már a belső világával is megszűnt a kapcsolata. Idegennek
érzi a testét, és eltűnik a veszélyérzete.
Oldás: Ismerje fel, hogy a helyzet teljes mértékben túlnőtt rajta, és sürgősen forduljon
szakorvoshoz!
10. Belső üresség
Helyzet: Az előző lépcsőfoknál már úgy tűnhetett, hogy ennél rosszabb már nem is lehetne a
helyzet. De sajnos ehhez az állapothoz más lelki betegségek is társulhatnak, pl. erős félelmek,
pánikrohamok, klausztrofóbia stb.
Oldás: Sürgősen szakszerű kezelést kell kapnia, és mindent megtenni, hogy a szakemberrel
együttműködve kijusson a gödörből.
11. Depresszió
Helyzet: Az óvodai dolgozó számára az élet már teljesen értelmetlennek, reménytelennek,
örömtelennek, tehernek tűnik. A fáradtság és a kétségbeesés érzése állandósul. Lehet, hogy
leginkább a lakása legkisebb szobájában, zárt redőnyök mögött fekszik, és nem akar az
ágyból felkelni. A depresszió mellé újabb pszichoszomatikus betegségek* is társulhatnak.
Oldás: Engedje meg hozzátartozóinak, hogy szakorvosi, pszichoterápiás kezelésre vigyék!
Éljen a segítséggel. Fogadja el, hogy ami történt, megtörtént, azon már nem tud változtatni.
Szedje össze minden maradék erejét, hogy felépíthesse egy újabb, tudatosabb önmagát.
12. Teljes kiégettség
Helyzet: A helyzet egyre súlyosabb, a óvodai dolgozó immunrendszere legyengül. A testi és a
lelki veszélyeztetettség egyidejűleg jelentkezik.
Oldás: Ismerje fel, hogy valahol a tudata legmélyén ott pislákol a remény, ott gubbaszt az
életre szomjazó teste és lelke. Hagyja, hogy a szakszerű segítség, mint egy újszülött
csecsemőt, életre keltse, és tanuljon meg lépéséről lépésre járni, élni, felfedezni egy
élvezetesebb látásmódot, egy jobb életműködést. Ahol most van, az nem a
szerencsétlenségének, hanem a félresiklott jóakaratának a következménye. Megfizette a
tanulópénzt. Megszenvedett egy élettapasztalatért, ami felhívhatja a figyelmét arra, hogy mit
kell a továbbiakban elkerülnie, és hogyan érdemes élnie.
*A 11. lépcsőnél, a depresszió leírásában megemlítettem, hogy ehhez más pszichoszomatikus
betegségek is társulhatnak. Pszichoszomatikus betegségek akkor jelentkeznek, amikor
felborul a test (görögül szóma), a lélek (psziché) és a környezet egyensúlya. Számos olyan
tünet jelenik meg, amelynek hátterében egyértelműen felismerhetőek a lelki okok, a
megoldatlan konfliktusok. Ezek a lelki zavarok a vegetatív idegrendszeren keresztül szervi
tünetekben jelennek meg. Egyértelműen rámutatnak az idegállapot és az immunrendszer
közötti kapcsolatra. A leggyakoribb pszichoszomatikus megbetegedések: gyomorfekély,
5
magas vérnyomás, egyes szív- és érrendszeri betegségek, pajzsmirigy-működési
rendellenesség, krónikus sokízületi gyulladás, asztma, pikkelysömör, különböző
bélgyulladások, evészavarok, migrén stb.).
Ezenkívül a kiégési folyamatot egyéb magánéleti váratlan események (mint pl. hozzátartozó
elvesztése, csalódás stb.) tovább nehezíthetik.
A könyv 35-37. oldalán arról olvashatnak, hogy az óvoda működésének mely hibái
járulhatnak hozzá a dolgozók kiégéséhez.
Az oldásoknál leírt jó tanácsok nagy része nemcsak a kezeléshez, hanem a megelőzéshez is
segítséget nyújthat. Emellett az És veled ki törődik című könyv (40-45. o) nagyon sok jó
tanáccsal szolgál még a kiégés megelőzéséhez is.
„A világon mindenkinek hinnie kell abban, hogy képes valami olyasmit nyújtani, amit a világ
nélküle nem kapna meg.” (Gilbert Keith Chesterton)