1. fejezet • Ml A SZOCIOLÓGIA?

A SZOCIOLÓGIAI SZEMLÉLET 24Szociológiai tanulmányok 26A SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS KIALAKULÁSA 27Elméletek, elméleti megközelítések 27Az első teoretikusok 28Újabb szociológiai szemléletmódok 35Elméletalkotás a szociológiában 39Elemzési szintek: mikro- és makroszociológia 40MIRE JÓ A SZOCIOLÓGIA? 40Összefoglalás 42Internetes források 42

Itt 1 – 38. oldal

2. fejezet • A GLOBALIZÁCIÓ ÉS A VÁLTOZÓ VILÁG

TÁRSADALOMTÍPUSOK 45Eltűnő világ: a premodern társadalmak és sorsuk 45A modern világ ipari társadalmai 49Globális fejlődés 50TÁRSADALMI VÁLTOZÁS 52A változásra ható tényezők 53Változások a modern időszakban 55GLOBALIZÁCIÓ 56A globalizációt segítő tényezők 56A globalizációs vita 63A globalizáció hatása 65KÖVETKEZTETÉS: GLOBÁLIS KORMÁNYZÁS KELL 69Összefoglalás 70Megfontolandó kérdések 71Ajánlott olvasmányok 71Internetes források 71

A kötet tartalmárólEz a könyv abban a hitben íródott, hogy a szociológia kulcsszerepet játszika modern szellemi életben és központi helyet foglal el a társadalomtudományokközött. Olyan könyvet igyekeztem írni, amely amellett, hogy több vonatkozásbaneredeti, taglalja a kortárs szociológusokat érdeklő legfontosabbproblémákat is. Kerültem a túl bonytmiltrfogalmak bevezetését, ugyanakkora különböző fejezetekben kitérek a tudományág legújabb elképzeléseire, kutatásieredményeire. Remélem, hogy eljárásom semmiféleképpen nem elfogult,és a szükséges szelekció ellenére ismertetni tudom az összes fontos

szociológiai nézőpontot.FŐBB TÉMAKÖRÖKA könyvet egy sor alaptéma köré rendeztem, ezek mind sajátos jelleget kölcsönöznekmunkámnak. Az egyik fő téma a változó világ. A szociológia azoknakaz átalakulásoknak köszönheti létét, amelyek kiszakították a Nyugat iparosodótársadalmi rendjét a korábbi társadalmakra jellemző életformákból.Az így létrejött világ a szociológiai elemzés legfőbb tárgya. A társadalmi változásoküteme azóta is szakadatlanul nő, és lehetséges, hogy olyan alapvetőváltozások előtt állunk, mint amelyek a 18. század végén és a 19. századbanzajlottak le. A szociológia legfontosabb feladatai közé tartozik mind a múltbantörtént átalakulások feltérképezése, mind pedig a ma zajló változások főirányainak megragadása.A kötet második fő témája a globalizálódó társadalmi élet. A szociológiábantúl sokáig uralkodott az a nézet, hogy minden társadalmat önmagában,külön lehet tanulmányozni. A múltban sem léteztek egymástól elszigetelttársadalmak, napjainkban pedig egyértelműen az egész világra kiterjedő integrációfolyamatainak felgyorsulását tapasztalhatjuk. Ez világosan megmutatkozikpéldául az egész világot átfogó nemzetközi kereskedelemben. A globalizációtazért is lényegesnek tartom, mert ma igen fontos az iparosodottés a fejlődő világ kölcsönös függősége. Könyvem első, 1989-es kiadásábanújdonságnak számított, hogy foglalkoztam a globalizáció hatásával, az effélevizsgálódás akkoriban még a tudományág technikai jellegűbb területein isgyerekcipőben járt. Azóta jóval több vitát kavar a globalizáció, amely magais sokat fejlődött, akárcsak a hozzá kapcsolódó egyes információtechnológiaiváltozások.Harmadszor: a könyvben erősen érvényesül az összehasonlító szemléletmód.A szociológiát nem lehet úgy tanítani, hogy egy-egy társadalom intézményeineka bemutatására szorítkozunk. Bár elsősorban Nagy-Britanniávalfoglalkozom, a témák tárgyalását más kultúrákból merített sokszínű anyagteszi kiegyensúlyozottá. Ebbe főként más nyugati országokban végzett kutatásoktartoznak, de gyakran hivatkozom Oroszországra és a kelet-európaitársadalmakra is, amelyekben lényeges változások zajlanak. A könyv lényegesentöbb anyagot tartalmaz a világ szegényebb országairól, mint a korábbanmegjelent szociológiai alapművek. Ezenfelül nagy hangsúlyt fektetek aszociológia és az antropológia kapcsolatára, mert vizsgálódási körük jelentősmértékben megegyezik. Mivel ma a világ különböző társadalmai szoros kötelékekkelkapcsolódnak egymáshoz, és szinte teljesen eltűntek a tradicio-nális társadalmi rendszerek, a szociológia és az antropológia is egyre inkábbösszeolvad.A negyedik téma a szociológia szükségképp történeti szemlélete. Ez nempusztán azt jelenti, hogy vázoljuk egy-egy esemény történeti kontextusát.Az utóbbi években a szociológia egyik legfontosabb fejleménye, hogy egyrehangsúlyosabbá válik a történeti elemzés. Ez úgy értendő, hogy nem kizárólaga múltat vetjük alá szociológiai vizsgálatnak, hanem jelenlegi intézményeinketis megpróbáljuk érthetőbbé tenni a történeti megközelítéssegítségével. Könyvemben mindenütt kitérek a történeti szociológia újabberedményeire, a legtöbb fejezetben ez adja az értelmezési keretet.Ötödször: a szövegben végig megkülönböztetett figyelmet szenteltem a

társadalmi nemmel kapcsolatos kérdéseknek. A társadalmi nem vizsgálatama már a szociológia egyik önálló területének számít - e kötetben is egyteljes fejezetet szántam a témához kapcsolódó elméleti munka és kutatás feltérképezésére(12. fejezet). Ugyanakkor a nemek viszonyának kérdései anynyiralényegesek a szociológiai elemzésben, hogy nem utalhatók egyszerűena tudományág egyik alosztályába. Ezért több fejezet is tartalmaz a társadalminemmel foglalkozó részt. \ /A hatodik téma a mikro- és makroszintek összefüggése. A kötetben sokszorrámutatok, hogy a mikroszinten zajló interakció hat a szélesebb társadalmifolyamatokra, és a makroszintű folyamatok is befolyásolják mindennapi életünket.Mindig felhívom az olvasók figyelmét arra, hogy jobban megérthetünkegy-egy társadalmi szituációt, ha mikro- és makroszinten is elemezzük.Az utolsó téma a társadalmi és a személyes kapcsolata. A szociológiai gondolkodásnagy segítség önmagunk megértéséhez, az önismeret révén pedigjobban megérthetjük a társadalmi világot. A szociológiatanulás felszabadítóélmény lehet: általa átláthatjuk mások helyzetét, fejleszthetjük képzelőerőnket,új nézőpontokból mutatja meg viselkedésünk mozgatórugóit, és segítmegismerni a miénkétől különböző kulturális környezeteket. Az így születőszociológiai elképzelések megkérdőjelezik a dogmákat, a kulturális sokszínűségmegbecsülésére tanítanak és segítik megérteni a társadalmi intézményekműködését, ezáltal a szociológia gyakorlata az emberi szabadság lehetőségeitjavítja.

A kötet felépítésérőlKötetem nem az alapvető szociológiai fogalmak elvont fejtegetésével kezdődik.Ezeket inkább a könyv végén foglaltam egy bővebb, átfogó fogalomtárba,amelyben az olvasó haszonnal tallózhat, egy helyen találhatja meg a korábbifejezetekben említett fontosabb_azoeielégiai szakkifejezéseket. A kötet szövegébenvastag betűs kiemelés jelöli az Alapfogalmakban szereplő terminusokat.Végig arra törekedtem, hogy az olvasó konkrét példáim révén könynyebbenmegértse az ismertetett gondolatokat, elképzeléseket és elméleteket.E példák rendszerint szociológiai kutatásokból származnak, de gyakranmerítettem szemléltető anyagot más forrásokból is (például újságcikkekből).Igyekeztem a lehető legegyszerűbb és legközvetlenebb stílusban fogalmazni,ugyanakkor megpróbáltam minél érdekesebb, minél inkább „meglepetésekkelteli" könyvet írni.A fejezetek sorrendjét is úgy alakítottam, hogy az olvasó fokozatosan mindmélyebb ismereteket szerezzen a szociológia különböző területeiről, miközbenarra is ügyeltem, hogy a könyv többféleképp is forgatható, az egyeskurzusok igényeihez igazítható legyen. Különösebb veszteség nélkül lehetegy-egy fejezetet kihagyni vagy más sorrendbe állítani. Mindegyik fejezettöbbé-kevésbé önálló egységet alkot, miközben a megfelelő helyeken másfejezetekhez is kapcsolódik.A fejezetek végén felsorolt internetes források kiindulópontul szolgálnakaz emberekkel és a szociológiával kapcsolatos információk gazdag tárházához,amelyet a világháló kínál. Emellett a kötet külön honlappal is kiegészül,amely bőséggel tartalmaz további anyagokat (elérhető a http://www.polity.co.

uk/giddens5 címen). Itt az oktatók és a diákok egyaránt számtalan olyan forrásttalálhatnak, amely kritikai gondolkodásra ösztönöz és segíti az elmélyüléstkönyvem egy-egy témájában. így fontos új dimenzióval egészül kia Szociológia ötödik kiadása, amely szándékaim szerint egyaránt hasznáraválik azoknak, akik e tudományágat tanítják, és azoknak is, akik most ismerkednekvele.

Ml ASZOCIOLÓGIA?A SZOCIOLÓGIAI SZEMLELETSzociológiai tanulmányokA SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS KIALAKULÁSAElméletek, elméleti megközelítésekAz első teoretikusokÚjabb szociológiai szemléletmódokElméletalkotás a szociológiábanElemzési szintek: mikro- és makroszociológiaMIRE JÓ A SZOCIOLÓGIA?ÖsszefoglalásInternetes források

Ma, a 21. század elején olyan világban élünk,amely igencsak nyugtalanító, ugyanakkor fényesjövőt ígérf Ez a világ az állandó változások korátéli, mély konfliktusok, feszültségelfés társadalmiszakadékok jellemzik, miközben a modern technológiaegyre pusztítóbb támadásokat intéz a természetikörnyezet ellen. Ugyanakkor irányíthatjuka sorsunkat és jobbá tehetjük az életünket,ami a korábbi nemzedékek számára teljesen elképzelhetetlenvolt.Hogyan keletkezett ez a világ? Miért különbözikennyire az életünk szüleink, nagyszüleink életétől?Vajon mit hoznak majd az eljövendő változások?Leginkább ezekre a kérdésekre próbálválaszt találni a szociológia, az a tudományág,amely ebből adódóan alapvető szerepet játszik amodern szellemi életben.A szociológia az ember társas életével, a csoportokkalés a társadalmakkal foglalkozó tudomány.Lenyűgöző, rabul ejtő vállalkozás, hiszenmagunkat vizsgáljuk: azt, hogy hogyan viselkedünk

társas lényként. A szociológiai vizsgálódásköre rendkívül tág, éppúgy beletartozik az egyénekközötti futó utcai találkozások elemzése,mint a globális társadalmi folyamatoknak, példáulaz iszlám fundamentalizmus erősödéséneka boncolgatása.A legtöbben úgy szemléljük a világot, hogynem szakadunk ki életünk megszokott keretéből.A szociológia megmutatja, hogy sokkal tágabbkeretben kell látnunk, miért vagyunk olyanok,amilyenek vagyunk, és miért cselekszünk úgy,ahogyan cselekszünk. Arra tanít minket, hogyamit természetesnek, szükségszerűnek, jónakvagy igaznak tekintünk, az talán nem az, és hogyéletünk „adottságait" a történelmi és társadalmierők jócskán befolyásolják. A szociológiai szemléletalapfeltétele, hogy megértsük, hogyan - aligészrevehetően, mégis sokféleképp, sok mindenben- tükröződnek társadalmi tapasztalatainkkontextusai egyéni életünkben.A SZOCIOLÓGIAI SZEMLÉLETA szociológiai gondolkodásmód elsajátítása (másszóval látóterünk szélesítése) azt jelenti, hogy kikell bontakoztatnunk a képzelőerőnket. A szociológiatanulásnem lehet csupán az ismeretek megAmegszerzésénekrutinszerű folyamata. A szociológusolyasvalaki, aki képes elszakadni személyeskörülményeitől, attól, ami körülveszi, és tágabbkontextusba tudja helyezni a dolgokat. A szociológiaimunka alapja az, amit egy amerikai szerző,C. Wright Mills találóan szociológiai képzelőerőneknevezett (Mills 1970).szerzésének A szociológiai képzelőerő mindenekelőtt /aztköveteli tőlünk, hogy elvonatkoztassunk mindennapiéletünk szokványos cselekvéseitől, próbáljukúj módon szemlélni őket. Vegyük azt azegyszerű példát, hogy megiszunk egy csésze kávét!Szociológiai szemszögből mit mondhatnánkviselkedésünk e látszólag érdektelen mozzanatáról?Rengeteget.Először is rámutathatunk, hogy a kávé nemcsupán ital, hanem a naponta ismétlődő társadalmirítusok részeként szimbolikus értékkel is bír.A kávéiváshoz kapcsolódó rituálé gyakran sokkalfontosabb, mint magának az italnak az elfogyasztása.Sok nyugati számára a reggeli kávézásköré szerveződik egy személyes szokás: fontos

első lépés, amellyel a napjuk indul. Ezt sokszora nap későbbi részében másokkal közös kávézásköveti, amely a társas rituálé alapja. Ha két embermegbeszéli, hogy együtt kávéznak, akkor valószínűlega találkozás és a beszélgetés fontosabbszámukra, mint maga az ital. Az evés-ivás mindentársadalomban alkalom a társas interakcióra,a rituális cselekvésre - ezek bőven adnak vizsgáinivalóta szociológiai elemzésnek.Másodszor: a kávé drog, amely koffeintartalmánálfogva serkenti az agyműködést. Sokan azértisznak kávét, mert „feldobja" őket. A kávészünetekelviselhetőbbé teszik a hivatalban eltöltötthosszú napot vagy az éjszakába nyúló tanulást.A kávé szokásformáló anyag, a nyugati kultúrákbanazonban az emberek többsége a szenvedélyeskávéfogyasztókat nem tekinti „kábítószereseknek".Az alkoholhoz hasonlóan a kávé is társadalmilagelfogadott kábítószer, szemben példáula marihuánával. Ugyanakkor vannak olyan kultúrákis, amelyek tolerálják a marihuána-, sojt, akokainfogyasztást is, de nem helyeslik a kávé- ésaz alkoholfogyasztást. A szociológusokat az érdekli,miért vannak ilyen különbségek.Harmadszor: a kávéivó bekerül a társadalmiés gazdasági kapcsolatok egész világra kiterjedő,rendkívül bonyolult rendszerébe. A kávé olyantermék, amely bolygónk leggazdagabb részeit kötiössze a legszegényebbekkel: a gazdag országokbannagy mennyiségben fogyasztják, mégisfőként szegény országokban termesztik. Az olajmellett a kávé a legértékesebb árucikk a nemzetközikereskedelemben; sok ország számára alegnagyobb bevételi forrás. A kávé termesztése,szállítása és elosztása szükségessé teszi számtalan,a kávéivótól sok ezer mérföldnyire élő emberfolyamatos egymás közötti ügyletét. Az ilyenglobális tranzakciók tanulmányozása a szociológiafontos feladata, mivel manapság életünket jelentősmértékben befolyásolják az egész világrakiterjedő társadalmi hatások és kommunikációshálózatok.Negyedszer: amikor kávénkat kortyolgatjuk,nem is gondolunk arra, milyen múltbeli társadalmiés gazdasági fejlődési folyamatok eredményeez az ital. A nyugati étrend számos egyéb ismertösszetevőjével együtt - mint a tea, a banán,a burgonya és a cukor - a kávét is csak az 1800-as

évek vége óta fogyasztják széles körben (az elitkörében már korábban divatossá vált a kávézás).Bár a kávé a Közel-Keletről származik, tömegesfogyasztása mintegy két évszázaddal ezelőtt, aNyugat gyarmati terjeszkedésével kezdődött. Magyakorlatilag minden Nyugaton fogyasztott kávéolyan térségekből érkezik, amelyeket annak idejéneurópai országok gyarmatosítottak (Dél-Amerikábólés Afrikából), vagyis semmiféle értelembennem „természetes" része a nyugati étrendnek.A gyarmati örökség óriási hatást gyakorolt aglobális kávékereskedelem fejlődésére.Ötödször: a kávé a mai globalizációról, nemzetközikereskedelemről, emberi jogokról és környezetpusztításrólfolyó viták középpontjábanálló termék. A kávé népszerűségének növekedésévelmárkanevekkel differenciált és politikávalátitatott termékké vált: ma már a fogyasztóéletstílusát határozza meg, milyen kávét választés hol veszi meg. Van, aki úgy dönt, hogy csakolyan kávét iszik, amely organikus, koffeinmentes,vagy amelyet a „méltányos kereskedelem"keretei közt értékesítenek (olyan rendszerekenkeresztül, amelyekben a fejlődő országok kistermelőia teljes piaci árat megkapják). Van, akia Starbuckshoz hasonló, „nagyüzemi" üzletláncokkalszemben a „független" kávéházakat pártolja.A kávékedvelők elhatározhatják, hogy nemvesznek olyan országból kávét, amely nem tart-1)ja tiszteletben az emberi jogokat és nem törekszika környezet védelmére. A szociológusok aztigyekeznek megérteni, hogyan szerezhetnek tudomástaz emberek a globalizáció révén a földÖtödször:földkerekség távoli tájain zajló fontos eseményekről,hogy aztán új ismereteiket hasznosítva éljenekés cselekedjenek.

Szociológiai tanulmányok

A szociológiai képzelőerő segítségével felismerhetjük,hogy sok olyan esemény, amely látszólagcsak az egyént foglalkoztatja, valójában szélesebbkörben érvényes kérdéseket vet fel. Példáula válást nehezen dolgozza fel az, aki megéli- Mills ezt hívja személyes gondnak (personaltrouble) -, ugyanakkor rámutat, hogy a válás egy,

a mai Nagy-Britanniához hasonló társadalombanközösségi ügy (public issue) is: a házasságoktöbb mint harmada tíz éven belül felbomlik. Vehetjükpéldának a munkanélküliséget is, amelyszemélyes tragédia lehet annak, akit kitesznek azállásából, és nem tud másikat találni. Mégis jóvaltöbbről van szó, mint egy-egy ember kétségbeeséséről,ha egy társadalomban milliók kerülnekugyanilyen helyzetbe: közüggyé válik, amelysokakat foglalkoztató társadalmi trendeket jelenítmeg.Próbálja most olvasóm ilyen szemmel néznia saját életét! Nem kell feltétlenül aggasztó eseményekregondolnia. Vegyük például azt, hogymiért lapozgatja a könyvemet, miért döntött úgy,hogy szociológiát tanul! Lehet, hogy fanyalgóegyetemi hallgató, akinek azért kell szociológiáttanulnia, hogy megszerezze a diplomáját. Vagylehet lelkes olvasó, aki szeretne elmélyedni atárgyban. Bármi is az indítéka, olvasómnak - bártalán nem is tud róla - sok közös jellemzője lehetmásokkal, akik érdeklődnek a szociológia iránt.Egyéni döntése a tágabb társadalomban elfoglalthelyzetét tükrözi.Nézzük, illenek-e az olvasóra a következő jellemzők!Fiatal? Fehér? Értelmiségi vagy szellemifoglalkozású? Végzett vagy most is végez részidősmunkát, hogy kiegészítse jövedelmét? Habefejezi az iskolát, szeretne jó álláshoz jutni, denem lelkesedik a tanulásért? Nem tudja igazán,mi a szociológia, de úgy véli, hogy valamiképpösszefügg azzal, hogyan viselkednek az emberekegy-egy csoportban? - Ezekre a kérdésekre általábanolvasóim több mint háromnegyede igennelválaszol. Az egyetemi hallgatók nem a népességátlagos tagjai, hanem többnyire jobb helyzetűcsaládokból származnak. Attitűdjeik rendszerinthasonlóak barátaik és ismerőseik attitűdjeihez.Társadalmi hátterünk igen nagy mértékben meghatározza,milyen döntéseket tartunk elfogadhatónak.De tegyük fel, hogy az olvasó a fenti kérdések^egyikére-másikára nemmel válaszol! Lehet, hogyegy kisebbség tagja vagy szegénységben él. Talánmár középkorú vagy idősebb. Épp ebből követ-keztethetünk azonban más jellemzőire. Valószínűlegmeg kellett küzdenie azért, hogy idáig jusson;talán szembe kellett néznie barátai és másokellenérzéseivel, amikor megmondta nekik, hogy

egyetemre készül; vagy lehet, hogy felsőfokú tanulmányaitfőfoglalkozású szülőként folytatja.Bár mindannyiunkat befolyásol a társadalmikörnyezetünk, amelyben mozgunk, viselkedésünketnem egyszerűen ez a környezet határozzameg. Egyéniségünket mi alakítjuk ki. A szociológiaazt az összefüggést hivatott vizsgálni, hogyanformál minket a társadalom és hogyan formáljukönmagunkat. Tevékenységünk egyszerre strukturálja- alakítja - a körülöttünk lévő társadalmivilágot és ugyanakkor strukturálódik is e társadalmivilág hatására.A társadalmi struktúra fogalma fontos szerepetjátszik a szociológiában. Arra utal, hogy életünktársadalmi kontextusai nemcsak véletlenszerűenkialakuló esemény- vagy cselekvéshalmazokbólállnak, hanem strukturáltak, sajátosmódon meghatározott mintába rendeződnek. Viselkedésünkbenés az egymással kialakított kapcsolatainkbanvannak ugyan szabályszerűségek,de a társadalmi struktúra nem hasonlítható valamilyenfizikai struktúrához, például egy épülethez,amely az emberi cselekvéstől függetlenüllétezik. Az emberi társadalmakban sosem szűnikmeg a strukturálódás folyamata, minden pillanatbanátalakítják őket elemi alkotórészeik, „építőköveik":a magunkfajta emberek.Térjünk vissza a kávé példájához! Az a csészekávé nem magától kerül az asztalunkra. Mi döntünkpéldául arról, hogy melyik kávézóba megyünk,hogy tejes- vagy presszókávét iszunk-e.Amikor - több millió embertársunkhoz hasonlóan- meghozzuk ezeket a döntéseket, akkor formáljuka kávé piacát, hatunk a kávétermelők életére,akik tőlünk óriási távolságra, a világ másikfelén is élhetnek.A SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁSKIALAKULÁSASokan meghökkennek a többféle megközelítéstől,amelyeket szociológiai tanulmányaik kezdeténmegismerhetnek. A szociológia tudományterületénsosem alakult ki egységes törzsanyag amindenki számára elfogadható elképzelésekből.A szociológusok gyakran körömszakadtáig vitatkoznakarról, miként kell tanulmányozni azemberi viselkedést, és hogyan lehet a legjobbanértelmezni a kutatási eredményeket. Vajon őkmiért nem tudnak megegyezni egymással úgy,

mint a természettudományok művelői? A válasza tudományág természetében keresendő: a szociológiaa mi életünkkel, a mi viselkedésünkkelfoglalkozik, és nincs könnyű dolgunk, ha önmagunkatpróbáljuk tanulmányozni.Elméletek, elméleti megközelítésekPéldául amikor egy olyan összetett dolgot igyekszünkmegérteni, mint az iparosodásnak a társadalomragyakorolt hatása, rögtön megmutatkozik,mennyire fontos az elméletalkotás a szociológiában.A tények feltárása megmutatja, hogyantörténnek a dolgok; a szociológia azonban nemszorítkozhat a tények gyűjtésére, bármennyirefontosak, érdekesek (tény az, hogy ma reggel kávétvettem, hogy bizonyos összeget fizettem érte,hogy a kávébabot Közép-Amerikában termesztettékstb.). Azt is tudni akarjuk, miért történnek adolgok, ehhez viszont magyarázó elméleteket kellkidolgoznunk. Például tudjuk, hogy az iparosodásnagy hatást gyakorolt a modern társadalmakkialakulására, de honnan ered, milyen feltételekközött indult meg maga az iparosodás? Miért találhatunkeltéréseket különböző társadalmakiparosodási folyamatai közt? Miért tulajdonítunkszerepet az iparosodásnak a büntetési módszerekvagy a család- és házassági rendszerek változásaiban?Az efféle kérdések megválaszolásáhoznélkülözhetetlen az elméleti gondolkodás.Az elméletalkotás során elvont értelmezéseketalakítunk ki, amelyekkel a megfigyelt szituációkszéles köre magyarázható. Például az iparosodásrólalkotott elmélet kidolgozásakor igyekeznénkmegragadni az ipari fejlődés különböző folyamatainakfőbb közös jegyeit, és megpróbálnánk rámutatni,hogy e jegyek közül melyek a legfontosabbaka szóban forgó fejlődés magyarázatában.Persze a tényfeltárást és az elméletalkotást sosemlehet teljesen szétválasztani. Csak akkor alakíthatunkki helytálló elméleti megközelítéseket, haa tényfeltárás eszközeivel igazolhatók.A tények értelmezéséhez elméletekre vanszükségünk. Közkeletű tévedés, hogy a tényekmagukért beszélnek. Sok szociológus dolgozikelsősorban tényfeltárással, de ha ezt nem valamilyenelméleti tudásra alapozva teszik, alighatudnak magyarázatot találni a modern társadalmaksokrétűségére. Ez akkor is igaz, ha a kutatástszigorúan gyakorlati céllal végzik.

A „gyakorlatias emberek" általában gyanakvókaz elméletalkotókkal szemben, és szeretikazt hinni magukról, hogy „talpraesettek", ezértnem kell foglalkozniuk elvontabb gondolatokkal- mégis elmondhatjuk, hogy minden gyakorlatidöntés alapja legalább részben valamilyen el-méleti feltevés. Például elképzelhető, hogy együzleti vállalkozás vezetője ügyet sem vet az „elméletre".De bárhogyan is gondolkodik az üzletitevékenységről, vannak elméleti feltevései, mégha gyakran kimondatlanok is. Mondjuk feltételezi,hogy alkalmazottait főként a pénz - a nekikjuttatott bér - ösztönzi szorgos munkára. Ez azemberi viselkedés egyik elméleti értelmezése, ráadásulaz iparszociológiai kutatásokból kiderül,hogy téves.Elméleti megközelítés nélkül azt se tudnánk,mit keressünk, amikor vizsgálódni kezdünk vagyértelmezni próbáljuk egy kutatás eredményeit. Azelmélet azonban nem csak azért foglal el fontoshelyet a szociológiában, mert segítségével megvilágíthatóa kutatás során gyűjtött tények értelme.Az elméleti gondolkodásnak megoldást kelltalálnia az ember társadalmi életének vizsgálatábanfelmerülő általános problémákra, és még afilozófiai jellegű kérdésekre is választ kell adnia.Nem kínálkozik egyszerű megoldás, amikor megpróbáljukeldönteni, milyen mértékben követheElméletikövethetia szociológia a természettudományokat, vagyhogyan foglalhatjuk a legjobban fogalmi keretbeaz emberi tudatot, cselekvést és intézményeket.A tudományunkban kibontakozott különféle elméletimegközelítések más-más módon láttakneki e kérdések megválaszolásának.

Az első teoretikusok

Mi, emberek mindig is kíváncsiak voltunk viselkedésünkmozgatórugóira. Az önmagunk megismeréséretett kísérletek azonban évszázadokonkeresztül olyan gondolkodásmódokra épültek,amelyek nemzedékről nemzedékre hagyományozódtak,és gyakran vallási formát öltöttek.(A modern tudomány megszületése előtt sokanhitték, hogy a természeti eseményeket, például

a földrengést istenek vagy szellemek idézik elő.)Bár a korábbi idők szerzői is megvilágították azemberi viselkedés és társadalom természetét, atársadalom szisztematikus vizsgálata viszonylag)

új fejlemény, kezdete az 1700-as évek végére, az1800-as évek elejére tehető. A szociológia születésénekhátteréül egy sor viharos erejű változásszolgált, amelyeket Európában az 1789-es franciaforradalom és az ipari forradalom kezdete indítottakel. Ezek a változások lerombolták a hagyományoséletformákat, ezért a gondolkodóknak isúj módon kellett értelmezniük a társadalom és atermészet világát.A fordulópontot az jelentette, hogy a vallás helyetta tudományt állították a világ megértésénekszolgálatába. A 19. századi gondolkodók ugyanolyankérdéseket tettek fel, mint a mai szociológusok:Milyen az emberi természet? Miért szerveződikígy a társadalom? Hogyan és miért változnaka társadalmak? Modern világunk gyökereseneltér a múlt világától; a szociológia feladata, hogysegítsen megérteni, milyen a világ most, és mittartogathat a jövő.Auguste ComteEgyedül nyilván senki nem alapíthat meg egy teljestudományágat, így a korai szociológiai gondolkodáskialakulásához is sokan hozzájárultak.A legnagyobb szerepet közülük általában AugusteComte-nak (1798-1857) tulajdonítják, hamásért nem, azért, mert tőle ered a „szociológia"szó. Comte eredetileg a „társadalmi fizika" megnevezéstalkalmazta, miután azonban a vele vitatkozókis elkezdték használni ezt a kifejezést,Auguste Comte (1798-1857)szerette volna megkülönböztetni saját nézeteit,ezért alkotta meg a „szociológia" szót, hogy nevetadjon a tárgynak, amelynek megalapításárakészült:Comte gondolkodása tükrözte kora kavargóeseményeit. A francia forradalom jelentős társadalmiváltozásokat hozott, az erősödő iparosodáspedíg megváltoztatta a francia népesség tradicionáliséletét. Comte olyan társadalomtudománymegteremtésére törekedett, amellyel éppúgy magyarázhatóka társadalmi világ törvényei, mintahogyan a természettudomány magyarázza a fizikai

világ működését. Bár Comte felismerte, hogymindegyik tudományágnak megvan a maga tárgya,úgy vélte, hogy mind egy közös logikára ésaz egyetemes törvények feltárására irányuló tudományosmódszerre épül. Éppen úgy, ahogyana természeti világ törvényeinek fölfedezése révénirányíthatjuk és előre láthatjuk az eseményeketkörnyezetünkben, az emberi társadalmat vezérlőtörvények kipuhatolásával sorsunkat is irányíthatjukés közelebb juthatunk az emberiségjólétének megteremtéséhez. Comte szerint a társadalom- akárcsak a fizikai világ - állandó törvényeknekengedelmeskedik.Comte a szociológiát pozitív tudománynak lát*ta: úgy vélte, hogy a szociológiában a társadalomtanulmányozása során ugyanazokat a szigorútudományos módszereket kell alkalmazni, amelyekkela fizikában vagy a kémiában vizsgáljáka világot. A pozitivizmus feltevése, hogy a tudománycsak megfigyelhető, közvetlen tapasztalássalmegragadható dolgokkal foglalkozhat.Eszerint gondos, érzékeléssel történő megfigyelésekbőlolyan törvényekre következtethetünk,amelyek a megfigyelt jelenségek közötti összefüggéstmagyarázzák. Az események közötti ok-okozatikapcsolat megértésével a tudós előre láthatja,hogyan fognak bekövetkezni a jövőbeli események.A szociológia pozitivista megközelítésearra a meggyőződésre épül, hogy a megfigyelésből,összehasonlításból és kísérletezésből származóempirikus eredmények alapján ismereteketszerezhetünk a társadalomról.Comte megalkotta a három stádium törvényét,amely kimondja, hogy a világ megismerésére irányulóemberi törekvések teológiai, metafizikaiés pozitív szakaszokon haladnak át. A teológiaistádiumban a gondolkodást vallási eszmék vezérelték,valamint az a hit, hogy a társadalom Istenakaratának megnyilvánulása. A metafizikai stádiumban,amely nagyjából a reneszánsz idejéretehető, a társadalmat már nem természetfeletti,hanem természeti keretek között kezdték vizsgálni.A pozitív stádiumban, amelyet Kopernikusz,Galilei és Newton felfedezései és eredmérnyei nyitottak meg, a tudományos módszereketigyekeztek alkalmazni a társadalmi világra is. Eszemléletet követve Comte megállapította, hogya szociológia az utolsóként, a fizikát, a kémiát és

a biológiát követően kifejlődött tudomány, mégisminden tudomány közül a legjelentősebb és legösszetettebb.Pályája későbbi szakaszában Comte nagyszabásúterveket vázolt fel arról, hogyan lehetne,szociológiai nézőpontjának megfelelően^újjászerveznikülönösen a francia társadalmat, deáltalánosságban minden emberi társadalmat is.Sürgette az „emberiség vallásának" megalapítását,amely elképzelése szerint a hitet és dogmátmellőzve tudományos alapokra, főként a szociológiáraépült volna. Comte nagyon is jól ismertetársadalmának állapotát, aggasztották az iparosodásokozta egyenlőtlenségek, látta, hogy ezeka társadalom egységét veszélyeztetik. A hosszútávú megoldást úgy képzelte, hogy morális konszenzustkell teremteni, amely az új egyenlőtlenségiminták ellenében segít szabályozni vagyösszetartani a társadalmat. Bár Comte-nak a társadalomújjászervezéséről kialakított elképzelésesosem valósult meg, hozzájárulása a társadalomtudományának rendszerbe foglalásához és egységesítéséhezlehetővé tette, hogy a szociológiakésőbb magas szakmai színvonalú, elismert tudománnyáváljon.Émile DurkheimEgy másik francia szerző, Émile Durkheim (1858-1917) írásai maradandóbb hatást gyakoroltak amodern szociológiára, mint Comte elképzelései.Noha Durkheim számos vonatkozásban támaszkodottComte munkájának egy-egy elemére,elődje elképzeléseit többnyire túlságosan spekulatívnak,ködösnek tartotta, és úgy vélte, hogyComte-nak nem sikerült végrehajtania tervét,a szociológia tudományos alapokra helyezését.Durkheim a szociológiát új tudománynak tekintette,amely segíthet tisztázni a hagyományos filozófiaikérdéseket, ha ezeket empirikus módonvizsgálja. Comte-hoz hasonlóan úgy gondolta,hogy a társadalmi élet elemzésében ugyanolyanobjektivitásra kell törekedni, mint a természet tudományosvizsgálata során. Durkheimnek a szociológiáravonatkozó híres első alaptétele: „A társadalmitényeket dolgoknak kell tekintenünk!"Ezt úgy értette, hogy a társadalmi életet ugyanolyanpontosan lehet vizsgálni, mint a természettárgyait vagy eseményeit.Durkheim írásai a témák széles körét ölelikfel. Három fő témával foglalkozott: a szocioló-

szociolóÉmileÉmile gia mint empirikus tudomány jelentőségével, azegyén szerepének felértékelődésével és egy újtársadalmi rend kialakulásával, valamint az erkölcsitekintély forrásaival és jellegével. A kötetkésőbbi fejezeteiben, a vallás, a deviancia és "a:bűnözés, illetve a munka és a gazdasági élet tárgyalásakoris találkozhat az olvasó Durkheim elképzeléseivel.Durkheim számára a szociológia fő feladata atársadalmi tények vizsgálata. A szociológusnaka szociológiai módszereket nem annyira az egyén,mint inkább a társadalmi tények vizsgálatábankell alkalmaznia: a társadalmi életnek azokkalaz aspektusaival kell foglalkoznia, amelyek formáljákaz egyén cselekvését, például a gazdaságihelyzettel vagy a vallás hatásával. Durkheim úgyvélte, hogy a társadalomnak megvan a maga sajátvalósága, vagyis a társadalom nem pusztán azegyes tagjai tetteinek és érdekeinek összessége.Szerinte a társadalmi tények olyan cselekvési,gondolkodási vagy érzelmi módozatok, amelyekaz egyénen kívüli, külső tényezők, és megvan amaguk - az egyes emberek életén és látásmódjántúli - realitása. A társadalmi tények egy másikjellemzője az, hogy kényszerítő erővel bírnak azegyénekkel szemben. Korlátozó jellegüket azonbanaz emberek gyakran nem látják kényszerí-Durkheim tanulmánya az öngyilkosságrólAz egyén és a társadalom viszonyát feltáró klaszszikusszociológiai tanulmányok egyike Durkheim1897-es elemzése az öngyilkosságról(Durkheim 2003a). Bár az emberek szabad akarattalés választási lehetőségekkel bíró egyénnektekintik magukat, viselkedésüket gyakran társadalmiminták és elvárások formálják. Durkheimtanulmánya rámutatott, hogy a társadalmi világmég egy olyan igencsak személyes cselekményreis hat, mint az öngyilkosság.Bár Durkheim vizsgálata előtt is végeztek kutatásokataz öngyilkosságról, elsőként ő adott rászociológiai magyarázatot. A korábbi írások is elismertéka társadalmi tényezők hatását, de az egyénhajlamát az öngyilkosságra a faji hovatartozással,az éghajlattal vagy az elmezavarral próbálták indokolni.Durkheim szerint azonban az öngyilkosságtársadalmi tény, amely csak más társadalmitényekkel magyarázható. Nem pusztán egyéni tettekvégeredménye, hanem olyan jelenség, amely

mintákba rendeződő jellemzőket hordoz.A hivatalos franciaországi öngyilkossági adatokmagyarázata során Durkheim arra a következtetésrejutott, hogy bizonyos emberek másoknálhajlamosabbak öngyilkosságot elkövetni. Példáulfelfedezte, hogy az öngyilkosok között több a férfi,mint a nő, több a protestáns, mint a katolikus,több a jómódú, mint a szegény, és több az egyedülálló,mint a házas. Azt is megfigyelte, hogy azöngyilkosságok aránya háború idején általábanalacsonyabb, gazdasági változás vagy bizonytalanságidején pedig magasabb.Ezekből a vizsgálati eredményekből Durkheimmegállapította, hogy vannak olyan, az egyénenkívüli társadalmi erők, amelyek meghatározzák azöngyilkosságok arányát. Magyarázatát a társadalmiszolidaritás fogalmára és a társadalmat összetartótényezők két típusára építette: a társadalmiintegrációra és a társadalmi szabályozásra. Úgyvélte, hogy kevésbé hajlamosak öngyilkosságotelkövetni azok, akik erősen kötődnek társadalmicsoportokhoz, és akiknek a vágyait, törekvéseittársadalmi normák szabályozzák. Az integráció ésa szabályozás relatív megléte vagy hiánya szerintaz öngyilkosság következő négy típusát különböztettemeg:Az egoista öngyilkosságot alacsony fokú társadalmiintegráció jellemzi, és akkor következikbe, ha az egyén elszigetelődik, illetve csoportkötelékeigyengülnek vagy megszakadnak. Példáula katolikusok alacsonyabb öngyilkossági arányaerős társadalmi közösségükkel magyarázható,míg a protestánsok személyes és erkölcsi szabadAzszabadságaazt jelenti, hogy „egyedül állnak" Isten színeelőtt. A házasság úgy véd az öngyilkosságtól, hogyaz egyént stabil társas kapcsolatba foglalja, míg azegyedülállók elszigeteltebbek a társadalmon belül.Dui-Jdretm szerint a háború idején tapasztalhatóalacsonyabb öngyilkossági arányt a fokozottabbtársadalmi integráció jelének tekinthetjük.sága Az anómiás öngyilkosságot a társadalmi szabályozáshiánya okozza. Durkheim ezzel az anómiatársadalmi feltételeire utalt, amikor a társadalomgyors változása vagy instabilitása miatt az emberek„normák nélkül" maradnak. A normák ésvágyak állandó vonatkoztatási pontjának elveszítése- például a gazdasági rend megbomlása

vagy személyes összezördülések, mondjuk válásidején - felboríthatja az emberek lehetőségei ésvágyai közötti egyensúlyt.Az 3/fm/'sfa~öflgyjlkosság akkor következik be,amikor az egyén „túlintegrált" (túl erősek a társadalmikötelékei), és a társadalmat többre értékeliönmagánál. Ebben az esetben az öngyilkosság a„nagyobb jóért" hozott áldozat. A japán kamikazepilóták vagy az iszlám „öngyilkos merénylők"ilyen altruista öngyilkosok. Durkheim úgy látta,hogy ez a típus a tradicionális társadalmakra jellemző,amelyekben fennmaradt a mechanikusszolidaritás.Az utolsó típus a fatalista öngyilkosság. BárDurkheim ezt a típust a maga korában kisebb jelentőségűnektekintette, úgy vélte, hogy akkor következikbe, amikor a társadalom túlszabályozzaaz egyént. Az egyén elnyomása azt eredményezi,hogy a sorssal vagy a társadalommal szemben tehetetlennekérzi magát.Az öngyilkossági arányok társadalmanként különböznek,de szabályos mintázatokat mutatnak,ha hosszabb időtartamot vizsgálunk. Durkheimezt bizonyítéknak tekintette arra, hogy vannakaz öngyilkossági arányt befolyásoló, egységesenható társadalmi erők. Az öngyilkossági arányokvizsgálata feltárja, hogyan ismerhetünk fel általánostársadalmi mintákat az egyéni tettekben.Az öngyilkosság megjelenése óta sokat vitattáka tanulmányt, főként azt kifogásolva, hogyDurkheim hivatalos statisztikákat használt, nemvette figyelembe az öngyilkosságot befolyásolónem társadalmi hatásokat, és mindenképpegyetlen osztályozási rendszerbe akarta foglalniaz öngyilkosság összes típusát. Ennek ellenére atanulmány ma is klasszikusnak számít, és alapvetőmegállapítása helytálló: még az öngyilkosságlátszólag személyes aktusa is szociológiai magyarázatotkövetel.tőnek, mert általában szabad akaratukból engedelmeskedneka társadalmi tényeknek, hiszenmeggyőződésük, hogy nincs más választásuk.Durkheim kifejti, hogy az emberek gyakran nemis tesznek mást, csak társadalmuk általános mintáitkövetik. A társadalmi tények sokféleképpenkorlátozhatják az emberi cselekvést, az egyénrekiszabott büntetéstől (például ha bűncselekményrőlvan szó), a társadalmi elutasításig (elfogadhatatlan

viselkedés esetén) vagy (a nyelvi szabályokmegsértésekor) az egyszerű félreértésig.Durkheim elismerte, hogy a társadalmi tényeketnehéz vizsgálni: mivel láthatatlanok és megfoghatatlanok,nem lehet őket közvetlenül megfigyelni,jellemzőiket inkább közvetve kell feltárni:hatásaik elemzésével, vagy annak vizsgálatával,hogyan próbálták őket kifejezni törvényekben,vallási szövegekben vagy írott illemszabályokban.Durkheim hangsúlyozta, hogy a társadalmitények vizsgálata során az előítéletek és ideológiákfigyelmen kívül hagyására kell törekedni.A tudományos szemlélet az érzékelés útján szerezhetőbizonyítékokra nyitott, a kívülről készenkapott elképzelésektől mentes elmét követel.Durkheim úgy vélte, hogy tudományos koncepciókcsak a tudományos gyakorlatból születhetnek.Arra biztatta a szociológusokat, hogy a dolgokata maguk valóságában vizsgálják és olyan újkoncepciókat alkossanak, amelyek a társadalmidolgok igazi természetét tükrözik.A szociológia többi alapítójához hasonlóanDurkheim is mindenekelőtt a társadalmakat átalakítóváltozásokkal foglalkozott. Főként a társadalmiés morális szolidaritás érdekelte, másszóval az, hogy mi tartja össze a társadalmat ésakadályozza meg annak káoszba süllyedését.Szolidaritás akkor áll fenn, ha az egyéneket sikerrelintegrálják társadalmi csoportokba és tevékenységüketközös értékek, szokások révén szabályozzák.Első jelentős, A társadalmi munkamegosztásrólcímű művében (1893) Durkheim atársadalmi változás olyan elemzését adta, amelynekértelmében az ipari kor kezdetén egy újfajtaszolidaritás jelent meg (Durkheim 2001). A fejtegetéssorán Durkheim szembeállította a szolidaritáskét - mechanikus és organikus - típusát,és ezeket összekapcsolta a munkamegosztással,a különböző foglalkozások egyre fokozódó elkülönülésével.Durkheim szerint mechanikus szolidaritás jellemzia tradicionális kultúrákat, amelyekben amunkamegosztás kis mértékű. Mivel a társadalomtagjainak többsége hasonló foglalkozást űz,összekötik őket a közös tapasztalatok és nézetek.A közös nézetek gátló erejűek: a közösség azonnalmegbüntet mindenkit, aki szembefordul akonvencionális életmóddal, ezért nincs sok tereaz eltérő egyéni vélemények kifejezésének. Tehát

a mechanikus szolidaritás alapját a konszenzusés a hasonló meggyőződés képezik. Az ipar- ésvárosfejlődés erői azonban fokozták a munkamegosztást,ami hozzájárult e szolidaritásformafelbomlásához. A feladatok specializálódása ésaz egyre erősebb társadalmi differenciálódás afejlett társadalmakban új rend kialakulását eredményezte,amelyet Durkheim szerint organikusszolidaritás jellemez. Az organikus szolidaritásútársadalmakat az emberek kölcsönös gazdaságifüggősége és mások szerepének a felismerésetartja össze. A munkamegosztás fokozódásávalaz emberek egyre inkább egymásra utaltak, mertmindenkinek olyan árukra és szolgáltatásokravan szüksége, amelyet más foglalkozásúak biztosítanak.A társadalmi konszenzus megteremtésébena közös nézeteket a gazdasági reciprocitás ésa kölcsönös függőség viszonyai váltják fel.De a modern világban a változások annyira intenzívek,ütemük annyira gyors, hogy komolytársadalmi nehézségeket okoznak. Bomlaszthatjáka tradicionális életstílusokat, erkölcsöket,vallási hiedelmeket és a mindennapi élet mintáit,miközben nem adnak egyértelmű új értékeket.Durkheim ezeket a bomlasztó feltételeket azandmia fogalmával kapcsolta össze: a céltalanságvagy reménytelenség érzésével, amelyet a moderntársadalmi élet kelt. A modern társadalomfejlődés lerombolta a tradicionális erkölcsi kolátok és minták nagy részét, amelyeket korábbana vallás biztosított, és ez a modern társadalmaksok tagjában olyan érzést kelt, hogy nincs értelmeaz életének.Durkheim egyik legismertebb tanulmányábanaz öngyilkosságot elemzi (lásd a keretes részt azelőző oldalon). Az öngyilkosság látszólag tisztánszemélyes cselekedet, teljes egészében a rendkívüliszemélyes boldogtalanság következményénektűnik. Durkheim viszont kimutatta, hogy azöngyilkos viselkedésére nagy hatást gyakorolnaka társadalmi tényezők - ezek közül az egyik azanómia. Az öngyilkossági arányszámok évrőlévre visszatérő mintákat követnek, amelyeketszociológiai módszerekkel kell megmagyarázni.

Kari Marx

Kari Marx (1818-1883) nézetei éles ellentétbenállnak Comte és Durkheim eszméivel, de hozzájukhasonlóan azokat a változásokat igyekezettmagyarázni, amelyek az ipari forradalom idejénkövetkeztek be a társadalomban. Fiatalkorábanösszetűzésbe került a német hatóságokkal poli-tikai tevékenysége miatt, majd rövid franciaországitartózkodás után végleg Nagy-Britanniábantelepedett le emigránsként. Láthatta a gyárak ésaz ipari termelés térhódítását éppúgy, mint azannak hatására kialakuló egyenlőtlenségeket.Az európai munkásmozgalom és a szocialistaeszmék iránti érdeklődése tükröződött írásaiban,amelyek számos különböző tudományterületetfognak át. Többnyire gazdasági kérdésekkelfoglalkozott, de mivel mindig igyekezett összefüggésbehozni a gazdasági problémákat a társadalmiintézmények működésével, műveibenrengeteg szociológiai felismerés található. Méglegszigorúbb kritikusai is fontosnak tartják munkásságáta szociológia fejlődése szempontjából.Kapitalizmus és osztályharcBár írásaiban a történelem különböző szakaszaivalfoglalkozott, Marx figyelmét elsősorbanmégis a modern korban bekövetkező változásokkötötték le. Szerinte a modern korszak legfontosabbváltozásai a kapitalizmus kialakulásáhozkapcsolódnak. A kapitalizmus olyan termelésirendszer, amely éles ellentétben áll a történelemminden korábbi gazdasági rendjével, jellegzetességea fogyasztók széles körének eladott javak ésszolgáltatások termelése. Marx a kapitalista vállalkozásokkét fő elemét határozta meg. Az első atőke: bármely vagyontárgy (pénz, gép vagy akáregész gyár), amelynek felhasználásával vagy befektetésévelúj vagyontárgyakat tudnak majd létrehozni.A tőkefelhalmozás szorosan összefügg amásodik elemmel, a bérmunkával. Ez azt jelenti,hogy létrejön azoknak a munkásoknak a köre,akik nem rendelkeznek a saját megélhetésükhözszükséges eszközökkel, és akik a tőketulajdonosokáltal biztosított munkalehetőséggel élhetnekcsak. Marx úgy vélte, hogy a tőke birtokosai,a tőkések uralkodó osztályt alkotnak, míg a népességnagy tömege a bérmunkások osztályába,a munkásosztályhoz tartozik. Az iparosodás terjedésévela parasztok, akik korábban a föld művelésébőltartották fenn magukat, nagy számban

költöztek a növekvő városokba, így hozzájárultaka városokban élő ipari munkásosztály kialakulásához.Marx a munkásosztályt proletariátusnakis nevezi.Marx szerint a kapitalizmus eredendően osztályokrendszere, amelyben az osztályok közöttiviszonyokat konfliktus jellemzi. Bár a tőke birtokosaiés a munkások egymásra utaltak (a tőkésnekmunka, a munkásnak pedig bér kell), eza függőségi viszony nem kiegyenlített. Az osztályokközötti kapcsolat kizsákmányoló jellegű,mivel a munkásoknak nincs ellenőrzési lehetőségüka munkájuk felett, vagy az csak csekély mértékű,a munkaadók viszont a dolgozók munkájánakeredményét kisajátítva nyereségre tehetnekszert. Marx úgy vélte, hogy a gazdasági forrásokhozkapcsolódó osztálykonfliktus az idő múlásávalegyre inkább kiéleződik.

Társadalmi változás:történelmi materializmus

Marx kiindulópontja az, amit a materialista tör-lténelemfelfogásnak nevez. E szerint a társadal-'mi változások legfontosabb forrásául nem azemberek által vallott eszmék és értékek, hanemelsősorban a gazdasági tényezők szolgálnak. Azosztályok közötti ellentétek a történelmi fejlődéslegfontosabb hajtóerejét képezik, ezért „a történelemmotorjának" nevezhetők. Marx írja az1848-as Kommunista Kiáltvány elején: „Mindeneddigi társadalom története az osztályharcok története"(Marx-Engels 1998). Bár Marx főként a 7 ^kapitalizmusra és a modern társadalomra fordítottafigyelmét, azt is vizsgálta, hogyan fejlődteka társadalmak a történelem során. Szerinte a társadalmirendszerekben gazdaságuk ellentmondásaimiatt - néha fokozatos, néha forradalmi - átmenetkövetkezett be az egyik termelési módróla másikra. Vázolta az egymást követő történelmiszakaszokat, amelyek sorában az első a vadászokés gyűjtögetők ősközösségi társadalma, ezutánkövetkeztek a rabszolgatartó társadalmak, majd aföldbirtokosokat és jobbágyokat élesen elválasztófeudális rendszerek. A kereskedők és az iparosokmegjelenése a kereskedő vagy tőkés osztály kialakulásátjelezte, amely a földbirtokos nemességetváltotta fel. E történelemképnek megfelelően

Marx arra a következtetésre jutott, hogy éppúgy,ahogyan a tőkések összefogva megbuktatták afeudális rendet, őket is kiszorítják majd, és újrend jön létre: a kommunizmus.Marx hitt abban, hogy elkerülhetetlen a munkásosztályforradalma, amely megbuktatja a kapitalistarendszert és egy új, osztályok nélküli társadalmatteremt, így megszűnnek a gazdagokatés szegényeket elválasztó szakadékok. Ez nemazt jelenti, hogy az emberek közötti valamennyiegyenlőtlenség el fog tűnni, sokkal inkább azt,hogy a társadalmak nem szakadnak majd szétegy, a gazdasági-politikai hatalmat monopolizálókisebb osztályra és azoknak az embereknek anagy tömegére, akik alig részesülnek az általukmegtermelt javakból. A gazdasági rendszer közösségiirányítás alá kerül, és minden korábbinálhumánusabb társadalmi rendszer jön létre. Marxúgy vélte, hogy a jövő társadalmában a termelésfejlettebb és hatékonyabb lesz, mint a kapitalistarendszerben.Marx munkássága jelentős szerepet játszott a20. században. Még alig két évtizede is a Földnépességének több mint harmada élt olyan társadalmakban(például a Szovjetunióban vagy kelet-európai országokban), amelyek kormányzataibüszkén hirdették, hogy Marx eszméiből merítettekpolitikájuk kialakítása során.

Max Weber

Marxhoz hasonlóan Max Weber (1864-1920) semnevezhető egyszerűen „szociológusnak", mivel érdeklődésiköre és munkássága ugyancsak számostudományterületre kiterjed. Németországban született,és ehhez az országhoz kötődik egyetemipályafutása is. Rendkívüli ismeretanyaggal rendelkezőember volt. írásai felölelik a közgazdaság,a jog, a filozófia és az összehasonlító történettudományterületét csakúgy, mint a szociológiát.Műveinek többsége a modern kapitalizmusfejlődésével foglalkozik, valamint azzal, hogymiben különbözik a modern társadalom a társadalmiszerveződés korábbi formáitól. Egy sorempirikus vizsgálattal meghatározta a modernipari társadalmak néhány alapvető jellemzőjét éskijelölte a legfontosabb ideológiai vitapontokat,

Max Weber (1864-1920)amelyek a mai szociológusok számára is meghatározójelentőségűek.Korának más gondolkodóihoz hasonlóan Weberis igyekezett megérteni a társadalmi változástermészetét és okait. Hatott rá Marx, de néhánymarxi alaptételt erősen bírált. Elutasította a materialistatörténelemfelfogást, és Marxnál sokkalkevésbé tartotta fontosnak az osztálykonfliktusokat.Weber szerint az eszmék és értékek szerepelegalább annyira fontos a társadalmi változásokban,mint a gazdasági feltételeké. Sokat méltatottés vitatott művében, A protestáns etika és a kapitalizmusszellemében (1904-1905) kifejti, hogy avallási értékek - főként a puritanizmussal társítottértékek - meghatározó szerepet játszottak akapitalista szemlélet kialakulásában. A szociológiaigondolkodás többi alapítójától eltérően úgyvélte, hogy a szociológiának nem struktúrákkal,hanem a társadalmi cselekvéssel kell foglalkoznia.Szerinte a változást mozgató erők az emberimotiváció és gondolkodás: az eszmék, értékekés meggyőződések átalakulást indíthatnak el)Az egyének képesek szabadon cselekedni és formálnia jövőt. Durkheimtől és Marxtól eltérőennem hitte, hogy létezhetnek az egyéneken kívüli,tőlük független struktúrák, hanem úgy vélte,hogy a társadalmi struktúrákat a tettek bonyolultösszjátéka alakítja, és a szociológia feladata, hogymegfejtse e tettek értelmét.Weber néhány nagyhatású írása is mutatja, milyenfontos volt számára a társadalmi cselekvésa nyugati társadalom sajátos jegyeinek elemzésesorán, más jelentős civilizációkkal összehasonlítva.Tanulmányozta Kína, India, a Közel-Keletvallásait, és kutatásaival jelentős mértékben hozzájárulta vallásszociológia fejlődéséhez. Kína ésIndia, illetve a Nyugat főbb vallási rendszereinekösszehasonlításakor Weber arra a következtetésrejutott, hogy a keresztény hit egyes vonatkozásaifontos szerepet játszottak a kapitalizmuskialakulásában, és a tőkésre jellemző beállítottságMarx nézeteivel szemben nem kizárólag gazdaságiváltozások hatására alakult ki. Weber úgyvéli, hogy a kulturális eszmék és értékek éppúgyformálják a társadalmat, mint egyéni cselekedeteinket.Weber szociológiai szemléletében fontos elemvolt az ideáltípus gondolata. Az ideáltípus fogalmi

vagy elemzési modell, amely segít megértenia világot. A való világban nemigen létezik ideáltípus,gyakran csak egyes jellemzői vannak jelen.Az efféle hipotetikus konstrukció azonbannagyon hasznos lehet, mert a való világ bármelyhelyzete megérthető, ha az ideáltípushoz hasonlítjuk.Ezáltal az ideáltípus állandó viszonyításipontként szolgál. De ne feledjük: Weber az ideáltípusonnem azt értette, hogy ez a gondolati képa tökéletes vagy elérendő cél, hanem inkább azt,hogy egy bizonyos jelenség „tiszta" formája. Ideáltípusraépít például a bürokráciáról és a piacrólszóló írásaiban.RacionalizálódásWeber szerint a modern társadalom kialakulásaa társadalmi cselekvés mintáinak jelentős módosulásaivaljárt. Úgy vélte, hogy az emberek fokozatosanfeladják a babonában, vallásban, szokásbanés régóta folytatott gyakorlatban gyökerezőtradicionális nézeteiket, és egyre inkább racionális,instrumentális számításokat végeznek, amelyekbenfigyelembe veszik az eredményességet,a várható következményeket. Az ipari társadalombannem volt sok helye az érzelgésnek vagyannak, hogy csak azért tegyenek valamit, mertnemzedékek óta úgy szokás. A tudomány, a moderntechnológia és a bürokrácia kialakulásátWeber együtt rációnálizálddásként jellemezte: atársadalmi és gazdasági élet megszervezése a hatékonyságelve szerint, a technikai tudásra építvetörténik. Ha a tradicionális társadalmakban többnyirea vallás és a régóta élő szokások határoztákmeg az emberek attitűdjeit és értékeit, akkor amodern társadalmat az jellemezte, hogy a poli-tikától a vallásig és a gazdasági tevékenységig azélet egyre több területe racionalizálódott.Weber az ipari forradalmat és a kapitalizmuskialakulását bizonyítéknak tekintette arra, hogy afejlődés iránya az általános racionalizálódás felémutat. Marxtól eltérően úgy vélte, hogy a kapitalizmusbannem az osztálykonfliktusok dominálnak,hanem a tudomány és a bürokrácia - a nagyszervezetek - kialakulása (a bürokráciáról lásdmég a 490-496. oldalt). Weber a Nyugat egyiklegsajátosabb jellemzőjének a tudományos jellegettekintette. A bürokrácia - az egyetlen mód,ahogyan nagyszámú ember tevékenysége hatékonyanmegszervezhető - a gazdasági és politikai

növekedéssel együtt bővül. Weber varázstalanításnaknevezte azt, ahogyan a modern világ tudományosgondolkodása elsöpörte az érzelmességmúltból maradt erőit.A racionalizálódás végeredményét illetőenazonban Weber nem volt egészen derűlátó. Tartottattól, hogy a modern társadalom mint rendszerelpusztítja az emberi szellemet, mert megpróbáljaszabályozni a társadalmi élet mindenszféráját. Különösen a bürokrácia fojtó, dehumanizálóhatásai aggasztották, valamint az, hogyanalakíthatja a demokrácia sorsát. A 18. századifelvilágosodás programja - a haladás, a jólét és aboldogság előmozdítása azáltal, hogy a szokást ésa babonát elutasítva a tudományt és a technológiátpártolják - megteremtette a maga veszélyeit.Újabb szociológiai szemléletmódokKezdetben a szociológusok azt a változó társadalmatigyekeztek megérteni, amelyikben éltek.De nem elégedtek meg azzal, hogy leírják és értelmezzékkoruk jelentős eseményeit. Sokkalfontosabb, hogy a társadalmi világ vizsgálata soránolyan módszerek kidolgozására törekedtek,amelyekkel általánosan magyarázható, hogyanműködnek a társadalmak és milyen jellegű a társadalmiváltozás. Az előző részekből viszont kiderül,hogy Durkheim, Marx és Weber nagyon eltérőmegközelítéseket alkalmaztak a társadalmakvizsgálatában. Például míg Durkheim és Marx azegyénre ható külső erőket állítja középpontba,Weber kiindulópontja az, hogy az egyén maga isformálhatja a külvilágot. Míg Marx a gazdaságikérdések meghatározó szerepére mutat rá, Webera tényezők sokkal szélesebb körét tekinti fontosnak.Ezek a szemléleti különbségek a szociológiaegész története során fennmaradtak. Ma sem ritka,hogy miközben a szociológusok az elemzéstárgyában egyetértenek, gyakran eltérő elméletinézőpontból végzik az elemzést.

elfeledett alapítóBár Comte, Durkheim, Marx és Weber kétségtelenülmeghatározó alakok a szociológiában, ugyanebbenaz időszakban voltak más fontos gondolkodókis, akik figyelemre méltó eredményekkelgazdagították a tudományt. A szociológia, mintbármely más tudományterület, nem mindig tudta

méltóképp elismerni minden olyan gondolkodóérdemeit, aki gazdagította valamivel. A 19. századvégi és 20. század eleji „klasszikus" időszakbana nők és a faji kisebbségek köréből nagyonkevesen kaptak lehetőséget, hogy hivatásos szociológussáváljanak. Ezenkívül gyakran mellőzte atudomány azokat is, akiknek nagy ritkán módjuknyílt jelentősebb szociológiai kutatásra. E kevesekközé tartozik Harriet Martineau, aki ma is méltó aszociológusok figyelmére.HARRIET MARTINEAUHarriet Martineau-t (1802-1876) „az első szociológusnőként"szokták emlegetni, de - Marxhozés Weberhez hasonlóan - nem nevezhetőcsupán szociológusnak. Angliában született ésvégezte tanulmányait, több mint ötven könyvetés számos esszét írt. Ma már Martineau érdeménektekintik, hogy Comte Pozitív filozófia tanfolyamacímű alapvető értekezésének fordításarévén megismertette Nagy-Britanniát a szociológiával(Rossi 1973). Ezenkívül Martineau maga ismódszeresen vizsgálta az amerikai társadalmataz 1830-as években, amikor útjai során az EgyesültÁllamok sok vidékére eljutott, és megfigyeléseitAz amerikai társadalom (Society in America,1837) című könyvében foglalta össze. Martineautöbb szempontból is jelentős a mai szociológusokszámára. Először is bizonyította, hogy ha valakia társadalmat tanulmányozza, akkor annak mindenvonatkozására figyelnie kell, a legfőbb politiHarrietpolitikai, vallási és társadalmi intézményekre egyaránt.Másodszor: leszögezte, hogy a társadalom elemzésébena nők életének megértésére is törekednikell. Harmadszor: elsőként ő vizsgált szociológiainézőpontból korábban mellőzött témákat (a házasságot,a gyerekek helyzetét, a családi és vallásiéletet és a faji kapcsolatokat). Fenti művében eztígy fogalmazta meg: „Az óvoda, a budoár és akonyha mind remek iskolául szolgálnak, amelybenmegismerhetjük egy nép erkölcsét és viselkedésiszokásait" (Martineau 1962). Végül megállapította:a szociológus feladata nem csupána megfigyelés, hanem mindent meg kell tennie,hogy a társadalom hasznára legyen. Ezért Martineaumaga is a női jogok és a rabszolga-felszabadításszószólójaként lépett fel.Az újabb elméleti megközelítések közül három- a funkcionalizmus, a konfliktuselméleti megközelítés

és a szimbolikus interakcionizmus - közvetlenülkapcsolódik Durkheimhez, Marxhoz ésWeberhez. Könyvemben többször is felbukkannakolyan fejtegetések és elképzelések, amelyekezeket az elméleti megközelítéseket veszik alapulés szemléltetik./ A 4. fejezetben bővebben is szó lesz a szociológiafőbb elméleti megközelítéseiről, és megvizsgáljuka szociológiai gondolkodás néhányújabb elméleti eredményét.FunkcionalizmusA funkcionalizmus a társadalmat összetett rendszernektekinti, amelynek különböző részeiegyüttműködve stabilitást és szolidaritást eredményeznek.E megközelítés szerint a szociológiatudománya arra hivatott, hogy a társadalom egyesrészeinek egymáshoz és a társadalom egészéhezvaló viszonyát vizsgálja. Elemezhetjük egy társadalomvallási hiedelmeit és szokásait példáulúgy, hogy feltárjuk, miként viszonyulnak más intézményekhez,mivel egy társadalom különbözőrészei szoros kölcsönhatásban fejlődnek.

Egy társadalmi szokás vagy intézmény funkciójánakvizsgálata során elemezzük, hogy azadott szokás vagy intézmény milyen szerepetjátszik a társadalom életében. A funkcionalisták- köztük Comte és Durkheim - organikus analógiávalgyakran hasonlították a társadalom működésétaz élő szervezetek működéséhez: akárcsakaz emberi test különböző részeinek, a társadalomelemeinek is együtt kell működniük, hogya társadalom egészének a javát szolgálják. Egyszerv - például a szív - tanulmányozásakor bekell mutatnunk, hogy az miként viszonyul a testmás szerveihez. A szív létfontosságú szerepet játszikaz organizmus életének megőrzésében azzal,hogy vért pumpál a többi szervbe. Hasonlóképpen,egy társadalmi egység funkciójának elemzéseazt tisztázza, hogy az adott elem milyen szerepetjátszik a társadalom fennmaradásában.A funkcionalizmus hangsúlyozza, hogy a társadalomrendjének és stabilitásának megőrzésébenfontos a morális konszenzus, vagyis hogy atársadalom legtöbb tagjának közös értékei legyenek.A funkcionalisták a rendet és az egyensúlyttekintik a társadalom normális állapotának - etársadalmi egyensúly a társadalom tagjai közötti

morális konszenzus meglétére épül. PéldáulDurkheim úgy vélte, hogy a vallás megerősíti azemberekben a legfontosabb társadalmi értékekelfogadását, így hozzájárul a társadalmi egységfenntartásához.A funkcionalista gondolkodás az 1960-as évekiga szociológia vezető elméleti hagyománya maradt,főként az Egyesült Államokban. Két kiemelkedőképviselője Talcott Parsons (1902-1979) ésRobert K. Merton (1910-2003), akik mindkettensokat merítettek Durkheim munkásságából. FőkéntMerton funkcionalizmusa gyakorolt nagyhatást. Merton megkülönböztette a manifeszt ésa latens funkciókat. Manifeszt funkció az, amelyetegy bizonyos társadalmi cselekvés résztvevőiismernek és célul tűznek ki, a latens funkciópedig e cselekvés olyan eredménye, amelyről arésztvevők nem tudnak. Merton ezt a megkülönböztetéstaz Arizona és Új-Mexikó állambanélő hopi törzs esőtáncával szemléltette. A hopikhisznek benne, hogy a szertartás esőt hoz, az esőpedig jó termést (manifeszt funkció). Ezért szervezik,ezért vesznek részt benne. Merton Durkheimvalláselméletét követve feltételezi, hogy azesőtáncnak más hatása is van: erősíti a hopi társadalomegységét (latens funkció). Merton szerinta szociológiai értelmezés nagyrészt abból áll,hogy feltárjuk a társadalmi cselekvések és intézményeklatens funkcióit.Merton különbséget tett funkciók és diszfunkciókközött is. Ha a társadalmi viselkedés disz-diszfunkcionálisvonatkozásait keressük, akkor a társadalmiélet olyan jellemzői után kell kutatnunk,amelyek nem illeszkednek a fennálló rendbe.Például tévedés azt hinni, hogy a vallás mindigfunkcionális, hogy mindig csak a társadalmi kohézióterősíti. Ha két csoport más-más vallásokvagy akár ugyanazon vallás különböző ágainak ahíve, akkor ez társadalmi konfliktusba torkollhat,megbonthatja a fennálló társadalmi rendet. A háborúkatmáig gyakran vallási közösségek vívják- Európa történelmében példa erre a protestánsokés a katolikusok összecsapása.funkcionális Az utóbbi években megmutatkoztak a funkcionalizmuskorlátai, ezért veszített népszerűségéből.Bár Mertonról nem állíthatjuk, de sok funkcionalistagondolkodó (például Talcott Parsons) a

kelleténél jobban hangsúlyozza a társadalmi kohéziótmegteremtő tényezőket a megosztottságotés konfliktust eredményező tényezőkkel szemben.Ha a figyelem középpontjában a stabilitásés a rend áll, akkor a társadalomban létező (osztály-,faji vagy nemi alapú) választóvonalakat ésegyenlőtlenségeket aligha lehet észrevenni. Azsem kap elegendő figyelmet, milyen szerepet játszika kreatív társadalmi cselekvés a társadalomban.Sok kritikus úgy ítélte meg, hogy a funkcionáliselemzés nem létező jellemzőket tulajdonít atársadalmaknak. A funkcionalisták gyakran úgyírtak, mintha a társadalomnak volnának „szükségletei"és „céljai", miközben ezek a fogalmakcsak az egyes emberre alkalmazhatók.Konfliktuselméleti szemléletmódokA funkcionalistákhoz hasonlóan a konfliktuselméletetkövető szociológusok is hangsúlyozzáka társadalom struktúráinak fontos szerepét. Egyátfogó „modellt" is javasolnak, amellyel magyarázhatóa társadalom működése. A konfliktuselméletekhívei azonban a funkcionalizmustóleltérően nem a konszenzust hangsúlyozzák, hanema társadalmi választóvonalak jelentőségérehívják fel a figyelmet. Épp ezért főként a hatalom,az egyenlőtlenség és a küzdelem kérdéseivelfoglalkoznak. A társadalmat az érdekeiknekmegfelelően cselekvő, jól elkülöníthető csoportokhalmazának tekintik. A különérdekek megléteazt jelenti, hogy mindig fennáll a konfliktuslehetősége, és hogy bizonyos csoportok előnyösebbhelyzetben vannak másoknál. A konfliktuselméletkövetői a domináns és hátrányosabbhelyzetben lévő társadalmi csoportok között kialakulófeszültségeket vizsgálják, és azt igyekeznekmegérteni, hogyan keletkeznek és állandósulnakaz uralmi viszonyok.

A konfliktuselméleten belül erős a marxizmuspozíciója - Kari Marx munkásságában kiemeltszerepet töltött be az osztályharc kategóriája.Marx főbb gondolatait sokféleképpen lehet magyarázni,és a marxista gondolkodás mai iskoláinagyon eltérő elméleti álláspontokat foglalnakel. De a marxizmus minden változata különbözika többi szociológiai hagyománytól abban, hogyszerzői a szociológiai elemzés és a politikai reformötvözetének tekintik irányzatukat. A marxizmustól

a radikális politikai változás programjátvárják.De nem minden konfliktuselmélet marxistamegközelítésű, a konfliktuselméletek kidolgozóiközött akad olyan is, akire Weber hatott. Jó példaerre a kortárs német szociológus, Ralf Dahrendorf(1929- ), aki ma már klasszikusnak számító,Társadalmi osztály és osztálykonfliktus az iparitársadalomban [Soziale Klassen und Klassenkonfliktin der Industriegesellschaft, 1957) címűművében kifejti, hogy a funkcionalista gondolkodókegyoldalúan szemlélik a társadalmat: csak atársadalmi élet olyan aspektusaival számolnak,amelyekben harmónia és egyetértés uralkodik.Pedig épp ennyire fontosak, vagy talán még fontosabbakazok a területek, amelyeket konfliktusés megosztottság jellemez. Dahrendorf megállapítja,hogy a konfliktus főként az egyének és csoportokeltérő érdekeiből ered. Marx elsősorban azosztályok felől szemlélte az érdekkülönbségeket,Dahrendorf viszont tágabb értelemben az autoritáshozés a hatalomhoz kapcsolja őket. Mindentársadalomban választóvonal húzódik a hatalombirtokosai és a hatalomból kiszorulók, vagyis akormányzók és a kormányzottak között.Szimbolikus interakáonizmusG. H. Mead amerikai filozófus (1863-1931) munkásságanagy hatást gyakorolt a szociológiai gondolkodásra,főként az úgynevezett szimbolikusinterakcionizmus szemléletmódjával. A szimbolikusinterakcionizmus a nyelv és a jelentés vizsgálatábólszületett. Mead szerint a nyelv teszilehetővé, hogy öntudatos lényekké váljunk - tudatáraébredjünk egyéniségünknek, és ugyanúgykívülről tudjuk szemlélni magunkat, ahogyanmások látnak minket. Ebben a folyamatban aszimbólum a legfontosabb elem. A szimbólumolyan dolog, amely valami mást helyettesít. Példáula szavak, amelyekkel bizonyos tárgyakat jelölünk,tulajdonképpen szimbólumok, amelyekmegjelenítik, mire gondolunk. A „kanál" szó aza szimbólum, amellyel a levesevéshez használteszközt nevezzük meg. A nem verbális gesztusokvagy kommunikációs formák szintén szimbólumok,hiszen szimbolikus értéke van annak is, haintegetünk vagy „beintünk" valakinek. Mead szerintaz emberek közös szimbólumokra és jelentésekreépítenek, amikor érintkeznek egymással.

Mivel az emberi lények világa bővelkedik a szimbólumokban,szinte minden közöttük zajló interakciószimbólumcserét foglal magában.A szimbolikus interakcionizmus a személyekközötti érintkezés apró részleteire irányítja a figyelmünket,valamint arra, hogy ezeket a részleteketmiképpen hasznosítjuk mások mondanivalójánakés cselekedeteinek az értelmezésében.A szimbolikus interakcionizmus módszerét követőszociológusok gyakran foglalkoznak a hétköznapiéletben zajló személyközi interakciókkal.Hangsúlyozzák az efféle interakciók szerepéta társadalom és intézményei megteremtésében.Közvetve Max Weber is hatott erre az elméletimegközelítésre, mert bár elismerte, hogy léteznektársadalmi struktúrák (osztályok, pártok,rendi és más csoportok), úgy vélte, hogy ezeketa struktúrákat az egyének társadalmi cselekvéseihozzák létre. /Bár a szimbolikus interakcionizmus szemléletévelsokszor felismerhetjük, milyen természetűvalójában egy-egy, a mindennapi társadalmi életsorán végzett cselekvésünk, sokat bírálták azért,mert nem foglalkozik nagyobb kérdésekkel, példáulazzal, hogy milyen szerepet tölt be a hatalomés a struktúra a társadalomban és hogyankorlátozzák az egyéni cselekvést.Vannak azonban ennek az irányzatnak olyankövetői, akiket igenis foglalkoztatnak társadalmunkhatalmi és strukturális viszonyai. Közéjüktartozik Arlie Hochschild, a University of Calirfornia szociológiatanára, aki a Delta Airlines attlantai oktatóközpontjában amerikai légiutas-kísérőkképzését tanulmányozta, és interjúkat készítetta képzés résztvevőivel. Megfigyelte, hogy- egyéb készségeik fejlesztése mellett - hogyankészítik fel az utaskísérőket érzelmeik féken tartására.Hochschild a kutatás eredményeit összegzőkötetében [The Managed Heart: Commercializationof Human Feeling, 1983) felidézi, amikor,)az oktató pilóta ezzel az utasítással fordul a képzésbenrészt vevő utaskísérőkhöz: „Na, lányok,most menjetek (az utastérbe), és mosolyogjatokám! ...A mosolyotok ér a legtöbbet. Menjetek ésdobjátok be magatokat! Mosolyt kérek! De nagyot!Mindent bele!"Hochschild megfigyeléseiből és az interjúkbólarra következtet, hogy mivel a nyugati gazdaságok

egyre inkább a szolgáltatásra épülnek, megkell értenünk, milyen érzelmi stílust alkalmazvavégezzük a munkánkat. Hochschild beszámoló-ja az utaskísérők „ügyfélszolgálati" képzésévelkapcsolatos vizsgálatról ismerős lehet bárkinek,aki már dolgozott a szolgáltatóiparban, példáulüzletben, étteremben vagy bárban. Hochschildezt nevezi az „érzelmi munka" terén folytatottképzésnek - az efféle munka megköveteli, hogyaz ember kontrollálja érzelmeit, így alakítson kinyilvánosan felismerhető (és elfogadható) arckifejezést,testképet. Hochschild szerint a minketalkalmazó vállalat nemcsak mozdulatainkat, hanemérzelmeinket is igyekszik birtokba venni.Ha épp dolgozunk, még a mosolyunk is a cégé.Hochschild kutatása ablakot nyitott az életegy olyan szeletére, amelyről a legtöbb emberúgy gondolja, hogy érti, mégis jobban meg kellértenünk. Hochschild megállapítja, hogy a szolgáltatóiparbandolgozók (a kétkezi munkásokhozhasonlóan) gyakran eltávolodnak önmagukazon részétől, amelyet munkájuk során fel kelladniuk. A kétkezi munkás például gyakran úgyérzi, hogy a karja szinte már gép, és csak néhaválik újra annak részévé, aki mozgatja. Hasonlóképpen,a szolgáltatóiparban dolgozók is gyakranarról számoltak be Hochschildnek, hogy úgy érzik:a mosolyt mintha rájuk ragasztották volna,már nem a sajátjuk. Más szóval ezek a dolgozókeltávolodtak saját érzelmeiktől. Ez azért érdekes,mert ha belegondolunk, az érzelmeket általábanlegbensőbb, személyes részünknek tekintjük.Hochschild könyvében meggyőzően alkalmaztaa szimbolikus interakcionizmust, és a kötetmegjelenése óta sok más kutató épített a gondolataira.Bár Hochschild a világ egyik legfejlettebb„szolgáltatógazdaságában", az EgyesültÁllamokban végezte kutatatásait, megállapításaisok jelenkori társadalomra érvényesek. A szolgáltatóipariállások száma rohamosan növekszika világ minden országában, egyre több embernekkell „érzelmi munkát" is végeznie munkahelyén.Egyes kultúrákban, például a grönlandi inuitokkörében, ahol nincs olyan hagyománya a nyilvánosmosolygásnak, mint Nyugat-Európábanvagy Észak-Amerikában, nem volt könnyű érzelmimunkára képezni az embereket. Ezekbenaz országokban a szolgáltatóipari alkalmazottaktól

néha megkövetelik, hogy „mosolygási tanfolyamokon"vegyenek részt - ezek nem is állnaknagyon távol attól a képzéstől, amelyben a DeltaAirlines utaskísérőinek kellett részt venniük.Elméletalkotás a szociológiábanEddig elméleti megközelítésekkel foglalkoztunk,vagyis különböző elméleti irányultságokkal,amelyek különböző nézőpontokból, de átfogószemlélettel közelítik meg a szociológia tárgyát.A fent tárgyalt elméleti megközelítésektől azonbanmegkülönböztethetjük az elméleteket. Az elméletekérvényességi köre szűkebb, konkrét társadalmifeltételeket vagy eseményfajtákat igyekeznekmagyarázni. Általában egy kutatás folyamatábanszületnek, és olyan problémákat vetnek fel, amelyekretovábbi kutatások során lehet választ adni.Erre példa Durkheim elmélete az öngyilkosságról,amelyet épp ebben a fejezetben ismertettünk.Számtalan elmélet született az ezerféle kutatásiterületen, amelyen a szociológusok munkálkodnak.Néha az elméletek nagyon pontosan fogalmazódnakmeg, sőt olykor matematikai formát isöltenek - bár ez gyakoribb más társadalomtudományokban(főként a közgazdaságtanban), minta szociológiában.Ugyanakkor van olyan elmélet, amely jóval átfogóbbmás elméleteknél. Sokféleképpen vélekedünkarról, vajon kívánatos vagy hasznos-e, hogya szociológus nagyívű elméleti vállalkozásbakezdjen. Például Robert K. Merton (2002) amellettkardoskodik, hogy a szociológus úgynevezettközépszintű elméleteknek szentelje figyelmét.Ne próbáljon nagy elméleti rendszereket alkotni(ahogyan például Marx tette), hanem szerényebbelméletek kidolgozására törekedjen.A középszintű elmélet elég konkrét ahhoz,hogy empirikus kutatással közvetlenül teszteljék,mégis elég általános, hogy különböző jelenségekegész körére alkalmazható legyen. Ilyen példáula relatív depríváció elmélete, amelynek értelmébenaz emberek attól függően értékelik körülményeiket,hogy kihez hasonlítják magukat. Vagyisa depriváció érzését nem közvetlenül az anyagiszegénység mértéke határozza meg, amelyetmegtapasztalnak. Ha a család szűkösen, szegénykörnyéken él, ahol mindenkinek többé-kevésbéhasonlóak a körülményei, akkor kevésbé érzikúgy, hogy nélkülözniük kell, mint egy olyan család,

amely hasonló házban él, de olyan környéken,ahol az otthonok többsége sokkal nagyobb,lakóik pedig tehetősebbek.Tulajdonképpen igaz, hogy minél átfogóbb azelmélet, minél nagyobb a célja, annál nehezebbempirikusan igazolni. Mégsem tudjuk egyértelműenindokolni, hogy miért kellene a szociológiaielméletalkotásnak megmaradnia a „középszinten".A szociológiában az elméletek vagy még inkábbaz elméleti megközelítések értékelése nehéz,emberpróbáló feladat. Az elméleti viták eredendőenelvontabbak, mint az empirikusabb jellegűnézeteltérések. A szociológiában nincs egyetlenuralkodó elméleti megközelítés - ez a gyengeségjelének tűnhet, de nem az. A különböző elmé-leti megközelítések és elméletek vetélkedéseépp a vállalkozás vitalitásának a jele. Az ember- önmagunk - tanulmányozása során az elméletisokszínűség ment meg a dogmáktól. Az emberiviselkedés bonyolult, sokoldalú, és alighalehet minden részletét egyetlen elméleti perspektívábafoglalni. Az elméleti gondolkodásbana változatosság gazdag gondolatforrást biztosít,amelyből a kutatás meríthet, és amely serkentia szociológiai munkában nélkülözhetetlen képzelőerőnket.

A szimbolikus interakcionizmus azt hangsúlyozza,hogy a társadalmi interakció során azegyének szimbólumokat alkalmazva érintkeznek.Más elméletektől eltérően ez az irányzat nem azegész társadalom vizsgálatát, hanem az egyénekszűkebb körű interakcióinak az elemzését tartjafontosnak.A funkcionalizmus a társadalom egészét vizsgálja,hangsúlyozva, milyen fontos a társadalmicselekvés a társadalom életében. Merton, aki különösennagy hatást gyakorolt a maga funkcionalizmusával,kiemelte, hogy a manifeszt funkciók,amelyeket a társadalmi cselekvés résztvevői célultűznek ki, néha kevésbé fontosak, mint a latensfunkciók, e cselekvés akaratlan következményei.Merton szerint a szociológiai értelmezés nagy részeabból áll, hogy feltárjuk a társadalmi cselekvésekés intézmények latens funkcióit.Sok társadalomelmélet-alkotóra ma is hatMarx, ők dolgozzák ki a konfliktuselméleteket.A marxi elmélet lényege, hogy az egyenlőtlenséget

az osztály fogalmára építve vizsgálja.A szociológiában alkalmazott elméleti megközelítéseketelemzési szintek szerint is szemlélhetjük.A mikroszociológia a mindennapi viselkedésvizsgálata közvetlen interakciókban. A makroszociológiaa nagy társadalmi rendszerek elemzése.A kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz.ciológia először is lehetővé teszi, hogy a társasvilágot a magunkétól eltérő, sokféle nézőpontbólszemléljük. Gyakran előfordul, hogy ha meg tudjukérteni, mások hogyan élnek, akkor jobbanmegérthetjük a gondjaikat is. Aligha számíthatsikerre az olyan gyakorlati politika, amely nem azérintett emberek életmódjának beható ismereténalapul. így például az a fehér szociális munkás,aki egy dél-londoni, nagyrészt latin-amerikaiakbólálló közösségben dolgozik, nem nyerheti el aközösség tagjainak bizalmát, ha nincs tisztábana Nagy-Britanniában élő különféle csoportok tagjaitelválasztó kulturális különbségekkel.Másodszor: a szociológiai kutatás gyakorlatisegítséget nyújthat a politikai kezdeményezésekeredményeinek értékelésében is. Egy gyakorlatireformprogram esetleg nem biztosítja a várteredményt, vagy egy sor akaratlan, kellemetlenkövetkezménnyel járhat. A második világháborútkövető években például számos országbannagy lakótelepeket építettek a városközpontokban.Úgy gondolták, hogy így biztosítható a nyomornegyedekalacsony jövedelmű rétegeinekszínvonalas lakásellátása, és a lakótelepekhezüzleteket, egyéb szolgáltatásokat is kapcsoltak.Kutatások azonban rámutattak, hogy a korábbilakóhelyükről nagy bérházakba költözött emberekközül sokan magányosnak, boldogtalannakérzik magukat. A sokemeletes lakóházak és azüzletsorok számos helyen pusztulni kezdtek, afosztogatások és egyéb erőszakos bűncselekményekmelegágyaivá váltak.Harmadszor (és bizonyos szempontból ez alegfontosabb): a szociológia lehetőséget ad, hogymegismerjük, jobban megértsük önmagunkat.Minél jobban ismerjük cselekvésünk mozgatórugóités a társadalom működését általában, annálvalószínűbb, hogy formálni tudjuk a jövőnket.A szociológia gyakorlati haszna korántsem merülki abban, hogy segít a politikai vezetőknek- vagyis a hatalommal bíró csoportoknak - megfelelő

ismeretekre alapozott döntéseket hozni.Nem feltételezhetjük, hogy a hatalmon lévőkmindig szem előtt tartják a kevesebb hatalommalbíró vagy hátrányos helyzetű csoportok érdekeita politikai döntéshozatal során. A helyzetüketfelismerő csoportok a szociológiai kutatásokeredményeit felhasználva gyakran hatékonyanreagálhatnak a kormányzati politikára, és magukis kialakíthatnak politikai programokat. Az önsegélyezőcsoportok (például a Névtelen Alkoho-listák) és a társadalmi (például környezetvédő)mozgalmak olyan csoportok, amelyek maguk istörekednek - több-kevesebb sikerrel - gyakorlatireformok elérésére.Végül meg kell említenünk, hogy sok szociológus„hivatásszerűen", közvetlenül foglalkozikgyakorlati kérdésekkel. Szociológiában jártas lehetaz ipari tanácsadó, a várostervező, a szociálismunkás, a személyzeti vezető és még számos másposzton dolgozó ember. A társadalom megértéseannak is hasznos lehet, aki jogásznak, újságírónak,üzletembernek vagy orvosnak készül.Gyakran azért tanuljuk vagy műveljük a szociológiát,mert megszólal a „társadalmi lelkiismeretünk".Vajon a szociológusnak kell-e tevékenyentámogatnia, ösztönöznie a reformokatvagy a társadalmi változást? Van, aki azt mondja,hogy a szociológia csak akkor őrizheti meg szellemifüggetlenségét, ha a szociológusok a vitatottmorális és politikai kérdésekben semlegesek maradnak.De vajon azok a tudósok, akik nem bocsátkoznakaz aktuális vitákba, mindenképp kevésbéelfogultak másoknál, amikor egy-egy szociológiaikérdésben állást foglalnak? Nincs olyanszociológiában jártas ember, aki figyelmen kívülhagyhatná a mai világban létező egyenlőtlenségeket.Furcsa volna, ha a szociológusok nem foglalhatnánakállást politikai kérdésekben, és értelmetlenis megtiltani nekik, hogy hasznosítsák aszaktudásukat, amikor állást foglalnak.Ebben a fejezetben kiderült, hogy a szociológiaolyan tudomány, amelynek művelése sorángyakran személyes világnézetünket félretéve próbáljukalaposabban megvizsgálni az életünket,illetve a mások életét formáló hatásokat. A szociológiaönálló szellemi törekvésként a moderntársadalmak kialakulásakor jelent meg, és mais elsődleges feladata e társadalmak vizsgálata.

Ugyanakkor a szociológusok a társadalmi interakcióés általában az emberi társadalmak természetérevonatkozó sok más kérdéssel is foglalkoznak.A szociológia nem csupán elvont, intellektuálistudományterület, hanem jelentős gyakorlatikövetkezményekkel is jár az emberek életében.Ha valaki szociológusnak készül, nem kell unalmasegyetemi tanulmányokat végigkínlódnia.Ezt leginkább úgy kerülheti el, hogy képzeletétszabadjára engedve közelít a tárgyhoz, és a szociológiaielképzeléseket, eredményeket saját élethelyzeteihezköti.

ÖSSZEFOGLALÁS

1. A szociológia az emberi társadalmak módszeresvizsgálata, amely megkülönböztetett figyelemmelfordul a modern, iparosodott rendszerekfelé.2. A szociológia gyakorlata megköveteli, hogyképzeletünket szabadjára engedve gondolkodjunkés megszabaduljunk a társadalmi élettelkapcsolatos előítéleteinktől.3. A szociológia eredetileg arra törekedett, hogyértelmezze a mélyreható változásokat, amelyekaz elmúlt két-három évszázadban következtekbe az emberi társadalmakban. Itt nemcsak átfogóváltozásokról van szó, hanem az emberekéletének legtitkosabb, legszemélyesebb jellemzőibenbekövetkezett változásokról is.4. A szociológia kezdeti fejlődésének fontos alakjaiközé tartozik Auguste Comte, Kari Marx,Emilé Durkheim és Max Weber. A 19. századközepén tevékenykedő Comte és Marx meghatároztáka szociológia egyes alapvető kérdéseit,amelyeket később Durkheim és Weberfejtett ki. Alapkérdés például, hogy mi a szociológiaés hogyan hatnak a modernizációvaljáró változások a társadalmi világra.5. A szociológiában sokféle elméleti megközelítésttalálhatunk. Az elméleti vitákat a természettudományokbanis nehéz eldönteni, aszociológiában pedig ez még nagyobb nehézségekbeütközik, mert semmiképp sincs könynyűdolgunk, ha saját viselkedésünket vetjükvizsgálat alá.6. A szociológia fő elméleti irányzatai a funkcionalizmus,

a konfliktuselméleti megközelítés ésa szimbolikus interakcionizmus. Ezeket olyanalapvető különbségek választják el egymástól,amelyekre nagy hatást gyakorolt a tárgy háborúutáni fejlődése.7. A szociológiának több szempontból is vangyakorlati jelentősége. Többféleképpen is segítségünkrelehet a társadalomkritikában és agyakorlati szociális reformokban. Először is hajobban megértjük a társadalmi körülményekegy adott együttesét, akkor nagyobb lesz azesélye, hogy azokat alakítani is tudjuk. Ugyanakkora szociológia révén növelhetjük kulturálisérzékenységünket, így az eltérő kulturálisértékeket figyelembe véve hozhatunk politikaidöntéseket. Gyakorlatilag megvizsgálhatjuk,milyen eredménye lehet egy-egy politikaiprogramnak. Végül, ami talán a legfontosabb,a szociológia révén jobban megismerhetjükönmagunkat, ami esélyt teremt csoportoknakés egyéneknek, hogy megváltoztassák életfeltételeiket.

INTERNETES FORRÁSOKA kötethez kapcsolódó kiegészítő anyagok és információk lelőhelyehttp://www.polity.co.uk/giddens5/A Polity Press új szociológiai témájú könyveihttp://www.polity.co.uk/sociologyThe Social Science Information Gateway from Sociologyhttp://www.sosig.ac.uk/sociologyThe British Sociological Associationhttp://www.britsoc.co.uk