a vallások átalakítása

egy dogma nélküli egyveleggé

donald j. sanborn püspök úr

előadásának leirata,

budapest, 2016. április 2.

a vallások átalakítása

egy dogma nélküli egyveleggé

Donald J. Sanborn püspök úr

előadásának leirata,

Budapest, 2016. április 2.

Kapisztrán Szent János Kiadó

Budapest, 2016.

A füzet alapjául szolgáló előadása budapesti Gellért Hotelben hangzott el,

2016. április 2-án.

A rögzítés és fordítás az előadó beleegyezésével történt.

A szöveg folyamatos gondozás alatt áll.(Utolsó módosítás: 2019.03.19. 04:40) A mindenkori legfrissebbváltozat, illetve az előadásról készült videófelvétel itt érhető el:

figyelji.de/az/atalakitasra

Minden jog fenntartva.© Kapisztrán Szent János Kiadó, 2016.

kapisztrankiado.hu

ISBN: 978-615-5623-15-8

Tartalomjegyzék

.Az előadóról 9

.Az előadás szövege 10

.Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10

.A humanitárianizmus . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

.Az Alliance Israélite Universelle . . . . . . . . . . . . . 14

.Modernizmus: benne maradni az Egyházban, hogy át-

alakítsák azt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

.Az új vallás jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

.Az ökumenikus mozgalom . . . . . . . . . . . . . . . 32

.A II. Vatikáni Zsinat és az azt követő reformok . . . . 39

.Kiadói utószó 42

7

Az előadóról

Donald J. Sanborn püspök úr a hagyományhű katolikus mozga-lom vezető alakja. 1975-ben szentelte pappá Lefebvre érsek.

1977-ben ugyanő kinevezte az FSSPX első amerikai szemi-náriumának (St. Joseph’s House of Studies; Armada/Michigan)rektorává.

1983. áprilisában egyike volt annak a kilenc amerikai papnak,akik elhagyták az FSSPX-et, mert ellenezték a Lefebvre érsek ál-tal bevezetni kívánt liturgikus változtatásokat, illetve nem vol-tak hajlandóak szemet hunyni a szervezet vezetésében addigramegjelenő ellentmondásos folyamatok felett.

1995-ben, több hagyományhű katolikus pap bátorításánakeleget téve, megalapította a Legszentebb Szentháromság Szemi-náriumot (Most Holy Trinity Seminary), ami 2003-ban a Floridaállamban fekvő Brooksville-be költözött át.

Sanborn püspök úr jelenleg is a szeminárium rektori tisztsé-gét tölti be. Ezenkívül sokat utazik az Egyesült Államokon belülés Európában, hogy találkozzék az eredeti katolikus vallás irántérdeklődő papokkal és hívekkel.

9

Az előadás szövege

Bevezetés

A mai előadáson a Katolikus Egyházzal kapcsolatos dolgokrólfogok beszélni; vallási és lelki dolgokról, tanbéli kérdésekről. AII. Vatikáni Zsinat után az egész világ felfigyelt arra,1 hogy a Ka-tolikus Egyházbanmélyreható változások történtek.Mai előadá-somban szeretném megmagyarázni, miért került sor e változta-tásokra. Politikai vagy társadalmi kérdéseket csak annyiban fo-gunk tárgyalni, amennyiben azok érintik a Katolikus Egyházatvagy a Katolikus Hitet.

Mai előadásom címe A vallások átalakítása. E gondolat tör-ténetéről fogok beszélni, miszerint vegyük a világon létező kü-lönböző vallásokat, és alakítsuk át őket egyetlen, dogma nélkülivallássá. Ezen belül is különös figyelmet fordítunk majd a Kato-likus Egyházra, illetve az azon belüli modernista mozgalomra.

Az 1960-as években a világ megdöbbenten tapasztalhatta,hogy a Katolikus Egyházban mélyreható változások történtek.E változtatásokat a hierarchia pusztán esetleges változtatások-nak állította be; új módoknak a hagyományos dogmák bemuta-tására. Idővel azonban kiderült, hogy e változtatások szerzőinekszándékai valójában nagyon baljósak voltak.

1A fordítók megjegyzése: Kelet-Európában ebben az időszakban javá-ban dúlt a kommunizmus és az egyházüldözés, így errefelé a hívek és a klérusfigyelmét nagyobbrészt ez kötötte le.

10

AKatolikus Egyházat ellenségeimindig is próbálták legyőznikülső eszközökkel, vagyis megfosztani őt attól a képességétől,hogy a világban működjék. Ezzel a törekvéssel mindig kudarcotvallottak.

A XVII. század óta létezik egymozgalomminden vallás össze-gyúrására. Viszont ennek ára a dogmák feláldozása lenne, me-lyek elkülöníti egymástól az egyes vallásokat.

Ez az eszme erőre kapott a XVIII. században, amikor aVoltaire-i „filozófusok” szorgosan munkálkodtak minden katoli-kus dogma elpusztításán és minden vallás nevetségessé tételén.

A szabadkőművesség kéz a kézben dolgozott együtt az új „fi-lozófiával”, miközben saját tanának, a humanizmusnak vagy hu-manitárianizmusnak (azaz emberiességnek) a terjesztését szor-galmazta. Úgy jártak el, hogy minden vallásból vettek valamit,amit igaznak gondoltak, de visszautasították azt, hogy bármelyvallás az egy igaz vallás lenne.

A humanitárianizmus

Először tekintsük a humanitárianizmust. A szabadkőművességvallása a humanizmus vagy humanitárianizmus. Ez lényegét te-kintve az ember istennek nyilvánítása. Két központi tantételevan:

1. A transzcendens Isten tagadása, tehát a változhatatlan, tö-kéletes, a világtól különálló Lény létének a tagadása.

2. Egy immanens Isten létének állítása, tehát olyan Isten lé-tének állítása, aki mindannyiunkban és minden dologban jelenvan.

Ez az a tanítás, amire a szabadkőművesség (és általánosság-ban a modern világ) le szeretné cserélni az igaz, valóságos Krisz-tusba vetett hitet. Ez az immanentizmus avagy panteisztikus evo-

11

lucionizmus azAntikrisztus erői által felállítani tervezett világál-lam és világkultúra vallási arculata. Röviden szólva ez a Krisztusellenségei által eltervezett humanisztikus világrend (szabadkő-műves) Templomának vallása.

Hogy ezen eltervezett célt elérjék, az új rend ügynökeinek vi-lágosan megfogalmazott szándéka volt a létező vallásokat átala-kítani úgy, hogy (1.) mindegyik vallja az alapvető humanitárius,immanentista hiszekegyet; (2.) tanbéli különbözőségeiket mintlényegtelen dolgokat tegyék félre.

Így aztán a modern világ ügynökei által megálmodott jövő-beli vallás egy dogmanélküli, humanitárius világvallás.

Ennek alátámasztására tekintsük át a következő bizonyítéko-kat. Az 1902. októberében kiadott L’Acacia című francia szabad-kőműves magazinban ezt olvashatjuk:

”A szabadkőművesség szövetség, intézmény ... denem csak ez, több ennél. Vegyünk el minden fáty-lat, nehogy tiltakozást okozzunk. A szabadkőmű-vesség egyház, ellen-egyház, ellen-katolicizmus, amásik egyház, az eretnekség egyháza, a szabad gon-dolkodás egyháza.2„

A jól ismert antikatolikus racionalista Renan szerint:

”Legmélyebb meggyőződésem, hogy a jövő vallása atiszta humanizmus lesz, vagyis minden olyannak akultusza, ami az ember.3„

Szent X. Piusz pápa ezt írjaNotre Charge Apostolique kezdetű en-ciklikájában, amiben elítéli a franciaországi Sillon mozgalmat:

2In: Msgr. Henri Delassus: Le problème de l’heure présente, 393. p.3I.m.

12

”Azt kérdezzükmagunktól, tisztelendő testvérek,mi-vé lett a Sillon katolicizmusa? Fájdalom! E szerve-zetet, ami korábban olyan ígéretes várakozásokraadott okot, e tiszta és heves áradatot menet közbenigájukba fogták az Egyház modern ellenségei, ésmost már nem több, mint egy nyomorúságos ága ahitehagyás nagymozgalmának, amit minden ország-ban szerveznek a világvallás létrehozására. Amineksem dogmái, sem hierarchiája, sem az elme számárakimondott fegyelme nem lesz, sem féke a szenvedé-lyek számára, és ami – ha egy efféle egyház diadal-maskodna – a szabadság és az emberi méltóság cím-szavai alatt visszahozza majd a világba a törvényes-sé tett fortély és erőszak uralmát, és a gyengék ésmindazok elnyomását, akik gürcölnek és szenved-nek.„

A humanisztikus világvallás eszméje ugyanarra az eredetre ve-zethető vissza, mint a humanisztikus világállamé.

Egy szabadkőműves író, Henne am Rym Allgemeine Kultur-geschichte [azaz A kultúra általános története] című művénekIV. kötetében, a 214. oldalon ezt mondja:

”A humanizmus koncepcióját legmagasabb értelmé-ben, vagy úgy is mondhatnánk, hogy teljesen mo-dern értelmében 1641-ben, Angliában kezdte ter-jeszteni a Morva Testvérek közösségéhez tartozóAmos Komensky4, aki oda menekült, és ott adta kiProdomus Pansophiæ című munkáját. Minden val-lással szemben általános toleranciát vallott és hir-detett, illetve az emberiség szeretetét, mely jó szán-

13

dékként nyilvánul meg. Eleinte az a remény éltet-te, hogy az összes keresztény hitet egyetlen vallás-sá egyesíti, majd amikor meggyőződött róla, hogyez lehetetlen, visszautasított mindent, ami az egyesvallásokat megkülönbözteti egymástól, és az embe-riséget helyezte mindenek fölé, tisztán, megfosztvaminden előítélettől.„

Pansophiájában Amos Komensky a bölcsesség egy felépítendőtemplomáról beszél, és ezt mondja:

”Mivel ez a mű nemcsak a keresztényeknek, hanemmindenkinek hasznára kell, hogy váljon, aki csakembernek született, Pansophiának, avagy emberibölcsességnek nevezhetjük.5„

Az Alliance Israélite Universelle

Most térjünk rá azAlliance Israélite Universelle-re. 1860-ban Cré-mieux, zsidó szabadkőműves, a Skót Rítus Legfelsőbb Tanácsá-nak nagymestere felfedte a nyilvánosság előtt Alliance IsraéliteUniverselle (vagyis Egyetemes Zsidó Szövetség) nevű szerveze-tét, amit két évvel korábban alapított. Ennek pontosan megha-tározott célja az volt, hogy a létező vallásokat egy humanisz-tikus világvallással helyettesítse. Az Archives Israélites ezt írjaróla 1861-ben:

4Közismertebb nevén: Comenius5I.m. 393–394. p.

14

”Ahogyan Jézus is saját magát hatóságként az elfoga-dott istenek helyébe helyezte, és legfőbb megnyil-vánulását Róma kebelében találta meg, ugyanúgymeg kell születnie az utolsó időkmessianizmusánakis, és ki kell alakítania az új rend új Jeruzsálemét,melynek jámbor módon kelet és nyugat között kellelhelyezkednie, és melynek egy napon át kell ven-nie mind a császárok városának, mind a pápák vá-rosának helyét.6„

Ezen zsidó hegemóniát Crémieux az „utolsó idők messianizmu-sának” nevezte, és hozzátette:

”Nem rejtek véka alá semmit. Már sok éve semmi-lyen más gondolatot nem táplálok, mint ezen mun-ka jövőjét.„

”[E szövetség] be akar hatolni minden vallásba, aho-gyan behatol minden országba is.„

”Eltörölni a határokat, melyek elválasztják azt, ami-nek egy napon egyesülnie kell: ez, barátaim, a miEgyetemes Zsidó Szövetségünk gyönyörű nagy kül-detése... Járjunk szilárdan és elszántan az úton, amitelőterjesztettünk. Hívom testvéreinket minden val-lásból a mi szövetségünkbe.7„

6I.m. 396. p.

15

A Univers Israélite 1867-es kiadása szerint a fent említett szövet-ség célja a következő volt:

”Az emberiség nagy műve, a tévedés és fanatiz-mus lerombolása [ez a római katolicizmusra uta-ló klasszikus szabadkőműves kifejezés], az emberitársadalomnak szilárd és erős testvériségben valóegyesülése...„

Amód, mellyel Crémieux és szövetsége el kívánta érni a célját, ajudaizmus átalakítása volt, ami így minden nép vallásává válhat.

Bárki, aki ismeri a modern judaizmust, tudja, hogy e gyöke-res átalakítás valóban meg is történt a XIX. században. A libe-rális reformjudaizmus megjelenése pontosan az, amire az Alli-ance gondolt. A judaizmusban megtörtént reform nagyon ha-sonló volt a katolicizmus azon reformjához, amit a modernistákjavasoltak, és amit Szent X. Pius pápa elítélt. Tulajdonképpena legtöbb modern zsidó nem tartja meg a mózesi törvényeket,legfeljebb annak néhány töredékét.

Ugyanez a zsidó összefoglaló, azArchives Israélites 1866-os ki-adása idéz egy Hipolitos Rodriguez nevű zsidó embert, aki mon-danivalóját a Biblia három gyermekéhez (a zsidókhoz, a keresz-tényekhez és a mohamedánokhoz) intézi, és arra buzdítja őket,hogy tegyék félre az istentisztelet külső formáit, amik elválaszt-ják őket, és találkozzanak azokon a területeken, melyek közösekbennük, nevezetesen Isten egyetlenségében, és egy egyetemestestvériségben.8

Megint csak az Archives Israélites-ben olvashatjuk 1868-ban:7I.m.8Msgr. Henri Delassus: La conjuration anti-chrétienne, 639. p.

16

”Minden egyes ember a saját lelkiismeretét követvevagymegőrzi majd az istentisztelet módjait, amit azegyedüli, és anyagon kívüli Istennek mutatnak be,vagy átalakítja majd azokat a liberális és humanitá-rius judaizmus elvei szerint. E szabadság teljességé-nek köszönhetően a haladás előre fog törni, és azegyetemes vallás elő fog állni, anélkül, hogy bárki-nek a lelkiismeretét is háborgatná.9„

Modernizmus: benne maradni az Egyházban,

hogy átalakítsák azt

Most rátérünk ugyanerre a mozgalomra a Katolikus Egyházonbelül. Az 1890-es években jelent meg a modernizmus néven is-mert mozgalom, ami a katolikus vallást át akarta formálni egydogma nélküli, humanitárius vallássá. A modernistákat elítélteaz Egyház, ennek ellenére az Egyházban szándékoztak maradni,hogy belülről átalakíthassák azt. Ennek igazolására tekintsük áta következő bizonyítékokat.

1850-ben Charles-Théodore Baudry atya – egy korai moder-nista – így fogalmaz:

”Magunkban hordozzuk az Egyház jövőjét, és sem-mit sem szabad elpusztítanunk, hanem mindent átkell alakítanunk.„

A racionalista Renan szerint:9I.m. 638. p.

17

”A katolicizmus nem tűnhet el; a katolicizmus nemmaradhat az, ami.„

Albert Houtin – maga is modernista – így ír:

”Őnekik [a modernistáknak] tehát az Egyházban kel-lett maradniuk. Észben kellett tartaniuk az elme tár-sadalmi szabályait, vagyis fel kellett áldozniuk el-képzelésük azonnali megvalósítását, és várniuk kel-lett arra, hogy a katolikusok többsége késznek mu-tatkozzék végrehajtani a lelki átalakítást, melyrevágytak. [Mármint a modernisták.]10„

Továbbá:

”Szükséges volt, hogy az újítók, amilyen sokáig csaklehet, az Egyházban maradjanak; hogy abban a leg-buzgóbb liberális propagandát fejtsék ki, és hogy aszámuk nagyon megnövekedjék, olyannyira, hogyegy napon képesek legyenek legyőzni a pápát, hogya pápa, ha ki kellene közösítenie őket, ezáltal elve-szítse nyájának legnagyobb és legjobb részét.„

Egy másik modernista,Abbé de Meissas, a párizsi Collège Roullinkáplánja ezt írja 1904-ben az Ephémérides de la papauté-ben:

”Semmi jó sem származna abból, ha [a modernistapapok] elhagynák az Egyházat. Viszont sokat tehet-nek, ha bennemaradnának. Számukminden nappal

10I.m. 119. p.

18

növekszik, és a fanatizmus, tudatlanság, lustaság el-lenére, melyből sok található kollégáikban, lehetet-len, hogy ne gyakoroljanak bizonyos üdvös hatástazok elméjére illetve híveik elméjére.„

Dr. Marcel Rifaux (1872–1938) modernista Les conditions du ret-our au catholicisme című munkájában így fogalmaz (77–78. ol-dal):

”Ha ő [a modernista] úgy érzi, hogy nem értik meg,és lelkiismerete nem támogatja, nem esik kétségbea jövővel kapcsolatban, hiszen tapasztalatból tudja,hogy az Egyház előbb vagy utóbb el fogja fogadniazt, amit valóban igazol az ész és a tudomány. Ezértújra szorgalmasan munkához lát. Mivel biztos cél-jának jogosságában, rászorítja magát, hogy siker-rel járjon egy újfajta világosság által, ragaszkodvánahhoz, hogy amit igaznak gondol, azt a lehető leg-vonzóbb és legcsábítóbb nézőpontokból mutassa be.Amit nem érhet el lázadással, eléri majd jó és hűsé-ges kitartással és a fegyelem szellemével.„

A modernista Houtin – akit már az előbb is idéztünk – ezt ismondja:

”Antonio Fogazzaro [egy elítélt modernista] megakarta fiatalítani az Egyházat, és a jelen korhoz kí-vánta alakítani azt. A mi generációnknak az volt adolga, hogy az Egyház elfogadja az alkalmazkodáselvét. Az utánunk következő nemzedékek majd al-kalmazzák ezt az elvet, szükségleteiknek megfelelő-

19

en. Nem szabad túl gyorsan haladni, sem mértékte-lennek lenni. Ez volt az ő nagyszerű cselekvési sza-bálya.11„

De Fogazzaro kifejezetten és egyáltalán nem azt mondta, hogy alatin rítusú katolikusoknak el kellene hagyniuk a Római Egyhá-zat. Miközben [a reformernek] küzdenie kell az Egyházzal azért,hogy átalakítsa azt, arra is figyelnie kell, hogy az Egyházon be-lül érje a vég.

Íme néhány sor George Tyrrelltől, ahol az antimodernista teo-lógusokról beszél:

”Hidegvérrel őrizzük meg helyünket, és ne rémül-jünk meg, amikor ők az Egyház hivatali díszeit ma-gukra öltve az Egyház nevében lesújtanak bennün-ket az anatémáikkal. Jelen dominanciájuk csak ide-iglenes fejezet az Egyház történetében. Fennhatósá-guk elmélete már most a végletekig ki van terjeszt-ve, és saját magát fojtja meg benne rejlő öntelt el-lentmondásaival.12„

Egy másik idézet George Tyrrelltől:

”Nem lehetne a katolicizmust ugyanúgy, ahogy ez ajudaizmussal is történt, arra kötelezni, hogy átmen-jen a halálon, hogy aztán újra éljen, egy nagysze-rűbb és fenségesebb formában? Nemde minden élő

11I.m.12I.m. 144. p.

20

szervezetnek visszább kell húzódnia, midőn fejlődé-sének határait elérte, és nemde azzal kell beérnie,hogy leszármazottaiban él tovább?13„

Még egy prófétai idézet George Tyrrelltől:

”Ha az enciklika14 elnyomó intézkedéseit sikerrelvégrehajtanák, akkor attól lehet tartani, hogy a mo-dernizmus – melynek megdöbbentő energiájáról,sokoldalúságáról és elterjedtségéről az enciklika ta-núskodik – egyszerűen a föld alá, a katakombákbakényszerülne, hogy aztán ott növekedjék és erősöd-jék, és újra megszervezze magát arra a nem túl tá-voli jövőre várva, amikor képes lesz majd megújultlendülettel újra előretörni. A homokból emelt gátakellenére elérkezik majd a dagály. Nem békésen, ha-nem veszélyes rohammal.15„

A La Vérité Française 1905. szeptemberi számában egy katolikuspap, bizonyos Fontaine atya azzal vádolta a modernista AlbertHoutint, hogy „dogmatikus anarchiát akar létrehozni” az Egy-házban, és hogy

”titkos, vagy legalábbis csendes hitehagyást hirdet,melynek az a szándéka, hogy eszméjét magukban akatolikus intézmények kebelében terjessze.„

13I.m. 145. p.14Szent X. Pius pápa Pascendi kezdetű enciklikájáról van szó, lásd:

http://figyelji.de/a/pascendire15In: Newman Smyth: Passing Protestantism and Coming Catholicism, New

York, Scribners, 1912. 111–112. p.

21

A francia katolikus La Croix (A kereszt) című újság 1907. június29-én így vádolta Houtint:

”Houtin abbé egy gyalázatos könyvben, amely La cri-se du clergé (A klérus krízise) címen ismert, nem ri-ad vissza attól, hogy felhívja a papokat: vessék lemagukról a Hit terhét, mindazonáltal folytassák hi-vatalukat. Ez az álszentségnekmár az elmebajig vittfoka.„

Az új vallás jellemzői

Melyek tehát a jellemzői ezen új vallásnak, amit több, mint százesztendővel ezelőtt terjesztettek elő?

Abban az időben, amikor a judaizmus épp keresztülment azalapvető változtatásain, hogy fölkészítse magát a vallások álta-lános összeolvasztására, a protestánsok és egyes katolikusok isugyanezt tették.

A XIX. század tanúja volta a liberális protestantizmus megje-lenésének. Ezt a gondolkodási iskolát Schleiermacher (1768–1834) alapította, és ezen irányzat a vallást pusztán a vallásostapasztalat szintjére redukálta, a dogmát pedig csupán ezen ér-zések kollektív kifejeződésévé. Schleiermacher szerint: „a vallásegy érzés, vonzódás a végtelenhez”. Számára az alapvető vallá-sos érzés a végtelentől való függés érzése, melyben nincsenekellentétek. Istent lényegében azonosítja a világgal: „Nincs Istenvilág nélkül, és nincs világ Isten nélkül.” Nem úgy tekint Istenre,mint változhatatlan és tökéletes Lényre, hanemmint a végtelenÉletre, mely kinyilatkoztatja magát a világ számára. Elutasította,

22

hogy személyiséget tulajdonítson Istennek. [Szerinte] Isten im-manens az egyénekben, és minden egyes emberen keresztül, azazoknak adott különleges ajándékai által nyilvánul meg. Ezértaz egyén feladata saját egyéni tehetségének fejlesztése. Schlei-ermacher számára a dogmák csupán a vallásos öntudat kifejezé-seként szükségesek.16

Ennek a vallásos érzületről és dogmáról szóló tanításnak ké-sőbb alapvető hatása volt a protestantizmusra, és általánosság-ban előkészítette az utat a dogmák elhagyására.

Egy másik erős mozgalom volt a protestantizmuson belül abiblikus racionalizmus. Ez elutasította a Szentírásban találhatóösszes természetfeletti esemény és kinyilatkoztatás elfogadását.Híres racionalista volt például Semler, Kant, Renan, Harnack,Wellhausen és Baur. Ennek hatására a protestánsok között a ter-mészetfeletti dogma eszméje szinte teljesen összeomlott, a val-lást pedig pusztán a természeti szintre fokozták le. Számukraa vallás etikává és szociológiává változott. A „társadalmi evan-gélium” mozgalmak megszületése következett, mint például azÜdvhadsereg, amit tökéletesen leírhatunk mint egy dogma nél-küli, humanitárius vallás. Azt gondolták: a vallás célja segíteniaz embert képességei jobb kibontakoztatásában, és társadalmiaktivizmusra serkenteni őt. Így a protestantizmus – vagy leg-alábbis nagy része – megérett arra, hogy beleolvadjon a világ-vallásba.

E liberális protestantizmusra válaszul jött létre a protestáns or-todoxiának nevezett mozgalom. A protestantizmus ezen két ágama is megfigyelhető. 1. Vannak az ún. „főárambeli” protestánsegyházak, amik teljes mértékben dogma nélküliek, és a szemé-lyes önsegítéssel (például pozitív gondolkodás, stb.) vagy társa-dalmi aktivizmussal vannak elfoglalva. 2. Vannak az ún. funda-

16Lásd: Frederick Copleston S.J. i.m. 150–157. p.

23

mentalisa protestáns egyházak, amik ugyan a reformáció ször-nyűséges tévedéseivel terheltek, mindazonáltal mégis ragasz-kodnak a Szentíráshoz mint Isten tévedés nélküli szavához.

Schleiermacher immanentizmusa és a biblikus racionalistákkriticizmusa a XIX. század második felében katolikus körökbenéletre hívta a modernizmust. Szent X. Pius pápa Pascendi17 kez-detű enciklikája szerint (amiben elítélte a modernizmust) a mo-dernizmus két fő összetevője az agnoszticizmus és az immanen-tizmus. A modernizmus negatív oldala, az agnoszticizmus egy-szerűen a kanti racionalista tévedés alkalmazása a természetfö-lötti hitre és dogmára, ami röviden annyit tesz, hogy ezeknekmég a lehetőségét is tagadjuk. A modernizmus pozitív oldalaaz immanentizmus, amely lényegében nem különbözik Schleier-macher tanaitól. A modernizmus tehát egyszerűen kísérlet volta katolicizmus átalakítására ugyanúgy, ahogyan a judaizmust ésa protestantizmust is átalakították. A modernisták kifejezettena katolicizmus belső átalakítására vágytak, megőrizve közbenhatalmas szervezetét és egész világon átívelő jelenlétét.

1903-banMsgr. Louis Duchesne – akimaga ismodernista volt– ezt írta az ősmodernista Loisynak (akit Szent X. Pius pápa ki-közösített):

”Ha az emberek meghallgatják, amit mondasz, ak-kor a katekizmusban szereplő kérdések jókora ré-szét el kell majd hagyni, mert tapintatlanul kíván-csinak számítanak. A hívek ámuldoznakmajd, hogymi is ez az új vallás... Azt mondják, 50 évmúlvamármindenki természetesnek fogja találni ezen eszmé-ket. Talán így is van. De vajon ez a »mindenki«mégmindig keresztény lesz?18„

17Lásd: http://figyelji.de/a/pascendire

24

Az Egyház dogmáival kapcsolatban George Tyrrell (1861–1909), a kiközösített modernista így fogalmaz:

”Itt nem arról van szó, amit egyesek feltételeznek,hogy a Hiszekegy egyik vagy másik cikkelyévelkapcsolatban más véleményen vagyunk; mi mind-egyiket elfogadjuk. Hanem a hiszek szóról van ittszó, az igaz szó értelméről, ahogyan a dogmára al-kalmazzuk azt. A kinyilatkoztatás egész értékérőlvan itt szó.19„

Vincenzo Gioberti (1801-1852), liberális katolikus pap, ontoló-gus a XIX. század első felében, így ír:

”A katolicizmus fokozatosan át fogja alakítani sajátmagát, és valóra vált majd minden lehetséges re-ményt, ami reá épül.„

”A külső istentiszteleti forma örökké meg fog ma-radni, ahogyan a hierarchia is; és mivel az Egyháza szentségek és azok rendjének gazdája, meg fog-ja majd változtatni mind a hierarchiát, mind pedigaz istentiszteleti formát úgy, hogy illő legyen a kor-hoz. A hierarchia egyszerűbbé és liberálisabbá válikmajd, az istentisztelet formái pedig spirituálisabbak-ká. Így tehát [a katolicizmus] protestantizmussá fog

18In: Michele Ranchetti: The Catholic Modernists, London, Oxford Univer-sity Press, 1969. Fordította Isabel Quigly. 33–34. p.

19I.m. 53. p.

25

válni, de fokozatos, hithű protestantizmussá, bár-miféle erőszak, agresszivitás, forradalom vagy en-gedetlenség nélküli protestantizmussá. Olyan pro-testantizmussá, ami nem rombolja le sem a papságapostoli folytonosságát, sem pedig a liturgia lénye-gét... Róma számára új korszak kezdődik. A teológi-ában a nagy gondolatok korszaka, a civilizáció kor-szaka, a tolerancia korszaka...20„

Miután Szent X. Pius pápa 1907-ben elítéli a modernizmust,Alf-red Loisy – akit maga is kiközösítés alá esett – e szavakat vetipapírra:

”Bármi légyen is a katolicizmus sorsa az eljövendőidőben, nem tudom azt megváltoztatni. Hogy milesz a jövő vallása, nem tudom. A római katoliciz-musnak mint olyannak az a végzete, hogy megsem-misüljön, és nem lesz kár érte. Fennmaradhatna, haátalakítaná magát, de ezt nem kívánja megtenni.„

Máshol pedig ezt írja:

”A liberális katolicizmus – azaz az emberiség vallása,ami mentes az erkölcsi zsarnokságtól vagy a teoló-giai tévedhetetlenségtől – lehetne az igaz vallás, deaz nem katolicizmus.21„

Enrico Rosa jezsuita atya, a kiváló katolikus folyóirat, a CiviltàCattolica szerkesztője, így ír a lap 1906. január 24-i számában:

20I.m. 99. p.21I.m. 121–122. p.

26

”Létezik egy mozgalom, amit majdhogynem nemzet-közinek nevezhetnénk; úgy is mondhatnánk, hogyaz új idők hajtása, de már a törzsétől kezdve hem-zseg a régi tévedésektől. Egy mozgalom, ami a dokt-rína, a módszerek és a tevékenységek teljes és za-varos átalakítását tűzi ki célul, és furcsamód annyi-ra elterjedt, hogy ez majdhogynem egyfajta egye-temes, természetes és hallgatólagos szövetség léte-zését sejteti. Hiszen a könyvekben, folyóiratokbanés újságokban megjelenő eszmék, javaslatok, néhamég a mondatok és a szóképek is csaknem azono-sak, bárhol is találkozunk velük: akár Németország-ban, akár Franciaországban, akár Angliában, akáraz Egyesült Államokban, vagy akár Itáliában – aholmindent ezen ügy szolgálatába állítottak. Világos,hogy közös eszmék, szándékok és hajlamok hatjákát őket, és ugyanaz a szél fúj a különböző pamfletek,folyóiratok, újságok modernitástól visító oldalain –bár ezek nem mindig egyformán nyugodtak, meg-fontoltak és tájékozottak.22„

Rosa atya „Belülről induló, mélyreható megújulásról” is beszél,„a hit és tanítás modern gondolkodáshoz való új alkalmazkodá-sáról”, illetve „Kant és Hegel filozófiájának teológiai alkalmazá-sáról”.23

Amodernista vonHügel (Newman bíboros közeli barátja) írjaa szintén modernista Loisynak 1906. decemberében:

22In: i.m. 166–167. p.23I.m.

27

”A mostani [modernista] krízis nem a Római Egy-ház teljes dezertálásával fog végződni, és az Egyházsem lesz képes arra, hogy »a kritikus és racionáliselme, hovatovább a modern felvilágosodott lelkiis-meret börtöne« maradjon. Átalakulás, megtisztulásmegy majd végbe, amelyet az a lelki élet tesz szüksé-gessé, ami végső soron az Egyházat fölépítette.„

(Kiemelés tőlünk.) A levél e szavakkal zárul:

”Én ennek eljövetelét szeretném segíteni türelmem-mel, lassúságommal, gyötrő kínjaimmal.„

Loisy megjegyezte:

”Elősegíteni a Római Egyház átalakulását – ez voltaz álmunk.24„

A modernisták – Szent X. Pius pápa elítélésével dacolva – be-lefogtak egy modernista folyóirat kiadásába, amit illő módonRinnovamentónak, azaz megújulásnak neveztek el. Ennek kife-jezett célja volt előmozdítani a Római Katolikus Egyháznak egydogma nélküli Emberiség-egyházzá történő megújítását és át-alakítását. Michele Ranchetti, The Catholic Modernists (Katoli-kus modernisták) című könyvében ezt írja:

”Ami az Egyházat illeti, azon belül dolgozott; szer-kezetének, teológiájának és egész doktrinális gépe-zetének reformjára törekedett. Ugyanis szerzői úgy

24In: i.m. 170. p.

28

érezték, hogy a tanítás, az egyházi gyakorlat, sőt aliturgia egyetlen aspektusa sem esik kívül a laiku-sok mint olyanok hatáskörén...„

Szintén ő írja:

”Ők [mármint a Rinnovamento csoport] úgy érez-ték, hogy támogatniuk kell egymást, és ragaszkod-niuk kell egymáshoz, hogy együtt kialakítsanak egyolyan Egyházat, amit megújított az intelligencia, ésamimajd átveheti a mereven a fennhatóságban gyö-kerező Egyház helyét.„

Szent X. Pius pápa határozottan elítélte az Egyház általános re-formjáról szóló ezen egész mozgalmat beszédében, melyet azújonnan szentelt bíborosoknak tartott 1907. április 17-én:

”Márpedig lázadók azok, akik ravaszul burkolt for-mákban a legirtózatosabb tévelyeket vallják és ter-jesztik a dogma fejlődéséről, a tiszta evangélium-hoz való visszatérésről – vagyis ahhoz az evangé-liumhoz, melynek lapjai közül, mint mondják, ki-tépték a teológia magyarázatait, az egyházi zsina-tok döntvényeit, az aszkézis alapelveit – az egyházfölszabadításáról, természetesen új szellemben, fel-lázadás nélkül, hogy ki ne taszíttassanak, de meg-hódolás nélkül is, hogyne kelljen tulajdon meggyő-ződéseikről lemondaniuk, és végül a korszellemhezvaló alkalmazkodásról mindenben, szóban, írásban,prédikációban hit nélküli szeretet hirdetve, a hitet-lenek iránti engedékenységből, de amelyminden té-ren megnyitja az utat az örök romláshoz.

29

Ítéljétek meg, tisztelendő testvérek, nincs-e okunknekünk, akiknek a ránk bízott hagyományt mindenerőnkből meg kell védenünk, nincs-e okunk aggó-dással eltelni ezen támadással szemben, mely nemeretnekség, de foglalata és mérge minden eretnek-ségnek; méreg, mely a hit gyökereit alá akarja ás-ni, és megsemmisíteni a kereszténységet. Igen, meg-semmisíteni a kereszténységet, mert a Szentírás amai kritikusok számára nem biztos forrásamármin-den a hithez tartozó igazságnak, hanem közönsé-ges könyv: az inspiráció szerintük a dogmatikus ta-nokra szorítkozik, természetesen a saját értelmezé-sükben, és nem sokban különbözik egy Aiszkhü-losz vagy egy Homérosz költői inspirációjától. Sze-rintük a Biblia törvényes magyarázója az Egyház,de természetesen alávetve az ún. kritikai tudományszabályainak, amely rátolja magát a teológiára, ésazt rabszolgájává teszi. Szerintük végre a tradíciótilletőleg minden relatív és változásoknak van alá-vetve, következőleg a szentatyák tekintélye sem érsemmit. Mindezt ezer más tévellyel együtt hirdetikröpiratokban, szemlékben, aszketikus könyvekben,sőt regényekben is, és beburkolják bizonyos kétér-telmű kifejezésekbe, bizonyos ködös stílusba, hogymindig hagyjanak maguknak egy kis hátsó ajtót avédekezésre, hogy ne vonják magukra a nyílt kár-hoztatást és hogy mégis tőrbe csalhassák a vigyá-zatlan lelkeket.

Nagyon számítunk tehát a ti közreműködésetek-re, tisztelendő testvérek, hogy ti, mihelyt suffra-

30

gans püspökeitekkel25 székhelyeteken nyomára jut-tok ilyen konkolyhintőknek, velünk egyesüljetek le-küzdésükre, minket értesítsetek a veszélyről, mely-nek a lelkek ki vannak téve, írásaikat jelentsétek föla szent római kongregációknak és szükség esetén– élve hatalmatokkal melyet a szent kánonok rátokruháztak – azokat ünnepélyesen kárhoztassátok, át-hatva ama legszentebb kötelességtől, melyet átvet-tetek, hogy a pápát az egyház kormányzásában tá-mogassátok, a tévely ellen harcoljatok, és az igazsá-got vérontás árán is megvédjétek.26„

Vonjuk le tehát a következtetést az elhangzottakból! A megre-formált vallás, amit ezek az újítók elterveztek, olyan vallás len-ne, amelyben a dogmák (azaz a tanítás) le van rombolva és érték-telenné van téve. Ha az emberek meg is tartanak bizonyos dog-mákat, fontosságuk és értékük semmis lenne. Ugyanis – ezen el-mélet szerint – az, hogy egy dogmát az egyik vallás igaznak tart,még nem jelenti azt, hogy a másik vallásban szereplő, az előbbi-vel ellentétes dogma hamisnak számítana. A dogma ugyanis –ebben a rendszerben – inkább a belső tapasztalat kifejezése, éscsak az számít, hogy a dogma igaz legyen annak számára, akimegtapasztalja azt. E gondolatot már a II. Vatikáni Zsinat ótaláthatjuk, de különösen az utóbbi időben, mióta Bergoglio Ró-mába érkezett.

Ezért tehát a reformerek által megálmodott új vallásnak dog-ma nélkülinek kell lennie, olyan értelemben, hogy bármi legyen

25Akiadómegjegyzése:A jelen szóhasználat szerint „segédpüspökeitek-kel”

26In: i.m. 196.p.Akiadómegjegyzése:A beszéd magyar fordítása megje-lent az Egyházi Közlöny 1907-es évjáratának 18. számában, onnan idézzük.

31

is a hit tárgya, azt a hívő a teljes kanti viszonylagosság értelmé-ben higgye.

Egy bizonyíték ehhez: idén januárban Bergoglio kibocsájtottegy videót,27 amiben szerepel egy buddhista, egy mohamedán,egy zsidó és egy katolikus. A filmben ezt mondja Bergoglio:

”A vallások e sokaságában és sokszínűségében csakegyetlen dolog van, amiben mindnyájan biztosanlehetünk: hogy mindnyájan Isten gyermekei va-gyunk.„

Másrészt az új vallás másik aspektusa a humanitárianizmus:ezért a vallásnak hallgatnia kell a dogmáról, és csak az erkölcs-ről szabad beszélnie – a természeti erkölcsről, társadalmi cselek-vésről –, és meg kell mutatnia, hogy az erkölcs tökéletessége azemberiség haladásában áll. Ez a nézet is nagyon szembeszökőenjelen van Bergoglio beszédeiben és cselekedeteiben.

Az ökumenikus mozgalom

Most rátérünk az ökumenikus mozgalomra, ami nyilvánvalóanfontos szerepet játszott a II. Vatikáni Zsinat bekövetkeztében.Hogy egy ilyen új, egyetemes vallás előkészítésemár hosszú ide-je zajlott, abból is látható, hogy milyen sok mozgalom és szerve-zet létezett, ami annak létrehozásán igyekezett. Az ökumenikusmozgalom története igencsak terjedelmes, két vastag kötetet ismegtölt. Itt csak néhány fontos mozzanatára mutatunk rá.

A XIX. században a „keresztények egysége” felé irányulóegyik fő előrelépés az ún. Branch Theory (azaz ág-elmélet) volt.

27Lásd: http://figyelji.de/a/hitehagyott-videora

32

Ezen elmélet úgy tartotta, hogy az „Egyetemes Egyház” háromágból áll: a római katolikusból, a görög-keletiből és az anglikán-ból. Bár ezek nincsenek egymással közösségben, mindazonáltal– állították – mindegyik része az „Egyetemes Egyháznak”. Azág-elméletet a Katolikus Egyház elítélte. 1857-ben Londonbanalakult egy Association for Promoting the Union of Christendom(Társaság a Kereszténység Újraegyesülésének az Előmozdításá-ért) nevű társaság. 1864-ben a Szent Hivatal kibocsájtott egylevelet, amelyben megtiltja a katolikusok számára a részvételtezen egyesületben. A levélben Patrizi bíboros megemlíti, hogya csoport tagjait arra hívják fel: imádkozzanak és ajánljanak fel„miséket” arra a szándékra, hogy a három

”keresztény közösség, melyek, ahogyan ők mondják,egybevéve a Katolikus Egyházat alkotják, egy na-pon végül egyesüljenek, hogy egy testet alkossa-nak.28„

A csapás miatti szomorúságtól lesújtván, 198 anglikán lelkészírt Patrizi bíborosnak, kérvén őt: fontolja meg újra, hiszen őksemmi mást nem kérnek Istentől, mint azt az „ökumenikus in-terkommuniót, amely a kelet és nyugat közötti egyházszakadáselőtt fennállt”. Patrizi bíboros Őeminenciája 1865. november 8-án válaszolt:

”Ezért [a Szent Hivatal] Szent Kongregációja végtele-nül sajnálja, hogy úgy alakult, miszerint Önök aztgondolják: azok a keresztény testületek, melyek apapság és a katolikus név örökségének birtoklásá-val dicsekszenek, noha Péter apostoli Székétől levál-tak és elkülönültek, részekként Jézus Krisztus igaz

28Epistola S. Romanæ et Universalis Inquisitionis, data die 16 Sept. 1864.

33

Egyházához tartoznak. Nincs olyan vélemény, amiennél jobban ellentétben állna a Katolikus Egyházvalódi eszméjével. A Katolikus Egyház ugyanis [...]egyetlen Sziklára épült, egyetlen összefüggő testtéáll össze, és a hit és szeretet egysége tartja össze.„

Az ökumenizmus történetének egy további jelentős eseménye aWorld Parliament of Religions (azaz a Vallások Világparlament-je) volt, melyet 1893-ban tartottak Chicagóban. E. E. Y. Halestörténész a következő leírást adja róla:

”Alkalmazkodó politikájának megfelelően XIII. Leópápa elküldte Monsignor Satollit, hogy képviseljeőt az Amerika felfedezése 400. évfordulójának meg-ünneplésére rendezett 1892-es chicagói ColumbusKiállításon. Sőt, ami még inkább figyelemreméltó,engedélyezte Gibbons bíboros számára, hogy a pres-biteriánus egyház vezető moderátorával közösenmegszervezzenek a kiállításon egy rendkívüli ese-ményt: az ún. „vallások parlamentjét”. Ezen parla-ment mögött az az elképzelés állott, hogy mutas-sák meg az emberek vallásos hitében lévő alapve-tő egységet az összes nagy világvallás képviselői-nek meghívásával, hogy tíz napon át közösen, nyil-vánosan erősítsék meg az alapvető vallási igazsá-gokat – mint Isten, hallhatatlanság, lélek –, és be-mutassák saját tantételeiket mások tételeinek táma-dása nélkül. Így aztán Gibbons bíboros buddhisták,hinduk, mohamedánok között találta magát, a Mi-atyánk elmondását vezetve (amelyben mindannyi-an megegyeztek), és apostoli áldást adva a programvégén.

34

„

”A chicagói Vallások Parlamentje csak a legszíne-sebb példa volt arra, hogy az amerikai katolicizmushajlamos volt messzebbre menni, mint a katoliciz-mus bárhol máshol az ellenfeleivel való kiengesz-telődésben. És bár képtelenség a feltételezés, ami-vel némely európai kritikusaik vádolták meg őket,miszerint az amerikai püspökök készek lettek vol-na némely hitcikkellyel kapcsolatban „elhalkulni”,hogy meg ne „bántsanak” másokat, mindazonáltalaz igaz volt, hogy készek voltak messzire elmenni ariválisaikkal közös cselekvés és közös platform terü-letén. Nagyon is természetes volt, hogy mindebbőlegyesek elméjében az a felfogás alakult ki, hogy akülönböző vallások különböző utak Isten felé, me-lyek egyformán érvényesek a különböző emberekszámára. Ez a hozzáállás ahhoz a lelkiállapothoz ve-zet, melyet az Egyház indifferencializmusnak nevez,és amit IX. Pius pápa határozottan elítélt a Syllabus-ban (Tévedések Gyűjteményében).29 Az efféle hoz-záállás nyilvánvalóan eretnekség, mert tagadja azEgyház egyedüli és isteni természetét.30„

De a katolikus lábujj belógatása a nagy ökumenikus fürdőkádbaaz 1893-as Vallások Parlamentjén erős európai reakciót váltottki. Amikor az 1900-as Párizsi Világkiállítás kapcsán hasonló do-log vetődött fel, azt Párizs érseke és XIII. Leó pápa is elítélte.

29Lásd: http://figyelji.de/a/syllabusra30E. E. Y. Hales: The Catholic Church in the Modern World, Garden City,

New York, 1960. 170–171. p.

35

A protestáns ökumenikus törekvés másik nagy mérföldkö-ve a World Council of Churches (Egyházak Világtanácsa) volt.Ezen csoport, mely WCC-ként ismert,

”ökumenikus szervezet, amelyet 1948-ban alapítot-tak Amszterdamban, mint »egyházak egyesületét,melyek elfogadják a mi Urunk Jézus Krisztust Isten-nek és Megváltónak.« AWCC nem egyház, sem pe-dig utasításokat vagy irányelveket nem szabmeg azegyházak számára. A keresztény felekezetek egysé-géért és megújulásáért dolgozik, és fórumot ajánlnekik, melyen azok együtt dolgozhatnak a toleran-cia és kölcsönös megértés szellemében.31„

Más szavakkal a protestantizmusnak és Photius követőinek [azún. görög-keletieknek] sikerült magukat a Templom szabadkő-műves építőinek dogmanélküli, humanitáriusmodelljénekmeg-felelően megszervezniük.

De az ökumenizmus nagyszabású tervének útjában mindig isott állt a Római Katolikus Egyház. Még szép, hogy ellenállt, hi-szen hogyan is tehetné magáévá egy egyház az ökumenizmust,ha egyszer azt vallja magáról, hogy ő Jézus Krisztus egyetlenigazi Egyháza, amelyen kívül nincs üdvösség? Hogyan lehetneegy egyház ökumenében más egyházakkal, ha egyszer ponto-san a tanítása miatt kénytelen a többi egyházat eretneknek ésszakadárnak tartani; halott szőlővesszőknek,melyek lehullottakaz igazi szőlőtőről – végső soron a Sátán műveinek? Hogyan isülhetne le egy egyház eretnekekkel megvitatni a dogmákat, haegyszer saját tanítását teljesen változhatatlannak tartja, hiszen

31Encyclopedia Brittanica „World Council of Churches” szócikke, 1997.

36

azok természetfeletti módon lettek kinyilatkoztatva, és az istenisegítséget élvező, tévedhetetlen tanítóhivatal tárta őket elénk?

A válasz: lehetetlen, hogy a Katolikus Egyház ökumenikuslegyen. A modernisták természetesen mindig is hajlandóak vol-tak ökumenikus lépésekre. Mercier bíboros például az angliká-nokkal folytatott „mecheleni megbeszélésekre” vállalkozott, deezek teljes kudarccal végződtek. 1928-ban XI. Piusz világosanés határozottan elítélte az ökumenikus mozgalmat a Mortaliumanimos32 kezdetű enciklikájában.

Azonban ezen elítélés ellenére számos katolikus modernis-ta volt, akik kitartottak az ökumenikus mozgalom mellett. Azegyik legnevesebb személyiségDom Beauduin (1873–1960) volt,egy bencés közösség feje, ami a „Szerzetesek az Egységért” ne-vet viselte. Nem túlzás őt „mániákus ökumenikusként” jelle-meznünk, hiszen egész élete munkáját az ökumenikus mozga-lomban való katolikus részvételnek szentelte. Ő mondta (1958-ban): „egy pápára van szükségünk, aki összehív egy zsinatot, ésszentesíti az ökumenizmust”. Azt is meg kell jegyeznünk, hogybuzgalma, amellyel elő akarta segíteni a keresztények közöttiegység létrejöttét, együtt járt egy liturgikus reform iránti erősvággyal is. Beauduin munkásságának szerepét az ún. LiturgikusMozgalomban tényleg aligha lehetne túlbecsülni. Ő volt annakegyik korai oszlopa. Ő dolgozta ki Krisztus emberiséggel valóazonosságának teológiáját is, ami fontos szerepet játszik II. Já-nos Pál tanításában, és ami a szabadkőműves Templom építge-tőinek és Teilhard de Chardinnek is egyik kedvenc témája volt.Továbbá ő dolgozta ki a Krisztus Misztikus Teste és a Római Ka-tolikus Egyház közötti különbségtételt, ahol is az előbbi Krisztusáltalános Egyháza, utóbbi pedig ennek jogi kifejeződése. 1926-

32Lásd: http://figyelji.de/a/mortaliumra

37

ban egy diák számára részletezte aMisztikus Testtel kapcsolatosgondolatainak vázlatát. Íme néhány kivonat jegyzeteiből:

”3. Krisztus embersége, példa indok: e cím alá tarto-zik az összes kezdemény, ami ezt tükrözi; továbbáide tartozik az is, hogy Krisztus embersége magábafoglalja az emberiség minden tagját (Corpus ChristiMysticum [Krisztus testének rejtélye] ezen aspektu-sának valódi jelentése).

4. A magyarázat, ami az Ige emberségének hüposz-tatikus egységén alapszik. E cím alá tartozik, hogyKrisztus embersége egyetemes jelleget nyer, amit amagára öltött hús[ból való emberi test] felé a Logostovábbít. Innen való, hogy bizonyos módon mindenegyén része Krisztus emberségének (hasonlóan azuniverzális dolgokhoz és a plátói ideákhoz)33„

A gondolatmenet világos: megtestesülése által Krisztus mindenemberrel egyesült. Másrészt az Egyház nem más, mint az egészKrisztus. Továbbá Krisztus misztikus módon egyesült az Ő Tes-tének minden tagjával. Így tehát minden ember része a Miszti-kus Testnek.

Krisztus emberségével, a Misztikus Testtel és az Egyház ter-mészetével kapcsolatos fenti eszmék alkotják a modernista egy-háztan gerincét, amit a II. Vatikáni Zsinat a Lumen gentiumbantett magáévá, és amit II. János Pál a Redemptor hominisban tanít.Ebben rendszerben az Egyház szerepe nem az, hogy megtérítseaz embereket (azaz hogy rávegye őket tévedéseik megtagadá-sára és a római katolicizmus igazságának elfogadására), hanem

33In: Sonya A. Quitslund: Beauduin: A Prophet Vindicated,New York, New-man Press, 1973. 248–249. p.

38

hogy ráébressze őket Krisztusban való részességükre, és hogypusztán meghívja őket a Római Katolikus Egyházba, mert az a„teljesség”.

A Misztikus Test ezen felfogását XII. Piusz pápa ítélte el 1950-ben, Humani generis kezdetű enciklikájában.34

A II. Vatikáni Zsinat és az azt követő reformok

Most tehát elérkeztünk az egész előadás általános következteté-séhez, azaz hogy a II. Vatikáni Zsinat illetve az azt követő refor-mok nem csupán mellékes változások, hanem a katolikus valláslényegi átalakítását jelentik.

A Katolikus Egyház átalakulására nagyon vágyott és türel-metlenül várt minden modernista. Tudjuk, hogy a KatolikusEgyház átalakítását már az 1820-as években eltervezte a car-bonari mozgalom. Az átalakulás 1962-ben történt meg a II. Va-tikáni Zsinat összehívásával.

A zsinat munkáját illetve az azáltal eredményezett reformo-kat röviden áttekintve könnyedén beláthatjuk: a II. Vatikáni Zsi-nat a Római Egyház azon átalakítása volt, amire oly sok ellensé-ge áhítozott.

Először is: az ökumenizmusról szóló deklaráció által a II. Va-tikáni Zsinat szentesítette az ökumenizmust, ahogyan ezt DomBeauduin remélte. Az ökumenizmus ezen jóváhagyása megpró-bálta az Egyházat dogma nélkülivé tenni, így összhangba hoz-ni a szabadkőműves és modernista Emberiség-Egyház szándé-kaival és kívánalmaival. A kézfogás az ökumenizmussal azértis történt, hogy az Egyházat előkészítse az egybeolvadásra az

34Lásd: http://figyelji.de/a/humanira

39

összes többi vallással, amikor a Vallások Szabadkőműves Temp-loma végre a helyére kerül.

Másodszor, a vallásszabadságról szóló deklaráció által a II.Vatikáni Zsinat lerombolta Krisztus társadalmi királyságát, éshozzáigazította magát a szabadkőművesek és modernisták min-den elvárásához, miszerint a társadalomnak és a kultúránaksemlegesnek és vallástalannak kell lennie. A vallásszabadság azökumenizmust is szolgálja, azáltal, hogy az Egyházat megfoszt-ja azon állításától, miszerint ő az Egyetlen, az Igazi Egyház.

Harmadszor, az Egyházról szóló dogmatikus konstitúció, aLumen Gentium által a II. Vatikáni Zsinat magáévá tette a meg-testesülés teológiájának az Egyházzal és Krisztus Misztikus Tes-tével kapcsolatos eretnek változatát (amiről fentebb beszéltünk),azáltal, hogy megkülönbözteti Krisztus Egyházát és a Római Ka-tolikus Egyházat mint két különböző dolgot. Ezen megkülön-böztetés újra megjelenik az 1983-as Egyházjogi Törvényben is,melyben különbséget tesznek a christifideles és a christifidelescatholici között; azaz a krisztushívők és a katolikus krisztus-hívők között, mintha ez két különböző dolog lenne. Ezenkívülaz Ökumenikus Deklaráció lerombolta az Egyház egysége és aSzent Eucharisztia közötti bensőséges viszonyt azáltal, hogy aszakadárok számára engedélyezi a katolikus Eucharisztia véte-lét, a katolikusok számára pedig az Eucharisztia szakadároktóltörténő vételét.

Negyedszer, ugyanebben az Egyházról szóló dogmatikuskonstitúcióban a II. Vatikáni Zsinat magát az Egyház isteni al-kotmányát is megkísérli megváltoztatni a püspökök kollegiali-tásának bevezetése által. E tan az Egyház legfensőbb fennható-ságát a püspökök kollégiumába helyezi. Ennek eredményekénta II. Vatikáni Zsinat reformereinek lényegében sikerült elbánni-

40

uk a pápasággal, ami az Egyház ellenségei által leginkább utáltintézménye volt.

Továbbá ha VI. Pál és az őt követő modernista „pápák” II. Va-tikáni Zsinat utáni munkásságát tekintjük, azt láthatjuk, hogya modernisták legmerészebb vágyai is valóra váltak. Ugyanisezen állítólagos „pápák” azon próbálkoztak és próbálkoznak,hogy az Egyházat pontosan azzá a dogma nélküli humanitári-us vallássá változtassák, ami mindig is az Egyház ellenségeineklelki szemei előtt lebegett.

Köszönöm, hogy végighallgattak, és türelmesen meghallgat-ták a mondanivalómat alátámasztó bizonyítékokat – tehát hogyamit a II. Vatikáni Zsinat óta láthatunk, az nem csupán mellé-kes változás vallásunkban, hanem lényegi átalakítás. Így aztána gyakorlatban az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy megőriz-zük a Katolikus Hitet, úgy, ahogyan azt mindig is tanították ésgyakorolták, és elutasítjuk szent vallásunk ezen újdonsült átala-kítását.

41

Kiadói utószó

A II. Vatikáni Zsinat (illetve az azt követő változások) részlete-sebb áttekintésével kapcsolatban ajánljuk Tájkép zsinat után1

című könyvünket, amit Sanborn püspök úr vonatkozó prédiká-ciósorozata alapján állítottunk össze.

1Lásd: http://figyelji.de/a/tajkepre

42

További elérhető kiadványaink:

Felnőttek Katekizmusa (1929)

Írta: Franz Spirago

Franz Spirago: Példatár (1927)

a katekizmus igazságainak bemutatására

Főleg hitszónokok és hitoktatók számára

Római Katolikus Katekizmus (1890)

Írta: Deharbe József S. J.

Goffine Lénárt Katholikus oktató- és épületeskönyve (1928)

Rövid értelmezése a vasárnapi és ünnepi leckéknekés evangéliumoknak, ezekből levont hit- és erkölcsitanításokkal és az egyházi szertartások magyaráza-tával, továbbá a szentmiséről szóló oktatással

Goffine Lénárt: Módszer a lélekben történő szent-misehallgatásra

ha nem tudunk személyesen jelen lenni

Jöjj Szentlélek Úristen! (1940)

Előkészítő oktatások bérmálkozók számára

Írta: Túrmezei Ferenc atya

Blaskó Mária: Isten kertje (1941)

Rövid történetek a szentekről az év minden napjára

Blaskó Mária: Jaj de szép! (1929)

Elbeszélések és versek gyermekek számára

Jámbor László S. J.: Levelek húgomhoz (1941)

Gondolatok és tanácsok katolikus leányok számára

Dr. Tóth Tihamér: A tiszta férfiúság (1935)

Levelek diákjaimhoz – I

Dr. Tóth Tihamér: Dohányzol? (1936)

Levelek diákjaimhoz – II

Dr. Tóth Tihamér: Ne igyál! (1936)

Levelek diákjaimhoz – III

Dr. Tóth Tihamér: A művelt i�ú (1936)

Levelek diákjaimhoz – IV

Dr. Tóth Tihamér: A jellemes i�ú (1936)

Levelek diákjaimhoz – V

Dr. Tóth Tihamér: A vallásos i�ú (1936)

Levelek diákjaimhoz – VI–VII

Dr. Tóth Tihamér: Krisztus és az i�ú (1936)

Levelek diákjaimhoz – VIII

Finn Ferenc SJ: Tom Playfair (1928)

Minden kezdet nehéz

Finn Ferenc SJ: Wynn Percy (1941)

Gyermekből férfit faragni

Finn Ferenc SJ: Harry Dee (1942)

Egy rejtély felderítése

Liguori Szent Alfonz: Az üdvösség útja (1896)

Egger Ágoston: A keresztény apa (1904)

modern társadalmunkban

Gondolatok keresztény apák számára, imádságoskönyvvel

Egger Ágoston: A keresztény anya (1904)

jóakaratú tanácsok keresztény anyák és az érettebbnői ifjuság számára

imádságos könyvvel

IX. Piusz pápa „Quanta cura” kezdetű körlevele(1864. december 8.)

a kor tévedéseinek elítéléséről

Azon jegyzékkel együtt, mely korunk főbb tévelyeitfoglalja magában („Syllabus”)

XIII. Leó pápa „Libertas præstantissimum do-num” kezdetű körlevele (1888. június 20.)

az emberi szabadság természetéről

XIII. Leó pápa „Satis cognitum” kezdetű körleve-le (1896. június 29.)

az Egyház egységéről

X. Piusz pápa „Pascendi dominici gregis” kezdetűenciklikája (1907. szeptember 8.)

a modernizmus ellen

XI. Piusz pápa „Mortaliumanimos” kezdetű apos-toli körlevele (1928. január 6.)

az igazi vallásegység elősegítéséről

XI. Piusz pápa „Divini illius magistri” kezdetűapostoli körlevele (1929. december 31.)

az ifjúság keresztény neveléséről

XI. Piusz pápa „Vigilanti cura” kezdetű apostolikörlevele (1936. június 29.)

a filmszinházakról

Dr. Alaker György S. J. teológia tanár jegyzeteivel

XII. Piusz pápa „Humani generis” kezdetű apos-toli körlevele (1950. augusztus 12.)

néhány hamis véleménnyel kapcsolatban, melyek az-zal fenyegetnek, hogy aláássák a katolikus tanítás alap-jait

Az Ottaviani Intervenció

Alfredo Ottaviani bíboros · Antonio Bacci bíboros · Ró-mai teológusok egy csoportja

Rövid kritikai tanulmány az új miserendrőlAnthony Cekada atya bevezető tanulmányával

Hagyományhű katolikusok, tévedhetetlenség ésa pápa

Éppen azok tanítanak tévedéseket, illetve hoznak ártal-mas törvényeket, akik látszólag az egyházi fennható-ság birtokosai. Hogyan egyeztethető össze ez a téved-hetetlenséggel? – Anthony Cekada atya tanulmánya

Miért nincs helye katolikusoknak a Novus Ordó-ban?

Donald J. Sanborn püspök úr előadásaBudapest, 2016. április 2.

Előkészületben:

Finn Ferenc SJ: Lightfoot Kolozs (1942)

Az i-re Ő teszi fel a pontot

Finn Ferenc SJ: Fülöp (1932)

A kis énekes

Finn Ferenc SJ: Merton Ada (1899)

... azonképpen itt a földön is

Mi a baj a modern mise imádságaival?

Anthony Cekada atya tanulmánya arról, hogy hogyanváltoztattákmeg az imádságok tartalmát az új mise vál-tozó részeiben.

Tájkép zsinat után

A II. Vatikáni Zsinat mérlege

Donald J. Sanborn püspök úr prédikációi alapján

... és sok egyéb is.