Az amerikai jelzálogpiaci hitelválság kialakulása, hatása ... · beruházások szintjét, a fogyasztást és a külkereskedelmi mérleg egyenlegét. A mutató legnagyobb hányadát

Az amerikai jelzálogpiaci hitelválság kialakulása, hatása és várható következményei a nemzetközi

tőkepiacokra

KÉSZÍTETTE:

ERDEI TAMÁS

2 Az amerikai jelzálogpiaci hitelválság kialakulása, hatása és várható következményei a nemzetközi tőkepiacokra

2009. május 17. Készítette: Erdei Tamás

„Cash combined with courage in a crisis is priceless!"1

„A készpénz bátorsággal kombinálva krízis idején felbecsülhetetlen értékű!”

Warren Buffett

Tartalom

Hipotézis .................................................................................................................................................. 3

Egyesült Államok ..................................................................................................................................... 4

Világgazdasági szerep .......................................................................................................................... 4

A dollár ................................................................................................................................................ 4

GDP (Gross Domestic Product) ............................................................................................................ 5

Fogyasztás ....................................................................................................................................... 6

Beruházás ........................................................................................................................................ 8

Nettó export – külkereskedelmi mérleg .......................................................................................... 9

Előjáték a válsághoz .............................................................................................................................. 11

Első faktor – Glass-Steagal törvény ................................................................................................... 11

Második faktor - Pénzteremtés ......................................................................................................... 11

Harmadik faktor – Derivatívák és kapzsiság ...................................................................................... 12

Az összhatás ...................................................................................................................................... 13

Egy válság anatómiája ........................................................................................................................... 15

Jelzálogpiaci hitelválság (2006 július – 2007 szeptember) ................................................................ 15

Pénzügyi válság (2007 szeptember – 2008 szeptember) .................................................................. 16

(Reál)gazdasági világválság (2008 szeptembertől - ?) ....................................................................... 21

Előretekintés...................................................................................................................................... 28

Kilátások a mutatók tükrében ........................................................................................................... 30

Nemzetközi intézményrendszer szerepe .......................................................................................... 33

Nemzetközi tőkepiacok reakciója .......................................................................................................... 35

A jövő – megoldások és problémák....................................................................................................... 37

További problémák ............................................................................................................................ 37

Végkövetkeztetés, megoldási fókuszpontok ..................................................................................... 38

Források: ................................................................................................................................................ 40

1 Forrás: Alice Schroeder - "The Snowball" interjú, CNBC, 2008.09.30.



Hipotézis

Nyikolaj Kondratyev orosz közgazdásztól származik egy tézis, mely kimondja, hogy a

világgazdaság teljesítménye hosszabb ciklusokban - általában 40-80 év között –

változik és ingadozik. A legutóbbi gazdasági mélypont az 1929-33-as gazdasági

világválsággal következett be. Azóta eltelt közel 80 év, tehát a K-Hullámok elmélete

beigazolódni látszik! A hosszabb távon belül természetesen vannak rövidebb

ciklusok (konjunktúra és válság). A kérdés az, hogy a jelenlegi gazdasági világválság

(pénzügyi válság) „csak” egy rövid ciklus, vagy a nagy ciklus újabb mélypontja, azzal

a különbséggel, hogy az 1929-es válság túltermelési válság volt, a mai pedig

meglátásom szerint túlfogyasztási válság.

A mostani válság megítélésem szerint a kapitalista rendszer anomáliájából adódik. A

rendszer a fogyasztásra és profittermelésre épül. A hitelek lehetővé tették a rendszer

túlfűtését (előre fogyasztást). Tehát azt is lehetőségünk van elfogyasztani, amit még

meg sem termeltünk. Ez a lehetőség a rendszerbe és a fejlődésbe vetett hiten alapul.

Hiszünk abban, hogy meg fogjuk tudni termelni, amit előre elfogyasztottunk, bízunk a

vállalatokban, a gazdasági növekedésben. Magát a rendszert a befektetők

finanszírozzák a nemzetközi tőkepiacokon keresztül. Ők azok, akik profit fejében

szubvencionálják a fejlődést és a működést, mert bíznak benne. Amint nincs meg a

bizalom, elpártolnak a befektetéstől, és kivonják a rendszerből a pénzüket

mindaddig, míg nem kapnak garanciákat, hogy tovább fog fejlődni a kapitalista

rendszer, és megtérülnek befektetéseik. Ez a bizalom 2007 második felében a

jelzálog piaci válság kipattanásakor meggyengült. Alapvetően, meglátásom szerint

bizalmi válságról kell beszélnünk, mely a tőke oldalán keletkezett, tehát a befektetők

nem bíznak a rendszerben. Ezt a bizalmat kell tehát visszaszerezni! Ehhez

elkerülhetetlen, hogy ne csak a tűzoltással foglakozzanak a döntéshozók, hanem a

rendszert kell új alapokra helyezni. Egy új Bretton Woods-i rendszer kidolgozása vált

szükségessé.

Összefoglalva, a megoldást én a befektetői bizalom visszaállításában látom! Mivel a

rendszer alapvetően a befektetők érdekeit védi, így valószínűleg mindezt a

munkavállalói/termelési oldal fogja megsínyleni, mert nekik kell majd visszapótolni az

elveszett befektetések értékét, visszaszerezni a befektetői bizalmat.



Egyesült Államok

Világgazdasági szerep

Az Amerikai Egyesült Államok (USA) világgazdasági szerepe és gazdasági kapcsolatrendszere jelentős hatást gyakorol a világgazdaságra a globalizáció és a betöltött dominanciája miatt. Ez alapvetően annak a két legjelentősebb faktornak köszönhető, hogy:

- az amerikai dollár kulcsvaluta és világvaluta szerepet tölt be, és - az Egyesült Államok GDP-je teszi ki a globális világgazdasági teljesítmény

(így a fogyasztás) 27-30%-át is

A dollár

Az amerikai dollár a második világháború alatt és azt követően vált kulcsvalutává a

világgazdaságban. A háború alatt rengeteg arany vándorolt az Egyesült Államokba.

Mivel ebben az időben aranystandard rendszer működött, így erős és stabil

valutának minősült. Ezen felül ott volt mögötte a jól teljesítő gazdaság is. A Bretton

Woods-i konferencián (1944) olyan globális monetáris rendszert hívtak életre, melyet

dollár alapokra helyeztek. Ekkor alakultak meg a mostani globális pénzügyi rendszer

őrbástyái, úgy, mint a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD) és a

Nemzetközi Valutaalap (IMF). A konferencián megállapodtak abban, hogy ezen új

rendszer kulcsvalutája a dollár lesz, továbbá, hogy a dollárt az arany egy

maghatározott mennyiségével egyenértékűnek tekintik (1 uncia=35 amerikai dollár).2

Ezzel a dollár nemzetközi alappá vált a világgazdaság működéséhez, a nemzetközi

elszámolásokhoz, tőkeallokációhoz. A problémák ott jelentkeztek legelőször, amikor

Nixon elnök 1971-ben felfüggesztette a dollár aranyra válthatóságát. Ezzel

gyakorlatilag kiszolgáltatta a hazai valutát a gazdasági teljesítménynek és a

szabadpiaci erőknek (lebegő árfolyamrendszer). Innentől kezdve a dollár értéke

egyenlő volt az amerikai gazdaság teljesítőképességébe vetett hittel. (Így 2008 év

végére 770-800 dollár lett egy uncia arany ára).

Az új Világbank és Nemzetközi Valutaalap az újjáépítésekhez és nemzetközi

kölcsönökhöz az USA pénzét használta. Ezzel gyakorlatilag dollárban adósították el

az összes nemzetközi hitelfelvevő államot! Összességében tehát láthatjuk azt, hogy

a dollár elterjedésének és világgazdasági szerepének köszönhetően mekkora súly és

2 Forrás: www.imf.org/external/about/histend.htm



figyelem helyezkedik az Egyesült Államok gazdaságának fejlődésére és stabilitására.

A dollár hálója átszövi a világgazdaságot, így ha recesszió következik be

Amerikában, az a dollárnak köszönhetően vírusként fertőzi meg a világ piacait.

GDP (Gross Domestic Product)

A Bruttó Hazai Termék (GDP) a legalapvetőbb mérőszáma egy gazdaságnak. Méri a

beruházások szintjét, a fogyasztást és a külkereskedelmi mérleg egyenlegét. A

mutató legnagyobb hányadát az a folyamat adja, mely során egy gazdaság előállítja

(beruházás, termelés), majd elfogyasztja (fogyasztás) a javakat. Ez egy

egyszerűsített folyamat egy gazdaság teljesítményének méréséhez, és a következő

képlettel írható le:

GDP=C(fogyasztás)+I(beruházás)+NX(export-import)

Mivel a fenti képletből nagyságrendileg a fogyasztás (C) és a beruházás (I) adja a

GDP legnagyobb részét, így ez a két faktor domináns, és valójában a kereslet-kínálat

nagyságrendjét tükrözi. Az alábbi ábra az Amerikai Egyesült Államok GDP-jének

szerepét mutatja a világ, és a többi ország bruttó hazai termékéhez viszonyítva:

Az ábráról jól látható, hogy az USA egyedül kiteszi a világ bruttó hazai termékének

harmadát. Ebből kifolyólag az ország fogyasztása és beruházási szintje kritikus



világgazdasági szemszögből. A globális fogyasztásban és beruházásokban betöltött

szerepe, valamint az amerikai dollár világszintű elterjedése a világgazdaság legfőbb

ütőerévé teszi tehát az Egyesült Államokat. A lehetőségek országának gazdasága a

világgazdaság szíveként is felfogható, mely meghatározza, milyen gyorsan és milyen

mennyiségben keringjen a nemzetközi érrendszerben a vér, azaz a tőke. Jelenleg a

világgazdaság beteg: szívproblémákkal küzd.

Fogyasztás

A GDP egyik leglényegesebb összetevője a fogyasztás (C). A megtermelt javakat el

kell fogyasztani (bizonyos esetektől eltekintve). Ehhez pedig fizetőképes keresletre

van szükség! Mivel a kapitalista rendszer sajátossága a folyamatos fejlődés és

profittermelés, így egyre több áru és szolgáltatás kerül a piacra, amiket el kell

fogyasztani. A fogyasztás ösztönzésére a pénzügyi rendszer kifejlesztett egy

„nagyszerű” terméket: a hitelt. A hitel lehetővé teszi, hogy a ma rendelkezésre álló

javakat ma fogyaszthassuk el, de csak a jövőben fizessük ki. Gyakorlatilag a hitel

felszívja a túltermelés során keletkezett felesleget, melyet hitel nélkül nem lehetne

értékesíteni. A kölcsön (hitel) azon a feltételezésen alapul, hogy képesek leszünk a

jövőben megfizetni a termék árát, és a hitelező hasznát is. Ennek a konstrukciónak

köszönhetően olyan pénzeket tudunk elkölteni ma, melyek nem is léteznek, mert

csak a jövőben fogjuk megtermelni ezeket az eszközöket. A bankok pénzteremtéssel

hihetetlen mennyiségű pénzt „gyárthatnak”, melyeket hitelek formájában a lakosság

fogyasztásának finanszírozására fordítanak a haszon reményében. Itt kritikus pont

az, hogy a hitelfelvevő vissza tudja fizetni a felvett összeget, mert különben összedől

a légvár. Mint itt is megfigyelhetjük, most is egyfajta bizalomról vagy hitről beszélünk.

A hitelfelvevő ígéretet tesz a hitel visszafizetésére. A modern korban ezt jól leírja a

pénztörténeti fejlődés által definiált „hitelpénz” és „rendeleti pénz” fogalma is, melyet

napjainkban használunk.

Az Egyesült Államok fogyasztása szívja fel a világtermelés 20-30%-át. Ráadásul

elválik a termelés és a fogyasztás földrajzilag is a globalizációnak köszönhetően. A

tőke jellemzően a termeléshez kell beruházások formájában. Jelenleg Kína termel,

és Amerika pedig fogyaszt. Ebből két dolog következik: az egyik, hogy a működő

tőke Kínába áramlik támogatván a termelést, a másik pedig, hogyha baj van a

fogyasztási oldalon, baj lesz a termelési oldalon is a kereslet-kínálat törvénye



alapján! Összegezve tehát: a világgazdaság fejlődéséhez Amerikának fenn kell

tartania fogyasztását, sőt, ha lehet, növelnie kell! Az alábbi ábra az Egyesült Államok

fogyasztásának alakulását mutatja. (Szépen megfigyelhető rajta, hogy a válságok

alatt a fogyasztás visszaesett.)

Kiegészítésként a lenti ábra mutatja egy átlagos amerikai állampolgár fogyasztói kosarának megoszlását (éves költekezés arányaiban).



Beruházás

A beruházások adják a másik legfontosabb mérőszámot egy adott gazdaság

teljesítményének és fejlődésének megítélése. A beruházások során egy gazdasági

szereplő – legtöbbször üzleti vállalkozás vagy cég – olyan termelési tényezőkhöz jut,

melyek más javak előállítását segítik elő. Az Adam Smith és David Ricardo által

képviselt klasszikus közgazdaságtanban a termelési tényezők a munkaerő, a tőke és

a föld. Jelen témát figyelembe véve a tőkeberuházásokra kell fókuszálnunk. A

tőkéhez a tőkepiacokon, azaz a tőzsdéken keresztül lehet hozzájutni.

A nemzetközi gazdaságban a tőke áramlása és eljutása a cégekhez és vállalatokhoz

kulcsfontosságú! A befektetők oda viszik a tőkét, ahol a termelés zajlik. Ebből a

szempontból Kína kiemelt szerepet játszik. A legtöbb multinacionális cég ebben az

országban gyártatja le termékeit. Itt zajlik a termelés. A cégekből a tőzsdéken

keresztül lehet tulajdonrészt vásárolni. A világ legnagyobb tőzsdéin (NYSE, FTSE,

SSE, HSE) ezek a vállalatok jelen vannak.

Úgy gondolom, hogy a tőke két csomópontja a kínai és az amerikai tőzsdéken

található. Ide koncentrálódik a tőkeforgalom legnagyobb része. A NYSE-n egy

átlagos kereskedési napon 50 milliárd dollár fordul meg a kereskedésben.

Figyelembe véve, hogy ez a magyar éves GDP egyharmada, joggal állíthatjuk, hogy

a tőke itt koncentrálódik. Ebből következik, hogy ha baj adódik a gazdaságban, és

megszűnik a bizalom a fejlődésben, ezen a „kapun” keresztül fog a legtöbb tőke

kiáramlani a reálgazdaságból.

A GDP meghatározásához használt képlet esetében a beruházások (I) fontos

szerepet játszanak. Közgazdaságtanilag viszont nemzetgazdasági (és úgy vélem

globális) szinten a beruházásokat a megtakarításokból (S) finanszírozzák. A

felhalmozott tőkét a háztartások és a befektetők egyaránt a tőkepiacokra viszik. A

nagybefektetők közvetlenül teszik ezt, míg a kisebb háztartások megtakarításai a

bankokon és befektetési alapokon keresztül jutnak el ide. A befektetések és hitelek

egyaránt a vállalatok kasszájában landolnak. Ez egy természetes körforgás. A

vállalat termelési tényezőket használva javakat állít elő, aminek előállításáért fizet a

fogyasztónak, de ezzel párhuzamosan szolgáltatást vagy terméket állít elő, amit a

fogyasztó az így szerzett pénzen el is fogyaszthat. A pánik, a bizonytalanság

azonban visszájára fordítja a folyamatot, ez a recesszió. A fogyasztó nem bízik a



munkahelyében, így visszafogja fogyasztását, ezzel hozzájárul a kereslet

csökkenéséhez. Ezt látván a vállalat is visszafogja termelését, nehogy túltermeljen,

de ehhez már nem kell annyi munkaerő. A termelési tényezők áramlásának lassulása

lassú halált hoz a gazdaság számára, és sajnos önmagát erősíti a

bizonytalanságban.

Recesszióban tehát mind a befektetők, mind a háztartások kis megtakarításai távol

maradnak a tőkepiacoktól, mert nem akarnak veszteni. Inkább biztosabb (vagy

legalábbis annak vélt) termékekbe helyezik átmenetileg tartalékaikat. Ezek

jellemzően nyersanyagok, állampapírok (néhány esetben pedig a már jól bevált

„párna”).

Nettó export – külkereskedelmi mérleg

A külkereskedelmi mérleg a

nemzetközi fizetési mérleg

legfontosabb része. Egyenlegét a

nemzetgazdasági export és a

külföldről importált javak különbsége

adja. Aktív mérlegről beszélünk, ha ez

az egyenleg pozitív, és passzív a

mérleg ha az egyenleg negatív. A

negatív külkereskedelmi mérleg az

ország külföldi eladósodottságát

mutatja. Az Egyesült Államok

esetében is megtehetjük ezt a

ténymegállapítást.

A nemzetközi gazdaságtanból ismert

termék-életcikus modellt figyelembe véve egyértelműnek mondható, hogy az ország

ily módon van eladósodva. Mivel a nemzeti gazdaságban sok érettségi szakaszban

lévő multinacionális szervezet létezik, így ők kihasználva a globalizáció adta

lehetőségeket, külföldi olcsó munkaerővel rendelkező államokba helyezik ki a

termelést, majd importként hozzák be az előállított terméket az országba, ahol a

fizetőképes kereslet található. A grafikonról leolvasható, hogy az USA importja az

1980-as évektől kezdve folyamatosan nagyobb, mint az exportja. Ez egyértelművé



teszi, hogy az alapanyagokat vagy félkész terméket, technológiákat kiviszik az

országból, majd a készterméket visszahozzák és eladják. Gyakorlatilag a két grafikon

közti különbség a vállalatok hasznát képezi, de a nemzetgazdaság fizetési mérlegét

rontja.

Esetünkben az államadósság és külföldi eladósodottság szempontjából lesz ennek

jelentősége, mivel az államnak ezt az adósságállományt is kezelnie kell.



Előjáték a válsághoz

Első faktor – Glass-Steagal törvény

A nagy gazdasági világválságot követően 1933-ban elfogadtak Amerikában egy

törvényt, mely szétválasztotta a bankok kereskedelmi és befektetési funkcióját. A

törvény a Glass-Steagall nevet viselte, és kimondta, hogy egy adott bank nem

folytathat egyszerre betétgyűjtést és értékpapír-kereskedést. A rendelkezéssel az

állampolgárok pénzét igyekeztek megvédeni arra az esetre, ha egy pénzintézet a

tőzsdei spekulációk hatására fizetésképtelenné válna. A törvény angolszász

terminusban az „üvegfal” nevet viselte.

Ezt a törvényt a Gramm-Leach-Bliley pénzügyi szolgáltatások módosításáról szóló

rendelkezés hatályon kívül helyezte 1999-ben. Ezzel újra szabad utat adva a

bankoknak a „több lábon állásra”. Akkor úgy gondolták, hogy ezzel a rendelkezéssel

jelentősen megerősítik az amerikai pénzintézeteket. Erre azért volt szükség, hogy az

amerikai bankok felvehessék a versenyt az újonnan létrejövő Gazdasági és Pénzügyi

Unió (EMU) bankjaival a nemzetközi porondon.

Második faktor - Pénzteremtés

A pénzteremtés, mint lehetőség nyitva áll a központi bank és a kereskedelmi bankok

előtt is. Én most a kereskedelmi bankok által használatos pénzmultiplikátor hatásaira

térnék ki. A pénzteremtés az a folyamat a kereskedelmi bankok esetében, melynek

során a kötelező jegybanki tartalékrátát

figyelembe véve hitelezéseken keresztül

megsokszorozza a forgalomban lévő

pénzállományt hitelezéseken keresztül.

A jobb oldalon látható táblázat az amerikai

FED tartalékpolitikáját tartalmazza 2009

januári állás szerint. Itt látható, hogy a legtöbb amerikai kereskedelmi és befektetési

bankra a 10%-os kötelező tartalékráta vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy a bank a nála

elhelyezett betétek 10%-át köteles elhelyezni a jegybak szerepét betöltő Federal

Reserve-nél. A bank a nála maradt tőkét azonban számlapénzként kezeli tovább.

Még ilyen formában van, lehetőség van megsokszorozni. Ha egy másik banknak

utaljuk át a pénzt, nálunk követelésként, a másik bank számláján kötelezettségként

Nettó követelés Kötelező tartalékráta

0 - 10,3 millió $ 0 %

10,3 – 44,4 millió $ 3 %

44,4 millió $-tól 10 %

Forrás: http://www.federalreserve.gov



jelenik meg ez a szám. Ha ez a bank is hitelt nyújt egy másik banknak, a láncolat

elindul. Közel 100 ilyen láncolati elem, és a FED-nél elhelyezett minden 1$ már

összesítve 9$-nyi követelést (és egyben kötelezettséget) jelent a gazdaságban. Ez

csak a bankok könyvelésében van jelen.

Ez azt jelenti, hogy ha a sokszorosan áttételezett hitelek 1%-át nem fizetik vissza,

mert fizetésképtelenné válnak az adósok, az a pénzteremtés miatt közel 9%

veszteséget okoz nemzetgazdasági szinten, mely azok között a bankok és

viszontbiztosítók között oszlik meg, melyek érintve voltak az adott hitelezési

láncolatban.

Fogyasztásra nézve is van hatása a pénzteremtésnek. Mivel a legtöbb hitelt

fogyasztási céllal veszik fel az emberek, így gyakorlatilag többszörösét vagyunk

képesek elfogyasztani annak, mint amennyire jelen pillanatban reális fedezet van. Ez

egyfajta kockázat- és felelősségvállalás. Bízunk abban, hogy amit ma elfogyasztunk

előre, azt a jövőben meg tudjuk termelni. Éppen ezért a fogyasztás fenntartása és

ösztönzése létszükséglete a rendszernek. Másik primer tényező, hogy a hiteleket

pontosan és időben visszafizessék. Ha bármelyik tényezővel probléma adódik, a

kártyavár alulról dől össze és minden gazdasági szereplőre hat, kialakul a válság.

Harmadik faktor – Derivatívák és kapzsiság

A derivatívák olyan eszközök, melyeket más, az alapjául szolgáló termékekből

származtatnak. Szokás összefoglaló néven származékos ügyleteknek is nevezni

őket. A származtatott termék ára tehát az alaptermékből származik, mely lehet bármi

(részvény, értékpapír, áru, kamatláb, deviza, index, sőt, akár időjárás is). Például a

tojás a tyúk derivatívájaként is felfogható.

A probléma ott kezdődik, hogy mivel bármi lehet az alapja a derivatívának, így maga

a derivatíva is lehet alapja egy másiknak. Warren Buffett joggal nevezte őket

tömegpusztító fegyvereknek. Esetünkben a gócpontot a következő láncolatú

derivatívák jelentik például: ingatlan jelzálog – jelzálogkötvény – jelzálogkötvény

alapú ingatlanalap – ingatlanbefektetési unit-linked alap. Másik példa a láncolatra,

amikor befektetéseinket két hitelkártyán keresztül finanszírozzuk, melynek alapja

lakásunkra felvett jelzálog: befektetési alap – ’A’ hitelkártya – ’B’ hitelkártya – jelzálog

kölcsön. Az előbbi példákból is jól látszik, hogy a származékos ügyletek egy



kibogozhatatlan és követhetetlen pénzügyi hálót alkothatnak, melyben bármelyik

dominó eldőlése magával rántja az összes többit. A bankok kapzsisága és

pénzéhsége ösztönözte őket arra, hogy derivatíva-láncolatokat alkotva igen

kockázatos ügyletekbe bonyolódjanak. Ezzel elvesztették az üzletek átláthatóságát

és követhetőségét. Mondhatjuk, hogy ez a pénzgyártás huszonegyedik századi

formája. Mivel a derivatívák egy része a tőkepiacokon forgott, és maguk a kibocsátó

cégek nagy része is tőzsdén bejegyzett vállalat volt, így a származékos ügyletek

láncolatában bekövetkező anomália, hatást gyakorolhat a tőkepiacokra világszerte.

Az összhatás

Megvizsgáltuk már a dollár és az amerikai gazdaság szerepét a világgazdaságban,

megtudhattuk, hogy a New York-i tőzsdén keresztül áramlik a legtöbb tőke a

világgazdaságba, és végül számba vettük a rizikófaktorokat is.

Az összhatás szemléltetésére összehasonlítottam az alábbi grafikonon a Dow Jones

index és az amerikai gazdaság fejlődését (GDP) történelmi távlatban.

Az ábra3 jól szemlélteti, hogy a reálgazdaság viszonylag egyenletesen, jelentősebb

törések és szakadások nélkül fejlődik. Ez adja a motort. A benzin pedig ehhez a tőke,

ami a tőzsdéken keresztül áramlik be. Jól látható, hogy ha túl sok benzint töltünk a

tartályba, elkerülhetetlen, hogy kifolyjon és kárba vesszen egy része. Szakmailag

megfogalmazva, ha túl sok tőke áramlik a gazdaságba, az ugyanolyan rossz, mint ha 3 Adatforrás: U.S. Department of Commerce, Bureau of Economic Analysis (www.bea.gov) és Marketwatch

02 0004 0006 0008 000

10 00012 00014 00016 00018 00020 000

Jan

-19

51

Jan

-19

53

Jan

-19

55

Jan

-19

57

Jan

-19

59

Jan

-19

61

Jan

-19

63

Jan

-19

65

Jan

-19

67

Jan

-19

69

Jan

-19

71

Jan

-19

73

Jan

-19

75

Jan

-19

77

Jan

-19

79

Jan

-19

81

Jan

-19

83

Jan

-19

85

Jan

-19

87

Jan

-19

89

Jan

-19

91

Jan

-19

93

Jan

-19

95

Jan

-19

97

Jan

-19

99

Jan

-20

01

Jan

-20

03

Jan

-20

05

Jan

-20

07

US Nominális GDP vs Dow Jones

Nominal GDP Dow Points Dow Fair Value



kevés lenne a tőkeellátottság. A piac ezt önmaga képes szabályozni. A kilengések

mértékét véleményem szerint azonban lehet tompítani. Ehhez sok eszköz áll

rendelkezésre mind jogi, mind állami, mind pedig központi banki oldalon. A már

hivatkozott Glass-Steagall törvény eltörlése, a tőkeáttétel és a derivatívák csak extra

üzemanyagként szolgáltak a kilengés mértékéhez. Nem állítom, hogy a gazdasági

válság megelőzhető lett volna, de jelentősen kezelhetőbb és sekélyebb lett volna

véleményem szerint. A kilövéshez (és ezáltal a szakadásból következő recesszióhoz,

hogy a tőzsdék visszakorrigáljanak a gazdaság reális növekedési üteméhez) a

szikrát a lakásárak váratlan csökkenése adta.



Egy válság anatómiája

Jelzálogpiaci hitelválság (2006 július – 2007 szeptember)

Az amerikai állampolgárok hosszú ideje hozzászoktak ahhoz, hogy az ingatlanok

értéke folyamatosan nő (de legalábbis nem veszít értékéből). A gazdasági kultúrában

ezzel párhuzamosan elterjedt, hogy jelzáloggal terhelik meg ingatlanjaikat, és az

ebből befolyó pénzből finanszírozzák kiadásaikat, sőt néha befektetéseiket és

hiteleiket is. Ez a felfogás mindaddig nem okoz különösebb problémát, míg az

ingatlanok értéke nem kezd csökkenni, mint a hitelfedezetek fundamentuma.

Ez a hiedelem 2006 júliusában megdőlt. Az ingatlanárak egy intenzív,

hiperbolaszerű növekedés után csökkenni kezdtek (forrás: S&P Case-Shiller Home

Price Indices). Az amerikai gazdasági modellben ez az anomália egy olyan láncolatot

indított el, melynek következményeit ekkor még senki sem láthatta előre.

A probléma gyökere a jelzáloghitelezésben rejlik. Az amerikai fogyasztók esetében

bevett szokás, hogy az ingatlanokra felvett kölcsönből fogyasztanak, mivel úgyis nő

az értéke a fundamentumnak. A lakosság még több hitelt vesz fel az ingatlanjaikra

ahogy telik az idő (refinanszírozás), a bankok pedig kielégítik ezt az igényt a profit

reményében.

Az intenzív gazdasági növekedés lehetővé tette olyan befektetések létrejöttét,

melyek a hitelkamatok feletti profitot hoznak, tehát a jelzáloghiteleket befektetve profit

volt realizálható. Létrejönnek az egyes derivatívák, melyeknek alapja a jelzáloglevél,

azaz az adós pontos és megbízható törlesztése.



A bankok kapzsisága tovább nőtt, és olyan befektetéseket és alapokat hoztak létre,

melyek ezt a piaci rést kihasználták, a profitot pedig szétosztották a befektetők és

maguk között. A lakosság elkezdte vásárolni ezeket a konstrukciókat, így a saját

hiteleiket vették meg, mégpedig arra alapozva, hogy pontosan fizetni tudják őket, és

hogy a lakásárak tovább emelkednek (de legalább szinten maradnak).

A bankok profitéhsége pedig addig ment el, hogy nem vették szigorú vizsgálat alá,

hogy kinek adnak hitelt, így megnőtt a kockázat a nem-fizetésre. A rendszer az

ingatlanárak stabilitására (enyhe növekedésére) épült, és nem számolt azzal, hogy

csökkenhetnek is. Ez 2006 nyarán bekövetkezett a rossz hitelezési politika

következtében (kényszer ingatlanértékesítések) elindult az ingatlanpiaci hitelválság.

A kártyavár első darabja kihullott.

Pénzügyi válság (2007 szeptember – 2008 szeptember)

Az ingatlanpiacot közvetlenül hitelező bankok és pénzintézetek napjai az

ingatlanpiac problémái miatt meg lettek számlálva. A kereskedelmi bankrendszert

egyszerre két oldalról érte a támadás: egyrészt a kihelyezett és bedőlt hitelek

alapjául szolgáló ingatlanokat nem tudták annyiért értékesíteni a bankok, mint

amennyi fedezte volna a kihelyezett hitel elvesztéséből származó veszteséget.

Másrészt ennek a folyamatnak a következtében az ingatlanalapokban jelentkező

veszteségek hatására az emberek elkezdték kivonni befektetéseiket, ami a válság

előre haladtával csak fokozódott. 2007-ben csak a válság előjelei mutatkoztak.

Összességében 2007 szeptemberétől év végéig változatlan teljesítményt mutattak az

indexek (+/- 0%).

17 Az amerikai jelzálogpiaci hitelválság kialakulása, hatása és várható következményei a nemzetközi t

2009. május 17.

A Fogyasztói Bizalmi Index (CCI) alakulása

Az index a fogyasztói oldal bizalmát méri. Magát az indikátort 1965

és az 1985-ben rögzített 100 pontos értékhez viszonyítják. Ez egy átlagos év,

átlagos értéke volt. A mérés során a fogyasztói bizalmat és a jöv

nézik az egyes háztatások szemsz

40%-os súllyal, még a jöv

Véleményem szerint az index jól kifejezi a fogyasztói várakozásokat, és

meghatározza a közeljövőbeli fogyasztói magatar

Az alábbi grafikon mutatja a Fogyasztói Index alakulását a válság kezdetét

Jól látható, hogy a fogyasztók gazdaságba vetett bizalma már

kezdetével csökkenni kezdett.

A fogyasztói bizalom esése el

szembeni pesszimista várakozások eredménye, hogy a háztartások visszafogják

költekezéseiket, és tartalékot képeznek. Ezzel is t

ezzel párhuzamosan a fogyasztás is csökken!

emberek elkezdtek takarékoskodni, nem pedig befektettek! El

biztonságos és értékálló eszközöket

visszavásárolni tőkéjüket a befektetési alapokból, megindítva ezzel a kétfrontos

támadást a bankrendszer ellen.

A kétoldalú támadást a Glass

megengedte a bankoknak befektetési tevékenység folytatását. Nem beszélve a

0

20

40

60

80

100

20

07

.09

20

07

.10

20

07

.11

20

07

.12

20

08

.01

Forrás: Conference Board, Consumer Confidence Index (www.conference

Az amerikai jelzálogpiaci hitelválság kialakulása, hatása és várható következményei a nemzetközi t

Fogyasztói Bizalmi Index (CCI) alakulása viszont mást tükrözött ez id

oldal bizalmát méri. Magát az indikátort 1965

ben rögzített 100 pontos értékhez viszonyítják. Ez egy átlagos év,

átlagos értéke volt. A mérés során a fogyasztói bizalmat és a jövő

nézik az egyes háztatások szemszögéből. A jelenlegi gazdasági helyzet értékelése

os súllyal, még a jövőbeli várakozások 60%-kal súlyozzák a mutatót!


őbeli fogyasztói magatartást is.

bi grafikon mutatja a Fogyasztói Index alakulását a válság kezdetét

Jól látható, hogy a fogyasztók gazdaságba vetett bizalma már a pénzügyi válság

kezdetével csökkenni kezdett.

A fogyasztói bizalom esése előrevetíthette már a gazdaság lassulásá


költekezéseiket, és tartalékot képeznek. Ezzel is tőkét vonva ki a gazdaságból, és

ezzel párhuzamosan a fogyasztás is csökken! A pesszimizmus eredményeként

emberek elkezdtek takarékoskodni, nem pedig befektettek! Előtérbe helyezték a

biztonságos és értékálló eszközöket a kockázatosabbakkal szemben. Elkezdték

kéjüket a befektetési alapokból, megindítva ezzel a kétfrontos

ndszer ellen.

A kétoldalú támadást a Glass-Steagal törvény eltörlése tette lehet


20

08

.01

20

08

.02

20

08

.03

20

08

.04

20

08

.05

20

08

.06

20

08

.07

20

08

.08

20

08

.09

20

08

.10

20

08

.11

20

08

.12

20

09

.01

CCI IndexForrás: Conference Board, Consumer Confidence Index (www.conference-board.org)

Az amerikai jelzálogpiaci hitelválság kialakulása, hatása és várható következményei a nemzetközi tőkepiacokra

Készítette: Erdei Tamás

viszont mást tükrözött ez időszak alatt!

oldal bizalmát méri. Magát az indikátort 1965-ben vezették be,

ben rögzített 100 pontos értékhez viszonyítják. Ez egy átlagos év,

átlagos értéke volt. A mérés során a fogyasztói bizalmat és a jövőbeni elvárásokat

l. A jelenlegi gazdasági helyzet értékelése

kal súlyozzák a mutatót!


bi grafikon mutatja a Fogyasztói Index alakulását a válság kezdetétől fogva.

a pénzügyi válság

revetíthette már a gazdaság lassulását is. A jövővel


két vonva ki a gazdaságból, és

eredményeként az

őtérbe helyezték a

a kockázatosabbakkal szemben. Elkezdték

kéjüket a befektetési alapokból, megindítva ezzel a kétfrontos

Steagal törvény eltörlése tette lehetővé, ami


20

09

.01

20

09

.02

20

09

.03

20

09

.04

board.org)



rendszert kibogozhatatlanul beszövő derivatív termékekről, amik olajként hatottak a

tűzre. Elkerülhetetlen lett tehát, hogy az érintett bankok veszteségeket írjanak le.

Ennek következtében a befektetők megvonták a bizalmat a rosszul teljesítő

bankoktól, amit részvényeladások formájában jeleztek a részvénypiacokon. Ezt

mondhatjuk akár a harmadik fronton történő támadásnak a pénzintézeti rendszer

ellen. A kevésbé nagy likviditással rendelkező bankok pedig nem sokáig bírták a

nyomást.

Az ingatlanárak 2006-os csökkenése már előszele volt a válságnak, de a folyamat

igazából 2007 szeptemberében kezdődött! A befektetők a bankok rossz

eredményeinek köszönhetően elkezdtek megszabadulni a kockázatos

részvénybefektetésektől, és a biztosabb nyersanyagpiacba menekítették tőkéjüket.

Valószínűleg nem készültek recesszióra, csak átmeneti visszaesésre. Ha válságot

áraztak volna be, nem a nyersanyagok felé vették volna az irányt, hanem a még

biztonságosabb állampapírok és kötvények felé. Válságban a fogyasztás

visszaesésével a nyersanyagok iránti kereslet is szükségszerűen csökken,

zsugorodik a gazdaság, ami pedig a nyersanyagárak visszaesését vonja maga után.

Ez a folyamat a defláció, melytől jobban tartanak pont ezért, mint az inflációtól.



Mivel a legtöbb befektető nyersanyag-befektetésben gondolkozott, ezért az olaj és

arany piacán elkezdtek egy tőzsdei buborékot fújni, ami majd szükségszerűen ki

kellett, hogy pukkanjon. A recesszió és reálgazdasági válságba való átfordulással ez

be is következett. Dátum szerint ez 2008 júliusának első felében következett be, de

erről a későbbiekben ejtek majd szót.

A nyersanyagárak emelkedését az is elősegítette, hogy az amerikai jegybank

szerepét betöltő FED 2007 szeptember 18-án 50 bázisponttal, majd október 31-én

és december 11-én 25-25 bázisponttal csökkentette a központi irányadó kamatot. A

három csökkentéssel 1%-kal helyezte összességében lentebb a kamatot. Az állam

így próbálta meg ösztönözni a befektetéseket, de ezzel inflációt is idézett elő a hazai

valutát illetően. A nyersanyagok árának emelkedésében ez is közre játszott bizonyos

mértékig (több dollárt kellett adni az infláció miatt egy egységnyi nyersanyagért).

A pénzügyi válság 2007 szeptemberétől csak korrekciónak látszott a piacon! 2008

első negyedévében azonban egyértelmű jeleit adta annak, hogy többről van szó! A

FED kétségbeesetten próbálta megoldani a helyzetet. 2008 januárjában 125

bázisponttal, 3%-ra mérsékelte a központi kamatrátát! Ezzel a lépéssel sikerült a

Dow Jonest a januári mélypontról (-9%) visszafordítani, de a hónapot így is -3%-kal

zárta az ipari index. Lentebb látható a Dow Jones ipari 30-as index alakulása a 2008-

as év során.



A február és március hónapokban a pénzügyi válság első áldozatait szedte a brit

Northern Rock és az amerikai Bear Stearns pénzintézetek formájában februárjában

és márciusában. Az előbbi államosításra

került, az utóbbit pedig felvásárolta a JP

Morgan. Ezek voltak az első jelek arra, hogy

ha nem figyelnek oda a pénzintézeti

rendszerre, nagyobb bajok is lehetnek. Mint

ahogyan az a grafikonról is leolvasható, 2008

első félévében (májusig) nem igazán történt

jelentős visszaesés, bár már két jelentősebb

pénzintézet elvérzett a parketten. A FED tovább harcolt a válsággal, de továbbra is

csak kamatcsökkentésekkel. 2008 március 18-a és április 30-a között 1%-ot vágott a

központi kamatból, így 2%-ra helyezte azt. Nyílt piaci műveleteknek egyenlőre semmi

szándékát nem mutatták Ben Bernanke-ék.

Az első egyértelmű tőzsdei jeleket 2008 júniusában adta a piac. A Dow Jones 9%-

kal, még az S&P500 index 7%-kal fejezte be alacsonyabban a hónapot. Itt már

érezhető volt a pesszimista befektetői hangulat, mert a júniusi jelentési szezont

megelőzően beárazták a rossz eredményeket és makropiaci adatokat. A vezető

tőzsdemutatók egyértelműen visszavonulót fújtak!

A FED mindezt karba tett kézzel nézte végig, semmilyen fiskális vagy monetális

eszközzel nem élt. Mintha csak nyári szünetre mentek volna. De ez a befektetőkre is

igaz lehet, mivel 2008 július 1-e és augusztus 31-e között a Dow Jones 4%-ot, az

S&P 500 pedig 2%-ot tudott emelkedni, igaz ezeket az adatokat kisebb átlagos napi

forgalom mellett produkálták. A biztonság kedvéért a nyári szünetre elkezdték

bezárni a nyersanyagpiacokon is a pozíciókat, ami a nyersanyagpiaci lufi

kipukkanásához vezetett! Az olaj 2007 szeptembere és 2008 júliusa között több mint

100%-os teljesítményt írt le mielőtt bekövetkezett volna a korrekció, az arany pedig

45-50% környékén teljesített ez időszak alatt.

De ez csak a vihar előtti csend volt! A hurrikánszezon nem csak földrajzi értelemben

hozott pusztítást szeptembertől!



(Reál)gazdasági világválság (2008 szeptembertől - ?)

A pénzügyi válságból abban a pillanatban lett gazdasági válság, amikor már nem

csak bankok és egyéb pénzintézetek kezdtek nehézségekkel küzdeni, hanem a

reálgazdaság szereplői is. A gazdasági válság első jele az volt, amikor az amerikai

állam a bankok feje felett átnyúlva elkezdett vállalati kötvényeket vásárolni, hogy

feltőkésítse a bajba jutott vállalatokat.

Ennek okozója legfőképpen a fogyasztói bizalomhiány volt. A bankoktól érkező rossz

hírek azt sugallták, hogy mégsem olyan stabil a rendszer, mint amilyennek hitték. A

pénzintézetek a kapitalizmus alapját képezik. Ha ott baj van, baj lesz az egész

gazdaságban. A bankok nem tudnak vagy nem fognak hitelezni a vállalatoknak sem,

akik így az egyik oldalon forráshiánnyal küzdenek, a másik oldalon pedig a

bizalomvesztés végett kialakult fogyasztás-visszaeséssel szembesültek.

2008 szeptemberét nevezhetnénk az alkony hónapjának is, ha képszerű hasonlattal

szeretnénk leírni. A hónapban 13 bank ment csődbe vagy került az állam vagy

nagyobb vállalat kezébe. Ezek közül csak a legismertebbeket említve időrendben:

Freddie Mac és Fannie Mae (szeptember 8.), Lehman Brothers (szeptember 15.),

Merrill Lynch (szeptember 15.), AIG (szeptember 17.), Washington Mutual

(szeptember 26.) és Wachovia (szeptember 29.).4

Sokaknak ekkor vált egyértelművé a helyzet súlyossága, beleértve a Federal

Reserve-et és az amerikai államot is. Az állam ekkor dolgozta ki a 700 milliárd

dolláros mentőcsomagot! A szeptember hónap hírei egyértelműen mutatkoztak a

tőzsdén is. (Dow Jones -6%, S&P 500 -8%).

Külön érdekesség és elgondolkodtató, hogy az állam által kidolgozott

mentőcsomaghoz honnan tudtak fedezetet teremteni!? Az Egyesült Államok éves

GDP-je 14.000 milliárd dollár5 volt 2008-ban, így a mentőcsomag mértéke eléri az

éves GDP 5%-át! Az ország éves védelmi költségvetése érdekesség képen

ugyanakkor ebben az évben „csak” 550 milliárd dollárt tett ki úgy, hogy zajlott a

háború a közel keleten! Ehhez még érdemes hozzátenni, hogy az USA éves

költségvetési mérlege deficites, és máris egy paradox dologhoz értünk: Honnan van

4 Forrás: Marketwatch (www.marketwatch.com)

5 Forrás: Indexmundi (www.indexmundi.com)



ez a rengeteg pénz? Ezt a kérdést nyitva hagyom, és a tanulmányom végén

kísérletet teszek arra, hogy megválaszoljam.

A mentőcsomag kidolgozásának idejére 2008 szeptember 18-án az amerikai

tőzsdefelügyelet, a SEC betiltotta a „meztelen shortolást”! Ez azt jelentette, hogy nem

lehetett olyan részvényeket eladni a piacon, amiknek nem voltak a birtokában a

befektetők. Másnap a londoni tőzsdén is hasonló intézkedések léptek életbe! Az

amerikai tilalom főleg a bankszektort érintette, és mintegy 800 cégre vonatkozott

összességében!

A 700 milliárd dolláros csomag a történelem legnagyobb mértékű állami segítsége

lett! Bár elfogadása nem zajlott zökkenőmentesen. Szeptember 29-én az amerikai

szenátus nem fogadta el a javaslatot. Ezt a Dow Jones index ezt aznap több mint

500 pontos eséssel „hálálta meg”, a shortolási tilalom ellenére!

Ha szeptembert neveztük az alkony hónapjának, ekkor ez esetben 2008 októbere

volt a rémisztő éjszaka hónapja. A hónap során a vezető tőzsdei indexek 10-12%-kal

zártak alacsonyabban. A válság egyre nagyobb méreteket öltött, és egyre jobban

kiterjedt a gazdaságra. A FED októberben ismét 1%-kal szállította le irányadó

kamatát (-50 bázispont október 8-án és 29-én), immár 1%-ra helyezve azt. A tőzsde

nem reagált. Mindezt tetézte, hogy újabb bankok kényszerültek tőkeemelésre

(UniCredit Bank (6,6 Mrd EUR), Royal Bank of Scotland (20 Mrd GBP), ING (10 Mrd

EUR), KBC (3,5 Mrd EUR)), ami fokozta a negatív hangulatot.

Egyetlen pozitívum, hogy október 5-én sikerült keresztülvinni a szenátuson a 700

milliárd dolláros mentőcsomagot. Ez az intézkedés és a kamatcsökkentések ellenére

sem sikerült túlzottan visszanyerni a befektetők bizalmát. A mentőcsomagnak nevet

is találtak: TARP (Troubled Assets Relief Program). A program keretében az

úgynevezett „toxikus” vagy „rossz” eszközöket vásárolja fel az állam a piacról. Ezzel

az intézkedéssel a legtöbb „rossz hitel” és „szuvas eszköz” az államhoz kerül.

Cserébe az állam a rászoruló pénzintézetektől részvényeket, vállalati kötvényeket

kért. Ezzel egyfajta államosítást hajtott végre a résztvevő cégek esetében.

A SEC jól összedolgozott a törvényhozással, és majdnem egy hónap után feloldotta

a shortolási tilalmat a piacon október 15-ével! Szinte rémisztő belegondolni abba,

hogy mi lett volna abban az esetben, ha nincs a piacon megtiltva a részvények



spekulációs célból történő eladása! Nem lett volna elképzelhetetlen akár 15-20%

közötti esés sem pár hét alatt. A tilalmi időszak emellett a pénzintézeteknek is jól jött

stratégiai szempontból, mivel az összes negatív hírt és várakozást viszonylag védett

környezetben hozhatták a napvilágra!

A 700 milliárdos mentőprogram legnagyobb igénybevevői rögtön jelentkeztek is. A

Citigroup két részletben kapott 25-25 milliárd dollárt októberben, a Bank of America

45 milliárd dollárral, az AIG 40 milliárddal, még a JP Morgan Chase és a Wells Fargo

25-25 milliárddal lett kisegítve. 6

Az állami segítségnyújtás közvetlen vállalati kötvények vásárlásával is kiegészült.

2008 októberében az amerikai állam közvetlenül vállalati kötvényeket volt kénytelen

vásárolni az egyik legnagyobb autóipari óriástól, a General Motorstól. Ez az aktus két

módon is bebizonyította, hogy reálgazdaságba is átcsapott a válság! Egyrészt a

hitelezés a bankok feladata lenne, de ez esetben az állam közvetlenül hitelezett egy

vállalatnak, ami azt jelentette, hogy a kereskedelmi banki rendszer működésképtelen.

Az állam elkezdte gyakorlatilag államosítani a TARP programon keresztül a bajba

jutott bankokat, és hitelezőként fellépni a pénzpiacon. A kétszintű bankrendszer tehát

funkcionálisan egyszintű lett! Innentől kezdődően pedig azért beszélünk

reálgazdasági világválságról, mert egy reálgazdasági vállalat is segítségre szorult!

Sajnos nem a GM volt az utolsó! A cég a TARP programon keresztül 13,4 milliárd

dollárt kapott, hogy talpon tudjon maradni! Az autóipari cég a tőzsdei

kapitalizációjának több, mint 90%-át veszítette el a 2008-as év során.

A válság októberben európai áldozatot is szedett! Ezúttal nem csak egy vállalat esett

áldozatul a recesszió okozta pániknak, hanem egy egész nemzetgazdaság, Izland

személyében. Október második felében az izlandi kormány kétségbeesetten próbált

meg harcolni a bizalmatlansággal szemben. Sajnos azonban semmilyen eszközzel

sem tudták megállítani az egyetlen nap alatt 2400 pontot, több mint 75%-ot eső

tőzsdét. Izland államcsődöt volt kénytelen jelenteni.

2008 november hónapja sem hozta meg a „miklulás rallyt”. Novemberben az ipari

átlagindex -22%-ban is tartózkodott, de végül csak -12%-ban zárta a hónapot. Az

időszak legfontosabb politikai eseménye az amerikai elnökválasztás volt november

6 Forrás: FinancialStability.gov



elején, ahol Barack Obama demokrata jelölt diadalmaskodott. Kimondatlanul vagy

kimondva, de az új elnök feladata, hogy a gazdaságot kihúzza a recesszióból.

2008 novemberében egy másik érdekes esemény is felhívta magára a figyelmet.

November második felétől az év végéig a befektetők nagymértékben igyekeztek

biztos, államilag garantált eszközöket vásárolni. A harminc éves lejáratú kötvények

másfél hónap leforgása alatt közel 40%-ot estek az amerikai piacon. Az alábbi ábra a

30 éves lejáratú kötvények (kék) és az olaj (piros) árfolyamának alakulását mutatja.

Ez a jel is megerősíti azt, hogy alapvetően bizalmi válsággal van dolgunk. A

befektetők ugyanis még minimális összeget is hajlandóak voltak fizetni a

biztonságért, állami garanciáért, tehát azért, hogy visszakapják befektetéseik értékét.

Így az a helyzet állt elő, hogy gyakorlatilag az állam ingyen juthatott forráshoz ez idő

alatt, mivel a három hónapos kincstárjegyek piacán anomália alakult ki. A befektetők

még negatív hozamokat is elviseltek, csak legyen garancia a tőkebefektetésük

mögött.

A jelenség közvetlenül egy 700 milliárd dolláros pénzpumpa beindítása után még

érdekesebbnek bizonyul, mert gyakorlatilag a befektetők ingyen voltak hajlandóak

finanszírozni ezt a történelmi állami beavatkozást és adósságot.

A decemberi hónap közel változatlanul tartotta a tőzsdemutatót a karácsonyi

bevásárlások ellenére. Ezt betudhatjuk annak is, hogy Obama elnökjelölt

megnevezte Timothy Geithner-t, mint kabinetjének pénzügyminiszterét. A piac ezt

úgy fogadta, hogy nem zuhant tovább. December 16-án a FED kamatdöntő gyűlésén



a biztonság kedvéért még utoljára csökkentettek az alapkamaton, és 0-0,25%-os

sávba helyezték azt. Ezzel a döntéssel viszont ezt a monetáris politikai eszközt

végleg kimerítették a döntéshozók. Az új kormány tehát e nélkül kell majd hogy

boldoguljon a helyzettel.

A decemberi hónapot az a hír is színesítette, hogy lebukott Bernard Madoff, a

történelem legnagyobb értékű tőzsdei csalásával. A NASDAQ értéktőzsde volt

vezére több mint 50 milliárd dollárt tudott sikkasztani ügyfelei pénzéből! Tette

mindezt úgy, hogy az amerikai tőzsdefelügyeletnek ez fel sem tűnt az évek során. Az

ügy nem tett túlzottan jót az eddig is borús befektetői hangulatnak. Madoff

hozzáértését és talán a rendszer hiányosságait erősíti meg, hogy a tőzsdeguru

ügyfelei között olyan pénzintézetek és bankok szerepeltek, melyek szakértelméhez

eddig nem fűződhetett kétely. A „The New York Times” értesülései szerint a 70 éves

üzletember kliensei között olyan nevek szerepeltek, mint a Banco Santander, a

Fortis, a HSBC, a Pioneer Alapkezelő, a Royal Bank of Scotland, a BNP Paribas és

az UniCredit Bank.

2009 januárjában a befektetők a disznóvágási időszak égisze alatt a bikákat sem

kímélték! Legtöbbjük eddigre már a válság során vagyona nagy részét elvesztette. A

leghíresebb milliárdosok közül Warren Buffett vagyonának 40%-át, 25 milliárd dollárt,

még Bill Gates közel 30%-át, 18 milliárd dollárt veszített el a recesszió

következtében. A Dow Jones és az S&P 500 2009 évi eddigi alakulását az alábbi

grafikon mutatja:



2009 első hónapjában, januárban sem hozott jelentős változást az újév! 2008

utolsó felében bekövetkezett medve piaci rally az ünnepekkel együtt elmúlt, és ismét

veszteséget mutattak a tőzsdeindexek. A gazdaságélénkítés továbbra sem hatékony,

a lakosság még mindig nem vesz fel hiteleket, inkább megtakarítanak a gazdasági

környezet miatt.

Január hónap egyik legfigyelemfelkeltőbb jelensége az olaj árának alakulása volt. A

fekete arany a 140 dollár feletti csúcsáról

most 40 dollár közelébe ereszkedett.

Ennek oka főleg, hogy a tartós recesszió

miatt már ez a befektetési forma sem nyújt

biztonságot, mivel a kereslet és fogyasztás

visszaesésével kevesebb olajra lesz

szükség.

A januári rossz hangulatot az is segítette, hogy a Bank of Amerika újabb 20 milliárd

dollár összegű segítséget kapott a TARP programtól. Emellett az amerikai 2008

negyedik negyedévi GDP adat sem prognosztizált túl sok jót. Az érték 3,8%-os

gazdasági zsugorodást mutatott. Ezt a hangulatot alátámasztják a januári New York-i

tőzsdemutatók is. Januárban a Dow Jones és az S&P 500-as index is -11%

„teljesítményt” ért el.

Februárban megjelentek a remény első jelei! Az amerikai ISM - feldolgozóipari és

szolgáltatói index - javulást mutatott. Ez azért fontos, mert ez a mutató előremutató

indikátor! Ha elég messziről

tekintünk a jelentősebb

tőzsdemutatókra, erősen

elképzelhető, hogy a gazdasági

válság már érintette a

legmélyebb pontot! Véleményem

szerint ez a szint a Dow Jones

Ipari Index esetében a 6600-as, az S&P 500 esetében a 680-as, a NASDAQ-nál

pedig az 1300-as szintek formájában öltött testet március hónap elején!

A március-április-i időszak alatt közel 30%-ot tudtak emelkedni a jelentősebb

tőkepiaci indexek. Ez egy nagyon intenzív emelkedés. Sokan azt állítják, hogy ez egy



medve piaci rally. Az én véleményem eltérő. Szerintem ez a jelenséget már a

gazdasági válságból való kifelé vezető út első lépéseiként kell felfognunk. Több

makrogazdasági mutató alakulása (pl.: PMI, ISM, CCI) is alátámaszthatja ezt az

állítást. Lehet, hogy lesz még egy-két kisebb korrekció, de az előzetesen a piac által

felállított mélypontok már nem fognak elesni maglátásom szerint.

A FED, miután a központi alapkamat változtatásával már nem tudott gazdaságot

élénkíteni, márciusban beindította a bankóprést. Az expanzív monetáris politika

keretén belül a jelzálogpiaci kitettséggel rendelkező eszközvásárláson felül (750

milliárd dollár értékű program) hosszú lejáratú állampapírok vásárlásába is kezdett

(300 milliárdos program). Ezzel megindult az amerikai államadósság monetarizálása.

A TARP programon keresztül a gazdaságba érkező 700 milliárd dollárral és az

állampapírok vásárlásával szintén ide juttatott több, mint 1000 milliárd dollárral a FED

jegybankpénzzel volt kénytelen pótolni a tőkeáttételes hitelpénzeket, melyek

elpárologtak a válság során a rendszerből! Gyakorlatilag az állam kényszerült pótolni

a rendszerben a nem létező pénzeket, amik „elpárologtak”. Ennek a tizenhárom

számjegyből álló amerikai jegybanki segítségnek a nagy része megrekedt a

bankrendszerben. Az igazi veszélyt az jelentheti majd, ha ez a temérdek mennyiségű

pénz hirtelen és egyszerre kikerül majd a gazdaságba!



Előretekintés

Warren Buffett a világ legvagyonosabb tőzsdei befektetője szokásos éves

befektetőkhöz írt levelében felhívta a figyelmet a válság utáni veszélyekre. Mint azt

leírja, a FED a válság kezelésére „all in”-t mondott, tehát minden lehetséges módon

pénzzel tömte meg a gazdaságot! Buffett szerint

ennek számos hátulütője lesz majd. Többek

között ez a temérdek mennyiségű többletpénz

hatalmas inflációhoz vezethet majd a válságot

követően. Ennek kezelésére fel kell készülnie a

vezetésnek. Az intenzív kezelések nem fognak

mellékhatások nélkül hatni. A dollárban

keletkező infláció ráadásul nem csak az amerikai

gazdaság problémája. A dollár világvaluta,

kulcsvaluta. A nemzetközi kereskedelem közös

nevezője, a legtöbb nyersanyag (olaj, arany,

nemesfémek) és mezőgazdasági termékek

elszámolására használt pénznem, a globális nemzeti adósságok alapja. A FED (és a

világ többi jegybankjának) figyelmét jelenleg a válság megoldása köti le, de egy

hirtelen bekövetkező és intenzíven jelentkező pozitív irányú változás hatásaira

jelenleg nincs forgatókönyv. Ekkora negatív világgazdasági kilengés után ugyanolyan

veszélyes lehet egy hasonló mértékű pozitív és erőteljes mozgás a pozitív

tartományban is. Könnyen meglehet, hogy majd a gazdaság élénkítésére beadott

szteroidok átbillentik a gazdaságot a ló másik oldalára, és éppen a túlpörgetés fogja

a következő nagy problémát jelenteni!

Ráadásul itt érdemes megjegyezni, hogy a többszáz-milliárd dolláros mentőcsomag

nem ért el a fogyasztói szintig! Az állam arra szánta ezt a felfoghatatlan mennyiségű

pénzt, hogy beindítsa a bankok hitelezését, így újra elinduljon a fogyasztás a

gazdaságban. A pénz azonban a kereskedelmi bankoknál ragadt, és nem jutott ki a

gazdaságba! Ennek számos oka lehet: a pénzintézetek veszteségeik fedezésére

fordították a pénz nagy részét, szigorítottak a hitelbírálaton, mert nem akarnak ismét

rossz adósokat, a fogyasztók nagy része nincs olyan helyzetben hogy további

kötelezettségeket vállaljon, vagy csak egyszerűen mindenki kivár a jelenlegi

gazdasági helyzetben.

„This debilitating spiral has spurred our government to take massive action. In poker terms, the Treasury and the Fed have gone “all in.” Economic medicine that was previously meted out by the cupful has recently been dispensed by the barrel. These once-unthinkable dosages will almost certainly bring on unwelcome aftereffects. Their precise nature is anyone’s guess, though one likely consequence is an onslaught of inflation. Moreover, major industries have become dependent on Federal assistance, and they will be followed by cities and states bearing mind-boggling requests. Weaning these entities from the public teat will be a political challenge. They won’t leave willingly.” Warren Buffett (Letter to investors, 2009) (Forrás: www.berkshirehathaway.com)



A mostani világgazdasági válságot kicsit másképp kezelték a természetéből adódóan

is, mint az 1929-33-as eseményeket. A válságokból mindkét esetben az állam húzta

ki a gazdaságot. A különbség, hogy míg a „nagy depresszió” idején állami

megrendelésekkel juttattak pénzt a gazdaságba (infrastrukturális állami beruházások,

vagy a német gazdaság esetében hadiipari megrendelések), addig a jelenlegi

helyzetben idő szűkében inkább azonnali elsősegélyként egyszerre és közvetlenül

adták be a gazdaságnak a dózist! Akkor is és most is az államnak kellett a zsebébe

nyúlnia! 1929-ben olyan javakat kellett előállítani, amiket nem tudnak klasszikusan

elfogyasztani az emberek, azaz nem jelenik meg a piacon. Ilyen volt például az

úthálózat fejlesztése vagy a hadiipari fejlesztés. A 2007-ben induló válság abban

különbözik, hogy most azt kellett kifizetni, ami nem is lett előállítva, aminek az értéke

hiányzik a piacról! Ebből a szempontból elmondhatjuk, hogy a két válság egymás

inverze! Míg az előbbi túltermelési, a jelenlegi túlfogyasztási válság.

A pénzpiacok fejlődése nem csak előnyökkel járt, hanem megvoltak a maga

hátrányai is. A pénzteremtésen és derivatívákon keresztül a válságban olyan pénzek

hiányoznak a pénzintézeti könyvekből, melyek valójában nem is léteztek a

gazdaságban! Véleményem szerint sikerült a kapitalizmus határait addig feszegetni,

míg át nem estünk a ló másik oldalára, és vissza nem ütött a szélsőséges

profithajszolásra kialakított gazdasági rendszer, ahol a profit és a növekedés nem

lehetőség, hanem elvárás és létszükséglet! Sokszor akkor is növekedési kényszer

van, amikor már reálisan nem lehet profitot elérni. Ekkor folyamodnak kockázatosabb

eszközökhöz a cégek (pl: derivatívák bevezetése). Ezzel gyakorlatilag egy lapra

teszik fel a cég jövőjét, de ha ezt nem teszik meg, más megteszi, és alulmaradnak a

piaci versenyben, ami ebben az esetben egyenlő a csőddel! A kapitalista gazdasági

modell nem ismer stagnálást! Két út van egy vállalat előtt: fejlődik, vagy maghal!

Ebből a szempontból a kapitalizmus megfeleltethető az evolúcióval. Mindkét esetben

az erősebb marad életben, és mindkét esetben a rendszer szereplői a túlélésért

küzdenek. A gyengék ugyanúgy elbuknak, mint ahogy a legerősebbek kiemelkednek

a tömegből. A túlélés érdekében pedig semmilyen kockázat sem drága! A tiszta piaci

szabályozást nem az erkölcsök, hanem a pénz és az érdekek működtetik!



Kilátások a mutatók tükrében

A PMI egy kompozit index, melynek számos összetevője van. A Beszerzési

Menedzser Index (PMI) -ben különböző súlyozással szerepelnek az ipari új

megrendelések, készletek szintjei, a termelés, a munkapiaci környezet és szállítói

megrendelések. Az index nagyon fontos mérőszáma egy gazdaság teljesítményének

és várakozásainak. A PMI értéke 50 pont alatt azt jelzi, hogy a gazdaság aktivitása,

termelése csökken, míg 50 pont felett növekedést mutat. Mint az alábbi ábrán is

látszik, a termelési oldal egészen 2008 szeptemberéig várakozó állásponton volt (az

index 50 körüli értéken mozgott). A szeptember-novemberi időszak ugyanúgy tükrözi

a fejlődésbe vetett objektív kételyt, mint ahogyan az a világ főbb tőkepiaci indexeiben

is megmutatkozott ezen időszak alatt. Ha csak ezt a mutatót vennénk alapul,

elmondhatnánk, hogy túl vagyunk a nehezén. A 2009-es évtől folyamatos

növekedést jelez a PMI, ami a bizalom visszatéréséről árulkodik, de még mindig 50

pont alatt marad!

A személyes költekezések mutatója is hasonló képet mutat, bár már nem annyira

egyértelmű a helyzet!



A személyes költekezés emelkedése elengedhetetlen a recesszió leküzdéséhez. A

piacgazdasági rendszer a növekedésre, profittermelésre van programozva. Ennek

legalapvetőbb pillére pedig a fogyasztás. Az állami szerepvállalás fő fókuszában is

ez volt a hitelezések újraindításának eszközén keresztül. A fogyasztás

újraindításához pedig a hitelezés beindítása mellett munkahelyeket kell teremteni.

A munkanélküliség kis mértékben hasznos, mert az inflációt visszafogja, de nagy

mértékben viszont káros, mert magát a fejlődést is korlátozza. Az Egyesült

Államokban a válság során megszűnt cégek sok embert bocsátott az utcára, ezzel



csökkentve a fizetőképes keresletet is. A recesszióban keletkező munkanélküliség

nem csak visszafogja a pénz romlását, de átbillenhet az ellenkező irányba is!

Egy válságban az egyik legnagyobb veszélyt a defláció jelenti! Jellemzően

túltermelési válságok idején jelentkezik, amikor nagy mennyiségű termék marad a

piacon, így a termelőknek árat kell csökkentenie. Ez maga után vonja a

profitcsökkenést is, ez pedig létszámleépítésekhez vezethet. Ha ez bekövetkezik, a

rendszer egyre több fizetésképtelen fogyasztót fog termelni. Az 1929-33-as

gazdasági válság idején 24%-os volt a defláció!7 Ez azt jelentette, hogy

háromnegyedére csökkentek átlagosan az árak 5 év alatt. A jelenlegi válság alatt

időszakosan megjelent a defláció veszélye, de 2007. szeptember 1-e és 2009.

március 31-e között 2% mértékű infláció volt ez időszak alatt! Az infláció ténye is

alátámaszthatja, hogy nincs akkora felesleg a piacon, hogy árcsökkentéssel

lehessen csak eladni a termékeket és szolgáltatásokat. Most inkább a jövőbe vetett

bizalom az, aminek helyre kell állnia, és ezt nem biztos, hogy pénzzel meg lehet

oldani! A rengeteg mennyiségű pénz, amit a krízis kezelése érdekében a

gazdaságba pumpáltak még okozhat problémákat, ha ismét beköszönt a

konjunktúra! Ezt a több mint 700 milliárd dollárt valahogy majd ki kell vonni lassan a

gazdaságból. Ennek módja lehet alapkamat emelés, adóemelés, állampapírok

kibocsátása és még számos monetáris vagy fiskális eszköz!

7 Forrás: http://inflationdata.com/inflation/Consumer_Price_Index/HistoricalCPI.aspx



Nemzetközi intézményrendszer szerepe

A második világháborút követően a világ vezető hatalmai felállítottak egy nemzetközi

rendszert, mely arra volt hivatott, hogy felügyelje és szabályozza a nemzetközi

pénzügyi rendszert és kapcsolatokat. Ez volt az 1944 júliusában létrehozott Bretton

Woods-i globális monetáris szabályozó rendszer. A felépített rendszer intézményei

közül a világgazdaság mai szabályozása szempontjából egy kiemelt intézmény

nagyon fontos.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) egy nemzetközi pénzügyi szervezet, melynek keretei

között az egyes tagok a gazdasági súlyukhoz mérten bizonyos kvótával

rendelkeznek. A kvóta mértékében a tagországok kölcsönöket vehetnek fel a

szervezettől adósságaik és szükségleteik finanszírozásához. Az IMF legfőbb feladata

a kereskedelem elősegítése, a valutastabilitás fenntartása és az esetleges fizetési

egyensúlytalanságok kiegyenlítése a világgazdaságban.

A rendszer egyszer már összeomlott 1968-73 között, amikor is Nixon elnök

megszüntette a dollár aranyara válthatóságát, interferenciát okozva ezzel a

nemzetközi pénzügyi elszámolásokban. Az IMF egységes „pénzneme”, az SDR

1971-ig az arany 0,888671 unciájának értékével volt megfeleltetve, ami ebben az

évben még egyenlő volt 1 UDS értékével.8 Ma az SDR egy valutakosár (USD, JPY,

GBP és EUR) alapján van súlyozva. Az aranystandard rendszer egyfajta stabilitást

és biztonságos alapot nyújtott a valuták értékének megőrzéséhez. A rendszer

felfüggesztését követően lebegő árfolyamrendszer alakult ki, a valuták mögött nem

volt kézzel fogható érték, csak hit. Kimondatlanul is az amerikai gazdaság lett a

dollár, és ezen keresztül a világgazdaság bázisa.

Véleményem szerint az IMF nem tudja betölteni egy legitim nemzetközi monetáris

szabályozó intézmény szerepét. Inkább csak egy közvetítő szerepet játszik a

nemzetközi pénzügyi rendszerben, de hatalma és eszköze jelen pillanatban nincsen

egy esetleges hatékony világgazdasági beavatkozásra. Ezt az is alátámasztja, hogy

a jelenlegi gazdasági világválságot az egyes nemzetgazdaságok jellemzően önállóan

igyekeznek megoldani. Példának hozva itt hazánkat, mivel 2008 novemberében

olyan mély válsággal küzdött, hogy az IMF a hazánkra eső kvóta (1034,4 SDR) több

8 Forrás: International Monetary Fund, www.imf.gov



mint tízszeresét szavazta meg segítség képen. Az egyetlen lépés az együttműködés

irányába a 2008 október 8-ai amerikai-európai-britt összehangolt jegybanki

kamatvágás volt, kevés eredménnyel.

Az IMF erejéből telhetően mindent megtett a válság kezelésére, és segítette az

egyes nemzeti jegybanki tevékenységeket a hitelezéssel. Jellemzően a szervezet

semmilyen preventív eszközzel nem élt működése során, és a válság alatt is csak az

államcsődtől tudta megmenteni tagjainak egy részét. Összességében az IMF

hitelezésével több, mint 65 milliárd dollár folyt ki a nemzetközi gazdaságba (Románia

17,1 milliárd dollár, Ukrajna 16,4 milliárd dollár, Magyarország 15,7 milliárd dollár,

Pakisztán 7,6 milliárd dollár, Fehéroroszország 2,5 milliárd dollár, Lettország 2,4

milliárd dollár, Izland 2,1 milliárd dollár, Bosznia-Hercegovina 1,5 milliárd dollár,

Grúzia 0,8 milliárd dollár, Szerbia 0,5 milliárd dollár, Örményország 0,5 milliárd dollár,

Zambia 0,3 milliárd dollár)9

A Nemzetközi Valutaalap egy allokáló szervezet, aki önálló döntési jogkörrel és

hatalommal nem rendelkezik. Egyetlen feladata a kölcsönnyújtás. Nem hozhat

kötelező érvényű döntéseket a nemzetek monetáris politikáját illetően. Véleményem

szerint a válságot követően újra kell gondolni az intézmény szerepét!

9 Forrás: International Monetary Fund, www.imf.hu



Nemzetközi tőkepiacok reakciója

A világgazdaság jelenlegi berendezkedése a következő: az Egyesült Államok

fogyaszt, Kína pedig termel. Globálisan tehát ennek a két országnak a tőzsdeindexe

mérvadó. Bármelyik oldalon probléma lép fel, egyensúlytalanság alakul ki a

nemzetközi tőkeáramlásban a

globalizáció miatt. A tőke jellemzően oda

megy, ahol a beruházások zajlanak. A

beruházások pedig manapság Kínában

zajlanak, nem is kis ütemben. Ezt a

mellékelt grafikon is jól ábrázolja (Kína

külföldről származó beruházásai, milliárd

dollárban).

Az út kétféle lehet Kínába. Az első a

közvetlen tőkebefektetés a Shanghai-i

vagy Hong Kong-i tőzsdéken keresztül, a

másik pedig azokon a vállalatokon keresztüli befektetés, melyek kihasználva az olcsó

kínai munkaerő lehetőségeit, Kínában folytatják termelésük és beruházásuk nagy

részét. Az első lehetőséggel közvetlenül kínai cégekbe fektethetünk, míg a második

lehetőség esetében a globalizáció folytán Kínába települt, jellemzően amerikai

cégeken keresztül történhet.

Az idő folyamán, és a kínai gazdaság fejlődési ütemét szemlélve a közvetlen

befektetés sokkal jobban megéri. Ezt támasztja alá az alábbi grafikon, ami a Dow

Jones és a Shanghai Composite indexek teljesítményét hasonlítja össze 2004-től

kezdődően.



Az ábrából az is leolvasható, hogy a kínai gazdaság jóval érzékenyebben és

intenzívebben reagál a konjunktúra- és válságidőszakokra! Jellemzően volatilisebb a

Shangai-i index, mint a New York-i. Ez adódhat több okból is! A kínai gazdaság

ötször nagyobb népességre épül, mint az amerikai társa. Ezen felül van mit

fejleszteni Kína infrastruktúráján és más szociális rendszerén többek között.

A két legnagyobb gazdaság tőkepiacain kívül is megmutatkozott a válság!

Összehasonlítás képen összefoglaltam egy táblázatban a világ jelentősebb

tőzsdeindexeinek alakulását a válság kezdetétől.

2007. augusztus 1. 2009. május 1. Változás

DOW JONES 13,132 8.212 -37%

S&P 1,465 877 -40%

HANG SENG 22,443 15,520 -31%

NIKKEI 16,870 8,977 -47%

FTSE 6,250 4,167 -33%

CAC 5,682 3,102 -45%

DAX 7,473 4,769 -36%

BUX 29,000 12,878 -55%

Forrás: Marketwatch



A jövő – megoldások és problémák

További problémák

Sajnos a világon jelen voltak már azelőtt olyan primer gazdasági megatrendek is,

amik a gazdasági válság nélkül is jelentős fejtörést okoznak az országoknak és a

világgazdaságnak. Jelen pillanatban a gazdasági világválság elfedi ezeket a

problémákat súlyosságával. Viszont amint megoldódik ez a krízishelyzet, ezek újra a

felszínre fognak emelkedni. A világgazdaság és a tőkepiacok fejlődésének

szempontjából is figyelembe kell vennünk azokat a problémákat, melyek jelenleg a

felszín alatt rejtőznek, de jelentős fékként hathatnak a világgazdasági fejlődésben.

Ezek röviden a következők:

- Egészségügyi és szociális rendszer hibái és hiányosságai

- USA nettó külkereskedelmi mérleghiánya

- Baby Boom generáció nyugdíjba vonulása

- Dollárgyengülés hosszú távon

- Szociális kettészakadás gazdagokra és szegényeke

- Globális felmelegedés és környezetszennyezés

- Öregedő népesség és túlnépesedés párhuzamosan

Ezeket körülöleli maga a pénzteremtés rendszere. A multiplikátor hatás miatt

rendszerszintű kockázatokat hordoz magában. Mindaddig nincs baj, míg az emberek

egyszerre nem akarják kivenni a pénzintézetektől a megtakarításaikat és

befektetéseiket. Ez főként bizalmon alapszik. Válság alatt éppen ez az a faktor

amiben hiány van, így hatalmasra nő annak az esélye, hogy egy-két pénzintézet

eltűnjön a süllyesztőbe.

Másik átható probléma az emberek pénzügyi műveltségének hiánya. Robert Kiyosaki

véleménye szerint a jelen gazdasági rendszernek nem magtakarítókra van szüksége,

hanem adósokra. De jó adósokra, azaz befektetőkre. Ehhez kell a pénzügyi

műveltség. Ez mindenkinek jó. Az adósnak, mert nagyobb hasznot realizál a

befektetésein mint a hitelkamat, a banknak mert keres a hitelek kihelyezésén, és

annak is, aki használja az így előállított javat.



Gazdasági válságok idején az emberi tényező felülírja a racionalitást. A

bizalmatlanság a legfőbb okozója ennek a negatív spirálnak. A termelők nem bíznak

a jövőbeni fogyasztásban, éppen ezért visszafogják a termelést. A

létszámcsökkentések miatt az emberek nem bíznak a rendszerben és visszafogják

fogyasztásaikat. Ezzel a kör bezárult és elindult a negatív spirál. Ennek hatása,

csökken a gazdaság „vérnyomása”, azaz a tőke forgási sebessége. Mindenki

megtakarít, hogy a jövőben boldogulni tudjon. A kapitalista rendszer egyik lényege,

hogy gyorsan forogjon a tőke a gazdaságban, mert ekkor segítik elő a konjunktúrát.

Jellemzően a tőzsde a befektetőket és a termelőket hozza össze. Mivel az emberek

nem befektetnek, hanem megtakarítanak, nem áramlik pénz a tőkepiacokba. A

befektetők kivárnak, a termelők tőkésítettsége pedig a termelésükkel együtt

folyamatosan csökken. A tőkepiacok dél felé veszik az irányt mindaddig, még a

befektetőknek vagy a fogyasztóknak nem sikerül visszanyerni a bizalmát.

(Fogyasztói bizalmi index és a tőzsdeindexek jelezhetik a fordulópontot) A kérdés

csak az, hogy melyik oldal fog először váltani.

Végkövetkeztetés, megoldási fókuszpontok

Összegezve vizsgálatomat arra jutottam, hogy a tőkepiacok szoros szimbiózisban

élnek a gazdasággal, kapitalizmussal. A tőzsde a kapitalizmus hőmérője. Ha baj van

a gazdaságban, arra a tőkepiacok reagálnak. Tehát ha a megoldást keressük nem a

tüneti kezelést kell választanunk és a tőkepiacokat támogatni, hanem meg kell

keresnünk a probléma valódi okát. A valódi ok pedig a kapitalista gazdaság

rendszeréből adódik. Ez a gazdasági berendezés sok válságot megélt már, és

mindig talpra állt. Véleményem szerint nélkülözhetetlen új alapokra építeni az új

kapitalizmust. Nem elég már a régit megjavítani. A legfőbb problémát pedig abban

látom, hogy egy globális problémára nemzetgazdasági szinten próbálnak meg

válaszokat adni. A kapitalizmus előző válságai esetében ez működött is. Azóta

viszont megjelent egy új fogalom, a globalizáció.

A nemzetközi tőke- és munkaerő-áramlás túlnőtte a nemzetgazdasági kereteket. Új,

nemzetközi tőkepiacok és összefonódások jöttek létre. A pénzügyi globalizáció és a

multinacionális vállalatok globalizálódása felülírta az eddigi játékszabályokat. A

rendszer szabályozó mechanizmusait viszont a nemzetgazdaságok kezében

hagyták. Ezzel egy olyan architektúrát hoztunk létre, melynek nem volt kezünkben a



kontrollja. Ez mindaddig senkinek nem tűnt fel, míg nem volt szükség beavatkozásra.

A hitelpénzre épülő kapitalizmusban a rendszerkockázatokat kezelni kell! Rá kell

jönnünk, hogy a jelenlegi gazdasági világválság megoldásához nemzetgazdaságok

együttműködésére és szupranacionális szabályozó intézményrendszerre van

szükség, mintsem az individuális nemzetgazdasági válaszokra. A Bretton Woods-i

rendszer erre csak korlátozott mértékben alkalmas. Adam Smith és Keynes után a

feladatunk egy új rendszer, a globálkapitalizmus alapjainak lefektetése a szükséges

felügyelő és szabályozó szervek létrehozásával együtt.

A kapitalizmus időnként megbotlik. Ez nem azt jelenti, hogy képtelen lesz tovább

járni, hanem azt hogy, szüksége van egy „éjjeliőr államra” mely felsegíti a botlásaiból,

ha szükséges. Ez az „éjjeliőr állam” jelenleg nem létezik világgazdasági szinten.

Nincs, aki felsegítse az immár nagyobbra nőtt gyereket. A nemzetgazdaságok külön-

külön nem képesek erre. Van, aki a fejét próbálja megemelni, van aki a lábánál

próbálkozik, de összefogás nélkül nem lehet talpra állítani. Ha az új globális

szabályozó rendszer felépül, képesnek kell lennie felállítani az immár globális

méreteket öltő kapitalizmust a botlásaiból. Ha ez megtörténik, a tőkepiacok újra a

fellendülés és konjunktúra jeleit fogják mutatni.

A hipotézisemben említett befektetői bizalomhiány tehát abból adódik, hogy a tőke

birtokosai egyenlőre nem bíznak abban, hogy sikerül felállítani a globálkapitalizmus

szabályozó intézményrendszerét. A földön fekvő embert pedig nem éri meg

támogatni. Amint megjelenik az intézmény vagy intézményrendszer, mely globális

válaszokat fog tudni adni a globális kihívásokra, a bizalom visszatérhet, és a

tőkepiacokon keresztül újra áramlani fog a kapitalizmust éltető tőke a gazdaságba.



Források: - AOL Finance http://money.aol.com

- BigCharts www.bigcharts.com

- Bureau of Economic Analysis www.bea.gov

- Bureau of Labor Statistics www.bls.gov

- CNBC www.cnbc.com

- Data 360 www.data360.org

- Federal Reserve (FED) Statistics Data www.federalreserve.gov

- Index Mundi www.indexmundi.com

- Institute for Supply Management http://www.ism.ws

- International Monetary Fund www.imf.org

- Kondratyev Ciklusok http://www.kwaves.com

- Marketwatch www.marketwatch.com

- OECD FactBook 2008 www.oecd.org/publications/factbook

- Standard & Poor’s Indices http://www2.standardandpoors.com

- The Bullettin Board www.bullettin-board.org

- Yahoo! Finance www.finance.yahoo.com



Melléklet: A válság pénzintézeti áldozatai

Documents

Az amerikai jelzálogpiaci hitelválság kialakulása, hatása ... · beruházások szintjét, a fogyasztást és a külkereskedelmi mérleg egyenlegét. A mutató legnagyobb hányadát