Az égi és a földi szépről

5/11/2018 Az gi s a f ldi sz pr l - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/az-egi-es-a-foeldi-szeprol 1/42

r...llnaa. r. r lal

^2nö'óT.

^rrv[lTö ttÓvro'rn

lt^r'(ivziÍ lxlÍ lT^

Redl Károly

LE(Tof,AITA

Alnási Miklós

^NÉ v-É sTÁRGYMUTATÓT lószfrETrE

Láng Rózsa

é sRedl Kátoly

lsDN 96.3 281 813 I

o |icdl Kí mly. l9lt8

o RozsNY^t E&vtN, F^JcsEx M^Gt)^. u/Aczulrx MARcrr.É !EszTÓs LÁsztÓ REI)L xÁRo!Y. PRöHLlcH ll)^' K^RPÁTYcslL!^' HoFrM^N zsUzs^NN^. HoRvÁTH JUl)lT.

^l'^MlxAM^S. MARIt'l BooN, l9!c, HuNcAntAN TRANSLAT|oN

TARTALOM

rlÖszÓTERTULLIANUS

A látványoságokró (Ford. Rozsnyai Ervin)Jegyzetek

AUGUSTINUS

Az akadé miktsok ellen (Ford. Fajcsek Magda)A rerulrőI (Ford' Fajcsek Magda) .

A zené ről (Ford. Fajcsek Magda) .

Az igaz vallástó (Ford. Fajcsek Magda) .

8j különböző ké rilé stől(Ford.'Waczulik Margit) .

A Gcnezisól szó szeitti é ttelembet (Ford. waczuük MargiQ .

A twlatlatok hitobtatásbó (Ford. Vaczulik Margit) .

A szencteseb mukáj&ől (Ford. Fajcsek Magda) .

A jó termé szeté ríl Ford. 'Waczuük Margit) .

Secuniiinus manicheus ellen (Ford. Fajcsek Magda)Magya zatok a zsoltárokhoz (Ford. Waczulik Margit) .

Ké déseba Hé t ka'ryvhöz (Ford' Fajcsek Magda) .kuelek (Ford. Waczulik Margit) -

Jegyzetek

BOETHIUS

A zenh\l (Ford. É leszt6s László é sRedl Károly) .

Jegyzetek

cAssroDoRus ........ 157

A szabad mivé szetektől é s tulományohró (Ford' É lesztósLászlő) .

MaLyaÍ ázoroh a Zsolthoshönyvhöz (Ford. É lcsztős Lászlő) . '

Jegyzetek

ISIDORUSAz etimológiák vagy ercdeteh bönyve (Ford,. Fröhlich Ida é sRedl Károly) ' 'Jegyzetek

DIoNÜszlosz^RxoPAGITÉ szAz kteni netlekrí l (Ford. Kárpáty Csilla) . .

JegyzeteL

Il NNÉ szDAMAsz(Í NoszElső vé d\beszé i]a szentké pek mellen, ellenzőih ellen (Ford' Kárpáty Csilla)Harmadik beszé da szentké peb mellett, ellenzőik etleir (Ford. Kárpáty Csilla)

Jcgyzctck

9

19

51ű70

7274TI95

1091Íi2tt4115ll7118

125t26130

1&t42ln

r58163164

1ó8

1ó9179

183

18418E

190

191192

199



Lcvél atyJú hoz, Platónhoz d szrn,hlpck tlszttlctltől (Ford. Kárpáty Csilla) . .

JcgyzctckA,,LtBRl CAROLtNt', ......Lí briCatolini (Ford. Fajcsek Magda) .

Jegyzetek

ALKUIN.Párbeszé d a szónoklattanró é saz eré nyekrí l Ford. Hoffman Zsuzsanna) . ' .

Jegyzetek

JoHÁNNES scoTus ERIUGENA . . ....

Magyarázatok Szt. Dionysí us É gihierarchí ájárót (Ford. Horváth Judit) . . . .

Szentbeszé d János Szt. Euangé liumának prológasához (Ford. Horváth Judit)Kommentár János Szt. Evangé lí umához (Ford. Horváth Judit)A természet Jelosztásbó (Ford. Horváth Judit)Jegyzetek

cLAtRvAUx_t BERNÁT .

Beszé deb az É nekeb É neké hez Ford. Fröhlich Ida é sRedl Károly) . . . . . ..Jegyzetek..i.....A "PÁRBESZÉ DRÓL" ......Phbeszé d egy cluny-i é s egy cí szteÍ citaszeí zetes közijtt (FoÁ. Adamik Tamás)

Jegyzetek

HUGo DE sÁNcTo vIcToREDidascalí con (Ford' Maróti Egon) . .

Jegyzetek

BJCHARDUS DE SANCTO VICTORE

A szemlé lődé s kegyelné ről auagy a nagyobb Benjamin (Ford. Adamik Tamá$

Jcgyzetek

sALlsBURY-l JÁNos .. '...Metalo2ícon (Ford. Adamik Tamás) .

Jcgyzetek

I\OBERTGROSSETESTE ...A szabad m{lvé szetekről (Ford' Adamik Tamás) 'A hatgob keletkezé sé tőI (Ford. Adamik Tamás) .

A szlnről (Ford. Ádamik Tamás) .

A testí mozgásró é s a Jé nyót (Ford. Ádamik Tamás) .

Jcgyzetek

I}ONAVENTURA

Szenelvé nyek (Ford. Redl Károly) .

Jcgyzctck

20t203205

206233

238

239247

243

24524ó247249267

270

272274

275

277282

285

286294

295

297303

307

308340

348

3s035435ó357359

362

363373

377397

402

403409

411

413425

430

432436

438

439461

I

'l

)

l)irrrryrils Az istcni nepeb|l tlnő nllvhtil (l\rrtl. Atlanrik Tamás) ........Jcgyzctck

STI\ASSBURGI ULRICH .

A szé pről (Ford. Redl Károly) .

Jegyzetek

AQUINÓ TÁMÁsSzemelvények (Ford' Redl Károly) .

Jcgyzetek

WITELO .

Petspektí ua (Ford. Redl Károly) .

Jegyzetek

JOHANNES DE GROCHEO . .

A zenétől (Ford' Fajcsek Magda) .

Jegyzetek

Rövidí té sek jegyzé ke ..... ...... 470

Né vmutató ....''''...471Tárgymutató ....-....'l84



'l ll{ tut.t.l^NUs

ciittliztrtus). Erktilcltlnábarr iljclcn van a sztoikus hatí s: az crköcsi tövé ny é sazistcttisntcrct vcli'ittk szülctctt.

Tcrtullianusnak az alábbiakban tcljcs tcrjcclc|rní .bcn közöt,,4 látványosságokró(Dt sputarulis) cí tnű í .rtckczósc rnóg orthodox korszakában, kb. 197_200 kőzötkclctkczctt. Az crccletilcg göög nyclvcn rnegí rt nrunka elí téli cirkuszijáté kokat,a szí rtjÍ tókokat, nrűalkotásokat a Pogány istentisztelettcl vaIó szoros kapcsolatukuiltt' Tcrtullianus számára ntindcz ncm csupán bálványimádást jelent] erköcsilrgtásukat is rombolónak tartja. Ezé rt fordul intelmé vel azokhoz i kereszté nyek-hcz, akik ilycnfóle látványosságokon ré szt vcsznek, s azokban bú nös é lvezetet

lclnck. Tcrtullianus a Problóma elvi oldalát í gy kövonalazza: a világ é s a dolgoklstcn tcrcnrtményci, cnnyibcn tehátjók' van azonban egy ,,megromlott'' felhasz-nálási nlódjuk is, melynek következté ben szembekerülhetnek Istennel.

Tcrtullianus é rtekezé sefoglalkozik a látványosságok eredeté vel, nevé vel,appa_rátusával, hclyé vel é sa velük kapcsolatos mestersé gekkel' s í gy sokoldalú betekin-tóst nyú jtaz antik politeizrnus kultikus, mitológiai, művé szi vonatkozásaiba.

-A fordí tás alapjául a következő kiadás szolgált: Tertullian: Apology. De Specta-ralí s. (T. R. Glover.) The Loeb Classical Library, Cambridgi, London, i9eo'23(F301. o.

TERTulLl^Nus /^

l,^lv^NY()\s^(i()xRÓ 5t

A LÁTvÁNYosSÁGoKRÓL

I. Hogy milyen hitállapot' hogy az igazságok milyen megfontolása, s miÍé lefegyelmi eló tás tööje el _ a kor többi elté velyedé seiközöt - a láwányosságoké lvezeté t,ezt Istennek szolgái!, ismerjé tek meg ti, akik é ppenmost közeledtekleginkább Istenhez, é sti is, akik már kinyilvání tottátok é s tanú bizonyságát adtá-tok annak, hogy közeledtetek hozzá - nehogy valarnelyikótök akár valódi' akárszí nlelt tudatlanságbó bűnbe esé k.

Mert oly nagy az é lvezethatalma, hogy még a tudatlanságbó is alkalmatfakaszthat a bünre, a lelkiismeretet pedig színlelé ssésilányí thatja. Ráadásul né me-lyek sámára mindmáig csábí tóak lehetnek a pogányok vé lekedé sei.A pogányokebben a dologban a következőké ppen szoktak el]enünk é rvelni: a vallást semlelkünkben' sem ]elkiismeretünkben nem háborgatják az effajta' pusztán a szem-nek é s a fiilnek szóló kiilsőleges szórakozások' é s Istent sem sé rti,ha az emberkedvé t leli valamiben: a maga helyén é s dejé n az ilyen é lvezet nem bűn, ha azistenfé lelem é s Isten tisztelete csorbí tatlan marad. Márpedig' most é ppen errevonatkozóan ké szülünk minden erőnkkel megmutatni' hogy ezek a dolgoksemmiké ppensem Í é rhetnekóssze az igaz vallással s az igaz Í sten iránti igazengedelmessé ggel' Vannak, akik ú gyvé lekednek, hogy a kereszté nyeket - emindenkor halni ké szÍ ajtát _ é ppen az é lvezetekró való lemondásuk nevelte ertcaz eltöké ltsé gre, hogy annál könnyebb legyen számukra semmibe venni az é letet,mintegy kiszakadva ennek köelé keib6l, s hogy ne is vágyakozzanak arra' amitönmaguk számára megÍ osztottak jelentősé gé tó - mintha az é lvezetekről valólemondást inkább megfontolás é saz emberi elórelátás llatározta volna meg,semmirrt az isteni eló rás. Yalő igaz' hogy aki -megrögzódik az ilyesfajta nagyé lvezetekben, annak nehezé re esik meghalni az Uré rt. Ámbár, mé g ha í gyvolnais, az eltijké lt fegyelemnek akkor is követnie kellene az effajta cé lszerű tanácsot.

II. Jóllehet, senki sincs' aki erre vonatkozóan ne vé dekezné kazzal, hogyminden dolgot az Isten hozott lé tre é sadott át az embemek _ ahogyan azt taní qiukis _, s hogy ilyenformán minden dologjó, mert minden dolog alkotójajó; s hogyezek kőzé kell sorolni mindazokat a dolgokat is, amelyekből a látványosságokállnak, pé ldául a |ovat, az oroszlánt, a testi erőt vzgy a szé p zengé sű hangot'Következé ské ppen, sem Istentől idegennek, sem Istennel ellenségesnek nem te_kinthetjiik azt' ami ez ő alkotásaké nt lé tezik, sem pedig hten tisztelói nemutasí thatják el maguktól azt, ami Istennel nem ellensé ges,mert nem is idegcn az

tőle. S ugyanú gy nem utasí thatják el a látványosságok cé ljait szolgáló é pí tmónye_kct scm, hiszen a kövek, a köóanyagok, a márvány' az oszlopok mind lstentől



TERTULL|ÁNUS / Á LÁTvÁNYossÁco(RÓL TERTULLI^NUS / Á LÁTvÁNYossÁcoKRÓL

valók' aki eszközii l adta őket a Í iildnek; sőt, maguk a látványosságok is Isten szentege- alatt töté nnek.

o. mily btilcsen é rvelőnek tűnik is önmaga előtt az emberi tudatlanság! _ slegÍ őké ppakkor, ha fé lattól, hogy elveszí t valamit a kor öömeiből vagyé lvezeteibó... Ugy áll a dolog. hogy a legtöbben nem azé rt fordulnak el tőlünk'1mert é letüket látják veszé lyben, hanem mert é lvezeteiket. A halált ugyanis azostoba sem rettegi, mert elkerülhetetlen, az é lvezetetviszont, mivel kí vánatos, aböcs sem veti meg; sem az ostobának, sem a böcsnek nincs nagyobb őröme azé letben az é lvezetné l.Senki sem tagadja, mert mindenki tudja, hogy Isten avilágegyetem alkotója, hogy a világegyetem jó é saz ember tulajdonába adatott.De minthogy az emberek nem ismerik az Istent a maga valójában, hanem csaka termé szetjog Í évén , em pedig családjogon,2

^zaztávolről ismerik, nem pedig

közvetlen közelből, semmiké ppen sem ismerhetik a parancsait é sa tilalmaii arrávonatkozóan' hogy miké ppen kell gondját viselnünk annak, amit alkotott. Aztsem tudják, milyen versengő er6 szegül szembe az Istenne], hogy visszaé ljen azzal,amit használatunkra alkotott _ minthogy sem az akaratát, sem az ellensé gé tnemismered annak, akit nem ismersz elé ggé .Tehát nemcsak azt kell látni, aki alkottaa dolgok-at, hanem azt is, aki kiforgatta. Mert csak akkor mutatkozik meg, hogykinek a hasznára rendeltetett, ha az is megmutatkozik, hogy kinek a hiszní ranem. Nagy a külónbsé g a romlás é saz é psé gközöt, mert nagy a különbsé g azalkotó é sa megrontó közöt.

Egyé bké nta rosz összes fajtái, azokat sem kivé ve, amelyeket mé ga pogányokis egyé rtelműen bűnnek tartanak, tiltanak é skerü]nek, Isten műveiból adódnak.Tekintsd pé ldául az emberöé st, amelyet vassal, mé reggel vagy mágikus erókfclidé zésé vel óvetnek el: a vas é ppú gyaz Istentől való, mint a Í iiv& vagy azangyalok.3 De mindezeket a dolgbkat alkotójuk vajon emberöé sre szántz-e?Ellenkezőleg: az emberöé s valamennyi fajtáját egyé tlen, alapvetó rendelé sseltiltja: ,,Ne ólj''.a Gondolj továbbá az aranyta, ré zre, ezüstre' elé í ántcsontra, fáraé sa bálványfaragás bármely alkalmatos anyagáta _ ugyan ki helyezte a világbamindezt. ha nem a világ alkotoja: Isten? De talán azé rt, hogy helyette é sellenelegyenek az imádat tárgyává? Eppensé ggel nern, hiszen a bálványimádás a legna-gyobb bűn az 6 szemé ben.Mi nem az Istené ,ami Istent sé rti? De ha sé rti, márnem Istené . S ha már nem az övé , akkor sé rti. Az ember maga _ minden bűnökforrása _ Istennek nemcsak teremtmé nye. hanem ké pmása is; rié gis' mind testben,mind szellemben' elpártolt alkotójátó. Mert a szemet nem vágyaink felkelté sé re

kaptuk, nyelvünket nem a gonosz beszé dre, fiilünket nem a gonosz beszé dekbefogadására' torkunkat nem a torkosság vé tkeire,hasunkat sem azé rt,hogycinkosává legyen a torkosságnak, nemzőszerveinket sem a fajtalankodásra, kezün-ket sem az erószakra, lábunkat sem a kódorgásra, é sszellem sem azé rt rejliktestünkben, hogy leselkedő, cselszövő, csaló legyen é sgonoszságokat eszeljen ki'Ugy gondolom, nem azé rt.Hiszen, ha Isten, aki ártatlanságot követel tólünk,gyűlö minden gonoszságot, sőt annak mé ga gondolatát is, akkor kétségnemfé rhethozzá, hogy bármit alkotott, nem olyan cselekedetek kedvé é rtalkotta,amelycket kárhoztat, mé g ha e cselekedetek eszkózeit ó maga alkotta is; a teremt-mény ekkor azé rt szolgál rá a kárhoztatásra, mert visszaé I azzal, amit a teremtőalkotott.

Tclrát rni, akik mcgismcrtük az Urat, átlátunk a vctóytársán is, ós kiÍ iirké szvea dolgok clrcndczőiót, mcgórtcniik l clolgok nrcgrorrt(rját is. Nincs hí t okurrk scm

csodálkozni, scnr ki:tclkcdtri: rrrivcl nllgát az cntbcrt, Í stcIt nlkotásí t ós kóprrrását,az cgé sz világcgyctcrn birttrkosí t a ronrboló {s vctí .lkcdó lrrgynlrrlk cz l ltltaltttakczdcnől fogva kivctcttc rorrtl;rtlaIrrágáb(rl, ór rrz cgé rrz rrriyagi világot, allrcly

teremté sekor az emberhez hasonlóan romlatlan volt, ugyanú gy megrontotta'mint az embert' szembeszegülve az alkotóval; mert elbú sulván emiatt, hogy Istena világot az embernek engedte át, nem pedig őneki, bűnössé tette az embert Istenelőtt, hogy megalapozza a világban a maga uralmát.

IIII. Miután a pogányok né zeteivel szemben felfegyverkeztünk ezzel a meg-gyóződé ssel, lássuk most inkább barátaink vé lekedé seit.

Né melyek ugyanis, akiknek a hite tűlságosan együgyű vagy aggályos, alátvá-nyosságok elutasí tását illetően az Irás tekinté lyé velszen'tesí tett é rveket kí vánnak,bizonytalanságba j uttatya ezzel önmagukat. hiszen az Irás nem parancsolja megIsten szolgáinak világosan é shatározottan, hogy tartózkodjanak az eÍIé lé től.Persze oly nyí ltan, amiké ppen í rva vagyon, hogy,,ne ö, bálványké pet ne imádj,házasságtöé st' csalást el ne kövess''s - ilyen nyilvánvalóan sehol sincs kimondva,hogy cirkuszba ne járj, se szí nházba, ne nézzviadalt, ünnepi játé kokat. De ú gygondo|uk, hogy az effajta dolgokra is vonatkozik Dávid lege1ső szaval nevezete-sen: ,,Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök ú tján (uia) rr'egnem áll' é scsú foló dők szé ké ben (ruthedra) nem üI"'ó Mert ha ú gy tűnik is, minthaDávid' azt az 'tgaz Íér f iú tmagasztalta volna, aki nem vett Ié sztaz Ur megöé sé r6ltanácskozó zsidók gyülekezeté ben é s tövé nykezé sé ben, a Szentí rás mindazonáltaltöbbÍ é leképpen magyatázhatő, valahányszor a szóban forgó tárgy jelenté se azerköcsi taní tás erősí té sé re s vonatkoztatható, miké nte helyütt is, ahol a szövegé rte]mé től nincs messze a látványosságok tiltása. Mert hiszen, ha egy maroknyi

zsidót gonoszok tanácsának nevezett, mennyivel inkább nevezhetné annak apogány ily nagy sokadalmát!. . . Kevé sbégonoszok e pogányok, kevé sbébűnösök,kevé sbé ellensé gei Krisztusnak' mint az akkori zsidók? Es minden egyé b ismennyire egyezik! Mert a látványosságokon szé kben is ülnek, ú ton is megállnak;utaknak (uiae) nevezik ugyanis az ülé ssorok emeletei közöt köbefutó folyosó-kat, illetve a né pülóhelyeit elválasztó lejtős né zőté ri feljá rőkat, szé knek (cathedra)pedig a hajlatban levó páholyülé seket. Igy hát. megfordí tva; ',Boldogtalan, akia gonoszok bármilyen tanácsárz eljár. s a bűnösök bármilyen ú tján rnegáll, é sacsú folódók bármilyen szé kébebeleül." Ertsük e mondást általánosan. hogy lássuk,milyen speciális é rte]mezé si ehetósé get rejt mé g.Mert vannak olyan speciálisé rtelmű kiielenté sek,amelyek általános é rvé nyűek s. Amikor Isten az izraelitákatmeginti vagy megfeddi, ez minden emberre vonatkozik; amikor Egyiptomotvagy Aethiopiát vé gromlással fenyegeti' egyszersmind valamennyi vé tkes nemze_tet inti' Igy valamennyi bú nös nemzet Egyiptom é sAethiopia, a fajról a nemrekövetkeztetve, s ugyaní gy valamennyi látványosság gonoszok tanácsa a nemrőla fajra következtetve.

IV. Hogy pedig senki előtt ne tú njünk fecsegőnek, magához saját bé lyegünk-höz7 fordulok mint legÍőbb tekinté lyhez.

Midón a ví zbe lé pve kereszté nynek valljuk magunkat a hit tövé nyé nek szavaiszerint, tulajdon szánkkal teszünk tanú bizonyságot amellett, hogy megtagádjukaz ödögö, az ő pompáját é s az ő angyalait. Mi az a legfőbb é s egsajátosabb,amibcn az ordögre, az ő pompájára é saz ő angyalaira ráismerünk, ha nem abálványimádás? Hiszen ebbó] származtk minden tisztátalan é shitvány szellem -kcll-c crre ttjbb szót vesztegetni. Ha tehát megállapí thatjuk, hogy a látványossá-gok minden tartozé ka a bálványimádásbó ered, akkor kó*é gkí vül k5clenthet1ükilzt is, hogy a keresztelé skor tett tanú bizonyságunkhoz a látványosságokró valólcnlonclás is hozzátartozik, mivel ezek nem külonböznek a bálványimádástó,

tclrát az ödögnck, a2 ő pompájának é saz ő angyalainak sajátjai, nrdniillik abí lványirnáclás róvé n. Em]í tsük mcg a látványosságok nrindcn cgycs fajtájánakcrcdcta't' xzt, hogy milycrr böcsőlrclr növckcdtck az idők sorárr; lrogy rnilycrr



ltt{rr)rrrANr'\ / A I^ Iv^Ny(r\s^(i()kl{r')t'I Ll( lul.ll^Nl,s /

^r^rv\r{Y"\\Ar,oxl(a)r

rcndczctt játókokat ugyanis általí ntrslll lllcgtilrtják; a többi játé k vagy királyiszüIctósrrapokbó ós ünncpólyekból' vrgy az állaltri közössóg szercncsé s cscmó-rryciből, vagy pcdig az önrendelkezi 'sű várr-rsok iinrrcpcibó merí ti babonás indí tó_kait' E játókok közó tartoznak az cllrunyt nragánszemé lyek tiszteleté re vé grendc-lctileg mcghagyott emlé künnepek is, szintón ré gi hagyomány szerint. Tudniillikajáté kokat ósidóktól fogva ké tfé leké ppen sztáIyozták: a- szentjáté kokat a nópckisteneinck szánták, a temeté si játé kokat a halottaknak. Am a mi szcmünkben abálványimádáson mit sem változtat ajáté kok neve é s indí té ka, mert mindenkóp_pcn azokról a szcllcmekről van szó, amelyeket mi elutasí tunk. Mindegy, hogya játé kokat halottaiknak szánják-e vagy isteneiknek, mert halottaiknak is ugyan-azt szánják, amit isteneiknek. Egy é sugyanaz mind a kettő, ugyanaz a bálvány-imádás, amiként elutasí tásunk is ugyanaz a bálványimádással szemben.

VII' Közös tehát az eredete a játé kokmindké t fajtájának; közösek az ismór-veik, közös az indí té kuk. Ezórt szüksé gké ppen közösek a kellé keik is, szülóanyjuk-nak' a bálványimádásnak általános bűné bó eredően. |gzz, hogy a cirkuszjáté kokvalamivel pompásabbak, innen kapták a nevüket is: ,,pompa'' (dí szfelvonulás)vczeti bc őket, festett é s faragott ké pck seregé vel, versenykocsikkal, istenszobro-kat szállí tó szekefekkel, perzsa hintókkal, hordszé kekkel, koszorukkal, dí szruhák-kal _ ami már önmagában is tanú ságot tesz a játé kok igazi jellegé ről. Azt pedig'hogy mennyi szentsé gesholrni, mily sok áldozati tárgy vonul elö' kijzbül é shátul, hányfele testület, hány papi mé ltóság' mennyifé le hivatal hömpöyög el,csak annak a városnak az emberei tudják, amelyben a dé monokgyülekezeteszókel.la É sha a tartományokban, ahofkevesebb'a pé nz, a játé kok iendezé sé re

cscké lyebb gondot fordí tanak is, a cirkuszi látványosságokat mindenké ppen odakcll sorolni, ahová valók, é s forrásuknál kell vizsgálni őket. Mert a kicsiny patakis saját forrásátó nyeri, s a vé konyágacska is a tözsé től kapja vele születetttcrmé szeté t.Akár tündökletes, akár igé nytelen: a cirkusz mindennemű pompájaIstcn ellen támad. Mé g ha kevé s istenképmást hordoznak is köiil, már egyetlen-bcn is bálványimádás lakozik; mé gha istenszobrokat egyetlen szeké r hurcol is -az isJupiter szekere; legyen e bálványtisztelet szegé nyesen megrendezett, közepc-scn gazdag vagy ragyogó, mindenkóppen vóteknek számí t.

VIII. Hogy szándókom szerint a látványosságok helyé ró is szójak: e cirkusztfóké nt a Napnak szentelik. Az ő templomépülete ott áll a cirkuszté r közepé n, s

kópmása az é pület tetejé ró fé nylik- mert ú gyhitté k'nem imádhatják tetó alattazt, akivcl a szabadban találkoznak. Akik azt álÍ tják, hogy az első látványosságotCircc rendezte atyjfurak' a Napnak, azok a ,,cirkusz'' elnevezé st is tőle származtat_ják. S nyilvánvaló zz is: ez a varázslónó azok szímára vitte vé gbe e né ven ezt a

d-olgot. akiknek papnője is volt: ti. a dé monoknak é sa (bukott) angyaloknak.Ugy is van: hányfé le bálványimádást ismerhetsz fel e helynek már a külsejé rőlis. A cirkusz minden egyes é kítmé nyeegy-egy templom. A tojás alakú dí szckcta Dioszkurok tiszteleté re szánják azok, akik pirulás né lkül vallják, hogy Castorós Pollux tojásból keltek ki, mert a hattyú vá változott Jupitertól szátmaztak.A dclfinck Neptunus tiszteleté re okádnak; az oszlopokon a magveté sró ehcvc_zctt szessziák, az aratáslől elnevezett Messziák é s a termé s vé dői, a Tutulirlákirllnak. Elónük három oltár kí nála magát a hármas istennek: a Nagynak, aHatalmasnak é s az Erősnek. Óket szlmoth;aké ieknek tartják. Az irdatlan obcliszk_ atnint Hermateles15 állí tja _ a Nap tiszteIeté renreredezik. Felirata ugyanonnanszártlrazik, allo| czt az oszlopot megbecsülik: a babona egyiptomi crcdctű' Hiá-ttycrs lcntrc'azonban e dé monokgyülekczctc Magna Matcrji.ik, ősanyjuk nólkiil;í gy hírt ó is ott szé kcI a vizcsárok fiilöt.ló Consus - nrint crrrlí tcttük _ a nturciai

krip lhkú cí 'loszlopoklr/rl, a nr('tiiknál Japul a ft>ld llltt. l)c czckct az tlszloprrkitt

cí Inctr rcttrltzti.k nrcg ókct í 'l tlri volt a ncvük; nlljd kcllókcikct ós azt, hogyrrrilyclr blboIrák Í llnrrkn sztrlgÍ rlltukbln' aztttán a hc|yükct í 'shogy milyenoltalnrazóknak a tisztclctórc szálrják í lkct;azután az ott elkalntazott mestersé geket,ós azt, lrogy kikct tartl)atunk szcrzóktrck' S ha czck közú l valaminek mé gse lennekiizc a bá|ványokhoz' akkor annak nincs közc scm a bálványimádáshoz' sem arrti fogadalrrri csküvósürrkhóz.

V. Ercdctük, minthogy azt jobbára titok í edtc, é ssokunk számára ismeretlen,ntólycbbcn ncnr is vizsgálható máské ppen, mint pogány források alapján. Sokszcrző í rt crről a tárgyróI é rtckezé sekct.A játé kok eredeté ró a következőké ppentr"t<lósí trnak; a lydek _ í rja Timacus8 _, AzsiábóI é rkczvé n,Etruriában telepedteklc Tyrrhcnus vezé rletc alatt, aki egy trónviszály nyomán ké nytelen volt meghát-rálni fivé re clól' _ A lydek ezután Etruriában _ más babonás rí tusaikkal együtt- a vallás nevóben látványosságokat is bevezetnck. Innen köcsönzik a rómaiaka Iátványosság lebonyolí tásához szüksé ges szemé lyeket, az idópontot é saz elneve-zóst, vagyis a játé kokat a lydekról nevezté k el ludí inak. Y arro9 pedig, jóllehet aludiit a ludusből, tehát a ,játé k''-ból vezeti le _ aminthogy a Lupercusokat is/ridlürak ncvczik, mivel ré sztvcvói játé kosan futkároznak -, mindazorráItal aÍ latalokrrak ejáté kát az ünnepnapokra, a templomokba va]ónak, tehát vallásgya-korlatokrrak tckinti. Dc mit scm változtat az elnevezé s, ha a dolog nem más' mintbí lványimádás. Ugyanis, ha a játé kokat közönsé gesen Liberaliának nevezik,lkkor czzel nyilvánvalóan Liber atyának (Bacchu$ a tiszteleté t hangoztatják.A falusiak ugyanis ezeket kezdetben Libernek játszották, hogy kifejezzé k háláju-kat jótóteményéé rt_ vagyis a bor megismertetósé é rt. Azokat a játé kokat pedig,

anrclyckkcl kczdctben Neptunust tisztelté k meg, Consualiának neyezlk. Ezt azistcnt ugyanis Consusnak is hí vják' Ugyaní gy nevezte el Romulus az Ecurriát10u lovakról (equus) Mars tiszteleté re - jóllehet magát a Consualiát is Romulusnaktulajdoní gák' mert állí tólag ő szentelte ezt az ünnepet Consusnak, ama tanácsistcnónck, amely szerint el kell rabo]rri a szabin szüzeket, hogy nőüI adhassák őketI\omulus katonáihoz. Valóban deré k tanács, amelyet a rómaiak máig is igazságos-ltak ós jogosnák tartanak; hogy Isten hogy vé lekedik erról, mondanom se kell.Ez is fo]tot cjt eredetükön' hogy ne is gondolhassuk jónak azt, aminek rossz aÍ ilrrása' ami szcmé rmetlensegbő], erőszakbóI, gyűlöetből ered, amit Mars test-vórgyilkos 6a kezdeményezett. Es mé gmost is ott van a cirkuszban, ugyanennekl Consusnak11 szánva, az elsó kú p alakú oszlopoknál, amelyeket a versenyzóknekrrrcg kcllett kerülniök, egy Í iildbe süllyesztett oltár a köVetkező felirattal: ConsusCorrsilio Mars Duello Lares Coillo Potentes; Consus a tanácsban, Mars a viadal-[ran, a Larok a házi tí tzhelyné lerósek. Enné l az oltárnáLmutatják be áldozatukatjú |ius hctedik napj án az á|.ami papok, a szeptember első napja előtti tizenkettedikuirpon pcdig Quirinus {őpapja é sa Vesta-szüzek. I)gyanez a Romulus játé kokatalapí tottJupiter Feretrius (a Zsákmányhoróozó Jupiter) tiszteleté re is a Tarpeiisziklán; czckről _ tarpeii vagy capitoliumi j áté kok né ven - Piso12 emlé kezik meg.llomulus után Numá Pompilius rendelt el játé kotMars é sRobigo számára(tudniillik mé g a rozsdának is _ robigo _ istennót koholtak); őuána Tullus Hostili-Lls' azután Ancus Martius é smások. Ázt, l-rogy kik, milyen játé kokat vezettek be,nrilyctl rcndbcn ós mcly bálványok tiszteleté Í e, megtalálhat1uk Suetonius Tran-c1uillusban' vagy más szcrzőkbcn, akiktől Suetonius merí tett.13De ennyi elé gabálványirrrádí ssal cgybckööt játé kok bűnös eredeté ről.

VI. Á rógi korok tanú ságát rrrcgcrősí ti az utókor, fclí cdvc a nrirrdmáig órvé -ttycs ttrcgtrcvczósck crcdcti tartllnlát' Ezckból a nrcgncvczósckbó tűnik ki, hogycZ vlgy az lr jiti'k nrclyik lrálványt ós nrclyik lrabonát szolgálja. A Magnl Matcrós az Apollti, vllatrtittt lt ()crcs' it Nc1rtrtlttts, ;t lltiLlrrriJLr1ritcr s a Fl<ira tisztc]cti'rc



'I'r,r( rl'r rr^Nlr\ / Ar^rv^Nv(r\\^(n!xr(( 'lD(iUr r |ANUI / AtAtvANYD\\^(:(xl((Jl

is bí lvlirry lllkl)ttll: Mtlí Cií l tgyitllis it lizcrclcttt istcltttirjí .rrck tlrtják, akinck itttctttploruot szcntcl!ck.

Fi11ycld rrlcg jí ll, illr kcrcsztí .Iry, ntcnnyi tisztátalun n('V vcttc birtokába acirkttsztl Irlcgcrr tócd az a vallás. anrclyct annyi ödö8i szcllcnl tart hatalmában'

A hclyckrőI szóva itt látjuk szüksógé t arrnak is, hogy elé bcvágjunk a kérdés_nck, anrclyr't nónrclyck Í cltchetnek: ,,Ha olyankor mcgyck a cirkuszba, amikor'nirrcscrtck játókok - kórdczhctnód _' vajon akkor is É lncmkell, hogy tisztátalannáví lok?'' A hclyckrö nincsen scmmiÍ é leeló rás. Mert isten szolgája nem csupánazokra a hclyekrc lóphct be a fegyelem áthágása né lkül, ahol az emberek láwá-rlyosságokra gyűlrrck ósszc' hanem mé ga PoBány isteneknek szentelt templo-

nrokba is, dc csak akkor, ha sürgetó köznapi ügybenjár

el, amelynek nincs közeir hcly sajátos rcndcltcté sé hez vagy feladatához. Egyé bké ntmé g az utcák, a Í órum'a fiirdók, a fogadók, sőt mé g akóházaink sem mentesek teljesen a bálványoktól;lz cgósz világot bctötöté k a sátán angyalai. Ha a világban é lünk is, nem vagyunktávol Istcntó; csak akkor vagyunk távol tóe, ha belekeveredünk a világ bűné be.Ha tchát azót lé pné k Capitoliumba vagy a Serapeumba, hogy imádkozzam ottvagy áldozatot mutassak be, ugyanú gy eltávolodné k Istentől, mintha né zőké ntlópnók a cirkuszba vagy a szinházbe. Nem helyek fertőznek meg bennünketönmagukban, hanem az, ami az adott helyen vé gbemegy, s ami _ mint é rvekkelbizonyí tottuk _ magukat a helyeket is fertózi. A fertőzötektől fertózódünk. Hatchát megemlé kezünk arró], hogy e helyeket kiknek is szentelté k, azé rt tesszük,mert bizonyí tani kí vánjuk' hogy mindaz, ami itt vé gbemegy, azoknak a fennha-tósága alá tartozik, akiknek e helyeket szentelté k.

Ix. Most pedig a cirkuszi játé kokban szereplő művé szetekról. A lovaglás a

mú ltban egyszerűen azt jelentette, hogy felülnck a |ő hátára; é s ez az elterjedtszokás mentes volt minden bűntől. De a játé kok ré szeké nta lovaglás Istenadományából a dé monok szolgálatává változott. Ezt a látványoságot ugyanisCastornak é sPolluxnak szánták' akik - Stesichorus tanítása szerint _ Mercuriustólkapták a lovakat. Neprunus is lovas volt, ezé lt nevezik a göögök Hippiosznak.A hatosfogatot pedig Jupiternek, a né gyest a NaPnak, a kettóst a Holdnakszentelté k. De:

Egyleor előszö Eichthonius mert Jogni szekérbeNégy lovat,lgy száut győzőké nt szé lgyors herekekhel.l1(Lrkatos István fordí tása)

Erichthoniusl8, Minerva é sVulcanus fia, a Í iildre hullatott ké jvágy szúlöte, nem

nrás, mint dé moni szöny, már nem is kí gyó, hanem maga az ödög. Ha pedigaz argoszi Trochilus volt a kocsi feltalálója' művé t elószöJunónak ajánlotta í el.Ha viszont a !ómaiaknak Romulus mutatott bc elsóké nt né gyesfogatoc azthiszem, hogy maga is - ha azonos Quirinusszal _ a bálványok közé számí t.A né gyesfogatok, mivel effé lealkotóik voltak, mé ltán ötöztetté k hajtókat is abálványimádás szí neibe. Kezdetben csak ké t lyen szí n volt' a fehé r é sa vöös.A fehé reta té lnek ajánlották fel, amelynek hava tiindöklóen fehé r, a vööset pediga nyárnak, amelynck napja é gópiros. De ké sóbb, amikor a ké jelgé sé s a babonacgyarálrt elharapózott, a vöóset némelyek Marsnak, a fehé ret mások Zephyros-nak szcntcltók, a zödct a Födanyának vagy a tavasznak' a ké ket az Egnek é saTcngcrnck vagy az ósznck. Minthogy azonban lstcn a bálványimádás mindenfajtáját clí tóli' cgyszcrsnrind azt is elí té li'amelyet a világ clemeinek szentelnek.

X. Ti'rjiilrk át a szí rrjí tókokra.Anliut rrjátókok kczdcttí tl fogva lraszlrált ntcgtlcvczósc ós a lovas nrLltatványok-

kal tisszcÍ iiggó mcgrcndczósc alapján kirrlrrtrtrrrk' a szí njáté koknakközös azcrcdctiik é s i"rcndclieté sük a tiibbi ií té kkal'Külsősé gcik is hisonlóak abban, hogya mcnet a temPlomoktól é s az oltáioktól' r tönjón é s a vór fenelmeségé tó vonula szinházba fuvola é skürtszó kí séreté ben,a gyász é saz isteneknek szánt áldozatké tocsmány mesteré vel, a temeté srendezóv;i é sa bé ljóssal az é len.lgÍ gy hátmiután a jáié kok eredeté ró a cirkuszjáté kokla té rtünk át, vizsgáljuk mcg mosta szí npadijáté kokat a szí nhely bűnösé gé ből kiindulva.

A sií nház tulajdonké ppen nem más' mint venus szenté lye. A tevé kenységnekez a Í ajtájz mindenesetié ily módon töt be a világba. A cenzorok ugy_anis,

szí vükön viselvé n a közerköcsö, a szí nházakat már meghonosodásuk kezdeté n

ú jra meg ú jra lerombolták. Mert el6relátták bennük a kicsapongás óriási veszé-

lié t, ú g'hógy itt maguknak a pogányoknak a vé lemé nyeválik tanú sággá a_mií é lemé í vtirik'mellettl é saz embe} eredendő morális é rzé ke praetogativa)2o iscrósí ti bé nnünk a hit fegyelmé t. Í gy hát Pompeius Magnus21 _ akinek hí ré t sakaz általa té tesí tett zí nliázé mú lja í elül _, amikor minden alantasságnak ezt a

fellegvárát felé pí tette, é sattó Íé lt'hogy egyszer majd cenzori í té let ogja sdtanimé gaz emléké i s, Venus-templomot é pített tilé be, é smiután rendelettel szólí tot-ta úépet felszentelé si ünnepé lyre' nem szí nháznak, hanem Venus templománaknevezte az é oületet- amelvhei _ mint mondorta _ szí nházi ülé ssorok csatlakoznak.Í gy rejtette'e kárhozatos é skárhoztatandó alkotást a templom szó mögó, é s

bábonával tette csú ffáaz erköcsö. Dc Venushoz é sLiberhez egyaránt illik is ez.E ké t összeesküvó é s'egymással cimboráló dé mon közül az egyik a ré szegsé gé,amásik a ké jvágyé .É s1gyVenus szí nháza Liber lakása is' Hiszen vannak másszí nházi iáté kok. amelvilec ioeosan Liberáüának neveztek - ezek azonosak a

göt'gök;é l a" '1n. DiónysiávaT -: mivel nemcsak Liber tiszteleté t szolgálták'["o"á -"g" Liber lé tesíté ttes őket. É sa szí niművé szeteknyilvánvalóan Liberé sVenus pZrtfogása alatt álhak. Azza| pedig, ami sajátlagosan é skülönöské ppeniellemzi a szí nhá1at, nevezetesen a mozdulat é s a test hajlé konyságával, Venus é s

Liber elpuhultságának áldoznak' akik közül az egyiknek a feslcttsé ge a !9j'a1ág-ban, a irásiké id.'h".ikodásb"'' nyilatkozik meg. Amit pedig itt beszé ddel é s

é nekkel, hangszerekké l é sversezetekkel vé gbevisznek, azé rt11'Apollók é s a

Mú zsák, a Mí rervák é s a Mercuriusok vállalnak kezessé get. Gyú löd mindezekcta doleokat. óh kereszté nv, mert szerzőiket lehetetlen nem gyűlönöd.

M,'*'r pedig szeremé nkmé g valamit mondani azokról a művé szetekről é s

dolgokrói, amelyeknek szetzőIt már nevük hallatán is átkozzuk. Tudjuk, hogysern-i a holtak neve, é sé ppoly semmi a ké pmásuk is; de ugyanolyan jól tudjuk'hogy akik e nevek alatt é J á nekik szánt ké pmásokban működnek, é salattomban

öié ndeznek é s stennek hazudják magukat, azok hitvány szellemek, dé monok.Azt is lá$uk tehát, hogy a mú vé szetek,amelyeket azoknak a tiszteleté re szentel-tek, akikl művé szete[szerzónek nevét bitorolják, nincsenek hiján a bálványimá-dásnak' mivel alapí tóikat már csak ezé rt is isteneknek tartják.22 Sót, ami a

művé szeteket illeti_, egy alaposabb kifogásal kell é lnünk: a dé monok kezdettóIfogva gondoskodtak airó, hogy a bálványimádás egyé b fajtái közöt a bálványos-sá|ok Tertelmesé ge is őket siolgálja: ezekkel az volt a cé ljuk,hogy az embertcliávolí tsák a" Úriól é ssaját dicióí ié sükre ké nyszerí tsé k, seffajta lelemé nyeketis sugalltak a művé szeteknek. Mert senki más nem gondoskodhatott volna arró,aminek őket kellett megilletnie, é smindezt akkor csak azokon az embcrekenketesztüI vihetté k vé gbe, akiknek nevé t, ké peit é s töté neteit önmaguk megszen-telé sénekcsalárd ügyé re kí vánták felhasználni.

Hogy sorrendet tartsunk, í o&iunk bele e viadalok tárgyalásába.



'l'll( ll'l'll^NtJ!i / A l'^ lv^NY('ssÁ(x)xl\t.||

Xl. l:rttlctrik rtrkrltt .l 1itókrrktlvitl' lizórr ttt.tgttk ts it szcttts(.g vugy ll gyászJclaycl)ctl lctcstlltck' it p()Bí lIy trtr.tlckct vitgy_ it hllottaklrt tisztc'lik rrrc'g vc'iük.lnttcn a ncvük; az olynrpiai vilrdalokat 1arlrcIyc'kct llómábarr capitoliumi játókok-tlak ncvcznck) Jupitcrnck ljárrlják, a ncnrcaiakat Hr'rculcsncÉ .az isthmosiakatNcPtunust)ak' a többit_pc'dig a halo*aknak. Miórt csodálkoznánk hát azon, ha aviadalok cszközrárár bálván yiln ádással szcnnyczik a szcntsé gtclcn koszorú k' a papiil?ljí :ó\, a pupi tcstülctck scgédlcte,. vé giil.pcdig az ökrök vé re? S hogy'm'é g'ahclyükról.is szójak valamit, a közös hely}ó ugyinis' ahol mind a Mú ziák, mií dMincwa é sApolló, sőt _Mars .művé szeteinck- iestülete nevóben párviadállal é sküntel buzgón utánozzák a cirkuszt: ez a heJy _ versenypálya - mindenképpenannak a bálvárrynak a temploma is. amelyneÉ a kedvé é ri'azünnep'é g.[.i ;''.g-rcndezik' Dc móg a testgyakorlás művé szetei is a Castorok, Herculé seli é sMeriű-riusok taní tásaibó crednckI

, XII. De hánavan méga egnevezetesebb é s legné pszerűbb látványosság vizsgá-lata. F.zl munusnak T9'T.dJá\. vagyis :zo]gi|36lk,

_mivela -rrr'' "rr|{álatoi

i'.l:':]'t.zJ +

Ié pi:k ludniiJlik ú gygondolták. hog.y ezzel a látványossággalizolgá)a-tot tesznck a holtaknak. miután embersógesebb kegyetlensé ggé 'mérsé É elté k.4ertcgykor, abban a hiszemben, hog.y az elhunytak lei{é t embei"vé rrel megengesztel-hctik, log]yokat vagy hirvány á)lapotban Ievő megvásárolt rabszoIgákit áÍdoztakaz ünnepé lyes temeté seken. Ké sőbbjónak lánák ezi a kegyetlensé qei szórakozássallcplezni.'A megszerzett_szemé lyekei ekkor tessé kJássé k*É ikép"'t?t r.gy"..?o'-gatásra'.hogy. megtanulják. hogyan kelJ megöetniök -"gük"t, majd"á halortiáldozat krjelöt naPján a-sí roknál lemé szárolú rtákőket. Í g"y keresteli gyilkossá-gokkal vlgaszt a halalra. Ez a munus eredete. De iassan-Iasan éppúqv lóIei!aladraka_ kegycségben, mint

a kegyetlenkedé sben, s az ünnepi 'rii^k'oLá' csak akkorc|í 'gítettcki óket, ha emberi testeket vadállatokkal té iettek szé t.Amit tehát aha]onaknak áldoztak, azt mindenképpen gyászszertartás]nak tekintetté k. Ez az esetis bálványimádás, mivel_a bálvánlÁádás1im más, mint a gyászszertartásnak egyfajtája: mind a kettó a holtaknak szolgál. S a holtak ké p"másaiban is dé monoklakoznak.

É sha a cí mzetteket vesszük szemügyre: bár a játé koknak ezt a nemé t immárIlcm a holtak, hanem az é lók tiszreleú ie rendezil2a _ gondolok a quaestorokraós magisz'trátusokra, valamint a különí é ie.rendű é s .an[ú papokra 1 a bálván,y-intá9,ás. brinc Í gy-is beszenn yezi a né vmé ltóságát. követk"ezé sktppen mindaz, amitc,meltosag v'.scJÓJ! n:.Yé-bel ha.;tanak vé gre, szüksé gszerűen magán hordja erede-tcnek s7_cnnyto]Uall. Kl togJuk mutatni. hogy ugyaní gy kell vé lekednünli azokró]az. eszkozokTÓ ls,'amelyeket a mé ltóságok beikratásakor alkalmaznak; van-ebibor' van-e.ves5zóny'aláb. van-e fejé ké skoszorú , van-e vé güI beszéd é shirdet-meny.9l 1? unneP elÓtl naPon kioszrott elesóg, amely mentes volna az ödögpompájátó. dé monokmegidé zé sé től.É smit szó.iak arr-ó a szönyűsé ges helyrői1az amfiteátrumró. amely mé g a hamis esküvé scn is tú ltesz?2sHiszen í zamfiieát-']-. -'ac több né vnek, mé g kegyetlenebbcknck van szct:tc]ve. mint maga aCapirolium: minden dé monoknak templonra t'z' AItnyi fijrtclmcs szcJlem teTep_szik meg

-ott,ahány embert a nózőté r beÍogad. S hogy ticvógczzcm mondanivalb-

nrat- e-rnű.vé szctekró: tudjuk, hogy mind_ké t játa'ki)jta vóií nokc Mars é sDiana., ro...9gy gondolom_''.clcgct_ tettünk mcgsziboit tcrvünkrrek, kimutatván,It98Y mikéPPcrl ós hányfóc rnódon í oglalják- rn agtt k ba a látványosságok a bál-vaDylmádást; czt mind eredctükrc, rnind clncvczóscikrc' cszkózciÍ <rc' h.-elyükre é sfortóJyaikra Irózvc cl(.ggé kifcjtcttiik al.rIroz, lrogy biztr>sak Ichcssünk:'e láí ányos-sí g()kscmntily('l'l tckirttctbcn ncnl |clclrtck trtcg ttcki'ittk' lkik ké tszcrcscir isnrcgtagadtLrk a bí lvárry<lkat. ',Nctrt Irtintlra ll tlí lví rlyvllatrti is voltta'' ,rlr.lgy

'l'l,r( r lll l.t^Nt]ti /^

t^ lv^N yr'\s^(

x )(t(a)l

az Apostol nrotrdja -, ',lrancm, mcrt n|ill(llZt, llltlit tcsznck' a dómonok kcdvóórtteszik'',2ó akik tcrmószctcsclr jclcn vlnnrk il lclszcntclt bálványkópckbcn, lcgyc-nek ezck akár a holtak, akár _ mint lriszik -- az istcnck ké Pei.Ezé rt tchát _minthogy a bálványok mindké t faja cgy tóról fhkad' hiszcn a holtak ós az istcnckközöt nincs különbsé g - a bálványimádás mindkót fajtájátó távol kell tartanunkmagunkat. A templomokat é ppú gymegvet';ük, mint a sí remlé keket, semmifé lcoltárt nem ismerünk, semmilyen ké pmást nem imádunk; nem mutatunk bcáldozatot, nem üljük meg a holtak emlé künnepé t'Nem is eszünk az áldozati vagya haloni torból, mert

''nemehetjük az isten vacsoráját é s a dé monok vacsorá-

ját''.z7 Ha tehát torkunkat é s hasunkat megszabadí tjuk a tisztátalan dolgoktól'mcnnyivel inkább kel] kiválóbb szerveinket is' fiilünket é sszemijnket megtartóz-tatnunk a bálványoknak é sa halottaknak bemutatott áldozat gyönyöűsógeitől,amclyeket nem a belek é lveznek, hanem maga a szellem é sa lé lek emé szt meg

cz utóbbiaknak tisztasága sokkal inkább tartozik Istenre, mint beleinké .xlv. Most, miután megtárgyaltuk' hogy mi szolgál ürügyül a bálványimá-

dásra - aminek már önmagában is elegendónek kell lennie a látványosságokclutasí tásához _, a számos ok közül foglalkozzunk egy másikkal, fóké ppen azokkcdvé é rt,akik azzal hí zelegnek maguknak' hogy a tartózkodás nincs világosancló rva. Mintha a világi vágyak elí télé senem mondana é ppeneleget a látványossá-gokról is! Mert amiké ppenvágyakozni lehet a pé nzre, a mé ltóságra, a lakmározás_ra, a ké jclgé srevagy a dicsősé gre. azonké ppen az- é |vezetekre is; márpedig alátványosságok is az é lvczetek sorába tartoznak' Ugy gondolom' a vágyak arrraguk általánosságában az é lvezeteket tartalmazzák, az é lvezetek pedig ugyan_ilyen általánosságban a látványosságokra is kiterjednek mint külónös eseteikre.

XV. Egyé bké nta helyeket illetően már korábban elóadtuk, hogy ncm önma-gukban szcnnyeznek be minket' hanem az ott lezejló cselekedetek által, amelyekmihclyt a szennyet magukba szí vták,ezt nyomban vissza is köpik az emberekre'

Világos tehát, hogy a látványosságokat, amint mondottuk, elsósorban a bál-ványimádás jegyé ben rendezik; ami egyé b tulajdonságaikat illeti' valamennyitnint lstennel ellenkezőt í té ljükmeg.

Isten meghagyta, hogy a Szentlé lekkel _ mivel termé szeté nek óságáná| fogvagyengéd é s finom _ csendesen, szelí den, nyugalmasan é sbéké senbánjunk; s neháborí tsuk dühvel, órjöngé ssel, haraggal, mé ltatlankodással.26 Hogyan is fórhetnecz össze a látványosságokkal? Hiszen nincs olyan látványosság, amely fel nekavarná a lelket. Ahol ugyanis é lvezet van, ott szenvedé ly is van, amely mintismeretes, megadja az é lvezet í zé t,ahol pedig szenvedé ly van, ott versengé s s van,hiszcn ez adja meg a szenvedé ly ízét .Ahol viszont versengé s van, ott düh is van

ós ór.1öngós é sharag é smé ltatlankodás é sminden egyé b, ami nem fé rössze afcgyelemmel.29 Mert ha valaki önmé rsé klettel é s tisztessé ggel é lvezi is a látvá-nyosságokat _ szemé lyénekmé ltósága vagy é rettkora folytán, vagy egyszerűen,mert olyan a termé szete _, lelke nem marad é rzé kctlen,szellemé t nem hagyjaórintetlcnül a titkolt szenvedé ly. Senki sem jut el az é lvezethez indulat né lkül, é sscnkiben sem támad indulat alkalom né lkül.3o Maguk az alkalmak keltik í eIazirrdulatot. Ha viszont az indulat megszűnik, akkor nincs é lvezet sem, é s már azis bűnös' mé gpedig a hí vság vé tké ben,aki oIyan heIyct keres í el. ahol semmit semlrycr. Ugy gondolom, a hí vság is idegen tóliink. Es mit szóljunk, ha valakiiinmaga folöt mond í té letetazzal' hogy olyanok kózöt tartózkodik, akikról azthirdcti, hogy nem is akar együtt lenni velük é skiváltké pPen megvcti őket.Nckünk nenr elé g, ha nem követjük el az efióc dolgokat, hanem pcrbc'is kcJlszállnunk azokkal, akik elkövetik ókct. ,,Ha tolvajt lánál'' _ í gy szőlr az lrásrl _,'vclc [utottál''. Bárcsak nc is élnénkc világban vclük cgyütt! Igy azorrban



'lt'tr r'r'r r t Nu\ /^t^tvlNy()\\Arxrxt((tr

clkülörülünk tóliik nrin<lrrbban, rnli cvilá11i' Mcrt r világ Istcnó, dc ami cvilági,rtz lz (!rdiigi'.

XVI. Milrtlrogy pcclig az órjöngí .s a trli szátnltnkra tiltva van' távol tartiukttlagunkat. mindcn látványosságtó, a cirkusztól is' ahol küliinösÉ é ppendúíazórjöngós. N_ézd a.sokaságot, amcly már 6rjöngvc' már felzaklatva, mir elvakul-tatr,..nrár a fogadások lázában é rkczik a láwányosságra. A pré torj'öté t ké seinektalálja,_ szcmé t lc ncm vcszi az urnáról, .-é tyuoT so.'oi hú rrr-"k. Reszketvefigyclik.a jcladást.- A.közös-tóboly cgy hangon áorajlik fel. lsmerd fel;ié b;ly,hiábavalóságáró: LedobtaJ2._ 1no.n{at' ós- ú jságoljáÉ egymásnak azt, amit ú glstlllndcnki látott' Ime, vakságuk bizonyí té ka:nem látiák, mi hullott a Í -oláie.

Kcndőnek vé lik; holott a magasbó letaslí tott ödög alaija az. Ettól lángolnak felr dühök' az indulatok, a viszálykodások. s mind]az, a_mi megengedi'etetlen abókcsé g. papjainak. Ez válga ki áz átkokat, a gyűlöet igaztalaf; mocskolódásaitcs ncnrkulonben a szeretet é Í demtelen etszé snyilvání tásait. Ugyan mit is nyerhet-nck maguknak az í gy cselekvők, ha önmaguÉ nak sincsenek "birtokában? í {acsakncm é ppcnezt ez egyet, ami megfosztja őlet önmaguktól: idesen balsors miattszomorkodnak, idegen bold'ogságnak öülnek. Mindé n, amire v"ágynak. minden,anlit tárhoztatnak, idegen tőlük; szere.etük tehát té tlen. gyűlöetü-É pedig igazta-]a.t1']3- lagy talán inkább szabad ok né lkül szeretniink, í int ok

"óttufgftitii-link? [sten, aki.azt parancsolja' hogy szeressük ellensé geinket' mlnaen biz-o'rrnyalnló8 azt a gyűlöetet js tilÜa, amire megvolna az ok; Í sten' aki ú gy rendelkczik'hogy az átkot áldással viszonozzuk, mé gazt az átkot is tiltja, amiié meg,,rolna azok. |)c mi.lchet ocsmányabb.a cirkusz.'ál, ahol az emberei mé g sajnt a8ria.aitati'1 PoJgártársaikat sem kí mé lik?Ha bármi, amitől a cirkusz

?rjáng. birhol isillcné k a szentekhez' az a cirkuszban- is megengedett volna; ha ped"ig í alami sehoinincs megengedve, akkor a cirkuszban siicsei.,.XVIL Hasonlóké ppen parancsolatunk van arra is, hogy hárí tsunk el magunk-

tól mindenfajta szemé rmetlensé get.Következé ské ppen. távol keIl maradnunk a szí nháztó is, amelv a szemé rmet-

lcnsé g mindennapos gyülekező helye, s ahol csak azt helyeslik' aáit máshol nemhclyeselnek. Ezé rta legé kesebb báji többnyire olyan uí doksáqokbóI van össze-mestcrkcd\'('' mint a hadonászó Áiellanus, mint a_mimus, aki ásszonyi dolgokatis mcgielení t, s4műzve a nem é s a szemé rem érzékét, lyannyira, hogi könrí ';b-ben pirulnak szí nházban, mint otthon, s vé gül, mint i pí ntoáimus, j.1 gy.;á;k-!gra.tq|

fogv1 sanyargatja .testé t, hogy mű-vé sz ehessin' Magukai" ''!nal.t i'

felviszik.a .szí npadra, a.nyilvános bujaság áldozatait, akik nől jelenlé té 6enmé g

nyomorú ságosabbak' hiszen eddig legalább eIőIük reitve voltakl oda terelik őkeibármilyen korú , rendű é s rangú ember bámé sz tekinté tc elé .Közhí rré teszik róluk_ mé g.azok számára is, akiknek nincs rá szüksé gük -, hogy hol találhatók, mennyiaz

'áruk'_mibenjeleskednek é smé g sok mási (erről hí igatok), amit helyesedb

volna_bűnbar|angiaik homályába rejteni' semmint beszeIi''yezni vele a ní pvilá-got' Pirulj.on.a szenátus, piruljanak a rendek valamennyié n; hiszen mé g sajátszcmórmüknek ezek a pusztí ói is elpirulnak az é vnek ezen az egy napján, áegié -mülvé n a fé nybené sa sokadalom óótt önnön mozdulataiktóÍ '

Ha tchát. köelessé günk elátkozni minden szemérme tlensóget, akkor mié rtvolna szabad meghallgamunk azt, amit nem szabad kimondanu"nk, tudván, hotylstcn mindcn bohóckodást é shí vságos szót elí tél.É shasonlóké ppen, -ié rt-rooliá;zabacl látnunk azt' amit gyalázat mcgtcnnünk? Miórt gondolÁnnk, hogy ha alzájon át kicjtctt dolgok mcgfcrtózik-az cmbert,3a akkór a fiilön é s a

"szemen(crcsztül bcbocsát()ttak nc fcrtóznók nrcg, lí 'vi'rr a í i il ós a szcnr a szcllcm szolgája;

lakinck fcrtóziitt a szo)gá.ja, nlirga scnr niarld|rat tiszta. A szcrní .rnrctlctrreg ti"hi';

'I I,n r ('r r r^Nl r\ / A r^

rv^Ny' r\\^(,i !xR( )l

tchát nlagába foglalja a szí nhí z iltásÍ t ir. l lir tltí tr a világi irodalonr taní tását i3nlcgvcÜiik' mint anri Istcn clótt balgaságnirk lrrinősül, akkor elé g határozottclóí rásunk van a látványosságoknak azokat a fajtáit il|ctócn is' amclyck a világiirodalomban komódiára é s tragé diára válnak szót. A tragé diák é s a komé diák tehátvé rcs ós buja, istentclen é s té kozló szülóanyjai a bűnnek é sa ké jvágynak' akegyetlen é salantas dolgok felidé zé sepedig semmivel sem jobb, mint czck adolgok maguk: ami cselekedetké nt elvetendó, azt szőban sem fogadhatjuk el.

XVIII. Ha azt állí tod, hogy a stadion meg van emlí tve a Szentí rásban33: igazadvan. De nem tagadhatod, hogy amit a stadionban művelnek, az mé ltatlanatekintetedre: ököcsapások, rugások, pofonok, a kezek minden pajzánkodása,

cléktelení té seaz emberi arcnak, Isten ké pmásának. Sohasem fogod helyeselni ahiábavaló futkározást' sem a mé ghiábavalóbb dobálózást é sugrándozást; sohasemlesznek tetszé sedre a mé ltatlan é shiú erőfeszí té sek; az ügybuzgalom, amcllycltermé szetellenes testalakot fejlesztenek ki, mintegy tú lhajtva Isten mintázó művé -szeté t;é sgyűlöni fogod a gö ög tunyaság kedvé é rt eltáplált embereket.3óA birkóás is az ödög ügylete: az embereket elószö az ödög teperte le' Akimú veli, maga is kí gyótermé szetű: szí vós a támadásban, tekergős a szoÍ ongatás-ban, sikamlós a kibú vásban. Mi hasznod a koszorú kból; mifele é lvezetetszercz-hetsz általuk?

XIX. Szüksé g van_e mé g ezek után arra, hogy az amfiteátrum elutasí tásátillctócn is a Szentí ráshoz forduljunk? Hajogunk van azt állí tani, hogy az istente-lensé g'a kegyetlensé g, a vadság meg van engedve számunkÍ a' akkor csak men-jünk az amfiteátrumba! Ha olyanok vagyunk, amilyennek mondanak bennünket,

akkor gyönyöködjünk csak az embeli vé rbcn'Jó, ha a bűnösök elveszik bűnteté süket' Ki tagadná ezt' hacsak maga is nembünós? Mé gsern övendhet az ártatlan a másik ember bú nhődé sé n:mé ltóbbhozzá, ha Íájlalja,hogy egy hozzá hasonló ember oly nagy bűnössé lett' hogyennyire kegyetlenül bánnak vele. De ki kezeskedik arró, hogy mindig a bűnösöket vetik a vadállatok elé vagy í té likmásfé le halálbünteté sre, hogy nem sú jda-eaz ártatlanságot is a bí róbosszú ja' a vé delemerőtlensé ge vagy a vallatás hevessé ge?Inkább ne tudjak tehát a rosszak me gbiinteté sé ről, hogy ne tudjak ajók elveszejtísé ről - ha ugyan egyáltalán lehet a pogányok közöt jó. Bizonyos, hogy árubabocsátanak ánatlan gladiátorokat is a játé kok cé ljára, hogy a nllvános mulatságáldozataivá legyenek' Mé g akiket í té letké nyszerí t s a küzdóté rre, mi dolog az,hogy valamely cseké lyebb vé tségmiatt embergyilkosokká tegye óket a javí tócé lzatúbünteté s? Ezt azonban a pogányoknak szántam válaszul. Ami viszont akereszté ny't illeti, szí iksé gtelen,hogy a látványosságok megvcté sé rőlhosszasabbantanuljon. É smindezt nem is magyarázhatja el senki bóvebben, hacsak nem né zóő maga is. Inkább lemondok a teljessé gró' semhogy emlé keznem kelljen.

XX. Mennyire hiábavaló tehát' sőt elvetemült azoknak az é rvelé se,akik _minden bizonnyal azé rt, hogy ne kelljen az é lvezeteknek hátat fordí taniok - azthozzák fel ürügyül' hogy az effajta önmegtartóztatásró a Szcntí rásnak nincs olyankülönös kijelenqé se vagy meghatározott helye, amely egyenesen eltiltaná Istenszolgáját az ilyei ósszejöveteleken való ré szvé teltól.A minap ú j vé dekezésthallottam a szí njátékoknak egy kedvelójé től. ''A Nap - mondta _, sőt maga Istenis láda óket az é gből, s mé gsern fertózódik meg.''37 Valóban, a Nap a csatornábais leküldi sugarát, mé gsem szennyeződik be. Bárcsak Istennek ne kellene semmifé -lc cmberi gaztettet szemlé lnie, hogy mindannyian megmeneküljünk az í té lett6l.Csakhogy szemlé li ő a zsiványságot' szemlé li a hazugságot é sa paráznáIkodást'a csclszóvé st é s a bálványimádást é smagukat a látványosságokat is. Nc nózzük

tclrát mindczt, nehogy meglásson ott bennünkct az, aki mindcnckct lát. Embcr'



'l r'l llI rr^Nrr\ / A t

^

rv^Nyo\\A(,(r(ta,l

tc cg.y fokra- állí tod a bfiniht ós a bí r(lt - rr bfinöst' aki azórt bűnös, mcÍt látják,ós r-bí rót, aki azórt lrí r í l,ntcrt |í rt' l)í rrtfogoljuk tchát a cirkusz falain kí vül'is átombolást, buzdí tsuka szí nhí z aprrin kí viil s a szcmé rmctlcnsé get,a stadiononkí vül a szertelensógct ós az anrfiteátrunron kí vül a könyörelensé "gei' rnivel Istenszemc.az_t islátja,-amia boltozatokon, az ülé ssorokon' a izí nházi pőnyvákon kí vültöté nik? Té vedós, sehol ós soha nincs.mcntsé g ar'ra' amit Isten káihoztat' seholé s. soha nincs meg'engcdve az, ami órökre é sriindenú tt tiltva van. É ppen

abban

áll az_igazság..csorbí tatlansága, s ami bclóe következik, a fegyelem té ljesé ge.azistení é lelemállandósága ós.a szolgálat hüsé ges megtartása, hőgy vé lemé ''yÍ nietnem cseré lgedü| í té leteinketnem váltogatjuk.

Ámi valóban'jó u.gy urlób"'r..osj?:-1.T cserélhet- szerepet. Mert -az isteni igazságban minderi rógziive van.XXI. A pogányok' akik nincsenek birtokábln a ásorbí tatlan igazűgnak' mivel

az igazságra nem lsten taní tja őket' a rosszat é s a jót ké nyükrc--ke-dvük-re é rtelme-zlK: aml ltt Jo' az masutt rossz, aml ttt rossz' az másutt jó. Igy esik meg. hogyaki az utcán mé g vizelé siszükségé ben s alig emeli tel a tünikáÍ t.

"za cjrÍuszb!Á

ú g_ynekivetkőzik, hogy egé sz szemé rme mindenkinek a szemó elé táruI; hogy akiszűzlányának fiilé tminden szennyes szótóI óvja, az elviszi ót a szí nházba]'aholcgyób sincsen', mint eÍIóe hangok é smozdulatók; hogy aki köztereken a vé reke-dőt megzabolázza vagy megszidja, az a stadionban sóÉ kalveszedelmesebb ökö-harcnak tap-s.ol;__hogy aki a közös termé szeti tövé ny szerint elhunyt cmberholttetemé tól elborzad, az az amflteátrumban a legcieké lyebb részvé tné lkülfiiggeszri szemé t a magasbó a szé tmarcangolt, feldara6olt, vé rtől mocskos testek-re; sőt' aki azé rtmegy el a Iátványosságra, hogy jóváhagyja egy gyilkos mcgbün-rcté set, korbáccs-al é svessz6vel gyilkósságra Ié iry''.'í i'" "ón"T.bdó gladi'átort;s'aki.azt követeli, h9sy 1 clgé igs- gyilkóst oroszlán elé vessé k,az a

"kegyetleígladiátomak jutalmul ví vópálcát ké iésnemezsűveget juttat (a felszabadí táijelké -peit), de mé gis azt kóveteli, hozzák -vissza a lemé sáárót emüert' hogy az ircábabámulhasson, mert közelról szí vesebben veszi szemügyre azt, akinekjókaszabolá-sát távolról kí vánta - vagy ha nem kí vánta, annál ke-gyetlenebb.

XXII. De mié rt is csodálkoznánk? Ilyen színevá|tők'az emberek, akik é rzüle-tük áIlh'ata-tlansága é s í té letük ngatagsága miatt összekeverik é s felcseré lí ka jóta rosszal..Hiszen a né gyesfogatok_h1jtót, a_szí né szeket, az atlé tákat, a bajví vóÉ at,c köülrajongon kedvenceket _ akilinek a fé rfiak lelküket, a nők pedig j testüketis átengedik, s miattuk olyasmibe bocsárkoznak, amit egyé bké nimógvetnek _maguk a.látványosságok szerzó é s nté zó is lené ziké s leJácsonltják, í ré ghozzáugyanazé rt_ a- művé szeté rt,amelyé rt felmagasztalják óket; sói, nyilván"valóanrnegnyirb'á-lják

polgári becsületüket é sjogaikát, kizárják óket a curiábó, a fórumszószé ké ről, a szenátusbó, a lovagi-ré nából' mindén egyé b mé ltóság'bó vagytisztsógbó s egyszersmind bizonyoi kitüntctósckből is. Micsoda fonákí ág. .. sie'-rctik azokat,-akiket bűntetnek, ócsárolják azok_at, akiket elismemek; a meí ersé getnagyra- taftják, művelőjé t megbé lyegzik. MiÍ óle í té lkezé s z, hogy valakit az1rtbccsmé relnek, amivel é rdemeket szeiez. Nem inkább megvallásaé annak, hogyvalami hiba van ott, ahol a szereplók nópszcrí isógi'ik cí ú csánszé gyenbé lyegliviselnck.

XXIll. Ha tehát az emberi meggondo|ás az ólvczet okozta hála ellené rehelyesnck tartja, hogy ezckct az cmbé ú kct'ntiLttán rncgfosztotta óket a mé Itósá-gokkaljáró javaktó|, a gyalázatszirtfokára szánlrizzi.k _'rrrcnnyivel inkább fenyí timeg az istcni igazságosság az ilycnÍ ajta művószckct. Vagv ttí tszhct-c lstcnncl akocsihrj19. annyi-lóck. lrí borgatójl, ilrnyi í lrj(ingórrrck, iliIryi váltakozó lrangu-latnak a kiszolgálója, akit maga az iirdiig <líszí tctiÍ i.l,llrgy rrrilrr vallrni koszoiú -

val ókcsí tctt vagy sclycnlfiú nrrí d.ií rakifcstctt 1rlt1xlt,' iltitlt cgy lonák lllóst'

'rlR'rULl'l^Nllt / A l^ lv^NYt

t\\^(í'KRa)l

szckerestül clragadja? Tctszhct-c lz, rki rljí t;rrcÍ rhrlz hí itlcnül borotvával torzí tjacl ábrÁzatát, s ncm clé g,hogy Satttrnttrú lroz, lziszi']rcz vagy Libcré hez tcszi czthasonlóvá, dc ráadásul mé gki is szolgáltatjr a poí iln gyalázatának, mintcgy gú nytűzve az Ur parancsolatábó. Hiszcn az iirc'liig taní tja, hogy állkapcsodat türclmc-scn kí náld oda a csapásnak. o magasí totta fcl ktrturnusszal a tragikus szí nószekctis, meg akarván hazudtolni Krisztust, aki azt mondotta, hogy ,,senki sem növelhc-ti meg a termeté t,akár csak egy arasszal is''.38 Ké rdem továbbá: maga azálarcokkal való alakoskodás tetszhet-e Istennek, aki tiltja, hogy bármiról is hason-mást ké szí tsünk? Hát mé g az ó saját ké pmásáró? Az igazság alkotója nem szercti

a hamisságot; az ő szemé ben minden koholmány paráznaság. Ezé rt nem hagyjajóvá, ha valaki mássá hazudja hang|át, nemé t, korát. ha valaki'szerelmet, gyűlöe-tet,jajgatást, könnyet szí nlel;kárhoztat mind€ ké pmutatást. Es akí tórvé nyben39árkozza meg a í é rfit,ha asszonyruhába ötözik, hogy í té lkezikmajd a pantomim-játókos felett, aki nóvé á|cázza magát? Es maradhat-e büntetlen az ököharc|]]cstere? Ilyen ólomgomb ütöte sebhelyeket'ao ilyen viadalban eiké rgesedcttbórt, ilyen gombaformájú fiilet kapott istentől' amikor az megÍormálta1 azé ttruházta í el Isten szemmel' hogy az ütlegektől megvakuljon? Arról az embcrrólncm is szólok, aki a másikat taszí tja maga elé az oroszlánnak martalé kul' majdráadásul el is mctszi a torkát, hogy ne csuPán egyszer öjön.al

XXIV. Hányfé le módon bizonyí tottuk már, h9gy abban' ami látványosságulszolgál, semmi sem találhat tetszé sre Isten előn. Es illő-e lsten szolgájához, amiIstcnnek nem tetszik? Ha Pedig kimutattuk, hogy minden látványosság az ödögkcdvé é rt é tesült é saz órdögtól kapta valamennyi kellé ké t mert minden az

iirdógé , ami nem Istené vagy nem Istennek tetsző), akkor mindez ké tsé gkí vülazórdóg pompája - az ödögé , akit a hit pecsé tjealatt megtagadtunk. Amit pcdigmcgtagadtunk, abban sem tettel, sem szóval, sem szemmel, sem gondolatban nemvállalhatunk ré szt. Máské ppen megtagadjuk é s é rvénytelení tjüka pecsé tet, tanú -ságtótclünket a kereszt jegye mellett. Akkor mi más lehetősé günk marad, minthogy magukhoz a Pogányokhoz forduljunk feleleté rt - majd ók fognak minkctfclvilágosí tani arró, hogy szabad-e a kereszté nyeknek látványosságokra járniok!Pcdig é ppen a látványoságok megveté sé bó é rtikmeg legjobban, hogy valakikcrcszté nnyé ett. Nyí lthittagadó tehát az, aki attó fosztja meg magát, amirólÍ clkellene ót ismerni. Mit is remé lhetne mé g az ilyen ember? Senki nem pártolhatát az cllcnsé ghez ané lkül, hogy el ne hají taná fegyvereit, hűtlenné ne válna vczé iejc|vónyeihez é sa neki tett eskühtiz, s ne szerzódné k az ellensé ggel é letre-halálra.

XXV. Vagy talán Istenről fog-e elmé lkedni az effé le embef , amí g ott tartózko-

dik, ahol Istenre semmi sem emlé keztet? Talán bé kessé geté breszt lelké ben-kórdcm é n_, ha a kocsihajtót lesi, talán szemé rmessé gettanul, ha a szí né szekencsí 'ing? Ellenkezóegl. az egé sz |átványosságban semmi sincs bűnÍ e csábí tóbb, minta nók é sa fé rfiakkömönfont pompázatos ötözé ke. Maga az egyeté rté s'magaa tctszé snyilvání tásokban megmutatkozó összhang vagy széahí 'zás fe|szitja azi'rintkezé s ré vé na gerjedelem szikráit. Egyszóval, aki a látványosságra megy,annak mindenekel őtt az 1ár az eszében, hogy láson é s lássák őt. Hiszed-c hát, hogyarrríg a tragikus szí nész ennhangon szaval, ő majd valamely prófé ta szavait idé zicnrlókczctóbe? Hogy egy elpuhult fuvolás zen9zetei közepette magában zsoltártí bg köteni? Hogy az atlé ták küzdelme alatt ő í gy szó: ne üsd vissza felebarátodat?Figyclmczhet-e tehát a könyöületre' miközben szeme a medveharapásokon é s.r hálós gladiátor páncé lján csüng? Tartsa távol Isten övé itól a romlást hozói'lvczctnck czt az erős vágyát. Micsoda dolog ugyanis' ha valaki az Istcn gyülckc-

zcti'ből az ödöggyülekczeté be tart,

vagy ahogymondani szokás' a mcnnyból

lt szcttnybc? Ugyanazt a kczct, amclyet lstcn <licsó tésé rc mcltó a magasbr' utána

T|lrTul'l,l^NUs / A l TV NYoil ooxlr l, r u , W^Nv r x x 1 fi5



il szí nósz dicsó tó3órc í Í rasztod?Ugyattazzal uz ljakkll' atltcllycl ,,antcll''-t tttoncl-tí la szcrrtsógrc, most a gladiátort ünnepclni.d? s ,,mindöökkön öókkó'-tnrondanál bármikor is másnak' mint az lstennek é sKrisztusnak'

xxvl. Mi óvhatná hát az ilyen embereket atró, hogy az ödögök bennükszállást ne vegyenek? Mert pé lda'is van rá' az Úr a tanú ja]Í 'ogyegyásszony, akia-szinházba ment, a gonosz szellemtől megszáIltan té rt meg ónnan' s ha ödög-űzósscl vallatóra fognánk is a tisztáta|an szel]emet. megké rdizvé n.hogyan meré -szclt cgy hí vóre rátá-madni, okkal válaszolhatná: ,,igenis, jogom volt hoáá'', ,,sajáthatáraimon belül találtam''. Az is hiteles töté net, hogy é gymásik nónek, miuáncgy tragikus_ szi!é sztvé gighallgatott, mé gugyanazón ai €szakáa vászonlepedójclcnt meg álmában, s egy.szemrehányó hang megnevezte-a színé szt;az asszony

czután.már csak ö-napigé lt. S mennyi hasonló bizonyí té kot szerezhetünk mé golyanokrol, akik elhagyták az lJrat azzal, hogy a látványoss ágokon az ödögge'iközösködtek' ,,Senki sem szolgálhat ké tú mali''.a2 ,,Mert'mi közössé ge a vilá!ós-ságnak a söé tsé gge1?''a3 Mi köze az é letnek a halálhoz?

XXVII- Gyűlönünk kell a pogányoknak ezeket az összejöveteleit é sgyüleke-zcteit,

-leginkább_ azé rt,'meÍt ott káromolják Isten nevé t,s mert ott naponta

oroszlánokat uszí tanak ellenünk; ott szavazzák meg az üldözé seket, onnan küldikránk a kísé rté seket.Mit teszel, ha magával ragad iz istentelen szavazásoknak ezaz áradata? Nem mintha ott bármit is el kellené tűrnöd az emberektó (senki semtudja rólad, hog'y keresztény yagy), de gondold csak meg, hogy í téinekmajdfclőlcd a mennyben. Mert ké tled-e, hogy abban a pillanaiban,

_amiko!tomb-ol

gyülekezeté ben az ödög, az é gból kitekintenek az angyalok valamennyien, é snrcgjegyzik, hogy ki hallatott é ski hallgatott meg kárómló szókat, mindenkit,ki segédkezett szájával, ki a fiilé velaz ödögnek Istén ellen.

Nemjobb-e

messzirefutnod- I(risztus ellensé geinek padjaitóJ, a-mé telynek e gyüleké zó helyé től, é snragátó a ránehezedő levegőtől is, amely bűnös hangoktó|szennyes. Adódhat ottugyan olyasmi is,_'ami é des,kellemes é sártatlan, sót tisztessé ges. A mé rget senkiscm' cpÍ vel É s.helleborusszal-vegyí ti, hanem Í iiszeres é s jól1zesí tett, tóbbnyirepcdig ódes é telekbe keveli. Igy itatja át az őrdőg is az- általa ké szí tetthalálosmórcggel azt, ami Istennek a legkedvesebb é s egin1ább tetsző' Mindazt, ami ottdcré }vagy tisztessé ges, zengzetes, hangzatos vágy elmé s, tekintsd ú gy' minthanrózbe máttott mé rgezett kalács volna, é sne tartsd nagyobbra a torkoá é Lvezeté t,mint a kellemetessé gben rejlő veszedelmet.

xxvul. Hizzanak csak az effajta é dessé gekena vele é lők; övé k a hely, azalkalom, s. maga a vendé glátó is. Á mi lakoÁánk, a mi lakodalmunk ideje Áé gnemjöt el. Nem te]epedhetünk velük egy asztalhoz, mint ahogy ók sem ielünk]vagy.mi, vagy ők' Most ők vigadnak' mi szenvedünk. ,,Á viiág pedig öül _mondje az _Irás _, ti szomorkodtok.''aa Gyászoljunk tehát. mí-ga pógányokövende-znek, hogy övendezhessünk, ha majd az ó gyászuk kezáaaiÉ , iehőgymost velük övendezvén osztoznunk kelljen Áajd gyáiiukban is' É lvha.jhász va!i'ó, keresztény, ha a foldi é letben s gyiinyöre iágyődsz, vagy inkáb6 Í i'löné 6Í )ostoba. ha ezt gyönyönek vé led' Né mely filozófuii nyugaloának é s a bé kessé g-rrek adta a.,gyönyöűsé g"-nevet: benne ielik öömüket, fedvüket, dicsósé güke"t.Te pedig a versenyoszlopokra, a szinházta, a porra é saz artnára áhí tozol. I;kábbezt mondd: ne tudnánk é lvezetek né lkül é lni mi, akiknck óvezettel kell meghal-nunk? Mert mi más lehetne óhajtásunk, mint az Apostoló: hogy kilé pjü"nk avilág_b:|-é s-befogadjon bennünket az Ur.a! on az é lvcictünk, ahoÍázóhajiásunk.

XXIX. Ha ú gyvóed, hogy szórakozásokkal fogod cltötcni ezt az idói, mié rtvagy oly hálátlan, hogy az Istentől kapott mcgannyi ncnrcs óvczetet kevesled é sfcl sem ismcred? Mcrt nri gyönyöűié gesebbl nririt az lsterrncl _ Atyánkkal é s

Ururrkklrl _ vl|(l rucgb('kó(s, tlrittt itz ig,trlig trrtgvilí tgoslrclí sa,nrirrt tóvcrlóscirlkf'clisnrcrósc, nriIlt a bocsánat ntí lltbcli trrrgy-rllrgy bí rneinkrc? Lclrct_c nagyobbólvczct, nrint hogy mcgcsömölürrk rrr,rgí t{rl lre ólvczcttól: nagyobb, n]ilrt ilzcgósz világ mcgvctósc' mint az igazi szrrbrrrlsí g, lnirrt a lclkiismcret ópsógc, az óctmegalapozottsága, a lralálÍ é lelcrn scnltl)issógc? Nagyobb é lvczct annál, lrogy'nrcgtaposod a pogányok istencit, kiűzöd I gonosz szellcmeket, orvosszcrekrógondoskodol, keresed a megvilágosodást, lstcnnek ósz. Ilyenek a kcrcsztónycmbcr szeirt, öökös é s ngyenes látványosságai; bennük leld fel a te cirkuszijáté kaidat, bennük szemlé ld a századok versenyfutását, számláld az elrobogó idókleí utott köeit, Í igyeld várakozva a beteljesülé s cé loszlopait; a gyülekezetck közóssé gei mel]ett állj ki, isten jeladására ugorj ta|pra, az angyal kürtszavára enrcl-

kedj fel, a vé rtanú kpálmájára lé gy büszke. Ha gyónyórködtet a szí npadi irodalom_ nos, nekünk is van szé p számmal kónyvünk, kótemé nyünk, jeles mondásunk:van elé g é nekűnké szené nk;é sa mi töté neteink nem koholmányok, hancmigazak, nem színpadiasan kinódoltak, hanem szí vbé lien egyszerűek. Ok<ilharcoté sbirkózást akarsz? A'zt is találsz, mé ghozzá nem holmi apró-cseprő csatározást.Né zd, mint terí ti le a szemé rmetlenségeta szeplőtelensé g , mint zűzza szé t ahitszegé st a hit' mint töi tjssze a kegyetlensé get a könyórület, mint gyűri magaaLá az arcátlanságot a szeré nysé g gy festenek nálunk a viadalok, amelyekbcnmi nyerjük el a koszorú t.aó Vagy talán vért s kí vánsz? Tié d a Krisztusé .

XÍ )i. É smicsoda látványosslg vár a legközelebbi jövóben: eljő az Úr' akibenimmár nem lehet ké telkedni, aki immár gy6zelmes é sdiadalmas! Micsoda ujjon-gás lesz ez az angyaloknak, mely dicsósé ge a í eltámadó szenteknek! Es milyenbirodalma az igazaknak| Micsoda város _ az ú jJeruzsálem! S következnek mé grnás látványosságok is: az í té letnekama vé gsőé söökös napja, melyet nem hitta pogány, melyet kikacagott, midón a pogány korok megannyi ódonságát é snemzedé ké tegyazon tú z emé szti.el.a7Milyen gazdag látványosság lesz ez! Meny-nyi ok a bámulatra. a neveté sre!orvendezni é sujjongani fogok é nott. megannyikirálynak a láttán' akikről azt hí resztelté k,hogy az é gbefogadta őket, s lám,magával lupiterrel é sa me]lette tanú skodókkal együtt jajveszé kelnek a söé tsé gleneké ni Es nemkülönben a kiskirályok láttán. akik üldözté k az Ur nevé t' s mostkegyetlenebb Iángokban semmisiilnek meg, mint amilyené ket ők maguk szítot-tak a kereszté nyek ellen. Es kit látok még? Ama böcs filozófusokat, akik taní tvá-nyaikkal együtt hamvadnak el, pirulva elóttük, mert attől győzté k meg őket'hogy Istenre sernmi sem tartozik, s azt bizonygatták'nekik" hogy a lé lek vagy nemlótezik, vagy nem té r vissza az egykori testbe. Es látom a kötőket is, ncmRhadamanthus vagy Minos' hanem a soha nem sejtett Krisztus í té lószé ke lóttrcmegni. Akkor lesz igazán é rdemesmeghallgatni a tragikus szí né szeket, mcrtsaját szerencsé tlensé güket harsányabban zengik; trcgné zni a táncosokat, mcrt atűzben mé g hajlé konyabbak lesznek: megbámulni a kocsihajtót, mert egósztesté benáttüzesedik a lángoló szeké ren; megtekinteni az at|é tákat, nem a tolna-csarnokokban, hanem a tűzbe vetve. Bár meglehet, hogy nem is

'óketkí vánonr

nrajd akkor látni, hanem inkább azokra fordí tom majd soha ki nem elé giilőtckintetemet' akik az Ur ellen dühöngtek. Nos itt van hát _ fogom mondani _az ács é sa szajha fla, a szabbat megrontója' a szarnáriai, akiben gonosz szellcnrJakozott; itt van az, akit Jú dástó pé nzenvásároltatok rnegi az, akit vesszővcl ósiikölel ütlegeltek, köpé sekkel gyaláztak, epé velé secettel itattak; itt van, akincklrolttcstót a taní tványok titkon elragadták, hogy azt állí thassák: feltámadott -lracsak nem a kerté sz távolí totta el, nehogy a sok látogató letapossa a salátáját'

HoI az a pré torvagy konzul, quaestor vagy pap' aki ha mógoly bókczű is' ilycn1átványosságokban, ilyen ujjongásokban ré szeltet té ged?S mégis mindcz valan'ri_



'l\1\ tr r tlNr r\ /.lr ( iYlt |1t

lycn ttttirlrrtr rrtí trisjclcrt vltt szátrtuttkra í z í l t í l ,ogy hit(ink l kópzcló szcllcmróvé n rncgjclcní ti. tjgyóbkónt tr'tdod-c, milycnck azok a clolgok, amc-Iyckct szcmncm lí tott' Íiilncm hallott í 'scmbcrnck szí vc nlcg sc gondolt?a8 _ Ugy hiszem,kedvescbbck mindcn cirkusznál, szinháznál ós stadionnál.

JEGYZETEK

1. Tőliink. Szó szerint: ,,ettől az iskolától" (ab hdc sectd). SerÍ a volt a latin nevea bócseleti iskoláknak. Tertullianus itt a keresztényközössé g jelöé sé re hasz-nálja, összhangban azzal a fe|fogásával, amely a kereszténységet ilozófiaitaní táské ntmutatta be a kortársaknak.

2. Termé szetjog (ius naturale), családjog (íus Jamiliare) - ezek a kifejezé sek ismutatják' hogy Tertullianus' aki eredetileg jogász volt, teológuské nt is jogimodellckben gondolkodik. (Vö Vanyó Lászl.ő: Az óketesztény egyház é sirodalma. Szent István Társulat, Budapest, 1980. 431. o.) L. mé g alább aprdercgal iu áről szóó jegyzetet.

3. A mé rgező hatású növé nyekról van szó é s a bukott angyalokról' akiket amágia, a varázslás eszközeivel ké sztetnek cselekvé sre.

4. 2. Mózes 20,13'5' 2. Mózes 20'13': 4.; 14.: L5'6. Zsoltárok 1,1'

7. Saját bé lyegünkhöz. Siglaculum (iegy' pecsé t)a miszté riumok nyelvé ból szár-mazó terminus, amelyet a II' századtőI a keresztség jelöé sé re használtak. Ázú jonnan megté rthívő homlokának a keresztjegyé vel való megielöé se, meg-pecsé telé seannak kifejezé sé reszolgált, hogy a megjelöt szemé ly (consí gnatus)ú j tulajdonba került.

8. Timaeus (Timaiosz) göög töté netí ró (i. e. lV. sz. ktizepe-.-Í Il. sz. közepe),Szicí liában született é ssokáig Athé nban é lt._ Áz etruszkok lydiai eredeté ró l.Hé rodotosz (I. könyv' 94. fejezet) elbeszé lé sétVö Herodotos Tijlté fteti köly-zeí . Göögül é smagyarul. Ford. Geré b József. I. kót' Budapest' 1892. 83. o.)'melyet a modern kutatás sokat vitatott. Áz etruszkok hatása Rórnára töté netité ny.

9. Marcus Tcrentius Varro (i' e. 11627) római í ró, polihisztor, cicero kortársa.A római vallás é sa római é let ré gisé geiró í rottmunkái fontos töté netiforrások. De litgua Latina (A latin nyelvről) cí műmunkájában összefoglalástad a római é vünnepeiről (6,3,12_26). L. Róma Isteneí ' Összeállí totta, azclószót, a bevezetó tanulmányokat é sa jegyzeteket í rta Hahn István. Gondo-lat, Budapest, 1975. 102-106. o.

1(). Ecurria vagy Equirrí a: Mars tiszteleté re tartott, lóvelsennyel egybekööt ün_ncp (február 27. é smárcius 14.). Vö ovidius Római naptára (Fasti,). II. é nek857 sköv. Ford. Gaál László. Akadé miai Kiadó, Br'rdapest, 1954. 117. o.

11. L. Plutarkhosz: Pfuhuzamos é Ietrajzok. Romulus, 14. Ford. Máthé Elek. Ma-gyar Hclikon, 1965. 40. o.

12. L. Calpurnius Piso Frugi, i. c. 133-ban konzul, tötóné sz.13' Gaitls Suctotrius Tranquillus (kb. 68_kb. 1ó1) császárkori rőmai prőzairő.

Fórlrűvc: ,4 ltsdrtlk (ltle (Dc vita Caesarwn). De í rta római játé kokról is.1.l' Ez lt várrls: l{ónra. Vij. -klr.lűsl'k lr],2. Tacitus, Er,í rjayll'É XV. könyv' 44_

fr.1jczct szcrirrt l{í rllllt.tz lt vár<>s,,,lbtrví tninc'lctriinnen lttinclcn sziirnyí í ós

'lhlr'tutIt^Nlr\ / lrr,Y/r r,l(

szógycnletcs dolog összcfolyik' r hlvckrc talirl." Vij. Tacítus Összes Mivei. Ford,Borzsák István' II. k<it. Európl Kiirryvkilrcl(r, l98(). 42o. o.

l5. Hcrmatclcs ismcrctlen szcmé ly. 't'rlárr ltz Anlrrrianus Marcellianus (lV. sz.)által a cirkuszi obeliszk felilatával kapcstllatblrr cmlí tctt (xvII' 4. 17) Hcrma-pionról van szó

16. Vö Suetonius' A caesarck é lele |. könyv. Az istcni Julius, 39.: ,,a circus aré nájátkótoldalt meghosszabbí tották, é sárokkal vettók kö ül''. Vö Gaius suetoniusTranquillus: A caesatok é Iete. Ford. Kis Ferencné . Magyar Helikon, 1975. 27.o, _ Az euripus (mestersé ges) csatorna, vizesárok.

t7. Vergilius, Ceorgica ||I. könyv' 113-114. Yö Vergilí us Összes Művei. Ford,Lakatos István. Magyar Helikon, 7967 - 75- o-

18' Erichthonius (Erikhthoniosz) mitikus athé nikirály, a né gyesfogat feltalálója.Származásáró é s a ftilddel való kapcsolatáró, kí gyóalakjáról l. Apollodórosz,Bibliothé ké I|l. 14. ó.: ,,Erikhthonioszról né melyek azt állí tják, hogy Hé phaisz_tosznak é s Kranaosz leányának, Atthisznak a gyermeke, mások szerint Hé -phaisztoszé é sAthé náé ,é spediga következő módon: Áthé na felkereste Hé -phaisztoszt, hogy í egyvertké szíttessenvele. Hé phaisztosz, akit Aphrodité fa-képnélhagyott, szerelemre lobbant Athé na iránt, é süldözőbe vette' Athé napersze menekült elóe. Amikor sántán bicegve nagy nehezen mé gis a közelé beé rt, próbálta volrra megöelni' Athé na azonban, a jőzan szilz' kiszakí tottamagát a karjábóI, s Hé phaisztosz ondő1a az istennó combjá!a lövellt. Athé nagyapjú kendóvel undorodva letööte az ondót, a kendőt pedig menekülóbena fildre hají tona: a foldre hullon ondóból született Erikhthoniosz. Athé na

cltitkolta ót az istenek elől, felnevelte é shalhatadanná akarta tenni. Elrejtcttccgy ládában, s Pandroszosznak, Kekropsz leányának gondjaira bí zta,de meg-tiltotta neki, hogy felnyissa a ládát. Pandroszosz kí váncsi nővé rei azonbanmógis fehyitották, s a csecsemő mellett egy tekergőző kí gyót pillantottakmcg. Né melyek ú gy tudják, hogy ez a kí gyó pusztí totta el óket, mások szerintAthé naharagjában té bolytküldöt rájuk é saz akropoliszról a mé lybe vetetté knragukat. Áthé na szent közeté ben maga nevelte fel Erikhtonioszt, aki azú ánclűzte Ampbiktüónt, é sAthé nkirálya lett. Az akropoliszbarr í ából ké szültszobrot állí ttatott fel Athé nának, majd megalapí totta a panathénaia_ünnepct,é s elesé gül vett egy vízi nimfát, Praxitheát, aki Pandiónt szülte neki.'' (Apol-lodórosz: Mitológia. Ford. Horváth Judit. EuróPa Könyvkiadó, Budape'st,1977 . 114. o.)

|() ' A dissignator a temeté sek rendezé sé velé s nté zésé veloglalkozott; í gy nevezték

azt a szemé lyt is, aki a szí nházban az ülóhelyeket kijelólte é sa dí szletekctrcndezte. A hatuspex, az áldozatmagyaráző' á|dozamé ző pedig az áldozatibarrnok beleiből jósolt.

2(l. Pruerclativa jogi eredetű terminus Tertullianusnál. Eredeti leg az elsónek sza-vazó ccnturia szavazásának eredmé nyé t,az előzetes szavazást' az előválasztástjclcnti. Itt erkiilcsi vonatkozásban szerepel: mintha az ember erköcsi é rzé kccl(lzctcs é rté kelóssel. szaveznz valamely ké rdé sben.

3l' ÁlIandó szí nház sokáig nem volt Rómában' bár rendszeresen tartottak kiilön-Í 'clc iinnepi játé kokat, amelyekhez kí ilönósen az i. e. II. század elejé tó szí niclő-rrtlí sok, drámai játé kok kapcsolódtak. A szí nielóadások cé ljaira szolgáló ópí t-ntórryck clcinte ideiglenesjellegűek voltak. Csak i- e. 55-ben kapta mcg Rónralrz clsó kóból é pitett szí nházat, amelyet Gnaeus Pompcius, a hí res hadvczi'rt'tttc|tctctt. Tacitus' akit Tertullianus pódaké pé nck,tokon szcllcntnck tartott,lrz

',É vkiinyvck''-ben (XlV. könyv,2o. qjczi| a Ncro áItal óO-ban llrpí tott

iirrrrcpijiitókokkal (Ncronia) kapcsolatban tttal a Mars-trtczci Potupcitls-szí tr-

'lllr\



rur.r.r^Nr.l|i /.lt(rvzlt n(k

ház ópí tósórc (i. c. 55). ('lhrlrls Összts Mrtuci,ll. kö. ld. kiad. 3ó7. o.) Tónyazonban, lrogy állandó szí rrházé pülct cmelé se mé g 154-ben' Róma alapí tásá-nak ó00. é ví ordulóján is a senatus ellenállásába iitközöt. _ A Venusnak valóajánlásró l. Plinius, NaturuIis Hisroril vlll, 7, 20-

22. Tertullianus szcrint a művószeteket emberek találták fel, akiknek hí rnevé tadé monok kisajátí tonák' eltulajdoní tották, hogy óket magukat nevezzék ste-neknek. Pl. Apollónról, Hermé szről felté te]ezté k,hogy ók találták fel a lantot(|. Hométoszí himnuszok\.

23' Munusnak nevezté k azokat a látványosságokat, amelyekkel magas rangútisztviselók (pl. aedilisek) ajándé kozták meg a né pet.

24. Az é lők tiszteleté re rendezett játé kok pl. a Í 6papijáté kok (pontifcales ludi).(Suetonius, A caesarck é lete II. kónyv. Az isteni Augustus, 44. Vö GaiusSuetonius Tranquillus: A caesarok é lete. |d. ktaó. 84. o.)

25' Mert az amfitcatrttlrtban mé g több istennel találkozhatunk, mint ahányrahivatkoznak a hamis esküvé sekben.

26' vö l ' Kot. 10,19_20'27. vó. 1' Kor. 10,21.28. Yö EJez ' 4'30_31.29. A fegyelem (dkciplí na) itt aketeszté ny taní tásnak megíeleló é letvitelt, morális

gyakorletot. é letszabályt jelenti30. Alypius tórté nete (Augustinus, Vallomások VI. könyv 8. fejezet) mintegy

illusztrációké nt kí nálkozik Tertullianus fejtegeté sé hez.3L. Zsok. 49,1.8.32. Egy vórös kendó meglengeté se vagy bedobása a potondra volt a jeladás a

cirkuszban az indulásra. (Vö Suetonius, A caesarok é leteYl.kőnyv. Nero, 22.Vö Gaius Suetonius Tranquillus: A uesarok é Iete.Id. kiad.250. o.)33. A XVI. fejezetnek ezt a helyé t mint Tertullianus katarzis-ellenes álláspontjá-

nak kifejezé sé té rté kelté k.Lukács Gyögy; Az eszté tí bumsajátossóga. II- kö.Akadé miai Kiadó, Budapest, 7965.64H44. o') A szóban forgó he\ azonban,mint a szövegösszefiiggé s világosan mutada, valójában a cirkuszi versenyeké sviadalok által a né zókben kiváltott szélsősé ges indulatokra, az órjöngé sselhatáros é rzelmekre (dühöngé s, átkozódás _ tomboló tetszé snyilvání tás, rajon_gás) vonatkozik, s ezé It a drámai színjáté kok (tragé diák) keltette katarzisraközvetlenül nem vonatkoztatható Ezzel szemben Augustinus elemző fejtege-té seia szí njáté koknak spectacuta theatica) a né zőre gyakorolt hatáú ról kózvet_lenül kapcsolatosak a katarzis keresztóny é rtelmezé sé nek é rdé sé vel. Augusti-nls, Vallouások III' kónyv, 2' fejezet' Vö Aurelius Augustinus: Vallomások-

Ford. Városi István. Gondolat, Budapest, 1982,73_75- o.)A keresztény felfogás irányába mutatÍ rak Platónnak az é rzé kiség ritikájáttartalmazó mcgjegyzé sei. Eszerint az é rzé kiség alami tisztátalan dolog, merteltorzí tja ós elhomályosí tja az idea öök szé psé gét. L. p|. Phaidon 67 A-D' 69B_D).

Az ú jplatonizmusban ez a vonal folytatódik. (L. Plótinosz |. Enn. Y|. 6.)Ami a nrí tvószi katarzis ké rdé sé tlleti, a keresztóny gondolkodók nemcsak

az igaz, crótrycs é s tiszta é let,az erköcsi megtisztulás é stöké letesedé s követel-mé nyórrck komolyságát állí tják szembe a művé szialkotások ké pzeltvilágávalé sahozzá kapcsolódó hí vságos é sfiktí v é rzelmekkel, hanern azt is hangsú lyoz-zák, hogy l'clcbarátairrk valóságos sorsával, szenvedé sé vel, nyomorú ságávalkcll clsősorbart tórődniiuk, s gyakorlati, segí tőké sz, evé keny szeretetre kelltöckcdrrünk.

... l r1t( I lI I tANt rr /lt,lly1r' 'l( !:9

34. Y ó. Márk 7,20'35. 1. Kor.9,2,l_27: ,,Ncm tudjátok-c, hogy arrrk, kik pályát futnak' mindnyájan

futnak ugyan' dc cgy nyeri cl r jutnlnlat? Ui1y fussatok. hogy clvegyé tck azt.Mindaz pedig' ki a küzdé sben tusakodik' rrrirrdcntől megtartóztaÚa magát;é sazok ugyan, hogy hervatag koszorú t nycrjcnck, mi pedig hervadatlant' É ntehát ú gy í utok, nem mint bizonytalarrra; űgy ví vok' nem mintha a levegótverné m; hanem sanyargatom testemet ós szolgálat alá vetem, nehogy' midőnmásokat taní tok, enmagam elvettessem.''

36. A göóg atlé ták speciális é trendet tartottak. Arisztophané sz (A béke 31-54)cé loz a birkózók falánkságára. Az antik orvostudomány elité tte ezt a tú ltáplál_

kozást.37. Eredetileg a künikus Diogené sz mondása. L. Diogené sz Laertiosz, YI. 2. 63,'Mert a nap is (bevilágí t) az árnyé kszékekbe, mé gsem szennyeződik be''' (Kaigar ho hé liosz eisz tusz apopatusz, all'u miainetai')

38. Máté 6,27; Lukács 12,25.39. 5. Mózes 22,5.40. Cicatrí ces caestuultl.

^cdestts yas- yagy ólomgolyókkal kivarrt bőrszí j, melyet

az ököví vók a kezükre tekertek' hogy üté sük annál kemé nyebb legyen' VöVergilius, Aeneis Y. é nek, 400 skőv ' (Vergí Iius összes művei. Id. kiad. 194. o.)

41. A sziruációt í gy ké pzelhetjük el: ké t küzdó gladiátorra ráeresztenek egyoroszlánt' Az első gladiátor a másodikat az oroszlán elé löki, hogy magátmentse' A második gladiátor megö1i az oroszlánt' azután pedig az első gladiá_tor őt öi meg. Igy az elsó gladiátor, ha té nylegesen csak egyszer öte is meg

a másodiket, szándé ka szerint ké tszer követett el gyilkosságot..

42. Máté 6'24'43. 2. Kor. 6,14.44. János 16,20.45' Yó. Filí pp. l,23.46. Prudentius (kb. 348-410) kereszté ny kóltó, a ,,kereszté ny Horatius'', talán

innen merí tett indí ttatást z Psychomaehia c. hexameterekben í rt allegorikuskötemé nye megalkotásához, melyben az erények é sbűnök csatáját, a keresz_tény lé lek küzdelmeit festi le, s melyet a közé pkorban széles köben kedvelteké sutánoztak. Prudentius köté szeté t Vergilius é sAmbrosius hatásán kí vülszoros szálak Í űzikTertullianushoz is, mint azt ké tTertullianust követóvitatkozó é s taní tókötemé nye is mutada. Az Apotheosí s című hexameteieskötemé nye a Krisztus istensé gé revonatkozó té vtanok megcáfolására ké szült,a patripassianusok, sabel]iták, zsidók, ebioniták, manicheusok ellen . A Hamat-tigenia cimű' lrlűve pedig a marcioniták dualizmusát cáfolja é s a bűn keletkezé _sének é s hatásának rajzát adja'

47. Itt is Prudentiusra gondolhatunk é s a második eljövetelró szóó himnuszára,Cathemerinot XI. 101-112.

4t]' Yő' 1. Kot. 2,9.

lctt vo|ttir hl itz itz i*crri c16 jclcrr vltt, lttllittt rctttócltt. lliszctt lttttit l)rrttctlst7 rtlcuszlt[xtlttlí trrlt, lclké rrck 'lssrcrzr.rlcttré *lrc {.'| iirrnrlgltb;r nrcriilé sórc. lizt vi-



is rnckkorl lclki cnrclkcrlcttsóggcl clrrlí tcttcrl, tttckkorl Itltjlittnttllrl lr í iloz(lÍ illcgjobb ncnrc irárrt! Ugyanis arna Protcust rz iBazság lrastrltlatí ra cnrlí tjük -, hogyti, ifiak, ne gondoljátok, lrogy a Í ilozófiának mé lycnnrcg kcll vctrric a kötókct.Mondom, Protcus a dalokban az igazság ké pót mutatja ós viscli, amit scnki el nemé rhet, ha hamis ké pzetektől Í é lrcvezctvea megé rté sköelé keit fellazitja vagyelengedi. Vannak ugyanis ilyen ké pzetek, melyek a testi dolgok beidegződé sefolytin, az evilági é let szüksé gleteit szolgáló é rzé keink által be akarnak csapni é ski akamak játszani bennünket, mikor az igazságra már-már rátaláltunk, é sszintemár a kezünk közöt van. Itt adódik számomra egy harmadikjóté temé ny, aminekér téké t em is tudom felmé mi. (Jgyanis az é n testi-lelki jóbarátom nemcsak azemberi é let é rté kelé sében,anem a hitben is egyeté rt ve|em, ami az igaztbzrátság-nak legmeggyőzóbb bizonyí té ka.Ha pedig a barátságot helyesen é sa sző szent

é rtelmébenhatároz*)k m.'gi az az emberi é s isteni dolgok összhangja, jóakarattalé s szeretettel párosulva. (col. 940_941)t.l

A RENDRÓL*1llsÓ KÖNYV

I. fejezet

MINDENT Áz lsTENI GoNDvIsELÉ s KoRMÁNYoz

t. .l

2' Ki lehet annyira elvakult elmé jű' hogy ne isteni hatalomnak é s rányí tásnaktulajdoní taná mindazt az é sszerűsé get,amely a testek mozgásában'van, az emberközreműködé sé n é sakaratán kí vül? Hacsak nem vé letlenül alakulnak ki olypontosan é s finom mé retűre a legkisebb é lólé nyekvé gtagjai, vagy ha _ ami avé letlennek nem tulajdoní tható, az minden é sszerűség né lkül lé trejöhetett volna,vagy ha hiú ostobaságbó meré szelné nkaz egé sztermé szetben, az egyedekben,az emberi közÍ eműködé s né lkül fennálló, csodálatra méltó rendet másnak tulajdo-ní tani,mint a rejtve lé vó felsé g rendező elvé nek. Ugyanis é ppen ez a kérdé sekkérdé se,hogy a bolha vé gtagjai csodálatos módon vannak elrendezve é smé retez-ve, miközben az ember é lete számtalan zavar é sbizonytalanság közePette forgó-dik & hanyódik. Am ily módon, ha valaki olyan kis látókiirű volna, hogy amozaikpadlón egy kocka mé rÉ ké nem tudna tú llé Pni,akkor a művé szt rendsze-rezésre é skompozí cióra való ké ptelenségbenmarasztalná el; mert a kövecské kváltozatosságát összevisszaságnak vé lné , nem volna ké pes ezeket a !é szecskéket

egy szé psé geské pbe illeszkedően látni é sé rté kehi.Ugyanez az eset a műveletlenemberekkel, akik gyenge elmé jükkel nem tudván felí ogni é s é rté kelnia dolgokegyetemes összehangoltságát é sharmóniáját, amint valami _ felfogóké pessé güketmeghaladva _ ingerli őket, azt hiszik, hogy a világ dolgaiban nagy a rendetlensé g.

3. Ennek az elté velyedé snek az az oka, hogy az ember önmagát sem ismeri'Mert ha meg akarja ismerni önmagát, nagy szüksé ge vzn az é rzé keitőlval'ő

* De oiline. Mí gnc, Parologia Latina torr'' 32, col. 9'79 980, 986' 999-100l' 1002' 1009-1015'1017-1018.

J"i]i'.'.'ü,,','l llrl_;i;;ki'k '','

'i,',l",

' ''.p,',i

',,,r"tckrxtrirntnit vlrgy ntlgí lryrrkIll

;;;i&;;iiik' vagy a szabad trrdorll árr yrik k,r l cllcl trrilyozzák ' (col' 979)

tl. Í cjczct

EZT A MUNKÁT' zENol]lUsNAK ÁJÁNLJA

Az í svmasába mé lvedó lé lek aztán megé fii, hogy mi a világegyetem (rrniversilas)

:;Z;iá;. alii az egvsé gró (unum) nyé rtenevé t' Ezé rtnem láthatja meg-ezt ez

;l;'"; Télük ' ;,,,et'!ál}Ete t...'gei, é ímohóságáv_al csak.szegé nységeté rel' mcn;;; ,;;i;:'h;;";zt csak a sokaí ágiól való eltá-volodásal lehtt elkerülni. Sokasá-

;;;;;;;;;;#;i sokaságot é rtek,

-hanem

mindent.amit az é rzé kelés e-líog' Ncm

F-á.lii" .' 'i"aí n"gí ouu'segue jut' miné ] többet akar megÍagadni' Amint

usvanis esv bármilyen nagy köben i5 van egy pont. amelyrrez mmden Vrszonyur'".';i;;Eé ";;i;itu*[ É á"eppon-ak hí vn'áÉ _, s ámbár az egé szkökerületet

számtalariré szre lehet teldarabblni' egyetlen olyen pont sincs azon az egy ponton

i.;;üi.;;ű;ái"_iouú i "gv."la

táí 'olságú 'a-voüa kimé rve,. s amelynek igy;i,iil;í pán; a" egve'']%sé g jogán, alá volna vetve; s ha ezt bármely irány.ban

.:i;il;;;; k.iüi;i,--"ii l"tau6 É tí.szienélmindent, menné l többfelé keresgé hz:

i-'""'oT-l*.'arial

szé tszórt lé leka mé rté ktelensé gtőlmintegy szé tzűződik, é s

"1io'í -*'i".?t'"ie*Lár,yo-o'og, minthogy a termé szete- arra ösztönzi '.hogy

;l'"ilildai;ái;3i k";l'.'. de á'sokfé lesé-g nem engei-i".hogy erre rátaláljon'

l'. o. rn"ri'""ir'7n azt ké rdezed, zenobiusJm. hogy miÍéledolgokról szótam'

-i'üí .;;'lé l;['.l,e'.ú "ae.en.tai oka, é shogyan l éúe tegyré szt minden.egybe.-

i'""'"riÁ töké Ietes' mikor másré szt oti vanní É bűnök, melyeket kerülni kell'

i;;:il;;;;;i, s;"Jolkoaa'"a't, mindennemű szé psé greogé kony lelkc-

J?í .;;i; ;.'í Á a szánvedé ly tú lkapásaitó é shibáitól' Amit benncd .a jövendót öcsessé 's zálosa isteni ioqon parancsol a veszedelmes szenvedé lyek ellen' azt el

í "'r''.'.'a"r'_"rnfile*í áiiáí .i"'inu't'a, mert ez a legrú tabb é s legveszedelmesebb

"]iá*í í .ae'"ii .EáJ ei'i lé toa",, t'iaa eI neke"m, ha szorgilmasan ké pezed

;;;;:il;i,.d ti'-nuel.a a lelkedet' mely csak í gy'váIik alkalmassá arra' hogyi,i"í i ?'r'ar._ '*i.'.k evoke..t benne' Hogy mi á'dolgok teljessége é smilyen

rcndet té telez fei, t'ogy i buzgó é sjó lelkeknek mit í g é raz é sszerűgondolkodas'

i';;.-lil; it.i-o'a'o, folyiatok tn, a te barátod. i mily_en hasznot meí tek a

."""Báa'a.'i""*"i-lú , ..i'-ind meg fogiák viIágí tani elótte d ezek a kónyvek'

"-.r".tE"'eí i

Ledvelek inkább' -j.t nik'd ajfilottam, mintsem azé rt'mert

il';;il; ;;- f"*'ák iihat u agí tani előned --mindezt, különösen hogyha. te

-"..á'i''- ' í .uuft ré sztválasztí a _ kutatod é s követni kí vánod azt a iendet'

amáyről í rok-neked. (col. 979-980)

I...t

A('(il,\.IlNu\ A lllNln(Öl1(, Atr(ilrtttNlr\ A tr r'r.J|rtr t



/

Vll. lgczctISTEN NEM SZEI{ETI A IIoSSZ I)OLGOKAT,I}AR A I(ENI)IIE AZOK IS IJELETAI(TOZNAK

MÁsoDIx xÓNYv

IY. fejezet

VAJoN Á RENDNEK MEGFELELÓEN TEszI-E Az EMBER AzT,ÁMIT HELYTELENÜL TEsz.

A RENDBE BEILLESZKEDÓ Rossz DoLGoK IsA MINDENSÉ G DÍSZÉ REVÁLNAK

,.._'_l:-T:: j!l"k vissza a'rendhez ftogy vé gre vixzakapjuk Ltcentiust). AztKerdezem tÓetek,-vaJon. szeÍintetek a rendnek megfelelóen iielekszik-e., órtob"emoer Darmlt ls. Llg-ye|é tek meg' milyen buktatók vannak ebben a ké rdésben.lYlefi na azt mondJátok, hogy a rendnek megfelelően, akkor mivé esz az am:qn_a:'_ro1asi nocy''a rend az,' ami szerint Isten minden lé tezódolgot művel''. na a,r€dnek megÍ elelóen cselekszik mindent az ostoba ember is?"Ha viszont

nlncs abban rend, amlt az ostoba ember tesz, akkkor lé teznie kell valaminek- amil:1':,j:Í+_!.]. 1.:"db.i nyilván egyik állí tást sem fogadjáioi .l.-Ü;r!'J;'É ;lil|ii:,iil.gy r.

:,ind meghatáÍ ozásának teljes vé delmé bébé lezavarod.jitoki _ ttí]_:Ic^.':l'''gl j'9|t _ mert, az a másik mé g mindig távol volt _: Könnyí válaszolni:::: 1Y9.-'.,1,'. 's;

de Prllanatnyilag.nincs olyan hasonlatom, amiveÍ vé lemé nye-::,:_i:c.-'::i,h.,'.em é s megviY gí thamám' Mé gis elmon dom, am it gondolák,lc ugyls€t logod. tenni,âmit előzóeg tetté |. Ugyanis a söé tséqnek aí az előbbicmlegete'e' nem kevé s.lé nytd'erí t arra. amit é nburkoltan előí dtam. Hiszen az::r-.:.1,:i::i:|.:cé sz é |eteszüksé gké ppen

-beletartozik a rendbe valamely istenili:':::]:'.,.: '.'y,',n'

mé g ha töük. maguktól nem állandó ós nem rendeze'tt is; é svillanlcly klmondhatatlan ós öök tövé ny által mintcgy a megí elelóheiyieillí tva, ncnr lé tczhctott' ahol ncm kell lctcznlc' É ;;;?á'-";,' í "gy aki szűklátóköű lólckkcl szcrnlí 'li czt "' óctct, clficrdul iái"'"*gl.i"j"" 'liragától.

Dc ha

lclki szcnrcit fclcntclvc ós kirryitvl c8ytr(rJc Í ttckirrti a nrirrdcnsógct' akkor ú gyfogja lánri, hogy nrindcn jól cl van rctttlczvc, rrlirrdctr nrindig a hclyón található.

- 12. Es móg nrily hatalmas, mily croriálrtos tlolgokat í gé rnekcm általatok azUristcn _ mondom ón _, é s maga a dolgok rcjtctt rcDdjc is, amint cgyrc jobbanhí v6vé válok! Mcrt olyan dolgokat morrdotok, nrclyckról sem azt nem órtcnr,hogyan nevezhetitck mé g nem látottaknak, scm azt, hogy hogyan láthatjátokóket; de mé g í gy is igazaknak é s fenségesetnck é rzemmindezt. Te valamihasonlatot keresté l ahhoz a vé lemé nyedhez.Am nckem máris számtalan dologjut eszembe, amik né zetedelfogadására ösztónöznek. Hiszen van-e valami rú tabbpótdául egy hóhé rnál, valamizordabb, szönyübb az ó lelké né l?É smé gis atövé nyek rendjé ben né lkülözhetetlen helyet töt be é sbeletartozik ajól szervezctt

állam rendjé be s, s bár saját lelké nekellensé ge, a külsó rend szerint a bűnösökbünteté se. Es mi lehet piszkosabb' dicstelenebb é saljasabb a ké jnőkné l,a csábí tók-nál é sezekhez hasonló csú fságoknál? De távolí tsd el a ké jnóket az emberi kapcso_latokból _ mindent megzavarsz a szenvedé lyekkel; áIlí tsd í ket a tisztes család-anyák helyé re_ szé gyenteljes becstelensé get követsz el. lgy hác az ilyenfajtaemberek erköcsük miatt tisztátalan é letűek,a rend tövé nyei szcrint á legalsóbbrendűek. De vajon az é lóé nyek testé benqincsenek-e bizonyos olyan szervek is,melyek önmagukban tekintve nem szemlélé sremé ltók? S mé gis: ezeket se ncmné Ikülözheti a termé szet' mert szükségesek, se nem engedheti kiküszóböódni csakazé rt,mert rú tak.Mert ezek a csú fdolgok is betótvé n helyüket, a jobbaknakadnak é rvé nyesülé siehetósé get. Alig volt kellemesebb élmény zámunkra, s avidé kié lethez ill6bb látvány' mint az a kakasviadal, amelyról az elózó könyvbenszótunk (8. í ej.'25.). S mé gis: eltorzultságában alígha láttunk elvetendőbbct. Dcmé g ebben is a viadal magasabb rendű szé psé gekerekedett Í iilül.

13. Igy van ez, gondolom. mindennel, csak szem kell hozzá. Amit a köté szct-ben szóté veszté snek (soloeeí suus) é s barbarizmusnak (barbarkmus) neveznek, azta kötók fiilkapták, s inkább elnevezik szké mának (srierrra,) é s rendhagyó szóhasz-ná|atnak (menplasrrras,), csak le ne kelljen mondani róluk, mint kózónséges hibák_ról'3 Mert ha ezeket elveszed a köté szettö, megfoszduk magunkat a kellemcsfordulatoktól. Ha sok ilyesmit halmozol egybe, az egé szetel fogom vetni mintkellemetlent, alantasat, visszataszí tót. Ha köznapi é s tövé nyszé ki beszé dbevegyí -ted őket, ki nem igyekszik majd kerülni az ilyen beszé det é s inkább a szí nházbatávozni. Vagyis az irányí tó é s fenntartó rend nem tűr meg sem önrnagában vévctú lzott,sem valahová oda nem illő dolgokat. Egy gyengé bb é smajdncm csiszolát-]annak ható rész a beszé dben csak kieneli a meré sz é s kellemes fordulatokat. Hacgé szé bengyenge, elvcted mint é rté ktelent' de ha egyáltalán nincs ilyen rószc,akkor a szé pségeksem emelkednek ki, nem válnak urelkodóvá a maguk hclyón

ix lehetősé geikben, hanem saját Í é nyükkelhomályosí tják eI önmagukat' s azcgósznek összhangját megzavarják. (col. 999_1001)

/

V. fejezet

HoGYAN KELL HELYREIGAZÍ TAN| AzoKNAK A TÉ VEDÉ sÉ T,ÁKIK AzT HlszIK'

HoGY Á DoLGoK REND NÉ LKÜL FoLYNAX

Nagy hálával tartozunk a lendnek. Ki ne fé lnea hamis kövctkcztctóscktó, vagyaz olyanoktól, amclyck akár azzal, hogy elvesznck a té nybóI' akí r azzal, |rogyhozzitto]danak' ószrcvót]cnül siklanak át a hazugságba? Ki nc gyrilöní ' czckct?

7ll A(l(;(,\'ltNu\ /All.rNr'lra)t Au(iull]Nllt / A ll lNl lltÖl



S mógis a vitákban biztosatr ós lrl!ásrrsan cllrclyczvc olyrn crlji'ik lchct, hogyvalami módon nragát a í órcvczctóst is mcgé dcsí tik. Hát cz a kiirü|móny is nema rendet dicsóri?

14. A zenóbcn' a mé rtanban,a csillagok mozgásában, a számok tövé nyszcrűsé -geiben pedig már ú gyuralkodik a rend, hogy aki annak forrását, vagy magát arendet behatóan akarja szemlé lni, az vagy megtalálja ezekben, vagy czek té vedéstkizárva rávezetik. Ugyanis az ilyen taní tás, ha valaki mé rté kletesené lvele (a tú lzásitt is kerülendő), olyan filozófus-katonát, sót vezé rt nevel, a|i eljuthat, elszárnyal-hat' é smé gsokakat elvezethet arra a legmagasabb mé rtékre,melyen tú lmást nemlehet, nem kell, nem is kí ván semmit sem keresni. Abból a magasságből aztán azemberi é let köülmé nyei közöt é lve s ú gy vesse meg é s tartsa távol magátó

azokat, hogy egyáltalán ne töődjön vele; mié rt áhí tozik gyermekre az egykember, a gyermektelen' mí ga másik felesé gé nek ú lságos termé kenysé gé tőlszcnved; hogy mindig pé nzszűké benvan az, aki szeretne bőkezú sködni, mí g amásik rú t uzsoráské nt ül elásott pénzé n;hogy a Íény(tzéshatalmas vagyonokatszór szé té sver el, a koldus meg majd egész nap sí rvakönyöög krajcárjáé rt; hogyemezt é rdemtelenül övezi rnegbecsülé s, mí g a jó erköcs rejtve marad az é letz(trzav arában. (col. 1001 )t...1

1ó. Ké tutat követhetünk, midón a dolgok mélyé reakarunk tekinteni: vagya gondolkodást, vagy a tekilté lyt.A filozófia gondolkodást követel, é s csaknagyon keveseket szabadí t fel; ezeket viszont arra ké nyszerí ti,hogy ne -csakmegbecsüljé k azon titkokat, hanem ú gy é rtsék s óket, ahogyan é rteni kell. Es azigazi, hogy ú gymondjam valódi filozófiának nincs is más feladata' mint hogymegtaní tsonarra: rni az összes dolgok kezdet né lkül való kezdete, mekkora abban

az é rtelem, s mi származott át belőle a mi üdvünkre eltorzulás né lkül. Ezt taní tjákegyedüli mindenható Istennek, ugyanakkor háromságnak: Atyának, Fiú nak é sSzentlé leknek azok a tiszteletre méltó titkok, melyek ószinte é s rendületlen hittelmegváltják a né peket; nem zavarosan' ahogy egyesek állí tják' s nem is lealázómódon, ahogy sokan hirdetik. Es hogy'az mily nagy dolog, hogy a fi5lsé ges Istené rettünk emberi fajunk testé t is folvette é sviselte, az amennyivel könnyebbké rdésnek átszik' annál több jámborságot té telez Í iil'é s tudósok bizonyos gőgjeszámára messzemenően felfoghatatlan.

17. Azután, hogy a lé lek honnan ered, mi a funkciója itt , mennyiben különbözik lstentó, mi az a sajátja, ami ké tfé le ermé szettel rokoní {a,meddig halandóé s hogy lehet halhatatlan - mit gondoltok, mily nagy rend kell ahhoz, hogymindezek megismerhetók legyenek? Mindenesetre nagy é sbiztos rend; errőlké sőbb mé g szólunk röviden, ha idónk engedi. Most ezt fogadjátok el tőlem,ké rlek: ha valaki vakon é sa tudományok rendje né lkül meré szel berontani ezen

dolgok ismeretébe, az nem töekvó, hanem kí váncsiskodó nem múvelt, hanemhiszé keny, nem óvatos, hanem hitetlen lesz. Tehát amit nekem az imé ntké rdé -semre olyanjól é s találóan válaszoltatok, csodálom, hogy horrnan van, é smeg kellvizsgálnom. Né zzük meg hát mé gis' mire mehet a ti rejtett megsejtéstek. Mostmár Licentius szavát is hallhatjuk, aki valami elfoglaltsága miatt távol maradt ezenbeszé lgeté sünktó, s í gy azt hiszem, olvasni fogja, mint azok a barátaink, akikszinté n nincsenek jelen. De gyere vissza hozzánk, ké rlek Licentiusom, é s azonlé gy' hogy teljesen itt lehess: hiszen hozzád szóok. Ugyanis te helyeselted azt azé nmeghatározásomat' mellyel azt fejtettcm ki' hogy mit jelent Istennel lcnni: shogy vcle a bócs cmber lelke rendí thctetlen _ ha jól cmlé kszem, cnnck kifejtósé tkí vántad tócnr. (col. t002)t...t

Xl. li'yvet

Ml Az É l\TELrjM, í is Mlil YllK^.|ELE!z É I(zÉ KELHE'l'Ö)()l'( i( )K l}AN'

HoGYAN KÜLÖNDÖztK r(;YMÁs'Í ÓL Az É I{TELMEssÉ GÉ sAz É sSz8RÜsÉ (;

30. Az é rte]ema lé lek mozgása' mely kópes szé tválasztani é s összekapcsolninrindazt, amit megismer. Ám vtzeté sé velmegismerni az lstent, vagy a bennünklóvó avagy a bárhol lévó lelket az embereknek csak egy egé szen kis töcdé kctudia. Eiyszerűen azé rt, mert aki é rzé keinekú dán elórehaladt' annak nehé z

uisüaté rí íó'-agába. Í gyaztán' midőn az embeé k a csalóka dolgokban é sszel

akarnak irányí tani mináent, ezt, hogy mi is az é sz é smi a sajátossága, }evé skivótcllel egyáltalán nem tudják. szinte hihetetlennek tűnik, pedig í gy áll a dolog.Elóg, ha jelenleg annyit mondok: ha most nektek be akarnám mutatni ezt a

fogilmat ú gy,a[ogy á maga mivoltában é rtelmezni kell, é pp oly ostoba volné k'nrint beké pzelt' mé itmintigy azt a látszatot keltené m, hogy é nmár felfogtam.l)c minthógy mé ltónak tartótta, hogy elötünk ismert dolgokban hatoljorr előre,kóvessük nyomon, amennyire tudjuk, miké nt elkezdett beszé lgeté siinkkí vánja.

31. Elsónek tehát azt né zzük meg: hol szokták használni az é rtelem szót.Ugyanis azt nagyon fontosnak kell tartanunk, hogy magát az err]bert a régiböcsck í gy határozták meg: ',Az ember é rtelmeshalandó lé ny_'' Itt a nemfogalmánáÍr megállapí tása uián, ti. hogy lé ny, ké t jellegzetes megkülönbözteté sttctick' melyekké l azi hiszem, arra akarták figyelmeztetni az embert, hogy' hovakc'll visszaté rnie, é shonnan kell menekülnie. Ugyanis amint a lé lek elórehaladása

lcórkezik a halandó lé nyekig'ú gy visszatéré sé nek z é rtelembe kell torkollnia. Azcgyik jelzóje' az é rtelmes, az állawilágtól, a másik' a halandó az isteni lé ttőlk-tilaníii el.-ga az elsót nem tartalmaziá' állat volna; ha emettó el nem szakad,istcni lé nynem lehet. De minthogy a tudós emberek é lesen é sfinoman megszokták küIönböztetni egymástó ai é rtelmest (rltioflale) é saz é sszerűt (Í aliondbi'lr), mi sem mellózhetjü['ezt vizsgálódásunkban. Ugyanis é rtelmesnek nevezté klzt. ami é rtelemmelé l vagy é Ini ké pes; é sszerűnek azt, amit valamely é rtelemalkotott vagy mondott. Í gyhát é sverú enmegalkotottnak nevezhetjük ezt a

furdót, é sszé iűneka mi beszé lgeté siinket; é rtelmesnek azt' aki a fiird6t é pítene'vagy magunkat, akik itt besz?lgetí ink. Tehát az é rtelemaz é rtelmes lé lektólszá}mazik, tóe pedig mindaz, ami é sszerűdolog vagy beszé d.

32. Ké t dolgót láiok, melyekben az é rtelem képesége é sereje é rzé kekkel srclrognaü' a lá'tható em'beri áselekedeteket é sa hallható izavakatl Ugyanis mincla kct-tőben egy bizonyos kettós közvetí tőt használ Í iil a lé lek a test kí vánalma

szcrint: az egyikbe" a_szemek, a másikban a fiilek közvetí té sé t.Tehát ha látunkvalami harriónikus ré szekbó álló dolgot, helyesen mondjuk róa, hogy é sszerú -nck látszik. Hasonlóké ppen, ha jól összhangzó hangokat hallunk' habozás né lkülnrcgállapí thatjuk, hogy é sszerűé nhangzik. Viszont mindenkit kinevetné nk, ak'ilzt-mo;daná valamiról' hogy é sszerú zagot iraszt, vagy é sszerű ze,ósszerí tlí gysága van;hacsak nem olyán dolgokrólvan szó, amiket az crnberek kivótclcscn."tit

''ikott"tmeg, hogy é ppenoiy"n szaga, ize, hőfoka stb. legyen' Mint pl.

nlondhatja valaki é sszerűen iiagosí tottnak azt a helyet, ahonnan a kí gyókat e_rós

illatszcrcfkel űzik el, tekintve a té nykedé s okát; vagy mondhatja' hogy é sszerűenkcscrí i vagy ódcs az a pohár ital, amelyet az orvos állít összc; vagy hogy ósszcrűcnrlrclcg v.rgy langyos ai a kerevct, amelyet cgy bcteg cmbcr szárnára mclcgí ttctcttÍ i'l. )c'sc'iri<i sem mondhatja, ha cgy kcrtbc belé pvcmcgórzi a rózsa illatát, hogy

fl0Û(lu3!1NU$

/ A InNlJlrö,Û(UllTlNul

/ A lllNlll(Ó NI



,,nlily ó!iszcrí lcn iIlLrttlzik'', Irlt crlk rtcttt cgy ()rV()s í |Iít()ttllcli) [rcltttc ilzt llz ilIl|tot.l)c akkor azt az clőí rást vagy rcccPtct rrrorrcljr'rk ósrzcrűttck, llclll lz illatozást, ósncm azórt, mcrt az tcrmószctes i]tat. Es ámbár nlondhatjuk. Irogy é sszcrűen[í rszcrcza szakács, amikor cgy darab húst megí zesí t, mógscm mondjuk soha, hogyósszcrű í ze van, olyasvalamire, ami külső ok nókül, cgyszcrűcn nagyon í zlik. Haugyanis megké rdezné nk attó, akinek az orvos az italt adta, hogy miórt é rezte aztódcs í zűnek, akkor valami mást emlí tene az izen kivú l,vagyis a betegsé g nemé t,ami már nem az é rzé kelé sbenvan, hanem máské ppen lé tezik a testé bcn.Viszontlra mcgké rdezünk egy torkoskodót, amikor valami nyalánkságot é lvez,hogy azmié rt é des,é sazt fele]nó: ,,mert szeretem'' vagy ,,mert jól esik'', akkor senki semnrondaná azt az é dessé geté sszerűnek * kivé ve, ha az az é Lvezet va]ami miattszüksé ges, é sazt, amit eszik, külón azé rt ké szí tetté k l ú gy.

33. Már folfedeztük, amennyire nyomon követhettük' az é rtelemnek bizonyosjclcit az é rzé kekben;ami a látást é s hallást illeti, magában a gyönyöködé sben.A többi érzékviszont nem a gyönyöködé s, hanem valami más miatt követelinragának ezt a nevet; az é rtelmes lé nynek valamely cé lra irányuló cselekedeteokán. De amt a látást illeti, azt szoktuk szépnek mondani, amiben a ré szekösszhangja é sszerűnek látszik. Ami a hallást illeti: ha é sszerű összhangró beszé lünkós ú gy látjuk' hogy az ütemes é nek (cantus tumerosls/ é sszerűen van megkompo-nálva, akkor ennek a neve: kellernes hangzás. De sem a szé p tárgyakban a csábí tószí nre, sem a kellemes hangzást előidé ző sima, tiszta hú rüté srenem szoktukalkalmazni az é sszet(t megnevezé st. Tehát be kell látnunk, hogy az ernlí tetté rzé kekokozta gyönyöködé sből az kapcsolatos az é rtelemmel, amiben valamimértéké sütemezettsé g ( modulatío ) taIálharó.

34. Igy ha ebben az é pületben is jól szemügyre vesszük az egyes ré szeket,nemállhatjuk meg megütközé s né lkül' hogy az egyik ajtót oldalt látjuk' a másikatmajdnem közé pen, de mé gsem egészen a közé pen. Hiszen a megtervezett akotá-sokban a ré szekegyenlőtlen elosztása _ ha nem valami ké nyszer idé zieló _ aszabálytalanság é rzeté tkelti a né zőben. Tehát hogy milyen gyönyöködtető, sótelragadó látvány, ha három ablak közül egy a közé pen, a másik kettő egyenlőtávolságra elhelyezve ké toldaltontja a Íényt berendezósre, ez ké zenfekvó, nemis kell sok szót vesztegetni rá. Ezé rtaz é pitészekaz ilyen elrendezé st már sajátszavukkal is é sszerű elrendezé snek (ratio) nevezik, mí g a ré szek rendszertelenelhelyezésé té sszerú tlennek.Ez az elv szé lté bené rvényes,é sszinte minden embeliművészetre é s alkotásra kiterjed. Továbbá a dalokban is, rnelyekben szinté ntalálunk a hallás gyönyöűsé gé re szolgáló é sszerűsé get.nyilvánvalóan a mé rtók(dí mensio) hozza létre a kellemes é rzé st.Es amikor a szí né sz áncol, é s a hozzáé rtőnéző számáta minden rnozdulata jelké pez valamit, ámbár tagjainak ütemes moz-gása (xumerosus motus) is, ugyanciak i mé rté karány által, g|önyöködteti a sze-

met, mé gis azt mondjuk, hogy mozgásában ósszerűsé g van' mert az é rzé kekgyönyöködteté sé n kí vül mé g jelké pezé ski is fejez valamit' Ugyanis, ha aszárnyas Venust é sa köpenyes Cupidót alakí taná, mé g ha tagjait csodálatosanmozgatva é s illegetve ábrázolná is ezeket, nem a szemet sé rtené ,hanem a szeme-ken keresztül a lelket, mel;mek ezek a jelzé sekszónak; a szemek akkor ütközné -nek meg' ha maga a mozgása nem volna szé p.Ugyanis csak ez tartozik az é rzé kre'amely által a lé lek _ minthogy a testbe yan zárva _ felfogja az é lvezetet'Tehátmás az érzék,é smás az é rzé kelés tján való felfogás; ugyanis a szé pmozgás azé rzé ketgyönyökodteti, az é rzé kelé s tján a lelket pedig csak az a szé psé g,amita mozgásjelké pez. Ugyanez a hallásra is könnyen átvihető; mert ami kellemesenhangzik, az tetszik, az gytinyiirködteti a fulünket; az a szé psé gpedig. amit a

hangok jclcntcnck, a Í iilckközvctí tósé vel ugyan, de csakis a lé lekre hatnak. lgyarnikor pé ldául czckct a sorokat halljuk:

S ulrt sitt u11y hmtithtl !Íh\ú 'n: (')(ülrui,aMincli11 a nap? tlalanlnl n! /lol't^-tl lltártor az é j.icl?a(Llkato$ I$tví n fordí tí ii)

- akkor rrráskóppcrr é lvczzük a vcrsmórtókct, nráskóppcn az órtclmé t, ós ncmugyanazon é rtclcmbcn mondjuk, hogy ósszcrű a lrarrgzása ós ósszerű a jelcntósc.(col. 1009-1011)

XII. fejezet

MINDEN TUDoMÁNYT Áz É RTELEMGoNDoL Kl.

A \JEVEK PÉ LDÁJA.AZ Í RÁS. A szÁMoK PÉ LDÁJA'A HANGOK, A SZOTACOK FS A SZAVAKMEGKÜLÖNBÖZTETÉ SÉ NEKPÉ LDÁJÁ'

Á TÖRTÉ NETÍ RÁSPÉ LDÁJA

35. Tchát az a bizonyos é sszerűségháromí é ledologban nyilvánul meg. Előszöa valamely cóbóI lé trehozott alkotásokban, másodszor a beszé dben, harmadszora szópsóg é lvezeté ben. Az elsó arra figyelmeztet, hogy semmit se tegyünk vaktá-ban, a-második arra, hogy helyelen beszé ljünk, a harmadik arra, hogy boldoganszclulóljiik a dolgokat. hz az előbbi az erköcsökre tartoz1k, ez a kettő viszont atltclonrányokra, amelyekről most szólunk. Mert ami bennünk é rtelmes, azazi'rtclcnrmel é l, é sé sszerűdolgokat hoz lé tre vagy követ - minthogy termé szctesköclók fűzi össze olyan té nyezőkkel, amelyek[el é rtelme kózijs, é j mert emberaz cnrberrel sem tudna szilárdan társulni' ha

nem beszé lné nekközös nyelvet, mertakkor é rtelmük é sgondolataik visszapattannának egymásró _, tehát ié nyünknekczcn é rtelmes ré sze Í tgy látta szüksé gesnek, hogy a dolgoknak nevet kell adnia,vlgyis jclcnté ssel bíró hangsorokat, hogy ezek összekapcsolása ú t1án, é rzé kcik|c'gí tsé gét egy_é k igé nybe, minthogy egymás lelké t közvetlenül nem foghatjákful. Am a távollé vők szavát nem lehet hallani, ezé tt az é rtelem ftjltalálta ; í rást,ltrcgjclöve é smegkülönböztetve a beszé dnek minden hangját. Mindezt azonbanncnr' tchctte volna, ha a dolgok sokasága sz1lárdhatár né lkül a vé gtelenbe terjedó-ttck látszana. Nagyon is szüksé gszerű volt tehát, hogy felfigyeljenek a megszámlá-lá.r ltasznosságára (utilitas numerandi). E ké t dolog fijlí edezé seután jö,lé tre aziskolamestcrck (libra us) é s számtan-taní tók (calculo) fogIalkozásas, minteg! agrantnratika elemi foka, amit Varro littaatí ónak nevez (göög elnevezé se is ván,dc lz hirtelcn nem jut eszembe).

36. Ezután továbbmenve, az é rte].ern felismerte, hogy a szájunkkal lé trehozott

bcszódhangok közül melyeket betú kkel rnár megjelöt _ egyesek változó száj-rryí lással, de kótetlcnül é s nyí ltú ton,akadály né lkül jönnek lé tre, mások a szájváltozó mórté kű összezárásával, de mé gis keltenek hangot. mig a harmadikcs<lportjukat csak az elózókhöz hozzákapcsolva tudjuk kiejteni. Í gy a hangokatkirjtósiik szerint magánhangzóknak, Í é lhangzóknaké smássálhangzóknak rrcvcztccl' Továbbá megkülcinbóztette a szótagokat, vé gül a szavakat nyolc fajta ncmrcósllakra osztotta feló; hanglejté süket, tisztaságukat, kapcsolatukat mind mcgÍ orr-toltan é s finoman megkülönböztetve. Vé gül a számokra (numeri) é sa mé rtókrc(dí mensio)is gondolva, megfigyelte a szavak é sszótagok idómé rté ké t, smegálla-pí totta, hogy egyesek ké t dőegysé gűek' mások egyból állnak, s ezáltal jönncklótrc a hosszú , illetve a rtjvid szótagok. Mindezekct rendszercztc ós állandószabályokba fogIa|ta az emberi é rtelem.



Alllll'\llNll\ /^

l(lNl'llí tl

37. Í gy nrí r kialakttlt vtrltta l gralnntatikr' rlc nrirtthogy ncvóvcl clánrlja. hogya betí rk]icl foglalkozik - arrri ririatt |acinul littuauta (í rásnrdomány) a_"c-v9 .'cnné lfogva ,'ük'ógkópp"n nlindcn a köóbc tartozik, amit csak í rásba foglaltakmint mé göökí té sre nié ttat. Í gy cgy volt az clrrcvczé s, de a tartalma köülhatáro-latlan, so-kágú ; s tóbb gondot, mint öómet ós valószerűÉ get jclentve hozzákap-csolódott ehhez a tudományhoz a töté netí rás is, mely tóbb bajt okoz a grammati-kusoknak, mint maguknak a töté netí róknak' Ugyanis ki mondaná tudatlannakazt az embelt, aki nem hallott róla, hogy Daedalus repült; s ki ne látná, hogyhazudott, aki kitalálta, ostoba, aki elhiszi é sarrogáns' aki ké rdezi?Vagy ami miattnagyon szoktam sajnálni taní tványaimat, hogy tudatIansággal vádolják óket, ha

ne tudiák megmóndani, hogy minek hí vtákEuryalus anyját' míg ók nem merikhiú knaki ostobí knak é skí vánisiskodóknak nevezni azokat' akik ilyeneket ké rdez-nek. (col. 1011-1013)

XIII. fejezet

Á DIALEKTIKA É sA RLToRIKA FÖLFEDEZÉ SE

38. Miután tehát az é rtelem lé trchoztaé selrendezte a grammatikát, kezdtekutatni é smegÍigyelni azt az erót, amelynek segí tsé gé velé trehozta a művészetet

/ars'l' mert mé -gh-aiározva, megkülönbóztetve, összefoglalva nemcsak elkülöní tet-ie é i rendezte ifogalmakat. hanem minden tévedé sbeszivárgásátó is megmentet-te. Hogy is vállalkiozhatott volna más dolgok lé trehozására, ha elóbb

_maq_ukat

az

eszközóket _ mintegy saját gé pczcté t_ Íiilnem mé rte, ki nem jelöte, fel nemosztotta volna' "agyii

hi nem-hozta vo]na lé tre a tudornányok tudományát, a

dialektikát? Ez tan1i meg rá' hogyan kell taní tani, hogyan kell tanulni; ebbennvilatkozik mcg az é rtelem,é snyiivání tia ki lé nyegé t'akaratát. hatalmát. Tudja.hóev kell tudní ; egyedül ez akar é s tud másokat is hozzáé rtókké tenni' Amdemú ihogya többnyire ostoba emberek a helyesen, h_asznosan é sbecsülctesenelé bük iárt cé l felá nem az egyedüIi tiszta igazságot követik _ mert azt csakkevesen látják át -, hanem saj-át é rzé keiketé smegszokásaikat, ezé rtnem' elé g,hogy csak ánnyit tanul|anak, amennyire ké pesek, hanem erre gyakran é serőtelje_sen"'ösztöké lni' is kell-őket. Önmagának

-eza a rószé t, amely erre töckszik s

amelvben több a ké nyszerűsé g'mini a tiszta gondolkodás, mert meg van rakvacsábí í ó é kesé ggel,amit a né pre szór, hogy mé ltóztassé k saját haszna felé fordulni'nevezte el az-é rtelem retorikának' Idáig.jutott cl a szabad tanulmányokban é s

művé szettudományokban az é rtelemnek az e ré sze' melyet é sszcrűnek nyilvání -tunk. (col. 1013)

XIV. fejezet

A ZENE É sA KÖLTÉ SZET'Á HÁRoMFÉ LEHÁNGzÁs'A VERS EI\EDETE. A RITMUS

39. Ezután az é rtelem az isteni dolgok boldog szcmlé lé sé reakarta ragadtatnirnagát. I)c azórt, hogy le ne zuhanjón a magasbó, lé pcsófokokat kcrcsctt, é s

ki'pissí 'qci szcrint kiópí tette ntagának a maga ú tját ós rendszcrór' Vágyakozottotvarr sz('psóg után, illrctyct cgymagában a szcnrck közvctí tí 'sc lrí 'lkiil tudnaszi'nt l('lrri

''

ric'llz órzókck llkadályáÍ 'a iiakijzöt. Tchát cgy kissé lzok fcló forclí totta

At'(i{t\llNll'. /^

l| l Nl||liÍ

tckilrtctórrck ólót' amik azt hirdclvc ttt.tgtlkrril, ltogy náltrk van az igazság,hclytclcn lárInájukkal visszahú zták tnlí r irí rlyritiirckvi'sóbö. Elsónck a Í iilckkelkczdtc, mcrt czck állí tották, hogy az ő sljí tj:rik .rztlk 'r szavak' amclyckkcl ó márl('trchozta a grammatikát, a dialcktikát ós l rctorikát. Es az é rtclcm mcgkülönböz-tctő ké pcssé gé velhamar átlátta, hogy milycn különbsé g van maga a hangzás ós

.jclcntóstartalma közótt. Rájöt, hogy a fiilck fclfogására csak a hangzás tartozik,cz pedig háromfé le lehet: vagy é lőlé nyek hangja, vagy hangszerekben fuvás általlótrtjövő hang, vagy ütós ú t1án keletkező hang. Az első fajtához tartoznak atragikus é skomikus színé szek1vagy az ilyenfajta kórusok, é s általában mindcní lólí 'rly'mcly saját hangján é nekel; a második fajtát a í uvolák é s hasonló hangszc-

rck k('pczik; a harmadikra jutnak a citerák, lantok, cimba|mok (cymbola), cgysző-vlI minden ütóhangszer.40. Azt is látta az é rtelem,hogy mindez é rté ktelendolog, ha a hangok ncm

kiszabott időmé rté kkel, ncm kimé rthangeró- é snyomaté kváltakozássalké pződ-rlck. Fclismerte, hogy itt vannak azok az alapelemek, melyeket a grammatikábanir szótagok szorgoi vizsgálata során lábaknak é shangú lyoknJk nevezett. É snrinthogy könnyű volt felismerni a beszé dben, hogy magukban a szavakban isrr,rgyjábó egyforma számban vannak elosztva a rövid é sa hosszú szótagok,nrcgpróbáIta ezeket a lábakat meghatározott rendbe állí tani é sösszekapcsolni. Igycbbcn az clsóben magát az é rzé ke|ést övetve, szabályszerű beszé dré szeket(mode-| Í ú idrtí culi) je|öt ki, s ezeket metszeteknek (rae.ra) é s tagoknak (membra) r'eyeztecl.7 Azután, hogy a lábak egymásutánja ne nyú ljon hosszabbra annál, mintlrnlinck órtclmé t át tudja fogni, megállapí totta, hogy hol kell visszaíordulnia, ósczt a fordulót verssornak hí vta.Azt pedig, ami kimé rt soregysé gek né lkül' dcnrí'gis a lábak é sszerű rendjé ben folyik, rirmus né vveljelöte; ezt latinul egyszerű_cn ttttrttcrgmak (ütemnek) lehet mondani' lgy hozta lé treaz é rtelem a kötóket's ntivcl nemcsak a hangoknak, hanem a szavaknak é sa dolgoknak (rerum) is nagytIl()z8atót látta bennük, nagyra é rté kelteóket, é sminden lehető é sszerú ámí tásrakópcssí 'get adott nekik. Es minthogy attól az első tudománytól származnak,tltcgcngedte, hogy a grammatikusok legyenek a bí ráik.

4t. Tehát ebben a negyedik lé pcsófokban, a ritmusban, azaz magában aziircrnczcttsé gben (nodulatio) Í iilí edezte az é rtelem)a számok (numeri) uta|kodő.jc|lcg(t ós lé nyeget adó szerepé t. Ekkor szorgosan kutatta ezek mibenlé té t,ósí '('lfcdczte isteni é söök voltukat, kiváItké pp mikor segí tsé gükkel minden felsőbb-rcrrdű dolog szövevé nyé t átlátta. Es most már nehezen tűrte el, hogy ezekneklt'nyót ós ragyogását eltompí tsa a szavak testi anyaga. Minthogy pedig az' amit.r li'Ick lát, mindig jelen van é ské tsé gkí vülhalhatatlan _ ilyennek tűntek a számok

,lt bang viszont mint é rzé kletesdolog elfolyik az idő mú lásában, s ezé rtc rr r l('kczctünkbe kcll vé sni, az é rtelem é sszerű ámí tással engedményt tett a kötók-rrck' ('s azt találták ki, hogy a mú zsák Jupiter é sMemoria leányai. (Vajon ak iiltóncrnzedé kben megvan-e a hasonló magatartás?) igy ez a tudomány, mely.rz i'rz('kclé snek is é saz é sznek is ré szese, a zene nevet kapta. (col. 1013)

Û.*r.".,

A GEoMETR!Á É sAz ÁSZTRoNÓMIA

42. Ezck után a szemek birodalmába lé pctt' ós megvizsgálva a ftildct ós az cgct,trrcgí llapí totta,hogy ncki csak a szé psi'g tctszik, a szópsógbcn az allkok, rz.rllrkokban a mórtókck, a mi'rtí 'kckbcn a számok. Ezutí ln azt kcrcstc iinnragában,

H4 Al'(iLr\lNU\ / A rÚNr)r(al Atrti('tllNll\ / AlrlNtrtrarl l{5



Irtlgy tltt vlttt-c-ttlyiltt vt)lIalI v.rgy kcrcks('g, vagy tttí ts tllyrtlt lrlak ós itlorrr, lrnilyctlz ('sz fclöcl' Ugy találta, ll<rgy sokkal silárryabb az' atrrit a szcrlrck láthatnak, ósscmnrikóppcrr scln lrasonlí tlrató alrlroz, arrrit a lólck lát. Ezckct a jclensé gckct isclkülörí tcnc é selrcrrdcztc, tudon'ránnyá fotmálta, ós cltlcvcztc geomctriának.Nagyon mcgragadta az é rte|metaz é g mozgása is, é smcgfigyelé sre csábí totta. Ittis hosszú időn át, a csillagok kiszámí tott ós meghatározott járásából, az idókózökkiszabott tartamából arra a következteté srejutott, hogy ott is ugyanú gy a mé rtékós a szám uralkodik' Ezeket hasonló módon meghatározva é smegkülönböztetvercndszerbe fogta, s í gy é trehozta a csillagászatot, nagy biztonságára a hívócmbereknek, nagy györelmé re a kí váncsiskodóknak.

43. Tehát mindezen tudományokban minden számszerűen arányosnak (nume-ro.ta.) mutatkozott, s mindez azokban a mé rté kekben űnt ki nyilvánvalóan,amclyeket az é rtelemönmagában, gondolkodva é s töprengve, Í iilté denül igazak-nak látott; az é rzé kekkel felfogható dolgokban viszont ezeknek csak árnyé kát é svctületé t fedezte fiil. lgy nagyon ftilbátorodva nagy dologra szánta el magát, é smegpróbálta a lé lek halhatatlanságát bebizonyí tani. Mindent megvizsgált szorgo-san, é srájöt, hogy nagyon sokra ké pes, é samire ké pes, a számok folytán ké pes.Csodálkozás fogta el, é sú gy sejtette, hogy talán ő maga az a szám, amely mindentmcgszámlálhatóvá tesz' vagy ha maga nem az is, de ott van benne, ami felétöekszik. lgy ezt a számot minden erejé vel megragadta, mint ami utat fognrutatni a teljes igazság fel.é . Ez az, amiről említé st ett Alypius, mikor az akadé mi-kusokról vitáztunk, s Proteuské nt már a kezünk közöt volt. (Contra Acad. |ib'3, cap.5, n. 11' é scap. 6. n. 13.). Ugyanis azon dolgoknak hamis ké pei, melyeketszámba veszünk, elhajlanak attól a mé lyen rejtett elvtől, ami által számba vesszük

ókct, magukhoz ragadják gondolkodásunkat, s í gyokozzák, hogy kicsú szik akczünkból, mikor már-már elé rtük. (col. 101,t 1015)

XVI. fejezet

Á ,,szÁBAD TUDoMÁNYoK" ELVEZETIK ELMÉ NKETÁZ IsTENl DoLGoKHoz

44' Aki ezektól a ké rdé sektólnem riadt vissza, é segy egyszerű é s biztosigazságra vezette vissza mindazt a sokÍé lesé get, mi ennyi tudományban szé lesené sváltozatosan szé tterjed'

^z

n^gyon is mé ltó a tudós né vle; hiszen az ilyen márnem vaktában keresgé li azon isteni dolgokat, melyeket nemcsak hinni kell' hanemvizsgálni, megé rteni é smegórizni is. Mett bárki, vagy azé tt,mert még a szenve-dé lyek rabja, é smulandó dolgokra áhí tozik, vagy azéÍt,mera keriili ugyan márezeket é s tisztán é l, de nem tudja' hogy mi az a semmi, mi a megformálatlananyag, mi a megformált é lettelen dolog, mi a test, mi a testben a faji jelleg; mia hely, mi az id6, mitjelent helyben é s időben lé tezni,mi a hely szerinti mozgás,mi a nem hely szerinti mozgás; mi az állandó mozgás, mi az öök; mit jelenthelyben sem lenni é ssehol sem; mi az időntú liság é s a mindig; mit jelent seholsem lenni, é smindenütt lenni; sohasem lenni é smindig lenni; tehát bárki, akiezeket nem tudva, vizsgálódni é svitatkozni kí vánna _ nem hogy a felsé geslstcnről, mert őt tudatlanul mé g jobban meg lehet ismerni, hanem saját lelké ról_, az ilycrr ember akkorát té ved, amekkorát csak lehet. Mert könnyebben megis-tttcri nlinclczckct a ké rdósckct az, aki már Í iilfogta az egyszerű é sé rzé kfeletti

szánrokat (rumcri simplkes atque í fllelligibiles). Ezeket viszont az foghatja ftil, aki

i'rtclnrcs, k<lrí ttál vaBy vllnlrlcly lilc]cttr r('r lriit iilttr('ttyltó flrgva cnnck szct)tclhctiirlcj(t, l nrrláshoz szcnvcdólyclcn vrrrr'rí xlik, r il ttldoDlányok cmlí tctt rcn(Üa'trrrcgfclclí lclr kóvcttc. Mcrt nolrí l czck ar Í tlt' ,,rzlt,ltl mí rvószctck'' mind az óctrrró<ljára, nrind a dolgok nrcgismcrósórc hlszttttsittt tanulmányozhatók, haszntrsvoltukhoz cljutni igen nchóz, s csak olylnlllk sikcriil' aki i$ú korától Í ogvrtchctsógcs, ós kitartóan, állhatatosarr í oglalkozott vclük. (col. l015)t.l

XVUI. fejezet

MILYtN SoRRENDBEN JUT EL A LÉ LEKÖNMAGAÉ sAz EGYSÉ GMEGISMER É sÉ rtEz.M|NDEN Az EcY FELÉ TÖREKSZIK

47. Nchogy valaki azt higgye, hogy tú lságosan t^g té mát öelek fel, ezt fcjtcn'lki tcljcsebbcn é sröviden. Az emlí tett dolgok megismerósé re senki sem számí thatlrní 'lkiil, hogy ne ismerné a jó vitatkozás é s a számok hatalmának kettós tudomá-rlyát' Ha valaki ezt tú lságosan nagy követ€mé n}'nek í té li,akkor ismerjejól vagyt'sak a szárnokat vagy csak a dialektikát. Ha mé g ez is mé rté ktelennek űnik, akkorlcgalább azt kell töké letesen tudnia, hogy mit jelent az egysé ga számok rendjó-

lrctl, csak annak a tudata' hogy mennyire nem ismeri ót.48. A nragát a fiIozőftára adó lé lek ezt a sorrendet betartva elószór önnragába

tckillt; ós ninthogy az a bizonyos elózetes felké szültsé g már eljuttatta oda, hogyvlrgy l sajátja az é rtelemvagy ó maga az, az é Itelemben pedig semmi sincs jobb

('s szí rnlottcvőbb a számoknáI, sőt é ppena szám az é rtelem,akkor í gy szótltlgÍ llan: É ncgy bizonyos belsó, rejté tl ké pessé gemmel mcg tudom külinrböz-tcrrri ('s cgybc tudom foglalni a megismerendó dolgokat' é sezt az é nké pessé gcnlct,lrlclctttltck hí vják. De vajon mi mást kell megkülönböztetni, mint amit cgynckvóltlck, dc ncm az' vagy mint ami nem annyira összetartozó, mint vé lik?Ugyan-igy vlrjon nri egyé bé rtkell valamit egybeilleszteni, rnint azé rt, hogy a )chctőlc1irrltgyobb nórté kben egy legyen? Tchát mind a megkülönböztcté sscl, ntittcl azr'11yllcillcszt('sscl az egyet kí vánom, aÍra töekszem. De amikor felborrtok (rrrcg-I iiliir r tliiztctck) valamit' akkor meg akarom tisztí tani, amikor összcillesztck, irk-lr'r ciróssz(' akarom tenni. Azzal a művelettel eltávolí tom az idcgcn rószckct,,'tttczrr'l iisszckapcsolonr az egybetartozókat, hogy valami tökólctcs cgy lcgycrr.A Lórrck' lrogy kó lehessen, nrinden ré sze é scgé sz valója cgysé gbc szi|árdrrIt. Hí t'r l,l? Nclltclc rrcm jchetnc fa, hogyha ncnr vo]na egysógcs? Es nlit mrttlttrlk

lr'irrrrcly ('lí llí 'lry agjai, bcJsó rí 'szci, mindclr alkotóclcnlc? IIa cltí rr'rrí 'kcgysógiik

116 ^t'(il,t1lNl,s / A l\llNl'lrí ll . AtxlultlNul / A r nrr ll7

i's



li'll-rr'rrrlí sí r,tcttlt('szt"tcscIt tttcgsz(ttttlc i'lóórry lcrrrri. A llirrirtrlk ttri trtí st kí válr-nak, tttiltt cggyó lcrlrri? Es rtrirrí l itrklrbb cggyó ví lrrrrk, anrrál inkálrb barátok.A nóp cgy állam, nrclyrrck a szótlrú zás vcszólytjclcnt, dc nri tnás a szóthí tzás, rTrirrtncm-egyct-akarás? Sok katorrábó cgy hadsctcg tcvődik összc: rrcmdc bármclysokaság annál nehezebben győzhető lc, minó cgysógesebb? Ezé rtazt az egysé ge-sülő katonai alakulatot is lÉ neknevezik, azaz é k alakban való összezárkózásnak.É smiben áll mindení ajtaszerelem? Ugycbár cggyó akar válni szerelmé nek tár-gyával, é sha elé ricé lját, egyesül vele. A ké j s azé rtokoz olyan heves gyönyöt,mert az egymást kí vánó testek eggyé válnak. Es a fájdalom mié rt ártalmas? Azé rt,mert szé takarja metszeni azt, ami egysé gesvolt. (col. 1017_1018)

XIX. fejezetMIÉ RT MAGASABB RENDÚ Az EMBER AZ Árr'lrNÁr;

HoGYAN LÁTHA1JÁ MEG Áz EMBER ISTENT?

Tehát rossz é sveszé lyesdolog azzal eggyé lenni, ami könnyorr elválasztható.49. Sok, eddig szé tszórtan fekvó alkatré szből, egybeilleszt'ie óket, vé gül egy

házat é pí tek.En vagyok a magasabb rendű lé ny, mert é na]kotom, amaz lé trejőn.Azé rtvagyok magasabb rendű, mert é n alkotok; ké tsé gtelé nülezé rt vagyokmagasabb rendű é n,mint a ház. De nem azé rtvagyok magasabb rendű a fecskéné lé sa méhecské nél1hiszen az mesterien rak fé szket, emez lé Pet;ezekné l azé rtvagyok magasabb rendű, mert é rtelmes lé ny vagyok. Amde ha a,megtervezettmé retekben é rtelem van; vajon a mé hek é pítmé nyé benontatlanabb é selnagyol-tabb a mé retezés?Ellenkezóleg: a legnagyobb mé rté kben pontos. Tehát nem a

számszerűen arányos dolgok (tumerosa) lé trehozása, hanem a siámok felismeré seáltal vagyok magasabb rendű. Mi következik ebből: amazok tudtukon kí vülké pesek számszerűen arányos dolgokat alkotni? Minden bizonnyal. Ez miveligazolható? Azzal pé ldául, hogy mi magunk is kiszabott távolságok szerint illeszt-jük a nyelvünket a í ogainkhoz é sa szájpadlásunkhoz, hogy a szájunkbó hangoké s szavak töjenek elő, pedig beszód közben nem gondolkozunk azon, hogymilyen szájmozgást kell vé geznünk. Aztán egy jő é nekesvajon nem termé szetesé rzé ké vel rzi-e meg az emlé kezcté be vé sett ritmust é sdallamot é nekébenakkoris. ha zeneileg ké pzetlen?Es van-e enné l kimé rten ütemesebb dolog-? Ezt ó nemismeri fel, mert tanulatlan, de vé ghez viszi természetes ké pessé gével. s mikor leszmagasabb renőű, az állatvilág folijtt álló? Ha tudatosan teszi, amit tesz. Merthiszen csakis az állí t engem az állatvi|ág ftilé ' hogy é rtelmes lé nyvagyok.

50. Mármost hogy lehet, hogy az é rtelemha]hatatlan, é n pedig egyszerre

vagyok é rtelmes é shalandó lé ny? Hát az é rtelem mé gsemhalhatatlan? De igen;mert az egy aránya a kettóhöz, a kettóé a né gyhez;ez szí ntj'szta é rtelem, é seztegnaP sem volt kevé sbé gaz, mint ma' é sholnap yagy egy é vmú lva se leszjobban igaz; sőt ez a szinigaz é rtelemakkor scm szűnhet meg' lta az egé sz vllágósszcomlik. Az é rtelem ugyanis mindig ugyanaz, a világ viszont már tegnap semvolt az, ami rna; sőt a mai napon, de mé g egy órán belül sem áll a nap ugyanazona helyen. Tehát minthogy benne semmi sem állandó, semmi sem lé tezhet bennea lcgrövidebb ideig sem egyazon módon' Ezé rt,ha az é rtelemhalhatatlan, é sé n,aki minden jclcnsé get fel tudok bontani é segybe tudok ilIeszteni, é rtelem vagyok:akkor az, ami miatt halandó vagyok, nem az é n sajátságom' Vagyis, ha az é ltetólóck ncrl azonos az é rtclemmel, é rrpedig cgyrószt órtclmes vagyok, másré szt azórtclnrc'nrnó fogva rnagasabb rcndű is: akkor az alacsorryabbtó a nlagasabb feló,

:r lraIlrrl<l(ltí ll ir Irirlhatittlirtr li'ló kcll trrctrr'lrl',lrr"rrr' lizckct lrrorrrljlr tttlgálrlttt,rrróg sok nrást is gonclol ajól kintí rvclt lólckiirlll czckbc nctn akarok bclcntctttri,l|clügy óppcn ón hágjrm át a lné rté kct(nnitts), a rcncl szülőjót, amiktrr a

g,llrdolkodás rcndj('rc akarlak bcnnctt'kct lllcl{till)í tani. Ez ugyanis örmrga cljtttiz crköcsökhóz é Ja tökóctcs ócthcz, rtcttlcsak l lrit, lrancrn a biztos óttclcrn ú dánis 1...1 (col. 1018)

A ZENÉ RÓL*I

ELsÓ(ÖNYv

ll. fejezet

MI A ZENE? Ml Áz ÜTEMKÉ PZÉ S?

2. Mcster: Most már töódjünk kcvesebbet az elnevezé ssel' inkább nrindclrt,rórrkkcl keressük e művé szet é nyegé té salkotó elvé t.

l'lrrí tvány: Keressük, hiszen mindent akarok tudni az egé szkérdésró.M; Határozd meg tehát a zené t.'l': Ncm merem.M: El tudod fogadni legalább az é nmeghatározásomat?1'; Mcgpróbálom, ha kifejtcd.M: A ié nca helyes ütemké pzé s udománya.2 Te nem í gy gondolod?'f: Talán ú gy gondolom, ha világos lesz elóttem, hogy mi az ütcmkópzós.

M: Tchát é zt i szőt, hogy ütemezni vagy sohasem hallottad, v4gy hallottad,rlc csak abban az é rtelemben,ami az é neklésselé sa tánccal kapcsolatos?

'I: Valóban í gy van' De minthogy látom' hogy az ütemezé s a rnórtókkclIiitcnrmcl] van kapcsolatban, hiszen minden dologban fontos a mértékbetartása,visztrtlt az óncklé ibcn é sa táncban sok hitvány elem is van a gyönyöködóstllt'lIctt: czé rtteljes aIapossággal szeretné m megtudni, hogy mi is hát lónycgóbcn.lz iitcnlkópzé s; minthogy ebben a szóban rejlik szinte az egé szművészet mcghatá-lrlzí tsa' Hiszen itt nem olyasvalamit ke]] tisztáznunk, amit bármely é nckcs vagyrzí lt('sz tud.

M: Az az elóbbi állí tásod, lrogy minden dologban mé rté ketkell tartani - a

zr.ll('n kí vül is _ nc vczesscn Íé lre é ged;hiszen tudod, hogy a szónok bcszóclé t isllt jlitos órtelemben kell venni'

J': Tudom; dc mié It tartozik ez ide?

M: AzÉ 'rt,mert ugyebár beszé dnek minősí ted azt is, ha a szolgád, bármilyl.tttltlltlan é s faragatlan mé g, ké rdé sedreegy szóval felel?'l': Arrnak minósí tem.M; Tchát akkor ő már szónok?'l : Ncm.M: 'Í clrát nem szónokolt, midőn valamit szót, noha a szónoklást a szóIás szób(ll

rz,ilrrr.rztatjuk.l: l]zt bc]átom' de nem ó!tem, hogy ez mire cé loz.M: Arra, lrogy ncgórtscd: az ütemké pzós vonatkozhat pusztán a zcnórc, í rrrl)ír

'r ttlór'tók, anriből a szót nrcgalkották, más dolgokban isjelen lehct' Mirrt ahogyln

' I)( tlsirr. Mignc, Patro/ogio l,'rlir,1 torn. 32, col. l0{t}1090

t]lr /.ll(;yZl1 lx Au(iut Nl|r / lt(,Y/t l t:ll



^r'or.'\'ttNU\

JEGYZETEK*

^z ^KAl)É MlKusoKELLEN

(386, Cassiciacum)

l. Romanianus, Ágoston gycrckkori gazdag baráqa. F6 mozgatóia annak a- megvalósulatlan - tervnek, hogy egy szűk baráti kö, mclynck-Ágoston istagia volt, ,,közös é letet'' alakí tson ki. Vö Aurclius Augustinus: V;llortl'ások

fl._ k9lyu. XIV. fejezet, 24.). Ford': Városi lstván. óondolat' Budapest'1982. 174. o.

2. Ezzel a hellyel kapcsolatban Ágoston öegkori önkritikus művé ben,a Retrar_tationesben (Atdolgozások, 427), melyben viszatckint korábbi irodalmi mun-

kásságáraés korrigálja. saját ,,té vedé seit'',a követkcző bí ráló megjegyzé st teszi;.|o..v{u.!i- o1o}xág.é s í zetlen'séga ll. könyvben az a szinte mé eí/erú ologa Filokáliáról é sa Filozófiáról, hogy ezek testvé rek s ugyanattó a szülőtó]szárm1znak- (2. könyv,3. fcjczet, 7'). Mert vagy az, amit aizé psé g zeretetének(filokáliának) }rí r'nak, nem vonatkozik másra, mint hiábaválóú gokra, vagyha azé rt tiszteletremé ltó ez a né v (filokália), mert latinul kifejezic a szépsé !iránti szeretetet jelenti, é s a böcsessé g iránti igazi é s cgÍ őbb s;eretetct, afko;a nem testi,. halr:m -a leg6bb dolgokra vonatkoztawa ugyanaz a szé pségszeretete (a filokália) é sa böcsessé g szeretete (a filozófia), é ssé mmiké ppenierítcstvé rek.'' (Retractatiofies , lib. I., é ap. I., n. 3. - Migne' Patrologia Lití ro to^-32' col. 58ó-587.) (Waczu|ik Margit fordí tása)

3. Acsnlus (Áiszóposz), talán phrügiai szátmazású göög mcsekötó Szolónkortársa_4. Licentius, Ágoston barátja' kötő.

5. Horlensius. Qicero elveszett munkája, buzdí tás a filozófiára, amely nagy hatástgyakorolt Ágoston szellemi fejl6dáé rc: az é kesszó|ástó, a ietorikától a filozó-fia felé fordí totta é rdek]ődé sé t.Yö Vallomások, (III. könyv, IV. fejezet' 7.)ld. kiad. 77-78. o.

ó {Iypius_, Ágoston baráia, akiról többszö megernlé kezik a Vallomásokban (l.pl. Vl. könyv, vlÍ .-X. fej.)' Id' kiad. 1ó0-1óó. o.

7. Proteus'(Próteusz)-, jóstehetségű tengeri isten, akit annak, aki jóslatot akartkapni.t6.le' el kellett f9g1ia é sfogva kcllett tartania, miköz6en P., hogyszabadulhasson, a legkülönbözóbb alakokat ötöte magára' de ha látta, ho!.incm szabadulhat, ú jra felvette eredeti alakját ós csalhaiatlanul jósolt.

^RENDRÓL

(386 végé n'Casiciacum)

l. Err6l a művé ről a következ6ké ppen nyilatkozik Ágosto''" Retractatio esben

(lib. l.' cap. III., 1_3.):',1.

Abban áz idóben, amikoráz akadé mikusokró szóókönyvcm ké szült,a rendről is í rtam ké t könyvet, melyekben azt a nagy

* Ágoston nrűvcinck keletkczé si _idcjót K. Svobodu cnllitcn művc U.,cathaliqll" de sairl Au!|slirltl

'c' 'onfti!'Brno. l9J3.) nyomí n rdjuk í ncg' Mivcláz C8ycs nrrivck drtilár: viürhrró öszehrsonlí-

liiirll ulí lunk ki.r nrilik kronológiári: l. Aú rcliiAugustini lL'MÍ 'i.í . A ctlrl di Giovrlllli Mirzi.sí llsolli }jir.llz( (l9('')). lntrodtlzi('llc, ('9-7J' o. (V' Á. Crr."u.rss,r nyrlrrrí n','Eneickrpcdia lt:r|iana'''l kin' trlÍ ' 92{l' o)l 2' Vrnyri l.ászlri: ,,l: lik r!:thl {yh,i:8 iru!,,h',n' szcrrt lirví rr tÍ rsrrllt,lIll(li]llc]t. |()Hí ,, 7lr: t{l.l o'

kí 'rd('st tárgyalorn, vajon magí br lbgl,rl-c az istcrri gondvisclí 's lninrlcn jót i'smindcn rosszat. Dc amikor ú gy áttenr, lr(lgy czt a dolgot nché z mcgóÍ tcni,ós csak nchczcn lchct annak nlcgtí rgyalá$Í r vitát folytatni azokkal, akikkclakkor foglalkoztam, inkább a tanulnrányozí s rcndjóró akartam szóni, hogyí gya tcsti dolgokról cljuthassak a ncm tcstickrc.

2. Bizony ezckben a könyvckbcn scm tctszik nckem a gyakran clőforduló,'fortuna'' (szerencsc) szó. (2. könyv,9. fejczct, 27.\ Továbbá az scm, hogyaz órzé keket emlcgetve' nem tettem hozzá az ,,a testnek'' kifejczé st (1. könyv't.,2. fejezet stb.). Az sem tetszik, hogy sokat foglalkoztam a szabad tudomá-nyokkal (uo. 8. fpjezct é s2. könyv' 14. fejczct), melyek sok szenté lctű cmbcr

számára ismeretlé nek, é ssokan, akik ismerik ókct, nem szenté letűek. Továb-bá' hogy a mú zsákat mint valamilyen istcnnóket emlegettem' mé g ha tróÍ ásanis. (uo' 3. Í ejezet' 6.) Nem helyes az sem, hogy a csodálkozást bú nnckminősí tettem (uo.8')' valamint az sem, hogy nem igazán jámbor filozófusok-ró azt mondtam' hogy az eré ny Í é nyé ben agyogtak. Azt, hogy ké t világ van,cgy órzé kelhetó é segy órzé kfeletti (í ntelligí bí lk) uo. 11. fejezet, 31-32.), ncmPlato vagy valamelyik platonikus fiIozófus alapján, hanern saját né zctcmkótrthirdettem, mintha Urunk is í gyakarta volna órtelmezni, amikor ncm aztmondta: Az ón országom ncm a világból való, hanem azt: ,,Az é nországomncm ebbó a világbóI valő." (János 18,36.). Ezt megtaláljuk más szavaiban iskimondva. Ha pedig Krisztus Urunk másik világró| beszé l, azt helyesebbenú gy lehct é rtelmezni, hogy abban ú jé gé sú j fiild lesz, amikor beteljcscdik az,amié rt imádkozunk, mondván: 'Jöjön el a tc országod!'' (Máté 6'10'), Pla'losem té vedett abban, amikor azt mondta, hogy van egy é rzé kfelenivilág' Haczt az egyházi szokásnak meg nem fclel6 kifcjczé st nem is, de magát a dolgotszcÍ cménk mcgvé deni. Erzé kfelenivilágnak nevezte ó ugyanis magát az öökós megváltozhatatlan é Itelmet, mcllycl Istcn a világot megalkotta. Ha valakiczt tagadja, akkor abból az kövctkezik' hogy azt állí tja, Isten é sszerűtlcnüItctte azt, amit tett, vagy ncm tudta, mit csinál' amikor cselekcdett, vagy hacsclekedett, ncm volt meg nála a cselckvé s ósszcrű alapja. Ha pedig mcgvolt,mint ahogyan meg is volt, akkor ú gy látszik, ezt nevezte Plato é rzókí clcnivilágnak. Nem használtam volna ezt a kií cjezé st,ha már eléggé ártas lcttcmvolna az egyházi nyclvben.

3. Áz sem tetszik nekem, amikor azt mondtam: Nagy munkát kcll fordí ta-ni a jó erköcsök kialakí tására, majd hozzátettem: ,,Máské nt nem hallgat mcgminket Istenünk, a jó erköcsökben é lóket azonban könnyen fogia mcghall-getnl." (2. könyv, 20. fejezct, 52) Ugy mondtam ezt, mintha lstcn ncm

hallgatná meg a bűnösöket' mint ahogyan ezt mondja is valaki az Evangó|i-umban, de az mé g nem ismcrte meg Krisztust, aki már testben megvilágosÍ _tozta. (]ános 9'30-31). Az sem tetszik nekem, hogy annyira dicsórtcm a

filozófus Pythagorast (2' könyv' 20. fejezet,53.). Ha valaki czt hallja vagyolvassa, azt gondolhada, azt hittem, nincscnck té vcdé seka pythagoraszitaní tásban, pedig sok van é s é nyegbevágő. Ez a munkám í gy kczdődik:,,A dolgok rendjé t,Zenobius...'' (Mignc' Patrologia Latina tom. 32, col,5tl8-589.) (Ford. Waczulik Margit).

2' Az c|őző (III.) fejczctbcn párhuzamba állí totta a söé tsóget é saz ostobaságot.Az ostobaságró mint szellcmi söétsé gr6l volt szó.

3. Vö Isidorus' Etynologí ae l. könyv, XXXII-XXXVI. fcjczct.4. Vcrgilius' Geor3í rz tl. könyv,48G4tll. sor' Vö Vergilius Összes Míycí .Forclí -

t()ttí Lakatos lstván. Magylrr tlclikon' l9(l7. (í). o.

5' A /ilrroril.r könyvnrí 3oló, í rnok, cls<i taní tir' iskolantcstcr; a tdl hl y' 1lí !idhrl

n2 Au(iUsflNUr / Jl(;y,l lKAtrotr\ttNrr\ / lr'r 'Ylr ll( r3l



lz clct))i szí lllltilll trrrtítí rjrr.A litttt,ttio szőt talí tt llctűvct(.srrck lcltctttc ltrrlttrlatti.A 3rnrttrtlalir'rt ttctttcrlk a ttyclvtattItal, nycIvt(ldol|)átll)yill í ilglalkcrzott, hartcmaz irodalnri ntüvck ntlgyarázltával is. (Vö Isi<lorus' !lynologir'e I. kö|yv, III.í cjczct,|-2) A rórnai oktatásbarr a taní tókrrak háronr Í 6 csoportja volt; azí rásra' ós olvasásra a |rifius maqí stervagy a ludi mlgistet ' a nyclvtani é sazirodalmi ismcrctckrc e grlfirrllticus' a szónoklás művószcté re a lhetol oktattaa tanulókat. - Agoston a Vallomásokban (l. könyv, XIll. fejezet, 20.) akövctkezókóppen emlé kezik meg gyermekkori tanulmányairól; ,,Ma semjötem elé ggó nyomára, rni okozta' hogy gyűlötem a göög könyveket. Márkisgyermekké nt tömtek velük. viszont rajongtam a látin lönyveké rt. Nemazokórt, mclyeket az első oktatók (primi nagiitri) taní tottak! Inkább azoké rt,

amclyeket már a grammatikus nevet viselók (2rammaticí ) adtak elénk.Azcmlí tettelső fajta könyvet é ppenolyan tehernek é s bünteté snek tekintettem,mint az ijsszes göóg könyveket, ha az oktatás idejé n rnom, olvasnom vagyszámolgatnom kellett soraikból. ... [Pedig] jobbak, mert megbí zhatóbbái;voltak azok a legelsó könyvek. Eredmé nyük bennem nyilvánvaló- Ma isnekik köszönöm, hogy olvasni tudok, ha í rásjut kezembe é s leí rhaton, amitcsak akarok. Jobbak voltak, mondom, mint emezek. Ezek Aeneásnak nemtudom mifele vargabetüs kóborlásait verté k a fejembe, é skózben elfelejtettema saját -té velygé sine'1. -

É :. "sí rtam Dido halálái, meit szerelemből áegötemagát'" VallomásoÉ . Id. kiad' 42. o.

ó. A szavak fajtáiról, nemekre (genus) é salakokra (Jorma) stb. való felosztásáról. Isidorus' Etymologiae I. könyv, IX- Í ejezet,2-7.

7. E terminusokra vonatkozóan vö Isidorus, Etymologiae I. könyv, xxxx.fejezet,2-4.

A zENÉ RÓL(388_391 táján' Thagaste)

l. Ágoston a Retractationesban (lib. I., cap. xI.), í gyutal erre a művé re;,,1.' Azután hat könyvet í rtam a zené ről, mint azt mát az előbb emlí tettem.(Atdolgozások 1. kónyv, 6.) Közülük é ppen a hatodik lett a legnevezetesebb,hiszen megismerésre mé ltó dolgokról volt benne szó hogyan lehet a testi é sa lelki dolgokból, de váltakozó idómé rté kkel, eljutni a megváltozhatatlanritmushoz, amely már a megváltozhatatlan igazságban van meg, é s gyé rtelemmel átfogni Isten láthatatlan dolgait é saz általa alkotott dolgokat.Akik erre nem ké pesek, de

mé gis a Krisztusba vetett hitból é lnek, azokbiztosabban é sboldogabban jutnak el ezek látására e ftildi é let után. Akikviszont ké pesek erre, de hiányzik belőlük a Kriszrusba, az Isten é saz emberközöti egyetlen közvetí t6be vetett hit, azok elpusztulnak egé sz böcsessógük-kel együtt.

2. Ebben a kön1.vben az, amit mondtam: DA testek ugyanis annál különbek,miné l ritmikusabbak e ritmusok által, a lé lek pedig attól lesz jobb' ha mentesmarad azoktól, amiket a test ú tján fogad magába, ha elfordul a testi é rzé kelés_tó é sú jjáalakul a böcsessé g időmé rté keszerint( (6. könyv' 4. fejezet, 7.), nemú gy órtcndó mintba nem lenné nek jövóbeli testi ritmusok a romolhatatlantcstekbcn é sszellemekben, mert azok sokkal szebbek é s llendőbbck lesznek,vagy nrintha a lóek ncm órcznó nrcg őkct, mikor a legjobb lcsz' mirrt ahogyanaz lcsz, ha czcktől tncntes lcsz. ltt ugyanis az a í eladata, hogy clí orduljon atcsti i'rzókc'lí 'stól' hogy lrcfogac|ja az órzókfclctti (irrtcllí jiltilis) dolgokat' hiszcn

gycngc ós kcvóssó alkalmas arrl, ltrrgy tlttttrlkcttí tr'c cgylránt fr-rrdí na a figycl-mót. Ezckbcn a tcsti dolgokban óvakorlrrh kcll nl()!it a csábí tástóI, amí g a lólckbűnös gyönyöűsógckrc is hajIanros. Akkor rnajtl crós ós töké Ietes lcsz annyi-ra, hogy testi ritmusok nem fordí thadák cl l lliilcscssóg szcmlé lé sé tö,é sú gyé rté keli óket, hogy azok nem csábí thatják cl, ós rrcnr attó lcszjobb, ha czcktólmentes' hanem annyirajó é sderók lcsz, hogy azok nem szorí thatják hátté rbcszellemi é rdeklődé sé t,em le nem köhetik.

3. Ugyancsak az, amit igy mondtam: >Ez az egé szsé gakkor nagyon tartósé s biztos lesz, amikor egy meghatározott idóben é srendben visszaállí tják atestet korábbi erőteljességé be( (uo' 5. fejezet, 13.)' arról ne gondolja senki'hogy ú gy mondtam, mintha a testek nem lenné nek töké letesebbek a feltáma-dás után, mirrt az elsó embereké volt a paradicsomban, hiszen a feltámadásutáni testeket már nem kell majd testi é lelenmel táplálni, mint ezeket kellett,é s a korábbi elóteljessé g viszont ú gyé rtendó, hogy azok a testek semmiÍ é lebetegsé get nem fognak elszenvedni, mint ahogyan nem szenvedtek el ilyeta bűnbeesés el6tt se m.

4. Egy másik helyen [ezt í rtam]:>Az evilág iránti szeretet, mint mondom,fáradságosabb. Amit ugyanis benne a lé lek keres, abban nem talál állandósá-got, vegyis öökké valóságot' hiszen a dolgok elmú lásával betelik a gyengcszé psé g sorsa' é sazt, ami benne az állandóságot utánozza, azt a hatalmas Istenátviszi a lé lekre, ugyanis előbb van az idóben változó szé psé g,mint az,amelyik idóben is, helyben is változó( (uo. 14. fejezet, 44.)' Ezeket a szavakat_ ha ú gy ehet é rte|mezni óket, hogy csak ezt ez alantasabb szé psé geté rtsükrajruk, amely az emberek é sa többi olyan é lólé ny testé ben található, amelyektesti é rzé kelé ssel lnek _ a nyilvánvaló é rtelem megerősí ti. Az mí meli é ppenebben a szépsé gbenaz állandóságot, hogy ezek a testek szerkezetükben meg-maradnak, már amennyire megmaradnak' Ezt visÁ át a fiilsé ges Isten alé lekre.A lé lek bizony megtartja ezt z szerkezetet, hogy ne szóródjé k é sfolyjé k szé t, azt ]átjuk ugyanis, hogy ez töté nik az é lőlé rryek testé vel, haeltávozik bel6lük a lé lek.Ha pedig minden testben elké pzelünk valamilyenalacsonyabb lendű szépsé get,akkor ez a gondolat arra ké sztet bennünket,hogy é lőlé nynek tartsuk a világot is, mé g mintha abba is lelket vitt volna belea hatalmas Isten, hogy abban is utánozza vele az állandóságot. De biztos é rvalapján nem tudtam kimutatni, hogy a világ is é lólé ny, amint ezt Plato é smé gsok más filozófus állí tja, s azt sem tapasztaltam, hogy ezt a szentí rás tekinté lyeajánlja. Ezé rtha valamit, amit mondtam, í gy lehet é rtelmezni, azt már A MIekhalhatatllnsá!álóI szóló könyvemben is vakmeró állí tásnak jelentettem ki(Átdol2ozások l. könyv, 5. fejezet, 3), nem azért, mintha azt állí tanám, hogyez té ves, hanem mert nem tudom igaznak elhinni, hogy a világ é lőlé ny.Aztazonban nem habozom rendületlenül fenntartani, hogy nekünk nem Isten cza világ, akár van neki lelke, akár nincs. Mert ha van lelke, akkor a mi Istenünkaz, aki ezt teremtette, ha pedig nincs, akkor senkinek sem lehet ez az Istenc,mé gkevé sbé nekünk. Van lelki é ltető erő a világban, mé g akkor is' ha ncmis é l6lénya világ, s ez az ető a szent angyalokban szolgál Istennek a világé kesí tése s gazgatása cé ljából. Akik ezt nem é rtikmeg, azok is helyesenhiszik. A szent angyaloknak a nevé veljelötem meg minden szent szellcmitcremtmé nyt, akit Isten különös é s titkos szolgálatra rendelt, de a Szentí rásncm szokta az angya7i szellemeket a lelkek nevé vel illetni. Ezé rt abból, amitennek a könyvnek a vége Glé mondtam: lA boldog é sszent lelkeknek eszesós é rtelmcs számai minden természetes dolog közreműködé se né lkiil fogadták

cl ós alkalnrazták a foldi ós a pokolbeli rcndre lsten tövónyót, amcly nólkiil

tryctl ú r crtjú t vcszti' A kctlli.llycblr lellr(llttí 1ckrrr,k viszotrt it gyorsatrlr dltllllttokr.lktrzttlk (l



A ZENÉ RŐLELsÓ kÖNYv

I. fejezct

A ZENE TERMÉ SZETTÓL FoGVA KÁPcsoLATBÁN V^N VELÜNKÉ sERKÖLCSEINKET VAGY MEGNEMESÍ TI

VÁGY KIFoRG^TA

Minden é .rzékibenyomás befogadása olyannyira önké nrelen é s termé szetes bizo-nyos elolenyek szamára' hogy é fzé kekné lkül az élóényeJ sem gondolható. Ám::::::: :'l*Y.klek az,lsmeretszerzé shez é sa lelki-szellemi gyarapodáshoz máses mas szelleml erÓ eszitesre van szüksé gük. Az ugyanis könnyen belátharó. hogy1,.,'::k:]h::? d.|gok felfogáú ra é rzé f,szervünk!í használjuí . Áz uiszont' ho!yml ls a termeszetuk maguknak az é rzé }eknek.ame]yek szcrint cse]ekszÜnk,éhogy.ml a saJárosságuk az é rzékelheródolgoknak. már nem annyira ké zenfekvóé s csak annak számára válhat világossá, akűizsgálődásáu"" -alvJ"t'"to"n t ot"ti"az

'ig-azságot.Minde n ha]andónaÉ me gad,tott aiátá' ka'."d;' á.'il;;iffi;;;

kózöt- sincs egyeté Ité sabban, hogi ez a képesség '"u"i ] *.- elé kerülóalakokban vagy pedig_ezeknek az aiakoknak r''..'.ti.teiÉ '. tiuo.i'ito,,'"g'i"t -

lT:]]]lTll_: Teg'

Ez a ké tcly.azonban a.tömcget clkerüli. Ha valaki m"egpil-lant egy narom5zoget vagy egy né gyszóger' könnyedé n fe]ismeri azt, ami a sz.-e'meclc kcrült. Azt azonban-.hogy mi is a háromszög vigy a nógysziig termé szere, máicgy matematikustó kell ké rdeznie.Ugyanez mondÍ itó el-a'tób5i é rzé ks"..lrüok-ró

'is.lcginkább_mé gis a hal|ószervün k ról' amelynek ereje abban a ké pességben

1cjlik.hogy a felí ogott !l"e:!t9| ncmcsak í ré letótalkot ó felismeri kü[';ú ;é -;..

k('t. hanem.gyakorta gyönyöködik is benní ik, ha kel]emesnek é sösszehangzó"naktalálj4

-de bczárul a zavaros é sdisszonáns hangok előtt. Enné lfogva _"mivel

nógyÍ óe mennyisé gtani tudomány (uatheseos dis7iplinae) van _ a töbii fáradozikaz igazság felderí té sé n; zene azonban ne-csat az elmé leti gondolkodással,hlnem az crköcsisé ggel is kapcsolatban áll. Az emberi nemnek ug"yanis nincs mógci.y olyan Jellcm7Ó saJatossága. mint az. hogy átadia maqár a kellemes dallamok]ltak. dc e]zárkózik az ettól elté rőktő]. S el'nemisak bTzonyos loglalkozásokrav:rgy ólctkorokra é rvé nyes.hanem va|amennyirel a gyermekek é s i i|ak. ne--kiilönbcn_az öegck. olyan termé szetes módon é síalamifé lepontán

é rzelmik()lodcsscl von7ódnak a zenei dal]amokhoz (modis musiris), hogy egyáJralábantlittc'i is-oIyan é letkor' amely elzárkózna a kellemes zene é Ivezeieeló"l. Ebbó] isfclisnrcthető, hogy _ amint Plato nem is alaptalanul megállapí totta _ a világlé lekk ;r pcsoJ r tos.a zenei öszhan ggal 1 mu sica coxi eni enti a 1. níértnindabbót, amiberr-ttiirrk is-.vclünk harmonikus kapcsolatban áll. azi fogadjuk el, ami a hanqokvlszollyaban ts harmonlkusan kapcsolódik tjsszc. Ez gyönyöködter bennünket é slclisrncr.1ük. hogy mi magunk is ugyancnnek a haú nlóú gnak meglelelően va-gyLtrrk llkotva. A hasonlóság ugyanis barári' a különbözé i viszont"ellcnsé ge, ósgyitlóctcs' Jóré szt cmiatt változatosak a jellemck is. A zabo]átlan lóek a fó[tele-rlcbb dlllanrokban gyónyöködik, árn hi tú ] gyakran hallja czcket, hamar clcr_

ú ppcll tl llillllrrktill vÍ rlrrak vldlbbá. Ez is rrz oklarrrrak, hogy rz cgycs zcnci lratrgncnrckct (lrtrlrlrr.r,rlirt) ní .pncvckkcl jclöik, milrtpódául a lí d vagy l frí ghangncntct. Atttilycn h itlt gttcrlr rrck öül cgy nóP, lrróIkapja a hangncnr a ncvót. S cz az öiill) lliztlttyÍ trl a jcllcm- ós órzülctbeliIusorrlóság kövctkezmé nye. Nem töté tthet nrcg, h<rgy a szelí dek a durvalclkú ek_kcl, a durvalelkűck pedig a szelí dckkcl rokonságot órczzcnck vagy egymásnaköüljcnck. Mint mondani szokás, a szerclnrct ós a gyönyórt a hasonlóság váldaki. Plato ezórt ú gy vé li, hogy messzemenően óvakodni kell' nehogy ajó erköcsúzcne egy kissé is megváltozzé k. Azt állí tja ugyanis, hogy semmi sem okoz akkorakárt az áI|amban az erköcsöknek, mint amikor elté rnek az ildomos é smé rtóktartózcné től. Mert a hallgatók lelke ennek nyomban hatása alá kerül, lassankéntclpártolnak, é snem követik már azt, ami tisztes é shelyes, ha a bujább hangncmckáltal valami szemé rmetlensé g, vagy a nyersebb hangnemek által valami fé ktelen-s('g é svadság kerí ti óket hatalmába. Valóban, egyeden más ú t sem vezeti el a lelketa tudományokhoz, mjnt az, amelyik a hallás ré vé n árul fel. Arnidón tehátlrallószcrvünkön keresztül egé szen lelkünkig hatolnak a ritmusok é s a dallamok,ncm ké telkedhetünk abban, hogy é rzületünket magukhoz hasonlóvá formáljákós változtatják. Ezt az tlsszefiiggé st az egyes né pek eseté ben is fel lehet ismerni.Hiszen a durva termé szetű get^kat a vadalb dallamok gyönyöködtetik; a szelí -dcbbjellemű né peket pedrg a lágyabb hangnemek, ámbár ebben a korban ilyesnrií tgyszőIván nem is lé tezik. Az emberi nem lazább erköcsű é selpuhultabb ré szóta szí npadi é sszí nházi dallamfajták vonzzák. }s zene mindaddig ildomos é s igénytc-lcn volt, amí gegyszerűbb hangszereken játszották. Mihelyt azonban variálni óskcverni kezdté k, eltűnt a tekinté lyt é seré nytsugárzó dallam é smár-már azcrköcstelenségbe süllyedve nagyon kevé ssé őrizte meg ré gimivoltát. Plato ezéÍtazt taní totta, hogy a gyermekekkel semnriké ppen sem szabad megismertemi azösszcs hangnemeket, csupán az egyszerűeket é sé rtékeseket. Fóké ppen arra kellvigyázni, hogy ha valami módon mégis a legcseké lyebb változás töténik is, azí rjugyan eleinte egyáltalán nem é rzé kelhető, kósóbb viszont nagy különbsé getokoz, é sa Í iilön keresztül a lé lekbe is behatol. Plato azt a következteté st vontalc, hogy az állam vé delme szempontjábó nagy jelentősé gű,' ha a zene a lehetólcgerköcsösebb é sköültekintően van megszerkesztve, ú gy, hogy mé rsékelt'cgyszerű, fé rfias legyen, ne pedig nőies, vad é sszeszé lyes. Ezt az elyet a spártaiakkövetté k a legnagyobb igyekezettel, mindaddig, amí g a kré taiGortynból szárma-zó Taletasl _ akit nagy ósszegé rt hí vtak meg magukhoz _ avatta be a gyernekc-kct a zene tudományába. A ré giekné l ugyanis ez volt a szokás, é ssokáig fenn ismaradt. Minthogy azonban a milé toszi Timotheus2 a korábban használtak mellócgy ú jabb lanthú rt llesztett, é sennek ré vé nösszetettebb zené t szerzett, ktűzté kSpártábó. Ezt tövényes hatátozatba is í oglalták. Mivel a spártaiak nyelvórc

jcllcrnző, hogy az ,,s" betű helyett ,,r''-t használtak, ezt a határozatot göögnyclvcn is idé zem.ll

Ez a határozat tudniillik a következőket tartalmazza; A spártaiak azé rtharagud-tlk mcg a milé toszi Timotheusra, mert ő _ azá|ta|' hogy összetettcbb zerrótszclzctt - a nevelé sre neki átadott gyermekek é rzületé nekkárt okozott, az crónyí cgyc|mé t meglazí totta, é smert azt a harmóniát, amelyet mint egyszerűt vctt át,Irigyabb, kromatikus fajtával cseré lte fel. Tehát oly nagy mérté kbentöődtck lzcrróvcl' hogy az vo]t a vé lemé nyük:a zené neka lé lekre is bcfolyása van.Kijzismcrt az is, hogy az é nek (cantilena) mily gyakran csillapí totta le a lraragosirlclttlatot, s hogy mily sokszor váltott ki csodálatos hatást a test é s lé lek állapotá-

lk)Í !flllur / A 'lNl\[öll:ttt' Ki ttc islltCrll(''l7t llZ csctct, lr()Fy l)ytlrltglrrlsl cgy l i íg rlrlrgrrcnrÍ r cllrIllnrttil

lll)llllllll\ / A /lNí l(l'll

lr()8y harsottí k

t45



Í i'lizgatott rószclg tlturotllcttiunli i|ú traksptrnclcusokbí ll állri drrllanrnral adta visszanyugodt lclkiállapotát ós öruralmát. Anridón ugyanis az i|Ír szcrctőj('t vctí 'lytársalrázába bczárva találta, ós dührohamában a házat fcl akarta gyí rjtani, l'ythagoras'aki ójszakai szokása szcrint é ppcn a csillagok pályáját tanulmányozta, fclisnlcrvé n,hogy az i$ú t frí g hangncmű dallam izgatta annyira fcl' hogy barátai figyclmezte_tósci cllcné re sem akart elállni bosszú álló tené tó' megparancsolta, hogy változtas-sák mcg a hangnemet. llyen módszerrel vezette vissza az őrjöngő ifú t a nyugodtlclkiállapotba. Marcus Tullius ICicero] a tanácsairó (De consí Ií is)í rottkönyvé bennráské ppen mondja el az esetet' de mé gishasonlóan. >Tehát, hogy valamiÍ é lehasonlóság által vezetve, a legjelentósebb dolgokkal a legjelenté ktelenebbcketvcsscm össze, előadom, hogy pé ldául Pythagoras állí tólag hogyan figyelmcztettea fuvolásnót, hogy spondeust játsszon' amikor ittas é sa í uvolaszótól (aminttöté nni szokott) feltüzelt ifiak, egy tisztessé ges asszony ajtaját akarták betömi;mikor a fuvolásnő az utasí tásnak megfelelően cselekedett, az itemek (modi)Iassú sága é sajáté k komolysága következté ben az ifak 6{öngó ké jvágya lecsilla-podott.< Emlí thetek,ha röviden is, hasonló eseteket. Terpandera é sa methümnaiArion5 igen sú lyosbetegsé gekből ragadta ki az é neksegítsé gé vela leszbosziakatós az iónokat. Mondják, hogy a thé bai Hismeniaso kí nzó csí pőÍ ájásoktó gyöötboiótiaiaknak szüntette meg minden baját dallamaival (nodis,). Empedoclesró7is bcszé lik,hogy amikor vendé glátójára egy dühóngó Í é rfi ámadott rá kardjával_ mivel apját az bűnvádi eljárás során elí tóte -, megváltoztatta az é nek hangnemé t(modum canendi) s í gy csillapí totta le az ifú haragját. Valóban, a régt fi|ozőfianrűvelé se során olyannyira köztudomású vá vált a zenei művé szet ereje (musicaeartis vis), ho9y a Pythagoreusok8, amidón alvás közben levetetté k naPi gondjai-

kat, valamifé le é nek segítsé gévelelé rté k,hogy könnyű é s nyugodt álom szálltrájuk. Álmukból felé bredve megint másÍé ledallamot é nekelve űzté kel maguktólaz álom kábultságát é s zavarosságát. Termé szetesen jól tudták, hogy lelkünk é stcstünk felé pí té se eljes egé szé bena zenei harmónia szerint (musicq coaqtltione)kapcsolódik össze. Amilyen ugyanis a test állapota, ú gy ösztöké lik a mozgásoka szí vveré st.Mondják' hogy ezt a fclismeré st a valamennyi polgártársa általőriiltnck tartott Democritus adta át Hippocratesnek9, aki őt a fogságban gyógyí -tása cójábó felkereste. De mié rt van ez í gy? Ké tsé gkí vül zé rt'mivel testi é s lelkiállapotunk valamilyen módon ugyanazokat az arányokat kóveti, mint amelyekalapján a harrnonikus zenei kompozí ciók (harmonicae modulatíones) lé trejónnek;az alábbi fejtegeté s is ezt fogja igazolni. Ez a magyarázata annak is' hogy agyermekeket is gyönyöködteti a kellemes me|ődia (cantilenal). A vad é sgyorsdallam viszont az ellenkező hatást váltja ki, s megszakí tja a hallgatás é lvezeté t.

Mindenesetre valamennyi é letkor é smindké t nem tapasztalata ezt mutatja. Báraz ólctkorok é s nemek elté mek cselekedeteik szerint, a zene é lvezeté benmé giscgyck. Mcrt mi is töté nik, amikor bánatos emberek könnyezve é neklik Í ájdal-mukat? Fők-é ppen az asszonyokra jellemzó, hogy valamiÍ é leé nek megé desí tiasí rás okát. oseinkné l is az volt a szokás' hogy a fuvolák játé ka megelózte agyászmenetet. Tanú nk erre Papinius Statius10 az alábbi verssorokkal;

Cotnu gtave tt'ugí t ddunco,Tibia cui teneros suetum prcducere manes.

Il'rózai fordí tásban: Mé lycn bú g göbckürtjóvel, /akinck a fuvola szokta a halottiárnyakat fclidé zni. I Valami daIt móg az is ónekcl magában, akinck nincs kcllcmcsi'lrcklrarrgja, s bár cz a dalolás ncnl gyönyöködtcti, lc|k('ból mógis biztlnyos

hal1ótt mclódiáhoivalamikóppen hai'onló nrozgásba hozia? É smié rtva-n'az, hog

lrcltilrí ll tikarlti iir(tnrct vÍ rltki. Vit1trrr llcllI lllrlllIy(lrtXll)tt-c(tttbák) zangtsc fcltüzcli a csirtábl vollttlí rk lllr.'i rzcllcrtlót? lll cz igaznirk tckitrt-hctő, akkoi a bókós Iclkiállapot k(ilt|ryctt clrcvcszctts('ggó i's irrdulatossággá fajul-lrat. Kótsógtclcrr, hogy a Í cldírlt ólck irrrltlhtí t vill{y l tí llzott szcnvcdóyt mórsó-kclhcti cgy nyugodtabb hangncnrí l tlalllrn.'lilvi'tlllrá lz, aki cgy mclódiát (carrtí lc-llartl) szí vcscn hallgat é s tctszósscl í ogrd, trcltt ihtk('nt hajlik-c arra, hogy tcsti't rhallott mclodrahoz velamrkcppen hasonlo nrozgasDa nozzaa ts mtert ven az, noBycgy nár hallott {allamra (melos) a lóck általában óvezettcl emlé kezik? Mindczckahpján cgyé rtelműen megállapí tható, hogy a zene termé szettó fogva kapcsolat-lapján cgyé rtelműen megállapí tható, hogy a zene termé szettó fogva kapcsolat-bari van velünk, tehát, ha akarnánk, sem tudnánk né lkülözni. Ezé rt fokoznunkkcll a szellem erőfeszí té sé t,hogy azt, amit a termé szet belé nkoltott, tudássál is

fclfoghassa é sbirtokába kerí thesse. Mert ahogy a művelt emberek nem é rik bca szí nck é sa formák puszta látványivdr, hanem kuta$ák azok sajátos termé szctót,ú gy minket sem elé gí thetki a zenei hangzatokban (cantilenis musí cis)va|ő gyönyöködé s, ha nem tanulmányozzuk az egymáshoz kapcsolódó hangok arányvi-szonyait is. (col. 7167-1171)tl

VII. fejezet

MILYEN ARÁNYoK FELELNEK MEGAZ EGYEs zENEI ÖsszHANGZAToKNAK?

Tudnunk kell, hogy minden zenei ósszhangzat (musicae consotantiae) a|ap1a a

kettős' hármas, né gyes, másfeles vagy né gyharmados arány. A né gyharmadosszámarány neve a hangkapcsolatokban: kvart (diatessaron). Á másfeles aránytkvintnek (dí apente) nevezik. Ami pedig az arányokban kettós, annak az összhang-zatok közöt az oktáv (diapasonJ felel meg' A hármas arány a kvint é saz oktáv(diapente ac diapason) egyuit' A né gyes arány pedig a kettős oktáv ( disdí apason| l.'

Mindez azonbin mé g csak általános é skülönbsé gté tel né lküli felsorolás, ké sóbbmajd jobban megvilágosodik az arányok rendszere. (col' 1175)

VIII. fejezet

MI A HANG, MI A HANGKÖZ É sMI Áz EGYÜTTHÁNGZÁS?

A hang tehát a baagzás esé se, ,,emmelesz'', azaz dallamba illő, eg1 hangmagassághatáraikózöt. A hangot azonban most nem általában kí vánjuk definiálni, hancmcsak azt a hangot, amelyet gőrőgi| phthongosznak neveznek, a 99é TY€9at(phthengeszthai,- a. m. hangoi adni, bé szé Ini) zóval való hasonlósága miatt.l2Á hangrköz (intetvallum) a magas é sa mély hang távolsága. A magas é sa móylrang keveredé se hozza lé trea konszonanciát, amely kellemes é segysé ges hangzást

.junát a fiilbe. A disszonancia viszont nem más, mint ké tegymással összckcvcrc-c1ctt hangnak a fiilbe jutó durva é skellemetlen üté se. Amí g a ké t hang nem tudcgycsülni, é svalamiiyen módon mindkettó egymástól fiiggetlenül igyckszikci'lhoz órni, másré szt amí g egymásnak ú dában áll, mindaddig kellemet|cn órzctctkclt. (col. 1175-1176)

|'ló l}()l1|||ttl\ / A lIlNí ll(Ö| |l(nl|||lllr /^ /|NÍ lllil 141



IX. Í cjczct

NEM Blzl IATJUK- M A(;UNKAT TELJESEN AZ É I(zÉ KElNKI{E.SOKKAL INKAIJIJ AZ ESZRE KELL HALLCATNUNK. -

^zÉ RzÉ Kl sALÓDÁsRÓL

vcy vé ljük, hogy nem bí zhatjuk magunkat teljesen az é rzékeinkre' óllehet azilyen jellegű müvé szet kiindulópontja é ppena Íiil é rzé kelé se.Ha ugyanis nemlenne a hallás, akkor hangokról egyáltalában nem lehetne beszé lni.A hallásvalamiké ppen kiindu|ó alap, é smintegy figyelmezteté sül szolgál. Következé s-ké pp.a vé gsó töké letesÉ g, é sa megismeré s ereje az é szbenrejlik, arnely biztos

szabályokhoz igazodva sohasem esik té vedé sbe.'Minek beszé ljiink ré szleté sebbenaz é rzé kek té vedé sé ről,amikor az é rzé kelési é pessé gnem adátott meg mindenkiszámára egyformán, s mé g egyazon ember eseté ben iem állandóan azonos? Hiábabí zza magát bárki is különí é le í té letekre,ha az igzzságnak megfelelóen kí vánvalamit megismerni. A pythagoreusok ezé rt valamifé le liözé pú ton haladnak' Bárnem á Í iilre bí zzák a vé gső dönté st, bizonyos dolgokat mé gis a hallószervükkelvizsgálnak. A konszonanciák ugyanis csak a fiil segí tsé gével É lhetőkmeg. Annakeldönté sé t azonban, hogy a konszonanciák milyen különbözó hangokbó tevód-nck össze, már nem a felületes í té ]etalkotásraké pes Í iilre, hanem a izabályokra é saz elmé leti gondolkod,ásrabizzák, s í gyaz é rzé ksiervmintegy engedelmei szolgá-vá válik, a döntóbí ró azonban a vezé rló é rtelem.Mert bár-szinté minden művé -szetnek, sót rnagának az é letnek a megnyilvánulásait is az é rzé kszervekközvetí tikszárnunkra,_mé g sincs meg bennük a biztos í té lőké pessé g' em az igazságot nem

ké pesek felfogni. ha az é rtelem í télőké pessé ge incia seg:í tsé gükre.Áz é í zékszer-vet ugyanis egyaránt fé lrevezetik a tú lságosan nagy, illetve áz igen kicsi jelensé -gek. Mert nemcsak a tú l kicsi jelensé geket nem ké pes felfogni az é rzékelendódolg-ok kicsiny:ege miatt, hanem a tú lságosan nagyje1ensé gek is gyakran megza-varják. Mint a lrangok eseté ben,amelyek ha nagyón gyengé k, i hallásunk igennehe"fn fogja fel óket, ha viszont nagyon erőse[' akkói mágának a hangzásiakaz erősbödé se (intettí o) siketsé get okoz. (col. 117ó)t...1

XXXIV. fejezet

MI Á MUzsIKUS?

Most pedig azt kell megvizsgálnunk, hogy vajon minden l:;rí lvé szet(ars) é s

minden tudomány (dí sciplina)termószettől í ogvanem övend-e nagyobb megbe-csüIé snek, mint a ké zmú ves aját keze munkájával vé gzett rnestersége? Jóvalfontosabb é selőbbrevaló ugyanis megtudni, hogy ki mit csinál' mint vé ghezvinniazt, amit ki-ki tud; tudniillik a ké tkezimesterség (arti'ficium corporale) szolgaké ntszolgál. Az é rtelem (ratio) viszont mint valami ú rnó parancsol, ám ha a ké z nemazt hajtaná vé gre, amit az é rtelem elhatároz, akkor munkája cé ltalan enne.Mcnnyivel fontosabb hát a zene tudománya (scientia musirae,) az é rtclmi megismc-rósbcn' mint a vé grehajtó munkában é s cselekvé sben. Termé szetesenannyival,amcnnyivcl az é rtelem a testet í eliilmú lja.Mindcncsctrc, aki hí jával van azí 'rtclcmnek, az szolgaságban é l,pedig az é rtelemkornlányoz é svezé rela helyesí ttra,s ha valaki ncm engedclmeskcdik a parancsánrk ós nólkülözi ajózan nregfon-tolást, lnnak a nrtrnkája akadozni fog. lly nróclon az órtclcnl vizsgálódása rrcrnszorul a cscIckvós közrcrrrűködósé rc. A k(.z visz<lnt iirrnragábln scl11lllirc sctrr

k('pcs, csrrpátr lkkor, lra ilz i't'tClclll vezí ,lli,Mí lpcrlig az órtclt ct oly lrlgyclicsósóg í smóltó clisrltcrós iIlcti rrrcg, lxlgy ,r tiilllli hogy ú gy nr<ltrrljltrt '.kótkczi nrcstcr (corporales or|ictll) ttcttt il a ritjí tt ttrrlornányáró, lrancnt a nlullka_cszközí 'ről kapta clncvczósót. Hiszcrl tr k itlr lr rrr já t.í kost (cí tharcedus) a kitharáró(cí thara), a fuvolást (tí bken) a fuvolí rtil (lihí a),s lt tiibbit is a saját hangszcrórőlncvezté k el. Tehát a muzsikus (mlsicus) az, lki a zcní 'lós tudományát (canendiscientia) _ é Í te|mimérlegelé s ré vé n- Dcnr a tcvókcnység szolgálatában, hancm azclmé letivizsgálódás hatalmával szcrzi mcg. Ezt látjuk pé |dád az ópülctck ós alráború k eseté ben is, é spedigaz ellentótcs órtclcmben használt elnevezé sckbcn.Ugyanis azokról nevezik el az é pí ileteket vagy azok nevében tartanak diadalmc-ncteket, akiknek parancsára é s tiszteleté re é pí tettéklletve megrendezté k ezeket'

ncm pedig azokról, akik munkájukkal é s szolgálatukkal lé trehozták. A zcncrnűvé szeté nek (ars musica) tehát három fajtája van; az első az, amely hangszcrcksegítsé gével instrumentis) jón |é tre, a második é nekeket (caruí na) alkot, a harma-dik pedig az, amely megí té lia hangszerek teljesí tmé nyé tós az é neket. Dc ahangszerekre alapozott é s teljes egé szé bencsak azokon előadott zené t, mint akitharajáté kosé t vagy azoké t, akik orgonán vagy egyéb hangszeren játszva adnaktanú bizonyságot mesterségbeli tudásukró, el kell választanunk a zene tudomá-nyának fogalmátó, mivel _ mint mondottuk _ ezek szolgálnak é ssemmivcl scmjftulnak hozzá az elmé leti belátáshoz, hanem a vizsgálódásban teljesen járatlanok 'A zene második fajtája a kötőké ' mivel óket nem annyira az elmé lkedé sós a

következteté s, hanem valami természetedt^ ihlet (natuÍ aliquodafi institlctu) ősztőn-zi a versí rásra; enné lfogva ezt is el kell választanunk a zene fogalmától. A zenclrarmadik í ajtája rendelkezik az í té letalkotáshozszüksé ges jártassággal, tudniillik,

hogy ké pes mé rlegelni a ritmusokat (rhythmos), dallamokat (cantilenas) é sazazokhoz társuló é neket (carmen). Ezt a fajtát termé szetesen, minthogy teljessé ggclaz é rtelmen é s a vizsgálódáson alapszik, é pp ezé rt a tulajdonké ppeni é rtelembcl)vctt zené nekkell tartanunk. A muzsikus tehát az, akiben megvan annak aké pessége'hogy a cé lul kitűzöt é s a zené nek megí elelő vizsgálódás vagy elmé lctibclátás szerint í té ljena hangnemekrőI (de modí s), a ritmusokról, a dallamokfajtáiró, azok elegyí té sé ről a kötók é nekeiről, s az alábbiakban szóba kerülővalamennyi dologról. (col. 1195_1196)

MÁsoI)lK (ÓNYv

ll. fejezet

HoGYAN VÉ LEKEDETT PYTHAGoRAs A FILozÓFIÁRÓL?

|)ythagoras clsóké nt neveztc a böcsessé g tanulmányozását (sapí entiae sndiun)f'ilozófiának, amelyet a sajá1szerű é s gaz dolgok ismereté nek é s tudományának1ttotitia et dixiplina) tartott. Ugy vé lte azonban, hogy ezek olyan dolgok' arnelycksc trcm gyarapodnak, se nem gyengú lnek; bármi tiirté njé k s, nem változnak mcg.llycrrck a formák, a nagyságok, a tulajdonságok, a sajátosságok (habitudines) ós atiibbi' ónmagában változatlan té nyezó, amelyek azonban a testekkel kapcsolatbakcrtilvc megváltoznak é s számtalan változatban, a változé kony té nyczókhözlllsrlnttlva átalakulnak. (col. 1195-119ó)

l4l{ ll()l1'llll(l\ /AZllNí l(Ólll. l't'lczct

ll()l1'rlllllr /A /lNí 'llÖl l49

kLrlí ris viszorry (suy rputirularis /ralritrrrlrrl r'liilr k r'r lósóló l í ll cló. lLánrututtak arrl



A MBNNYlsÉ (lK Üt.()N BsÉ (;ÜIlrÓL É 'sAIrl\(5L'Ho(;Y MELYIK MENNYISÉ C LLE'rl ME(i Az E(;YES TUI)oMÁNY()KAT

Pythagoras nyomán mindcn mcnnyisógct (4uarliras) vagy folyton osnak (contí nua)vagy clválasztottnak (discreta) tartunk. A í olytonos mennyisé get nagyságnak(magní tudo), az elválasztott mennyisé get pedig sokaságnak (nultitudo) nevezzük.Ezck sajátossága különbóző é s egymással cllentótes. A sokaság ugyanis vé gesmcnnyisé gból kiindulva a vé gtelen irányában növekszik oly módon, hogy anövekedé snek semmi sem szab határt. A haladás azonban a legkisebb egysé g felékorlátozva van, a legnagyobb felé viszont korlátlan, s a|apja az az egysé g (unitas),

amelyné l nincs kisebb. A számok szerint nóvekszik é sa vé gtelen felé halad, scgyetlen szám sem állí t akadályt a növekedé s elé .Á nagyság ellenben sajátmórté keké ntvéges mennyiséget vesz Í iil,é s a vé gtelen irányában csökken. Pé ldáulha egylábnyi vagy bármilyen más hosszú ságú vonalat ké tegyenló ré szre osztunki's közé pen elvágunk; majd ennek a felé t ismét elvágjuk, aztán qibó megfelezzük,Írgy hogy a nagyság felszabdalásának semmi se szabjon határt. lgy a nagyság, amia nagyobb mé rté ket lleti, határolt, de midón csökkenni kezd,, vé gtelen-Ezze|szcmben a szám (numerus), ami a kisebb mé rté ket lleti, vé ges, vé gtelennékezdazonban válrri, amikor növekszik' Jólehet tehát ezek [a mennyisé gek] ily módonvógtelenek, mé gis a filozófia mint vé gesdolgokat tárgyalja őket, s a vé gtelendolgokban is talál valami határoltat, amelyre joggal alkalmazhatja saját vizsgáló-dásának é leselmé jú ségé t.udnüllik a nagysághoz tartozó egyes dolgok mozdulat-lanok, mint pé ldául a Í iild, a né gyszóg, a háromszög vagy a kö' Más dolgokviszont mozgók, mint a világ-gömb (sphaera mundi)é s bármi, ami benne megha-

tározott gyorsasággal forog. Az elválasztott mennyisé ghez tartozó egyes dolgokönmagukban állók' pé ldául a három, a né gy vagy a többi szám, mások viszontmáshoz viszonyulnak, mint pé ldául a ké tszeres, a háromszoros é sa többi, amelyeköszehasonlí tásból szárrnaznak. A mozdulatlan nagyság vizsgálatát a geometriafoglalja magába. A mozgó nagyság tudományát az asztronórnia tárgyalja. Azönmagában álló elválasztott mennyisé gben az arithmetika igazit el' A valamihezviszonyí tottelválasztott mennyisé g ismereté t a zene tarta).mazza. (col. 1196_1197)t...1

XVII. fejezet

Az ÖsszHANGZAToK SZÁBÁLYÁRÓL NIcoMÁcHUsl3 NYoMÁN

Erről ennyit. Hozzá kell azonban még Í óznünk, hogy - amiké nt a pythagoreusokállí tják _ a zenei összhangzatokat (consonantias musicas) az elóbb ismertetett ará-nyokban találjuk meg, bár ú gy tűnik, ebben Ptolemaeusl4 nincs velük egyvé lemé nyen;erről azonban csak ké sóbb szólunk majd. Itt elsősorban arról kellbcszé lnünk, hogy az elsó é s legkellemesebb összhangzat az' amelynek sajátosságátaz őrzé kszcrv világosabban ragadja meg. A.z é rzé kszervugyanis minden egyesdolgot olyannak fog fel, amilyen az önmagában. Ha tehát a ké tszeressé gelvénalapuló összhangzat valamennyi közül a legnevezetesebb' ké tsé gtelen,hogy azoktáv (diapason) az elsó é sa többi közül mé ltán kiemelkedő összhangzat, mintahogy ismertsé gbcn is kiválik. Á pythagoreusok szerint a többi összhangzat azta rcndct kövcti, amcly a többszórössóg (multipl iritas) növelé sé ből é s a szuPerParti-

is' lr<lgy a többszöös cgycnlótlctrltg ur órrlcrll rógilógi'vcl Í clülnrí rlja a szupcrplr-tikuláris arányokat (supupdrliuldn,s |lotll|llil|l'ü)lt ' l\cnclczzük czé rta tcrmószc-tcs szánokat cgytól nógyig, az.l'ri 1,2, 1, 4' 't'chí t a kcttőnck az cggycl valóösszchasonlí tása ké tszcres arányt lroz li'trc s cz lrljlr lz oktáv (tlidpason) ósszhangza-tot, amcly a lcgkiválóbb é scgyszcrűsí 'gc rí 'ví 'tt lcgismcrtcbb is. Ha a hármas ósaz cgyes számot vetjük összc, akkor az oktáv ós a kvint (diapasot ac diapentc)cgyüttes összhangzata keletkezik. A nógy ós az cgy cgybcveté se né gyszeres aránytad' hiszen a kettós oktáv (dí sdiapason) összhangzatot (synphotian) alkotja. Hapedig a hármas é s a kettes számot vetjük össze, kvint (diapmte) összhangzat jönlótre. A négy é s a három egybeveté se adja a kvart (dí atessaron)összhangzatot; ósIla'mindegyiket egymással ósszevetjük, azoknak ez a rendje. A négy é s a kcttó

móg hátralev6 egybeveté se során ké tszeresarány keletkezik, ugyanaz, mint akcttő é saz egy összehasonlí tásakor; a hangok tehát leginkább a kettós oktávcseté ben különbóznek egymástól, mivel né gyegysé gnyi hangtávolságra állnak.A legkisebb hangköz pedig az, mikor a magasabb hang a mé lyebbet a mé lyebbharmadré szé vel haladja túl, s nyornban utána az összhangzatok tartománya (concinentiarum modus)következik, amely nem terjedhet tú la né gyszeres összhangzatonós nem szorítható a harmadré szen belülre. Nicomachus nyomán tehát az össz-hangzatok rendje a következó: az elsó összhangzat az oktáv (diapason), a másodikaz oktáv é sa kvint együtt (dí apason et diapente), a harmadik a kettős oktáv(dí sdiapasot), a negyedik a kvint (diapente), az öödik a kvart (diatessaron)' (col'1210-1211)t..1

NEGYEDlR I(ÖNYv

l. Í e1ezrt

Á HANGoK KÜLÖNBÖzÓSÉ GE MENNYIsÉ GI ELTÉ RÉ SBENREJLIK

Bár az elózó könyvben minden bizonyí tásra szoruló problé mát kifejtettünk, nemárt röviden emlé kezetbe idé znünk a megjegyzé sre é rdemes dolgokat, jóllehetezeket itt bizonyos elté ré sseltárgyaljuk annak é rdeké ben,hogy az emlé kezetünk_ben felidé zettdolgok közön teljes figyelmünket a szabály felosztására (ad regulaediuisionem) fordí thasuk. Ha minden nyugalmi állapotban volna, semmiÍ é lehangnem jutna el hallószervünkig. Ez azé rt töté nne í gy,mert ha minden mozgásmegszűnne, akkor a dolgok egyáltalán nem ütődné nek össze egymással; ahhoztehát, hogy hang keletkezzen, idté sre (pulsus) van szüksé g. Az üté s lé trejötótazonban szüksé gké ppen mozgásnak kell megelőznie. Másré szt minden mozgásgyorsaságot, illetve lassú ságot rejt magában. Ha tehát az ütó mozgás lassú , akkorrrré lyebb hangot kelt. Mert ahogy a lassú mozgás áll legközelebb a nyugalmihelyzethez, ugyanú gy a mély hang is határos a csend állapotával. A gyors mozgásviszont magas hangot idé z el6. Továbbá, a mélyhang feszí tés é v é n intensione)halad a közé p felé , a magas hang pedig leeresztés á|ta| (remissione) jut cl akózé phez. Innen van az' hogy minden h angzás (sotlus)bizonyos ré szekből iisszc-tcttnek tűnik. A ré szek közöi kapcsolat pedig meghatározott arány (proportí o)rzcrint jön lé tre.Á hangok kapcsolata tehát az arányokon alapul. Áz arányokpcdig clsősorban számviszonyokban (in numeris)vizsgálhatók; a számok egyszcrűllránya tehát a többszöös, a szuperpartikuláris vagy a szuperparciens (superpat-llt'rrs,)l6 számokban található fel. Következé ské ppen, a többszöös vagy a szuper-Partikuláris arányok róvé n konszonáns vagy disszonáns hangok ha|latszanak.

l( ttttszttttí t t sl k lzrlk a ltitlrgok, arrrclyck cgyirlr.jfr itós tryotlr1llr kcllcrncs ós kcvcrtecrrci lr;trrgzí st ltozttlk lótrc; tlissztlttjtttlltk viszttt't ;tzrtk, lnlclyck cgyirlcjí r i'itós

cgószlrarrg, vnlanlint n llcl{ycdik fóltnug crir'tórr'rl tóvctli'ssc| í tót nrcg, (isszcsránt-lí rljr'rk é s isszcgczz(ik, lz crcrlllt{,tty rt'r lcrr, ltrrgy ilZ clsa) hltl!| í lz itii(likhc7



kövctkczté bcn nctn atlnak scnr kcllcnrcs, scnt kcvtrt hangzást. Mindc'Lkcf clőad-ván, nrost rövidcn az arányokról szólunk. (col. 1245_1246)t...1

ÖTÖl)Ix xÖNYv

I. fejezct

Áz ÖsszHANG MÚVÉ szETÉ NEKHATA-MÁRÓL É sARRÓL,HoGY MILYEN EszKÖzEI VANNÁK Az í TÉ LETÁLKoTÁSRA,

É sHoGY MILYEN MÉ RTÉ KBENKELL Az É RaÉ KEKREHAGYATKoZNI

Ezekről a dolgokról valamivel ké sőbb lesz szó, nost ugyanis arról kell beszé l-nünk, hogy miben nyilvánul meg az összhang mú vé szeté nek atalma (uis hatmo.nicae). E tárgy Í eldolgozásához holzákezdve. négykönyvet már teleí rtunk. Ázósszhang művé szeté nek termé szetét é shatalmát azonban ebben az öödik könyv-ben fejtjük ki. Az összhang művé szete (harmotica) az a ké pessé g,amely a magasé sa móly hangok különbsé geit az é rzékelé ssel s rz é rte]emmel mé rlegeli. Ilyeíké ppenaz é rzé kelé s saz é rtelemmintegy a zcnei összhangteremtó ké pessé g(harmonicafacultas) eszközei. Az é rzé kelé s gyanis rzt veszi é szre, ami rendeietlen,é scsak a legközvetlenebb módon. Az é rtelemviszont í té letetalkot a dologegé szé ró é snyomon követi az egyes külónbsé geket. Az é tzé kelésehátbizonyti-lan é saz igazsághoz csak közeljárójelensé geket talí l, s csak az é rtelem segítsé gévelké pes az egészet felfogni. Az é rtelem viszont rátal'i'l az egé szre,de az é rzé kelé1benazt csak zavarosan é sa valószí nüsé g mértéké ben gia fel. Az érzékugyanis nem

fogsa fel az egészet, csupán igen köel jár hozzá' Az?rtelem viszont í té "látetalkot,mint pé ldául amikor valaki kezé velegy köt í r e, s azt szeme talán valóbankönek is ité l|' az é rtelem azonban tisztában val vele, hogy ami hasonlónaklátszik, sernmiképpen sem igazi kö. Ez azé rtvan, Í |ert az é rzé kelés z anyag kórülforgolódik é sa formákat (species) az anyagban ragadja meg, amelyek ily módonszé tfolyók é s tóké letlenek, meghatározatlanok é snincsenek apróé kosan kimun-kálva, mint maga az aÍ Lyag. Ennek az a köverkezmé nye, hogy az étzéke|ésrenc{ezetlensé ggel j ár, az é szé s az é rtelemazonbar', minthogy azányag már nemgátolja, a formákat' amelyeket előre lát, az anylgtól mentesen (prueter subjectícommuní otem) vizsgálja, ezé rtaz é szhez teljessé g is igazság társul,-s kiigazí tji é skiegé szí ti mindazt, amiben az é rzé kelésöbbé ragy kevé sbó té vedett. Bár azérzékelésmint valami ügyetlen í té lkezó,a valóságót cseppet sem hűen, hanemzavarosan é s az igazságtőI igen elté rően ismeri fe| mé gis é hetsé ges, hogy egyesesetekben kevé sbó esik té vedé sbe.Az ismé tlódő tevedé sek ezonban felhalmozod-

nak, s emiatt n'ag'y különbsé gek keletkeznek. Ha ugyanis ké tgyenge hangot(uoculas) az é rzé kelésú gy í té lmeg, hogy egy egés: han gkőzzel (tűis) Ltilonbóz-nek

-egy:nástó,s- mé gsem különböznek, majd pedig ú gy véli, hogy az egyik a

|e1tő -közül egy harmadiktól egy egé szhanggal trr é l, i iz az egé sá'hangÉ óznyikülönbsé g sem lev tiszta, vagy igaz. Hasonlóké ppen, ha az é rzé ]ielé s gy-harmá-dik ós egy negyedik hang közöt is egé szhangnyi külónbsé get é szlel, 6s'ebbcn isté ved, s nincs egé szhangnyi é sszerűsé g,s ú gy vé li' hogy ettől a negyediktől egyöódik Í é lhangnyi különbsé ggel té r el, de ezt sern í t é l imeg helyesen é s tisztán,bár az egyes esetekben talán kevé sbé átszik, hogy té vedett. Ha viszont azt, amitaz é rzékelósaz clső egószhang eseté ben mellőzöt, r amit a n.rásodik é s a harnradik

viszonyí tva Dcm rlkot kvinr (dlaPr l() iluzltitttgzntot' irnrirrck akkorlótrcjönnic, ha az órzókclós a háronl cgérz- ('l cgy ti'lhurgot hclycscrr í tóltc volrlameg. Amit tehát az cgyes hangok clcté bcrlküliirt-ki' ilön kcvé sbó lclrctctt fclismcr_ni, áz az összhangzat6án cgye-sí tvc cgyórtclnlí lcl) fcltárult. É shogy világosabbanlátható legyen az is, hogy az é rzókclós zevaros dolgokat gyűjt cgybe, ós scmrnilyonmódon sem é rheti el az é rtelem tisztaságát, vcgyük fontolóra a következőkct: Egyadott vonalhoz egy másik nagyobbat vagy kiscbbct taláhi semmi nehé zsé getncmjelent az érzékelés zárnára. Ha azonban meg van adva a mérté k mensura) , akkoraz é rzé kelés vonalakat ennyivel nagyobbnak vagy annyival kisebbnek találja,de ezt nem a kcjzvetlen é rzé kimegragadás (sensus príma conceptí o) teszi, hanem ezórtelem okos találé konysága. Ha pedig egy adott vonalat kell megkettőznünk

vagy felé bevágnunk, az talán valamivel nehezebb lesz, mint í elismernia zavaro_san elé nk kerüló nagyobb vagy kisebb vonalat, az é rzé kelésalálé konysága mégiské pes rá. Ha viszont az a kóvetelmé ny, hogy egy adott vonalat a háromszorosáranöveljünk vagy egyharmad ré szt elvegyünk belőle, vagy a né gyszeresé tállapí tsukmeg vagy egynegyed ré szé t á&juk le, ez ugye lehetetlen fe]adat az é rzé ke\ésszámára, hacsak nem segí ti az é rtelem szabatossága; az elórehaladás során ugyanismegnövekedik az é rtelem, s egyú ttal csókken az é rzé kelésere. Mert ha valakitólazt köVetelik, hogy egy adott vonal nyolcadré szé t vegye el vagy ugyanennek avonalnak a nyolcszorosát adja meg, azt tulajdonké ppen arra ösztciké lik, hogy azcgé sznek a felé t, majd ennek a fé lneka felét vegye, hogy negyedré sz keletkczzcll'aztán Pedig ennek a negyedré sznek is a felé t,hogy nyolcadré sz jöjön lé trc.Másfelől, vegye az egé sznek a ké tszeresé t,majd a ké tszeresnek a ké tszeresé t, hogyné gyszeres nagyság keletkezzen, majd a né gyszeresnek is a dupláját, hogy nyolc-szoros jöjön lé tre. Tehát a dolgok számszerűsé gé neka megállapí tásában az

órzé kelé sneksemmi szerepe sincs. Az é rzé kelés ármilyen gyols é s felszí ncscnmegalapozott í té lete em teszi lehetóvé ezt a szabatosságot é s ktivetkezetcssógct.Ezé rt nem szabad telesen megbí znunk a {iil é rzé ke]ésé ben, anem latba kcllvetnünk é rtelmünket is, amely a té velygő é rzé kelést helyes irányba tereli óskormányozza, s amelyre a hibáző é sgyenge é rzé kelésmint egy botra támaszko-dik. Mert ahogyan az egyes művészetek (artes) rendelkeznek olyan eszközökkcl'amelyek segítsé gévelegyré sztnagyjábó kidolgozzák a formát _ ilyen a szekef-ce _, másré szt olyanokkal, amdek segítik az egé st megragadását _ ilyen a közó -,ugy a zenei összhangteremtő erő is rendelkezik az í té letalkotáské t részé vel,azegyiknek a segítsé gévelaz éÍzéke|éselismeri a különbözó hangok elté ré seit,anásik révénpedig megvizsgálja ezeknek az elté ré seknekagyságát é smé rté ké t '(col. 1285-7287)

II. fejezetMI AZ ÖsszHANG sZÁBÁLYÁ' VAGY HoGYAN VÉ LEKEDTEK

ÁZ osSZHÁNG VIZSGÁLÓJÁNÁK CÉ LJÁRÓL Á PYTHÁGoREUsoK'ARIsToxENUs1' É sPToLEMAEUS

Tchát az olyasÍ é leeszkőzt, aÍ nellye| az é rtelem által megszabott módon a hangokkiilönbsé geit kutatják, az összhang szabályának (hannonica regula) ncvezik, bí r atórcn sok tudós közöt vé Iemé nykülönbsóg van. Azok szerint, akik a pythag1orctrstantótclekct vallották, az összhang művé szeté nek cé lja(í ntení oharnoní cac) lz,

lÍ 2 ll()ll'llllt'l /.|l(iY7tlll(lxrgy rltittrlctr rlrrlrrg igyckczz('k il7 í .rtclclllhcz igltztxlrri. Az i.r'zi.kclós rrgyirlris

, lkrlrlllul / ! vrr rrxkiizcpc J(í )), cgy (Ú zcl|ci stí ltlr k(;rvtrtlri1c. .tktról Arrsztrltcl('sz rr:tgy t'listrrr-



bizonyos tckintctbcn nrcgatlja a n)cgisnlcra's magvait, dc lz órtclcnl tcszi tcljcssa'azokat. Aristoxcnus óppcn cllcnkczőlcg ezt állí totta, lrogy az órtclcrn csak kí sé rő,másodlagos té nyező, hiszcn mindcnt az órzé kclós állapí t ntcg ós mindcnt azórzé kelós mérté kéhez modulációjához) ós cgyeté rté sé hcz cll igazí tani. Ptole-maeus pedig mintegy meghatározza az összhang művé szeté nek cé lját, azt tudniil-lik, hogy semmiké ppen se lehessen ellenté t a ftil é saz órtelem közöt. Ptolemaeusszerint az összhang vizsgálója (harmonicus) ú gy tűnik, arra töckszik' hogy azt,amit az é rzé kelé smegíté |,az é rtelemis mé llegelje' s az é rtelemú gy találja megaz at^nyokat, hogy az é rzé kelé s e mé ltatlankodjé k é s e kettő közöti egyeté rté sróvé n az összhang művé szeté nek cé lkitűzé sea maga teljessógé ben megvalósuljon.

S ebben a tekintetben Í óké ntAfistoxenust é s a pythagoreusokat rója meg, mint-hogy Aristoxenus semmi hitelt nem ad az é rtelemnek, csak az é rzé kelé snekhisz,a pythagoreusok pedig az é rzé keketveszik a legkevé sbé Í igyelembe s a legtöbbreaz é sszerűarányokat becsülik. (col. 1z87-L288)

IIl. fejezet

MIBEN ÁLL Á MÁGAssÁc É sÁ MÉ LYSÉ GÁRIsToxENUs,A PYTHÁGoREUsoK vAGY PToLEMÁEUs szERINT?

Minthogy mindenki egyeté rt abban, hogy a hang nem más, mint a levegő üté se,a magasság é smélységkülönbsé gé t elté rően magyarázzák Arí stoxenus követ6i é s

a Pythagoreusok. Aristoxenus ú gyvé li, hogy a hangok magasság é smélysé gszcrinti elté ré seia minősé gben rejlenek; a Pythagoreusok viszont ugyanezt anrcnnyisé gieIté ré snektulajdoní tották. Ptolemaeus a Pythagoreusokhoz látszikkózclcbb állni' mé gpedig azé rt, mert ő sem a minósé gben, hanem a mcnnyisé gbenlátja a magasság é sa mélysé g okát. A tömöebb é sfinomabb testek ugyanis magas,a ritkásabb é sdurvább testek mé lyhangot idé znek eló; de a feszí té s(í ntetsio),illctve lazitás (relaxalio) módjáról most semmit sem mondunk. Bár amikor valamilazul, mintha ritkásabb é sdurvább lenne, amikor pedig megfeszül, tőmöebbé é sfinomabbá válik' (col. 1288)

JEGYZETEKt. Taletas (götig Thalé tasz), a kré taiGortün városából való göóg é nekes é s

zcnósz; művé szete az i. e. VII. század közepe táján (646 után) virágzott. A zeneiügyek Spártában vé grehajtott ú n.,,második rendezé sé nek'' egyik szerzóje, akikczdemé nyezó szerePet játszott az APollón tiszteleté re rendezett spártai ün-neppel, a Gümnopaidiával kapcsolatos zenei szabályok megállaPí tásában, spaianok, Apollón tisztel€é re é nekeltkardalok, ünnepi é nekek szerzője volt.Állí tólag egy püthói jóslat í olytán segí tsé gül é rkezett Spártába, s zené jé velmeggyógyí totta a dögvé sztól sú jtott spártaiakat' (Ps._Plutarchus De musica9.,42. _ l. Források az ókori göög zeneeszté tí ka töté rctéhez. VáIogatta, fordí totta,bcvczcté ssel é s jegyzctekkel ellátta Ritoók Zsigrnond' Akadé miai Kiadó,lSudapest, 1982. 381., 417. o.'1

2. Tinrotlrcus (göög Tinrothcosz), nrilótoszi dithürambosz-kötó (i. c. V. sz.

róscÍ crlr l('kczit''n tőg (Meta.fiztka í , kitr'yu, 'r|r.l ;r'). A konzcrvatí vDóDhatározattrI itóltók cl i lant-h(rrok 17í llIjllIilknlcgnövclósc miatt, nlintBdcthius cmlí ti.A határozrt szitvcBc ;lztlltlriltt lrirntisí tvány, czórt közlóscszú ksógtelen a fordí tásban. (Vö |bnálot dz ókolí '|öii!' zeneeszté tika töté nelt-lrez' Id] kiad. 99.' 101_103., 109--ll1. o. i's 499. o. 5. ős7. jegyz.,500. o. 16.

scgyr.)3.

-Pithaeo'as (eöijs Püthagorasz) Szamosz szigctóról való, legendás hí rű, vita-tdn tí etri eó"röq'filozófui (i. e.'582 496 kórül), aki a dé l-itáliai göög gyar-matvárosbin, Kiotónban alapí tott vallási-politikai köziissé get, filozófiai isko-lát (püthagoreusok), amely hósszú utóé leté során a zeneelmé let é sa matemati-ka i'öté nöé ben jeientós sierepet játszott. A tauÍ omeniumi ifú esetét emlí tiIamblikhosz Püt|hagorusz é Iete'lli' (Yö Források' az ókori göög zeneeszté tikatö é fieté hez.Id. kiad.' ó1.' 63. o.)

4. Tcrpander (göög Terpandrosz) Leszbosz szigeté ről származó zené sz é sköt6,az ógö'óg áe kí "l"k'ilá'á""k í egré gibbalakJa, aki i. e . ó75 köül működön.A 2ó. olüí piasz í dején(676-óB| gyózón Spártátan a Karneián, a dórok, ill.spártaiak nágy nemieti ünnepé n' melyet Apollón- tiYtcleté re._szenteltek. Azósi kitharódiá'(kithara-é neklé i) megalapí tója, s az elsó kitharódikus nomoszok(zárt szerkezetű, emelkeden jellegű- daftoirpozí ciók, zsinórmé rté külszolgálómelódia+í pusok, dallam-mődellé k; szerzójé . Neki tulajdoní tották a hé thú ralkalmazásának bevezeté sé t a |anton a kórábbi né ggyel szemben. A zeneiügyek ,'első rendezé sé nek''vé grehajtója Spártában. L. Ps. Plutarchus Dei"itro l.-<., g., 12., 18., 42. (vő_' For;ás;k az ókori göög zeneeszré hd tö téneté'

hez. |d. klad., 375', 377., 379., 387-,383., 389' 417.o'é s490.o. 12. jegyz',

5?3. o. Ill. jegyz.,524. o. 124. 1egyz.,525. o. 137. jegyz.\5. Arion (göö Í rión), a leszbosii Methümnából származó- göög zené szé s

ónekes''-aki í z . e. 625_585 kórii'l működöt Korinthoszban, Periandrosztürannosz uralkodása idejé n.Járt Dé lJtáliában é sSzicí liában is. A hagyományszelint a dithüramboszt, ámeiy eredetileg a Dionüszosz-kultusszal kapcsolatos,tánccal esvbeköön kardal volt, Arión emelte művé szi fokra. Hé rodotoszszerint Aiibn volt a dithürambosz-köté szet megalapí tója, s ugyanó mesé li ela del6n hátán való csodás menekülé s töténeté t is (|. könyv, ?3_24. Í ejezet) '

(Vö ovidius Fasti ll.' 83_l18.)ó. i-lismenias (v. lsmenias, göög Iszmé niasz) egy thébai fuvolás, aulosi-játé kos,

"i i. .. Iv' század elsó-felé 6en. (,lö Források az óeoti göög zeneeszté tikatöté netóhez. Id. kiad., 337. o. é s519' o. 60. jegyz.)

7. Empedocles (göiig Empedoklé sz)' a sácí liai Ákraqaszba. (Agrigentum) való

gö 'ög filozófűs (i. e ' 49H30 táján). Az esetet emlí ti lambhV-}tosz'Püthagoraszót"t" í ts.1vo. róránk az óbotí 2öú g zeneeszté lika tüté netélrez. Id' kiad., ó3. o.)

8' Iamblikhosz Püthagotasz é teteÍ l4'-(vö Fonások az ókori göög zeneeszlétil<a

töténeléhez. Id. kiad.' ó3. o')9. Hippocrates (göög Hippokiaté sz), Kósz szigeté ró, az aszklé piádák nemzctsó-

9é 66l szármiá hí iesoi"os (i. e. 4óo_377), az orvostudomány meg-alapí tója';kit már Arisztotelé sz ,,nagy''-nak nevezett. - Democritus (göög Dé motri-tosz) a thrákiai Abdé rábólizármazó atomista Í ilozófus, a ,,nevetó' böcs (i' c'46O'tájin_361). - A Boethius által előadott esetet maga Hippok_ratósz is

cmlí ti a raqályokról í rottművé nek3. könyvé ben, a 122' fejezetben. (Vö PcczVilmos: őÉ oii exikon. |. kótet. Budapest, 19u. 541- o-, a Demouitus cimsző-nál.)

1(). Publius Papinius Statius (kb. 45_kb. 95) rónrai cpikus kóltó.

154 ll()tt1n(J\ /.lrrriYl|'1 t,K

l l . /)llll('.{.üt/l),|, iqlutlt,, dil1lttltltt, lisliapason (virgy lirtirrolí tvir, itltrtgyittt l_loctlriuslk { tll(li / llriY/l ll(

155

u:isz_ lttarctttirtikus, Í ödrliztrrtlril (l ,Cll('lr{tr('liktls (i. sz. ll. sz)..Zcrrcclltróctiloi'v"l . t l,nulltii (l'iithil!toÍ cus).zcucÍ clfogás lcgfon-



tllvasltltti' zcnci szakkilc.';czósck, amclyck apütlragorcus crcdctű zcnci rcndszcr alapjául szolgáló nyolc hangbó álló skálá_ra vonatkoznak. h dí atcssaron v. dí a tesszarón (öd teoolqov scil' 1oqödlv);,'né gyen(ti. lrú ron) át'' haladva elórt hangköz, kvart' a rrógy húron át zcngóhangzat; diopente v. dia pente (öd né vte scil. 1ogö6rv): ,,öön (i. hú ron) át''haladva elé rt lrangköz, kvint, az ö h'6ron át zengő hangzat; diapason v' dí apaszón (öit

'rd'6d)v):,,valamennyin (ti. hú ron)át'' elé rt hangköz, oktáv;

disdiapason (bisdí apason) v. dí sdia paszón: a ké tszeres oktáv. (Vö alább II.könyv, 17. fejezet.)

72. Sonus íg í twest vocis casus, emmeles, í d est dptus melo, í n uflafi í ú ensionem._Sextus Empiricus szerint a muzsikusok ahang (phthoryosz) következő megha_

tározását adjí k:,,A hang a dallarnszerkeszté sben használható hangzásnak azazonos magasság határai közé való esé se.'' (A szahtudósob ellet, 42.) (Yő.Fotásoh az ókori göög zeneeszté tika tí jtté neté hez.d. kiad.' 471. o.; Arisztoxe_nosz hasonló é rtelmű meghatározását l. uo., 539. o. 307. jegyz.) _ Az emmeles(göög ennelé sz)'. a dzüamba (meloszl ill6 hang. Á göög zeneelmélet emme_lé szneknevezte a szilárd hangmagasságú hangokat, amelyek számszerűenmeghatározható hangközi viszonyai a meloszt megkülönböztetik a beszédhangzásátó. _ Porphüriosz Kommentfu Ptolemaiosz Harnonikájához c. művé_ben a következóket irja: ,,Látva tehát, hogy az é rzé kelé sek em szilárdak,hanem bizonytalanságban vannak, é s a pontosságot elé rni nem tudják, meg-próbálta valami szilárd arány (Iogosz,) alapján megismerni a hangok kapcsola-tait. Minthogy a hangok (phoné ) kőznl né melyek dallamszerkeszté sben nemhasználhacők (ekmelé sz), misok hzsználhatók (emmelé sz,) _ dallamszerkeszté s_ben nem használhatók azok, melyek é rdesen hatnak é rzé klé sünkre, vagy

egyenlőtlenül mozgatják meg azt (mi!t ahogyan a szaglásra a rossz szagok,a látásra a csú nya látványok, ugyanú gy hat a hallásra mindaz, ami é rdes é shí ján van a finomságnak), használhatók viszont azok a hangok, melyek

kell a számokhozhasználható

racionáüs (egé sz számok arányával kifejezhető) hangkózökből é pül, é s nemtöbb vagy kevesebb, az eumelesz, ami a meghatározott hangkózökné l egykicsivel több vagy kevesebb' az ekmelesz". (Yő. Fotrások az ókoti göög zeneesz-té tikd töté neté hez' Id. kiad. 551. o.)

13. Nicomachus (giirög Nikomakhosz) az arábiai Gerasza városából való szí rszárntazásű gőrőg zenetudós é smatematikus (i. sz' II. században). Boethius Deifistihltiofie muskájának egyik forrása. IÍ tegy Alitmetikát, s egy Enkheiridionhannoniké sz (A harnónia ké zik?)nyve) c. művet, amely Philolaosz (i. c. VI. sz.)töcclókckct tarta]maz. Az arclraikus göög zcnc fontos ftlrrása.

l4' l'tolcnracus, Claudius (göiig Pto]entaiosz Klarrdiosz) nagy alcxandriai csilla-

tijbbszórös ( multiplex) arány

szuperpartikuláris ( supcr y,lrt iL ularí s) arány

Hiií ";nil;;;}'o;ilüi ili;;il;l"*i", ni".t'vt'.' rrz (rjplatrrriikrrs l\lrplriiriosz í rtktrnrnrctttárt.

Boctlrius cgvik Í orrása.l5 :ili;ü;^;B;'ós::iirit'ipti.:ito'1,,'szuPcrplrtiktllí lris viszony'' (superpalkularis'' 'iriiiirl ' ..szu'pcrpartiÉ ulári s' áiály'| 1sup'lpdrlkulalis proporlio)' valanrint r

.;;;klil';;;í ;;'k i"í "'"ta'",,töbú szoröiiÉ rc'' (nulti1ilí tis1' "szuPcrpartiku-ü;i;;"k;;i' t'iiiú iiir"tr*') é s ',szuperpa,cicnsek're'-'.(suPerydtti€lc'

(vg'

iV._lá'u', l.'fciezct) _ az anti(' 'c'ic-'il]' számclmé let filntos fo-galmai ós

i'i. jlitj"üo),.,d'a, _l-.lvekmagyarázatra szorulnak' _ Láttuk (Il' könyv'

ij.iil;;;i._h.*; '.* . í u,r,"g"iá"s elmé letszerint "a valamihcz viszorlyí -

i;;'"t.u;ilr;,"? ; ;;l'á#l''i. glalkozik' A valamihez viszon yí tott clvá_

lasztott mennvisé g"ek'_ mint azt Boethius a De institutione fl'Ji'4a fordltas-

;;;; iáé ;ffi";iy-án 1ii. tony', 4' fejezcQ kifejd _ három egyszcrű fajtája

(genus) van'.1 ' a tóbbszórös.1z ultiplex ) , 2 ' a szuPerPartrkular$ ( sup(lPqrtltlll11-

rírt é s 3. a szuDerparclens 1 superpartieis ) ' Ezek'szibálya a kóvcrkezö Ha az

;;í 'd; ; i;ü'ui á'-c..,'"' izámmal É asonlí t'ukisze' akkor a tóbbszö iis

;'J;iil;';'*i;;;ü iá" te,'.. A kettö ugyanis az cgyhez viszonyí tva (2:1)

ilé i.";;;;;.; há;; "i .'gyh." uir'o''yí tva (í : 1) háromizoros'-a négyné gyszc-

;:;A , lj ;,b. ilperpiitikuláris arányrói akkor beszé jünk' ha a tcrmózctcs

;;-.l;i il; h*[;lí .'il_;;;agukh6z. hogy eltekintünk az- egysé gtől'. pl'

iará;*'" L&í aiiilui'io"yitu" (_J : 2) máslé J. négya háromhoz hasorrlítva

i+':'i 't"i'liÁ"a, ot

",,dgyhez h"'onlí tva (5 ; 4)-önegyed stb' Szuperparci-

:;; ;í i;?;;el;'a" lá" le,;é ' Ha a termé szires számokát a háromtól kezclvc

i.'ij.'ií t'c' ti:ih',"gví 't .gy u"gy tóbb számot' Ha egyet hag.yunk ki' akkor

"nrrlne''

cs kethri-ad (5; 3) ad"ódik' ha kertót' akkor egy egész é shárotnnc-

;u":j?i; ;i il;it].. r'" i'a'-",, akkor egy egé sz é sné gyööd (9 : 5) adódik'Ei''.il -.Ár.í .rá." pl. az oktáv (2:1)7i a-kenős oktáv (4:1) tóbbszöös

í '.*.á'lii.i il , )1'é ,"

ku".t (4 : 3) szuperpartikuláris arány' Tehát:

{-í -{}r--......-,-----.

3.4.5.6,7,8,9r,-__-/sztrpcrparcicns ( superparticns) arány

A viszonví tott számok fclosztásáró l. móg lsidorus ctyrrrolo3iae' lI' ktilryv'vr. i"i.r"i. "r'.t

tárgyalja a röbbszöös tmú tiplke's), szupcrpartikuláris í '(''lcÍ -

iii,iiirí ii'|l e' *"pE p"i.i.n, ( supetpartientes) számok meghatározását'

]6. Vö a 15. jegyzetetii. Áii'.-."ü'%öög Arisztoxenosz) Tarentumból való göóg zcnetcorctikrts

{i. c. 354 -loo'"koruit' Ariszrotc]ósz ianí tványa. Athónban tallí tott' Az Aris7to-

l"rir' ',n"j'*olágli'*"i"'ei.ii"g.r""tóscbb "lak1a'-,rpiitlragorcrrs lrlr1;yorrrá-

''y;k.;kij":,ó í il. klnórlikrrs.lk*ntntcrttltikli lrlipí r tlní tí ts.riv,rlszcnlbctt az

13í r ll()t, r)nu!i / Jloyzl.|rl(

ú n.harmonikus iskola mcgalapí tója. A zcnci tapasztalat fontossáuát hanssú -

(:ltltr llx Ir I r! t57



lyozza. A hallást mint az órzóielé i ós az cmlé keict összckapcsoláűt í rja l í '. ósaz aktí v hallásnak önállójelentősé get tulajdoní t a zcnei í tóeialkotásban. arisz-toxenosz szerint.',A zen-e- megérté se}é tdologból áll: az é rzé ke|é sbő| aiszthé -szisz) é s az em]ékezé sből(nné né ).Mert ami é ppenkeletkezik. azt é rzé kelni].:|'' "lir9!c ryr lé trejöt' arra e mlé kezni. Máské pp a zene dolgát nem lehetkövetni.'' (Yő. Fonások az ó<oi göög zeneeszté tilea töté neté hí z.Id. kiad.,307. o.) Sokoldalú munkásságábó1öé dé kesen fennmaradtak a Harmoní ka sa Ritmikt elelÍ eic' művei. Arisztoxenosz é rté kelésé hez. Zoltai'Dé nes A zene-eszlaikl tö é nete I.

'Elhoszé safektus. Második, javí tott kiadás. Zeneműkiacló,

Budapest, 1969. 44-50. o.

Cassí odorus

Flavius Magnus Aurelius Cassiodorus Senator (485 köül_580 kórül) el6kelószenátori famí lia leszátmazottja, államÍ é rfié s tudós. Theodorich gót király é sutódai alatt magas hivatali tisztsé geket viselt. 506_511: quaestot é sTheodorichtitkára. Ebben a minősé gé ben írja506-ban ura nevé ben hí res levelé tBoethiushoz'akinek a megbí zás szerint Chlodwig frank király számára egy kithara-ónekest(citharoedus) kell felkutatnia (Cassiodorus, Va aehb.II., ep.40.; Migne, PatrologiaLatina torm.69, col. 570_573).574; consul,52}527: (Boethius tán) magisletoficiorum, majd 533 537: praeJectus praetorio Atbalarlch alatt. Poütikai tevé kenysé -

gé a római é sa barbár é rdekek összehangolására irányult. Igyekezett az ariánusáót királyok egyházpolitikáját a katolikui rómaiakkal szemben bé külé kenyebbéformálni. A gót é sa kelet-római poÍ tikai harcok bonyodalmai következté ben cgyidcig emigrációban é lKonstantinápolyban, rnajd visszavonul (540 táján) a calab-riai isaládi birtokán általa alapí tottVivarium nevű kolostorba, ahol mint szerzetcstudományos munkát folytat hátralé vő é veiben.Szerzeteseitől megkí vánta a szcl-lemi tevékenysé get,a tudományok ápolását, é skódexeket másoltatott velük.Cé ljaaz volt' hogy a Vivarium a nyugati szerzetessé g tanulmányi központjáváváljé k. sokoldalú irodalmi tevé kenysé get ejtett ki, eredetisé gre azonban ncmtöekedett, hanem a forrásalban található tudásanyagot kí vánta megórizni é s

áttekinthetően összefoglalni. Irt töté neti, egyháztöté neti, egzegetikai munkákat,s a lé lek problé májáró is é rtekezett. Legfontosabb az 544 köi|ké szilt lttstitutiowsdiuí narum et saecularium lectí onum (v. litterarum) (Az egyházi é sví Iági tudonányohrendszere) című műve, amelynek második könyvé ben (De artibus ac dí xipliní sIiberalium lí tterarum) a hé tszabad művé szet tudományait tárgyalta, nevezetesen ahárom scientiae sermonicalest (grammatika' dialektika, retorika) é s a négy scientidercalest (arithmetika, geometria, zene é sasztronómia), amelyeket Augustinus nyo-nán (De docttina chistianalib' II, c. 40. n. 6G{1.) szüksé geseknek tartott a Bibliaós a kereszté ny teológia igazságainak megé rté séhez.Ez a kompendium a koraközé pkor egyik fontos tankönyvé vé vált, akárcsak Martianus Capella, Bocthius,lsidorus hasonló té májú művei.

Az alábbiakban '4 szabad műlué szetebrőI é studományoleró (De attí bus ac dhciplinislibeta!í um litterurum) cí műműból közlünk ré szleteket az ,,ars'' é s ,,disciplina''megkülönbózteté sé re, a matematikára é s a zené re vonatkozóan, valamint a zsoltá-rokÍ oz í rt magyar ázataibőlr (Exposí tio í n Psaltetium) ké t zenei vonatkozású ré szlc-tct. Az alapul izolgáIó kiadás: Migne, Patrologia Latina tom.70' col. 1151' 1157'12(13-1204, 1208-1212 illctvc col. 458, 692.

(]^tu(nxl|r(,\ / A sr^l|^|' M('ví \/|l'|l]xl\Ó í \ lIlx|M^NY(}xl(allMr (:^srl()lx)l\l'\ / A \/^ll^l' Mí lví\rt,l|Í l itl Í \ l)l'(lM^NY()Rl\a'l

összckcvcrcdvc zavarossá váljanlk. l'lntrt ór Arirtrrtclcs2' a világi nrdonlányok

t59



A szABAD MÚvÉ szETEKRÓL É STUDoMÁNYoKRÓL*

BEvEzETÉ s

-.,L;:1_Nl::r::,l,.k (an) azt nevezzük, ami szabályaival kö é s fegyelmez ben-

1lll:1. .''.' velemé nyek szerint cz a szó a göögöktól szármaiik, dnÖ tfrqoQtTT|q, azaz a taní tás eré nyé ból (a ví rtuledocií inaeil' amelyet az é kese'szódÍ órfiak mindcn jó dolog tujásának1 "iriti,i ÁÁÁí ii, L. i."i]l'l irlt.l

II. fejezet

A szÓNoKLÁs MÚvÉ szETÉ RÓL

"-"1 :.':Í '*.k köziil né melycknek' az alapja a vizsgálódó szem]é let (inspeaio),::::,::-rc.| ,megismeré se' é smcgíté lé se. lyen az

-asztrológia.nincs sáksé ge

::T_Tl'"'. .:.l.-|:é sre , megelé gszik az á|tala tanulmányozott dólog puszta megé "r-tcscvcl|-s ezt UEoQlÍ rKTl-nek (elmé letinek) nevezik. Egy másik ilűvé szcti fa]tá-naK a.lenyege a cselekvé sben van, enrtck a cé lja.az,hogy magával a cselekvé "ssel

l_l"g^tj'|.:ig^*'j:: cse]ekvés után a műbőI semmi scm m-arad, i.'t zqortrrcÍ l-r,ei;

(csclcKvonek) nevezlk.-llyen a tánc. Egy további fajtának a lé nvege iz eredmé nv:cc4uK a mu' amelv beÍ eiezé seután.szemmel látható - ezt'roti-lTiKr,1-nek

(alkoiónlűvé szetnek) nevé zik. Íyen a festé szet.G.i. ll5'iI..l

Ill. fejczet

A LoGIKÁRÓL

,'_|,.] Y:j, p.9ig a'z; t9tt'1e,syi1gaInunk [...|, hogy mi a küIönbseg a művé szet

í .lfJlc5 tudomany (d'scí Plind) közöt' nehogy a szabatosan elhatárólt fogalmak

' Dc alibus d. discínlini' libzraliun tittltanm. Milnc, patroloÍ i. l'athrd lom.70, col. ll5l, 1157'1203-12M, t2o8-12t2.

clismcrt mestcrci, a kövctkcz6 ktllönblógct í llnpí tottákmcg a művószct ós a

tudomány közöt: a művé szctaz crctlcgcr clolgokra irányuló lé trchozó lclkialkat(habitudo operulix), amelyek máJkónt is lchctnck, a tudomány viszont olyandolgokróI szól' amelyek máskónt ncm tötónhctnck mcg. (col. 1203)t...1

A MATEMATIKÁRÓL

A matematika, amclyet latinul doarinalimzk (elmé letinek) nevezhctünk, lz ltudomány, arnely az elvont mennyisé get vizsgá|ia. Elvonmak mondjuk ugyanisa mennyiséget,ha a fclfogás (intellectus) különválik az anyagtől vagy más járulé -

koktól; mint pé ldául a páros, a páratlan vagy más eflé lé k,amelyeket egycdül azokoskodásban ( ratiocinttio ) vizsgálunk.

Á matematika felosztása a következó:szlmtm (arithmetica) ,

zene (musí ca),mé rtal] (leo elúa),csillagászat ( astrotomi a )

A számtan az önmagában vett megszámlálható mennyisé g tudománya.A zene a hangokban fellelhet6 számviszonyokról szóló rudomány'A mé rtan a mozdulatlan nagyságot é salakzatokat vixgáló tudomány.A csillagászat az é gitestek pályáját tanulmányozó tudomány, amcly megvizs-

gálja a csiüagok valamennf alakzatát, é sfigyelmes tekintettel fiirké szi, hogymilyen a helyzetük, midőn önmaguk é sa ftild köül forognak' Ezckról a magahelyé n bővebben szólunk majd, annak é rdeké ben,hogy az emlitett tárgyakkiválósága illó módon feltárulhasson.3 Csupán a tudomí ny (dkciplina) e|nevezésó-ról kell mé gszónunk-

Tudornányok azok, amelyck _ mint már emlí tcttük - nem té vesztenck mcgÍ é lrevezetőné zeteikkel. Azé rt is illetik óket ezzel az elnevezé sel, mivel szüksé g-szcrűen megórzik szabályaikat. Nem gyarapodhatnak sándé kunktóI fiigg6cn'nem kisebbedhetnek elvonás következté ben, s egyéb változások sem befolyásoljákőket; erejüket megtartják é s szabályaikat tántorí thatatlan szilárdsággal 6rzik.Mindaddig' amí g folytonos clmélkedé ssel felidé zzük ezeket, é lesítiké rtelmünkct,lctölik a tudatlanság sarát ós elvezetnek a kutató szemlé letmódhoz, ha mógisfclragyog, Isten adományaké ppen, ajózan é rtelem. (col. 1203-1204)t...1

V. fejezet

A ZENÉ RÓL

A zené r6l rván Gaudentiusa szó arró, hogy Pythagorx a kalapácsütésck, illctvcaz cltórő hosszú ságú hú rok által kcltett hangokban fedezte fel a zcnc clcmcit.Uarátunk, az igen jcles Íé r f iú 'Mutienus fordí totta latinra [Gaudcntius művót|'hogy szellcmé nek kiválóú gáról az átven mű minóÉ ge valljon' AlcxandriaiKclemcns presbiter a pogányok ellen í rottkónyvé ben azt mondja' hogy a zcnca mú zsák adománya; igen gondosan felsorolja a mú zsákat é sazt is kifejti, hogynriórt találták ki óket. A mú zsákat magukat d'nö toÍ pcoeveÍ v (apo tú fidsznldll),vagyis a kcrcsé sró (a quaarcndo) ncvczté k el' mert a ré gick hitc szcrint az í lscgí tsí 'giikkcI clhctő fcl az i'rrckck crcjc ós a hang lrclycs mórtók szcrinti Í ornrálásir

..- t.^nr(l^'l(ut t ^ tz^lt^l} Movls2;'|'lxlrÓ í \ l|lx)M^NYI)x[t\l(l,lttis nn thtlltil).l(litllí ltullk (jcttsttrittttsrar ir, lki Q. ()crclliusrllk ;r sziilctósnapjiralkaInrábó üdvözlctct küldvón, a zctrc tudonlányí ról, sírta tlratcnratika (rlotlresis,)

c^rsÍ nx)[U\ / A V'^ll^|t M0var'| ||xtlit| t !x M NYI x

l ncgycrlik a rliirpasott i's rliltcrutrrtr cgyritt,az öödik a diapason ós diapcntc cgyittt,



más terülctóről is í rt figyclcnrrc nré ltódolgokat. Mcrt tlcnl haszontalanul olvas-suk' hogy a lólck mólyebbcn mcgórzi a dolgokat, ha gyakrabban elmé lkcdünkróluk.

Á zene tudománya tehát tcremtósünkt6l í ogva áthatja ólctünk valamennyitórté nésé t.Elószö, ha teljesí tjük a Teremtő parancsait, é s tiszta lé lekkel szolgá-lunk az általa elrendelt szabályoknak' Mert ha bármiról beszé lünk, vagy habensónkben az erek lűkteté sé tó elindulunk, bizonyos hogy a zcnei ritmusok általez a harmónia eré nyé vel an kapcsolatban. A zenc ugyanis a helyes mé rté k zerintialakí tás (modulálás) ismelete.7 Amikor helyescn viselkcdűnk' mindig alkalmassáválunk a kapcsolatra ezzel a tudománnyal, valahányszo! azonban mé ltánytalansá-gokat cseleksziink, a zene sincs birtokunkban. Az é gé s a ftild, s mindaz, ami ottmennyei parancsra töténik, nem lehet meg a zene tudománya né lkül. Pythagorasis tanú bizonyságot tesz amellett' hogy világunk a zene révénalakult ki é s csaka zenc révénkormányozható.

A zene nagyon ósszefonódik a vallással is, mint pé ldául a Tí zparancsolattízhú rú ja'e citera (tí rhara) zengé se, a dobok (tynpana), az orgona (organum)melódiája' a cimbalmok (ryzbala) hangtra. Ké tségtelen, hogy a Psalterium (Zsoltá-roh hönyve) is zenei instrumentumról kapta nevé tE, mivel magában Í og|a|ja az é gieré nyek igen gyönyöűsé ges é selbűvöő dallamát.

Most té rjünk rá a zene ré szeirc, kövctve elódein} hagyományait. A zene az atudomány vagy tudás, amely a hangokban fellelhetó számviszonyokról szó,pé ldául a ké tszeresről, a háromszorosró, a né gyszeresről é shasonlókró, amelye_ket valamihez viszonyí tottaknak neveznek.

A zene három ré szbó áll, nevezetesena harmóniatanból (összhangzattanbó ),a ritmikából é sa metrikából'

Az összhangzattan az z zenet tudomány' amely a maBas é s a mély hangokatmegkülönbözteti.

A ritmika tudománya azt kutatja, hogy a szavak találkozásában vajonjól vagyrosszul illeszkedik -e a hangzás.

Á metrika a különböző versmé rté kcket tanulmányozza elfogadható rendszeralapján; mint pé ldául a heroikus, jambikus, elé gikus é s más versmé rté kcket'

A zcnei eszkózöknck három fajtája van: ütó-, hú ros- é s fú vóshangszerek.Az ütóhangszerek, mint pé ldáirl i ré z, ezüst é s más hangszcrek lací tabula)g,

amelyck Íémeskemé nysé gú té sre kellemesen zcngó hangot adnak.

A hú ros hangszcrek lé nyegé taz ügyesen rögzí tett hú rok alko{ák, amelyekpálcikÁvz| (plectrun)lo megpengetve hangjukkal gyönyöködtetik a Í iilet.Közö-tük találjuk a kiiLlönÍ é le citerákat.

A í ú vóshangszerek a belé jük fú jt levegóvel megtötve keltenek hangot. llye-nek a tubák, a sí pok, az orgonák, a panduráktl stb.

Á következőkben a zenei összhangzatokró kell bcszé lnünk. Áz összhangzat(symphonia) a magas hang é sa mély hang, illctvc a mély hang é s a magas hanghelyes arányú keveré ke (lemperamentum) ' e szabályos mé rté kszerinti hangzás(modulamen), akár é nekhang, akár ütóhangszer, akár fuvóshangszer hozta lé tre'

Hat összhangzatot ismerünk:az elsó a diatessalon,a második a diapente,a harmadik a diapason,

a hatodik a disdiaPason.A Ji"tcsaro'' [kvartl összhangzrt z c!|y cgós?. ós cgyharnrad atányon (ntio

,'oitrira) alaoszik. i nóev hansból kclctkczik. Ncví 't is innen kapta'' Á Jí "p.'í " t"int|

"öszhaí gzat e nrásfószcrcs atányon (rutio ieniolia) alapszik,é sö hairgbó keletkezik, inncn van a nevc is.

í na.''í "ait öszhangzat, a diapason [oktáv'|, vagy más-né vcn diocto, a kctt6s,

".". "ieti'i'., arirnvőn ( ratio diplosia)', alaps2ik' Nyolc hang hozza lé trc,czé rt

ii nevezté k el dioctónak vagy diailasonnak. Áz oka pcdig ennck az, hogy a ré gickcitcráin nyolc hú r volt. Dialisonnak mondták tehát, mintha minden hang cgyüttrrlkotná.

A negyedik összhangzat, a diapason é s diatessaron [ottáv é skvart] cgyütt' l24:8 száí aránvon aIapí zik, s tizencgy hangbó kelctkezik.Az öödik bsszhangzat, a diapaion é sdiapente [oktáv é s_kvint] cgyütt' r

t'li"-o".o' arbnyon"(rutio triplasia) z|aPsz*''é s tizenké t hangbó keletkezik'A hatodik öss"h"ng)at, a disdiapason, azaz kettós diapason {kettós oktáv|' a

rr['rrvszeres aránvon (í atio tetrapldsii) alapszik, é s tizenö hangból áll'X h"r,nr,.- 'ltonis) a telies harmónia_rendszcren belüli különbsóg é saz a

rncnnyisé li viszony, imely i hangmagasságon (acce us), illetólcg a tartóhanlion(tcnor) alapszik-r2

Tizenö hangnem van:hipodór, acol'hipoiasz, l íd'hipofrí g, hiperdór,

hipoaeol, hiperiasz,hipolí d, hiperfrí g'dór' hiperaeol,iasz, hiperlí d.frig'

t.^

ltiiidót hangnem hangzására né zve valamcnnyi közül a legmé |yebb, ezé rt

llsribb hangnemnek nevezik.2. A hip"oiasz lhipoión| hangnem a hipodór felett fé lhanggal áll'í :"Á ,:i;iG i;"í g.;; " hí poi.'" feÉ tt é lhanggal, a üfuodór felctt cgósz

hanggal áll'-'+?Ttiipoarrl hangnem a hipofrí g felett fé lhanggal, a hipoiasz fclctt cgé sz

hanggal' á hipodór ielett másíé lhanggal álL.s7Á iipak hangnem a hipoaeol ieÍett Í é lhanggal' a hipodór felett ké tcgé sz

Iranrrqal áll.'-7']"Á aj' n"ng".m a hipolí d felett fé l hanggal' a hipoaeol felctt cgé szharrggal'l hipofrig feleÍ másfé l É anggat,a hipoiasz felett.ké t egé sz.hanggal'.a. hipod(lri'.i",', [t."a rut hanggal, azaá-egs diaiessaron összhangzattal {kvarttal| á1l'- z ii iasz l;őnl hifig''"- a dőí felett Í é lhanggal, a hipolí d fclcn egósz hanggal'r hiooacol feien'másÍ Í l hanssal' a hipofrí g félé ttké tegé szhanggal' a hipoiaszii'i.:,i te, e, fé l hanggal' azaz"ágy diatássaro-n összhangzaital Ikvarttal|, a hipodórfi'lctt három egé szhanggal áll'--i

Á i'to h".''n''.m az'iisz felett Í é lhanggal' a dór fclett egósz hrnggal, r hipolí dr.'t.'n "il''itt

t'""nggal, a hipoaeol felctt k?i cgé szhanggal, a.hip<lfrí g fclctt. kót i's

itili"''on.t. azaziÉ ydiatcisaron összhangzatial {kvarttal|' a hipoiasz fclctt háronr

.gi:'' rlligg.t,"

t'ipbao' fclctt hí rrlnt ós-Í ö hanggal' azaz cgy diapcntc iisszhang-zlnal Ik vinncl| áll.

|)' Al u'ol ltltttgttctll lr l'ríg li.lctt li.l lrarrgglrl' itr iltsz Í i.lcltctli.li2 ltlllll{|{ill, il (l(irÍ i'lctt rrrlisí ó lrirrrggirl, lr lriptllí tl Í i'lctt kót ós Í ól ltlttlggitl, .tzitz cgy tlilttcsslrtltriisszlrattgzltttll Ikvlrttll|' l hipoÍ ií g 'clctt lrí rronr cgí .szhanggal, a lripoiasz lclctt

tltcg, ltrrgy lr li.lizglttrtt Iclkckcr il lcrrill,r;,lt1,r, rót lr vltclí rlllrtokltt,;r kí gyí lk;rt,.rrrtitthrlklt ós a clclfinckct is <r<llvrtttIz,t ,rr tltrck ltlllgltí sí ra.

Mcrt nróg hl orphcus lantját ór rr Slir'órlck í rrcki.t, nlint rncsóbc illó tötórrctc-



hárorl ós fó| hanggal, azaz cgy diapcntc iisszhangzattal Ikvinttcl|, a hipodór fbIcttnógy cgósz lranggal áll.

10. A lí d hangncm az acol fclctt Í é lhanggal, a frí g felctt cgé szhangga|, az iaszfclctt másÍé lhanggal, a dór fclett ké tegé sz hanggal, a hipolí d fe|ctt ké té s fé lhangga|, azaz egy diatessaron összhangzattal [kvarnal], a hipoaeol felett háromegé szhanggal, a hipofrí g felett három é s Í é lhanggaI, azaz cgy diapente ósszhang-zattal lkvinttel], a hipoiasz felett négy egé szhanggal' a hipodór felctt né gy é s fé lhanggal áll.

11. A hiperdór hangnem a lí d felett fé lhanggal, az aeol felett egé sz hanggal, afrí g felett másfé l hanggal, az iasz felett ké t egé szhanggal' a dór felett ké t é s Í é l

hangga| azaz egy diatessaron összhangzattal [kvarttal], a hipolí d felett háromegé szhanggal, a hipoaeol felett három ós fé lhanggal, azaz egy diapente összhang-zattal lkvinttel.], a hipofrí g felett négy egé szhanggal, a hipoiasz felett négy é s fé lhanggal, a hipodór Glett ö egé sz hanggal áll.

12. A hiperidsz [hiperión] hangnen a hiperdór felett fé lhanggal, a lí d felettcgé sz hanggal, az aeol felett másfé l hanggal, a frí g felett ké t egé sz hanggal, az iaszGlett ké t é s Í é l an ggal, azaz egy diatessaton összhangzattal [kvalttal], a dór feletthárom egé sz hanggal, a hipolí d felett három é s fel hanggal, azaz egy diapenteósszhangzattal [kvinttel'|, a hipoaeol felett négy egé szhanggal, a hipofrí g felettnégyé sÍ é lhanggal, a hipoiasz felett ö egé sz hanggal, a hipodór feIett ót é s Í é lhanggal ál1.

13. A hipefrí g hangncm a hiperiasz felett fé l hanggal, a hiperdór felett egé szhanggal, a lí d felett másÍ é lhanggal, az aeol felett ké tegé sz hanggal, a frí g 6lettkót ós fé l haaggal, azaz egy diatessaron összhangzattal lkvartta!, az iasi felett

háronr egé szhanggal, a dór felett három é sfól hanggal, azaz egy diapenteósszhangzattal [kvinttel], a hipolí d felett négy egósz hanggal, a hipoaeol felettnégy é s Í é lhanggal, a hipofrí g felett ö egé sz hanggal, a hipoiasz felett ö é s Í é lhanggal, a hipodór felett hat egé sz hanggal, azaz egy diapason összhangzattal[oktávval] áll.

14. A hiperaeol hangnem a hiperfrí g felett fé l hanggal, a hiperiasz felett egé sznggal, a hiperdór felett másÍé lhanggal, a lí d elett ké tegé szbangga7, az aeolanggal, a hiperdór felett másÍé lhanggal, :

fclett ké t é s Í é lhanggal, azaz egy diatessaronhanggal, az aeolttal], a fríg felettrí g felett

diapentezaz egy draPente>olí d felett négy é s

három egé sz hangga|, az iasz felett három é sösszhangzattal [kvinael], a dór felett né gy egé v dór felett négy egé sz a hipolí dí ó hanggal, a hipoaeol felett öa hiooiasz felett hat esé sz hanpfó hanggal' a hipoaeol í elenö egé szhanggal, a hipoí rí g elett ö é sÍ é lhanggal,a hipoiasz felett hat egé szhanggal, azaz egy diapason összhangzattal [oktávval],a hipodór felett hat é s fé l hanggal áll.

15. A hiperlí d hangnem, a legutolsó é sa legmagasabb mind közül, a hiperaeolfclctt fé l hanggal, a hiperfrí g felett egé sz hanggal, a hiperiasz felett ké tegé szhanggal, a hiperdór felett ké t é sÉ lhanggal' azaz egy diatessaron összhangzattal[kvarttal], az aeol í elett három egé szhanggal, a frí g felett három é s Í é lhanggal,azaz egy diapente összhangzattal [kvinttel], az iasz felett négyegé szhanggal, i dórfelett négyé sÍ é lhanggal' a hipolí d felett ö egé szhanggal, a hipoaeol felett öé s fé lhanggal, a hipofrí g felett hat eg é szhangga|, azaz eey diapason összhangzattal[oktávval], a hipoiasz felett hat é s é 1hanggal, a hipodór felett hé t egé szhanggaláll. Mindebből világos, hogy mivel a hiperlí d a legmagasabb hangnem _ hótegé szhang távolságra van a hipodórtól' a legmé lyebb hangnemtől; czekben ahangnemekben - amint Varro13 í rja oly nagy hasznú hatócró (virns) nyilvánul

kct rlcllőzzük is, rrrit morrdjurrk |)í vitlr'ól, rrki,r gy(lgyí tó crcjű dal|arn (nodulatio)ttrdorrrárryával szabadí totta mcg il l1()t)()s2 li.lcktí llSault, s adta vissza czzal

^zí lj

rnódszcrrcl' tudniillik, a hallás scgí tsógóvcl l kirí ly cgé szségé t, mit az orvosokgyógyhatású fijvckkel nem voltak kópcsck clórni? (l. 1. KiráIyok Könyve 16,23|'Asclepiades1a, a ré giek tanú sága szerint a lcgtudósabb orvos, mint mondják, cgytóbolyodott embert a zenei ósszhangzat által vczetett vissza termé szeté lrcz.Ennckl tudománynak a segítsé gévelmár sok csodálatos eredmé nyt é rtek cl a bctcgckgyógyí tásában. Azt rnondják, hogy mé g az é gbolt s a gyönyöűsé ges harmóniarncllett vé gzi köforgását. Mindezt róviden összefoglalva: bármi töté nik is az é givagy a ftildi világban összhangban a teremtő elrendezé sé vel, nem fiiggetlen a zcnc

tudományátó.Tehát igen becses é smódfelett hasznos ez az ismeret, amely é rzé keinketaz ógfclé emeli é s fiilünket a zené ve| (modulotione) gyönyöködteti. A göögökné ldicsé rctes módon taní totta ezt Alypius15, Euclides1ó, Ptolemaeusl7 é s több mástudós. A latinoknál a kiváló Íér f iú , lbinus16 állí ton össze egy hasznos könyvccs-kót erről a té máról; emlé kszem rá, hogy a római könyvtárban megvolt ósgondosan el is olvastam. Ha esetleg barbár betöés következté ben elveszett' itt vanl Mutianus által latinra fordí tottGaudentius-mű; ha többsziir is figyelmcscnclolvassátok' feltárulnak elóttetek ennek a tudománynak a csarnokai. Mondják'hogy a madaurai Ápuleius19 is megí rta latin nyelven e tudomány alapelveit'

Augustinus atya is í rta zené ról egy hat könyvból álló művet, amelybcnkimutatta, hogy az emberi hang a hosszú é s a rövid szótagokban már termé szcttófbgva magában rejti a ritmikus hangzásokat é s a dallamos harmóniát. Ccnsorinusis hasznos é rtekezé st rt a beszé dünk számára nagyon szüksé ges hangsú lyokró|, s

llzt állí totta, hogy ez is a zene tudományához tartozik. Egyebek mellett cz utóbbitnűvet is lemásolva nektek öókül hagytam. (co|' 120&_1212)l1

MÁGYARÁZAToK A ZSoLTÁRoSKÖNYVHÖZ*MAcYÁRÁZAT A 66. zsol'rÁRHoZ

Vé gig, himnuszokban, Dávid é nekzsoltára

llinuwsz é sé neh (hymnus et cdflticufi), e két név, ha nem vizsgáljuk alaposan,l'itrzrillg csaknem lgyanazt a titkot (mysterium) jelenti; hiszen mindkcttő arrarzrrlgí l. hogy az Ur dicsé reté t jelöje. Himnusznak mondjuk a valamely mctrtlnrrzlttll1lya szerint szerkesztett veÍset (crrmeL);mint ismeretes, valamennyi zsoltártlróltr nyclven alkották meg. Amikor a cí mekben csupán zsoltárokról tötónikr'trrlí tós, akkor hú ros hangszerek [ti. pszalté riumok] (organa) é sdobok kí sórik azclórtlí rst. Az a himnusz viszont, amelyet a prőfé ta [Dávid] most é nekcl, azórtIlrr sittotta előre, hogy ,,végig'', mivel az egé szima ké tsé gtelenül Krisztus Urunk-Irrlz szlii. Az é nekzsoltár (psalmus cantí ci)pedig az, amelyet egyedül az cnrbcrilrlrrlg clllIamával (modulatione) é nekeltek. Most azonban e nevck által nrcgórtjiik,llrlgy nrindkettőt össze lehetett kapcsolni ú gy, hogy a zsoltárt hangszcrckkcl is,

r /]r/,l'Jilio in Plahui,n . Mignc, Palrolo'ú a ]'ati]a tom. 70, col' 45tl, ó92'

l04 (:A\\t()r x)l(LJ\ / J|(iYrtr r trx

rz cmbcri hanggal is cltiadják; czórt mindcn é nck (uttus) himnusz, dc ncm

(:^\\l()rrrlrl,r / lt(,Y/r rrx

bcn - Arisztoxcnosz szánros rztivcgr(irlcl(t '( ;ltldcntius nrűvót - tnint Cassio-



minden himnusz ónck. Ez ugyanis számunkra c mcgkülönböztcté s bizonyí té káulszolgál, mert az olyan zsoltárokat, amelyekhcz ncm kapcsolódik é nek' elóadhat-ták pusztán hangszerck által is't (col. 458)t...1

MÁcYARÁzÁT A 97' zsoLTÁRHozDávid zsoltára

Mié rtvan az, hogy a zsoltárokban gyakorta találunk olyan zenei eszközöket,amÜek szinte már ncm is fiilünket gyönyöködtetik, hanem sokkal inkább a szivhú rjait rezdí tikmeg? Minthogy a sí pok (tibiák) ama hangsa é s da||ama (mofuIatí o)korunkban már eltávolodott a szent miszté riumoktól, az a feladatunk, hogy erreesszerú magyarázatot igyckczzünk találni. A zele az e tudomány (disciplina),ame\ az egymáshoz illeszkedó dolgok, azaz a hangok különbsé geit é sösszhangja-it vizsgálja. Mé ltán alkalmazzák a szellemi dolgok hasonlatosságainak magyaráza-tár:: mivel [a ze_ne] összhang|a a nem-hasonlóság erejé nél fogva áll fenn. Mertvalahányszor zsoltárt é neklünk vagy valahányszor buzgón teljesí tjük az Ur paran-csait, a legé desebb harmónia által kerülünk helyes lelkiálIapotba. S ha ennek okaitalapos megfontolással kutatod, felismered' hogy bármely é rtelemmel rendelkez6teremtmé ny, ha alkotója akaratának megfelelóen é l,nem fiiggetlenül ettől azösszhangtól. Tehát nem ok né lkül rendelte el számunkra az Ur a szüntelenzsoltáré neklé st, a zsoltárban való citerázást, a citerán való zsoltározást, a harsoná-kon é skürtökön való ujiongást; amint nem kétsé gesaz sem' hogy ezek a kel]emes

hangzású hangszerek nekünk a helyes cselekedetek összhang!át jelzik. (col. ó92)

JEGYZETEK

A szABAD MÚvÉ szETEKRóL É sTUDoMÁNYoKRÓL

1'. Apo té sz aretész: sző szerint ,,ez eté nyből''. (Vö |sid'orus, Etymologiae I. könyv,L fejezet,2.) A mú vé szetet, ll. mestersé get jelentő latin ars szó (eredetileg:ügyessé g, gyakorlottság valaminek az összeállí tásában vagy kószí té sé ben) nemáll nyelvi kapcsolatban a göög areté (derekasság, alkalmasság,jóság' töké letes-

ség' eré ny stb.) szóval, viszont nyelvileg rokona a göög artiió, í ||.arl igé knek,amelyek összeköé st, összeilleszté st, rendezé st, ké szí té st, lké szí té sttb. jelente-nek.

2. Vö Isidorus, Etymologiae I. köny.v, I. fejezet, 3. Arisztotelé sz a NikomakhosziEthiba YI. könyvé ben (3_a. fej.) beszé l a ,,tudomány'' é sa ,,mestersé g''megkülönbözteté sé rő| (1139 b-11,10 a). (Vö Arisztotclé sz: NikomakhosziEthika. Ford. Szabó Miklós. Magyar Helikon, 1971. 153_155. o.)

3. Vö Isidorus, Etymologiae IIl. kónyv eleje (a mathematica meghatározásáról é sfelosztásáró); az asfuonomia meghatározásához l. móg i. m. IIl. könyv' XXIV.fej ezet.

4. Gaudentius (Gaudentiosz) göög ú jplatonikus filozófus (fcltchctően az i. sz.lV. században), akinck rószlcgcsen ránk hagyonlányozott Ha|Ünnikl ekzdgógé( Harmonikai hruez(tés v. Bevezeté 5 o harm(lní ataxba) c. nrí tvcrz antik zctrcclmé -lct ké sci összcfoglalása;

í ontosazórt is'

mcrt n]cgóí iztc_

[rí rhibás órtclrrrezi's-

dorus cmlí ti- a Vl. század clcjé nMuttirrrrrr lirrclí totta latinra.5. Alcxandriai Kelemcn crcdcti nóvón't'itrrs ltllvitts (]lcmens (mcgh.2t5 köüI)

górögül í ró nagy műveltsé gú c8yház.tyr, rki hosszabb idcig Alcxandriábanműkódöt mini a kateké ta iskola vczctójc. A pogányok ellen í rt könyv a

Logosz ptotleptikosz prosz Hellé nasz (Intelem a göögökhöz,), amely a pogányságbí rálatí t artálmaztá. Á Mú zsák szó _ egyé bké nttisztázatlen - etimológiájátIsidorus, Et7rrroÍ o3í ae III. könyv, XV. fejezet, 1_2. hasonlóké ppen magyarázza.Vö Platón, Kratijlosz 4ű a.

ó. Censorinus (i. sz.l|l. század) római grammatikus, akiről Priscienus elismeré s-sel szó, s emlí ti De accentibus (A han4s,ú lyobó) c. művé t. Fennmaradt De die

natali (A születé snapú I)c. mú ve,me\et 23&ban Q. Caerelliushoz í rt, sfoglalkozi} benne ásztrológiai ké rdé sekkel,a csillagoknak az emberi é letregyikorolt hatásával is. Erre utal a mathesis (tudás, rudomány) szó, amelynemcsak mennyisé gtant (mothematica,) jelent, hanem csillagászátot is, mint acsillagióslás tudományát' ahogyan egyé bké nte fiathefiatí cus szó is jelentiegyfelől a mennyisé gtan ismerójé t, de a csillagok vizsgálóját é s a csillryjóstis. Áz asztronómia é sasztrológia megkülönbözteté sé ről l ' Í sidorus, Etymologí aeIII. kónyv, XXVlI. fejezet, 1_2.' ahonnan kiderül, hogy mindkettó jelenthetia csillagok tudományos vizsgá|atát, de az asztrológiának a termé szettudomá-nyos (iatutalis) válfaja mellett van egy ,,babonás" (supeőtitiosa) válfaja is'amelyet a ,,matematikusok'' (mathematí cí ) követnek, akik a csillagokból jövendönek, é smozgásukból az emberek sziileté sé reé sjellemé re mores) vonat-kozóan jósolnak.

7. Musica quippe est scientia bene modulafidí .8. A ,,Tí zparancsolat tí zhú ruja'' Decalogi decachordus): a bibliai zsidóság zenéjé -ben haiználatos hú ros hangszerek egyike, háromszöglctű (fordí tott) dcltaalakú hárfa, amelynek 10 hú rja volt, állí tólag a Tí zparancsolat (Decalogus)sámának megfelelóen. Főké nt é nekkísé retéül zolgáIt, s az ünnepi öömszimbóluma volt. A göög psz althionből' származő latin psalterium szó nem-csak zsoltároskönyvct jelent, hanem ezt a kitharához (rirlrara,) hasonló hú roshangszert is. (vö Zsolt.32,2. é s|sidorus, Etymologi4€ III. könyv, xxII. fejezet,7_8) _ A ,,cimbalom'' (cymbalum) a mi cintányé runkhoz hasonló, de annálöblösebb, tányé rszerű ré z hangszer (nem cimbalom!), amelyből kett6t vertekössze (ezé rt többnyire többes számban használják: cymbala), s csengó hangotadott.

9. Az acitlbxlum v. acetobulum eredeti jelenté se ,,pohár'', ,,csé szc'', de jelent a

cimbalomhoz (cymbalun) hasonló Íémb6|való hangszert is' Ezeket egymás-.hoz ütögetté k é i gyadtak hangot. (Vö Isidorus, Et7rrolo3í ae III. könyv,XXII. fejezet, 1. é s 11.)

lll. A plectuh (göögplé ktion): pengető. É rcból, fábó, eleÍ ántcsontbó stb. ké szültk.'mény boiocská'vagy üpácsk*a' amely a kithara (citera), l íra stb. hú rjainakrrrcgpendí té sé re zolgált.

ll. Pat|dira v. pandon (|atin parulura, paru|urium, pandoriuu pandorius, göögpanduta) Lani tí pusú é gi pengetó hangszer (neve az arab tanbw szőbő| szátma-!it; t'oí '",i "yitt.t,

É i.ii"ftesnel é ikevé s (három) hú rral. amely az.ókoriKcicten az i. é . tI. é vezredközepé től ismeretes. Az antik Göögországban é s

ltómában is használták, ahol kü-lfoldi hangszernek számí tott. Cassiodorus ós

Isidorus (Etyrrolo3í ae ItI. könyv, XXl. fej., 1_2, 8.) azonban a pandoriumot i|L.

pondo ust a fú vós hangszerck közt cmlí ti.

l.]. Vö tsidorus' Etymologiae lll' könyv' XX. fejczct' 7-8'

/ JloYrnTBX

l3' Mlrctts'l'crctttitts Villrtr (i. c' ll6_27) lt lcgrtltgyrlbll rritttai poliltiszttrr' szánrosrlí t szcrzőjc. Lcghí rcscbb tttclottlí nyos nlurtkája az Anliquí lak,s runn humala-rum et diuinarum (4l könyv) a római állami ós vallási rógisógckct tárgya|ta'

Mí s cí rllck l zcttci haszrlÍ tln(la tlllllllllk (|!l' lt'tttgrzcrckrc vlgy isrrlcrrclllr lri'tlcrónckckrc). Ötvcnhót zsoltárcÍ lllb(ll rrritcpel .r uí znőr = zcnckí si'rcttcl clí l-adandó dal, tizcnháromszor pcr|ig rr Jfi * í 'rrckszílvalclőadandó drl mcgjclö

o t o , u I .lll r nr I



A Dí sciplí narum ibti IX a tudományok cnciklopódiája Volt, s alaPja az dÍleJliberales összes ké sóbbi í eldolgozásainak.

14. Asclepiades (Aszklé piadé sz) Bithüniából származő hí res orvos é s filozófus(kb. i' e. 12o-50)' a ,,metodikusok'' orvostudományi iskolájának megalapí tójaRómában, aki Epikurosz atomista filozófiájának taní tásait vette alapul.

15. Alypius (Alüpiosz) göög zeneelmé let-irő az i' sz. IY. században. Eiszagógémusziké (Beuezeté s a zenem(lvé szetbel cí műműve fó í orrásunk a gööghangjegyí rásró.

1ó. Euclides (Eukleidé sz) alexandriai göög matematikus az i' e. IV_III. században.Klasszikussá vált nagy geometriai munkája a Sztoikheia (Elemek)' melyet 505

köül Boethius fordí tott latinra (e fordí tás csak töedé kesen maradt fenn).)L zeneelmé letben a Katltomé Kanonosz (A kónon Jelosztása,) című mrrnkájajelentős, amelyben a régi püthagoreus elmé let alapján tárgyalja a monophor-don megszóaló hangok intervallumainak matematikai viszonyait. A nekitulajdonított Eisza3ógé harmoniké (Harmonikai belezetés) c. munka talán Kleó-neidé sztó származik.

17. Ptolemaeus, l. Boethius 14. jegyzet.18. Albinus, Caeionius Rufus, római zenei í ró, akit Cassiodorus mel]ett Boethius

is em|it. Compendium de musica ( Zenei leompewlium) c. műve ne m maradt fenn.19. Apuleius, Lucius (kb. 124_180 utin),,az ókori latin szé ppróza utolsó klasszi-

kusa'' (Falus Róbert), ügyvé d é s szónok, platonikus filozófus, az é szak-afrikaiMadaurában született. Hí res m(tve Az aranyszauár ( Asinus aurers v . Meta-morphoses) című regé ny' _ Isidorus (Etymologiae III. könyv, II. fejezet) emlí ti,hogy a matematika tudományát Apuleius, s utána Boethius honosí totta mega latinoknál.

MÁGYARÁZÁToK Á zsoLTÁRosKÖNYvHÖz

1. A szövegben szereplő fogalmakkal kapcsolatban né hány megjegyzé st kelltennünk. Mindenekelótt megemlí tendó, hogy a hé ber bibliában a zsoltárokfelirata ,,dicsé ró é nekek'' (tehillin).

^sePÍ uagintlban, a göög fordí tásban,

mát z zso\tárokat pszalmosznak, a zsoltárok kónyvé t pszalmoinak vagy pszal-té rionnak nevezik' Mivel a górög pszalleiz igejelentése; ,,hú rtPengetni", ezé rta pszalmosz sző tulajdonké ppeni jelenté se: ,,hú roknak pengeté se'', átvitt é rte-lemben pedig: ,,hú rpengetésmellett é nekeltvers''. A' pszalté rion (latin:. psalteti-um) pedig az e ]a\tszeril hú ros hangszer, emelyet az izraeliták nebhelnek(göőg: nabla,laú n: nablium) hí vtak.A septuaginta a hé ber mizmh (1z6mat: pengetett) szőt fotdí tjapszalmosznak. (L. Szentiványi Róbert'' A szentí rás-tudomány tankönyue. Szent István Társulat, Budapest' 19465 ' 459. o.)A zsoltárok többsé gé nek van cí mszavavagy cí msora, Í el1tata (tí tvlí).E tellira-tok többnyire igerr homályosak, é rtelmezé sükresokÍé lemagyarázat keletke-zett. számos (övenö) zsoltár címé benolvasható ez a sző: in jnem (''vé gig'').A hé ber eredeti szerint ez a felirat aztjelentheti, hogy a zsoltár liturgikus zeneielőadásra van szánva: a kamagy gyűjtemé nyé heztartozó, (é nek) a karelnökszámára' Dávid korától kezdve ugyanis a templomi szolgálatban é nekkarokvoltak szervezve, s ezek adták elő a zsoltárokat. Kereszté ny é rtelmezé sszelint(ezt ké pviseli Cassiodorus is) e kiGjezé s aztjelcntené , hogy e zsoltár Krisztusravonatkozik, aki ,,kezdet é své g''.

lés. (Vö Szcntiványi R.' i. rrt' 46(}-46l. rl.)A zsoltárok latin fordí tásábrn cgycs zsoltár<>k fclirataiban szeÍepel

^.aÍticwnsalmi (zso|tár-é nek) (pl. 82.' 87. zsoltár), illctvc apsaluus tantici (é nek-zsoltár)(pl. 66.' 8ó.' 91. zsoltár) megjclöé s. E különbsóget Isidorus a követkczóké p-pen magyarázza: A zsoltároknak, me|yeket a psalterizm kí sé reté vel nekcltck,ké tÍé le enci előadásmódja volt: 1. a zsoltár-é nek (canticum psalmi), amikor ahangszer által megszóaltatott dallamot az é nekes hangja ké sóbb szóaltatjameg, adja e|ő, é s 2- az é nekzsoltár (psalmus cantici), amikor a2 embcri hangelőbb szóal meg, s ezt ltár;'ozze, követi a hangszer dallama. _ Casiodorusviszont a zsoltár pusztán hangszeres elódását állí $a szembe a pusztán ónck-

hanggal töté nó előaó,ással (psalmus caú ici),bfu e ké t elóadásmód kombinálá-sának a lehetósé gé t is megemlí ti. _ Ugyanitt Isidotus a contí cumot mintöömé neket (?ox cafltantis it laetí tiam) é sa hymnust mint ööm- é sdicsó tőé neket ( carmet laetitiae el laudí s, canticum laudantí uu) hat^rozza meg. Sajátlagosé rte|eÍnben (prcpí ie) csak az Isten dicsé reté reelőadott é neketnevezi himnusz-nak. A zsoltárt vagy himnuszt szerinte é neklik.Á hé ber zsoltárokról aztmondja, hogy valamennyi metlumos vers volt (metlico clrmí ne coÍpositi)'(lsidorus, Etymologiae VI. könyv, XIX. fejezet, 9_13' 17_18. é sII. fejczet,1s-18.)

l('tl ls xtrt'r

Isidorusls[)()rus / Az nltMoltl(ll^X v^(,y tlt(l,l)lltiK ((tNyvri l(í )



hidorus (Isidorus Hispalensis) (kb' 570-ó36), aki Sevilla é rsekevolt a vizigőtkirályságban, tudós é ssokoldalú hispániai egyházi í ró, töté né sz é sgrammatikus.Jclent6s szerepetjátszott az antik eredetű teológiai é sproÍán tudásanyag kózvetí té -sóben á kora közé pkor számára' Ebből a szempontbó külónösen nagylelentősé gűaz origitum sive 'Etymologiarum libri XX. c. enciklopédikus munkája, amely aközé pkor egyik legné pszerűbb ké zikönyve vagy ,,lexikonja'' volt. E mű elsőhárom könyvé ben Sevillai Isidorus tisszefoglaljá a hé t szabid művé szet(septemartes libetales) t^ÍByait l. kónyv grammatika; II. könyv retorika é sdialektika; III.könyv aritmetika, geoÍnetria, asztronómia é s zene. A többi könyv a legváltozato-sabb té mákkal foglalkozik: orvostudomány, tórté nelem. jog. szenií rás, Isten,

Egyház, vallások, né pek,nyelvek, ember, állatvilág, az elemel, geográfia, váro-sok, kőzetek, Í é mek,sú lyok, Í ijldművelé s, hadügy, szí njáté kok' áté liok, hajózás,mcstersé gek, dí szek,é telek, italok, eszközijk, szerszámok stb' E nagy műbenszámos olyan megjegyzé st találhatunk, amelyek az eszté tika-töté né sze-Lé 'dekló-dósé t is felkelthetik.

Az alábbiakban né hány olyan ré szletetközlünk Az etí nológiák uagy eredetekkönyué ből (Etymologiarum sive originun libri XX), rnelyek á tudoÁány é saművé szet meghatározásával, a prőzával, a versmé rté kekkel,a mesé vel, a töté net-í rással, a retorikával, a zenéve|, a köté szettel, a különböző művé szetekben alkal-mazott anyagokkal, a festé szettel í oglalkoznak.

Á fordí tás alaPjául szolg]í ló kiad,ás. Isí doríHispalensi1 Episcopi EtymologiarumSí ve orí ginum Libti XX. Ed. w. M. Lindsay. oxonii, 1911. Tóm IlI. -

AZ ETIMoLÓGIÁK VAGY EREDETEK KÖNYVE

I' (ÖNYvA GRÁMMÁTRÁRÓL

I. A tudományról é sa művé szetről

A ,,tudomány'' (disciplina) elnevezé s a ,,tanulás'' (a discendo) szóból ered; ezórttudásnak is nevezhetjük. Azé rtnevezhetjük í gy, mert a ,,tudni'' (sche) sző a,,megtanu1ni'' (discete) szőből szátmaz1k, mert közü]ünk senki sem tud' csak az,aki tanul. Tudománynak (disciplí na) máské ppen azé rt mondjuk, mert teljes (ple.rla,) megismeré st nyú jt. Művészetnek (ars) viszont ezt n...vezziók' ami a művészetclőí rásain é s szabályain alapszik. Né melyek a művé szet (ars) szőt a göögbólszárrnaztatják, az &nö tlq &petjg' azaz az ,,eré nyből" (d l',í Í hate),amit tudásnakncveztek. A művé szet é s a tudomány kózt Plato é sAristoteles1 a következőké p-pen tesznek különbsé get: művé szet azokban a dolgokban van, amelyek másÍ é le_kóppen is lehetnek, mint ahogyan vannak, a tudomány viszont azokról a dolgok-ról szó, amelyek máské ppen nem következhemek be. Amikor ugyanis valamitigaz vizsgálódásokban tárgyalnak meg, az a tudomány (disciplí na); amikor pedigvalami valószí nű, csak vé lekedé senalapuló dolgot tárgyalnak meg, az a művé szet.t.1

XXXVIII. A prőzfuől

A próza (prosa) hosszabb terjedelmű, a metrum szabá|yai álta| nem korlátozottbcszé d.A ré giek ugyanis a hosszabb é segyenes dolgot prosumnak mondták' Ezé rtnrondja Varro2, hogy Plautusnál3 a ,,prőzát olvasván'' kifejezé s jelenté se, hogy,,köetlenül olvasván"; é sugyanezé rt azt, ame|y nem ,,hajlik'' mé rté kre,hanem

,,cgyenes'' folyású , köetlen beszé dnek is nevezik, amely egyenesen folyik. Másokszerint viszont a próza elnevezé se onnan ered, hogy szé tfolyó (projusa), vagypcdig onnan, hogy a beszé dmenete terjengősen árad é s csapong, mivel nemszabtak neki eleve határt. Mindazonáltal a göögben é s a latinban is jóval clőbbmú velté ka verset, mint a prőzát. Előszö mindent versben öökí tettek megi apróza művelé se csak ké sóbb virágzott. A göögökné l elsónek a szüroszi Pherccy-dcsa í Itköetlen beszé det; a rómaiaknál pedig Appius caecuss tartott előszököctlen formájú szónoklatot Pyrrhus ellen. Ettól kezdve már mások is prózai('kcsszóásban keltek versenyre.

nn^/

r xn x v oY .. x x()NYvl1

Xx xlX.^

vC rs l I l óIl (.k ck lól

Mónókcknck ncvczik őkct, rrlivcl a vcrs|ábak bizortyrls lttí 'rtí 'kciós iclőcgysógcihirtÍ rozzák' nrcg

lrllxn{l]r / A2l'rlMoló Îv^llY tlllltll]ll( v 1

vcrssrlr tttiltdclt rrrí s vcrsrrri.rti.ktt(.Icl(rlrlrtt'v,rli'. lizt lt í ilrtttát clsí lttck virlí lszí rlűlcgMózcs alkalnrazta l)eulcrononiwn-ltalr (.ttl.k{lx'rl,l'jí rval clóbb, mint l)lrcrccyclcsvagy Horrrcrus.l5 Ebból kitú nik' lttrgy l vcr,' ttrfivcli'sc a hóbcrcknó ktrrábban



ós sohasclrr tcrjcclnck tú |nrcgliatí rozott idórr' A rrióitófctgöö8ü1. pé TQoV-tn'k

'(metronnak) ncvozik. Vcrsckriik arró] ncvczik őkct, hogyverslábakba rendezódvc, bizonyos szakaszonké nt mcghatározon vé gző<lóssel slo'-rakoznak; ezeket a szakaszokat nevezik sormetszctn-ck é s tagoknai. Hogy nclegyenek hosszabbak annál, mint amit az é sz í ilÍ ogn|ké pei ezé rtaz é rtelemvabta meg azt a mé rté ket,ahonnan vissza kell té inie; aié rínevezik versnek(versus) , mert visszaté t (reu.ertiluti. Ehhez járul mé ga ritmus is. amelynck a vé genem elÓe megszabott, mé gis é sszerűen rendezetr verslábakkal halad; ezt latin-ul.ütemnek (nuruerus) nevezzük, ahogyan Vergilius is í rja (9. EÉ l.45):

Hallottam, de csupán ütemé t, ha tudom, nem a rerset(Laká@s István fo.dí tásá)

É neknek(carmen) neveznek minden olyan szöveget, amely verslábakbó áll; ú gytartják, a nevé t orrnan

-kapta', h-ogy ,'siakaszonké nt;, (caritim) mondjáL el,'atr"o'-gyan,ma a gyapjú tisztí tónak eljárását, akik a gyapjú t szétté pdesik,pierebenezé s-neK ( catmlnate ) nevezzuk; va8y Pedig, am int mások tudni vé lik,onaan ered a név,|.9PI .^""k: akik ilyeneke-t é nekelnek,é ppen-hí jával vannak (catere) a józan

'telokePessegnek.Á versmé rté keket.vagy

'averslábakró nevezik el' uagy azök'ól

a.té mákróJ, amelyeket a kötemé nyek ré ndszerint megé nekelrrek. vagyá versmé r-té k feltalálóró. vagy elterjesztóró vagy pedig a sorők szótaqszámá"ró. A verslá-bak alaPján neVezté k el a daktilikus' jambikus, trochaikus vé rsmé rté keket.Tro-cheusbóJr:gyanis a trochaikus, daktilu-sbó a daktilikus metrum sztiletí k, é sugyan-í gy a többi is,a .mag3 verslábából. A verslábak számáből .."a".Í

"'

'"iy*verssor-elnevezé sek, mint hexameter, Pentameter, trjmeter. A hat iambusbó á óveÍ ssort is a venlábak száma alapján_ nevezzük senariusnak. Ezt a öt a göögiik,mivel ké t-ké t erslábat iker-lábnak, vagyis egynek szární tanak, tririeter"nek,há.rmas jarnbusnak nevezik. Latin hexameIé rt a É ágyo-ány s'..i'rt elószö Enni-usó lrasznált; ezeket a sorokat ,,hosszúaknak''nevűk. Felí alálóikról nevezté k elpé ldául az anakreóni, szapphó, arkhilokhoszi mé rtékeket.Az anakreóni mérté ke-ket.ugyanis Anacreon7 aIkotta meg,

_a szapphót Sappho8 kötőnó tette híressé;arkhilokhoszi sorokban Árcbí ochirs9

'í rt,_ i kot"phonlt pedig ColoPho;i;;td

művelte. A szótadé szi sorok szerzóje a kré taiSotadé s1t ' A üimőnidé szimé rté ke-ket Simonides12 lí rai kötő alkott;. Elteliesztóikról olyan verssor-formákat ne-veztek el. mint pé ldául az aszklepiadé szi sorok. Ezeket né m Ascjepiusl3 teremtettemeg, mé gis róla nevezté k e]' mert ó alka]mazte ezt a formát i legszebben é s aleggyakrabban. A kötemé nyek té mája szerint hósi fteroikus), elé gik"us, é sbukoli-kus verseket ismerünk' Hősi é neknek azt nevezik, amiben vité z fé ifiak viseltdolgait, tetteit beszé lik el. Hősöknek nevezik a mintegy é rcből való Í é rfiakat,akikböcsességük é svité zségük olytán mé ltók a halhatatlaí ságra' A heroikus verimé r-té knagyobb tekinté lyű az összes többiné l; l'alamenny'i metrum közöt ez azccY:tlêÍ.I. amely-.egyaránt_ alkalmas a nagyszabású é s j könnyed művekhez, kitudja'Í é jezni bájt é s a kel]emet. Említett eré nyei folytán egyeáül ez vált mé ltóváarra, hogy hősinek nevezzük, é sáltala emlé kczzünk óeg a hÍ sök tetteiről. A többiverssorral.szemben ezt tartják.a Iegegyszerűbbnek is, hí szen csak ké tfajta versiáb-ból' daktilusbó é s.spon-deusbó áll, gyakran pedig szinte vagy csak az" előbbiból,vagy csak az utóbbibóL ha ugyan nem jóval Í nomabb-forma az, ha a ké itrretrumot ve8yesen alkalmazzák, mint ha csak egyikükct használnák. Á heroikus

kezdódik, mint a pogányoknál, rrlivcl Mí rzcs ktrrí rllan Jóbló is a daktilikus é sspondcikus verslábakbó álló hcxlmctcrhcz fillyarrrodott. Ezt a göögöknó nómc-lyek szcrint a milé toszi Achatcsiusl7 alkalntlzta' vagy pcdig, mint mások vólik,a szüroszi Pherecydes. Azt a metrumot' amclyct Homcrus elótt püthiairlak hí vtak,Homerus után hósinek nevezté k el. Püthiainak pedig azé rt neveztók koÍ ábban,mivel ilyesfajta versmé rté kbenközöté k Apollo jóslatait. Amikor ugyanis Apolloanyját megbosszulandó, a Parnasszuson a Pytho kí gyót nyilával üldözte, a Dclphi-kornyé kiekebben a metrumban biztatták az istent, amint azt Terentianus18 (1591K.) is emlí ti: [ifi nolóv' lr] notáv, l| toláv] (í épaían, í épaian, ié paian).

Elé gikusnak a versÍ otmát azé ttnevezik, mert ennek a versnek a lejté se (modlrlo_

rio,) szomorú té mákhoz il]'ik. Terentianus ezeket a verseket elé giáknak nevezi'mert a vers klauzulája, amint mondják, alkalmasabb a szomorú dallamokhoz.Alig lehet megállapí tani, ki a feltalálója' legfeljebb azt, hogy nálunk 'Enniushasználta előszö. A göögökné l ugyanis mé golyannyira Í iiggőben Van a gram-matikusok vitája, hogy döntóbí róra tartozik. Né melyek ugyanis az elégia szcrző-jé nek é s feltalálójának egy bizonyos Colophoniost' mások viszont Archilochusttartják.

Bukolikus, vagyis marhapásztori é neketa többsé g vé lemé nye szerint elószöa szürakuszai, mások szerint viszont a lakedaimóni pásztorok szereztek. Amikorugyanis Xerxes, a perzsák királya Thrákiába vonult, é s a spártai szüzek az ellensé g-tó való Í é lelmükben sem a városbó kimenni nem voltak hajlandók' sem a Dianatiszteleté le szokásos kömenetet é smezei kötáncot nem tartották meg, a pászto-rok sokasága' hogy a vallási köelezettsé get el ne mulassza, rögtönzótt é nekekkcliilte meg az ürrnepet.

Jobbárabukolikusnak nevezik óket, noha, az emlí tetteken

kí vül a juh- é s kecskepásztorok kifejezéseit é sé nekeit s beleszótté k.Ismeretes, hogy himnuszokat elsóké nt Dávid próÍ é taszerzett é sé nekelt istcn

dicsósé gé re. ?yztltán a pogány világban elószö Memmia Timothoe19 alkototthimnuszt Apollóhoz é s a mú zsákhoz' Ennius idejé ben, jóval Dávid kora után'A göög

',himnusz''elnevezé st latinul ,,dicsé ret''-nek (laudes) mondják. Lz epitha-

Iamíumok menyegzői dalok, amelyeket a vőlegé ny é s a menyasszony tisztelctórciskolásgyerekek (scholastki) adnak elő. Ilyen verseket Salamon2o í rt elsőnek azEgyház é sKrisztus dicsé reté re.Tóle orozták el a pogányok az epí thalamí umot,é sezt a Í ajta ve$et (.aftt en) maguknak tulajdoní tották. Ezt a műfajt a Pogányokeleinte a szí npadon művelté k'ké sóbb azonban a menyegzőkre ko r|átozták. Epit-halamiumnak, menyegzói dahak pedig azé rtnevezik, mivel a menyegz6iszobában (thalamus) é neklik. Gyászdalt (theru]s), amelyet latinul lamentumnak(sirató) nevezünk, versben előszö Jeremiás2l szerzett Jeruzsálem városáról' mi-

után a várost lerombolták é sIzrael népét eigázták vagy fogságba hurcolták.Jeremiás után a górög Simonides következik mint lí raikóltó. Gyászdalokat atemeté si szertartásokon é ssiratásokon é nekeltek, akárcsek me.

^g&óg epí laphiun

latinul: supra tumulum (ami a sí r Íijlöt van). A holtak fe|trata ez, az elhunytaknyughelyé re kerül. Beszámol az elhunyt é leté ról, erköcseiről é sé letkoráró.Poesí snekmondják göögül a sok könyvból allő művet, poemának pedig az cgykönyvból il7őt;' az idyllion né hány verssort tartalmaz, a disztichon ké t-, amonosztichon pedig egysoros. hz epí grammát |atinul supetsttiptiónak (fcliratnak)nevezik; é ní gyanis göögül ,,Í iilé ''vagy ''folön'' ' 1gú ppc pedig ,,bctű'' vagy,,í rás''.Az epodos z kőItemé nyek rövid klauzulája, záradéka. Azé rt ncvczik í gy,mert az elé gia kísé róónekc, amelyben egy hosszabb sor után egy rövidcbb

l7?|!illx)|r('s / AZ t]||M()|'í l(il^x v^(iY

l l l \ t l l ) | l l l

l( K()NYVl]kijvctkczik ós u hosszlbb ré szck utí tri riividcbtlck rrrilrtcgy zí ra<li.kkónt szcrcpcl-nck. A záradóknak pcdig a lí rikusok ' t"l.1"' u",i'oiák"iiilu"iál'"''t. szakaszo-Kat ncvczll(' ahogy Horatiusnál (2'

l\rlx)t\us / Ar tl]M()l('rlrl^l v^r,y tr(r r)r rrrK KoNYv! 173

l lllták kiityué ban (9, tt-l5) cllrclzé lt tttcrc, ,ttttt'ly lzcrint r Í ák királyt akarrrrrkválasztani nraguknak, czórt hát kéré llcl ilrtlrrlrrrrk rtz olajfához, a ftigcfához, l



l-2) az ilycn sorokat:

Boldog, ki köznapoh zajátót lávo! é IKoveü a csonka sor

Mixt haj danáb an ő se inb'(Bede Ánna fordítása)

Í gy kiivetik váltakozva a hosszabb verssorokat azok, amelyekből valamely részhiányzik; hasonlók ezek az előttük koaho", |'"k'.óuiá;-dÜ;i;.

;grammatiku-

sok centónak nevezik azokat " ".''.t.t,. Á"iy.t .t 'H;;;;;'""gy Vergüus!9!,:-é ly.i!:l:''i ron gy_szónyeg szövé sé hez r""''Ja -aí **.el, sok ré szbőlosszeszeclve, önálló. ú i művé foltoznak össze, az anyag

"at"l.tretoscg.k ''.'i''i'őt, Proba22, Adelphűs felesé ge, V;.gili;bóli;; Ti,"flrZiL"arr'i,i * az Evanoé liu-moR nyoman tokeletes re'rlót alkotott, miután az anyagot ú ersbeszedte'-é s asorokat tartalmuk szerint rendezte. H*b"te,rep* .gy É ffi""i"'".

"""í 'l.i"a,;*Í b*!9l::l'y:::1!ö1q!r ugyanenneL." roÍ to'.rl'"'"üp]iiJgy riry,u,.i,,,nKor(emenyt allrtott ossze Kriszrus dicsó tésé re;ugyancsak aL- Aeneí ibőI í imerí tve.

XL. A mese

I3::*-!:b!")^:"}ötók a mondásr! (f1n|o) nevezré k el, mivelhogy ezek a-o-u.*^,n.- T9glortent dolgokró] szóInak'.banem csupán koholt elb;szé lé sek;

::j..:T]::':.*l uket' hogy.az emberek a néma állatok_kötöt beszé lgeté seibensaJa[ v'agukra Isme9enek. Á hagyomány szerint állatmesé ket elsőké nia krotóni1l::::_1'_ q:**i ki, d. u gyí á.".t.í '-.,et.i"i''áp.'".r.".t is nevezik,mrvel a lrigekné l Aesopus26 tűnt ki előszö ebben a tárgy6an. v"n"at

"l'.ojo'lis_li

büszirnesé k.2?, ni .1r;1pn9s.ziiI b"n "é ;; álj"t;I ii'lgi"cüii.r.. d;l;;k"-_]1i.ilTl'ii!l hegyek' sziklák, folyók _-beszé lgetnek; a libü'viekben pedlg Jmbe-reK es allatok tarsalosnak eovmással.. Bizonyos mesé keta kötők puszt;n gyá-nyöködre té scé liábóií rtak. í á* -.'et "

i.í -co.i;;ü;ffii mások pedigaz emberi szokás]okat ábrázoliák A g.yönyöködieii' .ii?lari'i'-*ek olyanok,amiJyeneket általában mesé lrii''.k,;É .;á;y';;;ü;;;i:;i'j;il;'é s Terentius28í rtak. A természet- dolgairól í rott -.ré k ji";;il';-I pciji"ili sánta Vulca-nus _ akl azert sánta, mert a tűz, te_rmészeté nél ogva,_sohasem egyenes; mintaz a háromalakú vadállat (Lucretius 5, 903):

Felsőteste otoszlán, hátul sárhány, kecske közé pet.2e

* :,,-::::.rlÍ .ll*ok segítsé gé vel kötő az emberi é letkorokat kí vánjajellemez-:'iî.:j':1c^:^':Ji_,:q.|:cye!len'é ,: vad, mjnt az oroszlán; az é |etkazé pí ő"szakaiÁ,ij:g:].1P::i?|i' látó,mintjelké pe, a kecske,_mivelhogy ez az áIlit igen elese;:.::Yiq"J ryo'g..,..pasoktÓ m.eggönyedve é 9ük el az öé gkort, amely ú rkánykí -Byonoz hasonlo. Áz emberi é let pé ldáza:ára alkották a k-entaur, a É lig o' É lig:Tj.:: i::T*]:: !:9J :"".TP.,i é ler.eliramlá;ár;alai"i't; i'i_...,., ugy"no'::c^L '1":: '9* gyors állat. A jellem ábrázolás át cé loiza az a jelenet HoratiuiÁál.o,1T:1l::'az cger beszé lgeta?:cq-9!' a mcnyé t pedig a ró-kaköyökkel; a

'zeizől']]:':::, i1:::]!i lc. hogy a kötó. elbeszóé sé bó] kid&ú ljön a cscickmé ny valódicrrclnlc' l-í asonloak Acsopus mesé i is, amclyek szirrté n erköcsi cé lzatí rak;vagy

szőlótőké hez, vógül pcdig a tövisbtrkorltrrzi rlrilrrlaz pcdig' amiról szó csctt amcsóbcn' az crköcsökrc vonatkozik, kiiltiitt clbcszóósbcn ugyan' dc valóságosjclcnté sscl. Dcmosthenes3l, a szónok is a nrcsé t használta fel Philippus cllcn;amikor ugyanis ez az athé niektó a tí z szónok kiadatását követelte, clvonulása utánl)cmosthenes ezzel a kitalált mesé vel óvta honfitársait a követelé s teljcsí tóú től:cgykor a farkasok e pásztorokat' akiknek óbcrsé gé tki akarták játszani, rávcttók,hogy egyezzenek ki béké senvelük, azonban azt a felté telt kööné k ki' hogy akutyákat, amelyek az eddigi ellensé geskedé s okozói voltak, jog szerint nekikátadják. A pásztorok, ezt hallván, a biztonság remé nyé benkiadták nekik a

kutyákat, amelyek addig nyájaik legéberebbórei voltak. Ekkor a farkasok'minden fé lelmüktől megszabadulva, szé né pté k z egé sz ny^jat, nem is annyiraóhsé gükben, mint vé rszomjasságukban. Philippus hasonlóké ppen a né p vezetőitkóvetelte magának' ami által könnyebben nyomhatte volna el az órzőitől meg-fosztott várost.

XLI. A töténetí rásró

A töténetí rás a megtórté nt dolgok elbeszé lé se'amelynek segítsé gé velmegismer-jiik mindazt, ami a mú ltban tötént. A história szó &rrö toű í otopeiv, a górőghisztoreí nkí fejezé sből származik' ami annyitjelent, mint,,látni'' vagy,,megismcr-ni''. A ré giek közül ugyanis csak olyanok í rtak töténeti munkát, akik maguk isrószt vettek az esemé nyekben, é samiről irtak, azt maguk is látták. Jobbanfelfogjuk ugyanis saját szemünkkel a töté nteket, mint ha csak hallomásbóórtcsülünk róluk. Mert amit látott az ember, ezt hozzákó|té s né lkül adja elő.A töté nettudomány a grammatikához tartozik, miután mindazt, ami emlé kezct_rc mé ltó, í rásbanadja tovább. A töténeti feljegyzé seket é ppenezé rt í rottemló-kcknek is nevezik, mivelhogy az emlé kezetnek adják tovább a megtöté nt dolgo-kat. Más elncvezé ssel átvitt é rtelemben fi)zé rnek(serí es)32 is nevezik óket, azcgymással összefűzöt virágokról (a sertís jorum).tl

tI' I(ÖNYv

Á REToRIKÁRóL É sA DIALEKTÍKÁRóL

l. A retorikáról é selnevezé sé ről

A retorika a közügyekben va1ó é kesszóás tudománya, amely arra szolgál' hogyrltcggyőzzőn az igaz é s jő dolgokról. A retorika nevé t dnö toű Q1topí (etv, agőrőg rhé toridzein kiíejezé sró, azaz a ,,beszé d ké pesé gó'-ről kapta. 'Pflotg (Ril".rzí szl ugyanis göögül ,,beszéd''_et, ,,elbeszé lé s''-t jelent' a Q{tcog (rh!tór) pedi11

''szónok''-ot. A retorika a grammatika tudományával fiigg összc. A grarlnlatiká-lró ugyanis a helyes beszé d tudományát tanuljuk, a retorikábó pedig nrcgtucljuk,hogy miké ppen adjuk elő azt, amit tanultunk.

lI' A rctorika tudományának feltalálóiról

Ezt a tudományt a göögók, Gorgias33, Aristotelcs3a, Hermagoras]5 rrrűvcltókclőszö, latinra pcdig Tullius36, Quintilianus37, [ós Titianus]38 i'iltcttc át, nrógpc-

l14 ltll|()l(ut / A2l'llM()l(1(il^( v^(iY lllrlil'll'lllx rÓNYvl]

tlig tlly gazclir grlrr, ltIttt yi ra ví tlttleattrsltt, hogy az olvltsí r itzonltltl ttttlgcsrrdáljl, nlóglra rrcnr tudjl is fc|fogni. A Í cjtcgctósck sora ugyanis, ha a szóvcg pcrganlcnekenvan rógzí tvc, szintc odatapad az cmlókczctlrcz, dc mihclyt a pcrganrcnckct fé lre-

l\llxtl(u\ / A, tll lM(ll frl rl^t vAr,v ll(ltrl tl'x x(lNVvl'175

a közrrirui clórdí stttódbrrr ncttl tú llí 11lruttctltt'lr ltlttgrtIl, l rrri'rt('ktartóblrr cscngő

lrrngon, a szcnvcdi'lycsbcn hé vvcl kcll ltlrrttilrtt.



tcsszük' az cmlókczctből mindcn clillrn. Ennck a tudonránynak a tökóctcs ismerc-tc jcllcmzi a szónokot.

lll. A ,,szónok'' elnevezé sről é sa retorika ré szeiró

A szónok tehát deré k, a beszé dbenjártas Íérf iú . ',deré k''jelzó a fé rfiú ermésze-tóre, erköcseire é sművé szeté revonatkozik. A ,,beszé dben jártas'' megjelöé s anrűvé szi é kesszóást jelenti, amely ö ré szből ál1. Ezek a következők: A témafel]elé se'e]rendezése, kifejezé smódja, emlé kezetbe vésé seé s elóadása;39 é se fára_

dozások arra irányulnak, hogy meggyőzzenek valamiről. Maga a beszé dbenvalójártasság három dologból áll: termé szeti adottságbó' ké pzé sbőlé s gyakorlásbó.A termé szeti adottság a tehetsé getjelenti, a kópzé s a tudás megszerzé sé t,a gyakor-lás pedig a kitartó ismé tlést.Ezek tehát azok a tulajdonságok, amelyeket nemcsaka szónoktól várunk el, hiszen bárninek |egyen is valaki a mestere' szí ikségevanrájuk ahhoz, hogy valamit vé ghez vigyen'tlXIV. Az ethopoeiáró

Ethopoeí ának (ellemrajznak) azt az eljárást nevezzük, amely emberi alakot találki az é letkor, a vágy, a jó- vagy tossz-sors, az ööm, a nem, a bánat, a vakmerósé gállapotainak vagy é rzelmeinekkifejezé sé re.Amikor ugyanis egy kalőz alakjátjelení tjük meg, a beszéd arcádan, szilaj, vakmeró lesz; amikor a beszé d nót utánoz,

meg kell felelnie a nemnek; továbbá, különbözóké ppen kell beszé ttetni az ifú té s a vé nt, a katonát é sa császárt, az é lósdit, a paÍasztot yagy a filozófust. Máské ntbeszé l ugyanis az, akit ööm é rt, mint akit megbántottak. A beszé dnek ebben afajtájában elsósorbán azt kell szem elótt tartani, hogy ki é skivel beszé l, miról, holé smikor.t...1

XVII. A háromÍ é le elóadásmódró

A cseké ly jelentősé gű té mákról nyugodtan, az indulatot keltókről erővel é smé ltósággal, a közepesjelentősé gűekr6l pedig mé rsé kelt hangnemben kel| szóni.Az emlí tettháromfé le elóadásmód tehát a következó: köznapi, mé rsé kelté sfcnsé ges. Amikor ugyanis fontos dologról szóun}, erőteljesen kell a mondaniva-lót előadni; az egyszerit té máról keresetlenül kell szólni, a kózepes jelentósé gű

dolgokról pedig mé rté ktartóan.A jelenté ktelen ügyekről semmi nagyot, semmifensé geset nem kell mondani, hanem nyugodt hangnemben, kiiznapian kell szóniróluk. A nagyobbjelentósé gű dolgokat viszont, amikor Istenről vagy az embereküdvé ről közlünk valamit, több mé ltósággal é s Í é nnyelkell elóadni. Á közepesjelentósé gű dolgokról, amikor nem az a cé|, hogy cselekvé sre ké sztessük, hanemcsupán az, hogy elszórakoztassuk a hallgatót, az emlí tett beszé dmódok közötlcvó mé rsé kelt hangnemben kell szóni: de ha jelentős dolgokról szól is valaki,akkor scm szüksé ges mindig magasztos hangnemben eIóadnia' hancm beszé lhethiggadtan is, ha taní t; mé rté ktartóan,ha valamit dicsé r vagy korhol' ós crótcljc-scl, ha az cllcnkczó fclfogású akat né zctük mcgváltoztatására hívja ícl. A szavakat

t...1

XXIV. A filozófia meghatározásáró

t..1iA hlozófia doktriná]is ré szé nekaolnőgy ága van: az aritmetika. a gcomctria, a

;ene é 5az asztronómia. Az aritmet*.a ai önmagában megszámlálható mcnnyisóg-sel foslalkozó tudománv. A qeometria a mózdulatlan nagyság é saz idomokí udo-"ány". A zene az a űdo-7ny, amely viszonyt alkotó számokró, a hangok-ban található számokróbeszé l. Áz asztronómia az a tudomány, amely az é gitcstck

pályáját é saz összes csillagké peket szemlé li, s a csillagoknak egymáshoz é s aFödhöz való helyzeté t fiirké szi.t...1

Í t.KINYV

A ZENÉ RÓL

XV. A zené rö é s elnevezé sé ró

A zene (musica) a modulatio ismerete; hangból é sdallamból áll.al A muzsikaelnevezé i pedig a mú zsákra utal. A mú zsákit viszont &nö ToÜ'}rÓoct' a

'rr'Jzí jszó alapján neí ezté kel, vagyis a keresé srőla2, mert i Í ci9k !'i!" szerint az ó.esí tsé iükkel elhetó fel az éÁekek ereie é sa hang modulatí ója. Mivel a hangjuk

ér7ékiáolog, elenyé szik a múlt dőben,-é s bevé sódik az emlé kezetbe. Ezé rt találtákki a kötókjhogy á mú zsákJupiter é s az Emlé kezés eányai. Hacsak a'z emter mcgnem tartja a hirigokat emlé ké zeté ben, lvesznek, mert nem lehet óket leí rni.

XVI. A zene feltalálóiról

Mózes a zene művé szetének elsó művelójeké nt Tubálta3 emlí ti, aki Káin lcszár_

mazottia volt' az őzónviz elótt. A göógök viszont ú gy tartják, hogy czt a

műué sietet elsőnek Pythagorasaa tal{\ta fe1, a kalapács-csengés é sa megfcszí tctthú r zeneé se hallatán. I\4ásoik szerint a thébai Linus vágy Zetus é sAmphion tí rntckki elsókEnt a zene művé szeté ben.as Kiváltké ppen az ő nyomukban rcndcződötfokról fokra é snövekedett sokÍé leké ppenei a tudomány, olyannyira, hogy

-a

zcnót nem ismemi akkoriban é ppo\ zé gyenletes volt, mint az í rást. A zcnótpcdig nem csuPán vallásos

"'e*_eoyé k''é l'

'"''em mindenfajta_ ünnepóycs alka-

L',-í át, -i''d.á o.ömteli vagy gyászos esemé nyné lfelhasznáiták'. Az istentisztclc-tcken hlmnuszokat' az eskiiv'dkór menyegzó áalokat, temeté sekcn gyászc|rlokrrtú ssí pszóra siratókat é nekeltek. Lakomáko; köülholdozták a lí rát vagy a kitharí rt,('s a'lakomázó vendé gek sorra rendeltek Iakoma-da]okat'

XVII. Mire képes a zene

Zcric nókül tchát egyetlen tudomány sem lehet tokóetcs, hiszctr -zctlc nólkiil rrcnr

is lótczik semmi. Áit mondják' hogy a világmindensóg is. a- hang<rk cg_yí ajtir

lrlrrrrrórrií iábó rcvódik összc,-ós rnlgi iz óg is i harnrórria szabí lyli szcrirrt ftlrog'A zclrc ftilpczsdÍ ti a kctli'lyt (,11|i'ttti), ós al i'rzí .kckcr kiiliÍ lft'Ic lillitprrtlllt llozzlt.

1,.:tslln'tl'tJll / A? 8TlMol'Ö(llÁt V^(iY lll\']l)llllil( xalNYvl1

()sltí kllltrr s trlrntlritÍ lk ltitrsrtgí tslt tiizcli í i.l r hlrcttstlkitt, i.s rrritti.l h.rrsí Iryirtrb ahlng, arrnÍ rlclszí rlrtalrb l lólck a viadalrl. Az cvczősiikct szinti'n órrckszóvalbiztadák' mivclhogy a nruzsikt tiirclnrcssó tcszi a lclkct a fáradalrlrak clvisclósórc'

lsllX)l\tJs/ArÍ 1lMltll!llÁlv^(lvlllllllll](K()NYvll 1"17

A kósí lbbi tragódlakötí lk, akik kití lrtck vllí tr;'ll{ lrirsonlriságárl aIkotott rrrcsókktiltöt tirrtalrnával' nlár Iragy lncgl'c(i(il{.illCk iirvclrdtck' A konódiakötőkctvagy a hclyról ncvcztók cl' nrivclhr-rgy thrrrlrjliklrt l fIrlvak kön yókón játszottí k,



é s a hangok szabáIyos váltakozása* feloldja a különböző munkák okozta fáradtsá_got. A zene megnyugtatja a zaklatott lclkcket is; Dávidról tudjuk, hogy a dallam*művészeté nek egí tsé gé vel zabadí totta meg Sault á tisztátalan lé lcktó.aó Mé g avadállatokat, a kí gyókat, madarakat, rlelfinekct is arra kószteti a zene, hogyhangjainak változatosságát* hallgassák. De kiviláglik, hogy a zenei ritmusok a mibeszédünket is' vagy az erek lükteté sé velösszeÍ iiggő belső felindultságunkat, aharmónia eré nyeivel rokoní tják.t. .l

Vrll' KÖNYVAz EGYHÁZRÓL É sA SZEKTÁKRÓL

t ..1

VII. A kötókről

Hogy honnan erednek a kötők, í gyadja elő Tranquillus (De poet' 2)a7: ,,Amikoraz emberek vadságuktól megszabadulva, elószö kezdtek é rtelmes é letet é lni'megismerve önmagukat é s steneiket, szert tettek bizonyos műveltsé gre é sezehhez szüksé ges beszé dre, s mindkettónek a nagyszerűsé gé t isteneik tiszteleté refordí tották. Tehát, amiké ppen szebb templomokat é pí tettek,mint házakat é sembernagyságú nál nagyobb istenszobrokat ké szí tettek,é ppűgy a nyelvróI is azvolt a vé lemé nyük'hogy isteneiket fennkötebb beszé ddel kell megtisztelni, é s

isteneik dicsé reté tfé nylőbb szavakkal é s tetszetósebb ütemekkel é kesítetté k.A művé szetnek ezt a í a1táját, mivel olyan forma által jön lé tre, amelyet górögülÍ o1óÍ 1q-nek (poí oté sznek)(minósé g, tulajdonság) neveznek, poé mának, műve-lőit pedig poé táknak szokták hí vni.A. ,,váté sz'' (vates) elnevezé st Varro ,,a szellemerejé ből'' (vi mettis) kifejezé sbó származtatta, de az is lehetsé ges, hogy a versekósszeÍ űzé sé bó (viendis carmí ní bus), ehát a hajlí tgatásábó, vagyis mé rté kszerintielrendezésé ből (nodula is) szátmazik a sző1 s ezé rtnevezté k hajdan a latinban apoé tákat váté sznek, í rásaikat pedig vzticí ní ulÍ oknak, mert a kötóket í rás közbenvalamifé le erő (uis), mintegy megszáll ottság (lesanio) mozgattai de lehetsé ges,hogy a né v a kötói szavak egybefűzé si módjából származik: ré gen ugyanis a

vincire, ,,megkön1''' ,'leköni'' szó helyett a vele azonos jelenté sű viere kifejezé ithasználták. Ugyaní gy nevezté k az isteni ihletettségű jósokat is' hiszen tóbbnyireók is versben í ejezté kki magukat. A lí rikuskökók neve dtö toű I1qeiv, a léreí n(fecseg, csacsog) kifejezé sből ered, vagyis nevüket a dalok változatosságáró

kapták' Innen van a l íraelnevezé s is. Tragikusnak a kötőket azé Itnevezik, mertkezdetben a kötők számára a versenyben kitűzöt dí j egy kecskebak volt, amelyeta göógök Í qáToq-nak (tragosznak) neveztek. Ezé rt rja Horatius is (AÍ sPoetiru220):

Ki ttagí kusverssel küzdöt _ hí tvány bab a dí ja(Novák József fordítása)

* A csil laggaljelöh helyeken a latin szöveg mindenütt a rnolrrlatio tcrminrrst alkaIrrrazzr, rnlclyctsokrótű jclcntései miatt a fordí tás é rtelemszcrűcn különböző magyár kií c.jczósckkcl toIrrrí crcl. -

amclyckct göögül rcópot-nak (trlrrrnlrrrlk) tlcvczttck, vagy pcdig a mulatozásrí rl(totuisatitt)kapták clnevezé sükct. A közönsóg ugyarris ótkezé s után szokott összc-gyűlni, hogy meghallgassa ókct'

A komé diaszerzők magánembcrck dolgait viszik szí nre;a tragé diaszcrzókviszont közügyekről é skirályok töté neté ről í rnak. Továbbá, a tragikusok művci6;yászos csemé nyekből merí tik tárgyukat, a komikusok művei vidám escmónyck_ből. A komikusok pedig ké t ajtára oszlanak: ré giekreé sú jakra. A rógick a

ncvetsé ges dolgokat figurázták ki, mint Plautus, Áccius,aE Terentius. Áz ú jak,akikct szatirikusoknak is neveznek: általában a hibákat ostorozzák, mint Flac-

cus,ag Persius'so Juvenalis5l é smások. Ók ugyanis a legkülönfé lé bb rcndű é srangú emberek gyarlóságait veszik cé lba,é ssenki sem kerüli el, hogy nc alcgrosszabb oldaláró mutassák be, vagy hibáié rt, erköcseié rt ne korholják. Ezé rtaztán Póré knek ábrizolják az embereket, mivel minden egyes hibát pőróre vét-kóztctnek. Saturicusoknak, azaz jóllakottaknak is mondják őket, vagy azórt' mcrtnlindenfé le szónoki tehetsé gnek bővé ben vannak, vagy a jóllakottság é s bósé gokán: mert egyszerre több dologról is beszé lnek; vagy pedig nevük arról azáldozati tálró ered, amely külónÍ é le gyümöcs- é salmafajtákkal megrakva kerültvalaha a pogány oltárokra; vagy a büntetlenül iszákoskodó szatí rokról kaptákncvükct. Né mely kőltőt theologumak' a Papi tudományban jártasnak mondanak'nrivcl az istenekró szerez verseket. A kötők í eladata abban áll, hogy azokat adolgokat, amelyek valóban megtöté ntek, más í ormában, burkolt ábrázolásban,az credetit valamilyen dí szí té sselmegváltoztatva ábrázolják műveikben. Eppcnczórt Lucanusts2 nem soroljuk a kötók közé , mivel szemmel láthatóan valóditöté neteket, é snem kötemé nyeket alkotott.

A kötők háromÍ é le beszé dmódot alkalmazhatnak; az e|ső az' amelyben csaka kötő beszé l,mint Vergiüus a Geor3ica könyveiben; a második a drámai beszé d_rnód, amelyben _ mint a komé diákban é s a tragé diákban - a kötő maga sohascmszóal meg; a harmadik a vegyes beszédmód, mint pé ldául az Aeneisé .Itt ugyanisa kötő é s a szereplő szemé lyek egyaránt megszóalnak.tl

x' (ÖNYv

Áz ELNEVEzÉ sEKRŐrtlAz

',ókcs''(decorus), a töké letes elnevezé s a ,'tiz" (decem) szóbó származik. Ugyan-

í gyaz,,illő'' (decens), a rendezett szó is a tí zes számtó kapta nevé t. [...'iP rcrnek (szé p)egy bőrfajtát neveztek, mé gpedig az állati irhát; ké sőbb ezt azc]Ircvezé st átvitté k a nemre (é rtsd; a külsőre általában _ A szerk.). Az embcrszópstge (pulchritulo.) ugyanis vagy arcában Í ejlik (Verg. Aen. 1,588-589\:

, otBrro irt"ri i fll.o.

vlrgy hajában, mint Vergilius itja (Aett. 1' 589-590):

. . .hajánaknapragyo.gását. . .

ltltx1Bur/

A2 lltlM()lÓI|Áx v^(iY |r|||)tl'trx Í atNYvr

vllty szcnri.bot (Vcrg. ,{r'rr. l, 59O):

..' dzl az ígézábájt a szemé be

lr rl ri / ll.r,Y/r rx 17,Most meg a z hcwl, ll lt ,tl,ttlyn,tk nőtt nu'g az ára.Igy Jordul mindcnnch d rond r lk( ldllv(l:Az, mi betses voh, kt(klt ch,es l a korral.



vagy ragyogó fehé rsógé bcn, mint (Vcrg. Aen. 1,591á92|:

. ' . művé szud ilyent tsah elérni,hogyha Jeh& eleJóntcsontot munkál hi hezével.(Lakatos lstván fordí táse)

vagy az arcvonásokban, mint (Cicero, Verr.2, 36): ,'sokkal inkább megragadotta vendé g alakja é sarcvonása1", vagy a sudár termetben' mint Tumusról í rják

(Yerg. Aen. 11, 683):

s kú zdvea sor bözepé n, fejjel fihyú l a tömegből(Lakatos Isrván í ordí tása)

t...1Az egé szséges (sanus) a vé rről (sanguis) kaptz nevé t,mivel ez sosem sápadt.

t...1A bájos (venustus), azzz szé p, az erekről (venae), vzgyis szinté n a vé rről.

t..1

xvl' XÖNYV

Á KÖVEKRÓL É sÁ FÉ MEKRóLt...1

XVIII. Az aranyról

Az atany (aurum) a ragyogástí | (aura), azaz csi|7ogástől kapta nevé t, mivel a fé nyerről a Í é mró visszaveródve mé g inkább tiindöklik' Ezé rt it1z Vergilius is (z4ez.6,204):

ott tirndöklik a dú saranyág, elütl ragyogással,(Lakrtos István fordítása)

vagyis az arany csillogásával. Termé szetes, hogy a Íémek sillogása más fé nybenvisszaveródve jobban tündöklik. Ezé rt azokat a dolgokat is aranyÍ é lé knek eve_

zik, amelyeknek ragyogó fé nyük van't.lXX. A bronztól

A bronzot (aes), akárcsak az aranyat é sezüstö, a fem ( aes) ragyogásfuő| nevezté kel. Az ókoriak elóbb ismerté k a ré z haszná|atát mint a vasé t.A ré giek bizonyárabronzeké kkel töték í ela fiildet, bronzfegyverekkel háboruztak é sví vtak csatát,ós igen nagy becsben tartották a bronzot; az aranyat é saz ezüstö viszont haszna-vchctctlcnsé gük miatt nem sokra tartották. Manapság fordí tva áll a dolog (Lucrc-ti,ts 5, 1262-1264):

(Tóth Bélr fordí tálr)

A bronzot csak ezután kezdté k szobrokhoz, cdónyckhez' é pületszerkczetckhczfelhasználni; leginkább pedig arra, hogy mcgöökí tsé k általa az í rásosemlékckct,amelyek az állami tövé nyeket tartalmazták.t...1

xlx. KÖNYV

A HÁJÓKRÓL' ^z É PÜLETEKRÓL É sÁ RUHÁKRÓLl.lXVI. A festmé nyró

JEGYZETEK

1. Árisztotelé sz a Nikomakhoszí Ethikában (VI. könyv, }5. í ejezct;1139b_1140a) beszé l a tudomány é s a mestersé g (múvé szet)megkülönböztetó-sóró. L. Arisztotelé sz: Nikomahhoszí Ethika. (Ford. Szabó Miklós) Magyar

Helikon, 1971. 153_155. o.2. Mercus Terentius Varro (i. e- 116-27\ római polihisztor. Fontos grammatikaitárgyú munkája a De lingua Latina (A latin ryelvről), mely csak ré szlegcscnmaradt ránk.

3. Titus Maccius Plautus (kb. i. e. 250_184)' római ví giáté kí ró.4. Szüroszi Pherecydes, Pherecydes Syrus (Syriu$ (gö. Phereküdé sz Szüriosz)

(i. c. VI. század elsó fele), böcseló Szürosz szigeté r6l. Elveszett kozmogóniaitárgyú munkája az e|s6 prőzai mú a göög irodalomban.

5. Appius Claudius Caecus (i. e. lV. sz. vé ge.-III. sz. eleje), római államÍ öfi'szónok é s í ró. Híresaz a beszé de,melyet a Pyrrhus (gö. Pürrhosz) királlyalköcndő bé ke ellen mondott (279-ben\.

lllll l\[r0r\r,\ /.lr(iYlr llR6. Qtlitttus Bnnirrs (i. c.239_l69), r(lnrli cposzkiiltí l ('s drí ttlaí r(l,a Scipirr_kiir

tagja, a latin hcxantctcr ós disztichorr mcgalkotója.7. Anacreon (gö. Anakrcón) (i. c. VI. sz. második fclc), götjg lí rikus.

Itl||rr rrt / lrr,Y/r rrx llllv. ''lí biainrcsók''. - Ari$zt()tclé i, l l{ ltrlril,illl rr (ll. könyv' 20. í cjczct; l393 l)a

',póldáról''szóva a kövctkcrókct Illlrrrrljlr; ,,A pi'ldának kót fajr van: az cgyik

nlcgtötónt cscnlónyck clntolttlllu, ir rrrí sik ilycrr cscntónyck kitalálÍ rsl. Ez



8. Sappho (gö. Szapphó) (i. c. Vl. sz. clsó fclc), Icszboszi göög kötónó.9. Archilochus (gö. Arkhilokhosz) (i. e. VII. sz. clső fclc), göög iamboszkötő.

10. Colophonios (gór. Kolophóniosz).11. Sotades (gö. Szótadé sz) (i. e. III. sz. első fele?), göög kötő a thrákiai

Maróneiából, a kinaidologosznak v. iónihologosznak nevezett, a népi bohóza_tokból eredő, obszcé n drámai mú ía jegjelesebb művelóje. Á műíajra jellemzóversmé rté ket óla nevezté k eI mefuum Sotadeumnak'

12. Simonides (gö' Szimónidé sz) ftb. i. e- 55ó_468)' Keosz szigeté r6l származő

göög kardalköt6.13. Asclepius; helyesen AsclePiades (gö. Aszklé piadé sz)(i. e. IV. é s III. sz. fordu-lóján), szamoszi göóg epigrammakötó.

14. Mózes (i. e. Xv. v. XIII. sz.) é neké t Deuí etonomiumban (A Második Tórué ny-könyvben) |' 5. Móz. 32,143' A vers formája 3 * 3 hangsú lyos szó, sokszabálytalansággal . (Yö Biblia' Öszövetsé gi é sUjszövetsé gi Szentí rás. Szentlstván Társulat, Budapest, 19793,215. o.)

15. Homerus (gö. Homé rosz) (i. e' VIII. sz. derekán)' a hexameterekben í rtgöög hőskötemé ny, az Iliász szerzője.

16. ]őb: az őszövetsé gi Jób köyué nek hóse, a hagyomány szerint a pátriárkákidejében é lt (vó. 1. Móz.5. é s 11. {ej.). Jób könyue jőva| ké sőbb' valószí nűlegaz t. e' Y. században keletkezett.

17. Milé toszi Achatesius, Áchatesius Milesius (gö. Akhaté sziosz Milé sziosz).18. Terentianus Maurus (kb. i. sz. II. sz. vé ge), versekben í rt verstani rnunkák (De

Iitteris, De syllabis, De metíis) szetzőie.'l9. Memmia Timothoe, ismeretlen szemóv.20. Salamonnak tulajdo;í tották az É nebek'É neke Canticum Carticotum) őmen

ismert menyegzói dalgyűjtemé nyt, amely helyet kapott az ószövetsé gi szentkönyvek sorában. A kereszté ny allegorikus é rtelmezé s zerint a vólegé ny é sa menyasszony Krisztus é saz Egyház viszonyát jelképezi.

27. Lz tn. Jeremí ás shalmai (Threni id est Latnentaliones Jeremiae Prophetae) c.bibliai könyvról van szó.

22. Proba, előkel6 római asszony, k€eszté ny kötónő, aki 360 köül egy centó-ban' Vergiliustól köcsónzöt hexameterekben megénekelte a bibliai teremté s-töté netet a ví zözönig, é s a megváltás töté neté t. (L' Probae Cezto, ed. CarolusSchenkl) In: Cotpus Stiptoftm kclesiastkorum Lotinorum (= CSEL vol. XVL569-ó09). - Isidorus a De uhis illusttibus (A híres fé fiaból) szóló művé nek18. fejezeté ben is foglalkozik Proba szemé lyé vel.(L. Sancti Isidoi HispalenskEpkcopi opera omlia, tom. vI, Parisüs 1862. In: Migne, Pahologie Latina tom.83_84, col. 1093.)

23. Publius Vergilius Maro (i. e. 70-19), a legnagyobb római epikus kötó.24. Pomponius kereszté ny kötő, akinek fennmaradt Vergilius-centója, a Zerstts

Ad gratiam Domini (v' Titytus), azI' Eklogáből, az Aeneí sbő| stb' merí t. (L. C.SchenkJ szövegkiadását' CSEL vol. XVI. ó09-ó15.)

25. Alcmeon, Alcmaeon (gór. Alkmaión) (i. e. V. sz.), göóg filozófus é sorvosKrotónból, Püthagorasz tanitványa.

26. Aesopus (gö. Aiszóposz) (i. e. VI. sz.), pú pos frí g rabszolga, valószí nűlegkötön alak, aki a hagyomány szerint előszö szerzett prózai meséket.

27' ,,Libüszi mcstk'' (Libysticae |abulae): egy bizonyos ismcrctlcn Libys (gö.Libüsz, a. m. ,'Libüai'' vagy,,Lí biai'') ncvú kötőről clncvczvc, tchát,,libüai''

utóbbinak cgyik faja a paralrtrll, { ll|jlliik l nlcsc, póldául az aiszóposzi é s a

libüai mese (Libühoi logoi)." (Ariszt<ltclósz: Rttorika' Ford' Adarnik Tanrár.Gondolat, 1982. 137 . o.)

28' Publius Terentius Afer (kb. i. c. 194-159)' a Scipio-köhöz tartozó rómaiví gjáté kí ró.

29. Lucretius: De rerum natura (A termé szetrőI) Y ' könyv, 892_893. sot: (,'a hárnrastestű lé ny'')

,,Melynek melle oroszlán, tözse chimaera, a fatkaSárkány,...''(Ióth Béla fordí tása)

(L. Titus Lucretius Carus: ,{ természettől. Alfoldi Magvetó, Debreccn, 1957'1ó3. o.)

30. Quintus Horatius Flaccus (i. e. ó5-8)' az augustusi kor legnagyobb rómailí rikusa. _ A városi egé r é sa mezei egé r mesé jé t ' a Szatlráb II. könyvé bcn(vl.79'1 17)' A menyé t é sa rókaköyök ('ulptaln, talán helycscbbcn: llilcdtr-la, mogyorós pele) meséjé tpedig l. a Levelek |. könyvé ben (VII. 29-33).

_11. Demosthenes (gö. Dé moszthené sz) i. e.384_3.22)' athé ni szónok é spolitikus,a makedón terjeszkedé s nagy ellenfele, a makedónellenes párt vezé re,az atlré niszabadság vé delmezóje, mint ,,philippikái''' a lI. Philippus (gö. Philipposz)király elleni beszé dei (i. e. 351_340) is mutatják.

32. Serí es ... d sertis: A latin series szó, sorozatot' láncolatot, továbbá leszármazásisort, családfát is jelent. Etimológiailag valóban összefiigg a sero (összeillcszt,ósszeÍ űz, egybekapcsol) igé vel, melynek származéka a serta y. sertae Í őnőv(vi:.ágfuzé r, koszorú ).

33. Gorgias (gö' Gorgiasz) (kb. i. e. 483-375), szicí liaiszületé sű göög szofista,a szónoki beszé d mestere .

34. Arisztotelé sz Retorikájának legú jabb magyar nyelvű kiadását l' a 27. jegyzct-ben.

35. Hermagoras (gö. Hermagorasz) (kb. i. e. II. sz. második í clc),Rhodoszszigeté ról való göóg ré tor,aki seját retoÍ ikai rendszert dolgozoa ki. (Vii.Cicero, De í flventione (A Jeltalálástót) |, 6' 9, 51:' Btutus 76,78)

3íl.Tullius: Marcus Tullius Cicero (i. e. 10ó-43), római áIlamfé rfi, szónok,filozófus. Több művé benfoglalkozik a retorika elmé leté vel, pl.; De i vtl'til !(A Jelta\álávól), De oratoÍ e (A szórchróI), BÍ ulus, oratoí (A szótok)'

_]7. Marcus Fabius Quintilianus (kb. 30_96)' császárkori római szónok. K<rr.linl(tve, a De causis coÍ luptde eloqaentiae (Az é kesszóás romlásának okahól) clvc-szett_ Fennmaradt nagy munkája, az lfistitutio oratoria (Szónokí ntvrlós) 12könyvben' a legré szletesebb ismert antik retorikai ké ziköryv.

.lIJ' A Titianus né v egyes kódexekben nem szerepel, vagy máskórrt szcrcpcl, dclchct, hogy másolói hibáról van szó. Mindcncsctrc Jcronros Kní ritájí rbarrcnrlí t egy Titianus nevű szónokot, aki római tisztviscló volt ()alliábarl. í 'sScrvius is szől az Aeneishez í rtkommentárjában (X.) cgy Titilntrsrí ll, lkiVcrgiiiusból mcrí tctt szónoki beszódté mákat.

.19' A rctorikának már Ciccro (I)t inventione I, 7,9) czt lz iit rószi't cnrlí ti: itll,r'tltltl(ti'ltllálás' a tónra fcllclí 'sc)' r/is7ositio (ctrcndczós)' l'lrlrrrtirt (stí lus, kilt'jczí 's-nlő<1)' ncntlria (tttcgtittltrlí s, clrrli'kczctbc vtsts\, ptoututtitttitt (sztirrrrkiclórtlÍ ts-

rrrí lrl' clí llrdí s).

IB2 lsll)()l\Us / Jn(lYZÜ'l'8x

40. A t'ilozófia doktrinális, clnré lcti ré szé nckncvczi lsidorus azokrrak a tudomá-nyoknak vagy művé szctcknek az összcssé gót, amclyck az elvont nrcnnyisé g_gel fgglalkoznak.

l)l()N('l,ll)t, Atl t,r rt',lr ltt í rz

Dionüsziosz Areop agité sz$3



41. Vö Agoston A zené ről 2. jegyzet.42. Vö Cassiodorus A szabad műué szetekről é s tudonányokró5. jegyzet.43. Tubal, helyesen: Jubal, Kain leszármazottja, akiről a Cenesis (| Móz 4'27) azt

mondja, hogy: ,,ez atyjok volt a citarán é shárÍán játszóknak'' (Káldi Gyögyfordí tásában); vagy: ''ez volt atyja minden lantosnak é ssí posnak'' (KároliGáspár fordí tása szerint). A kiivetkezó versben (22.) ernlí tettTubalkain akovácsok ósatyja volt.

44. L. Boethius 3. jegyzet.45. Linus (gö. Linosz) é sAmphion (gö. Amphión)' akinek ikertestvé re volt

Zetus v. Zethus (gi!r. Zé thosz), mitikus alakok, kiknek neve az ógöög zenekezdeteivel kapcsolódöt össze. (Vö Fonások az ókoi zefleeszté tilea tijrtéfieté-hez. Yí |ogatta' fordí totta, bevezeté ssel é s jegyzetekkel ellátta Ritoók Zsig-mond. Akadé miai Kiadó, Budapest' Í982. Iv11.,2217. o.)

46, L. 1. Sánuel L6'23.47. Caius Suetonius Tranquil|us (kb. ó8_kb. 1ó1)' ügyvé d' majd egy ideig Had_

rianus császár titkára, római töté netí ró. Fómú ve a De yita Caesaram(A Caesarok é lete). Töedé kesen maradt fenn De virb illu*rí bus (A hkesJé rfahró) c, fiatalkori munkája, melyból egyebek közt né hány kötóé letrajzot(Horatius, Terentius, Lucanus) ismeriink. A kötókról (De poetis) szőlő részelejé ró a köté szet eredeté re é s meghatározására vonatkozó ré szté ppen Isido-rus őrizte meg az utókor számára művé nekezen a he|yé n.

48' Accius (i. e. 170-kb. 85), a köztársasági kor utolsójelentős római tragédiakö-tője. Nem vig1átékiró!

49. Flaccus: Quintus Horatius Flaccus, aki megí rta a Szatbák ké t könyvé t.50. Aulus Persius Flaccus kb. 34i42), császárkori rőma| szatirairí .51. Decimus Junius Juvenalis (50 é só0 közöt-kb. 132), császárkori római szatí ra-

uo-52. Marcus Annaeus Lucanus (39_65)' a szenátusi ellenzé k tagja, fennmaradt

befejezetlen töté neti eposzá a Pharsalia v. De bello civilí (A polgfuháború ftl).

l)ionüsziosz Areopagité sz (lztinul: Dionysí us Areopagita) nevé hez fűzódnek agörög nyelvű ú gynevezett''AreoPagitikus iratok'', amelyek különleges tekinté ly-nek övendtek a közé pkorban' mert szerzójüket azonosí tották Pál apostolnak azApostolok cse'kkedeteiben (77,34) emlitett taní tványával. Az iratok szeizője, akinekkilé te egyé bké nt kutatásban mindmáig vitatott,'műveiben maga is igyikszik azta látszatot kelteni' hogy az apostolok korában é lt. Valójában azonban e mú vek'melyek a Y|. század elején váltak ismertté , egy olyan kereszté ny, talán szí rtcológus!ól sz-átmaznak, aki az Y' század, vége fe\é é It. yz iratok ugyanis azÍ rjplatonikus filozó6a, különösen pedig Proklosz (41G_485).ismereté ről te;ú skod-rlak. Dionüsziosz Areopagité sz jelentősé ge nem utolsósorban é ppen abban áll,hogy az antik platonizmus é s ú jplatonizmus

eszmé it a kereszté ny_ieolőgia tanitá-saival sajátos rendszerré övözte, s í gy közvetí tette azokat a közé pkoi számára's ú jra- meg ú jra tápot adott az ú jplatonikus eszmé ket felhasználó közé pkorimisztikus irányzatoknak.

Az areopagitikus iratok gyűjtemé nye négy é rtekezé st(Az isted neveből,A misztí kus' teológí áróI, Az é gihkrarchiátó, Az egyhází hierarchihól) é s tizlcvclet foglal magába. Ezeket a műveket a közé pkorban ismé telten leforáí tottákIatinra, é sszámos kommentár ké szült hozzájuk. Az eszté tika töté nete szeÍ í pont-.iábóI kiemelkedő szerePetjátszott Az istení 'nevektőI (Peri theí ón onomutóÍ , |;tinul:l)e divinis nomitibus) szóó mű, amelynek IV. fejezcté ben van szó a szé pről mintlstcn egyik nevé ről. Ezt a művet több jelentős közé pkori teológus kommentálta(pl. Robert Grosseteste, Albertus Magnus, Aquinói Tamá', i az emlí tett IV.lijczct alkalmat adott a szé psé g,különösen pedig a teológusokat elsősorbaní bglalkoztató é rzé kfeletti, isteni szépsé g speku1atí v problemátikájának megtár-

gyalására.Szcmclvé nyünk a IV' fejezet egyik fontos ré szleté t 7_17.; a Migne_kiadásbarr:lhtn ogia Graeca tom. 3' 701C_713D) tarra|mazza, amelynek fordí tása a kövctkc-zó kiadás alapján ké sziilt: Dionysiaca. Recueil donnant l'ensemble des traductionsl;ttincs des ouvrages attribué s ) Denys de l'Aréopages. Desclé e de Brouwer, Tonrcf, 1937. Chapitre IV, 178-230.

Documents

Az égi és a földi szépről