Az emlékek befolyásolhatósága a tanúvallomások tükrében

Készítette: Vida László

Általános pszichológia 2. gyakorlati dolgozat (BBNPS01600)

2009/2010. tanév tavaszi szemeszter

Gyakorlatvezető: Pajkossy Péter

- 2 -

Elméleti bevezető:

Az, hogy az emlékeink nem egyenlőek az igazsággal (ha létezhet egyáltalán ilyen formájú,

teljesen objektív és pontos leképezése a valóságnak), már régóta ismert tény. Az

emlékezetünk konstruktív és rekonstruktív folyamat egyben. Ez viszont azt jelenti, hogy mind

kódoláskor, mind előhíváskor kiegészül, és ezzel együtt torzul a valóságos történésből

leképezett emlékkép.

Az emlékek kódolásánál jelentkező első torzító ok a konstruktív észlelés. Az ember nem

csupán érzékeli a valóságot, de korábbi ismereteivel, elvárásaival módosítja is azt, tehát

egyfajta top-down folyamat is zajlik a bottom-up érzékelés mellett. (Loftus, G. 1974). Erre

egy kiváló példa Roediger és McDermott (1995) kísérlete, ahol egy szólistát kellett

megtanulnia a kísérleti személyeknek, amelyen az édes szóhoz asszociálódó szavak voltak, de

az édes nem! Ennek ellenére mind szabad felidézési, mind felismerési próbában a résztvevők

80-90%-a állította, nagyrészük, határozottan emlékezett (nem csak ismerősnek mondta) az

édes szóra. Vagy egy újabb kutatás, amelyet Elizabeth Loftus és Ayanna Thomas (2002)

végzett. A kísérleti alanyoknak egy asztalra kitettek különböző tárgyakat, majd ezekkel való

konkrét vagy képzeleti manipulációkra kaptak utasításokat. A kísérlet hosszabb időn keresztül

zajlott, az utolsó alkalomkor volt a teszthelyzet, amiben a személyeknek az első alkalomkor

végzett manipulációkat kellett felidézniük. A kísérlet várt eredménye teljesült, rengetegen

követtek el olyan jellegű hibákat, hogy nagyon konvencionális műveleteket is végrehajtottak

(pl.: dobás dobókockával), ami viszont meglepőbb volt, hogy rendkívül bizarr dolgokkal is

kiegészítették valódi emlékeiket (pl.: megpuszilni a műanyag békát). Tehát nem csak

egyszerű, szokványos dolgokkal, hanem rendkívül komplex eseményekkel is ki tudja agyunk

egészíteni emlékeinket!

Az emlékek azonban nem csak kódolásnál módosulnak, hanem tároláskor és minden egyes

előhíváskor is, ezt hívjuk esemény utáni emlékezeti rekonstrukciónak. A rekonstruktív

folyamatok egyike a belső következtetések, amelyekkel folytonosan kiegészítjük emlékeinket,

leginkább különböző sémák alapján. Erre szolgál bizonyítékként Hannigan és Reinitz (2001)

kísérlete. A megfigyelők hétköznapi eseményekről néztek képeket, amelyekbe szokatlan

jeleneteket is belekevertek. Később a megfigyelők, azt mondták voltak olyan képek is, amik

megmagyarázták ezeket a helyzeteket, holott csak ők egészítették ki, a sémáik segítségével,

valami racionális magyarázattal.

A belső torzítások mellett kívülről jövő sugallatokkal is meg kell küzdenie emlékezetünknek.

Loftus (1995) és Hyman (1995) által végzett rendkívül híres lost-in-the-mall kísérletek

remekül példázzák ezt a jellegű torzító hatást. Ezekben a kísérletekben a kíséreti alanyoknak

- 3 -

teljesen új emlékeket adnak. Az egyik rokonuk (aki be van avatva), elmesél egy gyerekkori

történetet arról, hogy az alany hogy veszett el a bevásárló központban (valójában soha nem

történt ilyen). A kezdeti kétkedések ellenére kis idő elteltével (néhány hét), az alany már saját

emlékeként fogja elmesélni, méghozzá rendkívül részlet- és érzelemgazdag módon. A kísérlet

eredményei közül fontos kiemelni azt a részletet, hogy az alany minél többször rágja át magán

a történeten, annál határozottabb lesz az emlékkép valódiságával kapcsolatban. Ha teljes

hamis emlékeket be lehet ültetni, akkor nyilván ebből következik, hogy apró sugallatokkal

igencsak egyszerű emlékrészleteket befolyásolni, torzítani. Természetesen ennek

bizonyítására is született kísérlet. Loftus és Palmer (1975) egy autóbalesetről vetítettek filmet

a résztvevőknek, majd kérdéseket tettek fel ezzel kapcsolatban, köztük, azt hogy „Milyen

gyorsan haladtak az autók, amikor összeütköztek?”. Annyi változtatás volt a csoportok között,

hogy különböző intenzitású szavakat használtak: ”összeütköztek”, ”érintkeztek”, ”meglökték

egymást”, ”egymásnak szaladtak”, ”egymásnak csapódtak”. Az eredmények azt igazolták,

hogy nem mindegy, hogy teszik fel a kérdést, mert míg az ”egymásnak csapódtak”-ra az

emberek 67 km/h-t becsültek, addig az ”érintkeztek”-re 50 km/h-t. Ráadásul egy hét múlva

ebből a becslésükből kiindulva következtettek további részletekre, például, hogy betört-e a

kocsi ablaka; akik ”egymásnak csapódtak”-os kérdést kaptak szignifikánsan többször

mondtak igent, mint azok, akik”érintkeztek”-est. Tehát egy ”jó” kérdésfeltevéssel több

részletet is lehet módosítani az emlékekben.

Az emlékezési teljesítményre nagyon erősen emocionális helyzetek is torzítólag hathatnak.

Így az erőszakos cselekmények is befolyásolják az emberi emlékezetet. Loftus és Barnes

(1982) két bankrablásos videót nézettek meg a kísérleti személyeikkel. Az első csoport

filmjében nem volt erőszakos jelenet, míg a második csoportéban fejbe lőttek a menekülés

során egy kisfiút. A későbbi emlékezeti feladatokban a második csoport szignifikánsan

rosszabbul teljesített. Ráadásul egy későbbi norvég kutatás (Ihlebaek, Love, Eilertsen és

Magnussen, 2003) keretében olyan kísérleti helyzetet állítottak fel, amelyben az egyik csoport

egy ”élő” fegyveres rablásban vett részt, míg a másik csoport ugyanezt videón nézte. A

helyzetre vonatkozó kérdésekben az a csoport teljesített rosszabbul, amelyik élőben látta az

erőszakos cselekményt.

Ezekből a kísérletekből látszik, hogy mennyire nehéz helyzetben van egy tanú és egy bíró

(illetve az angolszász jogrendszerben az esküdtek). Hiszen a legtöbb tanú felfokozott

emocionális állapotban látta/élte át az adott cselekményt, ami torzítja emlékeit. Ezen felül a

két oldal képviselői – nyilván saját kliensük érdekében – olyan kérdéseket tesznek fel,

amelyek nem feltétlen generálnak valótlanságot, csak finoman, számukra kedvezően,

- 4 -

módosíthatják a tanúvallomás egy szegmensét. A bíróknak és az esküdteknek pedig ilyen

kétes (természetesen ez nem egyenlő a hamistanúzással) vallomásokból kell döntéseket hozni.

Az én kísérletem is arra kíván rávilágítani, és ezzel az a korábbi kutatások eredményeit

megerősíteni, hogy egy kérdésben rejlő burkolt orientáció igenis tudja vezetni az emlékkép

felidézésének részleteit, valamint hogy az erőszakos cselekmény látványa rontja az emlékezeti

teljesítményt és még inkább torzítja a megfigyeléseket.

Módszer:

A kísérletemben 34-en vettek részt, 21 nő és 13 férfi. Életkoruk átlaga 27.7 év. Őket random

módon 4 csoportba osztottam. A randomitást úgy biztosítottam, hogy jelentkezésük

sorrendjében (e-mailben jelentkeztek) soroltam be őket a csoportokba, elsőt az A-ba,

másodikat a B-be, harmadikat a C-be, negyediket a D-be és így tovább, a kör előröl

kezdésével. A csoportokon belüli nem-, illetve életkori megoszlást a következő (I. számú)

táblázat mutatja.

A B C D

Nemek megoszlása

Nő 6 6 4 5

Férfi 3 3 4 3

Életkori átlag 30,9 26,2 29,1 23,6 A csoportok nem és életkor szerinti megoszlása (I. számú táblázat)

A kísérletemhez egy autóbalesetet bemutató videót használtam fel, valamint egy öt kérdésből

álló kérdőívet. A videónak két változata volt. Az egyiknek az elején egy pár mondatos szöveg

állt, miszerint ez egy autóbaleset felvétele. A másik egy fegyveres rablás leírásával kezdődik,

képekkel illusztrálva (1. kép: símaszkos fiatalember fegyverrel; 2. kép: egy lelőtt ember) és

ebbe fűződik bele az autóbaleset, méghozzá, úgy, hogy az, az autós üldözés alatt következik

be.

A kérdőívnek is egy kérdését (harmadik) nézve két változata volt; itt a balesetre vonatkozó

szó intenzitás tekintetében eltérő (egymásba rohan vs. összekoccan). A kérdések a következők

voltak:

1. Melyik oldalról kanyarodott a terepjáró? (saját szemszögből nézve)

2. Milyen közlekedési tábla volt azon a sarkon, ahol a baleset történt?

3./I. Mekkora sebességgel mehetett a piros kocsi, amikor egymásba rohantak a másik

kocsival? (becsüld meg km/h-ban!!!)

- 5 -

3./II. Mekkora sebességgel mehetett a piros kocsi, amikor összekoccant a másik kocsival?

(becsüld meg km/h-ban!!!)

4. Milyen színű volt a másik ütköző kocsi?

5. Hány parkoló kocsit lehetett látni a kereszteződés előtt a bal oldalon?

Az első valamint az ötödik kérdés feleletválasztós volt, míg a többinél nem voltak

válaszlehetőségek.

A kísérlet a következőképpen zajlott. Miután az alany megkapta e-mailben a csoportjának

megfelelő csomagot, amelyek mindegyike tartalmazott egy instrukciót (illetve ebben a

kérdőív linkjét – a www.kerdoivem.hu oldalon volt megtalálható a kérdéssor), valamint egy

videót. Az instrukció alapján minden csoport megnézte egyszer a videót, majd késleltetés

nélkül kitöltötte a kérdőívet. Az A csoport egy sima balesetes videót nézett meg, majd a

kérdőívek közül az egymásba rohanós verziót töltötte ki. A B csoport szintén egy sima

balesetes videót látott, de ők az összekoccanós kérdőívet töltötték ki. A C csoport a fegyveres

rablós videót nézte meg, és az egymásba rohanós kérdőív kérdéseire válaszolt. Míg a D

csoport szintén a fegyveres rablós videót nézte, de az összekoccanós kérdőívet töltötte ki.

Baleset Fegyveres rablás

+ baleset

Egymásba rohan A csoport C csoport

Összekoccan B csoport D csoport

A csoportok beosztása (II. számú táblázat)

A vizsgálatomban pedig azzal a feltételezéssel élek, hogy a harmadik kérdésben szereplő,

sebességre utaló szó befolyásolja a sebesség nagyságára adott választ. Továbbá, hogy azok a

csoportok, amelyek a fegyveres rablásról olvastak és láttak képeket a baleset előtt, még

jobban felnagyítják ezeket az értékeket, valamint az egyéb baleseti körülményekre vonatkozó

kérdéseknél is rosszabbul fognak teljesíteni.

Eredmények:

A baleset körülményeire vonatkozó kérdésekben nyújtott helyes válaszok százalékos arányát

a fegyveres rablást látott – C és D - csoport és a fegyveres rablást nem látott – A és B -

csoport között az I. számú diagram mutatja:

- 6 -

A baleset körülményire vonatkozó kérdésekben nyújtott helyes válaszok aránya a fegyveres rablást látott és nem

látott csoportok között (I. számú diagram)

A fenti diagramon nem szerepel a 3. kérdés, amit külön, kiemelten vizsgáltam, valamint a 4.

kérdés, mivel a videó minősége miatt a másik kocsi színét rendkívül nehéz volt megítélni, és

így a helyes választ meghatározni ezzel kapcsolatban.

A sebesség becslésére vonatkozó adatokat a II. számú diagram csoportokra lebontva, míg a III.

számú diagram különböző csoportosításokban (baleset vs. fegyveres rablás +

baleset; ”egymásba rohan” vs. ”összekoccan”) hozza:

A sebesség megbecslésére vonatkozó átlagok csoportokra lebontva (II. számú diagram)

1. kérdés 2. kérdés 5. kérdés

Baleset (A, B) 0,889 0,444 0,444

Baleset+ Rablás (C, D) 0,563 0,125 0,063

0,000

0,100

0,200

0,300

0,400

0,500

0,600

0,700

0,800

0,900

1,000H

elye

s vá

lasz

ok

arán

ya

Baleset körülményeire vonatkozó kérdések

A csoport B csoport C csoport D csoport

Átlag 75,556 58,889 77,500 62,250

0,000

10,000

20,000

30,000

40,000

50,000

60,000

70,000

80,000

90,000

Bec

sült

seb

essé

g (k

m/h

)

Sebesség becslés(átlagok)

- 7 -

A sebesség megbecslésére vonatkozó átlagok különböző csoportosításokban (III. számú diagram)

A csoportok közötti különbség kimutatására egyszempontos varianciaanalízist végeztem (az

adattok normális eloszlást feltételezem, a szórások egyformaságát Bartlett-próbával

ellenőriztem), aminek az eredményét az alábbi ANOVA-tábla (házi gyártású, nem SPSS)

közli (III. számú táblázat):

Q f s2 F p Fkrit

minták közti 2238,471 3 746,157 2,991 <0.05 2,920

mintán belüli 7484,611 30 249,487

teljes 9723,082 33 ANOVA-táblázat egyszempontos varianciaanalízishez (III. számú táblázat)

Valamint a különbségek helyének kimutatására Scheffé-módszert alkalmaztam. Ennek

eredményéit a IV. számú táblázat mutatja:

K L sL L-K*sL<Λ<L+K*sL Döntés

A+C vs. B+D 2,96 32,217 10,854 0,0089<Λ<64.3448 Van kül.

A+B vs. C+D 2,96 -5,305 10,854 -37.4328<Λ<26,8228 Nincs kül. Scheffé-próbák összefoglalása (IV. számú táblázat)

Baleset (A, B)Baleset+Rablás

(C, D)Összekoccan (A,

C)Egymásba rohan

(B, D)

Átlag 67,222 69,875 60,471 76,471

0,000

10,000

20,000

30,000

40,000

50,000

60,000

70,000

80,000

90,000

Bec

sült

seb

essé

g (k

m/h

)Sebesség becslés

(csoportosított átlagok)

- 8 -

Diszkusszió:

Az eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy a kérdésfeltevés befolyásolja a sebességre

adott becsléseket, vagyis akik az ”egymásba rohantak”-os kérdésre válaszoltak, azok

szignifikánsan nagyobb értéket becsültek, tehát a feltevésem helyes volt. A hipotézis azon

része is igazolódott, hogy akik erőszakos cselekményt is láttak a baleset mellett sokkal

pontatlanabbul idézték fel a baleset részleteit. Nem sikerült azonban szignifikáns eltérést

találni a fegyveres rablást látott csoportok és csak a sima balesetet látott csoportok sebesség

becslése között, vagyis az erőszak nem nagyította még tovább a sebességet kifejező szó

hatását.

Ez utóbbinak oka lehet, hogy nem egy konkrétan megfigyelt, elraktározott információról van

szó, hanem egy becslésről, amit a sebességre vonatkozó szó indukál igazából, és ennek a

hatása tulajdonképpen független az erőszakos jelenet által kiváltott emocionális hatástól, és

így annak torzító ereje nem érvényesülhet.

A hipotézis további részei azonban beilleszthetőek a korábbi kutatások sorába. Ezen kísérlet

és a korábbi adatok alapján bizonyítottnak mondható a külső sugallatok hatása az emlékezetre.

A kérdésfeltevés módosíthat apró részleteket és ennek hosszú távon kihatásai lehetnek további

részletekre. Ezt pedig a jogszolgáltatásban figyelembe kell vennie a döntéshozóknak egy tanú

egyszeri és még inkább többszöri (nyilván egy komoly ügy nem egy nap alatt zárul le)

meghallgatásakor.

Arra is tekintettel kell lenni, hogy az agresszív cselekmények szemtanúi még inkább ki

vannak téve az emlékezet torzulásának. Az erős érzelmi hatások egyrészt a helyszínen sokkot

okozhatnak, ami sok részlet ignorálását vonhatja maga után, másrészt a trauma jelleg miatt

újból és újból felidézi, és átrágja magát a történteken, aminek a hiányzó részeit a saját belső

következtetései, sémái alapján fog kiegészíteni, így elképzelhető, hogy a tárgyalásra már egy

rendkívül részletgazdag, ám igen pontatlan történettel érkezik. Ezt a feltételezést is igazolta

már számos kísérlet, köztük a jelenlegi is.

Összességében tehát kijelenthető e kísérletek alapján, hogy rendkívül nehéz teljesen

megbízható tanúvallomást adni és hallani, így kockázatos egy ilyen alapján döntést hozni.

Persze szerencsére az esetek többségében számos bizonyíték és több tanú is rendelkezésére áll

az igazságszolgáltatásban tevékenykedőknek. Továbbá a pszichológusok folyamatosan

dolgoznak olyan kérdéstechnikák (pl.: Geiselman és Fisher ”kognitív interjú”, 1985),

mnemotechnikai eljárások kidolgozásán, ami segítheti a döntéshozó munkáját.

- 9 -

Irodalomjegyzék:

Atkinson, R. C., Atkinson, M., & Hilgard, E. (2005). Pszichológia. Budapest: Osiris.

Baddeley, A. (2005.). Az emberi emlékezet. Budapest: Osiris Kiadó.

Schacter, D. L. (1999). Emlékeink nyomában. Budapest: Háttér Kiadó.

Loftus, E. F. (1997). Creating false memories. Scientific American , 70-75.

Loftus, E. F. (2003). Make-Believe Memories. American Psycologist , 864-873.