T A R T A L O M

Schmidt Ernő: E r d ő g a z d á l k o d á s — f o r g á c s l a p g y á r t á s 4 9

Milota Erik: J a v a s l a t b e f e j e z e t t e r d ő n e v e l é s i m u n k á k m ű s z a k i á t v é t e l é r e 6 1

Király László: A f a v á g a t á s i t e r v e k ö s s z e á l l í t á s á n a k g é p e s í t é s e 6 3

Fttlöpp Zoltán: 5 0 é v e s a L A E V 6 9

Dr. Kiss Rezső: K o c s á n y o s t ö l g y e s e i n k f a t e r m é s e 7 4

Dr. Tóth Béla: S z o l o n c s á k o s é s a l t a l a j u k b a n s z i k e s t e r m ő h e l y e k g a z d a s á g o s e r d é s z e t i h a s z n o s í t á s á n a k

l e h e t ő s é g e i 7 8

Tfj. Béky Albert: A g y e r t y á n h e l y e e r d ő m ű v e l é s ü n k b e n 8 2

Dr. Szontágh Pál: N y á r f i a t a l o s o k x y l o p h a g r o v a r k á r o s í t ő i e l l e n i p r e v e n t í v v e g y s z e r e s v é d e k e z é s 88

Dr. Papp László: 1 9 6 9 ő s z i i d ő j á r á s a . i 9 1

Irodalmi Szemle

A r e n d k í v ü l e r ő s g y é r í t é s b e f o l y á s a (Dr. Sólymos R.) 9 3

A z e r d ő n ö v é n y z e t é n e k m u l t i s p e k t r á l i s é r z é k e l é s e (Dr. Mike Zs.) 9 3

B e t e g f á k é s z l e l é s e (Dr. Mike Zs.) 9 4

C í m k é p e n é s h á t l a p o n : Tél a Tanulmányi Erdőgazdaságban

(.Foto: E l t T I — K ö r m e n d y T . f e l v é t e l e i )

C O f l E P W A H H E

lÜMixdm E . : J I e c o x o 3 j i f i c T B O B a H H e — n p o H 3 B O A C T B O flpeBecHocTpy>Ke<mbix n j i H T 4 9

MuAOma E . : n p e n j i o w e H H e n o T e x H H M e c K O f t n p H é M K a y « j a c T K O B „ n p o ü n . e H H b i x " p y ö K a M H y x o A a 6 1

Kupaü Jl.: M e x a H H 3 a i i H « c o c T a B j i e n M H n n a H O B n o j i e c o 3 a r o T ö B K a M 6 3

<t>K>nén 3.: 5 0 - j i e T H H f l J l H J i j i a c J ) b i p e n c K a « r o c y n a p c T B e H H a H J I e c H a « ) K e j i e 3 H a n flopora 6 9

JJ-p Kuni P.: 3 a n a c H a c a w n e H H Í Í flyőa q e p e i i m a T o r o 7 4

JJ-p T o m B . : B O 3 M O W H O C T H x o 3 f l ö c T B e H H o r o n c n o J i t 3 0 B a H H « c o j i o m m K O B b i x c C O J I O H H O B O H n o ^ n o M B o i t

y c j i o B H Í i M e c T o n p o H 3 p a c T a H H Í Í 78

EeKU A . : M e c r o r p a ő a B H a m e i n j i e c o B O A C T B e 82

JJ-p Conmaz P . : n p o r f j H j i a K T H M e c K a f l x H M H ^ i e c K a H 3 a u t H T a B M O J i o A H H K a x T o n o j i H O T S H T O M O B p e A H T e j i n x y l o p h a g 88

JJ-p nann Jl.: O c e i m s H n o r o n a 1 9 6 9 r ó n a 9 1

C O N T E N T S

Schmidt, B.: F o r e s t m a n a g e m e n t — p a r t i e l e b o a r d p r o d u c t i o n 4 9

Milota, E.: A p r o p o s a l f o r t h e t e c h n i c a l q u a l i f i c a t i c n o f f i n i s h e d t e n d i n g o p e r a t i o n s i n t h e i r d i f f e r e n t s t a g e s 6 1

Király, L.: M e c h a n i z e d e l a b o r a t i o n o f t h e o p e r a t i o n a l p l a n s f o r c u t t i n g s 6 3

Fttlöpp, Z.: 5 0 y e a r s o l d t h e R a i l w a y o f L i l l a f ü r e d 6 9

Dr. Kiss, R.: T h e t i m b e r y i e l d o f o u r p e d u n c u l a t e o a k f o r e s t s 74

Dr. Tóth, B.: P o s s i b i l i t i e s f o r t h e f o r e s t r y u t i l i z a t i o n o f s i t e s w i t h s o l o n t s a k - t y p e a n d w i t h a s a l t y l o w e r

l a y e r 7 8

Béky, A . Ju.: T h e r o l e o f h o r n b e a m i n o u r s i l v i c u l t u r e 82

Dr. Szontágh, P.: P r e v e n t i v e p r o t e c t i o n o f p o p l a r i u v e n i l e s t a n d s a g a i n s t d a m a g e s o f x y l o p h a g i n s e c t s b y C h e m i c a l s 88

Dr. Papp, L.: T h e w e a t h e r o f a u t u m n 1 9 6 9 ' s 9 1

A lapban megjelent tanulmányok szerzői:

Ifj. Béky Albert tud . munkatárs, E R T I , Sárvár; Fülöpp Zoltán ny. erdőmárnök, Budapes t ; Király László a MÉM Erdőrendezőségek Műszaki Irodájának fejlesztési csoportvezetője, Budapes t ; dr. Kiss Rezső tud. főmunkatárs, E R T I , B u d a k e s z i ; Milota Erik erdőmérnök, Keletmagyarországi Erdőgazdasági és F a i p a r i Egyesülés, Szo lnok; dr. Papp László tud. főmunkatárs, E R T I , Kecskemét; Schmidt Ernő igazgatóhelyettes főmérnök, N y u g a t m a g y a r országi Fűrészek, Szomba the ly ; dr. Szontágh Pál tud. fő­munkatárs, E R T I , Mátrafüred; dr. Tóth Béla tud. főmunkatárs, E R T I , Püspökladány.

Erdőgazdálkodás — forgácslapgyárfás S C H M I D T E R N Ő

Néhány év óta — de különösen az új gazdasági mechanizmus bevezetésétől kezdődően — sok szót ejtenek az erdőgazdaságok a forgácslapgyártásról. A szaksajtóban és vitákon sürgetőleg vet ik fe l az erdőgazdasági szakemberek az alacsonyabbrendű faanyag feldolgozását ellátó forgácslap- és farostlemezipar gyors és nagymértékű fejlesztésének halaszthatatlan feladatát. E z a sürgetés összefüggésben van azzal a néhány év óta jelentkező felismeréssel, hogy bát­rabban hozzányúlhatunk fatőkénkhez, a felszabadulás utáni évek okszerű erdő­gazdálkodása meghozta gyümölcsét — az erdő több fát is adhat az országnak, mint amennyit megszoktunk tőle. Önmagában csak örülni lehet annak, hogy több fánk van, de szükséges megismerni és megoldani azokat a gondokat is, amelyek a több fa kitermelésének és f i'fgácslappá való feldolgozásának lehe­tőségéből fakadnak.

N e m is o lyan régen — al ig több, mint egy éve — még az okozott fejtörést, hogy miként történjék a forgácslapgyártás újbóli, de most már nagy arányú fejlesztésének elindítása. Építsünk-e első lépésként új nagykapacitású gyárat Zalaegerszegen, vagy vertikális jelleggel létesítsünk több k i s üzemet? A be­ruházást egyetlen vállalat végezze-e, vagy társulást hozzunk létre? A sokszínű elképzelések és felvetések azt példázzák, hogy mindenk i , ak i részese vol t ennek az útkeresésnek, a magyar erdőgazdaság egyik legnagyobb gondjának, az a la ­csonyabbrendű faanyag hasznosításának minél gyorsabb megoldási lehetőségét kereste. A kormány Gazdasági Bizottsága végül is ez év áprilisában úgy dön­tött, hogy 306,8 millió F t — 10 év alatt visszafizetendő — fejlesztési kölcsönt biztosít a Nyugatmagyarországi Fűrészek meglevő két forgácslapgyárának re­konstrukciójához. E z a nagy volumenű beruházás jelentős forgácslemezipari bázist hoz létre a Dunántúlon. 1973-tól kezdve Szombathelyen kereken 110 000 köbméter forgácslemezt termelnek a legmagasabb technikai színvonalon. A termeléshez 170—180 000 m 3 tűzifát dolgoznak majd fel .

A Gazdasági Bizottság előbb említett határozatával azonban a gondok még nem oldódtak meg. A még szükséges erőfeszítéseket — amelyek az építés és az_ üzemeltetés idején jelentkeznek — az erdőgazdaságoknak és a beruházást végző fa ipar i vállalatoknak közösen k e l l megtenniök. Ezekről a gondokról, t enniva­lókról szeretnék szólni a gyakor la t i részletkérdések mélységéig hatolva.

A íorgácslapgyártás rendelkezésére álló alapanyag mennyisége A volt Nyugatmagyarországi Erdőgazdasági és F a i p a r i Egyesülés felmérése

szerint a hozzátartozó erdőgazdasági tagvállalatok jelenlegi vastag tűzifa ter­melését az 1. táblázat tartalmazza. A 2. táblázatban a szombathelyi forgácslap­gyárak alapanyag vonzási területére eső megyék 1985-ben várható rostfa és vastag tűzifa termelését láthatjuk (erdőgazdaságok, tsz-ek, vízügy stb. együt­tesen). A szombathelyi forgácslapgyárak alapanyag vonzási területe és a dunán­túli erdőgazdaságok tűzifájának gravitációs adatai az ábrán láthatók. A z adatok szerint a dunántúli erdőgazdaságok tűzifa problémája a jelenlegi fakitermelési

1. táblázat

A J V y u g a t m a g y a r o r s z á g i E r d ő g a z d a s á g i és F a i p a r i E g y e s ü l é s t a g v á l l a l a t a i n a k v a s t a g tűz i fa t e r m e l é s e ( A z E g y e s ü l é s 1 9 6 8 . V I I I . 2 9 - é n t a r t o t t i g a z g a t ó t a n á c s i ü l é s é n e k a n y a g á b ó l )

E R D Ő G A Z D A S Á G O K

F a f a j f a f a j c s o p o r t a 8. o>

£ 3 o o

H S Mecs

Észa:

so

mc

Dél-

so

mc

Észa

zala

i

Dél­

zala

i

Szh

-i

Ta

nv

m

án

;

Kis

- S s

s 5 hely

i

E g y ü t t

T 3 , 1 2 6 , 3 1 0 , 0 1 3 , 0 8 , 1 1 1 , 6 1 4 , 2 4 , 0 3 , 9 5 , 8 5 , 1 1 0 5 , 1 B 0 , 5 9 , 0 1 , 0 5 , 0 6 , 8 2 5 , 0 3 , 6 1 ,6 — 1 2 , 3 7 , 4 7 2 , 2

A 2 , 7 8 , 2 1 6 , 0 1 2 , 0 5 , 4 5 , 1 9 , 0 3 , 2 1 0 , 3 1 0 , 4 3 , 5 8 5 , 8 s C s 1 4 , 2 1 3 , 4 3 1 , 0 1 0 , 0 6 , 6 1 ,9 5 , 7 3 , 5 5 , 3 3 1 , 0 2 5 , 4 1 4 8 , 0 o o G y 2 , 1 1 3 , 4 6 , 0 7 , 0 1 2 , 2 4 , 5 8 , 2 3 , 4 0 , 4 9 , 9 5 , 0 7 2 , 1 o E . k e m 1 ,9 4 , 8 2 , 0 1 , 0 1 ,1 1 ,4 1 , 6 1 ,0 5 , 5 2 , 7 2 , 3 2 5 , 3 .

2 4 , 5 7 5 , 1 6 6 , 0 4 8 , 0 4 0 , 2 4 9 , 5 4 2 , 3 1 6 , 7 2 5 , 4 7 2 , 1 4 8 , 7 5 0 8 , 5 53 t*.

É 2 4 , 5

0 , 2 3 , 0 2 , 0 0 , 7 2 , 9 — 0 , 1 8 , 6 1,1 0 , 4 1 9 , 0 ' 3 H 0 , 4 2 , 7 1 , 0 3 , 0 — 0 , 1 — 0 , 3 0 , 1 1,1 0 , 4 9 , 1

N y i — 2 , 7

1 ,0 1 ,0 0 , 5 0 , 1 — 0 , 6 — 0 , 4 0 , 2 3 , 8

t* n N y 0 , 2 0 , 1 — — 0 , 1 0 , 1 — —̂ 1 ,6 0 , 5 0 , 3 2 ,9 -cj h N y 0 , 4 0 , 1 1 ,0 — 0 , 4 0 , 1 — 0 , 2 2 , 0 . 0 , 4 0 , 1 4 , 7

F ü 0 , 1 0 , 2 1 , 0 7 , 0

— 0 , 2 — —- 0 , 1 2 , 9 0 , 5 — 5 , 0

> ö . l á g y 1 .1 3 , 3 1 ,0 7 , 0 6 , 0 1 ,9 3 , 3 — 1 ,3 1 5 , 2 4 , 0 1 ,4

5 , 0 4 4 , 5

0 , 6 0 , 6 2 , 0 1 , 0 0 , 5 0 , 6 — 2 , 4 0 , 9 2 , 7 1 ,4 5 , 0 1 6 , 3

Ö . t ű z i f a . . 2 6 , 2 7 9 , 0 7 5 , 0 5 5 , 0 4 2 , 6 5 3 , 4 4 2 , 3 2 0 , 4 4 1 , 5 7 8 , 8 5 5 , 1 5 6 9 , 3 E b b ő l t ű z i f a k é n t é r t . 2 4 , 0 5 8 , 0 4 6 , 0 6 , 0 1 0 , 0 1 8 , 0 1 5 , 0 5 , 2 2 6 , 0 4 1 , 4 3 6 , 0 2 8 5 , 6 N e m é r t 2 , 2 2 1 , 0 2 9 , 0 4 9 , 0 3 2 , 6 3 5 , 4 2 7 , 3 1 5 , 2 1 5 , 5 3 7 , 4 1 9 , 1 2 8 3 , 7

volumen mellett szinte teljesen megoldódik a forgácslapgyári beruházás meg­valósulásával (különösen áll ez a megállapítás, ha a Mohácsi Farostlemezgyár folyamatban levő bővítésének tűzifaigényét is számításba vesszük). Természe­tesen a fakitermelés fokozódásával jelentkező többletek feldolgozása további iparfejlesztési problémát vet fel .

2. táblázat A S z o m b a t h e l y i F o r g á c s l a p g y á r a k a l a p a n y a g v o n z á s i t erü le tének 1985-ben v á r h a t ó v a s t a g tűzi fa

és rosttá t erme lé se

Fafa j Fa fa jcsopor t Győr Somogy T o l n a V a s Vesz­

prém Z a l a Össz.

T 11,2 54,4 6,7 25,7 17,6 44,9 160,5 B 0,3 10,2 — 2,6 31,9 20,5 65,5

fa ° >c O

A 26,9 62,0 11,9 22,3 25,8 22,8 171,7 * 2 Cs 15,2 84,4 19,2 16,8 92,0 19,9 247,5 bp jp G y 1,8 30,1 2,7 17,5 31,5 38,2 121,8

E . ken i 3,8 2,9 0,5 1,4 6,6 3,3 18,5 SS <» n N y 23,8 16,4 8,6 7,9 18,5 2,3 77,5

• > s h N y 7,4 1,0 1,2 0,3 0,3 0,6 10,8 *f; E . lágy 29,7 41,9 1,2 4,0 2,4 5,7 84,9

f 2,2 7,6 0,3 19,0 6,8 16,5 52,4

összesen 122,3 310,9 52,3 11 7,5 233,4 174,7 1011,1

Az alapanyaggal szemben támasztott milyenségi igények

Választék

A forgácslapgyártás m a i technikai szintjén a sarangolt tűzifa, az erdei ap-ríték, a vékony tűzifa, a darabos ipari hulladék, a fűrészpor és az asztalosipari hulladék egyaránt felhasználható, ha a gyár gépi berendezéseit alkalmassá tették az egyes választékok feldolgozására. A mai korszerű forgácslapgyártás

a faválasztékok teljes skálájának feldolgozására törekszik. E z a törekvés azon­ban n e m lehet öncélú. E g y forgácslapgyár faanyagelőkészítő és forgácsaprító gépsorának beruházási költsége nagyban függ attól, hogy hányféle a lapanyag­választékot kívánnak azon feldolgozni . A korszerű forgácslemez három, öt, vagy több rétegből épül fel . A z i l y e n termék előállításához f i n o m szemszerkezetű borítóforgács, és egyenletes minőségű középforgács szükséges.

A szombathelyi forgácslapgyárak faanyagellátási körzetének vázlata

A f inom szemszerkezetű borítóforgács előállítása három módszerrel szokásos. A z egyik — a kisebb beruházási és üzemeltetési igényű módszernél a tűzifából 0,15—0,20 m m vastag bélyeges forgácsot állítanak elő, melyet azután speciális aprítógéppel utánőrölnek. A másik módszernél a tetszőleges választékú fa­anyagból először aprítékot készítenek, amit f i nom mikroforgáccsá őrölnek to­vább. Ebben az eljárásban a forgácsolás magas energiaköltsége és a forgácsoló­szerszámok nagyobb költsége jelentős hátrányt mutat az első módszerhez ké­pest. A ha rmadik és egyben legkorszerűbb (legkisebb beruházási és legalacso­nyabb üzemeltetési költséget igénylő) módszert a légsodrásos technológiai elv szerint működő forgácslapgyárak je lent ik . Itt a tetszőleges választékit alap­anyagból először szintén aprítékot állítanak elő. Ez t azután a második eljárás­nál leírtakkal ellentétben nem mikroforgáccsá őrlik tovább, hanem 0,35—0,45 milliméter vastag középforgácsot készítenek. A forgácsolási művelet során tör­

vényszerűen keletkező apró szemszerkezetű anyagot később a gyártás további meghatározott fázisaiban (gyantabekeverés, lapképzés) légsodrásos úton k i ­osztályozzák, és a gyártandó lapok fedőrétegébe juttatják. H a a járulékosan keletkező apróforgács mennyisége nem volna elég, a középforgács anyag egy részének őrlésével pótolják a hiányzó részt. I lyen formán ez a technológiai módszer a legszélesebb alapanyag választék feldolgozását teszi lehetővé.

Eddig iekben a borítóforgács előállításának kérdését vizsgáltuk. A középfor-gács előállítása általában sokka l egyszerűbb módon megoldható, hiszen it t n i n ­csenek o lyan minőségi követelmények, min t a fedőforgács esetében. A hagyo­mányos lapkás, tűzifából előállított forgácsanyag mellett m a mindinkább e l ­terjedőben van a bármilyen darabos faválasztékból (tűzifa, erdei apríték, da­rabos fűrészüzemi hulladék) előállított középforgács alkalmazása.

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a fejlett technológiai módszerekkel mű­ködő forgácslapgyárak mindenféle választékban megjelenő faanyagot jó hatás­f o k k a l fe l tudnak dolgozni. Ez t a megállapítást azonban nem szabad úgy ér­telmezni, hogy egy-egy választékon belül válogatás nélkül, mindenféle méretű anyag beszállítható a forgácslapgyárba. E z korántsem így van, mer t :

1. A forgácsológépek befogadóképessége (a beadagoló garat mérete) minden­ko r határt szab a feldolgozható faanyag vastagsági méretének, és az anyag tér-görbeségének. A tűzifa bármely helyén mérve 15 cm-nél nagyobb húrméretű, vagy átmérőjű ne legyen, mert az említett méret mellett előforduló térgörbeség együttesen általában már megközelíti a forgácsolók maximális, 30 cm-es be­fogadóképességét. A vastagabb, vagy görbébb anyag jelenléte akadályozza az automatizált forgácsaprítást. Gondo l junk csak arra, hogy a szombathelyi for­gácslapgyárakban a rekonstrukció után óránként kereken 40 m 3 faanyagot k e l l összeaprítani. A böhönc kiválogatása i l yen anyagtömeg mellett szinte megold­hatat lan. H a viszont a forgácsológéphez jut a méreten felüli anyag, könnyen okozhat törést a berendezésekben. A böhönc kiválogatását, vagy a faanyagnak a kívánt méretre való hasítását a tűzifa termelésénél k e l l elvégezni.

2. A forgácsológépek befogadóképessége nemcsak a faanyag vastagságát ha ­tárolja be, hanem a hosszúságot is. A késtárcsás forgácsaprítók — amelyek tűzi­fából lapkás forgácsot állítanak elő — olyan adagoló berendezésűek, amelyek max. 110 cm hosszú faanyag befogadására alkalmasak. A z o k a forgácslapgyá­rak, ahol i l y e n gépek üzemelnek, csak legfeljebb + 10 cm túlméretes tűzifát tudnak felhasználni. (A szombathelyi forgácslapgyárak rekonstrukciójánál i lyen gépeket építenek be.)

3. A faanyagnak a gyáron belül való mozgatása m a már szinte mindenhol t e l ­jesen gépesített. A vagonokból való kirakodás, vagy tehergépkocsik lerakodása markolós d a r u k k a l történik. Ezek a rakodógépek az ömlesztetten szállított anya­gok rakodására nem alkalmasak. Ebből következik, hogy p l . a fűrészüzemi h u l ­ladék szállítása és fogadása csak kötegelt formában oldható meg. Elképzelhető az is, hogy a fűrészüzemi hulladékot a keletkezés helyén aprítékká dolgozzák fel , és így adják át a forgácslapgyárnak.

Külön k e l l szólni az erdei aprítéknak, min t egyfajta választéknak az előállí­tásáról. A z erdőben való apríték gyártásnál tulajdonképpen a forgácslaptermelés egyik műveletét végzik. Feltétlenül szükséges, hogy a gyártástechnológia ezzel kapcsolatos igényeit minden tekintetben kielégítsék az erdőgazdaságok. N e m mindegy többek között, hogy m i l y e n méretű aprítékot állítanak elő, m i lyen ned­vességű anyagot aprítanak. A z apríték méretének igazodnia k e l l a forgácslap­gyártás technológiája által megkívánt forgácshosszhoz. A z apríték nedvesség­tar ta lma erősen befolyásolja annak portartalmát és szemszerkezetét. A forgács­lapgyártásban ezek az alapanyagjellemzők fontos szerepet játszanak. A z erdei

aprítéktermelés megszervezése (még az aprítógép kiválasztása is) csakis az ér­dekelt erdőgazdaság és forgácslapgyártás teljes együttműködésével oldható meg.

A z erdőgazdaságok számára sok előnyt jelenthet az, ha a faanyagot 2—3 m hosszban tudják termelni és szállítani. Ennek a íaválasztéknak feldolgozása az aprítékos technológiára berendezett gyárakban megoldottnak tekinthető, persze annak hangsúlyozásával, hogy a térgörbeség szabta kívánalmakat i t t is be k e l l tartani .

Minőség

A íorgácslapgyártáshoz használandó faanyag fiziológiai értelemben vett mi­nőségét nagyon egyszerűen meg lehet határozni. Csak egészséges, f i z i k a i és mechanika i tulajdonságaiban nem károsodott faanyagot dolgozhat fe l az ipar . A forgácslemeztől a felhasználók a szabványokban rögzített f i z iko-mechan ika i követelmények kielégítését kívánják meg. Természetes, hogy csak egészséges faanyag felhasználása teszi lehetővé ennek az igénynek kielégítését.

A faanyagminőség fogalomkörében k e l l fogla lkoznunk a kérgezés problémá­jával. A forgácslap műszaki tulajdonságainak biztosítása érdekében a felületen nem minden esetben engedhető meg a kéreg jelenléte. A fának ez a része a ned ­vességgel szemben kevésbé ellenálló, jobban dagad, min t a fa többi része, s z i ­lárdsága is kisebb. Ezek a körülmények vezettek oda korábban, hogy a fedőré­teget adó faanyag kérgezését kötelezőnek mondta k i a gyártástechnológia. A kérgezés problémája hazai v i szonyaink között — ahol zömmel kemény lombos anyagot dolgoz fe l a forgácslemezipar — különösen nagy jelentőségű és megol ­dása nem egyszerű feladat. A kemény lombos fák kérgezésekor nem anny i r a a nagyobb energiaszükséglet és a kérgezőszerszámak fokozott igénybevétele je­lent i a problémát, m i n t inkább a faanyag szabálytalan alakja. A z t gondolom, m a még egyetlen kérgezőgéptípus •— legyen az külföldi, vagy hazai gyártmány •— sem képes arra, hogy bármilyen alakú (hasáb vagy dorong, térgörbe, vagy g ö ­csös) anyagot, bármilyen nedvességtartalom mellett kielégítően kérgezni tud­jon . N e m problémamentes ezen felül a kéreg hasznosítása sem. A z egyetlen egy­szerű módszer — az eltüzelés —• sem könnyű dolog téli időszakban, a m i k o r a kéreg nedvességtartalma igen magas.

A kérgezéssel összefüggő, előbb felsorolt problémákat a forgácslapgyártás technológiájának továbbfejlesztése oldotta meg. M a már m i n d kevesebb for­gácslapüzemben kérgezik a fát. E r r e a f inom felületű forgácslapok gyártásának kialakulása adott lehetőséget. A kéregnek a forgácslap felületén kifejtett k e d ­vezőtlen tulajdonságai akkor szembeötlőek, ha az egyes kéregdarabok felülete meghaladja a 10 mm 2 - t , vagy a forgácsanyag kéregtartalma magasabb, m i n t 10%. A f inom felületű forgácslapok gyártásában alkalmazot t forgács szemszer­kezete, és annak előállítása során a lkalmazot t osztályozási módszer eleve kizárja a nagyobb kéregdarabok jelenlétét. Megfigyelések szerint a száraz kéreganyag erősen e lpor l ik az aprítási műveletek során és ez a por a szitálásnál k ies ik a forgácsanyagból, csökkentve ezzel a természetes faanyag kéregtartalmát.

összefoglalva rögzíthetjük tehát, hogy a ma i korszerű gyártási eljárások fe­leslegessé teszik a faanyag kérgezését.

Fafaj

E l v b e n minden fafaj a lkalmas forgácslapgyártásra. A z alkalmasság mértéke azonban már korántsem egyforma. A z egyes fafajták anatómiai, f i z ika i , mecha­n ika i és kémiai tulajdonságainak különbözőségéből adódnak az eltérések. Csak néhányat — a legfontosabbakat •— lássunk ezekből a különbözőségekből.

A iából előállított elemi forgács tulajdonsága alapvető a forgácslapgyártás­ban. A forgács a lak i tulajdonsága sokban függ a fafajtól. A gyűrűs likacsú fák forgácsa sokka l apróbb, mint a fenyőké, vagy a szórtlikacsúaké. (A gyűrűslika-csú fáknál az edények átvágásával a forgács szélességi mérete csökken.) Tudott dolog, hogy az egyes fák megmunkálhatósága — ezzel összefüggésben forgá-csolhatósága — nem egyforma. Egyes fák kémiai hatása is eltérő. A tölgyfélék csersavtartalma jelentős befolyást gyakorol a műgyanta katalizálására, gyor­sítja a kondenzációs folyamatot. A nyár és fűzfélék lúgos kémhatásúak, s e tulajdonságnak éppen ellentétes hatása van a ragasztásra, mint a tölgy eseté­ben említettük. A z egyes fafajok fülledékenysége alapvetően befolyásolja a feldolgozás időszakát. A bükk, gyertyán, éger felhasználása nem maradhat a késő nyári időszakra, mert akkorra már romlanak minőségükben.

Igen lényeges a forgácslapgyártás technológiája szempontjából az egyes fa-fajták térfogatsúlyában jelentkező különbözőség. M i v e l ez a kérdés hazai adottságaink miat t alapvető fontosságú, szükséges, hogy részletesebben ele­mezzük. A forgácslapgyártásban a kész termék műszaki tulajdonságainak b iz ­tosítása érdekében a természetes fához viszonyítva bizonyos túltömörítést vé­geznek a préselési művelet során. Ennek az eredménye, hogy a kész forgács­lemez térfogatsúlya magasabb, m i n t az azt felépítő faanyagé. N e m k e l l különö­sen indokolni , hogy a forgácslemezből készült szerkezeteknél előnyt jelent, ha azoknak a súlya minél kisebb. Ebből következik, hogy a kemény lombos fából gyártott forgácslemez bizonyos hátrányban van a fenyő, vagy lágy lombos fák­ból készített termékkel szemben. A térfogatsúlyprobléma azonban nem annyi ra az említett szerkezeti súly esetében jelentkezik, hanem inkább gyártástechno­lógiai gondokat okoz akkor, ha többféle, egymástól eltérő térfogatsúlyú anyagot használunk fel a termelésben.

A forgácslapgyártás folyamatában a forgácsanyagot pontos adagolással v isz-szük egyik gyártási helyről a másikra. Szükséges p l . , hogy a ragasztóanyag ál­landó mennyiségben kerüljön a forgácsok felületére, vagy fontos követelmény, hogy a kész lemez térfogatsúlya minimális ingadozást mutasson. Ezeknek a tech­nológiai követelményeknek eleget tenni csak úgy lehet, hogy a gyártósoron vé­gigfutó forgácsáramot akár súly, akár térfogat szerint működő mérőberendezé­sekkel adagoljuk. Ez a mérési és adagolási művelet azonban lehetetlenül, m i ­helyt változik a forgácsanyag fafajösszetétele. Nyilvánvalóan más súly és térfo­gatviszonyok adódnak akkor, ha p l . az eredetileg 10%-ban cser és 90%-ban nyár összetételű forgácselegyben az arányok 90% cser és 10% nyárra változnak. Még komplikáltabb helyzet adódik, ha a forgácselegy négy-öt fafajból tevődik össze, és a fafajok aránya állandóan ingadozik. Itt k e l l keresnünk többek között a magyarázatát annak, hogy a forgácslemezgyártás-technológiák általában egy­nemű fafajra, legfeljebb két fafaj keverésére alakultak k i .

Haza i adottságaink e területen nem kényeztetik el a forgácslemezipart. E r ­deink vegyes lombos állományaiból sok fafaj kerül k i . Egy-egy fafajból álta­lában nincs olyan tömeg egy korszerű, nagyobb kapacitású üzem alapanyag-vonzási körzetében, hogy annak szükséglete egyetlen fafajból fedezhető volna. (Lásd az 1. táblázat adatait.) Ennek az a következménye, hogy a több fafajból való forgácslapgyártásra k e l l felkészülnünk, számításba véve mindazokat a ne­hézségeket, amelyek ezzel kapcsolatban jelentkeznek.

Az alapanyagellátás lehetőségei A z előző fejezetben leírtak alapján rögzíthetjük, hogy a fongácslapgyártás

technológiájának fejlesztése következtében m a minden választékú fát fogadni tud az ipar. Nincs szükség továbbá arra, hogy a faanyagot kérgezzük a gyártás

érdekében (csak egészen kivételes minőségi előírások jelentkezésekor), megol ­dottnak tekinthetjük azt, hogy a legtöbb fafaj bevihető a gyártásba. V a n n a k azonban o lyan adottságok, amelyek által támasztott technológiai nehézségeket csak külön intézkedésekkel lehet elhárítani. így p l . a több fafaj együttes be­dolgozását csak a k k o r lehet eredményesen megoldani , ha e területen az erdő­gazdálkodás az ipar segítségére siet.

A z előzőkben részletesen szóltunk arról, hogy az egyes fafajok kémiai, tárói-hatósági, megmunikálhatósági és térfogatsúlybeli eltérései a gyártásban nem hagyhatók f igyelmen kívül. A z említett különbözőségek összehangolását az ipar csak úgy tudja megoldani , ha a fafajokat a gyártási receptura által előírt arány­ban keverve v isz i be a feldolgozásba. E z a követelmény csak úgy valósítható meg, ha a forgácslapgyárban tárolt faanyagkészlet összetétele biztosítja a tech­nológiai előírások betartását. Ennek érdekében az erdőgazdaságoknak a for­gácslapgyártás alapanyagát fafajcsoportonként elkülönítve k e l l az iparhoz be­szállítaniuk, va lamin t o lyan mélységig szervezett szállítást k e l l biztosítaniuk, hogy a fafaj összetétel a gyártási receptura előírásainak megfelelően legyen biztosítható.

Ennél a pontnál elérkeztünk az erdőgazdálkodás és a forgácslapgyártás kap ­csolatának egyik lényeges részéhez. A korszerű, nagyüzemi forgácslapgyártás alapanyaggal való ellátása korszerű fakitermeléssel és szállítási lehetőségekkel rendelkező erdőgazdálkodást kíván. Hiába történik fejlesztés a forgácslapgyár­tás területén és hiába rendelkezik az erdőgazdaság megfelelő mennyiségű fa-tőkével, ha ennek az anyagnak a kiszolgálása n e m megfelelő, az ipar nem mű­ködhet eredményesen. Szükséges erről a kérdésről nyomatékosan szólni, mert eddigi tapasztalataink szerint a jelenlegi , lényegesen alacsonyabb volumenű for­gácslaptermelési v iszonyok között sincs minden rendben a faanyag szállítások területén, és várható, hogy a termelés jelentős növekedése súlyos helyzetet te­remt az ipa r ütemes anyagellátásában akkor , ha nem történik hathatós intéz­kedés az erdőgazdálkodás keretein belül a forgácslapipari fejlesztésekkel egy­edében.

3. táblázat T ű z i f a b e é r k e z é s

1 9 6 9 . I . 1 — I X . 3 0 . i d ő s z a k b a n M é r t é k e g y s é g : ű r m 3

H ó n a p F e ­n y ő C s e r

G y e r ­t y á n N y á r N y í r figer H á r s F ű z B ü k k T ö l g y ö s s z .

A z e g y e n ­l e t e s s z á l l ,

ü t e m h e z v i s z o ­

n y í t v a , %

I 1 3 1 1 6 3 7 1 0 5 6 6 9 2 6 8 1 2 3 4 3 3 2 % I I 1 4 0 1 3 4 4 3 5 4 1 1 5 6 4 6 3 7 3 4 — 2 6 8 4 8 2 1 4 4 9 4 9 5 1 3 0 %

I I I 8 8 6 2 0 9 7 7 2 9 6 2 7 7 3 0 1 2 7 0 1 1 3 7 1 3 9 0 7 4 9 8 1 0 3 % I V 7 2 1 6 0 3 3 8 5 6 3 0 1 0 3 6 9 6 1 0 2 1 6 1 6 5 5 0 0 3 9 2 1 5 4 % .

V 5 8 0 1 1 8 2 1 7 0 1 1 7 1 4 4 2 7 1 1 2 3 3 5 0 1 2 7 1 3 8 1 4 5 4 8 8 0 5 1 2 0 % V I 2 1 3 9 1 1 9 8 1 7 7 8 1 5 8 6 7 4 1 1 1 4 8 5 5 5 4 9 4 5 6 8 2 0 2 1 1 2 2 2 8 1 6 8 %

V I I 9 3 5 1 4 9 1 3 0 1 2 0 1 2 8 9 6 2 7 1 7 4 8 0 2 5 2 5 0 7 4 3 4 4 5 9 % r ' l l l 1 4 5 0 3 7 2 1 0 0 3 7 9 2 5 7 9 5 6 6 1 4 8 2 7 1 9 5 1 3 8 5 6 5 1 7 8 9 %

I X . 1 4 8 3 3 0 5 1 3 5 5 4 2 1 2 4 2 1 1 1 8 6 2 2 7 2 7 7 1 9 8 6 7 8 1 6 1 0 7 % 6 2 9 0 7 9 6 %

A jelenlegi helyzet megítélése érdekében bemutatom a szombathelyi forgács­lapgyárak faanyagellátásának alakulását 1969. I. 1.—IX. 30. időszakban (3. táb­lázat). A táblázat tanulmányozásából kiderül, hogy a szállítás teljesen ütem­telen és a vizsgált időszak egyetlen hónapjában közelítette meg a kívánt szál­lítási átlagot.

Nyilvánvaló, hogy a forgácslapgyárnak a maximális beérkezésre k e l l mére­teznie iparvágányát, vagonkirakó gépesítettségét, munkaerejét stb. Ebben a

helyzetben rengeteg gondot jelent a bemutatott ütemtelen szállítás már most is, amikor viszonylag nem nagy volumenű anyagbeérkezésről van szó. Egyszer hónapokon keresztül kihasználatlan a munkaerő és a gép, máskor pedig állandó túlórázással sem lehet levezetni a zúdulásszerű szállításokat. H a az erdőgazda­ságok szállítókészsége a későbbi években is változatlan maradna, akkor a szom­bathelyi forgácslapgyárak rekonstrukciója után a havonként beszállítandó fa ­anyag mennyisége az előző táblázatban adott ingadozások alapján 7300 űrm és 39 000 űrm között váltakoznék. Természetes, ezt a megterhelést az ipa r nem tudja elviselni . Sürgősen szükség van tehát arra, hogy az erdőgazdaságok megfelelő műszaki fejlesztéssel megteremtsék szállítási készségüknek az időjá­rástól, egyéb szezonmunkáktól (pl. aratás) való függetlenítését.

A z előbbi táblázat tanulmányozása arról is meggyőz bennünket, hogy a szál­lítás egyéb részleteiben is döntő fordulatot k e l l elérni a jövőben. N e m szabad annak előfordulnia, hogy a fülledékeny fafajok nagy tömegű beszállítása éppen arra az időre essék, amikor feldolgozását már be kellet t volna fejezni.

A forgácslemezipar fejlesztése megkezdődött és rövid időn belül jelentősen segíteni fog az erdőgazdaságoknak abban, hogy alacsonyabbrendű faanyagukat értékesíthessék. Szükséges azonban, hogy az erdőgazdaságok is felkészüljenek az ipar alapanyaggal való ellátására. Szükséges, hogy jól átlássák: a magyar erdők természeti adottsága miatt a sokféle faanyag feldolgozása olyan techni­k a i és műszaki igényeket támaszt a forgácslap gyártástechnológiával szemben, amelyeket egyelőre az ipar csak úgy tud megoldani, iha segítséget kap az erdő­gazdaságtól a technológiai szervezettség megteremtéséhez. A z egymásra utaltság ezen a területen egyértelmű. A megoldás siettetése az iparnak és az erdőgazda­ságoknak elsőrendű anyagi érdeke.

A forgácslapgyártás perspektívája

1970. január 1-ével hazánkban 90 000 m : l forgácslap termelő kapacitást szá­míthatunk, éspedig:

Budapest i Falemezművek 25 000 ni. 3

Vásárosnamény 22 000 m 3

Sopron 7 000 m 3

Szombathely 36 000 m">

Összesen: 90 000 m -

A már elhatározott fejlesztő beruházásokat alapulvéve, va lamint a meglevő kapacitástartalékok kihasználására is számítva, 1973 végére a következő for ­gácslaptermelést várhatjuk:

Budapesti Falemezművek 30 000 m Vásárosnamény 30 000 m :

Sopron 13 000 m Szombathely 110 000 m :

Egyéb fejlesztések 25 000 m

Összesen: 208 000 m : l

A fejlődés tehát igen jelentős lesz, várhatóan megkétszereződik (131%-kal emelkedik) a termelés. E z a forgácslaptermelési volumen 300 000 m 3 faanyag felhasználását fogja biztosítani.

Forgácslap-felhasználás 4. táblázat

Felhasználás he lye

Várható forgácslap-felhasználás (1000 m 3 )

1970 1973 1975 években

45 54 63 6 33 47 5 10 15

22 28 30 3 3 3 4 15 20

— 10 20

10 15 20

95 168 218 90 208 208

1. Bútoripar (pozdor ja lap nélkül) K I P . M I X . a d a t a

2. Épí tőipar É V M a d a t a 3. Mezőgazdasúg 4. Lédaipar 5. Járműipar 6. E x p o r t s zoc ia l i s t a országokba 7. E x p o r t tőkés országokba 8. E g y é b felhasználás ( H O N V É D S É G , B E D

K E R stb.) •

Összes szükséglel Összes iermelési kapacitás

Felvetődik a kérdés: kel l -e és lehetséges-e a közeli jövőben ennél n a g y o b b arányú fejlesztés megvalósítása? A z erdőgazdaságok talán több tűzifa fe ldo l ­gozását látnák szükségesnek.

A forgácslap továbbfeldolgozásának oldala már nem ennyi re egyértelműen sürgeti a nagyobb arányú fejlesztést. A következő években várható forgácslap felhasználás mennyiségét a 4. táblázat muta t ja be. A z ott rögzített számok jobb és helyesebb értelmezése céljából néhány gondoltot szükséges fe lve tn i :

— A bútoripar várható forgácslap igényét reálisan adta meg a K I P . M I N . — A járműipar feltüntetett szükségletét nem szabad magasabb értékben m e g ­

állapítani. (A jelenlegi felhasználás kétszeresével számoltam.) — A vásárosnaményi üzem tervezett és később felfejlődő kapacitását teljes

egészében ládaipari felhasználásként kalkuláltam. H a ez a feltevés részben, vagy egészen módosulna, akkor természetesen megváltoznak a táblázat vég ­összegei is.

— A táblázatban tervezett export vo lumen nagyon optimista lehetőségeket té­telez fel . M a a tőkés országokba egyáltalán nem exportálunk forgácslapot. A telített nyugat i piacra betörni nem egyszerű dolog. A m a üzemelő fo r ­gácslapgyáraink termékéből csak kis hányad éri e l a tőkés piacon eladihaté minőséget. A szombathelyi üzemek rekonstrukciója után az exportálás m ű ­szaki feltételei adottak lesznek. E r r e az időre viszont a piac további telítő­dése várható. A szocialista p iacra való expor tunk m a erősen szubvenc io ­nált. A z ide történő exportálás fokozása árproblémákat vet fel .

— A lakossági szükségletet a Belker . Minisztérium egy 1968-ban adott távlati igényfelmérésében 3000 m : J , év-ben jelölte meg.

—- A mezőgazdaság forgácslapigénye ma már elég megbízhatóan becsülhető. A n n a k ellenére, hogy a forgácslap-paneleket több éve alkalmazzák állat­tartó épületekhez, meglevő piac i ismereteink alapján az éves igény hosszú, távon sem tervezhető 15 000 m : ,-nél magasabbra. (Ez kb . 500 000 m 2 pane l le i egyenértékű.)

— A z építőipar tervezett felhasználása tar ta lmazza a legtöbb bizonytalansá­got. T u d n i k e l l , hogy jelenleg építőipari célokra a l ig használnak fel for-

gácslapot. A z 1973-ra megadott mennyiség felhasználása ma feltételezés, melynek realitását a következők előrebocsátásával k e l l elfogadni. A fából készülő válaszfalak tervezésére szolgáló irányelveket 1969. novem­berében adta k i az ÉVM. A prototípusok tervezése ezt követően kezdődött e l . A következő hónapok feladata a legolcsóbb, műszakilag legjobb megol­dások keresése, hatósági engedélyeztetése. M a sem az ÉVM területén, sem a MÉM faipari területén nincs olyan üzem, amely új belépő kapacitásként 25 000 m 3 forgácslemezt válaszfallá (kb. 700 000 m 2) tudna feldolgozni. A z i l y e n üzem létesítése (a beruházási hi te l biztosítása, a tervezés és k iv i t e ­lezés) még hátralevő feladat. A forgácslemeznek az építőipar egyéb terü­letén való felhasználás (aj tó lapgyártás, felvonulási épületek stb.) az előb­biekben leírtakkal egyező okok miat t ma csak elméletben lehetséges, gya­kor la t i lag még nincs gyártó bázis itt sem.

A 4. táblázat és a hozzá fűzött megállapítások arról győzhettek meg bennün­ket , hogy a jelenleg folyamatban levő forgácslapipari fejlesztések megvalósulása idején átmenetileg feszültség fog jelentkezni a forgácslemez piacon. Ez a túl­kínálat 1975-re abban az esetben tud csak egyensúlyba kerülni, ha időközben az építőipari felhasználás megoldásához szükséges járulékos beruházások meg­valósulnak. Ez a megállapítás egyben a már elhatározott fejlesztéseken túlmenő beruházások esélyeit is tisztázza: csak akkor szabad újabb forgácslapgyárak építésébe kezdeni, ha biztosított a továbbfeldolgozó ipar létrehozása,

Szükséges pár szóban foglalkozni az építőipari forgácslemez minőségének kérdéseivel is. G y a k r a n hal lani , hogy az építőipar valamiféle olcsóbb, gyengébb minőségű forgácslemezzel is megelégszik. Ebből aztán olyan következtetést von ­nak le, hogy az építőipar számára egyszerűbb, primitívebb üzemekben is lehet forgácslapot termelni , nem szükséges korszerű technológiát a lkalmazni , és ezért olcsón lehet beruházni. N e m kívánok vitázni technológiai és beruházási kér­dések felett, azt azonban le k e l l szögezni, hogy az építőipar területén felhasz­nálható forgácsleniez semmivel nem lehet gyengébb minőségű, min t a bútor­ipa r i termék. A külső építési célokat szolgáló forgácslemezektől (pl. mezőgazda­sági építőpanelektől) lényegesen magasabb f iz iko-mechanikai tulajdonságokat kívánunk meg, min t a hagyományos lemez esetében. A z i lyen lemeznek vízálló­nak, gomba- és tűzállónak k e l l lennie. Szilárdsági értékeit az időjárás behatása ellenére is meg k e l l tartania. Ezt az igényt csak korszerű termék tudja kielégí­teni . A belső válaszfalak esetében az olcsó felületkezeléssel is elérhető egyen­letes, nem narancsos falfelületet csak jó minőségű — lehetőleg mikroforgáosos felületű — lemezekkel lehet biztosítani. A z építőipai' — az előzőkben leírtakból kivehetően -— jelentős mennyiségű vékony forgácslemezt igényel válaszfalak céljára. Szakemberek előtt nem kétséges, hogy a vékony lemezek gyártása ko r ­szerű gyártósoron oldható csak meg.

Többé-kevésbé választ kaphatunk így azokra a kérdésekre is, amelyek sok­szor foglalkoztatják az erdőgazdasági szakembereket, érdemes-e kis kapacitású forgácslapüzemeket építeni a jövőben? Véleményem szerint a már meglevő üze­mek és az elhatározott fejlesztések forgácslap termelése 1973-ban megszünteti a forgácslemez piacon a hiánygazdálkodást. Biztosra vehető, hogy ezt követően á további igények már nem az alárendelt minőségű forgácslemezből fognak jelentkezni . Korszerű forgácslapgyártást gazdaságosan csak közép-és nagyka­pacitású üzemekben lehet megoldani. A nagy kapacitású üzemek létesítésének legnyomósabb ellenérvét — a faanyag szállítási költségek kedvezőtlen alakulá­sát — bőven lehet ellensúlyozni a korszerű gyártás számtalan előnyével.

M a a világon létesülő új íorgácslapgyórak kapacitása állandó emelkedést m u ­tat. A z N D K - b a n p l . 150 000 m 3 / év kapacitású gyár építését végzik. A z N S Z K -beli Báhre cég nap i 1500 m 3 -es kapacitású üzemeket szállít több új beruházás­hoz. A magas technika i bázist, a termelékeny gyártást csak a közép- és nagy üzemek tudják gazdaságosan biztosítani. E z elől a kétségtelenül meglevő világ­tendencia elől m i sem térhetünk k i , és n e m is lenne okos f igye lmen kívül hagyni . Elhibázott dolog vo lna a beruházáshoz rendelkezésre álló anyagi erőn­ke t elaprózni, k i s termelékenységű, nem a világszínvonalon álló gyárberende­zések létesítéseié. E g y önálló dolgozat keretei lennének csak elegendőek rész­letesen elemezni a k i s és nagyüzemek közgazdasági és műszaki összehasonlítá­sát, az érvek és ellenérvek felsorakoztatását. Néhány, az erdőgazdaságok néző­pontjából fontos gondolatot azonban mégis megemlítek a teljességre való tö­rekvés igénye nélkül.

A z erdőgazdaságokat a forgácslapgyártás két megfontolásból érdekelheti: a) i p a r i tevékenység létrehozását, v a g y bővítését tervezik , b) saját maguk kényszerülnek megoldani tűzifájuk és hulladékfájuk i p a r i

feldolgozását. Bármelyik eset áll fenn, a beruházás elhatározása előtt nyilvánvalóan elkészül

a beruházási p rogram. E n n e k készítése során tisztázni k e l l , hogy a beruházás gazdaságosan megvalósítható-e, elérhető-e az a nyereség, amely a h i te lek tör­lesztését biztosítja, a termék a p iacon hosszú távon is értékesíthető-e? A gaz­daságosság elemzésénél feltétlenül szemben találjuk magunka t a termelési költ­ségekkel, a fajlagos beruházási költségekkel, a termelékenységgel stb. E z e k k e l kapcsolatban j ó tájékozódást k a p u n k az 5. táblázat adataiból.

A szombathelyi forgácslapgyárak adatai 5. táblázat

I . üzeme I I . üzeme R e k o n s t r u ­

ált I . sz. üze­me

Kapaci tása 19 m m v a s t a g 11 500 m 3 / ó v 25 OOOm 3 / ó v 85 000 m 3 / é v

Ál lóeszköz értéke 38 414 m F t 95 939 m F t 284 000 m F t

1959 1966 1971

F a j l a g o s beruházási költség*, F t / m 3 . . Fa j l agos eszközteher (amort izáció,

F a j l a g o s faanyagfelhasználás,

F a j l a g o s faanyagköltség, F t / m 3

F a j l a g o s ragasztóanyagszükséglet, k g % / m 3

F a j l a g o s ragasztóanyag költség, F t / m 3

Faj lagos munkaóra szükséglet, ó r a / m 3

F a j l a g o s munkabér költség, F t / m 3 . . . F a j l a g o s hőenergia szükséglet,

M K c a l / m 3

Fa j l agos hőenergia költség, F t / m 3 . . .

3340

401

2,7 465

73 657

13 184

550 202

3830

460

2,6 446

68 612

6,9 98

410 153

3340

401

2,0 344

55 495

1,6 23

260 95

1909 100%

1769 92,5 %

1358 7 1 , 0 %

* Fa j l agos beruházási költség az építés évében érvényes árakon számítva.

A táblázathoz magyarázatként a következő megjegyzések tartoznak: — A 10 500 m ; i-es üzem ma is gazdaságosan termel. A táblázatban is szerepel­

tetett rekonstrukció mégis elkerülhetetlen, mert a forgácslapgyári terme­lés bővülésével együttjáró piaci konkurrenciát nem bírja el a jövőben. Egy — a napjainkban épülő — hasonló műszaki és gazdaságossági színvonalat

. képviselő üzem ugyani lyen gondokkal találná magát szemben néhány év múlva.

— A z I. számú üzem helyére épülő 85 000 m ; 1-es gyár a ma ismert legkor­szerűbb gyártástechnológiával dolgozik majd. Ennek eredményeként jelen­tősen jobb gazdaságosságot ér el, mint a vele összehasonlított üzemek. A nagyobb nyereség révén nagyobb fejlesztési alap képződik, amely arányai­ban is kedvezőbb beruházási lehetőségeket biztosít a kapacitások további, későbbi fejlesztésére.

— A z l-es és Il-es üzemek beruházásánál a korábbi években határozottan tö­rekedtünk arra, hogy a gépek minél nagyobb hányada hazai tervek alapján,, i t thon készüljön. A rekonstrukció során megvalósuló üzemet kompletten külföldi gépekkel, i l letve külföldi tervek alapján it thon legyártott egysze­rűbb berendezésekkel építjük meg.

— A gyárberendezéssel együtt megvásárolt K n o w - h o w garanciát ad számunkra az 5. táblázatban közölt fajlagos mutatók elérésére, melyeket hazai terve­zésű gépekkel és technológiával eddig megközelíteni sem tudtunk.

— F e l ke l l f igyelni arra is, hogy a kompletten vásárolt berendezés fajlagos, beruházási költségei nem haladják meg a koráhbi években épített üzeme­két — sőt ha a feltüntetett költségeket az építések ideje óta bekövetkezett áremelkedésekkel korrigáljuk, a nagy kapacitású üzem fajlagos beruházási költségei igen kedvezőnek mondhatók.

Felvetődik ezek után, hogyan lehet összeegyeztetni a nagy kapacitású gyárak építésének gondolatát a szétszórtan jelentkező alapanyag forrásokkal? Hogyan lehet egy-egy erdőgazdasági központi rakodó és manipuláló telep hulladékát és tűzifáját gazdaságosan forgácslappá feldolgozni? A megoldás az eddig e l ­mondottak alapján véleményem szerint a következő lehetne. Néhány (a forgács­lap szükséglettől függő számú) központi üzem kb. 100 km-es átlagos távolságá­ról gazdaságosan fel tudja venni az erdőgazdaságok tűzifáját és hulladékát. A tűzifának az üzemhez való szállítása — akár gépkocsival, akár vasúton — meg­oldott kérdés, legfeljebb a c ikk első részében felvetett fejlesztéseket k e l l végre­hajtani a szállítókészség javítása érdekében. A fafeldolgozó üzemekben kelet­kező hulladék szállításának megoldásához 0 2 erdőgazdaságoknak csak apríték előállítására kellene berendezkedniük.

Összefoglaló: Hazai forgácslemeziparunk igen jelentős fejlesztést kez­dett. 1973-ra termelési kapacitása megkétszereződik. A forgácslaptermelés fe j ­lesztésével párhuzamosan azonban korszerűsíteni k e l l erdőgazdaságaink faki ter­melését és szállító készségét, mert a jelenlegi műszaki színvonalukon nem ké­pesek modern forgácslapgyár kiszolgálására. Annál inkább is szükséges minden anyagi erőt az erdőgazdaságok korszerűsítésére fordítani, mert az idő nagyon rövid addig, amikorra a forgácslapipar az elkezdett fejlesztését befejezi.

A további iparfejlesztéseket megelőzően nagyon gondosan mérlegelni k e l l a várható piaci igényeket, és a továbbfeldolgozó bázis bővítése nélkül nem szabad új üzemeket építeni.

A fejlesztést — a világtendenciával egyezően — csak közép- és nagy kapaci ­tású üzemek építésével szabad megvalósítani.