Bajcsi Előadás CEC

8/19/2019 Bajcsi Előadás CEC

1/7

BAJCSI ILDIKÓ

Zsidókérdés a két világháború közötti csehszlovákiai magyar református sajtóban

Bajcsi Ildikónak hívnak és az egri Eszterházy Károly Főiskola doktorandusz hallgatója vagyok.

Kutatásaim elsősorban a két világháború közötti csehszlovákiai magyarság értelmiségi

csoportokkal foglalkoznak. Jelen előadásom a református egyház zsidósággal kapcsolatos

álláspontját mutatja be a két világháború közötti Csehszlovákiában. Azon belül a csehszlovákiai

magyar református sajtó újságcikkekeit vizsgáltam a kijelölt időszakban.

A kutatás kereteit nagyban befolyásolta, hogy a reformátusok elsősorban a magyarság

soraiból kerültek ki a két világháború közötti Csehszlovákiában, a szlovákok között elenyésző volt

a reformátusok száma és csupán egy szlovák nyelvű lap jelent meg az időszakban Slovensky kalvín

(Szlovák Kálvin) címmel 1907 és 1939 között az Amerikai Egyesült Államokban, Pittsburghban.

Ezáltal a vizsgált folyóiratok a magyar kisebbség által kiadott lapokra szűkültek, amely 11

folyóiratot jelentett az időszakban. A vizsgált lapok nagy többsége 1938-ig, vagyis a visszacsatolás

idejéig jelent meg. A később kiadott folyóiratok – pl. A Kis Tükör vagy a Református Világszemle

– az első bécsi döntés következtében már Magyarország helyzetér ől adnak képet. Így kutatásom a

magyar református egyház nézőpontjait az Első Csehszlovák Köztár saságban vizsgálta.

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után újonnan megalakult Csehszlovákiába 350

ezer izraelita került. Ebből 136 ezren a mai Szlovákia területén éltek . Az első Csehszlovák

Köztársaság a magyarországi antiszemita-kurzussal ellentétben nem diszkriminálta a zsidókat és

nem folytatott nyílt asszimilációs politikát sem. A demokratikus alapon létrejött Első

Köztársaságban zsidókérdés sem létezett, magyar és német kérdés viszont igen. Így az államban a

zsidóság nemzetiségi jogosítványokkal történő felruházása elsősorban a magyar nemzetiség

csökkentését szolgálta. Emellett nem lehet figyelmen kívül hagyni a liberális erőket, valamint a

zsidó megújulás hatásait sem. A fenti tények szolgálhatnak magyarázatul ahhoz, hogy amígMagyarországon a két világháború közötti időszakban a zsidókérdés és az antiszemitizmus is

folyamatosan jelen volt a nyilvánosságban, a korabeli sajtó pedig előszeretettel foglalkozott a

témával, addig Csehszlovákiában jóval kevésbé került a középpontba a zsidóság és annak nyílt

diszkriminációja. Ennek ellenére burkolt formában jelen volt a zsidókkal szemben tanúsított

ellenszenv, illetve komoly különbségek mutatkoztak e téren a csehek és a konzervatívabb katolikus


2/7

többségű szlovákok körében.

Az 1921-es népszámlálás a szlovákiai magyarok számát 637 183 főben határozta meg,

melyek többsége római katolikusnak vallotta magát. A kisebbség 24, 17 %-a volt protestáns,

elsősorban református vallású volt, kisebb mértékben evangélikus. Az 1930-as adatok szerint,

melyek már pontos kimutatásokat mutattak a reformátusok számáról, 126 ezer fő, vagyis a

szlovákiai magyarság 21,4 %-a vallotta magát kálvinistának. A reformátusok és a zsidóság

kapcsolatának megvilágításához ugyanakkor ki kell térni a csehszlovákiai magyar zsidóság

politikai álláspontjaira is. A legfontosabb pártot a Csehszlovák Kommunista Párton kívül a

reformátusokhoz kötődő Magyar Nemzeti Párt jelentette, mely jóval liberálisabb szellemiségű

volt, mint a konzervatív irányultságú Országos Keresztényszocialista Párt, amelynek

szavazóbázisát elsősorban a katolikus felekezethez tartozók adták . A csehszlovákiai magyar

identitású zsidók még a Magyar Nemzeti Párt szervezeti struktúrájában, azon belül a vezetésébenis részt vállaltak.

Emellett rá kell mutatni a kisebbségi magyar ság mentalitásának újszerűségeire, melyet

eltérő szocializációs feltételek alakítottak ki az új államban, ez pedig különbözött a Szekfű Gyula

által „neobarokk”-nak nevezett magyarországi konzervatív identitástól. A csehszlovákiai

magyarság kisebbségi helyzetéből fakadóan jóval toleránsabb hozzáállást mutatott a más

nemzetiségűek (és más vallásúak) irányába, mint az anyaországi magyarok nagy többsége.

A fenti tények minden bizonnyal közrejátszottak abban, hogy a magyar református

sajtóban csupán kismértékben jelentek meg a zsidósággal kapcsolatos újságcikkek a két

világháború közötti Csehszlovákiában.

Az 1920-as években mindössze két írás érintette a zsidóságot. Mindkét írás a Szeretet c.

lapban jelent meg és a bolsevizmus ideológiájával összefüggésben írt a zsidókról. Az 1925-ben

közölt Két könyv a bolsevizmusról c. cikkben Zajdó László két olyan művet mutatott be, mely

ráirányította a figyelmet a zsidók részvételére a bolsevizmusban. Kiemelte, hogy az egyik könyv

szerzője szerint „a zsidók nagy szerepet játszottak a bolsevizmus legkegyetlenebb

megnyilvánulásaiban és a bolsevista vezetők túlnyomó része zsidó”, ezek után kifejtetete hogy

“valamennyi bolsevista forradalom irányítója — akár Budapesten, akár Bajorországban —

mindig és mindenütt zsidó volt, tehát a világforradalom irányitói is zsidók.“ A bemutatott munka

azonban arra is figyelmeztetett, hogy a bolsevizmus nem a zsidóság összeesküvése és azt javasolta,

hogy “válasszuk külön a zsidóság zömét a bolsevizmustól és annak gaztetteitől és csak a zsidóság


3/7

egy elenyésző kisebbségét tartsuk a világforradalom mozgatójának ”.1 Az 1920-as években tehát

elsősorban a bolsevizmus kapcsán, ideológiai és politikai összefüggésben jelent meg a zsidóság a

református sajtóban. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt, melyen belül

nagy számban voltak jelen magyar identitású zsidók, egyfajta homogenizációs hatást gyakorolt a

zsidóságra Csehszlovákiában is, háttérbe szorítva annak nemzettudatát és vallásosságát. Ahogyan

azt Simon Attila is megjegyzi a dél-szlovákiai zsidóságról közölt írásában, a bolsevizmus felé való

tájékozódás egyfajta menekülő útvonalat jelentett a csehszlovákiai magyar zsidóság számára

Budapest és Pozsony „kettős szorításából”.

Az 1930-as években, de elsősorban az évtized második felében felszaporodtak az

újságcikkek a zsidók kapcsán. 1930-ban a református diákok havilapjában, a Baráti Szó-ban

Narancsik Imre írását olvashatjuk a zsidók áttérésének kérdéseiről. pozitív módon viszonyult a

kérdéshez és kijelentette, hogy „a zsidókat is szeretettel fogadjuk és szívesen vezetjük be őket azUr Jézus Evangéliumába. Azonban rendnek kell lenni e téren is.” Majd ezután az áttérésre való

felkészülés folyamatát írta le, amely bonyolult és hosszú felkészülést igényelt.

1937-ben összesen hat darab cikket közöltek a zsidóságról a református lapok. Az írások

számának növekedése minden bizonnyal összefüggött az ún. „nemzeti összezárkózással” valamint

a nemzetközi politikai és társadalmi folyamatokkal – a zsidó-ellenes lépésekkel és az

antiszemitizmus elterjedésével. Az 1937-ben megjelent cikkek nagy többségét a református

egyház hivatalos lapjában, vagyis az 1921 és 1938 között megjelentetett Református Egyház és

Iskola c. hetilapban írták. Ezek közül a legtöbb cikk a zsidók áttérését és a zsidó missziót érintette,

emellett Németország „faji” ideológiájával kapcsolatban közöltek több írást, valamint a zsidók

ideológiai hovatartozásának kérdéseiről és azok problematikájáról is értekeztek.

Az első cikket 1937- ből Nagy Lajos közölte Szekták és az ellenük való küzdelem címmel.

Az írás az Amerikai Egyesült Államokon belül létrehozott millenisták mozgalmával foglalkozott,

amelyet véleménye szerint a zsidók pénzeltek: „Sajátságos dolog a z is, hogy míg a millennisták a

keresztyén egyházakat gyűlölik, megvetik, lépten nyomon ócsárolják, addig a zsidókat, különösen

a cionistákat nagyon kedvelik, sőt magasztalják. Érthető tehát hogy a zsidók jelentékeny anyagi

támogatásban részesítik ezt a mozgalmat.” – írta a cikkben.2

1 Szeretet, 1925, május. 25. 3-4.2 Református Egyház és Iskola, 1937. 17. évf . 13. sz., 2. Erről a kérdésről értekezik egyébként a Luddendorf pogányvallásalapításáról szóló cikk egyaránt, melyet Ludendorff és a keresztyénség címmel közöltek a Református Egyházés iskola c. lapban. Református Egyház és Iskola, 1937. 17. évf., 22. sz., 7.


4/7

A következő írás a korabeli Németország folyamataira és egy új – faji alapú – vallásos

irányzat kialakulására mutatott rá, amelyen belül kifejtette, hogy már a keresztyénség is veszélybe

került, mert a sémita népek vallására-vagyis a zsidó hitre épült.

A zsidóság áttérése és a zsidó misszió kérdése különösen fontos részét képezte a

zsidókérdésnek az egyházon belül, ezért több cikkben is megjelent ebben az időszakban. Robert

Smith prágai skót lelkész és Knight György pesti skót lelkész a Skót egyház kinevezett zsidó

misszionáriusaiként csehszlovákiai magyar utazásaik alkalmával azon túl, hogy a református

egyház helyi problémáiról értekeztek, szintén kitértek a zsidósággal kapcsolatos misszió kérdésére

is. Knight György véleménye szerint csak olyan városokban érdemes speciális zsidó missziókat

létrehozni, mint Budapest és Prága. Kijelentette, hogy „a skót Egyház tapasztalata úgy

Budapesten mint Prágában az, hogy nem kell kimenni és összegyűjteni a zsidókat ilyen

városokban, jönnek ők maguktól és kérnek oktatást. De ahol a zsidók még orthodox kö zösségbenélnek, amit századok óta megszoktak, mint Szlovákiában és a Ruténfödön, azon a véleményen

vagyunk mindketten, hogy nem lenne bölcs dolog külön zsidómissziót szervezni, sőt helytelen

lenne.” A cikk kiemelte az egyes régiók – Szlovákia és Ruténföld – zsidóságának az eltérő

helyzetét, például a hagyományos ortodox zsidók jelenlétét Kárpátalján, akik elutasították az

asszimilációt. Felhívta a figyelmet a tudatlanságra is, mely véleménye szerint a zsidóság

keresztényekkel kapcsolatos ellenérzéseinek egyik forrása. A cikk zárásaként toleranciára,

krisztusi lelkületre és a szeretetre szólította fel a reformátusokat a zsidókkal szemben.3 A zsidó

misszió kérdéséről értékezett Knight György „miben áll a skót keresztyén iskola vonzóereje a zsidó

népre?” c. írásában is, melyben egyértelműen elutasította az antiszemitizmust.4

A következőkben szintén politikai-ideológiai kontextusban jelent meg a zsidóság.

Keresztury László dr. Kuyper Ábrahám református teológussal kapcsolatos cikkében tárgyalt

többek között annak “Liberálisok és Zsidók” c. írásáról is, mely a keresztyénséget a zsidóság fölé

helyezte és a liberalizmus ideológiájával összefüggéseiben jelenítette meg. „A pillanatnyi

veszedelem nem abban van, hogy a zsidók a liberalizmust dédelgetik, hanem abban, hogy a

liberálisok teljesen elzsidósodnak – fektette le Kuyper munkájában, amelyben egyúttal rámutatott,

hogy a keresztyének kötelessége a zsidóságnak példát adni, valamint bebizonyítani, hogy

3 Knight György: Csehszlovákiai utazásunk néhány benyomása. Református Egyház és Iskola, 1937. 17. évf., 21. sz.,4-5.4 1937/30. július 24, Knight György skót lelkész: A Skót Misszió ma, 2.o.


5/7

szellemileg fölöttük állnak. A zsidóság kapcsán elsősorban annak „zártságát” kifogásolta, valamint

negatívumait a liberalizmusra nézve, miszerint annak „ fanatikus, teljesen Krisztusellenes jelleget

kölcsönöz." A szerző mindezek ellenére a cikk végén Dr. Kuyper Ábrahám védelmére kelt és

lefektette, hogy "Kuyper református keresztyén volt, nem lehetett antiszemita. Hitte, hogy a

zsidóságnak Isten országa jövendő épülése folyamán még szerepe lesz”. 5

Az 1938-ban megjelent első cikk Hogyan írnak rólunk a külföldi lapok címmel látott

napvilágot. R. H. Markham jóvoltából, akire Garamvölgyi Károly hivatkozott írásában. A cikk

nem csupán a zsidóságot, de a római katolikus és az ortodox egyházat is elmarasztalta a református

egyházzal szemben és megjegyezte: „Ezek az egyházak valóban nem tudják vezetni a hí veiket, akik

egy jobb jövőért küzdenek. És ha a szenvedő nép vezetők után néz, akkor azokat az egyházon kívül

kénytelen keresni. Ez egy borzasztó európai realitás. Ha az egyházak le akarják gyűrni a

diktátorokat, akkor hűségesebben kell a tömeget szolgálni. Ez az egyetlen út.“6 1938-ban több olyan cikk is megjelent, melynek fő kérdése a zsidókérdésre vonatkozott.

Az Református Egyház és Iskol a c. lapban jelent meg a Van-e zsidókérdés? c. írás, amely az egyik

szomszédos ország – valószínűleg Magyarország – zsidóságával kapcsolatos negatív helyzetéről

írt és annak egyházi lapjairól megjegyezte, hogy azokban nem olvasott egyetlen olyan cikket sem,

amely a zsidókérdést református keresztyén szempontból vette volna vizsgálat alá s a református

keresztyén ember álláspontját világosan kifejtette volna. Majd lefektette, hogy a magyar

reformátusok nem tettek igazán sok mindent a zsidóság “valódi” áttéréséért: “ Nekünk is vannak

zsidókból lett egyháztagjaink. És ha mi ezekre panaszkodunk, hogy sokan közülök nem igazi

reformátusok és igazi keresztyének, akkor tegyük a szivünkre a kezünket és kérdezzük meg

magunktól, hogy világoltunk-e előttük Istenfélő életünkkel, olyan erős fénnyel, hogy ők az okai

egyedül annak, hogy Krisztust még mindig nem ismerték meg? Meg kellett-e nekik látni, hogy a

református keresztyének élete az övékénél magasabbrendű élet? (…)”.7 Ugyanakkor a következő

cikk, mely szintén ebben a lapban jelent meg, kifejtette, hogy a zsidók áttérésében nem az

asszimilációs törekvések a fontosak, hanem az Evangélium parancsa. Ezzel kapcsolatban a

következőket jegyezte meg: „ Nem azért keresztelünk meg egy lelket, hogy az asszimilálódjék egy

klubhoz, hanem azért, hogy asszimilálódjék a Krisztushoz.” Ezek után arra is kitért, hogy nagyon

5 Református Egyház és Iskola, 1937. 17. évf., 48. sz., 2-3.6Garamvölgyi Károly: Hogyan írnak rólunk a külföldi lapok? Református Egyház és Iskola. 1938. 18. évf. 2. sz. 5.7 Ágoston Sándor. Református Egyház és Iskola. 1938. 18. évf., 21. sz. 1.


6/7

sok zsidó nem vallási meggyőződésből tért át a keresztyén egyházba. Végül azt javasolta, hogy „a

keresztyén egyházak tartsanak bölcs mérsékletet a zsidók átvételénél. Van nékünk elég sok rossz

keresztyénünk a saját tagjaink közül miért hozzunk a zsidó atyánkfiai közül nagy importot?“8

Később Ravasz László püspök előadását kiemelve az ORLE kongresszuson arról írt, hogy a zsidó

misszió nagyon fontos része az egyháznak. Előadását pedig a következőkkel zárta: „ Azt, hogy

zsidó-kérdés van, nem lehet letagadni, a megoldásához azonban tisztánlátás és szeretet kell.”9

Az Összefogás hasábjain közölt A világ érdeklődése c. cikk szintén az egyház zsidók iránt

érzett aggodalmát fejezte ki Románia nemzeti irányvonalú új helyi vezetése kapcsán, mely

azonban kisebbségi magyarságot is érintette. 10

1939 és 1945 között az Első Szlovák Köztársaság idején már nem jelent meg református

lap az országban.

Összességében elmondhatjuk, hogy a két világháború közötti csehszlovákiai magyarreformátus sajtóban nem voltak nyílt antiszemita jellegű cikkek. Az írások alacsony száma a téma

iránti közömbösségről árulkodik. Míg az 1920-as években közölt cikkekben elsősorban a

bolsevizmussal kapcsolatban, ideológiai-politikai szempontból jelent meg a zsidóság, az 1930-as

években már más összefüggések kerültek előtérbe. A legtöbb cikk az egyre aktuálisabb zsidó-

áttérések problémáiról írt. Bár ezek az írások sem voltak ellenségesek a zsidókkal kapcsolatban és

az erőszakos asszimilációt elítélték, több alkalommal is rámutattak, hogy a keresztyén ideológiát

és saját egyházukat felsőbbrendűnek ítélik, mint a zsidót. A későbbi írások pedig a zsidóság

áttérésének negatívumait is hangoztatták megkérdőjelezve a keresztyén hitben való

meggyőződésüket.

A két világháború közötti csehszlovákiai magyar református sajtóban tehát a zsidóság nyílt

és egyértelmű diszkrimációja nem volt jelen, ennek ellenére mindvégig egyfajta ambivalencia

uralkodott a kérdésben. Az 1930-as évek második felében a politikai események kapcsán

felszaporodó cikkek nemzetközi viszonylatban is foglalkoztak a zsidókérdéssel. Azonban

aggodalmaik fő okát ilyen téren is elsősorban a keresztyénség, valamint a kisebbségi ma gyarság

problémája adta, s csak másodsorban tartották fontosnak a zsidóság sorsát.

8 Református Egyház és Iskola. 1938. 18. évf. 24. sz. 7.9 Csomár Zoltán. Református Egyház és Iskola. 1938. 18. évf. 39. sz., 5.10 Összefogás, 1938. február. 1. 2.


7/7

Documents

Bajcsi Előadás CEC