Én és a Beavató Program Ha egyetlen szóval akarnám jellemezni a Beavató Programot, azt mondanám, olyam, mint egy álom. Nekem egy álmot adott ez a program. Egy furcsa, groteszk, de felejthetetlen álmot, aminek több megfejtése van, és újra-újra visszajár. Ezek az előadások azért tetszettek kivétel nélkül, mert soha nem egy kész történetek tálaltak nekem, aminek a végkifejletét tudomásul kellett vennem, ellenben a beszélgetős résznél mindig megkérdezték a diákok véleményét, ezzel aktivitásra sarkallva őket, ami gyakran sikerrel is járt. Nagyon nagy öröm volt számomra, hogy amikor kikérték a fiatalok véleményét, egyszer sem éreztették velük, hogy esetleg rosszat mondtak, sőt, mindig kihangsúlyozták, hogy az az abszolút siker, ha minél több nézőpont születik, és minél több ember fantáziáját megmozgatták a darabban látottak. Ez az eszme egyébként érződik mindenütt. A beszélgetések hangulata mindig nagyon családias volt, amivel tovább oldották a feszültséget ezáltal még több embernek sikerült annyira feloldódnia, hogy élvezni tudja a beszélgetést, és még véleményt is mondjon. Először nem tűnt fel, de később tudatosult bennem, mennyire jó, hogy a beszélgetések mindig meg vannak tervezve, ezáltal lehetőség nyílt rá, hogy minden témát körüljárjunk, és ez azért volt nagyon jó, mert senkinek sem volt hiányérzete, senki nem érezte úgy, hogy a beszélgetés nem volt kerek egész, mindenre jutott idő. Nagyon élveztem a különféle témafeldolgozó játékokat, amikor csoportosan, egy-egy színésszel, vagy más segítőtárssal az oldalunkon beszélhettünk át egy témát, vagy akár el is játszhattunk valamit. Ezek a szűkített körű beszélgetések azoknak kedveztek főleg, akik kicsit szégyenlősebbek, és kevésbé mernek az egész közönség előtt megszólalni, mint a saját iskolatársai körében. A segítőtársak nagyon segítőkészek és kedvesek voltak, soha nem éreztették velünk, hogy nem vagyunk egyenrangúak, és mindig kisegítettek minket akkor is, ha nem tudtuk megfogalmazni a gondolatainkat. Ennek a programnak köszönhetően nagyon sok mindenre rájöhet az ember, nemcsak a darabbal kapcsolatos dolgokra, hanem bármire, ami az élettel kapcsolatos, ami nagyon jó, mert ez azt jelenti, hogy a gondolkodtató hatású előadások tanítanak is. A beszélgetések végén természetesen nem mondták meg nekünk, mit gondoljunk az előadásról, hanem végül több megfejtés is született és mindenki maga dönthette el, hogy melyik a számára legszimpatikusabb. Ezek az egész megbeszélések azért is voltak nagyon jók, hogy az embereknek, ahogy meghallgatták mások véleményét megváltozott a sajátjuk, és idővel rengetegünknek kifejlődött az a képessége, hogy képes legyen több nézőpontból is megközelíteni a dolgokat. Ezt én személyesen is tapasztaltam, és rájöttem, mennyit gazdagodhat egy ember azáltal, hogy egyrészt kinyilatkoztatja a saját véleményét, másrészt meghallgatja a másokét és ezeket összegyúrva, vagy ezek hatására új gondolatok, új ötletek születtek. Én köszönöm ennek a programnak a sok gazdag élményt, amiben általa részem lehetett, és remélem, még sokáig működni fog, mert a fiataloknak ebben a mai világban, ahol annyira kihangsúlyozzák a reális kézzel fogható valóságot, még nagyobb szüksége van arra, hogy a képzeletét szabadon engedje. Nekem sokat segített, hogy egy kicsit élesebb képet kapjak a saját jövőmről, és arról, mivel szeretnék foglalkozni. Ez a program lehetőséget ad az embernek arra, hogy gondolkodjon, és hogy megtanulja, más szemmel látni a világot. Az, hogy ki él ezzel a lehetőséggel, mindenki maga dönti el. Azt hiszem, ezt a Beavató Program lényege.

Kiss Fruzsina

(Chernel István Általános Iskola és Gimnázium, Agárd)