„Beavatós” élménybeszámolóink

Háááát ... nekem tetszett az összes előfoglalkozás, kreatív „játékokat” hoztak nekünk. De a legjobban akkor is az utolsó tetszett :))) Iszonyat humoros volt, kreatív egy nőszemély, és lehet,

hogy nem tud magyarul, de nagyon barátságosnak tűnt, és őszinte:))) Bírom azokat, akik a hétköznapi dolgokban valami újat látnak.

(Keller Szandi)

Kardon Zoltán

Azt mondták nekem Ez a Trafó jó hely,

Bár én nem hittem benne De volt ott pár jó fej.

Baj sosem volt ott

csak dögivel hülyeség, A tanárnő mindig érezte

Az arca tőlünk ég!

Volt sok nevetés vidámság A jókedv csak úgy sugárzott,

Viszont miss Misik Nyugalomért nyúzott!

Remélem kielégítő volt ez a néhány rövid sor

De szép vers kell ne engem kérjenek fel máskor!

:DD

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

„Az én élmény beszámolom elég őszinte lesz...

Nekem az iskolai foglalkozások jobban tetszettek, mint az előadások bár az utolsó, a tárgyak

használata, az volt a nyerő...

A 2. előadásnak már nem emlékszem a címére, de az nem tetszett. Valahogy elég elvont volt,

valamilyen szinten meg jó volt, hogy ilyen elvont volt...

"Bohóc vagyok, belül sírok kívül nevetek, igaz könnyeimet nem látják az emberek! Komédiás vagyok az élet színpadán, egy"piros orrú" ki a közönségnek játszik már..." Az iskolai foglalkozás viccesebb, kreatívabb volt, és a mi mozgásigényünket, az eszünket is

használnunk kellett. Felélénkített minket...”

Nemecskó Zsófi

Ganyecz Dániel

„A trafós foglalkozások nagyon jók voltak, főleg amikor egymással játszottunk az

előadások előtt. Bár néhányról lemaradtam, így is nagyon jól éreztem magam. Az

előadások lehettek volna jobbak is - főleg a Nincs ott semmi című előadás. Ott az agyam

leblokkolt, nyomasztóan éreztem magam és olyan volt számomra akár egy büntetés. Az

utolsó előadás az vicces és humoros volt. Magyarországon néhány tábla tényleg

félreérthető a külföldiek számára ez jól be is lett mutatva játékos módon.”

„Szerintem jó ötlet volt a Trafó részéről a modern művészetet kicsit reklámozni a fiatalság körében, és egy ilyen pályázat a legjobb módja ennek.

Az első előadás egész jó volt, bár elsőre picit nehezen emészthető, de az előfoglalkozásoknak sikerült felkészítenie minket és ez által a darab máris értelmezhetőbbé és tanulságosabbá vált.

A második előadás számomra túl bonyolult volt, bár hogy őszinte legyek nem voltam jelen az előfoglalkozáson sajnos... A darab horrorisztikus elemei bár a feszültséget és a kétségbeesést növelték, de a tanulságfaktort aligha. Ettől függetlenül maga a darab jó volt, csak a laikusok számára még 2. próbálkozásra is nehéz lehet egy ilyen kaliberű darab.

Szerintem a harmadik volt a legjobb. Vicces volt, közérthető és az eddigi legkreatívabb előadás, amit valaha láttam, bár a kreativitás jellemző a modern művészetekre.

Összevetve jó kis sorozatnak tartottam ezt a rendezvényt, és fontosnak is a modern művészet marketingje szempontjából, és örülök, hogy ezt is megtapasztalhattam. „

(Csapó Péter)

Én Trafózok, Te Trafózok, Ő Trafózik, MI

TRAFÓZUNK!!!

Hát igen, be lettünk avatva! A Gundel Károly Iskola Kortárs Segítő Hálózata igazi beavatott Trafós lett!

Bár a létszámunk nem volt mindig valami magas, de azért a feladatok során pótoltuk a hiányt! ;) Az állandó

vidámság, nevetés garantált volt!

Az első foglalkozás eléggé érdekes volt számunkra! A sok ugrálós-pacsizó játék, amikor valahogy mindig

elfogyott az elindított körök száma és csökkent, és csökkent és már csak egy ment!

Mikor elkezdődött az előadás egy nagy halom ruhát, néhányat fellógatva! És jött Máté (vagy Milán, ez még

mindig nem derült ki számunkra)1 egy ”helyről”, amit mindenki a fantáziájára bízott, hogy hol vagyunk!

Számomra mondjuk inkább hasonlított egy szeméttelepre, mint egy turkáló raktárára, de ez már tényleg

csak a fantáziánkon múlott! És Máté (vagy Milán!!) táncolt, és pörgött és ugrott és pörögve ugrált és

ugrálva táncolt és… És egyszer csak megmozdult a ruhakupac! És ki jött egy lány (Anna)! Igazán érdekes

volt! Egy élet rövid története is lehetett volna, de nem! Ez nem az volt! Ez egy XS, S méretű lány (vagy

ruha? )! ;) A foglalkozáson mindenki szét lett választva! Nagyon érdekes volt, hiszen elég sok határt

feszítettünk ki vele! Az előfoglalkozás témája a hétköznapi álarcok voltak! A ruha pont egy hétköznapi

álarc!

Alszanak-e nappal az álmok? Hát jó lenne tudni! A második előadás! Bár igen félelmetes volt sokak

számára (sajtótitok: egyik csoporttársunk SMS-t is küldött: EZ MI??? HOL VAGYOK???), főleg azok a

részek, amikor óriási kiáltások hangzottak el a szinte néma, csendben ülő közönség felé! A mi feladatunk

az volt, hogy egy társunknak egy ismeretlen környezetbe kellet bemenni! Hát Ő nem tudta, hogy egy

pszichopata, egy prostituált egy bokszoló és egy meleg közé kell bemenni! Mellesleg elnézést a

táncszőnyegért!

A harmadik előadás volt mindenki számára a leginkább kedvelt! Azt mindenki tudja, hogy igen

félreérthetőek a táblák! Csak hogy lesz egy ajtófélfából autópálya, konnektorból smile és tűzoltó

készülékkel hogy lehet táncolni? Mi már tudjuk! Mi már elkészítettük Magyarország első „Vigyázz,

kutyaürülék!” tábláját és az első „Vigyázz, PLÁZA!!!” táblát is!

Én és a Trafó! Azt hiszem igazán sok jó pillantott hozott mindenkinek és sok felejthetetlen

élménnyel gazdagodtunk! Köszönjük Trafó, Máté (vagy Milán), Anna, Tünet Együttes és Cristina

Blanco és köszönjük a sok háttérmunkát segítőtanárainknak és Vass Dóriéknak!

Szomolányi Zsuzsa

A Gundel Kortárs Segítője

1 Máté valójában Milán!:) (a Trafó csapata)