Beszédírási rövidítések - jelölések: egybeírás ismétlıdı ... · rokonsági stb. viszonyokban, és bekapcsolódva a társa- 200 dalmi ... Ezen normatívák és egyéb

Bertóthyné Végvári Erzsébet – Szöveggyőjtemény a magas fokú gyorsírás oktatásához – 2000

1

Beszédírási rövidítések - jelölések:

politikai viszonyok = egybeírás gazdasági, politikai = ismétlıdı toldalék társulás = toldalékrövidítés államosított = erıs rövidítés; kihagyás

A politika fogalma és összetevıi

Próbadiktátum: Arisztotelész szerint az ember államalkotó lény, állami életre, közösségi életre hivatott élılény. A politika minden értelmes ember tevékenysége, a közügyekkel, az állam ügyeivel foglalkozás minden ember kötelessége. A politikai, közösségi élet és tevékenység fontosabb mindennél. 100 A politika, mint a társadalmi viszonyok és az emberi ma- gatartás sajátos tartalma, mintegy öt-hatezer éve része az emberiség történetének. A politikának, tehát az érde- kek által vezérelt akaratok harcának a megjelenése, az érdekek által tagolt társadalom belsı konfliktusai szüksé- 100 gessé tették a társadalom politikai-hatalmi megszerve- zését, az állami intézmények megjelenését. A kapitaliz- must megelızı társadalmakban a politikai-hatalmi viszonyok “szétfolytak” a gazdasági-termelési, a kulturális és rokonsági stb. viszonyokban, és bekapcsolódva a társa- 200 dalmi reprodukciós folyamatokba, közvetlenül termelési funkciókat láttak el. A politikai-hatalmi intézménye- sültség állami formája hosszú ideig a gazdasági folya- matoknak alárendelten töltötte be gazdaságszervezı és politikai funkcióit. A politikai viszonyok, tevékeny- 300 ségek és intézmények önállósulása, koncentrálódása a polgári forradalmak eredménye volt. A politikai intéz- mények és tevékenységek sajátos társadalomirányító funkci- ójának a történelmi önállósulása hozta maga után a politikai rendszer önálló alrendszerként való megjele- 400 nését, relatív elkülönülését, a hatalmi viszonyok és te- vékenységek új típusú társadalmi intézményesítését. A politika, a politikai tevékenység fogalma az ál- lamelméleti és a politikaelméleti irodalomban többnyire a hatalmi viszonyokhoz kötıdik, elsısorban az ál- 500


2

lamhatalomhoz, az állami tevékenység befolyásolásához, az állami ügyekben való részvételhez. A politika a hatalom megszerzésére irányuló tevékenység, eszköz jellegő hatalomhoz képest. Általában elfogadott az is, hogy a politikai tevékenység csoportok, rétegek, közösségek, de el- 600 sısorban nagy társadalmi rétegek közötti viszonyok kezelé- séhez kötıdik, és célja - a hatalom megszerzésén túl - valamely osztály, réteg, csoport érdekeinek érvényesítése mások ér- dekeivel szemben. Az államelméleti és politikaelmé- leti mővek jó része azonban valamely elemet, valamely re- 700 lációt kiemel és a politikadefiníció középpont- jába állít. Így válik ezután a politika azonossá a hatalomra törekvéssel, háttérbe szorítva annak érdekkötött- ségét, osztály-, réteg- és közösségi kapcsolódását. Mások a kö- zösségi viszonyok kezelésével azonosítják a politi- 800 kát, a hatalmi és fıleg az érdekviszonyoktól elszakítva. De ismeretesek az akaratot abszolutizáló politika- i felfogások is, amikor is a politika lényegeként a hatalomra törı akaratot emelik ki, amelynek mintegy ön- célja a hatalom megszerzése, elszakítva ez t az akaratot 900 mind a közösségi kapcsolataitól, mind pedig érdekhátteré- tıl. Meglehetısen elterjedt a politika, a politikai tevékenység misztifikálása. Sokan a politikát defini- álhatatlannak tartják. Ezen felfogások szerint a politika, a politikai tevékenység mővészet. Szabályai, törvénysze- 1000 rőségei feltárhatatlanok, a sikeres politizáláshoz sajátos intuícióra van szükség. A politika lehe- tıségek és szükségszerőségek birodalma. A politikai tevékenységek azonban megérthetık és ésszerően szervezhe- tık. Maga a politikum és a politikai tevékenység komp- 1100 lex társadalmi jelenség. A politikai tevékenység során sajátos tartalmú viszonyok, relációk jönnek létre a politika alanyai, a politikai tevékenységet kifejtık között. A politika és a politikai tevékenység ún. relációs kategóriák, mivel eleve másokkal kö- 1200


3

zösen, másokkal szemben végzett cselekvések, amelyek speciális viszonyokat, politikai viszonyokat teremtenek a politika alanyai között. A politika ugyanakkor sajátos tartalom is, amit gyakran politikumnak nevezünk, arra utal- va, hogy ez a sajátos politikai tartalom (az érdek, az a- 1300 karati és hatalmi mozzanatok együttese) nem politikai tartalmú tevékenységeket és viszonyokat és politikai tartalommal tölthet meg. A gazdasági, a kulturális, a mővészeti, az oktatási viszonyok és tevékenységek önma- gukban nem politikai viszonyok és tevékenységek, nem a po- 1400 litikai élet racionalitásai és meghatározó elemei hatják át. Azonban ha az érdek, az akarati és a hatalmi mozzanatok áthatják a gazdasági, az oktatá- si, a kulturális stb. viszonyokat, akkor azok sajátos törvényszerőségeik helyett átpolitizálva mőködnek. 1500

A rendszerváltás értelme


4

Próbadiktátum: Ha a magyar társadalom életének utóbbi három esztendejét szemügyre vesszük, azt kell mondanunk, vitathatatlanul lezajlott a rendszerváltás. A politikai intézményrendszer gyökeres át- alakítása, a parlamentáris demokrácia mőködése megkérdıjelezhetetlenné teszi, hogy más rendszerben élünk, mint rég. Minden nagy társadalmi átalakulás olyan megrázkódtatások- kal jár, amelyek mind a tömegek, mind a politikusok körében elégedetlenséget és értetlenséget váltanak ki. Úgy tőnik, hogy nálunk bizonyos vezetı politikai csoportosulások körében nagyobb az elégedetlenség és az értetlenség, mint a 100 tömegekében. Szerintük jelenlegi bajaink abból fakadnak, hogy a rendszerváltás nem volt eléggé mély, eléggé radikális. A politikusok elégedetlenségét és értetlenségét, akik a valódi rendszerváltás elmaradásáról beszélnek, két dolog okozza. Az egyik igaz, hogy ık rendszerváltáson egy olyan totális 200 váltást értenek, amilyen nagyon kevésszer ment végbe a történe- lemben. A másik, hogy máig nem fogták fel, hogy a rendszerváltás hosszan elnyúló folyamat, amelynek során intézmények tömegét kell nemcsak át-, hanem felépíteni is, új társadalmi szokásokat, men- talitást kell kialakítani. Tagadhatatlan, hogy a magyar gaz- 300 daságban alig maradtak tartalékok a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójára. Különösen elavult és versenyképtelen volt az ipar, az infrastruktúra pedig fejletlen. A gazdaság leg- sikeresebb ágazatát, a mezıgazdaságot a nyolcvanas évek politikája hozta mind nehezebb helyzetbe, s a rendszerváltás 400 küszöbére meglehetısen nehéz helyzetben, kiszipolyozva ér- kezett. Adósságainkat pedig ilyen körülmények között kellett, illetve kell törleszteni. Ugyanakkor mondhatni, hogy a társada- lom lényegesen jobb, a rendszerváltásra kész állapotban volt. A volt szocializmus akart vagy akaratlan eredménye, hogy mire 500 vége szakadt, a gazdasági racionalitás iránt viszont hallat-


5

lanul fogékony, az önerıre támaszkodás elvét a kor köve- telményeinek megfelelı mértékben elfogadó, sıt igénylı, vállalkozó kedvő társadalmat hagyott maga után. E kettıs igazság felıl kell megítélnünk az új rendszer eredményeit és 600 kudarcait. A gazdasági szabadság lebecsülhetetlen eredmé- nye, hogy mára több mint félmillió egyéni vállalkozás van az or- szágban. Épp ezek révén sikerült nagymértékben ellensúlyozni ke- leti exportpiacaink elvesztését. A politikai szabad- ságjogok a magyar történelemben talán sohasem látott módon 700 érvényesülhetnek ma, ideértve a sajtószabadságot is. A mérleg másik serpenyıjét az elkerülhetı, illetve elkerül- hetetlen hibák nyomják. A privatizáció bizonyíthatóan sok kívánnivalót hagy maga után, azonban tény, hogy környezetünkben má- sutt sem megy jobban, sok helyen hozzá sem kezdtek a szervezéshez. 800 A tragikus problémát azonban a rendszerváltásban az agrárgaz- daságban zajló események okozzák. A magyar gazdaság legsi- keresebb ágazata taktikázások prédája lett. Nyugodtan meg- állapíthatjuk, hogy a mezıgazdasági rendszerváltásban van a legtöbb kudarc, annak helyreállítása tehát sorsdöntı feladat. 900 A polgári demokrácia a mögöttünk lévı esztendıkben megmutatta életrevalóságát társadalmunkban. Azt is megmutatta, hogy a problémák ideológiamentes közelítése a gyümölcsözıbb, és hogy az országban történelmi utunk sajátosságai következtében sajátos demokráciát kell építenünk. 1000

Piaci követelmények és az ISO 9000 szabvány


6

Napjainkban és a jövıben egyre inkább Európát és a vi- lágot úgy kell tekinteni, mint egy hatalmas, többé-kevésbé nyílt pi- acgazdaságot, sok-sok ország együttesét, amelyben az egyes or- szágok gazdasági potenciáljuk arányában töltenek be je- lentıs vagy jelentéktelen funkciót. A világgazdaság mőködé- 100 sét meghatározó piaci mechanizmusok létezésétıl egyetlen ország sem tekinthet el, hiszen minden ország helyzetébıl adódó funkciót tölt be a világpiac hatalmas szerkezetében. Ahhoz, hogy ez a mechanizmus radikálisan dolgozzon, mőködnie kell az egész rendszer egyes részeit összehangoló ren- 200 dezıelvnek. Divatos kifejezéssel élve az egyes országok- nak egymással kompatíbilis módon kell mőködnie. E kompati- bilitás biztosításának egyik lehetséges módja a világon a nemzetközi normák, szabványok rendszere. Az Európai Közösségeken belül kialakított és folyamatos fejlesztés 300 alatt álló normatívák célja a kereskedelem útjában ál- ló akadályok megszüntetése. Ezen normatívák és egyéb fontos intézkedések hatására a jövı évtıl egységes eu- rópai piac alakul ki 350 millió fogyasztó- val, amely a fejlett országok legnagyobb piacát jelenti. Ennek 400 a világgazdaságban meghatározó jelentıségő piacnak a fejlıdését más földrészek országai is nagy figyelemmel kí- sérik a gyors alkalmazkodás érdekében, hiszen minden termelı tudatában van annak, hogy a piaci térnyerés növelésének, a versenyképesség fokozásának legbiztosabb záloga a ki- 500 váló minıségő termék és szolgáltatás. A világon a minı- ségre vonatkozó alapnormák közé tartozik az ISO 9000 nemzetközi szabványrendszer, amelyet a Nemzetközi Szabvány- ügyi Szervezet dolgozott ki a kontinens legjobb szabványügyi szak- értıinek többéves munkájával a nyolcvanas évek közepén. 600 E szabványrendszer jelentıségét bizonyítja, hogy eddig a világ több mint 30 országa változtatás nélkül vagy kisebb korrekciók- kal átvette saját nemzeti szabványrendszerébe, és ez a folyamat rohamosan terjed. Jogosan merülhet fel a kérdés a szabvány mőködıképességét illetıen, hiszen köztudott, hogy annak 700 alkalmazása nem kötelezı. A magyarázat abban lelhetı fel, hogy a szabvány nem az adott termékek - sokszor vitatható és nehe-


7

zen mérhetı - specifikációit, minıségi paramétereit rögzíti, hanem a termék vagy szolgáltatás fejlesztési folya- matától a gyártáson, raktározáson, szállításon keresztül a 800 vevıszolgálattal bezáródó teljes folyamat alapkövetel- ményeit rögzíti annak érdekében, hogy elérhetı garan- tálható legyen a legkiválóbb minıség. A szabványsorozat elıírásai azokat az irányelveket, útmutatásokat foglalják egységes rendszerbe, amelyeket minden szervezetnek tel- 900 jesítenie kell, amely biztos akar lenni abban, hogy termékei, szolgáltatásai tartósan megbízható minıségőek lesznek. Ezeket az irányelveket olyan általánosan fogalmazták meg, hogy azokat minden szervezetnél alkalmazni lehessen, legyen szó ipari vagy szolgáltató, kis- vagy nagymérető szervezetrıl. 1000

A külkereskedelem szervezeti formái


8

A korszerő piacgazdasággal rendelkezı országok külkeres- kedelmi szervezetének felépítését meghatározott módon befolyásolja az a tény, hogy a külkereskedelmi tevékenység- gel túlnyomóan a magáncégek foglalkoznak. Az állam nem befo- lyásolhatja érdemlegesen a külkereskedelem vállalati 100 szervezetét. Az állam irányításának, befolyásának jelen- tıségét azonban nem szabad lebecsülni a gazdasági élet- ben, így a külkereskedelemben sem. Az állam szerepe a külgaz- dasági kapcsolatok szervezésében, irányításában rendkí- vül változatos , csaknem országonként eltérı szervezeti keretek 200 között valósul meg. Napjainkban a társadalom nem nélkülözhe- ti az állam gazdasági szervezı és befolyásoló tevékeny- ségét, amely az adott országra jellemzı formában ölt testet. Ah- hoz, hogy az állam elláthassa az ilyen jellegő feladatait, meghatározott intézményekre, hatósági szervezetre van szük- 300 ség. Ez a szervezet nem csupán adminisztratív tevékenységet fejt ki, hanem gazdasági módszereket is alkalmaz. A külkereske- delem területén az állami szervezet lényeges feladata az ügyletek engedélyezése és a vámolással összefüggı tennivalók szabályozása. Ugyancsak központi feladat az or- 400 szág kereskedelmpolitikájának és annak érvényesíté- se a más országokkal a kötendı szerzıdésekben és megálla- podásokban. Az állam él a diplomáciai érintkezés nyúj- totta lehetıségekkel, a különbözı nemzetközi gazdasá- gi szervezetekben való részvételbıl származó elınyökkel. 500 A piacgazdaságban a vállalatok külkereskedelmi tevé- kenységét az állam gazdasági eszközök széles körében befo- lyásolja. A közvetlen pénzügyi támogatás (vámvisszatérítés, adókedvezmény, hitelnyújtás és biztosítás) ebben ugyanúgy meg- találhatók, mint a devizális jellegő ösztönzés. A legtöbb or- 600 szágban találunk olyan központi szervet, amely az egész országra kiterjedıen irányítja és ellenırzi a külkereskedel- met. Ilyen központi szerv lehet valamely gazdasági minisztéri- um, kereskedelmi kamara, bank. Számos országban több fıhatóság is foglalkozik a külkereskedelem valamelyik részterüle- 700 tével. A külkereskedelem külföldi hatósági szervezete többnyire azonos képet mutat. Ez érthetı is, hiszen az orszá-


9

gok közötti érintkezés gyakorlata és szervezete is kialakult már. Külföldön a hatósági funkciót a követség kereskedelmi részlege látja el, amely gyakran kereskedelmi ki- 800 rendeltségként mőködik. a piacgazdaságokban állami elı- írás nem szabályozza a külkereskedelem vállalati szerve- zetét. Kialakultak azonban azonban azok a vállalati formák, amelyek keretet adnak a külkereskedelmi tevékenységhez. A jellemzı vállalattípusok a következık: nagyobb termelı és 900 felhasználó cégek, amelyek önállóan vagy más hasonló profi- lú vállalatokkal közösen külön kereskedelmi szervezetet tartanak fenn, de különféle viszonteladók is - mindenekelıtt a külkereskedelemre specializálódott kereskedıhá- lózat -, amelyek régen saját nevükben, saját számlára dolgoznak. 1000

A külkereskedelem és a versenyképesség


10

A külkereskedelmi munka színvonala jelentıs mértékben be- folyásolja a versenyképességet. A külkereskedelemnek kü- lön felelıssége van a mezıgazdaság által exportált terméke- kért, azok minıségéért, áráért, a szállítási határidık betartásáért. Termelési együttmőködést kell létrehozni. 100 A versenyképesség annak a mutatója, hogyan felel meg az áru a piaci követelményeknek és a vevık változó igé- nyeinek. A vevık igényeit a magánjogi szerzıdések elıírásai, az azt kiegészítı vagy helyettesítı szóbe- li megállapodások és a piaci szokások fejezik ki. Az 200 az eladó, aki képes arra, hogy folyamatosan teljesítése a vevık kívánságait, ebbıl elınyt szerez. Mindenekelıtt kedvezıbb árat tud elérni, jobb, biztosabb vevıkörhöz jut és elınyös piaci pozíciókat építhet ki magának, ami lehe- tıvé teszi, hogy nehezebb helyzetben is boldoguljon. Ha a ver- 300 senyképesség fı jellemzıit fel akarjuk sorolni, az áru mi- nıségével kell kezdeni. Minél magasabb minıségi kategó- riába kerül a termék, annál kedvezıbb az ára, ezért a szál- lítók természetes törekvése a számukra elınyös minısí- tés. A vevıknek az áru minıségével kapcsolatban az a fı 400 követelése, hogy megfeleljen a szerzıdésnek, hiszen a vétel- ár mindenkor a szerzıdés szerinti minıségre vonatkozik. A versenyképesség másik fı követelménye a szállítási határ- idık pontos betartása. ha az idıjárási viszonyok, a ter- mészeti körülmények alakulása okozza a szállítási 500 lemaradást, akkor szerzıdés szerinti teljesítésben való akadályoztatást jelentenek be a nemzetközi szokások szerint. Igazolt esetekben elkerülhetı a kötbér fizetése. A vevıt azonban semmiféle magyarázat nem nyugtatja meg, hiszen neki a pontatlan szállításból általában kimutatható ká- 600 ra keletkezik. Azt tartja jó üzleti partnernek, aki nem kerül ilyen helyzetbe. A szállítási határidık betartása ugyancsak árszabályozó tényezı, ezért a termelés irányítá- sában és a külkereskedelmi munkában a pontos szállítások- kal kapcsolatos érdekeket fokozatosan szem elıtt kell tartani. 700 A versenyképességnek fontos ismérve a vevık igényeihez való rugalmas igazodás, speciális kívánságaik gyors ki-


11

elégítése. Az a szállító, aki ebben elınyre tesz szert ver- senytársaival szemben, ezzel is erısíteni tudja piaci pozícióit és a termékek magasabb árából részesedhet. 800 Az élelmiszerek elıállításában a piaci változásokhoz és a különleges igényekhez való alkalmazkodás te- intetében vállalatonként különbözı a helyzet. Egyesek pél- dásan gyors reagálása mellett még gyakori a lassúság és ne- hézkesség. Megállapítható, hogy viszonylag jobban megfelelnek a 900 versenyképesség követelményeinek az iparilag feldolgo- zatlan mezıgazdasági termékek, és több a gond az élelmiszer- ipari, különösen a fogyasztói kiszereléső élelmi- szeripari termékekkel. Kedvezıbb helyzetet teremthet tıkés pi- acokon az áru értékesítésében, ha termelési együtt- 1000 mőködést, kooperációt sikerül létrehozni. Olyan cégekkel kellene felvenni a kapcsolatot, amelyek saját kereskedelmi hálózattal rendelkeznek. Néhány jó példa már a gyakorlatban igazolta a termelési kooperációhoz főzött reménye- ket és várakozásokat, mely mindkét partnernek mindig hasznot hozott. 1100

Pártrendszerek a magyar társadalomban


12

Próbadiktátum: Közép-Európában csak az egyeduralmi pártrendszereknek van folyamatossága. Ezeket a pártokat egyáltalán nem a vá- lasztások, hanem csak a nagy nemzetközi folyamatok buktatják meg, de tovább folytatódnak újabb és újabb pártokban. Ismert az a tény, hogy a pártok tagjainak többsége átmenekült egy másik pártba. 100 A jelenlegi magyar pártrendszer kialakulása már a nyolcvanas évek végén radikálisan megváltozott külsı és belsı fel- tételek között ment végbe, amelyek jelentısen korlátozták, bár nem zárták ki az egyeduralmi pártrendszer újjászervezıdését. Egyrészt a nemzetközi feltételek, a nyugati kényszerdemokrá- 100 cia külsı követelményrendszereként jelentkeztek az egész nem- zetközi közvélemény nyomása következtében, másrészt az elmúlt ötven év ellentmondásos modernizációja következtében a magyar társadalom szerkezete alapvetıen megváltozott, ami ugyancsak lehetetlenné tette a második világhábo- 200 rú utáni történelmi pártok és pártrendszerek visszarendezı- dését. Csökkent a hagyományos parasztság és hivatalfüggı értel- miség létszáma, megnıtt a jól képzett vidéki értelmiségi, alkalmazotti és vállalkozói rétegek aránya. A pártok még nem találták meg a helyüket és a szerepüket a magyar társa- 300 dalomban. Amikor a pártosodás beindult a nyolcvanas évek végén, a pártok elıször egyesületnek és érdekképviselet- nek álcázták magukat. Ebben az idıszakban megjelentek a leg- különbözıbb fajtájú intézmények és szervezıdések. Mégis a szervezetek többsége csak az 1990. 400 évi választások hatására döntött véglegesen a párttá alakulás mellett és indult a választásokon mégpedig jelentıs állami támogatással. A nyugati néppártok viszont korábban tömegpártok voltak, amelyek fokozatosan középre csúsztak és úgy igyekeztek a társadalom szélesedı köreit elérni 500 eredeti társadalmi bázisuk és jellegzetességeik meg- ırzésével. A magyar néppártok egyszerően csak lebegtek a tár-


13

sadalom felett, konkrét érdekek összegzése helyett csak elvont ér- tékeket voltak hajlandóak megfogalmazni, ezért terméktelen kultúrharcba bonyolódtak egymással. A pártok másik csoportja is 600 beszállt az értékháborúba, de inkább a kisebb érdekek képvi- seletét vállalta fel. A legutóbbi választások nagy fordula- ta abban van, hogy egyrészt szigorú színvallásra kényszerítette a néppártokat társadalmi elkötelezettségüket illetıen, másrészt szelektálta a pártok közül az érdekképviselet jelle- 700 gőeket vagy jelentısen visszaszorította a fennmaradókat. Az állam és a pártok viszonya egyfelıl a pártok és az érdek- képviseletek viszonya, másfelıl még kialakulatlan és tisz- tázatlan, az intézményi fejlıdés tehát még mindig kezdetleges. A pártok létezésének négy szintje van, két társadalmi, két poli- 800 tikai. Az elsı szint a pártok társadalmi bázisa és kapcso- latrendszere, a második az országos szervezete, a harmadik a pártok politikai struktúrája és profilja, a negyedik pedig a hatalmi részesedése és szerepe. A tagsági párt az aktivitást és a párthoz való kötıdés intenzitását te- 900 kintve - könnyen jellemezhetı. A pártok intézményileg tekintve megjelennek mint sajátos társadalmi szervezetek is, vagyis szervezeti pártként megadható a felépítésük, belsı hatékony- ságuk és pártdemokráciájuk mértéke. A pártoknak programpárt- ként saját politikai programjuk és arculatuk, sıt idıvel 1000 saját belsı politikatörténetük is van, amelynek folytonos- sága jelentısen meghatározza a késıbbi konkrét politikai tevékenységüket. A demokratikus politikai rendszerben minden parlamenti párt valamilyen formában részt vesz a hatalom különbözı intézményeiben, tehát mint hatalmi párt, ré- 1100 szese a hatalomgyakorlásnak. Az elmúlt években a magyar pár- tok többségére a négy forma ellentéteinek a viszonya volt a jellemzı. A pártok többségére jellemzı továbbá, hogy politikai létezésük sokkal erısebb, mint társadalmi létezé- sük, azaz politikailag erıs és társadalmilag gyenge pár- 1200 tok alakultak ki, amelyeknek a társadalmi létezésén be- lül is a szervezeti párt mindig a leggyengébb és a legfejletle- nebb. A politikai létezésen belül pedig a pártok hatal-


14

mi szerepe dominál, tehát inkább a közös hatalomgyakorlás tartja össze a pártokat, mint a közös gyakorlatias porgram. 1300 Ahogy az egész új politikai rendszer, a magyar pártok is fölül- rıl épültek ki, ezért a társadalmi alapjuk, kapcsolatrendsze- rük gyenge volt és maradt. Az elmúlt évi választások megerısí- tették és egyben belülrıl jelentısen átalakították a párt- rendszert Magyarországon. Nálunk a többpártrendszer - eltérıen a 1400 régió más országaitól - viszonylag korán, a nyolcvanas évek vé- gén kialakult. Már akkor színre léptek azok a vezetı pártok, amelyek a mai parlamenti pártrendszert alkotják. Nagyon jelen- tısek a folytonosság mozzanatai, de mégis komoly változás játszódott le a választások nyomán a pártrendszer struktúrájában. 1500

Az önkormányzati bizottságok mőködése


15

Próbadiktátum: A jegyzı feladata a hivatali munka szervezése, a hivatali munka rendjének és szakszerőségének biztosítása, valamint a polgármester felhatalmazása alapján a szüksé- ges munkáltatói jogkör gyakorlása. Elıkészíti a polgár- mester hatáskörébe tartozó államigazgatási ügyeket. 100 Az önkormányzati feladatok és hatáskörök eredményes gya- korlása csak akkor biztosítható, ha a képviselı-testület létrehozza azokat a szerveket, amelyek tevékenyen részt vesznek a döntés-elıkészítésben, a döntéshozatalban, továbbá a döntés végrehajtásának szervezésében és ellenırzésé- 100 ben. Ilyen szervezet a testület keretei között létrehozott bizottság. A bizottságokat a képviselı-testület az önkor- mányzati feladatokra és hatáskörökre tekintettel hozza létre, közöttük megfelelı munkamegosztást alakít ki, megha- tározza az adott önkormányzatnál jelentkezı feladat- és ha- 200 táskörökhöz kapcsolódó szerepüket. A kötelezıen létre- hozandó bizottságok köre igen szők. Pénzügyi ellenırzı bi- zottságot kell létrehozni a kétezernél több lakosú telepü- lésen, kisebbségek ügyeivel foglalkozó bizottságot pedig a kisebbséget képviselı testületi tagok kezdeményezé- 300 sére kötelezı alakítani. A bizottságok a képviselı- testület döntéseinek szakmai, jogi megalapozottságát, a társadalompolitikai érdekek felismerését, valamint a kettı közötti összhang megteremtését segítik elı. A képviselık közremőködnek a lakossági szervezetek közöt- 400 ti kapcsolat kialakításában, a szakmai szervezeteket, szakembereket bevonják az önkormányzati célkitőzések ki- alakításába, illetve megvalósításába. A testületi döntések e- lıkészítése és a végrehajtás ellenırzése érdekében a bizottság ellenırzi a polgármesteri hivatal munkáját 500 is. Amennyiben úgy találja, hogy a hivatal nem követi a kép- viselı-testület által meghatározott célokat, vagy mulasztást


16

észlel, kezdeményezheti a polgármester intézkedését. A pénz- ügyi ellenırzı bizottság feladata az önkormányzati gaz- dálkodás ellenırzése, a gazdasági programok, intézkedé- 600 sek elıkészítése, végrehajtásuk figyelemmel kísérése és a tapasztalatok feldolgozása a képviselı-testület számára. Mőködésének szabályait vagy maga a bizottság, vagy a Szervezési és Mőködési Szabályzat állapítja meg. A képviselı-testület döntési jogkört adhat bizottságainak, 700 önkormányzati rendeletben hatósági hatáskört állapíthat meg részükre. A polgármester a bizottságnak azokat a ha- tározatait, amelyek a képviselı-testület határoza- taival ellentétesek vagy az önkormányzat érdekeit sértık, felfüggesztheti. A képviselı-testület soron következı ü- 800 lésén határoz a felfüggesztett döntésrıl. Ha a bizottság ön- kormányzati jogkörben hozott határozatot, határozata ellen a képviselı-testületnél lehet fellebbezni. A képvise- lı-testület a bizottsági határozatot megsemmisítheti, vagy megváltoztathatja. A fellebbezés során hozott határozat 900 felülvizsgálatát - jogszabálysértésre hivatkozással - a bíró- ságtól lehet kérni a határozat közlésétıl számított 30 napon belül. A helyi önkormányzati és államigazgatási feladatok ellátására különbözı típusú és elneve- zéső hivatali szervek jönnek létre, nevezetesen: polgármes- 1000 teri hivatal, körjegyzıség, megyei jogú város kerületi hivatala, megyei közgyőlés hivatala, fıpolgármesteri hivatal. Sajátos hivatali szervezeti forma továbbá még a hivatali kirendeltség és az igazgatási társulás. A polgármesteri hivatal tagozódásának, munkaszervezésé- 1100 nek kialakításáról a képviselı-testület dönt, tekintettel a település lakosságszámára, az ellátandó feladatokra és hatáskörökre, illetıleg a feladatok ellátá- sát biztosító intézményekkel kapcsolatos önkormányzati feladatokra. A hivatalt a polgármester irányítja, és ennek 1200 keretében meghatározza az önkormányzati munkához kapcso- lódó hivatali feladatokat, javaslatot tesz a hivatal munkarendjére, illetıleg az ügyfélfogadás rendjére, szabá-


17

lyozza a kiadványozás rendjét, dönt a hatáskörébe utalt ál- lamigazgatási ügyekben, hatósági jogkörökben. A polgár- 1300 mester a jegyzı útján irányítja a képviselı-testület hi- vatalát. Az önkormányzati munka szakszerősége és jogszerő- sége biztosítása érdekében az önkormányzatnak gondoskodnia kell a megfelelı szakmai képesítéssel rendelkezı jegyzı kinevezésérıl. A jegyzı feladata sokrétő. A tes- 1400 tületi munkában legfıbb feladata a szakszerőség és jogsze- rőség biztosítása. Ennek érdekében rendszeresen tájékoz- tatja a képviselı-testületet, a bizottságokat és a pol- gármestert az önkormányzatot érintı jogszabályokról. Közremő- ködik a testületi elıterjesztések elıkészítésében. 1500

Munkanélküliség - foglalkoztatáspolitika - gazdaságpolitika


18

Próbadiktátum: Demokráciánk megerısödését súlyosan megnehezíti a tömeges munkanélküliség és ennek gyors növekedése, melynek korlátozása és visszaszorítása szükséges és lehetséges feladat. Ehhez hatékonyabb foglalkoztatáspolitikára, gaz- daságpolitikára és kormányzati politikára van szükség. 100 Hazánkban a fejlett piacgazdaságokhoz képest magas a munka- nélküliség aránya, emellett a területi szóródás is igen nagy. A fejlett piacgazdaságokban a munkanélküliségnek mintegy a fele hat hónapnál rövidebb, személyi összetételé- ben gyorsan változó, strukturális és frikciós munkanélküliség, 100 ami az utóbbi évtizedek alatt végbemenı nagyarányú szerkezeti átalakulás következménye. Magyarországon viszont a mai tömeges munkanélküliségnek egyelıre csupán kis része származik a jövıbeli fejlıdést szolgáló szerkezeti átalakulásból. Nálunk a munkanélküliek elsı hullá- 200 ma elsısorban abból a gyengébb teljesítıképességő munka- erıbıl került ki, melyet a korábbi évtizedek munkaerı- hiánya és bérszabályozási mechanizmusa beszívott, majd most szelektált és a munkaerıpiacra visszanyomott. A munkanél- küliek újabb és gyorsan növekvı tömege viszont már más réte- 300 gekbıl kerül ki és a gazdaság visszaesése miatt veszti el munkahelyét. Amíg a gazdaságot nem sikerül stabilizálni, addig jó részük nem számíthat új munkahelyre. A munkanélküli- ség társadalmi kezelését szolgáló foglalkoztatáspoliti- kai intézményrendszer kiépítése csak néhány éve kezdıdött 400 meg, egyelıre versenyt fut az idıvel. A munkanélküliség kor- látozása aktív foglalkoztatáspolitikát, új munkahelyek létesítésének támogatását és a munkaerı, valamint a munkahelyek strukturális és illeszkedési nehézségei- nek érdemi könnyítését igényli. A foglalkoztatáspoliti- 500 ka hatékonyságának javítása több feladat megoldását is sürgeti. A modern piacgazdaságokban az állam, a munkaa-


19

dói szervezete, valamint a munkavállalói érdekképvi- seletek, a szakszervezetek együttmőködésének meghatáro- zó szerepe van a munka világában fellépı konfliktusok meg- 600 oldásában, mérséklésében. Nálunk azonban ez az együttmőkö- dés egyelıre még hiányzik, és a kormány nem igényli a szakszervezetek közremőködését a munkanélküliség elleni küz- delemben sem. Nyugat-európai példák mutatják, hogy a túló- rázás és a túlmunka, valamint a nyugdíjasok és a külföldi- 700 ek foglalkoztatásának korlátozásában, és ezzel a munka- nélküliség enyhítésében a szakszervezetek hasznosan közre- mőködhetnének. Nem kevés segítséget nyújthatnának a szakszervezetek az elbocsátások vagy tömeges leépítések ésszerő szervezésében is. Foglalkoztatáspolitikánk jelenlegi ak- 800 tív eszközei között minimális szerepük van a munkaerı- kínálatot korlátozó eszközöknek. Jelenleg a munkaerı- kínálat korlátozását csupán a tévesen “részmunkaidınek” nevezett munkaidı-rövidítés támogatása, valamint a korhatárnál korábbi nyugdíjazás lehetıségei szolgálják. 900 A munkaerı-piaci egyensúly javítását szolgálná az is, ha az oktatási rendszer évtizedek óta halasztódó struktu- rális reformja alapján, racionális módon, 16 éves életkorig terjesztenék ki az általános alapoktatás idıtartamát. A jelenlegi migrációs politikából, ezen 1000 belül a külföldiek munkavállalásának tömeges engedé- lyezésébıl, valamint a gyorsan növekvı feketegazdasággal szemben tanúsított közömbösségbıl úgy tőnik, hogy az illetéke- sek nem veszik figyelembe ezek összefüggéseit a munkae- rıhelyzettel, és így elısegítik a munkanélküliség növe- 1100 kedését. A feketegazdaság méreteirıl, mőködésérıl nem rendelkezünk kellı információval. A feketegazdasá- got ugyanis nem a tevékenység magánjellege, hanem az ille- galitás jellemzi. Ez a gazdaság ezen az úton vonja ki ma- gát a társadalmi közös költségek vállalása, az adók és a 1200 társadalombiztosítási díjak fizetése alól. Az aktív foglalkoztatáspolitika már mőködı eszközei hatékony- ságának a javítása az eddigieknél eredményesebben


20

járulhat hozzá a munkanélküliség korlátozásához. A nem- zetközi összehasonlítás szerint a foglalkoztatáspoliti- 1300 kára fordított kiadások magasabb szintje egyébként nem mutat összefüggést a munkanélküliség alacsony arányával. A kapcsolat inkább fordított: a munkanélküliség magas szintje, illetve ennek növekedése a kiadások magas arányát és annak emelkedését vonja maga után. Az eddigi ismeretek 1400 arra mutatnak, hogy a munkanélküliség mértéke érdemlege- sen befolyásolható, ha egy országban a teljes foglalkoztatást tartósan a társadalmi és gazdasági prioritások élcso- portjába sorolják, és a kormányzati gazdaságpolitika e foglalkoztatáspolitikai cél megvalósulását szolgálja. 1500

Munkanélküliség és piacgazdaság


21

Próbadiktátum: A modern piacgazdaságok egyik legsúlyosabb problémája a munkanélküliség. Ez és különösen az inflációval törté- nı együttes megjelenése igen sok fejtörést okoz a munka- vállalóknak és a politikusoknak egyaránt. A munkanélkü- liség a makrogazdaság fenyegetı egyensúlyi problémája. 100 Minden piacgazdaságnak szembe kell néznie a munkanélküli- séggel, ám ez a probléma különösen súlyos lehet azokban a társadalmakban, amelyek a központi, állami irányítású gazdaságból a piacgazdaságba történı nehéz átmenettel küszködnek. Az állami árszabályozás megszüntetése lehetı- 100 vé teszi ugyan, hogy a kereslet és kínálat mechanizmusa, minden piacgazdaság fı hajtóereje akadálytalanul mőköd- jék, ugyanakkor azonban rövid távon a munkahelyek megszőné- sét is elıidézheti. Az árszabályozás megszőntével nem az állami elıirányzatok, hanem a fogyasztói igények dik- 200 tálják, hogy milyen termékek kerülnek a piacra. A versenyben a gazdaságtalan vállalatok kénytelenek becsukni a kaput, vagy csökkenteni a dolgozóik számát, hogy életben maradhassanak. A cégek igyekeznek leszorítani a költségeiket, és meg- nı a munkanélküliség. Állami támogatás híján számos vál- 300 lalat, közöttük a sok dolgozót foglalkoztató állami nagyvál- lalatok egyszerően nem tudnak fennmaradni az új gazdasági kö- zegben. A munkanélküliség fájdalmát azonban enyhíti az árak felszabadulása és az, hogy a magántulajdon és a szabad vállalkozás lesz a társadalom gazdaságának alapja. A vál- 400 lalkozók észreveszik az új üzleti lehetıségeket, alkal- mazottakat szerzıdtetnek, új termékeket és szolgáltatásokat állítanak elı. A külföldi és hazai cégek keresik a nyereséges befektetési lehetıségeket. Nemcsak a munkale- hetıségek száma nı, hanem az új vállalkozások szaporo- 500 dásával fokozódik a változatosságuk és javulnak a dol- gozók választási lehetıségei. Sok esetben elmosódik


22

a különbség dolgozó és vállalkozó között, hiszen valaki al- kalmazottként elsajátít bizonyos szakmai ismereteket egy cégnél, azután megpróbál a saját lábára állni, önálló vál- 600 lalkozásba fog, hogy új, jobb vagy olcsóbb terméket állítson elı ugyanazon a területen. A növekvı, dinamikus és rugalmas pi- acgazdaság kialakulásával a munkanélküliség idı- vel ugyanúgy csökkenésnek indul, mint az infláció. A munkanél- küliség azonban még a virágzó, stabil piacgazdaságokban 700 sem tőnik el teljesen. A piacgazdaságban mindig vannak dolgo- zók, akik éppen két munkahely között vannak, vagy most kerültek a mun- kaerıpiacra, és arra várnak, hogy elıször elhelyezkedje- nek. Ez az úgynevezett súrlódásos munkanélküliség, amelyek sok szempontból csak azt tükrözi, hogy a dolgozók kellı szabadsággal és 800 mobilitással tudják a legkedvezıbb munkahelyet megkeresni maguknak. Sıt, ha a dolgozók nem mozoghatnának ilyen értelem- ben szabadon, a verseny és a termelékenység is csökkenne. Mivel a súrlódásos munkanélküliség rendszerint nem tart sokáig, és ezek a dolgozók önként döntöttek úgy, hogy munkahelyet változtat- 900 nak vagy továbbképzik magukat, a súrlódásos munkanélkülisé- get általában nem szokták súlyos problémának tekinteni a pi- acgazdaságban. A gyakorlatban a legtöbb olyan országban, ahol kellı mobilitással rendelkezik a munkaerı, bizonyos há- nyad mindig éppen munka nélkül van, de a közgazdászok ezt a hánya- 1000 dot is a foglalkoztatottak közé sorolják. Sajnos, van a munka- nélküliségnek két másik, kevésbé jóindulatú fajtája is: a ciklikus és a strukturális munkanélküliség. A ciklikus mun- kanélküliség akkor lép fel, amikor a gazdaságban lezuhan a termelés és a fogyasztás szintje, és az ország recesszión vagy 1100 válságon megy át. Sıt, a nagy munkanélküliség egyik fontos fok- mérıje annak, hogy mennyire súlyos a válság. A nagy gazdasági válság idején például az európai és észak-ameri- kai dolgozók 25 százaléka munkanélküli volt. Ez a munkanélküliség, amely ennek az állami pénzügyi és költ- 1200 ségvetési politikának különösen harcolnia kell. A struk- turális munkanélküliség azokat a dolgozókat sújtja, a- kik nem rendelkeznek megfelelı képzettséggel, szaktudással vagy gya-


23

korlattal ahhoz, hogy megırizhessék a munkahelyüket a korsze- rő gazdaságban. Például sok munkahelyen van szükség nagy szakmai 1300 hozzáértésre vagy arra, hogy a dolgozó mőszaki leírások és rövid továbbképzések segítségével gyorsan képes legyen új eljárásokat és módszereket elsajátítani. Ugyanígy szá- mos állás betöltéséhez szükség van korunkban, az információ korában, bizonyos ismeretekre és jártasságra a távközlés, 1400 a nyelvek, a természettudományok és a szervezés területén. A munkanélküliség okozta társadalmi veszteségeket gyakran azzal szokták jellemezni, hogy a kiesı munka miatt mennyi termék és szolgáltatás nem jön létre. Ez súlyos veszteség, mert a ki- esı termelés rendszerint örökre elveszett, nem lehet pótolni. 1500


24

A kereskedelem

Próbadiktátum: Az egyik legfontosabb kereskedelmi funkció az új termékek kezelése. Az ipar újabb és újabb termékekkel árasztja el a kereskedıket. Kereskedelmünkben egyfajta forradalom ment és megy végbe, olyan technikai-mőszaki újdonságok segítik a munkát, amelyek egyben új lehetıségeket eredményeznek. 100 A kereskedelem sajátos helyet foglal el a nemzetgazdaság- ban: a termelık és a végsı fogyasztók közötti kapcsolatot biz- tosítja. Számos formában jelenik meg mindennapjainkban, isme- rıs kategória mindenki számára. Két része van: a belkeres- kedelem és a külkereskedelem. A külkereskedelmi tevé- 100 kenységet minden ország szabályozza. Többféle eszközzel lehet be- folyásolni. Ezek az eszközök kifejtik hatásukat az export, illetve az import területén. Az eszközök köre meglehetı- sen széles: árfolyam-politika, vámpolitika, hitelpoliti- ka, adópolitika. A külkereskedelmi tevékenységre vo- 200 natkozó szabályozó eszközök milyensége, a szabályozás ál- tal érintett gazdálkodó szervezetek, termékek és tevékenysé- gek köre változó. Egyfajta szabályozó eszköz a gazdasági kapcsolatokat átfogó kereskedelmi szerzıdések. Gazdasá- gi és politikai értelemben egyaránt nagy jelentıségő 300 szerzıdések, magas szintő diplomáciai tevékenység ered- ményeképpen jönnek létre, általában az állam vagy a kormány ne- vében kötik ıket. Tartalmuk foglalkozik az állampolgárok és vállalatok jogaival a másik szerzıdı fél területén, biz- tosítják a kereskedelmi és ipari tevékenység folytatá- 400 sának lehetıségét, kitérnek a kereskedelem szabályozá- sára, vámalkalmazására, adózási, fuvarozási kérdé- sekre, stb. A kereskedelmi szerzıdések szerepe az, hogy megteremtik az általános és a kedvezı feltételeket a gazdasági kapcsolatok fejlıdése számára, keretül szolgál- 500 nak, amelyekben az együttmőködés majd meg tud valósulni. A ke- reskedelempolitika ma már nagy múltú eszközeinek számí-


25

tanak. A kereskedelem két alapvetı funkciója a terme- lés és a fogyasztás összekötése, a két pólus közötti különb- ség megoldásával. Miután a termelés és a végsı felhaszná- 600 lás, a fogyasztás térben elkülönülnek a kereskedelem telep- helyének meghatározásától, tevékenységének folytatása- ként oda viszi a terméket, ahol a fogyasztó könnyen, viszonylag kis távolság megtételével a termékhez juthat. Megfelelı te- lephely megválasztása biztosítja az elvárt fogalmat, a megfe- 700 lelı számú vásárlót, kellı mennyiségő vásárlást. A kereskedelem több termelı termékét kínálja a vásárlóknak. A hazai fogyasztók érdekeinek védelme szempontjából fontos, hogy a rendeltetési célnak nem megfelelı, balesetveszélyes, az életre, az egészségre és a környezetre ártalmas termékek ne 800 kerüljenek hazai fogalomba. A termékeket a hazai forgalombahozatal elıtt kötelezıen minıségvizsgálat alá kell vetni. A külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozónak nemcsak rendeletileg elıírt, de erkölcsi kö- telessége is, hogy sem a hazai fogyasztóknak, sem a külföldön 900 mőködı magyar versenytársaknak ne okozzon anyagi és erköl- csi kárt! Egyre erısebb verseny jellemzı a kereskedelemben, hiszen a legtöbb termék esetében telített a piac, így a növek- vı eladási teljesítmény csak egymás rovására biztosítha- tó. A szabály az, hogy verseny a vevıért és verseny az eladóért! 1000


26

A környezetvédelmi törvényrıl

Az emberi környezet védelmérıl alkotott törvény az egész tár- sadalom érdeklıdésének a középpontjában áll. Ugyanis a társadalmi és a tudományos fejlıdés a gazdaságban és a technikában olyan szintet ért el, amely nemcsak az emberi jólé- tet szolgálja, hanem az ember egészét is veszélyezteti. A 100 világ népei nem nézhetik közömbösen a nagy környezeti ká- rosodásokat. Az a világmérető akció, amely az emberi környezet védelmére kibontakozott Magyarországon is, e- lıtérbe helyezte ezt az ügyet. A környezetvédelem fontossá- gát az is indokolja, hogy az emberrıl való gondoskodás társa- 200 dalmi és politikai munkánk középpontjában áll. Néhány fejlettebb országban akkor kezdtek el behatóbban foglalkozni a környezet- védelemmel, amikor már a levegı szennyezettsége emberé- letek százait követelte, és környezeti betségek jelentek meg. Nálunk a helyzet még nem ennyire aggasztó, de az elıje- 300 lek több vonatkozásban kedvezıtlenek. Magyarországra a felszí- ni vizeknek mintegy 96 százaléka az országhatáro- kon túlról már szennyezetten érkezik. Az ipari eredető szeny- nyezések mellett újabban a mezıgazdaságból származó szennye- zıdés is rontja a vízfelhasználás lehetıségét. A környezet- 400 szennyezést létezı és egyre növekvı veszélynek tekintjük, amelynek leküzdése érdekében összehangolt, tervszerő és nagyon cél- tudatos tevékenységre, számottevı anyagi eszközök felhaszná- lására és széles körő társadalmi összefogásra van szükség. Gyak- ran találkozhatunk olyan felfogással, amely szerint a környezet- 500 védelem kizárólag anyagi kérdés, mert a hatékonysága dön- tıen azon múlik, hogy egy adott ország a nemzeti jövedelem- nek hány százalékát tudja környezetvédelmi célokra fordíta- ni. Hangsúlyozni kell, hogy a környezetvédelem számunkra nemcsak a- nyagi természető kérdés. A mi célunk átfogóbb és maga- 600 sabb rendő. Mi emberhez méltó, az ember alkotókészségét kibon- takoztató és pihenést, felüdülést lehetıvé tevı kör- nyezetet akarunk biztosítani mind a most élı lakosság, mind az utánuk következı nemzedékek számára. Erıfeszíté- seink azonban csak akkor vezethetnek eredményre, ha a környe- 700 zetvédelmi tevékenységet nem tekintjük csak egyes hatóságok


27

feladatának, hanem a környezetvédelmi érdekek megfele- lıen érvényre jutnak a városrendezésben, a beruházások megvalósítása során és a különbözı gazdasági termé- szető döntések kialakításánál. A környezetvédelem nem 800 egyedül az ipari és a mezıgazdasági üzemek ügye, hanem valamennyi állampolgáré, nem csupán azért, mert mindannyi- unk közös környezetének a megóvásáról van szó, hanem azért is, mert az állampolgár nemcsak szenvedı alanya a környezetszeny- nyezésnek, hanem olykor elkövetıje is. A környezetszennyezés 900 részben a meggyorsult ipari fejlıdés és városiasodás kö- vetkeztében, részben pedig a tudományos-technikai forradalom kibontakozása folytán vált igazi veszélyforrássá. A kör- nyezetvédelmi törvény megalkotása igen jelentıs állomá- sa a hazai környezetvédelmi jogalkotási folyamatnak. 1000


28

A környezetvédelmi politikáról

Próbadiktátum: Az Európa nyugati részén végbement folyamatok közül Ma- gyarország számára meghatározó a környezetvédelem intéz- ményesülése. A kormány vállalta, hogy a gazdaságpolitiká- ban érvényesíti a környezetvédelmi szempontokat. Programja szerint a jövıben a megelızésre kell a fı hangsúlyt fektetni. 100 Magyarország földrajzi fekvésénél, történelmi, társadalmi és gazdasági adottságainál fogva szorosan kapcsolódik a fejlett európai régióhoz. Éppen ezért az ország számára mindig is meghatározóak voltak azok a folyamatok, amelyek Európa nyugati régiójában zajlottak. A XX. 100 század végén az egyik ilyen meghatározó folyamat a környezetvédelem intézményesülése, piacosodása és önálló szereplıvé válása mind a civil, mind az állami szférában. A modern piacgazdaság kiépülésével párhuzamosan egyre nagyobb kiterjedéső és gyorsuló ütemben végbemenı 200 környezet-átalakítás egyre súlyosabb környezeti problémákhoz vezetett és vezet. Ennek felismerése késztetett mind több kormányzatot arra, hogy a környezeti problémák feltárása nyomán kialakítsa a maga környezetpolitikáját. A korábbi magyar kormányzatok - követı jelleggel - megtették a legszüksé- 300 gesebb lépéseket a környezetvédelem területén. Ez azonban ma már nem elegendı, mivel az új kihívásoknak megfelelı, korszerő alapokon nyugvó környezetpolitikára van szükség. Nálunk az átmenet nehéz korszakában kell különös jelentıséget kapnia a környezet ügyének. Ezt felismerve, a kormány 400 1998-ig szóló programja nemcsak elkülönült fejezetként, hanem a gazdaságpolitika szerves részeként is foglalkozik a környezeti problémákkal. A programban tehát a kormány voltaképpen kötelezettséget vállalt arra, hogy a környe- zetvédelmi szempontokat súlyosságuknak megfelelıen érvé- 500


29

nyesíti a gazdaságpolitikában. Magyarországon - ahogy Kelet- Közép-Európa-szerte általában mindenütt - az állam szerepe a környezetvédelmi szabályozásban eddig elsısorban a már meglévı szennyezések csökkentésére, a bekövetkezett károsodások mérséklésére és az utólagos felszámolásra 600 irányult. Ez a magatartásforma érthetı is, hiszen a környezet korábban kialakult rossz állapotát ezek az intézke- dések is javíthatják. Hosszabb távon azonban ez nem vezet kellı eredményre. A leghatékonyabb és egyben legolcsóbb módszer a megelızés. A jövıben állami szinten erre kell a fı hangsúlyt 700 helyezni. Ez a környezet állapotának javításán túl gazdasági elınyökkel is jár, mivel új, korszerő szabályozási megol- dások, technológiák alkalmazását teszi szükségessé. A gazdaság és a környezet kapcsolatrendszerének vizsgálatánál gyakran elfeledkezünk arról, hogy a környezetvédelem nemcsak 800 terheket és közvetett hasznot jelent, hanem közvetlenül is számot- tevı gazdasági elınyökkel jár. Megteremtıdik a környezetvé- delmi termékek és szolgáltatások, a környezetkímélı technoló- giák és eljárások iránti keresleti piac, amely egyúttal létrehozza a környezetvédelmi háttéripari kialaku- 900 lási feltételeit. A környezetvédelem új munkahelyeket teremt, és ezen keresztül csökkenı hatással van a munkanélkü- liségre, ráadásul a környezeti vertikum viszonylag elkü- lönül a gazdasági ciklustól, így stabilizáló tényezıként is hathat. Így válhatott a környezetvédelem húzóágazattá 1000 a nyugat-európai országokban a hetvenes évek végétıl. Tekintettel arra, hogy Magyarország kinyilvánított politikai szándéka a nagy nemzetközi gazdasági integráci- ókhoz történı fokozatos alkalmazkodás, kiemelt jelentı- sége van annak, hogy azok szigorú környezetvédelmi elıí- 1100 rásait mielıbb teljesítsük. Ez a termelés módjára, felté- teleire és a termékek környezeti paramétereire egyaránt vonatkozik. Súlyos nehézségekbe ütközhet azonban csatlakozásunk például a Gazdasági Együttmőködés és Fejlesztés Szervezetéhez vagy az Európai Unióhoz, ha 1200 termékeink vagy elıállítási technológiájuk - azok környe-


30

zetterhelı volta miatt - eleve nem lehetnének számukra piac- képesek. Szükséges tehát, hogy hatályba lépjen az új környezet- védelmi törvény, és elfogadásra kerüljenek az ahhoz kapcso- lódó további törvények és jogszabályok is. Ezek biztosítják 1300 a szükséges jogszabályi keretet az átgondolt, megalapozott környezetvédelmi cselekvéshez. A környezetvédelem hosszú tá- vú stratégiai gondolkodást igényel. A források hatékony felhasználásának folyamatos biztosítása érdekében össze- hangolt, egymásra épülı cselekvési sorra van szükség. A 1400 hatékony környezetvédelmi tevékenységhez elengedhetetlen a megfelelı források biztosítása. A kormányprogram szerint fokozatosan emelkedniük kell a környezetvédelmi ráfordí- tásoknak, hogy azok már lehetıleg minél hamarabb elérjék a fejlett gazdaságokra jellemzı másfél-két százalékos részarányt. 1500


31

A közigazgatás és a jog kapcsolata

Próbadiktátum: Az államigazgatási jog megszabja az államigazgatási szervek jogait és kötelességeit a társadalmi élet alakításában, meghatározza az állampolgárok és szervezetek jogait a szabad cselekvésre, elıírva cselekvésük kor- látait és az állammal szembeni kötelezettségeiket is. 100 A közigazgatás és a jog kapcsolatában alapvetı kérdés, hogy a változó társadalmi, politikai viszonyok közepette képes-e a jog gátat szabni a közigazgatás (végrehajtó hatalom) számára, illetve, hogy a közigazgatást a jog mennyiben segíti. Történetileg áttekintve a tizennyolcadik század 100 feudális abszolutizmusában viszonylag fejlett közigazga- tás volt. Erıs és centralizált, jelentıs teljesítményekkel, példá- ul várostervezés, városépítés, oktatásszervezés, lakossá- gi nyilvántartás. Ez a közigazgatás korlátlan hatalmú volt. A jognak semmilyen korlátozó szerepe nem volt, mert a törvényeket 200 az uralkodó alkotta, aki egyben a végrehajtó hatalom. Az állampolgárok védtelenek. A közigazgatás szabad belá- táson alapul, kiszámíthatatlan. Léteznek szabályok, de ezeket az állampolgárok nem ismerik. A tizennyolcadik század vé- gétıl az állam és a jog viszonyában a jog az elsıdleges, a 300 közigazgatás a jognak alávetett, korlátok közé szorított. A közigazgatás csak úgy járhat el, ahogy a jog megengedi. (Így a közigazgatás nem volt képes alapfunkcióját betölteni.) Napjainkban meg kell találni a helyes egyensúlyt közigazgatás és jog között. A jog jelentsen korlátot, de ne uralkodjék el a 400 közigazgatás felett. Bizonyos esetekben a jognak abszolút szerepe kell legyen. Például ott, ahol a közigazgatás korlá- tok közé szorításához társadalmi érdek főzıdik. Ilyen az állampolgári jogok védelme, amikor a közigazgatásnak nem lehetnek eltitkolt, szabad belátáson alapuló jogai. 500


32

Ilyen a közigazgatási szervek alárendeltsége a képvi- seleti szerveknek. Ez azt jelenti, hogy a képviseleti és köz- igazgatási szervek között a jogforrások tekintetében kü- lönbségek vannak. A közigazgatás jogszerő tevékenységének felügyeletéhez, ellenırzéséhez jogi szabályok kellenek. 600 Bizonyos esetekben célszerő, hogy a jog egyál- talán ne korlátozza a közigazgatást, hanem inkább szolgálja, segítse a feladatellátást (tankötelezettség, kötelezı védıoltás, környezetvédelmi normák). Az államigazgatási jog a jognak azon ága, amely a közigazgatási szervek vég- 700 rehajtó, rendelkezı tevékenysége során keletkezı társa- dalmi viszonyokat más jogágaktól eltérı sajátos jog mód- szerrel szabályozza. Azon jogszabályok összessége, amely a jog- rendszer keretében megállapítja az államigazgatási szervek szervezetét, feladatait és mőködését, valamint szabá- 800 lyozza az államigazgatási tevékenység során keletkezı társadalmi viszonyokat. A közigazgatási jog összetett je- lenség, szervezetre, funkcióra, személyzetre vonatkozik. Az ál- lamigazgatási jog fiatal jogág, erısen hatott rá a pol- gári jog. Nacionalista jellegő, azaz nemzetállamokon 900 belül jött létre. Az éppen aktuális társadalmi viszonyokkal átszıtt. Nem rendezhetı összefüggı törvényi rendszerbe, csak részte- rületei kodifikálhatók (Eljárási kódex, anyakönyvi kódex). A kodifikáció törvényalkotást, törvényszerkesztést, va- laminek a törvénybe foglalását jelenti. Az államigazga- 1000 tási jog jogi szabályozás útján közvetlenül beavatkozik a jogalanyok életébe. Az államigazgatási jog az ál- lami politika érvényesítésének közvetlen (direkt) eszkö- ze. Az állam és állampolgár közti viszony legfontosabb szabálya- it az alkotmányjog tartalmazza. Minden, ezt a viszonyt érintı sza- 1100 bály alkotmányjogi szabály. Az államigazgatási jogra marad az a szabályozás, amit az alkotmányjog nem tartalmaz. A társa- dalom és állam viszonyát számos területen együttesen szabá- lyozzák. A két jogág együttese a közjog. Törvény állapítja meg a társadalmi rendre, az állam szervezetére és mőködésé- 1200


33

re vonatkozó alapvetı rendelkezéseket, a gazdaság mő- ködésére vonatkozó alapvetı szabályokat, az állampol- gárok alapvetı jogait és kötelességeit. Törvény akkor kell alkotni, ez más jogszabályra is igaz, ha a társadalmi-gaz- dasági viszonyok változása, az állampolgári jogok és kö- 1300 telességek rendezése szükségessé teszi. A jogalkotás az erre hatáskörrel felruházott szervek tudatos tevékenysége, amelynek célja meghatározott társadalmi viszonyok jogi for- mában történı szabályozása. Másképpen, a jogalkotói ha- táskörrel rendelkezı szervek összehangolt tevékenysége. A jog- 1400 szabályszükséglet teremti az új jogszabály megalkotásának kénysze- rét vagy a meglévı megváltoztatásának igényét. A szükségle- tet informális csatornák, a jogalkotó szervek országgyőlési képviselık közvetítik, vetik fel. Ezeket koncepciókban kell összegezni, bemutatva a célt, a személyi, anyagi feltételt. 1500


34

Az üzleti vállalkozások fıbb formái

A különbözı országokban az üzleti vállalkozások rendkí- vül sokféle, változatos formája mőködik. Lényegileg azonban a vállalkozások három fı típusát és ezek különféle változatait figyelhetjük meg. Az üzleti szervezetek egyik része egyéni vállalkozás, másik része társulás, míg a nagyob- 100 bak általában részvénytársaságok. Az egyéni tulajdonban lé- vı vállalat tulajdonosa lehet egyetlen magánszemély vagy egy család. Többnyire apró üzleti szervezetek ezek, fıként a kis- kereskedelemben, vendéglátásban, szolgáltatásban. Az üzle- ti vállalkozás beindításához általában nincs szükség enge- 200 délyekre. Nálunk is csökkentek az adminisztratív kötöttségek. A jogi kötelezettségek között a legfontosabb, hogy az egyéni vállalkozó korlátlan felelısséggel tartozik az üzleti szervezet által felhalmozott adósságokért. Az egyéni tulajdonban lévı kisvállalatok körében gyakori a csıd, a vagyontár- 300 gyak értékesítése. Ha azonban egy kisvállalkozás sikeres, egyre nagyobb a tıkeigénye. Ha hiteleket vesz fel, magas ka- matlábat számítanak fel neki, elıbb-utóbb társak után kell néz- nie, így szükségszerően kialakulnak a különbözı társu- lási formák. Bármely két vagy több ember összeállhat, és társulást 400 alapíthat. A vállalkozáshoz mindegyik résztvevı hozzájárul, így részesül a nyereségbıl, de ellenkezı esetben a veszteség- bıl, adósságokból is kiveszi a részét. Ha a társulásos forma korlátlan felelısséggel párosul, igen nagy kockázattal jár, hiszen mindegyik társult partner korlátlanul, a teljes személyes va- 500 gyonával felel a cél által felhalmozott összes adósságért. Ma- gyarországon az 1980-as évek elejétıl el- terjedı kisvállalkozási formák közös jellemzıje, hogy társas - nem jogi személyiségő - magánvállalkozások. Ezek közé tartozik a polgári jogi társaság, a gazdasági munkaközös- 600 ség is. A gazdasági társulás jogi személyiséggel rendelke- zı társaság. Ilyen a közös vállalat, a betéti társulás, valamint az egyesülés. 1987-tıl gazdasági társulásnak minısül a korlátolt felelısségő társaság és a részvénytársaság is. A kft. olyan kereskedelmi társa- 700 ság, amely elıre meghatározott törzsbetétekbıl álló törzstı-


35

kével alakul. A társaság tartozásaiért teljes vagyoná- val felel. A korlátolt felelısség a tagok tekintetében ér- vényesül, ık csupán vagyoni betétük mértékéig felelnek. A korlátolt felelısségő társaság különösen kisebb vállala- 800 tok számára elınyös, mert alakítása és mőködtetése egy- szerő. Részvénytársaság alapítása általában akkor indokolt, ha az alapítók száma nem korlátozott, a várható forgalom nagy, jelentıs alaptıkére van szükség a mőködéshez. A rész- vénytársaság a kereskedelmi társaságok legismertebb formá- 900 ja. Jogi személyiséggel rendelkezı tıkeegyesülés, amely elıre meghatározott számú és egyenlı névértékő részvé- nyekbıl álló alaptıkével indul. A részvénytársaság mint önál- ló jogi személy a cégjegyzékbe való bejegyzéssel jön létre. Az rt. minden részvényese korlátozott felelısséget visel. 1000


36

Vállalat - vállalkozás - változás

Az ember eredeti közege a család, amelynek gazdasági kerete a háztartás. A családnak gazdálkodnia kell, hogy megél- jen, az egész gazdasági tevékenysége akarva-akaratla- nul vállalkozási mozzanatokat is tartalmaz. Vállalkozási mozzanatok: a gazdálkodási, azaz erıforrás-felhasználá- 100 si döntések, a jövedelem növelésének célja, a gazdálko- dási folyamatok bizonytalansági és kockázati tényezıi. A történelmi fejlıdéssel a családokban még egybefonó- dó funkciók közül fokozatosan kiváltak bizonyos termelı tevékenységek és gazdasági funkciók. A családtól, törzstıl füg- 200 getlenül létrejött egy nyitott, dinamikus árutermelı szervezet, az üzleti vállalkozás. A vállalat csak a kapitalizmus kialakulásával vált a gazdaságban meghatározóvá. A vállalat olyan gazdasági szervezeti alapegység, amely a gazdasági élet más szereplıitıl elkülönülten gazdálko- 300 dik. Hozzájuk - a piac közvetítésével - kapcsolódva, pénzjöve- delem szerzésére és növelésére törekszik. A tevékenység vállalkozásjellege részben magából a tevékenységbıl fakad, részben azonban az emberek tudatos elhatározása teszi munkájukat vállalkozássá. A vállalkozásnak mint tevékenység- 400 nek alapvetı szervezeti kerete a vállalat. Klasszikus vál- lalatról beszélünk akkor, ha annak külsı kapcsolatait kizá- rólag a piac jelenti. A modern vállalatokra ezzel szemben jelentıs közvetlen és közvetett befolyást gyakorol az állam. A vállalatok igen sokféle formája, típusa létezik. A tu- 500 lajdonformák szerint vannak állami, önkormányzati, szövetkeze- ti és magánvállalatok. A tevékenység jellege szerint megkü- lönböztetünk termelı-, kereskedelmi és szolgáltatóvállala- tokat, s ezen belül ipari, mezıgazdasági, bel- és külkeres- kedelmi, kis- és nagykereskedelmi vállalatokat. Az egyes for- 600 mák közötti határok azonban erısen elmosódóban vannak ma már hazánkban is, illetve egy-egy vállalaton belül többféle tevékenység van jelen. A vállalati méret szerint megkülönböz- tetünk nagy-, közepes és kisvállalatokat. A magyar ipar szervezeti struktúrája éppen napjainkban gyökeresen alakul át 700 a tulajdonviszonyokkal együtt. A kisvállalkozásoknak igen


37

nagy a jelentısége egy rugalmas piacgazdaságban. Az üzle- ti vállalkozások lehetnek egyszemélyes, azaz egyéni vállal- kozások és társulások. A társasági formák megkülönbözte- tésének egyik szempontja, hogy kik alapítják. Alapítók lehet- 800 nek természetes személyek vagy jogi személyek. Fontos szempont, hogy milyen a tagok felelıssége. Korlátlan a felelısség, ha a tagok minden létezı vagyonukkal felelnek a társaság üzleti kötelezettségeiért. Korlátozott a felelısség, ha a tár- saság tagjai csak a bevitt vagyonukkal és az ott elért jöve- 900 delmükkel felelnek a cég tartozásaiért. A jelenleg beje- gyezhetı társasági formák a következık: A közkereseti társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlát- lan és egyetemleges felelısségük mellett közös gazdasági tevékenységet folytatnak, és az ehhez szükséges vagyont a társa- 1000 ság rendelkezésére bocsátják. A társaság kötelezttségei- ért elsısorban a társaság felel, saját vagyonával. Ameny- nyiben a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A betéti társaság létesítésére irányuló gazda- 1100 sági szerzıdéssel a társaság tagjai közös gazdasági te- vékenység folytatására vállalnak kötelezttséget oly módon, hogy legalább egy tag - beltag - felelıssége korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges a társaság kötelezettségeiért, míg legalább egy másik tag- kültag - felelıssége vagyoni betét- 1200 je mértékében korlátozott. Az egyesülés jogi személyek ál- tal saját gazdálkodásuk eredményességének elımozdítá- sára és gazdasági tevékenységük összehangolására, valamint szakmai érdekük képviseletére alapított gazda- sági társaság. Az egyesülés saját nyereségre nem törekszik, 1300 vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A közös vállalat jogi szemé- lyek által alapított olyan gazdasági társaság, amely a tagjai által rendelkezésre bocsátott alaptıkével és egyéb vagyonával felel kötelezettségeiért. Ha a vállalati 1400 vagyon a tartozásokat nem fedezi, a tagok a vállalat tar- tozásaiért együttesen - vagyoni hozzájárulásuk ará-


38

nyában - kezesként felelnek. A korlátolt felelısségő társaság olyan gazdasági társaság, amely elıre meghatározott ösz- szegő törzsbetétekbıl álló törzstıkével, törzstagokkal alakul. 1500


39

A közigazgatás felépítésének általános elvei

Próbadiktátum: A közigazgatás a köz érdekében végzett, közösségi célok megvalósítására irányuló tevékenység. A centralizá- ció az igazgatási feladatot az állam központi szerveihez társítja míg a decentralizáció minden igazgatá- si feladatot a helyi szervek kompetenciájába utal. 100 Az állam igazgatást végzı szervei államigazgatási te- vékenységet folytatnak, az önkormányzati szervek pedig önkormány- zati igazgatást. E két szerv igazgatási tevékenységét együttesen, az ellátott feladatok azonos jellegzetességei alapján közigazgatásnak nevezzük. A közigazgatás en- 100 nélfogva több az államigazgatásnél, mivel magában foglalja az önkormányzatok igazgatási tevékenységét is. E két fo- galom arra a problémára utal, amely a közösségi feladatok kettısségébıl fakad, abból, hogy egyes igazgatási feladatok az állam egész területén egységes, azonos eljá- 200 rás alapján oldhatók meg, mások ellenben csak akkor teljesíthe- tık az állampolgárok eltérı igényeinek megfelelıen, ha a települési földrajzi, szakmai, nyelvi, kulturális stb. különbség kifejezésére lehetıség nyílik. Az egység az igazgatási munka és a szervezet felépítésének cent- 300 ralizációját, a különbség szempontjai pedig a decentra- lizáció érvényesülését kívánják meg. Ennek megfelelı- en minden állam igazgatási struktúrája a centralizáció és a decentralizáció követelményének korhoz és körül- ményekhez igazodó arányosításán épül fel. A centrali- 400 záció minden igazgatási feladatot az állam központi szerveihez csoportosít, a decentralizáció a feladatok meghatározott részét a helyi választott szervek kompetenci- ájába utalja. Igazgatási értelemben tehát centrali- zációról akkor beszélhetünk, amikor vagy a közigazgatás 500 egésze, vagy valamely szektora egy központi szervnek, végsı soron


40

a Kormánynak van alávetve. A központi szerv által alkalmazott irányítás minden végrehajtásban mőködı szerv és alkalmazott számára egységes intézkedések végrehajtását, azonos el- járási szabályok kötelezı alkalmazását írja elı. Cent- 600 ralizáció esetén az igazgatási hatalom az ország minden részében egységes, nincs helye a helyi, szakmai, kulturá- lis sajátosságok figyelembevételének. A centralizáció a közigazgatásban három tényezı együttes fennállása esetén mutatható ki: az elsı, amikor a hatalom a köz- 700 ponti szervek kezében koncentrálódik, ideértve a hatáskö- röket, a döntési jogköröket és a kinevezési felhatal- mazásokat is. A második, amikor a közigazgatást végzı hatóságok és az e hatóságokban szolgálatot teljesítı alkalmazottak egymással alá-fölérendeltségi viszonyban van- 800 nak, és a harmadik, amikor a magasabb fokozaton elhelyez- kedı szerv, személy irányítási joggal rendelkezik az alacsonyabb lépcsıfokon találhatóval szemben. A teljes fokú centra- lizáció azt jelenti, hogy egy adott országban csak egyetlen dön- tési fórum létezik, és a döntés végrehajtását is a központ 900 szervezi. Az államok túlnyomó többségében a lakosság száma, az ország területi kiterjedése miatt az ilyenfajta közpon- tosítás megvalósíthatatlan. A központi hatalomnak ahhoz, hogy akaratát érvényesíteni tudja, közvetítı állomá- sokat, regionális, települési fiókokat kell létesítenie. 1000


41

Az infláció lefékezése

A tulajdonviszonyok átalakulása és az infláció kö- zötti kapcsolat elemzésének módszertani nehézségei több körülménybıl adódnak. Egyrészt abból, hogy az infláció a nemzet- gazdaság egészét átfogó folyamat, míg a tulajdonépí- tés lokálisan jelentkezik. Az 1980-as évek- 100 ben egyre szélesebb körre kiterjedı adatfelvételbıl az de- rül ki, hogy a magángazdaságban gyorsabb volt a fogyasztói árak emelkedése, mint az állami szektorban. Ez az eltérı ársza- bályozásból és a hiányrésekben vállalkozó kisüzemek piaci pozícióiból következett. Egyes területeken má- 200 ra már fellelhetık az árversenyre utaló jelek is. Az inflá- ciót két szempontból szokták vizsgálni. Egyrészt keresetcsökkentı, más- részt kínálatösztönzı szerepének oldaláról. Annak az inflá- ciónak, amelyet most szenvedünk el, fı jellemzıje az, hogy a gaz- daság teljesítményének hosszabb stagnálása után gyorsult fel, és 300 a gazdasági tevékenység általános visszaesésével jár együtt. Ebbıl következik, hogy a mostani inflációnak három fı összetevıje van. Ezek közül az elsıt maguk az infláci- óra várakozások jelentik, amelyeket nemcsak a valóságos áremelkedések táplálnak, hanem a vállalatok és a háztar- 400 tások elbizonytalanodása is. A második összetevı ab- ból adódik, hogy az öröklött gazdasági szerkezetet már koráb- ban is szinte szétfeszítették a mesterséges ár- és bérarányok, így az árok felszabadítása és az állami támogatások megszüntetése most sokkal nagyobb mértékben hajtja fel az összes költ- 500 séget és velük az árakat, mint amit a velük szemben álló kereslet igazolhatna. A harmadik összetevıje, hogy az adott körülmények között, vagyis amikor a kereslet csökkentésé- re az árak felemelésével lehet válaszolni, a gazdasági szerkezet kívánatos vagy akár kényszerő átalakításának 600 a költségei is rendkívül magasak. Az infláció egyik ál- talánosan ismert forrása - de részben következménye is - a költ- ségvetés hiánya. Inflációt okozó lehet még a kelet-eu- rópai kereskedelem átállása a dollárelszámolás- ra is. Mindhárom felsorolt fı összetevı magával hozhatja mind 700 a folyó gazdasági tevékenység, mind a termelı beruházá-


42

sok visszaesését, s így a növekvı munkanélküliséget, anél- kül, hogy bizton ki lehetne jelenteni: van a visszaesésnek olyan szintje, amely megállíthatná az inflációt. A jelenlegi hazai infláció nem szorítható le a klasszikus keresle- 800 ti vagy költséginfláció fogalmi keretei közé. Az inflá- ciót nem lehet úgy letörni, hogy valamely kormány azt mondja: ı majd megteszi, ami tıle telik. Lefaragja a költségvetés kia- dásait, megszünteti az ártámogatásokat, jó nagy adót vet ki, megmondja, hogy milyen legyen az árfolyam, mekkora a kamatláb, 900 mekkora legyen a bér és mennyi hitelt adhatnak a bankok. Ezzel majd ı kivezeti a válságból az országot, és nem kér mást cseré- be, mint tőrést és türelmet mindenkitıl. Magyarországon viszont az emberek jól tudják, hogy bármely gazdaságpolitika sikere csak az ı mindennapos cselekvéseiken és döntéseiken múlik. 1000


43

A jelenlegi magyar bankrendszer

A bankok, pénzintézetek tevékenysége függ az egyes országok társadalmi, gazdasági viszonyaitól, hagyományaitól, tör- ténelmi fejlıdésétıl. Hazai gazdaságfejlıdési gyakor- latunkban alapvetıen két, lényeges eltérést mutató bankrend- szert különböztethetünk meg. A bankok szerepét, feladatait, a 100 gazdálkodó ügyfelekkel meglévı kapcsolataikat figyelembe véve beszélhetünk egyszintő és kétszintő bankrendszerrıl. Az egy- szintő bankrendszerben a központi bank (jegybank) kizárólagosan lát el bizonyos feladatokat. A központi bank közvetlen kapcsolatban van a gazdálkodó szervezetekkel, részükre számlát vezet, fi- 200 zetéseiket lebonyolítja, hitelt folyósít számukra. A jegybank mellett egy-egy ügyfélkörre vagy tevékenységi területre sza- kosodott pénzintézetek is mőködnek a bankrendszerben. Az 1947-es államosítástól az 1987- tıl megvalósított bankreformig terjedı idıszakban egy- 300 szintő bankrendszer volt hazánkban. 1987-tıl a bankreform keretében fokozatosan alakult ki a kétszintő bankrendszer. A kétszintő bankrendszerben a központi banknak nincs közvet- len kapcsolata a gazdálkodó egységekkel, közvetlenül a kereskedelmi bankokkal és a pénzintézetekkel áll kapcsolatban . 400 A gazdálkodó egységekkel az üzleti kapcsolatot a kereskedelmi bankok és pénzintézetek tartják. A jegybank a monetáris szabályozás eszközeivel befolyásolja a kereskedelmi bankok tevékenységét. A kétszintő bankrendszerben a bankok és pénz- intézetek között verseny van az ügyfelek megszerzéséért és meg- 500 tartásáért, a piaci részesedés növeléséért. Jelenle- gi bankrendszerünket tehát a kétszintőség jellemzi. A bankrendszer felsı szintjén van a központi bank: a Magyar Nemzeti Bank Rt., amely jegybanki feladatokat lát el. A bankrendszer máso- dik (alsó) szintjét alkotják a különbözı típusú bankok, ame- 600 lyek az alapító okiratban rögzített ügyfél- és tevékenysé- gi körben végezhetnek pénzügyi szolgáltatásokat, többek között számlavezetést, betétgyőjtést, hitelezést a gazdálkodó egysé- gek és a lakosság részére, értékpapírok kibocsátását és forgalmazását stb. A második szinten a következı ban- 700 kokat és pénzintézeteket találjuk: A kereskedelmi bankok


44

az ügyfélkör korlátozása nélkül a pénzintézeti tevékeny- ség teljes körét végezhetik. (Néhány kereskedelmi bank: Magyar Hi- telbank, Országos Kereskedelmi és Hitelbank, Budapest Bank, Magyar Külkereskedelmi Bank, Országos Takarékpénztár és Kereskedel- 800 mi Bank, Postabank és Takarékpénztár stb.). A szakosított pénz- intézetek pl. Iparbank, Ingatlanbank, Állami Fejleszté- si Intézet, Pénzintézeti Központ tıkeerejüknek, személyi és tárgyi felkészültségüknek megfelelıen végezhetnek egyes pénzintézeti tevékenységeket a Bankfelügyelet által en- 900 gedélyezett tevékenységi körben. A takarékpénztárak elsı- sorban a természetes személyek körében végzik pénzintézeti tevékenységüket. A hitelszövetkezetek csak saját tagjaik körében végezhetik pénzintézeti tevékenységüket. Jelen- leg 260 önálló takarékszövetkezet van az országban. 1000


45

A bank fogalma és feladatai A bank speciális feladatok ellátására szervezıdött üz- leti vállalkozás. Olyan intézmény, amely betéteket győjt, pénzt köl- csönöz és más, pénzzel kapcsolatos tevékenységeket végez. A bankok tevékenységét rendszerezve beszélhetünk passzív bankügyletek- rıl, aktív bankügyletekrıl és egyéb banküzleti tevékenységrıl. 100 A passzív bankügyletek keretében a bank betéteket győjt, aminek révén kötelezettsége keletkezik, amit a mérlegében a forrásoldalon, tehát passzívaként mutat ki. Innen ered a passzív bankügylet elnevezés. Ahhoz, hogy egy pénzintézet hitelt tud- jon nyújtani, forrásokra van szüksége, ezt döntıen idegen pénzesz- 200 közök bevonásával tudja biztosítani. Az idegen tı- keszerzés fı formája a betétek győjtése. A bank a nála elhelyezett betétek után kamatot fizet az ügyfélnek. A kamat a betétként elhelyezett pénz használati díja, a kamatláb pedig a kamat és az összeg százalékos aránya. A pénztulajdo- 300 nosok a betéteket különbözı idıtartamra helyezik el a pénzintézeteknél, ami befolyásolja a kamat nagyságát. A betétek elhelyezhetık látra szólóan, vagyis bármikor kö- töttség nélkül felhasználhatók, általában alacsonyabb kamato- zásúak: meghatározott idıre, vagyis rövidebb hosszabb idı- 400 re lekötött betétek, ezek kamata a lekötési idı függ- vényében magasabb. A tıkeszerzés fontos módja a saját érték- papírok (kötvények, pénztárjegyek, adóslevelek stb.) kibo- csátása is. Ezek révén a bank rövid, közép- és hosszú lejára- tú forrásokhoz jut, ezek után magasabb kamatot is fizet. For- 500 rásait bıvítheti a bank refinanszírozási hitelekkel is. Refinanszírozásról akkor beszélhetünk, ha egy bank egy másik banknak nyújt hitelt, hogy az hitelt adhasson ügyfeleinek. Ez többfé- leképpen történhet. A refinanszírozásban fontos szerepe van a jegybankoknak. Az aktív bankügyletek során a bank hitelt nyújt, tı- 600


46

keérdekeltséget vállal más pénzintézetnél, vállalatnál, tehát követelése keletkezik, amit mérlegében az eszközolda- lon aktívaként mutat ki. A gazdasági folyamatok zavartalan lebonyolításához nélkülözhetetlen a hitel. A pénzin- tézetek összegyőjtött forrásaik terhére nyújtják a hitele- 700 ket, vagyis pénzeszközöket kölcsönöznek meghatározott idıre. A folyósított hitel után kamatot szednek. Az egyéb banküzle- ti tevékenység sokrétő feladatok végzését jelenti. Többek között az ügyfelek részére bankszámla vezetését, a fizeté- si forgalom lebonyolítását, az értékpapírokkal kapcsola- 800 tos mőveleteket, a pénzpiaci eszközök vásárlását, a vál- tó leszámítolását, a valuta- és devizaügyletek inté- zését, a pénzügyi szolgáltatások nyújtását. A bankok mőködé- sével szemben több követelményt lehet támasztani. Ezek közül a legfontosabb a következı lehet. A bankok, mint minden gazdálko- 900 dó szervezet, haszon elérésére törekszenek. Nyereségesen akkor mőködik a bank, ha a nyújtott szolgáltatásaiért kapott pénzbevételek fedezik, illetve meghaladják a kiadáso- kat, ügyviteli, üzemeltetési, kamatköltségeket, kötele- zettségeket. Vagyis, ha a bevételek nagyobbak a költségeknél. 1000


47

A gazdasági szervezetek Próbadiktátum: A különbözı nyugati kormányok és helyi kormányzatok a te- vékenységek igen széles körét adták magánkézbe. A kelet- európai tulajdonreform-viták a termelıszektor magánkéz- be adására koncentrálnak. A hazai tıketulajdonosok a versenyben a kisebb állami vállalatokra licitálnak majd. 100 Az emberek gazdasági rendszerekben tevékenykednek, és a te- vékenység végzéséhez eszközöket, módszereket, használnak fel. Ezt a gazdasági rendszert más néven gazdasági szervezetnek is hív- juk. Ilyen gazdasági rendszer, szervezet lehet egy vállalat, egy szövetkezet, egy munkaközösség. Mivel nagyon sokféle gazdasá- 100 gi tevékenységet folytató szervezet mőködik világviszonylat- ban és azon belül a magyar gazdaságban is, ezeket a szervezeteket összefoglaló névvel látjuk el, és gazdasági szervezeteknek nevezzük. Ezalatt egyaránt értünk vállalatokat, szö- vetkezeteket, gazdasági társaságokat. Gazdasági szerve- 200 zeteknek nevezzük azokat az emberi közösségeket, gazda- sági rendszereket, amelyek a gazdasági önállóság alap- ján egy nagyobb gazdasági szervezeten belül mőködnek. Fı fela- datuk a társadalom anyagi javakkal, pénzzel, munkaerıvel, információval való ellátása, valamint szolgáltatások 300 nyújtása. A gazdasági szervezetek a gazdaságon belül fej- tik ki tevékenységüket úgy, hogy ez a tevékenység figyelembe veszi a gazdaság egészének érdekeit és rendelkezése- it, emellett önállóan, szabadon választja meg mőködési te- rületét, dönt az elképzeléseirıl. A mindenkori adórend- 400 szer érvényesítése minden gazdasági szervezet számára kö- telezı, mivel ez az ország egészére vonatkozó rendelke- zés. Nem minden áru esik adókötelezettség alá, és ezeknek az áruknak az árait saját maguk alakíthatják ki. A gaz- dasági szervezetek jogi személyiségek. Ez azt jelenti, hogy 500 meghatározott keretek között kötelezettségeket vállalhat- nak, jogokat szerezhetnek. Kötelezettséget vállal egy szervezet akkor, ha például építtet egy új üzletházat és vállalja az ér- te járó pénz kifizetését. Jogokat szerezhet a szervezet akkor, ha például vásárol egy számítógépet, és a késıbbiek 600 során eladja, tehát joga van az eladásra. A gazdasági


48

szervezeteknek világviszonylatban nagyon sokféle típusa ismert, amelyeket döntı mértékben a tulajdonviszonyok alapján különböztetünk meg. Eszerint vannak állami, közös és magántu- lajdonú gazdasági szervezetek. A szövetkezeti szektort ma 700 sokan nem tekintik magántulajdonnak, és ennek sok hátrányos kö- vetkezménye van. Az ipari szövetkezetek országos érdekkép- viseleti szervének szándéka, hogy a gazdasági élet köve- telményeinek megfelelıen segítséget nyújtson az érdekkép- viseleti körbe tartozó szervezeteknek. Ezt a törvények ad- 800 ta feladatok végrehajtásához való útmutató kibocsá- tásával, a végrehajtás során felmerülı kérdések megvála- szolásával, tanácsadással kívánja megtenni. A kelet-eu- rópai országokban a tulajdonreformról szóló viták, javas- latok a termelıszektor, azaz a mezıgazdaság és az ipar 900 magánkézbe adására koncentrálnak. Nyugaton, ahol az ipar és a mezıgazdaság döntı része magánkézben van, a közössé- gi szektor hatékonysági problémái nemcsak az államosított iparágakban jelentkeznek, hanem minden területen láthatók. Ma már az egészségügy magánkézbe adásáról is folynak viták. 1000


49

Az Európai Unióról röviden A modern ipar a nemzetállamok határain belül született. Korunk gazdasága azonban kinıtte az országok méreteit: a tágabb tér kedvezıbb feltételeket kínál. Minél kisebb egy or- szág, annál inkább rászorul a külsı piacokra, erıforrások- ra. Századunk második felében ezért terjedt el világszerte a 100 több állam összefogására épülı integráció. Euró- pában a második világháború után a nemzetgazdaságok három nagy csoportba tömörültek. Az Európai Közösséget NATO-tagok hozták létre, s a semleges államok az Európai Szabadkereskedelmi Társulásban (EFTA), a Varsói Szerzıdés 200 tagországai pedig a KGST-ben kapcsolták össze gazda- ságaikat. Az Európai Közösség központi fekvése és sikere minden európai országot vonzott. A kelet-eu- rópai politikai rendszerváltás nyomán a KGST szét- hullott, az EFTA nagyrészt beleolvadt az Európai Közösség- 300 be. Európa jelenleg egyetlen integrációs központ köré szervezıdik. Az integráció alapvetıen megváltoztatta Nyugat-Európa arculatát. İsi ellenségek között végleg megszőnt a háború veszélye. A természetes érdekütközések feloldásának eszköze az egyeztetés lett. Az integráció 400 számos közös intézményt hozott létre. Ezekben a tagállamok po- litikusai, a különféle érdekképviseleti szervezetek képviselıi napi kapcsolatba kerültek egymással. Az EU- országokban egy miniszteri találkozó immár nem kivételes esemény, a tagállamokban az egyazon témával foglalkozó 500 minisztériumi tisztviselık személyesen ismerik egymást. A nyugat-európai integráció fı célja egy “közös piac” megteremtése volt. A piac egységét mindenekelıtt az áruk, a szolgáltatások, a tıke és a munkaerı tagországok köz- ti szabad mozgása teremti meg. A gazdasági jog összehango- 600 lása egyes területeken pedig a közös jogalkotás az Európai Unió világszerte egyedülálló vívmánya. Az integráció átformálta az állampolgárok mindennapi életét is. A határok megnyitásával természetessé vált a szomszédos országok nyelvének, szokásainak ismerete. Nemcsak 700 az utazás akadályai tüntek el, hanem tanulni, munkát vál-


50

lalni és letelepedni is lehet az unió más tagállama- iban. Az integráció visszaszorította Nyugat-Európá- ban a nemzeti győlölködést, a nacionalizmust. Az Euró- pai Unióról a hollandiai Maastricht városában kötött 800 szerzıdés 1993-ban lépett életbe. A nagyra törı terv az integráció továbbfejlesztését tőzte ki célul. A gazdaság közös irányításának fı eszközévé a közös pénz megteremtése vált. Az elıbb ECU, majd Euro névre keresztelt közös valuta kibocsátásához a nemzetgazdasá- 900 gok szoros összehangolása lenne szükséges. E feltételeknek valószínőleg csupán a jelenlegi Eu-tagok egy része tud majd megfelelni. A maastrichti szerzıdésben az integrációs cé- lok is kibıvültek. A gazdaság elsı “pillére” mellett második “pillérként” formát öltött a külügyi és biztonságpolitikai 1000 együttmőködés szándéka is, ennek megvalósításához azonban még jó néhány alapvetı kérdést tisztázni kell. Tizenöt – késıbb pedig még több – európai állam együttes nemzetközi fellé- péséhez mind a célok, mind a szervezeti háttér tekintetében szilárdabb alapok szükségesek. A külpolitikai együttmő- 1100 ködés jelenleg az álláspontok összehangolásának szintjéig terjed fontos nemzetközi eseményekkel kapcsolatban. Az EU- szerzıdés szerint az integráció harmadik “pillére” a belügyi és igazságügyi együttmőködés. A tagállamok érdekei általában megegyeznek a külföldi személyek bebocsátásá- 1200 val – a vízumkiadással, a menekültek és bevándorlók befo- gadásával – kapcsolatos kérdésekben, és együttmőködnek a nem- zetközi bőnözés leküzdésének összehangolásában is. Vi- ták folynak a nemzeti rendırségek hatáskörének kiterjesz- tésérıl. Az Európai Unió továbbfejlesztésének kér- 1300 déseirıl 1996 márciusában kezdı- dött kormányközi konferencia, amely 1997-ben ért véget Németországban. A nyugat-európai integ- ráció politikai alapja a német-francia megbéké- lés volt a második világháború után. Az évszázados szemben- 1400 állást a békés együttmőködés váltotta fel. Erre a biztonság- politikai alapra épült kezdetben hat ország gazdasági


51

szövetsége. Az alapító államokhoz Olaszország és a há- rom Benelux állam csatlakozott. Az 1958-ban beindított szervezet Európa iparosodott központja lett. 1500


52

Szövetkezeti átalakulás a mezıgazdaságban A mezıgazdasági termelıszövetkezetek tulajdoni viszonyainak átalakítását 1992 legelején a parlament egyrészt a szövetkezeti törvényben, más- részt az úgynevezett átmeneti törvényben szabályozta, emellett természetesen közvetlen hatást gyakorolnak a tulajdonviszo- 100 nyokra az oly sokat emlegetett kárpótlási törvények is. Mivel az átmeneti törvény szerint a termelıszövetkezeti áta- lakulások határideje lejárt, az máris megállapítható, hogy rendkívül súlyosak, immár szinte helyrehozhatatlanok annak a következményei, hogy a mezıgazdaság alapvetı viszo- 200 nyainak újraszabályozására nem egyetlen lépésben került sor. Jól érzékelhetı, hogy kiérlelt koncepció nélkül, idıben igencsak elnyújtva kerülnek a parlament elé a legfontosabb problémákkal foglalkozó szabályok, törvények, mint pl. a tulajdoni viszonyok átalakításáról, a földbirtok-politi- 300 káról, a szövetekeztekrıl, az agrárpiaci rendtartásról, a földrıl, a földjelzálogjogról, az erdırıl, a vadászatról, a mezı- gazdasági közigazgatás átalakításáról szóló törvény. Rá- adásul a már megalkotott törvényekkel szorosan össze- függı kérdések jelentıs része is rendezetlen. Az eddigi ta- 400 pasztalatok szerint a gyakran egymásnak is ellentmondó vagy végre- hajthatatlan rendelkezéseket idınként késıbb megpróbálják ugyan korrigálni, de csak újabb bizonytalanságokat okoz, hogy a módosítások mögött gyakran politikai indíték húzódik meg: egyes felelıs kormánypárti képviselık mintha kevésnek vél- 500 nék a szövetkezetekbıl kiváló tagok számát, az onnan kivitt vagyon értékét. Ezzel is magyarázható, hogy a szövetkezeti átalakulás politikai csatározások színterévé vált. Az ellentmondásos szabályozás lényeges következménye, hogy erısödik az állam közvetlen beavatkozásának igénye. 600 Ilyennek tekinthetı például a kisgazdapárti kezdeményezés- re elfogadott törvény, amely szerint a szövetkezeti átala- kulás felett bizonyos ellenırzési jogosítványokat kapnak a megyei földmővelésügyi hivatalok. A szabályozás ket- téválasztotta a földtulajdon és az egyéb szövetkezeti va- 700 gyon privatizációját, ennek következtében a várhatóan


53

kétmilliónál több földtulajdonos jelentıs részének nem lesz me- zıgazdasági termelési eszköze, akik viszont a termelési eszközöket birtokolják, azok többségének nincs elegendı földtulajdona. Alapvetı probléma, hogy a jogalkotók a ter- 800 mıföldön kívül mintegy 260 millárd forint értékő, korábban osztatlan szövetkezeti vagyon magántulajdonba adásának általuk választott módszerével – a vagyonnevesítéssel, illetve az ebben részesítendık körének meghatározásá- val – a tulajdonosváltást alárendelték az igazságtételnek. 900 Mintha elfeledkeztek volna arról, hogy az egykor szövetkezetbe kényszerített birtokos parasztok és leszármazottaik nem ugyanazok, mint akik ma fıfoglalkozásszerően a mezıgazda- ságból élnek. A rendelkezésre álló adatok szerint a múlt év végéig a szövetkezeti vagyon mintegy kétharmada a ma már 1000 közvetlenül nem a mezıgazdaságból élık tulajdonába került. Jelentıs ellentmondás a szövetkezeti törvényben, hogy az üzlet- részek nagy részét birtokló külsı tıketulajdonosoknak – mivel nem tagjai a szövetkezetnek – nincs szavazati joguk a gazda- ságok szervezetében, a szövetkezeti közgyőlésben is csak ta- 1100 nácskozási és javaslattételi jog illeti meg ıket. Ezzel sikerült olyan társasági formát konstruálni, amelyben orszá- gosan mintegy félmillió értékpapír-tulajdonosnak nincs döntési joga abban a vállalkozásban, amelyben érdekelt. E “kívülállók” joggal érzik úgy, hogy bár névlegesen jelentıs vagyonhoz, gya- 1200 korlatilag csak egy papírhoz jutottak, hiszen a mezıgazdaság jövedelmezıségi viszonyainak ismeretében üzletré- szük után aligha kaphatnak osztalékot. Ráadásul a vagyon- nevesítés és az, hogy a vagyont naturális formában ki lehe- tett vinni a szövetkezetbıl, az aktív tagokat arra ösztönzi, 1300 hogy konzerválják az eddigi szervezeti viszonyokat, pedig a jogalkotást vezénylı kormányzópártok a családi farmgazdasá- gok elterjesztését tőzték ki célul. Azok, akik egyénileg vál- tak ki a szövetkezetekbıl, 105 ezer hektár földet vittek ma- gukkal. Bár e területek még növelhetık a kárpótlás útján meg- 1400 szerzett, illetve földbérlettel használatba került földekkel, az új tulajdonosok piaci kapcsolatainak hiánya, az ala-


54

csony eszközellátottság legalább is kétségessé teszi, hogy az ön- álló gazdák többsége sikeres vállalkozó lesz. Nehezíti az átalakuló szövetkezetek helyzetét a kárpótlási folya- 1500 mat elhúzódása is. Nem tudni, hogy a hosszúra nyúlt árverések so- rán mennyi föld kel el, a kialakulatlan magántulajdonosi szerkezet miatt nem világos, hogy kitıl lehet bérbe venni a föl- det. A lassú kárpótlás következtében a szövetkezetek csak nehezen jutnak hozzá a kárpótlási jegyekhez, pedig azok ré- 1600 vén tulajdonosok lehetnének például állami élelmiszer- ipari vállalatokban. Közben folyik az állami tulajdon pri- vatizációja, és a szövetkezetek számára félı, hogy bizonyos élelmiszer-ipari ágazatok átalakulása le- zárul, mielıtt a termelık az árverésre bocsátott földek el- 1700 lenértékeként kapott kárpótlási jegyeket tulajdonszerzésre használhatnák fel a feldolgozóiparban. A tulajdoni szerkezetet vizsgálva elhibázottnak látszik a törvényhozás azon kon- cepciója, amely egyetlen modellbe kényszerítette a szövet- kezeteket. Az átalakuló szövetkezeteknek nem volt ugyan- 1800 is más választásuk, mint “új típusú” szövetkezetté vagy gazdasá- gi társasággá alakulni. A szövetkezeti törvénynek külön- bözı szövetkezeti modelleket kellett volna felkínálnia és szükség lett volna a szövetkezet és a gazdasági társaság között átmenetet biztosító formáció létrehozására is. 1900 Ezzel nem kényszerítették volna az átalakuló szervezeteket olyan ruhába, amely nem illik rájuk. A formálisan jelen- tıs vagyon tulajdonosává tett “kívülállók”, az aktív szövetke- zeti és a nagyszámú nyugdíjas tag eltérı érdekei, újabb tömeges átrendezıdést és jogszabályváltozásokat követel. 2000


55

Iparpolitika az érdekképviseletek szemszögébıl Az utóbbi évek takarékossági intézkedéseit biza- kodással fogadták a gazdasági élet szereplıi. A kormány 1995-ben elfogadott, középtávú iparpolitikai terve érvényes keretet ad a konkrét munkához. A versenyképesség javítása érdekében szorgalmazni kell a 100 beruházásokat és a kínálat bıvítését is. Fontos, hogy a külföldi tıkével mőködı cégek a magyar ipar szerves részévé váljanak, így a hazai vállalkozások is csatlakozni tudnak a nemzetközi vállalathálózatokhoz. Kiemelt jelentıségő a beruházások bıvítése, a területi egyenlıtlenségek 200 mérséklése is. Mindezekkel együtt pedig a legfontosabb a magyar ipar felkészítése az Európai Unióhoz való csatlakozásra. Az ipar fejlıdését az elmúlt években nagymér- tékben befolyásolta a külföldi tıke beáramlása, a kül- földi mőködıtıke számára különösen vonzó a feldolgozó- 300 ipar. Említésre méltó még a könnyőipar, valamint az építı- ipar, a többi ágazat inkább a belsı piacot célozta meg. A gazdasági növekedés alapja a növekvı ipari ter- melés lesz. Az exportnövekedés tervezett ütemét a világgaz- dasági és külpiaci elırejelzések is alátámasztják. 400 A munkavállalói és munkaadói szervezetek fenntartá- sokkal fogadják a kormány gazdaságfejlesztési, ezen belül iparfejlesztési elképzeléseit. Az iparpolitikai cé- lok ugyan elfogadhatók, de megvalósításukat kétségessé teszi a közgazdasági környezet. A munkavállalók képvise- 500 lıi az iparpolitikai elképzelésekbıl különösen a foglalkoztatási szempontok megjelenését hiányolják, a kormány ugyanis az elmúlt két évben hasonló célokat tőzött ki maga elé, ám azok nem teljesültek. A szakszervezeti veze- tık szerint a lezajlott folyamatok nem támasztják alá a mosta- 600 ni várakozásokat. Az export ösztönzésével kapcsolatos el- képzeléseket jónak tartják, de felhívják a figyelmet, hogy emellett nagyobb hangsúlyt kellene kapnia a belsı piacnak is. A kí- vánt gazdasági növekedés azonban csak a kivitel erısí- tésével lehetséges. A belsı piac megerısödése termé- 700 szetesen csak akkor képzelhetı el, ha a lakossági fogyasztás


56

is nı, ennek pedig elıfeltétele lenne, hogy a reálbérek ne csökkenjenek. Fontosnak tartják a piac szabályozó szerepét, de egyes területeken még elkelne az állami segítség, mint például a könnyőiparban, azon belül is a ruházati iparnál. 800 Ezért ösztönözni kellene a hazai fejlesztésekre és alapanyagokra épülı termelést. A munkavállalók szerint azért is lenne indokolt az állami szerepvállalás, mert Magyar- országon még mindig nem érvényesülnek tisztán a piacgazdaság törvényei. Ennek érdekében szorgalmazzák az utóbbi évek- 900 ben fellendülı szakképzés fejlesztését. Sürgıs segítséget várnak annak érdekében, hogy csökkenjen az alacsony képzettséget igény- lı bérmunka, és erısödjék a magasabb szakképzettséget felté- telezı, magasabb mőszaki tartalmú tevékenységek szerepe. A kormány iparpolitikájában a munkaadói szervezetek 1000 más hiányosságokra mutatnak rá. Szerintük a magyar gazdaság jövıje az iparon mőlik, ezért fontos lenne, hogy a szervezet megtalálja a helyét, és betöltse azt a szerepet, amelyet a gazdasági élet szereplıi joggal várnak el. A szakértık szerint ma a szerep meghatározásával komoly gondok vannak. Hiá- 1100 nyolják azokat az elemzéseket is, amelyek feltárnák a magyar gazdaságban zajló folyamatok hosszú távú hatásait és ezzel megalapoznák a döntéseket. Az elemzı és elıké- szítı munkában a jelenleginél sokkal jobban kellene támasz- kodni a szakmai szervezetekre. Az ipar gondjai közül el- 1200 sı helyen emelik ki a tıkehiányt, a hitelpiacot rossznak minısítik, úgy vélik, hogy pontosan azok nem jutnak hitelhez, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. A magyar vállalkozá- sok tıke hiányában gyakorlatilag kiszorulnak a belföldi piacról, nem képesek részt venni a nagy cégek diktálta árversenyben. 130 A kis- és középvállalkozások számára elérhetı támo- gatások nem ellensúlyozzák a közgazdasági környezet hatá- sait. A tıkehiánnyal küzdı kis cégek számára létre kellene hozni elkülönített kisbankokat, amelyek komoly szerepet vállalhatnának a finanszírozásban, így lenne fedezet a most 1400 hiányzó mőszaki fejlesztésre. Fontos és megvalósítható cél- nak tekintik, hogy a hazai vállalkozások a biztos piaci pozíciókkal rendelkezı, Magyarországon megtelepedett óriáscégek beszállítóivá váljanak. Ebben a tekintetben találkozik a kormány és a gazdaság szereplıinek szándéka. 1500


57

A tanuló és az iskola kapcsolata

Próbadiktátum: A nevelést minden tanuló sajátos személyiségéhez kellene alkalmazni. Olyan értékrendszerre lenne szükség, amely megmu- tatná a tanuló felfogását saját jellemvonásairól és az általa választott oktatási intézményrıl. Ez hasznos infor- máció lenne a pedadógusnak is a további munkájához. 100 Az iskolai oktatás és nevelés mindinkább bonyolult feladatot jelent. A gyakorlatban régóta ismert, hogy a munka sike- rét a gyermek személyisége és a nevelési környezet együtt határozza meg. Az iskolai nevelımunka eredményessé- gével, hatékonyságával kapcsolatos kutatások többnyire kü- 100 lönbözı irányzatot követnek. Az egyik alapvetıen a ta- nulók egyéniségére, elsısorban a képességekre, illetve a megszerezhetı tudásszintre koncentrál. A másik a tanu- lás körülményeit állítja elıtérbe. Egyre sürgetıbben me- rül fel a két szemlélet összekapcsolása, a személyiségfejlesz- 200 tés egészére való kiterjesztésének igénye. Az oktatás terén elért eredmények fontosak és jelentısek, az iskola célja azonban az egész személyiség fejlesztése. A tevékeny- ség sikerét nem lehet a tanulmányi eredményre szőkíteni. Az oktatási intézményhez való viszonyt számos jellemzı hatá- 300 tározza meg. Döntı jelentıségő, hogy a tanuló hogyan közelít az iskolához, melyek a fı törekvései. Nagy eltérés mutat- kozik a tanuláshoz való viszonyokban is. Míg az egyik az el- várások miatt, emberi, elsısorban a szülıvel való jó kap- csolatáért teljesít, addig a másikat az érdeklıdés, a kí- 400 váncsiság hajtja. A kiegyensúlyozott személyiség fı jellemzı- je a felelısségvállalás, a kötelezettségek teljesíté- se. Az egyéni különbségek, a sajátos jellemzık ismerete alapvetı fontosságú a végzett munka hatékonysága szempont- jából. Ez a régen felismert tény az utóbbi idıben háttérbe 500 szorult. Az egyéni különbségek kutatása keveset fejlıdött az elmúlt kilencven évben, így nem meglepı, hogy a nevelés gyakorlata is nagyon elmaradt ezen a területen. Az iskolák nyi- tottá válása, önállóságuk növekedése következtében egyre nagyobb szerepet kap a hatékonyságukkal szemben támasztott 600


58

elvárás. Ez lehetıvé, sıt szükségessé teszi, hogy az iskolák sajátos szellemiséget alakítsanak ki, legyenek meg az ön- értékelésükhöz szükséges független minısítési szempontok. A gyermek akkor érezheti jól magát az iskolában, ha annak saját arculata van, amellyel azonosulhat. Világszerte ál- 700 talános tapasztalat, hogy a kialakult légkör meghatározó a tanulással kapcsolatos eredményesség és a magatartás szempontjából. Az ember gyermekkorának, ifjúságának nagyobbik felét nevelési intézményekben tölti, így jellemének ala- kulásában természetesen megmutatkozik a tanuló vagy szü- 800 lei által választott iskola hatása. Egyre szélesebb körben nı az érdeklıdés az oktatási intézményekben folytatott munka minısége iránt. A szakértık, a közvélemény, a szülık egyaránt tapasztalják, hogy a szociális légkör, az eredményes- ség, a feltételek, illetıleg az iskola nyújtotta lehetı- 900 ségek között jelentıs eltérések vannak. Az iskolák megíté- lése leginkább szubjektív, tudományosan megalapozatlan té- nyek alapján történik. Ezért van szükség egy objektív módszerre, amelynek segítségével mindenki számára lemérhetı az egyes intézmények, iskolák között nyilvánvalóan meglevı különbség. 1000


59

Az állam feladatai

Próbadiktátum: A modern gazdaságokban az állam szerepvállalása a közpon- ti hatalmon alapuló elosztás. Emellett azonban követel- mény, hogy a különbözı jövedelem-elvonásoknak összhangban kell lennie a hatékonyságot célzó feladatokkal. Ha az állam a szükségesnél nagyobb pénzt von el, joggal bírálják annak mértékét. 100 Vannak az államnak olyan funkciói, amelyek ısidık óta elismerten állami feladatnak számítanak. Ilyen például egy adott országban a belsı rend és igazságosság fenntartása. A demokratikus államot az állampolgárok egyetértésé- vel építik fel, és a központi hatalommal felruházott testü- 100 let joga és feladata a gazdaság és társadalom uralko- dó, mindenki számára kötelezı szabályainak kialakí- tása, valamint betartása. Ez a széles körő feladat magá- ban foglalja a törvényalkotást, a törvények betartásának el- lenırzését és be nem tartásának szankcionálását, a parla- 200 ment, a rendırség és a bíróság mőködtetését. Fontos, hogy a sza- bályok az emberekért vannak, s nem fordítva. A szabályozás ennek megfelelıen legyen minél egyszerőbb, érthetıbb, követhetıbb. Le- gyen a lehetı legegységesebb, és minél kevesebb ellentmondást tartalmazzon. Ne terjedjen ki olyan területekre, ahol a köz- 300 ponti szabályozásra nincs szükség. A szankciók ne legyenek túlzók, ugyanakkor nyújtsanak kellı ellenérdekeltséget a szabályok megsértése ellen. Összefoglalóan, az ideális szabályo- zó rendszer minden szükséges területre kiterjed, és minden helyzet- re hatékony megoldást kínál. A szabályozás egyetlen célja az 400 anarchia elkerülése, nem pedig annak létrehozása. Az állam hasonlóképpen régóta elismert feladata az ország képviselete nemzetközi viszonylatban. A külpolitikai diplomáciának sok más feladat mellett része az önálló had- sereg fenntartása is, alapvetıen az ország érdekeinek 500 védelmére. A honvédelem megfelelı ellátása jelentıs nagyságú forrásokat emészt fel, miközben a honvédelem aktív felhasználására – szerencsére – a fejlett országokban ma már rit- kán kerül sor. Természetesen a fenti feladatok ellátásá-


60

nak vannak gazdasági vonatkozásai, alapvetı céljuk 600 nem a gazdasági életbe való aktív bekapcsolódás, hanem a gazdasági élet, a hétköznapok nyugodt, megbízható intéz- ményi hátterének biztosítása. Az állam gazdaságban be- töltött szerepérıl, vélt és valós feladatairól, felelıssé- gérıl és jogairól szóló vita attól a pillanattól éledt 700 fel, amikor is a kormányzatokat – sokszor joggal - azzal a váddal illették, hogy befolyásuk meghaladja az említett belsı rendfenn- tartó és külsı védı illetékességet. Ez az állami terjesz- kedés két területen is megfigyelhetı volt: egyrészt kialakult a “vállalkozó állam”, amely az állami vállalatok mőködé- 800 sét és közvetlen nyereséggel és haszonnal járó tevékenységek felvállalását jelenti, másrészt sokak szerint az állam túlzott mér- tékben kezdett el beavatkozni jogi és adminisztratív úton a piaci folyamatok önálló alakulásába, egyre erısebb irányító-szabályozó hatalmat sajátítva ki magá- 900 nak. A feladatokat önmagában talán nem is vitatná el az államtól senki, de a feladatok ellátása természetesen költségekkel jár, s annak fedezetét elı kell teremteni. Az ál- lam az állampolgárok jövedelmébıl vonja el ezeket a pén- zeket, s nehezen ellenırizhetı, hogy mire és hogyan költi el. 1000


61

Állampolgári alapjogok Az alapjogok különbözı elvi-elméleti megfontolások alapján csoportosíthatók, így beszélhetünk személyiségi jo- gokról, egyéni szabadságjogokról, politikai szabadságjo- gokról, gazdasági, szociális és kulturális jogokról és állampolgári jogokról. A személyiségi jogoknak az alaptör- 100 vényben történı deklarálásával az ember személyiségét olyan alapértéknek ismerjük el, amelyet védeni kell. Az alkot- mány a jogegyenlıséget konkrét formában, a bíróság elıtti egyenlıségként, a férfiak és a nık egyenjogúságaként fo galmazta meg, és megtiltotta az embereknek faj, szín, nyelv, vallás, po- 200 litikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származá- si, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti megkülönböz- tetését. A politikai szabadságjogok az állami szervek tevékenységéhez viszonyítva fejezik ki az egyének, a pol- gárok szabadságát. ezek a jogok, illetıleg ezek érvénye- 300 sítése a közhatalmat gyakorló állami szervek tevékenysé- ge elé állítanak korlátot. Érvényesülésüket jogi ga- ranciák biztosítják, korlátozásuk csak törvényben történhet. A politikai szabadságjogok közül az egyik legfontosabb a szólás- és sajtószabadság, a véleményformálás és a vélemény 400 közlésének szabadságát foglalja magában. A véleménynyilvá- nítás nevesített formája a sajtó szabadsága, amely a cen- zúra tilalmát és a sajtójogi felelısséget is magában hordozza. A gazdasági, szociális és kulturális jogok ki- alakulása a XIX. század második felére tehetı, 500 és összefügg az államnak a gazdasági életbe egyre foko- zódó mértékben történı beavatkozásával. A XX. szá- zad eleji alkotmányfejlıdés jellegzetes termékei az úgy- nevezett szociális alkotmányok, amelyek az e körbe esı jogok közül egyre többet deklarálnak. Amíg a személyiségi 600 jogok és a szabadságjogok az állami közhatalmat korlátoz- zák és érvényesülésüket elsıdlegesen jogi garanciák biztosítják, e jogcsoport érvényesülésének biztosítékai elsısorban gazdasági és szociális jellegőek. A gaz- dasági jogok csoportja a munkához, a munka és a foglalkozás 700 szabad megválasztásához való jogot, az azonos munkáért


62

azonos bérhez való jogot, a pihenéshez, a szabadidıhöz, a fizetett szabadsághoz való jogot, az érdekvédelmi szervezetek alakításához vagy az ilyenhez történı csatlakozás jogát tartalmazza. a szociális jogok körébe tartozik a 800 lehetı legmagasabb szintő testi és lelki egészséghez, az egészséges környezethez és a szociális biztonsághoz való jog. A kulturális jogok közül a mővelıdéshez való jog a legfontosabb, vagyis a közmővelıdés kiszélesítése, az in- gyenes és kötelezı általános iskola, a képességek 900 alapján mindenki számára hozzáférhetı közép- és felsıfokú oktatás, az oktatásban részesülık anyagi támogatása. Az állampolgári jogok csoportjába tartozó jogok közül a köz- ügyekben való részvétel joga, a választójog és a közhivatal viselésére való jog csak a magyar állampolgárokat illetik meg. 1000


63

A minıség díjazása

Próbadiktátum: Az átlagon felüli munkateljesítmény elismerését szolgá- ló új rendelkezések bevezetésének helyességét a szakszervezetek számos képviselıje vitatta, síkra szállva az egysé- ges, mindenki részére járó illetménynövekedésért. Az intéz- ményvezetık egy nem is csekély része osztotta ezt az álláspontot. 100 Az Országgyőlés az 1998. évi költségve- tést megállapító törvénnyel – immár sokéves hagyománynak megfe- lelıen – számos törvényt megváltoztatott. Ezek közé tartozik a közoktatásról szóló törvény is, melynek módosításánál a legnagyobb vitát a minıségi munkavégzésért járó keresetki- 100 egészítés bevezetésére vonatkozó rendelkezések vál- tották ki. E rendelkezések a közoktatásban lehetıvé teszik az átlagon felüli munkateljesítmény elismerését, és- pedig oly módon, hogy biztosítják a legfontosabb feltételt, a jut- tatás fedezetét, és meghatározzák annak forrását. Ahhoz, hogy 200 e rendelkezés lényegét meg lehessen érteni, tudni kell, hogy a pedagógusok foglalkoztatása eltérı szabályok szerint tör- ténik attól függıen, hogy milyen óvodában, iskolában, kollé- giumban végeznek munkát. Az állami és az önkormányzati in- tézményekben közalkalmazottak, és minden más helyen, például az 300 alapítványi, az egyházi intézményekben munkavállalók dolgoznak. A közalkalmazotti alkalmazás sajátossága, hogy mindenkit törvény által meghatározott “dobozban”, a fizetési osz- tályban, azon belül meghatározott “lépcsıfokon”, a fizetési fokozatban kell elhelyezni. A fizetési osztály meghatáro- 400 zásánál azt az iskolai végzettséget, szakképzettséget kell figyelembe venni, amely az adott munkakör ellátásához szüksé- ges, a fizetési fokozatnál pedig a munkában eltöltött idıt. Ez az eljárás jelenti a közalkalmazott besorolását. A fizetési osztályokhoz, fokozatokhoz törvényben meghatá- 500 rozott mértékő járandóság, a garantált illetmény párosul, amely mindenkit megillet az adott fizetési osztály adott fize- tési fokozatában, függetlenül attól, hogy milyen munkájának a színvonala. A közalkalmazott az évek múlásával garan- táltan halad elıre fizetési osztálya fizetési foko- 600


64

zatain, s eközben garantáltan emelkedik a garantált illet- ménye, függetlenül attól, hogy milyen munkájának a színvonala, mivel a közalkalmazotti elımeneteli rendszer nincs tekintettel arra, ki milyen munkaerı. A munkavállaló annyi mun- kabért kap, amennyit ki tud harcolni magának. Ennek összege vagy 700 több, vagy kevesebb, mint az azonos feladatot ellátó közalkal- mazotté. A törvény csak a minimálbért garantálja teljes foglal- koztatás esetén. A pedagógusfoglalkoztatás közös szabá- lyait a közoktatásról szóló törvény határozza meg, melynek elıírásait meg kell tartani akár közalkalmazottról, akár 800 munkavállalóról van szó. A közös szabályok lényeges eleme, hogy a munkavállaló pedagógus havi járandósága nem lehet kevesebb annál, mint amit akkor kapna, ha közalkalmazott lenne. A közös szabályok közé épültek be az átlagon felüli munkateljesítmény elismerését lehetıvé tevı rendelke- 900 zések. Nem lehet azt mondani, hogy e rendelkezések elfogadá- sáig a közalkalmazottak foglalkoztatását meghatározó szabályok alapján nem volt lehetısége a munkáltatónak el- ismerni az átlagon felüli munkateljesítményt. A munkálta- tó a garantált illetményt nagyobb összegben is meghatározhatja. 1000


65

A vállalatok beruházási és exportkapcsolatai Próbadiktátum: A privatizáció során az állami vállalatok mellett megjelentek a magánvállalkozások. Pénzügyi jövedelmezıség- mutatóik elemzése során azt tapasztaljuk, hogy vállalkozá- sok befektetései összhangban állnak hitelállományaikkal. Az állami vállalatok beruházási mutatói csökkentek. 100 ______________________________________________________________________ A magyar privatizáció egyre kedvezıtlenebb nemzetközi feltételek közepette zajlott. A külpiacok beszőkültek, ami mind a vállalatok külkereskedelmi teljesítményeit, mind fejlesztési kilátásaikat rontotta. Ezzel együtt a priva- tizációtól azt vártuk, hogy az új magántulajdonosok éppen 100 e két területen, a külkereskedelemben és a beruházá- sok terén lesznek képesek lényeges változásokat elérni vál- lalataik mőködésében. Ez a várakozás egyelıre csak szerény mértékben teljesült. A vállalkozások beruházási tevé- kenységét három mutató segítségével elemezhetjük. Az el- 200 sı mutató a befejezetlen beruházások állományának a befektetett eszközökhöz való viszonyát jellemzi. Ezt a mu- tatót a szocialista gazdaság leírásánál még joggal használ- hattuk a beruházások széthúzásának jellemzésére. A pi- acgazdaság viszonyai között, amikor a vállalatok tipiku- 300 san nem számíthatnak állami beruházási forrásokra, a be- ruházások befejezetlen állományának növekedése in- kább a beruházási aktivitás növekedésére utal. A második mutató a befektetett pénzügyi eszközök és az ösz- szes befektetett eszköz arányát tükrözi. A harmadik mutató 400 a beruházási és fejlesztési hitelek arányát mutatja a vállalkozások összes hosszú távú kötelezettségén belül. A beruházási aktivitás visszafogottságát jelzi az a tény is, hogy a beruházási, fejlesztési hitelek állománya a vállalatok összes tartozás állományán belül csökkenı ten- 500 denciát mutatott. Ugyanakkor a vállalatok befektetett esz- közei egyre inkább a befektetett pénzeszközök irányába to- lódtak el. Ez teljes mértékben összhangban áll a pénzügyi mutatók elemzése során leírtakkal. Tehát a vállalatok jelentıs hányada és különösen a nyereségesek a befektetése- 600


66

iket irányították át a pénzügyi befektetések felé a kapacitásaik átalakítása, bıvítése helyett. Ezt is lehet persze vagyonfelélésnek nevezni, de erre a jelenség- re pontosabbnak tőnik a vagyonmentés kifejezés. Ez a nemzet- gazdaság egészében több áttételen keresztül és végsı soron 700 a vagyon elértéktelenedését is eredményezheti, ha a befektetett vállalati pénzeszközök nem áramlanak tovább más vállalatokhoz vagy a pénzügyi befektetı vállalatok más egy ségeihez, amelyek alaptevékenység fejlesztése érdeké- ben akarnak beruházni. A vállalatok beruházási muta- 800 tói a hatékonysági és pénzügyi mutatójukhoz hasonló- an sokkal inkább függtek attól, hogy az adott vállalat melyik ága- zatban, vagy milyen tulajdoni, illetve gazdálkodási formában mőködött. Érdekes és fontos tény viszont, hogy a beruházási mu- tatók esetében a körzethez tartozás valamivel nagyobb je- 900 lentıséggel bírt, mint a tulajdoni csoportba tartozás. A megha- tározó súlyú tulajdoni csoportok beruházási mutató- inak jövedelmezıségi kategóriánként történt elemzé- se jól rávilágított a vállalatcsoportokon belül itt is ta- pasztalható jelentıs különbségekre. Az állami vállatok 1000 mutatója szinte mindegyik jövedelmezıségi kategóri- ában elmaradt a magánvállalatokétól. Érdekes megfigyel- nünk azt is, hogy a beruházási, fejlesztési célú hitelek sú- lya minden csoportban inkább a veszteséges jövedelmezıségi kategóriákban volt nagyobb, a magasabb jövedelmezıségi 1200 helyeken viszont kisebb. A vállalkozások pénzügyi befekteté- si mutatója viszont összhangban volt, az állami vállalatoknál a legjövedelmezıbbek esetében volt a legmagasabb. Ezzel szemben a magánvállalkozásoknál a magasabb mutatóérté- keket a veszteséges csoportokban figyelhettük meg napjainkban. 1300


67

A rendszerátalakítás és a stabilizáció ellentmondása A stabilizáció lényegi eleme a közkiadások csök- kentése. Ez ellentmondásosan alakulhat, ugyanis gyakran a beruházási kiadásokat rövidítik meg, de a jövede- lemkiegészítı tételek megmaradnak. Mindez az országokat a tartósan alacsony beruházás és alacsony növekedés út- 100 jára vezeti. A beruházási hajlandóság élénkítését szolgáló intézkedések sok tekintetben ellentmondanak a költ- ségvetési bevételnövekedés szempontjának, ami a stabi- lizáció egyik döntı mozzanata. Hasonlóképpen a pénz- ügyi és a rendszerváltó megfontolások állandó konfliktusba ke- 200 rülnek az élet több területén, így a privatizálásban is. Ha az adóbehajtás komolytalan, akkor a kormányzat a jövede- lemigényét kénytelen az inflációs adóból fedezni. A sta- bilizációs politika egyik fontos eleme a jóléti kiadások csökkentése. Ez társadalmilag mindig nehézséget 300 jelent, ezért nem meglepı, hogy a nyugat-európai országok csak kismértékben élnek vele. Számos intézmény kialakításá- ban, mőködtetésében a stabilizációs és a rendszeráta- lakító megfontolások ellentéte feloldhatatlan. A stabili- lizáció másik elemi feladata az, hogy megfelelı költ- 400 ségvetési bevételt biztosítson, ami az adókedvezmények kiiktatását, a kulcsok emelését és fıként a behajtás nagy- fokú megszigorítását feltételezi. Ezek a lépések nemcsak a rendszerátalakítás általános társadalmi-politikai törekvéseivel ütköznek, hanem a magánvállalkozás 500 elterjesztését támogató közgazdasági irányvonallal is. Míg a stabilizáció egyszerő, könnyen számon kérhetı adó- megoldásokat igényel, a rendszerátalakításhoz többcélú, áttekinthetı, kiszámítható adórendszerre van szükség, amely nincs alávetve a kormányzat rövid távú szempontjainak. Az 600 ilyen rendszerben a szabályok és az adómértékek hosszabb távon is stabilak, és nem szorul háttérbe a magánmegtakarítás és ma- gán beruházás ösztönzésének szempontja sem. A rendszerátala- kítással, mint folyamattal, egyaránt ellentétes a parancsgazda- ság módszereinek alkalmazása. Közismert tény, hogy kevésbé fej- 700 lett országokról van szó, amelyeknek rendszeres tıkebehozatal-


68

ra van szükségük, kevés a lehetıségük arra, hogy a valuta- árfolyam alkalmazását kiiktassák a fizetési mérleg ki- egyensúlyozását, karbantartását szolgáló bevált eszközök kö- zül. A pénzügyi rendszer egészének liberalizálását is gyak- 800 ran említik a rendszerátalakítás kiemelt feladatai között. Ez a megközelítés az elmúlt évtized újításai- ra is támaszkodik. A rendszerváltó országokban a pénzügyi rendszer legelemibb feladatai is megoldatlanok, ezért idı- szerőtlennek tőnik az átmenet korai szakaszában felvetni 900 e kérdést. A liberalizmus általános elveinek hangozta- tása nem mentesít az egyes lépések konkrét következményei- nek elızetes felmérése alól. A munkaerıpiac egé- szét másként közelíti meg a stabilizáció és a rendszervál- tás. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a világ minden országá- 1000 bana magas munkanélküliség a bérinfláció leküzdésé- nek elengedhetetlen feltétele. A nemzetközi gondolkodás szerves részének számít az a felismerés is, hogy a piacgazda- ság kiépítésének elsı évtizedében a tıkepiac fej- lesztése másodlagos a jól mőködı kereskedelmi bankrendszer 1100 kimunkálásához képest. A jól mőködı kereskedelmi bankrendszer alapja a piacgazdaság kiépítésének, fordítva viszont ez nem állítható. A bankreform semmiképp sem egyszerősíthe- tı le liberalizációs intézkedésekre. Egy általános liberalizálás a pénzrendszer összeomlásához is vezetne. 1200


69

Az önkormányzati képviselı jogai és kötelességei

Próbadiktátum: Az önkormányzati képviselıknek törvényben rögzített feladat- körük van, s e feladatok ellátásához hatáskörrel rendelkeznek. A feladat- és hatáskör egymáshoz való viszonyáról tudnunk kell, hogy a hatáskört a jogszabály mindig pontosan rögzíti és meghatározza a feladatok tényleges arányát és mértékét is. 100 ______________________________________________________________________ Az önkormányzati képviselı jogállását alapvetıen tör- vényi rendelkezések határozzák meg, ezek keretei között az önkormányzatok szervezeti és mőködési szabályzatai, illetıleg rendeletei részletezik a képviselık jogait és kötelességeit. Az önkormányzati képviselıi 100 jogállás választással keletkezik. A választójoggal a válasz- tópolgár lakóhelyén élhet, de lehetıség van arra is, hogy aki állandó lakóhelye mellett legalább öt éve folyamatosan ideiglenes lakóhellyel is rendelkezik, választójogát ideiglenes lakóhelyén gyakorolja. A nemzetiségi és 200 etnikai kisebbségi jogok védelmét a választási törvény számos, az általánostól eltérı rendelkezése szolgálja. A vá- lasztás eredményeként megszerzett mandátum birtokosa auto- matikusan tagja lesz a képviselı-testületnek, függetlenül attól, hogy nemzeti és etnikai kisebbségi jelöltként indult 300 a választásokon. Mivel a képviselı választói bizalmá- ból jut mandátumhoz, erıs, közvetlen lakossági kapcsolatokra kell törekednie. Ugyanakkor, mint a képviselı-testület tag- jának, a település egészéért is felelısséget kell vállal- nia. Egyszerre kell tehát a település egésze és közvetlen 400 választói érdekeinek feltárásán, illetıleg érvénye- sítésén is munkálkodnia. A jogok és kötelességek zavartalan gyakorlása érdekében a települési képviselı a hivatalos személyt megilletı jogvédelemben részesül. A védelem azonban természetesen csak képviselıi tevékeny- 500 sége tekintetében érvényesülhet. A települési képvi- selık munkájukat társadalmi megbízatásként látják el. Arra az idıtartamra azonban, amely a testületi munkához szük- séges, munkahelyén a munkavégzés alól felmentést kap. Elmaradt


70

jövedelmének megtérítésére a képviselı-testülettıl - 600 tehát nem a munkáltatótól – igényt tarthat. Mindez természetesen a testületi munkában való részvételre korlátozódik. A képviselı-testület rendeletében szabályozhatja a képviselı- testület tagjait, a bizottsági tagokat megilletı költség- térítés és juttatás, illetıleg tiszteletdíj vagy évi egysze- 700 ri juttatás mértékét. A települési képviselı jogai és kötelességei szoros kapcsolatban állnak az önkormányza- ti feladatokkal és hatáskörökkel, a testület mőködésé- vel. A jogok közül talán azt kell elsıként megemlíteni, hogy a képviselı felvilágosítást kérhet önkormányzati ügyekben 800 a képviselı-testület ülésén a polgármestertıl, alpolgár- mestertıl, a jegyzıtıl, a bizottság elnökétıl. A kérdezettnek az ülésen vagy késıbb írásban kell érdemi választ adnia. A képviselı kérésére véleményét rögzíteni kell a jegyzı- könyvben, illetıleg írásban benyújtott hozzászólását a jegyzı- 900 könyvhöz kell mellékelni. A képviselı tanácskozási joggal részt vehet bármely bizottság ülésén, ott javaslatot tehet a bizott- ság feladatkörébe tartozó ügy megtárgyalására, kezdemé- nyezheti bizottsági döntés testület elıtti felülvizsgála- tát, megbízás alapján képviselheti a képviselı-testületet. 1000


71

A gazdasági érdek a pénzügyi érdekek elıtt Próbadiktátum: Minél elmaradottabb egy ország, minél nagyobbak a gazdasági nehézségei, annál inkább a gazdaság fejlesztését kellene elıtérbe helyezni. Ezért tehát igen nagy hiba az öncélú pénzügypolitika. Nem a pénzügyi szempontok elıtérbe helye- zésével lesz a pénz jó, hanem a gazdaság megerısödésével. 100 ______________________________________________________________________ A közgazdászok többsége abban a meggyızıdésben él, hogy a jó pénz – ezen az értékálló pénzt értve -, jó gazdaságot teremt, holott ennek a fordítottja sokkal inkább igaz. A nemzetközi pénzü- gyi szervezetek, a pénzügyi kormányzatok abban a meggyızıdés- ben munkálkodnak, hogy a jó pénz mindennél fontosabb. Szerencsére a 100 politikusok kénytelenek az általánosabb gazdasági, sıt társadalmi érdekeket is szem elıtt tartani. Sokkal inkább jel- lemzı az a demokráciákban, hogy a politika diktál a pénz- ügyeknek, mint fordítva. Ennek a fordítottja csak a fejletlenebb, eladósodott országokban fordul elı. Ott sem a belsı poli- 200 tikai erık, sokkal inkább a nemzetközi pénzügyi szervek nyo- másának következményeként. Ez a helyzet évek óta nálunk is. Ez nem volna baj, ha a kormányzat nem értékelné túl e szervek, min- denekelıtt a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és a Nemzetközi Bankszövetségek hatalmát, nem értékelné alul a 300 saját intézkedési szabadságát. Ez a túlértékelés abból is származik, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikában, a ko- rábbi évek tradícióinak megfelelıen, ma is a pénzü- gyek képviselıi jelentik a legnagyobb szakmai tekintélyt, a legmegalapozottabb felkészültséget. A gazdaságpolitiku- 400 sok túlértékelik az infláció negatív hatásait, nem mér- legelik helyesen az infláció keresletkorlátozó féke- zésével járó negatív hatásokat. Évek óta azzal akarjuk fékezni az inflációt, hogy a termelés rovására is csök- kentjük a kimutatott pénzügyi hiányt. Az illetékesek sincse- 500 nek tisztában azzal, hogy az inflációt nemcsak a túlszaladt kereslet, a kellı fedezet nélkül kiáramló vásárlóerı okoz- hatja, hanem a termelés elégtelensége is. Nálunk tipiku- san az a helyzet, hogy az infláció a kapacitások rossz kihasz- nálásának a következménye. A végsı felhasználók, mindenek- 600


72

elıtt a lakosság és a költségvetés úgy költekezik, mintha termelés rendben volna, holott zsugorodik. Az ugyan nem vitatha- tó, hogy a költségvetés viszonylag nagy az adóztatható nemzeti jövedelemhez viszonyítva, de ez sem volna olyan nagy az adott termelési kapacitások jobb kihasználása és a magasabb 700 foglalkoztatás esetében. Nálunk a pénzügyi feszültségek, min- denekelıtt a költségvetési hiány nem azért nagy, mert sokat köl- tünk, hanem azért, mert az állami bevételeket aránytalan mér- tékben a gazdaság zsugorodó nagyvállalati szektorán akar- ják behajtani. Ez nemcsak a jelen elvonási szektort teszi egy- 800 re fizetésképtelenebbé, hanem a növekvı munkanélküli- ség újabb költségvetési kiadásokat támaszt, és ezáltal nö- veli azt a költségvetési hiányt, aminek érdekében a nagy- vállalati szektort tönkreteszik. Alapvetı hiba tehát az, melyet évek óta elkövetünk, hogy a költségvetés egyensúlyát a 900 kiadások csökkentésével akarjuk javítani. Nincs más járha- tó út, mint a termelés növelése. A mi helyzetünk ahhoz hason- latos, ami a húszas, harmincas években a nyugati demokrá- ciákban uralkodott. Ott sem fogadták el a demokratikus kor- mányok, hogy nem a jó pénz, hanem a kellıen kihasznált gazdaság a 1000 fontos. Ezt kell fokozottabban szem elıtt tartanunk a jövıben is. 1020


73

Vállalkozások a mezıgazdaságban

Próbadiktátum: A 90-es évek életre szóló döntések egész sora elé állítják a mezıgazdasági termelıket. Természetesen ezek a döntések nem egyforma gondot jelentenek az öregek- nek és a fiataloknak, a falun és a városban élıknek, a szaktudással rendelkezıknek és a tapasztalatlan kezdıknek sem. 100 ______________________________________________________________________ A gazdálkodás formájának, rendszerének, szerkezetének megvá- lasztása az adottságok és lehetıségek aprólékos mérle- gelése után lehetséges. A vállalkozás fajtája függ a gaz- daság méretétıl, természeti és közgazdasági adottsága- itól, valamint a munkaerı mennyiségétıl, minıségétıl, 100 szakmai színvonalától, és összetételétıl. A számítások értelmében elmondható, hogy Magyarországon a mezıgazdasá- gi dolgozók jelenlegi létszámának legfeljebb a fele tud tisz- tességesen megélni a földmővelı munkából. A vegyes foglal- kozású családok gondolkodása nyitottabb az új ismeretek 200 számára, tájékozódási köre tágasabb, változtatási kész- sége rugalmasabb. A család által elfoglalt többféle munkahely az anyagi függetlenségnek is egyik záloga. Hangsúlyoznunk kell tehát azt, hogy a falvak lakosságának nem a mezıgazdaság lesz a legfontosabb és nélkülözhetetlen foglalkoztatója, hanem 300 a vidéki ipar, az új ipari középüzemek, köztük az élelmiszer-feldolgozó üzemek és a szolgáltatás fejlıdı ágazatai. A holnap Magyarországának mezıgazdasága azonban a maitól gyökeresen eltérı gazdálkodási tere- pet kínál a földmővelıknek, a földtulajdonosoknak és gazdál- 400 kodóknak, akár egyéni vállalkozóként, akár társulva vagy szö- vetkezve, akár alkalmazottként akarnak a mezıgazdaságból megélni. A munkaerı hasznosságának a legnagyobb változá- sát a termelékenységben várhatjuk. Ehhez nemcsak a munka felsze- reltségének és szervezettségének kell javulnia, hanem a hosz- 500 szú távú személyes érdekeltségnek is teljesen érvényt kell szerez- ni. Csak ez ad értelmet a privatizációnak, a szövetkeze- tek átalakulásának. A földmővelés szervezeti formái, a gazdálkodás üzemi típusai számtalan változatban él- nek, kialakulnak, átalakulnak, megszőnnek és újjászületnek. 600


74

Kell jó néhány esztendı, hogy a megszilárdult gazdaságok jól jelle- mezhetı csoportjait biztosan meg tudjuk különböztetni. A szö- vetkezés formái, módszerei, tartalma rendkívül sokféle lehet. A szövetkezeti törvény módot ad az összefogni szándéko- zóknak arra, hogy bizonyos alapvetı elıírások betartá- 700 sa mellett a számukra legelınyösebb formát válasszák, pontosab- ban alakítsák ki. A szövetkezet megalapítását az ala- pító tagok részvételével megtartott közgyőlés határozza el. A közgyőlés feladata az alapszabály megállapítása, a tisztségviselık megválasztása és a megalakulás elıtt kö- 800 tött szerzıdések jóváhagyása. A szövetkezet alapítását követıen az alapszabály elfogadásától számított harminc napon belül be kell jelenteni a cégjegyzéket vezetı cégbí- róságnál. A szövetkezet jogi személy, melynek tagjai természe- tes személyek lehetnek, de az alapszabály jogi személy tagságát 900 is lehetıvé teheti. A jogi személy tag jogai és köte- lezettségei a személyes közremőködés kivételével azonosak a természetes személyek jogaival és kötelezett- ségeivel. Külföldi érdekeltségő szövetkezet esetén a gazdasági társaságról szóló törvény értelmében kell eljárni. 1000


75

8 perces, 160-300 szótagig terjedı versenyszöveg (B)

Próbadiktátum: Az évenként újratermelıdı és inflációkövetı pénzügyi forrásra alapozva megkezdhetık azok a programok, amelyek az ország importfüggıségének mérséklését, a közpénzekbıl mőködtetett intézmények – kórházak, múzeumok, iskolák, óvodák stb. – energiaköltségeinek csökkentését, általában a közjó érde- kében, a végfogyasztói kör energia- takarékossági törekvéseinek támogatását szolgálják. Közös felelıs- ségünk, hogy céljaink minél elıbb megvalósuljanak. 160 ______________________________________________________________________ Az emberiség léte és fejlıdése nagymértékben függ az energiától, amely meghatározó mind a javak termelésében, mind a társadalmi jólét, mind az élet minısége szempontjából. Az energia- ellátás zavartalansága, a biztonságos, környezet- kímélı energia-elıállítás és energiaszolgáltatás alapvetı érdeke valamennyi országnak. A legkisebb mértékő energiahiány is korlátozhatja a gazdaság mőködését, az egyén kialakult életfeltételeit. Az egyes 160 1 perc országok fejlettségük, anyagi és természeti erıforrásaik függvényé- ben, nemzeti energiapolitikák kidolgozásával próbálják saját társadalmuk és gazdaságuk szempontjából kikerülni vagy mérsé- kelni az objektívnek tőnı külsı hatásokat.A legkülönfélébb nyílt és burkolt eszközök alkalmazásával el kívánják érni, hogy az energia- ellátás biztonságot legyen, az esetleges importfüggıség minimálissá váljék, és megfelelı stratégiai jellegő készletekkel rendelkezzenek. Határozott törekvés a legkisebb költség elvének érvényesítése 180 2 perc az energiarendszer fejlesztésében és mőködtetésében. Az egyértelmő nemzetgazdasági elınyök között meg kell említeni a javuló ipari


76

hatékonyságot, ezáltal a piaci versenyképesség növekedését, az adott társadalmi-gazdasági igény alacsonyabb költségszinten való kielégítését, és az így felszabaduló pénzügyi források kedvezıbb irányú felhaszná- lását. Nem szabad elfelejteni az alacsonyabb környezeti terhelést, a kisebb környezetszennyezést és ebbıl eredıen az egészségügyi, környezet- védelmi költségek mérséklıdését. Magyarország, az energetikát tekintve, önmagában 200 3 perc rendkívül korlátozott mozgástérrel rendelkezik. Természeti adott- ságai, energiahordozókban való szőkössége miatt alapvetı törek- vése, belsı kényszere a nagy energiarendszerekhez való kapcsolódás, az energiaforrások ily módon is történı bıvítése. A hazai energiaigényeket napjainkban több mint kétharmad részben – beleértve az atomerımővi főtıanyagot is – importból elé- gítjük ki, és az elırejelzések szerint a gazdaság növekedése nö- vekvı importot tenne szükségessé. Elemi érdekünk tehát, hogy mind a hazai forrásból meg- termelt energiát, mind az importenergiát hatékonyan, a mőszaki- technikai és egyéb lehetıségek 220 4 perc messzemenı érvényesítésével használjuk fel. Rendkívüli jelentıségő, hogy a magyar energiapolitika egyik fı stratégiai célkitőzése az energiatakarékosság szerepének növelése, az energiahatékonyság fokozása. A gazdaság fejlıdése során Magyarországon elsı ízben került összekapcsolásra az erımővi rendszerfejlesztés, az új erımővek építése, tehát a forrásoldal biztosítása és az energia- felhasználás hatékonysága javításának kérdésköre. Az Országgyőlés által elıírt energiatakarékossági, illetve energiahatékonyság-növelı program koncepcióját 1994 már- ciusában a kormány elfogadta, és a megvalósítás lehetséges lépéseit 240 5 perc tárgyaló cselekvési program hamarosan a kormány elé kerül. Sürgetı


77

jelként kell értékelni, hogy az energiafelhasználás hatékonysága érdemben nem javult az elmúlt években, s a gazdaság szerkezeti és tulajdoni átalakulásának kedvezı hatásai is várhatóan csak hosszabb távon fognak érvényesülni az energiatakarékosság terüle- tén. Nem halogatható tehát, hogy az állam központi eszközökkel is segítse a közintézmények és a lakosság energia-, illetve energiaköltség-megtakarító törekvéseit, s létrejöjjenek azok az energiahatékonysági intézmények, amelyek mőszaki-technikai és pénzügyi kérdésekben, rendszerszerő tevékeny- ségükkel, átfogó és koordinált támogatást képesek adni a beruházók- nak. Jelentıs szerepe van már ma is az alakuló 260 6 perc intézményrendszer magjaként az új energetikai törvények alapján létrejött Magyar Energia Hivatalnak, amely a vezetékes energia- hordozók tekintetében közszolgáltatási hatóságként funkcionál. A hivatal engedélyeket ad ki, villamos energia termelésére, átvitelére és szolgáltatására, valamint a gázszolgáltatásra. Elvégzi az e tevé- kenységekkel kapcsolatos gazdasági elemzéseket, javaslatot tesz a legmegfelelıbb ár- és tarifastruktúrára, továbbá ellátja a fogyasztói érdekvédelmet is. A Magyar Energia Hivatal a természetes energetikai monopóliumok állami ellensúlyozása során az ellátás biztonságával, a megfelelı szolgáltatási színvonal garantálásával egyenrangú szempontnak tekinti az energiahatékonyság- növelés követelményét, és ezt a szempontot érvényesíti a jogi 280 7 perc és közgazdasági szabályozás kialakítása, továbbfejlesztése során. Hatalmas fejlıdést hozhat a hazai energiahatékonyság javításában, ha az energiatakarékosságot , illetve az országos energiahatékony- ság-növekedést szolgáló feladatok és a pénzügyi eszközrendszer között összhangot sikerül kialakítani, hiszen a piaci kamatozású hitelek mellett rend-


78

kívül korlátozottan állnak rendelkezésre egyéb, energiatakarékossági célú pénzügyi források. Nem hagyhatók figyelmen kívül és összessé- gükben mindenképpen növelendık azok a külföldi pénzügyi források, amelyek az ipar, a mezıgazdaság , a közlekedés és a gazdasági más területein megfelelı, a hazai hitelfelvételi képességekhez igazodó hitelkonstruk- ciókkal segítik az energiahatékonyságot, és az energiatakarékosság terén elindult kedvezı folyamatokat visszafordíthatatlanná teszik. 300 8 perc


79

8 perces, 160-300 szótagig terjedı versenyszöveg (B) Próbadiktátum: Az év végéig a hazai kereslet bıvülése, az ipar teljes értékesítésén belül, mérsékelheti a belföldi érté- kesítés térvesztését. A mezıgazdaság fejlıdése vegyes képet mutat. Az állatállomány a tavalyihoz képest csökkent, vissza- esett a kertészeti termékek értékesítése, viszont a kalászos gabonák- nál nıtt a termésátlag és a termésmennyiség. Az év eddig eltelt idıszakában mind az export, mind az import több mint 20 százalékkal emelkedett, és javultak a cserearányok is. 160 ______________________________________________________________________ A gazdaság egészében lejátszódó folyamatok alapján arra lehet követ- keztetni, hogy rátértünk a stabil, fenntartható növekedési pályára. Ezek a változások elsısorban a külföldi tıkebefek- tetık számának növekedése és a privatizációt követı valós tulajdonosi kör kialakulása következtében alapvetıen visszafordíthatatlanok. Ezen a bázison jött létre egy átfogó, az ipart és a szolgáltatásokat érintı szerkezet- és piacváltás. Ezzel párhuzamosan 160 1 perc az életképtelen cégek csıdbe mentek, a bankrendszer pedig megszilár- dult. A magyar gazdaság szerkezete jelenleg már megközelíti a nyugat- európai átlagot, és versenyképességünk alapján bízhatunk a minél ha- marabbi felzárkózásban. A javuló pénzügyi folyamatok megfelelıen tükrözik a reálfolyamatokat. A gazdaság tartós stabilizá- lódását igazából a termelésben, az exportban, a szolgáltatásokban bekövetkezett kedvezı változások mutatják. Már az idei gazdaságpoli- tika sem tartalmazott klasszikus megszorító intézkedéseket, 180 2 perc


80

és a visszafogásnak a következı években sincs indoka. De ez nem jelenti azt, hogy ne kellene továbbra is nagy figyelmet fordítani a megszerzett egyensúlyi pozíciók védelmére: vagyis a jövıben is szigorú költség- vetési és pénzügyi politikára van szükség. A stabilizáció eddigi eredményei most lehetıséget kínálnak egy olyan gazdaságpolitika érvényesítésére, amely egyidejőleg célul tőzi ki az egyensúly javítását és a növekedés gyorsítását. Az ország külsı adóssága már tavaly is látványosa csökkent, és ez a folyamat ebbe az évben és jövıre is folytatódik. Mindez 200 3 perc azt is jelzi, hogy több jövedelem marad itthon a gazdaságban. Az 1998-as költségvetés három és fél százalékos növekedéssel kalkulál. Ha ennél sokkal gyorsabb lenne a növekedés, a többletbıl mérsékelnénk az államház- tartás hiányát, és felgyorsítanánk a jóléti rendszerek reformját. Az 1995-ös stabilizációs csomag révén az államháztartás hiányát sikerült elvi- selhetı szintre visszaszorítani, de ha az államháztartás szerkezeti reformjai késedelmet szenvednek, a következı években ismét nıhet a hiány, csökkenhet a gazdasági nö- vekedés lendülete. A növekedési arányok kialakítása a gazdaságpoli- tikák 220 4 perc nagy kérdése. A mi stabilizációnk törékenysége abból is adódik, hogy még nem ismerjük igazán a piacgazdaság mőködését tartós növe- kedés esetén. Ezért a mesterséges növekedés elkerülésére szoros együttmőködést kell kialakítani a jegybankkal az árfolyampolitikában, a kamatpolitikában, az infláció leszorí- tásában. Elemzéseink szerint az évi 5 százaléknál gyorsabb inflációcsökkentés nem serkentené, hanem visszafogná a növekedést. Ezért az inflációellenes politika következetessége azon is múlik, hogy mennyire sikerül ellenállni a javuló helyzetbıl fakadó csábí-


81

tásoknak. Csatlakozásunk az Európai Unióhoz a közösségre jellemzı évi 2-3 százalékos ütemnél 240 5 perc gyorsabb növekedést kíván. Az egyensúly és az élénkülés tartós fenn- maradása esetén az ezredfordulótól a növekedés üteme több éven át 4-5 százalékos lehet. 1990 óta jövıre lesz az elsı olyan év, amikor az inflációhoz képest összes- ségében növelhetık a költségvetési kiadások, s ez egyértelmően a gazdasági növekedés következménye. Természetesen ahhoz, hogy egy-egy terület többet kapjon, a belsı arányoknak is változniuk kell. A korábbi elképzelésekhez képest így kevesebb jut központi beruházásokra, alacsonyabb az intézmények dologi kiadása, az átlagnál kisebb az egészségügy, az oktatás támogatása. Jövıre a nemzetgazdaság egészében, 13 százalék körül infláció mellett, 2-3 százalékkal nıhetnek a reálbérek. 260 6 perc A mozgástér bıvülése mellett nı a kormányzati elırelátás, az össze- függések átlátásának igénye is. Ennek elısegítésére fontos lenne egy stratégiai tervezıintézet létesítése, amely tudományos és szakmai hátterével hosszabb távon is alátámasztaná a kormányzati döntéseket. A jövı évi költségvetés kiegyensúlyozott- ságát vetíti elıre, hogy az idei év növekedése a vártnál nagyobb lesz. Az év eddig eltelt idıszakában folytatódott a gazdaság élénkülése és ezzel egyidejőleg a külsı egyensúly stabilizálódása. A növekedés fı hajtóereje továbbra is a kivitel. Emelkedett a lakossági jövedelmek reálértéke, és bıvültek a beruházások. Az el- múlt fél esztendıben a gépipar vált a nemzetgazdaság legnagyobb sú- lyú ágazatává. Az egyre gyorsuló teljes ipari termelésen belül 280 7 perc a gépipar féléves termelése több mint 50 százalékkal nıtt az egy év- vel korábbihoz képest, és termelésének csaknem négyötödét exportálta


82

az elsı fél évben. Ez a teljesítmény a gépipar nemzetközi verseny- képességének erısödését mutatja. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint a második negyedévben a beruházási kedv is tovább élénkült. Az idén a külkereskedelmi forgalom növekedési üteme vár- hatóan többszörösen meghaladja a nemzeti össztermék növekedési ütemét, és átlagon felüli lesz a növekedés egyrészt a gépek és a szállítóesz- közök árucsoportjában, másrészt Magyarország és az Európai Unió vi- szonylatában. Ez azt jelenti, hogy fokozódni fog hazánk világgazdasági és nyugat- európai integrációja, az import erısödı szerepet fog játszani a gazdaság modernizálásában, az exportban pedig nagyobb lesz a modern termékek aránya. 300 8 perc


83

8 perces, 160-300 szótagig terjedı versenyszöveg (B) Próbadiktátum: A kormány egyik legfontosabb feladatának tekintette az inflációs folyamat megfékezését , az áremelkedés mértékének normalizálását. Induló adottságként számolnia kellett azonban azzal, hogy a gazdaság szerkezeti problémái, a versenyviszonyok fejletlensége, a zilált egyensúlyi helyzet követ- keztében a gazdaságban erıs az inflációs nyomás. Rövid távon a piacgazdaságra jellemzı gazdálkodási feltételek létrehozása már önmagában árnövelı hatást eredményez. 160 ____________________________________________________________________ A magyarországi infláció gyorsulásában alapvetıen a piacgazdaságra való átállás játszotta a fı szerepet. A támogatások szükségszerő megszüntetése, a forgalmi adózás reformja már önmagukban is jelentıs árszintnövelı tényezıkké váltak. Ugyancsak az infláció gyorsulását eredményezte, hogy az elmaradt infrastruktúra fejlesztése a költségek növekedését meghaladó áremeléseket igényelt. Az árak és az árarányok nagyarányú és általános strukturális 160 1 perc átrendezıdése az inflációs várakozásokban betöltött kitüntetett szerepe miatt szintén inflációs tényezı. Az import majdnem teljes körő liberalizációja nagymértékben segítette a piaci viszonyok fej- lıdését, a kínálat soha nem látott bıvülését, de az olcsóbb hazai és a volt KGST-országokból származó termékek kiszorí- tása következtében árszintfelhajtó szerepet is játszik. Magyar- országon is, hasonlóan a többi kelet-európai országhoz, a piacgazda- ságra való átállás sürgetı kényszere miatt számos esetben 180 2 perc a tényleges piaci viszonyokat figyelmen kívül hagyva kellett vég- rehajtani az árliberalizációt . Ma már nem nehéz észrevenni, hogy az árliberalizáció és az infláció gyorsulása között nemcsak idıbeli, hanem oksági


84

összefüggés is fennállott. Mindezeket a hatásokat rendkívüli mér- tékben felerısítették a dollárelszámolásra való átállásból, a piacváltás- ból eredı cserearány-romlás következményei, illetve a kelet-európai kereskedelem összeomlása. Az 19991. évi gazdaságpolitikai programban figyelembe vett 35-38 százalékos 200 3 perc fogyasztói árszínvonal-növekedési ütem elırejelzése szerint az inflációs nyomás fı tényezıi a következık voltak: az energia világpiaci árszintjének múlt év végi ugrásszerő emelkedése, a KGST-kereskedelemben a konvertibilis elszámolásra történt átállás, a külgazdasági egyensúlyi helyzet javítása, illetve az exportorientáció további fenntartása miatt szükségessé vált forintleértékelés, az importbeszerzési árak nö- vekedése, továbbá a támogatások csökkentése, az adók és vámok felemelése, valamint a termelıi infrastruktúra egyes területén a költségnövekedéseket meghaladó mértékő 220 4 perc áremelések. A program azzal számolt, hogy magas infláció esetében, még reálbércsökkenés mellett is, a bérköltségek növekedése számot- tevı inflációs hatással jár. A koncepció abból indult ki, hogy a tervezett inflációs rátát az elsıdleges költségtényezık növekedésébıl objektíven adódó szinten határozza meg, s az inflációt keresleti oldalról meghatározó pénzügyi eszközöket egy ilyen mértékő infláció felté- telezése mellett hangolja össze. Ily módon elkerülhetı, hogy a gazdaság teljesítményével összhangban nem álló jövedelmek keletkezzenek, hogy a pótlólagos kereslet a szükséges ráfordítások hatásánál nagyobb inflációt gerjesszen. Ez volt a kormányzat 1991. évi antiinflációs 240 5 perc politikájának a tartalma. A koncepció továbbá azzal számolt, hogy az említett árszínvonal-növekedési ütem akkor valósulhat meg, ha a gazdaság minden szereplıje csak az ıt ért költségtöbbletet hárítja tovább. 1991-ben a termelık és fogyasztói árszínvonal növekedési üteme egyaránt mintegy 9 százalékponttal meghaladta


85

az elızı évben kialakult mértéket. Mindez megfelel a gazdaságpolitikai programban elıirány- zottnak. Az 1991. évre vonatkozó elızetes árszámítások szerinti és a ténylegesen bekövetkezett árszintnövekedés azonos mértékő lett. Ez az egybeesés részben az inflációs várakozások megtörése miatt következett be. A kedvezı változásban a piaci viszonyok érezhetı javulása 260 6 perc mellett döntı szerepet játszott, hogy a lakossági jövedelmek és a gazdaság teljesítménye között a viszonylagos összhang, vagyis a kereslet fennmaradt, amelyet a monetáris politika is támogatott. A lakossági megtakarítások mind forintban, mind devizában jelentısen növekedtek. Kétségtelen tény, hogy az 1991. évi kedvezı áralakulásban a fı szerepet az élelmiszergazdaság játszotta. Ezen belül különösen a húsfélék és a tejtermékek esetében az árszínvona- lat a beszőkült piachoz képest jelentkezı túlkínálat alakította és nem a valós költségviszonyok. Az 1992. évi gazdaságpolitikai program fı célkitőzése – a külsı egyensúly megırzése mellett – az infláció visszaszorítása. Ez akkor lehet sikeres, ha a gazdaságirányítás következetes magatartás tanúsít 280 7 perc mind a keresleti, mind pedig a költségoldalról jelentkezı inflációs nyomás kezelése tekintetében. A kormány ennek érdekében több, hosszabb távra szóló elvet rögzített. Így szükségesnek látja a belföldi összkeresletnek a gazdaság teljesítményével összhangban álló szabályozását, mindenekelıtt az államháztartás hiányának csökkentése, valamint a pénz relatív szőkös- ségét eredményezı monetáris politika révén. Az állam újraelosztó szerepének mérséklésével a kormány csökkenteni akarja az állami kiadásokat és a költségvetési deficitet. Célul tőzi ki a vállalkozás és a verseny élénkítését, különösen a kisvállalkozások növekvı részarányán, a


86

külföldi tıke fokozott megjelenésén és a privatizáció elırehaladásán keresz- tül. Ennek intézményi feltételeit tovább kívánja fejleszteni. Állami akciók szervezésével törekszik a monopóliumok felszámolására. 300 8 perc


87


Próbadiktátum: Az elmúlt egy-másfél évtizedben a piacgazdaságokban a nagy- és kis- vállalatok közötti együttmőködés köre jelentısen kibıvült, változott. A magyar iparon belül ez a kapcsolatrendszer nemcsak terjedelmében, de tartalmi elemeiben is igen fejletlen, sıt, az elmúlt idıszakban tovább gyengült. A jövıben a kapcsolatrendszer fejlesztéséhez a korszerő kisvállalati szféra kialakulását támogató iparpolitikai programokra és a nagyvállalatok aktívabb cselekvésére van szükség. 160 -______________________________________________________________________ A hetvenes évektıl a fejlett piacgazdaságok vállalati szerkezetének alakulásában kétségkívül a legfontosabb új tendencia a kis- és középvállalatok növekvı térhódítása. Bár a legnagyobb vállalatok összefonódása a nemzetközi tıkével és gyártási profiljuknak a várható piaci lehetıségek jobb kihasználására irányuló tudatos bıvítése révén a szervezeti koncentráció folyamata nem állt meg, a korábban a jóléti társadalom pilléreinek 160 1 perc tekintett nagyvállalatok kétségkívül veszítettek a piaci igények kielégítésében, a mőszaki fejlıdésben játszott szerepükbıl. A fejlett piacgazdaságokban a vállalati szerkezet változásának, a kisvállalatok növekvı térhódításának folyamata igen összetett. A piaci igények változása, a mőszaki fejlıdés új tendenciái, a gyorsuló és erısödı strukturális változások és nem utolsósorban a társadalmi értékrend módosulása az elmúlt másfél-két évtized- ben olyan körülményeket teremtett, amelyek között a nagyvállalati 180 2 perc szervezeti formához főzıdı elınyök leértékelıdtek. A vállalati siker összetevıi napjainkra jelentısen módosultak. Századunk


88

elsı felében-kétharmadában az ipari szervezet erıteljes koncentrációs folyamataiban döntı tényezı volt, hogy a piaci siker a verseny- képesség, a vállalatok költségcsökkentési erıfeszítéseinek, a termelékeny- ség növekedésének, a piaci hatalomnak a függvényében alakult. Ezek a nagyvállalati szervezetekhez kötıdı sikertényezık bár fontosak maradtak, veszítettek jelentıségükbıl. Napjainkban ugyanakkor új sikertényezıvé vált 200 3 perc a rugalmasság, az alkalmazkodási és megújulási készség. Ezek olyan magatartásjegyek, amelyek erıteljesebben a kisebb válla- lati méretekhez kötıdnek. Az új sikertényezık kihívására a nagyvállalatok széles köre a piaci lehetıségek figyelembevételével, a gyártási profil bıvítésével, belsı szervezetének a decentralizálásával kívánta az új követelményekhez való alkalmazkodóképességét javítani. A kisvállalati szervezetekhez kötıdı sikertényezık jelentıségének növekedése ugyanakkor egyre inkább érdekeltté teszi a nagyvállalatokat abban, hogy a kisvállalatokkal kialakított munkamegosztás 220 4 perc és együttmőködés útján tegyenek szert a piaci siker kellékeire. A kisvállalatok térhódítása a fejlett piacgazdaságokban így nemcsak a nagy- és kisvállalatok egymáshoz viszonyított arányait változtatta meg, hanem kiszélesítette e két vállalattípus egymás közti munkamegosztását és egymással való együttmőködését is. Ebben az új vállalatszerkezetben a különbözı mérető vállalatok nemcsak egymás mellett, illetve egymással versenyezve élnek, hanem egymás között igen erıs együtt- mőködési készséget is mutatnak. A nagy- és kisvállalatok


89

közötti kapcsolatok hagyományos, sok évtizede élı formája, amikor a vállalatok között a végtermékgyártás egyes fázisain belül alakul ki munkamegosztás, a kisvállalat 240 5 perc a nagyvállalat által gyártott termék gyártási folyamatának egy fázisát végzi. Korábban a nagyvállalatok térhódításában, az ipar vállalati koncentrációjának a növekedésében fontos szerepet játszott a termelési és értékesítési folyamatok egymás követı szakaszaival kapcsolatos integráció. A különbözı, osztható és piaci kapcsolattal is összeköthetı termelési fázisok nagyvállalati szervezetbe történı integrálásának elınyei napjainkra veszítettek jelentıségükbıl, és ez a nagy- és kisvál- lalatok közötti együttmőködés szélesedésének fontos tényezıjévé vált. Bizonyos termelési fázisok vállalaton kívülre helyezése nyilvánvalóan növeli a termelési folyamatok összehan- golhatóságának a kockázatát, és bizonytalanságot 260 6 perc teremthet a vállalaton belüli kapcsolatok piacszemléletővé alakítása is. A sok évtizedes törekvés a nagyvállalatok szerve- zetén belül a termelési és értékesítési folyamatok integrálásának erısítésére éppen az effajta kockázat csökkentésében játszott igen fontos szerepet. Napjainkban a fejlett piacgazdaságokban a kisvállalatok számának nagymértékő növekedése, az alapítá- suknak általában kedvezı gazdasági környezet jelentısen csökkentette a nagyválla- latok kockázatát a kisvállalatokkal kialakított szoros és széles körő termelési kapcsolatokban. A potenciális partnerek nagy száma miatt és a közöttük tapasztalható erıs versenyben számukra a partnerkapcsolatok széles lehetısége kínálkozik, az egy-egy kis- vállalati partnertıl való erıs függıség kockázatával eleve nem kell számolniuk. 280 7 perc A kisvállalatok innovációs és technikai képességeinek növekedése


90

következtében egyre szélesedik az a kör, ahol a nagyvállalatok számára költségmegtakarítást ígér a korábban összehangolt termelési fázisok szétválasztása, a kisvállalati beszállítók igénybevétele. A mőszaki fejlıdés hatására számos ágazatban, termelési szakaszban csökkent a termelési méretek növelésébıl adódó megtakarítások jelentısége. A specializáció elvére épülı, korszerő gyártási rendszereket elıállító kisvállalkozások széles körő felhasználói igényeket képesek kielégíteni magas technikai színvonalon és versenyképes árakon. A vállalatok közötti kapcsolatok fejlesztésében a költségelınyök- nél is fontosabb tényezıvé vált, hogy e kapcsolatok folytán a nagyvállalatok olyan technológiához jutnak, amelyek kiépítése gazdaságtalan lenne számukra. 300 8 perc


91


Próbadiktátum: Az államháztartás alatt az állam gazdálkodását értjük, tehát azt a tevékenységet, amelynek során az állam anyagi javakkal rendelkezik. Az államháztartásba nem tartozik bele az állam valamennyi, gazdasággal kapcsolatos tevékenysége. Ugyan- csak nem tartozik ide az adásvételre, a hitelezésre, a vállalkozások szervezeti viszonyaira, technikai elı- írásokra, a gazdasági tevékenység nyilvántartására vo- natkozó jogalkotás és a hozzá kapcsolódó jogszolgáltatás. 160 ______________________________________________________________________ Az államháztartás a társadalmi és a gazdasági életben való állami szerepvállalás gazdálkodási, pénzügyi olda- lát jeleníti meg. Úgy is fogalmazhatunk, hogy amelyik feladat pénzügyi fedezete nincs benne az államháztartásban, azt gyakorlatilag nem is tekintjük állami feladatnak. Az államháztar- tás közgazdaságilag a közhatalmi szervek és az azokhoz tar- tozó intézmények gazdálkodási rendszerét jelenti. A közha- talmi szervek két alapvetı intézményrendszert foglalnak magukban, 160 1 perc egyrészt a központi állami szerveket és intézményeiket, másrészt a területi önkormányzatokat és intézményeiket. Az államháztartás- nak mindketten elemei, még akkor is, ha egyébként a köznapi életben az állam szót csak egyikükre használják. Ez a rendszer a gazdálkodás szem- pontjából két részre bontható: a költségvetésre és a gazdálko- dási szabályokra. A költségvetés mutatja meg, hogy mely feladatokat, milyen in- tézmény, milyen pénzeszközök igénybevételével végzi el. A gaz- dálkodási szabályok azt írják le, hogyan kell ezeket az eszkö- zöket megtervezni 180


92

2 perc és elkölteni. Az már részben a politikai berendezke- dés, részben a szakmai színvonal függvénye, hogy e szabályok mennyire következetesek, nyilváno- sak és követettek is. Az állam a jövedelmek egy részének el- vonása, majd újraelosztása útján elégíti ki a társa- dalom szükségleteit, és látja el a felvállalt feladatokat. Ez az éves költségvetési tör- vényben kap jogi formát. Ugyanakkor a demokrácia szabá- lyai szerint az állami feladatok tartalmát és követelményeit törvényben kell elıírni. Továbbá minden, az adott állam területén mőködı, jövedelem- mel, bevétellel, vagyonnal rendel- 200 3 perc kezı jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezet, belföldi vagy külföldi természetes személy befizetései- vel hozzá kell hogy járuljon az állami felada- tokhoz. Ez csak úgy lehetséges, ha az állam a felsoroltak részére a törvényhozás által elfogadott törvényekben fizetési kötelezettséget ír elı, amelyben rögzítik a fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötele- zettség mértékét, a mentességek, a kedvezmények körét és mérté- két, esetenként az elılegfizetési köte- lezettség módját. Így a költségvetés tulajdonképpen igen bonyolult törvényegyüttes. Döntéselméleti szempontból ez a helyzet azt jelenti, hogy a költségvetés csak a legmagasabb 220 4 perc szintő politikai döntéshozatal alapján kerülhet elfo- gadásra. Bár azokat a fı költségvetési döntéseket, amelyek a gazdaság teljesítményére és az ország pénzügyi helyze- tére vonatkoznak a központi politikai szereplık hozzák meg. Több országban vannak olyan helyi vagy középszintő kormányzatok, amelyek felelısek a különbözı szolgáltatások nyújtásáért,


93

és hatalmukban áll – bevételeik növelése érdekében – adókat kivetni vagy hitelt felvenni. Az állam költségvetése egészében és alrendszereiben olyan pénzügyi terv, illetve pénzügyi alap, amely az egy év alatt elvégzendı feladat el- látásához teljesíthetı, jóváhagyott kiadásokat és a teljesítendı, várható bevételeket elıirányzatként tar- 240 5 perc talmazza. Ez magában hordozza azt a lehetıséget, hogy az elıirányzat nem feltétlenül kell hogy felhasználásra kerüljön egészben vagy részben, azaz egyfajta gazdálkodási, költségtakaré- kossági lehe- tıségeket is jelent. Az elıirányzatokat elsısorban irányítási és felügyeleti szempontból rendezik el, és nem a szakmailag azonos típusú tevékenységeket szigorúan egymáshoz rendelve. Az elıirányzatokban megkülönböztetünk rendes és rend- kívüli bevételeket, kiadásokat. A rendes bevételekhez és kiadásokhoz az államháztartásban évenként vagy meghatá- rozott gyakori- sággal rendszeresen elıforduló bevételek és kiadások tartoznak. A rendkívüli bevételek és kiadások nem állan- dó jellegőek – általában egyetlen évben merülnek fel -, de több éven át tartó 260 6 perc vagy elıre látható gyakorisággal történı felmerülésük ellenére sem képezik az államháztartás rendes, hosszú távú vitelének lehetıségét. Az államháztartás jellemzıje, hogy a gazdálkodás éves költségve- tés alapján folyik. Az év jelenthet naptári évet, de úgy- nevezett gazdasági évet is, ahol a költségvetés a gazdálkodás ritmusához kötıdik: mezıgazdasági ciklushoz ısszel indítva, vagy a vállalkozások éves zárási adatainak elérhetıségéhez kötıdve, valamelyik év eleji hónapban kezdve. Az államháztartás körébe tartozó állami feladatot az állam részben vagy egészben a költségvetési szerveken keresztül látja el, vagy ellátásának pénzügyi fedezetét részben vagy


94

egészben, közvetlenül vagy közvetve biztosítja. A költségveté- si szerv az államháztartás részét képezı olyan jogi személy, amely a társadalmi közös szükség- 280 7 perc letek kielégítését szolgáló, jogszabályban, határozatban, alapító okiratban meghatározott állami feladatokat alaptevékenységként, nem haszonszerzés céljából, feladatvég- zési és ellátási kötelezettséggel végzi. Az államháztartási rendszer az államháztartás konkrét, jogilag szabályozott, önálló egységekbıl álló szervezetrendszere. Az államháztartás a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás állami feladatot ellátó gazdálkodásának rendszere. Tehát az államháztartás gazdálkodása költségvetések keretében folyik. Az államháztartás egyes al- rendszereinek önálló költségvetései vannak. Ezeket a költségvetéseket az arra feljogosított állami szervek hagyják jóvá. A központi költségvetéseket a parlament, a helyi költségvetéseket a helyi képviselı-testü- let fogadja el. Ez törvény formájában történik. 300 8 perc


95

10 perces, 280-460 szótagig terjedı versenyszöveg (A)

Próbadiktátum: Az 1990. évi önkormányzati törvény a politikai rendszerváltozás általános célkitőzéseivel összhangban, az államhatalmi ágak és a hatalom megosztása és egyensúlya alapján teremtette meg a mai önkormányzatok szervezeti és mőködési feltételeit, illetıleg feladat- és hatáskörének tartalmát, végsı soron a közigazgatás állami és önkormányzati rendszerének kapcsolatát. Az önkormányzatok függetlenségét és annak tartalmát a törvények biztosítják, és az állami törvényességi ellenırzés segíti jogszerő mőködésüket. Az egyes önkormányzatok alapjogaik tekintetében egyen- lıek, de feladatkörük tekintetében eltérıek lehetnek. Az önkormányzatok között a mellérendeltség érvényesül, azaz egyetlen önkormányzat sem állhat irányítási vagy felügyeleti viszonyban más önkormányzattal. 280 A Magyar Köztársaság területe az állami és önkormányzati közigazgatási feladatok eredményes ellátása érdekében különbözı települési-területi egységekre tagozódik. Az Alkotmány rendel- kezése értelmében az ország területe fıvárosra, megyékre, városokra és községekre tagozódik. A fıváros és a városok kerületekre oszthatók. A fıvárosi és városi kerületek létrehozatala lehetıség, az adott település feltételrendszerének függvénye. A megyék olyan területi egységek, amelyek települési egységekbıl állnak. A területi beosztás, a területi határvonalak, a megyék és a települések elnevezése, valamint a települések jogállása tekintetében az Országgyőlés és a köztársasági elnök rendelkezik döntési jogkörrel. A Kormánynak, a belügyminiszternek és az önkormányzatok- nak 280 1 perc elıkészítı, véleményezı és a döntés végrehajtását biztosító feladatai vannak. A legfontosabb területszervezési döntések az Országgyőlés hatáskörébe tartoznak, amely dönt az állam területi tagozódásáról, a fıvárosról, a megyék összevonásáról, szétválasztásáról, határainak megváltoztatásáról, elnevezésérıl, székhelyérıl és a fıvárosi kerü- letek kialakításáról. Ezekre a döntésekre csak az érintett önkormány-


96

zatokkal történı egyeztetés után kerülhet sor. Új község akkor alakítható, ha az elkülönült lakott településrész képes az alapvetı önkormányzat jogok gyakorlására, és az egészséges ivóvízellátásról, a közvilá- gításról, a helyi közutak és a köztemetı fenntartásáról gondoskodni tud. Az egymással szomszédos települések önkormányzatai megállapodhatnak településrész átadásáról, átvételérıl vagy cseréjérıl. Lakott település- 300 2 perc rész átadása esetén az ott lakó választópolgárok többségének támogatása is szükséges. Lehetıség van arra is, hogy települési önkormányzat a település másik megyéhez történı átcsatolását kezdeményezze. A várossá nyilvánítás feltételeit a törvény nem részletezi, mindössze annyit ír elı, hogy a döntés elıtt a település fejlettségét és térségi szerepét kell mérlegelni. Megyei jogú várossá nyilvánítható az a város, melynek lakosságszáma ötvenezernél több. Jellem- zıje, hogy nemcsak települési, hanem – bizonyos sajátosságokkal – megyei önkor- mányzati feladatokat is ellát. A megyei jogú város közgyőlése kerületeket alakíthat, a kerületekben megválasztott képviselıkbıl képviselı-testüle- tet, illetıleg kerületi hivatalt hozhat létre. Az állami területbeosztást azért kell bemutatni, mert az önkormányzatok hálózata ahhoz igazodik. Községben, városban, fıvárosban és kerületeiben, illetıleg a megyében önkormányzati 320 3 perc testületet kell létrehozni. A helyi önkormányzatokat kétféleképpen lehet csoportosítani. A legközkeletőbb osztályozás szerint különbség tehetı a települési önkormányzatok, valamint a területi önkormányzatok között, ahová a megyék tartoznak tekintettel feladat- és hatáskörük, illetıleg szervezetük sajátos vonásaira. Másfelıl beszélhetünk önálló önkormányzatokról és származtatott jogú részönkormányzatokról. Ez utóbbihoz tartozik a településrészi önkormány- zat, a megyei jogú város ke- rületének képviselı-testülete, valamint a fıvárosi kerületi városrészi önkor- mányzat. Az önkormányzatok egymással egyenlıek, egymással alá-, fölérendelt- ségi, irányítási vagy felügyeleti viszonyban nem állhatnak. A helyi önkormány- zati jogok a település választópolgárainak közösségét illetik meg, melyeket az önkormányzati testület útján vagy a helyi népszavazáson való részvételükkel gyakorolnak. Az önkormányzati képviselı jogállását alapvetıen törvényi rendelkezések határozzák meg, 340 4 perc ezek keretei között az önkormányzatok szervezeti és mőködési


97

szabályzatai, illetıleg rendeletei is részletezhetik a képviselık jogait és kötelezettségeit. Az önkormányzati képviselıi jogállás választással keletkezik. A választójoggal a vá- lasztópolgár lakóhelyén élhet, de lehetıség van arra is, hogy aki állandó lakóhelye mellett legalább 5 éve folyamatosan ideiglenes lakóhellyel is rendelkezik, választójogát ideiglenes lakóhelyén gyakorolja. A jogok és kötelességek zavartalan gyakorlása érdekében a települési képviselı a hivatalos személyt megilletı jogvédelemben részesül. A védelem azonban természetesen csak képviselıi tevékenysége tekin- tetében érvényesülhet. A települési képviselık munkájukat szabályként, társadalmi megbí- zatásként látják el. Arra az idıtartamra azonban, amely a testületi munkához szükséges, munkahelyén a munkavégzés alól felmentést kap. A település-kép- viselı jogai és kötelességei szoros kapcsolatban állnak az önkormányza- ti feladatokkal és hatáskörökkel, a 360 5 perc képviselı-testület mőködésével. A jogok közül talán azt kell elsıként megem- líteni, hogy a képviselı felvilágosítást kérhet önkormányzati ügyekben a képviselı-testület ülésén a polgármestertıl, a jegyzıtıl, a bizottság elnö- kétıl. A képviselı tanácskozási joggal részt vehet bármely bizottság ülésén, ott javaslatot tehet a bizottság feladatkörébe tartozó ügy megtárgyalására. A helyi képviselık kötelességei közül az egyik legfontosabb a képviselı-testület munkájában való részvétel, ami nemcsak az üléseken való fizikai részvételt jelenti, hanem az ülés elıkészítésében és a döntések végrehajtásában való közremőködés kötelezettségét is. Az önkormányzatoknak törvényben rögzített feladatkörük van, és e feladatok ellátásához hatáskörrel rendelkeznek. A feladat- és hatáskör egymáshoz való viszonyáról tudnunk kell, hogy a hatáskört a jogszabály mindig pontosan rögzíti. A feladat vonatkozásában ez nem mondható el minden esetben, hiszen az önkormányzat önként is vállalhat feladatot. A feladat legtöbbször általános, a hatáskör mindig konkrét. Ez azt jelenti, hogy a hatáskörök elhatárolhatók, ezzel szemben 380 6 perc a feladatok nem, vagy csak alig. Az önkormányzat szabadon vállalhat minden olyan ügyet, amelyet törvény nem utal más szerv kizárólagos hatáskörébe, és ezekben az ügyekben mindent megtehet, ami jogszabályt nem sért. A törvényi korlát csak annyi, hogy az önkormányzat nem veszélyeztetheti a kötelezıen elıírt feladatok megvalósítását. Az önkormányzat által kötelezıen ellátandó feladatok körét törvény határozza meg. Az önkormányzati törvény azt


98

a kötelezı minimumot állapítja meg, amelyet minden település önkormány- zatának teljesítenie kell, függetlenül a település nagyságrendjétıl. Ennek megfe- lelıen minden települési önkormányzatnak gondoskodnia kell az egészséges ivó- vízellátásról, az alapfokú oktatásról, az egészségügyi és szociális alapellátásról, a közvilágításról, a helyi közutak és a köztemetı fenntartásáról. Nemcsak a helyi közügyek meghatározásában, hanem a közügyek ellátásában, megvalósításában is teljes önállósággal járhat el az önkormányzat. Ennek megfelelıen maga határozza meg a feladat megvalósí- tásának módját és ütemét. A környezet- és természet védelem körében a képvi- selı-testület levegıtisztaság-védelmi intézkedési 7 perc 400 tervet állapít meg. A közmővelıdés területén önkormányzati múzeum fenntartása, könyvtári szolgáltatás alkotja a képviselı-testület legfontosabb feladatát. Nem le- becsülendık az egészségügyi és a szociálpolitikai ágazatban jelentkezı feladatok sem. Az önkormányzati feladatok és hatáskörök eredményes gyakorlása csak akkor biztosítható, ha a képviselı-testület létrehozza azokat a szerveket, amelyek tevékenyen részt vesznek a döntés-elıkészítésben, a döntéshozatalban, továbbá a döntés végrehajtásának szervezésében és ellenırzésében. Ilyen szervezet a testület keretei között létrehozott bizottság. A bizottságokat a képviselı-testület az önkormányzati feladatokra és hatáskörökre tekintettel hozza létre, közöttük megfelelı munkamegosztást alakít ki, meghatározza az adott önkormányzatnál jelentkezı feladat- és hatáskörök- höz kapcsolódó szerepüket. A kötelezıen létrehozandó bizott- ságok köre igen szők. A helyi önkormányzati és államigazgatási feladatok ellátására különbözı típusú és elnevezéső hivatali szervek jönnek létre, nevezetesen: polgár- mesteri hivatal, körjegyzıség, megyei jogú város kerületi hivatala, megyei köz- győlés hivatala, fıpolgármesteri hiva- 420 8 perc tal. A fıvárosban sajátos, kétszintő önkormányzati rendszer mőködik. Önkor- mányzati alapjogaikat tekintve a fıvárosi közgyőlés és a kerületi képviselı- testületek egyenlıek. Mindkét önkormányzati szint települési önkormányzatok- nak minısül, egyaránt rendelkeznek önkormányzati tulajdonnal, gazdálkodási önállósággal, szabad társulási lehetıségekkel és a helyi ügyek intézéséért való felelısséggel. A települési önkormányzatok feladatait általában a kerületi önkormányzatok köte- lesek megvalósítani, míg a város egészét, vagy több kerületet érintı, illetıleg a regionális szerepkörbıl adódó feladatokat a fıváros látja el. A fıvárosi és kerületi önkormányzatok a többi helyi önkormány- zattal összehasonlítva olyan speciális települési önkormányzatot képeznek, ame-


99

lyek alapjogaik egy részének gyakorlásában korlátozottak. A megyei önkormányzat a települési önkormányzatokkal azonos jogállású szerv. Az alapjogaik azonosak, azaz a megye is a településeket megilletı önkormányzati alapjoggal rendelkezik. A megyei és települési önkormányzatok közötti kapcsolat sokoldalú és közös érdekekre épülı. A megyei önkormányzati jogok alanyai azok a választó- joggal rendelkezı lakosok, akik a térségi jogai- 440 9 perc kat a települési önkormányzatok közvetítésével a megyei közgyőlés útján gyako- rolják. A megyei önkormányzat térségi és települési, valamint hiánypótló, kisegí- tı feladatellátást biztosít. A közgyőlés tagjainak alapvetı kötelessége a települési érdekek feltárásában, egyeztetésében és képviseletében való ak- tív közremőködés, személyes tevékenységükkel a települési és a megyei önkor- mányzat ellátó, szolgáltató feladatkörének összehangolása. A megyei önkormányzat kötelezı feladata és hatásköre azok a törvényben elıírt önkormányzati feladatok, amelyek megoldására a települési önkormányzat nem kötelezhetı, és azok- nak a körzeti jellegő közszolgáltatásoknak a megszervezése, amelyek esetében a szolgáltatásokat igénybe vevık többsége nem ott lakik, ahol a szolgáltatást nyújtó intézmény székhelye található. Az önkormányzati törvény az állampolgár- nak is biztosít jogokat az önkormányzattal szemben. Az önkormányzatok és az önkormányzati jogok, érdekek kollek- tív védelmét biztosítják a különbözı érdekképviseleti szervek. E szervek véleményt mondhatnak az önkormányzatokat érintı jogszabályokról, állami döntések tervezetérıl. Az önkormányzati jogok védelmének körébe tartozik a felterjesztési jog, amelyet nemcsak a képviselı-testületek, hanem az érdekképvi- seleti szervezetek is gyakorolnak. 460 10 perc


100

10 perces, 280-460 szótagig terjedı versenyszöveg (A)

Próbadiktátum: 1990-tıl megnyílt a lehetısége olyan modern polgári társadalmi-gazdasági be- rendezkedés megvalósításának, amelyet a magántulajdon túlsúlya, a polgár, a vállalkozás és a verseny szabadsága, s ugyanakkor a társadalmi szolidaritás érvényesülése jellemeznek. Stratégiai céljaink lehetıvé teszik, hogy a gazdaság mőködésének szabály- és normarendszerét, kultu- rális értékrendünket a legkorszerőbb európai irányzatoknak megfelelıen fejlesszük. Szándékunk, hogy gazdaságunk a fejlett európai politikai, gazdasági, kulturális folyamatokba való szerves integrálódás során váljon képessé a folyamatos alkalmazkodásra és korszerősödésre. A felzárkózás megindításával, majd a szervezeti integráció megvalósításával az ezredfordulón túl érdemlegesen javul a társadalmi jólét. 280 A kormány középtávú gazdaságpolitikájában azokat a feltételeket, követelményeket, célokat rendszerezi, amelyek lehetıvé teszik a fenntartható, a tartósan és biztonságo- san finanszírozható, érdemleges ütemő gazdasági növekedést. Stratégiai céljainkat csak növekvı gazdasági teljesít- ménnyel érhetjük el. Gazdaságunkban akkor lesz esély a dinamikus fejlıdésre és a tartós gazdasági növekedésre, ha gyors, ugyanakkor átgondolt stabilizációt valósítunk meg, jelentısen leszorít- juk külsı és belsı adósságainkat, valamint lényegesen csökkentjük az infláció ütemét. Ehhez átfogó és radikális reformokra, jelentıs és gyors társadalmi-gazdasági változásokra van szükség. A vállalkozói szférában kiemelt figyelmet kell fordítani a nemzetközi versenyképes- ség elérésének felhalmozási, intézményi és 280 1 perc szabályrendszeri feltételeire. Az államháztartás reformja során szőkebb körő, de hatékonyabb állami szerepvállalást kell érvényre juttatni. Ennek megfelelıen törekeni kell arra, hogy egyfelıl mérséklıdjön az állam általános gondoskodó és a jövedelmeket újraelosztó szerepe, másfelıl hatékonyabban intézze igazgatási, rendvédelmi és honvédelmi feladatait, valamint saját pénzügyeit. Az államháztartási reform számos intézkedését már ebben az évben be kell vezetni. Széles teret kell nyitni az önállóság, a teljesítményelv, az öngondoskodás érvényesülésének, és gondoskodni kell a legrászorultabbak szociális védelmérıl. Amennyiben az elıbb említett gazdaságpolitikai


101

célok sikeresen megvalósulnak és a gazdaság modernizációjának elsı eredményei láthatóvá válnak, a nemzeti össztermék átlagos évi növekedése is számottevıen felgyorsulhat. Mindez pedig elıfeltétele annak, 300 2 perc hogy saját erıfeszítéseinkre alapozva valóra váltsuk az Európai Unióhoz való csatlakozási szándékunkat. Javuló egyensúlyi viszonyok mellett akkor érhetünk el érdemleges ütemő, tartós gazdasági növekedést, ha emelni tudjuk a gazdaság világpiaci mérce szerinti versenyképességét. Ez azonban feltételezi, hogy gyorsítható az ehhez szükséges tıke képzıdése és a külsı tıke vonzása, illetıleg folyamatosan javítható a tıkehatékonyság és a termelékenység. Erre csak akkor van reális lehetıség, ha a rendelkezésre álló belsı erıforrások összpontosításával az ország kiegyensúlyozott fejlıdést mutat, valamint ha jelentıs eredményt lehet elérni a gazdasági rendszer mőködésének hatékonyságában. A külföldi mőködıtıke gyorsabb beáramlásában pedig csak akkor reménykedhetünk, ha annak megtérülési feltételei javulnak. A tartósan és biztonságosan finanszírozható, érdemleges ütemő gazdasági 320 3 perc növekedéshez tehát egyidejőleg fel kell gyorsítanunk a tıkefelhalmozást és le kell fékeznünk a külsı és belsı adósságnövekedést. A külsı egyensúly javí- tása, valamint a vállalkozói tıkeképzés és tıkebevonás elsıbbsége elkerülhetetlenné teszi, hogy a belsı államadósság nemzeti össztermékhez mért aránya csökkenjen. Ez viszont az államháztartási hiány nagyarányú mérséklését követeli meg. A nettó külsı adósságállomány arányát a devizabevételekhez képest néhány évig mérsé- kelni kell. Ennek feltétele, hogy a folyó fizetési mérleg passzívuma a beáramló mőködıtıke mértékének megfelelıen csökkenjen. Mivel a tıkehatékonyság és a termelékeny- ség ugrásszerő javulása nem valószínősíthetı, mindez csak erıteljes stabilizációval és forrásátcsoportosítással, összehangolt jövedelmi, kincstári és pénzügyi poli- tikával oldható meg. A jövedelmek tekintetében annak a követelménynek kell eleget tenni, hogy az átlagkeresetek dinamikájánál magasabb legyen a tıkejövedelmek 340 4 perc dinamikája, de ne haladja meg a termelékenység emelkedése által megengedett mértéket. Ennek következtében javul a vállalkozások önfinanszírozó képessége is. Az önfinanszírozó képesség megnövekedését eredményezi mind a tıkeképzıdés gyorsítása, mind a hatékony foglalkoztatás fenntartása és lehetıség szerinti bıvítése,


102

mind pedig az inflációs nyomás erıteljes csökkentése. A követelmény megvaló- sításához a vállalkozásoknál szabályozott költséggazdazdálkodás, az érdekegyez- tetésben hatékony bérmegállapodási rendszer, az állami szektorban pedig szigorú bérmeghatározás szükséges. Az infláció ütemének jelentés mértékő visszaszorítása lényeges feltétele a biztonsá- gos finanszírozás mellett fenntartható növekedési pálya megvalósításának. Erre szükség van a vállalkozások fejlesztési kockázatainak mérsékléséhez, az államháztartás adósságaihoz kapcso- lódó kamatkiadások mérséklıdéséhez, a pénz- és tıkepiac kiegyensúlyozott fejlıdéséhez. Az infláció mérséklésének azonban alapfeltétele a pénzügyi egyensúlyra 360 5 perc egyértelmően törekvı államháztartási politika: a megfontolt kormányzati ársza- bályozási gyakorlat, vállalkozói körben a tisztességes verseny, a piac szelekciós hatásainak érvényesülése és a szigorú költséggazdálkodás: a teljesítményekhez, a vállalkozói jövedelmekhez képest mértéktartó béralakulás, a fogyasztással szemben a megtakarítást elıtérbe helyezı lakossági magatartás. Az inflációval kapcsolatos várakozások folyamatos és tartós csökkentése megköveteli a csúszó árfolyam-politika fenntartását, lehetıleg a leértékelés mérséklését. Ez azonban nem fékezheti az exportálók versenyképességét, és nem hozhatja az importálókat kedvezıbb helyzetbe a belföldi termelıknél. Elengedhetetlen, hogy a költségvetési és a pénzügyi politika prioritásai, törekvései között szoros összhang legyen, mindkét eszközrendszer egyidejőleg irányuljon a fizetési mérleg javítására és az infláció mérséklésére. Az államháztartási hiány bruttó nemzeti termékhez viszonyított arányának és az infláció ütemének csökkentése mérséklıdı reál- és nominális kamatszintet eredményez. A vállalatok 380 6 perc és a kereskedelmi bankok külsı forrásbevonását figyelembe véve a jegybanknak úgy kell alakítania a pénzkínálatot, hogy a kamatszint folyamatosan összhangban legyen az árfolyammal, illetve a tıke- és pénzpiaci folyamatokkal, és lehetıleg fenntartsa, erısítse a megtakarítási hajlandóságot is. A kiszámítható árfolyamváltozás, a mérséklıdı infláció és kamatszint növeli a gazdasági kalkulációk biztonságát, javítja a fejlesztési for- sásokhoz jutás gazdasági feltételeit, ezáltal elısegíti a beruházások növekedését. A vállalkozás és a verseny szabadságának kibontakozása a tıkeképzıdést szolgáló makrogazdasági politikán túl azt is megköveteli, hogy az állam szerepe módosuljon a gazdasági életben, funkciói – figyelembe véve a modern piacgazdaságokban kialakult feladat-


103

kört – világosak legyenek, magatartását lehetıleg tegye kiszámíthatóvá, és hagyja érvényesülni a gazdasági szereplık autonómiáját, a piac szelekciós hatásait. Teljessé kell tenni , és a lehetıségekhez mérten harmonizálni kell az Európai Unió jogalkotási irányelveivel a piaci folyamatok szabályrendszerét és az intézményrendszert, 400 7 perc ugyanakkor folyamatosan napirenden kell tartani a feleslegessé vált kötött- ségek kiiktatását. A tıkebefektetés elısegítésének, vonzásának, a vállalkozások kibontakozásának feltétele, hogy a gyorsan változó piaci viszonyok közepette minél nagyobb stabilitás és kiszámíthatóság nyilvánuljon meg a makrogazdasági politika elveiben és gyakorlatában. Ezt lehet és kell követni az infláció csökkentésével, a kiszámítható árfolyam-politika folyta- tásával, a szükséges átfogó és koncepcionális átalakítások elveinek, irányai- nak világos jelzésével, a változtatásokat követıen pedig a támogatási és adórendszer, az egyéb jogszabályi és intézményi feltételek stabilizálásával is. A nemzetközi gazdasági szervezetek szabályrendszerének elfogadása, az azokba való belépésünk, illetve annak elıkészítése is e törekvések megvalósítását segíti elı. A szőkülı állami beavatkozásnak a versenyképes vállalkozások mozgásterének bıvítését, a befektetések megfelelı környezetének alakítását kell szolgálnia. A külsı áru-, pénz-, és tıkepiacok feltárása érdekében is aktív gazdaságdiplomáciát, kereske- delempolitikát kell folytatni. Az európai szabványrendszernek 420 8 perc megfelelı versenypolitikát kell folytatni, elı kell segíteni az induló kisvállalko- zások versenyhatárainak mérséklését, fejlıdésüket. A privatizáció felgyorsítása során változatos, a vállalkozás típusához igazodó módszereket szükséges igény- be venni, ahol lehet, törekedni kell a tıke emelését eredményezı, fejlesztésorientált megoldások alkalmazására, a vagyongyarapításban való vezetıi, alkalmazotti érdekek erıteljesebb érvényesítésére. A megmaradó állami vagyonkörben a vagyon legjobb hasznosítását alátámasztó érdekeltséget, szervezeti megoldásokat kell alkalmazni. A vállalkozások jövedelmeinek és a munkajövedelmeknek a centralizációját összességében mérsékelni szükséges. A támogatásokat a lehetı legkisebb körre kell szorítani, és olyan támogatási politikát lehet folytatni, amely az egészséges piaci viszonyok minél szélesebb körő kibontakoztatását teszi lehetıvé. A vállalkozások versenyképességének javítása érdekében elkerülhetetlen a vállalkozások közterheinek mérséklése. Elsısorban a munkaerı-felhasználást terhelı társadalombiztosítási járulék csökkentésére van lehetıség. A tıkepiac erıteljes fejlıdése, a tıkepiaci intéz- mények tevékenysége mind a vállalatok finanszírozásában, 440


104

9 perc tıkeellátottságuk javításában, mind a vállalatok feletti tulajdonosi, pénzügyi ellenırzésben, valamint a költségvetés finanszírozásában fokozódó fontosságú. A vállalkozói szféra versenyképességének javításához nélkülözhetetlen a gyors, ésszerő privatizáció végrehajtása, az állami tulajdonban maradó vállalatoknál a hatékony vagyonkezelés: a piacgazdasági környezet erısítése az ennek megfelelı ár- és versenyszabályozás alkalmazásával: a kis- és középvál- lalkozások megerısödésének, fejlesztésének elımozdítása: a feketegazdaság visszaszorítása: az infrastrukturális háttér, elsısorban a közlekedés, hírköz- lés, informatika és a pénzügyi közvetítı rendszer számottevı fejlıdésének elısegítése: a kialakult válsághelyzetek eddiginél célratörıbb, hatékonyabb kezelése. A középtávú gazdaság- politika céljainak megvalósítása érdekében a kormány a rendelkezésére álló eszköztár összehangolt mőködtetésére törekszik. A feladatok jelentıs hányadának megoldása már 1996-ban idıszerő. Emellett ugyancsak az idıszak elején kell elvégezni több nagy horderejő intézkedés elıkészítését, körültekintı megalapozását, végrehajtásának megkezdését, annak tudatában, hogy ezek teljes körő kibontakoztatása még így is csak az ezredforduló után érhetı el. 460 10 perc


105

Tartalomjegyzék A politika fogalma és összetevıi 1. oldal A rendszerváltás értelme 4. Piaci követelmények és az ISO 9000 szabvány 6. A külkereskedelem szervezeti formái 8. A külkereskedelem és a versenyképesség 10. Pártrendszerek a magyar társadalomban 12. Az önkormányzati bizottságok mőködése 15. Munkanélküliség - foglalkoztatáspolitika - gazdaságpolitika 18. Munkanélküliség és piacgazdaság 21. A kereskedelem 24. A környezetvédelmi törvényrıl 26. A környezetvédelmi politikáról 28. A közigazgatás és a jog kapcsolata 31. Az üzleti vállalkozások fıbb formái 34. Vállalat - vállalkozás - változás 36. A közigazgatás felépítésének általános elvei 39. Az infláció lefékezése 41. A jelenlegi magyar bankrendszer 43. A bank fogalma és feladatai 45. A gazdasági szervezetek 47. Az Európai Unióról röviden 49. Szövetkezeti átalakulás a mezıgazdaságban 52. Iparpolitika az érdekképviseletek szemszögébıl 55. A tanuló és az iskola kapcsolata 58. Az állami feladatai 60. Állampolgári alapjogok 62. A minıség díjazása 64. A vállalatok beruházási és exportkapcsolatai 66. A rendszerátalakítás és a stabilizáció ellentmondása 68. Az önkormányzati képviselı jogai és kötelességei 70. A gazdasági érdek a pénzügyi érdekek elıtt 72. Vállalkozások a mezıgazdaságban 74. 8 perces, fokozódó sebességő diktátumok 76- 95. 10 perces, fokozódó sebességő diktátumok 95-105.


106

Documents

Beszédírási rövidítések - jelölések: egybeírás ismétlıdı ... · rokonsági stb. viszonyokban, és bekapcsolódva a társa- 200 dalmi ... Ezen normatívák és egyéb