Berzsenyi Dániel FőiskolaTörténelem Tanszék

BeugróMagyar történelem 1849-1918

1867. XII. tvc.: kiegyezés. Ferenc József kiegyezik a magyarokkal.1867. XIV. tvc.: törvény a kvótáról és a közös államügyek terheiről. A hozzájárulás összegét egy kvótabizottság állapította meg, melybe mindkét országból érkeztek tagok. A kvóta kezdetben 30% volt, később kb. 38%. Ezt mindkét parlamentben el kellett fogadni.1867. XV. tvc.: törvény az osztrák államadósággal összefüggő magyar kötelezettségekről. Mo. 29,2 millió Ft. adósságkamat törlesztést vállalt át.1867. XVI: tvc.: 10 évenként megújítandó gazdasági kiegyezés. Az eltérő gazdasági helyzet miatt nehéz. Mindegyik országban a legkedvezőbb adottságokat fejlesztik. A vámunió fennáll az országok között.1868. XXX. tvc.: horvát-magyar kiegyezés.1868. XLIII. tvc.: Mo. és Erdély egyesítésének részletes szabályozásáról.1868. XLIV. tvc.: a nemzetiségi egyenjogúságról. Mo-on egy politikai nemzet van: egységes és oszthatatlan magyar nemzet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozik is egyenjogú tagja. Az állam központi szerveinek és a törvényhatóságoknak a hivatalos nyelve magyar, de a törvényhatóságok belső ügyvitelében, az egymás közti levelezésben, az alső szintű közigazgatásban és a bíróságokon használható a nemzetiségi nyelv. Az állam köteles gondoskodni arról, hogy az ország minden nemzetisége alap és közép fokon anyanyelvén képezhesse magát. A magánszemélyeknek biztosítja a nyelvhasználatot. Hozhattak létre kulturális egyesületeket. Anyanyelvükön intézhették a beadványaikat és arra anyanyelvű választ kaphattak. A törvényeket valamennyi nemzetiség nyelvére lefordították. A kormánynak gondoskodni kell, hogy a fontosabb hivatalokban nemzetiségei nyelvekben jártas személy dolgozzon.1870. XLII. tvc.: a köztörvényhatóság rendezéséről törvény, melyben vármegyék mellett a szabad királyi városokat, valamint a 88. §-ban felsorolt városokat, amelyek ekkor lettek törvényhatóságok, rendezték.1871. XVIII. tvc.: községi törvény a községek rendezéséről, melyben a rendezett tanácsú városokat, a nagyközségeket és a kisközségeket rendezik.1874. XXXIII. tvc.: választójogról törvény. A választójogot nemhez, vagyonhoz és műveltségi kritériumhoz kötötte (1/4 telek v. 3 szobás városi háztulajdon v. évi 105 Ft, majd 210 Korona adóköteles jövedelem; iparosoknak 1 segéd; diploma állás az értelmiségnek).1912. LXIII. tvc.: háború esetére szóló különleges intézkedésekről. Meghatározta: bevezetésének feltételeit; ogy idevonatkozó hatáskörét; kormány jogosítványait; kormánybiztosok kinevezését széles jogkörrel. Feladata a közrend és közbiztonság fenntartása. Rendelkezhet az önkormányzatok közegeivel. Megszigorítja az útlevélkiadást, idegenrendészetet. Lehetővé tette a postai, távirdai és távbeszélő forgalom ellenőrzését, a gyülekezési és sajtószabadság korlátozását. Létrehozott kétféle kormánybiztosi posztot: katonai parancsnok mellett tevékenykedőt és törvényhatóságok területére kinevezettet.1913. XIV. tvc.: az ogy-i képviselők választásáról. Csökkentette a cenzust.

1865. dec. 9.: A Kolozsvárra összehívott erdélyi ogy. többsége az unió mellett foglal állást. Felavatják az MTA új Duna-parti székházát.

1867. jún. 8.:

1

Ferenc József császárt és Erzsébet császárnét Magyarország és társországai királyává és királynéjává koronázzák Pest-Budán.

A koronázás alkalmával bemutatják a budai Nagyboldogasszony- (Mátyás-)templomben Liszt Ferenc koronázási miséjét.

1873. jún. 6.: II. Sándor cár és I. Ferenc József császár és király Schönbrunnban konzultatív egyezményt ír alá: európai konfliktus esetén a két hatalom tanácskozást kezd a közös diplomáciai irányvonal kialakítására.1875. márc. 1.:

Szabadelvű Párt néven hivatalosa egyesül a Deák-Párt és a Balközép Párt. Újjászervezett formában megnyílik az Országos Levéltár Budapesten, az Országház

utca 28. alatti épületben.1878. okt. 20.:

Befejeződött Bosznia-Hercegovina okkupációja. Az 1878-81. évi ogy. megnyitása.

1879. okt. 7.: Andrássy Gyula gr. közös külügyminiszter és Heinrich Reuss hg. bécsi német követ megköti az ún. kettős szövetséget. A szerződő felek kötelezettséget vállalnak, hogy ellenséges támadás esetén fegyverrel segítik egymást.1882. máj. 20.: Olaszország csatlakozik a kettős szövetséghez, amely így hármas szövetség lesz. A szerződést Kálnoky gr. közös külügyminiszter, Reuss hg. bécsi német követ és Robilant olasz külügyminiszter kötötte meg. Ha Franciaország megtámadná Olaszországot, Németország és az OMM fegyveres segítségnyújtásra köteles. Hasonlóképpen Olaszország, ha Németországot francia támadás érné, az OMM ekkor jóindulatú semlegességet vállal. Valamely 4. hatalommal folytatandó háború esetére a felek jóindulatú semlegességre kötelezik magukat.1918. márc. 3.: breszt-litovszki békeszerződést Szovjet-Oroszország és a központi hatalmak között1918. máj. 7.:

A román Marghiloman-kormány különbékét köt Bukarestben a központi hatalmakkal: Dobrudzsát Bulgária kapja, Mo. javára 5-20 km-es részleges határkiigazítást biztosít.

A Zeneakadémián megtartják Kodály Zoltán 2. szerzői estjét, ahol többek között a Duót, a Szonátát és a Tedeumot játszák.

A MÁV Gépgyár munkásai sztrájkolni kezdenek (május 11-ig).1918. nov. 13.:

Belgrádi katonai konvenció: Linder Béla tárca nélküli miniszter aláírja a november 7-i fegyverszüneti egyezményt. Kijelöli a déli demarkációs vonalat: Nagy-Szamos felső folyásától Marosvásárhelyig, majd a Maros mentén Szegedig, innen a Szabadka-Baja-Pécs vonaltól északra a Dráváig; északon nem jelölt ki demarkációs vonalat; a polgári közigazgatás maradhat, de antant csapatok vonulhatnak be; 2 lovas és 6 gyalogos ezredet tarthatnak fenn; át kell adni a hadianyagot; az ország területét antant csapatok szállhatják meg.

Az eckartsaui levél: az osztrákok 11-i nyilatkozata után a magyarok is hasonló nyiltakozatot kérnek IV. Károlytól. Ebben Károly kijelenti: nem felelős a háború kirobbantásáért; visszavonul az államügyek intézésétől; magára nézve a nép által választott államformát elfogadja. Ezt a főrendiház elnöke, Wlasich Gyula és egy arisztokrata küldöttség hozza haza.

Közzéteszik a miniszterelnökség november 11-én kelt rendeletét: elrendeli új hadsereg, nemzetőrség és polgárőrség felállítását.

Az Oroszországi Szovjetek Központi Végrehajtó Bizottsága határozatban semmisnek nyilvánítja a március 3-i breszt-litovszki békét.

2

taxás város: erdélyi várostípus, mo-i mezővárosokhoz hasonlított. Az uralkodónak adóztak kollektív formában, volt önkormányzatuk, alá voltak vetve a székek és vármegyék joghatóságának. Egy részük küldhetett követeket az erdélyi ogy-be: Marosvásárhely, Csíkszereda, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy.törvényhatósági város: a szabad királyi városokat sorolták ebbe a kategóriába. Az 1876:XX. tvc. a 73 magyarországi városból csak 26 maradt törvényhatóság. Az 1870:XLII. tvc. rendezte.rendezett tanácsú város: a mezőváros, a rendezett tanáccsal ellátott község jogutódja. 1876-ban kibővült ez a kategória: ide sorolták azokat a szabad királyi városokat, amelyek gazdaságilag nem voltak elég erősek, és/vagy nem volt elég lakosuk ahhoz, hogy önálló törvényhatóságokként működjenek. Az 1871:XVIII. tvc.-ben szabályozták.virilizmus: az 1862-es osztrák községi törvényből vették át. Jogilag 1929-ig életben volt. Az ellenzék a magyar alkotmányfejlődés idegen ágának titulálta. A nemzeti képviselők is ellenezték a bevezetését, mert szerintük az ellenük irányult.A törvényhatósági bizottságok tagjait csak felerészben választották, a másik fele a legtöbb adót fizetők közül került ki (ún. nyers virilizmus). A törvény értelmében azonban az értelmiségek „összes egyenes államadója kétszeresen számittatik.” (1870:42. tc. 23. §) (ún. puha virilizmus)Minden törvényhatóságban évente, általában októberben, egy 5 tagú, 5 évre választott bizottság listát készített a legtöbb állami egyenes adót fizetőkről. A listába azok kerülhettek, akik nagykorú magyar állampolgárok és van országgyűlésiképviselő-választási joguk. Az összeállításnál a törvényhatóság területén ingatlan vagyont és az ott élvezett jövedelem összes állami egyenes adóját, valamint a személyes kereseti adót figyelték. A listát aztán nyilvánosságra hozták és meg lehetett vitatni.A férj vagy apa adójába beleszámították a feleség, és a gyerekei adóját is. A nőknek, akik felkerültek a listára, meg kellett nevezni, ki képviseli őket. A nem ott élőknek szintén.Mindenki csak egy törvényhatóság tagja lehetett. Ha az adó lecsökkent, az egyén automatikusan kikerült a virilis névjegyzékből.A községi virilizmus annyiban eltért a törvényhatóságitól, hogy ha valaki több községben is felkerült a virilis listára, több községben is lehetett képviselőtestületi tag.passzív ellenállás: valamilyen okból a politikai életből kivonuló, hivatalt és közszereplést nem vállaló személyek vagy csoportok magatartása. Kifejeződhet a törvénytelennek minősített rendelkezések végrehajtásának elmulasztásában vagy megtagadásában is. Az 1848-1849-es szabadságharc bukását követően hamarosan a Bécsből irányított diktatúra, a Bach-rendszer (1850-1859) hatalomátvétele következett be Magyarországon. Az országot besúgók és a hivatalnokok sokasága árasztotta el. Az önkény ellen titkos mozgalmak szerveződtek volt katonatisztek, tanárok, papok, nemesek, paraszti birtokosok részvételével. Ebben a politikai helyzetben Deák Ferencet a higgadt mérlegelés, a politizálástól való visszavonulás jellemezte. Magatartása a passzív ellenállás jelképévé vált.Felirati Párt: az 1861-es ogy-en a Deák Ferenc vezette csoport. Ferenc József a piemonti vereség után (1859) a birodalom modernizálását tűzte ki célul. 1860 októberében kiadta az Októberi Diplomát, majd 1861 februárjában a Februári Pátenst. Ezek elfogadtatására Ferenc József április 6-ára ogy-t hívott össze Budára. A Deák köré tömörülő csoport még ogy-i feliratot is hajlandó lett volna intézni a nem törvényesen trónra került királyhoz, hogy a 48-as törvények helyreállításának feltételével létrejöjjön a kompromisszum.Határozati Párt: az 1861-es ogy-en a Teleki László vezette csoport. Ferenc József a piemonti vereség után (1859) a birodalom modernizálását tűzte ki célul. 1860 októberében kiadta az Októberi Diplomát, majd 1861 februárjában a Februári Pátenst. Ezek elfogadtatására Ferenc József április 6-ára ogy-t hívott össze Budára. A Teleki vezette tömörülés szerint az ország törvényei szerint Ferenc József hivatalosan nem Magyarország

3

királya – ünnepélyes határozat meghozatala után az országgyűlés mondja ki a maga feloszlatását, így akadályozva meg bármiféle alku lehetőségét is.októberi diploma: 1860. október 20., a magyarok lecsillapítására szánták (Szécsen Antal). A birodalmi tanács és a tartomány (ország)gyűlések dualizmusára épülő rendszer, amelyben az utóbbi a döntő, az előbbi joga az adókérdésben meghatározó. Maradnak felségjogok a hadügy és a külügy. Magyarországon a kerületi felosztás megszűnt, a kancellária és a helytartótanács mellett a vármegyei rendszer is visszaállt. A községekről nem döntöttek, így a reformkori szabályok voltak irányadók 1871-ig. Igazságügyi dolgokban az alkotmánybírói értekezlet döntését várták. Alkotmánybírói értekezlet "Ideiglenes Törvénykezési Szabályok" elfogadása, szokásjogi alapon kerültek a magyar rendszerbe.februári pátens: 1861. február 26. Anton Schmerling kinevezése államminiszterré - 1860. december 13., ettől fogva a tanácsadó szerv az államtanács lett. Schmerling 1861 januárjában összehívta a magyar országgyűlést. Februári Pátens új alkotmányos alapokra helyezték a kormányzást, a föderalista Diplomát a centralista Pátens váltotta fel. (A miniszterek nem felelősek a birodalmi tanácsnak, egyben lehetővé teszi a rendeleti kormányzást is.) Életbe lép a birodalmi alkotmány. Kétkamarás törvényhozás: 343 tagú delegált képviselőház (Magyarország 85, Horvátország 9, Erdély 26 személyt küldött volna) és a Főrendi Ház, ahová méltóság, hivatal és kinevezés útját kerültek be a személyek. A birodalmi tanács hatásköre a pénz és az adóügyekre, a közlekedésügyre, és a katonai szolgálatra terjedt ki. Az elnököket és alelnököket miként a tartományokét is az uralkodó nevezte ki. Később kialakul a szűkebb birodalmi tanács, amely jogköre csak a Ciszlajtánra terjedt ki. Az 1861-es alkotmány nem teljes, csak egy területre, a törvényhozásra koncentrált.úrbéri pátens: 1853. március 2-án jelent meg a kárpótlási és föld-tehermentesítési nyílt paranccsal együtt. A Batthyányi-kormány által eredetileg tervezetthez képest néhány nagyon lényeges változtatásra került sor. Így a maradvány- és irtásföldek megváltását visszahárították a parasztságra, a majorsági zsellérek földjeinek sorsát pedig teljes egészében a földesúr kénye-kedvére bízták. A pátens a maradványföldek után nem biztosított legelőilletményt, és az erdőilletményt is majd ötödével csökkentette azáltal, hogy levonatta annak értékéből az úrbéresek erdei robotjának tőkésített becsárát. Fontos előrelépés volt azonban a földesúr és volt jobbágy között az erdő- és a legelőrész elkülönítésének elrendelése.Húsvéti cikk: 1865. április 16-án jelent meg a Pesti Naplóban, Deák Ferenc írta. A magyarok hajlandóak törvényeiket a birodalom érdekeinek megfelelően változtatni, a birodalom biztonságával összhangba hozni, vagyis készek a kompromisszumra.67-es bizottság és 15-ös bizottság: 1866 márciusában egy 67 fős bizottság ült össze a kulcskérdés, a közösügyi javaslat elkészítésére, mely egy 15 tagú albizottságra bízta az érdemi munkát. Ennek az elnöke az emigrációból már régen hazatért, Deák által mindinkább előtérbe állított Andrássy Gyula gróf lett.Kasszandra levél: 1867. május 26-án a Magyar Újságban megjelent nyílt levél, amit Kossuth írt Deákhoz. Ez megfogalmazta, hogy felelős politikus nem terelheti kényszerpályára az általa vezetett közösség sorsát: nem politizálhat úgy, hogy a nemzet ne lehessen többé „jövőjének mestere”. Kossuth javaslata a birodalom újabb válságperiódusának kihasználása, és addig kialakított demokratikus társadalmi és nemzetiségi program népszerűsítése volt.közös minisztertanács: a két ország miniszterelnöke és a közös miniszterek vettek rajt részt. Elnöke a közös külügyminiszter volt. Általában egy vagy két ügyet vitattak meg rajt: külpolitika, hadügy, gazdasági kiegyezés, stratégiailag fontos vasútépítések.koronatanács: az uralkodó, a közös miniszterek és a két ország miniszterelnökei vettek rajt részt.delegációk: a közös ügyek, minisztériumok parlamenti ellenőrzését végezték. Mindkét parlament külön-külön állított ki egy-egy delegációt. Egy-egy delegáció 60 főből állt és ezek

4

külön-külön üléseztek felváltva a két fővárosban. Egymással üzenet formájában érintkeztek. A magyar delegációba 40 tagot a képviselőház, 20-at a főrendiház delegált (4+1 horvát).előszentesítési jog: az uralkodó előzetesen jóváhagyta a kormány tv.javaslatait, ezután kerültek a parlament elé.képviselőház: a magyar ogy. alsókamarája. Törvényeink kétféleképpen nevezik: az alsótábla elnevezést mindinkább felváltja a képviselőtábla megjelölés, majd véglegesen kialakul a képviselőház elnevezés. A tagjai népképviseleti alapon, ciklusonkénti választás révén kerültek be. A képviselők mentelmi joggal rendelkeztek. Ülései nyilvánosak. Munkáját a képviselőház által választott elnök irányítja.főrendiház: 360-370 fő között, akikből a király 50-et nevezhet ki. Tagja lehetett: az arisztokráciából a 24. életévét betöltött férfi, aki 3 000 Ft adót fizet, illetve egyházi (főpapok, püspökök, protestáns felekezetek világi főgondnokai) és világi (zászlósurak, kúria és bp-i ítélőtábla elnöke, Fiume kormányzója) főméltóságok. 1885-ben került sor a főrendiházi reformra, ettől kezdve a polgári jellegű kétkamarás ogy. látta el a törvényhozás teendőit.mamelukok: Tisza Kálmán miniszterelnök (1875-1890) segítségével megválasztott, őt támogató képviselők. Az egyiptomi szultánok testőrségéről vett, bár közvetlenül talán a francia lapokból származó fogalom.minisztertanács: a magyar miniszterek és miniszterelnök együttes ülése a miniszterelnök vezetése alatt. Nem volt nyilvános, az ülésekről minisztertanácsi jegyzőkönyv készült magyar nyelven. Ülései rendjét nem írták elő törvényben. Az ülések mindig délután voltak. Alkalmazkodtak az ogy. ülési rendjéhez, az ülések előkészítése a tárcák államtitkárainak feladata volt. az élet minden területét érintették az itt tárgyalt ügyek, kb. fele az államélet szempontjából jelentős. Az 1897:XXVII. tvc. szabályozta az ide kerülő ügyeket. Ez lényegében a 30 éves gyakorlatot rögzítette.miniszteri konferencia: a magyar miniszterek és miniszterelnök együttes ülése a király elnöklete alatt. Vagy a kormány utazott Bécsbe, vagy Ferenc József Budapestre. A tárgyalás és a jegyzőkönyv német nyelven volt. Ferenc József ritkán mondott ellent a kormányjavaslatoknak. Kezdetben inkább Ferenc József kezdeményezte, később a magyar kormány.politikai államtitkár:indivisibiliter ac inseparabiliter: [latin] oszthatatlanul és elválaszthatatlanul.főispán: a törvényhatóság élén állt, a kormány megbízottja volt. A király nevezte ki és mentette fel, mindig a kormány bizalmi embere volt. A kiegyezés után jogkörét kiterjesztették a törvényhatósági városokra. Felügyeleti jogköre volt a közigazgatási szervekre; az önkormányzat legfontosabb testületi szerveinek (tvhatósági bizottság, közigazgatási bizottság, kijelölő választmány, számonkérőszék stb.) elnöke; azok ellen a határozatai ellen, amelyek ellentétesek állásfoglalásával, felterjesztési joggal (addig nem hajthatták végre a határozatot, amíg az illetékes miniszter azt jóvá nem hagyta) élhetett; az állami tisztviselők eljárásáról az illetékes miniszterhez tehetett jelentést; az önkormányzat ellenőrzése végett számvevőszéket tarthatott; évente legalább egyszer megvizsgálta a központi és külső tisztviselők eljárását és ügykezelését; közvetlenül is ellenőrizte bármikor a törvényhatóság ügyvitelét, joga volt fegyelmi eljárást elrendelni; egyes tisztviselőket felfüggeszteni; a felfüggesztett tisztviselők állásaira másokat brhelyettesíteni; közvetlen rendelkezhetett azokkal a törvényhatósági tisztviselőkkel és közegekkel, akikre a rendelet végrehajtásához szüksége van; a nem engedelmeskedő tisztviselőt vizsgálat alá vonhatta és felfüggeszthette.alispán: a főispán helyettese. A kiegyezés után a vármegyei törvényhatóság első tisztviselője, a vármegyei közigazgatásának vezetője, a vármegyei tisztviselőkar főnöke (1870. évi XLII. tc.). Intézkedési jogköre volt minden olyan ügyben, amelyet a jogszabály nem utalt más szervek hatáskörébe. Végrehajtotta a kormány rendelkezéseit. Feladatkörét az 1886. évi XXI. tc. határozta meg. Az ispánt hat évre választották.

5

honvédség: az udvar beleegyezett az önálló honvédség állandó keretekkel történő felállítása. De ez a magyar intézmény csak gyalogsággal és huszárlovassággal rendelkezett, alakulataiba csupán a közös hadsereg újonclétszámának biztosítása után engedélyezték a sorozást, és főparancsnokának kinevezése a legfőbb hadúr rezervált jogai közé tartozott. A népesség gyarapodása folytán ugyanakkor a honvédség létszáma gyorsabban nőtt, mint a közös hadseregé.Ludovika Akadémia: felállítását az 1808. évi ogy. mondta ki, nevét I. Ferenc 3. feleségéről, Mária Ludovikáról kapta, régebben Ludoviceum. Honvédtisztképző katonai iskola, melynek feladata egyrészt, hogy a még nem hadköteles (14-17 éves) önkéntesen jelentkező ifjakat tényleges állományú tisztekké képezzék, másrészt a tényleges szolgáló honvédtisztek tovább képezhessék magukat. Ez alapján 2 tanfolyam volt: egy tisztképző és egy felsőbb tiszti. A tisztképzőt jó eredménnyel elvégzők a honvédséghez kerültek hadapródnak. 1872:XVI. tvc.-kel magyar királyi honvédségi Ludovika Akadémi lett, s ilyen formában 1872. november 21-én nyílt meg.csendőrség: A közbiztonsági szolgálat teljesítésére rendelt, katonailag szervezett őrtest. Feladata: működési területén a személy- és vagyonbiztonságot megóvni, a békét és közrendet fenntartani, a büntető törvények, rendeletek és szabályrendeletek megszegését, a véletlenségből vagy bármily természetű mulasztásból eredhető veszélyeket és károkat lehetőleg megakadályozni, a megzavart rendet és békét helyreállítani, az ezek ellen vétőket kitudni, s megfenyítés végett az illetékes bíróságnak vagy hatóságnak feljelenteni, illetőleg átadni. A magyar királyi csendőrség katonai és fegyverzeti tekintetben, továbbá a tisztek és összes csendőrök mindennemű személyi ügyeikben saját elöljáróik, és utolsó sorban, amint azt az 1881. évi III. t.-c. 8. §-a előírta, a m. kir. honvédelmi miniszter alá, a közbiztonsági szolgálat teljesítésére és gazdászati ügyekre nézve pedig a m. kir. belügyminiszter alá voltak rendelve. Magyarország területe Budapest főváros kivételével az 1881. évi III. t.-c. alapján hat csendőrkerületre osztatott fel.szábor: horvát rendi gyűlés, mely egykamarás volt, székhelye Zágráb. Személyes részvétel: főpapok, főnemesek és a főispánok; követek révén: vármegyék, káptalanok, szabad királyi városok. Jogszabály alkotási joga volt: helyi hatáskörű rendeletek, törvények alkotása, melyeket az uralkodó szentesített. De ezeknek összhangban kellett lenniük a magyar törvényekkel. Adómegajánlási joga azonban nem volt.bán: ho-i főméltóság, melyet az uralkodó nevezett ki. A korszakban katonatiszt töltötte be. Nádori funkciókkal rendelkezett: ő volt a szábor elnöke, a Báni Tábor elnöke, a Báni Határőrvidák parancsnoka.Horvát Unionista Párt: magyarbarát horvát párt a száborban. A magyarokkal való tárgyalásokkor hajlandó volt a régi közjogi kapcsolatokat korszerűsített formában felújítani, azonban ebbe a Horvát Nemzeti Párt nem ment bele. 1867 decemberében győzött a választásokon, így egy magyar álláspontot jobban elfogadott küldöttség alakult, s létrejöhetett a horvát-magyar kiegyezés.corpus separatum: elkülönített test. Ilyen volt Fiume, amely 1779-ben lett a Szent Korona része és 1807-ben született erről törvény ténylegesen és követének helyet biztosított az Alsó Táblán.Trializmus: 1871-ben volt esélye egy cseh kiegyezésnek, vagyis osztrák- cseh- magyar trialista rendszer kialakításának, ami a délszláv kérdést más perspektívába helyezte volna. De ez meghiúsult, helyette a dualizmus rendszere szilárdult meg.Csemegi-kódex: az első modern magyar büntető törvénykönyv. Az 1878. évi V. törvénycikket csak 1878-ban fogadták el. A szakirodalom a kodifikátora, Csemegi Károly után Csemegi-kódexnek nevezi. A kódex a börtönügy szabályozását is tartalmazta, oly módon, hogy a büntetési rendszerről szóló fejezetébe vette fel a szabadságvesztés büntetésre és annak végrehajtására vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket. A törvénykönyv a

6

szabadságvesztés öt nemét határozta meg: a fegyházat, az államfogházat, a börtönt, a fogházat és az elzárást.bihari pontok: a Tisza Kálmán által Nagyváradra 1868 márc. 17. egybehívott értekezleten kidolgozott program a célból, hogy ismét helyreállítsa az országgyűlési baloldali párt egységét. 1868. április 1-jén hirdették meg. Kimondja: a delegációk és közös minisztériumok megszüntetését; magyar hadsereg létrehozását; a pénz és kereskedelmi ügyek függetlenségét. Ez volt a kiegyezés másik alternatívája.decemberi alkotmány: a kiegyezés osztrák változata. 1867. november 21-én terjesztették az urak háza elé. Ferenc József december 21-én szentesítette. A magyarnak nem szó szerinti fordítása volt. 1861. február 26. kelt alaptörvény megváltoztatásáról. Állami alaptörvény a Birodalmi Tanácsban képviselt királyságok és tartományok állampolgárainak általános jogairól, a birodalmi bíróság felállításáról, a bírói hatalomról, a kormány és a végrehajtó hatalom gyakorlásáról, törvény a Birodalom tartományainak közös ügyeiről.Elvhű Balközép: 1873 november elején egy csoport Mocsáry Lajos és Csávoszky Lajos vezetésével kilép a Balközép Pártból és megalakítja az Elvhű Balközepet (1873. nov. 11.).Középpárt: 1873 december elején egy csoport Ghyczy Kálmán vezetésével kilép a Balközép Pártból és megalakítja a Középpártot (1873. dec. 10.).Egyesült Közjogi Ellenzék: Kossuth 1874-ben amellett lépett fel, hogy hozzanak létre egy erős központi ellenzéket, hogy fellépjenek a kiegyezés ellen. 1874. február 26-án létrejött az Egyesült Közjogi Ellenzék az Elvhű Balközépből és a 48-as Pártból. Május 17-én felvette a 48-as Függetlenségi Párt nevet, a párt vezetője Mocsáry Lajos lett. Programja: perszonálunió, közös minisztériumok megszüntetése, delegációk megszüntetése, közös hadsereg megszüntetése, önálló magyar bank, vám és kereskedelmi szerződések revizió alá vetése, vm-i önkormányzatok sértetlen jogainak fenntartása, a reformkérdések szabadelvű alapon való megoldása.Nemzeti Munkapárt: 1910 februárjában hozta létre Tisza István. Vezető garnitúrája a Nemzetei Társaskör (1907-ben alakult) tagjai közül kerültek ki, de szerepet kaptak benne az éppen feloszlott Alkotmánypárt egyes vezetői is. Első feladatának az új választások kiírását, lebonyolítását és természetesen a maga győzelmét tekintette (amelyet átütő sikerrel meg is szerzett).Ballhausplatz: tér Bécs I. kerületében. Egyik palotájában volt 1918-ig az osztrák-magyar külügyminisztérium. Ezért átvitt értelemben B. v. Ballplatz ezt a régi külügyminisztériumot, ill. a Monarchia külpolitikáját is jelentette.Matica Slovenska: egy szlovák közjogi kulturális és tudományos intézmény. Székhelye: Turócszentmárton. Matica szó szerb eredetű, jelentése anyácska. Az Osztrák-Magyar Monarchiában élő szlovákok vezető politikusai 1861-ben Túrócszentmártonban memorandumot bocsátottak ki, amelyben az alapvető kisebbségi jogok megadását követelték a szlovákság számára. Erre válaszul az osztrák császár, Ferenc József engedélyezte a szlovák nemzet és élet kedvelőinek létrehozását. Ennek eredményeként 1863. augusztus 4-én megalakult a Matica slovenská. Példaképe volt a szerb Matica Srpska (1826-ban alapították) és a cseh Matice česká (1831-ben alapították). Ez lett az első Matica (1863-1875). Megalakítás után a tagság folyamatosan nőtt és a szervezet súlya is egyre nagyobb lett a magyarországi szlovákság köreiben. Összegyűjtötte a szlovák kultúráért tenni akaró aktivistákat. Támogatta az amatőr színjátszóköröket, a népi kultúrát, saját kiadásában jelentette meg a Letopisy (magyarul Krónika) című szlovák nyelvű tudományos folyóiratot, valamint a Matica keretein belül alakult meg a Szlovák Nemzeti Múzeum is. 1875. április 6-án kelt, 125. számú rendeletében Tisza Kálmán belügyminiszter beszüntette a Matica slovenská működését. Vezetői: Štefan Moyzes, Karol Kuzmány, Ján Országh, Ján Francisci, J. Kozáček.

7

Osztrák-Magyar Bank: 1878-tól létezett, a birodalomnak közös pénzrendszere volt, ez a közös jegybankjuk. Az ezüst alapú osztrák Forint váltója a krajcár. Wekerle Sándor arany alapú koronát vezetett be, az átállás 1892-1900 között volt.telefonhírmondó: Puskás Tivadar találmánya. 1893. február 15-én szólalt meg először Budapesten a Magyar utca 6. számú házban. Ekkor még „adásait” csak a telefonállomásokon keresztül hallgathatták. A telefontulajdonosok kérhették közvetlenül a központtól a telefonhírmondó kapcsolását. Ez a megoldás sok panasznak lett a forrása. Puskás önálló hálózat kiépítéséhez kezdett. Azonban 1893. március 17-én meghalt. Művét Popper István mérnök folytatta, aki megalapította a Telefonhírmondó Rt.-t. A vállalat technikai vezetésével Szvetics Emil mérnököt bízta meg. A hálózat fokozatos bővülésével rohamosan nőtt az előfizetők száma is. Az első operaközvetítés 1896-ban volt.hitbizomány: a családon belül meghatározott rend szerint öröklődő osztatlan vagyon. Létrehozásának célja a család tekintélyének és az ehhez szükséges vagyoni alapnak a fenntartása. A vagyont az öröklési rend szerint jogosult személy kezelte, jövedelmét ő élvezte, de illően gondoskodni kellett a többi családtagról is. A hitbizományi vagyont, földet tilos volt elidegeníteni, elajándékozni, megterhelni, felosztani. Magyarországon az 1687. évi IX. tc. a főnemesség, az 1723. évi L. tc. a köznemesség számára tette lehetővé a hitbizomány alapítást. 1913-ban 92 hitbizomány létezett. A legnagyobbak közülük a herceg Esterházy és a gróf Schönbrorn-Bucheim családoké volt.zempléni pontok: 1875-ben jött létre a Konzervatív Párt, amely 1875. május 15-én kiadta pártprogramját, a zempléni pontokat. Ez tartalmazta: az 1867-es közjogi alap fenntartását, erős központi kormányzást, közigazgatás egyszerűsítését és olcsóbbá tételét, közélet tisztaságát, képviselők számának csökkentését és a választójog szűkítését.Országos Antiszemita Párt: 1883. okt. 6-án alakult, programjukat okt. 15-én hozták nyilvánosságra. Céljuk a zsidó befolyás megszűnése. 1884-ben bejutottak a parlamentbe 17 mandátummal, 1887-ben 11-et szereztek (a tisztelt ház ellenségesen fogadta őket).tiszaeszlári per: 1882 tavaszán eltűnt egy helyi szolgáló lány, Solymosi Eszter. Májusban elindították a hivatalos vizsgálatot. Hamarosan a gyilkosság elkövetésével a helyi zsidó közösséget kezdték vádolni, mondván Solymosi Eszter „vallási célból elkövetett gyilkosság” áldozata lett. 15 személyt állítottak bíróság elé: 4-et gyilkossággal, 6-ot bűnrészességgel, 5-öt bűnpártolással gyanúsítottak. A tárgyalás 1883. június 13-án kezdődött, a védő Eötvös Károly volt, a törvényszéki elnök Korniss Ferenc volt. 30 ülést tartottak. A vád a templomszolga fiának, Scharf Móric betanult vallomására épült, melynek tarthatatlanságát és ellentmondásait a védelem hamar leleplezte. A tanúk vallomásait a helyszíni szemle sem igazolta, így a vád gyorsan összeomlott. A per 1883. augusztus 3-án felmentő ítélettel végződött.keleti hármas szövetség: 1887. december 16. Az az osztrák-magyar célkitűzés, hogy a Balkánon ne jöhessen létre egy (oroszok támogatta) nagy szláv állam, a nyolcvanas években a szerb-bolgár konfliktus idején kényszerítette a Monarchiát külpolitikai aktivitásra. A Monarchia elérte, hogy a győztes Bulgária nem növekedett meg. Ugyanakkor a kilencvenes évek elejétől az addig az osztrák-magyar államhoz közel álló Szerbiában megerősödött az orosz befolyás. Tulajdonképpen ekkor változott meg az osztrák-magyar külpolitikai irányvonal, az eddigi egyezkedő politika helyét átvette az orosz lépésekre való felkészülés politikája. Ennek egyértelmű jele volt 1887-ben az úgynevezett keleti hármas szövetség aláírása, amelyben a Monarchia Olaszországgal és Angliával egyezett meg közös eljárásban arra az esetre, ha Oroszország egyoldalúan akarná megváltoztatni a balkáni helyzetet.reverzális: (lat.), általában írásban tett ígéret, térítvény. A római katolikus egyházjogban különösen vegyes házasság esetében az a katolikus apától követelt térítvény, melyben arra kötelezi magát, hogy összes gyermekét a katolikus vallásban fogja neveltetni. Az egyházjog a papoknak szoros kötelességévé teszi, hogy az esketés előtt ily R.-okat lehetőleg kieszközölni törekedjenek, s azok épségben tartása fölött szigorúan ügyeljenek. Hazánkban R.-ok 1868-ik

8

évig élték virágkorukat, lehetővé tette az akkori törvényhozás, amely szerint (1791. XXVI. t.-c.) vegyes házasság esetében a kat. apa gyermekei a nemre való különbség nélkül a törvény erejénél fogva katolikusok, ha ellenben az anya katolikus, a törvény erejénél fogva csak a leánygyermekek katolikusok, a figyermekek ellenben apjuk vallását követhetik, de katolikusok is lehetnek. A protestánsoknak e miatt, s különösen a Reverzálisok miatt emelt panaszaik most már csak történelmi reminiszcenciák. Az 1868. LIII. t.-c. az 1791. XXVI. t.-c. rendelkezéseit a keresztény vallásfelekezetek viszonosságával ellentétben állóknak találta, s azért a vallásfelekezetek egyenjoguságának törvény útján való szabályozásáig, tehát kifejezetten ideiglenes jellegű érvénnyel kötelezőleg állapította meg, hogy vegyes házasságból származó gyermekek nemök szerint követik a szülőknek vallását, s hogy a Reverzálisok «ezentúl is» érvénytelenek, s semmi esetre sem bírnak jogerővel. Az idéző jelek közé foglalt szavak kétségtelenné teszik, hogy a törvényhozás az előbbi törvények alatt adott Reverzálisokat is állami törvény szempontjából érvénytelennek tekintette. A kérdést a vallásszabadság értelmében az 1894. XXXII. t.-c. újra szabályozta.memorandum-per: 1892-ben a román nemzetiségi vezetők Memorandumot (Emlékeztetőt) állítottak össze követeléseikről, és azt, a törvényes utat megkerülve, nem a magyar kormánynak nyújtották be, hanem látványos külsőségek közepette Bécsbe vitték. Az uralkodó nem volt hajlandó a dokumentumot átvenni, hanem kabinetirodája azt felbontatlanul elküldte a magyar kormánynak, amely törvényesítésért perbe fogta a Memorandum szerkesztőit (1894).nemzetiségi kongresszus: 1895. augusztus 10-én Budapesten tartották. A megyei, városi és községi szintű területi autonómiában jelölte meg a kisebbségek helyzete rendezésének az útját. A magyar kormányok és pártok ettől elzárkóztak.obstrukció: valamely tanácskozó testületben a kisebbségnek az a harcmodora, hogy túlságosan hosszú beszédekkel, indítványokkal, név szerinti szavazásokkal, a tanácskozás zavarásával megakassza és eredménytelenné tegye a tárgyalást, meggátolja a többség akaratának érvényesítését. Az obstrukciót ír képviselők alkalmazták először az 1880-as években az angol alsóházban. A XX. sz. első évtizedében a magyar parlamentnek is megszokott módszerévé vált, különösen Tisza István erőszakos kormányzása idején.mésalliance: (franc., ejtsd: mezaliánsz), nem egyenrangu házasság; nagyon különböző polgári rangu egyének között kötött házasság.exlex: (latin)

törvényen kívüli állapot költségvetés nélküli állapot törvényen kívül helyezett, kiközösített

Széll-formula: 1899. Magyarország jogilag önálló vámterületnek tekintendő. Megtiltja, hogy új kereskedelmi szerződési tárgyalások indíttassanak, mielőtt az új vámtarifa kész.hegyvidéki akció: szociális nemzetiségi segitség a ruténoknak. 1897: nagymértékű kivándorlás és egyre többen tértek át a görög-keleti vallásra. Széll Kálmánék inditották el a segélyt, amely tartalmazta pl. az ingyenbérletet és ingyen tenyészállatokat.székely akció: gazdaságfejlesztő program 1902-ben. Kezdetben 4 megye területére terjedt ki: Csík, Háromszék, Udvarhely, Maros-Torda. Később az akció sikere miatt kiterjesztették. Kiemelkedő alakjai: Darányi Ignác, Bethlen István és Benedek Elek.Széll-Koerber paktum: 1902. dec. végén jött létre a két kormányfő közötti megállapodás, amelyben hozzájárultak a magyar mezőgazdaság érdekeit is védő új vámtarifa tételeinek felemeléséhez.I. országos vasutas sztrájk: Munkakörülményeik javításáért, az 1884-es megállapodásban garantált előmenetelük eltörlésének visszavonásáért és nem utolsó sorban fizetésük rendezésért léptek sztrájkba 1904. április 19-én a vasutasok. Az első lépéseket a debreceni mozdonyvezetők tették meg, de a követeléseikhez szinte valamennyi vasutas csatlakozott. A

9

kormány bizonytalan ígéretekkel igyekezett a feszültséget oldani, míg a vasút vezetése miden sztrájkkal kapcsolatos gyűlést megtiltott. A sztrájk a rákosi állomáson robbant ki, de másnapra az országban mindenütt megálltak a vonatok. A sztrájktanya a székesfővárosban a Hermina Sörkert lett. Végül Ferenc József király legfőbb parancsában elrendeli a vasutasok azonnali katonai behívását. Ennek megtagadása börtönbüntetéssel járt volna, így a sztrájkolók sorsa megpecsételődött.Lex Dániel: Daniel Gábor terjesztette a Ház elé. A Lex Dániel hivatva volt gátat vetni az obstrukciónak s amelyből utóbb nagy politikai bonyodalmak eredtek. Az akkori többség elfogadta 1904. november 18-án, de az új képviselőház 1905 ápr. 8. Kossuth Ferenc indítványára eltörölte.zsebkendőszavazás: Tisza István miniszterelnök, 1904. nov. 18-án az obstrukció letörésére olyan házszabály-módosítást fogadott el, ami lehetővé tette a renitens képviselők ülésteremből történő kivezetését. Az óriási hangzavar miatt a kormánypárti képviselők a házelnök zsebkendőjére, felállással szavazták meg a törvényt. Ezután mód nyílt a parlamenti őrség fellépésére.vezérlő bizottság: 1904. nov. 19-én megalakult formailag is az ellenzék koalíciója és Vezérlő Bizottsága. A vezérlő bizottság elnökévé Kossuth Ferencet választották, de tényleges vezetője Apponyi Albert lett. (Később ifj. Andrássy Gyula gróf disszidensei a Szabadelvű Pártból kilépettek is csatlakoztak a koalícióhoz, amelyben Andrássy vezető szerepre tett szert, majd megalakította az Alkotmány-pártot).áprilisi paktum: „frázisbéke”. 1906. A koalíciós 2. Wekerle kormány vállalta, hogy lemond a hadseregre vonatkozó követeléseiről, megígérte a vámközösség meghosszabbítását, tehát Bécs felsőbbrendűségét elismerte. Kezdetben titkos volt a paktum, de Polónyi Géza igazságügy miniszter 1908. december 11-én nyilvánosságra hozta.Lex Apponyi: Apponyi Albert alkotása. A magyar nyelv hatékonyabb oktatását rendelte el az iskolában, és a nemzetiségek elkeseredését váltotta ki.Désy - Lukács per: 1913. május 27-június 3. Bebizonyosodik, hogy Lukács pénzt vett fel a Magyar Banktól a választásokra, mint pénzügyminiszter.Három nemzedékchlopy hadparancs: 1903. szept. 17-én adta ki Ferenc József, amelyben deklarálta ragaszkodását a hadsereg egységének változatlan fenntartásához, és az abszolutista centralizáció terminológiája szerint a Monarchia néptörzseiről szólt, és ide sorolta a magyarokat is.Délvidéki MKEFEMKE: Felvidéki Közművelődési Egyesület.EMKE: Erdélyi Közművelődési Egyesület. Elnöke Bethlen Gábor, célja a magyar nyelv és kultúra terjesztése.Tulipán Szövetség: 1902. április 22-én alakult meg. A mozgalom célja a magyar árucikkek vásárlásának előnybe részesítése, a külföldi termelvények háttérbe szorítása lett volna a reformkori „Védegylet” mintájára.disznóháború: Január után ismét megtiltják a Monarchiában a szerb állatbehozatalt (a szerb agrárexport 83%-a a Monarchiába irányul), ami az osztrák-szerb vámháború, a disznóháború kezdetét jelenti (1906-1911).Sixtus-levél: A fiatal Károly császár 1917 márciusában tapogatózó békejavaslatokkal állott elő. Ez volt a Sixtus-levél, amelyet a császár sógora, Bourbon-Pármai Sixtus herceg közvetített. Ebben a bizalmas közlésben tudatta a francia köztársaság elnökével, hogy támogatja Elzász-Lotaringia visszacsatolását, Belgium és Szerbia önállóságának helyreállítását, valamint, hogy a dunai népek szövetségén belül mindegyik nemzetiségnek egyenlő autonómiát biztosítana. A levél nyilvánosságra hozatalával, amely G.B. Clemenceau

10

francia miniszterelnök közbelépésére történt, a béketerv ügye ellehetetlenült, mert a német szövetségesek tudomására jutott.Választójogi Blokk: 1917-ben jött létre a Károlyi-féle Függetlenségi és 48-as Párt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, az Országos Polgári Radikális Párt és a Polgári Demokrata Párt részvételével. Elnöke gr. Károlyi Mihály lett. Programjuk: általános, egyenlő és titkos választójog, béke, hadügy és külügyi vezetés demokratizálása.mayerlingi tragédia: 1889. január 28-án Mary Vetsera bárónő és Rudolf együtt hajtattak a mayerlingi vadászkastélyba, melyet Rudolf 1887-ben vásárolt meg és építetett a területen vadászkastélyt. Másnap reggel mindkettőjüket holtan találták. Mind a mai napig tisztázatlan, hogy Maryt Rudolf trónörökös lőtte-e agyon azon az éjszakán, vagy mindkettőjüket valaki más gyilkolta-e meg. Az eset részleteit az uralkodó család eltitkolta, rendőri vizsgálat nem folyt. Nincsenek döntő bizonyítékok, de nagyon valószínű, hogy Rudolf előbb Maryt lőtte agyon, azután maga is öngyilkos lett.A Pallas Nagy Lexikona: Készítése 1893-ban kezdődött el, és 16 kötetben jelent meg, melyet 1900-ban két pótkötet követett. Kiadója a Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., mely 1884-ben alakult Budapesten. Több mint 300 szerkesztője között a magyar tudományos világ szinte minden részéből találhatunk neveket. Az utolsó kötet 1897 karácsonyán került a boltokba, megkoronázva egy szinte erején felüli vállalkozást. Ezt a lexikont vásárolták meg a Révai testvérek 1911-ben, hogy abból a Révai Nagy Lexikona elkészülhessen.élclapok: Élclapok: a politikai sajtóban az 1860-as években alakult ki és vált gyorsan népszerűvé egy új laptípus, a politizáló élclap pl. Borsszem Jankó, Üstökös, Bolond Miksa ,Ludas Matyi. Ezek arra törekedtek, hogy politikai üzenetüket a nép nyelvén és világosan megfogalmazva juttassák el azokhoz, akik nem érnek rá politikával vagy a tudománnyal részletesebben foglalkozni.cupringer: munkaközvetítők, alkalmazottaik a kifutók, akik a vasútállomásokon összeszedik az embereket és elviszik őket a cupringerekhez, aki majd szétosztja őket a különféle munkákra. 1880: 101 db, 1890: 60-ban maximálták a számukat.habarékpárt: az Egyesült Ellenzék (Független Szabadelvű Párt+ Szilágyi diszidensei) másik elnevezése. 1878-ban jött létre, heterogén csoportosulás, nincs egységes programja. Apponyi Albert próbált meg a párton belül egyensúlyt teremteni, modern konzervatív politikát folytatva. 1881-től Mérsékelt Ellenzék néven folytatta működését.festők: a festészetben a történelmi témák kidolgozásával szerzett elismerést: Székely Bertalan, Benczúr Gyula, a barokk festészet hagyományait alkalmazta az épületfestészetben Lotz Károly, Zichy Mihály. A monumentalitásra törekvés példája Feszty Árpád honfoglalás-körképe. A kor legnevesebb magyar festője: Munkácsy Mihály (tájképek, bibliai és történelmi témájú festmények). Impresszionizmus: természet, szín és fény viszonyaival foglalkozó irányzat pl. Szinyei Merse Pál (Majális).zeneszerzők: Liszt Ferenc, Erkel Ferenc (1875-ben jött létre Liszt elnökletével, Erkel igazgatásával a Zeneakadémia.) Századforduló után indult fiatal zeneszerzők: Kodály Zoltán és Bartók Béla alkották meg az európai színvonalú 20. századi magyar zenét.szobrászok: a szobrászat témái a közelmúlt nagy alakjai valamint történeti témáknak a megjelenítése Stróbl Alajos, Huszár Adolf: mértéktartóbb ábrázolásmód, romantikus pátosz jegyében formált főalak, esetleg 1-2 allegorikus mellékalak. A századfordulóra a mellékalakok megsokasodnak és életképszerűen veszik körül a hőst: Fadrusz János kolozsvári Mátyás-szobra. Portré- és életképszobrászat: Telcs Ede és Ligeti Miklós neve emelhető ki.népszínmű: a népéletet bemutató középfajú dráma, amelyet rendszerint énekbetétek tarkítanak. Létrejöttében fontos szerepet játszottak a 18-19. század fordulóján Európa-szerte elszaporodó népszínházak, amelyek igénytelenebb műfajokkal, de szélesebb körű népszerűségre pályáztak. A népszínművek vidám darabok, amelyekben a hatáskeltés fontos

11

eszköze a helyi színezet és az aktualitás. Ismertebb szerzői Raimund, Nestroy, Magyarországon Szigligeti Ede (Szökött katona, 1843; A lelenc).operett: A Monarchia szórakoztató műfajává az operett vált. Születése és népszerűsége szoros kapcsolatban állt a modern városi polgárság létrejöttével és megerősödésével. A polgárok szívesebben vállaltak közösséget az offenbachi nagyvárosi, párizsi világával, mint a népszínművek falusi- vidéki miliőjével. Lehár Ferenc, Kálmán Imre és Jacobi Viktor messze a Monarchia földrajzi és időbeli határain túl is népszerűvé tette az osztrák-magyar operettet.építészek: az építészetben a történelmi stílusok felelevenítése és egyes elemek keveredése figyelhető meg. Neoreneszánsz: Henszlmann Imre: Andrássy út Ybl Miklós: Operaház. Steindl Imre: Parlament neogót épületéhez szerkesztésben reneszánsz kupolát és barokk lépcsőházat tervezett.nagybányai művésztelep: a 90-es években a képzőművészetben a naturalizmus vette át a vezető szerepet. 1896-ban fiatal festők egy csoportja (Ferenczy Károly, Réti István, Iványi Grünwald Béla, Thorma János) mesterük, a Münchenből hazatért Hollósy Simon, majd Ferenczy vezetésével Nagybányán hozta létre saját művésztelepét és iskoláját, mely nagy sikerrel honosította meg a plain air és a naturalista festészetet.szolnoki művésztelep: A Szolnoki Művésztelep egy osztrák festőművész nevéhez köthető. 1851-ben járt először Szolnokon, és ettől kezdve újra és újra visszatért. Lenyűgözte a táj az itt élő emberek, hírét vitte Európa szerte, és hozta a külföldi, és magyar festőket is. A század végére már erős igény mutatkozott arra, hogy művészek összefogásával egy állandó telep jöjjön létre. 1899. október 13-án a minisztériumhoz benyújtották tervezetüket, amit hamarosan elfogadtak, 1901. április 28-án Szolnokon megalakul a Művészeti Egyesület, feladata, hogy megépíttesse a műtermi házakat és irányítsa a művésztelep életét. A Szolnoki Művésztelep a régi szolnoki vár helyén épült fel, kevesebb mint, két év alatt, két épület 12 műteremlakással. Az ünnepélyes átadás 1902. június 29-én volt. A művésztelepnek nem csak állandó tagjai voltak, rendszeresen jöttek magyar és külföldi vendég művészek, festők, szobrászok, nyaranta alkotótáborok működtek. Az elkészült művekből minden évben kiállítást. Az itt alkotó művészek nem ragaszkodtak a „hagyományos” stílus irányzatokhoz, már az 1900-as évek elején megfordultak a modern irányzatok képviselői is. Az első világháború visszavette a telep működését.Itt alkotott: Deák-Ébner Lajos, Aggházy Gyula, Bihari Sándor, Böhm Pál, Mednyánszky László, Tölgyessy Artúr, Olgyay Ferenc, Mihalik Dániel, Szlányi Lajos, Hegedűs László, Boruth Andor, Katona Nándor, Pongrácz Károly, Vaszary János, Kernstok Károly, Fényes Adolf.gödöllői művészek: a plain air festés, a szimbolizmus, a dekoratív szecessziós formavilág, valamint a népi kultúra segítségével igyekezett korszerűsíteni a hagyományos tematikájú festészetet a gödöllői művésztelep közössége is, amelyet Körösfői-Kriesch Aladár hozott létre (1901-1920). A gödöllőiek iparművészetet (textil-és agyagmunkásság), szobrászatot is felölelő tevékenysége a szecesszióhoz kapcsolódik, melynek hazai kiválósága: Rippl-Rónai József.Nyolcak és aktivisták: az 1909 körül Kernstock Károly vezérletével szerveződő Nyolcak festőcsoportja (Pór Bertalan, Czóbel Béla, Márffy Ödön, Tihanyi Lajos), valamint a Kassák Lajos vezette aktivisták (Uitz Béla, Mattis-Teutsch János, Beck Vilmos) már az avantgárd különböző ?izmusait? (kubizmus, futurizmus) honosította meg a képzőművészetben.koronázási mise: 1867. június 8-i koronázás alkalmával bemutatják a budai Nagyboldogasszony- (Mátyás-)templomban Liszt Ferenc koronázási miséjét.Magyar Nemzeti Igazgatóság: az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc utáni magyar politikai emigráció vezető szerve, emigrációs kormány volt 1859–1860-ban. Párizsban alakították meg. Tagjai Kossuth Lajos, aki a diplomáciáért felelt, Teleki László, aki a kapcsolatot tartotta a hazai titkos szervezettel, és Klapka György, aki a katonai ügyeket és a

12

román fejedelemségekben tervezett akció előkészítését vállalta, voltak. A Magyar Nemzeti Igazgatóság megindította a Magyar Légió szervezését, tárgyalt Cuza román fejedelemmel, és fegyverszállításokat hajtott végre román területekre egy későbbi magyar felkelés feltételeinek megteremtése érdekében.Magyar Történelmi Társulat: 1867-ben alakult meg, és még ugyanebben az évben elindult az első közlönye, a Századok.Magyar Távirati Iroda: két országgyűlési gyorsíró, Maszák Hugó és Egyesy Géza 1880. november 23-án beadvánnyal fordult Tisza Kálmán miniszterelnökhöz, amelyben távirataik számára díjmentességet kértek hírügynökségük felállítása érdekében. A magyar kormány 1880. december 28-i ülésén a kérés teljesítéséhez hozzájárult. Az uralkodó, Ferenc József a jegyzőkönyvet 1881 januárjában látta el kézjegyével. Az iroda tevékenységét 1881 márciusában kezdte meg. Bánffy Dezső miniszterelnök 1898. júliusában Radó Sámuel újságírót bízta meg a Magyar Távirati Iroda vezetésével. Radó megállapodott Maszák Hugóval és Egyesy Gézával az MTI megvételéről, melyre 1898. augusztus 1-jén került sor. Radó több mint 20 évig vezette az MTI-t. 1918. november 6-án, a polgári demokratikus forradalom győzelme után az új kormány állami tulajdonba vette a Magyar Távirati Irodát.Hunnia Filmgyár: 1912-ben építette az első magyar filmstúdiót, egy 50x25 méteres üveg csarnokot Budapesten, a külső Lipótvárosban. Az 1910-es években létrehozott filmgyártó vállalkozások a következő évtizedben nehéz anyagi helyzetbe kerültek. A zuglói Corvin Filmgyár, miután 1928-ban tönkrement, állami kézbe került, Hunnia Filmgyár Rt néven és 1931-ben már hangosfilmeket készített.Fővárosi Közmunkák Tanácsa: Az 1870. évi X. tc. intézkedett a Dunának a főváros melletti szabályozásáról, valamint a forgalom és közlekedés érdekében Budapesten létesítendő egyéb közmunkákról. Ebben a formájában a Közmunkatanács 1870–1918 között létezett (hivatalosan az 1919. évi VII. Néptörvény szüntette meg először), székhelye a Lánchíd Palota volt, majd 1919. szeptember 20-án alakult újjá – jelentősége azonban csökkent. Feladatai:

a Lánchíd megváltása egy vagy két új híd építése Duna szabályozása Közlekedési fővonalak nyitása Szükséges technikai és kisajátítási előmunkálatok költségeinek megállapítása

Közvetlen teendőin kivül felügyeletet gyakorolt a főváros területén minden építési és építésrendészeti ügyben úgy a városi hatóság, mint az egyes lakosok felett, egyben felebbviteli hatóságként működött. A Közmunkatanács egy elnökből és 18 rendes tagból állt; ezeken kívül tanácskozási joggal tagjai voltak még a városi tanácsosok, a középítési bizottsági tagok és a főmérnökök közül két-két képviselő.szép akasztott ember: Andrássy Gyula, gróf Tőketerebes, 1823. – Volosca, 1890., politikus, miniszterelnök, az MTa tagja. Eleinte Széchenyi lelkes híve volt. 1847-ben Zemplén vm. ogy-i követe lett és Kossuthhoz csatlakozott. 1848. áprilisában Zemplén vm. főispánja, majd nemzetőreinek parancsnoka. Részt vett a pákozdi és a schwechati ütközetben; a tavaszi hadjáratban Görgey segédtisztje. 1849. máj.-ától mint a kormány küldöttje Konstantinápolyba utazott. A világosi fegyverletétel után a menekültek érdekében tárgyalásokat folytatott a török kormánnyal, majd Párizsban és Londonban élt. 1851-ben távollétében halálra ítélték, és in effigie kivégezték. Párizsban szakított előbbi politikájával, és az Ausztriával való megegyezésért szállt síkra. 1858-ban amnesztiát kapott és hazatért. Deák Ferenc köréhez csatlakozott. Részt vett az 1861-i és 1865-i ogy-eken, közreműködött a kiegyezés létrejöttében, 1867. febr. 17-től 1871. nov. 14-ig miniszterelnök és honvédelmi miniszter volt. Jelentős tevékenységet fejtett ki a dualista rendszer megszervezésében és megvédésében. Kíméletlen harcot folytatott a cseh trialista törekvések ellen, komoly szerepet játszott a

13

Hohenwart-minisztérium megbuktatásában. 1870-ben szembeszállt Beust külügyminiszterrel és a katonai párttal a Monarchia semlegessége érdekében; ezzel voltaképpen Bismarck politikáját támogatta. 1871. novemberében Andrássy lett Beust utóda a Monarchia külügyminiszteri székében. Külpolitikájának fővonalában mindvégig oroszellenes programja állott. Szoros együttműködést kívánt létesíteni a Monarchia és az új német császárság között. Politikai tevékenységének fénykorát a berlini kongresszus összehívása és tárgyalásai (1878) jelentették, ahol felhatalmazást szerzett a Monarchia számára Bosznia és Hercegovina megszállására. Az okkupációval összefüggő nehézségek miatt heves támadások érték, ezért 1879. okt. 8-án lemondott, de még az előző napon aláírta a Németországgal kötött kettős szövetségi szerződést. Lemondása után már nemigen foglalkozott politikával

Libényi János: (Csákvár, 1831 v. 32 – Bécs, 1853. febr. 26.), szabósegéd. A szabadságharc alatt mint katonaszabó dolgozott Aradon. 1850-ben Pestre költözött. Elhatározta; hogy Mo.-ot a szolgaság alól a császár meggyilkolásával fogja felszabadítani. 1851-ben Bécsbe utazott, 1853. febr. 13-án, amikor a császár szárnysegédje kíséretében a szokott időben sétára indult, a karintiai kapunál megtámadta és nyakszirten szúrta. A haditörvényszék halálra ítélte és felakasztották. A perrel kapcsolatban Pesten és Bécsben különösen a szabómunkások között nagyarányú letartóztatások voltak.Ghyczy Kálmán: (Komárom, 1808. febr. 12. – Bp., 1888. febr. 28.), politikus, ügyvéd, miniszter. 1833-ban Komárom vm. szolgálatába lépett, 1843-ban ogy.-i követe, 1844-ben első alispánja lett. 1847-ben személynöki, majd nádori ítélőmesterré nevezték ki. A Batthyány-kormány igazságügyi államtitkára, Komárom ogy.-i képviselője. 1849-ben hódoló emlékiratot intézett Pázmándy Dénessel Windischgraetzhez, majd visszavonult a birtokára. 1861-ben a képviselőház elnöke. Bár a határozati párthoz tartozott, igyekezett Deák és Tisza között közvetíteni, 1865-től a balközép egyik vezére. 1873-ban szakított Tiszával, megalakította a középpártot, majd Bittó kormányában, 1874. márc. 21-től 1875. márc. 2-ig pénzügyminiszter volt. Lemondása után 1879-ig ismét a képviselőház elnöke, 1885-től pedig a főrendiház tagja.Horváth Boldizsár: (Szombathely, 1822. jan. 1. – Bp., 1898. okt. 28.), politikus, jogtudós, igazságügyminiszter, az MTA tagja (l. 1861, t. 1868). A jogot a győri ak.-n végezte. Joggyakorlat után 1843-ban ügyvédi vizsgát tett, majd Szombathelyen ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1848–49-ben szombathelyi képviselő a pesti, majd a debreceni parlamentben. Osztrák fogságban volt, szabadulása (1850) után ügyvéd. Részt vett az országbírói értekezleten (1861), majd az 1861-i ogy.-en. Barátság fűzte Deák Ferenchez és Eötvös Józsefhez. Külföldi utazás (1862) után a Földhitelintézet egyik létrehozójaként annak jogügyi ig.-ja lett (1863). 1865-ben képviselő. Deák javaslatára 1867. febr. 19-től 1871. jún. 11-ig igazságügyminiszter. Reformtörekvései (a bíráskodás korszerűsítése; elválasztása a közigazgatástól, a Kúriából és a Tábláról az egyházi és arisztokrataelemek eltávolítása, az úrbéri függés maradványainak felszámolása stb.) befejezetlenül maradtak a birtokos arisztokrácia támadásai miatt. 1871-ben lemondott, 1878-ban végleg visszavonult a közélettől. Szépirodalommal is foglalkozott. 1887-től a Kisfaludy Társ. tagja.Madarász József: (Nemeskisfalud, 1814. – Kispest, 1915.), politikus, ügyvéd. Az 1832 – 36. évi ogy.-en mint távollevők követe, fiatal jurátus, Kossuth Országgyűlési Tudósításának másolói közé tartozott, ezzel tartotta el magát, és részt vett az ogy-i ifjak egyesületében, amiért hazaküldték. 1834-ben ügyvédi vizsgát tett. Bátyjával, Lászlóval együtt részt vett megyéje ellenzéki mozgalmaiban, majd 1848 – 49-ben mellette a nemesi radikális baloldal tagjaként szerepelt. A Nép-Elem, majd a Debreczeni Lapok szerkesztője. A szabadságharc bukása után 9 évi várfogságra ítélték, Kufsteinben raboskodott. 1856-ban nyerte vissza szabadságát. 1859-ben Amerikában bátyját, Londonban Kossuthot látogatta meg. 1861-ben, majd 1865 után haláláig negyvennyolcas, ill. függetlenségi párti képviselő. 1848-tól 1915-ig

14

megszakítás nélkül a sárkeresztúri kerületet képviselte 67 éven át. 1892-ben, 1898-tól 1899-ig, 1901-ben, 1905-ben és 1910-ben a képviselőház korelnöke. Demokrata körök szervezésével igyekezett tömegmozgalmat létrehozni a kiegyezés módosítására. Korábban költeményeket és színdarabokat is írt.Böszörményi László: (Kopócsapáti, 1824. nov. 19. – Bp., 1869. márc. 24.), függetlenségi politikus. Jogot végzett, Pesten ügyvédi oklevelet szerzett, majd ügyvéd Nagykállóban. Részt vett a szabadságharcban Komárom kapitulálásáig. 1861-ben Szabolcs vm. főjegyzője, 1865-ben ogy.-i képviselő és az ellenzéki 48-as párt egyik vezetője. 1867. ápr. – 1868. jún. között a párt lapjának, az általa alapított Magyar Újságnak szerk. je, éles hangon tiltakozott a kiegyezés ellen; Kossuth Deákhoz intézett, kiegyezésellenes nyílt levelének közlése miatt 1 évi börtönbüntetésre ítélték. A börtönben halt meg. Halála miatt a szélső ellenzék hevesen támadta Horvát Boldizsár igazságügyminisztert.Irányi Dániel: (Toporc, 1822. febr. 24. – Nyíregyháza, 1892. nov. 2.), politikus. Eperjesen bölcseletet és jogot tanult, s itt a m. ifjúsági egylet elnöke volt. 1844-től Pesten ügyvéd, a reformmozgalmak híve. Jelentős szerepet töltött be a Pesti, utóbb Ellenzéki Kör, majd az 1848. márc.-i pesti mozgalmak szervezése idején. 1848-ban igazságügymin.-i titkár, Pest egyik képviselője, a Jelačić elleni önkéntes csapat tagja, utóbb Sáros vm.-i kormánybiztos. 1849-ben Debrecenben a békepárt ellenfele, majd pesti kormánybiztos. Az emigrációban Párizsban újságíró, 1859-ben a Magyar Nemzeti Igazgatóság jegyzője. 1866-ban Kossuth küldötte Bismarcknál. A kiegyezés után, 1868-ban Pécs város még távollétében választotta meg képviselőnek, 1869-től a 48-as párt elnöke. A 48-as békés parlamenti reformtaktika kialakítója, amelyet utóbb Kossuth támadott. A Függetlenségi Párt megalakulása után (1884) annak is elnöke, bár később befolyása csökkent. Küzdött a polgári házasságért és az analfabéták oktatásáért.Mocsáry Lajos: (Kurtány, 1826. okt. 26. – Andornak, 1916. jan. 7.), politikus, középbirtokos, a 19. sz.-i függetlenségi politika egyik kiemelkedő alakja. Egy.-i tanulmányait Pesten végezte. A forradalom és szabadságharc alatt betegsége miatt külföldi fürdőhelyen (Gräfenberg) tartózkodott. 1851-ben feleségül vette Wesselényi Miklós özvegyét. 1861-től mint felirati párti képviselő az 1848-as törvények visszaállítását követelte. 1865-ben Tisza Kálmánhoz csatlakozott, majd állást foglalt a kiegyezés megkötése ellen. 1867-től 1869-ig Borsod vm. alispánja, később Miskolc ogy.-i követe. 1869-től 1872-ig a balközép párt balszárnyán állt. Mint publicista ezekben az években a Deákpárt és Tisza Kálmán pártja közötti fúzió megakadályozására irányuló politikát folytatott. A fúzió előtt kilépett a balközépből és jelentős szerepet játszott a Függetlenségi Párt megalapításában, melynek hosszabb ideig elnöke is volt. ~ a perszonálunió híve, az osztrák-magyar közös ügyek ellensége maradt. Rokonszenvezett a Monarchiában élő csehek és lengyelek föderatív törekvéseivel, s ezek autonómiáját a magyar függetlenség szempontjából szükségesnek tartotta. Az 1870-es francia-porosz háborúban Franciao. mellett foglalt állást, s a későbbiekben ellenezte a hármas szövetség kiépítését és a Monarchia hódító Balkán-politikáját. Belpolitikai, társadalmi kérdésekben pártja liberális szárnyán állt. Ellenezte a kormánynak a közigazgatás centralizálására irányuló törekvéseit, mely az elavult közigazgatás helyébe egy modern polgári igazgatást akart létrehozni, de egyben a kormány politikai befolyásának kiterjesztését is célozta az ellenzékkel szemben. Álláspontjában megmutatkozott a ragaszkodás a köznemesi politika feudális kori bástyáihoz és a köznemesi politika hagyományaihoz. Kortársai közül kiemelkedik a nemzetiségi kérdésben elfoglalt becsületes álláspontjával. Olyan méltányos nemzetiségi politikát képviselt, amely a történeti Mo. állami egységének megőrzése mellett viszonylag messzemenő közigazgatási és kulturális nyelvi engedményekre képes. Követelte az 1868-i nemzetiségi törvény végrehajtását, fellépett a magyarosító kormánypolitika ellen. 1888-ban, miután pártjában teljesen elszigetelődött és azzal szembekerült, a román nemzeti párt támogatásával a karánsebesi román választók

15

szavazatai juttatták be ismét a parlamentbe. A türelmetlen soviniszta közhangulat azonban 1892-ben az aktív politikai életből való visszavonulásra kényszerítette. Öregkori írásai részben a polgári radikális sajtóban jelentek meg. Élete végéig a függetlenségi pártban az 1870-es években még meglevő középbirtokosi liberális magatartás képviselője volt, s ezt megőrizte egy későbbi időszakban is, amikor saját pártja sem ezt követte. Neve szimbóluma lett a magyarság és a volt nemzetiségek megbékülésének, s ezért 1947-ben róla nevezték el a bp.-i főiskolai román kollégiumot.Csernátony Lajos: (Kolozsvár, 1823. aug. 21. – Bp., 1901. márc. 4.), újságíró. A szabadságharc idején Kossuth titkára, a radikális szellemű Március Tizenötödike egyik szerk.-je, majd a Honvédelmi Bizottmány titkára. 1851-ben az osztrák hatóságok távollétében halálra ítélték. 1849-51 között Párizsban élt, innen III. Napóleon államcsínye után kiutasították ekkor Angliába költözött és tanítói állást vállalt. 1860-64-ben Olaszo.-ban élt. Emigrációja idején számos külföldi újság (a párizsi National Evènement, Presse, New York Times, londoni Morning Star) munkatársa. 1867-ben hazatért. 1869-ig a Hon főmunkatársa, majd az Ellenőr szerk.-je, később a Nemzet, ill. a Magyar Nemzet főmunkatársa. 1867-től haláláig ogy.-i képviselő, eleinte balközéppárti, majd az 1875-i fúzió után szabadelvű párti programmal. Mint publicista a századvégi sajtó egyik legtevékenyebb tagja, könnyed hangú, szellemesen támadó stílusa új irányt szabott a politikai újságírásban.Baross Gábor: (Pruzsina, 1848. júl. 6. – Bp., 1892. máj. 9.), a dualizmus korszakának egyik legkiemelkedőbb gazdaságpolitikusa, a korszerű magyar kereskedelem és közlekedés megalapítója, miniszter. A pesti egy.-en hallgatott jogot, majd Trencsénben lett megyei tisztviselő. Itt lapot alapított és szerk. magyar, német és részben szlovák nyelven, amelyben bátran bírált, főleg közigazgatási visszásságokat. 1875-től mint szabadelvű párti képviselő Tisza Kálmán híve volt. 1883-tól közlekedési államtitkár, 1886. dec. 29-től 1889. jún. 15-ig közmunka- és közlekedésügyi, ezután 1892. máj. 8-ig kereskedelemügyi miniszter. Működése az elmaradt magyar gazdasági élet fejlesztésében korszakalkotó. Nevéhez fűződik a vasútvonalak nagy részének államosítása, a vasúti hálózat további fejlesztése, a vagon- és mozdonypark jelentős növelése, a vasúti ún. zónadíjszabás mo.-i megalkotása, amellyel leszállította a hosszú távok és a távoli államok forgalmának személyi viteldíjait. A teherárudíjszabás új kialakításával a mezőgazdasági termékek versenyképességét, a kereskedelem és az iparfejlesztés érdekeit nagymértékben szolgálta. Kiépítette Fiume kikötőjét, fejlesztette a dunai hajózást (a Vaskapu szabályozása stb.), a magyar tengerhajózást, megalkotta az első modern úttörvényt. Az ipari szakoktatást 63 tanonciskola és több ipari szakiskola létesítésével fejlesztette. Megalapította a Postatakarékpénztárat, egyesítette a postát és távirdát, kötelezővé tette az állami vasutaknál a magyar nyelven való levelezést a német helyett, a vasúti tisztviselőknél a magyar nyelvtudást. Trefort Ágoston halála után (1888 aug. 22.) egy hónapig vallás és közoktatásügyi miniszter, 1889-ben három hónapig belügyminiszter is volt. Közlekedéspolitikájában Széchenyi reformeszméinek megvalósítója.Kállay Béni: vagy Benjamin. Pest, 1839 – Bécs 1903, politikus, diplomata, történész. Kállay István közigazgatási-pénzügyi főtisztviselő és Blaskovich Amália házasságából született. Tanulmányait javarészt magánúton végezte Pesten. Elsajátítva a török és balkáni szláv nyelveket, megkülönböztetett érdeklődést tanúsított a Balkán és a Közel-Kelet politikai, gazdasági és kulturális élete iránt. 1865-től lehetősége adódott hosszabb balkáni tanulmányút folytatására, s ez mélyítette el benne a délszláv viszonyok rendszerezett ismeretét. Az 1867. évi kiegyezést követően gróf Andrássy Gyula miniszterelnök javaslatára került a közös külügyminisztériumba, 1868 és 1875 között az Osztrák-Magyar Monarchia belgrádi főkonzuljaként és diplomáciai ügyvivőjeként teljesített szolgálatot. 1875 és 1878 között konzervatív párti országgyűlési képviselő, a külpolitikában azonban mindvégig Andrássy Gyula irányvonalát támogatta. Az 1877-1878. évi orosz-török háború kirobbanása kapcsán

16

elfoglalt álláspontja a konzervatív pártfeleitől való végleges eltávolodáshoz vezetett. 1879-ben, visszatérve a közös külügyminisztériumba, osztályfőnök, majd rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri címmel és jelleggel felruházott képviselő az európai kelet-ruméliai bizottságnál. 1881-ben a minisztérium tényleges vezetését látta el, így ő írta alá az első osztrák-magyar–olasz szövetségi szerződést. 1882-ben vette át a közös pénzügyminisztérium irányítását, s e minőségében egyúttal az 1878 folyamán okkupált Bosznia-Hercegovina kormányzói tisztségét is, amit haláláig ellátott. Huszonegy évig tartó minisztersége példa nélkül áll, minek során pénzügyi területen elmélyült szakértelemmel és bölcs előrelátással járult hozzá az Osztrák-Magyar Monarchia, s azon belül is különösen Magyarország egyedülálló gazdasági fejlődésének előmozdításához. Bosznia-Hercegovina kormányzását illetően nevéhez fűződik a modern közigazgatás, valamint a rend és vagyonbiztonság megteremtése. Szarajevóban a Nada című lap legfőbb mecénása.Trefort Ágoston: (Homonna, 1817. febr. 6. – Bp., 1888. aug. 22.), művelődéspolitikus, reformer, publicista, miniszter, az MTA tagja (l. 1841, t. 1867, ig. 1874) és 1885-től elnöke, Jogi tanulmányok és külföldi utazások után főkg a bank- és vasútügy és a városok reformjának kérdéseivel foglalkozott. 1848 előtt élénk publicisztikai tevékenységet fejtett ki a Pesti Hírlapban. A reformellenzéken belül a centnlistákhoz tartozott. Az 1843 – 44-i ogy.-en Zólyom város követe. 1848-ban földművelés-, ipar- és kereskedekmügyi államtitkár. Eötvös Józseffel távozott külföldre, 1850-től visszavonultan élt csabacsüdi birtokán, 1860 ban Békés vm. alispánja lett, 1861-ben ogy.-i képviselő. 1863-ban Eötvös Józseffel megalapította a Politikai Hetilap c. lapot. A kiegyezés idején a Deák-párt tagja. 1872. szept. 4-től haláláig vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Lónyay-, a Szlávy-, a Bittó-, a Wenckheim- és a Tisza Kálmán-kormányban. 1876. aug. 21-től 1878. dec. 5-ig földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter is. Számos művelődéspolitikai intézkedést hozott, a közép- és felsőfokú oktatás fejlesztése támogatására. Szorgalmazta az Egyetemi Könyvtár építését. Megszervezte a Műemlékek Orsz. Bizottságát. Az 1883-i középisk. reform elrendelte a német nyelv kötelező oktatását. A hazai műemlékvédelem, a Zeneművészeti Főisk. és a rabbi képző felállítása érdekében sokat tevékenykedett.Csáky Albin: (Korompa, 1841. ápr. 19. – Bp., 1912. dec. 15.), politikus, miniszter, az MTA t. tagja (1891). 1865-ben ogy.-i képviselő, 1867-től 1888-ig Szepes vm., közben 1880-ig Sáros vm.-nek is főispánja. A Szabadelvű Párt tagja, Tisza Kálmán híve. Már 1884-ben síkraszállt a főrendiházban az egyházpolitikai reformok (kötelező polgári házasság és anyakönyvezés, a zsidók recepciója stb.) mellett. 1888. szept. 22-től 1894. jún. 10-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter. Az 1890-i februári, ún. elkeresztelési rendelete indította el az egyházpolitikai harcot. 1894-ben az iskolai tanulóknak megtiltotta a Kossuth temetésén való részvételt. 1898-ban az ún. lex-Tisza miatt 32 társával együtt („disszidensek”) kivált a kormánypártból, 1899-ben azonban újból belépett és a párt alelnöke lett. 1900-tól 1906-ig és 1910-től 1912-ig a főrendiház elnöke. Élete utolsó éveiben Tisza István hívei közé tartozott. 1887-ben fő asztalnokmester, végül tárnokmester is volt. Mint a Magy. Kárpát Egyesület elnöke fejlesztette a Magas-Tátra idegenforgalmát és turisztikáját.Zichy Nándor: (Pozsony, 1829. nov. 17. – Adony, 1911. dec. 24.), közgazdász és politikus. 1848-ban filozófiai doktorátust tett. Az 1850-es években mint a Nádorcsatorna Társulat s a Fejér vm.-i Gazdasági Egyesület elnöke tevékenyen részt vett a dunántúli lecsapoló és rétöntöző csatornahálózat fejlesztésében. 1861-ben Fejér vm. alispánja. Az önkényuralmi rendszer idején Deák híve, 1863. febr. 7-én A Honban megjelent Alapkérdéseink c. cikke miatt megfosztották grófi rangjától és fogságra ítélték. A Schmerling-provizórium után (1865) a Helytartótanács elnökhelyettese lett. A kiegyezési tárgyalások aktív részese volt, 1865-től 1880-ig ogy.-i képviselő, azután főrendiházi tag; a Néppárt megalapítója (1895). Elnöke volt a Szent István Társulatnak; jelentős része volt az Alkotmány c. napilap megalapításában. 1906-ban tárnokmesterré nevezték ki. Életre hívta a Székesfehérvári

17

Kereskedelmi Bankot és a Fejérmegyei Takarékpénztárat, szövetkezetek létesítését szorgalmazta.Szilágyi Dezső: (Nagyvárad, 1840. ápr. 1. – Bp., 1901. júl. 31.), politikus, igazságügyminiszter, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1897). Hazai és külföldi tanulmányai után ügyvéd, majd 1867-től elnöki titkár az igazságügymin.-ban. 1871-től a miniszterelnökség kodifikátori bizottságának tagja. 1870-ben Angliában tanulmányozta a törvénykezési szervezetet és a bűnvádi eljárást. 1874 – 89 között a bp.-i egy.-en a politika és a büntetőjog tanára. Már egy.-i tanársága előtt részt vett a politikai életben, 1871-ben Deák-párti, a pártfúzió után 1875-ben szabadelvű párti képviselő, 1877-ben a vámkérdés miatt kilépett a szabadelvű pártból és az egyesült ellenzék egyik vezéralakja lett. 1886-ban kivált az ellenzékből, 1889-ben újból a Szabadelvű Párt tagja. 1889. ápr. 9. – 1895. jan. 15. között igazságügyminiszter a Tisza Kálmán, a Szapáry Gyula és a Wekerle Sándor kormányban. 1895 – 98 között a képviselőház elnöke. Tudományos működése kevés nyomot hagyott. Igazságügyminiszterségére a kodifikációs tevékenység a legjellemzőbb, több polgári jellegű törvényalkotás fűződik nevéhez. Előkészítette a büntető perrendtartást, amelyet már utóda alatt fogadtak el (1896: XXXVI. tc.). Megkezdte a polgári törvénykönyv kodifikációját, előkészítette az anyagi büntetőjog reformját. Rendkívül heves politikai harcok, a kir. és a klérus ellenzése ellenére is sikerült megszavaztatnia az ún. vallásügyi törvényeket, amelyek a polgári liberális körök törekvéseit fejezték ki (1894. évi XXXI. tc. a házassági jogról, 1894. évi XXXII. tc. a gyermek vallásáról, 1894. évi XXXIII. tc. az állami anyakönyvezésről).Eötvös Loránd: (Buda, 1848. júl. 27. – Bp., 1919. ápr. 8.), fizikus, egyetemi tanár, miniszter, az MTA tagja (l. 1873, r. 1883, ig. 1906). A gravitációs tér kutatója, a rendszeres kísérleti és elméleti fizikai kutatások első hazai nagy művelője, a berlini Ak. kültagja. Egy.-i tanulmányai folyamán Heidelbergben Kirchhoff, Bunsen és Helmholtz növendéke volt. Doktorátusát is itt szerezte 1870-ben. 1871-ben a pesti egy.-en a fizika magántanára, majd az elméleti fizika helyettes tanára, 1872-től r. tanára. 1878-ban Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után a kísérleti fizikai tanszéket vette át. Berendezte a kísérleti fizikai intézetet. 1891–92-ben az egy. rektora, 1889–1905 között az MTA elnöke volt. A 70-es évek elejétől két évtizedig a kapillaritás jelenségével foglalkozott. A felületi feszültségmérésre új módszert dolgozott ki (~-féle reflexiós módszer). Elméleti úton felismerte a folyadékok különböző hőmérsékleten mért felületi feszültsége és molekulasúlya közötti összefüggést. Ez ~-féle törvényként ismeretes. A gravitáció felé a 80-as évek végén fordult érdeklődése. A gravitációs tér térbeli változásának mérésére megszerkesztette világhírűvé vált ingáját. 1891-ben kezdeményezésére alakult meg az. ~ Fizikai Társ. elődje, a Mathematikai és Physikai Társulat, melynek elnöke lett. 1894. jún. 10-től 1895. jan. 15-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1895-ben létrehozta az édesapjáról elnevezett Eötvös-kollégiumot, amelynek első kurátora volt. Első ~-ingás méréseit 1901-ben végezte a Balaton jegén. 1908-ban Pekár Dezsővel és Fekete Jenővel együtt igazolta, hogy a gravitációs erő 2 × 10–8 pontossággal független a tömeg anyagi minőségétől. E mérésével elnyerte a göttingeni egy. Benecke-díját. A tehetetlen és a súlyos tömeg arányosságának ez az igazolása az általános relativitáselmélet kísérleti alapköve. Vizsgálatait a földmágnességre is kiterjesztette, s a mérésekhez műszereket szerkesztett. Felhívta a figyelmet a Coriolis-erő felléptére, majd ki is mutatta s ezzel a Föld forgásának újabb bizonyítékát adta. Vizsgálatok a gravitatio és a mágnesség köréből (Math. Term. tud. Ért., 1888) c. munkájával az MTA nagyjutalmát nyerte el (1890–96). A Tanácsköztársaság mint a dolgozó társadalom nagy halottját temette el. Nevét viseli 1949-től a bp.-i tudományegy. A torziós ingás mérésekben használatos egységet róla nevezték el. A hazai turistamozgalomba is bekapcsolódott. Nyolc éven át elnöke volt az akkor alakult Magyar Turista Egyesületnek.dobokai basa: Bánffy Dezső, báró (Kolozsvár, 1843. okt. 28. – Bp., 1911. máj. 24.), miniszterelnök. A Szabadelvű Párt tagja. 1875-ben Belső-Szolnok, majd Szolnok-Doboka

18

vm. főispánja, kíméletlenül elnyomta a nemzetiségi mozgalmakat és az ellenzéki pártokat. 1892-95-ben a képviselőház elnökeként is kifejezetten pártpolitikát folytatott. 1895. jan. 14-től 1899. febr. 26-ig az ún. „szürke kabinet” miniszterelnöke. Kormányzásának ideje a nemzetiségek erőszakos magyarosításáról, a munkás- és parasztmozgalmak brutális elfojtásáról és a parlamenti ellenzéknek különösen az 1896-i választásokon történő letörését eredményező intézkedéseiről nevezetes. Az általa alkalmazott nyílt erőszak tömegfelháborodást és az ellenzéki pártok támadását váltotta ki. A parlamenti obstrukció a kormányt törvényen kívüli (ex-lex) állapotba, ~t lemondásra kényszerítette. Bukása után főudvarmesterré nevezték ki. 1904-től mint az általa szervezett ellenzéki Új Párt vezetője, lemondva főudvarmesteri méltóságáról, ismét képviselővé választatta magát, élesen támadta a Tisza-kormányt. Csatlakozott az ellenzéki szövetséghez, 1906. márc.-ban azonban kivált a koalícióból.Esterházy Miklós Móric: (Majkpuszta, Oroszlány, Komárom vármegye, 1881. április 27. – Bécs, 1960. június 28.), magyar arisztokrata politikus, miniszterelnök. 1905-ben kapcsolódott be a politikai életbe, amikor örökös jogon a főrendiházban foglalt helyet. A következő évben az Andrássy Gyula gróf lemondásával megüresedett tőketerebesi kerületben független 67-es programmal szerzett mandátumot, s ugyanitt 1910-ben és 1918-ban is elnyerte a választók bizalmát. Az I. világháborúban mint önkéntes harcolt a szerb, illetve az orosz fronton a 9. huszárezred tartalékos főhadnagyaként. 1917-ben előbb tartalékos századossá, június 15-én pedig Tisza István menesztése után IV. Károly király miniszterelnökké nevezte ki, de nem sokára rá, alig két hónapos kormányzás után lemondott. A kormányát követő Wekerle-kabinetben 1918. január 25-től május 8-ig tárca nélküli miniszteri (ténylegesen: népegészségügyi) posztot vállalt, s rövid ideig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium vezetésével bízták meg. A Tanácsköztársaság alatt a csákvári földműves iskolát vezette, a proletárdiktatúra bukása után visszavonultan gazdálkodott birtokain. A politikába 1931-ben tért vissza ismét. 1960-ban hunyt el. Tisza menesztése után sokak meglepődésére június 8-án a politikai élettől távol maradó, kevésbé ismert 36 éves Esterházy Móric grófot kérte fel IV. Károly kormányalakításra. Kormányába jobbára Andrássy hívei kerültek, de a mérsékelt ellenzék másik két pártja egy-egy, valamint a baloldali ellenzék is két tárcát kapott. A kormány június 21-én mutatkozott be a képviselőházban. Célkitűzései, elsősorban a szociális reformok és a választójog kiterjesztés, a Nemzeti Munkapárt parlamenti többsége miatt zátonyra futottak, így a kabinet csakhamar válságba sodródott. A földmunkás szakegyesületek alapszabályainak jóváhagyására nehezen, míg a bányászokéra egyáltalán nem lehetett rábeszélni. A tervek között szerepelt még az üzemek militarizálásának enyhítése, de a gyakorlatban ez sem valósult meg. Egymást követték a kudarcok, amivel a kormány elvesztette a tekintélyét. A kiútra kétféle megoldás volt elképzelhető. Az egyik, hogy szövetségbe lépnek Tiszával, vagy a képviselőház feloszlatásával és a nép segítségével rákényszerítik a munkapártra a mérsékelt reformokat, de Esterházy mindkét lehetőség alól kitért, és augusztus 19-én benyújtotta lemondását. A másnap kinevezett Wekerle Sándor átvette a leköszönt kormány valamennyi tagját. Esterházy Móric és kabinetje hivatalosan augusztus 23-ig maradt hivatalban.Gustav Kálnoky: (Lettowitz, Morvao., 1832. dec. 29. – Prödlitz, Morvao., 1898. febr. 13.), diplomata, miniszter. 1854-ig katonatiszt, majd diplomataként szolgálta a Monarchiát Münchenben, Berlinben és Londonban (1860–70). 1874-ben koppenhágai, 1880-ban pétervári nagykövetté nevezték ki. 1881. nov. 20-től 1895. máj. 16-ig közös külügyminiszter. A Monarchia és Németo. kettős szövetségét 1882-ben Olaszo. csatlakozásával minisztersége idején bővítették hármas szövetséggé. Ugyanakkor jó kapcsolatot igyekezett fenntartani a cári Oroszo.-gal is. 1895-ben ellentétbe jutott Bánffy Dezső m. miniszterelnökkel (az ún. Agliardi-ügyben) s lemondott.

19

Kossuth Ferenc: országgyűlési képviselő. 1841. nov. 16. Felsőbb tanulmányait a párizsi politechnikumon s a londoni egyetemen végezte. Mint mérnökgyakornok Angliában dolgozott, 1861. Olaszországba ment, mint mérnök a liguriai vasútépítésben vett részt. 1867-ig tevékenyen részt vett az akkori emigracionális törekvésekben, egyike volt azoknak a keveseknek, akik az európai sajtóban számtalan cikkel fenntartották a magyar kérdések iránti való érdeklődést, a Nemzeti igazgatóságnál, melynek titkára volt, különösen az olasz kormánnyal folytatott érintkezésben kiváló szerepet játszott. Az 1867. kiegyezés után M.o-on két ízben képviselőnek választották, de mandátumait nem fogadta el. 1876-ban elvette Hoggins Emiliát. Óriási vas- és acélhidakat épített. Utolsó nagy mérnöki munkája a nílusi acélhidak voltak, amelyeknek építését egész Európa mérnökeivel versenyezve, ő nyerte el. 1894. nov. 16. letette az állampolgári esküt. 1895. ápr. 10. a tapolcai kerület képviselővé választotta. Hazajövetele óta a politikai, hírlapirodalmi és közgazdászati téren jelentős munkásságot fejt ki. Kiváló táj- és arcképfestő, szobrász és zenész is volt.Apponyi Albert: Bécs, 1846. máj. 29. – Genf, 1933. febr. 7.), politikus, miniszter, nagybirtokos, az MTA tagja (t. 1898, ig. 1908). 1872-től Deák-párti, majd a Sennyey-féle konzervatív párthoz csatlakozott. 1878-tól az egyesült, majd mérsékelt ellenzéki párt vezére. 1899-ben belépett a kormánypártba (Szabadelvű Párt), 1901-től 1903-ig a képviselőház elnöke volt. 1903 végén kilépett a Szabadelvű Pártból és újból megszervezte az ellenzéki Nemzeti Pártot, 1904. nov.-ben belépett az Ellenzéki Pártok Szövetségébe, majd 1904. dec.-ben a Függetlenségi Pártba. Ettől kezdve az I. világháború végéig a párt egyik vezetője, 1906. ápr. 8-tól 1910. jan. 17-ig a koalíciós kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. Nevéhez fűződik a nemzetiségek fokozott elnyomására irányuló iskolatörvény keresztülvitele. 1910-től a Kossuth-párt tagja, 1914-től elnöke. 1917. jún. 15-től 1918. máj. 8-ig ismét közoktatásügyi miniszter. Az I. világháború után a m. békedelegáció vezetője volt. 1920-tól mint képviselő a legitimista ellenzék vezérszónoka. 1923-tól haláláig Mo. fődelegátusa a Népszövetségben. 1893-tól a Kisfaludy Társ. tagja. Kitűnt nagy nyelvtudásával és szónoki képességével, amelyet a trianoni békeszerződés revíziójáért folytatott harc szolgálatába állított.Vázsonyi Vilmos: (Sümeg, 1868. márc. 22. – Baden, 1926. máj. 29.), ügyvéd, miniszter, polgári liberális legitimista politikus. A bp.-i egy.-en végzett jogot, azután ügyvéd lett. 1894-ben megalapította a Demokratikus Kört, s még ugyanebben az évben bekerült Bp. törvényhatóságába. 1901-ben demokrata párti programmal ogy.-i képviselővé választották. 1904-ben a vasutassztrájk idején vezette a sztrájkolók és a kormány közötti tárgyalásokat, majd a perbe fogott vasutasok védőügyvédje volt. Mint ügyvéd sikert aratott a Polónyi-Lengyel Zoltán-féle sajtóperben, majd a Lukács-féle panamaperben is. 1917. jún. 15-től aug. 18-ig az Eszterházy-, majd 1918. jan. 25-től máj. 8-ig igazságügyminiszter a második Wekerle-kormányban, közben választójogi tárcanélküli miniszter. Élesen fellépett a megélénkülő háborúellenes, forradalmi mozgalmak ellen, ellenezte a forradalmi Oroszo – gal való békekötést. Választójogi törvényjavaslata védte az uralkodó körök érdekeit. Az 1918. évi polgári demokratikus forradalom napján emigrált s csak a proletárdiktatúra bukása után tért vissza Mo.-ra. Nemzeti Demokrata Polgári Párt néven (Gál Jenővel együtt) újjászervezett pártjával a legitimistákat támogatta. Tevékenyen részt vett az 1924-ben alakuló, a baloldali ellenzék egy részét összefogó Demokrata Blokk létrehozásában és működésében. A frankhamisítási ügy parlamenti tárgyalásán a kisebbségi vélemény egyik szerk.-je volt. Emiatt súlyos támadások érték a szélsőséges soviniszta, nacionalista körök részéről. Külföldre utazott gyógykezeltetés céljából és a frankhamisítás bírósági tárgyalása idején hirtelen meghalt.ifj. Andrássy Gyula: (Tőketerebes, 1860. jún. 30. – Bp., 1929. jún. 11.), legitimista politikus, miniszter, az MTA tagja (l. 1898, r. 1904, ig. 1913), ~ Gyula (1823–1890) fia. 1885-től képviselő, a Szabadelvű Párt tagja. 1894. jún. 10-től 1895.-jan. 15-ig a kir. személye körüli miniszter volt. 1898-ban rövid időre, majd 1904-ben, Tisza Istvánnak a parlamenti ellenzék letörésére irányuló erőszakos politikája miatt ismételten kilépett a Szabadelvű

20

Pártból és csatlakozott a szövetkezett ellenzékhez. Hevesen támadta a Fejérváry-kormányt. Az 1905-ben alakult 67-es alapokon álló Alkotmánypárt vezére lett. A koalíciós Wekerle-kormányban 1906. ápr. 8-tól 1910. jan. 17-ig belügyminiszter; üldözte a munkásság és parasztság mozgalmait, ellenezte az általános választójogot, a reakciós pluralis választójog bevezetését szorgalmazta. Lemondása után pártját is feloszlatta, s pártonkívüliként a Tisza-kormány parlamenti ellenzékének egyik vezetője lett. 1913-ban újból megszervezte az Alkotmánypártot. 1918. okt. 11-én Svájcban diplomáciai tárgyalásokat folytatott. Ez év okt. 24-től okt. 30-ig az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó közös külügyminisztere volt. 1919-ben a bécsi ellenforradalmi Antibolsevista Komité egyik vezetője. 1919 után hazatért. 1920. jan.-ban pártonkívüli programmal képviselőnek választották, 1921. febr.-ban elvállalta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnökségét. Részt vett a második királypuccsban, Tatán elfogták és néhány hétig vizsgálati fogságban tartották. Kiszabadulása után a Friedrich-féle Keresztény Nemzeti Párthoz csatlakozott, legitimista oldalról támadta a Bethlen-kormány politikáját.Garami Ernő: (Bp., 1876. dec. 13. – Bp., 1935 máj. 28.), miniszter, a századfordulótól 1919-ig a m. szociáldemokrácia egyik legtekintélyesebb vezetője, eredetileg műszerész. 1898-ban tért haza Németo.-ból és ettől kezdve szinte állandóan az SZDP vezetőségének tagja, a Népszava főszerk.-je 1919-ig. 1906-tól a Szocializmus első szerk.-je. Ebben az időben szépírói munkásságot is folytatott, novellái jelentek meg a Népszavában. 1908-ban a Vígszínház bemutatta a Megváltás felé c. drámáját. Reformista szellemben a polgársággal való szövetséget hirdette, a munkásosztálynak alárendelt szerepet szánt a politikai harcban. Nagy része volt a tömegek forradalmi megmozdulásainak leszerelésében. 1918. okt. 31-től 1919. márc. 21-ig kereskedelemügyi min. a Károlyi-, majd a Berinkey-kormányban, a kommunistaellenes irányzat híve, a munkásegység ellenzője. A Tanácsköztársaság kikiáltása után az egyesült pártból kilépett, Svájcba emigrált és a munkáshatalom megdöntése céljából az antant képviselőivel lépett kapcsolatba. Mint igazságügymin. tagja volt a Peidl-kormánynak (1919. aug. 1–6.). A Friedrich-féle puccs után rövid ideig Bécsben tartózkodott, majd hazatért és a Clerk-féle tárgyalásokon az SZDP nevében aláírta a megegyezést, amely hozzájárult Horthy bevonulásához Bp.-re. 1919. nov.-ben újra emigrált és 1921-ben Bécsben Lovászy Mártonnal együtt megindította a Jövő c. lapot. Itt megjelent cikkei miatt pert indítottak ellene, amelynek megszüntetése után 1929-ben hazatért. A pártvezetőséggel támadt személyi és taktikai nézeteltérései miatt ismét külföldre ment, ahonnan 1934-ben betegen hazatért.Kristóffy József: (Makó, 1857. szept. 7. – Bp., 1928. márc. 29.), szabadelvű párti politikus, belügyminiszter. 1880-tól 1883-ig Csanád vm. aljegyzője, 1904-ben Szatmár vm. főispánja. Az 1905-i választásokon az ellenzéki koalíció által aratott győzelem után mint az alkotmányellenesen kinevezett Fejérváry-kormány belügyminisztere (1905. jún. 18.–1906. ápr. 8.) a szociáldemokrata vezetőkkel folytatott tárgyalásai után németboksáni beszédében (1905. szept. 9.) a kormány programjaként hirdette meg az általános titkos választójog bevezetését. Célja a koalíció egységének megbontása volt. A megyék ellenállásának letörésére az alkotmányos módszerek felfüggesztését javasolta a kir.-nak. Utóbb közreműködött a koalíció és a kir. megegyezésének előkészítésében. A darabontkormány bukása után fokozatosan visszavonult a politikai élettől. Egy ideig Ferenc Ferdinánd bizalmas embere volt. 1911-ben Békéscsaba ogy.-i képviselője, 1913. dec.-ben azonban lemondott mandátumáról.Justh Gyula: (Necpál, 1950. jan. 13. – Bp., 1917. okt. 9.), liberális polgári politikus. Jogot végzett. 1876-ban a gyulai járás főszolgabírója lett, függetlenségi álláspontja miatt azonban 1878-ban a kormányon levő Szabadelvű Párt megbuktatta. Visszavonult tornyai birtokára, majd 1884-ben Makó függetlenségi párti képviselőjévé választották. Haláláig Csanád vm. képviselője, a polgári demokratikus reformok szószólója volt. 1891-ben a Függetlenségi Párt

21

alelnökévé, 1893-ban elnökévé választották. Döntő szerepe volt Wekerle egyházpolitikai reformjainak keresztülvitelében. A 48-as frakciók szétválásakor szakított Ugron Gábor csoportjával. A párt egyesülésekor ismét elnökké választották, 1895-ben azonban lemondott a hazatért Kossuth Ferenc javára. Tovább is szerepet vitt azonban az ellenzéki megmozdulások, így 1897-ben a büntető perrendtartás ún. sajtóparagrafusa ellen, 1898-ban a Bánffy-kormányt megbuktató obstrukció vezetésében. 1905-ben a képviselőház elnökévé választották. Kossuth Ferenctől eltérően mérsékelt álláspontot foglalt el a horvát képviselők obstrukciójával szemben, amelyet a Kossuth által Horváto.-ban az államvasutaknál bevezetett m. szolgálati nyelv váltott ki. Az önálló Nemzeti Bank követelésében éles ellentétbe került a párt Kossuth által vezetett csoportjával és 1909-ben lemondott a házelnökségről. Ezt követően a polgári radikálisokkal és a szociáldemokratákkal együttműködve lépett fel az általános választójog érdekében. 1912-ben vezette a Tisza elleni obstrukciót. 1913-ban Tisza István politikájával szemben ismét az egyesült függetlenségi párt társelnöke lett Kossuth Ferenccel, azonban a tényleges vezetést átengedte Károlyi Mihálynak, a párt ügyvezető elnökének, egyetértve Károlyi polgári radikális programjával. Élete utolsó éveiben betegeskedése miatt visszavonult a politikai élettől.Franz Conrad von Hötzendorf: (Bécs, 1852. november 11. –Württemberg, 1925. augusztus 25.). Osztrák katonatiszt, császári és királyi tábornagy, (k.u.k. Feldmarschall), 1906–1917 között az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének vezérkari főnöke. 1863–1867-ig a hainburgi hadapródiskola, majd 1867–1871-ig a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémia hallgatója volt, ezt kiváló eredménnyel elvégezte. 1874-től a vezérkari tiszteket képző Hadiiskolára (Kriegsschule) küldték, ezt kimagasló minősítéssel végezte el. 1876-ban hadnagy, 1877-ben főhadnaggyá léptették elő. 1878–79-ben részt vett Bosznia-Hercegovina okkupációjában. Századossá léptették elő. Részt vett az 1882-es dél-dalmáciai felkelések leverésében is. 1883-ban Galíciában szolgált, mint a lembergi gyaloghadosztály törzskarának főnöke. 1887-ben vezérkari őrnaggyá léptették elő. 1888–1892 között a vezérkari Hadiiskolán (Kriegsschule) tanított taktikai ismereteket. Szakkönyvet is írt a taktikáról. 1890-ben vezérkari ezredessé léptették elő. 1899-ben kinevezték az Triesztibe, ahol 1901-ben tábornoki (vezérőrnagyi) rangot kapott. 1903-ban altábornaggyá (Feldmarschalleutnant) léptették elő, e beosztásban szolgált 1906-ig, vezérkari főnökké való kinevezéséig. A Tirolban települt hadosztály parancsnokaként Conrad elsősorban az Olaszország elleni háborúra készült. Hevesen pártolta az Olaszország és Szerbia elleni preventív (megelőző) háborút, azzal a szándékkal, hogy kivezesse a dunai monarchiát abból az alárendelt szerepből, amelybe az európai hatalmak politikai és hatalmi játszmáinak következtében került. Bár Conrad altábornagy 1905-re már igen magas parancsnoki beosztást ért el az osztrák-magyar hadseregben, pályája további alakulását döntően befolyásolta, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg trónörökös felfigyelt parancsnoki ténykedésére, egy Dél-Tirolban szervezett hadgyakorlat alkalmával. Conrad tábornokot a hadseregben úgy ismerték, mint operatív módon gondolkodó parancsnokot. Modern harci kiképzési módszereket alkalmazott, az éles körülményekhez hasonló körülmények között. A trónörökös, aki Conradhoz hasonlóan, erőssé és ütőképessé akarta fejleszteni a hadsereget, rábeszélte nagybátyját, Ferenc József császárt, hogy bocsássa el a haderő vezérkari főnökét, és helyére Franz Conrad von Hötzendorfot nevezze ki. Ez 1906. november 18-án meg is történt. Szerbia és Olaszország ellen preventív háború megindítását sürgette mindkét ország ellen. Amikor a császári és királyi hadsereg az olasz határ közelében végzett hadgyakorlatokat, Conrad sürgette az idős császárt, hogy indítson preventív háborút Olaszország ellen. Ferenc József ezt nem tartotta jó döntésnek. 1911-ben Conradot átmenetileg le is váltották a vezérkari főnökségről. 1912. december 12-én, a balkáni politikai zűrzavar és a Balkán-háborúk nehézségei miatt Ferenc József ismét Conradot nevezte ki a haderő vezérkari főnökévé. Conrad ebben a pozícióban a Monarchia egyik legnagyobb hatalmú személyisége lett, és maradt 1917-ig. Fáradhatatlanul

22

dolgozott a hadsereg erősítésén, felszerelésének és szervezetének modernizálásán. Nagyon zavarta őt a magyar elit hatalma a Monarchia vezetésében, törekedett ennek gyengítésére. Legnagyobb ambíciója a Szerbia elleni preventív háború volt. Szerbia megszállásával és a Birodalomhoz csatolásával egyszerre két célt akart elérni: egyfelől kikapcsolni az Oroszország által támogatott szerb nacionalista fenyegetést, másfelől a birodalmon belül meggyengíteni a magyarok hatalmát, a megnövelt szláv népesség révén. Amikor Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét meggyilkolták, Conrad von Hötzendorf erőteljesen követelte a preventív (megelőző) háború megindítását a Szerb Királyság ellen. Amikor azonban Oroszország is belépett a háborúba, a Monarchia csapatainak nagy részét Galíciába kellett áthelyeznie, Szerbia azonnali lerohanása kudarcot vallott. Conradot 1915-ben vezérezredessé (Generaloberst), 1916-ban tábornaggyá (Feldmarschall) léptették elő. 1917. március 1-jén a császár leváltotta őt a vezérkari főnöki tisztségről, bár kitüntette a Mária Terézia Katonai Érdemrenddel. Conrad tábornagy átvette a délnyugati front parancsnokságát, és az olaszok ellen harcoló tiroli hadseregcsoportot (Heeresgruppe) irányította 1918 nyaráig. 1918-ban a császári testőrség parancsnokává nevezték ki. De ez már katonai karrierjének végét jelentette. 1918 júliusában lemondott tisztségéről. A háború után Conrad visszavonult.Mikó Imre: (Zabola, 1805. szept. 4. – Kolozsvár. 1876. szept. 16.), művelődéspolitikus, miniszter, történetíró, az MTA tagja (t. 1858, ig. 1865). A nagyenyedi Bethlen-kollégiumban tanult 1813-tól 1824- ig. 1824-től joggyakornok a marosvásárhelyi kir, táblánál, 1826-tól Kolozsvárt guberniumi tisztviselő, 1837-től consiliarius (főkormányszéki tanácsos), 1847-től 1849-ig erdélyi kincstárnok. Az erdélyi reformnemzedék egyik vezére. Erdély és Mo. uniójáért, a jobbágyfelszabadításért harcolt. 1848 okt -ében az agyagfalvi székely ngy. elnöke. 1848. dec. 2-án az erdélyi gubernium folyamodványát – melyben Erdély politikailag veszélyes belállapotát vázolják – személyesen vitte el az akkor Olmützben székelő kir. udvarhoz. A folyamodványra választ nem kapott, ~t tíz hónapig Olmützben őrizetben tartották, csak 1849. okt.-ben engedték haza. A Bach-korszakban a passzív ellenállás politikájának híve. 1861-ben rövid ideig Erdély főkormányzója, mikor azonban a bécsi udvar magyarellenes törekvései újból nyilvánvalókká váltak, visszavonult. Az 1865-ös kolozsvári és pesti ogy.-eken az unióért küzdött. 1867. febr. 20-tól 1870. ápr. 21-ig közmunka- és közlekedésügyi miniszter volt Andrássy Gyula kormányában. Tervet dolgozott ki a vasút- és úthálózat kiépítésére. Az elnyomatás éveiben is hatékony kulturális szervező tevékenységet fejtett ki. 1838-tól a nagyenyedi kollégium, 1840-től az erdélyi ref. egyházkerület főgondnoka volt. 1844-ben megalapította az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületet azzal a céllal, hogy az elmaradt erdélyi mezőgazdaságot magasabb színvonalra emelje. 1843-tól a kolozsvári Nemzeti Színház felügyelő bizottságának elnöke. A falusi isk.-k színvonalának emelést érdekében szorgalmazta a tanítóképzés reformját és az egy.-i szintű papképzést. Támogatta az 1848 – 49-ben elszegényedtett szászvárosi ref, kollégiumot. Neki köszönhető, hogy 1849 végétől Kolozsvárt újból elkezdődtek a m. színielőadások. A színház épületét saját költségén megnagyobbította és berendezését felújította, 1859-ben megalapította Sepsiszentgyörgyön a később nevéről elnevezett ref. kollégiumot. Jelentős alkotása az általa 1859-ben alapított Erdélyi Múzeum Egyesület, ill. az Erdélyi Múzeum, híres könyv- és levéltárával. A Magyar Történelmi Társulat egyik megalapítója, s alapításától, 1867-től haláláig elnöke volt. Közreműködésével hozta létre az állam 1872-ben Kolozsvárt a második m. tudományegy.-et.Vetsera Mária: Maria von Vetsera bárónő, (Bécs, 1871. március 19. – Mayerling, 1889. január 30.), Rudolf koronahercegnek szeretője. A korabeli magyar sajtóban Vetsera Mária néven is szerepel. 1877-ben Mary anyja, Helene báróné szerelmi viszonyba keveredett a 19 éves Rudolf koronaherceggel, és ő lett a trónörökös első szeretője. Mary 1888. április 12-én, a bécsi Praterben találkozott először Rudolf koronaherceggel. Rudolf udvarolni kezdett az akkor 17 éves leánynak. Mary szerelmes rajongással tekintett a koronahercegre. Szenvedélyes

23

leveleket írogatott neki, és Rudolf válaszolt is neki ezekre. 1888 őszén már viszonyuk volt. Találkáikat Marie von Larisch grófnő Rudolf trónörökös unokatestvére szervezte. Egyes források szerint Marie von Larisch grófnő arra használta fel Maryt, hogy a leány közvetítse Larisch grófnő kéréseit a trónörökös felé, újabb és újabb pénzösszegek kifizetése iránt. 1889 januárjában a trónörökös házasságon kívüli viszonya a Maryvel már nagyon szenvedélyessé vált, és már elég sokan tudtak is róla. Még maga I. Ferenc József császár és király (1830–1916) is értesült az ügyről. Január végén egy alkalommal Rudolf hevesen összeszólalkozott császári apjával valószínűleg emiatt a viszony miatt. A túlérzékeny lelkű, egzaltált Rudolf erre az időre már régen eldöntötte, hogy véget vet életének, de ehhez egy társat keresett magának, aki elkísérné őt a halálba. A fülig szerelmes, mértéktelenül rajongó Mary Vetsera éppen kapóra jött a halálra készülő Rudolfnak. 1889. január 28-án Mary Vetsera bárónő és Rudolf együtt hajtattak a mayerlingi vadászkastélyba. Másnap reggel mindkettőjüket holtan találták. Mind a mai napig tisztázatlan, hogy Maryt Rudolf trónörökös lőtte-e agyon azon az éjszakán, vagy mindkettőjüket valaki más gyilkolta-e meg. Az eset részleteit az uralkodó család eltitkolta, rendőri vizsgálat nem folyt. Nincsenek döntő bizonyítékok, de nagyon valószínű, hogy Rudolf előbb Maryt lőtte agyon, azután maga is öngyilkos lett. Mary Vetsara bárónő halálát szigorúan elkülönítették Rudolf trónörökös halálhírétől. A leány holttestét azonnal, a legnagyobb titokban eltávolították Rudolf mellől, kicsempészték a mayerlingi kastélyból, és titokban a közeli heiligenkreuzi cisztercita apátságba vitték, ott az öngyilkosok kriptájába helyezték. Temetéséről még családját is kizárták, csupán nagybátyja és gyámja vehettek részt. Mary von Vetsera bárónő holttestét a család csak jóval később helyezhette át rendes sírhelyre, a heiligenkreuzi temetőbe, mai helyére. A császári család a 18 éves Mary Vetserát okolták a 31 éves Rudolf halála miatt is. Ezt a látszatot egészen a Monarchia bukásáig fenntartották.Prohászka Ottokár: (Nyitra, 1858. okt. 10. – Bp., 1927. ápr. 2.), r. k. püspök, egyházi szónok és író, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1909, r. 1920). 1881-ben szentelték pappá. 1884-ben Esztergomban a teológia, 1904-től a bp.-i egy.-en a dogmatika tanára. 1905-től székesfehérvári püspök. A mo.-i keresztényszocialista mozgalom egyik vezetője. Az ő nevéhez fűződik 1903-ban az első keresztényszocialista szervezetek megalapítása. 1916-ban javaslatot tett a hadviseltek földdel való jutalmazására. 1919-ben a székesfehérvári mozgalom vezére. 1920 – 22-ben ogy.-i képviselő, majd a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának elnöke. Hittudományi munkáiban a hagyományos neotomizmust a bergsonizmus irracionális elemeivel ötvözte, ami kihívta maga ellen az egyház kritikáját. A Kisfaludy Társ. tagja (1926). A szószéken kapott agyvérzés következtében halt meg.Luigi Lucheni: (Párizs, 1873. április 22. – Genf, 1910. október 19.) olasz anarchista, Erzsébet császárné és királyné gyilkosa. Olasz munkásnő törvénytelen gyermekeként született, árvaházban és különböző nevelőszülőknél nőtt fel. Három és fél évig a lovasságnál szolgált, az 1896-os abesszíniai hadjáratban kitüntette magát. Ezután Svájcban telepedett le, alkalmi munkákból élt. Mivel nyomorúságos körülmények között nőtt fel, egyre nőtt benne a gyűlölet az uralkodó osztály iránt. Egyre inkább az anarchizmus felé fordult. Miután I. Umberto olasz király Milánóban vérbe fojttatott egy munkásfelkelést, Lucheni bosszút esküdött. Úgy döntött, mindenképpen megöli az arisztokrácia egyik tagját, lehetőleg valamelyik uralkodócsaládét. Eredetileg az orleansi herceget akarta meggyilkolni, később azonban Erzsébet császárné mellett döntött, mert a herceg a várttal ellentétben nem utazott Genfbe, Erzsébetről pedig köztudott volt, hogy kevés testőrrel járkál. Lucheni felkészült a gyilkosságra. Erzsébet inkognitóban utazott Genfbe, de egy újság megírta érkezését. Lucheni 1898. szeptember 10-én délelőtt a hotel előtt várakozott. Mikor Erzsébet és udvarhölgye elsétáltak mellette, ő odarohant, bepillantott a napernyő alá, majd fellökte és közben szíven szúrta. Erzsébet elesett, de a járókelők felsegítették. Ekkor még nem tudta, hogy halálos sebet kapott, olyan erősen be volt fűzve, hogy a szúrást is alig vette észre, és azt hitte, az ismeretlen

24

csak az óráját akarta ellopni. A menekülő Luchenit időközben pár arra járó ember feltartóztatta és átadta a rendőrségnek. Erzsébet még saját lábán eljutott a sétahajóig, amivel kirándulni indultak volna; itt esett össze és a sebet is csak ekkor vették észre. A hajó visszafordult, a kikötőből a szállodába vitték Erzsébetet, de az orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. Lucheni büszke volt tettére és örült, mikor megtudta, hogy Erzsébet valóban meghalt. November 10-én életfogytiglani börtönbüntetése ítélték. Több mint tíz évnyi raboskodás után, 1910-ben felakasztotta magát cellájában a nadrágszíjával.Chotek Zsófia: Chotkova és Wognin grófnője (Stuttgart, 1868. március 1. – Szarajevó, 1914. június 28.), cseh grófnő, 1900-tól Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd főherceg, trónörökös felesége, e minőségében Hohenberg hercegné. 1896-ban (más források szerint 1894-ben vagy 1897-ben) Prágában megismerkedett Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd főherceggel. Egymásba szerettek. Viszonyukat 1899-ig titokban tartották. Amikor viszonyuk kitudódott, botrány tört ki, de Ferenc Ferdinánd a császári családdal szembeszállva kitartott választottja mellett, és nyilvánosan is eljegyezte Zsófiát. 1900. július 1-jén az észak-csehországi Reichstadtban (ma: Zákupy, Cseh Köztársaság) Ferenc Ferdinánd főherceg feleségül vette Chotek Zsófiát. A császári család távolmaradt, csak Ferenc Ferdinánd mostohaanyja és Károly Lajos főherceg özvegye jött el két leányával, Ferenc Ferdinánd mostohatestvéreivel. I. Ferenc József császár, Ferenc Ferdinánd főherceg nagybátyja csak hosszú viták és veszekedések után, súlyos és megalázó feltételek elfogadása árán engedélyezte unokaöccse házasságát. A Habsburgok a trónörökös házasságát rangon alulinak minősítették. Csak morganatikus házasság megkötését engedélyezte unokaöccsének, ami azt jelentette, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökösnek e házasságból születendő gyermekei ki lesznek zárva a trónöröklésből. Bár az esküvő napján a császár Chotek Zsófiát főnemes hercegnői (Fürstin von Hohenberg) rangra emelte, amely alacsonyabb rangot jelentett, mint az uralkodó család tagjait illető hercegnői (Herzogin) cím. Zsófia hercegnőnek, bár a császári trón örökösének felesége volt, számos megalázó intézkedést kellett elviselnie. A helyzet enyhítésére Ferenc József 1909-ben megadta Zsófiának az uralkodó család nőtagjait megillető hercegnői (Herzogin von Hohenberg) címet, és az ezzel kijáró Fenség („Hoheit”) megszólítás jogát. 1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd főherceg, Zsófia kíséretében hivatalos látogatást tett Boszniában, a k. u . k. csapatok ott folyó hadgyakorlatának szemlézése céljából. Szarajevóban a „Mlada Bosna” nevű bosnyák-szerb nacionalista terrorszervezet egyik tagja, a 20 éves Gavrilo Princip pisztolyából két lövést adott le 11 óra körül a gépkocsijában ülő trónörökösre és feleségére. Zsófia hercegnőt ágyékán érte a találat, ő elvérzett a kocsiban. Gavrilo Princip később azt vallotta, hogy csak a trónörököst akarta meggyilkolni, Zsófia hercegnőnek ártani nem állt szándékában. Ferenc Ferdinándtól és Chotek Zsófiától – rangon aluli morganatikus házasságuk miatt – a császár megtagadta a hivatalos állami gyászszertartást.Pulszky Ferenc: (Eperjes, 1814. szept. 17. – Bp., 1897. szept. 9.), politikus, régész, művészettörténész, az MTA tagja (l. 1838, r. 1840, t. 1841, ig. 1873). Miskolcon, majd Eperjesen tanult. 1832-ben elvégezte a jogot és jurátus lett. 1833-tól hosszabb utazásokat tett Itáliában, Ny-Európában. Mint jurátus az 1832 – 36-i ogy. ifjúsági mozgalmaiban vett részt, 1836-ban újból hosszabb utazást tett Ny- Európában. 1839 – 40-ben Sáros vm. követe. Az 1840-es években a Pesti Hírlap és az augsburgi Allgemeine Zeitung cikkírója, a reformellenzék tagja. 1848-ban pénzügyi államtitkár Kossuth mellett, majd a bécsi m. külügymin.-ban államtitkár, Angliába utazott, ahol eredményes sajtó- és eredménytelen diplomáciai tevékenységet fejtett ki Mo. érdekében. Emigrációban maradva Kossuthot elkísérte amerikai útján, 1860-ban megbízottjaként Torinóba ment. De miután nem sikerült sem Cavour, sem III. Napóleon, sem Garibaldi fegyveres támogatását megnyerni, lemondott a megbízatásról és Firenzében telepedett le. Szélsőségesen ingadozó nézetei miatt – vagy közvetlen fegyveres támadást, vagy megegyezést sürgetett – meghasonlás támadt közte és

25

Kossuth között. 1866-ban hazatért és Deák politikájához csatlakozott. Előbb Szentesen, utána Szécsényben választották meg Deák-párti programmal ogy.-i képviselőnek. A Képzőművészeti Társulat és a Régészeti Társulat elnöke volt. Részt vett az Esterházy-képtár anyagának megvásárlásában s a bécsi iparművészeti kiállítás anyagának megszervezésében, mely az Iparművészeti Múz. alapja lett. 1869-től 1894-ig az MNM ig.-ja volt, elnöke a Képzőművészeti és Régészeti Társulatnak. Régiségtudományi munkásságot folytatott. 1847-től tagja volt a Kisfaludy Társ.-nak. Egyik alapítója a Petőfi Társ.-nak. 1895-ben az MTA másodelnöke lett.Mechwart András: (Schweinfurt, 1834. dec. 6. – Bp., 1907. jún. 14.), gépészmérnök. Pályáját munkásként kezdte. Műegy.-i tanulmányait Augsburgban végezte. 1859-ben belépett Ganz Ábrahám kis vasöntőműhelyébe, melyet nagy hírű vállalattá fejlesztett. 1869-ben a részvénytársasággá alakult vállalat ig.-ja, utóbb vezérig.-ja. 1878-ban megalapította a Ganz-gyár elektromos osztályát, találmánya a kéregöntésű, rovátkolt hengerekkel dolgozó hengerszék (1874), mely a malomiparban új korszakot nyitott. Több találmánya is ismeretes, köztük gőz-, ill. petróleumüzemű szántógépe (1896), amely ekevas helyett forgómozgást végző maróvasakkal dolgozott. Számos kitüntetésben volt része. 1897-ben az MTA az első Wahrmann- aranyéremmel jutalmazta. 1899-ben nemességet kapott.Bánki Donát: (Bánk, 1859. jún. 6. – Bp., 1922. aug. 1.), gépészmérnök, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1911), kiváló feltaláló. A bp.-i műegy. elvégzése után 1879–80-ban a műszaki mechanika tanszéken tanársegéd. Utána a MÁV gépgyár, majd a Ganz és Tsa cég szerkesztőmérnöke. 1899-től haláláig a bp.-i műegy.-en a hidrogépek, kompresszorok és gőzturbinák szerkezettanának ny. r. tanára. ~ és munkatársa, Csonka János nevéhez fűződik a motorgyártás hazai bevezetése. Közös alkotásuk volt a m. motoripar első s a nemzetközi piacokon is versenyképes terméke, a Ganz-gyár által előállított Bánki–Csonka-motor, melynek legjelentősebb újítása az 1893-ban szabadalmaztatott porlasztó (karburátor). 1894-ben szabadalmaztatta az első nagynyomású robbanómotort, a korában világhírű Bánki-motort, melynél a robbanókeveréket a hengerbe porlasztott vízzel hűtötte le, s ezzel a motor hatásfokát korábban nem remélt mértékben sikerült fokoznia. (Bár a Bánki-motor elterjedését a néhány évvel később megjelent Diesel-motor megakadályozta, mind a kompressziónövelés, mind a vízbefecskendezés elvét később is alkalmazták.) Vízturbinája (1917), melyet halála után (1926) az MTA nagyjutalmával tüntetett ki, új utakat nyitott a törpe vízierőművek fejlesztésében. 1918-ban nagyszabású tervet dolgozott ki a Vaskapu vízierejének hasznosítására. Kiterjedt irodalmi munkásságában főként a gázmotorok elméletével, a gőzturbinák és hidrogépek szerkesztési alapelveivel foglalkozott. Emlékezetére a Gépipari Tudományos Egyesület 1955-ben ~-Emlékérem néven 3 fokozatú, díjazással egybekötött, évenként kiosztásra kerülő műszaki kitüntetést alapított.Zipernovszky Károly: (Bécs, 1853. ápr. 4. – Bp., 1942. nov. 29.), gépészmérnök, műegyetemi tanár, az MTA l. tagja (1893), a magyar erősáramú elektrotechnikai ipar megalapítója. Pályáját gyógyszerészként kezdte. majd a bp.-i műegy.-re iratkozott, ahol 1878-ban szerzett oklevelet. Még ugyanez évben Mechwart András hívta meg a Ganz és Tsa elektromos osztályának megszervezésére. A budai Kacsa u.-i kis műhelyből fejlődött ki – nem utolsósorban ~ tevékenységének eredményeként – a nagy hírű gyár, a mai Ganz Villamossági Művek. Munkássága kezdetben az egyenáramú gépek és az elektromos világítás tökéletesítésére (javított ívlámpa, 1881) terjedt ki. Érdeklődése azonban – híres korabeli szakembereket megelőzve – a váltakozó áramok előállítására és felhasználására terelődött. 1883-ban Déri Miksával öngerjesztésű, váltakozó áramú generátort szerkesztett, majd fölismerve a többfázisú áramrendszerek előnyét, 1889-ben ugyancsak Dérivel többfázisú áramelosztó rendszerre nyert szabadalmat. Igen sokoldalú feltaláló volt. Saját és másokkal szabadalmaztatott találmányai (Bp., 1900) c. munkájában 40 találmánya leírását tette közzé, melyben többek között egyforgórészes áramátalakító, egyvágányú villamosvasút, a

26

bajonettzáras lámpafoglalat stb. leírását adja. Foglalkozott a nagyvasutak villamosításának gondolatával is. Nagysebességű elektromos vasutak c. tanulmányában (Magy. Mérnök és Építész Egylet Közleményei, 1891) a bécs – bp.-i vonalra 200 – 250 km sebességű; 800 LE-s motorkocsikat javasolt 10 ezer V-os távvezetékkel. Az elektrotechnika fejlődése szempontjából legjelentősebb találmánya a Bláthyval és Dérivel közösen szabadalmaztatott tetszőleges áttételű, zárt vasmagos transzformátor és váltakozó áramú áramelosztó rendszer párhuzamosan kapcsolt transzformátorokkal (1885. márc.). 1893-tól 1924-ig a bp.-i műegy. újonnan alapított erősáramú elektrotechnikai tanszékének tanára. 1905-től 33 éven át a Magyar Elektrotechnikai Egyesület eluöke. Az Egyesület 1911-ben tiszteletére évenként kiadásra kerülő Zipernowsky Károly-emlékérmet alapított.Bláthy Ottó: (Tata, 1860. aug. 11. – Bp.. 1939. szept. 26.), gépészmérnök, az elektrotechnika kimagasló úttörője, az MTA t. tagja (1927). Főisk.-i tanulmányait a bécsi műegy.-en végezte. 1881-83-ban a MÁV gépgyára műhelyében és szerkesztési irodájában működött. 1883-ban a Ganz-gyár újonnan létesített (1878) villamossági osztályába lépett. Új munkakörében felismerte a mágneses Ohm-törvény gyakorlati alkalmazását, s ennek segítségével, a külföldet megelőzve gépeit számítások alapján méretezte. Az 1884-i torinói kiállításon ismerte meg a Gaulard-Gibbs váltakozó áramú elosztórendszert. Ennek fogyatékosságait átlátva 1885-ben Zipernowskyval és Dérivel együtt alapszabadalmat jelentett be párhuzamos kapcsolású, tetszőleges áttételű, váltakozó áramú induktorok alkalmazásán alapuló áramelosztó rendszerre. Még ugyanez évben induktorait zárt vasmaggal látta el. Ezzel megszületett a mai transzformátor. ~ oldotta meg a világon elsőnek a váltakozó áramú generátorok párhuzamos kapcsolásának addig megoldhatatlannak tartott problémáját (Cerchi erőmű, Róma). 1889 végén kerültek forgalomba az első indukciós wattóra-számlálók (áramfogyasztás-mérők), melyek ugyanúgy, mint az 1884-ben kifejlesztett wattmérők, szabadalmai szerint készültek és az egész világon elterjedtek. Jelentős érdemei vannak az egyfázisú, soros kapcsolású kommutátoros motorok kifejlesztése körül (1890-91); ezek egy példányát a müncheni Deutsches Museum őrzi. 1891-ben a villamosművek üzemi feltételeinek megfelelő önműködő fordulatszám-szabályozót szerkesztett vízturbinák számára. A gőzturbina megjelenésével 1903-ban négypólusú, majd egyre növekvő teljesítményű, 2 pólusú turbógenerátorokat szerkesztett. 1912-ben szabadalmaztatta az áramszámlálók hitelesítésére szolgáló sztroboszkopikus eljárást. Maradandó érdemei közé tartozik a nagyvasúti villamosmozdonyok fázisváltójának tökéletesítése. M. és idegen nyelven írott szakcikkeinek száma félszázra tehető. 1917-ben a bp.-i és a bécsi műegy. tb. műszaki doktora lett. Az MTA 1909-ben a Wahrmann-, 1935-ben a Marczibányi-díjjal tüntette ki. Rendkívül sokoldalú egyéniség volt. Nagy nyelvtehetsége kiváló fejszámoló-képességgel párosult; mint bonyolult sakkfeladványok szerzője, 1889-ben Lipcsében adta ki Vielzügige Schachaufgaben c. második kiadást megért könyvét, mellyel megelőzte korát; megállapításainak túlnyomó része ma is időtálló. A Magyar Sakkszövetségnek alelnöke, majd társelnöke volt. Emlékezetére a Magy. Elektrotechnikai Egyesület 1958-ban „~-díj” néven évenként kiosztásra kerülő kitüntetést alapított.Dési Miksa:Kandó Kálmán: villanymozdony feltalálója.Weiss Manfréd: (Pest, 1857. ápr. 11. – Bp., 1922. dec. 25.), a magyarországi gyáripar egyik vezető alakja. Kereskedelmi ak.-t végzett. 1876-ban egy hamburgi exportvállalat cégvezetője. Húszéves korában bátyjával, ~ Bertholddal megalapította az első m. konzervgyárat. Külön vállalatot létesített a konzerv üzemhez szükséges dobozok előállítására, melyben 1889-ben a tölténygyártást is bevezette. 1892-ben Csepelen megalapította az első m. tölténygyárat, melyet 1896-ban rézkohóval, fémöntödével és hengerművel egészített ki. 1911-ben mindehhez nagyszabású acélművet helyezett üzembe. A csepeli gyár az I. világháború alatt csaknem kizárólag hadianyag gyártására rendezkedett be. Mint a Monarchia egyik

27

legnagyobb hadianyagszállítója, üzemeiben 30 000 munkást foglalkoztatott. Az I. világháború után, a konjuktúra megszűntével a mezőgazdasági gépek, zománcedények, kerékpárok, varrógépek s egyéb cikkek gyártására tért át, majd posztó-, repülőgép- és motorgyárat alapított. A Gyáriparosok Orsz. Szövetségének (GYOSZ) egyik alapítója és alelnöke. 1915- től tagja volt a főrendiháznak; 1918-ban bárói rangot nyert.Csonka János: (Szeged, 1852. jan. 11. – Bp., 1939. okt. 27.), gépészmérnök, feltaláló. Isk.-it Szegeden végezte. Apja kovácsműhelyében szerzett elemi műszaki ismereteit külföldi útja során Bécs, Zürich, Párizs és London nagy gyáraiban gyarapította. Visszatérve a bp.-i műegy. műhelyfőnöke lett s mint ilyen 1925-ben ment nyugalomba. 1877-ben készítette el az első m. gázmotort, 1884-ben az ún. ~-féle gáz- és petróleummotort. Bánkival közös találmányuk a nevüket viselő benzinmotor (1890), és a világon elsőként szabadalmaztatták (1893) a benzinporlasztót (karburátor.) Ugyanezen évben, szintén Bánkival együttműködve elkészítette az első m. motorkerékpárt és motorcsónakot, továbbá gázkalapácsot szerk. A posta részére ő készítette az első motortriciklit (1900) és benzinmotoros autót (1904), mely negyedszázadon át volt használatban. Nyugalomba vonulása után autójavító műhelyt nyitott. Ebből fejlődött ki a későbbi Csonka-gépgyár, a mai Kismotor- és Gépgyár. Az első benzinporlasztót a Műszaki Emléket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoport őrzi. A Bánki-Csonka-motor első példánya, az első postatricikli, valamint első autói a Közlekedési Múz.-ban vannak kiállítva.Puskás Tivadar: (Pest, 1844. szept. 17. – Bp., 1893. márc. 16.), a telefonközpont és a telefonhírmondó feltalálója. Iskoláit Bécsben végezte, a bécsi Politechnikumot azonban apja halála miatt nem fejezte be. 1877-ben Amerikába utazott, hogy a telefonközpont eszméjéről Edisonnal tárgyaljon. Edison kijelentése szerint: „~ volt az első ember a világon, aki a telefonközpont ötletét felvetette”. Néhány éven át Edison munkatársa, majd ügyeinek európai képviselője volt. 1878-ban Bostonban, 1879-ben Párizsban létesítette az első telefonközpontot és 1887-ben bevezette a multiplex kapcsolószekrényeket, ami a telefonközpontok fejlődésében korszakalkotó volt. Másik jelentős találmánya az 1893-ban Bp.-en üzembe helyezett vezetékes hír- és műsorközlő berendezése, a Telefonhírmondó sok tekintetben a rádió előfutárjának tekinthető. A Telefonhírmondó, technikai tökéletesítésekkel, a két világháború között is működött. 1890-ben szabadalmazott irányított robbantási módszere a mai millszekundos robbantási eljárás előfutára. A Híradástechnikai Tudományos Egyesület ~ tiszteletére 1957-ben évenként kiosztásra kerülő Puskás Tivadar-díjat alapított.Galamb József: (Makó, 1881. febr. 3. – Detroit, USA, 1955. dec. 4.), gépészmérnök, a Ford Művek főmérnöke. Rövid ideig a diósgyőri vagongyárban működött, majd az aradi MARTA (Magyar Automobil Rt. Arad) gyárban a gépkocsigyártást tanulmányozta, utóbb Németo.-ban az Adler automobilgyárnál dolgozott. 1903 végén kivándorolt az USA-ba. 1905-ben H. Ford detroiti üzemében mérnök. 1908-ban kezdték gyártani az általa konstruált T-Ford-kicsit, amelyet a szellemes tervezés, ötletes technikai megoldás és megbízhatóság jellemzett. Másik kiemelkedő alkotása a Fordson traktor (1918–20), mely az USA-ban mintaképül szolgált a traktorgyártás számára. Ő szervezte meg a gépkocsik futószalagon való gyártását. Bolygókerekes sebességváltója és villamos gyújtóberendezése kora gépkocsitechnikájának kimagasló alkotásai voltak.Nobel-díjasaink: Annak a megítélése, hogy ki számít a díjazottak közül magyarnak, nehéz kérdés. Néhányan szüleik kivándorlása miatt már külföldön születtek, és nem beszéltek magyarul, bár egyes megnyilatkozásaiban szívesen hangoztatták magyar származásukat. A Nobel-díj történetében két olyan díjazott volt, akik Magyarországról utaztak ki az átadási ceremóniára: Szent-Györgyi Albert (orvosi, 1937) és Kertész Imre (irodalmi, 2002).Lénárd Fülöp – Fizikai Nobel-díj, 1905: (1862. június 7-én Pozsony – Messelhausenben, 1947. május 20.), a századforduló és a századelő kétségkívül egyik legjelentősebb fizikusa. Pozsonyban jár iskolába, a magyar nyelvű főreál iskolában tanul. Felsőfokú tanulmányait Budapesten kezdte, majd Berlinben és Heidelbergben fejezte be. Rövid ideig Eötvös Lóránd

28

tanársegédje is volt, ezt követően azonban haláláig Németországban élt. 1893-ban Lénárd olyan katódsugárcsövet épített, amelynek vékony alumínium lemezből készített "ablaka" volt, azon a helyen, ahol a katódsugár eléri a cső falát. Az elektronok a Lénárd-ablakon kilépnek a szabadba, így tanulmányozásukhoz a korábbiaknál lényegesen tágabb lehetőség nyílt. Maga Lénárd elsősorban a katódsugarak abszorpcióját és ionizáló hatását vizsgálta, a Lénárd-féle katódsugárcső pedig a kísérletezők egyik leghasznosabb eszközévé vált. Az elektronok anyagon való áthaladásának magyarázatára kidolgozta az anyag dynamida-elméletét. E szerint az atom belsejének csak egy kis tartománya átjárhatatlan. Ezt a részt igen intenzív erőtérnek, dynamidának képzelte el. Az ő elmélete volt a Rutherford-féle atommodell alapja. Lénárd folytatta Hertz munkásságát a fényelektromos hatás vizsgálata terén is. A Magyar Tudományos Akadémia 1897-ben választotta levelező tagjává, ekkor még biztosan magyar állampolgár volt. 1901 és 1905 között minden évben javasolták a díjra, melyet 1905-ben ítélték oda a katódsugárzással kapcsolatos munkáiért. Bárány Róbert – Orvosi/Élettani Nobel-díj, 1914: (Bécs 1876. április 22. – Uppsala, 1936. április 8.). A család eredetileg a burgerlandi Rohoncról származik. Bárány Róbertet a külföldi szakirodalom osztráknak tekinti, de magyar származása kétségtelen. Elemi és középiskoláit Bécsben járta ki, az érettségit is itt tette le kiváló eredménnyel. Az orvosegyetemet is Bécsben végezte el, 1900-ban doktorált. Szigorló orvosként a tüdő idegi ellátásával foglalkozott. Érdeklődése kezdetben szerteágazó volt. 1906-ban ismerte fel, hogy a fülészeti gyógyítások során alkalmazott fülöblítésnél az öblítővíz hőmérsékletétől függ, hogy létrejön-e szédülés és milyen irányú az azt kísérő szemmozgás. Kóros körülmények között ez az ún. Bárány-féle kalorikus reakció hiányzik. Ezzel - a belső fülben elhelyezkedő és a test egyensúlyának fenntartásában nélkülözhetetlen szerepet betöltő vesztibuláris apparátus (egyensúlyozó szerv) működésére vonatkozó igen jelentős megfigyelésen túl - egyben fontos diagnosztizáló módszerhez is jutott az orvostudomány. Jelentős felfedezései között tartják számon a szintén róla elnevezett Bárány-féle „félremutatási” kísérletet. E tünet a belső fül, illetve a félkörös ívjáratok megbetegedésekor vagy ingerlésekor észlelhető. Lényege: a beteg az orvos kinyújtott karjának mutatóujjához emeli saját jobb, majd bal mutatóujját, és ha a mozdulatot nem tudja becsukott szemmel megismételni (vízszintes vagy függőleges irányban eltér az iránytól, vagyis "félremutat"), akkor a kisagyban levő valamely megbetegedésre lehet következtetni. Az első világháborúban katonaorvosként dolgozott Przemysl várában, ahol orosz hadifogságba esett. Az 1914. évi Nobel-díjat fogsága idején ítélték oda neki a vesztibuláris apparátus élet- és kórtanára vonatkozó kutatásaiért. A Nobel Bizottság közbenjárására az orosz hadvezetés engedélyezte, hogy Svédországba mehessen. 1917-ben a svédek meghívták az uppsalai egyetem újonnan, számára létrehozott fülészeti klinikájára. Bárány Róbert áttelepült Svédországba.Kós Károly: (1883-1977): építész, festő, grafikus és író. A szecesszió népi elemeket felhasználó irányának képviselője. Főbb művei: a budapesti állatkert pavilonja, zebegényi plébániatemplom, Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgyön, a Kolozsvári Műcsarnok. Híres tanulmányai: A régi Kalotaszeg, A székely nép építészete, Falusi építészet.Hunfalvy Pál: (Nagyszalók, 1810. márc. 12. – Bp., 1891. nov. 30.), nyelvész, etnográfus, az MTA tagja (l. 1841, r. 1858, ig. 1883). Miskolcon és Késmárkon folytatott filozófiai, majd jogtudományi és teológiai tanulmányokat. 1833-tól Podmaniczky Károly gyermekeinek nevelője. 1838-ban ügyvéd lett, majd 1842-ben a jogtudomány tanára a késmárki kollégiumban, az 1846–47. tanévtől a főisk. ig.-ja. 1848–49-ben az ogy. tagja, a debreceni parlament egyik jegyzője; a békepárthoz csatlakozott. Követte a menekülő képviselőházat Szegedre, majd Aradra. A szabadságharc bukása után egy ideig visszavonult. 1850-ben amnesztiát kapott. 1851-től az MTA főkönyvtárosa. 1865–67-ben a képviselőház, 1867-től a főrendiház tagja. 1869-ben nagyobb tanulmányúton volt a Keleti-tenger menti államokban és Finno.-ban, 1842-től a Kisfaludy Társ. tagja. Tagja volt még számos külföldi tudós

29

társaságnak. 1856-ban megindította a Magyar Nyelvészet c. első m. nyelvészeti folyóiratot. 1862–74-ben az MTA megbízásából szerk. a Nyelvtudományi Közleményeket. Elnöke volt a Magyar Néprajzi Társ.-nak, melyet 1889-ben Herrmann Antallal alapított. Nyelvészettel 1840-ben kezdett foglalkozni. A m. összehasonlító nyelvtudomány egyik megalapítója. Sokat vitázott Vámbéry Árminnal, aki a magyarnak a török nyelvekkel való rokonságát vallotta. E vita volt a híres ugor-török háború, ő ui. Budenz Józseffel a finnugor nyelvrokonság mellett foglalt állást, és végleg tisztázta a m. nyelv helyét a finnugor nyelvrokonságban. Finnugor nyelvhasonlító munkái mellett megkísérelte a Reguly Antal gyűjtötte vogul és osztják szövegek megfejtését. Életének utolsó szakaszában néprajzzal és történettudományokkal foglalkozott.Budenz József: (Rasdorf, Németo., 1836. jún. 13. – Bp., 1892. ápr. 15.), német származású magyar nyelvtudós, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1861, r. 1871). Egy.-i tanulmányait Marburgban és Göttingenben végezte. Görög-latin filológiai és indogermán összehasonlító nyelvészéti tanulmányokat folytatott. Hunfalvy Pál meghívására 1858-ban jött hazánkba a m. nyelvet tanulmányozni. Két évig a székesfehérvári cisztercita gimn.-ban, 1860-ban Pesten tanár, 1861-ben az MTA Könyvtárának könyvtárosa. A török, majd a finnugor nyelvek tanulmányozásával foglalkozott, 1868-ban a bp.-i egy. magántanára, 1872-től 1892-ig az altáji összehasonlitó nyelvészeti tanszék ny. r. tanára. Egy.-i előadásaival, könyveivel, értekezéseivel, folyóiratával (Nyelvtudományi Közlemények) egész nyelvészeti isk.-t alapított, és az újabb finnugor összehasonlító nyelvtudományban, a m.-finnugor nyelvrokonság rendszeres igazolásában munkásságával korszakalkotó eredményeket ért el. Az 1880-as években eredményes irodalmi harcot vívott Vámbéry Árminnal, aki újból a török nyelvrokonságot próbálta hangsúlyozni. Számos külföldi tudós társaságnak is tagja volt. Számos tanulmánya jelent meg részben önálló kiadásként, részben pedig a Nyelvtudományi Közleményekben.Dankó Pista: (Szeged-Szatymaz, 1858. június 14. – Budapest, 1903. március 29.) cigány származású magyar nótaszerző.15 esztendős korában cigányzenekart szervezett és vezetett szülőfalujában, majd Szegedre került. Első dalait Blaha Lujza tette népszerűvé. 1890-ben Budapestre ment, ahol 1895-ben Pósa Lajos balatoni nótáinak megzenésítésével megnyerte az Új Idők pályadíját. Az 1890-es években daltársulattal járta be Magyarországot, háttérbe szorítva mindenütt a német daltársulatok népszerűségét. Oroszországban is járt. Mivel nem értett a hangjegyíráshoz, dalait mások lejegyzése nyomán ismerjük. Nyomorúsággal küzdött egész életében; elhatalmasodó tüdőbajával már hiába küldték San Remóba. Szegeden temették el.Zsitkovszky Béla: (? , 1867 – ? , 1930. szept. 16.), fényképész, operatőr, a magyar filmgyártás egyik úttörője. Fényképészetet tanult és idővel önálló mester lett. 1899-től az Uránia Tudományos Színház fotólaboratóriumának művezetője volt 1907-ig. A Magyar Fényképészek Orsz. Szövetsége hivatalos lapjának, A fénynek társszerk.-je. 1901-ben saját készítésű felvevőgéppel ő forgatta A tánc c. első m. játékfilmet. A század első évtizedében számos híradót és dokumentumfilmet készített. Nevéhez fűződik 1906-ban a II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazaszállításáról, valamint 1909-ben Blériot francia pilóta bp.-i repüléséről készített filmriport. A játékfilmgyártás megindulásával Kertész Mihály, Lázár Lajos, Balogh Béla operatőrje volt. 1913-ban a Pedagógiai Filmgyár egyik megalapítója, ahol 1919-től haláláig oktatófilmeket készített, 1915-ben a Mozihét c. filmlap műszaki rovatát vezette.Hajós Alfréd: (Bp., 1878. febr. 1. – Bp., 1955. nov. 12.), építész, az első magyar olimpiai bajnok. Oklevelét a műegy.-en szerezte. Alpár Ignác, majd Lechner Ödön irodájában dolgozott, majd 1907-ben önálló irodát nyitott. Sikerrel vett részt pályázatokon, amelyen főleg vidéki megbízatásokhoz juttatták (Debrecen: Bika Szálló; Pozsony: leányiskola; Lőcse: gimnázium; több vidéki városban gyógypedagógiai intézet stb.). 1896-ban az első modern

30

olimpián Athénban a 100 és 1200 m-es úszás bajnokságát nyerte. 1904-ben visszavonult az aktív sportolástól. 1924-ben a bp.-i Stadion tervével ezüstérmet nyert a szellemi olimpián. Alkotásai az eklektikától, ill. a szecessziótól a modern formák alkalmazásáig eléggé változatos felfogásban alakultak. A díjnyertes margitszigeti fedett sportuszoda (1930) és egy fel nem épített stadion tervét a vasbeton szerkezet lehetőségének merész kihasználása, korszerű tér- és homlokzatformák jellemzik. Legnagyobb sportépítkezése az újpesti Megyeri úti sporttelep.Türr István: (Baja, 1825. aug. 11. – Bp., 1908. máj. 3.), tábornok. Isk. tanulmányait megszakítva önként jelentkezett katonai szolgálatra (1842) és az 52. osztrák gyalogezreddel került 1846-ban Lombardiába. Milánóban érte az 1848-as forradalom, ahonnan Radetzky tábornok visszavonuló seregeivel együtt távozott. Mint hadnagy vett részt az Ausztria és Piemont közötti háborúban, de a fegyverszünet alatt, 1849. jan. 19-én átállt a piemonti hadsereghez. Századosi rangra emelték és egy magyar légió szervezésével és vezetésével bízták meg. Miután a légiót feloszlatták, ~ csapatával a badeni felkelőkhöz csatlakozott és ezredesi rangot ért el. A forradalmak bukása után, 1850 – 1853 között Svájc, Franciao., Anglia és főképpen Piemont a tartózkodási helye, ahol Winkler Lajossal, az 1849-ben Velencében szervezett magyar légió vezetőjével együtt bekapcsolódott a mazzinista konspirációkba, melyek végül is elvezettek a sikertelen milánói felkeléshez (1853. febr. 6.). Winklerrel együtt elfogták és Tuniszba száműzték. A krími háború alatt először török, majd angol szolgálatban állt.. Mind hadianyagbeszerző a román fejedelemségekben járt, de az osztrákok letartóztatták és á brassói haditörvényszék halálra ítélte (1856. febr. 23.), míg végül is angol közbelépésre szabadult ki fogságából. 1859-ben Garibaldi vadászcsapatában küzdött az osztrákok ellen és megsebesült. Az 1860. évi szicíliai expedícóban az „Ezer” részese volt és Garibaldi első hadsegédévé, majd a hadsereg főfelügyelőjévé és tábonokká nevezte ki. Vezetése alatt állt a XV. hadosztály, melyhez a nemzetközi dandár tartozott, és ide osztották be az 1860. júl. 16-án megalakított magyar légiót is. Nápoly elfoglalása után a város és a tartomány katonai parancsnoka lett. A volturnói csatában (1860. okt. 1 – 2.) a tartalék haderőt irányította, ennek részvétele döntően hozzájárult a győzelemhez. A demokratikus-köztársasági erők és a cavourista monarchista párt közötti küzdelemben az utóbbiak mellett foglalt állást. Az olasz kir. hadsereg altábornagya lett. III. Napóleon francia császárral rokoni kapcsolatba került, bizalmasává vált a monarchista Európa vezető köreinek. A turini kormány megbízottjaként komoly szerephez jutott az itáliai magyar légió átszervezése során mint a légió főfelügyelője és hozzájárult a garibaldista elemek kirostálásához, valamint e katonai alakulat alkalmassá tételéhez a brigantaggio elleni küzdelemre (1861 – 62). Az 1886-os háború idején diplomáciai missziókat teljesített és katonai szervezésre kapott megbízást Szerbiában, de ennek realizálása a közbejött fegyverszünetek miatt elmaradt. Az 186-es osztrák-magyar kiegyezés után felajánlotta szolgálatait Bp.-en és Bécsben egyaránt. Franciao., Olaszo. és Ausztria-Mo. poroszellenes szövetségének tervén munkálkodott (1868 – 69). A poroszfrancia háború és III. Napóleon bukása után viszont a Monarchia, Németo. és Olaszo. hármas szövetségének lett a szószólója. Széles körű nemzetközi és hazai kapcsolatait merész vállalkozások szolgálatába állította. Jól ismert neve azonban sorra olyan nagy vállalkozásokat fémjelzett, amelyek hamarosan csődbe jutottak (a Panama-csatorna építésének előkészítő munkálatai Lesseps Ferdinánddal az 1870-es években, a Korinthoszi-csatorna építésének megkezdése a 1880-as években), és a terveket mások valósították meg. Számtalan tervet vetett fel Mo. csatornahálózatának bővítésére, melyekből végül is a Ferenc-csatornahálózat valósult meg (az 1870-es években). Szerepet vállalt a szabadkőműves mozgalomban is. Szót emelt a népoktatás fejlesztéséért (Corvinatársulat alapítása, 1870). Írásai néhány kisebb röpiratától eltekintve (A marsalaí ezer. Válasz Bertani „Bosszú a síron túl” című művére, Pest, 1870; Krivácsy József ezredessel szemben kiadott vitairata olasz nyelven, Milano, 1864) hírlapi cikkekre, visszaemlékezésekre (Magyar Hírlap, 1903. okt. 4. –

31

dec. 20.), vállalkozásaival kapcsolatos terveire szorítkoznak és nagy számban találhatók a legkülönbözőbb európai és hazai újságok hasábjain.színészek: 1868: Bánk bán: Bánk- ifj. Lendvay, Gertrúdis- Jókainé Széppataki Róza. A 70-es 80-as évek sztárszínészei még: Jászai Mari, Márkus Emília, a népszínművekben Blaha Lujza, a férfiak közt Újházy Ede és Szentgyörgyi István.színházi rendezők: pl. Paulay Ede, aki 1868-ban először vitte színpadra a Bánk bánt.Tarka színpad: Fővárosi Orfeumban játszó kabaré, a főváros első magyar nyelvű kabaréja. Zoltán Jenő (1876–1911) újságíró a Fővárosi Orfeum ig.-jával megállapodott, és 1901. nov. 16-tól az orfeum műsorán magyar nyelven játszották Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Herczeg Ferenc, Gárdonyi Géza jeleneteit. Tagjai Kornai Berta, Véghelyi Angela, Csatai Janka, Vásárhelyi Vilma, Szentmiklóssy Béla, Faragó Ödön, Iványi Antal, Baumann Károly, Gyárfás Dezső voltak. Egy év múlva megszűnt, mert az a társadalmi réteg, amely a kabaréra igényt tartott, még német anyanyelvű volt.Dunai Szövetség: Klapka-Pulszky-Kossuth-féle Dunai Szövetség terve, mely egy olyan államkonföderációt javasol, amelyet alapvetően Mo., Ho., Románia és Szerbia hozna létre törvényalkotó gyűléseik, ill. népszavazás révén.B tervR tervI terv

32