Birger Scháfermeier

A sikeres trading művészete

Így válik Ön mester-traderré!

2

A szerző

Birger Scháfermeier

Az 1969-es születésű Birger Scháfermeier, lelkészcsalád legidősebb fia, már 14 évesen

elkezdett részvényekkel kereskedni. Ma már nemcsak sikeres trader, aki megél üzleteiből, de

portfolió-menedzser és egy nemzetközi Asset-Management-Társaság főrészvényese is.

Rendszeres nyilvános tradingrendezvények, melyeken nézői előtt élőben kereskedik, tették a

tanult gazdasági tudóst Németország határain túl is az európai daytraderek egyik

legismertebbikevé.

Hátsó borító

A sikeres trading művészete

Csupán két dolog van, amit a trader kontrollálni tud: önmaga és a kockázat. Birger

Scháfermeier megismerteti könyvében a helyes utat a fegyelemhez. Ez pedig: Helyezd magad

a tradingnél mindenkor produktív hangulatba az éppen megoldandó feladathoz. Hogyan

tudnak traderek önkontrollal és kockázat-minimalizálással sikeresen tevékenykedni - ezt

mutatja be a szerző gyakorlati példákkal és eleven tapasztalati beszámolókkal.

„A helyes tradinghez az embernek mentálisan keménynek, fizikailag fittnek kell lennie és

tudnia kell, miért csinálja azt, amit csinál. Ezen dolgok mindegyike fontos."

Joe Ross

„Birger Scháfermeier traderként, vagyonkezelőként és brókerként ismeri a trading-business

minden oldalát, és azok közé a ritka, sikeres traderek közé tartozik, akik saját tapasztalataikat

megosztják másokkal."

TerminTrader

„Birger Scháfermeier megkeresi szükségleteit tradinggel - és aki már járt a házában, az

tudja, hogy jól megy neki."

TradersWorld

3

Tartalomjegyzék Előszó ......................................................................................................................................... 6

1. Mit akar valójában a trader és miként éri el azt. ..................................................................... 9

Találja ki, mit is akar .............................................................................................................. 9

Tegye fel magának a kérdést: milyen értékek elérésére törekszik ....................................... 11

Kondicionálja magát sikerre!................................................................................................ 12

Fogalmazza meg céljait mindig helyesen!............................................................................ 13

2. Két alapvető dolog: A mester-traderhez vezető út előtt mindkettőt el kell fogadnia! .......... 15

Vállaljon 100 százalék felelősséget ...................................................................................... 15

Azokra a dolgokra összpontosítson, amelyeket valóban ellenőrizni tud .............................. 16

3. Állítson fel egy tervet, amely működőképes! ....................................................................... 18

Az üzleti és trading-terv feladatai ......................................................................................... 18

Így készül egy átfogó terv .................................................................................................... 21

A trading-terv ....................................................................................................................... 25

Példa egy üzleti és trading-tervre ......................................................................................... 35

Az én trading-tervem (kivonatosan) ..................................................................................... 39

4. Hit-rendszerek ...................................................................................................................... 42

Miként működik az agyunk? ................................................................................................ 42

Viselkedésünket dogmák határozzák meg ............................................................................ 43

Nincs valóság - csak a világ belső reprezentációja............................................................... 45

Miként befolyásolják meggyőződéseink kereskedésünket ................................................... 46

Meggyőződések (dogmák) a tradingnél ............................................................................... 47

Keressen dogmákat, amelyek támogatják Önt ..................................................................... 49

5. Állapotok és hangulatok ....................................................................................................... 51

Hangulatok határozzák meg viselkedésünket. ...................................................................... 51

Hogyan keletkeznek a hangulatok? ...................................................................................... 51

Fegyelem .............................................................................................................................. 54

Lépések a fegyelem felé ....................................................................................................... 58

Fejlesszen ki egy viselkedési iránytűt .................................................................................. 59

6. Produktív hangulatok a trading-sikerhez .............................................................................. 63

A traderek állapota és létformája .......................................................................................... 63

Minden trading-lépéshez optimális hangulatot..................................................................... 65

Kiválóság hangulatkontrollal ................................................................................................ 69

7. Hogy döntöm el, melyik a jó fogadás? ................................................................................. 74

Piacelemzés és jelentősége ................................................................................................... 74

4

A hozam-kockázat arány ...................................................................................................... 77

A hozam-kockázat arány kritikája ....................................................................................... 79

Találati arány és Payoff-Ratio.............................................................................................. 80

Az elvárt érték ...................................................................................................................... 83

Csőd kockázat ...................................................................................................................... 86

8. Kezdők szerint fontos a helyes belépés................................................................................ 93

A belépés .............................................................................................................................. 93

A véletlen belépés ................................................................................................................ 93

Így tervezze meg belépését .................................................................................................. 95

A filozófia ............................................................................................................................ 95

Ítélje meg a piac pszichológiai állapotát .............................................................................. 98

Mikor lépjünk be? Világos tárgyi és specifikus feltételek ................................................... 98

Valósítsa meg szabályait következetesen - veszteséges szakaszban is ................................ 99

Hol lépjen be, avagy: így várjon a legjobb belépésre ........................................................ 100

Póker-stratégia.................................................................................................................... 101

A lehetőségek száma .......................................................................................................... 102

Ezeket a lépéseket kell megtennie...................................................................................... 102

Erre kell minden belépésnél figyelni.................................................................................. 103

Minden belépéshez tervezze meg már az újra-belépést is ................................................. 103

Legyen az első pozícióval agresszív, és építsen még rá, ha az Ön irányába "fut" ............. 104

Ne lépjen be túl gyakran .................................................................................................... 105

Kerülje a belépést fontos gazdasági adatok előtt ............................................................... 105

Létezik-e okos belépés, és ha igen: milyen az?.................................................................. 105

9. A mester-traderek nagy titkai a kilépési stratégiák. ........................................................... 107

A trading alapvető törvénye - és miért vét oly sok kilépési stratégia ez ellen ................... 107

Kész arra, hogy nyereségeiért pókerezzen? ....................................................................... 108

A pulykacsapda .................................................................................................................. 109

Az én kilépési szabályaim .................................................................................................. 112

Így találhatja meg tökéletes kilépési-stratégiáját ............................................................... 114

10. Kutatás a maximális hozamráta után............................................................................... 116

A Kelly-kritérium ............................................................................................................... 116

Optimal-F ........................................................................................................................... 118

A rendszer csőd kockázatának kiszámítása........................................................................ 120

Maximális hozamráta ......................................................................................................... 121

11. Monte-Carlo-szimulációk ................................................................................................ 126

5

Mi a különbség a szimuláció és a backtesting között ? ...................................................... 126

A rendszer szimulálása ....................................................................................................... 127

Szimuláció kialakítása Excel-ben ....................................................................................... 129

12. A pozíció méretezése ........................................................................................................ 135

Az egy lottal játszó traderek nem optimálisan kereskednek............................................... 135

Pozícióméretezés - turbózza fel teljesítményét................................................................... 137

Így lehet egy optimális money-management algoritmust kidolgozni ................................ 140

A pozícióméretezés szabályai ............................................................................................. 143

Így építhető fel egy piramis ................................................................................................ 145

Pszichológiai megfontolások egy piramis felépítésénél ..................................................... 148

Példa egy piramisra ............................................................................................................ 149

13. Trading-krízisek sikeres túlélése ...................................................................................... 150

1. szabály: „Stay in business" ............................................................................................. 150

2. szabály: Ne azt kérdezd, miért, hanem azt: hogyan........................................................ 153

Kivezető utak a krízisből .................................................................................................... 154

Azonnali teendők ................................................................................................................ 154

Általános teendők ............................................................................................................... 155

Külső kontroll ..................................................................................................................... 155

Belső kontroll ..................................................................................................................... 156

14. A trading stratégiai gondolkodást kíván. .......................................................................... 157

Trading-taktikák ................................................................................................................. 157

Trading-taktika 1: pókerezz a nyereségért.......................................................................... 158

Trading-taktika 2: csak veszteségnél csökkentsd kockázatodat ........................................ 158

Trading-taktika 3: Ne egy trade nyereségét próbáld maximalizálni, hanem az összes

nyereséges trade összegét ................................................................................................... 159

Trading-taktika 4: Használj vegyes stratégiákat ................................................................. 160

Trading-taktika 5: Mindig pókerezz, ha a pókerjáték elvárható értéke pozitív. ................. 162

Trading-taktika 6: Mivel nekünk, tradereknek vállalnunk kell a kockázatokat, vállaljuk hát,

amilyen korán csak lehet .................................................................................................... 164

Trading-taktika 7: A gondos tervezés előnyökkel jár bizonytalan helyzetekben ............... 165

Trading-taktika 8: Aki előnyt élvez, ne adja azt fel............................................................ 165

Trading-taktika 9: Nyereségeidet soha ne zárd le lépcsőzetesen........................................ 165

Trading-taktika 10: Tarts trading-szüneteket ..................................................................... 166

6

Előszó

A trading által nyújtott anyagi szabadság - a befektetési siker és a csúcsteljesítmény -

kulcsának keresése a legtöbb embert hosszú, drága, gyakran végtelennek tűnő bolyongásra

készteti. Trading-stratégiák tucatjait próbálták már ki, tesztelték a legkülönfélébb

indikátorokat, gurukat kérdeztek meg, elemzések hosszú sorát végezték el - és természetesen

nem maradt ki ebből a tévelygésből a Szent Grál keresése sem, azé a módszeré, azé a

kereskedési rendszeré, amely valakinek biztos és tartós nyereségeket biztosít.

Csak kevés trader valósítja meg célját, a tartós csúcsteljesítmény elérését. Sokan kiesnek

útközben. Akár azért, mert elfogynak eszközeik, akár azért, mert elvesztik kedvüket vagy a

hitüket, hogy valaha is lehetséges lesz céljuk elérése. Elemzésekből kitűnik, hogy a határidős

ügyletek tradereinek csupán mintegy öt százaléka sikeres.

Min múlik, hogy a játékok játékában csak ilyen kevés nyertes van? A trading-siker talán

rendkívüli tehetség kérdése? Esetleg csak a szerencse játszik közre, ha valaki évről-évre

milliókat keres a világ tőzsdepiacain kereskedve? Vagy valóban igaz lenne, hogy ezek a

kiválasztottak felfedeztek egy titkos kereskedési szisztémát, ami őket szuper-traderré teszi?

Nem effélék - sem tehetség, sem szerencse, sem pedig kereskedési szisztéma -, egyik sem

kulcsa a financiális szabadságnak és a csúcsteljesítménynek - vallják a tapasztalt traderek és

befektetők.

Egyedül és kizárólag a BELSŐ KONTROLL és a kockázat-kontroll megfizethetetlen

képessége a meghatározó a trader sikeréhez.

A belső kontroll azonos értelmű az állapotkontrollal, amit fegyelemnek is nevezhetünk. Ez a

végtelen nyereségek kulcsa. A fegyelem nem a szabályok betartásának képességét jelenti. A

fegyelem ennél többet jelent.

A fegyelem annak képessége, hogy valaki mindenkor az éppen megoldandó feladathoz illő

optimális, produktív hangulatba kerüljön. Például: Mindegyikünk ismeri a KRESZ-

szabályokat, mégis gyakran megsértjük azokat. Miért? Mivel éppen fáradtak, dekoncentráltak,

dühösek, agresszívek, idegesek vagyunk - vagy csak improduktív a hangulatunk. Ugyanez

igaz a tradingnél. Nagyon pontosan tudjuk, milyen szabályok vezetnek a sikerhez. Viszont

gyakran nem vagyunk abban a helyzetben, illetve hangulatban, hogy ezeket a szabályokat

betartsuk. Félénkek, mohók, türelmetlenek, idegesek vagyunk, és ezáltal képtelenek az

előttünk álló feladatok megoldására. Az aggályos trader például túl hamar kilép nyereségével.

Aki képes rá, hogy bármikor tetszés szerinti hangulatot vegyen fel, annak bármikor lehetősége

van, hogy az éppen megoldandó feladatokhoz optimális feltételeket teremtsen. Csak a helyes

hangulatban vagyunk képesek még a lehető legjobb teljesítménynél is a feladat megoldását

elérni.

Képzelje el: fontos emberek előtt beszédet kell mondania. Mikor sikerülhet ez jobban: ideges

hangulatban - vagy magabiztos állapotban? Nos, válaszoljon szíve szerint.

7

Minden megoldandó feladathoz járulhatnak produktív és improduktív hangulatok. A

művészet az, hogy magunkat már a feladat megoldása előtt optimális, produktív hangulatba

helyezzük. A tradingnél a különböző fázisokban más-más feladatokat kell megoldani.

Könyvemben megmutatom Önöknek, milyen feladatokat kell a tradingnél megoldaniuk és a

trading bármely pillanatában miként idézhetnek elő magukban optimális, produktív

hangulatot.

Eddig sok trader abból indult ki, hogy hangulataikat nem tudják szabályozni, azt tehát külső

tényezők, vagy a véletlen szabják meg. A következő fejezetekben megtudhatják, hogy ennek

éppen az ellenkezője igaz: Saját magunk szabályozhatjuk hangulatainkat.

Például: egy tradernek rossz a kedélyállapota és agresszív, miután már sorozatban a hatodik

veszteséget kellett elviselnie. Azt, hogy ennyi csapás után nincs éppen pozitív hangulatban,

bizonyára senki nem rója fel neki. Azonban mindenki előtt világos, hogy a trading sikere

agresszív állapot esetén jelentősen sérülékeny. Agresszív és rossz hangulat helyett a tradernek

lehetősége van magabiztos, fesztelen állapotot elérnie. Ennek trading-viselkedésére és

sikerére jelentős hatása lehet.

Az agresszív trader hajlik arra, hogy állandóan összetűzésbe kerüljön a piaccal. Növeli

kockázatát, csak a nyereségek csillapíthatják dühét. Aki viszont bizakodó, az továbbra is

kereskedhet saját trading-szabályai szerint.

Hogy érthető legyen, miként szabályozhatók hangulataink és lelkiállapotunk, mindenekelőtt

arról szólok, miként keletkeznek a hangulatok. Újból és újból találkozom szemináriumaimon

olyan emberekkel, akik elsősorban azt kérdezik: mi köze mindennek a tradinghez?

Be fogom mutatni, hogy a tradingnél különféle feladatokat kell megoldaniuk. Ki kell

fejleszteniük egy trading-ötletet (alacsony-kockázatút) , át kell essenek egy lelki próbán,

figyelemmel kell kísérniük trade-jüket - és még sok minden mást.

Ezen feladatok mindegyike más-más hangulatot kíván. Minél inkább képesek beilleszkedni

egy önmaguk által meghatározott hangulatba, annál jobb lesz a megoldandó feladat

eredménye. Minden feladatot optimális állapotban oldjanak meg, így egyszerűen elérik

céljukat: a kiváló tradinget.

Sok ember kudarcot vall a tradingnél, mert túl nagy súlyt fektet a külső kontrollra. A külső

kontrollnál olyan probléma-felvetésekről van szó, mint pl. az a kérdés: mikor lehet legjobban

egy pozíciót megnyitni, vagy melyik a legjobb trading-rendszer, vagy analízismódszer.

Ebben a könyvben megmutatom Önöknek, hogy a külső kontroll nem segít előre bennünket a

tradingben. A külső kontroll nagyrészt illúzió és a tradingnél akár hátrányos is lehet.

Mindenesetre van egy pont, amelyet külső módon lehet és kell kontrollálnunk. Ez a pont,

amelyet egy trader sem kerülhet meg, a kockázat-kontroll. Ez a belső kontroll mellett az

egyetlen faktor, amely Önt sikeres traderré teszi. A trading a legjobban a „kockázat-kontroll"

kifejezéssel írható körül. Ha megkérdeznek, mivel tevékenykedem hivatásomban, többnyire

azt felelem: menedzselem a kockázatot.

8

Hogy a kockázatot kontrollálhassuk, tudnunk kell, milyen lehetőségek és eszközök állnak

ehhez rendelkezésünkre. Itt nem csak stop-okról van szó, hanem például pénz-menedzselési

(money-management) funkciókról is. A money-management döntő faktor a tradingnél. A

money-management nem azt jelenti, hogy hová helyezem a stopomat, hanem hogy mennyi

pénzt kockáztatok ezzel a pozícióval, tehát mekkora a pozíció?

Sikeres stratégia ellenére is lenullázhatják számlájukat, ha téves money-management-et

alkalmaznak, vagy semmilyet. Szemináriumaimon a résztvevőket egy előre megadott trading-

rendszer szimulációjával késztetem kereskedésre. Ennél a belépést egy pozícióba és a kilépést

abból a rendszer határozza meg. A tradernek csupán azt kell eldöntenie, mennyi pénzt akar a

pozícióhoz hozzárendelni. Száz, ezer részvényt vásárol, vagy mennyit? Néhány szimuláció

után összehasonlítjuk a számla-egyenlegeket. Ez mindegyik résztvevőnél más.

Egyeseknél a felére csökkent, mások megduplázták, bár mindenki ugyanazt a trading-

stratégiát alkalmazta. Csupán a money-management miatt változtak az összegek.

Vannak olyan tipikus emberi viselkedésformák, amelyek oda vezetnek, hogy növelik

kockázatukat, ha veszítenek. Az ember természeténél fogva általában kedveli a kockázatot

veszteségek vonatkozásában, és kerüli a rizikót nyereségek esetén. Híven a mondáshoz - Jobb

ma egy veréb a kézben, mint holnap egy galamb a háztetőn - túl zsugoriak vagyunk, ha

nyereségről van szó. Viszont egy másik mondás - -4 remény hal meg utoljára - alapján

gyakran válunk túl nagyvonalúvá, ha veszteségeket kell elviselnünk. Milyen emberi ösztönök

kedveznek ezen viselkedésformáknak és miként lehet ellenük védekezni - elárulom ebben a

könyvben.

Ha sikeres tradingről van szó, újra és újra bele kell képzelni magunkat abba, hogy az emberi

természet és a benne rejlő ösztönök nem támogatnak bennünket a tradingben, inkább

gátolnak. Összefoglalva: ebben a könyvben tehát két dologról lesz szó - az önkontrollról és a

kockázat-kontrollról.

Az_önkontroll: helyes kommunikációval való rendelkezés saját tudatalattinkkal, képesség

arra, hogy tudjuk, mit akarunk, azt miként érhetjük el, és mindehhez optimális állapotban

legyünk. Most azt gondolják: ez nem könnyű feladat. Viszont olyan feladat, amelyet Önök

közül már sok sikeres trader mesterien megoldott. Ez a könyv segíteni fog Önöknek, hogy

elérjék a kiváló trader címet.

A kockázat-kontroll: képesség money-management stratégiák kialakítására és olyan alacsony

kockázatú helyzetek realizálására, amelyek lehetővé teszik, hogy napról-napra, hónapról-

hónapra és évről-évre kiemelkedő teljesítményt érjenek el, és magas jövedelemhez jussanak.

Ebben a könyvben bemutatom stratégiáimat, amelyek nemcsak engem, de sok más befektetési

profit és szuper-tradert is abszolút trading-sikerhez segítettek. Megtanulhatják, milyen

helyzetre jellemző az alacsony kockázat és hogy miként tudnak saját maguk ilyeneket

kifejleszteni.

Birger Scháfermeier

9

1. Mit akar valójában a trader és miként éri el azt.

Találja meg az értelmét annak, ami a célja mögött van, és jöjjön tisztába azzal, hogy mit is

akar valójában.

Találja ki, mit is akar

Bunker Hunt texasi olajmilliomost megkérdezték egyszer: miként jut el az ember a sikerhez?

Ő azt mondta: Erre egyszerű választ adhatok. Először is tisztáznia kell, hogy mit akar,

másodszor elhatározza, hogy megfizeti az árat, hogy megvalósíthassa, és aztán fizet. Ilyen

egyszerű sikert elérni.

A legtöbb ember sikertelen, mert már az ahhoz vezető első lépést is elmulasztja: Egyszerűen

nem tudják, hogy mit akarnak. Ugyanez érvényes sok traderre. Arra a kérdésre: „Mit akarsz a

tradinggel elérni?" mindig ugyanazt a választ kapom: „Hát mit! Sok, sok pénzt keresni!"

Ezeknek többnyire azt mondom, hogy képzelje azt: most nagyon sok pénzt kap tőlem,

mondjuk egy millió eurót, azonban azzal a feltétellel, hogy azt teljes egészében ismét kiadja.

Kap egy perc időt, hogy felírja egy jegyzékbe, mit venne belőle. Egyetlen szabályt kell

betartania: a pénzt nem fordíthatja befektetésre és nem szerezhet érte ingatlant, tehát teljesen

el kell fogyasztania. Kap egy cédulát és egy ceruzát. Legtöbben lázasan kezdik sorolni:

luxusautó, drága öltönyök, aranyóra, drága elektronikus eszközök, luxusutazás és így tovább.

Alig valakinek sikerül ezzel egy milliót összehozni. Sokszor már az első három, négy

kívánság után elakad az írásfolyamat. Mire is lenne szükségem, mit akarok - és mire?

Gyorsan megállapíthatja a trader, hogy a „sok pénz" nagyon aspecifikus cél, nem viszi

tovább, mivel nem tudja, mit akar a pénzzel kezdeni. Ahhoz, hogy sikeres legyen, tisztában

kell lennie, valójában mit is akar. A pénz ugyan termék, amely a trading során generálódik, de

nem a valóságos cél.

Ezért felteszek a tradernek egy további kérdést. Képzelje azt, hogy olyan sok pénze van,

amennyit csak kíván magának. Mit tenne vele? Vásárolna rajta egy házat, vagy inkább egy

sportkocsit? Ha házat akar szerezni, miért éppen egy házat? Talán azért, hogy soha többé ne

kelljen lakbért fizetnie? Mi nyugtalanítja abban, hogy lakbért kell fizetnie? Biztosabban érzi

magát, ha egy kifizetett háza van? Ha sportkocsit akar venni, megkérdem tőle, hogy miért

éppen egy sportkocsinak kell lennie és miért nem egy oldtimert választ? Talán azért, mert

örömet okoz gyorsan hajtani, vagy mert az fiatalos, sikeres imázst kölcsönöz?

Megpróbálom kitalálni, mit is akar a trader valójában. Ezek ugyanis nem javak, hanem olyan

értékek, mint a biztonság, az elismertség, az öröm, a függetlenség és a szabadság. Ezek az

értékek határozzák meg tevékenységünket. Senkinek nem kell azért egy sportkocsi, hogy

azzal A-ból B-be közlekedjék. Sokkal inkább egy érzés utáni vágyakozás áll a kívánság

mögött. Az a célja, hogy ezt az érzést megismerje és elérje. Minden cél mögött rejtezik egy

értelmes szándék, ez az, amit meg kell határozni.

10

Ha nem tudja pontosan, mit is akar, akkor lehetetlen lesz az Ön számára a cél elérése is.

Elkezdene egy cél nélküli utazást? Annak a valószínűsége ugyanis, hogy Ön, anélkül, hogy

ismerné, annál a célnál landol, amelyet el akart érni, nagyon csekély - csak szerencsés véletlen

lehetne. Nem azért kereskedünk azonban, hogy a szerencsés véletlenben reménykedjünk,

hanem egy pontosan meghatározott cél eléréséért. Ezzel viszont gyakran nem vagyunk

tisztában.

Már fiatalon az volt a célom, hogy legkésőbb 30 évesen milliomos legyek. Ezt a célt sokkal

hamarabb elértem: 22 évesen, tanulmányaim során megkerestem az első milliót. Emellett lila

gőzöm sem volt, miért is akartam milliomos lenni, és igazán nem is tudtam, mit is kezdhetnék

a pénzzel. így azt a számlámon hagytam és tovább kereskedtem. Milliomos voltam ugyan, de

az a boldog érzés, hogy elértem célomat, csak néhány napig tartott. Tulajdonképpen inkább

elégedetlen voltam, még ha olyan sok pénz is volt a számlámon.

Ez az elégedetlenség napról-napra növekedett, akkor nem értettem, miért. Már milliomos

voltam, vélt célomat elértem. Mivel azonban a pénz továbbra is trading-számlámon pihent és

magamnak tényleg nem kívántam semmit (persze, mert a pénzt a pénz miatt akartam és

fogalmam sem volt, mire is fordíthatnám, milyen érzést szeretnék érezni), a pénznek

rövidesen semmi jelentősége nem volt számomra. Egy puszta szám volt csupán.

Egyetemista lakóközösségemben egy kis szobában éltem: volt egy kályhám és egy fűtetlen

fürdőszobám. Volt egy nagy összeg a számlámon. A pénz nem keltett érzéseket bennem -

ezért is volt számomra jelentéktelen. Nem tudtam értékelni -hisz' mit is adhatna nekem ez a

millió? Tudatalattimban - mint minden ember -bizonyos értékek elérésére törekedtem.

Egyebek között a szórakozás és izgalom voltak azok az érzések, melyekre nagyon vágytam.

Ha valaki nagyon fegyelmezetten kereskedik, akkor az öröm és izgalom az utolsók, amit érez.

Éppígy volt, amikor fáradságosán megszereztem az első milliót. De én örömöt akartam.

Nos, miként teremthet az ember leginkább örömöt és izgalmat egy millióval, ha számára ez a

vágyódás nem tudatos, és a tudatalattija veszi át a parancsnokságot? Egyszerűen: Keresse fel

22-évesen a bankárját, és vegyen egy rövidlejáratú DAX-opciót olyan összegért, amely

tízszerese ezen ember éves jövedelmének. A piacon minden pont változás most több tízezer

márkát jelent. Az Ön számlája hullámvasút-pályára áll. Pár perc alatt luxus-sportkocsi-ár

nagyságrendű összegeket kereshet, vagy veszíthet.

Nos, átéltem az örömöt és a kívánt izgalmat. Igaz: ez egyáltalán nem tett jót számlámnak -

mindössze három hónap alatt az egész millió elúszott, és én ismét ott álltam, ahol elkezdtem:

nullán!

Csak sokkal később tanultam meg, miért is vesztettem el a kemény munkával megkeresett

pénzt ilyen gyorsan: nem ismertem a célt, nem voltam tisztában azzal, mit is akarok

tulajdonképpen. Csak amint ez tudatossá vált, akkor kerültem abba a helyzetbe, hogy

folyamatosan pénzt keressek és a kigazdálkodott nyereségeket céljaim szerint vessem be.

11

Biztosak lehetnek, hogy traderként soha nem lehetnek tartósan sikeresek, ha nem tudják

ténylegesen, miért kereskednek, milyen célt követnek és miért akarják ezt a célt feltétlenül

elérni. A cél ismerete döntő információ ahhoz, hogy utazásuk ne legyen hasonlóvá

Odüsszeuszéhoz.

Tegye fel magának a kérdést: milyen értékek elérésére törekszik

A trading meghatározza élete nagy részét. Csak akkor kerülhet olyan állapotba, amelyben

csúcsteljesítményt érhet el, ha traderként felismeri értékfelfogását.

Traderként tisztában kell lennie, milyen érzés és milyen értékek elérésére törekszik. Ez

minden embernél eltérő és az élet folyamán változik. Amikor húszas éveim elején jártam, a

biztonság, mint érték, nem érdekelt. Amit elérni akartam, a szórakozás, az elismerés és az

izgalom voltak. Tíz év múltán - akkor alapítottam családot - a biztonság már jelentőssé vált,

aminek szükségét éreztem, hogy elégedett lehessek. Elképzelheti mindenki, hogy teljesen

eltérő viselkedésmódokat kapcsol ahhoz a naphoz, amelyen biztonságra vágyik, vagy éppen

elismertségre, esetleg izgalomra. Az, aki legfőbb célként a biztonság elérésére törekszik, házat

vásárol, aki elismertségre és izgalomra, az pedig a sportkocsit részesíti előnyben.

Természetesen mindig több érték elérésére vágyunk. Létezik azonban egy érték, amely vezérli

kereskedésünket, egy érték, amelyet - és ezt el kell magunkban döntenünk - a többi elé kell

sorolnunk. Ezt igen könnyű kiválasztani, ha az összes értéket, amelyek fontosak az Ön

számára, egymás alá felsorolja egy papírlapon. A következő lépés: a prioritás meghatározása

élete kívánságai között. Lépésenként hasonlítson össze két-két értéket a listáról: melyik a

fontosabb - eközben gondoljon arra, melyik is az, amelyik fontosabb lenne életében, ha csak

azt az egyet érhetné el, és melyikről mondana le a másik javára?

Ebben a jegyzékben például a harmónia, a siker, az egészség, a becsületesség és a biztonság

szerepelhetnének. Most aztán döntse el, mi fontosabb Önnek: a harmónia, vagy a siker?

Tegyük fel, a válasza siker, ezt követően vesse össze a sikert az egészséggel. Ha az utóbbi a

fontosabb, akkor következik az összevetés a becsületességgel. Ha az egészség fontosabb

Önnek, mint a becsületesség és a biztonság is, akkor megtalálta azt az értéket, amelyik az Ön

értékskálája élén áll.

A további sorrend megállapításához a megmaradt értékeket újra ugyanígy kell mérlegelni.

Ha már felállította az érték-skálát, mindegyik értéknél tegye fel a kérdéseket: Miből tudja

felismerni, ha elérte ezt az értéket? Hogy nézne ki élete, ha az teljes összhangban állna a

kívánt értékkel? Milyennek kellene lennie környezetének? Hogy' bonyolódik le egy

úgynevezett tökéletes nap?

Ez a gyakorlat ugyan hosszas időráfordítást kíván és több napig tarthat, de segít Önnek

személyes célja felismerésében Emlékszik még a texasi olajmilliomosra: „Először is tisztáznia

kell, hogy mit akar."

Csak akkor tud tervet is felállítani, amely meghatározza, hogy miként tud Önnek a trading

segíteni célja elérésében, ha ismeri személyes célját. Előfordulhat az is, hogy eközben arra az

12

eredményre jut, hogy a trading nem nagyon tud segíteni ebben. Ebben az esetben a lehető

legrészletesebben meg kell fontolnia, hogy valóban folytatni akarja-e pénze, ideje és idegei

naponta történő kockáztatását a piacokon - ha ezzel közérzete nem lesz jobb. Akkor Önnek

nincs elhivatottsága a tradingre.

A sikeres tradinghez tudnia kell, mit is akar. Ha ismeri célját, könnyebb lesz elérni azt. Az Ön

agya, a tudata és tudatalattija, tudja ekkor, hogy mit akar. Ismeretes a pszichológiából, hogy

agyunk segítségével majdnem mindent elérhetünk, amit akarunk. De csak akkor tehetjük meg

a szükséges lépéseket annak elérésére, amit akarunk, ha már ismerjük azt. A sikeres trading

mindannyiunk számára magas követelmény, aminek csak akkor tudunk megfelelni, ha tudjuk,

miért kereskedünk, milyen célokat követünk ezzel. A saját cél ismerete egyike a

legfontosabbaknak, amiket meg kell találni ahhoz, hogy sikeresek lehessünk. Mivel a legtöbb

trader soha nem tette fel magának ezt a mélyreható kérdést, ők sikertelenek vagy legfeljebb

átlagosak - de soha nem kiválóak. A szuper-trader tudja, milyen célokat akar kereskedésével

megvalósítani. És mivel tudja, a kereskedés - a hivatása.

Kondicionálja magát sikerre!

Csak az képes teljesítményét megismételni, aki közvetlenül megjutalmazza magát, ha jól

teljesít.

Csak akkor lehet tartósan sikeres, ha kész a tradinggel megkeresett pénzt személyes céljai

értelmében felhasználni. Mit használ Önnek a trading-számláján lévő pénz, ha nem adja ki

céljai elérésére? Fontos, hogy állandóan jutalmazza meg magát, hogy az agya is tudja, miért

vette a sok fáradságot.

Ez az ösztönzés a pszichológiában a kondicionálás címszó alatt található.

Ha öröm fűződik az Ön kiemelt értékeihez, például a szórakozás, mint cél egészen felül

szerepel a jegyzéklapján, akkor egy sikeres trade után emelje le trading-számlájáról nyeresége

egy részét, és töltsön el egy vidám napot, ne sajnáljon magától semmit, ami örömet szerez.

Tékozolja el nyeresége egy részét. Észre fogja venni, hogy a pénzt ezt követően gyorsabban

és egyszerűbben keresi meg, mert a jutalmazás folytán megtanulja, hogy a tradinggel elérheti

céljait. Agyának szüksége van egy feedback-re, visszacsatolásra, hogy mindent jól csinált.

Miután első milliómat elveszítettem, megfogadtam magamnak, hogy másodszor már nem

követem el ugyanezt a hibát. Felismertem, hogy mit is akarok tulajdonképpen: szórakozni.

Időről-időre leemeltem egy nagyobb összeget a számlámról, (habár még sokáig nem értem el

ismét az egy milliót) és kiadtam a pénzt egy nap alatt. Például elrepültem Sylt szigetére,

béreltem egy luxus-lakosztályt és élveztem a napot.

Az átélt öröm megerősített abban a meggyőződésben, hogy a tradingben jól tevékenykedem.

Többnyire néhány napon belül ismét megkerestem annyit, amit szórakozásra kiadtam.

Teljesen eltérő szemléletet alakítottam ki a pénzzel és a tradinggel kapcsolatban, és

megtanultam, hogy a „saját célok megvalósítása" nem azt jelenti, hogy egész életünkön át egy

cél eléréséért küzdjünk, hanem azt, hogy élvezzük az életet. És ez arra buzdít, hogy céljaink

egy részét mielőbb megvalósítsuk.

13

Ha Ön céljait már a tradingek során megvalósítja, sikerre kondicionálja agyát. Ez nem jelent

mást, mint akciót és jutalmat. Ezen az egyszerű elven működik agyunk. Amint egyszer

megtanulta, miként juthat jutalomhoz, tehát bekövetkezett a kondicionálás - újra és újra

jutalomhoz vezeti az akciót.

Tanulja meg tehát agyát sikerre programozni. Csak így lehet tartósan sikeres. Másként

ugyanúgy jár, mint sok trader, akik egyszer sok pénzt kerestek, és azt elvesztették; nem jutva

soha többé abba a helyzetbe, hogy ismét sok pénzt kereshessenek. A sztár-traderek

folyamatosan keresnek pénzt, mivel sikerre kondicionálták magukat.

Ez gyakorlatilag azt jelenti: Még ha saját jachtról álmodik is, és emiatt egyre több pénzt gyűjt

bankszámláján, jobb időnként pénzt kivenni és - mondjuk - egy hétre bérelni egy jachtot. Ez is

jutalom, és agy-kondicionálás.

A legtöbb trader így gondolkozik: Miért vennék ki pénzt trading-számlámról? Minél kevesebb

pénzem van a számlán, annál magasabbnak kell a jövedelmemnek lennie, hogy célomat

elérhessem.

Ez ugyan matematikailag igaz, de pszichológiailag téves. A sikeres trading fontos eleme,

hogy az ember már kisebb sikereknél is megjutalmazza magát. Saját tapasztalatom és sok

traderé is megmutatta, hogy az állandó jutalmazás gyorsabban vezet célhoz.

Tartsa tehát magát következetesen ahhoz, hogy agyát sikerre kondicionálja. Ehhez tudnia kell,

mit is akar elérni, és közbenső célokat kell kitűznie, amelyek gyorsan elérhetők. Amint egy

ilyen közbenső célt elért, jutalmazza meg magát. Ügyeljen arra, hogy ezek elé ne

tornyosuljanak akadályok. Nyugodtan jutalmazza meg magát már az első sikeres nap, vagy

hét után.

Fogalmazza meg céljait mindig helyesen!

Fontos szabályok, amelyeket figyelembe kell vennie céljai megfogalmazásánál

Ha meghatározza céljait és közbenső céljait, ügyeljen néhány szabályra. így például fontos,

hogy személyes céljait mindig írásban rögzítse. így precízebben fogalmazhat, és pontosabban

rögzíthető, amit tényleg akar. Csak akkor könnyíthetjük meg tudatunknak a korrekciót, ha

eltérnénk célunktól, ha a cél világosan meghatározott.

Jegyezze fel minden célnál, miért akarja azt elérni. Minden cél értelme, a mögötte rejlő

szándék többnyire egy érték, mint pl. öröm, elismertség vagy biztonság.

Cél Szándék Miért

Évente 40%-ot sportkocsit presztízs és

keresni venni elismertség

Soha ne fogalmazza meg céljait statikusan, hanem dinamikusan. Ha statikusan fogalmazza

meg célját, egy gátat épít be a fejébe. Mi van akkor, ha egy milliót megkeresett?

14

Nagyon fontos, hogy minden cél, amelyet kitűz maga elé, mérhető legyen. Csak így tudhatja,

hogy elérte-e a célt, vagy milyen távol van még attól - milyen erőfeszítést kell tennie, hogy

elérhesse. Ha célja arra korlátozódik, hogy sok pénzt keressen, ez nem éppen precíz és nem is

mérhető megfogalmazás. Van, akinek 20 euró sok pénz, a másiknak pedig 100 000 000. Ez

nagy problémákat okozhat, mert sohasem tudja, hogy eleget keresett-e ahhoz, hogy

megjutalmazza magát.

Legjobb, ha a tradingnél egy jövedelem-célt határoz meg, például havi átlagos 5 százalékos

tőkenövekményt. Ez a cél mérhető, dinamikus és precíz.

Alapszabály a cél meghatározásánál, hogy a célt mindig pozitívan kell megfogalmazni. Cél-

szójegyzékében ne szerepeljenek tehát negatív fogalmak, pl. „pénzt veszten!', vagy „alacsony

veszteségeket elérni'. Jobb így: „tőke megtartása" - „pénz vesztés elkerülése" helyett, vagy

„csekély ingadozások a teljesítmény¬görbén" - „alacsony veszteségek" helyett.

Egyszerűen fogalmazza meg, hogy mit akar elérni ahelyett, hogy azt írná le, amit el akar

kerülni. Nekünk, embereknek, könnyebb pozitív dolgokat elérni, mint negatív dolgokat

elkerülni. Tehát a pozitív megfogalmazás segít Önnek a cél könnyebb elérésében.

Az utolsó szabály első pillantásra talán kissé különösnek tűnik. Arról van szó, hogy meg kell

vizsgálnia: céljai kívánatosak és előnyösek-e személyes környezetében. Minden célnak eltérő

kihatásai lehetnek ugyanis az ön életére, amelyek némely vonatkozásban rosszabbodáshoz

vezethetnek. Képzelje el: pl. egyetlen év alatt két millió eurót keres. Miként reagál erre

környezete, partnere, szülei és barátai? Sok ember nem is sejti, hogy környezete nem reagál

feltétlenül pozitívan, ha ő eléri célját. Ön talán elégedett az eredménnyel, partnere viszont

nem; de elkezd magának drága holmikat vásárolni, szinte dobálja ki a pénzt az ablakon, hogy

örömöt leljen. Ön viszont azért akarta a pénzt megkeresni, mert biztosítani akarja jövőjét. Ön

nem akar egy luxus-apartmanba költözni, inkább vesz két jól jövedelmező bérlakást.

Folytonosak a veszekedések, Ön elveszti partnerét, vele együtt talán gyermekét is, emiatt

tartásdíjat kell fizetnie. Ezt akarta?

Ez természetesen túlzó példa, arra szolgál, hogy megértesse: céljai, még ha megfelelnek is az

Ön értékeinek, nem feltétlenül pozitívak a környezete számára. Ahhoz, hogy tartósan sikeres

lehessen, mindenképp bizonyosodjék meg arról, hogy céljai személyes helyzete

szempontjából pozitívak és előnyösek.

15

2. Két alapvető dolog: A mester-traderhez vezető út előtt mindkettőt el

kell fogadnia!

Vállaljon 100 százalék felelősséget

Ha összeállította cél-katalógusát, már jóval előrébb tart, mint a befektetők és traderek

többsége, akik még azt sem tudják, mit is akarnak. Azonban a cél eléréséhez még sok minden

tartozik azon felül, hogy meghatároztuk. Felelősséget kell vállalnia céljaiért.

Bizonyára Ön is ismer olyan embereket, akik csak azért nem érik el céljaikat, mert mások

megakadályozzák ebben. Ők ezer okot találnak - persze, egyik sem rajtuk múlik - miért is

nem sikeresek, vagy nem lehetnek azok. Az ilyen emberek soha nem érik el a sikert.

A siker, de különösen a trading-siker feltételezi, hogy mindenért, ami Önnel megtörténik,

100% felelősséget vállal. Szemináriumaimon mindig megkérdezem a résztvevőket: mely'

dolgok nélkülözhetetlenek a sikeres trader számára. Az ezt követő elmefuttatásokban olyan

címszavak bukkannak fel, mint tapasztalat, tőke, trading-rendszer, fegyelem, know-how,

piacismeret, kockázatkezelés és több efféle. Ezt követően minden egyes pontot érintve

megkérdezem, hogy melyik nevezett dolgot tudjuk 100%-ig befolyásolni. Gyorsan

megállapítható, hogy mindegyiket befolyásolni tudjuk. Mivel ez így van, százszázalékig

felelősek vagyunk trading-eredményeinkért - még ha totális veszteséget szenvedtünk is el;

mivel szoftverünk rosszul funkcionált. Választhattunk volna más szoftvert, vagy egy mentő

(backup)-szoftvert.

A tradernek elmondom, hogy abban a pillanatban, amikor egy kudarc miatti felelősséget nem

saját személyében és tevékenységében keresi, fennáll a veszélye, hogy a kudarc

megismétlődik. Mert ha azt hiszi, hogy csak szerencsétlen körülmények áldozata lett, nem

hajlik arra, hogy a jövőben változtatásokat kezdeményezzen. Ezért ismét ugyanaz a

balszerencse éri.

El kell tehát döntenie: Mi akar az életben lenni - áldozat, vagy főszereplő? Áldozatként nincs

semmi hatalma, hogy valamit megmozgasson, változtatást indítson. Amit elér, az akár

szerencse akár pech, nem tőle függ. A sikeres traderek főszereplők. Ők határozzák meg, mit

akarnak elérni - és azért felelősek. Ha nem érnek el valamit, bevezetik a szükséges

változtatásokat, hogy céljukat mégiscsak elérjék.

Ha mindenért 100 százalékos felelősséget vállalnak, akkor egy kudarc után felteszik a kérdést:

Mit kell tennem, hogy ez ne forduljon elő soha többé? Miben hibáztam? Csak azért teszi fel

ezt a kérdést, mert hiszi, hogy saját maga felelős azért a kudarcért.

Szép példa a bűnügyi statisztikából. Azokkal az emberekkel, akik tőkebefektetési csalás

áldozataivá váltak - így gondolnánk - soha többé nem fordul elő ez az életükben. Ez azonban,

sajnos, tévedés. A statisztika kimutatja, hogy éppen azok válnak életükben gyakrabban ismét

ugyanezen bűntett áldozataivá, akiket sújtott már befektetési csalás. Természetesen felmerül a

kérdés, hogy történhet ilyesmi?

16

A válasz egyszerű: mert ezek az emberek áldozatnak tekintik magukat. Ők természetesen

mind jogi, mind morális szempontból is áldozatok, de ez a beállítás nem segít az érintetteken,

hanem oda vezet, hogy másodszor is áldozatok lesznek. Ha nem tekintenék magukat

áldozatnak, hanem 100 százalékos felelősséget éreznének amiatt, ami megesett velük,

bizonyára nem fordult volna elő még egyszer ugyanaz. Ha azt a kérdést tették volna fel

maguknak: Mit csináltam én rosszul? - ahelyett, hogy: Mit csináltak mások csalárd módon?,

nagy valószínűséggel eljutottak volna arra a felismerésre, hogy ők maguk cselekedtek túl

könnyelműen, voltak hiszékenyek vagy mohók, hogy jobban ellenőrizniük kellett volna azt a

személyt, aki az ajánlatot tette. Ehelyett csak áldozatnak tekintették magukat.

Fel kell tenni a kérdést: Áldozat akarok-e lenni életemben, vagy főszereplő? A legjobb tézis,

amit sikeres traderként maguk elé tűzhetnek az, hogy mindenért 100 százalékban maguk

felelősek. Tudom: ez igen kemény kijelentés. Természetesen vannak dolgok, amelyeket

szerencsétlen körülményeknek neveznénk. De csak akkor leszünk képesek változtatásokat

véghezvinni, ha azzal a meggyőződéssel irányítjuk életünket, hogy mindenért, ami velünk

történik, 100 %-ig felelősek vagyunk. Különben azt mondaná az énünk, hogy nem mi

vagyunk a felelősek a kudarcért, hanem X úr, aki azt mondta nekünk, hogy az Y pozíciót

vegyük meg.

Kisbefektetők ezrei gondolják mostanában Németországban, hogy nem az ő hibájuk volt,

hogy elvesztették pénzüket a tőzsdén. A bankjuk vagy a brókerük vagy annak a társaságnak a

vezetősége volt a hibás, amelyiknek tulajdonhányadát megvásárolták. Minden ilyen befektető

a jövőben is veszíteni fog, mert felfogásuk nem engedi meg, hogy stratégiájukban

változtatásokat vezessenek át.

Természetesen vétkes a társaság vezetősége, ha mérleget hamisít vagy hamis prognózisokat

hoz nyilvánosságra, de a befektető is hibás. Miért nincs kockázati elképzelése, amelyik őt az

első tíz százalék értékvesztés után részvény-stopra késztette volna? Ehelyett még mindig

értéktelen részvényein csücsül és mindenféle bíróságokon kártalanítást keres. A sikeres

beruházó viszont önmagában keresi a hibát és megállapítja, hogy pl. kockázat-kontrollnál

felsült. A jövőben egy stoppal fog élni.

Amint a kudarc miatt akár csak egy százalék felelősséget keresünk másoknál, az énünk arra

késztet minket: higgyük azt, hogy pont ez az egy százalék idézte elő a kudarcot - és nem mi, a

magunk 99 százalékos felelősségével. Ezért alapfeltétel a sikeres traderek számára, hogy

hajlandók legyenek mindenért a teljes felelősséget vállalni.

Ha egyszer ezt elhatározták, a jövőben kudarc esetén felteszik maguknak a kérdést: Mit kell a

legközelebb megváltoztatnom, hogy ne érjen ismét kudarc? Miként alakítsam tradingemet,

hogy sikeres legyek?

Azokra a dolgokra összpontosítson, amelyeket valóban ellenőrizni tud

Minden emberben él az alapvető kívánság, hogy kontroll alatt tartsa környezetét. Aki

bizonyos abban, hogy ellenőrizni tudja magát és helyzetét, kezébe veheti az életét és aktívan

alakíthatja azt. Ha nincs meg ez a bizonyosság, segítség nélkül mindennapjaink

17

kiszolgáltatottjának érezzük magunkat és végzetszerű életképet alakítunk ki magunkban. Az

ellenőrzés kívánsága az ember társadalmilag indokolt igénye; valamire tevőleges hatással

lenni és önrendelkezést gyakorolni.

Ez a kívánság működik a tradingnél is. A trader lehetőleg mindent ellenőrizni szeretne. Még

ha ösztönös megérzés révén tisztában vagyunk is, hogy a piacot nem befolyásolhatjuk, éppen

elég kezdő trader hiszi mégis, hogy található egy olyan módszer, mellyel a piac jövőbeli

mozgásai megjósolhatok. Ez az ellenőrzési kívánság tükröződik vissza abban a

meggyőződésben is, hogy egy bizonyos tranzakció eredménye előre megmondható.

Lehetetlen tudni, hogy a következő tranzakció nyerő vagy vesztes lesz-e. Ezer lényegtelen

dolog van, amelyekre ráirányíthatjuk figyelmünket és amelyekben eszközt találunk

kontrollalasi kívánságunk kielégítésére. A tradingnél azonban csak két dolog ellenőrzésének

van értelme:

Egyedül az önkontroll és a kockázat-kontroll az a két pont, amelyekre összpontosítanunk kell.

Ezt a két dolgot valóban ellenőrizni is tudjuk.

18

3. Állítson fel egy tervet, amely működőképes!

Minden kezdő tudja, hogy szüksége van valamilyen tervre, a master-traderek viszont nem

valamilyen tervet fejlesztenek ki, hanem olyat, amely személyiségükre szabott.

Az üzleti és trading-terv feladatai

Ha Ön tudja, hogy mit akar, és ismeri céljait, össze kell állítania egy tervet: miként kívánja

elérni ezeket a célokat. Minden utazásnak van egy induló állomása, minden tervnek egy

kiindulópontja. A kiindulópont a status quo: az a helyzet, amelyben Ön jelenleg van. Milyen

erőforrások állnak rendelkezésére, mi mindenre van szüksége, hogy célját elérje?

Ahhoz, hogy alkalmas intézkedéseket tegyen célja elérésére, feltétlenül tisztában kell lennie,

milyen az aktuális helyzete. A kiindulási ponttól függően ugyanis más és más lépések

szükségesek célja eléréséhez.

Minél részletesebb az Ön terve, annál több segítséget nyújthat a tradinghez. Egy terv

összeállításánál a valóban izgalmas dolog azon pontok felfedezése, amelyekre nem is gondolt.

A tradernek ugyanis terve összeállításánál sok csapda felismerhetővé válik a sikerhez vezető

úton, és lesz ezáltal kiküszöbölhető.

Egy barátom például, aki részvényekkel és származtatott termékekkel kereskedik, rájött, hogy

- bár a tradingben sikeres volt - adószabályok miatt abba a veszélybe került, hogy ténylegesen

pénzt veszíthet vagy akár csődbe is mehet. Ez a trader ugyanis részvényekkel és határidős

ügyletekkel foglalkozott, amelyek Németországban adó szempontjából eltérő megítélés alá

esnek. A részvények utáni nyereségek ugyanis csak fele adókulccsal adóznak, míg a határidős

ügyletek nyereségei teljes adókulccsal.

Mindaddig, míg mindkettővel nyereségeket ér el, nincs probléma, viszont amint a határidős

ügyletek nyereségessége mellett a részvények körében veszít, a fenti adószabályok miatt abba

a veszélyhelyzetbe kerül, hogy számlája csődbe kerül. Ha ugyanis a határidős tradingen

nyeresége van (mondjuk 1 millió euró), és a részvénykereskedésnél veszít (például 800 ezer

eurót), adózás előtt az évet 200 ezer eurós nyereséggel zárhatta. De mivel a teljes határidős-

nyereségből csak a részvény-veszteség 50%-át (400 ezer eurót) vonhatja le, 600 ezer euró

után 50% adót kell fizetnie, ezzel adója 300 000 euró. Mivel azonban nettó csak 200 000

eurót keresett, adózás után 100 000 eurót veszít.

Biztosak lehetnek, hogy nemcsak adó-csapdák léteznek, hanem érzelmi, szociális, pénzügyi

és sok egyéb csapda is. A tervek rendeltetése, hogy minden szempontot - támogatót és

akadályozót - felsoroljanak és megvilágítsanak.

A terv összeállításánál feltétlenül megmutatkoznak azok a hézagok, amelyeket ki kell tölteni,

felmerülnek olyan kérdések, amelyekre eddig még nem gondoltak, amelyeket azonban

tisztázni kell.

Sok tradernél hiányzik a válasz arra a kérdésre, mit tesznek, ha stop állítja le őket és a piac

aztán mégis az „ő" irányukba fut. Milyen szabályt tartanak be egy újranyitásnál? Vagy mit

19

tesznek, ha életükben hirtelen erős érzelmi terhelés merül fel - ha például értesülnek egy

betegségről, szülei szerencsétlenül járnak vagy feleségük válni akar?

Volt egy ügyfelem, aki hat óra alatt teljes tőkéjét elveszítette, mivel reggel, azután, hogy

pozíciói megnyíltak, megtudta, hogy fivére autóbalesetet szenvedett. Természetesen azonnal a

klinikára hajtott, megfeledkezve pozícióiról és beadott megbízásairól. A piac egész nap ellene

futott, és a trader természetesen nem töltött a piacon egyetlen percet sem, amit nem lehet

felróni neki. Miután azonban nem rendelkezett ilyen vészhelyzetre kidolgozott szabállyal,

teljes tőkéjét elveszítette.

Ha megkezdik a tradinget, biztosak abban, hogy nyerni fognak. De mi van akkor, ha mégsem?

Hol hagyják abba a tradinget: 20%, 50%, 80% veszteségnél - vagy soha? Mikor vezetnek be

stratégiájukba változtatásokat? Sok tradert ismerek, akik évek óta sikertelenek, mert egyre-

másra, szabálytalan időközönként megváltoztatják stratégiájukat. Tele optimizmussal

indulnak egy új kereskedési szisztémával, és az első drawdown-fázisban elkezdik változtatni

rendszerüket.

Ezek számára soha nem volt világos, mekkora a tipikus drawdown ebben a rendszerben,

milyen hosszan tartanak normál esetben a veszteség-szakaszok. Ha Ön kidolgoz egy trading-

tervet, gondolkozzék el minden ilyen kérdésen. Tudnia kell, hogy az Ön kereskedési

rendszere normál esetben milyen drawdown-hoz vezet és mit tesz Ön a normál eset határait

túllépő szituációban. Képzelje el, Ön a tradingből él, de tudja, hogy három-négyhónapos

veszteséges fázisok az Ön trading-stílusa mellett teljesen normálisak. Hogy' biztosítja Ön,

hogy ebben az időben elegendő likviditással rendelkezzék életviteléhez? Miként birkózik meg

érzelmileg egy ilyen koplalási-szakasszal?

Látható ezekben a kérdésekben, hogy egy jó terv segít Önnek mindenekelőtt sok szempont

figyelembevételével még a trading kezdete előtt. Ez értékes segítség.

Hasonlítsa össze az Ön által kidolgozott tervet egy vállalat üzleti tervével. Minden sikeres

vállalatnak van üzleti terve, amelyik részletesen leírja, milyen célokat hogyan, milyen

eszközökkel és forrásokkal kell elérni.

Egy tervvel több cél érhető el:

A terv először is operatív segítséget nyújt. Mindenkor megmutatja Önnek, milyen sorrendben

milyen lépéseket kell megtennie, hogy ügyei sikerrel járjanak. Ez olyan egyszerűen hangzik,

hogy az ember azt gondolhatná, hogy egy terv kidolgozása puszta időpocsékolás - végül is

tudjuk, hogy mit kell tenni, miért kell olyan dolgokat leírni, amelyeket napról napra

véghezviszünk?

A tervnek mindenek előtt segítenie kell Önt az áttekintés biztosításában. A trading olyan

foglalkozás, amelyik összes erőforrásunkat igénybe veszi. Trading-tevékenységünk során

olyan közel állunk a piachoz, hogy elveszítjük a nagy egész feletti áttekintésünket. Kis

veszteségek, amelyeket a tervben számításba vettünk, a napi ügymenetben nyugtalanítanak,

érzelmileg a szükségesnél jobban igénybe vesznek minket. Talán még bolondságot is képesek

20

lennénk elkövetni. Ezért feltétlenül fontos, hogy megmaradjon az áttekintés nehéz

helyzetekben is, és saját ügyünkben helyes döntéseket hozzunk.

A kiváló traderek rendelkeznek azzal a képességgel, hogy egy lépést hátráljanak, hogy a

dolgokat helyes perspektívájukban lássák, és mindenkor tudják, hogy tervük melyik pontjánál

tartanak - és mi most a következő lépés. Csak így érik el az optimális érzelmi állapotot és így

kerülnek az éppen leküzdendő feladathoz szükséges hangulatba. (Ehhez továbbiakat az 5.

fejezetben talál: Állapotok és hangulatok.)

Alaposan gondolja át: Ha felállít egy tervet, van ideje és nyugalma, és optimális érzelmi

állapotban van az alternatívák mérlegeléséhez és célja eléréséhez, a legjobb lépések

rögzítéséhez. A terv segít Önnek, mert minden szituációban optimális döntési alternatívákat

kínál.

A hektikus napi üzleti taposómalomban nem adatik meg ez a nyugalom, és Ön gyorsan

elveszítheti szeme elől a fontosat. Ha nincs terve, amelyik a továbbiakra javaslatokat ad, abba

a veszélybe kerülhet, hogy az események sodra olyan irányba tereli, amelyik céljaitól

távolodik, ahelyett, hogy közelítene azokhoz.

Tegyük fel: tervében napi veszteség-limiteket határozott meg, valamint megteendő

intézkedéseket ezen limitek elérése esetére. Ismertem tradereket, akik egyetlen nap alatt

mindent elveszítettek, mert soha nem határozták meg, hogy mi a teendő öt, tíz vagy ötven

százalékos veszteség esetén. Én viszont például már csak egy kontrakttal kereskedek, ha egy

nap alatt egy meghatározott összeget elveszítettem, és egy további határnál teljesen befejezem

a kereskedést.

A tervvel ezen felül Ön abba a helyzetbe kerül, hogy gyorsabban hozhat döntéseket.

Képzelje el: Ön egy épületben van, amelyik teljesen ismeretlen - és tűz üt ki. Mit tesz Ön?

Hogy' hagyhatja el leggyorsabban az épületet? Azt az utat, amelyen Ön tartózkodik, már

lezárták. Ha előzőleg látott volna egy tervet az épületről, ismerné az alkalmas menekülő-utat -

mert minden, amit agya már korábban megismert, másodperceken belül ismét „lekérdezhető".

Azok az emberek tehát, akiknek van tervük, gyorsabb döntésekre képesek. Az Ön számára

minden másodperc eurók ezreit jelentheti. A tradereknek, akik szeptember 11-én long voltak,

gyorsan kellett cselekedniük. Minden elvesztegetett másodperc több tucat DAX-pontot

jelenthetett - és ezzel együtt rengeteg pénzt. Azok a traderek, akiknek volt tervük, tudták,

hogy mi a teendő. Egyszerűen egy stop loss itt nem volt elegendő. Ha nem volt tervük

katasztrófa esetére, szeptember 11-én elveszthették tájékozódásukat. Azokat a tradereket, akik

S&P-ben long voltak, nem stop-polták ki, hanem volt még öt perc idejük pozíciójuk

lezárására, mielőtt a piac négy napra bezárt, és aztán 100 ponttal lejjebb nyitott.

Egy egyszerű terv, amelyik előirányozza, hogy szokatlan eseményeknél az összes

veszélyeztetett pozíciót azonnal le kell zárni, sok tradernek óriási veszteségeket takaríthatott

volna meg. Egy tervnek tehát tartalmaznia kell a trading-ügyletek összes lehetőségét. Minél

részletesebb a terv, annál sikeresebben fut az Ön tradingje.

21

Így készül egy átfogó terv

Hogy is néz ki egy ilyen üzleti terv, és milyen pontokat ölel fel? Természetesen kidolgozhatja

ezt a tervet egyedi igényei szerint teljesen szabadon. Ugyanakkor van néhány lényeges pont,

amelyet minden üzleti terv tartalmaz, ezekről a következőkben lesz szó.

Állítson fel referenciát a küldetéséhez

Fontos, hogy az üzleti terv készítését egy referencia felállításával kezdje. Az Ön küldetése

azok a lényeges értékek és célok, amelyek elérésére életében törekszik. Enélkül a küldetés

nélkül hiányzik a lényegi kapcsolat a kereskedés és az élete között, így a belső motiváció is

hiányzik a sikeres tradinghez szükséges erőforrások bevetésére.

Ezért legelőször határozza meg üzleti tervében, miként fogja a tradinggel küldetését

teljesíteni.

A küldetés megfogalmazása mellett természetesen nem hiányozhat a cél: a pénzkeresés.

Végül is a pénz a kapocs a trading és az Ön céljai között. Azzal a pénzzel, amelyet a

tradinggel keres, tudja céljait sorra elérni. Ha viszont azok közé az emberek közé tartozik,

akiknek a pénz nem jelent semmit, mivel céljaikat pénz nélkül is képesek elérni, keressen

magának egy olyan hobbyt, amelyik jobban illik Önhöz, mint a trading.

Adjon áttekintést trading-stílusáról és az előzményekről

Ezt a pontot rövidre foghatja, bár ez adja meg Önnek az információt: mennyire előrehaladott

traderként a „kiképzésben". Ennél a pontnál el kell döntenie, szükségesek-e további

befektetések kiképzésében.

Ezek a befektetések lehetnek financiális természetűek, mint például szemináriumok és

könyvek, de időbeniek is. Önnek esetleg még időre van szüksége, hogy további trading-

rendszereket teszteljen és értékeljen.

A kritikus kérdés, amelyet itt kell megválaszolnia így szól: Megfizette már Ön a tanulópénzt a

piacokon, vagy még több tanulópénzt óhajt elkölteni? Tisztáznia kell ezt a kérdést, mivel

különben a jövőben hajlamos lehet trading-veszteségeit tanulópénzzé szépíteni. Nem is hiszi,

milyen sok trader „csinosítja" állandó veszteségeit tanulópénzzé. Ez addig megy, míg egy

szép napon tönkremenve szállnak ki a játékok játékából. Ön viszont pénzt akar keresni, így

tisztában kell lennie - mint minden vállalkozónak - azzal, hogy maximum mennyi pénzt óhajt

invesztálni a kiképzésbe.

Az ezt meghaladó trading-veszteségeket már nem lehet a tanulópénz-számlára könyvelni.

Aszerint, hogy milyen eredményre jut ehelyütt, esetleg további intézkedéseket kell felvennie

kiképzése tökéletesítésére a trading-tervbe. Ha azt állapítja meg, hogy kiképzése befejeződött,

már nincs helye mellébeszélésnek, miért is ne keresne folyamatosan pénzt - hacsak nem

trendkövető, és a piacok oldalirányban mozognak. Pont ezért fontos, hogy üzleti tervében

áttekintést adjon trading-stílusáról. Mi Ön: trend-követő, scalper, daytrader, hosszútávú

befektető vagy melyik egyéb típushoz tartozik? Minden trading-stilus számára van ideális

22

piac. Mint minden más üzletnél, itt is tudnia kell, milyen jellegű piac illik optimálisan az Ön

kereskedési stílusához. Csak eszerint tudja a tradinghez a megfelelő piacokat és termékeket

kiválasztani.

Vizsgálja meg azokat a termékeket és piacokat, amelyekkel és amelyeken kereskedni óhajt

Itt a következő szempontok szerint kell átvilágítania a termékeket és piacokat: likviditás,

anyagi ösztönzés és tapasztalat, brókerköltség valamint tőzsdei szabályok.

Sok trader elköveti azt a hibát, hogy nem dönt tudatosan egy piac mellett. Ők a választást,

hogy melyik piacon kereskedjenek, átengedik inkább a véletlennek. így egyesek előnyben

részesítik a DAX-ot az Euro Stoxx-szal szemben, mert a DAX ismertebb - bár számlájuk

nagysága szerint jobban tennék, ha a kisebb és likvidebb Stoxx-en kereskednének. Egy ilyen

véletlen-választás aztán befolyásolja trading lehetőségeiket. így az Euro Stoxx-nál érezhetően

csekélyebb a slippage, mint a DAX-nál.

Elég likvid a piac az Ön trading-stratégiájához? Milyen slippage-el kell megküzdenie? Itt a

trading-stratégiától függően különböző kérdések merülnek fel.

Néha előnyt jelenthet, ötszörös brókerköltség ellenére öt kis e-mini S&P kontrakttal

kereskedni egy nagy S&P helyett. Megfelelnek a termékek, amelyekkel kereskedni óhajt, a

számlájának?

Mert ha Önnek például csak 15 000 euró áll rendelkezésére a kereskedéshez, akkor

előfordulhat, hogy a DAX nem a megfelelő piac az Ön számára, még ha működőképes

trading-stratégiát dolgozott is ki erre a piacra. Ha az Ön kockázat¬menedzselő-szabálya pl.

előírja, hogy csak maximum 3 százalékos kockázatot vállaljon tradenként - ebben az esetben

450 eurót -, akkor az Ön kereskedési tőkéje kevés a DAX-hoz. A 450 euró még 20 DAX-

pontnak sem felel meg, így igen szoros stoppal kellene dolgoznia.

A különböző piacokra eltérő tőzsdeszabályok érvényesek. Önnek ismernie kell ezeket a

szabályokat és tudnia kell, milyen előnyökkel vagy hátrányokkal jár minden egyes szabály

Önre nézve. A DAX például 2001-ben egy napon egyszer 3 perc alatt több, mint 1000 ponttal

esett és aztán ismét emelkedett. A tranzakciók nagy részét törölték, mégse mindegyiket. így

történhetett, hogy sok trader stopjai szerencsétlenül sültek el. Az S&P-ben viszont van egy

úgynevezett limit-down-szabályozás, aminél a kereskedést beszüntetik, ha rövid időn belül túl

erős mozgások történnek.

Miért gondolja, hogy az Ön által kiválasztott termékek és piacok ideálisak üzleti céljaihoz?

Milyen előnyöket kínálnak ezek a piacok és termékek másokkal szemben? Milyen hátrányok

várhatók, és miként lehet ezeket a hátrányokat esetleg elhárítani?

Sorolja fel, miként szervezi tradingjét és milyen felszerelésre van ahhoz szüksége

Egy üzlet felszerelésében a legfontosabb bizonyára a tőke. Sok trader alábecsüli pénzigényét.

Mennyi pénzre van például évente szüksége az életvitelhez, mennyi pénzre kiegészítésként

(Internet-kapcsolatra vagy irodára), hogy fenntarthassa trading-üzletét? Tegyük fel, hogy Ön

23

100 000 euró tőkével indul és az életvitelhez évi 40 000 euróra van szüksége, ehhez még 10

000 euróra a tradinghez. Önnek tehát évente 50%-ot kell megkeresnie, hogy fenntartsa az

üzletet. Mit tesz Ön, ha már az év elején beüt egy 25 000 euros drawdown? Akkor már 100%-

ot kell keresnie, hogy továbbmehessen. Egy ilyen szituáció nem szokatlan, de az átlag-

traderre nagy nyomás nehezedne miatta.

Azok a kereskedők viszont, akiknek van trading-terve, felkészültek hasonló helyzetekre.

Miként óhajtja trading-üzletét vezetni? A legnagyobb költségek, amelyek minden tradert

sújtanak, az adók. Az adóteher viszont mindenek előtt a szervezeti formától függ. Ezért igen

fontos kérdés a szervezeti forma megválasztása, amelyre a trading kezdete előtt választ kell

adni.

Gazdasági társaságként, egyéni vállalkozóként alapít Ön trading-céget, vagy

magánszemélyként kereskedik? Ilyen összefüggésben megfontolandó, hogy melyik országban

alapítja meg trading-cégét és miként tud pénzt kedvezményes adózás mellett, mégis legálisan

saját hazájába utalni.

Ha ebben a kérdésben részletesen foglalnék állást, az szétfeszítené e könyv kereteit, de így is

felismerhető, milyen fontos ezzel a problémával idejében foglalkozni.

Milyen felszerelésre van szüksége a tradinghez? Elegendő egy PC internet-csatlakozással,

szüksége van egy bérelt vonalra, milyen trading-szoftver az optimális Önnek, melyik

brókereket alkalmazza és hányat?

A legtöbb sikeres tradernek legalább két brókere van, hogy átállási lehetősége legyen.

Képes Ön megbízásait telefonon is gyorsan és egyszerűen feladni? Rendelkezik backup-

rendszerekkel?

Itt is igen pontosan át kell tekintse a felszereléseket, mivel tudnia kell, milyen költségekre kell

a tradinggel bevételt szerezni.

Hogy alakítja ki időbeosztását? Gondoljon arra, hogy sok piac napi nyolc órán túl is nyitva

van. Senki sem képes koncentráltságát ilyen hosszú ideig megtartani. Mikor tart tehát

szüneteket, mennyi ideig folytatja a kereskedést ?

Hasonlítsa össze magát a vetélytársakkal

Itt fel kell sorolnia piaci vetélytársait. Ön ugyanis nincs egyedül, az összes többi piaci

résztvevővel kemény versenyben áll. A verseny a többi résztvevővel éppen a határidős

ügyleteknél lehet kiszorító tényező, mert egy ilyen ügylet közismerten null-összeg-játék. Amit

az egyik megnyer, elveszti a másik. így nem csak a saját képességei döntik el sikerét, hanem

az Ön képességei, összehasonlítva másokéval. Ha Ön jó, a többiek azonban - bármi okból -

jobbak, Ön vesztes lesz.

De a nem határidős területen is előnyökkel kell rendelkeznie a többi résztvevővel szemben,

hogy hosszú távon is sikeres lehessen. Ha nincs specifikus előnye a többi traderrel szemben,

24

felmerül a kérdés: hogy' óhajtja megnyerni a harcot a teljesítményért. Az Ön előnye például

többéves tapasztalat lehet vagy gyors döntések meghozatalának képessége. És még valami:

Csak akkor kerülheti el, hogy a trading szerencsejáték legyen az Ön számára, ha azt

részletezni is tudja és biztos önmagában.

Fogalmazza meg erősségeit

Tehát Ön személyesen része egy versenynek, ezért nem hiányozhat az üzleti tervből az

objektív önmegfigyelés.

Képzelje el, hogy traderként kell egy állásért pályáznia vagy valakit meggyőznie, hogy

vegyen részt a trading-üzletében. Ön bizonyára megpróbálná a legjobb oldalát mutatni, és

felsorolná, mi mindent csinált a múltban, hogy önmagát sikeres traderként mutassa be.

Éppen ezt kell tennie üzleti tervében, hogy megerősítse önbizalmát. Gondolja meg, ezt az

üzleti tervet nem az irattárnak írja, hanem operatív segítségnek. Pont azokban az időkben igen

hasznos az üzleti terv ezen részének olvasása, amikor a trading nem megy jól és Önnek

bíztatásra van szüksége, hogy új erőt és ösztönzést kapjon.

Nyilatkozzék gyengeségeiről

Sok tradernél önmaguk mértéktelen túlbecsülése a veszteségek, különösen a nagy veszteségek

gyakori oka. Még a legsikeresebb traderek sem mentesek gyengeségektől. Csak az képes

felismerni és elkerülni az önmagában rejlő csapdákat, aki ismeri gyengéit. Ezért az üzleti terv

ezen részének különös figyelmet kell szentelni.

Hajlik a türelmetlenségre? Ez éppoly káros lehet, mint a túl hosszú habozás. Túl optimista,

pesszimista? Mely' jellegzetes tulajdonságai hátráltathatják a tradingben, okozhatnak kárt? Jól

gondolja át, hogy védekezni tudjon ezek ellen.

Nincs meggyőzőbb egy olyan üzleti tervnél, amelyik a cég - illetve a mi esetünkben a trader -

gyengéit becsületesen és teljes körűen felsorolja és a terv készítője már annak a lehetőségeit is

megadja, miként lehet sikeres gyengéi ellenére. Találja meg tehát azon problémák

megoldásának módját, amelyek a kereskedés során saját gyengéi miatt merülnek fel.

Az én egyik legnagyobb gyengém például az, hogy nagyon türelmetlen trader vagyok.

Türelmetlenségem gyakran késztet arra, hogy egy pozícióba belépjek vagy túl nagy

pozíciókat építsek fel. Céljaimat túl gyorsan akarom elérni. Tudom, hogy ezt a gyengémet a

legjobban trading-tervem segítségével lehet leküzdeni. Ebben rögzítettem egy money-

management algoritmust, amelyik érzelmi helyzetemtől függetlenül automatikusan

meghatározza a pozíció nagyságát. Az összes pozíciómnál, diszkrecionális döntéseimnél is, a

kockázat és a számlám nagysága alapján automatikusan rögzítem optimális pozícióméretemet.

Amíg ezt a szabályt betartom, nem tudom számlámat türelmetlenség miatt túl-tradelni.

Mi van azonban akkor, ha hangulatom miatt nem vagyok abban a helyzetben, hogy

szabályokat betartsak?

25

Hogy mindig tartani tudjam magam a szabályaimhoz, megtanultam, miként kell magam egy

előre meghatározott állapotba - hangulatba - hozni. Mindig, ha jelentkezik a türelmetlenség

érzete, használom a betanult képességet: önmagam kontrollálását, és felveszek egy nyugodt,

higgadt állapotot. Ehhez egyszerűen megváltoztatom testtartásomat és benső magatartásomat.

Tényleges fegyverekkel rendelkezem tehát, amelyekkel leküzdhetem türelmetlenségemet,

amelytől nem tudok megszabadulni. Gyengémen fegyelemérzettel erőt tudok venni (fegyelem

azt jelenti, hogy abban a helyzetben vagyok, hogy elő tudom idézni azt a hangulatot/érzést,

amelyik a leghasznosabb az éppen megoldandó a feladathoz.) Erről a belső kontrollról később

még többet is megtudnak.

A trading-terv

A trading-terv az általános üzleti terv része. Az üzleti tervvel megszervezte tradingjét, az

azzal fűződik életéhez, hogy Ön kapcsolatba hozta azt a küldetésével. Sok általános

megfontolás mellett - miért folytat tradinget, mivel kereskedik, mi teszi Önt képessé és mi

akadályozza - egy üzleti tervben természetesen részletes közléseket is kell tennie tradingjéről.

Ezt a részt átveszi a trading-terv. Itt szabályoz Ön minden kérdést trading-stratégiája körül.

Ezen kívül felállít egy ütemtervet a trading összes lépésére.

Minden stratégia egy filozófián alapul

Minden sikeres stratégia alapja a piacokkal kapcsolatos filozófia - tehát erősen általánosított

dogmák a piacok és tézisek funkcionálási módjairól, amelyek a stratégia megválasztását

igazolják.

Ön például azt hiheti, amint ezt gazdasági tudósok gyakran teszik, hogy a piacok csak

véletlenszerűen mozognak. Ez azt jelentené, hogy az árak minden változása véletlen

események eredménye. Egy ilyen tézissel nehézségek elé kerülne, ha trendkövető stratégiákat

kellene kidolgoznia. A trendek nehezen egyeztethetők össze véletlen mozgásokkal.

Tegyük fel, Ön azt a tézist képviseli, hogy az árképzésbe már az összes információ befolyt.

Ebben az esetben nehéz lesz Önnek a fundamentális analízis követőjévé válni - hisz' nézete

azt diktálná, hogy az összes ismert alapvető információt a piacon bedolgozták már egy

tisztességes árba. A technikai analízis azonban igen érdekes lenne az Ön számára, mert az

árak megadnak minden információt, amire szüksége van.

Abból is kiindulhat, hogy a piacok meghatározott struktúrákban mozognak és ezek a

struktúrák mintákat képeznek, amelyek újra és úja előfordulnak. Ha Ön ebben hisz, akkor a

technikai analízis egy kiváló eszköz, amelyre felépítheti trading-stratégiáját.

Piacokra vonatkozó filozófiája trading-stratégiájának az alapköve; ezért tisztában kell lennie

dogmáival a piacok és az árképzés tekintetében. Erre a meggyőződésre épül fel minden. Ez

határozza meg az összes következő lépést, az Ön határait és lehetőségeit.

26

Mint egy horgásznak, aki zsákmánya kedvenc csemegéjéről alkotott hite szerint választja ki

az optimális csalit, úgy kell a tradernek kiválasztania stratégiáját, hogy a piacról alkotott

filozófiájához illő legyen.

Sok kezdő vall kudarcot, mert nincs a piaci árképzés működésmódjáról szóló filozófiájuk.

Egyszerűen kipróbálnak valamilyen stratégiát, amelyről azt hiszik, hogy sikeres lehet. Minden

stratégiának lehetnek fázisai, amelyekben „rosszul működik", az ilyeneket drawdown-nak

(visszaesés) nevezzük. Ha a befektető nincs meggyőződve filozófiájáról, automatikusan

elbizonytalanodik azokban az időkben, amelyekben stratégiája átmeneti veszteségekhez vezet.

Képzelje el: Ön 1492-ben Kolumbusszal együtt vitorlázva megkezdi útját „India" felé.

Kifutnak a nyílt tengerre; Kolumbusz meg van arról győződve, hogy a Föld egy gömb, és nem

fognak egyszercsak leesni róla, mint egy korongról, hanem felfedeznek egy új, rövidebb

tengeri utat Indiába. Ebben nagy hatással voltak rá az olasz asztronómus, Toscanelli

számításai, amelyek szerint a Föld egynegyedével kisebb, mint addig feltételezték és hogy

nagyrészt szárazföld borítja; ennek megfelelően az Európa és Ázsia közötti távolság is és

ezzel a tervezett új hajóút lényegesen rövidebb lenne. Ez természetesen előnyöket ígért a

kereskedelem számára.

Kolumbusz filozófiája eszerint így hangzott: „A Föld egy gömb". Stratégiája pedig: „Ha a

Föld egy gömb, akkor az Atlanti-óceánt átszelve is eljuthatok Indiába".

Útjuk 1492. augusztus 3-án indul, Pálos de la Fronterából, Spanyolországból. Egész

augusztusban és szeptemberben vitorláznak a nyílt tengeren, bár az előzetes számítások

szerint már régen Indiában kellene lenniük. Kolumbusz meg van győződve, hogy a Föld egy

gömb, és nem kételkedik abban, hogy célját előbb-utóbb eléri. Ön viszont utazásuk kezdetén

nem gondolkodott semmilyen dogmáról a Föld alakját illetően. Ön kereskedő és azért akart

Kolumbusszal vitorlázni, hogy üzleteit a rövidebb szállítási út miatt kedvezőbb költségek

mellett tudja lebonyolítani.

Hogy' erezné magát két hónap után a nyílt tengeren? Bizonyára nem olyan jól, mint a spanyol

kikötőben, ahol a pénz-megtakarítás és azzal együtt indiai üzletei haszonkulcsának növelése

gondolatától megszállottan könnyelműen el akarta kísérni Kolumbuszt. Önt eltöltené az

aggodalom és bizonytalanság, szemrehányásokat tenne Kolumbusznak, mert elhozta erre az

odüsszeuszi útra. Ha megtehetné, rögtön megszakítaná az utazást és nem vállalna további

kockázatokat.

Stratégiája a szállítási költségek csökkentése, a rövidebb tengeri út révén kereskedelmi

előnyök megszerzése volt, hogy több pénzt keressen. Teljesen következetes stratégia. De

filozófiája nem volt hozzá. Egyszerűen megbízott Kolumbuszban, aki elismert tengeri

utazóként, királyi tekintély támogatásával illetékességéről volt ismert.

És most úgy tűnik, hogy az Ön ravasz stratégiája: költségek megtakarítása, nem működik. Ha

megtehetné, most biztos megváltoztatná stratégiáját - a költségmegtakarítást - és másikat

választana. Talán arra is gondol, hogy a Föld hátha mégsem egy gömb. Ebben a pillanatban

27

tudja, hogy veszített. Meg fognak halni, mert az útravaló a hosszú visszaútra már nem

elegendő - vagy a Föld¬korong szélén egyszerűen lepottyannak.

Traderként szerencsére nem kell meghalnia, ha stratégiája nem működik. Csupán pénzt veszít.

Traderként bármikor elvetheti stratégiáját és kipróbálhat egy újat. Ha azonban nincs

filozófiája a piacokról, akkor soha nem tudja kialakítani a bizalmat egy stratégiával szemben,

ami szükséges lenne ahhoz, hogy veszteséges szakaszokban is kitartson mellette és

tökéletesítse azt.

Ha Kolumbusznak nem lett volna filozófiája, talán kihajózott volna ugyan a nyílt tengerre - de

mindig csak olyan messzire, hogy az útravaló elég legyen a visszatéréshez. Kipróbálta volna a

legkülönbözőbb tengeri utakat (stratégiákat), de Amerikát így nem fedezhette volna fel.

Mindig vissza kellett volna fordulnia az Atlanti óceán közepéről. Viszont neki megvolt a

szilárd dogmája, hogy a Föld egy gömb, és ez a dogma tette lehetővé számára nehéz időkben

is stratégiája véghezvitelét.

A sikeres tradereknek világos filozófiájuk van a piacokról és az árképzésről, és csak ez teszi

lehetővé számukra stratégiájuk tartós követését. Filozófia nélkül az első nagyobb drawdown-

nál elvetnék stratégiájukat, és másikat keresnének.

Most talán megkérdezi: mi a rossz abban, ha egy stratégiát, amely aktuálisan nem hoz semmi

profitot, egy újabbra cserél. Végül is mégiscsak a pénzkereset a cél!

Ha Ön minden alkalommal, amikor veszteség-zónába jut egy stratégiával, egy újat keres, ez

garancia arra nézve, hogy a piacon tartósan vesztes lesz.

Tegyük fel, 100 000 euróval kezd és két hónapon át pénzt nyer, amit a harmadik hónapban

komplett elveszít. A negyedik hónapban számlája egyenlege akár 3000 euró mínuszban - és

Ön úgy dönt, hogy a stratégia alkalmatlan.

A megmaradt 97 000 euróval Ön most egy új stratégiát próbál ki, amely egy idő múltán ismét

a veszteségzónába vezeti. A veszteségek elbizonytalanítják, és az eljárásmód további

váltásáról határoz. A már - mondjuk - 92 000 euróra soványodott számlájával belefog a

harmadik stratégiába, amely kezdeti nyereségek után lenyomja számláját 85 000 euróra.

Ön úgy látja, hogy ilyen veszteségeknél új ideát kell alkalmazni, és egy további kereskedési

rendszer mellett dönt, amely Önnek közvetlenül további, 7000 eurós veszteséget hoz. Az

egyetlen lehetőséget, hogy kijusson ebből a veszteségspirálból, abban látja, hogy talál egy

olyan stratégiát, amely soha nem mutat fel egy nagyobb drawdown-t és folyton felfelé vezet.

Ilyen stratégiát találni sajnos nagyon valószínűtlen. Sokkal inkább tipikus, hogy minden

sikeres stratégia időnként drawdown-okat mutat. Ha Ön eljárásmódját ebben a szakaszban

minden alkalommal váltogatja, biztos lehet abban, hogy folyamatosan veszít.

Sikeres traderként tehát csak egy stratégiára van szüksége, amelyet az Ön dogmái és

filozófiája támasztanak alá. Míg ennek a stratégiának pozitív a várható értéke, ne cserélje ki,

csak tökéletesítse.

28

Tisztázza tehát, mi az Ön filozófiája és döntsön olyan stratégia mellett, amely illik ahhoz.

Döntsön egy technika mellett

A filozófiával szoros összefüggésben van a technika - a trading-stratégia megválasztása. A

technikai elemzés hívei úgy hiszik, hogy létezik a piacon egy mindig visszatérő minta. Ezért

folyton bizonyos mintákat keresnek, például fej-váll formációkat, háromszögeket vagy kettős

csúcsokat a charton.

Elliott-hullám elemzők meg vannak győződve, hogy minden piaci mozgásnak és trendnek egy

bizonyos szervezési szerkezet az alapja. Technikájuk emiatt abban áll, hogy a piaci mozgást

egyes töredékeire bontják és ebből vezetnek le egy árfolyam-prognózist.

Fundamentális analitikusok abból indulnak ki, hogy a rövid időre szóló árképzés nem

hatékonyan a piacon történik meg, a piac azonban hosszú időre szólóan saját tisztességes

értéke körül ingadozik. Stratégiájuk ezért abban áll, hogy különböző változók alapján

alulértékeléseket keresnek és az ilyen részvényeket megvásárolják.

Más fundamentális analitikusok abban hisznek, hogy az új hírek befolyásolják a piacot. Ők

emiatt stratégiájukban a hírmagyarázatokra fordítanak figyelmet.

Természetesen vannak traderek, akik többféle technikát is beépítenek stratégiájukba. Például

csak akkor vásárolnak, ha a fundamentális adatok alulértékelést valószínűsítenek és a charton

egy bizonyos minta áll elő.

Fejlesszen ki egy belépési stratégiát

Trading-tervének ebben a részében rögzítse az összes feltételt, amelyeknek meg kell lenniük

ahhoz, hogy egy pozíciót megnyisson.

A belépési stratégia kiválasztása csak igen kevés tradernek jelent problémát. Az irodalomban

segítségképpen setup-ok (állások) ezrei találhatók, amelyek Önnek működőképes belépési

stratégiát kínálnak. Ezek például a technikai vagy a fundamentális analízis alapján állhatnak.

Vannak stratégiák, amelyek indikátorok alapján generálnak jeleket vagy szokatlan belépési

feltételeket tartalmaznak, pl. egy meghatározott csillag- vagy bolygó-állást.

Léteznek azonban olyan stratégiák is, amelyeknél a belépési feltételek pontos paraméterei a

trader számára rejtve maradnak. Ezek homályosak lehetnek, mert egy neurális hálóról, egy

„fekete doboz"ban, a számítógép útján jelennek meg. A belépések ciklikusan vagy

anticiklikusan történhetnek vagy „mágikus számok" által, mint pl. Finonacci vagy Gann-

ciklusok, határozhatók meg.

Nem utolsósorban fundamentális, technikai és további feltételek kombinációján is alapulhat

egy belépési stratégia. A belépési feltételekkel kapcsolatban a fantáziának nincsenek határai,

így az én felsorolásom sem lehet teljes. Nincs olyan szabály, amelyik a paraméterek

kiválasztását és egymáshoz való viszonyát behatárolná.

29

Hogy Ön milyen ésszerűnek tart egy bizonyos stratégiát, azt végül is Önnek keil eldöntetnie.

Meg vagyok azonban győződve, hogy a belépési stratégiának csak csekély hatása van a

kereskedés eredményére, még ha általában oly nagy figyelemmel vannak is iránta.

A belépési stratégia iránti fokozott érdeklődésnek mindenek előtt pszichológiai alapjai

vannak. Ennek oka ugyanaz, mint annak, hogy az emberek szívesebben választanak ki maguk

számokat és ikszelik be a lottószelvényen ahelyett, hogy vennének egy sorsjegyet egy

meghatározott számmal. A belépési paraméterek kiválasztása erősíti azt az érzetet, hogy

tényleg rendelkezünk kontrollal afelett, hogy az a tranzakció sikerrel vagy kudarccal

végződik. Ez azonban illúzió. Az eredmény, az hogy mi egy bizonyos tranzakcióval nyerünk

vagy veszítünk, a piactól függ és nem a mi döntésünktől - éppúgy, mint a lottónál, ahol a

nyerés valószínűsége szintén nem növekszik azáltal, hogy a játékos a számokat maga

választotta ki.

Sok ember mégis azt hiszi, hogy képes szerencséjét nagy ugrásokra késztetni azzal, hogy

szerencseszámait, születési dátumokat, házasság napját és ilyeneket keresztez be a

lottószelvényen. Statisztikailag nézve mindig azonos annak való¬színűsége, hogy a lottónál

egy pontosan meghatározott, előre kiválasztott számkombinációt húznak ki.

Belépési jelzéseket a piac feletti kontroll érzése ad nekünk, mivel a piac abban a pillanatban,

amikor egy jelzés után döntünk egy pozíció megnyitásáról, pontosan úgy viselkedik, ahogy

ezt tőle elvárjuk.

Hogy ez érthetőbb legyen, képzelje el, hogy egy kereskedő-team tagja és mindig át kellene

vennie egy másik trader pozícióját, miután az a belépést választotta. Persze nem tudja, mikor

lépett be az a kereskedő. Az Ön nyereségét vagy veszteségét attól az időponttól kezdve,

amikor átveszi a pozíciót csak a piac változásai határozzák meg. Ön nem tudja, hogy a pozíció

azelőtt nyerésre vagy vesztésre állt-e, és a már befutott nyereségeket és veszteségeket nem

könyvelik el számláján. Nincsenek tranzakció-költségek.

Mielőtt tovább olvasná, álljon meg rövid időre, és döntse el, hogy ilyen körülmények között

sikeresen tudna-e kereskedni, vagy sikeresebb lenne, ha a pozíciót saját maga nyithatná meg.

Ezenkívül kérdezze meg magától, mikor erezné magát biztosabbnak, jobban: ha saját maga

határozza meg a belépést és kilépést vagy ha, mint fent írtam, egy fennálló pozícióval kellene

tovább kereskednie.

A legtöbb ember, engem is beleértve, előnyben részesíti, ha pozícióját kezdettől fogva maga

kezeli, tehát a belépést is maga határozza el. Viszont nincs semmi különbség ahhoz a

modellhez képest, amelynél át kellett vennie egy pozíciót, hiszen ezt, ha nem tetszik Önnek,

azonnal és költségek (tehát veszteség) nélkül lezárhatná.

Ennek ellenére azt hisszük, befolyásolhatjuk eredményünket, ha azt is meghatározhatjuk,

mikor lépünk be a piacra. Ezzel elvesztünk egy illúziót: azt, hogy kontrollálni tudunk.

És mégsem mondhatunk le a belépési stratégiáról. Mert egy világosan meghatározott belépési

stratégia nélkül kereskedésünk eredménye véletlenszerű és nem reprodukálható. Nem

30

várhatjuk el, hogy olyan eredményeket, amelyeket a múltban véletlenszerű döntésekkel értünk

el, bizonyos fokú megbízhatósággal megismételhetünk.

További érv amellett, hogy egy belépési stratégiához ragaszkodjunk: világos normák nélkül

hamar átveszik az irányítást az érzéseink, ha egy pozíciót meg óhajtunk nyitni. Ebben az a

veszély rejlik, hogy belépünk egy pozícióba, csak azért, hogy egy bizonyos érzetet

kielégítsünk, és nem azért, mert ezt a piaci viszonyok felkínálják. Kereskedésünket ekkor már

a mohóság, a félelem, a hárítás és izgalom utáni vágy, a türelmetlenség és sok egyéb érzelem

határozza meg.

Nem szokatlan, hogy amint egy trader azt látja, hogy a piac kezd erősen emelkedni, abbeli

félelmében, hogy valamit elszalaszt, rögtön vesz néhány részvényt vagy kontraktot. Az ilyen

vételnek nincs stratégiai motivációja, a mohóság érzéséből következik.

Ha a kereskedési döntések mégis egy stratégián alapulnak, vannak specifikus feltételek,

amelyeknek teljesülniük kell, hogy a trader a pozícióját megnyithassa. Ezeket a feltételeket a

trading-tervben kell meghatározni és leírni. Az a cél, hogy a belépési jelzésekkel egy alacsony

kockázatú állást talajunk, egy olyat, amelynél a hozam megfelelő arányban áll a kockázattal.

Az, hogy mi a megfelelő arány, az Ön találati arányától függ. A találati arány megmutatja,

hogy hány százalékát zárja sikerrel összes tranzakciójának. A 7. fejezetben, „Piacelemzés és

jelentősége" többet is találnak ehhez a témához az alacsony kockázatú állásokról.

Önnek tehát rögzítenie kell olyan specifikus feltételeket, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz,

hogy a hozam megfelelő arányban álljon a kockázattal, valamint meg kell határoznia olyan

paramétereket, amelyek megadják a belépés időpontját. Ez az Ön belépési stratégiájának a

feladata.

A befektetők két típusa ismert: a diszkrecionális trader és a szisztematikus trader.

Mindkettőnek szüksége van belépési stratégiára.

A szisztematikus trader egyértelműen meghatározott kereskedési rendszert követ. Összes

belépési döntését a rendszer paraméterei határozzák meg. A kereskedési rendszer

automatikusan generálja számára belépési jelzését - például azáltal, hogy bizonyos

indikátorok határértéket érnek el. Az egyértelműen meghatározott paraméterek miatt

kereskedési döntéseit elvileg átengedhetné egy számítógépnek, mert nincs mozgástere, hogy a

rendszer által generált belépési jelzést elfogadja-e, vagy sem.

A diszkrecionális trader viszont esetről esetre maga dönt. Döntései alapjául egy bizonyos

szubjektív mozgástér szolgál. Hogy belép-e egy bizonyos pozícióba, nem függ meghatározott

paraméterektől, csak saját elhatározásától. A diszkrecionális traderek mégsem döntenek

önkényesen. Sokkal inkább állandóan összehasonlítják az aktuális piaci szituációkat és

paraméter-állásokat saját ismert múltbéli mintáikkal. Tehát saját tapasztalataikat hasznosítják.

A diszkrecionális döntési stratégiák többnyire akkor kerülnek bevetésre, ha gazdasági adatok

és hírek vagy chart-ok közlésére kerül sor. A közlések szolgáltatásánál gyakran olyan sok

tényező szerepel, hogy egy szisztematikus kereskedő-rendszer túl merev és rugalmatlan

31

volna, hogy az összes adatot megfelelően mérlegelje és feldolgozza. Neurális hálók

alkalmazása jelzésadásra a tradingnél nem több olyan kísérletnél, amely az ember

diszkrecionális döntéseit az agy funkcionálásának egyszerűsített, mesterséges utánzásával

számítógéppel hozatja meg. Hasonlóképpen, ahogy az ember tapasztalatból tanul, a

számítógépnek is optimálisan mérlegelnie kell az összes adatot, amelyet inputként megkap.

Vitatható, mennyiben képes egy számítógép versenyezni egy trader tapasztalatával. Szemben

egy sakk-programmal az ilyen idegi hálónak nem csak 32 bábu helyzetéről a táblán kell adat-

inputot kapnia, hanem változók sokszorta magasabb számát kell fogadnia és értékelnie.

A fent leírt különbségekből látható már: nem minden trader alkalmas arra, hogy

diszkrecionális döntéseket hozzon. Leginkább széleskörű tapasztalat szükséges hozzá.

Ide tartozik még, hogy a diszkrecionális kereskedőnek erősebben kell magát fegyelmeznie,

mint a szisztematikusnak. Minden kereskedési döntésénél bizonyosnak kell lennie, hogy a

piac mozgásai, nem pedig hangulati helyzete motiválja.

Ugyanakkor a traderek mindkét fajtája hasonló abban, hogy van egy adathalmaz a döntések

megtalálásához, amelyet tudatosan meghatározhatnak. Abban lehetnek indikátorok, chart-

minták vagy hírek. Az Ön trading-tervében pontosan meg kell határoznia, milyen értékeket

kell a kiválasztott paramétereknek mutatnia, hogy belépjen egy tranzakcióba.

A szisztematikus kereskedő, akinek kereskedési döntései például a mozgóátlagokra alapulnak,

feljegyzi trading-tervében, mely mozgó átlagokat veszi figyelembe, és megnyithatná long-

pozícióját, ha a 38 napos átlag az 50 naposat alulról felfelé metszi.

A diszkrecionális trader, aki vételi döntéseit Elliot-hullámok alapján hozza meg, azt írja

például trading-tervébe, hogy ő mindig belép egy pozícióba, amint azt látja, hogy egy 2-es

vagy 4-es korrekciós hullám lezárult.

Ezen kívül meg kell határoznia belépési stratégiájában, milyen időszakonként teszi meg

kereskedési döntését: egyperces, ötperces vagy órás chartot használ, vagy belépési

paramétereit csak napi záróár alapján határozza meg.

Annak leírásánál, hogy milyen változókat vonnak be a döntéshozatalba, legyenek a lehető

legpontosabbak. Legyenek mindenre tekintettel, ami a döntést szolgálja. Jelen fejezet végén

mintaként csatoltam saját trading-tervemet.

Az alacsony kockázatúság meghatározása

Az alacsony kockázatúság meghatározása a belépési stratégia második része. Miután rögzített

egy rendszert vagy módszert, amely megmondja Önnek, mikor kell egy pozíciót megnyitnia,

még felül kell vizsgálnia, hogy ez a jelzés az alacsony kockázatúság követelményeinek is

megfelel-e.

Az alacsony kockázatúság fő követelménye abban áll, hogy a hozam megfelelő arányban

álljon a kockázattal.

32

Ehhez elsőként ismernie kell saját tervezett kockázatát. Az alacsony kockázatúság

meghatározásánál emiatt az első lépés egy „vonal a homokban" kijelölése, tehát egy pont

megtalálása, amelynél Ön úgy dönt, hogy a pozíciót még veszteséggel is zárja.

Ezt a pontot az Ön által alkalmazott piactechnika határozhatja meg vagy akár az Ön exit-

stratégiája. Minden esetben azonban szüksége van egy árra, amelynél a tranzakciót minden

körülmények között befejezné. Ez az ár az úgynevezett kezdeti stop (initial stop).

A különbség az Ön belépési ára és azon ár között, amelynél meghúzta a „vonalat a

homokban" - az Ön tervezett kockázata.

Hogy ez a kockázat arányos-e, az két tényezőtől függ:

Először is meg kell vizsgálnia, hogy tervezett kockázata összeegyeztethető-e az Ön money-

management szabályaival. Ez a kérdés tehát azzal foglalkozik, hogy a kockázat arányos-e a

számlája egyenlegével. Hivatásos traderek tudják, hogy nem csak arról van szó, hogy pozitív

várható értékű stratégiát találjanak, hanem hogy a tranzakciónkénti kockázatot úgy kell

megválasztaniuk, hogy a stratégia pozitív várható értéke reálisan is elérhető legyen anélkül,

hogy előzőleg csőd következzék be. Ez elképzelhető, ha a trader számlájának túl magas

hányadát kockáztatja tranzakciónként. Például, ha tranzakciónként számlája egy tizedét

kockáztatná és hatszor egymás után veszítene, akkor felére csökkentené számlája egyenlegét.

Az Ön money-management szabályai megszabják, hogy számlája maximum hány százalékát

kockáztathatja tranzakciónként. Ezek a szabályok fontos részei a belépési stratégiának, mivel

azokat a tranzakciókat, melyeknél a tervezett kockázat (a belépés és a stop közötti különbség)

túl nagy lenne, nem hajtja végre.

Ez azt jelenti, hogy Ön egyáltalán nem vesz figyelembe még olyan jelzéseket sem, amelyek

tradingjét előrelendítenék, mert money-management szabályai az efféle kockázatokat

kizárják.

A második tényező, amelyik a kockázat-tervezésnél szerepet játszik, nem a számla

nagyságára vonatkozik, hanem arra a hozamra, amelyik a tradernek kínálkozik.

A legtöbb sikeres trader csak arra hajlandó, hogy olyan kockázatokat vállaljon, amelyeknél a

rizikó többszörösét keresheti meg. A kockázat megfelelőségét tehát a kínálkozó hozam

szempontjából is figyelembe kell venni. Ez a második fontos lépés az alacsony kockázatúság

meghatározásánál.

Először is nyilatkozni kell a kínálkozó hozamról. Ez a feladat nem túl egyszerű, mivel Önnek

tárgyilagosan és a valós helyzettel számolva meg kell ítélnie, mennyi pénzt kereshet a

tervezett tranzakcióval.

Célzónát kell megállapítania, amelyet a generált jelzéshez Ön minimális célnak tekint.

Lehetséges nyereségét hasonlítsa össze aztán a tervezett kockázattal úgy, hogy elosztja azt a

tervezett kockázattal. Ekkor egy számot kap, amelyik megadja a hozam-kockázat arányát.

33

Csak akkor engedélyezhető trading-terve szerint a tranzakció, ha a kapott hozam-kockázat

arány meghaladja az Ön által a trading-tervben a hozam-kockázat arányra rögzített minimál-

értéket.

Összefoglalva: Két feltétel van tehát, amelyet annak megítélésénél kell figyelembe venni,

hogy egy kockázat mértéke megfelelő-e. Egyrészt trading-tervében szerepelnie kell egy

money-management szabálynak, másrészt meg kell adnia a minimális hozam-kockázat

arányát, amelyet Ön tranzakciónként meg akar keresni. Ha az jön ki, hogy egy tranzakció már

az Ön money-management szabályai következtében sem engedhető meg, feleslegessé válik az

a kérdés, hogy a kockázat a hozamhoz viszonyítva megfelelő-e.

Írja le pontosan a tranzakció folyamatát

Ha az Ön kereskedési rendszere jelzést generált, azt át kell tenni a piacra. Fontos, hogy

trading-tervében leírja az összes részletet és lépést ennek lebonyolításához.

Ez először is egy csomó felesleges munkát sejtet, mert Ön traderként tulajdonképpen mindent

tud, amire gondolni kell, ha belép egy tranzakcióba. Azonkívül a megbízás beadása a

kereskedői rutin-feladatok közé tartozik és nem jelenthet problémát.

Viszont a trading egy vállalkozás. Képzelje el, hogy Ön egy vállalati tanácsadó. Ha egy

üzemben optimalizálni kívánja a munkafolyamatokat, először is felbontja az összes

munkafolyamatot sok kis lépésre. Ezután megvizsgálja, van-e lehetőség ezen lépések

módosításával jobb vállalati eredményeket elérni.

Pontosan ezt a funkciót kell a tranzakció-leírásnak a trading-tervben betöltenie.

Kezdje a leírást annál a pontnál, amelynél trading-rendszere a jelzést generálta és Ön a

tranzakció kockázatát megfelelőnek találta.

A kérdés, amelyet legelőször kell feltennie, így szól: Közvetlenül a jelzés generálása után

vásárol-e „market"-en, az aktuális piaci áron, vagy különféle eljárásokat illesztett be a

munkamenetbe, amelyeknek lehetővé kell tenniük az Ön számára az optimális vételi ár

elérését.

Ilyen eljárások lehetnek például a ajánlati könyv bevonása a belépési pillanat optimális

meghatározásához, vagy perc- vagy tick-chart alkalmazása a legkedvezőbb belépési időpontra

várakozva.

írja le trading-tervében az akció pillanatát és azt, miként óhajtja pozícióját felügyelni.

Tradingjeimnél magam is kénytelen voltam néhány nagy veszteséget átélni, amelyek abból

származtak, hogy pozícióimat nem elégséges módon vagy hanyagul felügyeltem. Nincs

bosszantóbb annál, mint a nap végén rájönni, hogy elfelejtettünk egy limitet vagy egy stopot

törölni és ez a megbízás most egy nagy veszteséggel zárva szerepel a könyvekben.

Ön milyen időközönként vizsgálja meg tranzakcióit és azok végrehajtását? Naponta egyszer,

óránként vagy csak a megbízás beadása után?

34

Hogy néz ki az Ön kilépési stratégiája?

Ez a pont talán a legfontosabb a trading-tervben. Csak nagyon kevés tradernek van világos

szabálya egy pozícióból való kilépés időpontjára és módjára - történjen ez nyereség vagy

veszteség után. Gyakran akkor lép ki a trader, ha úgy véli, hogy eleget nyert, vagy aggodalom

fogja el, hogy megint le kell adnia nyereségéből.

A kilépési stratégiákat gyakran vezérlik az érzések. A kilépésre vonatkozó világos szabályok

nélkül nem tudjuk magunkat megvédeni attól, hogy érzéseink miatt lépjünk ki pozícióinkból.

Hogy ez többnyire nem vezet optimális eredményekhez, az magától értetődő.

Ezért fontos, hogy a trading-tervben a kilépés szabályait olyan érthetően és élesen

körvonalazva írjuk le, hogy abból akár valaki más is elvégezhesse helyettünk a kilépést a

pozícióból. Csak így biztosítható, hogy megismételhető eredményeket produkáljunk, és ne

hagyjuk magunkat érzéseinktől vezetni.

Semmi más nem dominálja inkább érzéseinket a tradingnél, mint a félelem. Beszélhetnénk

egy természetes ösztönről. Mi, emberek, megtanultuk: lehet, hogy megéri, ha rizikókat

vállalunk. Mint ahogy évezredekkel ezelőtt őseink járták az erdőt és egy mamut üldözésébe

fogtak, nekik is vállalniuk kellett a kockázatot, rövid időre kiiktatva a félelmet, hogy

elveszíthetik az életüket. Ők többnyire meglelték jutalmukat a vállalt kockázatért.

A tradingnél is vállalnunk kell rövid ideig kockázatokat. A befektetés pillanatában tudatosan

el kell vetnünk a félelmet, hogy pénzt veszítünk, és reménykedünk a jutalomban nyereségek

formájában.

Ha fenyeget a veszély, hogy elmarad a jutalom, mert a piac láthatóan ellenünk fordul, rögtön

félni kezdünk, hogy hiábavaló volt a fáradozás és jutalmunkat teljesen elveszíthetjük. Ezért

többnyire befejezzük a spekulációt egy kis nyereséggel. Bármilyen érthető is ez a viselkedés:

mégis ez akadályoz meg bennünket abban, hogy sikeres traderekké váljunk. Traderekként

meg kell találjuk azokat a szabályokat, amelyek megengedik nekünk, hogy nyereményeinket

„futtassuk". Szubjektív sejtelmek, hogy mi ezért a kockázatért vagy valamelyik tranzakcióban

már eleget kerestünk volna, nem segítenek minket.

Az objektív kilépési szabályok tehát lényeges részei a trading-tervnek.

Miként alakítja ki tradingje napi és periodikus rendjét?

A napi és periodikus lebonyolításnál lényeges segítőeszköz lehet a trading-napló. Csak

ajánlani tudom minden tradernek, hogy vezessen trading-naplót.

Trading-tervében ezért rögzítenie kell, hogy miként alakítja ki trading-naplóját -milyen

időközönként és mikor tesz bejegyzéseket. Ha tradingje időt enged erre, közvetlenül minden

tranzakció után vegyen fel minden fontos adatot ügyletéről a naplóba.

Egyébként trading-tervének pontosan elő kell irányoznia, mikor teljesítse ezt a szükséges

feladatot. Például este, a piac-zárás után biztosít erre egy órát, vagy a bejegyzéseket a trading

folyamán teszi meg kisforgalmú időszakokban?

35

Szabjon meg feltétlenül egy meghatározott időt a bejegyzések megtételére. Mert ha nem teszi

meg ezt, úgy fog járni, mint ahogy ez életünkben sok tervezett dologgal előfordul,

amelyekhez nem rendeltünk határidőt. Addig halogat az ember, amíg már késő lesz. Mindig

jön valami fontosabb. A trading-napló is csak akkor ér valamit, ha a bejegyzések szabályos

időközönként és teljes mértékben megtörténnek.

A naplóba bejegyzett adatok időszakonkénti kiértékelése is fontos. Jegyezzen fel ezért

trading-tervében határidőket és időtartamokat az ilyen rendszeres feldolgozásokra.

A tradingjei periodikus értékelése gyakran ad értékes utalásokat trading-stratégiája

tökéletesítésére.

Példa egy üzleti és trading-tervre

Áttekintés

Ez az üzleti terv operatív segítségül szolgál elektronikus daytrading-üzletemhez. Egyedüli

haszonélvezője vagyok trading-üzletemnek, van azonban egy asszisztensem az úgynevezett

day-to-day üzlethez. Mint jól képzett trader biztos vagyok abban, hogy daytrading-üzletem

profitot hoz. Nemcsak megalapozott gyakorlati tudással (több, mint 15 év) rendelkezem a

piacokról, amelyekben mozgok, hanem az ehhez az üzlethez szükséges mentális képességgel

is. E kettő együtt jelenti specifikus előnyömet a piac sok más résztvevőjével szemben.

Az üzlet nem igényel semmilyen további befektetést, és a daytrading-üzlet kezdettől fogva

pozitív cash-flow-hoz vezet.

Az üzlet leírása

Küldetés

Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, boldog és megelégedett életet élhessek, megpróbálok érték-

felfogásommal teljes összhangban élni. A szabadság, igazságosság, siker a legfontosabb

értékek az egészség, életöröm és biztonság mellett. A trading egy üzlet, amelyben

megmutatkoznak ezek az értékek és amely a fenti érték-felfogást alátámasztja. Döntéseimben

szabad vagyok, magam határozom meg, mit, mikor és hogy teszek. Üzletemben nincsenek

ügyfeleim, így senkire sem kell tekintettel lennem, ha szabadságot veszek ki vagy a nap

folyamán úgy döntök, hogy mára elég volt a tradingből. Senki sem ítélheti meg

teljesítményemet szubjektíven, így sikerem csak önmagámtól függ. A nyereség-veszteség

kimutatással (profit-loss-statement) objektíven felismerem, hogy jó vagy rossz vagyok-e az

üzletben. A tradingben nincsenek igazságtalan döntések vagy megítélések a teljesítmény

tekintetében.

Üzletem daytrading. Ezen aktivitás lényeges nyereségeket és cashflow-t hoz számomra. Ezért

a trading nekem financiális függetlenséget is nyújt. A nyereségek segítenek nekem céljaim

fokozatos elérésében. Ezek a célok szorosan kapcsolódnak érték-felfogásomhoz.

36

Áttekintés és történet

Átfogó trading-háttérrel rendelkezem, amelyik mind többéves piaci tanulmányaimon (14.

életévemtől kezdve), mind pedig más piaci résztvevők viselkedéséről szerzett pszichológiai

tudásomon és saját pszichológiámon alapul. Kiegészítésként további elméleti alapokat

biztosítottak közgazdaság- és üzemgazdaságtani tanulmányaim, amelyek alátámasztják

tradingemet. Különböző befektetési szemináriumokat látogattam és vezetek egy trading-

naplót, ami segít nekem, hogy állandóan továbbfejleszthessem és javíthassam magam.

Termékek és teljesítmények

A teljesítményeket, amelyekből a tradingnél profitálok, már a Küldetés címszó alatt világosan

megfogalmaztam. De mások is profitálnak tradingemből, mivel daytraderként jelentős

szolgálatot teszek, likviditást generálva a piacoknak. így hozzájárulok a működéshez és az

optimális ár megtalálásához a világpiacokon.

Súlypontszerűen a DAX, a Bund valamint az e-mini S&P határidős termékekkel kereskedem,

néha belépek Euro Stoxx pozíciókba is. Az összes piac, amelyeken kereskedem, elektronikus

tőzsde, így gyors és tisztességes megbízás-teljesítést várhatok el.

Üzletmenet

Otthon dolgozom és kiegészítésként van egy külső irodám. Mindkét munkahely optimálisan

felszerelt. Legfontosabb eszközökként megemlítendő több számítógép backup-

számítógépekkel, lapos képernyők és biztonságos internet-kapcsolat, valamint egy második

független vezeték vészesetekre. A hivatalban ezenfelül még bérelt vonalakkal is rendelkezem

a legközelebbi internet szolgáltatókhoz.

1. A daytrading momentum-trading stratégiákon alapul és trend-orientált. A tradingre

vonatkozó pontos közlések a trading-tervben találhatók.

2. Gazdálkodás az idővel: Reggel a DAX-szal kereskedem nyitáskor, 9:00 órától kb. 11

óráig, aztán elmegyek az irodába. Ott a piactól és mentális állapotomtól függően

22:15-ig kereskedek. Szünetet 17:30 és 19:00 óra között tartok. Általában a hét öt

napján kereskedek, kivéve az ünnepnapokat. A piaci előkészület (lelki próba és

kockázati terv felidézése) és a levezető feladatok (trading-napló és áttekintés) az

autóban az iroda felé és sport közben kerülnek elvégzésre. Az írásos dokumentációk a

trading-idő alatt készülnek.

3. Terv vészhelyzetre: Műszaki kimaradásokra (telefon/internet) és váratlanul fellépő

stressz-szituációkra is van terv. Műszaki kimaradásoknál mindig rendelkezésemre áll

egy backup-kapcsolat, például mobiltelefonon. Ha váratlan helyzet lép fel, pl. baleset a

családban vagy nagy hibák, a kereskedés azonnal leáll és csak akkor folytatódik, ha a

stressz okozója kiküszöbölődik.

4. Szervezet: A trading-döntéseket egyedül hozom meg (lásd trading-tervet). Az

úgynevezett record keeping-et (feljegyzések készítését) és a megbízások felügyeletét

viszont egy munkatársam végzi, így teljes egészében a tradingre tudok

összpontosítani.

37

Versenytársak

Az intézményi traderek mellett kereken öt százalék kiskereskedő van a future-tőzsdéken.

Csak kis hányaduk (mintegy 15 százalék) sikeres. Daytraderként, az én tapasztalati szintemen

nincsenek hátrányaim versenytásaimmal szemben. Gyors és biztos hozzáféréssel rendelkezem

a tőzsdékre és nem kereskedek parkett-tőzsdékkel. Az én kiváló trader minősítésemmel

ugyanolyan hozzáférési lehetőségekkel rendelkezem az elektronikus tőzsdékhez, mint az

intézményi kereskedők.

Versenytársaim közül sokan rendelkeznek ugyan nagyobb büdzsével, ez azonban a

daytrading-nél nem jelent előnyt. Sok piacon nehéz ily módon kereskedni, nagyobb

összegeket gyorsan elhelyezni vagy kivonni anélkül, hogy a piacot magát befolyásolnánk.

1. Erősségeim az alapvető tudás azon piacok működésmódjáról, amelyeken kereskedek,

és a készség gyors döntések meghozatalára és ezen döntések végrehajtására és

módosítására is. Rugalmas vagyok és ezért nem hajlok az általánosításra. Ez nem azt

jelenti, hogy nincsenek alapelveim, de tudom, mikor jobb egy álláspontot feladni.

Szervezett vagyok, így nem csak ki tudok dolgozni egy tervet, hanem azt a szükséges

rugalmassággal követem is. Megtanultam, hogy érzelmeimet csak magam

kontrollálhatom. A hatalom, hogy érzéseimet kontrollálom és a legrövidebb időn belül

produktív állapotot teremthetek a megoldandó feladathoz, ez az én legnagyobb

előnyöm a többi piaci résztvevővel szemben.

2. Gyengém a türelmetlenségem és, ezzel kapcsolatban, egy túl erős cél-orientáltság. Ez

a kombináció gyorsan a „birtokolni akarok" (akarom az XY nyereséget) állapotába

hajt. A „birtoklás" polaritása - veszteségeknél a „nem birtokolni" - improduktív

érzeteket kelt. Ezt a gyengémet fegyelemérzetemmel le tudom küzdeni (még egyszer:

fegyelem azt jelenti, hogy abban a helyzetben vagyok, hogy elő tudom idézni azt a

hangulatot/érzést, amely a leghasznosabb az éppen megoldandó feladathoz), eddig

azonban még nem találtam olyan koncepciót, mellyel ezt a gyengét általánosságban ki

tudom küszöbölni.

38

Pénzügyi információk

1, Trading-költségvetés

Az alábbi állandó költségeim vannak

Irodabérlet

Adatszolgáltatás

Kereskedelmi platform

Internet

Telefon

Ezenkívül tervezem a költségvetés kibővítését

Szemináriumokra

Számítógép-programokra

Konferenciákra

2, Cash flow kimutatás

Nettó bevétel

Kiadások (Id. költségvetés)

Net cash flow

3, Nyereség és veszteség-kimutatás

4, Mérleg

39

Az én trading-tervem (kivonatosan)

Filozófiám

A tőkepiacokon sok különféle résztvevő jelenik meg. Azt hiszem, hogy ezen résztvevők

tömegpszichológiai viselkedésmintáiból adódik a legnagyobb befolyás a piacokra. Ezen

viselkedésminták vezetnek a piacon újra és újra hasonló struktúrákhoz. Létezik tehát a piacon

egy rend. Az összes rendelkezésre álló információ már figyelembevételre került az

árképzésben.

Mivel pszichológiai mindentudók mindig ugyanazokat a viselkedési formákat hozzák elő a

piaci résztvevőknél, mindig ugyanolyan struktúrák alakulnak ki a piacon. Az én feladatom,

hogy ezeket a struktúrákat azonosítsam és ebből egy árfolyammozgást vezessek le.

Összes trading-döntésem alapját az „Elliott-Hullám" elmélet képezi, amelynek magva az,

hogy a piac meghatározott struktúrákban mozog. Ez az elmélet főképpen impulzus és

korrekciós mozgásokat különböztet meg; főleg a mozgások természetes rendjéből indul ki.

Éppúgy kereskedem korrekciós hullámokkal, mint impulzus-hullámokkal, emellett többnyire

egy trend irányú szempontot követek.

Technikám

A piacokat candlestick-chartokon figyelem és megkísérlek Elliott-hullám-mintákat

azonosítani. A chartokon változnak az időbeállítások, mindenestre daytraderként legfőképpen

ötperces-chartokat használok, de emellett figyelem a 60-perces és napi chartot is.

Megkísérlem, hogy a trenddel kereskedjek, ehhez meghatározom a trendet a 60-perces

charton az alábbiak szerint:

Magasabban álló csúcsok és magasabban álló mélypontok: növekvő trend Mélyebben álló

csúcsok és mélyebben álló mélypontok: csökkenő trend.

40

A 60-perces charton minden elsődleges trendet több ellentétes irányú mozgás, úgynevezett

másodlagos trendek szakítják meg. Megkísérlek ezeken a fő-trend ellen irányuló másodlagos

mozgásokon belül a trenddel spekulálni. Amint egy másodlagos mozgás véget ér, mert egy

szupport-zónába kerül vagy egy teljes korrekciós struktúra keletkezik az Elliott-hullámok

után, pozícióba lépek. A belépésnél a következő lépéseket hajtom végre:

Belépés

A befektetési döntések megtételére technikai elemzés és piaci hírek alapján saját elhatározás

szerint kerül sor. A legfőbb elv, hogy csak 1,5-nél magasabb hozam-kockázat aránynál

kereskedem, azaz egy pozíciót csak akkor veszek fel, ha a hozam (az árfolyamcél és vétel

közötti különbség) 1,5-ször magasabb, mint a kockázat (különbség a vétel és a stop között).

Ez abból indul ki, hogy hosszútávon stop alkalmazása mellett elegendő egy 50 százaléknál

alacsonyabb találati hányad pozitív teljesítmény eléréséhez. Ha a befektető átlagban

nyereséges trade-eknél el tud érni kétszer annyit, mint a veszteséges trade-eknél, akkor 0,33

százalékos találati hányadnál már nullában van (break-even) . Ez azt jelenti, hogy még ha

csak egy harmada sikeres is a tranzakcióknak, mégsem lépnek fel veszteségek, mert egy

nyereségnél kétszer annyit lehet nyerni, mint amennyi egy veszteségnél elvész. A belépésnél a

következő lépéseket hajtom végre:

Hiszem, illetve arra hangolom magam, hogy a preferált számolással nyerek

Megállapítom azt a pontot, amelynél ez a számolás már nem lenne tartható

Megállapítom azt a célt, amelyik ebből a számolásból következik

Kiszámolom a hozam-kockázat arányt

Figyelembe veszem az alternatív lehetőségeket, megállapítom, amelyik trendje

azonos, itt is „meghúzom a vonalat a homokban".

Mielőtt a pozíciót megnyitom, lesem, mikor a legjobb a belépés. A pozíció nagysága

meghatároz egy speciális money-management algoritmust (lásd később a 12. fejezetben).

Lesben-állás

- Piac figyelése, míg befut a célzónába

- Potya-limit beállítása

- Időegység csökkentése, például egy percre (az előbbi ötperces chartról) és

számolást végezni

- Vétel teljes struktúra mellett

- Feltűnőségek - ajánlati könyv

- Kitörés

- Potya-limit

Ezután következik az a fázis, amikor belépek a piacra.

Megjegyzés: Potya limit - A tervezetthez képest egy kedvezőbb nyitóár beállítása, ami pl. az

árfolyam le-(fel)szúrásakor teljesülhet.

41

Akció

Market ordernel pontosan figyelembe venni a likviditást!

- Megbízást ellenőrizni

- Megbízást elküldeni

- A teljesülést ellenőrizni

- Stopot beállítani

- Stopot ellenőrizni

Kilépés

Amint a belépést végrehajtottam, az exit-szabályaim határozzák meg, hogy lépek ki a

pozícióból. Ehhez felügyelnem kell a tradinget. Ennél a felügyeletnél a fő feladatok:

- Stopot pontosan beállítani, ehhez két technikát használok:

Időstop : Ha egy pozíció nincs maximum a választott időegység

négyszerese után pluszban (ötperces chart esetén tehát 20 perc),

megkezdem a pozíció leépítését. Ezenkívül a pozíciót a nap végén

lezárom.

A stopot a relatív csúcsokhoz / mélypontokhoz igazítom. Ha elérem a

trading cél-zónáját, agresszív stopot alkalmazok vagy limitálok, piaci

fázis, -idő és stratégia szerint. (A kilépést résztelesen taglalom a 9.

fejezetben.)

- Tradinget megszakítani.

Tévedés (error) történt

A trading-környezet jelentősen megváltozott

Ismételt belépés

Egy lehetséges újra-belépés csak akkor történik, ha ismét jó hozam-kockázat arány alakul ki.

Mentális előfeltételek

Nincs trading, ha stressz-kiváltók jelentkeztek vagy szorít az idő. Az érzéseknek

függetleneknek kell maradniuk a trading eredménytől. Az érzések külső kontrollja

fegyelemmel.

42

4. Hit-rendszerek

A dogmák olyan meggyőződések, amelyek viselkedésünket vezérlik. Produktív

meggyőződések a master-tradereknél jelentősen magasabb teljesítőképességet biztosítanak.

Miként működik az agyunk?

Mit gondol, mennyi információ áramlik ön felé, míg ezeket a sorokat olvassa? Gondoljon

csak utána.

Információk ezrei, ha nem milliói érik az embert. A papír színe, a könyv súlya, amelyet épp' a

kezében tart, a mondatok, betűk, szavak, a világosság a környezetében, a személy, aki éppen

ugyanabban a szobában tartózkodik, ... és így tovább.

Környezetünk tele van különböző információkkal, amelyeket csak akkor észlelünk tudatosan,

ha koncentrálunk rájuk.

Tanulmányokból kitűnik, hogy mi, emberek a vizuális információknak csak 1 - 2 százalékát

észleljük valójában. Milyen mechanizmusok is azok, amelyek vezérelnek, milyen

információkat észlelünk tudatosan és melyeket hagyjuk ki? Ezen kérdés tisztázása segíthet

nekünk abban, hogy önmagunkat és trading-hibáinkat jobban megértsük.

Agyunk három mechanizmust alkalmaz a rendelkezésünkre álló információk feldolgozására.

Információk elhagyása

A legtöbb információ nem is jut el a tudatunkig. Az összes információ, amely felénk árad,

szűrőn jut át, mielőtt tudatosan észrevennénk. Csak töredékük jut el hozzánk, a maradék

kiesik. Ez a mechanizmus redukálja a környezetünkben az információkat olymértékben, hogy

eligazodhassunk bennük.

Ha azt hiszi, hogy a piac medve fázisban van, főként olyan információkat venne fel, amelyek

ezt a meggyőződését alátámasztják. Ha aztán például gazdasági adatokat hoznak

nyilvánosságra, amelyek az Ön véleményével ellentétesek - például a munkaerőpiacon

létrehozott új munkahelyek jelentős növekedése -, fennáll annak a veszélye, hogy kihagyja ezt

az információt véleménye kialakításánál és a számokat egyszeri kirívó adatnak tekinti.

Az elhagyás folyamata segít ugyan az agynak az információ-áradat feldolgozásában, megfoszt

viszont bennünket lehetséges cselekvési alternatíváktól, mivel az új fejleményeket gyakran

már túl későn ismerjük fel. Nagyon valószínű, hogy Ön egy csomó vételi jelzést figyelmen

kívül hagy, ha meg van győződve arról, hogy a piac medve fázisban van. Lehetséges, hogy

még a vételi jelzéseket sem veszi észre, mivel azok tudat alatt kiszűrődnek.

Információk általánosítása

Egy másik mechanizmus arról gondoskodik, hogy a felénk áradó információkat könnyen fel

lehessen dolgozni, ez az általánosítás folyamata. Ezalatt azon információk általánosítását

43

értjük, amelyeket észlelünk. Az információk egyszerűsítése megkönnyíti felvételüket

tudatunkba.

Ilyen általánosítást foganatosít például, ha bizonyos abban, hogy a short-spekulációk

veszélyesebbek, mint a long-trading, mert ezekben végtelen kockázat rejlik. Végső soron egy

érték legfeljebb értéktelenné válik, tehát nullára esik -felfelé irányban ezzel szemben az

értékek megduplázódhatnak, megháromszorozódhatnak vagy megtízszereződhetnek.

Ez az általánosítás: „A short-spekulációk veszélyesebbek, mint a long-trading" fog

gondoskodni arról, hogy Ön sokszor fog short-lehetőségeket túl kockázatosnak tartani és a

long-oldalt részesíti előnyben.

Információk torzítása

A harmadik mechanizmus, amely beleszól az információk feldolgozásába, az információk

olyan torzításának folyamata, hogy azok beleüljenek az általunk ismert mintákba. Egyszerűbb

egy információt a mi személyes gondolati modellünkbe belepréselni, mint azzal részletesen

foglalkozni - talán még azzal a következménnyel együtt is, hogy elfogadott véleményeket

vagy gondolatformákat kellene megváltoztatnunk vagy hozzáigazítanunk. Könnyebb egy

információt a gondolati modellhez igazítani, mint az új információ miatt a gondolati modellt

módosítani az új információ bedolgozása érdekében; mert a gondolati modellek többnyire más

modellekhez is kapcsolódnak (lásd még a következő bekezdéseket a dogmákról).

A tradingnél például mindig akkor torzulnak információk, ha olyan gazdasági adatokat

hoznak nyilvánosságra, amelyeket Ön másképpen értelmez, mint a piac. Például azt hiszi,

hogy a részvénypiacon bullmarket van. Egy kamatcsökkentés után alig emelkedik a piac,

hanem még esik is egy idő után. A kamatcsökkentés az Ön számára pozitív jelzés, habár

tulajdonképpen a rossz gazdasági helyzetet tükrözi vissza: a jegybank fel kívánja lendíteni a

gyengélkedő konjunktúrát. Hogy ez sikerül-e, azt nem tudja, csupán torzítja az információt

azzal, hogy ezt a csökkentést pozitívnak értékeli.

Az elhagyás folyamata segít nekünk általánosításaink megtartásában.

Viselkedésünket dogmák határozzák meg

Tehát ez a három mechanizmus gondoskodik az információk megszűréséről, torzításáról és

általánosításáról. De milyen ismérvek alapján lesznek megszűrve az információk? Miként

dönt agyunk arról, hogy elhagyja-e az információt, miként torzítsa vagy általánosítsa azokat?

A dogmáink felelnek azért, hogy milyen információkat kap meg agyunk, és milyen formában.

A dogmák meggyőződések. Ezeket környezetünk, tudásunk, tapasztalatunk, referencia-

élményeink és képzelő-erőnk alakítják ki.

Dogmák a bizonyosság érzetéből keletkeznek, amellyel egy meghatározott tényállás révén

rendelkezünk. Ezzel a bizonyossággal mélyül el bennünk egy meggyőződés, és a szelektív

észlelés folyamata kezdetét veszi.

44

Ezernyi meggyőződést hordozunk magunkkal, dogmákat környezetünkről, viselkedésünkről,

kapacitásunkról, értékeinkről, önazonosságunkról és lelki beállítottságunkról.

Meggyőződéseink hierarchikusan rendezettek, mint egy piramis. Kölcsönösen szükségük van

egymásra és egymásra épülnek. Egy felsőbb síkon lévő meggyőződést egy eggyel lejjebb

lévőnek kell alátámasztania. Alul, a piramis alapjánál találhatók szellemiségünk dogmái.

Hiszünk-e Istenben? Jó-e a világ vagy rossz? A szellemiség kérdései határozzák meg az

összes többi dogmát.

A következő szintet az önazonosságunkkal kapcsolatos meggyőződések képezik. Nyerők

vagy vésztők vagyunk-e, okosak vagyunk-e vagy buták? Aszerint fogunk kereskedni is, ahogy

értékeljük magunkat.

Az értékekkel kapcsolatos dogmák ugyancsak meghatározzák viselkedésünket. Ha például azt

hisszük, hogy a pénz megrontja a jellemet és csak rosszat hoz, akkor viselkedési síkunkon

soha nem fogunk spekulálni és a részvényeket kétes pénzbefektetésnek tartjuk.

A dogmák további szintje a kapacitásunkról szól. Ha azt hisszük, hogy tudunk úszni,

beugrunk a vízbe. Ha nem hisszük, óvakodni fogunk segítség nélkül a vízbe menni. Ha azt

hisszük, hogy spekulatív befektetők vagyunk, akkor határidős ügyletekkel is kereskedünk,

egyébként nem. A viselkedésünket meghatározó dogmák tehát az összes alsóbb szinten

megtalálhatók. Éppígy a leggyengébb dogmák a környezetünkről - hogy például az a

véleményünk, hogy a candlestick-es jobb chart-ábrázolási mód, mint a barchart-os. Vagy a

Coca-Cola jobban ízlik, mint a Pepsi.

A környezetünkről alkotott dogmák könnyen kicserélhetek. Nincsenek mélyen

meggyökeresedve, viszont az összes alábbi szint támogatását igénylik. Ha én azt hiszem, hogy

konzervatív befektető vagyok, nehezen jutok el ahhoz a meggyőződéshez, hogy a határidős

ügyletek jobbak, mint a részvények. A legtöbb tradingről szóló könyv és szeminárium

megkísérli a dogmák megváltoztatását a környezet szintjén, mivel ez viszonylag könnyű. Az

A-rendszer jobb, mint a B-rendszer - ezt az előadó öt óra alatt könnyedén érthetővé teszi a

hallgatóság előtt. Ugyanő viszont aligha tudja megváltoztatni egy szeminárium során a

résztvevők önazonosságról és szellemiségről alkotott dogmáit (hacsak nem veti alá hallgatóit

egy agymosásnak). A traderek viselkedésében valódi változtatásokat nehezebb véghezvinni.

Ha egy dogmát a piramis alsóbb szintjein megváltoztatunk, ennek következményei kihatnak

az összes fölérendelt szinten. Ha én anti-vegetáriánusként megváltoztatom értékítéletemet, és

immár meggyőződötten vallom, hogy az állatok éppoly' értékesek, mint az emberek, ez azt

jelenti a kapacitás-szinten, hogy nem eszem többé húst, a viselkedési szinten, hogy

megváltoztatom étrendemet és a környezeti szinten, hogy a szójaburger jobban ízlik, mint a

hamburger.

A mi dogmáink úgy épülnek fel, mint egy doboz-piramis a szupermarketekben. Ha legalulról

húzunk ki egy dobozt - összeomlik az egész.

45

Nincs valóság - csak a világ belső reprezentációja

A dogmák igen erősek, viselkedésünket egészen az önfeladásig befolyásolhatják. Ha azt

hisszük, hogy 72 szűz vár ránk repesve a mennyben, ha az úgynevezett szent háborúban egy

bombával az embertömeg közepén a levegőbe repítjük magunkat, nos, ez a dogma

megsemmisíti saját létünket - és jó néhány ártatlanét is.

A dogmák vezérlik viselkedésünket és észlelésünket. Meggyőződéseink leképezik a világ

belső modelljét. Objektív valóság nem létezik, mivel minden embernek más a meggyőződése

és ezért a világot is másként észleli. Bandler és Grindler, az NLP (neurolingvisztikus

programozás) alapítói így fogalmazzák ezt meg: „Az emberek közül sokan felismerték a

történelemben, hogy óriási különbség van a világ és aközött, amit mi átéltünk."

Ez a folyamat kísér el minket a tradingnél is. Nincs valóság, csak a mi személyes

elképzelésünk a piacról. Aszerint fogunk kereskedni, hogy miként észleljük ezt a piacot.

Általánosítással, elhagyással és torzítással épül fel és fejlődik ki személyes valóságunk. Ez a

valóság olyan, mint egy kártya: meghatározza viselkedésünket. Lehetőségeket ad nekünk.

Minél erősebben általánosít, hagy el vagy torzít információkat, annál kevesebb lehetőség fog

Önnek kínálkozni. Ezért fontos, hogy ügyeljen arra, hogy komplex realitást teremtsen meg

magának. Mert csak akkor kapja meg a választási lehetőségek sokaságát.

Egy meggyőződés, egy dogma világosan különbözik egy elképzeléstől. Önnek van egy sor

elképzelése, amelyekben azonban még nem igazán hisz. Sokan talán elképzelik, hogy mester-

traderek lesznek, de nincsenek erről meggyőződve. Csak akkor, ha Ön valóban biztos ebben,

ha ezt a mondatot el is mondja magának, akkor lehet róla meggyőződve.

Az elképzelések természetesen átváltozhatnak meggyőződéssé, ha Önnek például referencia-

élményei voltak, amelyekben kiválóan kereskedett. Meglehet, hogy visszaemlékezik egy

nagyon jó eredmény sorozatra, és már több trading-krízist is átélt. Minél több referencia-

élményt tud feleleveníteni, annál biztosabb lesz meggyőződései alépítménye. Ezek a

referencia-élmények bíztatják arra, hogy higgyen. Minél több referencia-élménye volt, annál

nagyobb a bizonyosság és a dogma is megerősödik.

Belső reprezentáció

Minden ember átéli saját realitását

A belső reprezentáció olyan, mint egy számítógép-program, amely meghatározza

viselkedésünket. Az emberek legjobb választásukat a rendelkezésükre álló lehetőségek közül

teszik meg

Minden meggyőződésünkből nyerhetünk valamit, ha elegendő referencia-élményhez tudunk

visszanyúlni vagy valamit igen intenzíven el tudunk képzelni. Egy témához lehetnek mind

pozitív, mind negatív élményeink. Bizonyára nincs olyan trader, aki egyetlen trading-hibát

sem követett még el vagy nem élt át veszteséges szakaszokat, amelyek dogmáit

tulajdonképpen nem támogatják.

46

Bizonyára tudnak pozitív élményeket is felhozni. A kérdés csak az, hogy ezek közül melyik

fontos Önnek és szolgál referencia-élményként.

Az érdekes csak az, hogy kevesebb múlik a ténylegesen átélteken, mint azon, hogy melyik

nézet ad számunkra erőt és segít bennünket. Milyen referencia-élményekre akar koncentrálni:

a jókra vagy a rosszakra? Ebben Önnek kell döntenie. Ha a rossz élményeire koncentrál, ez

többnyire félelmet idéz fel. Egy meggyőződés megóvhatja Önt további rossz tapasztalatoktól.

Találja ki: melyik az!

Miként befolyásolják meggyőződéseink kereskedésünket

Képzeljen maga elé két tradert azonos háttérrel. Mindkettő részvényekkel kereskedik és eddig

sikeresek voltak. Most azt a döntést hozzák, hogy kissé spekulálni fognak és meg akarják

vásárolni az első opciót. Tegyük fel, mindkettő vásárol tíz Telekom-call-t, strike 15-el, lejárat

júniusban. Közvetlenül a tranzakció után a részvény kurzusa lefelé indul, és az opció veszít

értékéből. Ehhez hozzájárul az időérték-veszteség. Az év júniusában a Telekom-részvény

ugyan 15 eurón áll, de az opció értéktelen, mivel a részvény ár nincs a strike ár felett.

Ezután az opciókkal szerzett referencia-élmény után az A-trader bénultnak érzi magát. Az volt

a célja, hogy az opcióval pénzt keressen, ez a cél azonban láthatóan elhibázott. Mégis, némi

gondolkozás után meglátja a pozitívat is első tradingjében. Azt tapasztalati kincsnek tekinti,

jelzésnek, amely megmutatja neki, hogy még sokat kell tanulnia, ha opciókkal akar sikeresen

kereskedni. Továbbra is az a meggyőződése, hogy opciókkal pénzt kereshet.

A B-trader viszont még bénultabb: ő csalódott. Ő is elhibázta a célt. Szemrehányásokat tesz

magának, hogy miért kereskedett az opciókkal, azt hiszi, elővigyázatlan volt - az opciók nem

neki valók. Ezen referencia-élményének tartósan negatív megítélése ahhoz a meggyőződéshez

vezet nála, hogy opciókkal nem tud pénzt keresni. Elköszön attól a céltól, hogy opciókkal

keressen pénzt, és ettől kezdve abban a meggyőződésben él, hogy az opciók csak

szerencsejátékosoknak valók.

Mindkét tradert ugyanaz az élmény érte, de különböző dogmáik miatt más-más következtetést

vontak le belőle. A befektetési sikert az határozza meg, miként észleljük az eseményeket, nem

pedig maguk az események.

Mindkét befektetőnk különböző realitást alakított ki, mivel az opcióknál elszenvedett

veszteséget különbözőként észlelték, magyarázták. A B befektető valóságában a jövőben nem

lesz már több opció, ő azokat használhatatlannak tartja, és realitása szerint azzal nem lehet

pénzt keresni. Ezzel szemben az A befektető realitása komplex. Már tudja, hogy az opciós

trading más, mint a részvény-trading és hogy neki van még tanulnivalója, ha opciókkal óhajt

kereskedni. De a jövőre nézve nem zárja ki az opciós tradinget.

47

Meggyőződések (dogmák) a tradingnél

Hogyan blokkolnak minket

A trading-siker komplex belső modelleket és mindenben megfelelő produktív dogmákat

feltételez, amelyek támaszul szolgálnak a tradingnél. Ha nem rendelkezünk az események

mindenben megfelelő belső megjelenítésével, nem tudunk sikeresen kereskedni.

Sok trader újra és újra megismétli hibáját, mivel hiányzik náluk az esemény megfelelő

megjelenítése, ami a hibát feltételezi. Van sok ember, aki állandóan megkísérli egy rossz

helyzet okait megtalálni, hogy igazolhassák azt. Ennek következményei nagy veszteségek.

Miért? Mert a trader belső modellje azzal, hogy okokat keres, megpróbálja a helyzet

helyességét igazolni. Az ilyen belső modell nem megfelelő, mert olyan viselkedést hoz létre,

amely állandóan beleütközik a trading aranyszabályába: A veszteségeket alacsonyan tartani.

Nem is produktív, mert nem teremt további lehetőségeket a veszteség-csapdából való

kijutásra.

Ha Ön azt hiszi, hogy van egy módszer, mellyel a piaci mozgások megjövendölhetek, akkor

sok időt és energiát fog ennek a módszernek a megtalálására fordítani. Ezek az erők viszont

hiányozni fognak a tradingnél más feladatokhoz.

Ez a dogma korlátozni fogja Önt, mivel aligha hajlik arra, hogy más módszerek után nézzen,

amelyekkel a piacon pénzt kereshet, csak olyanok után, amelyekkel előre megmondható a

pénzmozgás.

Ha Ön azt hiszi, a tradingnél elvben több pénz kereshető a long-oldalon, soha nem lesz olyan

helyzetben, hogy rugalmasan kereskedjék, mivel belső modellje minden short-jelzést

rosszabbnak értékel a long-jelzésekkel szemben. Ez a dogma megfosztja Önt sok jó short-

lehetőségtől Sok sikeres trading-stratégia szóba sem jöhet Önnél. Aki azt hiszi, hogy a

határidős ügyletek kockázatosak, nehezen fog lelkesedni ezért a befektetési eszközért.

Szemmel látható, miként teremtenek a felsorolt dogmák olyan realitásokat, amelyek gátolják a

tradert. Sok meggyőződés van, amelyeket magunkban hordozunk, amelyek beszűkítik

lehetőségeinket. Találja meg: mely' meggyőződések akadályozzák Önt és fejlesszen ki

megfelelő dogmákat, amelyek határok nélküli realitást teremtenek. Nincsenek hamis dogmák.

Mindegyik meggyőződés, amelyet magáévá tett, eddig megfelelt egy céljának.

Az a trader például, aki azt mondja: Többé nem kereskedem opciókkal - megfosztja ugyan

magát attól a lehetőségtől, hogy ezt az eszközt a jövőben még használja, de ez a dogma védi is

őt attól, hogy pénzét opciókkal elveszítse.

Ha azonban ugyanő módosítja dogmáját - például ebben a formában: „Ha opciókkal akarok

kereskedni, akkor nagyon jól elő kell készülnöm és minden esetben stopot kell használnom",

akkor ez a meggyőződés már segítőkész és produktív.

48

Miként támogatnak minket a dogmák

Ha olyan dogmákat óhajt keresni, amelyek támogatják, tisztában kell lennie azzal, hogy a

legtöbb korlátozás általánosításból következik. Az „opciók az ördög szerszámai" - ez egy

világos általánosítás. Aki megnézi, mi van e mögött az általánosítás mögött, komplexebb

meggyőződéseket nyerhet, amelyek aztán segítőkészek lesznek egy trader-stratégia

kifejlesztésénél.

Gyakran fel sem tűnik, mennyire hajlunk általánosításokra. Ha Önnek pl. meggyőződése,

hogy mindig be kell határolnunk veszteségeinket, akkor az ebből eredő korlátozás először

nem is felismerhető. Tényleg mindig be kellene határolni a veszteségeket? Nincsenek olyan

befektetési lehetőségek, amelyeknél a stop nem ésszerű vagy akár nem lehetséges?

Hogy' néz ki például egy opció, amely bőven OTM-ben van? Normál esetben az ilyen opció

csak pár centet jegyez. Ön maximum a vételárat veszítheti el, de nyereménye sokszoros lehet.

Ha az ilyen opcióknál mindig stopot akar alkalmazni, akkor nem tudja ezt az opciót

megvásárolni, mivel az árrés miatt garantáltan állandóan kistoppolnák. Vagy a tőzsdei

bevezetés előtt álló cégekben - itt nem is tudja veszteségét behatárolni.

Minden meggyőződés, amelyről ez a könyv szól, egyúttal általánosítás. Azért választottam

ezeket, és nem másokat, mert hiszem, hogy ezek támogatnak engem a tradingnél.

Ha például azt mondom: Az egyes trade eredménye véletlenszerű, akkor ez a dogma támogat

engem. Ha tudom, hogy úgysem tudom befolyásolni, hogy a trade nyerő vagy vesztő, akkor

nem gondolkodom annyit a belépésen. Ezért tudok gyorsabban dönteni. Ez erősséget jelent -

előnyt a többi traderrel szemben!

Ezenkívül nem leszek csalódott vagy kedélyvesztett, ha veszteség ér, hisz' az egyes eredmény

csak véletlenszerű. Csak ezen előfeltétel mellett lehet befolyásom a nyereség vagy a veszteség

nagyságára és összpontosíthatom erre erőforrásaimat.

Láthatja, ez a dogma támogat engem, mert produktív és nem korlátozó. Vannak olyan

dogmáim is, amelyek korlátoznak engem. Egyik trading-szabályom például úgy hangzik,

hogy csak olyan hozam-kockázat arányú trade-be lépek be, amelyeknél megnyerhetem

kockázatom 1,5-szeresét. Sok trading lehetőség van, amelyet nem tudok megjátszani, mert ezt

a szabályt felállítottam. Mivel azonban tudatában vagyok ennek a korlátozásnak, nem jelent

számomra problémát. Tudom, miért vállalom és milyen hatásai vannak belső realitásomra.

Minden embernek ezernyi meggyőződése van. Mit jelent számukra a piac, mit jelentenek a

nyereségek, veszteségek, egy sorozatos veszteség? Mit gondolnak önmagukról, a tradingről és

a spekulációról? Mindezen meggyőződések támogathatnak vagy akadályozhatnak bennünket

aszerint, hogy miként fogalmaztuk meg azokat.

Sok tradernek az a meggyőződése, hogy a veszteségek rosszak. Ennek a hitnek gyakran igen

negatív hatása van a traderre. Lehetséges-e egyáltalán a veszteségek kizárása? Biztosan nem.

Veszteségek mindig is lesznek. Ez a trader mindig azt hiszi, hogy valamit rosszul csinált, ha

veszteségei vannak. Az ilyen gondolatok viszont gyengítik az önbizalmat, így fennáll annak

49

veszélye, hogy a tradernek ilyen állapotában kétségei támadnak, megfosztva magát ezzel a jó

döntések meghozatalának lehetőségétől.

Aki azt hiszi, hogy a veszteségek rosszak, annak nehézségei lesznek azok realizálásában.

Abban reménykedik, hátha elkerülheti a rosszat.

Mi van akkor, ha a trader a fenti helyett azt a dogmát alkalmazza, hogy a veszteség a

következő esély ára? Ez a meggyőződés támogatja őt. Gondoskodni fog arról, hogy a

következő esélyekhez ne jusson túl drágán. Önértékelése nem szenved csorbát, ha veszít,

mivel nincs összefüggés a meggyőződés és az önértékelés között.

A traderek gyakran sorolják az eseményeket a „jó" vagy a „rossz" kategóriába és ezeket

érzésekhez kapcsolják. Egy példa erre a dogma: „A nyereségek motiválnak engem." Ez a

meggyőződés azonban egy polaritást is hordoz, amely azt sugallja, hogy a veszteségek a

tradert demotiválják, azaz elveszik a kedvét. Ennek következménye lehet, hogy a trader

veszteségspirálba kerül.

Keressen dogmákat, amelyek támogatják Önt

Az első lépés segítőkész dogmák felleléséhez az, hogy tisztán lássunk dogmáink terén. Egy

hosszú hétvégén szánjon időt arra, hogy felsorolja minél több meggyőződését. A döntő

kérdés: Mit jelent egy-egy esemény vagy szituáció számomra?

Ha Ön például elgondolkodik a veszteségek témáján, egyszerűen írja ezt: A veszteségek

hozzátartoznak az üzlethez. Vajon valóban ez a meggyőződése, vagy csak átvette valahonnan

ezt a tételt? Minél őszintébben és pontosabban igyekszik dogmáit összefoglalni, annál több

segítségre számíthat ettől az összefoglalástól.

Minden esetben fogalmazza meg dogmáit írásban, mert ez a nagyobb pontosság biztosítéka.

Ha összeállította dogmái jegyzékét, ellenőrizze mindegyiket: Miként korlátoz engem ez a

dogma, milyen célt szolgált eddig, milyen célt tudna egy másik és talán jobb megfogalmazás

elérni?

Van polaritás dogmáiban? A polaritások többnyire veszélyesek, mert közvetve hatnak és a

negatív hatást emiatt gyakran nem vesszük észre. Ezek mindig akkor lépnek fel, ha egy

bizonyos állapotot egy eseményhez kapcsol - például: „A nyereségek motiválnak engem." Az

ellentétét fentebb már említettem.

Ezenkívül kérdezze meg magától, hogy produktív-e a dogma. Ugyanis ha túl tárgyilagosan

fogalmazott, aligha lesz produktív az Ön számára.

Sok trader úgy válaszol arra a kérdésre: „Mit jelent a piac Önnek?", hogy a piacon találkozik

a kínálat és a kereslet. Ez a meggyőződés igaz ugyan, de aligha ösztönzi a tradert, nem

produktív. Vagy talán holnap motiváltnak erezné magát, hogy elmélyülten foglalkozzék a

piaccal, ahol - mint ismeretes - a kínálat és a kereslet összetalálkoznak?

Az én dogmám a piacról az, hogy az az én esélyeim forrása. Ez a megfogalmazás ösztönző,

mert a forrás pozitív hangzású és ott esélyeimet meglelem.

50

Jó módszer segítőkész meggyőződések megtalálásához sikeres traderektől „ellesni" valamit.

Olvassák el például a „Piacok mágusa" c. könyvet. Ebben interjúk találhatók top-traderekkel

és dogmáikkal, amelyek segítséget nyújthatnak Önnek.

A dogma támogatja Önt, ha nincs túl-általánosítva, nem limitálja, hanem kibővíti lehetőségeit,

és nélkülözi a polaritásokat. Egy dogma mindig akkor produktív, ha támogatást tud nyújtani a

tradingnél.

A trading-problémák improduktív és limitáló dogmákra vezethetők vissza

A dogmák azon rejtély kulcsai, hogy miért nem tud sok trader sikeres trading-rendszereket

hasznosítani. Ha olyan meggyőződést hordoznak magukban, amely nem illik a trading-

rendszerhez, mert például azt hiszik, hogy a részvénypiacon a bika uralkodik, a rendszer

pedig shortra jár, akkor nehezükre fog esni a rendszert követni.

Mivel minden piaci résztvevő szűrőként használja meggyőződéseit a befektetési

információknál, szinte nevetséges azt feltételezni, hogy a traderek tárgyilagosan képesek a

piacon tevékenykedni. Mindegyik tradernek megvan a saját realitása és aszerint kereskedik.

Ha megértik, miként szűrik meg önmaguk dogmáik segítségével az információkat,

automatikusan javíthatnak trading-eredményeiken -különösen, ha meg tudják különböztetni

azt, hogy melyik dogma korlátozó vagy nem produktív.

Ennek megvalósításához pszichológiai tradíng-naplót kellene vezetniük és meggyőződéseiket

minden trade-nál visszakérdezniük és feljegyezniük. Ha aztán elemzik a naplót, gyorsan

fellelik, hogy melyik dogma motiválja és melyik blokkolja Önöket.

Milyen szűrőket alkalmazott Ön a trade-nél, milyen meggyőződéseket a befektetésnél, a

piacon? Milyen érzései voltak a tradingnél: rossznak érzi, ha veszít, jónak, ha nyer?

Próbálja meg ezeket a meggyőződéseket produktívokkal kicserélni. Ez többnyire nem megy

egyik napról a másikra, ez egy folyamat, amelyet végig kell vinni. Minél intenzívebben

foglalkozik vele, annál sikeresebb lesz általa.

Súlyos trading-problémák lépnek fel sokszor néhány gátló dogma miatt az önazonosság vagy

lelkiség szintjén. Mindenekelőtt: ha Ön hajlik arra, hogy a felelősséget valahol máshol, de

nem önmagában keresse, folyvást ugyanazt a hibát fogja elkövetni. El kell jutnia a

meggyőződéshez, hogy személyesen Ön felelős mindenért, ami megesik Önnel - nem a sors,

nem mások és elsősorban nem a piac.

Az önértékelés problémái is gyakran jelentkeznek tradereknél. Sajnos igen nehéz

önmagunknak becsületes választ adni arra, hogy milyen magabiztosak vagyunk. Ha viszont a

veszteségeket személyesnek érezzük, ez világos jele annak, hogy problémáink vannak az

önértékeléssel. Ha rosszul érezzük magunkat, ha vesztünk, és jól, ha nyerünk, ez már

jellemzően személyiségi probléma. Ilyen problémákkal nem jutunk el a tradingben a „lét"

fokára, hanem többnyire megrekedünk a „tevékenység" vagy „követel" állapotában.

51

5. Állapotok és hangulatok

Nem az érzelemszegény trader a sikeres! Szükségünk van érzelmekre, hogy

csúcsteljesítményeket érhessünk el. A tudást, a különböző hangulatokat - a félelmet is -

hatásosan bevetni a trading tökéletesítéséhez: ez egyike a mester-traderek jelen tős

előnyeinek.

Hangulatok határozzák meg viselkedésünket.

Ha kezelni tudja hangulatait, a tradinggel is megbirkózik.

Ismerős az érzés, amikor Önnek szinte minden sikerül? Vannak olyan szakaszok a tradingnél,

amelyekben minden jól működik. Már szinte kísérteties könnyedséggel képes meghozni

trading-döntéseit és láthatóan mindent jól csinál. Gyorsan kijutott veszteséges ügyeiből,

nyomja nyerő pozícióit, és a pénz csak úgy csörög trading-kasszájában.

Bizonyára - sajnálatosan - átélt már olyan időket is, amikor semmi sem működött jól, amibe

belefogott. Ilyenkor minden döntés egy harc a piaccal, Önnek folyton problémái vannak a

piaci ütemének felismerésénél, látszólag csak veszteségeket szenved és ha egyszer nyer is - a

nyereség jelentéktelenül kicsi.

Egészen másként volna, ha Ön ilyenkor önbizalommal telve erezné magát; biztos lenne

abban, hogy stratégiájával hosszabb távon nyerni fog, még ha pillanatnyilag vesztésre áll is.

Ezzel fenntarthatná pozícióját, sőt: talán még meg is erősíthetné. Ugyanaz a helyzet, ugyanaz

a piaci környezet, csak más a hangulat - és ezzel más a viselkedés.

Vannak tehát hangulatok, amelyek meghatározzák viselkedésünket. Hangulatok nélkül

bizonyára nem is tudnánk kereskedni. Minden ügyletet megelőz egy hangulat: hangulataink

motiválnak bennünket a kereskedésben. Hangulatok ezrei léteznek, sokukról van fogalmunk,

másokat talán meg sem tudunk fogalmazni.

A legtöbb hangulat tudatunktól függetlenül keletkezik. Látunk, hallunk, érzünk valamit és

bizonyos hangulattal reagálunk rá. Azok az emberek, akiknek tudatosan, vagy tudattalanul

sikerül magukat segítőkész és produktív állapotba hozni és ezt fenntartani, sikeresebbek és

egyszerűbben és hamarabb elérik céljaikat.

Ha Ön traderként csúcsteljesítményre törekszik, abban a helyzetben kell lennie, hogy

kontrollálja hangulatait. Ehhez tudnia kell, miként keletkeznek állapotok és hangulatok az

agyában. Ha ezt tudja, céltudatosan befolyásolhatja, hogy milyen hangulatba kíván kerülni.

Hogyan keletkeznek a hangulatok?

Létezik egy kapcsolat egy esemény - a mi belső válaszunk erre az eseményre a hangulat,

ami ezáltal fellép - és a viselkedésünk között

Mi váltja ki azt az állapotot, amelyben éppen leledzünk, és miért fűződik minden állapothoz

egy meghatározott viselkedés? Egy állapotnak két fő összetevője van: az egyik a mi válaszunk

52

az eseményre, a másik pszichológiai folyamatok, testtartás, biokémiai folyamatok, légzés és

izmaink feszültsége/ellazulása.

Némelyek megpróbálják biokémiai folyamataikat befolyásolni, hogy más hangulatba

kerüljenek. Ha valaki masszíroztatja magát vagy forró fürdőt vesz, izmai ellazulása folytán

állapota megváltozik. Van, aki egy mélyet lélegzik, mielőtt egy követelmény leküzdéséhez

lát: ez is kísérlet arra, hogy a légzés által hangulata megváltozik. Lehet, hogy Ön is változtat

testtartásán, ha egy bizonyos állapotot kíván elérni.

A „belső reprezentáció" alatt, amely befolyásolja hangulatunkat, azt értjük, amit Ön egy

bizonyos hangulatban elképzel, amit egy eseményről gondol. De az is meghatározhatja

állapotát és viselkedését, ahogy valamit elképzel. Erre egy példa:

Képzelje el, hogy igen nagy veszteség érte. Ennek az eseménynek önmagában még nincs

befolyása az Ön állapotára. Az eseménynek először jelentőséget kell tulajdonítania, belsőleg

kell reprezentálnia azt. Mit jelent ez az esemény, mit gondol róla?

Mondhatja magának, hogy ez a veszteség eltávolította attól a céljától, hogy financiális

biztonságot érjen el. Bár törekedett célja elérésére, ez nem sikerült, a cél a messzi távolba

került. Olyan eredményt ért el, amely jelentősen visszavetette a célja eléréséhez vezető úton.

Az esemény belső realizálására vonatkozóan dönthet teljesen másként is. Gondolhatna arra

például, hogy egy veszteség csupán a következő esély ára.

Ezúttal drágán vásárolta meg ezt az esélyt; ezért a következő ügyletnek megkülönböztetett

figyelmet kell szentelnie.

Az ilyen belső reprezentáció nem állítja figyelme középpontjába a sikertelenséget, hanem

megkísérel a külső eseménynek: a veszteségnek, anélkül, hogy szépítgetné azt, pozitív

jelentést adni. Az az állapot, amely ezt a belső reprezentációt követi, bizonyára nem

frusztráció. Inkább óvatos hangulatot idéz elő.

Rendkívül fontos az, hogy miként reprezentálunk belsőleg egy külső eseményt, mert

hangulatunk függ tőle. Ha megtanuljuk, hogyan kell segítőkész belső reprezentációkat találni

és azokat a tradingnél fellépő összes eseménynél felhasználni, akkor mindig optimális

állapotot tudunk magunkban elérni.

Fontos kérdés, amelyet fel kell tennünk magunknak: Mi készteti az egyik tradert, hogy egy

eseményt így, és a másik tradert, hogy ugyanazt az eseményt másként reprezentálja?

Megint hitrendszerünk, beállítottságaink, értékeink és tapasztalataink azok, amelyek oda

vezetnek, ahogy az eseményeket individuálisan, belső módon reprezentáljuk. Ezért olyan

fontos, hogy segítőkész dogmákat találjunk és tisztában legyünk azzal, milyen

meggyőződések blokkolnak minket. Mert hitrendszerünk rendkívüli befolyással bír a belső

reprezentációra, és ha uralkodni akarunk hangulatainkon, kontroll alá kell vonnunk belső

reprezentációnkat.

53

A hitrendszer mellett van azonban még egy további tényező-csoport, amely befolyásolja belső

reprezentációnkat: ezek élettani adottságaink és az a mód, ahogy azokat alkalmazzuk: Hogy'

lélegzünk, mennyire feszesek izmaink, milyen a vércukor-szintünk és milyen más biokémiai

folyamatok zajlanak éppen testünkben?

Belső reprezentációnk és élettani adottságaink kibernetikai hurkot képeznek, azaz mindkét

tényező kölcsönösen befolyásolja egymást. A világot biztosan másként észleli, ha energiától

duzzadó állapotban van, mint akkor, ha fáradtnak, lehangoltnak és stresszesnek érzi magát.

Ha minden nehézkesnek tűnik, fáradtnak érzi magát, izmai görcsösek, légzése renyhe és

negatív hangulat tölti el.

A hangulat és az élettani adottságok közti kölcsönhatás igen erős és mindkét irányban

működik. Bizonyára átélt már olyant, hogy amikor fáradtnak és erőtlennek érezte magát, azzal

tudta ezt az állapotot leküzdeni, hogy sokat mozgott, például jogginggal. És rögtön eltűnt a

fáradtság, mert aktiválta izmait. Ha félénk, általában nagyon renyhe a légzése. Amint elkezd

mély lélegzeteket venni, enyhül félénksége. Sok példa van arra, miként lehet hangulatunkat

befolyásolni a testtartás és a légzés megváltoztatásával.

A hangulatok tehát a belső reprezentáció mellett azáltal is alakulhatnak, hogy miként

választjuk meg testtartásunkat.

Most, miután tudjuk, hogyan keletkeznek hangulataink, kezünkben a támpont ezek

megváltoztatásához. Ezzel a tudással már kontrollálni tudjuk viselkedésünket.

Viselkedésmódjaink szorosan kapcsolódnak bizonyos hangulatokhoz.

Miért nem reagál mégsem minden ember egyformán, ha bizonyos állapotban van? Az A-

trader talán hangosan szitkozódik és az asztalra csap, ha mérges. A B-trader további

kereskedésbe kezd, hogy bosszússágáról elterelje figyelmét.

Hasonlóan egy folyamatábrához, különböző individuális viselkedésminták vannak az

agyunkban, amelyek bizonyos hangulatokhoz kapcsolódnak. Ezek gyakran olyan

viselkedésmódok, amelyekkel referenciaélményekkel és dogmákkal „felvértezett" agyunk egy

fájdalmas hangulatot próbál enyhíteni vagy kiküszöbölni.

Az A-trader azt tanulta, hogy dühét szitkokkal és csapásokkal vezetheti le, és ez más állapotot

teremt nála. A B-trader tanulmányai viszont azt sugallják, hogy a csúf helyzetet egy újabb

trading feledteti.

Minél gyakrabban reagálunk egy bizonyos viselkedéssel egy hangulatra, annál inkább

bevésődik ez agyunkba. Agyunk azzal tanul, hogy ismétlődően mindig meghatározott

idegsejteket használ - mindaddig, míg ez a viselkedés rutinként automatikusan követ egy

hangulatot. Szélsőséges esetben már csak egyetlen reakció követheti a felindulást.

A legszembetűnőbb ez olyan embereknél, akik valamilyen függőségben szenvednek, például

alkoholfüggőségben. Tegyük fel, hogy valaki stresszes helyzetben alkoholt fogyaszt. Azt érzi,

hogy ettől fesztelenné válik és állapota megváltozik. Agyának van egy referenciaélménye,

hogy a kellemetlen, stresszes állapot alkohollal megszüntethető. Minél többször találkozik

54

agya ezzel a tanulói tapasztalattal, annál valószínűbb, hogy a jövőben stresszes helyzetekben

alkoholfogyasztást javasol a kellemetlen állapot kiküszöbölésére. Minden sikeres

kiküszöbölési kísérlettel igazolást nyernek az agy idegpályái, amíg a stresszhelyzet

automatikusan mindig leállítható, ha az illető az üveghez nyúl.

Hasonló a helyzet a tradernél. Bizonyos káros viselkedésmódok, mint túl-tradelés vagy

hatalmas kockázatok vállalása eltérítik a tradert a negatívnak talált hangulattól. Ezeket a

viselkedésformákat az agy akkor veti be, ha improduktív hangulat lép fel - amelynek

katasztrofális hatásai vannak a trading-számlára.

Egy pszichológiai trading-napló segítségével, amelybe bejegyzi hangulatait, gyorsan

megállapíthatja, vannak-e specifikus hangulatokhoz kapcsolódó viselkedés-formái, és ha igen,

melyek azok. Mivel erős kapcsolat van a hangulatok és viselkedések között, nagyon fontos,

hogy átlássunk ezeken az összefüggéseken. Elengedhetetlen ehhez az önvizsgálat.

Az alábbi táblázatban látható, hogy miként viselkedem én meghatározott állapotokban a

piacon.

Hangulat Viselkedés Ideges Ide-oda kapkodó, a stopok túl kicsik, túl kis

nyereségek, az érzés, hogy kevés a kontroll, az állapot asszociált

Relaxált Állapot disszociált, több kontroll, kevés effektív trade

Szorongó Elpasszolok esélyeket, a piac háta mögött kullogok és késve lépek be, gyorsan bonyolítok le és ezzel behatárolom a nyereséget, nehézségeim vannak, hogy egyáltalán megtartsak egy pozíciót

Biztos Tudom, hogy mit kell tennem és mikor Elbizakodott Nagy kockázatokat vállalok, igen

agresszíven kereskedek, nem veszem figyelembe az exit-jelzéseket, túl sokat tradelek

Céltudatos Nagyon indulatmentes, kiegyensúlyozott, tudom, mikor vagyok képes a piacot nyomni

Fegyelem

Már kezdők számára is tudatossá válik az első fájdalmas veszteségek után, hogy a hosszú távú

kereskedői siker lényeges tényezője a fegyelem. Annál meglepőbb, hogy csak kevés trader

van abban a helyzetben, hogy ezt a felismerést a gyakorlatban alkalmazza. Ennek oka

egyebek mellett a fegyelem fogalmának téves értelmezése.

Általában elfogadott, hogy a fegyelem a szabályok betartásának képessége. Ez a

meghatározás azonban kevés segítséget nyújt, ha tradingról van szó. Talán túlélő marad a

55

piacon, ha betartja szabályait, de soha nem válik olyan kiváló traderré, aki mindig a piaci szint

feletti hasznot képes kigazdálkodni.

A trader ugyanis nem katona, aki menetel a frontra, parancsokat fogad, teljesít és a csatában

esetleg mégis elesik. Nem, a trader hátul áll a sorban és nem bocsátkozik harcba a piaccal. Ő a

generális, rugalmas döntéseivel mindig kész átállni új helyzetekre. Ö szabja meg a

szabályokat, alakítja ki a csapatokat, gondolja ki a stratégiát és hajtja végre azt.

Tehát nem arról van szó, hogy szemellenzősen tartsuk be a szabályokat. Sikeresen kereskedni

annyit jelent, hogy optimálisan kell a legkülönbözőbb helyzetekben viselkedni.

Viselkedésünket viszont lényegében hangulataink vezérlik. Aki tehát kontrollálni akarja

viselkedését, abban a helyzetben kell legyen, hogy hangulatait is kontrollálja.

Nem elegendő tehát azzal a meghatározással elégedettnek lenni, hogy a fegyelem a szabályok

követésének képessége. A fegyelem több ennél. A fegyelem az állapot kontrollját jelenti.

Saját hangulatunkat (állapotunkat) úgy kontrollálni, hogy abban a helyzetben legyünk, hogy

optimálisan reagálhassunk minden követelményre: ez a fegyelem értelme, amely nekünk a

tradingnél jelentősen többet segít, mint az összes többi standard-megfogalmazás.

A fegyelem az éppen leküzdendő feladathoz legjobban illő, optimális, produktív hangulat

megtalálásának képessége és annak alkalmazása. Fegyelmezett traderek tehát minden

pillanatban képesek kontrollálni állapotukat, hangulatukat.

A fegyelem azt jelenti, hogy rendelkezem azzal a mentális erővel, hogy olyan hangulatot

(állapotot) tudok teremteni, amely lehetővé teszi számomra, hogy megfelelő viselkedést

vegyek fel, hogy trading-tervemet és a szabályokat kövessem.

Mindannyian ismerjük a közlekedési szabályokat. Mégis, aligha van olyan, aki egyszer sem

sértette meg ezeket a szabályokat. Miért? Hagyjuk most figyelmen kívül a KRESZ szándékos

megsértésének eseteit, megmaradnak azok az esetek, amikor figyelmetlenek, azaz nem az

optimális helyzetben (hangulatban) voltunk, olyanban, amelynek meg kell lennie ahhoz, hogy

az éppen megoldandó feladatot megoldhassuk. Talán fáradtak, dekoncentráltak, idegesek,

izgatottak, türelmetlenek vagy dühösek voltunk - olyan hangulatban, amely improduktív a

közlekedésben való részvétel szempontjából.

Ugyanez vonatkozik a tradingre is. Enné! is léteznek mind produktív, mind improduktív

hangulatok.

Nagy tévedés volna feltételezni, hogy a jó trader jéghideg és érzéketlen. Mint minden

összetett feladatnál, itt is azzal tűnhetnek ki traderek, hogy abban a helyzetben vannak, hogy a

legkülönbözőbb hangulatokat célzatosan, produktív módon alkalmazzák (lásd a Trading tiz

lépését a 6. fejezetben )

így például a félelem igen produktív hangulat lehet, ha kellő időben lép be. A trader ugyanis

nem csak azt a kérdést teszi fel magának, hogy egy bizonyos tranzakciót elvégezzen-e, hanem

mennyi pénzt kockáztasson ehhez. Ha ebben a döntési pillanatban enged a félelem érzésének,

becsületes választ talál. Ha nem teszi ezt, meglehet, hogy a félelemérzet épp' rossz pillanatban

56

tör rá, mert a tranzakció valós kockázatáról hazudott magának - akkor ugyanis, amikor az

előtt a kérdés előtt állt, mit tegyen: vételt vagy eladást végezzen vagy egyiket sem.

Ebben a helyzetben a félelem rossz tanácsadó, és ha a trader hazudott magának az előbbi

kérdésnél, hogy tudniillik milyen összeget kockáztasson, az gyakran hibás döntésekhez vezet.

A trader ül a monitor előtt és lesi, mint a nyuszi a kígyó előtt, hogy mikor kap vétel-jelzést, de

félelme miatt nem tudja végrehajtani a vételt. Elmulasztja az esélyt és nem tudja követni saját

trading-rendszerét. így fordulhat elő, hogy nem követi a hasznos trading-jelzéseket, mert

improduktív hangulat (félelem) akadályozza a vásárlás pillanatában a döntési folyamatot.

Hagyjuk el a félelmet a pénzvesztéstől; de a következő pillanatban, amikor döntünk a

kockáztatandó összegről, megállapítjuk, hogy például egy 1000 eurós veszteség túl nagy a

veszteség-profilunkhoz képest és kevesebb kontraktust kell vennünk vagy a tradinget

mellőznünk. Ebben az esetben pozitív hangulat a félelem, mert segít nekünk saját kockázati

alkalmasságunknak megfelelő pozíciónagyságot találnunk.

A fegyelemről alkotott érzékünkhöz fontos feltevés fűződik: Képesek vagyunk hangulatainkat

kontrollálni. A hangulatok nem külső tényezőktől függenek, mint sokan gondolják, hanem a

saját belső reprezentációnktól a világról.

Másként kifejezve: Hangulataink attól függenek, hogy mit parancsolunk agyunknak. Agyunk

tehát pontosan azt a hangulatot hozza létre, amelyet mi (többnyire) nem tudatosan parancsban

adtunk neki. Abban a helyzetben vagyunk, hogy parancsra tetszésszerinti hangulatot hozzunk

létre. Ehhez egy példa:

Róbert és Tamás daytraderek. Mindketten DAX-szal kereskednek egy viszonylag egyszerű

trendkövető rendszerrel, mindkettőjük számlája azonos nagyságú és financiális hátterük is

hasonló. A piac oldalaz, aminek az a következménye, hogy a trendkövető rendszer sok hibás

jelzést produkál.

A nyolcadik hibajelzés és 8000 eurós összesített veszteség után Róbert idegei felmondják a

szolgálatot. Hangulata a harag és a düh között cikázik; igen agresszív állapotban van.

Veszteségei azt jelzik neki, hogy ő alkalmatlan. Ez a dühös hangulat még agresszívebbé teszi,

és elhatározza, hogy a következő trade-nél kétszerannyi kontraktot vásárol.

Tamás viszont nyugodt marad, bizakodik és tudja: A rendszernek pozitív várható értéke van,

és oldalazásban téves jelzések jönnek. A veszteségek személyiségében nem érintik, részei a

játéknak.

A következő jelzésnél Róbert belevág és tényleg kétszeres mennyiségben vásárol

kontraktusokat. Tamás viszont a pozíció nagyságára vonatkozó kérdésben továbbra is money-

management szabályainál tájékozódik. Kezdettől fogva ismét mínuszban fut a trade és nincs

messze attól, hogy kistoppolják.

Róbert a profit-loss mezőre pillant, és nem akarja elhinni, hogy veszteségei kettőzött

sebességgel növekedtek az előbbihez képest. Soha nem veszített még ennyit. Félelem és

57

aggodalom fogja el, és úgy határoz, hogy befejezi a kereskedést még mielőtt ki-stopolnák,

mielőtt veszteségei még nagyobbak lennének. Mindent elad. Röviddel ezután fordul a piac és

észrevehetően növekszik. Róbert fel nem foghatja ezt. Ha bennmaradt volna, most nettó

profittal zárhatott volna.

Tamás nyugodtan követi tovább a piac mozgásait és türelmesen vár az eladási jelzésre. Amint

a nap végén lezárja kereskedését, 9000 eurós nettó profit az eredménye.

Miben különböznek Róbert és Tamás? Mindketten ugyanazt élték át, mindkettőjük ellen

ugyanaz játszódott le, mégis különböző hangulattal reagáltak rá. Róbert dühöng, Tamás

nyugodt és bizakodó.

Az átéltek különböző reprezentálása folytán, amely a mindenkori hangulatokban fejeződik ki,

más-más magatartásformák alakulnak ki. Tamás tartja magát szabályaihoz, Róbert felrúgja

azokat és túltradeli számláját. Róbert, ha önkéntelenül is, maga idézte elő az eluralkodó

indulatot, mert agyának azt az üzenetet továbbította, hogy őt kudarc érte. Erre agya válaszul a

szokásos hangulati programot indította be: haragot és dühöt. Tamás viszont azt a jelzést adja

magának, hogy a veszteség része a játéknak, együtt jár azzal. Ez a semleges üzenet lehetővé

teszi, hogy ne csak nyugodt, hanem még bizakodó is legyen.

Nem sikerül azonban mindig pontosan vezérelni és szűrni azokat az üzeneteket, amelyeket

agyunknak továbbítunk. Ilyen esetben gyakran fog el minket olyan hangulat, amelyet nem

érzünk produktívnak és szeretnénk produktívra váltani. Minden sikeres trader közös

jellemzője, hogy rendelkeznek azzal a képességgel, hogy a kellő pillanatban produktív

állapotba hozza magát. Némi gyakorlattal mindenki megszerezheti a „know how"-t ehhez a

képességhez.

A leghatalmasabb eszköz, amelyet a tradingnél bevethetünk, az a lehetőség, hogy magunkat

bármikor tudatosan az éppen megoldandó feladathoz illő produktív hangulatba hozzuk. Sok

sikeres és rutinos tradernél ez automatikusan megtörténik, szinte önkéntelenül. Mindazonáltal

a trading specifikus helyzeteiben újra és újra ugyanazt a viselkedési rutint használják. A

trading során minden megoldandó feladathoz, minden lépéshez létezik optimális hangulat.

Igen problematikus, ha egyes hangulatokat jónak vagy rossznak mondunk illetve azonosítunk.

Még az úgynevezett jó hangulatok is lehetnek veszélyesek, ha például nagy örömünkben

elbizakodottan és könnyelműen viselkedünk. Viszont egy rossznak tartott hangulat, mint a

félelem, megvédhet minket, ha emiatt kihagyunk egy üzletet, amely esetleg káros hatással lett

volna ránk.

A hangulatok „jó" és „rossz" kategóriákba történő sorolásánál jobb az éppen megoldandó

feladat szerint produktív és improduktív hangulatokról beszélni. Gondoljunk mindig arra,

hogy minden hangulat, produktív vagy improduktív, testünk jelzése.

Mielőtt tehát megíennénk a lépéseket, hogy egy improduktív hangulatból egy produktívba

jussunk, világosan tudnunk kell, hogy az aktuális hangulat jelzés, amely valamit ki akar

fejezni. Ha nem vesszük figyelembe, újból visszatér, akkor már többnyire erősebben. A

legjobb módszer tehát, ha tisztázzuk, mit is közöl ez a jelzés (hangulat).

58

A tradingnél időbeli okokból néha nincs arra alkalom, hogy a magunk improduktív

hangulatával foglalkozzunk. Szeretnénk ismerni olyan módszert, mellyel villámgyorsan

produktív hangulatba kerülhetünk. Erről szól a következő szakasz.

Lépések a fegyelem felé

A fegyelem a legfontosabb tulajdonsága a sikeres befektetőnek vagy tradernek. A fegyelem

azt jelenti, hogy az ember kontrollálni képes érzelmeit, hangulatait és állapotát.

A fegyelmet nem szabad összecserélni a money-management-el. Traderként stabilitást kell

kifejlesztenie magában. Követnie kell a trading-szabályokat és egy olyan rendszert, amely

személyiségére szabott. Ez azt jelenti, hogy ismernie kell magát, és tudnia kell, hogy mit akar

és hol találhatók problémái. Tudnia kell, hogy oldja meg problémáit, merre akar menni,

milyen célt választ. Végülis mindez csak akkor lehetséges, ha állandóan figyeli önmagát.

1. lépés: Ismernie kell magát

Két állapot létezik, amelyben tapasztalatokat lehet átélni: az asszociált és a disszociált.

Mindkettővel tisztában kell lennie.

A világ megismerésének mindkét módja igen hasznos. Az emberek általában erősebb

érzékeléssel rendelkeznek asszociált helyzetben. Soha nem fogja az életet helyesen

megismerni, ha nem vesz fel teljesen asszociált helyzetet. Traderek, akik a piacok hullámzását

szélsőségesen emocionális kilengésekkel követik, többnyire asszociáltak.

A disszociálás igen egyszerű útja ezen állapot kontrollálásának. Fontos a disszociálás ahhoz

is, hogy saját állapotát és cselekedeteit tárgyilagosan ítélhesse meg. Újra és újra tegye fel

magának a kérdést: Mit teszek most éppen? Legyen reális hangulatai megítélésénél.

Azt hiszi talán, hogy egyes hangulatok hasznosak, másik viszont nem. Ez nem igaz. Minden

hangulatnak meghatározott célja van. A tárgyilagosság hangulatok tekintetében annak a

felismerését jelenti, hogy egy úgynevezett negatív hangulatnak az a rendeltetése, hogy Önnek

üzenetet adjon át. Némelyik valami fontosat kíván Önnel közölni.

Ha Ön válaszol erre az üzenetre, a hangulat enyhül. Ha viszont nem veszi tudomásul a

hangulatot, akkor újra és újra, egyre intenzívebb lesz mindaddig, amíg Ön már nem tudja

ignorálni. Ha Ön az úgynevezett negatív hangulatokat kiküszöböli a fejében, ezekkel együtt

ugyanúgy megszüntet fontos információs forrásokat is. Viszont kontroll alatt tudja tartani a

negatív hangulatokat, ha az általuk közvetített üzeneteket fogadja.

2. lépés: Használja mentális erőforrásait

A legtöbb kereskedési probléma bizonyos hangulatok - türelmetlenség, félelem, depresszió,

csalódottság, kedvetlenség vagy mohóság - miatt keletkezik. A probléma oka tehát, hogy a

trader olyan mentális állapotban van, amely a siker szempontjából improduktív.

Tudjuk, az emberek többsége bizonyos hangulatokat óhajt. Az emberek nem pénzt akarnak,

ők elégedettséget, nyugalmat, békét akarnak. Azt az elégedettséget, hogy pénzt kaphassanak

59

vagy valamit csinálhassanak a pénzzel. Az emberek csak azért bocsátkoznak ügyletekbe, mert

egy bizonyos érzést vagy állapotot el akarnak érni.

Amit az emberek akarnak, azok nem az anyagi javak, hanem az az állapot, amely azokhoz

kapcsolódik. Az Ön fegyelmi tervének arra kell összpontosítania, hogy állapotát kontroll alatt

tartsa.

3. lépés: Figyelje meg magát

Ha tárgyilagosan megfigyeli önmagát és fel tudja mérni állapotát, egyúttal abban a helyzetben

lesz, hogy mentális állapotát mindenkor ellenőrizni és módosítani tudja, ha nem segíti Önt.

Már csak egyetlen lépésre van szüksége, hogy tartósan sikeres legyen.

Állandóan figyelje önmagát. Keményen dolgozik, hogy megváltoztassa állapotát; de könnyen

vissza is eshet régi megszokásaihoz. Ezért állandóan figyelje magát, nehogy a régi minta

visszaálljon. Már egyetlen visszaesés is óriási veszteséget okozhat, akár a számla csődjét is.

Itt a legfontosabb feladat a trading-napló vezetése. Rögzítse benne hangulatait és cselekvéseit,

és ez segít feltárni egy gondolkozási mintát.

Fejlesszen ki egy viselkedési iránytűt

Lépések a fegyelemhez

- Figyelje meg önmagát

- Érzékelje hangulatát és hogy milyen jelzést közöl Önnel teste

- Fogadja megértéssel a jelzést és próbáljon rá választ találni.

Ha a trading során nincs ilyesmire ideje, használja ki az öt lehetőséget hangulata

megváltoztatására.

Nincsenek tehát trading-rendszerek, amelyek pénzt keresnek, hanem csak traderek. A trading-

rendszerek csak rövidítései a döntés-stratégiáknak. Trading-kitűnőséggé Ön csak csúcs-

állapotban válhat.

Négy kiindulópont van viselkedése megváltoztatásához:

► Változtasson belső reprezentációján

a) Ez például az adott helyzetet segítő dogmával történhet („Egy veszteség az ára a

következő esélynek").

b) Egyszerűen megváltoztathatja perspektíváját is: „Ez a trade egy a több százból, és

én a jövő hétre már el is feledkezem róla."

c) Az utolsó lehetőség a framing. Framing azt jelenti, hogy egy eseményt más

keretben látunk. Egy veszteséget például nem vereségnek tekint, hanem egy

visszajelzésnek, hogy valami nem tervei szerint fut.

60

A belső reprezentáció megváltoztatásával módosítja hangulatát és ezzel viselkedését is. A

trading során minden fontos eseménynél jussanak eszébe segítőkész belső reprezentációk, és

fejlesszen ki azokból egy viselkedési iránytűt. Ez megmutatja Önnek, hogy milyen belső

reprezentáció milyen hangulathoz és ezzel együtt milyen viselkedéshez vezeti. Ez a feladat

igen időigényes, mert Önnek minden eseményhez (például nyereség, veszteség,

veszteségsorozat vagy Margin Call) különböző belső reprezentációkat kell találnia és ezeket

úgy megfogalmaznia, hogy Önt személyesen meghatározott hangulatokba hozzák.

Egy viselkedési iránytű mindig egyéni, mivel minden tradernek más a hitrendszere és

ezenkívül bizonyos hangulatokhoz különféle viselkedésmódokat sajátított el.

Egy példát egy viselkedési iránytűhöz a következő táblázatban talál: Ugyanazt az eseményt

eltérően jelenítik meg és ezért különböző hatások útján különböző viselkedésmódokhoz vezet.

Ha felállította viselkedési iránytűjét, bármilyen tetszésszerinti hangulatot elő tud idézni, amint

agyának a helyes belső reprezentációt megadja.

Esemény Belső reprezentáció Hangulat Viselkedés Nagy veszteség

Ez a veszteség akadályt jelent célom: a pénzügyi biztonság felé vezető úton. Bár törekedtem, elterelődtem célomtól és olyan eredményeket produkáltam, amelyek visszavetettek

frusztrált Gyorsabban akarom elérni célomat és rossz esélyekkel kereskedem

Nagy veszteség

A veszteség az ára a következő esélynek. Most drágán vettem meg a következő esélyt. Ezért a következő ügyletre nagyobb figyelmet kell fordítanom.

óvatos A legközelebbi esélyt Árgus- szemekkel figyelem és nagyon szelektíven járok el

Nagy veszteség

Ez egy ritka esemény, de hozzá tartozik a játékhoz; és emlékszem korábbi helyzetekre, amelyekben egy nagy veszteség után nagy nyereségeim voltak.

magabiztos Hagyom a nyereségeket futni, keveset tradelek, de hatékonyan

Nagy veszteség

Hálás vagyok a feedback-nak, hogy valami nem a terveim szerint fut és esetleg sürgős változtatások szükségesek

analitikus Felülvizsgálom trading-rendszeremet. Talán vétettem a szabályok ellen? Megváltozott a piacon valami döntő dolog? Ez a veszteség ritka, de a valószínűség keretein belül lehetséges esemény? Milyen gyakran kell egy hónapon belül ilyen veszteséggel számolnom?

Az iránytű kifejlesztéséhez járjon el a következők szerint:

Az első lépés arra irányul, hogy egyáltalán lehessen új válaszokat és alternatívákat találni egy

meghatározott állapothoz. Ehhez először meg kell találnunk, hogy mi volt a múltban a

standard-válaszunk egy meghatározott emócióra.

61

Ennél fontos azt hangsúlyozni, hogy elengedhetetlen az indulat pontos azonosítása és

meghatározása. Csak ezt követően tudjuk a viselkedési rutint, amelyet ez a hangulat vált ki,

módosítani.

Ehhez ismét a trading-napló a legfontosabb segítőeszközünk. Állítson fel az összes hangulatra

és eseményre egy viselkedési iránytűt, amely megmutatja Önnek, milyen hangulattal reagált

eddig a belső reprezentáció révén bizonyos eseményekre és ez milyen káros

viselkedésmódhoz vezetett.

Miután felállította a viselkedési iránytű azon részét, amely leírja a múltját, fejlesszen ki

alternatívákat. Minden eseményhez, amely improduktív hangulathoz vezetett, állítson be egy

belső reprezentációt, amelyik produktív hangulathoz vezet. Pontosan gondolja át, milyen

esemény váltott ki a múltban hangulatot, és mi volna az a produktív hangulat, amely ezt a

viselkedést a jövőben leállíthatja és egy alkalmasabbal helyettesítheti.

Amint a példa mutatja, többnyire több produktív hangulat is létezik egy eseményhez. Minél

többet talál, annál több lehetőség nyílik az Ön számára. Ne hagyja abba a keresést újabb

hangulatok és lehetőségek után, mert ezzel javíthatja folytonosan tradingjét.

Mindig dolgozza újra át ezt az iránytűt. Minél pontosabban fogalmaz, annál könnyebb lesz az

Ön számára a jövőben észlelni, hogy milyen okból milyen hangulatban van.

Tűzze ki mindig az új viselkedési iránytűt az íróasztala közelében, elmélyülten használja

állandóan.

► a testtartás megváltoztatásával

Viselkedését azzal is befolyásolni tudja, ha megváltoztatja testtartását, mert minden hangulat

egy bizonyos testtartáshoz kacsolódik. Ügyeljen arra, hogy ne csak belső reprezentációját

változtassa meg, hanem a testtartását is, mivel mindkét tényező együtt alkot egy kibernetikus

hurkot.

Ahhoz, hogy stabil hangulatváltozást érhessünk el, a testtartásnak, légzésnek,

izomfeszültségnek és a belső reprezentációnak megegyezőnek kell lennie. Ellenkező esetben

agyunk ellentétes jelzéseket kap és nem tudja, hogy' reagáljon.

►új viselkedési modellekkel

Találjon minden állapothoz alternatív viselkedési modelleket.

Állapot/hangulat Alternatív viselkedésmodellek

Frusztrált

Azonnal leállítom a tradinget és újabb fejezetet írok trading-könyvembe Azonnal leállítom a tradinget, felhívok valakit, aki kedvel engem és olyan dolgokról beszélgetek vele, amelyek örömet okoznak Azonnal leállítom a tradinget és elmegyek a golfpályára, a fitnessz-stúdióba, a szaunába

62

Mint minden tanulási-folyamatnál, arra is trenírozhatja agyát, hogy az eddigi viselkedési

mintáktól eltérő más utakat találjon ki. Ez lehetséges, de nehézkes útja a fegyelem

megtanulásának.

Ha az agy egyszer „elmentett" egy választ egy bizonyos állapothoz, ezt nehéz átírni.

Szenvedélybetegség-szakemberek abból indulnak ki, hogy lehetetlen egy ilyen választ az agy

viselkedési programjából törölni, így egyetlen visszaesés visszavezethet a szenvedélyhez. Ezt

azt jelentené, hogy Ön, még ha új válaszokat tanult volna is meg, gyorsan ismét egy régi

improduktív módszerhez térhetne vissza.

Jó módszer ahhoz, hogy agyát meghatározott állapotok esetén új viselkedési mintákra tanítsa

meg, az ismétlés ősrégi elve. Ismétléssel elérheti a tanultak megszilárdítását. Ez hosszú út: az

új viselkedésminták megtanulása és gyakorlása. De megéri, mert a káros viselkedésmódokat

hasznosakra cseréli.

► emlékezéssel vagy képzelőerővel

Az utolsó módszer ahhoz, hogy más hangulatba helyezze magát és ezzel viselkedését

befolyásolja, abban áll, hogy múltbéli referencia-helyzetekre gondol -vagy, ha ilyenek nem

voltak, egy ilyen szituációt egyszerűen elképzel. Agyunk nem tudja megkülönböztetni a

múltat, jelent és jövőt, Ha egy érzést akarunk produkálni, elegendő meghatározott dolgokra

gondolni.

Egy kérés: ne becsülje alá az állapotkontroll jelentőségét. Nem minden top-trader használja

tudatosan ezt a módszert viselkedeskontrollra. De biztos lehet, hogy ezek a traderek

öntudatlanul is a helyes, tehát segítőkész belső reprezentációkat alkalmazzák. Ha én mester-

traderekről beszélek, nem az átlagos traderekre gondolok, akik az XY kereskedési rendszerrel

egy-két év után megkeresik a maguk 10 százalékát. A kitűnő traderekre gondolok, akik csúcs-

eredményeket produkálnak - és nem csak egyszer, hanem mindig újra.

Ezt a teljesítményt Ön csak akkor érheti el, ha segítőkész belső reprezentációt talál az

állapotkontrollhoz és ha abban a helyzetben van, hogy a trading során csúcsállapotba hozza

magát.

63

6. Produktív hangulatok a trading-sikerhez

A tradingnél léteznek produktív és improduktív hangulatok. Találjon minden feladathoz,

amelyet a tradingnél meg kell oldania, produktív hangulatokat és tanulja meg kontrollálni

azokat

A traderek állapota és létformája

„A legnélkülözhetetlenebb tulajdonságok egyike a kiegyensúlyozottság. A lelki egyensúly

ezen állapota, amelyik képessé teszi a tradert, hogy bármilyen helyzettel higgadtan

szembeszálljon, reménytől és félelemtől nem befolyásolva cselekedjék, elsődleges feltétele

annak, hogy a kríziseken is úrrá tudjon lenni."

Jesse Livermore: A játékok játéka

Mindegyik kezdő tradernek van mindenek előtt egy célja: minél több pénzt keresni! Ez az a

tipikus állapot, amely minden kezdőt jellemez. Neki pénz kell!

Mivel ez az állapot egyedül a birtoklásra (nekem van...) irányul, ezt „having" - állapotnak

nevezzük. Ebből az állapotból származik az összes motiváció és energia. Ebből a forrásból

meríti a trader is önmaga értékítéletét. A siker és a pénz erőt adnak neki és növelik önértékét.

A veszteségek viszont szinte törvényszerűen lerontják önértékelését.

A ,,having" - állapotban kikristályosodik egy szélsőséges polaritás, mert a trader csak a Van

és Nincs (nekem van - nekem nincs) között tesz megkülönböztetést. A nyereségek ugyan

erősítik önérték-érzetét, a veszteségek azonban oly' elbizonytalanítóan hatnak rá, hogy előbb

vagy utóbb elfogy számlája. Mert lehetetlen úgy kereskedni, hogy időnként ne kelljen

veszteséget elszenvedni. Ha beugrik egy veszteség, meginog a trader önbizalma, és

nyereségek nélkül nem jut ismét kiegyenlített állapotba.

Emocionális állapota stabilizációjához tehát egy külső tényezőre (nyereségek) van ráutalva.

Nyereségek nélkül, amelyek, ha rövid távon is, éppúgy a véletlen művei, mint a veszteségek,

traderünk a szó szoros értelmében elveszettnek érzi magát.

Aki a „having" állapotában érzi magát, saját erőből nem talál vissza többé a

kiegyensúlyozottsághoz, ha fellép az egyensúlyvesztés.

A nyereségek is képesek destabilizálni, például ha ezek sorozata a tradernél az önértékelés

túlfokozott érzetét kelti. Ennek a túlfokozott önértékelésnek realitásvesztés a következménye.

A trader elveszti minden respektusát a piacon, és emiatt nagy kockázatokat vállal. Ha ez

ellene fordul, és veszít, nem lesz többé képes okosan kereskedni. Tudatalattija a veszteséget

önértékelése elleni támadásnak érzi és feladja a harcot a piacon.

A traderek a „having" állapotában nem fognak kiegyensúlyozott helyzetet elérni. Mindig a

Van és a Nincs pólusai között inognak ide-oda és átélnek egy érzelmi hullámvasutazást.

64

A tudat szintjén traderünk célja az, hogy sikert érjen el és pénzt nyerjen. A trading-siker és a

pénz azonban trading kiváltságok, amelyek automatikusan fellépnek, ha a tapasztalt trader

kiegyensúlyozott állapotban és a money-management szabályok figyelembevételével

kereskedik. A traderek fő célja tehát nem lehet a siker vagy a pénz, sokkal inkább arra kell

irányulnia, hogy megmaradjon az üzletben („stay in business")

A traderek gyakran kihívásnak tekintik munkájukat. Céljuk ekkor semmi más, mint sikert és

pénzt elérni; a kihívásnak megfelelni és ezáltal önértékelésüket erősíteni.

Bár a kihívás mögött nem rejtezik olyan polaritás, mint a fent említettek, ebből a

magatartásból is kialakulhatnak súlyos trading-problémák. A kihívások utáni állandó

keresgélés automatikusan stresszhez vezet. Ezenkívül léteznek a piacon olyan helyzetek,

amelyekben egyszerűen nincs mit tenni. Aki mégis minden áron kihívásokat keres, nem

gyakorolhat türelmet és elkezd rossz esélyekkel kereskedni vagy megpróbálja futtában

javítgatni trading-rendszerét, remélt nyereségeihez a bölcsek kövét meglelni. Mert a keresés

ezen aktivitása megszerzi a megelégedettség rövid ideig tartó érzetét. A kereskedő nem tétlen,

és azt hiszi, hogy ő sorsa révén már saját szerencséje kovácsa.

A trader, aki keresi a kihívásokat, egyúttal hajlamos lesz nagy kockázatokat vállalni. A

kockázattal való játékot kihívásnak tekinti.

A tudatalattiban gyakran megbúvik ezen állapot mögött a problémák vagy feladatok

elhárításának vágya, amelyek közvetlen megoldásától a trader visszariad. Néha csupán

egyszerűen az unalomtól fél. Ezért állandóan azon fáradozik, hogy tegyen valamit. Ezt az

állapotot „doing"-nak, cselekvéskényszernek nevezhetjük.

A „doing" állapotában a trademek mindig tennie kell valamit, hogy jól érezze magát és

értékelni tudja saját személyét, hogy létezzék. Ez az állapot ugyan - felületesen tekintve - igen

produktív, mégsem segíti a tradert a kiegyensúlyozottsághoz. Stabil, érzelmi egyensúly csak

akkor létezik, ha a trader aktív („doing"). Amint nincs mit tenni, elveszíti egyensúlyát és ezzel

azt a képességet is, hogy sikeres legyen a tradingben.

Traderek a „doing" állapotában többnyire már kijutottak a kezdeti stádiumból, még mindig

nem képesek azonban elérni, hogy folyamatosan nyereséget gazdálkodjanak ki. Kisebb

nyereség-szakaszok után többnyire újra és újra veszteségsorozatok lépnek fel, amelyekben a

trader jobb rendszereket vagy jelzéseket keresgél vagy egyszerűen csak túl aktívan

kereskedik.

A trader optimális állapota az, hogy egyszerűen csak létezzen. Ezt a „being" (létezés)

állapotának nevezzük. Ebben az állapotban olyannak fogadja el magát a trader, amilyen, és

tudja, hogy ő értékes. Az ilyen tradernek nincsenek problémái az önértékeléssel. Higgadtan

veszi az élet dolgait, anélkül, hogy eközben magára öltene az áldozat jelmezét. Tudja, hogy

mindenért, ami ellene hat, 100 százalék felelősséget kell vállalnia, és hogy nem minden

eredmény lehet pozitív, vagy kell annak lennie.

Ez a trader megtalálta trading-stílusát. Ismeri a kockázatokat, de képességeit is. Nem kell

önagának vagy másoknak naponta bebizonyítania képességeit. Tudja, hogy ereje

65

kiegyensúlyozottságában rejlik. Ez a trader kiegyensúlyozottan él, sem a nyereségek, sem a

veszteségek nincsenek rá emocionális hatással. A trading-eredmények nem tudják

egyensúlyából kibillenteni.

Sok trader azt hiszi, hogy ilyen ember nincs, és ezért inkább a számítógépes rendszerekben

hisznek, amelyek ésszerűbben képesek dönteni. Tény azonban, hogy mi, emberek, még

mindig a legnagyobb és legjobb neuronális hálót birtokoljuk. Ha sikerül a „being" állapotában

élnünk és kereskednünk, trading-eredményeink kiválóak lesznek.

Ezen állapot pozitív mellékhatása igazi megelégedettség. Az emocionális egyensúly, amely a

„being" állapotot jellemzi, nemcsak a tradingre hat ki, hanem a teljes életre.

Mondhatná valaki: Az, aki megelégedett, az „jóllakott" is, és kevés kedve lesz a tradinghez.

Aki nem tűz ki célokat maga elé, nem is érheti el a jómódot.

Bármilyen logikusnak tűnik is ez az ellenvetés, mégiscsak olyan, mintha valaki a lóhoz akarná

befogni a kocsit. Mert, ahogy ezt már a bevezetőben említettem, céljai elérésénél a trader által

pontosan meghatározott értékekről van szó. A jómód, mint cél mögött megbújnak olyan

értékek, amelyek a trader tevékenységét vezérlik. Minden tevékenységünk azért van, hogy a

megelégedettség állapotát elérjük. Ha összekapcsoljuk a megelégedettség, a „being" állapotát

a jómóddal, nagyon gyorsan ismét a „having" állapotához érünk vissza.

Minden trading-lépéshez optimális hangulatot

A trading folyamán különböző feladatokat kell megoldanunk. Ezek mindegyike különféle

hangulatot feltételez. Először is elemezzük: milyen feladatokat kell a kereskedőnek a

tradingnél megoldania, aztán keressük meg az optimális hangulatot ezen feladatok

lebonyolításához.

A trade jóval a tervezés előtt megkezdődik. A trading verseny a többi piaci résztvevővel.

Éppúgy, mint egy sportviadalnál, csak akkor állhatunk be a versenyzők közé, ha valóban

fittek vagyunk.

Ajánlatos ezért minden nap a trading előtt vagy rögtön a felkelés után egy kis önellenőrzést

tartani: milyen fitt vagyok ma fizikailag és szellemileg, jól érzem-e magam, milyen privát

ügyek terelhetik el figyelmemet a tradingtől? Kész vagyok-e a versenyre? Van olyan egyéb

ügy, amely akadályozhat? Milyen igényeim vannak?

Ez az önellenőrzés arra szolgál, hogy optimálisan felkészüljön a tradingre. Bizonyára lesznek

olyan napok, amelyeken nem érzi magát egészen jól. Azt, hogy egy ilyen napon akar-e

kereskedni, Önnek kell eldöntenie. Ha igent mond, akkor tudnia kell, miként képes biztosítani

azt, hogy teljes figyelme a piacra irányuljon.

Ha stressz-tényezőkre számít azon a napon, fontolja meg, miként vesz részt a tradingben, ha

egyáltalán részt vesz. Ilyen tényező mindaz, ami figyelmét a tradingről eltereli. Ezek lehetnek

üzleti és magán-jellegűek is. Ha Ön például tudja, hogy délután egy kellemetlen fogorvosi

66

kezelésre kell mennie, már reggel gondolja meg, hogy előtte akar-e kereskedni, és hogy mit

tesz délután a nyitott pozíciókkal.

Az önellenőrzés után rendszerint az intenzív előkészület következik magára a tradingre. Át

kell néznie az aktuális híreket, áttekinteni a chartokat, kitekinteni a kölcsönhatásban lévő

piacokra és ellenőrizni saját rendszerét. Az előkészület ezen szakasza egyúttal a trading-nap

mentális próbája lehet.

Jómagam már a piacnyitás előtt megkísérlem a legkülönbözőbb „forgatókönyveket"

elképzelni. Mit teszek, ha a piac erősen nyit, ha gyengén nyit, ha a vártnál jobb, vagy a vártnál

rosszabb gazdasági adatokat közölnek? Milyen fontos piaci adatokra kell figyelemmel

lennem? Mit teszek, ha a piac megtör bizonyos ellenállásokat és támaszokat? Melyik piacokra

figyelek ma különösen?

Az intenzív előkészület után megkezdem konkrét kereskedési ötletek kidolgozását. Ezek

tervezésénél nem csak azt fontolom meg, hogy hova helyezem kezdő stopomat, hogy melyik

árfolyam-célokat tartom valószínűnek, hanem azt is, milyen nagy legyen a pozícióm, hogy

hány újra-nyitást engedek meg, hogy agresszív vagy kevésbé agresszív tradinget folytatok és

hogy tervezek-e piramis építést.

Az eddigi lépések mindegyikét már a piacnyitás előtt megtettem. Általában megkísérlem a

trading-napra vonatkozó legfontosabb gondolataimat írásba is foglalni, hogy tevékenységemet

trading-naplómban később jobban elemezhessem. Amint nyit a piac, kezdődik a tervezett

trading-ötleteimmel történő belépés várakozási szakasza. Ebben a szakaszban megfigyelem a

piacot és megkísérlem észlelni az összes információt.

Ha egy trading-lehetőséget veszek észre, kezdeményezem a kereskedést. Ennél vigyáznom

kell arra, hogy mindent helyesen tegyek. A megbízást korrekten kell feladnom, nagyon

gyorsnak kell lennem, hogy ne szalasszam el az alkalmat -ezenközben mégis körültekintőnek

kell lennem.

Amint a trade megindult, ellenőrzöm a teljesítést. Ez fontos, mert ha én nem is, de esetleg a

rendelési platform vagy a brókerem hibát követett el. Miután ellenőriztem, hogy úgy teljesült

a megbízás, ahogy óhajtottam, kezdődik a trading megfigyelési szakasza. Ebben megkísérlem

szabályaimat követni és hagyom futni a tradet. Ha azonban nem tervezett dolgok történnek a

trade környezetében, figyelemmel kell lennem és a tradet esetleg idő előtt meg kell

szakítanom. Ha azután a trade befejeződik, még egyszer ellenőrzöm az összes végrehajtást és

bejegyzem trading naplómba.

Egyidejűleg természetesen tovább várakozom újabb trading-alkalomra.

Ezt a rutin-lépéssort elvégzem minden nap. Mindegyik lépés más-más hangulatot követel

meg. Természetesen az is előfordulhat, hogy egész nap kitartok ugyanazon hangulat mellett.

Kétlem viszont, hogy ez produktív lenne. Minden feladathoz optimális hangulat és optimális

perspektíva tartozik. Követhetünk egy asszociatív vagy disszociatív perspektívát. Mindkettő

előnyeit már korábban leírtam. A következő táblázatban felsoroltam minden feladathoz a

helyes perspektívát.

67

Feladat Asszociált perspektíva

Disszociált perspektíva

Hangulat Fókusz

Reggeli önvizsgálat Nem Igen Nyitott, meditatív Tág Intenzív előkészülés a trading-napra

Nem Igen Koncentrált, elemző, fantáziadús

Tág

Konkrét kereskedési ötlet kidolgozása

Igen Nem Kreatív, aggályos vagy óvatos

Szűk

Várakozási szakasz Nem Igen Nyugodt, később feszült Tág Trading megkezdése Igen Nem Agresszív Szűk Ellenőrzés Igen Nem Kritikus Szűk Trade megfigyelése Nem Igen Fesztelen nyugodt

Szűk

Trade megszakítása Igen Nem Agresszív Szűk

Bejegyzések a trading-naplóba Nem Igen Pedáns Tág

Napi elmélyedés Nem Igen Kritikus Tág

A reggeli önellenőrzésnél fontos, hogy disszociált perspektívát kövessünk. Csak ez teszi

számunkra lehetővé igényeink és állapotunk tárgyilagos megítélését. Asszociált állapotban

csupán egyetlen érzés uralkodnék rajtunk. A lehetséges egyéb igényeket, amelyeket ez az

érzés elfed, nem vennénk észre. Fókuszunk -amint ez disszociált hangulatnál tipikus - igen tág

legyen, hogy lehetőleg az összes hangulatot és igényt észlelni tudjuk.

Hangulatunk ezen feladat megoldásához legyen meditatív, elmélkedő. így sikerülhet

önmagunkban elmélyülni. Improduktívnak tekintendők a hangulatok közül például a stressz

és az eufória, a túlzott jókedv, amelyekkel ezt a feladatot aligha lehet megoldani. Ilyen

állapotokban várhatóan felsülnénk a napi önellenőrzésnél, mivel az észlelést ezek a

hangulatok blokkolják.

Miután önvizsgálatát sikeresen elvégezte, már tudnia kell, hogy kiáll-e az aznapi trading-

versenyben, és azt is, hogy milyen igényeire fordítson nagyobb figyelmet a hosszú trading-

napon. Ne hanyagolja el ezeket az igényeket még akkor sem, ha meggyőződése szerint ezen a

speciális trading-napon nem lesz ideje rájuk. Mert minél hosszabban fojt el egy igényt, annál

nehezebb lesz a nap folyamán kiegyensúlyozott állapotban maradnia.

A következő lépésnél fordítson időt a trading-nap intenzív előkészítésére. Ismét nagyon

fontos, hogy perspektívája disszociált és fókusza minél tágabb legyen, ugyanis most is nagyon

tárgyilagosnak kell lennie - ez disszociált állapotban könnyebb.

A trading-nap előkészítéséhez helyezze magát fantáziadús állapotba. Kíséreljen meg minél

több forgatókönyvet elképzelni a trading-napra és a piac lefutására. Minél több szcenáriót

képzel el, annál rugalmasabban tud a nap folyamán az eseményekre reagálni.

További hangulatok, amelyek segíthetnek Önnek ezen feladat megoldásában, a koncentrált és

elemző állapothoz tartoznak. Éppen az elemző állapotban rendelkezik kellő távolsággal a

68

piachoz, hogy terveit tárgyilagosabban kivitelezhesse. Fókusza legyen tág, hagyjon ezzel

szabad mozgást fantáziájának.

Miután így általánosságban előkészítette magát a trading-napra, következik az a szakasz,

amelyben már konkrét kereskedési ötletet tervez meg. Ez a szakasz kivehetően különbözik a

trading-napra való előkészülettől, mivel most kell fókuszát leszűkítenie. Ez leginkább

asszociált állapotban sikerülhet. Sok trader elköveti azt a hibát, hogy trading-napjuk kezdetén

asszociált perspektívát választanak; ez ugyan magas szintű összpontosítást tesz lehetővé, a

szűk fókusz miatt viszont oda vezet, hogy a trader túl keveset észlel és trading-napját

többnyire nem indítja eléggé tárgyilagosan.

Jobb az adott nap megtervezésénél először asszociált perspektívát alkalmazni. Igen produktív

állapot egy trade megtervezésénél a félelem vagy az elővigyázat. Mivel ha Ön ebben az

időpontban a félelmet érzi, valószínűtlen, hogy ez a hangulat Önt később a tradingnél zavarni

fogja. A félelem ugyanis teste jelzése, amely óvni hivatott Önt.

Ha a tervezés folyamán enged a félelemnek, később bölcsen fel tudja majd dolgozni a jelzést.

Jól előkészítette magát? Személyesen elfogadható az Ön számára a kockázat? Megfelel a

trade a trading-tervének, követi saját trading-szabályait? Mindezeket a kérdéseket Önnek

magának kell becsületesen megválaszolnia, ha a trade tervezésénél átmenetileg

aggodalmaskodó állapotba kerülne.

Kissé enyhébb formája ennek az óvatos hangulat. Ez is képes Önt a trade tervezése során

produktívan támogatni.

Mielőtt azonban ténylegesen megkezdené a trading-napot, biztosnak kell lennie, hogy már

nincs féleimi vagy óvatos állapotban. Bármilyen segítőkészek is ezek a tervezésnél, a

tradingnél már káros hatásúak. A trader kezd kételkedni, nincs elég bátorsága a jelzés

követésére vagy túl hamar állítja le pozícióját. Figyeljen tehát arra, hogy a trading-nap

kezdetén nyugodt állapotra váltson.

Ennek a váltásnak biztosítására mindenesetre disszociált állapotot kell elérnie, ha csak rövid

időre is, hogy megfigyelhesse önmagát. Ezt a nyugodt állapotot tartsa is meg. Csak majd

röviddel azelőtt, hogy a piac kezdi megközelíteni az Ön belépési árait, kell feszült állapotot

felvennie.

Gondoljon egy ragadozó állatra, amelyik meglesi áldozatát. Az állat fókusza tág. Csak akkor

szűkül le, ha a zsákmány elég közel jött hozzá, mivel csak akkor válhat vadásszá, akkor tud

teljesen zsákmányára összpontosítani.

Abban a pillanatban, amikor be akar lépni a piacra, ismét asszociált perspektívát vesz fel.

Ekkor agresszív állapotra kell váltania. Fontos, hogy csak a belépésre összpontosítson. Ez a

legjobban agresszív állapotban lehetséges.

Gondoljon például egy gabonatőzsdei-traderre Chicago-ban: neki nem bebillentyűznie, hanem

hangosan kiáltva kell rendelését a pitnél megtennie. Az agresszivitás gondoskodik a

69

szükséges döntési szándékról, mivel aki agresszív az nem fordul már vissza. Könnyebben

átverekszi magát, ezért optimális ez az állapot ebben az időpontban.

Közvetlenül azután, hogy megtörtént a megbízások beadása, és ellenőrizte a teljesülést,

következik a legnehezebb váltás. Az asszociált perspektívából disszociáltra kell váltania. Ha

ez nem sikerül, akkor ugyanis ön - amint ez asszociált állapotban szokásos - minden emóciót

túlzottan érzékelne. Ez aztán rendszerint emocionális hullámvasút-pályára vezet, ha az

árfolyamok az Ön pozíciói javára vagy ellenére alakulnak.

Ha nem sikerülne asszociált perspektívájából kilépni, a trading-nap nagyon megerőltető lesz

az Ön számára, és rövid idő múltán stressz-állapotot érez. Az összpontosítás magas szintjét,

amelyre belépéskor oly nagy szükség van, nem kell az egész trade folyamán fenntartani.

Amikor a tradet megfigyeli, tegye magát fesztelenné. Ez a váltás különösen kezdőknek jelent

nagy nehézséget. Ha viszont vannak konkrét exit-szabályai, akkor most már nincs sok

tennivalója. Már csak exit-szabályait kell követnie, semmi másra nincs befolyása. Ebben a

szakaszban csak akkor tud ellazulni, ha exit-szabályaiban nagyon megbízik. Ha sikerül

ellazulnia, még élvezheti is a tradinget.

Agresszív állapotba és az asszociatív perspektívához már csak a trade megszakításánál juthat

vissza, mivel itt, mint a belépésnél is, meg kell bizonyosodnia, hogy megbízása gyorsan és

helyesen kerül kivitelezésre.

Ha egy napon több jelzéssel is kereskedik, a trading-nap folyamán állandóan váltania kell egy

asszociált és egy disszociált perspektíva között. Ehhez rutinra van szükség, viszont segít

Önnek, hogy a trading-napot jobban kézben tudja tartani.

Ahhoz, hogy feljegyzéseit a trading-naplóba be tudja jegyezni, pedáns állapotba kell

helyeznie magát, hogy pontosan dokumentálhassa, mit és miért tett.

Ha lezárult a trading-nap, ajánlatos kritikus szemmel visszatekinteni rá. Milyen hibát

követtem el? Miként kerülhetem el ezt a hibát a jövőben? Mit tettem jól, mit tehettem volna

jobban? Feltétlenül jegyezze fel az összes gondolatát és következtetését trading-naplójába.

Kiválóság hangulatkontrollal

Bizonyára van a nevezett hangulatokon kívül más produktív állapot is a szükséges feladatok

leküzdéséhez. Fontos az, hogy Ön felismerje, amelyik állapot produktív és amelyik nem és

hogy kihasználja a rendelkezésre álló eszközöket ahhoz, hogy produktív állapotba kerüljön.

Esetleg az is lehetséges, hogy improduktív állapotban keressünk pénzt, de mennyivel több

pénzt kereshettünk volna, ha produktív állapotban lettünk volna? Csak produktív

hangulatokban tudunk optimális döntéseket hozni és csúcsteljesítményt elérni.

Gondoljon két sportolóra, akik fizikailag azonos erőben vannak. A versenyben az győz, aki

mentálisan jobb állapotban van, azaz, aki kiemelkedő állapotban volt.

70

A tradingnél nemcsak egy mechanikus koncepcióról van szó. A trading-kiválóságot, a

kereskedés igazi művészetét csak akkor érheti el ha mentálisan olyan állapotban van, amely

támogatja Önt. Ugyanis csak így képes egy leküzdhetetlen fegyvert a tradingnél bevetni. Ezt a

fegyvert intuíciónak, ösztönös megérzésnek nevezik. A trading művészete azt jelenti, hogy

állandóan sok rutint kell követni, de a kellő pillanatban be kell vetnie az intuíciót.

Ugyanúgy, mint a jó sakkjátékos, aki standard lépések százait ismeri és veti be, de a döntő

pillanatban a partit intuíciója révén nyeri meg, Önnek, mint trademek tudnia kell, mikor segíti

az intuíció. Csak így nyerheti el a kiváló állapotot.

Miként juthat el ebbe az állapotba?

Az alábbi elveket kell követnie, hogy ezt a csúcs-állapotot elérje:

Elhivatottság

Az elhivatottság azt jelenti, hogy valaki kiír magának egy feladatot, és ehhez a feladathoz

elhivatottságot érez. Ha nem érez elhivatottságot a tradinghez, soha nem lesz elég ereje ahhoz,

hogy kibírja a visszavágásokat. Sok mindentől hagyja magát elterelni és nem veti be teljes

erejét trading-céljai eléréséért.

Képzelje el, van két hét szabadsága, és nem tudja, mit kezdjen vele. Tervez egy kirándulást a

tengerhez. Útközben betér egy útszéli büfébe és vesz egy szelet sült húst körettel, elvitelre.

Beszáll a kocsijába, pár kilométer után talál egy hívogató pihenőhelyet, kiszáll, hogy

piknikeljen. Amint kicsomagolja az ételt, észreveszi, hogy az romlott. Joggal dühös.

Mivel jobbat nem tehet, valószínűleg visszahajt a vendéglőhöz és reklamál. Ha panaszát nem

akarják komolyan venni, hívatja a vezetőt. Mivel az nincs ott, felírja nevét és címét, megtartja

a romlott ételt, valószínűleg megmutatja más vendégeknek is, megkéri őket, hogy panaszát

tanúként támasszák alá. Aztán hazahajt és veszi a fáradtságot: ír egy levelet a konszern

központjának, egy másikat az egészségügyi hivatalnak és talán még egyet a helyi újságnak is.

Panasza intézésére rámegy az egész napja.

Hasonlítsuk a fenti szituációt egy másik történethez, amelyben Önnel valami hasonló történik.

Most nincs szabadságon - úton van egy fontos üzleti megbeszélésre. Tudja, hogy csak akkor

juthat el a kötésig, ha pontosan érkezik. Az út igen hosszú, megáll útközben, hogy vegyen

valami ennivalót. Fizet, beszáll kocsijába és továbbhajt. Néhány kilométer után menetközben

kicsomagol, hogy egyék és látja, hogy az étel romlott. Joggal dühös.

Nos, most is visszafordul? Bizonyára nem. Összecsomagolja az ételt, folytatja útját, hogy

odaérjen a tárgyalásra. Amint megérkezik ügyfeléhez, kidobja a romlott ételt. Ez volt az

utolsó eset, hogy gondolt rá. Mert a visszaúton már szárnyal a kötés miatt és nem akarja, hogy

jó hangulatát egy vita a vendéglőssel elrontsa.

Ez a két történet azt kívánja szemléltetni, hogy mit jelent az, ha valaki elhivatottságot érez. Ha

világos célt lát maga előtt, nem hagyja magát kicsiségektől eltántorítani. Ha nincs ilyen cél, az

71

összes erőforrás nem arra vár felkészülten, akkor Ön könnyen eltéríthető és erejét egyéb

ügyekre fordítja.

Elhivatottságot érezni - ez azt jelenti, hogy valamit teljes szívünkből óhajtani,

kompromisszumok, prioritások nélkül. Nem elég egyszerűen azt mondani, hogy mától a

tradingre érzek elhivatottságot. Commitment azt jelenti, hogy minden célt és tervezést

alárendelünk annak a feladatnak, amelyre elhivatottságot érzünk, életünket úgy szervezzük,

hogy minden erőforrásunkat alárendeljük ennek a feladatnak.

Szenvedély

Az elhivatottság és a szenvedély nagyon hasonlítanak egymáshoz. A szenvedélyt éreznie kell

magában. Ezt a szenvedélyt csak akkor tudja felszítani, ha a trading teljes összhangban van az

Ön értékrendjével.

A szenvedély olyan indíték, amely buzdítja Önt és nem is sejtett erőket szabadít fel. A

szenvedély ad lökést a hanyatlások után további tapasztalatok gyűjtésére, új ismeretek

szerzésére. Szenvedély nélkül senki sem lesz kiválóság!

Nagyobb igényesség önmagunkkal szemben

Mitől válik elégedetté? Némi pénzt akar keresni a piacon, vagy egyike óhajt lenni a legjobb

tradereknek? A trading nem hobby, nem szabadidős foglalkozás. Aki átlagos akar lenni,

inkább működtessen néhány hosszú lejáratú befektetést és reméljen öt és tíz százalék közötti

kamatozást. A tradingnél azonban 5-10 százalékos eredmény aligha motivál valakit, ha már

annyi belső erőforrást vetett be. Csak abból lesz sikeres, kiváló trader, aki állandóan

magasabb igényeket támaszt magával szemben.

Támogató dogmák

Sok trader szenvedélyes, viszont olyan dogmái vannak, amelyek behatárolják és

megakadályozzák abban, hogy tényleg sikeres legyen. A meggyőződések jelentőségéről szó

volt már. Hitünk abban, hogy mik vagyunk és mire vagyunk képesek, döntő jelentőséggel bír

teljesítőképességünkre. Csak akkor hozhatunk intuitív döntéseket, ha észlelni tudjuk testünk

intuitív jelzéseit és fel tudjuk azokat használni cselekvésünknél.

Önbizalom

Ehhez az szükséges, hogy megbízzunk saját erőnkben, teljesítményünkben és

tapasztalatunkban. A sikeres traderek lényeges képessége az önbizalom. Önbizalom nem

szerezhető máról holnapra; ezért is van az, hogy még egyetlen mester-trader sem pottyant az

égből.

Önbizalom tapasztalat útján nyerhető. Minél több tapasztalatot gyűjtött valaki, annál

biztosabb lesz mesterségében. Senki se gondolja, hogy hat hónap, vagy akár két év trading

során elegendő tapasztalatot gyűjthet; és a folyamatot semmilyen könyv vagy szeminárium

nem helyettesítheti.

72

Mindamellett segítséget jelenthetnek a könyvek és szemináriumok a tapasztalatszerzésben.

Tanulhatunk saját kísérleteinkből és tévedéseinkből vagy abból, hogy elveket lesünk el már

sikeres traderektől. Ezeknek az átvett tapasztalatoknak is el kell azonban bennünk mélyülniük,

mielőtt kielégítő önbizalmat érezhetünk.

Intuíció

A trading-kiválóság feltételezi azt, hogy az illető képes intuitív döntéseket hozni. Ilyen

döntéseket nem a tudat szintjén hozunk, ezek tudattalan döntések és ezért gyorsan

meghozhatók. Fontos, hogy megtanuljuk, miként bánjunk ezekkel.

Az intuitív döntések egyes tradereknél gyakran csak mentségként szolgálnak: miért hágták át

szabályaikat. Tudjuk azonban, hogy a szabályok követésének képessége a helyes állapottól

függ. Ezért fontos, hogy produktív állapotban legyünk, ha intuitív döntéseket akarunk hozni.

Aki stresszes állapotban van, nem lesz képes helyes intuitív döntéseket hozni. Ugyanez

érvényes, ha túlzottan kötődött egy célhoz. Az egyedüli állapot, amely lehetővé teszi intuitív

döntések meghozatalát, a kiegyensúlyozottság. Ez a zavartalan nyugalom állapota.

Semmilyen nyomás, sem financiális, sem pszichikai, nem hajtja a tradert átgondolatlan

akciókra. A „being" állapotában van és így félelemtől és reményektől nem befolyásolva

hallgathat a belső hangokra.

Ez az oka annak, hogy miért sül fel olyan sok trader. Soha nem érik el a kiegyensúlyozott

állapotot.

Csak akkor lehetnek ösztönös megérzéseink, ha már a tapasztalatok széles skálájával

rendelkezünk. Azok a döntések, amelyeket már ezerszer meghoztunk tudatosan, egyszer csak

fellépnek tudattalanul.

Talán emlékszik még, mennyi nehézséget okozott az első vezetési órán a kuplung és a

sebességváltó egyidejű kezelése. Ha elfelejtett a kuplungra lépni, visítottak a fogaskerekek (és

kiabált az oktató). Amint egyre többször vezetett autót, úgy vált egyre automatikusabbá a

váltás komplex művelete - amíg elérte azt, hogy oda se figyel. Már tudattalanul végzi, és

figyelmet sem kíván.

Éppígy van ez a tradingnél: minél gyakrabban hajt végre egy rutinos tradinget egyazon minta

szerint, annál egyszerűbb lesz az intuitív döntések meghozatala.

Faktorok és minták, amelyeket gyakran alkalmazott - anélkül, hogy különösebb jelentőséget

tulajdonított volna nekik -, tudatalattijában egy képpé álltak össze. És a pontos döntési

stratégia ismerete nélkül is felkelthetnek Önben olyan érzést, hogy most érkezett el egy trade

ideje.

Az intuitív trade nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül lehet hagyni a szabályokat. Önnek

továbbra is szigorúan a kockázat és money-management-jéhez kell tartania magát. Gyakran

jelent azonban segítséget az intuíció egyes döntések gyors meghozatalában.

73

Miként lehet ilyen intuitív döntéseket előmozdítani? Mindenek előtt hosszas tréninget és

tradinget igényel. Tekintse meg chartok ezreit és figyelje meg nagyon pontosan a piaci

hangulatot.

Ellenőrizze állandóan saját döntéseit. Mit látott, hallott és érzett? Nagy segítségére lehet

ebben a pszichológiai napló, amelybe minden tradenél feljegyezte észleléseit.

A legfontosabb azonban, hogy bízzék önmagában és alakítsa ki saját trading-stílusát. Ez azt is

jelenti, hogy nem kell állandóan kérdezősködni, el kell fogadni a dolgokat úgy, ahogy vannak.

Szokjon hozzá. Ne is kísérelje megérteni az intuíciót, csak higgyen benne.

Ne harcolj, kereskedj

„Ezekben az ütközetekben harcolni és győzni nem a legnagyobb teljesítmény. A legnagyobb

teljesítmény az, ha harc nélkül megtörjük az ellenség ellenállását."

Sunzi: A háború művészete.

A traderek gyakran tekintik feladataikat harcnak - harcnak a piac ellen és harcnak

önmagukkal. Még ha mozgósít is ez a szemlélet egy csomó erőforrást és motiválja is a tradert,

utóbbi mégsem képes elérni a kiegyensúlyozottság állapotát.

Aki harcol, annak meg kell erőltetnie magát. Még nem találta meg az utat céljai eléréséhez, és

mégis állandóan akciókban kell részt vennie. Gondoljon csak a „being" állapotára: az abban

különbözik a „doing"tó\ és a „having"-Xö\, hogy a trader kiegyensúlyozott és nem kell

állandóan aktívnak lennie.

A harc azt jelenti, hogy sok erőt kell befektetni. Azok a traderek, akik állandóan harcolnak,

vagy hamar kiégnek vagy egészségkárosodást szenvednek.

A trading-sikernek semmi köze a harchoz, annál több a személyiséghez. Csak az érheti el az

igazi kiválóságot, aki nyílt, rugalmas és kiegyenlített, és magasfokú (mégsem túlzott)

öntudattal és ezzel együtt önbizalommal rendelkeznek.

A vesztesek éppen az ellenkező tulajdonságokban tüntetik ki magukat. Tessék csak egyszer

beleolvasni internetes trading-boardokba. Hány trader kelt gyűlöletet, irigységet,

rosszindulatot, hányan türelmetlenek és rugalmatlanok! Feltette már azt a kérdést, hogy miért

nyilatkoznak ezek az úgynevezett traderek ilyen mérgesen? Valószínűleg a dühüket vezetik

le, mert elvesztettek egy harcot a piacon.

Abban a pillanatban, amikor a tradinget már nem tekintik harcnak, akkor lesznek sikeres

traderek - vagy akkor szűnnek meg kereskedni!

74

7. Hogy döntöm el, melyik a jó fogadás?

A traderek kockázatmenedzserek. Senki sem tudja, hogy egy jó vagy egy rossz trade áll-e

előtte, de a jó traderek mindig tudják, mekkora a kockázatuk

Piacelemzés és jelentősége

Ismer valakit, aki megjósolja Önnek a jövőt? Én - sajnos - nem ismerek ilyet, mégis hosszú

időn át azt hittem, hogy ez a részvénypiacon másként van. Valójában meg voltam győződve

arról, hogy a részvénypiacon - a természettudományokhoz hasonlóan - vannak törvények,

amelyek leírnak egy ok-okozati mechanizmust, és a mozgások a piacokon követik ezeket a

törvényeket. Még ha ez volna is a helyzet, mindig hiányoztak azok az eszközök, amelyekre

szükség lenne a jövőbe-látáshoz: milyen események lépnek fel holnap vagy holnapután,

törvényszerűen kifejtve hatásukat a piacra.

Ha már nem sikerül a jövőbe látnunk, legalább azt szeretnénk feltételezni, hogy a jövőbeni

árváltozások legalább részben a történelmi ármozgásoktól függenek. Hogy az árak emelkedni

vagy esni fognak, az alkalmasint függvénye lehetne az eddig bekövetkezett ármozgásoknak.

Az ilyen feltevést mutató piacelemzéseket többnyire technikai elemzésnek nevezik.

Még ha nincs is semmilyen összefüggés a múltbeli árak és a jövőbeliek között, érjük be azzal

- így érvelnek gyakran -, hogy elég sok trader egyszerűen ebből indul ki, erre alapozza

kereskedését és ezzel veszi figyelembe a technikai elemzés eredményeit. Ezt nevezzük

„önmagát beteljesítő jóslatnak".

A chartoknak vagy indikátoroknak kell útbaigazítást adniuk a jövőbeli ármozgásokról.

Bármilyen vonzó is ez a gondolat: a tradingnél az ilyen meggyőződés hamar akadállyá válhat.

A legtöbb trader rugalmatlanná válik, amint elemzésükkel eljutnak egy piaci véleményig.

Ekkor sem arra nem hajlandók, hogy saját piacértékelésük ellen kereskedjenek, sem

pozícióikat nem fogják az árfolyam-cél elérése előtt zárni. Soha nem hagynak pozíciókat

futni, ha árfolyam-céljaikat már elérték.

Ezzel a merevséggel sok lehetőségtől fosztják meg magukat. Gyakran úgy vélik, hogy egy jó

elemzés kiegyenlítheti a rossz kockázat-menedzselést.

Általában túlbecsülik egyes indikátorok vagy chart-minták „jóserejét". A piacok

megjósolhatóságának ideája sok tradert térit hamis útra, ha működőképes trading-rendszerek

fejlesztéséről van szó. A fejlesztési munka nagy része ekkor arra összpontosul, hogy növeljék

a rendszer találati valószínűségét. Itt a találati valószínűség mellékes. Sok sikeresnek vélt

kereskedési elképzelés és rendszer sikeressége 50 százaléknál kisebb találati arányt mutat.

Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy egy rendszer egy évben tíz tradet generál. Hetet

ezekből veszteséggel stop-polnak, csak három jelzés eredményes. Ha a rendszer félrefut,

minden alkalommal 1000 eurót veszít, ha nyer 2500 eurót ér el; és mivel a rendszer az esetek

30 százalékában sikeres, 500 euró plusz marad.

75

Ezért egyáltalán nem szükséges az ármozgásokat pontosan megjósolni ahhoz, hogy sikeres

trader lehessen valaki.

Ezzel kapcsolatban gyakran felvetik, hogy a rendszer még sikeresebb lenne, ha a vesztes

tranzakciók számát csökkenteni lehetne.

Az, hogy egy magányos trade nyerő vagy vesztő lesz, olyan folyamattól függ, amely felett

nincs kontroll. Ha lenne kontrollja, természetesen csakis nyertes tranzakciókat bonyolítana le,

és 100 százalékos találati aránya volna. Ha tehát tudjuk, hogy bizonyos tényezők felett nem

rendelkezünk 100 százalékos kontrollal, egyáltalán nem kell kísérletezni vele. Ez ugyanis azt

jelentené, hogy a trading-eredményért folyó játszmánkban a szerencse- és pech-tényezőnek is

szerepet hagynánk.

További érv amellett, hogy a piaci prognózisok sok trader számára problematikusak lehetnek:

alapjában véve ragaszkodunk szívünk (jobban mondva énünk) jogához. Ha egyszer már

kialakítottuk véleményünket, akár a piacról, akár másról, nehezünkre esik ezt a meggyőződést

feladni. Véleményünket minden rendelkezésünkre álló eszközzel megvédjük - ami a

tradingnél igen drága dolog lehet.

Még a lehetséges veszteségeknél is rosszabb az emocionális destabilizálódás, amely akkor lép

fel, ha egy veszteség-sorozat után be kell látnunk, hogy nem volt igazunk. Társadalmunk nem

tűri meg a veszteseket; már az iskolában megtanultuk, hogy csak „helyes" vagy „hibás"

létezik. Ha valamit hibásan teszünk, az nem eredményez jó közérzetet. A trader minden

veszteség után rosszabbul érzi magát és belecsúszik a veszteség-spirálba.

Leszögezhetjük, hogy megbízható piaci prognózisokat nem lehet felállítani, mert a jövőt senki

sem képes megjósolni és a piacelemzések akadályozhatják a tradert rugalmasságában és

hangulata megválasztásában.

Honnan tudhatja meg akkor a trader, hogy long vagy short menjen, ha a piaci prognózisok

értékelhetetlenek számára? A kérdés megválaszolásához nem kell a jövőre irányuló

prognózist készítenie, csupán meg kell figyelnie, mit tesz éppen a piac.

Talán segítséget nyújthat a következő hasonlat: El akar menni sétálni és azon gondolkozik,

hogy vigyen-e ernyőt magával vagy ne. Döntése meghozatalához megnézheti a meteorológiai

előrejelzést, amely azonban a piaci prognózishoz hasonlóan bizonytalan, vagy egyszerűen

kinéz az ablakon és megnézi, milyen a pillanatnyi idő. Ha süt a nap, hagyja otthon az ernyőt,

ha esik, vigye magával. Ha a helyzet nem ilyen egyértelmű - maradjon inkább otthon!

Pontosan úgy, mint a fenti hasonlatban, figyelje meg a trader, hogy mi történik a piacon és

cselekedjék aszerint. Ha emelkedik: vásároljon, ha esik: adjon el, de ha nem lehet tudni

emelkedik-e, vagy esik, akkor legjobb, ha nem kereskedik.

Ahhoz, hogy a piac állapotát meghatározhassuk, nem szükséges azt sok ráfordítást igénylő

fundamentális vagy technikai elemzésnek alávetni. Sokkal alkalmasabb a „legkisebb

ellenállás útját" megkeresni. Jesse Livermore alkalmazta ezt a fogalmat „Játékok játéka" c.

könyvében; ez az egyszerű módszer még ma is igen hatékony.

76

Pontos megfigyeléssel felfedhető, miként reagál a piac a hírekre és a korrelációban álló

piacok mozgásaira és milyen tünetekkel futnak le mozgásai.

Egy bika-piacon a jó hírek élénkülést idéznek elő, a piac viszonylagos erőt mutat a

korrelációban lévőkkel szemben és általában dinamikus kitörések következnek be. A rossz

hírekkel a piac többnyire jól megbirkózik, néha figyelembe se veszi azokat.

Egyszerűen megfogalmazva: a tradernek mindig a piaccal kell kereskednie. Ha emelkedik a

piac - vásároljon, ha esik - egyszerűn adjon el. „Ne fordulj szembe a piaccal", „A trend a

barátod" (The Trend is Your Friend) - ezek régi trading-bölcsességek, amelyek ugyanazt a

viselkedésmódot javallják.

Ebben a módszerben természetesen nincs semmi garancia arra nézve, hogy a piac pont azt

követően, hogy végrehajtottuk tranzakciónkat, nem fordul szignifikánsan és nem tanúsít más

viselkedést, mint amilyet megfigyeltünk. Éppúgy, mint ahogy hirtelen eleredhet az eső, bár

néhány perce még sütött a Nap, a piacon is adódhatnak hangulat-fordulatok. Ez még nem

okoz nagy pénzveszteséget, erről gondoskodik stop-unk.

Nem zárja-e ki egy ilyen esemény teljesen a trend-ellenes működést? Az első pillantásra igen,

mivel az én ajánlásom úgy szól: kereskedj a trenddel. Ennek ellenére nem lenne okos dolog,

ha a trader kizárná a trend-ellenes trading lehetőségét saját belépési módszerével.

Nagy pénzt nem egyes árfolyam-ingadozásokkal nyer az ember, hanem trendekkel. A piac

nagy mozgásai teszik a tradert gazdaggá. Ezért nem szükséges a csúcson eladni és a

mélyponton venni. Fontosabb, hogy egy nagy mozgás momentumát felismerjük és abban a

helyzetben legyünk, hogy ezt a mozgást messzemenőkig ki tudjuk használni. Tehát főleg nem

az a fontos, hogy a mélyponton vásároljunk vagy elkapjuk a csúcsot egy short-nyitáshoz,

hanem az, hogy akkor kereskedjünk következetesen, ha a trend-forduló már kikristályosodott.

Ilyen összefüggésben még egyszer visszautalnék a legkisebb ellenállás útjára. Az árak mindig

dinamikusan hatnak a legkisebb ellenállás irányában. Ez a mozgás természetesen nem

végtelen, egyszer bekövetkezik az a pont, amelynél a mozgás először gyengül, ellenállások

miatt lelassul, majd éppen az eddigivel ellentétes irányba fordul. Az árak ezután ehhez az új

úthoz igazodnak. A türelmes trader azonban megvárja, hogy a piac tényleg új irányt vett-e,

mivel többnyire nincs sok értelme egy mozgásnak a piacon elébe vágni.

Lehetetlen azt a pontot nagy biztonsággal meghatározni, amelynél egy trend ellen akkora

ellenállás nyilvánul meg, hogy már nem képes mozgását folytatni. Jómagam ezért részesítem

előnyben a trend irányú stratégiákat.

Ennek ellenére bizonyos esetekben ésszerű lehet trendfordulásokra fogadni. Ehhez két

előfeltétel szükséges. Először is a tradernek már ki kellett fejlesztenie egy módszert, amely

legalábbis felismeri, hogy az ellenállás az aktuális trendnél érezhetően nagyobb lett. Ügyelnie

kell arra, hogy az összes megfigyelés a legkisebb ellenállás útjára vonatkozóan nem a jövőre

irányul, hanem a piac lezajlott és aktuális eseményeit értékeli. Ha tehát a trader a trendváltásra

spekulál, előzetesen már észlelnie kellett, hogy a futó trenddel szembeni ellenállás kivehetően

megnövekedett.

77

A második feltétel pedig az, hogy a trade hozama a vállalt kockázat arányában igen magas

legyen. Ha valaki trendváltásra spekulál, akkor céljául nem azt kell kitűznie, hogy a piacon

pár pontocskát nyerjen, hanem vállalt kockázatának sokszorosát. Tegyük fel, hogy a kockázat

a vételtől a stop-ig 20 pontot tesz ki egy tetszőleges piacon. Ha valaki ilyen esetben belép egy

trend elleni trade-be, akkor árfolyam-céljának legalább 60 pontos nyereséget (a kockázat

háromszorosát) kellene eredményeznie.

Habár én trend-ellenes trading-stratégiákat alkalmazok, minden tradernek azt tanácsolom,

hogy főleg trendkövető stratégiákra összpontosítson. Ez lényegesen egyszerűbb módja a pénz

(sok pénz) megkeresésének a piacon. Majd csak ha abban a helyzetben lesz, hogy sikeresen

kereskedik trend-irányú stratégiákkal, akkor alkalmazzon trading-repertoárja kibővítéseként

trend-ellenes stratégiákat is.

A piacelemzés jelentősége nem azon múlik, hogy a piac irányulását nagy találati

valószínűséggel előre jelezzük. Fontosabb az, hogy segítségével összeállíthassuk a realitások

komplex palettáját az áttekintés biztosításához. A piacelemzés nem mértékadó a trading

sikeréhez. Nem azért van, hogy előre jelezze az ármozgásokat, hanem azért, hogy

felbecsülhessük a kockázatot, megállapíthassuk, hol vannak a határok, merre tart a legkisebb

ellenállás útja. Soha nem szabad arra használni, hogy valamit igazoljunk vele, különösen nem

egyetlen pozíciót.

Úgy kell használni a piacelemzést, mint egy térképet, amelyen különböző utak láthatók. Ha

Ön a szokásos értelemben használja - a piac irányulásának előjelzésére -, a térkép csak

egyetlen utat fog mutatni. Nos, azok a térképek, amelyeken csak egy út látható, igen

primitívek, és csak akkor adnak tájékoztatást, ha azt az egy utat nem hagyjuk el. Hiszen a

térkép sohasem maga a realitás, hanem azt jelenti, hogy el fogunk tévedni, ha az előre kijelölt

útirányt elhagyjuk.

A jó traderek másként használják a piacelemzést. Céljuk egy minél komplexebb térkép

megrajzolása, amelyik ugyan szintén nem a realitást ábrázolja, mégis segít nekik a realitást

megközelíteni. Ezeken a térképeken sok útvonal szerepel; szerepelnek rajta ellenállások és

szupportok, mint ahogy a térképen hegyek és folyók. Egyik térkép sem mutatja meg azonban,

hogy egy bizonyos akadály leküzdhetetlen-e, vagy sem. Sokkal inkább utal arra, hogy az

utakon nehézségek jelentkezhetnek.

A hozam-kockázat arány

Ha a piacelemzés segítségével nem tudunk rájönni, hogy merre halad a piac, miként tudná a

trader meghatározni, hogy a következő trade értelmes-e vagy nem? Ő csak azt tudja, hogy

tétet kell tennie, de nem ismeri a nyerés valószínűségét ennél az ügyletnél.

A tradernek döntenie kell, hogy jó fogadás áll-e előtte vagy rossz. Mivel a nyerés

valószínűségéről semmit sem tud, el kell fogadjon egy feltételezést. Ha abból indulunk ki,

hogy a trading-eredmény olyan véletlenszerű, mint egy pénzfeldobásé, akkor tanácsos lenne

egy 50 százalékos találati arányt feltételezni. Ahhoz, hogy a biztos oldalon legyünk, és nem

78

akarunk magunknak nehézségeket a piacon, induljunk ki abból, hogy találati arányunk 50

százalék alatt van.

Miként lehetünk azonban sikeresek, ha csak kevesebb, mint a felét nyerjük meg trade-

jeinknek, mondjuk 40 százalékát? Ez csak akkor működőképes, ha nyereség esetén

lényegesen többet nyerünk, mint amennyit veszteségnél elveszítünk.

Egy példa ehhez: Képzeljen el tíz véletlenszerű tradet. Hat tranzakció 100 eurós veszteséggel

zárult, kettőt nullában kistoppoltak, és csak kettő ért el 400 eurós nyereséget. Ebben az

esetben nyerünk, még ha tranzakcióink 60 százaléka negatív volt is, összesen 200 eurót, mivel

a nyerség utáni fizetségek jóval magasabbak voltak, mint a veszteségek.

Egy fogadás akkor jó, ha a hozam jóval magasabb, mint a kockázat. Sajnos előre nem

ismerjük trade-ünk hozamát - tehát nyereségét. Amit viszont ismerünk, az a kontraktonkénti

maximális veszteségünk. A különbség a belépés és kezdeti stopunk között az a maximális

összeg, amelyet készek vagyunk elveszíteni. Ha abból indulunk ki, hogy nincs slippage2,

akkor ez az összeg a kockázatunk.

Miként tudjuk azonban hozamunkat meghatározni? Az ugyanis csak a tranzakció befejeztével

válik ismertté. Ezért úgy kell terveznünk, hogy a hozam helyett kalkulációnkban egy

lehetséges árfolyamnyereséget veszünk figyelembe.

És ebben rejlik az árfolyampotenciál realisztikus felbecsülésének nehézsége. Ezen becslés

elvégzéséhez előbb válaszolja meg a következő kérdéseket:

Milyen időtartamot jelent Önnél egy tipikus trade átlagosan: egytől öt percet, egy órát vagy

egy napot?

Milyen idősíkon teszi meg belépési döntését: tick-chart, ötperces chart, órás chart?

A válasz ezekre a kérdésekre megmutatja Önnek, milyen hosszan van általában egy trade-ben.

Most meg kell neveznie, mik voltak a múlt ezen időszakában a realisztikus piaci mozgások az

aktuális piaci ingadozások (volatilitás) figyelembevétele mellett.

Vegyünk egy DAX-os daytradert, aki szokás szerint csak egy tranzakciót végez és

trendkövetőén működik.

- Tudnia kell, mi az átlagos napi ingadozás a DAX-nál (például 60 pont).

- Tudnia kell, mikor valószínű, hogy a piac tovább fut annak ellenére, hogy

az átlagos ingadozás nagy részén már túl van (például új piaci híreknél,

fontos technikai kitöréseknél stb.).

- Fel kell ismernie a támaszokat és ellenállásokat.

- Tudnia kell, hogy a kereskedési napon nyilvánosságra hoznak-e fontos

gazdasági híreket, amelyek esetleg növelik az ingadozást.

Ezen állandó paraméterek figyelembevételével határozhat meg a trader tradingjéhez egy reális

árfolyam-célt. A különbség az árfolyam-cél és a belépés között megadja a hozamot, amely a

lehetséges trade-ből következik.

79

Ezt a hozam lehetőséget kell a tradernek a kockázatával összevetnie, ha meg kívánja tudni,

hogy a trade jó fogadás-e, vagy sem.

A hozam az az összeg, amelynek megnyerését elvárom, ha elérhető az árfolyam¬cél; a

kockázat az az összeg, amelyet elveszítek, ha kezdeti stopnál kistoppolnak.

Rossz a fogadás, ha a vesztő és a nyerő ügyletek aránya nagyobb, mint a hozam-kockázat

aránya. Ha például a vesztő ügyletek aránya 60 százalék, akkor a hozam-kockázat aránynak

nagyobbnak kell lennie, mint 1,5; ezzel a trade elfogadható és a trader számára jó fogadást

jelent (vesztő ügyletek / nyerő ügyletek < hozam¬kockázat arány; tehát 0,6/0,4=1,5).

Én traderként megkísérlem az életemet megkönnyíteni és sikeres is akarok lenni, ha ügyleteim

kevesebb, mint 50 százalékát nyereséggel zárom. Nekem ezért mindig rossz fogadás lenne az,

amelynél a hozam-kockázat aránya 1,5 alatt van. Csak akkor lépek be egy tranzakcióba, ha

kockázatom legalább másfélszeresét megkereshetem.

Ezt a hozam-kockázat arányt azonban csak a trade megítélésénél alkalmazom. Amint

megnyitottam egy pozíciót, már semmilyen szerepet nem játszik nálam, mivel a piacot

meggyőződésem szerint nem lehet prognosztizálni.

A hozam-kockázat arány kritikája

Az a koncepció, hogy soha nem szabad olyan tranzakcióba belépni, amelynél legalább a

lehetséges kockázat 1,5- vagy 2-szeresét, esetleg akár a háromszorosát is nem lehet

nyereségként elvárni, bizonnyal egyike a legrégibb és legésszerűbb trading-koncepcióknak.

Ezt néha risk-reward-ratio-nak nevezik trading-könyvekben.

Mégis hangsúlyoznom kell egy világos figyelmeztetést: az árfolyam-cél meghatározása

semmi más, mint kísérlet a piac előrejelzésére. A szóban forgó koncepció azt feltételezi, hogy

ha a piac irányát helyesen becsültük meg, akkor még a mozgás mértékét is felbecsülhetjük.

Az én filozófiám viszont azt mondja, hogy a piac előre nem látható. A jövő bizonytalan, és

senki sem tudja előre megmondani, hová tart a piac, főleg azt nem, hogy meddig. Egy trade

teljesítőképességét kifürkészni - ez még merészebb, mint a piacelemzés, amely csupán azt

kísérli meg, hogy eltalálja egy jövőbeni mozgás irányát.

Tudjuk, hogy nem állíthatunk fel prognózist. Miért javaslom akkor mégis a hozam-kockázat

arány meghatározását minden trade előtt?

Azért, mert a hozam-kockázat arány figyelembevétele általában megvéd a bolondságoktól.

Túl gyakran loholnak traderek a piac mögött, amikor a mozgások nagyrészt már lefutottak és

a nyerési lehetőség már minimális. Általában az érhető el a hozam-kockázat arány

számításával, hogy a traderek kevesebbet kereskednek, tranzakcióik viszont megfontoltabbak.

Az nem fontos, hogy az árfolyam-cél ténylegesen realizálódik-e; meglehet, hogy a pozíciót

már előbb nyereséggel kistoppolják, de előfordulhat az is, hogy a piac jóval tovább megy a

árfolyam-célnál. Ami számít, az az, hogy a trader rendelkezzék egy feltétellel, amely arra

készteti, hogy trading-koncepciója és a statisztika értelmében ésszerűen kereskedjék.

80

Egy elrettentő példa: 20 pontos kockázatnál ötpontos nyereségre spekulálni -esztelenség.

A hozam-kockázat arány statisztikai koncepció, amely szorosan kapcsolódik egy trading-

stratégia elvárt értékéhez (lásd ehhez alább „Az elvárt érték" c. szakaszt). Ennek a trader

számára lehetővé kell tennie a pozíció megnyitása előtt az ésszerű döntés meghozatalát.

Ehhez fiktív értékekkel és feltevésekkel kell dolgoznia. Az adott feltevések (mint találati

arány, kockázat és árfolyamcél) segítségével matematikailag meghatározható, hogy a trade

ésszerű (racionális), vagy nem. Ha a döntés eleve a trade-re esett, a hozam-kockázat aránynak

már semmi szerepe nincs.

Le kell tehát szögezni, hogy ezzel az eljárással nem lehet meghatározni, hogy meddig megy el

a piac, hanem csak azt, hogy ésszerű lenne-e egy trade-be belépni addig, míg a piac a

megadott árfolyamcél felé halad. Ha a trader azt számítja ki, hogy ez statisztikailag nem

racionális, akkor álljon el az ügylettől.

Találati arány és Payoff-Ratio

Payoff-Ratio jelentése: A nyerő ügyletek átlagos nyeresége osztva a vesztő ügyletek átlagos

veszteségével.

A hozam-kockázat aránnyal találtunk egy eszközt, amellyel megítélhetjük, hogy a trade jó

fogadás-e, vagy sem. A rossz fogadások elkerülése hozzásegíti a tradereket a piaci túléléshez

és teljesítményük javításához. Mivel azonban nem láthatunk a jövőbe és így fogadásunk piaci

kimenetelét sem látjuk előre, fennáll a fogadás elvesztésének kockázata.

Lépjen be a trader akár mégoly jó hozam/kockázat mellett is -, ha állandóan elveszíti

fogadásait, akkor előbb vagy utóbb csődbe jut. Az összeomlás elkerülésére a tradernek

összesen három változót kell a kezében tartania. Van, amelyik jól kontrollálható, van, amelyik

nem.

Legnagyobb figyelmét a legtöbb trader a találati arányra összpontosítja. Ez megadja, hogy a

trader által végrehajtott tranzakciók hány százaléka zárul sikerrel. Ugyanakkor nem veszi

figyelembe, hogy a siker csak marginális volt-e vagy egy óriási nyereséget sikerült-e

kigazdálkodni. Egyébként a traderek magas találati arányt kívánnak maguknak, mert ezek

minden egyes trader én-jét, ego-ját erősítik. És ki az, aki nem szereti, ha igaza van!

A magas találati arány elérésének legegyszerűbb módszere, ha tartózkodunk a stopoktól és

mindegyik - mégoly csekély - nyereséget közvetlenül realizálunk. Előbb vagy utóbb ugyanis a

legtöbb trade nyereséggel végződik.

Ezen módszer hátránya csak az, hogy a kevés trade, amely soha nem fut nyerésbe, olyan nagy

veszteséget produkál, hogy a trader biztosan csődbe jut. Ezért kell a tradernek stop-okkal

veszteség-behatárolást működtetni. Amint azonban stop-árról dönt, nincs több kontrollja saját

találati kvótája felett. Most már a piac az, ami meghatározza, hogy egy tradet kistoppolnak-e

vagy az eredményesen befejezhető.

81

A tradernek a stop-ár megválasztásával természetesen van bizonyos befolyása a találati

arányra, mivel minél közelebb vannak a stop-ok a piachoz, annál gyakrabban lesz a trader

veszteséggel kistoppolva. Neki egyszerűen csak messzebbre kellene stop-jait a piactól

elhelyeznie, hogy találati arányát növelje, de ezt a befolyást a kvótára csak nagyobb

veszteségekkel tudja „megvásárolni".

A találati arány statisztikai változó, amelynek kétségtelenül van befolyása a teljesítményre és

a csődbe-jutás kockázatára. A következő ábrán szemléltetem a csőd-kockázat és a találati

arány közötti összefüggést:

Amint ez könnyen felismerhető, a csökkenő találati kvótával növekszik a csőd-kockázat. A

traderek általában 50 százaléknál magasabb találati kvótát szeretnének elérni.

A találati aránynak magában véve azonban nincs kifejező ereje a rendszer teljesítményéről.

Gyakran megtörténik, hogy egyes traderek magas találati kvótákkal mégis a piac vesztesei

közé tartoznak, mert csak kis nyereségeket és magas veszteségeket érnek el. A legtöbb top-

trader találati kvótája 50 százalék alatti és a csökkenő találati arány kockázata ellenére

mégsem jutnak csődbe.

A csőd-kockázatot csak egy további változóval lehet ellensúlyozni, mégpedig a payoff-ratio-

val. Ez a szám összeveti az átlagos nyereségeket az átlagos veszteségekkel. Minél magasabb

tehát a payoff-ratio, annál nagyobbak az átlagos nyereségek az átlagos veszteségekhez

viszonyítva. Annak a kockázata, hogy csődbe jutunk, növekszik, amint ez a következő ábrán

látható - ha a payoff-ratio csökken. Minél kisebb a payoff-ratio, annál valószínűbb a csőd.

82

Legyen szabad ezt egy példával megvilágítanom. Képzelje el, hogy minden alkalommal 1000

euró veszteséget ér el, viszont rögtön realizál 100 eurót, ha nyer. Átlagos veszteségei tehát

tízszer akkorák, mint átlagos nyereségei; a payoff-ratio 1/10 azaz 0,1. Ahhoz, tehát, hogy egy

veszteséges trade-et ellensúlyozzon, tíz nyereségeset kell elérnie. Annak a valószínűsége,

hogy sorozatban elér tíz nyereséges trade-t, hogy a veszteségeseket kiegyenlítse, az Ön találati

arányától függ; viszont még egy 80 százalékos találati arány esetén is csak 8,5 százalék a

valószínűsége egy tízes nyereség-sorozatnak. A csődkockázat tehát alacsony payoff-ratio

mellett igen magas.

Másként alakul a helyzet, ha mindig csak 100 eurót veszít, viszont átlagosan 1000 eurós

nyereség folyik be. Ez a10-es payoff-ratio ugyan nem nyújt garanciát arra, hogy Önt nem

fenyegeti csőd, de ennek valószínűsége lényegesen kisebb, mint az előző esetben. Akár azt is

megengedheti magának, hogy egy nyereség után tízszer veszít anélkül, hogy számlája

mínuszba fordulna.

Rögzítsük tehát: Minél magasabb a payoff-ratio, annál valószínűtlenebb a csőd. Miként

érhetünk el azonban egy magas payoff-ratiót? Alacsonyan kell tartanunk, azaz be kell

határolnunk veszteségeinket. Alacsony payoff-ratiót szűk stop-okkal érhetünk el. A szűk stop-

ok azonban - így tanultuk - csökkentik találati arányunkat. Látható tehát, hogy annak a

kísérletnek, hogy ezen két változó - találati arány vagy payoff-ratio - egyikét manipuláljuk,

kihatása van a másik változóra. Nem érhetünk el javulást a találati aránynál azzal, hogy a

stop-okat messzebbre helyezzük anélkül, hogy a payoff-ratiót csökkentenénk.

Aki ezt az összefüggést felismeri, nagy lépéssel közelebb jut a csúcsteljesítmény titkának

megfejtéséhez.

Szemináriumokon ilyenkor többen felvetik, hogy mégiscsak javítható a találati arány anélkül,

hogy a stopokkal foglalkoznánk, mégpedig azzal, hogy egyszerűen „jobb" jelzéseket találunk.

Ez az érvelés feltételezi, hogy valaki talált egy módszert, amely nagy valószínűséggel előre

látja a jövőt a piacon. A legjobb kilátásokkal ellátott módszer természetesen jobb találati

kvótát is eredményezhetne.

83

Az én tapasztalatom és filozófiám azonban az, hogy senki sem tud a piacon prognosztizálni és

így minden módszer, amely azon alapul, hogy tisztán látja a jövőbeni piaci mozgásokat, nem

más, mint illúzió. Még ha létezne is egy ilyen módszer, akkor sem érné meg örökké

keresgélni, mivel van a piacon egy egyszerű módszer a folyamatos nyereség-kígazdálkodásra

anélkül, hogy előre látni kellene, mit tesz a piac a jövőben.

Egyszerűsítsünk: Bízzunk egy módszerben, amelyik már akkor is nyereséggel „ajándékoz"

meg minket, ha csak helyesen viselkedünk a piacon. Ez a módszer nem épít magas találati

kvótákra, hanem arra, hogy a payoff-ratiót maximálni kell. Egy ilyen módszer értelmesebb,

mint a kísérlet a piac menetének előzetes meghatározása. A tradingnél ugyanis, sajnos, csak

kevés változót tudunk kontrollálni, és csak akkor érhetjük el, hogy sikeres traderré válunk, ha

a kontrollt hatékonyan tudjuk alkalmazni.

A találati arányt tehát csak részben tudjuk befolyásolni, mégpedig azzal, hogy a stop-szintet

közelebbre vagy távolabbra helyezzük. További jelentős hatása van ezenkívül a találati

arányra az árak előre láthatatlan alakulásának a piacon. Egyszerűbben kontrollálható a payoff-

ratio, amit maximálni lehet, ha találunk egy módszert, amelyikkel veszteségeinket alacsonyan

tudjuk tartani és nyereségeinket futni engedhetjük.

A kezdeti stop - initial stop - megválasztásával már rögzíthető a kontraktonkénti maximális

veszteség. Az átlagos veszteség egy intelligens exit-szabály alkalmazásával még jelentősen a

kezdeti kockázat alatt is lehet. Ha még az is sikerülne, hogy befolyással legyünk a nyereségek

nagyságára, már kezünkben a hatékony eszköz teljesítményünk kontrollálására.

Nem mondható meg előre, hogy a következő trade nyertes vagy vesztes lesz-e. így minden

egyes trade eredménye esetleges. A nyereségek vagy veszteségek nagysága egy trade-ben

azonban nem véletlenszerű, mivel befolyásunk van a paraméterekre. Nem a vesztesek vagy a

nyertesek száma fontos, hanem a nyertesek és vesztesek nagysága. Ezért alárendelt

jelentőségű a találati arány, viszont a payoff-ratio jelentős változó, amelynek nagy figyelmet

kell szentelnünk.

Másként megfogalmazva: Mindegyik rendszer találati arányát a belépési kritériumok és a

kilépési szabályok határozzák meg. A nyereségek és veszteségek nagyságának viszont semmi

köze a belépési stratégiához, hanem kizárólag a kilépési szabályhoz és a money-management

algoritmusunkhoz. A kilépési szabálynak van tehát a legnagyobb befolyása a trading-

rendszerre. Ennek optimalizálásában rejlik a csúcsteljesítmény titka.

Az elvárt érték

Az elvárt érték statisztikai fogalom. Még ha utálja is valaki a matematikát és a statisztikát, a

sikeres trader számára nem kerülhető el ennek a fogalomnak megértése.

Egy trading-stratégia pozitív elvárt értéke az alapvető feltétele annak, hogy a trading, mint

vállalkozás, pozitív legyen. Általában az elvárt érték adja meg, milyen összegű nyereséget

várhat a trader átlagosan trade-enkét. Az elvárt értéknek tehát pozitívnak kell lennie, ha a

trader sikeres akar lenni.

84

Két változónak van befolyása az elvárt érték számítására: az egyik egy rendszer vagy stratégia

találati aránya, a másik az átlagos payoff-ratio. Az elvárt érték képlete viszonylag egyszerűen

írja le a két változó összjátékát.

Szorozzuk meg találati arányunkat az átlagos nyereséggel és ennek eredményéből vonjuk le a

vesztő trade-ek aránya és az átlagos veszteség szorzatát: így kapjuk meg az elvárt értéket.

Képlet:

(találati arány * átl. nyereség) - (vesztő arány * átl. veszteség) = elvárt érték.

Még ha nem tart is sokat a statisztikákról, megéri, ha ezt a képletet pontosabban

megvizsgáljuk. Az elvárt érték mindig akkor nő, ha vagy a találati arány nagyon magas vagy

ha az átlagos nyereség nagyon nagy az átlagos veszteséghez viszonyítva.

Tegyük fel, Ön az elvárt értéket egy 80 százalékos találati kvótához 400 eurós átlagos

nyereség és 200 eurós átlagos veszteség mellett számítja ki, majd ezt összehasonlítja egy

stratégia elvárt értékével, amelynek találati kvótája csak 40 százalék.

Az első esetben 280 euró az elvárt érték.

0,8 x 400 = 320 0,2 x (-200) = -40 Eredmény = 280

A második rendszernél 40 eurós elvárt értéket kell kapnunk

0,4x400= 160 0,6 x (-200) = - 120 Eredmény = 40

Az elvárt érték tehát a fogyó találati kvótával észrevehetően csökken. Vigyázat: számítsa ki az

elvárt értéket, ha a találati arány csökken ugyan, mint a fenti példában, a payoff-ratio viszont

(átlagos nyereségek/átlagos veszteségek) növekszik. Az első esetben volt egy 2-es payoff-

ratiónk (400/200). Most azt feltételezzük, hogy átlagosan tízszer annyit keresünk, mint

amennyit veszítünk. Eszerint a payoff-ratiónk tíz.

Most 40 százalékos találati aránynál a következő eredményre jutunk:

0,4 x 1000= 400 0,6 x (-100) = -60 Eredmény = 340

Az elvárt érték szemmel láthatóan emelkedett, bár a találati arány esett. Annak ellenére

nagyobb, hogy a találati arány csupán 40 százalékos, szemben az első példával, ahol ez 80

százalék volt. Ez a hatás amiatt lépett fel, mert az első példával szemben a payoff-ratio

jelentősen megnövekedett.

85

Látható tehát, hogy a payoff-ratio javításával javíthatunk az elvárt értéken és ezzel együtt

teljesítményünkön is. Még ha a payoff-ratio növelése a találati arány terhére történik is, ezt a

negatív hatást kompenzálni tudjuk.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Például elhatározzuk, hogy javítunk a rendszerünkön, mégpedig

úgy, hogy csökkentjük a kezdeti stopot. Eredetileg 20 pontos stoppal dolgoztunk, most

redukáljuk ezt minden alkalommal tíz pontra. A szűkebb stop hatásai a találati kvótát érintik,

mivel a szűkebb stop többnyire gyakoribb veszteségeket okoz. A találati arány esik tehát,

tegyük fel: 50-ről 40 százalékra. Azonos payoff-ratio mellett az elvárt érték is esne; mivel

azonban átlagos veszteségeink is kisebbek - növekszik a payoff-ratio. Induljunk ki abból,

hogy az átlagos nyereségek változatlanok maradnak, és tegyük fel továbbá, hogy ezek 30

pontosak. így az előbbi payoff-ratióval (30/20 = 1,5) szemben 30/10 = 3-ra növekszik.

Elvárt érték a stop változtatása előtt:

0,5 x 30= 15

0,5 x (-20) = -10

Eredmény = 5

Elvárt érték a stop változtatása után:

0,4x30 = 12

0,6 x (-10) = -6

Eredmény = 6

Ha tehát a trader javítani akar teljesítményén, csak két lehetősége van: vagy növeli találati

arányát vagy javít payoff-ratióján.

Ha már döntöttünk egy belépési kritériumról, igen csekély az a befolyás, amellyel a találati

arány felett rendelkezünk. Természetesen tetszés szerint tesztelhetünk több belépési

kritériumot is és dönthetünk a legnagyobb találati valószínűséget biztosító módszer mellett.

Ennél az eljárásnál az a probléma, hogy a találati arány felett nincs kontrollunk. Ugyan

minden rendszerhez meghatározható utólag egy egzakt találati arány; de hogy ez a jövőben

éppígy viselkedik, az puszta feltételezés.

Tény az, hogy a legtöbb kereskedési szisztéma előbb vagy utóbb szemmel látható

eltolódásokat mutat a találati valószínűség terén. Ha azonban nem akarjuk, hogy a véletlen és

a szerencse döntsenek tradingünknél, akkor arra a néhány dologra kell összpontosítanunk,

amelyeket kontrollálni is tudunk.

Minden adott találati arányhoz tartozik egy payoff-ratío, amely pozitív elvárt értékhez vezet.

Ha sikerül Önnek a szükséges payoff-ratiót realizálni, akkor Ön egy sikeres trader.

Egy egyszerű számítási trükkel meghatározhatja, hogy milyen magasnak kell lennie

bármelyik tetszés szerinti találati aránynál a payoff-ratio-nak. Ossza el a veszteségi arányt a

86

találati aránnyal - megkapja azt a payoff-ratio-t, amely szükséges ahhoz, hogy a

nyereségküszöböt (break-even) elérje.

Tegyük fel, hogy a találati arány 20 százalék, ezzel a veszteségi arány 80 % (100 -20 = 80).

Osszuk el e kettőt egymással: 80/20 = 4; a payoff-ratio tehát négy. Ez nem jelent mást, mint

azt, hogy az Ön átlagos nyereségeinek négyszer olyan magasnak kell lenniük, mint a

veszteségei, hogy nullában legyen (break-even).

Próbálja ki ezt a számítást más veszteségi aránnyal is és ellenőrizze eredményét az elvárt-

érték képlettel:

0,2 x 4+ 0,8 x (-1) = 0

Ha javítani kívánunk rendszerünkön, tekintsük a találati arányt adottságnak és

összpontosítsunk a payoff-ratio-ra.

Traderként két eszközünk van, amellyel a payoff-ratiót befolyásolmi tudjuk:

Először is az exit-szabállyal tudjuk nagymértékben kontrollálni, milyen magasak

veszteségeink és a nyereségeink. Hajiunk arra, hogy a veszteségeket hagyjuk futni és a

nyereségeket behatároljuk, vagy kifejlesztünk olyan mechanizmusokat, amelyek megengedik

nekünk, hogy veszteségeinket alacsonyan tartsuk és a nyereségeinket futni hagyjuk?

A másik fontos eszköz a payoff-ratio befolyásolására a pozíció nagysága. Milyen nagy a

pozíciónk, ha veszítünk? Milyen pozíciónagysággal érjük el nyereségeinket? Vegye

figyelembe, hogy a payoff-ratio-t tranzakciónként és nem kontraktonkét kell számítani. Ezért

lényeges tényező a pozíciónagyság átlagos nyereségeink és veszteségeink számításánál.

Azoknak a tradereknek tehát, akik javítani akarnak teljesítményükön, ügyesen kell bevetni a

két eszközt: egy intelligens exit-szabályt és egy professzionális money-management

algoritmust. A kilépési stratégiáról és a pozícióméretezésről szóló fejezetekben kifejtettem

néhány javaslatot ezekhez a szabályokhoz.

Csőd kockázat

Láthattuk, hogy a találati arány szinte jelentéktelen, amíg a payoff-ratio megfelelő. Tudjuk:

annak a kockázata, hogy csődbe jussunk, növekszik a csökkenő találati arány és csökkenő

payoff-ratio mellett.

A csődkockázat szempontjából a payoff-ratio a leginkább mértékadó, ezt a következő

példával kívánom érzékeltetni:

Egy trader szinte hihetetlen találati kvótája 90 százalék, mivel egy 3 DAX-pontos nyereség

után minden alkalommal realizálja nyereségét. Veszteség esetén általában olyan hosszan

engedi futni a tradet, míg az nyereségre vált, viszont 30 pontos veszteségnél meghúzza a

vészféket.

Ennél a stratégiánál az elvárt érték az alábbiak szerint adódik:

87

0,9x3 = 2,7

0,1 x (-30) = -3,0

Eredmény = - 0,3

Ennek következtében ez a trader előbb vagy utóbb csődbe jut; nála a csődkockázat 100

százalék, mivel az elvárt érték negatív. Még a magas találati arány sem tudja számláját a

csődtől megmenteni.

Milyen javaslat tehető ennek a tradernek?

Sok lehetősége van stratégiája módosítására. Szűkebbre szabhatná a stopot vagy növelhetné

nyereségeit. Bizonyára senki sem javasolná neki, hogy javítsa találati arányát.

Ezen az extrém példán kívántam bemutatni, hogy egyszerűbb a payoff-ratiót befolyásolni.

Tegyük fel, hogy a trader lecsökkenti stopját 25 pontra, ez a találati arányt nem érinti.

0,9 x 3 = 2,7

0,1 x (-25) = -2,5

Eredmény = 0,2

Ez a stratégia máris pozitív elvárt értéket hozott. Az előny azonban még csak 0,2 pont; azaz a

trader átlagosan 0,2 pontot kereshet trade-enként. Minél hosszabban kereskedik, annál több

pénzt kereshet. A kérdés csak az, hogy a trader képes-e egyáltalán realizálni a stratégia pozitív

elvárható értékét: ahhoz ugyanis, hogy új stratégiájával sikeres lehessen, elég hosszan kell

kereskednie - játékban kell maradnia. Sok trader azonban magas elvárt értékkel rendelkező

stratégiát alkalmaz anélkül, hogy ezt valamikor realizálnák, mivel előbb kilépnek a játékból.

Ilyen kudarc mindig akkor történik, ha a trader túl sokat kockáztat egy trade-nél. Minél

nagyobb az a hányad, amelyet számláján kockáztat, annál nagyobb a csődkockázat.

A traderek kockázatmenedzserek. Csak az éli túl traderként, akinek sikerül kockázatait

helyesen értékelnie. Itt nemcsak arról van szó, hogy a kockázatokat helyesen kell felbecsülni,

hanem arról is, hogy stratégiát kell kifejleszteni, a kockázatokkal bánni kell, így biztosítható a

hosszú távú túlélés a piacon.

A trader legfontosabb célja, hogy játékban maradjon.

Az időközi veszteségek és drawdown-ok nem elkerülhetők. Aki viszont ezek miatt mégis

kilép a játékból, nincs több esélye ezeket a veszteségeket behozni. Ezért a trader számára a

„Stay in Business" - maradj játékban - a legeslegfontosabb szabály. Az összes többi szabályt

ennek kell alávetni.

A traderek minden trade előtt értékelik a kockázatot, majd döntenek mellette vagy ellene. A

trader így professzionális játékosként viselkedik. Megkísérli a valószínűségeket felbecsülni

anélkül, hogy azok mennyiségét pontosítani tudná. A kockázatát viszont a trader mindig

pontosan meghatározhatja. így abban a helyzetben van, hogy döntsön, hogy a kockázat

88

személyére nézve elfogadható-e. A traderek és a profi játékosok is tudják, hogy egy esemény

még 95 százalékos belépési valószínűség mellett is bizonytalan marad.

Mivel a jövőbeni események bizonytalanok, minden trading-rendszernél fennáll a pénzvesztés

veszélye. Ha sorozatosan, halmozva jelentkeznek veszteségek, ez a számla összeomlását

eredményezheti.

A csődkockázat az a pont, amelynél a trader financiális erőforrásai egy részének elvesztése

miatt már nem képes stratégiáját megvalósítani.

A csődkockázat tehát nem jelent teljes veszteséget, hanem már akkor belép, ha a trader, bármi

okból is nem képes folytatni kereskedési stratégiáját - akár azért, mert a biztonsági tartalék

már nem elegendő, akár azért, mert a trader már nem képes követni money-management

szabályait, mert kereskedői tőkéjét a veszteségek felemésztették és stopját ésszerűtlenül túl

szűkre kellett szabnia a piacon. Mindkét esetben már fellépett a csődkockázat.

Azt a kockázatot, hogy valaki trading-képtelenné válik, elméletileg soha nem lehet teljesen

kizárni. Viszont egy trader képes stratégiailag úgy helyezkedni, hogy számára a csődkockázat

nem jelent fenyegetést. Ha ismeri saját csődkockázatát, és arra a helyes money-management

algoritmussal válaszol, kereskedését kevesebb izgalom terheli, mintha állandóan félnie

kellene, hogy elveszíti a játékok játékát.

Fontos, hogy tudja, mekkora csődkockázat szolgál stratégiája alapjául, azután olyat kell

találnia, amellyel élni tud!

Az, hogy mekkora csődkockázat elfogadható, az a trader kockázatoktól való idegenkedésétől

függ. Vannak emberek, akik 1000 esetből az egyszeri csődbejutást elfogadhatónak tartják,

mások ellenben egy worst-case-scenario-ná\ (forgatókönyv a legrosszabb esetre) maximum

egyet tudnának elfogadni 10 000 esetből.

Aki ismeri saját csődkockázatát és ura annak, az óriási előnyére ki tud fejleszteni a tradingnél

egy megfelelő öntudatot. Ezáltal kezelni tudja félelmét, és ki tud küszöbölni sok hibát, mint

például a túl szűk stopok elhelyezését.

Egy trading-rendszert drámaian meg lehet javítani, ha a csődkockázat kezelhető. Több

bizalom és kevesebb félelem nyugalmat visz a tradingbe, és ez emocionális stabilitást

kölcsönöz.

Ehhez viszont két alapkérdést meg kell válaszolni. Az első így hangzik: „Miként lehet

elviselni egy veszteség-sorozatot?", a második: „Hogyan lehet meghatározni, mi várható el a

piacon?"

Az első kérdést nem lehet matematikai képlettel megoldani, mivel sorozatos veszteségekre

minden ember másként reagál. Ezért fontos a trader számára, hogy tudja, miként reagál ő

személyesen sorozatos veszteségekre.

89

A szakirodalomban újra és újra írnak kísérletekről, hogy az optimális pozíciónagyságról szóló

kérdésre képletekkel találjanak választ. Az Optimal-F és a Kelly-kritérium ezek közül a

legismertebbek.

Ezek a képletek azonban csak az egyénileg optimális pozíciónagyság megállapításában

tudnak a tradernek támogatást nyújtani. Nem térnek ki a trader személyes kockázati

hajlamára. A legjobb matematikai pozíció sem használ a tradernek semmit, ha ő maga

személyesen, kockázattűrő képessége alapján nincs abban a helyzetben, hogy a képlettel

megállapított pozíciónagyságokat a piacon menedzselhesse.

Ahhoz, hogy a csődkockázattal együtt lehessen élni, ismernünk kell azt, és tudnunk kell

számolni vele. Ebben segítségünkre lehet egy egyszerű statisztikai pozíció, amelyet a

következőkben vizsgálunk meg közelebbről.

Feltételezzük, hogy Önnek van egy 50 000 eurós számlája, és hogy a találati aránya 50

százalékos. Ha nyer, tétje kétszeresét kapja, ha veszít, a teljes tét elvész. Az Ön csődpontja

egy 40 000 eurós számlaállomány, így legfeljebb 10 000 eurót veszíthet. Milyen összeget

kockáztasson?

Gondolkozzék egy percig, miként oldaná meg a feladatot. Biztosíthatom, hogy a kérdésben

már szerepel az összes fontos információ.

Veszteség-valószínűség : 50% !!!

A trédek

száma

A veszteség

sorozat

valószínűsége

Előfordulás

1000-ből

Előfordulás

10000-ből Tét

1 50,00000% 500 5000 10000,00

2 25,00000% 250 2500 5000,00

3 12,50000% 125 1250 3333,33

4 6,25000% 62,5 625 2500,00

5 3,12500% 31,25 312,5 2000,00

6 1,56250% 15,625 156,25 1666,67

7 0,78125% 7,8125 78,125 1428,57

8 0,39063% 3,90625 39,0625 1250,00

9 0,19531% 1,953125 19,53125 1111,11

10 0,09766% 0,9765625 9,765625 1000,00

13 0,01221% 0,12207031 1,22070313 769,23

14 0,00610% 0,06103516 0,61035156 714,29

19 0,00019% 0,00190735 0,01907349 526,32

20 0,00010% 0,00095367 0,00953674 500,00

30 0,00000% 9,3132E-07 9,3132E-06 333,33

40 0,00000% 9,0949E-10 9,0949E-09 250,00

50 0,00000% 8,8818E-13 8,8818E-12 200,00

90

A kérdés, amelyet először kell megválaszolnia, úgy hangzik, hogy mennyire valószínű az,

hogy egymásután x-szer veszít. Mert az, hogy hányszor veszíthet sorozatban, anélkül, hogy

nyerne, az attól függ, hány részre osztja fel 10 000 eurós kockázati tőkéjét. Ha tíz egységre

osztja fel, egymásután tízszer veszíthet. Ha viszont 20 egységre osztja, akkor 20-szor

veszíthet sorozatban a csődig.

Mivel tudja, hogy mi a valószínűsége annak, hogy egy tranzakciónál veszít (találati kvótája

50%), azt is kiszámíthatja, mennyire valószínű az, hogy x-szer egymásután veszítsen. A

statisztikában beszélünk úgynevezett „feltételes valószínűségről" -azért feltételes, mert egy

esemény bekövetkezte attól a feltételtől függ, hogy egy másik esemény előzőleg

bekövetkezett-e. Egy kétveszteséges sorozatnál például szükséges, hogy nem csak a második,

hanem már az első trade is veszteséggel záruljon. A valószínűségek a pozíció-lánc minden

egyes tagjánál összeszorzódnak, hogy a teljes eredmény valószínűsége megmaradjon.

Egy x db-os veszteségsorozat létrejöttének valószínűségéről, 50 százalékos találati arány

esetén, a fenti táblázatban nyerhető áttekintés.

Négy egymást követő vesztes trade valószínűsége például 6,25 százalék. Ez nagyon magas

valószínűség egy trader számára, mivel 100 tranzakciónál több, mint hatszor számíthat négyes

veszteségsorozatra. Egy négyes sorozat valószínűségét nem lehet csökkenteni, mert azt eleve

megszabja a találati arány; a valószínűséget csak a találati arány növelésével lehetne

csökkenteni.

A trader számára igen fontos, hogy ismerje a sorozatos veszteségek valószínűségét, mert

ebből tudja, milyen veszteségsorozatokra számíthat statisztikailag a kereskedés során. Mert

nem pechnek kell tartani, ha a trader négyszer egymásután veszít. Ezek az események

statisztikailag meghatározottak.

Még ha egy trader sem hallja szívesen - fennáll annak a valószínűsége is, hogy tízszer

egymásután veszítenek. Ahogy a táblázatból kivehető, ennek valószínűsége ugyan csak 0,098

százalék, mégis létezik erre az eseményre egy mérhető valószínűség, amelyet nem lehet

figyelmen kívül hagyni. Tessék meggondolni: 14 000-szer valószínűbb ez az eset, mint az,

hogy hatosunk legyen a lottón! (A hatos lottó-telitalálat valószínűsége kb. 0,000007 %)

Mit jelent ez a menedzselés szempontjából? Nem kerülhetjük el, hogy ez az esemény (tíz

veszteség folytatólagosan) 1000 tranzakció során legalább egyszer beüt - a statisztika erre

figyelmeztet. Tehát ha ezzel kell számolnunk, akkor stratégiánkkal kell gondoskodnunk arról,

hogy ne érjen bennünket csőd, ha ez a valószínűtlen, de lehetséges esemény bekövetkezne.

Mivel az eseményt magunk nem tudjuk elkerülni, védenünk kell magunkat a csődtől azzal,

hogy ilyen veszteség-sorozat után még elegendő pénzzel rendelkezzünk. Tehát mindig csak

kis összegeket kockáztatunk. Ezek mértékét egyszerű képlettel lehet kiszámítani: a

kockáztatott összegeknek egy sorozatos veszteségnél összességükben nem szabad

nagyobbnak lenniük, mint a teljes összeg, amelyet elveszíthetünk, mielőtt bekövetkezik a

csőd.

91

Példánkban ez a következőket jelenti: Ha legfeljebb 10 000 euró veszteséget tudunk elviselni,

nem szabad például tíz trade sorozatos veszteségei összegének nagyobbnak lennie, mint

10000 euró. Feltéve, hogy 1000 eurót kockáztatunk tradenként, akkor tíz tradenél a

legrosszabb esetben 10000 eurót veszítünk.

A fenti példához most kiszámíthatjuk, mennyi pénzt kellene kockáztatnunk, ha 50 százalékos

nyerési esély mellett legfeljebb 10 000 eurót akarunk elveszteni. A csődkockázatot soha sem

zárhatjuk ki, de megállapíthatunk egy egyéni tűréshatárt.

Ha mi magunkra nézve elfogadhatónak tartunk egy 0,1 százalék alatti valószínűséget - tehát,

hogy 1000 esetből egynél kevesebbszer fordul elő nálunk csőd -, akkor maximum 1000 eurót

szabad kockáztatnunk.

Miután már tudja, hogy mennyire valószínű az Ön számára egy x veszteségből álló sorozat

megadott találati aránynál, fel kell tennie magának a kérdést, milyen csődkockázattal képes

„együtt élni". Ha elfogadhatónak tartja azt, hogy 1000 esetből egyszer csődbe jut, akkor meg

kell néznie a nevezett táblázatban, mikor süllyed egy ezrelék alá a valószínűség, ha az x

veszteségből álló sorozat bekövetkezne.

Amint a táblázatban látható, ez az eset sorozatban tíz trade-nél fordulhat elő. A valószínűség

csupán 0,098 százalék, tehát egy ezrelék alatti. így statisztikailag nem fordul elő 1000 eset

alatt, hogy csődbejut.

Ebből a példából azonban az is kivehető, hogy 10 000 esetnél legalább egyszer előfordul,

hogy fellép egy tízes veszteségsorozat. Ha be akarja biztosítani, hogy 10 000 eset alatt

egyszer se forduljon elő, hogy csőd következik be, ismét meg kell néznie a táblázatot, melyik

veszteségsorozatnál és mikor áll fenn akkora valószínűség, amely olyan csekély, hogy a

kritikus esemény 10 000 esetnél egyszer sem fordul elő.

Egy 14 veszteséges sorozat annyira valószínűtlen, hogy egyszer sem fordul elő 10 000 trade-

nél. Egy 13-as hasonló sorozat valószínűsége már 0,01 százalék, tehát 10 000 esetnél már

egyszer előfordulhat.

A veszteségsorozat utáni keresgéléssel, amely sorozatnak olyan kicsiny a valószínűsége, hogy

komfort-érzetünket a csődkockázattal kapcsolatban kielégíti, most meghatározhatjuk

pozíciónk nagyságát. Is. Mert ha egy 14 veszteséges sorozat olyan valószínűtlen, hogy 10 000

eset alatt egyszer sem fordul elő, megengedhetjük magunknak, hogy kockázati tőkénket 14

egységre osszuk fel, amelyeket azután kockáztatunk. Ha kockázati tőkénk - mint eddig - 10

000 euró, ennek felosztásából (10 000/14) 714,29 euró adódik tétként. Ezzel a fogadási téttel

biztosak lehetünk abban, hogy valószínűleg egy sorozatos veszteség ellenére sem következik

be csődkockázatunk.

Minél alacsonyabb a komfort-szint, annál kisebbnek kell lennie a tételnek is. Ügyelni kell

arra, hogy a csődkockázat többnyire nem a teljes veszteségnek felel meg, minthogy a tradert

már egy előző totális veszteség kényszerítette a trading abbahagyására. Szokás szerint

sikertelennek neveznek egy stratégiát, amikor például 30 százalék veszteség keletkezett; így

egy 30 százalékos drawdown már csődkockázatot jelent.

92

Egy 100 000 eurós számlánál ez 70 000 eurós számlaállományt jelent. Feltéve például, hogy

50 százalékos a találati arányunk és elfogadjuk az egy veszteséget ezer esetből, mint

csődkockázatot, akkor sorozatban tíz veszteséget tudunk elviselni 3000 eurós tétekkel. Ebben

a példában ez pontosan 3 százaléka kezdeti számlanagyságunknak.

Itt szeretném röviden megemlíteni a kezdők által gyakran ürügyként emlegetett védekezést,

hogy egy kis, pl. 25 000 eurós számlánál nincs lehetőség money-management-re.

Induljunk ki abból, hogy egy kezdő, ellentétben egy profival, egész számláját elveszítheti,

mivel nincs kellő gyakorlottsága, és egyéb jövedelmei is vannak, tehát nem a tradingből él.

Ezért összehasonlítható egy olyan traderrel, akinek 100 000 euró van a számláján, de ebből

kell élnie is. Neki nem szabad elfogadnia 25 százalékosnál magasabb drawdownt, mert

havonta kell pénzt leemelnie számlájáról.

Mindkét tradernél bekövetkezik a csődkockázat egy 25 000 eurós tétnél; így mindketten

azonos feltételek mellett kereskednek, ha a csődkockázatról van szó. Ezért a csődkockázat

elkerülése szempontjából a kezdőkre is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a

hivatásosokra. A fogadás nagysága abszolút értelemben tehát ugyanaz, százalékosan ez

esetben négyszeres.

93

8. Kezdők szerint fontos a helyes belépés

Kezdők nagy fontosságot tulajdonítanak a helyes belépésnek, pedig ez a legkevésbé fontos.

Van viszont néhány dolog, amire ügyelni kell.

A belépés

A kezdők nagy fontosságot tulajdonítanak a helyes belépésnek. Azoknak viszont, akik kellő

tapasztalattal rendelkeznek bizonyos hibák elkerülésére, ez elég jelentéktelen.

Hosszan töprengtem, hogy írjak-e egyáltalán egy fejezetet a belépésről, mivel minden jó

trader sikere nem a belépési, hanem a kilépési stratégián és money-management-en (pozíció-

méretezés) múlik. Azonban tartottam attól, hogy egyes olvasók emiatt azt gondolhatnák, hogy

el akarom hallgatni az igazi trading-titkot, ha ezt a témát kihagyom, erről pedig szó sincs.

Szeretném azonban hangsúlyozni - még ha ismételem is önmagam -: Egy pozícióba való

belépésben nincs semmi mágikus, semmi különleges. Egyes traderek azért összpontosítanak

újra meg újra a belépésre, mert azt hiszik, hogy ezzel kontrollálni tudják a trading

eredményességét. Mivel azonban senki sem tudja, mit hoz a jövő, ez a gondolat hamis.

A véletlen belépés

Azt, hogy a belépés egy pozícióba szinte véletlenszerűen is megtörténhet, sok trader nehezen

hiszi el. Túl gyakran emlékeznek vissza olyan helyzetekre, amikor pontosan tudták, mit fog

tenni a piac. Még arra is visszagondolnak, hogy ilyen esetekben sok pénzt is nyertek. Én nem

állítom azt, hogy ilyen megérzések nem léteznek, mivel magam is átéltem több ilyet.

Traderként azonban nem számíthatunk arra, hogy megérzéseink olyan megbízhatóak, mint

egy kristálygömbé, amely belelát a jövőbe.

Egyszerűbb és biztosabb abból kiindulni, hogy a jövő bizonytalan. Még olyan esetekben is,

amelyek számunkra egyértelműnek tűnnek - mint például a World Trade Center elleni

terrortámadás 2001. szeptember 11-én - sem tudhatjuk, hogy miként viselkedik a piac.

Ön nem hiszi? Akkor nézzük a következő példát.

Képzelje azt, hogy meggyilkolnak egy kedvelt amerikai elnököt, és ezt Ön egy perce tudja,

tehát reagálhat még a piacon. Egyetlen feltétel van: csak a következő nap bonyolíthatja le a

tranzakciót.

Bizonyára majdnem mindegyik trader egy short pozíció mellett döntene. A tény az, hogy a

részvénypiacra alig tett hatást Kennedy agyonlövése, és aki a következő nap bonyolította

volna le a pozícióját, veszteséggel távozhatott volna a piacról.

Nézzünk egy másik példát.

Az amerikai városok egyik legnagyobbikát teljes áramszünet éri; az egész áramellátás

összeomlik. Senki sem tudja, hogy ez véletlen-e vagy terroristák idézték elő. A legutóbbi

alkalommal, amikor egy amerikai nagyvárosban bekövetkezett egy ilyen elsötétedés, a

94

nemzeti gárdának kellett beavatkoznia, hogy megakadályozza a fosztogatásokat. Ön ismét

jókor tud az eseményről és napon belül is tud kereskedni.

Itt sincs hatása az eseménynek a piacra. Amikor 2002-ben kialudtak a lámpák New Yorkban,

nem következett be pánik. A részvénypiac, amely éppen bezárt, már az éjjeli ülésen - amely

30 perccel a kereskedés zárása után kezdődött - magasabban nyitott.

Ezekkel a példákkal azt szeretném kifejezésre juttatni, hogy a piacokon nincs „kell". Csak két

dolog van, amit tennünk kell: adót fizetni és meghalni. Az összes többi bizonytalan.

Az utóbbi bekezdésekben az érthetőség kedvéért olyan szituációkat írtam le, amelyeknél a

híreknek meg kellett volna mozgatniuk az árfolyamokat. Önök ezeket a példákat azonban

meghatározott indikátorokra és ár-formációkra is értelmezhetik: biztos jelzés nincs. Emiatt az

alapvető bizonytalanság miatt a belépés csak minimális kontrollt tesz lehetővé. Néha

működik, néha nem.

Beszállna-e Ön egy autóba, amelyben a kormány hol működik, hol nem? Vagy van kontroll,

vagy nincs. A belépés tehát nem fontos - nem teszi számunkra lehetővé a kontrollt, amelyre

szükségünk lenne ahhoz, hogy megbízható trading-eredményt produkáljunk. Olyan dolgokra

kell összpontosítanunk, amelyek megbízhatóbbak.

Csak kevés olyan paraméter van, amelyeket valóban kontrollálhatunk. Ezek közé tartozik egy

pozíció nagysága és a kilépési-stratégia, amelyek segítségével mindig befolyással

rendelkezünk átlagos nyereségeinkre és veszteségeinkre. Ezért kell mindenek felett

figyelmünket erre a két tényezőre fordítanunk.

Ha a belépés nem fontos egy kereskedési rendszer vagy stratégia számára, akkor miért vetik

ki a kereskedők - mondhatnánk: kockán - minden reggel, hogy eldöntsék: long-ra mennek,

vagy short-ra?

Vannak kereskedési stratégiák, amelyek véletlen belépésen alapulnak és sikeresek. Van K.

Tharp Tom Bosso-val együtt bemutatta könyvében: Trade Your Way to Financial Freedom,

hogy a véletlen belépések is lehetnek sikeresek.

Meggyőződésem, hogy sok tradernek véletlen belépési stratégiája van anélkül, hogy tudna

róla. Mivel tárgyilagosan nézve nincs semmi különbség aközött, hogy valaki a belépéssel

megvárja a piacon bizonyos kritériumok bekövetkeztét vagy azt lesi, hogy mikor mutatja a

dobókocka mondjuk a hatost. Például mindig vásárolhatna, ha a Bullish Engulfing minta (egy

chart-minta) megjelenne az ötperces candlestick charton - vagy ötpercenként dobhatna és

minden hatosnál ugyanezt tenné. Ugyanúgy, ahogy a kockadobásnál, ahol 1/6 valószínűséggel

bekövetkezik egy hatos, van bizonyos valószínűsége a Bullish Engulfing minta

megjelenésének is a charton. Viszont csak akkor szignifikáns statisztikailag a módszer, ha

hosszabb megfigyelést követően egy Bullish Engulfing minta után, egy meghatározott idő-

szakaszban, a piac valóban magasabban jegyez.

Szignifikáns (jelzésértékű) annyit tesz, hogy valamely módszer jobb, mint a véletlen - tehát az

árfolyam akkor az esetek több mint 50 százalékában ténylegesen emelkedett. Csak ebben az

95

esetben lenne a belépés „randomless" - nem véletlenszerű. Hogy ki és mennyi fáradságot

fordít arra, hogy a véletlennél jobb belépést találjon, ezt a traderekre bízom.

A valóban fontos üzenet minden trader számára azonban az, hogy még véletlen belépéssel is

sikeresen kereskedhet, ha ehhez a belépéshez illő kilépési-stratégiát és a helyes

pozíciónagyság-menedzsmentet választja.

A személyre szabott kereskedési stratégia kialakításánál fontos, hogy az ne foglalkozzék

hosszasan az optimális belépéssel, hanem néhány egyszerű, tárgyilagos kritériumot

kapcsoljon hozzá és ezután ehhez a belépéshez találja meg az optimális kilépési stratégiát és

az ahhoz illő money-management szabályokat. Aki eljut idáig és pénzt keres, hamarosan

észreveszi, hogy nem érdemes nagyon kiélezni a belépést. Viszont nagy valószínűséggel újra

és újra felül fogja vizsgálni kilépési szabályait figyelemmel a lehetséges piaci változásokra és

szükség esetén módosítja azokat.

Így tervezze meg belépését

A belépési stratégia a tradernek alapvetően három választ kell közvetítsen: Mikor, milyen

áron és milyen irányban lépjen be. Ezek közül én a „mikor"-t és a „milyen áron"-t tartom

fontosabbnak az irány-nál, hiszen - mint tudjuk - senki sem lát a jövőbe. Mégis először az

irány kérdését kell megválaszolnunk belépésünk tervezésénél, még mielőtt az optimális

időpontot és a legjobb árat meghatároznánk. Miként tudja azonban valaki trade-je irányát

meghatározni olyan piacon, amelyik véletlenszerűen mozog?

A filozófia

Könyvem első részében már leírtam, milyen fontos, hogy legyen a piacról filozófiai

elképzelésünk. Csak olyan stratégiában bízhatunk, amelyik az általunk elfogadott filozófián

alapul.

Az én modellem olyan piacból indul ki, amelynek kurzusai véletlenszerű minták szerint

változnak, amelyek egyes mozzanatait azonban felerősíti, torzítja vagy csonkítja a résztvevők

hangulata. Képzeljük el, hogy a pénzügyi piacok Véletlen-tündérének van egy kockája,

amellyel minden nap játszik. Ezen a kockán teljesítmény-pontok szerepelnek, ezért a piac

véletlenszerűen felfelé vagy lefelé tart. Ha viszont a piaci résztvevők hangulata jó, a piac

kétszer olyan erősen emelkedik, mint amennyit a dobott teljesítmény-pontok száma

ténylegesen mutat. Ha Véletlen-tündér például ötöst dobott, a piac tíz ponttal emelkedik. A

piac esése sem olyan mértékű, mint amennyit a negatív teljesítmény-pontok mutatnak, ha a

résztvevők hangulata jó. Ha viszont nyomasztó a pesszimizmus, akkor a piac csak három

pontot emelkedik, még ha Véletlen-tündér ötöst dobott is; viszont ha mínusz egyet dobott,

akkor két pontot esik.

A piac résztvevőinek hangulata tehát fontos befolyást gyakorolhat, még ha az árfo-lyamok

irányultan csak véletlenszerűen mozdulnak is meg. Ez az én modellem a részvénypiacról

illetve a pénzügyi piacokról.

96

A hangulatoknak természetesen sokkal gazdagabb fokozatai vannak, mint a jó és a rossz,

filozófiámat azonban lényegében jellemzi ez a példa. Egyrészt kifejti a modellem, hogy a

piacok nem engedik „megjósolni magukat", mert nem tudhatjuk, hogy Véletlen-tündérnek mi

lesz a következő dobása. Másrészt rámutat arra, hogy máris előnyünk van, ha felismerjük a

piaci résztvevők hangulatát. Emiatt legalább is feltételezhetjük, hogy az elmozdulás erősebb

vagy gyengébb lesz, mint amit a kocka mutat.

Ezt tudva abban a helyzetben vagyunk, hogy belépésünket okosabban alakítsuk ki egy pusztán

véletlen belépőnél. Ugyan még mindig nem tudjuk, hogy a belépési jelzéssel nyerünk vagy

veszítünk-e; ha viszont helyesen becsültük meg a pszichológiai hangulatot, akkor

feltételezéseket alakíthatunk ki a trade lehetőségeiről. Mert ha pozitív piaci hangulat mellett

emelkedő árfolyamra teszünk, akkor Véletlen-tündér ötös kockadobása ellenére kétszer annyit

növekedhet a piac

Ha trendkövető stratégiákat alkalmazunk, akkor tehát a long-oldalon próbálkozzunk.

Miután azonban senki sem tudja, hogy Véletlen-tündér a következő dobásával mégis nem

negatív számot vet-e ki, elvben semmi sem szól egy short-trade ellen -mindazonáltal gyors

kilépést kellene akkor választanunk, mivel a pozitív hangulat miatt a potenciál nem túl magas.

(Vegye figyelembe: a teljesítmény-kockán nincs preferencia (nagyobb valószínűség) pozitív

vagy negatív teljesítmény pontokért.)

Long vagy short? Először is állapítsa meg a trade irányát!

Becslésünk szerint a pszichológiai hangulat miatt nem a véletlenen múlik az, hogy long vagy

short menjünk, hanem azon, hogy miként ítéljük meg egy trade potenciálját a kockázattal

kapcsolatban.

Jó piaci hangulat mellett például nagyobb potenciált feltételezhetünk a long-oldalon, viszont

kisebbet a short-oldalon. Ez a kritérium dönt, összefüggésben a legkisebb ellenállás útjával a

trade irányáról.

Ahhoz, hogy a mindenkori trend potenciálját még pontosabban megbecsülhessük, pillantsunk

különböző időbontásokban a chartra és keressünk ellenállásokat és támaszokat.

A támaszok és az ellenállások jellegzetes piac-pontok, gyakran felismerhetők a piac mozgási

zónái egy sávban. A napi csúcsok, mély- és egyéb szélső pontok jellegzetes ismertetőjegyek,

amelyek ellenállásokra illetve támaszokra utalnak.

Kevésbé alkalmasak a trendvonalak, mivel ezek képzeletbeliek, azaz nem reálisan kialakult

árfolyamok, mint egy sávzóna. Ezek a vonalak csak a chartisták fejében léteznek és gyakran

csak utólag ismerhetők fel a chartokon.

A trendek ezenkívül hajlanak arra, hogy szétágazzanak. Ez azt jelenti, hogy a trendvonal

ugyan megtörik, a trend mégsem fejeződik be, hanem kissé laposabban fut tovább.

A trend-vonalak és jellegzetes piaci pontok között a mozgóátlagok a támaszok és ellenállások

utáni keresés során felemás állapotot vesznek fel. Mivel ezek az árfolyam-vonal

97

kiegyenlítését jelenítik meg, reálisabbak a trendvonalaknál. Mindenesetre olyan sok lehetőség

van az árfolyamvonal kiegyenlítésére (13, 21, 50, 100 napos, egyszerű mozgó átlag,

exponenciális, súlyozott, súlyozatlan stb.), hogy én magam a mozgó átlagoknak ilyen

összefüggésben nem tulajdonítok jelentőséget.

Egyáltalán nem tartom fontosnak a Pivot-pontokat és a Fibonacci-szinteket. Ezek a kiindulási

pontok értéktelenek és legfeljebb egy „self fullfilling prophecy" (önbeteljesítő jóslat)

keretében használhatók. Mivel legalább négy Fibonacci- és hat Pivot-pont létezik, már a

valószínűség törvényéből is az következik, hogy egy kereskedési nap folyamán, átlagos, 30

pontos mozgástartomány mellett ebből a tízből legalább egy extrém pontra vagy markáns

kereskedési pontra esik.

Megengedve, hogy még egy-egy pontos tolerancia is járul mínuszban és pluszban ezekhez a

mágikus árakhoz, ekkor a lehetséges 30 pont mellett eljutunk oda, hogy a piac egy tetszés

szerinti kereskedési napon 100 százalékos valószínűséggel ezen pontok egyikén fordul vagy

ott éri el szélső értékét.

Az ellenállások és támaszok, amelyeket egy pozíció megnyitása előtt azonosítottunk,

segíthetnek nekünk a trade potenciáljának felbecslésében. Általában több ellenállást és

támaszt is találunk, amelyeket én, az aktuális piaci ártól kiindulva, esetenként megszámozok:

így az első ellenállást E1-nek nevezem, majd következik a E2 és így tovább. Éppígy járok el a

támaszokkal; ezeket T1-nek, T2-nek nevezem, és így tovább.

Az, hogy a piacnak van-e potenciálja ahhoz, hogy E1-re vagy akár E2-re emelkedjék, egyrészt

attól függ, hogy milyen erős volt az elmúlt napokban az átlagos felfelé-mozgás, másrészt

attól, hogy a piaci hangulat pozitív vagy negatív.

Többnyire abból indulok ki, hogy a piac az elmúlt pozitív napok átlagos árfolyam-potenciálját

az aktuális napon is kimerítheti, ha a piaci hangulat pozitív. Ha az átlagos mozgás egy pozitív

napon például 60 pont volt, akkor úgy veszem, hogy ez az aktuális pozitív napon is érvényes.

Példánkban jegyezzünk - DAX jelenleg 4200-on - 4180-as napi mélypontot; én ekkor abból

indulnék ki, hogy a piac további 40 pontot emelkedhet (20 ponttal már emelkedett a

mélypontról). Ha az ellenállás most 4240-nél van, akkor én ezt árfolyamcélként határoznám

meg. Ha viszont csak 4260-nál található ellenállás és előtte 4220-nál, akkor mindenképpen

elfogadok a piacon akár egy 4260-as potenciált. Ha az ellenállás már 4230-nál lenne, akkor a

potenciált 30 ponttal csökkenteném.

Éppígy járok el short-tradeknél, úgy, hogy az elmúlt negatív napok átlagos napi

veszteségeiből a támasz zónák figyelembevételével számítom ki a potenciált.

Egyet kell az átlagképzésnél figyelembe venni: Én a pozitív árfolyam-potenciálhoz mindig

csak azokat a napokat veszem tekintetbe, amelyeken a piac észrevehetően emelkedett. Azok a

napok, amelyeken a piacon nem volt tendencia érezhető vagy éppen esett, itt nem játszanak

szerepet. Mivel én daytrader vagyok, nem veszek figyelembe napi chartot, hanem órás

chartot, és egy szokásos rally egy napon belüli átlagát alkalmazom. Csak ezt használom fel az

átlagképzéshez.

98

Amint kiszámítottam egy trade potenciálját, megkísérlem a kockázatot meghatározni.

Általában keresek ehhez egy alkalmas kezdeti stop-árfolyamot, amely nincs túl közel az

aktuális piaci árhoz, de nem is áll túl távol attól. Ismét tájékozódom a jellegzetes piaci

pontokról, mint a támaszok és az ellenállások, valamint a relatív és abszolút csúcs- és

mélypontok. Amint megtaláltam ezeket a pontokat, meghatározhatom a trade

kontraktusonkénti kockázatát és beilleszthetem a potenciálja szerinti viszonylatba.

Ha ekkor egy számomra vonzó hozam-kockázat arány áll fenn, akkor belépek a trade-be.

Ítélje meg a piac pszichológiai állapotát

A fent leírt piac-modellből kiindulva felmerül a kérdés, miként képes az ember a piaci

résztvevők pszichológiai állapotát megfigyelni és megállapítani.

Itt is a legkisebb ellenállás útjának megfigyelése a legegyszerűbb eljárás. Egy piac, amelyik

határozott trenddel halad egy irányban és erős momentumot mutat a trend irányában, a

legjobb jelzése annak, hogy a pszichológiai állapot is a trend irányában értelmezhető.

Léteznek komplexebb módszerek is, mint a szentiment-analízisek vagy az Elliott-

hullámelmélet. A szentiment-analízisek a piaci résztvevők hangulatát vagy kikérdezéssel vagy

a put-cail-ratio (PCR) és egyéb szentiment-indikátorok megfigyelésével vizsgálják. Az én

tapasztalataim szerint a szentiment-indikátorok a daytrading számára kevéssé alkalmasak,

viszont a pozíció-tradingnél igen értékes információt szolgáltatnak.

Én személyesen előnyben részesítem az Elliott-hullámokat ahhoz, hogy képet alkossak a piac

pszichológiai állapotáról. Megjegyzem: az Elliott-hullámokat nem az árfolyam-prognózishoz

használom, mivel, mint már említettem, senki sem tudja előre megmondani, mit hoz

legközelebb a jövő. A piaci pszichológia megismeréséhez viszont az Elliott-hullámok hatásos

eszközök.

Még ha tapasztalt tradereknek gyakran sikerül is a piac pszichológiai állapotát helyesen

megbecsülni, soha nem lesz olyan módszer, amellyel 100 százalékos biztonsággal

meghatározható lenne a piaci résztvevők állapota.

A fennálló bizonytalanság, beleértve a jövő bizonytalanságát is (mit is vet ki a kockán

Véletlen-tündér), oda vezet, hogy egy trader sem tudhatja, hogy a következő trade-ben nyer-e

vagy veszít. Természetesen mindegyik reméli, hogy nyerni fog, mégis fennáll a kockázat.

Ezért nem tudja a belépés számunkra a kontroll olyan formáját nyújtani, amely szükséges

lenne ahhoz, hogy elérjünk egy stabil teljesítmény-görbét folyamatos nyereségekkel. Ezért

veszteség¬kockázatunkat kell kontrollálnunk, és ez a kilépés feladata.

Mikor lépjünk be? Világos tárgyi és specifikus feltételek

Miután meghatároztuk egy trade irányát, a belépési stratégia fő feladatát tulajdonképpen már

megoldottuk. A tradet tehát megkezdtük, amint a helyes jelzés (trigger) megjelent. Belépési

stratégiánknak világosan meg kell határoznia, mely feltételeknek kell meglenniük ahhoz,

hogy belépjünk a trade-be.

99

Sok trader tipikus hibája, hogy a belépés feltételeit, kritériumait nem fogalmazzák meg elég

egyértelműen. Emiatt belépnek olyan tradekbe, amelyek tulajdonképpen egyáltalán nem

felelnek meg stratégiájuknak. A rendszer-tradereknek itt általában könnyebb a helyzete, mint

a diszkrecionális tradereknek, mivel az előbbieknél a belépési feltételeknek szerepelniük kell

a trading-programban.

Még a diszkrecionális trademek is világos kritériumokat kell kidolgoznia belépéséhez.

Ellentétben egy mechanikus rendszerrel élvezi továbbá a szabadságot, hogy egyszer kihagyja

a belépést, még ha teljesíti is a feltételeket a piac. A diszkrecionális belépés nem azt jelenti,

hogy egyszerűen belépünk, ha kedvünk úgy tartja. Itt is kellenek világos kritériumok a

belépéshez! A szabályokat olyan értelmesen kell megfogalmazni, hogy akár egy harmadik

személy is objektíve elképzelhesse a belépést illetve azt akár helyettesként végre is hajthassa.

A belépési kritériumok ilyen vagy olyan feltételek, amelyeknek teljesülniük kell, mielőtt

valaki belép egy pozícióba. Ez a lépés akkor következik be, miután a trader a legkisebb

ellenállás útját és a piac pszichológiai állapotát elemezte. A trade iránya már tisztázott, a

trader azonban csak akkor lép be, ha a feltételek teljesültek.

Egy példa ehhez: Ön azt hiszi, a legkisebb ellenállás felfelé irányul, ezért úgy dönt, hogy

longra megy. Az, hogy mikor megy long-ra, az belépési feltételeitől függ. Ezek például az

alábbiak lehetnek:

1. a 13-as és a 21-es mozgóátlagnak pozitív növekedése legyen,

2. a 13-as MA-nak a 21-est alulról kereszteznie kell,

3. az árfolyamnak mindkét átlag felett kell zárnia.

Ezek a feltételek tárgyilagosan megvalósíthatóak.

A belépési kritériumoknak egyidejűleg specifikusaknak kell lenniük, azaz nemcsak objektíve

megismételhetőknek, hanem úgy megfogalmazottaknak, hogy mérhetők legyenek.

A „trendnek felfelé kell mutatnia" mottó szerinti belépési kritérium nem elég specifikus. Ha

viszont a szabályt úgy fogalmazzuk, hogy rögzítjük: egy ötperces charton legalább két

csúcspontnak és két mélypontnak kell szerepelnie, és a második csúcsnak magasabbnak kell

lennie, mint az elsőnek, míg egyidejűleg a második mélypontnak a második csúcs előtt és az

első mélypont felett kell lennie, akkor a kritériumok specifikusan megfogalmazottak.

Az, hogy Ön egy vagy egyszerre több belépési jelet alkalmaz, az az Ön dolga.

Valósítsa meg szabályait következetesen - veszteséges szakaszban is

Az, hogy milyen belépési feltételeket választ, az ön döntésétől függ. Meggyőződésem szerint

több ezer belépési kritérium működik. Az a fontos, hogy önmaga megbízzon belépési

kritériumaiban, hogy ezeket következetesen követhesse. Sok kezdő problémája, hogy belépési

szabályaikat más traderektől vették át, de nem bíznak meg bennük.

Mivel semmilyen módon nem láthatunk a jövőbe, mindegyik belépési módnál kaphatunk

téves jelzést. Ha valakinek nincs bizalma a választott stratégiában, az a téves jelzések

100

sokasodása miatt kiábrándult lesz, és újabb módszer után néz. Amint azonban

elkerülhetetlenül ismét téves jelzések következnek, újra egy másik belépési stratégia felé

fordul, amíg vélhetően az is csődöt mond.

Így soha nem fog egy stratégiát következetesen véghezvinni és tökélyre jutni, hanem örökös

kutatója lesz a Szent Grálnak.

Éppen ezért: Találjon olyan belépési stratégiát, amelyik illik Önhöz és tökéletesítse azt.

Találjon olyan szabályokat, amelyek az Ön számára logikusak és követhetőek.

Ezt egy példával kívánom megvilágítani. Ügyfeleim egyike nagyon hisz az asztronómiai

befolyásokban. Meggyőződése szerint a csillagok konstellációja erősen befolyásolja életét.

Belépési szabályait egyes holdfázisok változására alapozza. Véleménye szerint a piac

bizonyos trendeket meghatározott holdfázisokban folytat.

Egy másik trader viszont, akinek az asztrológia puszta értelmetlenség, soha nem érez bizalmat

ilyen belépési szabályok iránt, bármilyen eredményt ér is el ez a módszer.

Én magam hiszek a piacok fent leírt véletlenszerű mozgásában, a káoszelméletben, amelynek

ingadozásait tömegpszichológiai jelenségek felerősítik vagy eltorzítják. Belépéseim ezért

alapulnak az Ellíott-hullámelméletre.

Hol lépjen be, avagy: így várjon a legjobb belépésre

Ha az Ön belépési rendszere kiváltott egy jelzést, ez nem jelenti automatikusan azt, hogy

azonnal be kell lépnie. Trading-terve előirányozhatja, hogy várakozzék az optimális

belépésre. Ha például egy oldalazási sávból (range) való kitörés a belépési jel, akkor sok

trader vár a kitörés visszatesztjére, mielőtt belépne.

Ennek a várakozásnak a legjobb árra az az előnye, hogy általában kisebb a kockázata. A piac

a visszateszt folyamán visszahúzódik, és Ön jobb áron tud venni vagy eladni. A különbség a

belépés és a stop között kisebb lesz, ezzel a kezdeti kockázat szintén. A visszatesztre való

várakozás további hatásaként a nyereség-potenciál is nagyobb lesz - a trade összességében

jobb hozam-kockázat-arányt mutat.

Szolgáljon példaként a következő trading-helyzet: A piac kitör a 4180-as sávból, felmegy

4200-ra. Ez a longra beállt tradernek belépési jel. Lehetősége van közvetlenül a kitörés után

vásárolni (példánkban 4205-ön) vagy visszatesztnél 4200-on. Stopja a 4180-s range alatt van,

árfolyamcélja 4240-nél.

Ha a trader nem várná be a visszatesztet, kockázata 25 pontos és hozama 35 pontos lenne. Ha

bevárja, a hozam megemelkedik 40 pontra és a kockázat leesik 20 pontra. Összességében

beléphet egy fogadásba kettes hozam-kockázat arány mellett. Ez jóval több, mint az első

esetben, ahol ez a arány csak 1,4 volt.

A jobb belépésre való „pókerezés" stratégiájának hátránya az, hogy néha elszalaszthatunk egy

alkalmat. Ezért szükséges egy kritérium kidolgozása arra nézve, hogy mikor merészkedjünk

egy jobb belépést elérni és mikor ne.

101

Ha tapasztalatai és erőforrásai azt mutatják, hogy az Ön által kiválasztott stratégiánál tipikus,

hogy a piac a belépési jelzés után még egyszer visszatér, akkor a valószínűség-számítás

segítségével eldöntheti, hogy pókerezzen a belépéssel vagy ne.

Ehhez tegye a következőket: Vegyünk egy egyszerű kitörési rendszert, amelynél mindig

vásárol, ha a piac kitör a range-ből. Jegyezzen fel magának minden esetet a múltból vagy

aktuális trading-helyzeteket, amelyeknél a belépési rendszer jelzést generált.

Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy Ön 100 jelzést azonosított. Képezzen most

csoportokat a következő séma szerint:

Az egyik csoportban található az összes trade, amelyeknél a piac még egyszer tesztelte a

kitörési szintet, a következőben vannak azok az esetek, amelyekben a piac a kitörési szintre

való visszateszt nélkül közvetlenül tovább lépett. Harmadik csoportként jegyezze fel az összes

téves jelzést, tehát azokat az eseteket, amelyekben a pozíciót a kezdeti stopnál kistoppolták.

Póker-stratégia

Csoport Darabszám Százalék Nyereség / veszteség átlag

1. csoport Belépés visszatesztnél

63 trade 71 % 25 pont

3. csoport Téves jelzések

25 trade 29% -20 pont

Összesen

88 trade

A kettes csoport (12 trade) kimarad, mert a piac még a belépési limitet sem érte el.

A tradenkénti veszteséget téves jelzés esetén csupán a visszateszi utáni belépés és a stop

közötti árfolyam-különbözet szintjén vegye számításba, mivel a piac minden esetben elérte a

visszateszi során a vételi limitet. Számítsa ki az átlagos nyereséget minden csoportnál úgy,

hogy a csoport összes trade-jének eredményét elosztja a tradek számával.

Közvetlen vétel

Csoport Darabszám Százalék Nyereség / veszteség átlag

1. csoport és 2. csoport Közvetlen vétel

75 trade 75 % 20 pont

3. csoport Téves jelzések

25 trade 25% -25 pont

Összesen

100 trade

Az egyes és a kettes csoport nyereségének kisebbnek kell lennie, mint az egyes csoport

nyeresége póker-stratégia esetén, mivel Ön semmilyen változtatást nem végzett a kilépési

102

szabályon és nem várt visszatesztre. Mindig közvetlenül lépett be, tehát egy magasabb

árfolyamon.

Miután Ön - a fenti példa szerint - beírta az értékeket egy táblázatba, összehasonlíthatja a

póker-stratégia szerinti elvárható értéket a közvetlen vételével.

Az elvárható érték a nyerő tradek százalékos részarányából számítható, megszorozva az

átlagos nyereséggel, hozzávéve az átlagos veszteség és a vesztes tradek százalékos

részarányának szorzatát. A példánk szerinti póker-stratégiánál:

0,71 x 25 + 0,29 x (-20) = 11,95

Ezután számítsa ki az elvárható értéket a közvetlen vételnél, retracementre való várakozás

nélkül. Ehhez a kettes csoport átlagos nyereségét kell megszoroznia az egyes és a kettes

csoport százalékos gyakoriságával, majd meg kell szoroznia a hármas csoport százalékos

részarányát a hármas csoport átlagos veszteségével. Vigyázat: A hármas csoport átlagos

veszteségéhez hozzá kell számítania az egyes és a kettes csoport átlagos nyereségének

különbségét, mivel Ön retracement nélküli belépésnél is magasabb áron vásárolt volna. A

közvetlen vételnél tehát:

0,75 x 20 + 0,25 x (- 25) = 8,75

A lehetőségek száma

Vigyázat: nem mindig tanácsos, hogy olyan stratégiának adjunk elsőbbséget, amelynél a

legmagasabb az elvárt érték. A póker-stratégiánál meg kell fontolni, hogy a lehetőségek

száma - annak lehetősége, hogy egyáltalán aktívak legyünk -kisebb.

Míg Önnek a közvetlen vásárlásnál a belépési jelzés után százszor lett volna lehetősége

tradíngre, a jobb árra való várakozásnál csak 88-szor. Tizenkét esetben elfutott Ön elől a piac.

Csak akkor kap korrekt eredményt, ha a stratégia elvárt értékét megszorozza a lehetőségek

számával.

Példánkban a póker-stratégiánál 88 esetben várhatja el átlagosan 11,95 pont megszerzését -

összesen tehát 1051,6 pontot. Ha viszont nem várja meg a retracementet, összesen csak 875

pontot keres.

Amint látjuk, a lehetőségek száma fontos szerepet játszik. Még egyszer: Nem mindig az a

stratégia a legjobb, amelyiknél legmagasabb az elvárt érték. Összevethető, különböző mértékű

pozitív elvárható értékkel rendelkező stratégiáknál mindig figyelembe kell venni a

lehetőségek számát.

Ezeket a lépéseket kell megtennie

Mindenekelőtt tartsa magát ahhoz az irányhoz, amelyet a piac az Ön által végzett tevékenység

időszakában javasol. Segítségére lehet, ha megtalálja a legkisebb ellenállás irányát. Ügyeljen

azonban arra, hogy ezzel csak egy magatartás-formához jut, mellyel még nem alakított ki

véleményt.

103

A különbség azért olyan jelentős, mert Ön bizonyára nehezen tér el már kialakult

véleményétől, még ha a piac meg is mutatja, hogy véleménye hamis. Senki sem veszi

szívesen, ha azt mondják neki: a véleményed teljesen elhibázott. A piac iránya melletti

kitartás viszont arra készteti Önt, hogy a tradingnél rugalmasabban reagáljon az aktuális

eseményekre. Képes lesz gyorsabban és egyszerűbben átváltani az Ön által nem

kedvezményezett piaci irányba is.

Ha Ön már kialakította álláspontját a piac egy iránya mellett, akkor már kötődik ahhoz, hogy

milyen irányt (long vagy short) ad trade-jének. A belépés ebben az időpontban viszont még

nem történt meg. Erre általában akkor kerül sor, ha az Ön belépési jelzése feltűnik. A belépési

jelzéseket világos kritériumoknak kell szabályozniuk, különben könnyen hajlik az ember arra,

hogy egyszerűen belépjen egy pozícióba anélkül, hogy erre a piac konkrét alapot szolgáltatott

volna.

Ha az Ön belépési jelzése belépést ajánl, még a pozíció megnyitása előtt feltétlenül meg kell

vizsgálnia, hogy jó fogadásba lép-e be. Csak akkor szabad a pozíciót valóban megnyitnia, ha

egy vonzó hozam-kockázat arány áll fenn.

Minden trade előtt vizsgálja meg, hogy a trading-ötlet tényleg ésszerű-e és megfelel-e

tervének. Erre időt kell fordítania!

Ugyancsak ügyeljen arra, hogy döntései mindig azonos idősíkon történjenek. Azok a jelzések

ugyanis, amelyek rövid idősíkon keletkeztek, gyakran nem érvényesek hosszabb idősíkon. Ha

Ön belépési jelzéseit általában az ötperces charton kapja, akkor a belépés előtt ne is nézze

meg az egyperces chartot, hanem akkor lépjen be, amikor az ötperces charton láthatóvá válik.

Legyen erős és következetes döntéseiben. Ha a piac jelzést ad Önnek, kövesse is ezt. Az a

belépési stratégia, amelynél csak felét követi a jelzéseknek: értéktelen. A diszkrecionális

tradereknek ugyan megadatott a szabadság, hogy egyes jelzéseket ne is vegyenek figyelembe,

ez azonban csak kivétel és nem szabály.

Erre kell minden belépésnél figyelni

Tervezze meg mindegyik trade-jét pontosan és fejlessze ki belépési gyakorlatát

A gyakorlat - rutin - segít Önnek, hogy gyorsabban cselekedjék, mivel tudatalattija sok

ügyletet és döntést képes vezérelni. Éppen a kezdőknek lehetnek segítségére olyan jegyzetek,

amelyeket a belépésnél tudnak használni. Mint egy pilóta a start előtt a gépét, úgy ellenőrizze

Ön is az összes feltételt, mielőtt kereskedni kezd. Ha tradingjét előre megtervezi, ez segíti a

megfontolt kereskedésben. Automatikusan kevesebb tradebe kezd, ami érezhetően javítja

majd eredményeit. A tervezés ne csak a belépésre vonatkozzék, hanem írja elő részletesen egy

trade összes szakaszát.

Minden belépéshez tervezze meg már az újra-belépést is

Azt is vegye figyelembe a tervezésnél, hogy milyen körülmények között kész Ön újra-

belépni. Az újra-belépés annyit jelent, hogy egy előzőleg kistoppolt pozíciót újra megnyitunk.

104

Aki előre megtervezi ezt a lépést, az megfontoltabban tud kereskedni, ha egyszer már

veszteséggel kistoppolták.

Van két szélsőséges helyzet, amin a traderek gyakran elbuknak, ha kistoppolják őket. Az

egyik az, hogy nem látják be, hogy rosszul állnak és egy újabb stoppal pozíciót nyitnak, ami

valójában az első pozíció kibővítésével ér fel - csak egy eltolt stoppal. A másikat azok a

kereskedők érezhetik, akik nincsenek többé abban a helyzetben, hogy ismét piacra lépjenek,

ha egyszer szerencsétlenül kistoppolták őket - bár a piac ismét az általuk feltételezett irányban

halad.

Ha Ön el akarja kerülni ezeket az extrém helyzeteket, kell legyen egy terve az újra-belépésre,

amely már készen áll, mielőtt egy pozícióba belépne. Készítésekor el kell képzelnie, mi

történik, ha kistoppolják: hol áll akkor a piac? Mikor döntené el, hogy csak szerencsétlen

kistoppolódás történt? Mikor nem adott a piac igazat az Ön pozíciójának? Hol húzódik a

vonal a homokban? Hány újra-belépést engedélyez?

Ha már az első trade előtt megtervezi újra-belépését, felismerheti, hogy mi az ésszerűbb: több

belépési kísérletet végrehajtani egy szűk stoppal, vagy csak egy kísérletet, azt viszont

nagyobb stoppal. Tervezze újra-belépését olyan időpontra, amikor érzelmi és pszichológiai

szempontból jobb hangulatban van, nincs stresszes állapotban vagy egy előző negatív trade

befolyása alatt.

Kérdezze meg mindig a trade okát

Azért kereskedik, mert egy jó fogadásról van szó, vagy egyéb motívumok miatt? Daytraderek

gyakran kereskednek unalomból, vagy mert azt hiszik, hogy valamit csinálni kell. Az is

veszélyes, ha valaki csak azért fog egy trade-be, hogy egy előzőleg elszenvedett veszteséget

gyorsan kárpótoljon.

Legyen az első pozícióval agresszív, és építsen még rá, ha az Ön irányába "fut"

A traderek keresik a biztonságot és ezért gyakran megvárják, amíg a piac egész világosan

megmutatja nekik, hogy milyen irányba tart. Az a pont viszont, amelynél mindenki számára

nyilvánvalóvá válik a trend, többnyire sajnos egy olyan pont, amelyiknél a trend éppen

befejeződik. így sok trader vár az oldalazási sávból való kitörésre, ha long akar menni.

A kitörésre való várakozás helyett előbb inkább agresszívnek kell lennie és egy kis teszt-

pozíciót megnyitnia. Ha azután megtörténik a kitörés, a visszahúzódásokban növelheti

pozícióját. A kitörés előtt ugyan látszólag nagyobb a bizonytalanság, ezt azonban

ellensúlyozza a kisebb kockázat. Figyelembe véve azt is, hogy a jövő nem látható előre, egy

korai belépés többet kínál, mint a várakozás az állítólagos biztonság miatt.

Egy pozícióba csak akkor lépjen be, ha megnyitása előtt ésszerű stopot tud hozzá

meghatározni.

A legnagyobb oktalanságok egyike, amit trader elkövethet, az az, ha előre meghatározott stop

nélkül lép be. Ennek a hibának elkerüléséhez nyújt segítséget, ha egy világosan meghatározott

105

trading-rutint állít össze. Ehhez tehát a trader egy pozíció megnyitása előtt áttekinti az összes

belépési feltételt és ellenőrzi, hogy mindenre gondolt-e.

A kereskedők gyakran úgy vélik, hogy nekik erre nincs idejük és a pozícióba való belépés

után ráérnek a kezdeti stop elhelyezésével foglalkozni. Elméletileg ugyan ez is lehetséges,

mivel a kezdeti stop többnyire messze van az aktuális ártól. Viszont az a probléma, hogy az a

trader, aki meggondolatlanul beugrik egy pozícióba, először is nem tudja, hogy egy jó

fogadásba megy-e bele - mert nem tud hozam-kockázat arányt meghatározni -, másrészt

többnyire sokkal izgatottabban jár el, mint ha a trade előtt mindent alaposan megtervez.

Ne pókerezzen, ha be akar lépni a piacra, hanem mindig piaci áron (market order) lépjen be.

Egyes traderek gyakran pókereznek úgy, hogy kijelölnek egy limit árat a belépésükhöz. Ők

gyakran lépéselőnnyel kerülnek be a sodrásba, viszont azzal a kockázattal, hogy a piac

elfuthat előlük, mielőtt pozíciójukat megnyitották volna. Ha az összes feltétel adott egy

belépéshez, mindig vegyen azonnal (market). Nincs értelme bullish-nak vagy bearish-nek

lenni egyetlen pozíció nélkül.

Ne lépjen be túl gyakran

Minden trade-nél nem csak bróker-díjat kell fizetni, hanem még az árrést (spread) is meg kell

keresnie. Tehát minél gyakrabban kereskedik, annál magasabbak ezek a költségek. Inkább

összpontosítson néhány jó trade-re, sok üzlet helyett. Többnyire csak brókerét boldogítja, a

számlája pedig szenved.

Sok daytrader haszontalannak érzi magát, ha egy nap nem kereskedik, csak megfigyeli a

piacot. Ez az érzés abból a feltételezésből fakad, hogy csak az értékes, aki teljesít valamit. A

tradernél azonban az output, a teljesítmény, nem attól függ, hogy mennyi munkát fektetett a

trade-be vagy milyen gyakran kereskedett. Az én trading eredményeim többnyire annál

jobbak, minél kevesebbet kereskedek.

Kerülje a belépést fontos gazdasági adatok előtt

Ha valakinek már van egy pozíciója fontos gazdasági adatok beérkezése előtt, azt nem kell

feltétlenül lezárnia - hacsak nem válik a piac likviditása nagyon bizonytalanná, ami miatt

magas slippage-től, csúszástól kell tartani. Ha viszont az adatok beérkezése előtt nincs

pozíciója, ne is lépjen be újba.

Gazdasági adatok alapján kereskedni - ez hasonlít a rulettjátékhoz. Senki sem tudja, milyenek

lesznek az adatok. Abszolút hiba egy pozíciót a szerencsére felépíteni. Várjon tehát a

belépéssel, amíg a fontos adatok közlése megtörténik.

Létezik-e okos belépés, és ha igen: milyen az?

Van egyáltalán okos belépés? Minden statisztika és a rendszerek előrejelző-képességének

kritikája ellenében az én belépéseim, mint sok profié, a piaci tapasztalatokra épülnek.

Hasonlóképpen egy labdarúgó mérkőzéshez, vannak ugyan stratégiai ajánlások és standard

helyzetek a trading esetében, de igazi mesterfokozatot csak az érhet el, aki rendelkezik

106

elegendő tapasztalattal olyan helyzetek megoldásához, amelyek kívül esnek az általános

helyzetfelismerésen. Ezeket a tapasztalatokat nem lehet néhány szabállyal számítógépen

programozni. Még ha 1000 oldalas lenne is ez a fejezet, akkor sem lehetne közvetlenül

hasznosítani - a tapasztalatokat mindenkinek magának kell összegyűjtenie.

Az okos belépés tehát mindenek előtt piaci tapasztalatokat feltételez. Egyes piacokon

működhet egy stratégia, másokon nem. Azokat a stratégiákat, amelyeket az esetek 90

százalékában alkalmazok, a döntő tíz százaléknál félreteszem, mert ezeknél helyesnek tartom

a szabályok megszegését.

Ez a diszkrecionális trader nagy előnye: kihasználhatja szabadságát még szabályai

megszegése árán is. Egy számítógépes kereskedési rendszernél itt lenne a rendszer vége. A

piacon kivételek százai léteznek valamint állandóak a változások.

Ed Sakotának öt szabálya volt a tradinghez; ezeket A piacok mágusa c. könyvében írja le. Az

első így hangzik: Kövesd szabályaidat; az utolsó pedig: Tudnod kell, mikor szegd meg

szabályaidat.

A piacok komplexitása, az árakra ható folyton változó befolyások és a piaci résztvevők nagy

száma miatt tanácsos, hogy ki-ki legalább néhány gondolat erejéig foglalkozzék belépésével.

Az okos belépés előtt a trader óvatosan kitapintja pozícióját. Ez azt jelenti, hogy ne akarja

rögtön a belépésnél a legnagyobb pozíciót elfoglalni, inkább hagyjon helyet további

kontraktusoknak, amelyeket akkor vehet fel, ha a piac már az ő irányában „szalad" - és

egyúttal hagyjon még egy helyet az újra-belépéshez a kockázat-menedzselésében arra az

esetre, ha kistoppolnák.

Az okos belépés tehát a money-management és a belépés kombinációja. Mivel nem láthatunk

a jövőbe, jobb, ha hagyjuk a piacot, hogy megmutassa nekünk, jó-e a helyzetünk. Tegyük fel,

hogy készek vagyunk tőkénk legfeljebb egy százalékát kockáztatni egy pozícióval.

Számlánkon 200 000 euró van, így a maximális kockázat összege 2000 euró. Egy (DAX)

4200-as vételből 4180-nál stoppal kilépünk. A kontraktonkénti kockázat így 500 euró, tehát

legfeljebb négyet vehetünk.

Ahelyett, hogy az összes kontraktot azonos árfolyamon szereznénk meg, először például csak

a felét vesszük meg, és amint a piac a mi irányunkba fut, még egyet. Ha a trend javunkra

stabilizálódik, ismét veszünk egyet, ha a vétel kockázata nem lett túl nagy (mivel nem akarjuk

tőkénk több, mint egy százalékát kockáztatni).

Ennek a módszernek ugyan az a hátránya, hogy részben drágábban vásárolunk és az átlagos

vételi ár növekszik, ennek ellenében viszont megkapjuk a piactól annak megerősítését, hogy

pozíciónk jó irányba áll.

107

9. A mester-traderek nagy titkai a kilépési stratégiák.

Az egyszerű szabály: a veszteségeket behatárolni és a nyereségeket növekedni hagyni - ez

csak tökéletes kilépési szabályokkal valósítható meg.

A trading alapvető törvénye - és miért vét oly sok kilépési stratégia ez ellen

Semmi sem okoz nagyobb örömet a nyerésnél, ennek ellenére a legtöbb tradernek nem adatik

meg ez az élvezet. A nyerő-tradek gyakran túl hamar leállnak. Az érzelmi panaszok egy

nyereséges-trade folyamán kivehetően nagyobbak, mint a vesztés kínjai. Másként alig lehet

megmagyarázni, hogy a daytraderek mindig megelégednek a kisebb nyereségekkel. Szinte

már kórosnak tekinthető, hogy milyen következetességgel kerülnek behatárolásra - és ezzel

nyereségben korlátozottá - egyes trade-ek.

Az ősi trader-bölcsesség így hangzik: „Nyereségeibe még nem halt bele senki." Ez akár igaz

is lehet, bár aki a nyereséget túl hamar felveszi, annak túl sok jut a halálhoz és túl kevés az

élethez. Az ilyen traderek jellegzetes harcosok: kifejlesztettek egy túlélési stratégiát, de nincs

nyerési stratégiájuk.

A nyerők nem határolják be nyereményeiket. Inkább a pénztárcájukra hallgatnak: „Jöjjenek

csak még nyeremények."

Hogyan fejleszthető ki azonban a nyerési stratégia? Minden trade eredménye a kilépéstől

függ. Még a rossz belépésnél is gyakran megmentheti az ügyletet a jó kilépés. Viszont a rossz

kilépés majdnem mindig veszteséghez, vagy nagyon kis nyereség miatt rossz trading-

eredményhez vezet.

A rossz kilépések mindig akkor eredményeznek veszteséget, ha hibásan bevetett stopok miatt

a trade-et túl gyorsan leállították, annak nem volt lehetősége kifejlődnie. A trader többnyire a

„saját irányában" látja a piacot futni, és nem azt, hogy kilökték. Ezek a kilépések gyakran

improduktív tényezők eredményei: pl. aggodalom, idegesség vagy financiális nyomás.

Viszonylag egyszerű az ilyen kilépések felismerése. Túl közel vannak a piachoz, egy olyan

zónában, amelyet én „normális pezsgésnek" nevezek. Normális pezsgés alatt azokat a piaci

mozgásokat értem, amelyek esetlegesen jönnek létre, és a fölérendelt trendre nincs semmi

hatásuk.

A piac pezsgése nem mindig állandó. Van, amikor a pezsgés igen erős, máskor viszont olyan

gyenge, hogy alig észrevehető.

A pezsgés ezen ingadozásait a tapasztalt trader könnyedén felismeri, kezdő számára viszont

gyakran nehéz a szignifikáns mozgásokat a pezsgéstől megkülönböztetni. Ezért ajánlom, hogy

a trading során a főbb piacokra vagy termékekre összpontosítsanak, hogy mindenekelőtt

ezeken a piacokon gyűjtsenek tapasztalatokat.

Néhány fix pontot viszont a kezdőknek is megjelölhetek: miként azonosítható a piac pezsgése.

A chartokon jellemzőek az oldalazási zónák a pezsgési mozgásra. Az oldalazási zóna aljától a

108

felső határig az összes mozgás többnyire véletlenszerű, tehát ez a tartomány jó jelzés arra

nézve, hogy milyen erős a pezsgés.

Fontos, hogy a pezsgés azonosításánál a trader megmaradjon azon időegységen belül,

melyben trading-döntéseit meghozza, mivel a pezsgés egyórás charton jelentősen magasabb,

mint ötperces charton.

Ugyanígy jó kiindulási pont a pezsgés méréséhez egy bar vagy egy candle átlagos nagysága a

vizsgált időegységben. Pontosabb átlagképzéshez a nap folyamán hagyja a három legnagyobb

gyertyát figyelmen kívül.

Ezzel a módszerrel a trader mindazonáltal csak a piac minimum-pezsgését tudja

megállapítani, míg a pezsgés egy oldalazási zónában (lásd fenn) gyakorta inkább a maximális

értékekhez közelít.

A kilépő stopokat mindig a normális pezsgési tartományon kívül kell elhelyezni.

Segédletként, hogy eléggé eltávolodhassunk a normális pezsgés zónájától, alkalmazhatók

egyes szignifikáns pontok, pl. támaszok, ellenállások vagy csúcs- és mélypontok. Normál

esetben ezen pontok törésének jelentősége van a trendre nézve.

A rossz kilépés másik formája a trader azon aggodalmából adódik, hogy ismét le kell adnia

valamit nyereségéből, ami ahhoz vezet, hogy a nyereség túl kicsi ahhoz, hogy a szokásos

veszteségeket fedezhesse, amelyek a tradingnél keletkeznek. Ezek a kilépések széles körben

elterjedtek, a trader gyakran észre sem veszi, hogy rossz kilépési stratégiája miatt veszít,

hanem belépésénél keresi a hibát. A kilépési stratégia megváltoztatása ezeknél a tradereknél

többnyire jelentős kihatással lenne teljesítményükre.

Ehhez azonban hajlandónak kell lenniük arra, hogy a következő kérdésre igen-r\e\

válaszoljanak

Kész arra, hogy nyereségeiért pókerezzen?

Csak akkor képes a trading ősi törvényét - a nyereségeket növekedni hagyni, a veszteségeket

behatárolni - megvalósítani, ha játszik nyereségeivel.

Mint a pókernél, itt sem arra megy ki a játék, hogy gyakrabban nyerjünk, hanem hogy akkor

nyerjünk, ha tele van az asztal. Ezért jobb a kisebb nyereségeket az asztalon hagyni és

ügyelni, hogy a helyes pillanatban lépjünk be. Ön nem fog automatikusan minden trade-del

több pénzt keresni, de átlagos jövedelmei érezhetően növekedni fognak. Ezt a művészetet egy

intelligens kilépési stratégia kifejlesztése során kell megtanulnia!

Az előtérben a következő kérdés áll: Mennyi nyereségnek kell lennie, mennyit szabad és kell

egy tradernek elvinnie? Legyünk olyanok, mint Dagobert bácsi, akinek semmi sem volt elég,

vagy van egy pont, amelynél jobb, ha megállunk? Mikor érdemes a tele asztalért pókerezni,

mikor jobb ezt nem tenni? Milyen nyereség optimális?

Ezeket a kérdéseket nem tudjuk megválaszolni, mivel a nyereség egy jövőbeli és bizonytalan

esemény. Így minden trade-hez utólag lehet az optimális kilépési időpontot meghatározni, ha

109

a charton utánanézünk, mi volt a maximális ármozgás kilépés előtt és után. Viszont egy trade

ilyen utólagos elemzése már elkésett segítség az optimális kilépési pont meghatározásához.

Mégis érdemes ezt az elméletileg optimális exit-pontot megkeresni, mert képet kapunk arról,

hogy egy lehetséges nyereség hány százalékát nem tudtuk bezsebelni a választott kilépési

stratégia miatt.

Ehhez vessük össze nyereségünket azzal a feltételezett nyereséggel, melyet elértünk volna, ha

a legjobb ponton léptünk volna ki a trade-ből. A kapott szám felvilágosítást ad arról, hány

százalékot tudtunk kihozni az optimális kilépéshez képest.

Ez természetesen soha nem lehet 100 százalék, viszont ily módon felismerhetjük, hogy eddigi

kilépési stratégiánk átdolgozásra szorul-e.

Viszont hol van az optimális kilépés, ha a trade eredménye a piac mozgása miatt bizonytalan?

Nincs kontrollunk afelett, hogy milyen távon fut a piac a mi irányunkban. Befolyásunk arra

korlátozódik, hogy egy általunk meghatározott időpontban stoppoljuk a nyerés vagy vesztés

folyamatát és egy meghatározott nyereséget vagy veszteséget realizáljunk.

Kontroll-lehetőségeink eszerint pusztán arra korlátozódnak, hogy eldöntsük: mikor nyertünk

vagy veszítettünk már eleget. Ez a döntés az első pillanatra szubjektívnek tűnik: van, akinek

már tíz pont profit elegendő, egy másiknak talán csak húsz.

Ezen kérdés megválaszolásához mégsincs köze a szubjektivitásnak. Ez megtévesztő, mert a

legtöbb ember kockázatkerülő nyereség esetén, viszont kockázatkereső, ha veszteségekkel

kell „játszania". Ez azt jelenti, hogy inkább elviszünk egy biztos nyereséget, mintsem egy

nagyobb, viszont bizonytalanabb nyereségért pókereznénk; míg vesztes helyzetben gyakran

remélünk egy jobb kilépést és ezzel kisebb veszteséget, minthogy a biztos veszteséget

realizálnánk.

Érdekes módon sok tapasztalatlan trader van, aki nem rendelkezik kilépési stratégiával, és

ezért az optimális kilépés kérdését mindig ösztönösen válaszolja meg. Pontosan a biológiailag

programozott viselkedési adottságok szerint reagálnak kockázatkerülő módon nyereség

esetén, és korán realizálják nyereségüket, míg veszteségeik gyakran megnőnek, mert remélik

még, hogy jobban is ki tudnak jönni a trade-ből.

Ezt a dilemmát csak egy konkrét, rögzített kilépési stratégiával lehet megoldani. Még mielőtt

kitérnék erre, szeretnék Önnek egy történetet elmesélni.

A pulykacsapda

Képzelje el, hogy készített egy pulykacsapdát. A csapda egy alul nyitott kosár, amelyet

felakasztott a talaj fölött. Egy zsinórral bármikor le tudja ereszteni a kosarat - ezzel zár a

csapda. A kosár alatt a földre magokat szórt csalétkül a pulykáknak.

Most feszülten les egy bokor mögött, a zsinór végével a kezében és vár a kövér zsákmányra.

Nem tudja ugyan pontosan, hány pulyka szaladgál a környéken, megfigyelései alapján úgy

becsüli, hogy ezidőtájt legalább egy tucat tartózkodik a körzetben.

110

Kezdetben minden egyszerűen megy. Egy pulyka rábukkan a csalétekre és a csapda alatt

szorgosan kezdi csipegetni. Most könnyű volna a dolog, ha egy pulykával megelégedne,

viszont a kosár csapódásával elriasztaná a többieket. Egy pulyka sovány eredménynek tűnik

ahhoz a fáradsághoz, amellyel a csapdát megépítette, ezért tovább vár. Nem sokkal később

megjelenik a második pulyka és az is eszeget. Kettő jobb, mint egy - de három még jobb

lenne: és lám: feltűnik még két pulyka, amint közelednek a csapdához.

Éppen abban a pillanatban, amint már négy állat van a csapda alatt és Ön azt latolgatja, hogy

megelégedjék-e ezzel a zsákmánnyal, az első két pulyka jóllakottan elsétál. Foghatott volna

négyet, most már csak kettő van. Leengedje-e a kosarat? Most rögtön, mielőtt még egy pulyka

meglóg? Vagy bízzék abban, hogy az első kettő még visszajön? Meglehet, hogy teljesen le

van forrázva, és arra vár, hogy még több pulyka jöjjön.

Még mielőtt ezt végiggondolta volna, még egy pulyka kimegy a csapda alól. Volt már négy,

most csak egy van, és fennáll a veszély, hogy az is megszökik. Először nem elégedett meg

egy példánnyal, most pedig aggódhat, hogy ezt az egyet is elveszíti, tehát biztosítani szeretné

mini-nyereségét.

Félelemmel eltelve, hogy még azt is elveszíti, nem veszi észre, hogy hat újabb pulyka

közeledik a csapda felé. Csak arra koncentrál, amit elveszíthet, nem arra, amit nyerhet.

Nos, mikor volt a csapda bezárásának optimális időpontja? Ön mikor zárta volna be? Négy

pulykánál? Honnan tudhatta volna, hogy továbbiak is zsákmányául eshetnek?

Azt a kérdést, hogy mikor lesz a legjobb időpont a csapda bezárására, nem lehet érzések

alapján megválaszolni, mert érzelmeink a félénk remény és a mohó öröm között csaponganak.

Csak fegyelmezetten és érzelmek nélkül cselekedhetünk, ha van rá szabályunk: mikor kell a

csapdát zárni. Egyébként érzéseink hullámvasútján járunk fel, s alá. Mindegyik új csapda

alatti pulykával növekszik örömünk - a távozottak miatt viszont csalódásunk. A

pulykavadászat érzelmileg idegölővé válik. Egyszer csak eljutunk egy pontra, ahol nem

vagyunk képesek ésszerűen viselkedni, egyszerűen csak abba akarjuk hagyni a lelkizős

hullámvasutazást. Az, hogy ez a pont egyúttal az optimális pont lenne, azt kétlem.

Csak akkor tudjuk ezt a problémát megoldani, ha kidolgozunk egy fix szabályt -remény,

félénkség és egyéb improduktív érzelmek nélkül. így például szabályként rögzíthetjük, hogy

amint két pulyka elhagyta a csapda területét, de kettő még ott maradt, akkor zárjuk a csapdát.

Ezt a szabályt bővíthetjük úgy is, hogy ha X pulyka van a kosár alatt, akkor már egy állat

távozása után is leeresztjük azt. Az exit-szabály kidolgozásánál a fantáziának nem kell határt

szabni. Csak az a fontos, hogy ez a szabály az alapelvre - a nyereségeket növekedni hagyni, a

veszteségeket korlátozni - épüljön fel.

A pulyka-példa jó összehasonlítás a piaccal. Itt sem tudjuk, hány további pontot kereshetünk

még. Mivel ez bizonytalan, jövőbeni esemény, döntésünket attól kell függővé tennünk, hogy

hány pontot (pulykát) kerestünk már meg (fogtunk el), és mennyire valószínű, hogy még 1

pontot (pulykát) kaparinthatunk meg. Ennek az információnak a bázisán ki kell dolgoznunk

egy kilépési szabályt.

111

Ez a kilépési szabály gondoskodik arról, hogy ne legyünk váltakozva elragadtatottak és

letörtek, hanem a döntési helyzet urai lehessünk. Van egy szigorú szabályunk a kilépésre. Az

eredmény talán egyszer kisebb, egyszer nagyobb lesz, de ez a mi szabályunk, amelyhez

tartjuk magunkat, ez produkálja az eredményt, nem pedig az érzéseink. Ettől kezdve nem az

érzelmeinktől vezérelve döntünk és elkerülhetjük a hangulati gödröket éppúgy, mint a káros

hangulati csúcsokat.

A kérdés, amelyet még meg kell válaszolni, így szól: Melyik kilépési szabály biztosítja az

általunk alkalmazott belépési stratégia mellett az átlagban legmagasabb output-ot. Ennek a

kérdésnek megválaszolásához vissza kell nyúlnunk statisztikai alapismereteinkhez.

Kezdjük annak a valószínűsítésével, hogy +1 pontot realizálhatunk. A nyereségek növekvő

nagyságával csökken ennek valószínűsége, mert a piac mozgása ezt a nyereséget már nem

adja meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kis nyereségekre kellene összpontosítanunk.

Tendenciájában egyszerűbb nagyobb nyereségekre koncentrálni, mint sok kis nyereséggel

megpróbálni a teljesítmény elérését.

Tegyük ezt még világosabbá egy DAX-példával. Míg a daytrader számára annak

valószínűsége, hogy két pontot nyerjen, még igen magas, úgy csökken ez, ahogy a 20 pontos

nyereséghez közelít

Tegyük fel, hogy a két pont megnyerésének valószínűsége 85 százalék, míg a 20 pont

megnyeréséé csak 30 százalék. Húsz pont realizálásához lehetőségünk van tízszer egymásután

két pontot megkeresni vagy egyszer húszat. Annak a valószínűsége, hogy tízszer egymásután

két pontot érjünk el: 0,8510 = 19,69 százalék, és ezzel jelentősen az egyszer húsz pont

megszerzésének valószínűsége alatt van.

Meg kell fontolni, hogy ez a számítás nem tartalmazza a trading-költségeket. Ilyen

költségekkel még rosszabb a helyzet. Meg kell továbbá fontolni, hogy minden trade időt és

erőforrásokat vesz igénybe, függetlenül a trade kimenetelétől. Itt is előnyösebb egy nagyobb

nyeremény sok kicsinél.

Induljunk ki abból, hogy egy hétpontos nyereség elérésének valószínűsége 67 százalék, így

csak háromszor kellene nyernünk, hogy a húsz pontunkat elérjük. A nyereség valószínűsége

ez esetben (0,673 = 0,3) közel azonos volna. Még itt is az előtt a probléma előtt állunk

azonban, hogy háromszor kell belépést találnunk, azaz a piacnak a nap folyamán háromszor

kell esélyt kínálnia, szemben egy 20 pontos eséllyel.

Látható ebből a számításból és a példából, hogy az optimális nyereség-nagyságra vonatkozó

kérdés egyebek mellett egy bizonyos nyereség elérési valószínűségének kérdésétől is függ.

Mivel a növekvő nyereséggel egyre valószínűtlenebb lesz +1 pontot realizálni, kilépési

szabályunknak növekvő nyereség esetére más trading-viselkedést kell előírnia, mint kis

nyereségeknél.

Mindazonáltal úgy kell felépülnie, hogy nagy nyereségek elérésére irányul és azokat lehetővé

teszi. Egy intelligens exit-szabály ennek megfelelően különböző trading-szakaszokra

különféle előírásokat tartalmaz a trader számára.

112

Az én kilépési szabályaim

A legfontosabb és legelső kilépési-szabályom az, hogy a stopot emelkedő trendnél a relatív

minimumhoz, csökkenő trendnél a relatív maximumhoz (Id. ábrát) igazítom. Ezt az exit-

szabályt a következőkben 1. exit szabálynak nevezem.

A kilépéseimnél négy fázist különböztetek meg.

Az első Intervallum: R-1

Az első fázis a belépés és a stop közötti szakasz. Ezt az intervallumot R-1-nek nevezem,

mivel ebben a szakaszban szélsőséges esetben a kockáztatott összeget teljes egészében

elveszíthetem.

Ebben az intervallumban a trading-eredmény negatív, én csupán az alábbi alternatívák között

választhatok

a) a trade-et veszteséggel kistoppolódni hagyni,

b) várni és remélni, hogy a piac mégis felém fordul és a pozíció túllép a break-even

(nulla) ponton

c) pozícióm egy részét veszteséggel lezárni.

Amíg a piac ebben a veszteséges szakaszban van, kezdeti stopom változatlan marad. Mielőtt a

pozíciót megnyitottam, ezt a stopot egy, a homokban meghúzott határvonalnak jelöltem, és

kész voltam a kockáztatott összeget elveszíteni: Tehát nem is akartam a stopot a piachoz

közelíteni, és ezzel azt a veszélyt vállalni, hogy kiüt az általános pezsgés.

A kezdeti stop mindig a szignifikáns piaci pontok, az úgynevezett pivotok mögé kerül, mivel

a normál pezsgés zónáján kívül áll. Amíg a piac nekem nem kínál egyetlen szignifikáns

pontot sem, amely mögé a stopot elhelyezhetném, a kezdeti stopot a belépéstől szigorúan

meghatározott távolságra helyezem úgy, hogy a kezdeti stop minden esetben távolabb van,

mint a piac pezsgése.

Fontos azonban, hogy ehhez a szakaszhoz egy, vagy több szabályt fejlesszen ki, ha Ön leépíti

pozícióját, azaz rész-zárásokat irányoz elő. A kétség, amely ilyenkor fennáll, abban rejlik,

hogy Ön ugyan fokozatos leépítésnél kisebb veszteséget ér el, anélkül viszont a teljes

pozícióra kap nyerési esélyt. Ezért kell, hogy tiszta alapjai legyenek a leépítésnek.

Megfontolom, hogy a trade-be történő belépésnél bizonyos voltam-e, hogy közvetlenül a

nyertes zónába jutok, vagy várnom kellett volna még a trade-del. így minden esetben valami

rosszul sikerül, ha a piac a trade-emet a vesztes zónába sorolja. Itt ismét megkülönböztetést

teszek a trend irányú trade és a trend elleni trade között.

Trend irányú trade-nél néha előbb leépítek egy pozíciót, viszont trend elleni trade-nél

várakozási idő után, amelyet a piachoz mérek, ismét a break-even-zónát választom,

következetesen elkezdem a pozíció redukálását.

113

Normál esetben felosztom a pozíciót három részre, és azokból először eladok egy harmadol

Ha a trade ezután ismét veszteséget mutat, eladok egy következő harmadot, és csak az utolsó

harmadot tartom meg. A következetes leépítés oda vezet, hogy átlagos veszteségeim kisebbek

a szokásosnál.

Trend irányú trade-nél többnyire csak egy harmadát adom el a pozíciónak, ha várakozási időt

követően még vesztésre állok.

A kilépési-szabály az Intervall R-1-re főként idő-stopot jelent a pozícióm egy részére.

Ebben a helyzetben felmerül a kérdés, miért nem alkalmazok közvetlenül szakaszos

(lépcsőzetes) kezdeti stop-ot. A piacok gyakran keresik a stop-okat. [gy mindig és újra

kemény „sell-out"-mozgásokat láthatunk egy szinten, amelyek azonban az összképben

jelentéktelenek. Az én kezdeti stop-om a legrosszabb esetre szól, amely megóv attól, hogy sok

pénzt veszítsek. Ezért működik ez úgynevezett kemény stop-ként a piacon.

A veszteség-intervallumon belüli összes többi stop nem szerepel a piacon, ezzel ne legyünk

áldozatai a stop-vadászoknak. Ha kemény „sell-out"-ot észlelek azonnali helyreállás nélkül,

akkor ennek a mozgásnak nagyobb jelentőséget tulajdonítok, mint a tipikus stop-vadász

manővereknek, melyek többnyire csak rövid életűek. Csak akkor zárom veszteséges pozícióm

egy részét, ha a mozgást jelentősnek ítélem. Ezen kívül mindig időt kívánok adni a trade-nek,

hogy kibontakozhasson , úgyhogy a pozíciók csak hosszabb várakozás után kerülnek

leépítésre a veszteség-zónában.

Természetesen ebben a fázisban érvényesül már kilépési-szabályom, hogy a stopot a növekvő

trend relatív minimumához, illetve a csökkenő trend relatív maximumához igazítom. így

megtörténhet, hogy egy relatív minimum/maximum az R-1 tartományba esik, én a stopot

ehhez a ponthoz igazíthatom és ezzel csökkentem kockázatomat anélkül, hogy már olyan

piaci fázisban lennék, amelyben a kockázatom nulla.

A második Intervallum R1

Az első Intervallum R-1 után megkezdődik a nyereség-zóna. Abban a tartományban,

amelyben eredeti kockázatomat (a belépés és a kezdeti stop közti különbséget) még nem

kerestem meg, semlegesen viselkedem. A piac pozíciómmal - mivel az nyerésben van - már

jogot ad nekem. Nem áll fenn tehát a pozíció¬nagyság csökkentésének szükségessége.

Amint azonban megkerestem a kezdeti-kockázatomat (R1), már legalábbis veszteség nélkül

akarok kilépni a piacról. Emiatt a stop-omat abban a pillanatban, amikor a kezdeti-

kockázatomat megkerestem, minden esetben nullába húzom -függetlenül a piac mozgásától.

A második szakasz folyamán természetesen továbbra is aktív az 1. Kilépési szabály.

114

A harmadik intervallum R1,5

Amint a nyereség elérte kockázatom 1,5-szeresét, stopot alkalmazok, amely biztosítja, hogy

nyereségem egyharmada a piaci mozgásoktól függetlenül biztos. Tehát nyereségbiztosítási

stopot alkalmazok. Ha például 21 pont nyereségben vagyok, minden esetben bebiztosítok hét

pont nyereséget. 24 pontnál a stop nyolc pontra emelkedik és így tovább.

A negyedik intervalum - a cél-zóna.

Minden trade-hez - annak kockázati szempontok szerinti értékelésénél - a stop és a belépés

mellett egy célzónát állapítok meg. Amint a piac eléri ezt a célzónát, az én kilépési szabályom

automatikusan agresszívebb lesz. Most még maximálisan kész vagyok nyereségem

negyedéről lemondani. És már nem húzom át stopomat az ötperces chart relatív mélypontjára,

hanem a relatív mély-/csúcspontokat figyelem a rövidebb távú chartokon, pl. egy egyperces

charton.

Ügyelni kell arra, hogy a nyereségek a célzónában se legyenek limittel behatárolva. Inkább

hagyom, hogy a piac döntsön, mikor kerestem meg elég pénzt, miközben stop-omat

fokozatosan a piac mögé húzom.

Így találhatja meg tökéletes kilépési-stratégiáját

Mivel a kilépési-stratégia lényeges befolyással bír az Ön teljesítményére, minden energiáját és

figyelmét egy intelligens kilépési-stratégia kifejlesztésére kell fordítania trading-rendszeréhez.

A belépési stratégiát már megtalálta, ez csupán arra szolgál, hogy irányt szabjon a trade-nek.

Hogy most már a legjobb kilépési-stratégiát is kiválaszthassa, ismét a hozam-kockázat

koncepcióját állítsa szolgálatába, mivel ezzel a pozíció-méretezés összes effektusát ki lehet

iktatni.

Alkalmazzon egy belépési jelzést, ügyeljen arra, hogy a belépést pontos ismérvek definiálják.

Ez azért fontos, mert az Ön eredményeinek jelentősége van a jövőre nézve.

A következő lépésnél gondolja meg, milyen maximális kockázatot kész vállalni. A

csődkockázat fejezet ehhez értékes segítséget nyújt Önnek.

Még azt is tudnia kell, mekkora az Ön által tradelt piac normális pezsgése, mivel kezdeti stop-

ja soha nem eshet ebbe a zónába.

Ehhez adtam már támpontokat. Minél tapasztaltabbá válik, annál egyszerűbb lesz a piac

normális pezsgésének meghatározása. Optimális kezdeti stop-ja az Ön által maximálisan

elfogadható kockázat és a piac pezsgése közötti intervallumban lesz.

Most tesztelheti belépési szabályát ezzel az egy kilépési szabállyal. Rendezze csoportokba

veszteséges trade-jeit: az elsőbe kerülnek azok a tradek, amelyeknél Önt veszteséggel

stoppolták ki anélkül, hogy akár egyszer is jelentős nyerésben lett volna.

A második csoportja a tradeknek azok, amelyek ugyan időközben nyerésre álltak, ennek

ellenére veszteséggel stoppolták ki őket, mivel a piac újra fordult.

115

Az, hogy Ön mit nevez szignifikáns nyereségnek, az attól függ, milyen kezdeti kockázatot

vállalt. Amint a piac ennek a kockázatnak legalább a feléig felfutott, én már szignifikánsnak

minősíteném a nyereségeket. Ha például az Ön kezdeti kockázata 20 pont, az összes mozgás

érdekes, amelyek időközben tíz pontot, vagy annál több nyereséget elértek.

A következő trade-csoport felöleli azokat a tranzakciókat, amelyek időközben legalább a

kezdeti kockázat mértékéig pluszban voltak. Mindegyik kockázat¬többszörös számára

képezzen egy újabb csoportot. Itt nincs jelentősége annak, hogy a tradek a nap vagy a vizsgált

periódus végén nyerésre álltak-e. A fontos csak az, hogy a tradek minden csoportban egy

periódus alatt legalább egyszer nyerésre álltak.

Miután kialakította a csoportokat, tekintsen át minden csoportot, amelyek trade-jeit nem

azonnal stoppolták ki veszteséggel. Vizsgálja meg, hogy ezen csoportból hány trade esett

volna ki, ha az Ön kezdeti stop-ja egy ponttal közelebb lett volna a belépéshez. Ha a

vesztettek száma ettől nem növekszik lényegesen, akkor a kezdeti stop-ot általánosan

szűkebbre veheti, mint az első teszt-menetben.

Ugyanezzel az eljárással teszteljen most egy-két ponttal szűkebb stopot. Csökkentse a kezdeti

stopot mindaddig, amíg megállapítható lesz, hogy lényegesen több tranzakció kistoppolásra

került volna a kezdeti kockázattal anélkül, hogy előtte nyerésre állt volna.

Fontolja meg, hogy a stop egypontos módosítása jelentős befolyással lehet-e az Ön

teljesítményére. Daytraderként 250 napig naponként lépjen be lehetőleg két tranzakcióba. 500

trade-nél, amelyeknek például a felét veszteséggel stoppolják ki, a kezdeti kockázat egypontos

csökkentése összesen 250 ponttal javított éves teljesítményt jelent.

Miután megtalálta optimális kezdeti stop-ját, nézze át azon tradek csoportját, amelyek

felmutattak ugyan szignifikáns nyereséget, utóbb azonban veszteséggel stoppolták ki azokat.

Keressen olyan szabályt egy trailing-stophoz (csúszó stophoz), amely csökkenti ezen csoport

veszteségeit. Ha talált ilyet, vizsgálja kihatásait a többi csoportra (R + 1 és többszörös

nyereséggel).

Csak akkor használhatja ezt a kilépési szabályt, ha az oda vezet, hogy semmilyen eltolódás

nem mutatkozik másik csoportok veszteségei javára.

A következő lépéssel sok munka és számolás jár együtt. A többi csoport eredményeit

többnyire erősen érinti, amint Ön kidolgoz az R + 1 nyereségek csoportjára egy trailing-stop-

szabályt, mivel ezzel a kilépési szabállyal sok trade már kistoppolódik az R + 2 és a többi

csoportból.

Mivel Ön többnyire nem tudja megakadályozni, hogy az új kilépési szabály miatt sok trade

kiessen a magas nyerő-csoportokból, most ki kell számolnia, hogy melyik kilépési szabállyal

érhette volna el a legjobb eredményt.

Egy számítógép megfelelő szoftverrel természetesen sok munkát levehet az Ön válláról a

megfelelő kilépési szabály keresésénél; így tudja tesztelni és optimalizálni kilépési szabályait.

116

10. Kutatás a maximális hozamráta után

Hozamráta (Rate of Return): Időegységre (általában egy évre) számított hozam %-ban

A legjobb rendszer sem ér semmit, ha legfeljebb három veszteséges tradet tudunk

sorozatban elviselni, viszont gyakrabban kell egymásután négy vagy még több veszteséges

trade-del számolnunk

A Kelly-kritérium

Láttuk már, hogy milyen fontos felismerni, miként tudunk elkerülni egy veszteség sorozatot.

Kockázat-menedzseléssel arra összpontosítottunk, hogy ne kerüljünk csődbe. Az optimális

fogadási tételt mindig úgy választottuk meg, hogy a csődkockázat a lehető legkisebb legyen.

Vizsgáljuk most meg az optimális fogadásra vonatkozó kérdést nem a kockázat

szemszögéből, hanem annak megfontolásával, hogy milyen fogadási stratégiával várhatók el a

legnagyobb nyereségek.

A Kelly-kritérium egy progresszív fogadási rendszer, amelynél annál többet teszünk fel, minél

magasabb a nyerési esély. Logikus is, hogy magasabb esélynél több pénzt kockáztatunk,

mivel minél magasabb a tét, annál magasabbak a nyereségek.

A tét a tradingnél nem más, mint a pozíció nagysága. Egy működő trading-rendszerhez az

adott tőke mellett inkább egy vagy tíz kontraktot vásároljunk, illetve 1000 vagy 500 részvényt

szerezzünk meg? Ezek a kérdések a pozíció nagyságára vonatkoznak.

A kockázatkontrollal ellentétben a Kelly-kritérium nem azt a tétet határozza meg, amelyik a

lehető legkisebb kockázatot jelenti a portfoliónak, a befektetési csomagnak, hanem arra

irányul, hogy mekkora tét vezet egy portfolió tőke-görbéje optimális növekedéséhez.

Az előtérben a következő fejtegetés áll: Minél valószínűbb az, hogy nyerünk, tehát minél

magasabb a találati arány, annál többet kell befektetnünk, mivel csak így tudjuk egy trade-

sorozat végén a legnagyobb nyereséget elérni. Érvényes tehát az alapszabály: annál többet

fektetünk be, minél valószínűbb a nyereség.

A Kelly-kritériummal kiszámítható az optimális pozícióméret, kizárólag a találati és

veszteségi arány alapján.

A képletet felfedezőjéről nevezték el, aki a Bell távközlési vállalatnak 1956-ban kidolgozott

egy probléma-megoldást véletlenszerű, előre nem látható zavaró zajokra telekommunikációs

adatok hosszú távú átvitelénél. Ez a képlet hamar alkalmazásra lelt nemcsak az adatátvitel

terén, hanem a tétek optimális meghatározásánál kaszinókban és a tradingnél is.

Igen, mivel a probléma - függetlenül attól, hogy az adatátvitelnél, a kaszinóban vagy a

tradingnél lép fel - mindig ugyanaz. Egy eljárás eredménye adat- vagy pénz-input esetén

bizonytalan. A résztvevők tehát nem tudják, hogy inputjuk tényleg kiváltja-e a várt outputot.

Bizonytalan, hogy az adatok, amelyeket egy távközlési rendszeren nagy távolságra

elküldenek, abban a formában érkeznek-e meg, ahogy azt a feladó óhajtja, vagy zavaró zajok

117

miatt eltorzulva. Pontosan ugyanez a problémája egy tradernek vagy játékosnak, aki egy tétet

tesz és nem lehet biztos abban, hogy ez nyereséghez vezet. Kelly megoldása a következő:

F = 2 x P-1

vagy

F = P-Q,

ahol

F a kockáztatandó tőke-hányad százalékban,

P a nyerés valószínűsége és

Q a vesztés valószínűsége (tehát 1 - P).

Hatvan százalékos találati aránynál stratégiájával a trader tehát

F = 60 - 40 = 20 százalékot kockáztasson.

Ez a tét vezet a legjobb eredményhez. A Kelly-képlet igen egyszerű. Mondanivalójának

magva az, hogy a trader mindig kockáztassa az előnyét. Az előny a találati arány mínusz a

vesztési arány (az előny már ismeretes a csődkockázatból).

Minél nagyobb tehát az előny, annál többet kockáztasson a trader. Nyolcvan százalékos

aránynál a trader már tőkéje 60 százalékát kockáztathatja. Ez ugyan nagyon soknak tűnik és

ellentmond a csőd elkerülésével kapcsolatos megfontolásainknak az optimális tét

tekintetében.

A Kelly-képlet szerint azért keletkeznek ilyen agresszív tétek, mert itt az szolgál alapul, hogy

a nyereségek és veszteségek mindig egyforma nagyok, és a képlet kizárólag arra szolgál, hogy

maximálja a nyereséget. A nyereségek maximálása és egyúttal a veszteségek csökkentése

azonban lehetetlen egy trader számára. Ez a két cél ellentmond egymásnak.

Nyereségmaximálás csak akkor lehetséges, ha magasabb kockázatot vállalunk; ha viszont

csökkentjük a kockázatot, akkor ne is gondoljunk a nyereségek maximálására.

Markowitz portfolió-elmélete kidolgozott ugyan egy módszert, mellyel diverzifikáció útján

elérhetők magasabb nyereségek alacsonyabb kockázat mellett; egy trading-stratégián belül,

egy piacon belül azonban nincs lehetőség a diverzifikációra. Ön mindig egy piacon

kereskedik, például DAX-szal, egy részvénnyel vagy egy kötvénnyel egy kereskedési

rendszerben, és ezért nem tud diverzifikálni. A kereskedési rendszerek kombinációja ugyan

megint csak lehetővé teszi a diverzifikációt, de egy kereskedési rendszeren belül ez nem

lehetséges.

így hát itt állunk a dilemma előtt: maximáljuk a nyereségünket vagy csökkentsük a

kockázatunkat? A helyes válasz egy kompromisszum lehet, amely figyelembe veszi a

kockázati preferenciát. A Kelly-képlet viszont olyan agresszív a nyereség maximálását

illetően, hogy a kockázatok túl magasak annak a tradernek, aki játékban akar maradni.

118

A Kelly-képlet nem zárja ki, hogy Ön néhány trade-sorozatban csődbe jut. Azt a problémát,

amit az eredeti képlet alapjául szolgáló feltevés a nyereségek és a veszteségek nagyságának

egyenlővé tételével vetett fel, megoldották és az alábbiak szerint módosították a képletet:

� =(b + 1) ∗ P − 1

b

ahol „b” a payoff-ratío, tehát az átlagos trade-nyereségek és az átlagos trade-veszteségek

aránya.

Induljunk ki megint egy 60 % találati arányú kereskedési rendszerből és egy 2-es payoff-ratio-

ból (azaz abból, hogy a trader átlagban kétszer annyit nyer, amennyit veszít), ekkor az

optimális tét az alábbiak szerint adódik mint

� =(2 + 1) ∗ 0,6 − 1

2=

3 ∗ 0,6 − 1

2=

0,8

2= 40 %

A legtöbb tradernek bizonyára még mindig túl agresszív ez az eredmény. A Kelly-kritérium

azonban érdekes lehet, ha Ön egy meghatározott időszakban el tud viselni egy totális

veszteséget az akkor kockáztatott tőkére.

Azok a daytraderek, akik például készek elfogadni egy maximális drawdown-t napi

veszteségként kereskedési alaptőkéjük öt százalékában, a Kelly-képlet segítségével

kiszámíthatják, mennyit kockáztathatnak egy nap folyamán. Példánkban, amelyben 60

százalékos találati arány és kettes payoff-ratio szerepel, a tradernek tőkéje 40 százalékát

kellene kockáztatnia. Ha a napi veszteségi limitje csak 5 százalékot ad meg, akkor

pozíciónként két százalékra kellene fogadnia, (öt százalék negyven százaléka két százalék).

Ez a tét a Kelly-képlet szerint optimális lenne, valószínűleg azonban egyes napokon elérné a

veszteség-limitet.

A Kelly-képlet viszont mindig csak durva közelítést jelenthet, mivel olyan problémára

fejlesztették ki, amelynél az eredménynek csak két kifejezésformája van. Vagy korrekten

tudták az adatokat továbbítani (siker), vagy zavaró zajokkal torzítva (sikertelenség). A képlet

egyébként egy Bernoulli-eloszlásból indul ki - így nevezik a statisztikában azt, ha egy

bizonytalan esemény csak két kifejezésformában fordul elő.

A tradingnél azonban nem csak „siker" és „sikertelenség" fordul elő. A nyereségeknek és

veszteségeknek igen sok kifejezésformája van, mivel igen különböző nagyságúak lehetnek.

Ezért dolgozott ki Vince Ralph egy további megoldást, amelyet Optimal-F-nek neveznek.

Optimal-F

Ez az elméleti tétel az optimális tét-nagyság kiszámítására először 1989-ben a „Portfolio

Management Formulas" c. könyvben szerepelt. Vince Ralph ebben bemutatott egy módszert

annak megállapítására, hogy milyen kontraktus-számnál optimális a portfolió

tőkenövekedése. Az Optimal-F megválaszolja azt a kérdést, hogy tétként mekkora hányada

optimális a múltbéli legnagyobb veszteségnek. A képlet meghatározza tehát, mekkora a

119

mindenkor kockáztatott tőke ideális százalékos aránya ahhoz, hogy összességében elérje egy

adott stratégiával a legjobb teljesítményt.

A legjobb teljesítményt mindig akkor lehet elérni, ha a számla össznyeresége, amely az összes

trade eredményéből tevődik össze, a legnagyobb. Az Optimal-F így megengedi, éppúgy, mint

a Kelly-kritérium, a rendszer jövedelmezőségének maximálását. Aszerint, hogy egy trader túl

magas vagy túl alacsony téttel spekulált, fennáll annak kockázata, hogy nyertes trade-ek tétjei

nem voltak elég magasak vagy a vesztes trade-eké túl magasak voltak. Az eredmény egy

rosszabb teljesítmény.

Az Optimal-F a múltbéli legnagyobb veszteség százalékos arányának iterációjával számítható

ki, ez jelentős számolási munkát kíván, amely azonban manapság számítógéppel könnyedén

elvégezhető. A képlet tulajdonképpen kiszámítja, mekkora - az eddigi legnagyobb veszteség

egy és száz százaléka között változó -pozíció méretnél növekedett volna az egyenleg a

legerősebben.

Megvilágítom ezt egy egyszerű példával. Képzelje el, hogy csak két trader vett részt egy

sorozatban. Egyikük elért 2000 eurós nyereséget, másikuk 1000 eurós veszteséget. A sorrend,

melyben a nyereség és a veszteség jelentkezett, a kérdésben nem játszik releváns szerepet.

Kipróbálással, illetve iterációval (közelítéssel) keressük azt a tétet, amely az eredményt

maximálja. Ezt a hányadot a számla nagyságától függetlenül keressük. Ez működik, mivel a

tétet, mint a legnagyobb múltbéli veszteség hányadát számítottuk ki.

Az Optimal-F tehát nem adja meg közvetlenül a bevetendő tőke százalékos arányát, hanem

azt a hányadot, amelyet kockáztatunk, amint a legnagyobb veszteség realizálása megtörtént.

Példánkban a legnagyobb veszteség 1000 euró volt. Most kipróbáljuk, hogyan néz ki az

eredmény, ha a legnagyobb veszteségnek egy százalékát tesszük fel, a következő lépésben két

százalékát, majd hármat - és így tovább.

A probléma megoldása akadémikus természetű és nem segít minket a valós tradingben. A

megoldási pozícióméret maga is problematikus, mivel az Optimal-F csupán az előző

veszteségek alapján végzi a tétek optimalizálását.

Ennek a képletnek az alkalmazása nem más, mint görbe-ráhúzás (curve fitting), mivel az

optimalizálás múltbéli adatok alapján történik. Amint akár csak kis változások is történnek az

adatok megjelenésében, megváltozik az Optimal-F is, ezáltal nagyon érzékeny a kiszámított

érték.

Az Optimal-F a traderek minden csoportja számára más, még ha az alap-paraméterek, pl.

nyerési valószínűség és a különbség a legnagyobb nyereség és a legnagyobb veszteség között,

azonosak is. így állandóan változik az optimális tét mérete.

Mit mutat meg az Optimal-F? Ha az egyik stratégia veszteségei kicsik, majdnem mindig az

eddigi legnagyobb veszteség 100 százalékát tehetjük meg. Ha a legnagyobb veszteség például

500 euró egy 100 000 eurós számlánál, ez azt jelentené, hogy minden trade-nél 500 eurót

illetve az egyenlegünk 0,5 százalékát kockáztathatjuk.

120

Az Optimal-F igazolja, hogy az állítás: Minél nagyobb kockázatot vállalok, annál magasabb

lesz a nyereségem - hamis. Az optimális kockázatnak van egy pontja; ha ezt a pontot átlépjük,

csökken a rendszer eredménye.

Az Optimal-F maximálja az eredményt. A csődkockázatról nem szól a képlet; emiatt igen

csekély a gyakorlati haszna az elméletileg igen szép megoldás-tételnek.

Az esetek 90 százalékában közvetlenül a teljes veszteség felé hajtanánk, ha tényleg az

Optimal-F-el trade-elnénk. Ennek ellenére érdemes időről-időre kiszámítani a tradinghez az

Optimal-F-et: ez megmutatja, hogy az elmúlt időben milyen távol álltunk az optimális

pozíció-nagyságtól és azt, hogy mennyire volt kockázatos a trading. Ha például az Optimal-F

azt javasolja, hogy az eddigi legnagyobb veszteség egy vagy tíz százalékát kockáztassuk,

akkor trading stratégiánk igen veszélyes, és valószínűleg túl nagy kockázatokat vállaltunk. Ha

viszont a 80... 100 százalékos tartományban van az Optimal-F, akkor nagyon valószínű, hogy

erős kontrollunk van veszteségünk nagysága felett és veszteségeink kicsik.

Általában feltehető, hogy annál inkább elvárható, hogy nyerjünk, minél többet kockáztatunk

(lásd a Kelly-kritériumot). Az Optimal-F azonban azt jelzi, hogy ez az összefüggés - nem

igaz.

Létezik optimális tét, ha ezt meghaladjuk, akkor már csökkennek a hozamok. Különösen

akkor kell a túllépést kerülni, ha tőkeáttételes eszközökkel, például határidős ügyletekkel

kereskedünk; ezeknél van egy pont, amelytől kezdve az agresszív pozíció-nagyságok már

nem vezetnek nagyobb nyereségekhez.

Nem kell az Optimal-F-et túl komolyan venni. Miután meghatározása múltbéli trading-

sorozatok alapján történik, már egy nagy drawdown vagy egy nyereségsorozat erős

torzuláshoz vezethet. Tehát az Optimal-F és a Kelly-kritérium egyike sem világos kereskedési

ajánlás arra nézve, hogy optimálisan milyen összeget kellene is kockáztatnunk. Ezek

maximálni próbálják ugyan az eredményt, de alig adnak tájékoztatást a kockázatról. Ezért kell

a maximális hozamráta keresése során a rendszer csődkockázatával foglalkoznunk.

A rendszer csőd kockázatának kiszámítása

Egyes rendszerek remek teljesítményt vázolnak fel - különösen, ha a rendszer kialakítója a

curve fittings-et (görbe-ráhúzást) alkalmazta. Ahhoz, hogy egy rendszert megítélhessünk,

szükséges, hogy pontosan áttekintsük az egyes tradeket.

Képzeljen el például egy DAX trading-rendszert, mellyel Ön átlagosan 20 pontot kereshet és

veszteség esetén 20 pontot veszít. Először tekintsük át, hány vesztes tradet képes ez a rendszer

elviselni, mielőtt a trader 10 000 euros számláját teljesen elveszítené. A trader egymás után

20-szor veszíthet: számlája tehát 20 veszteségre osztható fel. (DAX-nál 1 pont = 25 euro)

Ahhoz, hogy a csődkockázatot kiszámíthassuk, be kell még számítanunk a nyerési

valószínűségeket is. Tegyük fel, hogy a rendszert igen jó, 60 százalékos találati arány

jellemzi. A veszteségi arány tehát 40 százalékos. Az előny - mint a Kelly-képletnél - a találati

121

arány és a veszteségi arány különbségéből adódik, ez itt 20 százalék; a csődkockázat (RoR =

risk of ruin) valószínűsége tehát 0,03 százalék.

��� = �1 − A

1 + A�

�

ahol

A = előny (találati arány - veszteségi arány),

C = azon egységek száma, amelyet elveszíthetek; 1 osztva azzal a részaránnyal, amit

kockáztatok. Ha tehát négy százalékot kívánok kockáztatni, akkor 1/0,04 = 25.

Ha ugyanezen rendszer találati aránya csak 55 százalékos, akkor a csődkockázat jelentősen

megnő. Egyszeriben 1,81 százalékos lesz, és ezzel 60-szor nagyobb, habár a találati

valószínűség alig csökkent.

A képlet mindemellett abból indul ki, hogy a tradingünk végtelen.

Problematikus a képlettel kacsolatban az, hogy feltételezi: a nyereségek és a veszteségek

mindig egyformák. Pont ez az, amit nem szeretünk kereskedési tevékenységünknél. Sokkal

inkább azt szeretnénk, ha nyereségeink átlaga lényegesen nagyobb lenne, mint a

veszteségeink. Ez a képlet tehát pusztán durva közelítés és a csődkockázatot jelentősen

átfogalmazhatja. Amint különbözően magas nyereséget ill. veszteséget veszünk figyelembe, a

probléma túl komplexszé válik pontos matematikai medoldásokhoz. Mindamellett léteznek

közelítő-képletek is.

Már az egyszerű képleten is világosan felismerhető, hogy a csődkockázat jelentősen

növekszik, ha növeljük tétünket. Egy adott kereskedési rendszerhez, meghatározott találati és

veszteségi arány mellett, tetszőleges téthez meghatározható a csődkockázat.

Kiszámítható a csődkockázat egy Optimal-F téthez, de ez többnyire nem lesz elfogadható. Ha

egy kisebb tétet választunk, mint az Optimal-F, csökken a csődkockázat. Ekkor viszont olyan

pozíció-nagysággal tradel, amely nem járul hozzá a portfolió optimális növekedéséhez.

Maximális hozamráta

A csődkockázat és az Optimal-F összehasonlításának végkövetkeztetése: Azokban a

fázisokban, amelyekben kereskedési módszerünk nagyon jól működik, ideális, ha az Optimal-

F-el kereskedünk. Amint azonban ez a módszer nehézségekbe ütközik a piacon, a pozíció

nagyságát olyan alacsonyan kell megválasztani, hogy a csődkockázat csak marginális legyen.

Másként megfogalmazva: A tradernek fel kell ismernie, mikor tudja „nyomni" a piacot, és

mikor kell óvatosságot tanúsítania. A piac állandó nyomása (Kelly vagy Optimal F szerinti

téttel fogadni) a számla kimerüléséhez vezet. Viszont a túl óvatos trader, aki nem nyomul a

piac jó fázisaiban, portfoliója tőkenövekedését akadályozza a túl alacsony pozícióval.

Kell tehát egy módszert találnunk, amellyel nyerési fázisokban gyorsan nagy pozíció-

nagyságot érhetünk el, amely viszont azután a legkisebb nehézségeknél csökkenthető.

122

A tradereknek általában egy nyerési széria után van a legmagasabb pozíciójuk, ami oda vezet,

hogy a trader vesztes szériáit is a legnagyobb pozícióval kezdi meg; hiszen egyszer

természetesen mindegyik nyereségsorozatra veszteségsorozat következik. Ha a trader ilyenkor

hosszan tétovázik és nem csökkenti pozícióját, a drawdown kezdete olyan erővel indul, hogy

emiatt nehéz lesz a következő nyereségsorozatban új tőke-csúcsokat elérnie portfoliójában;

nyertes trade-jei alultőkésítettek lesznek.

A traderek gyakran kikerülik ezt a problémát és emiatt mindig túl alacsony pozíciókkal

kereskednek. Ez segít ugyan hosszabb drawdown-ok elviselésében, viszont a nyerési

szakaszokban igen kedvezőtlen. A kezdők ezzel szemben általában túl magas pozíciókkal

kereskednek, ami ugyan nyerési szakaszokban fantasztikus növekedést hoz, vesztes

szakaszokban azonban a számla elérheti a csőd-pontot.

A szabály tehát így hangzik: Nyomd a piacot, ha ezt a körülmények engedik, egyébként pedig

légy minél óvatosabb. Pontosítsuk hát, milyen feltételeknek kell meglenniük, hogy nyomni

lehessen a piacot.

1. A kereskedői megközelítés illeszkedjék ideálisan a piac adottságaihoz. Ha például

a piacon erős trendek észlelhetők, alkalmazzon trendkövető stratégiát.

2. Az eredmények utalnak arra, hogy a piaci adottságok kedveznek-e a stratégiának;

mind a találati arány, mind pedig a payoff-ratio legyen átlag feletti. Ha például az

összes eddigi trade-jének találati aránya 45 százalékos, az utolsó tízé viszont 60

százalékos, a piaci adottságok kedvezőeknek tűnnek. Ugyanez érvényes a payoff-

ratio-ra illetve a hozam-kockázat arányra. Ha általában 2,2 volt az átlagos hozam-

kockázat arány, az utolsó tíz trade-nél viszont háromra emelkedett, ez kedvező

piaci környezetre utal.

3. Függetlenül a piaci adottságoktól az egyenleg-görbén megjelenő új csúcsok is

jelzik, hogy kedvezőek a körülmények a piac nyomására.

4. Hiba lenne viszont, ha csak új egyenleg-görbe csúcsoknál nyomnánk a piacot,

mivel természetesen minden drawdown után következik egyszer egy nyerési

sorozat, mi azonban a drawdown után nem állunk tőke-görbénk maximumán. Ezért

már akkor is kedvezőek a körülmények, ha egyenleg-görbénk egy tetszőleges

mélypontról kezd szignifikánsan és állandóan növekedni.

Ha ezek a körülmények fennállnak, elérkezett az ideje a pozíció emelésének. Kidolgozható

ehhez egy képlet, vagy lehet (esetről-esetre) diszkrecionáriusan, tehát mérlegeléssel dönteni:

mikor kell a piacot nyomni. A mérlegeléses megközelítés előnye az, hogy rugalmasabb, tehát

gyorsabban reagál kedvező vagy kedvezőtlen adottságokra, figyelembe veszi a trader

hangulatát is, hiszen csak akkor ajánlatos a pozíciót nyomni, ha produktív hangulatban

vagyunk.

Akiben megvan a képesség, és jól ismeri, és meg is figyeli saját magát (ebben nagy

segítségünkre lehet pszichológiai naplónk), az gyakran már azelőtt felismeri, hogy a piac

adottságai kedvezőek egy kereskedői beavatkozáshoz és ésszerű a pozíciót növelni, mielőtt ez

statisztikailag mérhető lenne.

123

A jó diszkrecionális trader pozíciója menedzselésénél nem csak az egyenleg-görbét és a piaci

körülményeket veszi figyelembe kereskedői beavatkozásoknál, hanem saját hangulatát is. Ha

úgy érzi, hogy egy nyerési sorozat után nincs éppen a legjobb állapotban, rögtön csökkenti

pozícióját.

A mérlegeléses pozíció-menedzselés hátránya az, hogy igen nagyfokú fegyelmezettséget

kíván. Ezt csak tapasztalt traderek tudják biztosítani. Ha valaki nem érzi meg, hogy éppen

nincs produktív hangulatban, egy túl magas pozícióval kivédhetetlenül belesodródik a

következő veszteséges szakaszba és átél egy drasztikus drawdown-t.

Jómagam mérlegeléssel menedzselem pozícióimat; hosszú út vezetett azonban odáig, hogy

már ösztönösen megérzem, milyen pozíció-nagyság az ideális.

Léteznek viszont algoritmusok is a pozíció-nagyság meghatározásához. Ezek képletek,

amelyek megmutatják a tradernek, mekkora pozíciót válasszon egy adott időpontban.

Mérlegeléses megközelítésemnél én is bevonok algoritmusokat, és esetről-esetre döntöm el,

hogy melyik képletet alkalmazom.

A 7. fejezetben már adtam néhány útmutatást, hogy miként lehet egy pozíció-méretező

algoritmust kialakítani. A következőkben ezt kívánom folytatni és elmélyíteni.

„Nyomd a piacot, ha a körülmények engedik." Ahhoz, hogy ezt a szabályt tartalommal

tölthessük meg, a fentebb már meghatározott körülményeket egyszerű képletekbe foglaljuk és

kifejlesztünk egy pozícióméret-mátrixot. Ennek segítségével leolvasható, hogy mikor és

milyen pozíció-nagysággal kereskedjünk.

Egyenleg-görbe Találati arány Hozam-kockázat arány

Hangulat

Átlagon felül Növelni Növelni Növelni Tartani Emelkedik Kockázatot

növelni Kockázatot növelni

Kockázatot növelni

Kockázatot növelni

Esik Kockázatot csökkenteni

Kockázatot csökkenteni

Kockázatot csökkenteni

Kockázatot csökkenteni

Átlag alatt Kockázatot csökkenteni

Kockázatot csökkenteni

Kockázatot csökkenteni

Kockázatot csökkenteni

A mátrix nem csak azt különbözteti meg, hogy az aktuális teljesítőképesség pozitív-e, hanem

azt is, hogy a fontos változók tekintetében átlagunk felett vagy alatt vagyunk-e. Az, hogy

milyen átlagot alkalmazunk, attól függ, hogy milyen agresszíven kívánjuk pozíciónk

nagyságát változtatni. Minél „rövidebb" az átlag, annál gyakrabban kaphatunk jelzéseket a

nagyság növelésére vagy csökkentésére.

Vannak bizonyos helyzetek, amelyekben ésszerű a kockázat növelése. Ha egy pozíciónál

nagyobb kockázatot vállalunk, általában növekszik a pozíció nagysága. Például olyan trading-

helyzetben, amelyben Ön DAX-nál 100 000 eurós számla mellett tíz pontos stop-ot alkalmaz,

és egy százalékos (1000 eurós) kockázattal négy kontrakttal kereskedik (1000:250 = 4).

124

Ha nagyobb kockázatot vállalna, például 1,5 százalékot, akkor magasabb pozícióval

(1500:250 = 6) kellene kereskednie, esetünkben 6 kontrakttal.

Az, hogy milyen esetekben kell a kockázatot növelni, kitűnik már a mátrixból - az viszont

nem, hogy milyen tényezővel történjék a növelés. Minden esetben meg kell tehát adnia, hogy

milyen mértékben akarja a kockázatot növelni.

Tegyük fel: az Ön átlagos pozíció-nagysága 0,5 százalék. Ha tőke-görbéje átlag feletti,

eldöntheti, hogy hajlandó-e egy kétszeres kockázatba belemenni, vagy azt csak marginálisan

növeli.

Az, hogy mennyivel növeli kockázatát, az a pozíció-nagyság algoritmusától függ. Ez például

megszabhatja, hogy a kockázat emelkedjék 0,25 százalékponttal, vagy Ön adhatja meg, hogy

az öt százalékkal magasabb legyen. Ebben az esetben az eredmény 0,525 % lenne (0,5 *

1,05). Ön konkrét kereskedési útmutatást kap.

Fontolja meg azonban, hogy ez a lépés minden tranzakció után megtörténik. A túl nagy

kockázati ugrások felfelé nagyon veszélyesek.

Én előnyösebbnek tartom a kockázat százalékos növelését, viszont felső határokat szabok.

Abban az esetben például, ha a egyenleg-görbe átlagon felüli, azt választom, hogy a kockázat

emelkedjék 10 százalékkal, de legfeljebb tőkém 3 százalékáig. Amint tehát elértem a 3

százalékos kockázatot, az nem növekszik tovább, még ha minden körülmény kedvező is.

Példa mátrix

Egyenleg görbe Találati arány Hozam-kockázat arány

Hangulat

Átlagon felüli +10% tőke max. 3%-a

+5% tőke max. 3%-a

+5% tőke max. 1%-a

Emelkedik +20% +5% +5% +10% Esik -10% -10% -10% -15% Átlag alatti -20% -5% -5% -20%

A fent ábrázolt mátrix immár konkrét kereskedési útmutatásokat ad. Tegyük fel, hogy én

éppen 1 %-os kockázattal kereskedem. Egyenleg-görbém az átlag felett van (+ 10 %) és

emelkedik (+ 20 %), a találati arány emelkedik (+ 5 %), de még az átlag alatt van (- 5 %) és

hozam-kockázat arány átlag feletti (+ 5 %), viszont nem növekszik, hanem esik (-10 %).

Pozíció-nagyságomat tehát így kellene megnövelnem:

1 % x (1 + 0,10 + 0,20 + 0,05 -0,05 + 0,05- 0,10) = 1% x 1,25= 1,25%

Az egy százalékról 1,25 százalékra való növelés kevésnek tűnik. Meggondolandó azonban,

hogy ez az igazítás minden trade után bekövetkezik. Egy három trade-es kis nyertes-sorozat

után a nevezett feltételek mellett a kockázat majdnem 100 százalékkal nő (0,01 x 1,25 * 1,25

* 1,25 = 0,019531 = 1,953 százalék).

125

További példa: Mondjuk, ismét 1 százalékos kockázattal kereskedünk. Most viszont az átlag

alatt van az egyenleg-görbe (- 20 %), csökkenő találati arány (-10 %) és csökkenő hozam-

kockázat arány (- 10 %) mellett, amely éppúgy, mint a találati arány, átlaga alatti (- 5% - 5%).

Ajánlatos a kockázatot 50 százalékkal csökkenteni. Egy százalék helyett már csak az equity

0,5 százalékával kereskednénk. Ha a következő trade ismét veszteséget hoz, így az egyenleg-

görbe, a találati arány és a hozam-kockázat arány tovább esnek, csökken a pozíció-nagyság 50

százalékkal 0,25 százalékra.

Vegyék figyelembe, hogy ezek az adatok csak például szolgálnak. Az, hogy értelemszerűen

milyen értékeket helyettesítenek be a mátrixba, az az Önök kockázati preferenciáitól és

trading-stílusától függ.

Ha rendszerük sok jelzést generál, igazítsák lépéseiket a pozíció nagyságának módosításához

inkább kisebbre. Ha viszont csak néhány jelzést kapnak évente, gyorsabban válthatják a

pozíció-nagyságokat.

Fontos, hogy abban a helyzetben legyenek, hogy növelhessék a pozíció-nagyságát, ha

egyenleg-görbéjük emelkedik, és a teljesítmény-csúcsok után a pozíció-nagyság egy vesztő

sorozat esetén ismét csökken.

Hogy valaki egy vesztes sorozat után egyáltalán emelni tudjon, úgy kell az értékeket

megválasztania, hogy a kockázat akkor is növelhető legyen, ha az egyenleg-görbe átlag alatti,

de emelkedni kezd.

Ha az egyenleg-görbe átlag alatti, és esik, az algoritmus abban nyújthat segítséget, hogy a

kockázat mégse növekedjék. Ügyeljen tehát mindig arra, hogy az algoritmus egy

antimarginális elvet kövessen. Tulajdonképpen ez az egyetlen feltétele a pozícióméretező

algoritmusnak.

Legyen kedve kísérletezni, ha kifejleszti pozícióméretező algoritmusát. Vizsgáljon meg

múltbéli teljesítményei alapján különféle pozíció-méretezési képleteket, és állapítsa meg,

hogy melyik pozíció-menedzsment a legjobb Önnek.

Egy pozíció méretező algoritmus kifejlesztése nagyon sok munkát kíván. Ez viszont

fontosabb, mint az összes prognózis-eljárás és minden belépési stratégia. Használja energiáit

inkább egy optimális algoritmus kifejlesztésére.

126

11. Monte-Carlo-szimulációk

Csak az készült fel mindenre, aki tradingjét előre szimulálja. A Monte-Carlo-szimulációk

segítik a kockázatok megértését

Mi a különbség a szimuláció és a backtesting között ?

Ha Ön vásárolni akar egy autót, minden bizonnyal előbb elmegy vele egy próbaútra. Tudni

akarja, hogy milyen érzés azt a kocsit vezetni. Tudni akarja, hogy az eladó vagy a prospektus

ígérgetései igazak-e.

Éppen úgy, mint ahogy egy autót kipróbál, tesztelnie kell rendszerét, hogy tudja, mit várhat

attól. Normálisnak tekinthető egy három hónaposnál hosszabb drawdown, vagy ez azt jelenti,

hogy rendszere nem működik? Milyen hevesen törhet egy drawdown a rendszerre? Milyen

gyakran kell egy drawdownnal számolnia? Milyen árfolyamnyereségek várhatók el egy

meghatározott periódusban?

Mindezen kérdéseket meg kell válaszolnia, mielőtt döntene egy rendszer mellett.

A jövőbe nem láthatunk, de biztosítanunk kell magunknak azt a helyzetet, hogy tájékozottan

hozhassunk reális döntéseket. A kvantitatív kockázatelemzés megadja ehhez a szükséges

adatokat. Ahhoz, hogy reális elvárásaink lehessenek, szimulálnunk kell rendszerünket.

Mi a különbség a szimuláció és a backtesting között? Nem elegendő, ha rendszerünket

régebbi árfolyam-adatsorok alapján teszteljük? Ez az úgy nevezett backtesting egy lehetőség

annak kiderítésére, hogy egy bizonyos kereskedési módszer működik-e.

A backtestingnél azonban az a probléma, hogy ellentétben a szimulációval, csak egy teszt

lefuttatására van lehetőség, egy történeti adatsorral. Ezen kívül egy ilyen teszt-eljárás gyakran

arra ösztönzi a tradert, hogy változtatásokat hajtson végre rendszerén teljesítmény-görbéjének

célzott javítására, hogy a tesztnél a történeti adatsorral igen jó eredmények jöjjenek ki.

Ennek az úgy nevezett curve fittingnek nem is kell tudatosan megtörténnie. Ez gyakran csak

néhány érdemi információ (pl. piaci volatilitás vagy trend-viselkedés), amelyeket a

rendszerfejlesztő a történeti árfolyamsorból felhasznál, hogy kereskedői hozzáállását

optimalizálja.

A rendszer paramétereinek legkisebb módosítása is drámai befolyással lehet a teljesítményre.

így már a kezdeti stop 15-ről 18 pontra történő igazítása is átváltoztathat egy veszteséges

rendszert backtesting-ben nyereséges rendszerré. A backtesting egy játék. Legfeljebb arra

való, hogy a tradernek megadja annak a sejtését, hogy az alkalmazott rendszer működik.

Jobb a backtestingnél, ha a rendszert szimuláljuk. Erre két lehetőség van: Az adatszimulálás

és a rendszerszimulálás.

127

Az adatszimulálásnál véletlenszám-generátor segítségével mű-árfolyamsort állí¬tanak elő,

amely ugyan eltér a valóságostól, de ugyanazt a statisztikai mintát követi. A kereskedési

rendszert ezen véletlenszerű árfolyamsor alapján tesztelik.

Ennek az elvnek alapján célszerű több árfolyamsort generálni, hogy különböző szimulációs

eredményekhez jussunk. Ezek vizsgálatával azután lehetővé válik a rendszer jövőbeni

működésének valamelyest megbízható megbecsülése.

A rendszer tesztelésének másik lehetősége a rendszer-szimuláció. Számítógépen szimulálnak

mindent, ami egyáltalán problémát okozhat, majd megvizsgálják, hogy van-e olyan

elfogadhatatlan eredmény, amely az egész stratégia újragondolását igényli. Ezt az eljárást

nevezik Monte-Carlo-szimulációnak.

Ahhoz, hogy egy rendszert szimulálni lehessen, néhány (nem sok) rendszer-paraméternek

ismertnek kell lennie. Ilyen a találati arány (és ezzel együtt a veszteségi arány) és a

nyereségek és veszteségek eloszlása nagyságuk szerint.

A rendszer szimulálása

Ha szimulálni kívánja rendszerét, akkor elegendő a 100 utolsó tranzakció hozam-kockázat

arány át képezni és csoportokba rendezni.

Tegyük fel, hogy az Ön 100 utolsó tranzakciója 5820 euró összeredménnyel zárult. Trade-

naplójában nézze meg mindegyiknél, milyen kockázatot vállalt és hányszorosát realizálta a

vállalt kockázatnak. Bizonyára voltak olyan trade-jei, melyeknél kezdeti stopnál stoppolták ki,

ezek kerülnek az R-1 csoportba, ezeknél elvesztette, amit kockáztatott. Voltak olyan trade-ek,

amelyeknél körülbelül a kockázat szerinti volt a keresete, ezek az R+1 tradek (tehát azok,

amelyeknél pl. 500 eurót kockáztatott és ugyanannyit nyert).

Lehetséges, hogy voltak olyan tradek, melyeknél legalább a kétszeresét, de esetleg még az

ötszörösét is megnyerte a kockáztatott pénznek. Aszerint, hogy mennyit nyert, sorolja ezeket

az R+2 ... R+5 csoportokba.

Biztos voltak olyan tradek, melyeknél nem a dupláját, hanem pl. csak az 1,4-szeresét nyerte a

kockázatnak (kockázat 500 euró, nyereség 700 euró). Ezeknek előbb képezzen egy R+1,4

csoportot; később azonban az egyszerűsítés céljából összevonhatja az ilyen töredék-

csoportokat, pl. az összes 1... 1,5 közötti trade-et.

Ügyeljen arra, hogy egységesen járjon el a csoportok kialakításánál. Hiba lenne például a

kezdetben 0,5-ös lépésenként csoportot képezni és a végén az 5-nél nagyobb többszörösökre

már csak egyet. Ez nagyon pontatlanná és torzzá tenné az eredményt.

Miután felállította az összes csoportot, elvben megkezdheti a szimulálást. Szüksége van még

különböző színű játékgolyókra és egy atlatszatlan golyózsákra. Minden csoporthoz rendeljen

hozzá egy színt - tehát annyiféle színű golyó kell, ahány csoport van.

128

Csoport Tradek száma Golyó-szín %-os arány Golyók száma 100 golyónál

R - 2 3 Piros 3 3 R – 1 47 Kék 47 47 R + 1 33 Zöld 33 33 R + 2 8 Sárga 8 8 R + 3 5 Fekete 5 5 R + 4 4 Fehér 4 4

Összesen 100

Most tegyen a zsákba minden színből annyi golyót, hogy az megfeleljen az ahhoz a színhez

tartozó csoport százalékos arányának, tehát az utolsó oszlop szerinti golyót; összesen 100

különböző színű golyót.

A zsákban tehát - képletesen - benne van az Ön kereskedési rendszere. Ha látatlanban kivesz

egy golyót a zsákból, ez pont olyan, mintha rendszere legközelebbi jelzését követné. Itt most

egyáltalán nem fontos, hogy ez egy long-vagy short-jelzés volt-e. Mivel Ön sem a golyó

kivételekor, sem a piacon nem lát a jövőbe, nem tudhatja, hogy legközelebbi trade-je nyertes

vagy vesztes lesz-e.

Így érvényes az első és legfontosabb trading-törvény: Az, hogy egy trade nyertes vagy

vesztes, az véletlenszerű.

A világon senkinek sincs befolyása erre mindaddig, amíg nem látja a jövőt. Ez így van a

golyó-kivétellel is: nem tudhatja, milyen színű lesz a következő golyó. Nyertes lesz-e, vagy

vesztes? Nem tudjuk. Amit tudunk, az az, hogy példánk szerint 50 százalékos valószínűséggel

várható, hogy a trade vesztes lesz (R-1 és R-2 = 50%).

A kérdés már csak az, mennyi pénzt nyerhet, ha egy bizonyos színű golyót vesz ki a zsákból?

A szín csak azt adja meg, hogy kockázata hányszorosát realizálja, tehát minden húzás (trade)

előtt meg kell határoznia a kockázatot. A tradingnél a kockázat (tét) a vétel és a stop-árfolyam

közötti különbség, megszorozva azon részvények vagy kontraktok számával, melyeket meg

akar szerezni. Ha határidős ügyletről van szó, akkor az eredményt még meg kell szorozni a

határidős kontrakt pontértékével. Egy példa erre:

Ha a DAX-ot 4000-en akarja megvenni és a stopja 3990-nél van, akkor a vétel és a stop

közötti különbség 10 pont, kockázata kontraktonként 10 pont. Mivel a DAX-ban egy pont

értéke 25 euró, kockázata kontraktonként 250 euró. Ha úgy dönt, hogy 10 kontraktot vesz,

akkor kockázata 2500 euró.

Amint meghatározta kockázatát (tétjét) a golyó kivételét követően megállapíthatja, hogy

hányszorosát nyerte kockázatának. Ha például pirosat húzott, elvesztette kockázata

kétszeresét; ez 2500 eurónál 5000 euró.

A példa szerint folytathatja. A trade előtt minden alkalommal meghatározza tétjét (ez a

kockázata) majd kiemel egy golyót. Az eredményt feljegyzi és hozzáadja a kereskedési

tőkéjéhez vagy levonja abból aszerint, hogy nyert, vagy vesztett. Néhány tucat húzás után

129

felvázolható ezen szimulációs menet teljesítmény¬görbéje. Az, hogy milyen hosszan végzi a

szimulációt, az Öntől függ; javasolható legalább 100 trade.

A szimuláció ezen formája igen időigényes. Az viszont, hogy tétjét minden alkalommal Ön

határozza meg és a szimulációt golyónként hajtja végre, azzal az előnnyel jár, hogy azok az

emocionális izgalmak, amelyek a tradingnél érezhetők, ennél a szimulációnál éppoly gyakran

fellépnek. így jobban felbecsülheti, milyen emocionális reakciója lenne egy veszteség-

sorozatra. Ha ideje engedi, játsszon végig több ilyen menetet, ezzel megállapíthat egy átlagos

szimulációs-eredményt.

A szimuláció ezen formája segíti Önt annak felismerésében, hogy a tradingnél milyen

fázisokra kell beállnia és mit várhat el.

Szimuláció kialakítása Excel-ben

Másik lehetőséget a tradek szimulálására az Excel vagy egy másik véletlenszám-generátor

nyújt. Időközben az Interneten is megjelentek Monte-Carlo-szimulációs programok. Aki

viszont nem restell egy kis időt ráfordítani, gyorsan és kedvezően összeügyeskedheti magának

Excel alatt egy véletlenszám-generátorral saját Monte-Carlo-szimulációját. Az alábbiakban

bemutatok egy egyszerű példát.

Az Excel alatt létezik egy elemző-funkció, amelynek „véletlenszám-generálás" a neve. Ez a

funkció az Eszközök menüben (Adatelemzés) található. Előbb azonban ugyancsak az

Eszközök menüpont alatt a Bővítménykezelőben az Analysis ToolPak és az Analysis ToolPak

VBA funkciókat kell kiválasztania. Amint ezeket installálta, használhatja a véletlenszám-

generátort.

130

A következőkben egy egyszerű kereskedési rendszert szimulálunk. Ez a rendszer trend ellen

működik, és megpróbál a téves kitörésekből profitálni. Ezért jelentős ellenállások felett és

támaszok alatt azzal a céllal adnak megbízásokat, hogy a piac egy kitörés után az ellenállás

alá visszaessen vagy felszaladjon a szupport fölé. Minden alkalommal, amikor a rendszer

sikeres, keres hat ticket kötegben. Ha sikertelen a trade, tizenkét tick után realizálódnak a

veszteségek. így ebben a rendszerben csak két változó van: vagy hat tick nyereség, vagy

tizenkét tick veszteség.

A back-testek megmutatták, hogy ennek a rendszernek 80 százalék a találati aránya. Mi

azonban most nem a backtest-ek alapján kívánjuk ezt a rendszert elemezni, hanem egy

szimulációval. Az első lépésben előállítunk egy véletlen számsort, amelynél 80 százalék

találat és 20 százalék veszteség áll elő. Válassza az Eszközök/Adatelemzés menüpont alatt a

véletlenszám-generálást. A párbeszédpanelen adja meg a változók számát. Mivel csak a siker

vagy sikertelenség eseteit ismerjük, tehát nyereséget vagy veszteséget, csak egy változóra van

szükségünk. A véletlen esetek számaként pl. 1000-et adjunk meg ezer trade-re.

Meg kell határoznunk, hogy ezután milyen statisztikai eloszlásnak kell a véletlenszerű

számokat alávetni? Ehhez a Bernoulli-eloszlást kell választani. Ezt akkor kell választani, ha a

változók két, egymást kizáró értéket vehetnek fel (pl. siker és sikertelenség).

131

Ennél a p értéket kell megadni. Ez megadja a siker valószínűségét a teszt értelmében. Siker

alatt nem az eredmény értékelését kell érteni, az csak nézőpont kérdése.

Ha például egy minőségellenőrzés keretében azt ellenőrzik, hogy a termékek hibásak-e vagy

sem, a Bernoulli-eloszlás értelmében az eredmény „hibás" ill. „nem hibás" lehet.

Példánkban egy pozitív trade a „siker" Góllehet, ez csak a mi meghatározásunk). A

véletlenszám-generátor előállít ezután vagy egy új munkalapon vagy az általunk megadott

tartományban 1000 számot a kívánt eloszlásban. Kapunk tehát egy 1000 számból álló

számsort, amelyben minden szám vagy nulla (veszteség esetén) vagy egy (nyereség esetén).

Most az eredmények alapján ismét felállíthatunk egy teljesítmény-görbét, ha előzőleg

megállapítottuk, mennyit vagyunk hajlandóak kockáztatni.

Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy mindig egy kontraktot akarunk vásárolni, és a tick-

érték 10 euró. így minden alkalommal, amikor a véletlen szám egyes volt, 60 eurót nyertünk

és nullánál 120 eurót vesztettünk volna.

Hogy az egyenleg-görbét ne kelljen kézzel számolni, alkalmazhatunk egy képletet.

Ehhez válasszuk a képletszerkesztőt, és abban egy funkciót a logikai funkció kategóriából

(HA). A funkció lehetővé teszi, hogy egy excel-cella tartalmát megvizsgáljuk és az eredmény

alapján meghatározott értékeket állapítsunk meg. Mi választjuk meg, hogy ha a mellette lévő

cella értéke egy, akkor az aktuális cellában 60 jelenjen meg. Ha a funkció nem igaz, tehát a

cella értéke nem egy, akkor -120-as eredményt kapjunk.

132

Ezt a számítást minden véletlen számra elvégezzük. A harmadik hasábban azután összeadjuk

az eredményeket, úgy, hogy beírjuk, hogy a cella tartalma a felette és balra mellette lévő cella

értékéből tevődik össze. Megkapunk egy teljesítmény -görbét.

Ez a teljesítmény-sor egy szimuláció eredménye. Most ismét elvégezhetünk egy szimulációt,

ennél azonban rosszabb nyereségi kvótát feltételezünk, mondjuk 80 százalék helyett csak 70

százalékot. A véletlen számok eredményét pontosan arra a tartományra válasszuk ki,

amelyben a mi régi véletlen számaink voltak.

133

Az új teljesítmény-görbe annak feltételezésével tükröz vissza egy szimulációt, hogy már csak

az esetek 70 százalékában nyernénk. Ez még mindig egy nagyon jó teljesítménygörbe.

Figyeljen azonban a következő ábrára - volna kedve egy ilyen rendszerbe invesztálni?

134

Csodálatos módon ugyanaz a rendszer ugyanazon feltételek mellett: 70 százalékos találati

arány - most mégis kissé eltérően oszlanak meg a nyereségsorok. A rendszernek még mindig

pozitív a teljesítménye, de egy hosszú drawdown-nal. A szimuláció megmutatja, milyen

drawdown-ok lehetségesek.

Ebben van a döntő előny a backtesting-gel szemben: ami többnyire csak egy árfolyamsor

alapján mutatja meg a drawdown-t. Minél gyakrabban végzünk szimulációt, annál jobban

láthatjuk, hogy miként lépnek fel drawdown-ok és mi normális a rendszernél. A második

menetben 750-nél több trade volt, amelyek nem vezettek újabb teljesítmény-csúcshoz.

Megfontolandó: követhető-e egy ilyen rendszer a valóságban? Milyen valószínű egy ilyen

esemény?

Hogy ezt megválaszolhassuk, több szimulációt kell lefuttatni és eredményeit feljegyezni.

Ehhez az alábbi táblázatot lehet felhasználni. Több szimulációs menet után végül

kiszámítható, mi az, amit átlagosan elvárhatunk.

A fenti szimulációk igen egyszerűek voltak, természetesen összetettebben is lehet ilyeneket

végezni. Minél részletesebben szimuláljuk egy kereskedési rendszer trading folyamatát, annál

jobban felkészítenek ezek a mindennapos trédingre. Ez a fejezet nem kíván több lenni egy

bevezetésnél ebbe a témába.

Ügyeljen arra, hogy ez a szimuláció nem a money management algoritmusán alapul. Más

szimulációkkal viszont tesztelhetők különböző pénz menedzselési stratégiák hatásai. Egy

kereskedési rendszer tesztelésének csak akkor van értelme, ha money –management

stratégiánkat is teszteljük. Le kell szögezni, hogy a szimulációk nélkülözhetetlenek, ha

optimálisan fel akarunk készülni a trading mindennapokra.

135

12. A pozíció méretezése

Annak valószínűsége, hogy egy lot megfelel az optimális pozíció-nagyságnak, igen csekély.

A mester traderek a követelmények szerint változtatják pozíciójuk nagyságát.

Az egy lottal játszó traderek nem optimálisan kereskednek

Épp' a kezdők hiszik azt, hogy előbb egy kontrakttal kell sikeresnek lenniük, mielőtt pozíció-

nagyságukat növelhetnék. Emellett a pozíció nagysága egyike azon kevés paraméternek,

amely felett a tradingnél teljes kontrollal rendelkezünk. A trading egyik komponensét sem

lehet olyan könnyen megváltoztatni, mint a pozíció nagyságát.

És mégis, sok trader elveti a befolyásolás ezen lehetőségét. Vagy azért, mert számlájuk túl

kicsi, és emiatt nincs lehetőségük egynél több kontrakttal kereskedni, vagy pedig azért, mert

hiányzik belőlük a tudás és a mersz, hogy megváltoztassák pozíciójuk nagyságát.

Ha valakinek kicsi a számlája ahhoz, hogy egy kontraktnál többel kereskedjék, az inkább

hagyja abba a kereskedést, vagy keressen egy piacot, ahol megengedik, hogy legalább két

kontrakttal kereskedjék. A pozíció nagysága olyan fontos tényező egy jó trading

teljesítményhez, hogy egy trader sem engedheti meg magának, hogy ne fordítson rá

különleges figyelmet.

Nagyon valószínűtlen, hogy egy lot (= kontrakt) az Ön optimális pozíció-nagysága, mivel

belépései általában abban különböznek, hogy a kezdeti stop egyszer közelebb áll az aktuális

árhoz, másszor távolabb. Lehet, hogy egyszer megadatik a lehetőség, hogy a DAX-ban egy

tízpontos stop-pal dolgozzék, máskor viszont 20 ponttal távolabb kell a stopot helyeznie. Ha

Ön ilyen helyzetekben mindig csak egy kontraktot vásárol, tranzakcióit különbözőképpen

értékeli. Az első esetben egy meghatározatlan nyereségért kisebb kockázatot vállal, mint a

második esetben, amikor 20 pontos stopot alkalmaz. Az első esetben kockázata 250 euró, a

másodikban 500 euró (a DAX-ban egy pont 25 eurót ér:-10 * 25 = - 250).

Gyakorlatilag abból kell kiindulnunk, hogy annak a valószínűsége, hogy a következő trade-

ben nyerünk, mindig egyformán biztos (bizonytalan). Értelmetlen lenne azt feltételezni, hogy

az egyik eseménynek magasabb a nyerési valószínűsége, mint a másiknak. Ez ugyanis azt

feltételezné, hogy a jövőbe látunk. Senki sem tudja azonban, hogy éppen egy jó vagy rossz

trade vár rá; ezért nincs értelme feltételezni, hogy képes lenne meghatározni egy trade nyerési

valószínűségét.

Mindössze egy stratégia nyerési esélyét (trade-k sorozata) lehet a történeti teljesítményből

levezetni, mindazonáltal csak akkor, ha abból indulunk ki, hogy a piac a jövőben éppúgy

viselkedik, mint azt a múltban tette.

Egyazon nyerési valószínűség mellett eltérő kockázatot vállalni normális körülmények között

viszont értelmetlen. A 10. fejezetben már láttuk, hogy egy adott stratégia és kockázatvállalás

mellett a befektetőnek van optimális tét-nagysága.

136

Az optimális tét-nagyság egy trade kockázatából adódik, ami az alkalmazott téttel

összehasonlítható. Azok a traderek, akik nem optimális pozícióméret használnak, nem

optimálisan kereskednek.

Induljunk ki például abból, hogy egy trader 100 000 euros tőkéjéből mindig egy százalékot

akar kockáztatni. Egy tíz pontos stopnál a DAX-on négy kontraktot vehetne, (4 * 250 = 1000

euró = 1%-a a 100 000-nek). Ha azonban a stop távolabb van, például 20 ponttal odébb, csak

két kontraktot vehet. Ha mindig csak két kontraktot vesz, az olyan helyzetekben nem

optimális, amelyekben az ő egy százalékos money-management szabályai szerint négy

kontraktot vehetett volna.

Képzelje el, hogy Düsseldorfból Frankfurtba kell utaznia. Az út nagy része autópálya, de,

sajnos, nem az egész. Vannak szakaszok, amelyek csak főutak, szűk kanyarokkal. Ha autóval

kell végighajtania, és sem gázt nem adhat, sem nem fékezhet, tehát döntenie kellene a

sebességről, olyan tempót kellene választania, amellyel mindenhol balesetmentesen

haladhatna. Tehát a szakasz legnehezebb részein is leküzdhetné a kanyarokat anélkül, hogy

kirepülne az útról. Ez a tempó azonban túl lassú egy autópályához. Ön tehát a szakasz nagy

részét nem optimális sebességgel tenné meg.

Hasonlatos ez a tradinghez. Ha nincs lehetősége gázt adni, amikor jól megy, és hiányzik a fék,

ha rosszul, akkor legtöbb idejét nem optimális kereskedéssel fogja eltölteni.

A tradereknek, akik csak egy lottal kereskednek, nincs lehetőségük arra, hogy a fékre

lépjenek. Egyetlen választásuk az, hogy a tradet egy lottal valósítsák meg, vagy sehogy.

Azt a futamot, amelyből kiszállunk, ha kissé nehézkessé válik, már nem lehet megnyerni.

Ezért fontos, hogy a trader átlagos pozíció-nagysága egy kontraktnál többet tartalmazzon.

Csak így lehet vezetni: rossz időkben fékezni, jókban padlóig gázt adni. Azok a traderek, akik

nem képesek pozíció-menedzselésüket a maguk javára kihasználni, rugalmatlanok.

Bizonyára mindegyik trader emlékszik olyan időkre, amikor kereskedési módszerük ideálisan

illeszkedett az aktuális piaci adottságokhoz és stratégiájuk láthatóan csak nagy nyereségeket

ért el. Akinek lehetősége van, pozícióját ilyen időkben felfuttatni, kihasználhatja időszakos

előnyét. Fontos, hogy tudja a trader, mikor nyomulhat a piacon - mikor kell gázt adnia.

Mindamellett lehetnek olyan idők, amikor semmi sem akar működni, amikor a trader által

követett stratégiával érezhető nehézségek vannak a piacon. Egy trendkövető stratégiánál

például számítani lehetne arra, hogy a piac oldalazó szakaszaiban nehézségekbe ütközik -

mivel éppen semmilyen trend nem bontakozik ki. A rendszer teljesítménye oldalazó

fázisokban csökken.

137

Az egy-lotos traderek

1. nem optimálisan (nem kedvezően) kereskednek, mert valószínűtlen, hogy egy

véletlenszerű kötés optimális pozíció-nagyságú;

2. nem kereskednek hatékonyan, mert minden esélyt azonosnak értékelnek a piacon;

3. nem kereskednek rugalmasan, mert vonakodnak gázt adni, amikor jó a piac, és a

fékre lépni, ha a piac nehézkesen alakul.

Ha a tradernek lehetősége van a fékre lépni és kevesebb kontrakttal kereskedni, kisebbek

lesznek átlagos veszteségei, mintha állandóan ugyanannyi kontrakttal kereskedne.

A gyakran hangoztatott javaslat, hogy oldalazó piac esetén fel kell hagyni a trendkövetéssel és

csak papíron kereskedni, nem nyújt sok segítséget, mert a trader csak akkor fogja észlelni,

hogy az oldalazó szakasz befejeződött, amikor már újra alakult egy trend. Ez többnyire

dinamikus kitöréssel történik az oldalazási sávból.

Egy ilyen kitörés elszalasztása (mert a trader csak virtuálisan kereskedett és kiiktatta

rendszerét) az összteljesítményt jelentősen rontja. Jobb néhány kontrakttal a piacon maradni

és a kitöréskor azonnal elkezdeni piramist építeni. Hogy ez miként működik, azt még ebben a

fejezetben bemutatom.

Pozícióméretezés - turbózza fel teljesítményét

Ha két trader ugyanazt a kereskedési jelzést követi is, lehet, hogy teljesítményük különböző

lesz. Ez a bizonyítéka annak, hogy a tradingnél a belépési stratégia a legkevésbé fontos.

Ehhez egy példa:

Képzeljünk el egy rendszert, amely egy évben tíz jelzést adott. A stop a jelzés napján a napi

mélyponttól függ (long-oknál) vagy a napi csúcstól (short-oknál). Példánkban a következő

jelzések generálására került sor:

Sorszám Jelzés Stop Kockázat kontraktonként

Eredmény

1 + 4200 4180 20 + 140 2 + 3800 3750 50 - 50 3 - 4500 4530 30 - 30 4 + 4500 4475 25 + 50 5 - 4800 4900 100 - 100 6 + 4300 4290 10 + 80 7 + 4600 4560 40 - 40 8 + 4900 4860 40 - 40 9 - 5100 5140 40 - 40

10 + 4900 4860 40 + 20 Összeg - 10

138

Első pillantásra egy flop-nak tűnik ez a trading-rendszer. Mert aki mindig csak egy kötéssel

kereskedik, tíz tranzakció után az évet tíz pont veszteséggel zárja.

Mi történik viszont, ha a trader alkalmaz egy money-management szabályt? Az ő szabálya

úgy hangzik, hogy mindig kockáztatni kell a tőke egy százalékát.

Tegyük fel, hogy egy pont tíz euró, és traderünk számláján van 100 000 euró. Ha az első

trade-nél 20 pontos kockázatot vállal, akkor kontraktonként 200 euró elvesztését kockáztatja.

Mivel azonban számlája egy százalékát akarja kockáztatni, ez az első tradenél 1000 eurót

jelent - tehát vehet öt kontraktot. A következő táblázatban felsoroltam a money-management

szabály szerinti eredményeket.

Sorszám kontraktonkénti kockázat (pont)

A számla 1 %-a

Nyereség veszteség Számlák

100.000 € 1 20 1000 5 * 1400 = 7000 107.000 € 2 -50 1070 2 * -500= -1000 106.000 € 3 -30 1060 3*-300=-900 105.100 € 4 25 1051 4*500=2000 107.100 € 5 -100 1071 1*-1000=-1000 106.100 € 6 10 1061 10*800=8000 114.100 € 7 -40 141 2*-400=-800 113.300 € 8 -40 1133 2*-400=-800 112.500 € 9 -40 1125 2*-400=-800 111.700 €

10 40 1117 2*200=400 112.100 € Nyereség 12.100 €

Azzal, hogy a trader a pozíció nagyságát a kockázathoz igazítja, rögtön súlyoz minden tradet

a kockázat figyelembevételével. Tehát mindig számlája egy százalékát kockáztatja.

Ez a szabály azonban különböző pozíció-nagyságokhoz vezet. Ha traderek egyazon

kereskedő-rendszerben különböző pozíció-nagyságokkal kereskednek, akkor nem csak

abszolút, de gyakran százalékos értelemben is különböző eredményeket érnek el. Ezért

előfordulhat, hogy a traderek egy másik kereskedő jelzéseit „utántradelik", és egyikük változó

pozíció-nagysága miatt ezzel pénzt keres, a másik viszont veszít.

A pozíció nagysága a siker kulcsa. Ahogy már tudjuk, nem látunk a jövőbe és nem

tájékozódhatunk egy trade sikerének valószínűségéről, így a pozíció nagyságát a kockázat

alapján kell meghatároznunk. A kockázat mellett vannak viszont egyéb kapaszkodók is,

amelyek segíthetnek a pozíció nagyságának megállapításában.

A legegyszerűbb lehetőség a pozíció nagyságát a számla sikeréhez vagy sikertelenségéhez

kapcsolni. Ez azt jelenti, hogy ha jól megy, emelje meg a trader a kontraktok számát, ha

viszont gyengén megy, csökkentse a kockázatot és azzal együtt a kontraktok számát.

Ezt a koncepciót könnyen meg lehet valósítani, ha a trader mindig számlája egy

meghatározott hányadát kockáztatja. Mert minél jobb a teljesítménye, annál magasabb a

számlaállomány és nagyobb a kockázat.

139

A következő ábrán egy kereskedési rendszer szimulációja látható. A világos vonal lenne ezen

rendszer eredménye, ha a trader soha nem változtatná a kontrakt-számot, a sötét vonal pedig a

teljesítmény-görbe mindenkor egy százaléknyi kockázat esetén.

Jól látható az egy-százalékos-szabály „felturbózó" hatása, amint a teljesítménnyel növekedett

az egyenleg, mert a rendszer automatikusan több kontraktot vásárolhatott. Ha a rendszer

indulásakor csak 7 kontraktot lehetett vásárolni, mert az egy-százalék-(1000 euró-)szabály

kontraktonkénti 130 eurós kockázat mellett pozíció-nagyságként maximum 7 kontraktot

engedélyez, már néhány nyereség után növelhető ez a szám. Minél jobb a teljesítmény, annál

több kontraktot lehet venni.

A szabály természetesen negatív esetben is működik, akkor persze nem turbóz fel, hanem

fékként működik. Minél rosszabb a teljesítmény, annál kevesebb kontraktot lehet venni.

Azt a pozíció-méretezési stratégiát, amelynek alapelve, hogy a tétet nyerés esetén növeli és

vesztésnél csökkenti, Antí-Martingale-nek hívják. Bizonyára ismerős a rulettből az a stratégia,

hogy csak egy színre teszünk, és veszteség esetén a tétet egyszerűen megduplázzuk. Ha újabb

veszteség következne, ismét duplázás a válasz, mert egyszer be kell jönnie annak a színnek,

amelyre tettünk.

Mondjuk, hogy Ön a feketét választja és öt eurót tesz rá. Sajnos piros jön, most tehát 10 eurót

kell tennie. Ha nyer, 20 eurót kap és elér egy 5 eurós össznyereséget, mivel tétjének összege

15 euró volt. Ha ismét piros jön, most 20 euró a tét, hogy 5 eurót nyerhessen. Egy további

vesztésnél 40, aztán így tovább. Kilenc sorozatos veszteség után már 1280 euró lenne a tétje

az 5 eurós nyereségnek.

140

Mivel természetesen egyszer csak bejön a fekete, a kaszinók kidolgoztak egy stratégiát, hogy

védjék magukat ez ellen a taktika ellen. Minden asztalnál van egy limit, egy maximális

összeg, amit a játékos megtehet. Ezért a fenti stratégia, amelyik elméletileg működőképes,

gyakorlatilag nem alkalmazható. Ezt a stratégiát Martingale találta ki, róla nevezték el a

vesztés esetén duplázni-elvet.

A tradingnél nincs ilyen asztal-limit, így elméletileg minden trade során mindaddig

emelhetnénk kockázatunkat, míg ismét nyerésbe fordulunk.

A valóságban viszont két érv is ez ellen szól. Egyrészt számlánk és a tőzsdék margin- (letéti)

követelményei határt szabnak nekünk. Nem áll rendelkezésünkre pénz a végtelenségig.

Másrészt a trader tíz sorozatos veszteség után általában olyan nyomás alá kerül, hogy már

csak pszichés okokból sem érez erőt arra, hogy duplázzon.

Az általam ismert összes trader, aki a Martingale-stratégiát követte, előbb vagy utóbb megélte

számlája csődkockázatát és kiszállt a játékból, gyakorta még néhány nagy összegű

búcsúdobással.

A Martingale-stratégiák nem működőképesek. Néha azonban megbújnak egy kereskedési

módszer mögé, úgy hogy a trader akár fel sem ismeri, hogy Martingale-stratégiát alkalmaz.

Ha például vételi limitjeinket lépcsőzetesen tűzzük ki, hogy kedvezőbb belépési átlagárhoz

jussunk, máris a Martingale stratégiával kereskedünk, mivel először a legmagasabb vételi

limitnél veszünk. Csak akkor vásárolunk további kontraktokat, ha az elsővel már

veszteségben vagyunk.

Így növekednek kockázataink vesztés esetén - tipikus Martingale. Mindig megvan a teljes

kontrakt-mennyiség, ha a piac ellenünk megy és tovább esik, mivel már az összes lefelé

lépcsőzött vételi limit teljesült.

Ha a piac nem fut a legalsó limitig, mi már sajnos csak egy csökkentett kontrakt-

mennyiséggel vagyunk jelen. Átlagosan kisebb a pozíció-nagyságunk, ha a piac a mi

irányunkba megy, mint amikor veszteséggel kistoppolnak.

Így lehet egy optimális money-management algoritmust kidolgozni

Ismert az az elv, hogy money-management algoritmusunkat követnünk kell. Ügyelnünk kell

arra, hogy az összes stratégia az anti-Martingale-elv alapján működjék.

Mindaddig, amíg ezt az elvet követjük, kreativitásunknak semmi sem szab határt. A money-

management algoritmus megmondja, hogy hány kontraktot vásárolhatunk egy adott

időpontban; megválaszolja egyúttal a pozíció-nagyság kérdését is.

Van néhány standard-variáns, ezeket alább sorolom fel.

141

Rögzített tét-nagyság

Rögzített fogadási érték nagyságnál a trader mindig ugyanabban az összegben „fogad", azaz

kockáztat, például 1000 euróban. Csak ha már elért egy meghatározott nyereség-

küszöbértéket, mondjuk számlája megduplázását, akkor emeli meg a tétet.

Százalékos tét-nagyság

Erről a variánsról már esett szó. A trader kockáztatja tőkéje bizonyos meghatározott hányadát,

például 1 százalékát.

Százalékos volatilitás-modell

A volatilitás-modell majdnem pontosan ugyanúgy működik, mint a százalékos tét-nagyság

modell, figyelembe veszi viszont a piac átlagos volatilitását egy megadott időn belül. Mint a

százalékos tét-nagyság modellnél, itt is köti a tradert egy szabály, hogy tőkéjének hány

százalékát kockáztathatja, de a kockáztatott százalékos összeget összeveti a piac

volatilitásával. Ez kétféleképpen történhet.

Az egyik lehetőség: a trader a stopot a volatilitástól függően választja meg. Kiszámítja az

átlagos volatilitást egy meghatározott időegységben és eldönti, hogy ezen időszak átlagos

ingadozásának hányszorosára távolodjon a stop a piactól.

Egy példa ehhez: Egy trader kiszámította, hogy az egyórás átlagos ingadozás DAX-nál 20

pontot tesz ki. Ő maga kész az átlagos egyórás ingadozás maximum kétszeresét elfogadni:

stop-ja tehát 40 ponttal távolabbi. Ha ez a trader kész számlája maximum egy százalékát

kockáztatni és tőkéje 100 000 euró, csak egy kontrakttal kereskedhet (1% = 1000 euró, 40

pont = 1000 euró).

A másik lehetőség abban áll, hogy egy függvényt kell felállítani, amely megadja, hogy a

trader mekkora volatilitásnál számlája hány százalékát kockáztassa. így például rögzítheti,

hogy olyan piacon, amelyik bizonyos idő alatt tíz százalékos alacsony volatilitást mutat,

mindig számlája 2 százalékát kockáztatja. Amint a piac több mint 10, de kevesebb, mint 15

százaléknyit ingadozik, már csak egy százalékot, 15 és 20 százalék között pedig 0,5

százalékot hajlandó kockáztatni. Húsz százaléknál magasabb ingadozás esetén ez tranz-

akciónként 0,25%-ra csökken.

A leírt módszerek mindegyikének van előnye is, hátránya is. Sok kis trader kizárólag a

rögzített tét-nagyság módszerét követi, mivel számlájuk nem enged meg tágabb játékteret a

többi szabályhoz. Túl sok tradet kellene a money-management miatt visszautasítaniuk. Ennél

a modellnél nem valósulnak meg az intelligens money-management előnyei, mert az

automatikus fék vagy a gázpedál csak nagy időközönként, például számlakettőződéskor lép

működésbe. Egy fék többnyire csak arra az esetre lett beépítve, ha a trader már tetemes

veszteséget ért el.

Ezért dinamikusabb a money-management algoritmust a százalékos módszer szerint

kialakítani. Minden veszteséget vagy nyereséget már a következő trade tervezésénél

142

figyelembe vehetünk; gyorsan lehet több kontraktot vásárolni, ha jól megy, és amint

rosszabbul megy, akkor kevesebbet.

Ennek a módszernek az a hátránya, hogy kizárólag a személyes teljesítményre irányul, és nem

a piacra. Piac-célzatos és az egyéni teljesítményen alapuló megoldást kínál mindkét

százalékos volatilitás-modell.

Mivel a stop a piac volatilitása szerint alakul, a piaci mozgásokra is jelentős figyelem fordul.

Éppen így a másik százalékos volatilitás-modellnél: Minél ingadozóbb ez a piac, annál

kevesebbet kockáztatnak.

A repertoárba természetesen minden anti-Martingale-stratégiát átvehetnek. Az ismertetett

alapelveket azonban optimalizálni kell. A százalékos téttel viszont automatikusan

beépíthetjük a gáz- és a fékpedált algoritmusunkba.

Viszont sokáig tarthat, amíg a jó teljesítményért ténylegesen több kontrakttal kereskedhet.

Mondjuk, Ön tőkéje maximum egy százalékát kívánja kockáztatni és DAX-ban kereskedik

egy 20-pontos stoppal. Számlája 100 000 eurós.

Eszerint a szabály szerint legfeljebb két kontrakttal (25 * 20 * 2 = 1000 euró) kereskedhet,

mivel egy pont 25 eurót ér, és Ön legfeljebb 1000 eurót akar az első trade-del veszíteni.

Ahhoz, hogy egy harmadik kontrakttal is kereskedhessek, szüksége van egy 50 000 eurós,

illetve 50%-os teljesítmény-növekedésre. A gázra tehát csak egy kicsit később léphet.

Jómagam inkább olyan szabályokat részesítek előnyben, amelyek lehetővé teszik a tradernek,

hogy gyorsan gázt tudjon adni. Ehhez meghatározom először is a közepes kockázatomat. Ez

az a kockázat, amit elfogadok, ha egész' normálisan teljesítek - mondjuk egyenlegem egy

százalékát.

Amint viszont kezd jól menni - ha stratégiám jól kiegyezik a piaccal és megkerestem egy

bizonyos x összeget az előre megadott időszakban -, lépésenként növelem a kockázatot 1,5

százalékra.

Ha továbbra is jól megy és a következő időszakban megkerestem további y összeget, felmegy

a kockázat két százalékra, akár még feljebb is. Amint egyenlegem a realizált veszteségek

miatt egy bizonyos z összeggel zsugorodik, ismét már csak az átlagos kockázatommal

kereskedem: egy százalékkal.

Éppen így működik az algoritmus a negatív oldalon. Amint elveszítem equity-m

meghatározott részét, már csak 0,5 százalékot kockáztatok, majd 0,25-öt és így tovább. Ha

aztán ismét jobban mennek a dolgok, és megkerestem az előbb magállapított összeget, újra

átlagos - egy százalékos - kockázatommal kereskedek.

Azt az összeget, amely a közepes kockázatra visszaállít, „trigger-összegnek" nevezem. Ez

lehet egy fix összeg (pl. egy 5000 eurós nyereség a teljesítmény- mélypont óta), de

meghatározható százalékban is (pl. 2 százalék profit a teljesítmény-mélypont óta).

143

Fontos az, hogy a trigger-összeget ne válasszuk túl magasra a többi fokozatokhoz

viszonyítva. Célja ugyanis az, hogy még nyerés esetén is gyorsan visszatérhessünk a normális

kockázathoz, ha netán valami nem tervünk szerint történne. Az algoritmusnak nem csak akkor

kell újra a közepes kockázatot visszaállítania a tradingbe, ha már az összes nyereséget

leadtuk, hanem akkor, amikor az eredmény jelentős része még a számlánkon van.

Egy példa erre:

Tegyük fel, hogy az x összeg az első lépcsőben 4000 euró, az y pedig x + 6000 euró. A z

összeg, amelynél a negatív visszalépés kezdődik, 3000 euró. Az én trigger-összegem 2000

euró, az induló számla 100 000 euró.

Azt követően, hogy elértem a 104 000-es állományt, megemelem a kockázatot egyről 1,5

százalékra. Amint azonban több, mint 2000 eurót elveszítek, ismét a közepes, egy százalékos

kockázattal kereskedem. Ha tovább veszítek, ismét csökkentek 0,5 százalékra, amikor 97 000

euróhoz érek, mert a z = 3000-es összeg elveszett. A közepes szintre csak akkor emelem

vissza, ha megkerestem a trigger¬ összeget.

A fenti algoritmus csupán egy példa. A fokozatok mértéke és az hogy mikor lehet az eredeti

kockázathoz visszatérni, leginkább a trading-stratégiától és a kockázat-tűrő készségtől függ.

Aminek világosnak kell lennie, az az, hogy a hagyományos modellekkel szemben, amelyek

kizárólag egyazon százalékos kockázattal dolgoznak, ennél már sokkal gyorsabban lehet gázt

adni vagy a fékre lépni.

A daytraderek ezen felül fontolják meg, hogy pozíció-méretező algoritmusukat a különböző

trading-szakaszoknál a kereskedési időszakhoz igazítják-e. Közismert, hogy egyetlen nap

folyamán igen változó a volatilitás. Ha a nyitás szakaszában ideges is a piac, délre már inkább

lenyugszik; majd a gazdasági adatok közzététele után ismét hektikussá válhat.

Azt, hogy különböző kereskedési időszakokban növelni, vagy csökkenteni kell-e a

kockázatot, arra a trading-naplóban kell választ keresni. Melyik napszakban volt leggyakoribb

a nyerés?

Én magam általában a déli piacon és gazdasági adatoknál csökkentett kockázattal kereskedek,

és rizikóm a nyitásnál a legnagyobb. Egyrészt, mert nekem éppen a nyitáskori trade-eknél van

a legnagyobb teljesítményem, másrészt azért is, mert szívesen kezdem agresszíven a

kereskedést, majd, ha az orromra koppintanak, csökkentem a kockázatot.

Ahogy látható, egy jó pozícióméretezési algoritmus igen komplex lehet. Figyelembe veszi a

piac volatilitását, a számla méretét, az előző, rövidebb távú teljesítményt és a kereskedési

időszakokat. Top-traderekkel készített interjúkban mindig megtalálható a következő mondat:

„A jó trader tudja, mikor kell a piacon nyomulni"

A pozícióméretezés szabályai

A pozícióméretezés igen egyszerű, sajnos mégis sokan újra és újra elkövetik ugyanazokat a

lényegi hibákat. Mindig ügyelni kell tehát a következő szabályok betartására:

144

Soha ne átlagolj

Mindegyik stratégia, amelynél átlagolás történik (veszteségben növeli a pozíciót), még ha

csak azért is, mert a trader lépcsőzetesen vásárol, egy Martingale-elvet követ. Ez az elv

viszont soha nem vezet oda, hogy az átlagos nyereségek nagyok lesznek és a veszteségek

kicsik maradnak.

Soha ne növeld a kezdeti kockázatot

A kezdeti kockázat az a maximális összeg, amelyet Ön kész elveszíteni. Ha ezen túllép, akkor

stratégiája ellen kereskedik. Ez alól a szabály alól egyetlen kivétel van: ha Ón kezdettől fogva

azt tervezi, hogy egy kis pozícióval lép a piacra és ezt egy előre megállapított kockázattal

megadott nagyságúra növeli - amint a piac kedvezően alakul.

Tegyük fel, hogy Ön összesen négy kontraktot akar vásárolni, 3800-as stoppal. A DAX-ot

jelenleg 3995-ön jegyzik. Ha az Ön stratégiája az, hogy előbb két kontraktot vásárol és a

további kettőt akkor, ha a piac áttöri a 4000-et, nos, ez sem nem Martingale-stratégia, sem

pedig nem ellentétes az Ön tervével.

Másként néz ki a dolog, ha a trader növeli kezdeti kockázatát azzal, hogy a stopot utólag

távolabb helyezi. Az ilyen viselkedés azt jelenti, hogy az illetőnek nincs stratégiai money-

management-je.

Kerüld a túlkereskedést

Még ha csupán tőkéje 0,5 százalékát kockáztatja is, daytraderként fennáll az a veszély, hogy

Ön beleesik a túlkereskedés (overtrade) hibájába. Ha Ön az adott napon 20 tranzakciót végez

0,5-0,5 százalékos kockázattal, ez összességében akár számlája 10 százalékát is kiteheti. Az

okos money-management minden napra előirányozza a maximális veszteség felső határát. Az

összeget abszolút értékben is meghatározhatja pl. napi 2000 euróban, de megteheti egy

százalék-érték megadásával is.

Tervezze meg napját még a piacnyitás előtt. Ha maximális veszteségét 2000 euróban szabja

meg és 100 000 eurós számlaegyenleg mellett kész egy százalékot kockáztatni, csak két tradet

csinálhat. Ez túl kevés lehet, ha Önt például szerencsétlenül kistoppolják és egy újranyitással

visszamerészkedne a pozícióba.

Kereskedési stílusa szerint úgy kellene az egypozíciós kockázatot megválasztania, hogy

néhány hibás jelzés miatt ne érje el aznap túl gyakran veszteség-limitjét. Ha a napi limit

például tőkéje 2,5 százaléka, és Ön három piacon kereskedik, akkor biztos túl sok lenne

tranzakciónként 1 százalékot kockáztatni. Ilyenkor ugyanis megtörténhet, hogy Ön két piacon

elszenvedett egy-egy veszteséges trade után nincs már abban a helyzetben, hogy egy jelzésre

az óhajtott pozíciónagyságot válassza a harmadik piacon, mivel a két 1-1 százalékos veszteség

után már csak 0,5 % kockázata maradt arra a napra.

145

Légy fegyelmezett

Még a legjobb pozícióméretezési szabályok sem használnak semmit, ha a trader nem tartja be

azokat. A tradingnél a legfontosabb a money-management; már egyetlen trade is elég lehet

ahhoz, hogy valaki hetekre kiessen a játékból, ha lényegesen többet veszít a szokásosnál. A

belépési és kilépési szabályok megsértése többnyire nem ilyen veszélyes, ha nem fordul elő

túl gyakran.

A money-management szabályokat soha nem szabad megsérteni, hiszen gyakran elég egy

nagy veszteség, hogy érzelmi destabilizáltságot idézzen elő, ami többnyire sorozatos

veszteségekkel jár. Mindenkinek tudnia kell, miként érheti el, hogy fegyelmezett maradjon.

Így építhető fel egy piramis

A tradingnél a művészet csúcsa a piramis-építés. Ez alatt azt értjük, hogy a kezdeti pozíció-

nagyságot a trading folyamán kibővítjük. Ehhez a trader különböző lépcsőkben további

kontraktokat vásárol. További kontraktok megszerzése ugyanolyan elvek és szabályok szerint

történik, mint a kezdeti pozícióé. A tradernek tehát ugyanazokat a belépési, kilépési és

money-management szabályokat kell betartania, melyekre már kezdő pozíciója felépítésénél

is szüksége volt.

A piramis-építés elve azt jelenti, hogy a nyerő pozíciókat tovább erősítjük és így növeljük az

átlagos nyereségeket. Ez tovább javítja a payoff-ratio-t, végső soron a stratégia elvárható

értékét. Fontos: Csak annak van értelme, ha nyerő pozíciókra építünk piramist. Vesztő

pozíciók erősítése további pozíció növeléssel gyakorlatilag átlagolást jelent, és ez, mint már

említettem, nagy trading-hiba.

Jellegzetes piramisépítési stratégia az, ha miután az eredeti pozíció nyerésre áll, a következő

lépcsőben vásárolunk hozzá az eredeti pozíció fele nagyságában. Ha az is nyerésre áll,

következik még egy lépcső, az előző fele nagyságában.

Például egy kereskedő először négy kontraktot vásárol, pozícióját kibővíti hatra azzal, hogy

nyerési helyzetben két kontraktot hozzávásárol és azután még egyet hozzátesz - ezzel

összesen 7 kontraktja van. Ezt a stratégiát nevezik piramis- építésnek, mert minden lépcsőnél

csökken a hozzávásárolt kontrakt-szám. A piramis minden lépcsővel nő. (Lásd az ábrát.)

146

Léteznek fordított piramisok is, amelyeknél a hozzávásárolt pozíció minden lépcsője a

kontraktok számát tekintve nagyobb az előzőnél. A probléma ezeknél a fordított piramisoknál

az, hogy az összes kontrakt átlagos vételi árfolyama igen közel van a piaci árhoz, mert az

utoljára megszerzett kontraktok mennyiségileg a legerősebben képviseltek, és az utoljára

fizetett ár így az átlagár-képzésre a legerősebben hat ki.

Annak valószínűsége, hogy egy ilyen piramist kistoppolnak, túl magas ahhoz, hogy tartósan

alkalmazható legyen. A gyakorlatban mégis előfordulhat, hogy egy trader a kedvező piaci

viszonyok miatt képes egy fordított piramist felépíteni anélkül, hogy közben kockázatát

növelné. A daytrading-területen viszont ez nagyon valószínűtlen. Fordított piramisoknak

kirárólag nagyon erős trendpiacokon, pozíció-tradingnél lehet létjogosultságuk.

Ahhoz, hogy ésszerűen lehessen piramist építeni, néhány szabályt be kell tartani:

Először: csak akkor történhet meg a következő vétel, ha az előző már nyerésben van.

Másodszor: a kezdeti kockázatot nem szabad túllépni.

Harmadszor: kezelje a belépést minden lépcsőnél elkülönítetten, mintha egy egyedüli

pozíció lenne. Az összes belépési kritérium továbbra is betartandó.

Negyedszer: a kontraktszám legyen minden magasabb lépcsőnél kisebb az előzőnél.

Az utolsó szabály nem kötelező, csak ajánlás: Végezetül a traderre van bízva, hogy a

közelebbi átlagár miatt megkockáztatja-e, hogy a tradet előbb stoppolják ki.

További kérdés, amit a trader feltehet magának az az, hogy egyáltalán mikor építsen fel egy

piramist? Ez általában akkor ésszerű, amikor a piac erősen egy irányba tendál, tehát erős trend

figyelhető meg. Ezen felül lehetősége kell legyen a kezdő pozíció kiépítése után további

kontraktokat vásárolni anélkül, hogy a kezdő kockázatot túllépné.

Egy trade előtt a kockázat nulla. Amint valaki belekezd egy trade-be, a belépési árfolyam

mellett remélhetően van kezdeti stopja is. A belépés és a stop közötti különbség, megszorozva

a kezdeti kontrakt-számmal megadja a kezdeti kockázatot. A trading során egyetlen másik

időpontban sem szabad ezt a kezdeti kockázatot túllépni. A fenti ábrán azért jelöltem a 100%-

ot, hogy kifejezzem: ez a maximális kockázat.

147

Ez a 100 % természetesen nem azonos a trader tőkéje 100 %-ával; ez a maximálisan

elfogadható kockázata. Amint a piac a kilépési szabályok következtében lehetőséget kínál a

stop utánhúzására, csökken a kezdeti kockázat.

Ésszerűnek tartom, hogy egy piramis felépítésével addig kell várni, amíg a kezdeti kockázat

nullára csökkent. Ez akkor fordul elő, ha az eredeti pozíciót már egy break-even-stoppal

biztosítani lehet. Ez a szabály védi a traded a túlkereskedéstöl. A trading-stratégiától és a

kereskedési módszertől függően előállhatnak azonban olyan esetek, amelyekben újabb

kontraktok vásárolhatók, mielőtt az eredeti pozíciót break-evenre biztosítják anélkül, hogy

magasabb összkockázat lépne fel a piramisra, mint az első pozíció kezdetén.

Ha a piramis első lépcsőjén break-even-stop miatt a kockázat nullára esett, kezdhető a

második lépcső felépítése. Figyelni kell arra, hogy semmi értelme a második lépcsőre más

stopot alkalmazni az első lépcső break-even-stop-ja helyett. Ez tehát azt jelenti, hogy a

második pozíciónak ugyanaz a stopja, mint az elsőnek.

Ha a piachoz közelebb lenne a stop, ésszerű lenne már az első pozíció stopját is közelebb

húzni az aktuális árhoz. Ha a második stop távolabb esne, mint az első, a második belépésnél

inkább egy többszörös jelzésről lenne szó, nem piramisról, mivel a piramis értelme egy

nyereséges trade továbbépítése.

A magas átlagos nyereség biztosításához sohasem szabad a pozíciót lépcsőzve bezárni. (Lásd

ehhez később a 9. trading-taktikát.)

A második lépcső stop-szintje már adott az első lépcső stop-szintjénél. A belépést úgy kell

megválasztani, hogy ismét legyen egy hozam-kockázat arány, amely az alkalmazott trading-

stratégiával és az ahhoz kapcsolódó történeti találati aránnyal a trade pozitív elvárt értékét

biztosítja. Csak akkor fogjunk bele piramis-építésbe, és építsük ki a második lépcsőt, ha a

hozam-kockázat-arány ismét vonzó.

Azt, hogy hány kontraktot szabad vásárolni, a money-management algoritmussal lehet

kiszámítani. Ha nem alakítottunk ki külön szabályokat piramisok felépítésére, megtörténhet,

hogy a második lépcső nagyobb az elsőnél, de az is, hogy pont akkora. Elméletileg ismét

annyi kontrakt vásárolható, hogy maximum a kezdeti kockázatot érjük el.

Ha a kezdeti kockázat pl. az első lépcsőben 20-pontos stop mellett egy százalék volt, és a

második lépcsőben a stop már 10 pont távolságban van, akkor a második lépcsőben kétszer

annyi kontrakt vásárolható, ha ismét a kezdeti kockázat felépítése a cél. Amint fent

említettem, ajánlatos viszont minden lépcsőnél alacsonyabb százalékos kockázatot vállalni.

Véleményem szerint a kockázatnak minden lépcsőn kisebbnek kellene lennie, mint az előzőn.

Ha valaki az első tradenél egy százalékot kockáztatott, a másodiknál már inkább csak 0,75-öt,

a harmadiknál 0,5-öt kellene kockáztatnia. - és így tovább.

Azt, hogy hány lépcsőt lehet a piramishoz hozzáfűzni, az attól függ, hogy milyen hosszan

lehet minden további belépésnél még jó hozam-kockázat aránnyal kereskedni. Ha ez a

határérték alá süllyedne, további lépcsők megnyitását kerülni kell.

148

A kilépés a piramisnál éppúgy történik, mint egy önálló pozíciónál. A kezdő-pozíció kilépési

szabálya érvényes az egész piramis során az összes kontraktra. Eszerint a piramis egy

lépésben lezárható.

A belépés a piramisba mindig visszahúzódásban (pullback) történjék, mert a kiegészítésként

megszerzett kontraktok megemelik a pozíció átlagértékét. Minél drágábban vásárolhatók a

kiegészítő kontraktok, annál magasabb lesz az átlagár. Logikus, hogy a magas átlagárak

kerülendők (long esetén).

Szemben egy különálló tétellel, taktikai értelemben egy piramissal előnyös helyzetben

vagyunk, mert még ha a piac nem is hajt végre visszahúzódást, mi már a kezdeti pozíciónkkal

jelen vagyunk. Ezért ajánlatos egy visszahúzódásra várni.

Pszichológiai megfontolások egy piramis felépítésénél

Amint láttuk, tulajdonképpen nem is olyan nehéz egy piramist felépíteni -legalábbis, ha a

trading-horizont túlnyúlik a következő órákon és a trader követni akar egy trendet. Az, hogy

nekünk a daytradingben természetesen csak kevés olyan nap adatik meg, amelyeken olyan

erős trend fordul elő, hogy megéri egy piramis felépítését, ismeretes. A kevés esélyt, ami

kínálkozik, mégis ki kell használni.

Teljesen mindegy, hogy pozíció- vagy daytraderről van szó: a legtöbb trader nem bízik a

piramisépítésben.

A traderek legtöbbje a „having"-állapot foglya és félti a már a kezdeti pozícióban megszerzett

nyereségét. Ők túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az egyes tradek eredményének.

Ténylegesen a tradek összegei és mindenek előtt az átlagos nyereség aránya az átlagos

veszteséghez képest számítanak. Gyakran több veszteséget is el kell viselni egy piramis

felépítésénél. Ez azonban nem vészes, mert nem lehet többet veszíteni, mint a kezdő-

kockázatot, amivel minden másik trade-be is belépünk. Mert, mint mondtam, a piramisépítés

egyik alapszabálya: soha nem szabad többel belépni, mint a kezdő kockázattal. így az átlagos

veszteség azonos marad. Ha viszont sikeres egy piramis, akkor a nyertes trade-nél rengeteg

kontraktunk van, ami természetesen igen pozitívan hat az átlagos nyereségünkre.

Aki viszont csak az egyes trade-ek eredményét kívánja optimalizálni, annak soha nem lesz

mersze ahhoz, hogy piramist építsen. A sikeres piramis építéshez abszolút előfeltétel a

„being" állapot. Aki pénzügyi nyomás alatt van, az minden áron bizonyos benchmarkokat

akar megütni vagy akinek célokat kell elérnie, az ritkán van a „being" állapotában és nem lesz

emocionális nyugalma és ereje egy piramis felépítéséhez.

149

Aki piramist akar felépíteni, az használja szellemi ereje növeléséhez a következő dogmákat:

Az egyes trade-eknek nincs jelentősége.

Az átlagos nyereségeket akarom optimalizálni, nem egyetlen trade-et.

A győztesek a „Home-Run"-t alkalmazzák.

(Home-Run: a baseball-ból átvett kifejezés. A legkedvezőbb ütést jelenti, amikor az ütő

csapat a legtöbb pontot szerezheti. A szerző itt a piramis - mint legjobb pontszerző eszköz -

szinonimájaként használja.)

Példa egy piramisra

A fejezet lezárásaként egy trade alapján még egyszer meg kívánom világítani a piramis

felépítését bund-pozíció esetén.

Az első 10 kontrakt felépítése 123,20-nál történt 20 tickes stoppal (kockázat = 200 tick). A

támasz alatti áttörésnél a kezdeti stopot már 123,03-ra lehetett húzni, így ismét kontraktokat

lehetett shortolni 122,80-nál, 23 tickes stoppal. (A kockázat az új kontraktoknál 115 tick volt.)

A 15 kontraktos össz-pozíció már biztos nyerésre állt, mivel az átlagár kereken 123,08 volt. A

range-ből való kitörésnél még két kontraktot lehetett shortolni. Ennek a pozíciónak a

kockázata soha nem haladta meg a kezdeti kockázatot, és a piramis megválasztása olyan volt,

hogy veszteség nem volt lehetséges. Természetesen pókerezés is történt, úgy, hogy egy

meglévő nyerő pozíció tovább épült.

150

13. Trading-krízisek sikeres túlélése

Még a mester-traderek is eljutnak egyszer egy ponthoz, melynél fennakadnak egy veszteség-

szakaszban. Vannak viszont speciális technikák a krízisek leküzdésére és önmagunk gyors

regenerálására.

1. szabály: „Stay in business"

A trading-krízisek minden trader számára veszélyes idők. Senki sem fog valaha is olyan

rendszert kidolgozni, amellyel már nem kellene drawdown-t leküzdeni. A csökkenő

teljesítmény ezen szakaszában a tradert nem csak kemény financiális, hanem érzelmi teher

is nyomja. Erre az esetre létezik egy egyszerű trading-szabály.

„Stay in business", tarts ki, maradj az üzletben - akinek sikerül ezt az elvet követni, az

kétségtelenül már a hivatásos traderek közé tartozik. A trading-alapelv: „stay in business"

nem magától értetődő dolog, én sem keverem össze az okot az okozattal. Ezen a szabályon

olyan cél értendő, mely valós és lehetővé teszi a trademek, hogy érzelmileg

kiegyensúlyozottan tevékenykedjék.

Mint tapasztalt trader és egy bróker-cég tulajdonosa, melyben több száz trader pályafutását

figyelhettem meg, újra és újra megállapíthattam, hogy ez az elv, bármilyen egyszerű, logikus

és magától értetődő is, gyakran nem a legfontosabbnak tartott alapelv. A traderek, különösen

krízisek idején más súlypontokat szabnak meg, mint pl. a további veszteségek elkerülését.

Mi a különbség a „veszteségeket elkerülni" és a „stay in business" alapelvek között?

A „veszteségeket elkerülni" alapelv egy lehetetlen követelmény. A trader ezzel működését

egy teljesíthetetlen igénynek veti alá, mivel nincs olyan üzleti kezdeményezés, melynél a

tranzakciók mind a 100 százaléka nyerő.

Ezen rideg követelmény - a veszteségeket elkerülni - következményei sokrétűek:

A trader túlzott követelményt vesz magára

Azzal, hogy egy teljesíthetetlen kívánságnak („nincs több veszteség") veti alá magát, remélni

kezd ahelyett, hogy rendes krízis-menedzselést folytatna. A remény azonban rossz tanácsadó.

Aki remél, az gyakran nem hagyja már a piacra a döntést, hogy a trade nyerő vagy vesztes

legyen. Ezért a reménykedő traderek mellőzik a stop-okat vagy aránytalanul messzire

helyezik azokat. Azok a traderek, akik reménykednek, a szerencsére hagyatkoznak. A trading

sikere azonban nem a szerencsétől függ, hanem egy ésszerű kockázat-menedzseléstől.

Mivel a trader rövidtávú célját, a nincs több veszteség-et soha nem érheti el, a veszteséges

szakaszokban már nem csak a stressztől szenved, de csalódott is. Túlfeszített, stresszes

állapotban a trader igen hajlamos irracionális magatartásformákra.

151

Ide tartozik mindenek előtt az a tendencia, hogy rossz fogadásokba megy bele. Túl magas

rizikóval kezd tranzakciókba vagy pedig nem igazodik a trade folyamán a piachoz, csupán

önnön céljához: Csak ne legyen több veszteség. Ebben a hangulatban nem tudja nyereségeit

futtatni és gyakran igen sok kis nyereségbe száll be, a veszteségeknél pedig abban

reménykedik, hogy a piac mégis az ő irányába fordul még. A sok kis nyereség azonban nem

elegendő a nagy veszteségek kiegyenlítésére, így a túlfeszített trader belefut a veszteség-

spirálba.

A trader negatív hangulatba kerül, ez akadályozza az optimális döntéseket

Amint már tudjuk, a kiegyensúlyozottság a nélkülözhetetlen állapotok egyike. A lelki

egyensúly ezen állapota, mely képessé teszi a tradert, hogy bármilyen helyzetet higgadtan

kezeljen és reményektől, félelmektől nem befolyásoltan cselekedjék, elkerülhetetlen

előfeltétele annak, hogy a kríziseket le tudja küzdeni.

Aki azonban túlfeszítetten stresszel küzd, nem lehet kiegyensúlyozott. Ha egy trader

folyamatosan nem tudja céljait elérni, az negatív hangulathoz vezet. Nem igényel hosszas

magyarázatot, hogy negatív hangulat mellett a traderek lényegesen rosszabb döntéseket

hoznak, mint jó hangulatban.

A trader fő feladata pedig éppen az, hogy folyton döntéseket hozzon: Mikor nyissam a

pozíciót? Hány kontrakttal? Melyik exit-szabályt alkalmazzam, és mikor? Hol zárjam a trade-

et?

Ezeket a kérdéseket és még sok másikat kell a tradernek megválaszolnia. Hogy optimálisan

viselkedjék, feltétlenül szükség van a megfelelő hangulatra (lásd ehhez a fegyelemről szóló

fejezetet). Nagyon valószínűtlen, hogy egy trader produktív hangulatban legyen, ha

sorozatosan nem éri el a célját (nincs több veszteség). Ha viszont a „stay in business" mellett

dönt, a veszteségek nem vezetnek feltétlenül célkonfliktushoz.

A trader ekkor olyan helyzetben van, hogy megmaradhat érzelmileg stabil állapotban, ezért

jobb döntéseket tud hozni.

Kifejlődik a (nekem) Van és a (nekem) Nincs közötti polaritás

A nyereségben és veszteségben való állandó gondolkodás veszteséges szakaszban

automatikusan a „having" állapotához vezet. Amint Ön már az előző fejezetekben

megismerhette, ez az állapot nem nagyon produktív, mert a nyereségekre való összpontosítás

ugyanilyen fókuszáláshoz vezet az ellenpólusra: a veszteségekre.

Hogy ezt Wilhelm Busch szavaival fogalmazzam meg: „Amire az ember mohón vágyakozik,

éppen azt nem kapja meg."

Szinte lehetetlen a trader számára, hogy a legismertebb trading-szabályt - a nyereségeket futni

hagyni és a veszteségeket behatárolni - kövesse, ha a „having" állapotában leledzik. Hogy egy

nyereséget futni hagyjon, a trade számára elegendő mozgásteret kell biztosítania. Ez azt

152

jelenti, hogy a piac több észlelhető visszahúzódást tehet, melyeknél a pillanatnyi nyereségek

ismét csökkennek.

Ha a stopokat úgy helyezi el, hogy azokat nem üti ki minden természetes visszahúzódás, a

trader képes a trade-et hosszan követni és nyereményeit futtatni. Amint azonban „having"

állapotba kerül, aggódni kezd pillanatnyi nyereségeiért, és megpróbálja azokat igen

agresszíven biztosítani.

Ez gyakran oda vezet, hogy a trader nyereségeit igen gyorsan elviszi, és a stopokat túl szűkre

szabja a piacon. Az, aki nagy nyereségre vágyik, nem kapja meg azt.

Ezen viselkedés ellentettje is gyakran megjelenik azonban a „having" állapotában. A trader

ugyan futni engedi a nyereségeket, ezeket viszont nem biztosítja, mivel még több nyereségre

vágyik. Távoli árfolyam-célhoz kötődik, és nem hajlandó ezen cél elérése előtt a tradet

befejezni. Azért hogy trade-jét idejekorán ne stoppolják ki, elmulasztja pillanatnyi

nyereségeinek egy részét biztosítani. így gyakran előfordul, hogy a trader ugyan egyértelműen

nyerésben volt, de végül veszteséggel kistoppolják, mivel nyeresége egy részét nem

biztosította egy értelmes exit-szabállyal.

A kereskedési rendszerek következetes végrehajtása, a trading-szabályok figyelembe vétele

elmarad

Ez a pont szorosan összefügg az előző hárommal. A tradernek gyakran nincs lehetősége, hogy

egy trading-krízis során kövesse trading-tervét, mert improduktív állapotban van. Mivel a

„több veszteséget ne" irreális célt követi, a szokottól eltérően viselkedik, és eltér kereskedési

rendszerétől.

Ez mindenek előtt abban nyilvánul meg, hogy nem követi rendszere jelzéseit, mert csökkent a

bizalma iránta. Ez a bizalomvesztés többnyire a trader emocionális destabilizációjából

következik. Ezt az állapotot az váltja ki - mint ezt az1. pontban említettem -, hogy irreális

célokkal túlterheltnek érzi magát. De állapota, a „having" oda vezet, hogy a trader már nem

kereskedik következetesen saját rendszere szerint.

A perspektíva leszűkül a következő trade-re és nyereségekre

Minden trading-krízisnél az a probléma, hogy a perspektíva gyakran kizárólag a következő

trade-re terjed ki. Egyetlen tranzakció jelentősége olyan fontos lesz, hogy a trader mentálisan

begörcsöl. A beszűkült perspektíva erősítőén hat a reményre és a félelemre, így tevékenységét

ezek az érzések uralják.

Az eddigi pontokban úgynevezett „vesztési viselkedések" szerepeltek, olyan

viselkedésmódok, amelyek tartósan a számla biztos felszámolásához vezetnek. Az érintettek

egyike sem zárhatja ki, hogy viselkedése áldozatává válik.

Sok trader megkísérli, hogy automatizált kereskedési rendszerekbe meneküljön, mivel azt

hiszi, hogy így nem válik saját improduktív hangulata által kiváltott téves döntések

áldozatává. Ezzel a trading-probléma azonban többnyire csak más síkra tevődik át. Ahelyett,

153

hogy nem hisz már az egyes jelzéseknek, a drawdown-szakaszokban gyakran saját

kereskedési rendszerét is kétségbe vonja. A trader ezután sokszor úgy dönt, hogy kiiktatja a

komplett rendszert, hogy majd csak akkor folytassa a tradinget, ha a rendszer papíron ismét

pozitív eredményeket mutat fel.

A következmény viszont ugyanaz, mint egy olyan diszkrecionális tradernél, aki egyes

jelzéseket kihagy. Bekövetkezik egy olyan pont, melynél a kihagyott jelzés éppen egy nagy

nyereséget hozott volna, amelyik a rendszer összteljesítményét jelentősen javította volna.

Mivel azonban csak papíron létezett, a trader nem profitálhat belőle.

Nagy kétségeim vannak, hogy értelme lenne-e egy drawdown alkalmával már csak papíron

addig kereskedni, amíg a rendszer ismét pozitív eredményeket mutat fel. Mert azzal, hogy egy

rendszer pozitív eredményeket jelez, már egy nyerő tranzakciónak át kellett volna futnia.

Mivel a negatív tradek a rendszer kiiktatásáig valóságosak voltak, a pozitívak azonban sajnos

nem javíthatták az eredményt, mivel csak virtuálisan jöttek létre, a kereskedési rendszer

számára jelentősen nehezebb lesz visszatérni a nyereséges térfélre.

Jobb a vesztes szakaszokban csökkenteni a pozíció nagyságát és azután „kisebb gázzal"

hajtani. A rendszer teljes kiiktatása csak a trader saját rendszere iránti bizalmatlanságát jelzi.

Ha a diszkrecionális trader mindazonáltal úgy dönt, hogy trading-szünetet tart, mert levert

emocionális helyzetben van, ennek semmi köze a kereskedési rendszer elleni

bizalmatlansághoz. Fontos a regenerációs szakasz ahhoz, hogy jó teljesítményt lehessen

elérni.

2. szabály: Ne azt kérdezd, miért, hanem azt: hogyan

„Ha minden jól megy, könnyedén lehet dönteni ... Krízis idején viszont beüthet a krach, mert

még a helyes döntések is hibásak lehetnek."

Winfried M. Bauer (*1928)

Azt, hogy milyen fontos a célok helyes megfogalmazása, azt bebizonyították e fejezet példái.

A célokat úgy kell megfogalmazni, hogy azok a tradert működésében támogassák és ne

akadályozzák.

A trading számára viszont nagy jelentősége van annak is, hogy helyes kérdéseket tegyünk fel.

Sajnos sokan hajlanak arra, hogy a probléma okára kérdezzenek rá. Emögött az a remény áll,

hogy a probléma könnyebben megoldható, ha ismerjük okát - mert akkor azt

kiküszöbölhetnénk. Az ok utáni kérdés a Miért.

A fontosabb kérdés azonban, amelyet a krízis során fel kell tenni, nem a miért, hanem az,

hogy „Hogyan tudom ezt a krízist leküzdeni?" A miért-kérdések a Hogyan-kérdéssel szemben

nem a megoldás útját állítják az előtérbe, hanem a hibázás felderítésére irányulnak. Ezért van

az, hogy gyakran nem kapunk helyes, „becsületes" választ. Merthogy gyakran nem a

kereskedési rendszerek vétkesek a trading-krízisben, hanem maga a trader, mert viselkedése

nem volt megfelelő.

154

A felsüléssel szembesülni nehéz dolog. Ahelyett, hogy becsületes választ találjunk és 100

százalékos felelősséget vállaljunk az eredményért, többen a piacra vagy a kereskedési

rendszerre fogják a felelősséget. Ezért veszélyesek a Miért-kérdések.

A Hogyan-kérdések azonban nagyon produktívak lehetnek, mert alternatívákat jelölnek ki az

eddigi viselkedésmóddal szemben. Sikeresen kereskedni - ez viselkedési kontrollt jelent; ezért

kell különösen krízis idején viselkedésünket ellenőrizni. Gyakran vannak más lehetőségek is

az eddig alkalmazottakon kívül, amelyek produktívabbak és segítenek a krízisből való

kikeveredésben. Tessék feltenni a kérdést: hogyan lehet az átlagos nyereségeket növelni -

vagy hogyan lehet trading-hibáinkat kijavítani.

Fontos, hogy megtaláljuk az eddigi viselkedésmódok alternatíváit! Minél kreatívabb valaki,

annál több lehetőség áll a rendelkezésére. Minél több lehetősége van, annál jobban tud

tevékenykedni

Kivezető utak a krízisből

A krízis leküzdésére különböző lehetőségek vannak. A legfontosabb cél azonban mindig az,

hogy egy kritikus állapotban visszanyerjük emocionális kiegyensúlyozottságunkat. Ez lenne

az az ideális állapot, amely a tradert a legjobb értelemben talpon tudja tartani. A

következőkben felsorolok olyan azonnali teendőket, amelyek hozzásegíthetik a tradert az

emocionális stabilizálódáshoz és nyugalomhoz.

Azonnali teendők

Öt lépés a nyugalom, kiegyensúlyozottság eléréséhez

Tartson egy rövid trading-szünetet

Ilyen szünetre azért van szükség, hogy teret nyerjünk a probléma megoldásához. Gyakran

előfordul, hogy perspektívánk egy trading-krízis során nagyon beszűkül, és nem vagyunk már

olyan állapotban, hogy a legfontosabb pontokat felismerjük. A beszűkült perspektíva gyakran

vezet oda, hogy kezdünk trading-hibákat elkövetni -eredeti trading tervünktől és

koncepciónktól eltérni.

Válasszon egy disszociált nézőpontot

A krízishelyzet arról ismerhető fel, hogy nem sikerül disszociált nézőpontot találnunk. A

beszűkült perspektíva is tipikus jele ennek az állapotnak. Ilyen állapotban inkább észleljük

érzéseinket, és azok erősebben hatnak ránk.

Jobb disszociált állapotban lenni, hogy objektív döntéseket tudjunk hozni. Azt, hogy miként

lehet ilyen állapotba kerülni, könyvem első részében már leírtam.

Váltson perspektívát

Mivel figyelmünk egy krízisnél szinte kizárólag a következő trade-re irányul, ennek

mentálisan akkora jelentőséget tulajdonítunk, amellyel egyáltalán nem rendelkezik.

155

Ön daytraderként lebonyolít évente - mondjuk - 500 ... 2000 tranzakciót. Statisztikailag nézve

így az egyes trade-eknek nincs jelentősége. Éppen ezért irreális azt feltételezni, hogy a

következő trade, amibe belekezd, fontosabb, mint az előző vagy a következő. Ha perspektívát

vált, könnyebb lesz észrevennie, hogy egy trade eredményének önmagában semmi jelentősége

nincs.

Csökkentse kockázatát mindaddig, amíg egy nyertes tradet realizál

Minden bizonnyal az a legfontosabb szabály, hogy egy drawdown során a kockázatot

folyamatosan csökkenteni kell. Az, hogy Ön pénzt veszít, a legjobb jele annak, hogy jelenleg

kereskedési módszerével nincs összhangban a piaccal. Mindaddig, amíg kereskedési stílusa

nem illeszkedik a piac aktuális mozgásaihoz, tanácsos a kockázatot folyamatosan

csökkenteni.

Lassan növelje kockázatát a megszokott mértékig

Ha azt észleli, hogy ismét helyreállt bizalma kereskedési rendszerével kapcsolatban, és ezt

javuló eredményei is megerősítik, itt az ideje kockázata újbóli növelésének, hogy

visszatérhessen szokásos pozícióméretéhez. Pozíciója nagyságáról ne kizárólag trading-

eredménye alapján döntsön, hanem mindenek előtt saját önbizalma felmérésével.

Én, amint visszanyerem önbizalmamat, azonnal szokásos pozíció-nagyságommal kereskedem.

Csak ha egy újabb visszavágás történne, akkor kezdeném a pozíció-nagyságot csökkenteni.

Szokjon hozzá minél előbb az említett lépésekhez pszichés egyensúlya automatikus

megszerzése érdekében, mielőtt még kialakulna egy kemény trading-krízis. Minél jobban

kiismeri önmagát, annál hatékonyabban tudja ügyesen megválasztott trading-szünetekkel

teljesítményét növelni. Nem azért, mintha akkor abban a helyzetben lenne, hogy kihagyjon

vesztes-tradeket, hanem, mert a kiegyensúlyozottság kedvező állapotában gyakrabban és

hosszabban képes jobb teljesítményt elérni, mint a többi trader anélkül, hogy ehhez rá lenne

szorulva a nyereségekre.

Általános teendők

A trading-krízisek leküzdésére általános teendőkként fontosak a belső és külső kontroll előző

fejezetekben említett elvei. Az alábbiakban röviden megismétlem a lényeges pontokat.

Külső kontroll

A kockázatkontroll a külső kontroll egyetlen lehetősége. Az egyes tradek eredményére vagy a

piac mozgásaira nincs semmi befolyásunk. Egy pozícióba való belépés ugyan a kontroll

érzetét kelti, ez viszont csak a lottó-játékos reményéhez hasonlítható, aki bízik abban, hogy a

szelvényre beírt ikszeivel befolyást gyakorol nyereményére.

Hasonlóan a lottószámok kiválasztásához (ahol szintén nem ismerjük a húzás eredményét), a

belépési pontok választásánál sem tudjuk, hogy eredményes lesz-e tranzakciónk. Az egyetlen,

amit tudhatunk, az a tervezett kockázatunk, mely a vétel és a kezdeti stop különbségéből

156

számítódik (van ugyan néha olyan könnyelmű trader is, aki még ezt sem tudja). A kezdeti

kockázathoz kapcsolódik még a pozíció-nagyság (money-management).

A kezdeti stop és a pozíció nagysága határozzák meg a tranzakció össz-kockázatát, efelett

valós kontrollunk van.

A pozícióból való kilépésre csak feltételezett kontrollunk van; bármikor befejezhetjük ugyan a

tradet, kérdéses viszont, hogy van-e értelme egy pozíciót a kilépési szabályoktól eltérően

likvidálni. Ha alkalmazunk egy kilépési szabályt, de a piac ezzel ellentétesen dönt arról, hogy

mikor fejeződik be a pozíciónk - megszűnt felette a kontrollunk.

Belső kontroll

A külső kockázat-kontroll mellett már csak magunkat tudjuk kontrollálni. „Ha kezelni tudja

hangulatait, kezelni tudja a tradinget."

Ha sikerül Önnek érzéseit és hangulatait kontrollálni, akkor tud kereskedni. A fegyelemről

szóló részben megismertük, miként keletkeznek érzéseink és miként tudjuk azokat

szabályozni.

A fegyelem nem csak annyit jelent, hogy a szabályokat be kell tartani, ennél sokkal többet

jelent.

A fegyelem az a képesség, hogy mindenkor az éppen megoldandó feladathoz illő produktív

hangulatot vegyük fel.

Az, hogy milyen fontos a hangulati kontroll, éppen a trading-krízisek mutatják meg; ilyen

időkben az optimális döntések meghozatala különösen fontos. Ilyen döntéseket azonban akkor

hozhatunk, ha hangulatunk is optimális.

A tradereknek két fontos segédeszköz áll rendelkezésére optimális hangulatuk kontrollálására.

1. Vezessen trading-naplót, hogy a viselkedési forma felismerhető legyen.

2. Tervezzen egy viselkedési iránytűt önmaga fegyelmezésére.

Ha sikerül megtartani a belső kontrollt a kockázatmenedzselés (külső kontroll) mellett, a

jövőben minden trading-krízisen erőt tud venni, és megerősödve tudja azt lezárni. Minden

leküzdött krízissel növekszik önbizalma, és a továbbiakban könnyebb lesz újabb krízisekkel

megküzdenie.

157

14. A trading stratégiai gondolkodást kíván.

Ahhoz, hogy helyes döntéseket hozhasson, bizonyos taktikákra van szüksége.

Trading-taktikák

A stratégiai ötletek a tradingnél a komplex helyzet és az eredmény miatti bizonytalanság

(nyereség vagy veszteség) folytán többnyire igen bonyolultak. Már egyszerű tévedések is

előidézhetnek drámai teljesítmény-zuhanást, ha a trader nem optimális döntést hozott. Elég

gyakori eset, hogy a trading folyamán észre sem vesszük: lett volna egy sokkal jobb lehetőség

is.

Képzeljük el a következő helyzeteket:

Az „A" helyzetben az előtt állunk, hogy 15 és 20 pont között keresünk, mivel stop¬unk már

15 pont nyereséget biztosított és 20 pontnál nyereséggel adnánk el. A „B" helyzetben 16 és

több, mint 20 pont között kereshetünk (például azért, mert a stopot tovább húzzuk és az

eladási limitet magasabbra helyezzük).

Ebben az összehasonlításban „B" a domináns stratégiát képviseli. Domináns stratégiának

nevezzünk az egyértelmű optimumot a különböző döntési stratégiák között. Példánkban

nyilvánvaló ez az optimum. Viszont gyakran nem ismerjük fel a domináns stratégiát.

Ennek mindenek előtt három oka van:

A helyzet olyan bonyolult, hogy áttekinthetetlen számunkra.

Ismerjük ugyan a szabályokat, de a statisztikát nem.

Csődöt mondunk gondolkodási szokásaink tökéletlensége miatt.

Érdekes, hogy többnyire nem ismerjük fel intuitíve az optimumot. És mit mond Önnek a

következő helyzet:

Short-pozíciót nyitott bund-ban 118,07-nél. Árfolyamcélja 117.98. A piac eléri a 117,99-et,

így cél-limitje, sajnos, nem teljesül. Ön néhány percig vár és gondolkozik: módosítsa-e

limitjét. Eközben a piac visszament 118,04-re. Az Ön stopja eközben 118,08 lett.

Most választhat: befejezi a tradet 118,04-es aktuális árfolyamon három tick profittal vagy

hagyja 117,98-as limitjét változatlanul a 118,08-as stoppal szemben dolgozni. Mérlegelheti

annak valószínűségét, hogy a piac eléri-e az Ön árfolyamcélját 117,98-on, vagy pedig azét,

hogy 118,08-on egy tick veszteséggel kistoppolják.

Ösztönösen talán hajlanánk arra, hogy elvigyük nyereségünket. A racionális optimum

azonban abban rejlik, hogy pókerezzünk a nyereségért, mert ezen stratégia elvárható értéke

magasabb, mint a biztos háromtickes nyereség. Láthatjuk tehát, hogy nem mindig ismerjük fel

az ösztönösen domináns stratégiákat. Ez azon múlik, hogy intuícióink, még ha racionális

158

döntéseket és célokat követ is, mégsem feltétlenül ésszerűek a nyereségmaximalizáló

kereskedés szempontjából.

Trading-taktika 1: pókerezz a nyereségért

Egy trader sem akarja, hogy nyerő pozíciója vesztesre forduljon és ezért inkább bezárja azt,

mintsem, hogy pókerezzen a nyereségért. Habár bizonyos értelemben racionálisan

gondolkozik azzal, hogy kockázatát következetesen csökkenti, nem tesz semmit azért, hogy

nyereségét maximalizálja. Traderünk akkor járna el helyesen, ha pókerezne a nyereségért,

mivel egy ilyen játék várható értéke nagyobb, mint az a nyereség, amit beseperhet, ha azonnal

bezár.

Számoljunk utána. Ha a trader pókerezik a nyereségért, akkor 50 százalékos valószínűséggel

6 tick-kel többet kereshet - vagy négy tick-kel kevesebbet realizálhat ugyancsak 50 százalékos

valószínűséggel. Ennek a „játéknak" az elvárható értéke (6 * 0,5) + (- 4 * 0,5) = 1 tick, tehát

pozitív. Amíg pozitív az elvárt érték, megéri a fogadásba belemenni.

Másként megfogalmazva: Vagy biztosan realizál a trader 3 ticket, vagy pókerezik; pozitív

esetben kilenc ticket nyer, negatív esetben egyet veszít. Az elvárható érték abban az esetben,

ha pókerezik (0,5 *9) + (0,5 * - 1) = 4 tick, tehát nagyobb, mint a három tick nyereség, ha

nem pókerezik. A daytrader, aki gyakran kerül ilyen helyzetbe, joggal elvárja, hogy átlagban

többet keressen, ha pókerezik.

Annak a lehetősége, hogy egy nyerő-tradet még vesztésben befejezzünk, sok tradert

nyugtalanít és hibás döntésekre készteti őket. Ezért nem optimálisan kereskednek.

De mi van akkor - ez ellen érvelve -, ha nem a nyereségeket akarjuk maximalizálni, hanem a

kockázatot csökkenteni? Nem kellett volna ebben az esetben másként döntenünk? Nyereséget

maximalizálni és kockázatot csökkenteni - ez két egymást kölcsönösen kizáró stratégia.

A nyereség maximalizálása azt jelenti, hogy teret engedni a trade-nek a kibontakozásra, és

lehetőleg emelni a kontraktok számát; míg a kockázatcsökkentés mindig a kontrakt-szám

csökkentésétől a trade lezárásáig vagy a szűkebb stopig terjed.

Míg a kockázat a trade közvetlen lezárásakor nullára esik, viszont négy tick marad ha a stop

változatlanul 108,08-on van, és egyenlegünket minden időpontban market to market

értékeljük,. A market to market azt jelenti, hogy minden időpontban (akár minden

másodpercben) hozzászámítjuk a még nem realizált nyereségeinket vagy veszteségeinket is

trading-tőkénkhez..

Trading-taktika 2: csak veszteségnél csökkentsd kockázatodat

A kockázat-minimalizálás célkitűzése címén kétségtelenül ma is uralkodó az a döntési

alternatíva, hogy a tradet közvetlenül le kell állítani amint a nyereségek csökkenni kezdenek -

nehogy kiszolgáltassuk magunkat a kockázatnak. Valóban helyes döntés lenne, hogy a tradet

a kockázat csökkentésére azonnal le kell zárni?

159

Nem! Mivel a két stratégia: „Kockázatot csökkenteni" és „Nyereséget maximalizálni"

kölcsönösen kizárja egymást, el kell döntenünk, mikor és melyiknek adunk elsőbbséget.

Vizsgáljuk meg ehhez azt a három különböző lehetőséget, amelyeket egy trade-nél

megkülönböztetünk.

A trade vagy break-even-en vagy vesztésben vagy nyerésben van. Ha nyerő trade-nél azt a

célt követnénk, hogy csökkentjük a kockázatot, szélsőséges esetben minden nyereséget

azonnal realizálnunk kellene, aminek közismerten semmi értelme nincs. Ez fordított esetben

azt jelentené, hogy amint trade-ünkkel nyerésre állunk, az alapelv a nyereség-maximalizálás

legyen.

Vesztő állás esetén ez másként néz ki. A piac jelzi nekünk, hogy fogadásunk jelenleg rosszul

áll. Ha ebben az időpontban kívánnánk maximalizálni, szélső esetben további kontraktokat

kellene vásárolnunk, mivel ez break-even pontunkat közelebb viszi az aktuális piaci árhoz.

Ezzel viszont pozíciónkat, amely amúgyis velünk szemben mozog, csak megnövelnénk. Ilyen

módon átlagos veszteségeink folyamatosan növekednének. Ez nyilvánvalóan helytelen

stratégia. Vesztő állás esetén tehát a nyereségmaximalizálás célkitűzése kiesik.

A trademek ehelyett kockázatcsökkentésre kell összpontosítania. Szélsőséges esetben ez azt

jelenti, hogy azonnal zárni kell. Minthogy azonban egy kis veszteséget nem tekintünk

szignifikánsnak, nem fogjuk pozíciónkat bármely vesztő állás esetén bezárni. Viszont gyakran

megesik, hogy veszteség esetén a pozíciót fokozatosan leépítjük és ezzel csökkentjük a

kockázatot.

Látjuk tehát, hogy a kockázatcsökkentés stratégiája megfelelő célkitűzés veszteség esetén.

Amint viszont egy nyereség-forgatókönyv részesei leszünk, az alapelv a nyereség-

maximalizálás legyen.

Trading-taktika 3: Ne egy trade nyereségét próbáld maximalizálni, hanem az összes

nyereséges trade összegét

Mivel nem egyetlen egyszer kereskedünk, hanem daytraderként tranzakciók majdhogynem

végtelen sorozatát hajtjuk végre, célkitűzésünknek nem szabad az egyes tradek nyereség-

maximalizálásánál megrekednie. Meg kell kísérelnünk átlagos nyereségeink maximalizálását.

Ezen cél eléréséhez különböző viselkedésformák alkalmazására van szükség.

Az olyan viselkedés, amely a nyereséget egy speciális esetben maximalizálja, oda vezethet,

hogy az összes nyertes trade összege, mint output, nem maximalizálódik.

Egy példa. Képzeljük el, egy trader árfolyam-céljánál a tradet mindig limittel fejezi be.

Hasonlítsuk össze ezt azzal a viselkedéssel, amelynél az agresszív nyereségbiztosítási stop-pot

pl. csak 3 tickre helyezik el a piactól. A trader valószínűleg ezzel a viselkedésével az esetek

80 százalékában kevesebb nyereséget ér el, mivel 3 tick-kel kevesebbet keres.

160

Ha mégis sikerül neki az esetek visszamaradó 20 százalékában 15 tick-kel többet keresnie,

akkor ennek a kilépési stratégiának magasabb elvárható értéke van, mint azé a stratégiáé,

amely a nyereségeket limitálja.

A traderek ritkán találnak rá ösztönösen erre a lehetőségre, mivel tíz esetből nyolcban

rosszabbul végeznek, tehát összesen 24 tick-kel kevesebbet keresnek. Az a két eset, amelyben

jobban végeznek, mégis kiegyenlíti a nyolc negatív esetet. Nagyobb átlagos nyereséghez

juttatja őket, mivel a 30 ponttal magasabb nyereség a nyolc előző eset kisebb bevételeit bőven

kiegyenlíti. Átlagos bevételük tehát 0,6 tick-kel több tradenként.

Megér egy 0,6 tickes nyereség annyit, hogy nyolcszor csalódottak legyünk?

A legtöbb trader nem éli át ezt a megrázkódtatást. Ha alávetjük céljainkat, mint pl. az érzelmi

nyugalom, a kívánságnak: „Piac, kérlek, ne gyötörj engem\", céljaink elérésére szinte

racionálisan tevékenykedünk. Viszont gyakran éppen ezek a teendők - amelyeknek a

tradernek jobb közérzetet kellene adniuk - messze távol állnak attól, hogy racionálisak és

nyereségmaximalizálók legyenek.

Mennyit érne meg Önnek az a jó érzés, hogy tízből nyolc esetben jobban zárná a trade-jét? Öt,

tíz vagy húszezer eurót? Fenti példánkban ez az irracionális viselkedés egy tíz-kontraktos

trader számára sokkal drágább.

A daytradernek, aki például átlagban tíz bund-kontrakttal kereskedik és naponta két nyertes

trade-je van, a racionális viselkedésmód kontraktonként 0,6 tick teljesítmény-különbséget

jelent - 250 kereskedési napon 30 000 eurót. Ön csak egy 1 -lot-traded? Nem rossz, Ön így is

3000 euróval többet keres évente.

Ezek a példák megmutatják Önnek, hogy azért viselkedünk gyakran hibásan a piacon, mert

nem ismerünk egy optimális döntési alternatívát, illetve intuitív viselkedési minta miatt hibás

a célkitűzésünk. A trader számára igen nehéz az egymást kölcsönösen kizáró kritériumok, a

nyereségmaximálás és a kockázatcsökkentés között minden helyzetben a helyes döntést

meghozni.

Higgye el, hogy itt nem követünk semmiféle portfolió-elméleti tételt á la Markowitz, melynél

a fenti célok kombinációja diverzifikáció miatt lehetséges lenne. A trader nem tud egy trade-

ben diverzifikálni, hogy a trade minden stádiumában nyereség-maximalizálás és

kockázatcsökkentés között kelljen döntenie.

Trading-taktika 4: Használj vegyes stratégiákat

Nézzünk egy másik problémát. Miként viselkedünk optimálisan a kereskedés során?

Amint beléptünk egy pozícióba, minden árfolyamváltozásnál, tehát minden tick-nél, négy

döntés között választhatunk: tartás, zárás, csökkentés, piramis-építés. A trade tehát döntések

láncolatából áll.

161

A döntéseket célja szerint két csoportba lehet sorolni: vagy nyereségnövelés vagy

kockázatcsökkentés. Egy meghatározott időpontban persze csak egyikét lehet ezeknek a

céloknak követni, mert egymást kölcsönösen kizárják.

Ha a kockázatot kívánjuk csökkentetni, akkor a pozíció nagyságát kell redukálni, esetleg

nullára venni (értsd: zárni), vagy pedig a stopot szűkíteni. Minél kisebb viszont a pozíció,

annál kisebb lehet a nyereség. És minél közelebb van a stop a piachoz, annál valószínűbb a

kistoppolódás, és a trade ezáltal nem tudja teljes nyerési potenciálját kifejteni. Ezért nem

lehet, mint már említettük, egyszerre a kockázatcsökkentés és nyereségmaximálás alapelvét is

követni.

Ha Ön a nyereségét kívánja maximálni, akkor vagy a pozíció nagyságát kell növelnie, vagy a

trade-nek kell tágabb teret adnia, hogy fejlődhessen (tehát egy trendet hosszabban kell

követni). Ez a szabály viszont ütközik azzal a célkitűzéssel, melynek vezérfonala a

kockázatcsökkentés.

Mármost melyik szabályt is kövesse a trader?

Az alábbi eseménysor bemutatja egy trader optimális lépéseit.

Veszteség esetén mindig érvényes: csökkentsd a kockázatot. Abban az időközben, amikor

ugyan nyerésben van a trade, de még nem kereste meg a kezdeti kockázatot, meg kell adni a

kibontakozás esélyét, tehát a továbbiakban az egyetlen cél a nyereség maximalizálása. Ha

viszont megkereste már a kezdeti kockázatot, még megmarad célként a nyereség

maximalizálása, de a pozíciónak már nem szabad veszítenie (szemben azzal, hogy a trade

kezdetén készek voltunk veszíteni). így a stop most break-even-re kerül. Végül az árfolyamcél

elérésekor biztosítanunk kell, hogy ne csak az egyes tradek nyereségét, hanem az összes

nyertes trade összegét maximalizáljuk.

A legfontosabb felismerés az, hogy az optimumot gyakran nem egyetlen célkitűzéssel, hanem

több célkitűzés és ezzel együtt több stratégia keverésével lehet elérni. Ezek a kevert stratégiák

többnyire sikeresebbek, mint a logikailag tiszták.

Tiszta stratégia például az összes egyedi döntés sorozata, pusztán az egyes tradek

nyereségmaximalizálása szempontjából. Másik tiszta stratégia a kockázat-minimalizálás.

A kevert stratégia olyan, hogy döntésünket először a kockázat-minimalizálás szempontjának

vetjük alá, azután a következő döntéskörben megváltoztatjuk taktikánkat. Ha a trade már

nyereségbe futott, a nyereség-maximalizálást állítjuk előtérbe, majd később nem az egyes

tradek, hanem az összes trade nyereség-összegének maximalizálását.

162

Trading-taktika 5: Mindig pókerezz, ha a pókerjáték elvárható értéke pozitív.

Traderként tudnunk kell, hogyan viselkedjünk, ha árfolyamcéljainkat, ha szűken is, de

elhibáztuk. Tipikus helyzet: egy jövedelmező trade megközelíti eladási limitjét vagy

árfolyamcélját. Először tételezzük fel, hogy volt egy limitünk a piacon egy DAX long-pozíció

eladására 4380-on, és a piac eléri a 4379,50-es árfolyamot. Ebben a pillanatban még bizton

remélhetjük, hogy rövidesen a mi eladási limitünk is befut. Kisvártatva azonban

tudatosítanunk kell, hogy a piac 4 ponttal visszalépett, és ezzel eladási limitünk 0,5 ponttal

elhibázott lett.

Mi most a helyes viselkedés? Fennáll a választás lehetősége: továbbra is arra tenni, hogy a

piac mégis eléri a 4380-at; de azonnal ki is lehet lépni. Mivel a piac 4376-on aktuálisan 4

ponttal a limit alatt áll, el kell dönteni, hogy megmaradjon-e az eladási limit, vagy azon kell

gondolkodni, hogy mi lehet egy stop optimális helye.

Mennyit engedhetünk még elvenni, ha nem döntünk az azonnali eladás mellett? Az azonnali

eladás melletti döntés biztos profithoz juttatna - a pókerezés az eladási limitre viszont négy

ponttal több profitot hozna kontraktonként. Emiatt a nagyobb nyereségre való pókerezés

változatának elvárt értéke legalább olyan magas kell legyen, mint a trade azonnali

leállításának nyeresége.

Mint már tudjuk, az elvárt értéket a nyerési valószínűségből képezzük, megszorozva azt a

nyereséggel, hozzávéve a vesztés valószínűségének és a veszteségnek szorzatát. A nyereség

jelenleg a pókerstratégia többlethozama, míg a veszteség annak a forgatókönyvnek csökkent

bevétele, amely szerint kistoppolásra számíthatunk.

Annak a valószínűsége, hogy megtörténik a kistop-polás, erősen függ attól, hogy milyen távol

van a stopunk a piactól; minél közelebb van, annál valószínűbb. Ugyanez érvényes

árfolyamcélunkra. Minél közelebb kereskedik a piac az árfolyamcélhoz, annál valószínűbb az

eladási limit elérése. Most is abból indulunk ki, hogy a piac véletlenszerűen mozog; az

árfolyamcél elérésének valószínűsége -anélkül, hogy előbb kistoppolódnánk - abban az

esetben, ha árfolyamcélunk négy ponttal van távolabb és stopunkat szintén négy pontra

helyezzük el az aktuális árfolyamtól, éppúgy 50 százalék, mint az előbb bekövetkező

kistoppolódásé.

Ha az árfolyamcél elérésének valószínűségét 50 százaléknál rosszabbra becsülnénk, ezzel a

forgatókönyvet valószínűtlennek ítélnénk (rosszabbnak, mintha az véletlenül eredményes

lenne), akkor már biztosan a legjobb alternatíva lenne a pozíció azonnali eladása az aktuális

árfolyamon. Az 50 százalékos valószínűség ezzel szemben minimális elvárást jelent, amelyet

meg kell kapnunk, hogy egyáltalán pókerezni tudjunk árfolyamcélunkon. Ebben az esetben

(50 %) azonban a stopunknak nem szabad messzebb lennie az aktuális piaci ártól, mint az

árfolyamcélunk, mert különben rosszabb elvárt értéke lenne a pókerstratégiának, mint a

nyeremények azonnali elvitelének.

163

Ha elpasszoltuk árfolyamcélunkat és most döntenünk kell a pókerezés árfolyamcélra és a

nyereség-elvitel között, stopunkat legalább olyan közel kell húznunk az aktuális árhoz, hogy a

táv az aktuális ár és az árfolyamcél között pontosan akkora legyen, mint az aktuális ár és a

stop közötti különbség. Ez azonban csak abban az esetben érvényes, ha egyformán

valószínűnek tartjuk, hogy melyik pontot éri el a piac először.

Induljunk ki abból, hogy valószínűbb, hogy még eléri árfolyamcélunkat (például azért, mert a

piac éppen trendben van), akkor a stopot akár még kissé távolabb is hagyhatjuk.

Járulékos jövedelmek

valószínűsége (%)

A stop minimális távolsága - pont (lekerekítve) 5 10 15 20

10 0,56 1,11 1,67 2,22 25 1,67 3,33 5,00 6,67 50 5,00 10,00 15,00 20,00 70 11,67 23,33 35,00 46,67

Vigyázat! Becslésünknek, hogy miért tartjuk valószínűbbnek, sőt szinte biztosnak, hogy a

piac az általunk favorizált irányba fut tovább, nem szabad puszta kívánalmakon alapulnia.

Nagyon fontos, hogy valós okunk legyen annak elvárására, hogy az árfolyamcél idő előtti

elérésének valószínűsége nagyobb, mint a stop eléréséé.

Ha világos a fenti megfontolások logikája, akkor kifejleszthető belőlük egy kereskedés-

taktikai vezérfonál. Ehhez a tradet és döntési mintánkat ismét fel kell bontanunk egy

többlépcsős folyamatra.

A trade előkészítésénél megfogalmaztunk egy árfolyamcélt. Erre szükségünk van annak

felismerésére, hogy az a trade egy ésszerű fogadás-e. Amint a piac eléri árfolyamcélunkat,

lehetőségünk van a nyereség realizálására, vagy pókerezésre egy nagyobb nyereményért.

Ahogy már az előző fejezetekben tapasztalhatták, én előnyben részesítem a pókerezést a

nagyobb nyereményért. Ennek a pókemek elvárt értéke mindenestre nagyobb kell legyen,

mint az a nyereség, amely az árfolyamcélnál közvetlen kilépéssel realizálható.

Az, hogy mekkora az elvárt érték, ismét csak annak valószínűségétől függ, hogy elérhető-e

egy x-pontos további árfolyamnyereség.

A táblázat baloldalán szerepelnek az árfolyamcél feletti járulékos nyereség esélyei, a felső

sorban pedig a különböző árfolyamnyereségek.

Ez a mátrix az árfolyamnyereség minden kombinációjához kellő valószínűséggel megadja a

stop-pont távolságát, azt, amelyen a pókerstratégia elvárt értéke pont akkora, mint a nyereség

azonnali realizálásáé.

Ha például csak tízszázalékos valószínűséggel várjuk el, hogy a piac még öt ponttal

továbbmegy, stopunkat 0,5 ponttal az árfolyamcél alá kellene helyeznünk. Ebben az esetben

bizonyára praktikusabb lenne a tradet közvetlenül az árfolyamcélnál leállítani.

164

A táblázat azonban azt is megmutatja, hogy a stopnak csak öt ponttal szabad távolabb lennie,

ha csak 25 százalékig várjuk, hogy a piac még további 15 pontot fut a mi irányunkba. Ha tehát

stopunkat 4 ponttal távolabbra helyezzük, máris van egy domináns stratégiánk, amely tartósan

magasabb eredményhez vezet, mint a direkt leállítás.

Vissza a taktikához: Akkor kell pókerezni, ha a pókerstratégia elvárt értéke nagyobb, mint a

közvetlen leállításé.

Az árfolyamcél elérésénél induljunk ki abból, hogy egy további ötpontos kilépés

valószínűsége 50 százalékos, ekkor a stopot árfolyamcélunkhoz öt pontra húzhatjuk. Ha a

piac valóban további öt pontot tesz meg a mi irányunkba, akkor a következő lépést ismét meg

kell fontolnunk. Abból induljunk ki, hogy egy további tízpontos emelkedésnek 25 százalékos

a valószínűsége, tehát a stopot három ponttal az aktuális piaci ár alá helyezzük.

Ha még játékban maradtunk, a legközelebbi emelkedésnél már csak tíz százalékos

valószínűségből induljunk ki, úgy, hogy a stop egy ponttal a piaci szint alatt van. Tehát

lassan, de biztosan húzzuk összébb a hurkot, anélkül azonban, hogy megrabolnánk magunkat

minden esélyünktől. Persze, tudniuk kell, hogy ez csak egy példa.

A trading-tapasztalatnak ilyenkor óriási szerepe van, ez segít a tradernek a további lépéseknél

a helyes valószínűség eltalálásában. Vegyék figyelembe, hogy mindig csak kisebb vagy

maximum 50 százalékos valószínűségről volt szó a választott irányban. Ilyenkor érdemes

pókerezésbe is kezdeni.

Taktikailag oktalannak tartom, hogy a pókernél arra tegyünk: a piac a mi irányunkba fut. A

valóságos forgatókönyv legnagyobb valószínűsége maximum 50 %, ami megfelel egy

véletlenszerű mozgásnak.

Ez a taktika nem áltat, hogy a piacot meg tudjuk jósolni, mivel kezdettől egy véletlenszerű

eseményből indultunk ki, azután lassan egyre kisebb valószínűséget feltételezünk, ahogy

feszesre húzzuk a hurkot.

Ha elérjük az árfolyamcélt, akkor agresszívnek kell lennünk a stoppal. Ezt a szabályt már

ismerjük. Hogy milyen agresszívnek? Ezt mutatja a táblázat.

Trading-taktika 6: Mivel nekünk, tradereknek vállalnunk kell a kockázatokat,

vállaljuk hát, amilyen korán csak lehet

További fontos taktikai szabály, hogy a kockázatokat a lehető legkorábbi időpontban kell

vállalnunk. Minél jobban kitoljuk az időpontot, annál nehezebb lesz elviselnünk, ha a

kockázat elvárásaink ellenében realizálódna.

Egy példa: Daytraderként a nap végén mindig egyenesben akarunk lenni (minden pozíció

zárva). Pozíciónk nagysága tőkénk 0,5 és 1,5 százaléka között ingadozik. Mikor vállaljuk a

legmagasabb kockázatot?

A legnagyobb kockázatot mindig reggel kell vállalni, Mivel ha veszítünk, egy teljes napunk

van a veszteségek behozására.

165

Másik példa: A piac egy range-ben mozog. Az Ön trading-stratégiája közel áll egy vételhez.

Van lehetősége, hogy vagy egy range-ből való felfelé irányuló kitörésnél vásároljon vagy

pedig a range-ben. Mivel az árfolyamok nem mozognak meghatározóan, tehát az x + 1

árfolyam nem függ előző árfolyamától, a kitörés nem adna járulékos információt. Ezért a

vételi döntést már a kitörés előtt meg kell hoznia és végre kell hajtania. Csak akkor érdemes

várni, ha a kitörés valóban hoz kiegészítő információt, amely csökkenti a trade kimenetele

feletti bizonytalanságot.

Sok trader viszont szívesen vár, mert azt hiszi, hogy a trade kimenetele annál biztosabb, minél

több információja van. Ezen beállítottságnak az a hiedelem az alapja, hogy a trade kimenetele

meghatározható.

Becslésem szerint azonban az eredmény véletlenszerű, így a késedelem, a várakozás a

kitörésre semmilyen járulékos információt nem hoz. Ezért nem funkcionál a legtöbb kitörési

stratégia a daytradingben!

Csak akkor érdemes a kitörésre várni, ha a kilépési szabályok következtében egy újabb stop-

pont adódik, amely összességében egy kisebb kockázathoz vezet.

Trading-taktika 7: A gondos tervezés előnyökkel jár bizonytalan helyzetekben

A jövőt nem láthatjuk előre, viszont optimálisan előkészíthetjük magunkat bizonyos trading-

esetekre. Sok trader kerüli a tőzsdenyitást, mivel ekkor a piac gyakran hektikusnak tűnik.

Tény azonban, hogy a tradernek éppen ebben az időben van lehetősége, hogy egy trade-re

gondosan előkészüljön. Ugyanez vonatkozik a gazdasági adatokra.

Trading-taktika 8: Aki előnyt élvez, ne adja azt fel

A tradingre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy mind az egyes trade-ekben mind pedig a napi

nyereség vagy periodikus nyereség vizsgálatánál sem szabad az egyszer elért célt feladni.

Amint tehát a nyereségek egy bizonyos küszöbértéket, egy bizonyos szignifikanciát elértek,

ezeket nem szabad teljesen leadni.

Ennek a szabálynak semmi köze a piachoz. Ez pusztán egy taktikai megfontolás, amely

hozzájárul ahhoz, hogy az egyenleg-görbe ne alakuljon szeszélyesen és a tradert ne érhesse

érzelmi destabilizáció.

Trading-taktika 9: Nyereségeidet soha ne zárd le lépcsőzetesen

Sok trader azzal nyugtatja meg magát, hogy nyereségei egy részét realizálja. Ezért eladják pl.

egyharmadát vagy a felét össz-pozíciójuknak. Bármennyire javítja ez a viselkedés a trader

pszichikai közérzetét, mégsem ajánlatos.

Először is pozíciója egy részével mindig hibát követ el - például a korai lezárással vagy

mással. Biztos, hogy elkövet egy trading-hibát. Ez a viselkedés ahhoz is hozzájárul még, hogy

átlagos jövedelmei kisebbek lesznek a lehetségesnél, ezzel teljesítménye is rosszabb.

166

Trading-taktika 10: Tarts trading-szüneteket

Manapság szabadon mindig beiktatok egy szünetet, ha a piac nem úgy fut, ahogy én

elképzeltem. Tapasztalatom megsúgja, hogy mikor kell leállni és elgondolkozni. Ezek a

szünetek stratégiám részévé váltak. Ilyenkor erőt gyűjtök és felfrissítem magam.

Mondhatnám: felsorakoztatom csapataimat a következő ütközethez. Nem is lenne jó, folyton

támadni és fejetlenül kitörni. A szervezett visszavonulás viszont megteremti a következő,

célzatos támadás lehetőségét.

Ne higgyék, hogy ezeket a szüneteket csak veszteségsorozatok után iktatom be.

Előfordul ilyen nyereségsorozatok után is, amikor pozícióim igen jól futottak, és azt érzem,

hogy közel vagyok a túlfeszítettséghez; nem csak testileg, de szellemileg is. Ez az önkéntes

visszafogás áttekintést teremt számomra, amely erőssé tesz.