A H Á Z I GY E R M E KO R V O S O K E GY E S Ü L E T É N E K S Z A K M A I L A P J A

2004. december IX. évfolyam 6. szám

Boldog új esztendôt kívánunk!

50.

T A R T A L O M

• Öröm és üröm . . . . . . . . 2–4

• Siófok 2005 . . . . . . . . . . . . 5

• Hol vannak

a „Ratkó”-unokák? . . . . 7–8

• Üzlet-e a

gyerekpraxis? . . . . . . 10–11

• Mosolyország . . . . . . . . . 13

• Tabló . . . . . . . . . . . . . 14–17

• Új módszertani levél . . . . 19

• Hírek . . . . . . . . . . . . . . . . 20

Az ötvenedik!

IX. évfolyam 6. szám = 50. Hírvivô! Mennyi minden van e számtani egyenletmögött. Az elmúlt tíz év krónikája. A házi gyermekorvoslás problémái, gondolatai,küzdelmei és eredményei. A szakma, a szakmapolitika gyötrelmes évei köszönnekvissza a lapok hasábjairól. S ezen keresztül a gyermekgyógyászat tükörképe is meg-jelenik.

A Magyar Gyermekorvosok Társaságának nincs ilyen típusú lapja. A szerzôk elsô-sorban házi gyermekorvosok, akik tenni akarnak a beteg gyermekek jobb ellátásáért,a gyermekgyógyászok munka- és életkörülményeinek javításáért. A hazai mellett akülföldi gyakorlattal is megismertetnek bennünket. Bemutatkoztak a Magyar Gyer-mekorvosok Társaságának elnökei, fôtitkárai, a Gyermekgyógyászati és a Háziorvos-tani Szakmai Kollégium elnökei. Vallottak magukról, gyermekgyógyászati hitvallá-sukról. Megszólaltak egészségügyi miniszterek is. Volt belôlük számtalan.

A Hírvivô minden betûje az orvoslásról szól. Csodálatos dolog orvosnak lenni,beteg embereken segíteni. Ennél csak az a csodálatosabb, ha beteg gyermekekensegíthet az ember.

Egy kínai bölcs mondása szerint, ha valaki az életben három dolgot elért, akkormindent elért, amit elérhet ezen a földön. Az elsô, hogy elültet egy fát. A második,hogy születik egy gyermeke. A harmadik pedig, hogy megjelentet egy alkotást. Ezekmegörökítik ôt, továbbviszik az életét, a gondolatát. Fát ültetni mindenki tud. Gyer-meke majdnem mindenkinek lehet. De a szellem, a gondolat termékének létrehozásacsak kevesek képessége.

Tisztelt Szerkesztôk, tisztelt Felelôs Kiadó! Önöknek megadatott ez a kiváltság!Irigylem érte Önöket.

Most a Hírvivô ötvenedik számát tartja kezében az olvasó. Tudom, hogy egy-egyszám megjelenése sokszor emberfeletti munkát igényel. A szerkesztôk a „várandós-ság” alatt csak azon dolgoznak, hogy jó legyen, szép legyen, okos legyen „gyerme-kük”, az új lapszám. Szoronganak, hogy minden tervezett cikk elkészüljön, a nyom-dai kivitel is tökéletes legyen, hogy a megszületés pillanatában mindenki elájuljon a„gyermek” szépségétôl, nem is beszélve az „okosságáról”, a tartalmáról. A szerkesz-tôk öröme azonban rövid, mert a gyermekük születése pillanatától önálló életre kel,további változtatásra, módosításra, „nevelésre” már nincs lehetôségük. Önállóan jár,és persze „beszél”, mondja el azokat a fontos dolgokat, amit a szerzôk közvetíteniakartak. Néha selypít, néha nem értik pontosan azok, akikhez szól. Néha túlzottan isszókimondó, néha meg rosszul fejezi ki magát. Mégis szeretjük. Mert most márnemcsak a szerkesztôké a gyermek, hanem a miénk, mindannyiunké.

A házi gyermekorvoslás védelmére alakított egyesület harsonája a Hírvivô. Tájé-koztatja, sôt mozgósítja a kollégákat, de nemcsak ôket, hanem minden gyermekor-vost. Egyértelmûen elérte célját. Jövôjét a megoldásra váró számtalan probléma biz-tosítja.

Büszkék lehetnek rá! Mert mi, olvasók is büszkék vagyunk a Hírvivôre.

SZABÓ LÁSZLÓ

AZ MGYT FÔTITKÁRA

2

A HGYE vezetôi a nehezebb utat válasz-tották. Nem a mindig könnyebben meg-lovagolható érzelmekre, hanem a szigo-rúbb – ha úgy tetszik, szürkébb – tények-re helyezték a hangsúlyt. Abban perszeszerencséjük volt, hogy amikor elôadónakKamarás Ferencet, a Központi Statiszti-kai Hivatal demográfusát is meghívták,nem egy szürke hivatalnokot kaptak. Mi-közben valóban grafikonokkal és számok-kal árasztott el bennünket – mi mást is te-hetett volna –, egyértelmû és világos fel-világosítást nyújtott a jövô bizony közis-merten lesújtó demográfiai tendenciáiról.

A RATKÓ-UNOKÁK NEM HÁZASODNAK

A laikus számára furcsán ható kifejezés-sel: a reprodukciós szint – magyarán agyermekvállalás – 1,28-ra zuhant. Kissémorbid értelmezésemben: egy magyarpár ma 1,28 darab gyereket szül, miköz-ben a népességszám szinten tartásához –2,1-re lenne szükség. Statisztikai értelem-ben tehát ezért csökkent 1980 óta 600ezer fôvel Magyarország lakossága.

A demográfus az okok – persze csakkorlátozott mértékû – elemzésére is vál-lalkozott. E szerint a fô problémák: a ké-sôi vagy elmaradott családalapítás, azaz aházasodók számának csökkenése és élet-koruk növekedése; a szándékos gyermek-telenség térhódítása, a fogamzásgátlás, aterhesség mûvi megszakítása stb. Engemleginkább egy grafikonja fogott meg.Ezen jól látható volt, hogy az 1970-esévekben, a születési számot a Ratkó-kor-osztály szülési kedvének következtében,egy kiugrás, spike növelte meg. Ám egynegyedszázaddal késôbb, amikor már aRatkó-unokák vannak a gyermeknemzéskorában, hiába vannak ôk többen, a szü-lési szám egy cseppet sem növekedett,ellenkezôleg, tovább esett. Már a néhaiminiszter asszonyban sem bízhatunk...

Mármint mi, gyermekorvosok. Ma mégaz alacsony szülési szám ellenére megél-hetünk az aránylag nagyszámú serdülô-

bôl. De pillanatokon belül kinônek ben-nünket – és akkor jaj nekünk. Még sze-rencse, hogy a gyermekorvosok átlagélet-kora is 54 év körül mozog, így aztán mi iselfogyunk. Ez egyébként már a következôelôadásból derült ki, amelyet KádárFerenc a HGYE nevében tartott. Ô elsô-

sorban problémákat, kérdéseket vetettfel. Mást nagyon nem is tehetett volna,mivel az egészségpolitika máig adós aválaszokkal. Mit is válaszolhatna arra pél-dául, hogy a gyermekorvosok a nyugdíj-korhatár után is maradnak a helyükön?Maradnak, mert ha élni akarnak, muszájnekik. A túlkínálati piacon úgy sem tudjákeladni, még igen nyomott áron sem apraxisaikat. Nemigen van, aki megvegyetôlük, mert a gyermekgyógyász szakmanépszerûtlen és kiürül.

KÉRDÉS VAN, VÁLASZ NINCS

Mit lehet tenni az évtizedek óta meglévôaránytalanságokkal? A fôvárosban ésBaranyában az egy praxisra jutó gyerek-szám 1000-rôl 500–600 fôre zuhant –

néhány év alatt! Hevesben vagy Szabolcs-Szatmárban pedig orvoshiány van. Hal-mozódnak a kérdések és sejthetô már amegoldás is. Csak kérdéseink vannak, bársejtjük a megoldást: teammunka, cso-portpraxis stb. Nemcsak a jó szándék,hanem a jogi háttér is teljesen hiányzik.

Kissé elôreszaladva: amikor az egyik kollé-ga felvetette, hogy a nyugdíjba menôháziorvos praxisát nem lehetne-e szétosz-tani (vagy felvásároltatni) a vele egy ren-delôben mûködô kollégák között, az OEPjelen lévô illetékese kénytelen volt kerekperec azt mondani: nem. A mûködtetésijog nem osztható.

Fogalmazódnak a kérdések az uniósfeltételek kielégítésével kapcsolatban is.Lesz-e a frissen végzetteknek is ún. törzs-képzése (hároméves gyermekorvosi alap-képzése) és ráépített kétéves háziorvosiszakvizsga? Megteremtik-e a feltételeit,ösztönzik-e az igazi szakmai továbbkép-zést? Ez utóbbit a HGYE joggal kérhetteszámon (ez már a krónikás megjegyzése),hiszen maga is sokat tett érte: „Kávé-

Öröm és ürömAmikor barátaim és kollégáim, a HGYE vezetôi és a Hírvivô szerkesztôi felkértek arra, hogy foglaljam össze a HáziGyermekorvosok Egyesülete 10. Jubileumi Konferenciájának tudományos munkáját, ôszintén megtisztelve éreztemmagam. És ez nem a szokásos – orvosi körökben igen jellegzetes – „nyelvcsapásos” tiszteletkör. Mert a HGYE azonnagyon kevés, alulról szervezôdô és hathatósan mûködô civil szervezetek egyike, amelyre annyira szükség lenne az –enyhén szólva – bizony gyengén mûködô demokráciánknak. Az a szervezet, amely hosszú, szívós, türelmes munkávalkényszerítette rá az igencsak vonakodó döntéshozókat és politikát arra, hogy komolyan vegyék az (általuk is) olygyakran hangoztatott demokratikus és esélyegyenlôségi lózungokat.Mint kívülálló „bennfentes” (gyermekorvos, de nem házi) csak arra vállalkozhatok, hogy a mintegy tízórás, több százdiával, angolul és magyarul elôadott elôadásokból kiemeljem a saját, szubjektív szûrômön átrostált fontosabb meg-állapításokat. Vágjunk hát a közepébe.

3

szünet” konferenciák 500 résztvevôvel,nívós szakemberekkel és elôadásokkal,országos infektológiai továbbképzés,gyermekkardiológiai, gyermekpszichiát-riai elôadás-sorozatok és így tovább.

Kádár doktornak csak a kérdései kitöl-tenének egy külön cikket, ezért most elô-adásának az egyetlen kijelentô mondatátidézem: „Nemcsak az a kérdés, hogy lesz-e elég gyermek és gyermekorvos, ha-nem, hogy hány gyerek hány gyermekor-vost tud eltartani.” Most látom, ez is kér-dés…

VÁLASZOLÓK ÉS NEM VÁLASZOLÓK

Kereszty Éva, a minisztérium fôcsoport-fônöke meg sem próbált válaszolniezekre a kérdésekre. Mentségére szolgál-jon, hogy kimondva-kimondatlanul elis-merte, a következô másfél évben nagyváltozások, reformok – tehát gyakorlatimegoldások – nem várhatók. Nem igazánmondott újat akkor sem, amikor az okta-tás fejlesztésérôl, a protokollok kidolgo-zásáról vagy a teammunka fontosságárólbeszélt. Az ô szájából is csak tervek,vágyak hangzottak el.

Azt sem vette jó néven a hallgatóság,hogy a szünet után távozott, tehát nem isválaszolhatott a kollégáknak. Így is to-vábbmaradt, mint korábban, amikor kés-ve érkezett, viszont elôadását követôenrögvest távozott...

Ha már a minisztériumunk képviselôjétilyen kemény szavakkal illettem, mitmondjak Mesterházy Attiláról, a hosszúnevû Esélyegyenlôségi Minisztériumállamtitkáráról, aki két nappal a tanácsko-zás elôtt, nemes egyszerûséggel, lemond-ta a részvételét?

Dózsa Csabát, az OEP fôigazgató-he-lyettesét és Kôrösi Lászlót, az intézményfôosztályvezetô-helyettesét viszont di-cséret illeti. Alapos és hosszú elôadásaik-ban vázolták a gyermekorvosi ellátásfinanciális hátterét és a záporozó kérdé-sekkel szemben késôbb is „ütésállóak-nak” bizonyultak. Kôrösi László példáulnem tagadta, hogy kénytelenek voltak azárt kasszából a törvény által elôírt 24órás hajléktalanellátásra összegeket el-venni. Ez volt a fô oka annak, hogy idéna pontérték némileg visszaesett. Jelenlegátlagosan 735 gyermek jut egy praxisra,és (még) csak 10 körzet betöltetlen azországban (a 6400 felnôttkörzetbôl 137).

Dózsa Csaba azzal kezdte az elôadá-sát, hogy ô mindent megtesz a demográ-fiai csôdbôl való kijutásért – neki mostszületett a harmadik gyereke. A közönségaz igyekezetet elismeréssel és tapssaljutalmazta. A fôigazgató-helyettes elô-

adásából elsôsorban a korszerû mentali-tás, az eurokonform gondolkodásmódfogott meg.

Szerinte 10–15 éven belül a „kevesebborvos – több asszisztencia” szemléletmódfog uralkodni. Ami helyes is. Az óhatat-lanul csökkenô orvoslétszám a kis térsé-geket rákényszeríti a teammunkára, arra,hogy a munka megszervezésében ne

ragaszkodjanak mereven a földrajzi hatá-rokhoz. Elôször hallottam illetékestôl,hogy a kórházi ellátásban nem kíván en-gedni a túlzott promóciónak. Ez az egyikfeltétele annak, hogy megfogják az el-szabadult gyógyszerköltségeket. Azt isjólesô érzés volt konstatálni, hogy pénz-ügyi szakember létére a minôség fejlesz-tésére teszi a hangsúlyt, pontosabbanhogy a betegek életminôsége ne csak afinanszírozástól függjön. Ez ügyben apénz felett diszponálók egyebek között afogyatékosok, a krónikus betegek ellátá-sára és a mentális gondozásra is hajlan-dók anyagilag áldozni. Tulajdonképpen aminôséget szolgálná, ha mindenhol – azalapellátásban, az ügyeleteken, az osztá-lyokon, de a sürgôsségi betegellátásbanis – elkülönítenék a felnôttek és a gyer-mekek gyógyítását.

Nyugaton a helyzet nehéz és változik?A HGYE elismertségét jelzi, hogy a

konferencia zárónapját Jose Ramet pro-fesszor, az Európai Gyermekorvosi Szerve-zetek Szövetségének (CESP) fôtitkára egynagyon nívós, mintegy ötven diával (!)demonstrált elôadással tisztelte meg.Ebbôl részletes képet kaphattunk arról,hogy Európában mennyire sokszínû ésbonyolult a gyermekgyógyászati alap-ellátás. Ezt már az elnevezések is bizo-nyítják: pediatria di famiglia, general pae-

diatrics, community paediatrics. A leg-szebb a franciáké, akik pediatrie de ville-nek, azaz „városi” gyermekorvosnak hív-ják házi gyermekorvosaikat.

Jellemzô a különbségekre, hogy Nagy-Britanniában 53 628, Belgiumban 10 030,Franciaországban pedig 18 400 lakosrajut egy gyermekorvos. Hogyan lehet ígyharmonizálni, uniós szinten integrálni az

annyira különbözô feltételrendszereket?Pedig a határok nélküli Európában, márcsak a gyógyítás átjárhatósága érdekébenis szükség lenne rá. És akkor jogról, finan-szírozásról, tudásszintbeli különbségekrôlmég nem is beszéltünk.

Nem könnyû a helyzet, ismerte elRamet doktor, majd áttért a gyermekel-látás uniós szervezeteinek nem kevésbébonyolult struktúrájának ismertetésére. A CESP rövid távon ennél jóval egysze-rûbb célokat állított maga elé: az oktatásés az akkreditáció egységesítése, azonosszintre hozása, a prioritások kijelölése.

A háromszintû gyógyítás – némileg le-egyszerûsítve tehát: az alapellátás, a szak-ambulanciák és a fekvôbeteg-intézmé-nyek – kétszintûvé redukálása az unióbanis tendencia. Azaz a középsô – a secundercare – specialistái egyrészt beolvadnak azalapellátásba (konziliáriusként, csoport-praxis részeseként stb.), másrészt részeseilesznek a kórházi konzíliumnak és azambuláns szakellátásnak.

Sajnos abban is sok a közös, hogy amedicinában – még az Európai Unió fej-lettebb országaiban is – másodrendû agyermekgyógyászat, azon belül is azalapellátás. Ami azzal jár, hogy egyretöbb szakképzetlen orvos lát el (kénytelenellátni) gyerekeket, és hogy nônek a föld-rajzi különbségek, egyenetlenségek az

4

ellátásban. És persze ezzel együtt fokozó-dik a pediáterek megterheltsége, túlmun-kája. Ismerôs, nem?

Azért Európa nyugatibb felében mégismás szinten jelentkeznek a problémák.Ennek demonstrálására a szünetbenRamet doktor elmondta, hogy náluk,Belgiumban is kiürülnek a gyermekkörze-tek. A gyermekorvosok inkább a kórház-ban maradnak, elsôsorban a fix fizetésmiatt. Mire én azt válaszoltam, hogynálunk pedig éppen a fix miatt mennek elaz orvosok a kórházakból...

KIS KÓRHÁZAK NAGY BAJBAN

Tulassay Tivadar professzor, aki (többekközött) a Csecsemô- és Gyermekgyógyá-szati Szakmai Kollégium elnöke, elôadá-sában szintén koncepcionális problémák-kal foglalkozott. Emlékeztetett arra, hogya Magyar Tudományos Akadémia felmé-rése szerint a lakosság egészségi állapotá-ért a medicina csak 20 százalékban fele-lôs. A többi elsôsorban a politikán és apénzen múlik. Magyarán: ô is tudja, aminem csak a HGYE sokat hangoztatott ke-serve: a legjobb szándékok és tervek semvalósulhatnak meg politikai akarat és tôkenélkül.

Legfontosabb megállapításaiból néhá-nyat emelnék ki: a jövôben is nehezenmegoldható dilemma a házi gyermekor-voslás kettôs függôsége. Az, hogy szak-mailag a gyermekgyógyászathoz, szerve-zetileg pedig az alapellátáshoz tartozik. ACESP fôtitkárának gondolataival csendül-nek össze a járóbeteg-szakellátásra vo-natkozó megállapításai. Ahogy Nyugat-Európában, úgy Magyarországon is sor-vadásnak indultak, illetve egyre inkább akórházakhoz kapcsolódnak a szakambu-lanciák.

Kiemelte, hogy milyen bajban vannaka kis kórházak és persze a kisebb gyermek-osztályok. Nincs ember, nagy az elván-dorlás. (Felmérések szerint a gyógyszer-cégek elsôsorban a gyermekorvosokatszipkázzák el.) Romlanak a továbbképzésesélyei, a jobb helyeken még csak fenye-get a pénzügyi csôd, ami a rosszabbak-ban már be is következett. A strukturálisváltozások komoly akadálya a tulajdonosönkormányzatok merevsége („nincs rápénzünk, mégis kell nekünk a kórház”), arendezetlen jogi viszonyok. Az egészegészségügy szerkezetében szerinte iselsônek az alapellátást kellene megerô-síteni, fokozva annak „kapuôr” funkcióit.

A humán erôforrásokkal is jobban kel-lene gazdálkodni. Ami nem könnyû a

gyermekgyógyászok emelkedô életkora, agyenge vagy gyengülô segédszemélyzet,a párhuzamos ügyeleti rendszerek és szá-mos jól ismert probléma tartós megoldat-lansága miatt. A jövôben az sem kerül-hetô el – már csak a betegségstruktúramegváltozása miatt sem –, hogy a pre-venció kerüljön munkánk elôterébe (per-sze megfelelô díjazás ellenében!).

Mészner Zsófia, a konferencia vissza-térô szereplôje, Dr. Ramet iránti figyel-mességbôl angolul is megírt elôadásábanvázolta az általa vezetett Országos Gyer-mekegészségügyi Intézet munkáját, fela-datait.

Terjedelmi gátak miatt sajnos nincsmódom szólni a vitákról, az idônkéntéles, de korrekt pengeváltásokról. Ám az-zal fejezem be, amivel elkezdtem: még apengeváltás eszköze is a ráció, nem pedigaz emóció volt. A vitázók érvekkel hada-koztak, nem pedig búsongtak – mondjuka demográfiai mutatók miatt a magyar-ság fogyásán; a gyermekek és a gyermek-gyógyászok számának – egymástól füg-getlen és külön-külön igen szomorú –csökkenését megpróbálták az elônyükrefordítani, normális beteg/orvos arányt,struktúraváltoztatásokat javasolni. Elis-merték a szakmai hiányosságokat, és sok-szor hangoztatták a fejlôdés – a tanulásszükségességét is, Mészner Zsófia záró-mondatának (áthallásos – ucsityszja, ucsi-tyszja, ucsityszja) igazságát: training,training and training...

Jól éreztem, éreztük magunk. A HGYEegy jó társaság.

DR. NEMES JÁNOS

5

Elismerés Sólyom Enikô tanárnônek

Visszatérô, kiemelt napirendi pontja késô ôszi vezetôségi üléseinknek az egyesület tiszteletbeli tagja cím odaítélése.A HGYE ezzel a díjjal szeretné elismerni azon gyermekorvosok munkásságát, akik sokat tesznek a gyermekek területiellátásáért, és határozottan kiállnak a gyermekgyógyászat egységéért.Az idén az elismerést dr. Sólyom Enikô a Miskolci Gyermekegészségügyi Központ vezetô fôorvosa, egyetemi docens,megyei gyermekgyógyász szakfôorvos kapta. Sólyom tanárnô vezetô klinikusként, oktatóként, szervezôként és szak-cikkek publikálójaként is különös figyelmet szentelt a területen zajló gyermekorvosi munkának. Munkásságávalerôsítette, javította a gyermekgyógyászat egységét, a házi gyermekorvosi munka színvonalát.Kandidátusi disszertációját 1989-ben védte meg a felszívódási, növekedési zavarok témakörében. A Miskolci Gyer-mekegészségügyi Központ III. osztályán gasztroenterológiai és polysomnographiás laboratóriumot hozott létre, éskiterjesztette az anyagcsere-, endokrin és a bôrgyógyászati profilokat. A Magyar Gyermekorvosok Társasága CystásFibrosis és Gastroenterológiai Munkacsoportjának alapítója és vezetôségi tagja, a Miskolci Akadémiai BizottságGyermekorvosi Szekciójának titkára, az Anyagcsere és Endokrin Szekció társelnöke. A Gyermekgyógyászati SzakmaiKollégium választott tagja, 1990–94 a Magyar Gyermekorvosok Társaságának fôtitkárhelyettese, jelenleg vezetôségitagja.Az Európai Cystás Fibrosis és Táplálkozástudományi Társaság, valamint a Nemzetközi MPS Társaság tagja. A gyó-gyítás mellett jelentôs oktatási tevékenységet is folytat orvosok, védônôk és ápolónôk körében. Eredményes és sike-res tevékenységét eddigi kitüntetései is jelzik: Bókay János emlékérem, Pro Sanitate díj.Gratulálunk, és további eredményes munkát kívánunk!

Kávészünet-7A VII. Kávészünet konferenciát

2005. május 20–22-én Siófokon, a Hotel Azúrban tartjuk. A 20 ponttal akkreditált továbbképzésen a vakcinológia és a nephrológia témaköréből

hangzanak el előadások.

A programból:május 20., péntek: DPT – múlt és jövő. Dr. Kulcsár Andrea PhD, főorvos (Szt. László Kórház). Varicella – egy honlaptanulságai. Dr. Mészner Zsófia PhD, főigazgató (OGYEI). Polio – út az eradikáció felé. Prof. Dr. Budai László PhD (Szt.László Kórház). Védőoltással megelőzhető hepatitiszek. Dr. Jelenik Zsuzsanna, osztályvezető (OEK NemzetköziOltóközpont). május 21., szombat: Vizeletdiagnosztika a gyakorlatban. Dr. Szabó Attila PhD, egyetemi adjunktus (SE I.Gyermekgyógyászati Klinika). Glomeruláris betegségek. Prof. Dr. Reusz György, egyetemi tanár (SE I. GyermekgyógyászatiKlinika). Tubulointerstitialis betegségek. Dr. Szabó András egyetemi docens (SE I. Gyermekgyógyászati Klinika). Krónikusveseelégtelenségben szenvedő beteg gondozása. Feladatok a területen. Dr. Sallay Péter egyetemi adjunktus (SE I.Gyermekgyógyászati Klinika). Hypertonia gyermekkorban. Prof. Dr. Reusz György. Metabolikus syndroma gyermekkorban.Dr. Szabó Attila.A meghívót és a jelentkezési lapot februárban küldjük. Várjuk érdekes és tanulságos esetbemutatásaikat is!

7

Az elmúlt évben újabb történelmi mini-mumra süllyedt a termékenység szintje,kevesebb mint 95 ezer gyermek született.E nemzedék létszáma pontosan a fele a70-es évek közepén született nemzedék-nek. A születések száma a demográfiaifolyamatok legfontosabb indikátora. Egyadott évben született nemzedék létszámahosszú idôre meghatározza azt a populá-ciót, akikkel bármely más demográfiaivagy gazdasági, társadalmi esemény tör-ténhet. Az egymást követô születési ge-nerációk alakítják a népesség korössze-tételét, formálják korfáját, meghatározvaezzel az adott népesség demográfiaijövôjét. A születések száma alapvetôen aszülôképes korban lévô nôi nemzedékeknagyságától és gyermekvállalási kedvétôlfügg. A reproduktív korú nôi népességlétszáma a korábbi évtizedek születésimozgalmából eredô adottság, amin vál-toztatni nem nagyon tudunk. A gyermek-vállalási kedv – amit a fiatal nemzedékekdemográfiai magatartása, értékei és nor-mái határoznak meg – viszont gyakranváltozhat a mindenkori társadalmi-gaz-dasági körülményektôl függôen.

A magyar születési mozgalom egyiksajátos jellemzôje a hullámzásokkal tarkí-tott, de alapvetôen csökkenô trend. A„Ratkó”-nemzedékek gyermekei éppenharminc évvel ezelôtt léptek szülôképeskorba és hozták világra saját gyermekei-

ket, egy jelentôs születésszám-emelkedéstbiztosítva ezzel az 1970-es évek közepén.Nem meglepô ezért, hogy az 1990-esévek elején készült népesség-elôreszámí-tások valamennyi változata születésszám-emelkedést várt és prognosztizált azezredforduló körüli évekre. Tette eztabból kiindulva, hogy ekkor lép szülôké-pes korba az 1970-es évek nagyobb lét-számú nôi generációja. Jóllehet nem volt

várható egy, a korábbiakhoz hasonlószületési hullám kialakulása, arra számíta-ni lehetett, hogy a csökkenô termékeny-séget némileg ellensúlyozza a szülôképeskorú nemzedékek nagyobb létszáma.

A várakozásoknak pont az ellenkezôjetörtént, felgyorsult a születésszám csök-kenésének üteme, fôleg a 20-as éveik ele-jén járó fiatalok gyermekvállalási kedvé-nek drasztikus visszaesése miatt. Nemszülettek meg, és egyelôre nincs is jeleannak, hogy megszületnek a „Ratkó”gyermekek unokái. (1.ábra)

A gyermekvállalási szokásokat hosszúidôszakon keresztül a korai házasságkö-tés mellett a fiatalon vállalt anyaság jelle-mezte. Nem volt jellemzô az akaratlagosgyermektelenség, mindenki kívánt lega-lább egy gyermeket, általánossá vált akétgyermekes családmodell. Ritka volt a30 vagy 35 év feletti gyermekvállalás,alacsony volt a házasságon kívüli születé-sek aránya. Ez a magatartási minta lénye-gesen megváltozott az elmúlt két évtized-ben. A minden áron történô házasságralépés már nem tartozik a mai fiatalokpreferált életstratégiája közé. Nem tudni,hogy a körülmények kényszerérôl, halo-gatási taktikáról vagy esetleg a házasságintézményével szembeni bizalmatlanság-ról van-e szó. Tény viszont, hogy a szüle-tések számánál csak a házasságkötésikedv esett vissza jobban. A házasságkötésés a gyermekvállalás között gyengült

Hol vannak a „Ratkó”-unokák?

A születésszabályozás szerepe a fogamzás bekövetkezésében és kimenetelében, 1957–2003

2. ábra

Teljes termékenységi arányszám*, 1957–2003

1. ábra

8

ugyan, de még mindig szoros a kapcso-lat. A házasságon kívül született gyer-mekek száma és aránya dinamikusanemelkedett, de ez messze nem tudjaellensúlyozni azt a hiányt, amit a házas-ságban élô fiatalok egyre ritkuló számaokoz. Az élettársi kapcsolatok töréke-nyebbek, mint a házasságok és kevesebbgyermek is származik belôlük, mint házaspárkapcsolatokból.

Jelentôs hangsúlyeltolódás történt afiatalok gondolkodásában és demográfiaimagatartásában. A hangsúly a tanulásra,a képzettség szintjének emelésére és azönálló életkezdés feltételeinek megterem-tésére tolódott, szemben a múlttal, ami-kor a párválasztás, a családalapítás és agyakori házasságkötés jellemezte a 20-aséveik elején járó fiatalokat. Megfordult apreferenciák sorrendje, más életstratégiaszerint élnek a mai fiatalok, mint annakidején szüleik, akik 20–25 évvel ezelôttvoltak ebben az életkorban.

A fiatalok visszafogott, halogatott

családalapítása és gyermekvállalása gyö-keresen megváltoztatta a 25 vagy 30 évalatti nôk és anyák gyermekszám szerintiösszetételét. A legfeltûnôbb változás agyermektelen nôk arányában mutatkozik.Míg az 1960-as évek elején születettnemzedékek 1/3-a már világra hozta elsôgyermekét 20 éves életkoráig, addig amai 20 évesek több mint 90 százalékamég gyermektelen. Az 1977-ben szüle-tett nôi generációnak még csaknem két-harmada gyermektelen volt 25 éves korá-ban, addig az 1960-as évek elején szüle-tetteknek csak alig több mint negyedevolt gyermektelen eddig az életkorig. Etermékenységi mintaváltás kétirányú el-mozdulást jelenthet az utóbbi évtizedek-ben kialakult és megszokott családstruk-túrában. Egyrészt lényegesen emelkedheta gyermektelenek, vagyis az akaratlago-san vagy a szándékuk ellenére végleggyermek nélkül maradtak aránya, más-részt valószínûleg elveszíti eddigi hege-móniáját a kétgyermekes családmodell,

és helyét a testvér nélkül felnövekvô nem-zedékek váltják fel.

Nem biztatóak a jövôbeli kilátásoksem. A következô két évtizedben többszázezer fôvel csökken a fiatal szülôképeskorú nôi népesség létszáma, mivel az1980-as és 1990-es években született, akorábbinál jóval kisebb létszámú nemze-dék lép majd 20-as éveibe. Ha a gyermek-vállalási kedvben vagy magatartásbannem történik változás, akkor a születés-szám további jelentôs csökkenésére lehetszámítani.

Demográfusok körében újabban elter-jedt az a nézet, hogy paradigmaváltástörténik a termékenységi szokásokban, ésa gyermekvállalás idôszaka áttolódik a30-as, esetleg a 40-es életkorra. Ebben azesetben a fiatalon elhalasztott gyermekekegy késôbbi életkorban még világra jö-hetnek, ha szüleik is így akarják. Ennekvannak jelei itthon is, de fôleg a nyugat-európai országokban, ahol határozottanemelkedett a 30-as éveikben járó, illetve a40-es életkoruk elején gyermeket vállalóanyák aránya. Ez némileg módosíthatja ajövôbeli pesszimista kilátásokat, de nemváltoztat azon a tényen, hogy minél ké-sôbb történik az elsô gyermek vállalása,annál kisebb az esélye a második vagy atovábbi gyermekek megszületésének.Ugyanakkor az idôsebb korban vállaltgyermekeknél növekednek a biológiai ésegészségi kockázatok, mind az anyákra,mind a gyermekeikre nézve.

A demográfia kulcskérdése a repro-dukció, az emberi élet megújításánakalapvetô fontosságú tényezôje. A repro-dukció a születések és halálozások szaka-datlan folyamata, amely során a népes-ség állandóan megújul, és egy bizonyosidô után teljesen kicserélôdik. A repro-dukció hiánya azt jelenti, hogy a felnôttnemzedékek saját létszámuknál kevesebbutódot hoznak világra életük során,vagyis nem reprodukálják önmagukatgyermekeikben. A reprodukció tartós hiá-nya a népesség fokozatos elöregedésé-hez, majd lélekszámának csökkenéséhezvezet. Ha ez a magatartás nemzedékekenkeresztül átöröklôdik, akkor a reproduk-ciós hiány halmozottan jelentkezik, fel-gyorsul a népesség elöregedése, és gyor-suló ütemben apad létszáma. A folyamatelôbb-utóbb kezelhetetlenné, irreverzí-bilissé válik.

Tenni kellene valamit, amíg nem késô,de nagy a bizonytalanság és a tanácsta-lanság abban, hogy kell-e, lehet-e vagytudunk-e tenni valamit e jelenségek féke-zésére, megállítására.

KAMARÁS FERENC

DEMOGRÁFUS

A népesség száma nem és korcsoport szerint, 2004. I. 1.

3. ábra

10

KÁDÁR FERENC

Üzlet-e a gyermekorvosi praxis?*

Ha választ akarunk adni a kérdésre,nézzük, hogy mi kell a házi gyermek-orvosláshoz. Magától értetôdô: gye-rek és gyerekorvos. Gyerek nem na-gyon lesz – hallottuk. És gyermek-orvos? Bármily szomorú, tudomásulkell vennünk, tömegében öregszünk.Adódik ezért a kérdés: lesz-e után-pótlás?

Mennyi kell?

A válasz egyrészt attól függ, hogy mennyigyermekorvost képeznek. Persze, hogyannyit kell képezni, amennyire szükségvan, de mennyire van szükség? Pontosab-ban mikor mennyire és hol mennyire? Haa házi gyermekorvosok átlagéletkorátnézzük, tûnhet úgy, hogy rövid idôn belülsokra, mert sokan érjük el hamarosan anyugdíjkorhatárt. De a házi gyermekor-vosok belátható idôn belül nem nagyonvonulnak vissza, hisz alig lesz nyugdíjuk.Nem engedhetjük meg magunknak anyugdíjas létet, hát maradunk.

A korátlag alapján azért mégis csaklehet üresedô praxisban reménykedni.Csökkennek persze a potenciális vevôreményei, ha megtudja a praxis árát. Ezviszonylag magas, hisz az eladó legalábbnéhány évig szeretné ebbôl kiegészíteninyugdíját. Hogy a praxisra ácsingózó fel-vehet kölcsönt is? Erre azért nem nagyonvállalkozik, mert nem látja biztosítottnak,hogy elô tudja teremteni a törlesztôrész-letek fedezetét.

A kereslet így a kiképzett gyermekor-vosok számától függetlenül is alacsony.Alapjában azért, mert nem vonzó a házigyermekorvosi egzisztencia. Nem jó be-fektetés ma házi gyermekorvosi praxistvenni. Hiányoznak a betegek, a gyerekek,szolgáltatásaink potenciális vásárlói, rá-adásul közülük is sokat elterelnek bolt-jaink, rendelôink elôl. Jó ugyan az árunk,minôségi portékát kínálunk, a minisztéri-um, az egészségpolitika, és persze a házi-orvosi kar mégis azt sugallja, hogy jó-jóugyan a gyerekorvos, de a háziorvos iselég. Nemcsak fû alatti pusmogásról vanszó, hanem tetten érhetô orientációról.Mi másra utal ugyanis, ha a 14 éven alu-liaknak 24, a pubertáskorúaknak 54 szá-zalékát, összességében a gyerekek egyhar-madát háziorvosok látják el? Mert tehe-tik, mert engedi ezt az egészségpolitika.

Kell-e egyáltalán?

Nem arról van szó, hogy az irányításbehunyja a szemét. Többrôl! Arról, hogyaz egészségügy vezetése máig nem dön-tötte el, szükségesnek látja-e, fontosnaktartja-e a gyermekorvosi alapellátást.Nem nagyon fontos egy vezetésnek az,amit a rábízott populáció egyharmadá-nak nem akar megadni. Vegyük már ész-re, hogy harmincszázaléknyi gyereket ki-hagyni az esélyegyenlôségbôl véletlenülnem lehet! Pontosan azt a harminc szá-zalékot, amelyik szociális helyzete miattépp hogy jobban rászorulna a gyermek-szakorvosi alapellátásra. Ha fontosnaktartanák az esélyegyenlôséget, a felnö-vekvô generációk jobb egészségét, márrég lehetett volna, már rég kellett volnalépéseket tenni. Megfontolva a gyermek-gyógyászat világszerte hangoztatott szak-mai indokait, akár jogszabályokkal korlá-tozni a háziorvosok „gyermekvállalásikedvét”. Vagy új praxisokat létesíteni ott,ahol a gyerekek száma ezt megengedi.

Tabu témák

Mert nagy szükség volna gyermekorvosraHevesben vagy Szabolcs-Szatmárban, dea válasz közismert: a településszerkezetés a gyermeklakosság száma alapjánnincs lehetôség új praxis létesítésére. Haerre mi azt mondjuk, hogy nem mindenfaluba akarunk egyet, lehet akár többfalunak is egy közös, elkezdenek arrahivatkozni, hogy a folyamatos ellátáskerül veszélybe, ha nincs állandóan el-érhetô közelségben az orvos. Már miértne lenne? Az orvos és a beteg találkozásagyakorlatilag logisztikai kérdés! A szállításmanapság már Magyarországon semmegoldhatatlan feladat! Olcsóbb is lenneegy önkormányzatnak egy autó vagy egykisbusz, mint egy külön rendelô fenntar-tása. És máris jön a következô kifogás:hogy ennyi pénzért senki nem megySzabolcsba. Lehet. És ha megfizetik? Tes-sék neki többet adni! Vagy még többet!Annyit, amennyiért mi Algériába vagyNigériába is elmentünk, évekre. Különbenis! Hol van az elôírva, hogy ugyanúgy kellfinanszírozni valamit a nagyvárosban,mint a kistelepülésen? Ha a levél máranélkül is eljut a címzetthez, hogy min-den faluban lenne posta, miért ne lehet-ne a gyerekorvosi ellátást is egy jól fel-

szerelt, központi rendelôben vagy rende-lôbôl végezni?

Ha a fekvôbeteg-ellátást centralizálniakarják, ha az oxyológiai ellátást centrali-zálni akarják, miért pont az alapellátástne kéne centralizálni? Ahol ahelyett, hogyszétvernék a gyermekorvos és védônô ko-rábbi jó munkatársi kapcsolatát, szorosegyüttmûködésben dolgozhatna együtt agyermekellátó team. Gyermekorvos, vé-dônô, logopédus, gyógytornász, pszicho-lógus, akárki. Mi az akadálya annak, hogya fejlett világban régóta megjelent tren-deken itt is elgondolkozzanak? A jogsza-bályok? Tabuk ezek, amik kôbe vannakvésve? Vagy a finanszírozás? Talán a szûk-látókörûség? Az erôsebb és hangosabbérdekek gyôzelme a csendesebb rációfelett?

Zsákutcák

A szakszerû alapellátásnak jobb egészsé-gi állapot és életminôség az eredménye.Kedvezôbb morbiditási mutatók, javulómortalitási adatok, végsô soron alacso-nyabb költségigény. Hosszú távon. Deehhez már rövid távon el kellene dönteni,hogy a gyermekorvosi alapellátás minôsé-gi fejlesztésére, vagy olyan, sehova semvezetô látszatmegoldásokra van szükség,mint amilyen például az MSZSZ rendszer-szerû fenntartása. Amikor a gyermekekrutinellátását a vegyes praxis orvosavégzi, de ami meghaladja a komfortzóná-ját, egybôl megy a „mozgó” szakorvos-hoz. Vagy a kis ágyszámú gyermekosztá-lyok, amikor a gyermekek alapellátását agyermekorvos helyett a kórházi orvos, akórházi osztály veszi át. A sürgôsségi osz-tályok égisze alatt becsempészett „hospi-talista” rendszer is csak álmegoldás, aho-vá mehet a beteg folyton-folyvást, éjjel-nappal, hétköznap vagy ünnepnap, orr-folyással, köhögéssel, hasfájással, hasme-néssel. Ennek a hospitalista rendszernekugyanaz a baja, ami az elônye. Hogy abeesô betegek közül akkorát lehet merí-teni, amekkorát az osztály érdekei azadott idôpontban éppen megkívánnak.Ne legyen félreértés: ennek a beteg-anyagnak az ellátása nekünk sem jelentszakmai kihívást! De mégis a mi felada-tunk! Az alapellátásé. Legyen mindenkitisztában azzal, hogy tudjuk, hogy ha egykórházi osztály alapellátási feladatra veti

* A HGYE X. ôszi konferenciáján elhangzott elôadása alapján.

11

ki a hálóját, ott vagy a profillal van baj,vagy a kapacitáskihasználással. Látjuk,milyen sokszor végeznek az osztályokonfelesleges vizsgálatokat, és milyen sok-szor vesznek fel vagy rendelnek visszakellô indok nélkül gyereket. Nem a gye-rek, hanem a kórház érdekei váltak meg-határozóvá! Beteget kell fogni mindenáron, különben nincs finanszírozás, be-csukhatják az osztályt.

Nézzünk szembe!

És ha már a felesleges pénzkiadásról be-szélünk! Elgondolkodtatóan magas azindokolatlan ügyeleti ellátások száma. Afôvárosban ennek a tömegében felesle-ges feladatnak az ellátására egyszerretöbb szolgáltatót is finanszíroz a biz-tosító. Csaknem minden kerületben egy„ambuláns” rendelést, és a több kerületetlefedô, gépkocsival, gépkocsivezetôvelkivonuló, úgynevezett területi ügyeletet.Nem sokkal szakszerûbb a szisztémavidéken sem, ahol a gyerekek nátháinak,köhögéseinek lélekölô rutinját idônkéntegy felnôtt hasmenése, rosszabb esetbeninfarktusa, esetleg agyvérzése töri meg.Az elôbbihez még elég a mi tudásunk, azutóbbit viszont már jó, ha a beteg élvemegússza. De a magyar finanszírozó gaz-dag: mit neki az orvosi munkaerôvel vagyaz egészségben is eltölthetô életévekkelvaló hatékony gazdálkodás?

Ha ez fontos lenne, ha ez nem csaklózung lenne, nem engednék, hogy gyer-mekgyógyászatban képzetlen háziorvo-sok olyan sok gyereket küldjenek valósindok nélkül kórházba, vagy felnôttek éle-tét az ô ellátásukhoz rosszul értô, más-ban jól képzett gyermekorvosokra bízzák.

Merjünk végre az iskolaegészségügy-gyel is szembenézni! Ahol a gyermekekszemélyiségi jogait megsértve, rossz

körülmények között, olyan feladatot vég-zünk, amit a rendelôben már vagy elvé-geztünk, vagy el kellett volna végeznünk,vagy a gyerek „gazdájának”, a saját házigyermekorvosának kellett volna elvégez-nie. Párhuzamos ellátás, kettôs finanszí-rozás… Deprimáló munkáért, deprimálóbér. És közben nyugati példákra hivatkoz-nak, figyelmen kívül hagyva, hogy ott is-kolaorvosi ellátást többnyire azért végez-nek, mert nincs gyermekorvosi alapellá-tás, vagy funkcionálisan is szétvált a gyó-gyítás és a megelôzés. Egyik sem tartozika követendô példák közé!

És ha már a befektetésrôl, megtérülés-rôl, üzletrôl beszélünk, nézzük, hogy avásárló: a gyerek, a szülô elégedett-e aszolgáltatásunkkal. A kiszolgálással, a vá-rakozás, az ellátás körülményeivel? A két-háromórás rendelési idôvel? Amin sok-szor megszokásból, gyakran meg azértnem tudunk változtatni, mert négyen-öten kényszerülünk egyetlen rendelôbe,és ezért fizikai képtelenség többet rendelni.

Hol a gazda?

Szolgáltatás, áru, fogyasztók és gondok...Egy normális üzletben, egy olyanban,amit érdemes megvenni, amibe érdemesbefektetni, ott a tulajdonos megoldja aproblémákat. Itt viszont évtizedek ótamegoldatlanul és magatehetetlenül hal-mozódnak a gondok. Miért? Nincs tulaj-donos? Nincs gazda? Tényleg: ki a gaz-dánk? A háziorvosi vagy a gyermekgyó-gyászati intézményrendszer? Ha mer-ném, legszívesebben megkérdezném:melyik tett kevesebbet a gyermekorvosialapellátás gondjainak megoldásáért?

És a fogyasztóvédelem? A felügyelet,az ÁNTSZ? Tevékenysége az engedélye-zési, hatósági eljárások végrehajtásábanmerül ki. Minôség-ellenôrzés? Szakmai-

ság? Ugyan már… Ránk van bízva. Olyan,amilyen. Néhol mintaszerû, máshol szé-gyellnivaló.

Visszatérve a kérdéshez, hogy érde-mes-e ma Magyarországon gyermekor-vosi praxist vásárolni, modell-e ma egyfrissen végzett orvosnak a házi gyermek-orvosi életpálya, jönnek-e újak a helyünk-be, az sok mindentôl függ. Legfôképpenattól, lesz-e a jövôben gyermekorvosialapellátás. Születik-e egyértelmû éslátványos döntés arról, kell-e ilyen Ma-gyarországon, és ha kell, kinek kell? Het-ven százaléknak, ötven százaléknak vagyszáz százaléknak? Konszolidálják-e agyermekgyógyászatot, rendbe hozzák-e aboltot? A döntés az egészségpolitikusok-ra, a feladat a gazdára, a finanszírozóra,és a felügyeletre vár.

Nyissunk vagy zárjunk?Nekünk meg, ha a mostani alulértékelt,kínálati piac helyett keresleti piacot aka-runk, fel kell frissítenünk árukészletünket!Ha a harmincszázaléknyi rosszul ellátottvásárlót akarjuk megcélozni, és a régivevôinket is meg akarjuk tartani, meg kellújítanunk ismereteinket. Jártasságot kellszereznünk a pubertáskori viselkedésza-varok ellátásában, készséget az oxyoló-giai esetek kezelésében, naprakészen kellismernünk a korszerû terápiás protokol-lokat. Meg kell tanulnunk a genetikai fej-lôdés hétköznapi alkalmazási lehetôsé-geit, meg kell ismernünk a környezetetveszélyeztetô tényezôket, tudnunk kell azotthon lélegeztetett betegnél kanültcserélni és számítógépen tartani a kapcso-latot gyerekkel, szülôvel, laborral vagykönyvtárral.

És közben töprenghetünk, hogy mi-lyen legyen a jövô gyermekorvosának kép-zése vagy a gyermekorvosi oktatópraxis,és mikortól kell a gyermekek elsôdleges(ha jobban tetszik primer-, alap-, házi, devégül is területi) ellátásából szakvizsgáttenni.

És ne feledjük a kiinduló kérdést: kinekadjuk el adandó alkalommal a praxist? Egyújonnan kiképzett házi gyermekorvosnak,egy gyermekosztály bezárása miatt kór-ház nélkül maradt kollégának, vagy in-kább közvetlen munkatársaink vegyékmeg, akár közösen? Hogy a szûkülô pia-con legalább ôk életben maradjanak!Mert kis kupacban sok kis boltra, sok öt-hatszázas praxisra nincs szükség! Szóval,meghirdessük a boltot, vagy egymás kö-zött keressünk rá vevôt? Nyissunk vagyzárjuk inkább szorosabbra sorainkat?

Mert nem csak az a kérdés, hogy lesz-e gyerek és lesz-e gyermekorvos. Hanemaz is, hogy mennyi gyerek, mennyi gye-rekorvost tud eltartani.

Házi gyermekorvosok életkori megoszlása

13

Mosolyország a házigyermekorvosi rendelôkben

A Mosolyország Alapítvány célja a fogya-tékkal élôk (mozgásukban, látásukban,hallásukban, értelmi képességeikben kor-látozottak) társadalmi integrációjánakelôsegítése, a hátrányos helyzetûekkelszembeni elôítéletek csökkentése. Azalapítvány olyan nagyszabású, szemlélet-formáló programokat szervez, amelyeknem csupán a figyelem felkeltésére alkal-masak, hanem megteremtik a „személyesélmények” megszerzésének lehetôségétis. A szervezet nevéhez fûzôdik a „MOAbálna” program is.

Nyáron a Balatonban feltûnt egy 22méter hosszú, csaknem öt méter magas„bálna”, amely végiglátogatta a part men-ti üdülôhelyeket. A kikötôknél az össze-gyûlt tömeg megismerhette az alapít-vány céljait, kitölthette az úgynevezett to-lerancia-kvízt, amelybôl kiderült, mennyi-re tudjuk elfogadni a segítséggel élôket,mennyit tudunk róluk. A helyszíneken

Mosolyország nagykövetei, Erôs Antónia,Jakupcsek Gabriella, Pataki Ági, SimonAndrás, Kováts Adél, Ferjancsik Domon-kos, Matatek Judit, Dr. Deák Gábor (aMosolyország reklámszpot szereplôi) hív-ták fel az érdeklôdôk figyelmét a toleran-cia fontosságára.

A balatoni túrát követôen a bálna bel-sejében a vakok világát bemutató játék-teret alakítottak ki. A bálnába érkezô a tel-jes sötétségben egy lakás belsejében ta-lálja magát, itt kell eligazodnia, kipróbál-nia milyen vakon végrehajtani a látó em-ber számára könnyû, mindennapi felada-tokat. A Millenáris Parkban október 23-tól december 5-ig tartó kiállításon mártöbb ezren látogatták meg „MOA bál-nát”.

A Mosolyország Alapítvány szeretné alegfogékonyabbakhoz, a gyerekekhez iseljuttatni a tolerancia fontosságának, asegítséggel élôk elfogadásának üzenetét.

Az alapítvány jövô évi tervei között is elsô-sorban a gyermekeket, a fiatalokat meg-célzó programok szerepelnek. A jövô ge-nerációjának megszólításával ugyanis10–15 éven belül megvalósítható a szem-léletváltás. E programok között kiemelthelyet kap a Házi Gyermekorvosok Egye-sületének felajánlása, mely szerint a gyer-mekorvosi rendelôkben az alapítvány„Mosolyország-sark”-ot alakíthat ki, amelyjátékos formában mutatja meg a segítség-gel élôk és épek együttélését, valamint anagyobb gyerekeknek és felnôtteknek szó-ló tolerancia-kvízt, amelybôl felmérhetô,hogyan állnak a segítséggel élôk elfoga-dásához. Az elsô MOA-sarkok várhatóanmárciustól érkeznek meg a rendelôkbe.

Együttmûködésünkben bízva kívánunkmunkájukhoz sikereket és békés, boldogúj esztendôt.

MÓDOS ANIKÓ

PROGRAMIGAZGATÓ

A Házi Gyermekorvosok Egyesülete és a Mosolyország Alapítvány megállapodott arról, hogy 2005-ben a tole-ranciát segítô program elsô lépéseként a gyermekorvosi rendelôkben megjelennek a „Mosolyország-sar-kok”, ahol találkozhatnak a rendelôk látogatói a fogyatékkal élôk elfogadását hangsúlyozó könyvvel,ismertetô anyagokkal és az úgynevezett tolerancia-kvízzel.

Egy megbízható légzésôrzô készülék a bölcsôhalálmegelôzésében – Babysense II. (Hisense) monitor

Csecsemôkorban nem ritka a rendelleneslégzés. Esetenként az életet közvetlenülveszélyeztetô légzésleállás is elôfordulhat.Ilyenkor – azonnali beavatkozás esetén –a csecsemô élete még megmenthetô. Aszülôk a közvetlen teendôkre megtanít-hatók, eredmény azonban csak akkor vár-ható, ha az életet veszélyeztetô légzés-leállásról a szülô késedelem nélkül értesül(akár az éjszakai alvás idôszakában is).Ebben játszik nélkülözhetetlen szerepetegy megbízható légzésfigyelô monitor.

A Budapesti Madarász Kórházbantöbb mint egy évtizede, programot dol-goztunk ki, melynek alapján a szülôket aszükséges ismeretekre felkészítjük, ésmegszervezzük a csecsemôk folyamatosotthoni monitorizálását. A légzés bizton-ságos ellenôrzésére egyetlen készüléktí-pust, a Babysense monitort (HisenseIzrael) alkalmazzuk, amely hosszú évek

folyamán számunkra a legmegbízhatóbbkészüléknek bizonyult.

1993 óta több mint 8000 családnálalkalmaztuk a Babysense monitort, cse-csemôk folyamatos légzésellenôrzésecéljából. (Ilyen nagy esetszámmal ha-zánkban egyedül mi rendelkezünk.) Ta-pasztalatainkat az alábbiakban foglaljukössze:• Hamis riasztást gyakorlatilag nem ész-

leltünk. Az esetek egy részében a riasz-tás oka valódi légzésleállás, ill. életve-szélyes légzészavar volt. Azonnali szülôibeavatkozással a közvetlen életveszélyminden esetben elhárítható volt. „Ha-mis” riasztás (amikor is a riasztás ellené-re a szülô nem észlelt légzészavart) rit-kán fordult elô. Ezekben az esetekbenaz ok legtöbbször a készülék hibás mû-ködtetése volt. A szülôkkel konzultálvaa hiba könnyen kiküszöbölhetô volt.

Rendeltetésszerû használat mellett aBabysense hibás mûködésére visszave-zethetô problémával nem találkoztunk.

• Bár a készülék eredetileg csecsemôkszámára készült, sok szülô képes voltzavartalanul folytatni a Babysense hasz-nálatát egyéves kor fölött is (nagyjábólkétéves – egy esetben ötéves(!) korig).

• A szülôk könnyen elsajátították aBabysense használatát. A visszaküldöttkérdôívek szerint számukra a monito-rizálás biztonságérzetet, megnyug-vást jelentett.

• Babysense alkalmazása mellett – avizsgált 8000 családon belül – böl-csôhalál nem fordult elô.

További információk: Dr. Szántó ImreMadarász Kórház SIDS Ambulancia, adjutor@posta.net Tel.: 416-3239.Honlap: www.bolcsohalal.hu

1414

ELNÖKDR. HUSZÁR ANDRÁS1973-ban végeztem a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. A váci kórház gyermekosztályáról1977-ben szakvizsgáztam. 1978 óta Budapesten, a VIII. kerületben dolgozom. 1997-ben iskola-egészségtan- és ifjúságvédelem-szakvizsgát tettem. 1999-ben az ELTE Jogi Továbbképzô Intézetébenjogi szakoklevelet szereztem. A HGYE alapításától a szervezet elnöke vagyok. 1997 óta a Gyermek-gyógyászati Szakmai Kollégium kooptált, 2001-tôl a Háziorvostani Szakmai Kollégium választotttagja vagyok. Az Országos Alapellátási Intézetben a gyermekgyógyászati feladatok felelôse vagyok.

ALELNÖKÖKDR. KÁLMÁN MIHÁLY1972-ben végeztem Budapesten, azóta dolgozom gyermekorvosként. 11 évig a kórházi, 21 évepedig a területi gyermekellátásban. Munkahelyeim: Szentesi Megyei Kórház Gyermekosztály, ÚjpestiKórház Gyermekosztály, Madarász utcai Gyermekkórház. Az egyesület alapító tagja, a szakmai mun-káért felelôs alelnöke, a Hírvivô egyik szerkesztôje vagyok. 2000-ben az MGYT fôtitkárhelyettesévéválasztottak. Két éve képviselem az alapellátást az Országos Oltási Tanácsadó Testületben. Idén aHáziorvostani Szakmai Kollégium gyermekgyógyászati szakcsoportjának tagja lettem. Több cikkemjelent meg szakmai lapokban, elôadásokat tartottam az MGYT és a HGYE konferenciáin.

DR. KOVÁCS JULIANNAA Szegedi Orvostudományi Egyetemen 1980-ban Népköztársasági ösztöndíjasként végeztem. Elô-ször a Kiskunhalasi, majd a Makói Kórház Gyermekosztályán dolgoztam. 1984-ben csecsemô- ésgyermekgyógyászatból, 1995-ben iskola-egészségtan és ifjúságvédelembôl szakvizsgáztam. 1988-tól Zsombó–Bordány–Szatymaz körzeti gyermekorvosa, majd 2000-tôl csak Bordány község házigyermekorvosa vagyok. 1995 óta Szeged város és környéke szakfelügyelôi teendôit is ellátom. 2001-tôl az Országos Alapellátási Intézetben vezetô munkatársként dolgozom. A területi-falusi és a kórhá-zon kívüli sürgôsségi-ügyeleti gyermekellátással kapcsolatos szakmai munkáimról tudományos pub-likációkban számoltam be, és számos hazai konferencián elôadásokat is tartottam. 1997-ben egynemzetközi „Mentor Training Course”-t végeztem, és azóta folyamatosan az egyetem graduális és

posztgraduális képzésében veszek részt. 2004-tôl a Háziorvostani Szakmai Kollégium házi gyermekorvosi szakcsoport tagjaként akollégiumi munkába is bekapcsolódom. A HGYE-nek egyik alapító tagja és a megalakulása óta vezetôségi tagja vagyok. 2004 ôszétôla HGYE alelnökeként képviselem és támogatom a gyermek-alapellátás ügyét, a házi gyermekorvosok érdekeit.

A VEZETÔSÉG TAGJAIDR. BÉNYI ZSOLT1975-ben Budapesten fejeztem be orvosi tanulmányaimat. Két évig a Szent János Kórházban, majd3 évig az Apáthy István Kórházban dolgoztam. 1980-as szakvizsgám óta a XVII. kerületben dolgo-zom házi gyermekorvosként. Két cikluson át voltam a kerületi önkormányzat egészségügyi bizottsá-gának elnöke. Hatodik éve vagyok az egyesület vezetôségének tagja.

DR. DOLOWSCHIÁK ANNAMÁRIASzegeden szereztem 1976-ban diplomát. 1987-ben csecsemô- és gyermekgyógyászati, 1998-baniskolaegészségtan- és ifjúságvédelmi szakvizsgát tettem. 12 évig a Budai Gyermekkórházban dolgoz-tam, majd 2 évig Érden voltam körzeti gyermekorvos, 1 évig Budapesten ifjúsági orvos. 1993 ótavagyok a XII. kerületben házi gyermekorvos. A HGYE alapító tagja vagyok. 1997 óta dolgozom avezetôségben, elsôsorban a szervezési munkákban, konferenciák lebonyolításában, a megyei össze-kötôkkel való kapcsolattartásban veszek részt. A MOK HOSZ országos és budapesti vezetôségénektagja, az OALI munkatársa vagyok.

A HGYE új bizottsági tagjai

15

DR. GYIMES ZSÓFIA1979-ben diplomáztam Debrecenben. 1984-ig, a szakvizsga megszerzéséig a miskolci Gyermek-egészségügyi Központban helyezkedtem el, azóta Tiszaújvárosban vagyok házi gyermekorvos. 4 éveneveztek ki városi szakfôorvosnak. Az MSZSZ orvosaként részt veszek a vidéki gyermekek preventívellátásában. Cholnoky professzor elnöksége idején, 4 éven át a Csecsemô- és GyermekgyógyászatiSzakmai Kollégium tagja voltam. Idén az új szakmai kollégium mellett mûködô házi gyermekorvosiszakcsoport tagjává választottak. Az egyesület alapító tagja vagyok, 9 éve tevékenykedem a vezetô-ség és az ellenôrzô bizottság tagjaként.

DR. HÓBOR MIKLÓS1983-ban végeztem a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. 1983-tól 1995-ig a Zala Megyei KórházGyermekosztályán dolgoztam. 1987-ben gyermekgyógyászatból, 1992-ben nefrológiából szakvizs-gáztam. 12 év alatt az osztály minden részlegén tevékenykedtem, a gyermek- és az intenzívrészle-gen vezetôként is. Több közleményem jelent meg nefrológiai témakörben, számos elôadást is tartot-tam. Tagja vagyok az Európai Gyermeknefrológus Társaságnak. 1995 óta dolgozom egy zalaegersze-gi gyermekpraxisban. A Magyar Orvosi Kamara Háziorvosi Szekciójának elnökségi tagja, majd 2002-tôl alelnöke vagyok.

DR. KABÁCS ÁGNES1981-ben diplomáztam a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Ezt követôen a Baranya MegyeiGyermekkórházban dolgoztam, majd 1986-ban szakvizsgáztam csecsemô- és gyermekgyógyászat-ból. Azóta dolgozom egy pécsi gyermekkörzetben. 1997-ben megalakítottuk a Pécsi Pediáter Érdek-védelmi Egyesületet, amelynek megalakulása óta elnöke vagyok. 1998 óta havi rendszerességgel ren-dezünk akkreditált továbbképzô tanfolyamokat. Az egyesület tagjai pécsi házi gyermekorvosok,ifjúság-egészségügyi orvosok, baranyai, somogyi és tolna megyei házi gyermekorvosok. A mentor-hálózat megalakulása óta a PTE OEC ÁOK Családorvostani Intézet mentoraként tevékenykedem. A HGYE munkájában 9 évig mint megyei összekötô dolgoztam, emellett három évig a tudományosés továbbképzési bizottság tagja, három évig pedig az elnöke voltam.

DR. KÁDÁR FERENC1972-ben Budapesten végeztem, 12 évig dolgoztam a Madarász utcai Gyermekkórházban. Tiszte-lettel gondolok mestereimre, Kemény Pál igazgatóra és Szokolai fôorvosnôre. 20 éve dolgozom afôváros XIII. kerületének egyik körzetében, kerületi szakfôorvosi megbízásom is van. 9 évig a HGYEalelnöke voltam, most a vezetôség tagja vagyok. Részt veszek a konferenciák szervezésében, aHírvivô szerkesztésében. Az MGYT küldöttjeként képviselem a hazai gyermekorvosi alapellátást aCESP-ben, és részt veszek a területi gyermekellátás nemzetközi szervezetének munkájában is.

DR. PAPP BÉLA1973-ban Debrecenben diplomáztam. 1977-ben szakvizsgáztam gyermekgyógyászatból. Azóta va-gyok – egy 5 éves líbiai „külszolgálat”-tól eltekintve – házi gyermekorvos Veszprémben, ahol a váro-si szakfelügyelô fôorvosi feladatokat is ellátom. Megalakulása óta vezetôségi tagja vagyok a HGYE-nek, és a második ciklusban választottak küldöttnek a MOK Képviselôtestületébe. A MOK HáziorvosiSzekciójának vezetôségi tagja vagyok.

DR. PÓTA GYÖRGY1983-ban végeztem a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. A diploma megszerzése után aHeim Pál Gyermekkórházba kerültem. 1988 áprilisában szakvizsgáztam, azóta dolgozom Csepelenkörzeti gyermekorvosként. 1996 májusában kineveztek a kerület vezetô gyermekgyógyász fôorvo-sává. Alapító tagja vagyok az 1995-ben alakult HGYE-nek. 1998 óta vezetôségi tag vagyok, 2001-tôl 2004-ig az ellenôrzô bizottság elnöke voltam.

16

DR. ÚJHELYI JÁNOSA DOTE-n diplomáztam 1975-ben. 1980-ig a kisvárdai gyermekosztályon dolgoztam. 1981-tôlvagyok Nyíregyházán házi gyermekorvos, most már évek óta egy saját tulajdonú rendelôben. Az isko-la-egészségtan és ifjúságvédelmi mellett sportorvostani szakvizsgát is tettem. Városi, majd megyeiszakfôorvosi megbízásomon kívül munkatársa vagyok az OALI-nak, mentora egy oktatópraxisnak,megyei és országos küldöttje a MOK-nak. Idén a Csecsemô- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollé-gium tagjává választottak. Hatodik éve vagyok a HGYE vezetôségi tagja. Hajnalonként lefutok 10–15km-t, nemzetközi maratoni versenyeken még mostanában is vannak dobogós helyezéseim.

AZ ELLENÔRZÔ BIZOTTSÁG TAGJAI:DR. NELHÜBEL ÁGOSTON1977-ben szereztem diplomát a budapesti egyetemen. 1982-ben szakvizsgáztam. Elôször az ApáthyIstván Gyermekkórházban, majd 1984–85 az I. sz. Gyermekklinika csecsemôosztályán tanársegéd-ként dolgoztam. 1985 óta vagyok jelenlegi munkahelyem, Budapest II. kerületében. 1998 óta kol-legiális vezetôi feladatokkal bíztak meg. A HGYE alapító tagja vagyok, évekig budapesti összekötô-ként és küldöttként dolgoztam. Novemberben választottak az ellenôrzô bizottság tagjává.

DR. SZÉLL JÁNOS1984-ben végeztem a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán. Elôtte 3éven át dolgoztam az OMSZ zalaegerszegi metôállomásán. Rubecz fôorvos osztályáról szakvizsgáz-tam 1988-ban, majd Lentiben lettem körzeti gyermekorvos. 1993-ban Felsôörsre települtem át, ámez egy zsákutcának minôsült, így 1997 óta Sümegen praktizálok. Aktív tagja voltam a FAKOOSZ-nak,majd a HGYE-be „igazoltam át”. Autodidakta jogértelmezôként két ciklusban voltam vezetôje a jogibizottságnak. A helyi Orvosi Kamara alelnöke, a Veszprém Megyei Orvosi Kamara vezetôségi tagjavagyok. Mostantól a HGYE ellenôrzô bizottságában dolgozom.

DR. SZTANÓ GABRIELLA1992-ben végeztem Budapesten. Egy évig a Törökbálinti Tüdôgyógyintézet Gyermekpulmonológiaiosztályán, majd a Bethesda Gyermekkórházban dolgoztam, csecsemô- és gyermekgyógyászatbólinnen szakvizsgáztam. 7 éve Gyôrben élek. Néhány évig egy gyógyszercégnél dolgoztam, majd mar-ketingtanulmányokat folytattam. 2003 ôsze óta Gyôr-Révfalu (Gyôr egyik kerülete) házi gyermekor-vosa vagyok.

A JOGI ÉS ETIKAI BIZOTTSÁG TAGJAI:DR. BENEDEK LÁSZLÓ1974-ben végeztem, szakvizsgáig a karcagi kórház újszülött-, gyermek- és fertôzôosztályain dolgoz-tam. 1978 óta vagyok Százhalombattán házi gyermekorvos, több mint hét évig voltam a VárosiEgészségügyi Intézmény igazgatója, a Városi Vöröskereszt Szervezet elnöke. A rendszerváltás ótavagyok tagja a városi képviselôtestület környezetvédelemmel, egészségügyi és szociális kérdésekkelfoglalkozó bizottságainak. Régóta foglalkoztat a környezeti ártalmak összefüggése a betegségekkel,ez vezetett az országos méretekben második legnagyobb epidemiológiai vizsgálatok elvégzéséhezSzázhalombattán. Ennek eredményeirôl számos elôadás és publikáció készült, elôsegítve, hogy aváros környezetszennyezését a felelôsök jelentôs mértékben csökkentették. 2002. évi polgármester-ré választásomig az Orvosi Kamara Érdi Területi Szervezetének elnökhelyettese, több városi egyesületvezetôségi tagja voltam. Jelenleg a házi gyermekorvosi tevékenységemet az összeférhetetlenségi kité-telek miatt kénytelen vagyok szüneteltetni.

DR. MAROSI CSABA1979-ben végeztem a SZOTE-n, szakvizsgát 1983-ban tettem. 1984-ig a kazincbarcikai kórház gyer-mekosztályán dolgoztam, ezt követôen Hajdúnánáson lettem házi gyermekorvos. Éveken át tagjavoltam a város képviselô-testületének. A Hajdú-Bihar megyei orvosi kamara alelnökévé választottak,az alapellátást képviselem a Regionális Egészségügyi Tanácsban. Szakokleveles jogászi diplomámat1999-ben az ELTE-n szereztem meg. Az elmúlt három évben a HGYE finanszírozási bizottságának, amúlt hónap óta a jogi, etikai és szakmapolitikai bizottságnak vagyok tagja.

17

DR. MUZSAY GÉZAA Semmelweis Egyetemen 1986-ban szereztem orvosi diplomát. 1991-ig a gyôri Petz Aladár MegyeiKórház koraszülött-, csecsemô- és gyermekosztályán dolgoztam, majd 1991-ben szakvizsgáztam.Azóta dolgozom házi gyermekorvosként Gyôrben. Szakmai irányításommal készült el az iskolaorvo-sok egészségnevelô és szûrô munkáját segítô számítógépes program. Részt veszek a megyei önkor-mányzat gyermekvédelmi központjának munkájában, a regionális nevelôszülôi hálózat továbbképzé-sében. A Magyar Orvosi Kamara tagjaként a Gyôr-Moson-Sopron megyei szervezet megyei és orszá-gos küldöttje vagyok. Alakulásától tagja vagyok a Házi Gyermekorvosok Egyesületének, és a másodikciklusban veszek részt küldöttként az országos értekezleteken.

A KÉPZÉSI ÉS TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TAGJAIDR. BERÉNYI KÁROLY1979-ben végeztem a Szegedi Orvostudományi Egyetemen, 1984-ben szakvizsgáztam. Hat évig dol-goztam a Hódmezôvásárhelyi Kórházban. 1986-tól ugyanitt házi gyermekorvos vagyok, hozzám tar-tozik az ország 10 legnagyobb lélekszámú gyermekpraxisának egyike. Számos folyóiratban jelentekmeg publikációim, hazai és külföldi konferenciákon tartottam elôadásokat. Büszke vagyok a külön-bözô pályázatokon elért eredményeimre, a város gyermekegészségügyét szolgáló alapítványra és azugyancsak általunk mûködtetett betegklubra. Hat éve vagyok tagja az önkormányzat egészségügyibizottságának. Korábban megyei küldöttként, novembertôl bizottsági tagként segítem a HGYE mun-káját.

DR. JÓZSA LAJOS1982-ben végeztem a DOTE-n, Debrecenben a megyei kórház gyermekosztályán dolgoztam aszakvizsgáig. 1987-tôl házi gyermekorvosként dolgozom Hajdúböszörményben. 1997-ben iskola-egészségtan- és ifjúságvédelem-szakvizsgát tettem. 1995-tôl szakfelügyelô fôorvos vagyok, 2000-tôla DE OEC oktatópraxisaként részt veszek a rezidensképzésben. Több szaklapban jelentek megcikkeim. 3 éve a HGYE vezetôségi tagjaként, a finanszírozási bizottság elnökeként tevékenykedem.Jelenleg a szakmai, tudományos bizottság elnöke vagyok.

DR. KOLLÁR LÁSZLÓ1989-ben a Semmelweis Egyetem ÁOK-n végeztem, 1993-ig a Bethesda Gyermekkórházban dolgoz-tam. 1993-tól 1999-ig a Szent László Kórház Csecsemô- és Gyermekintenzív Osztályán súlyos, élet-veszélyes betegek ellátásával foglalkoztam, 2001-ben aneszteziológia–intenzív terápia szakvizsgáttettem. Részt vettem a szakápoló, orvos, gyermekgyógyász szakorvos, intenzív aneszteziológus szak-orvos képzésben. A Haemobil Kht. munkatársaként 1999-óta veszek részt az intoxikált betegek extra-corporalis technikát igénylô, akut, helyszíni ellátásában. Több száz gyermek és több ezer felnôtt be-teg esetében alkalmaztam a regionális kórház intenzív osztályán akut plazmaferézist, hemodialízist,haemoperfusiós, hemofiltrációs vagy ultrafiltrációs kezelést. Az extracorporalis technikák országosszakértôjévé váltam. Jelenleg Csobánkán küzdök egy újonnan létesített gyermekkörzet ismert terhei-vel. Novemberben választottak bizottsági taggá.

DR. PÁLL GABRIELLA1988-ban végeztem a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. 1993-ban csecsemô- és gyermekgyó-gyászatból, 1996-ban klinikai immunológiából és allergológiából szakvizsgáztam. 2003-ban epide-miológus szakképesítést szereztem a Debreceni Népegészségügyi Iskolában. 1988–1994-ig a Debre-ceni Kenézy Kórház Csecsemô- és Gyermekosztályán, ezt követôen 10 éven keresztül házi gyermekor-vosként tevékenykedtem. 2003-tól az Országos Gyermekegészségügyi Intézet Epidemiológiai osztá-lyának osztályvezetôje vagyok. Egyik feladatom az intézet kutatócsoportjának koordinálása, és ennekkeretében a serdülô gyermekek egészség-magatartásának vizsgálata. Másik feladatom a gyermek-egészségügyi adatgyûjtés, adatelemzés minôségének javítása. 2000 óta vagyok a HGYE tudomá-nyos, oktatási és továbbképzési bizottságának tagja. A Debreceni Egyetem levelezô PhD-hallgatója,valamint a Csecsemô- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium házi gyermekorvosi szakcsoportjá-nak tagja vagyok.

19

Az elhízás, a kövérség komoly népegész-ségügyi problémát jelent, kialakulásábanaz öröklött hajlamon kívül döntô szerepetjátszik a helytelen táplálkozás és a moz-gásszegény életmód. Megelôzését márgyermekkorban kell kezdeni, hogy elke-rüljük azokat a betegségeket, amelyek afelnôttkori morbiditási és mortalitási sta-tisztikákat vezetik.

A kövér gyerekek nagy része felnôtt-korában elhízott lesz, az elhízás egyeskövetkezményei azonban már gyermek-korban jelentkeznek. Kimutathatók a szív-érrendszeri rizikófaktorok is (hypertonia,csökkent glukóztolerancia, diszlipidémia),amelyeket a belgyógyászat metabolikusszindrómának nevez.

A gyermekkori elhízásnak dinamikus(hyperplasiás) és statikus (hypertrophiás)fázisai vannak. Már a magas születési súlyaz elhízás kockázatát hordozza. Angolmegfigyelés szerint az alacsony súllyal

született gyermekeknél gyakran jelent-kezik ún. „utolérô” testtömeg-növekedés,és ezek a gyermekek ötéves korukban na-gyobbak és kövérebbek kortársaiknál.

Kövér az, akinek testzsírtartalma a nor-málisnál nagyobb. Meghatározására abôrredômérés kevésbé megbízható, atesttömegindexmérés (BMI) a legszéle-sebb körben elfogadott eljárás.

A gyermekek életkorhoz kötött szûrô-vizsgálatainak elvégzése az alapellátásfeladata. Kövérnek minôsítjük, akinek atestmagasságra vonatkoztatott testtöme-ge a 90 percentil fölötti értékzónájábaesik. A 75–90 percentilis zónába kerültgyermekek esetében csak rendszeresmegfigyelés indokolt.

A nemzetközi gyakorlatnak megfele-lôen a tápláltsági állapot, illetve a kövér-ség a fenti percentilis tartományokkalminôsíthetô:

A különbözô módszerekkel végzettmérések eredményeként az obesitas pre-valenciája Magyarországon 9–15% körülvan.

Az „Útmutató és táblázatok a gyer-mekkori tápláltság megítéléséhez” címû3. sz. Módszertani levelet az OGYEI aHGYE és a MAVE segítségével juttatja elaz alapellátásban dolgozók részére.

DR. PINTÉR ATTILA

FÔIGAZGATÓ-HELYETTES, OGYEI

A gyermekkori tápláltság megítélése

(3. számú Módszertani levél)

Elhízás mértéke Percentil

Veszélyeztetett 70–85

Túlsúlyos 85–97

Kövér >97

20

A Házi Gyermekorvosok Egyesületének szakmai lapja. Megjelenik 1900 példányban. Terjesztés postai úton házi gyermekorvosok, valamint gyógyszerek rendelésére

és forgalmazására jogosultak körében. Kereskedelmi forgalomban nem kapható.Felelôs kiadó: dr. Huszár András Szerkesztôk: dr. Kádár Ferenc, dr. Kálmán Mihály

ISSN 1417-0795 Design és nyomdai munkák: ddAARRTT ssttuuddiiooA címlapon: Kozák Virág Fotók: Takács Noémi

ÍRVIVÔ

A jogsegélyszolgálat címe és telefonszáma:Mediconsult Egészségügyi Tanácsadó, Szervezô és Szolgáltató Kft.

1136 Budapest, Herzen u. 6. III. em. 3.Tel./fax: (06-1) 339-3704

A jogsegélyszolgálat továbbra is várja jelentkezésüketminden pénteken 14–16 óra között.

Egyesületünk címe:1136 BudapestTátra u. 48–52.

Egyesületünk telefonszáma:Tel.: (1) 330-0900Fax: (1) 238-0388

E-mail:hgye@mail.datanet.hu

Honlap:www.hgye.hu

Az egyesület titkárai:Demjén Ágnes

ésFekete Éva

H Í R E K

• Budapest XXII. kerületében házi gyermekorvosi praxis eladó.Érdeklôdni lehet esténként a 06-20/310-6646-os számon.

• Budapest XIV. kerületében 700 kártyás házi gyermekorvosipraxis eladó. Érdeklôdni a Mediconsult Kft.-nél a 06-1/339-3704-es telefonon lehet.

• Budapesten gyermekpraxis, területi ellátási kötelezettséggeleladó. Érdeklôdni lehet: 06/20-910-4813 (esti órákban)

• Vas megyében Bükfürdôn házi gyermekorvosi praxis eladó.Szolgálati lakás, központi ügyelet van. Betölthetô: 2005.szeptember 1-tôl. Érdeklôdni az esti órákban a 06/70-941-9632vagy a 06/94-386-164-es számon lehet.

P r a x i s o k

Mellékállás

Gyermekgyógyászati területen mûködô gyógy-szercég mellékállásban végezhetô orvoslátoga-tói/gyógyszer-ismertetési feladatokra keres prakti-záló vagy nyugdíjas gyermekorvos kollégát.Jelentkezéseket a szerkesztôségbe „Mellékállás”jeligével várjuk.

Gyermekpszichiátria

az Aranytízben.

2005-ben is folytatódik a gyermekpszichiát-

riai továbbképzés. A sorozat következô elô-

adásaira január 20-án és február 17-én kerül

sor. Az elôadások mindig csütörtökön este

19.30-kor kezdôdnek Budapesten, az Arany

J. u. 10. sz. alatt, az Egészségügyi Miniszté-

rium mellett. Az akkreditált képzésre szere-

tettel várjuk a kollégákat és a védônôket. A

részvétel a HGYE tagjainak és a védônôknek

ingyenes. Nem egyesületi tagoknak alkal-

manként 1500 Ft.

Ráckeve, 2005. júniusA Háziorvosok XIV. Ráckevei

Konferenciájaa hagyományokhoz híven

a Savoyai Kastélyban kerül megrendezésre 2005. június 10–12-én.

Kérek minden háziorvost / házi gyermekorvost,aki felelôsen érdeklôdik saját maga és hivatásajövôjéért, hogy jegyezze fel ezt a dátumot.

Elôzetes a programból:• szakmai fórum a pártok, a minisztérium,

az OEP, a MOK, a HGYE, a FAKOOSZ,a HOSZ vezetôinek részvételével.

• továbbképzô elôadások,• küldöttgyûlés,• falu-egészségügyi konferencia,• bál.

Szeretettel hívjuk, legyen velünk!

A rendezôk nevében Csalay László, Békássyné Kocsis Györgyi