Comenius- és Leonardo- Projekt W.E.v Ketteler-Berufskolleg / Wolbecker Modell

2012.június 6-9

- Szerda este hat órára érkeztünk meg a célállomásunkra ( a Münster-Wolbeck

kertészeti iskola kollégiumába), ahol már nagy szeretettel vártak bennünket a

szervezők és a résztvevők. Megismerkedtünk a programvezetővel, Johannes

Peperhoveval és a különböző országok kedves diákjaival és tanáraival. Elfoglalta ki-ki

a maga szobáját és ezt követően megvacsoráztunk.

- Másnap reggel már korán kellett kelni, hiszen az aznapi programunk a közeli

Hollandiába vezetett. Ott elsőként az aukciós virágkereskedelmi központban tettünk

látogatást, betekinthettünk az áruszállítók munkájába és megnézhettük a kereskedők és

vállalkozók árucseréjét is. A felvásárlók egy nagy pulpituson ülve várják a beérkező

kocsikat teli virággal, amelyekről a kereskedők kisebb bemutatót tartanak, ez alatt két

monitor is mutatja számukra a legfontosabb adatokat az adott virágról. Közel 4

másodperce van a kereskedőnek arra, hogy az aukciót nyélbe üsse, tehát nem sok ideje

van hezitálni. A körbevezetést németül tartották, de ez nem okozott problémát.

Életemben nem láttam még ennyi nyüzsgő ember és ennyi virágot sem! Gyönyörű

látvány volt! Nagyon tanulságos volt ez a látogatás sokunk számára, akik csak a

virágboltban kiválasztjuk a kedvenc növényünket, és nem is tudjuk, mennyi és milyen

folyamatokon megy át és hány helyen fordul meg, míg a kezünkbe jut.

-A három órás körbevezetés után a Monsteri Kopper Cressbe vettük az irányt, ahol a

növényeket különleges eljárásokkal termesztik. A lizianthus, ami egyébként a kedvenc

növényem is, volt a fő növényünk . A növények minden nevelési praktikáját megmutatták és

elmondták nekünk. Az egyik legérdekesebb gépük az volt, amelyikkel a hungarocel tálcákban

a ki nem kelt növényeket pótolták, valamint az ezt ellenőrző rendszer, a magasság szerint

szortírozó és a magvető gép. A cég meglátogatása sok újdonsággal szolgált; eddig nem ismert

technikákat, megoldásokat láthattam itt.

A következő célpontunk talán a legérdekesebb program is volt - egy faiskola vízen! Ezen a

területen található Európa legváltozatosabb növényállománya. A túrát csónakkal tettük meg és

közben a létesítményvezető konferálta a látottakat, s hasznos ötleteket adott a különféle fajok

célszerű neveléséhez. Egyébként a faiskolában laknak is, és nem könnyű az ottani házak

létesítése és fenntartása sem, mivel a terület nagyon alámosódik és folyamatosan süllyed a

talaj. A bácsi nagyon kedves volt, sok mindent megtudtunk tőle.

-Innen a Duiveni kertészeti bevásárló központba mentünk, ahol lehetőség nyílt e kis ország

standard növényeinek megismerésére. Láthattuk, hogy mi az, amit az ottani vásárlók a

legjobban igényelnek, és persze lehetőségünk volt vásárlásra is. Voltak olyan növények, vagy

olyan alfajok, amiket még nem volt alkalmam látni, ezeket részletesen elemeztük a

szaktanárommal és adott hozzájuk jó felhasználási tippeket is.

- Pénteken 10 órára egy Bonsai iskolába mentünk. A bonsaiok ápolása nem is olyan egyszerű,

mint ahogy azt gondolnánk. Sokkal nagyobb odafigyelést igényelnek, mint más növények,

viszont praktikusabbak, mert nem nőnek nagyra. Lehetőségünk nyílt az ültetési, szaporítási és

tesztelési mozzanatokba is bepillantani, majd saját magunk is elültethettünk egy kis

bonsaikát, abban a tudatban, hogy ezt magunkkal hozva, együtt folytatja az életét velünk.

Mivel még soha nem volt bosaiom nagyon örültem neki, hogy ezt is kipróbálhattam, nagyon

izgulok, nehogy elrontsam a nevelését. Ezen felül meglátogattunk még két növénytermesztő

céget, egy hortenzia és egy szabadföldes dísznövényes telepet, ahol csak konténeresen

neveltek és a konténerek lávakő ágyazaton voltak. Erre a technológiára nekünk, magyaroknak

sem ártana áttérni.

- Az esti programunk személyesen a programszervezőnél, Johannes Peperhovénál

folytatódott, ahol a különböző nemzetiségek diákjai ismerkedhettek össze még jobban

és folytathattak eszmecserét a látottakról . Én e-mail címet is váltottam külföldi

diáktársaimmal, és megígértük egymásnak, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot. A

valóságban láthattunk egy csodálatosan megépített kerti tavat, amiről eddig még csak

hallhattunk szakmai órákon. Az ottani környezetben fogyasztottuk el fantasztikus,

jellegzetesen német vacsoránkat, de ezen kívül úszhattunk, szaunázhattunk. A

sütögetésre szánt tüzet körbeültük és beszélgettünk hosszasan, majd másnap

fájdalmasan, de búcsút kellett vennünk egymástól.

- Összességében, ha röviden meg kellene határoznom, hogy milyen is volt számomra ez az

út, azt mondanám… az élmény, az új, az érdekes, a más , néhol a szebb, a jobb, más kultúra,

más felfogás, a nyelvgyakorlás könnyedsége, az atmoszféra varázsa, a lehetőség egy másik

világnézet megismerésére. Kívánom, hogy sok diák részesülhessen legalább egyszer egy ilyen

jó programban!

Írta: Libor Edit Viktória

Comenius und Leonardo-Projekt

Münsteri kertészeti szakmai tanulmányút

A Leonardo-projekt keretében adódott nekem az a lehetőség, hogy egy osztálytársammal és

két tanárnőmmel kijussak a Németország észak-nyugati részén található Münsterbe, ahol egy

nemzetközi szakmai programsorozaton vehettünk részt. Érkeztek még diákok

kísérőtanáraikkal Szlovákiából, Belgiumból, Svájcból is.

Az utat egy müncheni átszállással repülővel tettük meg Budapesttől Münsterig, 2012.

június 6-án, szerdán. Mivel már délben odaértünk és a program csak este 6-tól kezdődött,

maradt rá időnk, hogy ebéd után megtekintsük Münster városának nevezetességeit.

Bementünk a Historisches Rathaus-ba, ahol 1648-ban megkötötték a Wesztfáliai békét.

Megcsodáltuk a St. Lamberti templom hatalmas tornyát, de elmentünk a münsteri várhoz is,

melynek parkjában sétáltunk.

Este, a szállásra megérkezve, a vacsora közben volt rá alkalmunk, hogy megismerkedjünk a

projekt többi résztvevőjével, diákokkal és tanárokkal egyaránt.

Június 7-én, csütörtökön korán keltünk, hiszen négy órakor indultunk egy különjáratos

busszal Hollandiába, ahol meglátogattuk a Flora Holland nemzetközileg élen járó és elismert

üzemét.

A cég vágott virágokat értékesít, többek között gerberát, szegfűt, rózsát, díszhagymát és

Lisianthust.

Az épületben több olyan terem is van, ahol az ügyfelek monitoraikon lefoglalhatják,

megvásárolhatják az élőben bemutatott növényeket.

Ez a különböző országokba történő nagy tételes szállítmányozás első lépése.

Ezután egy olyan céget látogattunk meg, ahol Lisianthust nevelnek a magvetéstől egészen az

értékesítésig. Itt megfigyelhettük a magvetőgép pontos működését, az egyes üvegházak

berendezéseit, az ár-apály- és a szórt öntözés kellékeit és azt a robotot, amely felismeri és

kiszelektálja a túl kicsi magoncokat a tálcából, majd az üres helyekre új palántákat tesz. Erre

azért van szükség, mert csak teli tálcákat éri meg anyagilag szállítani.

A délutáni órákban értünk Boskoopba, amely egy provincia Hollandiában, kb. 15500 lakóval

és mintegy 900 faiskolával. Ezen faiskolák Európa-szinten az élen járnak, itt a legnagyobb a

faj- és fajta-változatosság. A faiskola-csoport a tengerszint alatt 3-5 méterrel fekszik, az

egészet víz veszi körül, így csónakkal jártuk körbe a területet. A víz szintjét egy duzzasztó

szabályozza, amelyet szintén megnéztünk. A megtekintett faiskolákban mindenféle cserjét, fát

megtalálhattunk, de akadt évelőket felsorakoztató parcella is. A különböző környezeti

viszonyok miatt Magyarország növényzetétől részben eltérő az itt uralkodó növényzet.

Tömegesen fordulnak elő itt rododendronok, azáleák, hortenziák és egyéb savanyú talajt

igénylő fák, cserjék, melyeknek hazánkban csak elvétve található minden tekintetben

megfelelő élőhely. A tenger közelsége miatti kiegyenlítettebb hőmérsékleti viszonyok

lehetővé teszik, hogy egyes fagyérzékeny növények itt gond nélkül átteleljenek, mások pedig

a hűvösebb nyarak miatt kedvelik ezt a klímát, ezzel is fokozva a diverzitást.

A sok szakmai információszerzés után pihenésképpen megálltunk egy Gartencenternél, ahol

szinte mindenféle növényt és kerti kiegészítőt megtaláltunk és természetesen vásárolhattunk

is. Sok tapasztalattal gazdagodva értünk vissza Münsterbe, a szállásra.

Június 8-án, pénteken a Bonsai Schule Enger-hez buszoztunk el, amely egy bonszáj-

specialista cég. Itt megnéztük az üvegházi és a szabadban elhelyezett bonszájokat, bővebb

felvilágosítást kaptunk a visszametszésről, a helyes öntözésről és tápanyag-utánpótlásról,

valamint a megfelelő levegő-páratartalom biztosításáról.

Készítettünk magunknak is bonszájt, kb. 15cm magas meggyökeresedett dugványokból,

úgymint Larixból, vagy Acerből. A lombozatot és a gyökérzetet is erősen vissza kellett vágni,

majd a növénykét egy jóval kisebb edénybe elhelyezni és speciális ültetőközeggel

körültöltögetni, végül beöntözni.

A program egy hortenzia-nevelő cég meglátogatásával folytatódott: Kötterheinrich

hortensienkulturen. Itt szabadföldön és üvegházban is nevelnek hortenziákat. Az

anyanövényekről való szaporítóanyag levágásakor nagyon figyelnek a sterilitásra, minden

metszést fertőtlenített késsel végeznek, hogy a vírusok ne terjedjenek, hiszen ez az állomány

leromlását eredményezné, ráadásul csak évek múlva jelentkeznének a vírusfertőzés tünetei. A

cég rendelkezik egy hűtőházzal is, ahol az egészen fiatal dugványokat tárolják átmenetileg.

Ezek után meglátogattunk még egy faiskolát, ahol ismét megfigyelhettük- a többi cégnél is

jellemző- profi gépesítést, a növények szakszerű tárolását, ápolását, értékesítésre való

előkészítését.

A búcsúest a programok szervezőjénél: Johannes Peperhove-nél került megrendezésre. A

szauna, az úszótó biztosította a kikapcsolódást, a vacsora utáni kötetlen beszélgetés pedig jó

alkalom volt az ismerkedésre, a német nyelv gyakorlására.

A tűz körül ülve jó hangulat uralkodott, a társaság újabb élményekkel gazdagodva tért vissza

ismét a szállásra.

Másnap, június 9-én, szombaton délelőtt még egy szép élményben volt részünk: kerékpárral

körbetekertünk a münsteri Aa-tavat. Az időjárás is nekünk kedvezett, hiszen sütött a nap és

enyhe volt az idő.

A hazafelé vezető utat is repülővel tettük meg és délutánra már meg is érkeztünk Budapestre.

Nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy elutazhattam Németországba, gyakorolhattam a német

nyelvet, melyre itthon csak az iskolában van alkalmam, sok szakmai tapasztalatot és ötletet

szerezhettem, melyeket a későbbiekben, munkáim során én is megvalósíthatok!

Köszönöm Gál Anikó tanárnőnek a szakmai felkészítést és a sok szervezői munkát!

Készítette: Hegedüs Lídia