Dickens - Karacsonyi Enek

7/21/2019 Dickens - Karacsonyi Enek

http://slidepdf.com/reader/full/dickens-karacsonyi-enek 1/71

ÁTDOLGOZTA SCOTT MCCULLAR

RAJZOLTA NARESH KUMAR

K l a s s z i k u s o k k é p r e g é n y b e n

K É ARÁCSONYI

NEK



VENTUS LIBRO KIADÓ

K É

ARÁCSONYI

NEK



Az eredeti kiadás munkatársai:

Átdolgozta : Scott McCullar Rajzolta : Naresh Kumar Képszerkesztő : Jayshree DasSzínezés : Anil CKBorító : Manishi Gupta (tervező), Naresh

Kumar (rajzoló), RC Prakash (színező)

A magyar kiadás munkatársai:

Sorozatszerkesztő : Diószegi EndreFordította : Németh Dorottya és Diószegi DorottyaSzerkesztette : Füzesiné Széll Szilvia

Az elektronikus változat elkészítésében közreműködött:

Grőb Krisztián, Pekó ZsoltProjektvezető : Földes László

[email protected]

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:Charles Dickens: A Christmas Carol

Kalyani Navyug Media Pvt Ltd. www.campfire.co.in

ISBN 978-963-09-6926-0

Minden jog fenntartva

© 2009 Kalyani Navyug Media Pvt Ltd© Ventus Libro Kiadó 2010© Hungarian translation Németh Dorottya 2010

Felelős kiadó a Ventus Libro Kiadóés Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója



A szerzőről

Charles John Huffam Dickens 1812. február 7-én született az

angliai Portsmouthban. 7 testvére volt. Apja, John tisztviselőkéntdolgozott, de bebörtönözték őt kifizetetlen tartozásai miatt.Ekkor Charles még gyerek volt. Ezt követően az ifjú Charles tizen-két évesen cipőtisztítást vállalt, hogy támogassa családját.

Dickens a Wellington Ház Akadémián folytatta tanulmányait, de közben továbbra is dol-gozott. A társadalmi rétegek széles körű megismerése adta az ihletet számára több, ké-sőbbi regényéhez is.

1827-ben Dickens befejezte az akadémiát és elfoglalta első hivatalos állását mintjogászsegéd. Itt 1834-ig tevékenykedett, majd megkezdte írói munkásságát. Első művei

a Morning Chronicle című folyóiratnál jelentek meg, ahol riporterként is dolgozott. Kétévvel később, Dickens nemcsak saját művei megjelenésének örvendhetett, de meg is nő-sült. Felesége Catherine Hogarth lett. 1837 körül Dickens történeteit egy kötetben egye-sítette, így született meg a Pickwick klub című műve.

Első regényeit heti vagy havi részletekben adták ki különböző folyóiratokban. Ez akkori-ban szokásos eljárás volt. Népszerűsége egyre nőtt, mind többen várták izgatottana történetek újabb fordulatait. A szegény emberek életének bemutatása Dickens regényei-nek kedvenc témája lett, hiszen világéletében érzékenyen figyelte a munkásosztály éle-tének megpróbáltatásait és nehézségeit.

Dickens Anglia egyik legnagyobb regényírója lett, tollából számos halhatatlan mű szü-letett, például a Twist Olivér, a Két város meséje, a David Copperfield és perszea Karácsonyi ének. Charles Dickens 1870. június 9-én hunyt el.





…egészen halott. És ehheznem férhet semmi kétség.

Ezt a tényt meg kell érteni, külön- ben semmilyen csodás dolog nem

kerekedik ki abból a történetből,amit el fogok mesélni.

Ebenezer Scrooge volt Marleyhagyatéki végrehajtója, egyetlenörököse, egyetlen barátja és azegyetlen ember, aki gyászolta.

Ám a haláleset korántsem sújtottale olyan nagyon Scrooge-ot.

Sőt, ugyanúgy folytatta a munkájátmég a temetés napján is…

…karácsony estéjén.

Marley halott volt…



Scrooge nem kaparta le Marleynevét a cégtábláról. Ott állt,

évekkel a társa halála után is.

Scrooge keményen dolgozott,és ahogy teltek az évek, az üzlet

Marley nélkül is virágzott.

Soha senki nem állította meg őt az utcán,

hogy az egészsége felől érdeklődjön.A koldusok messze elkerülték, és nemvolt egy gyerek sem, aki meg merte

volna kérdezni tőle, hogy mennyi az idő.

De hát miért is törődött volna ezzelScrooge? Neki így volt jó – távol akartamagát tartani mindenféle emberi érzéstől.

Scrooge-ot még a fagyosidőjárás sem zavarta.

Szobájában a tűz alig égett…

Scrooge irodájának ajtajamindig nyitva volt, így

szemmel tarthatta a segédjét.

S R R R C C C



…ám a segéd tüze mégaz övénél is kisebb volt, nálamár csak egy szén parazsa

pislákolt. A gyertyávalmelegítette magát.

Minden idiótát,aki boldog karácsonyt

emleget, a saját pudingjában

kéne megfőzni és fenyőággalátszúrni a szívét.

Miért jó nekeda karácsony? Nincs

pénzed, jönnek a számlák,egy évvel öregebb vagy, deegy árva garassal sem

gazdagabb. Csupa bosszúság,hát mondd meg nekem,

ez számodraa boldogság?

Nemorogj

már,bácsikám.

Dehogynem.Boldog karácsonyt!Mi okod a boldog-

ságra? Hiszenszegény vagy.

Akkorneked mi okod

a búslakodásra?Hiszen gazdag

vagy!

Ugyan,badarság!

Még hogya karácsony ba- darság! Ezt mégte sem gondol-

hatod komolyan,bácsikám!

Boldogkarácsonyt,

bácsikám! Minden jót kívánok

neked!



Kérlek,gyere el hoz-zánk holnapvacsorára!

Veletekvacsorázni?

Nem!

Ugyan, neharagudj

Mr. Cratchitra,bácsikám!

Igen jó szónokvagy, fiam. Mondd,

miért nem mész

a parlamentbe?

Ha még egyhangot hallok, állás-

kereséssel ünnepelhetia karácsonyt!

És függetlenül

attól, hogy soha egyfillért sem hozott nekema karácsony, mégis úgy

érzem, hogy jobb ésboldogabb emberré

tett mindig.Így nem mond-

hatok neked mást,mint hogy boldog

karácsonyt!

Egyébirántsok olyan dolog van, amiből

hasznot húzhattam volna, mégsemtettem. Ilyen a karácsony is. Ez az

ünnep kifejezetten arról szól,hogy örömet szerezzünk

egymásnak.

nnepea karácsonyt, öcsém,ahogy akarod. Úgysem lesz

belőle semmi hasznod! Engemmeg hagyj, én úgy ünneplem,

ahogy nekemtetszik.

Még,hogy ünnepelni!

Hisz nem isünnepled sehogy,

bácsikám!

T A P S !

T A P S

! TA P

S ! TA P S !



De miértnem?

Miértnősültél

meg?

Akkor semlátogattál meg, amikor

még nőtlen voltam,bácsikám. Ez nem lehet

az igazi ok!

Én nem akaroktőled semmit; nem is

kérek tőled semmit. Miértne lehetnénk

barátok?

Sajnálom,hogy ilyen makacsvagy! A karácsonyszellemével jöttem.Kellemes ünnepeket,

bácsikám!

Ésboldog új

évet!

Jó estét!

Jó estét!

Jó estét!

Jó estét!

Mertszerelmeslettem!

Mertszerelmes

lettél? Ugyan!Jó estét!



Miért?Nincsenek már

börtönök ésdologházak?

Van elég.

Mr. Marleyhalott. Hét évvelezelőtt halt meg,

éppen ezenaz estén.

Ezena magasztos

ünnepen, Mr. Scrooge,adományainkkala nélkülözőknek

próbálunk segíteni.

Scroogeés Marley, hanem tévedek.

Mr. Scrooge-hoz vagyMr. Marley-hoz van

szerencsénk?

Minden jótmagának és

a családjánakMr. Cratchit!

Kellemesünnepeket,

uram!

Mégegy

buggyant…

…a segédem,akinek feleségeés gyermekei vannak,

a heti tizenöt shillingjévelboldog karácsonyrólbeszél. Hihetetlen!

Nos, semmikétségünk, hogy a mégélő társa ugyanolyan

nagylelkű lesz,mint ő volt.



Jó estét,uraim!

Inkább egyedülkívánok maradni. Én nem

szoktam karácsonykor örömetszerezni, főleg nem az emberiség

számára haszontalan embereknek.Ezt még én sem engedhetem megmagamnak. Az említett szerve-

zeteket támogatom.

Vannak, akiknem tudnakodamenni, sokanpedig inkábbmeghalnának.

Ha inkábbmeghalnának,

csak rajta. Úgyistúlnépesedés van.

Semmit.Ó, bizonyára

névtelen kívánmaradni.

Ó, értem.Az előbb azt hittem,

hogy ezek az intézményekfelhagytak igen hasznos

munkájukkal.Azért válasz-tottuk ezt a napot

az adományokgyűjtésére, mert azemberek karácsony-

tájt adakozóbbszelleműek.

Nos,akkor mennyitírhatunk az ön

neve mellé?

DUR R



Gondolom,holnap azegész napot

otthon akarjatölteni.

Nem lehet.Mégis, hogy gon-dolja, hogy egy

napot feleslegesenfizetek ki ma-

gának?Csak

egyszer egyévben, uram.

Ha

lehetne,uram.

Fuss!

Tűnjetekel innen!

Csendes éj,szentséges

éj, mindennekálma mély… …nincs fenn más,

csak a szent szülepár. Drága kis-

dedünk álmainál…



Scrooge nem gondolt JacobMarley-ra azóta, hogy meg- említette a nevét az ado-

mánygyűjtő uraknak a délután.

De amikor éppen a zárba dugtavolna a kulcsát, a kopogtatón egy

emberi arcot pillantott meg.

Scrooge megtette mindennapi borússétáját a kis londoni lakásához. Rajta

kívül senki nem lakott az épületben.

Ez csakkifogás, hogy minden

december huszonötödikénkicsaljon belőlem

egy kis pénzt.

Persze, kény- telen vagyok elen-

gedni holnapra. Ámholnapután a szo- kásosnál korábban

legyen itt!

JacobMarley!

Igen uram,Boldog kará…

vagyis, jó éj- szakát, uram!



Scrooge nem az az ember volt,aki bármilyen árnyéktól megijed.

A sötétség olcsó,így hát Scrooge

szerette a sötétet.

Nincs senki az ágy alatt, sem a szekrényben,sem a köntösében. Scrooge elégedettencsukta be az ajtót, ám mégis kétszer ráfor- dította a zárat. Ezt eddig soha nem tette.

Ugyan!D U R

SSSS-L OKK



Kandallója régi darab volt, szépholland cserepekkel kirakott.

Most, hogy teljes biztonságbanérezte magát, levette a nagy- kabátot, és a köntösébe bújt.

Hirtelen minden egyes cserépen a hétéve halott Marley arca jelent meg.

Amint visszafordult,megállt a szeme a régnem használt rézharangon.

Rémisztő volt és teljességgel meg- magyarázhatatlan, amikor váratlanul

megmozdult, és bongani kezdett.

Képtelenség!

S L Ö R R R P

( ( B A M M

) )

( ( B A M M

) )

( ( B A M M )

)



Azután hirtelen mély csendlett – minden csengő

egyszerre hallgatott el.

Ekkor a pincéből furcsahang hallatszott,

mintha valaki súlyos láncokatcsörgetett volna.

A csörgés egyre hangosabbés hangosabb lett, valaki

közeledett a lépcsőn.

Hamarosan a ház összes harangjahangosan csengeni kezdett. Talán

mindössze fél percig szóltak, Scrooge- nak azonban egy örökkévalóságnak tűnt.

Nem hiszem

el! Szem- fényvesztés!

Ugyan már,ostobaságaz egész!

CSR R R !

CSR R

CSR R R !

CSR R R R !

C S R R

A M M

A M

B AM M !

BAMM !

BA M!

( ( BA M M ! ) )

( ( B A M M

! ) )

( ( B A

M M ! ) )



Mit akarsztőlem?

C S R R R R

C S R R R R

C S R

R R R



Miért nemhiszel

a szemednek?

Biztosana gyomor-

rontás az oka.Egy darab romlott

hús vagysajt… megesikaz ilyen…

Te nemhiszel

bennem.

Bizonynem.

Le t…tud… tudsz

ülni?

Igen.

Akkortessék.

Akkorki voltál?

Életembena te társad, Jacob

Marley voltam!

Aztkérdezd, ki

voltam!

Ki vagyte?

Sokmindent!



Ó, MILYENNYOMORULT

VAGYOK!

Minden emberneka szellemével kell segítenie

embertársait, ha ezt életébennem tette meg, akkor a halála

után kell véghezvinnie.

Most márhiszel

bennem?

Hiszek. Hiszkénytelen vagyok. De hátmit keresel a földön,

ha szellem vagy, és miértkísértesz engem?

OOOOOHHH….

Kegyelem!Szörnyű

kísértet, miértzaklatszengem?

ÁÁÁÁÁÁHHH!

Inkábbsiralmasnak,mint sírinak

látszol, akármiis vagy!

C S R R

R !

C S R R

R !

C S R

R R !



De hát temindig is jó

üzletember voltál,Jacob.

Semmit sem te-hetek. Nem pihenhetekmeg soha, nem marad-

hatok, nem időzhetek ittsem tovább. Az eszem,amíg éltem, csak az üz-

let körül forgott.

Ezért kellmost barangolnom

szüntelen, a gyötrel-mek és kínzó fáradt-

ság ellenére.

Jacob. Öreg

Jacob Marley,mondj el mindent!Nyugtass meg,

kérlek!

Azokata láncokat kell visel-nem, amiket magam

kovácsoltam életemben.Mindet én készítettem,

minden egyesláncszemet.

Talánismerősek

ezek a tárgyakneked is?

Tudni akarod,milyen hosszú és milyennehéz a te saját láncod?

Hét éve, karácsonykor, épp

akkora volt, mint most azenyém. Azóta megtoldot-tad már alaposan.



AZ ÜZLET!

Az emberséglett volna az én üz-letem! A közös jólét,

a jótékonyság éskegyelem lett volna

a kötelességem.

Ne keress többé,és a saját érde-kedben ne feledd,

mi történt maeste.

A harmadikpedig a harmadik

napon, miutántizenkettőt üt

az óra.

A második akövetkező éjjel jönmajd, ugyanebben

az órában.

Háromszellem fog

kísértenitéged!

Nélkülük ne isreméld, hogy megke-

gyelmeznek nekedaz égiek! Az első szellem

holnap jön el hozzád,amikor az óra

egyet üt!

Azért jöttem,hogy figyelmez-

tesselek. Még vanesélyed elkerülni az

én sorsomat!

Az évnekezen a napján szenve-

dek a legjobban! Jaj, miértnem segítettem embertár-saim gondján-baján, miért

nem osztottam meg minden-kivel azt, amit már nem

tudok?

Nem jöhetnénekmind a hármanegyütt, Jacob?

Te mindig isigaz barátomvoltál. Köszö-

nöm neked.



A kísértetaz ablakhoz vezette

Scrooge-ot.

Mindenütt szellemeket látott,akik szüntelenül zajongva, siránkozva

lebegtek-kavarogtak a levegőben.Scrooge sokukat ismerte életükből.

A legismerősebb egy öreg szellem volt,aki keservesen zokogott, mert nem tudott

segíteni egy szegény asszonyon és gyermekén.

Scrooge bezárta az ablakot,és már éppen kimondta

volna, hogy badarság, demegállt az első szótagnál.

Marley kísértete lassankilebegett az ablakon, és

csatlakozott a többiekhez.



A rég-

múltaké?

A rengeteg izgalomtól és érzelemtől,amit ma este átélt, igen elfáradt,

így rögtön nyugovóra tért.

Amikor felébredt, sötét volt. Hirteleneszébe jutott, hogy az első szellem

egy órakor látogatja majd meg.

Nem.A tieidé.

Igen.

A múltkarácsonyainakszelleme.

Kiés mi vagy

te?

Te vagyaz első kísértet,akiről meséltek

nekem?

És mostpontbanegy óra!

Z Z Z Z

Z Z Z

B I

M M - B

A M M



Nefeledd, hogyhalandó va-gyok. Nem

tudok

repülni.

Sajnálom!Semmiképp

nem akartalakmegsérteni!

Kérlek,tedd fel

a süveged!

Micsoda?Hát máris eltakarnál?Nem elég, hogy te ésa hozzád hasonlókfedik el életükkel

a fényt?

Látod, csakmegérintem a szíved,és máris megköny-nyebbülsz, mintha

lebegnél.

Kelj fel,és gyere

velem!

Kelj fel!



Amint az emberek elhajtottakmellettük a kocsikkal, Scrooge

egyre több arcot ismert fel.

A fiúk mind boldogok voltak, kiabáltakegymásnak, csakhamar az egészkörnyék zengett a vidám énektől.

Ezek csaka régmúlt árnyai,

nem látnak,nem hallanak

minket!

Az iskolátmég nem zárták be.Egy kisfiú ott ül azegyik padban. A társai

megfeledkeztek róla,és itt hagyták.

Remegaz ajkad!

Emlékszel mégerre az útra?

Különös,hogy annyi éve nem

gondoltál errea helyre. Nos,

menjünk tovább!

Hogyemlékszem-e?Bekötött szemmel

is végigmennékrajta!

Te jósá- gos Ég!

Hiszenezen a helyen

nőttemfel!



Scrooge fiatalkori énje idősebb lett, az iskolai teremegy kis, sötét és piszkos szobává alakult. Mint előzőleg,

a többi fiú már mind hazament, hogy ünnepeljen.

Egy hangot sem lehetett hallani az öregiskolában, ám amikor meglátta fiatalkori

önmagát, Scrooge szeme megtelt könnyel.

Hogyan?Haza, kicsi

Fan?

Igen, haza. Apánk

mostanában olyan jó éstürelmes – a ház valóságosmennyország! És most

együtt ünnepeljüka szent karácsonyt!

Bátyám, édesbátyám! Azért jöttem,

hogy hazavigyelek!Hazamegyünk!

Semmi,igazán semmi. Csak

tegnap egy fiú karácsonyi

dalokat énekelt az ablakomalatt. Adnom kellett volnaneki valamit.

Akkor

nézzünk egymásikkarácsonyt!

Mia baj?



Éppen csak egy perce hagyták elaz iskolát, és máris egy nagyvárosutcáin jártak. Itt is karácsony volt.

Tudod, holvagyunkmost?

Igaz. Azunokaöcséd.

Gyengeés törékeny kis

teremtés volt mindig.De jószívű.

Márasszonyként haltmeg, gyermekei is

voltak, azthiszem.

Hát persze,

hogy tudom.Itt voltaminas.

Igen.

Egyfia.

Az volt.Nem is

tagadhatom.



Hatalmas mulatság volt aznap este,mindenki nevetett, táncolt. Az asztalroskadozott a torták, hidegsültek,

gyümölcskosarak és jóféle italok alatt!

Ó, DickWilkins, régi társamvolt, nagyon közel

állt hozzám.Szegény, jó Dick!

Éljen, fiaim,ma nem dolgozunk,ma szenteste van.

Gyerünk Ebenezer, a redőnylegyen felhúzva, mire

kimondom, hogy„Jack Robinson”!

De hiszez a jó Fezziwig

apó! És újraél!



…ez nem isszámít neked

többé. Egy másikbálvány vette át

a helyem.

Scrooge mindenre emlékezett,ami aznap este történt, úgy érezte,

újra fiatal. Táncra is perdült.

Scrooge és a szellem meghallgatták,amint az inasok énekükkel és táncukkal

dicsérték az öreg Fezziwig apót.

De bizony,hogy kell!

Lejár az időm.Gyorsan!

Valami bajvan?

Hát láthatod.Fezziwig csupán pár fontot

költött erre az estére.E kevéske pénz miatt járna

neki a sok dicséret?

Nos, nem kellsok pénz, hogy

ezeket az embereketboldoggá tegyék.

Milyenbálvány léphetne

a te helyedbe,Belle?

A pénz.

Az évekmúlása megváltoz- tatja az emberekérzéseit. Mondd,hogy ezt nem kell

végignéznem!

Semmikülönös. Bárcsak

szólhatnék pár szóta segédemhez.

Ez minden.

Nem erről van szó,szellem. Lelkének megvolta hatalma, hogy boldoggávagy boldogtalanná tegyenbennünket. Az a boldogság,amit tőle kaptunk, szintén

egy vagyont ér.

Nem?



Sokkal többvoltál, amíg szívünk

és céljaink egyek voltak.Most kettéváltak

útjaink, és ez pokoliankínoz.

Már eltudnálakengedni.

Hát kértemén valaha, hogyengedj el?

Csak

egy fiúvoltam.

De meg-változtál. Más

ember voltál, mikormegismertelek.

Azért, mertbölcsebb let-

tem, az érzéseimirántad ugyan-azok. Igaz?

A mi barát-ságunk régi már. Akkor

köttetett, amikor még minda ketten szegények, de boldo-gok voltunk, és azt hittük,

azok is maradunk…

…reméltük csak,hogy közös, keménymunkával javíthatunk

a helyzetünkön.

Nemesebb cél- jaidat, törekvéseidet

egymás után adtad fel.

És most eluralkodott rajtada legkárosabb szenve-dély – a nyerész-

kedés.

Ugye, ígyvan, Ebenezer?

Ugyan,hisz te is tudod,

hogy nincs rosszabbaz életben, mint

a nélkülözés.

Túlságosanfélsz az élettől. Min-

den ragyogó reményedoda már, csak gazdag

akarsz lenni.



Ezek a régmúlt

árnyai, és meg-történtek! Legyenbátorságod végig-

nézni őket!

Tűnjel!

Ne kísértstovább!

Vigyél elinnen! Nem

bírom tovább!

Úgy távozom,hogy a szívem még csor-dultig van szerelemmel

a férfi iránt, aki voltál. Légyboldog az életedben, amit

választottál.

Szellem!Kérlek, ne mutassmást! Vigyél haza!

Miért gyötörsztovább?

Akkorhogyan?

Azzal, hogymegváltozott a termé-

szeted, a lelked… mindenmás lett, ami eddig

hozzád kötött.

Szavakkalsoha.



Felvonszolta magát a lépcsőnaz ágyáig, és amint lefeküdt,azonnal mély álomba merült.

Teljes erejéből nekife- szült és lenyomta

a sipkát a föld felé.

Alig tudta eltüntetniaz alatta világító éles fényt.

Scrooge megkönnyebbült,de erős fáradtság kerí-

tette hatalmába.

Úgy gondolta, a fénynek köze vanvalahogy az érzéshez, amitől most

szenved, így megragadta a süveget.

Hirtelen, Scrooge úgy látta,hogy a szellem fején a fény most

jobban világít, mint valaha.



Kicsit már izgult is a soroskövet érkezésétől.

Széthúzta a függönyt, mertnem akarta, hogy a következő

kísértet ismét meglepje.

Most, hogy majdnemminden készen állt,Scrooge kísértetiesfényt pillantott mega másik szobában.

Mikor felébredt, azonnaltudta, hogy egy óra van.

Kerüljbeljebb!

Z Z Z Z

Z Z Z



A saját szobája volt, semmikétség, ám hihetetlen

változásokon ment keresztül.

Szellem,vigyél engem, ahovaakarsz. Ha tanítani

kívánsz nekem valamit,tedd meg hamar,hátha okulok is

belőle.

Soha.

Ugye,sose láttál méghozzám hasonló

alakot? Vagy talántalálkoztál mára bátyáimmal?

Fogd meg aköntösöm!

Hamargyere be és tudj

meg többetrólam!

A jelenkarácsonyának

szellemevagyok.Nézz rám!



A szoba vakító fénye egyszerre megszűntragyogni, amint Scrooge megragadta

a szellem ruháját. Mind a kettenaz utcán álltak; karácsony reggel volt.

Az idő nem volt túl jó,az emberek arcáról mégis sütötta boldogság. Mindenki vidámnak

és izgatottnak látszott.

A bolti eladók is mind lelkesek és szorgosak voltak,

hiszen karácsony napján a legnagyobb a hasznuk.

A szellem mosolyogva figyelte a boldogembereket, megáldotta és valami külö-

nös porral szórta meg az ételeiket.

Igen, a karácsony ízét.A szegényeknek van rá

a legnagyobb szükségük.

Amit az ételreszórtál, talán

valami különlegesízt ad neki?



Jönapa!

Bújj el,Martha,bújj el!

Kedvesem,hol voltál ilyen

soká? Tegnap estemár nem maradt rá

idő a sok munka miatt,így ma reggel kellettfeltakarítanunk,

anyám!

Itt vanMartha,mama!

Éljen!Milyen szép libátsütöttél nekünk,

mama!

Hol késikmár az apátok,gyerekek?

És hol van a kicsiTim?

És Martha?Már fél órája

itt kénelennie?

Mondd,szellem, hova

megyünk?

A segéded,Mr. Cratchit

otthonába. Igaz-e,hogy csak tizenötshillinget fizetsz

neki?



Martha nem szerette apját csalódottnaklátni, még úgy sem, hogy csak tréfa volt az

egész. Csakhamar előbújt a szekrényből.

Nem iskérdezted.

Nem tud- tam, hogy Bobnakvan egy rokkant

kisfia.

Meg- lepetés!

Nem jött el.

Nem jött el?Nem jött el?

Karácsonykor?

Ó, édes,kicsi Martha!

Úgy örülök, hogyitt vagy!

Megjöttünk!Boldog

karácsonytmindenkinek! Hol van

Martha?



Eza legjobb ebéd,

amit valahaettünk!

Mmmm… hátez fantasztikus.

Szerintem liba mégnem volt ilyen feje-delmien megfőzve,

mint ez itt.

Igen, persze.Majd apátok

felvágja!

Nem,tiéd a meg-tiszteltetés,

drágám.

Mindenkiaz asz-talhoz!

A liba!A liba! Ugye,

kész vanmár?

Úgy tűnik,egyre

erősebb, hálaIstennek!

Bob, hogyviselkedett

ma a kis Tim?

Olyan jóvolt, mint eddig soha.Ott ült a padban, és

látszott, hogy valaminnagyon gondolkodik.

Hazafelé jövet azt mondta, jó,

hogy elment, mert azok,akik látták őt a temp-

lomban, arra gondoltak,aki a sánta és a vak

embereket meg-gyógyította.



Az Istenáldjon meg

mindnyájunkat!

Miután megették a süte- ményt, az egész Cratchitcsalád a tűzhely köré ült. A kis Tim, Bob Cratchit

nyomorék fia szólaltmeg utolsónak.

Mindenki mondott egy-két dicsérő

szót Cratchitnénak, ám azt senkinem említette, hogy az étel túlkevés ennek a nagy családnak.

Szépkarácsonyt

mindenkinek!

Boldogünnepeket mind- nyájunknak, ked-

veseim, legyen szépkarácsonyunk!

Nagyon,nagyon finom,

mama!

Ez a legjobbebéd, amita házasságunkóta főztél,kedvesem!

Mindentmegtettem.

Kicsit féltem, hogy

túl sok lisztethasználtam.

Jaj, milyenszép

sütemény!

Igazán jó azillata, mama!



Ó, ne, kedvesszellem. Mondd,

hogy életbenmarad!

Szellem,kérlek, mondd,

hogy a kis Tim isélni fog!

Gyarló ember,hát ember vagy te? Kemény

a szíved, mint a kő. Aztmondom, nem kéne a túlné-pesedésről beszélned, amíg

nem tudod igazán, mi-ről is szólsz! Vagy azt képzeled,

te döntheted el, hogy kihaljon meg és ki nem?Ne hidd, hogy a te lelked többet

ér a mennyben, mint ezéa szerencsétlen gyermeké.

Sőt!

Ha nemtörténik csoda,

jövő karácsonykormár nem lesz

velünk. De hiszen,ha meg kell halni,haljon csak meg.Úgyis túlnépe-

sedés van.Nem igaz?

Ha ezekaz árnyak nem

változnak, attólfélek, a kisfiú meg

fog halni.

Egy üresszéket látok a sarokban,ahol Tim üldögélt mindig,és egy mankót, amit senkinem használ, mégis nagy

becsben tartják.

Nem, nem!



Csen- des éj…

Mr.Scrooge-ra!

Kedvesem!Karácsony van!

A te kedvedértiszom az egészségére.

Hosszú életet kívánok neki!Boldog karácsonyt és

sikeres új évet! Boldog islesz, afelől semmi

kétségem!

Hát valóbankarácsony van. Mikormáskor jutna eszedbe

egy ilyen utálatos,fukar, szívtelen

alak, mintMr. Scrooge?

Ugyan, kedvesem, ne a gyere-

kek előtt! Hiszkarácsony van!

Még hogy nekiköszönhetjük! Bár itt

lenne, meg is mondanám

neki a magamét, deabban semmi köszö- net nem lenne!

Akkor iszomegyet Scrooge úr

egészségére is. Nekiköszönhetjük az

ebédet is.

A szellem szavaira Scroogemegremegett. A falnak dőlt.

Miután mind koccintottakMr. Scrooge-ra, a kis Tim vékony

hangján énekelni kezdett.



Furcsaegy öregúr, az biz-

tos, de valójában nemolyan rossz, mint ami-lyennek mutatja magát.

A hibái pedig maguk-ban hordják bün-

tetésüket.

Nekemegyébként nincs

vele semmibajom.

Azt mondta,hogy a karácsony

badarság. És komolyanis gondolta! Igazán

szégyenletes,Fred.

Haha!

Holvagyunk,szellem?

Szent-séges éj…

Mindenekálma

mély…

Nincs fennmás…

Ott, ahol azemberek keményendolgoznak, de jólismernek engem.

Nézd!



Topper,ne less!

Topper,te leszelaz első.

Nos, ittaz ideje a szóra-

kozásnak! Mitszólnátok a szem-

bekötősdihez?

Most példáulkitalálta, hogy nemszeret bennünket,és nem vacsorá-

zik velünk. Hát aztkell, hogy mond-

jam, fejedelmi la-komáról marad

le…

Sajnálom őt,így minden évbenmeg fogom hívni,akár tetszik neki,

akár nem.

Tudom,hogy a bácsikám

gazdag, de semmit nemér vele. Semmi jóra

nem használjaa pénzét.

Én viszont igen.Igazából sajnálom is őt.Akkor se haragudhatnékrá, ha akarnék. Az örökös

morgolódásával csaksaját magának árt.

Én nemvagyok vele

olyan elnéző.

…és egy kisszórakozás

igazán neki semártana.

Haha!De hiszen ez csal!Hahaha! Ó, de rég

nem játszottam márilyen játékot!

Toppermajdnem elkaptaazt a fiatal lányt.

Gyerünk, hajrá!

Bárcsakbeszáll-hatnék!

HA HA

!



Sok helyre ellátogattak,ahol nagy volt a nyomorúság.

De minden helyet boldogság itatottát, amikor a szellem megérkezett.

Lehetnecsont is, amilyen

kevés hús van rajta.Nézz ide!

Már megbocsáss,szellem, de valamifurcsa látszik kia köntösöd alól.

Az ott egyláb vagy egy

csont?

De hiszen

te minden percbenöregszel, szellem!A kísértetek ilyen

keveset élnek?

Ma este?

Az én földiéletem igen

rövid. Ma esteér véget!

Igen, maéjfélkor. Hallgasd

a harangokat,nincs mársok időm.

Nincs rá idő.

Máshol ismeg kell mégállnom.

Éppen mostkezdenek új játé- kot! Adj nekem

még egy fél órátszellem!



Scrooge körbenézett, a szellemet kereste, de nem látta sehol.Amikor az óra az utolsót is

elütütte, egy komor, fekete alaktűnt fel az éjszakában.

A szellem utoljára Scroogeszavait idézte, s azzal eltűnt.

Hát a bör- tönök ésdologházak?

Nincs hovamenniük?

…a homlokáraa Kárhozat van írva,ha nem akad senki,

aki letöröljeonnan.

Szellem!Talán

a tieid?Nem, ők

emberek. A fiúa Tudatlanság, a lánya Nélkülözés.

Óvakodj mindkettő- től, de a fiútól

főleg…

Nézz idele!

B AM M !

BAMM !

BA M M !



Az eljövendőkarácsonyok

szelleméhez vanszerencsém?

Te vagy az,aki megmutatja,

ami még nem történtmeg, de meg fog majd

a jövőben. Igaz,szellem?

Tőled jobbanfélek, mint bármelyik

szellemtől. Tudom, hogy jót teszel velem, ezért azt

mondom, induljunk el, készenállok. Nem akarsz szólni

hozzám, szellem?

Vezessengem szellem,hamar elmúlik az éjszaka,

kevés az időnk. Tudom,hogy ez fontos szá-

momra. Vezess!



Hát, nincs túlsok kedvem hozzá.

Soha nem veszek fel

fekete kesztyűt és nemebédelek. De ha másokis mennek, ott

leszek.Majdmeggondolom,

de most mennemkell.

Ki tudja?Bizonyára a vállala- tára hagyta. Annyi

biztos, hogynem rám.

Biztosan silánylesz a temetése.

Gondoljátok, hogy elkéne mennünk?

Elmehetünk,de csak ha gazdag

halotti tor lesz.

Ki öröklia vagyonát?

Mi volta baja? Azt

hittem, örökkéélni fog.

Istentudja.

Ó, szellem,szinte otthon érzem

magam. A tőzsde

épületénél vagyunk,itt zajlik az életigazán!

Mikorhalt meg? Azt hiszem,

az éjjel.

Scrooge ismerte ezeket az embereket,a szellemre tekintett magyarázatra várva.



Amint elhagyták a banknegyedet, az eljö- vendő karácsonyok szelleme a város egyik

nyomornegyedére mutatott, ahol csak bűnözést,nélkülözést és szegénységet lehetett látni.

Lám, lám,nézzenek csak oda.Egy takarítónő,

egy mosónő és egysírásó.

Maga megmit bámul? Min-

denki csak a sajátelőnyét nézi.Így igaz.És nincs a világonolyan ember, aki többet

foglalkozott volnamagával, mint

az öreg.

Nincs is jobbhely ennél a talál-

kozásra.

Kerüljenekbeljebb a kis

szobába.

Szellem,mondd,

miért hoztál elengem egy

ószereshez?



Nem,hadd menjekén először.

Az én batyumkisebb.

Akkor hát,mit ácsorgunk itt?

Kinek hiányoznaez a pár vacak? Egy

halottnak biz-tosan nem.

Valóban

nem.

No, nyissukezt ki, Joe,

mondd, mennyit

adsz érte! De légyőszinte!

Nemszégyellem, hogy én

leszek az első. Együttvagyunk itt, egymástúgyse mártjuk be, hát

nincs mitől félni.

Valóban, ha az lettvolna, bizonyára lett volna

kire bíznia a dolgait, ésnem így, magányosan

halt volna meg.

Minden sza-vad igaz. Most jól megkapta

a magáét!

Ha a vénfukar ördög nemakarta volna, hogy

elhordják a holmiját,miért nem volt tisz-

tességesebbéletében?



Egy font,hét shilling és hárompenny. A hölgyeknekmindig többet adok.

Ez a gyenge-ségem.

Egy font,hét shilling éshárom penny?

Csak?

Ha alkudoznikezd, két shillinggel

kevesebbetadok.

És most,bontsa ki az énbatyumat, Joe!

Ó!Kis cukroscsipeszek!

Ki akövet-kező?

Ágyneműés törülközők…egy pár csizma,bár erre ráfér

a javítás…

Egy tolltartó,gombok, egy

melltű… adok értehat pennyt.



És nézzemeg ezt a gyönyörű

fehér inget! Lehúztamróla, mielőtt elte-

mették volna.

Semmit nemnyertünk az ismeretségével,

amíg élt, most legalábbmeggazdagszunk

a halálán. Hahaha!

Nemhúzom vissza

a kezem, ha csak kikell nyúljak, hogyelérjek valamit.

A takarói?Remélem nemvalami fertőző

nyavalyátólhalt meg.

Ne aggódjon, nemmaradtam volna mellette,

ha valami ragályosbaja lett volna.

Ágykárpit?Csak nem levette az

ágyról gyűrűstől, mialattaz öreg még…

Dehogy-nem! Miért

is ne?

Magaaztán igazántalpraesettteremtés!



Végül rájött, hogy egy holttest fekszik azágyon. Egy üres szobában, egy üres házban

volt, se asszony, se ember, se gyerek nem álltkörülötte, hogy vigyázzák a halott nyugalmát.

Rémülten hőkölt vissza. Az ágyon,egy gyűrött lepedővel letakart sötétalak feküdt. Minden csendes volt, de

Scrooge fejében süvítettek a rémképek.

De nincs hozzáerőm, szellem, nincs

elég erőm.

Szellem,micsoda

retteneteshely ez?

Szellem,kérlek, már

megtanultama leckét, vigyél el

innen!

Értelek téged,le is húznám a lepletaz arcáról, hogymegnézzem ki az,

ha tudnám.

Látom, látommár szellem. Ennek a

szerencsétlennek a sorsaaz enyém is lehetne.Erre haladok én is.

Deirgalmas ég,

mi ez?



A kísértet egy asszonytmutatott gyermekével,

aki türelmetlenül várt valakit.

Ha van egy- általán valaki, aki

érez valamit ez irántaz ember iránt, kérlek,mutasd meg, szellem,

hadd látom,ki az!

Akkorkinek kell kifi-

zetnünk a tarto- zásunkat?

Ma végrekönnyű szívvel

alszom el,Caroline!

Nem tudom.De mire elérkezik

az idő, megszerezzüka pénzt.

Végképptönkre-

mentünk?

Nem. Mégvan remény,Caroline. Ha adna

még haladékot,lenne remény.

De ilyen csodáthiába várunk. Már adott

haladékot.Meghalt!



A szellem végigvezette Scrooge-ota sötét utcákon, melyeket oly jól ismert,míg végül ismét Bob Cratchit házáhozértek. Minden nagyon csendes volt…

Az egyetlen érzés, amit ennekaz embernek a halála kiváltott,

a megkönnyebbülés volt.

Apa,nyugodj

meg!

Voltál maa temetőben,

Robert?

Igen, kedvesem. Bár te is jöttélvolna. Bár láthattad

volna, milyen széphelyen van.

De hát, úgyisláthatod majd eleget.Megígértem neki, hogy

minden vasárnapmeglátogatjuk.

Ó édes, kicsigyermekem!

...apátokmár itt is

van.

Egy szemernyigyöngédséget semérez senki iránta?

Kérlek, szellem!



Úgy érezte, bele kell nyugodniaa történtekbe. Ezzel a nyugalommal a

szívében visszament a többiekhez.

Leült a Tim ágya mellettiszékre. Egy ideig némán

gondolkodott, majd megcsó- kolta fia sápadt, hideg arcát.

Bob Cratchit felmentaz emeleti szobába.

Mindenrendben, fiam.

Örökké szeretnifogunk.

Ég veled,édes kis gyer-

mekem! Egy napújra találkozunk

a mennyben.

Tim…



A család asztalhoz ült,és beszélgetni kezdtek.

Vajon honnantudta?

Hogy kiválóasszony vagy, ter-

mészetesen.

Mr. Scroogeunokaöccse odaadtaa névjegyét, és megkért,hogy egyszer látogassuk

meg az otthonában.

Mithonnantudott,

drágám?

Megkérdezte,mi történt, és énelmondtam nekimindent a kis

Timről.

„Igazánsajnálom önt,

Mr. Cratchit és a kedves feleségét,

igazán nagyszerűasszony.”

Sosemtalálnád ki, kivel

találkoztam délelőtt.Mr. Scrooge

unokaöccsével.

Gondolomészrevette raj-

tam, hogy valamibaj van.



Szellem,valami azt súgja,

nemsokára itthagysz.Érzem, nem tudom,

hogyan. Mondd el,ki volt az,

aki az ágyonfeküdt!

És amígemlékszünk, milyentürelmes és szelíd

volt, nem vitatkozunkmi sem egymással.Nekünk össze kell

tartanunk.

Igen, apa,igen!

Soha,soha, apa!

Olyanvolt, mintha

ismertevolna a kisTimet.

Biztosanderék, jóember!

Még biztosabblennél ebben, ha beszéltél

volna vele. Nem lennékmeglepve, ha jobb állást

szerezne Peternek.

De sohanem felejtjük ela kis Timet –

ő hagyott el minketelsőként.



Miértmutatod

nekem ezeketaz árnyakat?

Miféle árnyakezek? Olyanok, amelyekbiztosan eljönnek,

vagy olyanok, amelyekeljöhetnek?

Az embereksorsa meg van írva,

ha egy bizonyos

irányba haladnak…

…de hamegváltoztatják azirányt, a végzetük

is más lesz.

Szellem,mielőtt a sírkőhöz lépek,

ahová mutatsz,válaszolj egyetlen

kérdésemre!



Scrooge lassan közeledett a sírkőfelé, minden lépésnél megremegett,

majd elolvasta a sírfeliratot.

A kísértet ujja Scrooge-ra

mutatott, majd ismét a sírra.

Nem,szellem!Jaj, ne!

Ne!

Szellem,hallgass meg! Nem

az az ember vagyok,aki voltam! Megváltozom,

megváltoztattatok,ti hírvivők, szellemek!

Jó útra térek!

Hát énvagyok ama

ház magányoshalottja?



Miértmutatnád hátezt, ha nincs

remény?

Kérlek, szellem,

mondd, hogy vanreményem megváltoz-tatni az árnyakat,

ha más emberleszek!

A szívembezárom a karácsonyt,

és minden évben boldoganünnepelek. A múltban fogokélni, a mában és a jövőben.

Ti, a három szellemörökké velem ma-

radtok majd!

Meg-fogadom

a tanácsai-tokat!

Ó, mondd,hogy még le-törölhetem

ezt az írást asírkőről!



NE E E E EE!!!

Utoljára imára emeltekezeit, miközben látta, hogy

a kísértet alakja halványodik…



De nem isérdekel.

Nem tudom, mitis tegyek! Könnyűnek érzemmagam, mint egy tollpihe!

Boldognak, mint egy angyal, jókedvűnek, mint a kisiskolás

fiú! Olyan szeles vagyok!

Boldogkarácsonyt

mindenkinek! Jónapot, mindenki!

Jó reggelt!

Nem tudoksemmit! Olyan

vagyok, mint egy

gyerek! Jó reggeltmindenki!

Nem tudom,hogy milyen nap van.

Nem tudom,meddig voltama szellemekkel.

A függönyö- ket sem tépték le.A gyűrűk is meg-

vannak! Mind

megvannak!

Ittvagyok!

A szörnyűségek,melyeket láttam,

nem történnek meg!Tudom, hogy nem,

nem hagyom!

Ó, ez az énágyam! És a

saját szobám!

Ó, Jacob Marley,a mennyország és a ka- rácsony! Áldott legyen

a nevük!

A múltbanélek majd, a mában és

a jövőben! A háromszellem örökké velemmarad!

…végül teljesen eltűnt, és csak egy ágy tartóoszlopamaradt helyette. Igen, Scrooge saját ágyáé.

De a legcsodálatosabbaz volt, hogy új életet

kezdhetett.

Olyan izgatottság és boldogság vetterőt rajta, hogy alig tudott beszélni.



Kisfiú,tudod, hol van

a baromfiárus a kö-vetkező utcában?

Hát persze,hogy tudom.

Milyen napvan, kedves

fiam?

Hogy ma?Hát első ka-

rácsony napja!

Karácsony első

napja! Hát mégsem ma-radtam le róla. A szellemekegy éjszaka alatt végeztek!

Bármit megtehetnek,hiszen szellemek!

Ó az isteni,csodás

harangszó!

Boldogkarácsonyt

mindenkinek éssikeres új évet az

egész világnak!

H e hehe!

H o h o h ó!

B IMM

-BAMM BI MM-BAMM

B I M M - B AM M



Magatréfál, uram?

Ugyan,dehogy fiacskám,

komolyan mondom!Menj, és vedd meg!Mondd nekik, hogy

hozzák ide! Hívd ideaz árust, akkor kapsz

egy shillinget!

Ha ötpercen belülvisszaérsz,

kapsz egy félkoronát!

Elküldöma pulykát Bob

Cratchit házába! Nemis fogják megtudni, hogyki küldte. A vacsorakétszer akkora lesz,

mint a kis Tim!

Milyen okosfiú vagy! Mondd, eladták

már a díjnyertespulykát, ami ott lógott

a kirakatban?

Igen? Hátakkor menj és vedd

meg nekem!

Mi? Hogy azta madarat, amelyik

akkora, mint én?Még mindig

ott lóg!



Igen, így hívnak,bár biztosan nem örül a nevem

hallatán. Igazán sajnálom

a tegnap történteket, ésengedje meg, hogy… Te jó Ég!Kedves Mr. Scrooge!Nem is tudom, mit

mondjak…

Scrooge végigsétáltaz utcán, és mindenkit

széles mosollyal üdvözölt.

Ekkor egyismerős alak

tűnt fel az utcán.

És az úr fülébesúgott valamit.

Ó, kedves uram,hogy van? Maga volt az

irodámban tegnap este ado- mányokat gyűjteni. Remélemsikerrel járt.

Mr. Scrooge?

Vigye el ezt amadarat Bob Cratchitotthonába, a Camden

Town 25-be!

De hát autótkell szereznie, hogy

olyan messzire eljusson.Itt van még egy kis

pénz. Siessen!

Itt pediga fél koronád,fiam! Boldogkarácsonyt!

Itta pulyka!

Köszönömuram, ön nagyon

kedves!



Scrooge betért a templomba, majd végigsétáltaz utcán, mindenkit kedvesen üdvözölt,barackot nyomott a gyermekek fejére,

és mérhetetlenül boldognak érezte magát.

Délután elhatározta, hogy megláto- gatja unokaöccsét. Percekig ácsorgott

az ajtónál, majd végre kopogtatott.

Scrooge nagyon meleg fogadtatás- ban részesült, és alig telt el öt perc,máris családtagnak érezte magát.

A vacsora igazán remek volt,vidám játékokkal és sok nevetéssel.

Boldogkarácsonyt,bácsikám!

Nagyonörülünk, hogy

itt vagy!

Boldogkarácsonytnektek is!

Itthonvan a gazdája,

kedvesem? Az étkezőbenvan, uram, a folyosó

végén. Mutatomaz utat.

Köszönöm,a gazdája ismer

engem. Innen magam- tól is odatalálok.

Fred!Én vagyok az, a nagy-

bátyád, Scrooge. Vacso- rázni jöttem, remélem,

csatlakozhatok a díszes

társasághoz!Bácsikám!Mi az hogy!



Másnap reggel Scrooge korán érkezett a munkába.De még milyen korán! Ő akart lenni az első, hogy elkapja

Bob Cratchitot, ha késik. És persze késett is.

Nos, akkorfigyeljen ide barátom!

Ezt nem tűrömegy perccel sem

tovább!És ezért…

De csakegyszer egy évben, uram.

Nem fordul elő még egyszer.Csak igazán jó estém volt

a családommal tegnap.

Mondja,mit képzel,

hogy ilyenkorérkezik?

Igazánsajnálom

uram,elkéstem.

Igen,

elkésett.

Öhhm…

Mr. Cratchit, egyszóra kérem.

Hmmm…mennyi az

idő?

S R C C C



A kis Timnek, aki életben maradt, szintea második apja lett. A végére oly igaz ba-

ráttá és jó emberré vált Ebenezer Scrooge,hogy az egész város megszerette.

Scrooge betartotta a szavát, sőt,délután az egész Cratchit családot

megvendégelte otthonában.

Az Istenáldjon megmindenkit!

Nos, majdmegbeszéljük ezt egy

ital mellett délután! Gyújtsabe a tüzet és vegyen mégegy zsák szenet, mielőtt

munkához lát, BobCratchit!

Köszönöm,uram!

Boldogabbkarácsonyt kívánok

Bob, mint amilyen eddigvalaha volt! Felemelema fizetését, és segítenifogom a családját is.

Micsoda?

…felemelema fizetését!

Boldogkarácsonyt,

Bob!



Tudtad-e?A régi kísértethistóriák szerint a sötét éjszakákon nagy

fekete kutyák szaladgálnak szabadon Angliában. Ezt sokana halál jelének tekintik, hiszen nem mindennapi kutyákról

van szó. A fekete szörnyek tulajdonképpen szellemek,akiknek pirosan izzik a szemük. Egyikük évszázadokonát kísértett a Newgate börtönben.

A Borley-parókia: Anglia legelátkozottabb házaA Borley-parókia 1863-ban épült.Ahogy a neve is jelzi, a birtokegy Borley nevű lelkész tulajdonavolt. Azt beszélik, ez Anglialegkísértetiesebb háza, s ennekoka az, hogy különös dolgoktörténnek arrafelé az 1900-as évekóta. Az itt lakók furcsa szagokat

éreznek, lódobogást hallanak,szellemszerű árnyakat látnak, sőt,azt mondják, néha a ház egyespontjai szokatlanul hidegek.A legrémisztőbb, hogy valakivagy valami 1930-ban megpróbáltkapcsolatba lépni a lakókkal.A birtokos felesége, MarianneFoyster abban az időben falba vésettsegélykérő üzeneteket fedezett fel

a házban. Ki írhatta őket? Vajon egy meggyilkolt apáca szelleme kísért, akit a ház alatttemettek el? Valójában senki sem tudja. Az épületet 1944-ben lebontották, az örökségeazonban továbbra is megmaradt, sokak szerint ez a legfélelmetesebb hely egész Angliában.

Pillantás Anglia legfélelmetesebb épületeire

Raynham Hall barna asszonya

1936-ban két riporter a norfolki Raynham Hallba érkezett, hogy felvételeket készítsena 17. században épült házról. Amint a lépcsősort örökítették meg, egy fehér, szinte máráttetsző alakot pillantottak

meg. Ezután készítették el azta felvételt, amelyet ma talán a legjobban sikerült kísértetfotókéntismerhetünk – Raynham Hall barna asszonyának képe! RaynhamHall barna asszonya valószínűlegDorothy Walpole szelleme.Története szerint a férje tartottafogságban ebben a házban az1700-as évek elején, és nyughatat-

lan kísértete még mindig a folyosó-kat járja. Akik látták a szellemet,azt mondják, barna ruhát visel,az arca vékony és csontos, és kétfekete folt van a szeme helyén.



A rettegett Berkeley tér 50.

1887-ben két részeg tengerész megpihent együres házban, a Berkeley tér 50. alatt, Londonban.Tudjátok, mi történt velük? Az egyikükre holtantaláltak rá, a másikuk pedig csak dadogni

tudott. Azt mondják, találkoztak a ház hírhedtszellemével, aki a 19. században kísértett itt.Az emberek azt beszélik, a szellem olyan ijesztő,hogy szó szerint halálra rémiszti áldozatait!Van egy szoba a legfelső emeleten, amitelátkozott szobának hívnak. A szomszédok bútortologatást és harangzúgást hallottak,holott a ház üres volt. Ma már a könyv-kereskedéssel foglalkozó Maggs testvéreklaknak az épületben, melyet sok kíváncsi

érdeklődő látogat.

A windsori kastély királyi lidércei

A windsori kastély a világ legnagyobb lakott kastélya, és egyike azon rezidenciáknak,

ahol a királyi család tölti napjait. De vajon tudtad-e, hogy a királyi kísérteteket is szívesenlátják Windsorban? Amikor VIII. Henrik szellemét először látták a folyosón libegni,akkoriban tűnt fel a fekete kendőtviselő I. Erzsébet királynő kísér-tete is, aki Windsor szobáit járta.III. Györgyöt szintén észrevettéka királyi könyvtár ablakánakközelében, ahol életében fogvatartották. Ám nemcsak királyokés királynők szellemei fordultak

meg a kastélyban. Többször láttáka kertben II. Richárd egyik vadászátis. Azt beszélik, a 14. századbanegy tölgyfára akasztották fel.Szellemét leggyakrabban ez alatta fa alatt látták.

Documents

Dickens - Karacsonyi Enek