Upload
others
View
10
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
34
Dr. Hengl Melinda
tanĂĄrsegĂ©d (PTE ĂJK BĂŒntetĆ Ă©s PolgĂĄri EljĂĄrĂĄsjogi TanszĂ©k), az ĂNSZ BƱnĂŒgyi
tagozatĂĄnak mentora
Magyar ĂrĂĄstörtĂ©net
I. Az ĂrĂĄstörtĂ©net
A paleogrĂĄfia (ĂrĂĄstörtĂ©net) az ĂrĂĄsok kialakulĂĄsĂĄval, fejlĆdĂ©sĂ©vel, elterjedĂ©sĂ©vel, rĂ©gi ĂrĂĄsok
megfejtĂ©sĂ©vel Ă©s ĂĄtĂrĂĄsĂĄval foglalkozĂł tudomĂĄny, amely fontos forrĂĄsa a mƱvelĆdĂ©s- Ă©s
oktatåstörténetnek.1
Farkas LĂĄszlĂł vĂ©lemĂ©nye2 szerint a paleogrĂĄfia egyĂ©b tudomĂĄnyterĂŒletekkel egyĂŒtt (pl.:
tårsadalomföldrajz, emberföldrajz, kulturålis földrajz, katonaföldrajz, szociålgeogråfia és
nyelvföldrajz) az ĂrĂĄskĂ©p-földrajz3 kutatĂĄsi terĂŒletĂ©be tartozik, amely az ĂrĂĄsos jelensĂ©gek
tĂ©rbelisĂ©gĂ©t Ă©s az azzal összefĂŒggĆ, abbĂłl levezethetĆ törvĂ©nyszerƱsĂ©geket vizsgĂĄlja. Az
ĂrĂĄskĂ©p-földrajz funkciĂłja kettĆs: egyrĂ©szt lekĂ©pezi egy adott kor arculatĂĄt (a sztenderd
ĂrĂĄskĂ©pek vĂĄltozĂĄsa ĂĄltal), mĂĄsrĂ©szt lehetĆvĂ© teszi az adott szemĂ©lyisĂ©g megismerĂ©sĂ©t (a
sztenderd ĂrĂĄselemektĆl egyedivĂ© vĂĄlva). Az ĂrĂĄskĂ©p-földrajz tĂĄrgya az ĂrĂĄs Ă©s annak
környezete. Az ĂrĂĄs alapjĂĄn vizsgĂĄlja többek között az emberi kultĂșra törtĂ©netisĂ©gĂ©t Ă©s
vĂĄltozĂĄsĂĄt, ezĂĄltal fontos szerepet tölt be abban, hogy megismerhetĆvĂ© vĂĄljon egy adott tĂ©rsĂ©g
kultĂșrĂĄja.
Az ĂrĂĄstörtĂ©net tĂĄrgyalĂĄsa sorĂĄn elkĂŒlönĂtettem az egyetemes Ă©s a magyar ĂrĂĄstörtĂ©netet.
Az egyetemes ĂrĂĄstörtĂ©netet egy korĂĄbbi tanulmĂĄnyomban rĂ©szleteztem.4 Bemutattam az ĂrĂĄs
kialakulĂĄsĂĄnak körĂŒlmĂ©nyeit (intellektuĂĄlis Ă©s tĂĄrsadalmi Ă©rettsĂ©g, fejlett nyelvĂĄllapot,
kereskedelmi és ållamszervezési igények) és humanisztikus alapjait (technikai, grafikai és
ortografikus kĂ©szsĂ©g, a kĂ©zĂrĂĄs egyĂ©ni jellegĂ©nek objektĂv Ă©s szubjektĂv körĂŒlmĂ©nyei).
KitĂ©rtem az (ĂĄltalam) egyetemes ĂrĂĄstörtĂ©netnek nevezett rĂ©sz fĆbb pontjaira: az ĂrĂĄs
1 Szekeres IstvĂĄn: A szĂ©kely Ă©s az Ăłtörök ĂrĂĄs jeltörtĂ©nete. BevezetĂ©s a törtĂ©neti összehasonlĂtĂł jeltörtĂ©net
mĂłdszertanĂĄba. Mundus Magyar Egyetemi KiadĂł, Budapest 2008. 31. o. 2 Farkas LĂĄszlĂł: Az ĂrĂĄskĂ©p-földrajz katonaföldrajzi aspektusai Ă©s helye az ĂrĂĄsanalitika rendszerĂ©ben, e rendszer
katonai alkalmazĂĄsi lehetĆsĂ©gei. PhD Ă©rtekezĂ©s. (KĂ©zirat) Nemzeti KözszolgĂĄlati Egyetem, HadtudomĂĄnyi
Doktori Iskola, Budapest 2012. 17-19. o. 3 Az ĂrĂĄskĂ©p-földrajzzal kapcsolatban tovĂĄbbi informĂĄciĂłk a következĆ helyen olvashatĂłk: Farkas LĂĄszlĂł: Az
ĂrĂĄskĂ©p-földrajz katonaföldrajzi aspektusai Ă©s helye az ĂrĂĄsanalitika rendszerĂ©ben, e rendszer katonai alkalmazĂĄsi
lehetĆsĂ©gei. PhD Ă©rtekezĂ©s. (KĂ©zirat) Nemzeti KözszolgĂĄlati Egyetem, HadtudomĂĄnyi Doktori Iskola, Budapest
2012. 4 Hengl Melinda: Egyetemes ĂrĂĄstörtĂ©net. SCRIPTURA 4:(1) pp. 61-78. (2017)
35
elĆzmĂ©nyeire (rovĂĄspĂĄlcĂĄk, hĂrnökbotok, csomĂłjelek, kagylĂłfĂŒzĂ©rek Ă©s tulajdonjegyek), az
ĂrĂĄs kialakulĂĄsĂĄhoz (barlangrajzokon ĂĄt) vezetĆ Ăștra, Ă©s az ĂrĂĄs fejlĆdĂ©sĂ©nek fĆbb ĂĄllomĂĄsaira
(kĂ©pĂrĂĄs, fogalomĂrĂĄs, szĂłĂrĂĄs, szĂłtagĂrĂĄs Ă©s betƱĂrĂĄs). VĂ©gĂŒl megemlĂtettem a közönsĂ©ges ĂrĂĄs
betƱrendszerein kĂvĂŒl esĆ ĂĄbĂ©cĂ©ket.
Ebben a publikĂĄciĂłban a magyar ĂrĂĄstörtĂ©net fĆbb ĂĄllomĂĄsait rĂ©szletezve, a nemzeti
sajåtossågokra térek ki.
II. Magyar ĂrĂĄstörtĂ©net
Az ĂrĂĄst megelĆzĆ jelrendszerek közĂŒl a magyar nyelv a csomĂłjeleket Ă©s a rovĂĄspĂĄlcĂĄt Ćrizte
meg: a âKöss csomĂłt a zsebkendĆdre!â figyelmeztetĂ©sben, Ă©s a âsok van a rovĂĄsĂĄnâ
kifejezĂ©sben.5 A hĂrnökbotra emlĂ©keztet a rĂ©gi magyarok azon szokĂĄsa, hogy vĂ©res kard
körbehordozĂĄsĂĄval szĂłlĂtottĂĄk hadba a nĂ©pet.6
II. 1. A magyarok rovĂĄsĂrĂĄsĂĄnak eredete
A magyar rovĂĄsĂrĂĄs eredete mĂ©g napjainkban is vitatott. KĂ©t vĂĄltozat vĂĄlt ismerttĂ©: a szĂ©kely-
magyar rovĂĄsĂrĂĄs Ă©s a pĂĄlos-rovĂĄsĂrĂĄs.7 A krĂłnikĂĄkban fennmaradt, hogy a magyarsĂĄg egy
rĂ©szĂ©nek, a szĂ©kelyeknek sajĂĄt ĂrĂĄsa volt.8 âA szĂ©kely rovĂĄsĂrĂĄs nĂ©ven ismert rĂ©gi magyar ĂrĂĄs,
nĂ©pĂŒnk felbecsĂŒlhetetlen Ă©rtĂ©kƱ kulturĂĄlis kincse.â9
A 19. Ă©s 20. szĂĄzadi kĂŒlföldi törtĂ©nĂ©szek egyik rĂ©sze hallgatott vagy tĂ©ves adatokat
közölt a magyarok ĂrĂĄsĂĄrĂłl. Karl Faulmann nem emlĂtette a magyarok ĂrĂĄsĂĄt a Geschichte der
Schrift cĂmƱ 1880-ban megjelent könyvĂ©ben. Paul Hunsdorfer (aki kĂ©sĆbb nevĂ©t Hunfalvyra
magyarosĂtotta) a Die Ungarn oder Magyaren cĂmƱ 1881-es mƱvĂ©ben tagadta, hogy a
magyaroknak a keresztĂ©ny hittĂ©rĂtĂ©s elĆtt sajĂĄt ĂrĂĄsuk volt, vĂ©lemĂ©nye szerint a magyarok Ćsi
ĂrĂĄsĂĄt 17. szĂĄzadi tudĂłsok talĂĄltĂĄk ki. I. J. Gelb lengyel ĂrĂĄstörtĂ©nĂ©sz 12 betƱsnek tartotta a
rovĂĄsĂrĂĄst, annak ellenĂ©re, hogy mĂĄr ismertek voltak az ennek ellentmondĂł leletek (a 12.
szĂĄzadi botnaptĂĄr Ă©s az 1483 elĆtt kĂ©szĂŒlt Nikolsburgi ĂbĂ©cĂ©). Johannes Friedrich nĂ©met
kutatĂł 1966-os könyvĂ©ben nem tĂĄrgyalta a magyarok elĆdeinek ĂrĂĄsĂĄt.10
A kĂŒlföldi szerzĆk mĂĄsik rĂ©sze viszont elismerte a magyarok Ćsi ĂrĂĄsĂĄt. Ernst Doblhofer
osztrĂĄk ĂrĂĄstörtĂ©nĂ©sz 1957-ben nĂ©met nyelvterĂŒleten, majd 1962-ben MagyarorszĂĄgon
megjelent Jelek Ă©s csodĂĄk cĂmƱ könyve szerint, mĂĄr ismert egy rovĂĄsemlĂ©ket, a
5 FazekasnĂ© Visnyei Irma: PedagĂłgiai grafolĂłgia 1. Regiografo KiadĂł, KomlĂł 2005. 16-17. o. 6 KĂ©ki BĂ©la: Az ĂrĂĄs törtĂ©nete. A kezdetektĆl a nyomdabetƱig. Vince KiadĂł, Budapest 2000. 13. o. 7 VĂgh AndrĂĄs: Az igazsĂĄgĂŒgyi kĂ©zĂrĂĄsvizsgĂĄlatok aktuĂĄlis kĂ©rdĂ©sei. Doktori Ă©rtekezĂ©s. ELTE, 2007. 20. o. 8 KĂ©ki i. m. 104. o. 9 BĂrĂł JĂĄnos: SzĂ©kely rovĂĄsĂrĂĄs. Szeged 1992, 5. o. IdĂ©zet Simon PĂ©ter ElĆszavĂĄbĂłl. 10 Friedrich KlĂĄra: ĂrĂĄstörtĂ©neti ĂĄttekintĆ magyar szempontbĂłl. SzakĂĄcs GĂĄbor KiadĂł, Budapest 2010. 36. o.
36
KonstantinĂĄpolyi Feliratot.11 Franz Altheim 1948-ban adta ki Hunnische Runen (Hun
rovĂĄsjelek) cĂmƱ tanulmĂĄnyĂĄt, a benne tĂĄrgyalt ĂrĂĄsjeleket a ma BulgĂĄriĂĄnak nevezett
terĂŒletrĆl gyƱjtötte, amely annak idejĂ©n Attila fiĂĄnak, Irneknek a birodalma volt.12 Zagd
Batszajhan A hunok rĂ©gĂ©szete, nĂ©prajza Ă©s törtĂ©nete cĂmƱ tanulmĂĄnyĂĄban, azt az ĂĄllĂĄspontot
kĂ©pviselte, hogy âAz Orhon-Jenyiszej rovĂĄsĂrĂĄst a hunok egyedĂŒl alkottĂĄk meg.â13
A rĂ©gi magyar krĂłnikĂĄsok Ă©s törtĂ©netĂrĂłk mƱveiben az Ćsi ĂrĂĄs szkĂta, hun, hun-szĂ©kely,
szĂ©kely-magyar ĂrĂĄskĂ©nt jelent meg (nem finnugor ĂrĂĄskĂ©nt).14 Thelegdi JĂĄnos 1598-ban
megjelent Rudimenta, azaz a hunok rĂ©gi nyelvĂ©nek elemei âŠ. cĂmƱ tankönyvĂ©nek mĂĄr a
cĂmĂ©bĆl is kiderĂŒlt, hogy az ĂrĂĄst a hunoknak tulajdonĂtotta. HĂłdoly LĂĄszlĂł 1884-es A szĂ©kely
vagy rĂ©gi magyar ĂrĂĄs eredete cĂmƱ tanulmĂĄnyĂĄban15 Ărt a rovĂĄsĂrĂĄs eredetĂ©rĆl. VĂ©lemĂ©nye
szerint a szĂ©kely betƱk hasonlĂtanak leginkĂĄbb az elĆ-ĂĄzsiai ĂrĂĄsok legrĂ©gebbi alakjaihoz.
Fischer KĂĄroly Antal 1889-ben megjelent, A hĂșn-magyar ĂrĂĄs Ă©s annak fennmaradt emlĂ©kei
cĂmƱ mƱvĂ©ben, az Ćsi ĂrĂĄst szkĂta-hun eredetƱnek tartotta. SebestyĂ©n Gyula a RovĂĄs Ă©s
rovĂĄsĂrĂĄs cĂmƱ munkĂĄjĂĄban a szĂĄmrovĂĄssal kapcsolatos kutatĂĄsi eredmĂ©nyeket publikĂĄlta. A
magyar rovĂĄsĂrĂĄs hiteles emlĂ©kei cĂmƱ 1915-ös mƱvĂ©ben a Marsigli ĂĄltal mĂĄsolt botnaptĂĄr
kutatĂĄstörtĂ©netĂ©t ismertette. A magyar rovĂĄsĂrĂĄst (a görög, az etruszk, a rĂłmai, a germĂĄn Ă©s a
tĂŒrk ĂrĂĄshoz hasonlĂłan), az egyiptomi hieroglifĂĄkat Ă©s a babiloni (sumer) kĂ©pĂrĂĄst egyszerƱsĂtĆ
fönĂciai betƱĂrĂĄsbĂłl eredeztette. FehĂ©rnĂ© Walter Anna 1975-ben megjelent Az Ă©kĂrĂĄstĂłl a
rovĂĄsĂrĂĄsig cĂmƱ (A sumer Ă©kĂrĂĄstĂłl a magyar rovĂĄsĂrĂĄsig cĂmƱ vĂĄltozatban is lĂ©tezĆ)
könyvĂ©ben a SebestyĂ©n Gyula fĂ©le könyv Ăłta eltelt 60 Ă©v Ășj leleteit tĂĄrgyalta. Magyar AdorjĂĄn
(nĂ©prajzkutatĂł, a magyarsĂĄg KĂĄrpĂĄt-medencei eredetĂ©nek egyik bizonyĂtĂłja) 1970-ben Ćs
magyar rovĂĄsĂrĂĄs cĂmmel megjelent tanulmĂĄnyĂĄban tömör összefoglalĂĄst adott, a
szĂĄmrovĂĄstĂłl a rovĂĄsĂrĂĄs elnevezĂ©s magyarĂĄzatĂĄig. Magyar AdorjĂĄn alapgondolata szerint: âA
nĂ©pek mƱveltsĂ©gi foka ma is legbiztosabban aszerint ĂtĂ©lhetĆ meg, hogy az Ărni-olvasni tudĂłk
szĂĄmarĂĄnya milyen nĂĄluk. A legtöbb eurĂłpai nĂ©p Ărni-olvasni csak a keresztĂ©nysĂ©g felvĂ©tele
utån tanult meg⊠Európåban a magyar az egyetlen nemzet, amelynek a kereszténységre
tĂ©rĂ©se elĆtt is volt sajĂĄt â azaz nem mĂĄsoktĂłl ĂĄtvett â ĂrĂĄsa.â16
Forrai SĂĄndor az ĂrĂĄs egyik bölcsĆjekĂ©nt a KĂĄrpĂĄt-medencĂ©t jelölte meg (MezopotĂĄmia Ă©s a
BalkĂĄn tĂ©rsĂ©g mellett) 1994-ben megjelent Az Ćsi magyar rovĂĄsĂrĂĄs az ĂłkortĂłl napjainkig
11 Friedrich i. m. 36. o. 12 Friedrich i. m. 44. o. 13 Friedrich i. m. 45. o. 14 Friedrich i. m. 37-38. o. 15 HĂłdoly LĂĄszlĂł jelzett mƱvĂ©ben olvashatĂł, hogy a pelazgok 16 szkĂta betƱt (A, B, D, G, V, M, Z, T, J, K, L, N,
SZ, P, S, R) vittek magukkal GörögorszĂĄg terĂŒletĂ©re. UgyanerrĆl KĂĄllay Ferenc is Ărt A pogĂĄny magyarok
hitvallĂĄsa cĂmƱ 1861-es mƱvĂ©ben, bĂĄr a betƱk ismertetĂ©sĂ©t nem közölte. Hiv.: Friedrich: i. m. 46. o. 16 Friedrich i. m. mottĂłja.
37
cĂmƱ mƱvĂ©ben. A magyar rovĂĄsĂrĂĄs eredetĂ©vel kapcsolatban elfogadta SebestyĂ©n Gyula
ĂĄllĂĄspontjĂĄt a fönĂciai hatĂĄs tekintetĂ©ben, de kiegĂ©szĂtette egy Götz LĂĄszlĂłtĂłl ĂĄtvett adattal.
Ami szerint, az Ăszak-MezopotĂĄmiĂĄban folyĂł ĂĄsatĂĄsok sorĂĄn Kr. e. 2700-bĂłl elĆkerĂŒlt
cserĂ©pedĂ©ny töredĂ©keken, a mai fönĂciai ĂrĂĄshoz hasonlĂł jelek lĂĄthatĂłk. Akkoriban ezen a
terĂŒleten nem sĂ©mita, hanem a magyarsĂĄg elĆdeivel kapcsolatba hozhatĂł subartui-hurri
nĂ©pessĂ©g Ă©lt. Ăgy Forrai SĂĄndor arra következtetett, hogy a fönĂciai ĂrĂĄs nem lehet csak sĂ©mita
eredetƱ.17 FƱr ZoltĂĄn nĂ©zete is az, hogy a magyar rovĂĄsĂrĂĄs eredete az Ă©szak-mezopotĂĄmiai
kĂ©pĂrĂĄshoz Ă©s a szubartui hurri rovĂĄsĂrĂĄshoz vezethetĆ vissza, közeli rokonsĂĄgot mutat a
sumer Ă©s egyiptomi kĂ©pĂrĂĄssal, valamint a közĂ©p-ĂĄzsiai Ă©s mediterrĂĄn rovĂĄsĂrĂĄsokkal.18 KĂ©ki
BĂ©la viszont 2000-ben megjelent Az ĂrĂĄs törtĂ©nete A kezdetektĆl a nyomdabetƱig cĂmƱ
könyvĂ©ben azt az ĂĄllĂĄspontot kĂ©pviselte, hogy a szĂ©kely-magyar rovĂĄsĂrĂĄs a tĂŒrk ĂrĂĄs
csalĂĄdjĂĄhoz tartozott. A közĂ©p-ĂĄzsiai törököknek ez a törzsi szövetsĂ©ge, ĂrĂĄsĂĄt a szogdoktĂłl
vette ĂĄt, akik az arĂĄmi betƱĂrĂĄst alakĂtottĂĄk ĂĄt, tehĂĄt szogd közvetĂtĂ©ssel az arĂĄmibĂłl
szĂĄrmazott a tĂŒrk ĂrĂĄs. Az UrĂĄl vidĂ©ki ĆshazĂĄban Ă©rte a tĂŒrk hatĂĄs a magyarokat Ă©s itt vettĂ©k ĂĄt
a rovĂĄsĂrĂĄst.19
Forrai SĂĄndor feltevĂ©se szerint a szĂ©kely-magyar rovĂĄsĂrĂĄs a fönĂciai alapjelekbĆl
kifejlesztett jelrendszer, amelynek egysĂ©ges rövidĂtĂ©si rendszere a magyar nyelv törvĂ©nyeire
Ă©pĂŒlt (mint a mai gyorsĂrĂĄsunk) Ă©s ezzel a kor legfejlettebb rövidĂtĂ©ses ĂrĂĄsa volt.
HangsĂșlyozta a magyar rovĂĄsĂrĂĄs összes jelĂ©nek ĂrĂĄstörtĂ©neti összefĂŒggĂ©sĂ©t valamennyi Ăłkori
ĂrĂĄssal. ĂsszehasonlĂtĂł kimutatĂĄsa alapjĂĄn a magyar rovĂĄsĂrĂĄsos jelek 50 %-os egyezĂ©st
mutattak a fönĂciai csoportba tartozĂł nĂ©pek rovĂĄsĂrĂĄsĂĄval, 43,4 %-ost az etruszkkal, de csak
28,6 %-ost a tĂŒrkkel.20
Friedrich Klåra szerint a több ezer éves leletek (bajóti csont pålcavég, Torma Zsófia
rĂ©gĂ©sznĆ korongjai, edĂ©nytöredĂ©kek) azt mutatjĂĄk, hogy a magyar rovĂĄsĂrĂĄst (minden
elĆzmĂ©ny nĂ©lkĂŒl) egybĆl betƱĂrĂĄskĂ©nt alkottĂĄk meg. KĂ©sĆbb a mĂĄs nyelvƱ nĂ©pekkel valĂł
könnyebb kommunikĂĄciĂł igĂ©nye hĂvta Ă©letre a rovĂĄsĂrĂĄs kĂ©pĂrĂĄsos Ă©s fogalomĂrĂĄsos alakjait
(amelyek nem rögzĂtettek hangĂ©rtĂ©keket, Ăgy a kĂŒlönbözĆ nyelveken beszĂ©lĆ nĂ©pek szĂĄmĂĄra is
Ă©rthetĆek voltak), mintegy ânemzetközi közlekedĆâ ĂrĂĄskĂ©nt. VĂ©lemĂ©nye szerint a magyar
rovĂĄsĂrĂĄs jelentĆs hatĂĄst gyakorolt mĂĄs nĂ©pek ĂrĂĄskultĂșrĂĄjĂĄra. Az Ćsi betƱk nagyarĂĄnyĂș alaki
egyezéssel talålhatók meg többek között: a Yang Shao és a Balkån térség mƱveltségében, a
17 Friedrich i. m. 38. o. 18 FƱr ZoltĂĄn: A magyar rovĂĄsĂrĂĄs ABC-s könyve. A szerzĆ kiadĂĄsa, 13. o. 19 KĂ©ki i. m. 106-107. o. 20 Forrai SĂĄndor: Az Ćsi magyar rovĂĄsĂrĂĄs az ĂłkortĂłl napjainkig. AntolĂłgia KiadĂł, Lakitelek 1994. 16. o. Ă©s 71.
o.
38
germĂĄn rĂșnĂĄkban, az etruszk, az Ăłgörög Ă©s a fönĂciai ĂĄbĂ©cĂ©ben, valamint a latin nagybetƱkben
is.21 KĂŒlönösen Ă©rdemes kiemelni az ibĂ©riai ĂrĂĄst, amelynek betƱi jelentĆs formai azonossĂĄgot
mutatnak a magyar rovĂĄsĂrĂĄssal. StrabĂłn22 tĂ©rkĂ©pe szerint IbĂ©ria nemcsak HispĂĄnia Ăłkori
elnevezĂ©se. A KaukĂĄzusban is volt egy IbĂ©ria, a mai GrĂșzia terĂŒletĂ©n. A földrajztudĂłs
GeĂłgraphika cĂmƱ mƱvĂ©ben a kaukĂĄzusi IbĂ©ria lakĂłi között szkĂtĂĄkat Ă©s szarmatĂĄkat is
emlĂtett, akiknek szĂĄma jelentĆs lehetett, mert veszĂ©ly esetĂ©n akĂĄr szĂĄzezer fĆt tudtak
összetoborozni. Friedrich KlĂĄra a földrajzi nĂ©v Ă©s az ĂrĂĄs hasonlĂłsĂĄga alapjĂĄn azt feltĂ©telezi,
hogy az ĂrĂĄst a szkĂtĂĄk adtĂĄk ĂĄt az IbĂ©riai-fĂ©lsziget (a kĂ©sĆbbi HispĂĄnia) lakĂłinak.23
A pĂĄlos-rovĂĄsĂrĂĄs kevĂ©sbĂ© terjedt el, mint a szĂ©kely-magyar rovĂĄsĂrĂĄs. NevĂ©t az
egyetlen magyar alapĂtĂĄsĂș keresztĂ©ny szerzetesrendrĆl kapta, mert a pĂĄlos szerzetesek
hasznĂĄltĂĄk legtovĂĄbb ezt az ĂrĂĄsmĂłdot. BetƱi a szĂ©kely-magyar rovĂĄsĂrĂĄs betƱinĂ©l Ăveltebbek,
az ĂrĂĄs irĂĄnya balrĂłl jobbra haladt. Sok ĂrĂĄsos emlĂ©k kerĂŒlt elĆ DĂ©l-AmerikĂĄban, ami azzal
magyaråzható, hogy magyar pålos szerzetesek vettek részt a középkorban a dél-amerikai
indiĂĄnok megtĂ©rĂtĂ©sĂ©ben. A pĂĄlos-rovĂĄsĂrĂĄs emlĂ©kei fennmaradtak a magyar nyelvƱ
barlangfeliratokban, levelezésekben és térképfeliratokban.24
II. 1. 1. A magyar rovĂĄsĂrĂĄs jelentĆsĂ©ge
Napjaikban a magyar rovĂĄsĂrĂĄssal kapcsolatban azok a nĂ©zetek kezdenek elĆtĂ©rbe kerĂŒlni,
amelyek az ĂrĂĄs eredetisĂ©gĂ©t, egyedisĂ©gĂ©t Ă©s törtĂ©nelmi jelentĆsĂ©gĂ©t hangsĂșlyozzĂĄk.
A Kårpåt-medencei Tatårlakån N. Vlassa kolozsvåri régész åltal 1961-ben talålt 6500
Ă©ves agyagkorongok jeleinek vizsgĂĄlata sorĂĄn kiderĂŒlt, hogy a rajtuk lĂ©vĆ jelformĂĄk a Tigris
Ă©s az EufrĂĄtesz völgyĂ©ben feltĂĄrt körĂŒlbelĂŒl 1000 Ă©vvel kĂ©sĆbbi leleteken is megtalĂĄlhatĂłk,
mint a sumer Ă©kĂrĂĄs jelei, amelyek a KĂĄrpĂĄt-medencĂ©bĆl kirajzott emberek közvetĂtĂ©se ĂĄltal
juthattak el MezopotĂĄmiĂĄba. A tatĂĄrlakai korongok bizonyĂtottĂĄk, hogy az ĆsĂĄbĂ©cĂ© rajzos
jelekkel valĂł bĆvĂtĂ©se, - amely a kĂ©sĆbbi sumer ĂrĂĄs jellemzĆje lett -, mĂĄr a KĂĄrpĂĄt-
medencĂ©ben elkezdĆdött.25
Az erdĂ©lyi Tordos környĂ©kĂ©n Torma ZsĂłfia rĂ©gĂ©sznĆ ĂĄltal 1875-ben feltĂĄrt, körĂŒlbelĂŒl
4500 éves cserépdarabokon és orsógombokon26 fennmaradt jelek azt igazoljåk, hogy a
Kårpåt-medence népességének csak egy része våndorolt åt Mezopotåmiåba. A
cserĂ©pdarabokon sok olyan jel van, amely az Ćsi ĂrĂĄsjelekkel megegyezĆ, Ă©s ha sok jel
21 Friedrich i. m. 45-46. o. 22 StrabĂłn Kr. e. 64-ben szĂŒletett, kappadĂłkiai Ă©s görög szĂŒlĆk gyermekekĂ©nt. Hiv.: Friedrich i. m. 46. o. 23 Friedrich i. m. 46. o. 24 VĂgh i. m. 20-21. o. 25 Varga Csaba: JEL JEL JEL avagy az ABC harmincezer Ă©ves törtĂ©nete. FrĂg KönyvkiadĂł, 2001. 189-192. o. 26Friedrich i. m. 41. o.
39
halmazånak egésze azonos egy måsik, zårt jelcsoporttal, akkor az, nem lehet véletlen. A
közelben (Vincsa Ă©s balkĂĄni terĂŒletek) elĆkerĂŒlt tovĂĄbbi leletek kiegĂ©szĂtettĂ©k a korĂĄbban
talålt, hiånyos jelkészletet. A jelek két csoportba oszthatók, az egyik az åbécé alapjelei és
egyszerƱ ligatĂșrĂĄi, a mĂĄsik a rajzos vagy erĆsen dekoratĂv ligatĂșrĂĄk. Az elsĆ csoport jeleinek
megvizsgĂĄlĂĄsĂĄt követĆen nyilvĂĄnvalĂłvĂĄ vĂĄlt, hogy azok egyetlen jelkĂ©szletbe tartoznak, Ă©s
eléggé nagy pontossåggal (azért nem egészen pontosan, mert lehet, hogy nem maradt fenn az
összes jel a töredĂ©kes emlĂ©keken) lefedik a rĂ©gi KĂĄrpĂĄt-medencei ĂĄbĂ©cĂ© jeleit. Az elĆkerĂŒlt
ligatĂșrĂĄk Ă©s egyedi jelformĂĄk, ezzel a rekonstruĂĄlt ĂĄbĂ©cĂ©vel egyĂŒtt egyĂ©rtelmƱvĂ© tettĂ©k, hogy
ez a rĂ©gi (6500 - 4500 Ă©vvel ezelĆtti) ĂĄbĂ©cĂ©, megegyezik (a csekĂ©ly eltĂ©rĂ©s magyarĂĄzhatĂł a
köztĂŒk lĂ©vĆ 6 - 4 ezer Ă©vvel) a mai KĂĄrpĂĄt-medencei ĂĄbĂ©cĂ©vel, tehĂĄt itt napjainkig
fennmaradt.27
Az egyiptomi Ă©s a magyar ĂĄbĂ©cĂ© kapcsolatĂĄra is vannak bizonyĂtĂ©kok. Az egyiptomi
dĂ©motikus Ă©s a KĂĄrpĂĄt-medencei (magyar) ĂĄbĂ©cĂ© jeleinek összehasonlĂtĂĄsa utĂĄn kiderĂŒlt, hogy
a két betƱsor közötti egybeesés szinte tökéletes. A szkarabeusz jel (a magyar hieroglif åbécé
egyik jele) formai Ă©s hangzĂĄsbeli kapcsolatĂĄra is talĂĄltak igazolĂĄst.28
A rĂ©gi kĂnai ĂrĂĄstöredĂ©keken fennmaradt jeleket összehasonlĂtottĂĄk a KĂĄrpĂĄt-medencei
ĆsĂĄbĂ©cĂ©vel. Az összevetĂ©st követĆen feltƱnĆ hasonlĂłsĂĄgok mutatkoztak, ezĂ©rt feltĂ©telezhetĆ,
hogy a kĂnai nĂ©pcsoportok jĂłl ismertĂ©k az Ćsi magyar ĂĄbĂ©cĂ©t, Ă©s erre Ă©pĂtkezve fejlesztettĂ©k ki
a nyelvĂŒkhöz jobban illeszkedĆ ĂrĂĄsrendszerƱket.29
KözĂ©p-AfrikĂĄban is feltĂĄrtak olyan Ćsi ĂrĂĄsmaradvĂĄnyokat, amelyek jeleinek - bĂĄr kevert
ĂĄbĂ©cĂ©k - egy rĂ©sze megfeleltethetĆ az Ćsi ĂĄbĂ©cĂ©vel.30
A legkorĂĄbbi krĂ©tai jelek vizsgĂĄlata sorĂĄn szembetƱnĆ volt, hogy azok szinte teljes
egĂ©szĂ©ben kiadjĂĄk az Ćsi ĂĄbĂ©cĂ© KĂĄrpĂĄt-medencei vĂĄltozatĂĄt.31 A krĂ©tai Knosszosz közelĂ©ben
talĂĄlt legalĂĄbb 4 ezer Ă©ves korongot, a âphaisztoszi diszketâ - a rajta lĂĄthatĂł jelek miatt -,
sokĂĄig az ĂrĂĄstörtĂ©net csodĂĄjĂĄnak tartottĂĄk. Varga Csaba szerint a jelek lecsupaszĂtĂĄsa utĂĄn - a
âcsontvĂĄzâ-ukat vizsgĂĄlva -, mĂ©g az Ćsi ĂĄbĂ©cĂ©vel valĂł hasonlatossĂĄg is kimutathatĂłvĂĄ vĂĄlt.
ElkĂ©pzelĂ©se szerint a korong kĂ©szĂtĆje szĂĄndĂ©kosan torzĂthatta el a betƱket, hogy ezzel az
ĂĄlcĂĄval egy betƱfelismerĆ jĂĄtĂ©kra csĂĄbĂtsa olvasĂłit. Ezt a következtetĂ©st azzal is
alĂĄtĂĄmasztotta, hogy a korong öntvĂ©ny, tehĂĄt sokszorosĂtĂĄsra volt alkalmas a rĂ©buszjĂĄtĂ©k.32
27 Varga Csaba i. m. 193-198. o. 28 Ld. bĆvebben: Varga Csaba i. m. 209-221. o. Ă©s 273-316. o. 29 Varga Csaba i. m. 355. o. 30 Varga Csaba i. m. 365. o. 31 Varga Csaba i. m. 374. o. 32 Varga Csaba i. m. 375-378. o.
40
MĂ©g az eredeti latin ĂĄbĂ©cĂ© Ă©s az Ćsi ĂĄbĂ©cĂ© jelei között is lehetett kapcsolat (Varga Csaba
véleménye szerint).33
Aetichushoz köthetĆ (650 körĂŒl) a KĂĄrpĂĄt-medencei ĂĄbĂ©cĂ© legrĂ©gebbrĆl fennmaradt
lejegyzĂ©se. Sok esetben könnyen azonosĂthatĂł az ĆsĂĄbĂ©cĂ©vel ez az ĂĄbĂ©cĂ©. Csak azt kellett
szem elĆtt tartani, hogy a jelek torzulĂĄsĂĄt rögzĂtĂ©sĂŒk mĂłdja mikĂ©nt befolyĂĄsolhatta (az
ĆsĂĄbĂ©cĂ©t vĂ©stĂ©k Ă©s rĂłttĂĄk, az Aetichus ĂĄltali pedig kalligrafikus kĂ©zĂrĂĄssal kĂ©szĂŒlt). Mivel a
jelek hangzĂĄsa is feljegyzĂ©sre kerĂŒlt, a hangzĂĄs Ă©s a jelforma egybeesĂ©se alapjĂĄn igazolhatĂłvĂĄ
vĂĄltak a jelazonosĂtĂĄsok, valamint az is, hogy az Aetichus-fĂ©le betƱkĂ©szlet a magyar ĂĄbĂ©cĂ©vel
ållt a legközvetlenebb kapcsolatban.34
II. 1. 2. A mai rovĂĄsĂrĂĄsos ĂĄbĂ©cĂ© kialakulĂĄsa
A rovĂĄsĂrĂĄsban minden hangra volt Ă©s van egy betƱ. A rĂ©gi ĂĄbĂ©cĂ©k eleinte 32 betƱbĆl ĂĄlltak,
majd bĆvĂŒltek Ă©s mĂĄr magĂĄnhangzĂłkat is tartalmaztak. A 12. szĂĄzadi botnaptĂĄrban fellelhetĆk
az A, E, I, O, Ă, U Ă©s Ă, majd elĆször a 16. szĂĄzadi Csepregi Ferenc palatĂĄblĂĄn az Ă Ă©s az Ă
hang ĂrĂĄsjelei. A többi hosszĂș magĂĄnhangzĂłhoz Forrai SĂĄndor vĂĄlasztott jelformĂĄkat a hiteles
rĂ©gi betƱsorokbĂłl, Ăgy a 20. szĂĄzadban mĂĄr 39 betƱs lett a rovĂĄsĂrĂĄsos ĂĄbĂ©cĂ©.35
A rovĂĄsĂrĂĄs mitolĂłgiĂĄjĂĄt tekintve, a jelnevek nagy rĂ©szĂ©t az ĂĄbrĂĄzolt dolgok
azonosĂtĂĄsĂĄval sikerĂŒlt meghatĂĄrozni. Ăgy valĂłszĂnƱsĂthetĆ, hogy ezekbĆl a nevekbĆl
keletkezett egykor a szĂ©kely rovĂĄsbetƱk hangalakja. Az akrofĂłnia36 (ĂrĂĄstörtĂ©neti folyamat)
sorĂĄn a jelnevekbĆl betƱk keletkeztek, pĂ©ldĂĄul a hal jelnĂ©vbĆl a âhâ, a sarok jelnĂ©vbĆl az
âsâ.37
A magyar rovĂĄsĂrĂĄs fejlettsĂ©gĂ©t bizonyĂtja, hogy ellentĂ©tben mĂĄs rovĂĄsĂrĂĄsokkal, mĂĄr rĂ©gen
sok összerovĂĄst (ligatĂșrĂĄt) alkalmazott.38 Az ĂrĂĄs irĂĄnya az Ćsi leleteken jobbrĂłl balra haladĂł.
A hagyomĂĄnyt nem követĆ balrĂłl jobbra törtĂ©nĆ ĂrĂĄs esetĂ©n, meg kell fordĂtani a betƱket. A
mondatokban a szavakat szĂłközök vĂĄlasztjĂĄk el egymĂĄstĂłl, az ĂrĂĄsjelek megegyeznek a latin
betƱs ĂrĂĄsnĂĄl alkalmazottakkal. TiszteletbĆl csak azok a betƱvĂĄltozatok hasznĂĄlatosak,
amelyek valamely rĂ©gi rovĂĄsĂrĂĄsos emlĂ©ken megtalĂĄlhatĂłk. Ăgy az Ășjabb hangoknak (Q, W, X,
33 Ld. bĆvebben: Varga Csaba i. m. 427. o. 34 Varga Csaba i. m. 233-240. o. 35 Friedrich i. m. 34. o. 36 Az akrofĂłnia: a szĂłĂrĂĄs jeleinek a kezdĆhangok leĂrĂĄsĂĄra valĂł felhasznĂĄlĂĄsa. (Hiv.: KĂ©ki: i. m. 19. o.) Ezen elv
segĂtsĂ©gĂ©vel a szavak jelentĂ©sĂ©nek figyelmen kĂvĂŒl hagyĂĄsa ĂĄltal, az elsĆ hangzĂłk önĂĄllĂł betƱkĂ©nt
alkalmazhatĂłk. (Hiv.: KĂ©ki: i. m. 61. o.) 37 Varga GĂ©za: A szĂ©kely rovĂĄsĂrĂĄs eredete. ĂrĂĄstörtĂ©neti KutatĂł IntĂ©zet, Budapest 1998. 25. o. 38 Friedrich i. m. 34. o.
41
Y) nincs egy konkrĂ©t rovĂĄsĂrĂĄsos megfelelĆje, hanem a rĂ©gi betƱk kombinĂĄciĂłival fejezhetĆk
ki.39
II. 1. 3. A rovĂĄsĂrĂĄs emlĂ©kei
A magyar ĂĄbĂ©cĂ©vel Ărott legfontosabb ĂrĂĄsemlĂ©kek között a következĆket kell megemlĂteni.40
A 6-7. szĂĄzad fordulĂłjĂĄrĂłl, avar kori sĂrbĂłl kerĂŒlt elĆ Szarvas hatĂĄrĂĄban, egy csontbĂłl kĂ©szĂŒlt
tƱtartĂł, amelynek mind a nĂ©gy oldalĂĄra rovĂĄsĂrĂĄsos szöveget karcoltak (a harmadik sor fele
mĂĄr olvashatatlan). VĂ©kony GĂĄbor olvasatĂĄt alapul vĂ©ve a szöveg mai hangzĂĄssal a következĆ
lehetett: âĂNGĂR Ć°ZĆNEK IMĂ E VAS TĆ° TEVĆDJĂN (UGORJON?), ĂZZĂN, TĆ°, TĆ°,
SZĂRĂ, BĂKĆ, VARRĂ! FESESZ (FUSS) ELĂJE, SZAL(ASZD) âŠâŠâŠâŠ. ĂNGĂR (MEG)
NE EGYEN, Ć°ZD EL, EMĂSZD EL ĆT, ĂN ISTENEM!â41
A környei, avar sĂrban talĂĄlt Ăj, valĂłszĂnƱleg a 600-as Ă©vek vĂ©gĂ©n kĂ©szĂŒlhetett. A
markolatlemezĂ©n olvashatĂł rovĂĄsĂrĂĄsos felirat, VĂ©kony GĂĄbor kiejtĂ©s hƱ ĂĄtiratĂĄnak mai
hangzĂĄs szerinti vĂĄltozatĂĄban: âTE (EZ AZ) ĂJAT LĆDD (LĂVESD) NYILLAL ELLEN(e) (az
utolsĂł szĂł lehetsĂ©ges, hogy: ELĆRE)â.42
ElĆkerĂŒlt egy hun övcsat is a 800-as Ă©vekbĆl, de ennek rovĂĄsĂrĂĄsos feliratĂĄt mĂ©g nem
sikerĂŒlt teljesen elolvasni, csak az tƱnik biztosnak, hogy a rajta talĂĄlhatĂł elsĆ ligatĂșra
(összevonĂĄs-összerovĂĄs) jelentĂ©se: âBATAâ43, az utolsóé pedig: âĂGYâ44.
A Szent IstvĂĄn kirĂĄly pĂ©nzĂ©rmĂ©in lĂĄthatĂł Ćsi magyar szövegekre, Kukai SĂĄndor hĂvta fel a
figyelmet 1999-ben. A pĂ©nzek egyik oldalĂĄn latin betƱvel a âStephanus rexâ45 felirat
olvashatĂł, a mĂĄsik oldalon pedig Ćsi, magyar betƱs felirat talĂĄlhatĂł. A magyar betƱs szöveg
feloldĂĄsa: âDUKATUS GESZĂJASZ INPĂRJEâ46 (dukĂĄt GĂ©za birodalmĂĄbĂłl).
Az alsĂłszentmihĂĄlyi torony rĂłmai kori faragott köve, rovĂĄsĂrĂĄsos feliratot Ćrzött meg.
Kora a 200-as Ă©vektĆl kezdve bĂĄrmikorra tehetĆ, de a legvalĂłszĂnƱbb a 800-as Ă©s az 1200-as
Ă©vek közötti keletkezĂ©s. A hĂĄrom soros szöveg közĂ©psĆ sorĂĄnak jelentĂ©se a legbiztosabb:
âĂVĂRI MĂRK (fĂ©le) TORONY EZâ47.
Egy pĂ©csi Ă©pĂtkezĂ©sen talĂĄlt (valĂłszĂnƱleg 1200-1300 között kĂ©szĂŒlt) sĂrkĆ felirata is
rovĂĄsĂrĂĄssal ĂrĂłdott. A szöveg megfejtĂ©se Forrai SĂĄndor alapjĂĄn: âABA SZENTJEI VAGYUNK
39 Friedrich i. m. 5. o. 40 Varga Csaba i. m. 241-270. o. 41 Varga Csaba i. m. 245. o. 42 Varga Csaba i. m. 246. o. 43 Varga Csaba i. m. 247. o. 44 Varga Csaba i. m. 247. o. 45 Varga Csaba i. m. 246. o. 46 Varga Csaba i. m. 247. o. 47 Varga Csaba i. m. 248. o.
42
AKI ESZTER ANNA ERZSĂBETâ48. A kövön lĂĄthatĂł vĂ©set egy cĂmerpajzs rajza, valĂłszĂnƱleg
az egykor PĂ©cs közelĂ©ben mƱködött Benedek rend cĂmere. A vĂ©sĂ©st kĂ©szĂtĆ szellemesen, az
emblĂ©makĂ©nt funkcionĂĄlĂł jelbe Ă©pĂtette be az âABAâ szĂłt. Az Ă©rtelmezĂ©shez az is hozzĂĄjĂĄrul,
hogy ma is lĂ©tezik egy Aba nevƱ közsĂ©g PĂ©cs közelĂ©ben. Az âABAâ ebben az esetben egy
ötletes ligatĂșra, grafikĂĄja cĂmer Ă©rtĂ©kƱ, közĂ©psĆ kiemelt jele megadja a rend nevĂ©t, olvasata
pedig a szĂŒzek szĂĄrmazĂĄsi helyĂ©t.
A vargyasi, rovĂĄsĂrĂĄssal kĂ©szĂŒlt felirat az 1200-1300-as Ă©vek fordulĂłja körĂŒl
keletkezhetett, jelentĂ©se: âMIHĂLY IRTĂN KĂVETâ49.
HĂłdmezĆvĂĄsĂĄrhely, KenyereĂ©r dƱlĆnek nevezett rĂ©szĂ©n, kĂștĂĄsĂĄs közben egy feliratos
gyƱrƱt talĂĄltak, amely valamikor 1200-1300 között kĂ©szĂŒlhetett. A gyƱrƱ belsejĂ©ben
körbefutĂł rovĂĄsĂrĂĄsos felirat olvasata Varga Csaba Ă©rtelmezĂ©sĂ©ben: âĂDES NEMES JĂ KIS
URAM GYĂNI RĂASZâ50 (a RĂASZ esetlegesen ROASZ is lehet, amely abban az idĆben
közismert hun név volt).
Az 1250-es Ă©vekbĆl szĂĄrmazĂł nagy rovĂĄsbotot Luigi Fernando Marsigli (olasz
hadimĂ©rnök) ErdĂ©lyben talĂĄlta, 1690 tĂĄjĂĄn. A boton hosszadalmas (690 betƱbĆl ĂĄllĂł) magyarul
Ărt szöveg volt lĂĄthatĂł, amelyet szerencsĂ©re Marsigli lemĂĄsolt (ezĂ©rt lehet tudomĂĄsunk rĂłla),
mert maga a rovĂĄsbot sajnos elveszett. Marsigli szerint a rovĂĄsbot: âA szĂ©kelyföld rĂ©gi szkĂta
lakĂłi nyelvĂ©nek fĂĄra faragott gyƱjtemĂ©nye, mely a katolikus hitre elĆször ĂĄttĂ©rtek
hasznĂĄlatĂĄra a mozgĂł ĂŒnnepek naptĂĄrĂĄt tĂŒntette fel âŠâ51 AzĂłta mĂĄr ismert, hogy a Marsigli-
fĂ©le naptĂĄr az ĂĄllandĂł ĂŒnnepeket sorolta fel, pĂ©ldĂĄul: KiskarĂĄcsony, György nap, stb. Ilyen
rovĂĄsbotokat korabeli szokĂĄs szerint templomok elĆterĂ©ben helyeztek el, hogy a hĂvek közĂŒl
bĂĄrki könnyen tĂĄjĂ©kozĂłdhasson az elkövetkezendĆ egyhĂĄzi ĂŒnnepekrĆl. Ez a szokĂĄs arra is
következtetni enged, hogy a köznĂ©p el tudta olvasni a rovĂĄsĂrĂĄsos feliratokat, tehĂĄt a magyar
åbécé széles körben ismert volt.
A Svåjcban talålt 13-14. szåzadból szårmazó, fagerendåba rótt szöveg, érdekes
nĂ©pvĂĄndorlĂĄsi tĂ©rkĂ©p megrajzolĂĄsĂĄhoz nyĂșjtott segĂtsĂ©get. A feltĂ©telezĂ©s szerint 441-ben
Attila Ă©s Aetius catalanaumi csatĂĄjĂĄbĂłl, körĂŒlbelĂŒl 20-25 fĆs hun csapat menekĂŒlt Ă©szakra. A
svĂĄjci hegyek között, a mĂ©ly Anniviers-völgyben hĂșzĂłdott meg, majd letelepedett Ă©s lĂ©tre
hozott kĂ©t aprĂł falvacskĂĄt: Pinsecet Ă©s Vissoiet (nevĂŒk emlĂ©keztet a PenszĂ©k Ă©s a Vizsoly
nevekre). A svĂĄjci PenszĂ©ken fennmaradt, fagerendĂĄba rĂłtt szöveget a szakĂ©rtĆk szerint a 13-
14. szĂĄzadban vĂ©shettĂ©k a fĂĄba. A felirat bal oldali rĂ©sze azĂ©rt hiĂĄnyzik, mert egy kĂ©sĆbbi
48 Varga Csaba i. m. 250. o. 49 Varga Csaba i. m. 248. o. 50 Varga Csaba i. m. 249. o. 51 Varga Csaba i. m. 252. o.
43
ĂĄtĂ©pĂtĂ©s alkalmĂĄval megcsonkĂtottĂĄk a gerendĂĄt. SzörĂ©nyi Levente alapjĂĄn a szöveg a
következĆ: âJĂVEL HEGYĂVĂ, UDJAD ĂDĂJĂT: DJĂLUâ52.
A székelyderzsi téglåba vésett felirat 1431-ben keletkezett, és a helyi unitårius
templomba beĂ©pĂtve talĂĄltĂĄk meg. A szöveg olvasata: âMIKLĂS SZENTI AZ PAPâ53.
Az 1483-bĂłl szĂĄrmazĂł nikolsburgi rovĂĄsĂrĂĄsos ĂĄbĂ©cĂ©, egy ĆsnyomtatvĂĄny hĂĄtsĂł tĂĄblĂĄja elĂ©
kötve maradt fenn. A kĂŒlönleges emlĂ©k a teljes (35 betƱbĆl ĂĄllĂł) magyar ĂĄbĂ©cĂ©t Ă©s mellette 11
ligatĂșrĂĄt (jelösszevonĂĄst) is megĆrzött.
A csikszentmĂĄrtoni rĂłmai katolikus templom oldalĂĄn talĂĄlt, 1501-bĆl szĂĄrmazĂł felirat,
azon kevĂ©s emlĂ©kek egyike, amely azt igazolja, hogy az ĂĄbĂ©cĂ© ismerete Ă©s az ĂrĂĄstudĂĄs, a
kĂ©tkezi munkĂĄbĂłl Ă©lĆ emberek alapmƱveltsĂ©gĂ©hez hozzĂĄtartozott. A felirat mĂĄra mĂĄr csak
mĂĄsolatban maradt fenn, olvasata SebestyĂ©n Gyula szerint: âĂRNAK SZĂLETĂSĂTĆL
FOGVĂN ĂRNAK EZERĂTSZĂZEGY ESZTENBĆBE. MĂTYĂS, JĂNOS, ISTVĂN (?)
KOVĂCS CSINĂLTĂK. MĂTYĂS, GERGELY MESTER CSINĂLTĂK.â54.
Az 1515 körĂŒli konstantinĂĄpolyi hĂradĂĄs pĂłrul jĂĄrt követek törtĂ©netĂ©t Ćrizte meg.
UlĂĄszlĂł magyar kirĂĄly követeket (BĂ©lai BarnabĂĄs Ă©s Keteji SzĂ©kel TamĂĄs) kĂŒldött Szelim
török szultĂĄnhoz, aki azokat 2 Ă©vre az Ali BasĂĄhoz cĂmzett követsĂ©gi fogadĂł istĂĄllĂłjĂĄba
zĂĄratta. A törtĂ©netet Keteji SzĂ©kel TamĂĄs örökĂtette meg az istĂĄllĂł falĂĄba vĂ©sve. Ezt a feliratot
fedezte fel és måsolta le 1553-ban Derschwam Jånos követ (II. Szulejmån szultånhoz menet).
A felirat olvasata a következĆ: âEZERĂTSZĂZTIZENĂT ESZTENDĆBEN ĂRTĂK EZT.
LĂSZLĂ KIRĂLY ĂT KĂVETĂT VĂRATTĂK ITT. BILAJI BARNABĂS KETTĆ
ESZTENDEIG ITT VOLT, NEM CSELEKEDETT A CSĂSZĂR. KETEJI SZĂKEL TAMĂS
ĂRTA EZT. SZELIM BĂG ITT TARTOTTA BENN SZĂZ LĂVAL.â55.
Az 1598-as Rudimenta cĂmƱ (A hunok rĂ©gi nyelvĂ©nek elemei alcĂmƱ) tankönyvet,
Telegdi JĂĄnos az Ćsi magyar ĂrĂĄsmĂłd oktatĂĄsĂĄhoz kĂ©szĂtette. Ismertette benne a magyar ĂĄbĂ©cĂ©t
Ă©s pĂ©ldĂĄkkal illusztrĂĄlta a betƱösszevonĂĄsokat Ă©s egyĂ©b ĂrĂĄsbeli szabĂĄlyokat. OlvashatĂł benne
a Miatyånk és a Hiszekegy szövege is.
Miskolczi CsulyĂĄk GĂĄspĂĄr reformĂĄtus esperes kĂ©t egymĂĄstĂłl alig kĂŒlönbözĆ magyar
ĂĄbĂ©cĂ© betƱsorĂĄt jegyezte fel 1610 körĂŒl.
52 Varga Csaba i. m. 242. o. 53 Varga Csaba i. m. 254. o. 54 Varga Csaba i. m. 257. o. 55 Varga Csaba i. m. 258. o.
44
1624-bĆl egy humoros âriogatĂłâ rovĂĄsĂrĂĄssal ĂrĂłdott szöveg maradt fenn egy könyv
elejĂ©n: âEZ TĂKE FARKASLAKI MĂTYĂSĂ EZ AZ KĂNYĂ HA KI ELLOPIJA
FELAKASZTJĂK.â56.
Az énlakai unitårius templom kazettås mennyezetének egyik kazetta felirata 1668-ból
Ćrzött meg rovĂĄsĂrĂĄsos jeleket. A szöveg olvasata a következĆ: âEGY AZ ISTEN. GEORGIUS
MUSNAI DIAKON.â57. A kazetta mind a nĂ©gy sarkĂĄban lĂĄthatĂł az âEGY ISTENâ ligatĂșra.
RovĂĄsĂrĂĄsos feljegyzĂ©sek vannak mĂ©g KĂĄjoni JĂĄnostĂłl 1673-bĂłl Ă©s SzentivĂĄnyi DĂĄnieltĆl
1679-bĆl.
A marosvĂĄsĂĄrhelyi kĂ©zirat kilenc szĂ©kely ĂĄbĂ©cĂ©t (vĂĄltozatot) Ćrzött meg 1753-bĂłl.
ZakariĂĄs JĂĄnos szerzetes Peruban folytatott hittĂ©rĂtĆ tevĂ©kenysĂ©get, Ă©s magyar ĂĄbĂ©cĂ©vel Ărt
levelet 1756. ĂĄprilis 16-ĂĄn. A levĂ©l latinul ĂrĂłdott, mĂ©g a magyar ĂĄbĂ©cĂ© szerinti rĂ©sze is. A
szövegben a spanyolok kegyetlen tevĂ©kenysĂ©gĂ©rĆl szĂĄmolt be, valĂłszĂnƱleg ezĂ©rt prĂłbĂĄlta a
magyar ĂĄbĂ©cĂ© alkalmazĂĄsĂĄval kikerĂŒlni a cenzĂșra figyelmĂ©t.
RĂ©vai MiklĂłs 1803-ban gyƱjtötte össze a rĂ©gi hun-szkĂta ĂĄbĂ©cĂ©k vĂĄltozatait.
A nagybĂĄnyai reformĂĄtus egyhĂĄz anyakönyvĂ©be rovĂĄsĂrĂĄssal 1821-ben jegyezte be,
valĂłszĂnƱleg TĂ©csi DĂĄniel esperes, a MiatyĂĄnkot Ă©s az ĂĄbĂ©cĂ©t.
Petrovay JĂĄnos 1903-ban rovĂĄsĂrĂĄssal Ărt levelet Tar MihĂĄlynak. Olvasata a következĆ: âJĂ
NAPOT KĂVĂNOK KEGYELMEDNEK! KEZEMHEZ VETTEM MIND A KĂT LEVELĂT,
VALAMINT A FĂNYKĂPET IS. ĂRĂMMEL FOGADTAM. NEM VĂLASZOLTAM EDDIG,
MIVEL EZĂN A ROSZ ĂDĆJĂRĂSBAN A KĂSZVĂNY HASOGATJA A KARJAIMAT.
AZĂRT MOST CSAK RĂVIDEN ANNYIT ĂROK, FEL SE VEGYE KEGYELMED HERMANN
OTTĂ ĂRNAK A FIRKĂLĂSĂT. NEM ĂRDEMES ARRA SEM, HOGY AZ EMBER A
TOLLĂT KOPTASSA OKOSKODĂSA FELETT! AZT TARTJAA MAGYAR EMBER: KUTYA
UGATĂS â SZAMĂR ORDĂTĂS NEM HALLATSZIK MENYORSZĂGBA! TEHĂT
KEGYELMEDET SE BĂNCSA AKĂRMIT FIRKĂLNAK, - KEGYELMEDNEK MEGVAN A
MAGA ĂNTUDATJA : HOGY IGAZ AZ, A MIT ĂLLĂT!! EZEK UTĂNIS JĂ INDĂLATTAL
MARAD KEGYELMEDHEZ ĂREG PETROVAI JĂNOS.â58.
1973-ban egy szĂ©kelyföldi (Parajd) kapu feletti felirat kĂ©szĂtĆje Szekeres Lajos
sĂłbĂĄnyĂĄsz Ă©s fafaragĂł volt, aki mĂĄr csak egy nagyon leromlott ĂĄbĂ©cĂ©t ismert, de mĂ©g Ăgy is
olvashatĂł a szöveg: âE KAPUT FARAGTA SZEKERES LAJOS.â59.
56 Varga Csaba i. m. 262. o. 57 Varga Csaba i. m. 264. o. 58 Varga Csaba i. m. 269. o. 59 Varga Csaba i. m. 270. o.
45
II. 1. 3. 1. A rĂ©gi rovĂĄsĂrĂĄsos emlĂ©kek pusztulĂĄsa
Annak magyarĂĄzata, hogy jelentĆsĂ©gĂ©hez kĂ©pest viszonylag kevĂ©s Ćsi ĂrĂĄsos emlĂ©k maradt
fenn, a keresztĂ©nysĂ©get erĆszakkal terjesztĆ, Ă©s az Ćsi pogĂĄny kultĂșra minden emlĂ©kĂ©t pusztĂtĂł
hittĂ©rĂtĂ©sben keresendĆ.60
I. IstvĂĄn rendelkezĂ©seibĆl fennmaradt emlĂ©k szerint â⊠Szilveszter pĂĄpa tanĂĄcsolĂĄsa
folytån hatåroztatott, hogy a magyarok, székelyek, kunok, valamint az egyhåzi magyar
keresztĂ©ny papsĂĄg ĂĄltal is hasznĂĄlt rĂ©gi magyar betƱk Ă©s vĂ©setek, a jobbrĂłl balra pogĂĄny ĂrĂĄs
megszĂŒntetĆdjĂ©k Ă©s helyĂ©be a latin betƱk hasznĂĄltassanak. ⊠Az egyhĂĄzakban talĂĄlhatĂł
pogĂĄny betƱkveli felĂrĂĄsok Ă©s imakönyvek megsemmisĂttessenek Ă©s latinval felcserĂ©ltessenek.
Valamint pedig azok, akik rĂ©gi pogĂĄny iratokat beadnak, 1-tĆl 10 dĂ©nĂĄrig kapjanak jutalmat.
A beadott iratok Ă©s vĂ©setek pedig tƱzzel Ă©s vassal pusztĂttassanak el, hogy ezek kiirtĂĄsĂĄval a
pogĂĄny vallĂĄsra emlĂ©kezĂ©s, visszavĂĄgyĂłdĂĄs megszĂŒntetĆdjĂ©k.â 61.
KĂĄllay Ferenc A pogĂĄny magyarok vallĂĄsa cĂmƱ könyvĂ©ben a következĆket Ărta: ââŠ
hogy több ĂrĂĄsos emlĂ©kek fenn nem maradtak, az nem csuda, ha meggondoljuk, hogy nĂĄlunk
mint mĂĄsutt a pogĂĄny ĂrĂĄsok s babonĂĄs jegyzĂ©kek a keresztĂ©ny fejedelmek parancsĂĄra
elĂ©gettettek, megsemmisĂttettek, nevezetes I. AndrĂĄs parancsĂĄban meghagyatik, hogy minden
magyar s idegen, ki MagyarorszĂĄgban lakik, fejĂ©t Ă©s jĂłszĂĄgĂĄt veszĂtse el, ha scythiai nemzeti
pogåny hitét el nem hagyja, a pogåny és scythiai szertartåsokat s hamis Isteneket el kell
törleni, a bĂĄlvĂĄnyok pedig lerontassanak.â 62.
FehĂ©r MĂĄtyĂĄs JenĆ (domonkos rendi rendtörtĂ©nĂ©sz) a KözĂ©pkori magyar inkvizĂciĂł
cĂmƱ könyvĂ©ben kifejtette, hogy: âĂsszegezve adatainkat az inkvizĂciĂł ĂĄltal elkobzott vagy
megsemmisĂtett irodalmi termĂ©kekrĆl, szĂĄmbavĂ©ve azok sokszĂnƱsĂ©gĂ©t, de fĆkĂ©pp több Ăzben
emlĂtett magyarnyelvƱsĂ©gĂ©t, el kell vetnĂŒnk a hivatalos irodalomtörtĂ©neti ĂĄllĂtĂĄst közĂ©pkori
szellemi igĂ©nyeink sivĂĄrsĂĄgĂĄrĂłl, irodalmunk szegĂ©nysĂ©gĂ©rĆl. Voltak magyar ĂrĂĄsok, teljes
könyvek a Halotti beszĂ©d Ă©s a MĂĄria siralom elĆtt is.â 63.
Wass Albert a Magyar öröksĂ©gĂŒnk cĂmƱ kötetben fogalmazta meg, hogy: âSajnos,
amikor az Ćsi magyar tĂĄrsadalmi rendszert a nyugati keresztĂ©ny kultĂșrĂĄval jövĆ feudalista
rendszer vĂĄltotta föl, az egyhĂĄzi hatalmak tĂșlbuzgĂłsĂĄga folytĂĄn minden magunkkal hozott Ćsi
60 Friedrich i. m. 47. o. 61 FƱr i. m. 51. o. 62 KĂĄllay Ferenc: A pogĂĄny magyarok vallĂĄsa. PĂŒski-HasonmĂĄs KiadĂĄs, 1861. 176. o. IdĂ©zi: Friedrich i. m. 47.
o. 63 FehĂ©r MĂĄtyĂĄs JenĆ: KözĂ©pkori magyar inkvizĂciĂł.1967. HasonmĂĄs KiadĂĄs: Gede TestvĂ©rek, 1999. 166. o.
Idézi: Friedrich i. m. 47. o.
46
magyar emlĂ©k megsemmisĂŒlt. A rovĂĄsĂrĂĄsos kĆtĂĄblĂĄkat szĂ©ttörtĂ©k, a rovĂĄs botokat elĂ©gettĂ©k,
hogy nyoma se maradjon az Ćsi âpogĂĄnyâ hitnek.â 64.
II. 1. 4. A rovĂĄsĂrĂĄs tovĂĄbbĂ©lĂ©se
A hatĂĄron innen Ă©s a hatĂĄron tĂșlrĂłl (ErdĂ©ly, FelvidĂ©k, DĂ©lvidĂ©k, MuravidĂ©k, KĂĄrpĂĄtalja,
ĆrvidĂ©k) Ă©rkezĆ, rovĂĄsĂrĂĄssal szakkörökben foglalkozĂł ĂĄltalĂĄnos- Ă©s közĂ©piskolĂĄs gyerekek,
Ă©vek Ăłta rĂ©szt vesznek â elĆször a szĂĄzadfordulĂłn megrendezett â rovĂĄsĂrĂĄs verseny budapesti
döntĆjĂ©n.65
Forrai SĂĄndor Ă©rdekes összefĂŒggĂ©seket tĂĄrt fel a magyar rovĂĄsĂrĂĄs Ă©s a mai gyorsĂrĂĄs
kapcsolatĂĄra vonatkozĂłan. MegfigyelĂ©sei szerint a rovĂĄsĂrĂĄs rövidĂtĂ©si rendszere, a gyorsĂrĂĄs
szinte minden alapelvĂ©t alkalmazza.66 A legismertebb gyorsĂrĂĄs rendszert Sir Isaac Pitman
talĂĄlta ki a 19. szĂĄzadban.67 EgysĂ©ges nemzeti gyorsĂrĂĄs csak nĂ©hĂĄny orszĂĄgban elfogadott,
pĂ©ldĂĄul MagyarorszĂĄgon.68 Az egysĂ©ges magyar gyorsĂrĂĄs rendszert Dr. Radnai BĂ©la (1891-
1962) fejlesztette ki, amelynek alapja a következetes rövidĂtĂ©shasznĂĄlat. Sok jegyĂ©ben
emlĂ©keztet a Pitman-fĂ©le gyorsĂrĂĄsra (pĂ©ldĂĄul: fonetikai alapokra Ă©pĂŒl Ă©s a magĂĄnhangzĂłk
jelölési technikåja is hasonló).69
II. 2. A latin betƱs ĂrĂĄs
Annak ellenĂ©re, hogy török közvetĂtĂ©ssel arab betƱk is eljutottak magyar terĂŒletre, mert az
ĂĄltaluk kifejlesztett sziyaqatot70 hasznĂĄltĂĄk a pĂ©nzĂŒgyigazgatĂĄs kĂŒlön ĂrĂĄstĂpusakĂ©nt a
megszållt magyarorszågi részeken, a kereszténység felvételével mégis a latin betƱket fogadtåk
el a magyarok.71
A keresztĂ©nysĂ©g felvĂ©tele egyĂŒtt jĂĄrt a latin mƱveltsĂ©ghez valĂł csatlakozĂĄssal Ă©s a latin
ĂĄbĂ©cĂ© ĂĄtvĂ©telĂ©vel. De a latin ĂĄbĂ©cĂ© nem tartalmazta a tipikusan magyar hangokat (âtyâ, âgyâ,
âcsâ, âĂŒâ, ânyâ), Ăgy ezek ĂĄtĂrĂĄsa problĂ©mĂĄs volt. Csak szĂĄzadokkal kĂ©sĆbb vĂĄlt egysĂ©gessĂ© a
magyar betƱk ĂrĂĄsa, Ă©s alakult ki a magyar helyesĂrĂĄs rendszere.72
64 Wass Albert: Magyar öröksĂ©gĂŒnk. KrĂĄter MƱhely EgyesĂŒlet, 2001. 20. o. IdĂ©zi: Friedrich i. m. 48. o. 65 Dittler Ferenc: Az Ćsi magyar rovĂĄsĂrĂĄs Ă©s mai alkalmazĂĄsai. Kiadja a HUN-idea Szellemi HagyomĂĄnyĆrzĆ
MƱhely, Budapest 2006. 46. o. 66 Forrai i. m.116. o. 67 Robinson, A.: Az ĂrĂĄs törtĂ©nete. JĂłszöveg MƱhely KiadĂł, Budapest 2003. 43. o. 68 Kaszab Gyula â SoĂłky Andrea â GulyĂĄs JenĆ IstvĂĄn: Hamis vagy valĂłdi? ĂrĂĄsszakĂ©rtĂ©s Ă©s jogismeret
mindenkinek. Grafodidakt GrafolĂłguskĂ©pzĆ Ă©s SzemĂ©lyisĂ©gfejlesztĆ Központ, Budapest 2003. 157. o. 69 Robinson i. m. 43. o. 70 KĂ©ki i. m. 72. o. 71 FazekasnĂ© Visnyei i. m. 22-23. o. 72 F. Visnyei Irma, GulyĂĄs JenĆ IstvĂĄn, Katona Ăgnes, V. VĂ©kony Györgyi: A grafolĂłgia alaptankönyve.
Grafodidakt GrafolĂłguskĂ©pzĆ Ă©s SZEMĂLYISĂGFEJLESZTĆ KĂZPONT, Budapest 2000. 17. o.
47
A 18. szĂĄzadban többfĂ©le ĂrĂĄsmĂłd lĂ©tezett egymĂĄs mellett, amelyek közĂŒl a
kötĆvonalakkal ellĂĄtott unciĂĄlis ĂrĂĄs Ă©s az ĂĄllĂłbetƱs kapitĂĄlis ĂrĂĄs vĂĄlt uralkodĂłvĂĄ. Ezeket a
jobbra dĆlt kurzĂv ĂrĂĄs vĂĄltotta fel, majd elterjedt a kĂsĂ©rĆ vonalakkal ellĂĄtott Ă©s dĂszĂtett irodai
ĂrĂĄs.73
A 19. szĂĄzadban Gönczy PĂĄl hatĂĄsĂĄra az ĂŒtem(ĂŒteny)ĂrĂĄs vĂĄlt ĂĄltalĂĄnossĂĄ, amely
elnevezĂ©sĂ©t arrĂłl kapta, hogy a diĂĄkoknak vezĂ©nyszĂłra, közepes ritmusban kellett Ărniuk. Az
ĂrĂĄs dĆlt betƱs, felfelĂ© tartĂł vĂ©kony hajszĂĄlvonalat Ă©s lefelĂ© hĂșzott vastag ĂĄrnyĂ©kvonalat
alkalmazott. Az ĂrĂĄsrendszer rĂ©szletes Ă©s alaposan kidolgozott volt, ennek ellenĂ©re több
betƱformĂĄval is elkezdtek kĂsĂ©rletezni a szĂĄzadfordulĂłn.74
A 20. szĂĄzad elsĆ harmadĂĄban a szĂ©pĂrĂĄs kerĂŒlt elĆtĂ©rbe, de tanĂtottĂĄk a dĂszĂtĆ Ă©s a
rondĂrĂĄst is. A kalligrafikus szĂ©pĂrĂĄs magyar vĂĄltozata az angol Castairs betƱmintĂĄi alapjĂĄn
kĂ©szĂŒlt, amely 1906 Ă©s 1948 között volt hasznĂĄlatos.75 FĆbb jellegzetessĂ©gei: betƱszĂĄrak
jobbra dĆlĂ©se, ovĂĄl betƱk ellipszis formĂĄja, (hirtelen, vagy fokozatosan) vastagĂtott lefelĂ©
hĂșzott vonalbĂłl Ă©s vĂ©kony felfelĂ© hĂșzott vonalbĂłl Ă©pĂtkezĂ©s, egyforma mĂ©retƱ vonalközökben
elhelyezett zĂłnĂĄk (mindhĂĄrom), alapvonalon (a közĂ©psĆ vonalköz alja) ĂrĂĄs, betƱk szĂ©lessĂ©ge
1-2-3 ellipszis, bevezetĆ vonal hosszĂș Ă©s alapvonalrĂłl indulĂł, vĂ©gvonal hosszĂș Ă©s a közĂ©psĆ
segédvonalig ér, szóköz egy kisbetƱ szélességƱ, zónaarånyok 1:1:1, egy- és a kétzónås betƱk
arĂĄnya 1:2,5 (hosszĂș szĂĄrak), betƱk dĆlĂ©se 50-68° közötti, Ă©kezetek a betƱ fölött elhelyezve,
nagybetƱk csigĂĄs bevezetĆ vonallal indulĂłak, ĂĄrkĂĄdos kötĂ©smĂłd Ă©s a betƱk alakja nem
vĂĄltozik a szĂłban elfoglalt helyzetĂŒk miatt.76
Az 1925-ös tantervet követĆen sokan bĂrĂĄltĂĄk a szĂ©pĂrĂĄst, mert bonyolultnak Ă©s
nehezen ĂrhatĂłnak tartottĂĄk. Olyan reformot kĂvĂĄntak, amely lehetĆvĂ© teszi a megszakĂtĂĄs
nĂ©lkĂŒli vonalalkotĂĄst, az egyszerƱsĂ©get, a kĂ©nyelmes ĂrhatĂłsĂĄgot. EzĂ©rt a Luttor IgnĂĄc ĂĄltal
1927-re kikĂsĂ©rletezett zsinĂłrĂrĂĄst kezdtĂ©k tanĂtani. Az Ășj ĂrĂĄsmĂłdot, egyrĂ©szt a vonalminĆsĂ©g
(amely mindenhol egyforma vastag és a betƱk årnyékolatlanok), måsrészt a kötöttség miatt (a
szĂł leĂrĂĄsakor nem lehetett felemelni a tollat Ă©s a kötĆvonalak betƱfƱzĂ©ssel, kis visszatĂ©rĆ
hurokkal kapcsolĂłdtak, az Ă©kezeteket csak a szĂł leĂrĂĄsa utĂĄn lehetett kitenni) neveztĂ©k el
zsinĂłrĂrĂĄsnak. MintĂĄul a nĂ©met SĂŒtterlin (1917) Ă©s az osztrĂĄk LegrĂŒn (1924) egybekapcsolt
ĂrĂĄsa szolgĂĄlt. VĂ©gĂŒl a Lutor IgnĂĄc Ă©s Oldal Anna ĂĄltal kialakĂtott vĂĄltozat terjedt el. A
zsinĂłrĂrĂĄs fĆbb jellemzĆi: a betƱsor kĂ©pzetes alapvonalon futĂł (tehĂĄt nincs alapvonal, a betƱk
szinte lebegnek), betƱk szĂ©lessĂ©ge 1-2 körĂĄtmĂ©rĆ, bevezetĆvonal vĂĄltozĂł indulĂĄsĂș (a szĂłbeli
73 F. Visnyei, Gulyås, Katona, V. Vékony i. m. 18. o. 74 Fazekasné Visnyei i. m. 40. o. 75 F. Visnyei, Gulyås, Katona, V. Vékony i. m. 18. o. 76 Fazekasné Visnyei i. m. 41. o.
48
elhelyezkedĂ©stĆl fĂŒggĆen), vĂ©gvonal rövid (a szĂł vĂ©gĂ©n lĂ©vĆ ovĂĄlbetƱknek nincs vĂ©gvonaluk),
betƱtĂĄvolsĂĄg 1 körĂĄtmĂ©rĆ, szĂłtĂĄvolsĂĄg 2 körĂĄtmĂ©rĆ, zĂłnaarĂĄnyok 1:1:1, betƱszĂĄrak dĆlĂ©se 90°
(ĂĄllĂłĂrĂĄs), Ă©kezetek a betƱ fölött elhelyezve, nagybetƱk egyszerƱsĂtettek, betƱfƱzĂ©s kötött
(hurkolt), kötĂ©smĂłd ĂĄrkĂĄdos (kivĂ©tel: kis ârâ), Ă©s a betƱk formĂĄja vĂĄltozĂł a szĂłban elfoglalt
helyĂŒk szerint.77
1945 utĂĄn megsokasodtak a zsinĂłrĂrĂĄssal szembeni kritikĂĄk, mert a sajĂĄtos hurkolĂĄs, a
mesterkĂ©ltsĂ©g, az elĆnytelen betƱformĂĄk Ă©s a bonyolult kapcsolĂĄsi mĂłd miatt, a diĂĄkok ĂrĂĄsa
szinte olvashatatlannĂĄ vĂĄlt. Az iskolĂĄk ĂĄllamosĂtĂĄsĂĄt követĆen (1948. jĂșnius 15.) ĂĄtmenetileg
több normaĂrĂĄs lĂ©tezett egymĂĄs mellett, vĂ©gĂŒl egysĂ©gesen a GerlĂłczy LajosnĂ© ĂĄltal
kidolgozott egyszerƱsĂtett (modern) ĂĄllĂł ĂrĂĄst kezdtĂ©k tanĂtani. Az Ășj ĂĄbĂ©cĂ©skönyv 1956-ban
jelent meg, a normaĂrĂĄs betƱinek alakĂtĂĄsĂĄt Csoma Vilmos ĂĄltal szerkesztett tanĂtĂłi kĂ©zikönyv
tartalmazta. 1963-ban åtdolgoztåk a normåt és az addig ferde 45°-os vonallal kapcsolt betƱket,
ezt követĆen c-s kötĂ©smĂłddal kapcsoltĂĄk. Az egyszerƱsĂtett c-s kötĂ©ses modern ĂĄllĂł ĂrĂĄs fĆbb
jellemzĆi: betƱk dĆlĂ©se 90° (ĂĄllĂł ĂrĂĄs), körformĂĄra Ă©pĂtett, mĂĄzolt vonalvezetĂ©s, 4 majd 3 mm-
es vonalközben elhelyezett, alapvonal kiemelt (ezen ĂŒlnek a betƱk), betƱk szĂ©lessĂ©ge 1-2
körĂĄtmĂ©rĆ, kezdĆvonal az elsĆ vonalköz közepĂ©rĆl indulĂł, betƱk közötti tĂĄvolsĂĄg fĂ©l-
kétharmad betƱszélesség, szóköz 1,5-2 betƱszélességƱ, zónaarånyok 1:1:1, ékezetek a betƱk
fölött középen elhelyezve, nagybetƱk egyszerƱek, kötési technika c-s kötés, kötési mód
ĂĄrkĂĄdos, Ă©kezetek Ă©s ĂĄthĂșzĂĄsok a szĂł leĂrĂĄsa utĂĄn kerĂŒltek elhelyezĂ©sre. Az egyszerƱsĂtett c-s
kötĂ©ses (modern) ĂĄllĂł ĂrĂĄs mĂ©g napjaikban is hasznĂĄlatos.78
Az 1970-es Ă©vektĆl az ĂrĂĄs szĂnvonala a diĂĄkok körĂ©ben (kĂŒlönösen felsĆ tagozatban az
ĂrĂĄstempĂł gyorsĂtĂĄsakor) egyre romlott Ă©s visszaesett az olvashatĂłsĂĄg is, ezĂ©rt Ășj normaĂrĂĄs
kikĂsĂ©rletezĂ©sĂ©be kezdtek. VirĂĄgvölgyi PĂ©ter Ă©s Ligeti RĂłbert kĂ©t lĂ©pcsĆben prĂłbĂĄlkozott az Ășj
normaĂrĂĄs kifejlesztĂ©sĂ©vel 1975 Ă©s 1979, majd 1985 Ă©s 1990 között. Ennek eredmĂ©nyekĂ©nt
1987-tĆl kĂsĂ©rleti cĂ©lbĂłl több iskolĂĄban is bevezettĂ©k az Ășj ĂrĂĄsmĂłdot, az enyhĂ©n jobbra dĆlt
ĂrĂĄst. A VirĂĄgvölgyi-ĂĄbĂ©cĂ©kĂ©nt is ismert rendszer fĆbb jellemzĆi: betƱk dĆlĂ©se 74°, nyitott
ellipszis formĂĄra Ă©s parabolaĂvre Ă©pĂtett, hangsĂșlyos Ă©s hangsĂșlytalan vonalĂș, vonalközben
elhelyezett, alapvonal az elsĆ vonalköz alja, betƱk minden helyzetben ugyanĂșgy ĂrĂłdnak,
kezdĆ- Ă©s a vĂ©gvonal rövid, betƱk tĂĄvolsĂĄga szƱk (fĂ©l betƱszĂ©lessĂ©g), szĂłtĂĄvolsĂĄg 1,5-2
betƱnyi, zĂłnaarĂĄnyok 1:1:1, Ă©kezetek a betƱ dĆlĂ©s irĂĄnyĂĄban a betƱ felett elhelyezve,
nagybetƱk egyszerƱsĂtettek, kötĂ©s lendĂŒletvonallal, hajlĂtĂĄssal Ă©s illesztĂ©ssel megoldott,
77 Fazekasné Visnyei i. m. 42-44. o. 78 Fazekasné Visnyei i. m. 44-46. o.
49
valamint a kötĂ©smĂłd ĂĄrkĂĄdos. Napjainkban az enyhĂ©n jobbra dĆlt ĂrĂĄs tanĂtĂĄsa is elterjedt.79 A
VirĂĄgvölgyi-fĂ©le ĂrĂĄsminta legjelentĆsebb ĂșjĂtĂĄsa, hogy alkalmazkodott a kĂ©zĂrĂĄs fiziolĂłgiĂĄs
jellegzetessĂ©geihez. EzĂĄltal a kĂ©z kevĂ©sbĂ© fĂĄrad el, az ĂrĂĄs lendĂŒletesebb Ă©s gördĂŒlĂ©kenyebb,
Ăgy gyorsabb Ă©s egyedibb.80
A 21. szĂĄzadi MagyarorszĂĄgon az ĂĄllĂł ĂrĂĄs az ĂĄltalĂĄnos (a legelterjedtebb) ĂrĂĄsmĂłd. De
az idĆsek ĂrĂĄsĂĄban mĂ©g visszaköszönnek a kalligrafikus szĂ©pĂrĂĄs Ă©s a zsinĂłrĂrĂĄs betƱformĂĄi. A
fiatalok körĂ©ben mĂĄr, az egyre gyorsulĂł vilĂĄghoz alkalmazkodva, a dĆlt ĂrĂĄs is felbukkan.
III. ĂsszefoglalĂĄs
Az ĂrĂĄstörtĂ©net tĂĄrgyalĂĄsa sorĂĄn elkĂŒlönĂtettem az egyetemes Ă©s a magyar ĂrĂĄstörtĂ©netet.
Ebben a tanulmĂĄnyban a magyar ĂrĂĄstörtĂ©net nemzeti sajĂĄtossĂĄgait vĂĄzoltam fel, kitĂ©rve az
ĂrĂĄst megelĆzĆ jelrendszerekre, a rovĂĄsĂrĂĄsra Ă©s a latin betƱs ĂrĂĄsra.
A rovĂĄsĂrĂĄst tĂĄrgyalĂł rĂ©szben ismertettem a magyar rovĂĄsĂrĂĄs eredetĂ©vel kapcsolatos
ĂĄllĂĄspontokat. HangsĂșlyoztam jelentĆsĂ©gĂ©t, rĂ©szleteztem a mai rovĂĄsĂrĂĄsos ĂĄbĂ©cĂ©
kialakulĂĄsĂĄnak folyamatĂĄt. Bemutattam rovĂĄsĂrĂĄsos emlĂ©keket Ă©s utaltam a rĂ©gi rovĂĄsĂrĂĄsos
feliratok nagymĂ©rtĂ©kƱ pusztulĂĄsĂĄnak okĂĄra, valamint felvillantottam a rovĂĄsĂrĂĄs
tovĂĄbbĂ©lĂ©sĂ©nek lehetĆsĂ©gĂ©t.
A latin betƱs ĂrĂĄssal foglalkozĂł rĂ©szben kifejtettem, hogy a keresztĂ©nysĂ©g felvĂ©telĂ©vel
tĂ©rt ĂĄt a magyarsĂĄg erre az ĂrĂĄsmĂłdra. MegemlĂtettem a mĂșltban egymĂĄs mellett alkalmazott
kĂŒlönbözĆ magyar ĂrĂĄsrendszereket. RĂ©szletesen a 20. szĂĄzadban kialakult fĆ tĂpusokat
mutattam be (a kalligrafikus szĂ©pĂrĂĄst, a Luttor IgnĂĄc fĂ©le zsinĂłrĂrĂĄst, a GerlĂłczy LajosnĂ© ĂĄltal
kidolgozott egyszerƱsĂtett (modern) ĂĄllĂł ĂrĂĄst Ă©s a VirĂĄgvölgyi ĂĄbĂ©cĂ©kĂ©nt is ismert enyhĂ©n
jobbra dĆlt ĂrĂĄst), mert ezek azok az ĂrĂĄsmĂłdok, amelyek a 21. szĂĄzadban ĂrĂłdĂł, magyar
nyelvƱ, kĂ©zĂrĂĄssal kĂ©szĂŒlt ĂrĂĄsokon megjelenhetnek.
79 FazekasnĂ© Visnyei i. m. 46-48. o. 80 BalĂĄzs Zsuzsanna: Kell-e folyĂłĂrĂĄs a 21. szĂĄzadban? (2015.09.08.)
Forrås: http://index.hu/tudomany/2015/09/08/iras_keziras_folyoiras_oktatas/ (letöltés ideje: 2017.11.05.)