Duna-parti randevú Szent László-napi mulatságok zázhalom ...kislány arcának pingálásával. Cica készült, valódi, igazi, szépséges. Kiderült, az anyuka festette bájos

SzázhalomÓVÁROSI KÖZÖSSÉGI, KÖZÉLETI FOLYÓIRAT

VII. ÉVF. 65. SZÁM 2019. JÚLIUS

Történetünk története – Historia DomusSzent László-napi mulatságokDuna-parti randevú...

A TARTALOMBÓL: Mindenki erre várt • Duna-parti randevú • Óvárosi Foci Kupa • Szent László-napi mulatságok • A győztes jogán – Mónus József Farkas Battán • Battaiak a nagyvilágban – Athén • KÉSZ programok: a Szent László-napi búcsú örökében •

Történetünk története Németh Istvánnal a Historis Domusról • A Napló – 1945

Azok a szép napok... Fotó

: Pap

Mik

lós

SZENT LÁSZLÓ-NAPI MULATSÁGOK

SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS 3

Az igazán jó történeteket szá-zadszor is szívesen hallgatjuk. Százhalombatta Óvárosa több mint száz éve ünnepli Szent László napját. Az egykori falu-si búcsú rengeteget változott. A vallásos ünnep számos kul-turális és közösségi elemmel, újabb és újabb hagyományok-kal gazdagodott. A lényege azonban ugyanaz: megélni az összetartozást.

Sok víz lefolyt a Dunán az elmúlt egy év során. Így kezdte beszédét Vezér Mi-hály polgármester az Óvárosi Szent László Napok június 28-i ünnepélyes megnyitóján. Fontos változásnak nevezte, hogy sikerült a korábbinál jobban közösségi alapokra he-lyezni a Zenálkó központ működtetését.

Az egykor a falu összefogásával épí-tett művelődési ház a megkérdezett óvá-rosiak szerint valóban nyitottabbá vált az utóbbi hónapokban. Több a program, az üzemeltető Korshak Kft. munkatársai arra törekednek, hogy a közösségi ház klub-ként, családi és közösségi rendezvények állandó helyszíneként szolgálja a telepü-

lésrészen élők igényeit. Abban mindenki egyetért, hogy ezek feltérképezése, az új működési rend széles körű megismerése és megszokása időbe telik.

A településrészen élő civil közösségek persze soha nem vártak arra, hogy mások találják ki, minek örülnének, mindig a ke-zükben tartották a kezdeményezést. Idén is se szeri, se száma nem volt a rendezvénysor civil közreműködőinek. Programokat hirde-tett az Óvárosi Falusi Közösség, a KÉSZ,

több nemzetiségi önkormányzat és a kato-likus egyházközség – amivel persze koránt-sem teljes a felsorolás. Vezér Mihály meg-nyitójában megemlítette Prohászka Ottokár püspököt, aki 109 éve szentelte fel a ka-tolikus templomot, valamint a Szent László tér magával ragadó, spirituális hangulatát. Mindenkinek nagyon kellemes szórakozást, kikapcsolódást kívánt és annak a remé-nyének is hangot adott, hogy június 30-án,

Szent László Napok

Mindenki erre várt

è

4 SZÁZHALOM • 2019. JÚLIUS

amikor majd befejeződnek az Szent László Napok, a legtöbb résztvevő úgy gondolja majd: jó döntés volt a közösségi házak mű-ködtetését közösségi alapokra helyezni.

A főszervező szerepét az önkormány-zati tulajdonú Korshak Kft. vállalta fel. A cég munkatársai számos nagyrendezvény szervezésében, lebonyolításában vettek részt korábban a Battai Napokon, rutino-sak ezekben a feladatokban – mondta el Imre János ügyvezető. Szerinte nagyon jól sikerültek a programok, de ennek meg-ítélését elsősorban azokra bízza, akiknek szóltak. Nagyon sokan voltak kíváncsiak a szerb templomra és történetére, amit 29-én óránkénti tárlatvezetésen mutatott be a szerb lelkész.

A két közösségi ház üzemeltetésének át-vételekor Dunafüreden és Óvárosban is la-kossági fórumot rendezett a Korshak, hogy felmérjék, mit várnak a településrészek la-kói. A Szent László Napokat hangulatilag megkoronázó utcabált például azért ren-dezik csak éjfélig, mert nagyjából ennyi a környéken élők tűrőképessége. A fürediek határozottan kérték, hogy este nyolc után ne tartsanak hangos szabadtéri rendez-vényt.

A házak egyébként 15 és 19 óra között mindig nyitva vannak, ezen kívül pedig elő-zetes egyeztetés alapján lehet használni őket. Ingyenes Közösségi programokra díj-mentesen állnak a helyi közösségek rendel-kezésére, a fizetős rendezvények, illetve a magánjellegű, illetve családi összejövetelek szabott áron kaphatnak helyet. Az árlistát kifüggesztették a helyszíneken, de elérhető a kozossegihazak.battanet.hu oldalon is. A cél, hogy a központok a lakossági és civil kezdeményezések szolgálatában álljanak.

Nagy Rozáliával és Őri Ildikóval, a füredi és óvárosi közösségi házak programszerve-zőivel a megnyitó forgatagában beszél-gettünk. Kiemelték, hogy minden kezde-ményezésre nyitottak, és szeretnék, hogy a közösségi házak is minél inkább azok legye-nek. Óvárosban például pingpong, jóga, babamama klubok használják rendszere-sen az épületet, de szeretnének például rajzstúdiót indítani, és ha igény van rá, az eddiginél több napközis nyári tábort szer-vezni, valamint azt is, hogy internetsarok, kávé, tea, könyvespolcok, magazinok, sakk, társasjáték várja a betérőket.

A Szent László Napok június 28-i meg-nyitóján Sinka László alpolgármester, Óvá-ros képviselője is üdvözölte a megjelenteket. Felidézte, hogy gyerekkorában mennyire várták a búcsúkat, hogy azoknak milyen jó volt a hangulata, és hogy miként ma, ak-

kor sem számított a résztvevők felekezete vagy nemzetisége, összetartó közösségként ünnepelt együtt a falu.

Bár azokat a nyarakat nem ismerte a harminc éves Dubecz Gyöngyi, most minden évben részt vesz az Óvárosi Napokon. Sze-rinte a legjobb az egészben, hogy „össze-gyűlik a brigád” és kötetlenül szórakoznak, táncolnak, beszélgetnek. Barátaival, isme-rőseivel a főzőversenyre is kilátogattak, a szomszédai ugyanis neveztek, és biztosan részt vesznek az utcabálon is. Gyöngyi a faluban nőtt fel és most megint ott lakik. Azt mondja, furcsa, hogy gyerekkorában,

az iskolában kicsit szégyellte, hogy „falusi”, jelenleg azonban „nagyon menőnek” érzi.

Annak idején az ercsi cigányok zenéltek, és a martonvásári meg a pesti rokonok is eljöttek a búcsú napjára. Az asszonyok sü-töttek-főztek és egész nap jövés-menés volt a házban – emlékszik vissza Buzay József. A Szent László napi ünnepségekhez családi névnapozás is társult: az Annákat és Györ-gyöket is felköszöntötték. Néhány éve még hatalmasakat rokiztak, mostanában inkább

csak derűsen és békésen üldögélnek a „ha-verokkal”. A Szent László nap a hozzá kap-csolódó programokkal már nem az a vallá-sos ünnep, ami régen volt, de a lelkisége, az összetartozás élménye megvan.

A rendezvények alatt már harmadik alkalommal rendezett pajtakiállítást az óvárosi Pozsgai-család, de udvarukon tar-totta nyitott estjét a Muslinca Dalárda is. A Pozsgai-lányok még szombaton éjféltájban is kedvesen fogadták a betérőket. Komo-lyan és lelkesen magyarázták a kiállított festmények történetét. Pozsgainé Szabó Évával a sütivásáron futunk össze. Idén több mint húszféle felajánlás érkezett, akadt, aki háromfélét is készített. A bevételt a Szent László téri utolsó falusi iskola emlékére szánják. Egy köztéri iskolapadot képzeltek el nyitott könyvvel a tetején.

A Szent László tér különösen az utolsó két este, péntek és szombaton telik meg. A nappali meleg után mindenkinek jól esik a hűvösebb levegő. A kisgyerekesek még ma-radnak a napközbeni családi programok után. A gyerekek vidáman szaladgálnak és érdeklődve bámulják a színes forga-tagot, a beszélgető, fröccsöző társaságo-kat. Nemcsak az asztalok mellett, hanem a korábbi programokra bekészített, de kint maradt székeken, sőt, a lépcsősoron is békésen üldögölnék az emberek. A péntek estét szerb bál zárja. A kólózók szilaj köre

egyre zárul és nyílik: bárkit befogad. Amit szombaton az Exotic felmelegít – a ráadás Trabantot mindenki nagyon várta, nem ma-radnak meg a székben, összekapaszkod-nak, táncolnak, énekelnek –, azt Kéményék a Coctail Partival fel is robbantják.

Csodálatos nyár este van, száll a muzsi-ka, táncolunk, együtt énekeljük a refrént. Ciao, Marina! Erre vártunk tavaly óta.

-CK-


Először Mikulásik Juditot, a Pitypangos Óvoda Óvárosi Tagóvodájának vezetőjét in-terjúvoltam meg, aki munkatársaival együtt nagyszerű játékokat hozott a kicsiknek. Láthatóan nagy élvezettel vették birtokba azokat.

– Kiknek szól a programjuk, kik vesznek rajta részt, milyen játékokat hoztak?

– Minden évben igyekszünk egy-egy új-donságot is hozni. Általában az a tapasz-talat, a mi ovisaink – az óvárosiak – jönnek el elsősorban, de jöttek a városból is na-gyobb tesóval, szülőkkel.

Már tavaly is hoztunk ügyességi játéko-kat, most is. Érzékenyítő fejlesztő játékokat szőnyegen, célbadobósat. Hoztunk saját készítésű játékot, melyet az óvónők maguk készítettek üres vizespalackokból. A 3-7 éves korosztályt céloztuk meg, érdeklődé-süknek megfelelően. Délelőtt 10 órától va-gyunk itt délig. Az a tapasztalat, hogy 11 után jönnek többen.

Az íjászoknál már komoly felkészítés folyt. Loós Attilát kérdeztem meg a náluk történ-tekről:

– Tavaly volt az első alkalom, hogy ki-települtünk íjászkodni. 8-10 gyerekkel tu-dunk egyszerre foglalkozni. Három felnőtt foglalkozik velük egyszerre. A többiek is jönnek majd segíteni. Jó kis rendezvénynek nézünk elébe.

Hoztunk gyermek- és felnőttíjakat – a szülők is kipróbálhatják. Vannak különböző erősségűek – gyengébb, erősebb fizikumú gyermekeknek, felnőtteknek. Hoztunk tra-dicionális íjakat, vadászreflexet és mutató-ba csigás íjat is. Délután négyig maradunk,

utána a „Múzeumok éjszakája” vár bennün-ket – este 9-ig.

Elköszönve Attilától, a cserkészeket keres-tem fel, Mikulásik Gábort és csapatát.

– 21-en veszünk részt a kitelepülésen a csapatból. Építettünk egy kis „mini tábort”, ami áll egy tűzrakó helyből – bográccsal, állvánnyal, mosdótállal. Van kis „mini étke-zőnk” az ételek elfogyasztására.

Készültünk a főzőversenyre is, de már elkészült a menü, mert éhesek a gyerekek. Tettünk el kóstolót, mintát a zsűrinek.

A mai menü: tócsni. Kipróbáltuk a tábo-ri körülményeket a készítéséhez, bejött. A tócsni – a lefcsánka – reszelt krumpliból ké-szül, kevés liszttel, tojással. Az alkatrésze-ket összegyúrtuk, majd olajban kisütöttük. Köretnek alma, édesszájúaknak almaszósz,

reszelt répa, sajt, tejföl, tonhal, saláta jár, kinek-kinek ízlése szerint. Az étel elkészíté-séhez vettünk 5 kg krumplit. Megtisztítot-tuk, lereszeltük. Hozzáadtunk adagonként 3 evőkanál lisztet, 2 tojást. Mindösszesen 7 tojás van benne és jó pár evőkanál liszt. Plusz só, zöldfűszerkeverék – citromfű, fok-hagyma-, vöröshagyma granulátum, bazsa-likom, rozmaring, petrezselyemlevél, kapor, fűszerpaprika.

Nagyokat nyeldesve megfeledkeztem arról – mint vega –, hogy ezt az ételt én is megkóstolhatnám.

Az arcfestés felé vettem az irányt. Meg-csodáltam nem csak a remek alkotásokat, azt a türelmet is, ahogyan a gyerekek át-adták magukat a készülő mű idejének, mi-közben többen várakoztak arra, hogy rá-juk kerüljön a sor.

– Ki vezeti az arcfestést? – tettem fel a kérdést egy barna hajú, szemüveges fia-talasszonynak, aki elmerült az előtte ülő kislány arcának pingálásával. Cica készült, valódi, igazi, szépséges.

Kiderült, az anyuka festette bájos arcú gyermekének a remekművet. Polgári fog-

Civil kurázsi

Duna-parti randevú kicsikkel és nagyokkal

Amíg a fiúcsapatok a focipályán – a nagy melegben – egymással küz-döttek, a gyerekek és szüleik a Duna-parton, hűs fák alatt játszhattak kedvükre. A játszótéren a nyüzsgő gyerekhad, valamint az őket elkísérő felnőttek már javában élvezték a nap nyújtotta sokféle játékos elfoglalt-ság örömeit, mire odaértem. Hogy azok is tudják, akik valamilyen ok miatt lemaradtak a programról, mi minden történt ott ezen a napon, sor-jában elmondom, bemutatom.

è


lalkozása: fodrász. Kézügyessége kifeje-zetten remeknek mondható volt.

– Tóth Nóra vagyok. A battai íjászokat jöttünk erősíteni. Máskor is szoktam a gye-rekemet – játékból – kifesteni.

– Azt gondoltam, te tartod egyébként a foglalkozást.

– Nem. Ligeti Ajándék a program gaz-dája, éppen ebédel – kis technikai szünetet tartva.

Ezek után megkerestem Ligeti Ajándé-kot – a gyönyörű nevű – három gyermekes édesanyát. Az óvárosi ovisok is készültek a főzőversenyre, de a gyerekek miatt már elké-szült az étel – palócleves – és többen meg is ebédeltek belőle.

– Hoztam a saját gyermekeimet is. Nagy az érdeklődők tábora. Olyan figurát fes-tek, amit a gyerekek kérnek, azt próbálom kivitelezni. Ha kérés nincs, magam találok ki figurát az arcocskára. Bárki bekapcso-lódhat a festésbe – szülőknek, felnőtteknek is szabad.

Miközben az arcfestést csodáltam, megin-terjúvoltam néhány gyermek résztvevőt.

Balog Tamási Bella: – Én pillangót kér-tem.

– Gyönyörűen sikerült! Nagyon szép lett.

Megkérdeztem az anyukát, honnan jöttek.– Matta-kertiek vagyunk – volt a vá-

lasz.– Hány babával jöttetek? – Kettővel és az anyósommal. Egy bájos kislányhoz fordulva kérdez-

tem:– És te ki vagy?– Kovács Laura.– Szép neved van Laura. Mi van az arco-

don?– Unikornis.– Hihetetlen! Te kérted, vagy a néni aján-

dékozott meg vele?– A néni ajándékozott meg vele. – Illik hozzád.Ő a tesód? – kérdeztem meg a mellette

álló kislányról. Őt hogy hívják?– Szabó Noémi.

– Noémi, a te arcod is gyönyörű lett. Te mit kértél?

– Én is unikornist. – Nagyon szépek lettetek! Jól érzitek ma-

gatokat itt? – kérdeztem.– Igen.– Meddig maradtok? – Délig. Utána megyünk haza ebédelni. – Anyuka! Mennyi idősek a gyerekek?– Mind a ketten 3,5 évesek. A férjem

testvérének a kislányával jöttünk. Egy idő-sek, egy csoportba járnak az oviban. Mi az Óvárosban a Szabadság úton lakunk. Ko-vács Julianna vagyok.

Remélem jól hallottam a nevet, mert a ri-portermagnómon sötét zaj keletkezett, ne-hezen volt érthető a válasz.

Minekutána kigyönyörködtem magam az arcfestés „művészetében”, megnéztem a lo-vasokat. Megszólítottam egy sudár termetű

fiatal hölgyet, aki a lovat vezette, a hátán ülő gyermekkel.

– Mi a Kadar-tanyáról jöttünk, Dunafüre-den, a Csónakház mögött van. Három lovat hoztunk, két nagyobbat, meg egy pónit. Lo-

vagoltatni jöttünk a gyerekeket. Itt a fa kö-rül vezetjük a lovakat, átlagosan három kört teszünk meg, de annyit, amennyit a gyere-kek kérnek. Szinte folyamatosan dolgozunk. Két ló megy, amíg a harmadik pihen.

Közel a Duna-parthoz – szénarakás mel-lett – pihent éppen a póni. Jóízűen fala-tozott, láthatóan nem erőltette meg őt az elvégzett munka.

Eljött az idő, hogy a Flottillások után nézzek. Ők a Duna-parton tanyáztak, ép-pen a motorcsónak volt ügyeletben. Miután beszállt három iskoláskorú gyermek, végig-néztem azt a programot, amit ajándékba kaptak tőlük.

Meg kell mondanom, nagyon bátrak vol-tak a gyerekek, mert a vezető és csak ők ültek a motorcsónakban, miközben az szá-guldozott a vízen. Természetesen volt rajtuk mentő-mellény.

Kiszállás után meginterjúvoltam őket – Liling Adélt, Takács Lili Laurát, Támcu Szilárdot.

– Milyen volt ez a pár kör? Nem izgultatok nagyon?


– Nagyon jó volt.– Nagyon jó.– Nagyon, nagyon jó.– Részt vettetek más programon is? Me-

lyik volt a legizgalmasabb?– Íjászkodtam, lovagoltam is. Az íjász-

kodás volt a legjobb – mondta Adél.– Én lovagoltam, eveztem, meg ezen

vettem részt. Nekem az evezés, meg a mo-torcsónakázás tetszett a legjobban – vála-szolta Lili.

– Lovagoltam, íjászkodtam és itt voltam. Nekem a motorcsónakázás volt a legizgal-masabb – szólt Szilárd válasza.

Az őket szórakoztató felnőtteket kérdez-tem meg a programjuk felől. Először Gáspár Botond válaszolt:

– A Dunafüredi csónakházban van a te-lephelyünk – a Fogoly utca végén. Túraka-jakjaink vannak, elsősorban túra vízisportot űzünk. Vannak nagyon öreg – klasszikus – vágóevezős facsónakjaink, amiket mi ma-gunk tartunk karban a gyerekekkel közö-sen. Minden évben kicsit felcsiszoljuk, kicsit meglakkozzuk, kijavítjuk a hibákat.

Hasonlítanak a killbótokra, de ezeknek nem csúszik az ülése. Túrázásra lett kitalál-va. És van egy motorcsónakunk, amit ilyen alkalmakra veszünk elő.

Tóth Ákos (a Flottillások vezetője): – A programunkhoz nem kellett nagy tervezés. Itt voltunk az elmúlt években is ezekkel a lehetőségekkel. Ha valaki kedvet kapott volna, hogy velünk táborozzon, sátorozzon az elmúlt évben, arra is volt lehetőség. Idén nem. Most csak flottillás gyerekkel jöttünk táborozni. Tízenöten vagyunk kint, a töb-biek máshol nyaralnak. A flottillások 9-10 éves korosztály. Bárki érdeklődő – felnőt-tek, szülők is – szabadon igénybe vehetik a szolgáltatásunkat.

Visszatértem a játszadozók sűrűjébe és látom ám, hogy egy kicsi fiú az egyik ügyességi játékot próbálgatja. A palánk felületéből rudacskák álltak ki, arra kellett a karikákat dobni. Több próbálkozás után valamennyi karika a botokra került.

– Mi a neved? – kérdeztem. – Hány éves vagy?

– Öt éves vagyok.

– És ilyen ügyes?– Milyen játékot játszottál még?– Fogócskáztam. Az anyukával tisztáztam a kisfiú nevét,

mert „nyelvi megértési nehézségeim” tá-madtak.

– Csepelényi László Zoltánnak hívják a kisfiamat, én Fejes Anita vagyok – mutat-kozott be. – Már egy órája vagyunk lent, kipróbáltuk a lovaglást, íjászatot, az arc-festésre várunk. A tesójával van itt Laci. A tesónak az íjászkodás, neki egyenlőre a lovaglás tetszett a legjobban. Óvárosiak vagyunk, a Matta-kertből jöttünk.

FőzőversenyDélre járt az idő. A felnőttek – akik a

főzőversenyen vettek részt –, készülődni kezdtek, hogy a megfelelő időben megle-gyenek azok az ételek, amiket a „szigorú, de igazságos” zsűri értékelni fog majd, szín, küllem, íz „és a többi szempont” szerint.

Előkerültek a bográcsok, bográcstartók, minden szükséges hozzávaló a fogásokhoz. Lázas munka kezdődött.

Én pedig elkezdhettem végig kérdez-ni a bográcsolókat, ki, mit hozott – milyen

alapanyagokat, fűszereket, hozzávalókat – hogy remekművek készüljenek.

A cserkészek és az óvárosi ovisok már délelőtt megfőzték, meg is ették a készített ételeket, csak a zsűrinek hagytak mintát az értékeléshez. A többiek most fogtak hozzá. Minden csapatot kikérdeztem:

Pozsgai Imre: – A mi csapatunk neve hosz-szú – Sikonda Giants Gladiátor School. Va-lamikor – az egyetemi évek alatt – a társa-immal egy bulira készítettük ezt a feliratos pólót. Volt vele egy kis műsorunk is. Sokáig meg volt mindenkinek, de talán egyedül ne-kem maradt meg az eredeti. Vendégeim-

mel – régi egyetemista társaimmal – erre az alkalomra reprodukáltattuk. 6-7 fős ba-ráti társasággal főzünk majd egy jót. Több barátom gyerekekkel érkezett, ők valahol itt csatangolnak a játékok, programok kö-zött. Mindent kipróbálnak – íjászatot, csó-nakázást, felnéznek a Foci-Kupára is. Ösz-szesen 10-en vagyunk felnőttek. Ha saját gyermekeimet is beleszámolom, 9 gyermek van velünk. A legkisebb még óvodás – 6 éves lesz –, a legnagyobb elmúlt 20 esz-tendős. A többség 10-15 éves.

A főzőversenyre bakonyi bográcsos ké-szül. Szalonnás, hagymás alapon sertés-combból, a végén gombával dúsítva. Kap-ros galuska betéttel. Nagyon jól érezzük magunkat, a zárásig maradunk.

Györei Jancsi: – Tudod-e hogyan hívták a vegetáriánust falun? – tette fel nekem a kérdést.

– Hogyan?– A falu bolondja. Miért? Mert nem tu-

dott halászni, vadászni, tüzet rakni.Minekutána jól derültünk a viccen és fel-

világosultam – vega ügyben –, a következő főző csoporthoz fordultam. A B.E.V. – Bozsó, Endre, Vas rövidítése. Megkérdeztem tőlük, mi főznek a bográcsukban?

– Kecskepörköltet. Ami különleges lesz benne, az az ízesítése. Tárkony, majorán-na, kötelezően babérlevél, nagyon pici gyömbér, morzsolt oregano, bors, csemege paprika őrlemény, paprika, paradicsom. Díszítésnek friss paprika, paradicsom. A kö-rítés főtt burgonya lesz és kenyér. Továbbá egy különleges ízű szilvalekvár – pici apró szilvából. Tavaly is voltunk, akkor vaddisz-nó pörköltet készítettünk áfonya lekvárral, kapros nokedlivel. Valamint saját készítésű savanyúság lesz még. Most vagyunk itt má-sodízben.

Megkóstoltam a szilvalekvárt. Bevallom,


ilyen ízzel még soha, sehol nem találkoz-tam. Kicsit fanyar, ugyanakkor nagyon erős aromájú volt.

A következő megkérdezett Dúl Péter ba-ráti társasága lett.

– A miénk egy szakmai csoport – a szak-értők csapatában indultunk. Lakásfelújítás-sal foglalkozunk naponta. Ezért a nevünk: „Szaki Express”. Céklás, répás sertésragut fogunk készíteni. A köret friss lesz, helyben készül. A ragu alapja sertéscomb, sóval, borssal, köménnyel, piros paprikával fűsze-rezve. Az apróra összevágott füstölt, húsos erdélyi szalonna belefő majd. Sört, bort, pálinkát fogunk hozzá inni.

A fiúk után a lánycsapatot kerestem fel, melyet Loósné Nagy Sarolta, Tóth Anita, Tóth Nóri és Faragó Kata alkotott. Ők a Battai Íjá-szok nevében főztek. Mi finomat készítetek? – kérdeztem tőlük:

Loósné Nagy Sarolta: – Gluténmentes leb-bencslevest készítünk.

– Gluténmentes? De látom, nem húsmen-tes.

– Nem, nem. Húsos füstölt szalonnát pirí-tunk elsőnek bográcsban. Kiemeljük belőle a tepertőt és a maradék zsíron barnára, hólyagosra pirítjuk a lebbencset, majd azt is kivesszük. A zsiradékra tesszük a papri-kát, krumplit, majd fölengedjük vízzel, fel-forraljuk. Beletesszük a zöldségeket – pet-rezselymet, zellert, sárgarépát, paprikát, paradicsomot, fokhagymát, sót, borsot. Amikor kellően megpuhult a lebbenccsel készre főzzük.

A lányok után ismét fiú csapat következett, Szatmári Lászlóval az élen. Mi lesz a menü? – kérdeztem tőle:

– Az Óvárosi Papírkutyák korhelylevese lesz. A hozzávalók: savanyú káposzta, virs-li, kolbász, füstölt oldalas. Fűszerek: babér-

levél, bors, kevés fűszerpaprika. Ennyi. Közben nagy ribillió keletkezett a lovak

háza táján. A póni úgy gondolta, a széna csak az övé. Megfordult és két patájával a másik felé rúgott. A gazdik gyorsan eltávo-lították őket egymástól, baj ne legyen.

Mivel az idő rendesen előrehaladt – a futballpályán várható volt az eredményhir-detés –, jobbnak láttam oda indulni.

Mikorra visszatértem már rotyogtak a bográcsban az ételek. Mire az „igazságos, de szigorú zsűri” megérkezett, már elkészül-tek és készen álltak a megmérettetésre.

PálinkamustraJómagam – volt rá idő – a pálinkamust-

ra felé vettem az irányt, hogy kifürkésszem miből és hogyan készülnek felénk a jóféle pálinka nedűk. Nem csalódtam. A megkér-dezett három férfiember nagy kreativitás-ról, leleményességről, és persze a pálinka szeretetéről vallott nekem.

Filóczi Tibor: – Meggy-, sárgabarack-, almapálinkát hoztam, barnasör párlatot. Lakatos Endre barátomnak én főztem ki a sütőtök– és szilvapálinkáját. Az enyémek abban különböznek a többiekétől, hogy forrás után vákummal 40 Co-on főzöm ki. Vákumszivattyút használok, így jobban megmaradnak a gyümölcs aromái.

Loós Attila: – Őszibarack-, birsalma-, akácvirág-, szilva-, körte-, tavalyi szőlőpá-linkát hoztam. Kísérletképpen mangót ké-szítettem, hoztam kóstolásra.

– Mi az alapja az akácvirág pálinkának? – kérdeztem tőle. Mi adja az alkoholtartal-mát?

Az akácvirág és a cukor. Ezek általában igen tömények, ezért begerjesztünk bár-milyen gyümölcsöt mellette. Az akácvirá-got vízzel, felengedjük, a cukrot elkeverjük benne. Ha megforr, kifőzzük. Almapálinká-val szoktuk keverni, mert az semleges ízű, aromája szinte nincs. Hozzákeverjük a tö-mény virágpálinkát – bodzát, akácvirágot. Hársból is lehetne, de nehéz megszedni.

– Van olyan pálinka, amit nem hoztatok magatokkal és különleges?

– Készült már paradicsom-, sárgarépa-, zeller-, cékla-, köménypálinka is. Most az-zal kísérletezünk, hogy a semleges alma-pálinkába citromfüvet, borsmentát – kerti fűszernövényeket tettünk. A fűszernövényt vízzel felengedjük, cukrot teszünk bele. Ha megforr, kifőzzük. Ebből nagyon tömény aromás pálinka lesz, ezt keverjük a semle-ges ízű almapálinkával. Ezek vannak most otthon ”beágyazva”, kíváncsian várjuk a

végeredményt. Lakatos Endre: – Ahogy Tibor említette,

ő főzte ki a pálinkáimat. Sütőtök pálin-kát hoztam. Van még szatmári szilvám és lepotica pálinkám is. Ez a szilvafajta Szer-biából való. Több fajtája van. Az enyém nagy szemű, korai érésű. A szatmári szil-vának „nem tudom szilva” a neve. Vadon termő fajta volt, nem volt neve. Az emberek csak úgy emlegették, „nem tudom szilva”. Aprószemű, kerek. Nem azonos az itt ta-lálható, szintén kerek és aprószemű útszéli ringlóval.

Tudtam, Lakatos Endrének szép termő gyümölcsöse van az érdi határban. Most már azt is tudom, miből készülnek a pálin-kái. A társaságban találtam Kővári Lacit, aki csak „kóstolóra” jött a „faluba” a ba-rátaihoz.

*A nap programjából már csak az elké-

szült ételek zsűrizése maradt hátra. Ami ké-sik, az nem múlik. Megtörtént. A végered-mény az alábbi:

A „szigorú de igazságos zsűri” három ételt emelt ki az I. II. III. helyre. kiadott há-rom különdíjat, a többi résztvevő pedig oklevelet kapott. Az értékelés sorrendje szerint:

1. Szaki Express2. Vörös Gyuri3. Sikonda Giants Gladiator SchoolKülöndíjasok felajánlásai az alábbi csa-

ládoktól, személyektől érkeztek: Szabó család, Szalay János (Jacsa), Sandi Antik.

Akik kapták:B.E.V.• Battai Ijászok• Bíbor Team•

Oklevelet kaptak a részvételért:1026. sz. Szent László király Cser-• készcsapatKétballábas• Óvárosi Papírkutyák• Pitypangos Óvoda Óvárosi tagóvo-• dája

*A közösséggé válás folyamat. Olyan

emberek áldozatos munkájának eredmé-nye, akik nem restek összehozni az embe-reket jó célok érdekében.

Ezen a hétvégén ünnepeltünk. Életre kelt az óváros focipályája és a Duna-parti ját-szótér. Hihetetlen öröm volt látni a nyüzs-gést, a focizó felnőttek, a szurkoló tábor, az önfeledten játszó gyermekek örömét.

Kimondhatjuk: „siker” volt ez a nap, az óvárosi közösség sikere.

Szegedinácz Anna


Szabó Gábortól – a program főszervezőjétől – kértem gyors tájékoztatást a résztvevőkről, a program menetéről:

- Öt esztendővel ezelőtt vette át az Óvá-rosi Papírkutyák az ”Óvárosi Foci Kupa” szervezését. 15 csapat vesz most részt – min-den korosztályt képviselve 16-tól 60 évese-kig. A legkisebbeket, 3-10 éveseket három – egyenlő játékerőt képviselve – csapatba szerveztük. Természetesen kapnak ők is ér-meket, kupákat, mint a felnőttek.

Aki aktívan versenyez, a csapatok létszá-ma – mindenki battai a gyerekekkel együtt – 175 fő. A végeredmény 1-2 óra körül vár-ható, mire a csapatok sorrendje eldől a vetél-kedőn. Nem csak a versenyzők nagy száma, de a versenyre adott felajánlások – aján-dékok, jutalmak – sokasága is örömmel tölt el. Az értékes, hasznos ajándékok között volt persze sör, bor, vásárlási utalvány, poharak, egyebek. Minden csapatnak jut majd belőle.

Gábort szólította a rendezés kötelessége és a Városi TV, én pedig megnéztem, mit főz Szalai Attila az idén az éhes sportolóknak? Attila hatalmas lábasban kavarta az ételt, mi-közben interjút adott nekem, a tőle megszokott vidámsággal:

- Ötödik alkalommal készítek ételeket az éhes szájaknak itt. A lábasban éppen resztelt májat kavargatok, utána pedig bajor káposz-tás hús készül majd. Készen van a pincepör-költ, amiben kakas-, pulyka-, körömhús főtt. Az ugyancsak kész Gordiusz-fasírthoz tejfölt,

fokhagymás kefírt, lila káposztát, lila hagy-mát, kenyeret ajánlunk kísérőnek. „Mucika hu-sikája” szponzorunk nagy mennyiségű hideg élelemmel támogatta a programot, melyben

kétfajta füstölt kolbász, kétféle füstölt szalon-na, csípős mangalica tepertő van. Különösen ez utóbbi lett nagyon sikeres, népszerű a fo-gyasztók között.

- Kik fogják mindezt megenni? - Elsősorban a „Foci Kupában” résztvevő

focisták – a csapatok tagjai -, edzők, bírók, segítők –, akik elősegítették a torna sikerét. Továbbá az íjászok, akik kedvükre és mások örömére íjászkodnak a verseny alatt.

- Kell-e ezért térítést fizetni?- A hagyomány az, soha. Adakozásból –

jó magam, Szabó Gáborékkal együtt meg-oldjuk a költségeket. Hagyományteremtő jel-leggel a „régi módit” vettük elő, összedobjuk

a rávalót. Megvendégeljük az óvárosi spor-tolókat és azokat, akik az „Óvárosi Foci Ku-pában” részt vesznek.

- Hány főre főztél? - 160 főre kértek főzést, de itt 300 ember

is jóllakhat.

Megköszönve az interjút, további jó főzést kívánva hagytam Attilát dolgozni, majd a Du-na-part felé vettem az irányt. Csak délután, 1 óra után tértem vissza a tett helyszínére.

Még várnom kellett, míg a csapatok végig-játszották az összes barátságos meccset és kiderült, kik lettek a legjobbak. Megvártam az eredményhirdetést, az ajándékok gazdá-ra találását.

A szervezők, rendezők munkáját dicsérte nem csak a csapatok eredménye, az a csalá-dias, vidám, derűs hangulat, amely az egész programot jellemezte.

Álljon itt mementóként a versenyző csapa-tok sorrendje és a többi elismerés:

A versenyben első lett, kupát is kapott: Sonadoras csapata. Második helyezést ért el az In Team – csoport, aki szintén kupával távozott. A harmadik kupás helyezett a Levin csapata lett.

A többiek helyezése sorszám szerint:4. Óvárosi Papírkutyák, 5. DLC Öregfi-

úk, 6. Bankos Team, 7. Kis DIC, 8. Ebatta, 9. G-Pont, 10. CSÁO, 11. Mucika Husikája, 12. Halom Truck, 13. GE METEM, 14. Elit Fc, 15. Mesterlövészek.

A legjobb kapus Telek Marcell lett, aki a DLC Öregfiúk csapatának volt a tagja.

A legjobb játékos: Zágoni Levente a Levin csapatából.

Gólkirály Fábry Olivér az In Team-ből.A legidősebb játékos Koncsár Sándor volt

a Halom Truck-ból.Végül a legsportszerűbb játékos díját Joó

Attilának ítélték meg a Mesterlövészektől.

Szegedinácz Anna

Mára már hagyomány

Óvárosi Foci KupaMeleg, napsütéses időben értem a focipályára, ahol már javában folytak a játékok a nagyszerűen előkészített terepen. Egymás mel-lett számos csapat vetélkedett az elsőségért délelőtt 10 órától. Óri-ási tömeg, szurkoló családtagok, rokonok focirajongók népes tábo-ra bíztatta a csapatokat – a kutya melegben – a zöld gyepen. A ki-csik az ugróvárban hancúroztak, Szalai Attila főzött, mindenki tet-te a dolgát. Kitelepült a Százha-lombattai Lövész Klub is – Kéri Attila vezetésével – színesíteni az egész napos eseményeket.


Így kezdődött - péntekDélután 4 óráig a százhalombattai ze-

neiskola fúvószenekara még nem érkezett vissza, mert először a hegyen, majd a Szent László utcában a szerb templomig – gya-logosan végig járva – hívta-hívogatta az óvárosiakat a Szent László téri programok-ra. Betértem addig Pozsgai Imre tornácos házának pajtájába, hogy megcsodáljam új kiállítását.

Visszatérve a térre már szólt a fúvós-zene. A nagy melegben árnyékot keresve sokakkal együtt hallgattuk végig a színes „ébresztő” zenei műsorukat. Takács Péter (ötletadó, szervező) elmondta, szerette vol-na, ha mazsorett csoport is fellép velük, de erre a költségvetésből most nem futotta. Ta-lán, majd legközelebb.

Nem sokkal később kezdődött Molnár Orsi gyermekműsora, aki harsányan, nagy energiákat mozgatva, nem csak énekelt és játszott, meghívta a színpadra a bátor gye-rekeket, akik aztán teljes erőbedobással, nagy lelkesedéssel lettek részesei a műsor-nak, Laci papával – az egyik kisgyermek nagypapájával együtt.

Az Edda Tribute koncertre megérkeztek a fiatalok és az idősebb korosztály is, aki kedveli zenéjüket. Megtelt a nézőtér. Igazán sikeres előadás lett a vége, mert az Eddát sokan szeretik, és a fiatal együttes hiteles tolmácsolója lett példakép elődeinek.

A közönség között megláttam Kővári Lacit, akit arról kérdeztem, milyennek talál-ta – zenész szemmel – az előadást. Jónak, élvezetesnek, ő maga is szereti az Edda dalait. Látja, új jelenség, tendencia, hogy a

felnövekvő generációk egy-egy nagy for-mátumú zenekar alkotásait felvállalva újra teremtik azokat.

Miután Vezér Mihály polgármester és Sinka László alpolgármester elmondták megnyitó szavaikat, Szulák Andrea népsze-rű dalokból álló műsorát már kifejezetten nagy tömeg hallgatta végig. Sokan kedve-lik őt, többször járt már nálunk.

Az esti táncmulatságon ezen a napon a tököli Kolo Együttes húzta a talpalávalót,

egészen éjfélig. Halász Laci és csapata mondhatnám örökös zenészünk lett.

Nagy öröm volt látni, hogy péntek ide vagy oda, megtelt a nézőtér szórakozni, táncolni vágyó közönséggel. Azt is, milyen szépen, elegánsan, sok érzéssel adják át magukat a kólót táncolni tudó, elsősorban szerb fiatalok a tánc örömének.

Folytatás – szombat délelőtt

Mire 10 órakor a program megkezdő-dött, készen álltak az ételt-italt forgalma-zók, hogy a programokon résztvevők éhsé-gét, szomjúságát enyhítsék. Persze ők már tegnap délutántól itt voltak, de szombat dél-előttre megérkezett néhány „búcsús”. édes-ségeket, játékot, italokat árusító eladó is.

10 órakor nem csak a játszóházak, kéz-műves foglalkozások indultak, de vendége volt a programnak Erdélyi Erika bábmű-vész – a „Nefelejcs Bábszínház” tagja – műsorával, akivel váltottunk néhány szót.Szertyajev Vidám mesék mesekönyvéből hozott mesét a gyerekeknek.

- Battaiak vagyunk – mondta. – A gye-

rekek nagyon élvezték a játékot. Kérdezd meg, mit tanultak meg belőle? Mert a tanul-ság a lényeg. Nem a botocska az okoska, hanem a süni. Okos fej, jó szív kell ahhoz, hogy segíteni tudjunk egymáson.

... és délutánKicsiknek és nagyobbaknak a tér domb

alatti részén állt az a sátor, ahová óvárosi szülők és Nagy Mészáros Szilvia művelődés-szervező biztosított igen ötletes játékokat. Az árnyékot adó sátor alatt a szőnyegen a gyerekek ideális körülmények között játsz-hattak önfeledten, ahogyan csak ők szok-tak játszani.

Egy bakfis kislány és több kisgyerek hancúrozott éppen a sátor alatt, amikor megszólítottam egyiküket:

- Újfalusi Dorina vagyok, 14 éves. Itt la-kunk a Szent László utcában. A 6 hónapos kistestvéremmel vagyunk itt.

A kicsi ülve – korát meghazudtolóan – játszott apró játékokkal. - Ti kik vagytok? – kérdeztem.

- Blank Hanna.- Sas Bianka. A húgom Sas Anna Jázmin

is itt van. Ott ül az anyukám – mutat fia-tal hölgyre a nézőtér első sorában. Nem itt lakunk, Tárnokon. A mamához jöttünk. Ő a színpadon szerepel, énekel. Anyukám fel-vételt készít róla.

- Hogy hívják a nagymamádat?- Azt nem tudom, mi csak mamának hív-

juk.- Édesanyádat?- Azt tudom. Sasné Topp Tímea. Megszólítottam egy kisfiút is:- Fenyvesi Máté a nevem. Az apukám és

az anyukám a városban az Erkel sétányon laknak. A tesóm is itt van. Ezt a meseköny-vet, benne a vakond mesét nézem.

Egy kislány ujjbábukat húzott minden uj-jára. - Hogy érzitek magatokat? – kérdez-tem a gyerekeket.

- Nagyon jól – mondták. Valóban. Önfe-ledten játszottak valamennyien.

A közelükben telepedtek le a „Matrica” Múzeum munkatársai játszóházukkal.

- Mit hoztatok a gyerekeknek? – kérdez-tem Tóth Zsuzsannát.

- Kézműves foglalkozásokat hoztunk. Kapcsolódunk a Szent László Napok té-májához. Ugyan nem teljesen a korhoz, de a középkort idézi Báté falu templomának

Szent László-napi mulatságok


makettje. Balogh Zoltán kollégánk munká-ját rejti magában. Hoztunk még dobot, amit „Anjou liliommal” – középkori motívummal –

díszítünk ki. Úgy választottuk ki ezt a két tárgyat, hogy a kicsik is meg tudják csinálni. A színezés, festés jól megy nekik. A szülők is besegíthetnek.

Miközben hangosan kopácsolva készül-tek a dobok bőrrátétei, Gere Laci nagy komolysággal, figyelemmel készített éppen egy templomocskát a mellette ülő gyer-meknek, segítségképpen.

Kissé távolabb tőlük, a templom árnyé-kában dolgoztak a textilesek. A foglalko-zást Úti Lajosné – Erzsike – vezette.

- Mit lehet itt készíteni? – kérdeztem.- Többféle technikával karkötőket lehet

készíteni, színes zsinórból, szalagból. Gumi karkötőt készíthet, akinek ez a technika ne-héz, abból egyszerűbb. A bakfiskorúak és az anyukák foglalatoskodnak itt. Rendsze-resen részt veszünk a városi programokon. Kicsikkel ilyenkor gyöngyöt fűzünk, rajzo-lunk. Őket most lefoglalta a bábműsor, in-kább a nagyobbak vannak velünk.

Igen szép hennafestést láttam több kis-lány karján. Megszólítottam alkotóját, Ba-csó né Jakab Angélát:

- Gyerekeknek, felnőtteknek festek. A kicsik általában kisebb figurákat, virág-mintákat kérnek. Van egy gyűjteményem – könyvem – amiből választhatnak.

Mivel Angéla még késő este is ott volt, mert sorba álltak nála a festésre várók, megígértem, vasárnap felhívom és megkér-dezem, meddig festett? A válasz: este fél 11 órakor volt a zászlóbontása.

Az Egylet épülete előtt táborozott a „Jó-tékonysági süteményvásár” az Óvárosi Fa-lusi Közösség szervezésében. Az asztalok megteltek a battai családok otthonában készült 20-30 féle sütivel, édesek és sósak.

Akik készítették: az Óvárosi Nyugdíjas Klub tagjai, óvárosi ovis szülők, magánszemé-lyek. 43 ezer Ft gyűlt össze, melyet a helyi

közösségi terek fejlesztésére, szépítésére fordítanak.

Százhalombattai csoportok bemutatója

Délután három órától négyig százhalom-battai művészeti csoportoké volt a színpad. A teljesség igénye nélkül megszólítottam néhány csoportvezetőt, akiket az előadott műsorukról kérdeztem:

Homoki Tímea karnagy: – Az első dalunk fonódal volt, a második egy vidám népdal-

csokor. Nagyon sütött a nap, nagyon meleg volt és ez zavart bennünket egy kicsit. Jó lenne, ha a következő Óvárosi Napokon a templom melletti teret valamilyen árnyéko-lóval borítanák, mert közel 40 Co-os meleg-ben sem szerepelni, sem ülni nem kellemes. Talán majd jövőre.

Damakné Ferenczi Anna: – Miután Muslin-

ca Dalárda a nevünk, a bordalok nem ma-radhattak el. Közelebbi szép hazánk dalai-ból – főleg perkátai dalokból – is hoztunk.

A táncosok közül a B-Cool Dance Team Sportegyesület képviselőjével, Czakó Niko-lettával sikerült találkoznom:

- Amolyan tyúkanyója vagyok a csoport-nak. Az elnök Mészáros Gábor. Külföldön van, így sajnos nincs velünk. Szinte minden városi rendezvényen ott vagyunk a gyere-kekkel. Mészáros Gábor és Lengyel Bonita tanítja őket. Akik nálunk kezdtek 9 évesen, már 17 évesek. Ők már belekóstoltak az edzősködésbe, asszisztenciába is. Műsorunk zenéjét Tudor Vivien állította össze. A ko-reográfus Bonita volt, a lányom. Szeretne koreogáfus lenni, tanulni a mesterséget.

Magyarországot Mészáros Gáborral ketten képviselik a Világjátékokon. Nagy várományosai az akrobatikus rock and-roll nak. Ez a csoport az ő munkájuk ered-ménye. Az ovis csoportot a Százszorszép Óvoda, a nagyobbakat az Arany János Általános Iskola és Gimnázium fogadta be. Biztosítják számukra a helyet, a termet. Fő profiljuk az akrobatikus rockandroll. Hogy minél finomabb legyen a gyerekek testmoz-gása sótert, hipp-hoppot, színpadi táncot is gyakorolnak.

A battai csoportok bemutatkozása után kezdődtek a koncertek. A gyerekeket és szüleiket bevonta az éneklésbe, játékba a „Buborék együttes”. Közös, élő műsor lett, játékosan, sok nevetéssel.

Bódi Csaba műsorára már „telt ház” lett a Szent László térből. Nem csak a nézőtér telt meg, az utca is. Utána az Abbabák elő-adása és az Exotic koncertje szórakoztatta a nagyérdeműt. Az estét utcabál zárta a Coctail Party zenekarral.

Szegedinácz Anna


Szombaton délután Takács Péterrel be-szélgettünk a Pozsgai Imre gyűjtemé-nyéből válogatott kiállításról:

- Érdekes kiállítás, mert a XX. századi Eu-rópában – annak különböző térségeiben – alkotó képzőművészek anyagát láthatjuk.

A XIX. században, ha a magyar képző-művészek elhagyták Magyarországot, akkor általában Bécsbe, Münchenbe mentek, mert

ezek voltak akkor a nagy képzőművészeti központok. A Nagybányai-Iskola is München-ből költözött haza, nem Párizsba mentek, ahol zajlottak az új nagy képzőművészeti történések, ahol aztán kialakult a XX. száza-di képzőművészet. Imre kiállítási anyagában is van Párizzsal kapcsolatos alkotás.

A magyar képzőművészetre igazán nagy hatása a Római Iskolának volt. Az a Római Iskola, ami visszatekintett a XIII-XIV. századi kora reneszánsz képző művészetre, fantasz-tikus színeket jelentett és olyan világot, mely a tradíció mellett meg is újította a magyar képzőművészetet.

Ezért érdekes ez a kiállítás. Érdekesek azok a képzőművészek, akik itt éltek ugyan Magyarországon – vezető mesterük Molnár C. Pál volt –, mégis rengeteg időt töltöttek Olaszországban.

Mindebbe enged betekintést Imre gyűj-teménye, ezért különleges. Nemcsak a nagy, közismert mesterek munkáit lehet látni, ha-

nem azoknak a művészeknek az alkotásait, akiknek jelentős munkáik vannak itt Százha-lombattán, az ő gyűjtésében.

- Hogyan érintett téged ez az anyag?- Azért lepett meg, mert én célzatosabban

gyűjtök. A kolozsvári képzőművészek között van öt festő, akinek a munkáit gyűjtöm. Néha lelépek én is jobbra-balra, ha olyan alkotást találok, amely szembetűnően szép számom-ra, és meg tudom venni.

Pozsgai Imre sokkal szélesebb körben vá-logat. Hihetetlenül jó szeme van. Azt is látja – mint az első Zsótér képnél –, ami elfeke-tedett, elszíneződött lakkal van leápolva. Ugyanis 100 évvel ezelőtt így tartósították. Mégis meglátta, hogy mögötte milyenek az eredeti színek, milyen a kép belső szerkeze-te. Ha beadja restaurálni, előjönnek majd az eredeti színek, formák.

Ehhez kell a szem, hogy amikor elmegyünk olyan helyre, ahol sok eladó kép van, felis-merje, ki tudja választani azt az egyet, ami odafigyeléssel, restaurálással, új képkerettel úgy felöltöztethető, hogy a végeredmény megdöbbenti az ember.

- Terveztek-e kiállításokat az Óvárosi Mű-velődési Házban?

- Nyáron tele vagyunk táborokkal. Szep-tember után, ahogyan beindul a működés normális menete és minden feltételt meg tu-dunk teremteni hozzá, akkor rendezünk ott is kiállításokat. Szegedinácz Anna

Magyar ecsettel idegen tájakonEzen a tárlaton magyar festőművészek olyan alkotásait mutatjuk be, melyeket külföldi tanulmányútjaik, vagy külföldi tar-tózkodásuk alatt készítettek. Talán két mű az, ami ebből a szempontból „kakukktojás” lehet: Herz Erdélyi János „Kárpátaljai táj” című műve, valamint Rónai Kázmér „Don Quijote” című műve.

Előbbi azért, mert az ábrázolt táj ugyan a történelmi Magyarországon készült, de ez ma már határainkon kívül esik, utóbbi pedig azért, mert irodalmi műből merített ihletet, de mégis csak spanyol tájat ábrázol.

A kiállítás tematikájának kiválasztásá-hoz az adta az ötletet, hogy nyár elején, a nyaralások megkezdése előtt, talán ezek a képek is kedvet adhatnak egy-egy szép európai helyszín meglátogatására.

Már a 19. század végétől jellemző volt, hogy a magyar festőművészek az adott kor modern irányzatait követve megpróbáltak külföldön is tanulmányokat folytatni. Ez a lehetőség eleinte csak a jó anyagi hátérrel rendelkezők számára volt adott. A század-forduló után azonban egyre több állami ösztöndíjat alapítottak a fiatal, tehetséges festőművészek számára, így egyre többen jutottak el hosszabb-rövidebb időre kül-földre. Állami ösztöndíj híján is sokan útra keltek, voltak, akik üres zsebbel, gyalog mentek Párizsig.

Érdekes színfolt volt Gallé Tibor műkö-dése, aki 1935-ben Budapesten festő- és szobrászképző iskolát alapított, amelyet haláláig vezetett. Időnként pedig iskolá-jával egy hajót bérelt és a Földközi- vagy Adriai-tengeren hajózva tanított.

A Római Magyar Akadémia létrehozá-sát követően, a 20-as évek végétől számos fiatal tehetség nyert el ösztöndíjat Rómá-ba, akiknek stílusirányzatát ez idő tájt a neoklasszicizmus jellemezte. Őket ezen a kiállításon Temesváry József és Molnár C. Pál képviseli. Festőművészeink Európa más tájait is bejárták, így pl. az itt bemutatott művészek közül Zsótér Ákos Oroszország-ban, Hamburgban és Angliában, Tibor Ernő, Pécsi Pilch Dezső és Pituk József Velencében készített számos művet.

Bízom abban, hogy ezen a mostani, im-már III. Pajta Tárlaton is sikerült olyan te-matikát választani, ami felkelti a látogatók érdeklődését és egy új területet mutat be amagyar festőművészet palettájáról.

Dr. Pozsgai Imre

Kiállítás a Pajta Tárlatban

Magyar Mesterek Műhelye


Az utat ezúttal (is) a gyerekeimnek kö-szönhetem, akik tudják, mennyire szeretek utazni, új tájakat felfedezni. A repülője-gyeket a születésnapomra kaptam tőlük ajándékba, a szálláskupont és a Berlitz úti-könyvet három nappal később karácsony-ra. Nekem már csak annyi volt a dolgom, hogy felkészüljek és utazzak. Mindenkinek ilyen klassz, személyre szabott ajándéko-kat kívánok!

De kezdjük az elején. A repülőjegyünk délutáni indulásra szólt, így itthon kényel-mesen megebédeltünk, majd fogtuk a cso-magjainkat és kimentünk a repülőtérre. Mi-vel már elektronikusan becsekkoltunk, csak egy nagyobb bőröndöt kellett feladnunk, ami gyorsan és simán ment. Három órával később pedig már az athéni metrón ültünk és néztük a tájat a városközpont felé vezető úton. Ezzel kapcsolatban két érdekes tény. Az egyik, hogy a 3,5 millió lakosú görög főváros tömegközlekedése kiváló. A másik pedig, hogy a metró, ami átszövi az egész várost igen sok helyen a felszínen, vagy a felszín közelében – kilátással a környező vidékre – fut.

A három metróvonalat autóbuszhálózat köti össze, de van villamos- és helyenként trolibusz-közlekedés is. Barátságos áron vásárolhatunk olyan több napra érvényes jegyet, amelyet korlátlan utazásra használ-hatunk bármilyen eszközön és viszonylat-ban. Ez alól a reptéri metró kivétel, ennek külön tarifája van. Megjegyzem, olcsóbb megvenni az ötnapos jegyet, mint a három-naposat még akkor is, ha esetleg ha csak három napig akarjuk használni.

A Syntagma állomáson, amely egy fon-tos közlekedési csomópont, átszálltunk az Omonia felé vivő járatra. Innen kb. két sa-rokra volt a szállodánk, amit persze elsőre

nem sikerült megtalálni. (Hiszen mégsem mehet minden ennyire simán.) Kezdett sö-tétedni és mi már legalább négy-öt sarkot mentünk, de az Epidavros hotel csak nem akart előkerülni. Modern segédeszközhöz nyúltunk, GPS-ünk készségesen vezetgetett bennünket… egyre távolabb a céltól.

Sötét, alig kivilágított utcákon jártunk. Még nyitott kisboltok, nyüzsgő élet köze-pette. Rengetegen voltak körülöttünk, ki-sebb nagyobb hangos és még hangosabb csoportokban. Mind férfiak, nőt egyálta-lán nem láttunk. Kissé megszeppentünk, de senki ügyet sem vetett ránk. Pedig hát a bőröndjüket húzogató, tanácstalanul kör-benézegető két idegen elég fura jelenség lehetett ott. Végül aztán visszamentünk a főútra, megkerestük a kiindulási pontunkat és kiderült, hol tévesztettünk. Nem egy iga-zi utcasarkon, hanem egy nagy templom előtti szép kis téren kellett befordulnunk és megérkeztünk.

Mire lepakoltunk a szállodában, már este lett, és mi elindultunk vacsorázni. Az Omonia tér környékén számos lehetőség kínálkozik az étkezésre. A hely, amelyet találtunk, egy gyorsétteremnek kinéző üz-lettel szemben a széles járdaszigeten fel-állított – nyáron nyilván nyitott, most fedett – sajátos kis étterem volt. Kockás abrosszal letakart tiszta asztalok álltak bent, és mivel már eléggé lehűlt az idő, fűtés is volt a kis helyiségben. Több hasonló is található a tér körül, és sok más egyéb étkezésre szolgáló hely is. Miközben nézegettük a kitett étla-

pot, odaperdült hozzánk egy középkorú mosolygós görög asszony és megérdeklőd-te mit ennénk, miközben barátságosan invi-tált befelé. Nem álltunk ellen. Nem bántuk meg.

Az első óriási gyros-tál elfogyasztása után még több este ott vacsoráztunk. Et-tünk többek között muszakát és a sipsoft névre hallgató, hagyományos görög ételt, ami leginkább a mi gazdagon elkészített lecsónkra hajaz. (Állítólag ouzót is tesznek bele a speciális görög kolbászon kívül). De azért mégsem lecsó, viszont nagyon finom.

Battaiak a nagyvilágban

AthénA modern nagyváros, az európai kultúra bölcsője és a grafittik városa

Idén márciusban egy olyan helyre sikerült eljutnom, ahová már rég-óta vágytam. A görög fővárosba utaztunk, ahol bármilyen közhe-lyesen is hangzik, akkor is igaz, lépten-nyomon beleütközik a láto-gató az ókor egy kisebb-nagyobb darabjába. Többnyire nagyobba!

è


Minden nap kedvesebben kereste a hölgy a kedvünket. Beigazolódott, amit az úti-könyvben olvastunk, ha Görögországban visszajárunk egy kis helyi étterembe, azt dicséretként értékelik és még figyelmeseb-ben bánnak a vendéggel.

Másnap reggeli után frissen, kipihenten megkezdtük az ismerkedést Athénnal. Első-

ként, ahogy az korábbi városlátogatásunk során már bevált, jegyet váltottunk egy Hopp-on-Hopp-off buszjáratra. Sikerült egy olyan viszonylatot találnunk (számos másik is választható), amely 48 órás időtar-tamra szól és a kiemelt turisztikai helyeken kívül még a Riviérára és Pireuszba is elvisz. Ha az ember egy ilyen járattal végigmegy egy számára ismeretlen városon, meglát-ja annak terjedelmét, képet kap a kiemelt helyek elhelyezkedéséről és magáról a vá-rosról is. Ez már Barcelonában is bevált. Itt is, annyi különbséggel, hogy először – az eredeti tervvel ellentétben – nem mentünk végig a teljes úton, mert amikor megérkez-tünk az Akropolisz (felsőváros, fellegvár) lábához, nem tudtunk ellenállni a kísértés-nek (amúgy egyébként a kísértésen kívül mindennek ellent tudunk állni) és leszálltunk, hogy elsőnek Athén szívét fedezzük fel. Jó döntés volt.

Szép tiszta, napsütéses időnk volt, bár a szél – ahogy szinte minden nap – erősen fújt. Március lévén még nem tombolt az iga-zi turistaszezon és a még viszonylag kora délelőtti órán nem volt különösen hosszú sor a jegyváltásnál. Olyan jegyet tudtunk venni, amely az Akropolisz épületegyüttesén kívül még négy másik helyre is érvényes volt, ezért azokon a helyeken nem kellett sorban állni jegyért. (Hadrianus könyvtár, Görög Agora, Római Agora, Attalosz-Sztoa)

A lentről is óriásnak tűnő építmény ak-kor válik igazán monumentálissá, amikor csúszós kőlépcsőkön feljutunk az oszlopsor

lábához. A hatalmas márványoszlo pok mellett törpének érzi magát az ember. (Az oszlopokon felirat hirdeti, hogy hozzájuk érni tilos, a tiltás betartását szigorú tekin-tetek figyelik.)

Sokszor láttam képeket az Akropolisz-ról, de igazi nagyságát, csodáját felfogni egészen eddig nem igazán tudtam. Ahogy ott álltam a szélben a napsütötte sziklák te-tején, lent az épületekkel telezsúfolt város és körülöttem az ókor fantasztikus építmé-nyei, rájöttem, milyen szűk határok között mozgott a képzeletem. Ott éreztem elő-ször utazásunk során, hogy igen, itt vagyok, megérkeztem Athénba. Megértettem II. Mehmetet, a hódító szultánt, akit lenyűgö-zött ez a hely és halálbüntetést ígért mind-azoknak, akik rongálni merészelik.

A hely méreteit jól érzékelteti a Dionü-szosz színház, amely az i. e. 5. században épült és 17 ezer főt tudott befogadni. Itt mutatták be többek között Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész darabjait. Az előkelő vendégek faragott ülőhelye még ma is látható.

Miután minden zeg-zugát bejártuk az Akropolisznak, pihenésképpen busszal foly-tattuk felfedező utunkat. Végigutaztunk a Riviérán és Pireuszon, az utóbbit később gyalogosan is bejártuk.

A nagyváros különböző részei, az Akro-polisz környéke, a belváros, a külső kerüle-tek és a Riviéra meglehetősen eltérő képet

mutatnak. Míg a külső kerületek helyenként elég szegényesek, addig a Riviérán szép, rendezett környék, villák sora utal arra, hogy itt nem szegények laknak. A belváros, a kormányzati épületek, valamint a külkép-viseletek villái kifejezetten szépek.

Ezeken a helyeken szinte sehol, vagy csak elvétve találkozhatunk a város nagy

részét elborító grafittikkel. Már a metrón utazva is tömegével láttunk ezekből, de a piacok, lakótelepek, üzletek falfelületein elképesztő mennyiségben vannak. Néme-lyek kifejezetten jót tesznek a látványnak, mások azonban visszatetszést keltenek az emberben. A kiemelt részeken láthatóan küzdenek ellenük. Tanúi voltunk például, amikor egy üzlet redőnyéről ketten éppen megpróbálták lemosni a valószínűleg az éj-szaka során felkerült „műalkotást”.

Viszont bármerre is jártunk mindig akadt egy-egy figyelemre méltó régi épület, egy gyönyörű templom, gyakran beékelődve az üzletsorok, lakóházak közé. Athénban szinte minden olyan üzletláncnak az üzle-tei megtalálhatók, mint bármely más euró-pai nagyvárosban. Ugyanakkor megvan a helyi hús- és halpiac is, ahol a félbevágott birkák, tonnányi csupaszon kipakolt barom-fik és a tenger különböző ajándékai elég nehezen tolerálható szagorgiát produkál-nak. A hazai közértekre emlékeztető kisebb élelmiszerboltot keveset láttunk, de renge-teg pékség kínálja portékáit. Legtöbbjük-ben nemcsak kenyérféléket, hanem pizzát és rengeteg fajta nagyon finom süteményt is árusítanak.

Amiből még nagyon sokat láttunk (sze-rencsére kipróbálnunk nem kellett) az a gyógyszertár volt. Van, hogy alig pár lé-pésre egymástól kettő-három is van. Ezt annak ellenére sem értettük, hogy tudjuk, drogériaként is működnek. Az Omonia té-ren konkrétan legkevesebb ötöt számoltam meg.

A templomokba bármikor be lehet menni körülnézni, sőt nem tiltják a fényképezést sem. Az egyik legszebb ilyen Athén köz-pontjában a szűz Chryssospiliotissa-nak szentelt templom. Itt történt, hogy amikor gyertyát gyújtottam eltávozott szerettei-mért (ahogy más külföldi templomokban is szoktam), hozzám lépett egy idős hölgy és kedves mosoly kíséretében megajándéko-zott egy, a templom történetét megörökítő színes kis füzettel.

Athén szinte minden részén találkozha-tunk építkezésekkel, felújításokkal. Látható-an igyekeznek szépíteni a várost nyilván a turisták, részben pedig a lakosok kedvéért. Egy ilyen felújítás alatt álló városrészben, a sétányon, ahol kétoldalt üzletek sora-koztak, ismerős, már-már déjá’vu érzésem támadt. Középen táblákon amatőr fényké-peket raktak ki, hasonlóan, mint nálunk az Óvárosi Napok alatt, ahol a környék lakói láthatók különböző élethelyzetekben. Né-hány korosabb hölgy lelkesen mutogatta egymásnak a róluk és családjukról évtize-

Az athéni Akropolisz az ókorból szárma-zó épületegyüttes. Görögország-szerte számos hasonló akropolisz található, de méretei és kivitelezése miatt az athéni kitüntetett helyet foglal el közöttük. Az athéni egy meredek, a tetején lapos szik-la, körülbelül 150 m tengerszint feletti magasságban. Egy, az attikai fennsíkból meredeken kiemelkedő kékesszürke színű mészkősziklára épült. A sziklán talált nyo-mokból a régészek arra a következtetésre jutottak, hogy már jóval építésének ideje előtt (i. e. 6000) éltek itt emberek, akik a sziklát ugyancsak erődítmények építésére használták. (Wikipédia)


dekkel korábban készült fényképeket és bökött rá vidám nevetgélés közepette egy-egy felfedezett ismerősre.

A görög fővárosban nagyszerű múze-umokat találunk. Ráadásul, több európai nagyvárossal ellentétben nem kérnek horror árakat a belépésért. Ezek közül is kiemel-

kedik számomra az Új Akropolisz múzeum modern, csupa üveg épülete, amelynek nyi-tott teraszán egy kellemes kis étterem ta-lálható, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a fellegvárra. A citromfagyijuk pedig igazán kiváló. De persze nemcsak ezért érdemes oda ellátogatni.

Már belépés előtt, bárki számára ingyen megtekinthetők egy ókori városrész feltárt romjai. A bejárathoz vezető utat átlátszó üvegfelületek borítják és alattuk néhány méter mélységben láthatjuk a várost. Meg-nézhetjük, hol húzódtak az utcák, milyen helyiségek voltak az épületekben, stb. Bent pedig szellős, tágas, világos környezetben a történelmi idők emlékeit szemlélhetjük meg egyedülálló minőségben és mennyi-ségben. Páratlan élmény látni a csodálatos szinte teljesen épségben maradt ember- és állatszobrokat.

Most, amikor idáig értem az írásban, kénytelen vagyok belátni, hogy – az újság terjedelme miatt –minden élményünkről nem tudok beszámolni, de azért egyet még min-denképpen megosztok azokkal, akik idáig eljutottak az olvasásban.

Még itthon az útikönyvben bukkantam rá egy bejegyzésre: március 25. –„A gö-rög függetlenség napja / Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe; katonai parádé”. Nézegettük az athéni programokat, de nemigen sikerült megtalálni egyből ezt az eseményt. Elsősorban valószínűleg azért, mert nemcsak a görög nyelvvel, de a gö-

rög ABC-vel sem vagyunk szoros ismeret-ségben.

Kis kutatás és kérdezősködés után végül kiderült, hogy március 25-én ünneplik a gö-rögök az 1821-es törökök elleni felkelést, illetve az annak eredményeként elnyert függetlenségüket. Ezen a napon nagysza-

bású katonai díszbemutatót tartanak, aho-vá kivonul szinte az egész város. Úgyhogy korán keltünk, gyorsan megreggeliztünk és – a kedves vendéglősnénk útmutatása alapján – a Parlament épülete felé vettük az irányt. Igyekeztünk, hogy kilencre oda-érjünk.

Addigra már nagy területeket, széles forgalmas utakat is lezártak, látszott, hogy valami komoly dolog készül. Foglaltunk egy jónak vélt helyet majd, kb. egy óra várako-zás után – miközben a potenciális közönség egyre szaporodott körülöttünk – kezdtük megbánni, hogy ennyire siettünk. A várako-zás elhúzódott bár néha megmozdult vala-mi. Jött egy katonai zenekar, majd elment, diplomáciai autók kanyarodtak a parlament elé. A kordonokat katonák őrizték, bár oly-kor-olykor barátságosan átengedtek egyik oldalról a másikra néhány járókelőt. A Nap egyre jobban tűzött, ezúttal szél alig fújt, de nem tágítottunk, annál is inkább, mert egyre nőtt körülöttünk a tömeg. Tizenegyre már lépni sem igen lehetett, csak a görög zászlót különböző méretekben és tetemes mennyiségben kínáló árusok mozogtak kö-rülöttünk.

Végül csak elkezdődött a parádé, és mondhatom, nem bántuk meg a kitartásun-kat. Közvetlenül előttünk vonultak el hosszú sorokban, díszegyenruhákban és díszlépés-ben a különféle katonai egységek. Feltűnt nekem, milyen sok női katona menetel a so-rok között. Egetlen egység sem volt ahol ne

lett volna több-kevesebb női harcos. Felvo-nultak egészségügyi egységek és apácák is. Jöttek a harckocsik, leopárdok, amerikai gyártmányú gyalogsági harcjárművek, lég-védelmi ágyúk. De voltak ott közép-ha-tótávolságú légvédelmi rakéták éppúgy, mint nehézgéppuskák, búvár egységek és kommandósok is. Sajnos harci a repülőgé-peknek csak a zaját hallhattuk, ahhoz nem sikerült jó állást elfoglalnunk, hogy őket is láthassuk. Hiába a helyismeret fontos érték annak, akinek van. A katonazenekarok fel-vonulása viszont igazán látványos és élve-zetes volt.

Összegzésként elmondhatom, hogy ha direkt erre az eseményre készültünk volna sem biztos, hogy ennyit látunk belőle, de így hogy nagyobbrészt tervezetlenül és kissé tudatlanul csöppentünk bele, igazán nagyszerű meglepetés volt.

Athénban öt napot töltöttünk, ami sok mindenre elég, de meggyőződésem, hogy tíz nap alatt sem fogytunk volna ki a látniva-lókból. Nem tudom, eljutok-e még egyszer oda, de ha esetleg nem, akkor is elmondha-tom, hogy jártam Hadrianus könyvtárában, bár könyvet ott éppen nem olvastam. Vol-tam a Panathinaikosz Stadionban, amely i.e. 330-329-ben épült az olimpiai játékok

számára, az első, 1896-ban rendezett, új-kori olimpia helyszínén, és felmásztam az elképesztően magas lelátóra, ahol egyet-len kapaszkodó vagy korlát sincs. Elvegyül-tem a Monastirákí tér forgatagában, sétál-tam a Római Agorán. Átélhettem a Görög Agora hangulatát, ahol a régi romok között ezernyi színes vadvirág nő és végiggon-dolhattam hányan és hányan taposhatták már előttünk azokat a köveket, amelyeket az ókori görögök hordtak ide… és itt nem feltétlenül a turisták ezreire gondolok, akik a jó idő közeledtével elárasztják a görög fővárost, Athént. Nagy-Rakita Melinda


- Jól látjuk-e, hogy a KÉSZ százhalombattai szervezete az utóbbi években növekvő aktivi-tással veszi ki részét a programszervezésből? Kérdéseinkkel Tóth Ernőt, a KÉSZ százhalom-battai elnökét kerestük fel.

- A Szent László napi koszorúzás és az azt követő zenés verses műsor, illetve Mónus József előadása tulajdonképpen a Száz-halombattai Római Katolikus egyházközség képviselőtestület elnökének, Németh István-nak a szervezésében valósult meg. Ő egyút-tal a KÉSZ Százhalombattai Csoport titkára. Mindkét program nagy sikert aratott. Szíve-ket, lelkeket magasba emelő események vol-tak. A Battai Dalárda est valóban KÉSZ ren-dezvény volt. Sok vendéget fogadhattunk, jó hangulatban együtt énekeltünk.

A kérdésre válaszolva, az elmúlt évben és

az idén valóban színesítettük a programpa-lettánkat. Jó együttműködést alakítottunk ki a „Matrica” Múzeummal, közösen szervezünk programokat, illetve a múzeum egyúttal egy különleges atmoszférájú helyszínt is jelent a rendezvényeinknek.

- Mi az, amit az újságolvasónak tudni kell a helyi szervezetről?

- A százhalombattai csoport 2002. feb-ruár 25-én Mits János néhai plébános tá-mogatásával alakult meg. Huszonhat rendes és három pártolótagja volt a frissen alakult szervezetnek, elnöknek Magyar Jánost, tit-kárnak Sonn Valériát, pénztárosnak pedig Kulics Tibornét választották. Magyar János évtizedes áldozatos munkáját felterjeszté-sünkre az országos szervezet Csanád Béla díjjal ismerte el.

Az elmúlt több mint másfél évtized tiszt-ségviselői közül ki kell még emelni Lengyák Brigittát, aki tizenöt éven keresztül látta el lelkiismeretesen a pénztárosi feladatokat és Németh Istvánt a csoport titkárát komoly szervező munkájáért. Jómagam hat éve ve-zetem a helyi csoportot.

- A rendezvények azon túl, hogy igényesek, láthatóan költségigényesek is. Milyen források állnak a rendelkezésükre?

- A forrásink sajnos meglehetősen korlá-tozottak. Önkormányzati és a KÉSZ központi támogatásából, továbbá saját erőnkből old-juk meg a programok finanszírozását. Mivel ezek meglehetősen korlátozottak, sok-sok munkával pótoljuk a forráshiányt.

- Nemrég számoltunk be a „Matrica” Mú-zeumban megnyílt kiállításukról. Említene még néhány területet, mivel a KÉSZ foglalkozik?

- Városi megemlékezéseket, könyvbemu-tatókat, családi programokat szervezünk, hagyományőrző alkalmaink vannak. Min-den programunkon arra törekszünk, hogy az évezredes keresztény, magyar értékrend, kultúra alapvető fontosságára irányítsuk a figyelmet.

- Ennyi mindent csak főállásúaktól várhat-nánk el, de úgy tudjuk, hogy a KÉSZ aktivistái mindezt a munka mellett végzik.

- Igen, így van. A manapság amúgy is ke-vés szabadidőnket áldozzuk fel a cél érde-kében. A családtól raboljuk el ezt az időt, amelyért aztán a családi programokkal kár-pótoljuk őket valamelyest.

- Ha már szóba kerültek a tagok, a felsorolt tevékenységekhez kell egy csapat. Mi az ami összefogja őket?

- A keresztény, keresztyén hit, a tenni aka-rás és a reménység egy boldogabb jövő-ben.

- A civil szervezetek nagy gondja az után-pótlás. Mennyire vesznek részt a fiatalabb kor-osztályok a tevékenységekben?

- Hála Istennek, szép számmal vannak fiatal tagjaink. Az egyik legfontosabb te-endőnknek tartom a fiatalok megszólítását, bevonását a munkába, a programokon való részvételbe.

- Hogyan sikerült az idei esztendő?- Az év első felében nagyon sok programot

Az óvárosi rendezvények egyre inkább a helyi közösségek közös ünnepévé válnak, köztük a Ke-resztény Értelmiségiek Szövetsé-géé (KÉSZ) is, akik az elmúlt évek-ben és idén is önálló programok-kal vettek részt. Hogy csak néhá-nyat említsünk a Szent László napi koszorúzás, a Dalárda nyi-tott nótás estje, vagy a többszö-rös világbajnok Mónus József Farkas vendégsége a Közösségi Házban.

A Szent László napi búcsú örökében

KÉSZ programok önállóan és együttműködésben


szerveztünk. Akik részesei voltak, nem bánták meg eljöttek. A visszajelzések alapján mond-hatom élményekkel új nézőpontokkal, jövőbe mutató reménységgel gazdagodhattak.

- Hogyan ítéli meg, mi volt az eddigi évek legsikeresebb programja?

- Öt évvel ezelőtt Százhalombatta adott otthont a KÉSZ tavaszi küldöttgyűlésének, amelyre az ország minden részéből és a határon túlról jöttek a résztvevők. Nyolcva-nan látogattak el városunkba. A hivatalos programok után sikerült Százhalombatta nevezetességeit megmutatnunk. Nagyon jó hangulatban telt el a hétvége, amelyet itt töl-töttek. Azóta is emlegetik a százhalombattai küldöttgyűlést.

- Csak hallomásból tudunk róla, tehát Ön megerősítené a hírt, hogy a KÉSZ országos szervezetének vezetői közé választották?

- Igen Veszprémben a KÉSZ tavaszi kül-döttgyűlésén egyhangúlag megválasztottak az elnökség tagjává. Ez nagy megtisztelte-tést és további feladatokat jelent a számom-ra.

A KÉSZ országos szinten karakteresebb megjelenést tervez. Rendszeresen nyilatko-zunk, állást foglalunk az általunk kiemelten fontosnak tartott témákban. Legutóbb az „Előre a tiszta forráshoz” címmel tettük közzé pünkösdi üzenetünket. Az idei évben ez a ha-todik állásfoglalásunk volt.

Az egyesület által 2017-ben létreho-zott KÁMME (Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért) alapítvány az idei évben tervbe vette a Kárpát-medencei keresz-tény alkotóművészek feltérképezését, egy meghívásos alapon szervezett alkotótábor lebonyolítását, valamint az elkészült művek-ből egy kiállítás megszervezését. Szintén e vonulatba tartozik egy rövidesen elindítandó Kárpát-medencei fotópályázat: itt két fő mo-tívum mentén várjuk majd a pályamunkákat: egyfelől a Csíksomlyó búcsúhoz és pápaláto-gatáshoz kapcsolódóan, másfelől a Kárpát-medencei magyar keresztény értékek bemu-tatásához.

Folytatjuk a határon túli magyar keresz-tény szervezetekkel való kapcsolatok szoro-sabbra fűzését.

Szeptemberben kerül sor a KÉSZ-kongresszusra az Országház Felsőházi ter-mében. A rendezvény címe: „Mert nem csak magadnak születtél” – Jövőnk a múlt tük-rében, 30 éves a KÉSZ. Ugyanis az idén ün-nepeljük egyesületünk 30 éves fennállását. Ezek csupán a kiemelt feladatok. Egy Kárpát Medencére kiterjedő szervezet működtetése sok egyéb feladattal is jár, amelyeknek rész-letezésére itt nincs lehetőség.

JM

Többszörös világbajnok íjász volt a vendége előadásával a KÉSZ Százhalombattai Alapszervezet-ének a Zenálkó Etel Óvárosi Műve-lődési Házban, 2019. június 30-án vasárnap délután. „A győztes jo-gán megmutatni a világnak a ma-gyar zászlót” címmel tartott elő-adást, filmvetítéssel győzelmeiről, életéről, céljairól.

Mónus József rendkívüli egyéniség. Ha-zaszeretete, hitvallása példaértékű minden ember számára, aki magyarnak tudja, vallja magát. A lendületes, mondhatnám fergete-ges előadása után három kérdést tettem fel.

- Volt-e tudomása arról, hogy vannak ná-lunk, Százhalombattán is íjászok? Mi az oka, hogy az íjászat újra az érdeklődés és figye-lem központjába került, népszerű lett. Meny-nyire költséges?

- Nem tudtam, hogy lesznek battai íjá-

szok az előadásomon. Második kérdésére válaszolva azt gondolom, ha valaki megfog egy íjat, kilövi a nyílvesszőt és boldogságot érez, akkor valahol a múltban van.

A legnemesebb harci eszközünk volt va-lamikor az íj. Összeköti a mostani világun-kat a múlttal. A jelenben harcolunk ugyan, de a múltban vagyunk ugyanakkor. Onnan jönnek az emlékképek. Aki vágyja a ma-gyarság érzését, a magyar zászlót, vágyik arra, hogy előjöjjenek a múlt pillanatai, ha megfog egy íjat, az újrateremtő erő.

Régi fegyvereink, régi szokásaink, nyel-vünk használata, a zászlótudat, régi bás-tyáink, harcaink helyszínei felidézik azt, amit már vélhetően megéltünk. Mert fontos a múltat megkutatni, az ember rájön arra, a világ szükséges. Magyar múltunk szenve-délyekben gazdag. Dicsőség, büszkeség, győzelmek fénye a Földünkön. Nem divat ez, ezt a régi érzést akarja az ember újra érezni általa.

Vannak történelmi nagyjaink. Mi magya-rok vagyunk, ezért akarunk a magyarokhoz tartozni. Felsorakozni zászlóink, jelképeink mögé. Múltunk büszkeségünk, tisztességünk mögé. Itt élünk, ez a múltunk, a sorsunk.

A feleségem fizetéséből élünk boldogan – aki tanítónő. Én otthagytam a „gazdasági világot”. Amit az íjak készítéséből, előadá-sokból összegyűjtök, a versenyekre költöm. Ehhez évente 3-4 millió forint kell.

Tiszta lélekkel, mindent megteszek a cél-jaimért. A test gyarló és esendő – az enyém szétszakadva –, de a lélek erős. Addig me-gyek, míg a lelkem viszi ezt a testet.

Szegedinácz Anna

Mónus József, a „Farkas” Battán

A győztes jogán


- Kérem mondjon néhány mondatot a világi elnök feladatáról, szerepéről.

- A mindenkori plébános munkáját segíti, közvetítő személy a hívek és a plébános között. Öt évenként a képvi-selőtestület tagjai választják meg ma-guk közül. A tagokat viszont a hívek választják, létszámuk attól függ, hogy a településen mennyi a hívek létszáma. Százhalombattán jelenleg 14 képvise-lőtestületi tag van. Az egyház képvise-lője, vezetője, maga a plébános.

- Mi a Historia Domus jelentése?

- Az egyházközség története a min-denkori plébános szubjektív megíté-lése alapján. Kötetlen formájú napló, amelyben sajátos szemszögből írja le a történéseket. Nemcsak egyházi, hanem minden olyan eseményt, ami fontos és érdekes lehet az utókor számára.

A papok egymás munkáját könnyí-tették meg azzal, hogy akár a hívekről, akár a közösség életéről olyan infor-mációkat szolgáltatnak az utódjuknak, amelyekkel segítik nemcsak a hívek, ha-nem az egész közösség megismerését.

- A Naplót a plébánosok önszorgalom-ból vagy kötelezően vezették? Kinek volt betekintése az írásokba?

- A Historia Domust a plébánosok egy időben kötelezően vezették, de az utóbbi időben már egyrészt nem kötele-ző, másrészt nem vezetik. Ennek előtte a

püspök a látogatások alkalmával kéz-jegyével látta el az éppen aktuálisan vezetett írást. Betekinteni csak az egy-háznak volt joga, azaz nálunk a szé-kesfehérvári püspöknek, ahova Száz-halombatta is tartozott. Még a világi hatalmak sem tehették meg, semmilyen

indokkal, hogy betekintést nyerjenek a Historia Domusokba, de ez csak 1945-ig volt érvényes. A hozzáférés lehetősé-ge csak a rendszerváltáskor szabadult fel, de csak egyházi engedéllyel és nem teljeskörűen.

- Eddig jelent-e meg nyomtatásban a helyi Historia Domus?

- Igen, 2007-ben a Hamvas Béla Városi Könyvtár adta ki, Szalai Márta, mint felelős kiadó és Lehoczki Zsuzsa, aki az eredeti írásokból a szerkesztői munkát végezte. Címe „A Százhalom-battai plébánia Historia Domusa 1919-től 1940-ig”.

Az első plébános Kéri Nándor 1919-től 1927-ig írta, bár a templom 1910-ben felépült, de nem volt plébánia stá-tusza, így az anyakönyvezést is az érdi Szent Mihály templomban végezték. A katolikus hívek évszázadokig oda tar-toztak.

A következők: 1927-1935-ig Dezső István, 1935-1940-ig Bakody Ernő atya írta a Naplót, amely szerkesztve nyom-tatásban megjelent. Ernő atya ugyan csak 1945. február 18-án halt meg, de a háború alatt már nem írt.

Perjés Béla, ahogyan már a Százha-lom Kalendárium 2019. számában részletesen megjelent az életéről írás, 1945. március 3-án kezdte el Száz-halombattán a papi szolgálatot. Ettől kezdve ő vezette a Historia Domust, de az eddigieket sehol nem találta. Az első írása az elődje, Bakody Ernő temetését írja le, egészen 1966-ig, míg Budake-szire nem helyezték. Ezután az új plé-bános, Tóth Andor atya írta, de nem sokáig. Akkor már talán úgy ítélte meg, hogy annak az őszinte vezetése és an-nak tartalma veszélyes lehet az írójára.

Historia Domus

Történetünk történeteBeszélgetés Németh Istvánnal, a százhalombattai Római Katolikus Egyház képviselő testületének világi elnökével


Az egyház ezért már nem tette kötele-zővé a vezetését.

Nagy kár volt, mert ahogy kiderült, nemcsak az egyház életéről, de az ille-tő település mindennapjairól is tudomást szerezhettünk.

- Ismerünk más településen íródott Naplókat?

- Más községekben, ahol már régeb-ben is volt plébánia, a papok leírtak olyan eseményeket amelyeknek törté-nelmi értéke és társadalmi jelentőségű értéke van. A helyi történeseket jegyez-ték le, amely pótolhatatlan értéke a közösségnek. Édesapám szülőhelyének, Iván községnek a plébánosa, Prevalek atya leírta az 1848-as történéseket és 1876-os nagy tűzvészt, ahol a falu majdnem 80% a leégett.

A két világháború és a forradalmak eseményei és azok hatása a közösség életére ismerhetőek meg belőle.

*Érd Historia Domusa azért is értékes

számunkra, mert leírja 1919-ig a Battára vonatkozó történéseket. Ez a Napló tartal-mazza az 1831-es nagy kolerajárványt, amiről nem sokat tudunk, bár igyekeztünk utána járni. Az 1838-as árvizet, amely elöntötte szinte az egész Érd Óvárost. A háború eseményeit Kúdó József érdi plé-bános írta le, de 1950-től szinte csak az egyház belső ügyeivel foglalkozott, hi-vatkozva a személyiségi jogokra.

Nyomtatásban ez a Napló nem jelent meg, de az 1970-es években a Régészeti Intézet és a Műemlékvédelmi Felügyelő-ség digitalizálta, de csak a háború előtti

részeket. Azt, hogy hol őrzik ezt a fel-becsülhetetlen értékű dokumentumot, nem tudjuk. Valószínű, hogy az 1774-ben alakult Székesfehérvári Egyházmegye őrzi, amelynek első püspöke Sellyey Nagy Ignác volt. Előtte Batta ill. Százhalom a Veszprémi Káptalanhoz tartozott.

Az eddig meg nem jelent Naplót a Százhalombattai Római Katolikus Egy-ház őrzi. Újságunk kérvényezte, hogy betekinthessen és, azokat a részeket hoz-hassa nyilvánosságra, amelyek a falu ak-kori nem egyházi történéseit írja le. Az engedélyt megkaptuk és elkövetkezendő számainkban olvashatják azokat az ese-ményeket, amely a napló nélkül már fele-désbe merültek volna. Jankovits Márta

Lapunk következő vállalkozá-sa, hogy az eddig meg nem jelent, Perjés Béla atya által kézzel írt Historia Domust (to-vábbiakban Napló) – az egy-ház kérését tiszteletben tartva – részleteiben közöljük, azokat a bejegyzéseket, melyek az ak-kori faluközösség életére vo-natkoznak.

Idézetek a már megjelent Historia Domus-ból, hogy az olvasó számára érzékeltessük, hogy milyen értéket képviselnek nekünk az itt élő utókor számára:

KÉrI NÁNDor (1919–1927)A szépen működő Dalárda, a gyermekszín-darabok, a nagyobb lányok kézimunka tan-folyamai a kath. Iskola égisze alatt, a külön-féle ifjúsági színdarabok, évenként 4-5. Egy darabig szépen működő, jelenleg szünetelő mozielőadások (önerőből vettünk mozigépet és accumulátort) mind a jövendő generáció nevelésén fáradoztak állandó kitartó mun-kával és sok sikerrel.

DEZSŐ ISTVÁN (1927–1935) 1929. JúlIuS 28.Buzadics József budapesti okleveles kőmű-vesmester ma ajándékozta 1 kat. hold 994 négyszögölnyi földjét a százhalombattai karh. Egyházközségnek, azzal a feltétellel, hogy viszonzásul évenként egy szentmisét szolgáltassanak családjáért. Isten fizesse meg a jószívű adományt.

BAKoDy ErNŐ (1935–1945) 1935. AuGuSZTuS 14. Délután 4 és 5 óra között emberemlékezet óta nem történő borzalmas vihar keletkezett. Olyan sötét felhők jöttek, hogy minden el-sötétült. A szobában csak lámpa világánál lehetett meglenni. A felhők pár másodperc alatt a földre csapódtak, hogy újra az égig törjenek. A Duna vizét a borzalmas szél any-nyira megzavarta, hogy teljesen visszafelé folyt és medréből annyira kiszorította, hogy a kőrakást is átlépte, pedig egy negyedórá-val a vihar előtt 2-3 méterre is száraz lábbal lehetett a mederben sétálni. Ember vastag fatörzseket mint hajlékony fűszálakat tör-delt és csavart ki gyökerestül. A Dunán lévő vízimalmot a téglagyári oldalra dobta, az éppen a falunál a Dunán úszó sleppet össze-törte és elmerült.Október 26-án este 11 órakor tűz ütött ki a Hangya kocsma udvarán. Egy magányo-san álló lakás tetőzete égett le. Szerencsére csendes idő volt és a falut hamar fellármáz-ták a tűz nem tudott tovább terjedni.


1945. FEBruÁr 18.Szomorú nap a „Historia Domus” lapjain.

Bakodi Ernő plébános úr halálának a napja. A szörnyű idők, állandó izgalmak nagyon erősen megviselték. Február 15. csütörtö-kön este már meghülésről panaszkodott. Pénteken ágyban maradt. Vasárnap dél-ben ½ 1 órakor már halott volt. A szentke-netet Bajront László görögkeleti plébános adta fel. Halálos ágya körül ott voltak azok akiket nagyon szeretett a „kalot”-istái, kö-zülük aki leghűségesebben kitartott mellet-te a legnehezebb időkben is Miákics Ferkó. A község pap nélkül maradt, nem volt pap, aki a szeretett plébánust eltemette. Bár úgy volt, hogy a görögkeleti plébános temeti, akivel baráti viszonyban élt. A görögkeleti lakók versengtek azon, hogy az ő papjuk temesse, mert ők is nagyon szerették. A „kalot”-isták azonban ebbe nem nyugodtak bele. A fiúk nem törődtek semmiféle vesze-delemmel (elfogatás, robotra hurcolás, vagy esetleg még nagyobb veszedelem: a vég-leges elhurcolás), csónakon átkeltek a Du-nán Tökölre Szabó Ferenc pápaikamarás, esperes úrhoz, hogy a halálesetet jelentsék és a temetésre felkérjék. Neki azonban tilos volt a közösséget elhagyni és Szente Imre káplánt küldötte maga helyett. Átkelési ne-hézségek miatt azonban ö is késett. Közben Érdre is elmentek papért. Az elszánt fiúk azt mondolták, hogy a hátukon is elhozák, ha nem akar jönni.

Az isteni gondviselés azonban gondosko-dott papról. Dobosi Ferenc agárdi lelkész menekült Agárdról (kiürítés miatt), éppen a temetésre érkezett. Ő végezte a teme-tést. Szente Imre mondott szentbeszédet, Lehotag János Érd-ófalui plébános pedig az éneket vezette. Így három pap kísérte utolsó útjára a falu plébánosát.

A temetés 2 órakor volt. Valóban ott volt a szeretett lelkipásztor sírja mellett a falu apraja-nagyja, baltáskülönbség nélkül: va-lóban a falu Atyja volt az eltemetett Plé-bános Úr: Bakodi Ernő. 1897. nov. 16-án született Szárföldön (Sopron m.). 1926. jún. 20-án szenteltetett pappá. Állomáshelyei: Perkáta 1926-28. Barancs 1928-29, Sár-bogárd 1929-30, Nagytétény 1930-32, Tököl 1932-34, Székesfehérvár-Viziváros

1934-35. – Százhalombattai lelkész 1935-1945 február 28. R.i.p.

1945. MÁrCIuS 3.Dömötör István, esperes-plébánus úr

megbízásából Perjés Béla gyáli lelkész vet-te át ideiglenesen a curatiat. Szombaton érkeztem meg Százhalombattára.

1945. MÁrCIuS 4.Első Szentmisém. Kértem a híveket, hogy

a beszenteletlen halottakat, akiket bármi-lyen okból nem pap temetett (aknázás, ti-lalom) jelentsék litánia után s majd közösen fogjuk őket beszentelni. D. u. keresztút – ti-toksorsolás.

1945. MÁrCIuS 8. A feldúlt irattárat próbáltam legalább

az irodában rendezni. Szinte lehetetlenség. A „Historia Domus” második kötetét (1940. dec. 31-től) nem találom. Lehetséges még, hogy elökerül. Az irodát amennyire lehetett lakhatóvá tettem. Üvegezést is sk. végez-tem.

1945. MÁrCIuS 10. Dunafüreden agyonlőtt házaspárt te-

mettem. Amint a temetést végeztem, nem is messziről erős ágyúzás volt hallható. Még mindig közelben a front. Ki tudja mi lesz még velünk? – Jóformán a plébános úrnak mindenét elvitték. Jelenleg én is a hívek adományaiból élek. Egy család főz rám, a hívek pedig természetben adják le adomá-nyaikat. Én legalább is így tudom.

1945. MÁrCIuS 15. Szomorú március 15-e. A szentmisét 9

órakor tartottam. A hősök emlékművére egy koszorút kötöttem és ráhelyeztettem. Mire a hívek a szentmisére érkeztek, már ott volt a koszorú. A templomra kitűzettem a nemzeti színű lobogót és feltetettem az or-szágzászlót. Az evangélium a szentmisében a feltámadásról szóllott. Ennek a kifosztott, tönkretett koldúsországon is csak már a cso-datévő kis Jézus segithet. – Hétfőre Érdre rendelték a falu „Nemzeti Bizottságát” ill rendelték volna, la lett volna. De bizony itt még semmiféle párt nem alakult meg és így nem delegálhattak 6-6 tagot ami alkotná a

nemzeti bizottságot. Hivatalos helyben meg is jegyezték, hogy Százhalombatta szabo-tál és a németeket várja. – Én nem gondol-nám. Itt a nyilas-keresztes párt sem alakult meg „anno dacumal”. Hála Istennek – „el ne kopogjuk” – a jó Battaiaknak nem sok ér-zékük (vagy kedvük?!) van a politikához, ők dolgozni szeretnének. Megalakult a kommu-nista párt, alakulóban a szoc.dem. párt és mozgolódik a kisgazdapárt. Szóval pártban már nincs hiány, csak azt nem tudom, hogy kik lesznek a párttagok mert nem hiszem, hogy a lakóság az összes pusztákkal, majo-rokkal asszonyostul, gyerekestül, szerbekkel együtt több volna mint 900. Fontos az, hogy a pártok megvannak.

1945. MÁrC. 20. Nagyban készülődünk a nagyhétre. Es-

téről-estére próbáljuk a „Passio”-t. A pró-bákra szívesen, lelkesen jönnek Végtelen jó hívek ezek a battaiak. A fiúk ma halat fogtak és halászlét főztek nekem. Kapóra jött egy vendég paptestvér is kinek nevét csak azért nem irom le, mert az itt követ-kező szomorú historia vele történt meg. Megkért, hogy ne mondjam el senkinek. Ezt meg is tettem, de azt nem tudom megállni, hogy az utókor számára meg ne örökítsem. Testvér, ki esetleg majd ezeket a sorokat olvasod sokat tanulhatsz belőle. Az orosz megszállás előtt „principalisa” a „testvért” kb. a következő megokolással tanácsolta el a plébániáról, ahol eddig hűségesen dol-gozott (ezt nem ő mondta, ezt én tudom): próbáljon megélni volt tanítványiból még, hogy természetben kérje a tandíjat. Ma-gyarázatot is fűzött hozzá: a hívek még úgy is úgy tudják, hogy a plébános forrásai kimeríthetetlenek: ő tehát nem igen kérhet a hívektől, mert neki nem hiszik el, de ha ő külön van neki adnak.

A komikus és az eset csattanója az, hogy ugyanaz a Principális egyik koronán kije-lentette, hogy ő nem fél a kommunizmustól sem, az orosz inváziótól sem, mert őt a hívei akik szeretik eltartják. A facitja a koronán való felszólalásnak az volt, hogy tessék úgy nevelni a híveket, hogy bennünket szeres-senek. Nekem már akkor gyanus volt ez az önhittség. Az elbocsájtott testvér pedig házról házra járt és a hivek jóvoltából, sze-

Historia DomusPerjés Béla százhalombattai plébános feljegyzései


è

rető segítségéből élt a mai napig az egész télen.

Szomorú papi élet. Mármint nem azé a hívek szeretetét élvező testvéré, hanem amazé. Ezeket nem pletykakedvből írtam be a „Historia Domus” lapjaira, hiszen név nélkül; soha talán senki el nem olvassa, de érzem, hogy meg kellett örökítenem. Tanul-jak én is és az utánam következők is belő-le. Még jobban kezdem érezni, hogy miért szakadt ránk az Isten verése: a vojna. – A kis plébánia kertét elkezdtem felásni: az ásást már tizen fejeztük be: katolisták, lá-nyok. Segít a jó Isten a hívek által. Lemen-tünk a Dunára egy kis tüzelőt „zabrálni”, mert már fogytán van. Az áldott Duna bő-ven hozza a tüzelőnek valót: gerendák, fák, dárdák stb.

MÁrCIuS 25. VIrÁGVASÁrNAP

Gyönyörű szép tavaszi reggel. Tegnap d.u. egy budatétényi kapucinus atya jött veteményező magokért. Szállást kért. Ter-mészetesen örömmel adtam. Itt is maradt és segített másnak a gyóntatásnál. Igy gon-doskodott a jó Isten idegen gyóntatóról. A templom, minden háborús nehézségek ellenére szépen megtelt, amit legjobban bizonyit a perselypénz 326.90 P. Mise alatt a Pater (P. Felicián) gyóntatott. 8 órakor ő is mondott szentmisét, azon is elég szép számmal voltunk. A 10 órai szentmisén bar-kaszentelés. A passió is elég szépen ment. (Fájdalmasszűzpéntekén 130 asszony,

leány gyónt.) D.u. keresztül szentbeszéddel. Szintén tele a templom. utána két magyar katonát temettem ill. szenteltem be.

ÁPrIlIS 1.Húsvétvasárnap. 3 vagy 4 év óta teg-

nap nagyszombaton tartottuk meg először ismét a fényes nagy körmenetet. Jó hosszú volt: a vége már belenyúlt jól a sötétség-be (Elsötétités oh!) Gyertyákkal, lámpákkal világos körmenet kígyózott a „főutcán” és boldogan, mégis a meghatottságtól könnyes szemekkel énekeltünk: Feltámadt Krisztus e napon Alleluja … ! A nagyhét „teljes fény-nyel”, azon minden szertartás megtartásá-val ünnepeltetett meg. Husvétvasárnapján tömött templom. Deo gratias!

ÁPrIlIS 23. Megyéspüspök Úr a mai napon

67/1945. sz. leiratával tudomásul véve a ker. esp. intézkedését, mellyel Százha-lombattai lelkészség ellátását rámbízta, administratornak kinevezett.

MÁJuS 15.Dömötör István ker. esperes volt két na-

pig vendégem, a plébánia átadását be-széltük meg.

MÁJuS 21.Pünkösd hétfő. Kb. 120 battai indult Er-

csibe zarándokútra a Szűzanyához. Leg-főbb kérésüket (a faluból elhurcoltak haza-térését) terjesztettük elébe.

MÁJuS 23-26. Ercsiben tartottam lelkigyakorlatot a

nagylányoknak és az asszonyoknak.

MÁJuS 31.Úrnapja. Teljes körmenet.

JúNIuS 17.Elsőáldozás napja: kb. 2 hónapja ké-

szítgetem a kicsinyeket a nagy napra. 60 elsőáldozó van, mert tavaly is elmaradt. Szentmise után közös reggeli. Békebeli! Kis ünnepség.

JúNIuS 20. A Franciska-pusztai elemi iskola fenntar-

tására földingatlant igényeltünk. A helybeli F.B. 8 kat. holdat megadott: Ercsi elutasította kérelmünket arra való hivatkozással, hogy a felekezeti iskolák rövidesen meg fognak szünni. A Földigénylő B. elnöke: Szerdahe-lyi! Katolikus ember! (Későbbi kiegészítés 1948-ból itt más színű tollal: „Már meghalt! – Neki is jutott a sok földből egy sirhely.”)

JúlIuS HÓ 15.Egyháztanács, mint iskolaszék gyülést

tartott, melyben elhatároztuk, hogy a franciskai uradalmi iskolát az Egyházköz-ség veszi át. Deo gratias.

AuGuSZTuS 12.150 személyes egyházközségi vacsora

a templom és az iskolarenoválás javára. 17.000 P bevétel. A külön gyüjtés ered-ménye eddig szintén 17.000 P. Ez az ösz-szeg elkezdeni a javitásokat kevés, viszont semmit se csinálni: sok. A szerb templomra 10.000 P-ös adományok hullanak, nálunk 120 filléres is volt. Pontosan egy varrótű-nek az ára. Egy skatulya gyufát már nem lehet venni rajta. Ugyanazok, akik egy-egy fröccsöt, vagy ½ decit vagy egy-egy korsó sört minden nagyobb megrendülés nélkül eresztenek le a torkukon (50-80 P) Istenem, mikor lesz már a mi népünk „maturus” val-lási téren is. – A vacsorán „kalász lányok” szolgáltak fel és adtak helyes kis műsort.

AuG 15. NAGyBolDoGASSZoNy NAPJA

Kalász tagfelvétel ill. avatás. 15 lány tett igéretet és kapta meg a jelvényeket. Isten segitse őket. Előtte 2 este szentbeszéddel készítettem őket elő.


SZEPTEMBEr 19.Ifjusági szentségimádási napot tartottunk

a kalok intenciója szerint. Kalász lányok, még a hívek is szép számmal jelentek meg. A férfiifjuság nagyon gyéren. Szomorú kép. A magyar férfiifjuság nem akar imádkoz-ni? Nem hiszem, hogy ez volna az általános kép.

oKTÓBEr 3.A templomrenoválás kezdete. Keserves

tárgyalások, szemtelenségek után az ácsok elkezdték az állványozást.

oKTÓBEr 12.Megkezdődött a kőműves munka. Mind-

egyik kőműves 2-2 napot igért. Éppen ideje, hogy megkezdtük a templomrenová-lást. Az aknázásból megrongált toronyból féltéglák hullottak le és kezdett nagyon veszedelmessé lenni a helyzet. Az íveket az aknázás erősen megrongálta. Az alsó toronynyilás ívet annyira szét(…), hogy fa-lazással kellett alátámasztani és így az ab-laknyílás is kisebb lett. Ugyanez a helyzet a facios zsalujával is. Itt kőműves munkák oroszlánrészét Vlkovszki Ferenc és Tunkel János végzik.

oKTÓBEr 28.Krisztus Király ünnepe. Ercsiben látott

módon nagyon kedvesen ünnepeltük meg Krisztus Király ünnepét. Az Egyházközség, anyák, foglyok rokonai, ifjak, lányok, gyer-mekek képviselői mondták el imáikat Jézus Szíve szobor előtt. Igen szép számmal ál-doztak.

NoVEMBEr 3.Befejeződtek a toronyrenoválási mun-

kák. Kedves Olvasó, aki majd a Historia Domus ezen részét olvasod talán magad tapasztalásból tudod, vagy sohasem fogod megtudni mit jelentenek a fent leírt sza-vak. Pénz nélkül – s főleg anyagok nélkül templomot renoválni 4 hónapos frontot át-élt faluban, alig pár hónappal a front után. A fuvarok megszervezése, mész, cserép, állványanyag, festék stb. Közben leégett Lehotzky borbély háza is állítólag a temp-lomtetején dolgozó bádogosok okán v. a kőművesek. Ők viszont erősen állítják, hogy belső tűz volt. Dens scit! A szerbek biztosra állítják (tán még a szikrát is „látták”), hogy mi gyújtottuk fel a házat. Nos, de végre hála Istennek vége a külső renoválásnak. A bádogszepestől(?) kezdve a legnagyobb gerendáig a szó igaz értelmében nekem kellett összehordanom mindent. Dens videt!

NoVEMBEr 11.Az ercsiek közreműködésével illetve

felléptével templomi hangversenyt ren-deztem. Az ercsii gárda mint mindig most is kitett magáért. – Visszhang: sokan meg-botránkoztak, sokan hiányoztak, - de akik ott voltak azok lelkiekben nagyon sokat kaptak.

NoVEMBEr 24. Választás. Négy párt indult: Független

kisgazda polgári és földmunkás – Magy. Kommunista p. – Szoc. Dem. – Nemzeti pa-rasztpárt. 58-89 a kisgazda győzelem. Meglepően sok a kommunista és a szoc.dem. – 7 szavazat esett a Polgári Demok-rata Pártra is.

NoVEMBEr 27.Megkezdődött a Kalász lányok és az

asszonyok lelkigyakorlata. A lányoké na-gyon szépen sikerült 40-50 lány végezte a lelkigyakorlatot. Az asszonyok közöm-bössége szégyenletes. 20-30-an verődtek össze az esti lelkigyakorlatos beszédre. Nagyon lesujtott. „Et si angelus de coelo descendet …” Mit tegyek, hogy a tunya-ságból közömbösségből kicsit felébredje-nek.

DECEMBEr 1.Elkezdtük a „Szent család szállást ke-

res” ájtatosságot. Minden este más család-nál gyülekezünk össze. Az ájtatosság sor-rendje: 1. Adventi ének. 2. Szentségimádás 3. Szentbeszéd 4. Rózsafüzér 5. Adventi ének. – Utána beszélgetés.

DECEMBEr16. Ádventi megemlékezést rendeztem. Ver-

sek, adventi koszorú, betlehemes játékok, énekszámok, beszéd tették nagyon ked-vessé az adventi estét. Vendég szerepel-tek ismét az ercsiek: csodálatos hangulatos volt a betlehemezésük, és felejthetetlen Schäffer Gyuszi verse: Magyarok útja 1945-ben. Még a fegyelmezetlen battai közönség is szájtátva hallgatta.

DECEMBEr 23.Végetértek a „szentcsaládolások”. Az

eredményt lenézni majd „odaát” tudom. Mindenesetre a hívek között a visszhang reményen felüli. Rengeteg gyónó, áldozó. Nekem pedig felejthetetlen, hangulatos adventi estéket jelentett. Disszonáns hang ugyancsak a szerbek részéről: ezek titkos összejövetelek, melyeken a szerbek ellen izgatnak. S az eset csattanója: az egy-

házközség világi elnöke utánanyomoz igy volt-e? Persze a „pap” (battai szólás) háta mögött. No szent idealizmus, hol késel az éji homályban?

A szerb kérdésről még ennyit: tavasz óta fenyegetőznek és partizánokkal ré-misztgetnek, szócsövük útján megüzentem, hogy 1. Azt meg kell próbálni. 2. Ha elvisz-nek úgy vigyenek el, hogy vissza ne kerül-jek. 3. Ne keressenek ellenséget mert köny-nyen találnak. Nem vagyok szívbajos hála Istennek. – Nagyon fejükbeszállt a szláv győzelem. Ők győztek. (Ők is olyan dicső-ségben szükdöstek az oroszok elől, mint a magyarok.) De nem vettek részt Buda felszabadításában, nyugatmagyarországi harcokban sem. Körülbelül ugyanazt tették a bundisták is; nagy németek voltak, de csak amig nem került vérbe. – Tavasz óta rengeteget kellemetlenkedtek úgy nekem, hogy hívemnek! (Berta S esete, barna gát-őr, Szilveszter este, oroszokkal a (…) kül-dése, stb-stb.) – Jövőre ha bárhol is leszek a „szentes atádolást” megcsinálom. Igazi családlátogatás.

DECEMBEr 25.Éjféli szentmise 12 órakor. – 8 órakor

Franciskán sztmise. 10 órakor nagymise: Tóth György és Százhalmi István új temp-lomatyák eskütétele.

DECEMBEr 31.6 órakor szilveszteri ájtatosság. Volt mi-

ről beszámolni a híveknek. Hála legyen ne-ked Istenünk ezért a zavaros fáradtságos, ezernyi veszéllyel teli évért is. Mit hoz a jövő év? Vederemo…!

SZÁZHALOMÓvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat

Meg je le nik havonta

Fe le lős ki adó: a Hírhalom Egyesület elnöke

Szerkeszti a szerkesztőbizottság.Postacím: 2440 Száz ha lom bat ta, Avar köz 2.

E-mail: [email protected] le fon: 06-23/356-343

ISSN szám: 2559-9860

Nyomdai munkák: Hírhalom Egyesület, Százhalombatta

Látogasson el elektronikus oldalunkra!

www.szazhalom.hu

GALÉRIA

Fotó

: Pap

Mik

lós

Documents

Duna-parti randevú Szent László-napi mulatságok zázhalom ...kislány arcának pingálásával. Cica készült, valódi, igazi, szépséges. Kiderült, az anyuka festette bájos