Ellés utáni méhelváltozások

Ellés utáni méhelváltozásokKözzétéve itt: magyarmezogazdasag.hu az Agrárhírportál (https://magyarmezogazdasag.hu)

Ellés utáni méhelváltozások

1. oldal (összes: 11)




Ugyanakkor e téma gyakorlati jelentőségét az is hangsúlyozza, hogy az ellést követő két hétben atehenek akár 40 százalékában is kialakulhat klinikai méhgyulladás, és az állatok 10-15 százalékánála betegség több mint 3 héttel az ellés után is fennállhat, ezáltal klinikai vagy szubklinikaiendometritis alakulhat ki.

Fontos, hogy pontosan definiáljuk az egyes méhelváltozásokat, hogy azok diagnózisa és kezeléseegységesen történhessen. Sheldon és munkatársai 2006-ban határozták meg a különbözőméhelváltozásokat, amelyek alkalmazása telepi körülmények között is javasolt.

Klinikai méhgyulladásA klinikai méhgyulladás heveny, általános megbetegedés, amelyet a méh bakteriális fertőződéseidéz elő. Általában az ellést követő 10 (21) napon belül jelentkezik, és amelynek három fokozatátkülönböztethetjük meg.

• Az 1. fokú klinikai méhgyulladás (KM1) rendellenesen megnagyobbodott méretű méhvel és améhből származó gennyes hüvelyi kifolyással jellemezhető az ellés utáni 21. napon belül.

• A 2. fokú klinikai méhgyulladás (KM2) vagy puerperalis méhgyulladás esetén bűzös, vöröses-barna,híg méhváladék ürül a hüvelyből, és gyakorta láz (>39,5 °C) is társul hozzá; súlyos esetben csökkenttejtermelés, bágyadtság, étvágytalanság, emelkedett pulzus és látszólagos folyadékveszteség(kiszáradás) alakulhat ki. Néhány esetben a lázas állapotot a mindennapi rektális hőmérőzés ellenéresem sikerül észlelni, viszont a vékony falú, megnagyobbodott, petyhüdt méh bűzös hüvelykifolyássalmindenkor jelen van. A puerperalis méhgyulladás nehézellés, halvaszületés, ikerellés ésmagzatburok-visszatartás következményeként alakul ki az ellést követő első hét vége felé, de azellés utáni második hetet követően már ritkán fordul elő. Fontos hangsúlyozni, hogy a puerperalisméhgyulladás (KM2) az esetek 10-15 százalékánál olyan tehenekben fordul elő, amelyeknek nemvolt nehézellése vagy magzatburok- visszatartása.



Összefoglalva, abban az esetben beszélünk puerperalis méhgyulladásról az ellést követő első 21napon belül, ha az állat méhe rendellenesen megnagyobbodott és a méhváladék bűzös, vöröses-barnás színű, híg, mindehhez pedig a szisztémás betegségek jelei (csökkent tejhozam, bágyadtság),valamint 39,5 °C feletti láz társulhat.

• A 3. fokú klinikai méhgyulladás (KM3) vagy toxémiás méhgyulladás esetén a toxémiára jellemzőklinikai képet látunk (étvágytalanság, hideg végtagok, depresszió és/vagy elfekvés), ebben azesetben a kórjóslat kedvezőtlen.

Magzatburok-visszatartásMagzatburok-visszatartásról akkor beszélünk, ha a magzatburkok nem távoztak el az ellést követő12 (24) órán belül. A magzatburok-visszatartás aránya 3-4 és 11-12 százalék közötti, átlagosanmintegy 7 százalék. Rendellenes eseteket követően (pl.: ikerellés, császármetszés,magzatdarabolás, nagy erejű húzatás, vetélés, koraellés) és brucellosissal fertőződött állományokesetében a magzatburok-visszatartás előfordulása 20-50 százalékos vagy még magasabb is lehet.Néhány egyéb genetikai, takarmányozási, immunológiai ok, illetve kórkép befolyásolhatja amagzatburkok leválását, azonban ennek a mechanizmusa még nem teljesen tisztázott.

A visszamaradt magzatburkok hajlamosítanak a méhbetegségek kifejlődésére (klinikaiméhgyulladás, valamint klinikai és szubklinikai endometritis), ezeken kívül a tejtermelés csökkenésétokozza (csökken a tejhozam, ugyanakkor a gyógykezelt állatok tejének a várakozási időszak miattialkalmatlansága gazdasági veszteséget okoz), valamint a szaporodási teljesítményre is káros hatású(növekszik az üres napok és a mesterséges termékenyítések száma, az ellés utáni első ivarzás ideje,valamint az ellés utáni első termékenyítésig eltelt időszak és a selejtezések száma), ezért agyógykezelés célja, hogy megelőzzük a magzatburok-visszatartás következményeit.



Klinikai endometritisA klinikai endometritisre a nyálkás- gennyes vagy gennyes méhváladék, illetve az ellést követő 21.nap után a méhnyak 7,5 centiméter feletti átmérője jellemző, miközben szisztémás betegség jeleinem észlelhetőek. Mivel a gennyes hüvelykifolyások (GHK) túlnyomó többségénél nincs gyulladás azendometriumban (endometritis), ezért ezekre az esetekre a GHK elnevezés használata indokolt,ugyanis gennyes hüvelyváladék képződhet méhnyak-, illetve hüvelygyulladás esetén is.

PyometraPyometra esetén a méh megnagyobbodott, üregében gennyes vagy gennyes-nyálkás váladékhalmozódik fel, míg valamelyik petefészken aktív sárgatest található. Gyakran már a sárgatestfejlődésének kezdetén kórokozó baktériumok találhatók a méh üregében, és ez hozzájárul apyometra kialakulásához. Habár a méhnyak élettani záródása bekövetkezik, a méhtest a belsőméhszáj felé nem mindig teljesen zárt, így némi genny a méhnyakon keresztül a hüvelybe juthat.

Szubklinikai endometritisA szubklinikai endometritis a méhnyálkahártya gyulladása, amely csak citológiai vizsgálattaligazolható, mivel ilyenkor gennyes hüvelykifolyás nem tapasztalható. Az érintett állatoknál a klinikaiendometritis jeleinek hiányában a szubklinikai kórforma diagnosztizálható a neutrofil granulocitákarányának cytobrushsal, vagy a méh lumenének öblítésével nyert mintájából történőmeghatározásával.

Szubklinikai endometritisről akkor beszélünk, ha az ellés után 21-33 nappal vett citológiai mintábana neutrofil granulociták aránya 18 százalék felett van, illetve ha ez az arány 10 százalék feletti a34-47 nappal az ellés után vett mintában. Gyulladásról beszélünk az ellés utáni 40-60 nap között, ha5 százalék feletti a neutrofil granulociták aránya. Szubklinikai endometritisről van szó akkor is, haultrahangvizsgálattal különböző echodenzitású kis mennyiségű folyadék jelenlétét állapítjuk meg améh lumenében, de hüvelykifolyás nem tapasztalható.

A különböző méhelváltozások diagnózisaKlinikai méhgyulladás

A klinikai méhgyulladás diagnózisa egyrészt a klinikai tünetek alapján (gennyes kifolyás az ellésutáni első 21 napon belül (KM1), vízszerű barnás-vöröses hüvelykifolyás, láz (< 39,5 °C), rosszáltalános állapot és csökkent tejtermelés (KM2), másrészt a toxémia további tünetei(étvágytalanság, hideg perifériás végtagrészek, depresszió, elfekvés – KM3), valamint arendellenesen megnagyobbodott méhméret (rektális tapintással az első 10 napban) miattrendszerint nem okoz nehézséget.

A kisebb gazdaságok esetében a klinikai méhgyulladás megállapítása a hüvelykifolyásészlelésével történik, mert a klinikai tünetek általában nem jellegzetesek. Fontosmegemlíteni, hogy egy vizsgálat során hüvelykifolyást csak az esetek mintegy 24-33 százalékábanészleltek, ez lehet a magyarázata, hogy a gazdák csak az összes ellés 2 százaléka után találtakpuerperalis méhgyulladást (KM2), de amikor ezt rektális hőmérsékletméréssel is összekötötték, már10 százalék feletti volt ennek aránya.

Nagy létszámú állományok esetében a diagnózis felállítása még összetettebb. A hőmérsékletmérésaz ellés utáni első 10 napban és legalább egyszeri hüvelyvizsgálat az ellés utáni 2. és 10. nap közöttnagyobb számú megbetegedésre deríthet fényt. A hőmérsékletmérés önmagában nem elegendő,mert a KM2 típusú méhgyulladás nem minden esetben jár együtt lázzal.

A rektális hőmérséklet eredményét befolyásolhatja a mérés (0,5 ºC), a hőmérő típusa (0,3 ºC), avégbélbe történő bevezetés mélysége (11,5 vagy 6 cm egy vizsgálatban 0,4 ºC különbséget adott).



A bélsárürítés előtti és utáni különbségek csekélyek (< 0,1 ºC). Ezen vizsgálatok alapján kijelenthető,hogy a rektális hőmérsékletmérést is körültekintően kell végezni.

Ugyanígy kell eljárni a korai hüvelyvizsgálatoknál. Megfelelő mennyiségű magzatvízpótlót célszerűhasználni, és a lehető legtisztább módon kell kivitelezni. A vizsgálat megbízhatósága javítható atejtermelés figyelembevételével, mert egyes teheneknél vagy nem emelkedik a kívánatosmértékben, vagy hirtelen csökkenés tapasztalható. Az ellés előtti időszakban a csökkenttakarmányfelvétel szignifikánsan növelheti a puerperalis méhgyulladásos esetek számát.

Magzatburok-visszatartás

Ha a magzatburok nem távozik el az ellés után 12 (24) órán belül, akkor az állatot mindenképpenkezelni kell.

Klinikai endometritis

A gyakorlatban többféle módszer ismeretes a klinikai endometritis megállapítására, jóllehetmindegyiknek van bizonyos korlátja. A gyakorlatban alkalmazható módszerek közül a következőkterjedtek el:

• rektális tapintás, elsősorban a cervix mérete alapján;

• transzrektális ultrahangvizsgálat;

• citológiai mintavételezés és vizsgálat;

• biopsziaminták szövettani vizsgálata;

• kézzel végzett hüvelyvizsgálat;

• vaginoszkóppal/hüvelytükörrel végzett hüvelyvizsgálat;

• a Metricheck nevű eszköz használata.

Egy nemrégen készült vizsgálatban vaginoszkóp segítségével diagnosztizálni tudták a klinikaiendometritist. Ezzel ellentétben a Metrichecket a hüvelytartalom könnyű és precíz mintavételezésérelehet felhasználni. Egy másik vizsgálatban 3 módszert (vaginoszkópia, mint referencia eljárás,kesztyűs kéz és Metricheck) hasonlítottak össze. Az ellés utáni 21. és 27. nap között vizsgálva azállatokat megállapítást nyert, hogy a Metricheck segítségével valamivel jobban sikerült (47,5%) abeteg állatokat azonosítani, mint a másik két eljárással (vaginoszkópia, 36,9%, kesztyűs kéz: 36,8%).Ugyanebben a vizsgálatban a jobb megállapíthatóság nem párosult jobb reprodukciósteljesítménnyel.

Mindezeken túlmenően a cytobrush technika is alkalmazható a klinikai endometritis megállapítására,jóllehet alkalmazása jelenleg még nem gyakorlatias.

A hüvelyváladék jellege és szaga alapján a következő értékelési módszert használhatjuk:

Hüvelyváladék jellege: 0 pont (normál) = tiszta áttetsző nyálka; 1 pont = tiszta nyálkagennypelyhekkel; 2 pont = hüvelykifolyás, amelyben a fehéres, nyálkás-gennyes (mukopurulens)váladékarány ≤ 50 százalék; 3 pont = hüvelykifolyás, amelyben a fehéres vagy sárgás, gennyes(purulens) váladékarány ≥ 50 százalék és bűzös.

A hüvelyváladék szaga: 0 pont (normál): nincs kellemetlen szag; 3 pont: bűzös szag

A hüvelykifolyást a Metricheck- kel történő mintavétel után is értékelhetjük: 0 pont: nincs kifolyás, 1pont: tiszta nyálka, 2 pont: nyálka gennypelyhekkel, 3 pont: nyálkásgennyes kifolyás, 4 pont:gennyes kifolyás, 5 pont: bűzös kifolyás.



Pyometra

A pyometrát rektális tapintással és/vagy ultrahangvizsgálattal diagnosztizálhatjuk. Rektális vizsgálatsorán a megnagyobbodott méhet érezhetjük, ultrahangvizsgálat során pedig vegyes echodenzitásúfolyadékot láthatunk a méh üregében, és rendszerint az egyik petefészken perzisztáló sárgatestettalálunk, amely miatt az állatok nem ivarzanak.

Szubklinikai endometritis

Szubklinikai endometritis esetén nem tapasztalható gennyes kifolyás, a diagnózis a méh citológiaivizsgálatával történhet. A méhnyálkahártyáról származó gyulladásos sejteket méhöblítéssel vagycytobrush-sal nyerhetjük, ami után értékelhetjük a neutrofil granulociták előfordulását a mintákban.Ha az ellés utáni 21–33. nap között cytobrushsal vett mintákban 18 százalék felett van a neutrofilgranulociták aránya, vagy ugyanez az arány 10 százalék feletti az ellés utáni 34. és 47. nap között,és nem diagnosztizálható klinikai endometritis, akkor szubklinikai endometritisről beszélünk.

Ugyancsak szubklinikai endometritisről beszélünk, ha a neutrofil granulociták aránya az ellés utáni42–72. nap között méhöblítéssel nyert citológiai mintában 5 százalék felett van. A szubklinikaiendometritist ultrahangvizsgálattal is megállapíthatjuk, ha az ellést követő 21. nap után a méhüregében vegyes echogenitású folyadékot látunk, úgy hogy klinikai endometritis nem tapasztalható.

A méh eredetű elváltozások gyógyszeres kezeléseKlinikai méhgyulladás

A klinikai méhgyulladás korai gyógykezelése (különösen a puerperalis méhgyulladásé) csökkenthetia nemi traktust érintő rendellenességek súlyosságát (endometritis, cisztás petefészek-elváltozás), ametabolikus betegségekre való hajlamot (bal oldali oltógyomorhelyzetváltozás, ketózis) és egyébszövődmények előfordulását, úgymint vesemedence- és vesegyulladás, ízületi gyulladás,szívbelhártya-gyulladás, máj- és tüdőtályogok kialakulását.

Nagyszámú gyógykezelési protokoll áll rendelkezésünkre, mint például a méh üregébe helyilegbevihető antibiotikumok (oxitetraciklin, ampicillin, kloxaciklin), antibakteriális készítmények (jódoldat: 500 ml 2 százalékos Lugol oldat közvetlenül az ellés után, majd 6 óra múlva megelőzőkezelésként), szisztémás antibiotikumok [penicillin vagy annak valamelyik szintetikus analógja: 20000-30 000 NE/kg/tehén, ceftiofur (3. generációs cephalosporin: meg kell jegyezni, hogy humánegészségügyi vonzata miatt különösen körültekintően kell a kezeléseket végezni) 2,2 mg/ttkg 3-5napig, vagy 6,6 mg/ttkg szabad sav formájában lévő ceftiofur szuszpenzió (CCFA-SS) ttkg s.c. afültőhöz, kétszer 72 órás különbséggel, illetve a CCFASS- t egyszer adva az ellés után 24 órán belülmegelőző kezelésként), intrauterin ózonterápia, támogató kezelésként nem-szteroidgyulladáscsökkentők, például flunixin meglumin, dehidráció esetén folyadékterápia, csökkenttakarmányfelvétel esetén kalcium és energiapótlás, valamint hormonkezelés (oxytocin: 20-40 NEminden 3. és 6. órában ismételve az ellés után 48–72 óráig, PGF2α vagy szintetikus analógjai)]alkalmazhatók telepi körülmények között. A puerperalis méhgyulladás (KM2) kórjóslata az állapotsúlyosságától függ.

Nemrég végzett kutatás eredményei alapján az intrauterin adott antibiotikumok ésantibakteriális készítmények használata nem javasolt, mivel ezek irritálják a méhnyálkahártyáját. A hormonkezelések (PGF2α) közvetlenül az ellés utáni rutinszerű használataszintén vitatott, ezek megítéléséhez további vizsgálatok szükségesek. A ma elfogadott módszerszerint telepi körülmények között a szisztémás antibiotikum- és kiegészítő kezelések fogadhatóak el.

Magzatburok-visszatartás

A magzatburok-visszatartás kezelésének célja, hogy csökkentsük a puerperalis méhgyulladás éskésőbbiekben a klinikai és szubklinikai endometritis kialakulásának arányát, a tejveszteséget és afogamzási zavarokat, valamint az állatorvosi költségeket. Nagyszámú gyógykezelési protokoll ismert[a visszamaradt magzatburokdarabok kézzel való eltávolítása, intrauterin kezelés antibiotikumokkal



és antiszeptikumokkal – Lugol oldat –, ózon spray, hormonok (oxytocin, prosztaglandin), anyarozsszármazékok, kalcium, kollagenáz enzim injektálása a köldökartériákba] telepi körülmények között. Magzatburok- visszatartás esetén minden előbb említett módszernek néhány korlátja isvan.

A közelmúlt vizsgálatai megerősítették, hogy a szisztémás antibiotikumok (ceftiofur 1 mg/kg), a méhintrauterin kezelése és manipulálása nélkül is vannak olyan hatékonyak, mint a hagyományoskezelések. Ezeket az eredményeket lázas tehenekkel végzett későbbi vizsgálatokban ismegerősítették.

Ezek alapján úgy tűnik, hogy a szisztémás antibiotikumkezelés lázas állapotban hatásosabb, mint améhbe történő helyi antibiotikum-kezelés. Az oxytocin-, a PGF2α- vagy a kalciumkezelés nem volthatásos magzatburok-visszatartás megelőzésére vagy nem segítette elő a magzatburkokeltávozását. A heveny puerperalis méhgyulladás klinikai gyógyulására, a kezelést követő 6. napitejhozamra vagy a szaporodásbiológiai teljesítményre sem volt jótékony hatással az antibiotikumoskezelés mellett egyszeri adaggal történt flunixin meglumin kezelés. Ugyanakkor, ha a flunixinmeglumint (2,2 mg/ ttkg) intravénásan adjuk az ellést követő 5-8. nap között a puerperálisméhgyulladásos teheneknek, akkor felgyorsítható a méh involúciója, és csökken az elléstől az elsőivarzásig eltelt időszak.

Klinikai endmetritis

A fő elv a klinikai endometritis gyógykezelésében, hogy csökkentsük a kórokozó baktériumok okoztaterhelést, és fokozzuk a méh védekező- és regeneráló képességét, ezzel megállítva és visszafordítvaa gyulladásos elváltozásokat, amelyek rontják a termékenységet. A klinikai endometritis kezeléséneksok módját választhatjuk, így a szisztémás vagy a helyileg használt antibiotikumokat, antiszeptikusoldatokat és/vagy a szisztémásan alkalmazott PGF2α-t.

Antibiotikumok méhbe juttatásának a célja, hogy magas hatóanyag-koncentrációt érjünk el afertőzés helyén. A szisztémás kezeléssel szemben, az intrauterin kezeléssel magasabb hatóanyag-koncentrációt érhetünk el a méh nyálkahártyában, de az antibiotikum a méh mélyebb rétegeibe,illetve az egyéb ivari szervekbe alig jut el.

Az ellést követő 25. nap után penicillinnel vagy ceftiofurral végzett intrauterin kezelés nem bizonyultelőnyösnek, viszont 0,5 gramm cefapirin (első generációs cephalosporin) adása 24-42 nappal atervezett termékenyítés előtt javította a szaporodásbiológiai teljesítményt, főleg azoknál azállatoknál, amelyek kórelőzményében magzatburok- visszatartás, halvaszületés, illetvehüvelykifolyás szerepelt.

Egy kísérletben 1 mg/kg cefquinom (4. generációs cephalosporin) három egymást követő napontörténő szisztémás alkalmazása eredményesnek bizonyult az Escherihia coli által előidézettendometritis kezelésére. Intrauterin kezelés cefapirinnel vagy PGF2α intramuscularis alkalmazásaszignifikánsan segítette az endometritisben szenvedő tehenek vemhesülési arányát azokkalszemben, amelyeknél Trueperella pyogenes jelenlétét állapították meg.

Egy hazai vizsgálat rávilágított, hogy az ellés utáni 28–35. nap közötti klinikai endometritis PGF2α-valvagy cefapirinnel való kezelése esetén a vemhesülés esélye a kontroll csoporthoz hasonlítva 1,5 és1,9-szer jobb volt (P<0,05). Mások nagyszámú telepi vizsgálatában a PGF2α alkalmazása klinikaiendometritis esetén nem jelentett előnyt a vemhesülés idejére vonatkozóan. Továbbá a PGF2α-kezelés a vemhesség utáni 20. és 26. nap között klinikai endometritissel, de tapintható sárgatesttelnem rendelkező tehenek vemhesülési arányát szignifikánsan csökkentette.

Az ellés utáni 27-33. napokon diagnosztizált klinikai endometritis esetén az intrauterin cefapirinnelkezelt teheneknek szignifikánsabb rövidebb volt a vemhesülésig eltelt időszaka, mint a nem kezeltcsoportoknak. Ugyanakkor nem volt szignifikáns különbség az intrauterin cefapirinnel vagy PGF2α-val kezelt, tapintható sárgatesttel rendelkező csoportok között a vemhesülésig eltelt időszakotilletően. Mindkét csoportnak magasabb volt ugyanakkor a vemhesülési aránya, mint a nem kezeltteheneknek. Számos kutató azt a következtetést vonta le, hogy a PGF2α legalább olyan hatékony aklinikai endometritis kezelésére, mint bármelyik elérhető alternatív kezelés (Lugol oldat,



polivinilpirrolidin- jodin oldat, metakrezol- kénsav vagy Lotagen). Ugyanakkor minimális a kockázataa méh sérülésének vagy maradékanyagok megjelenésének a tejben.

Aktív sárgatest hiánya esetén a klinikai endometritis kizárólag prosztaglandinnal való kezelésekorlátozott eredménnyel jár, habár az ilyen kezelés bizonyos előnyöket mégis hozhat, mert a kezeléssegítheti a méh védekezőképességének serkentését.

Fontos megemlíteni, hogy klinikai endometritis esetén a tervezett mesterséges termékenyítésiprogram előtt egy vagy két PGF2α kezelésben részesített teheneknek alacsonyabb volt avemhesülési aránya és magasabb volt a magzat felszívódási aránya azokkal szemben, amelyekneknem volt endometritise. Hasonlóan, kétszeri PGF2α kezelés az ellés utáni 37±3 és 51±3 napon, azivarzás-szinkonizálás részeként, valamint a 44±3 napon adott i.u. ceftiofur (125 mg) kezelés nemjavította az első termékenyítés vemhesülési arányát, vagy a vemhesülési arányt az első 300 napban.A közelmúltban kezdték az antibiotikumokat helyettesítő alternatív terápiaként használni azendometritis kezelésére az 50 százalékos dextroset vagy a proteolitikus (tripszin, kimotripszin éspapain) enzim oldatot. További vizsgálatok szükségesek, hogy megerősíthessük ezen készítményekjótékony hatását.

Pyometra

A perzisztens sárgatest jelenléte miatt a legjobb kezelési protokoll a prosztaglandin (PGF2α vagyszintetikus analógjainak) használata. A gyakori visszaesés miatt javasolt a kezelés megismétlése12-14 nap múlva. Intrauterin antibiotikumkezelés (cefapirin) is alkalmazható. Az endometrium teljesregenerálódása 4-8 hetet is igénybe vehet, ezért nagyon fontos ennek ellés utáni mielőbbidiagnózisa és kezelése, hogy csökkentsük a pyometra endometriumra gyakorolt károsító hatását.

Szubklinikai endometritis

A szubklinikai endometritis intramuscularisan adott prosztaglandin injekcióval (cloprostenol 500 mg)és/vagy intrauterin antibiotikummal (cephapirin) kezelhető az ellés utáni 21–33. napon, hogy javítsuka szaporodásbiológiai teljesítményt. A méh ceftiofur-hidrokloriddal való kezelése csökkenti aTrueperella pyogenes előfordulását, de nincs hatással a már PGF2α-val kezelt tehenek fogamzására.A szubklinikai endometritis egyszeri vagy kétszeri kezelése PGF2α- val a tervezett mesterségestermékenyítési program kezdete előtt nem alkalmas a méh egészségi állapotának, a termékenyítésiindex és a vemhesség fenntartásának javítására tejelő tehenek esetén.

A méhgyulladások megelőzéseA különböző ellés körüli rendellenességekben (hipokalcémia, nehézellés, halvaszületés,magzatburok- visszatartás) szenvedő tehenekben gyakrabban fordulnak elő az involúció bakteriálisszövődményei, mint azokban az állatokban, amelyekben az ellés problémamentes volt.A higiéniára, a takarmányozásra, a zsúfoltság mértékére és a tartási stresszre vonatkozóan a telepimenedzsmentnek kiemelt figyelmet kell fordítania, hogy csökkenteni lehessen az említett és egyébhajlamosító tényezők (főleg a nehézellések) előfordulását.

Jelenleg a megelőzés az ellés általános higiéniai felügyeletére, a megfelelő takarmányozásra (Ca, Se,E-vitamin), és a fertőző betegségek előfordulásának kézben tartására szorítkozik. Ugyanis amagzatburokvisszatartásos tehenekben a megemelkedett kortizol koncentráció immunszuppresszív,és gátló hatást fejt ki a kotiledonok oldódásában fontos szerepet betöltő leukocitákenzimaktivitására, és a vér neutrofil granulocitáinak működésére.

Az E-vitamin és a szelén önmagában vagy együttesen alkalmazva is képes a szöveti szinten zajlófolyamatokat befolyásolni. A neutrofil granulocitákra kifejtett immunológiai hatásán keresztülképesek növelni a tehenek stresszel szembeni ellenálló képességét. Az endogén szabad gyökök (pl.hidrogén-peroxid) termelődésének csökkentésével az oxidatív stressz csökkentéséhez járulnakhozzá, amellyel védik a lipideket és a membránokat. Ezek alapján arra lehet következtetni,hogy a nem megfelelő E-vitamin- és szelénellátottság szoros összefüggésbe hozható a



magzatburok- visszatartás előfordulásával, de az ezzel kapcsolatos tapasztalatokellentmondóak.

A szárazon állás alatti E-vitaminés szelénkiegészítés nem volt hatással a magzatburok-visszatartáselőfordulására, habár a szöveti szinten zajló folyamatokat kedvezően befolyásolta (csökkentette akortizolszintet és a vörösvérsejtek peroxid termelését, növelte a magzatburkok oldódásában fontosszerepet játszó leukociták enzimaktivitását). Egy meta-analízisben feldolgozott 20 vizsgálat szerintaz E-vitamin csökkenti a magzatburok- visszatartás előfordulását, míg 21 szerint nincs hatással, sőttovábbi 3 vizsgálatban kedvezőtlen hatását tudták megfigyelni. A vizsgálatok összesítetteredményeiből arra lehetett következtetni, hogy a szárazon állás alatti takarmány E-vitaminnal való kiegészítése általában csökkenti a magzatburok- visszatartáselőfordulásának esélyét, de hatása nem minden körülmények között igazolható.

Továbbá a magzatburok- visszatartásra kifejtett csökkentő hatása nagyobb mértékben érvényesül aszintetikus E-vitaminnal (α-tokoferolacetát), mint a természetes E-vitamin (α-tokoferol)kiegészítéssel, de a kétféle E-vitamin kiegészítés közötti különbség szintén nem volt szignifikáns. Ajelenlegi tapasztalataink alapján további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy az E-vitaminnak és aszelénnek az MBV kórképében betöltött szerepét jobban megértsük.

Egyes ajánlások szerint a ceftiofur rutinszerű szisztémás vagy intrauterin alkalmazása alkalmas leheta klinikai méhgyulladás megelőzésére, mások szaporodásbiológiai teljesítményre gyakorolt hatásatekintetében nem találtak szignifikáns különbséget a nem kezelt állatokhoz képest, így telepikörülmények között nem javasolják ezen antibiotikum rutinszerű alkalmazását. Hasonlóan ellentéteseredményekről számoltak be a szabad sav formájában lévő ceftiofur steril szuszpenziójának egyszeriadagjával történő kezelésekről olyan tehenek esetében, amelyeknek ikerellés, nehézellés vagymagzatburokvisszatartás miatt nagy esélyük volt az ellés utáni 24 órán belüli méhgyulladáskialakulására.

Egyes kutatók szerint a magzatburok- visszatartás megelőzése és kezelése történhet prosztaglandinadásával közvetlenül az ellés után, ugyanakkor az egymásnak ellentmondó eredmények miatttovábbi kutatások szükségesek, hogy ennek hatékonyságát alátámaszthassuk. A PGF2α ismételtadásának az ellés utáni 7. és 14. vagy a 22. és 35. napon nem volt hatása az ellés utáni 22. és 58.nap közötti klinikai endometritis előfordulására. Szintén nem volt hatása a vemhesülési arányra alegalább 100 napos szerviz periódussal rendelkező spontán ivarzó állatok vagy a 85. napi Presynchprotokoll (2 x PGF2α, GnRH, PGF2α és GnRH) szerint termékenyített állatok esetén.

Hasonlóan nem volt pozitív hatása a szaporodásbiológiai teljesítményre a PGF2α az ellés utáni 5. és7. héten történő preventív alkalmazásának. Preventív intrauterin ózon (spray) vagy Sheng Hua Tang(klasszikus növényi formula, ami a következőket tartalmazza: Radix Angelicae sinensis, Ligusticirhizoma, Semen persicae, Zingiberis rhizoma, és Radix glycyrrhizae) a korai involúciós időszakbanjavíthatja a szaporodási teljesítményt tejelő teheneknél. Ezzel szemben a homeopátiáskészítmények, mint a Lachesis compositum (Lachesis), Carduus compositum (Carduus) és aTraumeel LT (Traumeel) nem előzték meg az endometritis kialakulását, illetve nem javították areprodukciós teljesítményt.

Az újabban készített Escherichia coli, Fusobacterium necrophorum és Trueperellapyogenes tartalmú inaktivált vakcinákkal (s.c.) kedvező mértékben tudták csökkenteni apuerperalis méhgyulladás előfordulását holstein-fríz állományokban, de ennek pozitívhatását további vizsgálatokkal kell megerősíteni.

Szenci Ottó, Horváth András, Buják Dávid,Lénárt Lea, Szelényi Zoltán

MTA-SZIE Nagyállatklinikai Kutatócsoport,Üllő-Dóra major


mailto:[email protected]?subject=Szavaz%C3%A1s%20az%20Adorj%C3%A1n%20J%C3%A1nos-d%C3%ADjra&body=Tisztelt%20szerkeszt%C5%91s%C3%A9g!%20%0AErre%20a%20cikkre%20szavazok%3A%2021.%20Ell%C3%A9s%20ut%C3%A1ni%20m%C3%A9helv%C3%A1ltoz%C3%A1sok%0ANevem%3A%20%0ATelefonsz%C3%A1mom%3A%20%0APostai%20c%C3%ADmem%3A%20%0A



[1]

Ide kattintva megtekintheti a további jelölteket! [2]

Szerző: Szenci Ottó / Horváth András / Buják Dávid / Lénárt Lea / Szelényi ZoltánKözzététel ideje: 2018. 05. 10., csütörtök, 09:21

A forrás webcíme: https://magyarmezogazdasag.hu/2018/05/10/elles-utani-mehelvaltozasok




https://magyarmezogazdasag.hu/adorjandij2018

https://magyarmezogazdasag.hu/2018/05/10/elles-utani-mehelvaltozasok

Documents

Ellés utáni méhelváltozások