Upload
hoangnhu
View
220
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
ENDOPLAZMATIKUS RETIKULUM
Az eukarióta sejtek legjellemzőbb sajátsága, hogy a citoplazmán belül
membránnal körülzárt terek vannak, amelyek biztosítják azt, hogy a sejten belül akár egy
időben is, egymással versengő molekuláris események játszódhassanak le.
Az egyik legfontosabb sejtalkotó az endoplazmatikus retikulum (ER), mely főleg a sejtmag közelében található. Egyes helyeken csöves vagy tubuláris, máshol inkább lemezesnek tűnő, laposra összenyomott, egymással közlekedő üregeket alkotó, ciszternális rendszer. Egyik formája a sima felszínű endoplazmatikus retikulum (SER), melynek felszínén nem ülnek riboszómák. A SER általában csöves szerkezetű
A SER elektromikroszkópos képe
Az endoplazmatikus retikulum granuláris (szemcsés) formája a durva felszínű endoplazmatikus retikulum (DER), ami általában lemezes, ciszternális felépítésű. A DER szemcsés megjelenését a felszínén található riboszómák adják.
A DER az intenzív fehérjeszintézis helye.
A SER és a DER együttese a sejtben folytonos teret zár magába. Ez helyenként kapcsolatot tart a maghártya perinukleáris résével is, annak megfelelően, hogy a sejtmaghártya külső lemeze az endoplazmatikus retikulum membránjában folytatódik.
A riboszóma a sejt egyik szerve, a citoplazmában található, RNS-ből és
fehérjékből áll. Minden élő szervezet sejtjeiben jelen van az
örökítő anyag, a DNS-molekula. Ez azonban passzív, csupán az információt
hordozza, a riboszómák működése szükséges ahhoz, hogy a kód alapján fehérjék
készüljenek a sejtben.
A riboszómák két alegységből álló, fehérje- és RNS-tartalmú sejtalkotók.
Felületükön történik a polipeptidek szintézise.
Szabadon helyezkednek el a citoplazma alapállományában, vagy membránokhoz
kötődnek.
A Golgi-készülék általában 6-8 egymáshoz simuló, lapos membránzsákocskából áll, amelyek felszínéről membránnal határolt hólyagok fűződnek le. Az összetett fehérjék szintézisében, egyes sejtalkotók határoló membránjainak képzésében és a sejten belüli anyagszállításban vesz részt.
Lizoszóma A lizoszómák membránnal határolt testecskék, amelyek makromolekulák hidrolízisére képes emésztőenzimeket
tartalmaznak. Enzimeik lebontják az elöregedett vagy
feleslegessé vált sejtalkotókat, a kívülről felvett nagy molekulájú anyagokat. A növényi sejtekben több lizoszóma
összeolvadásával nagyméretű, sejtnedvvel telt sejtüreg alakulhat ki, amelyben gyakoriak a szervetlen sókból álló
kristályzárványok.