32009/2-3

Beköszöntô

Mit is mond az ILO?

A tartalomból

Munkaerô-piaci fejleményekrôl, mentô-intézkedések hatékonyságáról, globális foglalkoztatási válságról, a középosztály helyzetének világméretû gyengülésérôl, a konfliktusokat enyhítô és oldó társadalmi párbeszéd fontosságáról szól a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) éves jelentése, amely egyebek között 50 millió nincstelen-né váló munkanélküli világának eljövetelét vizionálja.

A Globális foglalkoztatási trendek (GET) címet viselô ILO-jelentés leszögezi: a globális gazdasági válság következtében várhatóan drámaian nôni fog a munkanélküliek, dolgo-zó szegények és azoknak a száma, akiknek munkahelye bizonytalanná vált.

A világ munkaerô-piaci fejleményei és a mentô intézkedések hatékonysága fogják meghatározni, hogy a globális munkanél-küliség a 2007-es 18 millióról az idén 30 millióra, vagy akár 50 millióra növekszik-e. Az utóbbi esetben akár 200 millió dolgozó kerülhet különleges szegénységbe, fôleg a fejlôdô országokban.

Juan Somavia, az ILO fôigazgatója sze-rint az eddigieknél is határozottabb és ösz-szehangoltabb nemzetközi intézkedésekre van szükség, hogy elhárítsuk a világméretû társadalmi válságot. A szegénység csökke-nése megállt és a középosztály világszerte gyengül. Somavia ijesztônek mondta az en-nek nyomán esetlegesen fellépô politikai és biztonsági következményeket.

Mindebbôl az következik, hogy a világ legfejlettebb országainak a pénzügyi kérdé-sek mellett sürgôsen meg kell állapodniuk olyan intézkedésekben, amelyek elôsegítik a termelékeny beruházásokat, össze kell han-golniuk a méltányos munka- és a társadalmi biztonság céljait.

A világgazdasági válság felgyorsuló fej-leményei miatt az ILO-nak módosítania kel-lett tavaly októberi elôrejelzéseit, amely még „csak” 15-20 millió munkanélkülivel számolt az idén.

Az IMF ugyancsak múlt év végi (novem-beri) elôrejelzései szerint a globális mun-kanélküliség a 2007-es 5,7%-ról 6,1%-ra nôhet az idén, mi több ma már 6,5%-os növekedéssel is számolnak. Sôt, a legrosz-szabb forgatókönyv szerint a globális mun-kanélküliségi ráta 7,1%-ra nôhet, ami azt eredményezi, hogy 50 millióra ugrik a mun-kanélküliek száma világszerte.

A társadalmi bé-ke szemszögébôl közelítve a témához még a fentieknél is aggasztóbbnak tûnik az ILO-jelentés következô megállapítása: a dolgozó szegények száma, akik annyit sem keresnek, hogy a napi és fejenkénti 2 dolláros szegény-ségi küszöb fölé emeljék magukat és család-jukat, 1,4 milliárdra emelkedhet, és ez már a világ foglalkoztatottjainak 45%-a.

Az idén – olvasható a továbbiakban a jelentésben – a bizonytalan állásban dol-gozók száma, akik vagy segítô családtag-ként, vagy önfoglalkoztatóként dolgoznak úgy, hogy kevésbé védi ôket a szociális háló jövedelmük elvesztése esetén, a leg-rosszabb forgatókönyv szerint jelentôsen megnôhet, és elérheti a foglalkoztatott népesség 53%-át.

A tanulmány szerint a Szubszaharai Afrika és Dél-Ázsia kiemelkedik a többi régió közül különösen kíméletlen munkaerô-piaci feltét-eleivel és a dolgozó szegények legnagyobb arányával. Bár a tendencia javult az elmúlt tíz évben, ott még mindig a foglalkoztatot-tak négyötöde a dolgozó szegények közé tartozik.

A 2008-ban kirobbant gazdasági válság tovább mélyítette a globalizáció társadal-mi következményei miatti aggodalmakat. Ezért folyamatosan felértékelôdik az egyes országok kormányai, a munkáltatók és mun-kavállalók közötti háromoldalú társadalmi párbeszéd szerepe.

A válságkezelés érdekében az ILO szük-ségesnek tartja a munkanélküli segély és biztosítás kiterjesztését, a feleslegessé vált munkaerô átképzését, a nyugdíjak védelmét, az infrastruktúrát és lakásépítéseket célzó állami beruházásokat, a zöld, környezettu-datos állások számának bôvítését, intenzív közmunkaprogramok beindítását, a kis- és középvállalatok támogatását, a hatékony társadalmi párbeszédet vállalati, iparági és országos szinten egyaránt.

Varga István fôszerkesztô

InFÓPAnORÁMA 5 Hivatalosan is közzé-

tették az építôipari minimális rezsióradíjat

7 Meg kell adóztatni a multikat9 Soha nem látott rekonstrukció veszi

kezdetét11 Munkaerô-piaci

szereplôk összefogása az erôforrások

feltárására

jOgPOnt 12 Jogi segítség a munka

világában

szAkkéPzés 16 Tanulmányutak oktatási és képzési

szakértôk számára

InteRjúnk 20 Vállalkozásélénkítô adópolitikára van szükség

vÁlsÁgkezelés 26 Határozati javaslat

kezdeményezése az Országgyûlésnek

A MunkA vIlÁgA 30 Az Unió és a szabványostól eltérô

munkaidô

cégvIlÁg 36 DOKA biztonsági rendszerek

38 Vélemények a párbeszédrôl

4 2009/2-3

InFÓPAnORÁMA

A Hivatalos Értesítô március 13-i számában megjelent az Építôipari Ágazati Párbeszéd Bizottság 2008/17. (2008. 06. 16.) határozata.

Az Építôipari Ágazati Párbeszéd Bizottság szakértôi csoportja által még a múlt év derekán kidolgozott és jóváhagyott határozata, amelyet a Hivatalos Értesítô ismertet, az alábbiakban olvasható. A bizottság az anyagot, az ágazatra jellemzô költségvetési segédeszköznek szánta.

Hivatalosan is közzétették az építôipari minimális rezsióradíjat

* Havi 100 000.- Ft személyi alapbérrel és 175 munkaórával számolva (a 2008. évi Építôipari Ágazati Kollektív Szerzôdésben foglalt bértarifa és éves munkaidôkeret alapján).

Költség-nemek és értékek a minimális rezsióradíj számításához

Megnevezés A vállalkozások 2008. évi

tényadataiból egy munkaórára

számított érték, Ft/óra

1. Személyi alapbér 570*.-Ft

2. Pótlékok, kiegészít fizetés 90.-Ft

3. Foglalkoztatói járulékok:

- Egészségbiztosítási járulék 5 %

- Nyugdíjbiztosítási járulék 24 %

- Szakképzési hozzájárulás 1,5 %

- EHO 1950.- Ft

- Munkaadói járulék 3 %

33.-Ft

158.-Ft

10.-Ft

11.-Ft

20.-Ft

1-3. Összesen 892.-Ft

4. Szállásköltség 6.-Ft

5. Csoportos személyszállítás 10.-Ft

6. Véd ruha, véd felszerelés 10.-Ft

4-6. Összesen 26.-Ft

7. Munkahelyi szociális szolgáltatás 50.-Ft

8. Munkaegészségügyi szolgáltatás 70.-Ft

9. Munkavédelmi költség 14.-Ft

10. Ügyvitel, munkahelyi irányítás költsége 405.-Ft

11. Rezsianyag, munkahelyi energia költség 25.-Ft

12. Felvonulás, munkahelyi berendezkedés, ideiglenes

létesítmények költsége

2.-Ft

13. Gép- és szerszámhasználat 2.-Ft

7-13. Összesen 568.-Ft

14. Értékcsökkenési leírás 60.-Ft

15. Nyomtatvány, írószer 2.-Ft

16. Postaköltség 1.-Ft

17. Telefonköltség 1.-Ft

18. Bankköltség 2.-Ft

19. Egyéb szolgáltatás:

- min ségbiztosítás, környezetvédelem

1.-Ft

20. Kötelez adók, járulékok:

- ipar zési adó 2 %

- kulturális járulék 0,2 %

- innovációs járulék 0,3 %

75.-Ft

2.-Ft

2.-Ft

21. Biztosítások 2.-Ft

14-21. Összesen 148.-Ft

22. 1-21. Összesen 1.634.-Ft

23. Produktivitási érték (ledolgozott órák száma /fizetett

órák száma)

0,86 %

24. 1-21. sor összesen x 1,00- 0,86=0.14 %-kal

(improduktív órák költsége)

229.-Ft

25. Elvárt eredmény – 22-24. sor 2 %-a 37.-Ft

26. 22-24-25. Mindösszesen 1.900.-Ft

* Havi 100 000.- Ft személyi alapbérrel és 175 munkaórával számolva (a 2008. évi Épít ipari Ágazati Kollektív Szerz désben

foglalt bértarifa és éves munkaid keret alapján).

A „New Deal”-ként ismert új gazdaságpo-litikai irányvonal az 1930-as években segí-tett Amerikának kilábalni a világválságból, de vajon jelenleg Európán segíthetne-e egy hasonló nekibuzdulás?

A svéd szociáldemokrata Jan Andersson szerint, mindenképpen. Javaslatát megvi-tatta az Európa Parlament is.

Európa gazdasági helyzete az elôrejelzések szerint tovább romlik, ami jelentôs hatással lesz a munkaerô-piaci fej-leményekre: idén mintegy 3,5 millió mun-kahely megszûnésével számolhatunk; a munkanélküliségi arány a 2008-as 7 száza-lékról várhatóan 8,7 százalékra növekszik az EU területén.

A svéd szociáldemokrata Jan Andersson olyan környezetbarát beruházások által ja-vítaná a gazdasági és a munkaerô-piaci helyzetet, mint az energetikailag nem hatékony épületek felújítása, vagy a környezetbarát közlekedési eszközök elômozdításának támogatása.

Az EP weboldalának nyilatkozva Jan Andersson elmondta: a fogyasztás serkenthetô az „olyan sérülékeny cso-portoknak jutatott extra jövedelem által, mint a családok és a nyugdíjasok”. A svéd képviselô szerint a tagállamok, GDP-jük 2 százalékát költhetnék e célra. Meglátá-sa szerint az Európai Szociális Alapnak, a Globalizációs Alapnak, valamint az Európai Beruházási Banknak is szerepet kellene vál-lalnia a projektben. Mint ismert, az Európai Bizottság tavaly elôterjesztette gazdaság-élénkítési tervét, amelyben az EU GDP-jének 1,5 százalékos megteremtését javasolja.

Anderssont leginkább a fiatalokat sújtó munkanélküliség aggasztja. Azt szeretné, ha valamennyi tagállam „munkahelyet, gyakorlatot, kiegészítô képzést vagy más foglalkoztatási formákat” javasolna min-den frissen végzett hallgató számára.

Katasztrófa, ha iskolavégzett fiatalokra a munkanélküliség vár. Tudjuk az 1990-es évek tapasztalatából, ha több évig munka-nélküliek, akkor talán soha nem kerülnek vissza a munkaerô-piacra – figyelmeztetett a képviselô.

Zöld „New Deal”‑lel a munkanélküliség ellen?

52009/2-3

InFOPAnORÁMA

A lakáspiacon lévô szereplôk további romlás-ra számítanak a hazai ingatlanpiacon a súlyos hitelszûke miatt. Szakértôk szerint az áfa-eme-lés tovább mélyítheti a terület válságát. A kitö-rés az állami bérlakás-építési program lehet.

Iskola-, rendelô- és útfelújításokat tartalmaz a gazdasági tárca által összeállított beruházás-élénkítô csomag, amely a hazai építôipar több éve húzódó válságát hivatott megolda-ni, valamint ellensúlyozná a kedvezôtlen vi-lággazdasági hatásokat. Több tízezer magyar munkahely megmentését várja a kormány a programtól, amelyet Bajnai Gordon fejlesztési és gazdasági miniszter jelentett be az építôipari érdekképviseletek vezetôinek jelenlétében. Az 1800 milliárd forintos (közel 6 milliárd eurós) intézkedéssorozat nagyságrendjét azzal érzé-keltette, hogy az építôipar 2007-es teljesítmé-nye 2000 milliárd forint volt. A zömmel uniós forrásokra támaszkodó csomaggal a novemberi gazdasági csúcson meghirdetett 1400 milliárd

forintos válságkezelési programot egészíti ki a kabinet.

Egyes építkezésekre lebontva is nyilvános-ságra hozták az elindításra váró és már meg-kezdett beruházások listáját. Az összeállításban összesen 636 jelentôsebb beruházás szerepel, ezek között 267 iskola, 24 rendelôintézet, 78 városi terület megújítása, 400 kilométer vasúti, és 350 kilométer közúti projekt van. A teljes, 1800 milliárdos összegbôl 650 milliárd forint-nyi már most, az elsô félévben megindulhat, s különbözô támogatott források keretében 560 milliárdnyi pénzeszköz áll máris a hazai vállalko-zások rendelkezésére. Ezzel Bajnai szerint túl is teljesítette a kormány, amit ígért.

A közreadott összeállításban a legfontosabb, hogy az építôipari vállalatok megtudják belôle a projektek konkrét kezdési idôpontját, így tervezhetnek, mivel fontos tudniuk, képesek-e addig tartani a létszámukat, ameddig kell – fejtette ki Tolnay Tibor, az Építôipari Vállalkozá-

A bérlakásépítés jelenthetné a válságból kivezetô utat

sok Országos Szövetségének elnöke. Az elmúlt idôszak bizonytalansága után a szövetség elnö-ke üdvözölte, hogy az utóbbi idôben az állam által felvett hitel fedezi az uniós projektekhez szükséges önrészt.

Üdvözölte a bejelentett csomagot Földi Ta-más, a Magyar Építôanyagipari Szövetség elnö-ke is. Hozzátette: nagyon számítanak arra, hogy az ígértek szerint beindul ez az 1800 milliárd forintos program, ezért erre az évre nem is ter-veznek további visszaesést a forgalmukban.

A miniszter ígérete szerint az uniós projek-tek végrehajtása során fokozottabb ellenôrzést végeznek majd, például külföldi szakértôket is bevonnak.

Szakértôk egy része szkeptikus a hasonló jellegû élénkítô programokkal szemben, mond-ván: azok a késôbbiekben több gondot, így többletinflációt okoznak, míg a közvetlen ha-tásuk sem olyan mértékû, mint amilyent remél tôlük a kormányzat. Az USA és Nyugat-Európa által indított beruházásösztönzô programok nyomán kialakult bizonytalanság a napokban ismét hektikus ingadozást okozott a globális befektetôi hangulatban is, amely hazánkat sé-rülékenysége miatt erôteljesebben érinti.

mno.hu

Az építôipari termelés volumene a 2007. évi jelentôs csökkenés után 2008-ban 5,1 százalékkal volt alacsonyabb az elôzô évi-nél. Az építôipar termelôi árai 2008-ban átlagosan 5,8 százalékkal emelkedtek.

Az építôipari termelés volumene 2008 decemberében, kiigazítatlan adatok alap-ján 5,5 százalékkal, munkanaptényezôvel kiigazítva 3,2 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Szezonálisan és munkanaptényezôvel kiigazítva a termelés 0,6 százalékkal haladta meg az elôzô ha-vit. Az építôipar termelôi árai 2008 IV. ne-gyedévében 6,2 százalékkal emelkedtek az elôzô év azonos idôszakához képest - tájé-koztatott a Központi Statisztikai Hivatal

Az építôipari termelés 2008. évi 5,1 szá-zalékos mérséklôdésén belül az épületek építése 10,6 százalékkal alacsonyabb, az egyéb építményeké 2,5 százalékkal maga-sabb volt az egy évvel korábbinál. Az épü-letek építésének csökkenése elsôsorban az ipari és raktárépületek, irodaépületek épí-tésében megfigyelt visszaesés következmé-nye. Az egyéb építmények építése a 2007-ben bekövetkezett 20 százalékos csökkenés után az év második felében emelkedett; a növekedésben út- és autópálya-építé-seknek, közmûépítéseknek, vasútvonal-korszerûsítéseknek volt szerepük.

2008-ban a legnagyobb építôipari alágazat, a szerkezetkész épületek és egyéb építmények építése 5,8 százalékkal, az épü-letgépészeti szerelés termelése 8,3 százalék-

kal elmaradt az elôzô év azonos idôszakától; a befejezô építésé 1,5 százalékkal nôtt.

A két építményfôcsoport termelése de-cemberben ellentétesen alakult: az épüle-tek építésének volumene 15,5 százalékkal csökkent, az egyéb építmények építéséé viszont 39,6 százalékkal magasabb volt az elôzô évinél. A növekedés a rendkívül alacsony bázis mellett néhány, autópálya- és közmûépítésen végzett nagy értékû munkának köszönhetô. Szezonálisan és munkanaptényezôvel kiigazítva az épüle-tek építése 3,9 százalékkal mérséklôdött, az egyéb építményeké 3,8 százalékkal emelkedett az elôzô havihoz viszonyítva. A szerkezetkész épületek és egyéb építmé-nyek építése decemberben 6,4 százalékkal emelkedett 2007 decemberéhez képest. Az épületgépészeti szerelés termelése 4,1 százalékkal csökkent, a kis súlyú befejezô építésé 30,4 százalékkal nôtt a 2007. de-cemberihez mérten.

Az építôipari vállalkozások december végi szerzôdésállományának volumene 22,5 százalékkal kisebb volt az egy évvel korábbinál. Ezen belül az épületek építésé-re vonatkozó szerzôdések állománya 35,9 százalékkal, az egyéb építményeké 1,8 százalékkal csökkent.

2008-ban 11,8 százalékkal ki-sebb volumenû szerzôdést kötöttek az építôiparban. Az épületek építésére kötött szerzôdések az év minden hónapjában az egy évvel korábbi szint alatt marad-

tak, 2008-ban összesen 35,4 százalékkal csökkent a 2007. évihez viszonyítva. Egyéb építményekre 2008-ban egynegyedével na-gyobb volumenû szerzôdést kötöttek, mint egy évvel korábban. A növekedés az elôzô évi alacsony bázis mellett közlekedési inf-rastruktúra fejlesztésére év közben kötött nagy értékû szerzôdéseknek köszönhetô.

A decemberben kötött szerzôdések volumene 10,1 százalékkal alacsonyabb volt az elôzô évinél. Ezen belül épületek építésére 39,7 százalékkal kisebb, egyéb építményekre - az út- és vasútépítésre, közmûvek, hulladékkezelô létesítmé-nyek építésére létrejött szerzôdéseknek köszönhetôen - 38,8 százalékkal nagyobb volumenû szerzôdést kötöttek.

Az építôipar termelôi árai 2008-ban át-lagosan 5,8 százalékkal magasabbak vol-tak, mint az elôzô évben. 2008 IV. negyed-évében az elôzô év azonos idôszakához viszonyítva az emelkedés 6,2 százalék volt, ezen belül az építôiparban legnagyobb súlyt képviselô szerkezetkész épületek és egyéb építmények alágazatban az árak 6,4 százalékkal nôttek.

Az egyes építmény-alcsoportokban a nö-vekedés 5,0 százalék és 8,1 százalék között szóródott. Az elôzô negyedévhez viszonyít-va az építôipar egészében az áremelkedés mértéke 0,7 százalék volt, a szerkezetkész épületek és egyéb építmények építésének árai 0,8 százalékkal növekedtek.

napi.hu

Kevesebb, de drágább házak épültek tavaly

6 2009/2-3

InFÓPAnORÁMA

Lakásépítések: idén elkerülhetetlennek látszik a szûkülés. Stagnált tavaly a lakásépítések száma, vi-szont kevesebb építési engedélyt adtak ki a hatósá-gok, mint 2007-ben - tájékoztatott a KSH. A válság hatása csak késleltetve érvényesülhet, a hitelezési problémák csak ôsszel jelentkeztek. Idén elkerülhe-tetlennek látszik a szûkülés. 2008-ban – hasonlóan a megelôzô évihez – 36 ezer lakás kapott használat-bavételi engedélyt, és közel 44 ezer új lakásra adtak ki építési engedélyt, 1%-kal kevesebbre, mint 2007-ben. Az éves országos adat stagnáló lakásépítést jelez, e mögött azonban jelentôs területi eltérések és évközi hullámzások mutathatók ki.

Budapesten és a nagyvárosokban a kiadott új en-gedélyek száma ebben az évben is jelentôsen nôtt, a többi városban pedig a használatba vett lakások száma volt 14%-kal magasabb, mint az elôzô évben. A községekben viszont több mint 10%-kal esett vissza a lakásépítés, mind az engedélyeket, mind a befejezett építkezéseket tekintve.

Az adatok az év elsô három negyedévében erôsen hullámoztak, az utolsó negyedévben a befe-jezett építkezések száma 1%-kal, az új engedélyeké novemberben és decemberben 10%-kal csökkent.

2008-ban az új lakások több mint felét természe-tes személyek építtették, többnyire saját használatra, 47%-át pedig vállalkozások, zömmel értékesítésre. 122 önkormányzati lakás épült, a legkevesebb 1995 óta.

Míg az eladásra épített lakások száma 3%-kal visszaesett, kissé nôtt a bérlakásoké; a vállalkozások és a magánszemélyek bérlakásaival együtt több mint 300 új lakás készült ilyen céllal. Az építési formák között a lakóparki építkezés visszaszorult, új lakóépületekben a legtöbb lakás családi házban épült.

A válság még nem érzôdikEmelkedett a nagyobb lakások aránya, az új la-

kások átlagos alapterülete 90 m2 lett, 3 év óta a legnagyobb. Folytatódott a lakásépítés kivitelezôi hátterének szerkezeti átalakulása; az új lakások több mint háromnegyed része építôipari kivitelezéssel ké-szült, a lakossági házilagos kivitelezés már az egyötö-dös arányt sem éri el.

A lakásépítés továbbra is a közép-magyarországi régióra koncentrálódik. Pest megyében egyötöddel több új lakást vettek használatba, mint egy évvel ezelôtt, Budapesten 9%-kal nôtt a kiadott új en-gedélyek száma. Így az országos lakásépítés fele történik – akár az új engedélyeket, akár a befejezett lakásokat tekintve – a közép-magyarországi régi-óban.

A használatba vett lakások száma a Dél-Alföld minden megyéjében emelkedett, régiós átlagban 12%-kal, és szintén egyöntetûen alakult a Dél-Du-nántúlon, itt azonban visszaesett, 19%-kal. Az új lakásra kiadott építési engedélyek országos átlagban 1%-kal csökkentek, miközben a Közép-Dunántúlon 40%-os növekedés, az Észak-Alföldön pedig 22%-os visszaesés következett be. Az Alföld valamennyi megyéjében kevesebb új engedélyt adtak ki, mint 2007- ben.

vg.hu

Az M0 autópálya Biatorbágy és Gyál közötti, jelenleg 2x2 sávos szakasza 2x3 sávra bôvül, és egy átkötô szakasz, valamint két új Duna-híd is épül - közölte a részleteket a Nemzeti Fejlesz-tési Ügynökség (NFÜ) az MTI-vel.

Molnár Csaba közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter sajtótájékoztatón be-számolt arról, hogy a kormány nagyprojektként benyújtja az Európai Bizottságnak az M0 au-tópálya déli szektorának 120 milliárd forintba kerülô bôvítését.

Az M0 elsô szakaszaként megépült az M1 és az M5 autópályákat összekötô vonal, lénye-gében egy fél autópálya alépítményére „rászo-rított” 2x2 sáv. Hiányzik a két pálya közti elvá-lasztó-, és mindkét oldalon a leálló sáv, ezért kell most új hidakat is építeni a Dunán.

A szélesítés 20,4 kilométert érint, ennek a munkának része a 770 méter hosszú hárosi- és az 500 méteres soroksári Duna-ágon épülô híd. Jelenleg az M5-öt elérô M0-ról az elôbbi autó-pályán kell tovább haladni Szeged felé Gyálig, hogy onnan letérve, a múlt év ôszén átadott M0 keleti szektorára hajthasson fel az autós. E kitérô kiküszöbölésére közvetlen összeköttetést kap az M0 déli és a keleti szektora az 51. számú fôút és az M5 autópálya között. Ennek a 6 kilo-méteres új autópályának M51 lesz a jele.

privatbankar.hu

Az EU-tól kérünk pénzt az M0 déli szektorára

A KÖVET Egyesület 2009. május 14-én, a Millenárison rendezi meg az év legjelentôsebbnek ígérkezô hazai CSR (Corporate Social Responsibility: vállalatok társa-dalmi felelôsségvállalása) rendezvényét. A CSR Piac Magyarországon elsôként ad lehetôséget a vállala-toknak arra, hogy a társadalmi felelôsségvállalás terén elért eredményeiket kiállítás keretében mutassák be.

A CSR Piac a brüsszeli központú CSR Europe által 2005-ben útjára indított kezdeményezés, ahol a vál-lalatok a társadalmi felelôsségvállalás területén meg-oldandó kihívásaikat, problémáikat és az azokra beve-zetett megoldásokat mutatják be az érdeklôdôknek. A rendezvényre látogatók tanulhatnak a kiállító cégek sikeres CSR-esettanulmányaiból, kapcsolatokat épít-hetnek, megoszthatják sikereiket, kudarcaikat szak-emberekkel, együttmûködést kezdeményezhetnek a kiállító szervezetekkel.

Az európai CSR Piacot a CSR Europe évente Brüsszelben rendezi meg, melynek mintájára nem-zeti partnerszervezetei már 8 országban szerveztek hasonló kiállítást.

A KÖVET Egyesület a CSR Europe magyar tag-jaként elsô ízben rendezi meg a CSR Piacot 2009. május 14.-én a Millenárison. A rendezvény célja, hogy játékos, élvezetes formában összegezze Magyaror-

Felelôs vállalati megoldások vásáraszág vállalatainak CSR eredményeit, és platformot teremtsen a hazai CSR-kultúra hatékony továbbfej-lesztéséhez.

Kiállítási lehetôséghez pályázati úton juthatnak a hazai vállalatok. A pályázati ûrlap letölthetô a www.csrpiac.hu oldalon.

A szervezôk keresik a Valóban Felelôs Vállalatokat és a legjobb gyakorlatokat a CSR minden területén, legyen az például esélyegyenlôség, környezetvédelem, üzleti etika, civil-vállalati együttmûködés, érintettek bevonása, egészség és biztonság, átláthatóság vagy kommunikáció. A pályázati anyagokat a KÖVET által felkért szakértô zsûri bírálja majd el. A zsûri tagjai: Boda Zsolt, a Budapesti Corvinus docense, Ertsey Ka-talin, a Common Purpose Magyarország program-igazgatója; dr. Kun Attila, a Károli Gáspár Reformá-tus Egyetem adjunktusa; Matolay Réka, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa; Petrik Ida, a KÖVET Egyesület ügyvezetôigazgató-helyettese; Tóth Gergely, a Georgikon docense, a KÖVET Egyesület fôtitkára.

A kiállításon Kerstin Born, a CSR Europe igazgatója adja át 2009 Valóban Felelôs Vállalata és 2009 Legkivá-lóbb CSR Megoldása díjakat. A rendezvényre látogatók is szavazhatnak a legjobb megoldásokra, melyet Közön-ség Díjjal jutalmaznak. A nyertes vállalatok pályázatuk-

kal automatikusan beválogatást nyernek a következô brüsszeli európai CSR Piactérre. A kiállító cégek CSR receptjeit kiadvány formájában át is nyújtják a látoga-tóknak „CSR Megoldások Katalógusa” címmel.

A KÖVET kiemelkedôen közhasznú, nem nyere-ségorientált szervezet 1995-ben alakult, azzal a céllal, hogy a vállalatok körében lehetôvé tegye a környezet-tudatos vállalatirányítás terén szerzett tapasztalatok cseréjét. Az Egyesület az International Network for Environmental Management (INEM) magyarországi tagszervezete, a CSR Europe és a Global Footprint Network tagja.

Hosszú távú célja a szervezetek segítése a fenn-tarthatóság útján, így a környezetvédelem mellett nagyobb hangsúlyt fektet a cégek társadalmi és helyi gazdasági felelôsségére is. Az Egyesület éle-tében közel 100 különbözô méretû és ágazatban tevékenykedô cég, valamint társult tagszervezetek (egyetemek, állami intézmények, civil szervezetek) vesznek részt. További információ:Petrik Ida –ügyvezetôigazgató-helyettesKÖVET Egyesület a Fenntartható GazdálkodásértTel: 06/1/473-2290, petrik@kovet.hu www.kovet.hu, www.csrpiac.hu

72009/2-3

InFOPAnORÁMA

Az állami tendereknél megpróbálják kiszûrni az irreálisan alacsony ajánlatokat, valamint tervezik egy pozitív lista össze-állítását a megbízható építôipari vállalko-zókról.

Az uniós beruházásokhoz kifizethetô elôleg felsô határát már korábban 40 száza-lékra emelték a vállalkozásoknál, valamint az államra is ugyanolyan szerzôdési felté-telek vonatkoznak majd, mint a cégekre - egyebek mellett ilyen lépésekkel próbálja védeni az állam az alvállalkozókat.

A törvény nem szabályozza, hogy a fôvállalkozó milyen mértékben vonhat be egy munkába alvállalkozókat, és sokszor elôfordul, hogy az alvállalkozók a szabá-lyozatlan körülmények miatt nem jutnak a pénzükhöz.

Az építôiparban is lehet pozitív lista

Napról napra veszélyesebb a forintpálya, és ezen a bejelentett mentôcsomag sem változtat. Pedig, ha továbbra is leszakadunk az euró övezettôl, akkor nem a tíz éven át érvényesnek tûnô 250 forintos, hanem a 280–290 forintos, vagy még annál is gyengébb árcentrum állandósulhat. Ezt a gazdaság egésze és a lakosság jó része is meg-szenvedné.

Sikerült ugyan elfordítani a hajó kormányát – írja a Figyelô – a jéghegy mégis egyre közelebb kerül. Közgazdászok és piaci elemzôk elismerik, hogy a kormány mentô¬csomagja a helyes irány-ban tett lépés, csak valahogy mindig mindent egy kicsit túl késôn és nem a megfelelô mértékben csinálunk.

A 260 forintos euró árfolyamnál egy 1200 milliárd forintos kiadáscsökkentés még érdem-ben javíthatta volna a versenyképességet, ma már viszont lehet, hogy csak tûzoltásra lenne elég, az adók bevétel-semleges átcsoportosítása viszont még ehhez is kevés. Pedig mennyire más az op-tikája, ha egy ekkora vágás a kellô idôben egy új struktúrát alapozott volna meg, mintha esetleg 320 forintos eurónál arra kell majd, hogy a bank-rendszer lyukait tömjük be vele.

Az elemzôk 2009 februárjában szokatlanul egységesen látják a forint körüli folyamatokat. Az általunk megkérdezettek egyaránt úgy érté-keltek, hogy a „természetes” árfolyam eltolódott felfelé, a korábbi 250–260-as euró/forint szintrôl a 280–290-es sáv felé.

Mindez ugyan nem sajátos magyar sztori, hanem regionális: Földi Balázs, a Commerzbank treasury-igazgatója szerint a nemzetközi piacokon ugyanígy püfölték a lengyel zlotyt és a cseh ko-ronát is, sôt 3–12 hónapos viszonylatban a forint még erôsödött is a zlotyval szemben.

Itthon azonban határozottan rosszabb a hely-zet, mert a másik két gazdaság védettebb: a lengyel zártabb, a csehre pedig nem jellemzô a devizahitelezés. Kisebb a gazdaságunk természe-tes növekedési szintje, mint a versenytársainké, miközben az államadósságunk nagyobb. A kurzu-son pedig legfeljebb csak az érdemi fiskális lépések segíthetnének.

FigyelôNet

Kik szenvednek leginkább a gyenge forinttól?

A megoldás a kormány kezében van: az érintett jogszabályok mellett az állami beruházási pályázatok kiírásának gyakor-latán is változtatni kell. Burány Sándor államtitkár szerint a szabálytalanul eljáró fôvállalkozók egy részénél a szándékos-ság nem bizonyítható. Sokan közülük úgy nyertek meg egy-egy tendert, hogy túl ala-csony árat kínáltak, és ennek az alvállalko-zók látták kárát. Ezért is próbálják kiszûrni a jövôben az ilyen ajánlatokat.

Az építôipar képviselôi hónapok óta tár-gyalnak a tárcával, valamint a parlament gazdasági bizottságában létrehoztak egy albizottságot az építôipari válság hatásai-nak felszámolásához. A különbözô javas-latokon még dolgoznak.

webradio.hu

A liberális közgazdasági mantráknak né-miképp ellentmondó válságkezelést java-sol három alternatív közgazdász. Szerintük hosszú távon el kell felejteni a multik adó-mentességét és például az építôiparban az államnak az energiahatékonyságot szol-gáló beruházásokat kell támogatni, nem pedig az autópálya építéseket.

A három fiatal közgazdásznak, Scheiring Gábornak, Boda Zsoltnak és Málovics Györgynek a Védegylet nevében kidolgo-zott hétoldalas javaslatában olyan gondo-latok szerepelnek, amelyek többsége alter-natív, zöld irányba terelné a gazdaságról megindult közgondolkodást.

Szerintük Magyarországon is ideje len-ne Amerikához és az EU nagy államaihoz hasonlóan a reálgazdaságot zöld mód-szerekkel újraéleszteni mivel, mint írják: „a pénzügyi válság a szociális válság és a környezeti válság mind egy tôrôl fakadnak, ezért új összefogásra, új vízióra és új esz-közökre van szükség”.

A szakemberek tanulmányukban arról is értekeznek, hogy nem szabad a nagy ipari szektorokba gondolkodás nélkül beönteni a pénzeket, hanem elsôsorban olyan beru-házásokat kell az államnak támogatni pél-dául az építôiparban, amelyek a meglévô épületek energiahatékonyságát növelik, il-letve az új épületeknél szintén az alternatív energiafelhasználásra kell fókuszálni.

Boda Zsolt egyik nyilatkozatában azt mondta: lehetne például az óriási költséggel járó autópálya beruházások helyett ebbe az irányba elkölteni azt az 1000 milliárd forin-tot, amelyet a kormányzat most válságkeze-lés címszóval készül az iparágnak adni.

A zöld-közgazdászok azt is szeretnék elérni, hogy Magyarország, Belgiumhoz

Meg kell adóztatni a multikat

hasonlóan tegyen lépéseket a nemzetközi pénz és tôkemozgások minimális meg-adóztatására. Javasolják a tôzsdei nyere-ség adóztatását, illetve a multi cégeknek – magyarországi megtelepedésük esetén járó – adómentesség eltörlését.

Ezek helyett a hazai kis és középvállal-kozás erôsítését, a munkára rakódó terhek csökkentését szorgalmazzák. Szerintük a gazdaság felélesztésében fontos szerepe lehet annak, ha a kis és a helyi közössé-geket ösztönzik a nagy ipari központok helyett. Boda kifejtette, a kilátástalan helyzetben lévô térségek munkaprob-lémáit például meg lehetne oldani egy-egy kis helyi biomassza erômûvel, amely mezôgazdasági munkát adhatna a kör-nyékén élôknek és egyúttal csökkentené az ország energiafüggôségét is.

Szerintük ökológiai ugrást kell végre-hajtani. Boda azt nyilatkozta, hogy a ta-nulmányukkal elsôsorban arra próbáltak figyelmeztetni, hogy a jelenlegi válságke-zelést hosszú távon sok apró kreatív meg-oldással el lehet vinni egyfajta ökológiai ugrás irányába - mint ahogy azt Amerika és az EU több ország próbálja. Úgy vélik: az általuk javasolt megoldások nem csak életképesek, hanem gazdasági aktivitást, munkát és új perspektívákat is hozhat ma-gával. Azokat a reformjavaslatokat pedig, amelyek az állami költségvetésbôl fizetett közszolgáltatások, oktatás, egészségügy privatizálásáról szólnak, így el lehet kerülni. A tanulmány ugyanakkor túl sok konkré-tumot, vagy számot nem tartalmaz. Boda erre azt mondta, inkább az irányadás volt a céljuk, nem pedig egy konkrét intézkedési terv felmutatása

stop.hu

Nem menekülnek táppénzre a dolgozók az elbocsátás elôl, a “lógás” ugyanis nálunk nem jellemzô, sôt a különbözô ösztönzô rendszerek miatt betegen is dolgoznak a magyarok - mondta el a HR Portálnak szak-szervezeti tisztségviselôk és HR-vezetôk vé-leménye alapján Tarsoly Imréné, a Vasas Szakszervezeti Szövetség szakmai titkára.

Nem jellemzô a magyar munkakultúrára a lógás

8 2009/2-3

Nehezményezi a Társaság a Lakásépítésért Egyesület, hogy a lakásépítések támoga-tására bejelentett 1800 milliárd forintos építôipari mentôcsomagból címzetten semmi nem jut.

Éves szinten 42-55 ezer új lakás építésére lenne szükség a meglévô állomány fenntar-tására, ezzel szemben – állami beavatkozás nélkül – az idén 15-20 ezerre csökkenhet az átadások száma – tette hozzá Vidor Gyôzô, az egyesület szakértôje, aki szerint továbbra is létfontosságú lenne egy állami bérlakás-építési program elindítása is.

vg.hu

A szükségesnél kevesebb lakás épül

Az atipikus foglalkoztatás jelentheti a megoldást

a válságbanTávmunka, részmunkaidô, alkalmi munkavállalás - a legismertebb atipikus foglalkoztatási formák, amelyek jelentôsen könnyítenék a munkaerôpiacra háruló terheket. A magyar gazdaságban mégsem elterjedtek. Miközben a munkáltatók félnek, hogy elveszítik a dolgozók feletti kontrollt, sokak szerint a nem tipikus munkavállalási formák kiszolgálta-tottá teszik az alkalmazottakat.

A távmunka egyik kulcseleme az informatika, de a munkaviszony keretei között, a megfelelô HR-rendszerek kialakítása és mûködtetése nélkül ez a foglalkoztatási forma nem lehet sikeres. Bizonyos HR-elemek megléte, mint például a munkaerô tervezése, a toborzás-kiválasztás, vagy a beillesz-tés folyamata, még a kis- és középvállalatoknál is elkerülhetetlen.

A távmunka szélesebb körben történô alkal-mazása hozzájárulhat az általános foglalkoztat-hatóság javításához, és ilyen módon a foglalkoz-tatottsági szint növekedéséhez is. A távmunka magyarországi terjedésének gátja elsôsorban az, hogy a lakosság körében nem általános az infor-matikai eszközök és az internet használata, de az atipikus foglalkoztatási formák terjedését a vál-lalatok korszerûtlen szemléletû humánerôforrás-kezelése is gátolhatja.

Forgács Tamás, a Magyar Távmunka Szövetség elnöke szerint a gazdasági, gazdaságossági muta-tók támasztják alá a távmunka létjogosultságát. Minden vállalkozásnak jól felfogott érdeke lehet annak megvizsgálása, hogy a távmunka alkalma-zásán keresztül kidolgozható-e olyan üzleti mo-dell, amely a piaci igényeknek való rugalmasabb és eredményesebb megfelelést szolgálja.

HR Portál

Az IPOSZ, tagszervezetei javaslatára a Ma-gyar Sajtó Napja alkalmából, 2009. már-cius 12-én kitüntetéseket adományozott. A budapesti ünnepi sajtótájékoztatón az IPOSZ elnöke és alelnökei hangsúlyozták: az újságírók, szerkesztôk és a háttérben dolgozó munkatársak szorgalmasan, kiemelkedô szakértelemmel, számos in-terjú, híranyag közzétételével elôsegítették az IPOSZ és az ipartestületek érdekképvi-seleti munkájának nyilvánosságát, infor-mációkhoz jutását, a mikro-vállalkozások problémáinak bemutatását. Az Ügyvezetô Elnökség a túlélésükért harcoló mikro- és kisvállalkozások helyzetérôl, 2009 kilátása-iról, az IPOSZ törekvéseirôl is tájékoztatta a sajtótájékoztató résztvevôit.

A kitüntetettek: A Magyar Kézmûves‑ségért Díj (legmagasabb szakmai díj)Bronz fokozata: Galambos Béla szerkesztô,

Kelet-MagyarországEzüst fokozata: Pekár Erzsébet újságíró,

Magyar Távirati Iroda

IPOSZ-kitüntetések a Sajtó Napján

IPOSZ DÍJ: Bihari Antal operatôr, Esztergom Körzeti TV

IPOSZ Sajtó Nívódíj: Cseh Anetta szerkesztô, M/2 „Tanuljunk

szakmát” magazinSzilágyi Béla riporter, MTV/1 HíradóIfj. Tóth György szerkesztô, MR/1 Kossuth

RádióHarsányi Miklós újságíró, Somogyi HírlapZajácz D. Zoltán fôszerkesztô-helyettes,

Kelet-Magyarország

A „Kézmûipar Szolgálatáért elismerés‑ben részesült:

Oláh Ilona szerkesztô, MTV Debreceni Re-gionális szerkesztôség

Regôs Zsuzsa újságíró, NépszavaZelényi Zoltán szerkesztô, ECHO TVKovács Anita szerkesztô, Lánchíd RádióSomodi Géza fôszerkesztô helyettes, Kis-

alföld Bérczessy András fôszerkesztô, Eger TVDr. László Erzsébet újságíró, Békés Megyei

Hírlap

InFÓPAnORÁMA

92009/2-3

InFOPAnORÁMA

Betonban és aranyban mérve minden eddiginél na-gyobb szabásúként, lelkivilágát tekintve család- és környezetbarát üzemeltetést lehetôvé tevô projekt-ként említette a Gödöllôi Királyi Kastély felújítását az intézmény igazgatója.

Nem véletlenül, hiszen a közép-magyarországi régió fôvároson kívüli területeinek egyik leglátoga-tottabb, a „Sissy-út” révén nemzetközileg is ismert, népszerû turisztikai attrakciójáról van szó.

Ahogy a nagyszabású terveket Révész T. Mihály részletezte, az 1,6 milliárd forintos rekonstrukció a magyarországi kulturális turizmus egyik alappil-lérének, állandó jelképének és arculati elemének az újjáépítését célozza. A munkálatok során kö-zel 2000 m2 területen újul meg a kastélyépület, s növekszik meg a kiállítótér, így magasabb szín-vonalú, a királyi jelzôhöz méltó kiállítások, nagy-rendezvények megtartására is alkalmassá válik az objektum.

Ezen kívül átépül az egykoron a királyi gyer-mekek lakosztályaként mûködô Gizella-szárny, amely kiállító teremként kap új funkciót. A Rudolf-szárnyban múzeumi tér kap helyet, amely idôszaki kiállítások helyszíneként, valamint interaktív bemu-tatóhelyként mûködik majd. Befejezôdik továbbá a Sörpince rekonstrukciója is.

A vezetô emlékeztetett: a jelenleg is állami tulajdonban lévô kastély felújítását és hasznosí-tását a Gödöllôi Királyi Kastély Közhasznú Társa-ság koordinálja. A rekonstrukciós munkák elsô ütemének lezárásaként 1996 augusztusában átadott fôhomlokzati szárnyban nyílt meg a Ki-rályi Kastélymúzeum állandó kiállítása, a díszte-rem és a királyi lakosztályok. 1997 júniusában a királyi lakosztályok újabb szobái készültek el, majd egy évvel késôbb, Erzsébet halálának 100. évfordulóján megnyílt az Erzsébet királyné em-lékkiállítás. 2001. augusztus 10-én, Mária Terézia gödöllôi látogatásának 250. évfordulóján pedig a

Soha nem látott rekonstrukció veszi kezdetét

Grassalkovichokat és a kastély barokk idôszakát megidézô termekkel egészült ki és vált teljessé a Kastély múzeumának állandó tárlata. Múzeum-látogatás keretében tekinthetô meg a 2003-ban felújított barokk színház és a 2004-ben átadott Királydombi pavilon is. Az idôszaki kiállítóter-mekben emellett egész évben történeti és kortárs mûvészeti kiállítások várják a látogatókat.

A mához visszatérve Révész hozzátette: a Kas-télypark 52 ezer négyzetméteren nyeri vissza régi pompáját, megszépül a bástya alatti tér, és meg-újul az Erzsébet-terasz és -lépcsô is. A látogatható területek teljes mértékben akadálymentesülnek. A fejlesztést követôen családbarát szolgáltatásokkal is kiegészül a látogatóhely kínálata. Rendszere-sek lesznek a múzeumi pedagógiai foglalkozások, illetve a fogyatékosok számára is teljes körûen

elérhetôvé válnak a látványosságok. A projekt ré-szét képezô képzési program pedig fejleszti a kas-télyban dolgozók informatikai, nyelvi ismereteit.

A felújításokat követôen a gyermekek és a nôk kastélyában a tervek szerint a jelenlegi éves 180 ezres múzeumi látogatottság éppen a dup-lájára, 360 ezerre emelkedik majd. A remények szerint 2010 elsô félévében elkészülhet a Kastély komplex család- és környezetbarát üzemeltetését lehetôvé tevô újjáépítése.

Az idei programok közül kiemelkedik a júniusi Koronázási Hétvége és az Operett Gála, az októberi Nemzetközi Hárfafesztivál, illetve a tárlatok közül a „Titánia lovagja” címû, Andrássy Gyuláról szóló kiállítás, valamint az „Erzsébet királyné és a divat” elnevezésû rendezvény.

stop.hu

Minden korábbinál nagyobb visszaesés mutatkozott a hazai reálgazdaságban februárban, de még így is valószínû, hogy messze a mélypont. A Világgazdaság és az Ecostat közös indikátora, a gyorsulási irányadó (GYIA) 0,63 százalékos zsugorodást jelez januárhoz képest a szezonálisan kiigazított adatok alapján.

Szeptember óta folyamatosan esik a mutató, ezt a Központi Statisztikai Hivatal elôzetes GDP-statisztikája is alátámasztja.

Az utóbbi tizenkét hónapot nézve csak négyben mutatkozott egyébként növekedés. Bár az utóbbi hetekben is megjelentek optimista prognózisok, a trend egyértelmûen csökkenést rajzol ki, így még korai azt mondani, hogy közel járunk a mélyponthoz. Az elôzô év azonos idôszakához képest is egyre csök-ken a GYIA értéke, már 1,8 százalékos visszaesésrôl tanúskodik, ez szintén mélypont a 2004-ig visszaszá-mított idôsorban.

További visszaesés az év második hónapjábanA GYIA részindikátorai közül éles visszaesést mu-

tat a tôzsdeindex (BUX) és az ipari termelés; elôbbi a befektetôi hangulat mélyrepülését jelzi, míg az utób-binál a külsô kereslet zuhanása játssza a fô szerepet. Ezt támasztja alá a fô felvevôpiacunk, Németország üzleti várakozásait összesítô Ifo-index is, amely enyhe javulást mutatott ugyan januárban, azonban így is igen mélyen tartózkodik a korábbi évek átlagához viszonyítva. A fôként német cégeknek beszállító hazai termelôegységek érezték meg elsôként az európai recessziót, már 2008 utolsó hónapjaiban is óriási ter-meléskiesést szenvedtek el emiatt.

A belföldi kereslet alakulásáról árulkodó nem élelmiszer jellegû kiskereskedelem mutatója gyor-sulva esett vissza decemberben. Ezzel már a 2004-re jellemzô szintre csökkent a termékkör forgalma, ezt az alig emelkedô reálkeresetek mellett a hitelhez jutási feltételek szigorodása, illetve a gyenge forint

miatt megnövekvô törlesztô részletek okozták. Szin-tén a gyenge hazai valuta számlájára írható, hogy a gépjármûhitel-állomány érezhetôen növekedett de-cemberben, mert az eladások egyébként ellentétes tendenciát indokolnának.

A tartós munkanélküliség terén viszont eny-he javulás következett be; a munkakeresés átla-gos idôtartama 18,5 hónapra csökkent, ez négy idôszakkal korábban még 19 volt.

A pénzmennyiség további mérséklôdést mutatott, a csökkenô pénzigény egyértelmû jele a gazdasá-gi aktivitás csökkenésének. A kétéves mélységben lévô infláció ellenére a reálkamat enyhe csökkenése figyelhetô meg; ez elvben segíti a beruházásokat, azonban egyrészt még mindig magas, 6 százalék feletti szinten van a mutató, másrészt ezt a szokásos gondolatmenetet a likviditáshiány írja felüll.

Világgazdaság

10 2009/2-3

InFOPAnORÁMA

A migráció egyszerre jelent óriási lehetôséget és kihívást: a bevándorlás számos gazdasági és kulturális hasznot hoz az EU-nak, ám ha az, illegális formában történik, akkor sokszor kedvezôtlenül befolyásolja a munkaerôpiacot.

Az EP napirendjén gyakran szerepelnek bevándorlással kapcsolatos kérdések: az ille-gális bevándorlás elleni küzdelemtôl kezdve a harmadik országbeli illegális bevándorlókat foglalkoztatók szankcionálásán keresztül a kitoloncolásig bezárólag.

Mint oly sok mindennek, a bevándorlás-nak is megvan a pozitív és a negatív oldala. A bevándorlók egyrészt gazdasági és kulturális hasznot jelentenek az EU-nak. Amikor azon-ban a bevándorlás illegális formában történik, annak az EU tagállamaira nézve kedvezôtlen hatása lehet.

Jelenleg 4 és 8 millió közötti illegális be-vándorlót foglalkoztatnak az EU-ban, fôként a mezôgazdaságban, az építôiparban vagy takarítószemélyzetként. Az illegális bevándor-lás negatívan befolyásolja a munkaerôpiacot; eltorzíthatja a tagállamok közötti versenyt és a bérezési viszonyokat. Mindazonáltal az EU-ban illegálisan munkát vállaló harmadik országbeli bevándorlóknak gyakran nincs hozzáférésük az egészségügyi szolgáltatásokhoz, a nyugdíj-

Mennyire legyenek nyitottak a határok?korhatár elértével nem jogosultak nyugdíjra, és munkáltatóik gyakran élnek vissza helyze-tükkel.

Európában sokan vélik úgy, hogy a mozgás-szabadság jogának fenntartásához, amely az egységes piac egyik alapvetô elve, az EU-nak összehangoltan kell kezelni a migráció kérdé-sét.

Az EU megpróbálja tehát kezelni a legális bevándorlást és a bevándorlók beilleszkedését, miközben küzd az illegális bevándorlás ellen, elejét véve az illegális bevándorlók kizsákmá-nyolásának és megôrizve a legális bevándor-lók jogait. Hogyan? Az egyik megközelítés az, hogy közös szankciókat alkalmaznak a beván-dorlókat kizsákmányoló munkaadók ellen és valamennyi tagállamban új ellenôrzési mecha-nizmusokat vezetnek be.

Lehetôvé tennék ugyanakkor, hogy az illegá-lis bevándorlók panaszt tehessenek munkaadó-juk ellen, és a munkaadót felelôsségre lehessen vonni bíróság elôtt. Az együttmûködésért cse-rébe a munkavállalók akár ideiglenes tartózko-dási engedélyt is kaphatnának.

A magasan kvalifikált harmadik országbeli munkavállalók alacsony aránya az EU-ban az Unió napirendjén szereplô másik fontos té-ma. A munkaerô-piaci széttöredezettség és a

tagállamonként eltérô befogadási szabályok miatt a bevándorlók gyakran inkább az USA-t, Kanadát vagy Ausztráliát választják.

Annak érdekében, hogy vonzóbbá tegye a munkavállalást a magasan képzett harmadik országbeliek számára, az EU jóváhagyta az eu-rópai munkavállalási engedély tervezetét, az ún. „kék kártyát”. A kék kártya megadásának feltétele, hogy a jelentkezô már konkrét mun-kavállalási ajánlattal, legalább öt év szakmai tapasztalattal, vagy egyetemi végzettséggel rendelkezzék.

Az illegális bevándorlók hazatelepítése szin-tén az EU migrációs politikájának egyik sarok-kövének számít. Az illegális bevándorlóknak 7–30 nap áll rendelkezésükre, hogy önként ha-zatelepüljenek. Az önkéntes elhagyási idôszak lejártával a tagállamoknak joguk van kitolon-colni az illegális bevándorlókat.

Éveken keresztül az EP-képviselôk sorra lá-togatták az illegális bevándorlókat fogva tartó központokat, hogy meggyôzôdjenek az em-berséges körülményekrôl.

Az illegális bevándorlás és következményei elleni küzdelem azonban még közel sem lefu-tott játszma. Sokan egy integráltabb európai megközelítés és a tagállamok közötti nagyobb szolidaritás mellett kardoskodnak.

A Kézmûves Vállalkozások, Kis- és Közép-vállalkozások Európai Munkaadói Szövet-ségnek (UEAPME) aktuális igazgatói ülé-sét tartották a közelmúltban, Milánóban, ahol a jelenlegi gazdasági helyzetrôl fontos javaslatok hangoztak el a munkahelyek megmentésére vonatkozóan. A konfe-rencia tapasztalatairól Kassai Róbert, az UEAPME alelnöke, az IPOSZ elnöki tanács-adója nyilatkozott.

– A Kézmûves Vállalkozások, Kis- és Kö-zépvállalkozások Európai Munkaadói Szö-vetség (UEAPME ) aktuális igazgatói ülésén, mint alelnök vettem részt, Szûcs Györggyel, az IPOSZ elnökével együtt. A szervezet az Unió kisvállalkozóit képviseli, 23 millió vál-lalkozás és 100 millió alkalmazott érdekei-nek érvényre juttatása céljából.

A milánói konferencián a fô hangsúly a jelenlegi krízis megoldásán volt: a helyzet megoldási lehetôségein, a kilábalás útján - a kisvállalkozók érdekeit figyelembe véve. A jelenlegi krízist nem a kisvállalkozók okoz-ták, mégis ôk a legnagyobb elszenvedôi an-nak. A konferencián a munkahelyek meg-tartása érdekében elhangoztak a vállalatok megmentésére vonatkozó javaslatok is.

A Magyar Reformszövetség szakértôje-ként pontosan olyan javaslatokat fogal-maztunk meg, mint az UEAPME. Látható, hogy sok hasonló elképzelés van a két szervezet gondolkodásában, és sajnos a problémák is azonosak.

Szükség lenne a magyar kisvállalkozásokat támogató bankra

A rendezvényen hangsúlyoztuk: nagyon súlyos problémát látunk az uniós admi-nisztrációban. Felmerült a kérdés: miért nem csökkentik a kormányok legalább 5 százalékkal az adminisztrációt, akár három hónapon belül? Miért kell erre várni 2012-ig? Számunkra, kicsiknek, ez az intézkedés roppant fontos lenne. Törekszünk továbbá az úgynevezett Small Business Act (Európai Kisvállalkozói Törvény) elfogadására és ar-ra, hogy a törvény legyen direktíva - tehát minden ország számára kötelezô. Sajnos az Európai Unióban több olyan kérdés van, amiben nem tudtak, nem tudnak meg-egyezni a felek.

Tapasztalataim szerint minden országnak problémát jelent saját bankjainak helyzete. Ezeket nehéz állami szinten támogatni, de vannak jó példák, mint Luxemburg, vagy Hollandia. Úgy vélem, mondta Kassai Ró-

bert, hogy a magyar gazdaság érdekeit figyelembe véve erôsítenünk kellene egy magyar állami bank szerepét. Amikor 1990 ôszén újjáalakult az IPOSZ, javasoltuk, hogy hozzunk létre egy kisvállalkozó bankot. To-vábbra is szeretnénk, ha létrejönne egy ma-gyar tulajdonú bank, ami a vállalkozói kishi-telek kibocsátásával tudna segíteni a hazai kis- és mikro vállalkozások helyzetén.

Magyarországon vita bontakozott ki arról, hogy a „de minimis”, tehát az Európában oly népszerû vissza nem térítendô támogatásokat miként kezel-jük, oly módon, hogy annak elosztása megkérdôjelezhetetlen legyen. Az oszt-rák partnerünktôl megkaptuk a vissza nem térítendô támogatások kezelésének osztrák modelljét. Bízom abban, hogy az érdekeltek nálunk is hasznosítani tudják – hangsúlyozta Kassai Róbert.

112009/2-3

A tréningek az ország hét régiójában való-sulnak meg 2009 márciusában és áprilisá-ban, majd a tréningsorozatot 2009. május 12.-én Budapesten szervezett konferencia zárja le. A tréning helyszínei: Békéscsaba, Debrecen, Miskolc, Szombathely, Pécs, Bu-dapest, Székesfehérvár. A békéscsabai és a debreceni tréningek március végén már lezajlottak.

A foglalkoztatási paktum a térsé-gi munkaerô-piaci szereplôk (oktatási intézmények, civil szervezetek, önkor-mányzatok, kistérségi társulások, mun-kaadók és érdekképviseleti szervezeteik, munkaügyi központok és kirendeltségek stb.) szerzôdésben rögzített összefogása annak érdekében, hogy feltérképezzék a kistérségükben, régiójukban a munka-hely-teremtés, a humánerôforrás-fejlesztés lehetôségeit, összehangolják a helyi erôforrásokat, közös stratégiát, cselekvési tervet dolgozzanak ki, és valósítsanak meg a foglalkoztatás elôsegítése érdekében.

Az elmúlt 4-5 évben a foglalkoztatási paktum-módszer népszerûvé vált az or-szágban, és jelenleg is óriási igény van a módszer további terjesztésére, új megálla-podások létrehozására.

A néhány éve mûködô paktumok már konkrét eredményekrôl is be tudnak számol-ni. Tapasztalatok szerint a térségi összefogás és kooperáció erôsödött, fellendült a gazda-sági szereplôk és az állami, önkormányzati és civil szféra párbeszéde, nôtt a pályáza-ti aktivitás, újabb csatlakozók léptek be a paktumokba, felmérések készültek a térség foglalkoztatási helyzetérôl, a területfejlesz-téssel összefüggô helyi és térségi fejlesztési szándékokról, továbbá a helyi partnerek kö-zösen fogalmaztak meg összehangolt fog-lalkoztatási stratégiákat és akcióterveket, megkezdték ezek megvalósítását.

A paktumokban rejlô lehetôségek azon-ban még nagyrészt kihasználatlanok. Az elmúlt években a paktumok mennyiségi növekedését a minôségi fejlôdés nem kö-vette hasonló mértékben.

Az országos elterjedtség ellenére még számos országos hatókörû szakmai szer-vezetnél sem ismert a foglalkoztatási paktum pontos fogalma, tartalma, célja. Nincsenek megfelelôen feltárva a szociális partnerek foglalkoztatási paktumokon be-lüli lehetôségei, érdekei, illetve hiányos a paktummenedzsment-szervezetekkel való kommunikáció is.

A pénzügyi, gazdasági válság az ország minden részén érezteti hatását. Ebben a helyzetben még nagyobb szükség van a

InFOPAnORÁMA

Munkaerô‑piaci szereplôk összefogása az erôforrások feltárására

helyi munkaerô-piaci szereplôk összefogására, a globális problémákra adható helyi válaszok megtalálására. Ebben a folyamatban a foglal-koztatási paktumoknak a korábbiakhoz képest még nagyobb szerepe lehet, amennyiben va-lós összefogást sikerül elérni.

A tréningsorozat célja:– a szociális partnerek (munkaadói szer-

vezetek és szakszervezetek) intenzívebb bevonásának megalapozása a foglalkoz-tatási paktumok mûködésébe;

– a foglalkoztatási érdekegyeztetés területi dimenzióinak erôsítése, kapacitásépítés, a helyi foglalkoztatási partnerségek és párbeszédek ösztönzése;

– a szociális partnerek érdekeltségének, motivációinak azonosítása, a részvételt biztosító gyakorlati megoldások kidol-gozása a paktummenedzsment-szer-vezetekkel közösen (a jelenlegi hely-zet elemzése, akadályozó tényezôk

A Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Társadal-

mi Párbeszéd Központja a BFH Európa Kft.-vel

együttmûködve, a foglalkoztatási paktumok

szakértôinek közremûködésével

regionális tréningsorozatot szervez

„A szociális partnerek részvételének erôsítése

a foglalkoztatási paktumokban” címmel.

feltárása, javaslatok megfogalmazása, együttmûködési módszerek, eljárások kidolgozása).Az egyes tréningeken rövid tájékoztató

hangzik el az érdekegyeztetés magyaror-szági rendszerérôl és területi dimenzióiról, továbbá ismertetik a szociális partnerek érdekeltségének, motivációinak azonosí-tását a paktumokon belül. Ezt követôen csoportmunka keretében javaslatokat, együttmûködési módszereket fogalmaznak, határoznak meg, eljárásokat ajánlanak.

Bôvebb információ a következô e-mai-len kérhetô: office@bfh.hu

12 2009/2-3

– Kiket szolgál a Hálózat és kikre ala-pozzák mûködését?

– A JOGPONT Hálózat egy összetett szolgáltatás. Egyrészt segíteni akar a mun-kavállalóknak, hogy ne legyenek kiszol-gáltatottak munkáltatójukkal szemben, másrészt segíteni akar a kis- és középvál-lalkozóknak is, hogy jogszerû, szabályos cégvezetést lássanak el, miközben az egyes pályázati lehetôségekrôl, kedvezô hitel konstrukciókról is tájékoztatjuk ügy-feleinket.

Ezt a tevékenységet nem lehet a semmirôl kezdeni. Kellett hozzá a Magyar

Szakszervezetek Országos Szövetségének szakszer-vezeti tagok felé nyújtott jogsegély szolgálati tevé-kenységében már felhal-mozódott sok évtizednyi tapasztalata, és kell hozzá a kis- és középvállalkozá-sokat képviselô munkál-tatói szervezetek tudása is egyaránt. Így egy olyan minôségi szolgáltatást tu-dunk létrehozni, amivel

– A JOGPONT Hálózat ez év február 1.-vel kezdte meg mûködését. Ezt természete-sen egy hosszú elôkészítési munka elôzte meg. Már bô egy évvel azt megelôzôen egy szûk szakértôi csapat összeült, hogy a pályázati kiírás alapján megfelelô színvona-lú pályázatot tudjon elkészíteni az ország mind a hét régiójára. Tavaly májusban volt

jOgPOnt

Az öt konzorciumi partner:

Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ),

Magyar Iparszövetség (OKISZ),Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ),Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Ke‑

reskedelmi Társaságok Országos Szövetsége (ÁFEOSZ),

Kereskedôk és Vendéglátók Országos Érdek‑képviseleti Szövetsége (KISOSZ),

Ezzel a szlogennel indult

útjára a „JOGPONT Háló-

zat” elnevezésû jogsegély

szolgálat, mely európai

uniós pályázati forrás-

ból, az Európai Szociális

Alap társfinanszírozásával

valósul meg. A munka-

adói és munkavállalói

érdekvédôk összefogásá-

val az Új Magyarország

Fejlesztési Terv keretében

létrejött szolgáltató

hálózat díjmentesen nyújt

jogi tanácsadást az általá-

nos munkaügyi, munkajo-

gi, cégjogi és társadalom-

biztosítási problémáktól

kezdve, a vállalkozóvá

válással kapcsolatos

kérdésekig Magyarország

hét régiójában,

140 helyszínen.

A JOGPONT Hálózat

mûködésérôl kérdeztük

dr. Sohajda Zsuzsannát,

aki a Közép-Magyarorszá-

gi Jogpont Hálózat pro-

jektmenedzsere.

a pályázat beadása, és ôsszel született meg az eredmény: végül is mind a hét régiós pályázatot ugyan az az öt szervezetbôl álló konzorcium nyerte meg. Így elkezdhettük a komoly munkát is, a konkrétumokra vo-natkozó felkészülést is.

A pályázat nagy elônye, hogy 100%-ban uniós forrásból valósul meg, így a pá-lyázóknak nem kellett önrészt biztosítani hozzá. Biztosítani kell viszont azt a szakmai tudást, amit a sok évtizedes érdekvédelmi munka területén felhalmoztak: munkavál-lalói és munkáltatói érdekvédelmi szerve-zetek egyaránt, ki-ki a magáét.

Jogi segítség a munka világában

132009/2-3

mindkét oldal jól járhat: a munkáltató és a munkavállaló is.

A JOGPONT Hálózat létrehozásának konkrét célja a jogtudatos magatartás elôsegítése, a peres ügyek megelôzése, jogesetek értékelése. Megítélésünk sze-rint a hálózat mûködése eredményeként csökkenhet a bírósági ügyek száma, rövidebbé válhat az ilyen ügyekre fordított idô, kevesebb költség merül fel az ügyfelek számára. Az egyéni és csoportos munkajogi, társada-lombiztosítási, társasági és cég-jogi tanácsadás mellett, egyéb a munkavállalók, munkáltatók, kisvállalkozást mûködtetôk, illetve alapítani szándékozók részére is jogi szolgáltatást és vállalkozásfejlesztési információkat nyúj-tunk. Azt reméljük, hogy a rendszernek köszönhetôen a nagyobb foglalkoztatás-biztonság kialakulásával a magyar gazda-ság jelenlegi helyzete is pozitívabb irányt vehet.

– Hogyan „mûködik” a Hálózat? – A JOGPONT Hálózat az ország hét

régiójában egységesen mûködik. Aki Nagykátán tér be ügyfélfogadásunkra, az ugyanolyan szolgáltatást kap, ugyanolyan feltételekkel, mint aki Gyôrben, vagy Szek-szárdon.

Ezért a hét régióra a személyi és tárgyi feltételekre hasonló arányban pályáztunk.

Minden régióban átlagosan 20 JOGPONT helyszín kerül kialakításra, melyet régión-ként egy-egy projekt iroda koordinál.

Ezt az országosan is nagy számot úgy sikerült elérni, hogy az egy-egy helyszínen csak a hét meghatározott óráiban van ügy-félfogadás 2-4 órában, de lehetôleg akkor,

amikor a lakosság többsége el tud ide jut-ni, tehát a délutáni, késô délutáni órákban, illetve amelyik településen több alkalom is lehetséges, ott esetleg délelôtt is.

A projekt iroda szûk csapata szervez mindent, az ügyfelek tájékoztatásától kezdve a hirdetések szervezésén át a hely-színek és a felkészült jogászok biztosításá-ig. Van olyan jogász, aki több helyszínen is elvállalta az ügyfélfogadást, egyfajta „mobil jogászként”, a laptopjával és az autójával kimegy a kisebb településeken lévô jogpontjainkra is, mivel tisztában va-gyunk azzal, hogy nem mindenki tehe-ti meg, hogy hét közben esetleg csak a

megyeszékhelyre is eljusson egy-egy igen fontos kérdésével segítségért.

Persze a pályázati forrás azt is lehetôvé teszi, hogy akinek anyagilag ez a rövid távú utazás is megterhelô, kérheti – rászorult-ságáról való nyilatkozatával – a felmerült útiköltségének megtérítését.

– Mi a dolga annak, aki tanácsot szeret-ne kérni önöktôl, valamely Jogponton?

– Egy dolgot nem tud nyújtani a JOG-PONT Hálózat: telefonon vagy e-mailben

A régióban közel 1 230 000 aktív mun‑kavállaló, valamint 8000 mikro‑, kis‑ és középvállalkozás számít kiemelt cél‑csoportnak, ugyanakkor munkanél‑küliek, hátrányos helyzetû, csökkent munkaképességû, inaktív, vagy vállal‑kozást indító személyek is megjelennek majd az ügyfeleink között.

14 2009/2-3

A JOGPONT Hálózat tevékenységével érintett jogterületek

MunkajogA Munka Törvénykönyve, a közalkalmazottak és köztisztviselôk jog‑

állására vonatkozó törvények, munkavédelem, Bérgarancia Alap, a munkaidô, pihenôidô, szabadság, a munkaügyi kollektív és jogviták, a foglalkoztatási törvény, esélyegyenlôség és egyenlô bánásmód, mun‑kaügyi/munkavédelmi bírságok, munkavégzéssel összefüggô szabály‑sértések.

Társadalombiztosítási jogNyugdíj‑ és egészségbiztosítási rendszer, nyugdíj‑ és egészségbiztosítá‑

si járulékok, ellátások, kedvezmények, öngondoskodási lehetôségek, a biztosító nélküliek helyzete.

Társaság‑ és cégjog, szervezeti jog, vállalkozások jogaCégalapítási tennivalók, vállalkozóvá válás, csôd‑ és felszámolás, végre‑

hajtási ügyek, társadalmi szervezetek, alapítványok, közhasznú tevé‑kenységek, vállalkozásokat támogató csomag, kedvezményes kamato‑zású hitelkonstrukciók, garanciavállalások, banki hitelek, pályázati úton elnyerhetô vissza nem térítendô támogatási, pályázati lehetôségek.

A JOGPONT‑okon igénybe vehetô szolgáltatások:

a) Tájékoztatás keretében az ügyfél általános információt kap a kér‑désére jogokról és kötelezettségekrôl, a követhetô/követendô eljá‑rásokról, a hatósági ügyintézés helyérôl, a félfogadási idôrôl.

b) Tanácsadás során, az ügyfél meghallgatása után az ügyre vonatkozó jogszabályok ismeretében javaslattétel az ügy megoldására, illetve arra, hogy hova forduljon az ügyfél.

c) Iratszerkesztés keretében a jogász átadja az ügyfélnek azt az iratot, nyomtatványt, amelynek kitöltése után megkezdheti, vagy elintéz‑heti ügyét, illetve segítséget nyújt azok kitöltésében.

A jogász vállalja az ügyfél egyszerû, azonnal elkészíthetô, kizárólag egyoldalú nyilatkozatainak megszerkesztését, ha a nyilatkozat köz‑vetlenül az a) ‑ c) pontokban felsorolt ügyét érinti és típusa szerint kérelem, figyelmeztetés vagy felszólítás. Az iratszerkesztés nem terjed ki, pl. bírósági/hatósági eljárással és ügyintézéssel, valamint cégeljárással kapcsolatos nyilatkozatokra, beadványokra.

választ adni a hozzánk fordulók kérdéseire. Annak, aki tanácsot kér tôlünk, személye-sen kell eljönnie és megbeszélnie azt a jogá-szainkkal. Ennek több oka is van. Egyrészt ez a jellegû szolgáltatás nem fér bele a szol-gáltatási keretünkbe, nincs rá kapacitásunk, hogy olyan jogászokat alkalmazzunk, akik napi nyolc órában rendelkezésünkre állnak. Másrészt épp azért vagyunk ott ilyen sok helyen, hogy könnyen elérhetôek legyünk. Harmadrészt akkor tudunk minôségi ta-nácsadást nyújtani, ha van elég idô és hely, hogy az adott problémát jól körbejárjuk.

Sokszor tapasztalható, hogy az ember azt hiszi, hogy csak egy apró kérdése van, de az a kérdés olyan messzire vezet, hogy a végén kiderül, hogy sokkal összetettebb a dolog, mint azt gondolta. A személyes tanácsadásból csak profitálni lehet.

A közép-magyarországi régióban – ami-nek a projektmenedzseri feladatait látom el – 21 helyszínen várjuk az ügyfeleket. Ebbôl 9 a fôvárosban (II, V (2), VI, VIII, XI, XIII, XIV (2) kerület), 12 pedig a fôvároson kívül a megye más településein kezdte meg mûködését (Budaörs, Cegléd, Dunaharaszti, Érd, Gödöllô, Monor, Nagykáta, Nagykôrös, Pilisvörösvár, Szentendre, Vác).

A JOGPONT-okon 12 tapasztalt jogász (ügyvéd) dolgozik, akik közül többen, több szolgáltatási ponton is fogadják az ügy-feleket. Tervezzük, hogy a felsoroltakon kívül még Dabason, de esetleg máshol is bôvítsük szolgáltatásunkat.

– Milyenek az eddigi tapasztalatok?– A JOGPONT Hálózat elmúlt másfél

hónapos mûködése máris eredményesnek mutatkozik. Néhány ügyféllel történt sze-mélyes beszélgetés mellett a statisztikai adatok is meggyôzôek. Ezekbôl kiderül, hogy az elmúlt két hónap során, orszá-

152009/2-3

gosan több mint 1500 adatlap érkezett be feldolgozásra (ezek az adatlapok csak statisztikai jellegûek, semmilyen személyes adatot nem tartalmaznak). Az adatlapok mintegy kétharmada munkajoggal, közel húsz százaléka cégjoggal, a fennmaradó rész pedig társadalombiztosítással foglal-kozó esetrôl ad számot.

Az Ügyfeleket elsôsorban (mintegy 55 százalékban) jogaikról és kötelezettségeikrôl kellett tájékoztatni, valamint az esetek kö-rülbelül negyedében konkrét tanácsadás történt a követendô/követhetô eljárásról. A

fennmaradó hányadban okiratelemzésre, iratminta átadásra, és egyéb szakirányú ismertetésre volt szükség.

– Vajon készülnek-e értékelések, elem-zések és összesítôk az ügyfelek által elôadott esetekrôl?

– Igen, egy másik pályázat keretében a Társadalmi Párbeszéd Központ is segíti a JOGPONT Hálózat mûködését. A program keretében történik a JOGPONT-ok által el-látott esetek, a felvett adatlapok rendsze-res feldolgozása.

Ennek során félévente elemzések ké-szülnek az egyes jogágakban elôforduló esetekrôl, a megszületett intézkedésekrôl, megoldásokról, eredményekrôl, az ügy-félforgalom legfontosabb jellemzôirôl. A féléves tapasztalatokat feldolgozó elem-zések megküldésre kerülnek a JOGPONT menedzsmentek, a szociális partnerek, és a jogesetben érintett intézmények és ha-tóságok részére is. Így a szolgáltatás hosz-szú távon alkalmas lehet arra is, hogy ne csak az egyéni, egyedi és speciális prob-lémákat orvosolja, de egyben jelezze, ha olyan gyakran elôforduló jogi anomáliákat tapasztalunk, amik már a jogszabályok, illetve azok betartásának, ellenôrzésének módosítását kívánják meg.

(V.I.)

Az országos JOGPONT Hálózat elérhetôségei

Dél‑Alföldi JOGPONT Hálózat Projektiroda: 1097 Budapest, Könyves Kálmán krt. 11. E-mail: daregio@jogpont.hu Tel.: 06/1/455-5440 Mobil: 06/30-221-59-80 FAX: 06/1/311-0066 Dr. Kovács Szilvia szakmai felügyelô kovacs.szilvia@jogpont.huDávid Magdolna projekt menedzser david.magdolna@jogpont.hu

Dél‑Dunántúli JOGPONT Hálózat Projektiroda: 7100 Szekszárd, Arany J. u. 17-21. E-mail: ddregio@jogpont.hu Tel.: 06/74/312-847, 06/30/637-0071 Kovács László szakmai felügyelô kovacs.laszlo@jogpont.huDr. Fisher Sándor projekt menedzser fisher.sandor@jogpont.hu

Észak‑Alföldi JOGPONT Hálózat Projektiroda: 4025 Debrecen, Piac u. 42-48. (II. ép. fsz. 19.) E-mail: earegio@jogpont.hu Tel.: 06/1/354-3152, 06/30/456-8737 Rettich Tamás szakmai felügyelô rettich.tamas@jogpont.huZilahi Krisztina projekt menedzser zilahi.krisztina@jogpont.hu

Észak‑Magyarországi JOGPONT Hálózat Projektiroda: 3525 Miskolc, Régiposta út 4. E-mail: emregio@jogpont.hu Tel.: 46/508-895, 46/508-896 FAX: 46/507 386 Dr. Antalffy Gábor szakmai felügyelô antalffy.gabor@jogpont.huSzalári István projekt menedzser szalari.istvan@jogpont.hu

Közép‑Dunántúli JOGPONT Hálózat Projektiroda: 2800 Tatabánya, Komáromi u.16. E-mail: kdregio@jogpont.hu Tel.: 06/34/311-399 Dr. Vadász György szakmai felügyelô vadasz.gyorgy@jogpont.huJankovszky Sándor projekt menedzser jankovszky.sandor@jogpont.hu

Közép‑Magyarországi JOGPONT Hálózat Projektiroda: 1068 Budapest, Városligeti fasor 46-48. E-mail: kmregio@jogpont.hu Tel.: 06/1/321-6673 FAX: 06/1/323-2651 Agócs Andrea szakmai felügyelô agocs.andrea@jogpont.huDr. Sohajda Zsuzsanna projekt menedzser sohajda.zsuzsanna@jogpont.hu

Nyugat‑Dunántúli JOGPONT Hálózat Projektiroda: 9700 Szombathely, Deák Ferenc u. 42. E-mail: nydregio@jogpont.hu Tel.: 06/94/314-491 Horváth Csaba szakmai felügyelô horvath.csaba@jogpont.huSimon Annamária projekt menedzser simon.annamaria@jogpont.hu

16 2009/2-3

Az elsô a közoktatási, a második a szak-képzési szakértôk, s általában az oktatás és képzés területén vezetéssel, értékeléssel, továbbképzéssel, tanácsadással foglalkozó szakemberek számára kínál külföldi tanul-mányutakat évtizedek óta.

A két egymással nagyon sokban rokon, de eddig párhuzamosan futó pályázati lehetôséget az Egész életen át tartó ta-nulás program Transzverzális programjai keretében egyesítette az Európai Bizottság Szakértôi Tanulmányutak néven.

Ezúton is szeretnénk felhívni a figyel-mét, hogy a 3-5 napos tanulmányutakon való részvételre támogatásért pályázhat a Tempus Közalapítványhoz. Az elnyerhetô támogatás összege országonként változó, várhatóan 850 és 1850 euró között mo-zog majd. A pályázat benyújtásának egyik feltétele a tanulmányút munkanyelvének tárgyalási szintû ismerete.

A korábbi ARION, illetve CEDEFOP ta-nulmányutak résztvevôi évrôl évre nagy

elismeréssel számoltak be a kurzusokhoz kapcsolódó szakmai munkáról. A szervezôk ügyelnek arra, hogy a tíz-tizenöt fôs csopor-tok összetétele valóban nemzetközi legyen, egyedülálló lehetôséget kínálva arra, hogy a különbözô országokból érkezô szakértôk közösen gondolkodjanak az európai és a nemzeti oktatás és képzés legfontosabb kérdéseinek jelenérôl és jövôjérôl.

A 2009-2010-es pályázati évben a beadási határidô 2009. április 9., melyre azok a szakértôk küldhetik el pályázatukat, akik a 2009. szeptember 1. és 2010. június 30. között megrendezendô tanulmányuta-kon szeretnének részt venni. A megpá-lyázható tanulmányutakat témák szerinti csoportosításban megtalálhatja a Szakértôi tanulmányutak kurzuskatalógusban, mely a felhívás és az online pályázati ûrlapok mellett már elérhetô a Tempus közalapít-vány honlapján:

http://www.tpf.hu/pages/content/index.php?page_id=689

ARION és CEDEFOP

szAkkéPzés

Mindenekelôtt az általános szakpolitikai háttérrôl

2006. november 5-én az Európai Parla-ment és a Tanács elfogadta az 1720/2006/EK határozatot az Egész életen át tartó tanulás programjának létrehozásáról (LLP). A Szakértôi tanulmányutak kulcsfontos-ságú akciója a Transzverzális programnak, melynek célja az európai szintû politikafej-lesztés és együttmûködés támogatása az egész életen át tartó tanulás terén. Célcso-portjába azok a szakemberek tartoznak, akik helyi, regionális vagy nemzeti szinten az oktatási és képzési politika fejlesztésén dolgoznak.

A Szakértôi tanulmányutak alprogram prioritásai követik az oktatási és szak-képzési politika prioritásait, függetlenül attól, hogy azokat európai szinten, vagy a részt vevô országok szintjén határoz-ták-e meg. A 2009-2010-es katalógusban a tanulmányutakat új tematikus szerke-zetbe foglalva találják meg az érdeklôdô szakértôk, mely a Szakértôi tanulmányutak programnak az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram célkitûzéseivel való szoro-sabb összekapcsolását szolgálja (Lisszaboni célkitûzések).

Minthogy a Szakértôi tanulmányutak a Transzverzális programok része, kiváló al-kalmat teremt a szektorális programokhoz (Comenius, Erasmus, Grundtvig, Leonardo da Vinci) való kapcsolódáshoz is. Ez a kap-csolódás különbözô formákban valósulhat meg: a tanulmányutakra jellemzô módon helyi, vagy regionális projektek bemutatása révén; a Szakértôi tanulmányutak prog-ram eredményeinek terjesztésével a köz-oktatás, a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás területén tevékenykedô intézményvezetôk és más szakemberek

Tanulmányutak oktatási és képzési szakértôk számára

között; a tanulmányút alatt új partnerkap-csolatok kialakításával; és végül lehetôvé téve a szektorális programokban érintettek számára, hogy részt vegyenek szakértôi tanulmányúton.

A program fórumot biztosít az európai szinten közös érdeklôdésre számot tartó témákkal kapcsolatos vitákhoz, eszmecse-réhez, az egymástól való kölcsönös tanu-láshoz és az alábbi célokat szolgálja:

– lehetôséget biztosít a helyi, regioná-lis vagy nemzeti szinten felelôs pozíciókat betöltô személyek számára, hogy jobban megértsék a más országbeli oktatási és szakképzési politikák és közös érdeklôdésre számot tartó témák sajátos vetületeit;

– a szervezôk és a résztvevôk számára egyaránt lehetôvé teszi az ötletek és infor-mációk folyamatos cseréjét;

– európai szinten gazdagítja az in-formációáramlást a részt vevô országok szakértôi között, beleértve a szakpolitika alakítóit is.

A programban részt vehetnek az Európai Unió 27 tagállama-, az EFTA-tagországok (Izland, Liechtenstein, Norvégia)-, a tag-

jelölt országok (Törökország) állampol-gárai, valamint az ott állandó lakhellyel rendelkezô személyek.

Eddig mintegy 42.500 oktatási és kép-zési szakértô vett részt a Szakértôi tanul-mányutak programban. 2008-2009-ben a program 2616 egyéni tanulmányút meg-valósulását támogatta.

Jelen felhívás a 2009. szeptember és 2010. június között megvalósuló tanul-mányutakra vonatkozik.

Szakértôi tanulmányutak katalógus 2009. szeptember – 2010. júniusA katalógus már elérhetô és tartalmazza a 2009. szeptember és 2010. június között megvalósuló tanulmányutakat.

A tanulmányutakat az alább felsorolt, az Egész életen át tartó tanulás Program Bizottsága által 2008 szeptemberében jó-váhagyott témakörökbe osztották. A téma-körök meghatározása és az új struktúrába történô beosztásuk során figyelembe vették a 2008 ôszén közzétett prioritásokat is:

– Bizonyítékokra épülô oktatáspolitika és gyakorlat

172009/2-3

– Az európai eszközök bevezetésének újszerû módszerei

– Társadalmi befogadással és integráci-óval kapcsolatos kérdések

– A szakképzés vonzóvá tétele, minôségének javítása

– Tanulás munkahelyi környezetben– Költségmegosztási modellek az okta-

tásban és képzésben – A felnôttek oktatásban és képzés-

ben való részvételének növelése (pl. együttmûködés a szociális partnerekkel)

– Az oktatással és munkavállalással kap-csolatos szakpolitikai eszközök beépítése az egész életen át tartó tanulás stratégiáiba

– Innovatív eszközök a kreatív mûvésze-tek alkalmazására az oktatásban és kép-zésben

– A gazdasági változások és az aktív né-pesség öregedésének kihívásaira válaszoló szakképzés és pályatanácsadás

A témakörök alábbi részletes listáján minden terület mellett zárójelben megta-lálható a hozzátartozó prioritás is.Kulcskompetenciák mindenkinek

– Az írás-, az olvasás- és a számolás-tu-dás szintjének emelése (3. prioritás)

– Nyelvtanítás és tanulás (1. prioritás)– Az IKT eszközök használata a tanulás-

ban (1. prioritás)– A vállalkozói szellem fejlesztése (8.

prioritás)– Az interkulturális tanulás fejlesztése

(1. prioritás)– Aktív állampolgárság (3. prioritás)– A kreativitás fejlesztése a tanulásban

és a tanításban (9. prioritás)

A hozzáférés, a méltányosság, a minôség és a hatékonyság javítása az oktatás és képzés területén

– A korai tanulásban rejlô lehetôségek (1. prioritás)

– A személyre szabott tanulás (4, 5, 7. prioritás)

– A korai iskolaelhagyás megelôzését célzó intézkedések (1, 3. prioritás)

– A hátrányos helyzetûek esélyegyen-lôsége (1, 3. prioritás)

– Minôségbiztosítási mechanizmusok oktatási és képzési intézményekben (2. prioritás)

– A hatékonyság növelését célzó intéz-kedések az oktatási és képzési intézmé-nyekben 1. prioritás)

– Az oktatás és a képzés vonzóvá tétele, az intézményvezetés fejlesztése

– A tanárok és oktatók alapképzése, felvétele és értékelése

– Tanárok és oktatók szakmai tovább-képzése

– Iskolák és oktatási szolgáltatók irányí-tása és menedzsmentje

Az oktatás és a képzés a munkaerô‑piaci alkalmazhatóság szolgálatában

– Átmenet az oktatási és képzési intézményekbôl a munka világába (10. prioritás)

– Munkahelyi tanulás (5, 7. prioritás)– A hátrányos helyzetû csoportok

munkaerô-piaci integrációja (3. prioritás)– A szakképzés vonzóvá tétele (4. pri-

oritás)

– A szociális partnerek hozzájárulása az alkalmazhatóság terén jelentkezô kihívá-sok kezeléséhez (7. prioritás)

– A készségek elemzése és pályatanács-adás (10. prioritás)

– Alkalmazkodó készség és munkaerô-piaci biztonság (5. 8. prioritás)

Az egész életen át tartó tanulást szol‑gáló eszközök és keretek alkalmazása a gyakorlatban

– A nemzeti és a szektorális képesítési keretrendszerek kapcsolódása az Európai Képesítési Keretrendszerhez (EQF) (2. pri-oritás)

– A képzettségek átláthatóságát és az állampolgárok mobilitását támogató esz-közök (2., 8. prioritás)

– Minôségbiztosítási rendszerek, keret-rendszerek és megközelítések (2. priori-tás)

– A megszerzett kreditek beszámítása különbözô területeken (2., 8. prioritás)

– A nem formális és az informális tanu-lás elismertetése (2., 8. prioritás)

– Egész életen át tartó pályatanácsadás (2., 10. prioritás) Trendek és kihívások az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó stratégiák‑ban

– A nemzeti oktatási és képzési rendsze-rek reformja (6. prioritás)

– A szakképzés és a felsôoktatás kö-zötti kapcsolódási pontok fejlesztése (8. prioritás)

– Rugalmas tanulási útvonalak megva-lósítása (2., 8. prioritás)

18 2009/2-3

– A felnôttek részvételének növelése az oktatásban és a képzésben (7. prioritás)

Tanuló közösségek fejlesztése az ok‑tatás és a képzés összes szereplôjének bevonásával

– Együttmûködés az oktatási és képzési intézmények, valamint a helyi közösségek között (8. prioritás)

– A szülôk és a szociális partnerek sze-repe az irányításban (7. prioritás)

– Az intézmények és a közösségek szere-pe az erôszak megelôzésében (1. prioritás)

A nemzetközi mobilitás támogatása az egész életen át tartó tanulásban

– Nemzetközi mobilitás az oktatásban és képzésben (8. prioritás)

– Az európai uniós programok felhasz-nálása a nemzetközi mobilitások számának növelésében (8. prioritás)

Az online katalógusban témák szerinti, és kulcsszavas keresési opció is segít a rele-váns tanulmányutak kiválasztásában.

A Cedefop az Európai Bizottsággal szo-ros együttmûködésben minden témakör-höz rövid leírást készített. Mindegyik leírás tartalmaz utalást az Európai képesítési ke-retrendszerre és a lisszaboni célokra, de ezen túlmenôen igyekszik meghatározni az érintett tanulmányutakra jellemzô szak-területeket is.

A tanulmányutak a témákat az alábbi három szemszögbôl vizsgálják:

– általános oktatás (a katalógusban: ál-talános oktatási típus),

– a szakoktatás és képzés (VET típus),– az egész életen át tartó tanulás átfogó

perspektívája (vegyes típus)

A katalógusban a 190. illetve a 245. számon szereplô tanulmányutak kísérleti jelleggel kerülnek meghirdetésre. Ezeket a tanulmányutakat a fogadó intézmények az Európai Bizottsággal együttmûködésben szervezik meg, és kifejezetten a szak-politikai döntéshozók számára kínálnak lehetôséget a tapasztalatok átadására, cseréjére.

A résztvevôkNemzeti szinten a programot a tagországok nemzeti irodái koordinálják. A nemzeti iro-dák felelôssége a program népszerûsítése mellett az információk terjesztése, a támo-gatott pályázók kiválasztása, az ösztöndí-jak odaítélése, valamint az adott országban szervezett tanulmányutak támogatása és az eredmények disszeminációja.

A Nemzeti Irodák eljuttatják e felhí-vást országuk oktatásért és szakképzésért felelôs intézményeihez, valamint a szociális partnerek képviselôihez (munkáltatói szer-vezetek és szakszervezetek).

A résztvevôk az oktatási és képzé-si rendszer valamennyi részét (általános, szakmai és mûszaki oktatás és képzés) képviselik és képesek a megszerzett tudást

multiplikátorként továbbadni. Szakmai te-vékenységüket helyi, regionális vagy nem-zeti szinten fejtik ki, szakértelmük révén másokban jobban tudatosulhat a többi résztvevô ország oktatási és képzési po-litikája és gyakorlata, s ezen túlmenôen hozzá tudnak járulni a szakpolitikával kap-csolatos innovációhoz és cseréhez.

A résztvevôknek az alábbiakban felso-rolt valamely kategóriába kell tartozniuk: helyi, regionális és nemzeti hatóságok képviselôi; oktatási és szakképzési intéz-mények, képzôközpontok tanácsadó in-tézetek, értékelési és akkreditációs köz-pontok igazgatói munkaközösség-vezetôk. Továbbá: vezetôtanárok és tanárképzésben részt vevô oktatók, oktatási és szakképzési tanfelügyelôk; oktatási és képzési hálóza-tok és szövetségek képviselôi; pedagógiai és pályaválasztási tanácsadók; oktatási szolgálatok, munkaügyi központok és tanácsadók képviselôi; humán erôforrás menedzserek; vállalati képzési menedzse-rek; a kereskedelmi/ipari/szakmai kama-rák képviselôi; munkáltatói szervezetek képviselôi és a szakszervezetek képviselôi; kis- és középvállalkozások tulajdonosai vagy igazgatói; kutatók.

A Nemzeti Irodának meg kell gyôzôdnie arról, hogy a jelölt saját nyelvén kívül a Közösség legalább még egy másik nyel-vén tárgyalóképes. Ahhoz, hogy a pályá-zó aktívan részt tudjon venni a szakmai vitákban, jól kell ismernie a tanulmányút munkanyelvét.

A résztvevôknek különbözô földrajzi régi-ókat és országrészeket kell képviselniük.

Jelentkezés a tanulmányutakraA Nemzeti Irodáknak hirdetményeikben és saját honlapjaikon világosan fel kell tüntetniük az összes pályázati feltételt és követelményt. Ez különösen az alábbiakra vonatkozik:

– az on-line beadási határidôk;– a kinyomtatott és aláírt pályázatok

benyújtására vonatkozó határidôk;– külön hangsúlyozni kell, ha a pályá-

zatokat az ország nyelvén is be kell nyúj-tani;

– a nemzeti szinten történô támoga-táshoz szükséges további dokumentumok felsorolása stb.

A szakértôi tanulmányutakon való részvételre a Cedefop honlapján található on-line jelentkezési lap kitöltésével lehet pályázni. Az on-line pályázati ûrlap 2009. február 9-tôl áll rendelkezésre a http://studyvisits.cedefop.europa.eu honlapon. A pályázati ûrlap kitöltéséhez szükséges útmutatót a jelentkezôk a lappal együtt az interneten találják meg.

A pályázatokat legkésôbb 2009. április 9-ig be kell nyújtani. Formai szempontból csak az online is benyújtott pályázatok fe-lelnek meg.

Az online pályázat jóváhagyása után a pályázónak a kinyomtatott és aláírt

pályázati ûrlapot a megadott pályázati határidôig be kell küldenie saját nemzeti irodájának is (Magyarországon a Tempus Közalapítványnak).

Az online pályázati ûrlap jóváhagyását követôen a pályázók e-mailben kapják meg azt a jelszót és felhasználó nevet, melynek segítségével a pályázati határidôig módosíthatják a pályázatban megadott adatokat. Amennyiben támogatást nyer-nek, ezek segítségével juthatnak hozzá a szakértôi csoportjukkal kapcsolatos továb-bi részletekhez.

A jelentkezôk kiválasztása és a csoportok összetétele

A pályázatok bírálatának folyamatáról az egyes részt vevô országok döntenek figye-lembe véve az Egész életen át tartó tanulás programja által meghatározott ajánláso-kat. A Nemzeti Irodáknak a pályázati fel-tételeket egyértelmûen kell közzétenniük a nemzeti hirdetményekben és honlapjukon. A bírálatokra vonatkozó általános iránymu-tatásokat az alábbi dokumentum tartal-mazza: LLP Guide 2009: Part II – az egyes akciókhoz kapcsolódó magyarázatok (a dokumentum a következô link segítségével érhetô el: http://ec.europa.eu/education/llp/doc/call09/fiches_en.pdf).

A Nemzeti Irodák értékelik a pályá-zatokat, ennek eredményét felviszik a menedzsment információs rendszerbe és 2009. május 8-ig e-mailen elküldik a Cedefopnak a támogatott pályázók listá-ját, valamint a várólistát. A Nemzeti Irodák a támogatott és a várólistás jelentkezôk aláírással ellátott listáját postán is megkül-dik a Cedefopnak.

A pályázatok nemzeti bírálatának ered-ményei alapján a Cedefop összeállítja a csoportokat. A Cedefop a Nemzeti Irodák néhány képviselôjét meghívja a csoportok összeállításáról tartandó megbeszélésre. A csoportok összeállításakor az alábbi para-métereket kell figyelembe venni (prioritási rend):

– a tanulmányút témája, – a résztvevôk nyelvtudása, – a tanulmányút országa, – a tanulmányút idôtartama.

A Cedefop biztosítja a csoportok ki-egyensúlyozottságát a szakmai háttér, az oktatásban és a szakképzésben betöltött különbözô szerepek, a földrajzi sokféleség és a nemek tekintetében.

A csoportok összeállítását követôen a Cedefop értesíti a Nemzeti Irodákat az eredményekrôl. A Nemzeti Irodák ezután értesítik a támogatott pályázókat a cso-portbeosztásukról. A Cedefop által jelzett határidôig a Nemzeti Irodák visszaigazol-ják, hogy a jelentkezôk elfogadják-e a kije-lölt tanulmányutat vagy kérik a Cedefopot, hogy jelöljön ki számukra egy másikat.

A határidô lejárta után a csoportbeosz-tások véglegesnek tekintendôk. A Nemzeti

192009/2-3

Irodák ezután tájékoztatják az összes pá-lyázót a bírálatok eredményérôl, a támo-gatottak számára hivatalos meghívólevelet küldenek.

Felkészülés a tanulmányutakraA részt vevô országok tájékoztató és koordinációs találkozókat szerveznek a résztvevôk számára.

A szervezôknek idôben, de legkésôbb 6 héttel a tanulmányút elôtt el kell külde-niük a résztvevôknek a program részleteit, valamint a meglátogatandó intézmények-re vonatkozó pontos tájékoztatást.

A tanulmányút elôtt a Cedefop az út témájával kapcsolatos háttér-információkat a résztvevôk rendelkezésére bocsátja. A résztvevôk ennek ismeretében készülnek fel az útra. A Cedefop a szervezôk számára is összeállít egy kézikönyvet.

A résztvevôket felkérik, hogy az út-ra állítsanak össze egy olyan dokumen-tumgyûjteményt, amely segítségével a csoport többi tagjának és a fogadó szer-vezetnek bemutathatják az adott témában a saját országuk gyakorlatát.

A résztvevôknek a fogadó országba való megérkezésekor a fogadó szervezet rész-letesen ismerteti a programot és általános tájékoztatást ad a fogadó ország oktatási vagy szakképzési rendszerérôl.

BeszámolókA látogatás során a csoport résztvevôinek a tanulmányút valamennyi fontos szempont-jára és a szervezési kérdésekre kiterjedô cso-portbeszámolót kell készíteniük, amelyet a tanulmányutak folyamatos nyomon követé-séhez használnak fel. A beszámolót a tanul-mányút munkanyelvén kell elkészíteni.

A beszámoló elkészítéséhez minden résztvevônek hozzá kell járulnia (jegyze-tek, összefoglaló vázlatok stb. készítésé-vel), emellett a tanulmányutak kezdetén egy csoportszóvivôt is ki kell kijelölni. A tanulmányút elsô napján a felelôs fogadó intézmény jelentkezôket kér a feladatra és még aznap megtörténik a csoportszóvivô kiválasztása. Az eszmecserék és a csoport által a tanulmányút végén megfogalma-zott értékelés alapján a csoportszóvivôket felkérik a beszámoló elkészítésére. A csoportszóvivôk részt vehetnek a Cedefop által különbözô témákról szervezett szemi-náriumokon.

Pénzügyi rendelkezésekAz ösztöndíjas helyeket az Egész életen át tartó tanulás Program Bizottság döntését követôen kapják meg a tagállamok és a programban részt vevô országok. A részt vevô országokat és az ösztöndíjak elosztá-sát a jelen felhíváshoz csatolt dokumentum tartalmazza.

Az ösztöndíjakat a Nemzeti Irodák által meghatározott módon fizetik ki. Egy ötna-pos tanulmányút esetében az átlagos ösz-töndíj 1 493 euró. Ez az összeg módosul-

hat az utazási költségektôl, a tanulmányút idôtartamától és a meglátogatandó ország megélhetési költségeitôl függôen.

Miután a Cedefop visszaigazolja a cso-portbeosztást, a Nemzeti Irodák szerzôdést kötnek a támogatott pályázókkal.

Menedzsment információ rendszerA Cedefop honlapja ( http://studyvisits.cedefop.europa.eu/ ) a tanulmányutakkal kapcsolatos összes információt napraké-szen tartalmazza.

A Cedefop egy interaktív menedzs-ment információs rendszert biztosít több, a pályázatok kezelésével összefüggô te-vékenység elvégzéséhez, ilyen például az on-line pályázatíró felület a Nemzeti Irodák számára a pályázatok értékelésére, illetve a beszámolók elkészítésére szolgáló felületek, de emellett biztosítja a rendszer kompatibilitását az LLP eszközökkel is.

A résztvevôk, a szervezôk, valamint a Nemzeti Irodák kapcsolattartó személyei hozzáférnek majd a rendszerhez annak érdekében, hogy a tanulmányutakra vo-natkozó információkat töltsenek le, illetve fel.

A pályázatok kezelése az adatvédel-mi rendeletek tiszteletben tartása mel-lett történik (a 2000. december 18-i 45/2001/EK Európai Parlamenti és Taná-csi rendelet).

Egyéb kérdésekA tanulmányutakra nem nyújt biztosí-tást sem az Európai Bizottság, sem a Cedefop, ezért a Nemzeti Irodákon ke-resztül arra kérik a résztvevôket, hogy errôl maguk gondoskodjanak. A külföl-di út ideje alatt a résztvevôk felelôsek saját baleset/egészségbiztosításukért. A szervezôk visszautasíthatják azokat a résztvevôket, akik nem jelentik ki, hogy rendelkeznek biztosítással, vagy akik a látogatás alatt nem tudják igazolni meg-kötött biztosításukat.

A támogatott által elnyert ösztöndí-jat nem lehet megosztani a résztvevô és más személyek között. Kifejezett kérés, hogy az ösztöndíjasok ne vigyék ma-gukkal családtagjaikat a tanulmányútra,

hiszen érdekükben semmiféle adminiszt-ratív intézkedés nem tehetô és jelenlétük esetleg akadályozná a más országokból érkezô résztvevôkkel való kapcsolatte-remtést.

A tanulmányutak koordinációja – kapcsolattartás

Az Európai Bizottság nevében a Cedefop koordinálja az oktatási és képzési szakértôk, és szakpolitika-alakítók tanulmányútja-it európai szinten. A kulcstevékenységei közé tartozik a szakértôi tanulmányutak katalógus elkészítése, a programhoz kapcsolódó felhívások koordinációja, a szakértôi csoportok összeállítása és a ta-nulmányutak eredményeinek értékelése és disszeminációja.

szakértôi tanulmányutak:Cedefop(Európai Szakképzés-fejlesztési Központ) Europe 123, GR-57001 Thessaloniki (Pylea), Greece Levélcím: PO Box 22427, Finikas GR-55102 Thessaloniki, GreeceTel.: (30-2310) 490 154 Fax: (30-2310) 490 044 e-mail: studyvisits@cedefop.europa.eu

Kapcsolattartó személy az Európai Bizott-ságban:

Guido BoëlOktatási és Kulturális FôigazgatóságMADO 13/25Wetstraat 200B-1049 BrusselTel.: +32 2 295.60.31E-mail: guido.boel@ec.europa.eu

A Nemzeti Irodák Szakértôi tanulmány-utakkal foglalkozó munkatársainak teljes listája elérhetô az interneten a következô cí-men: http://studyvisits.cedefop.europa.eu

További információ elérhetô a Cedefop honlapján: http://studyvisits.cedefop.europa.eu/

Az érdeklôdôk további információt talál-nak az Egész életen át tartó tanulás program Pályázati útmutatójában: http://ec.europa.eu/education/llp/doc848_en.htm

20 2009/2-3

InteRjúnk

Az Építôipari Párbeszéd magazin ennek apropóján kereste fel Dr. Baráth Etele képviselô urat, aki a tôle megszokott köz-vetlenséggel, készségesen nyilatkozott ma-gazinunknak. Beszélgetésünkre a fordula-tokban egyébként is bôvelkedô belpolitikai életünkben „nehéz” napokban került sor: a politikai közvélemény éppen egy új mi-niszterelnök-jelölt megnevezésére várt.

Az elôállt helyzetben végzett munka körülményeire utalva Dr. Baráth Etele így fogalmazott:

– A helyzet az, hogy ilyenkor nem is any-nyira az ad hoc munkacsoportban végzett

Vállalkozásélénkítô adópolitikára van szükség

tevékenység okoz fáradalmat, hanem a bizonytalanság, azok a körülmények, ame-lyek közepette az ember nehezen tudja tel-jesen befejezni azt a munkát, amit elkez-dett. Nagyon nehéz periódusban kezdtük meg az építôipar válságával kapcsolatos anyag megtárgyalását, jóllehet nagyon sok részletkérdés tisztázódott, csakhogy most az a kérdés, vajon az elkövetkezô két-három hétben a kormányzat el tudja-e fogadni javaslatainkat, vagy sem…

Egyébként – tér vissza a néhány hó-nappal ezelôtti kezdetekhez Dr. Baráth Etele – az építôiparra nehezedô válság

Vállalkozásélénkítô adópolitikára van szükség

megoldását célzó javaslatok kidolgozásá-nak elôkészületei tavaly ôsszel két szálon indultak meg: egyrészt az építôipari szak-mai szövetségek és nagyvállalkozók egy csoportja hosszabb megbeszélést folyta-tott Orbán Viktorral, a FIDESZ elnökével, akit tájékoztattak az ágazat súlyos gond-jairól. Másrészt, ezzel egy idôben Bajnai Gordon, aki a kormány részérôl felelôs az ágazatért, szintén találkozott az építési ágazat vezetôivel. Ekkor fogalmazódott meg a kormányzatban az a gondolat, hogy sürgôsen tenni kell valamit az építôipar érdekében.

Ugyancsak az ôsz folyamán egy gazda-sági csúcsra is sor került, ahol felmerült az az elképzelés, hogy a válságban érintett valamennyi ágazattal külön-külön kellene foglalkozni.

– A Parlament Gazdasági és Informati-kai Bizottságában megfogalmaztam egy levelet – mondja Dr. Baráth Etele - amit Podolák György, a Bizottság elnöke to-

Tavaly december derekán a Parlament Gazdasági és Infor-

matikai Bizottsága ad hoc munkacsoportot hívott életre

azzal a feladattal, hogy javasoljon azonnali intézkedése-

ket az építôipar válságának megoldására. A parlamenti

pártok képviselôibôl álló testület munkájának irányítá-

sával Dr. Baráth Etelét, az MSZP parlamenti képviselôjét

bízták meg.

212009/2-3

vábbított Bajnai Gordon miniszter úrhoz. Ebben arra kértük a miniszter urat, vegyen részt a Bizottság soron következô ülésén, amelyen megvitatjuk az építôipar válsá-gát, és e válság kezelésének lehetôségeit. Ekkor felgyorsultak az események: a bi-zottsági ülést megelôzôen Matolcsy György, a FIDESZ gazdaságpolitikusaként és a Parlament Gazdasági Bizottságának tagjaként indítványozta, hogy többpárti alapon dolgozzunk ki egy konszenzusos indítványt. Ennek folyományaként jött létre a Bizottságon belül az építôiparral foglalkozó ad hoc munkacsoport, amely-nek határozati javaslatát végül az MDF részérôl Herényi Károly, az SZDSZ részérôl pedig Lakos Imre képviselô urak is ellátták kézjegyükkel.

– Néhány mondat erejéig még visz-szakanyarodnék a Gazdasági Bizottság szóban forgó üléséhez: ez egy rendkívüli ülés volt, amelyre közvetlenül a karácso-nyi ünnepek elôtt került sor. És ami talán mindennél fontosabb, a találkozón meg-jelentek az építôipar szinte teljes vertiku-mának képviselôi: tervezôk, beruházók, a beszállítók, az építôanyag-ipar, a lakás-ágazat, a banki szféra képviselôi, de még az ingatlan-befektetôk is – magyarázza Dr. Baráth Etele, majd a sokéves parla-menti munka tapasztalataival felvértezett képviselô hozzáfûzi:

– Rám hárult a munka megszerve-zése, irányítása, hozzám futottak be a különbözô helyekrôl, a szervezetektôl az észrevételek, javaslatok. Fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy a Nemzeti Fejlesz-tési és Gazdasági Minisztériumban Szaló Péter szakállamtitkár úr vezetésével hosszú idô óta egy nagyon széleskörû egyeztetési folyamat zajlott. Ebbôl az egyeztetésbôl 15-20 szakmai szervezet vezetôi, az egyes minisztériumok képviselôi is kivették részü-ket. Lényegében hozzájutottunk azokhoz az elôkészített anyagokhoz is, amelye-ket a minisztérium az elmúlt évek folya-mán folyamatosan felújított. Munkánkat nagyban elôsegítette, hogy az ágazat, a szakma nagyon sokszor nagyon precízen kidolgozott, konkrétan megfogalmazott állásfoglalásokat tett le az asztalra. Mindez kiegészült az egyes minisztériumok, mint például az Igazságügyi és a Pénzügymi-nisztérium, a Fejlesztési, továbbá az Ön-kormányzati, azután a Környezetvédelmi Minisztérium részérôl érkezô segítséggel. Nagyon összetett, komplex horizontális kapcsolatrendszer lépett mûködésbe és az intenzív egyeztetések eredményeként állt össze a munkacsoport javaslatának elsô, nyers változata, amelynek végsô, átdol-gozott formája került a Tisztelt Ház elé február derekán.

– Most, amikor itt beszélgetünk – utal beszélgetôpartnerem az építôipari munka-csoport által az Országgyûlés elé terjesz-tett határozati javaslat útjának pillanatnyi állomására - már két nappal túl vagyunk az általános vita lezárásán. Ami még hát-ravan: a részletes elemzés kimunkálása a törvényjavaslatok, különbözô kormányha-tározatok, miniszteri rendeletek megfogal-mazásához.

A továbbiakban magyarázatként Dr. Baráth Etele úr még elmondja: nagyon sok irányból érkezô, sokféle javaslatot kell több szemszögbôl csoportosítani. Példá-ul választ kell adni arra, hogy melyek a legsürgetôbb, azonnal meghozandó intéz-kedések, melyek az idei esztendôre vonat-kozó feladatok.

– Nem téveszthetjük szem elôl - és ez kiderült az egyeztetések folyamán is, hogy az építôiparban elképesztôen nagy a rendetlenség, ha szabad ezt a szót hasz-

nálnom. És most finoman fogalmaztam…Amikor például a lánctartozásokról, a kör-betartozásokról beszélünk, az ember nem is gondolja, milyen súlyos problémáról van szó. Sok évtizeden át felhalmozódott gon-dok ezek. Rengeteg olyan probléma fel-merül, amelyekrôl sokszor nem beszélnek sem a vállalkozók, sem más, ebben érintett személyek. A Versenyhivatal részérôl tett észrevételek például egyértelmûen rámu-tatnak arra, hogy a kartellezés az alaphely-zet egyik legsúlyosabb problémája. Ennek az alaphelyzetnek egyik ismérve, hogy felnyomják az árakat, ám ez nem jelenik meg a munka minôségében. A kifizetések és az elvégzett munka valódi értéke kö-zötti árkülönbség „valahol” lecsapódik. A másik véglet meg az „aláajánlás”, tehát az a jelenség, amikor valaki olyan áron vállal fel egy munkát, amelybôl egyszerûen nem lehet tisztességesen elvégezni egy létesít-mény kivitelezését. Ekkor következik be a másik tüneti jelenség: elfogyott a pénz!

22 2009/2-3

A magyar építési piacon megjelennek a sem építôipari eszközökkel, sem foglal-koztatottakkal nem rendelkezô, úgyne-vezett „táskás” emberek, menedzserek, a strómanok, akik lényegében lefölözik a tisztességes munkáért járó pénzt.

Köztudomású, hogy ma Magyarorszá-gon körülbelül 93-95 ezer építôipari vál-lalkozó van, az ágazat 300 ezer embert foglalkoztat. Mit jelent ez? Vállalkozáson-ként háromfôs átlagot. A vállalkozókra olyan terhek rakódnak, hogy nem éri meg nekik nagyobb létszámban munkásokat alkalmazni. Sok vállalkozás, bizonytalan helyzetébôl adódóan, nem tud hosszú tá-von szakmunkásokat alkalmazni. Így ju-tunk el oda, hogy Magyarországon a szak-tudás is folyamatosan csökken. Szakmát okítani, tanítani, elsajátítani csak olyan vállalatoknál lehet, ahol stabilan és folya-matosan megvan az igény a jó minôségû munkára, és ahol megvan az igény a kulturált munkavégzésre is. Mindennek a hiánya vezetett oda, hogy visszaesett a magyar építôipar színvonala, verseny-képtelenné vált a nemzetközi építôipari cégekkel szemben.

– Az is igaz viszont, hogy a magyar építôipar hátránnyal indult, tôkehiányosan szállt versenybe. Az, ami az építôiparban tapasztalható, tulajdonképpen elôképe az egész magyar gazdaságban zajló hi-hetetlen belsô szabálytalanságoknak, fe-gyelmezetlenségnek, ellenôrizetlenségnek. Ezek mindegyike visszavezethetô egy rosz-szul menedzselt gazdaságpolitikára, arra, hogy a magyar ipar mögött nem állt fel egy olyan politikai és pénzügyi menedzs-ment, amely az ipar számára – és most nemcsak az építôiparról beszélek – biz-tonságot teremtett volna. Hogyan is tudná állni a versenyt ez az ipar egy Nyugatról érkezô, innovatív, korszerû technológiával rendelkezô vállalattal szemben…A valóság az, hogy a magyar kis- és középvállalko-zások egész sorának se pénze, se eszköze nincs, magyarán nincs meg a lehetôsége, hogy a saját erejébôl fejlôdjék. Helyzetük tényleg drámai – teszi hozzá nyomatéko-san beszélgetôpartnerem.

– Ön utalt a magyar építôipari vállal-kozások számára, arra is, hogy a statiszti-kai átlagot nézve országosan háromfôsek ezek a vállalkozások. Azok az adatok is közismertek, hogy mennyivel kevesebb az építési vállalkozások vagy éppen az építôanyag-kereskedôk száma mondjuk Ausztriában. Hogyan látja, miért alakult ez másként ebben a szomszédos ország-ban, pontosabban miért van ez nálunk úgy, ahogy van?

– Az egyik probléma az, hogy sokkal olcsóbb feketén alkalmazni egy gépészt, egy fûtésszerelôt, egy villanyszerelôt, bár-kit az építkezésen, mintsem hogy egy-egy adott magyar építôipari cég fizesse utána a társadalombiztosítást, az adókat és így tovább. Egyszerûen arról van szó, hogy mi-re a kis- és közepes vállalkozó megkapja a munkát, neki már nem marad annyi pénze, hogy tisztességes munka mellett haszna is legyen rajta, ezért ô maga is tovább pasz-szolja az elvégzendô munkát, az a másik meg szintén továbbadja. Ez kényszerhely-zet, a kényszervállalkozásoknak a sokasága egzisztál ma az országban. Tudok olyan tízezer lakosú településrôl, ahol kilencszáz építôipari kisvállalkozás van bejelentve. Ez egyszerûen elképesztô. Ez tényleg a szür-ke- és feketegazdaság melegágya.

– Tény azonban az is, hogy az építôipar rendkívül hektikusan „mûködik”, tehát nagyon nagy hullámzások tapasztalhatók az építôipari piacon. Napi hír például, hogy a felére fog csökkenni a lakásépítési piac, a lakásépítések száma. Ilyen helyzetben a munkaerô költsége már olyan magas, hogy a vállalkozó nem tudja megtartani a szakmunkások egy részét, akik azután a magánszférába kényszerülnek és bizonyos minimális díjakért, magánemberként fe-ketén kezdenek dolgozni a különbözô fel-újításokon, épületek helyreállításán, vagy bedolgoznak nagyobb vállalkozóknak, ha azoknak váratlanul nagyobb munkájuk akad. Az építési piac kiszámíthatatlansága, a közbeszerzéseken tapasztalható árfelhaj-tó jelenségek veszélyes tendenciák. És hát a munka kultúrája is más nálunk, hisz mi azért mégiscsak szegényebbek vagyunk, mint Ausztria. Idô kell ahhoz, hogy ná-lunk is kifejlôdjön egy olyan vállalkozói kör, melynek tagjai tiszta, egyforma szabású, a vállalkozás nevét feltüntetô munkaruhá-ban, szépre pingált autóval vonulnak fel a munkahelyre, ahol a megbízás elvégzése után a vállalkozó tisztességesen számláz, a számlán garanciát vállal, mondjuk a felhor-dott vakolatért, az elvégzett tapétázásért.

– De lemaradásunknak van egy másik oka is, amirôl szeretnék szólni. A politikai hozzáállásra gondolok. A politika – valahol a háttérben - nem igazán becsüli a munkát, a munkást. És én most itt, nem erre a kor-mányra mondom és nem is az elôzôre. Ez nem kormányspecifikus jelenség. A rend-szerváltás után hihetetlenül elbûvölt ben-nünket a beáramló külföldi tôke, egyfajta liberalizáció, egy modern világ képének kialakulása. És közben megfeledkeztünk arról a magyar emberrôl, aki minden reggel bemegy a gyárba, és odaáll az esztergagép mellé, vagy éppen elmegy utcaseprônek. Megfeledkeztünk a munkásemberrôl, és mindez párosult egy nagy nyugdíjaztatá-si, korai nyugdíjaztatási hullámmal. 50-55 éves emberek mentek el ilyen és olyan in-dokkal nyugállományba, mert elvesztették az állásukat. Ezeknek az embereknek jó része a feketegazdaságba vonult vissza. Kis kézügyességgel munkát találtak valahol, mondjuk az építôipari szolgáltatások terü-letén. Ezermesterekké váltak.

232009/2-3

– Az ad hoc munkacsoport vezetôjeként, és az Országgyûlés elé terjesztett határo-zati javaslat tükrében, miben, hol látja az építôipar válságából kivezetô utat?

– Az a benyomásom, és úgy tapaszta-lom, hogy mind a kis és mikro-vállalko-zások, mind a nagyvállalkozások rendet szeretnének látni az építôipar háza táján. Ha egy gazdasági ágazat helyzetérôl van szó, nagyon sok múlik önnönmagán is. Egy gazdasági ágazat önmagát is tudná szabályozni. Normális környezetben létre tud jönni egy önszabályozó eszközrendszer. Mondok egy példát: önmaguk létrehozzák azt a regisztrációs rendszert, amelyben a legkisebbektôl a legnagyobbakig megje-lennek a tisztességes vállalkozók, azok, akik adóznak, nem halmoznak fel tartozásokat. Én úgy látom, hogy az önszabályozó rend-szerek még nem épültek ki az építôiparban. Mintha az érintett felek egyikének sem len-ne érdeke. A „kicsik” feketén is találnak munkát, a nagy vállalatokra meg továbbra is megvan az igény a piacon.

Annyiban azonban váltózik a helyzet, hogy most már mindenkiben erôsödik az

érdek, hogy a tisztesség elôtérbe kerüljön. Az egyik oldala a dolognak tehát az, hogy a szakmai szervezeteknek, és maguknak a vállalkozásoknak is akarniuk kell, hogy tiszta víz kerüljön a pohárba. A dolog má-sik oldala pedig az, hogy a kormányzatnak is szembe kell néznie azzal, hogy azok a kísérletek, amelyek ez idáig történtek a közbeszerzés területén a szabályozásban, a munkák kifehérítésében, nem hozták meg a várt, teljes sikert. Sokszor nagyon bonyolultak, alkalmazhatatlanok, nem megfelelôek a jogi eszközök.

Példaként felhozhatnám a rezsióradíj kérdését, mert az mind a két fent emlí-tett dologgal összefügg. A szakma már oly régen elôkészítette, kidolgozta, ennek ellenére az érdekegyeztetések sokáig nem jutottak el arra a szintre, hogy rendelke-zés váljék belôle. Pedig ennek követke-zetes érvényesítésével jobban tisztulna a helyzet. Ugyanis tisztességesen elvégzett munkáért, tisztességes bér jár. Ennyire egyszerû. Természetesen a „pakliban” az is benne van, hogy ha a piacra a kínálati oldalon nagy nyomás nehezedik, akkor a

24 2009/2-3

kivitelezési költségek is alább szállhatnak egy olyan szintre, amennyiért még el lehet normális körülmények között végezni a felvállalt munkát.

Egyébként éppen ebben látom az ön-szabályozás jelentôségét, hisz a vállalkozók kizárják maguk körébôl azokat, akik egy bizonyos szint alá ajánlanak, hisz az már a minôségi munka rovására történhet csak. Persze, tisztában vagyok azzal is, hogy az építôipar eléggé sajátos ágazat, az átlag-nál is több a szakképzetlen munkaerô, és idényjellege is van. Ezek azok a tényezôk amelyek „kedveznek” a szabályozatlan-ságnak, a kapcsolatrendszerek kialakulá-sának, hisz mind a két fél engedményeket tesz, vagy arra kényszerül.

– Az építôiparnak azonban van egy en-nél súlyosabb problémája is, nevezetesen a megrendelésállomány csökkenése – vezeti tovább a beszéd fonalát Dr. Baráth Etele, majd hozzáfûzi: és itt jön be a „képbe” az egész pénzügyi hitelrendszer kérdése. A válság következtében drágák a hitelek, és ez szinte az egész ágazat ellehetetlenü-lését vonja maga után. Javasoltuk, hogy

racionalizálni és gyorsítani kell az európai pénzeknek a megjelenését az ágazatban. A közbeszerzési pályázatokat úgy kell meg-fogalmazni, hogy ne lehessen alulárazni, mert akkor megszüntethetô a lánctartozási mechanizmus is. Ehhez az kellene, hogy a kivitelezô vállalatoknál meglegyenek a különbözô jóteljesítési fedezetek, jelenje-nek meg a piacon azok a garanciát adó intézmények, amelyek, ha történetesen egy önkormányzatnak nagyobb pénzügyi ga-ranciára van szüksége a lakásépítôtôl, ak-kor ez a garantáló cég lép közbe, és nem a kivitelezô vállalat likviditása kérdôjelezôdik meg. Ezek azok az elemek, amelyeknek a gyakorlatba ültetése azonnal megkezdhetô. Egyébként már kidolgozás alatt állnak ezek a változtatások és rendeletek.

Én úgy látom, hogy eljött az az idôszak, amikor mindenki kezdi felismerni a fegyel-mezettség, a fegyelmezett munkavégzés jelentôségét. Ehhez persze stabil piac is kell, mert csak stabil építési piacon vállal-ható igazából a kockázat is.

Ebben a válságos helyzetben, sajnos errôl beszélhetünk a legkevésbé.

Az elmúlt 15-20 évben aránytalan volt a haszon eloszlása az építôiparban. A Ma-gyarországra bejövô külföldi nagyvállalat-ok óriási elônnyel indultak a különbözô pályázatokon, tendereken és a befolyá-saikkal, összefonódásokkal jelentôs ha-szonra tettek szert. Ennek nagy részét repatriálták, kivitték. Elképesztôen nagy szakadék keletkezett az ilyen rendkívüli haszonra szert tevô külföldi cégek és a kivitelezésekben a sor legvégén álló, le-pusztult Zsigulival kiszálló 3-4 fôs magyar kisvállalkozók között. A baj az, hogy rá-adásul ez az egész magyar ipart jellemzi. Ezt a szakadékot kellene áthidalni, ez tel-jesen egyértelmû.

Az építôiparban a körbetartozás nagysá-ga immár 400 milliárd forint. Ez egyszerûen tarthatatlan és tûrhetetlen. Igazából csak most, miután már a közepes vállalkozások és a nagyobbak is kezdenek bedôlni, most döbbenünk rá, hogy ez így nem mehet tovább.

– A fontossági sorrendet tekintve, Ön szerint milyen intézkedéseket kellene meg-lépnünk?

252009/2-3

– Az államnak most az lenne az elsôdleges feladata, hogy ezeket a pénz-ügyi, likviditási gondokat, hitel-garancia kérdéseket megoldja. Másodikként, át kell alakítani az adópolitikát, hogy sokkal nagyobb legyen a helyben maradó rész. Vállalkozás-élénkítô adópolitikára van szükség, hogy növekedjék a fogyasztás, a kereslet. Az építôipar hordozza magá-ban a legnagyobb továbbgyûrûzô értéket. Valóban húzóágazat. Ezt nagyon komo-lyan kell venni. Ha ugyanis valaki meg-épít egy szállodát mondjuk, akkor ott a kávéfôzôtôl a szônyegpadlón keresztül a burkolatig, más és más gyár a beszállító, más és más anyagok, készülékek, szerke-zetek kellenek.

Mindez azt jelenti, hogy az állam-nak meg kell teremtenie a beruházási lehetôséget, de e lehetôségek mögött erôsíteni kell a jogi, eljárási fegyelmet, az ellenôrzést is.

A szívélyes hangulatú beszélgetésben itt témát váltottunk.

– Képviselô Úr, Ön jó tíz évvel ezelôtt az Országgyûlés Környezetvédelmi Bizott-ságának volt az elnöke. Hogyan emlékszik vissza azokra az évekre?

– Életem egyik legszebb periódusa volt az 1994 és 1998 közötti idôszak. 17 fantasztikus törvényt hoztunk, az építési törvénytôl kezdve a vízügyi törvényen ke-resztül az állatvédelemig, az atomenergi-ától a környezetvédelemig. Hihetetlenül fontos jogalkotói munka volt ez. Tettük ezt mindvégig nagy politikai egyetértés közepette és nagyon komoly hozzáállás-sal. Egész életemben büszke leszek rá. Nagyon nehéz munka volt, de szerettem végezni.

Ami ma a Parlamentben folyik, szá-momra elfogadhatatlan. A szakértelemnek és a szellemi igénytelenségnek olyan szint-jéhez értünk, amit immár szinte kifejezet-ten csak a politika diktál. Tisztelet persze a kivételnek, tisztelet a nagyon sok jóaka-ratú képviselônek, tisztelet a Gazdasági Bizottságban folyó munkának, ahol most is létrejöhetett az ötpárti egyezség. Még-hozzá úgy, hogy a szakmai szervezetek is ott voltak, elmondták a véleményüket. Ez persze nem mindenütt van így. Nem jó

dolog a kapkodás, a hektikus létforma, a közigazgatásban tapasztalható bizony-talanság. Ez nem jó – mondja Dr. Baráth Etele, majd másra terelôdik a szó:

– Magánéletemrôl is kérdezett. Boldog embernek érzem magam. Van három fi-am, hét unokám. A hetedik most van útban. Egy gyönyörû mûemlék épületben laktam 1969 óta, de most egy kisebbe költöztem, miután a gyerekek kiszálltak a családi fészekbôl. Új otthonom kialakítása folyamán találkoztam az építôipari mun-ka néhány gyöngyszemével. Olyan asz-talos- és kômunka ékesíti házamat, ami, méltán mondhatom, hogy párját ritkítja a világon. A jó mesteremberek fantasztikus munkát tudnak produkálni. Minden nap, amikor leülök az asztalomhoz, minden nap, amikor a könyvtárszobában tartóz-kodom, nagy örömömet lelem benne – mondja.

Dr. Baráth Etele kötôdése a sporthoz, alighanem országosan is közismert. Záró-gondolatai is e köré fonódnak:

– Számomra a sport az igazi öröm megtestesítôje. A sportélet az, ahol az em-ber a sok-sok baj, nehézség és küzdelem mellett átélheti az önfeledt boldogságot. Bennem a sport mindig felidézi a gyerek-kort is: a helsinki olimpiát, Puskásékat, Balczóékat és a magyar vívás csúcsered-ményeit. És ha már a gyerekkor került szóba, elmondanám még azt is, mert erre is rákérdezett, hogy erdélyi családból szár-mazom, anyám és apám is kolozsvári. Én már Budapesten születtem, pontosabban Budán. Az életem pedig - 1985 óta - Le-ányfaluhoz kötôdik.

– Képviselô Úr, köszönöm a beszélge-tést.

Lejegyezte: Varga István

26 2009/2-3

Az általános válság következményeként az építôipart és a közvetlenül hozzá kap-csolódó ágazatokat sújtó recesszió kezelé-se érdekében szükséges intézkedésekrôl:

Az Országgyûlés – megvizsgálva az építôipart, építôanyag-ipart és ingat-lanfejlesztést magában foglaló iparág elôtt álló aktuális kihívásokat, az iparág vállalkozásainak helyzetét –, az iparág konszolidációja, az iparági megrende-lés-állomány fellendítése, a finanszíro-zási források szûkülésének, valamint a lánc- és körbetartozás kialakulásának megakadályozása, és a hatósági eljárások gyorsítása érdekében az alábbi határoza-tot hozza:

1. Az építôipart, építôanyag-ipart és in-gatlanfejlesztést magában foglaló iparág (a továbbiakban: iparág) multiplikatív és szinergikus hatásain keresztül jelentôs mértékben járul hozzá a bruttó hazai ter-mék elôállításához, a foglalkoztatási ráta szinten tartásához, a belsô fogyasztást a felhalmozással és a kulturális értékterem-téssel kombináltan valósítja meg, import-igénye fajlagosan alacsony, kibocsátása pedig a nemzeti vagyon és nemzeti kultúra tartósan fennmaradó értékeiben testesül meg, ezért az építésgazdaság tartós re-cessziójának elkerülése alapvetô nemzet-gazdasági érdek.

2. Az iparág legsúlyosabb nehézségei a megrendelés-állomány visszaesésére, a fi-nanszírozási források – elsôsorban a hitelek – szûkülésére, a lánctartozás kiterjedtségé-re, valamint a nem legális foglalkoztatás nemzetgazdasági átlagot meghaladó mér-tékére vezethetôk vissza, ezért az iparág problémáinak kezelése érdekében szük-séges a szakmai szervezetek bevonásával történô komplex intézkedéssorozat kidol-gozása és következetes végrehajtása.

3. A hatékony válságkezelés érdekében az iparág stabilizációja és növekedési feltételeinek megteremtéséhez minden rendelkezésre álló állami eszközt szüksé-ges felhasználni. Szükséges megvizsgálni a „patrióta” gazdaság eszközrendszere erôsítésének lehetôségeit és hatásait, va-lamint ezen eszközrendszernek a válság idôszakában történô alkalmazását.

4. Az iparág konszolidációja és növekedési feltételeinek kialakítása érdekében a komp-lex intézkedéssorozatnak az építési piac to-vábbi megerôsítése és a közberuházások területén, a vállalkozások stabilitásának megôrzése illetve megteremtése érdekében, az építési-beruházási tevékenység és az energiahatékonyság területén, a lakásépí-tés-felújítás területén, valamint a közigaz-gatási eljárások egyszerûsítése és gyorsítása

területén kell azonnal (3 hónapon belül), rövidtávon (2009. év végéig), valamint kö-zéptávon (2010. év végéig) megvalósítható intézkedéseket tartalmaznia.

5. Az Országgyûlés az 1-4. pontokban megfogalmazottak megvalósítása érdeké-ben felkéri a Kormányt, hogy

a) folyamatosan kísérje figyelemmel és elemezze az építésgazdaság helyzetét, az ágazat recessziójának kezelésére az Eu-rópai Unió tagállamaiban alkalmazott in-tézkedéseket, azok hazai adaptációjának lehetôségét,

b) dolgozza ki az építésgazdaság válság-jelenségeit okozó tényezôk kezelésének, megoldásának intézkedéstervét azonnal, rövidtávon és középtávon megvalósítható intézkedések szerinti csoportosításban.

6. Az azonnal megvalósítható intézkedé-sek keretében az Országgyûlés felkéri a Kormányt, hogy

a) az építési piac megerôsítése és a köz-beruházások területén

aa) a szakmai szervezetek bevonásával intézkedjen az EU fejlesztési forrásaiból megvalósuló építési beruházások haté-konysági vizsgálatáról, elôkészítésének, lebonyolításának felgyorsításáról, a már megítélt támogatások elvárható eredmé-nyességének ellenôrzésérôl, az eljáró szer-

Határozati javaslat kezdeményezése az Országgyûlésnek

vÁlsÁgkezelés

A Magyar Parlament Gazdasági és Informatikai Bizottsága 2008. december 18.‑án „ad‑hoc” munkacsoportot hozott létre azzal a feladattal, hogy azonnali intézkedéseket javasoljon az építôipar válsá‑gának megoldására. A négy parlamenti párt képviselôibôl álló munkacsoport, Dr. Baráth Etele vezetésével, elôbb elôterjesztést fogalmazott meg a Gazdasági és Informatikai Bizottság számára, majd annak megvitatása után, 2009. február 16.‑án, határozati javaslat for‑májában elfogadásra az Országgyûlés elé terjesztette. Az alábbiakban integrálisan közöljük olvasóink számára a határozati javaslatot.

272009/2-3

vezetek belsô folyamat-szabályozásának a válság feltételeihez történô igazításáról, így különösen a támogatási döntések és a támogatási szerzôdéskötési folyamat felgyorsításáról, a támogatási szerzôdés megkötése és a közbeszerzési kiírás közötti idô minimalizálásáról,

ab) intézkedjen a közberuházások és közérdekû építési tevékenységre irányuló pályázati kiírások eljárási optimalizációjáról, az ajánlati ár esetén a közép-értéktôl leg-jobban eltérô ajánlat kizárásáról, és a bírá-lat szempontrendszerének az építési ága-zat sajátos szempontjait figyelembe vevô átalakításáról. Így különösen:

aba) az értékelés során kerüljenek al-kalmazásra olyan többletpontok, amelyek figyelembe veszik az egységnyi árbevétel-re jutó társasági adóbefizetés mértékét, a vállalt és tanúsított minôségbiztosítási fel-tételek meglétét, a foglalkoztatottak éves átlagos statisztikai létszámának változá-sát, az egy foglalkoztatottra jutó átlagbér nagyságát, valamint a kedvezôtlen térség-ben lévô hátrányos helyzetû munkaerô al-kalmazását,

abb) a pályázatokon ne indulhassanak olyan vállalkozások, amelyek mérleg sze-rinti eredménye tartósan – a pályázati ki-írást megelôzô három évbôl legalább kettô évben – negatív, illetve amely vállalkozások rendezetlen munkaügyi kapcsolatokkal rendelkeznek,

ac) gondoskodjon az állami és EU fej-lesztési forrásokból megvalósuló beruhá-zások során a teljesítéshez kapcsolódó garanciák relatív felsô korlátjának meg-határozásáról és alkalmazásáról (teljesítési garancia: max 3%, jóteljesítési garancia: max 2%). Az érvényben lévô jóteljesítési garanciával rendelkezô állami beruházá-sok garancia összegének 2-5%-ra történô mérséklésérôl és kérje az önkormányza-ti beruházások hasonló felülvizsgálatát, a bankgaranciák rendszerébôl a feltétel nélküli bankgarancia törlésérôl, valamint a kötbérkikötések maximalizálásáról,

ad) biztosítsa a nemzetgazdasági szem-pontból kiemelt jelentôségû beruházások megvalósításának egyszerûsítésérôl és gyorsításáról szóló törvényben és a vég-rehajtására kiadott rendeletekben meg-

határozott, és ezek alapján kidolgozott építôipari rezsióradíjnak az Országos Érdekegyeztetô Tanáccsal történt egyez-tetését követô kötelezô alkalmazását a közbeszerzések során,

ae) biztosítson elkülönített keretet a projektek elô-tervezéséhez;

b) a vállalkozások stabilitása érdeké-ben

ba) gondoskodjon az építéshez kapcso-lódó kifizetések határidejének betartásá-ról és betarttatásáról, nem kereskedelmi banki szervezet bevonásával a benyújtott számlák (akár fizetés elôtti) kifizetésérôl, magánberuházások esetén szükség szerinti faktorálásáról,

bb) dolgozza ki a „Biztos kéz” prog-ramját az építtetôi fedezet biztosítása, és az építési garanciák általános kezelése ér-dekében, így különösen segítse elô a vál-lalkozó építôipar megerôsödését, a banki finanszírozás újraindulását a hitelgarancia rendszer kiterjesztésével is, valamint az ingatlan-fejlesztés pénzügyi garanciáinak biztosítását,

bc) vizsgálja meg, hogy milyen módon tudja az állam tôkeemelés formájában lik-viditáshoz juttatni azokat a társaságokat, amelyek jelentôs állami és önkormányzati megrendelés-állománnyal rendelkeznek, de ezek teljesítése forráshiány, illetve fi-nanszírozási problémák miatt nehézségbe ütközik,

bd) vizsgálja felül a válság miatt finan-szírozási nehézségbe került PPP beruházá-sok helyzetét, és készítsen átmeneti idôre szóló kormányzati intézkedési tervet a hosszú távú pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében;

c) az építési-beruházási tevékenység és az energiahatékonyság területén

ca) vizsgálja meg az épületek energia-hatékonyságának javítására irányuló, meg-hirdetett pályázati konstrukciók tapaszta-latait, és ennek tükrében intézkedjen a meglévô épületállomány energiafelhaszná-lását komplex módon csökkentô, valamint a nyílászárók cseréjét és a fûtésszabályozás megvalósítását támogató program (intéz-mények és hagyományos építésû lakóépü-letek) részletes kidolgozásáról, azonnali beindításáról,

cb) gondoskodjon az épületek energia-hatékonysági beruházásainak és forrásai-nak (KEOP, GOP, NEP, ZBR, Panel Program) központi koordinációjáról, a már futó programok felgyorsításáról,

cc) vizsgálja meg a CO2-kvóta értéke-sítésébôl származó bevétel arányos részé-nek Panel Programra való átcsoportosítá-sának lehetôségét, az épületek komplex, energia-hatékony minôségi felújítását szol-gáló Klímabarát Épületek Keretprogram kialakításával, (1. Zöld Nyílászáró Program, 2. Homlokzat és Tetô – Fenntartható Szi-getelés Programja, 3. Energia-hatékony Épületgépészet és Megújuló Energiák Program),

cd) a ca)-cc) pontokban meghatározott feladatok szakmai egyeztetése, koordináci-ója céljával hozza létre az Építésgazdasági Tárcaközi Munkabizottság keretében az ad-hoc Épületenergetikai Munkacsoportot,

ce) gondoskodjon arról, hogy a pályáza-ti konstrukciókban alkalmazott támogatás mértéke legalább 5%-kal haladja meg a be-ruházás során alkalmazandó általános for-galmi adó (a továbbiakban: ÁFA) értékét;

d) vizsgálja meg és több variációban mo-dellezze a lakásépítés-felújítás területén

da) a belsô piacok élénkítése céljából, az épület-felújítások érdekében a forrás - átcsoportosítás lehetôségét, és sorolja az épület felújításokat a sürgôs feladatok közé,

db) a meglévô lakóépületek (lakások) felújítási munkáihoz kapcsolódó ÁFA át-meneti idôtartamra szóló 5 %-ra történô csökkentésének, vagy a felújítási költség egy részének (30-35%) a személyi jöve-delemadóból felsô határ nélkül történô visszaigényelhetôségének lehetôségét, mûemlék felújításnál állandó ÁFA-kedvezmény biztosítását,

dc) az átmeneti idôre szóló illetékmen-tesség bevezetésének államháztartásra gyakorolt hatásait, kizárólag az elsô la-káshoz jutás érdekében és értékhatárhoz kötötten, valamint az átmeneti idôre szó-ló, az építési telek illetékmentes beépítési határidejének és az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzésre vonatkozó illeték-mentes idôszak meghosszabbításának nemzetgazdaságra, államháztartásra

272008/2-3

28 2009/2-3

gyakorolt hatását, továbbá az ingatlan befektetôket megilletô illetékfizetési kedvezmény idôtartamának a jelenlegi idôtartam duplájára történô növelésének lehetôségét,

dd) a lakásvásárláshoz, lakásépítéshez kapcsolódó kamattámogatás nagyobb értékû lakóépületekre történô, átmeneti idôszakra szóló kiterjesztésének államház-tartásra gyakorolt hatásait,

de) egy Lakás-mobilitási Alap létrehozá-sát a fizetésképtelenné váló tulajdonosok lakáshelyzetének megoldására,

df) a mobilitás erôsítése érdekében bérlakásépítési-program megindításának lehetôségét, a szociális lakásépítés kieme-lésével,

dg) átmeneti idôre szóló építményadó-mentes idôszak bevezetésének nemzet-gazdaságra, államháztartásra gyakorolt hatásait, amely átmeneti idô kizárólag az építmény tényleges hasznosításának meg-kezdéséig, de legfeljebb 4 évig terjed,

dh) a közberuházások eredménye-ként keletkezett ingatlanérték-növeke-dés adóztatásának a lehetôségét, további közérdekû, vagy közberuházási forráste-remtés céljából,

di) a PPP konstrukcióban létesülô bérla-kások gazdaságos, és nyereséges üzemel-tetéséhez szükséges lakhatási támogatási rendszer kiépítési lehetôségét,

dj) a banki finanszírozás visszavoná-sa miatt leállított, igazoltan megtérülô lakásépítési projektekhez (minôsítés és ellenôrzés mellett) állami kezességvállalás biztosításának lehetôségét.

7. A rövidtávon megvalósítható intézke-dések keretében az Országgyûlés felkéri a Kormányt, hogy

a) a hatósági eljárásokra vonatkozóanaa) végezze el az építéshez kapcsolódó

hatósági jogszabályok felülvizsgálatát és az eljárások teljes körének további gyor-sítási lehetôségét, különösen a régészeti és a kisajátítási, szakhatósági eljárásokkal kapcsolatban,

ab) készítse elô az építésügyi hatósági feladatellátás államigazgatási szervezetben történô ellátásának jogszabályi alapjait,

ac) teremtse meg az építôipari kivitelezé-si tevékenység hatékonyabb ellenôrzésének feltételeit, az építési minôség, és a fogyasz-tóvédelmi garanciák biztosítását, tanúsító rendszerek alkalmazásával;

b) egyéb, a vállalkozásokat segítô intéz-kedések sorában

ba) vizsgálja meg az építési ajánlatok mûszaki és tartalmi összevethetôségét biztosító, egységesen alkalmazandó, építôipari normatíva rendszeren alapu-ló költségvetés-készítô rendszer beve-zetésének lehetôségét a Magyarorszá-gon forgalomban lévô normarendszerek akkreditációja által,

bb) vizsgálja meg az országosan kiemelt jelentôségû beruházásokra vonatkozó

eljárási kedvezmények kiterjesztésének lehetôségét,

bc) készítsen javaslatot a magánberuhá-zások közérdekû általános szabályozására és ösztönzésére,

bd) vizsgálja meg az iparági vállalko-zások exporttámogatása erôsítésének lehetôségeit;

c) segítse elô a bíróságon kívüli vita-rendezés igénybevételének könnyítését, egyszerûsítését, valamint a rendes bírósági eljárások eljárási idôtartamának csökken-tését;

d) vizsgálja meg a folyamatban lévô gazdasági perek elsôbbségi alapú mielôbbi lezárásának lehetôségeit;

e) vizsgálja felül, és szükség szerint kezdeményezze a cégbírósági eljárásra vo-natkozó szabályozás módosítását aszerint, hogy a vállalkozást szándékosan csôdbe juttató, a kifizetést szándékosan szabotáló és ezzel lánctartozást generáló magán- és jogi személyek vállalkozási szabadsága kor-látozható legyen;

f) vizsgálja meg a szerzôdési csa-lárdság megállapíthatóságának, és büntethetôségének lehetôségét a Büntetô Törvénykönyvrôl szóló törvény esetleges módosításával.

8. A középtávon megvalósítható intéz-kedések keretében az Országgyûlés felkéri a Kormányt, hogy

a) támogassa a szakmai szervezetek olyan önszabályozó tevékenységét, amely arra irányul, hogy építôipari kivitelezôi tevé-kenységet csak olyan vállalkozás folytathas-son, amely szakmai regisztrációval rendelke-zik, valamint, hogy a vállalkozások önkéntes alapon a nyilvántartásban megbízhatóságu-kat jelzô adatokat tegyenek közzé,

b) a KKV szektor erôsítése érdekében tá-mogassa az önkéntesen, alulról szervezôdô építôipari és ágazati klaszterek kialakítását,

c) támogassa az igényekhez alakított és a szakmai szervezetek által is felügyelt szakmunkás-képzés fenntartói és finan-szírozási rendszerének ágazati koordiná-cióját,

d) szervezze a szakmai vállalkozók szá-mára szükséges „menedzsment-ismere-tek” elterjesztését

e) a szakmai és társadalmi szervezetek-kel együttmûködve, készítse el az építés egységes ágazati stratégiáját.

9. Az Országgyûlés felkéri a Kor-mányt, hogy évente számoljon be az Országgyûlésnek az (építôipart és) építé-si ágazatot és a közvetlenül kapcsolódó (ágazatokat) nemzetgazdasági területeket sújtó recesszió kezelése érdekében meg-tett és szükséges intézkedésekrôl és az 5-8. pontokban meghatározott feladatok teljesítésérôl.

10. E határozat a közzétételének napján lép hatályba.

IndokolásNemzetközi példák sora igazolja, hogy szükséges a sok hazai erôforrást mobilizáló, hosszú távon is hatást gyakorló szektorok kiemelt támogatása. Súlyos ellentmondás feszül a fejlett világban a globális válság megoldására hozott rövid távú intézkedé-sek és a hosszú távon fenntartható növe-kedés által igényelt döntések között.

Az elemzôk egyetértenek abban, hogy a pillanatnyi szükség alapján meghozott sta-bilizációs intézkedések nagy veszélyt hor-doznak magukban, ha nem járnak együtt strukturális reformokkal. A jelenlegi helyze-tet átmenetinek tekintve, a kiegyensúlyo-zás után/által a növekedés fenntarthatósá-ga számára új viszonyokat kell teremteni a köz- és a magánszféra, a szakma és a politika, a pénzügyi –gazdasági és a társa-dalmi szereplôk között. A kiépítendô „új rend” továbbra is a verseny elônyein kell, hogy alapuljon, de felelôsebb ellenôrzés, védelem mellett és egy olyan demokratiku-sabb, méltányosabb társadalomban, ahol a „legsérülékenyebbek” számára megfelelô a gondoskodás. Vizsgálni kell a „patrióta” gazdaság eszközrendszerének erôsítését, a válság idôszakában történô alkalmazását.

Önmagában egy ágazat stabilizációja nem teremti meg a növekedés feltétele-it. Nemzetközi példák sora igazolja, hogy szükséges a sok hazai erôforrást mobilizá-ló, hosszú távon is hatást gyakorló szekto-rok kiemelt támogatása.

Az építésgazdaság komplex építési ága-zat, mint iparág sajátos és kiemelt kezelését indokolja, hogy multiplikatív és szinergikus hatásain keresztül jelentôs mértékben járul hozzá a bruttó hazai termék elôállításához, a foglalkoztatási ráta szinten tartásához. A belsô fogyasztást a felhalmozással és a kulturális értékteremtéssel kombináltan valósítja meg, miközben importigénye fajlagosan alacsony, kibocsátása pedig a nemzeti vagyon és nemzeti kultúra tartó-san fennmaradó értékeiben testesül meg.

A korábbi — ma már elavult — szabvá-nyok és technológiák szerint épített épület-állomány — az összes épületállomány mint-egy 60%-a - jelentôs mértékben járul hozzá a pazarló energiafelhasználáshoz, amely számos energiabiztonsági, környezetvédel-mi, életminôségre vonatkozó problémát, a háztartások és közintézmények növekvô épület-fenntartási kiadását is eredményezi.

A Magyarországra is kiterjedô nemzetközi gazdasági válság legjobban sújtott területe az építôipar. Más országokhoz hasonlóan nálunk is azért fontos kiemelten és azon-nal foglalkozni ezzel a szakterülettel, mivel az építôipar nemzetgazdasági multiplikáló hatása mintegy négyszeres, s jelentôs fog-lalkoztatása mellett nagy számban tud alkal-mazni szakmailag gyengén, vagy alulképzett munkaerôt, s jelentôsen tud segíteni a regi-onális foglalkoztatási gondokon.

Magyarországon az építôipart, építôanyag-ipart, ingatlanfejlesztést magá-

292009/2-3

ba foglaló iparág már a globális gazdasági recesszió megjelenését megelôzôen nehéz helyzetbe került. A mintegy 300 000 em-bert 93 000 vállalkozói szervezetben fog-lalkoztató kategória termelési volumenét illetôen már 2007-ben is az 5 évvel ezelôtti szinten stagnált, ráadásul 2007-ben 15%-al, 2008 elsô 3 negyedévében további mintegy 8%-al csökkent a teljesítménye. 2008-ban az építôipar termelési volumene az egyetlen szeptember hónapot kivéve, minden hónapban alatta volt az elôzô évi megfelelô havi teljesítménynek.

Ez a folyamat fog folytatódni, felerôsödni 2009-ben, hacsak hathatós kormányzati intézkedések nem történnek a folyamat leállítása, de legalábbis lassítása végett.

Látnunk kell, hogy szemben az autó- és acéliparral, az építôiparban az állam tud piacot teremteni. Ennek bizonyos ígéretes jeleit már tapasztalhattuk pld. annak az elmúlt év december elején hozott kormány-döntésnek a formájában, mely 25%-ról 40%-ra emelte az uniós pályázatok nyer-teseinél az elôfinanszírozás arányát, vagy pld. a miniszterelnök azon december elsô napjaiban tett ígérete, miszerint 2009-re vonatkozóan a közszférából kiindulóan az építôipari megrendelések 30-40%-kal emelt kibocsátását ígérte meg. Az azóta el-telt idôszakban számos további kormányza-ti intézkedés látott napvilágot. Kiemelendôk a kis és közepes vállalkozások versenyké-pességének erôsítését, a különbözô állami garanciákat biztosító döntések.

Az építôipar számára talán legfontosabb az európai forrásokból megnyíló mintegy kétezer-milliárd forintos megrendelési hir-detményt tartalmazó – áttekinthetô, min-denki számára könnyen elérhetô – „piac-tér” kialakítása.

Annak érdekében, hogy a jó irányba tett lépések a reálgazdaság szintjén is azonnal érvényesüljenek, és biztosítsák a hatékony válságkezelést, rendszerszerûen át kell tekinteni az építési tevékenység egyre mélyülô recessziójának okait, és a lehetséges beavatkozásokat.

A magyar építôipar legjelentôsebb problémáit három alapvetô okra vezet-hetjük vissza:

– megrendelések (állami és magán) visz-szaesése,

– hitelforrások szûkülése,– az ágazaton belüli rend hiánya.

Az építôipar nemzetgazdasági súlya, vala-mint az építési tevékenységnek a nemzet-gazdaságban tovagyûrûzô hatásai indokol-ják az ágazatra vonatkozó válságkezelési koncepció kidolgozását.

Az ágazati válságkezelés mozgástere ugyanakkor korlátozott. Szûk a mozgás-tér a válságkezelés forrásfedezete terén. A jelenlegi körülmények között csak olyan javaslatok jöhetnek számításba,

– amelyek nem növelik az államháztar-tás hiányát,

– amelyek a közberuházások és közérdekû garanciák mellett pénzpiaci bizalmat és magánbefektetéseket kelet-keztetnek.

Ebbôl adódóan a válságkezelés forrásfe-dezetét döntôen az európai uniós transzfe-rek képezhetik, hazai költségvetési forrás nemigen vehetô igénybe. A Nemzetközi Valutaalaptól, a Világbanktól és az Európai Uniótól 2008 ôszén másfél évre kapott 20 milliárd eurós hitelkeret gazdaságfejlesztés-re nem használható, hanem csak Magyar-ország külsô és belsô egyensúlyhiányának finanszírozására. Elemezendô az EBRD-vel kötött minapi kölcsön célirányos felhasz-nálásának lehetôsége. A válságkezeléshez igénybe vehetô eszközöknek összhangban kell lenniük a hatályos közösségi és magyar jogszabályokkal.

Az ágazati válságkezelési koncepcióval szemben:

– egyrészt az a követelmény támasztha-tó, hogy a magyar gazdaság szûk kereszt-metszetének, a kereslet visszaesésének a kezelésére koncentráljon,

(természetesen az említett államház-tartási egyensúlyi és jogszabályi korlátok szem elôtt tartásával);

– másrészt a külsô egyensúly javításának szükségességébôl kiindulva a kereslet élén-kítése nem vezethet az import nagyarányú növekedéséhez;

– harmadszor olyan stratégiára van szükség, amelynek rövid távú célkitûzései

összhangban vannak a hosszú távú tár-sadalmi-gazdasági célokkal. (Ezt a köve-telményt az Európai Bizottság 2008. no-vember végén nyilvánosságra hozott „Egy európai gazdasági fellendülési program” címû dokumentuma is hangsúlyozza.

– Végül az állami beavatkozásnak olyan területre célszerû irányulnia, ahol a nem-zetgazdasági multiplikatív és egyéb elôre és hátra irányuló tovagyûrûzô (zömmel kereslet-élénkítô) szinergikus hatások a legjelentôsebbek.

Áttekintve a nemzeti tervezési folyamat-ban eddig már többször javasolt komplex megoldásokat, kiemelten javasolható a környezetfejlesztés, a közlekedés-szállítás, a logisztika, az energiatakarékosság, a la-kásépítés és felújítás, a település-fejlesztés /pólusprogram/, az egészségipar, valamint az agrár-élelmiszeripar rendszerelvû támo-gatása.

Ezek együttesen jelentik a klasszikus, nemzeti építés-tervezést, fejlesztést, amely közérdekûsége révén az azonnali eredmé-nyeken túl, hosszú távú célokat is jelöl, így a szükséges közmegegyezés útján bizalmat és magán hozzájárulást eredményez.

A javaslat megfelel egy olyan kereslet-élénkítô programnak, amelyik a vállalkozá-sok fennmaradását, a foglalkoztatottsági veszteségek csökkentését, a területfejlesz-tési célok fenntartását teszi lehetôvé. A felsorolt komplex programokra jellemzô a magas értékû építési tevékenység iránti igény.

Budapest, 2009. február 16.

Dr. Baráth Etele országgyûlési képviselô (MSZP)

Horváth Csaba országgyûlési képviselô (MSZP)

Bencsik János országgyûlési képviselô (FIDESZ)

Nagy Sándor országgyûlési képviselô (FIDESZ)

Lakos Imre országgyûlési képviselô (SZDSZ)

Herényi Károly országgyûlési képviselô (MDF)

30 2009/2-3

A MunkA vIlÁgA

A megszokottól eltérô munkaidôben történô foglalkoztatást a kutatók ati-pikus, vagy szokatlan munkarendben

végzett munkának nevezik. Feltétlenül ide kell sorolni a túlóráztatást, annak egyenlôtlen meg-oszlását is. Erre az esetre a kutatók a változó munkaidô kifejezést használják. Szokatlan mun-karendnek nevezik a lépcsôzetes munkaidôben történô foglalkoztatást.

Ez utóbbi nem más, mint a meghosszab-bított munkaidô egy további formája, miután megváltoztatja az adott munkaidôn belül annak eloszlását. A kutatók a fent említett négy mun-karendet a szabványostól eltérô munkaidôben történô foglalkoztatásnak nevezik.

A jobb értékelhetôség érdekében, elvi és gyakorlati szempontokat figyelembe véve, a vizsgálatot olyan vállalatoknál végezték, ahol a munkavállalók legalább húsz százaléka a szabványostól eltérô munkarendben dolgozik. Fontos ezen belül figyelembe venni azt, hogy a vállalatnak milyen elvárásai vannak a nem szabványos munkaidôben dolgozók munka-intenzitását illetôen.

Vannak vállalatok, ahol a szabványostól eltérô munkaidôben történô foglalkoztatás nem érinti a termelésben és az adminisztrációban résztvevô munkavállalókat, hanem a tûzoltókra, portásokra, biztonsági ôrökre korlátozódik.

Ez a tény azt jelenti, hogy a fenti korlátozott tevékenységi kör nem érinti a vállalat egészé-nek munkaidô szervezését. Ennek ellenére, nem célszerû az ilyen vállalatokat megkülönböztet-ni, mert csak zavarná az adatok feldolgozását. Azért sem lehet eltekinteni az említett munkakö-rökben dolgozók munkaidejének vizsgálatától, mert része a vállalat munkaidô politikájának.

Kutatók arra utalnak, hogy a szabványostól eltérô munkaidô nem tekinthetô általánosnak a vizsgált országokban. Ezért a továbbiak-ban lépésrôl lépésre leírjuk a nem szabványos munkaidô négy esetét az egyes országokban, ágazatokban és különbözô nagyságú vállala-toknál.

A szombatokon végzett munkaA szombati napokon végzett munka széles kör-ben elterjedt az európai vállalatoknál. A legel-terjedtebben, szinte a vállalatok 40 százaléká-nál, az Egyesült Királyságban követelik meg a munkavállalóktól a szombatonkénti rendszeres munkavégzést. Cipruson, Franciaországban és Írországban a vállalatok harmada kívánja meg a munkavállalóktól, hogy rendszeresen dolgoz-zanak szombatonként. A sorrend alsó hatá-rán Spanyolország, de különösen Portugália

Az Unió és a szabványostól eltérô munkaidôAz európai munkavállalók jelentôs hányada a szabványostól

eltérô munkaidôben dolgozik. Az uniós országok kutatói a

probléma feltárása érdekében számos vállalatnál vizsgálták,

hogy az adott munkahelyen dolgoznak-e rendszeresen éjjel,

22 és 06 óra között, szombaton és vasárnap.

helyezkedik el, e két országban a vállalatok tizede követeli meg a dolgozóktól a rendszeres szombati munkát.

Különbözô ágazatokban tapasztalt megosz-lást illetôen, a szombati munka gyakrabban fordul elô a szolgáltatások területén, mint az ipari vállalatoknál. A legmagasabb arány az éttermeknél és szállodáknál tapasztalható. A jelzett szektorokban a munkáltatók több mint 70 százaléka megköveteli a munkavállalóktól a rendszeres szombati munkát. A sorrendben a következô az egészségügyi és szociális szolgál-tatások, valamint az egyéb közösségi, szociális és személyi szolgáltatások ágazata.

Ha a vállalat nagyságát vesszük számításba, a szombati munka megkövetelése együtt nô a vállalat nagyságával. Minél nagyobb a válla-lat, annál nagyobb arányú a szombati munka megkövetelése.

Már korábban is végeztek vállalati szintû vizs-gálatokat hat EU tagországban. Ezek eredmé-nyei is azt igazolják, hogy a tényleges munkaidô

összefüggésben van a vállalat nagyságával. A nagyobb vállalatoknál hosszabb a munkaidô. Az is a megállapítások között szerepel, hogy a tény-leges munkaidô különbségei nem elsôsorban a szombaton végzett munkából adódnak.

A rendszeresen szombati munkát végzô munkavállalók aránya az alábbi országokban, ágazatokban, vállalatoknál a legmagasabb:

Az Egyesült Királyságban a vizsgált vállalatok 38,4 százalékánál van ilyen követelmény, ez az arány Cipruson 34%, Franciaországban 33,9%, Írországban 33,4%.

A szállodák és az éttermek 71,6 százaléká-ban követelik meg a szombati munkát, utánuk következnek a szociális és személyes szolgálta-tásokat nyújtó vállalatok.

Az arány a legmagasabb a 300 fônél többet foglalkoztató vállalatoknál.

A vasárnapi munkárólEurópában a vasárnap végzett munka nem olyan gyakori, mint a szombati munka. Az EU21 országaiban a vasárnapi munka aránya 15%, a szombati munkáé 23%. Ennek ellené-re a helyzet az egyes országokban hasonló a szombati munkához.

A lista élén itt is az Egyesült Királyság áll, de Svédország, Finnország és Lettország kö-veti. A szombati munkánál tapasztaltakkal megegyezôen, a vasárnapi munka a legritkább Portugáliában, Spanyolországban és Görögor-szágban. Vasárnapi munka esetén a vállalatok munkarendje különbözik a szombati munká-nál észleltektôl. Az Egyesült Királyságban és Svédországban a szokatlan munkaidô mindkét formája fontosnak tûnik. Megjegyezzük, hogy Svédországban a vállalatok valamivel kisebb része kívánja a vasárnapi munkát a munkavál-lalóktól, mint a szombati munkát. Ez a jelenség nem található meg például, Cipruson és Fran-ciaországban. A lista másik végén az adatok azt mutatják, hogy egyes déli országokban, különösen Spanyolországban és Portugáliában és bizonyos fenntartásokkal Görögországban a

312009/2-3

Az Unió és a szabványostól eltérô munkaidôhétvégi munkavégzés minimális Európa többi országához képest.

A vasárnapi munka eseteit ágazatonként vizsgálva azt látjuk, hogy a kép hasonló a szom-bati munka esetéhez. Természetesen a vasárna-pi munka a legtöbb ágazatban szintén alacso-nyabb. A szállítási, tárolási és kommunikációs ágazatban, de különösen a kiskereskedelem és javító kisipari ágazatokban, a szombati és vasár-napi munka közötti különbség jelentôs. Az ága-zatok közül a vasárnapi munka legmagasabb arányát a szállodai és éttermi ágazat mutatja, ahol a vasárnapi munka annyira fontos, mint a szombati munkavégzés.

A rendszeres vasárnapi munkavégzés gya-korisága a legmagasabb a következô országok-ban, ágazatokban és vállalatoknál:

Az Egyesült Királyságban az összes vizsgált vállalat 27,4 százaléka követeli meg a dolgo-zóktól a vasárnapi munkát, Svédországban az arány 22,2 %, Finnországban 18,8% és Lett-országban 18,5%.

A szállodai és éttermi szektorban a leggya-koribb a vasárnapi munka, az összes vizsgált vállalat 66,6 százalékában található meg, ha-sonlóan a szombati munkához, ezt követi a szo-ciális és személyes szolgáltatást végzô ágazat.

A vasárnapi munka a leggyakoribb a 300 fônél többet foglalkoztató vállalatoknál.

Ha a hétvégi munka mindkét formá-ját együttesen vizsgáljuk, országonként a következô az általános kép: az egyes országok és ország-csoportok között különbség van ab-ból a szempontból, hogy mekkora a hétvégére megkövetelt munka aránya. E tekintetben kü-lönösen magas az Egyesült Királyságban, ahol a vállalatok a legnagyobb arányban igénylik a munkavállalóktól a hétvégi munkát.

A kép azonban nem ennyire egyértelmû a többi országban. Ki kell emelni, hogy a szom-bati és vasárnapi munka átlag feletti Svédor-szágban és Németországban. A lista alsó végén, Portugáliában különösen alacsony a hétvégi munkavégzés aránya, de más országok is említhetôk, ahol a mutatók alacsonyabbak az EU21 átlagánál, ilyenek Spanyolország, Ma-gyarország és Lengyelország.

Az ágazatokat vizsgálva a legszembetûnôbb jelenség a szállítási szektorban tapasztalható a szombati és vasárnapi munka közötti kü-lönbséget illetôen, amely meghaladja a kis-kereskedelemben észlelteket. Ilyen különbség tapasztalható egyéb szolgáltató ágazatokban is, az egészségügyi és szociális szolgáltatások területén, és a legjelentôsebben a szállodáknál és éttermeknél, ahol nehéz különbséget tenni a szombati és vasárnapi munkavégzés esetei között. Ami a hétvégi munka és a vállalat nagy-sága közötti összefüggést illeti, alapvetôen azo-nos a kép, mind a szombati, mind a vasárnapi munkát illetôen.

Éjszakai munkaAz éjszakai munka alkalmazása a hétvégi munkával összehasonlítva, kevésbé elterjedt a vizsgált európai országokban. Az EU21 átlaga nagyjából 10 százalékot mutat.

Itt is jelentôs a változás az egyes országok között, például 2 százalék az arány Görögor-szágban, és 13 százalék az Egyesült Királyság-ban. Az országok többségében az éjjeli munka aránya 6 és 10 % között van. Az Egyesült Ki-rályság után azoknak a vállalatoknak az ará-nya, amelyek a munkavállalók több mint 20 százalékától követelik meg az éjjeli munkát, a legmagasabb a Cseh Köztársaságban és Svéd-országban. Hasonlóan a szombati és vasárnapi munkához, a dél-európai országokban, Spa-nyolországban, Portugáliában és Görögország-ban a legalacsonyabb a vállalatoknál az éjjeli munka aránya.

Az éjjeli munka nagyon erôsen kötôdik bi-zonyos vállalatokhoz: például, az úgynevezett

24/7 szolgáltatás (hét napos és 24 órás munka-hét) elsôsorban a kórházakra és az erômûvekre jellemzô. Ezeken a munkahelyeken mind a hét-végi munkának, mind pedig az éjjeli munkának magas az aránya.

Más ágazatokban is érdekes különbségek mutatkoznak. Nem véletlen, hogy a kiskereske-delemben az éjjeli munka kevésbé fontos, mint a hétvégi, különösen a szombati munka.

Az is megfigyelhetô, hogy a bányászatban és a gyáriparban az éjjeli munka elterjedtebb, a hétvégi munka viszont mérsékeltebb. A gyáriparban azonban az éjjeli munka nagyjá-ból annyira fontos, mint a szombati munka. Ez az észrevétel alátámasztja azt a korábbi véleményt, hogy ahol a kétmûszakos munkát bevezették, áttérnek az éjjeli munkára is, a mûszakos munka tartalmaz heti öt éjszakát is. A heti öt éjszaka nagyobb lehetôséget nyújt a vállalatnak a munkaidô kihasználására, mint ha egy szombati munkát iktatnának be. Nagyjából azt állapíthatjuk meg, hogy az éjszakai munka a legfontosabb a munkaidô meghosszabbítása szempontjából nagyméretû üzemeltetés ese-tén, a szombati munka viszont rugalmasságot biztosít.

A vállalat nagysága szerinti bontásnál azo-nos jellemzôket kapunk, mint a szombati és vasárnapi munkánál. Azoknak a vállalatoknak az aránya, ahol a munkavállalók legalább 20 százaléka dolgozik éjjel és hétvégeken, együtt növekszik a vállalat nagyságával. A különbözô nagyságú vállalatoknál az éjszakai munka alkal-mazása sokkal nagyobb különbségeket mutat, mint a hétvégi munka esetében. A 10-19 fôt foglalkoztató kis vállalatoknál a munkavállalók 20 százaléka éjjeli foglalkoztatásának aránya 7%, ám ez az arány 31 százalékra növekszik az 500 fônél több munkavállalót alkalmazó vállalatok esetében.

Egy, hat országra kiterjedô kutatás azt bi-zonyítja: a különbség a munkaidôt illetôen jelentôs a különbözô nagyságú vállalatoknál. Ennek a vizsgálatnak az észrevételei alátámaszt-ják a korábbi tapasztalatokat és kutatásokat ar-ra nézve, hogy az éjjeli munka jelentôs tényezô a munkaidô meghosszabbításánál.

Fontos megjegyezni, hogy a vállalatok nagysága szerinti különbözôségek a vizsgált ágazatokban nem egyenlôen oszlanak meg. E tekintetben a vállalatoknak két csoportja különböztethetô meg: az egyik ahol legalább 250 dolgozót alkalmaznak, a másik, ahol 10 és 250 között van a munkavállalók száma. A nagyobb vállalatok csoportjában gyakrabban találunk villamosipari, valamint egészségügyi

32 2009/2-3

és szociális szolgáltatásokat végzô egységeket, közigazgatási intézményeket.

Más a helyzet, egyes olyan kisebb vállalatok csoportjában, amelyek a következô ágazatokba sorolhatók: szállodák és éttermek, építôipar, oktatás.

Mielôtt ennek részleteire rátérnénk, vegyük szemügyre a változó munkaidô eseteit az európai vállalatoknál. Miután a mûszakos munka a vál-tozó munkaidô egyik leggyakoribb formája, azt kell feltételezni, hogy a változó munkaidô szoro-san kapcsolódik az éjjeli munkavégzéshez.

A rendszeres éjjeli munka alkalmazásának legnagyobb aránya a következô országokban, ágazatokban, vállalatoknál tapasztalható:

Az Egyesült Királyságban az összes vizsgált vállalat 13,2 százalékánál alkalmaznak éjszakai munkát, ez az arány a Cseh Köztársaságban 12 %, Svédországban 10 %.

A közszolgáltatások területén – elektromos-ság, gáz- és vízellátás – az összes vizsgált vál-lalat 28, 5 százalékánál követelik meg az éjjeli munkát, ezt szorosan követi az egészségügy és szociális munka (27, 5 %), valamint az éttermek és szállodák csoportja (26, 2 %).

A vállalatok nagysága szerinti bontásban az éjjeli munka a leggyakoribb a 300 fônél többet foglalkoztató munkahelyeken.

Változó munkaidôA fentiekben már korábban utaltunk rá, hogy a mûszakos munka és a lépcsôzetes munkarend többszöri vizsgálat tárgya volt. Azoknál a válla-latoknál ahol a változó munkaidô is szerepelt, összevont kérdést tettek fel a kutatás készítése során. Ezért nem lehet azt egyértelmûen ki-jelenteni, hogy a változó munkaidô minden formája kapcsolódik a munkaidô meghosz-szabbításához. A lépcsôzetes munkarend inkább egy olyan rendszer, amelynek célja a munkaidô meghosszabbítása helyett a változó napi munkaterheléshez való alkalmazkodás. A lépcsôzetes munkarend azért fontos, mert adott munkaidôn belül változó munkaerô szinteket lehet alkalmazni. Példa erre a kiskereskedelem, amelyrôl több tanulmány nagy részletességgel közöl adatokat.

Ezzel ellentétben, a mûszakos munka célja az egyéni munkaidô megkétszerezése. Az esetek többségében a mûszakos munka kétmûszakos rendszerû.

Az úgynevezett „kontinentális típusnál” a reggeli és a délutáni mûszak váltakozik, az angolszász modell szerint viszont a reggeli és éjszakai munkavégzés váltja egymást. Elterjedt a három mûszak alkalmazása is. Az utóbbit vagy félig folyamatos rendszereknél (ötnapos munkahéttel), vagy folyamatos rendszereknél (hétnapos munkahét esetén) alkalmazzák.

Ha a mûszakos munka tartalmazza az éjjeli, vagy hétvégi munkavégzést, vagy ezek részét, a munkavégzés ideje elválik kisebb, vagy nagyobb mértékben az egyéni munkaidôtôl és ez a „szo-katlan munkaidô” alkalmazásához vezet.

A továbbiakban még szólunk arról, hogy a kapcsolat a változó munkaidô és a szokat-lan munkaidô között a vizsgált vállalatoknál erôsnek bizonyult. A változó munkaidô eseteit országonként, ágazatonként és a vállalat nagy-sága szerint vizsgálták.

Általánosságban, az EU21 vállalatainál, ahol a munkavállalók legalább 20 százaléka dolgozik változó munkaidôben, az arány 17 százalék. A vizsgált 21 országban jelentôs eltérések mutat-koztak. A gazdasági vezetôk jelentése alapján Finnországban és Svédországban a vállalatoknál a változó munkaidô alkalmazása a legmaga-sabb. E két országot Lengyelország, Németor-szág, Lettország és Franciaország követi.

A skála másik végén Spanyolország, Hol-landia, Olaszország és Írország helyezkedik el. Ez utóbbi országokban a változó munkaidô al-kalmazása jóval az EU21 átlaga alatt van. Meg kell jegyezni, hogy az Egyesült Királyságban, ahol a szokatlan munkaidô alkalmazása a leg-magasabb, a vezetôk jelentése szerint a változó munkaidô esetei az átlag alatt vannak.

A vállalatok szerinti megoszlás eredménye hasonló a szokatlan munkaidônél tapasztaltak-hoz. Hangsúlyozni kell, nem véletlen az, hogy a változó munkaidô a leggyakoribb a szállodák és éttermek, az egészségügy és szociális munka, szállítás, tárolás, kommunikáció, közszolgálta-tás (gáz- elektromos- vízellátás) területén.

Más ágazatokban a változó munkaidô gya-korisága attól függ, hogy a cégek munkavál-lalói kénytelenek-e szombati, vagy éjszakai munkát is vállalni, vagy sem. Például, a változó munkaidô és az éjjeli munka kevésbé gyako-ri az „egyéb közösségi, szociális és személyes szolgáltatások” szektorban, viszont ezeken a területeken gyakori a hétvégi munka.

Összegezve, a rendszeresen változó munkaidô esetei a következô országokban, ágazatokban és vállalatoknál a legmagasabb:

Finnországban az összes vizsgált vállalat 27,4 százalékánál követelik meg a dolgozóktól a változó munkaidôt, ezt követi Svédország 25% és Lengyelország 24,4 %-kal.

A változó munkaidôben végzett munka rendszeres a szállodai és éttermi szektorban: az arány 41,3 %. Sorban a következô az egész-ségügy és szociális munka (38,3 %) és a szál-lítás (32 %).

Legmagasabb az arány a 300 fônél többet foglalkoztató vállalatoknál.

Az alábbiakban abból a feltevésbôl indulunk ki, hogy a változó munkaidô szoros összefüg-gésben van az éjjeli munkával.

Egészségügyi kockázatokAz elôzôekben vázoltuk a szokatlan munkaidô elterjedését, megállapítottuk, hogy országon-ként és ágazatonként változik. Vannak azon-ban olyan írásos elemzések is, amelyek nem foglalkoznak azzal, hogy ezek a tényezôk mi-lyen mértékben határozzák meg a szokatlan munkaidô adott formáját. Egy korábbi elemzés, amely a rugalmas intézkedésekkel foglalkozott öt ország vállalatainál, azt mutatja, hogy az elhelyezkedés vitatható tényezô. Mégis, tény az, hogy az ágazat specifikus igényei megkö-vetelhetik a lehetséges teljes munkaidôt. Ilyen például az egészségügy. Milyen nehézségekkel kell szembe nézni azok-nak a vállalatoknak, amelyek munkavállalóiktól szokatlan, vagy változó munkaidôben végzett tevékenységet követelnek.

Az irodalom részletesen foglalkozik a mun-kavállalókra háruló hátrányos következmények-kel a szokatlan munkaidô bevezetése miatt. Iga-zolt tény, hogy az állandó éjszakai mûszakban dolgozók, a mûszakos munkát végzôk, a heti 40 óránál hosszabb munkaidôben foglalkoz-tatottak egészségi problémákkal, alvászavarral néznek szembe.

Az egészségre gyakorolt negatív hatásokon túlmenôen, a normál munkanaptól való eltérés külön nyomást gyakorol az ember társadalmi életére, beleértve a családi és baráti kapcsola-tokat és a háztartási kötelezettségeket. Többen vizsgálták 8 országban az ápolónôk munkahelyi és otthoni konfliktusait. Azt tapasztalták, hogy

332009/2-3

a munkaidôrendszer, különösen a mûszakos munka és a rendszertelen munkabeosztás a fô okozója a munka és a családi élet közötti egyensúly felbomlásának.

Ha a dolgozó munkaideje nem alkalmazko-dik a társadalmi normákhoz, ez súlyos követ-kezményekkel járhat a munka és a magánélet egyensúlyára. Ennek nyomán pedig számolni azzal is, hogy jelentôsen megváltozik a mun-kavállaló motivációja.

Még több kutatással is nehéz felderíteni a munkavállaló motivációs szintjét. Tény viszont, hogy nem mellôzhetô a szokatlan munkaidô hatása az egyes munkavállalóra. Az alábbiak-ban utalunk a vállalatvezetôk ezzel kapcsolatos észrevételeire.

Ha a vezetôk az általános vállalati gond-jaikról beszélnek, általában a hiányzásokat említik, a betegség miatti kiesést, a dolgozók pozitív motivációjának a hiányára hívják fel a figyelmet, továbbá a munkavállalók meg-tartásának nehézségeivel összefüggô problé-mákat. Elemzésünk ennek alapján vizsgálja a szokatlan munkaidô – éjjeli munka, szombati és vasárnapi munkavégzés, változó munkaidô – hatásait.

Ebbôl a célból egy sereg helyi regressziós elemzést kellett elvégezni és a leírt jelenségeket egyenként vettük számításba. Mivel a szokatlan munkaidô különbözô formái bizonyos mérték-ben összefüggtek a korábbiakban leírtakkal, az ismétlések elkerülése érdekében az egyes eseteket külön vizsgáljuk.

Annak érdekében, hogy világos képet kap-junk a szokatlan és a változó munkaidô ha-tásáról a vállalati problémákra, a munkaidô variánsok mindegyikét – az éjszakai munkát, a szombati és vasárnapi munkát, a változó munkaidôt – az alábbi hármas bontásban ele-meztük:

– nem vezettek be szokatlan munkaidôt, – a szokatlan munkaidô a dolgozók legfel-

jebb 19 százalékát érinti, – végül a dolgozók legalább 20 százaléka

dolgozik szokatlan munkaidôben.

Mindegyik elemzés a következô változók hatását vizsgálta:

– ország,– ágazat,– a vállalat nagysága,– a rugalmas munkarend mértéke,– túlóra,– fiatal és idôsebb munkavállalók aránya a

vállalatnál.A változók részletes adatait egy egyenletbe

helyettesítettük be a kategóriákkal és eredmé-nyekkel együtt.

Az elemzés tartalmazza a rugalmassági intézkedéseket és a túlórát, mint ellenôrzô tényezôket, mert arra számítottunk, hogy a jelenlét (vagy hiányzás) befolyásolja a szokat-lan munkaidôbôl eredô kedvezôtlen hatáso-kat. Ezen kívül, számoltunk a fiatal és idôsebb munkavállalók arányával a vállalaton belül. Er-re azért volt szükség, mert a hiányzás szintje magasabb a fiatalok körében és az idôsebb dolgozók között.

Azt is figyelembe vettük, hogy a fiatal dol-gozók gyakrabban váltanak munkahelyet, mint az idôsebb, vagy középkorú munkavállalók. Ezeket a tényezôket is behelyettesítettük az egyenletünkbe, valamint elemeztük ezek egész-ségre gyakorolt hatását, a gyenge motivációt, a dolgozók fluktuációjának szintjét.

Betegség és hiányzásA 21 országban végzett helyi elemzések világosan mutatják, hogy a szokatlan munkaidôben dol-goztató vállalatoknál gyakoribbak a betegségek és hiányzások, mint azoknál a vállalatoknál, ahol az ilyen munkarendet nem alkalmazzák, vagy csak kevés esetben kerül sor bevezetésükre.

Arra is vannak jelek, hogy még azoknál a vállalatoknál is, ahol csak kevés számú dol-gozót érint a szokatlan munkaidôben történô foglalkoztatás, ott is emelkedik a megbete-gedések száma. Errôl a cégvezetôk maguk számoltak be.

Ugyancsak a vezetôk véleménye, hogy a helyzet még rosszabb azoknál a vállalatoknál, ahol éjszakai munkát és változó munkaidôt is megkövetelnek. Mind a két esetre vonatkozóan az adatok azt mutatják, hogy a betegségek és hiányzások 1, 6-szor magasabbak, mint azoknál a vállalatoknál, ahol ilyen munkaidôrendszert nem alkalmaznak.

A hétvégi munkát illetôen az adatok ha-sonló eredményt mutatnak mind a szombati, mind a vasárnapi munka tekintetében. Ebben az esetben a betegségek és hiányzások aránya 1, 3-szor nagyobb, mint azoknál a vállalatoknál, ahol nincs hétvégi munkarend.

A személyzet motivációjaA helyi vizsgálatok eredményeibôl azt a kö-vetkeztetést vontuk le a vezetôk tapasztalatai alapján, hogy a szokatlan munkaidôben dol-

gozóknál motivációs problémák merülnek fel. A betegségbeli kimaradások és hiányzások mi-atti nehézségekhez hasonlóan, a legnagyobb mértékû probléma azoknál a vállalatoknál ta-pasztalható, ahol a munkavállalók több mint 20 százaléka rendszeresen éjjeli mûszakban dolgozik. A motivációs problémák 1,5-ször na-gyobbak azoknál a vállalatoknál, ahol éjjel és szombatonként is kell dolgozni, mint ott, ahol ilyen követelmény nincs. Azoknál a vállalatok-nál, ahol vasárnap, vagy változó munkaidôben dolgoznak, a motivációs problémák 1,4-szer nagyobbak, mint ott, ahol ilyen munkaidô rend-szer nincs.

A munkavállalók megtartásaÖsszehasonlítva azokkal a vállalatokkal, ahol nem alkalmaznak szokatlan munkaidôben történô munkavégzést, az adatok világosan mutatják, hogy a dolgozók megtartásának nehézsége arányos a szokatlan munkaidôben dolgozók arányával.

A munkahelyi vezetôk szerint a dolgozók megtartásának problémája még nagyobb azo-kon a munkahelyeken, ahol a munkavállalók legalább 20 százaléka szombaton, vagy vasár-nap is dolgozik. Ilyen esetekben a személyzet megtartásának problémája 1,7-szer nagyobb, mint ott, ahol nincs hétvégi munkavégzés.

Hasonló a helyzet azokon a munkahelye-ken, ahol váltakozó munkaidôben dolgoznak. Itt 1,5-ször nagyobb nehézségek jelentkeznek a dolgozók megtartását illetôen. A motiváció és a megbetegedések ellenére a vállalatok nem mondanak le az éjjeli munkáról még ak-kor sem, ha nehézségek lépnek fel a dolgozók megtartásával kapcsolatban. Még akkor sem, ha a problémák 1,3-szor nagyobbak, mint az éjjeli munkát nem követelô vállalatoknál.

Összegezve: az adatok világosan bizonyít-ják, hogy a szokatlan és változó munkaidôben dolgoztató vállalatok vezetôi több nehézséggel néznek szembe a betegségek, hiányzások, mo-tivációs problémák és magas fluktuáció terén, mint azok, ahol nincs szokatlan munkaidôben végzett munka.

Kompenzáció a szokatlan munkaidôben végzett munkáértÉvtizedek óta széles körben elfogadott gya-korlat, hogy a szokatlan munkaidôben végzett munkáért külön díjazás jár. Az európai gazdaság számos ágazatában jól megalapozott jelenség a

34 2009/2-3

mûszakpótlék, az éjszakai és vasárnapi pótlék. Azok a munkavállalók, akik szokatlan

munkaidôben dolgoznak vállalatuknál, viszony-lag elégedettek ezzel a megoldással. A kutatók rámutatnak arra, hogy ez a kompenzáció a ma-gyarázata annak, hogy a szokatlan munkaidô negatív hatásainak dacára, a dolgozók nem olyan elégedetlenek a munkarenddel, mint az várható lenne.

Ezzel kapcsolatban két fenntartásról kell szólni. Az elsô: a foglalkoztatás folyamatos szerkezeti változtatásával nincs biztosíték ar-ra, hogy a jövôben a szokatlan munkaidôben dolgozókat anyagilag kompenzálni tudnák, vagy akarnák. Például számos szolgáltató tevékenységnél, a kiskereskedelemben, szál-lodákban és éttermekben a hétvégi munkát teljesen normál munkaidôben végzett tevé-kenységnek tekintik. Ráadásul ezekben a szol-gáltató ágazatokban a dolgozók nagy része nô, sok a részmunkaidôben és meghatározott idôre foglalkoztatott munkavállaló, és kevésbe szervezettek, mint az acéliparban, a vegyipar-ban, vagy más hagyományos iparágban, ahol a szokatlan munkaidôt már bevezették. Nem lehet azonban kizárni azt, hogy a szokatlan munkaidôben végzett munka kompenzálása az iparágazatokban fokozatosan megszûnik, és veszítenek fontosságukból az általános fog-lalkoztatási feltételek is.

A második fenntartás szintén legalább eny-nyire fontos. Már korábban említettük, hogy a kompenzációnak a pótlékon kívül több formája lehetséges a szokatlan munkaidôben végzett munkáért. Az elmúlt években sok vita folyt arról, hogy a szokatlan munkaidôben végzett munkáért a kompenzációt bele kell foglalni a kollektív szerzôdésbe. Ezt követôen tették köz-

zé a szokatlan munkaidôben végzett tevékeny-ség kompenzációjáról az észrevételeket azokra a vállalatokra nézve, ahol a munkavállalók több mint 20 százaléka rendszeresen szokatlan, vagy változó munkaidôben dolgozik.

Az összegyûjtött adatok nem arra utalnak, hogy éppen azok a dolgozók kapnak pótlé-kot, akik szokatlan munkaidôben dolgoznak. Ez az információ értékes, mert betekintést nyújt a vállalatok kialakult munkaidô politi-kájába.

Van egy másik ellentmondás is. A fent el-mondottakból kivehetô, hogy gyakorlati meg-gondolásból a kutatók a vizsgált ágazatok szá-mát valamivel egy tucat fölé csökkentették. Ez behatárolta az elemzés területét a szokatlan és változó munkaidôvel kapcsolatban. Erre való tekintettel különösen releváns példa a gyáripar, amely különbözô ágazatokat foglal magában, eltérô munkaidô-gyakorlattal.

A szokatlan munkaidô kompenzációjának fô formáit illetôen a következô három gyakorlatot választottuk ki:

– elôzetes értesítés a változó munkaidôrôl,– idô elôtti nyugdíjazás,– szerzôdéses munkaidô.Nyilvánvaló, hogy a munkavállalónak

lehetôsége van bizonyos határok között eluta-sítani a munkáltató ajánlatát a hétvégi mun-kára vonatkozóan, ahogy ezt néhány kollektív szerzôdés rögzíti is a kiskereskedelmi ágazat-ban.

Elôzetes értesítés a munkaidô változásárólAzoknak a munkavállalóknak, akiket megválto-zott munkaidôben köteleznek dolgozni, rend-kívül fontos, hogy kapnak-e elôzetes értesítést a munkaidô megváltozásáról.

A vizsgált vállalatok vezetôinek csak egy kisebb része nyilatkozott az elôzetes tájékoz-tatásról.

Mint már utaltunk rá a vizsgálatokra 21 or-szágban került sor. Az elôzetes értesítési idôszak két hét, vagy annál is több azokban az orszá-gokban, ahol a változó munkaidôt az átlagnál nagyobb gyakorisággal vezették be. Svédország-ban, Finnországban, Lettországban, Lengyelor-szágban, Németországban és Franciaországban a munkaidôt megváltoztató vállalatok több mint fele értesítette a munkavállalókat.

Korkedvezményes nyugdíjazásA korkedvezményes nyugdíjazás mûszakos munkások részére és szokatlan munkaidôben dolgozóknál az elmúlt évtizedekben számos európai országban bevett gyakorlat volt. Ez a megoldás azonban az elmúlt években erôs nyo-más alá került.

A kinyert adatok azt mutatják, hogy a leg-több vizsgált országban a hagyományos meg-közelítés tapasztalható. Néhány országban a korkedvezményes nyugdíjazást ajánló vállala-tok aránya szembetûnô. Jelentôs a különbség ebben a tekintetben azok között a vállalatok között, amelyekben nem alkalmaznak változó munkaidôt, vagy éjjeli munkát és azok között, amelyek alkalmaznak. Belgiumban, például az éjszakai munkát végzôk számára a kor-kedvezményes nyugdíj 25 százalékkal gyako-ribb, mint azoknál a vállalatoknál, ahol nincs éjszakai munka. Olyan országokban, ame-lyekben a változó munkaidô nagyobb gyako-risággal fordul elô, például Svédországban, ahol a változó munkaidôben foglalkoztató vállalatok száma az EU21 átlaga felett van, a korkedvezményes nyugdíj feltételei is jobbak. Franciaországban viszont az EU21 átlaga alatt vannak. Németországban az éjszakai munkát követelô vállalatoknál sokkal kisebb lehetôség van korkedvezményes nyugdíjra.

A korkedvezményes nyugdíj egyre nagyobb nyomás alá kerül számos európai országban. Ez pedig arra késztet, hogy meg kell találni a változó munkaidôben végzett munka, vagy az éjszakai munka kompenzációjának új for-máit. Miután a munkaidô ilyen formái jól is-mert egészségi kockázatokkal járnak, azok a vállalatok, ahol sok munkavállaló dolgozik ilyen feltételek közepette, elôbb-utóbb szembesülni fognak azzal a kérdéssel, hogyan kezeljék az öregedô munkaerôt.

Szerzôdéses munkaidôEgy külön tanulmány foglalkozik a vállala-toknál teljes munkaidôben foglalkoztatottak szerzôdésben kikötött munkaidejével. Te-hát van egy tényleges munkaidô a szokatlan munkaidôben dolgozó munkavállalók számára, és külön taglalhatják a szerzôdéses munkaidôt oly módon, hogy az része lehet a kollektív szerzôdésnek.

352009/2-3

Már szóltunk arról, hogy a csökkentett munkaidô a szokatlan munkaidô kompenzá-lásának egyik alapvetô formája lehet. Ezért ha-sonlítottuk össze a szerzôdéses munkaidôt a különbözô vállalatoknál, nevezetesen:

– vállalatok, ahol a munkaerô legalább 20 százaléka rendszeresen dolgozik vasárnap (va-sárnapi munkarend szerint) és azok a vállalatok, ahol nincs vasárnapi munka (referencia csoport az összehasonlításhoz),

– vállalatok, ahol a munkavállalók legalább 20 százaléka rendszeresen éjjel dolgozik (8 órás éjszakai munkarend) és azok a vállalatok, ahol nincs éjszakai munka,

– vállalatok, ahol a munkavállalók legalább 20 százaléka változó munkaidôben dolgozik ((változó munkaidôs munkarend) és azok a vállalatok, ahol változó munkaidôt nem alkal-maznak.

Az elsô csoportba hat ország sorolható. Ezek közül két országban, Hollandiában és Svédországban jelentôs különbség létezik a heti munkaidôt illetôen. Náluk 0,9 illetve 1,6 órával rövidebb a heti munkaidô a referen-cia országokban tapasztaltakhoz képest. A többi országban a szerzôdéses munkaidô kü-lönbsége a két csoport között nem lényeges. Négy országban viszont – Ciprus, Lettország, Ausztria és Luxemburg – a vasárnapi munka-rend hosszabb munkaidôt jelent a referencia országokéhoz képest. A különbség heti egy óra.

A vasárnapi munka alkalmazását orszá-gonként vizsgálva (korábban ezt megtettük), Svédország az egyetlen, ahol az átlag felett alkalmazzák a vasárnapi munkát. Ám azoknál a cégeknél ahol a vasárnapi munkát bevezették,

jelentôsen csökkent a heti átlagos munkaidô (a vasárnapi munkát nem igénylôk referencia csoportjával összehasonlítva).

Az éjszakai munkával kapcsolatos tapasz-talatok is hasonlóak. A csökkentett heti átla-gos munkaidô az éjszakai munkát alkalmazó vállalatoknál a referencia csoporthoz képest csak négy országban fordul elô. Ezek közül kettôben - Hollandia és Svédország – a kü-lönbség jelentôs. Az éjszakai munkát alkal-mazó vállalatoknál a szerzôdéses munkaidô több mint egy órával kisebb, mint a referencia csoportnál. A legtöbb más országban nincs jelentôs különbség a meglévô szerzôdéses munkaidôt illetôen a vállalatok két csoportja között. Németországban, Görögországban és Ausztriában az éjszakai munkát igénylô vál-lalatoknál a munkaidô heti egy órával, vagy még többel hosszabb, mint a referencia vál-lalatoknál.

Az éjszakai munka országonkénti vizsgá-latakor kiderül, hogy Svédország az egyetlen azok közül, amelyek az átlag felett alkalmaz-nak éjszakai munkát, ahol az éjszakai munka jelentôs heti átlagos munkaidô csökkentés-sel párosul, azaz rövidebb a heti szerzôdéses munkaidô, mint az éjszakai munkát nem al-kalmazóknál.

A változó munkaidôvel dolgozó vállalatok-nál tapasztaltak nem különböznek lényegesen a többitôl. Nincs olyan ország, ahol a változó munkaidôben dolgozó vállalatoknál heti egy óránál nagyobb mértékben csökkentették a munkaidôt. Svédország itt is kivétel, az átlagos heti munkaidô különbség -0, 7 óra hetente.

A skála másik végén a változó munkaidôt alkalmazó vállalatoknál Luxemburgot találjuk, ahol a szerzôdéses munkaidô heti 1, 3 órával hosszabb, mint a referencia országoknál.

Egyszóval a szokatlan munkaidôt elter-jedten alkalmazó országokban – Svédország kivételével – a vállalatok sehol nem vezettek be csökkentett munkaidôt (azaz rövidebb szerzôdéses munkaidôt) azokhoz képest, ame-lyek nem dolgoznak szokatlan munkaidôben. A szokatlan munkaidôt alkalmazó országok, ahol nagyszámú cég alkalmaz szokatlan munkaidôt, az Egyesült Királyság kivételével, nem tapasztalható különbség, összehason-lítva a szokatlan munkaidôt nem alkalmazók munkaidejével.

Értékeltük az ELFS (Európai Munkaerô Kutatás) acéliparra, a szállodai és éttermi szektorra vonatkozó adatait, miután ezeken a területeken különösen magas a szokatlan munkaidôben dolgozók aránya. Meg kell je-gyezni, hogy az ELFS-adatok között szerepel Észtország és Szlovákia is, ezzel az említett két ágazatban a heti munkaidô átlagát 23 országra vonatkozóan számoltuk ki.

Ami a szállodai és éttermi szektort illeti, az ELFS értékelésébôl levontak alátámasztják más tanulmányok észleléseit. Ebben az ágazatban a szokásos munkaidô meghaladja a legtöbb ország nemzeti átlagát, legalább heti fél órá-val, míg egy másik tanulmány szerint itt a legnagyobb arányú a szokatlan munkaidôben történô munkavégzés. Egyedül Finnországban

rövidebb fél órával az átlagos heti munkaidô. Az Egyesült Királyságban és Svédországban magas a szokatlan munkaidô alkalmazása, a szállodákban és éttermekben a heti átlagos munkaidô közelít az országos átlaghoz.

Az acélipar ellentmondásos. Öt országban, köztük az Egyesült Királyságban, hosszabb a munkaidô, ezzel szemben hat országban, ahol elterjedt a szokatlan munkaidôben történô foglalkoztatás, ezek között van Svédország, Finnország, Németország és Franciaország, a munkaidô rövidebb. Meg kell azonban je-gyezni, hogy ezek között az országok között a munkaidô különbség nem jelentôs, kivételt képez a Cseh Köztársaság és Szlovákia, ahol az átlagos munkaidô a gazdaság egészében magasabb, mint az EU23 átlaga.

Két következtetést vonhatunk le a munkavállalókra vonatkozó kutatás gyors áttekintésébôl. Elôször is, megalapozottan feltételezhetô, hogy az acélipar és a szálloda-étterem ágazat átlagos munkaidejében mu-tatkozó különbség egyik fô oka az, hogy az elsônél magas a szakszervezeti szervezettség, az egyik legerôsebb az európai szakszervezeti mozgalomban.

Ezen kívül, az acéliparban fôleg férfiak dol-goznak, míg a szálloda-étterem ágazatban a nôi munkavállalók aránya magasabb. Ezért a szolgáltató szektor több kihívással néz szembe a jövôben a munkaidô és a munka-családi élet egyensúlya területén, mint a hagyományos ágazatok, a high-tech-tôl az acéliparig.

A második következtetés az, hogy az acél-ipar dolgozói, bár jobb helyzetben vannak, eltekintve attól, hogy a szokatlan munkaidô és a változó munkaidô minden formája elôfordul, nincsenek elônyben a rövidebb munkaidôt illetôen a gazdaság egészéhez képest.

Az ELFS-tanulmány alátámasztja számos kutatás megállapításait – eltekintve Svéd-országtól – nevezetesen, hogy napjainkig nincs átfogó politika arra nézve, hogy szisz-tematikusan csökkentsék azon munkaválla-lók munkaidejét, akik rendszeresen szokatlan munkaidôben dolgoznak. A kompenzáció ha-gyományos formái, például a korkedvezmé-nyes nyugdíj, már nem szerepel a következô években a választék csúcsán. Ezért mind na-gyobb érdeklôdés nyilvánul meg a nemzeti és ágazati szereplôk, valamint a vállalatvezetôk részérôl a szokatlan munkaidôben dolgozók kedvezményei iránt.

36 2009/2-3

cégvIlÁg

Bár jelentôs eltérések mutatkoznak a különbözô országok szabványainak tekintetében, azt azonban nem ke-

rülheti el egyik tagállam sem, hogy e tekin-tetben az elôírásoknak megfelelô irányban fejlôdjön. Ha a hazai viszonyokat nézzük, el kell felejtenünk azt a hibás felfogást, miszerint a biztonság drága.

Az Unióban évente bekövetkezô balese-tek száma jóval túllépi az ezres nagyságot. Ez esetben a viszonyítási alap az emberi élet. Ez az a terület ahol a költségvetésben spórolni igyekeznek a kivitelezôk, holott a munkavédelmi tételeket igenis be kell építeni a kalkulációba és el kell fogadtatni a beruházóval.

Elôbb-utóbb be kell látni, hogy ez az egyetlen járható út, hogy eleget tegyünk az elôírásoknak. E szabályoknak tökéle-tesen megfelelnek a alábbiakban bemu-tatásra kerülô és a Doka által kifejlesztett biztonsági rendszerek.

VédôkorlátokAlkalmazási területük a födémszélek, hom-lokzati épületrészek, ill. tetôk. Feladatuk pedig az itt történô munkavégzés biztosítá-

DOKA biztonsági rendszerek

Magyarország uniós tag-ságának éppúgy velejáró-ja az új építôipari beruhá-zások támogatása, mint e létesítmények kivitele-zése közben betartandó munkavédelmi elôírások szigorítása.

sa. A statisztikák szerint ezeken a helyeken történô hiányosságok okozzák a balesetek túlnyomó részét. Megelôzésükre szolgál a Doka Védôkorlát tartó T elnevezésû szer-kezete, amely GS által bevizsgált.

A zsaluzathoz éppúgy rögzíthetô, mint a bebetonozott szerkezethez. Gyalult deszká-zattal ellátva kényelmes és praktikus ideigle-nes megoldást biztosít.

Kellô sûrûséggel elhelyezve rövid húr-hosszokkal, azaz rövidre vágott deszkázat-tal, íves orsóterek kontúrja is követhetô vele. Bontása gyors és egyszerû. Anyaga horganyzott acél, ennek megfelelôen az idôjárás hatá-sainak, ütéseknek jól ellenáll, rendeltetésszerû használata mellett tönkremenetelére nem kell számítani.

A leesés elleni védelem egyik elszomorító példája a manapság használatos, fö-démbe fúrt betonvas és a rá drótozott deszka.

Munkavédelmi szem-pontból inkább elrettentô, mint hasznos. Sem a szél-

teher felvételére, sem leesés ellen nem véd, és így nem felel meg a szabályozásoknak. Erre a célra szolgált a Doka “S” jelû védôkorlát tartója, amely szin-tén a beépített födémzsaluhoz, vagy az elkészült vb. födémhez rögzíthetô a “T” jelû védôkorlát tartóhoz hasonlóan.

Az új 1,10 méteres Doka védôkorlát egy olcsó, mûanyag alkatrész, csaphüvely vagy csavarhüvely segítségével rögzíthetô a monolit födémhez, akár a frissbetonba nyomva. Az 1,10 méter magas védôkorlát-oszlopot ebbe belehajtva és gyalult deszkakorláttal ellátva megfelelô oldalvédelmet épít-hetünk ki rövid idô alatt, kevés és olcsó elveszô elemmel. A bennmaradó elveszô mûanyag elemeket betonjavító habarcs-csal igény szerint betömhetjük, vagy az esetek döntô többsé-gében a következô rétegek (esztrich-beton, hideg- vagy melegburkolat stb.) eltakarják.

Doka védôkorlát tartó ”T”

Doka védôkorlát tartó “S”

Doka védôkorlát tartó ”110”

372009/2-3

MunkaállványokJellemzô veszélyforrás a közbensô födémek szélein kialakuló, zuhanásveszélyt jelentô peremek és az innen lehulló technológiai anyagok, tárgyak. A Doka “K” jelû ösz-szecsukható munkaállványa - amely a DIN 4420 szabványnak megfelelôen munka- és védôállványként is funkcionál - biztosítja ezeken a helyeken történô munkavégzést és a leesés elleni védelmet

Elsôsorban az elkészült vasbeton födém oldalához rögzíthetô. Két felfüggesztô változatban létezik, kónuszos vagy kap-csos kivitelben. A kónuszos megoldásnál lehetôség van az állványt a födém felsô síkjával egy szintbe hozni, alkalmazható akár szigetelés elhelyezésével együtt is. A felfüggesztôkapcsos megoldás arra is lehetôséget kínál, hogy a födém elkészü-lése után, minden elôre elhelyezett elem beépítése nélkül felhelyezhetjük a mun-kaállványt. Teherbírása 600 kg/m2 is lehet, magasságában függesztô tartó segítségé-vel felfelé 0,50 méterrel, lefelé 1,00 mé-terrel eltolható.

Ha alsó feltámaszkodási pontjai ablak- vagy külsô ajtónyílásba esnének, kiegészítô acélhevederrel áthidalva biztonságos rög-zítést adnak. Összecsukva kis helyet foglal el, elôszerelt állapotából rövid idôn belül daruzható a helyszínen. Rendkívül biz-tonságos, kiálló elemeket nem tartalmaz, munkaállvány-feljáróval, oldalkorláttal, védôhálóval, sarokmegoldással hosszki-egyenlítésekkel is ellátható.

A Doka “M” jelû konzolállványa is, hasonlóan az elôzôhöz, korrekt megol-dást kínál munkavédelmi szempontból . Az elôzôhöz képest eltérést fôleg a rácsos acélhálós korlát alkalmazása jelent, vala-mint a téglafalas építési eljárásokhoz kifej-lesztett közbensô akasztóelem használata, és a könnyebb szerkezettel járó kisebb te-herbírás (300 kg/m²).

Az “M” jelû konzolállvány megnyugta-tó védelmet jelent az építkezésen, gyorsítja

a munkafolyamatot, ez által költséget ta-karíthatunk meg. Munkaszint szélessége 1,55 méter, egy konzol súlya csupán 32 kg, a közbensô akasztóelemmel az állvány ugyanazon felfüggesztôelemek segítségé-vel 1,00 méterrel magasabbra helyezhetô, ami kézi téglafalazásnál igen hasznos le-het.

Sûrû hálózatú rácskorlátja fokozottabb védelmet nyújt az apróbb leesô tárgyak ellen, így kiválóan alkalmas például az ut-cafront felôli munkák levédésére a gyalo-gosforgalom felett. Felszerelése a daruzás-ból és három egyszerû lépésbôl áll. A 2,50 méteres nagy konzoltávolság lecsökkenti a felfüggesztôhelyek számát, szétszerelése gyors és egyszerû, felhasználása gazda-ságos.

A felállított keretes zsaluzaton történô betonozást, ill. munkavégzést biztosító Doka Framax betonozó munkaállvány ”U” 1,25/2,70m-es munkafelülettel, 150kg/m2

teherbírással, és összecsukhatósága miatt kis szállítási térfogattal rendelkezik. Az áll-vány a zsaluzat felsô síkja alatt helyezkedik el, ezáltal megkönnyíti a vibrátor haszná-latát, ill. a betonfelület lehúzását is. A fal síkja felöli elsô betétpalló felbillentésével, az elemtámaszok elhelyezhetôek és a zsa-luzaton lévô kötôsínek, ankerátkötések is hozzáférhetôvé vállnak.

A magasban történô biztonságos mun-kavégzés elengedhetetlen feltétele az adott munkaszintre történô biztonságos feljutás. Az ”XS” létrarendszer a hozzá tartozó védôkosárral lehetôvé teszi a biztonságos feljutást és teljes mértékben eleget tesz az ilyen szerkezetekkel szemben támasz-tott munkavédelmi követelményeknek. A szerkezet bármely Doka rendszerzsaluhoz felhasználható egy adapter segítségével.

Napjainkban a munkavédelemben el-indult pozitív tendencia oka remélhetôleg nemcsak a kiszabott bírságok mértéke, ha-nem az ott dolgozó emberek testi épségének megóvása iránti felelôsségtudat is. E rendsze-rek használatával, idôvel minden kivitelezô meggyôzôdhet róla, hogy az elôírások betar-tásával a balesetek száma csökken, tehát az e célra befektetett pénz megtérül, különös tekintettel arra, hogy az emberi egészség és élet, értékben nem mérhetô.

Doka összecsukható munkaállvány „K”

Doka ”M” jelû konzolállvány

Doka Framax betonozóállvány ”U”

Munkavédelmi szempontból komplett pillérzsalu

38 2009/2-3

Vélemények a Párbeszédrõl

Partnereink, ügyfeleink figyelmébe!Jól képzett, nagy tapasztalatokkal rendelkezô szakembe-rekkel, komoly és korszerû nyomdai háttérrel rendelkezô, lap-, és könyvkiadással foglalkozó cégünk vállalja:

– nyomtatványok, – szórólapok, – kiadványok, – hírlevelek, – cégismertetôk, – termékismertetôk,brosúrák és prospektusokszerkesztését, nyomdai elôkészítését.

A szövegszerkesztéstôl a kész nyomdaipari termékig!

Keressen bennünket!

Bôvebb információ: 06-30-260-45-02

vargahir@dunainfo.hu

Szegedi Mária vállalkozó, Eger

Az Építôipari Párbeszéd magazint, egyelôre még csak digitalizált formában volt alkalmam „kézbe” venni és belelapozni. Arról máris meggyôzôdhettem azonban, hogy egy nagyon igényesen összeállított lapról van szó. Gratulálok a magazin stábjának, annál inkább, mert kemény versenyhelyzet van manapság már a ma-gyar sajtópiacon. Olvasóként fôleg a környezetvédelmi témák érdekelnek.

Siska András víz‑, gáz‑, központifûtés‑szerelô egyéni vállalkozó, Nyírtelek

Ipartestületi tagként a közelmúltban került kezembe a magazin. Az újság, benyomásom szerint, az építési kisvállalkozások érdekeit is felvállalja. Egyéni vállal-kozóként engem közvetlenül is hátrányosan érint a körbetartozás problematikája. Úgy vélem, hogy a beruházások fôvállalkozóinak mindaddig nem sza-badna kifizetnie az alvállalkozókat, amíg nem kap-nak visszajelzést arról, hogy kifizették a sor legvégén álló kisvállalkozók tisztességesen elvégzett munkáját.

Huray Gábor, a nyíregyházi Építôipari Ipartestület elnöke, magánvállalkozó

A magazin rendszeres olvasója vagyok. Életem 1962 óta kötôdik az építôiparhoz, épületgépészeti techni-kumot végeztem, és jómagam is építôipari vállalkozó vagyok. A Párbeszéd magazin számos érdekes témát felvet, olyanokat is, amelyek a vállalkozók mindennapi gondjait érintik. Az építôipar köztudomásúan gazda-sági húzóágazat, a kisvállalkozók mégis a sor legvégén állnak, ha a kifizetésekrôl van szó.

Építõipari párbeszÉd Az Építõipari Ágazati Párbeszéd Bizottság (ÉÁPB) lapja

Alapító fõszerkesztõ:

Varga István

Szerkesztõbizottság:

Elnök: Pallagi Gyula és Pallay Tibor

az Építõipari Ágazati Párbeszéd Bizottság két társelnöke

Tagjai:

Munkavállalói oldalról:

Pallagi Gyula, az Építõ-, Fa– és Építõanyag-ipari

Dolgozók Szakszervezetei Szövetségének

(ÉFÉDOSZSZ) elnöke

Harth Tamás, az Építõipari és Társult Szakszervezetek

Országos Szövetségének elnöke

Munkaadói oldalról:

Pallay Tibor, az Építési Vállalkozók Országos

Szakszövetségének (ÉVOSZ) alelnöke

Gláser Tamás, a Vállalkozók és Munkáltatók

Országos Szövetségének (VOSZ) alelnöke

Dr. Pálvölgyi Tamás, a Magyar Építõanyag-ipari

Szövetség (MÉASZ) igazgatója

Dr. Nádai László, az Ipartestületek Országos

Szövetségének (IPOSZ) elnöki tanácsadója

Schréder Mihály, az Építési és Építésügyi Szakmai

Testület (ÉÉSZT) elnöke

Kiadó:

Vargahír Bt.

Szerkesztõség:

2017 Pócsmegyer, Dió utca 11.

1122 Budapest, Gaál József utca 34/b.

Elérhetõségeink:

+36-30-260-45-02,

+36-26-395-868

E-mail: vargahir@dunainfo.net

www.epitoipariparbeszed.hu

www.epb.hu

Grafika:

Harsáczki György

Informatikai háttér:

Smart Computer

www.smartcomputer.hu

Nyomdai munkálatok:

Mackensen Kft.

ISSN 1788-3547

Készül A/4-es formátumban, négyszínnyomással,

a belívek 90, a borító oldalak 150 grammos papíron.

Megjelenik évente nyolc alkalommal (egy összevont számmal).

Példányonkénti ára: 500 Ft

Éves elôfizetés: 4 000 Ft + postaköltség

Magazinunk az éÁPB támogatásával készül.