Az erdészeti technológia mértékadója mértékadója

12. Nemzetközi erdészeti és erdészettechnikai szakvásár, tudományos rendezvényekkel és különbemutatókkal

2014. július 16–20.Messe MünchenMünchen, Németország

www.interforst.com

Információ: Promo Kft., Müncheni Vásárképviseletmessemunchen@promo.huTel.: 224-7764

IF14_Bes_205x295_Erdészeti_HU.indd 1 11.12.13 15:51

Tartalom

Csépányi Péter:A folyamatos erdõborítás fogalma és értelmezése ............2

Prof. Dr. Horváth Béla, Horváth Attila László:Erdészeti többcélú kihordó fejlesztése ..............................6

Nagy László: Pozicionálni kell magunkat! II. ....................9

Nagy László: Vivat Academia! III. ....................................12

Dr. Bidló András:Változó környezet, alkalmazkodó erdõtakaró ................13

Lipák László:Az Alföldi Erdõkért Egyesület Kutatói Napja ..................15

Prof. Dr. Bartha Dénes: A mezei juhar kétszáz évvelezelõtti tananyagban ..............17

Rácz Károly:A belterületi vadkárokkal kapcsolatos kommunikációról ............................................................19

Dr. Sárvári János: Ülésezett a Monitoring Bizottság ......20

Urbán Pál: Kocsányos tölgy állomány kezelése Beregben ..........................................................................22

Major Tamás:A Gépesítési Szakosztály az Egererdõ Zrt.-nél ................23

Gerely Ferenc:Mederkorrekció, út- és hídstabilizálás a PécsváradiErdészet területén....................24

Fülöp Tamás: Ápolás mûvelõ utakról ............................26

Dr. S. Nagy László, Halász Gábor: Az Erdõfenntartási Alap története....................................27

Garamszegi István: Bujákon jártak az Egriek ................30

Dánfy László: Erdészbarátság és tanulmányút................31

Dobay Pál:Szent Euszták a másik szakmai védõszentünk................33

Sárainé Illés Edina:Egyház és erdészek a Vértes erdeiben ............................34

Apatóczky István: Emlékezés dr. Kondor Antal soproni erdõmérnök-tanárra............................................37

Nagy László: Fenn a magas északon ..............................40

ERDÉSZETI LAPOK • Az Országos Erdészeti Egyesület folyóirata CXLIX. évfolyam 1. szám (január)FÔSZERKESZTÔ: NAGY LÁSZLÓ • A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: HARASZTI GYULA

A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG: Bartha Dénes, Detrich Miklós, Lengyel László, Lomniczi Gergely, Oroszi Sándor, Puskás Lajos, Sárvári JánosSZERKESZTÔSÉG: 1021 Budapest, Budakeszi út 91. Telefon: 06 (1) 201-6293 • Mobil: 06 (20) 330-3462 • e-mail: erdlap@oee.hu • www.erdeszetilapok.huKIADÓ: Országos Erdészeti Egyesület, 1021 Budapest, Budakeszi út 91. • Levélcím: 1021 Budapest, Budakeszi út 91. • FELELÔS KIADÓ: ZAMBÓ PÉTER elnök

Tördelõszerkesztõ: Balog Zoltán • Olvasószerkesztõ: Rimóczi Irén • Nyomdai munkák: F & F Print Line Kft., Budapest • Felelôs vezetô: ifj. Komornik Ferenc

A kézirat lezárva: 2014. január 6.ISSN 1215-0398Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Felvilágosítást a lappal lapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosok a szerkesztô véleményével, azok tartalmáért min-denkor a szerzô felel. Honoráriumot megegyezéssel csak felkért írásokért, illetve grafikai munkákért fizetünk.

A címlapon: Brüsszeli csipkében. Fotó: Nagy László (Börzsöny hegység, Hosszú-bérc)

A harmadik oldal

Mozgalmas év elé néz Egyesületünk 2014-ben. Azeddig megszokott, sokszor rutinszerûen zajlóegyesületi tevékenységekben az új szabályzatok

kisebb-nagyobb változásokat, újításokat hoztak és hoz-nak. A törvényszék tavaly októberben jóváhagyta az újAlapszabályt, aminek alapján a mûködést meghatározódokumentumok sora módosul. Elkészült már a Kitünteté-si Szabályzat, folyik a Szervezeti és Mûködési Szabályzatés a Választási Szabályzat átdolgozása. Az Erdészeti La-pok kiadását meghatározó keretek megújítása is megtör-tént már.

A legfontosabb a tagsággal és a helyi csoportok, szak-osztályok mûködésével kapcsolatos feladatok rögzítése. Azúj Alapszabály hangsúlyosan a helyi csoportokat nevezimeg az egyesületi mûködés alapegységeiként. A tagok ecsoportokon keresztül gyakorolják jogaikat, szólnak beleaz Egyesület mûködésébe. Örvendetes az Erdélyi HelyiCsoport és a Soproni Hallgatói Csoport létszámának jelen-tõs növekedése. Komoly eredmény lenne a felvidéki kollé-gák hatékonyabb integrálása.

Az új szabályozás egyértelmûen szakmai mûhelykénthatározza meg a szakosztályokat. Az Egyesület jelmon-datában rögzített szakértelem alapvetõen ezek munkájánnyugszik. Az egyes szakmai érdekképviseleti kérdésekbena számít felelõs véleményükre az Egyesület. Ezzel párhu-zamosan változik a szerepük a kifejezetten egyesületiügyeken belül, a jövõben például a helyi csoportokon ke-resztül terjeszthetnek elõ kitüntetési javaslatot. Megszûnikezzel az az aránytalanság, hogy akik egy vagy több szak-osztályban voltak tagok, szavazatuk bizonyos kérdések-ben többször számított.

Az Erdészeti Lapok megkülönböztetett helyet foglal elEgyesületünk életében. A Lapok ügyével az új Alapszabályhangsúlyosabban foglalkozik és a Könyvtárral együtt ettõlaz évtõl szerepel az Egyesület vagyonában. Jelentõs lépésez, egyben szimbolikus is: egyértelmû jelzés arról, hogyEgyesületünk mit tekint kiemelten megõrzendõ értéknek.

Új rend szerint dönt a tagság a tisztségviselõk szemé-lyérõl is. Az idén esedékes egyesületi választások az évmásodik felében zajlanak, az országos tisztségviselõkmandátumának átadása az év végéhez kötõdik. Az elsõhónapok feladata a Választási Szabályzat átdolgozása,ami pontosan meghatározza majd a szeptember 30-igesedékes helyi csoport és szakosztály választások és a no-vember 30-ig lezajló országos tisztségviselõi választásokmenetét.

A változások mindig felpezsdítik egy szervezet életét.Ezt a jó értelmû pezsgést kívánom mindannyiunknak ésEgyesületünknek a 2014-es esztendõben!

Lomniczi Gergelyfõtitkár

A folyamatos erdõborítást biztosító erdõgazdálkodás je-lentése és bevezetése a hazai erdészet egyik legvitatot-tabb témájává vált az elmúlt években. A fogalom helyesértelmezéséhez ismerni kell gyökereit és kialakulását.Bár hazánkban ez a fogalom az utóbbi két évtizedben ter-jedt el szélesebb körben, a nemzetközi szakirodalombanmár az 1920-as években ismert volt!

A folyamatos erdõborítást biztosító erdõgazdálkodás az an-gol „continuous cover forestry” (CCF) fordításából létrejöttfogalom, amely korántsem új keletû. Az értelmezése, hazaibevezetése körül kialakult – olykor feszültségektõl sem men-tes – szakmai párbeszéd miatt különösen érdekes téma. Szá-mos forrás támasztja alá azt a tényt, hogy a szóban forgó fo-galom angol megfelelõje Möller örökerdõ eszméjébõl („derDauerwaldgedanke”) ered, tehát a gyökereket ott kell keres-nünk. A fogalom angol megfelelõje Robert Scott Troup pro-fesszorhoz (1874–1939), az Oxfordi Egyetem Erdészeti Tan-székének vezetõjéhez köthetõ, aki az 1927-ben megjelent„Dauerwald” címû cikkét így vezeti be:

„Few terms in European forestry have enjoyed more noto-riety in recent years than that of Dauerwald. This term maybe translated concisely as ’continuous forest’, that is, forest sotreated that the cover is continuously maintained, and thesoil is never exposed.” (Az európai erdészetben kevés foga-lom örvendhet olyan ismertségnek az utóbbi években, minta Dauerwald. Ez a fogalom tömören úgy fordítható le, mint„folyamatos erdõ”, azaz erdõ, amelyet úgy kezelnek, hogyborítását folyamatosan fenntartják és a talaj soha nem maradfedetlenül.)

A külföldi szakirodalom (több szerzõ, akiket a terjede-lem korlátai miatt nem idézek) azt is leírja, hogy a folyama-tos erdõborítás nem egyenlõ a klasszikus szálalóerdõ fogal-mával, ugyanis a koncepció a szálaláson kívül mindenolyan erdõmûvelési rendszert magában foglal, amely a fák(értékesítésre érett méretû) állandó, folyamatos jelenlététbiztosítja. A hazai szakirodalomban Roth Gyula 1925-benígy ír errõl:

„Möller örökerdeje nem azonos a szálalóerdõvel, mert an-nak változó meghatározásaiból is mint elismert jelleg az ál-lománynak bizonyos határozott felépítése hámozható ki,ilyent az örökerdõ nem ismer; ha pedig a szálalóerdõt a fel-újítás idõtartamával vagy a használat módjával akarjukmeghatározni, akkor ismét különbségre jutunk a szálalóerdõés az örökerdõ között, mert az örökerdõ nincs kötve sem afelújítás idõtartamához, sem a használat módjához. Möllerazt mondja, hogy az õ intenciójának megfelelõen gondozotterdõ lehet szálalóerdõhöz hasonló, de nem kell olyannaklennie.”

Hazánk termõhelyi adottságai miatt ez a téma igen nagyjelentõségû, mivel a folyamatos erdõborítás pontos keretei-nek meghatározása nagyban korlátozhatja, vagy éppen elõ-segítheti e módszerek itthoni bevezetését és további fejlõdé-süket.

A korábbi erdõtörvény (1996. évi LIV. tv.) a folyamatos er-dõborítás fogalmát még nem írta le, csak a szálalás meghatá-rozásánál említi mint „folyamatos borítottságot és készletgaz-dálkodást biztosító fakitermelés”-t. Az említett jogszabály atermészetes felújítás egyik lehetõségeként is felsorolta a szá-lalást [41. § (2) bekezdés ac) pont]. Dacára annak, hogy e tör-vény alapján már 1996-tól lehetõség volt a szálalásra, a gya-korlatban csak hosszú idõ után, 2005 környékén kezdõdött aszálaló üzemmód bevezetése kisebb, elszigetelt méretekben.Akkor került be az eddig hiányzó láncszem – az üzemmód –az Erdõrendezési Útmutatóba és a nyilvántartás rendszerébe.A bevezetés másik nagy akadálya azonban egészen az új er-dõtörvény hatályba lépéséig kifejtette visszafogó hatását, ezpedig a 29/1997. (IV. 30.) FM-rendelet (Vhr.) 81. §. (6) be-

Erdészeti Lapok CXLIX. évf. 1. szám (2014. január)2

SZAKMAI FÓKUSZ – FOLYAMATOS ERDÕBORÍTÁS

A folyamatos erdõborítás fogalma és

értelmezéseCsépányi Péter – termelési és természetvédelmi fõmérnök, Pilisi Parkerdõ Zrt.

1. kép. Szálaló üzemmódban kezelt bükkös, a folyamatos erdõ-borítás õstípusa

Erdészeti Lapok CXLIX. évf. 1. szám (2014. január) 3

kezdése volt, amely kimondta, hogy: „Ha az erdõgazdálkodóa szálalást nem évente végzi, az erdészeti hatóság enge-délyezheti két évnél nem hosszabb visszatérési idõ esetén akimaradt év folyónövedékének megfelelõ mennyiség kiterme-lését is”. A szabályozás nem erdõtömbökre, üzemosztályokra,hanem erdõrészletekre vonatkozott. Ez persze azt jelentette,hogy az adott erdõrészletben legfeljebb kétévi növedéket le-hetett kitermelni, és kétévente feltétlenül vissza kellett térni.A kétévi növedék általában összesen 6-20 bm3/ha fakiterme-lést tett lehetõvé, és kétévente a teljes területet érinteni kellettfahasználattal. Üzemi méretekben hosszú távon ez a jelölésiés a fakitermelési munkák értelmetlen sokszorozódásáhozvezethetett volna.

A folyamatos erdõborítás nemzetközi megfogalmazásátSchütz és munkatársai (2012) a következõkben foglaltákössze, a szakirodalom és a nemzetközi szinten folyó gyakor-lat áttekintésének eredményeként:

„A folyamatos borítást biztosító erdõgazdálkodást Masonés munkatársai (1999) szerint az jellemzi, hogy a tarvágásta kétszeres famagasságot meghaladó átmérõjû (visszaha-gyott idõs fák nélküli) területeken elkerülik. Davies és mun-katársai (2008) szerint a folyamatos erdõborítás azokat azerdõmûvelési módszereket öleli fel, amelyek nagyjából kétcsoportba sorolhatók: a szálaló- és a felújítóvágásos („irregu-lar” azaz „szabálytalan felújítóvágásos” megnevezés ajánl-ható, mely kevésbé szabályozott, mint annak klasszikus típu-sa) erdõmûvelési rendszerek. A szálaló rendszerekben a fa-kitermelés és az erdõfelújítás egyidejûleg, folyamatosan zaj-lik, emellett a fák méretei nagymértékben váltakoznak. Aszálaló rendszereket továbboszthatjuk; a szálankénti vagy acsoportos szálalásra. Váltakozó erélyû gyérítés szintén alkal-mazható a vegyeskorú erdõkben, hogy az a természetes er-dõkre jellemzõ térbeli változatosságot megteremtse és tovább-fejlessze.

A szabálytalan felújítóvágásos rendszerekben a felújítás ameglévõ felsõszint védelmében történik, amelyet fokozatosantávolítanak el, és a létrejövõ újulat többé-kevésbé egykorú.Davies és munkatársai (2008) szerint a folyamatos erdõbo-rítás erdõmûvelésének három alapelven kell nyugodni:

a) Folyamatos borítás: a nagy tarvá-gások elkerülése. Mason és mun-katársai (1999) szerint az idõsfák borítását 0,25 ha-nál na-gyobb egybefüggõ területen nemszabad teljesen eltávolítani.

b) Stabilitás: stabil erdõszerkezetfenntartása a biotikus és abioti-kus bolygatások minimalizálásaérdekében.

c) Természetesség: õshonos vagy ter-mõhelyhez alkalmazkodott fafa-jok alkalmazása, amely a biodi-verzitás és a stabilitás megkívántszintjét támogatja.”

Tehát a nemzetközi szakirodalom afolyamatos erdõborításhoz alapvetõena szálaló üzemmódot és olyan erdõmû-velési módszereket sorol, amelyet ahagyományos vágásos üzemmódbólismerünk: a fokozatos felújítóvágásosés a szálalóvágásos természetes felújí-tásos erdõmûvelési alrendszereket. Azutóbbiakat azonban szigorú megköté-

sekkel! A véghasználati jellegû beavatkozások területi ki-terjedése nem mehet túl bizonyos határokon, határozottanvegyes korú (nem csak néhány évvel különbözõ) erdõketkell kialakítani. A gazdálkodást pedig nem úgy szabályoz-zák, mint a klasszikus vágásos rendszereket, hanem hason-lóan, mint a szálaló üzemmódot. A fák kitermelését nem azelõre meghatározott vágáskor, hanem az egyedenkéntmegállapított vágásérettség, az optimális készletre való tö-rekvés és a növedék valós ellenõrzése vezérli. A kiscsopor-tos felújító-, illetve szálalóvágás sem az egész erdõrészlet-ben 30 év belüli vagy azon túlnyúló újulat-felszabadítást ta-karja, hanem egy adott kis részterületen (<0,25ha) álló, vá-gásra már megérett fák fokozatos kitermelését. Azonban aszálaló üzemmóddal ellentétben nem törekednek szigorú-an meghatározott átmérõeloszlásra. Ez a megközelítés le-hetõséget ad arra, hogy a különbözõ adottságokkal rendel-kezõ erdõterületeket egyaránt bevonják a folyamatos erdõ-borítás fogalmi körébe, miközben nem nyesegeti le azegyéni kezdeményezõkészséget, valamint a helyi adottsá-gokhoz illeszkedõ változatok kialakulását.

A hazai szabályozás témával kapcsolatos jogszabályi vo-natkozásait a 2009. évi erdõtörvény tartalmazza, amelyeketaz alábbiakban kivonatoltam:

„5. § 13. folyamatos erdõborítás: olyan állapot, amikor atöbbkorú erdõállomány folyamatosan, egyenletesen borítjaaz erdõ talaját és az erdõ megújulása, felújítása az erdõál-lomány védelmében, véghasználati terület nélkül történik,az erdõ tájképi megjelenése nem változik;”

„29. § (1) Az üzemmód meghatározza az alkalmazhatóerdõfelújítási eljárásokat és a fakitermelés módját.

(2) Az üzemmód lehet:a) vágásos: az erdõben a véghasználatok rendszeres cik-

likussággal követik egymást;b) szálaló: felújítási kötelezettséget keletkeztetõ véghasz-

nálati fakitermelés nem történik, a faállomány fakész-lete a szálalási tervben foglaltaknak megfelelõen ala-kul, és a faállomány összetétele, kor- és térbeli szerke-zete változatos, és ezzel a folyamatos erdõborítást szol-gálja;

SZAKMAI FÓKUSZ – FOLYAMATOS ERDÕBORÍTÁS

2. kép. Örökerdõ-elvek szerint kezelt kocsánytalan tölgyes a Hárs-hegyen, egy példa afolyamatos erdõborításra

c) átalakító: a fõ szakmai cél a vágásos üzemmódról aszálaló üzemmódra való áttérés, ezért minden erdõ-mûvelési tevékenységnek és fakitermelési módnak azátalakítást, a folyamatos erdõborításra való átállástkell szolgálnia.”

„71. § (1) A fakitermelés módja lehet:c) a véghasználati kor elérése elõtt az erdõ szerkezetét

károsan nem befolyásoló, faanyagnyerésre lehetõségetadó fakitermelés (készletgondozó használat);

g) a folyamatos erdõborítás fenntartása mellett végrehaj-tott – vegyes korú és szerkezetû erdõ kialakítását ésfenntartását célzó – fakitermelés, amelynek mértéke akészletgazdálkodáson alapul (szálalás);”

Mindebbõl nyilvánvalóan következik, hogy a folyamatoserdõborítás a hazai definíciók alapján szûkített jelentésû. Ez amegközelítés – amennyiben a faanyagtermelést nem szolgá-ló üzemmódtól eltekintünk – kizárólag a szálaló üzemmódazonnali, vagy hosszú távú (átalakító üzemmód) bevezetéséttûzi ki célul.

A szálaló üzemmódot hazánkban még fenntartásokkalkezelik. Egyik indok, hogy a nemzetközi értelmezés aklasszikus szálalást csak erõsen árnytûrõ fafajokkal (pl. je-genyefenyõ, lucfenyõ és bükk) végzett speciális gazdálko-dásra vonatkoztatja, miközben hazánkban a bükk kivételé-vel e fafajok jelentõsége elenyészõ. Mi legyen például a vé-dett helyeken nagy területarányban jelenlévõ cseresekkel éstölgyesekkel? Egyik megoldás a szálaló üzemmód nemzet-közitõl eltérõ értelmezése lehetne? Ezt a legtöbben elutasít-ják – amivel egyet lehet érteni –, akkor viszont ki kelleneegészíteni a folyamatos erdõborítás fogalmát!

A német szakirodalomból (Krutzsch, 1952) átvett készlet-gondozás (Vorratspflege) – amely Möller örökerdõ eszméjé-nek lényegét próbálta megfogni – és eszköze, a készletgon-dozó-használat (vorratspflegende Nutzung) hazai meghatá-rozása is eltér annak eredeti tartalmától. Bár Madas Lászlókiváló fordításának (1999) köszönhetõen tudható a pontosjelentése. Nemcsak középkorú, hanem bármilyen korú er-dõben folytatható ez a rendszer (amely egyébként is ve-gyes korú erdõt eredményez), és benne az erdõnevelési ésa véghasználati elemek a készletgondozás jegyében ötvö-zõdnek.

Ennek ellenére, az elõzõ és a jelenlegi erdõtörvény meg-határozása szerint a véghasználati kort el nem érõ, magántu-lajdonú erdõk egyik lehetséges használati módja. Ezt meg-erõsítik a körzeti erdõtervezéshez kiadott rendeletek is:

„Készletgondozó fahasználat – erdõgazdálkodói javaslat-ra – elsõsorban azokon a kis magánbirtokokon tervezhetõ,ahol hagyományos nevelõvágás elvégzése szakmailag nemindokolt.”

„A 100%-os állami tulajdonban lévõ erdõkben készletgon-dozó használat nem tervezhetõ.”

(60/2013. (VII. 19.) VM-rendelet)A leírtakból megállapítható, hogy a hazai felfogás sok te-

kintetben a nemzetközi eredeti és a jelenlegi tartalmi meg-határozástól is eltér. A kérdés az, hogy ez a tény mennyi-ben szolgálja e módszerek elterjedését és hazai beilleszke-désüket.

Hazánkban, ahol a folyamatos erdõborítás bevezetésénekkülönleges jelentõsége van a védett állami erdõterületeken,érdemes lenne a fogalmi meghatározást a nemzetközihez

Erdészeti Lapok CXLIX. évf. 1. szám (2014. január)4

SZAKMAI FÓKUSZ – FOLYAMATOS ERDÕBORÍTÁS

3. kép. Örökerdõ-elvek szerint kezelt cseres-tölgyes a Gödöllõi-dombságon, szintén egy példa a folyamatos erdõborításra

Erdészeti Lapok CXLIX. évf. 1. szám (2014. január) 5

SZAKMAI FÓKUSZ – FOLYAMATOS ERDÕBORÍTÁS / KÖNYVAJÁNLÓ

A 2013-ban alapított, a folyamatos erdõborítás elméletialapjainak és gyakorlati megvalósításának sorozata, a Silvanaturalis periodika 2. kötete látott napvilágot a múlt év vé-gén. A kötet szerkesztõi, Bartha Dénes és Barton Zsolt (azIpoly Erdõ Zrt. Királyréti erdészetének mûszaki vezetõje)olyan régi mûveket válogattak össze, amelyek a folyamatoserdõborítással, a szálalással foglalkoznak, de eddig a szak-közönség különféle okok miatt nem férhetett hozzájuk.Jablánczy Sándor az Erdõmérnöki Fõiskola Erdõmûvelés-tani Tanszékének vezetõjeként és egyetemi tanárakéntkandidátusi értekezését „A szálalóerdõ jelentõsége Magyar-országon” címmel 1953-ban írta meg. Mivel Jablánczy pro-fesszor 1956-ban Kanadába távozott, „az értekezéseknek ismegvan a maguk sorsa” alapon mûve ismeretlenül és hoz-záférhetetlenül hevert a Magyar Tudományos Akadémiaraktárában. Az értekezés most teljes terjedelemben jelentmeg, amelynek értékét az is fokozza, hogy a szerzõ Cseh-országban végzett, s ezért már abban az idõben is széleskörû külföldi szakirodalom-feldolgozást végezhetett. A kö-tet másik részét Fekete Lajos, a selmeci akadémia utolsó po-lihisztor tanára írásaiból válogatták. Az Országos ErdészetiEgyesület által annak idején kiadott három füzet öt fejeze-te jelent meg e kötetben, amelyekbõl többek között élveze-tes stílusban az õserdõ képét, a szálalás jelentõségét, a szá-lalóerdõk kezelését ismerhetjük meg az akkori látásmódszerint.

Dr. Puskás Lajos

igazítani. A folyamatos erdõborítás rugalmasabb, helyi viszo-nyokhoz alkalmazkodó értelmezése minden érdekelt félszámára elõnyös, mert így van lehetõség a természetközelierdõgazdálkodás fejlesztésére.

A folyamatos erdõborítás értelmezésénél a hangsúlyt a folya-matos és optimális készletre kellene fektetni (inkább arra, mintazon belül egyféle módszer favorizálására), amelyet már az er-dõrészletek szintjén biztosítani kell! A szálalás, a csoportos gyé-rítés, a kiscsoportos szálalóvágás és a kiscsoportos felújítóvágásközül (az utóbbi kettõben a külföldi szakirodalomban meghatá-rozott negyedhektáros területi felsõ korláttal) egyedül az adotttermõhelyen jelen lévõ fafajok optimális fejlõdési, elegyedési,minõségi igényeihez mérten van értelme válogatni, és az utóbbihármat akár egyszerre is lehet alkalmazni ugyanabban az erdõ-részletben. Persze ez nem vezethet az alapeszme felrúgásához,például nem szabad a felújítást elsõdleges célnak tekinteni, vagyelõre meghatározott vágáskorra alapozni. Az ellentéteket –amely az ezzel foglalkozó erdészeket alapvetõen megosztja – fellehetne oldani, ha a készletgondozás eredeti értelmezését beve-zetnénk. Így a szálaló üzemmód tipikusan az árnytûrõ bükkö-sök folyamatos erdõborítással kezelésének a fõ iránya lehetne(1. kép), miközben a készletgondozás mint üzemmód és hasz-nálati mód jelenne meg rugalmasabb megoldásként a cseresek-ben és a tölgyesekben (2. és 3. kép) vagy azokon a hegyvidékiterületeken, amelyek gépekkel korlátozottan járhatók. A kü-lönbség az, hogy a készletgondozás során a kiscsoportos szála-lóvágás és felújítóvágás, valamint a csoportos gyérítés – mint akészletgondozó használat eszköztára – egyaránt elfogadható.Azonban ez a rendszer ugyanúgy az optimális készlet és a mi-nõség gondozására épülhetne, mint a szálaló üzemmódban. A

klasszikus felújítóvágásokkal szemben nem egy részterület felú-jításának, hanem a vágásra megérett fák törzsenkénti vagy cso-portos, fokozatos eltávolításának eredményeként alakul ki a ve-gyes korú erdõ (2., 3. kép). Nem is kell ezeket a használati mó-dokat külön definiálni, hanem a szálaláshoz hasonlóan egyhasználati módot, a készletgondozó használatot lehet alkalmaz-ni. A készletgondozással kezelt erdõrészletek esetében szinténnem szabad vágáskorról beszélni. Az optimális készlet és a nö-vedék valós alakulásának függvényében kell az adott idõszakbeavatkozásait megtervezni. Szlovéniában is hasonló erdõkeze-lési megoldásokat figyelhetünk meg.

A folyamatos erdõborítás nem sablonos gazdálkodásirendszer, megkívánja az erdõökológia és a helyi viszonyokmély ismeretét. Hiszem, hogy józan gondolkodással nemcsaka folyamatos erdõborítás területi mértékét növelhetjük, ha-nem rugalmasabbá és bõvebbé tehetjük elérésének eszköztá-rát – úgy, hogy a fogalom eredeti gyökereit nem veszítjük el,és nem hígítjuk fel elvtelenül annak lényegi esszenciáját!

A cikk a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0004 „Silva natu-ralis” projekt kutatásaihoz kapcsolódóan jelent meg.

Felhasznált irodalom:Krutzsch, H. (1952): Waldaufbau. Deutscher Bauernverlag. Berlin.

Madas László fordításában: Az erdõk megújítása. 1999.

Roth, Gy. (1925): A szálerdõ vágásmódjainak és állományalakjainak

nomenklatúrája. Erdészeti Lapok, 64(7): 223-250

Schütz, J-P.; Pukkala, T.; Donoso P.J.; Gadow, K. v. (2012); Historical

Emergence and Current Aplication of CCF. in: Pukkala, T.; Gadow, K. v.

(eds): Continuous Cover Forestry. Second edition. Springer

Troup, R. S. (1927): Dauerwald. Forestry, 1: 78–81.

MEGJELENT A SILVA NATURALIS 2. KÖTETE