Erdészeti Lapok 143. évf. (2008.) 7-8. füzet (július ...erdeszetilapok.oszk.hu/01724/pdf/EL2008-07-08.pdf · Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 7-8. szám (2008. július-augusztus)

ERDÉSZETI LAPOKA Z O R S Z Á G O S E R D É S Z E T I E G Y E S Ü L E T F O L Y Ó I R A T A

CXLIII. évfolyam • 2008. július-augusztus

ALAPÍTVA 1862-BEN

Elismerés a „sógoroktól”Az Osztrák Köztársaság szövetségi elnöke, 2008. március 7-ihatározatával Holdampf Gyula okl. erdõmérnöknek, a Ma-gyar Köztársaság Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisz-tériuma ny. vezetõ fõtanácsosának, az Erdészeti Hivatal ko-rábbi helyettes vezetõjének, a minisztériumi sportélet irányí-tójának az Osztrák Köztársasági Érdemrend Arany Fokozatakitüntetést adományozta, amelyet részére Josef Pröll úr, azOsztrák Köztársaság Mezõ- és Erdõgazdasági, Környezeti ésVízgazdálkodási szövetségi minisztere adott át 2008. június17-én, Bécsben.

A Debreceni Erdõpusztákért dolgozókutatókra és alkotókra egy fából ké-szült emlékoszlop hívja fel a figyelmetezután a Bánki tájház területén. Az em-lékmû felállításának gondolata a Deb-receni Erdõspusztákért Egyesület tag-

jaitól származik.Az alkotást VassTamás, fafaragónépi iparmûvész,a NYÍRERDÕ Zrt.Debreceni Erdé-szetének nyugdíj-ba vonult igazga-tó-helyettese ké-szítette el. Elõlap-jára elsõként Bo-tos Lajos erdõmes-ter, Török Gáborerdõmester, ésZoltai Lajos törté-nész neve kerültfel. Ezután azon-ban minden évben, az Erdõspusztákértkiemelkedõn sokat dolgozó szakem-berek nevével bõvül a lista – az elkép-zelések szerint mindig májusban, aMadarak és Fák napja alkalmából kerülmajd sor az ünnepségekre. Az emlék-oszlop hátoldalára az erdõpusztai„egyházas” falvak nevét faragta az

alkotó: a települések egy részét ZoltaiLajos tárta fel az 1920-as években. Azemlékoszlop-avatási ünnepségén aDebreceni Erdõspusztákért Egyesület,és a NYÍRERDÕ Nyírségi Erdészeti Zrt.képviselõi koszorú elhelyezésével tisz-telegtek az elõdök elõtt.

Kép és szöveg: Vereb István

Emlékoszlop-avatás Erdõspusztán

Tartalom

Vándorgyûlés 2008., Debrecen:Solymos Rezsõ:Erdészettudomány és erdõgazdaság ......................202

Tudományos konferencia az Agrár- és MûszakiTudományok Centrumában ....................................206

Quo vadis erdõgazdálkodás? ..................................215

Levél Szabó Imre KvVM miniszterhez ....................215

Közgyûlés az Agrárcentrumban ..............................218

Interjú Benedek Fülöppel ............................................232

Gencsi Zoltán:Erdõk a Hortobágyon ..................234

Bodor László: Félúton az erdõk energia- és élõmunka- takarékos megújítása felé! ............241

Németh Sándor: A termõföldek értékelésének legújabb gyakorlati és elméleti kihívása ........................243

Nagy Imre–Zsupán Ernõ:Tudósítás a Pannónia Napokról ....................................244

Kovacsevics Pál:Thüringiai erdészek Magyarországon ............................248

Lakatos Ferenc:A törékeny fûz károsítói ..............249

Cseresznye-F. Melinda:Egyes védett területek kisajátításáról ..........252

Németh János: Kelet és Nyugat találkozása ..................253

Sárvári János: Könyvtárunk gyarapodásáról ................254

Sztraka János:Visszaemlékezés a soproni diákévekre II. ....................255

Andrési Pál:125 éves az erdészeti szakoktatás Ásotthalmon ............257

Egyesületi hírek ..............................................................260

Erdészverseny a Vértesben ............................................262

Szakosztályhírek ............................................................263

ERDÉSZETI LAPOK • Az Országos Erdészeti Egyesület folyóirata CXLIII. évfolyam 7-8. szám (július-augusztus)FÔSZERKESZTÔ: PÁPAI GÁBOR • A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: HARASZTI GYULA

A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG: Bartha Dénes, Detrich Miklós, Lengyel László, Puskás Lajos, Sárvári János.SZERKESZTÔSÉG: 1027 Budapest, Fô u. 68. Telefon: 201 62 93, fax: 201 77 37 • Mobil: 06 30 97 15 255 • e-mail: [email protected]Ó: Országos Erdészeti Egyesület, 1027 Budapest, Fô u. 68. • FELELÔS KIADÓ: DR. PETHÕ JÓZSEF elnök

Nyomdai munkák: INNOVA-PRINT, Budapest • Felelôs vezetô: ifj. Komornik FerencA kézirat lezárva: 2008. július 31.ISSN 1215-0398Terjeszti az Országos Erdészeti Egyesület. Felvilágosítást a lappal lapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosok a szerkesztô véleményével, azok tartalmáért min-denkor a szerzô felel. Honoráriumot megegyezéssel csak felkért írásokért, illetve grafikai munkákért fizetünk.A címlapon: Montázs az ERTI kutatási területeirõl

A harmadik oldal

Az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) 139. Ünne-

pi Közgyûlését az elõzõ évek gyakorlatától eltérõ-

en, a szakma átfogó kérdéseit „terítékre hozó” ún.

Konferencia Vándorgyûléssel vezette be. A találkozó je-

lentõségét az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) fenn-

állásának 110 éves évfordulója, egyediségét az intézmény

elsõ önálló vándorgyûlés-szervezése adta, debreceni hely-

színnel. Az összejövetel elsõ napján szembesültünk az ER-

TI „egy vágásfordulónyi” – az OEE-vel összefonódó – tör-

ténetével. Majd kutatási eredményeinek – szekcióülések

keretében történõ – felvillantásával mai mûködésének

klasszikus hagyományokra épülõ lényegét mutatta be. A

szakma „elõterében várakozó” megoldandó feladatok Er-

dészeti Fórum elé vitelével régi elvárást teljesített, már-

mint azt, hogy a döntéshozók és erdészek nyílt vitája

mindezeket jó irányba segítse. E konferencia nap –

nagyarányú részvétel és érdeklõdés mellett – a magyar er-

dészettudomány jó hírverése volt. És az igazság napja is,

hisz – a Fórumon – a szakma minden szintjérõl bátor

megnyilvánulás hallatszott az állami erdõ egy kézben

tartása, egységes kezelése és az erdész szakma fontosságá-

ért való kiállás, azaz a szakma meghatározó – bár ko-

rántsem a teljes körét felölelõ – kérdéseirõl. Jó érzés volt

hallani erdészkollégáktól az erdõféltés, az erdész iránt ér-

zett szolidaritás hangját. Mégis, e nap zárásaként egy kí-

vülálló az erdészeti vezetés bizonyos köreinek egységet

megosztó, fellazító magatartását említve, körünkben

disszonanciát szült. Erre csak egy válasz adható, ahogy

Majer Antal erdésztudós professzor írta: „A napi, a pilla-

natnyi elõnyökért, a magánérdek elõtérbe helyezéséért sú-

lyosan vét a köz ellen, aki nem tud ellenállni. A mai élet

parancsa az erdõ fenntartása, sokoldalú hozamainak

növelése, tartamosságának elõsegítése csak olyan szakem-

berek vezetésével valósulhat meg, akik kiváló szakmai tu-

dásukat a társadalom széles rétegeinek igényeihez tudják

igazítani.” Ez a humán környezet kell ahhoz, hogy az er-

dészettudomány ne takaréklángon mûködjön, a hatóság

teljes vértezetben álljon az erdõ védelmében, az oktatás

helyét és minõségét õrizze, s a gazdálkodás ne kénysze-

rüljön örökös kompromisszumra.

Az ERTI erdésztarisznyánkat nagyon értékes muníció-

val töltötte tele. Köszönet érte:

dr. Pethõ József

OEE elnök

202 Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 7-8. szám (2008. július-augusztus)

Visszatekintve a múltra, csak a legna-gyobb tisztelettel gondolhatunk elõde-inkre, akiknek elsõsorban köszönhetõ,hogy számos gond és mellõzés ellenéreaz elsõ három, majd az ötéves terv so-rán a háború által okozott „erdõ-sebe-ket” sikerült begyógyítani úgy, hogy alegjobbak már az erdõgazdaság fejlesz-tésére, a jövõ megalapozására gondol-hattak.

A szakismeretek, a jól képzett szak-emberek hiányának pótlása, az erdé-szetpolitika világos megfogalmazásá-nak sürgetõ volta jelentette ebben azidõszakban többek között a legsürgõ-sebb tennivalót. Soproni egyetemi pro-fesszoraink, erdésziskoláink tanárai en-nek szellemében végezték oktató-neve-lõ tevékenységüket. A gyakorlatbandolgozó erdész szakemberek is vártákaz eligazítást, a feleletet: hogyan to-vább? A kérdések sokaságára kívántakválaszt adni legjobb erdész szakembe-reink azzal, hogy elkezdték megfogal-mazni, majd el is készítették a szakmaiútmutatókat, utasításokat, végül a Zöldkönyveket.

Erdõmûvelési, Maggazdálkodási, Er-dõsítés és fásítási, Erdõnevelési, Erdõ-használati, Erdõrendezési, Erdõvédel-mi (stb.) útmutatók és utasítások sor-ban jelentek meg, amelyeket, mint agyakorlatban dolgozó erdõmérnök szak-vezetõk, folyamatosan oktattunk, ame-lyekbõl valamennyi erdész szakember-nek vizsgát kellett tennie.

Ezek voltak a KIS Zöld könyvek.Napjainkban is sokat forgatom õket,

és hálás tisztelettel emlékezem szerzõ-ikre, akik közül csak néhánynak a ne-ve szerepel egyik-másik utasításon.Valamennyiük nevére sajnos már énsem emlékezem. Csak néhányuk ne-vét tudom itt felsorolni, mint: BabosImre, Barlaí Ervin, Bakkay László,Borsai Ferenc, Bontai Ferenc, FeketeGyula, Holdampf Gyula, Jerome René,Jakóts László, Keresztesi Béla, MagyarJános, Riedl Gyula, Rott Ferenc, SaliEmil, és még sokan mások. Õk azok,akik már elmentek, de szerencsésekvagyunk azért, mert a szerzõk közülmég néhányan élnek. Az általuk meg-fogalmazott és a MÁLLERD, majd azOEF által kiadott utasítások, útmuta-tók tartalmának a legnagyobb részema is helytálló. Örülnék, ha ezek nap-

jainkban is ajánlott irodalomként sze-repelnének a szakoktatásban. A kü-lönbözõ vizsgákon csak ritkán hallaniróluk. Meglepõdve tapasztalom néhaazt is, hogy a jelen kor egyes „kiváló-ságai” (?), fõleg akik nem erdészek, új-donságként adják elõ azt a szakmai ja-vaslatot, eljárást stb., amit elõdeinkmár jóval korábban megfogalmaztak.Azt viszont már nagyon nehéz szó nél-kül hagyni, hogy a bemutatókon jelenlevõ erdészek között is akadnak, akikcsodálkozással veszik tudomásul azilyen „Újdonságokat” és gyarapítjákazok sorait, akik elmarasztalják az em-lített kiváló elõdeink alkotásait és azáltaluk kemény munkával elért fejlesz-tések eredményeit.

A hipotézisek sorát néha úgy adjákelõ egyesek, mint bizonyított szakmaiigazságokat. Tudományos kutatások so-rán a feltevéseknek, a hipotéziseknek isvan helye. Közülük számosan szakmaiigazsággá, valósággá válhatnak, ha akutatás kellõen igazolja õket. Szóban ésírásban több esetben hangsúlyoztamezt, mert köztudott, hogy az erdõben al-kalmazott különbözõ eljárások, mód-szerek akár évszázados hatásúak. Haezek tudományos, gyakorlatban beváltalappal nem rendelkeznek, súlyos ká-rok okozóivá válhatnak. Amikor ez ki-derül, a téves javaslatok, eljárások hir-detõi legtöbbször már nem élnek. Fele-lõsségre vonás elmarad, helyette sajnál-kozunk például azon, hogy a magára

DR. SOLYMOS REZSÕ*

Erdészettudomány és erdõgazdaságSzakmai utasítások és „Zöld könyvek”

1952 –1962

* Akadémikus

A második világháború erdeinket sem kímélte. Lövedékek és bombák általmeggyötört erdõrészletek, az oda-vissza mozgó frontvonalak, amelyek faál-lományokat taroltak le vagy tettek tönkre, a túlzott mértékû helyi fakiterme-lések, a megszállók részére jóvátételben átmenetileg átadott erdõk, a fel nemújított vágásterületek, az elmaradt nevelõvágások sokasága miatt a megseb-zett fákkal együtt könnyeztek az erdészek… Felmérhetetlen szerencséje amagyarországi erdészetnek, hogy erdõmérnökeink, erdészeink sora hiva-tásbeli kötelességének tekintette az erdõk sebeinek mielõbbi begyógyítását.Az államosítással „új gazda” adta ki az utasításokat, amelyeket sokszor kísér-tek a szakembereket megalázó megjegyzések. Nem volt könnyû megszokniaz „erdõgondnok-helyetteseket”, majd késõbb a „kívülrõl jött” felsõ szintûvezetõket. 1947-1951 között mint erdõmérnök-hallgató a nyári gyakorlato-kon szereztem tapasztalatokat és gyûjtöttem kiváló példákat, amelyeket idõ-sebb kollégák szakmaszeretete, a jogos sértõdöttségen való felemelkedéseszolgáltatott. Szolgálták õk a szakmát és bíztak a jövõben, a politikai változá-sokban, amelyek csak közel egy fél évszázad múltán következtek be.

Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 7-8. szám (2008. július-augusztus) 203

hagyott újulatban, fiatalosban az invazívnövények foglalták el az értékes fafajokhelyét. Nagyon nehéz a probléma he-lyes megoldása azért is, mert az újdon-ságnak ható javaslatok tevõi legtöbb-ször jó szándékú, erdõt és természetet amaguk módján kedvelõ, védõ szemé-lyek. A KIS ZÖLD KÖNYVEK nem a hi-potézisek sora, hanem a gyakorlat általigazolt gazdag tapasztalatok, az 50-esévek tudományos ismereteinek világo-san megfogalmazott gyûjteménye. Ezekmegújítása és a bennük foglaltak megis-merése is halaszthatatlan feladat.

A szakismeretekkel való intenzív fog-lalkozás, az erdész szakemberek szak-mai színvonalának gyors emelkedése, ésa gazdasági élet több tényezõje is hozzá-járult ahhoz, hogy 1954-ben megszüle-tett az MT által jóváhagyott 1040-es erdõ-gazdaság-fejlesztési határozat. Ennek ahatározatnak a megfogalmazása és elfo-gadtatása hazai erdész szakembereinkkimagasló sikere volt az akkori politikai,gazdasági viszonyok között. Leírták, ésle merték írni a kor ismert legmagasabbszakmai szintjén a szakmai lehetõsége-ket, az erdõgazdálkodás biológiai határ-ait és a jövõ reálisan megfogalmazott ter-veit. E helyen nincs lehetõség a terjedel-mes határozat ismertetésére, csupán né-hány részletét emeljük ki:

– Az ország faellátásának javítása,a meglevõ erdõk fatermésének növelése,új erdõk telepítése és fásítások útján.

– Az erdõmûvelésben a mennyiségicélokkal szemben a minõségiek elõtérbehelyezése.

– Meg kell vizsgálni a miniszterta-nácsi határozat értelmében a tudomá-nyos intézet és a fõiskola munkáját.

– A természetes felújítások nagyobbmértékû alkalmazása az egész népgaz-daság érdeke.

– A tarvágás hegyvidéken 1, alföl-dön 5 ha-nál nem lehet nagyobb.

– Jó növekedésû, vágásra nem érettfaállományok kitermelése elkerülendõ.

– Gondoskodni kell a megfelelõ minõ-ségû és elegendõ facsemete nevelésérõl.

– Az erdõgazdaságot és a faipart egy-mással összefüggésben kell fejleszteni.

– Harcot kell folytatni a gazdaságivezetés megjavításáért stb.

A felsoroltakhoz hasonló, számos ja-vaslat és elõírás erõsítette az erdõgazdál-kodást. Nem véletlen, hogy ezzel egyidõben jelent meg Babos Imre: „Magyar-ország táji erdõmûvelésének alapja” cí-mû, valóban korszakalkotó munkája.

Az erdész „szakmaiság” fellendülõ-ben volt, az OEE Helyi Csoportjai és aKözpont sorozatos elõadások keretében

tartotta ébren a szakemberek érdeklõdé-sét, akik parázs viták keretében szerez-tek érvényt fejlesztési javaslataiknak.

A nagymérvû szakmai érdeklõdésoda vezetett, hogy egyre többen ismer-ték fel azt, hogy a különbözõ helyi irány-elvek, megoldások között számos olyanis elõfordul, amelyben a szakmai néze-tek nem mindig felelnek meg az erdõ-gazdálkodás biológiai, ökonómiai éstechnikai vonatkozású fejlesztésének.Ugyanakkor a táji erdõmûvelés létjogo-sultsága polgárjogot nyert, amelynekkövetkeztében a tájon belüli egységesirányelveket szorgalmazták és nem azországos jellegû „merev” erdõmûvelésieljárásokat. Az akkori Országos Erdé-szeti Fõigazgatóságon fokozatosan azerdõmûvelést tekintették az erdõgaz-dálkodás alapjának, szorgalmazva a ter-mészetes felújításokat, az elegyes erdõklétesítését és az erdõnevelést, ezen be-lül az õshonos fafajok, a vad gyü-mölcsfák védelmét.

A kutatásban is egymást követve szü-lettek új eredmények. A termõhelyfeltá-rás, az erdõtipológia kilépett a laborató-riumokból, egymást követték e témakö-rökben tartott tanfolyamok, tapasztalat-cserék. Az OEF jelentõs mértékben tá-maszkodott az ERTI-javaslatokra és az 50-es évek végén úgy döntött: Ki kell dolgoz-ni erdõgazdasági nagy tájanként, tájegysé-genként a táji erdõfelújítások és erdõtele-pítések irányelveit. Megszületett a Zöldkönyvek összeállításával kapcsolatos ha-tározat. Visszatekintve ezen idõre, maúgy tartom, hogy ez egy Erdõmûvelésimozgalom volt, amely az erdõmûvelés fel-lendítését, és fejlesztését tûzte zászlajára.

Érdemes ennek a Mozgalomnak atörténetébõl néhány dolgot kiemelni:

1. Termõhely-feltárási tanfolyamokaz ERTI-ben és erdõtipológiaiak Ugodon.

2. Az erdõgazdasági tájakon belül a„kis tájak” kialakítása az illetékes erdõ-gazdaságok által.

3. Az irányelvek kidolgozása erdõ-gazdasági tájanként, a kidolgozást ahelyi erdõmûvelõk végezték.

4. Az irányelvek lektorálása neveserdészeti szakemberek által, javítások.

5. Az irányelvek megvitatása erdõ-gazdaságonként szervezett vitanapon,amelyek eredményeként véglegesítvelettek az egyes tájakra vonatkozók.

6. A zöld könyvek végleges szerkesz-tése, kiadása.

7. Egyidejûleg: erdõmûvelés, erdõti-pológia könyvek kiadása az általánosirányelvek gyûjteményeként.

8. A könyvekben foglaltak gyakorla-ti érvényesítése.

Ezek csak kiemelt eseményei a tör-ténteknek. A lényeg az, hogy a magyar-országi erdõmûvelés mindezeknek kö-szönhetõen is a fénykorát élte.

Az elmúlt évek újabb tudományos ésgyakorlati eredményei, a szemléletvál-tás és az erdõk fenntartásának, fejlesz-tésének a kérdései nyomán egyre több-ször vetõdött fel nem egy, hanem sokkolléga és intézmény részérõl az, hogymeg kell újítani a zöld könyveket. Fo-kozatosan megszületett a döntés, bár azegyetértés nem volt teljes.

Magam azt javasoltam, hogy az er-dõmûvelés fellendítése, fejlesztése le-gyen ismét a központi cél, ennek szol-gálatában ismételjük meg az egykorvolt „Erdõmûvelési mozgalmat” – mi-ként ezt az elõbbiekben leírtam. Az er-dei ökoszisztéma szemlélet, az ökoló-giai alapok erõsítése, az erdõ rendelte-tésében történt hangsúlyváltozások, atermészetközeli erdõgazdálkodás, éstöbb más tényezõ jelentette a továbbfej-lesztés lényegét. A tájankénti leírások, atájbeosztás és a többi teendõ javaslatomszerint változatlanul a helyi szakembe-rek feladata kellene, hogy legyen. Job-ban kell bennük bízni, miként annakidején bennünk is megbíztak az illeté-kesek. Nem valószínû, hogy példáulegy egyetemi tanszéken jobban ismerikaz adott tájat, mint a helyiek stb. Javas-lataim elszálltak. Úgy hallottam, hogyegy könyv állítólag már elkészült. Mosta véleményem az, hogy: Lehetséges,hogy nagyszerû könyvet, vagykönyveket állít össze az új, nagyonszûk körû szerzõi együttes. Ezek vé-leményem szerint lehetnek jó szak-könyvek, de NEM a Zöld Könyvek ésaz Erõmûvelési mozgalom utódai.


DD ebreczen. igen régi és nevezetes királyi város Észak-Bihar v.-megyében, homokos rónaságon, Pesthez24, N.-Váradhoz, mellynek kerületéhez csatolta-

tott, 7 mfdnyire, saját postahivatallal. Hosszas kerekded for-mára van építve, s kerülete 1 mérföldet foglal el. Utczáihosszak és szélesek, s nagy részt egyenesek is, de kõvel nincse-nek kirakva. Az ó város maga mély és széles árokkal vétetikkörül, s bele 8 kapu vezet. Az árkon kivül van az Ispotály ne-vezetü külváros egy reform. szentegyházzal, több uj ültetvény,és az idegen kereskedõk kõbõl s deszkából épült sátorai utczá-kra felosztva, mellyek különben lakatlanok, de a hires 4 or-szágosvásár alkalmával megnépesülnek, ezekben árulván amondott kereskedök portékáikat. A házak többnyire földszin-tiek, cseréppel és zsindelylyel fedettek, ámbár itt ott nádaso-kat is láthatni még. Csaknem mindenikhez tágas kert és ud-var tartozik. Nevezetesebb épületei: a roppant nagyságu, 2 to-ronynyal ékesitett uj reform. szentegyház a városnak csaknemkellõ közepén; közel hozzá a kétemeletes collegiumi épület; aref. ó-szentegyház magas bádogos tornyával; a piaristák zár-dája és szentegyháza, mellynek alapját gr. Csáky cardinal ve-tette meg 1726-ban; a városháza; sóház és dohánygyári épü-letek. - Népessége ezelõtt az 50,000 számot is meghaladta, ha-nem a mostani összeirás, mint irják, csak 33,000 fõt talált, haugyan ki nem felejtettek azon igen számos lakosok, kik a la-nyákon, erdõkben és szõlõkben tartózkodnak állandóul. Val-lást illetõleg mintegy 2000 r. katholikust, kevés ágostait kivé-ve, mindnyájan reformatusok 5 lelkészszel. Nyelvre nézve pe-dig mind tõs gyökeres, erõs, izmos, el nem korcsosult magya-rok. - Fõ foglalatosságuk a földmüvelésen és a baromtartásonkívül; a nyers termékekkel, s barmokkali kereskedés, és a kéz-müvesség mindenféle alakban. Különösen emlitést érdemel-nek: a vásári magyar szabók, szürszabók, gubacsapók, csiz-madiák, csulorások, pipacsinálók, fésüsök, vargák, szijgyártók, kik Magyarország nagy részét bejárják kézmüveikkel. A szor-galmas fehérnép pedig a szappanfõzésben és kenyérsütésben tünteti ki magát és méltán, mert a debreczeni szappan fejérsé-gére és könynyüségére, ugy szinte a buzakenyér is országszerte hiresek. A hentesek százanként veszik õszszel s hizlalják a ser-téseket, s Szepes, Gömör, stb. megyéket Debreczen látja el szalonnával. - Kereskedõi közt 2 szilárd könyvkereskedõ is találta-tik, mi nagy ritkaság hazánkban. Van itt a reformatusoknak virágzó Collegiumak, melly Magyarországon legnagyobb tanin-tézet a reformátusoknál, 12 rendes tanárral, az alsó osztálybeli változó tanitókat ide nem számitván, jeles könyvtárral ésphysicai gyüjteménynyel. Továbbá találtatik itt egy kir. kath. gymn. a piaristák alatt; városi könyvnyomda, jó karban levõ ár-vaház, harminczad-posta-lóhivatal. Négy országosvására a pesti után egész Magyarországon legnevezetesb.

A város roppant határa kelet felõl Szathmár vármegyéig szögellik, fekszik Bihar és Szabolcs vmegyékben, szinte 10 mfd. hossza-ságban a Tiszáig nyulva; szélessége két, néhol 1 mérföld, a gr. Gyulaiak birtokában levõ macsi és hegyesi puszták közt pedig alig félmérföld. A keleti oldalon nagyobb részt erdõség van, u. m. Gut, Fancsika, Pacz, Savóskut, Haláp, Bánk, Nagycsere, Monostor és azApafája. Ezen erdõségek lapályain terjedelmes kaszállók léteznek, mellyek polgárok által biratnak. Észak felõl egy órányi járásra a

várostól fekszik Hadház felé Pallag 4000holdas puszta, melly haszonbérbe van ad-va; ugyancsak észak felõl a Nagyerdõ má-sik oldalánál van helyezve a böszörményiutban a folyási igen termékeny s nehányszáz holdra menõ kaszálló. - Ezután követ-kezik a város körüli több ezer holdat tevõlegelõgyep, mellynek éjszaki és keleti olda-la felé fekszik maga a város, szõlõskertek-tõl körülövedzve. Dél felõl a legelõ és On-dód puszta mentiben Szepes és Ebes pol-gári tanyákkal rakott puszták helyezvék;keleti oldalában pedig a várostól ½ órá-nyira a szepesi 900 holdas nagy részbenszántóföldnek is használható városi ka-szálló. - A város körüli legelõn tul nyugatfelé kezdõdnek az andódi pusztán a ház-telkek után esõ földek egy tagban, minde-gyik ház után mintegy 30 annyi nagyságu

A nagytemplom

A városi könyvtár épülete


föld mint a belsõ telek; s valamint a külsõ pusztán tanyákat, ugy ezeket is elkülönözve birhatják a tulajdonosok, de eddig el nemadhatták külön házaik nélkül. Az ondódi pusztán tul egybefüggésben esik a hegyesi polgári tanyákkal rakott puszta, mellyhez ke-beleztettek Vajdalapos, Kertõ, Kis és Nagy-Álomzug, Lengelaposa nevü puszta-részek. E pusztának Kösü vize mentiben fekvõ részeKösüszegnek neveztetik. Az Elep szélét, a hortobágyi nagy legelõ felé, körülövedzi a Kadarcs vize, melly a Tisza árjából vevén táp-lálékát, száraz években kiszikkad. Az elepi pusztán tul van a Hortobágy-melléki több ? mföldre menõ gyeplegelõ, mellynek azon-ban rendkivüli árviz idején csak kis része marad szárazon, de hátasabb részeirõl hamar lefoly a víz, más része folyvást sásos, gyé-kényes, zsombikos, kevés hasznu legelõt ad. A Hortobágy vizénél a pesti országutban van a városi nagy vendégfogadó, s hozzá kö-zel a mátai 600 holdas városi és a malomzugi nehány száz holdas kaszállók. E nagy terület, mellynek közepét a Hortobágy hsait-ja, általában szikes vegyületû, melly jó tápláló füvet ad ugyan, de keveset, és hamar szárazság áll elõ. E hiba fõleg megvan a kir.kincstártól bírt Zám és Ohat pusztákon, mellyeken az eke alá mivelhetõ, vagy kaszállónak használható föld nem tesz többet 7000holdnál. E szántóföldek nem debreczeni polgárok által használtatnak, hanem a körülfekvõ tiszai helységek bérlik ki évenkinti kiosz-tás szerint, olly módon, hogy egy hold földtõl egy kõbõl tavaszi életet adnak, s a város kaszállóin egy napot dolgoznak. Az ohati pusz-tán van a város majorja, a felügyelõi lakkal, hol a város ménese is tanyázik. E tisztség körébe tartozik a haszonbérleti földekre fe-lügyelni, azokat kiosztani, egyszersmind a városnak mintegy 100 kanczából s ehhez alkalmazott csikókból álló ménesének gondjátviselni. A ménes szükségén felüli takarmány erdélyi ugynevezett purzsásoknak adatik ki, kik juhseregeikkel télre a tiszamelléki la-pályokra levándorolnak, s áttelelvén itt, miután juhaik leellettek, Sz.-György nap után ismét visszatérnek Erdély bérczeire. A polgá-ri tanyák, mint mondók, a szepesi, ebesi, macsi, kis- és nagy-he-gyesi s elepi pusztákon vannak elhintve. A tanya-földek birtokimennyisége mezei törvény által van szabályozva; három nyilas-tól kezdve (egy nyilas = 9000 öl) minél kisebb terület tanya-fel-fogáskor nem adatik, fokonkint feljebb 16 nyilasig, melly körül-belõl 130 holdat tesz. E földmennyiségen kívül van mindenkinekház után való földe, melly 30-szorta nagyobb a belsõ teleknél. Atanya és ház utáni földeken kívül is osztatnak még két és hét évihaszonvételre, mérsékelt bérért, szántóföldek, mellyek ürgenyila-soknak neveztetnek. Az erdei kaszállók mennyiségének is vanmértéke, t.i. 10 boglyásnál többet egy polgár nem birhat. Mindennyilas után joga van a polgárnak a városi nagy legelõn 5 daraböreg szarvasmarhát vagy lovat, vagy e helyett 50 darab juhotvagy sertést legeltetni, igavonó marháin, s a városban tartott te-henein kívül; ezenfelül legelõbér fizettetik. - Debreczen, mint pe-cséte vallja, már a 13-ik század második tizedében városi joggalbirt, oklevelekkel mindazáltal szabadságait a 15 századnál fel-jebb nem tudja vinni. 1405-ben Buda kiváltságait nyerte meg,ekkor az is rendeltetvén, hogy kõfallal kerittessék, de hogy ezekvalaha felépültek volna, semmi sem bizonyítja. - 1440-ben Zsig-mond király Szklabonya várral együtt Baliczky Andrásnak 13ezer forintért elzálogositotta. - Késõbben Belgrádért György rác-zországi despota kapta meg cserében több várossal és várralegyetemben, de ez Debreczent a nagy Hunyadi Jánosnak enged-te. Jánosról hátramaradt özvegyére Szilágyi Erzsébetre szállott. -Mátyás király adományából Zápolya János vette át. Mátyás ha-lála után 1490-ben a Rendek Corvin Jánosnak ajándékozták; ezDebreczeni s több más helységet 1482. Derencsényi Imrének 8ezer arany forintért zálogba adta, késõbb ismét Zápolya családrajutván. II. Lajos eleste után I. Ferdinand Debreczent ChevlárMóre Lászlónak ajándékozta; Zápolya János pedig mindjárt or-száglása elején Ártándy Pál máramarosi fõispánnak engedte, sezt a birtokban I. Ferdinand is megerõsitette. Debreczen birtoko-sai közt olvashatni Seredy Gáspárt is, ki ezt I. Ferdinandtól zálogban kapta. – Az 1538-ban történt és 1552. megujitott egyezkedéskövetkeztében, Debreczen II. Jánosnak, Zápolya örökösének visszaadatott. - Ennek halála után mindég az erdélyi fejedelmek bir-ták; végre koronánk alá jutott, és mielõtt Rudolf 1600-ban, és I. Leopold 1689. régi szabadságait uj adományokkal erõsíték, sokfé-le viszontagsága, s a török és tatár seregek által szenvedett számtalan nyomorai után 1693-ban ujra a királyi városok sorába véte-tett, s 1715-ben beczikkelyeztetett. - Az 1848/9 ki magyar forradalomban polgárainak az aradi ostromnál s az erdélyi harczokbankitüntetett vitézsége által lett hiressé - ki nem ismerné a debreczeni, veres pántlikások nevét? - még inkább pedig az által, hogy apesti országgyûlés s a magyar kormány 1849 elején Debreczenbe tétetett át, és a nagy reform. egyházban mondta ki Kossuth Lajoskormányzó az apr. 14-ki határozatot, t.i. Magyarország függetlenségét Ausztriától.

Végre Debreczennél történt aug. 2-án azon ütközet, mellyben h. Paskevics és Konstantin cs. fõherczeg 80000 muszkával,Nagy-Sándor magyar tábornok 13000 fõnyi seregét hirtelen meglepve, egészen szétszórta; ámbár a muszkák is igen sokatvesztettek, 2 tábornokuk elesett, s a magyar tüzérséget a hivatalos muszka haditudósitás is kiemelte. De bezzeg meg is la-kolt ezért a szegény Debreczen, mert ez 3 napig a muszka és kozák és cserkesz seregek prédálásának vala átengedve; de még-is fel nem gyujtatott mint Losoncz.

(Fényes Elek Geographiai Szótára, 1851.)

Bocskay István szobra


Zsúfolásig megtelt a központi aula avándorgyûlés résztvevõivel. Felkért elõ-adóként Prof. Dr. Nagy János prorek-tor, centrumelnök, Magyar Nemzeti Va-gyonkezelõ Zrt. elnöke köszöntötte amegjelenteket és a nemzeti erdõvagyonkezelésének jövõjérõl tartott elõadást.

Sirman Ferenc FVM szakállamtitkáraz erdõgazdálkodás jelentõsége és avidékfejlesztés aktuális kérdéseit tag-lalta.

Ezt követõen dr. Pethõ József, azOEE elnöke beszélt az erdészeti kutatásszerepérõl az erdõgazdálkodás gyakor-latában, majd dr. Führer Ernõ, az ERTIfõigazgatója a 110 éves Erdészeti Tudo-mányos Intézet mai helyzetérõl, jövõ-beni elképzeléseirõl tartott elõadást.

Ezután három szekcióban hangzot-tak el tudományos elõadások, melyeketkivonatosan közlünk.

Mátyás Csaba – Nagy L.– Újváriné Jármai Éva

A klímaváltozás hatása fafajainkalkalmazkodóképességére –

elemzés és elõrejelzésAz erdei fafajaink zonális elõfordulásaitmeghatározó éghajlati jellemzõk a várha-tó klímaváltozás következtében jelentõ-sen átrendezõdhetnek. Az erdõgazdálko-dás lehetõségeit, eszközrendszerét, jöve-delmezõségét ezek a változások a fafaj-összetételen, az állományok fatermésén,stabilitásán keresztül alapvetõen fogjákbefolyásolni. Az éghajlatváltozás hatása-inak prognosztizálásához szükség van aklímazonális vegetáció várható átalakulá-sát befolyásoló faktorok vizsgálatára, illet-ve képet kell alkotnunk arról, hogy azegyes fafajok milyen mértékû változástképesek elviselni, hogyan reagálnak a klí-matényezõk megváltozására.

Elemzéseink alapját az adja, hogy azélõlények globális elterjedési korlátjátegyebek mellett a klímatényezõkkelszemben megnyilvánuló élettani tolaran-ciahatáraik szabják meg. A közismerttényhez egy kevésbé figyelembe vettmegállapítást kell hozzátennünk: ezeknekaz élettani határoknak egyértelmû geneti-kai meghatározottsága van, vagyis a tole-rancia alapvetõen genetikai okokra vezet-

hetõ vissza. A bioklimatikus modellezéstehát végsõ soron a faj genetikailag meg-határozott toleranciahatárainak kutatása.

A szárazsági határt kijelölõ toleranciagenetikai vizsgálatára 3 fafaj közös te-nyészkerti adatait elemeztük. Vizsgálata-ink elvi alapját az a meggondolás adja,miszerint egy adott környezethez alkal-mazkodott származás mintázása és kísér-letbe helyezése során a populáció egy,feltehetõleg az eredetitõl eltérõ termõ-helyre kerül, azaz tulajdonképpen egyet-

len generáció alatt beálló klímaváltozástél át. E változás mértékét a származásihely és a kísérlet helyének klimatikus kü-lönbsége jelenti. Több populáció együt-tes vizsgálata során pedig lehetõségünknyílik eltérõ mértékû és irányú változá-sokra adott adaptív válasz vizsgálatára. Azeredmények igazolják, hogy adott fajonbelül egy populáció reakciója az áreábanelfoglalt helyszíntõl és az evolúciós elõz-ményektõl függ.

Az elterjedés szárazsági (ariditási), va-gyis alsó határán már kismértékû szára-zodás is növedékvisszaesést és mortali-tást eredményez, mert ezek a populációk,alkalmazkodottságuk ellenére, eredetielõfordulási helyükön is stresszhelyzet-ben vannak (a klímaoptimum-eltolódástörvénye miatt). Egy feltételezett 2 °C-oshõmérséklet-emelkedés esetére a ned-vességre különösen érzékeny lucfenyõés bükk esetében a magyarországidombvidéki elõfordulások komoly ve-szélyeztetettsége valószínûsíthetõ, mindegészségi állapot, mind növekedés tekin-tetében. A növedékvisszaesés a többi fa-fajt is érinteni fogja, érzékenységük ésaktuális termõhelyük függvényében.

A következõ 3-4 évtizedben várhatóváltozások a jelenlegi faállományok lega-lább felét érinteni fogják. Alkalmazkodá-suk lehetõsége elsõsorban a fenotípusosplaszticitás mértékén fog múlni. Ezen tu-lajdonság fokozott figyelembevétele aszaporítóanyag-források kiválasztásánálés használatánál kiemelt fontosságú.

Tudományos konferencia az Agrár- ésMûszaki Tudományok Centrumában

Balról: Führer Ernô, Nagy János, Sirman Ferenc, Pethô József és Marosi György levezetô elnök

1. szekció:Klímaváltozás és az erdõk

Szekcióelnök: Somogyi Zoltán

Mátyás Csaba, NyME


Szabados IldikóVáltozó klíma –

mit mondanak a fák?Európában a mûszeres meteorológiaimérések nagyjából 150 éves múltra te-kintenek vissza, míg más földrészekenennél csak jóval rövidebb idõszakra.Azonban korábbi korokból is rendelke-zünk még írásbeli adatokkal. Természet-tudósok, orvosok végeztek hõmérsékletiés légnyomásméréseket; egyházi króni-kák, hadinaplók, személyes levelezésekszólnak a XVII-XVIII. század idõjárásáról.A klímakutatás irányából folyamatosannõtt az igény a hosszú és rendszeresadatsorokra, így fordultak a kutatókolyan réteges természeti képzõdményekelemzéséhez, mint a korallok, üledék- éscseppkõminták. A két legismertebb idõ-járási rekonstrukcióra alkalmas képzõd-mény a jégfurat és az évgyûrû.

A leghosszabb jégfuratok hosszúsá-ga eléri a több kilométert is, az eddigileghosszabb 3,2 km, amely mintegy 800ezer év meteorológiai információját hor-dozza magában. A jégbe záródott lég-buborékok oxigénizotóp-tartalma, szo-ros kapcsolatban áll a levegõben lévõszén-dioxid koncentrációjával. A jégfu-ratok magas költségigényét és földrajzilehatároltságát ellensúlyozza az évgyû-rû. A növedékcsapos mintavétel gyorsés viszonylag olcsó, továbbá nagy föl-drajzi területrõl gyûjthetõ be; ellenbenegy mintával csak néhány száz év fed-hetõ le, régebbi beépített faanyagok,régészeti leletek évgyûrû-szélességigrafikonjai azonban egymásba építhe-tõk, akár több ezer évre visszamenõle-gesen is. Az évgyûrûszélesség vagy -sû-rûség a termõhelyi viszonyok mini-mumtényezõjével áll szoros kapcsolat-ban: sivatagi körülmények között a csa-padék, hegyvidéken és a tajgában a hõ-mérséklet rekonstrukciójának alappillé-

re. Mérsékelt éghajlatú területeken – ki-sebb megbízhatósággal ugyan – mind-két rekonstrukcióra alkalmas lehet.

Az Erdészeti Tudományos Intézetbenévgyûrûelemzés során az erdõhöz, erdõ-gazdálkodáshoz közelebb álló témakö-rökkel foglalkozunk: vizsgáljuk az év-gyûrûszélesség kapcsolatát a különbözõidõszakok csapadékösszegével, aszály-indexével. A korreláció erõssége kijelöliazon idõszakokat és az idõszakok sú-lyát, amelyek döntõen befolyásolják avastagsági növekedés mértékét. Ezen vi-szonyszámok ismeretében történik an-nak az erdészeti aszályindexnek a kidol-gozása, amely a hazai erdõtársulások el-terjedéséhez köthetõ, felváltva ezzel egyrégebbi paramétert. (Mátyás–Führer Er-dõ-klíma NKFP projekt) Az évgyûrûe-lemzést használjuk eszközként a termé-szetes lékek kialakulási idejének megha-tározásában, és kiinduló pontot jelent atovábbi ok-okozati viszonyok felderíté-sében. Egykorúnak tûnõ erdõben vég-zett méréseink derítettek fényt arra atényre, hogy ott nemcsak a nyilvántartott120 éves bükkök élnek, hanem nagyjá-ból 80 évvel idõsebb fák is, amelyek év-tizedekig éltek az állomány alatt, majd avégvágást követõen már az új fákkalegyütt indultak intenzív növekedésnek.

Somogyi Zoltán – Führer ErnõAz erdõk szénmegkötõ

képességérõl...A magyar erdõk szénlekötésének érté-ke évi kb. 10 milliárd Ft. Ez többszörö-se az állami erdõgazdaságok éves nye-reségének. Az ENSZ ÉghajlatváltozásiKeretegyezményének Kyotoi Jegyzõ-könyve, mely ettõl az évtõl 2012-ig ha-tályos, lehetõvé teszi az egyes orszá-goknak, hogy szén-dioxid-kibocsátá-saikat, ill. szénlekötésüket az ún.emissziókereskedelmi piacon adják-vegyék. Emiatt minden tonna kibocsá-tott vagy lekötött CO2 piaci áruvá válik– s ez az erdõgazdálkodásban szokat-lan nagy értéket kölcsönöz az erdõkegyik szolgáltatásának.

A magyar erdõk szénlekötése egy-részt a Kyotoi Jegyzõkönyv hatálya alattkötelezõen elszámolandó, az 1990. ótatelepített erdõkben lekötött mennyiség-bõl, valamint a többi erdõ szénleköté-sébõl adódik. Ez utóbbi azonban jóvaltöbb, mint amennyit a Kyotoi Jegyzõ-könyv hatálya alatt el lehet számolni.Ebbõl az adódik, hogy minél több erdõttelepítünk, annál nagyobb szénlekötéstszámolhatunk el, viszont – a Jegyzõ-könyv korlátai között – „nem érdemes”tovább fokozni a meglévõ erdõk szén-

lekötését, hiszen a meghatározottnáltöbbet úgy sem lehet eladni.

Figyelemmel kell azonban lenni arra,hogy a hazai erdõk korosztály-eloszlásaés más tényezõk miatt a jövõben növe-kedhetnek a fakitermelések és csökken-het a növedék mennyisége, ami akárahhoz is vezethet, hogy nem tudjuk el-számolni az összes lehetséges szénlekö-tést. Szerencsére a szénlekötés és az er-dõk szakmailag helyes mûvelése gya-korlatilag egyezõ szempontok érvénye-sülését kívánja meg. Fontos a (klímavál-tozás miatt változó) termõhelynek meg-felelõ fafaj alkalmazása, a túlgyérítésekkerülése, a rontott erdõk átalakítása. Deminden eszközzel meg kell akadályozniazt is, hogy az erdõ mûvelési ágból valókivétele (az „erdõírtás”) nagyobb lépté-kû legyen, mint eddig.

Az erdõk mûvelésénél a jövõben te-hát egy további szempontra: a szénle-kötésre is figyelni kell. Meg kell azon-ban különböztetni az országos érdeket– amit fent említettünk – és az egyes tu-lajdonosok és erdõkezelõk érdekeit.Még alig kezdõdtek el azok a viták, me-lyek feladata tisztázni, hogy ki (pl. álla-mi tulajdonú erdõkben, ill. magán erdõ-birtokokon; gazdasági erdõkben és ter-mészetvédelmi területeken stb.) milyenmértékben és hogyan legyen felelõs aszénlekötés biztosításáért. Ugyanígy, azerdõgazdálkodásban érdekelteknek aztis részletekbe menõen meg kell tárgyal-niuk, hogy hogyan érdemes megosz-tozni a szén-dioxid-kvótákért várhatóanbefolyó, a szektor szempontjából nemcsekély bevételen? Mennyit kapjon egy-általán az erdészeti szektor? Kik (álla-mi/magángazda, vállalatok, társulások,egyéni tulajdonosok?) és hogyan, mi-lyen arányban részesedjenek? A bevé-telt mire használjuk fel?

Somogyi Zoltán


Hirka Anikó – Csóka György –Koltay András – Janik Gergely és

Szabóky CsabaÚj megszállók –

terjeszkedõ rovarfajok Közép-Európa erdeiben

Természetes úton terjeszkedik és „ártat-lan” pl. a márványos gyantamoly (Gra-vitarmata margarotana), „ártatlan”vándor lepke a kacsafarkú szender(Macroglossum stellararum). A vándorés terjeszkedõ fajok közül említésreméltó még a gyapottok bagolylepke(Helicoverpa armigera). Az utóbbi,mintegy másfél évtizedben egyre gyak-rabban okoz komoly károkat akácerdõ-sítések lombjának lerágásával. E faj ésmás mediterrán fajok megjelenését, el-szaporodását is segítették a megválto-zott környezeti tényezõk, így az utóbbiévtizedek aszályos évei, vagy példáulaz enyhe, csapadékszegény telek.

Az elmúlt évszázad elsõ felében évti-zedenként általában egy-egy, más kon-tinensrõl Európába behurcolt, erdészetijelentõségû rovarfaj jelent meg Magyar-országon. Ezzel szemben az évszázadmásodik felében, különösen annak vé-gén, évtizedenként akár 5 ilyen fajt isregisztráltak hazánkban. A fajszám-emelkedés oka pl. a világméretû keres-kedelem és turizmus fejlõdése, a kör-nyezeti változások (klímaváltozás), va-lamint a fokozott figyelem.

Az amerikai bivalykabóca (Stictocep-hala bisonia), a nyugati levéllábú po-loska (Leptoglossus occidentalis), ahárslevél-sátorosmoly (Phyllonorycterissikii), vagy pl. az akác levéldarázs(Nematus tibialis) már több-kevesebbideje megjelentek Magyarországon, deeddig károkat még nem okoztak. Ere-deti hazájukban ezek is okoznak káro-kat, így túlzott optimizmus lenne aztfeltételezni, hogy tömegszaporodá-saikra nálunk nem kerül sor.

Komolyabb károkat is okozott már azamerikai fehér medvelepke (Hyphantriacunea), a vadgesztenye-sátorosmoly (Ca-meraria ohridella), vagy az erdész ber-kekben már jól ismert két akáclevél akná-zómoly, a Parectopa robiniella és aPhyllonorycter robiniella. Az akác gubacs-szúnyog (Obolodiplosis robiniae) a legú-jabb terjeszkedõ rovarfaj erdeinkben. Ha-zánkban 2006-ban találták meg, évente 2-4 nemzedéke van, erõs fertõzés esetén afiatal levélkék ki sem tudnak bomlani. Alárvák az általuk kialakított sodratban fej-lõdnek. Várható jelentõségét nehéz elõrejelezni. Észak-Amerikából régebbrõl teljeslombvesztést és fapusztulást is okozó tö-megszaporodásairól számoltak be.

Számos olyan komoly jelentõséggelbíró rovarfaj is ismert, amely nálunkmég nincs, de megjelenésük nem zár-ható ki. Ilyenek például az akác-leve-lész (Odontota dorsalis), az akác-cincér(Megacyllene robiniae), az ázsiai lomb-facincér (Anoplophora glabripennis) ésa szelídgesztenye-gubacsdarázs (Dryo-cosmus kuriphilus).

A gyapjaslepke (Lymantria dispar)ázsiai rasszát azért kell külön említeni,mert az európai rassztól eltérõen a nõs-tények is repülnek, hernyóik még in-kább polifágok, szélesebb tûrésûek.

A potenciálisan betelepülõ fajokkalkapcsolatban a legfontosabb teendõk akarantén szabályok betartása, a foko-zott figyelem a megfelelõ intézkedésekkidolgozása érdekében.

Manninger Miklós – Sitkey Judit – Kurucz György

Az idõjárás hatása a vízforgalomraés a fák növekedésére

Megállapításaink az ország különbözõ tá-jain létesített 15 ökológiai bázisterület víz-és szervesanyag-forgalmi vizsgálataira, amátrai Csórréti-víztározó erdõsült víz-gyûjtõjében végzett vízforgalmi vizsgála-tokra, illetve a Kisnánai Eróziómérõ Állo-más kísérleti adatsoraira támaszkodnak.

A szabad területre (a lombkoronára)hulló csapadék egy része az intercepció,azaz a párolgás, illetve a benedvesítésmiatt elvész a vegetáció szempontjából. Amátrai bükkös 1999-2006-os adatai szerintaz állomány alatti csapadék a szabad terü-leti csapadék 70%-a, míg az avaron és atalaj felsõ 5 cm-es rétegén át a szabad te-rületi csapadéknak már csak 47%-a jut le atalaj mélyebb rétegeibe. Az eseti értékek acsapadék összegétõl, intenzitásától függõ-en széles tartományban mozognak.

A Csórréti-víztározó vizsgált részvíz-gyûjtõiben (170, illetve 41 ha) a 2003

októberében kezdõdõ mérések szerinta vízhozam 8 m3/nap és 32 750 m3/napközött változott.

A 2004. április 18-i mátrakeresztesiárvíz körülményeit a hasonló természe-ti adottságú Csórréti-víztározó víz-gyûjtõjében végzett vizsgálataink alap-ján értékeltük, és arra a következtetésrejutottunk, hogy a Mátrakeresztesen ki-alakult árhullámot semmilyen erdõborí-tás nem tudta volna megakadályozni.

A csapadékeloszlás (intenzitás) lefo-lyásra, hordalékszállításra gyakorolt hatá-sát a kisnánai eróziós mérések alapjánmutatjuk be. A példaként kiemelt idõsza-kok közel azonos csapadékmennyisége(70,2, illetve 65,6 mm) ellenére csendesesõ esetén a lefolyás 1% alatt maradt, mígheves zivatar esetén elérte a 17%-ot. Ahordalékszállítás is jelentõsen különbö-zött (0,13 m3, illetve 6,82 m3).

A növekedési folyamatokra szinténjellemzõ a változatosság. Ezt mutatjáka mátrai bükkös egyik kimagasló, és amérési idõszak alatt végig egészségesfájának éves növekedésmenetei 1994és 2007 között. A legkisebb és legna-gyobb növekedés között majdnemháromszoros az arány. A fõ növeke-dési idõszak egy-két hét eltérésselminden évben április közepe és májuseleje között kezdõdik, s akár már júli-usban véget érhet, de szeptemberig iseltarthat.

A növekedés az egyes fák között isjelentõsen eltér. A törzsszámmal súlyo-zott 1996-2005 közötti átlagok szerint amátrai bükk és a kocsánytalan tölgy nö-vekedése elég kiegyensúlyozott, a csa-padék idõszaki összegei és a növeke-dés mértéke között a kapcsolat eléggyenge, azaz még a konkrét állományicsapadék sem magyarázza meg önma-gában a növekedési különbségeket.

Manninger Miklós

Hirka Anikó


Solymos RezsõTermészetközeli erdõ –

természetközeli erdõgazdálkodás

A társadalmi, gazdasági igények jelentõ-sen bõvültek az erdõk anyagi haszna ésfõleg a jóléti szolgáltatásai iránt. Az er-dõk sokoldalú rendeltetése (multifunk-cionalitás) az erdõgazdálkodás feladataiközött is átrendezõdést eredményezett.Meghatározó szerepe volt a fenntartha-tó, természetközeli erdõgazdálkodásravaló teljes körû áttérésnek, ezen belül azerdei ökoszisztémák, és nem csupán azerõ faállományaiban való gondolkodás-nak. Az ökosztisztéma-szemlélettelegyütt erõsödött a természet törvényei-nek betartására irányuló figyelem az er-dõgazdálkodásban Magyarországon ésnemzetközi méretekben egyaránt.

Természetes erdõ kategóriába azokaz erdõállományok tartoznának, ame-lyekben emberi beavatkozás soha nemtörtént. Ilyenekkel nem rendelkezünk.

Természetközeli erdõ kategóriába azo-kat az erdõket soroljuk, amelyekben azemberi beavatkozás túlnyomó részt az is-mert természeti törvények szerint történt,amelyek fafajösszetétele megfelel az adotttermõhelynek, lehetõség szerint õshonosfafajok alkotják. Az ERTI-ben kidolgozottújszerû osztályozás alkalmazása lehetõvéteszi a természetközeliség mértékének ameghatározását a természetes és a mester-séges úton felújított vagy létesített erdõkrevonatkozóan egyaránt. Az osztályozás afaállományok termõhelyállóságára épülelsõsorban, és figyelembe veszi a fafajokõshonosságát és a faállomány szerkezetét(elegyes, elegyetlen, többszintû egy- vagyvegyeskorú stb.).

A természetközeli erdõgazdálkodás-

ban kiemelt szerepet kap a fenntartható-sági tényezõk betartása, amely az erdé-szetben nem újkeletû. A tartamosság többévszázada elsõrendû tényezõ, amelymindenekelõtt a jövedelem tartamosságátjelentette, a fenntarthatóság az ökológiaitényezõk kedvezõ, tartamos fenntartásátis jelenti, bár ez sem hiányzott a korábbitartamossági célok közül. A XXI. század-ban azonban kiemelt hangsúlyt kapott.

A természetes, magról való felújítás atermészetközeli erdõgazdálkodásban afafajok termõhelyállóságát követõen el-sõrendû feladat mindenütt, ahol ezeredménnyel jár. Meg kell azonban je-gyezni, hogy a magyarországi erdõktörténetében ez mindenkor így szere-pelt. Ennek ellenére a természetes,magról való felújítások aránya alig éri ela 20%-ot. Ennek nem feltétlenül a szak-szerütlenség, hanem jórészt a termõhe-lyi adottságok és a vágásérett faállomá-nyok fafajösszetétele az okozója.

Borovics Attila – Cseke Klára – Mátyás Csaba

Kicsi a gén, de…Sokmillió éves természetes szelekciójasorán a fajok termõhelyi „tapasztalatait” apopulációik átörökítették. Ez a minél tö-kéletesebb specializálódás egyben a vál-tozékonyság csökkenése irányában hat.Ugyanakkor elõre nem látott események,környezeti változások esetére nagyszámúgenotípus jelenléte szükséges az egymástkövetõ nemzedékekben. A fajok tehátszükségszerûen nagyobb genetikai válto-zékonysággal rendelkeznek, mint amit ajelenlegi környezeti feltételek megkíván-nak, ami a közvetlen túlélés szempontjá-ból feltétlenül szükséges. Ez a „felesleg”az alkalmazkodóképesség nyersanyaga,amely a hosszú távú túlélés szempontjá-ból, pl. drasztikus környezetváltozás ese-tében vagy új károsítók megjelenésekornyerhet nagy jelentõséget.

A laboratóriumi vizsgálatok minde-nekelõtt az erdei fák esetében szolgál-tattak meglepõen kiugró eredményeket.A molekuláris módszerekkel kimutatottgenetikai változatosság az európai fafa-jok esetében mintegy milliószor na-gyobb, mint más, referencia növények-nek tekintett egy- és kétszikû növényé.

A genetikai változatosság kialakulásá-ban meghatározó szerepe van a felújulásidõszakának. A távolsági pollenszállításakadálytalanul haladhat nagyobb magas-ságban, majd a felületi érdességtõl függõ-

en ülepszik le, így az állományalkotó fafa-jaink populációi között intenzív géncserejátszódhat le. A hektáronkénti több száz-ezres, esetenként milliós számú magoncpopuláció kiváló szelekciós nyersanyag,amely néhány év alatti drasztikus egyed-szám csökkenése révén gyorsan alkal-mazkodhat a helyi, akár több-kevesebbmódosuláson is átesett környezeti feltéte-lekhez. Vizsgálataink szerint azonbanegy-egy populációban a fafaj számáraszélsõségessé váló hõmérséklet- vagy csa-padékviszonyok a genetikai változatokszámának erõsebb redukálódásához ve-zethet. Ennek egyenes eredménye lehetaz alkalmazkodóképesség csökkenése ésakár egy-egy populáció kipusztulása. Eznem más, mint a fafajok elterjedési terüle-tének szemünk elõtt lezajló folyamata,amelynek gyakorlati következményét avéghasználat során letermelt bükkösökvagy kocsánytalan tölgyesek egyre gyako-ribb sikertelen felújításakor konstatáljuk.

A természetközeli módszerek kidolgo-zásakor egyensúlyt kell tehát találnunk azalkalmazkodóképesség fenntartása (ge-netikai tartamosság) és a minõségi fater-mesztés céljai között, amelynek kutatásá-hoz olyan állományokra van szükség,ahol a kontroll és a kezelt populáció koraés eredete azonos, illetve a beavatkozá-sok több alkalommal, hosszabb idõn ke-resztül, ellenõrzött módon történtek. Ahatvanas években hazánkban nagy szám-ban létesült nevelési sorok erre a célra ki-válóan megfelelnek és nemzetközi vi-szonylatban is kiemelkedõen érdekesadatokat szolgáltatnak. Kijelenthetjük,hogy a minõségi fatermesztési célokatmár szolgáló, de mérsékelt törzsszám-csökkentések a természetes szelekciósfolyamatoktól kevéssé eltérõ eredményrevezetnek, így ezeket joggal tekinthetjüktermészetközeli módszereknek.

Borovics Attila

2. szekció:Természetszerû erdõgazdálkodás

Szekcióelnök: Marosi György


Illés Gábor – Tobisch TamásTöbbszempontú felújítási kísérle-tek gyertyános-kocsánytalan, illet-ve cseres-tölgyes állományokban

Az ERTI Ökológiai és ErdõmûvelésiOsztályának egyik legfontosabb kutatá-si területe a természetes felújítások le-hetõségeinek és alkalmazásának kérdé-se. Vizsgáljuk ezt a kérdést részbenazért, mert a térben és idõben elhúzód-va, lépcsõzetesen végzett erdõfelújításhozzásegít a változatosabb kor- és állo-mányszerkezet kialakításához, ezáltal atermészetesebb erdõképhez. Részbenpedig azért, mert a jelenleg meglévõ fel-újítási problémák vizsgálatával a jövõ-ben végzett erdõmûvelési tevékenységeredményességét növelhetjük meg.Vizsgálataink gyertyános-kocsánytalan-,illetve cseres-kocsánytalan tölgyesek-

ben zajlanak, mivel jelenleg ezen fõfa-fajok által uralt erdõk jelentik legna-gyobb kiterjedésû, természetszerû állo-mányainkat. A kísérletek két, természe-tes erdõfelújítási módra koncentrálnak:az egyenletes bontáson alapuló ernyõsfelújítóvágásokra és az egyenetlen bon-tást jelentõ lékvágásos technológiára. Afelújítási módokon kívül általánosanvizsgáljuk a kísérleti területeken a ter-mõhely szerepét, illetve speciálisan cse-res-tölgyesekben a vad hatását.

A cseresekben folyó vizsgálatok elsõeredményei megmutatták, hogy a 30-40év közötti állományokban is már fontosszempontja a majdani felújításnak amegfelelõ növõtér kialakítása. A nagy-vad állomány hatása mellett, amit az el-múlt 3 évben nem sikerült kimutatni, azidõjárásnak döntõ szerepe lehet a cse-meték megmaradásában. A kedvezõtlenkörnyezeti hatásokat az abiotikus és bio-tikus károsítók megjelenése fokozhatja.

A gyertyános-tölgyesben végzett felú-

jítási kísérletünk rávilágít, hogy lékvágásesetében a lék mérete és alakja döntõhatást gyakorolhat a felújítás sikerére. Je-lenlegi ismereteink alapján lékvágás ese-tében is szükséges ápolni a felújítás sike-rének biztosítása érdekében.

Köszönet illeti az erdõgazdaságokat– Pilisi Parkerdõ Zrt., SEFAG Erdészetiés Faipari Zrt., Szombathelyi ErdészetiZrt. – a téma fõ finanszírozási forrásátjelentõ innovációs megbízásokért.

Marosi György – Juhász IstvánKi gazdálkodik a magyarországi

erdõkben?Az erdõgazdálkodás, mint gazdálkodásitevékenység tulajdonképpen vállalkozás.Erre is, mint minden vállalkozásra jellem-zõ, hogy van egy kitûzött célja (termékvagy szolgáltatás elõállítása). A vállalkozódönt abban, hogy a tevékenységet felvál-lalja-e vagy nem, és természetesen viselidöntésének a következményeit.

Magyarországon az erdõgazdálko-dás célja, a tartamosság megvalósítása.A cél elérésének feltételei: a természetikörnyezet megóvása, a stabil pénzügyialap biztosítása és a rendezett társadal-mi kapcsolatok. Ez utóbbi azt jelenti,hogy a társadalom elfogadja azt, hogyaz erdõgazdálkodáshoz az erdészek ér-tenek a legjobban. Mind eközben megkell felelni a fenntartható fejlõdés köve-telményeinek is.

Ki dönt az erdõgazdálkodásban? – Az állami erdõgazdálkodás esetén

a legfajsúlyosabb döntést az erdészetiszakigazgatás hozza meg, amikor elké-szíti a 10 évre szóló erdõtervet. Ez meg-lehetõsen komoly korlát, amit továbbszigorít a hivatalos természetvédelem.A gazdálkodás eredményességét befo-lyásoló döntéseket hoz továbbá azMNV Zrt. is. A döntési sor végén találjukmagát az erdõgazdálkodót.

– A magánerdõ esetén ugyanúgymegjelenik az erdészeti szakigazgatásés a természetvédelem is, megelõzve azerdõgazdálkodót.

Ki viseli a gazdálkodás felelõs-ségét?

– Az állami tulajdonú erdõnél az erdõ-gazdálkodó és valamelyest az MNV Zrt.

– A magánerdõben döntõ többségé-ben az erdõgazdálkodó. (Némi államitámogatással.)

A helyzetbõl adódó feszültségek,problémák:

– Nincs összhang a követelményekés a lehetõségek között.

– Nem ismerjük pontosan az államierdõterületek elvárható jövedelemter-melõ képességét.

– A korlátozások szervezeti és sze-mélyi felelõsség nélkül jelennek meg.

– Az erdõgazdálkodásban keveredika szolgáltató- és termelõtevékenység.

– A magánerdõ-gazdálkodásbannem igazán egyértelmûen jó és elegen-dõ a támogatás.

– Hiányzik az erdõgazdálkodás sta-bil pénzügyi alapja.

– Enyhén szólva is rendezetlenek atársadalmi kapcsolatok.

A feszültségek feloldása:– Az állami tulajdonú erdõben meg

kell teremteni az erdõvagyon érdekelt-séget. Meg kell állapítani az erdõgaz-dálkodási tevékenység jövedelemter-melõ képességét. Egyértelmûen szét kellválasztani a termelõi és szolgáltatótevé-kenységet.

– Meg kell valósítani a feladatfinan-szírozást és ehhez kötõdõen a stabilpénzügyi alapot.

– A magán tulajdonú erdõben leg-fontosabb a stabil és elérhetõ szaktanács-adás intézményének kialakítása, a kor-rekt és kiszámítható támogatási rend-szer kiépítése, és csak ezek után lehetszerepe a különbözõ tiltásoknak, korlá-tozásoknak.

Illés Gábor

Marosi György


Csóka György – Koltay András – Hirka Anikó – Janik Gergely

Az erdõ immunrendszerérõl...Fontos tudni, hogy a természetesség nemcsupán természetvédelmi szempontbólfontos, hiszen igen jelentõs funkcionálishatásai is vannak. Ezek az erdõk ökoló-giai stabilitásában és egészségi állapotá-ban, immunrendszerében meghatározószerepet játszanak, ezen keresztül pedig afatermesztés hosszú távú biztonságát isjelentõsen növelik. Különösen fontos eznapjainkban, a várható környezeti válto-zások tükrében, hiszen a pontosan mégnem elõre jelezhetõ hatásokra csak azökológiailag stabil, jól mûködõ immun-rendszerrel bíró erdõk tudnak majd meg-felelõen reagálni!

Az elõadás a teljesség igénye nélkülnéhány kiemelt természetességi mutató

(elegyesség, cserjeszint, lágy szárúszint, holtfa, odvas fák, és az eltarthatónépességû vadállomány) esetében konk-rét példákkal szemlélteti azok erdõegészségi állapotára, illetve az erdõkimmunrendszerére gyakorolt hatásait.Néhány a bemutatott példák közül:

Az elegyesség elsõsorban a monokul-túrákat jellemzõ nagyfokú táplálékkon-centráció csökkentésével hat a tömegsza-porodások, illetve járványok kialakulásá-val ellentétes irányban. Erdõvédelmiszempontból rendkívül fontos az elegyes-ség térbeli léptéke. Az a kívánatos, ha azelegyesség minél kisebb térbeli léptékbenis jelen van. Az elegyesség továbbá stabi-lizálja a táplálkozási hálózatokat. Számos,elegyfafajon (juharok, kõrisek, szilek, fü-zek, nyárak stb.) élõ lepkehernyó lehetpéldául a gyapjaslepke jelentõs természe-tes ellenségeinek mellékgazdája. Ezek je-lenléte esetén egyes hasznos fajok (pl. für-készlegyek) népessége még akkor is ma-gasabb maradhat, amikor a rendkívül ala-

csony népességû gyapjaslepke-populációmár nem biztosít számukra megfelelõmennyiségû gazdaállatot. Ezek híján többparazitoid faj, helyenként és idõszakosanteljesen el is tûnhet.

A holtfa, illetve az odvas fák számtalanfajnak teremtenek kizárólagos életfeltéte-leket, ezáltal pedig az erdõ immunrend-szerének fontos összetevõi. Az odúlakóénekes madarak és a denevérek is meg-határozó szerepet töltenek be a tömeg-szaporodásra hajlamos rovarfajok népes-ségének szabályozásában. A legtöbbodúlakó, rovarevõ énekesmadár az odújakörül meghatározott territóriumon belül

keresi az élelmet (a széncinege pl. kb. 30m-es sugarú körön belül), azaz a fészke-lésre alkalmas fák száma és térbeli elosz-lása meghatározza, hogy az erdõ mekko-ra részén érvényesül jótékony hatásuk.

A természetesség tudatos és tervszerûnövelése, mint erdõvédelmi filozófia,nagyrészt egybeesik a konzervációs bio-lógiai védekezés fogalmával. Lényege,hogy csökkentse az arra képes fajok (ro-varok, kórokozók) káros tömegszaporo-dásának esélyét, illetve javítsa azok ter-mészetes ellenségeinek életfeltételeit. En-nek az irányzatnak volt nemzetközi szin-ten is kiemelkedõ úttörõje Gyõrfi János.

Csóka György

3. szekció:Ültetvényszerû fatermesztés

Szekcióelnök: Rédei Károly

Csiha Imre (ERTI) – Jung László (EGER-ERDÕ Zrt.) – Keresztesi György (HM. Bu-dapesti Erdõgazdasági Zrt.) – Sári Zsolt(NYÍRERDÕ Zrt.) – Veperdi Irina (ERTI)Biomassza-potenciál az erdõtõl afás szárú energetikai ültetvényig

A fa energetikai felhasználása az emberáltali fafelhasználásának legrégibb for-mája. Az ipari fejlõdés során folyamato-san csökkent az energetikai felhaszná-lás jelentõsége, de a hazai erdeinkben50% körül várható. A nyolcvanas évekolajárrobbanásának társadalmi követ-kezményei új, olcsó és újratermelõdõenergiaforrások keresésére ösztönöztea hazai és külföldi kutatókat. Az ERTI-ben megindult kutatások fafaj-megvá-lasztási, termõhelyi, technológiai kérdé-sekre kerestek válaszokat. Az energia-erdõkkel kapcsolatos kísérletek kiérté-kelésénél kiemelt figyelmet kaptak agazdasági számítások. Hazánk akkorienergiapolitikája a gázprogramot eröl-tette. Ennek hatására a fejlesztésekmegtorpantak a tûzifakereslet minimá-lisra csökkent. Közel évi 800 e m3 fánakkellett exportlehetõséget keresünk.

Hazánk biomassza-potenciáljánakszámbavétele során, az erdõben mamegtermelõdõ – energetikai felhaszná-lásra számba vehetõ faanyagot és a fásszárú energetikai ültetvényeken meg-termelhetõ faanyagot egyaránt figye-lembe kell vennünk.

Szükségleti oldal becslésére felhasz-nálhatjuk a napjainkban is mûködõ kis-erõmûvi felhasználási adatokat, melyszerint 1000 lakosra számítva 8 200 at fafelhasználása biztosíthatja a hõ- és áram-ellátás energiaigényét.

Termelési lehetõségek oldaláról el-mondhatjuk, hogy az ismert üzemterviadatok alapján hazai erdeinkbõl évi kö-

zel 6-7 millió m3 faanyag kerül kiterme-lésre, ennek közel 50% 3 millió m3 ener-getikai felhasználásra kerülhet. Az erdeiapadék becsült mennyisége a kitermeltfaanyag 20%-a tehát közel 1,2 millió m3,a faipari hulladék becsült mennyiségeközel 0.5 millió m3 fakitermelési tartalék-ból plusz 1 millió m3-re számíthatunk.

Az energetikai ültetvények hozamada-tai nagy szórással beszülhetõek, mert el-sõsorban, termõhely, fafaj, klón technoló-gia függõ. Becslési alapnak elfogadhat-juk, hogy közel 8-15 at évi hozamra ala-pozott üzleti terv nagy biztonsággal telje-síthetõ. Az ültetvények telepítési mennyi-sége elsõsorban támogatások és piaci igé-nyek függvénye, de nagy valószínûlegnem közelítik majd meg a 100 e ha-t.

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy ha-zánkban az üzemtervek meghatározta er-dõkezelés következtében egyetlen köb-méterrel sem kerül több fa kitermelésre,mint amennyit a tartamos erdõgazdálko-dás szabályai megengedhetnek.

Csiha Imre


Bárány Gábor – Benke Attila – Dr. Tóth Béla – Treczker Klára

A minõségi nemesnyártermesztésújabb eredményei

Az ERTI és az ÁESZ becslései szerint amár rentábilisan nem mûvelhetõ mezõ-gazdasági területekbõl 2035-ig mintegy750 ezer hektár válik ilyen módon hasz-nálhatóvá, ez pedig igen komoly lehetõ-ségeket jelent, még akkor is, ha értelem-szerûen ennek nem fog minden egyeshektárján ültetvény megjelenni. Ennekkövetkeztében a nemes nyárasoknak azösszes erdõterületekbõl jelenleg elfoglalt7%-a várhatóan növekedni fog.

Egy ültetvényen esetében, mely egyér-telmûen a faanyag termesztésének céljá-ból jött létre, kötelességünk a hozamotmaximalizálni, ennek pedig a leghatéko-nyabb módja, ha minél jobb szaporítóa-nyagot használunk, valamint ennek a faj-tának a termesztéséhez használt techno-lógiai színvonalat emeljük, hiszen így le-hetõségünk van az adott terület termõhe-lyi adottságainak minél magasabb szintûkihasználására, ez pedig értelemszerûena fatermés növekedését idézi elõ. Ezzelösszefüggésben, az Intézetünkben folyónemes nyár kísérleti, fejlesztési rendszeris kettõs pilléren nyugszik.

Ezek közül az egyik az a magas színvo-nalú keresztezéses nyárnemesítõi munka,amely az ERTI Sárvári Kísérleti Állomásánaz 1950-es évektõl kezdve folyik. Ennekeredménye számos, az erdészeti gyakor-latban is használt és elismert nemesnyár-fajta (‘Pannónia’, ‘Kopecky’, ‘Koltay’, ‘Fa-vorit’). Alapfeladatunknak tekintjük ezen,immár több mint fél évszázados múltravisszatekintõ munka folytatását.

Míg a nyárnemesítés célja olyanegyedek (fajták) kiszelektálása, melyekgyors növekedéssel bírnak, törzs- éskoronaalakjuk a feldolgozás és a ter-

mesztés szempontjából ideális, ugyan-akkor ellenállóak az ültetvényekben je-lentõs károkat okozó abiotikus és bioti-kus károsítókkal és kórokozókkal szem-ben, addig a másik pillér a termesztés-technológiafejlesztés. Ennek a munká-nak, amely elsõsorban a PüspökladányiKísérleti Állomáson folyik, feladata afajta, valamint a termõhely, ültetési há-lózat és az erdõnevelési beavatkozásokkölcsönhatásának vizsgálata a fajta ge-netikai állományában hordozott, adotttermõhelyre vetíthetõ lehetséges legna-gyobb hozam elérése céljából.

A két fentebb említett állomáson fo-lyó, az ültetvényes fatermesztés terénvégzett kitartó kutatómunka eredmé-nyeképpen szerencsére ma már min-den gazdálkodónak rendelkezésére áll-hatnak olyan fajták és olyan zárt ter-mesztéstechnológiai rendszerek, me-lyek alapján eredményes termelés vé-gezhetõ. Azonban kiemelkedõ fontos-ságú hogy mindkét területen továbbfolyjék a munka, hiszen a nemesnyár-termesztés, elsõsorban éppen a rövidvágásforduló miatt, folyamatosan újabbés újabb kérdéseket vet fel.

Dr. Rédei Károly – Dr. Balla Ildikó –Keserû Zsolt

A mikroszaporítás szerepe agyorsan növõ fafajok termesztés-

fejlesztésébenSzáznál is több új akác- és nyárfajta, ill.szelektált klón mikroszaporítása kerültkidolgozásra az utóbbi években az Er-dészeti Tudományos Intézet és az ÉrdiGyümölcs- és DísznövénytermesztésiKutató Fejlesztõ Kht. MikroszaporítóLaboratóriuma közötti együttmûködéskeretében.

Minden tenyészet létesítésre felhasz-nált kiindulási anyag az Erdészeti Tudo-mányos Intézet Fajtagyûjteményébõlszármazik.

Az in vitro mikroszaporítás alkalmas anemesítési munka eredményeként elõállí-tott fajták gyors felszaporítására a gyakor-lat igényeinek megfelelõ mennyiségben. Atömegszaporítás kiinduló anyagául mind-össze néhány hajtásra van szükség, mely-nek begyûjtése az anyafát nem károsítja. Amódszer alkalmazásával, tekintettel arra,hogy elméletileg évszaktól függetlenül,egész évben végezhetõ, a lehetõ legrövi-debb idõ alatt elõállítható a továbbszaporí-tást biztosító anyatelep létrehozásáhozszükséges mennyiség, de kísérleti célra,vagy erdõsítésre is alkalmas a mikroszapo-rítással elõállított növényanyag.

Az aktív növekedésben levõ hajtás-csúcsok a legalkalmasabbak a tenyészet

létesítésre. Ismételt fertõtlenítést kö-ve-tõen a hajtáscsúcsokat makro- mikro-elemeket, vitaminokat és növekedés-serkentõket tartalmazó, agarral szilárdí-tott táptalajra, növénynevelõbe helyez-zük. A hajtássokszorozódás 4–5 héttel atenyészet létesítés után kezdõdik, ésklóntól függõen három hónap múlvaéri el a fajtára jellemzõ értéket. Az újhajtások fél koncentrációjú, a klón igé-nyeinek megfelelõ növekedésserkentõ-vel kiegészített, módosított MS táptala-jon meggyökereztethetõk. A gyökeresnövények üvegházi akklimatizálást kö-vetõen, megközelítõleg hat hét eltelté-vel megfelelõen árnyékolt és öntözöttszabadföldi körülmények közé ültethe-tõk. Azok a gyökeres növények, me-lyek májusban üvegházi kiültetésre ke-rülnek, és egy hónappal késõbb 3 l-eskonténerben szabadföldi, árnyékolt ésöntözött körülmények között fejlõdhet-nek tovább, novemberre végleges hely-re telepíthetõ, 1,5 m magas csemetévéfejlõdnek.

2003-ban az Országos MezõgazdaságiMinõsítõ Intézet öt új akácklónunk (R.p.‘Bácska’, R.p. ‘Oszlopos’, R.p. ‘Vacsi’, R.p.‘Szálas’, R.p. ‘Homoki’) fajtajelöltként tör-ténõ törzskönyvezését végezte el.

Ugyancsak mikroszaporítással állí-tottunk elõ öt új Leuce-nyár klónt (‘B-10’, B-25’, ‘B-31’, ‘Sz-1’ és ‘Sz-3’ jelûek),amelyekkel három klónkísérletet létesí-tettünk Kecskemét-Csalánosban.

A klónkísérletek, illetve a magter-mesztõ ültetvények létesítésének leg-fontosabb bázisgazdaságai a NyírerdõErdészeti Zrt. (Nyíregyháza), a Nagy-kunsági EFAG Zrt. (Szolnok) és a Kis-kunsági EFAG Zrt. (Kecskemét).

A kísérleti hálózat folyamatos bõvíté-séhez ezúton is kérjük az érdekelt, illetveérdeklõdõ erdõgazdaságok (erdõgazdál-kodók) szakmai és anyagi támogatását.

Bárány Gábor

Rédei Károly


Koltay András – Csóka György – Hirka Anikó – Janik Gergely

Ketyeg az idõzített bomba?...Az erdõ és faültetvény kérdését nagyonfontos, hogy pontosan elhatároljuk egy-mástól. Az erdõ, mint több funkciós,komplex, összetett rendszer, sajátos ter-mészetes védekezési mechanizmusok-kal bír. Ezzel szemben a faültetvények-ben a tömeges, egykorú, elegyetlen fa-fajszerkezet eredményeként nem, vagycsak gyengén mûködik a természetesvédelmi rendszer.

A rövid vágásfordulójú energetikaifaültetvények még az ültevények közöttis extrémnek számítanak a faegyedekkülönösen magas koncentrációja miatt.A kezdeti magas tõszámon túl a speciá-lis üzemmód szerint 3-5 évente végre-hajtott letermelés eredményeként, ál-landóan tovább növekvõ koncentráció-ban van jelen az adott fafaj. A növekvõkompetíció miatt folyamatos stressz-helyzet áll elõ, ami gyengülõ reziszten-ciát eredményez. A gyakori vágás töme-ges sebzést hoz létre, ami ideális fertõ-zési kaput jelent a kórokozók, rovarokszámára. Mindezen tényezõk maguk-ban hordozzák a károsítók nagyongyors terjedésének lehetõségét, robba-násszerû kalamitások kialakulásánakveszélyét.

A kórokozók és kártevõ rovarok táma-dásai tömeges pusztulást, illetve jelentõsproduktivitáscsökkenést okozhatnak,ezáltal veszélyeztetve a termelés gazdasá-gosságát. Mindezek miatt az energetikaifaültetvények növényvédelmi szempont-ból fokozott figyelmet, illetve esetenkéntgyors, intenzív beavatkozást igényelnek.Több potenciális kártevõ és kórokozó el-len azonban ma még nincsenek kidolgo-zott technológiák. Ezek kidolgozására to-vábbi kutatások szükségesek.

Megítélésünk szerint, növényvédelmiszempontból kevésbé kockázatos a ha-zai nemesítésû és honosított fajták alkal-mazása. Ezekre vonatkozóan rendelke-zésre állnak megbízható és ellenõrizhetõkutatási eredmények, például fogékony-ság, rezisztencia a kórokozókkal és kár-tevõkkel szemben, míg a külföldrõl be-hozott „csodafajtákra” nincsenek ilyenadataink. Mindezek mellett az EurópaiUniós jogszabályok révén a szaporítóa-nyag-kereskedelem ellenõrizetlennévált, ami súlyos veszélyeket rejt magábana kórokozók, kártevõk behurcolásával.

Az energetikai faültetvények létesítésé-re a nyárak, füzek és az akác tûnik alkal-masnak. E fafajoknak számos olyan gom-ba- és rovarkártevõje létezik, amelyek po-tenciálisan veszélyeztethetik az ültetvé-nyeket. A nyár- és fûzleveleken, -hajtáso-kon tömegesen megjelenõ kórokozók,mint a különféle rozsdagombák, Drepa-nopeziza és Venturia fajok korai lomb-hullást és ezzel együtt jelentõs növedé-kveszteséget okoznak. Emellett a különfé-le levelészek is számottevõ lombvesztéstidézhetnek elõ. A nyár kéregfekély szin-tén potenciális veszélyforrás lehet a fiatalállományokban, míg az akácon a Dia-porthe oncostoma (akác kéregrák) okoz-hat jelentõs károkat. Az akác lombfo-gyasztók elsõsorban aknázók, valamint a2006-ban hazánkban is megjelent akác-gubacsszúnyog (Obolodiplosis robiniae)is jelentõs veszélyforrást jelentenek.

Führer E. – Marosi Gy. – Borovics A. –Jagodics A. – Mayer B.:

Energiaültetvények ökológiai ésökonómiai feltételei

A faanyag csak feltételesen megújíthatónyersanyag, hiszen a társadalmi igé-nyek teljesítéséhez korlátozott mennyi-ségben áll rendelkezésre. A korábbannem kellõen értékelt nyersanyagnakma biztos piaca van, az ára emelkedik,a faanyagot termelõk jövedelme növek-szik. A kitermelt faanyaggal a benne tá-rolt szerves anyag kikerül az erdõbõl,míg a tápanyagokban gazdag levelek,ágak és a gyökérzet az erdõben és an-nak természetes anyagforgalmában ma-rad. Így ezen tápanyag-utánpótlás a ter-mõerõt megtartja adott esetben javítja.

A gyorsan növõ fafajú energiaültet-vények alkalmazása elsõsorban nemtermesztéstechnológiai, hanem ökoló-giai szempontból vet föl problémát. atermõhelyek alkalmasságának megíté-lésénél fontossá válik a talajok tápa-nyagkészletének megõrzése és tápa-nyagszolgáltató képességének rövid éshosszú távon történõ fenntartása.

A termõhelynek megfelelõ optimálisszaporítóanyag-választást jelenleg akadá-lyozza, hogy a szaporítóanyag-ellátó ka-pacitások az erdõkre vannak méretezve,amely évekig tartó hiányt fog generálni anyár és részben a fûz szaporítóanyagokpiacán. A jelenlegi és várható hiány pótlá-sára a hazai piacon megjelenõ külföldinyár- és fûzfajták alkalmazhatósága a ha-zai termõhelyi feltételek között sok eset-ben még nem bizonyított. A külföldi fajtákesetében a honosításnak kell lennie a gya-korlati bevezetést megelõzõ elsõ, megke-rülhetetlen lépésnek. A honosítás soránigazolni szükséges a hazai termeszthetõ-ség termõhelyi feltételeit, betegségekkelszembeni ellenálló képességet és a várha-tó hozamokat. E nélkül egy-egy fajta hazaibevezetése megalapozatlan, a szakmai ér-vek helyett az üzleti érdekek dominálnak.Az energetikai faültetvények céljára ne-mesített fajták esetében a szelekciós szem-pontok közül nagyobb súlyt kap a sûrû ál-lományszerkezet okozta erõsebb biotikusstresszel szembeni tolerancia, különös te-kintettel a rozsdagombával szembeni ellen-álló képességre, az egyedek közötti ver-senyre, a várható magas arányú mortali-tásra. Nagy a jelentõsége a kiültetést köve-tõ megmaradási, gyökeresedési hajlam-nak és a többszöri visszametszést tûrõ ké-pességnek.

A piacgazdálkodás kiteljesedése idejénaz erdészeti ágazatban is elengedhetetlenegy teljesítõképes és jövedelmezõ erdõ-gazdálkodás, az energetikai faültetvé-nyeknél pedig, elsõrendû szempont a jö-vedelmezõség. A bevételek döntõ hánya-da a piaci helyzet mellett megtermelt famennyiségétõl függ. A szervesanyag-pro-dukció nagyságát pedig elsõsorban azökológiai adottságok és a genetikai ala-pok határozzák meg, ráfordítás szempont-jából lényeges tényezõ még a termesztés-technológia is.

Koltay András

Führer Ernô


A kutatók szekcióin kívül volt egynegyedik is. Schmotzer András elnök-letével az Erdõ és a társadalom címenhallhattunk öt elõadást:

– Kiss János (FVM): Erdõgazdálkodá-si támogatások és társadalmi igények

– Ormos Balázs (OEE): Erdészeti er-dei iskolák és az erdõpedagógia szere-pe a környezeti tudat formálásában

– Szõnyi János (Mecseki ErdészetiZrt.): Mecseki csodák az állami erdõben

– Vereb István (Nyírerdõ Zrt.): Kom-munikáció az erdõrõl – a Nyírerdõ Zrt.PR-tevékenysége

– Tölgyfa Gábor (Nyírerdõ Zrt.) – Ju-hász Lajos (Nyírerdõ Zrt.): Nagyváro-sok rekreációs igényei a már megvaló-sult közjóléti fejlesztések tükrében.

Közel ötvenen vettek részt a 139. Ván-dorgyûlés kísérõrendezvényén, ahol atérség vagyonkezelõje, a NYÍRERDÕNyírségi Erdészeti Zrt. munkatársai aDebrecen környéki erdõspusztákraszerveztek kirándulást. A több órás prog-ramon Juhász Lajos, a Debreceni Erdé-szet igazgatója és Gencsi Zoltán, Horto-bágyi Természetvédelmi- és Génme-gõrzõ Kht. ügyvezetõje kalauzolta vég-ig a vendégeket.

A Bánki tájházban az állandó tárlatmellett fafaragó kiállítás várta a vendé-geket. A történelmi visszatekintõ so-rán, a XIX. századi cívisváros környé-kén jellemzõ vákáncsos életformáról istájékozódhattak az érdeklõdõk. Apusztavágások újraerdõsítése sok kézimunkaerõt igényel, ezt a tevékenysé-get korábban a vákáncsosok nevet vi-selõ, az erdõben élõ családok végez-ték. Munkájukért természetbeni jutta-tásként jószágtartási lehetõséget, me-zõgazdasági köztes mûvelést és téli tü-zelõt kaptak.

A fûvészkerti séta, majd az itteni tan-ösvény bejárása során alkalom nyílt atermészetszerû erdõgazdálkodássalvaló megismerkedésre is. A túra máso-dik helyszínén, a Hármashegyi pihe-nõcentrumban dr. Szemerédy Miklósdedikálta Erdõspuszták parkerdei cí-

mû kötetét. Itt pásztorbemutató és ga-sztronómiai ízelítõ is színesítette a pro-gramot – a táncházban pedig az or-szágszerte ismert Szeredás együtteshúzta a talpalávalót.

A NYÍRERDÕ Nyírségi Erdészeti Zrt.nem okozott csalódást a kirándulóknak.

Kirándulás a debreceni Erdõspusztán


A késõ délután kezõdött erdészetifórumra zsúfolásig megtelt az Agrár-centrum auditóriuma. Nem is csoda,hiszen olyan felkért hozzászólókvoltak, mint Sirman Ferenc államtit-kár (FVM), Haraszthy László szakál-lamtitkár (KvVM), Benedek Fülöpvezérigazgató-helyettes (MNV Zrt.).Nem is kellett sokáig várni, hogy fel-forrósodjon a hangulat. HaraszthyLászló kíméletlen õszinteséggel fej-tette ki álláspontját a természetvéde-lem és az erdõgazdálkodás viszonyá-val kapcsolatban. Szavait nem kevés-bé õszinte és kemény hozzászólásokkövették. Anélkül, hogy a részletek-be bocsátkoznánk közreadjuk azEgyesület elnökségének Szabó Imreminiszterhez írt levelét.

„Tisztelt Miniszter Úr!Az Országos Erdészeti Egyesület ne-

vében köszönjük, hogy fogad bennün-ket az erdészet és a természetvédelemegyezségének megteremtése valamint atermészetjárókkal történõ kapcsolat bõ-vítése ügyében.

Egyesületünk Küldöttközgyûlése2008 évi programjában jóváhagyott fe-ladatok megvalósítása érdekében azalábbiakról tájékoztatjuk Miniszter Urat.

Egyesületünk szakmai érdekvédelmiszervezetként kiáll az erdészeti munka-helyek megõrzése ügyében. A termé-szetvédelem az erdészeti szakemberekegyik legnagyobb munkaadója, ezért fe-lelõsséggel tartozik az erdészeti felada-tok szakszerû ellátásáért. Kérjük, hogyaz erdõs nemzeti park igazgatóságoknál,az erdõs területen szolgálatot teljesítõtermészetvédelmi õrök esetében mun-kaköri alkalmazási feltétel legyen az er-dõmérnöki végzettség illetve az erdésze-ti végzettség. Kérjük továbbá, hogy a

„zöld” hatóságoknál az erdészeti ügyekintézésére erdõmérnök végzettségû hi-vatalnokokat alkalmazzanak.

Kérjük, hogy az erdõt, az erdõgaz-dálkodást érintõ döntéshozói változta-tások csak elõremutató, tudományosanmegalapozott, széles körben egyezte-tett szakmai javaslatok alapján, egye-zség megkötésével történjenek.

Kiállunk az erdészeti oktatás és kutatásmellett, mely a gyakorlati erdõgazdálko-dás alapja, azok fejlesztésének meghatá-rozó eleme. Nélkülük nem lehet magasszínvonalú, tudományosan is megalapo-zott erdészeti, szakmai tevékenységet el-látni. Mellékeljük a Debrecenben, 2008.július 11-12-én megtartott egyesületi Kon-ferencia – Vándorgyûlés meghívóját. Ameghívóban szereplõ fórum és szekcióülések elõadásai világosan megmutatják,hogy az erdészet fogékony a környeze-tünk változásaira. Ezért szerepeltek aszekcióüléseken a klímaváltozás és az er-dõk, a természetközeli erdõgazdálkodás,az ültetvényszerû fatermesztés és az erdõ

és társadalom témakörök. A fórum is a ter-mészetvédelem és az erdõgazdálkodásközötti feszültségekre keresett egyezsé-get. Mellékeljük továbbá az Erdészeti Tu-dományos Intézet ez alkalomból kiadottErdészeti Kísérletek kiadványát, melybõltájékozódni lehet a fenti témákat érintõ tu-dományos tevékenységrõl. Kérjük Minisz-ter Urat, hogy a hagyományos zöld civilszervezetek mellett vegye igénybe a 110éves erdészeti kutatásban dolgozók szol-gáltatásait és tudományos eredményeit is.

A klímaváltozás negatív hatásai csök-kentésének egyik lehetõsége a megújít-ható környezetbarát faanyag minél széle-sebb körû használata. Kérjük Miniszter Úrközbenjárását, hogy a természetvédelemhivatalos megnyilvánulásait a fakiterme-lések elleni félrevezetõ kampányát szün-tesse be. Az erdõknél környezetkímélõbbalapanyagot „gyártó” „üzem” és „erõmû”nem létezik. Az erdõk nagy mennyiségûCO2-t képesek megkötni, beépíteni tes-tükbe. A fából készült használati tárgya-ink tartósan kötik meg a CO2-t, a fa ener-getikai célú hasznosítása is csak a megkö-tött CO2-t juttatja vissza környezetünkbe,hasonlóan a korhadó fához csak gyor-sabb ütemben. Amennyiben a fa haszná-latában egyezség nincs, kérjük megne-vezni, hogy mely anyagok használatát ja-vasolják a társadalom részére; vas, alumí-nium, mûanyag, üveg, stb, Ezek azonbanmind többlet energiát igényelnek az elõ-állításukhoz.

Az erdõgazdálkodás a vidékfejlesz-tés kiemelt területe az EU elvárása sze-rint. Kiállunk a közérdekû fenntarthatóerdõgazdálkodás mellett, mely munka-helyeket teremt, képzetlen munkaerõtfoglakoztat, közjóléti tevékenységet fejt

Quo vadis erdõgazdálkodás?


ki, erdei utakat és vasutakat tart fenn,erdészeti erdei iskolákat mûködtet, er-dõket nevel, erdõket telepít a klímavál-tozás negatív hatásainak ellensúlyozá-sára, stb. Kiállunk a természetközeli er-dõgazdálkodás szélesebb körben törté-nõ alkalmazása mellett és kérjük azegyezség megkötését, hogy mind aKvVM, mind az FVM EU-s és nemzetitámogatásai e célra elérhetõek legye-nek ne csak a nemzeti park igazgatósá-gok, de az állami és magán erdõgazdál-kodók számára is.

Programunknak megfelelõen résztveszünk a Zöld–Erdész ÉrdekegyeztetõFórum munkájában. Õszintén jeleznikell Miniszter Úrnak, hogy nem sokeredménnyel. Kérjük Miniszter Urat,hogy a zöld civil szervezetek minõsíté-se során legyen kritérium a tagság meg-léte, mégpedig a bizonyíthatóan nyil-vántartott, tagdíjat fizetõ tagság meglé-te, hiszen csak ez legitimálja a szerveze-tet. Kérjük ezt az elvárást kiterjeszteni aKvVM pályázatokra is. Tagság nélküliszervezet nem képviselheti csak a sajátalkalmazottait és érdekszövetségeseit.Egyesületünknek nyilvántartott tagsága

van és a legfõbb szerve a Küldöttköz-gyûlése által meghatározott programja,melyet képviselünk most is.

Egyesületünk kiáll a védett és nem vé-dett természeti területen álló állami erdõkegységes erdõgazdasági társaságok általivagyonkezelése mellett. Egyezséget ké-rünk, hogy a nemzeti park igazgatóságoka profi természetismerõ és oktató alkal-mazottai révén az ismeretterjesztést vállal-ják. Ezért épülnek sorra a bemutató he-lyek és központok a nemzeti park igazga-tóságok területén. Az erdõvagyon kezelé-sét pedig a megfelelõ eszköz és szellemikapacitással az ebben jártasságot szerzetterdõgazdálkodókra bízzák. Az erdõgaz-daságok törekvése és elvárás feléjük a ha-tékony és gazdaságos mûködés, melyeka nemzeti park igazgatóságok esetében isegyre erõteljesebben megfogalmazód-nak. Szülessen egyezség abban, hogy kö-zösen lépjünk fel annak érdekében, hogylegyen pénzügyi támogatása a közcélúerdõgazdálkodásnak, mely a társadalomigényét kielégíti az erdõvel és szolgáltatá-saival kapcsolatban.

Tisztelt Miniszter úr! Egyesületünkprogramja külön foglalkozik a termé-

szetjáró szervezetekkel való együttmû-ködéssel. Ezért, mint a Magyar Termé-szetbarát Szövetség elnökét is megszólít-juk. A természetjáró szervezetek termé-szetes szövetségesei és támogatói Egye-sületünknek, ugyanakkor hatalmi érdeknélküli legjobb kritikusai az erdõben fo-lyó erdészeti tevékenységeknek és ezzelsegítik a közvélemény hangját eljuttatniaz erdészekhez és a kifogásolt területekmegoldását elõsegíteni. Kiállunk a mel-lett, hogy az erdõtörvényben kerüljön azerdei turizmus is szabályozásra.

Kérjük Miniszter Urat, hogy javasla-tainkat fontolja meg, hogy az egyezsé-get megköthessük. Várjuk MiniszterUrat Elnökségünk, Küldöttközgyûlé-sünk körébe, hogy személyesen is meg-gyõzõdhessen szándékainkról, hiszentudjuk, hogy mind a természetvédelem,mind az erdõgazdálkodás tevékenysé-ge pozitív hatású a társadalom számára,a közös munka pedig nélkülözhetetlenaz eredmények elérése érdekében.

Budapest, 2008. július 23.Erdészüdvözlettel:

Dr. Pethõ Józsefelnök”

Az Országos Erdészeti Egyesület 2008évi programja végrehajtása, valamint aKvVM korábbi együttmûködésének fe-lújítása céljából Szabó Imre KvVM mi-niszter 2008. július 23-án fogadta azEgyesület delegációját. Miniszter úr kö-zel egy órán át tárgyalt az Egyesületküldöttségével, melynek az Elnökséghatározata szerint tagjai voltak Dr. Pet-hõ József elnök, Ormos Balázs fõtitkárés Haraszti Gyula elnökségi tag, az Er-dészeti Lapok SZB elnöke. A találko-zásnak óhatatlanul aktualitást adott aközelmúlt sajtót is megjárt vitája a nem-zeti parki erdõk hovatartozásáról.

A találkozót elõkészítendõ, az Egye-sület Elnöksége rendkívüli ülést tartott,melyen megvitatásra került az Egyesületálláspontjait képviselõ levél szövege,mely Miniszter úrnak átadásra került. Azállásfoglalás az Egyesület 2008. évi prog-ramjában megfogalmazott célokra épül.

A tárgyaláson több téma is elõkerült.Ezek közül kiemelkedik Miniszter úrazon igénye, mely szerint az állami er-dõgazdálkodók közjóléti tevékenységeerõsödjön, a profitérdekeltség pedig

szûnjön meg. Egyesületünk kifejtette,hogy az állami erdõgazdálkodók az er-dõkezelésre vonatkozó törvények be-tartása szerint színvonalasan mûköd-nek, az állami tulajdonos elvárása pediga fenntartható, szakszerû és hatékonyerdõgazdálkodás megvalósítása. Egyet-értés mutatkozott abban, hogy az egy-séges állami erdõvagyon-kezelés, aközhasznú tevékenység megerõsítése

esetén megoldást jelenthet minkét félszámára. A még eltérõ véleményekmegvitatásának pedig a helye ne az író-asztal legyen, hanem a hitelesség erõsí-tése miatt az erdõ, ezért közös elhatáro-zással ez év szeptember hónapjában er-dei bejáráson és tapasztalatcserén foly-tatják az egyezségre való törekvést.

Ormos Balázsfõtitkár

OEE delegáció Szabó Imre KvVM miniszternél


Baráti találkozó képekben


A délelõttöt Pethõ József ünnepibeszéde nyitotta meg:„Tisztelt Magyar Erdészek!

Az Országos Erdészeti Egyesület(OEE) 139. debreceni Vándorgyûlésekét szempontból is eltért az elõzõ évekgyakorlatától. A fennállásának 110 évesévfordulóját ünneplõ Erdészeti Tudo-mányos Intézet elõször lett házigazdájae rangos rendezvénynek. Másrészt, te-repi bemutató helyett tudományos kon-ferencia várta a szakközönséget. Aszakma felelõs vezetõinek jelenléte, aDebreceni Egyetem impozáns környe-zete, az erdészek széles körétõl kísérve,kellõ alapja lett egy sikeres találkozó-nak. Az Egyesület régi adósságot is tel-jesített azzal, hogy az erdészeti ágazatjövõjét befolyásoló kérdések Fórum elékerülhettek.

Az indulásnál, a plenáris ülés az álla-mi erdõ vagyonkezelésére vonatkozó-an visszaigazolta a Magyar Nemzeti Va-gyonkezelõ Zrt. és az OEE között le-folyt tárgyalások lényeges kritériumait.A tudomány bevonásával elõkészítettösszehangolt erdõkezelés és vállalatirá-nyítás az elvárás, teljes állami szerepvál-lalással. Jól indult a nap. Még ebben akeretben került sor az OEE és az ERTIegymást segítõ közös történelménekbemutatására, az erdészettudományeredményei kapcsán kivívott rangjánakméltatására. Az évek óta szerény államitámogatás ténye e körben már lehango-ló képpel zárult. A szekcióülések azERTI színvonalas bemutatkozását hoz-ták, tovább erõsítve a tudományos kí-sérlet gyakorlatba vitelének, s mindezt

visszaigazoló cselekvõ együttmûködés-nek a fontosságát.

A nagy érdeklõdéssel kísért ErdészetiFórum új fejezetet hozott az erdõgazdál-kodás és természetvédelem évek óta nemszûnõ vitájában. A magyar erdészet szélesköre szembesült a természetvédelemképviselõjének verdiktként ható kijelen-téseivel. Egyet ezek közül: „A NemzetiParkok (NP) területén erdõgazdálkodás-nak nincs helye az egész világon.” Fél-igazság, ami ebbõl hazánkra érvényes.Tudniillik a 10 NP-ból legalább 7 Tájvé-delmi Körzetbõl lett átminõsítve, a vidékilakosság tízezreinek gazdálkodási körze-teiben. De erre is van „recept”, a magáner-dõ és termõföld marad a gazdáknál, az ál-lami nemzeti parki kezelésbe kerül. Ez az

érv valóban egyedi. Mindenesetre ezzel akijelentéssel kezdeni, zagyva hörgésneknevezni az évszázados, tudományra tá-maszkodó erdészeti gyakorlat melletti ki-állást, majd gyanús kacsintással az erdé-szet belsõ árulóira terelni a figyelmet, s vé-gül egy huszárvágással – felsejlõ nagypénzekre utalva – közös együttmûködéstajánlani, korunk kommunikációjának tipi-kus gyakorlata. Ez a közvélemény félreve-zetésének, ellenünk hangolásának jól fel-épített módszere. Tanulhatunk belõle.Vagy mégsem? Nem, itt nincs helye a divi-de et impera elvnek, meg kell õriznünkegységünket és belsõ békénket. Õszinte,nyílt párbeszédre kell törekedni a társada-lom megszólítható képviselõivel. De nem-csak a közjóléti tevékenységünk 5%-nyikis szeletérõl, hanem a 95%-nyi, a közszolgálatáért végzett, embert-erdészt pró-báló erdei munkáról, s errõl egyre többetkell beszélni. Õszintén a közvélemény elékell tárni a rendszerváltozás óta eltelt idõerdõre és kiemelt termékére, a faanyagravonatkozó hatásait. Szembesíteni kell azembereket azzal, hogy igényeik változásaaz eltelt húsz évben többek között a pa-pírfogyasztás megkétszerezõdésével, anagy égetõk beindulásával már 1+1 millióm3 többlet-faigénnyel járt, s ez a tendenciaa gáz- és villamos energia tûzifával való ki-váltásával tovább növekszik.

El kell mondani mindenkinek, hogya magyar erdészek a II. világháborúután eltelt 60 évben közel duplájára nö-velve hazánk erdõterületét, jó alapot te-remtettek a megemelkedett fafogyasz-tás kezelésére. Ugyanakkor az õ érde-mük az is, hogy ennek az 1,9 millió

Közgyûlés az Agrárcentrumban

A hagyományhoz híven az érkezõket most is ajándékcsomagfogadta, melyben az ERTI kiadványai mellett akácfából eszter-gált kupát és egyéb reklámanyagokat találtak. Az erdészeti ku-tatások legújabb számát, melyben a 110 éves kutatóintézetigazgatójának köszöntõjén kívül az elmúlt év legfontosabb ku-tatási eredményeit olvashatjuk.

Ám az igazi meglepetés két, hallatlanul ízléses borítóvalmegjelenõ kiadvány volt, amelyek a „száraz” tudományra ke-vésbé fogékony, de a humoros erdész-vadásztörténetek kedve-lõinek adott igazi olvasmányélményt (Erdészélet–erdészlélek).Tóth József – sajnos már nyugállományú – kutató ötlete volt Bo-gárdal címen összegyûjteni és csokorba kötni neves költõinktõla rovarokról, pókokról és egyéb ízeltlábúakról megénekelt ver-seket. (A kötetet erdésszel és faiparossal is fûszerezte a szerkesz-tõ, akikre a „neves költõ” titulus természetesen nem érvényes.)

Kevés szakmának adatik meg az a lehetõség (gondoljunk csakpéldául a rendfenntartó erõkre), hogy szakmájukkal kapcsolato-san hasonló alkotásokat citáljanak.

Az ötlethez, valamint a tartalmi és formai megjelenítéshez csakgratulálni lehet Csóka Györgynek és alkotó csapatának!


éves évfordulója elõtt a 2009-es Vándor-gyûlésen, az Ipoly Erdõ Zrt. és a balas-sagyarmati Helyi Csoport lelkes tagságaközremûködésével.

Fontoljuk meg, a magyar erdészet eu-rópai színvonalra emelése, az OEE arany-korában (1866-1916) erõteljes mecenatú-rai háttérrel valósult meg. Az Egyesületma sem néhány választott és kinevezettszemély szervezete, hanem a teljes er-désztársadalom gyûjtõ tégelye, ahol a vál-lalandó egyéni felelõsség a szakmai hie-rarchiában betöltött szerep szerint várha-tó el. Erõsítsen ebben bennünket újraSzabó Magda szép sora: … Debrecent „areformátus Walkürt, … az óvott meg azenyészettõl, hogy mindig voltak olyan la-kói, akik jobban szerették önmaguknál.”

Takács Márta erdõmérnök, a Vaj-daság Erdei Közvállalat-Vojvodinasu-me vezérigazgatója köszöntötte aközgyûlést:

„Amikor a Vajdaság visszakapta au-tonómiájának egy részét, megalakult aVajdaság Erdei (Vojvodinasume) Köz-

vállalat. Négy évvel ezelõtt neveztek kiennek a legnagyobb vajdasági közválla-latnak az élére. Számomra ez nagy kihí-vást jelentett. Nõ létemre úgy éreztem,hogy történelmet írok, hisz nincs példaarra, hogy egy magyar nõ ilyen rangostisztséget töltött volna be az erdészet-ben Szerbiában. Elszántságra, szakmaiszempontból megalapozott tudásra, ki-tartásra és természetesen bátorságravolt szükségem, hogy a magam elé ki-tûzött célokat meg is tudjam valósitani.A fejlõdés útját választottam.

Az erdõk hangsúlyozottabb szerepekülönösen az ökológia terén, a tudományés a tehnológia gyors fejlõdése, a nemzet-közi erdõgazdálkodási megállapodások-ból, utasításokból eredõ kötelezettségek,a fenntartható erdõgazdálkodással kap-csolatos nemzetközi és nemzeti szabvá-nyok megkövetelik, hogy az erdészeti tu-domány és a gyakorlat stabil hosszú távúegyüttmûködést hozzon létre. Ennek je-gyében a Vajdaság Erdei Közvállalat a fej-lesztési szektor révén hosszú távú és köz-vetlen együttmûködést folytat az újvidéki

hektár erdõnek 1/3-a védõ-, védett-,eü.-i-, szociális-, turisztikai-, oktatás-kutatási erdõ lett. De az összmagyar er-dõ védelme érdekében azt is valljuk,hogy az 1/3-nyi védelmi rendeltetésûerdõnek bizonyos fokú másodlagos ter-het „le kell vennie” a 2/3 rész gazdaságirendeltetésû erdõ „válláról”.

Nincs itt semmiféle erdõmegosztás-nak se ideje, se helye. Ne bizonytala-nodjunk el a – lehet ez is, lehet az is –megalkuvás világában.

Szabó Magda, Debrecen polgára, ami-kor díszpolgárrá avatták, az esküjében eztmondta: „Úgy segítsen az Isten, hogy azigazat nem hamisítom, a hamisat nem iga-zítom.” Legyen ez vezérlõ elv mindenkiszámára, aki erdõügyben véleménytmond, vagy az állami erdõ jövõjérõl dönt.

Tanulságos konferencia részesei vol-tunk. Ellentmondásos jelenünkrõl hûképet kaptunk. Az ERTI és az OEE kö-zös történelmének méltó folytatása lettez a Vándorgyûlés, annak második nap-ja az Ünnepi Közgyûlés is. Itt viszont aszellemi értékeink megbecsülését, ha-gyományaink tiszteletét kifejezõ szerte-ágazó egyesületi munkáról kellett szól-ni, amit az Erdészeti Lapok hasábjain,honlapjaink hírportálján folyamatosankövethettek. Így tagságunk teljes köre, atisztségviselõk feladatvállalása mellettrészese lett ennek a fontos közszolgála-ti tevékenységnek. Mindehhez a biztosalapot tagságunk, az Rt.-k Pártoló TagokTanácsa, az FVM Nemzeti Földalap, aStihl Kft. önzetlen támogatása teremtettemeg. Bár túlvállalt feladatunk költségve-tésünket apró hibával terhelte, mégis jószívvel zárhatom be 2007-es év ablakát,s jó reménnyel indulunk az elõttünk ál-ló év kihívásai, programjai felé. Többekközött, az OEE is méltó módon kívántisztelegni az erdészeti felsõoktatás 200


Ormos Balázs fõtitkár emlékezettaz elmúlt évben elhunyt kollégákra:

„Egy évben egyszer, amikor a leg-többen jövünk össze erdészek és a napiörömök és feladatok között felhõtlenülegyütt vagyunk, egy kicsit álljunk megés hagyományaink szerint szomorúszívvel emlékezzünk meg erdészkollé-gáinkról, akik az elmúlt Vándorgyûlé-sünkön és más rendezvényeinken mégközöttünk lehettek. Azokra, akik életü-ket tették fel az erdõ szolgálatára és azerdészek hagyományos és mások általirigyelt szellemiségének ápolására.Most ismét sokan, túl sokan nem lehet-nek közöttünk. 60-an. Lélekben mégsokunk emlékében itt vannak õk és lel-künkben élnek, hiszen tanítómeste-reink, példaképeink voltak és a ma er-dészeti jólétünk megalapozói.”

Bacsó Béla et., Bakonyi István em.,Bánfi Sándor et., dr. Barányi Lászlóem. Bedõ Albert Emlékéremmel kitün-tetett, Beiwinkler Gyõzõ, dr. BenczeLajos em., Berkenyei András em., Bu-daházy Lajos erdész, Burcz Tibor et.,id. Dedinszky Imre em., dr. Dobos Ti-bor em., Ferencz József et., FogarasiFerencné, Földényi Pál, Gérnyi Lászlóet., Hajdu Tibor em., Hallók József et.,Halmos László em., Hermann Rezsõet., dr. Herpay Imre em. Egyesületünkvolt elnöke, Bedõ Albert Emlékérem-mel kitüntetett, Kálmán Csaba et., Ke-rényi Béla egyéb középfok, Kiss Jánoset., Klézli József et., dr. KollwentzÖdön em. Bedõ Albert Emlékéremmelkitüntetett, az OEE Tiszteletbeli Tagja,Komáromi Dezsõ et., dr. Komjáthi Fe-renc em., Komlósi Sándor et., KovácsFerenc et., Kovács József et., KovácsPál em., Lippay Ferenc, dr. MárkusLászló em. Kaán Károly Emlékérem-mel kitüntetett, dr. Mészáros Károlyem., a NYME rektorhelyettese, MilleiSándor et., Molnár István em., MolnárLászló et., Nagy István et., Nagy Józsefem., Perényi Jenõ et., Pálnik Ferenc et.vadgm., Pfeiffer István em., SchniererJános et., Simon Ferenc em., SomodiMárton egyéb középfok, Szabó Imreált.isk., Szabó István et., Szabó Jánoset., Szaniszló Gábor em., SzendrõdiJános em., dr. Szontagh Pál em., Szu-na Gábor et., Szüreti József em., Tur-kovich György egyéb felsõfok, id. Vas-ki János em., dr. Várhelyi István em.,Veréb Béla et., Weidinger István er-dész Bedõ Albert Emlékéremmel ki-tüntetett, Zathureczky Lajos em. BedõAlbert Emlékéremmel kitüntetett, dr.Zilahi József em.

Alföldi Erdészeti és Környezetvédelmi In-tézettel. Tízéves együttmûködési szerzõ-dés keretében fektettük le a kutatási ésfejlesztési programokat és projekteket

Az erdõgazdálkodás a Vajdaságbanpiaci alapokon mûködik. Kedvezõtlengazdasági és politika helyzet ellenéreössze tudtuk hangolni az eredményér-dekelt gazdálkodást az erdõvagyonnalkapcsolatos speciális feladatokkal.Nincs még egy olyan szektora a gazda-ságnak, amelyik ennyire sokrétû igé-nyeknek kell, hogy megfeleljen, mint azerdõgazdálkodás.

Két évvel ezelõtt a vállalat meg-kezdte az erdõk certifikálását. Szilárdanés egyértelmûen a nemzetközi szabvá-nyok bevezetése és alkalmazása mellettdöntöttünk annak érdekében, hogymegkapjuk a független nemzetközi cer-tifikáló testület arra vonatkozó hivatalosbizonylatát, hogy az erdõkkel gazdasá-gilag kifizetõdõ, környezetvédelmiszempontból elfogadható és szociálismércék szerint igazságosan gazdálko-dunk. Ez a Vajdaság számára fenntart-ható erdõgazdálkodást jelent, ami biz-tosítja az erdõk biológiai sokrétûségé-nek a megõrzését.

A fejlõdés fontos része a regionális ésnemzetközi együttmûködés létrehozásaés erõsítése a kutatás az erdõgazdálko-dás minden terén. Fontos elõrelépéstjelentett számomra a Kárpát-medenceimagyar erdészek I. találkozóján valórészvétel, melyet Budapesten az Orszá-gos Erdészeti Egyesület és a Magyar Tu-dományos Akadémia szervezésébentartottak meg. Ezt követõen lehetõsé-gem nyilt a Kárpát-medencei magyarerdészek II. találkozóján részt vennimint elõadó, és anyanyelvemen bemu-tatni a Vajdaság erdõgazdálkodását.

Áprilisban Horvátországban kétna-pos tanácskozáson, melyet a horvátor-szági Jastrebarsko Erdészeti Tudomá-nyos Intézet szervezett, támogattuk aRegionális Erdészeti Tudományos Inté-zet létrehozását. A nyitás, szakmaiegyüttmûködés megteremtése és erõsí-tése megkerülhetetlen tényezõje a fejlõ-dés felgyorsulásának. A tapasztalatcseresokban hozzájárul a problémák megol-dásához, hiszen ebben a régióban ha-sonló gondokkal küzdünk. Az Orszá-gos Erdészeti Egyesület reményét fejez-te ki, hogy az idén a Vajdaság ErdeiKözvállalat lehetne a házigazdája a III.Kárpát-medencei magyar erdészek ta-lálkozójának és szakkonferenciájának.Nagy megtiszteltetés volna számomra.

Kívánok mindenkinek jó egészségetés további jó munkát.”


Náhlik András, az ErdõmérnökiKar dékánja az egyetem alapításá-nak 200 éves évfordulóján aggodal-mától nem mentes hangon kérte ajelenlévõket, hogy ki-ki a maga te-rületén tegyen meg mindent azért,hogy az õsi alma mater soproni fé-nye a jövõben ne tompuljon.Beszédének szerkesztett változatátadjuk közre:

„Az erdészeti felsõoktatás 200. évfor-dulóján köszöntök minden erdõmérnö-köt, erdészt és mindazokat, akik kötõd-nek az Erdõmérnöki Karhoz, az erdész-társadalomhoz, akik szívügyüknek te-kintik a magyar erdõgazdálkodást és er-dészeti felsõoktatást. Külön köszöntömaz Országos Erdészeti Egyesületet, és erendezvény szervezõjét, a 110 éves Er-dészeti Tudományos Intézetet, és egy-ben köszönöm, hogy 200 éves jeles év-fordulóján megszólalási lehetõségetnyújtottak az Erdõmérnöki Karnak.

…A történelem eseményeitõl a fõisko-

la, a Kar nem tudta, nem tudhatta sohafüggetleníteni magát, a történelmi vál-tozások nem hagyták érintetlenül az er-dészeti felsõoktatást, az alma matert.Egyet azonban biztosan kijelenthetünk:a hallgatóság a történelem folyamánmindvégig a progresszió és hazafiságtalaján állt. Büszkék vagyunk erre.

…És elérkeztünk az 1989-90-es évek-

hez, a rendszerváltoztatáshoz…, amelyutáni korszakot már legtöbben megél-tük, sõt, tevékeny részesei voltunk. Fel-sõoktatásunk tragikuma, hogy a társa-dalmi-gazdasági változás, ami a nem-zetnek szellemi megújulást, szabadsá-got hozott, az oktatásban szabatosságoteredményezett annak összes konzek-venciájával. Csökkent az oktatás szín-vonala és követelményszintje, meg-hosszabbodott a tanulmányokkal eltöl-tött idõ. És mi, az oktatásban dolgozóktehetetlen elszenvedõi voltunk az ese-ményeknek, ennek az erdészeti felsõ-oktatás szempontjából most már nyu-godtan kijelenthetjük: mélypontnak. Éselszenvedõi voltak a hallgatók is, akik-re annak ellenére nagyobb terheketkellett rónunk a tárgykínálat kiszélesíté-sével, hogy gyengébb felkészültséggelléptek be a felsõoktatásba.

…200 év… a kerek évfordulók emléke-

zésre, visszatekintésre, értékelésre sar-kallnak, tegyük mi is. Az elmúlt idõ-szakban az oktatás területén olyan mér-tékû változások mentek végbe, ame-lyek alapvetõen formálták át a Kar okta-

tási szerkezetét. A felsõoktatási reform-folyamatok részeként a lineáris képzésirendszerre való átállás folyamatos. Ki-futnak a kredites, hagyományos képzé-seink. A bolognai egyezményben rögzí-tetteknek megfelelõen 5 éves szakjain-kat kettéválasztottuk alap- és mester-képzésre, a régi fõiskolai szintû szako-kat kibõvítettük mesterképzéssel. Elfo-gadott mesterképzési szakindítási enge-délyekkel rendelkezünk a természetvé-delmi mérnöki, vadgazdamérnöki éskörnyezetmérnöki szakokon. Elfogadáselõtt áll az erdõmérnöki mesterképzésés hamarosan beadjuk a környezettu-dományi mesterszakunk indítási kérel-mét. Tavaly az országban elsõként indí-tottuk a természetvédelmi mérnökimesterképzést, szeptembertõl pedig avadgazdamérnökit indítjuk. Karunkonkét doktori iskola mûködik eredménye-sen, az erdészeti és vadgazdálkodás-tu-dományi, illetve a környezettudományi.

…A Karra történõ felvételi jelentkezési

számok az országos csökkenõ tenden-cia ellenére nálunk jelentõsen nem vál-toztak. Minden szakunk iránt jelentõsaz érdeklõdés, de figyelmeztetõ jel,hogy idén sem tudjuk teljes mértékbenbetölteni egyes szakok helyeit. Nincsgondunk az erdõmérnöki szak helyei-nek betöltésével, az idei évben is 80-90fõt veszünk fel. Sokkal nagyobb a gondpéldául a természetvédelmi mérnökiszakon, ahol mindössze 20-25 felvetthallgatóval számolhatunk. Sajnálatos,hogy az utóbbi idõszakban egyre job-ban elharapódzó szakindítások elvon-ják a hagyományosan magas színvona-lú képzést folytató intézmények elõl a

hallgatókat pusztán jobb földrajzi fek-vésük, és alacsonyabb követelmény-szintjük miatt. Meggyõzõdésünk, hogyebben a helyzetben a piac szabályozóereje már nem érvényesülhet, itt köz-ponti intézkedésre lenne szükség.

…A Karon már második évben indítot-

tunk angol nyelvû kurzusokat, jelenlegikínálatunk már 18 tárgy. Ennek kettõshasznát látjuk: egyrészt ezáltal fel tu-dunk készülni az angol nyelvû erdész-képzésre, másrészt a hallgatók szak-nyelvi ismeretének elsajátítását, illetveaz általános nyelvtudás pallérozását se-gítjük elõ. Fontos cél, hiszen lehetõvéválik hallgatóink nagyobb számú rész-vétele külföldi részképzésekben, tanul-mányutakon.

Az új szakok indítása ellenére a Karlegfontosabb képzése természetesen azerdõmérnökképzés maradt. Készen ál-lunk az erdõmérnöki mesterszak indítá-sára. Engedjék meg, hogy erre külön ki-térjek. Évtizedek alatt kialakult minõsé-gi erdõmérnökképzést kellett elõszörmódosítanunk a kreditrendszer beveze-tésével, majd teljesen felforgatnunk azosztatlan 5 éves képzés megbontásávalalap- és mesterképzésre. Nem jószán-tunkból tettük, sõt, ahol lehetett tilta-koztunk a változtatás ellen. Mára beiga-zolódtak a félelmeink. Rendkívüli ne-hézségekbe ütközik a gyakorlati kép-zés, amelyre mindig oly büszkék vol-tunk, túlterheltek a hallgatóink, az elõ-rehaladás elodázhatósága oda vezet,hogy soha nem tapasztalt arányban ma-radnak le a mintatantervtõl, mely prob-lémák persze a többi szakunkon isfennállnak. Ami viszont az erdõmér-nökképzés sajátos problémája, hogynem tudjuk majd okleveles szintû vég-zettekkel kielégíteni a gyakorlat mun-kaerõigényét, amennyiben a mester-képzés helyei az oktatási kormányzatelképzelései szerint korlátosak marad-nak. Ezzel szemben olyan 3 éves kép-zésben részt vett végzõsök tömegétfogjuk kibocsájtani az egyetemrõl, akik-kel a szakma nem igazán tud majd ilyentömegben mit kezdeni. Mindenekelõttikötelességünk ezért a régi osztatlanképzés visszaállítása érdekében min-dent megtenni, és e törekvésünkben se-gítségünkre van a szakma egésze.

…Látjuk, tudjuk, hogy erdõmérnök-

képzésünknek vannak neuralgikuspontjai, amelyek közül talán a legfonto-sabb, hogy hallgatóink nehezen iga-zodnak el a termelõ vagy a természet-szerû erdõgazdálkodás prioritásának


kérdésében, nem kapnak egyértelmûútmutatást a tekintetben, hogy késõbbimunkájuk során a gazdaságosság vagytermészetvédelmi, társadalmi kihívá-soknak kell-e elsõsorban megfelelniük.Kritika is ér bennünket mondván, hogyaz oktatás bizonyos területeken szélsõ-ségesen természetvédelmi irányultságotvesz.

…Nos, bár érzékelem a gondokat,

összességében a szélsõséges jelzõt ta-gadom, ugyanakkor a természetvédel-mi irányultságot vállalhatónak, sõt vál-lalandónak tartom. Mint ahogy vállal-ták neves elõdeink, Kaán Károllyal azélen. De senki ne gondolja, hogy azemlített dilemmát felsõoktatásunk ge-nerálja. Ez a vita az erdészszakma éstermészetvédelem, az erdészszakma ésa civil szféra közötti vita és egyáltalánnem utolsósorban az erdésztársadal-mon belüli vita leképezõdése az okta-tásban. Azt viszont elfogadhatatlannaktartom, hogy a mindenkori hatalommost már évtizedek óta bennünket, er-dészeket használ gazdasági-politikaicélkitûzései elérése érdekében ütkö-zõpontként, pufferként a hivatalos éscivil természetvédelemmel, nem utol-sósorban a közvéleménnyel szemben.Elfogadhatatlan az a követett gyakor-lat, amely a problémát helyben keze-lendõnek tartja, és e szerint cselekszik,nem akarván kormányzati szintreemelni, mondván, hogy ezáltal eszka-lálódik. Ehelyett a tõ melletti erdészt,az erdõkezelõt, sõt az erdészeti ható-ságot teszi ki mindennapi vitáknak aközjóléti és a természetvédelmi funkci-ót számon kérõkkel szemben anélkül,hogy kompenzálná e funkciók ellátá-sából származó bevételcsökkenést éskiadásnövekedést. Teszi ezt úgy, hogyeközben számon kéri az eredményesgazdálkodást.

Az a gond, hogy most már tömegé-vel termeli az öt, majd hat intézmény a

szakmában elhelyezkedni nem tudó(vadgazda-, természetvédelmi) mérnö-köket. Gond, hogy a hallgatókért folyóversenyben nem a színvonal a döntõ,sõt, az alacsony színvonalon képzõ,alacsony követelményszintet megkö-vetelõ intézmények vonzzák jobban ahallgatókat. Gond, hogy az intézmény-választásnál a lakóhelyhez való közel-ség játszik fontos szerepet, és megintcsak nem az oktatás színvonala. Így az-tán vadgazdálkodási, vadbiológiai mi-nõsített, hazai és nemzetközi szintenmegméretett oktatók nélkül indíthat-nak intézmények képzést. És gond,hogy az illetékesek ezt tétlenül nézik,széttárva a karjukat, hogy majd a piaceldönti, mely intézmények lesznekéletképesek.

Ezt a példát itt tartottam fontosnakelmondani Debrecenben, de elmond-hattam volna Gyöngyösön, újabbanKecskeméten vagy más agrár-felsõok-tatási intézményben is. Miért is? Mertúgy látom, úgy látjuk mi, soproni okta-tók, sõt meggyõzõdésünk, hogy a 200éves, nagy hagyományokkal rendelke-zõ soproni alma mater erdészképzéseforog veszélyben. Mert félreértés ne es-sék, ha máshol indul erdészképzés az asoproni fokozatos leépüléséhez fog ve-zetni, akárcsak más szakok esetében.Lehet azt mondani, hogy ez az almamater gondja, oldja meg. A megoldásazonban nem a mi kezünkben van,még ha a múltban mindent meg is tet-tünk e folyamat megakadályozására, éseltökélt szándékunk, hogy a jövõben isminden eszközzel küzdünk ezért. Merthová is vezet ez a folyamat? Általánosszínvonalcsökkenéshez, felhíguláshoz,akárcsak más szakok esetében. A sel-meci-soproni hagyományok eltûnésé-hez fog vezetni az erdészetben. Az er-dészszakma összefogását fogja meg-szüntetni, az erdészet érdekérvényesítõképességét fogja tovább csökkenteni.Nem tudom ki, hogy van vele, de en-

gem mindig jó érzéssel töltött el, hogyha bárhová mentem az országban azerdészszakma képviselõi ismerõsként,barátként üdvözöltek. Jó érzéssel töl-tött el, hogy mindenhol segítõkészsé-get tapasztaltam a közös gyökerekokán, hiszen egy srófra jár az agyunk.Vajon meddig lesz ez így? És mindezmiért kerül veszélybe? Hogy néhányagrárintézmény sokadik szakja mellémég egyet szerezzen. Egy olyat, amelymég jelenleg is prosperál, nem küzdbeiskolázási gondokkal.

Az elmondottak okán szeretném azErdõmérnöki Kar nevében a leghatáro-zottabban leszögezni, hogy számunkraminden olyan törekvés, amely az ag-rárképzésekbe szakirányként próbáljaerdésztárgyak sokaságát becsempész-ni, és ezáltal bármilyen szintû erdész-végzettséget adni, elfogadhatatlan. El-fogadhatatlan nemcsak az Erdõmérnö-ki Kar mérnökképzésének veszélyez-tetése miatt, hanem elfogadhatatlanközépfokú erdészképzést folytató in-tézmények iránt érzett szolidaritásunkokán is. Mindezért felhívom az érintettagrárintézményeket, hogy valljanakszínt jövõbeni erdészeti oktatást érintõterveiket illetõen. Felhívom oktatásikormányzatunkat, hogy vessen véget aszakok mértéktelen elszaporodásánakés ne kizárólag a Magyar AkkreditációsBizottság döntésétõl tegye függõvé aszakok indításának engedélyezését, hi-szen ez utóbbi csak a minimális feltéte-lek meglétét vizsgálja. Hagyjon fel azoktatási piac további liberalizálásávalés az oktatás minõségét szem elõtt tart-va védje meg az intézményeket a pia-ci torzulásoktól. És felhívom a magyarerdõgazdálkodás vezetõit, az erdõ-mérnökök közösségét, hogy ne adjáknevüket az erdõmérnökképzés deval-válásához. Kérem ezt nemcsak, ésnem is elsõsorban az alma mater érde-kében, hanem szakmánk egészénekérdekében.


Szünet után a hagyományok-hoz híven kitüntetések átadásakövetkezett, melyet Bogdán Jó-zsef a Díjbizottság elnöke ismer-tetett. A méltatásokat Kertész Jó-zsef olvasta fel:

„Az Országos Erdészeti Egyesület2008. évben

„Tiszteletbeli Tagsági Díszok-levél”

kitüntetést adományozRAKONCZAY ZOLTÁN erdõ-

mérnök, nyugalmazott miniszterhe-lyettes részére.

Rakonczay Zoltán 1954-ben,Brassóban szerzett erdõmérnöki ok-levelet. Ezt követõen tizenegy évesmátrai erdõgazdasági üzemi munká-ja során kilenc évig igazgatóhelyet-tes fõmérnökként meghatározó sze-repe volt a térség erdõgazdálkodá-sának kialakításában. Fõként az er-dõmûvelés fellendítésében és a tu-risztikai szempontból kiemelkedõfontosságú mátrai erdõk ilyen irá-nyú kialakításában, berendezésébenvett részt.

Országos Erdészeti Fõigazgatóság-i(OEF), majd misztériumi (MÉM) szolgá-latának hét esztendeje alatt kiemelkedõteljesítménye volt az erdõrendezés egy-séges szervezetének megteremtése és akor igényeinek, a megnövekedett fela-datoknak megfelelõ tíz területi erdõren-dezõség kialakítása 1967 - 68-ban. En-nek a folytatásaként 1975-re értük el aztaz állapotot, hogy valamennyi erdõnkreérvényes üzemtervvel rendelkeztünk.

Legnagyobb szakmai teljesítményét1972-tõl az Országos TermészetvédelmiHivatal, majd az Országos Környezet-és Természetvédelmi Hivatal elnöke-ként, megbízott államtitkárként, általá-nos elnökhelyettesként, végül a Kör-nyezetvédelmi és Vízgazdálkodási Mi-

nisztérium miniszterhelyettesekéntnyújtotta. Ez volt a magyar természetvé-delem extenzív és intenzív kifejleszté-sének is a nagy korszaka, amelynekmegvalósításában Rakonczay Zoltánmeghatározó szerepet játszott. Létre-hozta a természetvédelem szervezeté-nek addig nem létezett országos, terüle-ti hálózatát., majd ennek bázisán meg-indította a nemzeti parkok létrehozását.Ezek közül hatnak a létrehozása sze-mély szerint a nevéhez kötõdik. Ugyan-így azon jellegük kialakítása is, hogy anemzeti parkok nemcsak védelmi funk-ciót látnak el, hanem igazgatóságaikegyben a természetvédelem szellemifejlesztésének fontos centruma is.

Meghatározó szerepe volt a nemzet-közi elvárásoknak is megfelelõ kor-

szerû magyar természetvédelmi po-litika elveinek kidolgozásában éseszközrendszerének megteremtésé-ben. Egyik elõkészítõje volt az 1976.évi elsõ magyar környezetvédelmitörvénynek.

Rakonczay Zoltán szakmapoliti-kai és gyakorlati feladatait mindignagy elméleti igényességgel végezteés sokat tett a környezet- és termé-szetvédelem elméletének, diszcipli-náris fejlesztésének érdekében is.Több egyetemen (Sopronban,Keszthelyen, Budapesten) meghí-vott elõadóként részt vett erdõ-, ag-rár- és természetvédelmi mérnökök,biológusok és más szakembereknappali és egyéb tagozatos képzésé-ben, 1992-96. között az Erdõmérnö-ki Kar Környezetvédelmi Tanszékétvezette kinevezett egyetemi docens-ként. Emellett rengeteg ismeretter-jesztõ és a természetvédelmet nép-szerûsítõ elõadást tartott különbözõtudományos és társadalmi fórumo-kon.Az Országos Erdészeti Egyesületben

is – amelynek egyetemista kora óta tagja– kiemelkedõ munkát végzett. Húszéven át, 1976-ig, majd 1994 -1998. közöttvolt az országos elnökség tagja, ez utób-bi idõszakban az Egyesület általános el-nökhelyettese. Egyesületünk 1987-ben,a siófoki vándorgyûlés alkalmával KaánKároly Emlékéremmel tüntette ki.

Rakonczay Zoltán neve egész kor-szakot fémjelez a hazai erdõrendezés-ben, de kiváltképpen a természetvéde-lem történetében, s megbecsülést szer-zett az erdõmérnöki címnek bel- és kül-földön egyaránt. Erre tekintettel Egye-sületünk a legmagasabb kitüntetésbenrészesíti, számára a „Tiszteletbeli Tag-sági Díszoklevél” kitüntetést adomá-nyozza.


BOLLA SÁNDORerdõmérnök

Mozgalmas, a szakmában, fõleg a szak-igazgatásban eltöltött életpálya után2005. óta nyugdíjas.

Az Országos Erdészeti Egyesületnek1965 óta tagja. Megszervezte az 1986-banalapított Gyõr-Moson-Sopron megyeiMagánerdõ Gazdálkodási és Környezet-védõ Helyi Csoportot. Húsz évig volt acsoport titkára, az utóbbi két évben az el-nöke. A Helyi Csoport tagsága túlnyomótöbbségében korábban nem OEE-tag me-

zõgazdasági termelõszövetkezeti, a rend-szerváltozás óta pedig magánerdõ-gaz-dálkodásban dolgozó erdészeti szakem-berekbõl állt és áll. A csoport 2006-ig úgyszervezte egyébként igen aktív tevékeny-ségét, hogy nem kért ahhoz támogatástaz egyesület központjától.

A helyi csoport titkáraként továbbkép-zéseket szervezett „ökológia és ökonó-mia” címmel a tagoknak. A határon túlimagyarlakta területekre több szakmai ta-nulmányutat vezetett. Bolla Sándor az er-dõk magánosítása óta évente egy-egy al-kalommal nyílt szakmai nap keretében in-formációs és szaktanácsadási fórum szer-vezésével igyekszik biztosítani a magán-erdõkben dolgozó szakemberek megfele-lõ felkészültségét. A helyi csoport közis-mert és közkedvelt rendezvénye éventeaz a hazai vagy külföldi szakmai program,melyen a családtagok (feleségek, gyerme-kek) is részt vehetnek, s a szakmai mon-danivaló mellett a nemzeti történelem, akultúra, sõt a vidám kikapcsolódás is he-lyet kap. Több évig volt az Erdészeti La-pok szerkesztõbizottságának tagja.

CSERÉP JÁNOSokleveles erdõmérnök

Az egyetem elvégzését követõen, 1974óta az ÉSZAKERDÕ Zrt. jogelõdjénélhelyezkedett el, azóta is folyamatosanott dolgozik. Volt erdõmûvelési mûsza-ki vezetõ, erdészetvezetõ, központiosztályvezetõ, majd 1985-tõl a társaságigazgatója, késõbb vezérigazgatója.Munkája során a természetszerû erdõ-gazdálkodásra való áttérést mindig ki-emelten kezelte. A FAGOSZ vezetésé-ben tíz évig vett részt, hat évig volt an-nak elnöke. Vezetõségi tag a megyei ésaz országos Vadászkamarában. Az FVMAgrárgazdasági Tanácsában is képviseliaz erdõk ügyét.

Az Országos Erdészeti Egyesületnek1974 óta tagja. Aktívan dolgozott a Sá-rospataki Helyi Csoport megalakulásá-ért és annak elsõ titkára volt 1978-1979években. A Miskolci Helyi Csoportnak1986. óta elnöke. Az 1992. évi sárospa-taki vándorgyûlés megszervezésébenkiemelkedõ szerepe volt. 1996-98 kö-zött az egyesület elnökségi tagja, mintrégió képviselõ. 2002-2006. között azOrszágos Erdészeti Egyesület elnökitisztét látta el. Ebben a mozgalmas kor-szakban sokat tett az állami erdõgazdál-kodás stabilitásáért és a magánerdõ-gazdálkodás elismertetéséért a szakmaiközéletben és az OEE-ben. Kiemelésreméltó a MEGOSZ és az OEE együttmû-ködésének megalapozása. Egységre tö-rekvése, kiegyensúlyozottsága, a társa-dalmi szervezetekkel ápolt jó kapcsola-tai segítették az ágazat és valamennyierdõvel és erdõben dolgozó helyzetét.

Cserép János egész pályafutása so-rán elkötelezetten szolgálta az erdészszakma elismertségének növelését, azerdõgazdálkodás fejlesztését.

DR. CSÓKA GYÖRGYokleveles erdõmérnök, zoológus

Az ERTI Erdõvédelmi Osztályának osz-tályvezetõje, egyetemi magántanár. Ha-zai és nemzetközi tudományos testüle-tek elismert tagja. Tanít a NYME Erdõ-mérnöki Karán és még másik háromegyetemen.

Az OEE-nek, s ezen belül az Erdõvé-delmi Szakosztálynak 1976-tól, 15 éveskorától tagja. Több szakmai tudomá-nyos folyóirat mellett az Erdészeti La-pokban is rendszeresen publikál, ezzelsegítve a gyakorlatban dolgozó kollé-gák munkáját. Több mint száz erdõvé-delmi tárgyú tudományos publikációja,egyedül és munkatársaival együtt írt

négy magyar és öt idegen nyelvû köny-ve, CD-i nagy tudásról árulkodnak. Tu-dományos munkái is közérthetõ nyel-ven szólnak. Harmincat meghaladó arovartani és ökológiai tárgyú elõadásokszáma, melyeket helyi csoportokban,szakosztályokban tartott. Az erdõveldolgozók, a tanárok, a tanulók szemlé-letét formálja hatalmas tudásával, a ter-mészet ismeretével és szeretetével, aköznapi életbõl vett példáival, idõnkénthumoros megjegyzéseivel. Rendszereselõadója az erdészeti erdei iskola prog-ramoknak. Az OEE 2003. évi vándor-gyûlésének szervezésében tevékenyenrészt vett.

Az egész országot bejárva fáradhatat-lanul keresi fel a károsítókat, segít azazonosításukban, nyomozza az erdõkegészségének és betegségének össze-függéseit. Átfogó szemléletével a szak-mai közvéleményt és az érdeklõdõketegyaránt az erdõ megismerésére, szere-tetére, a változó, bizonytalanabb termé-szeti viszonyok mellett annak megóvá-sára, fenntartására törekszik rábírni.

Bedõ Albertemlékérmet kapott


DR. JEREB OTTÓerdõmérnök

Dr. Jereb Ottó László a soproni Erdésze-ti Technikum legendás tanára erdészetipályafutását 1946. július 1-én a Növény-tani Tanszéken Dr. Fehér Dániel pro-fesszor úr mellett tanársegédkéntkezdte el. 1950. szeptember 1-tõl kerülta soproni Erdészeti Technikumba. Mintsoproni lakos, elsõ emberként kezdte eloktatási tevékenységét, és 35+ 11 évenát, megszakítás nélkül tagja volt az isko-lateremtõ tanári karnak. Mindvégig az

erdészeti növénytant és az erdõmûve-léstant, valamint a hozzácsatolt erdõvé-delmet tanította, mely tárgyakat nagylelkesedéssel és sikeres eredményekkeloktatta évtizedeken keresztül. Tanítvá-nyai rengeteg díjat szereztek tanulmá-nyi versenyeken. Szervezõje és aktív tá-mogatója volt az iskola sportéletének.Diákjait nemcsak a szakmára, hanem azéletre is tanította. Több évtizedes mun-kája során tíz tankönyvet írt. Tudomá-nyos tevékenysége során éveken ke-resztül vizsgálta a lucfenyõ morfológiaitulajdonságai és növekedése közöttikapcsolatokat. Számítható összefüggé-seket talált a mellmagassági és a koronaátmérõk között, mely vizsgálatok fel-dolgozása után 1969-ben mûszaki dok-tori címet szerzett. Szakmai folyóirata-inkban számtalan cikke jelent meg.Munkásságát több rangos kitüntetésselismerték el, melyek közül kiemelkedikaz 1991-ben egyesületünk által adomá-nyozott Bedõ Albert Emlékérem. Jelen-leg is aktív tagja a Gödöllõi HCs-nak ésa Gödöllõi Nyugdíjas Klubnak.

JÓZSA LÁSZLÓerdésztechnikus

Józsa László erdésztechnikus erdõgaz-dálkodásban eltöltött 46 éve alapjánmegállapítható, hogy elsõsorban agyakorlati feladatok, az új helyzetek-ben való megfelelés jelentett számáraigazi kihívást. Az erdészszakmát a „tõmellett” kezdte. Az alföldi erdõk sze-retetét a gyermekkori kötõdés hatá-rozta meg. Családját az akkori rend-szer osztályidegennek nyilvánította. Anehézségek ellenére, kitartásának kö-szönhetõen elvégezte a Szegedi KissFerenc Erdészeti Technikumot. 1962.augusztus 10-tõl kinevezték a Szolno-ki Erdészet tószegi kerületébe kerület-vezetõ erdésznek. Ebben a munkakör-ben 11 évet dolgozott. 1973. március1-tõl ugyanennél az erdészetnél szállí-tási mûszaki vezetõi feladatok végzé-sével bízták meg. 1975. július 1-tõl aCsévharaszti majd összevonás után aMonori Erdészet fahasználati mûszakivezetõje lett. Szakmai pályfutásánakmásik jelentõs állomása az akkori MNBudapesti Erdõ-, Vad- és Mezõgazda-ság, aminek a központjába 1984-benkerült. 1992-ben hihetetlen szorga-lommal és pontossággal mintaszerûenmegszervezte a Táborfalvai Erdésze-tet, illetve Igazgatóságot. Következe-tes, szorgalmas munkával, fegyelem-mel megteremtette a honvédelem ésaz erdõgazdálkodás kedvezõ össz-hangját, ami az intenzív katonai hasz-nálat alatt lévõ erdõterületen a sikeresgazdálkodás kulcsa lett. Az erdészetet– az utolsó években nyugdíjasként –2005. augusztus 31-ig vezette. 46 évetdolgozott a magyar erdõgazdálkodásszolgálatában.

MISZLANG LAJOSerdõmérnök

Miszlang Lajos 1948. december 28.-ánszületett a Baranya megyei Csarnótán.Az erdõmérnöki diplomáját 1973-banszerezte meg, és az év augusztus elejénkezdett dolgozni a Bogádi “ZengõGyöngye” MgTSZ erdészeti üzemág-vezetõjeként. 1974. áprilisában négyPécs környéki termelõszövetkezetegyesítése folytán a szövetkezet erdé-szeti fõágazatának vezetésével bíztákmeg. 1980-ban erdõvédelmi /erdészetinövényvédõ/ szakmérnöki okleveletszerezett Sopronban az Egyetem Erdõ-mérnöki Karán. 1988. december 30-ávalmunkahelyet változtatott, s a Pécsi Er-

dõfelügyelõségen dolgozott erdõfelü-gyelõként 1990. január 1-ig. Ez idõtõl azErdõfelügyelõség Pécsi /Baranya me-gyei/ osztályának osztályvezetõi felada-tait látta el az 1997. évi átszervezéséig.Ezt követõen az ÁESZ Pécsi Igazgatósá-ga Pécsi Felügyeleti Osztályának veze-tésére kapott megbízást. 2007. márciu-sától a Baranya Megyei MezõgazdaságiSzakigazgatási Hivatal Erdészeti Igazga-tóságának hatósági igazgató-helyettese,és a Baranya megyei Felügyeleti Osz-tály vezetõje. Nõs, négy felnõtt gyerme-ke van, családjával rendezett körülmé-nyek között Hosszúhetényben él. Felü-gyeleti munkáját a széles körû szakmaiismeret, a humánum és az alaposságjellemzi. Õ a két lábon járó erdészetijogtár. Az erdõgazdálkodókkal mindigkonstruktív együttmûködésre töreke-dett, ezért nemcsak munkatársai, ha-nem a magánerdõ-gazdálkodók is tisz-telik, becsülik. 1973 óta aktív tagjaegyesületünknek. Számos díj és kitün-tetés mellett 2000-ben megkapta azOEE Elismerõ Oklevelét.

Kaán Károlyemlékérmet kapott


JESZENSZKY ANDRÁSedésztechnikus

A Szegedi „Kiss Ferenc” Erdészeti Techni-kum elvégzése után, 1964-tõl a FelsõtiszaiErdõ és Fafeldolgozó Gazdaságnál dolgo-zott. 1973-tól a Szabolcs-Szatmár megyeiTESZÖV-nél folytatta alkotó munkáját. Amezõgazdasági szövetkezetek erdõgaz-dálkodását irányította, mintegy 2000 haterületen. Ebben az idõszakban 1981-bena Felsõ-Szabolcs térség komplex meliorá-ciós tanulmánytervének erdõ- és fagaz-dálkodási alrészeit készítette el.

Az erdészeti Tudományos IntézetPüspökladányi Állomásával szorosszakmai kapcsolatot tartva, a térséginyár-, akáctermesztési kutatásokba be-kapcsolódva számos kísérlet kivitele-zését, gondozását végezte. 1996-ban aNemzetközi Nyárfa Bizottság 20. ülésekeretében, a Kelet-Magyarországi ta-nulmányúton, Szabolcs községben azáltala kezelt nyárklón-kísérletekben –nyárfatermesztés, nyárklón-kísérlet,õshonos nyár galériaerdõ a Tisza folyóhullámterében – címû bemutatót szer-vezte, vezette le a külföldi vendégekrészére, amelyet az ERTI kiválóra érté-kelt.

2000. márciusától a Napkori Erdõ-gazdák Szövetkezeténél ágazatvezetõ-ként megszervezi a magánerdõ-gazdál-kodók és gazdálkodók erdészeti szak-tanács ágazatát. Az erdõk örök érdeké-ben, országosan elsõként 2000. évbenmegszervezi és vezeti a magánerdõk er-dészeti integrációját. Mintegy 5600 haerdõtelepítési tervet készített, szerve-zett, telepített.

KONCZ ANTALerdésztechnikus

1949-ben született. Erdész dinasztia tag-ja. Dédapja, Loványi Ferenc és nagyap-ja Loványi Heribert az erdõmérnöki di-plomájukat Selmecbányán szerezték.Fia, Miklós szintén erdésztechnikus.

Erdésztechnikusi oklevelét 1968-banszerezte meg Szegeden a Kiss FerencErdészeti Technikumban. 1968-tól a Pi-lisi Állami Erdõgazdaságnál beosztotterdészként dolgozik, majd 1969-tõlnapjainkig kerületvezetõ erdész a vi-segrádi erdõkben. 1200 ha-os kerületétgyalog, a lován vagy terepjárón példa-mutató gondossággal járja, gazdakéntóvja. Részt vett-vesz az Erdõanyábanfolyó, Európa hírû, bükkösállományokkutatási munkáiban. Nevéhez is fûzõ-dik Visegrádon, az Apátkúti völgybentalálható Bertényi Miklós Füvészkertmegvalósítása. Az arborétum létesítésé-ben és a késõbbi ápolási munkák szer-vezésében, irányításában gazdakéntvesz részt. A kert látványát, hangulatátnagymértékben emelik azok a rétek,amelyek az õ elképzelése és irányításaszerint készültek. Vadgazdálkodás te-rületén is példamutató munkát végez,ideális vadlétszám fenntartása melletttermészetes erdõfelújításainak arányaeléri a 90%-ot.

Az erdész hivatás szeretetét, gyakor-latát – a szakmában dolgozó emberek:a kétkezi munkások és a szellemi fog-lalkozásúak megbecsülését, tiszteletétkiváló tanítómesterektõl tanulhatta. Ta-nítómestere nagyapja, illetve Papp Sán-dor kerületvezetõ erdész, Hibbey Al-bert, Dr. Madas László erdõmérnökök.Az erdõkezelés tradícióit remekül ötvö-zi az új szemléletekkel.

MATYASOVSZKY ANDRÁSerdésztechnikus

A Soproni Erdészeti Technikumban1966-ban szerezte meg erdész-techni-kusi oklevelét. Szülõfalujában, a Ba-konybéli Erdészetnél kezdte szakmaimunkáját, mint kerületvezetõ erdész.

1971 áprilisától a Veszprémi Üzem-tervezési Kirendeltségnél erdõtervezõ-ként folytatta szakmai pályafutását. Akerületvezetõ erdészi tapasztalatok to-vább erõsítették gyakorlatias gondol-kodásmódját.

1985-ben erdõfelügyelõnek nevez-ték ki. 22 éves erdõfelügyelõi munkás-sága alatt elõbb szövetkezeti, majd ma-gán-erdõgazdálkodókat felügyelt. A tu-

lajdonváltás idõszakában a rendkívülkedvezõtlen termõhelyi adottságú, deközjóléti és védelmi szempontból ki-emelten fontos Balaton-felvidéki és Ke-let-bakonyi magánerdõkben meghatá-rozó szerepe volt az erdõgazdálkodásmegindításában. E gazdálkodási szem-pontból kritikus erdõkben türelmével,pontosságával, gyakorlatias tanácsaival,kikezdhetetlen becsületességével a fel-ügyeleti területén mûködõ erdõgazdál-kodók és szakirányító erdészek feltét-len bizalmát és tiszteletét élvezi.

Matyasovszky András a Bakonybanközismert erdész dinasztia egyik meg-határozó egyéniségeként szülõfalujá-ban maga is gondos erdõtulajdonos éserdõgazda.

Harmincnyolc éves egyesületi tagságaalatt megbízhatóan segítette a Helyi Cso-port munkáját, az Erdészeti Lapok ter-jesztését. Egyesületi munkájáért 1998-ban Elismerõ Oklevélben részesült.

Példás magánéletével kivívta a kör-nyezetéhez tartozók feltétlen megbe-csülését, tiszteletét.

Decrett Józsefemlékérmet kapott


ELISMERÕ OKLEVÉLkitüntetést kaptak a következõ

személyek

Dr. Almási János erdõmérnök,nyugdíjas osztályvezetõ, a KecskemétiHelyi Csoport javaslata alapján, a kis-kunsági erdõgazdálkodásban végzettsokrétû és kiemelkedõ szakmai mun-kája elismeréseként.

Bagaméry Gáspár erdõmérnök,nyugdíjas vezetõ fõtanácsos, a SzolnokiHelyi Csoport korábbi titkára az alföldierdõgazdálkodásban és a szaporító-anyag-felügyeletben végzett kimagaslómunkájáért.

Bagdi Károly erdésztechnikus, magán-erdõ-tulajdonos, az Erdõvédelmi Szakosz-tály tagja a Szakosztályban folytatott tevé-kenysége és a Kraszna-menti magáner-dõkben végzett integrátori szerepéért.

Bakó Márton erdésztechnikus, ke-rületvezetõ erdész, a Kecskeméti HelyiCsoport tagja az erdészkerületébenpusztító, nagy kiterjedésû erdõtûz oltá-si és kárfelszámolási munkáiban tanúsí-tott helytállásáért.

Balogh Ödön újságíró, a Bakonyer-dõ üzemi lapjának szerkesztõje, a Kö-zönségkapcsolatok Szakosztály tagjatöbb évtizedes hiteles újságírói tevé-kenységéért.

Borovics János erdésztechnikus,nyugdíjas mûszaki osztályvezetõ, a ka-szói erdõrengetegben 4 évtizeden ke-resztül végzett lelkiismeretes egyesüle-ti, mûszaki és közjóléti munkájáért.

Csányi Károly erdésztechnikus, ke-rületvezetõ erdész, a Nagykanizsai He-lyi Csoport tagja felkészült és igényeskerületvezetõi ténykedése és a bükktermészetes felújítások színvonalas vég-rehajtásáért.

Farkas Attila erdõmérnök, erdésze-ti igazgató, a Pápai Helyi Csoport tagjaeredményes vezetõi tevékenysége, atörténelmi emlékhelyek feltárása és fej-lesztése, az ifjúság környezeti nevelésemagas színvonalú megvalósításáért.

Gál László erdõmérnök, mûszakivezetõ, aki az Erdészeti Erdei IskolaSzakosztály tagjaként kimagaslóan mû-ködteti a gyulaji erdõhöz tartozó erdeiiskolát, Turisztikai és Természetismere-ti Központot.

Greguss László Géza erdõmérnök,nyugdíjas erdõfelügyelõ, a Gyõri Erdõ-gazdasági Helyi Csoport titkára, a han-sági és szigetközi erdõk érdekében vég-zett áldozatos szakmai és kimagaslóegyesületi munkájáért.

Dr. Madas Katalin erdõmérnök,nyugdíjas vezetõ fõtanácsos, az ÁESz

Budapesti Helyi Csoport tagja, a termé-szetvédelemben és az erdõrendezés-ben végzett elkötelezett és lelkiismere-tes tevékenységéért, sokrétû egyesületiközremûködéséért.

Markó Gyula mezõgazdaságigépészmérnök, mûszaki osztályvezetõ,a Gépesítési Szakosztályban folytatottaktív egyesületi munkájáért és a vasi er-dõgazdálkodás mûszaki feltételei tartósmegteremtéséért.

Mester József faipari technikus, fû-részüzemi mûvezetõ, a Sárospataki He-lyi Csoport tagja, eredményes szakmaimûködéséért és az egyesületi életben akülönbözõ erdõgazdálkodók összefo-gásáért.

Müllner Antal erdésztechnikus, ke-rületvezetõ erdész, aki a Visegrádi He-lyi Csoport tagjaként gondos gazdája arábízott pilisi erdõknek, elkötelezett hí-ve a természetes felújításoknak.

Vámos Károly erdésztechnikus, ke-rületvezetõ erdész, az Egri Helyi Cso-port tagja, igényes szakmai munkájáért,szakmánk megismertetéséért és ered-ményes külsõ elfogadtatásáért.

Vitman László erdésztechnikus,kerületvezetõ erdész, aki a KaposváriHelyi Csoport tagjaként nagy hozzáér-téssel gondozza a Dráva-mellék erdeit,elkötelezetten szervezi az egyesületiszakmai bemutatókat.

Zsibók András erdõmérnök, nyug-díjas tanár, az Oktatási Szakosztály és aSzegedi Helyi Csoport tagjaként kifejtettaktív szervezõ munkájáért, erdésztech-nikusok sokaságát útjára bocsátó ered-ményes tanári tevékenységéért.

Köszöntjük Báder László mérnök-közgazdászt, a civil szervezetként jegy-zett Palocsa Egyesület elnökét. Az õ javas-latára és tevékeny közremûködésével si-került elérni, hogy a költségvetés lehetõvétegye az SZJA kiemelt elõirányzatai között„az erdõterület közjóléti célú védelménekés bõvítésének feladatai” címen történõfelhasználását. Szakmánkon kívüli önkén-tes segítõnk kitartásának eredményekéntkét év alatt közel 500 millió Ft-ot lehetett amagyar erdõk fejlesztésére fordítani. Kö-szönjük Báder László elkötelezett támo-gatását, fogadja ezért szakmai egyesüle-tünk tagságának elismerését

Az Év erdésze 2008 díj átadása

Balról Pál László, a gyôztes, Pethô Józseftôl és Jámbor Lászlótól vette át a díjat


Kaknics LajosSzemélyében egyszerre jelenik meg azerdészeti kutatások ösztönzõje, gyakor-latias kritikusa és felhasználója. Számos– eredményesen folyó – kutatási témakezdeményezõje.

Mindig gondoskodik arról, hogy atudományos intézet legújabb eredmé-nyeit a térség szakemberei minél széle-sebb körben megismerjék, és haszno-sítsák. A Nyírerdõ Akadémia keretei kö-zött rendszeresen teret biztosít eredmé-nyeink megismertetésére.

Intézetünk nemzetközi kapcsolatai-nak erõsítésében – terepi programokmegszervezésében, lebonyolításában –stabil gyakorlati bázist biztosít. Kollé-gáit arra ösztönzi, hogy kérdés-feltevé-seikkel a kutatókat a gyakorlat számárafontos irányba orientálják.

A térségben végzendõ K+F munkák-hoz hosszú évek óta nyújt anyagi ésszakmai támogatást az Intézet részére.Folyamatos hathatós segítséget nyújt to-vábbá az intézet által a térségben szer-vezett hazai és nemzetközi rendezvé-nyek (programok) lebonyolításához is.

Káldy JózsefAz erdészeti kutatás és gyakorlat ér-

demi együttmûködésének elkötelezetthíve. Ennek köszönhetõ, hogy a Mecse-ki Erdészeti Zrt. évek óta bevonja azERTI-t gazdálkodási problémáinakmegoldásába, így a természetvédelmikorlátozás alá esõ területek költsége-lemzéseibe, az erdõgazdálkodás hatá-sára változó erdõ értékének meghatáro-zásába. A közös munka keretén belülmegvalósult a közepes és hosszabb ro-tációjú energetikai faültetvény tervezé-se és létesítése. Fontos és meghatározó

szerepe volt és van abban, hogy az álta-la vezetett részvénytársaság Intézetünk-kel közös pályázatok keretében segítmegteremteni a kutatás anyagi feltéte-leit. Ennek a törekvésnek köszönhetõ-en valósult meg az a hároméves, 2007-ben eredményesen zárult program,amely a kedvezõtlen adottságú mezõ-gazdasági területek erdõsítéssel történõhasznosításával foglalkozik.

Prof. Dr. Molnár SándorAz intézettel több évtizede kezdte

meg együttmûködését, amikor az ERTImunkatársai által kinemesített nyár- ésakácfajták faanyagismeret-tani tulaj-donságait határozta meg. Ezen együtt-mûködés folyományaként az általa ve-zetett Faipari Mérnöki Kar munkatársaiés az ERTI között számos az erdõgaz-dálkodás és a faipar, illetve fahasznosí-tás fejlesztését szolgáló kutatási projektindult el. Az Erdõ és Fa kutatási projektfelöleli erdõgazdálkodásunk szinte va-lamennyi szegmensét, az ország ökoló-giai adottságainak alaposabb feltárását,a genetikai jellemzõk megismerését, atermesztés technológia lehetõségeit ésa minõségi fatermesztés új irányait. Irá-nyításával számos külföldi delegáció is-merhette meg az intézet tudományos

tevékenységét és ezen keresztül lehetõ-vé tette az eredmények széles körû ter-jesztését.

Nagy ImreFolyamatosan támogatta az Intézet-

ben folyó kutatásokat, különösen anyárgazdálkodás területén megvalósultfejlesztéseket. Szakhatósági munkájarévén igyekezett elõmozdítani az új ne-mesítésû fajták szélesebb körû megis-mertetését és elterjesztését, valamint afajazonos és genetikailag változatos fe-kete nyár szaporítóanyaggal történõ fel-újítások megvalósítását. E témákbanszervezett továbbképzései és tanulmá-nyútjai jelentõs mértékben hozzájárul-tak ahhoz, hogy a Nyugat-DunántúliRégió erdõgazdálkodásában a fenti ku-tatási eredmények közvetlenül haszno-suljanak.

További jelentõs szakmai segítségetadott az Intézet Sárvári Kísérleti Állomá-sa csemetekertjének rekonstrukciójá-hoz, a Sárvári és Kámoni Arborétumokközjóléti infrastruktúrájának fejlesztésé-hez és üzemeltetéséhez.

Szakács Sándor 1990-tõl a Zetelaki, majd 1998-tól a

Székelyudvarhelyi Erdészeti Hivatalnálerdészetvezetõ.

Megalakulásától kezdve (2001-tõl)elnöke a kolozsvári székhelyû ErdélyiMagyar Mûszaki Tudományos Társaság(EMT) Erdészeti Szakosztályának

– a társaság célja az erdélyi magyarmûszaki értelmiség összefogása, az anya-nyelvhasználat meghonosítása és terjesz-tése a román nyelvû egyetemet – fõisko-lát végzettek és a diákok körében,

– partnerkapcsolatokat ápol többanyaországi erdészeti intézménnyel, ígyaz ERTI-vel is,

– ezen kölcsönös együttmûködéskeretében évente más-más témakörök-

Vadas Jenõemlékérmet kapott


re összpontosítva erdészeti szakkonfe-renciát szervez Erdélyben, amin az Inté-zet kutatói mutatják be legújabb ered-ményeit.

Szepesi AndrásSzepesi András és az ERTI Ökológiai

osztálya közötti szakmai együttmûkö-dés a 80-as évek közepén kezdõdött,amikor vezetésével a MÉM ERSZ termõ-helyi adatainak felülvizsgálata érdeké-ben rendszeres konzultációk folytak.

A 80-as években induló erdõvédelmihálózatban Szepesi András a kezdetek-tõl fogva meghatározó szerepet tölt be.Itthoni és nemzetközi testületekbenvégzett munkájának köszönhetõen azerdõvédelmi hálózat – aminek része azERTI által mûködtetett intenzív monito-ring – ma is létezik. Az intézet szakfela-datainak megvalósításában mindig ak-tív részvételt és kutatást támogató hoz-záállást tanúsít.

Támba MiklósSzámos témában támaszkodik az

erdészeti kutatás eredményeire, nem-csak azok megismertetésének és gya-korlatba történõ bevezetésének szint-jén, hanem projektötletekkel, alap- és

alkalmazott kutatásokhoz kísérleti te-rületek biztosításával, valamint a kuta-tási eredmények szakmai, gyakorlatibírálatával is.

Együttmûködésünk kiterjed:– az akác termesztés genetikai alap-

jainak fejlesztésére, termesztés techno-lógiai kutatásokra,

– nemesnyár fajta- és termesztés-technológiai kísérletek létesítésére ésfenntartására,

– energetikai ültetvények kezelésé-vel kapcsolatos megfigyelésekre.

Rendszeresen helyt ad intézetünk ál-tal szervezett terepi bemutatóknak.

Führer Ernõ és Ormos Balázs adta át arajzpályázat helyezettjeinek a díjakat.Kifejezetten jó ötlet volt, hiszen a me-gyében meghirdetett pályázatra igazán

színvonalas pálymunkák érkeztek, me-lyeket a vándorgyûlés résztvevõi rög-tönzött tárlaton nézhettek meg.

„Ilyennek látom én az erdõt”címû rajzpályázat nyerteseinek elismerése

Kiss László vezérigazgató (balról)átveszi Führer Ernõtõl a vándor-gyûlések zászlaját. A jövõ évi vándor-

gyûlés annyiban fog eltérni azeddigiektõl, hogy a térségi bemutatókkapcsán Selmecbányára is átlátogatunk.

Vándorgyûlés 2009., Ipolyerdõ Zrt.


A résztvevõk névsoraÁbrahám Gábor, Ábrahám Gáborné,

Ábrahám János, Ács Péter, Acsai Gábor,Adorján László, Ágh Miklós, Almási Já-nos dr., Ancsán György, André Béla,André Zoltán, Andrési Pál, Andrésinédr. Ambrus Ildikó, Apatóczky István,Asztalos Gábor, Asztalos István,

Bach István dr., Bagaméry Gáspár,Bajnai Csaba, Bajner Attila, Bajtel Gyu-la, Bak Júlia, Bakó Márton, Balázs Ist-ván dr., Balázs László, Balikó János, Bá-lint Józsefné, Bálint Sándor, Balla Ildikódr., Balogh Imre, Balogh István id., Ba-logh Ödön, Bárány Gábor, Baráth Béla,Bartucz Péter, Bécs Jenõ, Bekõné Pol-ner Katalin, Beliczay István dr., Bene-dek Fülöp, Benei Béla, Benke Attila,Berek Zoltán, Berényi Attila, BerényiGyula, Berta Tibor, Bidló András dr.,Bikkiné Tóth Ágnes, Billik Miklós, BodaZoltán dr., Bódi György, Bodor György,Bodor László, Bogdán József, BognárGábor, Bognár Tibor, Bolla Sándor,Borka Viktor, Borovics Attila dr., Boro-vics János, Borovics Jánosné, Boza Do-nát, Bozsik Árpád, Bõr Attila, BudaházyZoltán, Buliczka János, Burján Gábor,Búzás Zoltán,

Czirják Ferenc, Czók Csilla, CzupyGyörgy, Csányi Károly, Császár György,Cseke Bence, Cseke Klára, Cserép Já-nos, Csernus Zsolt, Csete Éva, Csiha Im-re, Csikor Imre, Csóka György dr., Csó-káné dr. Szabados Ildikó, Csomós Lász-ló, Csurgó Béla,

Dajka Ibolya, Dajka Kornél, DankuIstván, Deák Sándor, Deák Zoltán, Deb-reczeni Ferenc, Demjén Béla, DénesIstván, Dénes Margit, Dénes Tibor, Die-nes Tibor, Dobos Antal, Domokos Ger-gely, Domokos Gergelyné, Dóró Kata-lin, Doros István, Drabbant Zsolt,Druzsba Attila, Dudás Milán, Dudás Pál,Dudás Péter, Dufla Ferenc,

Eigner István, Elekes Huba, EncsiCsaba, Erdõs László dr., Ézsöl Tibor,

Fábián Balázs, Faggyas Zoltán, FalusiLászló, Farkas Attila, Farkas Attiláné, Far-kas Csaba, Farkas Imre, Fazekas József,Fehér István, Feiszt Ottó, Fekete György,Fekete- Nagy Mónika, Fenyvesi Lászlódr., Fetóvy Tamás, Fodor Imre, ForintosEdina, Földi Lajos, Frank Tamás, FridelKároly, Fritsch Ottó, Fróna Antal, FührerErnõ dr., Führer Ernõné dr.,

Gábor Gusztáv, Gál László, Gál Sán-dor, Galvácsné Kertész Viktória, GémesiJózsef, Gergál Sándor, Gerner László, Gi-licze Péter, Gosztola Mihályné, GõbölösPéter, Göde József, Gödöcz Péter, GõsiIstván, Greguss László Géza, Györök La-jos, Gyulyás Imre, Gyurkó Zsolt,

Hadházi András, Hajdinger György,Hajdú J. Oszkár, Halász Gábor, HalmosZoltán. Haraszthy László, Haraszti Gyu-la, Hartyányi Zoltán, Hatos Tamás, HáziFerenc, Házi János, Héder József, Her-czeg Gábor, Herczeg Miklós, Herk Ta-más, Hernek Ervin, Hidasi Márton, Hip-ság István ifj., Hirka Anikó dr., HodosiAnikó, Hohn Miklós, Holdampf Gyula,Homann János, Homoki József, Hom-pola Miklós, Horgos László, HorgosiZsolt, Horváth Attila, Horváth Ferenc,Horváth Sándor, Horváth Zoltán, Hosti-sóczki Ákos, Hován Iván, HutóczkiLászló, Hüll László,

Illés Gábor dr., Illyés Benjamin dr.,Isó Lajos, Iváncsics Lajos, IvánovicsNorbert,

Jagodics Anikó, Jakab Attila, JakabNándor, Jambrich Imre, Janács Gergely,Janik Gergely, Jarabek Imre, Jereb Lász-ló dr., Jereb Ottó dr., Jeszenszky And-rás, Jeszenszky Andrásné, Józsa Balázs,Józsa László, Juhász István, Juhász La-jos, Juhász Pál, Jung László dr.,

Kaitz Zoltán, Kajon József, KaknicsLajos, Kalcsú Zoltán, Káldy József, Kál-mán Miklós, Kaló Imre, Kapitány János,Kaprinyák Tibor id., Karba János, Kar-nis Gábor, Kárpáti László dr., KárpátinéUgron Anikó dr., Kató Sándor, KatonaSándor, Kelemen József, Kerekes Istvándr., Keresztes György, Kertész József,Kertész Józsefné, Kertész László, Kese-rû Zsolt, Király Pál dr., Kis Pál, Kismar-czi Attila, Kiss András, Kiss Béla, KissGyörgy Botond dr., Kiss János, KissLászló, Kiss Szabolcs, Kisteleki Péter,Kladiva Tamás, Koczka Zoltán, Kocsis-né Antal Judit, Kohán István, Kolozsvá-ri Ákos, Koltay András dr., KollwentzPéter, Komáromi Ferenc, Koncz Antal,Koncz Eszter, Kóródi Sándor, KovácsAndrea, Kovács Csaba, Kovács Endre,Kovács Gábor dr., Kovács Imre, KovácsJózsef, Kovács László (Kecskemét), Ko-vács László (ERTI), Kozma Béláné, Kö-veskuti Zoltán, Kráner Lászlóné, Kri-zsán Józsefné, Kulcsár Zsolt, KuruczGyörgy, Kurucz Jánosné, Kuslics István,

Laczkó Bálint, Laczkó Teréz , Ladá-nyi Zsuzsanna, Lajtos János, LakatosBalázsné, Lázár Tamás, Lipák László,Liptai Gábor, Littvay Tibor dr., Lóki Ta-más, Lukács Sándor, Luzsi József,

Mács László, Madas Katalin dr., Ma-gas László dr., Magyar Bálint, MagyarIstván, Magyar József, Major László (Ka-posvár), Major László (Pápa), MajsaiErika, Makszim Zsolt, Manninger Mik-lós, Marcsisin Tamás, Márias Dávid,Markó Gyula, Markó Miklósné, MarosiGyörgy dr., Marth József, Matáncsi Já-

nos, Máthé Zoltán, Mátrai Márta, MátyásCsaba akad., Matyasovszky András, Má-tyus Krisztina, Mayer Balázs, MegyeriÁkos, Meggyesfalvy István, Merkel Gá-bor, Merkel Gáborné, Mertz Zsolt, Mes-ter Gézáné, Mester József, Mészáros Ró-bert, Milinszki Tibor, Miroslav Benkodr., Miszlang Lajos, Miszlang Lajosné,Mogyorósi Zsolt, Molnár Károly, MolnárSándor dr., Mosolygó József, MõcsényiMiklós, Muszka Ferenc, Müller József,Mülner Antal,

Nagy Attila, Nagy Gábor, Nagy György,Nagy Imre, Nagy János dr., Nagy Lajos,Nagy László, Nagy Nándor, Nagy Sza-bolcs, Nagy Zoltán, Nagy Zsófia, NagyZsolt, Náhlik András dr., NahoczkiLászló, Nemes Zoltán, Németh János(Sárvár), Németh János (Szombathely),Novák Tibor, Novák Tiborné, NyesteJózsef,

Ó. Szabó Mihály, Ocsenás Mihály, OláhIstván, Orbók Ilona, Orbók Sándor, Or-mos Balázs, Orosz Csaba, Oroszi Sán-dor dr., Orvos József, Õz Zoltán,

Pál Andor, Pál László, Palatitz Fe-renc, Pálhalmi János, Pálinkás Ákos,Pallagi Gábor, Pályi Zoltán ifj., PáncélAntal, Pap János, Pap László, Pápai Gá-bor, Pápai Tamás , Papp Gyula, PappZoltán, Patkó Gyula, Pató Miklós, Per-pék Arnold, Péter Csaba, Pethõ Józsefdr., Petõh Ernõ, Petrasovits Anna dr.,Pintér Csaba, Pintér Gyula, PopovicsMihály, Porkoláb Gábor, Pósa Piroska,Pósán Miklós, Pósán Zoltán, Põcze Ta-más, Puskás Lajos, Puskás Tibor, Pus-kás Zoltán, Pusztai Virág,

Rácz Benjamin, Rácz Zoltán, RadicsKálmán, Radóczyné Oth Krisztina, Raj-nai Nándor, Rajnai Róbert, RakonczayZoltán id., Rakonczay Zoltán ifj., Ra-konczay Zoltánné, Rásó János, Rédei Ká-roly dr., Reising István, Reményfy Rita,Répási Nóémi, Répászky Miklós, Rip-szám István, Román József, RozsnyaiAladár, Rujzam Antal, Ruzsinszky Péter,

S. Nagy László dr., Sári Zsolt, SárváriJános dr., Sashalmi Miklós, SashalmiMiklósné, Schiberna Endre dr., SchindlerLászló, Schmotzer András, SchumacherIstván, Sebõ Bálint, Sere Ferenc, SeresZoltán, Simenics Ervin , Simon György,Simon Sándor, Sinka László, Sipos Géza,Sirman Ferenc, Sitkey Judit dr., SódarPál, Solymos Rezsõ akad., Som Árpád,Somlai Dénes, Somogyi József, SomogyiZoltán dr., Somogyvári Vilmos dr., Spin-gár Péter, Stánicz László, Strobl László,Suba Csaba, Sütõ József,

Szabó Péter, Szabó Sándor, SzabóSándor dr., Szabó Vendel, Szakács Sán-dor, Szakács Sándorné, Szamosi Jánosné,


Szamosvári Antal, Szántai Péter, SzarkaMiklós, Szedlák Tibor, Szekeres Szilárd,Széles Attila dr., Szemerédy Miklós id.,Szemeredy Miklós ifj., Szendreiné dr. Ko-ren Eszter, Szép Tibor, Szepesi András,Szerémy Péter, Szi Benedek József ifj.,Szigethi Ferenc, Szigethi Miklósné, Szige-ti Imre, Szikora János, Szõke Endre, Szõ-nyi János, Szöõr Ádám,Szöõr Levente,Szukhentrunk Imre, Szulcsán Gábor,Szuromi Károly, Szûcs András, Szûcs Fe-renc, Szûcs László,

Takács László dr., Takács Márta, Ta-kács Péter, Takács Roland, Tamás An-tal, Tamás István, Támba Miklós, Tám-ba Miklósné, Tátrai Tibor, Telegdy Pál,Temesvári István, Terbik Tibor,Tihanyi

Gyula, Tóbisch Tamás, Tomosi Lajos,Tóth Aladár dr., Tóth Antal, Tóth Attila,Tóth Béla dr., Tóth Ferenc, Tóth János,Tóth József dr., Tóth Lajos, Tóth László,Tóth Orsolya, Tóth Rafael, Tóth Zsolt,Tölgyfa Gábor, Tõzsér Tibor, TreckerKlára, Tuboly Zoltán, Túróczi Ferenc,Tüske Zoltán,

Újváriné dr. Jármay Éva, Urbán Pál,Uzsoki András,

Váczi Károly, Vadász György, VámosKároly, Várfalvi József, Varga Attila,Varga Béla, Varga László dr., Varga Sán-dor, Varró János, Vasas Ernõ, VaskiLászló, Vaspöri Ferenc, Vaspöri Lajos,Végh Sándor, Veperdi Irina dr., VerebIstván, Veres Zsolt, Vezse Péter, Vilmá-

nyi Márton, Vilmányi Márton ifj., VinczeBéla, Vincze Lászlóné, Vitman László,Vízváry Ottó,

Wisnovszky Károly,Závodszky Szabolcs, Zoltán János,

Zoran Galic,Zsibók András, Zsoldos Csaba,

Zsuppán Ernõ.* * *

A szerkesztõ részérõl köszönet illetimindazokat, akik a lapszám összeál-lításában segítették munkáját. Elsõsor-ban Szabados Ildikót, Csóka Györgyöt,Greguss László Gézát és az ERTIszervezésben részt vett valamennyi dol-gozóját.


– A hazai erdõgazdálkodásban mi voltaz elmúlt idõszak legsúlyosabb gondja,illetve a legnagyobb sikere?

– A legnagyobb gondunk az volt,hogy nem tudtuk az adottságokból kö-vetkezõ különbségeket a rendszerbe il-lesztetten kezelni. Mások egy jó adott-ságú társaság piaci gazdálkodásánakfeltételei, mint a kedvezõtlenebb hely-zetben lévõké. Arra törekszünk, hogyaz egységes erdõgazdálkodás kereteinbelül a különbségeket kezelni tudjuk,mert megszûnt az erdõfenntartás finan-szírozási rendszerei, amely, mint ismert,ezt a célt szolgálta…

– Redisztribuciós eszköz volt…– Pontosan. Ehelyett az MNV Zrt-

nek, a tulajdonosi jogok gyakorlójának,ezt egyedi támogatással kell helyettesí-tenie. Vagyis pénzt adnia. Ez nem jó,mert a „gazdagabb” erdészeti társaságúgy érzi, hogy elvesznek tõle, a kevés-bé tehetõs meg úgy tekinti, hogy „ado-mányt” kap. Ez nem a vezérigazgató hi-bája, mert ha leváltanánk, akkor is vesz-teséges maradna az erdõgazdaság a je-len adottságok mellett. Nem lehet kü-lön szabályozást készíteni az alföldi tár-saságoknak és az „ezer éve” erdõt for-gató, erdõklímában gazdálkodónak. Eztkezelni kell, mert olyan belsõ feszültsé-get kelt az erdõgazdálkodók között,amit fel kell oldani.

– Megoldható ez egyáltalán valaha is? – Egy olyan központosított alappal,

ami bizonyos visszaosztást lehetõvétesz. Ebbõl látható, hogy nem volt az er-dõfenntartási járulék azért olyan rosszdolog. Sokaknak nem tetszett, de mûkö-dött a rendszer. A kedvezõtlenebb adott-ságú gazdaságokat a jogszabály szerintforrás-kiegészítésben részesítették.

Egy másik gond, hogy minden erõfe-szítésünk ellenére sem sikerült olyanösszhangot teremteni a természetvédõkés az erdõgazdálkodók között, amit azerdõ megérdemelne. Meggyõzõdésselvallom, hogy az erdészek ezer év óta alegnagyobb természetvédõk. Hisz’ haõk nem végezték volna áldásos tevé-kenységüket, akkor a legjobb erdeinknem lennének meg. A rendszerváltáskritikus idõszakában az erdészek meg-õrizték az értékes erdõket. Ez vitathatat-lan. Természetesen, mint mindenki, az

erdészek is követnek el hibákat. Ezértle kell ülni egy asztalhoz, és amikor el-jön az ideje a vélemények ütköztetésé-nek, nem szabad kitérni elõle. Emlé-kezzen, amikor az egyik napilap szer-vezésében zajlott az a vitafórum, aztmondták, a vezetõ erdészek, hogy min-den rendben van. A folyosón már kér-dõre vontak, hogy miért kell átadniuk atermészetvédõknek azt az ominózus 8ezer hektár erdõt. (Emlékezetes, hogy aKvVM már akkor 36 ezer hektár erdõtkövetelt az erdészeti társaságoktól – aszerk.) Miért is kell átadni? Azt én is vi-tatom, hogy a 14 éves nemesnyárast mi-ért kellene átadni. Más a helyzet mond-juk az Aggtelek környéki természetvé-delmi területen álló erdõnél.

6-8 pontban össze kellene foglalni azerdészek és a természetvédõk közöttivitás kérdéseket, s nem a „ki kit gyõz le”elve szerint, hanem az együttmûködés-ben való megállapodásra törekedve tár-gyalni.

A harmadik fontos kérdés, hogy azerdõnek ma három – a gazdasági, a vé-delmi, a közjóléti és az oktatás-kutatási– funkcióját emeljük ki. Látni kell, az or-szág nem bírja ki, hogy az egy millió 78ezer hektár állami erdõben a gazdaságirendeltetés háttérbe szoruljon. A közelegymillió hektárnyi magán-erdõgazdál-kodó természetesen a gazdasági funkci-ót helyezi elõtérbe. Ki kell alakítani egyegészséges arányt! Az állami tulajdon-ban maradó erdõknél vélhetõen csök-

ken majd a gazdasági célú erdõk ará-nya, de ezeknek kell mûködtetniük, fi-nanszírozniuk a védelmi és a közjólétirendeltetésû erdõket. Tehát árbevételtkell produkálniuk.

Az energiaárak emelkedésével na-gyobb részt kell vállalni a biomassza-elõállításból. Nagyobb szerepe lesz atûzifának is. Természetesen ez cégcso-port szinten nem jelent több fakiterme-lést, hiszen a kitermelhetõ keretszámo-kat az erdõtervek meghatározzák. Eb-bõl kell fedezni a véderdõk és közjólétierdõk kiesõ jövedelmét. Ugyanakkor atermészetvédõk kezelésében lévõ ne-mesnyárasokat is ki kell vágni, mertazért telepítették, hogy papírfa legyenbelõle. Nem válhatnak különleges ren-deltetésû erdõkké.

Ebbõl következik, hogy csak egységeserdészeti politika képzelhetõ el Magyar-országon. Ennek pedig a törvény szerintihelye jelenleg az FVM-nél van. Ma vita fo-lyik arról, hol legyen az erdészeti igazga-tás – ez talán hatalmi kérdés is ….

– Az egész „zöld téma” az…– Igen, az. De eltérnek a lényegtõl.

Ezért igyekeztem szakmai szempontbólmegközelíteni az erdõgazdálkodás jö-võjének kérdését. Nem látom indokolt-nak, hogy az erdõfelügyelet átkerüljöna KvVM-hez. Az összes állami tulajdonúerdõnek csak egy része (mintegy egy-harmada) védett erdõ. Az erdészetiigazgatást lehet racionalizálni, de, hogyaz erdészeti adattárat megszüntessük,az képtelenség. Hisz’ arra épül a teljes,világhírû magyar erdõgazdaság. Ne fe-ledjük, ’56-ban a magyar erdészekolyan ismereteket vittek Kanadába,amit ott, akkor még nem tudtak. Ezeket,az Európa erdészeti tudományának böl-csõjébõl, Selmecrõl származó értékeketnem szabad feladni.

– Mi volt a sikertörténet?– Sikerként könyvelhetõ el, hogy az

erdõgazdasági társaságcsoport 2007-benis eredményes évet zárt. Az összesítettadatok szerint (a HM erdõgazdaságoknélkül) az erdészeti társaságok 2007. év-ben egyre csökkenõ költségvetési támo-gatás mellett, 65 567 M Ft nettó árbevé-telt, 1 881 M Ft üzemi eredményt és 2474 M Ft adózás elõtti eredményt értekel. Az elmúlt évben minden erdõgazda-

Csak egységes erdészeti politikaképzelhetõ el Magyarországon

Beszélgetés Benedek Fülöppel, az MNV ZRT. vezérigazgató-helyettesével


ság nyereségesen gazdálkodott. Az árbe-vétel arányos jövedelmezõség (adózáselõtti eredmény/ árbevétel) mértéke abázis idõszaki 2,9 százalékról 2007. év-ben 3,8 százalékra nõtt. Valamennyi tár-saság szakmai munkájára az illetékes er-dészeti hatóság pozitív értékelést adott.Sikeresen lezárult a 2007. évi közmunka-program, amely 2008-ban is folytatódik.Egyedi társasági sikerként értékelhetjüka Bakonyerdõ Zrt. Tapolcai Parkettagyá-rának Magyar Termék Nagydíját. E mel-lett számtalan sikeres fejlesztést is ki-emelhetek, például a SEFAG Zrt. Kar-dosfai Ökoturisztikai Központját.

– Milyen döntésnek bizonyult azÁPV Zrt., a KVI és az NFA összevonása?

– Az, hogy az állami vagyont egyszervezetbe vonta össze a Parlament, alehetõ legjobb lépést tette az állami va-gyonnal való racionális gazdálkodás ér-dekében. Fontos, hogy a törvény nemprivatizációt említ, hanem vagyongaz-dálkodást. Ebbe természetesen belefér,hogy eladok, veszek, cserélek, de nemezen van a hangsúly. A nevesített 19+3erdõgazdaságot nem szabad eladni. Atörténelem azt bizonyítja, hogy a kirá-lyi, a császári, az állami, a kincstári er-dõk éltek túl mindent.

Jelenleg három csoportja van az álla-mi vagyonnak, a klasszikus kincstári va-gyon, a társasági portfolió (az agrártár-saságok nélkül) és az agrár cégcsoport.Az erdõgazdasági társaságokat pedigúgy sorolja föl a törvény, hogy nem le-hetnek tárgyai sem a privatizációnak,sem az Új Tulajdonosi Programnak.

– Az a kérdés még nem került nyug-vópontra, hogy a társaságok átszerve-zése milyen irányt vesz. Úgy tudom,háromféle alternatíva készült.

– Általánosságban kimondhatjuk,hogy nem adunk el erdõt. Például a Bá-bolnai Mezõgazdasági Kombinát kéte-zer hektárnyi erdejét sem adtuk el, ha-nem odaadtuk a Vértesi Erdészeti ésFaipari Zrt.-nek. Az ölbõi 120 hektár er-dõt sem adtuk el a pannonhalmi apát-ságnak, hanem a Kisalföldi Erdõgazda-ság Zrt.-hez csatoltuk. Az erdõgazdasá-gok integrációjáról szóló kormányren-deletek – például a 2233-as – arról szól-nak, hogy az MNV Zrt. az erdészeti tár-saságok – a 19+3 – racionalizálása érde-kében tervet készít és végrehajtási, in-tézkedési tervet dolgoz ki. A háromhonvédségi társaságot illetõen mégnem sikerült megállapodnunk, hogymelyek azok a területek, amelyekethonvédelmi célból meg kell tartaniuk.A nem honvédelmi célúakat át kell ad-niuk, de az egyeztetések még folynak.

Az erdõgazdaságoknál áttekintettüka belsõ mûködés jelenlegi rendszerét, aszervezeti mûködési rendet, a nyilván-tartást, a számvitelt, az informatikát és abelsõ elszámolás teljes rendszerét. Azttapasztaltuk, hogy ez 19-féleképpenmûködik. Három-négy számítástechni-kai rendszert alkalmaznak.

Az év elején kértük, hogy készítsenekegy korrekt tervet. Mindegyik gazdaságelkészítette, egyenként átbeszéltük, ésennek megfelelõen teljesítik a gazdasági,védelmi és közjóléti feladataikat.

A szakmailag nagyjából azonos pro-filú társaságok közötti integrációt he-lyezzük elõtérbe. Szó volt arról is, hogymeghatározott arányokat alakítsunk ki,tehát ne legyenek nagyon kicsi és na-gyon nagy egységek.

Ezek csupán elvi szintû tervezetek. Akonkrétumokig még nem jutottunk el. Acivil szervezetekkel egyeztetve, arra a kö-vetkeztetésre jutottunk, hogy az elsõ lép-csõben az egységes számviteli, nyilvántar-tási és belsõ elszámolási rendszert kell ki-alakítani. Ennek során már össze kell han-golni a fejlesztéseket a vásárlásban és a ki-menõ áruk terén. Hasonlóan össze kellhangolni a nemzetközi kapcsolatokat, avadgazdálkodást és vadfeldolgozást.

Az egységes informatikai fejlesztésterén már döntés is született az eljárás-ról. A civil szervezettekkel egyeztetve, amásodik lépcsõben lehet területi össze-vonásokról dönteni. Mindezekre egy-két éven belül kerülhet sor. Ez megle-hetõsen bonyolult folyamat lesz, hisz’az érdemi munka döntõ része az erdé-szeti igazgatóságokon zajlik, s ezekbõl125 van az országban.

– Ráadásul egészen más a területi ésa gazdasági racionalitás…

– Abban maradtunk, hogy az elsõlépcsõ végrehajtása után egy megala-pozott elõterjesztéssel fogunk kilépni.A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanácselnöke a Mezõgazdasági Bizottság ülé-sén bejelentette, hogy a tevékenységekösszehangolása és fokozatos átalakulásmegy végbe.

– A vezérigazgatói, vezetõi karbanezek a folyamatok nyilván feszültségetkeltenek, és a jelenlegi status quo meg-õrzése a cél.

– A vezérigazgatók között nagyjábólazonos súlyú az együttmûködési kész-ség és a konkurencia. Az a feladatunk,hogy a konkurenciát kiiktassuk, a sze-mélyes rivalizálást nem is említve. Mind-ez nem lesz egyszerû dolog. Azt semszabad elfelejteni, hogy meglehetõsennagy önállósággal és gazdasági erõvelrendelkezõ cégvezetõkrõl van szó.

– A korszerûsítés és átszervezés fo-lyamatában gondoltak-e arra, hogyegy szervezetszociológiai átvilágítástvégeztessenek a társaságoknál?

– Az információgyûjtés idõszakát éljük,és nem csupán szociológiai szempontokalapján kell elemezni a társaságokat.

Gondolkodunk komplex szocioló-giai és szakmai elemzõ vizsgálatokbanis. Ez kapcsolódik ahhoz a kommuniká-ciós és sajtóakcióhoz, amit a közelmúlt-ban Káldy József vezérigazgató koordi-nált. Amennyiben az átszervezés elsõlépcsõje, az informatikai összehangolásmegtörténik, akkor létrehozunk egyolyan kommunikációt mûködtetõ ala-pot, amely biztosítja a belsõ és a külsõkommunikációt egyaránt. Ezt viszony-lag gyorsan végre fogjuk hajtani.

– A társaságok egy része szívesen ka-matoztatná szellemi és anyagi erõit, halehetõsége nyílna erdõtelepítésre. Gon-dolkoztak-e ennek a lehetõségnek amegteremtésén?

– Igen. Már a legutóbbi vezérigazgatóiértekezleten említettem, azon gondolko-dunk, hogy az Új Magyarország Vidékfej-lesztési Programon belül meghatározotterdészetfejlesztési koncepció nem való-sulhat meg az állami erdészetek közre-mûködése nélkül. Két dolgot kell elér-nünk. Egyrészt, hogy azok is megkap-hassák a támogatást, akikkel az állami er-dõgazdaságok együttmûködnek a mezõ-gazdasági területek erdõsítésében. A né-gyes számú életjáradéki programban föl-vásároltunk 15 ezer hektárt, és ezzel kí-vánjuk a területet biztosítani. Ezeket föla-jánljuk a területileg illetékes társaság ve-zérigazgatójának, s amennyiben alkal-masnak tartja erdõsítésre, akkor már azidén megkaphatja. Két éven belül erdõtkell telepíteniük. Ugyanezt tervezzük azötödik életjáradéki programmal is, sõt aNemzeti Földalapnál lévõ kis darab föl-deket is felajánljuk kezelésre.

– Várhatóan ez mekkora terület lehet?– Ez összesen mintegy 30 ezer hek-

tárt tehet ki.– Köszönöm a beszélgetést.

Zétényi Zoltán

Honlapjaink:www.oee.hu

www.erdeszetilapok.hu

www.forestpress.hu

www.allamerdo.hu

www.erdo.hu


GENCSI ZOLTÁN*

Erdõs-mocsaras táj vagy õspuszta?Generációk talaj- és növénytani oktatá-sában alaptétel volt: a honfoglaló ma-gyarok az Alföldön erdõs-mocsaras tájattaláltak, majd az erdõk pusztulását a le-geltetõ állattartás, a nagy marhahajtóutak kialakítása, a tatárjárás és a törökhódoltság pusztítása, a faszén- és hamu-zsírégetés, valamint a Tisza szabályozá-sát követõ szikesedés okozta. Tehát azerdõk eltûnése és a szikesedés alapvetõ-en emberi hatásoknak „köszönhetõ”.

Pedig kétkedésre okot adó tapaszta-latok bõven akadtak:

– A kétszáz éve született elsõ katonaifelmérések mutatják, hogy a hortobágymocsarai és erdei alakjukat és kiterjedé-süket napjainkig megõrizték. A szikese-dés miért nem hozott változást életükben?

– Sem oklevelek , sem térképek nemigazolják nagyobb kiterjedésû össze-függõ erdõ hortobágyi jelenlétét. Sõt afátlan vidéken a megbecsülés keresztel-te el nemcsak a kisebb erdõfoltokat, ha-nem a magányos fákat is, mint a :Töl-gyere, Erdõvize ér, Sziles, Szileshalom,Szilágy, Berzsenyes, Ültetés, Pece-erdõ,Malomházi banyafák.

– Az ármentesítés elõtti tudományosigényû és irodalmi útleírásokban pusz-tai erdõk létezésérõl szó sem esik.

– A borsodi nyílt ártér nagy kiterjedé-sû szikesei már a gátépítést megelõzõ-en léteznek, azaz a szikesedési elméletott nem lehet igaz.

– Az ármentesítés nyomán kialakultfiatal (még kétszáz éves sincs) tájon ho-gyan terjedhetett el ennyire sok szikikötõdésû maradvány és bennszülött faj?

A nyolcvanas évektõl folyó õskör-nyezeti vizsgálatok eredményei arrautalnak, hogy a több ezer évvel ezelõttlejátszódott geológiai és hidrogeológiaifolyamatok eredményeként a Hortobá-gyon a szikesedés alapfeltételei min-denféle emberi hatás nélkül kialakul-tak. Röviden: közel negyven ezer évejelent meg a Tisza folyó a hortobágyitérségben, azóta hatnak a szikesedésifolyamatok. Tehát a korábbi elméletek-kel szemben a hortobágyi szikesedésnem a folyószabályozás következmé-nye, hanem igen õsi, legalább a pleisz-tocén végéig nyúlik vissza. A legeltetésés a folyószabályozások csupán a szike-sek további terjeszkedését és a típusátbefolyásolták.

A folyók gátak közé szorításával amentett oldalra került növényegyütte-sek a folyójukkal már csak a talajvízenkeresztül tartják kapcsolatukat. A me-der mélyülése a környezõ területeken atalajvízszint süllyedését eredményezte.A tartós felmelegedéssel, csapadék-hiánnyal, légköri szárazsággal terhelttérségekben a talaj és vele együtt az ár-

téri növénytársulások átalakultak, azazsztyepp ill. másodlagos szikes területekalakultak ki, amelyek napjainkban isterjeszkednek.

A legeltetõ állattartás nagy testû növény-evõ jószágaival gyorsítja a sztyeppesedé-si folyamatokat, ill. stabilizálja is azt.

A fentiek alapján beláthatjuk, hogy atöbb tízezer éve érvényesülõ, természe-tes eredetû szikesedés talajai és növény-zete, valamint az emberi hatásra kiala-kult szikesek a folyószabályozás óta egy-szerre vannak jelen a Hortobágyon.

„Kiszáradt a tóból mind a sár,mind a víz…”

A Tisza árvizeinek zöme a Dobi-foknállépett ki medrébõl és kifutott a Horto-bágyra. Különleges vízjárású évekbenCsegétõl Nádudvarig, Ladányig húzó-dott az ár. A többnyire néhány arasznyivíz megfrissítette az útjába kerülõ mo-csarakat, feltöltötte a szárazon álló mo-rotvákat, bágyokat, ellepte az erdõk la-posait, megöntözte a Hortobágy hatal-mas pusztáit.

A Tisza mentén megépült gátak ma-guk között tartják és gyorsan az alsóbbszakaszok felé terelik azt a fölös vizet,ami egykor rendszeresen elárasztottaHortobágy térségét.

Az ármentesítési munkák következ-tében rohamosan romlott a legelõk mi-nõsége, amit csak tetézett a mind gyak-rabban beköszöntõ aszály. A gyepek ál-

EEEErrrrddddõõõõkkkk aaaa HHHHoooorrrr ttttoooobbbbáááággggyyyyoooonnnn

Fotó: Gencsi Zoltán

* igazgató, Hortobágyi Természetvédelmi ésGénmegõrzõ Kht.


lateltartó képessége csökkent és évrõlévre idõszakossá vált.

Amilyen gyorsan épültek a folyókmenti gátak és a vízelvezetõ csatornákugyanolyan gyorsan fogalmazódottmeg a jószágtartók részérõl a legelõköntözésének kérdése. A kényelmes ita-tási lehetõségek (friss áradások, legelõtavak, itató tavak, gödör kutak stb.) atalajvízszint süllyedésével megszûntek.A cívisek kutakért kiáltottak.

A Hortobágyi Intézõ Bizottság a szá-zadfordulóhoz közeledve a legeltetésszervezésén és a kutak ásatásán túl, adelelõhelyek mellé fél-egyhektáros er-dõfoltokat telepített. Ezek a kör vagy Ualakú akácosok szárnyékerdõként mû-ködtek: cserjeszintjét és aljnövényzetétaz állat lerágta, földjét kitaposta, a tör-zseket pedig „fényesre” dörzsölte. S afák „hálából” óvták a jószágot a nagymelegtõl. Ilyen erdõk keletkeztek Juhos-háton, Kos- és Szásztelken, Kungyör-gyön, Keserûtelken, Szálkahalmon, Falu-véghalmán és Papegyházán. Máig dacol-nak az idõjárás, a legelõ jószág és a „rõ-zseszedõ” nép viszontagságaival.

A századfordulón, Erzsébet királynéemlékének adózva ültetnek tölgyfákatMalomházára és a csendõrlaktanya kör-nyékére.

Az 1850-es években Debrecen városa– eladósodásának ellensúlyozására – ke-reste a Hortobágy jövedelmezõbb hasz-nosításának módjait. Akkor és az azt kö-vetõ évtizedekben számtalan javaslat,terv került felszínre. Csak ízelítõül né-hány: legelõk feltörése és szántóként va-ló értékesítése, legelõk öntözése, közle-gelõk felaprózása, törzstenyésztõ gazda-ság létrehozása, gyep-szántó váltó alkal-mazása, gyepbõl nyert szántókon ipari

növény termesztése, halastavak létesíté-se, családok betelepítése, gyapjúmosó,szeszfõzde, len- és kenderfonó, gyékényés vesszõfonó, cukor-, bõr-, konzerv-,posztó- és sajtgyár építése.

Az elsõ világégésig a javaslatok zö-mét elfogadták és határozatba foglaltákugyan, csak azokat soha nem hajtottákvégre. Szinte csodaszámba menõ kivétela halastavak és öntözõtelep kialakításáttartalmazó program megvalósulása.

Pusztán erdõAz elvesztett háború lezárása lendületetadott az Alföld és azon belül a szikes te-rületek átalakítási szándékainak is. Atrianoni diktátum egyharmadára zsugo-rította Magyarország területét. A fájdal-mából lassan ocsúdó ország minden lé-tezõ energiáját a megtartott területekgazdasági lehetõségeinek kihasználásá-ra és növelésére összpontosította. A ter-mészettudományok mûvelõi az alföldiszikesek termõképességének javításáraszámos javaslatot fogalmaztak meg.

A „Magyar szikesek” címû munkabevezetõ fejezetében írja Sajó Elemérminiszteri tanácsos: „Nagy terjedelmûszikes területeinknek megjavítása ésjobb kihasználása tulajdonképpen aztjelentené, mintha csonka hazánk hatá-rait kitágítanánk.”

Ugyancsak ebben a mûben összeg-zik a szikesek javításának lehetõségeit:Törjék fel a „java” szikes legelõket, azígy keletkezõ szántókat javítsákmésszel, digózással, gipsszel, szalmá-val, homokkal, mûtrágyával, öntözés-sel, kohósalakkal, tõzeggel, pelyvával,istállótrágyával. A nedves sziki gyepe-ket alagcsövezzék, a szárazakat pedigárasszák. Létesüljenek rizsesek, halasta-

vak, szélfogó fasorok és erdõk. Végülkiemelik, hogy a nagyobb arányú fej-lesztések programját csak kísérleti tele-pek tapasztalataira lehet építeni, ezértlétrehozásukat indítványozzák.

A javaslatokat kidolgozott tervek éstettek követik. E tervek alapján épül Hor-tobágyon a Borsósi-tározó, a duzzasztó-mû, öntözõcsatornák, a mátai öntözõ ésrizs kísérleti telep és jó néhány halastó.

Nem lehet véletlen, hogy a püspök-ladányi Erdészeti Szikkísérleti Telep1924-ben, a Hortobágy déli sarkábankap helyet. Itt alakítja ki Magyar Pál anövénytársulási viszonyokra épülõ szik-osztályozást. Utódja, Tury Elemér a kis-parcellás kísérletek eredményeire ala-pozva fog üzemi méretû és jellegû kí-sérleti telepítésekbe. Tóth Béla – elõdeikutatási eredményeit felhasználva – bõ-víti az állomás munkáját területhaszno-sítási, erdõmûvelési és nyárfatermeszté-si kísérletekkel, vizsgálatokkal.

Az újabb fafajok meghonosítására irá-nyuló kísérletek mindenki számára lát-ványos hozadéka az Arborétum kialaku-lás, a közel ezer fa- és cserjefélével.

A szikesek kutatásában elért ered-mények az Erdészeti Tudományos Inté-zet Tiszántúli Kísérleti Állomását méltántették európai hírûvé.

A Farkas-sziget elsõ telepítéseibõl azezredfordulón két erdõrezervátumotjelöltek ki, összesen 116 hektáron, 33hektár magterülettel.

A Kaán Károly tevékenységéhez kö-tõdõ 1923.évi XIX. törvénycikk az alföl-di erdõk telepítésérõl és fásításról, Hor-tobágyon is jelentõs változásokat ho-zott. Ennek hatására Újtikos, Polgár, Új-szentmargita, Balmazújváros, Egyek,Püspökladány és Hortobágy térségébenkeletkeztek erdõk. A Magdolna-legelõfásítására is ekkor került sor. Kocsányostölgy, magas- és amerikai kõris, óriás-és korai nyárfákból alakították ki a lege-lõvédõ fasorokat. A nagyarányú fásításcsemetéit, sorfáit az akkor létesült új-szentmargitai csemetekert nevelte.

Az erdészek tudták, hogy a szikes te-rületeken, a kellõ szakmai felkészültségmellett is, csak ember feletti erõfeszítés-sel lehet erdõt létesíteni. A feladatra kü-lön vizsgáztatták, válogatták a jelölteket.Emlékül álljon itt egy híres történet. Avizsgán kérdezték a hajdúsági erdészeklegendás alakját, a homokfásításban jár-tas Kovács Nagy Zsiga bátyánkat: Na,hogyan kezdene hozzá egy szikes terü-let fásításához? Szûkszavúan csak ennyitfelelt: Elcserélném homokra!

1949-ben elkészült az ország fásításiprogramja a hazai erdõsültség növelé-A Szálkahalmi-erdô akácosa varjúkolónia otthona (fotó: Szilágyi A.)


sének elõsegítésére. Újabb erdõk kap-tak lábra a Hortobágy folyó és más fel-színi vízfolyások mentén, valamint amezõgazdálkodás számára hasznosít-hatatlan területeken.

Erre az idõre a Hosszú-, Papere-, Da-rassai-, Hortfenéki-, Feketeréti-, Vóko-nyai-, Hídlábi- és Vajdalaposi-erdõk em-lékeztetnek bennünket. És sajnos másrais. Az 195o-1953 között Hortobágyraszámûzöttek mérhetetlen szenvedése issegítette a kocsányos tölgybõl, amerikaikõrisbõl, óriásnyárból, ezüstfából,akácból, mezei szilbõl, fehér nyárfákbólálló erdõk megmaradását.

A csatornákat, utakat és vasutat védõfásítások is ekkor keletkeztek.

A hortobágyi szikesekre telepített er-dõk élõvilága szegényes, cserjeszintjükhiányos. Állatvilágukban csak egy-kéterdei faj jelenik meg. Jelentõségükcsökkent az erdei gémtelepek eltûnésé-vel, ragadozó madarak számára mégisfontosak lehetnek. Varjúkolóniák kiala-kulását és megmaradását segítik, aholkék vércse, vörös vércse, erdei füles ba-goly is menedékre találhat. Kiligetese-dett és zavartalan állományaikban sa-sok éjszakáznak.

Ezek az erdõk megbontják a pusztaitáj képét. Erdõtenyészet számára alkal-matlan helyen állnak, a tömegesenmegjelenõ aranyfarú pillék és a gyapjaslepkék rendszeresen tarra rágják lomb-koronáikat. A fák pusztulása gyorsítjaezeknek az erdõknek a felszámolását,megtartásukat csak a bennük esetlege-sen fellelhetõ természeti értékek, tájké-pi és takarási szerepük indokolhatják.

Az elmúlt húsz évben a puszta mé-lyén felszámolt erdõk helyett az erdõte-nyészet számára kedvezõbb helyszí-

nen, az ohati tölgyest övezõ homokostalajú szántókon létesült erdõ.

Sziki tölgyesekA Hortobágy belsejébõl a Tiszához

közeledve a talaj sóban szegényedik éshomokkal keveredik, a vad szikesekszelídülnek. A szikesség és a Tisza, a tájszigorú formálóinak uralkodási határánhúzódik két õsi erdõnk, hajdani ke-ményfa ligetek maradványai: a HomokiNagy István filmje által közismertté váltOhati-erdõ és az újszentmargitai Tilos-erdõ.

A sziki tölgyeseket a régi leírások na-gyobb (városi, közbirtokossági, magán,egyházi) földbirtokok kis kiterjedésûtermészeti különlegességeiként említik,melyek ma is unikális értékei a magyarpusztának.

Egykori és mai kiterjedésük sem ha-ladja meg egyenként a kétszáz hektárt,amelynek közel fele mocsaras, vize-nyõs, gyepes terület.

Sziki tölgyeseink nem zárt erdõk. Ál-lományaik nyíltak, helyenként szikesgyepekkel tarkítottak, tipikus erdõssztyepek. Élõvilágukra a nagyfokú vál-tozatosság jellemzõ. Magas ártéri liget-erdõ, száraz szikesek és szikes mocsár-rétek, löszpuszták elemei egyaránt je-len vannak bennük. A szélsõséges kör-nyezeti feltételek (szikesség, hol sok éshol kevés víz, rekkenõ hõség, légköriszárazság) következtében a fák gyen-gén fejlõdnek, alacsonyak, a gyér záró-dás miatt sok oldalágat növesztenek.

A történelmi idõkben a nagyobb le-gelõ és kaszáló területek szélén elõfor-duló erdõk az építõanyagnak és a vad-nak féltve õrzött tárházai voltak. Az er-dõt leggyakrabban fatolvajok, tilosban

kaszálók, legeltetõk, makkoltatók és tü-zek károsították. Minden tulajdonos ko-moly büntetéssel sújtotta az erdõ és avad tolvajait, orozóit. A féltve õrzöttkincset tûzi- és épületfaként, gulyaku-tak és pásztorépítmények létesítésérehasznosították.

Az erdõbõl a hasznosítható fát tuskó-irtásos tarvágással nyerték, a felújításrakülönösebb gondot nem fordítottak. Amagára hagyott vágásterület sarjról, a ta-lajban rejtõzõ és a szomszédos állomá-nyokból beszóródó magvakból újult. Anapjainkban száz évnél idõsebb erdõ-részletek megkapó sokfélesége, csopor-tos elegyessége, többkorúsága, egészsé-gi állapota és az elegyetlen magyar kõri-ses, cseres tömbök innen erednek.

A Tiszától nem is olyan távol húzódóOhati-erdõ mára csak emléke az alföldifolyóinkat egykor szélesen övezõ, ha-talmas kiterjedésû ligeterdõknek.

Az õsi idõkben a féktelen Tisza árte-rületébe esõ buja, farkas járta erdõ lehe-tett, amelynek alját a folyó gyakran frissí-tette áradásaival. Nedvesen tartotta amélyebb részeket az erdõt karoló, nádatés halat bõven termõ Völgyesér vize is ,míg a vízrendezések ki nem apasztották.Ma a Völgyerét szántóként mûvelik.

A XVIII. századi felmérések szerintaz erdõ területe el sem érte a nyolcvanhektárt, de már ekkor is Debrecen Sza-bad Királyi Város erdõbirtokait gazdagí-totta. A város sokszor meghajolt a jó-szágtartók érdekei elõtt, s az aszályosévekben rendre megengedte, hogy amarhák az erdõn teleljenek. A városmás erdei is megsínylették ezt a szem-léletet és a kincstár uradalmi erdõtiszt-jei ezt rendszeresen a város vezetésé-nek fejére olvasták.

Hajdani képérõl a királyi biztosok1829-ben született jegyzõkönyve tanús-kodik. E szerint az erdõ alja mocsaras,vizenyõs. Az alig negyvenéves tölgyeksarjról nõnek, köztük szilt, vadalmát ésvadkörtét találunk. A fák görcsösek, gir-be-gurbák csak gulyakutak ácsolásához,vagy tûzre valók. Erre volt is példa. A vá-ros, megunván a pusztai tüzeket, áradá-sokat és a pásztorok „faéhségét” meg-sínylõ fahíd folytonos javítgatását, elha-tározta, hogy kõhidat emeltet a Horto-bágy folyó fölé. Az építkezéshez és atégla helybéli égetéséhez kétszer rendel-tek el nagyobb irtást az Ohati-erdõben.

Fatolvajoktól, tilosban legeltetõktõl ésaz erdõbe be-behatoló nagy pusztai tü-zektõl védték az erdõt erdõmesterek, er-dõszök, csõszök, tûzörzõk, rõzsebiztosok.

A Tisza szabályozásával az ártéri er-dõ egyre inkább elveszítette kapcsola-A sziki tölgyesekben a pusztulás és a megújulás egyszerre tapasztalható (fotó: Gencsi Z.)


tát folyójával, elmaradtak a frissítõ ára-dások, a hátak szárazodtak, a mélyebbterületeken megrekedt a víz, elindult(vagy megerõsödött?) a szikesedés, azerdõ zártsága rohamosan csökkent.

A huszadik század elejére az erdõerõsen ligetessé válik, az idõs kocsá-nyos tölgyeseket mélyebb fekvésû szi-kes pusztai rétek tarkítják. A zártabb er-dõk koronaszintjét a kocsányos tölgymellett cser és kocsánytalan tölgy, ma-gas és magyar kõris, mezei juhar, vad-körte, mezei és vénic szil alkotja. Tala-ját tatárjuhar, csíkos kecskerágó, veres-gyûrû som, fagyal, kökény, egybibés éskétbibés galagonya, fekete bodza bok-rai árnyalják.

A trianoni diktátum végrehajtásával,az erdõrégiók elcsatolását követõen, amagyar Alföld a gazdaságföldrajzi (ésígy az erdészeti) érdeklõdés közép-pontjába került. Az alföldi területek er-dõsíthetõségének kísérleti területeivéváltak a sziki erdõk, például az Ohati-erdõ nyílt sztyeppterületei is. A kispar-cellás (1-2 tized hektáros) telepítésipróbálkozások mementói az akác,amerikai kõris, bálványfa, csörgõfa,ezüstfa, lepényfa, japán akác, nemesnyár, ostorfa, tamariska, vasfa stb. -ele-gyes erdõrészek. A természetvédelemmai megítélése szerint a felsorolt fafa-jok egyedeinek betelepítése kedvezõt-len hatást gyakorol(t) a nagy biológiaiértékû sziki tölgyesek életközösségeire.Azonban a kedvezõtlen termõhelyiadottságú, roncsolt földrészletek reha-bilitációjánál az itt szerzett tapasztalatokhasznosításra feltétlenül alkalmasak.

A sziki tölgyesek õsi képét leginkábbaz üdébb tölgyesek gyepszintje õrzi. Ta-vaszi illatos, színes szõnyege kéklõ ibo-

lyából, lila és vajszínû virágú odvas kel-tikébõl, salátaboglárka és tyúktaréj sár-gájából, lilás csillagvirágból szövõdik.

Szikes tisztásain sziki kocsord, ham-vas sziki üröm, bárányüröm, réti õszi-rózsa alkot sajátos gyeptársulást.

A keskeny erdõszegélyben, akártöbb évnyi lappangás után is, fel-fel-bukkan a törpemandula.

Az Ohati-erdõ Homoki Nagy Istvántermészetfilmjével, abban is a kék vér-csék révén vált közismertté. Igaz a var-júkolóniákkal együtt a nyolcvanasévekre a kék vércse is eltûnt az erdõ-bõl, még a mai napig is „a kék vércsékerdeje” néven maradt meg generációkemlékezetében.

Kárpótolhat bennünket a fekete gó-lya szinte rendszeres fészkelése, a réti-sas többszöri költési kísérlete. Erdõnketkabasólyom, darázsölyv, egerészölyv,barna kánya lakja.

Az Ohati-erdõ szomszédságában az el-múlt húsz évben telepített közel száz hek-tárnyi erdõ nemcsak összeköttetést terem-tett a Nagymajori erdõvel, hanem nagyhí-rû tölgyesünk védõzónájává is vált.

A Tiszától karnyújtásnyira fekszikmásik nevezetes alföldi maradványer-dõnk, az újszentmargitai Tilos-erdõ.

„Nem messze van ide Kismargita, Kit a Tisza körös-körül follya…”Régi idõk valóját hordozza a népdal.

Légi felvételeken jól látszik, hogy a helyés tágabb környezete a Tisza egykori le-fûzõdött holtágainak feltöltõdött medré-ben fekszik. Az itt kialakult ligeterdõketa folyó rendszeresen elöntötte, majd gá-tak közé szorításával a frissítõ áradásokelmaradtak. A klimatikus viszonyok és alegeltetés segítették a tavasszal nedves,nyárra felszáradó tisztások földjének szi-

kesedését. Így alakult ki a kisebb-na-gyobb tisztásokkal, ligetes facsoportok-kal tarkított, mozaikos mintázatú szikitölgyes természetes képe.

A Mária Terézia korából származótérképek szerint a térséget még nagy ki-terjedésû ártéri tölgyesek uralják. A töl-gyesek elõször fás legelõvé alakultak,majd a fák is eltûntek, helyük szikespusztai legelõvé vált.

Az erdõ neve onnan származik, hogyvadászerdõ lévén, az egri Káptalan er-dejében évszázadokon keresztül a köz-nép számára a legeltetés mellett, a va-dászat is tilalmas volt.

Az épen maradt szikes pusztai töl-gyes fafajai kocsányos tölgy, cser, szá-lanként kocsánytalan és olasz tölgy, ta-tárjuhar, mezei szil, magyar kõris, me-zei juhar és vadkörte. Cserjeszintjébenegybibés galagonya, csíkos és bibircseskecskerágó, varjútövis benge, kánya-bangita, fagyal, vadrózsa és kökényburjánzik.

A nyirkosabb erdõfoltokban nyugaticsillagvirág, odvas keltike, salátaboglár-ka, széleslevelû salamonpecsét,kontyvirág, bársonyos tüdõfû virít. Aszárazabb részeken erdei gyöngyköles,nyúlárnyék, piros gólyaorr, koloncoslegyezõfû, barázdált csenkesz, erdeiszálkaperje egyedeit találjuk.

A nyílt, fátlan területeken dominál-nak a sziki és a fényigényes erdõs-sztyeppi fajok, mint a sóvirág, enyvesszegfû, festõ zsoltina, fátyolos nõszi-rom, agárkosbor, nyúlkapor, méreggyi-lok, sziki kocsord, réti õszirózsa, szikilórom, veresnadrág csenkesz, szikiüröm, villás boglárka, sziki útifû és amagyar zergevirág.

Az elsõ átfogó botanikai feltárásokatZólyomi Bálint, Tallós Pál és Tóth Bélavégezte a hatvanas évek második felé-ben. Azóta az erdõ a Nemzetközi Bioló-giai Program (IBP) kutatási mintahelye,majd 1978-tól a Hortobágyi BioszféraRezervátum magterülete.

Az elegyes, többkorú erdõrészletekmozaikosan váltakoznak a kisebb ná-das, szikes gyep, vizes, fás legelõ-fol-tokkal, melyek elhelyezkedése, kiterje-dése térben és idõben változhat. Az er-dõk átalakulása (vándorlása) szegélyé-nek terjeszkedésével, a tatárjuhar-, egy-bibés-galagonya-, vadrózsa-, cser- ésvadkörte-csemeték megjelenésével ve-szi kezdetét. A félnedves és nedves tí-pusokban megjelenhet a magyar kõrisés esetleg a fehér nyár újulata is. Ugya-nakkor az erdõrészletekben a pusztulásjegyei is megfigyelhetõk. A környezetitényezõk erdõtenyészeti szempontból

A természettôl legeltetésre rendelve! – Ecsedi István (fotó: Gencsi Z.)


kedvezõtlen változása miatt, fekvõ éslábon álló száraz, elhalt fák találhatók.Az elmúlt fél évszázadban készült légifelvételek sorozata e folyamat tanulsá-gos lenyomatai.

Nem véletlen tehát, hogy a Tilos-erdõ az Erdészeti Tudományos Inté-zet termõhely-térképezési módszereüzemszerû alkalmazásának próbate-rülete volt.

Az erdõ és tisztásainak 85 hektárosrészletét az ezredfordulón erdõrezervá-tummá nyilvánították, 22 hektáros mag-területtel. Milyen célt szolgálnak az er-dõrezervátum-területek? Erdõrezervátu-mok azok a védett erdõk, amelyekmagterületén az engedélyezett kutatáskivételével minden emberi tevékenysé-get beszüntetnek annak érdekében,hogy az erdõ természetes fejlõdési fo-lyamatai hosszú távon szabadon ér-vényre juthassanak és tanulmányozha-tóvá váljanak. A magterületet övezõ vé-dõzóna a környezõ területeken fellépõközvetlen emberi behatások ellen véd.Az erdõrezervátum a természetes erdõ-fejlõdés megismerését szolgáló hosszútávú megfigyelések színtere.

Összefoglalva: a margitai Tilos-erdõaz erdészeti kutatások, a hazai termé-szetvédelem, és ezen belül a Hortobá-gyi Nemzeti Park „szentély” területe.

A sziki erdõk általában az alföldi fo-lyók egykori árterületeinek pereménhelyezkednek el. A szélsõséges éghajla-tú, száraz területeken a klimatikus vi-szonyok erõsen korlátozták (korlátoz-zák) az erdõ természetes felújulási lehe-tõségeit, amelyeket részben ellensúlyo-zott a zabolátlan folyók szerves anyag-ban gazdag hordalékának gyakori borí-tása. A folyók gátak közé szorítása és azazt követõ talajvízszint-süllyedés az er-dõk megújulási lehetõségeit tovább ne-hezítették.

A XX. század második felében a Hor-tobágy térségi sziki tölgyesek véghasz-nálatra kerülõ erdõrészleteit (mind atölgyeseket, mind az idegenföldi fafa-jok állományait) kocsányos tölggyel újí-tották fel. A tarvágást követõen a talaj-ból a tuskókat kiemelték és az erdõ-részlet szélén prizmákba tolták. Gyö-kérfésülést követõen a talajfelszínt ele-gyengették és felszántották, majd tár-csázták. Az így elõkészített területenmakkal vagy csemetével erdõsítettek.Az erdõfelújításnak ez a módja kedve-zõtlenül változtatta meg a talaj szerke-zetét, életét és ez által az erdõ szinteelveszítette a jórészt talajban koncentrá-lódó megújuló képességét és a mégmegmaradt lágy szárú flóráját. Minde-

mellett ez a felújítási eljárás rendkívülmagas energia- és költségigénnyel bírt.

Napjainkban a sziken mesterségesenlétesített tölgyes erdõkben a tuskózásmellõzésével és a talajszerkezet kímélé-sével kerülnek felújításra a véghasználterdõrészletek. A Hortobágy térségébena tarvágást és vágástakarítást követõen amélylazítóval és tárcsával kialakítottpásztákba vetett makkal újítják fel az er-dõrészleteket. Ez a tuskózásos felújításimódhoz képest vitathatatlanul kímélete-sebb módszer, azonban nem számol az-zal a sziki tölgyesekre jellemzõ folyamat-tal, hogy az erdõ számára kedvezõ élet-feltételek a felszíni és felszín alatti vizekmozgásának eredményeként nem min-dig ugyanazon a helyen teremtõdnekmeg, azaz a lehetséges erdõsítés helyefolyamatosan „vándorol”. Belátható,hogy a sziki tölgyesek életének e sajátos-sága nemcsak erdõgazdálkodási, hanemerdõtervezési problémákat is felvet.

Az utóbbi két felújítási eljárással egy-korú, elegyetlen, szegélycserjéseketmellõzõ tölgyesek jöttek létre.

A sziki tölgyesek kezelése – az extrémtermõhely és kiemelt természetvédelmijelentõségük miatt – nem egyszerû fela-dat. Az általános erdõkezelési problémá-kon túl esetlegesen figyelemmel kell len-ni arra is, hogy e maradvány erdõk közülnéhány erdõrezervátum vagy bioszférarezervátumok magterülete.

Az optimális, vagy ahhoz közel állósziki tölgyesekben semmiféle fahaszná-latot nem szabad folytatni. Ezekben azerdõrészletekben a természeti folyama-tok magára hagyása és megfigyelése, ill.a háborítatlanság megteremtése ésfenntartása a cél.

A kis kiterjedésû sziki tölgyesek ne-hezen védhetõk meg a környezõ terüle-tek és az ott folyó gazdálkodás hatá-saitól, ezért igen kevés erdõrészletbentalálunk optimális állapotot. Általában akövetkezõket tapasztalhatjuk:

Az erdõt szántók övezik. Erdõnk vé-dõzónáját a szántók visszagyepesítésé-vel vagy tölgyerdõ telepítésével alakít-hatjuk ki.

Az erdõt ölelõ gyepeket legeltetikvagy kaszálják, és ezek érintik a tölgyesbelsõ, nyílt területeit is. A nyílt társulá-sok záródását a legeltetés és a kaszálásgátolja. Ha az erdõ fenntartása a célunk,a legeltetés és kaszálás kirekesztése afeladatunk.

A tölgyesben nincs újulat, hiányzik alegfiatalabb korosztály, az erdõ me-gújuló képessége gátolt. Itt a szegélye-ken a természeti értékek (a szikes pusz-tagyep) kímélésével részleges (tányé-

ros) talaj-elõkésztést követõ makkvetéssegítheti az erdõ megõrzését.

A sziki erdõtömbben adventív fafa-jokat találunk szálanként, csoportosan,vagy állományszerûen. Az idegenhonifafajok sajátos megújulási képességük-kel elfoglalják a nyílt területeket, az er-dõrészletekbõl pedig kiszorulnak atársulást alkotó fafajok egyedei. Itt azadventív fa- és cserjefajok kiszorítása(túltartással, gyûrûzéssel, vágáslapke-zeléssel stb.) megelõzi a részleges (tá-nyéros) talaj-elõkészítést követõ makk-vetést.

A Tilos- és az Ohati-erdõben a töl-gyesek arányának növelésére a fentielvekre támaszkodva indult el az aká-cosok tölgyesekké való átalakítása.

Meg kell jegyezni, hogy az alföldi fo-lyószabályozások eredményeként amentett oldalra került tölgy–kõris–szilligeterdõkben a talajvízszint süllyedésé-vel és a huzamosabb ideig tartó csapa-dékszegény idõjárási periódus alatt je-lentõs öngyérülés, záródáscsökkenés fi-gyelhetõ meg. Mindennek következté-ben lékek, kisebb tisztások jelennekmeg az erdõrészletekben, azaz a má-sodlagos szikesedés és sztyeppesedésfolyamatának lehetünk tanúi. Ezekbenaz erdõrészletekben is szerencsés a szi-ki tölgyesekben javasolt erdõkezelésimódokat alkalmazni.

Tiszai erdõkA Kiskörei duzzasztás révén a Tiszaegyenes, de mégis lassú folyású szaka-szán két különálló védett terület képezia nemzeti park nyugati határát: a Tisza-csegei és a Tiszafüredi hullámtér .

A XIX. század közepéig az országmai területének közel negyed része ár-tér volt. A század második felében meg-indult folyószabályozással lehetõvé válta mocsarak, lápok lecsapolása, és en-nek eredményeként a vizes-vizenyõsterületek kiterjedése napjainkra 2% alácsökkent.

A hajdan gazdag folyómenti élõvilágcsak szûk, keskeny területen találjameg életfeltételeit. A kanyarulatok átvá-gásából holtágak, míg a gátépítéshezhasznált föld helyén kubikgödrök ke-letkeztek.

Ártereink, ártéri erdeink megmaradtdarabjai nemcsak múltunk szigetei, ha-nem átmentõi azoknak a felszíni vizek-hez kötõdõ növény- és állatfajoknak,amelyek az Alföld egykori csodavilágátjellemezték. Európában ennek a világ-nak már szinte nyoma sincs. A viszon-tagságok ellenére fennmaradt tágasabbártereink meghökkentõ látványukkal és


élõviláguk gazdagságával, pusztáink-hoz mérhetõ csodálatot keltenek ven-dégeinkben.

Két község határában, a Tisza gátjaiközött terül el az Ároktõ–tiszacsegeihullámtér, amelynek jelentõs része er-dõ, a többi rét, kaszáló, vízállásos hely.Mai képében örököse az élõvilágbanigen gazdag folyami ártereknek. Kiter-jedt puhafás ligetek között kis kemény-fa ligeteket találunk kocsányos tölgy,magyar kõris, fekete és fehér nyár, vé-nic szil fafajokkal. A ligeterdõk aljábankígyónyelv páfrány, aranyos veselke,széleslevelû nõszõfû, nyári tõzike emlé-keztet a közeli hegyek növényzetére. Ahiányos záródású erdõk cserjeszintjeveresgyûrû som, szeder, kányabangitaés kutyabenge bokraiból áll. Az erdõ-szegélyeket átszövik az iszalag, ameri-kai vadszõlõ, süntök, komló, ebszõlõcsucsor, sövényszulák indái.

A sziget belsejében és déli felén ne-mes nyárasok várják átalakításukat, né-hány feketedió-erdõrészlettel együtt.Aljukat felverte a nagycsalán, közönsé-ges lizinka, sédkender, mocsári galaj,erdei nenyúljhozzám, fekete nadálytõ.

Õszi látványában mesésen megkapó aHolt-Tisza vizében tükrözõdõ hatalmasnyárfák liánokkal átszõtt sárguló és kõri-sek vérvörös lombja. A holtág mögött ha-gyásfás legelõ terül el öreg füzekkel,tölgyfákkal. A kaszált töltések aljában ti-szaparti margitvirág és réti iszalag virít.

A folyók gyorsan és nagy távolságraszállítják a növények szaporítóképlete-it, ezért nagyszámú adventív faj jelenikmeg a ligeterdõkben. Szinte mindennövényegyüttesben elõfordul az ameri-kai kõris, ámorfa, zöld juhar. Megszaba-dulni tõlük ma már aligha lehet. Külö-

nösen fájó az egykori kaszálók kinincstengerré válása.

A védett területen a fafajok elõfordu-lási arányai: hazai nyár (62%), kõrisek(18%), fûz (7%), nemes nyár (5%), tölgy(4%), juhar (3%), egyéb (1%).

A vízborítás mindig a folyó áradásaiszerint változik. Régen ezt a természetesáradások befolyásolták, ma a Tisza-tó al-kalmi szintje szabja meg. Általában az évjelentõs részében a terület sok vizet kap,embermagasság felett érõ iszapnyomo-kat hagyva a fák törzsein. Ez a körül-mény megpecsételi a keményfa ligeter-dõk megújításának vagy létesítésénekügyét, a tartós vízborítást csak néhányfafaj karó nagyságú csemetéje tudja elvi-selni. Sejthetõ, hogy az állandósult víz-borítások a jövõben csak a puhafás lige-terdõk fenntartását teszik lehetõvé.

A ligeterdõ öreg tölgyein, kõrisein ésnyárfáin évtizedek óta ismerjük a gém-telepet. A Kácsa-szigetben nyugalomraés táplálékra talál még a fekete gólya,macskabagoly, gatyás ölyv, barna ká-nya, egerészölyv, kaba sólyom, holló snéha a réti sas is.

A komplejárónál 28 méter magas fe-kete nyárfa fogadja az úton járókat. Va-laha irányfaként segítette a csónakos át-kelõket, mára a zabolátlan Tisza emlé-kének õrfája. Csomoros törzsének ke-rülete több mint 8 méter.

A Tiszán lefelé haladva érjük el a Ti-sza-tavat. A folyónak ez a szakasza ahazánk egyik legjelentõsebb ártere volt,hatalmas hullámtéri kiöblösödésébenmeghúzódó sokszínû élõhelyeivel ésfajokban gazdag élõvilágával. Többmint két évtizede ártéri kaszálók, er-dõk, mocsárrétek, morotvák helyén lé-tesült a Kiskörei-víztározó.

Az erdõk jelentõs részét még a feltöl-tés elõtt kitermelték, a megmaradtakataz azt követõ tartós vízborítás pusztítottael. Számos mûszaki probléma következ-tében a hatalmas tározóba eredetileg ter-vezett közel két méteres átlagvízszint he-lyett felényivel kell beérnie az itteni élõ-világnak. Az alacsonyabb feltöltési ma-gasság azonban segítette az egykori árté-ri csodavilág legalább töredékeiben valómegmentését és újraéledését. A nyílt víz-felületek között nádasok, gyékényes fol-tok, nedves tocsogók, a hátakon sásré-tek és sarjadó erdõk képeznek tarka élõ-helyszövetet. Sõt a Szajlában és Tiszádonnagyobb ártéri ligeterdõk épségben ma-radt tömbjei emlékeztetnek szabadonszélesedõ ártereink egykori erdeire.

A tó élõhelyeinek sokfélesége és aváltozó feltöltési szint a növényzet fo-lyamatos változását eredményezi.

A tó legértékesebb helyszínei a gém-telepek. A víz alá szorult és kipusztultfáknak felszín fölé kapaszkodó, elszá-radt ágaira rakott fészkek látványos tár-sasházáról kapta nevét a Madár-erdõ. Afûzfák kidõlésével a gémfélék tovább-települnek az óriási tározó fészkelésrealkalmasabb helyszíneire.

A sekély vízállás 1200 hektár szárazu-latot ölel, amelynek háromnegyede sarja-dó erdõ, a többi elnyúló nádas, kisebbrétfoltokkal. Két és fél évtized a hullám-téri termõhelyeken sok idõ. Napjainkrasûrû és nyurga nyárasok, füzesek borít-ják a földnyelveket, itt-ott éger, kocsá-nyos tölgy, vénic és mezei szil, magas ésmagyar kõris, hegyi juhar, cser, zselnicefákkal tarkítva. Az amerikai kõris, zöld ésezüst juhar, akác, fehér eper és gledícsianem csak a lombkorona szintjében ele-gyedik, a talajt magoncok vagy sarjadócsemeték borítják. Ezt tükrözik a fafajokelõfordulási arányai is: fûz (28%), juha-rok (20%), hazai nyár (20%), amerikaikõris (18%), nemes nyár (9%), tölgy(3%), egyéb (2%).

A szegélyek cserjéje a kinincs, a bo-zótból kiemelkedõ méretesebb fák ágaitsüntök, amerikai vadszõlõ-, iszalag-, sö-vényszulák- és komlóindák húzzák aföld felé. A magára hagyott természetifolyamatok itt ilyen növény együtteseketeredményeztek. Laikusok számára me-sés idill, mondhatni „õserdõ”.

Hozzáértõk számára cselekvésrekésztetõ élmény. Az indákkal „lekötö-zött” erdõk tisztítással megszabadítha-tók a liánoktól, gyérítéssel megóvhatóka puhafa ligetek õshonos fái a betele-pült, tájidegen fafajok árnyékoló hatá-sától. Jól kiválasztott, idõben végzett er-dõnevelési munkákkal olyan térszerke-

Erdô, holtág, kaszáló és legelô tarka szövete a tiszacsegei hullámtéren. (fotó: Gencsi Z.)


zetû erdõ alakítható, ahol nem csak azénekes madarak találják meg életfelté-teleiket. Ezek az erdészeti munkák kö-zel egy évtizede folynak, s az átalakulóerdõk képe és gazdagodó élõvilágukegyértelmû bizonyossággal szolgálnaka beavatkozások szükségességérõl.

A tó nyugodt, békés világában ott-honra talál a fekete gólya, barna kánya,réti sas, kerecsen sólyom, holló, egerész-ölyv, héja és darázsölyv is.

Lassan húsz éve, hogy megjelent atározóban egy új, megmosolyogtató„erdõhasználati mód”, a hód. Kidöntöttfákkal, rágásnyommal és épített várávalhívja fel a figyelmet sajátos életmódjára.

Az ember által kialakított új vízi kör-nyezetnek két évtized alatt megsokszo-rozódott a természetvédelmi jelentõsé-ge és a jövõben is növekedni fog. A tóélõvilágának további változásai okulá-sul szolgálhatnak vízügyi, erdészeti éstermészetvédelmi szakembereknekegyaránt.

Pusztán nemzeti parkHazánk elsõ nemzeti parkja alapításaóta többször bõvült, jelenlegi kiterjedé-se meghaladja a 82 ezer hektárt. A parkvédelmi rendeltetésû erdei 3780 hektár(4,6%) területet foglalnak el, amelyben

nyiladékot, tisztást, vízállást, nádast ésterméketlen területet 422 hektáron talá-lunk. Az alapításkori erdõterület nemcsak az önálló természetvédelmi terüle-tek nemzeti parkhoz csatolásával, ha-nem a Tisza-tó szárazulatain felsarjadterdõkkel is növekedtek. A parkban ta-lálható erdõk viszonylag fiatalok, a hat-van évnél idõsebb erdõk részarányamindösszesen 6%.

A tölgy elõfordulását (35%) a kõris(16%), fûz (14%), hazai nyár (13%), ne-mes nyár (7%), juhar (6%), akác (4%),szil (1%) és más fafajok követik. A töl-gyeseknek csak töredéke (15%) idõ-sebb hatvan évesnél. Az akácosok és anemes nyárasok több, mint fele negy-ven, illetve harminc évnél korosabb. Ahazai nyárasok mindegyike fiatalabbhatvan évnél. A füzesek zöme sem éri elaz ötven évet.

Az erdõk állami tulajdonba kerültek,s több mint harmaduk a HortobágyiNemzeti Park Igazgatóságának saját va-gyonkezelésébe került.

A nemzeti parki erdõkben a jövõ fel-adatai között a legfontosabb az unikálissziki tölgyesek megõrzése. A Tiszamenti kemény- és puhafa ligetek fenn-tartása mellett – a megváltozott vízjárásiviszonyok miatt – kihívást jelent az ártér

tájidegen fafajú állományainak átalakí-tása is.

A Hortobágynak az erdõtenyészetszámára alkalmatlan, nagy belsõ pusztái-ról az erdõk lassan eltûnnek, s vissza-hagyják sarjadó akác, amerikai kõris,bálványfa, zöld juhar és kinincsgócaikat.Ezek a területek és az ártér kinincsessévált kaszálói szárzúzással és túllegelte-téssel talán újra gyeppé alakíthatók.

Az ohati tölgyes körül a véderdõ to-vább bõvül. A nemzeti parki bemutató-helyek és a majorok (Nagyhalastó, Ál-latpark, Mátai ménes, Ohati major, Kun-györgy, stb.) parkosításában és takarófásításában fehér nyár, magyar kõris,cser, vadkörte, tatár juhar, mezei szilcsemeték kapnak szerepet.

Az Alföld legnagyobb nemzeti parkjaerdõben ugyan szegény, ám erdészeti fel-adatai mégis sokszínûek. A puszta belse-jében, „a természettõl állattenyésztésrerendelt” (Ecsedi I. 1914.) tájon segíteni az– erdõtenyészet számára alkalmatlan he-lyeken létesült – erdõk és sarjadékaiknakmihamarabbi legelõvé alakulását. A tájperemén megõrizni híres sziki tölgyesein-ket. A Tisza mentén, ahol a föld „üzenete”,ill. akarata az erdõ, fenntartani csodálatosligeterdeinket. Tisztelet mindazoknak,akik ebbõl részt vállaltak és vállalnak.

A Környezetvédelmi Minisztériumilletékese is aláírta az erdõirtás elle-ni tacepaót Bonnban, a biológiaisokféleségrõl szóló konferencián.

Nagyon helyesen tette.

A minisztériumi vezetõ nyilván kap-va kapott az alkalmon, mindig jól jönegy kis médiaszereplés.

Ezzel nincs is baj. A gond az, hogyaz ilyen „erdõirtós” híreknek nagy azáthallása, és alkalmat adnak az általá-nosításra.

Legutóbb a sajóládi erdõ esete futottbe karriert a sajtóban, mondván, „kiir-tották” az erdõt. Holott, aki járt ott, tud-ja, egyetlen hektár erdõ sem hiányzik.Mind a 180 hektáron tenyészik valami-lyen korú állomány. Csak ott hiányzottaz erdõ – ideig, óráig –, ahol letermel-ték, majd a következõ idényben újrabeültették csemetével.

Hosszas telefonvitát folytattam azegyik napilap tudósítójával, aki – immár

sokadszor – leírta, hogy „kiirtották” a sa-jóládi erdõt. Õ állította, hogy szinonima-ként használta az inkriminált állítmányt.És itt jön az írástudók felelõssége. Akinem tud arabusul, az óvatosan alkal-mazza az ismeretlen nyelvet. Aki az er-dészeti szaknyelv birodalmába lép, azsajátítsa el annak szabályait. De, lega-lábbis ismerkedjen meg a magyar nyelv-vel! A kiirtás a magyar értelmezõ szótárszerint, a következõket jelenti: Kárté-kony növényt, állatot kipusztít, erdõt ir-tással megszüntet.

Ideje volna, hogy a szakterületünkretévedõ újságírók megtanulják, hogy er-dõirtás kicsinnyé lett hazánkban Tria-non óta gyakorlatilag nem volt. Sõt,azóta is növekszik az erdõterület.

Tehát szó sincs erdõirtásról!Egyébként Európára ugyanez vonat-

kozik, kontinensünkön is nõ az erdõte-rület és nincs erdõirtás. (Kivételek ter-mészetesen akadnak, a különbözõ „vo-nalas infrastrukturális létesítmények”,

utak, vezetékek, különbözõ „zöldme-zõs” beruházások esetében sor kerülheterdõirtásra, de ilyen esetekben az erdé-szeti hatóság szigorú jogszabályi elõírá-sokkal kényszeríti ki az áldozatul esetterdõterület pótlását.)

Kérjük, hogy ezt jól véssék a fejükbea „virtuális erdõirtók”!

És igyekezzenek pontosan fogal-mazni, adott esetben megkülönböztetnia világ más tájain zajló, kétségtelenülveszélyes és sajnálatos folyamatoktól ahazai helyzetet.

A félreértések elkerülése végett!Zétényi Zoltán

* * *(Sajnálatos, hogy a köztársasági el-

nök úr nemzeti parkokat látogató or-szágjárása során helyzetértékelõ beszé-débe is olykor-olykor becsúszott az erdõ-irtás fogalma. Ismerve a körülményeket,mielõtt mindezért az elnök urat hibáz-tatnánk, inkább szaktanácsadóibankeressük a hibát.

No, meg magunkban, akik valahogyés valami miatt képtelenek vagyunk asajtóval, a társadalommal megértetni,hogy Magyarországon nincs erdõirtásTrianon óta!

A szerk.)

Magyarországon nincs erdõirtás Trianon óta!


Mottó:„ A világ szekere rendes útján eljár. Ha felülünk, felvesz, ha maradunk

nem vár. –Változik a világ! –„

Arany János

Amikor gyakornok voltam a hatva-nas évek elején a 8-10 hektáros diósicsemetekertben, 30-40 asszony, talaj-elõkészítéskor egy traktor, ápolások-ban két pár fogat dolgozott állandóan.Késõbb még megértem, amikor a ka-maz teherkocsikról nyugdíjba mentek arakodók és már csak „igazítók” dolgoz-tak fel- és leterhelésnél. Az erdészetnélévrõl évre csökkent a dolgozók lét-száma, az élõmunkát kiváltották agépek. Eleinte még nem vizsgálta senkisem a fogyasztást. A nyolcvanas évek-ben az olajár „begyûrûzése” után, napifigyelõlistára került az üzemanyagkölt-ség és bár az erdészeket egyéb súlyosgondok is gyötrik (pl. természetvédelmikorlátozások, kínálati fapiac stb.), máraegyértelmû, hogy az egekig szökõ ener-giaár minden korábbi elképzelésünketfelülmúlja, többletköltsége gazdálkodá-sunkat súlyosan terheli. Párul szegõdikhozzá az élõmunka bérének és járulé-kainak emelkedése. A vállalkozók egy-re nagyobb része hagyja el az erdõt, mi-után érdemleges haszna az embertpró-báló munka után nem marad. Habnak atortára jön még az APEH és munkaügyivegetáció, akik a harminc fokban, szú-nyog- és bögölyhadak között dolgozóembereink „fekete munkáját” akarják„kifehéríteni”.

Ezek a tendenciák már évtizedek ótaarra késztettek, hogy szakmai gondolat-világom a kevesebb energiát és élõmun-kaerõt igénylõ erdõfelújítási irányba te-relõdjön, így az erdõ megújításának terü-letére, azért mert a fahasználat ezen ke-retei szûkösebbek. Az erdõ megújításá-val kapcsolatban azonban szabadon le-het ereszteni a fantáziát. Egy fontosazonban, hogy a gyakorlatban kipróbáltmódszernek pozitív legyen az eredmé-nye. A legkézenfekvõbb természetesenaz „örökerdõ”-kezelés, ahol csak termel-ni kell folytonosan a növedék mértéké-ig. Korosztályos, mesterséges erdeink-ben ennek azonban még számos akadá-lya létezik (terméshiány, vadlétszám,idegen-honos faállomány stb.), ezért a

mesterséges erdeinkben így más mód-szerekhez kell folyamodnunk. Az elé-rendõ cél a fiatal erdõ legrövidebb idõnbelüli záródása. Akkor tudjuk elérni, haa csemetét folyamatosan magassági nö-vekedésre kényszerítjük, növõterénekkialakításánál pedig öröklött és leginten-zívebb vegetációt jelentõ kör alakú ko-ronafejlesztésre késztetjük. A magasságinövekedés kikényszerítésének eszközeaz oldalárnyalás. A megfelelõ záródásúvágásérett erdõ alatt lágy szárú növényekkismértékben fordulnak elõ, többnyireaz árnyékkedvelõk, amelyek a faállo-mány kitermelése után látens állapotbakerülnek. A besugárzott energia és fényhatására a vágásterület vízgazdálkodásá-nak változása mellett a lágyszárúakszukcessziós fejlõdési folyamata indulmeg. Az elsõ reagálók az éves pionírgyomok, közülük is legnagyobb mérték-ben a pázsitfüvek. Ha a talajt megboly-gatjuk, azonnal jönnek a mezõgazdaságiruderáliák (acat, mályva, folyondárok,beléndek stb.), a folyamat elõrehaladtá-val a nedves vízgazdálkodás irányába át-veszik az uralkodást az évelõ magas kó-rósok, majd késõbb a félcserjék, a szárazfokozatok felé a tarackos évelõk és a kú-szó félcserjék: a szeder, iszalag. A cser-jék megjelenésével ezután már a tanul-tak szerint halad a szukcesszió az erdõfejlõdése során. A kezdõ években tehát amechanikai úton féken tartott gyomborí-tás segítõje a csemeték oldalárnyalásá-nak. Az oldalárnyalás folyamatos kény-

szer alatt tartja a csemetét, hogy a fényfelé haladjon növekedésében. Termé-szetes újultban saját fajtársai kényszerítika szelekció során, mesterséges körülmé-nyek között ezt a feladatot a gyomnö-vényzettel kell elvégeztetni. Röviden ki-térek a vegyszeres ápolás kérdésére is. Acsemetét körülvevõ növényzet vegysze-res pusztítását lehetõleg kerüljük! Csak aszélsõséges homoki termõhelyeken in-dokolt, ahol minden csepp vizet a cse-mete számára kell biztosítani! A vegyszerelpusztítja a természetes gyomflórát,amely a csemete életének kezdeti szaka-szán kedvezõ hatású a növekedésére.Ha nem így lenne, hogy újították volnameg saját magukat az értékes erdeink atermészetes bolygatások után! Az el-pusztított gyomok helyére azonnal bete-lepülnek a felújítást ellehetetlenítõgyomféleségek (aranyvesszõ, alkörmösstb.), az oldalárnyalás biztosítására agyomokat és az évek során fokozatosanmegjelenõ cserjéket, fás elegyet, mindiga csemeték magasságába kell tartani anövekedési erélyükhöz igazított gyako-riságú kaszálással. Amikor a csemeték agyomnövényzet magassága fölé nõttek,a cserjék és bevetõdött elegy, nemkívá-natos fás egyedeinek visszanyakalásátkell elvégezni. A csemeték ugyanis az ál-landó oldalárnyalás következtében fel-nyurgulnak, törzsük szép ágtiszta, de afény felé törõ kis korona nem tud állé-kony törzset nevelni. A visszanyakaltcserje és faegyedek adnak megfelelõ tá-

Félúton az erdõk energia és élõmunkatakarékos megújítása felé!


masztékot. A visszanyakalás mértéke acsemeték koronájához igazodva azokalatt 30-50 cm-re legyen, így megindul-hat az intenzív koronafejlesztés. Avisszavágást addig kell ismételni, amígaz újra sarjadó állomány a fõállományokfölé már nem tud nõni. Termõhelytõl,célállománytól, évjárattól, a kísérõ fás-szárúak bevetényült egyedszámától füg-gõen 2-3 visszavágási alkalom szükségesa befejezési állapotig. Jó termõhelyenévente, gyengébb termõhelyen 2-3évente is elegendõ a visszavágás. A tõretörténõ visszavágást kerüljük! A felnyur-gult csemeték elfekszenek, bókolnak.Az erõs gyökérzetbõl a sarjak olyan erõ-vel törnek fel, hogy egy év alatt a célál-lomány egyedei fölé nõnek. A tuskósar-jakat tõben 2-4 cm vastagságúra erõsö-désük után nyár derekán a kaszálás vagysújtókéses visszaveretés helyett a tuskóperemérõl fejsze fokával töressük le ésaz újrasarjadás megszûnik! A magasságinövekedés kikényszerítését a fentiekkelelértük. Az optimális növõtérhez a cse-metéinket minél közelebb kell hoznunkegymáshoz. A mesterséges felújításkorez a sortáv csökkentését jelenti. A ha-gyományos, gyakorlatban alkalmazott 2-3 m-es sortávolság esetén a fafajtól füg-gõen a növõtér 1:2 - 1:5 oldalarányú tég-lalap. A sorban egymás koronájában nõ-nek a csemeték, míg a sorközt 5-10 éveskorukra növik be. A sortáv csökkentéséta gyakorlatban használt erõ- és munka-gépszélességek korlátozzák. A talaj-elõ-készítésben dolgozó 100-160 LE kategó-riába tartozó traktorok fogyasztása 5-20liter/üzemóra. Az egyéb munkákban al-kalmazott közepes kategóriájú 80-100LE-s traktorok a 240-250 cm-es sortávnális szakaszokban tapossák ki, vagy okoz-nak sérülést a csemetéknek. A sortávol-

ság meghatározásánál teljesen sík terüle-ten is 20-30 centiméteres tûréshatárt kellbiztosítani az erõ- vagy munkagép oldal-szélességén felül a gép mindkét oldalán.Az energia és élõmunka takarékosabbfelhasználása érdekében a fenti okokmiatt az alábbi technológiai változtatáso-kat ösztönzöm és javaslom a felújításbandolgozó munkatársaimnak.

A teljes talaj-elõkészítés elhagyása, atalaj bolygatásának kikerülése vagy mi-nimálisra szorítása.

Lehetõség szerint a csemete helyettaz erdõ makkról, magról történõ megú-jítása mesterségesen is.

A vegyszerezés elhagyása.Az ápolások mechanikai kaszálásra,

visszavágásra korlátozása.

Az utóbbi pont takarékos „növõtéroptimalizáló” megoldására a GemencZrt.-nél folyamatosan vezetjük be akönnyû, 15-25 LE kategóriájú traktorokalkalmazását a felújítások ápolásában.Japán gyártmányú (KUBOTA, ISUZU,YANMAR stb.) háromhengeres, folya-dékhûtéses, négykerék-hajtású trakto-rok, amelyeknek külsõ nyomszélessé-gük 115-120 centiméter. A hozzá csatla-koztatott háromponton függesztett, kar-dánhajtású szárzúzó szintén 115-120centiméter munkaszélességû. A trakto-rok fogyasztása 0,8-1 liter gázolaj/üzem-óra! Alacsony (mászó) sebességfoko-zatban a csemete sora akár 10 centimé-terre megközelíthetõ munkavégzésközben.

A sortáv 160-180 centiméterre csök-kenthetõ, a növõtér 1:1,2 – 1:2,2 arány-ra változik, a fiatalos korábban, 2-6 évalatt záródik.

Kedvezõ tapasztalataink után ez év-tõl minden erdészet rendelkezni fogkistraktorral és a hozzáméretezett szár-zúzóval.

Évtizedekkel ezelõtt sorra jelentekmeg egyre nagyobb gépek az erdõ-ben és mindannyian azt hittük, ezcsak fokozódni fog. Ma már azt hi-szem az erdõmûvelésben semmikép-pen sem fog ez történni. Az energia ésélõmunka csökkentésére az erdõ meg-újításában megtettük kezdõ lépésein-ket, körülményeink kényszerítenekarra, hogy a megkezdett úton továbbkell haladni.

Bodor László

A Kárpát Egyezményt aláíró országokmásodik találkozójára került sor Buka-restben június 17-19. között. A megbeszé-lésen a biológiai sokszínûség, illetve a tá-jak sokszínûségének megõrzésére vonat-kozó dokumentumot írtak alá a felek: en-nek értelmében elkészül egy vörös lista aKárpát-medencei leromlott élõhelyekrõlés veszélyeztetett fajokról. Emellett a do-kumentumot aláíró államok vállalják,hogy nem engednek be a Kárpát-meden-cébe az itteni ökoszisztémától idegen nö-vény- és állatfajokat. A közeljövõbenugyanakkor kidolgoznak egy adatbázist ahét tagállamban található állat- és nö-vényvilágról, természetvédelmi területek-rõl és természetes élõhelyekrõl, a külön-bözõ állatfajok szaporodása érdekében

pedig átjárókat fognak kialakítani azegyes országok között. – Az elkövetkezõhárom évre Románia veszi át a KárpátEgyezmény elnökségét – mondta el Koro-di Attila környezetvédelmi miniszter, akiRomániát képviselte a rendezvényen. Te-kintettel arra, hogy a Kárpátok 40 százalé-ka országunk területén található, illetvearra, hogy 2 millió romániai a Kárpát-öve-zetben él, Románia az állandó titkárságotis ellátná, de errõl még nem született dön-tés – fogalmazott. A Kárpát Egyezmény aKárpátok régiója védelmének és fenntart-ható fejlõdésének egyik fõ eszköze. Azegyezményt aláírói Románia mellettCsehország, Magyarország, Lengyelor-szág, Szlovákia, Szerbia és Ukrajna.

(ForestPress)

2011-ig Románia a KárpátEgyezmény elnöke


A legizgalmasabb kérdések közétartozik, hogy a termõföldek (és er-dõtalajok) ökonómiai értéke éstényleges piaci értéke között mi-lyen összefüggések mellett állapít-ható meg ekvivalencia. Vannak-efelismerhetõ törvényszerûségek,avagy nincsenek.

Általános érvényességgel nem tu-dunk erre jelenleg választ adni. Hogymiért? Mert elsõsorban a gazdaság és atársadalom szerkezetének változásaiokozzák az ökonómiai és piaci értékektartós elválását. Erre vonatkozóan pe-dig nincsenek meg a mérõszámaink.Vagy, amik vannak, azok az agrár- éserdõgazdaság vonatkozásában nehe-zen értelmezhetõk.

Az általános jogi szabályozás alapján azérték megállapítása az 54/1997. FVM ren-delet szerint lehetséges. De ez a rendelet,amellett, hogy alapjaiban az Ak-értékrealapoz, mára szinte minden elemébenkétségessé vált, és egyértelmûen kiderült,hogy az Ak-ban kifejezett termõképességaz értékelések közel 2/3-a során nem ké-pes a piaci érték megállapítására.

Az agrárközgazdászok két különmódszerrel is megpróbálták helyettesí-teni az Ak-rendszert. Az úgynevezett„100 pontos” termõföldértékelési pró-bálkozásokat véglegesen a kárpótláshelyezte tárgyon kívül, míg jelenleg a„Demeter” rendszerben próbálkoznakaz értékmérõk átalakításával, egyelõrenehezen becsülhetõ sikerességgel. Ha-sonló, ökológiai alapú értékmegközelí-tési próbálkozásokat jelentenek az erdõvonatkozásában a Bidló-féle klimatikusjellemzõket elõtérbe állító, illetve aBartha professzor nevével fémjelzettökoszisztéma-alapú értékelések.

Piaci-ökonómiai szemüvegen ke-resztül nézve, ezen rendszerek legna-gyobb hiányosságát az jelenti, hogy atermõföldre alapvetõen nem ingatlan-ként, hanem elsõdleges termelõeszköz-ként tekint. Pedig a mai, a globális tõkevilágának pénzügyi kihívásai, éppen azingatlan-jellemzõk, és nem az agrárjel-lemzõk elsõdlegessé tételének igényéreirányulnak. Addig, amíg ezen szempon-tok érvényesülésének marginális jelen-tõséget tulajdonítunk, a kétségek nemhogy enyhülnének, hanem egyre in-kább sokasodnak. Olyannyira, hogy

még a felsorolásuk is meghaladja az írá-sos összefoglaló térbeli lehetõségeit, il-letve az elõadás idõkereteit.

Az is világossá vált mára, hogy az ag-rártámogatások jelenlegi szerkezete ésrendszere nem tartható. A világ energeti-kai gondjainak enyhítésére igénybevettagrárgazdaságban nem véletlen, hogymára a mûvelési hajlandóság tendenciáimegfordultak, és a termõképesség határ-területei is újra mûvelésbe állításra kerül-nek. E tekintetben lényegtelen az is, hogyerre milyen mûvelési ágakban kerül sor,szántó, gyep, erdõ, egyre megy, az éget-hetõ rostanyagok, a gázosítható cukortar-talom az ipari termékek világába emeli azagrártermékek egész sorát. Az éghajlatvál-tozással módosuló termesztési körülmé-nyek gyakorlatilag egyik napról a másikrafelszámolták a tartalék-készleteket, árrob-banással fenyegetve az élelmiszereket, ésa XXI. századi legújabb kor társadalmi vál-ságtényezõinek legjelentõsebbikévé vált.

A földértékelésben nem csak elvi, delényeges módszertani változások is szük-ségessé válnak. A jelenlegi „zárt” körül-mények ugyanis újra a kettõs földpiac ki-alakulásának veszélyeit hordozzák.

És ezúttal nemcsak a spekulatív föld-vásárlások miatt milliós összegekért azosztatlan közösbe bevásárolt 1-1 Ak-kmiatt, hanem az SPS rendszerre átálláskövetkezményeképpen is.

Márpedig, ha a közhiteles földhivatalinyilvántartásokban, a tulajdoni lapokonnem jelenik meg, hogy azonos ökonómiaiértékû földek között melyek a támogatot-tak, óriási hibák és komoly pénzügyi kö-vetkezmények prognosztizálhatók.

A földpiac különbözõ szegmenseimár ma is megpróbálnak elszakadni azérték megállapítását szabályozó, hivat-kozott jogszabálytól. Egyfelõl, az egyesmûvelési ágak közötti értékkülönbözetis folyamatosan átalakul, részben a tár-sadalmi teherviselõ képesség függvé-nyében, másfelõl a földhasznosítás jel-lege szerint is elválik. Az érték mérõjé-vé egyre inkább a területmérték válik azAk-val szemben. A terület nagyságaszerint kerülnek folyósításra a támoga-tások, és a vadászati mellékhasznosításis a térmérték szerint szabályozza a jo-gokat és kötelezettségeket.

Nem csak a pénzhiány, de az érték-mérõ szemlélet változásai is okozzák,hogy leállt az osztatlan közös területek

felszámolása, a jogi következményekmiatt. A földek megosztásával kapcsola-tos bírósági perek száma nagyságrendinövekedést mutat. Ennek következmé-nyeképpen tapasztalhatunk egyarántugyanazon település határában átlago-san fekvõ különbözõ termõföld-ingatla-nok adásvételi forgalmában tízezres ésmilliós fajlagos forgalmi értékeket.

Szinte nincs is olyan vetület a piaciérték megállapításában, amelynek azAk, mint ökonómiai jellemzõ, megfeleljelen formájában. Akkor hát mi az okaannak, hogy a jogi szabályozás ilyen ki-kerülhetetlenül köti az ebet a karóhoz?

Az eddigi bõséggel szemben az agrár-gazdaság legfõbb jellemzõjévé mára a hi-ány vált. És ez a hiány nemcsak a termé-kekre vetült, hanem magára a termõföld-re, mint ingatlanra is. A hazai földpiacotnem csak a Koppenhágai Megállapodásderogációs határidejének közeledése, dea csökkenõ gazdasági hozamok mellettegyre inkább terepéhessé váló szabad tõ-ke is „befektetõi” érdeklõdési körébevonta, és globális jellege miatt, láthatóana legkisebb érdeklõdést sem mutatja sajátbelsõ gondjaink iránt. Minden, a földpia-cot kísérõ és befolyásoló esemény a hi-ány növekedését valószínûsíti.

Márpedig a hiány, mint tudjuk, ön-magában is értékképzõ tényezõ. Olyan,amely a nem növelhetõ földterületekesetében speciális hatásokat produkál.A kérdés csak az, hogy az agrárközgaz-dászok, és az agrárgazdáságért felelõsjogalkotók gondolkodása e tekintetbenmeddig marad „földhözragadt”?

Németh Sándorerdõmérnök-közgazdász, NyME

A termõföldek értékelésének legújabbgyakorlati és elméleti kihívása

A lapot Magyarország legnagyobbmédiafigyelôje, az

OBSERVER BUDAPESTMÉDIAFIGYELÕ KFT.

1084 Budapest, Auróra u. 11.Tel.: 303-4738

rendszeresen szemlézi

» OBSERVER «


Immár 35. alkalommal került megren-dezésre a tekintélyes hagyományokkalrendelkezõ Szlovén–Osztrák–MagyarErdésztalálkozó! A hajdan Pannónia ne-vet viselõ földrajzi egység erdészeinekünnepe ez, évente eltérõ helyszínnel.

Az eszmei szerzõ Nemesszeghy Lász-ló volt, aki 1972-ben az OEE vándor-gyûlésén vetette fel a gondolatot.

Idén a vendéglátó a SzombathelyiErdészeti Zrt. és a Szombathelyi HCSvolt. A vendégek a Burgenlandi és aSzlovén Erdészeti Egyesület, valamint aNagykanizsai HCS (Zalaerdõ Zrt.) ré-szérõl 4-4 fõvel képviseltették magukat.A résztvevõket Kronekker József vezéri-gazgató, Nagy Imre HCS elnök és Zsup-pán Ernõ HCS titkár köszöntötte.

A rendezvény elsõ napján a Vas me-gyei MgSZH Erdészeti Igazgatósága ré-szérõl Kelemen Géza osztályvezetõ aNyugat-Dunántúl (Zala, Vas, Gyõr-Mo-son-Sopron megye) erdészeti adottsá-gait és tájait, a magán és állami tulajdo-nú területek gazdálkodását mutatta be a2007. évi mérlegek alapján.

Ezt követõen Bakó Csaba erdõgaz-dálkodási igazgató a Szombathelyi Er-dészeti Zrt. szervezetérõl, gazdálkodá-sáról tartott elõadást az elõzõ évi natu-rális és gazdasági mutatók tükrében.

A Hidegkúti Vadászházban elköltöttebéd után a Farkaserdõben folyó tölgy-gazdálkodást tárta elénk MonostoriMiklós erdészetigazgató, s vették górcsõalá a résztvevõk. Elsõsorban az osztrákszakemberek mutattak különös érdek-lõdést a közel 6000 ha-os erdõtömbbenfolyó, bajor erdészeti hagyományokraépülõ gazdálkodás iránt. Élénk vita kí-sérte a természetes és mesterséges er-dõfelújítás kérdéskörét, latolgatva a fe-lújítási költségmegtakarítás és a fattyú-hajtásodásból származó értékvesztésarányait.

A Sárvári Igazgatóság szakemberei kü-lönféle fázisokban lévõ – szépen fejlõdõ –természetes felújítások bemutatásávaligyekeztek bizonyítani, hogy az elõdöktõlörökölt erdõvagyont nemcsak használni,hanem gyarapítani is képesek. Felfigyel-tünk a fiatalkori vadkártól megóvott ma-dárcseresznye vitalitására és értéknövelõszerepére. Nagy elismerést váltott az 1995-ös, rendkívüli makktermésbõl felújított,részben hálózati kísérleti területként isfunkcionáló kiterjedt fiatalos tömb. Cse-megeként egy új utakat is keresõ bükk-gyertyán-tölgy-cser fafajokból álló Pro Sil-va kezelési kísérletet is megtekintettünk.

A tartamos napot a Sitkei Kápolnamegtekintése után a Sitkei Kastélyszállókertjében baráti beszélgetéssel és vacso-rával zártuk.

A második napot Orbán Lajos, a Vas-vári Igazgatóság vezetõje és kollégá-inak szakértõ kísérése mellett a virágzórhododendronoktól pompázó Jeli Ar-borétum bejárásával kezdtük. Tiszteleg-tünk Ambrózy-Migazzi István gróf em-lékének az életét bemutató múzeum lá-togatása során.

Azt követõen a Szentgotthárdi Igazga-tóság területén a tömeges nyugat-magyar-országi lucpusztulás intõ példáját, de amegújítás és átalakítás szép eredményeitis értékeltük. Kutas Lajos erdészetigazgatóalapos, a témakörben elmélyült tájékozta-tása és elemzése meggyõzte a résztvevõ-ket, hogy a gazdálkodó ura a helyzetnek.

A következõ megállóhelyen – az õr-ségi erdészek emlékére állított kopjafá-nál – a három nemzet képviselõi he-lyezték el a tisztelet koszorúit.

Bugán József mûszaki vezetõ a szom-szédos Pro Silva erdõrészletben egy vi-szonylag idõs korban megkezdett átalakí-tó kísérlet eredményeit és buktatóit mutat-ta be. A bükk, tölgy és gyertyán fõfafajú ál-lományban különféle szakmai nézetek üt-köznek az újulat kezelését illetõen, elsõ-sorban annak felszabadítását, a végvágásidõintervallumát tekintve.

Kultúrprogramként – az õrségi tájatoly jellemzõ, annak különleges értékeitmegõrzõ – szalafõi Pityerszer néprajziemlékeinek megtekintése volt soron.

Az eseménysorozatot a résztvevõkKondorfán, a Vadkörte fogadóban kö-zösen elfogyasztott ebéddel zárták.

Az itt elhangzott értékelõ beszédekaz elismerés hangján szóltak a Vas me-gyében folyó szakmai munkáról, a civiltársadalom részérõl felmerülõ, erdõvelkapcsolatos nézetek kezelésérõl. Érez-hetõen tovább erõsödött a szakmai ba-rátság a három nemzet erdészei között.

A következõ év házigazdájaként Szlo-vénia képviseletében Vlado Bratkoviè er-dõmérnök élt megtisztelõ meghívással.

Valamennyi anonim kollégának, tol-mácsnak, mûszaki vezetõnek, erdésznek,sofõrnek, gondnoknak köszönjük a segítõközremûködést, a befektetett munkát azerdészünneppé varázsoló két napért.

Kép és szöveg: Nagy ImreZsuppán Ernõ

Tudósítás a Pannónia Napokról


Meglepetéssel és hitetlenkedve olvas-tam az Élet és Tudománytól átvett, azErdészeti Lapok 6. számában megjelenthíradást egy 9550 éves lucfenyõ matu-zsálem „felfedezésérõl”.

Önmagában egy ilyen korú lelet fel-találása elképzelhetõ, és – a cikk állítá-sával ellentétben – eddig ismereteink-nek meg is felel. Ugyanis C14 izotóppaldatált makrofosszíliák és pollen-elem-zések alapján Skandinávia jégkorszakutáni beerdõsülése elég jól ismert. A fél-szigetet 10 000 évvel ezelõttig olyanösszefüggõ jégpáncél borította, mintma Grönlandot. A következõ ezer év-ben Svédország déli felében az erdõsü-lés megindult, fenyõk, sõt egyes lom-bos fajok is kimutathatók. Viszont ezu-tán a feltételek zordabbá váltak, és8000-4000 között a tajga (ezzel együtt alucfenyõ is) visszavonult, majd kelet fe-lõl terjedve 4000 évvel ezelõtt ismét be-hatolt a félszigetre. A skandináv félszi-get egészét a luc csak az elmúlt évez-

redben hódította meg, úgyhogy a vikin-gek korában a norvég partok egyes ré-szein még hiányozhatott. Összességé-ben tehát a lelet kora nem zárható ki, azazonban meglehetõsen hihetetlen,hogy közel ezer m-es tszf. magasság-ban, majdnem a sarkkörön egy populá-ció az említett zord négyezer évet átvé-szelte volna.

Az Élet és Tudomány cikke emellettazt az eléggé valószínûtlen tényt is felté-telezi, hogy ez a nevezetes fenyõ matu-zsálemi élete során legalább tízszer gyö-kérsarjról felújult(?). A fenyõknél a gyö-kérsarjak képzése rendkívül ritka; hogyezt ráadásul egyetlen egyed ismételtenprodukálja, több mint hihetetlen. (Haigaz, kezdhetjük az ismerkedést a luc sarj-erdõkkel!) De mintha mindez még nemvolna elég, még azt is megtudhatjuk,hogy ez a gyanúsan vitális õsfa egy ha-zánkban eddig ismeretlen fafaj, a norvéglucfenyõ képviselõje (félreértés kizárva,a cikk többször ezen a néven említi!).

Mielõtt azonban keserû szemrehá-nyásokkal illetnénk hazai dendrológiaoktatásunkat, nem árt egy pillantást vet-ni az információ forrására, amely az an-gol nyelvû National Geographic News.Lehetséges, hogy szimpla félrefordítás-sal van dolgunk? Hogy a fajnevek tü-körfordítása nem éppen megbízhatómegoldás, az alábbi példákon szeret-ném szemléltetni:

– a „Scots (vagy Scotch) pine” NEMskót, hanem erdeifenyõ;

– az „Austrian pine” NEM osztrák-hanem feketefenyõ;

– a „Turkey oak” NEM töröktölgy,hanem cser;

– a „Swiss stone pine” NEM svájci kö-vifenyõ, hanem cirbolya;

– az „English oak” NEM angol, ha-nem kocsányos tölgy.

– Na és persze a „Norway spruce” senorvég luc, hanem a jó öreg Piceaabies.

Mátyás Csaba

T á j é k o z t a t á s

Az Erdészcsillag Alapítvány 2008/2009. tanévre Erdészeti Ösztöndíj Pályázatot hirdetett három kategóriában:

1 fõ egyetemi hallgató1 fõ szakközépiskolai tanuló1 fõ szakiskolai tanuló

részére.

Összesen 10 pályázat érkezett be, melybõl a:

NYME Erdõmérnöki Kar (Sopron) 5 pályázatotDráva Völgye Középiskola (Barcs) 3 pályázatotBedõ Albert Középiskola, Erdészeti Szakiskola (Ásotthalom) 1 pályázatotRoth Gyula Gyakorló Szakközépiskola (Sopron) 1 pályázatot

küldött.

A beérkezett pályázatokat az Erdészcsillag Alapítvány Kuratóriuma 2008. július 22-i ülésén értékelte és az aláb-bi döntést hozta:

egyetemi hallgató kategóriában Kiss Boglárka (Sopron)szakközépiskolai tanuló kategóriában Szabó Endre (Barcs)szakiskolai tanuló kategóriában Szunyi András (Ásotthalom)

részesült ösztöndíjban.

Az ösztöndíjra jogosító okirat ünnepélyes keretek között, az érintett iskola tanévnyitóján kerül átadásra.

Gémesi Józsefaz Erdészcsillag Alapítvány

Kuratóriumának elnöke

Élet és (hiányos) tudomány – egyszenzáció nyomában

Hetedik alkalommal rendezte meg aSTIHL Kft. magyarországi képviselete or-szágos fakitermelõ versenyét. A verseny-nek a Pilisi Parkerdõ Gazdaság budake-szi szilfatisztása adott otthont. A STIHLés VIKING gépválasztékból nemcsak ki-állítást, hanem gyakorlati bemutatókat isláthattak a megjelentek. Újdonság volt aVIKING hobbikertész biatlonja, amelyfûnyíró- és talicskatoló versenybõl állt.

Lorán Barnabás hangutánzó mû-vész és Mónus Béla motorfûrészes fafa-ragó kellemes új színfoltja volt a ren-dezvénynek. Amíg a motorfûrészesek,a fûnyírók és a talicskatolók versenyez-tek, a gyermekek az ingyenes játszóhe-lyeken, a meghívott vendégek a sörsá-torokban múlatták az idõt.

Végül is a következõ sorrend alakult ki:I. Patent 3H Kft. – III. (Bicske) 187

pont, Lábodi Géza, Lábodi CsabaSzûcs János, Bogdán Róbert

II. Patent 3H Kft. – II. (Bicske) 204p. Szabó Ferenc, Forgács János, SzabóZoltán, Szabó Szilárd

III. Fornax 97 Kft. (Vác) 222 p. Be-lencsák Tibor, Glózik Gábor, BelencsákIstván, Szabóki Norbert

IV. Karádi Gazdabolt Kft. (Karád)226 p., Kaposi Zoltán, Kaposi László,Kovács Tibor, Rigó Ferenc

V. R-Agrikol Kft. (Pécs) 228 p.,Rittlinger Róbert, Geszthelyi Károly,Solymos Tibor, Sztojka József.

A résztvevõk jól szórakoztak, aversenyzõk elégedetten állapíthatták meg,hogy munkaeszközük jó kezekben van.


Megújult a STIHL fakitermelõ verseny



A német és a magyar erdészek ha-gyományosan jó a kapcsolatokatápolnak mind szövetségi, mind tar-tományi szinten. Ennek is köszön-hetõ, hogy a Földmûvelésügyi és Vi-dékfejlesztési Minisztérium és Thü-ringia Mezõgazdasági, Természetvé-delmi és Környezeti Minisztériuma*közötti, már 1997 óta létezõ együtt-mûködési megállapodás 2007 tava-szán megújításra került.

E széles körû, mind az erdészeti ága-zatot, mind pedig a vadgazdálkodást fel-ölelõ megállapodás az állami szféramellett a magán-erdõgazdálkodókat,azok szervezeteit és a közöttük kapcso-latok építését is megcélozza. Kiterjed azEurópai Unión belüli intenzív partneriegyüttmûködésre, az EU Erdészeti Ak-cióprogramjában rejlõ lehetõségek kö-zös kihasználására, valamint erdészetiés vadászati kérdésekben rendszerestapasztalatcserére.

Az együttmûködés súlypontjai:– Erdészeti szervezetek szerepe a

társadalompolitikában.– Erdõtulajdonosok érdekképvisele-

te és erdészetpolitika.– Európai támogatási politika. – Erdészeti tájgazdálkodás.– A faanyag energetikai hasznosítása.– Vadgazdálkodás.Az együttmûködési megállapodást

2007 tavaszán az erfurti „Reiten, Fischen,Jagen” szakvásár és kiállítás keretébendr. Volker Sklenar miniszter és Klemen-

csiscs András fõosztályvezetõ írta alá. Azaláírásnál a magyar fél részérõl Luzsi Jó-zsef, a Magán Erdõtulajdonosok és Gaz-dálkodók Országos Szövetsége elnökeés dr. Pethõ József, az Országos Erdésze-ti Egyesület elnöke is jelen volt.

Ekkor történt meg a Thüringiai Erdé-szeti Egyesület (Thüringer Forstverein)és az Országos Erdészeti Egyesület kö-zötti kapcsolatfelvétel, amit a magyarfél részérõl a tavalyi OEE Vándorgyû-lésre való meghívás követett.

A thüringiai egyesület vezetõcseréjemiatt a látogatás csak idén április végénvalósulhatott meg, ekkor azonban mármintegy 40 thüringiai erdészeti szakem-ber érkezett megismerni a magyaror-szági erdõgazdálkodást, a magyar erdõ-ket. A népes szakember-csoportot Ha-gen Dargel elnök vezette, de jelen volt

– a magyarországi kapcsolatai miatt bi-zonyára sokak számára ismert korábbielnök, Martin Heinze professzor is.

A vendégek részére az OEE bõségesszakmai programot állított össze, amiszámos kulturális elemet is tartalmazott.

A thüringiai szakemberek itt-tartózko-dásuk elsõ napján a Kisalföldi Erdõgazda-ság Zrt. területén a szigetközi erdõkkel,erdõgazdálkodással ismerkedtek meg dr.Magas László vezérigazgató és FeketénéPechtol Éva fõelõadó kíséretében.

Ezt követõen a vendégek a hátralevõ3 napot a KEFAG Kiskunsági Erdészetiés Faipari Zrt. területén, számukra igen-csak érdekes, ám szokatlan környezet-ben töltötték. A KEFAG szakembereibemutatták a zrt. széles körû gazdálko-dási tevékenységét, melynek révén be-pillantást nyerhettek az Alföld természe-ti szépségei mellett az itteni gazdálko-dás nehézségeibe is. Különösen nagyérdeklõdés övezte a homoki és a Dunamelletti ártéri erdõgazdálkodást, az ottalkalmazott erdõgazdálkodási technoló-giákat. A vendégek elismerõen szóltak azrt. üzletpolitikájának széleskörûségérõlés infrastrukturális fejlettségérõl.

A csoportot Kiss Béla vezérigazgató isköszöntötte, szakmai kíséretüket, a pro-gramok elõkészítését Koczka Zoltán er-dõgazdálkodási osztályvezetõ és ZalaiKrisztina minõségirányítási vezetõ látta el.

A két egyesület elnökének infor-mális találkozóján mind az OEE,mind a Thüringiai Erdészeti Egyesü-let részérõl megfogalmazódott a kap-csolat továbbépítésének igénye. En-nek különös jelentõségét a két or-szág társadalmában és gazdaságá-ban, ezen belül az erdõgazdálkodás-ban végbement változások adják.

Kép és szöveg: Kovácsevics Pál

Thüringiai erdészek Magyarországon

* Thüringia, a mintegy 33 %-os erdõsültségével (c.c. 550E ha), Németország legerdõsültebb tar-tományai közé tartozik. A tartományt, Németországon belüli központi elhelyezkedése és erdõ-ben gazdagsága miatt, Németország zöld szíveként (“Grüne Herz Deutschlands”) is emlegetik.További információk: http://www.thueringen.de/de/forst/


LAKATOS FERENC*

Nincs könnyû helyzetben, ha valakia törékeny fûz vagy csörögefûz (Sa-lix fragilis) károsítóiról akar írni.Elõször is károsítókról elsõsorbana nagyobb gazdasági jelentõséggelbíró fafajok esetén lehet beszélni. Atörékeny fûz nem tartozik ezek kö-zé. Természetesen ez nem jelentiazt, hogy ne lenne gazdanövényenagyszámú, különbözõ életmódúrovarfajnak. Erõsen túlzás lenneazonban ezeket ’károsítónak’ titu-lálni, hiszen a legritkább esetbenokoznak pénzben is kifejezhetõkárt. Tovább nehezíti a kifejezettena törékeny fûzhöz kötõdõ rovarokösszeállítását, hogy rendkívül kevésa kifejezetten e fajon élõ, ahhozszorosan kötõdõ rovarok száma(bár az is lehet, hogy csak a jelenle-gi ismereteink hiányosak…). Sokkaltöbb a fûzfélékhez általánosan,vagy éppen a lágy lombos fajokhoz(nyár, fûz és éger) együttesen kötõ-dõ rovarok száma.

Lombozaton és hajtásonelõforduló fajok

Egy rovar hogyan tudja elfogyasztani alevelet? A legegyszerûbb módja, ha ki-sebb vagy nagyobb darabokban meg-eszi az egész levéllemezt. Ez jellemzõ alegtöbb lombfogyasztóra, mint példáula levelészekre, lepkehernyókra vagy alevéldarazsak álhernyóira.

Természetesen lehet aknázni is a le-véllemezben. Ezen fajok száma azon-ban a füzek esetében kevés, talán csaka Phyllocnistis saligna nevû faj érdemelemlítést, bár kártételét még ennek semjegyezték fel. Külön csoportot képez-nek a leveleken, hajtásokon gubacsotképzõ rovarfajok. Célszerû a lomboza-ton elõforduló rovarfajokat e csoporto-sítás szerint tárgyalni.

A levélbogarakra jellemzõ, hogykezdetben csak hámozgatják a levele-ket, csak a fejlettebb álcastádiumok és anemzõk képesek a levéllemezt teljesegészében elfogyasztani. Ha elfogy alombozat, megrágják a friss hajtásokkérgét is. Valamennyi levelész éventetöbb nemzedékkel szaporodik, ezért atenyészidõszak folyamán valamennyifejlõdési alakkal találkozhatunk. A leve-lészek közül a Chrysomela (régebbi ne-

vükön Melasoma) fajok a leggyakorib-bak (C. saliceti, C. populi és C. tremu-lae), de találkozhatunk a Strickerus(Melasoma) viginipuctata valamennyifejlõdési alakjával is. Az elõzõ fajoknálerõsebben kötõdik a fûzfélékhez a fûzolajos levélbogár (Galerucella lineola),a közönséges fûzlevelész (Phyllodectavulgatissima) és a fûzcserje levélbogár(Phratora (Phyllodecta) vitellinae) is.Talán még egy, a levelészek között in-kább különleges életmódja miatt ismertfajt kell megemlíteni. Ez a négypettyeszömökbogár (Cryptocephalus bipunc-tatus) (1. ábra). A nemzõ maga lombfo-gyasztó, anyatelepeken akár jelenté-keny kárt is okozhat. Az álca ellenben atalaj felsõ szintjében él, ott elpusztultnövényi részekkel (például a gazdanö-vény lehullott leveleivel) táplálkozik.

A leveleken gyönyörû hernyókkal istalálkozhatunk. Az egyik legszebb kép-viselõjük a nagy púposszövõ (Ceruravinula) hernyója. Ez a nyárakon és fü-zeken egyaránt elõforduló faj a hazaipuhafás ligeterdõk tipikus faja. A nyárgyapjaslepke (Leucoma (Stilpnotia) sa-licis) bár igen közeli rokonságban van a„rossz hírû” gyapjaslepkével, kártételeigen ritkán figyelhetõ meg. A hátukonfehér foltokkal tarkított hernyók (2.ábra) nyárasokban, füzesekben mindigjelen vannak. Szintén szép hernyójavan a zegzugos púposszövõnek (Noto-donta ziczac), amely kárt nem okozugyan, de a puhafás ligeterdõk fûzfái-nak jellegzetes faja.

A vékony, egy-két éves hajtáson na-gyon nagyszámú kabócával találkozha-

tunk. Ide tartoznak az Aphrophora sali-cina és A. alni fajok. Az álcák jellegze-tes ’kakukknyál’ védelmében szívogat-ják a vékony hajtások nedveit. Csak akifejlett imágó hagyja el ezt a párkere-sés idejére. A szívogatás helyén a ves-szõk felrepednek, megvastagodnak éstöbbnyire el is törnek. Gondot elsõsor-ban fûztelepeken okozhatnak, ahol avesszõkihozatal jelentõs mértékbenvisszaesik károsításuk eredményeképp.Kakukknyálat ki nem választó, illetvepiros-fekete színezete miatt is sokkalszembetûnõbb a közeli rokon Cercopisfajok (C. sanguinolenta, C. vulnerata)esetenként okozhatnak kárt is.

Szintén a hajtásokon, de már a 2-3éves, ujjnyi vastag ágakon találkozha-tunk a buzogányos levéldarázs (Cim-bex femorata) nemzõjének rágásképé-vel. A kikelt nemzõk a friss hajtásokkérgét körberágják, ahol az megduzzadés gyakran el is törik. Az álhernyók agazdanövény leveleit fogyasztják, de eztöbbnyire jelentéktelen.

A gubacsképzõk közül ki kell emelnia gubacsatkákat, mely csoport két nem-zetségének (Aceria és Vasates) több fa-ja is okoz különbözõ alakú gubacsokata törékeny fûz levelein és fiatal hajtása-in. Az egyes fajok elkülönítése szakem-berek számára sem túl egyszerû feladat.

Egy nagyon érdekes, a fûzfélékhezerõsen kötõdõ csoport a gubacsszúnyo-gokon belül a Rhabdophaga (régebbinevén Helicomyia) nemzetség néhányfaja. Egyes fajok (pl. R. rosaria) a rügye-ket támadják és a kihajtó levelek össze-zsúfolódását okozzák; míg mások (R. sa-licis) a hajtásokat és kisebb-nagyobbduzzanatokat eredményeznek. Egy har-madik csoport (pl. R. saliciperda) azágak kérgén okoz megvastagodást (gu-bacsot). Telepeik több évig is fennma-radnak, esetenként messzirõl észrevehe-tõk, fõleg a téli, lombtalan állapotban.

Természetesen a gubacsot okozó da-razsak csoportjából is találhatunk né-hány fajt. Fõként a Pontania fajok (P.vesicator, P. dolichura és P. proxima),

Az év fája

A törékeny fûz károsítói

* NYME Erdõmûvelési és Erdõvédelmi Intézet 1. ábra

2. ábra


melyek különbözõ méretû, többnyirepirosas-lilás színezetû hólyagos guba-csokat okoznak a fák levelein.

Kéregben, fában és a gyökfõbenA nagy nyárfacincér (Anaera (Saperda)carcharias) elõfordul ugyan fûzfák tör-zsének alsó harmadában is, de sokkalgyakoribb a fõ fafaj nyárféléken. Erõ-sebb kötõdést mutat a fûzfákhoz a ta-kácscincér (Lamia textor) és a pézsma-cincér (Aromia moschata) (3. ábra). Atakácscincér álcája a fatestben a fák tö-vi részén található ugyan (nagyon ha-

sonlít a nagy nyárfacincér kárképére!),de a nemzõk érési rágásuk során a leve-leket, illetve a fiatal hajtások kérgét iselfogyasztják.

Kifejezetten az öreg, többször nye-sett, és ennek megfelelõen már több-nyire korhadásnak indult, odvas fûzfákritka bogárfaja a remetebogár (Osmo-derma eremita), amely fokozottan vé-dett, és a nemzeti biodiverzitás-moni-torozó rendszerében is megemlített faj.

Kifejezetten a füzek tövi részéhez kö-tõdik a négypettyes (egyes nézetek sze-rint kétpettyes) fûzormányos (Lepyrus pa-

lustris). A tipikus ormányos álcák (lábat-lan, has felé görbülõ) összefurkálják azanyatövek gyökfõjét gyakran az egésznövény pusztulását okozva. Kártételükazonban nem korlátozódik erre. A kikelõúj nemzedék lombot fogyaszt (érési rá-gás), majd az áttelelés után jelentõs arügy- és hajtásrágása is. Fõként anyatele-peken jelentkezik károsítóként, de jelenvan valamennyi füzes területünkön.

Hasonló életmódú, bár nem kötõdikannyira a fák tövi részéhez a tarka éger-ormányos (Cryptorrchynchus lapathi).Álcája a fatestben fejlõdik ki, míg a nem-zõk elsõsorban a vesszõkön végrehajtottrágásukkal (ágak kérgének körberágásá-val) jelentékeny kárt is okozhatnak.

Szintén a fák tövi részén találkozha-tunk a nagy farontólepke (Cossus cos-sus) hernyójának kárképével. Meneteihasonlóak a nagy nyárfacincér álcame-neteihez, de a hernyó folyamatosan eltá-volítja a rágcsálékot a menetekbõl, ami afa tövében összegyûlik. Jellemzõ még afriss rágcsálék enyhe ecetszaga is.

Összefoglalóan megállapíthatjuk,hogy a törékeny fûz rovarvilága nagyhasonlóságot mutat a többi közeli ro-kon fûzfélével, de még a távolabbi ro-kon nyárakkal is. Az elõforduló rovaroknagyon ritkán (talán csak anyatelepe-ken) okozhatják a gazdanövény pusz-tulását. A törékeny fûz jelenléte azon-ban jelentõs mértékben hozzájárul a ha-zai puhafás ligeterdõk ízeltlábú faunájá-nak gazdagságához.

3. ábra

A rohamosan fejlõdõ Kína ökológiailábnyoma* megduplázódott az 1960-as évek óta. A WWF által ma nyilvá-nosságra hozott tanulmány szerintazország ma több mint kétszer annyitermészeti erõforrást használ fel,mint amennyi fenntartható lenne.

A WWF, nemzetközi természetvédel-mi szervezet és a kínai Nemzetközi Kör-nyezetvédelmi Együttmûködések és Fej-lesztések Tanácsa (CCICED) elõször ké-szített elemzést Kína ökológiai lábnyo-máról. A tanulmány átfogó képet ad

azokról a tényezõkrõl, amelyek hatásáraaz ország természeti értékei és erõforrá-sai egyre gyorsabban fogynak az 1970-esévek közepe óta. Szerzõi ajánlásokattesznek arra nézve, hogyan fejlõdhetneaz ország oly módon, hogy a jövõ gene-rációinak is a rendelkezésére álljanakmajd a szükséges természeti erõforrások.

A tanulmány szerint jelenleg Kínahasználja a világ összes biológiai kapaci-tásának 15%-át. Lakossága ökológiai láb-nyoma 1,6 globális hektár/fõ volt 2003-ban, ami azt jelenti, hogy minden egyeskínainak 1,6 hektár biológiailag aktív föld-

re van szüksége, hogy életmódja igénye-it kielégítse. Ez a szám még mindig ala-csonyabb, mint a világ lakosságának át-lagos ökológiai lábnyoma, ami 2,2 glo-bális hektár/fõ. Sõt, kifejezetten kevés,ha összehasonlítjuk egy finn 7,6-os vagyegy magyar 3,6-os lábnyomával.

Kína ezzel csupán 69. a listán, ahol147 ország lakosságának ökológiai láb-nyomát mérték össze. Azonban másfélmilliárdos népességszámával és hihe-tetlenül gyors gazdasági növekedésévelolyan terhet ró a Földre, melyet min-denképpen kezelni kell. Szén-dioxid-kibocsátás tekintetében hamarosan lefogja hagyni az Egyesült Államokat, és aglobális felmelegedés egyre erõtelje-sebb motorja lehet a jövõben. (India ro-hamos gazdasági fejlõdése szintén ha-sonló hatású.)

Kiss MónikaWWF Magyarország

Kína ökológiai lábnyoma megduplázódott

* Ökológiai lábnyom: Számszerûsíti, hogy életmódunk mekkora hatással bír a természetre. Mindenegyén ökológiai lábnyoma hat elembõl áll össze. Az elsõ az a terület, amelyen a táplálkozáshozszükséges élelem megtermelhetõ, a második annak a legelõnek a nagysága, amely az általa elfo-gyasztott hús elõállításához nélkülözhetetlen. A harmadik a fa- és papírfogyasztásának megfelelõnagyságú erdõterület, a negyedik a hal, rák, kagyló stb. fogyasztásával arányos tenger, az ötödik alakáshoz szükséges földterület, végül a hatodik annak az erdõterületnek a nagysága, amely kinek-kinek egyéni energiafogyasztásával arányos mennyiségû szén-dioxid megkötéséhez szükséges.


2008. június 2-án Luzsi József, a ME-GOSZ elnöke részt vett a Magyar Or-szággyûlés Mezõgazdasági Bizottsági ülé-sén, és ehhez kapcsolódva tárgyalt Her-bály Imrével, a Parlament MezõgazdaságiBizottsága alelnökével, az Erdészeti Albi-zottság elnökével, Gõgös Zoltánnal, azFVM államtitkárával, illetve Bori Tamásés Dancs Gyula igazgató helyettesekkel,az MVH képviseletében. A tárgyalás so-rán a következõ kérdéseket, mint a ma-gánerdõ-gazdálkodás jelenleg legége-tõbb problémáit vitatták meg:

A magán-erdõgazdálkodás fejlesz-tésének és az erdészeti integrátorihálózatnak a 2008. évi és továbbiévekben való finanszírozása a magá-nerdészeti üzemvezetési központokkeretében részben a de minimis,részben a nemzeti támogatási rende-let adta lehetõségek között történik.

A Természeti Erõforrások Fõosztá-lyával folytatott eddigi egyeztetések to-vábbvitelével meg kell találni a lehetõ-séget, hogy ezek a feladatok részben ade minimis, részben a nemzeti támoga-tási rendelet keretében megoldhatók le-gyenek. A 2008. évi de minimis rende-let mielõbbi kiadását és az egységesnemzeti támogatási rendelet notifiká-ciójának felgyorsítását ígérték annak ér-dekében, hogy az 2009-tõl már igénybevehetõ legyen az erdõgazdálkodókszámára.

Az erdõtörvény-módosítás jelen-legi helyzete.

Luzsi József kifejtette, hogy a magánerdõgazdálkodók az erdõtörvény módo-sításával kapcsolatban nem kívánnakmást, mint hogy az valóban a tavaly elfo-gadott és a miniszter által aláírt módosítá-si koncepció szellemében történjen.Ezenkívül az új törvény legyen rövid,egyértelmû, egyszerû és ne adjon lehetõ-séget szubjektív megítélésre. Mindezzel a

tárgyalópartnerek egyetértettek és ebbélitörekvésükben támogatásukról biztosítot-ták a magánerdõ-tulajdonosokat.

Az ÚMVP I. és II. tengelyében sze-replõ erdészeti jogcímek minélelõbbi megnyitása.

Az FVM illetékes szakállamtitkárávalés az érintett fõosztályok bevonásávalrövid idõn belül jogcímenként megvizs-gálják azok megnyitásának lehetõségeités emlékeztetõben rögzítik az egyezte-tett határidõket. (Az egyeztetésre június5-én sor került, az egyes erdészeti jogcí-mekkel kapcsolatos kötelezettségválla-lásokról késõbbiek során tájékoztatjukolvasóinkat a megbeszélésrõl készültemlékeztetõ közreadásával).

Az erdõtelepítési jogcímmel kap-csolatos problémák megoldása.

A MEGOSZ elnöke jelezte, hogy a je-lenleg érvényben lévõ egyetlen vidék-fejlesztési erdészeti jogcím, az erdõtele-pítés további sorsa is kérdésessé vált,részben az egységárak drasztikusvisszaszorítása, részben a rendkívül el-húzódó kifizetések miatt. A jelenlegiadatok szerint úgy tûnik, hogy a telepí-tési kedv a tavalyihoz képest az egytize-dére (!) esik vissza.

Ezzel kapcsolatban Bori Tamás ésDancs Gyula igazgatóhelyettesek ígé-retet tettek az elmaradt kifizetésekgyors rendezésére, továbbá a tavaly be-nyújtott pályázatokkal kapcsolatos ha-tározatok haladéktalan kibocsátására.Ezek jelentõs része már elkészült és el-küldés alatt van. Továbbá jelezték,hogy az eddig akadozó számítógépesrendszerrel kapcsolatos problémákmegoldódtak, így a továbbiakban azügyintézésben a korábbiakhoz hasonlófennakadások már nem várhatók és kü-lön gondot fordítanak arra, hogy a be-nyújtott pályázatokkal kapcsolatos ad-minisztráció zökkenõmentes legyen.

Gõgös Zoltán államtitkár jelezte, hogyaz eddigi problémák miatt az ezzel ajogcímmel kapcsolatos ellenérzéseket,ami többek között a támogatások csök-kentésén és az adminisztrációs problé-mákon túl jelentkezhetett a jogcímmelkapcsolatban, a gazdálkodóknál egyhatározott pozitív kommunikációvalcsökkenteni kell.

A NATURA 2000 területek és a ke-resztmegfeleltetés kérdésköre.

A résztvevõk megvitatták azokat aproblémákat, amelyek mind a mezõ-gazdaság, mind az erdõgazdálkodásvonatkozásában jelentkeznének azesetben, ha a NATURA 2000 területekbekerülnének a keresztmegfeleltetésrendszerébe.

A magánerdészeti foglalkoztatásiprogram megindítása

A foglalkoztatási program lehetõsé-geit megvizsgálják. Jelenleg ugyan köz-munkaprogramot csak állami cégekkoordinálhatnak, de felderítik, hogyazon közmunkát végzõk esetében,akiknek az adott önkormányzatok nemtudnak megfelelõ munkalehetõségetbiztosítani, volna-e mód egy magáner-dészeti foglalkoztatási program kereté-ben helyet találni.

Sárvári JánosMEGOSZ

MM AA GG ÁÁ NN EE RR DD ÕÕ BB EE NN

MAGÁN ERDÔTULAJDONOSOK ÉS GAZDÁLKODÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

FEDERATION OF PRIVATE FOREST OWNERS AND MANAGEMENTS IN HUNGARY

1021 Budapest, Budakeszi út 91. Tel.: 391-4290, fax: 391-4299

e-mail: [email protected]

Emlékeztetõ

PÁLYÁZATI FELHÍVÁSA Károly Róbert Fõiskola rektorapályázatot hirdet határozott idõre,pályázati forrás terhére

energetikus(ügyvivõ szakértõ) munkakör betöl-tésére a Kutató, Fejlesztõ Központszervezeti egységhez (3200 Gyön-gyös Mátrai út 36.). A részletes fel-hívás a www.karolyrobert.hu honla-pon található.


Az 1995. évi XCIII-as, a védett termé-szeti területek védettségi szintjénekhelyreállításáról szóló törvény „a kör-nyezethez való alkotmányos alapjogmaradéktalan biztosítása érdekében, azállam ezzel kapcsolatos alkotmányoskötelezettségeinek teljesítése és a ter-mészetvédelem jogszabályokkal bizto-sított eredeti szintjének helyreállításacéljából” kimondja, hogy a törvény ha-tálya alá tartozó, magántulajdonba ke-rült földterületeket 2010. december31-ig az állam javára ki kell sajátítani ésa védett természeti területek természet-védelmi kezeléséért felelõs szerv va-gyonkezelésébe kell adni.

Tömeges kisajátításra azonban nemlehet számítani, mivel a nemzeti par-kok számára erre nincs elkülönítettpénz, és ezen a területen nem is várha-tó változás.

A védett területek tulajdonosaszámára a legfontosabb, hogy megálla-pítsa, hogy területe a törvény hatályaalá esik-e.

A törvény hatálya kiterjed a védett ésfokozottan védett, valamint a védelem-re tervezett természeti területekre (Na-tura 2000-es területeket nem érint),amelyeket a mezõgazdasági szövetke-zet közös használatában álló földterüle-tek részeként törvény alapján

a) a részarány-földtulajdonosokföldjének kiadása, valamint a tagok ésalkalmazottak földhöz juttatása, továb-bá a kárpótlási árverés céljából földala-pokba elkülönítettek, vagy

b) az a) pontban meghatározott föld-alapokba – a védettségre tekintettel –nem jelöltek ki.

Ezeken a területeken a kisajátítás ké-rése csak kivételesen és a természetvé-delemért felelõs miniszter hozzájárulá-sával mellõzhetõ a tájidegen fafajú,mesterséges vagy rontott erdõk, továb-bá fokozott védettség alatt nem álló nö-vény- és állatfaj élõhelyéül szolgálószántó, kert, szõlõ és gyümölcsös mû-velési ágú, továbbá - elhelyezkedésénélfogva - csekélyebb jelentõségû termé-szeti értékkel rendelkezõ földterületek(pl. szántó közé ékelõdött erdõfolt, pe-riférikus, erõsen zavart területek) ese-tén, illetve ha a kisajátítás kezdeménye-zésének idõpontjában az érintett földte-rület védettsége már megszûnt, vagyvédelmi igénye olyan szintre csökkent,amelyre tekintettel a kisajátítás e tör-vény hatálybalépésének idõpontjábannem lett volna indokolt.

Azt, hogy a terület szövetkezeti vagymagántulajdonban volt-e a kárpótláselõtt, az ingatlannyilvántartásból tud-hatjuk meg.

Amennyiben a törvény hatálya alátartozik a terület, az illetékes NemzetiPark Igazgatósághoz kell fordulni az el-járás megindítása érdekében. Az eljáráslefolytatására a kisajátítani kért ingatlanfekvése szerinti közigazgatási hivatal il-letékes a 2007. évi CXXIII.-es törvény-ben leírt szabályok szerint.

E törvény szerint ingatlan tulajdonjo-ga kisajátítással csak kivételesen vonha-tó el, közérdekbõl. Természetvédelmicélból akkor kerülhet sor kisajátításra, ha

a) a tulajdonos a védett természetiterületen, a védelem céljával oly mérté-kig össze nem egyeztethetõ tevékeny-séget folytat, amely a kisajátítás hiányá-ban a védett természeti terület elpusztu-lását eredményezi,

b) a védett természeti területek ter-mészetvédelmi kezeléséért felelõs szerv– külön törvény rendelkezése szerint –a védett természeti területek védettségiszintjének helyreállítása érdekébenkezdeményezi;

Esetünkben az utóbbi rendelkezésjelenti a kisajátítások alapját.

Ha megvalósul a kisajátítás, annakellensúlyozásására teljes, azonnali ésfeltétlen kártalanítás illeti meg a tulajdo-nost.

A kártalanítás fõszabály szerint pénz-ben, de csereingatlannal is történhet, haabban a tulajdonos és a kisajátítást kérõmegegyezik.

A kártalanítás összegének megállapí-tása során

a) az összehasonlításra alkalmas in-gatlanok helyben kialakult forgalmi ér-tékét,

b) ha az ingatlan valóságos forgalmiértéke – összehasonlításra alkalmas in-gatlanok, illetve ezek forgalmának hiá-nyában, vagy forgalmukra jogszabály-ban elrendelt korlátozás, illetve más okmiatt – nem állapítható meg, az ingatlantelepülésen belüli fekvését, közmûvek-kel való ellátottságát, ennek hiányábana közmûvesítés lehetõségét, földrajzi ésgazdasági adottságait, termõföld eseténa mûvelési ágat, a földminõsítés szem-pontjait és az ingatlan jövedelmezõsé-gét kell figyelembe venni.

A kisajátítást kezdeményezõnek a te-rület értéke mellett meg kell térítenie akisajátítással kapcsolatos értékvesztesé-

get is. Így különösen a mezõgazdaságimûvelés alatt álló ingatlan esetében alábon álló és függõ termés értékét, haaz a birtokbaadás idõpontjában mármegállapítható, ennek hiányában a fo-lyó gazdasági év várható termésénekértékét; erdõ esetében a lábon álló fa-állomány értékét;

Ha a kisajátítás jogi személy, jogi sze-mélyiséggel nem rendelkezõ gazdálko-dó szervezet, egyéni vállalkozó, vagymezõgazdasági õstermelõ vállalkozáscéljára használt ingatlanát érinti, megkell téríteni a kisajátítás következtébenszükséges üzemátszervezés, üzemátte-lepítés és költözködés költségét; a kisa-játítás által okozott kárt (például terme-léskiesés, a tevékenységnek a kisajátítá-si eljárás miatti szünetelésébõl adódóbevételkiesés, többletköltségek), egyébfizetési kötelezettségeket.

A kártalanítási összeg a kisajátításihatározat jogerõre emelkedésével ese-dékes, ettõl az idõponttól kezdõdõenkésedelmi kamat is jár a tulajdonosnak.

Tehát a fentiekben részletezettelõírásoknak megfelelõ ingatlan tu-lajdonosa jogosult, hogy a törvénybetûje értelmében az államtól ingat-lana kisajátítását kérje és ez elõl amagyar állam illetve az azt képvise-lõ nemzeti parkok nem térhetnekki. Amennyiben az érintett tulajdo-nosoknak ilyen szándékuk van, aMEGOSZ szívesen segít az eljárásmegindításában.

Amennyiben érzelmi kötõdésekvagy más okokból nem akar a tulajdo-nos a kisajátítás lehetõségével élni, csakki kell várnia 2010. december 31-ét, amiután erre az eljárásra már nem lesz le-hetõsége a hatóságnak.

Dr. Cseresznye-F. MelindaMEGOSZ

06-30-413-97-93

Honlapjaink:www.oee.hu

www.erdeszetilapok.hu

www.forestpress.hu

www.allamerdo.hu

www.erdo.hu

Egyes védett területek kisajátításáról


Alapos szervezés és elõkészületek utánvégre reánk virradt (igaz már a buszon)június 12-e, mikor is szekerünk rúdját ta-nulmányutunk elsõ állomása a NyírerdõZrt. Debreceni Erdészete felé fordítottuk.Nyolc órányi utazással a hátunk mögöttdéli 12 órára érkezett meg 40 fõs csopor-tunk a megbeszélt találkozási helyre, aholmár várt reánk a Kaknics Lajos vezérigaz-gató által vezetett fogadóbizottság. A szí-vélyes üdvözlést követõen rögtön na-gyon ízletes és kiadós ebéddel kínáltakminket, hogy kellõ mennyiségû energiá-val és erõvel feltöltõdve vághassunk nekia szakmai és részben kulturális program-nak. A szakmai rész elsõ felében a Nyírer-dõ Zrt.-t ért viharkár által érintett területe-ket tekintettük meg. Sokszor lehet hallanitudományos oldalról, hogy a szélsõségesidõjárásnak az õshonos, termõhelynekmegfelelõ fafajok jobban ellenállnak. Ahelyi kollégák tapasztalatai szerint a rette-netes, óránként akár 160 km-es sebesség-gel fújó szél ugyanúgy gyufaszálként rop-pantotta össze az õshonos tölgyet, mint anemesnyárasokat. A felújítások minden-hol szépen növekednek, hála a rendsze-res ápolásoknak és az odafigyelésnek.Természetesen a logisztikai központotnem hagyhattuk ki, ahol meglepõ volt asokféle választék és az összetett termék-skála. Sajnos az idõjárás nem fogadta csa-patunkat a kegyeibe, így idõ elõtt kellettbetérnünk az erdészet kezelése alatt állóBánki Tájházba, ahol Juhász Lajos erdé-szetigazgató egy prezentáció segítségévelmutatta be részletesen az erdészetet, ésláthattunk képeket az õket sújtó viharutáni állapotról is. A tájházban berende-zett, a térségben használt korabeli mezõ-

gazdasági eszközökbõl készített kiállítás,valamint a helyi állat-, gomba- és növény-fajokat bemutató vitrinek érdekes kiegé-szítõi voltak a programnak.

A szakmai program zárásaként a Deb-receni Nagyerdõ védett tömbjét tekintet-tük meg, ahol érdekes kettõsséggel talál-koztunk.

A helyi kollégák elmondása szerintegy kapavágást nem tehetnek anélkül,hogy a címlapra és a híradóba ne kerülje-nek be, míg a másik oldalról elszáradt fáktörzseivel kellett lezárni a nyiladékokat,hogy egyes debreceni emberek szemétle-rakását úgy, ahogy meg tudják akadá-lyozni. Itt is szembesültünk azzal a szak-mát sújtó komoly problémával, hogymindent elvárnak, de semmit sem, vagycsak nagyon nagy kompromisszumokárán engedélyeznek a civil mozgalmak ésa természetvédelmi szakemberek. Erdész-szemmel elszomorító látvány volt látni, azország egyik legismertebb parkerdejéneklábon elszáradó szép idõs tölgyerdõit! Ottbizony foggal körömmel kell küzdeniegy-egy terület felújításáért!

Természetesen nem maradhatott ki adebreceni városnézés sem, nagy élményvolt megtekinteni a Munkácsy Mihály hí-res festményeit bemutató kiállítást is. Anap zárásaként megtekintettük az erdé-szet épületében mûködõ erdei iskolát ésa kicsi, de annál tartalmasabb sok helyivonatkozású elemet felvonultató erdé-szettörténeti kiállítást. A nézelõdés köz-ben elkészült a finom vacsora, amit jóízû-en fogyasztottunk el, jó kis beszélgetésközepette. Majd már jóval sötétedés utánbuszra szálltunk és meg sem álltunk nyí-regyházi szállásunkig!

Második napon a Baktalórántházi Er-dészet töltötte be házigazdánk szerepét.Bíró Imre erdészetigazgató köszöntötte(természetesen kötelezõ „belépõ” után)csoportunkat, azonban az idõjárás to-vábbra is mostohagyerekként kezelt min-ket, így a szakadó esõ miatt egy, az erdé-szet mindennapjait bemutató elõadás kö-vetkezett, majd mikor az esõ csendesednilátszott, autókba szálltuk és elindultunk kia terepre. Sok kolléga, aki még nem jártezen a vidéken bizony elámúlt, hogy azakácon kívül milyen szép tölgyeseket rejtez a dimbes-dombos Baktalórántházakörnyéki terület. Rövid megállókat tartot-tunk az Erdészeti Emlékmûnél és az erdeifutballpályánál, ahol bõvebb ismertetõthallottunk a Baktalórántházi Erdészetközjóléti tevékenységérõl. Útba ejtettünktöbb, ígéretes felújítást is, ahol számunkrafurcsa volt, hogy rendszeresen kapáljákés tárcsázzák õket évente jó pár alkalom-mal. Mint elmondták, a csapadék mindencseppje érték arrafelé, így a gyomkonku-renciát a lehetõ legnagyobb mértékbenvissza kell szorítani, a csemeték növeke-désének érdekében. Sajnos a csapadékosidõjárás végett jó pár tervezett megálló el-maradt. Az ebédet az erdészet nagyonszép, igényesen berendezett központiépületében költöttük el, majd szusszanás-nyi pihenõt követõen jöhetett a másodikfélidõ. Nagyon érdekes volt az akác-mag-gyûjtés eljárás, valamint az azt megelõzõ,Száva Tamás igazgatóhelyettes által azakácgazdálkodásról tartott terepi elõadás.Természetesen nem hagyhattuk ki a Bak-talórántházi Erdészet egyik büszkeségét,az aprítéktermelõ munkarendszert sem.Ezek után következett a másik büszke-ség, az ófehértói logisztikai bázis. Csakámultunk és bámultunk azon, hogy egykis ötletességgel mi mindent lehet készí-teni a már Európa-szerte híres „Baktaló-rántházi” akácból!

Szerencsére ezen a napon sem marad-tunk kulturális program nélkül. A világ-szerte híres zarándokhely, a máriapócsiBasilica Minor, ahol még II. János Pál pá-pa is megfordult, mindenki számára mara-dandó emlék marad. Az Erdészetre vissza-térõben benéztünk a máriapócsi csemete-kertbe, ahol hallhattunk a számunkra semismeretlen állami csemetermesztés nehéz-ségeirõl is. A napot egy finom vacsora ésjó beszélgetés foglalta keretbe.

Az éjszakát ismét Nyíregyházán töltöt-tük, majd reggeli után a Fehérgyarmati Er-

Kelet és Nyugat találkozásaavagy a Szombathelyi HCS látogatása a Nyírerdõ Zrt.-nél

Tölgyfelújítás a Nagyerdôben


dészet területe felé fordultunk. Itt Szala-csi Árpád erdészeti igazgató fogadottminket szívélyesen egy igazi beregi pálin-ka kíséretében. Vámosatya községhatár-ban tekintettük meg a gyönyörû kemény-fás ligeterdõket, tölgyeseket, sõt még egyégerláp hétköznapjaiba is betekintéstnyertünk (szombaton). A kevés megma-radt õshonos erdõt foggal-körömmel vé-di a természetvédelem, jelentõsen meg-nehezítve a gazdálkodó mindennapjait. Atermészetes felújítások elõtérbe helyezé-sével, kompromisszumok tömkelegévelpróbálnak barátságos együttélést biztosí-tani.

Ebédre igazi Tisza melléki étekkel,harcsából készült finom halászlével ked-veskedtek házigazdáink. A szellem pallé-rozása ebéd utánra maradt, mikor is akörnyék több, szemet gyönyörködtetõnevezetességét is megtekintettük. Elsõ-ként a tákosi, gyönyörû faszerkezetes re-formátus templomocskát csodálhattukmeg, ahol egy elbûvölõen aranyos, idõsnéni szép ízes magyar kiejtéssel tartottameg a bemutatót. Majd következett a má-sik, messze földön híres templom, a csa-rodai kõbõl épült szintén reformátustemplom. Mindkét templomhoz szépácsolású fa-haranglábak tartoztak, régiidõk ácsmestereinek dicsérve keze mun-káját. Szerencsére Szatmárcsekét, nagyköltõnk, Himnuszunk szülõatyjának falu-ját sem hagytuk ki. A Kölcsey-házban na-gyon szép kiállítás emlékezik egyik leg-nagyobb költõnkre. A temetõ pedig a ma-ga egyedülálló, csónak alakú fejfáivalnem mindennapi látvány volt. Utolsó ál-lomásként a Ttúristvándi faszerkezetû ví-zimalmot ejtettük útba, ahol a mi kedvün-kért még, az amúgy nem üzemelõ mal-mot is beindították, valamint megkóstol-hattuk (a bátrabbak többször is) a helyispecialitást a „Molnárcseppet”. A vacsora

már a Tisza partján, Vásárosnaménybenért minket! A búcsúestre eljött mindenkedves vendéglátónk, aki kalauzolt min-ket a három nap valamelyikén. A vacsorátkövetõen a növekvõ jókedv hatására fel-csendültek a szakmabeliek számára jól is-mert, selmeci diáknóták is!

Az éjszaka még Nyíregyházán találtminket, míg a reggel már a buszon. Ne-héz szívvel, de vasárnap már hazafelévettük az útirányt.

Ezúton is szeretnénk még egyszermegköszönni minden kedves nyírségikollégának a kiváló, tartalmas progra-mokat, az emlékezetes gasztronómiaiélményeket, az õszinte barátságot. Kü-lön köszönjük Fekete György mûszakivezérigazgató-helyettesnek tapasztalat-cserénk elõkészítését és azt a folyama-tos figyelmet, amelyet csoportunkrafordított.

Németh János

Az ófehértói logisztikai központban A túristvándi vizimalomnál

Örömmel adunk hírt arról, hogy a közel-múltban az Országos Erdészeti EgyesületWagner Károly Erdészeti Szakkönyvtáraszámos új kötettel gyarapodott. Ide sorol-hatók a Nyugat-Magyarországi Egyetemés a Zalaerdõ Zrt. gondozásában megje-lent könyvek. A Zalaerdõ Zrt. gondosko-dott arról is, hogy a könyvtárban mégnem, vagy csak egy példányban megta-lálható értékes kiadványokból továbbipéldányokkal is gazdagodjunk.

Lády Zsuzsannának, Lády Géza lá-nyának köszönhetõen édesapja egykorikönyvtárából rendkívül értékes szakköny-veket kaptunk. Dr. Szikra Dezsõ, egyesü-letünk egykori fõtitkára ismét fontos kor-dokumentumokat, könyveket és emlék-tárgyakat ajándékozott nekünk. A Mezõ-gazda Kiadó szerkesztõjétõl, P. SzabadosKatalintól az általuk a közelmúltban meg-jelentetett szép kiadású erdészeti és vadá-szati szakkönyveket kaptunk. Ormos Ba-lázs, egyesületünk fõtitkára újabb értékesszakkönyveket ajándékozott könyvtá-runknak.

Örvendetes az a tény is, hogy az Or-szágos Széchenyi Könyvtár és a Corvi-nus Egyetem könyvtárainak fölös pél-dányaiból, régi könyvrészlegünkbõl

még hiányzó mûveket és folyóiratokattudtunk beszerezni és dr. Ádámfi Ta-másnak köszönhetõen a könyvaukció-kon való részvételünk is folyamatos.

A fenti beszerzésekkel könyvállomá-nyunk több, mint 150 kötettel gyarapo-dott az elmúlt két hónap alatt, aminekközel 40%-a az archív részleg állomá-nyába kerül.

A könyvtár audiovizuális részlegerendkívül értékes erdészettörténeti anya-gokkal gazdagodott a Kisalföldi Erdõgaz-dasági Zrt. és Greguss László Géza tagtár-sunk jóvoltából. Ez az Országos Erdésze-ti Fõigazgatóság által 1961 és 1967 közöttmegjelentetett erdészeti filmújságok 21eredeti filmtekercsébõl áll, amelyeket di-gitalizált formában is megkaptunk.

Levéltárunk Nagyszalánczy Brunó,miniszteri tanácsos – aki az 1935-ös erdõ-törvény kidolgozásának egyik meghatáro-zó személyisége volt - irataival, személyesés hivatalos levelezésével bõvült, lányá-nak, Kotlár Tivadarnénak köszönhetõen.

Kérjük pártoló tagjainkat, tagtársain-kat, hogy támogassák a jövõben isKönyvtárunk ügyét! Köszönjük!

Dr. Sárvári Jánosa könyvtár õre

Könyvtárunk gyarapodásáról


Stasney professzorAz ábrázolót értettem, nem volt vele

semmi gondom. De a rajzkészségemcsapnivaló volt. A feladatokat könnyedénmegoldottam, de a tuskihúzóval, meg aredisztollal sehogysem boldogultam.

Egy esõs, borongós júniusi késõ dél-után került rám a sor utolsóként a vizs-gán. Elõttem K. Zoli öreg listás barátun-kat rúgta ki Isten tudja hányadszor. Anagy ábris teremben volt a vizsga. Staszifelrajzolta a táblára a feladványt: egygúla és egy sík metszetét kellett végre-hajtani. A megoldás világos volt, ponto-san tudtam a tennivalókat, de a hatal-mas vonalzókkal meg a körzõvel na-gyon nehezen boldogultam. Staszi köz-ben fel-alá sétált végig a teremben.Több mint félórás kínálódás után végremegjelent vastag vonallal a metszetmind a két képsíkon.

Megálltam, kifordultam a táblától.Staszi rám néz, s kérdi miért álltammeg? Mondom neki: – most már nemvicc befejezni. Csak be kell forgatni aképsíkba. De vicc, forgassa csak be.Közben kezdett erõsen sötétedni. Aligfogtam hozzá a forgatáshoz, leállított.

A katedrán hevertek a remekmûveim.Nézegeti Staszi, aztán megszólal: – TiszteltLengyel úr! Maga kitûnõen érti az ábrázo-ló geometriát. De egy mérnök ilyen rajzo-kat nem adhat ki a kezébõl. Tudja mit?Egyezzünk ki. Legszívesebben újra rajzol-tatnám ezt az egész csomagot. De énmegadom elméletbõl a jeles helyett a jót,a gyakorlatára meg a kegyelem elégsé-gest. Kiegyeztünk. Tanú rá az indexem.

Ábris tantermi szomszédom T.I. ne-hezen boldogult a feladataival. Stasziszeretett a gyakorlatokon körbejárni arajzteremben, és figyelni a balekságmunkáját. Így jutott el hozzánk is. Meg-áll a szomszédom mellett. Nézegeti ésközben csóválja a fejét. Aztán odahúzegy széket, és magyarázni kezd a szom-szédomnak. Közben szipog és kérdez-geti: – Képzeli, tisztelt úr, képzeli? –Igen, igen – jött a válasz. – No akkor csi-nálja, – bíztatja Staszi, de nem mozdulmellõle. De a szegény fiú sehogyansem boldogul.

– Tisztelt úr, milyen vallású? – jön aváratlan kérdés.

– Evangélikus vagyok – hangzik ameglepett válasz.

– Tudja mit? – így Staszi, – menjen elpapnak. Továbbra is itt tanulhat Sop-ronban, és nem kell az ábrázoló geo-metriával kínlódnia.

A legközelebbi gyakorlaton Staszi is-mét kiköt az asztalunknál. Odatelepszika barátunk mellé és lelkesen, fáradha-tatlanul magyaráz. Próbálja rávezetni abarátunkat a megoldásra, de sikertele-nül. Ekkor jön az újabb jó tanács:

– Tudja mit, tisztelt úr? Maga mégpapnak sem való, menjen el jogásznak.

Aztán többet nem jött az asztalunk-hoz. Barátunkhoz. Barátunk évek múl-tán mégis erdõmérnöki diplomát szer-zett. Ha igaz, még most is dolgoziknyugdíjasként, és szorgalmasan eljár atalálkozóinkra.

Staszi egyik kedvence volt, talán aneve miatt is – Purcelean barátunk. Ér-tette az ábrist Purcsi, de a rajzkészségemég tán az enyémnél is gyatrább volt.

Áll Staszi a Purcsi asztalánál és nézi amûvét. Aztán megszólal. – Porcelán úr,Porcelán ú! Mit mondtam én? A segéd-vonalakat hajszálvékonyan kell kihúz-ni. Nézze ezt! Amit maga rajzol, az méga p…szõrének is vastag.

Aztán kényelmesen odébb sétált.Nagyszerû tanár és nagyszerû ember

volt: türelmes, igazságszeretõ, de a köve-telményekbõl semmi áron nem engedett.

A háború alatt történt. Egyik listásbarátunk a frontról jött haza. Szabadsá-ga alatt eljött Sopronba, hogy letegyennéhány vizsgát. Beállított Staszihoz istalpig katonaruhában, derékszíjjal, ol-dalfegyverrel, pisztolytáskával. Staszimosolyogva nézegette, aztán odaszólt:

– Tisztelt úr! Én nagyra becsülömönt, hogy fegyverrel védi hazánkat. Dearra kérem, a vizsga idejére hagyja kinta derékszíját a fegyverekkel. Engemezekkel nem lehet meggyõzni, csak atudással.

Az utóbbival nem sikerült ez bará-tunknak. Az esetnek szem- és fültanújavoltam.

Évek múltán mesélte el egyik kollé-gánk, aki már a háború után iratkozott:

Volt egy nagyon könyöklõ, törtetõévfolyamtársunk, aki már kommunistapárttagként iratkozott be a fõiskolára.Feltûnõen viselte jelvényét, s természe-tesen azzal járt vizsgázni is. Staszihoz isígy állított be. Kapta az elsõ kérdést.Passz. A másodikat, az sem ment. Ezekután tudomására hozta Staszi:

– Mit képzel maga kis taknyos kom-munista? Azt hitte, ha kitûzött jelvénnyeljön hozzám vizsgázni, megijedek magá-tól és átengedem? Vegye tudomásul,amíg meg nem tanulja az ábrázoló geo-metriát, és én a tanszéken vagyok, maga

nem fog levizsgáz-ni.

Az illetõ meg-fogadta a taná-csot, megtanultaaz anyagot. Leg-közelebb jelvény nél-kül jelent meg a vizsgán, és simán le-ment. Staszi csak annyit mondott:

– Na látja, ezt elõbb is megtehettevolna.

Szerettem õt a gerincességéért, denem kevésbé a kitûnõ humoráért. Ami-kor végeztem, nem mulasztottam el fel-keresni, hogy elbúcsúzzam tõle.

Sébor János professzorSébor Jánost mindnyájan amolyan

sótlan, unalmas embernek tartottuk.Monoton hangon darálta az elõadásait,végezte a végtelen levezetéseket, úgytûnt, nem is látja a hallgatókat.

Kora tavasszal elkezdõdtek a külsõgyakorlatok a botanikus kertben. A csí-põs hidegben meglepõdve tapasztal-tuk, hogy ott sétál közöttünk és figyeli amunkánkat.

A hosszmérést gyakoroltuk. Csípte ahideg az ujjunkat, fáztunk. A jéghidegacélszalag gyûrûjét az ujjamra húztam,a társam meg tekerte lefelé a szalagot.Aztán elakadt a szalag. A társam el-kezdte rángatni, nekem belenyilallt azujjamba a fájdalom, majd leszakadt arángatástól. Nem a legilledelmesebbhangnemben adtam kifejezést nemtet-szésemnek.

Egyszer csak érzem, valaki a vállam-ra teszi a kezét. Hátrafordultam, látomSébor áll mellettem. Megdöbbentem.Kérdi tõlem, hogy hívnak. Mondom anevemet. Erre az õ sajátos, kissé szag-gatott beszédmodorában finomankioktatott: Lengyel úr, egy úriemberúri mivoltával az ilyen beszédmodornem egyeztethetõ össze. Sarkon for-dult és odébbállt. Én meg még másod-percekig földbegyökerezett lábakkalbámultam utána.

A gyakorlatok során aztán fokozato-san összeismerkedtünk, és már egészmás szemmel néztünk rá. A nagygya-korlaton is állandóan köztünk járt. So-kunkat már név szerint ismert. Volt en-nek jó, de volt hátrányos oldala is.

Az ötödik félév végén elkövetke-zett a fotogrammetria vizsga. Én agyakorlatokkal elég gyorsan végez-tem. A gyakorlatok kezdetén mindig

Visszaemlékezés a soproni diákévekre II.


jelen voltam ugyan, de a pecsételésután többször leléptem. Egyik ilyenalkalommal a Várkerületen összetalál-koztam Séborral. Nem tulajdonítottama dolognak különösebb jelentõséget.Hanem a vizsgám azzal kezdõdött,hogy a fejemre olvasta: Lengyel úr,önt nem érdekli a fotogrammetria. Agyakorlat idején a Várkerületen sétál.Két negyedéves vadpatakos vizsgázóbarátunk nem tudta elrejteni kaján vi-gyorát. Hiába bizonygattam, hogyigenis érdekel. Elképedtem, hogy em-lékezett a találkozásunkra. Zavarom-ban egyik lábamról a másikra álltam.Alig értettem miket kérdez. Amit tud-tam, azt is elfelejtettem. A vizsga ki-menetele nem volt kétséges. Egy hétmúlva az uv.-n megjegyzés nélkülmegkaptam a jót.

A felsõgeodézia elõadások a tanrendszerint a déli órákban voltak. A végte-lenbe nyúló levezetéseket gyakran méga kicsengetés után sem tudta Sébor be-fejezni. A mindig éhes banda már aligvárta, hogy enni mehessen. Egyil ilyenalkalommal, mikor a szokottnál is to-vább húzódott el a túlóra, elkezdtekmocorogni, aztán csoszogni a hallgatóurak. Sébor félbeszakította a levezetést,felénk fordult és a következõ épületesszózatot intézte hozzánk:

– Az urak urak, én is úr vagyok. Elvá-rom az uraktól, hogy úriember módjáraviselkedjenek velem szemben. – Ésfolytatta a levezetést.

Ám a szépszó nem hatott. Továbbfolytatódott a csoszogás. Erre Sébor dü-hösen lecsapta a krétát, és ránk ripako-dott: – Az urak nem urak, az urak tak-nyos kölykök.

Összecsapta a jegyzeteit és dühösenelvonult.

* * *

Sébor János igazi arcát azonban afront alatt ismertük meg.

1944 õszén, nyilas hatalomátvételután prodékáni minõségben intézte afõiskola ügyeit. Volt bátorsága össze-gyûjteni a kiküldött SAS behívókat min-denkitõl, akinek érvényes katonai ha-lasztása volt és visszaküldte vala-mennyit a hadkiegészítõ parancsnok-ságnak.

Nem engedett be az egyetem terüle-tére egyetlen nyilas pártszolgálatost,gestapóst vagy SS katonát sem, mond-ván, hogy az egyetemi autonómia értel-mében a falakon belül történtekértegyedül õ a felelõs. Így a front közeled-tével hallgatólagosan tudomásul vette,hogy a frontról szökött volt fõiskolásoka falak között találjanak menedéket.Ezekért a tetteiért akkor könnyen fõ-vesztés járt volna.

De az egyetem vagyonát is saját éle-te kockáztatásával védte. Valika néni el-beszélése alapján, a géppisztolyos né-met katonáknak harsogó hangonmondta: – Uraim, csak a testemen ke-resztül, ha már én nem élek, akkor ürít-hetik ki az egyetem berendezését.

A gyors menekülésük következté-ben – a komoly ellenállás alapján –megmenekült az egyetem mûszerpark-ja, felszerelése. Ezt sem szabad elfelej-tenünk.

Azután ránkzúdult a vörös hadseregkeleti hordája. Míg az elõbbiek tisztelet-ben tartották az egyetemi autonómiát,ez a csürhe csak röhögött rajta. Mi va-gyunk a gyõztesek jelszóval nekiláttaktörni, zúzni, senkire és semmire nemvoltak tekintettel. Ketten voltak, akikmegpróbáltak szembeszállni velük: Sé-bor János és Kresadló József. Mivel ahallgatók közül én értettem leginkábbaz orosz szót, én lettem a tolmácsuk.

Próbáltuk menteni, ami menthetõ. Éjtnappallá téve folyt az alkudozás, míg si-került annyit elérni, hogy néhány épü-letet nem vesznek igénybe. Azokatõriztetni fogjuk. Oda be lehet hordanisebtiben, ami a legszükségesebb, hogyaz egyetem mûködhessen.

Az õrség parancsnoka egy hatalmastermetû, jóindulatú kapitány volt. Sike-rült vele jó viszonyt kialakítani. Nem ígyaz emberei. Õk voltak a legnagyobbzsiványok. Mikor rajtakaptuk õket,hogy a pinceablakon bemászva a déká-ni hivatal alagsorában lévõ élelmiszerkészletet dézsmálják, név szerint jelen-tettem a parancsnoknak a tetteseket. Õ,amolyan orosz módra, sorbaállította atetteseket, és kemény pofonok meg fe-nékberúgások osztogatásával jutalmaz-ta a fosztogatókat. Ám ezzel vége is letta tolmácskodásomnak. A kárvallottakmegfenyegettek, hogy agyonvernek.Miután megtanácskoztam a parancs-nokkal a történteket, azt tanácsolta,hogy egy darabig ne mutatkozzam akörnyéken, mert ezek a vadállatok ké-pesek beváltani az ígéretüket, és õ semtud megvédeni engem. Elmondtam atörténteket Sébornak. Nagyon sajnálta,ami megesett. Ekkor vette át GundaMiska a tolmácskodást, aki a szlováknyelvismerete alapján hamar beletanultaz oroszba.

Sébor János az emberi nagyságáért alegnagyobb elismerésre méltó. Amígélek, csak csodálattal és a legnagyobbtisztelettel tudok rá gondolni. Mikor bú-csúztam tõle a diplomaosztás után,meghatódva vettem tudomásul, hogy –mint újdonsült kollégát – letegezett.

Dr. Sztraka János

Július–augusztus

Egy szalmakalap a Nap fején vadítóDe nem nagy hülyeség ahogyan a hõségRepedten száraz és porosan vakító

Míg kicsit elvontan remeg a láthatárAz nem nagy hülyeség ahogyan a hõségA láthatár szélén reszketõ táncot jár

Vibráló szemeim égeti a melegLassan meghülyülök hát ilyen a hõségA Nap meg kalapban kinevet odafent..

Feket István

Kimutatás a József nádor Mûegyetem erdészeti osztályának tanárairól

Hirdessen az Erdésze-ti Lapokban!


Az elsõ erdõõri szakiskola avatása1883. október 10-én délelõtt ünnepé-lyes keretek között nyitották meg az or-szág elsõ erdõõri szakiskoláját. Az ün-nepségrõl a korabeli szegedi napilapokszámoltak be. Az Erdészeti Lapok 1883.októberi számában Horváth Sándoregyesületi titkár az elsõ oldalon, ünne-pélyesen jelentette be a nagy hírt, hogySzeged-Ásotthalmon megnyílt az elsõerdõõri szakiskola. Ezzel az OrszágosErdészeti Egyesület több évtizedes álmateljesült, hiszen a kezdetektõl az egyikközponti kérdés volt a szakemberkép-zés hiányának problémája.

Az ünnepélyes alkalomra Szegedrevárták gróf Széchenyi Pált, a Földmíve-lés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisz-térium miniszterét. Végül helyette BedõAlbert miniszteri tanácsos, országos fõ-erdõmester vett részt a megnyitón, akimár pár nappal korábban Szegedre ér-kezett. Rajta kívül az ünnepségen résztvett Tisza Lajos szegedi királyi biztos,az OEE elnöke, Kállay Albert belügymi-niszteri osztálytanácsos, Pálfy Ferencszegedi polgármester, Rozinszky Bélakir. alerdõfelügyelõ, Szeged és Szabad-ka városok képviselõi, az Országos Er-dészeti Egyesület képviselõi és sokanmások. Az intézményt annak elsõ veze-tõje Révész Károly m. kir. fõerdész mel-lett Orbán János erdõõr, továbbá az el-sõ 11 tanuló képviselte.

Az iskola minden közlekedési vonal-tól távol, a szegedi tanyák legkevésbélakott, futóhomokos, nehezen megkö-zelíthetõ vidékén épült. A legközelebbiváros Szabadka 18 km-re, Szeged 36km-re volt az iskolától. A közlekedésnem volt egyszerû megfelelõ úthálózathiányában. A korabeli utazási program-ból kiderül, hogy a megnyitóra az Al-föld-Fiumei Vasút szegedi pályaudvará-ról (a mai rókusi pályaudvar) különvo-natot indítottak. A vonat reggel 8 órakorindult, a 110-es számú vasúti õrházhoz829-kor érkezett meg. Innen fogatokkalérkeztek az avatás helyszínére.

Az ünnepség 10 órakor vette kezde-tét. A megjelentek elõtt Bedõ Albert or-szágos fõerdõmester nyitotta meg az is-kolát az alábbi beszédével, amelyetHorváth Sándor írásából ismerünk:

„Földmivelési miniszter úr õ nagymél-tóságának megbízásából van szeren-csém e helyen a czélból megjelenni, hogy

az országban most felállított elsõ erdõõriszakiskola megnyitását teljesítsem.”

„Szerény, de azért örökre emlékeze-tessé váló ünnepélye ez a nehéz küzdel-mek közt fejlõdõ magyar földmivelésiélet körében most hajnalát élõ erdõgaz-daságunknak. És éppen, mert e napünnepélyességét szívem oly kiváló mér-tékben érzi át, legelsõ kötelességemnekismerem a hálás tisztelet áldását kíván-ni törvényhozásunkra, melynek böl-csessége az erdõtörvényt megalkotta, sennek alapján a földmivelési miniszté-riumnak az eszközöket ez intézet felál-lítására megadta. Miniszter úr õ nagy-méltósága köszönetét kell tolmácsol-nom a királyi biztos úrnak, Tisza Lajosõ nagyméltóságának, ki a kormányt ezintézet létesítése érdekében fáradhatat-lan buzgó odaadással, tanácsával ésmunkájával egyenlõ mértékben támo-gatta; ugyancsak miniszter úr köszöne-tét kell kifejeznem Szeged szab. kir. vá-ros törvényhatóságának azon nagylel-kû és hazafias bõ áldozatkészségéért,melyet az intézeti épületek költségeinekrészbeni viselése s az intézet számáraszükséges erdõ és földterületek birtokbaadása által, az erdészeti szakoktatásügyének hozott; nem különben Szegedés Szabadka sz. kir. városoknak az in-tézeti tanulók egy részének ingyen valóelláthatására tett alapítványaikért, va-lamint végül az országos erdészetiegyesületnek, az intézet szervezése kö-rül tett javaslataiért és szakértõ üdvöstanácsaiért.”

„A most megnyitandó intézetnek mi-nél üdvösebb fejlõdését óhajtva, azt aképviselõi által itt jelen lévõ erdészetibizottság becses figyelme kiváló tár-gyául kívánom ajánlani; s kérem, hogya maga részérõl is õrködjék annak ér-dekei és hivatásának betöltése körül.”

„Most Önhöz fordulok fõerdész úr,kit földmivelési miniszter úr õ nagymél-tóságának bizalma ez intézet ügyeinekközvetlen teljesítésével s az ahoz tartozóerdõgazdaság kezelésével ruházott fel.Szép és nemes feladat ez, melynek meg-oldását a bizalom egyfelõl az ön kezé-ben helyezte; de nem is kételkedem ab-ban, hogy ha ön az alföldi erdõgazda-ság viszonyait és szükségleteit, annaktermészetébe és alapfeltételeibe behatol-va kellõen megismeri, akkor az ön szak-értõ tapasztalata kétségtelenül megta-

lálja azon helyesirányt, melynek kö-vetésével megfelelend azon várakozás-nak, melyet a magas kormány és erdé-szeti szakunk ez intézet életéhez köt.Nem üvegházi növényt óhajtunk ez in-tézetben bírni, melynél a valódi értéketa reá fordított költségek aránytalanultúlhaladják, hanem a gyakorlati erdõ-gazdaság igényeinek kell ez intézetnekminden tekintetben megfelelni, a feles-leges költségektõl mentes, helyes, oksze-rû és jövedelmezõ kezelésre példát adóerdõgazdálkodásnak kell itt gyakorol-tatni.”

„Végül nektek ez intézet tanulóinakkötelességtekké teszem a szorgalmas ésbuzgó igyekezettel párosult tanulást, areátok bízott munkák feltétlenül pontosteljesítését, és minden lépésetek vagycselekedeteteknél a tántoríthatatlanigaz hûséget, mert ha ezeket ez intézet-ben megszoktátok s innen eltávozva is,akként viselitek magatokat, akkor atisztességes polgári megélhetés anyagieszközeit, mint a becsületes munka há-ladatos gyümölcsét és legjobb jutalmátfogjátok bírni.”

„Adja a Magyarok Istene, hogy azország ezen elsõ erdõõri szakiskolájá-ban, melyet ugyancsak az elsõ országosfõerdõmester nyit meg, a magyar erdé-szek évezredeken át és az idõk végtele-néig hirdessék az erdészet tanításait,adja Isten, hogy ez iskolának hazánk-ban még számos hasonló társa legyen,mert ha az ország minden erdejénél amivelési és használati munkák teljesíté-se körül oly erdõõrök fognak munkál-kodni, mint a minõket ez iskolában ne-velni kívánunk: akkor az esõtoszlatókopár homokterületek helyét áldástadóerdõk fogják elfoglalni, s a távol hegysé-gek megrontott erdei is viruló állapotbajövén, sem a Tisza, sem a Maros, sem aDuna, sem a Vág, sem az Ipoly, sem aHernád vizének medrei nem fognak olyrohamosan emelkedni, mint ez mosttörténik, és a vízvész okozta romjaibólmost szép jövõre kelõ Szeged szab. kir.városa is hazánk örömére örökre virá-gozni fog, s vele együtt ez erdõõri szak-iskola is, melyet ezennel megnyitottnaknyilvánítok.”

Bedõ lelkes éljenzéssel fogadott be-széde után Tisza Lajos, mint az Orszá-gos Erdészeti Egyesület elnöke köszön-

125 éves az erdészetiszakoktatás Ásotthalmon 11 22 55


te meg a kormány tevékenységét, mely-lyel az egyesület évtizedes kérését sike-rült megoldania. Végül Pálfy Ferencpolgármester tolmácsolta Szeged városháláját, hogy az elsõ erdõõri szakiskolaa város határában épülhetett meg.

A megnyitón ünnepélyes keretekközött került sor az iskola céljaira szük-séges 50 kat. hold illetményföldek, to-vábbá 651 kat.hold erdõterület átadásá-ra. Szeged városa nevében Pálffy Fe-renc polgármester a földterületeket át-

adta a királyi biztosnak „mindaddig,amíg ezen iskola fennáll, vagy ennekmegszûntével az iskola épületek más,de kimondottan erdészeti érdekeketszolgáló módon használtatnak”. TiszaLajos viszont a kormány által kiküldöttBedõ Albert fõerdõmesternek adta át aföldterületek tulajdonjogát. Mindkétünnepélyes aktusról jegyzõkönyvet vet-tek fel.

Az ünnepség után a megjelentekmegtekintették az intézetet, amely

„Mint elsõ az országban, ennek szerve-zete minden példánykép nélkül, önál-lólag és függetlenül volt fejleszthetõ, ésígy a kezdet nehézségeivel erõsebbenküzdött.” Az ünnepség végén a foga-tok a 114-es számú vasúti õrházhoz vit-ték a megjelenteket. Innen a különvo-nat 1122-kor indult visszafelé, és Sze-gedre déli 12-kor érkezett meg.

Andrési Pál(Bátyai Gitta és Horváth Sándor

írásaiból összeállítva)

Az Országos Erdészeti Egyesület Szom-bathelyi Helyi Csoportja 2008. május24-én „Családi Nap”-ot szervezett a JeliArborétumban azzal a nem titkolt céllal,hogy a civil társadalom megismerked-jen Egyesületünk mûködésével és bete-kintést nyerjenek szakmánkba is. En-nek elsõ lépéseként az egyesületi tagokcsaládtagjait láttuk vendégül egy isme-retterjesztéssel egybekötött rendezvénykeretében.

10 órakor Zsuppán Ernõ, a Szombat-helyi Helyi Csoport titkára fogadta,majd a 2006-ban elkészült Ambrózy-házba invitálta a vendégeket. Köszön-tötte a résztvevõket, bemutatta Egyesü-letünket, szólt az OEE történetérõl, te-vékenységérõl, programjairól.

Házigazdaként Sipos László fahasz-nálati mûszaki vezetõ a Vasvári Igazga-tóságról, majd a Jeli Arborétum létrejöt-térõl beszélt.

Gróf Ambrózy-Migazzi István egy té-len-nyáron zöldellõ kertet álmodott meg,amelyet malonyai (ma Szlovákia) birto-kán kezdett el megvalósítani. Az I. világ-háborút lezáró békeszerzõdés következ-tében elvesztett birtokáról a Vas megyeiTanára (ma Tanakajd) költözött. Álmamegvalósítására a Kám melletti Jeli-hálás-nak nevezett borókás nyíres, ligetes terü-letet találta a legalkalmasabbnak. 1922-ben kezdte meg kertépítõ munkáját. Me-diterrán vidékekrõl, távoli tájakról, föld-

részekrõl származó, valamint hazai örök-zöld fenyõkkel és cserjékkel létrehozta amai Jeli Arborétum alapjait. A II. világhá-ború után a terület állami erdészeti keze-lésébe került. A Szombathelyi ErdészetiZrt. jogelõdje vitte tovább a megkezdettmunkát, melynek eredményeként azAmbrózy által létrehozott 5 ha-os kertetmára 75 ha nagyságúvá, a kiszolgáló egy-ségekkel 100 ha-t meghaladó területûvéfejlesztették. A növénykert legfõbb látvá-nyossága április végétõl június elejéig arododendronok színpompás virágzása,amely tízezreket vonz az ország külön-bözõ vidékeirõl, sõt külföldrõl is.

A rövid ismertetõ után dr. MarkovicsTibor, a Kõszegi Tájvédelmi Körzet osz-tályvezetõje tartott érdekes, látványosképekkel illusztrált elõadást Vas megyevédett növényritkaságairól.

Az elõadást arborétumi séta követtea kert egyik legjobb ismerõje, NémethImre kerületvezetõ erdész szakmai ka-lauzolásával. Amíg a felnõttek a rodo-dendronok virágzásában gyönyörköd-tek, addig a gyerekeknek az arborétum-ban kialakított játszóterek nyújtottakönfeledt szórakozási lehetõséget.

A résztvevõk – a mindenkit kelle-mesen elfárasztó séta után – a vendég-látók által, helyben fõzött, ízletes vad-disznópörkölttel töltõdhettek fel. Ba-ráti beszélgetés és gróf Ambrózy-Mi-gazzi István emlékmúzeumának meg-tekintése zárta a szándékunk szerinthagyományteremtõ napot. Az érdek-lõdõk több mint 100 fõs létszáma isjelzi, hogy van igény az ilyen jellegûrendezvényekre.

Kép és szöveg: Horváth Gábor

„Családi Nap” a Jeli Arborétumban

Az Erdészeti Kommunikációs HálózatBilbaóban tartotta éves munkaértekez-letét. A találkozó résztvevõit a baszkkormány, a Bizkajai Erdészeti Szolgálatés az USSE (Dél-Európai Erdészek Szö-vetsége) látta vendégül. A tanácskozá-son, melyen Ingwald Gschwandtl, azausztriai FCN vezetõje elnökölt, 16 or-szág és 7 nemzetközi szervezet képvi-seletében 43 fõ vett részt.

A háromnapos tanácskozás napirend-jén az alábbi témakörök szerepeltek:kommunikációs lehetõségek a klímavál-tozás témában, a faanyag népszerûsíté-se, az európai erdõk hete 2008. évi ren-dezvényei, a miniszteri konferencia azeurópai erdõk védelmérõl kommuniká-ciója, valamint a legjobb kommunikáci-ós gyakorlati példák bemutatása is.

Az eszközök, tippek és technikákkommunikációs szakemberek részéreelnevezésû szekcióban többek között akommunikációs lehetõségekrõl, kihívá-sokról és stratégiákról esett szó.

A hozzájárulás az európai erdészeticselekvési tervhez munkacsoportban aBrüsszeli Bizottság magyar szakértõje,Szedlák Tamás és Ingwald Gschwandtlaz erdészeti kommunikáció stratégiaiaspektusairól adott elõ.

A találkozóról az elért fõbb eredmé-nyek és határozatok dokumentálására,beszámoló jelentés készült, mely eligazí-tást nyújt és tájékoztat a hálózat tevékeny-ségérõl, meghatározza azokat a legfonto-sabb feladatokat és prioritásokat, melyek-re a közeljövõben összpontosítani kell.

(ForestPress)

Az UN-ECE/FAO Erdészeti KommunikációsHálózat 16. találkozója

A 3. Erdõpedagógiai konferenciaLuxemburgban

2008. június 11-13-a között rendezték aluxemburgi Lultzhausenben a 3. Euró-pai Erdõpedagógiai Konferenciát

A magyar szakembereket Szabó La-jos, az Országos Erdészeti Egyesület Er-dészeti erdei iskolai szakosztály titkára,valamint Sarf György, a Vadex Zrt. peda-gógus munkatársa, a szakosztály tagjaképviselte. A konferencián Európa mint-egy 15 országából voltak résztvevõk.

Emlékezetes, hogy az elsõ nemzet-közi erdõpedagógiai konferencia szín-helye három évvel ezelõtt a soproni er-dei iskola volt. A kezdeményezés egyosztrák erdõpedagógus érdeme.

A plenáris ülések fõ témája az erdõ-pedagógia célja és jövõje volt.

A konferencián sor került közös faül-tetésre is: a résztvevõk a hazájukból vittfát helyezték földbe. A magyar küldött-ség tagjai egy kislevelû hársat ültettek el.

A német erdõtulajdonosok, a ter-mészetvédelem és a modern

technológia A többszörös védelmet élvezõ erdõk-ben a fakitermelési mûveletek megszer-vezése különleges feladat az erdõbirto-kosok és az erdészeti szakemberekszámára.

A német erdészeti és faipari ágazatszereplõi tudatában vannak, hogy mit je-lent az éghajlatváltozás elleni próbálko-zásokban a faanyag használata – szén-dioxid-megkötõ nyersanyagként és üzem-anyagforrásként –, de elkötelelezettség-gel viseltetnek az érzékeny erdei öko-szisztémák gondos hasznosítása iránt is.

Egyfelõl korlátozott mértekû az er-dei munkákra rendelkezésre álló mun-kaerõ (humán erdõforrás), ugyanakkorfoglalkoztatás egészségügyi szempon-tok (egészségre veszélyes és biztonságiokok) gátolják a kézi munka fokozottigénybevételének lehetõségét, másfelõla fogyatkozó számú erdõtulajdosok is-kolázottak és szakmailag jól képzettek.

Ezért az AGDW elnöke a géphaszná-lat fellendülését vetíti elõre a magáner-dõkben.

– Növelni kell a gépekkel elvégezhe-tõ munka arányát, ha több faanyagotakarunk mobilizálni a kis területen gaz-dálkodó, és igen kicsi magánerdõkben.Ez csak akkor valósítható meg sikeresen,ha a beszállítóknak, a szerzõdött vállal-kozóknak megbízható technológiával ésjól képzett szeményzettel van kapcsola-

tuk. Az állományokban mininimális kártokozó kiváló erdészeti munkának, a be-avatkozásoknak elõfeltételei vannak,melyek segítenek meggyõzni az erdõbir-tokosokat a fakitermelés fokozásáról –mondta a szakember.

Ennek további versenyserkentõ hatá-sa lesz. A modern erdészeti technológiafelhasználásával, minden évben 80 millióköbméter fát termelnek ki Németország-ban 11 millió hektáron. Ennek a mennyi-ségnek már több mint a felét teljesengépesített eljárással termelik ki. A leg-több erdõ védett termõhelyen nõ, példá-ul vízvédelmi zónában, természetvédel-mi vagy tájvédelmi területen. Sok a több-szörös védelmet élvezõ erdõ is. A fakiter-melési mûveletek megszervezése ezekena területeken különleges feladat az erdõ-birtokosok és az erdõben munkát vég-zõk számára. Mivel Németországban alegtöbb erdõ közösségi vagy magántulaj-donban van, ezért az erdei életközösségfajváltozatosságának megõrzése csakisaz erdõtulajdonosokkal való szorosegyüttmûködéssel lehet sikeres.

Prinz Salm következtetése szerint atermészet védelme és az erdõ használa-ta nem mond ellent egymásnak, hanemugyanazon érem két oldala.

Az Arbeitsgemeinschaft DeutscherWaldbesitzerverbände (német erdõbir-tokosok szövetsége) 2 millió német ma-gán és közösségi erdõtulajdonos érde-keit képviseli.

Megalakult a világ bioenergetikaiszövetsége

Május 27-29 között, ismét a svédorszá-gi Jönköping adott otthont a nemzet-közi bioenergetikai talákozónak.

A Világ Bioenergiája 2008 rendez-vény a know how világától a show howvilágáig elképzelés jegyében, nagysza-bású eseménysort (konferenciákat, te-repi kirándulásokat és kereskedelmibemutatókat) foglalt magába.

Az esemény célja a bioenergetikaitechnológiák és megoldások kereske-delmi, gazdasági megvalósításánaknépszerûsítése volt.

A világ bioenergiája találkozó meg-erõsítette, hogy ez a konferencia és vá-sár a világ legjelentõsebb találkozóhelyea jövõ energiatermelõinek. Maud Olofsson,svéd vállakozás- és energiaügyi minisz-ter arról beszélt, hogy a világ döntésho-zói és gyártói a svédországi Jönköping-ben történelmet írnak. Ennyire fontos abioenergetikai világtalálkozó.

A döntéshozók, köztük WaldemarPawlak, a lengyel gazdasági miniszterés miniszterelnök-helyettes, AlfonsoGonzalez Finat, az Európai Bizottságenergiaügyi fõtanácsadója, és Marcos S.Jank, a brazil etanoltermelõk többségé-nek képviselõje, mintegy 60 országotreprezentáltak. Világosan megmutatko-zott, hogy a bioenergia már egyre ke-vésbé csak klíma projekt, mindinkábba globális növekedés meghatározó je-lentõségû kérdésévé válik. A bioüzem-anyagok sokkal inkább a fókuszba ke-rültek, mint korábban, mert a bioüzem-anyagok területén – a részvevõk szerint– közel a nagy áttörés. A 200 kiállítóvállalat fele Svédországon kívülrõl ér-kezett, és a vásárt 5564 érdeklõdõ láto-gatta meg.

A bioenergetikai szervezet célja,hogy terjessze a bioenergia fenntartha-tó, gazdaságilag hatékony alkalmazá-sát. Az új világszervezet részt vesz majdminõsítõ rendszerek kidolgozásában,és segíti többek között a bioüzemanya-gok szabványosítását.

A cseh medve átjáró terve Jablunkov határvároska lakóinak ha-ragját kiváltotta a cseh környezetvédel-mi minisztérium bejelentése, melynekértelmében a Szlovákiába vezetõ autó-pályán a minisztérium medvéknekszánt felüljáró létesítéséhez különítettel fél milliárd koronát – olvasható a ra-dio.cz oldalon.

A szlovák medvék ugyanis, állítólagátjárnak a Cseh Köztársaságba, és seholsem tudnak átkelni az autópályán. Jab-lunkov városka lakói azt mondják, har-minc éve nem láttak medvét a vidéken,és õrültségnek tartják, hogy ilyen döb-benetes pénzeket költsenek a medvékszámára elkészítendõ híd felépítésé-hez, amikor olyan híd sincs, ahol azemberek át tudnának kelni az autópá-lyán. Érvelésük talán kicsinyességnektûnhetne, ha eltekintenénk attól a tény-tõl, hogy az elmúlt évben 14 személytütöttek el átkelés közben, hárman kö-zülük a helyszínen életüket vesztették.Mivel az önkormányzatnak hiányoznakaz anyagi eszközei egy felüljáró meg-építéséhez, és mivel a közelben nincse-nek medvék – talán Jablunkov város la-kói is használhatnák a medvék számárakészülõ átjárót, amikor senki sem látja.A medvéknek biztosan nem lenne kifo-gásuk ellene.

(ForestPress)


Híroldal • Híroldal • Híroldal • Híroldal


Az Országos Erdészeti Egyesület Kül-döttközgyûlését dr. Pethõ József elnökköszöntötte, megállapította, hogy 51 fõküldött jelent meg az ülésen és ezzel azülés határozatképes. A jegyzõkönyv ve-zetésére Mester Gézánét, hitelesítõknekKoczka Zoltánt és Pintér Csabát kértefel, amit a küldöttek egyhangúan meg-szavaztak. A Szavazatszedõ Bizottságelnökének dr. Marosi Györgyöt, tagjai-nak Sere Ferencet és Szõnyi Jánost kér-te fel, akiket a küldöttek szintén egy-hangúan szavaztak meg. A napirendipontok egyhangú megszavazása utánBogdán József, a Díj Bizottság elnöketerjesztette elõ a 2008. évi egyesületi ki-tüntetésekkel kapcsolatos döntéseketés tudnivalókat. dr. Marosi György aSzavazatszedõ Bizottság elnöke ismer-tette a szavazás menetét. Dr. Pethõ Jó-zsef elnök saját hatáskörében terjesztet-te elõ Rakonczay Zoltán erdõmérnökötTiszteletbeli Tagsági Díszoklevél kitün-tetésre életpályája és egyesületi tevé-kenységének ismertetésével. Mivel aKüldöttközgyûlésen már korteskedésrenincs mód, a szavazás következett.

A szavazatok összeszámlálása idejé-re a második napirendi pont, az Egye-sület 2007. évi közhasznúsági jelentésé-nek, pénzügyi tervének, pénzügyi be-fektetési beszámolójának jóváhagyása –mely dokumentumokat a küldöttek elõ-re írásban kézhez kaptak – került elõ-terjesztésre. Dr. Pethõ József elnök fel-vezetõjében tájékoztatta a Küldöttköz-gyûlést, hogy 5,6 millió Ft hiányt mutataz elmúlt évi mérleg. Ennek oka, hogyolyan programok is megvalósultak, me-lyek nem voltak tervezve 2007. évben.Ilyenek voltak Halász Aladár könyve aKárpátaljáról, az Erdõk a közjóért Szak-osztály 40 éves évfordulójának rendez-vénye és könyvkiadása, Kaán Károlyrendezvénysorozat és verseny, külföldimagyarokkal kapcsolat, kanadai utazás,boszniai út, Bedõ-szobor avatása Kál-nokon, Erdészeti Lapok kiemelt lap-számai. Kérte a küldötteket, hogy a2007. év vonatkozásában vegyék tudo-másul a veszteséget azzal, hogy 2008-

ban ilyen túllépés nem következhet be.Ennek egyik lehetõsége az Erdészeti La-pok közel 4 millió Ft-os postaköltségeegy részének megtakarítása, valamint atagdíjak és az Erdészeti Lapok ügyénekrendezése. Köszönte a pártoló tagok tá-mogatását és szeretne a pártoló tagok-kal egy szilárdabb bázist biztosítani.Külön köszönte kiemelt támogatónk-nak (Stihl Kft.) az együttmûködést. A tá-mogatók körének bõvítése is a jövõ évicél. Az elnök tájékoztatta a küldötteket,hogy az Egyesület székhelyével is prob-léma lesz a MTESZ-ben, ugyanakkor azErdészeti Információs Központban akönyvtárunk bérleti díjának rendezéseis jogos a Pilisi Parkerdõ Zrt. részérõl.

Átadta a szót Ormos Balázs fõtitkárnak,aki az írásban megküldött beszámolók-hoz szóbeli kiegészítést tett. Elmondta,hogy a 4225 fõnyi tagságból 1671 az er-désztechnikus végzettségû. A közeli Éverdésze 2008 versenyen való részvételrekérte a jelen lévõ érdekelteket. 2007. év-ben az Egyesület tagjai 271 helyi csoportés szakosztály-rendezvényt szerveztek,melyeken több mint 16 ezer fõ vett részt.A fõtitkár felhívta a figyelmet, hogy a pá-lyázati feltételek szigorodtak és a mûkö-dési költségre gyakorlatilag nem lehet for-rást szerezni. Át kell gondolni az Egyesü-let belsõ mûködését, mert nem lenne jóvisszalépni a rendezvények, a kiadványokterén. Beszámolt arról, hogy napi mun-kakapcsolat mûködik a MEGOSZ ésFAGOSZ szervezetekkel. Felhívta a figyel-met arra, hogy az erdészet kiemelt felada-ta az EU elvárása szerint a vidékfejlesztés,

melynek része a természetvédelem. Aján-lotta a természetjáró szervezetekkel valóegyüttmûködést, hiszen ezek a szerveze-tek érdek nélkül és kellõ kritikával vannakaz erdészek iránt. A 2008. évi tervekrõlszólva megalapozottnak tartotta azt.

Kolozsvári Ákos, az Ellenõrzõ Bizottságelnöke ismertette a bizottság elvárásait,mely szerint az Elnökség indokolja meg avagyonvesztést és a 2008. évi terv garan-ciákat tartalmazzon a folyamat megállítá-sára. Megállapította, hogy a vagyonvesz-tés nem volt jellemzõ a korábbiakban. To-vábbra is felhívja a figyelmet arra, hogy azNFA forrás bizonytalan és ezt a 2008. évitervezésnél figyelembe kell venni. Elvá-rás, hogy legyen különválasztva az állan-dó kiadás és a programok esetleges kiadá-sai a tervezés során. Az észrevételekkelegyütt a 2007. évi beszámolókat és a 2008.évi terveket elfogadásra javasolta, azzal,hogy a teljes garanciákat még nem látják.

Pintér Csaba küldött javasolta az ön-álló jogi személyiség bevezetését a pá-lyázati források megszerzése érdeké-ben. Zétényi Zoltán a szponzorációsmunka kiszélesítését javasolta, melyhezegy arculati ajánlatott alakított ki.

Dr. Pethõ József elnök szavazásra tet-te fel a 2007. évi beszámolókat és a2008. évi terveket.

1. 2008 (máj. 15.) sz. Küldöttköz-gyûlési határozat:

A Küldöttközgyûlés a 2007. éviközhasznúsági jelentés, a pénzügyiterv és a pénzügyi befektetés beszá-molóját külön-külön elfogadta ésmegszavazta.

(jelen van 51 fõ küldött; egyhan-gú 51 igen szavazat)


A Küldöttközgyûlés a 2008 éviprogramot, annak pénzügyi tervétés a befektetési tervet külön-különelfogadta és megszavazta.

(jelen van 51 fõ küldött; egyhan-gú 51 igen szavazat)

Folytatódott a kitüntetettekre történõszavazás, mely az alábbi eredményt hozta:


A Küldöttközgyûlés a következõ tag-társaknak adományoz kitüntetéseket.

Egyesületi hírekROVATVEZETÔ: ORMOS BALÁZS

Jegyzõkönyvaz Országos Erdészeti Egyesület Elnökségének 2008. május 15-én tartott

küldöttközgyûlésérõl

Budapest, MTESZ Budai Konferencia Központ, VII. 700. terem

Új belépõk

Zalaegerszegi HCs: Ther Andrásem., Pápai HCs: Bartakovics Imrénéegyéb középfok, Debreceni HCs:Pusztai Virág em., SzombathelyiHCs: Rákovits Zoltán egyéb közép-fok, Zsoldos Csaba egyéb középfok,Doncsecz Károly egyéb középfok,Egri HCs: Szajkó Sándor faiparimérnök, Gyõr Magánerdõ HCs:Simon Gábor et., Kóbor Géza et.


Tiszteletbeli Tagsági Díszoklevél Rakonczay Zoltán 44 szavazat

Bedõ Albert emlékéremBolla Sándor 34 szavazatCserép János 39 szavazatDr. Csóka György 33 szavazat

Kaán Károly emlékéremDr. Jereb Ottó 33 szavazatJózsa László 27 szavazatMiszlang Lajos 36 szavazat

Decrett József emlékéremJeszenszky András 26 szavazatKoncz Antal 32 szavazatMatyasovszky András33 szavazat

Elismerõ Oklevélvalamennyi szavazat

Dr. Almási János, Bagaméry Gás-

pár, Bagdi Károly, Bakó Márton, Ba-logh Ödön, Borovics János, CsányiKároly, Farkas Attila, Gál László, Gre-guss László Géza, dr. Madas Katalin,Markó Gyula, Mester József, MüllnerAntal, Vámos Károly, Vitman László,Zsibók András, Báder László

Az egyebek napirendi pontbanSchmotzer András alelnök felhívta a fi-gyelmet arra, hogy az egyesületi életetaktívabbá kell tenni a munkahelyi leter-heltség mellett is. Nagyobb aktivitást várel a tagságtól. Többszöri felkérés ellené-re hét HCS és három szakosztály nemküldött beszámolót. Folytatni kívánja atagsági okirat ünnepélyes átadását aHCS-nál. Felhívta a figyelmet az Év erdé-

sze versenyen való részvételre és az er-désztechnikusok nagyobb megbecsülé-sére. Koczka Zoltán bejelentette dr. Ba-rányi László Bedõ díjas erdõmérnök el-hunytát, akire a küldöttek egy perces né-ma fõhajtással emlékeztek.

Dr. Pethõ József elnök megköszöntea Küldöttközgyûlés munkáját és azülést bezárta.

kmf.Dr. Pethõ József

az ülés elnökeMester Gézáné

jegyzõkönyvvezetõKoczka Zoltán

Pintér Csaba hitelesítõ

Újabb tagokkal frissült a Pro Silva Hungaria elnökségeAz 1999-ben megalakult Pro Silva Hungaria közhasznú társadalmi szervezet ez év április 3-án tartotta meg éves köz-gyûlését, amely egyben tisztújító közgyûlés is volt.

A leköszönõ elnökség beszámolóit követõen Varga Béla leköszönõ elnök bejelentette, hogy 9 éves elnöki tevé-kenységét követõen a továbbiakban – a korával járó kockázatok csökkentése, valamint a generációváltással és a ve-zetési tevékenység szétterítésével járó elõnyök kihasználása érdekében – nem vállalja az elnöki feladatot.

A közgyûlésen a megjelent tagok Kondor Istvánt választották elnöknek a következõ 3 éves idõszakra. Varga Bélát a közgyûlés – az Alapszabály egyidejû módosításával – a Pro Silva Hungaria örökös tiszteletbeli elnö-

kévé választotta, és olyan jogosítványokkal ruházta fel, hogy a természeti folyamatokra alapozott erdõgazdálkodáshazai megalapozása és elterjesztése érdekében két évtizeden át végzett munkáját töretlenül folytathassa – továbbrais a PSH keretein belül.

A korábbi elnökség tagjai közül dr. Bartha Dénes, Bodor László, dr. Csóka György, Haraszti Gyula és Szentpé-teri Sándor egyéb elfoglaltságaik miatt nem tudják most vállalni az elnökségi tagokra háruló feladatokat, de tovább-ra is változatlan elkötelezettséggel és odaadással kívánnak részt venni a PSH tevékenységében. Az eddig végzett ál-dozatos munkájukat a tagság megköszönte.

A PSH új vezetõségének személyi összetétele (az aláhúzott, dûlt betûk az új tagokat jelzik):

Elnökég: Kondor István, elnök, MGSZH Eger,Varga Béla, örökös tiszteletbeli elnök,Horváth Iván, általános alelnök, MGSZH Zalaegerszeg, Sódor Márton, fõtitkár, KvVM, Standovár Tibor, Tudományos Tanács elnöke, ELTE, Györkös Károly, ügyvezetõ titkár, Bakonyerdõ Zrt.,Barton Zsolt, kincstárnok, Ipoly Erdõ Zrt.,további elnökségi tagok (feladatkörüket az Elnökség határozza meg): Bakó Csaba, Szombathelyi Erdészeti Zrt., Csépányi Péter, Pilisi Parkerdõ Zrt.,Dénes Károly, Szombathelyi Erdészeti Zrt., Frank Tamás, Északerdõ Zrt. Siffer Sándor, MGSZH, Veszprém,

Ellenõrzõ Bizottság elnöke: Gálhidy László, WWF, tagjai: Dobay Péter

Madas Katalin

Fegyelmi Bizottság elnöke: Bodor László, Gemenc Zrt., tagjai: Kovács József

Mihálffy Imre


Sopron, Kapuvár, Mátrafüred után ne-gyedik alkalommal Pusztavám térségé-ben rendezték meg a kétévenként sorrakerülõ Országos Erdészversenyt. Ahelyszínen Schmotzer András alelnöktájékoztatott arról, hogy 19 versenyzõjelentkezett, akiket 17 gazdaság és 2 ma-gánbirtokosság nevezett. Újdonság volt,hogy a házi selejtezõkön résztvevõk kö-zül a gyõztes versenyzõként, a második,harmadik helyezett megfigyelõként vettrészt a vetélkedõn. Így mintegy 50 sza-kembernek nyílott alkalma tapasztalat-szerzésre. Végül is szeretnénk, ha ez azesemény egyben az erdésztechnikusokbaráti találkozója lenne – mondta azalelnök. A megnyitón részt vett SzélesAttila vezérigazgató és Holdampf Gyu-la, a Vértesi Erdõ Zrt. igazgatótanácsá-nak tagja, Doros István, technikusi alel-nök, valamint kellemes meglepetéskénta megnyitón megjelent a soproni hajda-ni technikum három nagy öregje, FirbásOszkár, Jereb Ottó és Kondor Antal ta-nár urak. A verseny írásbeli feladattalkezdõdött, majd rügy-, hajtás-, vad-nyom-, kór- és kárképfelismeréssel foly-tatódott. A szellemi erõpróba után leve-zetésként következett a lövészet kispus-kával és koronglövéssel. A második napdélelõttjén terepi feladatokat kellettmegoldani, nevezetesen határazonosí-tást, gyérítésjelölést, állománybecslést,választékolást és a kihelyezett szarvas-,õz-, dámtrófeák távolság- és súlybecslé-sét. A kísérõk eközben tanulmányozhat-ták a Vértesi Erdõ Zrt. vágáshulladék-hasznosítását. De a figyelmes házigaz-dák bemutatták a nagyközönség számá-ra is egyre népszerûbb kirándulóhelyet,az Agostyáni Arborétumot.

Az összetett gyõztes a vándorkupát,valamint a további két helyezettelegyütt pénzjutalmat kap. A kategóri-agyõzteseket oklevél és könyvjutalomemlékezteti a versenyekre.

Szerencsés volt a verseny idõzítése abányász–kohász–erdésztalálkozót meg-elõzõ napokra, mert így az eddigiektõleltérõen népes erdészküldöttség képvi-

selte szakmánkat a Székesfehérváronrendezett találkozón. A nagysikerû ta-lálkozó meghívójában olvashattuk:

„Mára már hagyományaink közé tar-tozik, hogy együvé tartozásunk kifeje-zéseként közös ünnepléssel idõrõl idõ-re országos találkozót tartunk, amelyena szakmai kapcsolatok, barátságok erõ-sítése mellett cél a szakmáink eredmé-nyeinek széles körû megismertetése.”

A versenyszámok gyõztesei:Tõzsér András (Egererdõ Zrt.) – írásbeliKiss Szabolcs (Sefag Zrt.) – felismerésPál László (Taeg Zrt.) – határazonosításPintér Zoltán (Mecseki Erdészeti Zrt.) –gyérítésjelölésSom Árpád (Nyírerdõ Zrt.) – körlap-összeg-mérésSom Árpád (Nyírerdõ Zrt.) – vadtávol-ság, trófeasúlyPiri Norbert (Szombathelyi ErdészetiZrt.) – választék-számbavételPiri Norbert (Szombathelyi ErdészetiZrt.) – lövészet

Az összetett verseny gyõztesei:1. Pál László (Taeg Zrt.)2. Piri Norbert (Szombathelyi Erd. Zrt.)3. Kiss Szabolcs (Sefag Zrt.)

A 21 erdészeti társaság által felajánlottpénzösszegbõl az elsõ helyezett nettó300 000 Ft, a második helyezett nettó200 000 Ft, a harmadik helyezett nettó100 000 Ft pénzjutalomban részesült,melyet dr. Széles Attila vezérigazgatónyújtott át a támogatók nevében. Kö-szönjük!

Pápai Gábor, Ormos Balázs

Erdészverseny a Vértesben

Jobbról: Jámbor László, Pál László és élettársa, valamint Pethô József


Az Erdõfeltárási Szakosztály 2008.március 25-én Budapesten tartottaülését. Ezen az ülésen a résztvevõkelfogadták a 2007. évrõl szóló be-számolót, összeállították a 2008. évimunkatervet, megvitatták a 2008.évi kitüntetési javaslatot és elfogad-ták az OEE 2008. évi programját.

A ülés további részében dr. KosztkaMiklós ismertette azokat az elképzelé-seket, amelyekkel az EMVA (EurópaiMezõgazdasági Vidékfejlesztési Alap)pályázatok megalapozhatók és az elbí-rálásnál szempontként jelentkezhetnek.Tájékoztatása szerint a támogatás el-nyerésének elvi alapja az, hogy a támo-gatásban részesülõ út egy tudatosan ki-alakított hálózat része legyen, biztosí-tott legyen az elkészült út késõbbi fenn-tartása, a pályázott építési költség reálisértékek között mozogjon. A pályázattalelnyert költségek kifizetésének feltételepedig a terv szerint, megfelelõ minõ-ségben megépített út, amelyet függet-len szakértõnek (mûszaki ellenõrnek)kell bizonyítani. A Geomatikai, Erdõfel-tárási és Vízgazdálkodási Intézet (GE-VI) Erdõfeltárási Tanszéke megbízástkapott arra, hogy a feltáróhálózat terve-zésére, az erdészeti útépítések mûszakiellenõrzésére irányelveket, a költségve-tés ellenõrzésére módszert dolgozzonki. Az elkészült tanulmányokat dr.Kosztka Miklós, dr. Péterfalvi József ésdr. Markó Gergely ismertette.

A feltáróhálózatra vonatkozó elkép-zelés szerint az elbíráláskor az a pályá-zat indul elõnnyel, amelyben a megva-lósításra tervezett út része egy olyan fel-táróhálózatnak, amely a természetköze-li, többcélú, többtulajdonosú erdõgaz-dálkodás feltételeinek megfelelõen ki-alakított, valamint a vidékfejlesztésiszempontokat is figyelembe veszi. A tá-mogatott út ezzel egy összefüggõ szem-lélettel kialakított hálózat része lesz,amely a további fejlesztéseknek alapjaés nem gátja, csökkenti a feltáróhálózatkialakítása által okozott konfliktusokat,lehetõvé teszi a tulajdonviszonyoktól ésa mezõgazdasági ágazatok határaitólfüggetlen, komplex szemléletû hálózat-fejlesztést és útépítést. Ezzel megelõz-hetõk és elkerülhetõk az engedélyezésidõszakában kialakuló szakmai viták ar-ról, hogy az út megépítése szükséges-e,annak ott és akkor kell megépülni. Azújonnan kidolgozott „Erdészeti feltáró-hálózatok tervezési irányelvei” kézi-

könyv formájában foglalja össze azokataz alapelveket és eljárásokat, amelyek-kel a feltáróhálózat tervezõje érvelhet ahálózat kialakítása mellett és amelyekretámaszkodva korszerû módszerekkel ahálózatot megtervezheti, valamint a há-lózati variációkat elemezheti és össze-hasonlíthatja.

A költségvetések realitásának elbírá-lására olyan módszert kellett kidolgozni,amely lehetõvé teszi a teljes építési költ-ség ellenõrzését és annak tételes elem-zését is. Javaslatainkat a „Normatív költ-ségek az erdészeti útépítésben” címû ta-nulmányban foglaltuk össze. Számos el-készült erdészeti út árajánlatát elemezvearra a megállapítására jutottunk, hogy azerdészeti utak építési költségét befolyá-soló – bonyolult összefüggésrendszertalkotó – feltételek miatt nem lehetettmegállapítani sem jellemzõ építési költ-séget, sem tételekre lebontott egységára-kat. A beszerezhetõ adatokból azt semlehetett megállapítani, hogy az egység-árak milyen mûszaki tartalmat képvisel-tek, milyen építési minõség megvalósítá-sát tették lehetõvé. A rendelkezésre állótapasztalati adatok arra sem voltak ele-gendõk, hogy régiónként reális építésiköltségeket alakítsunk ki. A támogatá-sok szempontjából azt a költségvetéstkell reálisnak elfogadni, amely biztosítjaa terv megvalósítását a tervben elõírtmennyiségi és minõségi szempontok tel-jesítésével. A vizsgált utak árajánlataitösszevetve egy költségvetés-készítõ

program által készített költségvetés árai-val arra a megállapításra jutottunk, hogya mûtárgyak és a felépítményi szerkeze-tek költségei jól fedik egymást, jelentõ-sebb eltéréseket a földmunkák egység-áraiban tapasztaltunk. A vállalkozókezekben a tételekben tudtak árenged-ményt tenni, ami azonban nem biztos,hogy a terv szerinti megvalósuláshoz ve-zetett. Tapasztalatainkat és megállapítá-sainkat elemezve javaslatunk szerint apályázatokban szereplõ építési költsége-ket a tervezõ által elkészített tervezõiköltségvetéssel kell összevetni. A terve-zõi költségvetéseket egy elfogadott ésegységárait folyamatosan karbantartottköltségvetés-készítõ programmal kell el-készíteni, amelyet a beruházó és a terve-zõ közösen választ ki.

A támogatással megépített utaktól atámogató megköveteli, hogy azon a ter-vezett élettartam alatt a biztonságos ésgazdaságos közlekedés fenntartható, ésaz út állapotának megõrzése reális út-fenntartással biztosítható legyen. Ennekelõfeltétele, hogy az út megfelelõ építésiminõségben készüljön el. Az építési mi-nõség ellenõrzésére és elbírálására van-nak elõírások, amelyeknek egy része azerdészeti utak esetében túlzottak; de hi-ányoznak olyanok, amelyek az erdésze-ti útépítés sajátosságai miatt máshol nemszerepelnek. A vitás helyzetek elkerülé-se érdekében elkészült az „Erdészetiutak építésének mûszaki ellenõrzése” cí-mû kiadvány, amely rögzíti a minõsítésszempontjait és a minõség elbírálását.

A rendszeres és tudatos útfenntartástaz erdõgazdaságoknál meglévõ rövid

Szakosztályhírek

Ha Tinta könyvkiadó, biztosak lehetünk benne,hogy valami izgalmas, különleges kötetet tar-tunk a kezünkben. Mi, erdészek Bánó Lászlónagyszerû kezdeményezésére a Grétsy pro-fesszor által szerkesztett „A mi nyelvünk” címûkiadvány kiadójaként ismerhettük meg.

A „Retró szótár” egészen más, de mégis uni-kum a mai nemzedéknek, hiszen eligazítást adaz elmúlt fél évszázadban használt kifejezések-rõl, melyek a történelem süllyesztõjébe kerül-tek, olykor elõbukkanva történelmi regények-ben, korabeli témájú írásokban. Mindenesetre,ahogy mondani szokás, hézagpótló mû. Olyanszavakkal és jelentésükkel ismerkedhetünk,mint a klottgatya, orkánkabát, sörösló, társ-bérlet, tantusz és sorolhatnánk tovább.

A szerzõ áttekintõ szerkesztése segíti a könnyû eligazodást, éppúgy, mint akülön szómutató, a betûszavak, a mozaikszavak, a fogalomköri csoportosításokés rövidítések jegyzéke.

Ha valaki el akar merülni az úgynevezett szocialista korszak – most már va-lóban a történelem homályába veszõ – szóhasználatában, nincs más dolga, mintfelhívni a kiadót a (1)371-0501 telefonszámon.


és hosszú távú útfenntartási tervekkel,az ezekkel összhangban lévõ mûszakitervekkel valamint a pénzügyi elszámo-lásokkal lehet alátámasztani.

A tervezett intézkedések nyomán arésztvevõk ismét felvetették azt a kér-dést, hogy ki jogosult az erdészeti utakés a feltáróhálózatok tervezésére. dr.Kosztka Miklós tájékoztatta a résztvevõ-ket, hogy a tervezõi és szakértõi jogo-sultságokat a Magyar Mérnöki Kamara(MMK) bírálja el és adja meg. Erdõmér-nöki tervezõi jogosultsággal (ER-T jelû)végezhetõ tevékenységek: erdõfeltárás,erdészeti utak tervezése; erdészeti víz-gazdálkodási létesítmények tervezése;erdészeti térinformatika és erdei térké-pezés; erdészeti termõhelyfeltárás és tér-képezés; erdõk és zöldterületek tervezé-se, tájrendezés; szennyvízelhelyezéstszolgáló faültetvények tervezése. Az er-dõmérnöki szakértõi jogosultsággal (ER-SZ jelû) végezhetõ 17 tevékenység közülkiemelve a mûszaki jellegûeket: erdõfel-tárás és erdészeti útépítés; erdészeti víz-gazdálkodás; erdõingatlan-nyilvántartásés -rendezés; szennyvízelhelyezés fásí-tott területen; erdészeti környezetvédel-mi hatásvizsgálat és felülvizsgálat; eró-zió, defláció és biológiai terhelések elle-ni védelem. A tervezõi és szakértõi jogo-sultságok rögzítése egyben azt is jelenti,hogy ezekben a témákban a terveket ésa szavéleményeket csak jogosultsággalrendelkezõ szakember készítheti. A kü-lönféle hatósági eljárásokban ezt a ténytaz illetékes hatóságoknak ellenõriznikell, a jogosulatlan tervezõvel készítettmunkákat a hivatalos eljárásból ki kellzárni. A jogosultság kiadásának feltételea szakirányú végzettség (okl. erdõmér-nök), és a megfelelõ kredit értékû szak-tárgy teljesítése, valamint 5 év szakmaigyakorlat. A feltétel részleteit az MMKErdészeti és Agrár Tagozatának MinõsítõBizottsága dolgozza ki.

Az Erdõfeltárási Szakosztály tagjaiszorgalmazzák, hogy az átdolgozásalatt álló „erdõtörvényben” rögzítséktovábbra is az erdészeti képesítéssel vé-gezhetõ tevékenységek körét hasonló-an más szakterületek szabályozásához.Javasolja továbbá a Szakosztály, hogyaz erdõfeltárás és erdészeti útépítés ha-tósági eljárása szabályozásának kidol-gozásába vonja be a Geomatikai, Erdõ-feltárási és Vízgazdálkodási Intézet Er-dõfeltárási Tanszékének tagjait. Ez biz-tosítja, hogy a tervezõk részérõl felme-rülõ észrevételek és javaslatok is megje-lenjenek a szabályozásban.

Dr. Kosztka Miklós* * *

A HM Budapesti ErdõgazdaságZrt. helyi OEE-csoportja 2008. június18-án Uzsán tartotta a tervezett gyûlé-sét. A gyûlésen a 45 fõs csoport tagsá-gának mintegy 60%-a vett rész, vala-mint a meghívott vendégek jelenléteemelte a nap fényét: Schmotzer András,az OEE alelnöke, Kertész József régió-képviselõ, dr. Koltay András, az ERTIkutatója (mint elõadó) és dr. GaálGyörgy és Fábián Tamás erdõfelügye-lõk, valamint két tagjelölt.

Elsõként Keresztes György, a csoportelnöke köszöntötte az egybegyûlteketés átadta Lukács Sándor vezérigazgató– aki nem tudott a rendezvényen résztvenni – üdvözletét. A vendégek bemu-tatása és a program ismertetése után át-adta a szót Palatitz Ferencnek, aki be-számolt a küldöttgyûlésen elhangzot-takról és tájékozatta a tagságot, hogynyugdíjas munkatársunk, tagtársunk,Józsa László számára az Egyesület ve-zetése megítélte a Kaán Károly-díjat,amit kollégánk az idei vándorgyûlésenvehet át.

A következõ napirendi pont KoltayAndrás elõadása volt Változó környe-zet, változó erdõk? – Aktuális trendekés problémák a hazai erdõkben cím-mel. Az elõadó nagyon jó áttekintéstadott a hazai erdõk egészségi állapotá-nak változásairól, az utóbbi évekbenmegjelent új károsítókról, a várható fej-leményekrõl és az esetleg eredménnyelkecsegtetõ tennivalókról.

Az elõadás után Schmotzer Andrásköszöntötte a tagságot az Egyesület ve-zetése nevében és átadta a jelen lévõ ta-goknak az egyesületi tagságot igazoló –nagyon szép – okleveleket. A gyûlésenjelen volt a csoport legöregebb tagja,Szabó József kerületvezetõ is, aki 1952óta, tehát 56 éve tagja az Országos Er-dészeti Egyesületnek.

Ezt követõen – terven felül – KeresztesGyörgy számolt be az erdõgazdaság csa-patának szereplésérõl az Országos Er-dészversenyen. Az erdõgazdaság kétfõscsapatot állított ki, amelyben TapasztóNorbert kerületvezetõ versenyzett és Ke-resztes György, mint edzõ, menedzser,tudósító és szurkoló vett részt. Kollégánka versenyen az elõkelõ 13. helyet szerez-te meg, ami – tekintve a versenyzõ ta-pasztalatlanságát (a közönség elõtti sze-replést tekintve) és a felkészülésre valólehetõségek szûk körét – jó eredmény-nek számít. Említést érdemel, hogy Ta-pasztó Norbert a „határazonosítás” elne-vezésû versenyszám állományleíró ré-szében 100 %-ot teljesített, ami a gyakor-latban szerzett tapasztalatok tudatosulá-

sát, jó hasznosítását jelzi. A csoport elnö-ke a csoport nevében gratulált a verseny-zõnek és a csoport köszönetét fejezte kia hõsies helytállásért.

Gyors ebéd után a gyûlés résztvevõiaz Uzsai Erdészeti Igazgatóság vezetõ-jének, Csikos Imrének irányításával fel-kerekedtek. Elõször az erdészet sze-rény erdõmûvelési gépparkját szemlél-te meg a csoport, majd három helyszí-nen tekintette meg az erdészet kiválóerdõfelújítási eredményeit.

Elsõként Nádasi Mihály (képünkön)kerületében, a Nyirád 50 A erdõrészlet-ben mutatták be a helyi kollégák, hogymiként lehet a helyben nevelt KTT-cse-

metével kiváló eredményû mesterségeserdõfelújítást produkálni, majd a Nyirád51 B-ben mutattak meg egy KTT-makk-vetéssel végzett, 4 éves sikeres erdõfel-újítást. Ezt követõen a Lesenceistvánd25 A erdõrészletben nézhetett meg atársaság egy bontott cseres alatti, gyö-nyörû természetes újulatot. Végül Ta-pasztó Norbert mutatta be a Sümeg 78 Berdõrészletben a természetes újulat pót-lásaként végzett, sikeres, állomány alat-ti tölgymakk-vetéssel készült felújítását.Az erdészet sikeres erdõsítési munkáimindenütt a kerítés védelme mellett va-lósulhattak meg és a sikerek lehetõsé-gét az utóbbi két év kedvezõ idõjárásabiztosította.

A nap végén (a kölcsönös köszönet-nyilvánítások után) minden résztvevõeredményesnek és – miután a csoporttagjainak ritkán van lehetõsége egy-mással találkozni – nagyon kellemes-nek nyilvánították a résztvevõk. A kö-vetkezõ, hasonló gyûlést a csoport ezév októberére tervezi Lovasberénybe,ahol a központi téma a természetközelierdõgazdálkodás lesz.

Kép és szöveg: Keresztes György

Fáról, fából évrõl-évreSopron Megyei Jogú Város Önkormányzata a Nyugat-magyarországi Egyetem képzési és tudományos tapasztalatára építve és a sza-kma jeles képviselõinek támogatásával egy olyan új regionális szervezésû szakvásárt és rendezvénysorozatot kíván elindítani 2008.szeptember 11-13-a között, amely az erdészeti és faipari vállalkozások és szervezetek tudományos, innovációs eredményeinekbemutatását, valamint a selmeci hagyományok és baráti kapcsolatok ápolását szolgálja.

Az innoLignum SOPRON Erdészeti és Faipari Szakvásár és Rendezvénysorozatot a város megbízása alapján a Sopron Holding Vagy-onkezelõ Zrt. szervezi a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdõmérnöki és Faipari Mérnöki Karaival, a Pannon Fa- és BútoripariKlaszterrel, az Országos Erdészeti Egyesülettel, a Zala Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvánnyal, Sopron Megyei Jogú VárosKereskedelmi és Iparkamarával, valamint a Faipari Tudományos Alapítvánnyal kötött együttmûködési keretmegállapodás alapján.

A vásár és rendezvénysorozat céljai:

Sopron Megyei Jogú Város változatlanul otthont kíván biztosítani az erdészeti, faipari szakma képviselõinek. Innovatív, kreatív, magas mûszaki nívót bemutató technológiák, termékek bemutatásával kíván hozzájárulni a szakmaversenyképességének fokozásához.

A kedvezményes áron kínált kiállítói megjelenési lehetõséggel – MKB Aréna nagyterem nettó 7000 Ft/m2, kiállítási területsátor nettó 4000 Ft/m2, szabadtéri terület nettó 1000 Ft/m2 – az a szándék, hogy lehetõséget kínáljon cégmérettõl függetlenülaz erdészeti és faipari szakma bemutatkozására.

A szakkiállítás ingyenes belépési lehetõsége a szervezõk tapasztalata szerint nagyszámú vásárlátogatót vonz.

A vásár területén a rendezvények színvonalas lebonyolítására – egy külön erre a célra kialakított – konferencia centrum áll majd ren-delkezésre, melynek nyitó szakmai rendezvénye az Országos Erdészeti Egyesület, NYME EMK és FMK, ERTI és ERFARET általszervezett Innováció és tradíció az erdészet és faipar területén -200 éves az erdészeti felsõoktatás- Konferencia lesz. Aktualitásának megfelelõen a Megújuló Energetikai Klaszter és a Pannon Fa- és Bútor Klaszter Megújuló energia regionális kon-ferenciát szervez, valamint Pannon Novum Regionális Innovációs Ügynökség Innováció menedzsment a faiparban témában ren-dez szimpóziumot.

A Magyar Szabadalmi Hivatal a szakkiállítás ideje alatt Iparjogvédelmi tanácsadással áll a kiállítók és látogatók rendelkezésre.

További sokak számára érdekes rendezvények színesítik a programot: termékbemutatók, szoftverbemutatók, laboravatás stb.

A Magán Erdõtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége Sopronban, a vásár utolsó napján (szombaton) szervezi megnagyrendezvényét.

A szakmai programok mellett természetesen a kihagyhatatlan szakestély, évfolyam találkozók, bulik fogják a nosztalgiaérzéstfokozni.

Az Elõkészítõ Bizottság munkájának eredményeképpen a kiállítók és vásárlátogatók a rendezvénysorozat ideje alatt, a soproni ésSopron környéki szállodák, panziók és éttermek kedvezményeket nyújtanak szolgáltatásaikból.

Sopron városa felkínálja a rendezvényi megjelenések lehetõségét, vendégszeretetét!Használják ki termékeik, tevékenységük hatékony kommunikációjához, éljenek a szakmai programok nyújtotta

lehetõségekkel!

Találkozzanak barátaikkal a hagyományos, megszokott helyeken!

Jelentkezés és további információk:

www.innolignumsopron.hu

Szalay Dóra, 99/514-514,

e-mail: [email protected], Wischy Péter 30/9373-474,

e-mail: [email protected]

Documents

Erdészeti Lapok 143. évf. (2008.) 7-8. füzet (július ...erdeszetilapok.oszk.hu/01724/pdf/EL2008-07-08.pdf · Erdészeti Lapok CXLIII. évf. 7-8. szám (2008. július-augusztus)