Erdészeti Lapok 2002. 137 évf. 7-8. füzet · Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 7-8. szám (2002. július-augusztus) 185 Azok, akik jelentkeztek a Vándorgyûlésre és megkapták

ERDÉSZETI LAPOKAZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET LAPJA

ALAPÍTVA:1862-BEN

Fôszerkesztô:PÁPAI GÁBOR

2002.JÚLIUS-

AUGUSZTUSCXXXVII. évfolyam

Erdészeti LapokAz Országos Erdészeti Egyesület folyóirata

CXXXVII. évfolyam 7-8. szám(július-augusztus)

FôszerkesztôPÁPAI GÁBOR

A szerkesztôbizottság elnöke:DR. SZIKRA DEZSÔ

A Szerkesztôbizottság tagjai: dr. Bartha Dénes, dr.Bondor Antal, Dévai Péter, Gencsi Zoltán, dr. JárásiLôrinc, dr. Király Pál, Oláh Tibor, Pintér Ottó,Répászky Miklós, dr. Somogyi Zoltán, SzakácsLászló, Tóth Miklós.

Szerkesztôség: 1027 Budapest, Fô u. 68.Telefon/fax: 201-7737Mobil: 06-30-97-15-255

Kiadó:Országos Erdészeti Egyesület

1027 Budapest, Fô u. 68.

Felelôs kiadó:CSERÉP JÁNOS

Nyomdai munkák: INNOVA-PRINT, BudapestFelelôs vezetô: ifj. Komornik Ferenc

A kézirat lezárva: 2002. június 30.

ISSN: 1215-0398

Terjeszti az Országos Erdészeti Egyesület. Felvilágosítást alappal kapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásbavesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosak a szer-kesztô véleményével, azok tartalmáért mindenkor a szerzôfelel. A szerkesztôség fenntartja magának a szerkesztés jo-gát. Honoráriumot – megegyezéssel – csak felkért íráso-kért, a fotóért, illetve grafikai munkákért fizetünk.

Címképünk: A bajai térségrôl 1763-ban készült térkép.(Geszler Ödön tulajdona)

Tartalom

Vándorgyûlés 2002, Baja 185

Tisztújító közgyûlés 201

Résztvevôk névsora 212

Haraszthy László helyettes államtitkár 215

A magyar nagyvadgazdálkodásjövôképe 217

Dr. Kosztka Miklós: Az Erdészeti Utak TervezésiIrányelveirôl 220

AVENZOR termékismertetô 223

Az év fája 224

Botanikusok emléke erdei kilátóban 225

A diófa jódtartalmányak meghatározása és jelentôsége 227

Apatóczki István: Arborétumok és botanikus kertek... 230

Láng István: Néhány vízügyes–természetvédô gondolat 232

Könyvespolc 235

Egyesületi hírek 239

Famatuzsálemek és faóriások számbavételérôl B/3

OEE Titkárságtel.: 201-6293, Fax: 212-7518

e-mail: [email protected] cím:

www.quercus.emk.nyme.hu/oee

A lapotMagyarország legnagyobb médiafigyelôje, az

OBSERVER BUDAPEST MÉDIAFIGYELÔ KFT.1084 Budapest, Auróra u. 11.

Tel.: 303-4738

rendszeresen szemlézi

» OBSERVER «

Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 7-8. szám (2002. július-augusztus) 185

Azok, akik jelentkeztek a Vándorgyûlésre és megkapták a részletes programot, már érezhették, hogy profi ren-dezésre számíthatnak. A részletes ismertetôbôl mindenki eligazodhatott a legapróbb részletekben is. Már csakazon izgulhattunk, hogy a megelôzô hetek szokatlanul meleg napjai folytatódnak-e, vagy a távlati elôrejelzés sze-rint beköszönt a hét végére az esôs fordulat.

A jó idôt a vendég hozza, mondja a népi közmondás. Nos, aki részt vett a rendezvényen, mindenki magávalvitt egy-egy felhôpamacsot, így amikor a regisztrációkra sor került, kellemes, felhôs nyári meleg fogadta az er-dészeket.

Ízléses egyenruhában, kedves elôzékenységgel fogadták a résztvevôket. A vászonzsákokban, amelyet – prakti-kusan – hátizsákként is lehetett használni, mindent megtaláltunk, ami a két naphoz kellett. Prospektusok,Gemencrôl szóló könyvek (Bartucz Ferenc és Tóth Imre tollából. Mindketten alapos ismerôi a térségnek.), szú-nyogirtó – amelyre nemigen volt szükség – és a minden eshetôségre számító rendezôk tenyérnyi zacskóban al-kalmi esôköpenyrôl is gondoskodtak. Sok idô nem maradt, mert a gyors ebéd után máris elindultak a bemutató-helyekre az autóbuszok. Kivéve a bajai városnézésre jelentkezôket. Ôk szakavatott idegenvezetôvel nézhettékmeg e valóban hangulatos sajátos történelmével rendelkezô déli városunk nevezetességeit. Mint eddig, most isFényes Elek leírásából idézzük a térség nagyobb településeinek százötven évvel ezelôtti állapotát.

Fotó: Pétervcári Gábor

186 Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 7-8. szám (2002. július-augusztus)

Baja, szabadalmas város, Bács-Bodrog vmegyében, magas homokos térségen,Pesthez 21 mfd., az öreg Dunának Sokovicza ága mellett. Utczái szélesek, egye-nesek, de kôvel nincsenek kirakva. Van itt szép kath. templom, sz. Ferencz szer-zeti zárda, n. e. óhitü, és reform. szentegyházak, synagóga, kath. gymnasium,uradalmi kastély, só- és postahivatal, 7 vendégfogadó. Népessége 15,076 lélek,kik 2000 n. e. óhitût, 300 ref., 600 hébert kivéve, katholikusok, s nyelvre nézvemagyarok, szerbek és németek. A kézmüvesség és kereskedés virágzó. Legtöbbenvannak a csizmadiák, szücsök, bocskorosok, szürszabók. Nevezetes orszá-gosvásárait (24. apr., 22. jul., 21. sept. és 6. dec.) még a pesti és bécsi kereskedôkis meglátogatják, s ezek kivált sertésre és szarvasmarhára nézve felette hiresek.Kereskedik fôleg gabonával, azután baranyai borokkal, sárközi tüzifával,gyapjuval, bôrrel, s a komáromi talpkereskedôknek nagy fa-rakhelyeik vannakitt. Határa homokos, s 1200 ölével 12871 h., mellybôl 90 telek után urbériszántó 2772, rét 1388, jó legelô 1160, homokos legelô 2330 h., szôlôskertek2822, uradalmi föld 37, tölgyes erdô 1504, mocsár 98, utak 260 hold. Gazdál-kodásában legfôbb szerepet visz a szôlôtermesztés. A várost régibb idôkben aMaráthy, ez Mátyás alatt kihalván, a Czobor nemzetség birta. A törökökkiüzetése után a kamara foglalta el, majd gr. Grasalkovich vette cserében akulai uradalomért, s mostan is örökös földesura h. Grasalkovich özvegye, de aHorváth család zálogban birja. Ez uradalomhoz tartoznak: Baja,Báthmonostor, Bikity, Gara, Mélykut, Felsô-Szent-Iván, Tataháza, Vaskut hely-ségek; Mátéháza, Borota, Zside, Rém puszták, s Mateovich pusztának 7/13 része.

Szekszárd, magyar m. v. Tolna vmegyében, s egyszersmind fô városa Tolna vmegyének, 7920 kath., 10 ágostai, 1900 ref.,15 zsidó lak. kath. és ref. paroch. szentegyházakkal. Fekszik a boráról nevezetes szekszárdi hegy tövében, igen kellemesvidéken. Keleti róna határát a Sárviz barna vize nedvesiti. Fô ékessége: a hegyre épült diszes vmegyeház, melly hajdanvár formára körülkeritett kolostor és apát-lakás volt. Van itt fô nemzeti kath. oskola, selyemgombolitó-ház, jól elrendeltkórház, gyógyszertár, vendégfogadó, sok csinos épület, a vármegyeház alatt egy nagy tekervényes urasági pincze, posta-hivatal, rabdolgoztató-intézet. A lakosok szép szabadságokkal birnak; mert földjeiket még 1848 elôtt szabadon adhatták,vehették. Szôlôhegye roppant, s hires vörös bort terem; erdeje szép; országos és hetivásárokat tart.A szekszárdi kolostort és apátságot 1 Béla király alapitotta 1063-ik esztendôben, a szent Benedek szerzetesek számára; hogytestvére vérének kiontatását valamennyire jóvá tegye. Holt teste csak ugyan ide temettetett. 1777-ben Mária Therézia az apát-sághoz tartozó jószágokat és igy Szekszárdot is a magyar királyi tud. egyetemnek ajándékozá. F. u. a tudományi kincstár.

Tolna, magyar–német m. v. Tolna vgyében, a Duna jobb partján. Hajdan kôfallalkeritett királyi város volt; de a városnak nagyobb része most a Duna gyomrában he-ver, a minthogy vizapadáskor sok épület alapjai láthatók. – Szent István 1016-bantörvényeket hozott itt; 1463-ban és 1518-ban szinte ország gyülések tartattak; II. La-jos pedig beakarván várni a mohácsi ütközetre gyülendô egyenetlen magyar rende-ket, 11 napig pihent itt csekély hadával. Nevezetesebb épületei: az urasági régi for-mára épült kastély, a roppant kath. paroch. szentegyház, az eltöröltetett barátok mo-nostora, több tiszti lakok, vendégfogadók, s a postaház. Lakosainak száma 6147 r.kath., 30 n. e. óhitü, 27 ágostai, 3 reform. A magyar kisdedóvó egyesület itt állitottafel azon intezetét, mellyben a jövendô kisdedóvó tanitók képeztetnek ki, Földje termé-keny; rétje kevés; erdeje elég; Az urasági birkatenyésztés nagy fontosságu. Van továb-bá jövedelmes halászata, 20 dunamalma, kikötôje, révje, országos s heti vásárjai, és79 3/8 egész telke. F. u, b. Sina.


A Sárköz honfoglalás elôtti múltjáról nincs adatunk. A római uralom ha-nyatlása után többféle nép élhetett itt, amelyek aztán vagy elpusztultak,vagy maradékaik a mocsarakban meghúzódva átélték az új hódításokat.Egy idô után hódító és meghódított megbékélt egymással, a kisebbségekasszimilálódtak. A vidék az elsô oklevelekben is szerepel. A Tihanyi Alapí-tólevélben maga a megye Thelena (Tolna), illetve egyes helyek, mintFotudi (Fadd).

Az egykori sárközi falvakban lakóknak a mocsarakban megvolt a mene-külési lehetôségük, kiépített szálláshelyekkel. A török hódoltság idejénvagy a háborús idôkben a dúló és martalóc hadak elôl ide menekült a la-kosság. Javainak kimenekítésében okosan használta a fokrendszert is. Afokok, ezek a szabályozható csatornák, nemcsak arra szolgáltak, hogy a fe-lesleges vizeket levezessék a földekrôl, hanem meneküléskor az utak elvá-gását vagy elmocsarasítását is segítették. A hódoltságot azonban csak a la-kosság 40 százalékának sikerült túlélnie, s ma négy falu ôrzi a sárközi em-lékeket: Ôcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék.

Ebben a gazdag paraszti világban fejlôdött ki a mai sárközi ember, akimár közel sem hasonlít a hajdanira, ám hagyományait ma is ôrzi, ápolja.Ma is élnek kézmûves mesterek, a szövés, hímzés, tojásfestés, rojtkötés,gyöngyfûzés szakavatott értôi. Látványos a régi szokások szerint zajló sár-közi lakodalom, mely során megelevenednek a szerelem alakulásától a la-kodalom színpompás mulatságáig a népi szokások.

Bátaszék, német–magyar–rácz m.város, Tolna vmgyében, egy rónasá-gon a Sárviz mellett, 4602 kath., 329n. e. óhitü, 1 ref., 18 zsidó lak., kath.és óhitü paroch. szentegyházakkal.Derék urasági kastély. Határa 25,4187/8 holdra terjed, s különösen legelô-je tágas, de az árvizek járják. Erdejenagy; szántóföldjei igen terméke-nyek; szôlôhegye pedig a szekszárdi-hoz hasonló jó bort terem. Lakosaicsak tizedet adnak minden földjeik-bôl s azokat szabadon adhatják, ve-hetik, s élnek föld- és szôlômivelésbôl,marhatartásból, mesterségekbôl, s ha-lászatból, melly itt igen jövedelmes.Nevezetes még az itt gyakran találha-tó római régiségekrôl, s több földalat-ti épületek romjairól. F. u. Báta-széknek s a hozzá tartozó uradalom-nak, melly Báta, Decs, Pilis, Nyék, Al-só Nána, Várdomb helységekbôl, snehány pusztákból áll, a Bécsben lé-tezô theréziai lovag akadémia. Vansaját postahivatala.

A Sárköz

A Gemenci erdô kialakulása, múltja, jelenje, jövôjeA Duna-völgy Dunaföldvártól dél fe-lé elôbb szélesedik, Bogyiszlónál abelé torkolló Siónál a 32 km széles-séget is meghaladja, majd lassan új-ra leszûkül és legkeskenyebb a Bátaifoknál, ahol nem több 10 km-nél.

Ebben a völgyben, a Duna állandó-an változtatta kanyargós folyását. Eza középszakasz jellegû folyók sajátsá-ga, az állandóan szélesedô kanyarokvégül lefûzôdnek. Alacsony vízállás-nál a Duna alsószakasz jellegû, ami-kor már hordalékát szállítani nemtudja, hanem medrében lerakja, észátonyokat épít, szigeteket ölel körül,ágakra szakad. Utoljára emberi be-avatkozással egyenesedett ki a Duna.

A nagy árvizek idején a gátépíté-sek elôtt az egész Duna-völgy víz alákerült, tehát ártér volt.

Élôvízben vagy a gyorsan feltöltô-dô homokos parti vagy mederbelizátonyokon a bokorfûzek vetik meg elôször a lábukat, fölverôdik a malát. (A malát olyan kelés, melynek magja-it a víz hozza, sûrû fakelés.)

A Duna szabályozásának elsô nagy átvágásai 1820–1821 között kezdôdtek, s végül 1852-ben vágták át a bogyisz-lói kanyart. Az átvágások után kezdték meg a védgátak építését a jelenlegi nyomvonalon 1824–26-ban.

A terület 1977-tôl Tájvédelmi Körzet, 1996-tól a Duna-Dráva Nemzeti Park része.Az erdôkezelési eljárásoknál figyelembe kell venni a védett természeti területek hasznosítási korlátait (fafaj-

megválasztás, fakitermelés mértéke, idôbeni korlátok stb.). Ennek érdekében az rt. már korábban is lépésekettett:

– a tolnai csemetekertben létesített fehérfûzbôl egy gemenci klónkeverék gyûjteményt és ebbôl állítja elô a fûzgyökeres dugványokat,

– ugyancsak ott feketenyár klóngyûjtemény kialakítása van folyamatban.Jelentôs lépéseket tesz a Gemenc Rt. a természetszerû erdôgazdálkodás terén azzal az erdésztársadalomban

közismert céllal, hogy a Gemenci erdôt, mint Európa legnagyobb hullámtéri erdejét olyan állapotban tartsák,hogy utódaink emlékezetében a gondos elôdök emlékeként maradjanak fenn.


Ezt a tájegységet szeretném bemutatnirészben azoknak, akik nem ismerik, ésazoknak, akik ma is benne élnek ésdolgoznak, vagy csak a ma létezô kirán-dulóközpontig jutnak el, és beleszip-pantanak ez egyedülálló táj levegôjébeés hangulatába.

Én mint a táj szülötte, azért határoz-tam el, hogy tollat fogok és megíromszerény ismereteimet és az idôs, régi,már elhunyt emberektôl szerzett szájha-gyományokat, hogy az utókornak némiemléke maradjon egy valóságosan léte-zett világról.

Jómagam is itt éltem le egész élete-met, édesapám is majdnem az egészet,aki 1941. március 17-én így vallott az er-dôrôl:„...Gyönyörû vagy erdô mindennap

csodállak...Elnézem tavasszal a rügy fakadásátHallgatom nyáron zöld lomb sutto-

gásátÔsszel a hervadó levelet szemlélemTélen fehér hóval szép vagy erdô

nékem...”(Hódi Menyhért 1881–1953)

Már az én emlékezetemben is van-nak olyan dolgok, amelyek bennemlassan feledésbe merültek, az idô múlá-sával megkoptak. A régvolt eseményeka táj arculatával együtt a múlt ködébevesznek. A már jócskán ködbe veszetteseményeket és a tájat szeretném a rég-múlt ködén keresztül is némileg látha-tóvá tenni.

A ma itt élô és dolgozó fiatal kollégá-imnak írok és azoknak, akiket érdekelegy-egy, még felbukkanó régi helynév,

erdôség neve. A név még nem jelentsemmit, ha a régmúlt idôk történéseitnem ismerik. Ezeket az ismereteket sze-retném összegyûjtve az utódoknak át-adni, írás formájában élôvé tenni.

Ha a küzdelmes múltból csak egydarabkát ismerünk és mentünk meg, azugyanannyi jövôt jelent. Az elkövetke-zô, ismeretlen jövôt meg majd lejegyzi akor következô krónikása.

A régi GemencA régi Gemenc fogalmát három szorosanegymásba illeszkedô erdôtest alkotta:Felsôgemenc, Alsógemenc, Kisgemenc.

Felsôgemenc területét a vonalút, aSió és a Nagy-Duna határolta a Sió-to-roktól kb. 300 m-re levô erdészházzal.Területe a Sió menti lapos fûzesekbôl,az azon belüli, idôszakos vizes évek-ben, állandó vízállásból (Kismakkos,Nagymakkos), délre magas göröndökés lapok vonulatából áll egészen a vo-nalútig. A Nagy-Dunát követô magas-part alatt egy-két feltöltött észak-déliirányú zátony van, rajtuk füzesek, párnyárfaelegy kíséretében.

A Nagy-Duna partján, közvetlenül aDunára nézôen, keleti homlokzattal álla régi gemenci vadászkastély, elôtte aparton magasodó fehér kereszttel. A va-dászkastélytól délre 150 m-re állt a régialsógemenci erdészház. Ma csak a he-lye van meg, lebontották. Ugyanúgy,mint a Sió-toroktól nem messze levôfelsôgemenci erdészházat. A régialsógemenci erdészház tôszomszédsá-gában épült fel az új erdészház. Ezek arégi és új erdészházak annakidején a te-rep legmagasabb pontján, némi mester-séges töltésre épültek, ugyanúgy a va-dászkastély is, hogy a magas dunai ára-

dások idején védettek legyenek. Ezek arégi épületek az 1926-os, 1941-es, 1945-ös, 1956-os és 1965-ös árvizek kivételé-vel részben vagy egészben kiállták azidôk próbáját, ezek az árvizek tettekcsak némi kárt az épületekben.

Alsógemenc. Ennek az erdôtestnekterületén, tudtommal, állandó jellegûépület soha nem volt, a Forgó-tó men-tén is csak egy kis halászház (gunyhó)létezett. Ma már nincs meg, régen le-bontották, és nem is soká töltötte berendeltetését. Ezt a területet északon avonalút, nyugaton a kutyásnyiladék ésa Fásduna, délen a régi grébeci Duna-ág, keleten a Nagy-Duna határolja. Te-rülete elég szabdalt, változatos, hosszanfutó, magas göröndökkel és lapokkal, aForgó-tóval, a Forgó-fokkal, Sudár-fok-kal. Valaha mindkét fokon tölgyfahídállt, szolgálva a víz szabad járását és azerdei közlekedést. Alsógemenc Duna-partján, az erdészháztól nem messzema is megvan és üzemel a Duna-partinagy rakodó. E két összefüggô erdôtes-tet szeli ketté Keselyûstôl a Nagy-Dunáiga vonalút. Valaha, még az erdészeti te-vékenységem elején, közepén rajtatölgyfahidak álltak, szám szerint négy,elég tekintélyes nyílással, nagy vízát-eresztô képességgel. Erre azért voltszükség, hogy részint a vizek szabadonmozogjanak a lapok és a göröndök kö-zött, részint – mindkét Gemencet kör-körösen egy magaspart szegélyezi –,hogy a gyors áradással bezúduló vízebbe „a hatalmas teknôbe” gyorsabbankiegyenlítôdjék. Ugyanis Gemenc min-dig Felsôgemenc Nagy-Duna-parti részé-rôl kezd vizet kapni. A befelé áramlónagy szintkülönbségû víz a vonulatotmindig elmosással fenyegette. A terület-re jellemzô erdôképet a múltban ke-mény és lágy elegyes erdôk adták, ame-

Gemenc*

* Hódi Istvánnak 1997. évi erdészettörténetipályázaton I. díjban részesült mûvébôl.


lyek fafajmegoszlása nagyjából 50% ke-mény (tölgy, kôris, szil), 50% lágy (fe-hér és fekete nyár, fûz, egy-két jelenték-telen akáccsoport). E két Gemenc – anépi megnevezés szerint – alkottaegyüttesen Nagygemencet.

Kisgemenc. Ma is talán még az egyiklegvadregényesebb, legváltozatosabbártéri erdôtáj, amely magába foglalja arégi, lassan feltöltôdött grébeci Duna-ágat a feketeerdei magasgöröndig.Göröndök, lapok váltogatják egymástészakkeletrôl délnyugatra mutatva. Alegmélyebb ilyen hosszanti lapja a Suly-mos-tó, melyet az idén, 1990-ben, azthiszem nemcsak én, hanem mások iselôször láttak kiszáradva. Kisge-mencben van az egyik, a természet általalkotott öreg tölgyes. Sajnos, nem nagyterületû, de most már korára és ritka-ságszámba menô voltára tekintettel vé-dettséget kapott.

E terület régi tulajdonosa az államo-sítások elôtt a kalocsai érsekség volt, ki-

véve egy, a mai töltéstôl befelé esô kes-keny erdôsávot, mely régen királyi köz-alapítványi birtok volt.

A század nagy vizeiA mért adatok a bajai vízmérce adatai, aDuna 1479,4 folyamkilométerénél.

A bajai mérce 0 pontja 81,72 m-revan az Adria szintje felett.

Eddig a században mért legkisebb víz-állás Bajánál 1947. november 9-én 74 cm.

Az 1945-ig mért vízállásokhoz aszintkülönbség+199 cm a jelenlegihezviszonyítottan, tehát ez az érték hozzá-adandó.

Gemenc egész területét a 803 cm-esvíz teljesen elborítja. Ez alól csak egy-két kisebb, jelentéktelen területû, ma-gas görönd a kivétel. FeketeerdônAkós-görönd, Szomfova Ráccsárda-görönd, Buvat Sült-görönd. Ettôl délretudtommal az erdôben száraz területilyen vízmagasság esetén nincs, a mes-terséges vaddombok kivételével.

Gemenc régi fahídja és fokaiA régi fokok, lapok keresztül-kasul be-hálózták ezt az egész területet. Hogy azállandó vízjárás, vízmozgás ellenére isjárható legyen ez a hatalmas terület,ezeket a fokokat, lapokat hidakkal kel-lett átívelni. Ami különösebb gondotnem okozott, mert a híd anyaga, atölgyfa helyben volt. A hidakhoz való

anyagot a közelben termelték ki, és azácsok állványon nagy hasító fûrésszelvágták ki a pilléreket, gerendákat és apallókat. A vékonyabb méretûeket megkifaragták. Ezek a jó anyagból megépí-tett hidak bírták mind a vízjárást, mindaz akkori idôk követelményeinek meg-felelô terhelést. A régi fahidakból mégegy-kettô mutatóban ma is megvan. A

Zöldár 1926 tetôzés VII. 3. 676 cm+199 cm = 875 cma mostani mérce szerint

Jégvíz 1940 tetôzés III. 21. 694 cm+199 cm = 893 cma mostani mérce szerint

Jégvíz 1941 tetôzés III. 17. 608 cm+199 cm = 807 cma mostani mérce szerint

Jégvíz 1945 tetôzés II. 15–16. 958 cmJégvíz 1956 tetôzés III: 13. 1037 cmZöldár 1965 tetôzés VI. 19. 976 cm

mostani, nagyméretû jármûvek súlyátmár nem bírták, helyüket elfoglalták abeton átereszek. Ezek azonban a hidakszerepét nem mindenütt helyettesítikmegfelelôen, mert áteresztôképességüknéhol elégtelen. A régi fahidak jelentô-sebbjeirôl mégis megemlékeznék. Ilye-nek: Szilágyfoki-híd, Gemenc vonal-úton 4 fahíd, Forgófokon két híd, Su-dárfoki-híd, Ásásduna-híd, Zátonytavi-híd, Papfoki-híd, Lovasfoki-híd, Péter-híd, Lassi-tó foka hídja, Visszafolyó-híd,Kerülô Duna-híd, öreg Cserta-híd, Cí-merfoki-híd, Szôrtófoki-híd. Ezenkívülmég jó néhány kisebb hídszerû átereszis volt, jelentôségük csak nagyobb víz-állásnál volt. Ha már a hidakról szóesett, a fokokat is meg kell említenem.A jelentôsebb fokok: Szilágy-fok, For-gó-fok, Pap-fok, Pityók-fok, Zátonyta-va-fok, Gyepes-fok, Sudár-fok, Ásás-duna-fok, Ér-fok, Lovas-fok (Reitman-fok), Vajas-fok, Lassi-tó-fok, Visszafo-lyó, Korsós-fok, Sas-fok, Nyéki Holt-Duna-fok, Címer-fok, Szôrtó-fok, Kerü-lô Duna-híd és -fok.

Erdei lopások, kihágásokKülön szeretném felhívni a figyelmet azerdei lopások, kihágások joggyakorlatá-ra 1945-ig a volt királyi közalapítványierdôbirtokon. A korábbi szokásjogokalapján, de még az 1935. évi IV. tör-vénycikk életbelépése után is egy egy-szerû és hatásos forma mûködött ezen aterületen. Lényege a következô volt: akisebb és nem súlyos károkat okozó er-dei kártételt nem volt feltétlenül szüksé-ges hivatalos eljárásként, bírói joggya-korlat szerint kezelni, hanem, ha az el-követô hajlandóságot mutatott a kármegtérítésére, az erdésszel készpénzfi-zetés ellenében ki lehetett egyezni. Akárbecslésnél a valóságos kárérték voltaz irányadó, amely a minden kerület-ben meglévô erdei termékek árszabályaalapján volt kiszámítható. Kitermelt ter-mék esetében a termék ára + bírság,élôfa esetében annak kétszerese + bír-ság. Az okozott kár mértéke és okozójaneve bekerült a kihágási naplóba. Egyátvételi elismervény ellenében pedig azösszeget fizették be a gondnokságnak.Ezzel minden lehetséges visszaélés ki-zárható volt. A kár értékétôl, mértékétôlfüggôen az erdész 25–30%-os jutalom-ban részesedett. Én még azok közé tar-tozom, akik kaptak ilyen részesedést.

Ez az egyszerû és gyors eljárás igenjó és hatásos volt, mert a kisebb kárte-vôk (legeltetôk) inkább fizettek, mivelígy a járásbírósági megidézést és sze-mélyük elleni eljárást megúszták. Egy-


ben az erdész is érdekeltté volt téve agondjaira bízott tulajdon becsületesóvásában és megôrzésében. Az ilyenrabló-pandúr viszony bizonyos feszült-ségekkel és ütközésekkel járt, de akad-tak ez alól kivételek is.

Lakott az erdô közvetlen szomszéd-ságában egy igen rendes, becsületesgazda, a maga nemében született érte-lem. Kisgyerek korom óta jól ismert. Té-len és a mezôgazdasági holtszezonbanrészben kitûnô fuvaros, részben szerve-zô vállalkozó volt. Tavasz végén márigencsak takarmányszûke uralkodott. Amezôgazdaságban a sok állatot tartókkímélni akarták vetett takarmányukat,éppen gyengesége és fejletlensége mi-att. Az erdô közelsége óhatatlanul kínál-ta a tiltott legeltetés esetleges sikeressé-gét. Ez az eset néha fennállt az én jó ésbecsületes szomszédommal is. Ha meg-fogtam, szó nélkül, minden harag és in-gerültség nélkül fizetett. Már jó néhány-szor fizetett. Megint megfogtam tiloslegeltetésen. Barátságosan üdvözöltükegymást. Azt mondta, behajtja a háromtehenet, menjek vele. 50 m-re lakott azerdôtôl, otthon kifizette a bírságot. Ígytörtént. Mikor kifizette, azt mondta, töb-bet nem legeltet az erdôben, mert kiszá-molta, a bírságon 1 hold rétet tudott vol-na venni örökáron, és különben is szé-gyenkezni nem szeret. Mikor meghalt,halálhíre hallatán könnyezve búcsúztamtôle, az erdô szomszédjától.

Volt egy másik notórius legeltetô,éppen az ellenkezôje. Becsalta az erdô-be a teheneket, a kaput becsukta, hogyazok a mezôgazdaságba ki ne tudjanakmenni, kárt okozni, és hazament. Ter-mészetesen kileste az alkalmas idôt ésmódot – rendszerint vasár- vagy ünnep-napokon. Tudta, hogy a teheneket el-hajtani 3 km-re, az erdészházhoz nemlakodalmi menet. Ha ott találtam az ál-latokat, s ezt megneszelte, nem mentértük, gondolva, majd csak megunomaz ôrzésüket. Ami igaz is volt. Egyéb-ként, ha tetten értem, alkudozott, sza-badkozott. Láttam és tudtam, hogyegyéb munka mellett ez az idôtöltés éshuzakodás meddô és felesleges. Ezt azügyet másképpen kell elintézni. Szerez-tem egy marhaláncot, odaadtam a gya-kornoknak, hogyha bent éri, mutassameg neki. Mondja meg, bírság és vitanincs. Ha ôrizetlenül bent érjük ateheneit, egyet sós kenyérrel megfo-gunk, a láncánál fogva elvezetjük 5–6km-re az erdô egy elhagyatott zugába,és egy fához kötjük. Eldöntheti, mi leszjobb: egy hétig tehenet keresni vagy ab-bahagyni a legel-tetést. A gyakornokom

hétpróbás fickó volt. (Ezzel még szeré-nyen jellemeztem.) Így gazdánk tudtaés felmérte, hogy ez nem üres ijesztge-tés. Az eredmény az lett, hogy többet azerdôben nem legeltetett.

Gemenc öreg fáiHa már a múltba nézünk, e témához tar-tozik a ránk maradt öreg fák bemutatása.

Északról délre haladunk. A gemen-ci dunai rakodón lévô öreg tölgyekvalószínûen a rakodó kialakulásávalegyidôsek. Máig való megmaradásu-kat egy nekem adott szóbeli utasításelodázásának köszönhetik. Az 1960-as években felvetôdött rakodóépítéskapcsán ki kellett volna ôket termel-tetnem, de nem hajtottam végre. Havalóban útban lesznek, akkor is ki tu-dom vágatni. Az átépítés elmaradt, azöreg tölgyek megmaradtak, szeren-csére.

A péterhidi öreg tölgy a gemenci ártérnagyméretû tölgyfája. Átmérôje mellma-gasságban 173 cm, kerülete 541 cm. Egyvihar a koronáját az 1930-as években tel-jesen letépte, azóta részben regeneráló-dott. Egy valamikori faraktár sarkán áll.

A decsi nagy Holt-Duna-menti öregvénic szil a volt vadôrlakás dombjának

szomszédságában áll, ma is egészséges.Mellmagassági átmérôje 123 cm, kör-mérete 386 cm.

A Gyöngyösoldali öreg tölgy. Mell-magassági átmérôje 123 cm, körmérete386 cm.

A szuloki Címer-foki két öreg tölgytalán az ártér legöregebb és legnagyobbfája. Méreteik hatalmasak, az egyik kör-mérete 630 cm, átmérôje 200 cm, a má-sik körmérete 615 cm, átmérôje 196 cm,életkoruk több száz évre tehetô. Mére-tük hasonló a péterhidi tölgyhöz, de an-nál – szerintem – öregebbek. Az egyiktörzsében egy jókora odú van. Ha azutókor megkíméli ezeket az öreg fákat,még egy-két századig békésen vigyáz-zák a gemenci tájat.

Szavak magyarázata:Görönd: – magas, általában vízmen-

tes területKobolya: – lefolyástalan, mély területZátony: – idôszakos vízmederFok: – keskeny, mély természetes

vagy ásott árokVajda: – cigányok választott vezetôjeKaparás: – munkavezetô, munka-

szervezôZuhogó: – gátszakadás helye


A 2002. évi Vándorgyûlés rendezôje, aGemenci Erdô- és Vadgazdaság Rt. aKözép- és Alsó-Duna ártéren, a Duna-Tisza közi homokháton és a Baranya-Somogy-Tolna hegyháton, összesen 37316 hektáron gazdálkodik. A vadászte-rület 72 ezer hektár.

Az rt. területének 51%-a Bács-Kis-kun, 38%-a Tolna, 11%-a Baranya me-gyében fekszik. Az erdôtervezett terüle-tek 47%-a elsôdlegesen védelmi rendel-tetésû. Itt található Európa egyik legér-tékesebb vizes élôhelye.

A faállománnyal borított terület (33 163hektár) fafaj csoportonkénti megoszlá-sa %-ban:

Hagyományos értelemben vett erdô-gazdálkodó tevékenysége mellett (cse-metetermelés, erdôfelújítás, fakiterme-lés, vadgazdálkodás) a részvénytársa-ság a térség természetvédelmi feladata-iban, turisztikai, kulturális életében ak-tív szerepet vállal.

A Gemenc Rt. cégfilozófiája,hogy a gemenci ártéri táj jellegzetesarculatát, különleges ökoszisztémá-ját, erdôtársulásait és védett nö-vény- és állatfajait fenntartsa ésmegôrizze a következô generációkszámára úgy, hogy mindez az ered-ményes gazdálkodás mellett a nem-zet javát szolgálja.

A Gemenci Erdô- és Vadgazdaság Rt. bemutatkozása


A Gemenci Állami Erdei Vasút aGemenci tájegységen halad keresztülPörböly-Bárányfok között, mintegy 30km hosszan, üzemeltetôje a GemenciErdô- és Vadgazdaság Rt.

A vasútvonal több szakaszban épült

1955–1982 között. Erdei vasutunk elsô-sorban a Duna és a Sió árterén kitermeltfaanyag pörbölyi fûrészüzembe és átra-kóra szállítása érdekében épült.

A faanyagszállítás jelentôsége napja-inkra nagymértékben csökkent, a ko-

rábbi 20–30 ezer m3/évrôl 3–5 ezerm3/évre csökkent. A faanyagszállítás je-lentôsége az árvizek levonulása utániidôszakban kerül ismét elôtérbe, mivelez a szállítási útvonal állítható legha-marabb helyre.

A személyszállításról elmondhatjuk,hogy napjainkban egyre többen fede-zik fel újra a kisvasutakat, így a koráb-bi évek 20–30 ezres éves utaslét-számáról 1998-ban közel 50 ezer fôre,1999-ben 66 ezer fôre, 2000–2001-ben70–74 ezer fôre növekedett a kirándu-lók száma.

A megnôtt érdeklôdés felvetette azt agondolatot, hogy Gemencet reprezen-táló ún. „Ökológiai tanösvényt” alakít-sunk ki. A tanösvény 1998-ban a vasút-hoz közel, a Malomtelelô megállóhely-nél került kialakításra a Duna-DrávaNemzeti Parkkal együttmûködve. Itt rö-vid sétával (kb. 800 m) szemléltetô táb-lák és egy kilátó segítségével adunk ké-pet Gemenc élôvilágáról.

A Nagy-Rezét erdôtömbbe érkezve aDuna által szétszaggatott, régen mezô-gazdasági mûveléssel hasznosított sár-

1. sz. program: Erdei vasúttal az ártéren


közi táj erdôvé alakításának történetétismertetjük.

A vasúton egy vaddisznószórót érint-ve haladunk tovább, s ha szerencsénkvan, akkor vadat is látni fogunk, itt né-hány információval szolgálunk a Szek-szárdi erdészet vadgazdálkodásáról.

A Szekszárdi erdészet 8700 ha-onfolytat vadgazdálkodást. Mûvelt vadföld-jeinek területe 189 ha, vadlegelôként ka-szált területeinek nagysága 215 ha.

Az Erdészet három vadászházábavárja vadászvendégeit, a felsô-pörbölyi,a keselyûsi és a gemenci házak kínál-nak felüdülést, szállást.

Az erdészet éves lelövési terve:Gímszarvas 160 db ebbôl bika 55 dbVaddisznó 700 db ebbôl kan 70 dbÔz 15 db ebbôl bak 5 db

A Baja 24-es erdôtag példáján mu-tatjuk be szakaszolásos véghasználattalés erdôfelújítással megkezdett erdô-szerkezet-átalakítás fázisait.

Rövid kisvasúti utazás után elénk tá-rul Lassi a maga szinte érintetlen világá-

val, szigeteivel, vízállásaival a magasparton a lágylombos fiatalosával, a zá-tonyokon díszlô füzesekkel, mely vala-mikor a halászat és a vízi szállítás köz-pontja volt.

Utunk fordulópontja Malomtelelômegállóhely, ahol végigjárjuk az 1998-ban létesült ökológiai tanösvényt, mely

a valamikori vízimalmok telelôhelyé-nek közelében került kialakításra.

A vonatról a végállomáson leszállvaátsétálunk a Rakodó- és Fafeldolgozó Er-dészet területén kialakított pörbölyi erdeiiskolához, melyet e széles szakközönségmegtisztelô jelenlétében avatunk fel.

(A fotókat Detrich Miklós készítette)


Programunk házigazdája a Bajai Erdé-szet, mely a Duna jobb és bal partjánfekszik 5337 ha-on.

Az erdészet 73%-a az Alsó-Duna-ártér, 25%-a a Kiskunsági homokhát,míg a Szelídi-tó mellett 2%-a a Kiskunsá-gi szikesek erdôgazdasági tájba tartozik.

Élôfakészlete 740 600 m3, folyónöve-déke 37 000 m3/év.

Éves fakitermelés: 21–30 000 m3/év.A hajóút során bemutatjuk a Duna

szabályozásának és Gemenc kialakulá-sának történetét.

A szakmai program elsô megállóhe-lyén röviden bemutatjuk terepi progra-munk helyszínét, a Bajai Erdészetet ésVeránka-szigetet. Itt láthatjuk az Érsek-csanád 52 M erdôrészletet, mely 1977-ben telepített kocsányostölgyes.

Ebben az erdôrészletben látható egyszép feketenyár sarjcsokor, mely alkal-mat kínál arra, hogy bemutassuk aGemenc Rt. által már évtizedek óta foly-tatott génmegôrzési tevékenységet.

Átsétálva a fiatal tölgyesen, elérjük averánkai kistöltést, mely az átfogó Du-na szabályozás elôtti idôkre emlékeztetbennünket. Jelenleg komoly vadgaz-dálkodási jelentôsége van, hiszen mint-egy 270 ha-on menedéket kínál a vadál-lománynak árvizek esetén.

Hasonló szerepe van a vadmentôdomboknak is, melyek közül egy a kö-vetkezô megállóhelyünk, ahol a BajaiErdészet vadgazdálkodását mutatjuk be.

A töltésen továbbhaladva elérjük azÉrsekcsanád 52 N erdôrészletet, ahol aplatánt mint az ártér egyik igen plaszti-kus fafaját szeretnénk bemutatni.

Itt is láthatunk több idôs hagyásfát,ami jelzi, hogy erdész elôdeink is felis-merték az öreg fák szerepét az erdeiéletközösségben.

Következô megállóhelyünk a Párágifok, melynek különleges hangulatát ki-használva az ôsi ártéri fokgazdálkodást ésennek gemenci vonatkozásait ismertetjük.

Visszatérve a töltésre folytatjuk utun-kat É-i irányba.

Érsekcsanád 51 M látványát használ-juk fel arra, hogy ismertessünk néhánygondolatot a nemesnyár-klónok megje-lenésének idôrendjérôl és a védett terü-leteken a fokozatos átalakításról termé-szetszerû állományokká.

Következô megállóhelyünkön rövi-den ismertetjük a Duna, mint természe-tes vízi út, jelentôségét és bemutatjuk azutolsó magyar erdészeti vízi szállítástvégzô hajóparkot. Továbbhaladva is-mertetôtáblát láthatunk az ártér magas-sági fekvéseirôl és ezzel összefüggés-ben az ôshonos cserjefajokról.

2. sz. program: Hajóval Veránka-szigetre



A program helyszíne a Dusnok községmellett elterülô, Lenes elnevezésû er-dészkerület. Itt került kialakításra aGemenc Rt. elsô vaddisznós kertje, vala-mint helyszíne a több évtizedes múltú

fácántenyésztô telepnek és fácános er-dejének.

• Közvetlen célja: a vadászterületen avaddisznó-vadásztatás eredményességé-nek és biztonságának javítása, a vadá-

szati ágazat pénzügyi bevételeinek nö-velése, másrészt a szabad vadászterüle-ten történô vaddisznóbefogással és a be-fogott vaddisznók e kertbe való helyezé-sével a szabad terület vadsûrûségénekés vadkárveszélyességének csökkenté-se, a mezôgazdasági vadkárok megelô-zése, a gazdaságosság növelése.

• Kapacitása: a vaddisznós kert alkal-mas maximális üzemelési lehetôség ese-tén mintegy 400–500 db vaddisznó táro-lására, illetve tartására, amelybôl évesszinten 350–400 db hasznosított lelövéstervezhetô. A lelövés hasznosítása alatt abérvadászat során térített lelövési díj +értékesített vadhús árbevétele értendô.

• Igény a vaddisznós kerti vadásza-tokra: a vaddisznós kert mûködéséreigény van, a területhez kötôdô törzsva-dász kör alakult ki, akik egyre inkábbigénylik a vaddisznóvadászat rövid idôalatti eredményességét.

A vaddisznós kert területe összesen453 ha.

A kerítés hossza 15 940 m. A kertbenmintegy 100 db magaslest építettünk,

3. sz. program: Busszal a lenesi erdészkerületbe


amely az egyéni vadászat céljait is és ahajtásban biztonságos lôállásként is szol-gál. A nagyobb disznók számára 15 dbetetôhelyet, ezek mellett malacetetôket éssózókat helyeztünk el. Mesterséges itató-kat és dagonyákat a terület vízviszonyaimiatt nem szükséges külön létesíteni.

A vaddisznós kert üzemeltetési tech-nológiájának bemutatása mellett a va-dásztatás lebonyolításának rendjével is-mertetjük meg Vendégeinket.

A lenesi, sík vidéki bükkös mellett el-haladva az Alsó-Duna-ártérben a bükkfafaj egyedüli állományszerû elôfordu-lását mutató erdôrészlet mellett hala-dunk el. Az erdôrészletben 70 db fa-egyed található.

A lenesi fácántelepA Gemenc Rt. a volt lenesi fácános erdôterületén üzemelteti a fácán törzstelepet.

Közvetlen célja: a fácán-törzstelepena magyar vadászterületek igénye szerintminôségileg és állategészségügyileg el-lenôrzött:

• fácántojás árutermelés• vadászati célra kihelyezhetô elô-

nevelt fácán tenyésztése

• vadászati célra kihelyezhetô „kész”fácán tenyésztése

• fácán-törzsanyag biztosítása fácán-törzstelepekre

• fácán-törzsanyag biztosítása sajátfácán törzstelepre

• fácán-törzsanyag minôségi fejlesztéseKapacitása: az üzemelô fácán-törzste-

lep alkalmas 18 000 db tyúk és 3000 dbkakas tárolására, illetve tartására, amely-bôl éves szinten mintegy 850 000 dbhasznosított tojástermelés tervezhetô.

Az Alsó-Duna-ártér világrekordszarvasbika trófeái

A terület elsô világrekord trófeát adógímszarvasbikája 1891-ben került terí-tékre Reinspach János szálkai gazda„gömbölû golyóval” töltött fegyvere ál-tal. A trófeát nemzetközi bírálati képlet-tel 243,89 pontra értékelték.

1946-ban D. Stefanovic erdész ejtetteel a terület második világrekord trófeá-ját adó gímbikát, amelyet a DüsseldorfiVilágkiállításon, 1954-ben 248,55 nem-zetközi pontra értékeltek.

A közelmúltban, Bleier József kara-pancsai fôvadász nevéhez kötôdik aterület harmadik világrekord trófeája.1986-ban került puskavégre a 271,01nemzetközi pontra értékelt trófeájúgímszarvas bika. Ez a trófea a modernvadgazdálkodási munka és az Alsó-Duna-ártér szarvasállományának jel-képe lett. Ez a világrekord a „Kara-pancsai Bika” nevet kapta. Emlékmû-ve – élethû bronzszobra a karapancsaivadászkastély parkjában tekinthetômeg.

* * *

A Gemenc Rt. székháza elôtt avattákfel Böröczky Kornél mellszobrát.


A szarvaslétszám alakulásáról KovácsJózsef védkerületvezetô emlékei sze-rint 1922-ben Kisrezéten 5-6 szarvastartózkodott. Nagyrezéten télen váltó(átvonuló) vadként 8–10 db. 1927-ben Takács vadôr már 10 bikát löve-tett.

Árvíz alkalmával – 1930 körül és1944-ben – 60 db-os szarvascsapat át-úszta a Dunát Gemenctôl, de az árvízelmúltával 3 nap múlva vissza is úsz-tak a szarvasok.

Erdész Lajos, a Közalapítvány pör-bölyi fôerdésze azt említette, hogy azelsô világháború után a francia kato-nák töltötték idejüket szarvas-vadászattal.

1944 ôszétôl minden vadászfegy-vert be kellett szolgáltatni, így csakorvvadászat történhetett a területen,az erdôben elrejtett puskák használa-tával.

1940 tél végén Apostagnál – jégtor-lasz miatt – átszakadt a Duna gátja.Amikor a Duna jege is megindult, atéli jeges árvíz végigsöpörte a gemen-ci erdôtömböt is, és elvégezte aszarvaslétszám-apasztást. A jeges ár-víz 1941 márciusában, nagypéntekenmegismétlôdött. Ekkor a Siótorok tá-ján volt az álló jégtorlasz felsô széle.Már folyt át a víz a töltésen, amikor amagyar légierô zuhanóbombázóimegbombázták a jégtorlaszt, és az aharmadik rárepüléskor megindult. Atöltés megmenekült, de újabb áldoza-tokat szedett a maradék szarvasok ésvaddisznók közül az elôzô évinél ma-gasabb gemenci jeges árvíz.

Party István a gemenci vadrezer-vátumból 1951-ben megszervezte aGemenci Állami Vadgazdaságot, ésannak vezetôje lett. A Gemenci Vad-gazdaság területének összetétele amegalakuláskor: volt érsekségi erdô8945 ha, volt közalapítványi erdô3574 ha, bátai közbirtokosság 190 ha,árvízvédelmi töltés 350 ha, nádgazda-ság 70 ha, MÁV vasúti töltés 40 ha.

Az 1956. márciusi jeges árvíz után,mely 25 gátszakadást okozott, a meg-erôsített töltések területe lényegesenmegnôtt. Például Pörböly-Báta között1,3 m-rel magasabb lett a gát. A koro-na 4-rôl 6 m szélesre nôtt.

A Gemenci Állami Vadgazdaság az„Egyetértés” vadásztársaság, a Köz-ponti Pártbizottság vadászterületelett. Dr. Balassa Gyula miniszterhe-lyettes, erdészeti fôigazgató a vadá-szati ágazatnak mind több elôjogotbiztosított az erdôgazdálkodássalszemben. Az 1961. évi VII. törvény azerdôkrôl és a vadgazdálkodásról márebben a szellemben született. A va-dásztársaságok mentesültek az erdô-ben, az erdôsítésekben, fiatalosokbanés rudas erdôkben okozott szarvaskárés egyéb vadkárok megtérítésétôl. Eznagyon nehéz helyzetbe hozta az er-dôgazdaságok erdôfelújítással, erdô-mûveléssel foglalkoztatott dolgozóités az erdômûvelési ágazatot.

A szarvaslétszám már elôbb na-gyon felszaporodott a Gemenci Álla-mi Vadgazdaság területén.

Elkezdôdött egy színjátszás a vad-létszám, fôként a szarvaslétszám becs-

lésében. A kerületvezetô erdészektôlaz erdészetek vezetôi kértek létszám-becslést. A vadászkerületet vezetôktôlpedig Party István, nekünk Pista bá-csi tette ugyanezt, de úgy, hogy ô ad-ta meg a számokat beosztott vadásza-inak. A számlálási színjátszáshoz meg-hívta a Dunaártéri Állami Erdôgazda-ság erdômûvelési csoportvezetôjét ésa szekszárdi és pörbölyi erdészetekterületi ellenôrét, szakfelügyelôjét.Pista bácsi felíratta velük, azaz velünka vadászai által diktált számokat ésösszeadta. Ô pedig letett az asztalraegy üresnek látszó papírlapot. Kér-dezte tôlünk: „Na, mennyi az összeg?”Mondtuk a számot. Erre felfordítottaaz asztalra tett cetlit. Ugyanaz a számvolt rajta. Na látjátok, ennyi szarvasvan a vadgazdaság területén (600–800db között). Így volt ez 1955. év végénis. A kerületvezetô erdészek számai-ból 1500 db körüli, a vadászokéból7–800 db közötti szám adódott.

Jött az 1956. márciusi jeges árvíz.Utána 2300 db vízbe fúlt tetemet szál-lítottak a szegedi fehérjefeldolgozóüzembe. 56 db még átjutott Karaszraa jeges Dunán és onnan átváltottHajósszentgyörgyre. Kb. 450 db voltmegszámolható az el nem öntött ár-mentett Keskeny erdô, Gyöngyös ol-dal, Szomfova, Góga erdôrészekben.Bizonyára a víz is elvitt még jó néhá-nyat és az összes tetem sem volt fel-használható állapotban megtalálható.Tehát 3000 feletti volt a valós létszáma becsült vadászati 800 és erdészeti1500 becsült db helyett.

Idézetek dr. Tóth Imre „A gemencierdôk története” (2002) c. könyvébôl

Mit mondanak az öreg erdészek?

Az erdészeti lapok 1873. évfolyamá-ban, mind a bédai-karapancsai (és bely-lyei) erdôkrôl, mind a kalocsai érsekiuradalom erdeirôl részletes ismertetésjelent meg.„A berki erdôk fontosságát rend-

kívülileg emeli, fôképpen a tölgyese-ket illetôleg, bámulatra méltó nagyméretek elérési képessége ... szerfautáni kereslet és lágy tûzifa utáni ke-reslet is, aránylag kedvezô árak, de arendkívül gyors növekedés és ezzelpárosult jövedelemképesség, melykorszerû kezelés mellett nemcsak bár-mily másnemû erdôk, de jó minôségûbúzatermô föld jövedelmét megközelí-teni, sôt azzal versenyt is kiállni képes.

A berki erdôk fontosságát emeli to-vább ama körülmény, hogy azok az

erdôtlen Alföldet leginkább érintik éshajózható folyamok partjain díszlenek.A várható további erdôirtások nyománmegmaradó ‘feltétlen erdôtalajú er-dôk’, ezért szükséges a velük valószakszerûbb foglalkozás.”„Ha nem volna elég ez a csemete, a

minden erdôôrlaknál lévô csemete-kertbôl ingyen adják a csemetét a vál-lalkozóknak, mit saját költségén ültetaz el.” „A lágy fanemek tenyésztésénélmaggal való vetülés helyett leginkábbdugványokkali beültetés eszközölte-tik.”

A Duna menti erdôkben „az uralko-dó fanemek mélyebb helyeken a fûz, anyár, majd tisztán, majd elegyesen, adombosabb jó talajon nyár, fûz, szil,tölgy, kôris keverékébôl, a több, mint

70%-ra menô lágy fanemek azonbantúlnyomóak.” „Az újbólítás természe-tes úton (sarj, malát) tökéletes sikerreleszközöltetvén nagyobb mérvû mes-terséges ertések (erdôsítések) mellôz-hetôk; mindazonáltal az esetleg elôfor-duló hézagok kôris s feketenyárültöncökkel pótoltatnak.”„Ezelôtt a tölgyfák magfának mind

meghagyattak, de a kívánt sikerheznem vezettek, sôt károsak voltak azért,mert terebélyes koronáik alatt semmi-féle aljnövényzet (*újulat) nem kép-zôdhetett, s így az általuk elfoglalt ko-pár terek semmi hasznot sem haj-tanak.”„Az évenkénti faeladásból befolyó

összeg 5%-a erdôsítésekre fordíttatik, abefolyt pénz pedig Erdôjavítási Alapcímén a takarékpénztárban külön ke-zeltetik.”

Mit olvashatunk az Erdészeti Lapok régi számaiban?


„A vándorgyûlés jelszava: „Erdôn, mezôntöbb nyárfát” volt. A közgyûlés egyesüle-ti beszámolói és a Bedô Albert-díj kiosztá-sa után a Dunaártéri ÁEG helyzetét, fela-datait, régi nyártelepítéseit, nyárfaellátásiszerepét, nyár erdômûvelését, sekélyvízihajóparkját és a gemenci szarvas hírnevétismertették a gazdaság elôadói. Utána ahozzászólásokban a 11 hozzászóló közülaz egyetem rektora bírálta az elhangzottelôadások közül az erdômûvelési részt.Hiányolta, hogy nem kapott részletesadatokat a nemes nyárak fajtáinak pontostermôhely-igényérôl, és tervezett felhasz-nálási arányukról. Kevesellte a fahaszná-latban a 35% gyérítési fatömeget, 50%-ottartana jónak.

Kifogásolta a gazdaság gyönge erdô-mérnök-ellátottságát. Az OEF erdôgazda-ság-fejlesztési osztályának fômérnökeerôsen bírálta az erdôgazdaság szerintetúl lassú nemesnyár-termesztési munká-ját.

A vándorgyûlésen a nemesnyár-ter-mesztésben való elmaradásunk súlyoskritikái dacára is csak kísérleti méretek-ben tértünk át az I 214-es kiváló olaszklónra, mert nem ismertük árvíztûrô ké-pességét.

A nem ôshonos fafajok alkalmazása el-kerülhetetlen, ha olyan termôhelyet kellerdôsíteni, amelyre nincs alkalmas ôsho-nos fánk. Ilyen az Alföld erdôs-sztyeppklímájú területének az a része, ahol a fákgyökerei nem érhetik el a talajvizet. Ittcsak akác, erdei- és feketefenyô a lehetsé-ges választék, mert ezek vízigénye csakfele a nyár és tölgy vízigényének. Persze,egy olyan hajlatba, ahová az esôvíz, hóléösszefut, a szakmai etika is megkívánja azôshonos facsoport ültetését, az akác, fe-nyô, egyhangúságának feloldását. Ennekelmulasztásáért jogos a bírálat. Jogos bírá-lat érheti az elôhasználati nyárelegy kiter-melési utasításának gondolkodás nélkültörtént végrehajtását is. Vannak önma-

guktól rohamosan terjeszkedô meghono-sodott fajok is. Ilyen cserje a csak némimézelésével hasznos gyalogakác. Ilyenfák, a zöldjuhar, a zöld és vörös amerikaikôrisek. Ezek terjedését gátolni kell. De efák szelektáló nemesítése sem elvetendô,ahogy ahol mégis szükség van rájuk,egyenes, hengeres fát neveljenek.

Ahol sok a szarvas, nélkülözhetetlenfája az ártéri erdônek a platán. Széles ter-môhelyskálán alkalmas az elmaradt, vad-káros foltok pótlási anyagának. Nembántja a szarvas. Sôt, az olyan tölgyfiata-lost is többnyire elkerüli, amelybenegyenletesen egytizednyi elegyítés tör-tént.”

Dr. Tóth Imre: A gemenci erdôk története

A DUNA-DRÁVA NEMZETI PARKtermôhelyi adottságai, faállományai, a ta-lajok vízgazdálkodása, az itt élô nagyvad-állomány a jövô gazdálkodásától, min-denképpen elvárja

– az erdei életközösség komplex meg-közelítését,

– a gazdálkodás során alkalmazni kí-vánt kíméletes technológiát,

– türelmet a természeti folyamatokmegismerésére,

– olyan szakmai beavatkozások meg-valósítását, amelyek nem szakítják megaz életközösség tartamosságát, továbbánem borítják fel annak ökológiai egyen-súlyát.

Duna menti területekA tölgyesek a termôhelyükön vannak,

viszont területük mindenképpen növe-lendô a magas, középmagas fekvésû ne-mes nyárasok fafajcserés felújítása révén.Feltétlenül megjegyzendô, hogy a fater-mesztés tartamossága legalább olyan fon-tos a gazdálkodás szempontjából, mint atermészetvédelem szempontjából az ôs-honos fajok behozatala. Amíg a nemesnyár a felújítást követôen 20 év múlva is-mételten termelhetô, addig a hazai lágy-lombos fajok csak 40–50 éves korukban.Következésképpen a gazdálkodó nem juttermelési lehetôséghez, amibôl finanszí-rozza a gazdálkodását.

Az akácosok szerkezetátalakítása(fafajcseréje) külön szakmai probléma.A sarjról kiválóan újuló akác legolcsóbbfelújítási módja a tarvágást követô sarjaz-tatás, ami az elôbbi fejezetekben máremlített, a nemzeti parkban egyáltalánnem ajánlott, vegyszeres tuskókezelésselés permetezéssel végezhetô. Ez tiltott,kézi erôvel való ápolása viszont hatal-mas költségei miatt megoldhatatlan. Fa-kitermelési hátrányai 30 év elmúltával je-lentkeznek, amikor szintén kiesik a fa-termésbôl az akácosok fakészlete. Terü-letcsökkentése tehát a felvázolt, rendkí-vül költséges módon, intenzív vegysze-rezés esetén is csak minimális mérték-ben képzelhetô el.

A füzesek és hazai nyárak a kemény-lombos állományokhoz hasonlóan csakelegyesen újíthatók, ahol a magasságifekvések mentén célszerû az állománytí-pusok ültetése. Ez a gyakorlatban a jelen-legi erdôrészletek további tagolódását je-lenti, illetve jelentheti.

A tölgyesek természetes felújítása avadállomány drasztikus szabályozásaután válhat üzemszerûen alkalmazottmódszerré. A jelenlegi nagyvadállománymellett csak kerítés védelmében végez-hetô el.

Dr. Papp Tivadar:Duna-Dráva Nemzeti Park (2002)

Alaposan lehûlt a levegô, amikor a Petôfi-szigeten a baráti vacsorára gyülekeztünk. Volt, aki esernyôvel riogatta a nyugatfelôl gyülekezô sötét fellegeket. Nem sok sikerrel, mert éppen „bekapta” mindenki a sátorrendszerhez vezetô út bejáratá-nál kínált aperitifet, és megkereste számmal jelzett asztalát, máris lezúdult egy alapos esô. Tartott vagy fél óráig, éppenamennyi még nem volt kellemetlen, s máris csillagfényes este kerekedett. A vacsorát felszolgálók még sietve hordták a ha-talmas fatálakon tálalt finomságokat az utolsó esôcseppek elôl.A vacsora több volt, mint elég. Csipegettünk volna az elsô nekifutásból megmaradt finomságokból, de hamar leszedték azasztalt. Ennek ellenére Fritsch Ottó elégedetten gyûjtötte az autógramokat, mint már eddig annyi Vándorgyûlésen. Érdekesgyûjtemény van kialakulóban.A rendezôk jelezték, hogy érdemes kimenni a sátrak mögé, mert nem mindennapi tûzijáték következik. S valóban, egymá-sután kúsztak az ég felé a különbözô töltetû petárdák, hogy odafönn milliónyi apró fénycsóvára robbanva világítsák be Ba-ja egét. Mindenesetre azok a bajaiak, akik nem tudták addig, hogy az erdészek tartják Vándorgyûlésüket, most megtudhat-ták, mert valóban átlagon felüli volt a tûziparádé. Az erdészcsillagot formáló görögtûz kihunyása után nem sokkal a sátrakalkotta tér közepén hatalmas tábortûz gyulladt. Aztán a sátrak félkaréjában itt is, ott is felhangzott egy-egy nóta. A fárad-tabbak nyugovóra tértek.

Az 1961. évi vándorgyûlés


Van szerencsém üdvözölni azon t. ura-kat, kik ugy Kalocsa, mint Pestmegye,nemkülönben Budapest és Szabadkarészérôl e gyülésünkben mint megyeiés városi képviselôk megjelennisziveskedtek. (Éljenzés!)

Részemrôl legfontosabb vivmánynaktekintem azt, és büszkén mondom,hogy midôn e kérdés mult évi rend-kivüli közgyülésünkön elhatározás alákerült, ellenmondás nélkül, egyhangu-lag történt abban megállapodás, misze-rint az egyesület vagyonából 6000 frt ar-

ra szenteltessék, hogy az addig magán-kezekben volt s teljes elismerést érdem-lôleg kezelt „Erdészeti Lapok” czimüszakfolyóirat az egylet tulajdonává vál-jék. (Helyeslés.)

Ezen szellemi tôke többé nincs kité-ve annak, hogy magánosok viszonyai-tól függjön. Az egyesület ezen tényévelbiztositotta az „Erdészeti Lapok” jövô-jét, s igy megteremtette azon közeget,mely czéljaink és törekvéseink egyikleghivatottabb terjesztôje. A lap bôvitettterjedelemben jelenik meg, s minden-

esetre legörvendetesebb vivmánya tö-rekvéseinknek.

Megengedem, hogy nem épen fényesazon eredmény, melyet a felhozottak-ban elôterjeszteni szerencsém volt; de ami müködésünk nem annyira szemkáp-ráztató, hogy valami fényes eredménye-ket lehessen a közönség elôtt feltünteni.Az által azonban, a miket felsoroltam: azanyagi viszonyoknak örvendetes gyara-podása s a szellemi mozgás által, melyetigyekszünk kifejteni, mindenesetre jelétadta egyesületünk annak, hogy mindentelkövetett, a mi czéljainak sikeres eléré-sére hatalmában állott.

(Erd. Lapok, 1874)

Hódi István:Lassi csárda

Régi csárda híres csárda állt bent az erdôbenBetért oda minden utas jövôben menôbenDombon állt, a Duna vize körül szokta fogniDe azért a kocsma ajtót nem kellett becsukniA tetején réges régen még nádfödél állottBenne néha hétköznap is cigánybanda játszottKocsmárosné Bözsi néni daloskedvû ajkánFelcsendül a régi nóta „az én orcám halvány”

A tetején a szalufát a szú meg nem etteMindig akadt híres legény aki leégetteBent mulattak a legények és mindenki táncoltA csárdának nádfödele körös körül lángoltNode sebaj ha leégett szalufája nádjaKözel volt az újravaló hamar került rájaAz alakját a formáját máig megtartottaHivatása ma már szelíd erdei lakocska

Orvvadászok, orvhalászok vásárjáró népségVan e még bent decsi szagos gyakorta megnéztékFogás után a halászok be-betértek inniKontójukat kocsmárosné a rováson jegyziMegtörtént itt az az eset erdésszel, vadásszalÁlló hétig itt mulattak egy banda cigánnyalHa a pénzük elfogyott is a jókedvük sohaNem kérdezte soha senki mikor mennek haza

A csárdának csak híre van idôsebbek ajkánCsorbát ejtett múló idô becsületén rangjánKipusztult a decsi szagos a hegyen azótaA csárdában elhallgatott már régen a nótaMegszûnt lenni országhatár a kocsiút árokMarhát, lovat nem árulnak csempészek hajcsárokAz udvarán vasút zötyög északról le délnekAzok akik itt mulattak már régen nem élnek.

Keglevich Béla gróf elnöki beszéde az országos erdészeti egyesület kalocsai közgyûlésén (részlet)

Emmert Vanessza 5. osztályÁltalános Iskola, Szekszárd Felkészítô tanár: Tornyos Marianna

A Duna-Dráva Nemzeti Park csodála-tos része Gemenc.

Ez a szemet kápráztató erdei világföldrajzilag nehezen behatárolható terü-let, 17 697 hektár. 1977-ben tájvédelmikörzetté nyilvánították.

A Duna évszázadokon át formálta, aXIX. század második felében kapta végle-ges arculatát.

Ezt a lenyûgözô erdô borította terüle-tet át-átszövik a „fokok”, melyek részbentermészetes, másrészt mesterséges kes-keny csatornák.

Rengeteg bokorfüzes, fûz és nyárliget,tölgy, kôris és szilliget található. Mikor aDunától szemlélôdünk, gyönyörû látványtárul elénk. A dús parti növényzet csakôsszel a ritkuló lombozaton keresztül lát-ható át. A folyóparti erdôket, szakadó

partokat a víz folyamatosan mossa, ki-ázott gyökerû fehérfûzóriások jelzik aszárazföld pusztulását.

Tavasszal megérkeznek a parti fecs-kék, a zöldár sok esetben elmossa a me-redek falba fúrt fészkeiket. Madárvilága isigen gazdag. A mellékágak bokros füze-sébôl csalogány énekében gyönyörköd-hetünk. Éles kiáltással ad jelt magáról amacskabagoly. Védett gyöngyszemei amadárvilágnak a jégmadár, illetve a foko-zottan védett réti sas, fekete gólya és a ke-recsensólyom. Megkezdôdött a korábbankipusztult európai hód visszatelepítése.

Tavasz végén az árvíz kitakarítjaGemencet, a fizetség gazdag fatermés,egészséges állatszaporulat. Sajnos az ideiévben az árvíz súlyos károkat okozott. Ahideg víz miatt rengeteg állat pusztult el,a fiatalabb állomány kimerült, vízbe fúltvagy az éhség végzett vele.

A famatuzsálemek kérgén fölfedezhet-jük a sárga gévagombát. A vízbe dôlt fa-

törzsén szürke gém táplálék után néz. Abakcsók csoportosan repülnek vacsoráz-ni. A hangok, melyek az erdôbôl szûrôd-nek, gémtelep jelenlétét jelzik, a fák tete-jén méteres átmérôjû fészkek adnak ott-hont fiókáiknak.

Gemenc egyik legnagyobb tava, aDecsi-Holt-Duna, bôven található bennea hal, a fehér ruhás kócsagok vadásznak.

A lenyûgözô szeptemberi szarvasnász,a szarvasbôgés, magával ragadó, az agan-csok csattogásával ejti bámulatba a figye-lôt.

Aki teheti, látogasson el Gemencbe, akirándulást az erdei kisvasút még izgal-masabbá teszi.

Fedezzük fel végre, hogy Gemencnem elherdálható kincs, hanem létezô va-lóság.

Az erdô fohásza címû vers utolsó soramegszívlelendô:„Vándor, ki elmégy mellettem hallgasd

a kérésem: NE BÁNTS!”(A 2002. évi Kaán Károly versenyre

benyújtott pályázat)

Duna-Dráva Nemzeti Park – Gemenc

Documents

Erdészeti Lapok 2002. 137 évf. 7-8. füzet · Erdészeti Lapok CXXXVII. évf. 7-8. szám (2002. július-augusztus) 185 Azok, akik jelentkeztek a Vándorgyûlésre és megkapták