276

I R O D A L O M

Dr. Luncz Géza: A kopár területek beerdó'sítésére vonatkozó törvé­nyek Intézkedései. (La législation sur. le reboisement des terrains in-cultes.) A Nemzetközi Erdészeti Közpon t kiadása. Berlin, 1940. 264. old.

A z erdőgazdaság előkelő nemzetközi testületénél működő komoly-tudású, szorgalmas kartársunk ismét olyan munkával gyarapította szak­irodalmunkat, amelyik annak jelentős nyeresége, a kis Magyarország részére pedig újabb megbecsülés forrása.

Luncz dr. könyve törvény-elemzés, amely 51 államnak a kopárok erdősítésére vonatkozó törvényes intézkedéseit tárgyalja. A szerző a j o g ­szabályok azonos v a g y haso i ló tartalmú szakaszait állítja egymás mellé és az ellentétes rendelkezésekre is rámutat. A magya r törvények intéz­kedéseit . mindenütt megtaláljuk a többi államokéi 'mellett, igen gyak­ran a hazaiak jelentőségének a különös hangsúlyozásával.

A kötet ö t fejezetre oszlik. A z első rész azokat a területeket tár­gyalja, amelyeknek a — legtöbbször közérdekből történő — beíásítását a törvény megköveteli . A legjelentősebb szerep azoknak a művelés alatt nem álló területeknek jut, amelyek erdősítésük után a véderdő jelleget veszik fel. A szerző előbb a futóhomokos területek, a kizsarolt talajok, tisztások, rontott legelők, tűzvész-pus?Jtította területek kötelező befási-tására vonatkozó előírásokat ismerteti és rávi lágót arra is, hogy az újabb törvények az erdőben nagyon szegény vidékeken milyen mérték­ben veszik igénybe a mezőgazdasági művelés alatt lévő (arra rendsze­rint kevéssé alkalmas) területeket a kötelező erdő- ós sorfatelepítések céljaira. Ennél a pontnál kiemelten hangsúlyozza a Magyar Al fö ld fásí­tását kötelezővé tevő 1923. évi X I X . t.-c. úttörő szerepét és jelentőségét.

A második fejezet azt fejtegeti, h o g y a törvények kit köteleznek az erdősítési munkálatok végrehajtására. Külön alfejezetek tárgyalják itt az állam, a magánbintokosok, az érdekcsoportosúlások szerepét, a bérbeadásának egyik, főleg a gyarmat i országokban gyakorol t különleges módját: az ú. n. engedményeket s az erdősítések végrehajtására előírt határidőket. A magánosok kötelezettségei országonként igen különbözők. Nagyon érdekes annak az egybevetése, hogy mi t írnak elő a törvények a közérdekből történő .erdősítések elvégzésére nézve ott, ahol a birtokos a kötelezettséggel nem terhelhető, mert az erejéin felüli, v agy érdekeit meghaladó volna. A legkielégítőbb megoldás rendszerint a beerdősí-tendő kopár területnek az állam részéről történő megszerzése, de ennek a módja —• kisajátítás, vétel, meghatározott időre szóló ideiglenes birtokba­vétel, engedmény, stb. —• országonként más és más, mert az adott gazda­sági, pénzügyi, il-l- politikai körülmények függvénye. A z is gyakori , h o g y az állam a segélynyújtások legváltozatosabb fajtáival ösztökéli a birto­kost a munkálatok elvégzésére.

A harmadik szakasz ezeknek az erdősítésre serkentéseknek a külön­böző módjait ismerteti. A jelentősebbek: államsegély, pénzelőleg, köl­csön, adómentességi kedvezmény; természetbeni segély ingyenes facse­meték, famíagvak; szaktanácsok nyújtásával; erkölcsi serkentések erdő­sítési pályázatok kiírásával, stb. M é g olyannal is találkozunk (Guate­mala), h o g y 1000 db ciprus vagy egyéb fafaj csemete jenek a sikeres megtelepítéséért 10 ember mentesül az egyébként kötelező katonai szol­gálat alól.

A negyedik rész azokat a törvényszakaszokat elemzi, amelyek a mér egyszer sikeresen beerdősített területeket az újból valló o k o p á r o -sodás ellen kívánják biztosítani, megvédeni.. Ezek részben a beerdősí-

277

tett teriilet mikénti kezelésére nézve tartalmaznak előírásokat (hézagok pótlása határidőre, stb.), részben pedig bizonyos t i lalmak útján védik az erdőt a káros befolyások ellen (legeltetési, tarvágási t i lalmak stb.).

A z ötödik fejezet a n é g y elsőben tárgyaltakat foglal ja össze s az azokból adódó következtetésekét vonja le. Ezek szerint a törvényes intéz­kedések a közjót mindinkább a magánosok érdekei elé igyekeznek helyezni, de egyide jű leg szociál isak is maradnak s a magánbirtokosiokra nem rónak elviselhetetlen terheket.

Ar ra a kérdésre azonban, h o g y a tárgyalt országok közül a kopár­fásításra vonatkozóan melyiknek a törvényei ma a legjobbak, a leg­inkább célravezetők, tisztán a törvények szövege alapján nem lehet válasnolni. Sőt ahhoz, h o g y a tárgyalt törvények végrehajtása során elért gyakorlat i eredményeket egybevethessük, a szerző szerint a vonatkozó országok erdő-földrajzi, éghajlati, politikai, közigazgatási és közgazda­sági viszonyai t ás f igyelembe kellene venni, va lamint azt is, h o g y az illető ország lakóiban mi lyen mértékben fejlett az erdő iránti szeretet.

A könyv függeléke 50 ország (Algi r , Amer ika i Egyesül t Ál lamok, Angol -L íd ia , Argent ína , Be lg ium, Be lga-Kongó , Brazília, Bn 'gár ia , Columbia, Chile, Dánia, Délafriai-Unió, Finnország, Franciaország, Fülöp-Szigetek, Görögország, Guatemala, Hollandia, Holland-India, Indokina, Írország, Japán, Jugoszlávia , Kanada, Kína , Lettország, Libia , Litvánia, Luxemburg , Madagaszkár, Magyarország, Marokkó (francia), Mauricius, Mexikó, Nagy-Bri t tánia, Németország, Norvégia , Olaszorsz 'g , Oroszország, Por to -Rlco , Portugál ia , Románia , Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Törökország, Uj-Zéland, Uruguay, Venézuella) tör­vényeiből idézi a kopárok beerdősítésére s a véderdőkre vonatkozó szakaszok szövegét. A magyar törvények közül az 1879. évi X X X I . t.-c. és az 1935. évi I V . t.-c. idevonatkozó intézkedéseit hozza, míg az 1923. évi X I X . t.-c.-et egész terjedelmében közli, sőt azt végrehajtási utasí­tásának néhány §-ával isi megvi lág í t j a .

A francia nyelven írt, minden tekintetben, kitűnő, gondos munka a külföldi sajtóban is osztatlan elismerésre talált; szívből kívánjuk tehát, h o g y Luncz Géza dr., kedves kartársunk zavartalanul dolgozhasson tovább i s . abban a felelősségteljes feladatkörben, amelyben annyi rátermettséggel kéipviseli a magyar erdészetet.

M.

H A Z A I F O L Y Ó I R A T O K .

A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Köz lönye . L X X V . köt. 1941.

IS—14. sz. Dr. Kendi Finály I.: H o g y a n született a méter. — Ifj. v. Bánó L.: A tűzfalak esztétikája. —•

15—16. sz. Juhász I.: A íüstgázveszteségefc meghatározása, különös tekintettel hazai szeneinkre. — B. Szabó K.: A Diósgyőr—Kesznyéten közötti 100 kV-os távvezeték.

K Míbzaki Vi lág . V . évf. 1941.

8. sz. Dr. Árvay J.: Háborús húsvét. — Dörre E.: Városrendezési kérdések és a közönség. — Hoe-pfner G. . - .A tőkeképződés. — Szőcs J.: A szakszerű és modern földgáz-gazdálkodásról . — Lantos Z.: A magya r mérnökök tartják meg az óhaza számára az amerikai magyarság máso­dik és harmadik generációját .

9. sz. Dr. -Árvát) J.: A vásár. v. Pétery I.: A tervgazdálkodás nemzeti előnyeiről . - ! ' .

278

A Vadászkutya. I I . évf. 1941.

4. sz. Gr. Erdódy R.: Erdélyi kopó. — k. Kende M.: Törzsköny­vezetten magyarvizslák elbírálása és törzskönyvezése. — Dr. Ruzicska I.: A vadászkutya a porcellánban. — Zoborhegyi: A kutya szaglása. — Dr. Forti J.: A spániel és idomítása. (Vége.)

Aa Időjárás. X L V I I . évf. 1941.

1—2. sz. Dési F.: A szabad felállításai Wild-féle párolgásmérőről. — Koncek N.: A szlovák meteorológiai szolgálat és a tátralomniei ma­gaslati obszervatórium. — Dr. Bacsó N.: Zord telek Európában és Magyarországon. — Fábianics F.: A Balaton batása a talajmenti levegő hőmérsékletére. — Dr. Béli B.: A szabadlégköri mérések és az aerológiai segédfogalmak felhasználása az időjelző szolgálatban. — Dr. Bacsó JV.; Magyarország időjárása 1941 január havában. — Dr. Aujeszky L.: Lég-tömegnaptár 1941. januárról.

Bányászati és Kohászati Lapok. L X X I V . évf. 1941.

8. sz. Dr. Mohi R.: Iszapgát homokzsákból.

Gazdatisztek Lapja. X L V . évf. 1941.

5. sz. : A Magyar Gazdatisztek Országos Egyesületének évi rendes közgyűlése.

Halászat. X L I I . évf. 1941.

4. sz. Dr. Maucha R.: A vízi élettér biológiai egyensúlya. (4. k.) — Dr. Mika F. és dr. Varga L.: Hazai pisztrángtenyésztésünk irány­elvei és kilátásai. (12 k.) — Ifj. dr. Szabó Z.: A vízfolyások jellegzetes­ségei. — Vásárhelyi I.: A jégmadár és a vizicickány.

Kémikusok Lapja. I I . évf. 1941.

5. sz. Dr. Körősy F.: A tommagok kémiája. —• Láng L.: A magyar gépgyártás szerepe a hazai vegyészeti iparban. — Dr. Medgyesi É.: Hormonok. — Sürü J.: Glicerin keményítőből.

Kertészeti Szemle. X I I I . évf. 1941.

5. sz. Madarász A.: Vi rágot az ablakokba! — Dr. Éber / . : Gyökér­fejlesztő anyagok. —> Braun A.: Budapesti kiskertek. — Doctor Ö.: Talajmunkák a gyümölcsösben. — Magyar Gy.: A gombatrágya.

Köztelek. LI. évf. 1941.

14. sz. : Az országos mezőgazdasági kiállítás és 50. temyész-állatvásár. — Grábner E.: A kukorica és a burgonya fészekműtrágyá-zásának gyakorlati értéke. — Pörneczy J.: Vízfogó barázdákkal az árvíz ellen! — Dr. Weiser L: A z erjesztett takarmányok vizsgálata és meg­ítélése

15. sz. a. Farkas G.: Miinek köszönhetjük hazai állatállományunk színvonalának emelkedését? — Dr. Wellmann 0.: A z országos mező­gazdasági kiállítás. I I . : A nyugat i származású szarvasmarhák. — Battha P.: A magyar alföldi szarvasmarhák. — Thiringer V.: A lovak. — e. Dorner B.: A hússertések. — Dr. Ötömösy D.: A mangalica serté­sek. — Dr. Schandl J.: A juhok. — Báldy B.: A baromfiak, házinyulak és galambok. — v. Illésy Z.: A halászat. — Toldy M.: Országos lovas-

279

mérkőzések, íoga tve r senyek és kutyabemuta tók. '— Dr. Villax Ö.: Adatok az uborka hazai megtermesztéséhez. — Dr. v. Erdey J.: Házi lag készíthető köleshántoló.

16. sz. Farkas Á.: E rdé ly i k isgazdaságok épületíelszerelése a fö ld­bir tok kiterjedése szemszögéből . — A z országos mezőgazdaságii kiáll í tás. I I I . : Fabrieius E.: A növénynemesí tés és növénytermesztés kiállí tása. — Dr. Reichenbach B.: A mezőgazdasági szakoktatás kiállí tásai. — Dr. Weiser I.: A kísérlet i igyi kiállítás. .— Dörschug T.: A z erdélyi kiállítás. — Dr. Mihályi Z.: A z erdészet. — Vantsó Gy.: A vadászat . — Dr. Rege K.: A M. Ki r . Kereskedelmi Hivatal és az Országos Mező­gazdasági K a m a r a kiállí tása. —• Bothmeyer I.: A mezőgazdasági g é p ­kiáll í tás. — Dr. Fellner K.: A kiállítás egyéb csoport ja i . .— Battha P.: A tenyészkiáll í tás vásár i fo rga lma .

17. sz. Westsik V.: A napra forgó termesztése magnak. •— Mohácsi T.: Kendermag-termesztés . —• e. Dorner B.: A szárazság és nedvesség elleni küzdelem a mezőn. —• Hiesz J. J.: Leltári t á rgyak értékelése. — A z országos mezőgazdasági kiáll í tás. I V . : Fabrieius E.: A M. Ki r . Dohány- és Sójövedék kiáll í tása. — A. Csaba G. és I. Hollósy L, A kutyák.

M a g y a r Fapiac . I I I . évf. 1941.

14. sz. — •—: A kárpátal ja i fatermelő vállalatok. —• —: A tűzifa-kérdésről.

15. sz. Dr. Mihályi Z.: A z e rdőmérnök hiány. — Szabó Ö.: A szén­kereskedői ki jelölések előtt. — Ráth-Végh K.: A parkettapiae.

16. sz. Dr. Földváry L.: Erdőgazdasági feladatok és kérdések a fel­szabadult keleti és erdélyi országrészen.

17. sz. Dr. Vangel Gy.: A fap iac mai kérdései.

Magya r Statisztikai Szemle. X I X . évf. 1941.

2. sz. Dr. Szél T.: A törvényte len születések. — Dr. Lukács K.: A Balatonmellék népesedése. — Dr. Heller A.: A cséplőmunkások munka­bére. — Tekál L.: A z 1940. évi szüret előzetes adatai .

Magya r Vadászújság. X L I . évf. 1941.

10. sz. Berényi V.: A hód. — Mészáros P.: H o g y a n vadásztak eleink? —• Gy. Takáeh Gy.: A sózó rendeltetése és készítési módja. — P. Horváth R.: Ir tsuk a kár tékonyukat!

11. sz. Dr. Szent-Ivány G.: Fog lya inkér t ! — Mészáros P.: A vadá­szati törvénykezés (néhány jogkérdése . —• Vásárhelyi I.: Új pisztrángfaj a m a g y a r faunában. (Trutta unger i V.) — Dr. Panka K.: Néhány szó az őrgébicsrő l és a tövisszúró gébicsrő l . — Gy. Takáeh Gy.: Hányszor fiadzik a mezei nyúl? — Nyáry L.: A Kisbalaton madárv i l ága régen és most .

12. sz. Dr. Szent-Ivány G.: Értsük meg egymás t ! — Kontsits P,r A törvényalkotás sem előbb v a l ó a vadás'Zgazdaság országos ügyének kiépítésénél. — Tabakovits G.: Megf igyelések.

Mezőgazdasági Köz löny . X I V . évf. 1941.

4. sz. Herke S.: A mészben szegény szikeseik javí tásáról . — Dr. Zajtay A.: 'Az erjesztett zö ld takarmányok megóvása . — Dr. Badics J.: Ábrázol t agrárpol i t ika . — Dr. Hévey L.: A szicíl iai földkérdés ren­dezése. — —: A z aranyfedezet a lkonya. — Takács L.: A talajmenti f a g y

280

fizikájáról. — —: Homoki vetésforgó kísérletek. — —r: Villamosság á svájci mezőgazdaság szolgálatában. • —• ••—: Románia gazdasági újjáépítési terve. — —: Argent ina súlyos gazdasági problémái.

Nimród Vadászlap. I I . évf. 1941.

11. sz. Zsindely E.: Az 1940. évi vadásztrófeák bemutatása. — Mikolás. K.: Farkashajtás. — Maderspach V.: A zerge gidó-kora. — Dr. Forti J.: „ A hangos" vizsla. — B. Holtzer L.: Vadásznia daráink ved-léséről.

12. sz. Dr. Pápa M.: A királyi vadász. Mátyás király ország­járása és vadászatai. (1. közi.) — Bujtár Á.: Telepítsünk szirti foglyot . — Dr. Varga E.: A m o d e m golyósifegyverek és töltények- gyakorlati értéke.

Technika. X X I I . évf. 1941.

4. sz. Dr. Diószeghy D.: A fa hőértéfce és ©1 tüzelési tulajdonságai. — Schmidl F.: A székesfehérvári kultúrház. —-. Fialovits B.: A M A V . gőzmozdonyainak történeti ' fejlődése. (1. k.) — Borús F.: A mezőgazda­ság villamosítása. — Dr. Haviár Gy.: A szolnoki közúti felüljáró híd építése. . . . .

Természettudományi Közlöny. 73. tót. 1941..

4. sz. — Kalmár L.: A Jupiter hodjai. — Hankó B.: A z ősi magyar szarvas-marha története és jövője . —- Deseő D.: A z emberi fogazat rom­lása. —• Thanhoffer L.: A z európai kultúra eredményei Közép-Afriká­ban. — Kieselbach Gy.: A takarékos mosás. — Dr. Erdey-Gruz T.: Vilá­g í tó festékek. — Dr. K. Finály I.: Van-e a lisztben A-vi tamin? — G. I.: A z álmatlanság leküzdésének' legújabb módszere. — Dr. Erdey-Gruz T.: Fürdőmedenoék vizének tisztántartása.

Vadászét — Halászat. I X . évf. 1941.

7. sz. Sz. Sándor B.: A z Országos Vadászszövetségért. — —: A turista ankét tanulságai. — Vágó A.: Elmélet és gyakorlat. (2. k.) — Dr. Janitsáry M.: A soroksári Dunaág és határos községeriek végleges ármentiesítése. (1. k.)

8. sz. Gr. Festetics P.: Hogyan lesz a kevésből s o k ? . . . — Dr. Jani­tsáry M.: A soroksári Dunaág és határos községeinek végleges ármentesí-tése. (2. k.)

KÜLFÖLDI LAPSZEMLE.

ZEITSOHRIFT F Ü R WELTFOIÍSTWIRTSCHAFT. V I I I . k. 3—4. sz. 1940/41.

Pa vari: Olaszország erdőművelési viszonyai. (Die waldbaulichen Verhaltnisse Italiens.) 175—215. old.

A z olasz félsziget különös alakja és tagozottsága egymástól igen elütő életfeltételeket teremtett és ezért az erdőművelés sem nélkülözheti a részletes ökológiai ismereteket, vagyis annak a megvilágítását, hogy az erdőt alkotó növények egyenként és összesen milyen viszonyban álla­nak a termőhelyükhöz és a környezetükhöz.

Miután az erdő életében az éghajlati tényezők játsszák a döntő szerepei, elsősorban ebből a szempontból kel l vizsgálni a kérdést

281

Á szerző Mayr nyomán már 1916-ban megál lapí tot ta Olaszország erdőtanyészeti öve i t (Lauretum, Castanetum, Fagetum, Picetum és A-pinetum), de közelebbi elhatárolásukhoz az Appeni'.i-félsz':geit adottságait vette tekintetbe és ennek megfelelően Mayr adatait némileg módosította.

Feloszlatása minden tekintetben megfelelőnek bizonyul t és í g y még 1926-ban megállapította Olaszország jellegzetes erdővidékeinek a határait is. Ezek: az Alpesek, a Pó-vö lgye , az Észak-Appeniinek, Közép-Áppea inek , DéH-Appeniimek a szigetekkel és a Földközi-tenger melléke a macchia-erdőkkel. .

Munkája második részében a. főbb erdőféleségeket tárgyal ja ós ennek során 10 szálerdő-alakot (5 tű- és 5 lomblevelűt) , továbbá 7 sarj-és középerdő-változatot í r le.

A L L G E M E I N E FORST- UND J A G D Z E I T U N G . 1941. 4. sz.

Zimmerle: Mégegyszer a szálalásról. (Nochmals zur Plenterwald-frage.) 85—124. old.

A szakiroda:!ómban sokat vitatott kérdés végleges eldöntését igen fontosnak tartja. Bevezetőül azokat az előfeltételeket vi lágí t ja meg, ame­lyeket a sziálalás üzeme a termőhellyel , 111. a fafajjal szemben támaszt ós ezzel kapcsolatban, kiegészíti a szálaié erdőgazdaságok elterjedésére vonat­kozó statisztikát a délnémetországi, ausztriai és svájci adatokkal.

Behatóan foglalkozik a vizsgálati módszerekkel, amelyek főleg a kísérleti terület nagyságára, a felvételek kivitelére, a magassági és hozadékosztályok megállapítására vonatkoznak. Részletesen ismerteti az újabb kutatások eredményeit és ezek során különösen az Obertahl nevű •württémbergi állami erdőgazdaságból származó törzselemzések és növe-dékvizsgálatok érdekes eredményeire h ív ja fel f igyelmünket .

A munka tulajdoinképeni célja azonban a szólaló erdő felépítésé­nek a tisztázása és ezen az a lapon az egykorú szálerdővel — il letőleg a szálaláshoz közeledő formáival •— va ló szembeállítása. Flury meghatáro­zása t. i. —. bár {bizonyos, a termőhely és vastagsági osztály szerinti fa-tömegkülönbségeket is mutat — inkább esak erdőművelés- és élettani.

A szerző megállapításai szerint a szálaié üzemek jellemzésére a svájci törzsosztályozást i s jól f e l lehet használni, még inkább azonban a Liocourt-íé\e törzseloszlási tö rvény alapján felállított osztályokat. A rendelkezésére álló adatok alapján néhány példával ds megvi lág í t ja el­járását, de hangsúlyozza, h o g y a szálaié erdők pontos jel lemzése még további vizsgálatokat igényel . Ezekre azért van szükség, mert esak részletes adatok alapján lehet eldönteni, mennyiben előnyösebb a szálalás mint a szálerdő vagy egyéb üzemmód. Mindezideig azonban a szálaló erdőnél sem a magasságbeli növekvés, sem a termőhelyi osztályozás nem történt egységes alapon és így az eredmények nem adnak lehetőséget az összehasonlításra különösen abban a tekintetben nem, hogy mennyivel értékesebb az egyik vagy másik üzemmódban nevelt törzsek faanyaga.

DER DEUTSCHE FORSTWTRT. 1941. 27/28—31/32. sz.

V. Grone: A z egységes birodalmi erdészeti igazgatás és a magán­erdőgazdaság. (Einheitliche Reiehsforstverwaltung und Privatwaldbesitz.) 25S—256. old.

A f. évi február hó 20-án megjelent kormányrendelet értelmében a birodalmi erdó'mester az ellátás- és földmívelésügyi miniszterrel egyet-értőleg a német erdészeti igazgatást teljesen új alapokra fektette. Ennek értelmében a Reichsforstamt feladata az erdészeti törvényhozás, az állami

282

erdők feletti felügyelet gyakorlása, a kincstári erdőgazdaságok kezelése é s—-a birodalmi termelői renddel (Reichsnáhrstand) egyetértően — a magánerdőgazdaságok irányítása.

A Reichsnahrstand hatásköre alá tartozó erdőhivatalok megszünte­tésével a rendelet elejét veszi a felesleges párhuzamos intézkedéseknek, illetőleg gyakori hatásköri összeütközéseknek és nagy mértékben egysze­rűsíti az igazgatást is. A z állami erdőhivataloknál és a Reichsforslamt-ban —• mint az igazgatás közép- és felsőfokú szerveinél — a termelői rend érdekkörébe tartozó magánerdők ügyeit továbbra is a Reichsnahr­stand erdészeti személyzete intézi, (a mind ig tiszteletbeli állást betöltő elnök vezetése alatt!) és az állami szervek esak a magánbir tok érdek­képviseletével egyetértésben adhatják ki a magángazdaság irányítására vonatkozó rendelkezéseiket, míg felügyeleti és törvényhozási tekintetben továbbra is csak az egész birodalomra kiierjedő általános szempontok irányadók.

Ehrlich: Időszerű erdőtűz-kérdések. (Aktuelle Waldbrandfragen.) 258—260. old.

A z erdőtüzek elleni védekezés legfontosabb tartós biztosítéka az elegyes ál lományok nevelése. A megoldás szempontjából különösen az utak, nyiladékok és tűzveszélyes területek tisztántartása, esetleges felszán­tása, valamint megfe 'e lően épített és kifogástalanul működő megfigyelő tornyok a legfontosabb előfeltételek. A tüzet legjobba.i gallyal való csapdosással lehet elfojtani, de ha nagy méreteket öltött, az ellentűz alkalmazásától sem szabad visszariadni.

Miután a. fokozott óvóintézkedések ellenére is évente sokezer ha-nyi erdőterület esik a tűz áldozatául, az erdőtüzek elleni biztosítást is kor­szerű alapókra kell fektetni.

Huber: A lúckéreg hánthatóságának az élettani vizsgálata. (Physio-logische Untersuchungen über die Sehalbarkeit der Fichtenrinde.) 273— 278. old.

A cserzőanyagok gazdaságos felhasználására va ló törekvés szüksé­gessé tette annak a megállapítását, hogy a Németországban cserzés szem­pontjából elsősorban számba jövő lúckéreggel kapcsolatban melyik a leg­megfelelőbb hántási idő és eljárás. A szerző az ú. n. hantási ellenállás számszerű értékelésére egy igen egyszerű és mégis elmés szerkezetet állí­tott össze. Ez nem más, mint egy kis rugós mérleg, amelynek a kam­pójába kell — egy fogaskerék közbeáktatásával — a törzsekről egyforma szélességben metszett kéregszalagok végét beakasztani; a fejtéshez szük­séges erő a mérleg mutatóján grammokban közvetlenül leolvasható.

A szerző vizsgálatai szerint a nedvkeringés megindulása nem annyira, a melegnek, mint inkább a napfénynek a függvénye és a tör­zsek nem a tövüktől, hanem a koronájuktól kezdődően válnak nedvdú­sakká. A kéreg a nedvkeringés megindultáig egészen angusztus végé ig fejthető, csak július elején észlelhető e g y nagyobb mértékű visszaesés, amit valószínűleg az idéz elő, h o g y ekkor kezdi m e g a kambium az őszi fapászta termelését.

Érdekes a szerzőnek iazi a megállapítása is, h o g y a hántási ellen­állás mértéke nem annyira a kambium nedvtartalmától, mint inkább a benne felhalmozott tápanyag-mennyiségtől és működésének a folyamatá­tól függ. Ezt meggyőzően igazolták a gyűrűzési kísérletek is. mert a közepükön meggyűrűzöt t , á l ló törzsek alsó részében — ahová pedig a gyökérből elegendő nedvesség jutott — csakhamar megszűnt a kéreg hánthatósága, míg a gyűrű feletti — tehát a koronából bőséges táp'á-

283

l é k h o z j u t ó — r é s z e n a k é r g e i t o v á b b is j ó l l e h e t e t t f e j t e n i . A z is n y i l ­

v á n v a l ó t e h á t , h o g y h a u k a m b i u m b ő ü r e g ű é s t á p l á l é k b a n g a z d a g a b b

s e j t e k e t t e r m e l ( t a v a s e a a l ) W i . i v i y e b b e . i l l e h e t a k é r g e t l e f e j t e n i , m i n t a m i ­

k o r ria ő s z i p a s z t á t h o z z a l é t r e .

Kiérni/,: Az erdőtüzek leküzdése. (Zur Waldbrandbrkaiiipfiuiff.) 278— 28<i. old.

A z e r e d m é n y e s k ü z d ő i é i n e l ő f e l t é t e l e i : 1. a/, u t a k . n y i l a d é k o k t i s z ­

t á n t a r f á s a , e s e t l e g 1 ' e l s z á n t á s a é s a l e g j o b b a n v e s z é l y e z t e t e t t á l l o m á n y o k ­

b a n m i . i d é n g y ú l é k o n y a n y a g ( s z á r a z a l o m . g á l y a k s t b . ) e l t á v o i l á t á s a .

2 . Á l l a n d ó é s p o n t o s t á v b e s z é l ő s z o l g á l a t . A t ű z l e k ü z d é s é t v e z e t ő e r d ő ­

t i s z t r e n d e l k e z é s e i n e k a c é l s z e r ű é s e r e d m é n y e s t o v á b b í t á s a ( k e r é k p á r o s o k

s t b . ) . 4 . A t ű z e l o l t á s á r a s z o l g á l ó g á l y á k o n l e ü l k e l l ő s z á m ú á s ó . l u p á t .

I'ejszie f s s z ü k s é g e s a z e s e t l e g e s n a g y o b b v e s z é l y e k e l h á r í t á s á r a . S z ü k ­

s é g e s e t é n <;z e l l e n - v a g y e l ő t ű z a l k a l m a z á s á t ó l s e m s z a b a d v i s s z a r i a d n i .

S O H W E I Z E R I K O H K Z E I T S C H R h F T F Ü R F O R S T W E S E N , 1 9 4 1 . 4 / 5 . s z .

Schneider: Tanulmányút a S M i m á t r a i őserdőkben. (Exkursionem in sumatranischen Regenwald.) 8 9 — HM. o l d .

A z e g y é b k é n t n a g y o n é r d e k e s é s k i t ű n ő f é n y k é p e i k k e l k i s é r t l e í r á s t

— t ő l ü n k t á v o l á l l ó t á r g y a m i a t t — r é s z l e t e s e b b e n n e m i s m e r t e t h e t j ü k -

Ballmann és Siegrist: A fa, mint belföldi vegyi nyersanyag. (Das Holz als landftseigener eliemischer Rolistoff.) 1 1 3 — 1 2 8 . o l d .

A h á b o r ú a. s z é l i b e n , ó l a i b a n é s p a p í r b a n e g y a r á n t b e h o z a t a l r a s z o ­

r u l ó S v á j c e l l á t á s á t is k e m é n y p r ó b a e l é á l l í t o t t a é s ó r i á s i m é r t é k b e n

m e g n ö v e l t e a f á m á k , m i n t e g y i k l e g h a s z n o s a b b p ó t a n y a g n a k a j e l e n t ő ­

s é g é t .

A s z e r z ő a r ö v i d s t a t i s z t i k a i b e v e z e t é s u t á n — a m e l y b ő l m e g t u d j u k ,

h o g y S v á j c 3 . 3 m i l l i ó m : i - i i y i é v i l ' a t e w n é s e c s a k 1/6 r é s z é t i f e d e z i a z

o r s z á g é v i e n e r g i a s z ü k s é g l e t é n e k — r é s z l e t e s e m f o g l a l k o z i k a f a v e g y i

f e l h a s z n á l á s a i n a k a l e h e t ő s é g e i v e l . A z e g é s z f a t e r n i e l é s n e k e g y h a r m a d á t ,

• m i n t t ű z i f á t h a s z n á l j á k f e l a f o g y a s z t ó k , d e — é p p e n a h á b o r ú s s z ü k s é g

k ö v e t k e z m é n y e i k é n t r o h a m o s a n n ö v e k s z i k a z o k n a k a m o t o r o k n a k a

" z á r n a , a m e l y e k h e z a k ö z v e t l e n ü l f á b ó l v a g y f a s z é n b ő l n y e r t g á z s z o l ­

g á l t a t j a a h a j t ó e r ő t .

A c e l l u l ó z - é s p a p í r i p a r t e l j e s s z ü s é g l c l c t e s a k t ú l l i a s z i n á l a t t a l t u d n á

a k i s o r s z á g f e d e z n i , e t t ő l a z o n b a n — é r t h e t ő o k o k b ó l — a f e l e l ő s

i n t é z ő k ö r ö k a l e h e t ő s é g s z e r i i t t a r t ó z k o d u k i v a n n a k . A fa c s e p p f o l y ó ­

sa t á s n m é g t o v á b b i k í s é r l e t e k e t i g é n y e l , d e e l e u k r o s í t á - i . i m á r m e g o l d o t t ­

n a k t e k i n t h e t ő é s a. s z e r z ő e r r e v o n a t k o z ó a d a t a i i g e n é r d e k e s e k . A b i ­

z o n y t a l a n j ö v ő r e v a l ó 1 -k in t e t t e l , a f a g a z d á l k o d á s t e r é n — a z ö n e l l á t á s

b i z t o s í t á s a c é l j á b ó l — a l e g m e s s z e b b m e n ő tervgazdálkodás m e g v a l ó s í t á s á t

k ö v e t e l i .

I N T K H N A T I O N AJjER H O L Z M A H K T . 1941 . 13 1 4 / 1 6 , s z .

Sehimitsehek: A z erdővédelem kérdései a Közelkelet déli vidékein. (Fragen des Forstschutzes im Südostraum und im Naben Osten.) 1 3 . e z . 11—16. o l d .

A s z e r z ő e g y é v i g a t ö r ö k e r d é s z e t i f ő i s k o l a , t a n á r a i s v o l t é s e z

a l a t t a z i d ő a l a t t b ő s é g e s a l k a l m a n y í l o t t a c í m b e n m e g j e l ö l t k é r d é s s é !

S

284

való beiható foglalkozásra A helyszínen végzett tanulmányainak az eredményeképen [megállapítja, Jiogy az erdőnek a Közelkeleten történt nagymértékű visszaszorulása 6 főokra vezethető vissza. Ezek: 1. az erdő felégetése szántó nyerése cé l jából ; 2. az erdei legeltetés; 3. az erdő fel­égetése legelőuyerés cé l jából ; 4. botolás, kéreghántás és gyujtósfaterme-lés; 5. a rendszertelen lombtakarmánygyüjtés és 6. a pusztító fahaszná-lat. LA leíráshoz mellékelt néhány fénykép valóban beszédes bizonyítéka annak, hogy a tudatlanság, nemtörődömség és kapzsiság röv id néhány év alatt milyen szinte helyrehozhatatlan károkat okozhatnak.

A szerző nézete szerint a javítás első teendője a meglévő erdők védelme és fenntartása, i l letőleg termőképességük növelése. További ered­ményekre (a bokrosok és sarjerdők jövedelmező szálerdőkké való átalakí­tása, a kopárok befásítása) csak akkor lehet számítani, ha. az erdő­fenntartás ál lami feladatának a biztosítását mindenütt megfelelő taglét­számú erdőtiszti kar veszi a kézébe.

Hafner: A tartamos gazdálkodás műszaki segédeszközei a Délkelet erdeinek a feltárásánál. (Die Technik im Dienste der Nachhaltswirtschaft bei der Ersehliessung der Forste des Südostens.) 13. sz. 16—20. old.

A régebbi pusztító tarolásokat felváltó rendszeres gazdálkodás egyik legfontosabb feltétele a feltárás, amely megfelelő szállító beren­dezéseket igényel .

A szerző beszámolójából megtudjuk, hogy a nagyobb üzemek már a Balkánon is korszerű ©szóközöket (légtömlőskerekű szekereket, hernyó­talpas vontatókat, teher-gépkocsikat, motoros csigákat, gőz- és motoros vontatású vasutakat, sőt sodronykötélpályákat) építenek a gazdaságo­sabb kihozatni elérése céljából , ami a jövedelmezőség növelésével a bel-terjesebb kezelést teszi lehetővé.

Frőhlich Gy. : A feltáratlan erdők kihasználásának a műszaki segéd­eszközei. (Die Technik im Dienste der Forstbenützung in unaufgeschlos-senen Forsten.) 18. sz. 20—21. old.

A délkeleteurópai erdők fokozatos feltárása a megfelelőbb szállító berendezések alkalmazásával vált csak lehetővé. Különösen az erdei vasúthálózat kiépítése jelentett hatalmas lépést ezen a téren és tette lehetővé a gazdaságosabb — részben már gépi erővel végzett — kihasz­nálást.

JOURNAL OF FORESTRY. 1941. 2—3. sz. •

A folyóirat tekintélyes, több mint 10 ívnyi 2. füzete teljes egészében az Amerikai Erdészek Egyesületének az 1940 december 18-tól 21-ig terjedő időben tartott és fennállásának 40. fordulóját ünneplő közgyülése-i elhangzott 40 előadás szövegét, valamint a különbizottságok jelentését taralmazza.

Ez az anyag — bár nagyrészben idegen számunkra — igen sok olyan részletet tartalmaz, ami általános érdeklődésre tarthat számot. A z Egye­sületnek kétségtelenül oroszlánrésze volt abban, h o g y az amerikai erdé­szet a' század elejétől Ikezdve, szédületes arányokban fejlődöttt. 1905-ben az Egyesült Ál lamoknak m é g csak erdészeti középiskolájuk sem vol t és ma már 2G egyetemi karon és önálló főiskolán történik — részben tel­jes 3 évi tanulmányi idővel — az erdőftisztek kiképzése.

A z előadásokból is megállapíthatjuk, h o g y az Egyesület f igyelme az erdőgazdaság egész óriási területére kiterjed és egyformán gondja van a szövetségi, ál lami, községi , társulati és paraszt-erdők fenntartására, ke­zelésüknek és igazgatásuknak a fejlesztésére, a legelőgazdaság, termé-

285

szetvédielem, vadászat és halászat korszerűsítésére, de tevékenyen részi, vesz az erdészeti törvényhozás munkájában és különösen a szakoktatás további kiépítésében.

A z előadások közül kettőt különösen Is ki kell emelnünk (Lindh: Parachiding Fire Fighters; Godwin: The Parachute Method of Fire Suppression), mert ezek az ejtőernyőnek az erdőtüzek leküzdésében való szerepét tárgyalják, számos érdekes adattal és jólsikerült fényképpel , amelyek meggyőzben igazalják, mi lyen komoly eszköze lehet a kultúrá­nak is az újabb időben olyan nagy hírre szert tett hadi felszerelés.

A 3. füzetből a következő két közleményt kell megemlí tenünk: Fritz: Erdészeti főiskolai hallgatók faipari tanoncgyakorlata.

(Industrial Apprentice Training for Forestry Graduates.) 288—300. old. A • szédületes arányokban, fej lődő amerikai faipar egyre nagyobb tudo­mányos felkészültséget k íván a vezetőitől. A . szerző nézete szerint az erdészet kötelessége, hogy a szükséges szakembereket ezen a téren is a közgazdaság rendelkezésére bocsássa és ezért kívánatosnak tartja, hogy az erdészeti főiskolák hallgatói közül azok, akik a faiparban óhajtanak elhelyezkedni, már a tanulmányidő alatt különös kiképzésben részesül­jenek és — az érdekeit vállalatok, esetleg az állam támogatásával — megfelelő gyakorlatot szerezhessenek a korszerű üzemekben, jövendő pályájukhoz.

Costello és Turner: A növényzet megváltozása az állatállománynak a legeltetett területekről való kizárása után. (Vegétation Changes Follo-wing Exclusion of Livestoek from Grazed Ranges.) 310—315. old.

Néhány érdekes fényképpel is bizonyít ja, h o g y a növényzet kialaku­lását a legelő -állatok faja nagymértékben befolyásol ja és b i rkák után pl. egészen más lesz a gyeptakaró összetétele, mint ha szarvasmarha járt a legelőn.

L E S A D R E V O . 1941. 13—16. sz.

Kriska: A z erdészeti igazgatás egyszerűsítése. (Jednotná zpráva lesov a jej vyhody.) 13. sz. 1—2., 14—15. sz. 6—7. old.

A szerző behatóan foglalkozik a szlovák erdőgazdaság új célkitűzé­seivel és érdekes fejtegetései során arra a következtetésre jut, h o g y az erdő egyre fokozódó közgazdasági jelentősége a l iberális i rányelvek tel­jes megtagadását követel i , mert a további fejlődés lehetőségét csak a közérdek előtérbe va ló helyezése biztosíthatja. Ennek erőteljesen kifeje­zésre kell jutnia a készülő új szlovák erdőtörvényben is, amelynek egy ik legfontosabb feladata lesz, h o g y az állami ellenőrzést az. összes erdőkre kiterjessze és egyesítse az igazgatást a. kezeléssel. Ezt az utóbbi kívá­nalmat a szerző különösen fontosnak tartja ós részletesen megokol ja , milyen e lőnyök várhatók tőle az erdőgazdaság minden vonatkozásában.

A l ap 14—15. és 16. száma a szlovákiai erdő- és fagazdasági tanács­nak f. hó 2-án tartott közgyűléséről számol be.

Dr. Ing. Xat'ko e lnök megnyi tó jában rövid visszapillantást vetett a tanács eddigi működésére és az erdészet, i lletőleg fagazdaság terén a fokozott okszerűsítés és belterjesség bevezetését követelte.

Fridrich főti tkár részletes adatokkal vi lágítot ta m e g Szlovákia fagazdasági helyzetét, amely — az egyre növekvő fakereslet következté­ben —• igen jelentős fejlődésen ment keresztül. A z évi 5 mil l ió m 3 fa-termés 80%-a' kivi telre kerül és ennek 72%-át Németország veszi fel. Természetes tehát, h o g y Szlovákia gazdaságpoli t ikája minden tekintet­ben a német birodalomhoz igazodik ós tevékeny részese kíván lenni a német vezetés alatt kialakítandó nagytér-gazdálkodásnak.

3*

286

L A R I V I S T A F O R E S T A L E 1TAL1ANA! 1940. 11—12. sz.

Stigliani: Az erdei utak. (Le strade farestali.) 493—501. ald.

A feltárás gazdasági jelentősége egyre fokozódik. A szerző az. útépítés főbb eljárásait, a fenntartásnál figyelembe veendő szemponto­kat s a vonatkozó törvényes intézkedéseket ismerteti, végül pedig az. erdői termékeknek a sodro'.iykötélpályán, vízi és erdei-úton történő továb­bításnál való szállítási költségeit hasonlítja össze.

Tiraboschi: A lombardiai fásítások és hasznuk. (Le alberate lom­bardé c loro produttivita.) 502—509. old.

Az alkalmazott fanemek között legáltalánosabb a platán. Igen el­terjedtek az alacsony törzsű fűz, nyár és éger-sorfák, ezek közül helyen­ként néhány magasabb törzsű nyár, szil, tölgy emelkedik ki. A fásítások legfontosabb gazdasági jelentősége, hogy •tűzifával teljese:! ellátják a vidéket.

MEX1CO FORESTAL. 1940. 9-40 . sz.

Quevedo: A panzacola-i arborétum CoyoacáJi-ban. (El Parquc-Arboreto de Panzaeola en Coyoacan.) 79—84. old.

Mexikóban Panziacola város határában létesült az első állami cse­metekert, amely később igen jelentékeny arborétummal is bővült. A szerző, aki ma a mexikói államerd észé ti igazgatás főnöke. Európában — különö­sen a ira.ie.ia. Alpesekbeu és a Karsztokban — a kopár fásítási eljárá­sokat tanulmányozta s a látottak hasznosításával rendezte be a panza-colai telepet, amely ma a Mexikó és Puebla (Vera-Cruz) városok között vonuló hegyvidék kopár területeinek a fásításához szolgáltatja a szüksé­ges csemetéket. Az erdősítésekhez elsősorban Pinus fajokat használnak A z arborétumban mexikói őshonos s ott meghonosítót! fafajokat tenyész­tenek, ezek közül a. szerző sok Fraxinus, Castanea, Aesculus, Ulmus, Araucaria, Gingko, Ailmithús, Quercus, Taxodium, Abies és Pinws-féle-séget sorol fel. A z anborétum a Santa Ée-ben lévő erdészeti iskola tanul­mányi céljait is szolgálja.

Quevedo: A toxodiumok és más nevezetes fanemek Mexikó köz­társaságban. (Los Taxodium de la Republica Mexicana y otros Arboles Notables.) 90—93. old.

A taxodium Mexikó nemzeti fája, főként a Taxodium mucronaturn és a Taxodium distichum elterjedtek. A szerző ezeken kívül a Populus mnadensis, Salix babilonica, Sa-lix lasiolepis, Bombax ellipticum, Abies religiosa, Pinus ayueahuite, Pinus Hartwegii, Abies pectinata, Ficus bonplandiana, Ficus padifolia és Fraxinus mexicana belföldi szerepét is ismerteti.

RE VIST A P A 1HTRILOR. 1940. 12. sz.

Petcut és Cretzoiu: Második kiegészítő közlemény a Déli-Kárpátok és a Duna között elterülő erdők növényvilágáról. (A doua contributiune la cunoasterea florei padurilor dintre Duiiare si Carpatii Sudici.) 781— 773. old.

65 virágos és edéjnyes virág talán növénynek s azok több változatá­nak a rendszerbe foglalt felsorolása.

287

Hatan: Több erdő közös üzemterve. (Amenajanient comun cu. conti-nuitate.) 774—784. old.

Több birtokos tulajdonaiban lévő több kisebb erdőt közös üzemterv szerint is lelhet j ó eredménnyel kezelni, amint ezt a szerző felemlítette kísérlet is igazolja.

Malaescu: Rétegelt lemezgyártás. (Fabricarea Furnirului.) 785 795. old.

A szerzőnek a lapunk előző füzetében (234. old.) ismertetett tanul­mányát kiegészítő cikk, amely a lemezek és ' a berakott fa temesvári piaci árait is közli .

Cotta: Egy rendkívüli szarvasagancs. (Un trofeu exceptional de eerb.) 796—798. old.

Moldvában as egyik adtam i erdőben olyan hatalmas szarvas bika került terítékre.- amelyiknek a 18-as agancsa a Nfidler-iéie pontozás sze­rint 228.1 ponttal új vi lágrekordot jelent. A szerző az agancs fényképét, is közli.

H R V A T S K I S ü M A R S K Í LIST. 1941. 3—4. sz.

Neidthart: A logarléc alkalmazása a sokszögvonal különbözeteinek a kiszámításánál és egyéb számtani képleteknél. (Raíunanje koordlnat-nih razlika u polygonskim vlacima kao i nekih drugih izraza logarith-miékim raéunalom.) 72—99. old.

A „Nestler 21 Z" (Zagreb) jelzésű logarlécel ismerteti, amelyet vala­mennyi mérnök előszeretettel alkalmaz, a. gyakorlatban. Csak az erdészek és mezőgazdák idegenkednek tőle, pedig' még a középiskolások is hasz­nálhatják a loigarit'bnrus-számításokmál. Ki tűnő szolgálatot tesz 'a rönkök köhözéséné! is. Előnyeit számos ábrával és táblázattal bizonyítja.

Vajda: A jogtalan fahasználat okai és orvoslási módjai. (TIzroci bespravne sjeée drveta i njihovo uklanjanje.) 100—105. old.

A szerző mintj az ogulini erdőigazg-atóság- vezetője a saját kerüle­tére vonatkozólag statisztikai adatokkal kimutatja, h o g y az erdőpusztí-fás nemzetgazdasági veszedelemmé vált már, különösen Jugoszláviában. Az érdéi károk csak az ogulini kerületben évente több mil l ió P-t tesz­nek ki emelkedő irányzattal. ,A leg több falopást a falusi lakosság követi el, újabban már felhajtásra is. A háttérben meghúzódok a közvetett! káro­sítok, övék á nagyobb Ihászom büntetlenül, de annál busásabban. A meg­ítélt pénzbüntetések nagyon felszaporodnak s mert 90%-uk nem hajtható be, időközöik in t sommásan elengedik őket. Az a körülmény, hogy a vagyonközségi , községi és közbirtokossági erdőkben elkövetett károsítást a törvény kihág'ásnafc minősíti s csak alz állami erdőkben el követetteket, tekinti bűntettnek, megzavar ja a lakosság észjárását úgyannyira , hogy a l'atolvaj minősítést politikai bosszúnak tekintik.

G y ó g y m ó d : 1. Átszervezni az erdészeti büntető eljárást és a csend­őrségi szolgálati szabályzatot úgy , h o g y a közvetett bűnöst is büntessék bírói eljárás útján. 2. Általános amnesztiát nem szabad adni, csak egyénenkéntit s azt is csak kivételes lesetekben. 3. A vagyonközségi , köz­ségi és közbirtokossági erdőkben elkövetett károk is lopásnak mlnő-tendők.

A z évi fahozamot helyes arányba kell hozni a tényleges faszükség-lettel. A z ogulini erdészeti közigazgatási kerületben pl. 58.000 ha az erdő s rendszeres erdőgazdálkodást 29.000 ha-ou lehet űzni 130.500 m* évi fa-

288

hozammal, ami csak résziben fedezi a lakosság, a közintézetek és ipar- és kereskedelmi vállalatok évi 314.000 <ms összes faszükségletét. A z erdei fűrészek évi íaszükséglete 165.000 m 3 , tehát aránytalanul sok a, fűrész és a fakereskedő. Minthogy a fahozam csak évtizedekre terjedő gondos erdőgazdálkodással emelhető fokozatosan, világos, h o g y a fafogysztást kell csökkentenii. Elsősorban a lakosság épület- és tüzifaszükséglete elé­gítendő ki s csak a többlet engedhető át a fűrésziparnak 'és a{ fakeres­kedőknek. Minthogy számuk túl nagy, le kell szállítani azt, i l letőleg faszükségletük csökkentendő a rendszeres gazd. tervek alapján termelhető fahozam mennyiségéig.

Franciskovié: Szociális irányzat a korszerű erdészetben. (Socialne tendencije u modernom Sumarstvu.) 125—140. old.

A jugoszláv erdészek 1939-ben testületileg tanulmányozták Német­ország erdészeti viszonyait . A tanulmányúton résztvett a szerző is, aki Lemmel (Eberswalde) és Dietrich (München) tanárok előadásai alapján ismerteti a Harmadik Birodalomban az erdészeti igazgatásnál és az erdő­gazdaság irányításánál 'ma fennálló elveket. A legnagyobb jövedelem elérése helyett az ország faszükségletének a hiánytalan fedezése a leg­főbb cél . Art erdőgazdaságnak a mezőgazdasághoz való viszonya i s meg­változott: amelyiknek a terület jobban megfelel , azt kell előnyben! része­síteni, de ügyelni kell a közgazdasági egyensúlyra is. A z erdő a nemzet egyik legfontosabb erőforrása. A németek jelszava; ,,Egészséges ország­ban élhet csak egészséges nemzet". A z erdőnek tehát a reá háramló szociális feladatokat Is teljesítenie kell. A z erdő befolyása a. talajra és éghajlatra ismeretes. A z erdei lakosok egészségesek, szívósak és meg­bízhatók, józanok s nem fecsegők; ilyen emberekre van szüksége a mai Németbirodalomnak. Szerény igényeik kielégítésében segítségükre keli lennie minden tényezőnek, tehát az erdészetnek is. Ez a korszerű erdészet kulturális 'hivatása s h o g y ezt és a ve le kapcsolatos szociális feladatokat teljesíthesse, önzetlenül, elsősorban a. közérdeket kell szolgálnia.

Kajfez: A Philipp-féle fatermési táblák. (Philippove prirasno-pri-hodne skrizaljke.) 141—148. old.

Baden német tar tomány kormánya fatermési táblákat adott ki hivatalos használatra; ezeket Philipp a kísérleti állomások adatainak a fe l . használásával állította össze. A szerző csak a tölgyre vonatkozó táblá­zatot ismerteti. Philipp az á l lományok megfelelő termőhelyi osztályba való sorozásnál nem a fiatömeget, hanem az átlagmagasságot veszi alapul s ezt igen helyesen avva l okol ja meg, h o g y a kis próbaterek fatömege nem olyan biztos támpont, a termőhelyi jóság \ megítéléséhez, mint az átlagmagasság.