Erdészeti Lapok CXLVIII. évf. 12. szám (2013. december)404

Magyarországon a középkorban háromfalu kapta berkenyérõl a nevét. Mind-három település olyan helyen fekszik,ahol a házi berkenye õshonos lehetett.Az egyik a Nógrád megyei Berkenye,aminek elsõ írásos említése 1299-bõl’Werebenye’. A második az erdélyi Me-zõségen fekvõ, a Kolozs megyei Mocsjárási központtól délre, mintegy 10 km-re található Berkenyes (rom. Berchie-ºu), magyar református szórvánnyal. El-sõ említése 1332-bõl ’Berekenes’. A har-madik falu, Bergenyõ szintén az erdélyiMezõségen található, annak is a déli, arégi marosszéki járásában. Az 1876-osmegyereform után Maros–Torda várme-gyébe besorolt magyar többségû, refor-

mátus vallású község hivatalos neve1913-ban Mezõbergenye lett és jelenlegis az, a mai hivatalos román neve pedigBerghia.

Számos magyar település határánakdûlõ-(földrajzi) nevei között is jellem-zõen elõfordul a ’berkenye’, ’berke-nyés’ kifejezés. (Barnag: ’Koszos berke-nye’, Balatonalmádi: ’Berkenye-köz’,Csopak: ’Berkenye-kút’, Aszófõ: ’Ber-kenyés’, ’Berkenye-megye’). A tapolcaijárásban Balatoncsicsón, Köveskálon,Zalagyömörõn és Lesenceistvándon lé-teznek hasonló összetételû helynevek.A mai Zala megye területén 20 falu ha-tárában találunk berkenyés helynevet.Érdekes rápillantani ebbõl a szempont-ból Erdély helyneveire, oda, ahol nemminden vidéken õshonos a berkenye.Szabó T. Attila hatalmas mûvébõl, azErdélyi Szótörténeti Tárból kiderül,hogy a ’berkenyefa’, ’berkenyés’ kifeje-zések közül egyedül csak a Hunyadmegyei, Maros mentén fekvõ Branyics-ka község grófi gyümölcsösét leíró irat-ban takarja a házi berkenye gyü-mölcsfafajt a felsorolás 1756-ból. A töb-bi említés minden bizonnyal a barkóca-berkenye fafajra utal.

Megfigyeléseim szerint a Balaton-fel-vidéken a kissé konzervatívabb, a régihagyományaikhoz erõsebben ragasz-kodó svábok által mûvelt szõlõhegyek-ben maradtak fenn jobban a házi berke-

nyék (pl. a Pécselyi szõlõhegy felsõ fe-le, amit a vöröstói, barnagi és nagyvá-zsonyi svábok birtokoltak). A Veszp-rém megyei németség mára már egyál-talán nem ismeri õsei anyanyelvén a há-zi berkenyét. Pedig németországi szár-mazási helyeikrõl magukkal hozták en-nek a gyümölcsnek az ismeretét is, csaka zordabb bakonyi falvakban nem ter-mett meg régen sem a házi berkenye,csupán a Balaton-felvidéken. Ott vi-szont jóval kevesebb volt a német ere-detû „svábság”. Szinte az utolsó pilla-natban, 2000-ben sikerült rábukkan-nom egy olyan rendkívül idõs, akkor103 éves gazdára, Timmer Antalra Vö-röstó községben, Nagyvázsony mellett,aki meg tudta mondani õsei nyelvén,hogy hogyan hívták a házi berkenyét.Hosszas gondolkodás után közölte:„sparwl baum”. Ez a kifejezés jól össze-vág a német szakirodalom adataival. Ésvalóban: a 15–16. században: ’Spre-bern’, ’Sperbel’, ’Sperwerbaum’-ként is-merték, ahogy Prof. W. Kausch-Bleckenerdésztanár (Göttingen) igen részletesés egyedülálló házi berkenye monográ-fiája is tárgyalja.

AZ ÉV FÁJA

A házi berkenye kultúr-története és hasznosítása

Dr. Sonnevend Imre – okl. erdõmérnök, ny. botanikai felügyelõwww.azevfaja.hu

Õseink a honfoglalás után már itt, aKárpát-medencében vehették át aszlávoktól a berkenye nevét. Erreutal a szlovén ’brekínja’, a horvát’brèkinja’, és a szlovák ’brekina’.Ezek a rokon hangzású kifejezésekviszont inkább a barkócaberkenyenevét jelenthették, mivel a háziberkenyére külön nevet használnaka körülöttünk élõ szláv népek (szlo-vén ’skorš’, horvát és szlovák ’osko-ruša’, cseh ’oskeruše domáci’.) Aromán pedig a barkócafát ’sorb decâmpie’-nak, a házi berkenyét vi-szont ’scorus’-nak mondja.

L. Fuchs színezett metszete a házi berkenyé-rõl 1543-ból (New Kreüterbuch, TaschenVerlag, Köln, hasonmás kiadás, 2001.)

Az õszi lombszínezõdése különösen gyönyörködtetõ. (A cikk fotói a szerzõ felvételei)

¸

ˆ

Erdészeti Lapok CXLVIII. évf. 12. szám (2013. december) 405

AZ ÉV FÁJA

A Gutenberg utáni kor elsõ évszáza-dában hatalmas virágzásnak indult, cso-dálatos metszetekkel illusztrált füves-könyvek (a 16. századi ’Kräuterbuch’-ok)Európa-szerte már részletesen tárgyaljáka házi berkenyét, utalva termésénekgyomorra és belekre gyakorolt „áldásos”hatásaira. Ezek közül is kitûnik Leon-hard Fuchs (1501–1566) kiemelkedõenélethû, színezett, egész oldalas fametsze-tekkel illusztrált „Új füveskönyv”-e(’New Kreüterbuch’, Basel, 1543). Ab-ban a CCCXXVII. metszeten látható a há-zi berkenye fa, érett, sárgás termésekkel,élethûen ábrázolt lombozattal.

A magyar nyelvû füvészeti irodalom-ban a berkenyét nyomtatásban elõszörMelius Péter (1515–1572) tárgyalja1578-as, kolozsvári kiadású „Herbári-um”-ában meglehetõsen röviden: „azaszú berkenyét ha borban iszod, megál-lítja az hasnak folyássát”. Ugyanebbõl akorból tartalmaz a berkenyékre rendkí-vül érdekes magyar nyelvû adalékokatLencsés György (1530–1593) erdélyi fe-jedelmi orvos kéziratban fennmaradtmûve, amely eddig sajnos csak elektro-nikusan férhetõ hozzá Prof. Szabó T.Attila jóvoltából. A rendkívül gazdagtartalmú és veretes nyelvû gyûjtemény-ben három helyen találunk utalást aberkenyékre, azok gyógyító hatására.

Ezeket a korai mûveket követi a ma-gyar kertészeti irodalom elsõ hatalmasmunkája, Lippay János „Posoni Kert”-je(1664, Nagyszombat), amelynek befeje-zõ kötete ’Gyümölczös Kert’ címmel je-lent meg 1667-ben Bécsben. A ’berke-nye-fárul’ (azaz a házi berkenyérõl) más-fél oldalon át ad részletes leírást. Kitûnõmegfigyeléseibõl származó információialapján részletesen tárgyalja a termésealakjának alma és körte formáját, a mag-vetéssel és az oltással való szaporítását, afa testében károsító ’vörös szõrös féreg’,a nagy farágó pille (Cossus cossus L.) el-leni védekezést, a szalmába eltett termésutóérlelését, a vérhas elleni felhasználá-sát, a berkenyébõl való bor- és ecetkészí-tést, valamint a jól gyalulható faanyagát.

A 18. században, különösen annak vé-gén aztán megszaporodtak a magyaror-szági híradások a berkenyékrõl. Grossin-ger János (1728–1803) komáromi jezsuitatudós csak röviden emlékezik meg a ber-kenyékrõl, míg az ízes és veretes magyarnyelven író, de rejtélyes életû VeszelszkyAntal (1730–1798) híres munkájában aházi/fojtós berkenyérõl bõvebben is ír:„nálunk a szõlõ-hegyeken elég terem, ésimitt-amott szereti a hegy-oldalakat. Gyö-kér-hajtásokról és magról szaporíttatik,de tán tsak a’ madarak által…”. „…Sajtó sróf-

nak, puska-ágynak és egyéb szerszámok-nak [használják], mellyeknek tartósságakemény fát kíván, hogy hamar el ne kop-janak. Aszalt gyümöltse, tudja az egész vi-lág, hogy a vér-hasban kínlódóknak bor-ban fõzve kész orvosság, még pedig tsal-hatatlan, ha eszik, ’s isszák”.

A 19. század második felének egyreszaporodó kertészeti irodalma (szak-könyvei és folyóiratai) mindig megemlítia berkenyét mint gyümölcsöt, de már a„nem jelentõs” kategóriában. RudinaiMolnár István, e század végének vezetõgyümölcsésze ezt üzeni egyik olvasójá-nak az általa szerkesztett „Gyümölcsker-tész”-ben: „Berkenyefát hazánkban egyfaiskola sem szaporít, mert nem kere-sik”(1894). Szerencsére azonban nem le-hetett a helyzet ilyen reménytelen, merta Balaton-felvidékrõl, a Káli-medencé-bõl Teleki János faiskolája Balatonhe-

nyérõl 1893-ban és 1894-ben is hirdetberkenyecsemetét és eladó berkenyevetõmagot, igaz, két-háromszoros áron,mint a vadalmáét vagy vadkörtéét. MaBalatonhenye határában egyetlen berke-nye sincs a szõlõhegyen!

A 20. század elsõ felének nagy gyü-mölcsészei még megemlítik összefoglalószakkönyveikben a házi berkenyét, mintjelentõséggel nem bíró fajt. Mohácsy Má-tyás így ír róla 1936-ban: „… gyümölcsétcsersavtartalma miatt fõként a franciák ésa németek az almabor készítésénél hasz-nálják …, nagygyümölcsû fajtáit saját mag-csemetéjére és vadkörtére is oltják”. GrófSzéchenyi-Wolkenstein Ernõné híreshegyaljai, bodrogkeresztúri szõlész ésgyümölcsész is csak röviden emlékezikmeg gyümölcsünkrõl sajátos hangvételû,oktató, tanácsadó levelek formájábanmegírt könyvében: „… apró gyümölcsei

szörp vagy gyümölcskocsonya elõállításá-ra, ... gyógyborok készítésére használha-tó. ... Oltható birsre és vadkörtére is, utób-bin hamarább indul termõvé. … Németor-szágban Valpurga estéjén a berkenyeágait szokták az istállók kilincsére aggatni,hogy ezzel a boszorkányokat elriasszák.Virradatkor pedig a teheneket e gallyak-kal megveregetik, hogy sok tejet adjanak.”

A Balaton-felvidéki és zalai népha-gyomány ritka és érdekes gyü-mölcsként tartja számon a házi berke-nyét, de csak ott, ahol elõfordult belõlenéhány példány. Az ott élõ közösségtagjai közül is már csak azok tudnakmondani valamit errõl a gyümölcsrõl,akik az átlagnál jobban odafigyeltek akörnyezetükre, a termesztett növények-re. Mivel az utóbbi 100 évben a megma-radt fák száma rendkívül lecsökkent, afalusi lakosság körében is egyre isme-

retlenebb. Aki pedig még ismeri gyer-mekkorából, a régi idõkbõl, azokszámára egy kicsit mitikussá is vált: „na-gyon régen nagyon finom volt, de mamár nincsen, nem lehet találni belõle,az öreg fákat kivágták, eltûntek, cseme-te sincsen belõle”.

Mivel az utóbbi évtizedek (1945–1990) amezõgazdaságban – de a gyümölcster-mesztésben még inkább – nem kedvezteka hagyományõrzésnek, ez a „nem divatosgyümölcs” a kiveszõ fajok listájára került.2001-ben a környezetvédelmi miniszterrendeletben védetté nyilvánította ezt a fajtis. De errõl az átlagember mit sem tud. Egydél-zalai község, Tormafölde szõlõhegyé-ben 2007-ben vágott ki egy pincetulajdo-nos egy legalább 100–120 éves házi berke-nyét, mert túl közel nõtt a falhoz, „veszé-lyeztette” a frissen tatarozott épületet. Csaka legutóbbi évtizedben figyeltek fel rá a ha-

A házi berkenye nem minden évben hozbõ termést

Pietro A. Matthioli (Matthiolus) kivételesenszép metszete a Füveskönyvébõl,1563. (for-rás W. Kausch monográfiája)

Erdészeti Lapok CXLVIII. évf. 12. szám (2013. december)406

AZ ÉV FÁJA

gyományõrzõ hegyközségi körök, alapít-ványok és elsõsorban a Balaton-felvidékiNemzeti Park, ahol már 1997-ben elkezdõ-dött a fafaj regisztrálása és mentése.

További „nem korszerû” tulajdonsá-gai is voltak a házi berkenyének: apró atermése és nem szapora szedni, utóér-leléssel válik csak élvezhetõvé, „eladha-tatlan”, „nem ismeri a nagyközönség”.Pedig 1945 elõtt a piacokra is vitték ezta gyümölcsöt. A veszprémire elsõsor-ban a hidegkúti és veszprémfajszti svábasszonyok vittek házi berkenyét, a pá-paira a tapolcafõi hatalmas berkenyematuzsálemrõl (átmérõje 100 cm) kerülteladó termés. Ma már ez az egyetlen is-mert példány a Bakony északnyugatielõterében. Azért is hívták ebben a falu-ban „zsidógyümölcsnek”, mert Pápánelsõsorban a jómódú zsidó háziasszo-nyok vásároltak szívesen belõle, érde-kes, egyedi íze és kinézete miatt.

A házi berkenyére emlékezõk mélymemória rétegeibõl elõbukkant Dél-Za-lában, a Balaton-felvidéken, de Sümegkörnyékén is, de kivált Tapolcafõn az aversike, mellyel valamikor ezt a gyü-mölcsöt a piacon kínálták:

„Vegyen az Úr berkenyét,Hogyha fosik, azt egyék!”Az emlékezõk mindenütt tudták,

hogy pirosas sárga, elõérett állapotbannagyon fanyar, szinte ehetetlen, „fojtós”íze van, viszont szalma vagy búza közéeltéve finom puhára beérik, szotyóssáválik. A házi berkenye érett termésénekélvezete, annak korábban közismertegyedi íze, közmondásos gyógyhatása alegemlékezetesebb a ma élõk számára.

A házi berkenye más irányú gyógy-hatásával csak egy helyen találkoztam aDunántúlon. A Ság-hegy környékénfekvõ Kemenesmihályfán áll a környékegyetlen ismert öreg házi berkenyéje abelterületen, egy méhész kertjében. Ottmesélte idõs tulajdonosa 2001-ben,

hogy a berkenye leveles hajtásainak fõ-zetével a keléseket szokták borogatni.Feltehetõ, hogy csersavtartalma miattösszehúzó hatású lehet az említett fõzet.

Házi berkenye pálinkaValamikor nagyon híres volt a házi ber-kenye pálinkája is. A kémiai háttér isme-rete nélkül is tudják a jó berkenyecefrefortélyait azok a gazdák, akik még utolsómohikánként foglakoznak vele Dél-Zalá-ban és a Káli-medencében. De így van-nak a berkenyepálinka élvezetével is.Ösztönösen több évig érlelik a saját pár-lataikat. Így állt elõ az a dobri szõlõhegy-ben fellelhetõ egyedülálló palacksorozat,amely húsz év szinte minden termésébõlmegõrzött néhány kortynyi „mintát”, alegkitüntetettebb baráti társaságokszámára. Ez a gazda persze mit sem tu-dott arról, hogy mivel a cefrében mindigmarad bizonyos mennyiségû fenol (amia desztilláción is „átszökik”), célszerû apárlatot több évig üvegpalackban fektet-ni, utóérlelni. Ugyanis a hosszas tárolássorán a fenolok maradványai lassan át-alakulnak szaglással élvezhetõ illatanya-gokká (ezt „parfüm”-nek nevezik az értõvegyészek), amelyek a berkenyére jel-lemzõ ízanyagokkal (ezek az „aromák”)együtt jellemzik a hamisítatlan házi ber-kenye párlatot.

Ugyanígy érleli több éven át HorváthJenõ erdésztechnikus, Füzér polgármes-tere és Bokros Lajos erdész Kánó község-ben, az Aggteleki-karszton a saját termé-sû háziberkenye-pálinkáját. Reménykel-tõ, hogy az említett két szakember Ma-gyarország északkeleti felében ismét élet-re keltette a házi berkenye régi hagyomá-nyait, példát adva ezzel másoknak is arégi specialitás újbóli felkarolására.

Még egy fontos hír a háziberkenye-pá-linkáról a „szomszédból”: a hajdani Po-zsony megye északnyugati határával, Ju-hász Gyula Szakolcájával (Skalice) átelle-nes morva városka, Strá−nice szomszéd-ságában fekvõ községben, Tvaro−na Lho-ta-n (Cseh Köztársaság) minden év tava-

szán (2014-ben a húsvét utáni szomba-ton, április 26-án) rendezik meg a házi-berkenye-pálinka ünnepét. Ebben a falu-ban rengeteg idõs házi berkenyét gon-doznak és mindenki a maga fájának ter-mésébõl fõzet saját snapszot. 140–160minta szokott szerepelni egy-egy ilyenszemlén! Még berkenyepálinka lovagokatis avatnak ezen az ünnepen. 2003-ban acseh földmûvelésügyi minisztert is lovag-gá ütötték. A nap csúcsa a párlatok verse-nye, de egy hatalmas disznó leölésével éselfogyasztásával is egybekötik ezt a na-pot, amelynek végén még a házi berke-nye lekvárjával és aszalt termésével elké-szített sütemények széles skáláját is fel-szolgálják. Hogy mennyire büszkék a jómorvák a helyi specialitásukra, megte-kintheti az odalátogató a kis házi berke-nye múzeumot is, amely e tekintetben el-sõ Európában. (http://www.czecot.cz/tu-risticky-objekt/11064_muzeum-osker-use-a-byliny-z-luciny-tvarozna-lhota)

A „Csontfa” Végezetül szóljunk néhány szót a csont-fának is titulált faanyagáról. Egy helyireformátus kisnemesi családból szárma-zó idõs nemespécselyi gazda, KeresztesDániel 1999-ben még emlékezett arra,hogy nagyapja idejében a fa ’prös’-öksrófját házi berkenye fájából esztergá-lyozták. „Ez volt a legkeményebb fa,keményebb, mint a szil, a tölgy, az akácvagy a kõris, pedig azokból készült alovas kocsi kerékagya, oldalai és sarog-lyája, a legjobban igénybevett alkatré-szek. De a srófnak még keményebbanyag kellett.” – mondotta.

A Balaton-felvidék vízimalmainak ke-rekeihez is használták a rendkívül ke-mény fáját, elsõsorban a 3–4 cm vastagfaszegek és ékek kialakításához (ld. ör-vényesi vízimalom). Egy idõs bazsi gazda1998-ban említette, hogy apja a pincéjükelõtt álló vastag törzsû berkenyét azértvágatta ki még gyermekkorában, mert azépülõ házához abból fûrészeltetett desz-kákat a szobák mennyezetének kialakítá-sához. Hosszú távra gondolkodott.

A házi berkenye csemetéit ma igen rit-kán ültetik parkokban, közterületeken.Pedig a szép sudár növésû fiatal fák és aterebélyes koronát nevelõ idõs példányokegyedülálló megjelenésûek. A színes ter-méssel megrakott ágak, az õszi aranysárgalombozat különleges élményt nyújt. Tud-ta ezt a Balaton-felvidéki Monoszló erdészfõfoglalkozású polgármestere, SimonGyörgy is, amikor jó tíz évvel ezelõtt aközség temetõjéhez vezetõ út mellett, azországban elõször, házi berkenye allét ül-tetett. Ma már teremnek ezek a fák.

Az öreg példányok festõi, de jellegzeteskorona formája (Kustány, Zala megye)

A házi berkenye termése befõzéskor jólpárosítható más õszi ízekkel (kökény)