Embed Size (px)
Citation preview
Vargha kaTalin
EREDETI NÉPMESÉK és SZÓBeLI reJTVÉNYeK?
tAlálósok MErényI lászló és ArAny lászló MeSeGYűJTeMÉNYeIBeN
A közelmúltban jelent meg a 19. századi magyar szóbeli rejtvények antoló-giája (Vargha, 2010a), összegzését adva a népnyelvi és népköltési gyűjté-sekből származó, 1856 és 1924 között nyomtatásban megjelent szövegek-nek. A kötet összeállítását kísérő kutatások során számos olyan probléma merült fel, amelyekkel mindeddig nem foglalkozott behatóan a magyar folklorisztika. ezek közül az egyik legfontosabb és legösszetettebb kérdés a népi találósok és más rejtvények kapcsolata.
A különféle rejtvények ugyanis a 18. század végén és a 19. század so-rán igen népszerűek lehettek a társadalom legkülönbözőbb rétegei körében. erre utal az, hogy a 18. század második felében és a 19. század során rend-szeresen, igen nagy számban találunk rejtvényeket előbb kéziratos gyűjte-ményekben és aprónyomtatványokban, majd irodalmi és ismeretterjesztő folyóiratokban, olvasókönyvekben és más, oktató-szórakoztató kiadvány-okban is.
A folklorisztikai kutatás szempontjából azért figyelemre méltóak ezek a források, mivel a bennük mese, rejtett szó, talány és egyéb elnevezések alatt megjelent rejtvényszövegek egyáltalán nem különülnek el élesen az „eredeti népiként” gyűjtött, kiadott és kanonizált szövegektől. A népköltési gyűjteményekben megjelent találósok rendszerezése és közreadása (Var-gha, 2008b, 2010a, 2010b), valamint a 19. századi terminológia bemutatása (Vargha, 2011) után szükségesnek tűnik a népköltési szövegek elhelyezése ebben a tágabb rejtvény-struktúrában. ehhez elsőként a források rendszeres feltárása szükséges, amely jelenleg is folyamatban van.1
Jelen tanulmány célja három, egymással szorosan összekapcsolódó for-rás vizsgálata: Merényi László: Eredeti népmesék (1861), Arany László: Eredeti népmesék (1862), és az Arany-család kéziratos találós-lejegyzései (MTAK Kt. Irod. 4-r 409/I. 3–8, Irod. 409/II. 18v). A három forrás összeha-sonlító vizsgálata a szövegszintű egyezéseken és különbségeken túl rámu-tathat arra is, milyen különböző koncepciója lehet két kutatónak közel egy időben a mindkettejük által vizsgált szövegtípusról. Még érdekesebbé teszi a kérdést az, hogy a magyar folklorisztika tudományos megalapozásának (SzeMerkényi, 2011) időszakáról van szó, amikor a kutatás elvei körvonala-
1 A történeti forrásokat vázlatosan áttekinti MánDoki, 1979. A Szóbeli rejtvények a reform-korból című – végül meg nem jelent – kötet tervéről lásd MánDoki, 1982. A Hasznos Mu-latságok című ismeretterjesztő folyóirat (1817–1842) rejtvényeiről lásd Vargha, 2008a.
239
zódtak és kanonizálódtak, és rögzült egy többé-kevésbé általánosan elfoga-dott műfajstruktúra. A népi találós fogalmának bizonytalanságát jól mutatja a vizsgált három forrás és a hozzájuk kapcsolódó dokumentumok. A közölt szövegek pedig kisebb-nagyobb arányban olyan rejtvényeket is tartalmaz-nak, amelyek nem a paraszti, szóbeli hagyományhoz kötődnek.
A két mesegyűjtemény korabeli recepciója és később a népköltészeti ká-nonban betöltött helyzete eltérő, sőt egymással ellentétes. Merényi László 1861-es kötetét bírálva fogalmazta meg Arany János a népköltési szövegek gyűjtésére és lejegyzésére vonatkozó elveit (arany J., 1861). Arany László viszont apja elveinek ismeretében, azokat követve állította össze egy év-vel később megjelent kötetét (arany L., 1862), amelyet az első klasszi-kus magyar népmesegyűjteményként tart számon a magyar folklorisztika.2 Mindkét kötetben megjelentek a mesék mellett találósok is (Merényi, 1861, I. 204–224.; arany L., 1862, 318–325, 328.), és a két szöveganyagot meg-vizsgálva az lehet a benyomásunk, hogy a két szerző eltérően értelmezi a vizsgált műfaj kereteit.
A harmadik vizsgált forrás az Arany-családhoz köthető, az MTA Könyv-tárának Kézirattárában őrzött kéziratcsomó, amely tartalmazza az Arany László által kiadott valamennyi találóst, ezen kívül 24 olyan szöveget is, amelyek az 1862-es kötetben nem jelentek meg.3 Kovács Ágnes ezek kap-csán megjegyzi, hogy bizonyos szövegeket Merényire való tekintettel nem vett fel saját gyűjteményébe Arany László, mert „nem tartotta volna helyes-nek, hogy két azonos című mese ill. találóskérdés gyűjtemény egymáshoz közelálló szövegeket közöljön”.4
2 koVáCS, 1977; kóSa, 2001, 79.; DoMokoS, 2007, 159.; DoMokoS – gulyáS, 2009, 12. Arany László Eredeti népmeséinek kritikai kiadását Hermann Zoltán, Gulyás Judit és Domokos Mariann rendezi sajtó alá. erről a vállalkozásról, a korábbi kutatások ered-ményeinek összefoglalásával lásd DoMokoS – gulyáS, 2009.3 MTAK Kt. Irod. 4-r 409/I. 3–8, Irod. 409/II. 18v. A kihagyott szövegeket – néhány apróbb pontatlansággal – Kovács Ágnes adta közre 1982-ben (koVáCS, 1982, 529–530.). Az általa közölt 20 szöveg közül néhány több változatban is megtalálható a kéziratban, ezekkel a többnyire kihúzott szövegekkel együtt beszélhetünk 24 szövegről. A kézirat digitalizálása lehetővé tette a pontosabb olvasatot, így a továbbiakban a főszövegben és a függelékben is saját átiratomban közlöm a szövegeket. Az átírás során a kritikai kiadás szerkesztői által ki-alakított alapelvekre támaszkodtam (DoMokoS – gulyáS, 2009, 47–50.). ezúton szeretném megköszönni Domokos Mariannak és Gulyás Juditnak, hogy digitális formában rendelke-zésemre bocsátották az Arany-kéziratokat (valamint más kéziratokat is), és megosztották velem az anyaggal kapcsolatos meglátásaikat.4 koVáCS, 1982, 515. Kovács Ágnes megállapításai elsősorban a meseszövegekre vonatkoznak, és csak mellékesen utal a találósokra is. Az idézett tanulmány végén közölt Adattár elején ezt írja: „Arany Juliska meséi közül azokat közöljük itt, amelyeket Arany László azért nem dolgozott fel az Eredeti népmesék számára, mert rossznak talált („Nemtu-domka”), vagy azért, mert változata megjelent Merényi László Eredeti népmesék I–II. Pest, 1862. című gyűjteményében („Az özvegy ember és az özvegy asszony”, „Bolond Jankó”). Közöljük továbbá azokat a találóskérdéseket, melyek ugyancsak nem jelentek meg Arany László gyűjteményében” (koVáCS, 1982, 518.). A találósok esetében tehát nem részletezi a kihagyás okát.
240
Jelen tanulmány 1. bemutatja Arany János bírálatát, és néhány továb-bi adatot a Merényi László által közölt találósok korabeli recepciójáról; 2. összeveti a fent említett három forrásban megjelent találós-szöveganyagot, megvizsgálva Kovács Ágnes megjegyzésének relevanciáját; 3. javasolja Merényi szövegeinek tágabb kontextusba helyezését, a népi találósoknál bővebben értelmezett hagyományos rejtvényköltészet figyelembe vételé-vel. Végül Függelékben adja közre a három forrás valamennyi találósát egy összehasonlító táblázatban.
Arany János bírálata Merényi László Eredeti népmeséiről
1861-ben jelent meg Merényi László5 kétkötetes mesegyűjteménye, mely-ben az első kötet végén 93 néptalányt is közölt (Merényi, 1861, I. 204–224.). Gyűjteményével a folklorisztikai tudománytörténetben elválaszthatatlanul összeforrt Arany János nevezetes, a szövegkezelés tekintetében erősen el-marasztaló bírálata (arany J., 1861),6 amelyben „a mesegyűjtés és -közlés elveit máig ható érvénnyel fejti ki” (DöMöTör – kaTona – VoigT, 1978, 322.). Bírálatában Arany nem csak a mesék, hanem a kötetben megjelent találósok kapcsán is részletesen kifejtette véleményét a megfelelő gyűjtői és közreadói magatartásról:
Visszatérve Merényihez, nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy néptalányokat is gyűjt […]. A talányok a nép ajkán is ritkán forog-nak teljesen prózai alakban. Néha rímelnek, de többnyire nem rím, hanem a szavak és mondatok rhythmicus berendezése, hangutánzás, alliteratio, s egyéb ily eszközei primitiv népköltészetnek, az, a mi őket megkülönbözteti a mindennapi beszédtől. Mi a gyűjtői jelességet a talányokra nézve abban látjuk, ha mennél tisztábban fel tudja keresni és megtartja ezen rhythmusos formát, nem abban, ha maga neki áll és versbe szedi a néptalányt. Sajnáljuk, hogy Merényi többnyire az utób-bi módon járt el. Vannak ugyan talányai közt eredeti népversezetek is, mint a vereshagymáról […],7 de már az olyan, mint a harmatról szóló (XVI.) magán viseli a szószaporító sütögetés jeleit […]. Vagy a III. sz. rejtett szó (betűs talány), a XII. számú (Délibáb) lehelli-e a népiesség
5 Merényi László (1837–1907) megyei hivatalnok, jogot hallgatott. Az Akadémia meg-bízásából székely tájszólásokat és népmeséket gyűjtött. (Szinnyei, 1891–1914, VIII. 1110.) Merényiről és folkloristaként hiteltelenné válásáról részletesen lásd DoMokoS, 2007.6 Az eredeti szöveg változatlan formában megjelent néhány újabb, jobban hozzáférhető kiadványban: arany J., 1968, 326–342., jegyzetek: 765–768.; DöMöTör – kaTona – VoigT, 1978, 322–339. (jegyzetekkel). A továbbiakban az előbbire, vagyis Arany János összes műveinek kritikai kiadására hivatkozom az idézett részeknél.7 Lásd a VIII. szöveget. A Merényi által közreadott valamennyi találós a közlés eredeti sorrendjében megtalálható a Függelékben.
241
zamatját? vagy e periodicus szerkezetű, a ködről (IV.) […]. (arany J., 1968, 339–341.)
Arany tehát bírálta Merényi szövegkezelési technikáját nemcsak a me-sék, hanem a találósok tekintetében is, kiemelve néhány „nem népies” pél-dát a szövegekből. Álláspontját, mely szerint Merényi túlzott mértékben stilizálta a népi szövegeket, verstani elemzéssel is alátámasztotta:
A XIX. számú, gyertyát jelentő találós mese, mely a gyűjtemény-ben így hangzik:
Amott egy fa,Ága nélkülrászállt madár Szárnya nélkűl;Mind megetteSzája nélkűl. –
előttem és talán sokak előtt ily alakban ismeretes
egy fa felnőtt ága nélkűl,egy madár rászállt szárnya nélkűl,Meg is ette szája nélkűl.
és ez rhythmusibb alak a népnél, mely nem a szótagot számlálja és nem süti a verset. Az egész trochaeusi lendűletű: de nem csupán ez adja rhythmusát. Párhuzamosan felelnek meg egymásnak a „felnőtt”, „rászállt” – „ette” spondaicus igék, az „ága”, „szárnya”, „szája” ne-vek és a három: „nélkűl” praepositió. Ám hallgassa Merényi a néptől, nem így tagolja-e kimondásban, hangsúllyal emelgetve ki a sor íze-it, – az „egy madár”-t pedig dactylusnak ejtve:
egy fa I felnőtt I ága I nélkűl,egy madár I rászállt I szárnya I nélkűl,Meg is I ette I szája I nélkűl.
Dacára gyűjtőnk nagy jártasságának a népnyelvben, oly eseteket is lehetne felhozni munkájából, midőn a népi szólásmódot ferdén alkal-mazza. (arany J., 1968, 340–341.)
Arany János aprólékos, a részletekre is figyelő kommentárjai mutatják, hogy jól ismerte a népi találós szövegeket. Azt is tudjuk, hogy több ízben is foglalkozott e műfajjal, felhasználva azt metrikai tanulmányaihoz (DöMö-Tör – kaTona – VoigT, 1978, 336.). Végül azt is ki kell emelni, hogy Meré-
242
nyit, mint a népi szövegek közreadóját bírálta, amiért az eredeti szövegekbe túlzottan beleavatkozott. Azonban mint tehetséges gyűjtőt biztatta, a kijelölt irányvonalak figyelembe vételével további munkára bátorította:
Mind ezzel a szorgalmas és – bátran hozzátehetjük – tehetséges gyűjtőt nem el akartuk kedvetleníteni vállalatától. Csupán ki kelle je-lölnünk az útat, melyen haladva nagyobb szolgálatot tesz irodalmunk-nak, mint ha írói viszketegtől hajtva, az által kívánna bravourt csinál-ni, hogy a népmeséket idegen cifrával ékesgeti, vagy forccirozza az előadási modort. (arany J., 1968, 341–342.).
Arany bírálata és állásfoglalása a népköltési gyűjtés és szövegkezelés tekintetében nem csak Merényinek szólt. A találósokra vonatkozó szakasz korabeli jelentőségét mutatja az is, hogy két évvel később a Kisfaludy Tár-saság népköltési gyűjtési felhívásában is szerepel ez a szöveg, szinte válto-zatlan formában:
A találós mesék közül csak a tisztán népi eredetüeket kérné a társa-ság beküldeni. Figyelembe veendő, hogy a találós mesék a nép ajkán ritkán forognak teljes prózai alakban. Néha rimelnek, de többnyire nem a rim, hanem a szavak és mondatok rythmusos berendezése, hangutánzás, alliteratio s egyéb ily eszköze a primitiv népköltészetnek az, mi őket megkülönbözteti a mindennapi beszedtől. A gyüjtő felada-ta minél tisztábban fölkeresni és megtartani a rythmusos alakot. [...]
A népköltési gyűjtemények becse nagyrészt a lelkiismeretes hű-ségtől függvén, kéretnek a gyüjtők lehető tiszta és első forrásból meriteni, s változtatás, cziczoma nélkül küldeni be mindent, a mit összegyüjthetnek. (greguSS, 1863, 319. kiemelés V. K.)
A kiemelt szakaszban két különbséget találhatunk az eredetihez képest: a néptalányok helyett itt találós mesékről esik szó, és az utolsó mondatban a gyűjtő feladata mellől természetesen elmaradt a személyesen Merényinek címzett megjegyzés arról, mi nem tartozik a gyűjtő feladatához. A kihagyott szakasz: „[...] nem abban, ha maga neki áll és versbe szedi a néptalányt. Saj-náljuk, hogy Merényi többnyire az utóbbi módon járt el” (arany J., 1968, 340.).
Arany Jánosnak nem volt célja ellehetetleníteni Merényit, később is tá-mogatta, anyagilag is segítve gyűjtőútját, és jelentéseiről többször is em-lítést tett olvasóinak (DöMöTör – kaTona – VoigT, 1978, 323.; DoMokoS, 2007). Mégis, fenti bírálata után „visszatérő toposszá válik Merényi nép-költési-szövegkezelési technikájának elutasítása” (DoMokoS, 2007, 146.), és ez hozzájárult ahhoz, hogy a fiatal gyűjtő folkloristaként marginális po-zícióba került (DoMokoS, 2007, 140.).
243
A találósokra vonatkozó további adatokból az derül ki, hogy a kortár-sak véleménye még nem volt teljesen elutasító Merényi kötetével szemben, hiszen többen is említik őt a találós mesék korábbi közreadóinak sorában, mindenféle elmarasztaló megjegyzés nélkül (kriza, 1863, 543.; Török, 1872, 500.). ugyanakkor ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy ezekben a fel-sorolásokban Arany László, később Kriza János köteteit éppúgy megtalál-juk az előzmények között, mint edvi Illés olvasókönyvét (eDVi illéS, 1838) vagy Gáspár János Csemegéit (gáSpár, 1863). Azt sem hagyhatjuk figyel-men kívül, hogy a találós mese terminus a 18. század végén és a 19. század első felében igen sokféle rejtvény megnevezésére szolgált, csak az 1860-as évektől jelölt elsősorban szóbeli rejtvényeket.8
Valamivel későbbi Katona Lajos kritikája, aki a találósok szerkezetével foglalkozó írásában utal az Eredeti népmesékre. Merényi kötetét ő is a „köz-kézen forgó gyűjtemények” közé sorolja, azonban találósait „nagyon kétes értékűnek” minősíti:
Legalább a mennyire a közkézen forgó gyűjteményekből (Arany–Gyulai, Merényi, Kálmány L., Nyelvőr9) látom, kivéve a Merényi-féle, nagyon kétes értékű közléseket, a teljes szerkezetre, a melyben a keret bevezető és záró része is megvan, alig akad példa. [...] Ilyen-formán a Merényi ered. népmesék I. 215. l. XXXIV. sz. találósa is a teljesek közé számítható, csakhogy ennek a népiességéhez még több kétség fér, mint a Petsch idézte német példáéhoz, a mely nekem szintén nagyon irodalmi ízűnek tetszik. (kaTona, 1900, 466. kiemelés V. K.)
A korabeli népköltési gyűjtemények ismeretében azt mondhatjuk, hogy Merényi rejtvényeinek egy jelentős része valóban nem „népies”, vagyis ezek tartalmilag és formailag jelentősen elütnek a korban szóbeli rejtvény-ként közölt szövegektől. Azonban ez nem feltétlenül Merényi hibás szö-vegkezelési eljárásából adódik, hiszen nem invariánsokat közöl, hanem hagyományos, változatokban élő szövegeket. Azonban ez nem a paraszti néphagyományt, és nem is feltétlenül a szóbeliséget jelenti.
Nézzük meg például a harmat rejtvényét (XVI.), amely Arany János sze-rint „magán viseli a szószaporító sütögetés jeleit” (arany J., 1968, 339.). Azonban a Merényi által közölt szövegnek több, korábbi változatát is is-merjük, ezek egyikét a 18. század végén jegyezték be egy kéziratos énekes gyűjteménybe:8 A komáromi Mindenes Gyűjteményben az enigma fordításaként, verses talányok megne-vezésére használják a terminust, a szerkesztő arra kéri olvasóit (különösen a hölgyeket), hogy „üres óráikban származható únalmaknak el-szélesztésére méltóztassanak némelly Találós Meséket ’s rejtett Szókat rövid versekbe foglalni” (Mindenes Gyűjtemény, 1789, I. negyed, 57.), és küldjék el megfejtésükkel együtt a lapnak. A (szóbeli) rejtvények 19. századi terminológiáját részletesen bemutatja Vargha, 2011.9 Vagyis arany – gyulai, 1872; Merényi, 1861; kálMány, 1881, 1882, 1891; valamint a Magyar Nyelvőr találós-közleményei. (V. K.)
244
Mondj nekem oly vizet – Ha felelni mernél – A melyik szélesebbMélységes tengernél;Mégis, ha bele mégyszAlig ér bokáig.Mondjad hát, ne törjedAz eszed sokáig.
(Merényi, 1861, I. 211.)
Mondj Nékem olly vizet, ha felelni mernélA melly leg szeleseb, s mellyebb a tengernél,Mégis ha belé mégy, alig er bokáig,Mond meg hamar, ne tőrd fejedet sokaig.
(Körmötzi János-gyűjt. (1786–1793) (Stoll 368.). Közli MánDoki, é. n., 27.)
Látható, hogy a két szöveg szinte szóról szóra megegyezik. egy másik, hasonló változat a Hasznos Mulatságokban jelent meg, Köznép Meséje cím alatt (1824, I, 160.), és a további forrásfeltárás során bizonyára több szöveg is előkerül még.
A következő példa Merényi VII. szövege a hegedűről, ennek variánsát egy 18. század végi kézirat nyomán Harsányi István publikálta:
Hallottál-e csodát Hatot e világon? Hetediket mondok – Minden ráhallgasson! Gyors paripa nyargal A hitvány bárányon, Meg nem tántorodik, Sőt nyerít vastagon.
(Merényi, 1861, I. 209.)
Hallottál-é csudát hatott ez VilágonHetediket mondom kiki ra vigyázzonA Paripa ugral a Gyenge bárányonMég sem tántorodik ő nyerit vastagon.Bél húr.
(Dávidné Soltári (Stoll 393.). Közli harSányi, 1918, 315–321.)
ezek a párhuzamok arra mutatnak, hogy a Merényi László által közölt verses, mesterkélt megfogalmazású rejtvények10 nem a közlő beavatkozása nyomán nyerték el formájukat, hanem így hagyományozódtak. eredeti köze-güket feltehetőleg az írásbeliség – a közköltészet, diákköltészet – jelenti. Pár-huzamaikat kéziratos énekeskönyvek, kalendáriumok lapjain találjuk meg, valamint az ismeretterjesztő (és irodalmi) folyóiratok rejtett szói között.
További 12, Merényi által közölt szövegnek11 ugyan előfordulnak vari-ánsai a népi találósok között, ám megfogalmazásukban ezek is inkább a fen-ti, közköltészeti jellegű szövegekhez hasonlítanak, így elképzelhető, hogy ezeket is írásos forrásokból ismerte. Az általa közölt további szövegekre az Arany-kötet és -kézirat bemutatása után térünk vissza.10 Összesen 22 szöveg: I–VII, XII–XIV, XVI–XVII, XXI–XXIV, XXIX, XXXII, XXXV, XXXvIII, l, lXlIII.11 XI, XX, XXvI–XXvIII, XXX, XXXIII–XXXIv, XXXvI, XlI, Xlv, XlIX.
245
Találósok Arany László Eredeti népmeséiben és az Arany-család kézirataiban
Merényi után egy évvel Arany László12 is Eredeti népmesék címmel adta közre mesegyűjteményét (arany L., 1862). Kötetében – melynek össze-állításánál mintaszerűen követte az apja, Arany János által lefektetett elve-ket – 54 találóst is közölt, Találos mesék cím alatt (arany L., 1862, 318–328.). A gyűjtemény nem csak szakmai körökben vált közismertté. Amint arra Kovács Ágnes is rámutatott, a későbbi „szerény, kispénzű emberek számára is hozzáférhető” kiadások és a népiskolai olvasókönyvek révén a társadalom széles rétegéhez eljuthattak, és így a szájhagyományra is nagy hatást gyakorolhattak Arany László meséi (koVáCS, 1969, 179.).
A kutatás szempontjából igen szerencsés, hogy hozzáférhető az a kézirat-anyag is, amelyre Arany László bizonyíthatóan támaszkodott kötete összeál-lításánál. Az MTA Könyvtárának Kézirattárában, Kriza János és mások kéz-iratos mesegyűjtésével egybekötve, „négy keménytáblás, bordó és kék színű (mintás) kéziratos kolligátum-kötetben találhatóak”13 az Arany-család mese- és találós-lejegyzései.14 A kézirat szövegeinek lejegyzése 1850–1854 körülre datálható, földrajzilag mind Nagykőröshöz, mind Nagyszalontához köthető.15 Találósokat a kéziratos kötetek két pontján találunk: A szövegek túlnyomó része, 75 találós mese az első kötet elején (MTAK Kt. Irod. 4-r. 409/I. 3–8.), további három szöveg a második kötet 18v oldalán (MTAK Kt. Irod. 4-r. 409/II. 18v.) olvasható.16 A Merényi találósaival történő összehasonlítás előtt mindenképpen szükséges röviden bemutatni a kézirat ezen részeit.
Az MTAK Kt. Irod. 4-r. 409/I. jelzésű kötetben a 3–8. oldalon végig találósokat (és gyerekrajzokat) találunk. A Találós mesék cím a kézirat leg-első oldalán is fel van feltüntetve, majd a szövegeket tartalmazó hat lapon további négy alkalommal, a 3, 4, 4v és 7. oldalon. ez arra is utalhat, hogy a találósok lejegyzése több különböző alkalommal történt. Sáfrán Györgyi bejegyzése szerint a szövegeket Arany László nővére, Juliska jegyezte le, kivéve az utolsó szöveget, amelyet Arany Lászlónak tulajdonít a kutatás (koVáCS, 1982, 529–530.). ez abban is eltér a többi szövegtől, hogy ceru-zával írták be, míg a többit fekete tintával. A 2v és a 4. oldalon csak rajzok
12 Arany László (Nagyszalonta, 1844 – Budapest, 1898) „jogot végzett, a Földhitelintézet tisztviselője, majd igazgatója, országgyűlési képviselő, de költői, irodalomtudósi tevékenysége is jelentős” (SzeMerkényi, 2011, 148.), Arany János fia. 13 MTAK Kt. Irod. 4-r 409/I. 14 lapja, Irod. 4-r 409/II. 73 lapja, Irod. 4-r 409/III. kötet 8 lapja és Ms 10.020/VIII. 28 lapja rendelhető az Arany-családhoz.14 DoMokoS – gulyáS, 2009, 13–18. A kéziratanyag történetéről; az anyag formai és tartal-mi adatait lásd ugyanebben a tanulmányban a 18–21. oldalon.15 A kéziratok keletkezésének helyéről és idejéről rendelkezésre álló adatokat összefoglal-ja DoMokoS – gulyáS, 2009, 21–24.16 Kovács Ágnesnél az „Irod. 4-r. 409/II. 18v” oldal helyett hibásan „Irod. 4-r. 409/II. 16b” szerepel (koVáCS, 1969, 191.).
246
vannak: a 2v oldalon egy emberalak fejjel lefelé, a 4. oldalon pedig több kisebb, vázlatos rajz (madáralakok, arcok), valamint három bűvös négyzet, vagyis olyan 3x3-as négyzet, amelyben a beleírt számok összege minden irányban megegyezik.
A szövegekben és azok mellett számos javítás és utólagos bejegyzés ta-lálható. Feltételezhetjük, hogy ezek több, egymást követő alkalommal ke-letkeztek, és esetleg több kéztől származnak. erre utal egyrészt a különböző íróeszközök használata: találhatunk javításokat a lejegyzéshez hasonlóan tintával, emellett grafit és piros ceruzával is. Másrészt több kézre utal a kihúzott szövegek esetében a kihúzás módja (egyetlen vízszintes vonallal; több, egymást keresztező vonallal; apró függőleges vonalkákkal; erőteljes átsatírozással; stb.). Bizonyos jelölések a kiadásra történő előkészítésre utalnak – például az, hogy a találósokat közlő valamennyi lapon át vannak húzva a szövegek egy egybefüggő, függőleges vonallal.
A kötetbe szerkesztés folyamatára legközvetlenebbül talán a piros ceru-zás bejegyzések utalnak, bár az egyes jelek használata nem teljesen követ-kezetes. A közlésre kiválasztott találósokat sok helyen a szöveg előtt elhe-lyezett x jelöli, míg a kihagyott szövegeket szintén pirossal zárójelbe tették. Más kihagyott szövegek elé ’M’ betűt írtak, ennek értelmezésére még ké-sőbb visszatérünk. Szintén pirossal vannak összehúzva azok a szövegek, amelyek összetartoznak (például azért, mert azonos formulára épülnek), ezek később a kötetben is együtt jelentek meg. A mellékjelek mellett egy helyen szövegjavítást is találunk piros ceruzával, a javítás eredménye pon-tosan megfelel a kötetben szereplő változatnak:17
EgyKét garas
jczár ára, még sem fér aegy házba. (Gyertya ez is.)
(MTAK Irod. 4-r. 409/I. 6.)
Két garajczár ára,Még se fér egy házba.Gyertya (és fénye).
(arany L., 1862, 319., 328. kiemelés V. K.)
A kéziratos anyag és a kiadott gyűjtemény összevetésével megvizsgál-ható, hogyan szerkesztette Arany László kötetének ezt a részét, hogyan változtatott a szövegeken, illetve azok sorrendjén, mi az, amit kihagyott.18
17 A kézirat szövegeinek átírása a kritikai kiadáshoz javasolt megoldás szerint történt, vagyis alsó indexben található a javított vagy kihúzott szövegrész, felső indexben pedig az, amire javítottak. ezen belül álló betű jelzi a feltehetőleg a kézirat lejegyzőjétől, dőlt betű a más kéztől származó javítást (DoMokoS – gulyáS, 2009, 49–51.). A sortöréseket csak ott őriztem meg, ahol ez tudatos szerkesztésre utal, mivel ez a kézirat szövegeire – a kötettől eltérően – alapvetően nem jellemző. Az egyes szövegek elhelyezkedését és sorrendjét a kéziraton belül a szögletes zárójelbe tett római számok mutatják.18 Az Eredeti népmesék kritikai kiadásában a szerkesztők célkitűzése szerint „minden szöveg esetében a meglevő kézirat első lejegyzéséből kiindulva az ott nyomon követhető szövegalakítás kerül a középpontba” (DoMokoS – gulyáS, 2009, 48.). ennek elemzése és
247
e kérdések megválaszolására azonban nem vállalkozik jelen írás, csak az utolsó szempont részletesebb kifejtésére kerül itt sor.
A három forrás találósainak összehasonlító vizsgálata
Forrásainkat összevetve az alábbi csoportokra oszthatjuk a bennük közölt találós szövegeket:
1. mindhárom forrásban megvan – 5 [6] szöveg; 19 2. csak a kéziratban és Merényinél van meg – 11 [12] szöveg;3. csak a kéziratban van meg – 9 [10] szöveg;4. Arany László kötetében és a kéziratban megvan, Merényinél nin-
csen – 49 [50] szöveg;20 5. csak Merényinél van meg – 77 szöveg.
Látható, hogy a találósok tekintetében nem fogadhatjuk el maradékta-lanul Kovács Ágnes fent idézett érvelését arra vonatkozóan, hogy Arany László „nem tartotta volna helyesnek” a Merényinél megjelentekhez közeli változatok közlését (koVáCS, 1982, 515.), hiszen az alábbi öt szöveget nem hagyta ki kötetéből:21
a kézirat átírása során a találósok esetében is problémát jelent az, hogy bizonyos szöve-grészeket többszörösen is átjavítottak (vö. DoMokoS – gulyáS, 2009, 49.), valamint az, hogy a kihúzások és kisebb javítások esetében kevés támpont van arra nézve, hogy kitől és mikor keletkezhettek.19 A kéziratban található valamennyi szöveget figyelembe véve, közte a kihúzott, csonka változatokat is. A szögletes zárójelben található szám azokra az esetekre utal, amikor egy-egy találós több változatban is szerepel a kéziratban. A három forrás valamennyi szövegét tartalmazó összehasonlító táblázatot lásd a Függelékben.20 Ahogy arra már fent történt utalás, az Arany László által közreadott valamennyi találós megtalálható a kéziratban, így nem beszélhetünk olyan szövegekről, amelyek a három for-rás közül csak az Arany-kötetben találhatók meg.21 Az egyes szövegek pontos oldalszámait lásd a Függelékben.
248
MTAK Irod. 4-r. 409/I. 3–8. arany László, 1862 Merényi, 1861
[I.] Lúd szántja, ember hajtja, gondal vetik be.Ludnak a tolla ir. az ember a’ kezével tolja odébb, és gondolatját teszi a’ papirosra.
[LIV.] Lud szántja, ember hajtja, gondal vetik be
X. Lúd szántja, ember hajtja, Gonddal veti be.Irás.
XXXX. [!] Fehér a földje, Fekete a magva, Lúd szántja, ember hajtja.Irás.
[XXXVII.] ri, ri, rucza, ri, ri, de nem tudom mért ri, talán azért sirrí, vályulyába viz nincs, derekába vér nincs. (Hegegű.) [!]
V. rí-rí rucza rí-rí, De nem tudom mért rí, Talán azért sír-rí, Vályujában viz nincs, Derekában vér nincs.Hegedű.
XI. Miért sír dórika? Azért sír dórika, Hogy nincs vér a derekába.Hegedű.
[XXXVIII.] A hol megyen ille, bille, hátán viszi reczeficzi
e, szeme négy, fűle négy, körme pedig huszon négy. (Ló hátas ember.)
VII. Ahol megyen ille-bille, Hátán viszi recze-ficze, Szeme négy, füle négy, Körme pedig huszonnégy.Lovas.
XXVI. Ide hallgassatok, Arra a mit mondok: Mi állat, a melynek Négy lába, négy szeme, Huszonnégy a körme?Lovashuszár.
[XLIX.] Vizen megy nem s
zuhog, sáson megy nem suhog, eső veri nem ázik, fagy éri nem fázik. (NapsugárÁrnyék
II. Vizen megy nem zuhog,Sáson megy nem suhog,eső veri nem ázik,Fagy éri nem fázik.Árnyék.
XLVIII. Hídon megyen, nem dobog, Vízen megyen, nem locsog, Sáron megyen, nem pocsog.Holdvilág.
[LXIII.] e világot által éri, még is egy tyuk által lépi. (kerék vágás.)
XI. e világot által éri, Mégis egy tyúk általlépi. Kerékvágás.
XXXIX. Az egész világot átéri, Mégis egy tyúk átlépi.Kerékvágás.
Az Arany-kéziratban meglevő, a kötetből viszont kimaradt 20 [22] szö-veg esetében többféle okkal számolhatunk. 11 [12] találósnak szerepel va-
249
riánsa Merényinél, ezek közül 7 szöveg mellett látható a kéziratban köz-vetlenül arra utaló jel (a piros ceruzával bejegyzett ’M’ betű), hogy ezeket valóban a korábbi közlésre való tekintettel hagyhatta ki kötetéből Arany László. ez a jelölés a kéziratnak mindössze három, egymást követő oldalán jelenik meg: a hatodik lap mindkét oldalán és a hetedik oldalon.
MTAK Irod. 4-r. 409/I. 3–8. Merényi, 1861
[XXXIV.] Három lába, egy farka, tudom volt a’ markodba. (serpenyő.)
IX. Három lába, egy farka, Ma is volt a Markomba.Lábas.
[XXXVI.] Sem ajtója, sem ablaka, meg is négyen laknak benne. (Dió.)
XLIV. Se’ ablakja, se’ ajtaja; Mégis négyen laknak abba’.Dió.
[XL.] egy fa fel nő ága nélkűl, egy
egy madár rá szál szárnya nélkűl, mind meg eszi szája nélkűl. (Gyertya.)
XIX. Amott egy fa Ága nélkül, rászállt madár Szárnya nélkül; Mind megette Szája nélkül.Gyertyavilág.
[XLII.] Nekem olyan kis lyányom volt, hogy ha le tették is ritt, ha fel vették is ritt. (Láncz.)
XLIX. Ha leteszik is sír, Ha felveszik is sír, Ha szomszédba viszik is sír.Láncz.
[L.] Furják, faragják, még is feneketlen hadják. (fa kémény.)
XLII. Fúrták, faragták; Mégis feneketlen hagyták.Kémény.
[LV.] Piros mint a rózsa, kerek mint az alma, rétes
réteges és de nem béles mint a rétes, etem belőle de nem édes. (veres hagyma)
VIII. Kerek mint az alma, Piros mint a rózsa; rétes, de nem béles, ettem, de nem édes.Vöröshagyma.
[LXII.] Még az anyja meg sem szűletik már a fia a’ ház teteén jár. (Füst, és tűz.)
XLVII. Még az apja megse’ lett, Már a fia sindelez.Füst.
A kézirat [LV.] szövege még egy változatban megtalálható a kéziratban, amelyet azonban kihúztak és át is satíroztak: [XLVII.] réteges mint a’ rétes, ettem belőle
de nem édes. (veres hagyma.)
250
Az alábbi négy kihagyott szövegnek is megtaláljuk változatát Merényi-nél, azonban a kéziratban ezek mellett nem találunk ennyire egyértelmű jel-zést. A piros ceruzás zárójel ([VII], [XXI]), a piros ceruzás áthúzás ([VI]), és a fekete tintás, függőleges vonalakkal történő áthúzás ([XLVIII]) sem kapcsolható kizárólag olyan szövegekhez, melyeket Merényi is közölt.
MTAK Irod. 4-r. 409/I. 3–8. Merényi, 1861
[VI.] amott megyen göndöri, hátán viszi kenderit ha nem szánnám göndörit, meg gyújthatnám kenderit. (bárány.)
XLV. Úton megyen döndörre, Hátán viszi kenderét. Ha nem szánnám döndörét: Meggyújtanám kenderét.Júh.
[VII.] Fóltt hátán fólt, (pedig) soha tű bene egy
tű nem volt. (káposzta.)
XXXI. Fót hátán, fót, Soha tű benne nem volt.Fejes káposzta.
[XXI.] fönt lakik magasan, zöld nadrágba ki csücsörödve. (zőld dió.)
XXVIII. Zöld burokba’ születtem, Mikor aztán nagy lettem, A nadrágom kifeslett És az úrfi leesett.Dió.
[XLVIII.] Senki és Semmi hárman laktak egy halylikba, senki
el ment tüzért semmi pedig vizért ki maradt othon? [és]
XXX. Senki, És, Valaki Laktanak egy házban. elment Senki vadászni, Valaki madarászni: Ki maradt otthon?Év. [És – V. K.]
További 9 [10] szöveg a vizsgált három forrás közül csak az Arany-család kézirataiban szerepel. ezek többsége műfajilag kérdéses. egy proverbium ([LXXII.] Regel méreg, délbe étek, este orvoság. (fekete retek.)
22) mellett olyan feladványok tar-toznak ide, amelyek nem tartoznak a „valódi” népi találósok közé:
[VIII.] (Ött betűből állok, pipára és tanácsra illek. (kupak)) [X.] A Duna hordis, ront is, a’ rák áll is mász is, tollóg tollóg gólon, vázieszt, szik uton poris. [XI.] A Duna hordis, rontis
a’ rákális mászis, bene van a magyarázatjatollógólon, vázieszt,
szikuton poris. 22 ez a szöveg és a következőként idézett a kéziratban voltaképpen nem voltak teljes egészükben áthúzva, de érzékelhető, hogy a teljes szövegre érvényesnek kell tekintenünk a kihúzást.
251
[XXX.] reggel ki van nyilva, estedélbe be van borulva, este bimbóba van.
(Hajnalka.) [XLVI.] Lapos az óra, kerek a talpa, mindig ezt kiáltja: hep! hep! hep!
hep! hep! hep. (kácsa.) [LVI.] Hagyma hólnap is lesz belőle. (hadj ma hólnap is lesz belőle.)[LVII.] Nem fér a pajtába, nem fér a pinczébe, de könyen bele fér egy hajszál végébe. / (a vé V. betű.)
egy szöveg – éppen az, amelyik a kéziratban egyedüli találósként szere-pel feltehetőleg Arany László kézírásával – illetlensége miatt maradhatott ki:
[LXXV.] Szegény paraszt ember útón-utfélen elhajagálja a nagyurak m[eg] zsebbe teszik.
takony
Végül egy olyan, ismert találós maradt még ki, amelynek mellőzését nehéz megindokolni: [XXVI.] uton ut félen pipiske hust váj a’ szájával. (Király dinye.)
Visszatérve a kézirattól a két nyomtatásban megjelent kötet találósai-hoz, feltűnő, hogy milyen nagy számú az a szöveg, amelyek csak Aranynál, vagy csak Merényinél szerepelnek. Arany szövegeinek többsége a falusi életmódból vett tárgyat ír le, olyan megfogalmazásban, amely szándékosan félrevezeti az olvasót – ezeket nevezi a kutatás rendszerint valódi találósok-nak (Taylor, 1951, 1–5.).
Merényinél ugyanakkor összesen mintegy 14 ilyen jellegű szöveget talá-lunk. Az ő rejtvényeinek többsége két nagy csoporthoz tartozik: a fent tár-gyalt verses, közköltészeti jellegű szövegek, valamint az úgynevezett tré-fás kérdések23 vagy egyéb, „nem valódi” találósok körébe.24 Arany László kötetéből az előbbi csoport teljesen hiányzik, még a kézirat egyetlen ilyen jellegű szövege a V betűről [LVII.] is kimaradt.
Tréfás kérdést is mindössze egyet közöl (XXX.), bár a kéziratban több ilyen szöveg is volt. ugyanakkor ez a szövegtípus a lehető legszélesebb körben elterjedt, a népköltési gyűjtemények mellett kéziratokban, pony-
23 Mindazon szövegeket értjük ez alatt, amelyek kérdés formájúak, és valamilyen beu-gratásra épülnek. ezeknél „nem a megfejtésre való rávezetés, hanem épen a tőle való félrevezetés a burkolatuk czélja. A megtévesztés eszközeinek különfélesége szerint e csoporton belül több alosztály lehetséges. ez eszközök részint nyelvtani, részint logikai természetűek. [...] nálunk is nagy keletnek örvendenek azok a tréfás kérdések, a melyek homo- vagy synonym szók egybevetésén, helyes vagy helytelen etymologiákon, igazi vagy álösszetételek felbontásán stb. alapulnak. (Az utóbbinak példája: Milyen fának büdös a bele?)” (kaTona, 1900, 465.)24 A szóbeli rejtvények felosztása „valódi” és „nem valódi” találósokra szinte valamennyi, a találósok felosztásával foglalkozó írásban megjelenik, egészen robert Petsch klasszikus, a későbbi kutatásra jelentősen ható tanulmányáig visszamenően (peTSCh, 1899; ismertetését lásd kaTona, 1900).
252
vákon, folyóiratokban,25 olvasókönyvekben, szórakoztató kiadványokban egyaránt előfordul. Merényinél a „nem valódi” találósok több csoportja is előfordul: valódi számtani vagy számolási feladványok (LI–LIV.), tréfás számolás (LV.), tréfás, beugrató, elsősorban szójátékon alapuló kérdések (lvI–lXlII.).26
Összegzés
Míg Arany János nem gyűjtőként kritizálta Merényi Lászlót, hanem azért bírálta, hogy a szövegeket túlzott mértékben átírja, véleményünk szerint valószínűbb, hogy Merényi tágabban értelmezte a néptalány fogalmát, mint a korabeli gyűjtők többsége. Eredeti népmeséinek találós-fejezete összessé-gében sokkal inkább hasonlít a 18–19. századi omniáriumok (vegyes kéz-iratos gyűjtemények) vagy kalendáriumok vegyes rejtvényközleményeire, mint más népköltési gyűjtemények hasonló részeire. Feltételezhetjük, hogy az írásbeliséghez erősen kötődő, közköltészeti jellegű rejtvényhagyomány-ra is támaszkodott mesekötete találós-fejezetének összeállításakor.
Teljességgel azt sem zárhatjuk ki, hogy az általa közölt szövegek valóban szóbeli rejtvényként hangzottak el, ám valószínűbbnek látszik, hogy egy ré-szüket írásos forrásból ismerhette Merényi. Azt is tudjuk, milyen – közké-zen forgó – forrásokkal kell elsősorban számolnunk: kéziratos énekesköny-vek és egyéb gyűjtemények, kalendáriumok, ismeretterjesztő és irodalmi folyóiratok, valamint népiskolai olvasókönyvek példányaival. ezek azok a források, amelyek feltárása közelebb vihet minket egy, a 19. században rendkívül népszerű műfaj megértéséhez.
IrodAloM
arany János 1861 eredeti népmesék – bírálat. Szépirodalmi Figyelő, II, I. félév, 6–7.,
21–23., 35–38., 53–54.1968 Arany János összes művei XI. Prózai művek 2. 1860–1882. Sajtó
alá rendezte Németh G. Béla. Budapest, Akadémiai Kiadó.arany László
1862 Eredeti népmesék. Összegyűjtötte Arany László. Pest. Kiadja Heckenast Gusztáv.
25 A Hasznos Mulatságokban megjelent tréfás kérdésekről lásd Vargha, 2008a, 169–170.26 ezek közé keveredve előfordul egy-egy „valódi” találós is, például a LIX. és a LXV. szövegek.
253
arany László – gyulai Pál1872 Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből.
Pest, Athenaeum (Magyar Népköltési Gyűjtemény I.)DoMokoS Mariann
2007 A mesegyűjtő Merényi László. Történeti források akadémiai kikül-detéséről. In: SzeMerkényi Ágnes (szerk.): Folklór és történelem. 139–163. Budapest, Akadémiai Kiadó.
DoMokoS Mariann – gulyáS Judit 2009 Az Arany-család mesekéziratainak és Arany László Eredeti nép-
mesék című művének kritikai kiadása. In: berTa Péter (szerk.): Ethno-lore. Az MTA Néprajzi Kutatóintézet Évkönyve XXvI. 11–77. Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézet.
DöMöTör Tekla – kaTona iMre – VoigT VilMoS (szerk.)1978 Folklorisztikai tudománytörténet. Szöveggyűjtemény I. (1840–
1900). Kézirat. Budapest, Tankönyvkiadó.eDVi illéS Pál
1838 Első oktatásra szolgáló kézikönyv. Második, megjavitott és bővitett kiadás. Budán, A Magyar Királyi egyetem’ betüivel, A’ Magyar Tudós Társaság’ költségén.
gáSpár János 1863 Talányok és találós kérdések. In: Csemegék kisebb gyermekek szá-
mára… 189–194. (3. kiadás) Kolozsvár, Stein. greguSS Ágost
1863 A népköltészet ügyében. Vasárnapi Ujság, X, 319.harSányi István
1918 XVII. és XVIII. századi verses találós mesék a sárospataki könyv-tárból. Irodalomtörténeti Közlemények, XXVIII, 315–321.
kálMány Lajos 1881 Szeged népe I. Ős Szeged népköltése. Arad, nyomtatta réthy Lipót
és fia.1882 Szeged népe II. Temesköz népköltése. Arad, nyomtatta réthy Lipót
és fia.1891 Szeged népe III. Szeged vidéke népköltése. Szeged, nyomatott Bába
Sándor könyvsajtóján.kaTona Lajos
1900 robert Petsch: Neue Beiträge zur Kenntnis des Volksrätsels. (Palaestra. untersuchungen und Texte aus der deutschen und englischen Philologie. [...] 1899.) (Ismertetés.) Ethnographia, XI, 463–467.
kóSa László 2001 A magyar néprajz tudománytörténete. (Második, javított, bővített
kiadás.) Budapest, Osiris Kiadó.
254
koVáCS Ágnes 1969 A XX. században rögzített magyar népmese-szövegek XIX. századi
nyomtatott forrásai. I. Arany László magyar népmesegyűjteménye. In: DióSzegi Vilmos (szerk.): Népi Kultúra – Népi Társadalom. Az MTA Néprajzi Kutató Csoport Évkönyve II–III. 177–214. Buda-pest, Akadémiai Kiadó.
1977 Arany László. In: Magyar Néprajzi Lexikon I. A–E. 120–121.1982 Arany Juliska és Arany László meséi. In: noVák László (szerk.):
Arany János tanulmányok. 495–530. Nagykőrös, Kiadja a Nagy-kőrösi Arany János Múzeum.
kriza János 1863 Vadrózsák. Székely népköltési gyűjtemény. Kolozsvár, Stein János
erd. Muz. egyleti könyvárus bizománya.MánDoki László
1979 Szóbeli rejtvényeink gyűjtés- és kutatástörténete. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, XXIV, 301–326.
1982 Szóbeli rejtvények a reformkorból. Artes Populares, 8, 225–226.Merényi László
1861 Eredeti népmesék I–II. Pest, Kiadja Heckenast Gusztáv.peTSCh, robert
1899 Neue Beiträge zur Kenntnis des Volksrätsels. Berlin, Mayer & Müller.
SzeMerkényi Ágnes2011 A magyar folklorisztika tudományos megalapozása. In: paláDi-
koVáCS Attila (főszerk.): Magyar Néprajz I.1. Táj, nép, történe-lem. 142–158. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Szinnyei József 1891–1914 Magyar írók élete és munkái I–XIV. A Magyar Tudományos
Akadémia megbízásából irta Szinnyei József. Budapest, Kiadja Hornyánszky Viktor Akad. könyvkereskedése.
Taylor, Archer1951 English Riddles from Oral Tradition. Berkeley – Los Angeles,
university of California Press.Török Károly
1872 Csongrád megyei gyűjtés. Budapest, Athenaeum. (Magyar Népköl-tési Gyűjtemény II.)
Vargha Katalin 2008a reformkori találós kérdések a Hasznos Mulatságokban. In: DaCzi
Margit – T. liToVkina Anna – barTa Péter (szerk.): Ezerarcú hu-mor. Az I. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadá-sai.162–171. Budapest, Tinta Könyvkiadó.
2008b Források és rendszerezési javaslat a magyar találósok 19. száza-di antológiájához. In: gulyáS Judit (szerk.): Tanulmányok a 19.
255
századi magyar szövegfolklórról. 13–57. Budapest, eLTe BTK Folklore Tanszék.
2010a Magyar találós kérdések. 19. századi szövegek antológiája. Buda-pest, Tinta Könyvkiadó. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányo-zásához 105.)
2010b A 19. századi magyar találósok. Áttekintés és rendszerezés. Kéz-irat (PhD disszertáció, eLTe BTK Magyar és összehasonlító folk-lorisztika doktori program)
2011 A mesétől a találós kérdésig. Adalékok a magyar szóbeli rejtvények terminológiájához (1789–1935). Etnoszkóp, I, 1, 96–106.
256
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
I. eg
y ki
s hóf
ehér
mez
őben
B
uzog
két
gyö
nyör
ves f
orrá
s;
Élet
ből é
lete
t szí
va,
Hal
lgat
tőle
sírá
s-rív
ás.
Édes
b a
czuk
orná
l, C
surg
ón c
surg
ott m
ézné
l, H
ajna
li ál
omná
l, M
azso
lás r
étes
nél.
Anya
tej.
[207
.]II
. Val
amit
láto
k, m
egva
llom
; M
égis
azt
a p
anas
zt h
allo
m:
Hog
y eg
yikn
ek, k
edve
zek,
- A
más
ikna
k, b
út sz
erze
k.Tü
kör.
[207
.]II
I. K
ecsk
ének
kez
ébe,
Sz
öcsk
ének
zse
bébe
es
zköz
ül sz
olgá
lok,
Sz
ázsz
or sz
ámítv
a is
N
égy
betű
ből á
llok.
K
ét e
lső
betű
m je
lent
: O
ktal
anna
k há
zát;
uto
lsó
kettő
ped
ig:
Vilá
gszé
p ál
latjá
t. H
a va
n el
sőbe
’ lak
ód:
Nye
rgel
ed a
hát
át.
Olló
. [20
7-20
8.]
függElék Találósok Merényi László, illetve Arany László Eredeti népmesék című köteteiben,
továbbá az Arany-család mesekézirataiban. Összehasonlító táblázat1
1 Az oldalszámok minden egyes szöveg után szögletes zárójelben találhatók. A megfejtése-ket mind Merényi László, mind Arany László a feladványoktól elválasztva adja meg (Me-rényi, 1861, 224; arany László, 1862, 328.), erre a két oldalszámra külön nem hivatkozok az egyes szövegeknél.
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
IV. e
gy k
is fr
is m
ezőb
en te
rem
C
sak
két a
lma,
A
mel
y m
elle
tt fo
rog
A n
yája
sság
mal
ma.
G
yócs
ann
ak fe
dele
, N
em ta
tárk
a sz
alm
a,
A k
i kita
nálja
N
yugo
dott
alat
ta.
Emlő
. [20
8.]
V. H
áz v
agyo
k, d
e ne
m p
alot
a,
Lakn
ak sz
ület
ésem
óta
. Ü
tés v
erés
A
fize
tés.
Okt
alan
jár s
zava
m u
tán,
Ta
lálja
ki m
inde
zek
után
.K
olom
p. [2
08.]
VI.
egy
gazd
ánál
nég
yen
vagy
unk,
Pá
r, pá
rjáva
l iga
z te
stvé
r. H
ájat
esz
ünk
s ha
kopl
alun
k:
Bel
ünk
azt c
siko
rogv
a ké
r. H
egye
n-vö
lgyö
n ke
rget
ődzü
nk,
Foro
gva
egym
ás u
tán
futu
nk,
Soha
egy
más
t utó
l nem
érjü
k,
Még
se’ v
álha
tik e
l utu
nk.
Koc
sike
rék.
[208
-209
.]
258
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
VII
. Hal
lottá
l-e c
sodá
t H
atot
e v
ilágo
n?
Het
edik
et m
ondo
k –
Min
den
ráha
llgas
son!
G
yors
par
ipa
nyar
gal
A h
itván
y bá
rány
on,
Meg
nem
tánt
orod
ik,
Sőt n
yerít
vas
tago
n.H
eged
ű. [2
09.]
VII
I. K
erek
min
t az
alm
a,
Piro
s min
t a ró
zsa;
r
étes
, de
nem
bél
es,
ette
m, d
e ne
m é
des.
Vörö
shag
yma.
[209
.]
[XLV
II.]
rét
eges
min
t a’ r
étes
, ette
m b
elől
e de
nem
éde
s. (v
eres
hagy
ma.
) [6v
.][L
V.] P
iros m
int a
rózs
a, k
erek
min
t az
alm
a,
réte
s réte
ges és
de n
em b
éles m
int a
réte
s , et
em b
elől
e de
nem
éd
es. (
vere
s hag
yma)
[7.]
IX. H
árom
lába
, eg
y fa
rka,
M
a is
vol
t a
Mar
kom
ba.
Lába
s. [2
09.]
[XX
XIV
.] H
árom
lába
, egy
fark
a, tu
dom
vol
t a’
mar
kodb
a. (s
erpe
nyő.
) [6v
.]
X. K
ivűl
, sző
rös,
Bel
űl, n
edve
s;
Legé
nyek
nek
Igen
ked
ves.
Kul
acs.
[210
.]X
I. M
iért
sír d
órik
a?
Azé
rt sí
r dór
ika,
H
ogy
ninc
s vér
a d
erek
ába.
Heg
edű.
[210
.]
V. r
í-rí r
ucza
rí-r
í, D
e ne
m tu
dom
mér
t rí,
Talá
n az
ért s
ír-rí,
V
ályu
jába
n vi
z ni
ncs,
Der
ekáb
an v
ér n
incs
.H
eged
ű. [3
19.]
[XX
XV
II.]
ri,
ri, ru
cza,
ri, r
i, de
nem
tudo
m
mér
t ri,
talá
n az
ért si
r rí, v
ályu
lyáb
a vi
z ni
ncs,
dere
kába
vér
nin
cs. (
Heg
egű.
) [!]
[6v.
]
259
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
XII
. Tün
dér v
agyo
k,
És lá
that
ó,
Teng
er v
agyo
k,
Nem
úsz
ható
; V
iz is
vag
yok,
N
em ih
ató;
Te
stem
ped
ig
Nem
fogh
ató.
Dél
ibáb
. [21
0.]
XII
I. A
lma
vagy
ok,
Fán
nem
term
ett;
Élő
enge
m
Hol
tan
evet
t.K
rum
pli.
[210
.]X
IV. M
ond
meg
fiú,
hog
y hí
vják
–
Min
t e m
eséb
e írj
ák –
A
zt a
nag
y sz
emfe
dele
t, M
ely
ki- s
bet
akar
va v
olt
Hal
dokl
ó an
yánk
fele
tt.K
öd. [
211.
]X
V. M
ig fi
atal
: leá
ll ne
ki,
Ha
meg
vénü
l: fe
láll
neki
.M
ák. [
211.
]X
VI.
Mon
dj n
ekem
oly
viz
et –
H
a fe
leln
i mer
nél –
A
mel
yik
szél
eseb
b M
élys
éges
teng
erné
l; M
égis
ha
bele
még
ysz,
A
lig e
r bok
áig.
M
ondj
ad h
át, n
e tö
rjed
Az
esze
d so
káig
.H
arm
at. [
211.
]
260
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
XV
II. H
ácsk
ón jö
ttem
, hác
skón
m
ente
m,
Ara
ny g
yűrű
m e
lves
ztet
tem
; H
old
meg
látta
, nap
felk
apta
, C
silla
g ke
belé
be d
ugta
.H
arm
at. [
211.
]X
VII
I. N
agyo
bb e
gy ló
nál,
Kis
ebb
egy
disz
nóná
l; M
égis
bef
ér a
lócz
a al
á.N
yere
g. [2
12.]
XIX
. Am
ott e
gy fa
Á
ga n
élkü
l, r
ászá
llt m
adár
Sz
árny
a né
lkül
; M
ind
meg
ette
Sz
ája
nélk
ül.
Gye
rtya
vilá
g. [2
12.]
[XL.
] egy
fa fe
l nő
ága
nélk
űl, eg
yegy m
adár
rá
szál
szár
nya
nélk
űl, m
ind
meg
esz
i szá
ja
nélk
űl. (
Gye
rtya.
) [6.
]
XX
. Síro
k-rív
ok, m
indi
g sí
rok,
A
test
emm
el m
ig c
sak
bíro
k.
Ann
ál jo
bban
, ha
fölv
eszn
ek,
Ann
ál jo
bban
, ha
lete
szne
k.Lá
ncz.
[212
.]X
XI.
A h
ol v
an n
i Dáv
id h
áza,
Vo
nójá
t hog
y hú
zza-
rázz
a;
Tize
nkét
szer
öss
zero
ntja
, Ti
zenk
étsz
er ú
jból
rakj
a.H
old.
[212
.]X
XII
. Mi l
ehet
az
az e
rős á
llat,
Mel
y m
aga
elbí
r egy
ház
at.
Csi
ga. [
212.
]
261
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
XX
III.
Kön
y né
lkül
sir d
órik
a,
Vér
nél
kül v
an d
erek
a.
Sirá
sát n
em c
sitít
juk,
Ső
t mag
unka
t vid
ítjuk
.H
eged
ű. [2
13.]
XX
IV. N
éma
vagy
ok, h
olta
n él
ek;
Én á
ltala
m m
égis
éln
ek.
Ha
tökü
tött
nem
az
esze
d;
Ha
nyel
vem
en tu
d a
nyel
ved:
Te
álta
lad
élve
éle
k,
Ném
a lé
tem
re b
eszé
lek.
Betű
. [21
3.]
XX
V. K
erek
erd
őt já
ratta
m,
Mar
ok v
essz
őt v
ágat
tam
, M
egje
gyez
tem
: O
tthag
ytam
; Ér
te m
ente
m:
elho
ztam
Men
yass
zony
. [21
3.]
XX
VI.
Ide
hallg
assa
tok,
A
rra
a m
it m
ondo
k:
Mi á
llat,
a m
elyn
ek
Nég
y lá
ba, n
égy
szem
e,
Hus
zonn
égy
a kö
rme?
Lova
shus
zár.
[213
.]
VII
. Aho
l meg
yen
ille-
bille
, H
átán
vis
zi re
cze-
ficze
, Sz
eme
négy
, fül
e né
gy,
Kör
me
pedi
g hu
szon
négy
.Lo
vas.
[319
.]
[XX
XV
III.]
A h
ol m
egye
n ill
e, b
ille,
hát
án
visz
i rec
zefic
z ie , sz
eme
négy
, fűl
e né
gy, k
örm
e pe
dig
husz
on n
égy.
(Ló
háta
s em
ber.)
[6.]
XX
VII
. A k
erte
mbe
’ van
egy
fa,
e fá
nak
van
több
ága
; Fa
tete
jén
van
egy
ház,
A
bba’
egy
- vag
y há
rom
száz
.M
ák. [
214.
]
262
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
XX
VII
I. Zö
ld b
urok
ba’ s
züle
ttem
, M
ikor
azt
án n
agy
lette
m,
A n
adrá
gom
kife
slet
t És
az
úrfi
lees
ett.
Dió
. [21
4.]
[XX
I.] fö
nt la
kik
mag
asan
, zöl
d na
drág
ba k
i cs
ücsö
rödv
e. (z
őld
dió.
) [4v
.]
XX
IX. P
ehel
y va
gyok
, de
nem
lúdé
, V
íz is
vag
yok,
de
nem
kút
é,
Tápl
áló
édes
test
én,
Bun
da v
agyo
k té
l ide
jén.
Hó.
[214
.]X
XX
. Sen
ki, É
s, Va
laki
La
ktan
ak e
gy h
ázba
n.
elm
ent S
enki
vad
ászn
i, Va
laki
mad
arás
zni:
Ki m
arad
t otth
on?
Év. [
hibá
s vál
asz,
hel
yese
n És
– V
K]
[214
.]
[XLV
III.]
Senk
i és S
emm
i hár
man
lakt
ak e
gy h
alyl
ikba
, sen
ki e
l men
t
tüzé
rt se
mm
i ped
ig v
izér
t ki m
arad
t oth
on? [é
s] [6
v.]
XX
XI.
Fót h
átán
, fót
, So
ha tű
ben
ne n
em v
olt.
Feje
s káp
oszt
a. [2
14.]
[VII
.] Fó
l t t hát
án fó
l t, (p
edig
) soh
a tű b
ene
egy
tű
nem
vol
t.
(k
ápos
zta.
) [3.
]X
XX
II. M
iből
lette
m,
meg
mon
dand
om, -
M
egfe
jtés,
nem
én
gond
om:
Fábó
l vag
yok,
vas
ból v
agyo
k,
Hog
yha
hasz
náls
z, h
aszn
ot h
ozok
. H
a pi
hene
k: sz
egen
ülö
k;
Ha
dolg
ozom
: nem
csü
csül
ök.
Min
t gyű
rűne
k ni
ncse
n vé
ge:
Úgy
nem
aka
dsz
az e
nyém
re.
Szita
. [21
5.]
263
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
XX
XII
I. Ér
cz lé
vén,
tudo
k sz
ólan
i, Tü
dő n
élkü
l kiá
ltani
, A
z él
őket
hiv
ogat
om,
A k
imul
taka
t meg
síra
tom
.H
aran
g. [2
15.]
XX
XIV
. Vilá
gszé
p él
tem
be,
Lyuk
vol
t én
palo
tám
, M
ig á
gask
odha
ttam
, Fe
kete
vol
t ruh
ám;
De
már
hol
tom
utá
n,
Vere
s az
én ru
hám
. H
a te
kita
nálo
d:
Úgy
lesz
esz
jó k
omám
.Rá
k. [2
15.]
XX
XV.
Vad
on a
haz
ája,
Va
n de
rék
bund
ája;
So
kszo
r mid
őn lá
nczo
s:
Igen
furc
sa tá
nczo
s;
Lom
hán
jár,
kel,
foro
g,
Ha
szól
, min
dig
mor
og;
Soha
sinc
s jó
kedv
e:
Mi e
z, h
a ne
m …
?M
edve
. [21
6.]
XX
XV
I. A
nyám
vol
t a g
áton
, Tű
zön
vala
gom
ba,
Jó v
ala
Gál
nak
dolg
a,
Míg
any
ja v
ala
Gál
nak.
Érts
d úg
y, m
ikén
t mon
dva
van.
[216
.]X
XX
VII
. Ép’
ilye
n:
Szar
ka á
tszá
ll a
tiszá
n,
Hor
dóbo
r az
olda
lán,
K
utya
űl a
fark
án,
Szal
onna
függ
az
állá
n.Ér
tsd
úgy,
mik
ént m
ondv
a va
n. [2
16.]
264
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
XX
XV
III.
Piro
s vag
yok
min
t a ró
zsa,
K
erek
min
t a k
rajc
záro
cska
; Fe
hér a
jtó sz
élén
ülö
k …
Ta
láljá
tok
ki, m
it őr
zők?
Pecs
ét. [
216.
]X
XX
IX. A
z eg
ész
vilá
got á
téri,
M
égis
egy
tyúk
átlé
pi.
Ker
ékvá
gás.
[217
.]
XI.
e vi
lágo
t álta
l éri,
M
égis
egy
tyúk
álta
llépi
. K
erék
vágá
s. [3
20.]
[LX
III.]
e v
ilágo
t álta
l éri,
még
is e
gy ty
uk
álta
l lép
i. (k
erék
vág
ás.)
[7.]
XX
XX
. [!]
Feh
ér a
föld
je,
Feke
te a
mag
va,
Lúd
szán
tja,
embe
r haj
tja.
Irás
. [21
7.]
X. L
úd sz
ántja
, em
ber h
ajtja
, G
ondd
al v
eti b
e.Ir
ás. [
320.
]
[I.]
Lúd
szán
tja, e
mbe
r haj
tja, g
onda
l vet
ik b
e.Lu
dnak
a to
lla ir
. az
embe
r a’ k
ezév
el to
lja
odéb
b, é
s gon
dola
tját t
eszi
a’ p
apiro
sra.
[3.]
[LIV
.] Lu
d sz
ántja
, em
ber ha
jtja,
gon
dal v
etik
be [7
.]
XLI
. Lep
ke rö
pül s
zárn
yatla
n,
Ne
kérd
: men
nyi?
szám
atla
n!
Jő e
gy e
mbe
r láb
atla
n,
Min
d m
eges
zi sz
ájat
lan.
Hó.
[217
.]X
LII.
Fúrtá
k, fa
ragt
ák;
Még
is fe
neke
tlen
hagy
ták.
Kém
ény.
[217
.]
[L.]
Furjá
k, fa
ragj
ák, m
ég is
fene
ketle
n ha
dják
. (fa
kém
ény.
) [6v
.]
XLI
II. M
agas
abb
a to
rony
nál,
Vék
onya
bb a
zsi
nórn
ál.
Eső.
[217
.]X
LIV.
Se’
abl
akja
, se’
ajta
ja;
Még
is n
égye
n la
knak
abb
a’.
Dió
. [21
7.]
[XX
XV
I.] S
em a
jtója
, sem
abl
aka,
meg
is
négy
en la
knak
ben
ne. (
Dió
.) [6
.]
265
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
XLV
. Úto
n m
egye
n dö
ndör
re,
Hát
án v
iszi
ken
deré
t. H
a ne
m sz
ánná
m d
öndö
rét:
Meg
gyúj
taná
m k
ende
rét.
Júh.
[218
.]
[VI.]
am
ott m
egye
n gö
ndör
i, há
tán
visz
i ke
nder
it ha
nem
szán
nám
gön
dörit
, meg
gy
újt ha
tnám
ken
derit
. (bá
rány
.) [3
.]
XLV
I. K
örül
-kör
ül c
supa
fa,
A k
özep
e ny
i..ha
..ha.
Szita
. [21
8.]
XLV
II. M
ég a
z ap
ja m
egse
’ let
t, M
ár a
fia
sind
elez
.Fü
st. [
218.
]
[LX
II.]
Még
az
anyj
a m
eg se
m sz
űlet
ik m
ár a
fia
a’ h
áz te
teén
jár.
(Füs
t, és
tűz.
) [7.
]
XLV
III.
Híd
on m
egye
n, n
em d
obog
, V
ízen
meg
yen,
nem
locs
og,
Sáro
n m
egye
n, n
em p
ocso
g.H
oldv
ilág.
[218
.]
II. V
izen
meg
y ne
m z
uhog
,Sá
son
meg
y ne
m su
hog,
eső
veri
nem
ázi
k,Fa
gy é
ri ne
m fá
zik.
Árny
ék. [
318.
]
[XLI
X.]
Viz
en m
egy
nem
sz uho
g, sá
son
meg
y ne
m su
hog,
eső
ver
i nem
ázi
k, fa
gy é
ri ne
m
fázi
k. (N
apsu
gár
Árn
yék
[6v.
]
XLI
X. H
a le
tesz
ik is
sír,
Ha
felv
eszi
k is
sír,
Ha
szom
széd
ba v
iszi
k is
sír.
Lánc
z. [2
18.]
[XLI
I.] N
ekem
oly
an k
is ly
ányo
m v
olt,
hogy
ha
le te
tték
is ri
tt, h
a fe
l vet
ték
is ri
tt. (L
áncz
.) [6
.]
L. H
a rá
m n
ézes
z, v
issz
anéz
lek;
H
a rá
m n
evet
sz, l
enev
etle
k;
Tisz
ta, i
gaz
és h
ű va
gyok
, Zs
ákba
mac
skát
nem
áru
lok.
Tükö
r. [2
18.]
266
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
LI. M
időn
egy
mag
yar l
eány
tól a
zt
kérd
ezté
k, h
ogy
hány
éve
s, kö
vetk
ezől
eg v
álas
zolt:
Én
, ann
yi a
men
nyi!
az a
nyám
assz
ony
két a
nnyi
, az
apá
mur
am p
edig
öt é
vvel
idős
b an
yám
assz
onyn
ál, m
indh
árm
unk
idej
e pe
dig
száz
esz
tend
ő.
Kér
dés:
hán
y év
es v
olt a
leán
y, a
z an
ya
és a
z ap
a?A
leán
y vo
lt 19
, az a
nya
38 é
s az a
pa
43 é
ves.
[219
.]LI
I. M
időn
egy
más
ik m
agya
r leá
ny
előt
t, ki
lúdj
ait
hajto
gatta
haz
afel
é, v
alak
i azt
talá
lta
mon
dani
: am
ott m
egye
n hú
sz lú
d, a
z im
igy
fele
lt:
Akk
or v
olna
az
húsz
lúd,
ha
anny
ian,
m
eg fé
l an
nyia
n vo
lnán
ak!
Kér
dés:
hán
y vo
lt a
lúd?
Nyo
lcz.
[219
.]LI
II. M
enny
i ez?
hár
om ö
reg,
hat
nag
y,
kile
ncz
südő
, ha
t mal
acz?
Hus
zonn
égy.
[219
.]
267
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
LIV.
egy
szer
két
deá
k ka
pott
egy
kula
cs b
ort,
mel
y-be
n ép
en n
yolc
z itc
ze b
or v
olt.
Min
thog
y ki
ki a
mag
a bo
rát m
ásho
l aka
rta m
egpi
tyiz
álni
; m
inth
ogy
sem
mi-
féle
mér
őedé
nyök
nem
vol
t, cs
upán
két
ku
lacs
uk, m
ég
pedi
g az
is a
z eg
yik
háro
m é
s a m
ásik
öt
itczé
s: k
ér-
dés,
hogy
mér
hetté
k ké
tfelé
a b
ort,
hogy
sem
az
egyi
k, se
m a
más
ik m
eg n
e cs
alód
jék?
Elős
zör
tele
töltö
tték
a há
rom
itc
zés k
ulac
sot s
azt
az ö
t itc
zésb
e ko
tyog
tattá
k; a
ztán
más
odsz
or is
te
le ö
ntöt
ték
a há
rom
itcz
ést,
s azt
új
ra a
z öt i
tczé
s kul
acsb
a fo
rdíto
tták;
de
min
thog
y a
közé
pső
kula
csba
cs
ak ö
t itc
ze fé
rt: í
gy a
hár
om it
czés
ku
lacs
ban
mar
adt e
gy it
cze
bor.
Mos
t a
tele
önt
ött ö
t itc
zés k
ulac
s tar
talm
át
viss
za fo
rdíto
tták
a ny
olcz
itcz
ésbe
, a
legk
iseb
b ku
lacs
ban
mar
adt e
gy it
cze
bort
ped
ig a
z öt i
tczé
sbe
koty
ogta
tták,
s a
ztán
har
mad
szor
is te
le tö
ltötté
k a
háro
m it
czés
kul
acso
t a le
gnag
yobb
ku
lacs
ból,
s azt
az ö
t itc
zés k
ulac
sba
ford
ítottá
k. Íg
y a
közé
pső
öt it
czés
ku
lacs
ban,
úgy
szin
te a
legn
agyo
bb
nyol
cz it
czés
be is
4-4
itcz
e bo
r mar
adt.
[219
.]
268
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
LV. H
a eg
y vé
ka b
úza
harm
incz
gar
as:
mi a
z ár
a eg
y há
rom
gar
asos
czi
póna
k? H
árom
ga
ras.
[220
.]LV
I. M
ikor
fél a
nyú
l? M
ikor
ket
té
vágj
ák. [
220.
]LV
II. H
ogy
van
az: h
ogy
féls
zem
ü em
ber t
öbbe
t lát
eg
y sz
emév
el, m
int t
e ke
ttőve
l?C
sak
úgy,
hogy
ha
te a
féls
zem
ű em
berr
e te
kint
sz, c
sak
egy
szem
ét
láto
d, m
íg ő
, ha
rád
teki
nt, k
ét
szem
edet
látja
. [22
0.]
LVII
I. K
i tud
min
den
nyel
ven
besz
élni
? A
visz
hang
. [22
0.]
LIX
. Mi e
z? e
rdőb
en-b
erdő
ben
feje
tlen
kuty
a ug
at. F
ejsz
e. [2
20.]
LX. M
iféle
kő
van
legt
öbb
a ví
zben
? Vi
zes k
ő. [2
20.]
LXI.
Mi n
élkü
l nem
lehe
t el a
szán
tás?
Fo
rdul
ás n
élkü
l. [2
20.]
LXII
. Hog
y le
hete
tt az
, mik
ép
Putn
okon
az
orsz
ágos
vás
ár a
lkal
máv
al
egy
disz
nó H
étfe
lé sz
alad
t?C
sakú
gy, h
ogy
Putn
ok k
özel
ében
fe
kszi
k H
étfa
lu, s
affe
lé sz
alad
t. [2
20.]
LXII
I. H
ány
tojá
st tu
dnál
ého
mra
m
egen
ni?
Egye
t; m
ár a
több
i nem
éh
omra
lenn
e. [2
20.]
269
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
LXIV
. Mik
or le
het a
viz
et ro
stáb
an
hord
ani?
Mik
or m
egfa
gyot
t. [2
20.]
LXV.
Hog
y va
n az
: hog
y a
szom
széd
fa
luba
n fá
t vág
nak,
még
is id
e hu
ll a
forg
ácsa
? H
aran
gszó
. [22
1.]
LXV
I. A
mot
t van
azo
n a
fán
húsz
ve
réb,
ha
én a
bból
tize
t lel
övök
, hán
y m
arad
a fá
n? E
gyse
m. [
221.
]LX
VII
. Lát
tál-e
már
ken
derb
ől
torn
yot?
Lát
tam
mik
or k
ende
rben
ál
lotta
m. [
221.
]LX
VII
I. M
i nem
reze
g a
mal
omba
n? A
sö
téts
ég. [
221.
]LX
IX. M
iért
huny
ja b
e sz
emét
a k
akas
, m
ikor
kuk
urik
ul?
Azér
t, m
ert k
önyv
né
lkül
is tu
dja.
[221
.]LX
X. M
i áll
a vá
sárb
an h
árom
lábo
n?
A lá
bos.
[221
.]LX
XI.
Mi v
an e
bben
a h
ázba
n cs
inál
ás, f
úrás
-far
agás
nél
kül?
A
repe
dés.
[221
.]LX
XII
. Mik
or fu
t a h
egy
a ny
úlna
k?
Mik
or n
yárs
ra h
úzzá
k. [2
21.]
LXX
III.
Mi á
ll eg
yene
sen
az á
gyba
n?
Sárg
arép
a. [2
21.]
LXX
IV. H
ány
szeg
kel
l a jó
l elk
észí
tett
vasa
s sze
kérb
e? E
gy se
m. [
221.
]LX
XV.
Vol
t-e n
álat
ok e
stve
? Vo
lt.
[222
.]
270
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
LXX
VI.
Mi-a
z? á
gzik
-bog
zik,
még
sem
vi
rágz
ik?
A pa
tak.
[222
.]LX
XV
II. H
ány
hét v
arjú
? H
ét. [
222.
]LX
XV
III.
Mire
esi
k a
nyúl
mik
or
meg
lövi
k? A
ször
ére.
[222
.]LX
XIX
. Mi f
a ne
m é
g m
eg a
tűzö
n? A
tr
éfa.
[222
.]LX
XX
. Hol
nem
loph
at a
tolv
aj
sem
mit?
A h
ol se
mm
i sin
cs. [
222.
]LX
XX
I. H
ogy
irnád
le e
gy b
etűv
el e
zt
a sz
ót: I
zsák
? Eg
y zs
ákra
irné
k eg
y I
betű
t. [2
22.]
LXX
XII
. Mi h
ason
lít le
gjob
ban
egy
fél
szal
mas
zálh
oz?
A m
ásik
fele
. [22
2.]
LXX
XII
I. M
elyi
k a
legt
űzes
ebb
ló?
A ka
ndal
ló. [
222.
]LX
XX
IV. M
it tu
d a
ném
a le
gjob
ban?
H
allg
atni
. [22
2.]
LXX
XV.
Hol
kas
záljá
k a
szén
át?
Seho
l, m
ert m
ár le
van
kas
zálv
a. [2
22.]
LXX
XV
I. M
icso
da ló
lát h
átul
is o
ly
jól m
int e
lől?
A v
ak ló
. [22
3.]
LXX
XV
II. M
elyi
k a
legs
zúró
sabb
tő?
Tem
ető.
[223
.]LX
XX
VII
I. H
ány
évig
tarto
tt a
harm
incz
éve
s háb
orú?
Har
min
cz é
vig.
[2
23.]
LXX
XIX
. Mik
or n
edve
sül m
eg a
föld
es
ő, h
ó és
önt
özés
nél
kül?
Mik
or a
ha
rmat
esi
k. [2
23.]
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
LXL.
Mic
soda
álla
t bír
el e
gy h
ázat
? A
csig
a. [2
23.]
LXLI
. Hán
y hé
t a v
ilág?
Máv
al is
ke
vese
bb. [
223.
]LX
LII.
Mi e
szi m
eg m
agam
agát
. G
yert
ya. [
223.
]LX
LIII
. Ha
lelk
ed te
nyér
re te
szed
: V
izet
vel
em n
em m
eríte
nél,
Ha
mér
és k
özt M
athu
sále
m
Élet
ét s
még
ann
yit é
lnél
. A
sszo
nyok
meg
tánc
zolta
tnak
; M
égis
ver
nek
agyb
a-fő
be…
Ta
lálj
ki, h
ogyh
a ne
m k
orpa
, D
e fr
is é
sz v
an a
főbe
.Ro
sta.
[223
.]I.
Ara
ny tő
kén
aran
y tá
l,A
rany
tálb
an a
rany
máj
,B
átyá
m a
dta
néné
mne
k,N
éném
álta
l adt
a né
kem
,Én
áta
dtam
a k
is ö
csém
nek.
Anya
i em
lő. [
318.
]
[XX
VII
I.] A
rany
tőké
n ar
any
tál,
aran
y tá
lba
aran
y m
áj, b
átyá
m á
ltal a
dta
néné
mne
kné
ném
álta
l adt
a né
kem
, én
álta
l a’ k
is
öcsé
mne
k. (an
yai e
mlő
, a’ te
stvé
rek
álta
l adj
ák e
gym
ásna
k, m
ikor
szop
nak.) [
4v-5
.]
III.
Ha
egy
bika
elb
ődül
,eg
ész
hely
ség
rács
ődül
.H
aran
g. [3
18.]
[XLI
V.] H
a eg
y bi
ka e
l bőd
ül, e
gész
hel
ység
rá
cső
dűl.
(Har
ang.
) [6v
.]IV
. Sze
gény
par
aszt
em
ber m
inde
n na
p lá
t oly
at,
Kirá
lyok
, csá
szár
ok ri
tkán
látn
ak
olya
t,Is
ten
ő fe
lség
e so
ha se
’ lát
oly
at.
Min
t önm
aga.
[318
.]
[LX
XIV
.] Sz
egén
y pa
rasz
t em
ber m
inde
n na
p lá
t oly
at. k
irály
ok, c
sász
árok
ritk
án lá
tnak
ol
yat.
Iste
n ő
fels
ége
soha
sem
lát o
lyat
.
(min
t ő m
aga)
[8.]
272
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
VI.
Nek
em is
van
,N
eked
is v
an,
Még
a k
is k
órón
ak is
van
.Ár
nyék
. [31
9.]
[XLI
II.]
Nek
em is
van
, nek
ed is
van
, még
a’
kis k
órón
ak is
van
. (ár
nyék
.) [6
.]
VII
I. K
ét g
araj
czár
ára
, M
ég se
fér e
gy h
ázba
.G
yert
ya (é
s fén
ye).
[319
.]
[XLI
.] Eg
yKét g
ara sjc
zár á
ra, m
ég se
m fé
r aeg
y há
zba.
(Gye
rtya
ez is
.) [6
.]
IX. A
mot
t meg
yen
mór
ika,
Mag
át m
órik
álja
,Fe
kete
bár
sony
a sz
akál
la,
Het
ven
a ka
pczá
ja.
Kan
puly
ka. [
319.
]
[XLV
.] A’
hol
meg
yen
mór
ika,
mag
át
mor
ikál
ja, f
eket
e bá
rson
y a’
szak
ála,
het
ven
a’
kapc
zája
. kanp
ujka
(kan
puj
ka.)
[6v.
]
XII
. Tek
nőbe
fekt
etik
, N
yers
hús
sal d
öföl
ik.
Dag
aszt
ásko
r a té
szta
. [32
0.]
[XX
V.] T
eknő
be fe
ktet
ik, n
yers
hus
al d
öföl
ik.
(Ken
yér t
észt
át m
ikor
dag
aszt
ják.
) [4v
.]
XII
I. B
elől
szőr
ös k
ivül
fény
es,
A k
özep
e ig
en é
des.
Ges
zten
ye. [
320.
]
[XX
VII
.] K
ivűl
fény
es b
elől
szőr
ös, a
’ köz
epe
igen
éde
s. (g
eszt
enye
.) [4
v.]
XIV
. ette
m sü
ltet f
őtte
t,V
ilágr
a ne
m le
ttet,
Fa te
tejé
n –
föld
ala
tt.Eg
y va
dász
mon
dta
ezt,
ki e
gy h
asas
ny
ulat
lőtt;
a fi
át k
ivet
te b
elől
e, fe
lét
meg
sütö
tte, f
elét
meg
főzt
e, le
vitte
a
pinc
zébe
, ráá
llott
egy
szál
des
zkár
a,
úgy
ette
meg
. [32
0.]
[LX
XV
II.]
etem
sűlte
t, fő
tet,
vilá
gra
nem
le
tett,
fa te
tejé
n, fő
ld a
latt.
Mag
yará
zat
egy
vadá
sz lő
tt eg
y ny
ulat
, oly
an n
agy
fi vo
lt be
nne
hogy
egy
pár
nap
mul
va m
eg
elet
t vol
na. a
’ vad
ász
kapt
a m
agát
, fel
ét m
eg
sűtö
tte, f
elét
meg
főzt
e, a
kis
pic
zi n
yuln
ak.
azut
án fe
l vite
tett
egy
nagy
fa te
tejé
re e
gy
tekn
ő fő
ldet
, be
téte
tte a
gal
y kö
zé, m
aga
fel
más
zot a
fára
, alá
űle
a’ t
eknő
te, o
tt et
e m
eg a
ny
ula.
[18v
.]
273
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
XV.
elő
l meg
yen
fény
eske
,u
tánn
a m
egy
fehé
rke,
Meg
van
a fa
rka
kötv
e.Tű
és c
zérn
a. [3
20.]
[V.]
elől
mėg
yen
fény
eske
, utá
na m
egy
fehé
rke
mfe lg v
an a
’ far
ka vé
ge k
ötve
. (el
ől
meg
y a’ fé
nyes
ke; a
z a
t őű , ut
ána
a fe
hérk
e: a
z a
czér
na, f
mel
g va
n a
fark
a vé
ge k
ötve
: az
a cs
omó
a’ c
zérn
án.)
tű
és c
zérn
a [3
.]X
VI.
Kin
t is v
an,
Ben
t is v
an,
Még
is a
ház
ba’ v
an.
Ajtó
félfa
. [32
1.]
[LX
VI.]
Se
kint
, se
bent
, még
is a
’ ház
ban
van.
(a
blak
fa.)
[7v.
]
XV
II. M
íg é
l, m
indé
g ál
l,H
olta
utá
n sz
alad
gál.
Örd
ögsz
ekér
. [32
1.]
[LX
IX.]
Mig
éle
k m
indé
g ál
ok, m
ikor
meg
hal
ok m
indé
g fu
tok.
(Örd
ög
szek
ér) [
7v.]
[LX
XI.]
Mig
él m
indi
g ál
l, ho
lta u
tán
szal
adgá
l [ör
dög
szek
ér] [
7v.]
XV
III.
Mig
él,
min
dig
fut,
holta
ut
án m
indi
g lo
p. L
opót
ök. [
321.
][L
III.]
Mig
él m
indé
g fu
t, hó
lta u
tán
min
dég
lop.
(lop
ó tö
k.) [
6v.]
XIX
. erd
őn v
ágjá
k, m
egfa
ragj
ák,
haza
hoz
zák,
test
et te
szne
k be
le.
Kop
orsó
. [32
1.]
[III
.] er
dőn
vágj
ák, m
eg fa
ragj
ák, t
este
t te
szne
k be
lé. (
kopo
rsó.
) [3.
]
XX
. erd
őn v
ágjá
k, m
egfa
ragj
ák,
haza
hoz
zák,
lelk
et te
szne
k be
le.
Bölc
ső. [
321.
]
[II.]
erd
őn v
ágjá
k, m
eg fa
ragj
ák. L
ábat
te
szne
k al
á, le
lket
tesz
nek
belé
. (bő
lcső
.) [3
.]
XX
I. M
i az:
erd
őn v
ágjá
k, it
thon
sz
ól. K
ende
rtiló
. [32
1.]
[IV.
] erd
őn v
ágjá
k, h
aza
hozá
k; it
hon
szól
. (k
ende
r tör
ő.) [
3.]
XX
II. F
öldö
n fa
, fán
viz
, viz
en k
ő,
kövö
n va
s, va
son
hús.
Kös
zörü
kő.
[321
.]
[LX
XV
III.]
főld
ön fa
, fán
viz
, viz
en k
ő,
kövö
n va
s, va
son
hus.
Mag
yará
zat
kösz
örű
kő. [
18v.
]
274
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
XX
III.
Meg
is fő
zik,
meg
is sü
tik,
még
se’ e
szik
meg
. A h
urka
vég
ébe
szúr
t kis
fa. [
321.
]
[LX
X.]
Mi a
z? m
eg is
főzi
k, m
eg is
eszi
k sűt
ik,
még
sem
esz
ik m
eg. (
az a
kis
fa, a
’ ki a
tüdő
s hu
rkáb
a va
n sz
urva
. hog
y ki
ne
jöjö
n be
lőle
a
tőte
lék.
) [7v
.]X
XIV
. Ha
járo
k is
, ha
nem
is, m
ég is
eg
y he
lybe
n m
arad
ok. Ó
ra. [
322.
][L
XV
II.]
Ha
járo
k is
, ha
nem
is, m
ég is
egy
he
lybe
n m
arad
ok. (
óra.
) [7v
.]X
XV.
A h
árom
lábo
n ül
t a k
ét lá
b,
előt
te v
olt a
z eg
yláb
, oda
men
t a
négy
láb,
elv
itte
az e
gylá
bat,
a ké
tláb
felk
apta
a h
árom
lába
t, úg
y m
egüt
ötte
vel
e a
négy
lába
t, ho
gy
min
djár
t ele
jtette
az
egyl
ábat
. A
háro
mlá
b cs
izm
adia
szék
, a k
étlá
b cs
izm
adia
, az e
gylá
b so
nka,
a
négy
láb
kuty
a. [3
22.]
[IX
.] H
árom
lábo
n űl
t a’ k
ét lá
b b, el
őtte
vól
t az
egy
láb,
oda
men
t a n
égy
láb,
el v
itte
az e
gy
lába
t, a’
két
láb
fel k
apta
a’ h
árom
lába
t, ug
y m
eg ű
tötte
vel
e a z n
égy
lába
t, ho
gy m
indj
árt e
l ej
tette
az
egy
lába
t. Mag
yará
zat.
a’ h
árom
lát a
’ csi
zmad
ia sz
ék, a
’ két
láb
a cs
izm
adia
. (előt
te) a
z eg
y lá
b a’
sonk
a, (o
da
men
t) a
négy
láb,
a’ k
utya
. (el
vite
az
egy
lába
t, a’
sonk
át, a
’ két
láb,
a c
sizm
adia
, fel
ka
pta
a’ h
árom
lába
t: a
csiz
mad
ia sz
éket
, ugy
m
eg ű
tötte
vel
e a’
nég
y lá
bat:
a ku
tyát
, hog
y m
indj
árt e
l ejte
tte a
z eg
y lá
bat:
a’ so
nkát
.) [3
.]X
XV
I. eg
yet t
ojik
, hus
zat k
ölt,
száz
at re
pít.
Hag
yma
(egy
ger
ezde
t ül
tetn
ek e
l, m
ikor
felá
ssák
, hús
z ge
rezd
is v
an, t
iszt
itásk
or p
edig
száz
fe
lé is
meg
y). [
322.
]
[XII
I.] e
gyet
tojik
, száhú
sz at k
ölt,
száz
at re
pít.
Mag
yará
zat
a fo
ghag
ymát
mik
or e
l űlte
tik e
gy g
irizd
et
űlte
tnek
el,
mik
or fe
l áss
ák e
gy h
elyb
e hu
sz
gere
zd is
van
, mik
or p
edig
tisz
titjá
k ak
or a
hé
ja sz
áz fe
lé is
repí
t. [3
v.]
XX
VII
. Úto
n-út
féle
n pá
lczá
t ha
jigál
nak.
Kig
yó. [
322.
][X
VII
I.] u
ton
ut fé
len
pálc
át h
ajig
álna
k.
(kíg
yó.)
[3v.
]X
XV
III.
Úto
n-út
féle
n üs
töt
boro
gatn
ak. V
akan
dtur
ás. [
322.
][X
IX.]
uto
n ut
féle
n üs
töt b
orog
atna
k.
(Vak
onda
k tu
rás.)
[3v.
]
275
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
XX
IX. Ú
ton-
útfé
len
úrfia
k ug
ráln
ak,
a ki
kita
lálja
egy
e m
eg a
féllá
bát.
Béka
. [32
2.]
[XV
II.]
uto
n ut
fél ée n
ut u
rfiak
ugr
álna
k, a
’ ki
ki ta
lálja
egy
e m
eg a
fél l
ábát
. (bé
ka.)
[3v.
]
XX
X. M
elyi
k ér
több
et h
atár
, hu
szár
, kád
ár?
6 ár
, 20
ár, v
agy
egy
egés
z kád
ár?
[322
.]
[LX
IV.]
Mely
ik ér
több
et: h
atár
, hus
zár,
kádá
r .? (6
ár?
20
ár?
vagy
egy
egés
z kád
ár?
) [7v
.]
XX
XI.
Zöld
a lá
ba, z
öld
nadr
ága,
fú
rkó
a fe
je. K
ápos
zta.
[322
.][X
X.]
főld
a lá
ba, z
öld
nadr
ága,
furk
ó a
feje
. (z
öld
kápo
szta
.) [4
v.]
XX
XII
. Kiv
ül fe
kete
, bel
ül fe
hér,
mi
az?
Rete
k. [3
23.]
[XX
II.]
kivű
l fek
ete
belő
l feh
ér. m
i az?
(fek
ete
rete
k.) [
4v.]
XX
XII
I. Zö
ld is
tálló
ban
feke
te
tehé
n vö
rös s
zéná
t esz
ik. D
inny
e és
a
mag
va. [
323.
]
[XX
III.]
zől
d is
tálló
ba fe
kete
tehé
n, v
örös
sz
énát
rág.
(gör
ög d
inye
.) és
a m
agva
.) [4v
.]
XX
XIV
. Vill
a az
ele
je, s
eprű
a
hátu
lja, z
sák
a kö
zepe
. Ökö
r. [3
23.]
[XX
IV.]
Vill
a az
ele
je, s
eprű
a’ h
átul
ya, z
sák
a’ k
özep
e. (ö
kör.)
[4v.
]X
XX
V. V
adon
nat ú
j, m
égis
lyuk
as,
ha b
efol
dják
, sem
mit
se’ é
r. Ro
sta.
[3
23.]
[LIX
.] Va
dona
tt uj
, még
is ju
kass
. ha
be
fóld
ják
sem
it se
m é
r. (r
osta
.) [7
.]
XX
XV
I. H
étfő
n zö
ld, s
zerd
án p
iros,
szom
bato
n fe
kete
. Meg
gy. [
323.
][X
XIX
.] H
etfű
n zö
ld, s
zerd
án p
iros,
szom
bato
n fe
kete
. (m
edgy
.) [5
.]X
XX
VII
. Pén
zem
van
nem
tudo
m,
se’ n
em a
dok,
se’ n
em v
esze
k, m
eg
sem
gaz
dago
dom
. Hal
. [32
3.]
[LX
I.] P
énze
m v
an n
em tu
dom
, se’
nem
ado
k,
se’ n
em v
esze
k, m
eg se
m g
azda
godo
m. (
Hal
l.)
[7.]
XX
XV
III.
Ket
ten
vagy
unk,
te
stvé
rek
vagy
unk,
ha
ninc
s mit
enni
, egy
más
t har
apju
k. O
lló. [
323.
]
[LX
.] K
ette
n va
gyun
k, te
stvé
rek
vagy
unk,
ha
ninc
s mit
enni
, egy
más
t har
apju
k. (o
lló.)
[7.]
XX
XIX
. Se’
nem
ehe
tném
, se’
ne
m h
arag
szom
, még
is h
arap
ok.
Har
apóf
ogó.
[323
.]
[LX
V.] S
e ne
m e
hetn
ém, s
e ne
m h
arak
szom
, m
ég is
har
apo m
k . (h
arap
ó fo
gó.)
[7v.
]
276
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
XL.
Nek
em o
lyan
öre
gapá
m v
olt,
hogy
a h
áz te
tejé
re ü
lt fe
l, ot
t pi
pázo
tt. K
émén
y. [3
24.]
[LV
III.]
Nek
em o
lyan
öre
g ap
ám v
olt,
hogy
a
házt
eteé
re ű
lt fe
l ott
pipá
zott.
(kém
ény.
) [7.
]
XLI
. Nek
em o
lyan
kis
lyán
yom
vo
lt, h
ogy
a sz
emén
nőt
t a h
aja.
K
ukor
icza
. [32
4.]
[LX
VII
I.] N
ekem
oly
an k
is ly
ányo
m v
olt,
hogy
a sz
emén
nőt
a’ h
aja.
(Kuk
oric
za c
ső zö
ld
korá
ban a
tövé
n, m
inde
n sz
emen
van
egy
szál
se
jme
vagy
más
képp
haj
a.) [
7v.]
XLI
I. N
ekem
oly
an k
is ly
ányo
m
volt,
aka
rhov
a vi
tték,
min
denü
tt po
fon
verté
k. S
zita
. [32
4.]
[XV
I.] N
ekem
oly
an k
is ly
ányo
m v
olt,
hogy
ak
ár h
ova
vitté
k, m
inde
nűt p
ofon
ver
ték.
(s
zita
.) [3
v.]
XLI
II. N
ekem
oly
an k
is ty
úkom
vo
lt, h
ogy
a ka
ró h
egyé
be já
rt to
jni.
Hó.
[324
.]
[XV.
] Nek
em o
lyan
kis
tyuk
om v
olt,
hogy
a’
karó
heg
yébe
járt
tojn
i.
(hó.
) [3v
.]X
LIV.
Nek
em o
lyan
kis
tyúk
om
volt,
hog
y a
föld
alá
járt
tojn
i. H
agym
a. [3
24.]
[XIV
.] N
ekem
oly
an k
is ty
ukom
vol
t, ho
gy a
fő
ld a
lá já
rt to
jni.
(vör
ös h
agym
a.) [
3v.]
XLV
. Nek
em o
lyan
kis
csi
kóm
vol
t, ho
gy a
karh
ova
men
tem
, min
denü
tt ut
ánam
nye
ritet
t. Sa
rkan
tyú.
[324
.]
[XX
XI.]
Nek
em o
lyan
kis
csi
kóm
vol
t, ho
gy
akar
hova
men
tem
min
denü
tt ut
ánam
nye
rítet
t. (s
arka
ntyu
.) [6
.]X
LVI.
Nek
em o
lyan
kis
lova
m v
olt,
hogy
mag
a m
aga
alól
kih
ányt
a a
gané
t. Fú
rú. [
324.
]
[XX
XII
.] N
ekem
oly
an k
is lo
vam
vol
t hog
y m
aga,
mag
a al
ól k
i hán
yta
a’ g
anét
. (Fú
rú.)
[6.]
XLV
II. N
ekem
oly
an k
is h
ordó
m
volt,
hog
y ha
lees
ett a
pad
lásr
ól,
nem
vol
t az
a pi
ntér
, a k
i meg
tudt
a vo
lna
csin
álni
. Toj
ás. [
324.
]
[XX
XV.
] Nek
em o
lyan
kis
hor
dóm
vol
t, ho
gy
ha le
ese
tt a
padl
ásró
l, ne
m v
ólt o
lyan
bod
nár
a’ v
ilágo
n a’
ki m
eg tu
dta
vóln
a cs
inál
ni, u
gy
szél
yel t
ört.
(tojá
s.) [6
.]X
LVII
I. H
a fe
lhaj
itom
a h
áz te
tejé
re
fehé
r, ha
lees
ik sá
rga.
Toj
ás. [
325.
][L
I.] H
a mik
or fe
l haj
itom
a’ h
áz te
tejé
re fe
hér,
mik
or le
esi
k sá
rga.
(toj
ás.)
[6v.
]
277
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
XLI
X. H
a fe
lhaj
itom
a h
áz te
tejé
re
picz
i, ku
rta, k
eske
ny; h
a le
esik
, ol
yan
nagy
, hog
y eg
y po
nyvá
val s
e’
tudn
ád b
etak
arni
. Egy
tucz
at k
árty
a.
[325
.]
[LII
.] m
ikor
fel h
ajito
m a
’ ház
tete
jére
, pic
zi
kurta
kes
keny
, mik
or le
esi
k ol
yan
nagy
, hog
y eg
y le
pedő
vel s
em le
het l
e te
riten
i. (e
gy tű
czet
ká
rtya.
) [6v
.]
L. N
em a
zért
vette
lek,
hog
y a
szeg
re
tegy
elek
, han
em a
zért
vette
lek,
hog
y az
én
hoss
zúm
at a
te sz
őrös
ödbe
du
gjam
. Köd
mön
. [32
5.]
[LX
XII
I.] N
em a
zért
vete
lek,
hog
y a’
szeg
re
tegy
elek
, han
em a
zért
vete
lek,
hog
y az
én
hos
zum
at a
’ te
szőr
ösöd
be ho
szud
ba d
ugja
m.
(köd
mön
.) [8
.]LI
. erd
őben
-ber
dőbe
n ve
res h
úst
árul
nak.
Som
. [32
5.]
[XX
XII
I.] e
rdőb
en, b
erdő
ben,
ver
es
pecs
enyé
t áru
lnak
. (so
m.)
[6v.
]LI
I. er
dőbe
n-be
rdőb
en fe
kete
pi
czin
ke ja
j jaj
jaj!
Tövi
s. [3
25.]
[XX
XIX
.] er
dőbe
n, b
erdő
ben,
feke
te
picz
inke
, jaj
! jaj
! jaj
. (tö
vis.)
[6v.
]LI
II. M
ig é
ltem
élő
ket t
arto
ttam
; ho
gy m
egho
ltam
, élő
ket h
ordo
zok,
s él
ők fe
lett
járo
k. E
gy tö
lgyf
a, m
elye
t cs
olna
knak
csi
nálta
k. (M
ig é
lt,
disz
nóka
t tar
tott
mak
kjáv
al; m
int
csol
nak
embe
reke
t hor
d, s
hala
k fe
lett
jár.)
[325
.]
[LX
XV
I.] M
ig é
ltem
élő
ket t
arto
ttann
. Hog
y m
eg h
ólta
m, é
lőke
t hor
dozo
k, ’s
élő
k fe
lett
járo
k.
Mag
yará
zat
Még
a tő
lgy
fa é
lt, (t
údni
lik m
ig k
i nem
vá
gták
,) m
akok
at te
rmet
t, él
őket
tarto
tt, m
ert
disz
nók
hízt
ak v
ele.
mM
ikor
ki v
ágtá
k, h
ajót
cs
inál
tak
belő
le, é
lő e
mbe
rek
járta
k ra
jta,
vize
n ha
lak,
’s m
ás v
izi á
lato
k fe
llett.
[18v
.]LI
V. É
n el
men
tem
ürg
ébe-
bürg
ébe,
vi
ttem
fény
eské
t, ve
ttem
rajta
ve
resk
ét, b
elet
ette
m a
lyuk
isdi
ba,
rá te
ttem
a b
úbos
dit,
oda
jöve
sz
őrös
dám
a, ú
gy m
egüt
ém a
ka
cska
létá
mm
al, h
ogy
min
gy’ a
pi
typi
lóká
ba sz
alad
t. Ü
rge-
bürg
e –
més
zárs
zék;
fény
eske
– p
énz;
ve
resk
e –
hús;
lyuk
asdi
– fa
zék;
bú
bosd
i – fe
dő; s
zőrö
s dám
a –
mac
ska;
kac
skal
éta
– ké
z; p
itypi
lóka
–
pita
r. [3
25.]
[XII
.] Én
el m
ente
m ű
rgéb
e, b
űrgé
be, v
ittem
fé
nyes
két,
vete
m ra
jta v
eres
két,
bele
tette
m
lyuk
asdi
ba, r
á te
ttem
a b
ubos
ditt,
oda
jöve
sz
őrös
dám
a, u
gy m
eg ű
tém
kac
skab
étám
, ho
gy m
ingy
’ a p
itypi
lóká
ba sz
alad
t.M
agya
ráza
tt.az
űrg
e bű
rge
més
zár s
zék,
a’ f
énye
ske
pénz
, a’ v
eres
ke h
us, a
’ lyu
kasd
i faz
ék, a
’ bu
bosd
i fed
ő, a
’ sző
rös d
áma
a’ m
acsk
a, a
’ ka
cska
bétá
m k
ézem
, pity
piló
ka p
itar.
[3v.
]
278
Mer
ény
i Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
.(I
. köt
et, 1
861.
)a
ra
ny
Lás
zló:
Ere
deti
népm
esék
. (1
862)
MTA
K K
t. Ir
od. 4
-r 4
09/I.
3-8
.; 40
9/II
. 18v
.
[VII
I.] (Ö
tt be
tűbő
l állo
k, p
ipár
a és
taná
csra
ille
k. (k
upak
)) [3
.]
[X.]
A D
una
hord
is, r
ont i
s, a’
rák
áll i
s más
z is
, tol
lóg
tolló
g gó
lon,
váz
iesz
t,
szik
uto
n po
ris. [
3v.]
[XI.]
A D
una
hord
is, r
ontis
a’ r
ákál
is m
ászi
s,
bene
van
a m
agya
ráza
tjato
llógó
lon,
váz
iesz
t,
szik
uton
por
is. [3
v.]
[XX
VI.]
uto
n ut
féle
n pi
pisk
e hu
st v
áj a
’ sz
ájáv
al. (
Kirá
ly d
inye
.) [4
v.]
[XX
X.]
regg
el k
i van
nyi
lva,
este
délb
e be
van
boru
lva,
est
e bi
mbó
ba v
an. (
Haj
nalk
a.) [
5.]
[XLV
I.] L
apos
az
óra,
ker
ek a
talp
a, m
indi
g ez
t kiá
ltja:
hep
! hep
! hep
! hep
! hep
! hep
. (k
ácsa
.) [6
v.]
[LV
I.] H
agym
a hó
lnap
is
lesz
belő
le.
(had
j m
a hó
lnap
is le
sz b
elől
e.) [
7.]
[LV
II.]
Nem
fér a
paj
tába
, nem
fér a
pin
czéb
e, d
e kö
nyen
bel
e fé
r egy
hajs
zál v
égéb
e. /
(a vé
V. b
etű.
) [7.
][L
XX
II.]
Rege
l mér
eg, d
élbe
éte
k, e
ste
orvo
ság.
(fek
ete
rete
k.) [
7v.]
[LX
XV.
] Sze
gény
par
aszt
em
ber ú
tón-
utfé
len
elha
jagá
lja a
nag
yura
k m
[eg]
zse
bbe
tesz
ik.
ta
kony
[8.]
279
kaTalin Vargha
A COMPArATIVe ANALYSIS OF rIDDLeS OF MID-19th cEntury hungArIAn folktAlE collEctIons
The article is a comparative study of three closely related sources of folk riddles from the 19th century. The two volumes of tales collected and edited by László Merényi and László Arany (both were published under the title Eredeti népmesék, i.e. ’Authentic Folktales’ in 1861 and 1862, respectively), and the manuscripts written by members of the Arany family all included a considerable number of riddles. These sources reflect different concepts regarding the genre of riddles. If one compares them with other collections of folklore texts from the 19th century, it can be observed that László Merényi took notice of a wider group of riddles, not only those that were considered to be “typical folk riddles from genuine origins”. While his volume received severe reviews, and has been considered as inauthentic, we can assume that he relied on the literary riddle tradition as well as the oral tradition of the folk in a strict sense. This article suggests that we should view the texts published by Merényi in a wider context, considering that the oral riddle tradition cannot be completely separated from the literary riddle tradition. The comparative investigation of the sources concerned illustrates what a vague definition of the genre of ’folk riddle’ existed in an era when the formation of the canon of folk genres in Hungarian folklore studies took place. Manuscript collections, popular prints, periodicals and schoolbooks for children are sources to be studied closely in order to achieve a better understanding of the riddle, which was an extremely popular genre of the 19th century.
The article is supplemented with an Appendix, presenting all 223 riddle texts from the three examined sources in a comparative table.
280
