Liturgia online – http://www.liturgia.huKibocsátó Szent RítuskongregációCím Rendelkezés az Eukarisztia titkának megünneplésérőlMegjelenés Római Dokumentumok 20, Szent István Társulat, Budapest 2002Nyelv magyarTárgyszavak Eukarisztia

Római Dokumentumok XX.

Szent István TársulatBudapest 2002

SZENT RÍTUSKONGREGÁCIÓ

„Eucharisticum Mysterium”

RENDELKEZÉS

AZ EUKARISZTIA TITKÁNAK

MEGÜNNEPLÉSÉRŐL

1967. május 25.

ELŐSZÓ

1. Az Egyház újabb dokumentumai az eukarisztikus titokról.

Az Eukarisztia titka valódi középpontja a szent liturgiának, sőt az egész keresztény életnek. Ezért az Egyház – amelyet a Szentlélek vezet – naponta törekszik elmélyedni az Eukarisztia titkában és egyre erőteljesebben belőle élni.

Korunkban a szent II. Vatikáni Zsinat ennek a titoknak különböző nagy jelentőségű szempontjait hangsúlyozta.

A szent liturgiáról szóló konstitúció által emlékezetünkbe idézte az Eukarisztia természetének és jelentőségének egyes kérdéseit,1 és törvényt alkotott a szentmise szertartásainak felülvizsgálatáról, hogy ennek a titoknak megünneplése előmozdítsa a hívek tevékeny és teljes részvételét;2 ezenfelül gyakoribbá tette az együttmisézés és a két szín alatti áldozás lehetőségét.3

Az Egyházról szóló konstitúcióban elénk tárta azt a benső szükségszerűséget, amely az Eukarisztia és az Egyház titka közt áll fenn.4 Végül más dokumentumokban többször hangoztatta az eukarisztikus titok jelentőségét a hívek életében,5 valamint annak erejét az egész teremtett természet és az emberi munka értelmének bemutatására, amennyiben az Eukarisztiában “a természetnek, valamint az emberi munkának gyümölcsei Jézus dicsőséges testévé és vérévé változnak át.”6

A szent Zsinat által felidézett számos gondolathoz az utat XII. Piusz pápa

készítette elő, főleg a Mediator Dei körlevéllel.7 VI. Pál pápa pedig a Mysterium

Fidei enciklikájával8 emlékezetünkbe idézte az Eukarisztiáról szóló tanítás néhány elemét, főleg azokat, amelyek Krisztus valóságos jelenlétéről és az Oltáriszentség misén kívüli tiszteletéről szólnak.

1 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 2, 41, 47.2 ? Vö. Uo., 48-54, 56. 3 ? Vö. Uo., 55., 57. 4 ? Vö. II. Vat. Zsin. Lumen Gentium dogmatikus konstitúció az Egyházról, 3, 7, 11, 26, 28, 50. 5 ? Vö. II. Vat. Zsin. Unitatis redintegratio határozat az ökumenizmusról, 2, 15; Christus Dominus határozat a püspökök lelkipásztori hivatásáról, 15, 30; Presbyterorum ordinis határozat a papi szolgálatról és életről, 2, 5-8, 13-14, 18.6 ? Vö. II. Vat. Zsin. Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció az Egyház és a mai világ viszonyáról, 38.7 ? A. A. S. 39 (1947) 547-572. oldal; vö. az Assisiben, 1956. szept. 22-én tartott liturgikus-lelkipásztori összejövetel résztvevőihez intézett pápai buzdítás: A. A. S. 48 (1956) 715-724. oldal.8 ? A. A. S. 57 (1965) 753-774. oldal.

2. E dokumentumok teljes tanítását együttesen kell nézni.

Az utóbbi időkben tehát az Oltáriszentség titkáról áthagyományozott tanítás számos vonatkozását az Egyház inkább csak külön-külön dokumentumokban állította a hívek elé buzgóságuk megújulására, amelyhez támogatást nyújtottak a különböző tanulmányok és kezdeményezések liturgikus és főként biblikus vonatkozásban.

Szükséges volt ezen dokumentumok teljes tanításából gyakorlati normákat alkotni, amelyek megmutatják, hogy a keresztény népnek hogyan kell viseltetnie e szent titok iránt, hogy eljusson annak a megismerésnek és szentségnek elnyerésére, amelyet az Egyház zsinata megkívánt.

Hasznos tehát, hogy az Eukarisztia misztériumát – különböző szempontok szerint világosan bemutatva – a hívek szeme elé állítsuk, és e szent misztérium, amely az Egyház tanítása szerint a hívek előtt már jól ismert, életükben és lelkükben egyre jobban kibontakozzék.

3. Ezen dokumentumok tanításának főbb pontjai.

Hasznos az Egyház előbb említett, az eukarisztikus misztériumra vonatkozó dokumentumaiból kiemelni a következő alapelveket, mivel ezek a keresztény népnek e szent titok iránt tanúsítandó magatartására vonatkoznak és így közvetlenül szolgálják ezen rendelkezés célját:

a) “Az Isten Fia – a magával egyesített emberi természetében – halálával és feltámadásával legyőzte a halált, megváltotta az embert és új teremtménnyé alakította át (vö. Gal 6, 15; 2 Kor 5, 17). Lelkének közlése által ugyanis titokzatos módon mintegy a saját testévé tette minden népből meghívott testvéreit. Ebben a testben Krisztus élete árad szét a hívőkbe, akik a szentségek által titokzatos és valóságos módon egyesülnek a szenvedő és megdicsőült Krisztussal.” 9

Így tehát “Üdvözítőnk az utolsó vacsora alkalmával, azon az éjszakán, amelyen elárultatott, megalapította testének és vérének eukarisztikus áldozatát, hogy így a keresztáldozat a századokon át az ő eljöveteléig jelenlévő valóság legyen. Ezért szeretett jegyesére, az Egyházra bízta halálának és feltámadásának emlékezetét, az irgalom szentségét, az egység jelét, a szeretet kötelékét, mint húsvéti lakomát, amelyben Krisztust fogadjuk szívünkbe, lelkünk megtelik kegyelemmel és megkapjuk a jövendő dicsőség zálogát”.10

Ezért a szentmise, azaz az Úr vacsorája egyúttal és elválaszthatatlanul:– áldozat, amely a keresztáldozatot állandósítja köztünk;– emlékünnep, amely Jézusnak halálára és feltámadására emlékeztet, aki ezt

mondta: “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lk 22, 19);– szent lakoma, amelyben az Úr testének és vérének vétele által Isten népe

részesedik a húsvéti áldozat javaiban; amely megújítja azt az új szövetséget, amelyet Isten egyszer kötött Krisztus vérében az emberekkel, és amely a hitben és a

9 ? II. Vat. Zsin. Lumen Gentium dogmatikus konstitúció az Egyházról, 7.10 ? II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 47.

reményben előre jelzi és megelőzi az Atya országában megvalósuló eszkatologikus lakomát, hirdetve az Úr halálát, “amíg el nem jön.”11

b) A szentmisében tehát az áldozat és a szent lakoma ugyanahhoz a szent titokhoz tartoznak és így a legszorosabban összetartoznak.

Az Úr ugyanis magában a szentmiseáldozatban feláldoztatik, midőn “szentségileg jelenvalóvá lesz mint a hívek lelki tápláléka a kenyér és bor színe alatt.”12 Krisztus azért bízta Egyházára ezt az áldozatot, hogy a hívek mind lelkileg (a hit és a szeretet által), mind pedig szentségileg (a szentáldozás lakomájában) részesüljenek belőle. Az Úr vacsorájában való részesedés pedig mindig azzal a Krisztussal való egyesülés, aki értünk az áldozatban felajánlotta magát az Atyának.13

c) Az Eukarisztia ünneplése, amely a szentmisében történik, nemcsak Krisztus cselekedete, hanem az Egyházé is. Itt ugyanis Krisztus vérontás nélkül teszi állandóvá a kereszten bemutatott áldozatát,14 és önmagát ajánlja fel a világ üdvösségéért az Atyának a papok szolgálata révén.15 Az Egyház pedig, mint Krisztus jegyese és szolgája, vele együtt a pap és az áldozat, felajánlja őt az Atyának és egyúttal vele együtt önmagát is teljes mértékben felajánlja.16

Ilyen módon az Egyház, különösen az eukarisztikus imában, Krisztussal együtt hálát ad az Atyának a Szentlélekben mindazokért a javakért, amelyeket a teremtésben és legfőképpen a húsvéti misztériumban ad az embereknek, továbbá könyörög hozzá országának eljöveteléért.

d) Így tehát a szentmise nem magánjellegű cselekmény, mint ahogy egyetlen liturgikus cselekmény sem az, hanem közösségi cselekménye a különböző állapotú és szolgálatú tagok közösségének, vagyis az Egyháznak, amelyben az egyes tagok saját rendjük és szolgálatuk szerint tevékenykednek.17

e) Az Eukarisztia ünneplése a szentmiseáldozatban valóban kezdete és célja a keresztény kultusznak, s ez a tisztelet a szentmisén kívül is kijár az Eukarisztiának.

11 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 6, 10, 47, 106; Presbyterorum ordinis határozat a papi szolgálatról és életről, 4.12 ? VI. Pál, Mysterium Fidei körlevél: A. A. S. 57 (1965) 762. oldal.13 ? Vö. XII. Piusz: Mediator Dei körlevél: A. A. S. 39 (1947) 564-566. oldal.14 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 2, 41, 47.15 ? Vö.Trentói Zsin. XXII. ülésszak, Határozat a miséről, 1. fejezet: Denz. 938 (1741).16 ? Vö. II. Vat. Zsin. Lumen Gentium dogmatikus konstitúció az Egyházról, 11; Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 47-48; Presbyterorum ordinis határozat a papi szolgálatról és életről, 2, 5; Vö. XII. Piusz, Mediator Dei körlevél: A. A. S. 39 (1947) 552.oldal; VI. Pál, Mysterium Fidei körlevél: A. A. S. 57 (1965) 761. oldal. 17 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 26-28; 44.

A szent Színek, amelyek a szentmise után megmaradnak, nemcsak a szentmiséből fakadnak, hanem a szentmise után egyben azzal a sajátos céllal megőrizzük őket, hogy azok a hívek is, akik nem tudtak részt venni a szentmisén, kellően felkészülve, a szentáldozás révén egyesülhessenek Krisztussal, valamint az ő áldozatával, amelyet a szentmisében ünneplünk.18 .

Ezért az eukarisztikus áldozat a egész Egyház, az egész keresztény élet forrása és csúcspontja.19 Ebben a hálaadó, kiengesztelő, könyörgő és dicsérő áldozatban a hívek teljesebben részesednek, amikor nemcsak a szent Áldozatot és benne önmagukat is ajánlják fel az Atyának a pappal együtt, hanem ugyanazt az Áldozatot a szentségben magukhoz veszik.

f) Senki se kételkedjék abban, “hogy minden krisztushívő, amikor a legszentebb Oltáriszentséget imádja, azt az – Istennek kijáró – kultuszt valósítja meg, amely a katolikus egyházban szokás szerint mindig is megvalósuló imádás. Amit ugyanis Krisztus azért alapított, hogy magunkhoz vegyük, azt ugyanúgy kell imádnunk.”20 A megőrzött Szentségben is őt kell imádnunk21 ugyanúgy, ahogyan ő van lényegileg jelen a kenyér és bor átváltoztatása által, amely átváltozást a Trentói Zsinat szerint22 átlényegülésnek nevezünk.

g) Az eukarisztikus titkot tehát a maga teljes vonatkozásában kell szemlélnünk mind a szentmise ünneplésében, mind pedig a szent színek imádásában, amelyeket a szentmise után megőrzünk a szent áldozat kegyelmének kiterjesztésére.23

Ezekből az elvekből kell megalkotni azokat a normákat, amelyek e szentség szentmisén kívüli tiszteletének gyakorlati előírásaira vonatkoznak, és e normákat összhangba kell hozni a szentmise rendjére vonatkozó szabályokkal, valamint a II. Vatikáni Zsinat és az Apostoli Szentszék egyéb e tárgyra vonatkozó dokumentumaival.24

18 ? Vö. alább, 49. szám.19 ? Vö. II. Vat. Zsin. Lumen Gentium dogmatikus konstitúció az Egyházról, 11; Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 41; Presbyterorum ordinis határozat a papi szolgálatról és életről, 2, 5, 6; Unitatis redintegratio határozat az ökumenizmusról, 15. 20 ? Vö. Trentói Zsin. XIII. ülésszak, Határozat az Eukarisztiáról, 5. fejezet: Denz. 878 (1643).21 ? VI. Pál, Mysterium Fidei körlevél: A. A. S. 57 (1965)769-770. oldal. XII. Piusz, Mediator Dei körlevél: A. A. S. 39 (1947) 569. oldal. 22 ? Vö. Trentói Zsin. XIII. ülésszak, Határozat az Eukarisztiáról, 4. fejezet: Denz. 877 (1642); 2. kánon: Denz. 884, (1652).23 ? Vö. az előbbi dokumentumokat, amennyiben a szentmiseáldozatról tanítanak. A misztérium mindkét szemponját tárgyalja a II. Vat. Zsin. Presbyterorum ordinis határozata a papi szolgálatról és életről, 5, 18; VI. Pál, Mysterium Fidei körlevél: A. A. S. 57 (1965) 754. oldal; XII. Piusz, Mediator Dei körlevele: A. A. S. 39 (1947) 547-572. oldal., valamint az Assisiben, 1956. szept. 22-én tartott liturgikus-lelkipásztori összejövetel résztvevőihez intézett pápai buzdítás: A. A. S. 48 (1956) 715-723. oldal.24 ? VI. Pál, Mysterium Fidei körlevél: A. A. S. 57 (1965) 769-772. oldal. XII. Piusz, Mediator Dei körlevél: A. A. S. 39 (1947) 547-572. oldal.

4. A jelen rendelkezés általános érvénye.

Ezért VI. Pál pápa megparancsolta a szent liturgiáról szóló konstitúció végrehajtására rendelt Tanácsnak, hogy készítsen egy külön Rendelkezést, amely tartalmazza a jelen körülményeknek megfelelő gyakorlati normákat.

Szükséges ugyanis, hogy ezek a normák ne csak általános elveket tartalmazzanak a tanításra vonatkozóan, amelyet a híveknek kell adni az eukarisztikus titokról, hanem hogy e normák által egyre érthetőbbé legyenek azok a jelek, amelyekkel az Eukarisztiát az Úr emlékezeteként ünnepeljük és egyben az Egyházban állandóan jelen lévő Szentségként imádjuk.

Jóllehet ebben misztériumban kifejezetten és különösen nyilvánvalóvá lesz, hogy benne maga a megszentelés létrehozója van jelen, mégis közös benne a többi szentséggel az, hogy ez a misztérium a szent dolognak szimbóluma és a láthatatlan kegyelemnek látható alakja.25 Így tehát annál biztosabban és hatékonyabban hatja át a hívek lelkét és életét, minél alkalmasabbak és világosabbak lesznek a jelek, amelyek révén ünnepeljük és imádjuk.26

I. RÉSZ

MILYEN ALAPELVEKET TARTSUNK SZEM ELŐTT AZ EUKARISZTIA TITKÁRÓL SZÓLÓ KATEKÉZISBEN?

5. Az Eukarisztia titkáról tanító lelkipásztorokra vonatkozó követelmények.

Ahhoz, hogy az eukarisztikus titok fokozatosan áthassa a hívek lelkét és életét, szükséges a megfelelő katekézis.

Hogy ezt a lelkipásztorok megfelelően közvetíthessék, ne csak a tanítóhivatal dokumentumaiban lévő teljes hitbeli tanítást tartsák szemük előtt, hanem arra is törekedjenek, hogy szívüket és életüket áthassa az egyházias lelkület ebben a kérdésben.27 Így azután könnyen el tudják dönteni, hogy egyes esetekben ennek a titoknak teljes tartalmából mit szükséges a híveknek jobban hangsúlyozniuk.

Szem előtt tartva a 3. szám alatt mondottakat, többek közt a következőket kell különösen is figyelembe venni.

Rítuskongregáció, De Musica sacra rendelkezés, 1958. szept. 3. A. A. S. 50 (1958) 630-663. oldal; Inter Oecumenici rendelkezés, 1964. szept. 26. A. A. S. 56 (1964) 877-900. oldal.25 ? Vö. Trentói Zsin. XIII. ülésszak, Határozat az Eukarisztiáról, 3. fejezet: Denz. 876 (1639). Vö. Aquinói Szent Tamás, Summa Theol. III. q. 60, a. 1.26 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 33. 59. 27 ? Vö. Uo. 14, 17-18.

6. Az eukarisztikus titok az egész Egyház életének a középpontja.

Az eukarisztikus titokról szóló katekézisnek arra kell törekednie, hogy hangsúlyozza a híveknek: az Eukarisztia ünneplése az egész keresztény élet valódi középpontja mind az egyetemes Egyházban, mind a helyi egyházak közösségében, mert a “szent Eukarisztiával kapcsolatban áll és reá irányul a többi szentség, valamint minden más egyházi szolgálat és az apostolkodás is. Hiszen az Eukarisztiában benne van az Egyház egész kegyelmi gazdagsága: tudniillik maga Krisztus, a mi húsvéti bárányunk és élő kenyerünk. Teste és a Szentlélek által élő és éltető test: életet ad az embereknek és ezzel felszólítja és készteti őket, hogy önmagukat, munkájukat és minden teremtményt ővele együtt áldozatul mutassanak be.” 28

Az isteni élet közösségét és Isten népének egységét, amely által fennáll az Egyház, az Eukarisztia egyszersmind jelzi és csodálatosan valóra is váltja.29 Ebben éri el csúcspontját egyrészt az a tevékenység, amellyel Isten Krisztusban megszenteli a világot, másrészt az a tisztelet, amelyet az emberek tanúsítanak Krisztus iránt és általa az Atyának a Szentlélekben;30 ennek a megünneplése “nagy mértékben hozzásegít ahhoz, hogy a hívek életükkel megmutassák és kézzelfoghatóvá tegyék Krisztus misztériumát és az igaz Egyház valódi mivoltát.”31

7. Az eukarisztikus titok a helyi egyház középpontja.

Az Eukarisztia által “folyamatosan él és növekszik az Egyház. Krisztusnak ez az Egyháza valóban jelen van a hívek minden törvényes helyi közösségében. Az Újszövetség a lelkipásztoraikhoz tartozó szent közösségeket magukat is egyháznak nevezi.

Ezek az egyházak alkotják a maguk helyén az Istentől meghívott és a Szentlélek teljességében megvalósult új népet (vö. 1Tesz 1,5). Ezekben gyűlnek össze Krisztus evangéliumának hirdetése által a hívek és ünneplik az Úr vacsorájának titkát »hogy az Úr testének és vérének vétele által legyen eggyé a közösség«.32 Bármelyik oltárközösségben a püspök szent szolgálata révén” 33 vagy a

püspököt helyettesítő pap szolgálata által34 „megmutatkozik a szimbóluma annak a szeretetnek, illetve »azon misztikus Test egységének, amely nélkül nem lehet üdvözülni.«35 Ezekben a közösségekben – jóllehet sokszor csekély számúak,

28 ? Vö. II. Vat. Zsin. Presbyterorum ordinis határozat a papi szolgálatról és életről, 5. 29 ? Vö. II. Vat. Zsin. Lumen Gentium dogmatikus konstitúció az Egyházról, 11; Unitatis redintegratio határozat az ökumenizmusról, 2, 15. 30 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 10. 31 ? Uo, 2., és vö. 41. 32 ? Mozarab könyörgés PL. 96. 759 B.33 ? II. Vat. Zsin. Lumen Gentium dogmatikus konstitúció az Egyházról, 26.34 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 42.35 ? Vö. Aquinói Szent Tamás, Summa Theol. III. q. 73, a. 3.

szegények, vagy diaszpórában élnek – jelen van Krisztus, akinek erejében felismerhető az egy, szent, katolikus és apostoli Egyház. Tudniillik »éppen azt műveli a Krisztus testében és vérében való részesedés, hogy azzá alakulunk át, amit magunkhoz veszünk«36. ”37

8. Az eukarisztikus titok és a keresztények egysége.

Azon túl, ami az egyházi közösségeket és az egyes híveket illeti, serényen figyeljenek a lelkipásztorok a tanítás azon részére, amelyben az Egyház azt tanítja, hogy az Úr emlékezete által, amelyet akaratának megfelelően ünnepelnek, az összes benne hívő egységét jelenítjük meg és valósítjuk meg.38

A II. Vatikáni Zsinat ökumenizmusról szóló dekrétumának előírása szerint39 a híveket arra kell nevelni, hogy helyesen értékeljék a nem katolikus keresztény testvérek eukarisztikus hagyományait. Amikor ugyanis “az úrvacsorában Urunk haláláról és feltámadásáról emlékeznek, megvallják, hogy az a Krisztussal való életadó közösséget jelenti, és várják az ő dicsőséges eljövetelét.” 40

Azok az egyházak pedig, amelyek az egyházi rend szentségét megtartották, az Eukarisztia ünneplésében “a püspökkel egységben járulnak az Atyaistenhez a Fiú, az Ige által, aki megtestesült, aki kínhalált szenvedett és megdicsőült a Szentlélek kiáradásában. És ezáltal érik el a közösséget a Szentháromsággal, s így válnak az »isteni természet részeseivé« (2 Pét 1, 4) . Egy-egy ilyen egyházban tehát Isten egyháza épül és növekszik az Úr vacsorájának ünneplése által, a koncelebrálás pedig

szemmel láthatóvá teszi közösségi kapcsolatukat.”41 Leginkább az Eukarisztiának, az “egység titkának” ünneplésében kell

megéreznie minden kereszténynek a szakadás fájdalmát. S imádkoznia is kell Istenhez azért, hogy Krisztus összes tanítványai az Eukarisztia titkáról az ő igazi szándéka szerint gondolkozzanak és azt úgy ünnepeljék, hogy Krisztus testében részesülve, valóban egy testté legyenek (vö. 1 Kor 10, 17) “azokkal a kötelékekkel összekötve, amelyekkel ő akarta összekötni őket.”42

9. Krisztus jelenlétének különböző módjai.

Az eukarisztikus titok mélyebb megértése érdekében a híveknek tanítást kell adni azokról a módokról, amelyekben különösképpen van jelen Egyházunknak Ura a liturgikus cselekményekben.43

36 ? Nagy Szent Leó, Sermo 63, 7: PL. 54. 357 C.37 ? Vö. II. Vat. Zsin. Lumen Gentium dogmatikus konstitúció az Egyházról, 26.38 ? Vö. II. Vat. Zsin. Lumen Gentium dogmatikus konstitúció az Egyházról, 3, 7, 11, 26; Unitatis redintegratio határozat az ökumenizmusról, 2. 39 ? Vö. Uo., 15 és 22. 40 ? Uo., 22. 41 ? Uo., 15. 42 ? VI. Pál, MysteriumFidei körlevél: A. A. S. 57 (1965) 773. oldal.

Krisztus mindig jelen van az ő nevében egybegyűlt hívő közösségben (vö. Mt 18, 20). Jelen van igéjében, sőt ő maga szól, amikor az Egyházban a Szentírást olvassuk.

Az eukarisztikus áldozatban jelen van a pap személyében, mivel “ugyanaz hozza létre a pap szolgálatában az áldozatot, aki önmagát áldozta fel a kereszten”. 44

Leginkább pedig az eukarisztikus színek alatt van jelen.45 Ebben a szentségben ugyanis sajátos módon jelen van a teljes és egész Krisztus, az Isten és ember, lényegileg és osztatlanul. Krisztusnak ez a jelenléte a szent színek alatt “valóságos jelenlét, de nem kizáró értelemben, mintha a többi jelenlét nem lenne az, hanem abban az értelemben, hogy ez különösképpen valóságos jelenlét.”46

10. Az ige liturgiája és az áldozat liturgiája közti viszony.

A lelkipásztorok tehát “szorgalmasan tanítsák a híveknek a teljes szentmisén való részvételt” rámutatva arra a benső összefüggésre, amely az igeliturgia és az Úr vacsorájának ünneplése közt áll fenn, hogy így világosan felfogják, hogy ezek egyetlen istentiszteleti cselekményt alkotnak.47 “Az igehirdetés ugyanis szükséges a szentségek kiszolgáltatásához, hiszen a szentségek a hit szentségei, a hit pedig az ige forrása és táplálója.”48 Ez különösen is vonatkozik a szentmise bemutatására, amelyben az igeliturgiának az a szerepe, hogy különös módon ápolja azt a mély összefüggést, amely az ige hirdetése, hallgatása, valamint az eukarisztikus titok közt áll fenn.49

A hívek tehát az Isten igéjét hallgatva felismerik azt a titkot, amelyet hirdetnek, és a húsvéti titokban érinteni tudják azt a mélységet, amelynek emlékezetét a szentmisében szentségileg ünnepeljük. Ilyen módon a hívek befogadják az Isten szavát, és azzal táplálva, hálaadással az üdvösség titkaiban gyümölcsözően részesednek. Így kap táplálékot az Egyház mind az Isten igéjének asztaláról, mind Krisztus testéből.50

11. Az egyetemes és a szolgálati papság az Eukarisztia ünneplésében.

43 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 7.44 ? Trentói Zsin. XXII. ülésszak, Határozat a miséről, 2. fejezet: Denz. 940 (1743).45 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 7. 46 ? VI. Pál, Mysterium Fidei körlevél: A. A. S. 57 (1965) 764. oldal. 47 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 56.48 ? Vö. II. Vat. Zsin. Presbyterorum ordinis határozat a papi szolgálatról és életről, 4. 49 ? Vö. Uo., 4.; vö. Ezen rendelkezés, 3.50 ? Vö. II. Vat. Zsin. Dei Verbum dogmatikus konstitúció az isteni kinyilatkoztatásról, 21.

Annál tudatosabb és gyümölcsözőbb lesz a tevékeny és a közösséget illető sajátos részvétel, minél inkább felismerik a hívek az őket illető helyet a liturgikus közösségben és azokat a részeket, amelyeknek végzése a liturgikus cselekményben rájuk tartozik.51

A katekézisben ezért fejtsék ki a tanítást a királyi papságról, amelyben a hívek részesednek az újjászületés és a Szentlélek kenete révén.52

Ezáltal mélyebb megvilágítást nyer az Eukarisztia ünneplésében egyrészt a szolgálati papság feladata, amely lényegileg és nem csupán fokozatilag különbözik az egyetemes papságétól,53 másrészt megmutatkoznak azok a feladatok, amelyeket más szolgálattevők végeznek.54

12. Mit jelent a szentmisén való tevékeny részvétel?

Ki kell tehát fejteni, hogy mindazok, akik összejönnek a szentmisére, azt a szent népet alkotják, amely a szent szolgálatot teljesítőkkel együtt részt vesz a szent cselekményben. Ugyanakkor egyedül a Krisztus személyét képviselő pap az, aki átváltoztatja a kenyeret és a bort. Az Eukarisztia ünneplésében a hívek tevékeny részvétele abban áll, hogy megemlékezve az Úr szenvedéséről, haláláról és dicsőséges feltámadásáról, hálát adnak Istennek, és a szeplőtelen áldozatot nemcsak a pap keze által, hanem ővele együtt ajánlják fel; így az Úr testének vétele által az Istennel és az egymással való egységük, amelyre a szentmisében való részvételnek el

kell vezetnie, teljessé lesz.55 Még tökéletesebb lesz a szentmisében való részvételük, amikor – megfelelően felkészülve – szentségileg veszik magukhoz az Úr testét, engedelmeskedve Jézus szavainak, aki így szólt: “Vegyétek és egyétek!”56

Ez az áldozat ugyanis – miként maga Krisztus szenvedése is –, jóllehet mindenkiért felajánltatik, “csakis azokban nyeri el hatékonyságát, akik a hit és szeretet által Krisztus szenvedéséhez kapcsolódnak... Buzgóságuk arányában válik többé vagy kevésbé lelkük javára.”57

Mindezeket úgy kell tanítani a híveknek, hogy ezáltal mind lelkük benső érzelmeivel, mind a külső szent cselekményekkel tevékenyen vegyenek részt a szentmisében a szent liturgiáról szóló konstitúció alapelvei szerint.58 Ezeket még

51 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 14, 26, 30, 38.52 ? Vö. II. Vat. Zsin. Lumen Gentium dogmatikus konstitúció az Egyházról, 10; Presbyterorum ordinis határozat a papi szolgálatról és életről, 2; VI. Pál, Mysterium Fidei körlevél: A. A. S. 57 (1965) 761. oldal. 53 ? Vö. II. Vat. Zsin. Lumen Gentium dogmatikus konstitúció az Egyházról, 10; Presbyterorum ordinis határozat a papi szolgálatról és életről, 2. és 5.54 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 28-29.55 ? Vö. uo. 48. és 106.56 ? Vö. uo. 55.57 ? Aquinói Szent Tamás, Summa Theol. III. q. 79, a. 7, ad 2.58 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 26-32.

részletesebben tárgyalják: az Inter Oecumenici (1964. szeptember 26.), a Musicam sacram (1967. március 5.)59 és a Tres abhinc annos (1967. május 4.) rendelkezések.

13. Az Eukarisztia megünneplésének következménye a hívek mindennapi életében.

A híveknek erkölcseikben és életükben ahhoz kell igazodniuk, amit az eukarisztikus ünneplésben hittel és szentségileg magukhoz vettek. Törekedjenek tehát a mennyei kenyér erejével hálaadó lélekkel élni, hogy így részt vegyenek az Úr halálában és feltámadásában. Miután részt vettek a szentmisén, ki-ki “törekedjék jócselekedetekre, Istennek tetszeni, valóban megtérni, szeresse az Egyházat, cselekedje azt, amit tanult, növekedve a buzgóságban”.60 Legyenek rajta, hogy keresztény szellemmel áthassák a világot, és “mindenben, magában az emberi társadalomban is” Krisztus tanúi legyenek.61 Egyetlen “keresztény közösség sem fog kiépülni, hacsak nem teszi meg alapjának és szegletkövének a szent Eukarisztia ünneplését. Innen kell tehát kiindulnia a közösségi szellemre irányuló egész nevelésnek.”62

14. Katekézis a gyermekeknek a szentmiséről.

Akiknek az a feladatuk, hogy a gyermekek vallásos nevelését végezzék – különösen a szülőknek, tanároknak és a plébánosnak –,63 legyen gondjuk arra, hogy a szentmiséről való tanítás is kellő hangsúlyt kapjon. A gyermekeknek tartandó katekézis – koruk és szellemi képességük figyelembe vételével – arra irányuljon, hogy a sajátos rítusok és imádságok által a szentmise kapja meg a maga jelentőségét az Egyház életében való részesedést illetően is.

Mindezeket akkor is szem előtt kell tartani, amikor a gyerekeket az elsőáldozásra készítik fel, hogy az elsőáldozás valóban a Krisztus testébe való beépülést fejezze ki.64

59 ? Rítuskongregáció, Musicam sacram rendelkezés, 1967. márc. 5. A. A. S. 59 (1967) 300-320. oldal; Rítuskongregáció, Tres adhinc annos, 1967. május 4., A. A. S. 59 (1967) 442-448. oldal.60 ? Hyppolitus, Traditio Apostolica, 21: ed. B. Botte, 1963, 58-59. oldal;Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 9, 10; Apostolicam actuositatem határozat a világi hívek apostolkodásáról, 3; Ad Gentes határozat az Egyház missziós tevékenységéről, 39; Presbyterorum ordinis határozat a papi szolgálatról és életről, 5. 61 ? Vö. II. Vat. Zsin. Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció az Egyház és a mai világ viszonyáról, 43.62 ? Vö. II. Vat. Zsin. Presbyterorum ordinis határozat a papi szolgálatról és életről, 6.63 ? Vö. II. Vat. Zsin. Gravissimum educationis nyilatkozat a keresztény nevelésről, 2.64 ? Vö. II. Vat. Zsin. Presbyterorum ordinis határozat a papi szolgálatról és életről, 5.

15. A szentmiséről való katekézis a szertartások és az imádságok magyarázatával vegye kezdetét.

A Trentói Egyetemes Zsinat előírja a lelkipásztoroknak, hogy “vagy maguk, vagy mások gyakran fejtsenek is ki valamit azokból, amik a szentmisében elhangzanak, és többek között ennek e szent áldozatnak titkaiból is mindig magyarázzanak el valamit.”65

A lelkipásztorok tehát mintegy kézen fogva vezessék a híveket az alkalmas katekézissel a hit ezen titkának teljes felfogására. Vegye kezdetét ez a katekézis a liturgikus év titkaival és az ünneplés szertartásaival valamint imáival úgy, hogy világítsák meg azok értelmét – különösen az eukarisztikus imáét –, és vezessenek el ahhoz a szent titokhoz, amelyet azok jelentenek és megvalósítanak, amikor magunkhoz vesszük.

II. RÉSZ

AZ ÚR EMLÉKEZETÉNEK MEGÜNNEPLÉSE

I. EGYETEMES SZABÁLYOK AZ ÚR EMLÉKEZETÉNEK MEGÜNNEPLÉSÉRE A HÍVEK KÖZÖSSÉGÉBEN

16. Az ünneplés fejezze ki a közösség egységét.

Mivel a keresztség által “nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő”, hanem mindnyájan egyek Jézus Krisztusban (vö. Gal 3, 28), azért az Eukarisztiában az Egyház természetét teljesebben kinyilvánító közösség az, amely által a különböző nemű, korú vagy állapotú hívek egybekapcsolódnak.

Ennek a közösségnek egysége, amely az egy Kenyérből származik, és amelyben mindannyian részesülnek (vö. 1 Kor 10, 17), hierarchikus jellegű. Ezért szükséges az, hogy “mindenki, a szent szolgálatban levők éppúgy, mint a hívek, feladatuk végzése közben csak azt tegyék, de azt tegyék is meg, ami rájuk tartozik a dolog természete vagy a liturgikus szabályok szerint.” 66

Ennek az egységnek kiváló példája, amikor “Isten szent népe teljesen és tevékenyen részt vesz ... az egy Eukarisztia megünneplésében, az ima egységében és az egy oltár körül, amelynél a közösség élén ott áll a papságától és segédkezőivel körülvett püspök.”67

65 ? XXII. ülésszak, Határozat a szentmiséről, 8. fejezet: Denz. 946 (1749).66 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 28. 67 ? Uo. 41; Vö. II. Vat. Zsin. Lumen gentium dogmatikus konstitúció az Egyházról, 26.

17. Kerülni kell a hívek liturgikus közösségének megbontását és a figyelem szétszóródását.

A liturgikus ünnepléseken kerülni kell a közösség megbontását és azt, hogy szétszóródjon a figyelem. Ezért kerülendő, hogy ugyanabban a templomban egyszerre két liturgikus akció legyen, amely más felé irányítja a hívek figyelmét.

Ez elsősorban a szentmisére vonatkozik! Így, különösen vasárnapokon és ünnepnapokon, amikor a hívekért mondott szentmisét mutatják be, komolyan kell kerülni azt a szétszórtságot, amely elő szokott fordulni, ha ugyanazon templomban egyszerre több szentmise van. Amennyire lehetséges, ezt hétköznapokon is meg kell tartani. Ennek elérésére a legmegfelelőbb mód a papok koncelebrációja, akik azonos időben kívánnak misézni – a jog előírásainak megfelelően.68

Kerülni kell azt is, hogy ugyanabban a templomban azonos időben legyen a zsolozsma (akár kórusban, akár egyénileg), szentbeszéd, a keresztség vagy a házasság szentségének kiszolgáltatása és egyúttal szentmise, amelyet a templom megszokott rendjében a nép számára mutatnak be.

18. Ápolni kell az egyetemes és helyi közösségi érzést.

Az eukarisztikus ünneplésben úgy kell ápolni a közösségi érzést, hogy ki-ki érezze: testvéreivel egységet alkot az Egyház közösségében mind helyi, mind egyetemes viszonylatban, sőt bizonyos módon minden emberrel is. A szentmiseáldozatban ugyanis Krisztus az egész világ üdvösségéért áldozza fel magát; a hívek közössége előképe és jele az emberi nem egységének Krisztusban, a Főben.69

19. A nem helyi egyházhoz tartozókat is be kell venni az Eukarisztia helyiünneplésébe.

Azok a hívek, akik plébániájukon kívül vesznek részt a szentmisén, kapcsolódjanak bele a szent cselekménybe azon a módon, ahogyan azt az ottani közösség teszi.

A lelkipásztoroknak legyen gondjuk arra, hogy a máshonnan jövő híveket alkalmas módon segítsék a helyi közösséghez való kapcsolódásban. Erre különösen kell figyelni a nagy városok templomaiban, ahol hétköznap sok hívő gyűlik össze.

Ahol pedig nagy számban más nyelvű hívek vagy menekültek tartózkodnak, ott a lelkipásztorok gondoskodjanak arról, hogy legalább időnként alkalmuk legyen szokásaiknak megfelelően részt venni a szentmisén. “Gondoskodni kell arról, hogy a hívek a szentmise ordináriumának azokat a részeit, amelyek rájuk is tartoznak, latinul

is tudják együtt mondani vagy énekelni.”70

68 ? vö. Ezen rendelkezés, 47. 69 ? Vö. II. Vat. Zsin. Lumen gentium dogmatikus konstitúció az Egyházról, 3.70 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 54.

20. Figyelni kell a módra, ahogyan a szolgálattevők feladatukat végezik.

A szolgálattevők ne csak szabályosan, a liturgikus szabályok szerint töltsék be feladatukat – a szent cselekmények és a hívek tevékeny részvétele érdekében –, hanem úgy viselkedjenek, hogy a többieket mintegy ráhangolják a szent dolgokra.

A népnek joga van ahhoz, hogy számára a szentmisén az Isten igéjét hirdessék és magyarázzák. Ezért a papok ne csak homíliát tartsanak, ahányszor az elő van írva vagy alkalmas, hanem vigyázzanak arra, hogy amit ők maguk vagy a szolgálattevők mondanak, azt érthetően mondják vagy énekeljék, hogy a hívek azt tisztán megértsék, azok értelmét felfogják, sőt a feleletekre és a tevékeny részvételre készségessé váljanak.71 Mindezekre a szolgálattevőket alkalmas lelkigyakorlatokkal készítsék fel, különösen a szemináriumokban és a szerzetesházakban.

21. Az eukarisztikus ima.

a) A néppel együtt bemutatott szentmiséken, még ha nem koncelebrálnak is, szabad a misézőnek az eukarisztikus imát a körülményeknek megfelelően hangosan mondania. Az énekes miséken szabad énekelni azokat a részeket, amelyek énekelhetők “a koncelebrált szentmise szabályai szerint” a Tres abhinc annos (1967. május 4.) rendelkezés 10. száma szerint.

b) A konszekráció szavainak kinyomtatásánal meg kell tartani azt a szokást, hogy az általános szövegtől eltérő nyomdatechnikával legyenek szedve, vagyis jól láthatók legyenek.

22. A szentmise közvetítése rádióban vagy televízióban.

Ahol rádión vagy televízión keresztül közvetítik a szentmisét a Liturgikus Konstitúció 20. száma szerint, az ordináriusoknak legyen gondjuk arra, hogy ez ne akadályozza meg a hívek imádságát és részvételét; ezenfelül a szentmise bemutatása olyan bölcsességgel és méltósággal történjék, hogy az például szolgáljon a szent titoknak a liturgia megújítására vonatkozó törvények szerint történő ünneplésére.72

23. Fényképezés a szentmise bemutatása alkalmával.

Kiváltképpen vigyázni kell arra, hogy meg ne zavarják fényképezéssel a liturgikus ünneplést, főként a szentmisét. Ahol ésszerű okból erre szükség van, ott minden megfelelő mértéktartással történjék és a helyi ordinárius rendelkezései szerint.

24. A templom berendezése a szabályszerű ünneplés szempontjából.

71 ? Vö. Uo., 11.72 ? Rítuskongregáció, Musicam sacram rendelkezés, 1967. márc. 5., 6, 8 és 11.

“Az imádság háza – amelyben az Eukarisztiát ünneplik és őrzik, ahová a hívek összegyűlnek, és amelyben segítséget és vigasztalását talál az, aki hittel imádja az áldozati oltáron értünk felajánlott és jelenlévő Isten Fiát, Üdvözítőnket – legyen szép, áhítatra hangoló és alkalmas a szent szertartások végzésére.”73

Tudatosítsák a lelkipásztorok, hogy a szent hely berendezése a helyes ünneplést és a hívek tevékeny részvételét szolgálja.

Ez okból végre kell hajtani azokat az előírásokat és normákat, amelyeket az Inter Oecumenici rendelkezés írt elő (90-99. számok). Ezek a rendelkezések megfelelő eligazítást adnak az oltárok felépítése és díszítése, a miséző és a szolgálattevők ülőhelyei, a szent olvasmányok végzésére készített hely, a hívek és a kórus helye kérdésében.

Főleg a főoltárt kell úgy felépíteni és elhelyezni, hogy mindig kitűnjék: ez Krisztust jelzi; ez az a hely, ahol az üdvösség misztériuma valósul meg; ez a hívek gyülekezetének középpontja, s amelynek ezért a legmagasabb tisztelet adandó.

Kerülni kell, hogy a templom átalakításánál a szent művészet kincsei károsodást szenvedjenek. Ha pedig a liturgikus megújulás érdekében a helyi ordinárius megítélése, valamint az illetékes szakértők tanácsai szerint és – amennyiben szükséges – azok beleegyezésével, ezeket az értékeket elmozdítják onnan, ahol most találhatók, az a legnagyobb bölcsességgel történjék, és úgy, hogy az új helyre való elhelyezés közmegegyezéssel és méltó módon valósuljon meg.

Gondoljanak a lelkipásztorok a szent öltözékek anyagára és formáira is, hogy azok “inkább a nemes szépség, mint a hivalkodó költekezés”74 által szolgálják a liturgikus ünneplések méltóságát.

II. A SZENTMISE ÜNNEPLÉSE VASÁRNAPOKON ÉS HÉTKÖZNAPOKON

25. A szentmise ünneplése vasárnapokon.

Valahányszor a közösség összegyülekezik az Eukarisztia ünneplésére, mindannyiszor az Úr halálát és feltámadását hirdeti az ő dicsőséges eljövetelének reményében. Ezt mutatja meg leginkább a vasárnapra való összegyülekezés a hétnek azon napján, amelyen az Úr a halálból feltámadt és amelyen az apostoli hagyomány révén sajátos módon ünnepeljük a húsvéti titkot az Eukarisztiában.75 Hogy pedig a hívek lelkiismeretben eleget tegyenek az ünnep megszentelése parancsának, és megértsék annak okát, hogy az Egyház minden vasárnap az Eukarisztia megünneplésére hívja őket, a kereszténység kezdetétől fogva eléjük kell tárni és hangsúlyozni, hogy a vasárnap a legősibb ünnepnap.76 E napon egybegyülekezve hallgassák Isten igéjét és vegyenek részt a húsvéti titok megünneplésében.

73 ? II. Vat. Zsin. Presbyterorum ordinis határozat a papi szolgálatról és életről, 5.74 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 124. 75 ? Vö. Uo., 6. és 106.76 ? Vö. Uo., 106.

Sőt kezdettől fogva támogatást nyert minden olyan törekvés, amely arra irányult, hogy a vasárnap “az öröm és a munkától való megpihenés napja is legyen.”77

26. A vasárnapi szentmise közösségben a püspökkel és a plébániával.

Az Egyház tagjaiban egyre jobban ki kell bontakoztatni azt a közösségi tudatot, amelyet a vasárnapi szentmise ünneplése sajátos módon táplál és megvalósít, elsősorban a püspököt körülvéve, főleg a püspöki székesegyházban, továbbá a püspököt helyettesítő lelkipásztor körül a plébániai közösségben. 78

Mozdítsák elő, hogy a vasárnapi szentmise ünneplésébe a nép az ének által tevékenyen bekapcsolódjék, sőt – amennyire csak lehetséges – részesítsék előnyben a szentmise énekelt formáját.79

Különösen vasár- és ünnepnapokon úgy kell össze hangolni az egyéb templomok és kápolnák szentmiséit a plébániatemplomban tartandó misékkel, hogy azok elősegítsék a lelkipásztori munkát. Ezért előnyösebb, ha a kisebb, nem papi jellegű szerzetesi közösségek és más ehhez hasonló közösségek, különösen azok, amelyek a plébánia területén tevékenykednek, ezeken a napokon a plébániatemplomban vesznek részt a szentmisén.

A plébániatemplomokban bemutatandó szentmisék idejét és számát illetően a plébániai közösség érdekét kell szem előtt tartani. A misék száma ne legyen olyan nagy, hogy akadályozza a valóban hatékony lelkipásztori ellátást. Ez történne meg például akkor, ha a misék nagy száma miatt az egyes misékre a hívek csak kis számban gyűlnének össze olyan templomba, amely sokkal több személyt tudna befogadni, vagy akkor, ha ugyanebből az okból kifolyólag a papságra olyan nagy teher nehezedne, hogy csak nagy nehézségek árán tudná ellátni szolgálatát.

27. Szentmisék a részközösségeknek.

Hogy a plébániai közösség egysége meg tudjon mutatkozni az Eukarisztia vasár- és ünnepnapi megünneplésében, amennyire lehetséges, a részközösségek (mint amilyen például az egyesületek közössége) számára tartott szentmiséket inkább hétköznapokon tartsák.

Ha pedig ezeket nem lehet áttenni hétköznapra, arra kell törekedni, hogy megőrizzük a plébániai közösség egységét oly módon, hogy belekapcsoljuk ezeket a közösségeket a plébániai szentmisékbe.

28. A vasár- és ünnepnapot megelőző estére elővételezett szentmisék.

77 ? Uo.78 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 41-42; Lumen gentium dogmatikus konstitúció az Egyházról, 28; Presbyterorum ordinis határozat a papi szolgálatról és életről, 5.

79 ? Rítuskongregáció, Musicam sacram rendelkezés, 1967. márc. 5., 16. és 27.

Ahol az Apostoli Szentszék engedélyével előző szombat este eleget lehet tenni a vasárnapi szentmisekötelezettségnek, a lelkipásztorok serényen tanítsák meg a híveket ezen engedmény értelmére, és vigyázzanak arra, hogy a vasárnap megünneplése iránt való érzék ne szenvedjen sérelmet. Ez az engedmény azt célozza, hogy napjaink körülményei közt a krisztushívők könnyebben tudják megünnepelni a vasárnapot!

Ellentétes engedmények vagy szokások nem érvényesek. Ezt a szentmisét csakis szombaton este szabad megtartani, a helyi ordinárius által meghatározott időkben.

Az ilyen alkalmakkor bemutatott szentmise a naptár szerinti vasárnapról szóljon, homíliával és egyetemes könyörgésekkel együtt.

Az előbb mondottak azokra a szentmisékre is vonatkoznak, amelyeket ugyanilyen okból engedélyeznek valamely ünnepet megelőző estére.

A Pünkösdvasárnapot megelőző esti szentmise a vigíliának napi miséje, amelyen el kell imádkozni a Hitvallás-t. Hasonló módon az Úr születésének ünnepét megelőző esti mise: vigíliamise, fehér színben, Allelujával és karácsonyi prefációval. Viszont az Úr feltámadásának ünnepét megelőző esti misét nem szabad szürkület vagy legalábbis naplemente előtt elkezdeni. Ez a szentmise a Húsvéti vigília miséje, amelyet a liturgikus évben és a keresztény életben játszott sajátos jelentősége miatt a szent éjszaka liturgikus előírásai szerint kell megünnepelni.

Azok a hívek, akik a vasárnapot vagy a kötelező ünnepet a fenti módon a megelőző este ünneplik, ismét szentáldozáshoz járulhatnak, akkor is, ha aznap reggel már áldoztak. Akik pedig “a húsvéti vigíliamisében vagy az Úr születésének éjszakáján áldoznak, ismét áldozhatnak a második húsvéti szentmisében, vagy Karácsony valamely másik szentmiséjében.”80 Ugyanúgy “azok a hívek, akik nagycsütörtökön a krizmamisében áldoztak, aznap este is áldozhatnak az esti misén” a Tres abhinc annos (1967. május 4.) kezdetű rendelkezés 14. száma szerint.

29. A hétköznapi szentmisék.

Buzdítsuk a híveket, hogy hétköznap is gyakran, sőt naponta vegyenek részt a szentmisén.

Ez különösen ajánlott azokon a napokon, amelyeket sajátos szempont szerint ünnepelnek, így a Nagyböjt és Advent idején, az Úr kisebb ünnepein, a Boldogságos Szűz egyes ünnepein, vagy azoknak a szenteknek ünnepein, akiket az egyetemes, illetve a helyi egyház különösen is tisztel.

30. Szentmisék a vallásos élet közösségeiben.

Nagyon helyes, hogy az olyan közösségi összejövetelek, amelyeknek célja a keresztény élet ápolása, valamint az apostolkodással vagy a vallásos élettel

80 ? Rítuskongregáció, Inter Oecumenici (1964. szeptember 26.) rendelkezés, 60.

kapcsolatos továbbképzések, továbbá a különböző lelkigyakorlatok, úgy legyenek megszervezve, hogy ezeknek a csúcspontja az Eukarisztia ünneplése legyen.

III. A HÍVEK ÁLDOZÁSA

31. A hívek áldozása a szentmisén.

A hívek tökéletesebb módon vesznek részt az Eukarisztia ünneplésében, ha áldoznak is. Ajánlatos, hogy magában a szentmisében áldozzanak, éspedig a szentmise szertartásainak előírásai szerint közvetlenül a miséző áldozása után.81

Hogy pedig jelek által is jobban kitűnjék: a szentáldozás az ott és akkor bemutatott szentmiseáldozatban való részesedés, gondoskodni kell arról, hogy a hívek az ugyanabban a szentmisében átváltoztatott szentostyát vegyék magukhoz.82

Elsősorban a miséző feladata az áldoztatás. A misét nem szabad folytatni addig, amíg az áldoztatás be nem fejeződik. Más papok vagy diakónusok, a szükségnek megfelelően, segítsék a misézőt áldoztatni.83

32. Két szín alatti áldozás.

Teljesebb értelmű a jel, ha a szentáldozás két szín alatt történik. Ebben a formában ugyanis teljesebben mutatkozik meg az eukarisztikus egyesülés jele (a Trentói Zsinat szilárd elveit84 megtartva, amelyek szerint a teljes Krisztust és a valódi Szentséget vesszük bármelyik szín alatt), valamint világosabban jut kifejezésre az az akarat, amely az új és örök szövetségnek az Úr vérében való megkötésére irányult, továbbá az eukarisztikus egyesülés és a mennyei eszkatologikus egyesülés közötti kapcsolat (Vö. Mt 26, 27-29). Ezért ettől kezdve, a püspökök megítélése szerint és a szükséges katekézis után a két szín alatti szentáldozás megengedett azokban az esetekben, amelyekben már az előző jog85 vagy ezen Rendelkezés ezt megengedik:

1. a megkeresztelt felnőttnek a keresztségi misében; a felnőtt bérmálkozóknak a bérmálási misében; az Egyház közösségébe befogadott keresztényeknek;

2. a jegyeseknek a nászmisében;3. az egyházi rendfokozatok felvevőinek a szentelési misében;

81 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 55. 82 ? Vö. Uo. 55; Római Misekönyv: A szentmise szertartásai, 1965. január 27., 7. 83 ? Vö. Rítuskongregáció, A Breviárium és a Római Misekönyv rubrikái, 1960. július 26., 502. 84 ? Vö. Trentói Zsin. XXI. ülésszak, Határozat a szentáldozásról, 1-3. fejezet: Denz. 930-932 (1726-1729).85 ? Vö. Rítuskongregáció, A két szín alatti áldozás rendje, 1965. március 7., 1.

4. apátnőknek a benedikálási misében; az Istennek szentelt szüzeknek szentelésük miséjében; a szerzetesi fogadalmat tevőknek vagy megújítóknak, feltéve hogy a fogadalmat szentmise keretében teszik vagy újítják meg;

5. a világi missziós munkatársaknak azon a szentmisében, amelyben az ünnepélyes küldetést megkapják, valamint mindazoknak, akik szentmise keretében kapnak egyházi megbizatást;

6. a szent útravaló kiszolgáltatásakor a betegnek magának és minden jelenlevőnek, ha – a jog előírásai szerint – a beteg lakásán van a szentmise;

7. a diakónusnak, szubdiakónusnak, valamint a segédkezőknek, akik főpapi vagy ünnepélyes szentmisében töltik be tisztjüket;

8. együttmisézés estén:a) mindazoknak, akik az együttmisézés alkalmából valódi liturgikus

feladatot töltenek be, még ha világiak is; úgyszintén az összes jelenlévő papnövendéknek;

b) saját templomaikban az evangéliumi tanácsokat követő intézmények összes tagjainak és más társulatok összes tagjainak, akik magukat szerzetesfogadalommal, felajánlással vagy ígérettel Istennek elkötelezik; azonkívül mindazoknak, akik az ilyen intézmények és társulatok házaiban állandó jelleggel tartózkodnak;

9. azoknak a papoknak, akik egyes alkalmakkor a nagy létszám miatt sem misézni, sem együttmisézni nem tudnak;

10. lelkigyakorlat idején az összes résztvevőnek a számukra mondott szentmisében; ugyancsak mindazoknak, akik valamilyen lelkipásztori összejövetel alkalmával a közösség számára mondott misébe belekapcsolódnak;

11. a 2. és 4. pontokban említetteknek a jubileumaik alkalmával bemutatott szentmisében,

12. a felnőtt megkeresztelt keresztszüleinek, szüleinek, házastársának, világi hitoktatóinak a keresztelési misében;

13. az újmisések első szentmiséin résztvevő szülőknek, rokonoknak és jeles jótevőknek.

33. Szentáldozás misén kívül.

a) A híveket rá kell vezetni arra, hogy az eukarisztikus ünneplés alkalmával szentáldozáshoz járuljanak. A papok ne vonakodjanak azonban megáldoztatni azokat, akik jogos okból86 kérik: ez lehetséges a délutáni órákban is a helyi ordinárius engedélyével a Pastorale Munus Motu Proprio 4. számának értelmében vagy a legfőbb szerzetesi elöljáró engedélyével a Cum Admotae leirat szerint.87

b) amikor az áldozatás az előírt órákban misén kívül történik, a körülményeknek megfelelően megelőzheti azt egy rövid igeliturgia az Inter Oecumenici rendelkezés 37. és 39. száma szerint,

86 ? Vö. XII. Piusz, Mediator Dei körlevél: A. A. S. 39 (1947) 565-566. oldal. 87 ? Vö. A. A. S. 56 (1964) 7. oldal; A. A. S. 59 (1967) 374. oldal, 1. art. 1.

c) amikor pap hiányában nem lehet szentmisét bemutatni, és az áldoztatást olyan szolgálattevő végzi, akinek erre az Apostoli Szentszéktől felhatalmazása van, betartva az illetékes hatóság előírásait.

34. A szentáldozás módja.

a) Az Egyház hagyománya szerint a hívek térdelve vagy állva áldozhatnak. A püspöki konferencia előírásai szerint az egyik vagy a másik módot válasszák, figyelembe véve a körülményeket, a hely jellegét és az áldozók számát.

b) Ha a hívek térdelve áldoznak, nem szükséges, hogy tiszteletüknek más jelét is tanúsítsák a Legméltóságosabb Oltáriszentség iránt, mert a letérdelés az imádás kifejezése.

Ha állva áldoznak, akkor legjobb körmenetileg odajárulni, és az Oltáriszentség vétele előtt a megfelelő helyen és időben kellően úgy nyilvánítsák ki tiszteletüket, hogy az ne zavarja a hívek áldozáshoz járulását és onnan való távozását.

35. A bűnbocsánat szentsége és az áldozás.

Az Eukarisztiát úgy is állítsuk a hívek elé, mint “ellenmérget, amely megszabadít a mindennapi bűnöktől, és előre megvéd a halálos bűnnel szemben”88 és egyúttal mutassunk rá arra hogy, a miseliturgia bűnbánati részei hogyan válhatnak javunkra.

“Az áldozni kívánóknak emlékezetébe kell idézni a parancsot: »Vizsgálja meg magát mindenki« (1 Kor 11, 28). Egyházunk szokása nyilvánvalóvá teszi annak a vizsgálatnak szükségességét, hogy halálos bűn tudatában senkinek (mégha magában elég tökéletes bánatot is érez) előzetes szentségi gyónás nélkül a Legméltóságosabb Oltáriszentséghez járulni nem szabad.”89 “Ha pedig sürgős szükséghelyzet áll fenn és nincs gyóntató, előbb tökéletes bánatot kell fölindítania.”90

A híveket állhatatos oktatással arra kell rávezetni, hogy a szentmisén kívül gyónjanak, főként bizonyos, meghatározott órákban, hogy a bűnbocsánat szentségének kiszolgáltatása nyugodtan történhessék és valódi hasznukra váljék, és ne zavarja őket a szentmisén való tevékeny részvételükben. Akik mindennap vagy gyakran szoktak áldozni, azokat arra kell tanítani, hogy az egyéni állapotuknak megfelelő időközönként járuljanak a bűnbocsánat szentségéhez.

36. Áldozás ünnepélyesebb alkalmakkor.

Nagyon megfelelő, hogy azok a hívek, akik új módon vagy életük egy új helyzetében kezdenek munkálkodni az Úr szőlőjében, hogy így önmagukat ismét az

88 ? Vö. Trentói Zsin. XIII. ülésszak, Határozat az Eukarisztiáról, 2. fejezet: Denz. 875 (1638), vö. még: XXII. ülésszak, Határozat a miséről, 1-2. fejezet: Denz. 938 (1740), 940 (1743).89 ? Vö. Trentói Zsin. XIII. ülésszak, Határozat az Eukarisztiáról, 7. fejezet: Denz. 880 (1646-1647).90 ? CIC, 856. kánon.

Úrnak szenteljék és megújítsák a vele való szövetségüket, szentáldozással vegyenek részt a szentmiseáldozatban.

Ezt teszik például: a hívek, amikor a Húsvét éjszakáján közösségben megújítják a keresztségi fogadást; az ifjak, amikor koruknak megfelelően ugyanezt teszik az Egyház színe előtt; a jegyesek, amikor házasságot kötnek; mindazok, akik szerzetesi fogadalommal vagy felajánlással magukat Istennek szentelik; és a hívek, amikor apostoli feladatokra vállalkoznak.

37. A gyakori és a mindennapi áldozás.

Mivel “nyilvánvaló, hogy a gyakori vagy mindennapi szentáldozás révén a Krisztussal való egyesülésben növekedünk, a lelki élet bőségesebb táplálékát nyerjük, a belénk öntött erények gazdagítják lelkünket, és az örök boldogság zálogát kapjuk meg, ezért a plébánosok és a gyóntatók ismételt figyelmeztetéssel és nagy igyekezettel buzdítsák a keresztény népet erre a szent és nagyon üdvös szokásra.”91

38. Magánimádság az áldozás után.

Az Úr testének és vérének vétele révén a Szentlélek ajándéka, mint az élő víz (Jn 7, 37-39) bőségesebben árad ránk, amennyiben szentségileg és lelkileg vesszük magunkhoz, azaz élő hittel, amely a szeretetben mutatkozik meg.92

A Krisztussal való egyesülés, amelyre a szentség rendelve van, ne csak az eukarisztikus ünneplés idejére valósuljon meg, hanem azt ki kell terjeszteni az egész keresztény életre úgy, hogy a hívek a vett ajándékokat folyamatosan átelmélkedve, mindennapi életüket a Szentlélek vezetésével hálaadással éljék és a szeretet gazdagabb gyümölcseit teremjék.

Mindazoknak, akik a szentáldozásban részesültek, ajánlatos egy ideig imádságba merülni, hogy könnyebben meg tudjanak maradni Isten iránt abban a hálaadó lelkületben, amelyet a szentmisében a legfölségesebb módon mutattak meg.93

39. A Szent útravaló.

A Szent útravalóként vett Oltáriszentség mintegy sajátos jele annak a szent titokban való részesedésnek, amelyet a szentmiseáldozatban átélünk, tudniillik az Úr halálának és az Atyához való eltávozásnak. Így Krisztus testének vételével megerősítve, a földi életből eltávozó hívő elnyeri a feltámadás zálogát.

Ezért a híveknek kötelességük életveszélyben – bármilyen okból állt is elő a veszély – szentáldozáshoz járulniuk.94 A lelkipásztorok pedig ne késlekedjenek e

91 ? Zsinati Kongregáció, Rendelkezés az Oltáriszentség mindennapi vételéről, 1905. december 20. 6., A. A. S. 38 (1905-1906) 401. s köv. oldal; Vö. XII. Piusz, Mediator Dei körlevél: A. A. S. 39 (1947) 565. oldal. 92 ? Vö. Trentói Zsin. XIII. ülésszak, Határozat az Eukarisztiáról, 8. fejezet: Denz. 881 (1648).93 ? Vö. XII. Piusz, Mediator Dei körlevél: A. A. S. 39 (1947) 566. oldal. 94 ? CIC, 864. kánon, 1.

szentség kiszolgáltatásával, sőt ebben a hívek még akkor részesedjenek, amikor teljesen öntudatnál vannak.95

Még abban az esetben is, ha a hívek aznap már áldoztak, igen ajánlatos, hogy haláluk óráján ismét megáldozzanak.

40. Azok áldozása, akik nem tudnak eljönni a templomba.

Illő, hogy azokat, akik akadályoztatva vannak a szentmisén való részvételben, buzgón áldoztassák meg, hogy így is megérezzék a közösséggel való egységüket, és részesedjenek annak szerető támogatásában.

A lelkipásztorok gondoskodjanak arról, hogy a gyengélkedőknek, az öregeknek, de a még nem súlyos betegeknek vagy nem életveszélyben lévőknek is, gyakran, ha lehet naponta vigyék el az Eukarisztiát, főként húsvéti időben. Ezt a nap bármely órájában meg lehet tenni.

41. Csak bor színe alatt való áldozás.

Szükség esetén és a püspök megítélése szerint azoknak, akik a kenyér színe alatt nem tudják magukhoz venni az Eukarisztiát, szabad csupán a bor színe alatt áldozniuk.

Ilyen esetben az ordinárius engedélyével szabad szentmisét bemutatni a betegnél.

Ha pedig nem miséznek a betegnél, az Úr vérét megfelelően lefedve, a tabernákulumba helyezve őrizzék. Amikor a beteghez viszik, az csak zárt edényben történjék, hogy így mindenképpen elkerüljék a kiömlés veszélyét. Ha pedig így áldoztatnak, minden esetben a legalkalmasabb módot válasszák azok közül, amelyeket a két szín alatti áldoztatásnál kell megtartani. Ha áldoztatás után valami megmarad a szent vérből, azt az áldoztató vegye magához, és gondoskodjék az edény kiöblítéséről.

IV. AZ EUKARISZTIA ÜNNEPLÉSE A PÜSPÖK ÉS AZ ÁLDOZÓPAP ÉLETÉBEN ÉS SZOLGÁLATÁBAN

42. A szentmise ünneplése a püspök életében és szolgálatában.

A szentmise ünneplése sajátos módon fejezi ki az Egyház liturgikus tevékenységének nyilvános és közösségi jellegét, “az Egyház ugyanis az egység szentsége: a püspök vezetése alatt egyesült és rendezett szent nép.”96

Ezért “a püspök az egyházi rend szentségének teljességében részesült: a legfőbb papság kegyelmének sáfára, különösen az eukarisztikus áldozaton, amelyet ő maga, illetve meghagyására más mutat be ... A püspökre tartozik, hogy a keresztény 95 ? CIC, 865. kánon.96 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 26.

vallás részéről bemutassa azt az isteni Fenségnek, illetve szabályozza az Úr parancsai és az Egyház törvényei szerint; ez utóbbiakat részleteiben ő határozza meg az

egyházmegyéje számára.”97 Ragyogóan mutatja be a hierarchikusnak alapított Egyházat az a szentmise,

amelynek élén a papságától és segédkezőitől körülvett püspök áll, Isten egész szent népének tevékeny részvétele mellett.98

43. Úgy illik, hogy a papok a szentmiseáldozatban sajátos feladatuknak megfelelően vegyenek részt.

Az Eukarisztia ünneplésére a papok is külön szentség, tudnillik az egyházi rend szentsége által nyernek megbizatást az őket megillető feladat végzésére. Ők is “a szentségek szolgálatában, de különösen a szentmiseáldozat bemutatásában kiváltságos módon képviselik Krisztust”.99 Ezért a jel szempontjából úgy illik, hogy feladataikat saját rendjük szerint végezzék,100 azaz a szentmisét bemutassák vagy koncelebráljanak, és ne csak úgy vegyenek részt a szentmisén, mint a többi krisztushívő.

44. A szentmise hétköznapi ünneplése.

“Az eukarisztikus áldozat misztériumában, amelynek ünneplése a pap legjelesebb feladata, állandóan megvalósul a megváltás műve, ezért nagyon ajánlatos annak naponkénti bemutatása. A szentmise akkor is Krisztusnak és az Egyháznak szent cselekménye, ha hívek jelenléte nem biztosítható.”101 A szentmisén ugyanis a pap mindig a nép üdvösségéért végzi szolgálatát.

45. Az Egyház előírásait hűségesen meg kell tartani a szentmiseáldozat ünneplésekor.

Főleg az Eukarisztia ünneplése terén a legfőbb egyházi tekintélyen kívül, valamint a jog szabályai szerint a püspökökön és a püspöki konferenciákon kívül senkinek sincsen megengedve – a papnak sem –, hogy saját elgondolása szerint a liturgiához valamit hozzáadjon vagy abból elvegyen, vagy abban valamit változtasson.102 Ezért a pap úgy vezesse a szentmiseáldozat bemutatását, hogy a

97 ? Vö. II. Vat. Zsin. Lumen gentium dogmatikus konstitúció az Egyházról, 26.98 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 41. 99 ? II. Vat. Zsin. Presbyterorum ordinis határozat a papi szolgálatról és életről, 13; Vö. Lumen gentium dogmatikus konstitúció az Egyházról, 28.100 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 28. 101 ? II. Vat. Zsin. Presbyterorum ordinis határozat a papi szolgálatról és életről, 13; vö. VI. Pál, Mysterium Fidei körlevél: A. A. S. 57 (1965) 762. oldal.

hívekben tudatosodjék: nem egyéni tekintéllyel előírt szertartáson vesznek részt,103

hanem az Egyház nyilvános istentiszteletén, amelynek szabályozását apostolaira és azok utódaira bízta Krisztus.

46. A lelkipásztori hasznosság szempontját kell előnyben részesíteni, amikor az ünneplés különböző formái közt lehet válogatni.

“A lelkipásztoroknak nemcsak arra kell ügyelniök, hogy a liturgikus cselekmények alkalmával megtartsák az érvényes és megengedett végzés szabályait, hanem arra is, hogy a hívek a szent cselekményekben részt vegyenek, mégpedig tudatosan, tevékenyen és gyümölcsözően.”104 Ezért a papok törekedjenek a jog által megengedett ünneplési formák közül azokat kiválogatni, amelyek alkalmasabbnak látszanak arra, hogy a hívek javára és hasznára, valamint tevékeny részvételük előmozdítására váljanak.

47. A koncelebráció.

Az együttmisézés hatásosan fejezi ki az áldozatnak és a papságnak egységét, és valahányszor azon a hívek tevékenyen vesznek részt, Isten népének egysége különösen is megmutatkozik,105 főleg, ha a püspök a főcelebráns.106

Továbbá a koncelebráció jelzi és megerősíti a papok testvéri kapcsolatát, mivel “a közös felszentelés és papi küldetés révén bensőséges testvéri közösséget alkotnak.”107

Ezért helyes, ha a papok ezen a kiváló módon ünneplik az Eukarisztiát, akár a papi közösségekben, akár csupán időnként tartott papi gyűlések alkalmával, akár egyéb alkalmakkor – hacsak ennek elhagyását nem javallja a hívek érdeke (amit mindig szorgos lelkipásztori gondossággal kell mérlegelni). Bármelyik papnak azonban joga van arra, hogy egyedül mutassa be a szentmisét. Akik közösségben élnek vagy ugyanannál a templomnál teljesítenek szolgálatot, testvéri lélekkel hívják meg koncelebrálásra a vendégpapokat is.

102 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 22, 3. §. 103 ? Vö. Aquinói Szent Tamás, Summa Theol. II- II. q. 93, a. 1.104 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 11. 105 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 57.; Rítuskongregáció Ecclesiae semper rendelkezés, 1965. márc. 7. A. A. S. 57 (1965) 410-412. 106 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 41.; Lumen gentium dogmatikus konstitúció az Egyházról, 28.; Presbyterorum ordinis határozat a papi szolgálatról és életről, 7.107 ? Vö. II. Vat. Zsin. Lumen gentium dogmatikus konstitúció az Egyházról, 28.; Presbyterorum ordinis határozat a papi szolgálatról és életről, 8.

Ugyanígy az illetékes elöljárók is tegyék lehetővé, sőt részesítsék előnyben a koncelebrációt, hacsak a lelkipásztori szempont vagy egyéb ésszerű ok nem kíván mást.

Koncelebrálni lehet a templomok, a nyilvános és félig nyilvános kápolnák főmiséjén is, valamint a szemináriumok, kollégiumok, egyházi intézmények, szerzetesi közösségek és a fogadalom nélkül együtt élő papok közösségeinek miséin is. Ahol nagy számban vannak együtt papok, az illetékes elöljáró megengedheti, hogy ugyanazon a napon többször is legyen együttmisézés, de egymás utáni időpontokban, vagy más-más szent helyen.

48. A koncelebráció számára sütött kenyér.

Ha a koncelebrációhoz az együttmisézésre vonatkozó rendelkezés (17. szám) szerint nagyobb méretű kenyeret sütnek, vigyázni kell arra, hogy a hagyományos módnak megfelelően olyan formájú és méretű legyen, amely ehhez a misztériumhoz illő.

III. RÉSZ

AZ OLTÁRISZENTSÉGNEK, MINT ÁLLANDÓ SZENTSÉGNEK TISZTELETE

I. AZ EUKARISZTIA ŐRZÉSÉNEK CÉLJAI ÉS A LEGMÉLTÓSÁGOSABB OLTÁRISZENTSÉG IMÁDÁSA

49. Az Eukarisztia misén kívüli őrzésének céljai.

“Nyilvánvaló, hogy a szent színek misén kívüli megőrzésének első és őseredeti célja a betegeknek a Szent útravalóvalóval történő ellátása. Másodlagos célja a misén kívüli áldoztatás, továbbá pedig a szent színek alatt rejtőző Urunk Jézus Krisztus imádása.”108 “A szent színek megőrzése a betegek számára ... magával hozza ennek a templomban megőrzött mennyei ajándéknak imádását. Az imádásnak ez a gyakorlata érvényes és erős érveken alapszik”109 hiszen az Úr reális jelenlétébe vetett hit természetszerűen vezet ennek a hitnek külső, nyilvános megvallásához.

50. Imádság a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt.

108 ? Szentségi kongregáció, Quam plurimum rendelkezés, 1949. okt. 1. A. A. S. 41 (1949) 509-510. oldal; Vö. Trentói Zsin. XIII. ülésszak, Határozat az Eukarisztiáról, 6. fejezet: Denz. 879 (1645); Szent X. Piusz: Sacra Tridentina Synodus rendelkezés, 1905. dec. 20: Denz. 1981 (3375);109 ? XII. Piusz, Mediator Dei körlevél: A. A. S. 39 (1947) 569. oldal.

Amikor a hívek az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztust imádják, ne felejtsék el, hogy ez a jelenlét az eukarisztikus áldozatból fakad, és a szentségi és lelki áldozásra irányul.

Az a buzgóság, amely a híveket a szent Eukarisztiához vonzza, arra teszi képessé őket, hogy teljesebben részesedjenek a húsvéti titokban és hálás lélekkel mondjanak köszönetet annak, aki embersége által isteni életét folyamatosan árasztja testének tagjaiba.110 Krisztus Urunknál időzve az ő benső baráti szeretetében részesednek, kiöntik előtte szívüket önmagukért, szeretteikért, és imádkoznak a világ békéjéért és üdvösségéért. Egész életüket felajánlva Krisztussal az Atyának és a Szentléleknek, ebből a csodálatos találkozásból növekedést nyernek a hitben, a reményben és a szeretetben. Így erősödik bennük a törekvés, hogy ezentúl még áhítatosabban ünneplik majd az Úr emlékezetét, és még gyakrabban veszik magukhoz ezt az Atyától nekünk adott szent Kenyeret.

A hívek tehát törekedjenek arra, hogy lelki életük kibontakozatása miatt imádják az Urat ebben a Szentségben, a lelkipásztorok pedig példájukkal vonzzák és szavaikkal buzdítsák őket erre.111

51. Legyen biztosítva a hívek számára a templomokba való bejutás.

Gondoskodjanak a lelkipásztorok arról, hogy azok a templomok és nyilvános kápolnák, amelyekben az Eukarisztiát őrzik, – legalább reggel és este – több órán át legyenek nyitva, hogy a hívek könnyebben imádkozhassanak a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt.

II. A LEGSZENTEBB OLTÁRISZENTSÉG ŐRZÉSÉNEK HELYE

52. A tabernákulum.

Ahol a jog előírásai szerint a legszentebb Eukarisztia őrizhető, ez állandó jelleggel a templom egyik oltárán vagy más őrzési helyen történjék.112 Állandó jelleggel egy templomban csak egy tabernákulumot állítsanak, amely szilárd és biztonságos legyen.113

53. Kápolna a legméltóságosabb Oltáriszentség őrzésére.

110 ? Vö. II. Vat. Zsin. Presbyterorum ordinis határozat a papi szolgálatról és életről, 5.111 ? Vö. Uo., 18. 112 ? CIC, 1268. kánon, 1. §.113 ? Rítuskongregáció, Inter Oecumenici rendelkezés, 1964. szept. 26. A. A. S. 56 (1964) 898. oldal; Szentségi kongregáció, Nullo unquam tempore rendelkezés, 1938. máj. 28. A. A. S. 30 (1938) 199-200. oldal.

A templomnak vagy oratoriumnak az a része, ahol az Eukarisztiát tabernákulumban őrzik, legyen valóban a legkiemelkedőbb hely. Legyen alkalmas az egyéni imádság számára is, hogy a hívek könnyen és gyümölcsözően tudják ott egyéni imádsággal is imádni az Urat az Oltáriszentségben.114 Ezért ajánlatos, hogy – amennyiben megvalósítható – a szentségházat a templom főhajójától különválasztott kápolnába helyezzék, különösen azokban a templomokban, ahol gyakran vannak esküvők, gyászszertartások, vagy ahová sokan látogatnak el művészeti és történeti kincsek megtekintésére.

54. A tabernákulum az oltár közepén vagy a templom más részén.

“A legméltóságosabb Oltáriszentséget szilárd és biztonságos tabernákulumban őrizzék, amely a főoltár, vagy egy megfelelő helyen levő mellékoltár közepén, vagy esetleg – a törvényes szokások szerint és a helyi ordinárius engedélye alapján – a templom más, valóban méltó és díszes helyén legyen.

Megengedett a szembemisézés akkor is, ha az oltáron kicsiny, de a célnak megfelelő tabernákulum van.115

55. Tabernákulum azon az oltáron, ahol a hívek számára szentmisét mutatnak be.

A szentmiseáldozatban folyamatosan megnyilvánulnak azok a módok, ahogyan Krisztus jelen van egyházában116, amennyiben jelen van a hívek közösségében, akik az ő nevében gyűltek össze. Jelen van igéjében, amikor a Szentírást olvassák és magyarázzák. Jelen van az áldozatot bemutató pap személyében, de különleges módon jelen van az eukarisztikus szent színek alatt. Ezért – a jel szempontjából – a szent ünneplés természetének az a legmegfelelőbb, hogy azon az oltáron, ahol szentmisével ünneplik Krisztus eukarisztikus jelenlétét (amely az átváltoztatás gyümölcse, és ennek nyilvánvalóvá is kell válnia), a szentmise kezdetétől fogva lehetőleg ne legyen ott az Oltáriszentség, hanem tabernákulumban őrizzék azt.

56. Az újonnan építendő templomokban levő tabernákulum és a már meglevő templomok és oltárok átalakítása.

Szükséges, hogy az új templomok építésénél gondosan tartsák szem előtt az 52. és 54. számok alatt előírtakat.

A már felépült templomok és oltárok átalakítása nem szükséges, hacsak ezen rendelkezés 24. száma meg nem kívánja azt.

114 ? Vö. II. Vat. Zsin. Presbyterorum ordinis határozat a papi szolgálatról és életről, 18.; VI. Pál, Mysterium Fidei körlevél: A. A. S. 57 (1965) 771. oldal.

115 ? Rítuskongregáció, Inter Oecumenici rendelkezés, 1964. szeptember 26., 95.116 ? Vö. Fentebb., 9.

57. A legméltóságosabb Oltáriszentség jelenlétének jelzési módja a tabernákulumnál.

A legméltóságosabb Oltáriszentségnek a tabernákulumban való jelenlétét függönnyel vagy más alkalmas, az illetékes hatóság által megszabott módon jelöljék.

A hagyománynak megfelelően égjen állandóan örökmécses a tabernákulumnál az Úr iránti tisztelet jeléül.117

III. AZ EUKARISZTIKUS ÁHÍTATGYAKORLATOK.

58. Az Egyház nyomatékosan ajánlja az Oltáriszentség iránti magán és közösségi áhítatgyakorlatokat a szentmisén kívül is, a törvényes tekintélynek, valamint ennek a rendelkezésnek előírásai szerint, mivel a szentmiseáldozat az egész keresztény életnek forrása és csúcspontja.118 Az ilyen áhítatgyakorlatok végzésénél figyelembe kell venni a II. Vatikáni Zsinaton hozott szabályokat, amelyek különbséget tesznek a liturgia és azon szent ténykedések között, amelyek nem tartoznak a liturgiához. Különösen figyelni kell arra a szabályra, amely előírja: “Ezek az áhítatgyakorlatok alkalmazkodjanak a liturgikus időkhöz, legyenek összhangban a liturgiával, mintegy abból fakadjanak és arra készítsék fel a népet; a liturgia ugyanis természeténél fogva messze fölötte áll valamennyinek.”119

IV. AZ EUKARISZTIKUS KÖRMENETEK.

59. A keresztény nép a körmeneteken, amelyeken – különösen Úrnapján – ünnepélyes módon, énekelve körülhordozza az Eukarisztiát, nyilvánosan kifejezi hitét és imádását a Oltáriszentség iránt.

A helyi ordinárius joga eldönteni a mai viszonyok között, hogy hol és milyen módon rendezzék meg a körmeneteket, hogy azok méltó módon és a legméltóságosabb Oltáriszentség iránti tisztelet sérelme nélkül történjenek.

V. A LEGMÉLTÓSÁGOSABB OLTÁRISZENTSÉG KITÉTELE.

60. A legméltóságosabb Oltáriszentségnek akár kehelyben, akár szentségmutatóban történő kitétele a hívek lelkét Krisztus csodálatos jelenlétére irányítja és a vele való egyesülésére hívja, amiért is ez nagyon elősegíti a neki lélekben és igazságban kijáró imádást.

117 ? Vö. CIC, 1271. kánon.118 ? Vö. II. Vat. Zsin. Lumen gentium dogmatikus konstitúció az Egyházról, 11.119 ? Vö. II. Vat. Zsin. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 13.

Figyelni kell arra, hogy ezekben a kitételekben a legméltóságosabb Oltáriszentség tisztelete a szentmisével való összefüggésben nyilvánuljon meg. Ezért amikor ünnepélyesebb és hosszabb kitétel történik, az legyen annak a misének a végén, amelyben az imádásra kitett ostyát konszekrálták. Ez a mise végződjék “Mondjunk áldást az Úrnak!” szavakkal, elhagyva az áldást. A kihelyezés előkészítésében120 gondosan kerülni kell mindazt, ami elhomályosíthatná Krisztus szándékát, aki azért alapította a legméltóságosabb Oltáriszentséget, hogy számunkra kenyér, orvosság és vigasztalás legyen.121

61. Tilos a szentmise ünneplése a kihelyezett Oltáriszentség előtt.

Tilos szentmisét bemutatni a templomnak ugyanabban a terében, ahol a legméltóságosabb Oltáriszentség imádásra van kitéve. E tekintetben érvényét veszti minden engedmény vagy hagyomány, amely ezzel ellentétes, még a különleges engedmények is! Az 55. számban felhozott szempontokon túl ugyanis az eukarisztikus titok megünneplése tökéletesebb módon magában foglalja már azt a benső egyesülést, amelyre az Eukarisztia kihelyezése elvezetné a híveket. Tehát az Oltáriszentségnek a szentmise alatt imádásra történő kitétele e titok ünneplését nem tenné teljesebbé.

Ha a legméltóságosabb Oltáriszentség kihelyezése egy vagy több egymást követő napra történik, azt a szentmise idejére meg kell szakítani, kivéve, ha a misét a templomnak egy, a szentségkitétel helyétől elválasztott terében végzik, és az Oltáriszentség imádására legalább néhány hívő visszamarad.

Amennyiben e gyakorlat a régi, ellentétes szokás miatt csodálkozást váltana ki, a helyi ordinárius szabjon meg egy nem túl hosszú időt, hogy bevezetése előtt a híveknek megmagyarázzák ezt a szabályozást.

62. A szentségkitétel módja.

Ha a szentségkitétel rövid időre történik, a kelyhet vagy a szentségmutatót tegyék az oltárra; ha hosszabb idei tart, trónust lehet alkalmazni, amelyet méltó helyre tegyenek, de ne legyen túl magasan vagy távol.

A szentségkitétel idejére mindent úgy kell elrendezni, hogy a hívek buzgó imában Krisztus Urunknál időzzenek.

A hívek áhítatának emelésére lehet részleteket felolvasni a Szentírásból, azt magyarázni, vagy rövid buzdító beszédeket tartani, amelyek az eukarisztikus titokban való elmélyülést szolgálják. Helyes, ha a hívek az Isten igéjére énekkel felelnek. Megfelelő, ha alkalmas időben szent csendet is beiktatnak.

A kitétel végén legyen szentségi áldás.Ahol a szentségimádást népnyelven végzik a Püspökkari Konferencia

engedélyével – az áldás előtti Tantum ergo más szentségi énekkel is helyettesíthető.120 ? Vö. Lejjebb, 62. 121 ? Szent X. Piusz: Sacra Tridentina Synodus rendelkezés, 1905. dec. 20: Denz. 1981 (3375).

63. Az évenkénti ünnepélyesebb szentségkitétel.

Azokban a templomokban, amelyekben állandóan őriznek Eukarisztiát, évente szabad egy bizonyos ideig tartó ünnepélyes szentségkitételt végezni, még akkor is, ha ez nem egybefüggő, hogy a helyi közösség az Eukarisztia szent titkában jobban el tudjon mélyedni és imádhassa a legméltóságosabb Oltáriszentséget. Az ilyen szentségkitétel azonban csak akkor legyen megtartva, ha a helyi ordinárius megítélése szerint a szentségimádáson a hívek megfelelő számú részvételére lehet számítani.

64. Folyamatos szentségkitétel.

Valamely súlyos és általános szükségben, a helyi ordinárius elrendelhet hosszabb (akár folyamatos) könyörgést a kitett Oltáriszentség előtt olyan templomokban, ahova a hívek gyakorta összejönnek.

65. A szentségkitétel félbeszakítása.

Ahol kevés imádkozó miatt megszakítás nélkül nem tartható meg a szentségimádás, ott szabad a legméltóságosabb Oltáriszentséget a tabernákulumba visszahelyezni előre meghatározott és kihirdetett időre, de ne gyakrabban, mint kétszer egy nap, például dél körül és az esti órákban.

Ez a visszahelyezés egyszerűbb formában és ének nélkül történhet: a pap karingben és stólával rövid imádás után visszahelyezi a legméltóságosabb Oltáriszentséget a tabernákulumba. Hasonló módon legyen meghatározott órában az ismételt szentségkitétel is, amely után a pap rövid szentségimádást végezve távozik.

66. Rövid időre szóló szentségkitételek.

A jog előírása szerint lehetséges a rövid szentségkitétel is, amikor a szentségi áldás előtt – tetszés szerint – legyen megfelelő ideig az Isten igéjének olvasása, ének, imádság és bizonyos ideig csend.

Ügyeljenek arra a helyi ordináriusok, hogy a legméltóságosabb Oltáriszentség ilyen jellegű kitétele mindig és mindenhol megfelelő tisztelettel történjék.

A szentmise végén – pusztán áldás céljából – tilos kitenni az Oltáriszentséget.

VI. AZ EUKARISZTIKUS KONGRESSZUSOK.

67. Az eukarisztikus kongresszusok alkalmával arra kell törekedni, hogy az Eukarisztia titkának ismerete egyre világosabbá váljék és elmélyüljön a hívek lelkében (vö. ezen rendelkezés 3. számával).

A II. Vatikáni Zsinat szellemében magánimádságokkal, különböző áhítatgyakorlatokkal, szentségi körmenetekkel stb. hódoljanak az Oltáriszentség előtt, de az ünnepségek fénypontja az ünnepélyes mise legyen.

Amikor egy meghatározott területen tartanak eukarisztikus kongresszust, annak időtartama alatt bizonyos templomokban legyen folyamatos szentségimádás.

A jelen rendelkezést VI. Pál pápa Arcadio M. Larraona, ezen Kongregáció prefektusának, eminenciás bíboros úrnak kihallgatása során 1967. ápr. 13-án jóváhagyta, tekintélyével megerősítette és megparancsolta, hogy hirdessék ki. Azt is meghagyta, hogy a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének ünnepén, 1967. aug. 15-én lépjen hatályba.

Minden ellentétes rendelkezés hatályát veszti.

Róma, 1967. máj. 25-én, Úrnapján.

JACOBUS LERCARO BÍBOROS, bolognai érsek, ARCADIUS M. LARRAONA

a liturgikus konstitúció a Rítuskongregáció prefektusavégrehajtására rendelt tanács elnöke

Ferdinandus Antonellic. érsek

a Rítuskongregáció titkára