1. oldal |

1. BEVEZETÉS

Az uniós tagállamok egészségügyi

rendszerei nagyon fontos szerepet játszanak a magas szintű európai

szociális védelemben és társadalmi kohézióban.

Az uniós egészségügyi rendszerek

változatosak, és eltérő társadalmi döntéseket tükröznek. A szervezeti és

pénzügyi különbségek ellenére az

egészségügyi miniszterek tanácsának 2006. évi ülésén elfogadott közös elvekre1

– az egyetemlegességre, a minőségi ellátáshoz való hozzáférésre, a

méltányosságra és a szolidaritásra – épülnek.

Továbbá széles egyetértés uralkodik abban, hogy gondoskodni kell az

egészségügyi rendszerek költségvetési fenntarthatóságáról az említett elvek jövő-

beli biztosítása érdekében2.

1 A Tanács következtetései a közös értékekről és elvekről az európai uniós egészségügyi rendszerekben (2006/C 146/01): http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2006:146:0001:0003:HU:PDF 2 A Tanács következtetései az egészségügyi

rendszerekről és a költségvetési fenntarthatóságról (2016.11.8.): http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-14182-2016-INIT/hu/pdf

Az elmúlt évtizedben az európai egészségügyi rendszerek hasonló,

súlyosbodó közös kihívások elé néztek:

Az európai népesség elöregedik, és egyre inkább ki van téve számos

krónikus betegségnek. Ennek következtében nő az egészségüggyel

kapcsolatos igény és a költségvetési nyomás.

Az innovatív technológia és gyógy-szerek költségei nőnek, és megterhelik

az államháztartást.

Az egészségügyi szakemberek eloszlá-sa nem egyenletes, a gondozás egyes

területein szakemberhiány van. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzá-

férés nem mindenki számára biztosított, ami egészségi egyenlőtlen-

séghez vezet a társadalom különböző rétegeiben.

A hatékony, hozzáférhető és alkalmazkodóképes egészségügyi rend-

szerekről szóló bizottsági közlemény3 meghatározta az uniós egészségügyi

rendszerekre vonatkozó stratégiai menet-rendet.

3 COM(2014) 215 final: https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/systems_performance_assessment/docs/com2014_215_final_hu.pdf

EURÓPAI SZEMESZTER – TEMATIKUS TÁJÉKOZTATÓ

EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZEREK

2. oldal |

Az egészségügyi és a tartós ápolási-gondozási rendszerekről és a költségvetési

fenntarthatóságról szóló, az Európai

Bizottság és a Gazdaságpolitikai Bizottság által készített együttes jelentés4 számos

fontos kérdésben hozzájárult e menet-rendhez.

A szociális jogok 2017 áprilisában el-

fogadott európai pillérének 16. alapelve ki-mondja, hogy mindenkinek joga van

ahhoz, hogy időben megfizethető és jó

minőségű megelőző és gyógyító egészség-ügyi ellátásban részesüljön.

Az időben történő hozzáférés azt jelenti,

hogy mindenki egészségügyi ellátásban részesülhet, amikor szüksége van rá.

Ehhez az egészségügyi létesítmények és

szakemberek kiegyensúlyozott földrajzi el-oszlására és a hosszú várakozási idő-

szakok minimalizálására szolgáló szak-politikákra van szükség.

A megfizethető egészségügyi ellátás azt

jelenti, hogy a költségek nem gátolhatják

a szükséges ellátás igénybevételét.

A jó minőség pedig a releváns, megfelelő, biztonságos és hatékony egészségügyi

ellátást jelenti.

Az uniós egészségügyi rendszerek egyre

inkább együttműködnek egymással. A határon átnyúló egészségügyi ellátásra

vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló irányelv5 mérföldkőnek számított az

együttműködés jogi keretének és szak-politikai eszközeinek kidolgozásában.

Egyértelmű szabályokkal és megbízható

információkkal szolgál a betegek számára a más uniós országokban igénybe vett

egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréssel és a térítésekkel kapcsolatban.

4 European Economy, Institutional Paper, 37. szám, 2016. október: https://ec.europa.eu/info/publications/economy-finance/joint-report-health-care-and-long-term-care-systems-fiscal-sustainability-0_en 5 A 2011/24/EU irányelv a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről (HL L 88., 2011.4.4.).

2. A KIHÍVÁSOK AZONOSÍTÁSA

2.1. Az egészségügyi ágazat fontos

foglalkoztatási ágazat

Az egészségügyi és szociális ellátás az az ágazat, ahol az utóbbi években a

legnagyobb mértékben nőtt a

foglalkoztatottság és több mint 2,6 millió új munkahely jött létre (2009

első negyedéve és 2017 első negyedéve között). Az egészségügyi és szociális

ellátás terén az alábbiak szerint oszlik meg a munkahelyek számának növekedése:

a humánegészségügyben: 960 500 új

munkahely, ami az egész ágazatban

létrejött új munkahelyek 36%-a; a bentlakásos gondozás területén

946 500 új munkahely (35%); illetve a nem bentlakásos szociális ellátás

terén 776 700 új munkahely (29%).

A humánegészségügy és szociális ellátás

2017 első negyedévében 24 014 500 főt foglalkoztatott, többségüket (13 601 700

fő) a humánegészségügy alágazatban. A bentlakásos gondozás alágazat 5 066 800,

a nem bentlakásos szociális ellátás pedig 5 346 000 főt foglalkoztatott.

Ugyanakkor nem minden új munkahely felel meg az egészségüggyel kapcsolatos

új igénynek: Európa öregedő népességé-nek hatékony ellátása eltérő készségeket

és munkamódszereket kíván az egyes ágazatokban és területeken.

Az egészségügyi szakmák között a kész-ségek természetét és eloszlását tekintve is

strukturális munkaerőhiány áll fenn. A feladatok átruházásával (például az

orvosok helyett a nővérek által végzett feladatokkal) és jobb integrációval járó új

ellátási módokkal biztonságosabb és hatékonyabb ellátás biztosítható

alacsonyabb költségek mellett.

3. oldal |

1. ábra – A munkahelyek számának változása az egészségügyben és valamennyi más ágazatban

A munkahelyek számának átlagos éves változása 2009 (első negyedév) és 2017 (első negyedév) között az egészségügyben és valamennyi más ágazatban. Forrás: az Eurostat munkaerő-felmérése.

Az egészségügyi és szociális ellátás területén dolgozók sokkal magasabb

végzettséggel rendelkeznek, mint a többi

ágazatban dolgozó munkavállalók átlaga. Ahogy a mellékletből kiderül, a felsőfokú

(egyetemi vagy más felsőoktatási intézményben szerzett) végzettséggel

rendelkezők száma következetesen magasabb az egészségügyi és szociális

ellátás területén, mint a gazdaság egészében.

2016-ban az Európai Unióban a munka-vállalók 33,9%-a rendelkezett felsőfokú

végzettséggel, míg az egészségügyi és szociális ellátás terén ez az arány 43,4%

volt. A felső középfokú vagy nem felsőfokú posztszekunder végzettséggel rendelkező

munkavállalók aránya a gazdaság

egészében 48%, az egészségügyi és szociális ellátás terén pedig 45% volt. A

helyzetről alkotott teljes képhez hozzá-tartozik, hogy valamennyi munkavállaló

17,9%-a legfeljebb alsó középfokú végzettséggel rendelkezett, míg az egész-

ségügyi és szociális ellátás terén ez az arány mindössze 11,5% volt6.

Az egészségügyi és szociális ellátás továbbra is olyan ágazat, ahol erősen túl-

súlyban vannak a nők. Ebben a szektorban

6 A felsőfokú oklevél az ISCED 5 és 6 szintnek felel meg. A középfokú oklevél az ISCED 3 és 4 szintnek felel meg. Az alsó középfokú (vagy annál alacsonyabb szintű végzettséget tanúsító) oklevél az ISCED 0, 1 és 2 szintnek felel meg.

a munkavállalók 80%-a nő, és a vizsgált időszakban alapvetően nem változott az

arányuk.

A hatékony és hozzáférhető egészségügyi

ágazat közvetett módon a gazdasági növekedéshez és gyarapodáshoz is hozzá-

járul: segít abban, hogy az emberek jó egészségi állapotnak örvendjenek, ami

biztosítja a nagyobb munkaerőpiaci rész-

vételt és termelékenységet.

2.2. Az egészségügyi rendszerek költségvetési fenntarthatósága

A közszféra fontos szerepet játszik az egészségügyi szolgáltatások

finanszírozásában: a tagállamok két-harmadában az állami szektor

finanszírozza az egészségügyi kiadások több mint 70%-át. Ez a

helyzet potenciálisan kihívás elé állítja az államháztartás fenntarthatóságát,

különösen a népesség elöregedése szem-

pontjából.

A 2. ábra az egészségügyi rendszerekre fordított állami és magántámogatások

arányát mutatja az egyes uniós országok-ban. A viszonylag magas egészségügyi

magánkiadásokkal jellemzett tagállamok

közé tartozik Bulgária (a teljes egészség-ügyi kiadások 46%-a), Görögország (41%

-4%

-3%

-2%

-1%

0%

1%

2%

3%

4%

5%

EU28 HR LT LU EE EL NL SE BG HU FI SK FR IT RO IE PL DE UK ES AT DK BE CZ LV SI MT CY PT

Egészségügy az összes többi ágazat uniós átlag

4. oldal |

felett), Ciprus (54%), Lettország (44%) és Málta (43%)7.

A legmagasabb államilag finanszírozott egészségügyi kiadások a Cseh

Köztársasághoz (83%), Dániához (84%), Németországhoz (85%), Luxemburghoz

(83%), Hollandiához (81%) és Svéd-országhoz (84%) köthetők.

7 A magánfinanszírozási elem oka lehet a kínálat indukálta kereslet, és az, hogy ez hogyan befolyásolja a betegek döntéseit. Ezért előfordulhat a tényleges pénzügyi igények túlbecslése.

5. oldal |

2. ábra – Az egészségügy finanszírozása

Egészségügyi kiadások a finanszírozó szerint – Forrás: OECD, Eurostat, WHO — a 2016. évi vagy a legfrissebb

adatok

A 3. ábra bemutatja az uniós tagállamok

állami egészségügyi kiadásait a GDP százalékában, illetve a teljes általános

kormányzati kiadások százalékában kifejezve.

2015-ben az állami egészségügyi kiadások az Európai Unió egészében a GDP 7,8%-át

tették ki. Az egészségügyi kiadások GDP-hez viszonyított aránya nyolc tagállamban

– Belgiumban, Dániában, Németország-ban, Franciaországban, Hollandiában,

Ausztriában, Svédországban és az Egyesült Királyságban – eléri vagy meg-

haladja a súlyozott uniós átlagot. A leg-

alacsonyabb arányú állami egészségügyi kiadások Ciprusra és Lettországra (3,5%)

jellemzők, illetve 5% alatti arány figyelhe-tő meg Bulgáriában, Észtországban,

Litvániában, Magyarországon, Lengyel-országban és Romániában.

Az állami egészségügyi kiadások 2015-

ben az Európai Unióban átlagosan a teljes kormányzati kiadás 15%-át tették

ki. Az ilyen kiadások meghaladták az uniós átlagot a Cseh Köztársaságban,

Németországban, Horvátországban, Ír-országban, Litvániában, Hollandiában,

Ausztriában, Szlovákiában és az Egyesült

Királyságban. A legalacsonyabb arány Cipruson (7,2%) és Romániában (8,4%),

illetve Görögországban, Lettországban, Magyarországon, Lengyelországban

(valamennyi esetében 11% alatt) és Luxemburgban (11,5%) figyelhető meg8.

8 Ugyanakkor néhány országban visszakövetelési rendszer működik az egészségügyi kiadások sok területén. Ez azt jelenti, hogy az állami kiadások mindenkori mértéke magasabb lehet, mint a dokumentált mérték.

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

CY BG LV MT EL PT LT HU PL IE ES SI FI IT AT EE BE FR UK HR SK RO NL LU CZ SE DK DE

állami szektor magánszektor

6. oldal |

3. ábra – Állami egészségügyi kiadások

Állami egészségügyi kiadások a teljes kormányzati kiadás, illetve a GDP százalékában

Forrás: Eurostat, az ENSZ Statisztikai Osztálya; a 2013. évi vagy a legfrissebb adatok – a szervezeti egységek becslései

Az állami egészségügyi kiadások a kormányzatok legnagyobb és

leggyorsabban növekvő kiadási tételei közé tartoznak. A 4. ábrán látható, hogyan

nőttek az állami egészségügyi kiadások a GDP százalékában 2008 és 2014 között

(százalékpontban). Ugyanez az ábra körök formájában bemutatja az említett időszakban

az egy főre jutó állami egészségügyi

reálkiadások éves átlagos növekedését.

Ez a két mutató együttesen segít teljesebb képet kapni az állami egészségügyi kiadások-

ról. A GDP arányában kifejezett egészségügyi kiadások eltérő mértéke a két tendencia – az

állami egészségügyi kiadások és a GDP –

együttesének eredménye.

A GDP százalékában kifejezett egészség-ügyi kiadások relatív növekedése

valójában a két mutató csökkenésének nettó hatása lehet, és a GDP jobban

csökken, mint a kiadások (és fordítva). Az egy főre vonatkozó adatok ezért

további információkat nyújtanak a tendenciák értékeléséhez: ha az egész-

ségügyi kiadások GDP-hez viszonyított

aránya nő, de az egy főre jutó aránya csökken, valószínű, hogy az adott ország

GDP-je gyorsabban csökken, mint az egészségügyi kiadásai.

A növekedést a kezdeti értékkel együtt

kell elemezni. Az átlagosnál magasabb

vagy alacsonyabb kiindulópont az egész-ségügyi kiadások növekedésének és

csökkenésének eltérő értelmezésére adhat lehetőséget.

7. oldal |

4. ábra – Az állami egészségügyi kiadások növekedése a GDP százalékában és egy főre vonatkoztatva

A GDP százalékában kifejezett állami egészségügyi kiadások növekedése (2008–2014, százalékpont, a skála jobb oldala)

és az egy főre jutó állami egészségügyi reálkiadások éves átlagos növekedése (2008–2014, körök, a skála bal oldala).

Forrás: WHO Health for All adatbázis – a szervezeti egységek számításai.

Az egészségügyi kiadások növelésére

irányuló nyomás továbbra is megfigyelhető. A népesség

elöregedéséről szóló, 2015. évi jelentés

szerint a GDP-hez viszonyított állami egészségügyi kiadások 2060-ig várhatóan

tovább nőnek. E növekedés fő okai a következők:

növekvő jövedelmek és a jó minőségű egészségügyi szolgáltatásokkal

kapcsolatos fokozódó elvárások; a társadalom elöregedése; és

a technológiai fejlődés.

A népesség elöregedésével foglalkozó

munkacsoport referencia-forgatókönyvé-ben az uniós állami egészségügyi

kiadások 2060-ig GDP-arányosan 0,9 százalékponttal fognak nőni (5. ábra). A

munkacsoport kockázatokkal kapcsolatos

forgatókönyvének becslése szerint 2060-ra a kiadások GDP-arányosan átlagosan

1,6 százalékponttal nőnek (melléklet). Fontos uniós célkitűzés a költségvetési

fenntarthatóság biztosítása, többek között közép és hosszú távon. Az állam-

háztartás fenntarthatósági kockázata sok uniós ország esetében az egészségügyre

és a tartós ápolásra-gondozásra fordított,

az elöregedéssel kapcsolatos állami ki-

adások várható hatásával függ össze. A költségvetési kihívásokon túl az egész-

ségügyi és tartós ápolási-gondozási rend-

szerek gyakran közös strukturális ki-hívásokkal küzdenek, amelyek a források-

nak a kiadások funkcionális területein való nem hatékony elosztásával és fel-

használásával kapcsolatosak. Az OECD becslései szerint az egészségügyi kiadá-

sok ötöde nem vagy csak kis mértékben járul hozzá az emberek egészségének

javításához. Néhány esetben akár az

egészség romlásához is vezethetnek. Az országok potenciálisan jóval kevesebbet

költhetnének az egészségre az egészség-ügyi rendszer teljesítményének vagy az

emberek egészségi állapotának romlása nélkül9.

További kihívásokat jelentenek az alábbiak:

az egészségügyi ellátáshoz való

egyenlőtlen hozzáférés; a költségvetési hiány gyakori

túllépése; a különböző minisztériumok egymás-

sal ellentétes költségvetési nyomása; változó szakpolitikai prioritások;

csalás vagy korrupció; és az egészségügyi és tartós ápolási-

gondozási rendszerekbe való befekte-

9 OECD; Tackling Wasteful Spending on Health; 2017. január – http://www.oecd.org/health/tackling-wasteful-spending-on-health-9789264266414-en.htm.

8. oldal |

tések ár-érték arányával kapcsolatos in-formációk hiánya.

5. ábra – Az egészségügyi alaphelyzet és a várható kiadások az uniós országokban 2013–2060 között, a népesség elöregedésével foglalkozó munkacsoport referencia-forgatókönyve

Forrás: Az elöregedésről szóló, 2015. évi jelentés alapján – a szervezeti egységek.

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

EU CY LT LV BG RO EE LU PL HU BE CZ IT SI ES IE SE HR SK MT EL DE NL AT FI PT FR DK UK

2013 Változás (2013-2060)

9. oldal |

2.3. A hatékony egészségügyi rendszerekhez való hozzáférés

hozzájárul a társadalmi kohézióhoz

Az egészségügyi ellátáshoz való hozzá-

férés leggyakoribb akadálya, hogy a betegek nem tudnak és/vagy nem

akarnak fizetni az orvosi termékekért és szolgáltatásokért. Néhány országban a

várakozási idő vagy az utazási távolság jelentett problémát. A várakozási időnek

számos oka lehet, többek között a források nem hatékony vagy nem meg-

felelő elosztása vagy az egészségügyi

rendszerek döntéshozóinak aktív igazgatási döntései.

Az egészségügyi ellátáshoz való hozzá-férést akadályozhatja továbbá

az egészségügyi infrastruktúra és az egészségügyi alkalmazottak nem

megfelelő rendelkezésre állásra.

Az egészségügyi ellátáshoz való hozzá-férés akadályait gyakran tükröző mutató

a betegek saját bevallásuk szerint ellátat-lan szükségleteire vonatkozik10. Ez a

mutató már szerepel a szociális pillér részét képező szociális eredménytáblán.

Az európai országok 80%-ában a népesség kevesebb mint 5%-a

számolt be az orvosi vizsgálatokra vonatkozó ellátatlan szükségletekről.

Ugyanakkor néhány országban az erről

beszámoló emberek aránya jelentősen magasabb volt11.

6. ábra – Az orvosi vizsgálatokra vonatkozó szükségletek ellátatlansága önbevallás alapján, a költségek, a várakozási idő és az utazási távolság miatt

Forrás: EU-SILC (2015)

10 A saját bevallás szerint ellátatlan egészségügyi szükséglet az adott személy saját értékelését jelenti arra vonatkozóan, hogy adott egészségügyi vizsgálatra vagy kezelésre szorult volna, azonban nem részesült benne vagy nem járt utána az alábbi három okból: „pénzügyi akadályok”, „várólista” és „túl messzire kell utazni”. A betegség idején gondozásban részesülők által jelentett problémák gyakran számottevő akadályokat tükröznek a gondozáshoz való hozzáférés tekintetében. 11 Külön kiemelendő Görögország, ahol a fizetések nagyarányú csökkenése és a munkanélküliség hirtelen emelkedése egy összehangolatlan, gyenge újraelosztást biztosító egészségbiztosítási rendszerben számottevő visszaesést eredményezett az állami egészségügyi ellátás által nyújtott lefedettség és a jogosultságok terén. Vannak arra utaló jelek, hogy a válság előtt Görögországban az egészségügyi szolgáltatásokat túlzott mértékben vették igénybe (amint azt a készpénzes egészségügyi kiadások magas szintje is tükrözi), de a válság miatt ez anyagilag fenntarthatatlanná vált. Az egységes lefedettséget az ezt követő, 2014-es és 2016-os reformok vezették be. Ezeknek a reformoknak az ellátatlan szükségletekre gyakorolt hatása a rendelkezésre álló adatokban még nem látszik.

0

2

4

6

8

10

12

14

EU EE EL RO LV PL IT BG FI PT IE LT HU UK BE SK HR CY DK FR SE LU CZ MT ES DE SI NL AT

Túl drága Túl messze van Várólista

10. oldal |

Az önbevallások szerint az egész Európai Unióban előfordul, hogy az emberek nem

férnek hozzá a jó minőségű egészségügyi

ellátáshoz, noha a tagállamok elfogadták az egészségügyi rendszerek méltányossá-

gának közös elvét. Az egészségügyi el-látáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos

méltányosság akadályai sokrétűek lehetnek, és pénzügyi, igazgatási, föld-

rajzi, jogi, kulturális és szervezeti tényezők is szerepet játszhatnak a

helyzetben.

Az egészségügyi ellátás igénybevételével

és az egészségügyi kiadásokkal kapcsolatos objektív intézkedések

tükrében is meg kell vizsgálni az önbeval-lás szerint ellátatlan egészségügyi szük-

ségleteket. Például az állami, magán és készpénzes egészségügyi kiadások

mértéke12, amely szintén információkkal

szolgál a népességnek a rossz egészségi állapot kockázatával szembeni pénzügyi

védelmével és az egészségügyi szolgálta-tások jelenlegi igénybevételével kapcsolat-

ban.

A jó minőségű ellátáshoz való fenn-

tartható egyetemes hozzáférés fokozott hatékonyságot és ered-

ményességet igényel az egészségügyi kiadások terén, miközben nő a kereslet

és korlátozottak a források. A kihívás abban áll, hogy meg kell találni az ellátás

finanszírozásának, szervezésének és biztosításának költséghatékony módjait,

és jobb egészségügyi eredményeket kell

elérni az elérhető források észszerűbb fel-használásával.

A kiadások általános, a rövid távú meg-takarításokat célzó csökkentése, amely

nem a rendszer költséghatékonyságára irányul, közép és hosszú távon a kiadások

növekedéséhez vezethet.

12 A készpénzes kiadások a háztartások elsődleges jövedelméből vagy megtakarításaiból fedezett, áruk és szolgáltatások tekintetében teljesített közvetlen kifizetéseket jelentik, amikor az igénybe vevő a térítést az áruk megvásárlásakor vagy a szolgáltatások igénybe vételekor fizeti meg költségtérítés vagy szervezett program keretében történő költségmegosztás nélkül. Ezt a mutatót is befolyásolhatják a betegek döntései. Az adatok országok közötti összehasonlíthatósága jelenleg korlátozott az SHA 2011 rendszer uniós országokban való végrehajtásának eltérő mértéke miatt.

Sok tagállamban különösen a megfizethe-tő gyógyszerekhez való hozzáférés

javítása jelent kihívást. Az előrejelzések

szerint nagyszámú új gyógyszer jelenik meg az elkövetkező években, ami az el-

múlt évtizedhez képest fokozza a finanszí-rozási szükségleteket.

Az új gyógyszerek természete folyamatosan változik: az innovációk

összetett és költséges biológiai gyógysze-reken alapulnak, és egyre inkább a

népesség kisebb csoportjait célozzák meg. Az egészségügy állami és magán-

finanszírozói számára egyre nagyobb

problémát jelent, hogyan tegyék megfizet-hetővé az ilyen, növekvő számban meg-

jelenő gyógyszereket.

Európában még mindig sokan halnak

meg idő előtt. 2014-ben 1,69 millió ember halt meg az Európai Unióban a 75.

életévének betöltése előtt. Ebből körül-belül 562 034 fő halála túl korai volt, és a

jelenlegi orvosi ismeretek és technológia

fényében elkerülhető lett volna. Az ilyen elkerülhető halálesetek közel feléért a

szívinfarktus és szélütés volt felelős.

A kezelhető halálozás fogalma azon az el-

képzelésen alapul, hogy egyes halálesetek „elkerülhetők” lehetnek (egyes kor-

csoportok és betegségek esetében), vagyis bizonyos esetekben nem

következne be haláleset, ha a beteg

időben hatékony egészségügyi ellátásban részesülne.

A kezelhető halálozással kapcsolatos mutató az egészségügyi rendszerek

teljesítményére vonatkozó értékelés globális összefüggésében jelzéssel szolgál

az egészségügyi szakpolitikák minőségéről és teljesítményéről.

A 75 éves kor előtt elhunytak között az

optimális ellátás révén kezelhető halál-esetek aránya 2013-ban jelentősen eltért

az egyes uniós tagállamokban.

11. oldal |

7. ábra – Kezelhető halálozás

Forrás: Az Eurostat adatbázisa(2014)

3. A KIHÍVÁSOK KEZELÉSÉRE SZOLGÁLÓ MEGFELELŐ

SZAKPOLITIKAI ÖSZTÖNZŐK AZONOSÍTÁSA

A hatékony, hozzáférhető és alkalmaz-kodóképes egészségügyi rendszerekről

szóló bizottsági közlemény javaslatot tesz egy olyan uniós menetrendre, amely

számos együttműködési mechanizmussal támogatja a nemzeti reformokat. A cél az

uniós egészségügyi rendszerek teljesítmé-

nyének javítása. Az ilyen mechanizmusok közé tartozik az egészségügyi technológia-

értékelés, az elektronikus egészségügy és a digitális egészségügy, az egészségügyi

rendszerek teljesítményének értékelése, a munkaerő tervezése, az európai

referenciahálózatok stb.13

Ez az együttműködés az egészségügyi

rendszerek hatékonyságának és eredmé-nyességének javítására irányul a költség-

vetési fenntarthatóság és a mindenkire ki-terjedő jó minőségű egészségügyi

szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása érdekében.

Az Európai Bizottságnak és a Gazdaság-politikai Bizottságnak az egészségügyi és a

tartós ápolási-gondozási rendszerekről szóló közös jelentése (2016) meghatároz

számos olyan területet, amelyen a

13 https://ec.europa.eu/health/home_en.

fejlesztések közép és hosszú távon fokoz-hatnák az egészségügyi rendszerek

költséghatékonyságát, valamint fokozhat-nák a hosszú távú fenntarthatóságukat.

A megfelelő szakpolitikai ösztönzők közé tartoznak az alábbiak:

A rendszerek irányításának javítása

1) a költségvetési és egészségpolitikai hatóságok közötti együttműködés

fokozása és a költségvetési tervezési eszközök széles körének alkalmazása a

hatékonyság, átláthatóság és elszámoltat-hatóság támogatása érdekében;

2) információtechnológiai és adatkezelési stratégiák kidolgozása az ellenőrzés és

irányítás támogatása érdekében, valamint a korrupció, a csalás és az állami források-

kal való visszaélések elleni fokozott küzdelem;

3) a reformok előzetes és utólagos értékelése következetes és formalizált

módon, bizonyítékok alapján, valamint az egészségügyi rendszerek teljesítményének

értékelése;

4) a közigazgatási szervek szerepének

egyértelmű meghatározása a tartós ápolás-gondozás vonatkozásában az

orvosi és szociális szolgáltatások jogi keretek között történő integrálása és a

fokozott igazgatási hatékonyság érdekében;

12. oldal |

5) az emberi erőforrások megfelelőségé-nek és minőségének javítása az egészség-

ügyi ágazatban az igényekre szabott

tervezéssel, az ösztönzők kiigazításával, a határon átnyúló orvosfelvétel lehetőségé-

nek megvizsgálásával és hosszú távú tervezéssel;

A finanszírozás és a kiadások

fenntarthatóságának és hatékonyságának támogatása

6) annak biztosítása, hogy az államilag térített ellátási csomagok a költség-

hatékonyság és a méltányosság kritériumán alapuljanak, illetve a költség-

megosztási rendszerek támogassák az állami kiadások korlátozását, miközben

továbbra is biztosítják a hozzáférést;

7) a bérek és a beszerzési mechanizmusok

hatékonyságot és méltányosságot elő-mozdító tervezése;

8) az egészségügyi rendszerek leválasztá-sa a hagyományos kórházközpontú

modellről a kapuőri szerep és az alap-ellátás megerősítésével, valamint az el-

látás koordinációjának és integrációjának elősegítése;

9) a kórházi ápolás fenntarthatóságának javítása a finanszírozási megoldások

fejlesztésével, a működési költségek csökkentésével, illetve a kórházi

teljesítmény jobb összehasonlító értékelésével;

10) a gyógyszerek költséghatékony használatának és megfizethetőségének

erősítése a közbeszerzés, a generikus és biohasonló14 gyógyszerek, a megfelelő ár-

ellenőrzési szakpolitikák és a gyógyszerek észszerű használatának előmozdításával;

11) az országok közötti együttműködési mechanizmusok további vizsgálata a

gyógyszerek elérhetőségével és hozzá-férhetőségével kapcsolatos problémák

kezelésére az uniós országokban. Ennek magában kell foglalnia a megfelelő uniós

14 A generikus gyógyszerek olyan gyógyszerek, amely megegyeznek egy korábban már jóváhagyott gyógyszerrel („referencia-gyógyszer"). Ugyanazt a hatóanyagot tartalmazzák, mint a referencia-gyógyszer. A biohasonló gyógyszer minden lényeges szempontból nagyon hasonlít egy már jóváhagyott biológiai gyógyszerhez.

szintű szabályozási mechanizmusokat és a csoportos beszerzési megállapodásokat;

12) az egészségügyi technológiaértékelés alapján történő költséghatékony

lefedettségi döntések lehetővé tétele az új és meglévő technológiák vonatkozásában,

többek között a tagállamok együtt-működésével;

Az ellátáshoz való hozzáférés, valamint az ellátás minőségének és

hatékonyságának javítása

13) az egészségfejlesztési és betegség-megelőzési szakpolitikák megerősítése: a

kockázati tényezőkkel kapcsolatos

figyelemfelkeltés; integrált, több ágazatra és érdekeltre kiterjedő kezdeményezések

kidolgozása, valamint a pénzügyi tervek-nek a szakpolitikai ütemtervhez való

igazítása;

14) a jó minőségű ellátáshoz való hozzá-

férés javítása a várakozási idő és a ház-tartásokra nehezedő egészségügyi ki-

adások, beleértve az informális kiadáso-kat, csökkentésével;

15) a veszélyeztetett csoportok szükségle-

teinek figyelembevétele, különösen az ide-

vágó költségvetési és szociális védelmi szakpolitikák, az ellátást illető ágazatközi

együttműködés és a kulturálisan érzékeny szolgáltatások révén;

16) a rászorulók megfelelő ellátásának

biztosítása a minőség és a hatékonyság

előmozdításával és értékelésével;

17) a független élet előmozdítása és adott esetben az egészségügyi és tartós ápolási-

gondozási szolgáltatások otthoni és közösségi, semmint intézményi

környezetben való nyújtásának

támogatása;

18) az egészséges öregedés elősegítése és a krónikus állapotú személyek fizikai és

mentális egészségében bekövetkező romlás megakadályozása.

4. A SZAKPOLITIKA JELENLEGI

ÁLLÁSÁNAK KERESZTVIZSGÁLATA

Számos tagállam lényeges intézkedéseket vezetett be és hajtott végre az egészség-

ügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés

13. oldal |

javítása érdekében a rendszer minőségének és fenntarthatóságának

megőrzése mellett.

Bulgária, Észtország, Málta, Ausztria és Lengyelország fontos reformokat hajtott

végre az alapellátás megerősítése, valamint az alapellátásnak a kórházi és

specializált ellátással való jobb koordinációja érdekében. Továbbá Svéd-

ország is nagyobb támogatást különített el az egészségügyi szolgáltatásokhoz való

hozzáférés javítására.

Ciprus megkezdte az egészségügyi rend-

szere átalakítását, hogy a népesség

egészére kiterjessze az egészségügyi el-látáshoz való hozzáférést, és csökkentse a

magas készpénzes kifizetéseket.

Portugália 2016-ban és 2017-ben jelentős

reformokat hajtott végre az egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférés

biztosítása céljából.

Bulgária lépéseket tett a járóbeteg-ellátás

megerősítése érdekében ott, ahol a járó-

betegek egészségügyi ellátása esetében az alacsony szintű állami lefedettség

néhányaknak megnehezíti az egészség-ügyi ellátáshoz való hozzáférést.

Ausztria új, diagnózis-esetcsoportokon alapuló térítési rendszert vezetett be a

kórházi járóbeteg-ellátásban a fekvőbeteg-ellátásra nehezedő nyomás enyhítése,

illetve az egynapos klinikai beavatkozások

és járóbeteg-szolgáltatások előmozdítása érdekében.

Lettország és Lengyelország reformokat kezdeményezett az egészségügyi dolgozók

számának növelésére.

Magyarország és Románia megtette az

első lépéseket az egészségügyi szak-emberek bérének növelése érdekében.

Lettország, Lengyelország, Portugália és

Románia olyan intézkedéseket jelentett be, amelyek célja, hogy vonzóbbá tegye

az orvosok és nővérek számára a város-széli és vidéki területeken történő munka-

végzést.

Lettország és Málta csökkentette a

várakozási időt, Románia pedig átszervez-

te a járóbeteg-szakellátó rendszer egyes részeit.

Olaszország, Málta, Portugália és

Szlovénia infokommunikációs technológiákkal kapcsolatos megoldásokat

dolgozott ki és vezetett be az egészség-ügyi ellátásokat érintő várakozási idő

csökkentésére.

Spanyolország, Olaszország, Portugália és

Szlovákia olyan reformokat hajt végre, mint a beszerzés központosítása, a

generikus készítmények elérhetővé tétele és az egészségügyi technológiai értékelést

végző testületek felállítása. A végső cél a

gyógyszerekhez való hozzáférés javítása és a költséghatékony gyógyszerhasználat

biztosítása.

Lettország és Románia az egészségügyi

rendszer jobb elszámoltathatóságát és átláthatóságát szolgáló mechanizmusokat

tervezett.

Az Egészségügyi helyzet az Európai

Unióban elnevezésű kezdeményezés15

információkkal szolgál az európai egész-ségügyi szakpolitikákkal kapcsolatban. Az

egyes országok egészségügyi profiljai részletesebben elemzik a tagállami szak-

politikák jelenlegi helyzetét.

A kísérő jelentés az országprofilok meg-

állapításain alapul, és hangsúlyozza a horizontális szakpolitikai következmé-

nyeket.

Dátum: 2017. szeptember 26.

15 https://ec.europa.eu/health/state/summary_en

14. oldal |

5. HASZNOS FORRÁSOK

A Bizottság közleménye a hatékony, hozzáférhető és alkalmazkodóképes

egészségügyi rendszerekről (COM(2014) 215 final) https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/systems_performance_assessment/doc

s/com2014_215_final_hu.pdf

Joint report on health care and long-term care systems and fiscal sustainability —

European Economy, Institutional paper 37, October 2016; Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság, valamint a Gazdaságpolitikai Bizottság

https://ec.europa.eu/info/publications/economy-finance/joint-report-health-care-and-long-term-care-systems-fiscal-sustainability-0_en

Az egészségügy helyzete az EU-ban: Egészségügyi országprofilok

https://ec.europa.eu/health/state/country_profiles_en

A Health at a Glance: Europe 2016 – State of Health in the EU Cycle, OECD

Publishing, Paris https://ec.europa.eu/health/state/glance_en

Az európai szemeszter tematikus tájékoztatója az államháztartás fenntarthatóságáról

WHO Health for All adatbázis

OECD egészségügyi adatbázis

Európai Bizottság ECHI adatok

https://ec.europa.eu/health/indicators/indicators_en

Opinion from the Expert panel on effective ways of investing in health on the 'Typology of health policy reforms and framework for evaluating reform effects'

https://ec.europa.eu/health/expert_panel/sites/expertpanel/files/013_healthpolicyreforms_reformeffects_en.pdf

Opinion from the Expert panel on effective ways of investing in health on 'Access to health services in the European Union'

https://ec.europa.eu/health/expert_panel/sites/expertpanel/files/015_access_healthservices_en.pdf

Opinion from the Expert panel on effective ways of investing in health on the

'Definition of a frame of reference in relation to primary care with a special emphasis on financing systems and referral systems'

https://ec.europa.eu/health/expert_panel/sites/expertpanel/files/004_definitionprimarycare_en.pdf

Report from the EU expert group on health systems performance assessment 'So What? Strategies across Europe to assess quality of care'

https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/systems_performance_assessment/docs/sowhat_en.pdf

Report from the EU expert group on health systems performance assessment 'Blocks:

Tools and methodologies to assess integrated care in Europe' https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/systems_performance_assessment/doc

s/2017_blocks_en_0.pdf

15. oldal |

MELLÉKLET

A. ábra: A jövedelmi ötödök közötti különbség16

az önbevallás szerint ellátatlan

egészségügyi szükségletek vonatkozásában (2015)

Forrás: Eurostat, EU-SILC. Megjegyzések: különböző okok; a különbség százalékpontban.

B. ábra: A magánháztartások készpénzes kiadásai a jelenlegi összes egészségügyi kiadás százalékában (2014. évi vagy a legfrissebb elérhető adatok)

Forrás: WHO Health for All adatbázis

16 A jövedelmi ötödök alsó ötödéből (q1) és felső ötödéből (q5) származó, százalékban kifejezett népesség közötti különbség az önbevallás szerint a megelőző 12 hónapban ellátatlan egészségügyi szükségletek vonatkozásában. A q1 csoport a népesség legalacsonyabb jövedelemmel, a q5 csoport a népesség legmagasabb jövedelemmel rendelkező 20%-a.

16. oldal |

C. ábra: Az egészségügyi ellátás várható kiadásai az uniós országokban 2013–2060 között, a népesség elöregedésével foglalkozó munkacsoport kockázati forgatókönyve

Forrás: Az elöregedésről szóló, 2015. évi jelentés alapján – a szervezeti egységek.

D. ábra: A munkavállalók végzettsége

A felsőfokú végzettséggel rendelkező munkavállalók az összes munkavállaló százalékában kifejezve az egészségügy és szociális munka terén, illetve valamennyi ágazatban (2016) – Forrás: Eurostat

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

2013 Változás (2013-2060)

0

10

20

30

40

50

60

70

80

EU CY BG ES EL IE LT UK EE PL BE LV FI SE IT DK SI PT MT NL FR HR CZ LU AT RO HU SK DE

Összes – valamennyi NACE ágazat Humánegészségügyi és szociális ellátás