„Abban nyilvánulmeg Isten hozzánk

való szeretete,hogy egyszülött

Fiát küldte elIsten a világba,

hogy éljünkŐáltala.”(1János 4,9)

50. évfolyam 3. szám

Evangéliumi folyóirat20

12/3

Vetés és Aratás2

Megemlékezés Kovács Árpádról ..................4

Új év – új kezdet ................................................5

János Márk ...........................................................6

Isten „hangszerei” .............................................8

Márta és Mária ....................................................9

Szellemi olimpia ............................................. 10

Bizonyságtétel ................................................. 12

Az irgalmasok .................................................. 14

Szolgálat és közösség .................................... 15

Gyermeksarok ................................................. 17

Áldások záporában ........................................ 19

A csendes idő .................................................. 20

A külső és a belső ember ............................. 22

A kegyelemről ................................................. 24

Öltözzétek fel...! ............................................. 26

Hogyan engedheti ezt meg Isten? ............. 28

Generációs hatás ............................................ 29

Emmausi Bibliaiskola .................................... 31

A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem

küldünk vissza.

Vetés és Aratás2012/3

(50. évfolyam 3. szám)

Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.)

az Evangéliumi Kiadó gondozásában.

Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23.

Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu

Felelős szerkesztő: Soproni János

Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16.

Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

HU ISSN 1586-5401

Ezüstöt ölt a téli föld. Havas kis út a hegyre fut. Karácsony int felénk megint. Keresi árva, elhagyott a betlehemi csillagot.

Köd hamva hull, és rajta túl, mint zúzmarás, fehér varázs, erdők-mezők az Érkezőt jelentgetik ma ékesen. Őt keresem! Őt keresem!

Már megjelent! – zenél a csend. Reményed Ő! – zúg a fenyő. Ilyen fehér! – dalol a dér. És szól az út, mit láb tapos: Alázatos! Alázatos!

Lombjavesztett ág didereg a jegenyén: Ilyen szegény! Róla zenél a szél, a tél, zenélj te is, szegény szívem: Eljött, igen! Eljött, igen!

Túrmezei Erzsébet

A tartalombólA tartalomból

32012. évi 3. szám

Szállnak az évek, s az emlékezet neveket, arcokat és képeket hervadt virágként porba ejteget.

Azt írják, ha találkoznál velem, kedves, öreg testvérem, idegen lenne talán az arcom, a nevem.

Mert minden arc idegenné fakult. Elhalványodott, ködbe tűnt a múlt. Hervadt virág: az út porába hullt.

Emlékszőttes szétfoszlott, elszakadt a hosszú, harcos vándorút alatt. Csak egy maradt: egy drága név maradt.

Jézus Krisztus megváltó, szent nevét vallod, tudod, hogyan felejtenéd! Hiszen minden napban Ő jön feléd!

Vallod, hiszed: megváltott és szeret. Örök otthonban készített helyet… Csendesen hazahív, ha este lett.

És ez elég. Csak hadd peregjenek, mint hervadt szirmok, arcok és nevek, minden emlék és minden ismeret.

Ha ez az egy név tiszta fényben ég, nyereséggé lesz minden veszteség, mert ez elég. Ez örökre elég.

Túrmezei Erzsébet

Ha visszatekintünk az elmúlt évre, minden ne hézség ellenére elmondhatjuk: „Mind eddig megsegített bennünket az Úr” (1Sám 7,12). Ő volt, Ő van, és mindörökké lesz!

A 18. zsoltár így szól erről: „Az Úr az én kőszálam.” Ez a szikla szi lárd

alap, amelyen biztosan állhatok, építhetek rá, és az élet viharai sem árthatnak.

„Az Úr az én váram.” A váron belül bizton­ságban élhetek, hiába támad az ellenség. A vé­dőfalak körülvesznek minden oldalról.

„Az Úr az én megmentőm.” Isten maga gondoskodik rólam, és kiment a veszélyből, mert törődik velem, fontos vagyok neki.

„Az Úr az én Istenem.” Mindenható, örök­kévaló, legyőzhetetlen Isten, én pedig az Ő gyermeke. Ő megtart, megerősít, és csodálatos kö zösségben élhetek vele, az én Istenemmel!

„Az Úr az én pajzsom.” Előttem áll, mint védelmezőm. Az ellenség nyilai nem érnek el, mert Isten az én paj zsom.

„Az Úr az én hatalmas szabadítóm.” Ki e­mel a bajból, sasszárnyakon hordoz, és tollai val befedez. Nem hagy el.

„Az Úr az én fellegváram.” Magasra épült erődítményem, legyőzhetetlen erő és biztonság, amely garancia a jelenre, a jövőre egyaránt.

Mindezt nemcsak Dávid, a zsoltáríró mond­hatta el, hanem Isten minden gyermeke. Ezzel a hittel és bizalommal érdemes előre tekinte nünk a jövő évre is. Nem arról van szó, hogy nem lesznek gondok, nehéz napok. De viga szunk ez az ígéret: „Minden gondotokat Őreá ves sétek, mert neki gondja van rátok” (1Pt 5,7).

IMÁDSÁG

Én ISTENEM, az új évben sohse legyek „halófélben”. Bűn, ha csábít, legyek veszteg, lássam mindig a keresztet. Mosd le rólam, ami piszkos, ragyogj bennem, JÉZUS KRISZTUS!

Füle Lajos

Verseivel emlékezünk az ismert evangéli umi költőnőre, Krisztusban testvérünkre,

Túrmezei Erzsébetre, aki 100 évvel ezelőtt született.

Kedves Olvasó!Kedves Olvasó!

Grafika: Kun Éva

Vetés és Aratás4

Kovács árpád

1935. január 1. – 2012. szeptember 9.

Szomorú szívvel, de Isten tökéletes aka­ratának bizonyosságával tudatjuk, hogy

Kovács Árpád testvérünket – az Evan gé li u­mi Kiadó (Iratmisszió), a „Vetés és Aratás” („Új Élet”) evangéliumi folyóirat megala­

pítóját, odaadó munka társát – hűsé ges Istenünk haza hívta.

Ő már elérte a mennyei hazát, ahová igye­kezett, amelyről az általa szerkesztett és ki adott irodalomban is bi zonyságot tett.

A Vetés és ArAtás és Az eVAngéliumi KiAdó munKAtársAi

K ö s z ö n ö m,

K ö s z ö n ö m

Köszönöm, köszönöm,

JÉZUSOM, hogy jöttél értem,

s megkerestél áldott Igéddel,

k ö s z ö n ö m.

Köszönöm, köszönöm,

hogy szívemben háladal ébred,

s már az életem is zeng Néked,

k ö s z ö n ö m.

Köszönöm, köszönöm,

Sátán, hogyha támad, jössz máris,

minden szenvedésem Hozzád visz,

k ö s z ö n ö m.

Köszönöm, köszönöm,

hogy ha szívem itt majd elfárad,

készen vár a hajlék ott Nálad,

k ö s z ö n ö m.

Füle Lajos

EMLÉKEZÉS

Köszönjük Árpádot mint hű szerkesztőt, alázatában példaként tartjuk őt.

A „Vetés és Aratás”- ban hintette a Magot, hitében és tűrésében nekünk irányt adott.

Hetvennyolc évet élt e Földön, hol sima úton járt, hol göröngyön.

De a nehézségek fellegén át is látta Jézusnak erős hatalmát. Hosszú volt e földi vándorút, mégis hitben tudta, hova jut.

Bár testét betegség megemésztette, szellemi tudatát az Úr megvédte.

„Találkozunk!” – így búcsúzott tőlünk, hol szép harmóniában egyesül énekünk:

„Áldjuk a Bárányt, ki üdvöt szerzett nekünk!”

Kovács Eszter, Kovács Árpád testvére

„Az igazak emlékezete áldott.”

(Példabeszédek 10,7)

„Nekünk pedig a mennyekben van polgár-jogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is

várjuk üdvözítőül.” (Filippi 3,20)

Új Kezdet

„Ez a hónap lesz az első hónapotok. … Mondjátok meg Izráel egész közösségének:

En nek a hónapnak a tizedikén vegyen magának mindenki egy bá rányt, családonként

és házan ként egy bárányt ” (2Móz 12,2-3).

Ezekben a versekben egy új kezdetről van szó. Mózes első könyvében olvashatunk a te remtés kezdetéről, és ahogy Isten utána megte remtette az első embert, Ádámot, és az Ő cso dálatos te-remtése fejévé tette. „És látta Isten, hogy min den, amit alkotott, igen jó” (1Móz 1,31). Ami kor Isten később a Földre nézett, „látta, hogy mennyire megromlott a Föld, mert mindenki rossz útra tért …” (1Móz 6,12). Nagyon ha mar behatolt a bűn, és a bűn által a halál, ami nek romlás és pusztulás lett a követ kez mé nye.

Ha Isten meg akarta valósítani azt a tervét, hogy az emberrel lakjon, aki bűnössé lett, az csak a megváltás alapján történhetett. Ez egy új kezdethez vezet, a régi elmúlt. Az új rendben a Bárány – Krisztus, a második ember – áll a kö-zéppontban. Az első teremtés halálos ítélet alá került. De miután megjelent Krisztus, Ő „meg törte a halál erejét, és az evan gélium által vi lágosságra hozta az elmúlhatat lan életet” (2Tim 1,10). Krisztus lett az új te remtés feje, ahová a bűn és a pusztulás soha nem hatolhat be.

Milyen csodálatos ez a kegyelem, hogy min den igazán hívő ehhez az új teremtéshez tar tozhat, amiben Krisztus minden mindenekben! Itt semmi nem változik, mert Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ez valóban „az első az év hónapjai között”.

Az idő jeleit felismerni!„Ősz haja fehérlik már, de ő nem veszi észre.”

(Hós 7,9)

Milyen balga dolog, ha nem ismerjük fel az idő jeleit vagy a testi állapotunk változásait. Az ősz haj, a ráncok, a látás gyengülése, az ízületi fáj-dalmak és a többi – mind Isten barátságos kö vetei, amik ebből a mulandó világból kihív nak, és arra

akarnak bátorítani, hogy a tekinte tünket inkább a láthatatlanokra és az örökkévalókra irá nyítsuk.

siKer

„Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd

meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz”

(Józs 1,8).

Ez az egyetlen hely a Bibliában, ahol elő fordul a siker szó. Egy olyan világban, ahol mindenki sikerre törekszik, ahol az emberek sikerekben gazdag új évet kívánnak egymás nak, fontos a hívőknek, hogy tudják, mit jelent Istennél a si ker. Isten a sikert az Ő szavának megismeré sétől és az Ő szava iránti engedel mességtől te szi függővé. A világ a sikert úgy értelmezi, mint bizonyos dolgok felhalmozását. Isten meghatározása az Ő népének belső életé vel van kapcsolatban – azzal, hogy a szívünk fölött Ő vegye át az ellenőrzést, hogy gazdagon terem jük a Szellem gyümölcsét. Ez a belső „si ker” hamar láthatóvá fog válni a járásunkban. Adjon neked az Úr ilyen értelemben vett sike rekben gazdag új évet!

őt imádtáK!„Meglátták a gyermeket anyjával, Má ri á val, és leborulva imádták Őt. … és ajándékokat adtak

neki: aranyat, tömjént és mirhát” (Mt 2,11).

Ezek a bölcsek értékes leckéket adhatnak ne künk az imádással kapcsolatban, akik Őneki vitték az ajándékaikat, csak Őrá össz pontosítottak. Az Úr Jézus áll egyedül a központban, mert egye dül Ő méltó erre. Előtte azt mondták Heródes királynak: „Eljöttünk, hogy imádjuk Őt!” (2. v.) Most el érték ezt a hőn áhított célt. Bárcsak tudnánk mi is ilyen áhítattal imádni Őt!

visszAjövöK!Mindannyian tettünk már ígéreteket, de a be-tartásukat nem vettünk olyan komolyan, ta lán egyik-másik ígéretünket meg is szegtük. Ad-junk hálát Istennek, hogy az Ő ígéretei „ige nek és ámenek”. Az Úr egyik legnagyobb ígé rete kétségkívül az, hogy: „Ismét eljövök” (Jn 14,3). Isten szava biztosítja ezt, Üdvözítőnk megígérte, és mi elhisszük. Ő vissza fog jönni! Talán még ma. Te várod Őt?

Új év – új kezdet

… 2012 – 2013 …

Bibliai személyek

János MárkJézus meghitt, szűkebb körét fiatal emberek

és néhány fiatal nő alkotta. Milyen magával ragadó, lelkesítő erőnek kellett kiáradnia az Úr Jézus küldetéséből és életéből, hogy ifjak le tudtak mondani mindenről, csakhogy Ővele lehes senek, és nála maradhassanak! (Ha valamely gyülekezet valóban Jézus Krisztus gyülekezete, ott fiatalok is találhatók. Nemcsak testben van nak ott, de szívvel-lélekkel, olyan szenvedélyes odaa dás sal, amilyenre csak az ifjúság képes.) János Márk is egy ilyen fiatal volt.

Az édesAnyjA otthonábAn

A fiatal Krisztus-gyülekezet élete ismét fájdalmas, mélypontra jutott, és ebben a hely zetben merül föl először János Márk neve. I. Heródes Agrippa – a betlehemi gyer mek gyil kos Heródesnek az unokája – átvette az ural mat Palesztina felett. Azt hitte, hogy baráti szí vességet tesz a zsidóknak, ha újra megkezdi a keresztyének üldözését. Újra börtönbe ke rül nek gyülekezeti tagok, újra megkí-sérlik, hogy kínzásokkal vallomásokra bírják őket. De mindez nem elég. Példát kell mutatni. Ja kabot – Jánosnak, Jézus egyik legelső tanít vá-nyának a testvérét – karddal végzik ki. A zsi dók ujjon ganak. Heródes Pétert is bebör tö nöz teti, de a gyülekezet buzgón imádkozott érte (Csel 12,5). Természetesen, Jakabért is könyö rögtek, de nem a maguk kí vánsága szerint a karták irá nyí tani Istent. Az imád kozó ember nek mindig tu dnia kell, hogy Isten nem követ el hibát. Jakab a halálában is dicsőíti az ő Urát, Péter pedig csodálatos szabadulást ta pasztal meg.

Ezzel az imádkozó gyülekezettel kap cso latban találkozunk először János Márk nevével. Péter a szabadulása után elment a Márknak is nevezett János anyjának, Máriának a házához. Itt sokan voltak együtt, és imádkoztak (Csel 12,12). Ez a helyzet jól kifejezi János Márk életkörülményeit. Az imádkozó gyülekezet kü lönösen veszélyes helyzetben van, ha üldözés idején valakinek az otthonában tartja az összejövetelét. De ez a ház

6 Vetés és Aratás

már régóta a kö zéppontja a gyülekezeti életnek, s az ifjúnak a neve bizonyára nem kerülne itt említésre, ha nem lett volna szerepe már akkor a gyülekezet életében. Édesanyja oldalán küzd közös Uru kért most, a megpróbáltatás idején is.

személyes döntés

Ha hívő szülők gyermekei maguk is ráta lálnak a hit útjára, és azon járnak, az min den kor különös csoda. Nem tudjuk a részleteket, hogy a hit hol és hogyan ragadta meg Márkot, de bizonyára nagy jelentősége volt az előtte levő példának, annak a környezetnek, amely ifjúságában körülvette. Ez azonban még nem elegendő. A hitet nem lehet örökölni, nem lehet senki arra ránevelni. Minden emberben személyes döntésnek kell születnie.

Ha igaz az a régi hagyomány, hogy Jézus az utolsó vacsoráját a tanítványaival Mária házában költötte el, akkor abban az időben a 16-17 éves Márkra ez nagy hatást gya korolhatott. Ha nem is volt jelen a vacsoránál, de látta a Mestert, hallotta Őt, sőt talán vele is váltott Jézus néhány szót. A Biblia erről nem szól, de ezek az elgondolások nem vágnak-e egybe azzal a kis megjegyzéssel, amely csak Márk evangéliumában található, ahol egy névtelen ifjúról olvashatunk, aki Jézus fog ságba ejtésekor a ruháját visszahagyva mene kült el a poroszlók elől? (Mk 14,51-52) Való színű, hogy Márk itt az evangéliumában egy visszaemlékezést ír le. Ott volt az Úrral, és magával ragadta ennek az órának a komoly jelentősége. Látni akarja, hogy mi történik a Mesterrel. Akkor elme ne kült ugyan, de azok az első benyomások mé lyen a lelkébe hatolhattak.

ifjÚKori rAgAszKodás

Évek múltak el. Márk idősebb és érettebb lett. A gyü lekezet most is nehéz időket él, de nincs magára hagyva. Péter itt van még, és Jé-zus szabadító hatalma vele jár. Aztán egy nap látogató érkezik: Barnabás – Márk nagy bátyja –, aki Saullal jön Antiókhiából. Hal lottak a Jeruzsálemben élő testvéreik nehéz helyzetéről. Gyűjtöttek a nélkülözést szenve dők támo gatá sára, amelyet Barnabás és Saul hozott el (Csel 11,29-30). Erősödést jelent a megpró báltatások között, hogy tudjuk, a test vérek gon dolnak ránk. Nem az adomány nagy sága a fontos, ha nem az, hogy vannak test véreink.

2012. évi 3. szám

MÁRKCsupaszon, hogy mentse puszta életét,

fut egy ifjú az éjszakában. Inge: a poroszlók markában.

Mert a Mestert követni nagyobb szégyen, mint ruhátlanul menekülni az éjben…

S másnap egy fogoly köntösét letépik, tagjait kereszten szögekkel verik át. Üzen, míg teste ezer sebből vérzik,

és függ a kereszten ártatlanul: – Hogy ne lássák rút mezítelenséged,

végy tőlem fehér ruhát… S az ifjúra a kegyelem palástja hull. És írni kezdi – Márk evangéliumát.

Siklós József

7

A két apostolnak hamarosan vissza kell mennie Antiókhiába, de nemcsak a gyülekezet háláját viszik magukkal, hanem személyes üdvözletként egy szorgoskodó fiatalembert is. Olyan egyszerűen mondja el a szöveg, hogy magukkal vitték János Márkot, mint a leg ért hetőbb dolgot a világon. Ez azon ban e fiatal életében a legnagyobb horderejű elhatározást jelen tette. Ezzel az úttal elválik az édes-any já tól, a szülővárosától, talán a hivatásától, sőt az általa annyira megszeretett gyülekezettől is. És mégis megy, mivel az élete az Úr Jézusé, egyedül Őhozzá kötötte magát. Az apostolok hívásában az ő Urának a hívását hallja, és An ti ókhia csak az első állomás, az út visz tovább… Pál és Barnabás megkezdik első missziós út jukat, és „János (Márk) is velük volt, mint seg í tőtárs” (Csel 13,5). Így megy velük to vább, intézi az utazással járó teendőket, szem- és fültanúja lesz, amikor először hirdetik Jézust Cipruson.

nehéz nAp – és mégis!De a Biblia nem hibátlan hősökről szóló könyv,

nem leplezi el a kemény valóságot. Minden ember életében köszönthetnek be nehéz napok. Talán mi is ismerjük ezt a meg kísértő érzést, amely hirtelen tör ránk, s az ember mindent el akar vetni magától. Márkot is elfogta a félelem, talán a távoli utazás veszé lyei miatt, vagy vágyódott az övéi után. Nem tudjuk, de mindez előfordulhat Isten orszá gának még most élő munkásainál is. Az Ige csak ezt mondja röviden: „János (Márk) azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe” (Csel 13,13). Komor nap lehetett ez az ő életében. Annak mindig van következménye, ha egy ügyet cserbenhagyunk. Nemcsak ránk nézve van következménye, de másokra nézve is.

Kétségtelen, hogy János Márk keserűen meg-bánta elhatározását; Pál pedig megvonta bizalmát ifjú barátjától. Barnabás ugyan a legközelebbi útra ismét magával vitte volna, hogy alkalmat adjon neki a jóvátételre: „Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfiliánál, és nem ment velük együtt a munkába” (Csel 15,38). Mindkettőjüknek megvolt az alapos okuk. A lelkigondozó Barnabásnak is, meg a teljes önodaadást követelő missziós utat ter vező Pálnak is. De úgy látszik, egyikük sem tudta meggyőzi a másikat: „Emiatt meg ha son lás támadt köztük, és ezért különváltak egy mástól; Barnabás

magával vitte Márkot, és el hajózott Ciprusba. Pál pedig Szilászt vá las z totta társul…” (Csel 15,39-40). Bizony sötét nap ez! De mennyire felemelő, hogy nem ez az utolsó híradása a Bibliának János Márkról! Mindent mérlegre vetve igaza volt Bar na-bás nak, amikor komolyan vette unokaöccsének ezt a belső átalakulását, s hogy visszatért felé ko rábbi bizalma. Nem könnyű, de meg kell ta nul nunk, hogy bizalommal legyünk egymás iránt akkor is, ha már csalódtunk egyszer.

És János Márk ismét használható eszköz lett az Úr számára. Pál apostol későbbi leve-leiben három helyen ír arról, hogy teljes értékű munkatársnak ismerte el az ő fiatal barátját (Kol 4,10; Filem 24; 2Tim 4,11). Márk egy darabig ott időzött Pál apostollal a római fogságban. Ő vitte el a Kolossébeliekhez írt le velet. Sőt, Péter apostol „Márk, az én fiam”-nak nevezi őt, s vele küldi üdvözleteit a távoli Rómából az otthoni gyülekezetnek (1Pt 5,13).

Mennyire szegénnyé vált volna Krisztus Gyülekezete, ha János Márk – Péter adatköz lé sei alapján – nem írja meg azt az evan géliumot, amely mind a mai napig az ő nevét viseli. Ez zel a maga földi életén és munkáján túl is Jézus Krisz tus nak hasznos bizonyságtevőjévé lett a világ népei számára.

Milyen bátorító ígéret ez, ha napjaink ifjúságára gondolunk!

G. L.

„Ujjongjatok az Úr előtt az egész Fö l dön! Szol gáljatok az Úrnak örömmel!”

(Zsoltárok 100,1-2)

Egyszer egy kiváló he ge dűművésznővel be-szélgettem. Mi közben a hege dűkről társa-

log tunk, megkér dez tem, hogy a Stradivari-he-ge dűk mitől olyan különlegesek és drágák. Mivel ő már hallott Stradivari hegedűjáté kot, hatá ro zottan állította, hogy a Stradivari he gedű hang ja nem ha sonlítható össze semmilyen más hegedűvel, kö zöttük óriási

a különbség. Azu tán megkérdeztem: „Mi teszi ennek a hegedű nek a hangját oly

rendkívülivé?”

Erin elmagyarázta, hogy Stradivari egy kis olasz faluban élt az 1700-as években. Mivel túl szegény

volt ahhoz, hogy a hegedűihez jó mi nő ségű fát vásároljon,

azt saját falujának szennye-zett kikötőjéből szerezte

be. Háromszáz évvel ez-előtt a kikötők hasonlóak voltak mai város aink

sze méttelepeihez: bűzösek, kormosak, tele ürülékkel és szeméttel.

Amikor a szakértők ezeknek a híres hege dűk-nek a fáját vizsgálták, azt tapasztalták, hogy a fertőzött vízben levő mikrobák szétrágták a sejtek belsejét a fában. Az egyetlen visszama-radt dolog a sejtekből a felső-külső szerkezet volt. Így, ami kor a hegedűművész Stradivari- hang szeren ját szik, az olyan, mintha hang kam-rák ez reivel ren delkező orgona szólna.

Milyen nagyszerű kép ez arról, amit az Úr Jé zus értünk tett! Kimentett értéktelen és hiá bavaló életünkből, bűneink lélekromboló betegségé-ből. Ő már akkor szeretett ben nünket, amikor még bűnösök voltunk. Meghalt értünk a ke reszten, és feltámadásával új élettel aján-dé ko zott meg bennün ket. Majd felbecsülhe-tetlen értékű „hangszereknek”rendelt minket, amely sze retetét, kegyelmét és di csőségét visszhangozza.

Pál apostol arra emlé keztet, hogy életünk le-gyen meg töltve zsoltárokkal, dicséretekkel és

lelki éne kekkel (Ef 5,19). Életünknek hálától, és nem kedvetlenségtől kell visszhangoznia, füg get lenül életünk körülmé nyeitől. Amikor Pál és Szil ász a börtönben volt, énekeltek, a bör tönőr azelőtt ilyet soha nem hal lott!

A mi életünkkel éne kelt hangnak is öröm-teljesnek és bo l dognak kell lennie. És ez a különbség ne a mi hasz nunkért, vagy a kö-rülöttünk levők elő nyére, hanem a Mester örömére le gyen. Isten gyö nyör ködik azokban a csodá latos hangok ban, amikor éle tünk har-móniában az Ő ma gasztalását énekli.

Elfogadtad-e, hogy Isten meg szabadított a bűntől a megváltó hit által a Krisztusban? Ha nem, imád kozz, és kérd Istent, bocsássa meg bű neidet! Készíts listát, és szánj időt a bűnbá-natra! Gondolkozz azon, mi az, ami től meg kell válnod a világban, és imádkozz segítségért na ponta! Kérd meg Őt, hogy lakozzék a szíved-ben, és ajándé kozzon meg az örök élettel.

Elmélkedj a Zsoltárok 100,1-5, a Filippi 4,4-7 valamint a Zsi dók 13,15 igeszaka szokon, és kérd Istent, mu tassa meg az új utat, hogy imádd, szol gálhasd és dicsérhesd Őt!

Joe Stowell

Valahol a dolgok gyökerénél

Ezernyi baj, ha szakadt ránk: küzdünk betegséggel, bűnnel, kudarccal, pattanásig feszült idegekkel, sebzett szívvel, gondbarázdás arccal, míg kormos ködben szétfoszlik a végcél… Pedig egy a baj, mint áramszünetkor, egyetlen megszakadt kapcsolatban, valahol a dolgok gyökerénél.

Ezerszínű a gyógyulás: gyógyuló elme, szív, idegzet, felszámolt múlt, családi béke, vállalt sors, új és tiszta kezdet, s naponta fénylőbben ragyog a végcél – mert született egy gyermek Betlehemben egyetlen helyreállt Kapcsolatként, valahol a dolgok gyökerénél.

Karácsony éjszakáján hajnalt ígér az éjfél.

Siklós JózsefVetés és Aratás8

Isten „hangszerei”

92012. évi 3. szám

éneklek az Úrról

Éneklek az Úrról, lantom pengetem, neve dicsőségét versben hirdetem. Hirdetem tinéktek fáradt emberek: felüdülni mindig Hozzá térjetek!

Én is Hozzá tértem, s vallom boldogan: Istennek reám is féltő gondja van. Elsorolni is sok, amit tesz velem, hogyan óvja-védi ma is életem.

Egyszülött Fiáért szeret engemet, Akit – bűnöm miatt – halni engedett. Otthon és útközben szólhatok Vele, nem utasít el, hogy nincs rám ideje.

Ha én szomorítom, akkor is szeret, ám, ha én vagyok bús, törli könnyemet. Igéje, Szentlelke kísér utamon, a keskeny utat így bátran róhatom.

Éneklek az Úrról, lantom pengetem, neve dicsőségét holtig hirdetem! S hacsak egy lélek is Felé útra kel, akkor nem hiába zengett énekem.

Pecznyík Pál

Az Úr Jézus szerette a két testvért, Mártát és Máriát, és ők is mindketten szerették az Úr

Jé zust, de nagyon különbözőek voltak. Az egyik látta, hogy Jézus fáradt volt, és szolgálni akart neki; a másik hite érzékelte az Ő teljes ségét, és csak egy kívánsága volt, hogy kaphas son az Úrtól abból, ami csak az Övé.

Márta szolgálata kedves volt az Úrnak, és az Úr értékelte is azt, de nem akarta, hogy ez a szol gálat zavarja Máriát. Mária ismerte az ő Urát, bensősé-gesebb és mélyebb volt vele a közössége, mint test vé rének. Szíve ra gaszkodott az Úr Jézus hoz, odaült a lábához, és csillapította lelke szomját, szellemi éhségét az Ő szavaival. Áldás, ha az Urat szol gálhatjuk, de még nagyobb áldás, ha Őbenne gyönyör kö dünk. Ezért mondja az Úr Mártának, amikor a külső szolgálatot a közös séggel szem be akarja állítani, hogy Mária a jó részt válasz totta, és hogy ez Őt sokkal jobban felfrissíti, mint Márta minden fáradozása és házának bő sége.

Ez az egyszerű tudósítás egy fontos alapel vet világít meg: az adás Isten dicsősége és öröme. Ő üres szíveket keres, amelyek só vá rognak, hogy kap-janak tőle valamit, hívő szí veket, amelyeket meg tud tölteni az Ő bőségével. Oda akar bennünket elve zet ni, hogy az Ő boldogságát élvezzük. Az Úr az, aki ad, mi pedig kapunk tőle. Ő az, aki megáld és megajándékoz bennünket, mert „minden vi tán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet” (Zsid 7,7).

Bármennyire is kedves az Úrnak az Ő gyer-mekeinek készséges szolgálata, semmi sem tetszik neki jobban, mintha azt látja, hogy állandóan azt szeretnénk elvenni, amit Ő kegyelmének a kin cseiből felkínál. Semmi sem dicsőíti az Úr Jézust jobban, mintha elfoglaljuk a helyünket az Ő lábánál, és elismerjük is teni dicső ségét azáltal, hogy állandóan hagy juk, hogy megáldjon ben nün-ket, és megtöltse hálás szívünket az Ő tel jessége soha el nem apadó forrásának vizé vel. „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek” (Mt 5,6).

E. H.

Márta és Mária(Lukács 10,38-42)

Vetés és Aratás10

Nemrég múltak el a londoni olimpiai játé kok, ahol a versenyzők között a futók is telje-

sítették a maguk feladatát, hogy célt érjenek, hogy győzzenek. A győzelemhez nagyon sok ener giára, kitartó gyakorlásra, önmegtartóz ta tásra volt szükségük.

Az ókori olimpiai játékok résztvevői kilenc hónapig otthon edzettek, majd harminc napig Olimpiá ban, és csak azután kezdhettek a ver se-nyezni. Kitartásuk példa lehet előttünk, pedig ők csak mulandó jutalomért küzdöttek.

Számunkra a Bibliából megismerhető hithő-sök futása az igazi példa, ahogy a Zsidókhoz írt levélben olvassuk: „…mi is, akiket a bizonyságte-vőknek ak kora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk ne hezedő terhet és a bennünket megkörnyé kező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előt tünk levő pályát” (Zsid 12,1).

Nézzünk néhányat a bizonyságtevők közül, akik bíztak abban, hogy amit Isten mond, az megvalósul, mert a hit nem egy alternatív lehe-tőség volt számukra, hanem a nem látható dol gok létéről való meggyőződés:

Nóé „…hit által kapott kijelentést azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát…” (1Móz 6; Zsid 11,7)

„Hit által engedelmeskedett Ábrahám… És elindult, nem tudva, hova megy” (1Móz 12; Zsid 11,8).

„Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. …inkább választotta az Isten népével együtt a sanyar gatást…” (2Móz 2; Zsid 11,24-25)

„ÁllhatatossÁggal fussuk meg!”

A mi életünk is egy hitben való pályafu tás, sok ránk nehezedő teherrel, megkörnyékező bűnnel. De Isten Igéje állhatatosságra, türe lem re, önfel-áldozásra biztat.

Amikor Pál apostol Korintusban tartóz ko dott, való színűleg eljut hatott a néhány kilo mé ternyire

levő Iszth moszba, ahol szintén rendeztek olimpiai játékokat. Így juthatott eszébe, amit a korintusiak-nak írt: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a verseny díjat?” (1Kor 9,24)

A pályán futni és győzni nem könnyű. Ez együtt jár sok gyakor lással, önuralom mal, egy önmegtartóztató élettel. Ezt csak teljes odaadás-sal lehet: „…szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek” (Róm 12,1).

Mindenkinek a saját pályáját kell futnia, és nem mindegy, hogy hogyan teszi. Egyszer egy ver senyző kijelentette az edzőjének, hogyha eszik, iszik, szórakozik, at tól még tud küzdeni a pályán. Az edző erre így válaszolt: „Igen, de győzni nem fogsz!” „… Úgy fussatok, hogy el nyerjétek (a ko szo-rút)!” (1Kor 9,24)

„tegyünk le minden rÁnk nehezedő ter het!”

A versenypályán vannak akadályok, ame lyek megterhelnek bennünket. Valójában ár tatlannak látszanak, mégis gátolnak az előreju tásban. Ilye-nek lehetnek:

– az anyagi javak hajszolása egy sokkal jobb életmód megteremtéséért;

– a rendezetlen családi kötelékek, amelyek akadá lyoz hatnak az Úrért végzett munkában;

– a kényelemsze retet, amely megakadályoz abban, hogy nehéz feladatokat vállaljunk;

– a készség hiánya, amit azzal aka runk meg-magyarázni, hogy a kapott feladathoz nincs elég tehet ségünk, elhivatásunk;

– a nagyravá gyás, a siker túlzó érté kelése, – vagy jöhet az akadály éppen „jó barát”-ként,

aki csupán segítő szándékból eltereli a lényegről a fi gyelmet. Jó példa erre az az eset, ami kor az Úr Jézus arról beszélt, hogy Je ruzsá lembe kell mennie, sokat szenvednie, és meg fogják ölni, de har madnap fel fog támadni. Ek kor Péter magához vonta Őt, és feddeni kezd te: „Isten mentsen, Uram, ez nem történ het meg veled!” (Mt 16,22)

Sze l lemi o l impia

112012. évi 3. szám

„tegyük le a bennünket megkörnyé-kező bűnt!”

Az ellenség jól tudja, hol van a mi gyenge pontunk, vagy éppen hol érezzük magunkat nagyon erősnek, és ott akar elejteni.

Amikor Jézus a pusztában negyven napig böjtölt, végül megéhezett. „Ekkor odament hoz zá a kísértő, és ezt mondta: »Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak ke nyérré.« Ő így válaszolt: »Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem min den igé vel, amely Isten szájából származik.«” (Mt 4,3-4). Még két szer próbálkozott az ördög, de sikerte lenül, mert Jézus mindig így válaszolt: „Meg van írva…!” Ez volt a győzelem kulcsa. És nekünk mit kell tennünk?

„nézzünk fel Jézusra, a hit szerző-Jére és be telJesítőJére!”

Amikor a tanítványok a megdicsőülés he gyén voltak, csodálatos látomásban volt részük, azután az eltűnt előlük, és nem láttak mást, csak Jézust egyedül... (Mt 17,1-8)

Az Úr „futópályája” az engedelmesség, a szenvedések és a győzelmek útja volt. Elindult a mennyből Betlehemig, onnan a Gecsemáné kertig, onnan a Golgotára, és feltá madása után a dicsőségbe. Most ott van az Atyánál, hogy közbenjárjon értünk, az övéiért, akiknek elké szítette a helyet, és akikért el fog jönni.

Most még itt vagyunk, hogy fussuk a pá-lyánkat, az évet, az éveket… A kérdés az, ho gyan futunk ezen a verseny pá lyán. Látjuk a célt? És a győzelem? Az is le hetséges, de csak egyedül Ővele, Őbenne, Őál tala, mert…: „Meg van írva!”

Soproni Sterner János

„Ne indulj el addig a futópályán, amíg imádságban minden terhet

le nem raktál, különben elveszíted a versenyt.”

C. H. Spurgeon

Enrizo Dapozzo, az olasz származású evan­gélista mond ta el az alábbi esetet franciaor­

szági és svájci missziós munkássága idejéből.

Egy ideig hirdetéseket tettem közzé né hány újságban, amelyekben Bibliákat kértem, akár régi, használtakat is. Sokáig semmi válasz nem jött. Azután egyszer csak egy vendéglős értesí­tett: „Tisztelt uram, jöjjön el hozzám, sok Bibliát tudok adni.” Azonnal útra keltem. Egy barátságos ven dég lős fogadott.

– Egész hegyek vannak nálam Bibliából – mondta. – Látja, ott szemben van a templom. Ott történik a házaspárok templomi esküvője, amely alka lomból a lelkésztől gyönyörű Bibliát kapnak ajándékba. A Biblia elejére be van írva az ifjú pár neve és az esküvő időpontja. Esküvő után az egész nász nép idejön hozzám a ven déglőbe, hogy alapo san tele egyék­igyák ma gukat. Amikor pedig távoznak, a Biblia első lapját, amelyen a nevük szerepel, kitépik, el te szik, a Bibliát pedig itt hagyják nekem.

Ezután a vendéglős bevitt egy kis mellék­szobába, s lám, az asztalon ott volt 62 vado nat új Biblia. A Biblia ott marad, az ifjú pár pedig Biblia nélkül ment tovább.

Elgondolkodtam… Milyen sokan, ehhez hason­lóan, a saját nevüket tiszte lik, fontos nak tartják, Isten nevét és Igéjét azon ban nem ér té kelik. Éle­tük felett csak tulaj don nevük áll, Isten neve már nem. Így téko zolja el az ember a létező legnagyobb kincset: az élet, a szeretet és a reménység Igéjét. Pedig Isten Igéje és a mi nevünk egybetartozik, s lám az ember el sza kítja őket egymástól.

Augusztinusz egyházatya egyszer így imád ko­zott: „Inkább min dent veszítsek el, csak Té ged találja lak meg, Istenem, minthogy min dent meg­nyerjek, de Té ged el veszítselek.”

Vajon te is el tudnád ezt az imát mondani? Mennyire értékeled a Bibliát, az Istenről szóló tanítás forrását az életed során? Enélkül aligha tudnánk meg Őróla bármit is. Kívánom, hogy meg­értsd, Istennek a neve és a te neved Jézus Krisztus által elválaszthatatlanul összetartozik!

Michael Lippek

Az otthAgyott BiBliák

Vetés és Aratás12

Az Úr Jézus Krisztust nagyon szerető szü leim tizedik gyermekeként születtem 1952-ben. Otthon nemcsak hangzatos szavakat hallottam, hanem példát kaptam Isten követésére, a hitre, a teljesen átadott életre, a féltő szeretetre.

Gyer mekként boldog voltam, és otthon biz-tonságban éreztem magam, de kamaszlány ként a féltő szeretet kezdett terhessé válni szá momra, és egy általam szabadabbnak vélt élet re vágytam. A világi életben kerestem bol dogságot, szüleimnek sok fájdalmat okozva. Sok mindent kipróbáltam, de boldogság helyett csak csalódást és fájdalmat kaptam. Minde mellett állandó lelkiismeret-fur-dalásban éltem, mert a gyermeki istenfélelem belül dolgozott bennem, és tudtam, hogy nem jó úton járok. Eközben szüleim állandó imája kísérte élete met. Az Úr türelmesen kopogtatott, de én el zártam előtte a szívemet, és ragasz kodtam a világi örömökhöz.

Negyvenéves korom körül komoly egés z ségi problémáim jelentkeztek, ráadásul a munkámat is elveszítettem. Kórházba kerül tem, ahonnan egy hétvégi eltávozáskor édes anyámmal és a testvé-remmel elmentem egy test véri találkozóra. Ott nagyon megérintettek a szolgálatok, az énekek, de én olyan bűnösnek éreztem magam, hogy csak sírtam és sírtam. Azonban a bűneim súlya és a kárhozattól való félelem az Úrhoz hajtott. Azt éreztem, hogy ha most nem vallom meg bűneimet az Úrnak, talán nem lesz több lehető ségem. Az istentisztelet vé gén kér tem egy testvért, hogy a jelenlétében lete hes sem bűneim terhét az Úr elé. Ő boldogan bele egyezett, és együtt imádkoztunk szaba dulásért.

Az Úr elfogadott, kiontott vérével megtisztí-tott, és szabad, megváltott gyermekeként tértem haza. Isten segített lezárni a régi életemet, és bár egyedül élek, hála és szeretet van a szí vemben Jézus Krisztus iránt, hogy nem enge dett elveszni. Csodálatos érzés Isten jelenlété ben élni, érezni szeretetét, békéjét, támogatá sát, útbaigazítását.

Bemerítkezésem előtt kaptam egy csodála tos ígéretet Ézsaiás könyvéből: „Az Úr dicső sé gére lesz ez, örök jelül, amely nem pusztul el” (55,13b). Sajnos, a legnagyobb igyeke ze tem mellett is

sokszor megbántom az Urat meg gondolatlan cselekedetemmel, beszé dem mel, gondolatommal, de a fent idézett ígérete fel jo gosít arra, hogy újra és újra jöhetek hozzá meg báná sommal, mert nála van a szeretet és a megbo csátás.

Megtérésem óta is jönnek próbák, betegsé gek, sokat vagyok kórházban, de az Úr segít mindezt békességesen elhordozni, és ezeket az időket mások javára hasznosan felhasználni (például a kórházban).

Kedves reggeli áhítatom Spurgeon: „Isten ígéretei nek tárháza” című könyve, amelyből számtalan ígéretet, biztatást és útmutatást kap tam igen nehéz próbákkal terhelt napjaimban. Ezek-ből szeretnék néhányat leírni bizonyságul arra, hogy amikor az Úr beleenged nehéz hely ze tekbe, azonnal gondoskodik biztatásról, báto rításról, egy percre sem hagy egyedül, féltőn vigyáz ránk.

* Megtérésem után két héttel egy súlyos műtét kapcsán ezt olvastam: „Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dol gokat jelentek ki neked, amelyekről nem tud hatsz!” (Jer 33,3) Az író hozzáfűzte: „Isten segítségül küldi a menny összes angyalát is, ha ez szük séges. Ámu latba ejt kegyelmével.”

* Egy újabb műtét, és aznap kapott igeversem: „Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert Ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennün ket” (Hós 6,1).

* Évek múlva egy újabb műtét és egy újabb bátorító igevers: „Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved le szálljon a sírba” (Zsolt 16,10).

* Egy újabb műtét előtti napon a biztató sza-vak: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem” (Zsolt 23,4). És kiveze-tett az Úr a halál árnyéká ból, felépültem.

* Újabb nagy műtét, és a bátorító szavak: „Megnyitja az Úr gazdag kincsesházát, az eget, és idejében ad esőt a földre, és megáldja kezed minden munkáját” (5Móz 28,12). Spurgeon magyará zata: „Te is megláthatod a megnyílt eget, ki nyújthatod a kezed és elve he ted a magad ré szét, sőt mind azt,

132012. évi 3. szám

amivel a kö rülötted élőknek szolgál hatsz.” Én megkaptam a gyógyulást, és sok bi-zonyságot, szolgálatot tehettem mások felé.

* Pár évvel később egy rossz szövettani eredmé ny miatt újabb műtétet helyeztek kilátásba. Napi igém akkor a következő volt: „…tudjuk, hogy a meg próbáltatás munkálja ki az állha tatosságot” (Róm 5,3). Spurgeon magya rá zata: „Ez most a megpró-báltatás ideje, nem a jutal ma zásé vagy a bün tetésé.”

Egy hónap múlva, amikor megműtöt-tek, az áhítatos könyv írójá nak a szavaival imád koz tam: „Uram, kérlek, kegyelmed tegye számom ra is áldássá a pró batételt. Krisztusom, vésd szívembe kereszte det, a Te béketűrésed képét!”

És az Úr adott erőt és béketűrést az ezt követő kezelésekhez is! Ezzel a betegséggel kapcso la tosan azóta rendben vagyok. Hi-szem, hogy a teljes gyó gyulás is az Úrnál van, és megadhatja azt, ha az az Ő akarata. Az ének han gom kicsit elment, de leghőbb vá gyam, hogy majd a mennyei kórusban dicsér jem az Urat.

Sok egyéb betegségem elhordozásában, és egyedülálló rokkantnyugdíjasként sem könnyű a helyze tem, de nap mint nap érzem életemben az Úr Jézus jelenlétét, gondviselő kegyelmét, szere tetét. A megpróbáltatások és az Úr ígére tei va lóban minden alkalom-mal áldássá váltak szá momra, erősítették hitemet és bizalmamat ab ban, aki ennél sokkal többet szenvedett azért, hogy nekem, nekünk örök életünk lehessen!

Az elmúlt években még sokféleképpen szólt és bátorított az Úr, de a fent idézett igeversek ragadták meg a szívemet legin-kább. Ezeket meghálálni so hasem leszek képes, csak áldani tudom Őt, amíg élek!

Nem tudom, mi vár még rám ebben a földi életben, de gondolataimat a jövőről Füle Lajos „A holnap” című rövid verse jól kifejezi:

„A holnap félelmes titok, de hittel, bátran rányitok, s az ajtón túl, ím, Jézus áll! Így többé nem kell félni már!”

Sárkány Pálma

„eVezz a mélybe!”Adaték nekem hajó és háló, evező, vitorla, jó idő, jó fogás, dolgoztam boldogan, mint aki mindig otthon van, s vártak rám mindennap új csodák. Aztán jött baj, betegség, Nóri mennyei behívót kapott, ragyogó célom meghomályosodott… Elbizonytalanodtam. Kicsinyhitűség vett rajtam erőt. Megijedtem a hullámoktól, melyek között félelem nélkül jártam azelőtt. Korábban könnyedén átrepültem egyszerre három lépcsőfokon – örülök most, ha mindjárt az elsőn orra nem bukom. Megdöbbentem: hetek, hónapok, évek, évtizedek tovatűntek hát észrevétlen, s közben megöregedtem; fogyott a „fogás”, és süllyedni kezdtem…

Jézus ezt mondja Simonnak: „Evezz a mélybe, s vessétek ki újra a hálót!” Uram, segíts, hogy megértselek öregen is, fáradtan is, Veled még egyszer a mélybe menjek, majd hajót, hálót, vétket és tévedéseket, elfolyt időt, elfolyt életet és mindent hátrahagyva legyek egykori ifjú Simonból naponként újuló életű, öreg Pétered, és Téged kövesselek!

Erdélyi Csaba

Grafika: Kun Éva

Vetés és Aratás14

Vannak olyan fogalmak, amelyeket a más-más korban élő embereknek újra meg kellene

tanulniuk, előbb azonban megérteniük, mit is jelentenek. Mert olyan időkben éltek, amikor ezek ismeretlenek voltak, nem beszéltek róluk, és ha valaki megemlítette, visszatetszést keltettek. Bezárták őket a templom falai közé, mint valami „túlhaladott eszméket”…

Ilyen fogalom volt az irgalom is akkor, ami kor az egész világon az irgalmatlanság tom bolt, de ne gondoljuk azt, hogy ilyesmi csak az elmúlt időkben történhetett meg.

mi Az irgAlom?Segítőkész megszánás, meg bocsátás.

…amikor Mózes az égő csipkebokorban a VAGYOK szavát hallotta, és elindult küldeté sére, azt ismerte fel, hogy aki vele beszélt, az irgalma-san nézett rá, és rajta keresztül a népre, amely az egyiptomi szolgaságban kín lódva nem is tudott Őróla: „…kegyelmes voltál szol gádhoz, és olyan nagy szeretettel bánsz ve lem…” (1Móz 19,19) – ismerte el. És a kérése is ez volt: „Bocsásd meg ennek a népnek a bű nét nagy kegyelmeddel” (4Móz 14,19). Isten népének történelmén úgy húzódik végig az irgalom, mint valami piros fonál. A zsoltáríró is erre kéri Is-tent: „Hallgass meg, Uram, jóságos sze retettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám!” (Zsolt 69,17)

Amikor az Úr Jézus a Hegyi Beszédben ki-mondta, hogy: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek” (Mt 5,7), akkor tulajdon-képpen olyasmit tárt a tanítványai sze me elé, amiről beszéltek régen a próféták is, de mintha mindenki elfelejtette volna. Mert van nak dol gok és fogalmak, amelyeket szívesen és könnyen felejt el az ember. Mi magunk is, mert nem vagyunk jobbak elődeinknél!

irgAlmAsoK vAgyunK? Mi, akik azt valljuk, hogy megtértünk, akik

úgy véljük, hogy „befogadtuk a szívünkbe” az Úr Jézust, segítőkészen szánjuk meg azokat, akik rá-

szorulnak? Ez egészen apró, alig látható, de mégis észrevehető dolgokban is kiviláglik. Csakhogy a mi szemünk inkább arra irányul, hogy milyenek mások velünk szemben, és nem arra, hogy milyenek vagyunk mi másokkal szemben.

Az irgalmat szívesen odautaljuk a halálra ítéltek fogalomkörébe, hogy vajon irgalmaz nak-e nekik, és valójában ez igaz is, mivel – mi mindannyian halálraítéltek vagyunk, halált ér demelnénk… Ez a felismerés soha nem késő, amíg mozgatni tudjuk a másokra mutogató uj junkat, hogy végre magunkra mutassunk. Mi ért? Hogy Isten akaratát teljesítve boldogok legyünk!

KiK A boldogoK?Lehet, hogy sokan önkényesnek tartják az ilyen

gondolatfordulatokat, pedig ez van az Igében: mi legyünk másokkal szemben irgal masok, mert mi is irgalomra szorulunk, és csak akkor nyerhetünk irgalmasságot – segítőkész megszánást, bűneink bocsánatát –, ha mi is ir galmasok tudunk lenni mások iránt. Az irgal masság az Úr Jézus Krisztus indu lata!

L. V.

menjünk!Érdes hangú, öreg pásztor szava hallatszott a nyájból: – Menjünk el mind Betlehembe! És szavait tett követte. …Érdes hangú, öreg pásztor, mit tudott ő a világról? Égiekről-földiekről, prófétai ígéretről…? Mégis, bárányaik mellett élték át a nagy kegyelmet: mennyei hang szólt hozzájuk, és angyalok énekeltek… Ők – végén a látomásnak csak annyit mondtak egymásnak – és ez hatolt a lelkembe – „Menjünk el mind Betlehembe!”

– Menjünk el mind Betlehembe! Találjunk rá a Kisdedre! Ő az, Akit várva vártunk, Urunk, Megtartónk, Királyunk!

Lukátsi Vilma

Az irgalmasok(Jakab 2,8-13; 1Sámuel 26,3-25)

152012. évi 3. szám

Amikor munkálkodsz, támaszkodj az Úrra! Ha nincs nagy testi erőd, az a veszély fenyeget, hogy úgy végzed, mint va lami kellemetlen kö te les séget; vagy pedig fá radtan feladod és el csüg gedsz.

De az Úrért való munka kiváltság, élvezd azt teljes bé kességgel. Légy boldog az Ő ke gyel mé ben, és szolgálj az embereknek az zal, amid van! Az igazi szolgálat vé geztével ta lán testileg el fá radsz, de mégis bol dog vagy, Isten ere jétől meg támo gatva, aki nek szárnyai alatt erőnk megújul, mint a sasé. Soha ne fe ledd: „Elég neked az én ke gyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12,9).

Legfőbb szándékod az Istennel való kö zös ség, a vele való meghitt kapcsolat ápolása le gyen. Ha ez rendben van, akkor nap mint nap felis mer jük és el ítéljük mindazt, ami ezt a kö zössé get aka dá lyozza. Így szí vünk nem ke mé nye dik meg, lel ki is meretünk nem tompul el, nyitottak ma ra dunk a kegye lem befo-ga dására, amely ál tal szellemi erőt nyerünk. De min-denekelőtt az Úrral való közös ségre törekedjél!

J. N. Darby

kapu zárul

Kapu zárul be minden este. Soha többé nyílását lesve, nem állsz előtte, át nem léped. Mögé tekinteted nem érhet.A nyájas szó, amit nem mondtál, a bátor, amit gyáva voltál kimondani… amit nem tettél, elmulasztottál-vesztegettél, amit elrontottál utadban, már mind-mind helyrehozhatatlan.De él, aki szán, szeret téged, akihez elviheted vétked. Amint vagy, úgy mehetsz elébe bűnbánattal, kegyelmet kérve: „Ami mögöttem, Te fedezd be! S ami előttem, Te igazgasd értem átszegzett kezeddel!”

Ismeretlen német szerző (Fordította: Túrmezei Erzsébet)

Fogadd el!Uram, hiszem, hogy amely szív Tiéd egészen, azt a szívet véded és oltalmazod, s megadod neki azt a jutalmat, hogy miközben szolgál, egyre gyarapodjon, növekedjen boldogsága. Fogadd el szívemet, és vezesd rá az igaz útra! Uram, hiszem, hogy nincs hiábavaló élet, és a magány a Rád találás és a Benned elmélyülés lehetősége. Most azt érzem: tovább kell lépnem, és a Te végtelen szereteted egy-egy szikráját elvinnem azokhoz, akik egyedüllétükben fájdalmasan üresnek érzik napjaikat. Fogadd el magányom, és rendelkezz vele, tedd segítő, szolgáló szeretetté! Áldj meg engem és add, hogy áldásod megérinthessen másokat is rajtam keresztül. Ámen.

Pethő N. Gábor

Betegségem kapcsán – amely egyúttal alkalom volt a bizonyságtételre a kórházban – egy idő után vérvé-telre kellett mennem. Hajna li sötétségben botorkáltam lefelé a társasházi lép csőházban, ahol két villanykörte is kiégett.

Egy másik alkalommal késő este tértem ha za, és ugyanez az „élmény” fogadott. Több ször szóltam emiatt az „ille tékesnek”, de ő egyéb el foglaltságai miatt soha nem ért el a lámpákig…

Egy kicsit már bosszankodtam, amikor a kezembe akadt egy képeslap a következő ige verssel: „Aki engem követ, nem járhat sö té t ségben…” (Jn 8,12) A ké peslapot, pár kedves sort ráírva, beletettem az „illetékes” pos ta-lá dá jába. Ő tudja rólam, hogy hívő va gyok, én róla – biztosan – még nem…

És mégis! Az izzók két napon belül ki lettek cse-rélve! Mert „az Ige élő és ható” (Zsid 4,12) minden esetben, ha nyitott szívre talál.

(Ráhel)

„Legyen viLágosság!”

Szolgálat és közösség

Vetés és Aratás16

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásai

délelõttönként, 10.30-11.00 óra között a 41 méteres rövidhullámon (7210 kHz); este, naponta 20.25-21.00 óra között az 1395 kHz-es (215 m-en) középhullámon;

vasárnaponként a 49 méteres rövidhullámon már nem fogható az adás.

Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ:

MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: radio@mera.hu

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltár 96,1-2)

ÁrnyÁrnyVöl

bobogyek

rongrongár

aanya

völgyvölgynem

be'be'so

lenn,lenn,ká

holámra,

fáé

mint

radtdesaz

láilá

bunklatlom,

- - - -- - - -

- - - -- -

vánszállel

dorema

rol.ránk.rad.

Ám,RóÚgy

dezsale

csönnyífosz

desliklik,

vízfenn,szer

foazte

lyáorosz

samon,lik,

- - - - -- - -

- - - - - --

hangtiszfel

zikta,ra

áté

gyog

agi,a

lomszentvir

bovira

kon.rág.dat.

PászPászÚj

totora

runkrunkbiz

sutsuttat

- - - -- - - - -- - - -

- --

- -

togtogtisz

jajata

halhalvissz

kan,kan,hang,

mígmígmely

csaktoa

fölvább,menny

fetoből

lévábbér

veveke

zet:zet:zett:

- - - - -- - - - -- - - - -

„Árny bo

rong a

völgy be' lenn,

fenn a hal mon

fény re zeg.”

- - --

Árny borong a völgyben

172012. évi 3. szám

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltár 96,1-2)

Vetés és Aratás18

S. O. S.Egyszer hajótöröttek közelítettek tutajukon

Dél-Amerika partjaihoz. Rettenetes helyzetbe kerültek: elfogyott a vizük, és az éhenhalásnál is iszonyúbb szomjhalál várt rájuk.

Végre egy hajó tűnt fel a láthatáron. Amikor vészjelzést tudtak adni, vizet kértek. Jött vissza a jelzés: „Merítsetek és igyatok!” Ezek öklüket rázták kétségbeesésükben: „Miért gúnyolódtok velünk?! A sós tengervíz még gyötrőbb szomjat okoz!” De amazok újra azt jelezték: „Merítsetek és igyatok!” Egyik hajótörött szinte őrjöngve hajolt a víz fölé, és amikor a szájához emelte, elcsodál-kozott: édesvíz volt! Az Amazonas-torkolathoz közeledtek, ahol messze mérföldekre édes a víz. Megmenekültek!

Isten megengedi a reménytelen helyzetet, sőt az csodálatosan beletartozik az Ő kegyelmébe. Gyakran össze kell törnünk, hogy amikor már minden más remény kialszik, akkor igazán oda tudjunk fordulni ahhoz, aki tud és akar is könyö-rülni rajtunk! Igen, Istennél minden lehetséges! Hányan jutottak már így kegyelemre, békességre, üdvösségre! Az Úr Jézus mondta: „Ami lehetet-len az embereknek, az Istennek lehetséges” (Lk 18,27).

P. K.

Nagy subát terítvepuha füvön széjjel,pásztorok őriztékjuhaikat éjjel.

Betlehem határánőrizték a nyájat,egyszerre csak csodáségi jelet látnak!

Fényes angyal áll megaz ég kapujában,fényes örömhír szólsötét éjszakában!

Megváltó született,

Betlehemi pásztorok

gyermekek Barátja,ki örök boldogságkapuját kitárja.

A szívére ölelminden kisgyermeket;ezért ünneplünk makarácsony ünnepet!

Siklós József

192012. évi 3. szám

Micsoda kegyelem

Térdeimen járva,lehajtott fővelkeresem az orcád,Igéd a fényjel…

Kitartón zörgetekkegyelem ajtaján,magam tömlöcébenvészterhes éjszakán.

Micsoda kegyelem,az ajtó még nyitva…S fénye hull féltőnbolygó zarándokra.

Venyercsán László

Isten megáldotta Jóbot bölcsességgelJóbot zavarba hozta a sok-sok csapás, amelynek az

okát az Úr nem közölte vele. Azt hitte, hogy a múlt boldog folyamatai megszakadtak, nem tudta, hogy szenvedése nyitotta meg a bő és titkos ereket, a nagy készletet, amelyből éppen általa merít és iszik már oly sok éve rengeteg szomjas ember.

Szorult helyzetek, váratlan bajok, érthetetlen fájdalmak bennünket is érhetnek, de sohasem azért jönnek, hogy kiszárítsák reménységünket, hanem, hogy újabb erővel töltsék fel. A ránk zúduló bajok nem azért törnek ránk, hogy tönkre tegyenek, ha-nem azért, hogy szorongatott helyzetünkben rendbe jöjjünk, és értékeink aranypénzéről minden olyasmi letöröltessék, ami ragyogását elfedi.

Jób azt hitte, hogy gyökere a vízig nyúlik (19. v.). De miközben panaszkodott, akkor kapott lehető-séget, hogy gyökerei eddig még nem is sejtett, bő erekhez érjenek, és ágaira új harmat hulljon. Szavai áldott vigasztalást nyújtottak. De szavait némaság követte, fölöslegessé vált minden okoskodó fecsegés: „Beszédem után nem szóltak tovább...” (22. v.). Semmi sem „kiabál” jobban, mint a néma példa.

Legyen a mi közbenjárásunk is, mint Jóbé: áldás. Becsüljünk meg minden harmatcseppet, ha az Úr kegyelme bő záporral áld meg. Légy te is hálás azért, hogy Isten áldása lehet az osztályrészed, amelyet boldogan továbbadhatsz, mert te többszörösen gazdagabb vagy Jóbnál az Úr Jézus Krisztus által (1Kor 3,21-23)!

Vida Sándor

(Jób 29,19-23)Mit bízott ránk az Úr Jézus? Milyen áldások

hordozója lehetünk az emberek között?Jó, ha ezt megkérdezzük magunktól – minél

előbb, annál jobb. És Isten Igéje választ ad: Legyen életünk olyan, mint áldott eső a szárazságban.

Repül az idő, múlnak a napok, az évek. Bárcsak adna Isten több bölcsességet, nagyobb tenni akarást, hogy megértsük feladatunkat annyi szent erővel és hűséggel, mint Jób!

Légy áldott eső a száraz időben!Kiszáradt körülötted ez a megtört, elveszett vi-

lág? Milyen sok az eltikkadt, bágyadt hívő ember is – megannyi kiszáradt patak, földre roskadt imádság. Mennyi Biblia válik olyanná testvéreink kezében, mint kiszáradt kert, pedig Isten áldássá akarja azt tenni – talán általad! Ha pedig kapcsolatba jutottál az égből áradó vízzel, add tovább életadó cseppjeit, hadd sokasodjanak tovább! Gyakorold az engedel-messég három szavát: egészen, szívesen, azonnal!

Tegyen Isten téged hol üdítő harmattá, hol új erőt adó záporrá, hol életre keltő zuhogó esővé: idejében érkezett, kitartó áldássá! Legyél az Úr népe között olyanná, mint a tavaszi zápor, amelyre az emberek várnak, amelynek első cseppjei csak a teljes áldás ízelítői.

Ő azt akarja, hogy a szívünk tele legyen Jézusunk áldásával, és ezt a túláradó áldást vigyük oda, ahol erre éppen szükség van. A másokat nyomorgató szárazság idején szelíd esőfelhők vonulása légy: megnyílt áldáscsatorna. Ahol gyönge harmatra van szükség, oda ne vigyünk gyökeret kimosó esőket, ahol bőséges záporra van szükség, ne kínáljunk gyenge harmatot. Nyújtsd ki a gyökeredet a víz felé, becsüld meg az áldás minden cseppjét, amely onnan felülről jön, a mennyei Atyától.

Vetés és Aratás20

Zaklatott világunk egyik nagy problémája az idő. Újra meg újra megállapítjuk, hogy túl kevés van belőle.

Van-e időnk Isten számára? Tulajdonképpen azt kellene kérdeznünk: szentelünk-e időt Isten számára? Gyakran fenyeget az a veszély, hogy a csendes időt nem vesszük figyelembe, és rosszul számolunk. Úgy véljük, ha a csendes időt lerö-vidítjük, ezzel időt takarítunk meg. Közben nem gondoljuk meg, hogyha nincs időnk Is-ten számára, akkor több időt fordít az ősellenség a velünk való foglalkozásra.

Nemcsak az időért, hanem a csendért is kell imádkoznunk. Már kora reggel sokféle dolog tölti meg gondolatvilágunkat. Egyeseknél a rájuk váró sok munka, másoknál a gondok sokasága blokkol le. A csendért való küzdelem hozzátartozik a hit harcához. Imádkozzunk azért, hogy az Úr Jézus teremtsen csendet a szívünkben, hogy hallgathas-sunk Igéjére! (Hab 2,20)

A helyes magatartásNagy kiváltságunk, hogy személyes közös-

séget ápolhatunk Istennel. Hálásak vagyunk naponta ezért? Továbbá, szívünkben hordozzuk-e azt a kívánságot és várakozást, hogy az Istennel való közösség által áldást nyerjünk (1Móz 32,27)? Tudatában vagyunk-e annak, hogy ilyenkor a királyok Királyánál vagyunk kihallgatáson, úgy-hogy nem mi rendelkezünk Ővele, hanem Ő akar velünk rendelkezni (1Pt 5,5b)? A Bibliában sok imádság térden állva hangzott el (Dán 6,11; Lk 22,41; Csel 9,40; Ef 3,14). Nem árt, ha mi, büszke emberek térdet hajtunk a mindenható Isten előtt. Ugyanakkor elsősorban nem a külső magatartá-sunktól függ a dolog, mert az Úr Jézus azt nézi, ami a szívben van (1Sám 16,7). A külső magatar-tás mégis a belső érzület kifejezője lehet.

Mikor tartsuk a csendes időt?Belső magatartásunk, állapotunk segítsé-

günkre lesz az időpont megválasztásában. Ha az Istennel való megbeszélés mellékes dolog, akkor ez a csendes időt is mellékessé teszi. Talán talá-lunk rá időt, talán nem. De ha ismerjük annak a fontosságát, akkor megtartjuk, ha csak egy mód

van rá: reggel, munka előtt; a napi döntéseink meghozatala előtt; az emberekkel való találko-zásaink előtt. Ezzel keressük az Úr akaratát, kérjük az útmutatást és az erőt az előttünk álló naphoz.

Izráel népe reggelenként gyűjtötte össze a mannát, és közben szemlélték az Úr dicsőségét (2Móz 16,7). Így lehet számunkra is a reggeli bibliaolvasás egészen külön-leges élménnyé. Este hálával tekintünk vissza az eltelt napra, és dicsérjük Istent

a segítségéért (2Móz 16,6). Az ilyen felkelés és lefekvés áldás lesz mindenkire személyesen, de a családra és a környezetünkre is.

Meddig tartson a csendes idő?Ezt is belső magatartásunk határozza meg.

A Biblia olvasásakor és imádság közben ápoljuk az Úr Jézussal való közösségünket. Iránta való szeretetünk dönti el, milyen nagy a belső szükség-letünk. De ez fordítva is igaz. Elgondolkoztunk-e már azon, hogy az Úr Jézusnak is szüksége van arra, hogy velünk együtt legyen? A vele való közösség azonban nem korlátozódik a csendes időre. Az Ige felszólít, hogy az egész nap folyamán maradjunk meg Jézus Krisztusban (Jn 15,5).

Hol tartsuk a csendes időt?Számunkra, keresztyének számára nem vala-

milyen külső szentély, hanem a szívünk az a hely, ahol az Úr Jézus találkozik velünk. Isten Igéje mégis azt ajánlja, hogy keressünk magunknak egy csendes helyet, ahol zavartalanul, egyedül lehetünk az Úrral (Mt 6,6). Jézus Krisztus maga is gyakran elvonult valamilyen magányos helyre, hogy imádkozzék (Mt 14,23).

A családi élet zajlásában nem mindig lehet ilyen csendes helyet találnunk; ilyenkor a szí-vünk legyen csendes kamrácskává. Gyermekeink szellemi neveléséhez tartozik az is, hogy tartsák tiszteletben, amikor a szüleik Istennel beszél-getnek. A szülők példája mély benyomást tesz a gyermekekre is (Péld 22,6).

Hogyan tartsuk a csendes időt?Olvassuk a Bibliát imádkozva azért, hogy

Isten Szelleme mutassa meg nekünk azt, amire

212012. évi 3. szám

pillanatnyilag szükségünk van. Félő tisztelettel olvassuk az Igét, mint Isten szavát. Ez magában foglalja a teljes készséget arra, hogy egészen alá-rendeljük magunkat az Igének, engedünk neki, amikor szolgálatra hív, és elfogadjuk, amikor rámutat a hibáinkra. Számítunk arra, hogy az Ige erőként hat, és megváltoztat minket. Ha az engedelmesség fárasztó is számunkra, akkor se térjünk ki előle. Valljuk meg alkalmatlanságun-kat, de adjunk hálát imádkozva azért, hogy Jézus Krisztus munkálja bennünk mind az akarást, mind a cselekvést (Fil2,13). Ha megmaradunk a hitnek ebben a magatartásában, akkor egy életet megváltoztató erőt tapasztalunk meg. A minket felüdítő és megörvendeztető igeversekért adjunk hálát szívből Istennek, és dicsőítsük Őt azokért.

Ha így olvassuk a Bibliát, akkor utána már másként imádkozunk. Mivel mélyebben bele-tekinthettünk Isten országának dolgaiba, imád-ságain nem lesznek énközpontúak. Mivel Isten Igéje tele van mentő szeretettel, ez a szívünket is arra biztatja, hogy másokért imádkozzunk. Így imalistánk nem lesz tele saját dolgainkkal, hanem olyan emberek neveivel is, akik szükség-ben vannak, fohászkodva gyülekezeti tagokért, misszionáriusokért és Isten országnak munka-társaiért (Ef 1,15-16).

Megáldalak téged, és áldás leszelEz az Ábrahámnak szóló ígéret (1Móz 12,2)

mindnyájunkra vonatkozik. Csendes időnkben Isten meg akarja nyitni számunkra a menny ab-lakait, és fel akar üdíteni áldásával. Mit kezdünk ezzel az áldással? Megéljük-e a hétköznapja-inkban? Készek vagyunk másokat is részesíteni benne? Életünk Krisztus jó illata-e, hogy mások is megkívánják azt, ami nekünk olyan drága?

Ha áldott keresztyén életet akarunk folytatni, akkor naponta időt kell szánnunk arra, hogy Is-tennel beszélgessünk – azaz imaéletet éljünk (Kol 4,2-3). De keressük az alkalmat, hogy másoknak is beszéljünk arról, ami bennünk a hit bizonyos-ságaként és reménységként él (1Pt 3,15).

Aki naponta gyakorolja az elfogadást és to-vábbadást, az boldog lesz a Jézus Krisztussal és az Ő Igéjével való közösségben: „Igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt” (Jer 15,16).

E. Kugler

Az imameghallgatás örömeHa Isten akarata szerint kérünk (milyen

nagy kegyelem, ha nem a mienk szerint), akkor bizonyosak lehetünk imádságunk meghallgat-tatásában, de nem feltétlenül úgy, ahogyan azt mi elgondoltuk. Isten négyféle módon felel az imádságainkra:

– Megadja, amit kérünk. Imádságunk az Ő akarata szerinti volt, olyan, amilyet az Úr Jézus is mondott volna hasonló körülmények között.

– Válasza eltérhet a kérésünktől, de Isten bi-zonyos fokig egyetért velünk. Ekkor várakozásra inthet bennünket.

– Bölcsességének megfelelően hallgat meg, nem úgy, ahogy kértük, de úgy, hogy a kívánt célt elérjük.

– Végül ezt felelheti: „Nem!” Ahogyan Pál apostollal tette, aki háromszor könyörgött, hogy távolítsa el testéből a „tövist”, amely hátráltatja a szolgálatában, amelyre elhívatott. Ugyanakkor az apostol biztosítékot kap, amely századokon át, azóta is számos keresztyén embert bátorított: „Elég neked az én kegyelmem…” (2Kor 12,9). Nem volt ez figyelemreméltó meghallgatás, még ha a tövist benne is hagyta Pál testében?

Maga az Úr Jézus mondja a tanítványainak: „…kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen” (Jn16,24). Ez az öröm az engedelmesség-gel kapcsolatos (15,10-11), éppen úgy, mint az Ő szemlélése hitben (16,22; 14,9).

Ismerjük a történetet, amikor Péter az utolsó pillanatban kiszabadul a börtönből (Csel 12,7), és Mária házához érkezve, azok nem akarták elhinni, hogy ő az, amíg személyesen nem látják (15. v.). Akkor azonban elámulnak (14-16. v.). A hitetlenség megfoszt az örömtől, akik viszont hit-tel ráhagyatkoztak Isten ígéretére, azok örömmel áldhatták Őt (1Móz 21,6; Lk 1,13-14; 67-69).

Az Úr azt mondja az Ószövetségben azoknak az idegeneknek, akik Őhozzá csatlakoztak, hogy neki szolgáljanak, és szeressék az Ő nevét, és akkor: „Örömet szerzek nekik abban a házban, ahol hozzám imádkoznak… Mert az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára” (Ézs 56,7).

G. André

Vetés és Aratás22

„Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt, ha a külső emberünk

megromlik is, a belső emberünk mégis meg-

újul napról napra.”

(2Kor 4,16)

Mit is értünk külső és belső emberen? A külső ember a fizikai

testünk, amellyel megszülettünk. A belső em-ber pedig az új természet, amelyet Isten teremt bennünk Igéje és Szent Szelleme által. Az Ige azt mondja, hogy a külső emberünk természe-téből az következik, hogy megromlik, a belső emberre pedig az jellemző, hogy megújul. Ép-pen ezért, akinek van belső embere is – amely csak az újjászületett embernek van –, az nem esik kétségbe, és a nehéz körülmények között sem csügged el.

A külső emberMit jelent az, hogy a külső emberünk meg-

romlik? Ez olyan felismerés, amelyre előbb-utóbb mindannyian eljutunk. Hiszen attól kezdve, hogy megszülettünk, mindnyájan öreg-szünk. Egy idő után elfárad a test, lelassulnak a reflexek, csökken a fizikai és a szellemi tel-jesítőképességünk. Olyan szépen, a költészet nyelvén olvassuk ezt a folyamatot a Prédikátor könyvének 12. fejezetében. A valamikor oly te-vékeny ember kikerül az élet sodrásából. Egyre ritkábban kérik a segítségét, egyre jobban ma-gára marad. A régi barátok közül többen már elmentek a minden élők útján, akik itt vannak, azok kétszer is meggondolják, hogy kimozdul-janak-e otthonról. Egyre inkább átéli az ember, hogy egyedül van. S minél tevékenyebb volt va-laki, annál nehezebben veszi tudomásul, hogy nélküle is megy az élet.

A mi külső emberünk tehát megromlik. So-kan nagyon félnek ettől a folyamattól. Inkább letagadnak néhány esztendőt az életkorukból, mintha ezzel segítenének. Miért fél az ember ennyire ettől a kikerülhetetlen ténytől? Valószí-nűleg azért, mert ekkor kerül közelebb hozzánk a végső elmúlás, a halál. Ha valakinek csak kül-

A külső és a belső emberső embere van, és látja, hogy az folyamatosan romlik, az méltán kétségbe esik amiatt, hogy mi lesz ennek a vége.

A belső emberAz apostol azonban azt mondja, hogy mi

nem csüggedünk, mert a belső emberünk meg-újul. A hit által Krisztustól kapott új élet felett nincs hatalma az elmúlásnak. Ha életünk tar-talma Krisztus, akkor elmondhatjuk azt, amit Pál apostol: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Fil 1,21) Akkor ebben nincs félelem, hanem szent reménység és bol-dog hálaadás mindazért az újért, amit Ő ígért. Az új embernek nincs kora, a belső ember nem öregszik, nem is hal meg. Erre a garanciát az Úr Jézus szavai adják: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él” (Jn 11,25). Ezért nem fél az újjászületett ember a ha-láltól. Az ilyen ember tele van reménységgel és békességgel, tud készülni arra, hogy kiköltözik ebből a külső emberből. Egyszer majd levetkőz-zük a „por-ruhát” (a romlandót), és felöltözzük a romolhatatlant a dicsőségben (1Kor 15,53).

Nyilván ez nem jelenti azt, hogy az újjá-született ember nem lesz beteg. Őt is kikezdi minden nyomorúság, ami csak a külső embert kikezdheti. De neki van valamije, ami elvehe-tetlen, a benne élő Krisztus. És ez túléli a külső ember sokféle nyomorúságát is. Sőt, gyakran ezek a nyomorúságok érlelik, erősítik a belső emberünket. Michelangelo írja egy helyen: „Mi-nél jobban fogy a márvány, annál inkább kész a szobor.” Tehát sokféle nyomorúságunk, beteg-ségünk csak a „márványt fogyasztja”. Eközben kiábrázolódik bennünk Krisztus. Ilyen össze-függésben is igaz ez az igevers: „Azt pedig tud-juk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róm 8,28)

Az újjászületett embert éppen ezért annak kell jellemeznie, hogy nem köti le a figyelmét a külső ember. Amennyire annak szüksége van, azt megadja neki, de sokkal fontosabbá válik számára a belső ember. Miért? Azért, mert amíg a külső emberben, e testben vagyunk, addig is a belső emberünk határozza meg az életünket, a gondolkozásunkat, a boldogságunkat. A halál után csak a belső emberünk marad meg. Fon-

232012. évi 3. szám

tosabb tehát, hogy az erősödjön, tisztuljon. Akinek a figyelmét mindig csak a külső em-ber foglalkoztatja, az elárulja, hogy nincs belső embere. Még ha mondja, akkor sincs! Mert akinek van, az igényt tart a magáéra, azzal foglalkozni kell! Ha a belső embered:

– nem éhezik és szomjazik az Igére,– ha nem tart vissza a bűnöktől,– ha nem kényszerít térdre Urad előtt,– ha nem öröm az imádság,– ha nem bánt az engedetlenség, akkor nincs belső embered, vagy enged-

ted, hogy elsorvadjon.Akiben valóban él az új élet, az életje-

leket mutat, abból erő árad, és gyümölcsei lesznek. Az ilyen ember könnyebben túlte-szi magát olyan sérelmeken, bántásokon, amelyek a külső emberünket naponta érik. Az ilyen ember engedi a többieket érvénye-sülni, engedi, hogy megelőzzék. Tudja, hogy ő biztos cél felé tart, s tudja, hogy bizonyo-san meg fog oda érkezni. Csöndesen megy a maga útján Krisztus nyomdokában. Tud-ja, hogy Istenre számíthat, és abból él, hogy naponta megbocsát neki az Atya. Az Atya irgalma és kegyelme árad át rajta, ezért tud áldássá lenni, akárhová kerül.

Van-e már nekünk ilyen belső embe-rünk? Akinek van, az nem ragaszkodik körömszakadtáig a maga igazához. Megta-nulja, hogy Istennel szemben nincs igaza, és ezt el is fogadja. Jézus olyan világosan mondja: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Isten szájából származik” (Mt 4,4). Akinek már élete van, annak gyakorlatában az eledelkérések is a helyükre kerülnek.

Ezért nem csüggedünk elItt van a döntő különbség az Isten nélkül

élő és az újjászületett ember között. Az előb-binek mindig a külső a fontos, és egyszer kiderül, hogy semmi nem marad utána. Az újjászületett ember is átéli, hogy törékeny edény a külső embere, de megmarad a tar-talma, Krisztus. Ez a nagy különbség!

Hadd kérdezzem meg, hogy téged nem csüggeszt-e az, hogy a külső embered rom-lik? Vajon mi határozza meg a közérzetün-ket? Kiben van a reménységünk? A külső

ember romlásának fékezésében, vagy a belső embe-rünk dicsőséges és végleges kiteljesedésében? Mire törekszünk? El akarjuk napolni a végső elmúlást, vagy pedig egyre közelebb kívánunk kerülni ahhoz az új kezdethez, amelyet Jézus ígért és készített az övéinek?

Aki csak a külső embere romlását éli át, azt meg kell értenünk, ha elcsügged. Különösen, ha önma-gával összezárva éli ezt át, és nem Jézus Krisztussal. Az ilyen ember rettenetes állapotban van. Semmi jóra nem számíthat, mert a külső romlik, egyszer egészen megromlik, és így kell majd megállnia Is-ten ítélőszéke előtt: „Mert mindnyájunknak leple-zetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, asze-rint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár go-noszt” (2Kor 5,10). Csak az teszi ezen túl magát, s találja meg minden helyzetben az új feladatát, az új örömét, és lesz mindig újra áldássá, akinek a belső embere napról napra megújul.

Jézus Krisztus azt akarja, hogy befogadjuk az új életet, és ha már befogadtuk, abban járjunk is: „… mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2Kor 4,18b).

H. Á.

Megüresítem magamHa földereng az égi csillag,hirdetni: itt az Újszülött,a napkeleti királyokkalmajd én is útra készülök.

Az ajándékuk drága mirha,illatos tömjén, dús arany,és én, a koldus így megyek csakszegényen, ajándéktalan.Nincs kincsem, rangom, csak a bűnöknagy halma rakva lelkemen,kiszórom ezt is, hogy szívembenminél több tiszta hely legyen,

mert így, tudom, hogy Betlehembenem megyek ajándéktalan:az lesz a legszebb ajándék,ha megüresítem magam.

Bódás János

Vetés és Aratás24

(1Mózes 2,16-17 és 3,6) Ha az ember sima tükrű tóba bedob egy ka-

vicsot, a víz elkezd gyűrűzni, és egyre nagyobb körök keletkeznek. Nos, hasonlóan történt a bűneset alkalmával is. Évának megtetszett a tiltott fa kívánatos gyümölcse. A Sátán csábító szavára szakított a fáról egy gyümölcsöt. És (jelképesen a kavicshoz) bedobta azt a földi élet sima tükrű vizébe, amely azóta is, ma is gyűrűzik, és keserűvé tette a földi élet vizét. Egy káros mozdulat, egy tiltott gyümölcs mérhetet-len sok szenvedésnek, vérontásnak és kínnak lett a kezdete. A Sátán becsapta az embert, és magára hagyta a bűn kelepcéjében vergődni. Az első keserűség Ábel erőszakos halála volt. És egyre fájdalmasabb gyűrűk keletkeztek...

A Biblia hitelesen megörökítette ezeket a könnyes és véres „gyűrűket”. Valóban csábító és édes a bűn, de a súlyos következményekről még beszélni is nehéz. Azóta milyen sok ember megkeseredett már, nem látta értelmét további életének, és önként eldobta azt magától.

De hála a kegyelmes Istennek, aki látta a képmására teremtett ember szomorú vergő-dését. Már Mózes idejében, a Sinai sivatagban gondoskodott szomjas népéről, amikor a nép nem ihatta a keserű vizet Márában. Akkor Isten mutatott Mózesnek egy fát, hogy dobja a vízbe, és a víz ihatóvá vált (2Móz 15,22-25). De ennél hatalmasabb esemény történt Jeruzsálemben, amikor az emberiség bűne szinte az égig tor-nyosult. Ebben a viharos élettengerben Isten felállította a keresztet a Golgotán, és – képlete-sen szólva – bedobta a halál vizébe az élet fáját, amely a halál vizét élet vizévé változtatta. De a kegyelemnek ez a tette, a mennyei Atyának mérhetetlen áldozatába került. Szeretett Fiának, Jézus Krisztusnak bűntörlő vérébe és életébe! A két nagy óriás: a bűn és a kegyelem között a Golgota halmán ment végbe a Föld legnagyobb ütközete, amely az Úr Jézus dicsőséges győzel-mével ért véget! „Teljes a diadal a halál fölött!” (1Kor 15,54) Amit az első ember az Édenben el-rontott, azt Isten Fiának drága vére és élete árán

helyreállíttatott! Így az em-ber megszakadt kapcsolata Istennel ismét visszaállt az eredeti állapotába. A kárpit kettéhasadt, és szabad lett

az út a szent Istenhez mindazok számára, akik hittel elfogadták Jézusnak a bűnösökért hozott kiengesztelő keresztáldozatát!

Mi azt gondolnánk, hogy Isten a legnagyobb igazságtalanságot követte el, amikor az ártat-lan, bűntelen Fiút büntette meg helyettünk, kárhozatra méltó bűnösök helyett! De a ke-gyelem csak így válhatott számunkra ingyen kegyelemmé!

Rajtunk, bűnös embereken múlik, hogy elfogadjuk-e a felénk nyújtott kegyelmet, vagy kevélyen visszautasítjuk azt. Isten legyen hoz-zánk irgalmas, hogy Megváltó Urunk váltsága számunkra ne legyen hiábavaló!

Pecznyík Pál

A kegyelem pillanata

Isten átmegy a világonakkor is, ha nincs Karácsony.

Néha megáll – csend a csendben –,hogy sorsára fölszenteljen

szántóföldet: legyen bátrabb,mikor a nagy ekék járnak;

tengervizet: hamar forrjonbenne össze a hajónyom;

kismadarat, hogy a szárnyakészüljön a magasságra;

hogy a kő, mit összezúztak,útja legyen taposóknak.

Csendesülj le, hogy megértsed:mire szentelt az Úr téged?

Szent-Gály Kata

A kegyelemről

252012. évi 3. szám

A szeretet isteni tulajdon-ság. János apostol írtja: „Az Isten szeretet...” (1Jn 4,16). Is-tennek erről a szeretetéről az Ószövetségben is olvashatunk. Isten azért választotta ki Izráel népét, mert szerette őket. „Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi nép között a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt” (5Móz 7,7). Semmi nem volt Izráel népében, ami Isten szeretetét fölkelthette volna. Szeretete szövetségi hűségében gyökerezik. „Örök szeretettel szerettelek, azért von-talak magamhoz hűségesen” (Jer 31,3).

A szeretetet jelentő héber szó Isten szövetségi hűségét fejezi ki. Isten népének egész történelme állandó bizonyossága Isten szeretetének. Nem elnéző, hanem mentő szeretet. Ezért ez a szeretet haragudni is tud. „Csak veletek léptem közösségre a Föld minden nemzetsége közül, ezért kérem szá-mon rajtatok minden bűnötöket” (Ám 3,2). Isten szeretet, de Ő szereti a jogosságot is (Ézs 61,8). Isten szent a haragjában, és szent a szeretetében. Haragja megfizet azoknak, akik szeretetét meg-vetik. Hóseás próféta leírja, milyen a megvetett szeretet (1-2. fej.). De Ő kész volt népét ismét ke-gyelmébe fogadni. „Eljegyezlek magamnak örökre … az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. …és megismered az Urat” (Hós 2,21-22). „Kicsoda olyan Isten, mint Te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik 7,18).

Isten szeretetének csodája jut kifejezésre abban, hogy egy bűnös nép iránt ismételten kegyelmet tanúsít. Az Úrnak a hűtlenséget bün-tetnie kell, de nem hagyja el egészen az Ő népét. „Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked – mondja megváltó Urad”(Ézs 54,8). Isten szere-tete mindig legyőzi a haragját. „Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket, mert elfordult róluk haragom” (Hós 14,5).

Isten szeretete önzetlen. Nyoma sincsen benne sem az emberi önzésnek, egész lényét áthatja a

szeretet (milyen felfoghatatlan ez számunkra!). Bőségesen megbocsát, és helyreállítja a közösséget azzal a néppel, amely pedig rászolgált arra, hogy örök-re eltaszítsa magától. Ezért Isten szeretete megmagyarázhatatlan szeretet.

Isten szeretete népe iránt erősebb az anyai szeretetnél is: „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeled-keznének is, én nem feledkezem meg rólad!” (Ézs 49,15) Isten a szeretetét a gyermekein meg-könyörülő apa szeretetéhez is hasonlítja. A nagyobb odafordu-

lása a kisebb felé, Istennek az ember felé. Istennek ez a magát elajándékozó szeretete Krisztusban jelent meg a maga teljességében, aki életét adta váltságul a mi bűneinkért: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Ezt a szeretetet nemcsak ismernünk kell, hanem ki kell, hogy töltessék a szívünkbe, vagyis lakozzék Krisztus hit által a szívünkben, hogy meggyökerezzünk, és alapot vegyünk a szeretetben. Így megismerjük Krisztus minden ismeretet felülmúló szeretetét (Ef 3,17-19). „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, ha-nem az, hogy Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (1Jn 4,10).

Krisztus szeretete viszontszeretetet ébreszt bennünk Isten és az emberek iránt. Ő joggal kérdezhette: „Simon, … szeretsz-e engem?” (Jn 21,16) Krisztus szeretetének mindenkit szeretetre kell késztetnie. Pállal is ezt tette: „Mert a Krisztus szeretete szorongat minket ...” (2Kor 5,14)

Senki sem mondhatja, hogy szereti Istent, ha gyűlöli a testvérét (1Jn 4,20)! A felebaráti szeretet a keresztyén ember egyik ismertetőjele (Jn 13,35). A szeretet nem csak valami elmélet, hanem cse-lekedetekben nyilvánul meg.

A szeretet mennyei gyümölcs, elválasztha-tatlan társa a hitnek és a reménységnek. Istentől az emberek felé áradó erő, és ezután (kegyelem által) az embertől az Isten és a felebarát felé.

„A szeretet soha el nem múlik” (1Kor 13,8).P. L.

Vetés és Aratás26

„Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szem-ben. … hogy ellenállhassatok a gonosz napon…

felövezve derekaitokat igazságszeretettel…” (Ef 6,11-14)

A fegyverzetFel kell öltöznünk minden fegyvert, hogy

erősen megállhassunk, mert Istennek vannak ellenségei, akik nem tétlenek. Mit használ egy férfiúnak, ha jó harci öltözéket (pán-célt) adnak rá, kezébe pajzsot tesznek, sisa-kot húznak a fejére, miközben az illető egy gyenge valaki? Semmit! A páncél csak lehúzná őt, ártalmára lenne. Ezért kell megerősödni. Legyetek szelle-mileg erősek, legyetek személyiséggé, vegyétek fel az Isten egész fegyverzetét, nem csak egy-egy fegyvert.

Pál is a teljes felöltözésről beszél. A 4,24-ben azt mondja, hogy öltözzétek fel az új embert. Az új ember felöltözése az Istenhez való viszonyulá-sában történik. Az egész fegyverzetet felölteni, használni – ezt az ellenség miatt tesszük. Isten ellen nem kell fegyver. Isten mindent megad, ami ezt a fegyverzetet illeti. Erről így szól tovább Pál apostol: „hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.”

A készségFeltűnő, hogy az apostol ebben a

rövid fejezetben háromszor beszél a képességről. Megállhassatok, ellen-állhassatok. Ebben egyaránt benne foglaltatik az erő és az ügyesség, hogy képesek legyünk megállni. Tu-dok valamit tenni, mert erő van ben-nem, mert késszé váltam a harcra az Ő ereje és az engedelmességem által. Ha Isten Szelleme bennem van, nem fogok karba tett kézzel az égre nézni, hanem munkálkodni, harcolni fogok.

Az ellenség terve Hogy megállhassatok az ördög-

nek minden ravaszságával szemben (hadicseleivel szemben). Hadicsel tulajdonképpen mindaz, ami az

ellenségnek a saját erejéről hamis képet ad (meg-tévesztő manőverek), vagy még a létezését is két-ségbe vonják. Az ördög bebeszéli az embereknek, hogy az egy régi gyermekmese, hogy ő létezik. Ezt az öregek mondták, de az ördögöt még senki sem látta, tehát nincs. Ő tehát leplezi magát, és csalárdul ehhez a hadicselhez folyamodik. Min-dent a megtévesztésre épít fel. Mindig félrevezet,

hogy azután támad-hasson. Ha a figyelem alábbhagy, azonnal támad. Előnye tehát, hogy láthatatlan, ezért könnyedén újból meg újból félrevezethet embereket, fülükbe súghatja, hogy ő nem

is létezik. Mivel az ördög szellemi lény, látha-tatlan, mint az angyalok, de romboló művei láthatók.

A szövetségesAhogy Isten hatalmát a teremtésben láthatjuk,

úgy az ördög munkáját is észre lehet venni a vi-lágban. Az Efezus 5,8-ban ez áll: „egykor sötétség voltatok”, és éppen a sötétség az ellenség mun-katerülete. „... most azonban világosság vagytok az Úrban.” És minden, ami az isteni fény által lelepleződik, az maga világosság, fény lesz (13. v.). És ez ellen harcol a gonosz. Meg van írva a

Korintusi levélben, hogy maga a Sátán is át tudja magát változtatni a világosság angyalává. Persze nem szabad elfelejteni, hogy valamikor ő is a legnagyobb fényben lakozott, de lázadása miatt levettetett (a Lucifer név fényhordozót

jelent).A harcA mi harcunk nem test

és vér ellen van, tehát nem emberek ellen harcolunk, hanem „a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei (szellemei) ellen” (Ef 6,12). Pontosan nem tudjuk, hogy

milyen fejedelemségek, milyen hatalmas-ságok ezek, de veszélyesek és támadásra készek. Ez először is azt jelenti, hogy

a világot egyelőre még ők uralják, és

ÖltÖzzétek Fel…!

272012. évi 3. szám

benne élnek a sötétségben. A gonoszság szellemi hatalom, ezért ebben a világban csak akkor jöhet létre jobbulás, ha ez a sötét hatalmasság le lesz győzve. Ezért minden kísérlet, minden jövőbeni terv a jobb jövőért utópia, megvalósíthatatlan álom.

Miért mondja az Ige, hogy azon a napon, „gonosz napon” (13. v.)? Itt egy meghatározott napról volna szó? Szerintem a helyes látás az, hogy a jelenlegi napok gonoszak. Amikor az ellenség különösen támad, az a nap a gonosz nap. Nem minden nap egyforma, de egy ilyen napon felénk jön, el akar altatni, figyelmetlenné akar tenni, fél-revezetni, hogy megtámadhasson. Nem csak egy napról lehet szó, hiszen többször jön az ellenség, és többször is támad. Ezért vegyük fel az Istennek egész fegyverzetét. Olyan nagyszerű, hogy ez a fegyverzet az Istené. Ő vértez fel mindennel, hogy megállhassunk a gonosz napokban!

A győzelem záloga Az öv és a derék említése arra utal, hogy

erősen álljunk, ne legyünk felületesek, s legyen gondunk az igazságra. Isten Igéjében az igazság szó legtöbbször többet jelent, mint valaminek az igaz volta. Ez Isten valósága, amit minden hívő megtapasztalhat, ha Isten Igéje megelevenedik számára, és az a szívét is megeleveníti, megörven-dezteti. Isten valósága csak akkor határozhatja meg az életünket, ha vele és Krisztussal szoros közösségben járunk. Ezért fel kell öveznünk a derekunkat ezzel a valósággal.

Övezzük fel tehát derekunkat, legyünk fel-készültek, és engedjük magunkat Isten igazsága által megerősíteni. Akkor az Ige által megtapasz-taljuk Isten igazságát, ami a győzelem záloga.

M. Schacke

A 18. században Svájcban, a berni kantonban is megjelentek a mennoniták, ezek a mélyhitű, komoly keresztyének, és szinte üldözések had-járata indult ellenük. Az egyik faluba vásott su-hancok jöttek kora hajnalban az idős mennonita tanító házához, hogy elbánjanak ezzel az öreg „kegyeskedővel”.

Amikor odaértek, fölmásztak a tetőre, és sorb-an leszedték a cserepeket. A zajra fölébredt az idős tanító, kinézett, és látta, hogy milyen ördögi munkát végeznek a házán. Bement a szobába, és elcsöndesedett. Ezután felköltötte a feleségét: „Asszony, hamar kelj fel, siess, munkások érkez-tek! Teríts, készíts nekik jó reggelit, mert elfárad-tak!” Az asszony tüzet rakott, és elkészítette a reggelit, és megterítette az asztalt.

Amikor mindez kész lett, az öreg kiment és így szólt: „Á, fiúk, ilyen korán reggel már milyen sokat dolgoztatok! Biztosan elfáradtatok, gyertek be egy kis reggelire!” A suhancok egymásra néz-tek: „Hát ez mi? Mi lesz ebből?” De bementek a házba, és csakugyan ott a jó reggeli a megterített asztalon. Az öreg tanító leültette őket, ő maga az asztal végére ült, összekulcsolta a kezét, és imádkozni kezdett. A fiúkért is imádkozott. Isten szerető és kegyelmes kezébe tette őket. Abba a kézbe, amelyet őértük is átszegeztek. Úgy imád-kozott, olyan mentő szeretettel, hogy egyik-másik fiú arcán könny futott végig. Reggeli után a fiúk egymásra néztek. Hangtalanul kimentek, és a cserepeket visszarakták a tetőre.

De nemcsak a ház jött rendbe, hanem Isten az ő életük házán is építeni kezdte a tetőt. Mert az „eleven szén gyűjtése” (Róm 12,20), ez az őszinte, Krisztusi szeretet, parázsként égette, vonzotta őket. Ó, milyen csodát tud tenni Isten ilyen esetekben is! A rosszat jóra fordítja!

„Addig ne nézz senki emberfiának az arcába, amíg Isten arcát nem láttad!

Ne beszélj senkivel, amíg a Magasságossal nem beszéltél! Ne fogj addig a munkádhoz, amíg derekadat az áhítat kötelével

fel nem övezted, hogy áldott legyen a munkád!” C. H. Spurgeon

Egy igaz történet

Vetés és Aratás28

Hogyan engedheti

ezt meg Isten?

Ez a gyakori kérdés, amellyel ma személyes vagy világméretű szerencsétlenségeket látva szembekerülünk, ha Istenre terelődik a szó. De a kérdés mégsem mai. Olyan régi, mint az em-beri nem. Ősi kérdés, amit az ember magának és hozzátartozóinak évezredek óta feltesz. De ki tudja a választ?

Jób történetét ismerjük a Bibliából. Ő egy istenfélő ember, akit Isten látható indok nélkül nehéz sorscsapásokkal sújt. Betegen és össze-törve ül barátai között. Azok bölcs férfiak, akik atyáiktól fogva ismerik és tisztelik Istent, a világ Teremtőjét és Urát, mégis csak egy választ is-mernek Jób kérdésére és panaszára: „Bizony sok gonoszságod van, és bűneidnek se vége, se hossza!” (Jób 22,5) Ezzel szemben Jób tanúnak hívja Istent bűntelenségéhez, és a beszélgetés hosszas huzavo-na után nem a legmegfelelőbben végződik.

Hogyan tovább? Isten maga az, aki végül Jóbhoz szól, és elmagyarázza neki szerencsét-lenségének okát úgy, hogy mi is tanulhatunk abból a válaszból a saját életünkre nézve. Lényegében három olyan lecke van, amit Jób megtanul:

1. Isten nem tesz igazságtalanságot.2. Isten felségjoga, hogy semmiért nem tehető

felelőssé.3. Az az ember, aki elismeri Isten nagyságát

és dicsőségét, nem kérdez többet – imádja Őt, és elégedett.

Félek, hogy itt némelyek mérgesen elfordulnak, és egyáltalán nem veszik fontolóra az ilyenfajta gondolkodást. Úgy vélik, ha nyilvánvaló lenne a válasz a miértekre, az okos embereknek már rég eszükbe jutott volna. Ezért olyan síkon kell a választ keresni, amely nem emberi, nem földi. Jób ezt mondja Istennek: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban” (Jób 42,5-6). Ezen túlmenően minden más jelentéktelen lett, még saját személyes nyo-morúsága is. Most megmutatkozik, hogy eddigi élete nem megfelelő Isten-ismereten alapult. De miután kijelentette magát neki Isten, feltámadt a kétségbeesés éjszakájából.

Nem alkalmazhatjuk mi is ezt az életünkre? Megválaszolatlan életkérdéseink is elégtelen Isten-ismereten nyugszanak. Nem akarja Isten ezt meg azt megmagyarázni, nem akar eleget tenni a mi önzésünknek; nem, önmagunk fölé akar minket emelni. Az Ő isteni mértéke szerint több és nagyobb mondanivalója van számunkra. Ahogyan kijelentette magát Jóbnak, ma is minden emberhez szólni akar, különösen a Szentíráson keresztül. Ebből döntő igazságokat ismerhetünk meg:

1. Isten szereti az embereket, és meg akarja szabadítani őket a tőle való elhagyottságból.

2. Az Istenhez vezető út az Ő Fia, Jézus Krisz-tus, aki eljött a világba a bűnösökért.

3. Minden ember, aki az Úr Jézushoz megy, és az Ő megváltó áldozatában hisz, bűnbocsánatot, istenfiúságot és örök életet kap Istentől ingyen kegyelemből.

Éppen a nehÉz időkben van isten közel hozzám

Imádkoztam, könyörögtem és esedeztem hozzád, Istenem, mégsem segítettél… Miként tudnám elfogadni, hogy éppen ez, Uram, az akaratod? Hogyan mondhatnék „igent” arra, ami megtörtént?

„Legyen meg a Te akaratod!” – ezt olyan könnyű kimondanom, amikor érthető ez az akarat, vagy amikor a következményei nem engem sújtanak.

Uram, ha mindezt nem tudom megérteni, ha tehetetlenül és értetlenül állok, add mégis, hogy szenvedésemben újból veled találkozzam! Segíts ilyenkor, hogy hozzád fűződő kapcsolatom új szemléletet nyerjen!

Segíts, hogy miként derűs időkben benned maradok elrejtve, komor időkben, szenvedések-ben is nálad találjak oltalmat!

Köszönöm, hogy ez az új, hozzád fűződő kapcsolatom, csak ez jelenti a hit teljességét, csupán ez nyújt békességet, és ez ajándékoz meg tartós bizalommal és közösséggel veled! Szeretnék mindezért hálát adni!

Rainer Haak

292012. évi 3. szám

„Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az Úr ellen, és ne imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra” (1Sám 12,23).

Mindig megragadtak azok a történetek, ame-lyek olyan emberekről szóltak, akiket Isten kü-lönös módon választott ki az Ő szolgálatára. Két ilyen személyiség volt számomra Charles és John Wesley. Charles hálaadó énekek százait írta, ame-lyekből sokat ma is énekelnek az egész világon. Például, amikor megtekintette az angol királyi koronázást, meghallgatta az istentiszteletet és a király hálaadó énekét, tollat ragadott, és ének-szöveget írt: „Ezer nyelv énekli nagy Megváltóm dicséretét…” Fivére, John elkötelezte az életét az evangélium terjesztésére Anglián és Amerikán át, lóháton közlekedve, úttalan utakon is.

De még inkább nagy hatással volt rám édes-anyjuk, Susanna, ha hősies hitére gondolok. A 19 gyermek édesanyja megértette egy felemelkedő, istenfélő nemzedék jelentőségét, nem úgy, mint erkölcstelen férje, aki szinte soha nem volt otthon. Az anya – összes viszontagságaival együtt – min-dent kifogásolhatott volna, hogy önsajnálatban és keserűségben siránkozzon, de helyette hűségesen imádkozott gyermekeiért, és beléjük nevelte az Úr szolgálata iránti vágyat. Naponta maga köré gyűjtötte gyermekeit, olvasta a Bibliát, és Isten útjaira tanította őket. Életét Sámuel próféta fenti szavai példázzák.

Isten otthonainkkal kapcsolatos terveinek egyike a felnövekvő nemzedék istenfélő környe-zetéről való gondoskodás. Elképzelhetjük, hogy a Sátán nem örül ennek a tervnek. A történelem során láthatjuk erőfeszítéseit, hogy zsákutcába vigye Isten népének generációs hatását. Ádám-tól és Évától kezdve a gyermekek veszélyben

voltak. Ábel meggyilkolása tulajdon bátyja által bizonyíték arra, hogy a Sátán mindent megtesz azért, hogy kioltsa az istenfélő utódok hatását. És ő nem áll meg.

Az utóbbi időben a magas létfenntartási költségek kétgyermekes családokat hoztak létre még Krisztus követői között is. Sok családnak két keresőre van szüksége a megélhetéshez. Emiatt csökkent a gyermekeikkel hasznosan eltöltött idő. Arról nem is beszélve, amit megengednek nekik nézni és hallgatni. Ha a gyermekeinket saját szórakoztatásukra a számítógép mellett hagyjuk, akkor veszélyben vannak a hosszan tartó, káros hatás miatt, mert ki tudja, mire „kattintanak”.

A nevelés nagyszabású feladat, és az élet kemény harc. Amikor a családunkban igazán kemény helyzetek adódnak, feleségemmel egy-másra nézünk, és azt mondjuk: „Ez is el fog múlni!” És éppen ez a lényeg, mert valóban gyorsan elmúlik. A jövő generációját a hatásunk alatt kell tartanunk egy gyorsan múló időszakra. Kamatoztassuk ezt a lehetőséget! Tartsd te is birtokodban ezeket a napokat!

Van-e másik Susanna Wesley a világon? Te következel! Ki tudja, milyen nagy dolgokat tar-togat Isten gyermekeid vagy a fiatalok számára a te közreműködéseddel!

Gondolkodj el a következőkön! * Észrevetted a Sátán kísérleteit a generációs

hatás kijátszására országodban, szomszédságod-ban és családodban?

* Olvasd el a Példabeszédek 3,1-6 igeszakaszt. E szakasz szerint – akár a gyermeket, akár a szülőket illetően – mit tehetsz, hogy segíts egy istenfélő generációt felnevelni?

* Milyen fontos igazságokat tanulhatnak a gyermekek abból, amit az életedben látnak?

* Mikor ismerted el utoljára, hogy amit gyer-mekeid láttak, azt helytelenül tetted, és hogy szeretnél az Úr Jézusnak jobb követője és jobb szülő lenni?

* Csak jól érezni akarod-e magad gyermekeid körében, vagy tiszteletet kívánsz tőlük? Jusson eszedbe, hogy a szülői nevelés nem népszerűségi verseny. A valódi szeretet néha nemet mond. Légy határozott!

* Vannak-e a környezetedben, akik segítenek a kritikus pillanatokban? Kérd Istent, hogy jó tanácsokat fogadj el!

Joe Stowell

Generációs

hatás

Vetés és Aratás30

Az indiánok pszichológiája

Egy utazó beszámolójában olvastam a következőket.

Több napos megerőltető gyaloglás után indiánjaim, akik a málhát cipelték, leültek az őserdő szélén, és semmi pénzért nem voltak hajlandók tovább menni. Béremelés, húskonzervek, kö-nyörgés és szemrehányás mindhiába volt. Végül közölték velem különös magaviseletük okát.

Azt állították, hogy a lelkük a nagy iramban lemaradt, nem tudta a gyaloglás tempóját követni. Ezért ők most csendesen leülnek, és megvárják, amíg lemaradt lelkük utoléri őket.

Ezek az indiánok jobban értettek lelkük gondos ápolásához, mint mi. Pedig nem volt alkalmuk mélyenszántó előadásokat hallgatni, vagy lélektani tanulmányokat folytatni. Nem abból fakad-e a mi nyomorúságunk, hogy lelkünk a hétköznapok tülekedésében és rohanásában

messze lemaradt mögöttünk? Nem kellene-e nekünk is alkalmat adni a lelkünknek, hogy „utolérjen” bennünket?

Az esti órákban, amikor naponként megállunk Isten előtt, vasárnap vagy szabadság idején várjunk elcsendesedve, amíg lemaradt lelkünk újra „utolér”.

(Vetés és Aratás 1968)

„Az egészséges élet tudatos élet, és örül, hogy létezik, működik és növekedik. Ebben az életben az ember egyetlen maradandó kincse a halhatatlan lelke, amelyet ha elveszít, mindent elveszít.”

C. H. Spurgeon

Bezörget mindenütt!

Most készítsd, Isten népe,a szívedet elő!A bűnösöknek üdve,az Isten hőse jő,Kit irgalomból küld,mint rég ígérte néked,mert Ő a fény, az élet!Bezörget mindenütt!

Hogy elkészüljön útja,jöjj, építsd örömest!Ha vársz az égi Úrra,mit gyűlöl, messze vesd!Mi egyenetlen itt,hegy és halom ledőljön!A völgy, amerre Ő jön,felemelkedjék mind!

Ó, engem szegényt, Jézus,Te nagy kegyelmeddel,e szent napokban, kérlek,jöjj, magad készíts el!Végy szállást énbennem!A szívem legyen jászlad!És mindörökké áldlakvíg hálaénekben.

V. Thilo (Ford.: Túrmezei Erzsébet)

Jézus mondja:„Íme, az ajtó előtt ál-lok, és zörgetek...”(Jelenések 3,20)

31

Kérésre teljes könyvárjegyzéket küldünk.

Ez a könyvecske – a „Vigasztaló szavak” és a „Valódi arany” kiadványhoz hasonlóan – igeversek gyűjteménye 31 napra. Zsebmérete miatt könnyen magunknál tarthat-juk, és szép kivitele miatt jó ajándékozási lehetőség is.

Bettina KettschauAz amerikai

katona kincse 70 oldal

(Méret A5)

Az inuit település, Coral Harbour peremén egy elhagyott katonai támaszpont található, ahonnan amerikai repülőgépeket indítottak Európába a második vi-lágháború idején. Egy napon megszökött a támaszpontról egy fiatal katona, akit utólag még lopással is megvádoltak. Mi történt a lopott holmival? Hol lehet a katona kincse? Izgalmas evangéliumi történet, tíz éves kortól ajánlható.

Arend RemmersAz Ószövetség áttekintése168 oldal

(Méret: A5)

Maga az Úr Jézus mondta, hogy az ószövetségi Írások Őróla tesznek bizonyságot. Ezért fontos minden keresztyén em-ber számára, hogy Isten Igéjének ezt a részét is ismerje. Az Ószövetséget sokan nem értik. Ebben nyújt segítséget ez a a könyv, amely tartalmazza a szerzővel, a keletkezés idejével és a könyv céljával kapcsolatos legfontosabb információkat.

Hit, remény, szeretet FALINAPTÁR – 2013

A hit, a remény és a szeretet szavai a hónap minden napjára

40 oldal(Méret A6)

Emmausi BiBliaiskola

Az Emmausi Levelező Bibliaiskola újra felajánlja az érdeklődőknek az alábbi régebbi és új tanfolyamokat: 1. Amit a Biblia tanít; 2. Élők között a legnagyob; 3. Találkozás a Mesterrel; 4. Útmutató a keresztyén növekedéshez; 5. A keresztyén élet gyakorlata; 6. A mennybe vezető ú; 7. Lukács evangéliuma; 8. Jakab levele; 9. Péter első levele; 10.Péter második levele és Júdás levele; 11. Messiási zsoltárok Előkészületben: Győztesnek születtél; Könyv az imádkozásról. A tanfolyamok ingyenesek. Bélyeget, borítékot szívesen elfogadunk Címünk: Emmausi Bibliaiskola Alapítvány 9013 Győr Pf. 826 Romániában az alábbi címről lehet könyveket igényelni: Babos Márton Str. Corneliu Coposu nr. 6. 400235 Cluj-Napoca

ˆ

Ezt a folyóiratot, Isten kegyelméből évente háromszor adjuk

ki, és kb. 40 országba juttatjuk el. Ha szeretné, hogy a Vetés

és Aratás továbbra is megjelenjék, kérjük, lehetőségei szerint

adományaival járuljon hozzá annak kiadásához és a

postázás költségeihez! Köszönjük az eddigi támogatásokat,

a szolgálatunkért és a munkatársainkért elmondott

imádságokat is! Támogatását a megadott

bankszámlaszámokra, vagy akár csekkben is elküldheti.

Nyugati olvasóink folyóiratunkat és könyveinket missziónk képviseletének németországi címéről rendelhetik meg:

Mission für Süd-Ost-EuropaAlexander Seidel, Augustenstr. 2. D-70794 FilderstadtE-mail: asandor@gmx.de Tel.: 0049-7158-98 28 24

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a címre küldik el:Mission für Süd-Ost-Europa, Ungarische Arbeit;Konto-Nr. 41 57 58, BLZ 520 604 00, Bank: EKK Stuttgart

USÁ-ban és Kanadában élő kedves olvasóinknak felhívjuk figyelmét képviseletünk új címére. Adományaikat az adóból levonhatják (income tax deductible) ha azt a következő címre – akár csekkben is – elküldik: Hungarian Christian Literature Worldwide Inc. 7760 Fleger Drive, Parma OH 44134 – 6457

Romániában élő olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át (cod fiscal 7133217):Banc Post, Cluj-Napoca, Nr. RO 21 BPOS 13003086829 ROL 01

Szlovákiai olvasóink adományukat a Misijná spolocnost’ evanjelia Ježiša Krista részére a következő számlára küldhetik: Bratislava VÚB 29830-112/0200

Mr. Alexander Veres7760 Fleger Dr.Parma, OH 44134-6457E-mail: salem960@aol.com

Sas IstvánSevcsenkó út 2/6UA-90212 (Bátyú)

Beregszászi járásTel.: 00-380-3141-49168E-mail: saspiroska53@gmail.com

Батьово

Tel.: 00-385-31-733-814

Szerkesztõség, Egerv3218@t-online.huwww.vetesesaratas.hu

e

tibor.ngy@gmail.com

spolocnost’