SZÉNÁSI MIKLÓS

FAUSTUS TANÁRSEGÉD ÚR

Megjelent 1995-ben a Széphalom Könyvműhely gondozásában.

TARTALOM

SZEÁNSZ A MÚZEUMBAN

Birodalmi alkonySzeánsz a múzeumban

Egy kézirat hőseTeréziárólVáltozások

Festett városHoldas perspektíva

ROVARDIVAT

Ajánlólevél török időkbőlÚj középkor

Hajnali oroszlánArnold

(most ehhez van...)IntermezzoVarázsének

Egy motívum szépségeFogannak a szentekValentin Myra festő

Élmény

FAUSTUS TANÁRSEGÉD ÚR

NyitányŐszi babona

Merlin visszatérMacskaének

Faustus tanársegéd úrKiből lehet baseball-sztár?

MetszetNászút

Christo-genezisGauguin nyomábanDobozcivilizáció

LázárIfjúkori képmásKét költemény

Analitikus, hideg és mechanikusM. úr szombat éjjel mulat

TVAlexandriaBúcsúlevél

ZÓNAKÖZ

(Figyelő játékot játszik...)(Alakváltozásai következtében...)

(az állatkert szomorú lakói...)

LÁTHATATLAN CSIGA

A galamb örököseiRagyog, ragyogLáthatatlan csiga

Az utolsó római császár

2

SZEÁNSZ A MÚZEUMBAN

Birodalmi alkony

Ápolt sírok ezek, száraz emlékművek.Római számok vezetneka cél felé,ahol mindenről más jut eszembe.

Geometriába hajlik a fény,introvertált lapályon döbbenet:a szépségakár bizalmasan vonzó is lehetanélkül, hogy tolakodónmagához szorítana.

Szeánsz a múzeumban

törött asztaloknál temetjük magunkat Sir Arthur Sir Gawain Sir Lancelot halottakde ujjaikkal mégisaz asztal peremébe kapaszkodnakmíg ránk zuhan étel és italés törött lesz testünk is talánezen a képtelen utolsó vacsorán

Egy kézirat hőse

expedíció egy füzet felszínére bizonytalan füst keleten a vonat is papírból készült sápadt nap cellulóz egeken

üdítőt kívánok (még hosszú az út Timaráig ahol a folyók kanyart írnak le és át- hullámzanak a negyedik földre mint tükör falán a lámpafény)

szerecsen kalauz kopogtatjegyet kezel és marad a reményhogy előbb érek hazapostabélyeg nélkül ismint a történet tetőfokára ér

3

Teréziáról

Minden minden apróelem romlandó voltTeréziában

Hajnalban ébredt hacsörgött az óralámpát gyújtotta konyhábankavart még cukrot a kakaóba

Aztán az első buszonásított hármat-négyetKorán járt dolgoznimint a pékek - - - - - -

egészen addig a napig

mikor talált a földönegy alig használt nevets lett így Márias maradt Terézia

s boldog volt márhisz királynők kezébenakad előbb-utóbbmás is túl reményen

Változások

A szentpétervári szajha a gyárból újra utcára kerülSós hártyán keresztül nézi a napotKisétál a mólókhoz ám a tenger kiszolgáltatott már másokat isTatjana Ivanonva most a kórházak felé veszi az irányt gombolgatja blúzát hogy hatna vonzóbbnak a külföldiek előttde Szentpétervárott nincsenek túristákKijev is elnéptelenedett és az utolsó Lenin-szobrocskát egy költő asztaláról kobozták el aki hiába bizonygatta:csak papírnehezék volt az öreg

Festett város

mintha estefelé járnamár hajnalbanacélos az égesett! képtelen vagy

4

irányítani lépteidetmintha valaki várnaúgy sietszaz örökké zárvatartóüzletek utcájábaés csalódottan fordulszhátramikor kilencet ütegy közeli tornyonaz óravilágos vanés a lehúzott redőnyökegyikén sincskukucskálóhogy valaki nézneés elmondhatnádhogy kalandos út voltmegérte...

Holdas perspektíva

Íme a város! végig-kalauzollak az éjszakánés bátor ismeretlenekrőlmesélek, akik közel férkőztekhozzám, mert mosolyuk volt,arcuknak körvonala aházak kiugró sarkainál,hajuk volt és kezüklobogott talán, nem szóltak,amikor szerettem volnahangjukba temetkezni ésmáskor léhán mulattak, ittáka bort és rúgták,görgették a nyarat...

íme a város! van még esély,hogy elhordd magad!

5

ROVARDIVAT

Ajánlólevél török időkből

egy XX. századi ifjú lehetne bég ha korábbantöröknek születik s netán tiszt leszapjáról mondta volt egy történelemtanár: fiammaga épp olyan mint ők csak turbán és kecske-szakáll hiányzik így nézett ki éppen így nézett kihősünk is azaz énmikor törekvései kedvét nem szegterút kultúr-erőszak s tépett verseitjónak vélte bent a lelkiismeret s a váteszi paránysegítségért a közhöz ekképp fohászkodott: ha engedik e költő óriás lehet taláncsakadjanak némi juttatást s a verseit tekintve ziláltlélekállapotát fogadják sokkal nagyobb szeretettelmint ő nyújtja át

Új középkor

Látlak deformált őszi tájbanmacska-ösvényen suhanni,erőművek árnyékára vetítettfilmekben látlakasszonyod hajáról zuhannia hajlatokba gyűlttavak vizébe... A gépek titkoskamráiból köd sziszeg.Kegyetlen évszak tárnáiba hullaz utolsó félsziget.

Hajnali oroszlán

- kísértés -

lázálomra ébredsz Hajnal előtt oroszlán jönérted a szeretkezés piramisai térdreomlanak Titkos zenéje sötétengyűrődik párnád alatt az időbelekékül a kegyetlen izgalomba Az

6

oroszlán lakkozott körmökkel véredveszi Megszereted a várost - a lombikotfény felé tartja - megszeretedmielőtt arany szigonyok és harsonákés tükrök érkeznek hozzád ajándékbaMegérted az oázisok porlepte burnuszaiés a tengeren csattogó vitorlák honnanés hová Megérted a vörösre rúzsozott ajkakfintorát mielőtt a kertben felejtettpoharak szélén lecsapódik a harmat éskedvesed testéből elszáll az éjjelMozdulatainak karjának lüktető ölelésévelnem vetekedhet sem tenger sem várossem mágikus állat Csak az ismeretlen

- sötét hullám -

már elcsitul pedig órákig ázotta tükör vizébenmíg érte jönnek kötélen szárad

Arnold

vérzik Arnold keze Fűrészpor szálla szőnyegrőla sarokban sápadt Jézuskafénylik Engedjétek hozzámne engedjétek hozzámArnold keze vérzik Jeges ujjaia karácsonyi plüssmackót„itt és most” kivégzik

Megjegyzés: „...az írás minőségét mégegyszer lelkiismeretesen megvizsgáltuk...” Minőségi igazolás egy írógép dobozából

most ehhez van kedvemhárom ujjal fogom az ollóthárommal ennyi maradhatés gyengéden darabolni kezdemaz órás kezemről ujjaimegy újságpapírral béleltszemetesbe nagy műgonddaltermészetesen mert a közelbenmacskám ólálkodik és igazánnem szeretném ha alattomos pofávalnyalná a vért a padlórólezenkívül a csontok aggasztanak

7

mert az olló nem svédacélés garanciát a minőségrehogy vágja a csontot másaligha adhat ezért igyekszemhalkan csinálni csukott ajakkalfeleségem alszik elég ha tompahangot adnak a papírraltalálkozó ujjdarabok minek iskölteném fel csak zajolna itt nekemés próbálná megakadályoznihogy egyszer én tegyek valamicsudadolgot ahogy egy görögtemplomot gyújtott az emlékezetnekegy csehszlovák pedig önmagát

Intermezzo

Monsieur Zola - lehetett más is csak egy a lényeg neve másképpen csengjen mint a nyelv amit beszélek -kávéházban ült és pörölt a sorssal - a művészek! mind ilyenek -nem rendelt újabb kávétcsak bámult az utcára és kenyeréheztitokban fokhagymát evett

Varázsének

Stella Braun nyomán

„Új hold, új királySybilla udvarába vára csonka tornyokmocsarába táncoltatsz pohár

vert réz, ó-aranyátsejlik rajtam az átokhegedűm hangjáthallgatják tépett hajú lányok

és részegen és boldoganiromba lelkű dalnokbotorkál és énekelés várja őt a csarnok

8

Egy motívum szépsége

Stella Braun nyomán

Kedvesem, Pszyché, Önszégyelli magát, mert ember!a törött kancsókatszégyelli a tenger fenekén:

Werthert szégyelli, s a tisztabeszédet, ahogy apja szólt,ha emlékszik méga korra, midőn a szépség

több volt - s most remeg:szentimentális leány, s ha szólna:

épp dadogna néhány zavart mondatot,franciás ízzel ---s talán haldokolna...

Fogannak a szentek

- vendégjáték -

Tolmács nélkül is félreértettél.Kihasználtad a nyelvet?Vagy szerzetesnek állottál?Bomlásod páholya árnyékba vár.Ha felemeled a kezed, találsz egy gombot.Fordíts gyengéden balra.A készülék hangosabb.Most ellenőrizd a különbségeket.Amennyire eleven, annyira halott.Amennyire halott, annyira él.Nyelv és téboly.Téboly és tettek.Látod, így.Tőled távol.

Valentin Myra festő

Valentin Myra festő szódáspoharak tartalmát örökítette meg, azátlátszó alig-valamiben úszó buborékokat s a falon túl iszonyúgörbületben a szobát -

Valentin Myra évek óta nem hordott szakállt, de úgy sétált a főutcán,mintha Szentpétervárott bolyongana, ahol salétrom-ízű árnyék csorogaz épületek homlokzatáról és boldogok a nem-boldogtalanok -

9

Valentin Myra csapdát állított a csendből magának, s hogy túlélje,megmérgezte a vasárnap délelőtti készülődést - Óraütéskor úgy szaladtel, mintha lenne egy hely, ahol a szökevény és őrült festők menedékettalálnak.

Élmény

Ikonosztázián túl a pikniklegendás partjátvidámparkok és vesztőhelyekövezik teraszos kávézókkal

tegnapi víz a sátrak tetején:a kereszténység bűvöletétőltávol egy fegyenc-arcúköltő verseket lapátol

10

FAUSTUS TANÁRSEGÉD ÚR

Nyitány

nem a kövér énekesnő remegő tokávalnem a templom az otromba öntött harangokkalnem tehenek tiporta csapás a földekennem az átok sújtotta lidérc a földekennem a püspök, nem viaszos prédikációjanem a színház-csarnok szétdobált jegyekkelnem görnyedő tébolyát kapkodó görcs mesternem vibráló kocsma lassan mért szeszekkelnem a föld nem a szénbányáknem a jég nem a jég hátán

egy dallam vonul elő a múltbóleleinte réveteg titokbanaztán zörögve mint az orkáns végül mikor a kést az övrőlszelíden lecsatolják

Őszi babona

„Póklábakkal teli a városA pupilláján repedésmintha kővel hajították volnavérben forog az egész

Rossz nedvek hajszolják előreNapok óta nem látni holdatA kuruzslók szerint három fejvöröshagymától megtisztulhat

11

Merlin visszatér

Fehér árnyak a fák közt,s az ablak szabálytalanrepedésein áthalottnak látszik a föld.Október vége van,jegyezzék falra sérelmeiket.Holnapra ígérték érkezését,

nyelvek és terek nélkülzuhan alá az égbőlés borsónyi arcán a derűtisztán veri vissza a záport,ami az Önök szeméből pereg.

Október vége van most,előre kérem: integessenek.

Macsakaének

Őrzöm az ösvényt. Autók gázolnakhalálra, de felszálló füstjükön túllerázom sebeimet és újra állok.

Alkonyatkor árnyam körbefut: lámpa-gyújtás botos emberek nélkül.Őrzöm hideglős múltját annak,ami a horizonton készül.

Faustus tanársegéd úr

„kezdettől a kísérletezők kíméletlen törekvésea szánalmas akarat-küzdelem a törekvésszabadossága erkölcstelenül és gyatrán olykoráldozatul dobva szeretett lényeket szeretetlenségértcserébe hogy a holdfény a bogarak páncéljánakszabad szemmel láthatatlan titkai őrizzenekvalamit a kísérletről a szenvedélyek szokássáválásáról -”

Az angyal a lépcsőházban felbuktatottszeretett volna legalább egyszer vétkezniLehetnék most én is angyalde hány és hány szerencsétlen bukna felízléstelen vágyaim miatt?Az angyal a lépcsőházban tette a dolgátAligha véletlen ha engem választott

12

Kiből lehet baseball-sztár?

„megvalósítom magát uram csak néhányapróság a szervezetéből szívmáj vese homloka felett halovány fejbőre uram

megvalósítom álmait uramahogy Holywood megvalósított márnéhány aberrált csodát ahogy ön képzelicsak öleljen át mintha lélekkel bírnékmagam is és taszítson könnyű táncbamint éretlen de léha nőcskétközeli halálba rút szerelema panzió s az inasok s a könyvtárs a garden party természetesencsupa kézzel mintázott poháruram csak öleljen át bátranszeretne kínai cirkuszt és rugalmaskínai táncosnőt az ágybanés vad csodát vadászatotkandalló fűtötte tágas szobában?uram csak öleljen bátrans higgye önért dobog mindenolajos munkásszív a gyárbanmely fölött öles betűkkel büszke tábla hirdetitulajdonosi jussát higgye csakés öleljen öleljen bátranmert festéken fut már a hír és holnapországnyi tömeg ujjong és epede roppant szerencsénés tartsa meg nyugodtan máját és szívétés maradjon helyén a két vese a hajamit kérhetnék önként adja majd”

metszet

lelkem térképénpontatlan és kusza vonalakfeszített csendés metszett pohár

vetett ágy a zörgő éjszakábanbársony nélkülés hideg pohárhideg pucérságegy holdas, szeles éjszakán

13

otthonra vágyommásnak a kezéreahogyan birtokba veszi életem

Nászút

most imbolyognak a tükörvilágbanhajukon ragadós permet

Ajándékba ígérték nekik a pókhálóstermet s a mozaikrólaz évszázados port felsöpörték

„Érezzétek meg a túlsó világmúlhatatlan illatát”és utánuk dobtak egy csokorpréselt orchideát

Christo-genezis

ez a sugárzás talánfelvilágosít a dolgok állásárólszínképelemzésnekvetem alá az erdőtahol bármikorutat véthet a vándor

követem a szivárvány vonalátpróbálok tanulságot találni az ívbende lemondok a fizika törvényeirőlönként amikor a szóegyenértékű lesz a tettel

Gauguin nyomában

A szüzesség nemtelen állapotaazonos a korai föld máraérthetetlen éghajlatával:

viharos erdők és éhes hasadékokfényben, fény alatt.

***

A fáknak egyszerű életük van:könnyedén a sivatag felé nőnekvagy idejében homokba fulladnak.

***

14

Nem seperhetem le a homokota betemetett makettek városáról,a vetemedett székről,ahol az első világ embere üldögélttenyerébe támasztva állát. ***A labirintus őrzője voltdokumentumaimnak: nem vezetett sehovaés nem is vezethetett volna. ***A gyümölcsöt tartó nőalakjelentése módosult:nem bűnt hordoza levelekkel bélelt tálcán,hanem szeretetet melle idomában. ***Amit szeretettel adtak, aztmi is szeretettel adjukvissza a földnek, a földtetején hunyászkodó élősdi,népes seregnek. ***ahogy elhagyjuk tahitittávolodunka vizek közelségétőla tengerenaz ég uralkodikmelyik szektorban nincsenek angyalokahol szabadonkáromolható a szellem ***Egyes síkságokon méglátható a szeretetaz egyenlítőszenvedélyes rohanása iránt,a földkerekség azonbankezdettől szükségtelenés játékainkcsupán az idő gyorsítására szolgálnak -mondjuk ki a diktátorok merészségével,hogy az őrület fontos homokviharés minden égető homokszem,amely látásunk központi szervét veszélyeztetiélvezetet okoz.

15

Dobozcivilizáció

Tárgyak szolgálnak ki,de horpadások sejtetik:más vagy. Holnap talána bolygókra evakuálnak.

Lázár

Részvényeket vásárolt a családnak.Hétfőn fordulat a tőzsdén.Kedden gazdag vagy halott.Szerdán koldusoknak járó temetés.

Osztatlan elismerést arat,mikor este mégis jelen lesza koktélpartin és keresetlenszavakkal közli: feltámadott.

Ifjúkori képmás

„borult időben készültmégis hunyorogtálkerestél valamitegy arcon, egy illaton

most mozdulatlanés töredezett a tájrendet teremtenélde alig emlékszel már”

Két költemény

de én a Poklokat keringemkönnyű motorral, zajtalancsendesen futó golyóstollalírom a beszámolókat

és kérem, küldjönkávét, bármit, amiemlékeztet és amit felejtek

***

16

az utolsó évtizedetcsak felmázoltákpróbálja kivennia tömegben kedvese arcát

oly foltos! oly ragyás!e századBosch képein nyertméltó ábrázolást

Analitikus, hideg és mechanikus

sorvadásaink történetét írjákaz öntudatlan tettekminden esemény érintifigyelmünk tengelyétamit hasznosíthat az énkellően fokozott állapotban

hogyan is múlhatnánk? hogyan?részben mások, részben önnönvágyaink miatt hogyan?

az idő mérésére tettkísérletek hiábavalóságajel csupán a térképenjelentés nélkül

ébredhet-e vonzalom koordináta-rendszerobjektivitása iránt?beszélhetünk-e szerelemrőlponthalmazok relációi esetén?

s meghatározható centrumahonnan formális bizonyossággalérzékelhető hogy sorvadunklétezik?

M. úr szombat éjjel mulat

egy színházat merítek az éjszakábaegy színháznyi holtat merítek az éjszaka leplezetlen vizeibe s szólítom a parton őrködőket távozásraa halál siralmas és szégyenteli ceremóniaa színház halála kongó taps és fáradt széksorok és a szereplők halála a színház halála

17

hogy ég a függöny és a színpad és a széksorokki otthon álmatlan forog váratlan lángra lobban: karjában két konok kapaszkodás az ágybaszínház! színház! színház! az éjszakába -

nincs tűznincs égő frakk se égő primadonnákszínház sincsse díszlet se függöny se pezsgőspohár

parasztok vagytokezt mondom a pincéreknek és a táblát hívom tanúbizonyságul a táblát mely fennen hirdeti a szerkesztő úr a néhai néhanap így a szöveg itt fogyasztotta első sajtóját s persze kávéthát hagyjatok vagy a várost reátok borítom szánalmas parasztokígy ordibálok s fizetek végül de utcára löknek és vérzek a veréstől

A részeg telefonhoz támolyog. Kotorászik zsebében, fény felé tartja apapírt. Torz napocska igyekszik keleten, néhány órányira innen. Nincsaprópénze. Akit hívna, az sincs. Harangoznak, dadogja, harangoznak azajos folyón, istenem, a Styxen.

TV

A halogatás szünetjelei,a gerincről képernyőrevándorolt hangyák - - -Hogy meddig bírode gigantikus süppedést,mert holnap van, nézed az órát,hogy meddig bírod?

/alexandria/

egy kávéház teraszánszobrok, torz bábuk messzirőlidőtlen asztalok elfojtott vágyérezd meg bőrödön lélegzetüket férfiak lakkozott körömmel

18

az erekbenképzelt halotti maszkokolvadt viasza keringkráter a szemek üregébenszerelemundorés megsemmisüléshajnalban lilára színeződikarcukegy kávéház teraszán

Búcsúlevél

Nem írt meg többet,mint amit lehetett.Az órák sürgettékvagy az időnek semmiköze nem volt az írásrondaságához: mársenki sem tudja meg.

19

ZÓNAKÖZ

Figyelő játékot játszik, ahogy nem tanulta ugyan,de képességei szerint erre alkalmas,ahogy más munkákra nem. Hajszálnyittéved néha, mert képtelen összpontosítaniés száguldása végénaz erdők helyét öröklik a büdös, ázott ember-telepek. Ne tévesszük istennel össze,aki felülről néz a dolgokra, minthahegyről nézne ösvények labirintusábanbolyongó vándorokra, kik csak közvetlenútkeresztekre emlékeznekés iszonyodva próbálnak igazodni a hegyhez,mely roppant méreteinél fogva beleolvada világ elmosódott akvarelljébe. A játékönmagáért való. Ha őszintén beszél,hinni kell őszinteségének anélkül, hogyeszünkbe jutna, mennyire sebezhető.

***

Alakváltozásai következtében áttetsző lett, mintszakadék örvénylő levegője, könnyűés mélyen sebezhető. Az albumában sorakozófotografiák segítenek felismerni,de bármelyik elvonása a halmazbólidegent mutat. Köszöntsük szíves szóval,kalauzoljuk a szellőzetlen, zárt szobák felé.Ez a szék, melyről igazgatható a világ,az ágy, mely értelmet ad. Forr márteavíz is, sűrűsödik az alkonyat.Zavartan nézi óráját, alig látszik a mutatókderengő sietségében, hogy távozik.Hiába szórtuk fel homokkala padlót, gondosan, lábának nyomátnem találjuk másnap.

***

az állatkert szomorú lakóivagyunk. tisztességtelenvolna búcsút venni egyföldtörténeti korszaktólmielőtt leáldozna utolsónapja is. az állatkertőre látni próbál ezértfolyton emlékezik. alagutakatfúr ujjával a levegőbeés ezzel rácsozza körbe

20

a napokat ahogy képzeleteszerint az emberek szokták.olyan régen él velünkhogy közénk tartozik.fogalma sincs arról hogyvalaha istennek hittemagát de nyitott szívénát foltos nagy ködökbenelhagyta minden amiaddig számított. nélkülünkmost gyámoltalan lenneés éhes. néha éji vackunkelé áll és sóhajtozik.ilyenkor nincs szél a közelierdőben de az állatkertszomorú őre időjárásifrontot emleget.

21

LÁTHATATLAN CSIGA

A galamb örökösei

Az ereszre emlékszem. Csöpögötta víz. Mindig, ha esett.Az utcán alvó árkok vizénmásnap papírhajót úsztattam,letépett lábú szöcskével fedélzetén.

Ragyog, ragyog

Megjegyzés: „... a lepketábor.”

Szombat ragyog. Lekéste a 8.20-korinduló vonatot, de ne tulajdonítsátoka véletlenek laza rendszerének,hogy végleg a városban maradt,mert nem lesz mindig így.

Illik hozzá nyugalma, akár színeshal bordáiba a kés.A centrum felé mélyút nyílik,de onnan csak sodródni lehet:használt rágógumiba ishiába lép, pozíciója tarthatatlan.

Jól látja szublimáló arcotok,barátaim, ahogy haladtok,pillanattól pillanatig. Mert szombatvan. És még nem egészen diszkó -de ragyog. Ragyogtok mind.

Láthatatlan csiga

a kezdet istenei ragyognakvégtelen vonaladonó horizontó tágasság jelentősége

ismerem uralkodói hajlamodhisz nagyúr vagy(a koldusokbólpapagájokat formált az idő)

22

bizonytalan parkok ösvényeireteríti hajátnapok óta fűcsomókon élszerelmes asszonyom

szokás ezszombatok és szombatok jönnek

a végzet láthatatlan csigaés szöget zár sejtelmeimmel

ezek a madarak megérettek már az emberröppenő nyilairaéhes uram asztalánálhanyagul formázott pohárban tengervíz

egyre vadabbul szorongatjanéhány boldogtalana napot tartó kötélmásik végét

szolgálataimért cserébeszolgálok tovább

Az utolsó római császár

Uralkodom a tárgyakon. Darabokrauralkodom a tárgyakat, hakedvem tartja. Péntek következikszombatra és a telefonbólvíz csöpög (mert kádbamártottam, mert így tartottauralkodói kedvem.) És a levél!El ne feledjem, ott lebega szomszéd utca egén.Minden megírtam, amit lehetett.

Egyedül vagyok a városban,amióta felütötte fejét a törvény,ellenetek. Magamon uralkodomtehát, magamon sem, úgyuralkodom. Akár ékezetegy alárendelt szótagon, úgyuralkodom. (Gépi szedetben.)

Számítok rá, hogy hatalmameldől, akár egy kézilabda-meccs és lelátónyi üresszívembe gyökeret verlázadásotok figyelő célkeresztje.

-&-