Idoszaki kiadvány ∑ Kiadja a Lativ Alapítvány ∑ למען תחייה יהודית בהונגריה ˝

רבס"ד ו ק מ ן ∑ י י ע מ

2012. februárIII. évfolyam 5. számתשע"ב שבט

A fák tanítása(3. oldal)

Beleugrani a tengerbe(4. oldal)

Mit esznek az angyalok?(7 oldal)

Lativ.hu – Zsidóság az interneteninterjú Németh Zoltánnal

(10. oldal)

Fotó: Megörökítés? Leképezés? Művészet.(12 oldal)

Tu bisváti csodasüti: Rugelach receptek (13 oldal)

∑

∑

∑

∑

∑

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványaתשע"ב שבט 2

Jelentkezés:Davidovics László (Joszi)Tel.: +36 70 320-4290 • Email: info@lativ.huIsmerkedj meg velünk!

Látogass el oldalunkra:www.lativ.hu

A Lativ Kolel szeretettel vár minden zsidó fi atalt, akit érdekel ősei hagyománya, és aki szeretne kellemes hangulatban, zsidó fi atalok között tanulni és az ünnepeket velük együtt tölteni.

DIÁK TAGJAINK SZÁMÁRA ÖSZTÖNDÍJAT BIZTOSÍTUNK!

Lativ Alapítvány: zsidó bölcsesség, hagyomány, életélmény

hétfő–szerda 17.30–20.00, Visegrádi u. 3.

2012. február 3Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

S vát hónap tizenötödike, Tubi­Svát, a fák újéve. Szi go rúan

véve ez a cím az Izrael földjén érvényes tizedadás törvényeiről szól. Tizedet kell adni minden Izraelben termett gyümölcsből, mielőtt ennénk belőle. Egy adott évben az egy fáról leszedett gyü­mölcs beszámíthat a tulajdonos összes ilyen fajú fájáról szedett gyümölcs tizedének, de az egy adott évben szüretelt gyümölcs nem számíthat be egy másik év termésének a tizedébe.

A hagyomány szerint a gyü­mölcsök újéve Svát hónap tizen­ötödikén kezdődik, mert a téli esők nagyobb része addigra már leesett, és az új növekményben már megkezdődött az életned­vek áramlása: az alvó fa ébrede­zik téli álmából. Annak a fának a gyümölcse, amely még TubiSvát előtt virágzott, a tavalyi év ter­mésének számít, a TubiSvát utá­ni pedig már az ideiének.

A tizedadáshoz való kapcso­latán kívül a Talmudban vagy a Midrásban nincs más forrás a Tubi Svát megünneplésére. Ké­sőbbi művekben viszont bőven

ta lálunk szokásokat erre a nap­ra: különböző gyümölcsök evé­se, sábeszi ruhába öltözés, mert a Tóra az embert a fához hason­lítja (5Mózes 21:19).

Most akkor nézzük meg rész­letesebben ezt az összehason­lítást az ember és a fa között, hogy megértsük a TubiSvát ne­künk szóló üzenetét!

A fának különböző életciklu­sai vannak. A jól megrakott nyá­ri fa ledobja gyümölcseit, majd ősszel elkezdi egyenként elhul­lajtani a leveleit. Télre a fa telje­sen elveszíti korábbi pompáját. Minden szempontból halottnak tűnik.

És akkor eljön TubiSvát! A hi­deg téli napok vége felé, ami­kor minden növény fagyottnak és halottnak tűnik, a kéreg alatt elkezdenek csordogálni az élet­nedvek. Lassan emelkedve a megkeményedett földbe temet­kezett gyökerekből felfelé tör a nedvesség új életet pumpálva a szétterebélyesedett ágakba, amelyek az egekbe nyúlnak.

Az életben mi is gyakran me­gyünk keresztül a növekedés

ciklusain. Megújulás és növe­kedés időszakait gyakran váltja fel a stagnálás, alvás periódusa. Rabbi Slomo Wolbe úgy tanítja, hogy ez a ciklikusság az embe­ri természet része. Hozzáteszi, hogy az ember ne legyen kiáb­rándult, amikor a spirituális nö­vekedés úgy tűnik, hogy meg­állt, a hullámvölgyet gyakran hullámhegy követi, amely újabb növekedés lehetőségét hordozza magában.

Ez a TubiSvát üzenete: Ami­kor letargikusabbnak érezzük hely zetünket, és úgy tűnik, el­veszítettük a növekedésre va­ló vágyunkat, akkor sem sza­bad lemondani. Ahogyan a tél évenkénti kihagyás a fák életé­nek körforgásában, úgy a letar­gia, az unproduktivitás az em­beri élet szükséges időszakai. És éppúgy, ahogy a fák esetében tavasszal beindul az életnedvek áramlása a gyökerekből az egek­be törő ágak irányába, éppúgy mi is új energiákat merítünk a spirituális tartalékaink mélyé­ről, ahogyan a céljaink nekünk is az égre irányulnak.

De van egy másik üzenete is a fák újévének. Rabbi Gedaliah Schorr rámutat egy fontos kü­lönbségre a fák és az évenként újranövő zöldségek között. Bár a fáknak szükségük van némi rendszeres gondozásra, minden évben új gyümölcsöt hoznak anélkül, hogy újra kéne ültetni őket. A zöldségeket ezzel szem­ben muszáj minden évben újból elültetni ahhoz, hogy éljenek és teremjenek.

Ha egy fa nem kap megfele­lő gondozást, meghal. Rabbi Schorr mondja, hogy az em­ber is olyan, mint a fa. Gondos ápo lás mellett nem szükséges újra mindent előről kezdeni. Tudunk a régebbi eredménye­inkre építeni, hogy még előrébb jussunk. De ahogy a fának, ne­künk is szükségünk van a meg­felelő gondozásra ahhoz, hogy elkerüljük a spirituális károkat, és fejlődjünk.

TubiSvát arra inspirál minket, hogy a fához való hasonlósá­gunkra emlékezzünk. Oda kell figyelnünk, hogy vigyázzunk ma gunkra ahhoz, hogy tovább küzdjünk nagyobb eredmények felé anélkül, hogy folyton újra kelljen kezdeni a legelejétől!

Fordítás: Sárosi Gábor Forrás: innernet.org.il

Ephraim NisenbaumA fák tanítása

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványaתשע"ב שבט 4

Besálách ∑

Rabbi Shraga Simmons

Beleugrani a tengerbebben a hetiszakaszban talál­juk az Egyiptomból való

szabadulás történetét. Az utol­só éjszakán történik, hogy az Örökkévaló úgy rendeli, hogy a zsidók kérjenek egyiptomi szom szédaiktól értékes edénye­ket. A Tórából megtudjuk, hogy ez sikerrel jár, mert a történtek hatására az egyiptomiak felnéz­nek a zsidókra.

„És Mózes, a férfiú is igen nagy volt Egyiptom földjén, Fáraó szolgáinak szemeiben és a nép szemeiben.” (2Mózes 11,3)

A Mesech Chochmá nevű kom mentátornak feltűnik, hogy Mózes „csodálói” kétféle cso­portra oszthatók: „fáraó szol­gái” és „a nép”. Miért a két emlí­tés, mi a különbség a két csoport között? A válasz az, hogy kez­detben, amíg Mózes különleges csodáiról volt ismert, az egysze­rű emberek körében tett szert a népszerűségre. A fáraó szolgái, a tudósok azonban (akik mai kö­rülményekre lefordítva a helyi elitnek felelnek meg) azt gon­dolták: még egy bűvész, ugyan­olyan, mint mi, csak ügyesebb, jobbak a trükkjei. Ők csak attól kezdve tartották nagy ember­nek, hogy látták közelről a vi­selkedését, szerénységét, pozitív emberi tulajdonságait.

Ezt támasztja alá a tórai szö­veg megfogalmazása is. Az itt használt héber kifejezés „háis Mose”, azaz „Mózes, a férfiú” ezen a helyen kívül a Tórában csak a következő mondatban szerepel: „És Mózes, a férfiú igen szerény, szerényebb min­den embernél, aki a föld színén van.” (4Mózes 12,3)

Így a héber „is” szó nemcsak férfit, embert jelent, hanem a szerénységet is kifejezi. Ebből láthatjuk, hogy a fáraó szolgái, az egyiptomi elit Mózesben nem a nagy csodatevőt, hanem az em­berségét, szerénységét tisztelték. A hagyomány alapján arra is kö­vetkeztethetünk, hogy viselke­désével kiemelkedett környe­zetéből, azaz ezek az egyszerű emberi tulajdonságok nem vol­tak jellemzők a fáraó udvarában:

„Olyan helyen, ahol nincs fér­fi, igyekezz te férfi lenni.” (Ávot 2,5)

Hasonló gondolatot láthat­tunk a Minden6ó (Bruce Al­mighty, 2003) című filmben. A főszereplő Bruce nem érti, hogy Isten miért nem tesz csodákat, amivel jót okozhatna sok ember­nek. Ezért Isten minden képes­ségét ráruházza, hogy meglássa, mire jut vele. Első próbálkozá­sában szétválasztja a tányérjá­ban található paradicsomlevest két részre, hogy kipróbálja a Nádas tenger szétválasztását. A film végére azonban rájön arra, hogy a csoda nem a látványos és hihetetlen történésekben van. „Egy egyedül élő édesanya, aki két műszakban dolgozik, és van ideje, hogy a gyermekeit foci­edzésre vigye. A tizenéves, aki nemet mond a drogokra, igent a tanulásra. Ők a csodák.”

Ha jobban meggondoljuk, a józan logika is így diktálja. Ha én lennék Isten, és én teremtet­tem volna a világot, egy látvá­nyos varázslat produkálása nem állna számomra semmiből. Nem lenne nagyobb mutatvány, mint egy embernek a saját számító­gépén elindítania egy progra­mot. Az viszont, hogy a teremt­ményeim a szabad választásuk alapján a jó irányba mozdulnak, igazi csoda lenne, még számom­ra is. Ebből látszik, hogy meny­nyire téves az az értékrendünk, amely egy egyszerű, hétközna­pi jó cselekedetet képtelen olyan nagyra értékelni, mint például egy meghallgattatott imát vagy egy régi vágy beteljesülését. A vágy beteljesülése nem rajtunk múlt, a jó cselekedetünkkel azon ban igazi csodát tettünk. Olyat, amelyik még Istennek is csodának számít.

Ennek tudatában el tudjuk dönteni, melyik csoporthoz tar­tozunk: az „elithez”, aki számára a nagyság az embert, az ember­séget jelenti, vagy a tömegekhez, aki a csodákban hisz és a cso­dákra vár.

ózes vezényletével egy tel­jes évi veszedelem rázta

meg az egyiptomi társadalmat. A tizedik, végső és legsúlyosabb csapás után, az elsőszülöttek halálát követően a fáraó végül elengedte a zsidókat.

Viszont mint minden iga­zi megalomániás alkat, a fáraó meggondolta magát, és üldöző­be vette őket. Amikor a zsidók visszanéztek, és meglátták az egyiptomi lovas szekerek ádáz rohamát, pánikhangulat lett úrrá rajtuk. Úgy érezték, mint­hogyha csapdába estek volna. Nincs más kiút, csak a tenger, a Vörös­tenger.

A zsidók korholni kezdték Mózest:

„Vajon mivel nincsenek sí­rok Egyiptomban, hoztál el ben nünket, hogy meghaljunk a pusztában? Mit is tettél ve­lünk, hogy kivezettél bennünket Egyiptomból?” (Exodus 14:11­12)

Nevetséges! Hogy képesek a zsidók 210 év elviselhetetlen egyiptomi szenvedés után arra, hogy panaszkodjanak Mózesnek azért, mert kiszabadította őket?

Kb. 20 évvel ezelőtt Stock­holm ban történt, hogy terro­risták túszokat ejtettek, akiket testileg és érzelmileg is meg­kínoztak. A kiengedésüket kö­vetően egy sajtókonferencián a túszok mind hízelgő, felhevült hangulatban beszéltek a fog­va tartóikról! A pszichológusok „Stokholm szindórámának” ne­vezték el azt a jelenséget, ami­kor a foglyok a fogságuk idején megelégedettséget és kényelmet kezdenek el érezni.

A zsidók számára Egyiptom­ban kényelmes volt az élet. A rabszolgaságban az élelmiszer­ fejadag lehet, hogy kevés volt, az ágy lehet, hogy szalmá ból volt, de volt jó is ebben: min den szükség­letük igazából biztosítva volt, és nem kellett kihívást jelentő dön­téseket meghozniuk. Nem volt mosás, sem vásárlás, sem keres­kedés, sem határidők. Egyiptom héber meg felelője, „Mic rájim” szó szerint azt jelenti, hogy a „fog ság háza”. Időnként a legki­

sebb doboz az, ahol a legnagyobb biztonságban érezzük magukat.

Egy óriási akadályHárommillió zsidó állt a Vörös­tenger partjainál. Választhattak: vagy belemennek a még ket­té nem vált tengerbe, vagy pe­dig visszamennek Egyiptomba. A tenger hideg volt, különös és vészjósló. Egyiptom ellenben meleg, ismerős és kényelmes.

Az egyiptomiak eközben egy­re közelebb nyomultak. A zsidók pánikba estek. Végül a Jehuda törzsbeli Nachson lépett be elő­ször a tengerbe, („kis lépés az embernek, nagy lépés az em­beriségnek”). De a tenger csak nem akart kettéválni. Nachson továbbment, addig, amíg a víz végül elérte a bokáját, majd pe­dig a térdét. Még mindig nem vált ketté. Nachson még mé­lyebbre merült, a víz már a de­rekát, már a mellkasát érintette, de még mindig nem akart ket­téválni.

Nachsonban cikáztak a gon­dolatok: talán mégis vissza kéne térni Egyiptomba. Aztán emlé­keztette magát: az élet a fejlő­désről szól... otthagyni a fogság házát... belemerülni az ismeret­lenbe... ennek az alternatívája az, hogy megmaradjunk a me­leg és a kényelem kicsiny bör­tönében, a stagnálást választ­juk, végezetül pedig a halált? Egyiptomot – nem, Nachson tudta, hogy számukra Egyiptom nem merülhetett fel, mint vá­lasztási lehetőség.

De a víz már elérte a nyakát. Nachson a saját határait fesze­gette. És mégis folytatta, még­is továbbment a tengerbe. A víz már elérte az orrcimpáit, és vé­gül az utolsó pillanatban... a Vörös­tenger kettévált. A zsidó emberek pedig mind utánasza­ladtak. Végre, szabadságba.

ÖnbEcsülésHabár minden zsidó száraz föl­dön kelt át, Nachson élménye minőségileg más volt. Amikor elő ször átsétált a tengeren, meg­erősödött, és úgy érezte: él. A

Bo ∑ Szántó-

Várnagy Ádám

Az igazi csoda

E M

Het

isza

kasz

2012. február 5Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

könyvekben arról olvasha­tunk, hogy két egymástól

független ciklus működik a zsi­dó életben. Mindannyiunk szá­mára ismerős az idő, az évsza­kok ciklusa, melyen keresztül átélhetjük a zsidó év örömeit, gyászát, félelmeit. A másik cik­lus a heti tóraszakaszokon ke­resztül érvényesül. Mikor a rab­szolgaságról szóló szakaszokat olvassuk, ezt összekapcsoljuk a saját életünkben meglévő szol­gasággal: az érzelmeink, han­gulatunk, hóbortjaink vágya­ink stb. rabjai lehetünk. Mikor a kiszabadulás szakaszait olvas­suk, ez lehetőség a számunkra, hogy a személyes megszabadu­lásunkat is megtapasztaljuk. Ezen a héten (és bizonyos érte­lemben a következőn is) lehető­ségünk van a tóraadás megta­pasztalására, mely 3000 évvel ezelőtt remegés és félelem kö­zött történt meg. Adjon nekünk az Örökkévaló bölcsességet és éleslátást, hogy hasznosíthas­suk eze ket a hatékony erőfor­rásokat, és ne fecséreljük, ne pazaroljuk el az értékes hete­ket, mikor újra megkaphatjuk a Tórát!

A Tóra a tóraadással kapcso­latban ezt írja (5Mózes 5:19): „Ezeket a szavakat mondta az Örökkévaló egész gyülekezete­teknek a hegyen, a tűz, a felhő és a sűrű homály közül, nagy han­gon, ami nem szűnt meg...”

A Torasz Chaim (Bava Mecia 85) teszi fel azt a kérdést, hogy vajon mit jelenthet az, hogy a tóraadás hangja sosem szűnt meg? És ha így van, mi a haszna, ha nem halljuk?

A tízparancsolatot a követ­kező szavak vezetik be (2Mózes 20:1): „És Isten elmondta mind­ezeket az szavakat, mondván [...]”. A Midrás így kommentálja:

Rabbi Jichák azt mondta: mindent, amit később a prófé­ták előre láttak, az Örökkévaló elmondta Mózesnek a Szináj­hegyen. Ezen a helyen nemcsak a próféták, hanem minden gene­ráció Tóratudósa megkapta a sa­ját részét a Tórából.

hogy feltesszük az alábbi kérdé­seket saját magunknak:

Milyen negatív helyzeteket élek meg, csakis azért mert nem akarok áldozatot hozni és változ­tatni?

Félek a változtatástól?Mi a legrosszabb dolog, ami

megtörténhet?Mi tart vissza attól, hogy elér­

jem képességeim teljességét?Tíz év múlva milyen olyan

döntéseket fogok megbánni, me­lyeket ma nem hoztam meg?

néha a válasz csak annyi, hogy hajrá, ugorjunk a tEngErbEEgyszer feltették a breslovi Nach man rebbének, a híres XVIII. századi chászid vezetőnek az alábbi kérdést: „Mi van akkor, amikor valaki távol érzi magát az Örökkévalótól és a Tórától? Hogy tudja egy ilyen ember átérezni a spiritualitást, amely egyrészt kí­vánatos, tetszetős, másrészről pedig félelmet keltő?” Nachman rebbe ekként válaszolt: „Menjen el egy sábeszi vacsorára, és éne­keljen egy niggunt (melódiát)! Énekeljen lelkesen és örömmel, olyan érzéssel, amely mélyen a lelkéből jön. Ez a módja annak, hogy ebbe beleugorjon.”

élEtünk fokozatos meg­­erősödéseSajnos nem szereltek fel szá­munkra egy olyan háttérzenét, amely akkor erősödik meg, ami­kor hirtelen azok a bizonyos „fontos pillanatok” elérkeznek. Az egyetlen reményünk, hogy megmeneküljünk Egyiptom bör­tönéből, az, hogy őszintén szem­beszállunk a saját félelmeinkkel, és megragadjuk azokat a lehető­ségeket, melyeket az Örökkévaló adott számunkra azért, hogy nö­vekedjünk általuk.

Természetesen azt nem min­dig tudhatjuk, hogy mi vár ben­nünket a tenger túlsó oldalán. De ez is az élet szépségének a ré­sze. Ez a mi lehetőségünk, hogy megerősödjünk annak teljessé­ge által.

A Tóra azt mondja: Nachson az életet választotta. Nekünk is ugyanezt kell tennünk. Az ér­zés felemelő. Az önbecsülésünk múlhat mindezen. És igazából ez az egyetlen igazi választási le­hetőségünk.

Fordítás: Sasvári IldikóForrás: aish.com

jövő meghozta a maga kihívá­sát, és Nachson emelt fővel né­zett ennek elébe. A rabszolgaság olyan csomag volt, amelyet maga mögött hagyott. Felszabadult test ben és lélekben.

Hasonlítsuk össze ezt a többi zsidó élményével! Mások miu­tán beléptek a kettévált tenger­be, egy kicsit csalódtak maguk­ban azért, mert nem érezték Nachson bátorságát. Nachson először lépett a vízbe (2Mózes 14:22), a többiek viszont első íz­ben a szárazföldre. (14:29)

A Vilnai Gáon (XVIII. század) gyönyörű magyarázatot kínál: Nachson élményeinek ecsetelé­se közben a Tóra azt mondja, „a víz pedig volt nekik fal gya­nánt jobbjukról és baljukról.” (2Mózes 14:22) A többi ember számára viszont a héber szó, a fal „choma”, másképp van írva, a „váv” betű nélkül. Ezt úgy is olvashatjuk, mint „chémá”, ami

ha ragot jelent. A Tóra visszatük­rözi az egyes zsidók csalódottsá­gát (és az Örökkévaló haragját) azért, mert nem volt elég bátor­ságuk saját potenciáljuk kitelje­sítésére. A növekedés lehetősége örökre elveszett.

kitÖrésA Vörös­tenger a mi saját éle­tünkben is feltűnik. Végtére is a saját életünk is múlhat azon, hogy döntéseinket miképp hoz­zuk meg akár néhány kulcsfon­tosságú pillanat alatt. Ez dön­ti el a különbséget, hogy valóra váltjuk­e álmainkat, vagy pedig megbánással teli az életünk.

Gyakran addig késlekedünk, amíg a legjobb lehetőség végül el­múlik. Az ajtó becsapódik az or­runk előtt, majd végül azzal nyug­tatjuk meg magunkat, hogy „óh igen, mit is tehettem volna, a dol­gok egyszerűen nem jöttek össze”.

A mostani Sábeszkor, amikor a Besálách hetiszakaszt olvas­suk, szánjunk pár percet arra,

Jelenti­e ez azt, hogy Mózes a Szináj­hegyen megkapott, meg­tanított és elmagyarázott min­den tórai gondolatot, amit vala­ha is értelmezni kellett? Talán. A Torasz Chaim azonban ezt másképp érti. Úgy magyaráz­za, hogy amikor az Örökkévaló a Tórát adta – mind a szóbeli, mind az írott Tant – óriási böl­csesség és megértés lehetőségét is kaptuk vele együtt. Mivel a Tóra mélysége végtelen, az em­beri felfogóképesség felett áll, és át van itatva az Örökkévaló böl­csességének a kisugárzásával, ez megadta már akkor annak a lehetőségét, hogy a tóratanulók be tudjanak hatolni a Tóra tit­kos rejtelmeibe, és felfedhessék az értékeit.

Ez a lehetőség nem csak egy egyszeri alkalom volt. At tól a perc től kezdve, hogy az Örök­kévaló nekünk adta a Tórát, ez a bölcsesség megvan és hasz­nára válik mindazoknak, akik a Tóráért fáradoznak, akik éjje­lüket és nappalukat az elmélyült tóratanulással töltik. Ez az a ki­tartó hang, amelyre a szakasz utal. Ez nem olyan hang, me­lyet gyakorlatlan fül meghall. Még a legkorszerűbb készülék­kel sem érzékelhető, csak az iga­zán elkötelezettek és odaadók remélhetik, hogy meghallják. Ez a hang hordozza a lehetősé­get a Tóra forrásainak feltárásá­hoz, amire a Midrás utal, mikor azt mondja, hogy minden új tó­ramagyarázat már a Szinájnál át lett adva.

A Gemara (Bava Basra 12a) azt mondja: a Szentély lerombo­lásakor a prófécia elvétetett a prófétáktól, és átadatott a Tóra­tudósoknak. Ez nem azokra vo­natkozik, akik a tanulást köny­nyen veszik, hanem azokra, akik elmélyülnek benne. Ők tud nak elérni egy olyan szintet, amely hasonló a prófétasághoz. Ha va­lakinek van „dáát Toraja” (tóra­tudása), nem azt jelenti, hogy ő nagyon okos, és azt sem, hogy „nagy” tóratudással rendelke­

Jitro ∑

Rabbi Eliyahu Hoffman

A Szináj visszhangja

folytatás a 6. oldalon

A

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványaתשע"ב שבט 6

ási a Tórához írt híres kom­mentárjának az elején utal

rá, hogy Mózes öt könyvének a legfontosabb részei a parancso­latok. A kabbalisták úgy tartják, hogy a parancsolatok a Tóra tes­te, a Kabbala pedig a lelke.

Gyakorlatban azonban nem hagy hatjuk figyelmen kívül a testet, és végső soron ez a legalap vetőbb szint. Hozzá va­gyunk kötve a parancsolatok­hoz.

A mostani hetiszakasz neve: Mispá tim, amely „törvényeket” jelent. Rengeteg parancsolatot találunk benne, ami elmélyült tanulmányozást tesz szükséges­sé. Ezen keresztül megismer­hetjük a törvények belső dimen­zióját, amely által a bölcsesség tárházába nyerhetünk bepillan­tást.

Mi a parancsolat?Az egyszerű definíciót köny­

nyen megfogalmazhatjuk. Egy kérés nem parancs, és általá­ban nem hordoz magában kö­vetkezményeket. Nem szüksé­ges a kérelmezőnek erővel vagy hatalommal rendelkeznie. Ez a különbség a kérés és a parancs között: hatalom és a következ­mények.

A hadseregben, a parancs ve­szélyt vagy büntetést foglal ma­gába. A Tórában azonban a kö vetkezmények inkább termé­szetes velejárói a parancsolatok­nak. Mikor azt mondjuk a gyer­mekünknek, hogy ne nyúljon az égő gyertyához, különben meg­ég a keze, az égés természetes következmény, nem büntetés.

Hasonlóképpen Isten paran­csolatai, sokkal inkább instruk­ciók természetes következmé­nyekkel, ezért szokták a Tórát az „Élet Útmutatójának” is ne­vezni.

MélyEbb pErspEktívaRabbi Moshe Chaim Luzzatto (XVIII. század, Olaszország) spirituális szemszögből tár­ja elénk a parancsolatokat, me­lyeket a mennybe vezető csa­tornáknak nevez. Ezek azok az utak, amelyeken a Végtelen felé

fordulhatunk, és közelséget ke­reshetünk vele. Isten azért al­kotta meg a parancsolatokat, hogy segítségükkel „kapcsolód­hassunk” Őhoz zá.

Mások a parancsolatokat lel­künk anatómiájaként írják le. Mindenkiben van 613 lelki rész, amely 613 fizikai résszel áll kap­csolatban. Ezekre gyakorol ha­tást az, hogy milyen jól teljesít­jük a 613 parancsolatot.

Ebből láthatjuk, hogy a Tó­rában a parancsolatokat nem csak azokban a formájukban kell tanulmányoznunk, ahogy ott szerepelnek, ugyanis sok pa­rancsolat nem mindenki számá­ra lett előírva. Vannak, amelyek csak a kohanitáknak, vannak, amelyek csak az Izrael földjén élőknek stb.

Kell, hogy legyen egy alap­elv minden parancsolat mélyén, amelyhez mindenki hozzáfér­het, és így mindenki magáévá teheti azt.

Etikus MonotEizMusNéhány tudós úgy véli, hogy a

judaizmus egy olyan viselkedé­si rendszer, amely lehetővé teszi egy társadalom zökkenőmentes

és morális működését. Ők a ju­daizmust etikus monoteizmus­nak hívják.

Természetesen sok parancso­lat valóban úgy tűnik, mintha ezt a célt szolgálná, és ez a meg­közelítés nem feltétlenül rossz. Ez az elnevezés azonban nagyon korlátozó. Mi történik, hogyha olyan törvénnyel találkozunk a Tórában, amely kevéssé illesz­kedik ehhez a címkéhez?

A kabbalistaszemlélet a pa­rancsolatokra vonatkozó sa­ját elgondolásainkat a hát­térbe száműzi. A spirituális világban Isten az egyedüli hata­lom, nem mi. Minden parancso­lat része a Végtelennek, és örök. Semmilyen filozófiai címke nem tud teljes mértékben illeszkedni a kinyilatkoztatáshoz. A kinyi­latkoztatás egyszerűen olyan, amilyennek lennie kell.

a bÖlcsEsség forrásaMinden parancsolat számta­lan tanulságot hordoz magá­ban. Mindegyik olyan, mint egy gyémánt, amelyet 70 különbö­ző szögből vizsgálhatunk meg. Nem lehet betenni őket egy szép dobozba és egy tökéletes cím­kével ellátni. Képességeinkhez mérten megpróbáljuk a legjob­ban megvilágítani őket (ahogy az a zsidó vallás gyakorlati tör­vényeiben megvalósul), de még sok mindent tanulhatunk belő­lük.

Ezek a csatornák köztünk és a Végtelen között. Ezek a lelki böl­csesség kiapadhatatlan forrásai.

lElki gyakorlatVálassz egyet a Tórában talál­ható 613 parancsolat közül, és próbáld valóban megérteni azt a mélyebb üzenetet, amelyeket a Mindenható rajta keresztül ta­nít a számodra! Ezután találj öt különböző módot, amelyek ré­vén beültetheted ezt az elvet az életedbe! Végül valósítsd meg közülük legalább az egyiket!

Fordítás: Németh ZoltánForrás: aish.com

zik. Az igazi „dáát Tora” azt je­lenti, hogy eljut hozzá a Tóra hangja, melyen keresztül az Örökkévaló folyamatosan kom­munikál azzal a néhány elköte­lezett emberrel, akik igazán ér­tékelni tudják ezt.

A Chászám Szajfer írja, hogy mindannyian kaptunk egy bi­zonyos mértékű bölcsessé­get, amely által képesek va­gyunk megtalálni a helyünket a Tórában. Erről szól az ima: „És add meg részünket a Tórában!” Vannak ajándékok, amelyekhez nem mellékelnek pántlikát. De a Tórából kapott részünket csak azzal a feltétellel kapjuk meg, hogy a Tóratanulásnak szentel­jük magunkat, mindenki a sa­ját szintjének és képességeinek megfelelően („A munkát nem neked kell bevégezned, de nem vonhatod ki magad alóla!” Pirké Ávot 2:16). Azonban ha azt vá­lasztjuk, hogy értelmetlen dol­gokkal és üres világi tudással töltjük meg a fejünket, akkor eltékozoljuk ezt az ajándékot, és I­ten ments, elveszíthetjük a részünket a Tórából. Vannak olyan bűnök, amelyeket, ahogy a Gemara mondja, nem lehet jó­vátenni.

Mikor reggel felkelünk, el­mondjuk a Birkát háTorát (a tó­ratanulásra mondott áldásokat), mely így végződik: „Boruch áto Hásem, najszén háTora” (Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki a Tórát adja!) Miért használunk je­len időt? Nem inkább úgy kéne mondani: aki a Tórát adta? A tóraadás egy folyamatban lévő dolog. Az írott Tóra egyszer lett adva, az a képességünk, hogy megismerjük a Tóra mélysége­it, táplálkozzunk a forrásából, igyunk a vizéből, a mai napig lé­tezik.

„Tudtul adja igéit Jákobnak, törvényeit és rendeleteit Izráel­nek.” (Zsoltárok 147:19) Ismét jelen időben áll. Az Örökkévaló folyamatosan kommunikál ve­lünk a Tóraadás visszhangján keresztül. Csak késznek kell len­nünk meghallani „a hangot”.

Fordítás: G. Sz.Forrás: torah.org

Mispátim ∑ Rabbi Max Weiman

A mennybe vezető csatornák

az 5. oldal folytatása

R

2012. február 7Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

Rabbis Nosson Scherman – Meir Zlotowitz

Mit esznek az angyalok?

„Amikor Mózes felment a menny be, hogy megkapja a Tó rát, az angyalok meg akar­ták támadni. Az Örökkévaló, áldassék a neve, Mózes vonása­it Ábraháméhoz tette hasonla­tossá, majd azt mondta nekik: nem szégyellitek magatokat? Nem ez az ember az, akihez le­mentetek és akinek a házá­ban ettetek?” (1Mózes 18:1­8) /Shemot Rabba 28:1)

Milyen furcsa Midrás! Mi le­hetett annak a célja, hogy Mózes úgy nézett ki, mint Ábrahám? Nem tudták az angyalok, hogy valójában ki ő? Miért nem akar­ták az angyalok odaadni a Tórát Mózesnek, és miért hajtottak fe­jet Ábrahám előtt? Az angya­lok tényleg ettek? És ha valóban ettek, hogy lehet az, hogy a há­rom angyal egyetlen lakomá­ja Ábrahámnál az Örökkévaló szent vendégéről való ítéletüket is befolyásolni tudta?

Ha legalábbis azt gondoljuk, hogy igen, megtörtént ez az epi­zód, de nincs nagy jelentősége, olvassuk el a Midrás befejező szavait:

„Az Örökkévaló, áldassék a neve, azt mondta Mózesnek: A Tórát csakis Ábrahám érdemei­ért adom át Neked…”

Az angyalok esznek... Minden élőlény eszik. Viszont a táplálé­kuk változó. A tehenek füvet esz­nek, az oroszlánok nyers húst, az emberek többnyire készételt. Az angyaloknak, mivel nem fizikai lények, nem szükséges fizikai éle­lem. Az ételük spirituális jellegű. Épp ezért a létezésük is azon mú­lik, hogy rendelkezésre áll­e ele­gendő az Örökkévalótól szárma­zó szellemi táplálékból. Igazából azok a szokásos dalok, melye­ket az angyalok zengnek, in­kább túlélésük forrásai, mintsem az Örökkévaló dicsérete. Nem az Örökkévalónak van szüksé­ge ezekre a dalokra, hiszen álta­luk maguk az angyalok emelked­nek fel olyan magas szintre, ahol képesekké válnak az Örökkévaló nagyságának a befogadására.

Az angyalok tudták, hogy en­nek a szentségnek a tárháza a

Tóra. Az Örökkévaló bölcsessé­ge, az Örökkévaló akaratának a megtestesülése annak minden manifesztációjában.

Az angyalok vajon elpusztul­nának­e, hogyha az ember nö­velné a tudását? Nem. Nem az ember tudásától féltek az angya­lok, hanem az uralmától. Egy másik mondatban ez áll:

„És íme az Örökkévaló an­gyalai mennek fel és jön­nek le rajta.” (1Mózes 28:12) (Jákob álma a létráról, melyet a Beershebából Charanba való útja során látott – a fordító.)

A Midrás azt mondja, hogy a „bo” szó nem csak azt jelenti, hogy rajta, hanem a második ér­telme az, hogy tőle függ. Az an­gyalok nem szabad ügynökök: sorsuk az embereken múlik.

Velük együtt felemelkedhetnek, de le is süllyedhetnek.

Az egész univerzum a Tóra szerint lett megteremtve, és az ember feladata az, hogy a terem­tést beteljesítse azáltal, hogy a Tóra parancsolatait véghezviszi. Az ember lépései a tökéletesedés felé a világmindenséget felemel­hetik, és célt adhatnak a létezé­sének. Amikor az ember meg­botlik, az univerzum vele együtt esik. Az volt az Örökkévaló szán déka, amikor teremtette a vi lágot, hogy az emberi faj ér­demes legyen arra, hogy meg­

kapja a Tórát, és általa a létezés kulcsait. Az emberi faj nem érte el ezt a szintet, kivéve egy csalá­dot, Ábrahám családját, amely­ből később Izrael népe szárma­zott.

Az ősapák – Mózes és Dávid – korában még az angyalok is magasabb szintre emelked­tek; amikor Izrael vétkezett. Ez a Szentély pusztulását okoz­ta, illetve az angyalok vesztét. Nemcsak az isteni jelenlét eltá­vozása miatt, hanem azért is, mert az a szellemi, spirituális kiterjedés, amelytől a létezésük függött, szintén lecsökkent.

Amikor Mózes felment a Tó­ráért, a világmindenség sorsát irányító hatalom volt a tét, me­lyet a Teremtő végül Izrael né­pé nek adott át. Attól az időtől

kezdve a létezés célja többé már nem a mennyben volt, illetve nem korlátozódott egyes embe­reknek az Örökkévaló túláradó nagyságával való alkalmi talál­kozásaira. Ez a hatalom volt az, amit az angyalok nem kívántak feladni.

„Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? És ki az embernek fia, hogy gondod van reá?” (Zsoltár 8:5)

Viszont az angyalok alábe­csülték az embert. Az ember va lóban képes volt arra, hogy fenn tartsa a Tórát, a világmin­

denséget, az angyalok számára is biztosítsa a táplálékot, amely belép a spirituális létezésükbe, és felemeli azt, pontosan annyi­ra, mint a Tóra tette, ameddig az az angyali magasságokban nyugodott. Az angyalok eljöt­tek Ábrahámhoz, és ő megetet­te őket! Ne csapjuk be magun­kat azzal, hogy azt képzeljük, az angyalok csupán ültek és tetet­ték magukat! A Tóra nem kita­lálósdiról szól. Az angyalok et­tek, és a saját maguk számára szükséges táplálékot lelték meg Ábrahám vajában, tejében, ma­ceszében és marhanyelvében.

Ha az ember, aki ki van téve az élet csapdáinak és útvesztői­nek egy olyan világban, ahol az Örökkévaló csak rejtve van je­len, de mégis felemelkedik olyan magasságokba, ahol „megetet­het”, táplálhat angyalokat, ak­kor Izrael valóban megérdemli a Tórát, mivel az angyalok szá­mára is jobb lesz, hogyha az em­berek megkapják azt útmuta­tóként és akaratként, hogy azt kövessék.

Ha ezt teszik, akkor ezzel az angyalok is jól járnak, mivel csak ezután tud a világminden­ség – az angyali kompo nenst is magába foglalva – ráébredni az Örökkévaló, a Teremtő akara­tára. Épp ezért az Örökkévaló Ábrahám vonásait adta Mózes­nek, hogy emlékeztesse az an­gyalokat, hogy ő azonos azzal az Ábrahámmal, aki megven­dégelte őket azzal a táplálék­kal, amelyet a mennyben is kap­nak. Ez nem álarcosbál volt, és az angyalok sem felejtették el, hogy ki áll épp őelőttük. Az an­gyalok tudták, hogy ez ugyanaz a Mózes. Azt is tudták, hogy ő Ábrahám leszármazottja, aki vi­szont a magot hordozza magá­ban, mint minden egyes zsidó. A potenciált, hogy elég nagyságra tegyenek szert a teremtés meg­védéséhez, és ahhoz, hogy az an­gyalokat fenntartsák.

Fordítás: Sasvári IldikóForrás: Bircas hamazon

ArtScroll Mesorah Series

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványaתשע"ב שבט 8

címben szereplő zsidó úr neve valószínűleg ismeret­

lenül cseng a fülünkben, azon­ban abban az országban, mely­nek ne ve Irán, a legismertebb és legelismertebb személyisé­gek közé tartozik. A közel­kele­ti országról a médiában ma csak negatív híreket lehet olvasni, az ország közelmúltbeli kulturális eredményeit többnyire homály fedi. Az iráni zsidóságról pedig oly kevés ismerettel rendelke­zünk, hogy még a számarányuk­ról sem ismerünk pontos adato­kat, egyesek 25 000­re, mások 40 000­re teszik a számukat.

A történelem során a perzsák és zsidók viszonya hagyományo­san jónak volt mondható. Külö­nösen áll ez az iszlám térhódí­tása (i. sz. VI. század) előtti idők re, azonban napjainkban – egy népszerű hírportál szavai val élve – csendes ellenszenv mér­gezi a zsidó – perzsa kapcsola­tokat. Az iráni zsidók egy része körülbelül 2700 éve él a térség­ben, számtalan szent hely és tör­ténelmi esemény köthető az or­szághoz, többek között Dániel próféta, Habakkuk próféta, il­letve Eszter és Mordecháj sírja, azonban vannak az időben hoz­zánk sokkal közelebb élt szemé­lyiségek is, akik a közös kultúra részét képezik.

Hayim Solaymān (perzsául, ) a huszadik század ki­emelkedő szótárkészítője, fordí­tója, dráma­ és esszéírója 1887­ben született Teheránban. Apja, Haim Eshaq paplankészítő volt; a szülei mind kalimik voltak – azaz perzsa zsidók – akik Sirázból ván­doroltak Te he ránba. Solaymān egy olyan hagyományos perzsa alapisko lában, maktabkhāneh­ban kez d te tanulmányait, melyet (valószínűleg kényszerből) ki­keresztelkedett zsidók tartottak fenn, ahol tradicionális zsidó ne­velést biztosítottak a diákok szá­mára. Héberül tanult, valamint Hacham Hayim Moreh keze alatt tanult a zsidóságról, majd mi­kor az elvesztette szeme világát, a Moreh segédjévé vált.

A Moreh egy teheráni szü­letésű kiváló tanár volt, akiről

az 1935­ben Teheránba látoga­tó híres földrajztudós Abraham Jacob Brawer így írt: „A héber­ és a vallásoktatást a legkimagas­lóbb szinten űzik Teheránban, köszönhetően Hayim Moreh­nak. Hiába vakult meg fiatalko­rában, az iráni zsidók 60 ezres lélekszámú közösségének legki­válóbb tóratudósa, akinek ima­ és versfordításait előszeretettel használták szerte az országban. Tökéletesen beszélt héberül, ki­zárólag olyan helyzetek okoztak neki nehézséget, mikor elkövet­tem azt a hibát, hogy újhéber szavakat alkalmaztam, mint pl. irgun ארגון (szervezet), melye­ket nyílvánvalóan nem ismerhe­tett.”

Solaymān azután az Ettehad középiskolában héberül és fran ciául tanult, 19 évesen az­tán felvételt nyert az Ame­ri kai Főiskolára (későbbi dabirestān-e ālborz ),ahonnan kikerülve többen igen sokra vitték az országban. A fő­iskolán angol és perzsa nyel­vet, valamint zenét tanult, majd 1915­ben ugyanitt már oktató­ként angolt kezdett tanítani.

1923­ban megházasodott, hat gyermeke született. Nem sok­kal később kezdett el dolgoz­ni az első kétnyelvű szótárain, amivel a környezetétől a „szavak mestere” címet nyerte el, majd a fordítástudomány kötötte le a figyelmét. Később Dr. Arthur Millspaugh, az iráni kormány amerikai pénzügyi tanácsadója tolmácsaként dolgozott évekig, majd a Brit­Iráni Olajtársaság (1908­as megalakulásakor még ezen a néven, majd 1954­től British Petroleum Company (BP) néven ismert, mely a ké­sőbbi BP egyik elődje) fordítási osztályvezetője volt egészen az 1950­es évekbeli visszavonulá­sáig, de szótárain ez alatt az idő alatt is folyamatosan dolgozott.

Az első kiadott művének az 1928­ban megjelent Yusof va Zoleikha (József és Zulejka) című színdarabot tekinthetjük, mely a Józsefről és Potifár fele­ségéről, Zulejkáról szól. A da­rabot eredetileg a főiskola di­

ákjai adták elő, de a mű sikere akkora volt, hogy nem marad­hatott az iskola falai között. A színdarabból 1956­ban ugyan­ezzel a címmel film is készült. Második műve az Ardašir o Ester (Ardasír és Eszter), amely Eszter könyvének törté­netét dolgozza fel. A színjáté­kokat mind a teheráni Grand Hotelben mutatták be, 1920 és 1946 között folyamatosan ját­szották őket. További két műve, a Davud o Goliāt (Dávid és Góliát) valamint a Rut o Na’omi (Ruth és Naomi) is bibliai té­mákat dolgoz fel – tegyük hoz­zá, a megjelent kritikák alapján ez utóbbi mű sikere igencsak el­maradt a várttól. Suleyman sok­színűségét tovább fokozza, hogy nemcsak a szöveget írta, hanem zenét is komponált, ő felelt a

rendezésért, sőt saját maga ját­szott is darabjaiban.

Az igazi elismertséget hozó művek az általa létrehozott két­nyelvű szótárak voltak. Ő volt az első komoly szótárkészítő, aki a legátfogóbb kétnyelvű szótá­rakat próbálta megszerkeszte­ni. Még az egynyelvű szótárak­ból is hiányzó kifejezéseknek is utánajárt, gyakran látogatott különböző mesteremberek, ipa­rosok műhelyeibe, beszélgeté­seket lejegyzetelve, szerszámok elnevezéseit kérdezgetve. Gyári munkásoktól gyűjtött szaksza­vakat annak érdekében, hogy a készülő szótár a nyelvhasználat

minél szélesebb spektrumát le­fedhesse.

Az első műve egy két kötetes angol–perzsa szótár volt 1929­31­ben, melyet egy 55 000 szót és 25 000 kifejezést tartalmazó egykötetes angol–perzsa nagy­szótár követett. Ezeket követ­ték a perzsa–francia, majd a francia–perzsa, a perzsa–an­gol szótárak többféle kiadásban is, kisebb­nagyobb méretben, illetve egy perzsa–angol köz­mondásokat tartalmazó szó­tár. Elkészítette a héber­per­zsa szótárat is, mely 1966­ban Jeruzsálemben jelent meg. A Perzsa Enciklopédia számos zsidósággal kapcsolatos vallá­si és történelmi szócikkéért is ő felel, de amatőr költőként szá­mos verse is megjelent a külön­féle teheráni, elsősorban zsidó heti­ és havilapokban. Zenei té­mákkal is foglalkozott, megta­nult játszani a perzsa tār nevű hangszeren. Később úgy vég­rendelkezett, hogy könyvtá­rát az izraeli Iráni Bevándorlók Szövetsége örökölje.

Hayim Solaymān 1970­ben, 82 évesen halt meg Teheránban. Számos műve maradt befejezet­len, ezek közé tartozik a perzsa–héber szótár is. Végrendelete alapján a munka befejezése a Teheráni Zsidók Bizottságára hárult, a (ועד הקהילה ליהודי תהראן)szótár szerkesztésére egy külön munkacsoportot hoztak létre, amelyik tovább szerkeszti a szó­tárat, folyamatosan frissíti és új szavakat ad hozzá. Ismereteim szerint a szótár nemrégiben kiadásközeli állapotba került és már a nyomdai munka előkészí­tése zajlik.

Hayim Solaymān életművé­nek hatása még mindig oly erős, hogy a legfontosabb lexikon, az Encyclopædia Iranica 2002­es, róla szóló szócikke Solaymān szótárait a mai napig a legfon­tosabb és legalapvetőbb, kiváló minőségű műveknek tartja, me­lyek ismerete elengedhetetlen, az oktatás számára pedig nélkü­lözhetetlen.

Arató Mátyás

Hayim Solayman

A

سلی�ن حییم

دبیرستان الربز

2012. február 9Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

Az Arcképcsarnok sorozat je­len részében Mose Álsich rabbi munkásságáról és arról a kor­szakról lesz szó, amelyben élt és alkotott. Álsich rabbi életé­ről viszonylag kevés tényadat maradt fenn, életét a munkás­ságán, szellemi alkotásain ke­resztül ismerhetjük meg. Éppen öt évszázaddal ezelőtt látta meg a napvilágot, egészen ponto­san 1508­ban. Születésének he­lye Törökország. A török biroda­lom ebben az időben a zsidóság egyik központjának számított: nagy, erős, és összetartó volt a törökországi zsidó közösség, en­nek egyik oka az ország kedvező geopolitikai helyzete volt. Ebbe a virágzó, erős és gazdag közös­ségbe született Mose Álsich: a XVI. század első felében nőtt fel, és ez a kor – amint azt jól tudjuk – a zsidó történelemben, illetve a kabbala történetében is új fe­jezetet nyitott. A XV. század leg­végén, Amerika felfedezésének évében (1492) kiűzték hittestvé­reinket a Spanyol Királyságból, mely az akkori világ zsidóságá­nak a szellemi központja volt. Alig telt el öt év, és a portugál közösség is hasonló sorsra ju­tott. Gyakorlatilag megszűnt lé­tezni az Ibériai­félszigeten élő zsidóság, amely addig az első számú szellemi központja volt a judaizmusnak. Ez a trauma olyan hatalmas volt, amilyenre a Második Szentély lerombolá­sa és a diszpóra kialakulása óta nem volt példa a zsidó történe­lemben. Ez az égbekiáltó fájda­lom évszázadokra ható változá­sokat hozott a zsidó vallásban.

Az egyik következmény az ál­messiások megjelenése volt. Amikor a zsidó népet egy trauma rázza meg, egy­két nemzedék­kel később „menetrendszerűen” bukkannak fel az álmessiások. Szokták mondani, hogy a zsi­dó történelem az üldöztetések története. Vannak periódusok, amikor az üldözés háttérbe szo­rul, és a zsidók viszonylag béké­ben élnek, hagyják őket alkotni, prosperálni. Időről­időre jöttek azonban olyan időszakok, ami­kor nőtt a zsidók elleni táma­

dások intenzitása: amikor a zsi­dó vallást üldözték, és fokozott szenvedést tapasztaltak a zsidók, felerősödött a messiás eljövetele iránti vágy. A zsidó vallást töb­ben hasonlították fához: a spa­nyol ajkú zsidóság elpusztítása, a harmincéves háború, a svéd háború (XVII. század közepe) együtt akkora csapás volt, mint­ha a fa törzsét kettétörték volna. Rabbi Álsich életében, egy­két nemzedékkel a spanyol üldözé­sek után megjelentek az álmes­siások: Sábtáj Cvi, Jákov Frank (eredeti nevén Jákov ben Jehuda Leib), Jákov Chájim Falk. Ők

voltak azok az ún. álmessiások, akik mindannyian mást hirdet­tek, mint a mainstream zsidó­ság: végső soron meg akarták változtatni a Tórát: azt hirdették, hogy létezik (de csak a kiváltsá­gosok számára) egy másik Tóra, a „kiáramlás” vagy „kisugárzás” Tórája.

A Spanyolországból való ki­űzetés – melyről egy korábbi cikkben is írtam már – olyan tra­uma volt a zsidóságnak, amely csak a Második Szentély, illet­ve a soá (holokauszt) fájdalmá­hoz hasonlítható. Ennek a sokk­nak az egyik következménye volt végső soron az álmessiások meg­jelenése és működése, a másik következményeként új irányt vett a kabbala művelése is, kiala­kult a zsidó miszticizmus új ága. Addig a kabbala kvázi „múltba tekintő” kabbala volt, innentől

nagyobbrészt „a jövőbe tekintő” elemek domináltak: a merkává (az égi szekér), a messiás eljöve­tele stb. A harmadik következ­mény a szellemi központok áthe­lyeződése a mai Izrael területére, illetve később Kelet­Európába (ekkor alapozták meg az újkori kelet­európai zsidóságot).

Ebben a korban tehát Erec Jiszráél és – azon belül főleg – Cfát több szempontból is a zsidó világ közepének számított. A fi­atal Álsich egy ilyen korszakban vándorolt Erecbe, és nem volt kérdés, hogy ő is a kabbala köz­pontjában, Cfátban telepedett le. Joszef Káró (a Sulchán Áruch szerzője) és Joszef Taitacak, te­hát a kor legnagyobb és leghí­resebb rabbijai tanították. Ráv Álsich annyira tisztelte Kárót, hogy egy alkalommal úgy nevez­te őt: „az apám”. Fennmaradt egy történet ráv Joszef Káró és ráv Álsich között: egy alkalommal ráv Káró megkérte ráv Álsichot, hogy kivételesen, csak azon az egy sábáton mondjon helyette dvár tórát (tóramagyarázatot).

A tanítvány természetesen ele­get tett a rabbija kérésének. A ta­nítvány dvár tórája elvileg nem előzheti meg a rabbi dvár tóráját, mivel nem illik (illetve nem sza­bad) előbb beszélni annál, aki­nek a tudása nagyobb.

Az a helyzet azonban kivé­teles volt, mivel a rabbi kérte meg a tanítványt, hogy beszél­jen helyette. Álsich dvár tóráját olyan elismerés fogadta, hogy attól kezdve minden sábátkor ő mondta a tanításokat Káró he­lyett. Ezekből a tóramagyaráza­tokból épül fel Álsich legjelentő­sebb műve, a Torát Mose, amely Mózes öt könyvének magyaráza­tait tartalmazza.

Álsich rabbit „Álsich Háko­des”, a „Szent Álsich” jelzővel il­lették. Tudjuk jól, hogy a zsidó vallásban – olyan értelemben, mint más vallásokban – nincse­nek szentek. A szentéletű, ki­emelkedő tudással, spirituális képességekkel rendelkező rab­bikat tisztelik meg azzal, hogy a „szentéletű” jelzővel illetik őket. A „kádos”, azaz „szent” szó rit­

ka esetben kötődik emberek­hez: sok rabbiról tanultunk már az Arcképcsarnokban, de Álsich a második, akit ezzel a jelzővel illettek.

Álsich életéről (ideértve a csa­ládját is) kevés adatot tudunk. Azzal kapcsolatban maradtak fenn források (de lehet, hogy csak legenda az egész), hogy a fiát kiskorában elrabolták, és át­térítették az iszlámra, és a Szent Ári, Ári Hákádos egy külön imát szerkesztett azért, hogy a gyer­mek visszatérjen. Főműve, a Torát Mose előszavában ad egy rövid leírást az életéről, amely adatok és száraz tények hiányá­ban is beszédesebb, és minden lexikonnál többet árul el nekünk a szerzőről: „nem vágytam nagy dolgokra soha. Kora ifjúságom­tól kezdve tanulmányoztam a Talmudot, ez volt a fő elfoglalt­ságom. Tántoríthatatlanul láto­gattam a jesivát, így megismer­kedtem a Talmud bölcseinek, különösen Ábájénak és Rávának a vitáival és magyarázataival. Az éjszakát a kutatásnak és a tu­dás elmélyítésének szenteltem, a nappal azért volt, hogy tanuljam a háláchát. Reggel a Talmudot tanultam, délután pedig sort kerítettem a poszkim (rabbini­kus jogi döntvények) tanulmá­nyozására. Pénteken a Tórát és a Midrást tanultam, hogy felké­szüljek az adott hetiszakasz kap­csán a tóramagyarázatokra, me­lyeket nagyszámú hallgatóság előtt adtam elő.”

Így élt a XVI. század egyik leg­jelentősebb rabbija, aki nem vá­gyott nagy dolgokra soha, az élete mégis úgy alakult, hogy a zsidó történelem egyik legjelen­tősebb korszakának volt a tanúja és a legnagyobb rabbik tanítot­ták. Nemcsak tanúja, de alakító­ja is volt a zsidóság egyik legiz­galmasabb századának.

Forrás: kabbalaonline.org

Kurucz Ákos: Álmessiásoktól a kabbaláig

Mose Álsich rabbi élete

Arcképcsarnok

Mose Álsich sírja Cfáton

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványaתשע"ב שבט 10

Az utóbbi hónapokban nagy változásokon ment keresztül a Lativ Kolel honlapja. Ennek kapcsán beszélgettem Németh Zolival, a weboldal jelenlegi fej­lesztőjével.

Hogyan került éppen a te ke­zedbe a Lativ Kolel honlapjának kezelése?

Ráv Keletit, a Lativ Kolel ve­zetőjét régóta ismerem. Mikor öt éve Magyarországra jött, azzal a céllal, hogy egy komoly tanu­lócsoportot hozzon létre, Petri László segített neki az indulás­ban. Ő hívott fel engem is, hogy volna­e kedvem csatlakozni a csoporthoz. Mikor Izraelben jártam, tanultam jesivában és többször voltam Ráv Keletinél is, ezért ismerős volt számom­ra ez a közeg. Tetszett az ötlet, és azóta is kisebb­nagyobb meg­szakításokkal rendszeresen ta­nulok a Kolelben.

2010­ben fogalmazódott meg az igény, hogy legyen egy saját honlapunk, és mivel korábban is csináltam hasonló munkát, rám gondoltak. Örültem, hogy ezál­tal segíthetem a Kolel céljait, így örömmel elvállaltam. Mivel a fi­atalok nagy része sok időt tölt az interneten ezért szerettünk volna mi is jelen lenni egy web­oldalon és a Facebookon, hogy ezeken a fórumokon is kapcso­latot tarthassunk a hozzánk lá­togatókkal, tájékoztassuk őket a programjainkról és közössé­gi fórumot biztosítsunk a szá­mukra. Addigra már elkészült az oldalnak egy kezdeti formája, így nekem a továbbfejlesztésben és a friss anyagok feltöltésében kellett segítenem. Ezzel párhu­zamosan született meg Domán Sijében az ötlet, hogy egy újsá­got is kéne indítanunk, mely­nek célja ugyanaz volt, mint a weboldalnak: autentikus vallá­si információkat nyújtani az ér­deklődők számára és megismer­tetni az olvasokkal a Lativ Kolel életét. A Forrás első pár szá­mának megjelenésében is segí­tettem, ezt követően azonban sajnos nagyon lefoglaltak a ta­nulmányaim, így a honlapot át­adtam Tímár Olivérnek. Mivel

az elmúlt időszakban ismét több szabadidővel rendelkezem, ezért szívesen visszatértem a webol­dal fejlesztéséhez.

Milyen változásokon ment ke­resztül a honlap az évek során?

Kezdetben az volt a cél, hogy minél több információt szolgál­tassunk a Lativról. Kettős funk­ciója volt: egyrészt bemutatni a magyar közösségnek, hogy mik a céljaink, mit tudunk nyújtani a hozzánk látogatóknak, és minél több fiatal érdeklődését felkelte­ni a szervezet iránt. Ugyanakkor az is fontos volt, hogy a külföldi támogatók, akiknek a segítségé­vel a Kolel nem működhetne, fo­lyamatosan lássák, milyen ese­mények zajlanak hétről hétre a Lativban. Ezért minden fontos eseményről igyekszünk a mai napig kép­ és videó anyagot is megjeleníteni, és mióta elindult az újság, minden egyes számát szintén hozzáférhetővé tesszük az oldalon. Eleinte elsősorban a

heti órarend és a különböző ese­ményekre szóló meghívók kerül­tek fel az oldalra, ahogy azonban egyre több anyagunk lett, meg­fogalmazódott az igény, hogy egy kategorizált, informatív, a zsidó vallást és életmódot szám­talan oldalról bemutató és se­gítő oldallá formálódjon. Ezt a munkát Olivér kezdte el, én pe­dig az elmúlt időszakban kiala­kítottam azt a formáját, ahogy most láthatják az olvasók. A leg­nagyobb volumenű fejlesztés az elmúlt évek során az újságban

megjelent cikkek tematikus, ka­tegorizált adatbázissá formálá­sa volt, melynek végeredménye­ként a látogatók számos zsidó témában olvashatnak csokorba gyűjtött cikkeket, valamint az összes hetiszakaszhoz találhat­nak magyar nyelvű tóramagya­rázatot az oldalunkon, melyek kiváló alapot nyújthatnak egy péntek esti szeudán elhangzó dvár torához.

Arra törekedtünk, hogy már a legelső oldalon sok mindent megtudjanak a látogtóink. Ilye­nek például a sábáti informá­ciók, a gyertyagyújtás ideje, a hetiszakasz neve, melyre rákat­tintva rögtön elolvashatják az ahhoz kapcsolódó dvár torát, va­lamint egy link segítségével meg­tudhatják az egyes imaidőponto­kat. A főoldalon olvasható a Lativ Kolel hetente frissülő órarendje, képek és videó a legutóbbi ese­ményeinkről, valamint a soron következő eseményre szóló meg­hívónk. A kezdőoldalon elérhető a Forrás legfrissebb száma, és az

adott hónap kiemelt témája egy cikkajánló keretében. Ezenkívül elkezdtük összegyűjteni külön­böző zsidó oldalak linkjeit, ame­lyek az ajánló menüpont alatt szintén a főoldalon kaptak he­lyett. Ilyen például az „Aish.com”, vagy a „KosherTube”, amely egy igazán egyedülálló videómegosztó oldal, melyre a világ különböző részein élő rab­bik számos témában tartott elő­adásai vannak feltöltve. A koráb­ban említett tematikus könyvtár is a főoldalon található.

Az elmúlt két és fél év alatt, a kezdeti szárnypróbálgatásoktól tehát eljutottunk egy tematizált, nagy adatbázissal rendelkező honlapig. Milyen változásokra számíthatunk még, milyen lesz a honlap végleges formája?

Az átalakítás – báruch Hásem – már nagyon a vége felé jár, ezért is gondoltuk, hogy meg­osztjuk az olvasókkal, és egyút­tal meginvitáljuk őket, hogy lá­togassanak el az oldalra.

Jelenleg a „Kérdezd a rab­bit…” rovaton dolgozunk, amely reményeink szerint már elérhe­tő lesz, amikor ez a cikk meg­jelenik. Ez azt a célt szolgál­ná – ahogy a nevéből sejthető –, hogy a látogatók kötetlenül, bármilyen zsidó témában fel­tehessenek kérdést, amit mi eljuttatunk olyan autentikus sze mélyekhez, akik örömmel meg válaszolják azt. A weboldal és az újságban megjelenő cik­kek tekintetében is elsősorban az autentikus, megbízható val­

lási ismeretterjesztést tűztük ki célul. Ezt segítené ez a rovat is. Az a tapasztalatunk, hogy a tanórákon és a különböző ese­ményeken elhangzott kérdések általában mások számára is in­formatívak. Ezért gondoljuk, hogy hasznos és izgalmas lehet egy ilyen menüpont.

Aki egyébként szeretné fej­leszteni a héber nyelvtudását, az is találhat magának csemegét, ugyanis Ráv Keleti cikkeit ere­deti héber formájukban is elér­hetővé tettük a weboldalon.

Lativ.hu – Zsidóság az interneten

2012. február 11Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

Célunk még, hogy összegyűjt­sük azokat a vallásgyakorlat szem­pontjából fontos, illet ve a zsidó életmódot segítő szol gáltatásokat is, amelyek Magyarországon hoz­záférhetők. Például, hogy hol le­het imádkozni, kóser élelmiszert beszerezni, vagy milyen kóser­sági pecséttel ellátott terméke­ket lehet megvenni a boltokban. Ezeket az információkat is szeret­nénk egy csokorba szedni.

Ehhez az elképzeléshez kap­csolódik a „magyar kóserguide” projekt, amely nemrég Face­book­csoportként is megjelent?

Az külön kezdeményezés, ame lyet Sárosi Gábor és Szántó­Várnagy Ádám vezet. A projekt célja segítséget nyújtani azok­nak, akik kóser életmódot sze­retnének folytatni. A kóserguide hivatott összegyűjteni a jelenleg már ismert kóser termékek lis­táját, illetve a kóserság törvé­nyeit szeretné magyar nyelven, könnyen érthető formában be­

mutatni az érdeklődőknek; pél­dául hogy milyen hús fogyaszt­ható, hogyan kell megtisztítani a különböző zöldségeket stb... A két oldal egymással együttmű­ködve szeretné segíteni az isme­retterjesztést.

Mikorra lesz teljesen kész az új honlap mind tartalomban, mint dizájnban?

A honlap külső formája Deák Pankának köszönhető. A kül­ső megjelenés átalakítása már a végéhez ért. Terveink szerint az apróbb tartalmi változtatások február elejéig elkészülnek, így az olvasók már a weboldal vég­leges formáját láthatják.

Remélem, hogy az oldal el­éri célját, és az olvasók találnak rajta valamilyen érdekességet, hasznos információt a zsidóság­ról és a mindennapi zsidó életről. Mindenkit arra buzdítok, hogy lá­togasson el egyszer a lativ.hu ­ra.

Lakos Borbála

B iztosan mindenki találkozott már valahol olyan nővel, aki

a szokásosnál jobban elfedi ma­gát, pl. hosszú szoknyát visel vagy olyan pólót, amely eltakarja a könyökét. Mi ez? Divat? Vallá­sos dolog? Valami posztmodern feminista szokás?

A ruha viselése minden kultú­rában alapkövetelmény. Még Af­rika forró dzsungeleiben is az ott lakók viselnek valami minimá­lis ruházatot. Az állatok azonban sehol. Miért más az ember? Mi­ről szól a ruházkodás koroktól és kultúráktól függetlenül?

Az az igazság, hogy nem volt ez mindig így. Valamikor az embe­rek nem viseltek ruhát. Jóllehet, csak egy rövid ideig. Ádám és Éva a bűnbeesés előtt az Édenkertben meztelenül barangolhatott.

„És mindketten mezítelenek voltak, az ember és az ő felesé­ge, de nem szégyellték magu­kat.” (1Mózes 2:25)

A bűnbeesés után azonban meg változott a ruházkodáshoz (vagy annak hiányához) való vi­szonyuk.

„Akkor megnyíltak mindket­tő jük szemei és megtudták, hogy ők mezítelenek: összefűztek fü­gefaleveleket [...]” (1Mózes 3:7)

A változásra Ádám és Éva bű­nének megértésével találhatunk magyarázatot.

A kommentárok szerint azál­tal, hogy ettek a tudás fájának gyümölcséből, a bűnökre való hajlam is beépült az emberi lé­lekbe. Korábban a férfi és a nő rendelkezett intellektuális vá­lasztási lehetőséggel a jó és a rossz között, de a bűnök az em­beri testen kívül voltak, nem bel­ső késztetés vagy érzelmi vágy vezetett az elkövetésükhöz.

A bűnbeesés előtt az emberi lélek a testen keresztül nyilvá­nult meg. Test és lélek összhang­ban volt egymással. Például ha a lélek imádkozni akart az Örök­kévalóhoz, a test korán felkelt és imádkozott. Ha a lélek tanul­ni akart és hatékonyabban fej­lődni, a test egészséges ételeket evett, és vigyázott magára, hogy biztosítsa a megfelelő energiát a feladat végrehajtásához.

A bűnbeesés után valamifé­le kettősség jött létre. Szinte skizofrénia. A lélek imádkozni akar, a test sóhajt egyet, megfor­dul és lecsapja az ébresztőórát. A lélek küzd, hogy tökéletesítse magát, a test csokitortát enne,

TV­t nézne, és a tengerparton fe küdne.

A test már nem szolgálja a lel­ket, nem siet teljesíteni a kéré­seit. A test nemcsak hogy nem a lélek tükre, hanem ellentétes cé­lokkal működik.

Mi a köze mindennek az öltöz­ködéshez, illemhez és a test elfe­déséhez?

Mikor Ádám és Éva az Éden­kertben voltak, a testük a lelkük tükre volt, nem volt szükség el­fedni az ember spirituális tiszta­ságának kifejeződését, az Örök­kévalónak az emberi testben rejlő képét.

Azonban, mikor a bűn az em­ber részévé vált, a test ellentétbe került a lélekkel. A testre nézve a szemlélő megzavarodik, és ahe­lyett hogy a belső tulajdonságok­ra összpontosítana, csak a fizika­it, a külsőt és a felszínt látja.

Szükségessé vált a fizikai hát­térbe szorítása azért, hogy a spi­ritualitás váljon hangsúlyossá. A test legyen elfedve azért, hogy a lélek sugározhasson rajta ke­resztül.

Miért tűnik úgy, hogy az eré­nyesség jobban vonatkozik a nők­re, minta a férfiakra? A test és a lélek közti diszharmónia nem egyformán vonatkozik rájuk?

Valóban az erényesség min­denkire vonatkozik:

„Megmondta az Örökkéva­ló neked, ember, hogy mi a jó és mit kíván tőled: semmi mást, minthogy jogot cselekedjél, sze­retetet kedvelj és szemérmesen járj a te Isteneddel.” (Micha 6:8)

„...És a szemérmességgel böl­csesség jár” (Példabeszédek 11:2)

A zsidóságban a leghősiesebb cselekedetek titokban történtek, fanfárok, nyilvánosság és feltű­nés nélkül, ez mutatja a szemér­mességet.

Például Izsák feláldozása vagy Jákob harca az angyallal nem a nyilvánosság előtt zajlott, annak ellenére, hogy meghatározó sze­repe volt az ősatyák életében.

Mégis, amikor a szemérmes­ségen az öltözködést és elfedést

Dina Coopersmith

A felszín alatt

Női szem

mel

folytatás a 12. oldalon

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványaתשע"ב שבט 12

értjük, az sokkal inkább vonat­kozik a nőkre, de emellett érde­kes módon a tóratudósokra és az Örökkévaló sivatagi tartózkodási helyére, a Szentélyre is :

„A tóratudósok legyenek kü­lönösen szemérmesek öltöze­tükben és viselkedésükben”. (Derech Erec Zuta 7)

„Attól a naptól fogva, hogy felépült a Szentély, az Örökké­való azt mondta: a szemérmes­ség helyénvaló.” (Tanchuma Bamidbar 3)

Mi a közös vonás a nőkben, a tóratudósokban és a Szentély­ben?

A tóratudósok olyan emberek, akiket a közösség nagy tudásuk miatt tisztel. Amennyiben ők az Örökkévalót, a szentséget képvi­selik a földön, rászolgálnak erre a nagy megbecsülésre.

Azonban ha minket a kariz­májuk, jó megjelenésük, szóno­ki képességük ragad meg, akkor nem vagyunk képesek észreven­ni a belső szentségüket, lénye­gében bálványt imádunk a téves irányú nagyrabecsülésünkkel.

Ezért a tóratudósoknak kö­telessége szemérmesnek len­ni, hogy ne tévesszenek meg minket a megjelenésükben, vi­selkedésükben megnyilvánuló külsőségek, melyek ha túl hang­

súlyosak, elfedhetik belső lénye­güket.

Hasonlóan a Szentély az Örök­kévaló földi tartózkodási he­lye. Az edények és az építmény a legjobb anyagokból készültek: aranyból, ezüstből, rézből, gyö­nyörű szövetekből. Ha a Szen­

télyt csak mint egy épületet szemlélnénk – spirituális tarta­lomtól mentesen –akkor fát, kö­veket imádnánk, eltorzítva a va­lóságot, és azt a célt, amelyre a Szentély épült.

Az edényeket ezért befedték, így háttérbe szorítva a ragyo­gó, elegáns külsőt, hogy ezáltal képesek legyünk a felszín alatt meglátni a spiritualitást.

És itt jönnek a nők.

A nőknek a zsidóság szerint van egy különleges jellemzőjük, amelyet „biná”­nak neveznek, melyet pongyolán mélyebb érte­lemnek fordíthatnánk. A Tórá­ban a nőket úgy ábrázolják, hogy gazdag a belső világuk, rendel­keznek egy olyan kivételes ké­

pességgel, amellyel befolyásolni tudják az emberek személyiségét; jellemzően éleslátók és a logikán túlmutató, a külső tényezőktől és a külső felszíntől független érzé­kenységgel rendelkeznek.

Ha kívülről szemlélünk egy nőt, a belső jellemvonásaitól és spiritualitásától eltekintve, ak­kor megfosztjuk őket egyedi ké­pességeiktől és erejüktől. Az a veszély áll fenn, hogy tárgyiasul­

nak, lealacsonyulnak. Valóban azt látjuk, hogy azokban a kul­túrákban, ahol a nőket elsősor­ban fizikai jellemzőikért tiszte­lik, végtelenül lealacsonyítják és kihasználják őket.

Ezt a veszélyt tekintve – pá­rosulva azzal az erős férfiúi haj­lammal, hogy a fizikait és a kül­sőt vegyék észre, és a vizualitás vezérli őket – a nők jól tennék, ha háttérbe szorítanák a testü­ket, azért, hogy hangsúlyozni tudják, ami igazi szépségük: bel­ső erejük, a lelkük.

„Minden dicsősége a király le­ányának belül van.” (Zsoltárok 45:14)

Természetesen ez nem jelen­ti azt, hogy egy nő ne nézzen ki szépen.

Valójában, ha nincs borzasz­tó fizikai állapotban, és a bel­ső szentség észrevehető, ak­kor micve dicsérni az „edényt” a szent ségéért, a spiritualitás kép­viseléséért.

Ahogy a Szentély lenyűgözően szép volt és a Tóratudósoknál is fontos a külső megjelenés, ugyan­így a nőt mint a gazdag és rejtőz­ködő belső lényeg nyilvánvaló hordozóját feltűnővé teszi a szép külső megjelenés. Ez van spiritu­ális tartalommal megtöl tve, és ez nem csak egy üres külső héj.

Fordítás: G. Sz.Forrás: aish.com

magyar fotográfiát az 1900­as évek elejétől döntően

zsidó származású fotográfusok határozták meg. A fotós olyan polgári foglalkozást űző művész, akinek kreativitása különleges látásmódjában mutatkozik meg. A hírnevet szerzettek listája igen hosszú: kevesen tudják, hogy Robert Capa, Munkácsi Márton, Moholy–Nagy László, Lucien Hervé, Brassaï vagy André Kertész Magyarországon szüle­tett, innen indult fotográfusok. Sorsuk több ponton is találkozik. Valamennyien egyedit, újszerűt, maradandót alkottak, azonban a nyílt vagy burkolt kényszer, a növekvő antiszemitizmus, a zsidók tanulásának korlátozása menekülésre kényszerítette őket.

Budapesttel szemben az akko­ri Berlin, Párizs és New York le­hetőséget biztosított számukra, hogy tudásukat kamatoztathas­sák, fejlődhessenek, s végül al­kotásaikkal valami különlegeset adhassanak a világnak.

A húszas évektől főleg Német­ország volt a vonzó célpont a ma­gyarországi zsidó fotográfusok­nak. A színvonalas újságok, a fotó ügynökségek és a virágzó kul­turális élet a karrier lehetőségé­vel kecsegtetett. A legnagyobbak közül, mint Kertész, Capa vagy Moholy–Nagy többen errefelé in­dultak. Később a náci hatalom­átvétel szétszórta az emigránso­kat, így kerültek többen Párizsba, mint például Capa – akinek in­nen indult karrierje, Kertész –

aki itt vált elismertté a szakmá­ban, vagy aki később az építészeti fotó meghatározó alakjaként lett híres francia művész.

Az 1901­ben született Kinszki Imre egy olyan elfeledett magyar fotográfus, akinek munkássága talán kevéssé ismert. Az asszimi­lálódott zsidó értelmiségi család­ból származó művész nagybátyja Baumhorn Lipót, a magyarorszá­gi zsinagógaépítészet legnagyobb egyénisége. Kinszki 1926­ban a Dohány utcai zsinagógában vette feleségül Gárdonyi Ilonát, akitől élete első fényképezőgépét kapta. Orvosnak készült, azonban pá­lyáját a numerus clausus ketté­törte, sokoldalú tehetségét a két világháború közötti amatőr fény­képezés szervezőjeként és aktív

közreműködőjeként sikerrel ka­matoztatta.

Faragó Vera – Lőwy Judit

Fotó: Megörökítés? Leképezés? Művészet.

Kinkszki Imre fotográfiája, 1930,

Vintage Galéria

az 11. oldal folytatása

A

Kul

túra

2012. február 13Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

Fák Újévének egyik leg el ter­jedtebb szoká sa, hogy a hét

„izraeli gyümölcsből” fogyasz­tunk: vagyis búzából, árpából, szőlőből, fügéből, gránátalmá­ból, olívabogyóból és datolyából. Ilyenkor sokszor beszerezzük az Izraelben honos gyümölcsöket is. Másik, kevésbé ismert szo­kás néhány nem túl ismert gyü­mölcs, mint a szentjánoskenyér (bokszer) fogyasztása. Van, ahol ezen a napon tizenötféle gyümöl­csöt tálalnak fel, és egy speciális tu bisváti Haggadát használnak.

Hagyományosan a gyümöl­csök és gyümölcssaláták mellé fi­nom süteményeket is kínálunk. Az egyik ilyen tu bisváti édes­

ség a rugelach, amelyet askenáz csodasütinek is szoktak nevezni. A rugelách neve egyértelműen jiddis eredetű, de egyes vélemé­nyek szerint sarkocskákat, má­sok szerint tekercsecskéket vagy esetleg királyi eledelecskéket is jelenthet. Korai változatai túrós­mazsolás töltelékkel készültek, a tészta vajat és aludt tejet tartal­mazott. Mai csokis változata az egész világot meghódította.

klasszikus rugElachtejes recept

Hozzávalók:• 17 dkg vaj • 18 dkg túró vagy egy kicsit kevesebb aludttej• 25 dkg liszt• 2 evőkanál cukor• csipet só

A szobahőmérsékletű vajat és a túrót összekeverem, majd a lisztel, cukorral és sóval tész­tát készítek. A lágy tésztát éjsza­kára hűtőbe teszem pihenni. A hidegből kivett tésztából gyor­san cipókat formálok, ezeket kör alakúvá nyújtom. Vékonyan lek­

várral megkenem, és/vagy diós tölteléket, esetleg kakaóport te­szek rá. Átlósan nyolc cikkelyre vágom fel, és a szélesebb felétől indulva feltekerem. Ha aranyló kifliket szeretnék, a tetejét meg­kenem tojással. 200 C fokon vi­lágos barnára sütöm.

párvE rugElach

Hozzávalók:• 45 dkg margarin• 9,5 dl liszt• 1,7 dl sör

Morzsoljuk szét a lisztet a lágy margarinnal, majd gyúrjuk tész­tává a sörrel. Készítsünk cipót és pihentessük egy éjszakán át a hűtőben. Kis adagokban nyújt­suk fél cm vastagságú körökké, terítsük szét rajta a tölteléket egyenletesen. Kés segítségével nyolc egyenlő cikkre vágjuk a kört, a szélesebb felétől kezd­ve felcsavarjuk, és pici víz segít­ségével tapasztjuk a tészta be­hajtását. Előmelegített sütőben 200 C fokon 40 perc alatt süssük arany barnára, majd porcukorral meghintve tálaljuk.

Csokitöltelék• 1 dkg natúr kakaópor • 17 dkg kristálycukor• 1 dkg őrölt fahéj• 10 dkg étcsokoládé• 8 dkg olvasztott margarin

Diótöltelék• 3 ek kristálycukor• 1 ek őrölt fahéj• 25 dkg mazsola• 50 dkg durvára tört dió

Mandulatöltelék• 2,5 dl őrölt mandula• 1, 2 dl cukor• 1 ek narancslé• 1 ek olvasztott margarin• 1 felvert tojás sárgája• csipet fahéj

Chag Szameách!

Az írás a JMPoint a Zsidó Közösségért Közhasznú

Alapítvány támogatásával jelent meg.

Még több recept: www.zsidokonyha.hu

Kezdetben gyermekeit, csa­ládját, környezetét és szűkebb pátriáját, Zuglót fényképezte. Munkáinak külön egységét alkot­ják azon fotói, amelyek mint egy napló, precízen rögzítik a zuglói lakása és a belvárosi munkahelye között megtett utat. Kinszki újí­tása nem témaválasztásában rej­lik, hanem abban az új szemléletű sajátos formanyelvben, ahogyan tárgyfotóit, utca­ és életképeit megkomponálta, ahogyan a fény­árnyék viszonyokat kezelte, külö­nös tekintettel a teljesen újszerű és formabontó felülnézeti optikára.

Az öt nyelven beszélő Kinszki fo­lyamatosan tájékozódott a külföldi szaksajtóból, ismerte a nemzetközi fotográfusok munkáit, szemlélet­módjára hatással voltak a kurrens fotótechnikai, illetve formanyelvi újdonságok és trendek.

Fotográfiáit, valamint fotó­technikai és természetfotózás­sal kapcsolatos cikkeit az 1930­as évek elejétől közölte a

szaksajtó, rendszeres munka­társa volt a Vasárnapi Újságnak, a Búvárnak, de időnként a National Geographicban és az American Photographyban is publikált. Alapító tagja volt a Modern Magyar Fényképezők

Csoportjának, és szervezője a Pesti Vigadóban 1937­ben meg­rendezett, a fotográfia 100 éves történetét bemutató sikeres Daguerre­kiállításnak.

Kinszki Imre sorsa sajátos ma­gyar zsidó sors. Megtestesítője a

szellemi munkában menedéket kereső és fokozatosan ellehetet­lenülő értelmiségnek.

A látszólag idilli város­ és zsá­nerfotók mögött a mindennapok egyre fenyegetőbb társadalmi és politikai valósága is megjelent. Egy Sachsenhausen felé mene­telő magyar munkaszolgálatos században látták utoljára 1945 januárjában.

Kinszki lányának, Juditnak köszönhetjük, hogy a fotográ­fiák fennmaradtak. Ő volt az, aki édesanyjával a gettóban bő­röndbe rejtve óvta és mentette meg a negatívokat.

A befogadó maradandó él­ménnyel gazdagodik munkái lát tán. A letisztult egyszerű­ség ötvöződik egyediségével. Megfoghatatlan.

Capa a fotóművészetet telje­sen máshogy értékeli: „A képek ott vannak, csak meg kell őket örökíteni. A legjobb kép az igaz­ság…”

Kürti Adrienn: A zsidó konyha rejtelmei

Tu bisváti csodasüti: Rugelach receptek

A

Gasztronóm

ia

Kinkszki Imre fotográfiája, 1930, Vintage Galéria

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványaתשע"ב שבט 14G

yere

knev

elés

város határában egy domb tetején állt egy magányos

mandulafácska. Gyakorta néze­gette a házak tetejét, és hallgat­ta a távolban játszadozó gyerme­kek zsivalyát.

Milyen szép helyen is élek – gondolta, csak ne lennék olyan egyedül!

Arra repült két kis madár, épp megfelelő helyet kerestek a fé­szekrakáshoz. Csivitelésük nagy örömet szerzett a fácskának.

– Ó madárkák! Gyertek, rakja­tok fészket az ágaim közé, boldo­gan adok majd nektek árnyékot és menedéket!

– Nem jó hely ez egy madárfé­szeknek. Itt a domb tetején na­gyobb a szél. Ráadásul egyetlen fa vagy itt, így könnyebben ész­revesznek bennünket és a fész­ket is az erre kószáló ragadozók.

– Sajnálom – mondta a fács ka. Nem sokkal ezután egy nyuszi­

család sétált arra, és játékosan hemperegtek a fa alatt a fűben.

– Nyuszikák! A törzsem mel­lett építsetek magatoknak odút, én árnyékot adok majd nektek, s jókat játszhattok a pázsiton, amely körülvesz engem.

– Nem, nem. Itt könnyen meg­talál a róka és a vadász is – vála­szolták. De majd máskor is eljö­vünk hozzád játszani.

A fácska egyre szomorúbb lett. Hiába kínálgatta finom termé­sét, a mandulát a mókusoknak, azok sem érezték biztonságban magukat a magányos fa odvában a domb tetején.

Másnap reggel finom tavaszi szellő fújdogált arra.

– Ó, szellő, legalább te maradj velem! – kérte a fa. Olyan szépen

énekelsz az ágaim között! – Nem lehet. Egy szellő jön

és tovaszáll! De majd máskor is meglátogatlak – mondta a fács­kának a szellő.

Egy nap nagy vihar kereke­dett. A fácska magányosan állt a dombtetőn, a viharos szél majd kitörte az ágait.

– Ó, milyen jó lenne, ha nem egyedül állnék én itt! Ha többen lennénk, tompíthatnánk a szél erejét! – gondolta a fácska.

Egy tavaszi napon a fács­ka arra lett figyelmes, hogy egy egész óvoda jött a tisztásra. Hangosan énekeltek, játszottak, labdáztak. Egyikőjük hangosan felkiáltott: „Nézzétek azt a man­dulafát a domb tetején! Éppen virágzik! Milyen gyönyörű!”

A gyerekek valamennyien oda­szaladtak és az árnyékában foly­

tatták a játékot. Addigi élete leg­boldogabb napja volt. A fácska szerette volna elmondani nekik, hogy jöjjenek máskor is, ő várni fog rájuk, de a gyerekek nem ér­tették a szavát. Vagy mégis?

Egy év múlva Tubisvátkor ugyan ezek a gyerekek már is­kolásként tértek vissza. Ezúttal nemcsak játszottak, hanem fa­csemetéket hoztak magukkal. És több fácskát is ültettek a tisztásra.

A kis fák hamar nagyra nőttek és a magányos mandulafa már nem egyedül állt a domb tetején, hanem egy liget közepén talál­ta magát. A ligetbe beköltöztek a madarak, a mókusok és nyuszi­kák. A szellő örömdalt fütyült! A mandulafácska az év minden nap­ján örömódákat zengett. De a leg­jobban minden évben Tubisvátot várta és a játszadozó gyerekeket, akiknek annyira hálás volt.

Panyiné dr. Ábrahám ZitaTrendeli Alapítvány –

A zsidó bölcsődewww.trendeli.hu

gyermekek nagyon szeretik a lendülettel, átéléssel el­

mondott meséket. Látják, hall­ják, érzik az elmesélt jeleneteket. És a kivonulást aztán igazán ér­demes így elmesélni nekik! Nem csak széderestén, de bármikor! Tátott szájjal fogják hallgatni, garantálom! Minél élénkebben mondjuk el a részleteket, annál jobb! Kicsit olyan, mint egy ama­tőr színjátszás az ágy szélén esti mese címén.

És akkor ott álltak a zsidók a Sás­tenger partján! Képzeljétek el! Előttünk morajlik a tenger (dülöngélést, tengermorajlást imi tálok), mögöttünk a felbő­szült egyiptomi hadsereg (hát­rafordulok, és a számhoz teszem a kezem...) Jaj, most mit te­gyünk? Nincs más út csak a ten­ger! Beleteszem a lábam... sós és hideg... már a térdemig ér a víz. Utánam a többiek. Közben imádkozunk! Segíts Istenem!....És képzeljétek el... a tenger... kettéválik! Óriási morajlással szét válik és én ott állok. A tenger homokja a lábam alatt. A jobbol­dalamra nézek, fel, fel, egészen

magasra, és ott a tenger, mint egy hatalmas fal! Meg is tudom fogni!... (Ne felejtsük el a hatás­szüneteket sem!)

Amikor elmeséljük a történe­tet, a végén ott áll a nép a ten­gerparton, látja a vizet, amely maga alá temette az egyiptomi ellenséget. És már nincsenek szavak annak kifejezésére, hogy milyen hatalmas az Örökkévaló, hogy milyen csodát vitt véghez értünk. Tele van a szívünk hálá­val és szerettel, csodálattal. Már nincsenek szavak, már csak a zene az, amivel ezt ki lehet fejez­ni. És Izrael népe énekelni kezd az Örökkévalónak. Ez az első dal a Tórában.

Micsoda érzés lehetett a kivo­nuláskor ott állni a tengerpar­ton! Talán el tudjuk képzelni. „De hát sajnos, a mi életünkben nincsenek ilyen csodák” – hang­zik el a gyakori szkeptikus meg­jegyzés.

Egy vallásos ember persze tudja, hogy igenis vannak. Az, hogy tökéletesen működik a tes­tünk, hogy reggel felkel a nap, ahogy rád mosolyog a gyerme­

ked, mind egy­egy csoda. Csak­hogy a csoda egy kommuniká­ciós forma, mint az e­mail, fax, vagy sms. Nemcsak adó kell, ha­nem fogadó is. Hiába az üzenet, ha nem értjük meg, ha nem tud­juk dekódolni, ha nem kapcsol­juk be a telefonunkat.

Amikor gyermekünkkel együtt meg csodáljuk a természet szép­ségét, annak bármely részle­tét, akkor áttételesen er re tanít­juk őt: megérteni az Örökkévaló üzenetét, a csodát. Álljunk meg egy tavaszi virágzó fánál és néz­zük meg együtt! Mondjuk ki, hogy milyen csodálatos, gyö­nyörű. Vagy eső után a pókhálón csillogó cseppekben keressük meg, fedezzük fel együtt a szivár­vány színeit! Tanítsuk meg, hogy észrevegye és értékelje őket. A gyerekek, akik még nem sietnek, ösztönösen nyitottak erre.

Hihetetlen sok előnye van an­nak, ha megtanítjuk a gyerme­ket a természet szépségeire való rácsodálkozásra (rá csodálkozik = látja benne a cso dát). Először is együtt töltött csendes, ben­sőséges pillanatokat nyerünk,

anélkül hogy terveznünk kelle­ne, vagy pénzt kellene kiadni az élményért. Csak egy percbe ke­rül, amelyet nem sajnálunk rá! Megtanítjuk a részletek és a kü­lönbségek megfigyelésére, fej­lesztjük a koncentrálókészségét, közben persze természetismereti tudást is plántálunk a gyermek­be. Már ez is remek, de ami en­nél sokkal fontosabb, hogy kime­ríthetetlen örömforrást adunk ezzel a kezébe, amiből mindig meríthet majd élete során. Ez az egyik legjobb módja annak, hogy megtanítsuk a gyermekün­ket értékelni a szépséget, a pilla­nat adta örömöket és ezzel meg­tanítsuk boldognak lenni. Mert a boldogságot bizony tanítani kell! Remek alkalmat ad Istenről való beszélgetésre és Isten mindenhol való jelenlétének megértésére.

Az Örökkévaló azért is terem­tett ilyen változatos és lebilin­cselő világot, hogy azon keresztül megtaláljuk őt, vagy ha kell, visz­szataláljunk hozzá. Tanítsd meg gyermekedet észrevenni a cso­dákat, vagy használd fel az ő ér­deklődő személyiségét, hogy vele újra Te is megtanulj rácsodálkoz­ni, vagyis meglátni a csodát!

Ötletet a következő forrásból merítettem a cikkhez:

Doron Kornbluth: Raising Kids to love being Jewish

Panyiné dr. Ábrahám ZitaMeglátni a csodát

A

A

A magányos mandulafácska

Gye

reks

arok

„ Mélyebb jelentőség rejlik gyermekkorom meséjében, mint abban a bölcsességben,amelyre az élet tanít”

A KINCSŐRZŐ FAZsidó mesék és elbeszélések

Összeállították: Komlós Aladár és Vihar Béla

A GABBIANO Print Kft. gondozásában,limitált példányszámban

Heller Bernát előszavával,Vadász Endre rajzaival és Oláh János bevezetőjével,

MEGJELENIK 2011 decemberében, Hanuka előtt.

Kapható:Budapesten:

VII. ker. Wesselényi u.13. Judaica GaleryXIII.ker.Hollán Ernő u.25 KabbalaXIII.Pozsonyi u.5. Láng Téka

Megrendelhető: www.ledorvador.hu/kincs gabbiano@gabbiano.hu;

gabbianokonyv@mail.datanet.huilletve a

Gabbiano Print Nyomda és Kiadó Kft. 1135 - Budapest, Reitter Ferenc utca 8/B. címen.

Ha egy igazán érték- és fejlesztéscentrikus bölcsodét szeretnél gyermekednek…

mert itt

maximum 10 gyermek van

kétnyelvuség

kóser étkezés

folyamatos fejlesztopedagógusi közremuködés

és ami a legfontosabb:

sok-sok szeretet, mert a Te g yerm eked,

a Mi gyermekü nk i s !

ér de k lodni: Á . Z ita : +36-30-9306262

w ww.trendeli.h u

Zsid ó b öl c s o d e az Újlip ó tváro sban

��

Cím: Bp., VII. ker., Dob u. 16.

Telefon: 06 (70) 632 - 2771

Nyitva tartás: Hétfő - Csütörtök: 8 - 20h

Péntek: 8 - 14h Vasárnap: 10 - 16h

��

Cím: Bp., VII. ker., Dob u. 16.

Telefon: 06 (70) 632 - 2771

Nyitva tartás: Hétfő - Csütörtök: 8 - 20h

Péntek: 8 - 14h Vasárnap: 10 - 16h

Cím:Bp., VII. ker., Dob u. 16.

Telefon:06 (70) 632-2771

Nyitva tartás:hétfő–csütörtök: 8–20hpéntek: 8–14hvasárnap: 10–16h

Kóser Bolt

Címünk: Budapest VII. Kazinczy u. 28Telefon/Fax: 0036 1 342-0231

Email: info@carimama.huWebsite: www.carimama.hu

Legyen a vendégünkBudapest egyetlen kóser tejes pizzériájában!

Pizzák, tészták,tejes ésvegetáriánus ételek nagy választékban.

Minden nap friss házi sütemények.

Mazal Tov! Mazal Tov!A Lativ Kolel sok boldogságot

és jó egészséget kíván kedves tanárának, Hegedűs Pálnak és feleségének Rékának,

kisfiuk, Noách Méir születése alkalmából!Érdemesüljetek őt felnevelni Tórára, Chupára

és jó cselekedetekre!

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

Játssz velünk! – zsidó kvíz

1. Magyar chászid rabbidinasztia. 2. Melyik hetiszakaszban olvashatjuk először a tízparancsolatot? 3. Hány csapás szerepel a Bo hetisza­kaszban? 4. Hányféle gyümölccsel dicséri a Tóra Izrael országát? 5. Gyümölcs héberül. 6. Ki vezette az asszonyok énekét a Nádas­tengeren való átkelés után? 7. Hávdálához szükséges fűszerek. 8. Melyik az az állat, amelyet kóser vágás nélkül is meg lehet enni? 9. Tized. 10. A nyolcadik csapás, amely három napig tartott. 11. Az étkezés utáni áldás magyaros­jiddises neve.

Küldd be megfejtésedet február 20­ig az info@lativ.hu email címre!

A­helyes­megfejtők­között­értékes­nyereményt­sorsolunk­ki!A megoldások február 21­től weboldalunkon olvashatók: www.lativ.hu

A Lativ Alapítvány időszaki kiadványa

Kiadja a Lativ Barátai A Zsidó Reneszánszért Magyarországon Alapítvány ∑ 1067 Budapest, Eötvös utca 29. ∑ +36 (70) 320­4277 ∑ www.lativ.hu ∑ info@lativ.hu Felelős kiadó: Keleti Dávid rabbi ∑ Szerkesztő: Dunajecz Jakab ∑ Munkatársak: Domán Sije ∑ Lektor: Ollé­Deutsch Csilla ∑ Tipográfia, tördelés: Deák Panka ∑ Borító: Lévai Erika Belső illusztráció: Deák Panka ∑ Korrektor: Székely Mária ∑ Megjelenik havonta A kiadványt támogatta: Gabbiano Print Nyomda és Kiadó Kft. ∑ www.gabbiano.huA kiadvány szent szövegek részleteit és magyarázatait tartalmazza, kérjük, ne dobd el!

A Lativ Barátai Alapítvány számlaszáma: CIB BANK 10700079­47164907­51100005 Köszönjük, hogy adományával segíti munkánkat!

Előző számunk megfejtése:

EFRÁJIM éS MENÁSE

Az előző rejtvény nyertese:

Miriam Polish Budapest

Gratulálunk a helyes megfejtőknek!