Gyökér-, gumós és kabakos takarmányokGyökér-, gumós és kabakos takarmányok

•Nagy vegetációs víztartalom (70-95%)

•Alacsony zsír, ásványi anyag és rosttartalom

•Fehérjéjük (2-3%) nagyrészt NPN anyagokból áll

•Sok keményítőt, vagy cukrot tartalmaznak

•Nagy víztartalmuk miatt a tejtermelést fokozó takarmányok, azonban nehezen tárolhatók

•Száraz, hűvös helyen tartandók

•Etetés előtt ajánlatos mosni, szeletelni, zúzni, vagy préselni

•Fagyott, vagy romlott (pl. penészes) állapotban nem etethetők

Főbb jellemzőik:

Burgonya:

•Élelmezésre és takarmányozásra egyaránt használjuk

•Termésátlaga (8-22t/ha) és táplálóértéke fajtafüggő

•Szárazanyag-tartalmának 75-90%-a keményítő, emészthetősége nyers formában nem tökéletes

•Fehérjetartalma a sz.a. 6-14%-a, melynek több, mint 50%-a NPN anyag

•Valódi fehérjetartalma kicsi, de jó biológiai értékű, lizinben gazdag

•C-vitaminban gazdag

•A gumók héjában mérgező szolanin található

•Sertés, ló számára főzve etethető, kérődzők nyersen is fogyaszthatják

•Tehenekkel napi 10-15 kg, marhákkal 20-25 kg, sertésekkel 2-8 kg etethető

Csicsóka:

•Szárazanyagának 75-80%-a fruktóz-egységekből álló inulin, ezenkívül inulidint, glükózt és fruktózt tartalmaz

•Édes íze miatt a sertés kedveli

•Az inulint a mikrobiális inuláz termelés miatt a kérődzők jól hasznosítják

•Csírázáskor mérgezőanyag-tartalma miatt nem etethető

Takarmányrépa:

•Nagy hozamú (50-70t), jó dietetikus hatású ízletes takarmány

•Régebben szecskázott szalmával, kukoricaszárral, melasszal keverve etették

•Szárazanyagának 35-40%-a szacharóz, 15%-a nyersfehérje, melynek kb. 50%-a valódi fehérje

•Elsősorban kérődző takarmány

•Javasolt mosva, szeletelve etetni

•Tehenekkel napi 15-25 kg, marhákkal 10-15 kg, juhokkal 1-3 kg, igáslovakkal 10-20 kg, kocákkal 3-5 kg etethető

•tejtermelést növelő hatású, de 30kg fölött répaízt kölcsönöz a tejnek (betain-trimetil amin oxid)

Cukorrépa:

•Jelentős mennyiségű, a sz.a. 65-72%-át kitevő, jól oldódó és könnyen erjedő cukrot, szacharózt tartalmaz

•Hirtelen nagy adag etetésekor kérődzőknél acidózist okozhat

•Javasolt adagja szarvasmarhákkal, lovakkal max. 10-15 kg, juhokkal 2-3 kg, sertésekkel 4-6 kg

Murok-, vagy sárgarépa:

•Ízletes, nagy karotin tartalmú takarmány

•A karotin mennyisége 40-300mg/kg között van, fajtától, műveléstől és tárolástól függően

•Tehenészetekben karotinforrásként akár napi 10 kg is etethető

•Csikók javasolt napi adagja 1-2 kg, kancákkal 4-5 kg etethető

•Sertésnek is adható 1-3 kg/nap mennyiségben

Tökfélék:

•Tápanyagtartalma közel áll a répáéhoz, magja értékes fehérje és zsírforrás

•Karotinban gazdag, különösen a sütőtök

•Kérődzőkkel, sertéssel és baromfival egyaránt etethető

•Kukoricaszárral silózható

•Nagy víztartalma (90%) miatt nehezen eltartható

Silózott (erjesztett) takarmányokSilózott (erjesztett) takarmányok

•A zöldtakarmányok erjesztésére szolgáló tárolótér a siló

•Az erjesztéssel savanyított takarmányokat szilázsnak, az előzetes fonnyasztás után erjesztett takarmányokat szenázsnak nevezzük.

•Az erjedés során a zöldtakarmány szénhidráttartalmából 1-3% tejsav, ecetsav (vajsav) képződik, mely a szilázs stabilitását biztosítja

•Az erjedés során a fehérjetartalom csökken, a nyerszsír mennyisége nő, a karotin-tartalom a szilázs minőségétől függően csökken

Silózott (erjesztett) takarmányokSilózott (erjesztett) takarmányok

•A táplálóanyagok emészthetősége az erjedési folyamatokkal együtt járó bemelegedés miatt csökkenhet

•A szilázs táplálóértékét a betakarításkori kémiai összetétel, az erjedés minősége és a táplálóanyagok emészthetősége határozzák meg

•A betakarításkori fenológiai állapot ebben az esetben is alapvető, a minőséget befolyásoló tényező

•Etethetőségét befolyásolja, hogy szerves sav tartalma egy szint fölött blokkolja a további takarmányfelvételt

•Elsősorban kérődző takarmány, de borjakkal rendszeresen csak 12-16 hetes kortól fokozatos szoktatást követően etethető

•Kifejlett tehenekkel, marhákkal maximálisan testtömegük 4-5%-át, juhokkal 2-3 kg-ot, jó minőségű szilázsból idősebb sertésekkel 4-5 kg-ot célszerű etetni

•Erjesztett takarmányok minősítése:Erjesztett takarmányok minősítése:

Érzékszervi vizsgálat (szín, szag, állag…)

•A jó minőségű szilázs sárgástól olajzöldig terjedő színű, optimális esetben hasonlít a kiindulási anyag színéhez

•enyhén savanykás, kellemesen aromás, a friss kenyérre emlékeztető illatú

•a levél és szár részek épek, nem szakadékonyak, nem kenőcsös állagúak

•Romlott szilázsok:

•A bemelegedett szilázs barna színű, karamellre emlékeztető illatú és ízű, aránylag száraz tapintatú

•Intenzív ecetsavas erjedés esetén a szilázs szaga kellemetlen, szúrós

•A megrothadt szilázs sötét zöldesbarna színű, a fehérje bomlása miatt ammónia-szagú (nagy fehérjetartalmú alapanyag esetében)

•Minőségromlás esetén a szilázs etetése elsősorban emésztési bántalmakat okoz, ezért etetése nem javasolt, (esetleg kis adagokban, jó minőségű szilázzsal keverve)

Laboratóriumi vizsgálatok (szárazanyag, pH, DE, fehérje, gázkromatográfiás zsírsav vizsgálat)

•A minősítési értékek jelentősen függenek a szilázs (szenázs) fajtájától:•A gázkromatográfiás vizsgálat a tejsav, ecetsav és a vajsav arányára terjed ki•A tejsav magasabb aránya javítja, az ecetsavé kismértékben, a vajsavé jelentősen rontja a szilázs minőségét.

Pontozási táblázat a szilázsok savtartalom szerinti minősítéséhez

Silózott takarmányok minősítésének szempontjai

Silózott takarmányok minősítésének szempontjai

Silózott takarmányok minősítésének szempontjai

SzénafélékSzénafélék

•Szárítással tartósított zöldtakarmányok

•A kérődzők, a ló és a nyúl alapvető takarmányai

•Táplálóanyagot szolgáltatnak, magas rosttartalmuk révén kedvezően befolyásolják a bendőmozgásokat és a bélperisztaltikát, rágásukkor nagy a nyálkiválasztás – pufferanyagok szekréciója,

•A széna etetésekor a bendőben és az utóbél szakaszokban elsősorban az ecetsav termelés növekszik – a tejzsír mennyisége nő

SzénafélékSzénafélék

•A jó minőségű széna még fontos karotin-, vitamin- és ásványi anyag forrás is, továbbá íz és zamatanyagokat is tartalmaz

•Minőségét befolyásolja a:

•termőhely fekvése

•a növények botanikai összetétele

•a kaszáláskori vegetációs állapot

•a szárítás sikere

•Anyaszéna: az első kaszálásból származó széna

•Sarjúszéna: a későbbi kaszálásokból származó

•Borjúszéna, csikószéna: a fiatal növényből készített finom szálú, dús levélzetű, zöld színű széna, ami fehérjében, ásványi anyagokban és vitaminokban gazdagabb, rosttartalma kisebb

•Fűfélék szénái

Réti széna

•minőségét a botanikai összetétel mellett a káros gyomok aránya is befolyásolja

•optimális kaszálási időpont, amikor a vezérnövény virágzik, ezt követően csökken a fehérje és a szénhidrát-tartalom, nő a rost

•Sziki széna

•illó olajokban, aromaanyagokban gazdag, vékony szálú, kis rosttartalmú széna

•Hegyvidéki, alpesi szénák

•sok fehérjét és zamatanyagot tartalmaznak, ízletesek

•Sík vidéki szénák

•nagy tömeget adnak, de nagy a rosttartalmuk, takarmányértékük gyengébb

•Lápi széna

•szintén nagy tömeget adó, rostdús, érdes szárú füveket tartalmazó kevésbé ízletes takarmány

Szántóföldi fűfélék szénái•a réti szénánál rostban gazdagabbak, kevesebb fehérjét és aromaanyagot tartalmaznak•a gyengébb minőség a kevésbé változatos botanikai összetétel következménye

•szudáni cirokfű széna•kemény szára miatt inkább lovakkal etetik, de ha bugahányás előtt vágják, akkor a marhák is szívesen fogyasztják

•muharszéna•kemény szárú, elsősorban a lovak takarmánya

•köles széna•dús levélzete és puha szára miatt a szarvasmarhák is szívesen fogyasztják

•Pillangósok szénái

Jellemzőjük, hogy sikeres szárítás és betakarítás esetén fehérjében és Ca-ban gazdag, értékes takarmányok

•Lucernaszéna•zöldbimbós állapotban kaszálva 15-17% nyersfehérjét, 18-20% rostot, 30-60 mg karotint és 400-500 NE D-vitamint tartalmazó dús levélzetű, kellemes illatú takarmány •minőségét a levélpergés aránya alapvetően befolyásolja

•Vöröshere széna•vastagabb szárú, gyérebb levélzetű a lucernánál, kevésbé ízletes

•Bíborhere széna•általában durva szárú, a szár szőrözött, leginkább a lovak takarmánya

•Baltacim széna•nagy fehérjetartalmú, jó étrendi hatású, ízletes takarmány

•Édes csillagfürt széna•fehérjében gazdag, kérődzőkkel és lovakkal egyaránt etethető

•Keverék zöldtakarmányok szénái•Füveshere széna

•minőségét és fehérjetartalmát alapvetően a pillangós komponens aránya és a betakarítás időpontja határozza meg•optimális a kaszálási ideje ha a fű bugahányás kezdetén van

•Zabosbükköny széna•nehéz belőle szénát készíteni, mert a bükköny nehezen szárad, sikeres szárítás esetén azonban értékes szénaféle

•Szénalisztek, fűlisztek •Ebben a formában monogasztrikusok tápjába keverhetők•Rosttartalmuk miatt felhasználhatóságuk korlátozott•A karotinellátásban és bizonyos állati termékek színének kialakításában azonban fontos szerepük lehet

•szénalisztek•hagyományos módon készített széna őrleménye•előnye, hogy kisebb az etetéskor fellépő levélpergési veszteség, továbbá az őrléssel valamelyest javul a táplálóanyagok emészthetősége•kérődzőkkel etetve viszont nem rendelkezik strukturális hatékonysággal•növendék sertésekkel 4-6%, kifejlett sertések tápjaiba 8-10% keverhető

•zöldnövény lisztek•a fiatalon lekaszált növényt forró levegővel megszárítják, majd megőrlik•a szárítás optimális hőmérsékletének megválasztása fontos, mivel a bioaktív anyagok (fehérjék, aminosavak, vitaminok) sérülhetnek, inaktiválódhatnak•a zöldliszt a szénánál több fehérjét, vitamint és karotint tartalmaz•az I. osztályú lucernaliszt minőségi követelményei:

•max. 10% nedvesség•min. 19% nyersfehérje•min. 140 mg karotin•max. 3% sósavban nem oldódó hamu (föld, homok)

•karotintartalmuk a tárolás alatt gyorsan csökkenhet, ezért a lisztekhez különféle antioxidánsokat kevernek, •csökkenti a karotin lebomlását, ha a lisztet granulálják és sötét színű műanyag zsákokban tárolják•etetését nyersrost és adott esetben szaponintartalma befolyásolhatja, sertések tápjaiba 5-15%, broiler és pulyka tápokba 2-4%, tojótápokba 4-6% felhasználása javasolható

•Teljes kukorica növény liszt•a viaszérés környékén történő levágást, szárítást és őrlést követően keletkező zöldliszt•nagy az energiatartalma, de sok rostot is tartalmaz•elsősorban pelletálva etetik, marhákkal, lovakkal, nyulakkal, esetleg vemhes kocákkal

Mezőgazdasági melléktermékekMezőgazdasági melléktermékek

•A gabonafélék, fűfélék, hüvelyesek és olajos magvúak betakarításakor visszamaradó melléktermékek

•Termelési költség nem, csupán a betakarításkori költségek terhelik

•Takarmányértékük több tényező (faj, fajta, betakarításkori idő stb.) függvénye

•Nagy mennyiségben állnak rendelkezésre

Szalmafélék•a termés nélküli szár és levél részeket értjük ez alatt

•nagy a rost- (30-40%) és kicsi a fehérje-, zsír-, keményítő-, cukor- és vitamintartalmuk

•rosttartalmuk emészthetősége gyenge, ami feltárással, pl. ammóniás, NaOH-os kezeléssel javítható

•elsősorban kérődzőkkel etethetők, a szénát csak részben helyettesíthetik (marha, ló: 2-3 kg; juh: 0,5-0,5 kg)

•Fűfélék szalmái•legfontosabb képviselőik a gabonaszalmák, melyek közül elsősorban a tavasziakat használhatjuk takarmányozási célra

•tavaszi árpa szalma

•a leggyakrabban etetett szalma, mivel rostjának és Nmka-tartalmának emészthetősége a legkedvezőbb

•őszi árpa szalma

•rosttartalma nagyobb, táplálóanyagainak emészthetősége kisebb, mint a tavaszi árpáé

•szúrós toklásza sértheti az állatok száj nyálkahártyáját

•tavaszi és őszi búzaszalma

•a kettő közötti különbség nem számottevő

•táplálóanyagaik emészthetősége gyenge

•ennek ellenére kérődzőkkel és lovakkal etethető

•zabszalma

•dús levélzetű, finom rostú, a legszívesebben fogyasztott és legértékesebb tavaszi szalma

• rozsszalma

•nagy rost- és lignintartalma miatt csak ritkán etetik

•fűszalma

•táplálóértékét a fű faja határozza meg

•takarmányértéke általában jobb. mint a gabonaszalmáké

•muharszalma

•kemény szárú, de lovakkal etethető

•szudánifű szalma

•dús levélzetű, vékonyszálú, az értékesebb szalmák közé tartozik

•kukoricaszár

•táplálóértékét jelentősen befolyásolja a betakarítás ideje, a szemterméssel egyidejűleg betakarított szár értékesebb

•a később érő kukoricahibridek szárának kisebb a rost- és lignintartalma

•takarmányértéke jobb, mint a gabonaszalmáké

•legegyszerűbb hasznosítási módja a legeltetés pl. húsmarhákkal

•Hüvelyesek szalmái

•Értékesebbek a gabonaszalmáknál, mivel több fehérjét tartalmaznak, táplálóanyagaik emészthetősége jobb

•Száruk viszont vastag, nehezen szárad, könnyen penészedik

•borsószalma

•a legértékesebb pillangós szalma

•magas fehérjetartalom (7-9%), dús levélzet, puha szár jellemzi

•elsősorban kérődzőkkel etethető

•szója szalma

•a szár és a levél nem egyszerre szárad

•elsősorban kérődzőkkel etethető

•lencse szalma

•nagy a fehérjetartalma (10-13%), könnyen emészthető, akár borjakkal, bárányokkal is etethető

•bükköny, csillagfürt, lóbab szalma

•gyenge minőségűek, sok rostot tartalmaznak, esetleg juhokkal etessük ha nincs más