ORSZÁGOS RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG

Cím:1139 Budapest Teve u. 4-6. 1903 Bp. Pf.: 314/15

Tel: 443-5573/33104

Fax: 443-5733/33133 E-mail: orfktitkarsag@orfk.police.hu

Szám: 29000/105/828- /2013.P

Tárgy: rendőri intézkedés elleni

panasz elbírálása

H A T Á R O Z A T

A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 92. § (1)

bekezdésében biztosított jogkörömnél fogva panaszos jogi képviselője útján benyújtott panasz

tárgyában folytatott eljárás során – figyelemmel az Rtv. 93/A. § (7) bekezdésére, továbbá a

Független Rendészeti Panasztestület (továbbiakban: Panasztestület) 150/2014. (VII. 10.)

számú állásfoglalásának megállapításaira – a rendőri intézkedés elleni panaszt

elutasítom.

A határozat ellen az Rtv. 93/A. § (9) bekezdése alapján – figyelemmel a közigazgatási

hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a

továbbiakban: Ket.) 100. § (1) bekezdés e) pontjára, valamint a 109. § (1) bekezdés a)

pontjára – fellebbezésnek helye nincs, annak felülvizsgálata közvetlenül kérhető a bíróságtól.

A keresetlevelet az Országos Rendőr-főkapitányságnál – a Fővárosi Közigazgatási és

Munkaügyi Bíróságnak címezve – a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc

napon belül lehet benyújtani, vagy ajánlott küldeményként postára adni (1903 Budapest, Pf.

314/15.). (A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 330. § (2) bekezdése; Ket.

109. § (1) bekezdés a) pontja).

A határozatot kapják:

1) Panaszos ,jogi képviselő útján

2) Független Rendészeti Panasztestület

3) Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője

4) Irattár

2

INDOKOLÁS

I.

Panaszos 2013. augusztus 09-én jogi képviselői meghatalmazásával együtt terjesztette elő

panaszbeadványát. A panaszos beadványában előadta, hogy 2013. augusztus 1-jén,

hozzávetőlegesen 1 óra 45 perckor a Fezen fesztivál felől, belterületen, közvilágítás nélküli

útszakaszon haladt gépjárművével, amikor a rendőrök őt követve erőszakosan megpróbálták

az úttestről letolni. Miután kitették a kék fényjelzést, panaszos az első lehetőségnél félreállt és

megkezdődött az igazoltatás. Panaszos átadta a kért iratokat, megfújta a szondát, majd

leellenőrizték a gépjármű papírjait. Mivel a gépjármű P-s rendszámot viselt, az ehhez

szükséges iratok is átadásra és ellenőrzésre kerültek. Az intézkedő rendőrök az ügyeletes

tiszttől azt a választ kapták, hogy a gépjármű nincs kivonva a forgalomból, így a P-rendszám

használata nemhogy szabálytalan, de még bűncselekményt is megvalósít. Ekkor a panaszos

ismételten elmondta, hogy ez biztos nem így van, mert a gépkocsi megvásárlásakor – mint

kereskedő – a gyakorlat szerint rögtön kivonatta a forgalomból. Ekkor ahelyett, hogy a

rendőrök még egyszer rákérdeztek volna az ügyeletestől, hogy biztos jót nézett-e meg a

rendszerben, rögtön közölték, hogy őrizetbe veszik. Átkutatták a zsebeit és annak, valamint a

táskájának a tartalmát is kipakoltatták vele, a P-rendszámot pedig levették az autóról. Ezt

követően a rendőrök a panaszos kezeit hátrabilincselték, annak ellenére, hogy ő nem mutatott

ellenállást és bevitték a Székesfehérvári Rendőrkapitányságra. A rendőrség épületében a

rendőrök nem ellenőrizték le ismételten azt, hogy az autó valóban ki van-e vonva a

forgalomból, holott több számítógép is rendelkezésre állt. Ezt követően, kb. hajnali 5 óra

körül felkísérték a panaszost egy nyomozóhoz, aki lekérdezte a körözési nyilvántartást, hogy

valóban ki van-e vonva az autó a forgalomból. A panaszos elmondása szerint a nyomozó

majdnem leesett a székéről, hiszen beigazolódott a panaszosi állítás valóságtartalma. A

nyomozó ekkor visszakísérte az előző helyiségbe, majd eltűnt a váltásparancsnok szobájában

és egy igen hangos beszélgetés foszlányai szűrődtek ki a parancsnok irodájából, a zárt ajtó

mögül. Ezután, kb. 40 perccel később, ismételten aláírattattak különféle papírokat a

panaszossal, és azt mondták neki, hogy mehet, ahová akar.

A panaszos állítása szerint a szabadon bocsátását követően felhívta a párját telefonon,

miközben az egyik rendőr ráordított telefonálás közben, hogy, hogy mer itt telefonálni.

Tekintettel arra, hogy a panaszos az intézkedést jogsértőnek találta, fáradt is volt,

kiszolgáltatottnak és védtelennek érezte magát, már emelt hangon közölte, hogy már szabadon

engedték. Ekkor a panaszos mindjárt jelezte is, hogy a váltásparancsnokkal szeretne beszélni,

aki csak a harmadik felszólításra volt hajlandó a panaszost fogadni. A parancsnok közölte,

hogy a P-rendszámot azért foglalja le, mert helytelen a kitöltési forma, amit használ a

panaszos, és különben is, jogtalanul használta, mivel a panaszos embereket jött ellenőrizni

vele. A panaszos elmondása szerint azt is közölte, hogy az egyik ismerősének is meg akarta

mutatni az autót. A panaszos elmondása szerint a rendőrök nem közöltek vele semmit, sem

akkor, amikor előállították, sem akkor, amikor megbilincselték.

A panaszos elmondása szerint ellene sem büntetőeljárás, sem szabálysértési, vagy más

hatósági eljárás nincs folyamatban, ami az elővezetést indokolta volna. Ha és amennyiben

valamilyen közlekedési szabálysértést követett volna el – pl. sebesség túllépés, kanyarodás

szabályainak megsértése -, azért helyben a szabálysértési törvény szerinti helyszíni bírság

kiszabása lett volna indokolt. Ha pedig a P-rendszám használatával – az indítási napló

vezetésével – kapcsolatos szabályok megsértése lett volna igazolt, akkor annak helyszíni

elvétele mellett igazolás kiadására kerülhetett volna sor, a hazaút biztosítására.

3

A rendőri intézkedés olyan hátrányt okozott a panaszosnak, amely nem állt arányban

az intézkedés – részére nem közölt, így mindmáig ismeretlen – céljával. A rendőri intézkedés

során a gépjármű rendszám nélkül, több órán át őrizetlenül, az esetleges károsodás

veszélyének kitéve parkolt a buszmegállóban. A panaszos álláspontja szerint, a vele szemben

foganatosított rendőri intézkedés jogtalan volt, különösen kifogásolta a vele szemben

alkalmazott bánásmódot és a bilincshasználatot.

Panaszos beadványában az alábbiakat sérelmezte:

1) az intézkedés jogszerűségét;

2) az előállítását, illetve, hogy nem közölték vele annak jogalapját;

3) a bilincs használatot;

4) gépjárműve őrizetlenül hagyását;

5) a rendőrök szolgálati fellépését;

6) hogy a telefonját nem használhatta a rendőrség épületében, valamint a rendőr

hangnemét.

A Panasztestület álláspontja szerint, a panaszossal szemben foganatosított

közlekedésrendészeti intézkedés jogszerű volt, azonban az előállítás miatt sérült a panaszos

személyes szabadsághoz való joga, mivel arra kellő jogalap nélkül került sor, így ennek

következtében az előállítás időtartama tekintetében is alapjogsérelmet állapított meg.

Ugyancsak jogsérelem került megállapításra a panaszossal szemben alkalmazott

bilincshasználat miatt is. A Panasztestület szerint panaszos tulajdonhoz való jogának sérelme

is megállapítható, a panaszos gépjárművének helyszínen hagyása tekintetében.

II.

A döntésem alapjául szolgáló tényállást az alábbi bizonyítékok felhasználásával

állapítottam meg:

07010/19448/2013.id. sz. jelentés

305-7414/1/1032/2013. sz. jelentés

305-7413/2/48/2013. sz. jelentés kényszerítő eszköz alkalmazásáról

07000/105/77-4/2013. P. sz. szakmai álláspont

igazolás az előállítás időtartamáról

Fejér MRFK Rendészeti Igazgatóság Ügyeleti Osztály B.B. jelentése

07010/22769/2013.id. sz. jelentések

07010-7316/2013.ált. sz. jelentés

07000-103/14/2014.Fe. sz. jegyzőkönyvek (5 db azonos számon)

07000/523-1/2014. Ált. sz. átirat

07000/523-3/2014. Ált. sz. átirat

07000/523-4/2014. Ált. sz. jelentés

07000/105/77-2/2013.P sz. átirat

07010/7316/2013. Ált. sz. jelentés

305-7415/2/494/13. sz. feljelentés szabálysértési ügyben

III.

4

III/1. Az intézkedés jogszerűsége

Az Rtv. 1. §-a értelmében „a rendőrség feladata az Alaptörvényben meghatározott

feladatok mellett a határforgalom ellenőrzése, a terrorizmus elleni küzdelem és az e

törvényben meghatározott bűnmegelőzési, bűnfelderítési célú ellenőrzés, valamint a

bűncselekményből származó vagyon visszaszerzése.” A (2) bekezdés ezt tovább részletezi,

amikor kimondja, hogy „a rendőrség az Alaptörvényben, az e törvényben és törvény

felhatalmazása alapján más jogszabályban meghatározott bűnmegelőzési, bűnüldözési,

államigazgatási és rendészeti feladatkörében:

2. szabálysértési hatósági jogkört gyakorol, közreműködik a szabálysértések megelőzésében

és felderítésében,

4. közlekedési hatósági és rendészeti feladatokat lát el,...”

Az Rtv. 13. §-a szerint „a rendőr jogkörében eljárva köteles intézkedni vagy intézkedést

kezdeményezni, ha a közbiztonságot, a közrendet vagy az államhatár rendjét sértő vagy

veszélyeztető tényt, körülményt vagy cselekményt észlel, illetve ilyet a tudomására hoznak. Ez

a kötelezettség, a rendőrt halaszthatatlan esetben szolgálaton kívül is terheli, feltéve, hogy az

intézkedés szükségességének időpontjában intézkedésre alkalmas állapotban van.”

Az igazoltatás Rtv. 29. § (1) bekezdés szerint „a rendőr a feladata ellátása során

igazoltathatja azt, akinek a személyazonosságát a közrend, a közbiztonság védelme

érdekében, bűnmegelőzési vagy bűnüldözési célból, a tartózkodása jogszerűségének

megállapítása céljából, közlekedésrendészeti ellenőrzés során, továbbá az igazoltatott vagy

más természetes, illetve jogi személy és egyéb szervezet jogainak védelme érdekében kell

megállapítani.”

Az Rtv. 44. § (2) bekezdés b) pontja az alábbiakról rendelkezik: „a rendőr

közlekedésrendészeti feladatának ellátása során a közlekedési rendszabályok megtartását, a

járműhasználat szabályszerűségét, az okmányokra és a felszerelésekre vonatkozó előírások

megtartását, a jármű birtoklásának jogszerűségét, az üzemben tartó, illetőleg a használó

személyazonosító adatait, a jármű közlekedésbiztonsági állapotát és adatait a forgalomban és

a telephelyen – a jogszabályban meghatározottak alapján – ellenőrizheti.”

A rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet (a

továbbiakban: Szolgálati Szabályzat) 9. §-ának (1) bekezdése azzal egészíti ki a fenti szabályt,

hogy „a rendőr szabálysértés észlelése esetén feljelentést tesz, vagy – jogszabály által

meghatározott esetekben – helyszíni bírságot szab ki. A szabálysértést észlelő rendőr

figyelmeztetést azon szabálysértés esetén alkalmazhat, amely miatt helyszíni bírságot szabhat

ki.”

A Szolgálati Szabályzat 9. § (3) bekezdése szerint „a rendőrt közigazgatási bírsággal

sújtandó szabályszegés észlelése vagy tudomására hozása esetén abban az esetben terheli a

közigazgatási hatósági eljárás lefolytatása érdekében szükséges intézkedési kötelezettség, ha

a) ilyen jellegű szolgálati feladat ellátására kapott utasítást, vagy

b) intézkedése során ilyen jogsértést észlel, és - amennyiben ez az eljárás lefolytatásának

jogszabályi feltétele - rendelkezik a tevékenység ellátáshoz, illetve a szabályszegés

dokumentálásához szükséges technikai eszközzel.”

A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási

rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) 224. §-ának (1) bekezdése

szerint, „aki a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes

5

rendeletben (a továbbiakban: KRESZ) meghatározott közúti közlekedés szabályait megszegi,

ha a 217-222. §-a szerinti szabálysértés nem valósul meg, szabálysértést követ el.”

A KRESZ 12. § (1) bekezdés b) pontja alapján „az „ÁLLJ! Elsőbbségadás kötelező” tábla

azt jelzi, hogy az útkereszteződésnél – a megállás helyét jelző útburkolati jel előtt, ilyen

útburkolati jel hiányában az útkereszteződésbe való behaladás előtt – meg kell állni, és az a)

pontban említett úton érkező jármű részére elsőbbséget kell adni. A vasúti átjáróra a megállás

után a 39. §-ban foglaltak szerint szabad ráhajtani.”

A KRESZ 31. § (1) bekezdés a) pontja szerint „az útkereszteződésben másik útra

bekanyarodni szándékozó vezető a járművel az útburkolati jelek által meghatározott forgalmi

sávba jobbra kanyarodás esetében az úttest jobb szélére, balra bekanyarodás esetén az úttest

felezővonala mellé, illetőleg osztottpályás és egyirányú forgalmú úton az úttest bal szélére

köteles - az útkereszteződés előtt kellő távolságban – besorolni. A bekanyarodási szándékot

irányjelzéssel (29. § (2) bekezdés) kell jelezni.”

A panaszos beadványában előadta, hogy a rendőrök által, a megállítása alapjául szolgáló

indokok közül nem igaz az, hogy nem állt volna meg a „ÁLLJ! Elsőbbségadás kötelező”

táblánál, valamint ellentmondásba keveredett a haladási sebessége tekintetében, a rendőri

kérdésre nem adott egyértelmű választ. A panaszos a kanyarodási szabályok tekintetében

elmondta, hogy a rendőrök vádaskodni kezdtek, hogy ő a kanyarodó sávból ment egyenesen

tovább, holott ő balra indexelt, és balra kanyarodott.

A rendőri jelentések tartalmazzák, hogy a panaszosra először akkor figyeltek fel, amikor

kikanyarodott eléjük, majd nem fékezte állóra gépjárművét a „ÁLLJ! Elsőbbségadás

kötelező” táblánál, ezt követően pedig a kanyarodási szabályokat is megszegte, amikor a balra

kanyarodó sávból egyenesen ment tovább. A rendőri jelentésekből kiderül, hogy a panaszos a

fényjelzés kihelyezését követően továbbra is nagy sebességgel haladt. A rendőrök elmondták,

hogy az adott útszakaszra érvényes sebességhatárt is túl kellett lépniük, hogy a panaszos után

tudjanak menni és meg tudják őt állítani.

A hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből kitűnik, hogy az Rtv. 44. §-a alapján a rendőr

jogosult valamennyi, a közlekedésben résztvevő járművet közúti ellenőrzés alá vonni és ezen

közlekedésrendészeti intézkedés során ellenőrizheti mind a közlekedési rendszabályok

megtartását, mind pedig a jármű közlekedésbiztonsági állapotát. Ez az intézkedési jog a

rendőrséget minden esetben – tehát akkor is, ha egyébként jogsértésre utaló körülményt nem

tapasztal – megilleti. Míg az Rtv. 29. § alapján a rendőri intézkedéshez az szükséges, hogy a

rendőr valamilyen jogellenes cselekmény gyanúját észlelje.

Jelen esetben tehát fennállt a rendőrség intézkedési kötelezettsége, a rendőrök kellő

jogalappal jártak el panaszossal szemben, így a kezdeményezett közlekedésrendészeti

intézkedés jog és szakszerű volt, így a panaszt elutasítom.

6

III/2. Az előállítás, illetve a jogalap közlésének mulasztása

Az előállítás szabályairól az Rtv. 33. § (1) bekezdése szól: „A rendőr a további intézkedés

megtétele céljából elfogja és az illetékes hatóság elé állítja azt,

a) akit szándékos bűncselekmény elkövetésén tetten értek;”, illetve az Rtv. 33. § (2)

bekezdése „A rendőr a hatóság vagy az illetékes szerv elé állíthatja azt,

b) aki bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható;”

A (4) bekezdés szerint „Az előállítottat szóban vagy írásban az előállítás okáról tájékoztatni

kell, és az előállítás időtartamáról részére igazolást kell kiállítani.”

Az előállítás időtartamára vonatkozó rendelkezéseket az Rtv. 33.§-ának (3) bekezdése

tartalmazza. „A rendőrség az előállítással a személyi szabadságot csak a szükséges ideig, de

legfeljebb 8 órán át korlátozhatja. Ha az előállítás célja még nem valósult meg, indokolt

esetben ezt az időtartamot a rendőri szerv vezetője egy alkalommal 4 órával

meghosszabbíthatja. Az előállítás időtartamát a rendőri intézkedés kezdetétől kell számítani.”

A Szolgálati Szabályzat 30.§-ának (3) bekezdése szerint „az előállítás a fogvatartott

személy szabadon bocsátásáig vagy őrizetbe vételéig, illetve előzetes letartóztatásáig, de

legfeljebb az Rtv. 33. § (3) bekezdésében meghatározott ideig tart.”

A közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok

kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Kormányrendelet (a továbbiakban:

Korm.rend.), intézkedés időpontjában hatályos 70. § (1) bekezdése rögzíti, hogy: Kérelemre P

betűjelű ideiglenes rendszámtáblát kell kiadni a fő tevékenysége szerint gépjármű-

kereskedelemre jogosult gazdálkodó szervezetnek, a fő tevékenysége szerint járműgyártásra,

járműjavításra jogosult szervezetnek, vállalkozásnak, a közlekedési kutatóintézetnek, valamint

egyéb olyan vállalkozásnak, vagy intézménynek, amelynek tevékenysége indokolja a még

forgalomba nem helyezett vagy a forgalomból kérelemre ideiglenesen kivont, javítás alatt álló

vagy kereskedelmi célból történő szállítása során a jármű ideiglenes részvételét a közúti

forgalomban.

A 70.§ (2) bekezdése szerint: „A P betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott jármű

használata az ideiglenes forgalomban tartási engedély jogosítottján vagy a vele

munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személyen kívül, másnak nem engedhető át.”

A (4) bekezdésben foglaltak szerint: „A P betűjelű ideiglenes rendszámtáblával

ellátott járműnek a közúti forgalomban való részvételéről a közlekedési igazgatási hatóság

által hitelesített indítási naplót kell vezetni.”

A Korm. rend. 89. § (6) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy „ha nem kerül sor új

forgalmi engedély kiállítására, az adatváltozást a forgalmi engedély Hivatalos feljegyzések

rovatába – a járműnyilvántartásba való bejegyzéssel egyidejűleg – kell bejegyezni.”

A Kormányrendelet 100-112/A §-ainak rendelkezései értelmében „a forgalomból

történő ideiglenes kivonásra kérelemre, vagy hivatalból kerülhet sor. A P betűjelű rendszám

használatára azonban, a további jogszabályi feltételek együttes megléte esetén, kizárólag a

kérelemre történt kivonás teremt jogalapot.

7

A Kormányrendeletnek a rendőri intézkedés időpontjában és jelenleg is változatlanul

hatályos 88. § (1) bekezdése szerint: A forgalmi engedély, az ideiglenes forgalomban tartási

engedély, valamint a lassú járműre, annak pótkocsijára és a négykerekű segédmotoros

kerékpárra kiadott igazolólap, olyan hatósági engedély, amely a jármű közúti forgalomban

történő részvételének jogszerűségét igazolja.”

A Kormányrendelet 92. § (1) bekezdése szerint: „Ideiglenes forgalomban tartási

engedélyt kell kiadni az E, az M és a P ideiglenes rendszámtáblához, valamint a forgalomba

helyezett, vagy forgalomból kivont, de érvényes műszaki vizsgával nem rendelkező jármű

esetében. Az (5) bekezdés alapján: A B típusú ideiglenes forgalomban tartási engedélyt P

betűjelű rendszámtábla kiadása esetén tizenkét hónap érvényességi idővel adja ki a

közlekedési igazgatási hatóság. A P betűjelű rendszámtáblához kiadott B típusú ideiglenes

forgalomban tartási engedély a 18. mellékletben meghatározott 3-6. pontja nem kerül

kitöltésre.”

A 18. melléklet II. B típusú ideiglenes forgalomban tartási engedély tartalmi

elemeinek 3-6. pontjai (melyeket az engedély nem tartalmaz!): a jármű gyártmánya, jármű

típusa, jármű alvázszáma és a műszaki alkalmasság érvényességi ideje.

A Kormányrendelet 72. § szerint: „P betűjelű ideiglenes rendszámtábla csak olyan

járműre szerelhető fel, amely a közúti közlekedésre alkalmas műszaki állapotban van. E

feltételek betartásáért a jármű üzemben tartója felelős.”

A Kormányrendelet 96. § (9) bekezdésében írtak alapján: „Az ellenőrző hatósági

személy a helyszínen elveszi az M, SP és P betűjelű rendszámtáblát, az indítási naplót,

valamint az ideiglenes forgalomban tartási engedélyt vagy az ideiglenes forgalmi engedélyt,

ha a jármű vezetője az ideiglenes rendszámtáblát a 69. § (1) bekezdésében, 69/A §-ban, illetve

a 70. §-ban meghatározott feltételektől eltérően használta, nem előírásszerűen vezette az

indítási naplót, illetve az ideiglenes rendszámtábla nem az arra jogosult járműre van

felszerelve.”

A rendőrségi ügyeleteken rendszeresített nyilvántartások egységes kezelési rendjéről

szóló 25/2009. (OT 14.) ORFK utasítás 2. c) pontja adatvédelmi szempontból és az utólagos

ellenőrizhetőség végett előírta, hogy: „A rendőri szervek ügyeletein, az alábbi

nyilvántartásokat, okmányokat a Robotzsaru Neo rendszerben kell egységesen rögzíteni: c)

adattárakból és nyilvántartási rendszerekből történő lekérdezések, adattovábbítások

nyilvántartása.”

A Magyar Köztársaság Rendőrségének Járőr- és Őrszolgálati Szabályzata kiadásáról

szóló 22/1997. ORFK utasítás 80. pontja a következőkről rendelkezik „A közterületek és

nyilvános helyek rendőri ellenőrzésére, az őrszolgálatok ellátására vezényelt járőrök és őrök

szolgálat közbeni közvetlen irányítását - a rendőri szerv vezetője által meghatározott rendben

- a kijelölt szolgálatirányító parancsnok végzi. Egy rendőri szervnél a járőrök és az őrök

feladatuk teljesítésének során - szolgálati ághoz, szolgálathoz való hovatartozásuktól

függetlenül - lehetőleg egy szolgálatirányító parancsnok alárendeltségébe tartozzanak.”

Ezeket tovább részletezi a 81. pont „Ha a járőrszolgálat irányítását ügyelet végzi,

szolgálati okmányokkal úgy kell ellátni, hogy rendelkezésére álljanak a járőrökkel, az

őrökkel, a szomszédos, az alárendelt és az előljáró rendőri szervekkel, valamint más

szervekkel történő összeköttetést szolgáló (vezetékes és vezeték nélküli) híradó eszközök, az

8

adatrögzítő és adatkérő informatikai berendezések, és közvetlenül értesüljön a személyesen

vagy telefonon tett bejelentésekről, segélyhívásokról.

Az ügyeletes a járőr kérésére soron kívül köteles minden rendelkezésére álló lehetőség

felhasználásával támogatást nyújtani a közterületen intézkedő járőrnek.

Az utasításra küldött járőr tevékenységét az ügyeletes az intézkedés befejezéséig köteles

fokozott figyelemmel kísérni.”

Az utasítás 85. pont a) és f) alpontjában foglalt előírás alapján „a szolgálatirányító

parancsnok jogosult és köteles:

„a) a szolgálatban lévő járőrök, őrök részére utasításadásra, …

f) biztosítani a járőrök, őrök által kért, a szolgálat vagy az intézkedés lefolytatásához

szükséges adatokat.”

A panaszos beadványában elmondta, hogy jogszerűen és szabályszerűen használta a P-

rendszámot, az indítónaplót is megfelelően töltötte ki, vagyis semmilyen bűncselekményt nem

követett el, amelyet az előállításának időpontjától kezdve végig a rendőrség tudomására

hozott és folyamatosan kérte őket, hogy ellenőrizzék a nyilvántartásokat, hiszen biztosan

valamilyen félreértés történt.

Mivel a gépjármű P-s rendszámot viselt, az ehhez szükséges iratok is átadásra és ellenőrzésre

kerültek. Az intézkedő rendőrök a szolgálatirányító parancsnoktól (ügyeletes tiszttől) az

intézkedés során azt a választ kapták, hogy a gépjármű nincs kivonva a forgalomból, így a P-

rendszám használata nemhogy szabálytalan, de még bűncselekményt is megvalósít. Ekkor a

panaszos ismételten elmondta, hogy ez biztos nem így van, mert a gépkocsi megvásárlásakor

– mint kereskedő –, a gyakorlat szerint rögtön kivonatta a forgalomból. Ekkor ahelyett, hogy

még egyszer rákérdeztek volna az ügyeletestől, hogy biztos jót nézett-e meg a rendszerben,

rögtön közölték, hogy őrizetbe veszik. Átkutatták a zsebeit és annak, valamint a táskájának a

tartalmát is kipakoltatták vele, a P-rendszámot pedig levették az autóról. A rendőrség

épületében a rendőrök nem ellenőrizték le ismételten azt, hogy az autó valóban ki van-e vonva

a forgalomból, csak miután kb. hajnali 5 óra körül felkísérték a panaszost egy nyomozóhoz,

aki ismételten lekérdezte a körözési nyilvántartást, mely szerint az autó a forgalomból

kivonásra került.

Az előállítás időpontjáról szóló igazolás tanúsága szerint a panaszost 2013. augusztus

1-jén 2 órától 6 óráig állították elő.

A panaszosi állításokkal szemben, mind az intézkedés napján, mind pedig a

későbbiekben keletkezett rendőri jelentések egyöntetűek abból a szempontból, hogy panaszos

a járműhasználat rendőri intézkedéssel érintett éjszakai időszakában (hajnali kettő órakor) arra

hivatkozott, a járművel azért érkezett Székesfehérvárra, hogy a Fehérvári Zenei Napokon

dolgozó kollégáit ellenőrizze. A panaszosi állításokkal szemben egyetlen elsődleges rendőri

jelentésben sem szerepel, sőt a későbbi kiegészítő rendőri jelentések tartalma egyenesen

cáfolja, hogy panaszos már a rendőri intézkedés során arra hivatkozott volna, hogy a

személygépkocsival egy esetleges értékesítési szándék, vagy bemutatás, kipróbálás okán

érkezett volna Székesfehérvárra. Az intézkedő rendőrök, kiegészítő jelentéseikben

kifejezetten kitérnek ezen panaszosi állítás valótlanságára.

Ideiglenes forgalomban tartási engedély és P betűjelű rendszám tehát kizárólag

meghatározott tevékenységi kört folytató szervezetek részére, forgalomból kérelemre kivont

járművek, a kormányrendelet által jelentősen szűk körben megvont célzattal történő közúti

forgalomban való részvételére adható ki. A kiadott ideiglenes forgalomban tartási engedély, a

9

P betűjelű hatósági jelzésen, a jogosult adatain és egyes korlátozásokon túlmenően

önmagában nem tartalmazza azon jármű azonosító adatát, melyre az felszerelhető, hisz a

rendszám használatára és a forgalomban való részvételre vonatkozó, a jogszabályban előírt

feltételeket a jogosítottnak kell biztosítania és hatósági ellenőrzés során igazolnia.

A rendőri jelentések és tanúvallomás szerint panaszos a helyszínen elsőként az EZ

26184 sorszámú és az általa használt, eredetileg JID-998 forgalmi rendszámú, Citroën C3

személygépkocsihoz kiállított forgalmi engedélyt adta át az intézkedő rendőröknek, majd azt

követően került sor a P-rendszámhoz tartozó iratok bemutatására. A rendőrök

tanúvallomásaiból az is kiderül, hogy panaszos részéről is volt némi zavar a jármű

forgalomból kivonását illetően. Az átadott forgalmi engedélyből nem tűnt ki, abba nem volt

bejegyezve, hogy a jármű a forgalomból kérelemre történő kivonás hatálya alatt áll-e.

A rendőri jelentések, iratok alapján panaszos a helyszínen elsődlegesen a P 03989

jelzésű rendszámhoz kiállított, 2014.05.21-ig érvényes ideiglenes forgalomban tartási

engedélyt, a használt személygépkocsi … alvázszám megjelölésével kiindított, indulási,

érkezési hellyel és időponttal kitöltött, P03989/13. számú indítási naplót, a BÉVK Holding

Kft. cégkivonatát, továbbá a gépkocsira kötött kötelező gépjármű felelősségbiztosítást mutatta

be.

A panaszos panaszbeadványban tett állítása ellenére, a kiegészítő rendőri jelentések

mégis azt támasztják alá, hogy a járműhasználat okaként a panaszos a rendőri intézkedés

során nem a Kormányrendelet 70. § (1) bekezdésében rögzített és megengedett, ideiglenes

forgalomban történő részvételi indokra hivatkozott, ui. az alkalmazottak ellenőrzése ennek

nem felel meg. Egyértelműen felmerült tehát annak gyanúja, hogy panaszos az ideiglenes

rendszámtáblát a Kormányrendelet 96. § (9) bekezdésében foglalt, ellenőrzés esetén hatósági

intézkedési kötelezettséget megalapozó módon, vagyis a Kormányrendelet 70. §-ában

meghatározott feltételektől eltérően használta. Ugyan a rendőri jelentések, és a szabálysértési

feljelentés is, az indítónapló szabályszerűtlen vezetésére hivatkozik, ám szakmai álláspontom

szerint a rendszámtábla, indítási napló és forgalomban tartási engedély elvételére – ahogyan

az meg is történt – a helyszíni adatok alapján, jogszabályi kötelezettség állt fenn.

A fent leírtakat figyelembe véve a helyszínen intézkedő rendőrökben, egyrészről a

panaszosi közreható magatartás (mely a forgalmi engedély felmutatásában és a nem

egyértelmű kijelentésekben nyilvánult meg), másrészről pedig a közlekedésigazgatási hatóság

mulasztása okán ébredt fel a gyanú, hogy esetleg nem pusztán közlekedésigazgatási

rendelkezések megszegéséről, hanem az egyedi azonosító jel meghamisításában, vagy más,

okirattal kapcsolatos bűncselekményben megnyilvánuló jogsértésről van szó.

Az intézkedés helyszínén elsőként T.M. r. őrmester az EDR kézi készülékkel (rádióba

épített közvetlen lekérdezési lehetőség) a JID-998 forgalmi rendszámú gépjármű

tárgykörözése vonatkozásában, illetve kis időkülönbséggel a KEKKH rendszerben történt

lekérdezés során nem volt lehetséges megállapítani a kivonás tényét. Ezt követően D. P. r.

őrmester rádión keresztül a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság Központi Ügyeletén keresztül

kérdezett adatokat a személygépkocsi körözési nyilvántartási rendszerből, illetve forgalomba

helyezési állapotára vonatkozóan. A rendőrt az ügyeletet ellátó személy tájékoztatta arról,

hogy a jármű a rendőrségi nyilvántartó rendszerben szereplő adatok szerint a forgalomból

nincs kivonva – az adatlekérdezésre megjelenő adatsoron, ún. záradékként a forgalomból

kivonás nem szerepelt –, így ezek alapján felmerült az egyedi azonosító jellel visszaélés

bűntett gyanúja.

10

A helyszínen intézkedő rendőrök a panaszos által a helyszínen adott információk, az

általa bemutatott közokirat tartalma és az ügyelettől kapott tájékoztatás alapján, a

rendelkezésükre álló adatokat figyelembe véve az Rtv. 33. § (2) bekezdés b) pontja alapján

panaszos előállításáról dönthettek. A kialakult helyzetben jelentős szerepet játszik az, hogy a

közlekedésigazgatási hatóság a forgalomból kérelemre történt kivonást a forgalmi engedélybe

nem jegyezte be, az intézkedő rendőrök számára az nem volt nyilvánvaló.

Panaszos előállítását követően a nyomozó, az országos rendszerekből indított

adatlekérdezéssel, az ún. „történetiség” nyilvántartási adatokból észlelte, hogy a

személygépkocsi 2013.03.05. óta kérelemre történt, ideiglenes forgalomból kivonás hatálya

alatt áll. Ezen információ birtokában panaszos szabadon bocsátására 06.00 órakor sor került.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a helyszínen intézkedő rendőrök az adott

helyzetben jogszerűen jártak el, amikor a körözési és a forgalomba helyezési információs

rendszer adatai birtokában, illetve az ügyeletestől kapott információ alapján a panaszos

előállítása mellett döntöttek. A járőröknek a helyszínen nem állt rendelkezésükre egyéb

eszköz a tényállás tisztázására, és a panaszos által felmutatott régi rendszámú forgalmi

engedély és a P-rendszámhoz kapcsolódó iratok alapján nem tudták kétséget kizáróan

megállapítani a jármű akkori jogi helyzetét, így panaszos előállítása mellett jog és

szakszerűen döntöttek, ezért a panasz e tekintetben alaptalan.

A panaszos beadványában előadta, hogy nem tudott az intézkedés okáról, azonban

beadványban folyamatosan sorolja a P-rendszámmal kapcsolatos rendőri intézkedéseket.

Külön kitért arra, hogy a rendőrség épületében való tartózkodása során is előadta, hogy

mindvégig kérlelte a rendőröket, hogy ismét ellenőrizzék a nyilvántartásokat, így ekkor is

tudatában volt annak, hogy miért tartózkodik a rendőrség épületében. A beadványában leírtak

alapján az intézkedés okáról panaszos is tudott, így a panasz az intézkedés okának közlése

miatti mulasztás tekintetében szintén alaptalan.

III/3. A bilincs használat

Az Rtv. 16. §-ának (1) bekezdése rögzíti, hogy „a rendőr kényszerítő eszközt csak a

törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén, az arányosság elvének figyelemben

tartásával alkalmazhat úgy, hogy az nem okozhat aránytalan sérelmet az intézkedés alá

vontnak. Nincs helye a kényszerítő eszköz további alkalmazásának, ha az ellenszegülés

megtört, és a rendőri intézkedés eredményessége enélkül is biztosítható.”

Az Rtv. 48. §-a úgy rendelkezik, hogy „a rendőr bilincset alkalmazhat a személyi

szabadságában korlátozni kívánt vagy korlátozott személy

a) önkárosításának megakadályozására,

b) támadásának megakadályozására,

c) szökésének megakadályozására,

d) ellenszegülésének megtörésére.”

A fentieket a Szolgálati Szabályzat 41. §-a tovább finomítja: „Bilincs alkalmazása, az Rtv. 48.

§-ában meghatározott esetekben különösen azzal szemben indokolt,

a) aki erőszakos, garázda magatartást tanúsít, és ennek abbahagyására testi kényszerrel nem

késztethető,

11

b) aki az intézkedő rendőrt, annak segítőjét, valamint az intézkedésben közreműködőt

megtámadja,

c) akinek az elfogására bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt került sor,

és szökése bilincs alkalmazása nélkül nem akadályozható meg,

d) akinek a jogszerű intézkedéssel szembeni ellenszegülése testi kényszerrel nem törhető meg,

e) aki önkárosító magatartást tanúsít vagy ilyen magatartás tanúsításával fenyeget,

f) akinek fogvatartása során kísérését rendelték el, és a kísért személy veszélyessége azt

indokolja, vagy

g) akit egyedül intézkedő rendőr állít elő.”

A Szolgálati Szabályzat szolgálati fellépés módjára vonatkozó 5. § (4) bekezdésében írtak

szerint: „A rendőri intézkedés során úgy kell eljárni, hogy a rendőr megelőzze megtámadását,

lefegyverzését, továbbá akadályozza meg, hogy a figyelmét a szolgálati tevékenységtől

elvonják vagy lekötöttségét jogellenes cselekmény elkövetésére használják fel.”

A Szolgálati Szabályzat 39. § (2) bekezdése szerint az intézkedés alá vont személy

magatartása szempontjából a rendőr az alábbiak szerint tesz különbséget:

„a) passzív ellenszegülést tanúsító személy, aki a rendőri intézkedés során a számára

jogszerűen adott rendőri utasításokat nem hajtja végre, de tevőleges ellenszegülést nem

mutat,

b) aktív ellenszegülést tanúsító személy, aki nem veti magát alá a jogszerű rendőri

intézkedésnek, magatartásával fizikai erőkifejtés útján is igyekszik azt megakadályozni,

c) támadó magatartást tanúsító személy, aki az intézkedő rendőrre, valamint a

támogatására vagy védelmére kelt személyre rátámad.

A (3) bekezdés szerint pedig a kényszerítő eszköz alkalmazását jól hallható, közérthető és

határozott módon a következő sorrendben meg kell előznie:

a) a jogellenes magatartás abbahagyására való felszólításnak, „a törvény nevében”

szavak előrebocsátásával, valamint

b) a figyelmeztetésnek, hogy kényszerítő eszköz alkalmazása következik.”

A gépjármű okmányának helyszíni ellenőrzését követően közölték panaszossal, hogy elő

fogják állítani. Ekkor átkutatták a zsebeit és annak, valamint a táskájának a tartalmát is

kipakoltatták vele. A közlést követően a rendőrök hátrabilincselték a panaszos kezeit, pedig ő

nem mutatott ellenállást. A rendőröknek ekkor szólt a panaszos, hogy ezzel már régen

kimerítették a rendőri túlkapás fogalmát, de erre kicsit közelebb lépve a panaszoshoz, közel az

arcába nézve mondta a rendőr, hogy „nem… ez még nem az”. A panaszost megbilincselték,

és ezután bevitték a Székesfehérvári Rendőrkapitányságra, ahol levették róla a bilincset, és be

akarták állítani egy sarokba.

A rendőri jelentések szerint miközben a panaszos ruházatát átvizsgálták a helyszínen,

agresszív magatartást tanúsított, ezért bilincselték meg az Rtv. 48. § c) pontja alapján. A

kényszerítő eszköz használata az Rtv. 16. §-ában meghatározott követelmények alapján

történt, figyelmeztetve és felszólítva a panaszost a kényszerítő eszköz használatára

vonatkozóan. A panaszos megbilincselése 2013. augusztus 1-jén 2 óra 20 perctől 2 óra 30

percig tartott.

12

A panaszos esetleges támadásának megakadályozása érdekében került sor a bilincs

alkalmazására. Mindehhez nyilvánvalóan hozzájárult az is, hogy az intézkedő rendőrök a

panaszos elsődlegesen verbálisan megnyilvánuló, de az ajtócsapkodás okán bizonyos

értelemben fizikálisan is manifesztálódott agressziójából, kiszámíthatatlan viselkedéséből

adódóan egy esetleges támadás lehetőségét nem zárhatták ki kellő bizonyossággal. Az Rtv.

48. § b) pontja nem egy már kialakult támadás elhárításáról, hanem annak

megakadályozásáról rendelkezik.

Különösen igaz ez az előállított személy gépjárműben történő szállítására, mely

általánosan is – a panaszos magatartását tapasztalva a konkrét helyzetben is – egyfajta

fokozott biztonsági kockázatot jelenthet nem csak a szolgálati feladatot végrehajtó rendőrök,

hanem adott esetben maga az előállított, és más a közlekedésben részt vevő személyek

számára is. Természetesen rendőri szerveinknél a gépjárműben történő szállítások során a

bilincshasználat nem egyfajta automatizmusként érvényesül, hanem minden esetben a

körülmények mérlegelése mellett, jelen esetben azonban alkalmazása a jogszabályi hivatkozás

helyesbítése mellett, indokolt volt, így a panasz a bilincselés tekintetében alaptalan.

III/4. A gépjármű őrizetlenül hagyása

Az Rtv. 2. § (1) bekezdése szerint „A rendőrség védelmet nyújt az életet, a testi

épséget, a vagyonbiztonságot közvetlenül fenyegető vagy sértő cselekménnyel szemben,

felvilágosítást és segítséget ad a rászorulónak. A rendőrség tiszteletben tartja és védelmezi az

emberi méltóságot, óvja az ember jogait.”

A Kormányrendelet 96.§-ának (9) bekezdése szerint „Az ellenőrző hatósági személy a

helyszínen elveszi az M, az SP és P betűjelű ideiglenes rendszámtáblát, az indítási naplót,

valamint az ideiglenes forgalomban tartási engedélyt vagy az ideiglenes forgalmi engedélyt,

ha a jármű vezetője az ideiglenes rendszámtáblát a 69. § (1) bekezdésében, 69/A. §-ban,

illetve a 70. §-ban meghatározott feltételektől eltérően használta, nem előírásszerűen vezette

az indítási naplót, illetve az ideiglenes rendszámtábla nem az arra jogosult járműre van

felszerelve.”

A panaszos beadványában sérelmezte, hogy gépjárművét több órára, őrizetlenül

hagyták a sötétben, egy buszmegállóban.

A rendelkezésemre álló rendőri jelentésben foglaltak szerint a panaszos helyszínen tett

nyilatkozatára figyelemmel a fenti jogszabályhely alapján a hatósági jelzés, az ideiglenes

forgalomban tartási engedély és az indítási napló elvétele indokolt volt, és arra sor is került.

Ezen, jogszabályban rögzített kötelező intézkedés a tulajdonjog egyik részjogosítványát, ti. a

használat jogát, eleve szükségszerűen, ámde egyúttal törvényesen korlátozza. Bizonyított az

is, hogy a jármű helyszínen hagyása kivilágított helyen, a kb. 5-10 méterre lévő Szárcsa

étteremnél történt, ahol a szokásos parkolási feltételektől eltérően, állandó portaszolgálat is

működik. A rendőri jelentések külön kiemelik, hogy alacsony frekventáltságú helyen történt a

megállítás.

Álláspontom szerint a helyszínen hagyott jármű biztonságba helyezésére irányuló

rendőri kötelezettségnek a rendőrök eleget tettek, ezért a panasz e tekintetben alaptalan.

13

III/5. A rendőrök szolgálati fellépése

Az Rtv. 20. § (1) bekezdése szerint „A rendőrt az intézkedés során

a) az egyenruhája és azon elhelyezett azonosító jelvénye vagy

b) szolgálati igazolványa és azonosító jelvénye

igazolja,” továbbá a (2) bekezdés szerint „A rendőr az intézkedés megkezdése előtt - ha az a

rendőri intézkedés eredményességét veszélyezteti, az intézkedés befejezésekor - köteles nevét,

azonosító számát, valamint az intézkedés tényét és célját szóban közölni. Az V. és VI.

fejezetben foglalt intézkedések, illetve kényszerítő eszközök alkalmazását követően a rendőr

köteles az intézkedés alá vont személyt tájékoztatni az e törvény szerinti panasz lehetőségéről

és előterjesztésére nyitva álló határidőről.”

A (3)-(4) bekezdései kimondják, hogy „A rendőr köteles - ha az a rendőri intézkedés

eredményességét nem veszélyezteti - intézkedése megkezdése előtt szolgálati igazolványát

vagy azonosító jelvényét felmutatni. Ha a rendőr szolgálati igazolványának vagy azonosító

jelvényének felmutatása az intézkedés megkezdése előtt veszélyeztetné az intézkedés

eredményességét, úgy azt az intézkedés befejezésekor köteles felmutatni.”

(4) „Ha a rendőr egyenruhát visel, de az intézkedés során azonosító jelvénye nem látható,

vagy azt nem viseli, akkor a ruházatán azonosító jelvényének számát jól láthatóan fel kell

tüntetni.”

A Szolgálati Szabályzat 5. § (1) bekezdése „Az intézkedést a rendőr - az Rtv. 20. § (2)

bekezdésének első mondatában meghatározottak közlését megelőzően - a napszaknak

megfelelő köszönéssel, az intézkedés alá vont nemének, életkorának megfelelő megszólítással,

ha a rendőr egyenruhát visel, tisztelgéssel kezdi meg. A polgári ruhában intézkedő rendőr az

intézkedés megkezdése előtt szolgálati igazolványát és azonosító jelvényét felmutatja.

(2) A rendőri intézkedés eredményességének veszélyeztetésére figyelemmel az (1)

bekezdésben meghatározottak intézkedés megkezdését megelőző közlése akkor mellőzhető, ha

az ott meghatározott információk előzetes közlése, valamint a szolgálati igazolvány és az

azonosító jelvény felmutatása az intézkedés megtételét lehetetlenné teszi, vagy annak

eredményességét aránytalan mértékben veszélyezteti.”

A panaszos sérelmezte, hogy az intézkedés kezdetekor, a vele szemben eljáró rendőr

nem köszönt, nem mutatkozott be, nem közölte vele az azonosító számát.

A rendőri jelentések egybehangzóan állítják, hogy az intézkedés megkezdésekor a napszaknak

megfelelően köszöntek és közölték az intézkedés okát. A név, jelvényszám és rendfokozat

megfelelően volt felszerelve a ruházatra.

A rendőri jelentések egybehangzósága és közokiratként való figyelembe vétele alapján

a panasz alaptalan.

III/6. A panaszos a telefonját nem használhatta a rendőrség épületében, valamint a

rendőr hangneme

Az Rtv. 2. § (1) bekezdése szerint „A rendőrség védelmet nyújt az életet, a testi

épséget, a vagyonbiztonságot közvetlenül fenyegető vagy sértő cselekménnyel szemben,

felvilágosítást és segítséget ad a rászorulónak. A rendőrség tiszteletben tartja és védelmezi az

emberi méltóságot, óvja az ember jogait.”

14

A panaszos beadványában előadta, hogy amikor 2013. augusztus 1-jén, 6 órakor

szabadon bocsátották, telefonon felhívta a párját, az egyik rendőr ráordított, hogy, „hogy mer

itt telefonálni.” Tekintettel arra, hogy a panaszos az intézkedést jogsértőnek találta, fáradt is

volt, kiszolgáltatottnak és védtelennek érezte magát, már emelt hangon közölte, hogy már

szabadon engedték.

A rendőrségi jelentésekből kiderül, hogy a Székesfehérvári Rendőrkapitányság

területén tilos az ügyfelek számára a mobiltelefon használata, amelyre tábla is figyelmeztet a

rendőrkapitányság várótermében. Erről a panaszost is tájékoztatták az előállítását követően. A

panaszos a telefonhívást még a kapitányság területén kezdte meg, ezért figyelmeztette őt a

rendőr, hangos és határozott felszólítás hangzott el, de a panaszossal senki nem kiabált.

Természetesen a megkezdett telefonhívást a panaszos befejezhette.

Mivel a rendőrség területén tábla jelzi, hogy a rendőrség épületében a telefonhasználat

tilos, valamint erről a panaszost szóban is tájékoztatták, úgy a panaszos ezt a tilalmat úgy

tarthatta volna be, ha a rendőrség épületét elhagyva kezdeményez telefonhívást tekintettel

arra, hogy a hívás megkezdésekor már szabadon bocsátották. Fentiekre tekintettel

mobiltelefon-használattal kapcsolatos panasz alaptalan.

IV.

A Panasztestület megállapította, hogy sérült a panaszos személyes szabadsághoz való

joga, amikor őt előállították, hiszen álláspontja szerint a bűncselekmény elkövetésének

gyanúját a helyszínen ki lehetett volna zárni a nyilvántartások használatával. A Panasztestület

ezen álláspontjával nem értek egyet, ennek okait a III/2. pontban részletesen kifejtem.

A Panasztestület a panaszos tulajdonhoz való jogának sérelmét is megállapította

gépjárművének helyszínen hagyása miatt, mivel az előállítás is jogszerűtlen volt, így a

rendőrök ezen intézkedése is. Ezzel a megállapítással a határozat III/4. pontjában foglaltak

szerint nem értek egyet.

A határozat az alábbi jogszabályokon alapul:

- A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 330. § (2) bekezdése

- A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi

CXL. törvény 51.§ (1), (2) és (2) c bekezdései, 100. § (1) bekezdése, 109. § (1) és (2)

bekezdései

- A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 1.§, 2.§ (1) bekezdése, 13. §, 16.§

(1) bekezdés, 20.§ (1)-(4) bekezdései, 33.§ (1)-(4) bekezdései, 48. §, 44.§ (2) bekezdés

b) pontja

- A rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet 5.§ (1)

bekezdése, 9.§ (1)-(3); 30.§ (3) bekezdés, 39. § (2) bekezdése, 41.§ (1) bekezdés

- A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendelet

12.§ (1) bekezdés b)pontja, 31.§ (1)bekezdés a) pontja

15

- A közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok

kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Kormányrendelet 70.§ (1)-(4)

bekezdései, 72.§, 88. § (1) bekezdése, 89.§ (6) bekezdése, 92. § (1) bekezdése, 96.§

(9) bekezdés, 100-112/A. §-ai, illetve a 18. sz. melléklet

- A rendőrségi ügyeleteken rendszeresített nyilvántartások egységes kezelési rendjéről

szóló 25/2009. (OT 14.) ORFK utasítás 2. c) pontja

- A Magyar Köztársaság Rendőrségének Járőr- és Őrszolgálati Szabályzata kiadásáról

szóló 22/1997. ORFK utasítás 80. pont, 85. pont

Budapest, 2014. szeptember 22.

Papp Károly r. altábornagy

rendőrségi főtanácsos

országos rendőrfőkapitány