4 2016. október 21.

IFJÚSÁG

- Miről szólt ez a pályázat, és mit kellett tenned az első dí-jért?

- A reformáció 500. évfordulója alkalmából a Református Tehet-séggondozó Alapítvány írta ki a pályázatot, amelyben a protes-táns iskola valamilyen, eddig még fel nem dolgozott tárgyi emlékét vagy öreg diákját lehetett bemu-tatni. Türke Beáta vallástanárnő javaslatára az iskola 375 kötetből álló, régi könyvállományát kezd-tem feldolgozni idén januárban. Kiválasztottam a legrégebbi, leg-érdekesebb darabokat, majd el-kezdtem latinul tanulni, mert a könyvek nagy része deáknyelven íródott. Általában napi két órát foglalkoztam a könyvekkel. A pá-lyamunkám így június 30-ára ké-szült el 15 oldal terjedelemben, amely 50 oldalra egészült ki a fo-tókkal együtt. Szeptember elején értesítettek, hogy bejutottam a második fordulóba. A Kárpát-me-dencei döntőt a Debreceni Re-formátus Kollégiumban tartották szeptember végén, ahova 12 pá-lyamunka szerzőjét hívták be. Itt a kutatási anyagot prezentációs előadás formájában kellett ismer-tetni, amelyet háromtagú szak-mai zsűri pontozott. Az értéke-lésben kiemelték a szakmaiságot, a magabiztosságot, és azt, hogy szakszerűen, fehér textilkesztyű-vel fogtam meg a magammal vitt régi könyveket, így védve azokat a bőr zsírosságától.

- A fehér kesztyűt azonban nemcsak a könyvekhez hasz-nálod, ha jól tudom…

- Így igaz, kezdő numizmatikus vagyok. A gyűjteményem kb. 50 db bankjegyből és közel 300 db érméből áll, ami mind magyar. Az egyik legkülönlegesebb szá-momra egy 1800-as, I. Ferenc ko-rából származó 6 krajcáros, amit hatévesen ástam ki az udvaron a kis műanyag lapátommal. Amikor már jártasabb voltam a történe-lemben, megvizsgáltam, és lát-tam, hogy egy nagyon ritka verde jelű pénzérme. A másik, amit ki-emelnék, az egy 1935-ös, ezüst 5 frankos, amit egy cserediák-prog-ram keretében a svájci fogadó-családtól kaptam. Mint kiderült, a nagypapa numizmatikus volt, és ez volt a születési évszáma. A legrégebbi érmém pedig egy 1762-es Mária Terézia 1 krajcáros. A gyűjteményemet a Debrece-ni Régiségvásár, vagy az internet erre specializálódott numizmati-kai csoportjainak kínálatából gya-rapítom. Az egyes darabok érté-ke függ attól, hogy mennyit ver-tek belőle az adott korban, illetve hogy milyen állapotban van.

- Kisfilmeket is készítesz. Mit lehet erről tudni, mely részét végzed a feladatoknak?

- A legutóbbi kisfilmem az Öku-menikus Diákfilmszemlére ké-szült, amelyben a Vasárnapi Isko-la Alapítvány erdélyi jótékonysá-gi szolgálatát mutattam be. A pá-lyamunka 8 perces lett, és a for-gatókönyvtől kezdve, a rendezé-sen át, az operatőri és vágómun-kán keresztül mindent én csinál-tam. Egyedül az animációt készí-tette a 11 éves testvérem, mert

ahhoz egyelőre még nem értek, de igyekszem majd azt is megta-nulni. Különdíjat és dicséret kap-tunk érte a pályázaton.

- Ezzel már kicsit a média vi-lágába is belekóstoltál. Ugyan-akkor nem először, hiszen di-ákújságot is írsz/írtál. Kezdjek aggódni a munkám miatt?

- Nem, jelenleg pihenek (ne-vet). A REFlektor online diákúj-ságot főszerkesztőként idén áp-rilisban vettem át, mivel a tanár-nőnek sok dolga volt. Most azon-ban ismét nála van a staféta. Fő-ként a szervezési feladatokat sze-rettem, ez volt a fő profilom, de természetesen írtam cikkeket is. Sőt, régebben még verseket is, de ezek már nem férnek bele az időmbe.

- A Rubik-kockával is össze-cseng a neved itt Karcagon, hi-szen előadást is tartottál róla. Hogy jött ez az életedbe, és mi-re vagy képes a kockával?

- Két évvel ezelőtt, 2014-ben volt a Ru-bik-kocka feltalálásá-nak a 40. évforduló-ja. Ekkor a testvérem-mel vásároltunk egyet-egyet, és azon verse-nyeztünk, hogy ki tud-ja hamarabb kirakni. Ez az öcsémnek sike-rült először, és ez egy-fajta ösztönző erő-ként hatott rám. Ő ab-bahagyta, én folytat-tam, és a kezdeti 3-4 perc után a rekordom 20 másodperc lett. Az-óta már romlott az át-lagom, mert jelenleg nem nagyon foglalko-zom vele.

- Mert mivel fog-lalkozol most?

- Folytatom azok-nak a régi könyvek-nek a feldolgozását, amelyekbe a „Rejtőz-ködő kincseink” pályázat miatt belekezdtem. Most éppen Bujk Béla, egykori karcagi tudós, ma-tematika-fizika tanár önéletraj-zán dolgozom. Az ő életútjáról, il-letve munkásságáról írok egy pá-lyázatot.

- Ennyi elfoglaltság mellett, milyen eredménnyel teljesítesz az iskolában? Hogyan lehet eze-ket a tanulással összeegyeztet-ni?

- Tanulni nem nagyon szok-tam, az órán odafigyelek, és így megjegyzem az anyag nagy ré-szét. Ezután már csak egy átol-vasás szükséges otthon vagy az

óra előtt. Így év végén kitűnő lett a bizonyítványom. Angol-ból a középfokú komplex nyelv-vizsgát már megszereztem, né-metből pedig tervben van. A könyvek feldolgozásához lati-nul is elkezdtem tanulni, de ez nagyon alapszintű. A plusz dol-gokat általában esti vagy hét-végi programként építem be az időmbe.

- Azt látom, hogy minden, amibe belefogsz, sikeres. Van olyan, amivel mégsem vagy elégedett?

- Mostanában kicsit visszafog-tam a programjaimból. Ezek vi-szonylag sikeresnek mondható-ak. Régebben több mindenbe belevágtam, azok nem feltétle-nül zárultak úgy, ahogy én ter-veztem (pl. versenyek). Olyan vi-szont nem volt, hogy belekezd-tem valamibe, és félbehagytam volna, mert ha már valamit elkez-dek, akkor azt be is fejezem.

- Mennyire támogatóak a szü-leid? Nem féltenek, nem mond-ják, hogy lassítanod kellene? Vagy ők is ilyenek voltak?

- Mindenben támogatnak, bár néha már mondják, hogy kicsit álljak le. Én meg úgy gondolom, hogy azt majd én érzem, hogy mikor lesz elég. A szüleim ma-guk is mondták, hogy ők nem ki-fejezetten voltak jó tanulók. Sze-rintem inkább a nevelésen múlt, hogy már ennyi mindent elér-tem. Gyerekkoromban sok fog-lalkoztató füzetem volt, és ké-pességfejlesztő játékokkal ját-szottam.

- Akkor nem érzed azt, hogy mindez a gyerekkorod rovásá-ra ment volna?

- Semmiképpen sem! Ugyan-úgy játszottam, fociztam, sőt, fa-natikus LEGO-rajongó voltam. Még most is megvan a nagy LEGO-s dobozom, ami akkora, mint ez a tárgyalóasztal.

- Tényleg nagyon sokrétű vagy. Mindemellett van még szabadidőd? Ha igen, mit csi-nálsz ilyenkor?

- Nincs sok szabadidőm, de ilyenkor olvasni szeretek. A tűz és jég dala sorozat második kö-tetét kezdtem el a napokban. Az első rész a Trónok harca, így ta-lán ismerősebb lehet. Emellett a barátaimmal találkozom, vagy a numizmatikával foglalkozom. Talán még a kutatást is ide so-rolnám, mert nagyon élvezem. Nyolc évig néptáncoltam is, de ma már ez nem jellemző, inkább csak a táncházakban.

- Ha jól tudom, az öltöny a kedvenc viseleted. Most is ing-ben és zakóban vagy. Máskor is hordod ezeket az iskolában?

- Minden nap. Ha ki kell öltöz-ni, akkor nyakkendőt kötök (ne-vet). Ez egyébként a különös is-mertetőjegyem is. Tehát, ha bár-ki meglát a folyosó végén, akkor tudja, hogy én vagyok az. Hogy honnan jött, azt nem tudom. Nyolcadikban kezdtem el, és az-óta töretlenül viselem.

- Milyen terveid vannak a jö-vőre nézve? Hol szeretnél to-vábbtanulni?

- Közeli cél mindenképpen az iskolai könyvállomány teljes fel-dolgozása. Távolabbi célként pe-dig két irányban gondolkodom. Az egyik a közgazdaságtan, a má-sik a történelem. Tudom, hogy nem nagyon passzolnak egymás-hoz, de talán meg lehetne olda-ni a kettőt párhuzamosan is. Ha most kellene dönteni, akkor szí-vem szerint történész vagy törté-nelemtanár lennék.

- Mit gondolsz önmagadról, és tudod-e, hogy mit gondol-hatnak rólad mások? Vannak irigyeid?

- Hallottam olyat, hogy „hú, de beképzelt ez a gyerek”. Tehát biztosan vannak irigyeim, de kü-lönösképpen ez nem tud érde-kelni. Van nekem elég dolgom, amivel foglalkozhatok ezek nél-kül is. Szerintem én nem vagyok magamtól elszállva. Úgy gondo-lom, hogy a megítélésem több-nyire pozitív.

Kapás Mónika

Ha valamibe belekezd, akkor azt be is fejezi

Véget nem érő kutatások, szerteágazó érdeklődé-si kör, kitűnő bizonyítvány és nagyfokú tisztelet a könyvek iránt. Mindezekhez egy magabiztos, öltö-nyös, 16 éves fiatalembert kell elképzelni. Hogyan működik mindez együtt, ilyen fiatalon? Erre keressük a választ a Karcagi Nagykun Református Gimnázium és Egészségügyi Szakgimnázium falai között Éliás Já-nos, 11. osztályos matematika-fizika tagozatos tanu-lóval, aki szeptemberben országos első helyezést ért el a „Rejtőzködő kincseink” pályázaton a Tudomá-nyos Diákköri Konferencián. Eredményéhez ezúton is szívből gratulálunk!

Bemutatjuk:ÉLIÁS JÁNOST

János szenvedélye a kutatás