Szakmailag ellenőrizte : Szépfi Tibor Az ábrákat rajzolta : Czeglényi Lászlóné

©Halász Ferenc, 1960

2

3

BEVEZETÉS A könyv az emberi kultúra hordozója, életünk tartalmassá, széppé tevője. Ma már elmondhatjuk, nincs olyan ember, aki ne olvasna, s ne rendelkezne legalább néhány könyvvel.

Akinek saját házi könyvtára van, különös örömmel gyűjtögeti, gondozza, óvja könyveit.

A könyv elsősorban nem dísz, hanem ha szabad ezzel a kifejezéssel élni, használati tárgy, mindennapi életünk, szórakozásunk; tanulásunk eszköze Kedvesebb könyveinket gyakran elővesszük, olvassuk, forgatjuk őket. Használat közben a könyv, bármennyire is kíméletesen bánunk vele, hamar rongálódik. Táblája elválik a testétől, az egyes lapok elszakadoznak, kiesnek. Különösen a gyermekek kezében rongálódik gyorsan a könyv. Ők még nem tudnak rá megfelelően vigyázni, s eleinte inkább játékszernek tekintik.

Használati tárgyaink, ha elkoptak, elrongálódtak, egyszer, kétszer megjavítjuk, majd eldobjuk, s Újat veszünk helyettük. A jó könyvet azonban nem dobjuk el, bármennyire is elrongyolódott, mert újjal a legtöbb esetben nem pótolhatjuk — de hát ez nem is szokás. Ilyen kor a könyvkötőhöz visszük, hogy varázsolja újjá a használatban megrongálódott könyvünket.

A könyvkötés a legrégibb mesterségek közé tartozik, s előkelő rangot vívott ki magának az egyes iparágak között. A jó könyvkötő művésze volt szakmájának, s ma is megcsodáljuk egyes ismert vagy ismeretlen mester remekművét.

A könyvkötés is, mint minden más mesterség nagy változáson ment át. Az óriási mennyiségben készülő könyvek kötését kézi munkával már el sem lehet képzelni. A kézműves munkáját a gép vette át, de a könyvkötés alapműveletei lényegében ma is azok, amelyek évszázadokkal ezelőtt voltak. Az egyedi mestermunkából tömegáru lett. A könyvkötő kisiparosok száma megfogyatkozott, s ma már csak elvétve találkozunk művelőivel.

A könyvkötést is, mint minden mesterséget, ha figyelmesek vagyunk, s türelmünk is van, el lehet sajátítani. Egy-egy könyv, folyóirat bekötése nem sok szerszámot kíván. Alig van köztük olyan, amelyet a kispénzű diák nem tud beszerezni. Ez vezetett arra, hogy a szórakozásból, hasznos időtöltésből barkácsolással foglalkozók segítségére siessünk, s a könyvkötés alapelemeit megismertessük velük. Aki könyvét saját maga köti, elsősorban nem azért teszi, mert így olcsóbb. Inkább a munka öröme, a kézi munkában megnyilvánuló egyéni ízlés és gondosság az, ami szinte megfizethetetlenné teszi egy-egy jól sikerült munka értékét.

Könyvünkben arra törekszünk, hogy mindenki által elsajátítható gyakorlati ismereteket nyújtsunk. Olyan technikai folyamatokat ismertetünk, amelyeket bárki, egyszerű, esetleg házilag is elkészíthető szerszámokkal, különösebb berendezés, vagy nagyobb szakmai gyakorlat nélkül elsajátíthat.

A sikeres munka feltétele -különösen tanulásnál -‚ hogy egyszerűbb munkákkal kezdjük az ismeretek elsajátítását, s ha ezekben már megfelelő jártasságot értünk el, akkor próbáljuk meg a nehezebb feladatok megoldását. A türelmetlenség itt sem vezet eredményre. Különös gondot fordítsunk a pontos, precíz munkára. Az elsietett, pontatlan munka eredménye legalábbis kétséges.

A szorosan vett könyvkötő munkán kívül néhány olyan eljárást is ismertetünk, amelyek a könyvkötéssel rokon, hasonló technikai műveletekkel végezhetők. Ilyen például a

4

dobozkészítés. Tárgyaink elrakására megfelelő dobozt ritkán találunk otthon, ezért igyekszünk ehhez is néhány gyakorlati tanácsot adni.

A leírt munkafogások és műveletek ismeretében a közölt tárgyakon kívül magunk is tervezhetünk egyéni ízlésünknek és szükségleteinknek megfelelő eszközöket. Az egyéni tervek alapján végzett munka igen nagy haszonnal jár, különösen ha arra gondolunk, hogy az így elsajátított ismereteket és kifejlesztett készségeinket az élet’ más területén is hasznosítani tudjuk.

5

A KÖNYVKÖTÉS ALAPANYAGAI A könyv legfontosabb alapanyaga a papír. Papírra nyomják, papírtáblába kötik, papírral borítják, díszítik.

A papír cellulóztartalmú rostos növényi anyagokból készül. Legfontosabb nyersanyaga a fa, amelyet legtöbbször tűlevelű, esetleg a lombos fák szolgáltatják. Ezeken kívül növényi eredetű rongyhulladékból, szalmából, s egyéb rostos anyagból is állítanak elő papírt.

A papír legfontosabb alapanyaga a cellulóz. A megtisztított és apró darabokra felaprított fát lúgokkal vagy savakkal főzik, míg a cellulóz mellől kioldódnak az egyéb anyagok. A cellulózt további eljárásokkal finomítják, kötőanyagokat (gyantát), töltőanyagokat és esetleg festékanyagokat kevernek hozzá, majd gépeken papírt készítenek belőle. A cellulózon kívül egyéb növényi anyagokat nem tartalmazó papírfajtákat famentes papíroknak, nevezik.

Nagy mennyiségben készítenek azonban olyan papírokat is, amelyeknek alapanyaga nem tiszta cellulóz. A fát csiszológépeken apró rostokra bontják, de nem választják el a cellulóz mellől az egyéb faanyagokat. A facsiszolat tehát a cellulózon kívül más növényi eredetű anyagokat is tartalmaz. A facsiszolat hozzáadásával készítik a fatartalmú papírokat. A famentes papír is tehát rendszerint fából készül, az elnevezés csak arra utal, hogy a cellulóz mellett nem tartalmaz facsiszolatot.

A papírgyártó gép a papírt hatalmas hengerekre tekercseli. Felhasználása azonban rendszerint megköveteli, hogy a papírt kisebb részekre, ívekre vágják.

Az ívek méretei szabványosítva vannak. Elnevezésük utal a papír méreteire is. A leggyakrabban használt ívformák az A és B szabványú ívek. Egy teljes nagyságú A ív 841x1189 mm. Elnevezése A/0-s vagy négyszeres ív. Az egyszer összehajtott ív az A/1-es ív. A legtöbb könyv A/5-ös ív nagyságú. Ez annyit jelent, hogy az A/0-s ívet ötször hajtogatták össze. Mérete: 148x210 mm. A B/0-s ív mérete 1000x1414 mm.

A lemezpapírokat, amelyekből a könyv táblája készül, más eljárással készítik, mint a nyomó- vagy írópapírokat. Alapanyaguk lényegében megegyezik a többi papírfajtáéval, legfeljebb olcsóbb minőségű anyagot használnak. A lemezpapírok különböző vastagságban készülnek.

Méretük rendszerint 700x1000 mm. 25 kg-os kötegekben tárolják. Elnevezésük attól függ, hogy hány darab lemez van egy 25 kg-os kötegben. Például a 20-as lemezből 20 db, a 40-esből 40 db. Tehát mennél nagyobb a lemez száma, annál vékonyabb a lemez.

A borítópapírok, amelyek a könyv táblájára vannak ragasztva, lényegében ugyanolyan eljárással készülnek, mint az ívpapírok, de rendszerint erősebbek, felületüket színezik, gyakran préseltek.

A LEGFONTOSABB PAPÍRFAJTÁK

Nyomópapírok Újságnyomó vagy rotációs papír: Sok facsiszolatot tartalmazó papírfajta. Tekercsekben kerül forgalomba. Erre nyomják az újságokat. Rövid élettartamú, gyenge minőségű papír. Olcsó, nagy tömegben készülő könyveket is állítanak elő belőle.

Regénynyomó papír: Fatartalmú, sok töltőanyag van benne. Laza szerkezetű papírféleség.

6

Biblianyomó papír: Igen vékony, jó minőségű papír. Rongyanyag is van benne. Nagy oldalszámú, értékesebb könyveket nyomnak rá.

Műnyomó papír: Jó minőségű fényes, fehér papír, különösen színes nyomású könyvekhez használják.

Delta papír (műnyomó utánzatú papír): Tiszta, fehér, fényes felületű papír, sok töltőanyag van benne. Írni nem lehet rá. A műnyomó papír helyett használják.

Mélynyomó papír: Fehér vagy sárgásfehér színű. Nagy példányszámú képes folyóiratok anyaga.

Írópapírok Levélpapír: Fehérített cellulózból készült jó minőségű papír.

Irodapapír: Faköszörületet is tartalmazó papír.

Írógéppapír: Fehérített cellulózt tartalmazó sima papír.

Flórposta papír: Vékony, áttetsző, fehér papír. Könyvkötéshez, a megrongálódott lapok javítására jól használható.

Borítópapírok A könyvtábla borítására szolgáló különböző minőségű, színű és felületű papírok tartoznak ide. Rendszerint egyoldalt simított papírok, hogy a ragasztó jól tapadjon rajtuk.

A leggyakrabban használt borítópapírok.

Márványpapír: Kétféle fajtája van. Az achát márvány simított és fényes felülete erezett mintájú, a gusztáv márvány mintázata foltos. 50x70 cm nagyságban árusítják.

Keményítőpapír: Felületét keményítőbe kevert festékkel színezik. Házilag is készíthető. 50x70 és 70x100 cm nagyságú.

Chagren (sagren) papír: Felületét apró mintákkal préselik. Többféle színben 50x70 és 70x100 cm nagyságban kapható.

Felhőpapír: Felülete felhős mintázatú. Nagysága 70x 100 cm.

Bőrutánzatú papír: Krokodil- és gyíkbőr utánzatúra préselik. Különféle színekben kapható. 50x70 és 70x100 cm nagyságban árusítják.

Tafota papír: Egyik oldalon fényesített színes papír. Dobozok bevonására használják.

Előzékpapírok A könyvtábla és a könyv teste között helyet foglaló papír. Jó minőségű, erős famentes papírt használnak erre a célra.

Kartonpapírok A kartonpapírok anyaga általában megegyezik a többi papírfajták anyagával. A m2-enként 180 g súlyúnál vastagabb papírokat nevezik kartonoknak.

A legismertebb kartonfélék a következők: iratgyűjtő, dosszié, kartoték kartonok és albumkarton Az albumkarton három rétegű (triplex).

7

Lemezpapírok A könyvtáblát lemezpapírból készítik. A lemezpapír óvja a könyv testét a sérülésektől, ezért a lemez jó megválasztása fontos. A könyvkötők általában háromféle lemezt használnak.

Fehér falemez: Fehér faköszörületből készült, könnyű, merev anyag. Jellemző tulajdonsága, hogy meghajlítva eltörik. Könyvtáblát nem is készítenek belőle. Mivel nem vetemedik, a dobozkészítők használják.

Barna lemez (patent lemez): Barna faköszörületből készült, kevésbé törékeny, mint a falemez. Ebből szükség esetén könyvtáblát is lehet készíteni.

Szürke lemez: Rongyanyagot is tartalmaz. A könyvtáblák legfontosabb anyaga. Szürke színű, rugalmas, szívós anyag, nem törik, mint a fehér lemez.

A KÖNYVKÖTŐVÁSZON A könyvtáblák összefogására, a könyv sarkainak meg védésére használjuk a könyvkötővásznat. Hasonló célra más anyagok is (bőr, műbőr stb.) alkalmasak, azonban könnyű megmunkálása, olcsósága és beszerezhetősége miatt a könyvkötővászon a legelterjedtebb.

A könyvkötővászon alapanyaga általában vékony gyapotvászon. A nyers vászon azonban még nem használható, további eljárásokkal könyvkötésre alkalmassá kell tenni. A ritka vászonszövedéket kitöltő anyaggal kezelik (aprretálják). hogy az enyvet egyéb ragasztóanyagot ne bocsássa keresztül, s hogy megfelelő tartása és színe legyen.

A leggyakrabban használt vászonfajták:

Kalikóvászon A leggyakoribb könyvkötővászon fajta. Különböző színben és mintázatban készül. Anyaga pamutvászon.

Lenvászon: Anyaga lenszövet.

Sirtingvászon: Vékony szövésű, rendszerint fehér, fekete és szürke színben árusítják.

Nyersvászon: Erős vászonfajta, gyakran természetes színben árusítják.

Műbőr: Különféle színű, mintázatú, erős, nehezen feldolgozható könyvkötővászon. Csak gyakorlott könyvkötők tudnak vele eredményes, szép munkát végezni.

A könyvkötővásznakat tekercsben, méterre árusítják. A tekercs szélessége 1 méter.

A KÖNYVFŰZŐCÉRNA A könyv ívelt összetartó erős lencérna. A könyvkötés céljaira különleges minőségű és készítésű cérnát használnak. Amatőr munkák céljaira a jó erős cérna is megfelel, s hogy a könyv fűzése közben ne borzolódjék, méhviasszal áthúzzuk.

A KÖNYVFŰZŐSPÁRGA A könyv íveit és a táblát összetartó spárga. Könnyen bojtozható kenderspárgát használjunk. A cukorspárga erre a célra nem jó.

RAGASZTÓANYAGOK Könyvkötő munkákhoz a leggyakrabban keményítőt és meleg állati enyvet használnak ragasztásra. Egyéb ragasztókat, különleges céloktól eltekintve, nem használunk.

8

Keményítőragasztó: A keményítőragasztót rendszerint búzából, rizsből vagy burgonyából készítik. A keményítő gyártásakor különféle vegyi- és mechanikai eljárásokkal az egyéb növényi anyagokat (fehérje, cukrok, zsírok, olajok stb.) a keményítőből eltávolítják.

Keményítőragasztó készítése: Tiszta, zsírtalan, lehetőleg hibátlan zománc- vagy alumínium edényben 15 dkg száraz keményítőt vagy ennek híján lisztet 3 dl vízben csomómentesen elkeverünk. Híg, tejfölszerű folyadékot kapunk. 0,5 l vizet felforralunk s ezzel a forró vízzel az előzőleg pépesre elkevert keményítőt leöntjük. Közben folyton kevergetjük. A forró víz hatására a keményítőszemek vizet vesznek fel, s az egész keverék zsírszerűen fénylő masszává alakul át. A keményítőragasztót kihűlésig kell kevergetni, mert a keverés nélkül megdermedő anyag darabos, csomós és nehezen kenhető lesz.

Egyszerre ne készítsünk sok keményítőt, mert állás közben elfolyósodik, penészedik és elveszti ragasztóképességét. A penészedést lysoform, timsó, szalicil vagy terpentin hozzáadásával késleltethetjük. A felsorolt fertőtlenítő anyagokból néhány grammnyit adunk a kész ragasztóhoz.

A keményítőragasztót a könyvkötéshez sokféleképpen felhasználhatjuk, ügyelnünk kell azonban a következőkre: A vastagon kent ragasztó a benne levő víz hatására eláztatja a papírt vagy a vásznat, s az ettől megnyúlik. A gyenge borítópapírok szét is mállanak vagy elszíneződnek. Megfelelő technikával azonban ezeket a hibákat könnyen kiküszöbölhetjük.

Enyv: Eredetük szerint bőrenyvet és csontenyvet különböztethetünk meg. Mindkettő vágóhídi hulladékanyagokból készül.

Az enyv csak megfelelően elkészítve és felmelegítve ragaszt. Langyos vagy megdermedt, kocsonyás enyvvel nem lehet eredményesen ragasztani.

Ragasztáshoz az enyvet á következőképpen készítjük elő: Felhasználás előtt a darabokra tört száraz táblaenyvet kb. 24 óráig hideg vízben áztatni, duzzasztani kell. A megfelelően duzzasztott, de el nem ázott enyvről a megmaradt vizet leöntjük, s az enyvet az enyvfőző edénybe rakjuk.

Az enyvfőző edény mindig kettős falú legyen. A külső edénybe vizet öntünk, s a belsőbe rakjuk a duzzasztott enyvet. A vízfürdő nélkül melegített enyv megég és elveszti ragasztóképességét. A vízfürdőn forrósított enyv sohasem ég oda, s mivel a víz elég soká tartja a meleget, az enyv sem hűl ki gyorsan. Kettős falú enyvfőző edényt a legegyszerűbben úgy készíthetünk, hogy egy nagyobb konzervdobozba egy kisebbet teszünk, s alkalmas módon felfüggesztjük.

Lehetőleg enyvet se készítsünk többet, mint amennyit egyszerre felhasználunk. A többször melegített enyv veszít ragasztóképességéből, s ha híg enyvet készítettünk, ami könyvkötéshez gyakran szükséges, könnyen meg is romolhat állás közben.

Enyvoldat készítésekor mindig mérlegeljük, hogy milyen célra használjuk fel. A híg enyv vékonyan kenődik, de gyorsan is szárad. A sűrű enyv erősebben ragad, de mivel vastagon kenődik, száradáskor könnyen repedezik, törik. A könyvkötéshez mindkettőt használjuk a különböző

munkafolyamatoknál.

1. ábra. Enyvfőző edény konzervdobozból

9

KONYVKÖTÖ SZERSZÁMOK Az amatőr könyvkötő, aki nem hivatásszerűen foglalkozik könyvkötéssel, természetesen csak a legegyszerűbb szerszámokat és eszközöket szerzi be munkájához. A könyvkötés egyszerű műveleteinek eredményes elvégzéséhez aránylag kevés szerszám szükséges s ezek könnyen beszerezhetők. A szakmában használatos speciális szerszámokat a legtöbbször pótolhatjuk a magunk készítette, vagy a ház körül található eszközökkel is. Ezek céljainknak a legtöbbször meg is felelnek.

A leleményesség az ügyes barkácsolót gyakran kisegítheti, csak jól körül kell nézni a szerszámosládában.

Az alábbiakban a legszükségesebb könyvkötő szerszámokat ismertetjük.

l.Könyvkötőkés: Legjobb az egyenes, hosszú nyelű, rövid, erős pengéjű kés. Megfelel a cipészkés is, de mivel ennek nincs nyele, körül kell csavarni vászonnal, esetleg bőrrel. Szükség esetén erős pengéjű zsebkés is megfelel, ha jó szorosan áll a nyélben. Használata óvatosságra int, mert a

könyvkötőkést erősen igénybe veszi a papír vágása. Papírvágáskor a penge éle hamar tompul, ezért sokszor kell fenni. Életlen késsel kínos a munka, s a legtöbbször nem is eredményes. A kés fenésére tehát ne sajnáljuk a fáradságot.

2. Olló: Könyvkötő munkákhoz minden nagyobb pengéjű olló megfelel. Rövid élű olló nem nagyon alkalmas. Ollót általában csak olyan munkaműveletekhez használunk, amelyekhez pontos méretek vagy egyenes vonalak nem szükségesek. Ollóval egyenes vonal mentén nem lehet pontosan vágni.

3. Tű: Hosszú könyvkötőtű a legmegfelelőbb, de bármely más, nem túlságosan vastag tű is alkalmas.

4. Deszkalap: Az egyes munkaműveletekhez, préseléshez, szárításhoz gyakran használunk deszkalapokat. Amatőrmunkákhoz elég néhány 25x30 cm nagyságú kemény fadeszka. Fontos, hogy ne vetemedjenek. A deszkákat minden oldalukon simára kell gyalultatni. Lehetőleg egyenletes sűrű szálú, csomómentes deszkát válasszunk ki. A deszkákat óvjuk minden mechanikai sérüléstől, szennyeződéstől. A présdeszkákon sem ragasztani, sem vágni nem szabad. Ha mégis ragasztó kerülne rájuk, gondosan tisztogassuk meg, mielőtt tovább használnánk őket.

A deszkákat úgy válogassuk össze, hogy közülük kettő a többihez képest keresztszálú legyen, azért, hogy a prés deszkák kisfokú görbületét a más irányba futó szálú deszkák ellenirányú görbületei kiegyenlítsék.

5. Faprés (asztalos csavarszorító): Egyik legfontosabb szerszámunk, mert a könyvkötéshez szükséges erősebb préseléseket ezek segítségével végezzük. Néhány könyv préseléséhez megfelelő az előbb említett csavarszorító is. A könyvkötők több könyv préseléséhez másfajta szerszámokat is használnak, céljainknak azonban az előbb említettek kitűnően megfelelnek.

Gondozásukkal kapcsolatban jegyezzük meg a következőket: Mindenekelőtt óvni kell a szorítócsavarokat mindenféle nedvességtől, mert a nedves csavarorsó megszorul a csavarházban, az összecsapolt részek elengednek, s erős szorításkor a csavar szárai

2. ábra. Könyvkötőkés

3. ábra. Fa csavarszoritó

10

szétnyílnak. Semmi esetre sem szabad az ilyen szétnyílt csavarszárakat szegezéssel összefogni. Ha a csapok meglazultak, szét kell szedni és újraenyvezve összeerősíteni. A csavarorsót meg lehet kenni méhviasszal vagy kevés faggyúval, hogy könnyen forogjon a csavarházban.

6. Fűrész: A könyv gerincének befűrészeléséhez használjuk. A legjobb egy közepes fognagyságú rókafarkú fűrész, de megfelel más, kisebb fűrész is.

7. Könyvfűzőállvány: A könyvek fűzéséhez használatos egyszerű eszköz. Házilag is elkészíthetjük néhány lécdarabból és deszkából (lásd az ábrát). Különösen akkor vesszük hasznát, ha több könyvet fűzünk egyszerre.

8. Simítócsont: 15-20 cm hosszú marhacsontból készített simítószerszám, amelyet a könyvkötés egyes műveleteihez használunk, főleg élek, szélek lesimításához. Szükségből használt fogkefenyélből is készíthetünk megfelelő eszközt. Esetleg gyertyánfából vagy nagyobb csontból házilag is elkészíthető. A megfelelő nagyságú és alakú csontot vagy fadarabot reszelővel, üveggel, csiszolóvászonnal munkáljuk meg.

9. Kalapács: Bármilyen lapos talpú kalapács megfelel céljainknak, ha nem túlságosan nagy vagy kicsi. Kb. 20-25 dkg-os kalapács a legmegfelelőbb.

10. Lemezpapír a1átét: A különféle könyvkötő műveletekhez külön asztal nemigen áll otthon rendelkezésünkre. Gyakran kell vágni, ragasztani, s eközben az asztallap megsérülhet, vagy bepiszkolódhat.

Az említett műveletekhez megfelelő, legalább 3 mm vastagságú lemezpapírt használjunk alátétnek. Régi üzleti könyv fedele is megfelelő. Deszkán vágni amúgy sem lehet, mert a szálai elvezetik a kést, s több vágás után az össze-vissza vagdalt deszkából apró részecskék esnek ki, ettől felülete előbb-utóbb egyenetlen lesz. Ragasztáskor az alátétlemezt borítsuk be újságpapírral, s azon ragasszunk. Az alátétlemez nagysága legalább 30x40 cm legyen.

11.Vasvonalzó: Egyenesen vágni csak késse1 vonalzó mellett lehet. Favonalzó erre a célra nem alkalmas, mert hamar elfaragjuk a szélét, s egyenetlen lesz a vágás vonala. Legalább 30 cm hosszú vasvonalzót használjunk. A vasvonalzót óvjuk a rozsdásodástól és a csorbulástól, s használat előtt száraz, tiszta ruhával töröljük le, nehogy a munkánkat bepiszkítsa.

12.Ragasztóecset:Közepes nagyságú, puhaszőrű ecsetet használjunk külön az enyvhez és külön a keményítő ragasztóhoz. Az ecsetet használat után meleg vízzel gondosan mossuk ki és szárítsuk meg. Különösen az enyves ecsetet kell nagyon gondosan kimosni, mert az ecsetbe beleszáradt enyvet nagyon nehéz eltávolítani, s rongálja is a szerszámot.

13.Mérő- és szerkesztő eszközök: Minden eredményes munka alapja a pontosság. Ez a könyvkötő munkára is vonatkozik. A legkisebb pontatlanság, méretbeli eltérés az egyébként kifogástalan technikával készült tárgyat is használhatatlanná teheti. Különösen

4. ábra. Kézi fűrész

5. ábra. Könyvfűzőállvány

6. ábra. Simítócsont

7. ábra. Kalapács

11

fontos a pontos mérő- és szerkesztő eszközök használata az amatőr könyvkötő munkáknál, mert otthoni viszonyaink között nem használhatunk olyan segédeszközöket, amelyek egy üzemben rendelkezésre állnak. A pontos méréshez mm beosztású vonalzót, a szerkesztéshez derékszögű vonalzót és körzőt használjunk.

A felsorolt legszükségesebb szerszámokon kívül eseten ként szükségünk van egyéb, alkalmi szerszámokra is, amelyek elsősorban a munka megkönnyítését szolgálják.

Fontos tanács kezdő könyvkötőknek: A legtöbb munkát el lehet végezni céljainknak megfelelő minőségben egyszerű eszközökkel is. Az eredményes munkának nem a legfontosabb feltétele a drága és különleges szerszám.

12

8.ábra. Méretvétel összehajtott papírszelet segítségével

A KÖNYVKÖTÉS ALAPMŰVELETEI Mielőtt a könyvkötés műveleteinek részletes tárgyalásába kezdenénk, szükséges néhány alapművelettel megismerkednünk, amelyeket munkánk közben állandóan alkalmazni fogunk. Ezeket jól kell ismernünk ahhoz, hogy eredményesen dolgozzunk. A későbbiek során az alapműveletek elvégzését nem részletezzük, csak utalunk rájuk.

A PAPÍR SZABÁSA, NYÍRÁSA, VÁGÁSA A könyvkötő munkánál az anyagot általában a végleges méretére szabjuk le. Más anyagok feldolgozásakor az igazításhoz, a végleges méret kialakításához az anyagra bizonyos mennyiséget ráhagyunk, s csak a későbbi megmunkálásnál alakítjuk ki a végleges méreteket. A könyvkötő munkáknál, s általában a papírmunkáknál azonnal a végleges méretet kell kimérnünk s kiszabnunk. Utánaigazításra rendszerint nincs szükség, s legtöbbször ez nem is lehetséges. Ezért a szerkesztéskor a legnagyobb pontosságra törekedjünk. A megfelelő méreteket azonnal az anyagra visszük rá. Szerkesztéshez tűhegyes, nem nagyon puha, fekete grafitceruzát használjunk. Legjobb az 1B vagy a HB. keménységű ceruza. A puha ceruza hamar kopik és vastag vonalat húz, a nagyon kemény pedig árkot hagy a vékony papíron. A szükséges méreteket körzővel mérjük az anyagra. Jó

és egyszerű módszer az, hogy mm beosztású vonalzóra egy összehajtott papírszeletet helyezünk, s hegyes ceruzával megjelöljük a megfelelő méretet. A papírszeleten megjelölt méretet visszük rá az anyagra. Ha figyelmesen dolgozunk, megfelelő pontosságú mérést érhetünk el. Körzővel való szerkesztéskor ügyeljünk, hogy a körző szárai elég feszesek legyenek. Kilazult csuklójú, durva hegyű körzővel ne

dolgozzunk, mert nem tudunk pontos munkát végezni vele.

A megfelelő méretű papíranyag kiszabásánál a takarékos beosztáson kívül még a papír gyártási irányára is tekintettel kell lennünk. Papírgyártáskor a gépen vékony elemi szálakból álló papíranyag egy végtelen szalagra kerül, amely a pépet továbbviszi, miközben a nedvesség nagy része elfolyik. A szalag az előre mozgás közben apró, oldalirányú rezgéseket is végez, hogy a szálak összekuszálódjanak, azonban a szálak mégis

nagyjából egy irányba, a papírgép mozgási irányába rendeződnek el. Ez a papír gyártási iránya. Ennek ismeretére azért van szükség, mert ragasztáskor a papír kissé megnyúlik, száradáskor összezsugorodik, s ez a nyúlás és zsugorodás a gyártási iránnyal egyező. Ha két réteg papírt úgy ragasztunk össze, hogy a gyártási irányuk egybeesik, száradáskor az egyirányú húzódás következtében az anyag felülete nem lesz egyenletes.

Ezen úgy segítünk, hogy az egyik papírt a gyártási irányban, a másikat arra merőlegesen szabjuk, így a

9.ábra. A papír gyártási irányának megállapítása

a: körömpróbával, b: benedvesítéssel

13

kétféle húzóerő egymást kiegyenlíti. Különösen nagyobb felületek ragasztásakor kell erre gondosan ügyelni, ahol ez a húzóerő elég tekintélyes vastagságú lemezt is képes meggörbíteni.

A kész papíron a gyártási irányt többféleképpen meg lehet állapítani. Ha például összeszorított körmünk között a gyártási irányra párhuzamosan végighúzzuk a papírt, körmünk nyomán vékony barázda keletkezik. Ha gyártási irányra merőlegesen végezzük ezt a műveletet, körmünk nyomán a papír helyenként beszakadozik. Az egyik oldalon, gyengén megnedvesített papír a gyártási iránnyal párhuzamosan felgöngyölődik.

A papírokat vágással, nyírással, hasítással szabjuk ki. A lemezpapírokat késsel vágjuk, a legtöbbször egyenes vonal mellett, vasvonalzó segítségével; a lágy papírokat késsel vágjuk, hasítjuk vagy ollóval nyírjuk.

Lemezpapírok vágása. Vastag lemezpapírok vágásához meglehetősen nagy erőkifejtés és némi gyakorlat szükséges. Gyakorlás céljából előbb vékony lemezeket, kartonokat vágjunk, s csak amikor a kés tartását már eléggé begyakoroltuk, vágjunk vastagabb lemezt. Lemezt kielégítően csak igen élesre fent késsel tudunk vágni. Erre állandóan ügyeljünk, s amikor tapasztaljuk, hogy a kés éle tompul, azonnal fenjük meg. Papírvágáshoz mindig használjunk alátétlemezt, hogy a munkahelyet megvédjük. A kijelölt vonalra vasvonalzót fektetünk, balkézzel erősen leszorítjuk, s a kést a vonalzó mellett merőlegesen tartva, végighúzzuk a lemezen. Vastag lemezt egy vágással nem tudunk átmetszeni. Ehhez több késhúzás szükséges. A vágások erőssége végig egyenletes legyen, s addig nem vesszük el a vonalzót, míg a két lemezrész a vágás nyomán el nem válik egymástól. Ha a vonalzó elmozdul, ritkán tudjuk ugyanoda visszahelyezni, a vágás nem lesz egyenletes. Ha nagyon

vastag lemezt vágunk, ajánlatos a vágás vonalát a munkaasztal pereméig vinni, s úgy vágni. A leeső lemezdarab saját súlyánál fogva lehajlik, s a kést a megtágult nyílásban könnyebben tudjuk vezetni. Vékonyabb lemez vágásakor a kést ceruzafogással fogjuk, ha vastag lemezt vágunk, a kést marokra kell fogni. A lemezvágást, s általában a vágással kapcsolatos munkát mindig állva végezzük, s hogy könnyebben dolgozhassunk, a munkadarabot testünktől kissé rézsútosan tartsuk. Ha a vonalzót a testünkkel párhuzamosan tartjuk, nem látjuk a munkát, ha magunk felé húzzuk a kést, nem tudunk megfelelő erőt kifejteni.

10. ábra. Lemezvágás

14

Lágy papírok vágása. A lágy papírokat is késsel vágjuk, különösen, ha a vágás vonalának tökéletesen egyenesnek kell lennie. (Ollóval egyenesen sohasem lehet vágni.) A lemezek vágásával ellentétben a lágy papírt sohasem a kés hegyével, hanem az élével vágjuk. A kés hegye ugyanis összehúzza a papírt, különösen akkor, ha a gyártási irányra merőlegesen vágunk. Arra kell törekedni, hogy mindjárt az első vágásra szétvágjuk a papírt, mert

másodszorra rendszerint nem találunk rá az első vágás nyomára, s a papír széle nem lesz teljesen egyenes. Csak igen éles késsel tudunk jól dolgozni. Ha a széleknek nem kell tökéletesen simáknak lenniök, hasítással is szétvághatjuk a papírt. A papír hasításához is kell némi ügyesség. A hasítás helyén a papírt összehajtjuk, az élét lesimítjuk, majd a kést a zárt él közé helyezzük s az asztal lapján csúsztatva nyiszáló mozgással széthasítjuk a papírt. Lényeges, hogy a kés lapja az asztal lapján csússzon, ezért a papírt egészen az asztal szélére kell kihozni.

Görbe vonalakat ollóval nyírunk. Ügyeljünk az olló könnyed, laza tartására, s egyszerre nagyobb darabokat fogva nyírjunk a kijelölt vonal mentén. Előfordul, hogy vastagabb lemezpapírokat is ollóval kell elnyírnunk görbe vonal mentén. A nyírást ilyenkor az olló két szárának forgáspontja közelében végezzük, s rövid fogásokkal haladjunk. Ha vastag lemezt kell görbe vonal mentén vágni, keskeny átmérőjű vésőt használjunk, a vágási felület egyenetlenségét pedig csiszolópapír segítségével tüntessük el.

Könyvkötővásznat méretre ugyancsak késsel vágjunk. A vágás technikája ugyanolyan, mint a lágy papír vágásáé. Ha a vásznat felragasztjuk,

rendszerint kissé megnyúlik, szélei nem maradnak egyenesek, ezért utólag a beborított papíron kell egyenesre vágni. Ehhez a művelethez borotvaéles kést használjunk, természetesen ügyelve arra, hogy az alatta levő lemezt ne vágjuk be túlságosan. A felragasztott vászon szélének egyenesre vágását mindjárt a ragasztás befejeztével végezzük el. A megszáradt s erősen odaragadt vásznat a lemezről már csak úgy tudjuk leszedni, hogy az a lemezpapírból is magával visz egy réteget.

A RAGASZTÁS A könyvkötő munka egyik legfontosabb művelete a ragasztás. A legszebben szabott, ízléses formájú, más tekintetben gondos munkát is elronthatjuk helytelen ragasztással. Általában keményítővel és meleg enyvvel ragasztunk. Egyes speciális esetekben más ragasztót is használhatunk, a ragasztás technikája azonban általában megegyezik a keményítővel és az enyvvel végzett ragasztás technikájával.

Ragasztás keményítővel. Keményítőt gyakran használunk a könyvkötésben, alkalmazásának megvan a speciális területe, amelyet a munkák részletes tárgyalásakor ismertetünk. Az általános tudnivalók a következők:

11. ábra. Vékony lemezt ceruzafogással vágunk, Vastag

lemez vágásakor marokra fogjuk a kést

12. ábra. Lágy papírt a kés élével vágunk

13. ábra. Lágy papír hasítása késsel

15

A kemény és lágy papírok összeragasztásakor mindig a lágy papírt kenjük be ragasztóval, nem pedig fordítva. A kemény papír ugyanis beszívja a ragasztó víztartalmát, s a lágy papír a megszikkadt felülethez nem tapad hozzá. A ragasztónak a lágy papírra való felhordásakor a következőképpen járunk el:

Az alátétlemezre, amelyen dolgozunk, egy akkora újságpapírt helyezünk, amely a ragasztandó felületnél nagyobb. A papírt az újságpapír egyik széle közelébe helyezzük,

hogy a következő ragasztáshoz tiszta felületünk maradjon, s ne kelljen az újságpapírt állandóan cserélni.

A papírt bal kezünk mutató- és hüvelykujjával középen lefogjuk, nehogy elmozduljon, s a keményítőt az ecsettel a papír közepétől kifelé egyenletesen szétkenjük. Ügyeljünk, hogy a papír egész felülete be legyen kenve, üres foltok ne maradjanak. A ragasztóban levő csomókat szét kell kenni, mert ha ilyenek maradnak, ragasztás után is meglátszanak. Az ecsetet

túlhúzzuk a ragasztandó felületen, hogy a papír széle is be legyen kenve. A ragasztó mennyiségét a gyakorlat dönti el. Erősebb, nedvszívó papírra valamivel többet kenünk, azonban sohasem annyit, hogy a ragasztott felület alatt összegyűljön, csomósodjék a ragasztó. Amikor a keményítőt egyenletesen szétkentük, a bekent papirost azonnal

helyezzük a ragasztandó lemezre.

Ha a borítópapír ugyanakkora vagy kisebb, mint a borítandó felület, a lágy papírt a lemez egyik oldalánál kezdjük felragasztani, ügyelve a kijelölt helyre, s arra, hogy ragasztáskor a megnedvesedett lágy papír ráncot ne vessen. Amikor a papír a lemezre simult, s eligazítottuk, a ráncot a szélek felé haladó nyomogatással kisimítottuk, a megragasztott felületre tiszta újságpapírt helyezünk, s tenyerünkkel vagy egy darab rongy segítségével lesimítjuk a felületet.

Az újságpapírt azért helyezzük a felületre, nehogy simításkor a még frissen ragasztott papír a lemezen elmozduljon. Mindig a papír széle felé simítunk, hogy a papír alatt maradt léghólyagok a papír széle felé eltűnjenek, a felesleges ragasztóanyag pedig kinyomódjék

Az így leragasztott anyagot présdeszka közé helyezzük száradni. Ha a munkadarabot nem tesszük prés alá, száradáskor rendszerint megvetemedik. Kisebb tárgyak préseléséhez elég a deszka saját nyomása, nagyobb súly ráhelyezése vagy prés alkalmazása nem szükséges. Inkább csak arra kell ügyelni, hogy a deszka egyenletesen nyomja az anyagot.

Ha a borítópapír felülete nagyobb, mint a lemezpapír, a lágy papírt a lemez szélein áthajtjuk, s úgy ragasztjuk meg. A szélek egyenletes leragasztása gondos munkát kíván. A ragasztás megkezdése előtt a lemezpapírt a borítópapír közepére helyezzük, s ceruzával körülrajzoljuk azt a helyet, ahová a lemez kerül. A borítópapírt ezután kenjük meg

14. ábra. A papír megkenése ragasztóval

15. ábra. Lágy papír felragasztása nagyobb

felületű papírra

16. ábra. A ragasztott felületet papír alatt lesimítjuk

16

keményítővel a már említett módon. A bekent lágy papírnak a ceruzával körülrajzolt területére helyezzük a lemezpapírt, rásimítjuk, majd meg fordítjuk az összeragasztott két papírt úgy, hogy a lágy papír kerüljön felülre, s az előbb említett módon újságpapír alatt lesimítjuk az anyagot. Utána a munkadarabot visszafordítjuk, a borítópapír kilátszó szegélyét ismét körülkenjük ragasztóval, hogy a munka közben megszikkadt ragasztást felújítsuk. Utána a borítópapír szegélyét a lemezre felhúzzuk úgy, hogy a lemez éle

és a borítópapír között légzsák ne maradjon. A lemez élét csonttal egyenesre simítjuk.

Ha egy nagyobb felületű lemez mindkét oldalát borítóval látjuk el, például képet kasírozunk, ügyeljünk arra, hogy a lemez két oldalára egyenlő erősségű és vastagságú papír kerüljön. Az erősebb papír ugyanis száradáskor maga felé húzza az anyagot, és a munkadarab teknős lesz. Egyforma erősségű papírok egymás húzását kiegyenlítik. Ügyeljünk a már említett gyártási irányra is. A két borítópapírt úgy szabjuk, hogy a gyártási irányuk egymásra merőlegesen legyen.

A borítópapír, de a vászon is a ragasztó nedvességének hatására kissé megnyúlik, ezért ragasztáskor, illetőleg a szabáskor erre is számítsunk. Ha egyenletesen és vékonyan ragasztunk, a nyúlás minimális lesz. A nagyon nedves ragasztó a papírt erősen nyújtja, a vékonyabb papír elázik, vagy esetleg a rajta levő festés elszíneződik, az anyag foltos lesz.

Apróbb papírokat nagyobb felületre közvetett ragasztással ragasszuk fel. Egy üveglapra vékonyan ragasztót kenünk, s az apróbb papírdarabokat erre a ragasztós felületre helyezzük, majd késsel levesszük s a ragasztandó felületre helyezzük őket. Ilyen módon a

kis felületű papírdarabok nem piszkolódnak el ragasztás közben.

Ha könyvkötő vásznat keményítővel ragasztunk, sűrűbb ragasztót használjunk, mert a vászon nehezebben ragad. A vékony ragasztó eláztatja a vásznat. A nedves vászon erősen nyúlik. A vászon ezt a tulajdonságát felhasználjuk ott, ahol ráncok eltüntetésére van szükség. Vásznat általában meleg enyvvel ragasztunk.

Ragasztás enyvvel. Meleg csont- vagy bőrenyvvel erős ragasztást gyorsan érhetünk el. Ott alkalmazzuk, ahol keményítővel nem tudunk eredményt elérni, mert a keményítő ragasztó nem elég erős. Ragasztáshoz forró enyvet kell használni. A megdermedt enyv kocsonyás, nem ragaszt jól. A kenés technikája azonos a keményítő ragasztásánál elmondottakkal, csak gyorsabban kell dolgozni, hogy munka közben ne hűljön ki, vagy ne száradjon meg a ragasztó. Enyvvel lehetőleg meleg helyiségben dolgozzunk.

Az enyvvel ragasztáskor fokozottan kell ügyelni a tisztaságra. Különösen arra vigyázzunk, hogy kezünkhöz ne ragadjon enyv. Enyves kézzel nem lehet dolgozni, mert nemcsak odaragadunk mindenhez, hanem az enyv a papír színét is rögtön leszedi, ha hozzáérünk. A nem kívánatos helyen összeenyveződött papírt préselni sem lehet, mert a présdeszkához vagy a vele együtt présbe helyezett másik anyaghoz ragad. Enyvvel való ragasztáskor a papír vagy a vászon kevésbé nyúlik, mint a keményítős ragasztásnál, ezért az anyag szabásakor erre számítsunk. Ragasztás után ugyanúgy préseljük a munkadarabokat, mint a keményítős ragasztásnál.

17. ábra. Borítópapír ragasztása lemezre

18. ábra. Apró papírok közvetett ragasztása

17

18

A KÖNYV RÉSZEI Mielőtt a tényleges könyvkötési munkák ismertetését elkezdenénk, röviden ismerkedjünk meg a könyv szerkezetével. A könyv egyes részeinek állandó elnevezésük van, s a legtöbb könyvön mindegyiket megtaláljuk.

Ha több könyvet összehasonlítunk egymással, azt tapasztaljuk, hogy egy-egy nagyságkategórián belül (a könyv vastagságáról most nem beszélünk) a könyvek egyenlőek. Ez abból adódik, hogy a papírgyárakból kikerült papír szabványos nagyságú. A papírgyártás rövid ismertetése során elmondottuk, hogy vannak A, B stb. szabványelnevezésű papírívek. Ezek többszörös összehajtogatásából keletkeznek a könyvívek, amelyek meghatározzák a könyv méreteit.

A könyv lapjai a könyvben nem külön-külön, hanem kisebb füzetekben, külön egységenként vannak egymásba rakva. Az együvé tartozó könyvlapokat íveknek nevezzük. Az íveket középen cérna vagy drót fűzi egybe.

A könyvnek azt a részét, ahol a lapok egymásba vannak fűzve a könyv gerincének nevezzük, a vele szemben levő oldal, ahol a könyvet kinyitjuk, a könyv hosszmetszése. A könyv felső része, a könyv feje, az alsó része a könyv lába.

Egy bekötött könyv a következő részekből áll: Kívül van a könyv táblája, amely rendszerint lemezpapírból van. A táblán borítópapírt vagy vásznat, esetleg bőrt találunk. A könyv gerincén van a gerinclemez, amely rendszerint meg is van hajlítva (de lehet egyenes is), s vékonyabb mint a könyv külső és hátulsó részét befedő táblalemez. A könyvtáblának a címoldal felőli rész a könyv arcának, a másikat a könyv hátának nevezzük. A kinyitott könyvet belülről a könyv lapjaival az előzékpapír fogja össze, amelynek egyik fele a könyvtábla belső oldalára van ragasztva. Az előzékpapír rendszerint erősebb, vastagabb papírból van, mint a könyv lapjai, s gyakran más színű vagy mintás. Ugyancsak előzéket találunk a könyvtábla hátoldalán is. Mindkét előzék egyforma minőségű papírból van. A puha borítóval ellátott könyveken gyakran az előzék hiányzik.

Az előzék után a könyv első lapja következik. Az első lapot címoldalnak nevezzük, mert itt találjuk a könyv írójának nevét, a könyv címét, alul a kiadót és a várost, ahol kiadták a könyvet, továbbá a kiadás évét is itt tüntetik fel. A könyv utolsó lapján vagy esetleg a címlap

belső oldalán nyomtatják ki a kolofont, amelyen a könyv előállítására vonatkozó adatok vannak feltüntetve (a kiadói és a nyomdai felelősök neve, a könyv terjedelme, példányszáma stb.). A címlap után következnek a könyv lapjai.

A könyv oldalain a szövegrész meghatározott nagyságú területen, a szedéstükrön van elhelyezve. Az oldalakat folyamatosan számozzák. A könyvoldalakat jelző számokat többféleképpen helyezik el, a legáltalánosabb az, hogy az a szedéstükör alatt a jobb-, illetve a bal- sarokban vannak. A páros számok a kinyitott könyv baloldalán, a páratlan számok a jobboldalon. A címlap első és második oldalán számozást nem találunk, így gyakorlatilag a könyv számozása a 3-as számmal kezdődik.

19. ábra. A könyv részei

20. ábra. Előzék

19

Említettük már, hogy a lapok nem külön-külön, hanem összefűzve helyezkednek el a könyvben. Egy i1yen összefűzött köteg az ív, amely 16 oldalt tartalmaz. Az íveket a könyvkötő munkájának megkönnyítése céljából szintén számozzák. (Az első ívet nem látják el számmal.) A második íven, amely a könyv 17. oldalával kezdődik, alul a baloldalon egy 2-es számjegyet, a könyv szerzőjének nevét s a könyv címét találjuk. Ez a számjegy az ívjelző. (Ha a könyv címe hosszú, az ívre a könyv rövidített címét írják.)

Az ívek hajtogatásának megkönnyítése céljából az ívszám jelzése utáni páratlan oldalon az ívszámot ismét feltüntetik egy csillag jelzéssel. Tehát a könyv 19. oldalán egy csillaggal ellátott 2-es számjegyet találunk. Minden ív hasonló módon van megjelölve. Az ívek összességét könyvtestnek nevezzük.

A könyv részeinek fent ismertetett elnevezéseit azért soroltuk fel, mert a gyakorlati munkák leírásánál gyakran lesz szükségünk a munkafolyamatok megértéséhez a pontos elnevezések használatára.

Az egyes könyvek többféleképpen lehetnek bekötve. A különböző kötésfajták rendszerint minőségi különbséget is jelentenek.

A leggyakoribb kötésfajták:

a) Kartonborítású könyvek. A fedél anyaga vékonyabb, vastagabb karton. Az ilyen könyveken rendszerint nincsen előzék. Olcsóbb minőségű füzetek, tömegáruk készülnek ezzel a kötéssel.

b) Félkemény kötésű könyvek. Gerincüket már vászonnal is borítják.

c) Félvásznas kötések. A könyv gerince és gyakran a sarkai is vászonnal vannak borítva. A többi borítás papírból van.

d) Egészvászon kötések. A könyv gerincét és tábláit végig vászonnal borítják.

Vannak még félbőr-, egészbőr kötésű könyvek is, továbbá díszkötésű könyvek, különféle egyéb anyagok felhasználásával.

A kötött könyvek kötésfelépítése szerint ismeretesek a betáblázott kötések, ahol a könyv táblái szerves részét képezik a könyvnek, azzal szerkezetileg is össze vannak építve, s vannak a beakasztott kötések, ahol a táblákat és a gerincet külön készítik el a könyv testétől, s csak utólag erősítik össze. Ez utóbbi kötés gyengébb minőségű az előbbinél, bár az ipar a tömegtermelés miatt általában ezt a kötésmódot alkalmazza.

Jegyezzük meg, hogy a könyv kötésének jóságát elsősorban nem a felhasznált anyagok minősége, hanem a gondos munka, a szakszerű műveletek határozzák meg.

20

A KÖNYV SZÉTSZEDÉSE Az amatőr könyvkötő kezébe rendszerint nem új könyvek kerülnek kötésre, hanem használtak, rongyosak, amelyeket újjá kell varázsolni. Az ilyen megviselt könyveket először alkotó részeire kell szednünk, hogy megjavítva újra köthessük őket. A könyv szétszedésének is megvannak a szakszerű fogásai, amelyeket ha nem veszünk figyelembe,

még jobban megrongálhatjuk az amúgy is megviselt könyvet.

A szétszedés módja is attól függ, hogy milyen kötési eljárással készült eredetileg a könyv. A legegyszerűbb a kartonborítású, cérnára fűzött könyv szétszedése. Ha ilyen könyv kerül bekötésre, a következőképpen járunk el. Először eltávolítjuk a könyv kartonborítását. A könyvet magunk elé helyezzük, kinyitjuk a borítót, a könyvkötetet leszorítjuk a jobb

kezünkkel, hogy a címoldalt ne szakítsuk el. Ugyanilyen módon távolítsuk el a hátlapot is. A könyv borítóját tegyük félre, esetleg az újrakötéshez felhasználjuk. Ezután a könyvtest ívekre szedése következik. A könyvet kinyitjuk, s az első ív végződésénél (a 16. és a 17. oldal között) jobb kézzel leszorítjuk, s bal kézzel kissé meghúzzuk az ívet. Ezáltal a még

összeragasztott ív kissé elválik a könyvtesttől.

Az összetartó cérnát késsel sorra elvagdaljuk, míg az egész ív el nem válik a könyv testétől. Ugyanígy járunk el a további ívek szétválasztásakor is. Az óvatosság itt sem árt, mert előfordulhat, ha nem vigyázunk, hogy a csillagos szám mellett vagy másutt tépjük el a könyvet, ami miatt a lapot újra kell ragasztani. Egyes könyvekben külön mellékleteket lehet találni, amelyek rendszerint más minőségű papiroson vannak, esetleg nagyobbak, mint a könyv oldalai (p1. összehajtott

térképmelléklet stb.). Ezek a mellékletek a megfelelő szövegrész közelében vannak a könyvben elhelyezve, tehát nem követik az ív beosztását, s rendszerint számozva sincsenek. Ezért a melléklettel gondosan bánjunk, s a szétszedéskor valamilyen módon azonnal jelöljük meg, honnan választottuk le, hogy kötéskor újra a megfelelő helyre ragaszthassuk őket.

Sok könyvet nem cérnával, hanem drótkapcsokkal fűznek össze. Az egészen olcsó, vékonyabb füzeteket, brosúrákat nem az ív hátán, hanem a könyv testén oldalt ütik át, egy vagy két drótkapoccsal. Ezeket úgy szedjük szét, hogy a drótkapcsot késsel kihajtogatjuk. s kiemeljük a könyv testéből. Ez a munka meglehetős óvatosságot kíván, mert a drótkapocs kiemelésekor megsérthetjük a kezünket. Ha a könyv gerincén keresztül van a könyv dróttal fűzve, a kapcsokat szintén kihajtogatjuk, s egyenként kiemeljük őket az ívekből.

A táblába kötött könyvek szétszedése hasonló a karton borítású könyvek szétszedéséhez. A táblát óvatosan leválasztjuk a könyv testéről, a táblát tartó spárgákat, szalagokat is átvágjuk. A könyv gerincén az íveket nemcsak a cérna, hanem rendszerint zsineg vagy szalag is tartja, ezért először ezek mentén vagdaljuk el a cérnát, s választjuk el az íveket egymástól.

21) ábra A borítókarton lehúzása fűzött könyvről

22. ábra. Az ívek szétszedése

21

Ha a könyv gerince nagyon erősen enyvezett vagy vastag a ragasztó rajta, a szétszedés nehezen megy. Ez esetben a gerincet nedves ronggyal áttöröljük, hogy az enyv kissé felpuhuljon. A felpuhított gerincet már könnyebb szétszedni.

A szétszedett ívek gerincén rendszerint még tekintélyes mennyiségű enyvmaradék található. Csak tiszta gerincű ívekkel lehet tovább folytatni a munkát. A letisztogatás úgy történik, hogy az íveket egyenként az asztal lapjára fektetjük úgy, hegy az ív nyitott oldala, a metszés felénk nézzen, az ívet bal kézzel leszorítjuk, s a gerincen sorba haladva, a rajta ragadt enyvet késsel lekapargatjuk. Ezt a műveletet mind a két oldalon elvégezzük. A leggazdaságosabban úgy járunk el, hogy a szétszedett íveket először összeszedjük, a gerincénél az asztal lapjához ütögetjük, ezáltal az ívek egyvonalban lesznek, majd a könyvet magunk elé fektetjük, s az íveket úgy döntjük meg, hogy lépcsőzetesen kerüljenek sorba. Amikor az ívek tisztogatásával az egyik oldalon végeztünk, az egész köteget a

másik oldalra fordítjuk, s ott is elvégezzük az enyv lekaparását.

A szétszedett és megtisztított íveket sorba rakva présdeszkára helyezzük, s a további munkák megkezdéséig meg is préseljük őket. Erre azért van szükség, mert szétszedéskor az anyag rendszerint kissé gyűrődik. A gyűrődések a prés alatt szépen kisimulnak, és a szétszedett ívek is összenyomódnak.

23. ábra Az enyv lekaparása a szétszedett ívekről

22

AZ ÍVEK JAVÍTÁSA A bekötésre kerülő elrongyolódott könyv íveit először rendbe kell hozni, a sérüléseket kijavítani, a folytonossági hiányokat pótolni, s csak azután kezdhetünk a további munkához. Nem szabad elsietni, elnagyolni ezt a műveletet, mert igen lényeges része a könyvkötésnek.

Minden lapot gondosan vizsgáljunk meg, a sérüléseket javítsuk ki, s csak ezután kezdhetünk a további műveletekhez. A legtöbb ív a használat miatt a hajtásnál szokott elszakadozni Ugyancsak gyakori, hogy egyes lapok sarkai le vannak tépve, a lapok szakadozottak.

Az ívek, lapok javítását famentes, fehér papírral végezzük. A legmegfelelőbb ehhez a művelethez a flórposta papír. Ez a papírfajta elég erős, amellett vékony és áttetsző. Javításához a papírból vékony, kb. 10-12 mm széles csíkokat vágunk, lehetőleg előre kiszabva a megfelelő mennyiséget. A csíkokat a gyártási iránnyal párhuzamosan szabjuk. Erre azért kell ügyelni, mert a nem a gyártási irányban kiszabott csík ragasztáskor ráncosodik, ami a javítást megnehezíti.

Ha régi, értékes könyvet kötünk, a folytonossági hiányokat hasonló minőségű és színű, rendszerint megsárgult lapokból javítjuk ki. A könyvkötők ebből a célból gyűjtik is a régi merített papírt Ilyen papírral az amatőr könyvkötő nemigen rendelkezik. Úgy segíthetünk magunkon, hogy a javításhoz használt papírt híg feketekávéval megfestjük, s így hasonló lesz a régi, megsárgult könyv lapjának színéhez. A hivatásos könyvkötők is alkalmazzák

ezt az eljárást.

A javítócsík felragasztását a következőképpen végezzük. A papírcsíkot újságpapírra helyezzük, ujjal leszorítjuk, s végigkenjük ragasztóval. A ragasztószer búzakeményítőből készüljön, s elég sűrű legyen. A híg ragasztótól ugyanis nagyon elázik a vékony flórposta papír. Az ecsetet úgy vezetjük a papírcsíkon, hogy minden részen ragasztós legyen, tehát nem baj, ha az aláhelyezett újságpapír is ragasztós lesz. A következő ragasztáskor úgyis tiszta felületre helyezzük a

ragasztócsíkot. A lapok ragasztását az első ívnél kezdjük. A szétszedett és az előző kötéskor rajta ragadt enyvtől megtisztított kettős könyvoldalt magunk elé helyezzük, eligazítjuk, hogy a két lap párhuzamosan feküdjön egymás mellett, a szakadásokat elsimogatjuk, hogy ragasztáskor a flórposta papír alól ne dudorodjanak ki, majd a ragasztócsíkot felülről lefelé a javítandó felületre helyezzük és elsimítjuk. A javítócsíkot a hajtás belső felére ragasztjuk. Az elkopott és megsérült hajtásokat is meg kell ragasztani. Előfordul, hogy ún. „saláta” kerül a kezünkbe, amelynek a gondatlan bánásmód következtében minden lapja külön van. Ebben az esetben nem ragaszthatunk minden elszakadt lap közé javítócsíkot, mert a sok ráragasztott papírtól a könyv gerince erősen megvastagodna. Ilyenkor úgy járunk el, hogy az egyes oldalakat keskeny sávban megkenjük ragasztóval, s a mellette levőhöz ragasztjuk. Az ív legkülső és legbelső oldalára azonban okvetlenül kell javítócsíkot ragasztani, mert fűzés közben ezek tartják a cérnát. Ha

a szakadás olyan részeket is érint, ahol szöveg van, az elszakadt lapot vékony, átlátszó selyempapírral ragasszuk össze, hogy a nyomtatott szöveget látni lehessen.

24. ábra. Javítócsík ragasztása

25. ábra. Szakadt lapok javítása

23

Ennek módja a következő: A magunk elé fektetett és kiigazított sérült lapot vékonyan kenjük meg keményítővel, a legcélszerűbb, ha a középső ujjunkkal kenjük fel a ragasztót az elszakadt helyre, s a ragasztás helyére helyezzünk egy darab selyempapírt, amely valamivel nagyobb legyen, mint a bekent terület. A ragasztás fölé újságpapírt borítunk s tenyerünkkel lesimítjuk. Ha megszáradt, a felesleges selyempapírdarabot óvatosan letépjük a lapról. A szabálytalan formájú, vékony papír kevésbé feltűnő, mint az ollóval kiszabott, szabályosan egyenes szélű papír, nem is beszélve arról, hogy a vékony papír ragasztóval való megkenése egyrészt körülményes lenne, másrészt a ragasztás alól okvetlenül kinyomódó ragasztó esetleg . összeragasztaná a későbbiek folyamán a lapokat. A könyvkötőknél az a szabály, hogy a javító papirost mindig a sérült lap páros számozású oldalára ragasztják. Kövessük mi is ezt a szabályt, amely bizonyos egyöntetűséget biztosít a munkának. A megjavított, sérült íveket nyitott állapotban szárítsuk meg. Előfordul, különösen a könyv végén, hogy nem teljes íveket találunk. Ezek közül a két lapból álló negyedíveket és az egy összehajtott lapból álló nyolcadíveket fűzni nem lehet. A negyed-

és nyolcadíveket ezért ragasszuk az előző ívhez.

A javítások közben gyakran kell keskeny csíkban a papírt ragasztóval bekenni. Bármennyire is vigyázunk, az ecsettel egyenletes szélességben nem tudjuk ragasztót a papír szélére kenni. Ilyen esetben a legegyszerűbb, ha egy újságpapírt helyezünk a papírra, hogy a megragasztandó felület szabadon maradjon. Most már bátran kenhetjük a ragasztót, mert az újságpapír megakadályozza, hogy oda is ragasztó kerüljön, ahol nem kívánatos. Természetesen az ecsetet az újságpapírtól távolodva vezessük, nehogy az ecset szőrei közé tapadt ragasztó az újságpapír alá

folyjon.

Egyes könyvekben olyan képmellékleteket, térképeket stb. találunk, amelyek nem az ívekre vannak nyomva, hanem külön, rendszerint más minőségű, vastagságú papíron vannak. Ezeket a könyvívek javítása után az eredeti helyükre kell ragasztani. A melléklet szélét az említett módon 3-4 mm szélességben keményítővel meg kenjük, s úgy ragasztjuk vissza eredeti helyére. Ha a melléklet összehajtogatott lapból áll amely az ívnél nagyobb, ügyeljünk arra, hogy a könyv fűzése utáni körülvágáskor nehogy beleessen a behajtott rész a vágás vonalába, mert így kétfelé vághatjuk a mellékletet.

A megjavított íveket gondosan összeszedjük, sorba rakjuk, s néhány órára száradni hagyjuk, nem préseljük meg őket, nehogy a javítólapokon átütött nedves ragasztó és a prés hatására a lapok összeragadjanak.

A könyv javításakor mindig a legnagyobb tisztaságra törekedjünk. A munka megkezdése előtt készítsünk az asztalra elegendő újságpapírt, amelyeken a ragasztást végezzük, s ha összepiszkolódtak, távolítsuk el. Ragasztáskor kezünket is tartsuk tisztán. Ragasztós kézzel tiszta munkát nem lehet végezni. Ha a kezünk ragasztós lett, azonnal mossuk meg. Néha előfordul, hogy pontosabb ragasztáskor az ecset helyett az ujjunkat használjuk a ragasztó szétkenésére. Ez természetesen csak a legritkább esetben fordul elő, például a lapok szakadt részének megragasztásakor. Ne a mutató-, hanem a középső ujjunkat használjuk a ragasztó szétdörzsölésére, ugyanis, míg meg nem mossuk a kezünket, a papír megfogásánál ezt az ujjunkat nélkülözhetjük a legkönnyebben. Ha véletlenül ragasztó kerül olyan helyre, ahol nem kívánatos, azonnal töröljük le tiszta fehér rongydarabbal. Nagyon gyengén megnedvesített ronggyal is töröljük utána a ragasztót ért helyet. Ilyen

26. ábra. Ragasztás keskeny csíkon

24

elővigyázatossági intézkedés mellett nem fordul elő, hogy a lapok esetleg összeragadnak. Véletlenül előfordulhat, hogy ragasztó kerül két lap közé és összeragadva száradnak meg. Az ilyen összeragasztott lapokat ne próbáljuk szétválasztani, mert az lesz a vége, hogy a lapok egyikének felső rétege a rajta levő nyomtatással együtt a másik lapra kerül, s jó, ha lyuk nem támad az erőszakos szétválasztás helyén.

A legegyszerűbb, ha az összeragadt lapokat a túlsó oldalukon nedvesítjük be. A nedvesség hatására a keményítő fellágyul, s most már sérülés nélkül szétvehetjük a lapokat. Ennek a műveletnek az eredménye rendszerint az, hogy a nedvesség helyén a papír fényét veszti, tompa folt keletkezik, ami azonban kisebb baj, mintha a papír elszakadna.

Ha enyvvel dolgozunk, még jobban kell vigyáznunk a tisztaságra, mert az enyv erősebben ragaszt, mint a keményítő, s ezenkívül ha nem elég világos, nyomot is hagy a papíron. Eltávolítani is nehezebb a papírról, mint a keményítőt.

A megragasztott, kijavított és megszáradt íveket gondosan sorba szedjük, az egyes íveket külön is gondosan megigazítjuk, hogy egyes oldalak ne álljanak ki a többi közül, majd a könyvíveket a gerincnél és a fejnél gondosan kiütögetjük. Az

íveket összefogva a gerincet és a fejet• az asztal lapjához ütögetjük, hogy egyvonalba kerüljenek. A másik két oldalnak, a metszésnek és a láb vonalának nem kell okvetlenül egyvonalba esnie, s ez rendszerint nem is lehetséges. A kiütögetett könyvíveket, ha már megszáradtak, préseljük le. A préseléshez a könyvkötők a könyvprést használják, amely két erősebb keményfa deszka két szélébe illeszkedő facsavarral van ellátva. A csavarorsók meghúzásával fejtjük ki a préselő hatást. Egyes könyvek kötéséhez nem szükséges külön könyvprést beszerezni, használhatjuk az asztalosok által használt, s már említett csavarszorítót is. Ezek beszerzése azonban okvetlenül szükséges, mert gyakran kell olyan műveletet végeznünk, ahol másképpen nem boldogulunk csak prés segítségével. A könyveket deszkák között kell préselni. A présdeszkák közé pontosan elrendezve behelyezzük a préselendő könyvet, ügyelve arra, hogy a deszkák egyvonalban legyenek, továbbá arra is, hogy a csavarszorítókat egyforma távolságban helyezzük el egymástól. A csavarorsók alá okvetlenül tegyünk még egy szélesebb lécet, nehogy az orsók végei benyomódjanak a présdeszkákba. A préseléskor nem kell mindig a legnagyobb erőt kifejteni. Egyszerű szárító préselésnél elegendő, ha csak annyi nyomást adunk, hogy a közé helyezett lapok kisimuljanak. Ha több könyvet helyezünk egyszerre présbe, minden

könyv közé helyezzünk egy présdeszkát. Különösen akkor fontos ez, ha a könyvek nem egyforma nagyságúak. Mindkét csavarszorítót egyenlő erővel szorítsuk meg, mert különben a préselés nem lesz egyenletes. Hogy egyenlő-e a préselés, azt úgy állapíthatjuk meg a legegyszerűbben, hogy a két csavarorsó helyénél megmérjük a prés közé helyezett könyvek távolságát a deszkáktól. Egyenlő nyomás esetén ez a távolság mindegyik csavarorsónál ugyanakkora. Egyes csavarszorítót ne használjunk, mert nem ad elég egyenletes nyomást.

27. ábra. A gerinc és a fej kiütése

28. ábra Préselés

25

ELŐZÉK KÉSZÍTÉSE Előzéknek nevezzük a könyv táblája és a címoldala, valamint a legutolsó lap és a tábla közötti papírt. Ez kettős lapból álló papírdarab, feladata az, hogy a könyv testét a táblához kapcsolja. Az előzék az egyik legerősebben igénybe vett része a könyvnek, ezért -különösen a jobb minőségű könyvek kötéséhez használt előzéket - mindig gondosan válasszuk ki. Erős, famentes papiros a legjobb. Kiválasztásakor gondoljunk arra is, hogy a könyvhöz illő színösszeállítású vagy vastagságú előzéket használjunk fel. Vastagabb könyvhöz erősebb, vastagabb előzéket használunk, mint vékonyabb könyvhöz. Ha az előzék nem fehér, hanem színes papírból van, lehetőleg olyan papírt használjunk, amelynek mindkét oldala egyforma színű vagy mintázatú. Ne alkalmazzunk olyan előzéket, amely a feldolgozáskor, ragasztóval meg kenve erősen megnyúlik, vagy a ragasztó hatására elszíneződik. Ugyancsak kerüljük az olyan papír használatát, amely könnyen törik Vagy a ragasztó hatására erősen kunkorodik. Ilyen például a Delta papír, amely külső formájában szép fényes, fehér és erősnek látszó anyag, azonban előzéknek mégsem lehet használni, mert egyrészt törik, másrészt a ragasztótól felperdül, s nehéz vele dolgozni. Az előzékpapír jó kiválasztásán múlik sokszor a kötés jó minősége.

Az előzékpapír kiszabása. A könyvkötők többféle előzéket használnak. Az egyszerűbb kötésekhez használható előzéket úgy készítjük, hogy a könyv egy lapja kétszeresének megfelelő nagyságú papírt szabunk ki, középen összehajtjuk, s az első és az utolsó ív széléhez ragasztjuk őket. Ez az előzékfajta aránylag gyenge, ezért kézi könyvkötéshez nem is használják.

A leggyakrabban használatos előzékkészítési mód a következő: Az előzéknek felhasznált papírból kiszabunk egy akkora darabot, amelynek magassága a könyv magasságával egyezik, szélessége a könyv szélességének kétszerese + 10 mm. Ezt a papírt középen összehajtjuk. Az előzékhez még egy betáblázócsíkot is kell szabnunk, amelynek magassága egyenlő a könyv magasságával, szélessége kb. 5 cm. Ezt a csíkot kb. 3 mm szélességben megkenjük sűrű keményítőragasztóval, ráragasztjuk az előzékpapír középen összehajtott széléhez, és simítócsonttal jó erősen hozzádörzsöljük. Ezután az előzéket egy nagyobb papírra helyezzük úgy, hogy a betáblázócsík alul legyen. Az előzékre arccal, tehát a címoldalával lefelé fordítva ráhelyezzük az első ívet úgy, hogy az előzék betáblázócsíkkal ellátott széle és az ív gerince között kb. 5 mm széles csík lássék ki. Az előzék 5 mm széles csíkját ragasztóval megkenjük, s felhajtjuk az ívre.

Simítócsonttal erősen rádörzsöljük, hogy jól odaragadjon. Ezzel az eljárással az első ívhez hozzáerősítettük az előzéket és a betáblázócsíkot. Ugyanígy járunk el az utolsó ívnél is. Az előzékre felragasztjuk a betáblázócsíkot, majd ezzel együtt az utolsó ív gerincén áthajtva az előzéket is. Az előzék szabásakor még a következőkre kell ügyelnünk: Az előzéket úgy szabjuk, hogy a papír gyártási iránya a

29. ábra. Előzék és betáblázócsík

30. ábra. Az előzék és a betáblázócsík

felhúzása az első ívre

31. ábra. Áthajtott előzék

26

könyv gerincével párhuzamosan fusson. Ezt azért szükséges megjegyezni, mert ha keresztbe futó gyártási irány nyal ragasztjuk fel az előzéket a könyv táblájára, száradáskor a könyvtábla a száliránynak megfelelően görbül. A gerincirányban elhelyezett gyártási irányú előzék ezt a hatást nem tudja kifejteni, mert a könyv vászonháta ezt megakadályozza. Az előzék felső széle az ívhez igazításakor a könyv felső felével egy magasságban legyen. Ezt az előzékfajtát áthajtott előzéknek nevezzük, mivel az íven a szélét áthajtva ragasztjuk fel.

Az előzékkel ellátott íveket és a többi kijavított ívet összeszedjük, és száradás után présbe tesszük néhány órára. Ennek az a célja, hogy a javításkor fellazult íveket laposra nyomjuk.

27

AZ ÍVEK BEFŰRÉSZELÉSE Az íveket több órai préselés után kiszedjük és a befűrészeléshez készítjük elő. Ennek lényege az, hogy a könyv gerincébe több párhuzamos árkot fűrészelünk a fűző zsineg befogadására.

A présből kivett ívek sorrendjét először is gondosan ellenőrizzük. Erre azért van szükség, mert a későbbiek folyamán már nemigen lesz módunk ezt ellenőrizni, s befűrészeléskor is jó, ha az ívek egymás után, a helyes sorrendben vannak. A felcserélt íveket befűrészelés után már nem tudjuk rendesen elhelyezni, mert valószínű, hogy némi eltérés lesz a fűrészelés árka között.

Fűrészelés előtt az első és az utolsó íveket kivesszük, félretesszük, mert ezeket sohasem fűrészeljük be. Ezután a megmaradó íveket összerendezzük, gerincüknél és fejüknél egyforma magasságúra ütögetjük és présdeszkák közé helyezzük úgy, hogy a gerincből kb. 1 cm álljon ki. Erre gondosan ügyeljünk, mert ha több áll ki, fűrésze léskor az ívek elhajolnak, ha pedig kevesebb, megsérthetjük a présdeszkát, s a kívánt mértékű mélységet nem érjük el.

A présben összeszorított gerincen megjelöljük a befűrészelés helyét. Először is megállapítjuk, hogy hány zsinegre fűzzük a könyvet. Erre általános szabály nincs. Elegendő megjegyeznünk azt, hogy magasabb és vastagabb könyvet több, kisebb és vékonyabb könyvet kevesebb zsinegre fűzzük. Az A/5-ös nagyságú könyvet általában három zsinegre szokták felfűzni.

Ha három zsinegre fűzünk, öt árkot fűrészelünk a gerincébe Először is a fejtől 1,5 cm-t a lábtól befelé 2 cm-t mérünk ki vonalzóval és ceruzával derékszögben megjelöljük a befűrészelések helyét. A két szélső jelölés közötti területet három vonal segítségével négy egyenlő részre osztjuk. Összesen tehát - ha három zsinegre fűzünk - öt jelölésünk lesz a gerincen. A két szélső vonal mentén csak gyengén fűrészeljük be az íveket. Ez a két befűrészelés csak arra szolgál, hogy fűzéskor a tűt könnyebben be tudjuk fűzni ezeken a helyeken. A zsinegek helyét olyan mélyen fűrészeljük csak be, hogy azok éppen elférjenek a mélyedésben, s ne álljanak ki belőle. A mélyen befűrészelt gerinc nem jó, mert a fűzés laza lesz. Ha sekély vájatot készítettünk, a zsineg

kidudorodik. A zsineg szélességének megfelelő rést úgy alakíthatjuk ki, hogy a fűrészt kissé jobbra-balra mozgatjuk fűrészelés közben.

A könyv befűrészelésekor a következő hibák fordulhatnak elő: A fűrészelés helyét nem egyenletesen osztottuk el. Ez önmagában nem lenne hiba, de nem szép. Alul és felül mélyen fűrészeltünk be, ezért a fűzőcérnának nagy nyílása keletkezik, a rés az ívek között meglátszik, s csúnya lesz a munka. A fűrészelések árka nem merőleges a gerinc hosszára. Mindezeket a hibákat egy kis gondossággal könnyen elkerülhetjük.

32. ábra. A gerinc befűrészelése

28

Még a prés megszorításakor gondosan ügyelnünk kell arra, hogy az egyenesre ütött gerinc és fejrész el ne mozduljon, vagy ha elmozdult volna, vegyük ki, ütögessük helyre az íveket, s csak úgy tegyük vissza a présbe. A présben ne próbálkozzunk az ívek helyreigazításával, mert ez úgysem fog sikerülni.

Az olyan könyveket, amelyeknél fontos, hogy teljesen kinyíljanak, s kinyitott állapotban maradjanak (például térképatlaszok), nem zsinegre, hanem vászoncsíkra fűzzük fel. Ezeket a könyveket, különösen a térképlapokat lehetőleg nem is fűrészeljük be, mert a teljes szétnyitás kor a fűrész nyílása meglátszik. Éppen ezért az ilyen munkákat nem is zsinegre fűzzük, nehogy a szétnyitott térkép közepén a zsineget látni lehessen. Ha mégis fűrészeljük ezeket a könyveket, csak a legszükségesebb mértékben tegyük, a fűzőtű könnyebb vezetése érdekében. Ha vászoncsíkra fűzünk, a csík mellett jobbra és balra fűrészeljük be az ívet, a csíkok szélességének megfelelően. A fejnél és a lábnál a fűrésznyom helyét 1,5, illetve 2 cm-re beljebb jelöljük ki, mint a zsinegre fűzésnél.

29

A KÖNYV RÉSZEI Mielőtt a tényleges könyvkötési munkák ismertetését elkezdenénk, röviden ismerkedjünk meg a könyv szerkezetével. A könyv egyes részeinek állandó elnevezésük van, s a legtöbb könyvön mindegyiket megtaláljuk.

Ha több könyvet összehasonlítunk egymással, azt tapasztaljuk, hogy egy-egy nagyságkategórián belül (a könyv vastagságáról most nem beszélünk) a könyvek egyenlőek. Ez abból adódik, hogy a papírgyárakból kikerült papír szabványos nagyságú. A papírgyártás rövid ismertetése során elmondottuk, hogy vannak A, B stb. szabványelnevezésű papírívek. Ezek többszörös összehajtogatásából keletkeznek a könyvívek, amelyek meghatározzák a könyv méreteit.

A könyv lapjai a könyvben nem külön-külön, hanem kisebb füzetekben, külön egységenként vannak egymásba rakva. Az együvé tartozó könyvlapokat íveknek nevezzük. Az íveket középen cérna vagy drót fűzi egybe.

A könyvnek azt a részét, ahol a lapok egymásba vannak fűzve a könyv gerincének nevezzük, a vele szemben levő oldal, ahol a könyvet kinyitjuk, a könyv hosszmetszése. A könyv felső része, a könyv feje, az alsó része a könyv lába.

Egy bekötött könyv a következő részekből áll: Kívül van a könyv táblája, amely rendszerint lemezpapírból van. A táblán borítópapírt vagy vásznat, esetleg bőrt találunk. A könyv gerincén van a gerinclemez, amely rendszerint meg is van hajlítva (de lehet egyenes is), s vékonyabb mint a könyv külső és hátulsó részét befedő táblalemez. A könyvtáblának a címoldal felőli rész a könyv arcának, a másikat a könyv hátának nevezzük. A kinyitott könyvet belülről a könyv lapjaival az előzékpapír fogja össze, amelynek egyik fele a könyvtábla belső oldalára van ragasztva. Az előzékpapír rendszerint erősebb, vastagabb papírból van, mint a könyv lapjai, s gyakran más színű vagy mintás. Ugyancsak előzéket találunk a könyvtábla hátoldalán is. Mindkét előzék egyforma minőségű papírból van. A puha borítóval ellátott könyveken gyakran az előzék hiányzik.

Az előzék után a könyv első lapja következik. Az első lapot címoldalnak nevezzük, mert itt találjuk a könyv írójának nevét, a könyv címét, alul a kiadót és a várost, ahol kiadták a könyvet, továbbá a kiadás évét is itt tüntetik fel. A könyv utolsó lapján vagy esetleg a címlap

belső oldalán nyomtatják ki a kolofont, amelyen a könyv előállítására vonatkozó adatok vannak feltüntetve (a kiadói és a nyomdai felelősök neve, a könyv terjedelme, példányszáma stb.). A címlap után következnek a könyv lapjai.

A könyv oldalain a szövegrész meghatározott nagyságú területen, a szedéstükrön van elhelyezve. Az oldalakat folyamatosan számozzák. A könyvoldalakat jelző számokat többféleképpen helyezik el, a legáltalánosabb az, hogy az a szedéstükör alatt a jobb-, illetve a bal- sarokban vannak. A páros számok a kinyitott könyv baloldalán, a páratlan számok a jobboldalon. A címlap első és második oldalán számozást nem találunk, így gyakorlatilag a könyv számozása a 3-as számmal kezdődik.

19. ábra. A könyv részei

20. ábra. Előzék

30

Említettük már, hogy a lapok nem külön-külön, hanem összefűzve helyezkednek el a könyvben. Egy i1yen összefűzött köteg az ív, amely 16 oldalt tartalmaz. Az íveket a könyvkötő munkájának megkönnyítése céljából szintén számozzák. (Az első ívet nem látják el számmal.) A második íven, amely a könyv 17. oldalával kezdődik, alul a baloldalon egy 2-es számjegyet, a könyv szerzőjének nevét s a könyv címét találjuk. Ez a számjegy az ívjelző. (Ha a könyv címe hosszú, az ívre a könyv rövidített címét írják.)

Az ívek hajtogatásának megkönnyítése céljából az ívszám jelzése utáni páratlan oldalon az ívszámot ismét feltüntetik egy csillag jelzéssel. Tehát a könyv 19. oldalán egy csillaggal ellátott 2-es számjegyet találunk. Minden ív hasonló módon van megjelölve. Az ívek összességét könyvtestnek nevezzük.

A könyv részeinek fent ismertetett elnevezéseit azért soroltuk fel, mert a gyakorlati munkák leírásánál gyakran lesz szükségünk a munkafolyamatok megértéséhez a pontos elnevezések használatára.

Az egyes könyvek többféleképpen lehetnek bekötve. A különböző kötésfajták rendszerint minőségi különbséget is jelentenek.

A leggyakoribb kötésfajták:

a) Kartonborítású könyvek. A fedél anyaga vékonyabb, vastagabb karton. Az ilyen könyveken rendszerint nincsen előzék. Olcsóbb minőségű füzetek, tömegáruk készülnek ezzel a kötéssel.

b) Félkemény kötésű könyvek. Gerincüket már vászonnal is borítják.

c) Félvásznas kötések. A könyv gerince és gyakran a sarkai is vászonnal vannak borítva. A többi borítás papírból van.

d) Egészvászon kötések. A könyv gerincét és tábláit végig vászonnal borítják.

Vannak még félbőr-, egészbőr kötésű könyvek is, továbbá díszkötésű könyvek, különféle egyéb anyagok felhasználásával.

A kötött könyvek kötésfelépítése szerint ismeretesek a betáblázott kötések, ahol a könyv táblái szerves részét képezik a könyvnek, azzal szerkezetileg is össze vannak építve, s vannak a beakasztott kötések, ahol a táblákat és a gerincet külön készítik el a könyv testétől, s csak utólag erősítik össze. Ez utóbbi kötés gyengébb minőségű az előbbinél, bár az ipar a tömegtermelés miatt általában ezt a kötésmódot alkalmazza.

Jegyezzük meg, hogy a könyv kötésének jóságát elsősorban nem a felhasznált anyagok minősége, hanem a gondos munka, a szakszerű műveletek határozzák meg.

31

A KÖNYV SZÉTSZEDÉSE Az amatőr könyvkötő kezébe rendszerint nem új könyvek kerülnek kötésre, hanem használtak, rongyosak, amelyeket újjá kell varázsolni. Az ilyen megviselt könyveket először alkotó részeire kell szednünk, hogy megjavítva újra köthessük őket. A könyv szétszedésének is megvannak a szakszerű fogásai, amelyeket ha nem veszünk figyelembe,

még jobban megrongálhatjuk az amúgy is megviselt könyvet.

A szétszedés módja is attól függ, hogy milyen kötési eljárással készült eredetileg a könyv. A legegyszerűbb a kartonborítású, cérnára fűzött könyv szétszedése. Ha ilyen könyv kerül bekötésre, a következőképpen járunk el. Először eltávolítjuk a könyv kartonborítását. A könyvet magunk elé helyezzük, kinyitjuk a borítót, a könyvkötetet leszorítjuk a jobb

kezünkkel, hogy a címoldalt ne szakítsuk el. Ugyanilyen módon távolítsuk el a hátlapot is. A könyv borítóját tegyük félre, esetleg az újrakötéshez felhasználjuk. Ezután a könyvtest ívekre szedése következik. A könyvet kinyitjuk, s az első ív végződésénél (a 16. és a 17. oldal között) jobb kézzel leszorítjuk, s bal kézzel kissé meghúzzuk az ívet. Ezáltal a még

összeragasztott ív kissé elválik a könyvtesttől.

Az összetartó cérnát késsel sorra elvagdaljuk, míg az egész ív el nem válik a könyv testétől. Ugyanígy járunk el a további ívek szétválasztásakor is. Az óvatosság itt sem árt, mert előfordulhat, ha nem vigyázunk, hogy a csillagos szám mellett vagy másutt tépjük el a könyvet, ami miatt a lapot újra kell ragasztani. Egyes könyvekben külön mellékleteket lehet találni, amelyek rendszerint más minőségű papiroson vannak, esetleg nagyobbak, mint a könyv oldalai (p1. összehajtott

térképmelléklet stb.). Ezek a mellékletek a megfelelő szövegrész közelében vannak a könyvben elhelyezve, tehát nem követik az ív beosztását, s rendszerint számozva sincsenek. Ezért a melléklettel gondosan bánjunk, s a szétszedéskor valamilyen módon azonnal jelöljük meg, honnan választottuk le, hogy kötéskor újra a megfelelő helyre ragaszthassuk őket.

Sok könyvet nem cérnával, hanem drótkapcsokkal fűznek össze. Az egészen olcsó, vékonyabb füzeteket, brosúrákat nem az ív hátán, hanem a könyv testén oldalt ütik át, egy vagy két drótkapoccsal. Ezeket úgy szedjük szét, hogy a drótkapcsot késsel kihajtogatjuk. s kiemeljük a könyv testéből. Ez a munka meglehetős óvatosságot kíván, mert a drótkapocs kiemelésekor megsérthetjük a kezünket. Ha a könyv gerincén keresztül van a könyv dróttal fűzve, a kapcsokat szintén kihajtogatjuk, s egyenként kiemeljük őket az ívekből.

A táblába kötött könyvek szétszedése hasonló a karton borítású könyvek szétszedéséhez. A táblát óvatosan leválasztjuk a könyv testéről, a táblát tartó spárgákat, szalagokat is átvágjuk. A könyv gerincén az íveket nemcsak a cérna, hanem rendszerint zsineg vagy szalag is tartja, ezért először ezek mentén vagdaljuk el a cérnát, s választjuk el az íveket egymástól.

21) ábra A borítókarton lehúzása fűzött könyvről

22. ábra. Az ívek szétszedése

32

Ha a könyv gerince nagyon erősen enyvezett vagy vastag a ragasztó rajta, a szétszedés nehezen megy. Ez esetben a gerincet nedves ronggyal áttöröljük, hogy az enyv kissé felpuhuljon. A felpuhított gerincet már könnyebb szétszedni.

A szétszedett ívek gerincén rendszerint még tekintélyes mennyiségű enyvmaradék található. Csak tiszta gerincű ívekkel lehet tovább folytatni a munkát. A letisztogatás úgy történik, hogy az íveket egyenként az asztal lapjára fektetjük úgy, hegy az ív nyitott oldala, a metszés felénk nézzen, az ívet bal kézzel leszorítjuk, s a gerincen sorba haladva, a rajta ragadt enyvet késsel lekapargatjuk. Ezt a műveletet mind a két oldalon elvégezzük. A leggazdaságosabban úgy járunk el, hogy a szétszedett íveket először összeszedjük, a gerincénél az asztal lapjához ütögetjük, ezáltal az ívek egyvonalban lesznek, majd a könyvet magunk elé fektetjük, s az íveket úgy döntjük meg, hogy lépcsőzetesen kerüljenek sorba. Amikor az ívek tisztogatásával az egyik oldalon végeztünk, az egész köteget a

másik oldalra fordítjuk, s ott is elvégezzük az enyv lekaparását.

A szétszedett és megtisztított íveket sorba rakva présdeszkára helyezzük, s a további munkák megkezdéséig meg is préseljük őket. Erre azért van szükség, mert szétszedéskor az anyag rendszerint kissé gyűrődik. A gyűrődések a prés alatt szépen kisimulnak, és a szétszedett ívek is összenyomódnak.

23. ábra Az enyv lekaparása a szétszedett ívekről

33

AZ ÍVEK JAVÍTÁSA A bekötésre kerülő elrongyolódott könyv íveit először rendbe kell hozni, a sérüléseket kijavítani, a folytonossági hiányokat pótolni, s csak azután kezdhetünk a további munkához. Nem szabad elsietni, elnagyolni ezt a műveletet, mert igen lényeges része a könyvkötésnek.

Minden lapot gondosan vizsgáljunk meg, a sérüléseket javítsuk ki, s csak ezután kezdhetünk a további műveletekhez. A legtöbb ív a használat miatt a hajtásnál szokott elszakadozni Ugyancsak gyakori, hogy egyes lapok sarkai le vannak tépve, a lapok szakadozottak.

Az ívek, lapok javítását famentes, fehér papírral végezzük. A legmegfelelőbb ehhez a művelethez a flórposta papír. Ez a papírfajta elég erős, amellett vékony és áttetsző. Javításához a papírból vékony, kb. 10-12 mm széles csíkokat vágunk, lehetőleg előre kiszabva a megfelelő mennyiséget. A csíkokat a gyártási iránnyal párhuzamosan szabjuk. Erre azért kell ügyelni, mert a nem a gyártási irányban kiszabott csík ragasztáskor ráncosodik, ami a javítást megnehezíti.

Ha régi, értékes könyvet kötünk, a folytonossági hiányokat hasonló minőségű és színű, rendszerint megsárgult lapokból javítjuk ki. A könyvkötők ebből a célból gyűjtik is a régi merített papírt Ilyen papírral az amatőr könyvkötő nemigen rendelkezik. Úgy segíthetünk magunkon, hogy a javításhoz használt papírt híg feketekávéval megfestjük, s így hasonló lesz a régi, megsárgult könyv lapjának színéhez. A hivatásos könyvkötők is alkalmazzák

ezt az eljárást.

A javítócsík felragasztását a következőképpen végezzük. A papírcsíkot újságpapírra helyezzük, ujjal leszorítjuk, s végigkenjük ragasztóval. A ragasztószer búzakeményítőből készüljön, s elég sűrű legyen. A híg ragasztótól ugyanis nagyon elázik a vékony flórposta papír. Az ecsetet úgy vezetjük a papírcsíkon, hogy minden részen ragasztós legyen, tehát nem baj, ha az aláhelyezett újságpapír is ragasztós lesz. A következő ragasztáskor úgyis tiszta felületre helyezzük a

ragasztócsíkot. A lapok ragasztását az első ívnél kezdjük. A szétszedett és az előző kötéskor rajta ragadt enyvtől megtisztított kettős könyvoldalt magunk elé helyezzük, eligazítjuk, hogy a két lap párhuzamosan feküdjön egymás mellett, a szakadásokat elsimogatjuk, hogy ragasztáskor a flórposta papír alól ne dudorodjanak ki, majd a ragasztócsíkot felülről lefelé a javítandó felületre helyezzük és elsimítjuk. A javítócsíkot a hajtás belső felére ragasztjuk. Az elkopott és megsérült hajtásokat is meg kell ragasztani. Előfordul, hogy ún. „saláta” kerül a kezünkbe, amelynek a gondatlan bánásmód következtében minden lapja külön van. Ebben az esetben nem ragaszthatunk minden elszakadt lap közé javítócsíkot, mert a sok ráragasztott papírtól a könyv gerince erősen megvastagodna. Ilyenkor úgy járunk el, hogy az egyes oldalakat keskeny sávban megkenjük ragasztóval, s a mellette levőhöz ragasztjuk. Az ív legkülső és legbelső oldalára

azonban okvetlenül kell javítócsíkot ragasztani, mert fűzés közben ezek tartják a cérnát. Ha a szakadás olyan részeket is érint, ahol szöveg van, az elszakadt lapot vékony, átlátszó selyempapírral ragasszuk össze, hogy a nyomtatott szöveget látni lehessen.

24. ábra. Javítócsík ragasztása

25. ábra. Szakadt lapok javítása

34

Ennek módja a következő: A magunk elé fektetett és kiigazított sérült lapot vékonyan kenjük meg keményítővel, a legcélszerűbb, ha a középső ujjunkkal kenjük fel a ragasztót az elszakadt helyre, s a ragasztás helyére helyezzünk egy darab selyempapírt, amely valamivel nagyobb legyen, mint a bekent terület. A ragasztás fölé újságpapírt borítunk s tenyerünkkel lesimítjuk. Ha megszáradt, a felesleges selyempapírdarabot óvatosan letépjük a lapról. A szabálytalan formájú, vékony papír kevésbé feltűnő, mint az ollóval kiszabott, szabályosan egyenes szélű papír, nem is beszélve arról, hogy a vékony papír ragasztóval való megkenése egyrészt körülményes lenne, másrészt a ragasztás alól okvetlenül kinyomódó ragasztó esetleg . összeragasztaná a későbbiek folyamán a lapokat. A könyvkötőknél az a szabály, hogy a javító papirost mindig a sérült lap páros számozású oldalára ragasztják. Kövessük mi is ezt a szabályt, amely bizonyos egyöntetűséget biztosít a munkának. A megjavított, sérült íveket nyitott állapotban szárítsuk meg. Előfordul, különösen a könyv végén, hogy nem teljes íveket találunk. Ezek közül a két lapból álló negyedíveket és az egy összehajtott lapból álló nyolcadíveket fűzni nem lehet. A negyed-

és nyolcadíveket ezért ragasszuk az előző ívhez.

A javítások közben gyakran kell keskeny csíkban a papírt ragasztóval bekenni. Bármennyire is vigyázunk, az ecsettel egyenletes szélességben nem tudjuk ragasztót a papír szélére kenni. Ilyen esetben a legegyszerűbb, ha egy újságpapírt helyezünk a papírra, hogy a megragasztandó felület szabadon maradjon. Most már bátran kenhetjük a ragasztót, mert az újságpapír megakadályozza, hogy oda is ragasztó kerüljön, ahol nem kívánatos. Természetesen az ecsetet az újságpapírtól távolodva vezessük, nehogy az ecset szőrei közé tapadt ragasztó az újságpapír alá

folyjon.

Egyes könyvekben olyan képmellékleteket, térképeket stb. találunk, amelyek nem az ívekre vannak nyomva, hanem külön, rendszerint más minőségű, vastagságú papíron vannak. Ezeket a könyvívek javítása után az eredeti helyükre kell ragasztani. A melléklet szélét az említett módon 3-4 mm szélességben keményítővel meg kenjük, s úgy ragasztjuk vissza eredeti helyére. Ha a melléklet összehajtogatott lapból áll amely az ívnél nagyobb, ügyeljünk arra, hogy a könyv fűzése utáni körülvágáskor nehogy beleessen a behajtott rész a vágás vonalába, mert így kétfelé vághatjuk a mellékletet.

A megjavított íveket gondosan összeszedjük, sorba rakjuk, s néhány órára száradni hagyjuk, nem préseljük meg őket, nehogy a javítólapokon átütött nedves ragasztó és a prés hatására a lapok összeragadjanak.

A könyv javításakor mindig a legnagyobb tisztaságra törekedjünk. A munka megkezdése előtt készítsünk az asztalra elegendő újságpapírt, amelyeken a ragasztást végezzük, s ha összepiszkolódtak, távolítsuk el. Ragasztáskor kezünket is tartsuk tisztán. Ragasztós kézzel tiszta munkát nem lehet végezni. Ha a kezünk ragasztós lett, azonnal mossuk meg. Néha előfordul, hogy pontosabb ragasztáskor az ecset helyett az ujjunkat használjuk a ragasztó szétkenésére. Ez természetesen csak a legritkább esetben fordul elő, például a lapok szakadt részének megragasztásakor. Ne a mutató-, hanem a középső ujjunkat használjuk a ragasztó szétdörzsölésére, ugyanis, míg meg nem mossuk a kezünket, a papír megfogásánál ezt az ujjunkat nélkülözhetjük a legkönnyebben. Ha véletlenül ragasztó kerül olyan helyre, ahol nem kívánatos, azonnal töröljük le tiszta fehér rongydarabbal. Nagyon gyengén megnedvesített ronggyal is töröljük utána a ragasztót ért helyet. Ilyen

26. ábra. Ragasztás keskeny csíkon

35

elővigyázatossági intézkedés mellett nem fordul elő, hogy a lapok esetleg összeragadnak. Véletlenül előfordulhat, hogy ragasztó kerül két lap közé és összeragadva száradnak meg. Az ilyen összeragasztott lapokat ne próbáljuk szétválasztani, mert az lesz a vége, hogy a lapok egyikének felső rétege a rajta levő nyomtatással együtt a másik lapra kerül, s jó, ha lyuk nem támad az erőszakos szétválasztás helyén.

A legegyszerűbb, ha az összeragadt lapokat a túlsó oldalukon nedvesítjük be. A nedvesség hatására a keményítő fellágyul, s most már sérülés nélkül szétvehetjük a lapokat. Ennek a műveletnek az eredménye rendszerint az, hogy a nedvesség helyén a papír fényét veszti, tompa folt keletkezik, ami azonban kisebb baj, mintha a papír elszakadna.

Ha enyvvel dolgozunk, még jobban kell vigyáznunk a tisztaságra, mert az enyv erősebben ragaszt, mint a keményítő, s ezenkívül ha nem elég világos, nyomot is hagy a papíron. Eltávolítani is nehezebb a papírról, mint a keményítőt.

A megragasztott, kijavított és megszáradt íveket gondosan sorba szedjük, az egyes íveket külön is gondosan megigazítjuk, hogy egyes oldalak ne álljanak ki a többi közül, majd a könyvíveket a gerincnél és a fejnél gondosan kiütögetjük. Az

íveket összefogva a gerincet és a fejet• az asztal lapjához ütögetjük, hogy egyvonalba kerüljenek. A másik két oldalnak, a metszésnek és a láb vonalának nem kell okvetlenül egyvonalba esnie, s ez rendszerint nem is lehetséges. A kiütögetett könyvíveket, ha már megszáradtak, préseljük le. A préseléshez a könyvkötők a könyvprést használják, amely két erősebb keményfa deszka két szélébe illeszkedő facsavarral van ellátva. A csavarorsók meghúzásával fejtjük ki a préselő hatást. Egyes könyvek kötéséhez nem szükséges külön könyvprést beszerezni, használhatjuk az asztalosok által használt, s már említett csavarszorítót is. Ezek beszerzése azonban okvetlenül szükséges, mert gyakran kell olyan műveletet végeznünk, ahol másképpen nem boldogulunk csak prés segítségével. A könyveket deszkák között kell préselni. A présdeszkák közé pontosan elrendezve behelyezzük a préselendő könyvet, ügyelve arra, hogy a deszkák egyvonalban legyenek, továbbá arra is, hogy a csavarszorítókat egyforma távolságban helyezzük el egymástól. A csavarorsók alá okvetlenül tegyünk még egy szélesebb lécet, nehogy az orsók végei benyomódjanak a présdeszkákba. A préseléskor nem kell mindig a legnagyobb erőt kifejteni. Egyszerű szárító préselésnél elegendő, ha csak annyi nyomást adunk, hogy a közé helyezett lapok kisimuljanak. Ha több könyvet helyezünk egyszerre présbe, minden

könyv közé helyezzünk egy présdeszkát. Különösen akkor fontos ez, ha a könyvek nem egyforma nagyságúak. Mindkét csavarszorítót egyenlő erővel szorítsuk meg, mert különben a préselés nem lesz egyenletes. Hogy egyenlő-e a préselés, azt úgy állapíthatjuk meg a legegyszerűbben, hogy a két csavarorsó helyénél megmérjük a prés közé helyezett könyvek távolságát a deszkáktól. Egyenlő nyomás esetén ez a távolság mindegyik csavarorsónál ugyanakkora. Egyes csavarszorítót ne használjunk, mert nem ad elég egyenletes nyomást.

27. ábra. A gerinc és a fej kiütése

28. ábra Préselés

36

ELŐZÉK KÉSZÍTÉSE Előzéknek nevezzük a könyv táblája és a címoldala, valamint a legutolsó lap és a tábla közötti papírt. Ez kettős lapból álló papírdarab, feladata az, hogy a könyv testét a táblához kapcsolja. Az előzék az egyik legerősebben igénybe vett része a könyvnek, ezért -különösen a jobb minőségű könyvek kötéséhez használt előzéket - mindig gondosan válasszuk ki. Erős, famentes papiros a legjobb. Kiválasztásakor gondoljunk arra is, hogy a könyvhöz illő színösszeállítású vagy vastagságú előzéket használjunk fel. Vastagabb könyvhöz erősebb, vastagabb előzéket használunk, mint vékonyabb könyvhöz. Ha az előzék nem fehér, hanem színes papírból van, lehetőleg olyan papírt használjunk, amelynek mindkét oldala egyforma színű vagy mintázatú. Ne alkalmazzunk olyan előzéket, amely a feldolgozáskor, ragasztóval meg kenve erősen megnyúlik, vagy a ragasztó hatására elszíneződik. Ugyancsak kerüljük az olyan papír használatát, amely könnyen törik Vagy a ragasztó hatására erősen kunkorodik. Ilyen például a Delta papír, amely külső formájában szép fényes, fehér és erősnek látszó anyag, azonban előzéknek mégsem lehet használni, mert egyrészt törik, másrészt a ragasztótól felperdül, s nehéz vele dolgozni. Az előzékpapír jó kiválasztásán múlik sokszor a kötés jó minősége.

Az előzékpapír kiszabása. A könyvkötők többféle előzéket használnak. Az egyszerűbb kötésekhez használható előzéket úgy készítjük, hogy a könyv egy lapja kétszeresének megfelelő nagyságú papírt szabunk ki, középen összehajtjuk, s az első és az utolsó ív széléhez ragasztjuk őket. Ez az előzékfajta aránylag gyenge, ezért kézi könyvkötéshez nem is használják.

A leggyakrabban használatos előzékkészítési mód a következő: Az előzéknek felhasznált papírból kiszabunk egy akkora darabot, amelynek magassága a könyv magasságával egyezik, szélessége a könyv szélességének kétszerese + 10 mm. Ezt a papírt középen összehajtjuk. Az előzékhez még egy betáblázócsíkot is kell szabnunk, amelynek magassága egyenlő a könyv magasságával, szélessége kb. 5 cm. Ezt a csíkot kb. 3 mm szélességben megkenjük sűrű keményítőragasztóval, ráragasztjuk az előzékpapír középen összehajtott széléhez, és simítócsonttal jó erősen hozzádörzsöljük. Ezután az előzéket egy nagyobb papírra helyezzük úgy, hogy a betáblázócsík alul legyen. Az előzékre arccal, tehát a címoldalával lefelé fordítva ráhelyezzük az első ívet úgy, hogy az előzék betáblázócsíkkal ellátott széle és az ív gerince között kb. 5 mm széles csík lássék ki. Az előzék 5 mm széles csíkját ragasztóval megkenjük, s felhajtjuk az ívre.

Simítócsonttal erősen rádörzsöljük, hogy jól odaragadjon. Ezzel az eljárással az első ívhez hozzáerősítettük az előzéket és a betáblázócsíkot. Ugyanígy járunk el az utolsó ívnél is. Az előzékre felragasztjuk a betáblázócsíkot, majd ezzel együtt az utolsó ív gerincén áthajtva az előzéket is. Az előzék szabásakor még a következőkre kell ügyelnünk: Az előzéket úgy szabjuk, hogy a papír gyártási iránya a

29. ábra. Előzék és betáblázócsík

30. ábra. Az előzék és a betáblázócsík

felhúzása az első ívre

31. ábra. Áthajtott előzék

37

könyv gerincével párhuzamosan fusson. Ezt azért szükséges megjegyezni, mert ha keresztbe futó gyártási irány nyal ragasztjuk fel az előzéket a könyv táblájára, száradáskor a könyvtábla a száliránynak megfelelően görbül. A gerincirányban elhelyezett gyártási irányú előzék ezt a hatást nem tudja kifejteni, mert a könyv vászonháta ezt megakadályozza. Az előzék felső széle az ívhez igazításakor a könyv felső felével egy magasságban legyen. Ezt az előzékfajtát áthajtott előzéknek nevezzük, mivel az íven a szélét áthajtva ragasztjuk fel.

Az előzékkel ellátott íveket és a többi kijavított ívet összeszedjük, és száradás után présbe tesszük néhány órára. Ennek az a célja, hogy a javításkor fellazult íveket laposra nyomjuk.

38

AZ ÍVEK BEFŰRÉSZELÉSE Az íveket több órai préselés után kiszedjük és a befűrészeléshez készítjük elő. Ennek lényege az, hogy a könyv gerincébe több párhuzamos árkot fűrészelünk a fűző zsineg befogadására.

A présből kivett ívek sorrendjét először is gondosan ellenőrizzük. Erre azért van szükség, mert a későbbiek folyamán már nemigen lesz módunk ezt ellenőrizni, s befűrészeléskor is jó, ha az ívek egymás után, a helyes sorrendben vannak. A felcserélt íveket befűrészelés után már nem tudjuk rendesen elhelyezni, mert valószínű, hogy némi eltérés lesz a fűrészelés árka között.

Fűrészelés előtt az első és az utolsó íveket kivesszük, félretesszük, mert ezeket sohasem fűrészeljük be. Ezután a megmaradó íveket összerendezzük, gerincüknél és fejüknél egyforma magasságúra ütögetjük és présdeszkák közé helyezzük úgy, hogy a gerincből kb. 1 cm álljon ki. Erre gondosan ügyeljünk, mert ha több áll ki, fűrésze léskor az ívek elhajolnak, ha pedig kevesebb, megsérthetjük a présdeszkát, s a kívánt mértékű mélységet nem érjük el.

A présben összeszorított gerincen megjelöljük a befűrészelés helyét. Először is megállapítjuk, hogy hány zsinegre fűzzük a könyvet. Erre általános szabály nincs. Elegendő megjegyeznünk azt, hogy magasabb és vastagabb könyvet több, kisebb és vékonyabb könyvet kevesebb zsinegre fűzzük. Az A/5-ös nagyságú könyvet általában három zsinegre szokták felfűzni.

Ha három zsinegre fűzünk, öt árkot fűrészelünk a gerincébe Először is a fejtől 1,5 cm-t a lábtól befelé 2 cm-t mérünk ki vonalzóval és ceruzával derékszögben megjelöljük a befűrészelések helyét. A két szélső jelölés közötti területet három vonal segítségével négy egyenlő részre osztjuk. Összesen tehát - ha három zsinegre fűzünk - öt jelölésünk lesz a gerincen. A két szélső vonal mentén csak gyengén fűrészeljük be az íveket. Ez a két befűrészelés csak arra szolgál, hogy fűzéskor a tűt könnyebben be tudjuk fűzni ezeken a helyeken. A zsinegek helyét olyan mélyen fűrészeljük csak be, hogy azok éppen elférjenek a mélyedésben, s ne álljanak ki belőle. A mélyen befűrészelt gerinc nem jó, mert a fűzés laza lesz. Ha sekély vájatot készítettünk, a zsineg

kidudorodik. A zsineg szélességének megfelelő rést úgy alakíthatjuk ki, hogy a fűrészt kissé jobbra-balra mozgatjuk fűrészelés közben.

A könyv befűrészelésekor a következő hibák fordulhatnak elő: A fűrészelés helyét nem egyenletesen osztottuk el. Ez önmagában nem lenne hiba, de nem szép. Alul és felül mélyen fűrészeltünk be, ezért a fűzőcérnának nagy nyílása keletkezik, a rés az ívek között meglátszik, s csúnya lesz a munka. A fűrészelések árka nem merőleges a gerinc hosszára. Mindezeket a hibákat egy kis gondossággal könnyen elkerülhetjük.

32. ábra. A gerinc befűrészelése

39

Még a prés megszorításakor gondosan ügyelnünk kell arra, hogy az egyenesre ütött gerinc és fejrész el ne mozduljon, vagy ha elmozdult volna, vegyük ki, ütögessük helyre az íveket, s csak úgy tegyük vissza a présbe. A présben ne próbálkozzunk az ívek helyreigazításával, mert ez úgysem fog sikerülni.

Az olyan könyveket, amelyeknél fontos, hogy teljesen kinyíljanak, s kinyitott állapotban maradjanak (például térképatlaszok), nem zsinegre, hanem vászoncsíkra fűzzük fel. Ezeket a könyveket, különösen a térképlapokat lehetőleg nem is fűrészeljük be, mert a teljes szétnyitás kor a fűrész nyílása meglátszik. Éppen ezért az ilyen munkákat nem is zsinegre fűzzük, nehogy a szétnyitott térkép közepén a zsineget látni lehessen. Ha mégis fűrészeljük ezeket a könyveket, csak a legszükségesebb mértékben tegyük, a fűzőtű könnyebb vezetése érdekében. Ha vászoncsíkra fűzünk, a csík mellett jobbra és balra fűrészeljük be az ívet, a csíkok szélességének megfelelően. A fejnél és a lábnál a fűrésznyom helyét 1,5, illetve 2 cm-re beljebb jelöljük ki, mint a zsinegre fűzésnél.

40

A KÖNYV FŰZÉSE A könyvtest kialakításának egyik legfontosabb művelete a fűzés. A fűzés minőségétől függ elsősorban, hagy az újonnan bekötött könyv meddig fog tartani, hogyan lehet kinyitni, s meddig tartja meg eredeti formáját, tehát nem csúsznak-e el az ívek egymástól, nem lazulnak-e meg az egyes lapok. A jól fűzött könyv szépen nyílik, nem kell erőltetni, simítgatni kinyitáskor a lapokat. A könyvfűzésnek sokféle módja van. A könyvkötés fejlődésével, sőt az egyes könyvkötészeti stílusok fejlődésével is, sokféle fűzésfajtával találkozunk.

Könyvünk kerete és rendeltetése nem engedi meg, hogy mindegyik ismert fűzési módot tárgyaljuk, mert ezek legtöbbje egyéb különleges eljárást is megkövetel, amelyre egy amatőr könyvkötő nem rendezkedhet be.

A leggyakrabban használt könyvfűzési módok, a zsinegre fűzés és a szalagra fűzés.

ZSINEGRE FŰZÉS A zsinegre fűzéshez könyvfűző állvány szükséges, különösen akkor, ha több könyvet fűzünk egyszerre. Lényegében a fűzőállvány csak arra szolgál, hogy a fűzőzsinórt függőlegesen tartsa. Némi ügyességgel nélkülözni is tudjuk, csak a munka kissé lassúbb lesz.

A fűzés menete a következő: Az előzőleg befűrészelt könyvíveket kivesszük a présből és magunk elé tesszük. Még egyszer ellenőrizzük az ívek sorrendjét, majd az egész kötetet arccal lefelé jobb kezünk mellé tesszük az asztalra. Előkészítjük a főzéshez használt szerszámokat (fűzőtű, fűzőcérna, simítócsont, olló, méhviasz).

A fűzőtűbe kb. 1 m cérnát fűzünk, amelyet először méhviasszal áthúzunk. Erre azért van szükség, mert a fűzőcérna fűzés közben szálkásodik, esetleg csomósodik is, ha nem elég jó minőségű. Ezt akadályozza, illetve késlelteti a viasszal való áthúzás.

A főzőcérna kiválasztása a könyv nagyságától, vastagságától, sőt a lapok minőségétől is függ. Nagyobb, vastagabb lapokból álló könyvet vastagabb cérnával főzünk, mint kisebb méretű, vékonyabb könyvet. Ugyancsak vékony cérnát használunk, ha túlságosan nagy ívterjedelmű, vékony, bibliapapíron nyomott könyvet fűzünk. A fűzés bizonyos mértékben vastagítja a könyv gerincét, ezért ha sok ívet fűzünk össze, vékony cérnát kell használnunk, hogy ezzel ne vastagítsuk meg a könyv gerincét. Ilyen esetben egyébként a váltva fűzést alkalmazzuk, ezt az el járást később ismertetjük.

A fűzőtű vastagsága sem közömbös. Zsákvarrótűt ne használjunk, mert vastag, s az íveken nagy lyukat szúr. A közönséges varrótű viszont rendszerint nem elég hosszú, azonkívül nagyon hegyes is, és könnyen megszúrjuk magunkat vele. A könyvfűzőtű egyenletesen vastag, kb. 8 cm hosszú tű, amelynek a füle is olyan, hogy a cérnát könnyűszerrel belefűzhetjük.

A fűzőzsinórból annyi darabot vágunk le, ahány zsinórra fűzzük a könyvet. A befűrészelés helyének megfelelő távolságokban elhelyezzük a fűzőállványon, s a fűzőállvány deszkája alatt alul egy-egy rajzszeggel megerősítjük, majd felül is az állvány keretére tűzzük. A zsinegtávolságokat a legegyszerűbben úgy állítjuk be, hogy a befűrészelt könyvíveket a fűzőállványra helyezzük, s a zsinegdarabokat a befűzések helyének megfelelő helyre rendezzük el.

Az első ív felfűzése. A könyv fűzése mindig az utolsó ívtől kezdődik, tehát az arccal lefelé fordított füzetek közül a legfelsőt vesszük le, amely tehát az utolsó ívet jelenti, a

41

fűzőállványra helyezzük ügy, hogy a fejrész bal kéz felé legyen, s a gerinc a fűződeszka szélén felénk mutasson. Mivel az első és az utolsó ívet nem fűrészeltük, be, ezért ceruzával jelöljük meg azokat a helyeket, ahová a tűt be fogjuk szúrni.

Megkeressük az ív közepét, és simítócsontot helyezünk be azért, hogy fűzés közben ne kelljen mindig keresgélnünk az ív közepét. Erre ügyeljünk, mert ha nem az ív közepén halad fűzés közben cérna, a középső lapok ki fognak esni, amit esetleg csak munkánk befejezésekor veszünk észre.

A fűzést a könyv gerincén kívülről kezdjük. A tűt beszúrjuk a gerinc jobboldalán megjelölt pontba úgy, hogy a tű az ív közepén kerüljön ki, ahová a simítócsontot tettük. Utána jobb kezünkkel benyúlunk az ív közé a cérnát végighúzzuk annyira, hogy kb. 10 cm maradjon kívül. Megkeressük jobbról az első zsineg helyét, közvetlenül mellette kiszúrunk a tűvel úgy, hogy a cérna a zsineg jobboldalán jöjjön ki. Bal kézzel kihúzzuk a tűt, közben jobb kezünket állandóan bent tartjuk az ív között, majd a zsineg baloldalán közvetlenül a már elkészített előző nyílásba szúrjuk vissza a tűt. Ezzel a zsineget körülfogtuk a cérnával. A cérnát meghúzzuk, s a következő zsinór mellett szúrunk ki a tűvel az ív közepén, természetesen a bent tartott jobb kezünkkel. Ezt az eljárást az utolsó zsinegig folytatjuk. Az utolsó zsineg után a fejnél megjelölt helyen szúrunk ki a tűvel. Ezzel befejeztük az első ív fűzését, de mielőtt a következő ív fűzéséhez kezdenénk a cérnát kissé meghúzzuk, hogy az esetleges lazán maradt cérna feszesen álljon, és jól a bordához szorítsa a zsineget. A cérna meghúzását mindig a bordával párhuzamos irányban végezzük, nehogy húzás közben a cérnával

behasítsuk az ívet.

Az első ív befűzése után az ív fölé helyezzük a következő ívet. Megkeressük az ív közepét, közé helyezzük a simítócsontot, eligazítjuk, hogy a gerinc és a fej egyvonalba legyenek, s megkezdjük . fűzést. A fűzés ennél az ívnél valamivel könnyebb, mert a cérna kibújtatásának helye be van már fűrészelve. Itt a fűzést, mivel az előző ívnél a cérna tűbe fűzött vége a baloldalon van, balról kezdjük, természetesen szintén kívülről. A megjelölt helyen beszúrunk a tűvel bal kézzel, az ívek között tartott jobb kezünkkel átvesszük a tűt, megkeressük a balról az első zsinór helyét, mellette kiszúrunk, majd bal kezünkkel átvéve a tűt, a zsinór mellett újra befűzünk. A fűzést ily módon folytatjuk az utolsó bevágásig, amely a könyv gerincén a lábtól kb. 1,5 cm-re van. A cérnát feszesre húzzuk, mielőtt azonban a következő ív fűzéséhez kezdenénk, az alsó ívhez kötjük.

Az alsó ívhez azért kell odakötni a

33. ábra. A könyv fűzése zsinegre. Az első ív felfűzése

34. ábra. Fűzés után a cérnát feszesre húzzuk

35. ábra. A második ívet az alsó ívhez kötjük

36. ábra. Az ívet az alatta levőhöz hurkoljuk

42

következő ívet, hogy ezzel is szorosabb legyen a kapcsolat a két ív között. Az átkötéshez a fűzés megkezdésekor szabadon hagyott cérnavéget használjuk fel. Az átkötéshez dupla csomót alkalmazunk, meghúzzuk jó szorosan, s a szabadon maradt fűzőszálvéget kb. 1 cm hosszan ollóval elvágjuk. Ezután következik a harmadik ív fűzése a már ismertetett módon (az ív közepének megkeresése, simítócsont behelyezése, fűzés). Amikor az ív fűzésével végeztünk, ezt az ívet az alatta levő második befűzött ívhez kell erősíteni, de mivel itt már nincs szabadon lógó cérnavég, hurkot készítünk úgy, hogy a tűt az alatta levő ív kint levő cérnája alatt átbújtatjuk s meghúzzuk. Természetesen itt se feledkezzünk meg a cérna meghúzásáról. Időn ként nézzük meg, hogy nem csomósodik-e közben a cérna. Különben előfordulhat, hogy amikor az ív végigfűzésekor óvatosan meghúzzuk, a cérna valahol megakad, azt hisszük, hogy az ív feszesre van húzva, pedig csak valamelyik zsinórnál akadt meg. A lazán maradt ív közepe maga is meglazul, amit rendszerint már csak a könyv körül vágásakor veszünk észre, mert a lógó ív kilátszik a sima metszés körül. Ezt korrigálni pedig már nagyon körülményes. Ezért különösen akkor, amikor a fűzés mesterségét még tanuljuk, inkább kétszer nézzük végig a munkát, míg tovább mennénk, mert megéri a ráfordított időt.

A fűzést tovább a leírtak szerint végezzük. Minden ívet, minden ívhez hurkoljunk hozzá, mielőtt a következő ív fűzéséhez kezdenénk.

A fűzés közben elfogyott cérnát mindig hozzákötjük az előző cérnavéghez. Az új cérnát a régihez úgy kötjük hozzá, hogy a keletkezett csomót ne kelljen végighúznunk az íven. Az új cérnát mindig a fűzés kezdeténél, a hurokkötésnél kötjük az előzőhöz.

Az utolsó ív befűzése után a cérna végét hozzákötjük az előtte levő ívhez, s jól megcsomózzuk, hogy el ne oldódjék.

Fűzéskor a kővetkező hibák lehetségesek: A fűzőtűvel átszúrjuk a zsineget. Ezáltal a fűzés befejeztekor, ha ez esetleg több ívnél is előfordul, a könyvet a zsinegen nem tudjuk szorosan húzni. Az első és az utolsó ívnél előfordul, hogy az előzéket szúrjuk át, mert a tű részére eze ken az íveken nincs befűrészelve az ív. Az átszúrt előzéket nyitáskor a cérna átszakítja. Ezt úgy előzhetjük meg, ha ezeknél az íveknél különösen ügyelünk arra, hogy az összehajtogatott résznél szúrjunk át, s nem árt, ha megfigyeljük a tű kibújását az ívből. Inkább húzzuk vissza a tűt, s új lyukat szúrjunk ilyen esetben. Ha az ívek kiütése nem jó, tehát a fejnél és a gerincnél a lapok nincsenek egyvonalban, az összefűzött lapok nyomtatott szöveggel ellátott részei (a tükör) nem kerülnek egymás fölé. A helyes kiütésről tehát még a fűzés előtt, de még inkább a befűrészelés előtt győződjünk meg.

VÁSZONSZALAGRA FŰZÉS A fűzőszalag lehet bármilyen erősebb vászoncsík, amely a fokozott igénybevételt kibírja. A szalagokból akkorát szabunk, hogy a gerincnél alul s felül kb. 3 cm álljon még ki. Ehhez a munkához jól használhatjuk a vékonyabb köpperszalagot is. Ez azonban puha anyag, ezért, hogy feszesen álljon, keményítős vízbe áztatjuk s kivasaljuk. A köpperszalag azért is alkalmas erre a célra, mert a szövése zárt, oldalt nem rojtolódik ki, tehát nem is szakad könnyen. Ha vászoncsíkból készítünk szalagot, az anyagot úgy szabjuk, hogy a szálak ne legyenek rövidek, különben a szalag könnyen elszakad.

Szalagra fűzéskor az íveket nem szükséges fűzőállványra helyezni, elég ha az asztal lapján fűzünk.

Az utolsó ívet ugyanúgy magunk elé tesszük, mint a zsinegre fűzésnél, a

37. ábra. Szalagra fűzés

43

vászoncsíkot pedig 3 cm-re derékszögbe törjük, s úgy illesztjük a fűzés helyére. A fűzés menete egyébként ugyanolyan, mint a zsinegre fűzésnél, csak itt nem a zsineget, hanem a szalagot varrjuk körül. Ennél a fűzési módnál is ügyeljünk, hogy a szalagot ne varrjuk meg, különben nem tudjuk majd igazítani a befűzött könyvet.

VÁLTVA FŰZÉS Ezt a fűzési módot akkor alkalmazzuk, ha sok ívből álló könyvet kell befűznünk. A fűzőcérna bármennyire is vékony, sok rétegben alaposan megvastagítja a könyv gerincét, hogy ezt elkerüljük, a fűzést váltogatjuk egyik ívről a másikra. Ennél a fűzésnél tehát egyszerre két ívet fűzünk fel. A váltva fűzés módját a 38. ábra szemlélteti. A váltva fűzés

valamivel gyengébb, mint az előző fűzési módok, mert a fűzőcérna hol az egyik ívben, hol a másikban fut.

Az első és az utolsó három ívet azonban ennél a fűzésnél is a rendes módon fűzzük, hogy a könyv legjobban igénybe vett részeit megerősítsük. Váltva fűzést alkalmazhatunk

zsineggel és szalagcsíkkal való fűzéskor is, csak arra ügyeljünk, hogy legalább három zsineget vagy szalagot használjunk.

A könyvkötő szakmában az ismertetett fűzési módokon kívül, különösen finomabb munkáknál még számos eljárást alkalmaznak. Ezek a fűzésen kívül a kötés többi szakaszában is különleges munkaműveleteket kívánnak meg, ezért nem ismertetjük őket. Akik a könyvkötésben nagyobb jártasságra kívánnak szert tenni, ezek leírását a könyvkötők számára készült szakkönyvekben megtalálhatják.

A befűzött könyvtestet kivesszük a fűzőállványból, az elmozdult íveket az asztal lapján a gerincnél és a fejnél ismét kiütjük, s a szalagokat vagy a zsinegeket feszesre húzzuk, hogy a könyv gerincén az ívek szorosan álljanak. Arra azonban ügyeljünk, hogy a zsineget vagy a szalagot ne húzzuk ki a fűzésből. A meghúzáskor azért nem szabad nagyon keményre összeszorítani az íveket, mert a nagyon szorosra húzott gerinc nem gömbölyödik jól.

38. ábra. Váltva fűzés

44

A KÖNYV ELŐKÉSZÍTÉSE A FEDELEZÉSHEZ

BOJTOZÁS A felfűzött könyv gerincén elöl és hátul kiálló zsinegvégeket bojtozni kell. Erre azért van szükség, mert a zsinegvégeket a könyv táblájához ragasztjuk, s a vastag zsineg a bontás alól kinyomódna, másrészt mivel kis területen ragadna, gyengébb lenne a tartása is. A bojtozást úgy végezzük, hogy a zsinegvégeket először kibontjuk, s az elemi szálakat a gerinc szélétől legyezőszerűen szétterítjük. Ezáltal a zsineg vége lapos lesz, s a szétterült szálak nagyobb felületen tapadnak a könyvhöz. Bojtozáshoz felhasználhatjuk a kés fokát is. Élével ne bojtozzunk, mert levagdalhatjuk a szálak egy részét, ami gyengíti a zsineget.

A könyvkötők erre külön szerszámot használnak.

Ilyent magunk is készíthetünk kevés munkával. Egy erősebb bádoglemezbe háromszög alakú bevágást csinálunk. Ezt a szerszámot a könyv testére helyezzük

úgy, hogy a bojtozandó zsinór a bevágásba kerüljön. A kés fokával az elemi szálakra bontott zsinegdarabból a kócot, a durvább fonaldarabokat és a vékonyabb rövidebb szálakat jobbra-balra mozgatással eltávolítjuk. Végül is olyan kibojtozott zsinegvéget kell kapnunk, amely a könyv testére egyenletesen és vékonyan simul.

Ezután az előzéknek és a betáblázócsíknak az ívre áthajtott részét leragasztjuk. Amikor az előzéket készítettük, a betáblázócsíkkal áthajtottuk és az első, illetve az utolsó ívhez ragasztottuk őket. Ha a könyvet az első és az utolsó ívnél kinyitjuk, ez az áthajtott rész látszani fog. Ennek elkerülése és a könyv erősítése céljából ezt az áthajtott csíkot a következő ívhez hozzá kell ragasztani. A csíkot erős keményítőragasztóval megkenjük, s leragasztjuk. A ragasztót úgy kenjük, hogy a keményítő ne kerüljön a könyv többi részéhez. A második, illetve az utolsó

előtti ív gerincével párhuzamosan egy selejtpapír csíkot teszünk úgy, hogy a papír széle és a gerinc között kb. 3 mm széles rés maradjon. Ezt a rést kenjük be ragasztóval, az ujjunkkal. Erre a bekent részre hajtjuk rá az áthajtott előzéket és a betáblázócsíkot, majd hajtunk egy lapot visszafelé, és a simítócsonttal jól hozzádörzsöljük a megkent részhez.

Ennél a munkánál arra kell ügyelnünk, hogy közben az ív el ne mozduljon a gerinc, illetve a fej vonalától, továbbá a ragasztott csík ne legyen nagyon széles, mert kihajtáskor a hozzáragasztott lapot is magával húzza, ami nem szép, s később a feszítőerő következtében le is szakadhat, s kilátszik az áthajtott előzék.

Az előzék behajtott részének leragasztása után a bojtozást; ragasztjuk a betáblázócsíkhoz. Ehhez is sűrű keményítőt használunk. Leragasztás előtt azonban a bojt végét egyenesre kell nyírni.

39. ábra. Bojtozó bádog

40. ábra. Bojtozás

41. ábra. Az előzék áthajtott részét hozzá-

ragasztjuk a következőívhez

42. ábra. A kibojtozott zsineget a

betáblázócsíkhoz ragasztjuk

45

A könyv egyik oldalán levő bojtok leragasztása után kissé várunk, míg a ragasztás kissé megszikkad, majd a könyvet átfordítjuk a másik oldalára, a zsineget kissé meghúzzuk, és itt is hozzáragasztjuk a kibojtozott zsineget a betáblázócsíkhoz.

Ha szalagra fűztük a könyvet, a szalagot kb. 3 cm-re ferdén vágjuk le, s úgy ragasztjuk fel.

ENYVEZÉS A fűzőzsineg vagy a szalag felragasztása után a gerincet és a könyv fejét ismét egyenesre ütjük ki. Utána a gerincet vékony forró enyvvel bekenjük. A könyv alá újságpapírt teszünk, kezünkkel leszorítjuk, hogy az ívek el ne mozduljanak, s ecsettel az ívek futása irányában, tehát vízszintesen, a híg enyvbe mártott ecsettel végigkenjük a könyvet.

Az enyvet ezután kalapács fokával bedörzsöljük az ívek közé. Erre azért van szükség, hogy az íveket az enyv a fűzésen kívül is összefogja. Sűrű enyvet nem szabad használni, mert a vastagon kent enyv a könyv hátát merevíti, s használatkor amúgy is lepattogzana. Bedörzsölés után a könyvet nehezék alá tesszük egy deszkára úgy, hogy a gerinc kissé kiálljon, száradni hagyjuk a következő műveletig.

Ha egyszerre több könyvet kötöttünk, az enyvezést egyszerre is végezhetjük úgy, hogy a könyveket egymás fölé rakjuk, s egyszerre kenjük be őket. Száradáskor azonban, hogy össze ne ragadjanak, gerincükkel egymástól elforgatva, s nehezékkel ellátva rakjuk el. Az egymásba rakott könyveket úgy helyezzük el, hogy a gerincük kissé kiálljon az alatta levő könyv szélétől.

VÁGÁS A könyv gerincének enyvezése után, amikor az enyv már megszáradt, az íveket egyenesre körülvágjuk. Ez a művelet okozza az amatőr könyvkötőnek a legtöbb gondot, ha nincs a közelében könyvkötő, aki ezt könyvvágó gépen elvégezze. Kézi erővel vastagabb könyv körülvágása meglehetősen körülményes, és nem mindig sikerül. Ezért, ha munkánk sikerét nem akarjuk kétségessé tenni, keressünk módot arra, hogy a könyvet könyvkötő vágja körül.

Vékonyabb könyv körülvágását azonban magunk is megkísérelhetjük.

43. ábra. A szalagokat ferdére

vágva ragasztjuk fel

44. ábra. A gerinc enyvezése

45. ábra. Az enyv bedörzsölése az ívek közé

46. ábra. Az enyv bedörzsölése után a könyvet

nehezék alá tesszük

47. ábra. Több könyv szárítása enyvezés után

46

Vágás előtt a könyvet még egyszer ellenőrizzük, hogy nincs-e valamilyen hiba a fűzés körül. Ilyenkor a hibákat még ki tudjuk javítani. Például ha egy ívet fordítva fűztünk be, vagy nem az ív közepén fűztünk, s a lapok kiesnek.

Ha fordított ívet találunk, a könyvet újra szét kell szedni. A kieső lapokat esetleg keskeny csíkban az előző laphoz ragasztjuk. Gondosan ellenőriznünk kell, hogy a beragasztott mellékletek a levágáskor nem szenvednek-e kárt. Az ellenőrzés után hozzákezdhetünk a vágás előkészítéséhez. Először is megállapítjuk, hogy a könyv széléből mennyit vágunk le. Legyen szabály előttünk, hogy csak a legszükségesebb mértékben vágunk le a könyvből. Különösen, ha olyan könyvet kötöttünk be, amely egyszer már volt könyvkötő kezében, kevés helyünk van az újabb körülvágásra.

Kézzel végzendő körülvágáshoz a következő szerszámok szükségesek: Két nagyobb présdeszka, két darab csavarszorító, a présdeszkák alá alátétlemez, vasvonalzó, erős, hosszú pengéjű, jól élesíthető kés és derékszögelő.

Először kijelöljük a könyvön a körülvágás helyét. A levágást a könyv elején, a metszésnél kezdjük. A levágás vonalát úgy jelöljük ki, hegy az a gerinccel párhuzamos legyen. Ezután az egyik présdeszkára lemezpapírt helyezünk erre tesszük a könyvet, majd a vasvonalzót, s az egészet leszorítjuk két

csavarszorítóval úgy, hogy a vágás helyéhez hozzáférjünk. Ajánlatos a csavarszorítókkal a vasvonalzó szélét is befogni, hegy vágás közben el ne mozduljon. A csavarszorítókat meghúzzuk, azonban a szorítás ne legyen túlságosan erős. A megélesített kés hegyével elkezdjük a vágást. Vágás közben a pengét a függőlegestől kissé magunk felé döntjük. A penge lapja a könyv metszésével pontosan párhuzamosan álljon, illetve a vágás függőleges irányba mutasson. A lapokat enyhe szorítással egyenként vágjuk le. Munkánk akkor sikerül, ha elég türelmünk lesz az egyes lapok levágásához, s nem szorítjuk túlságosan a pengét egyes helyeken. Addig ne menjünk tovább a lapok vágásával, míg a legfelső lapból levágott csík magától le nem esik. Közben ellenőrizzük, hogy merőlegesen halad-e a vágás. Amikor érezzük, hogy a kés veszít az éléből, azonnal élesítsük ki. Különösen arra ügyeljünk, nehogy a kés éle a lapokat összehúzza, mert ez meglátszik a vágáson, s ezt később nemigen tudjuk korrigálni. A metszés levágása után a láb levágása következik. Ennek a vágásnak a gerincre és a metszésre pontosan derékszögben kell állnia. A levágást a gerinc felőli oldalon kezdjük. Utoljára vágjuk le a könyv fejét, szintén ügyelve a derékszög megtartására. Ha gondosan jártunk el a levágással és türelmünk is volt, tűrhető vágási felületet kapunk. Tíz ívesnél vastagabb könyvnél ne kísérletezzünk kézzel való levágással. A vágás közben ejtett egyenetlenségeket kijavítjuk úgy, hogy a vágási felülettel egyvonalba présbe foguk a könyvet és koptatott csiszolóvászonnal megcsiszoljuk a vágás felületét.

GÖMBÖLYÍTÉS Vastagabb könyvek gerincét gömbölyíteni szoktuk. Ennek a műveletnek az esztétikai szempontokon kívül az a célja, hogy a könyvgerinc használat közben bekövetkező visszahajlását, s ezzel a metszés domborúvá válását megakadályozza. A gömbölyítés nem túlságosan nehéz művelet, de néhány szabályt jó ha betartunk. Ha a gerinc nagyon szorosra van préselve, a gömbölyítés nem fog sikerülni, ezért nem szabad a fűzés utáni enyvezéskor présbe tenni a könyvet. Ha az enyv nagyon megszáradt, kissé nedvesítsük fel, húzzuk át nedves ronggyal az enyvezett gerincet.

48. ábra. A könyv körülvágása kézzel

47

Gömbölyítéskor a könyvet arccal felfelé magunk elé tesszük úgy, hogy a metszés felénk legyen. Bal kézzel megfogjuk a könyvet, a felső íveket magunk felé húzzuk, s a gerincet kalapáccsal végigütögetve, az egész gerincet a függőlegesből elhúzzuk. Amikor a gerinc végig ferdén áll, a könyvet a

másik oldalára fektetjük, ugyancsak megfogjuk a bal kezünkkel a könyv felső részét, és magunk felé húzzuk, miközben a kalapáccsal a gerincet ugyanúgy mint az előbb, végigütögetjük. Ezzel a művelettel a gerinc meggömbölyödik. Gömbölyítéskor a felső íveket ne szakítsuk el a többitől, mert így a gömbölyítés és a metszés sem lesz egyenletes. Vékonyabb könyvet kevésbé, vastagabb könyvet jobban meg kell gömbölyíteni. Egészen vékony, néhány íves könyvet nem szoktak meggömbölyíteni, az ilyen könyvek gerince egyenes marad.

ERESZVERÉS A meggömbölyített hátú vastagabb könyvek gerincére ereszt is verhetünk. Ehhez a könyvet présdeszka közé szorítjuk úgy, hogy a gerinc kissé kiálljon. Ezután kalapáccsal elkészítjük az ereszt. A kalapácsot nem a nyelénél, hanem a fejénél fogjuk meg, s a középtől kifelé, a szélek felé elverjük a gerincet. Az ereszveréskor a két szélső ív gerince a présdeszkákra hajlik ki, s kis ereszt képez. Az ereszverés kényes művelet, ha nem óvatosan ütögetjük a

gerincet, el is ronthatjuk a könyvet. Arra törekedjünk, hogy a gömbölyítés továbbra is egyenletes maradjon, s a szélső gerincek egyenletesen hajoljanak ki a présdeszka szélére. Az eresz célja az, hogy a vastagabb könyvtábla számára a könyv nyitásakor bizonyos támasztékot adjon.

Amikor az ereszt elkészítettük, a gerincet átkenjük keményítővel, hogy a megmunkáláskor felpattogzott enyvet megpuhítsuk, és így könnyebben eltávolíthassuk a gerincről. A fellazított enyvmaradékot a kalapács fokával feldörzsöljük, s ronggyal vagy

papírhulladékkal letisztogatjuk, szárazra töröljük a gerincet.

Az eresz elkészítése után a könyv gerincének fej- és lábrészére oromszegést vagy kapitálist ragasztunk. Az oromszegést készen vesszük szaküzletben. Különféle színben és

mintázatban kaphatók. Olyant válasszunk ki, amely a könyv borításával összhangban van. Az oromszegés csak díszíti a könyvet, különösebb jelentősége nincsen. Régebben az oromszegés helyénél a gerincen az íveket különféle színű fonallal összevarrták, hogy így is erősítsék a kötést. Régi értékes könyvek kötésekor a könyvkötők ma is alkalmazzák az oromszegés helyett a varrást. Ha a könyvbe könyvjelző szalagot teszünk, ilyenkor ragasztjuk fel azt is, az oromszegés alá.

49. ábra. Gömbölyítés

50. ábra. Ereszverés

51. ábra. Az oromszegés

felragasztása

48

Az oromszegés felragasztásakor először levágjuk a könyv szélességének megfelelő szalagot, majd a gerincet enyvvel megkenjük, s a szalagot a gerinc szélére ráhúzva ráragasztjuk. A szalagnak a vastagabban kiképzett részét a gerinc szélére igazítjuk.

További erősítés végett a gerincre egy vékony, erős, lehetőleg famentes papírt ragasztunk. Akkora papírt szabunk, mint a gerinc szélessége. A papírt felragasztás előtt még meg is törjük, hogyne legyen merev, majd mindkét oldalát vastagon megkenjük keményítővel. Ezután a gerincet híg és forró enyvvel bekenjük, a keményítővel mindkét oldalon megkent papírt a gerincre helyezzük, s rányomkodjuk. Az ily módon elkészített könyvet a présben hagyva a könyvtábla elkészüléséig szárítjuk.

A gerincen végzett műveletek közben állandóan vigyázzunk, hogy a már egyenesre vágott fej- ás lábrész ne piszkolódjon el. A megvágott felületre került keményítőt és enyvmaradékot igen nehéz, rendszerint nem is lehet nyom nélkül eltávolítani.

52. ábra. A gerincre a két orom-

szegés közé papírcsíkot ragasztunk

49

A KÖNYV FEDELEZÉSE A könyvkötés eddig leírt munkáinak betetőzése, munkánk befejezése a fűzött könyv kemény háttal és fedéllel való ellátása, vagyis a gerinclemez felhúzása és a betáblázás. A gerinclemez és a könyvtáblák fogják össze a könyvet, s adják meg a végleges alakját és tartósságát. A táblát és a gerinclemezt különböző vastagságú lemezből készítjük. A gerinclemez vékonyabb, mint a táblák.

Mindkettő vastagsága a könyv méreteitől is függ. Vékony könyvhöz vékony lemezből szabunk táblát és gerinclemezt. A lemez vastagsága bizonyos mértékben függ a könyv használatától is. Sok használatnak kitett könyvet ajánlatos vastagabb táblával ellátni, de ennél is bizonyos mértéket kell tartani, mert a túlságosan vastag tábla, azon kívül, hogy nem is szép, súlyánál fogva rongálja is a könyvet. Általában 25-ös, 20-as Vagy 30-as lemezből szabjuk a könyvtáblát, s triplex vagy duplex kartonból a gerinclemezt.

Nagyobb méretű könyvhöz, például A/4-es nagyságúhoz is elég a 20-as lemezből készített tábla A táblát rongylemezből készítsük. Ez a lemezfajták között a legszívósabb, nehezen törik, s ha jól borítottuk, nem is vetemedik könnyen. Fehér falemezből könyvtáblát ne készítsünk, mert merev és törékeny.

A tábla leszabása előtt megállapítjuk annak pontos méretét. A könyv táblájának akkorának kell lennie, hogy köröskörül, tehát a fejnél, a metszésnél és a lábnál bizonyos szélességben kiálljon, a könyvnek pereme legyen. A perem a könyv metszésénél közönséges nagyságú könyvnél kb. 3 mm, a fejnél és a lábnál 2-2 mm. Természetesen mindkét táblát egyenlő nagyságúra szabjuk. A táblák szélességét a könyv ereszétől úgy számítjuk, hogy az eresz és a könyv táblájának gerinc felőli része között a könyvtábla nyitásakor hely maradjon. Ez az eresz és a tábla közötti távolság a tábla vastagságának feleljen meg. Tehát mennél vastagabb táblát szabunk, az eresz és a tábla közötti távolság annál nagyobb.

Jegyezzük meg, hogy az eresznél vastagabb táblát ne használjunk, illetve már a tábla vastagságának megfelelő ereszt verjünk. A táblák kiszabásakor a legnagyobb gondossággal járjunk el, s inkább kétszer is ellenőrizzük a mérés és a derékszögek helyességét, mintsem elrontsuk a táblát. A táblák kivágását a könyvkötő a lemezollón végzi, amelyen a derékszögek már adva vannak. Mi azonban a saját kézügyességünkre vagyunk utalva. Különösen a derékszögek pontossága okoz sok nehézséget, ha kézi munkával szabjuk ki

a lemezt. Ezért a kiszabáskor még ellenőrizzük külön is, hogy egyenlő nagyok-e a táblák. Ezt a legegyszerűbben úgy végezhetjük el, hogy a két táblát egymásra fektetjük. A méretek helyességéről azonban még úgy is győződjünk meg, hogy ne csak egy oldalról, ha nem két oldalról fektessük egymásra a táblákat. Tapasztalni fogjuk, hogy nem könnyű két egyenlő nagyságú lemezt kiszabni. Ha az eltérés kisebb mértékű, nem haladja meg az 1 mm-t, segíthetünk magunkon úgy is, hogy az egyenlőtlen oldalakat asztalra fektetett finom csiszolópapíron eltüntetjük. Ezt a műveletet azonban óvatosan végezzük nehogy még rontsunk is a munkánkon azzal, hogy az éleket legömbölyítjük vagy többet csiszolunk el az

anyagból a kelleténél. A lemezek kivágását a már ismertetett módon, vasvonalzó mellett végezzük.

A gerinclemeznek a könyv gerincénél kb. 2 mm-rel szélesebb és a könyv magasságánál 2 cm-rel hosszabb lemezt

53. ábra. A könyvtábla pereme

54. ábra. A gerinclemez gömbölyítése

50

szabunk ki, triplex vagy duplex lemezből. Ennél vastagabb gerinclemezt ne használjunk, mert egyrészt nem tudjuk jól gömbölyíteni, másrészt a vászonhátat is elhúzza, s hamar rongálódik, azon kívül nem is szép. A gerinclemezt felhúzás előtt meg kell gömbölyíteni. Ezt a legegyszerűbben egy söprűnyél vastagságú fahengerrel végezzük. A lemezt ráhelyezzük egy darab vászonra, s ezzel együtt hengereljük fel a fahengerre. A vászon odaszorítja a lemezt a fahengerhez, s ettől felgömbölyödik.

Ezután gerincfelhúzó papírt szabunk, amelynek hossza megegyezik a gerinclemezzel, szélessége kétoldalt kb. 3-3 cm-rel nagyobb. A papírt megkenjük enyvvel, közepére helyezzük a meggömbölyített gerinclemezt, majd az egészet a könyv gerincéhez nyomjuk,

elrendezzük, hogy a gerinclemez pontosan a gerinchez simuljon, s a felhúzó csíkot rásimítjuk a betáblázócsíkra. A felhúzópapír ne legyen szélesebb a betáblázócsíknál. Felhúzáskor a meg gömbölyített lemeznek jól kell simulnia a gerinchez, ezért még csonttal is odasimítjuk

A könyvtáblák felragasztása. Amikor a gerinclemezt felragasztottuk, jól elsimítottuk, s a felhúzópapírt az ereszhez simítottuk, következik a táblák felragasztása. Ezt a műveletet is a legjobb enyvvel végezni, bár lehet keményítőragasztóval is. A táblalemez szélét a gerinc felőli oldalon megkenjük ragasztóval olyan szélesen, hogy a betáblázócsík külső szélére,

kb. 10 mm-re már ne jusson ragasztó. A táblát úgy igazítjuk, hogy alul, felül és elöl is egyenlő távolságra; s a könyvtesttel párhuzamosan álljon. Gondoljunk arra is, hogy a táblának nyitáskor hely kell, tehát nem lehet a lemezt az ereszhez szorosan odaigazítani. Az eresz és a tábla közötti távolság mérlegelésekor számítsunk a tábla és a

könyvkötővászon vastagságára, tehát a vékonyabb táblának kevesebb hely kell az eresznél, mint a vastagabbnak. Amikor a táblát felragasztottuk, megfordítjuk a könyvet, s a másik táblát is ugyanígy ragasztjuk fel. A táblák felragasztása után a gerinclemez alul és felül kiálló szélét ollóval a táblával egy magasságban levágjuk.

A felragasztott, eligazított táblákkal ellátott könyvet további munkálatokig présbe tesszük úgy, hogy a gerinc az eresszel együtt kiálljon belőle.

Vastagabb táblákat a kiszabás után, a sarkain és a szélein ajánlatos nagyon óvatosan csiszolópapírral kissé legömbölyíteni.

A könyv borítása. A betáblázott könyvet részint a tartósság fokozása, részint díszítés céljaira különböző anyagokkal borítjuk be. A gerincet a táblához rendszerint vászonnal, ritkább esetben más vékony, erős anyaggal, p1. pergamennel, bőrrel erősítjük, illetőleg a gerinc és a tábla egy részét ezekkel az anyagokkal vonjuk be. Ez a félvászon- vagy félbőr kötés. A tábla sarkait ugyancsak a tartósság fokozása céljából ugyanolyan anyaggal vonjuk be, amilyennel a gerincet a táblához rögzítettük. A szabadon maradt részt vászonkötésnél papírral, bőrkötésnél vászonnal szokták beborítani. Természetesen készülnek olyan

55. ábra. A gerinclemez felhúzása

56. ábra. A tábla felragasztása

51

könyvek is, amelyeket teljes egészükben bevonunk vászonnal vagy bőrrel. Ezek az egészvászon vagy egészbőr kötésű könyvek.

A könyv borításának megkezdése előtt döntsük el, hogy milyen anyagokat fogunk felhasználni.

A könyv borításának összhangban kell lennie a tartalmával is. (Például egy komoly tudományos könyvet nem kötünk világos, élénk színű borítóba.)

A borítópapír és a borítóvászon színének, anyagának szintén összhangban kell lennie. Például sötétebb vászonhoz világosabb borítópapírt használunk. Olyan színeket ne válogassunk össze, amelyek egymás mellett alkalmazva ütik egymást, vibrálnak a szemünk előtt (p1. élénkpiros mellé a zöld szín nem illik). Általában a színek összeválogatásával harmonikus színhatásokra törekedjünk. Szép színösszhatást mutat p1. a kék mellett a szürke, vagy a vörös mellett a krémsárga.

A borítás megkezdése előtt a táblákat kinyitjuk, a táblázócsík le nem ragasztott részét óvatosan letépjük úgy, hogy az egyik sarkát megfogjuk, s végigtépjük a táblán. Ha ügyesen csináljuk, a papír rétegesen, lépcsősen válik le, tehát a betáblázócsík és a tábla között nem lesz megvastagodás. Ha az eltépett felület nem lenne egyenletes, finom csiszolóvászonnal eltüntetjük az egyenetlenségeket.

A könyvtáblák elkészítése után megkezdjük a vászon kiszabását. Félvászon kötésnél a kiválasztott vászonból a gerincvásznat szabjuk ki először. Megállapítjuk, hogy a táblát milyen szélesen kívánjuk borítani, ezt a távolságot kétszer számítjuk (elöl, hátul is kell számítani), majd a gerinc szélességét mérjük meg. Itt számítsunk arra is, hogy a tábla és az eresz között a lemezek közé a vásznat be kell :dörzsölnünk, tehát ez a rész is felvesz valamelyes vászonmennyiséget. (Erre elegendő kb. 2-2 mm.) A méreteket összeadjuk, s aszerint szabjuk ki a vásznat. A vászon magassága = a könyv magassága + alul l-l cm a gerinclemez alá behajtandó részhez. A vásznat úgy szabjuk, hogy száliránya a gerinccel párhuzamosan haladjon. A kirajzolt vásznat nem ollóval, hanem késsel vágjuk le. Az anyagot alátétlemezre helyezzük, s vasvonalzó mellett, éles késsel levágjuk. Nem a kés hegyével, hanem kissé megdöntve az élével vágunk. A kés hegye ugyanis összehúzhatja vászon szálait. Félvásznas kötésnél a sarkokat is be szoktuk borítani vászonnal. A sarkok borításának arányosnak kell lennie a táblára kerülő vászon szélével. A túlságosan kicsi vagy nagy vászonsarok nem szép.

A sarokvásznat akkorára szabjuk, hogy a borítandó sarkon túl még kb. 10 mm széles csík maradjon a tábla másik oldalára való áthajtáshoz.

A sarkok felragasztása. A kivágott vászonháromszögeket a könyvtábla sarkára illesztjük úgy, hogy köröskörül a behajtáshoz kb. 1 cm széles csík lássék. A felragasztott vászon kiálló sarkát ollóval úgy vágjuk le, hogy a levágás

vonala és a tábla széle között annyi rés maradjon, mint a tábla vastagsága +1 mm. Ezután a vászon kiálló szélét a táblához húzzuk, s áthajtjuk a belső oldalra. Először az egyik szélét húzzuk

57. ábra. A betáblázócsík felesleges részét letépjük

58. ábra. A vászonsarok kiszabása

59. ábra. A vászonsarok felragasztása

52

át, simítócsonttal eldörzsöljük, hogy éles törést kapjunk. A behajtáskor a saroknál a vásznat a még fel nem hajtott részhez dörzsöljük, s ezután a másik szegélyt húzzuk fel. Gondosan ügyeljünk arra, hogy a vászon és a lemez széle között légzsák ne maradjon, továbbá arra is, hogy a sarkokon a vászon megfelelően simuljon. A belső oldalon a csonttal még külön is megdörzsöljük a vásznat. Ugyanígy ragasztjuk fel a többi sarkot is. A ragasztást enyvvel végezzük.

A vászonhát felragasztása. A kiszabott vásznat enyvvel megkenjük, majd pontosan a közepére helyezzük a gerincet, ügyelve arra, hogy alul-felül a vászon egyenlő távolságra álljon ki, s a gerinc párhuzamosan álljon a vászon szélénél. Ezután a vásznat a gerinchez simítjuk, majd simítócsonttal az eresz és a tábla közötti nyílásba dörzsöljük. Végül a vászon két oldalát a táblára simítjuk. Ekkor még a könyv fejénél és lábánál a vászon l-l cm-re kiáll. Ezt a kiálló részt kell a gerinclemez és a tábla

belső oldalára felhúzni. A művelethez a könyv testét bal kézbe fogjuk, hogy a táblák az asztalon nyitva maradjanak. A fejnél levő részt kissé felemeljük, s a betáblázócsíkot a gerinclemez és a könyv táblája között kb. 1,5-2 cm-re mindkét oldalon behasítjuk, hogy a felhajtandó vászonszegélyt a gerinclemez és a tábla belső oldalára visszahajthassuk.

Ezután a vásznat visszahajtjuk a keletkezett nyílásba, majd hozzádörzsöljük a gerinclemezhez és a táblához. A könyvet megfordítjuk, s a másik oldalon elvégezzük ugyanezt a műveletet. Mielőtt a munkát folytatnánk, győződjünk meg még egyszer arról, hogy a hátvászon a gerinclemezen teljesen simán fekszik-e, nem vet-e esetleg ráncot, vagy nem húzódott-e ki a tábla mellől. A hibákat simítócsonttal javítsuk ki.

A borítópapír szabása ás felragasztása. A borítópapír hossza és szélessége akkora legyen, hogy a hátvásznat kb. 3 mm-re betakarja, s köröskörül még kb. 1 cm szegély maradjon a behajtáshoz. A megfelelő nagyságú elülső és hátulsó borítópapírt egyszerre szabjuk ki. A borító méreténél kétszeresen nagyobb papírt hosszában közepén összehajtjuk, a könyv táblája és a könyv teste közé csúsztatjuk, egyenletesen elosztjuk köröskörül a távolságokat, majd a ragasztás és a körülvágás helyét ceruzával körülrajzoljuk. A borítópapír kb. 2-3 mm szélesen takarja a hátvásznat a gerinc felőli oldalon, s takarja a sarkokat is ugyanilyen mértékben. A körülrajzolt borítópapírt a kijelölt helyeken késsel levágjuk.

A kiszabott borítópapírt enyvvel megkenjük, a körülrajzolás helyének megfelelően a táblára helyezzük, eligazítjuk, hogy a sarkokat és a hátvásznat egyenletesen takarja, majd a táblát kinyitjuk, a papír széleit a tábla széléhez dörzsöljük, s behajtjuk a tábla belső oldalára.

A borítópapír behajtott széle rendszerint nem teljesen párhuzamosan halad a tábla széleivel, ezért mivel az

60. ábra. A vászonhát felragasztása

61. ábra. A vászonhát bedolgozása a gerinclemezre

a) a betáblázócsík felhasítása b) a vászon bedörzsölése a nyílásba

62. ábra. A borítópapír kiszabása

53

előzék alatt a borító meglátszik, vas mellett körülvágjuk, hogy egyenletes vonalat kapjunk.

Az előzék leragasztása. A vászonhát, a sarkak és a borítópapír felragasztása után az előzék első lapját a táblához ragasztjuk, ezzel véglegesen összeépítjük a könyvtestet a táblával. Az előzéket keményítővel ragasztjuk a táblához. Ehhez a művelethez a következőképpen készítjük elő a könyvet: Az előzékpapír két része közé akkora újságpapírt helyezünk, hogy az köröskörül kiálljon,

mert így a könyv többi részét nem kenjük össze ragasztóval. Az előzéken a gerinctől kifelé sugaras irányban vezetjük az ecsetet, majd a könyv tábláját óvatosan ráhajtjuk a megkent előzékre. A táblát úgy irányítsuk, hogy köröskörül párhuzamos maradjon leragasztás után a könyv szélével. Ha erre nem ügyelünk, elronthatjuk a könyvet.

A háttáblát ugyanilyen módon ragasztjuk fel az előzékre. Mielőtt az egész könyvet présbe tennénk, vizsgáljuk meg, hogy a két tábla egymással és a könyv szélével párhuzamos-e.

Ezzel befejeztük a félvásznas könyv kötését. A könyvet deszkák között legalább egy napig préseljük. A présből kiszedett könyvre tegyünk valamilyen nehezéket, amíg teljesen ki nem

szárad.

A teljesen kiszáradt könyvet még egyszer vizsgáljuk át, nincs-e egy-egy lap összeragadva. Az ilyen lapokat éles késsel óvatosan válasszuk el egymástól.

Előfordulhat, hogy rossz előzékpapír vagy borító alkalmazása következtében a kiszáradt könyvtábla megvetemedik. Ha kifelé görbül a tábla, ez annak a jele, hogy az előzék gyengébb volt, mint a borító. Ebben az esetben úgy segíthetünk a bajon, hogy az előzékre még egy papírt ragasztunk, amely a borítópapír húzását ellensúlyozza. Különösen vékonyabb könyvtáblákon fordulhat elő ez az eset. Figyeljük meg, hogy a vetemedés milyen irányú, s ezzel ellentétes szálirányú papírt szabjunk előzéknek.

63. ábra. A borítópapír áthajtott szélének körülvágása

64. ábra. Az előzék leragasztása

54

BEAKASZTOTT KÖTÉS A beakasztott kötést a könyvkötőipar általában tömegmunkáknál alkalmazza. Ennek a kötésfajtának lényege az, hogy a könyv tábláját, valamint a gerinclemezét külön készítik el a könyv testétől, s csak utána építik össze vele. Az eljárás különösen több könyv kötésekor gyorsabb, mint a betáblázó kötés, de gyengébb annál.

Röviden ismertetjük ezt a kötési módot: A könyv kötésének műveletei nagyrészt azonosak a már ismertetett eljáráséval. Eltérés annyi, hogy a könyv tábláit először a gerinclemezzel építik össze, utána húzzák rá a könyvtestre.

A könyvtábla készítése ennél a módszernél a következő: Kiszabjuk a megfelelő nagyságú táblákat, majd a gerinclemezt. A gerinclemez kiszabása előtt pontosan megmérjük a gerincet, s arra még kb. 2 mm-t ráhagyunk.

A könyvkötővászon közepére ragasztjuk a gerinclemezt, melléje pedig a két táblát úgy, hogy alul-felül egyvonalban és egymással párhuzamosak legyenek. A gerinclemez és a könyvtáblák között 3-4 m széles, nyílást hagyunk a hajtás számára.

Az összeépített táblákra a már ismert módon felragasztjuk a vászonsarkakat és a borítópapírt is.

Amikor a tábla készen van, a gerinclemez meggömbölyítése következik. A legegyszerűbb, ha egy kb. 2-3 cm átmérőjű fahengerre fektetjük, s hozzányomogatjuk.

A tábla felerősítését, a beakasztást a következőképpen végezzük: A könyv gerincére vékonyabb papírból hüvelyt szabunk. A hüvely hossza az oromszegés széléig ér, szélessége a gerinc szélességének háromszorosa. A papír közepét a megenyvezett gerincre ragasztjuk, rádörzsöljük, majd a két oldalt felhajtjuk, s középen összeragasztjuk. A hüvely külső felületét vastag enyvvel megkenjük, s a már elkészített könyvtábla gerincét ráhelyezzük, utána a betáblázócsíkot hozzáragasztjuk a táblához, majd présben szárítjuk. Száradás után a már ismertetett eljárással a táblát az előzékhez ragasztjuk.

65. ábra. A beakasztott tábla szabása

66. ábra. Hüvely felra-

gasztása a gerincre

55

METSZÉS FESTÉS A körülvágott könyv széleit betáblázás előtt különféle módon díszítjük. Ezeknek az eljárásoknak legtöbbje nem kíván különösebb felszerelést, ezért a leggyakoribb metszésfajtákat ismertetjük. A festék jó fedőképességű legyen. A festék színét ízlés szerint válogassuk ki, s lehetőleg a könyv jellegét is vegyük figyelembe. Megjegyezzük, hogy csak jó minőségű papírból készült könyvet érdemes metszéssel ellátni.

A könyv előkészítése a metszés festéshez: A könyvet présbe helyezzük úgy, hogy a festeni kívánt felület a présdeszkák szélénél legyen. A présdeszkákat borítsuk be újságpapírral.

Néhány egyszerű metszésfajta:

Egyszínű metszés: A könyv szélét festékbe mártott szivaccsal vagy ronggyal egyenletesen végigtöröljük. Ügyeljünk, hogy mindhárom oldal színárnyalata megegyezzék.

Permetezés: A festékoldatot fixírcső segítségével visszük fel a könyv felületére. Megfelelő hígítású festéket használjunk. Mielőtt a permetezést megkezdenénk, egy darab papíron próbáljuk ki, milyen messziről kell a permetet a felületre fújni, hogy a legkedvezőbb legyen a festék felvitele a könyvre. Ezzel az eljárással kétféle színű festéket is permetezhetünk a metszésfelületre. Alkalmazásakor ajánlatos a könyv mögé egy papírlapot erősíteni a falra, nehogy a festékcseppek bepiszkítsák.

Felhőmetszés: A metszésfelületre a festékes rongyot foltosan nyomogatjuk, majd a foltos felületet vizes ronggyal áttöröljük.

Homokmetszés: A metszésfelületet nedves homokkal beszórjuk, majd a festéket fixírcsővel a metszésre fújjuk. A művelet befejeztével a homokot lekeféljük a könyvről.

A metszésfelületet száradás után viaszos ronggyal dörzsöljük fényesre.

67. ábra. Metszés készítése fixírcsővel

56

KEMÉNYÍTŐFESTÉS Jó, egyszerű és változatos mintájú borítópapírt készíthetünk keményítőfestéssel. Elkészítése nem kíván különösebb ügyességet, sem felszerelést. A szükséges anyagok és eszközök a könyvkötésnél rendelkezésünkre álló anyagokból kerülnek ki. A borítópapírnak kiválasztott papír jó minőségű és fehér legyen. A sötét színű papírt a keményítőfesték nem fedi be.

A keményítőfesték elkészítése a következő: Vékony keményítőragasztót készítünk, s ebbe élénk színű tempera- vagy gombfestéket, esetleg anilinfestéket keverünk. A festék olyan sűrű legyen, hogy a papír alapszíne ne üssön át. A keményítőfestés akkor szép, ha többszínű festéket használunk színezéshez. A legkülönbözőbb egyszerű eszközökkel változatos mintákat alakíthatunk ki.

Néhány példa a keményítőfestéshez: A befesteni kívánt papírlapot középen összehajtjuk, majd kinyitva magunk elé tesszük. A papír mindkét oldalát más színű keményítőfestékkel kenjük be. A keményítővel való bekenés lehet bőséges, nem okvetlenül szükséges teljesen eldolgozni a papíron. A felkenés után a papírt festékes felével összehajtjuk, majd ismét kinyitjuk. A kétféle szín érdekes erezetes mintákban látszik meg a papíron.

A papírt kétféle festékkel, ecsettel váltakozva bekenjük, majd lemezpapírból készült fésűvel hullámvonalakat húzunk rajta. Az összehúzott festékcsíkok változatos mintákban látszanak meg.

A simán elkent papírfelületet az ecsettel ritmikus sorokban végigtapogatjuk. Az ecsetszőrök a papír felületén összefutó mintázatot húznak.

A felkent keményítőfestéket papírforgáccsal is mintázhatjuk ízlés szerint.

Ha többféle színű festéket használunk, egymás mellett kenjük fel őket, s ne sokszor húzogassuk a mintákat, mert végül a festék teljesen keveredik, s jellegtelen szürkés színt kapunk.

Változatossá tehetjük a keményítőfestés mintázatát, ha más anyagokat is keverünk a festékbe. Például az egyik színbe denaturált szeszt csöpögtetünk. Ahol a cseppek a festéket érték, a festék szétfut. Ha timsós oldatot keverünk a festékbe, a timsó a festéket összehúzza. Timsó és szesz együttes használatával csillagos mintákat kapunk. Terpentint permetezve a festékre, érdekes, foltos, kerek mintákat kapunk.

Egyszerű mintákat készíthetünk dugóból, gumiból, 5 azokat váltakozva ritmikusan az anyagra nyomkodjuk.

A keményítőfestékes papírt szétteregetve vagy ruhaszárító csipesszel felakasztva félretesszük száradni. Száradás után préseljük, majd méhviasszal, rongy segítségével fényezzük.

A keményítős papír felülete nem lesz teljesen sima. Ez azonban nem baj, mert felragasztáskor a felületi egyenetlenségek eltűnnek. Ki is lehet azonban simítani a keményítős papírt a következő módon: Amikor a papír megszáradt, s viasszal már kifényesítettük, hátát nagyon gyengén nedves ronggyal áthúzzuk, s présbe tesszük. A présben a papír egyenetlenségei a nedvesség hatására kisimulnak.

68. ábra. Lemezpapírfésű

keményítőfestéshez

57

A KÖNYVKÖTÉS KÖRÉBE TARTOZÓ EGYSZERŰBB TÁRGYAK KÉSZÍTÉSE

A könyvkötő munkája nem merül ki a könyvek kötésében. Számos tárgyat lehet készíteni a könyvkötés technikájával, a könyvkötésben megismert szerszámokkal, eszközökkel és anyagokkal. A könyvkötés technikájával készülnek például a különböző mappák, jegyzettömbök, albumok, továbbá dobozok, a legegyszerűbbektől a díszdobozokig.

A következőkben ezek elkészítésére kívánunk néhány gyakorlati tanácsot adni, egyes tárgyak készítésének leírásával. A megadott méretek tájékozódás jellegűek. Mindenki a saját szükségletének megfelelően választhatja meg a megfelelő méreteket, s a hozzávaló anyagot

JEGYZETKÖNYV A cserélhető jegyzettömb igen kedvelt és hasznos, mert a tömbök cserélhetők, az egyes lapokat ki lehet tépni a tömb megkárosítása nélkül, továbbá a mellé beszúrt ceruza is mindig kéznél van. Az anyag ára néhány fillérből kikerül, s kis gyakorlattal egy-másfél óra alatt elkészíthető.

A szükséges anyagok a következők:

2 db l50 x 110 mm-es nagyságú 60-as szürkelemez,

2 db 140 x 100 mm-es fehér kartonlemez,

1 db 80 x 80 mm-es kartonlemez,

1 db 170 x 50 mm-es könyvkötővászon

1 db 146 x 44 mm-es könyvkötővászon,

1 db 60 x 40 mm-es könyvkötővászon,

1 db 200 x 170 mm-es borítópapír (márvány- vagy bőrutánzatú).

A 60-as lemezből kiszabunk 2 db 150 x 110 mm nagyságú téglalapot. Ezek lesznek a jegyzettömb táblái.

Vastagabb kartonlemezből 150 x 10 mm-es csíkot vágunk a gerinclemez számára.

A könyvkötővászonból kiszabjuk a hátvásznat (170x50 mm). A három lemezt a kiszabott hátvásznon egymás mellé rakjuk, egyenletesen elrendezzük úgy, hogy a középen levő gerinclemeztől jobbra és balra a hát lemez kétszeres vastagságának megfelelő nyílás legyen. Az egymás mellé helyezett táblák egyforma magasságban és egyenlő távolságban legyenek. A vásznon ceruzával megjelöljük a táblák helyét.

69. ábra. Jegyzetkönyv

58

A vásznat a bal felével felfelé újságpapírra helyezzük, és vékony, forró enyvvel megkenjük. A megjelölt helyeken a táblákat és a gerinclemezt ráhelyezzük, rásimítjuk, a

vászon alul és felül megmaradó részét a táblákra és a gerinclemezre visszahajtjuk, és simítócsonttal a hátlemezek és a gerinclemez közötti résbe bedörzsöljük. A hátvászon felragasztása után a tábla magasságánál és a hátvászon szélességénél 3-3 mm-rel rövidebb vásznat szabunk, s keményítővel a hát belső felére ragasztjuk. Ez a

bélésvászon.

A hátvászon és a bélésvászon felragasztása után a jegyzettömb tábláját a külső felével felfelé fordítjuk, a hátvásznat a simítócsonttal a gerinclemez és a táblák közötti résbe jó erősen bedörzsöljük. A két vászoncsík összeragasztásával tartós csuklót készíthetünk. A vászonsarkak felragasztását, a borítópapír szabását a könyvkötésnél leírtak szerint végezzük.

A borítópapírnak és a vászonsarkaknak a táblák belső felére visszahajtott részeit, amelyek a ragasztás következtében nem egyformák, a táblákkal párhuzamosan 1 cm-nyire éles késsel körülvágjuk.

A borító felragasztása után a ceruzafület készítjük el. Vászonból kiszabunk egy 60x40 mm-es darabot, megkenjük ragasztóval, a két szélét behajtjuk. s a ragasztós részhez hozzádörzsöljük. Az összeragasztott vászoncsíkot egy ceruzára szorosan ráhajtjuk, s hogy szorosan álljon, a vásznat jól a ceruzához szorítjuk, majd a vásznat is ceruzástól összeragasztjuk. A ceruzát úgy helyezzük el a vászoncsíkban, hogy a csík végei ne pontosan essenek egymásra, hanem kissé eltolódva, így a vászonfülnek a táblába ragasztásakor nem kapunk nagyon vastag réteget, mert a vászon lépcsőzetesen vastagodik. A ceruzafület enyvvel ragasztjuk a jegyzetkönyv belső széle közepére.

Kartonból kiszabjuk a zsebet, a 69/d ábrán

megadott méret szerint.

Ezután szintén kartonból a tábla belső felületére kerülő 2 db ún. tükröt szabjuk ki. A tükör mérete 140 x 100 mm, tehát ha a tábla belső felületére ragasztjuk, körös-körül 5 mm széles csík látszik ki a tábla széléből. A tükrök egyikére a kiszabott zseb füleit ráhajtjuk és enyvvel ráragasztjuk. Ezután a tükör hátát enyvvel megkenjük, s ráragasztjuk az

70. ábra. A hátvászon és a bélésvászon felragasztása

71. ábra. A borítópapír körülvágása

72. ábra. Ceruzafül

73. ábra. A ceruzafül összeragasztása

74. ábra. A tömbtartó karton nyílásának megerősítése vászonnal

59

egyik hátlemez belső felére, s jól lesimítjuk, majd nehezék alá tesszük.

Míg a zsebbel ellátott felragasztott tükör szárad, kiszabjuk a másik tükröt. Ennek mérete ugyanakkora, mint a zsebes tüköré, csak annyiban különbözik tőle, hogy a jegyzettömb behelyezésére szolgáló nyílást vágunk rajta A nyílás alá belülről ajánlatos egy darab vászoncsíkot ragasztani, amely megakadályozza, hogy a jegyzettömb kartonja kiszakítsa a nyílásnál a tükröt. Ennek a tükörnek csak a széleit kenjük be ragasztóval, hogy a nyíláson keresztül bedughassuk a jegyzettömbre ragasztott kartont. Ráhelyezzük a tábla belső részére, eligazítjuk, hogy minden oldalon egyforma távolságra legyen, s a kész anyagot kinyitva, most már présbe téve szárítjuk meg.

60

FÉNYKÉPALBUM Fényképalbumok készítésekor, főleg a lapok összeállításánál, némileg más technikát alkalmazunk, mint amit a könyvkötésben eddig megismertünk. A fényképalbum lapjai különállóak, s rendszerint nem fűzéssel, hanem széleiken átütött lyukakon átvezetett zsinór segítségével erősítjük őket össze. Albumlapnak közönséges papír nem felel meg. Ehhez külön albumkartont gyártanak.

Az alábbiakban egyszerű albumkészítési eljárással ismerkedünk meg.

A szükséges anyagok a következők:

3 ív 70 x 100 cm méretű albumkarton,

2 db 23 x 30 cm-es 25-ös szürke lemez,

1 db 12 x 25 cm-es vászon,

2 db 28 x 25 cm- borítópapír,

1 db selyemzsinór.

Az albumkartonból kiszabunk 27 db 22 x 30 cm-es darabot. A kiszabáskor gondosan ügyeljünk arra, hogy a lapok egyformák legyenek. Legjobb, ha a lapokat késsel, vonalzó mellett vágjuk el, így megfelelően egyenes széleket kapunk. A lapok egyik keskenyebb oldalára egy-egy 2 cm széles csíkot ragasztunk a maradék kartonból. Ennek az a célja, hogy az album lapjai közé rakott fényképek részére, amelyek magasítják az albumot, elegendő hely legyen. A lapokat a kartoncsíkok mellett meg is kell törnünk, hogy lapozáskor könnyen hajoljanak, s ne törjenek meg máshol, mint ahol szeretnénk. Ehhez a

művelethez egy kis segédeszközt készíthetünk. Egy lemezre párhuzamosan egymás mellé két lemezcsíkot ragasztunk úgy, hogy a két lemez között kb. 2 mm széles árok maradjon.

Az árok fölé helyezzük az album lapját, ott, ahol megtörni kívánjuk, és simítócsonttal egy árkot préselünk bele. Célszerű, ha nem egy, hanem legalább három ilyen árkot készítünk szorosan egymás mellett, így a lap nyitáskor könnyebben hajlik. Arra természetesen ügyeljünk, hogy az árkok párhuzamosak és egyenlő távolságúak legyenek. Az árkok kb. 2 mm-re legyenek egymástól.

Az elkészített lapokba a felragasztott csík közepén és a középtől egyenlő távolságra bőrlyukasztóval három lyukat ütünk a zsinór számára. Legjobb, ha sablont készítünk hozzá, hogy a lyukak egyenlő távolságban legyenek. Egy maradék kartonra, amelynek hosszúsága egyenlő a lapok szélességével, a kívánt távolságban három lyukat ütünk, s a továbbiakban ezt a kartont helyezzük rá az egyes lapokra, s ezen keresztül ütjük ki a lyukakat.

A tábla elkészítése némileg eltér a megszokott könyvtábla-készítési módtól. Először is a gerinclemezt

mindig egyenesre készítjük, s az olyan vastag, vagy csak valamivel vékonyabb, mint a

75. ábra. A lapok magasítása csík ráragasztásával

76. ábra. Segédeszköz árkoláshoz

77. ábra, Árkolás

61

táblalemez. A táblalemez az eddigitől eltérően két részből áll, hogy könnyen nyitódjék. A lemezből kiszabunk 2 db 30 x 23 cm-es darabot. Mindkettőnek a keskenyebb végéből egy 2 cm széles csíkot vágunk le.

Kiszabjuk a hátvásznat, ráragasztjuk középre a gerinclemezt, majd mellé a két csíkot, amelyeket a tábláról vágtunk le. A két csík és a gerinclemez közötti távolság a lemezek vastagságával legyen egyenlő. Ezután a csíkok mellé ragasztjuk a két táblalemezt. A tábla- lemez és a csíkok közötti távolság kb. 5 mm legyen. Ezután a lemezekre visszahajtjuk a vásznat és jól lesimítjuk. Az így összefogott gerinclemezre és a hátak belső oldalára is ragasztunk egy vászondarabot, amelynek magassága akkora, hogy ráragasztáskor alul kb. 5 mm perem lássék ki.

Amikor a belső vásznat felragasztottuk, megfordítjuk a munkát a másik felére és a simítócsonttal a külső borítóvásznat bedörzsöljük a nyílások közé.

Kiszabjuk a borítópapírt és a táblákra ragasztjuk.

A táblák elkészítése után a belső felületre album kartonból tükröt ragasztunk. A tükör nagysága egyenlő a lapok nagyságával.

Amikor a tábla készen van, ugyanolyan távolságban, mint a lapokra, lyukakat ütünk rá, közé helyezzük az album lapjait, selyemzsinórral átfűzzük, s nehezék alatt szárítjuk.

78. ábra. Lyukasztás

79. ábra. Az album táblájának elkészítése

80. ábra. Album

62

DOBOZOK KÉSZÍTÉSE Tárgyaink, irataink elrakásához gyakran van szükségünk olyan dobozokra, amelyeket készen beszerezni nem lehet. Aki a könyvkötésben kis jártasságra tett szert, könnyen segít magán, s céljainak, ízlésének meg felelő dobozt készíthet kevés anyagi befektetéssel, kis türelemmel.

Az ipar nagyon sokféle dobozt gyárt gépi erővel, azonban ezek meghatározott tárgyak becsomagolására készülnek, s rendszerint nem is olyan tartósak, hogy hosszabb ideig használhatnánk őket.

Általában kétféle dobozkészítési eljárást ismerünk. A vékonyabb papírlemezből készült dobozokat úgy állítjuk elő, hogy a doboz hálózatát megszerkesztjük, körvonalait kivágjuk, az éleknél bekarcoljuk, felhajtjuk és a szabadon maradt sarkokat ragasztással vagy kapcsokkal összefogjuk. Vastagabb lemeznél már nem követhetjük ezt az eljárást. Ha erősebb, vastag anyagból készítjük dobozunkat, minden oldalt külön ki kell szabnunk, s úgy állítjuk össze őket. Ezzel az eljárással megfelelő erősségű dobozt készíthetünk.

Dobozok készítésére a legmegfelelőbb a fehér falemez, amely merev, nem hajlik, nem vetemedik úgy, mint a szürkelemez. Ha borítással látjuk el, megfelelő szilárdságot érhetünk el vele. Doboz készítésére a fehér falemez helyett szükségből megfelel a barna patentlemez is.

Az alábbiakban néhány egyszerű dobozkészítési eljárással ismerkedünk meg. A szükséges szerszámok, eszközök ugyanazok, amelyeket a könyvkötéshez használtunk. A méretek csak tájékoztató jellegűek, céljainknak megfelelően változtathatjuk őket.

EGYSZERŰ NYITOTT DOBOZ A szükséges anyagok a következők:

1 db 20 x 26 cm-es, 50-es fehér falemez vagy barna patentlemez.

A béleléshez hengernyomású papír vagy szuperior papír, színes csomagolópapír.

A külső borításhoz márványpapír vagy színes tafota papír.

A fenék külső borításához fehér csomagolópapír vagy vékony karton.

A doboz elkészítése: A lemezpapíron megszerkesztjük az ábrán megadott méretek szerint a doboz hálózatát. Késsel vonalzó mellett kivágjuk. A kereszt alakú hálózat kieső sarkainak kivágásakor a kést a sarkoktól kifelé vezetjük, s nem fordítva. A vágást addig ismételjük, amíg a sarkok maguktól ki nem esnek.

A hálózat kivágása után a felhajtandó éleket be kell karcolni. A karcolás azért szükséges, mert különben felhajtáskor az anyag nem a nekünk megfelelő helyen s vonalban törne. A bekarcolást óvatosan végezzük,

nehogy az anyagot egészen átvágjuk. A karcolás mélysége a lemez vastagságának a fele legyen.

Mielőtt a doboz oldalait felhajtanánk, a fenék belső részére bélelőpapírt szabunk.

81. ábra. Nyitott doboz hálózata

82. ábra. A sarkok kivágása

63

A bélelőpapír hengernyomású vagy színes szuperior papír lehet.

Leszabunk a fenékrésznél 1-1 cm-rel hosszabb és szélesebb papírt (12 x 18 cm-t), megkenjük keményítő ragasztóval, és a fenékre ragasztjuk. A sarkoknál kiálló 1 cm nagyságú darabokat ollóval kinyírjuk. Amikor a ragasztás kissé megszikkadt, az oldalakat felhajtjuk. A

sarkokat apró papírcsíkokkal kívülről összefogjuk. A felhajtott oldalak egymással és a fenékrésszel derékszögben álljanak.

Ezután a doboz külső borítása következik. A doboz oldalainál 2 cm-rel szélesebb tafota- vagy márványpapírt szabunk. Hossza akkora, hogy az oldalakat körülérje, s a végek egymást kb. 0,5 cm-re takarják. Számítsunk arra is, hogy a ragasztó hatására a papír kissé nyúlik.

A borítópapír felragasztását az egyik rövidebb oldal

közepénél kezdjük úgy, hogy alul és felül a papír széle egyenletesen álljon ki. Ragasztás közben kissé húzzuk is a papírt, hogy a ráncosodást elkerüljük. Amikor a borítóval végigragasztottuk az oldalakat, a felül és alul kiálló sarkokat ollóval kicsípjük, a papír szélét felül áthajtjuk az oldalon s belül a doboz széléhez ragasztjuk, alul pedig a fenékhez simítjuk. A borítópapírt a sarkoknál

simítócsonttal eldolgozzuk.

A doboz belső oldalainak borításához szintén hengernyomású vagy színes szuperior papírt használunk fel. Az oldalaknál 2-3 mm-rel keskenyebb papírt vágunk, ragasztóval megkenjük, s az egyik saroknál elkezdve körülragasztjuk az oldalakat. A sarkoknál a papírt simítócsonttal dolgozzuk el.

Béleléskor arra ügyeljünk, hogy a doboz felső szélén kilátszó csík egyenletesen széles maradjon.

A fenék külső felületét fehér csomagolópapírral borítjuk be. Ennek hossza és szélessége a dobozénál kb. 2-3 mm-rel kisebb legyen.

Száradáskor ajánlatos a dobozba valamilyen nehezéket tenni, s úgy szárítani, nehogy a doboz alja vetemedjék.

FEDELES DOBOZ Az előbbihez hasonló módon készítjük. A fedelet a nyitott dobozhoz hasonlóan állítjuk össze, azonban itt a következőkre kell tekintettel lenni: A fedelet akkorára szabjuk, hogy amikor készen van, a doboz alsó részére úgy illeszkedjék, hogy ne lötyögjön rajta, de ne is szoruljon túlságosan. Ezt úgy érjük el, hogy az anyag

kiszabásakor számítunk az alsó doboz és a borítópapír vastagságára, valamint arra is, hogy a fedél bélelése is felvesz valamelyes vastagságot. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a

83. ábra. A fenékrész bélelése

84. ábra. Az oldalak összefogása

85. ábra. A borítópapír felragasztása

86. ábra. A sarkokat ollóval kicsípjük

87. ábra. A belső oldalak bélelése

88. ábra. A fenék külső borítása

64

fedelet annyival nagyobbra méretezzük, mint amilyen vastag lemezből készül, s erre még számítunk 1 mm-t.

A fedél bélelésekor gondoljunk arra, hogy a fedél ráhelyezésekor a bélelőpapír súrlódik is, ezért az oldalt bélelő papírt a külső borítás elvégzése előtt kell a doboz fedelébe ragasztani. Az ilyen módon ragasztott bélést a doboz alsó része nem súrolja.

VASTAG ANYAGBÓL KÉSZÜLT DOBOZOK

Ha vastagabb, 15-ös, 20-as lemezből készítjük a dobozt, az oldalak összeillesztését már nem végezhetjük a fentebb leírt módon. A doboz minden egyes oldalát külön-külön vágjuk

ki, s úgy ragasztjuk egybe őket. Az oldalak kiszabásakor tekintettel kell lenni a lemez vastagságára, s már nem elég a doboz hálózatát megszerkeszteni, mert az oldalaknak nem éleikkel, hanem lapjaikkal kell egymással érintkezniök. Egy téglalap alakú nyitott doboz méretei a következőképpen alakulnak: A doboz két hosszabbik oldalához hozzá kell számítani még a lemezvastagság kétszeresét. A két rövidebb oldal hossza egyenlő a fenék szélességével

A kiszabott oldalakat sűrű enyvvel ragasztjuk össze a következő módon: A fenék éleit megkenjük enyvvel, hozzáillesztjük a rövidebb oldalakat, s hogy el ne dűljenek, valamilyen szögletes tárggyal megtámasztjuk. Utána a szélesebb oldalakat ragasztjuk fel. A rövidebb oldalak éleit megenyvezzük, s nekitámasztjuk a hosszú oldalakat. A dobozt száradásig cérnával körülkötözzük. Amikor az így nyersen összeállított doboz megszáradt, az oldalaknál és a fenéknél esetleg mutatkozó egyenetlenségeket asztalra fektetett csiszolópapírral eltüntetjük.

A csiszolópapíron a dobozt körkörös mozgatással csiszoljuk, de ne nyomjuk nagyon hozzá, nehogy a papír felületét durvává tegyük.

Amikor a doboz éleit teljesen egyenletessé tettük, a sarkok megerősítése következik. A sarkokat erősebb borítópapírral vagy könyvkötővászonnal erősítjük meg. A vászonból kb. 2 cm széles csíkokat vágunk, az élek borításához. Először az oldalszéleket vonjuk be. Ehhez levágunk a vászoncsíkból a doboz magasságának megfelelő darabot, ráhagyva még

89. ábra. Fedeles doboz

90. ábra. A fedél oldalainak bélelése és borítása

91. ábra. Doboz kiszabása külön darabokból

92. ábra. Az oldalak összeragasztása

93. ábra. Az oldalakat cérnával körülkötözzük

94. ábra. Az egyenetlenségeket csiszolópapíron eltüntetjük

65

annyit, hogy a doboz belsejébe behajthassunk belőle kb. 1 cm-t. A vásznat hosszában középen összehajtva megtörjük, majd megkenjük keményítővel, a sarkokra húzzuk, hogy az alsó része egyvonalban legyen a doboz aljával. Jól rásimítjuk kétoldalt a lemezre, hogy feszesen álljon. A felül kiálló részt hegyesszögben ollóval kicsípjük, áthajtjuk a doboz belső felére, a sarkokat simítócsonttal jól bedörzsöljük. Az áthajtott résznél, a felső sarkokon a vásznat hegyesszögben óvatosan csípjük be, s a vágott nyílás ne érjen le a lemezig.

A sarkok körülszegése után a fenék és a nyitott élek szegését végezzük el. A vászonból a doboz élhosszainak megfelelő méretet vágjunk le, majd hosszában összehajtva, ollóval 45°-os szögben levágjuk a végeit. A nyitott szegély levágásakor gondoljunk a lemez vastagságára, s a vásznat ne hegyesre vágjuk ki.

A külső oldalak borításához a papírt úgy szabjuk, hogy körül kb. 2 mm szegély lássék ki a vászonból. Szélesebb csíkot, különösen kisebb dobozon ne hagyjunk, mert nem szép. Felragasztáskor gondoljunk a papír nyúlására, ezért ne keményítővel, hanem enyvvel ragasszuk a külső borítót.

A bélés beragasztása annyiban tér el a már ismertektől, hogy előbb az oldalakat béleljük. Az oldalbélelő papírt úgy szabjuk, hogy a doboz aljára kb. 1 cm szélességben vissza lehessen hajtani, ezért a sarkokat ollóval derékszögben kicsípjük, mielőtt beragasztanánk. A beragasztott béléspapírt simítócsonttal gondosan dörzsöljük be a sarkokba. Hogy a sarkok a simításkor be ne szakadjanak, a beragasztást folyamatosan végezzük, s a következő oldalt addig nem ragasztjuk, míg a saroknál a bélés nincs eldörzsölve.

A fenékbélelő papírt a doboz belső felületének megfelelő nagyságúra szabjuk. Keményítőragasztóval megkenjük. A megkent papírt egyik kezünkkel átlósan összefogjuk, s úgy helyezzük be a doboz belsejébe.

A fenék külső részét a már ismertetett módon fehér papírral ragasztjuk be.

Fedeles dobozt ezzel a módszerrel úgy készítünk, hogy fedél ugyanakkora méretű, csak alacsonyabb, mint az alsó rész.

Az alsó részre való illeszkedéshez ún. nyakat szabunk. A nyak kartonból vagy vékonyabb lemezből készül, s

95. ábra. A vászonszegély felső részének kivágása

96. ábra. A vászonsarok szabása

97. ábra. A külső oldalak borítása

98. ábra. Oldalbélelő papír szabása és beragasztása

99. ábra. A fenékbélés beragasztása

100. ábra. Nyakas doboz

66

valamivel, kb. 6-7 mm-rel magasabb, mint a doboz alsó része. Nyakas doboz készítésekor a doboz oldalait belülről nem béleljük, hanem amikor a doboz elkészült, a belső méretét egy darab papírszalag segítségével lemérjük, ennek megfelelő hosszúságú csíkot vágunk, s a sarkoknál megjelölt helyen az anyagot bekarcoljuk, majd derékszögben megtörjük, hozzápróbáljuk a doboz belsejéhez, utána a nyak kívül levő részét vékony vászonnal beszegjük olyan szélességben, hogy azt kívülről éppen takarja. A doboz belső oldalát enyvvel megkenjük, s a nyakat beragasztjuk. A belül nyersen maradt részt a szokásos módon béleljük.

Annak biztosítására, hogy a fedél pontosan akkora legyen, mint a doboz alsó fele, ajánlatos a doboz fedelét és alját egyszerre készíteni, s amikor kész, a megfelelő helyen a fedelet levágjuk, s a vágás egyenetlenségeit csiszolóvászonnal eltüntetjük.

FEDELES, VÁSZONCSUKLÓS DOBOZ A legcélszerűbb az olyan doboz, amelyhez a fedelet mozgathatóan hozzáerősítjük. Az alábbiakban ilyen doboz elkészítésével ismerkedünk meg.

Az alsó részét a már ismertetettek szerint szabjuk ki és ragasztjuk össze. A különbség az előző munkákkal szemben az, hogy a fedél ugyanakkora vagy csak 1-1,5mm-rel szélesebb, mint a doboz alja, továbbá az, hogy az egyik szélesebb oldalon vászoncsuklókkal erősítjük fel. Ezért a munka menete a későbbiek folyamán módosul. A belső oldalára a doboz belső méretének megfelelő nagyságú lemezt ragasztunk, hogy a fedél a doboz tetején ne csúszkáljon.

Az elkészítés menete a következő: Kiszabjuk a doboz alját és fedelét, az oldalakat, és összeragasztjuk a fenékrésszel.

A doboz fedelére borítópapírt szabunk, keményítővel ráragasztjuk, s nehezék alatt szárítjuk. Ennek a lemeznek a kiszabásakor vegyük figyelembe a ráragasztott borítópapír, valamint a doboz peremén áthajtott papír vastagságát, ezért kb. 1 mm-rel kisebbre szabjuk, mint a doboz belsejének méretét. A doboz külső borítását és bélelését a szokott módon végezzük, kivéve azt az oldalt, ahová a vászoncsuklót ragasztjuk. Ezt az oldalt a vászoncsukló felragasztása után bontjuk és béleljük.

101. ábra. Vászoncsuklós fedeles doboz

102. ábra. A dobozfedél borítása

67

A vászoncsukló felragasztása: Két darab vékony, könnyen hajló vászoncsíkot szabunk. A doboz külső felére olyan hosszút szabjunk, hogy a két rövidebb oldalra 1-1 cm szélesen rá lehessen hajtani. A csík szélessége 20 mm. A belső oldalra ugyanilyen széles csíkot szabunk. Hosszúsága a doboz belső méretével egyenlő.

A külső oldalra enyvvel felragasztjuk a hosszabb csíkot kb. 1 cm szélesen. Az ábrán feltüntetett helyeken és módon ollóval bevagdaljuk, és a

bevagdalt részt a rövidebb oldalakra rásimítva leragasztjuk. A belső vászoncsíkot szintén enyvvel kenjük be, beragasztjuk a doboz belső felére, élére rádörzsöljük, s hozzáragasztjuk a külső vászoncsíkhoz is.

A doboz borítása és bélelése után erősítjük fel a borítópapírral bevont fedelet a vászoncsuklóra. A dobozra egy kartondarabot helyezünk, erre hajtjuk le a vásznat. Külső felét enyvvel bekenjük (a karton megvédi a doboz többi részét), ráigazítjuk a fedelet, és simítócsonttal jól eldörzsöljük.

Ezután a béléspapírral bevont lemezt kenjük meg enyvvel, ráillesztjük a fedélre, hogy minden oldalról párhuzamos legyen a fedél szélével. A kinyitott fedelet présbe tesszük száradni.

A fedeles dobozok aljára részben erősítésül, részben díszítésül talpat is ragasztanak. Az ilyen doboz elkészítése teljesen megegyezik a már leírt dobozkészítési eljárásokkal, csak a végén a tárgy hosszúságánál és szélességénél kb. 3 mm-rel nagyobb lemezből talpat ragasztunk rá. A talp kiszabása után a széleit csiszolópapírral legömbölyítjük, majd a széleit a doboz többi részéhez hasonló színű anyaggal bevonjuk, aljára fehér papírból tükröt szabunk, s a doboz fenekét vastag enyvvel bekenve, a talpat ráragasztjuk. Száradáskor a dobozba tegyünk jó sok nehezéket, hogy a talp teljesen odasimuljon a doboz

aljához.

103. ábra. A vászoncsukló felragasztása

104. ábra. A belső lemez felragasztása

105. ábra. A fedél préselése

68

BEVEZETÉS ........................................................................................................................ 3 A KÖNYVKÖTÉS ALAPANYAGAI .................................................................................. 5

A LEGFONTOSABB PAPÍRFAJTÁK ............................................................................ 5 Nyomópapírok ............................................................................................................... 5 Írópapírok ...................................................................................................................... 6 Borítópapírok ................................................................................................................ 6 Előzékpapírok ................................................................................................................ 6 Kartonpapírok ................................................................................................................ 6 Lemezpapírok ................................................................................................................ 7

A KÖNYVKÖTŐVÁSZON ............................................................................................. 7 A KÖNYVFŰZŐCÉRNA ................................................................................................. 7 A KÖNYVFŰZŐSPÁRGA .............................................................................................. 7 RAGASZTÓANYAGOK ................................................................................................. 7

KONYVKÖTÖ SZERSZÁMOK .......................................................................................... 9 A KÖNYVKÖTÉS ALAPMŰVELETEI ........................................................................... 12

A PAPÍR SZABÁSA, NYÍRÁSA, VÁGÁSA ................................................................ 12 A RAGASZTÁS ............................................................................................................. 14

A KÖNYV RÉSZEI ............................................................................................................ 18 A KÖNYV SZÉTSZEDÉSE ............................................................................................... 20 AZ ÍVEK JAVÍTÁSA ......................................................................................................... 22 ELŐZÉK KÉSZÍTÉSE ....................................................................................................... 25 AZ ÍVEK BEFŰRÉSZELÉSE ............................................................................................ 27 A KÖNYV RÉSZEI ............................................................................................................ 29 A KÖNYV SZÉTSZEDÉSE ............................................................................................... 31 AZ ÍVEK JAVÍTÁSA ......................................................................................................... 33 ELŐZÉK KÉSZÍTÉSE ....................................................................................................... 36 AZ ÍVEK BEFŰRÉSZELÉSE ............................................................................................ 38 A KÖNYV FŰZÉSE ........................................................................................................... 40

ZSINEGRE FŰZÉS ........................................................................................................ 40 VÁSZONSZALAGRA FŰZÉS ...................................................................................... 42 VÁLTVA FŰZÉS ........................................................................................................... 43

A KÖNYV ELŐKÉSZÍTÉSE A FEDELEZÉSHEZ .......................................................... 44 BOJTOZÁS ..................................................................................................................... 44 ENYVEZÉS .................................................................................................................... 45 VÁGÁS ........................................................................................................................... 45 GÖMBÖLYÍTÉS ............................................................................................................ 46 ERESZVERÉS ................................................................................................................ 47

A KÖNYV FEDELEZÉSE ................................................................................................. 49 BEAKASZTOTT KÖTÉS .................................................................................................. 54 METSZÉS FESTÉS ............................................................................................................ 55 KEMÉNYÍTŐFESTÉS ....................................................................................................... 56 A KÖNYVKÖTÉS KÖRÉBE TARTOZÓ EGYSZERŰBB TÁRGYAK KÉSZÍTÉSE ... 57

JEGYZETKÖNYV ......................................................................................................... 57 FÉNYKÉPALBUM ........................................................................................................ 60

DOBOZOK KÉSZÍTÉSE ................................................................................................... 62 EGYSZERŰ NYITOTT DOBOZ ................................................................................... 62 FEDELES DOBOZ ......................................................................................................... 63 VASTAG ANYAGBÓL KÉSZÜLT DOBOZOK .......................................................... 64 FEDELES, VÁSZONCSUKLÓS DOBOZ..................................................................... 66

69

A kiadásért felelt Kádár István, a Táncsics Könvkiadó igazgatója

Felelős szerkesztő: Dr. Botond-Bolics György

Műszaki vezet: Faragó Imre

9400 példány, 5,425 (A/5) ív, MSZ 5601-54, Budapest, 1960

60.1979 Ságvári Nyomda, Budapest. Felelős vezető: Hermann Lajos