HEMIOLA-JELENSÉG A FÖLDKÖZI-TENGER TÉRSÉGÉBEN · 20 XLVIII. évfolyam, 1. szám, 2010. február Magyar Zene Kárpáti János HEMIOLA-JELENSÉG A FÖLDKÖZI-TENGER TÉRSÉGÉBEN*

XLVIII. évfolyam, 1. szám, 2010. február M a g y a r Z e n e20

Kárpáti János

HEMIOLA- JELENSÉG

A FÖLDKÖZI- TENGER TÉRSÉGÉBEN*

A mediterráneum etnológiai összefüggéseinek, szocio- antropológiai egységének

nagy nemzetközi irodalma van. Kiemelkedik belôle két nagyszabású, különbözô

szerzôktôl való tanulmánygyûjtemény, melyek említése nélkül nem illô a címben

jelölt témához közelíteni. Az egyik 2001- ben jelent meg Párizsban, és az antropo-

lógiai kapcsolatokat vizsgálta,1 a másik pedig 2005- ben, és a térség zenéjére fóku-

szált.2 Az etnológusok és antropológusok egyetértésével szemben etnomuziko-

lógiai oldalról a mediterráneum összefüggéseit illetôen kétségek merültek fel, leg-

alábbis Gilles Léothaud és Bernard Lortat- Jacob „La voix méditerranéenne; une

identité problématique” címû, 2002- ben publikált tanulmányában.3 Ezek a szer-

zôk ugyanis azt tartják, hogy a „koherencia” tulajdonképpen illúzió, és inkább tu-

risztikai jelentôségû marketing eszköz fesztiválok rendezésére. Véleményüket

nem tudom sem vitatni, sem elfogadni, mert a téma szélesebb perspektívájában

nincs igazán kompetenciám. Hogy a témának valóban van bizonyos „turisztikai”

vetülete, azt egy kifejezetten tudományos kiadó Henry Cowell által összeállított

lemeze igazolja, mely Folk Music of the Mediterranean címmel jelent meg 1953- ban,

egy- egy mintát idézve tizennégy ország népzenéjébôl, az összefüggéseket és tanul-

ságokat nagyon felületesen kezelve.4

Vizsgálódásomat egyetlen metrikai jelenség, a hemiola elôbukkanásaira és ván-

dorlására összpontosítom, meg sem kísérelve, hogy abból messzemenô szocioló-

giai vagy antropológiai következtetéseket vonjak le.

A hemiola szó hallatán – azt hiszem – valamennyiünknek elôször Beethoven

3. szimfóniájának az a mozzanata jut eszébe, amikor a Scherzo végén a hármas

* A Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság „Népzene és zenetörténet” címmel rendezett VII.

tudományos konferenciáján, az MTA Zenetudományi Intézetének Bartók Termében 2009. október 8- án

elhangzott elôadás írott változata.

1 L’Anthropologie de la Méditerranée, sous la dir. Dionigi Albera, Anton Blok, Christian Bromberger. Paris:

Maisonneuve & Larose, 2001.

2 David Cooper and Kevin Dawe (szerk.): The Mediterranean in Music: critical perspectives, common concerns,

cultural differences. Lanham, Maryland: Scarecrow Press, 2005.

3 In: La vocalité dans les pays d’Europe méditerranéenne et dans le bassin méditerranéen. Actes du colloque

international de La Napoule, 2 et 3 mars 2000.

4 Smithsonian Folkways FW04501.

pulzálás mindössze négy ütemre alla breve 4/4- be vált át, jól megtréfálva a hár-

mas lüktetéshez hozzászokott hallgatókat. A A hemiola terminus mögött az antik

görög elmélet hémiolios fogalma rejlik, melynek jelentése „fél és egész”, s amelyet

az európai kora reneszánsz menzurálnotáció elmélete latin fomában, sesquialtera

néven is meghatározott. Michael B. Collins írt nagyszabású tanulmányt a jelenség

16. századi teóriájáról, olyan szerzôket idézve, mint Gioseffo Zarlino, Pietro Aron,

Martin Agricola és Adriano Banchieri.5 Ez utóbbi például így fogalmazott 1609-

ben kinyomtatott tanulmányában: „a sesquialtera egyenlôtlenség, mert az egyik

énekes két hangot, a másik három hangot énekel ugyanazon idô alatt”.6 Az euró-

pai zenetörténet példák sokaságát nyújtja a hármas és kettes osztások torlasztásá-

ra – mégpedig egyszólamú, melodikus és többszólamú, kontrapunktikus formá-

ban egyaránt. Jelen tanulmányomban azonban a hemiola- jelenségnek csak egyikik

aspektusát kívánom tárgyalni, elkerülve sok olyan szerteágazó kérdést, melyet az

európai zenetörténet és a világ hagyományos zenekultúrái kínálnak. A figyelmet

azonban ez alkalommal nem a két és három hang egyidejûségére összpontosítom,

hanem a hemiolának arra a megjelenésére, amikor a 3 és 2 hangú egység váltako-

zása a hármas pulzálást felborítja.

Ötven évvel ezelôtt, fiatal, etnomuzikológiai elôtanulmányokkal nem is ren-

delkezô kutatóként marokkói terepmunkába csöppentem bele, és mintegy 22 órá-

nyi anyagot vettem fel magnóra a Közép- Atlasz hegység számos, berber népesség

lakta településén. Az anyag egy részét lejegyeztem és tanulmányba foglaltam,

mely 1960- ban elôször magyarul, majd bôvebb formában franciául jelent meg.7

Nagy meglepetés volt számomra, hogy a Közép- Atlasz vidékének csaknem vala-

mennyi településén egy olyan dallam különbözô változatait vettem hangszalagra,

melynek legfôbb ritmikai jellegzetessége a hemiola, vagyis a 6/8 – 3/4 következe-

tes váltakozása:

21KÁRPÁTI JÁNOS: Hemiola- jelenség a Földközi- tenger térségében

1. kotta

5 „The Performance of Sesquialtera and Hemiolia in the 16th Century”. Journal of the American Musicolo-

gical Society, 1964, 5–28.

6 Conclusioni nel suono dell’organo. Bologna: Gio. Rossi, 1609.

7 „Dallam, metrum és strófaszerkezet a közép- marokkói berber (imazighen) népzenében. Magyar Zene I

(1960, nov.), 169–188.; „Mélodie, vers et structure strophique dans la musique berbère (imazighen)

du Maroc Central”, Studia Musicologica I (1961), 451–473.

Észak- Afrikába tulajdonképpen Bartók nyomában jutottam el. 1956 tavaszán

írt diplomamunkám egyik legeredményesebb fejezete volt Bartók és az arab nép-

zene kapcsolatának tárgyalása. Tanulmányom francia változata nyújtotta az alapot

ahhoz, hogy a marokkói kultuszminisztérium akkor még francia osztályvezetôjé-

tôl meghívást kapjak elôadások tartására és népzenegyûjtésre.8

Amikor a helyszínen felvett anyag feldolgozása során az imént idézett hemio-

lát felfedeztem, azonnal alátámasztást nyertem Bartók tanulmányából, aki az algé-

riai Biskra vidékén gyûjtött dallamok dobkíséretében hasonló hemiolát jegyzett

le, pontosan kimutatva a 3 × 2/8 és 2 × 3/8 váltakozását:9

Kutatásaimat folytatva Erich von Hornbostel, Rodolphe d’Erlanger és Jules

Rouanet munkáira alapozva sikerült megállapítani, hogy ez a hemiola- jelenség Tu-

nézia, Algéria és Marokkó, vagyis Észak- Afrika Maghreb néven etnikai egységnek

tekintett területén számos dallamban és dobkíséretben egyértelmûen fellelhetô.10

Csak egy- egy példát mutatok be Hornbostel marokkói, d’Erlanger tunéziai és

Rouanet algériai példatárából:


2. kotta

8 „Bartók et la musique arabe”. Musique hongroise, publié sous la direction de Maurice Fleuret. Paris:

Association France- Hongrie, 1962, 92–105.

9 „Die Volksmusik der Araber von Biskra und Umgebung”. Zeitschrift für Musikwissenschaft, 2. Jahrgang,

(Juni 1920), 498–522.

10 E. M. von Hornbostel–R. Lachmann: „Asiatische Parallelen zur Berbermusik”. Zeitschrift für vergleichen-

de Musikwissenschaft I (1933), 4–11, Musikbeispiele No. 7; R. d’Erlanger: Mélodies tunisisennes. Paris:

3a kotta

3b kotta

Rose Brandel, az afrikai törzsi zenekultúrák nagy szakértôje a hemiola- jelensé-

geket horizontális és vertikális, vagyis egy- és többszólamú formában különbözte-

ti meg.11 Az idézett algériai példában a vertikális típus mutatkozik meg, vagyis a

dallam 2 x 3/8- ban, a dobkíséret pedig 3 × 2/8- ban mozog. Úgy látszik, ez a met-

rikus játék annyira jellegzetes eleme volt az algériai zenének, hogy Saint- Saëns,

aki sok évet töltött Algériában és ott is halt meg, Suite Algérienne címû zenekari da-

rabjának „Rhapsodie mauresque” címû tételében ezt alkalmazta a couleur locale áb-

rázolására (4. kotta a 24. oldalon).

Visszatérve a népzenéhez, aligha csodálkozhatunk, hogy az algériai- marokkói

jelenség terjedésének útja az Ibériai- félszigetre vezet. A kapcsolat évszázados múl-

tú, hiszen a 9. századtól a 15.- ig ott virágzott a cordobai és granadai emirátus, és

így az is magyarázatot nyer, hogy a Maghreb mai napig gyakorolt mûzenéjét „mu-

sique andalouse”- nak nevezik. Mindenesetre a hemiola népzenei formái – miként

azt R. Laparra 1913- ban kiadott, de máig idôszerû tanulmánya kimutatja – a spa-


3c kotta

Geuthner, 1937; J. Rouanet: „La musique arabe dans le Maghreb”. In: A. Lavignac–L. de la Laurencie:

Encyclopédie de la Musique et Dictionnaire du Conservatoire. Paris, 1913–1931. Tom. II, 2833–35., 2871, 2879.

11 Rose Brandel: The Music of Central Africa: An Ethnomuicological Study. The Hague: Martinus Nijhof,

1961, 16.

nyol cante jondóban, az andalúziai polo nevû népi táncban és azok jellegzetes gitár-

kíséreteiben is fellelhetôk (5a–c kotta).12

A spanyol anyagban azután egy jellegzetes anakreoni sort is találunk. Ezt a

klasszikus nyolcszótagos sort az jellemzi, hogy az ismétlôdô trocheusokat egy

spondeus zárja, vagyis a három mora értékû elôzményhez négy mora értékû zárlat

kapcsolódik. Itt áll elôttünk a hemiola egy jellegzetes típusa, hiszen csaknem tör-

vényszerû, hogy zenei lejegyzésben a 6/8- ot súlyos 3/4 zárja. Bemutatok példa-

ként egy görög, anakreoni verssort, hozzákapcsolva egy spanyol népdalt és – nagy

ugrással – Monteverdi Orfeójának és Poppeájának egy- egy részletét.

Polioi men hémin édé

U U / – U / – U / – –

(6a–b kotta a 26. oldalon.)

A hémiolios „három a kettôhöz” aránya fontos szerepet játszott a görög elmélet-

ben, mivel mind a pythagorasi hangrendszer felépítése – gondoljunk a kvint hang-

köz generálására –, mind pedig bizonyos verslábak kialakítása – gondoljunk a

paiónokra – erre az arányra épül. A paión fô jellegzetessége ugyanis, hogy az egy

hosszú–három rövid szótag különbözô permutációiban a két és három mora értékek

egymás mellé kerülnek, azaz a zenei értékek additív módon rendezôdnek, szemben

az azonos értékek ismétlôdô, a pulzálást mindig osztó, divizív rendezésével. Martin

L. West így fogalmazta meg ezt a metrikai jelenséget: „Az ütem nyolc egyenlô rövid


4. kotta. Saint- Saëns: Suite Algérienne II. tétel („Rhapsodie mauresque")

12 „La musique et la danse populaire en Espagne”. In: Lavignac–la Laurencie: Encyclopédie de la Musique

et Dictionnaire du Conservatoire. Paris, 1913–1931. Tom. II, 2392.

hangnak megfelelô értéket tartalmaz, mely hármas és ötös csoportokra oszlik. Para-

digmatikus formája ennek: 3+5/8”.13 Érdemes tehát a hemiola- jelenség körében tár-

gyalni azokat a metrumtípusokat is, melyekben az additív 3 + 2 elv uralkodik.

Miután az imént a hemiola algériai- marokkói típusából indultunk ki, ismét

Bartókra hivatkozhatunk, aki a biskrai gyûjtés másik darabjaiban a 3+3+2/8 tor-

lasztását, vagyis ezt a jellegzetes additív metrikát mutatta ki. Az aszimmetrikus,

„bolgárnak” is nevezett 8/8- os metrikát Bartók mûzenei fomában is felhasználta.

Gondoljunk például a 4. vonósnégyes zárótételére (7a–b kotta a 26. oldalon)!


13 Martin L. West: Ancient Greek Music. Oxford: Oxford Umiversity Press, 1992, 142.

5a kotta

5b kotta

5c kotta


6a kotta

7a kotta

7b kotta. Bartók: 4. vonósnégyes V. tétel (© Universal Edition AG)

6b kotta. Monteverdi: Orfeo, Poppea megkoronázása


A hemiola Bartók törökországi gyûjtésében is felbukkan, jóllehet nem olyan

hangsúlyosan, mint az észak- afrikai anyagban.14 Három példánk közül az elsôben

a 6/8- os dallam 3/8- os egységeit kettôs tagolású ütôs szólam kíséri, és maga a dal-

lam is átmegy ebbe a kettôs tagolásba:

Az Adana környékén végzett gyûjtésben továbbá arra is találunk példát, hogy

a 3/4 és 2/4 additív módon váltakozik a dallamban, vagy pedig a kettes és hármas

csoportok 5/8- os metrumban összegzôdnek (9a–b kotta a 28. oldalon).

Bartók példái nem egyedülállók a török népzenében, hiszen Sipos János kö-

zelmúltban gyûjtött anyagában is számos példát találunk hasonló additív metri-

kára (10. kotta a 29. oldalon).15

Minden bizonnyal a görög népzenében is mind a mai napig él a hemiolának ez

az additív formája, legalábbis Samuel Baud- Bovy Kréta szigetén végzett gyûjtésé-

nek tanúsága szerint.16 A gyûjtemény csaknem valamennyi darabjának metrum-

elôjegyzése „3 et 2/4”, egyértelmûen utalva arra, hogy az értékek szabálytalanul

váltakoznak (11. kotta a 29. oldalon).

Úgy látszik, a Földközi- tenger medencéjének keleti térségében a hemiolának ez

az additív formája uralkodik, mely – bár szabály nem felállítható –, tendenciájában

8. kotta

14 Benjamin Suchoff (szerk.): Turkish Folk Music from Asia Minor. Princeton: Princeton University Press,

1976.

15 Sipos János szíves közlése.

16 Sanuel Baud- Bovy: Chansons populaires de Crète occidentale, recuellies avec le concours de Aglaia Ayou-

tanti et Despina Mazaraki. Chène- Bourg/Genève: Éditions Minkoff, 1972.

alátámasztja Rose Brandel érvelését, aki szerint az afrikai hemiola szorosabban

kapcsolható az összetett, egyértelmûen additív közép- keleti és hindu metrikus stí-

lusokhoz, mint a nyugati zenék szinkópával módosított szabályosságához.17

Mindezek alapján több- kevesebb bizonyossággal megállapítható, hogy a he-

miola egyik típusa bele tud illeszkedni a nyugat- európai zene divizív gondolkodá-

sába, és hosszú útja van a klasszikus és romantikus mesterek egy- egy rendhagyó

mozzanatán keresztül a divizív gondolkodás 20. századi felbontásáig, másik típu-


9a kotta

9b kotta

17 Lásd a 11. sz. jegyzetet.


sa pedig következetesen megtartja additív szerkezetét, és elôbb- utóbb ugyancsak

befolyásolja a „nyugati” divizív gondolkodást.

A 20. század nagy mesterei között Bartók volt az, akinél az additív gondolkodás

fiatalkori mûveitôl kezdve egész életén keresztül jelen volt.18 Mellette Stravinsky

is említhetô, ám az additív gondolkodás mai uralma Ligeti György kompozíciói-

hoz köthetô, ô ugyanis elméletileg is megfogalmazta, hogy az ide vezetô utat ép-

pen a hemiola mutatta meg. Egyik szombathelyi elôadásából idézem:

„Zongoraetûdjeimben én két különbözô zenei ideát, a metrikusan függô hemiolát és az

afrikai zene additív lüktetését egyesítettem. … A hemiola a hat ütésbôl álló metrum két-

értelmûségébôl adódik, mivel a hat egység három kettôs, avagy két hármas csoportra

18 János Kárpáti: „Alternative Bar Structures in Bartók’s Music”. Studia Musicologica, 47/2 (2006), 127–140.

10. kotta

11. kotta

osztható. Az ütem egy idôben kettes és hármas osztásának vibráló hatása olyan metrikus

feszültséget eredményez, ami Chopin, Schumann – sôt Brahms és Liszt – zenéjének

egyik legvonzóbb hatása. Ettôl teljesen eltérô metrikus kétértelmûség figyelhetô meg az

afrikai zenében. Itt nincsenek ütemek európai értelemben, helyettük két ritmikus réteg

mozog: egy gyors, egyenletes lüktetésû alapréteg, melyet számolni nem, inkább csak

érezni lehet, és egy felsô réteg, amely különbözô hosszúságú, olykor szimmetrikus, de

gyakrabban aszimmetrikus dallamelemekbôl áll.”19

A mediterráneum térségében megjelenô hemiola tehát olyan „élesztô” elem-nek bizonyult, mely Európa északibb tájain is meghonosodott, és amely jelen-tékeny hatást gyakorolt zenénk egészen a mai napig tartó alakulására.


19 „Zongoraetûdjeim poliritmikus aspektusáról”, elôadás a Nemzetközi Bartók Szemináriumon, Szom-

bathely, 1990. július 26.

A B S T R A C T

JÁNOS KÁRPÁTI

HEMIOLA PHENOMENON IN THE MEDITERRANEAN AREA

In the North- African Arab and Berber folk music – as proved by Bartók’s Algerian

and my Moroccan collection – the hemiola rhythm plays an important role. There

are similar results in Spanish, Greek and Turkish folk music research. Although

hemiola is present in the European Renaissance and Early- Baroque art music too,

as typical examples can be quoted from Josquin to Monteverdi. Its acceptable

explanation is that the „one and a half” ratio of the ancient Greek rhythmic

theory, realized in the additive cumulation of 2 and 3 units, could be naturally

rooted in both folk and composed musical praxis. The rhythmic course

„perturbed” by hemiola has been a favourite tool in the music of later eras, and in

the 20th century it became starting point for György Ligeti in his polyrhythmic

Etudes for Piano.

János Kárpáti (born 1932, Budapest), Hungarian musicologist, retired professor and head librarian of

the Liszt Academy of Music, Budapest. He studied at the same institution with Kodály, Szabolcsi and

Bartha, took his PhD in 1968 and DSc in 1995. His main research fields in musicology include Bartók

analysis and Japanese traditional music. He cooperated with various international projects, between

1980–1986 he was vice president of the International Association of Music Libraries, between 1998–

2007 president of the Hungarian Musicological Society. He lectured at several universities in the USA,

Canada, Japan, South Korea, France, Italy. He was decorated by the Erkel Prize (1971), the Grand Prize

of Hungarian Creative Artists (1991), the Award for Excellence of the American Liszt Society (1996) and

the Széchenyi Prize (2005). Main publications: Bartók’s String Quartets (1967, 1975); Bartók’s Chamber

Music (1976, USA: 1994, Japan: 1998); Music of the East (1981, 1998); Dance in front of the Heavenly Rock

Cave: Music and Myth in the Japanese Ritual Tradition (1998); Bartók Analysis (2003).

Documents

HEMIOLA-JELENSÉG A FÖLDKÖZI-TENGER TÉRSÉGÉBEN · 20 XLVIII. évfolyam, 1. szám, 2010. február Magyar Zene Kárpáti János HEMIOLA-JELENSÉG A FÖLDKÖZI-TENGER TÉRSÉGÉBEN*