Hétköznapi hímsovinizmus

LUIS BONINO-SZIL PÉTERKUSZING GÁBOR közremûködésével

HÉTKÖZNAPIHÍMSOVINIZMUS

A párkapcsolati erõszak, amit még nem nevezünk annak Luis Bonino

Szil Péter

Habeas Corpus Munkacsoport – Stop-Férfierõszak Projekt

Luis Bonino (1946), a kiadvány zömét kitevõ tanulmányszerzõje argentin származású, Spanyolországban élõ pszichiáter és pszichoterapeuta, a madridi székhelyûCentro de Estudios de la Condición Masculina (Férfi-tanulmányok Központja) igazgatója. Évek óta vizsgálja saját életében és pszichoterápiás gyakorlatában a párokegyenlõségen alapuló együttélésének akadályait, ezen belül is a férfiak „apró“ uralmi, kontrolláló és erõszakosmegnyilvánulásait. Úttörõ szerepet tölt be Spanyolország-ban a férfiszerepet önkritikusan vizsgáló férfiak megszer-vezése és a nekik nyújtott szakértõ segítség területén.www.luisbonino.com

Szil Péter (1951) 1974-es külföldre távozását követõenSvédországban, illetve az USÁ-ban szerzett pszicho-terapeutai képzettséget és kezdett el foglalkozni a férfi-szerep problémáival. Egyik kezdeményezõje volt az ezzelönkritikusan foglalkozó férficsoportok hálózatának Svédországban. Az 1990-es évek elején egészségi okokbólSpanyolországba helyezte át lakhelyét és klinikai tevé-kenységét. A 2000-es évek elejétõl Magyarországon is aktív szerepet vállal a nemek közötti egyenjogúság meg-teremtését és a nõk és gyermekek elleni erõszak felszá-molását szorgalmazó társadalmi méretû munkából.www.szil.info

A párkapcsolati erõszak elkövetõinek 90 %-aférfi. A bántalmazás sérti a nõk és gyermekeklegalapvetõbb emberi jogait. Lehet, hogy a bán-talmazó pillanatnyilag eléri vele a célját, és apárja azt teszi, amit õ akar, de hosszú távonrombolja kapcsolatait és életre szóló kárt okozgyermekeinek. Kizárólag a bántalmazó felelõsazért, hogy ez ne történjen meg többé.

Ha férfi vagy:– és te is bántalmazol, ám változtatni akarszmagatartásodon,– vagy tevékeny részt akarsz vállalni a nõk ésgyerekek elleni erõszak felszámolásában,a Stop-Férfierõszak Információs Vonalon, ame-lyet akár név nélkül is hívhatsz, erre a feladatrakiképzett férfi önkéntesekvárják hívásaidat csütörtökönként18 és 22 óra közötta vezetékes telefonról mindenhonnan helyitarifával hívható 06-40-200-744-es vagy a 06-1-344-3802-es telefonszámon.

A hétköznapi hímsovinizmus a párkapcsolati erõszaknak az a formája, ame-lyet még nem nevezünk annak. Ez a könyv láthatóvá teszi és rendszerbe sze-di a nõk felett gyakorolt hatalomnak és ellenõrzésnek azokat a mindennaposmegnyilvánulásait, amelyek egyelõre névtelenül épülnek be a hétköznapiegyüttélésbe. A kimerítõ felsorolás segítséget nyújt férfiaknak, nõknek és a családon belüli erõszak területén dolgozó szakembereknek egyaránt a párkapcsolati erõszak rejtett formáinak felismerésében és felszámolásában.

A „hímsovinizmus“ kifejezés hûen adja vissza a szexizmus rokonságáta megkülönböztetésen alapuló egyéb ideológiákkal. „Hétköznapivá“ nem-csak attól válik, hogy mindennapos, hanem attól is, hogy a benne megvalósu-ló értékek és elvek eredete elvész a múltban, és már csak ezért is természe-tesnek és megváltoztathatatlannak tûnnek. Ebben a könyvben két, kulturális örökségünk szerves részét képezõ szöveg elemzése mutat rá ahétköznapi hímsovinizmus gyökereire.

Stop-Férfierõszak Információs Vonal

www.stop-ferfieroszak.hu

LUIS BONINO - SZIL PÉTERKUSZING GÁBOR közremûködésével

HÉTKÖZNAPI

HÍMSOVINIZMUS

A párkapcsolati erõszak, amit még nem nevezünk annak

A kiadvány megjelenését az Európai Unió Daphne programjatámogatta.

A kiadvány tartalmáért teljes egészében a szerző és a szerkesztők a felelősek, azért és az annak felhasználásból származó következményekért az Európai Bizottság nem felel.

LUIS BONINO- SZIL PÉTERKUSZING GÁBOR közremûködésével

HÉTKÖZNAPI

HÍMSOVINIZMUS

A párkapcsolati erõszak, amit még nem nevezünk annak

Habeas Corpus Munkacsoport – Stop-Férfierõszak ProjektBudapest, 2006

Lektorálta: Wirth JuditKorrektúra: Herman Judit

Köszönet Jacky Flemingnek, hogy engedélyeztekarikatúráinak felhasználását.www.jackyfleming.co.uk

© Luis Bonino, 2006© Szil Péter, 2006© Jacky Fleming, 2006© Cserháti Éva (Hungarian translation) 2006© Hajdu Bianka (Hungarian translation) 2006

ISBN-10: 963-87372-0-4ISBN-13: 978-963-87372-0-5

Minden jog fenntartva.

Tartalomjegyzék

A KIADVÁNYRÓL 9(Szil Péter)Egy kis nyelvészeti/szemléleti kitérõ 10Vissza Luis Bonino tanulmányához 12„A feleséged vagyok, nem a cseléded” 14A könyv szerkezete 16

HÉTKÖZNAPI HÍMSOVINIZMUS 19(Luis Bonino, Szil Péter tolmácsolásában)

Elõszó 19

Bevezetés 221. ábra: A nõk elleni erõszak 23A férfiuralom fenntartásának stratégiái 24Többfajta hatalom 27A hétköznapi hímsovinizmus hatása 28A hétköznapi hímsovinizmus hatása a nõkre 29A hétköznapi hímsovinizmus hatása a párkapcsolatokra 30A hétköznapi hímsovinizmus fajtái 312. ábra: A hétköznapi hímsovinizmus válfajai 33

1. A kényszerítõ jellegû hétköznapi hímsovinizmus 343. ábra: A kényszerítõ jellegû hétköznapi hímsovinizmus 341.1. Megfélemlítés 351.2. Pénzügyi ellenõrzés 36

1.3. A tér és az idõ leuralása 361.4. Felõrlõ hajtogatás 371.5. Kierõszakolt intimitás 381.6. A férfilogika felsõbbrendûségére való hivatkozás 381.7. Az irányítás hirtelen magához ragadása vagy elengedése 391.8. Kikényszerített megbocsátás 39

2. A válsághelyzetekben alkalmazott hétköznapi hímsovinizmus 414. ábra : A válsághelyzetekben alkalmazott hétköznapi hímsovinizmus 412.1. Hiperkontroll és hiperkritika 422.2. Álsegítség 432.3. Passzív ellenállás és távolságtartás 442.4. „Jöjjön, aminek jönnie kell” 452.5. „Ha másképp mondtad volna...” 452.6. A bírálat és az eszmecsere elkerülése 452.7. Ígérgetés és jópontgyûjtés 462.8. Mártíromság 462.9. Idõnyerés 472.10. Sajnáltatás 48

3. A burkolt hétköznapi hímsovinizmus 495. ábra: A burkolt hétköznapi hímsovinizmus 493.1. Az intimitás hiányának megteremtése 51

3.1.1. Csönd 513.1.2. Elzárkózás és manipulatív rosszkedv 533.1.3. Az elismerés és a rendelkezésre állás szûken mérése 543.1.4. Az intim tér megszállása kívülállók bevonásával 55

3.2. Álintimitás 553.2.1. Védekezõ-támadó kommunikáció 563.2.2. Félrevezetés és hazugság 563.2.3. Álegyezkedés 573.2.4. Szertartásos jelenlét 57

6 HÉTKÖZNAPI HÍMSOVINIZMUS

3.3. A nõ tekintélyének aláásása 583.3.1. Becsmérlés/lekicsinylés 583.3.2. A pozitívumok elhallgatása 583.3.3. Elszigetelés kívülállókkal való összejátszás révén 593.3.4. Nõgyûlölõ mikroterrorizmus 593.3.5. Öndicséret és önkényes kisajátítás 60

3.4. Paternalizmus 603.5. Érzelmi manipuláció 61

3.5.1. Kétélû üzenetek (szeretet/agresszívitás) 613.5.2. Duzzogás 613.5.3. A kötõdéssel való visszaélés 623.5.4. A nõ követeléseinek vagy bírálatának

szeszélyként való feltüntetése 623.5.5. A nyilvánvaló tagadása 623.5.6. „Nálunk az asszony viseli a nadrágot” 63

3.6. A felelõsség hárítása 633.6.1. A bûntudatkeltõ felelõsséghárítás 633.6.2. Önfelmentés és önigazolás 64

3.6.2.1. Mellébeszélés 643.6.2.2. „Én igyekeztem, de...” 643.6.2.3. Szelektív tapasztalatlanság és feledékenység 653.6.2.4. A saját mulasztások eljelentéktelenítése 653.6.2.5. Elõnyös összehasonlítás 663.6.2.6. Saját tettek aránytalan felnagyítása 663.6.2.7. A saját mulasztások másokra hárítása 66

4. A haszonelvû hétköznapi hímsovinizmus 686. ábra: A haszonelvû hétköznapi hímsovinizmus 684.1. A háztartással kapcsolatos felelõsség elmulasztása 71

4.1.1. Nulla közremûkõdés 714.1.2. Álközremûködés 714.1.3. Ön-elõnyös közremûködés 724.1.4. S.O.S.-közremûködés 72

7TARTALOMJEGYZÉK

4.1.5. Eltûnés a közremûködés elõl 724.2. A nõi gondoskodással való visszaélés 73

4.2.1. A gondoskodó szerep evidenciaként kezelése és kihasználása 734.2.1.1. A nõ mint anya 734.2.1.2. Az apa mint haver 744.2.1.3. A kapcsolatok és a személyek ápolására fordított

munka áthárítása 744.2.1.4. Rejtett jogtalan elvárások 754.2.1.5. A gondoskodás kölcsönösségének hárítása 76

4.2.2. A férfi munkájába való „besegítés” evidenciaként kezelése és kihasználása 77

4.2.3. Az aláírási jog kisajátításának evidenciaként való kezelése 77

Mit kezdjünk a hétköznapi hímsovinizmussal? 78

1. melléklet: A férfi „jogai” 81

2. melléklet: Ajánlások segítõknek 83

Bibliográfia 87

BIZONY ELÉG NEHÉZ FELADAT AZ EGYENLÕSÉG 91(Alicia B. naplójából)

A MAKRANCOS HÖLGY 101(Szil Péter és Kuszing Gábor)

MESE AZ ÁLLATOK NYELVÉN TUDÓ JUHÁSZRÓL 117(Szil Péter)


A kiadványrólSzil Péter

A kiadvány, amelyet az olvasó a kezében tart, a Stop-Férfierő-szak Projekt keretében elsőként megjelent Miért bántalmaz? Miért bántalmazhat?* egyik fontos fonalát veszi fel, amelynekrészletes kifejtésére az előző publikáció nem nyújtott alkalmat.

Az említett írás többek között foglalkozott azokkal a míto-szokkal, amelyek arra hivatottak, hogy elfedjék a férfierőszakvalóságát. Ezeknek egyik legnépszerűbbikét, az áldozatok hi-báztatását az alábbi idézet illusztrálta: „Nagyon gyakran előfor-dul, hogy egy kapcsolatban a nő legalább annyira felelős a kap-csolat ellehetetlenüléséért, tengernyi - nem fizikai - agresszióttanúsít, míg végül elcsattan néhány pofon.”** A Miért bántal-maz? Miért bántalmazhat? 25. oldalán nemcsak az idézet folytatá-sát találja meg az olvasó, hanem a vonatkozó mítosz részletescáfolatát is. Itt csak egy mondatot idéznék fel: „Sok férfi akkorérzi lehetetlennek a kapcsolatot, amikor a férfiuralom hétközna-pi kommunikációként elfogadott mechanizmusai már nem ele-gendőek a nők feletti uralom fenntartására.” A Hétköznapi hím-sovinizmus tárgya a férfiuralom hétköznapi kommunikációkéntelfogadott mechanizmusainak részletes elemzése. A férfiak általgyakorolt hétköznapi uralmi praktikák felsorolásából kiderül,hogy még a gyakran a nőknek tulajdonított lelki terror sem anők „privilégiuma” vagy nemi sajátossága.

Luis Bonino*** argentin származású, Spanyolországban élőpszichiáter és pszichoterapeuta 1990-ben alkotta meg a „micro-

* Szil Péter: Miért bántal-maz? Miért bántalmaz-hat? A családon belülierõszak: a férfiak felelõs -sége (Habeas CorpusMunkacsoport, 2005,www.stop-ferfieroszak.hu/kiadvanyok.html)

** Grád András Ph.D.: A prostitúcióról és a meg-vert nõkrõl –– tárgyilago-san (Élet és Irodalom,2003. okt. 10.)

*** www.luisbonino.com

machismos” kifejezést, amely magyarul a hétköznapi hímsoviniz -mus nevet kapta.

Egy kis nyelvészeti/szemléleti kitérő A spanyol szókapcsolat két tagjából az első (micro) a francia szo-ciológus, Foucault által leírt „apróbb hatalmi viszonyokra” utal.

A második tag (machismo), amely a spanyol nyelvben eredetilegegyszerre jelölte a férfiuralom ideológiáját és az ezen a felfogá-son alapuló túlzó viselkedést, a köznyelvbe mint a nőket al-sóbbrendű lényként kezelő, őket ezen az alapon diszkriminálómagatartást jelölő negatív kicsengésű szó vonult be.

Amikor néhány évvel ezelőtt három évtizednyi svédországiés spanyolországi tartózkodás után Magyarországon is elkezd-tem foglalkozni a férfierőszak témájával, afféle idegenből vissza-szakadt hazánkfia módjára néhány velem készült interjúban útonvoltam bevezetni az új keletű magyar szakkifejezések sorába a„mikromacsóságokat”. Hogy végül mégsem ez került e könyv cím-lapjára, annak nem a neologizmusoktól, de még csak nem is azidegen szavaktól való idegenkedés az oka. Kiderült, hogy a maimagyar nyelvhasználatban a macsó szó csak szűk körben bír kri-tikus felhanggal a hagyományos férfiszereppel szemben, egyéb-ként inkább az idealizált „férfias férfi” sztereotip képét közvetíti.


„Feltétlenül át kell látnunk, hogyan épülnek be a hatalomnagy stratégiái az apróbb hatalmi viszonyokba, és hogyan ta-lálják meg bennük működési feltételeiket... A hatalom átalakí-tásának első lépése, hogy rámutassunk ezekre az apróbb hatal-mi viszonyokra, felfedjük őket, és megmondjuk, ki mit tett.”*

* Beszélgetések Michel Foucault-val.(Ornicar, Paris, 1977,10. szám, 62-93. oldal)

Ez akár jellemzőnek is tekinthető arra a közegre – és annak pilla-natnyi szemléleti állapotára –, amely számára a Miért bántalmaz?Miért bántalmazhat? és most a Hétköznapi hímsovinizmus készült.Így a „mikromacsóságok” kifejezés (bár könnyű és szellemesmegoldásnak tűnt, mint ez a tükörfordításokkal gyakran törté-nik) könnyelmű öngól is lehetett volna részünkről, akik éppen atársadalmi nemi szerepek kritikus vizsgálatán alapuló szemléle-tet akarjuk meghonosítani ma Magyarországon.

Ezzel szemben a „hétköznapi hímsovinizmus” nemcsak amagyar nyelvben már bevett kifejezésekből összeálló elnevezés,hanem pontosan és árnyaltan is tölti ki az eredeti szókapcsolatteljes jelentéstartományát.

A „hétköznapi” már eleve tartalmazza azt az elemet, amitaz „apró” („mikro”) szó önmagában nem fejezne ki, de ami fon-tos része a hétköznapi hímsovinizmus fogalmának: a jelenséggyakoriságát, megszokottságát, a mindennaposság révén meg-valósuló láthatatlanságát. A „hímsovinizmus” pedig hűen adjavissza a szexizmus rokonságát a megkülönböztetésen alapulóideológiákkal. A szexizmus, csakúgy mint a rasszizmus vagy anacionalizmus, romboló hatású (sőt talán ezeknél is jobban át-hatja a mindennapi személyes kapcsolatokat) nemcsak a diszk-riminált csoportra nézve, hanem arra a közösségre is, amely asaját csoport mértéktelen túlbecsülésén és az idegen csoportiránti megvetés alapján definiálja önmagát. Hiszen ha jobbanmegnézzük, hogy a férfikorporatizmus hivalkodó felszíne alattvalójában mi köti össze egymással a férfiakat, nem találunksemmi mást, mint azt, hogy ők nem nők.

11A KIADVÁNYRÓL

szexizmus = nemi hova-tartozáson alapuló elõ-ítélet, elsõsorban a nõkhátrányos megkülön-böztetése

férfikorporatizmus = férfiak tudatos vagy tu-dattalan összetartása aférfiuralommal kapcso-latos csoportérdekekvédelmében

Vissza Luis Bonino tanulmányáhozA fogalom kifejtését tartalmazó tanulmány első megjelenését*

követően annak számos változata jelent meg. Azt hihetné azember, hogy a jelenség fókuszba kerülését követően az egyrehalmozódó tapasztalatok révén egyre bővült a hétköznapi hím-sovinizmus jellemzőinek listája. Ez igaz is. Ugyanakkor a meg-nyilvánulások rangsorolása és megítélése változott az évek során, néhány kifejezés pedig a témával foglalkozó szakiroda-lomból átkerült a köznyelvbe, sőt a jogi megfogalmazásokba is.Mint azt a jelen kiadvány alcíme is jelzi, a hétköznapi hímsovi-nizmus a párkapcsolati erőszaknak az a formája, amelyet mégnem nevezünk annak. Spanyolország az elmúlt évtized soránnagy lépéseket tett a nők elleni erőszak különböző formáinakfelismerése, néven nevezése és az azok ellen való politikai, jogiés társadalmi fellépés terén. Ennek a fejlődésnek egyszerre voltelőfeltétele és járulékos eredménye az, hogy láthatóvá váltak ésnevet kaptak a nők felett gyakorolt hatalomnak és ellenőrzés-nek azok a megnyilvánulásai, amelyek korábban fel nem ismer-hetően és névtelenül épültek be a hétköznapi együttélésbe. Néhányuk bevonult a közgondolkozásba, sőt az igazságszolgál-tatásba is** olyan tágabb kategóriák részeként, mint a „lelki bán-talmazás”, „szóbeli erőszak” vagy „lelki terror”, illetve önma-gában, mint például a „pénzügyi ellenőrzés” formájában megvalósuló gazdasági erőszak, vagy a „megfélemlítés”. Így több, korábban az uralkodási módszerek kifinomultabb formájának minősített jelenség egyre lejjebb került a listán, adurvább és könnyebben felismerhető megnyilvánulások cso-portjába, és helyükre az időközben felszínre jutott körmönfon-tabb megjelenések kerültek.


* Bonino Méndez, Luis:Develando los micro -machismos en la vidaconyugal – Una aproxi-mación a la desactivaciónde las maniobras masculi-nas de dominio. In Corsi,Jorge (ed.): ViolenciaMasculina en la Pareja.(Paidós, Buenos Aires –Barcelona - México,1995.)

**Spanyolországban 2005óta átfogó önálló tör-vény van hatályban ahímsoviniszta erõszak-ról. A szabályozás a nõk-kel szemben elkövetetterõszakos cselekményekszankcionálásán kívül ki-terjed az áldozatok vé -delmére, a megelõzésreés a bántalmazókkal valófoglalkozásra is. A tör-vény végrehajtása kere-tében a nõk elleni erõ -szak témakörére specia-lizálódott ügyészségekhálózatát is létrehozták.

A fentebb leírt árnyalódási folyamat hátterében ott van az afejlődés is, amelynek révén nemcsak a jelenség kutatói, hanem azegész társadalom egyre több ismeretre tett szert a nők elleni erő-szak szisztematikus mivoltáról és annak strukturális hátteréről.*

A hétköznapi hímsovinizmus megítélésekor ugyanolyan fontos e két elem szem előtt tartása, mint amikor arról beszélünk, amitmár ma is és még a legenyhébb megítélés mellett is erőszaknakvagy bántalmazásnak tart a közvélemény. Könnyen előfordulhatugyanis, hogy azok, akik a durvább erőszak esetében kifogáso-kat, illetve kibúvókat keresnek az elkövető férfiak számára a fe-lelősségre vonás, illetve a felelősség vállalása alól, ugyanezt ten-nék a hétköznapi hímsovinizmus kérdésében is.

A hétköznapi hímsovinizmusra is igaz ugyanis az, hogyamennyiben csak annak alkalmi megnyilvánulásait nézzük,egyiket vagy másikat nők is elkövetik olykor-olykor, sőt talánelég gyakran. Éppen ezért fontos hangsúlyozni, hogy ugyan-úgy, mint a párkapcsolati erőszak egyéb formáinak esetében, a hétköznapi hímsovinizmus megnyilvánulásai szisztematikusmagatartás részei; nem alkalmi és pillanatnyi manőverek, ha-nem egy stratégia részét képező taktikák. A stratégiai cél ezesetben is a hatalmi helyzet, a férfiuralom fenntartása, illetvehelyreállítása, amennyiben csorba esne ezen a hatalmon. A hangsúly a fenntartáson, illetve a helyreállításon van, és nema hatalom megteremtésén, mert ez utóbbiról nagy részben márelőzetesen gondoskodik a társadalmi, strukturális elem: a patri-archális társadalomban olyan egyének élnek együtt, akiket ez atársadalmi közeg tanított be nemi szerepeikre, így a férfiuralommagától értetődő. Az itt hétköznapi hímsovinizmus gyűjtőnévalatt bemutatandó viselkedési formák egyikét vagy másikát al-

13A KIADVÁNYRÓL

* Mindkét aspektusról bõ-vebben szól a máremlített Miért bántal-maz? Miért bántal-mazhat?, csakúgy mintaz azt megelõzõ Miértmarad? Feleség- és gyer-mekbántalmazás a csa-ládban. Hogyan segíthe-tünk? (NANE Egyesület,Budapest. Második, bõvített és átdolgozottkiadás, 2006.http://www.nane.hu/kiadvanyok/kezikonyvek/miertmarad/miertmarad.html)

kalmazó nőkre ugyanaz érvényes, mint a partnerükkel szembenfizikailag, verbálisan vagy más módon erőszakos nőkre. Egy-részt statisztikai arányuk nem indokolja, hogy az erőszakot azazt elkövető személy nemétől független általános jelenségnektekintsük. Másrészt az erőszakos nők többsége vagy az elleneirányuló szisztematikus erőszak ellen védekezik, vagy az arány-talan hatalommegosztásból eredő hatalomvesztettség érzésétpróbálja ellensúlyozni. (Jól mutatja ezt az a tény, hogy a férfi-uralom kultúrájában erőszakosnak minősül mind a visszaütő,mind a visszafeleselő nő.) Statisztikai arányokat nézve szabályterősítő kivétel az a nő, aki szisztematikusan a partnere feletti uralom szolgálatában alkalmaz erőszakot. Már csak azértsem jellemző ez a helyzet, mert ez az erőszak a hagyományoshatalmi viszonyok ellenében történik és az arra adott intézmé-nyes reakciók fordított arányban állnak a nők által elkövetetterőszak egyéni és társadalmi súlyával.

„A feleséged vagyok, nem a cseléded”A Miért bántalmaz? Miért bántalmazhat? szorosan kapcsolódott a NANE Egyesület által tíz évvel korábban megjelentetett Miértmarad?-hoz és címében is kifejezett szándéka volt azt kiegészíte-ni, illetve folytatni. Amikor a Hétköznapi hímsovinizmus kiadásá-nak ötlete megszületett, úgy tűnt, ez a könyv Magyarországongyakorlatilag feltáratlan területen fog ismereteket terjeszteni. Ez a helyzet azóta megváltozott: időközben megjelent Haas Anna A feleséged vagyok, nem a cseléded című könyve*. Mintahogy a Miért bántalmaz? esetében is fontosnak tartottam hang-súlyozni, hogy elengedhetetlenül hozzátartozik a Miért marad?elolvasása, ugyanezt tenném most a Hétköznapi hímsovinizmusés Haas Anna könyve viszonylatában.


* Haas Anna: A feleségedvagyok, nem a cseléded(Arsenicum Kiadó, 2005,www.cseledkönyv.hu)

A két könyv minden módon kiegészíti egymást. A feleségedvagyok, nem a cseléded „a nők által nap mint nap érzékelt férfiön-zésnek” nevezi azt, amit ez a könyv „hétköznapi hímsoviniz-musnak” hív. Az elnevezésbeli különbség csak a téma megkö-zelítésének módját és hangnemét tükrözi, a leírt jelenség ugyan-az: a társadalmi nemi szerepek mentén megvalósuló társadalmiés magánéleti egyenlőtlenség és annak kártékony befolyása anők életére. Haas Anna könyve, amely hemzseg az életszerű(mert életből vett) példáktól, e káros hatás megjelenési formáiszerint csoportosítja mondandóját, míg a jelen könyv a férfiura-lom stratégiáját szolgáló hétköznapi kommunikációs taktikákfelismeréséhez szolgáltat használható kategóriákat.

Haas Anna kimondottan az alávetett helyzetben lévő nő-ket szólítja meg. Könyve ugyanakkor kitűnően használható for-dított irányban is. Egy példa erre: A feleséged vagyok, nem a cselé-ded minden fejezete egy rövid teszttel kezdődik, amelyen min-den nő lemérheti „mennyire önzőn viselkedik vele párja”. EgyMagyarországon nemrégen beindult, a férfiszerepet önkritiku-san vizsgáló férficsoportban ugyanezeket a teszteket annak fel-mérésére használtuk, hogy a résztvevők mennyire önzően visel-kednek a párjukkal. A cél ugyanaz volt, amit Haas Anna a nőiolvasók számára megfogalmazott: „hogy ne legyenek illúzió-ink”. Az önkritikus szemlélet hiányában Haas Anna szókimon-dó szembesítése a párkapcsolatok valóságával leginkább való-ban soviniszta hangnemű agresszív védekezési reakciókat váltki a hímnemű olvasókból, a Haas Anna könyvében Masculand-nak nevezett több évezredes patriarchális birodalom őslakóiból.Ezekből adnak gyomorforgató ízelítőt a könyv internetes hon-lapján található férfivélemények.

15A KIADVÁNYRÓL

A könyv szerkezeteE kiadvány legnagyobb részét Luis Bonino Micromachismos címűtanulmánya teszi ki, külön könyvet alkotva a könyvön belül.Amint azt már fent említettem, a tanulmány az elmúlt másfélévtizedben több változatban látott napvilágot. Nemcsak azért él ennyi verzióban ez a szöveg, mert a témával való foglalkozássorán egyre bővült annak ismerete, hanem azért is, mert az olvasók – Luis kimondott kérésére – maguk is újabb példákkal,illetve a hétköznapi hímsovinizmus új, általuk felismert fajtáival„ajándékozták” meg a szerzőt. 1993-tól datálódó ismeretségünksorán jómagamnak is alkalmam volt részt venni ebben a folya-matban. Az itt közölt változatot Luis összes eddigi kéziratos ésmegjelent szövegéből válogattam, szerkesztettem és láttam elkiegészítésekkel, vele és Kuszing Gáborral együttműködve.Azon igyekeztünk, hogy kimerítő, a mai magyar viszonyokszempontjából releváns és a gyakorlati felhasználást megköny-nyítő változat jöjjön létre. Ezért is adtunk a Luis szövegébennagy terjedelmű felsorolásnak munkafüzet jelleget. A kihagyotthelyek rendeltetése az, hogy a szövegben előforduló általánosés a szöveg margójára fűzött személyes példák után (amelyekszintén több forrásból: spanyol importból és hazai termésbőlszármaznak) az olvasó elkészíthesse saját listáját a hétköznapihímsovinizmus megnyilvánulásairól. A könyv „Mit kezdjünk ahétköznapi hímsovinizmussal?”, illetve „Ajánlások segítőknek”című fejezetei arról fogalmaznak meg gondolatokat, hogy a hét-köznapi hímsovinizmus felismerése milyen módon tud változá-sokat eredményezni az azt elszenvedő nők, a saját magatartásu-kat belátó és azon változtatni akaró férfiak életében és a mind-kettőjüket támogatni akaró segítő szakemberek munkájában.


Luis Bonino munkája a hétköznapi hímsovinizmus mégoly aprómanővereinek láthatóvá tételében, megnevezésében és rendsze-rezésében tölt be úttörő szerepet. Az általa létrehozott, joggalszáraznak tűnő felsorolás leginkább az olvasó saját élettapaszta-latán átszűrve tud a fent említett változások hatóanyagává vál-ni. És természetesen hálásan fogadjuk, ha a „munkafüzetbe”jegyzett példákat, gondolatokat megosztják velünk az olvasók*.

Luis könyvét két melléklet egészíti ki. Az egyik a szociali-záció következtében nyilvánvalónak feltételezett férfielőjogokpontokba szedett listája. A másik melléklet célcsoportja terapeu-ták és egyéb segítő szakemberek, akiknek azt mutatja be a szöveg, hogy a hétköznapi hímsovinizmus fogalmait és az arravaló nyitottságot hogyan lehet és kell bevinni a párkapcsolatok-kal, családi viszonyokkal való foglalkozásba.

A „Bizony elég nehéz feladat az egyenlőség” személyes beszá-moló egy nő tollából, akinek szemléletébe beépült a hétköznapihímsovinizmus ismerete. A gyakran öntudatlan uralmi taktikákszáraz felsorolása után Alicia története életközeli példája annak,hogyan valósul meg a hétköznapi hímsovinizmus hétköznapisága.

A hétköznapi hímsovinizmus hétköznapi jellegét nemcsakannak mindennapi előfordulása adja, hanem az is, hogy azazokban megvalósuló értékek és elvek eredete annyira elvész amúltban, hogy már csak ezért is öröktől valóknak, következés-képpen megváltoztathatatlannak, sőt természetesnek tűnnek.Éppen ezért ugyanannyira fontos rámutatni a hétköznapi hím-sovinizmus gyökereire is, mint megnevezni és rendszerbe szed-ni annak megnyilvánulásait. E funkciót ebben a könyvben két,kulturális örökségünk szerves részét képező szöveg elemzésetölti be.

17A KIADVÁNYRÓL

* Lásd elérhetõségeinket awww.stop-ferfieroszak.huoldalon

Ebben a könyvben láthatatlanul megtalálható egy egészterminológia kitalálásának munkája. Hétköznapi, meg nem ne-vezett dolgoknak kellett magyar nevet adni, olyan dolgoknak,amelyeknek a megnevezése még az eredeti spanyol szövegbenis formálódik. Cserháti Éva és Hajdu Bianka nemcsak fordításiötleteikkel segítették azt, hogy nevet kapjanak a hétköznapihímsovinizmus megnyilvánulásai, hanem azok értelmezését issegítették saját személyes példáikkal. Gondolataik beépültek aszöveget illusztráló példák közé, csakúgy mint Kuszing Gábo-réi. Az ő közreműködése és támogatása a könyv létrejötténekminden mozzanatában meghatározó volt, a szerkesztői felada-toktól kezdve egészen az íródeákságig.


Hétköznapi hímsovinizmusLuis Bonino, Szil Péter tolmácsolásában

Előszó

A XXI. század kezdetének vitathatatlan etikai követelménye anők és férfiak közötti együttélés kölcsönös tiszteleten alapuló,egyenlő és demokratikus formáinak kifejlesztése. E feladat telje-sítéséhez nemcsak a nők harca szükséges, hanem a férfiak aktívmunkája is. Úgyszintén nem elég csak az általános társadalmiegyenlőtlenségek ellen küzdeni és új törvényeket hozni. Az em-berek mentalitását kell kritikus elemzés alá vennünk és átalakí-tanunk, hiszen abban teremtődnek és teremtődnek újra a társa-dalmi nemi szerepek diktálta igazságtalanságok csakúgy, mint a látszategyenlőség.

Évek óta vizsgálom a párok egyenlőségen alapuló együtt-élésének akadályait, ezen belül is a férfiak „apró” kontrolláló,erőszakos és uralmi megnyilvánulásait. Ezek a magatartásfor-mák mind az úgynevezett normalitás határain belül mozognakés nem különösebben kirívóak, mégis alattomosan és folyama-tosan rombolják a nők önállóságát, méltóságát, de még pszichi-kai egyensúlyát is. Szerfelett gyakoriak az úgynevezett „rendes”férfiak körében, akiket a közbeszéd nem nevezne erőszakosnak,sőt különösebben kontrollálónak vagy hímsovinisztának sem.

A nők felett gyakorolt „puha” uralomnak ezek a szinte ész-revehetetlen mechanizmusai, amelyeket hétköznapi hímsoviniz-musnak neveztem el, hosszú távon nemcsak a nőkre hatnak

pusztítóan, hanem magára a párkapcsolatra és az azokat gya-korló férfiakra is. Ezért szeretnék ezzel az írással hozzájárulniahhoz, hogy ezek a mechanizmusok láthatóvá váljanak. Ez le-hetne az első lépés ahhoz, hogy a nők, akik szenvednek ezektől,felismerjék őket, belássák hatásukat, és jobban ellen tudjanak áll-ni nekik; annak, hogy az azokat gyakorló férfiak magukra ismer-jenek és – ha számít nekik az egyenlőség – változtatni kezdjenekviselkedésükön; és végül annak, hogy a segítő és nevelő szak-mákban dolgozó szakemberek ismerjék, és mint figyelmet ér-demlő – és leküzdendő – tényezőket tartsák számon őket.

Amióta 1990-ben nekiláttam e mechanizmusok felderítésé-nek és vizsgálatának, egyre többet tudtam meg fontosságukról,hatásaikról és gyakoriságukról megfigyeléseim és meglátásaimkét fő színterén: saját párkapcsolatomban és a társadalmi nemiszerepek szemléletén alapuló pszichoterápiás praxisomban.

Az első színtér nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy „belül-ről” és önkritikusan értsem meg és tudjam leírni azokat a kifi-nomult hatalmi gyakorlatokat, amelyek segítségével mi férfiakuralkodunk a nők felett. Ám – és még ma sem teljesen könnyűkimondanom – ez a megértés csak kis részben múlott saját kez-deményezésemen, hanem nagy részben egy olyan nővel valósok éves együttélésemből származik, aki szüntelenül szembesíta valósággal: magam sem vagyok kivétel, az uralmi mechaniz-musok az én férfi viselkedésemben is előfordulnak. SusanaCovas, feminista és szorgos tanítója a nők önállóságát előmoz-dító tevékenységeknek, mindig szembesített saját hétköznapihímsovinizmusommal, amelynek felismerése és módosításaévek óta tartó folyamat. Ez és különösen a férfiak viselkedésé-ről, annak a nőkre gyakorolt hatásáról és a kapcsolati hatalmi


játszmákról alkotott rengeteg eredeti ötlete és éleslátó megfi-gyelése alapvető módon járult hozzá ahhoz, ami az itt követke-ző oldalakon olvasható.

Rajta kívül mások is segítségemre voltak a hétköznapihímsovinizmusról való gondolkozásban. Ehelyütt szeretném kifejezni köszönetemet

Jorge Corsinak, José Ángel Lozoyának, Josep V. Marqués-nak és Szil Péternek, akikkel mindmáig együtt vizsgálódunk aférfiakról és a férfiszerepről;

Mabel Burínnak, Clara Coriának és Emilse Dio Bleichmar-nak, akik bevezettek a társadalmi nemi szerepek tanulmányo-zásába, illetve a női és férfi psziché ismeretébe;

Harry Brodnak, Bob Connellnek, Michael Kauffmannak,Michael Kimmelnek, Jeff Hearnsnek és Vic Seidlernek, profemi-nista férfiaknak és a férfiakkal, illetve a férfiszereppel kritikusanfoglalkozó kutatóknak, akiknek írásaiból sokat merítettem;

a madridi Centro de Estudios de la CondiciónMasculinában (Férfitanulmányok Központja) megfordult páci-enseknek, csoportjaim és előadásaim résztvevőinek, akik új pél-dákkal gazdagították a hétköznapi hímsovinizmus 1990-ben pa-pírra vetett első leírását.

21ELÕSZÓ

Bevezetés

Bántalmazott nők, erőszakot elkövető férfiak: a nemek közöttiegyenlőtlen kapcsolatok két drámai aspektusa.

A nők elleni férfierőszak egyre nyilvánvalóbbá és egyretarthatatlanabbá válik az egész nyugati világban. Ugyanakkormind a társadalmi fellépés, mind a jogi, illetve terápiás megkö-zelítések szinte kizárólag az erőszak nyilvánvaló, szélsőséges éstragikus megnyilvánulásaival foglalkoznak. Ha azonban elfo-gadjuk, hogy a nők elleni erőszak minden olyan cselekedet,amely kényszert vagy más korlátozást alkalmaz a nők szabad -ságával és méltóságával szemben, észre kell vennünk a felelős-ségek elmulasztásának, a hatalommal való visszaélésnek, erő-szaknak és uralomnak számtalan a férfiak által gyakorolt és ahétköznapokba eddig észrevétlenül beépült formáját.

A nők elleni erőszak különböző formái több módon ismegjeleníthetőek. Vagy mint egy folyamatos skála fokozatos ésnéha nem pontosan elkülöníthető átmenetei, vagy mint a mellé-kelt ábrán, egy piramis vagy jéghegy szintjei. A hétköznapi hím-sovinizmus e skála kiindulópontja, avagy a piramis alapja – táp-talaja a nemi hovatartozáson alapuló erőszak többi formájának.


nõk elleni erõszak =minden kényszer vagykorlátozás a nõk sza-badságával és méltósá-gával szemben: felelõs-ségek elmulasztása, ha-talommal való vissza-élés, erõszak és uralom

1. ábra: A nők elleni erőszak

23BEVEZETÉS

HÉTKÖZNAPI

HÍMSOVINIZMUS

HALÁL

NEMI ERÕSZAK

ÉGÉSI SEBEK

CSONTTÖRÉS

RÚGÁSOK

POFONOK

LÖKDÖSÕDÉS

FENYEGETÉS

SZÓBELI ERÕSZAK

HALLGATÁS

GÚNY

Az általam hétköznapi hímsovinizmusnak elnevezett gyakorla-tokat különböző szerzők (Miller, Bourdieu, Glick, Castańedastb.) különböző nevekkel illetik: kis zsarnokság, intim terroriz-mus, „puha”, „gyenge” vagy „alacsony intenzitású” erőszak,uralmi trükkök, láthatatlan hímsovinizmus vagy jóindulatúszexizmus. Minél inkább szalonképtelenné válik a „durva” erőszak, mint az uralkodás formája, úgy válnak e gyakorlatok a férfiak leggyakoribb fegyvereivé, trükkjeivé, csapdáivá, ame-lyekkel „civilizált” módon valósítják meg ugyanazt az uralmat.Ily módon ezek teszik ki a nőkkel szembeni férfiviselkedés re-pertoárjának legnagyobb részét.

A férfiuralom fenntartásának stratégiáiA mások feletti hatalom fenntartásának egyik legfontosabb me-chanizmusa az, ahogyan a hatalmat birtoklók homályban tart-ják és egymással kötött, kimondatlan megegyezéssel gondos-kodnak arról, hogy titokban maradjon, milyen módon tartjákfenn hatalmukat és mindazt, ami ezzel együtt jár (presztízs, tár-sadalmi felsőbbrendűség, siker stb.). Ez ugyanúgy érvényes azüzleti életben (pénzmosás, befolyással való üzérkedés) mint apárkapcsolatokban. E titkok napvilágra hozása, a hatalmi ma-nőverek leleplezése, átláthatóvá tétele egyik alapvető feltétele a hatalom csökkentésének és a felek közötti demokratikus kap-csolatok kiépítésének.

Az 1980-as években két francia szociológus (MauriceGodelier és Pierre Bourdieu) is találkozott az átláthatatlanság je-lenségével, amikor azt vizsgálta különböző afrikai társadalmak-ban, hogy a férfiak hogyan tesznek szert presztízsre és a nők fe-letti felsőbbrendűségre. Az óceániai baruja és az afrikai berber


társadalmakat megfigyelve felfedezték azokat a mechanizmuso-kat, amelyek révén a férfiak elsajátítják a saját önrendelkezésü-ket, társadalmilag kimagasló szerepüket és elismertségüket biz-tosító szabályokat és képességeket. Ezeket a képességeket a fér-fiak egy specifikus szocializációs folyamat révén adták át egy-másnak, és azok elsajátításából kizárták a nőket. Godelier a „hatalmasok titkainak” nevezte őket, mivel ezek megfosztottáka nőket annak lehetőségétől, hogy elfoglaljanak bizonyos pozí-ciókat vagy hogy a közösség teljes jogú tagjai legyenek. A Godelier által vizsgált népcsoportok egyikénél, a barujáknál e titkok egyike a zene ismerete és a hangszerek használata volt. A baruják ezek révén tartottak közvetlen kapcsolatot az istenek-kel, és folytatták kapcsolataikat más népcsoportokkal. Mivel anők számára tiltva volt a zene, ők elestek ettől a kapcsolattól, és függő viszonyba kerültek a férfiaktól.*

Annak elérésére, hogy a nők megmaradjanak a számukrakijelölt alárendelt szerepükben, a férfiak között közvetített ké-pességek egyike különböző manipulatív és kisebb-nagyobbmértékben hétköznapivá tett stratégiákról szólt: hogyan kell anőket visszaszorítani, kedvüket szegni, meggyőzni őket, meg-akadályozni, hogy fellázadjanak, vagy bűntudatot kelteni ben-nük, ha mégis fellázadnának.

E férfipraktikák mentén alakul ki az, amit Bourdieu az„uralkodó látásmódjának” nevezett. Aki hatalmi pozícióból,„felülről” (mint a feudális úr, vára tornyából, vagy mint a repü-lőterek VIP-termének vendége) érzékeli a valóságot, az ezt a lá-tásmódot nem azonosítja a hatalommal, hiszen annyira össze-forrott azzal, hogy számára ez a dolgok „normális” felfogása.Ez nemcsak abban akadályozza meg őt, hogy megértse a vele

25BEVEZETÉS

* Lásd ugyanezt az elemetmás tartalommal (az ál-latok nyelvének értése avilág feletti uralkodáseszköze) a Mese az álla-tok nyelvén tudó juhászrólelemzésében a 117.oldalon.

nem azonos pozícióban levő személyek szükségleteit, hanemazt is láthatatlanná teszi, hogy milyen következményekkel jár a neki alárendelt személyekre nézve a saját tevékenysége. Ehe-lyett e következményeket az áldozatok „természetének” vagy„gyengeségének” tulajdonítja.

A modern, demokratikus világ férfijai (legalábbis azok,akik haladóknak vallják magukat) általában távol állnak (vagylegalábbis ezt gondolják magukról) a két francia szociológus ál-tal leírt magatartásformáktól, és a nőkkel való egyenjogúság-nak, a hatalom megosztásának hívei. Ugyanakkor Godelier ésBourdieu megállapította, hogy a nőket a hatalomból kizárniakaró férfi magatartásformák nem tűntek el, és a férfiak többsé-ge nem hagyta el az uralkodásnak és a nők kirekesztéséneknemzedékről nemzedékre átöröklődött viselkedési normáit,mint ahogy az sem változott meg, ahogy a nőkre „felülről” tekintenek. Mert valójában van-e nagy különbség a baruja férfi-ak zenével kapcsolatos viselkedése és azoknak a férfiaknak a viselkedése között, akik azokat a rendes munkaidőn kívüli idő-pontokat használják a jelentős üzleti vagy politikai döntésekmeghozatalára, amely időpontokban nők általában nem tudnakjelen lenni, hiszen többnyire rájuk hárul a családi munkavégzés,még akkor is ha a munkahelyükön döntési pozícióban vannak?Ezeken a megbeszéléseken, amelyek nem átláthatók a nők számára, nemcsak döntések születnek, hanem aktív részei a csere- és a befolyáshálóknak, amelyek elengedhetetlenek a sza-márlétrán való feljebb kerüléshez. Godelier és Bourdieu arra isrámutatott, hogy a nemek közötti egyenlőség érdekében folyta-tott munkának része a hímsovinizmus mechanizmusainak látha-tóvá tétele, a hatalmi titkok felfedése.


Többfajta hatalom

Amikor hatalomról beszélünk, a mások feletti hatalomról beszé-lünk, arról a képességről, amelynek révén valaki ellenőrzéstgyakorol vagy uralkodik más személyek élete vagy cselekedeteifölött. Ez a hatalom kényszerítő jellegű, amely látható, vagy rej-tett módon mások felett vagy másokkal szemben valósul meg. A párkapcsolatokban évszázadok óta a férfiakat illeti meg a ha-talom. Ez nemcsak a nők létével szembeni hatalmi visszaélése-ket tette lehetővé, hanem azt is, hogy a férfiak kisajátítsák az apró dolgok meghatározásának hatalmát, amelynek révén egyszemély rá tudja kényszeríteni másokra saját érdekeit, hiedel-meit és felfogását.

A mások feletti hatalom különbözik az önálló cselekvés, ön-meghatározás és önmegerősítés hatalmától, amelynek révén valakinemcsak tettekre, hanem arra is képessé válik, hogy változtatnitudjon saját helyzetén, és hatást tudjon gyakorolni környezeté-re. Az ilyen személy nem mások feletti hatalommal, hanem asaját élete felett rendelkezik, nem válik mások rabszolgájává,tud egyes szám első személyben beszélni, és nemet mondani.Ez a fajta hatalom lehetővé teszi, hogy együttműködjön má-sokkal, csakúgy mint azt, hogy éljen a demokratikusan ráruhá-zott hatalommal. Gyakorlásához elengedhetetlen az arra feljo-

27BEVEZETÉS

Kétfajta hatalom létezik. Az egyik megöli a lelket, a másik táp-lálja. Ez a kétfajta hatalom a mások feletti hatalom és az egyénhatalma önmaga felett. A mások feletti hatalom uralkodásratör, míg az egyén hatalma önmaga felett a kölcsönösségben és azegyüttműködésben teljesedik ki.*

* Patricia Evans: Szavakkalverve… Szóbeli erõszak apárkapcsolatokban(Háttér Kiadó – NANEEgyesület, Budapest,2004.)

gosító társadalmi legitimáció, és ezzel gyakorlatilag mindmáigcsak a férfiak rendelkeznek.

Létezik a másokat megerősítő hatalom is, amely eltér az ön-megerősítő hatalomtól. Ez a másokról való gondoskodás, azodaadás képessége, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a gon-dozott személyek növekedjenek, megerősödjenek és önállókkáváljanak. Ezt nevezi Anna Jonnasdöttir a „szeretet hatalmának”.(Jonnasdöttir, 1993) A mi kultúránk csak a nőket ruházza fel ve-le, míg a férfiaknak fel kell lázadniuk a hagyományos férfisze-rep ellen, ha gyakorolni akarják ezt a fajta hatalmat.

A hétköznapi hímsovinizmus hatásaA hétköznapi hímsovinizmus különböző megnyilvánulásaiegyenként jelentéktelennek és banálisnak tűnhetnek. Jelentősé-gük abban áll, hogy ha a nő nem ismeri fel őket időben, és nemtesz ellenük valamit (és addig néha évek telnek el, ha egyálta-lán sor kerül rá), együttes és ismételt használatuk többé-kevés-bé mérgező légkört teremt, amely aláássa a nők életenergiáját,lelki és szellemi egyensúlyát, önállóságát. Ilyen módon teremtimeg a hétköznapi hímsovinizmus a feltételeit annak, hogy anők folyamatosan a férfiak rendelkezésére álljanak.

A hétköznapi hímsovinizmus hatékonyságának egyik oka,hogy szinte teljesen láthatatlan. Ennek révén tud alattomos ésfolyamatos kárt okozni a nők életében, amely az idő múlásávalcsak súlyosbodik. Mivel nem nyilvánvaló kényszerítő vagyvisszaélő cselekedetekkel állnak szemben, a nők nehezen isme-rik fel azokat, és éppen ezért nehezen tudnak szembeszállni ve-lük. Legtöbbször még hatásaival sincsenek tisztában, így amikorérzékelik a káros hatásokat, nem ismerik fel, hogy a manipu-


latív manőverek okozzák azokat. A hétköznapi hímsovinizmusfeltérképezésének egyik első állomása az volt, amikor nőket se-gítő szakemberek feltették maguknak a kérdést: mitől érzi ma-gát rosszul olyan sok nő anélkül, hogy meg tudná neveznirossz közérzete okát.

A hétköznapi hímsovinizmus hatása a nőkreAz egyes nőkben – személyes sajátosságaiktól függetlenül – a hétköznapi hímsovinizmus megnyilvánulásai a bántalmazásdurvább formáihoz hasonló, csak intenzitásukban enyhébb ha-tásokat váltanak ki. Íme néhány példa ezekre a következmé-nyekre, amelyek különböző szinteken, ám mindig károsan hat-nak ki a nők életminőségére:n Lelkileg és testileg túlterheli a nőt, megfosztja őt azoktól

az érzelmi tartalékoktól, amelyeket saját maga és létszük-ségletei kielégítésére fordíthatna.

n Csökkenti a nő személyes hatalmát, lelassítja személyesfejlődését, korlátozza szabadságát, és egyre inkább hatás-talan önvédelmi reakciókat vált ki nála, mint például a pa-naszkodást, amely az idő múlásával csak növekedni tud,ha nem történik változás annak okában.

n Csökkenti a nő szellemi képességeit, bátorságát, a haté-kony kritikára, tiltakozásra, gondolkodásra és cselekvésrevaló képességét, és ily módon képtelenné teszi a nőt sajátéletterv kidolgozására és megvalósítására.

n Rontja a nő önbecsülését és önmaga előtti hitelét. A növek-vő kedvetlenség és bizonytalanság miatt a nő inkompe-tensnek, vesztesnek, érzelmileg kívülállónak és tehetetlen-nek érzi magát.

29BEVEZETÉS

n Meghatározatlan rossz közérzetet, krónikus ingerültségetokoz. A nő úgy érzi, elege van a kapcsolatból, bár erre„semmi oka”. A nők önmagukat vádolják e miatt az érzésmiatt, mivel nincsenek tisztában annak eredetével.

A hétköznapi hímsovinizmus hatása a párkapcsolatokraA párkapcsolatokban a hétköznapi hímsovinizmus manővereiaz alábbi következményekkel járnak:n Egyenlőtlen, antidemokratikus és rosszul működő kapcso-

lat jön létre, ahol a férfi önrendelkezése és személyes fejlő -dése a nő rovására valósul meg.

n Apránként a férfi érdekei kerülnek előtérbe a kapcsolat-ban. A hétköznapi hímsovinizmus manőverei nyomán anők gyakran ráhagynak mindent a férfira, aki számára ígymég könnyebbé válik saját kedvére alakítani a helyzeteket.

n Mihelyt a nő változást igényel a kapcsolatban, és a férfinem hajlandó az egyenlőség irányába mozdulni a jogokgyakorlásában, vagy amikor a nő eredménytelen panasz-kodásra kényszerül, ami süket fülekre talál a férfinál, a nőbűneként lesz feltüntetve a kapcsolat megromlása, illetveválsága. Gyakran a nők érzékelik, hogy valami nem műkö-dik jól a kapcsolatban, ám a férfiak tagadják ezt. A kapcso-lat megromlásának oka általában az egyenlőség hiánya,amelyhez nagy mértékben hozzájárul a hétköznapi hímso-vinizmus. Ha azonban nem lehet erre az okra rámutatni, a nő, mivel erre lett nevelve a női szerep betanulása során,önmagát fogja vádolni. A férfi ellenben, aki nem tekintimagát hétköznapi hímsovinisztának, nem érzi magát fele-lősnek a helyzetért, és ártatlannak tűnik.


n A párbeszéd és együttműködés nélküli együttélés „hideg-háború” színterévé változtatja a kapcsolatot, ahol a nő ál-landó feszültségben él. A kapcsolat elszegényesedéseújabb hatalmi visszaélések és a szakítás táptalajává válik.

A hétköznapi hímsovinizmus fajtáiA hétköznapi hímsovinizmus alapvetően többé-kevésbé alkalmimanőverekből tevődik össze, amelyek szinte észrevehetetlenek,annyira aprók és annyira be vannak épülve a mindennapi élet-be. Ide tartoznak ugyanakkor azok a magatartásformák is, ame-lyek szintén észrevehetetlenek, de nem aprók, és nem is alkalmijellegűek, hanem magát a stratégiát teszik ki, amely kerete azalkalmi manővereknek. Többrendbeli, egymással párhuzamosmanőverekről van szó, többé-kevésbé globális viselkedési stra-tégiákról vagy olyan bebetonozódott helyzetekről, amelyek ké-nyelmesek a férfiak számára, ám túlterhelik a nőket.

E magatartásformák nagy része mögött nincsen szándé-kosság, rosszakarat, hanem inkább a nőkkel való együttélés automatikus, átgondolatlan szokásairól van szó. Sok más maga-tartásforma ellenben tudatos. Mindkét esetben a férfiak szakér-tő módon gyakorolják ezeket, a „férfivé válás” során szerzettgyakorlati tapasztalataik révén.

Mivel a hétköznapi hímsovinizmus észrevehetetlen, bün-tetlenül folyik annak ellenére, hogy a nők számára rossz közér-zetet okoz, és károsítja elsősorban függetlenségüket. Ezek akárok csak a párkapcsolat előrehaladtával válnak nyilvánvaló-vá, amint egyre inkább hozzájárulnak az előnyös férfipozíciófenntartásához.

31BEVEZETÉS

A hétköznapi hímsovinizmus az alábbiakban négy fő kate-góriában jelenik meg:n A kényszerítő jellegű hétköznapi hímsovinizmusn A válsághelyzetekben alkalmazott hétköznapi hímsoviniz-

musn A burkolt hétköznapi hímsovinizmusn A haszonelvű hétköznapi hímsovinizmus

Mivel a különböző kategóriák között rengeteg az átfedés, ez afelosztás elsősorban didaktikus, ami láthatóvá igyekszik tenni a hétköznapi hímsovinizmus összetettségét.

Különbség van a négy kategória között annak tekinteté-ben, hogy mennyire észrevehetetlenek. A nők elleni erőszakfent bemutatott piramisát követve az alábbiakban a hétköznapihímsovinizmusnak a társadalomban már láthatóvá tett erőszak-formákhoz legközelebb álló „durvább” fajtáival kezdjük, és ha-ladunk a mindennapi életbe legészrevehetetlenebbül beépültmanőverekig. Mivel a kényszerítő jellegű hétköznapi hímsovi-nizmus már közel áll az erőszakhoz, ezt a legkönnyebb felis-merni. A legritkábban pedig a haszonelvű hétköznapi hímsovi-nizmusra figyelünk fel, hiszen ez nem annyira cselekedetekből,mint inkább mulasztásokból áll.


2. ábra: A hétköznapi hímsovinizmus válfajai

33BEVEZETÉS

A kényszerítõ jellegû hétköznapi hímsovinizmus

A válsághelyzetekben alkalmazotthétköznapi hímsovinizmus

A burkolt hétköznapi hímsovinizmus

A haszonelvû hétköznapi hímsovinizmus

HALÁL

NEMI ERÕSZAK

ÉGÉSI SEBEK

CSONTTÖRÉS

RÚGÁSOK

POFONOK

LÖKDÖSÕDÉS

FENYEGETÉS

SZÓBELI ERÕSZAK

HALLGATÁS

GÚNY

1. A kényszerítő jellegű hétköznapi hímsovinizmus

3. ábra: A kényszerítő jellegű hétköznapi hímsovinizmus






HALÁL

NEMI ERÕSZAK

ÉGÉSI SEBEK

CSONTTÖRÉS

RÚGÁSOK

POFONOK

LÖKDÖSÕDÉS

FENYEGETÉS

SZÓBELI ERÕSZAK

HALLGATÁS

GÚNY

A hétköznapi hímsovinizmus e fajtájában a férfi közvetlenül él az erejé-vel, csak éppen nem a testi erejét használja. Ehelyett erkölcsi, lelki, gaz-dasági vagy éppen a saját személyiségéből adódó erőt használ arra, hogymegtörje a nő akaratát, korlátozza a szabadságát, kisajátítsa a gondolata-it, idejét, életterét, és leszűkítse a döntési szabadságát. Az ebbe a kategó-riába tartozó manőverek hatékonyan keltik a nőben azt az érzést, hogyelveszítette, vagy eredménytelenül használja, vagy nem is rendelkezikazzal a képességgel, hogy megvédje saját jogait, döntéseit és az igazát.Ennek hatására egyre inkább vesztesnek érzi magát, visszavonul, nembízik önmagában és romlik az önértékelése. Ez természetesen még in -kább csökkenti egyenjogúságát és függetlenségét.

A kényszerítő jellegű hétköznapi hímsovinizmus az alábbi cso-portokba osztható:

1.1. MEGFÉLEMLÍTÉS

Határeset a pszichikai erőszak és a tulajdonképpeni hétköznapi hímso-vinizmus között. Félelmet keltő manőver, amelyet a férfi azután hasz-nál, hogy már megteremtette saját – valóságos vagy képzelt – hírét,mint erőszakos vagy agresszív egyénét. A manőver állhat bármilyenijesztő jelből (tekintet, hangnem, testtartás, szóhasználat vagy gesztus),amelynek révén a férfi a nő tudomására hozza, hogy ha nem engedel-meskedik, „valami” történni fog. Ahhoz, hogy a jelzés hihető legyen,szükséges olykor-olykor egy-egy testi, szexuális vagy anyagi jellegűerődemonstráció. Hosszú távon általában oda vezet, hogy a férfi eléri,hogy ne akarjanak tőle semmit, amikor ez ellenére van, és így saját ma-gán kívül ne kelljen senki más rendelkezésére állnia.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

351. A KÉNYSZERÍTÕ JELLEGÛ HÉTKÖZNAPI HÍMSOVINIZMUS

1.2. PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉS

A hétköznapi hímsovinizmus manővereinek nagy része arra megy ki,hogy a férfi monopolhelyzetet teremtsen a pénz használata és az arrólhozott döntések terén. Változatos megjelenési formái mind azon a hi-ten alapulnak, hogy a pénz a férfi tulajdona, vagy legalábbis több jogavan hozzá, mint a nőnek. Ide tartozik a közös pénzről szóló informáci-ók elhallgatása, a kiadások ellenőrzése, az azzal kapcsolatos részletekszámonkérése, a pénz visszatartása – ami arra kényszeríti a nőt, hogykérnie kelljen – (Coria, 1992), bankszámlák és hitelkártyák titokban tar-tása. Ide sorolható a háztartási munka és a gyerekgondozás, gyerekne-velés gazdasági értékének tagadása is.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

1.3. A TÉR ÉS AZ IDŐ LEURALÁSA

Azon a gondolaton alapul, hogy a tér és az idő férfi-birtok, amihez anőnek kevesebb joga van, és ezért ezek leuralása természettől adott.Fel se merül a férfiban, hogy a tér használata vagy az időt igénylő kö-zös feladatok felosztása megállapodások tárgyát képezhetnék.

Példák a tér leuralására az otthoni környezetben: a férfi szétszórjaa ruháit az egész lakásban; a nappaliban álló fotelben sziesztázik, ami lehe-tetlenné teszi, hogy más is használja ezt a közös teret; kisajátítja a tévét,vagy a körbeült asztalnál szétterpesztett lábaival elfoglalja az egész teretaz asztal alatt. (Guillaumin, 1992)

Példák az idő leuralására: a férfi a nőtől elvett idő rovására, a nőttúlterhelve szakít magának időt saját pihenésre vagy szórakozásra (a hétvé-gét saját hobbijainak szenteli, vagy munka után elmarad otthonról);


~ Párom egy sok embertfoglalkoztató cég haté -kony vezetõje. Odahaza astandard válasza minden -re az, hogy nem tud elõresemmit megbeszélni. Aztis csinálja, hogy ha mégismegbeszélünk valamitelõre, ki van mondva,hogy egy nappal elõtteemlékeztetni kell rá. Ez gyakran azt jelenti agyakorlatban, hogy azember akkor tudja meg,hogy valami mást tett be,végül tehát az õ ideje és

nem hajlandó másokra időt fordítani, vagy alaptalanul halaszthatatlannakállít be bizonyos tevékenységeket, és így távol tartja magát az otthonitennivalóktól. Rengeteg, az időbeosztást vizsgáló szociológiai felméréstanúsítja, hogy a hétköznapi hímsovinizmus e módozata hatékony,amennyiben a férfiak átlagban több szabadidővel rendelkeznek, mint anők (és hozzátenném: ez utóbbiak rovására). (Álvaro, 1996)____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

1.4. FELŐRLŐ HAJTOGATÁS

A férfi a másik fél kifárasztása révén éri el azt, hogy a nő ellenvélemé-nye esetén is az ő akarata valósuljon meg. A szakadatlan és fáradhatat-lan ismétlés addig folytatódik, amíg a nő, csakhogy egy kicsi nyugta le-gyen, fel nem adja saját kívánságát vagy véleményét, és el nem fogadjaa rákényszerített megoldást.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________


döntései uralnak mindent.Azt sem bírja, ha telefo -nálok. Ahogy beszélek abarátnõmmel, folyton mo-rog, belekérdez, hogy ki-vel beszélek, és megjegy-zéseket tesz, hogy sokatbeszélek, mintegy magá -nak, de szerintem még atelefonban is hallani.

1.5. KIERŐSZAKOLT INTIMITÁS

A férfi egyoldalúan és tolakodóan közeledik személyes vagy szexuálisindíttatásból, amikor azt kívánja és anélkül, hogy érdekelné a nő igé-nye, vagy megbeszélés tárgyát képezné, hogy hogyan jutnak el az in -tim helyzetig. Tipikus megvalósulási formája a kényszerítő csábítás aszexelni akaró férfi részéről.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

1.6. A FÉRFILOGIKA FELSŐBBRENDŰSÉGÉRE VALÓ HIVATKOZÁS

A férfi az „észre”, a „logikára” vagy „helytálló” érvekre hivatkozik az-zal a céllal, hogy a nőre magára nézve előnytelen gondolatokat, maga-tartásokat vagy választásokat erőltessen. Az ezt a manővert használóférfi abból indul ki, hogy az övé az egyetlen, vagy legalábbis a legjobbérv. Nem ad teret eltérő érzéseknek vagy kívánságoknak, illetve alter-natív megoldásoknak, valamint feltételezi, hogy érvei előadása önma-gában feljogosítja őt akarata keresztülvitelére. A férfi nem fogad el anőtől bármit, ami nem úgynevezett logikus érv (miközben persze aférfi úgy gondolja, hogy a nő soha nem fog tudni ilyenekkel előállni).A nő – hacsak nem akarja, hogy elsöpörjék – kénytelen teljesen tisztá-ban lenni saját álláspontjával és az azt alátámasztó érvekkel. Ez a fajtamanőver különösen hatékony olyan nőkkel szemben, akiknek valóság-felfogása az érzékelésen vagy az intuíción alapul.

Tipikus példája a nyaralás helyének kiválasztásakor alkalmazottkényszer. Ha a nőnek nem tetszik a férfi által kiválasztott hely, hogyanis tudná érvényesíteni eltérő kívánságait, ha azok értelmezhetetlenek a(férfi-) „logika” szempontjából? Másik példa az ebbe a csoportba tarto-


~ Nehezen viselem, amikoraz utcán vagy más nyilvá-nos helyen, ahol én vis -szafogottabb volnék, apárom feltûnõen csókol-gat és nyalogat, bár-mennyire is próbálom erre-arra húzni a fejem.Gyakran az a benyomá-som, hogy ilyenkor nemannyira gyöngédségi ro-ham tört rá, hanem aztakarja mutatni, hogy énbizony az övé vagyok. Ez különösen nyomasztó-vá válik, amikor nézetel-térés van köztünk és õ,ahelyett, hogy komolyanvenne, így akarja semmis -sé tenni a szembenálláso-mat.

zó manőverekre az, amikor a férfi kisajátítja a jogot annak eldöntésére,hogy egy beszédtéma komoly-e vagy nem.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

1.7. AZ IRÁNYÍTÁS HIRTELEN MAGÁHOZ RAGADÁSA VAGY ELENGEDÉSE

Többé-kevésbé meglepetésszerű manőverek, amelyek révén a férfi –előzetes egyeztetés nélkül – semmissé teszi, vagy figyelmen kívülhagyja a nő döntéseit. Azon a hiten alapulnak, hogy a férfié a kizáróla-gos döntési jog. Legtipikusabb példája a tévé távirányítójának vagy a csa-tornaváltás jogának kisajátítása, majd az efölött gyakorolt ellenőrzés elen-gedése, mihelyt nem érdekli már az adott program. Ide tartozik a dön-tési helyzetek rövidre zárása is. Ez a speciális manőver abból áll, hogy aférfi a nő megkérdezése nélkül hoz döntéseket olyan helyzetekről,amelyekben szerepe van a nőnek is, vagy amelyekből nehezen vonhat-ja ki magát. Ilyen például fontos személyek (főnökök vagy rokonok)utolsó pillanatban való meghívása.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

1.8. KIKÉNYSZERÍTETT MEGBOCSÁTÁS

Része annak a folyamatnak, amely a bántalmazó kapcsolatokban „azerőszak ciklusa” nevet kapta.* A ciklus fő jellemzői függetlenek attól,hogy az erőszak fizikai vagy „csak” szóbeli, lelki jellegű-e. A feszültségfelgyülemlésének idején egyre sűrűsödnek és súlyosbodnak a férfi


Én nem vagyok hajlandómarhaságokról beszél-getni!

* Miért marad? Feleség- ésgyermekbántalmazás acsaládban. Hogyan segít-hetünk? (NANE Egyesü-let, Budapest. Második,bõvített és átdolgozottkiadás, 2006.http://www.nane.hu/kiadvanyok/kezikonyvek/miertmarad/miertmarad.html) 43. oldal

|

bántó megnyilvánulásai, majd amikor azok (általában robbanásszerű-en) csúcspontra jutnak, beáll a harmadik szakasz, a „mézeshetek”. A férfi megbánást mutat, kedvesen és szeretetreméltóan viselkedik ésfogadkozik, hogy ilyesmi soha többé nem fordul elő. Ez a szakasz ön-magában fontos a nő lelki ellenállásának megtörésére. Az ebből a sza-kaszból az új ciklusba való átmenet során a férfi „megbocsát önmagá-nak” és a nőre is rákényszeríti saját egyoldalú döntését erről. Ugyanaztvalósítja meg erővel, amit a „nyissunk új lapot” taktikája érzelmi mani-pulációval.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________


2. A válsághelyzetekben alkalmazott hétköznapihímsovinizmus

4. ábra : A válsághelyzetekben alkalmazott hétköznapi hímsovinizmus

412. A VÁLSÁGHELYZETBEN ALKALMAZOTT HÉTKÖZNAPI HÍMSOVINIZMUS





HALÁL

NEMI ERÕSZAK

ÉGÉSI SEBEK

CSONTTÖRÉS

RÚGÁSOK

POFONOK

LÖKDÖSÕDÉS

FENYEGETÉS

SZÓBELI ERÕSZAK

HALLGATÁS

GÚNY

A férfiak akkor folyamodnak az ide tartozó manőverekhez, amikor azaddig stabil hatalmi egyenlőtlenség a párkapcsolatban válságba kerülés a nagyobb egyenlőség irányába billen. A válság oka ugyanúgy leheta nő önállóságának növekedése, mint az, hogy a férfi munkahelyi stá-tusában vagy fizikai állapotában beállt negatív változás miatt veszítetta hatalmából. A változó helyzettel általában együtt jár a nő igénye arra,hogy nagyobb egyenlőségre tegyen szert a kapcsolatban.

A válsághelyzetekben alkalmazott manőverek célja a status quomegváltozásának megakadályozása, a másik feletti uralom megtartásavagy visszaszerzése, annak elkerülése, hogy a férfinak változnia kell-jen, illetve a férfi félelmeinek enyhítése. (A nőkkel való egyenlő kap-csolat általában impotenciától, kisebbrendűségtől, alárendeltségtőlvagy elhagyatástól való félelmet vált ki a férfiakból.)

A hatalmát (és ezzel biztonságérzetét) veszítő férfi nem feltétle-nül csak az itt felsorolandó manőverekhez folyamodik, hanem élhet ahétköznapi hímsovinizmus más kategóriáiba tartozó eszközökkel is,növelve azok mennyiségét és intenzitását. A férfiak általában az alábbisorrendben haladnak végig az itt leírt manővereken, attól függőenhasználva többet vagy kevesebbet belőlük, hogy a nő mennyi ellenál-lást képes kifejteni a változás elkerülése érdekében nyomást gyakorlóférfival szemben.

2.1. HIPERKONTROLL ÉS HIPERKRITIKA

A nő megerősödésének első jeleire a férfi még jobban ellenőrzi a nőmozgásterét, bírálja tevékenységét és időfelhasználását. Leggyakrab-ban azok a férfiak használják az erre szolgáló manővereket, akik úgyérzik, hogy veszítettek a hatalmukból még mielőtt a nő több hatalom-hoz jutott volna. Ezek a módszerek általában együtt járnak azzal a stra-tégiával, amely a nőt minden tekintetben illetéktelennek nyilvánítja.


A férfit a félelem mozgatja, és azt próbálja megelőzni, hogy a nő több –valóságos vagy viszonylagos – hatalomhoz jusson saját élete felett és apárkapcsolatban, és ezzel kiszorítsa őt uralkodó pozíciójából. Példáulamikor a nő autóvezetői tanfolyamra kezd járni, ami azzal fenyeget,hogy nagyobb fizikai önállóságra tesz szert, vagy jobbak lesznek az el-helyezkedési esélyei, a férfi kifejezi kételkedését, hogy egyáltalán ké-pes-e megtanulni vezetni.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

2.2. ÁLSEGÍTSÉG

Ezek a manőverek általában akkor kerülnek elő, amikor a nő nagyobbmértékben akar házon kívüli tevékenységet végezni. A férfi szavakbantámogatásáról biztosítja a nőt, ám ezek soha nem testesülnek meg va-lóban együttműködő cselekedetekben. A férfi így elkerüli a frontálisösszeütközést, a nő pedig mégsem jut több időhöz, hiszen a férfi to-vábbra sem osztja meg vele a házimunkát. Például a pár megegyezhet,hogy azokon a napokon, amikor a nő autóvezetést tanul, a férfi bevá-sárol, de valami lényegeset mindig elfelejt megvenni.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________


2.3. PASSZÍV ELLENÁLLÁS ÉS TÁVOLSÁGTARTÁS

A férfi a nő növekvő önállósodását szorítja vissza ezekkel a manőve-rekkel. Célja a nő legyengítése, hogy annak így kevesebb ereje jusson asaját élete feletti hatalom növelésére. Kitűnő példája a következő mon-dat: „Gondolom, tudatában vagy, hogy mit teszel” (értsd: a házimun-kával, amikor a nő pénzkereső munkát akar vállalni).

Ide tartozik a támogatás és az együttműködés hiánya; az elhide-gülés; a „lesből való támadás” (a férfi nem kezdeményez, várakozó álláspontot foglal el, majd bírál: „Én jobban csináltam volna...”); az eltávolodás; az elhagyással való fenyegetőzés vagy a gyakorlatbanmegvalósított elhagyás (a férfi a munkájába vagy egy „megértőbb” nővel létesített kapcsolatba menekül).____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________


Szerintem GENETIKAILAG

allergiás vagyok a takarítás -ra, és KULTURÁLISAN sok

emberrel kell szexelnem.© Jacky Fleming

2.4. „JÖJJÖN, AMINEK JÖNNIE KELL”A férfi nem lép egy tapodtat sem, abban bízva, hogy a nő majd belefá-rad a változás kezdeményezésébe.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

2.5. „HA MÁSKÉPP MONDTAD VOLNA...”A férfi azzal szereli le a nő követeléseit, hogy nem voltak „korrektül”kifejezve (mármint a férfi, illetve a nővel szembeni társadalmi elvárá-sok szerint).____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

2.6. A BÍRÁLAT ÉS AZ ESZMECSERE ELKERÜLÉSE

A férfi megpróbálja elkerülni azt, hogy el kelljen ismernie uralkodóhelyzetét, igyekszik elnémítani a nő bírálatát, és el akarja hárítani aszámára nem kívánatos változást. Ezt azzal kényszeríti a kapcsolatra,hogy tagadja a nő felvetéseinek jogosságát, és kizárja a tárgyalásosmegoldás lehetőségét is.

E manővereket általában a nő „megváltozását“ kifogásoló vádlóés bűntudatkeltő kijelentések kísérik.

Ide tartozik az is, amikor a férfi a nő felvetéseit, bírálatát, kifogá-sait az őt ért „rossz hatásnak” (barátnők, anyós, após, feministák, pszi-chológus) tulajdonítja. Ezzel egyben azt is kinyilatkoztatja, hogy a nő-nek nincsenek saját gondolatai: ha nem a férfi gondolatait valósítjameg, akkor biztos valaki másét…


| Te csak kiabálni tudsz!| Ha azt mondtad volna,

»szeretném«, ahelyett,hogy »akarom«, abból isértettem volna, és akkorlegalább érzem, hogy en -gem is emberszámba ve -szel.

| Nekem bezzeg jó mindenúgy, ahogy van.

| Miért kéne nekem is vál-tozni, csak azért mert teváltozol?

| Ez a te problémád!| Mit panaszkodsz, talán

nem ilyennek ismertélmeg?

| Ha te nem változtál volnameg, minden rendbenlenne!

____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

2.7. ÍGÉRGETÉS ÉS JÓPONTGYŰJTÉS

A nő kitartó igényével szemben, hogy változás álljon be a kapcsolat-ban, a férfi ígéreteket tesz, hogy megváltozik. Valójában csak ideigle-nes engedményeket tesz, és azoktól is azt várja, hogy „varázspálca-ként” működjenek. A férfiszerep valódi megkérdőjelezéséről vagy va-lódi változásról szó sincs, csak taktikai visszavonulásról. A változásokideiglenes volta akkor válik legnyilvánvalóbbá, amikor még az addigieredmények is eltűnnek, és a férfi visszatér a kezdeti felálláshoz, mi-helyt a nő felhagy igényei hangoztatásával, haragja kifejezésével, és el-fogadja a férfi kérelmét arra, hogy „még egy lehetőséget kapjon”.

Ide tartozik az ajándékok vásárlása, a „jó férj/apa leszek” jellegűígérgetés, a csábító vagy figyelmes viselkedés és a hibák „beismerése”.A manőverek intenzitása nagymértékben megnő, mihelyt a nő a kap-csolat feladásával fenyeget.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

2.8. MÁRTÍROMSÁG

A férfi úgy állítja be önmagát, mint aki ártatlan áldozata a nő változá-sainak és „megőrülésének”, és az erre vonatkozó vádaskodással pró-bálja megtörni a nő akaratát. Ha a férfi mégis elszánja magát valamifé-le átalakulásra, minden lépését hatalmas áldozatként éli meg. Tapsot


vár még a legkisebb változásért is és ennek hiányában haragos lesz.Mindez arra megy ki, hogy ne lehessen tőle sokat elvárni. A férfi a sa-ját erőfeszítése alapján értékeli a változásra irányuló tetteit, nem pedigannak alapján, hogy valóban eredményesen csökkentették-e a nő általkifogásolt hatalmi gyakorlatait.

Az ilyenkor leggyakrabban elhangzó manipulatív mondat: „Ne-ked semmi se elég jó!” ____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

2.9. IDŐNYERÉS

E manőverre akkor szokott sor kerülni, amikor a férfi rájön, hogy a nőnem hagyja magát manipulálni és valódi változásokat vár el tőle. A férfi formálisan elfogadja e követelmény jogosságát, de addig halo-gatja a változás elkezdését, amíg valami nem kényszeríti erre (általá-ban az, hogy a nőnek elege lesz és a válásra vonatkozó ultimátumotnyújt be). Nyilvánvaló uralmi taktikáról van szó, amennyiben arrakényszeríti a nőt, hogy továbbra is viselje el az igazságtalan kapcsola-tot, rendelje magát alá a férfi időbeosztásának és kívánságainak. Mind-eközben a férfi továbbra is kezében tartja a döntést arról, hogy mikorhajlandó nyélbe ütni a változást (vagy elismerni, hogy esze ágábansincs, illetve képtelen rá).

A férfi többféle módon tolja ki a változásról szóló döntést vagyaz arról szóló párbeszédet is. Gyakorta megtagadja azt is, hogy külső,terápiás segítséghez folyamodjanak, illetve, ha azt elvben elfogadja is,halogatja annak elkezdését.


| Idõre van szükségem.| Majd beszélünk róla.| Majd meglátjuk.| Majd meggondolom.

Az időnyerő manőver hatékonysága abban rejlik, hogy kifárasztja anőt – hacsak az nincs nagyon tisztában saját céljaival és szilárdan tudjaképviselni azokat.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

2.10. SAJNÁLTATÁS

A férfi sajnálat keltésével próbálja elérni, hogy a nő hagyjon fel célkitű-zéseivel, engedjen neki, és helyreálljon az eredeti állapot. A manőverszíntere lehet a nő környezete is. A férfi itt keres szövetségeseket, akiktanúsítják, hogy ő mennyire „jó” (és milyen „gonosz” a nő). A manő-ver megvalósulhat önkárosító magatartásokban is: a férfi elhanyagoljamagát, betegséget vagy balesetet provokál, növeli az alkohol vagy másfüggőséget teremtő szerek fogyasztását, illetve öngyilkossággal fenye-getőzik. Mindez a nő gondoskodó beállítottságára apellál és azt a be-nyomást igyekszik kelteni benne, hogy nagyon rosszul fog végződni adolog, ha nem marad meg a helyén. Ez a manőver gyakran a kapcsolatfelbomlása után is folytatódik.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________


3. A burkolt hétköznapi hímsovinizmus

5. ábra: A burkolt hétköznapi hímsovinizmus

493. A BURKOLT HÉTKÖZNAPI HÍMSOVINIZMUS



A burkolt hétköznapi hímsovinizmusA haszonelvû hétköznapi hímsovinizmus

HALÁL

NEMI ERÕSZAK

ÉGÉSI SEBEK

CSONTTÖRÉS

RÚGÁSOK

POFONOK

LÖKDÖSÕDÉS

FENYEGETÉS

SZÓBELI ERÕSZAK

HALLGATÁS

GÚNY

A hétköznapi hímsovinizmus e formája a legkártékonyabb a partnerekközötti egyenlőségre és a nő önállóságára nézve. Alattomos és alig ész-revehető jellege miatt rejtett marad (néha még a férfi számára is) a mö-götte meghúzódó szándék: a nő feletti uralom és rendelkezés kikény-szerítése. A kényszerítő jellegű hétköznapi hímsovinizmustól eltérőena férfi ezt nem erővel éri el. Ehelyett éppen partnere iránta érzett szere-tetét, belé vetett bizalmát használja ki arra, hogy olyan magatartásfor-mákra vegye őt rá, amelyek révén csökkennek a lehetőségei a haté-kony gondolkozásra és cselekvésre, és végül saját igényei és akarata ellenében, a férfi által megszabott irányban tesz lépéseket. Mindez a ki-szolgáltatottság és a tehetetlenség érzetét kelti a nőben, amely zavaro-dottsággal, szorongással, bűntudattal és a saját ítélőképességébe vetettkétséggel (hiszen nincs nyilvánvaló kényszer) vegyül. Ez persze hozzá-járul ahhoz, hogy megrendüljön az önbecsülése és az önbizalma – éskövetkezésképpen az önállósága –, és így a saját önmagáról alkotottképe is az alárendelt szerep elfoglalására fogja őt késztetni.

Éppen burkolt jellege miatt a nő nem szokta érzékelni ezt a fajtahétköznapi hímsovinizmust, amitől azonban nem kevésbé érzi meg an-nak kényszerítő hatását. Az ennek nyomán benne kialakuló rossz köz-érzet miatt a nő gyakran késleltetett (és a férfi szerint „eltúlzott”) mó-don reagál rosszkedvvel, hidegséggel és „ok nélküli” dühkitörésekkel.

A burkolt hétköznapi hímsovinizmus nagyrészt „normális” férfiviselkedésnek számít. Éppen ezért nemcsak nagyon hatékonyan növelia férfi hatalmi esélyeit arra, hogy az ő igaza és kívánságai valósuljanakmeg a kapcsolatban, hanem különösen romboló hatással van azokra anőkre, akik függenek a férfiak jóváhagyásától.

Az ide tartozó manőverek az alábbiakban felsorolt csoportokraoszthatók. A manőverek ilyetén elkülönítése főként a leírás áttekinthe-tőségét szolgálja, míg a valóságban mindezek bonyolult és fondorlatoskeverékét valósítja meg a férfi.


3.1. AZ INTIMITÁS HIÁNYÁNAK MEGTEREMTÉSE

Gyakran hallani, hogy a férfiaknak nehezükre esik az intimitás megte-remtése. Ez igaz is, ám ugyanannyira igaz az, hogy az intimitás elkerü-lése a férfiak által nap mint nap használt uralmi eszköz. „Az intimitáshiányának megteremtése” címszó alatt a távolságtartás manővereitgyűjtöttük össze. A férfi inkább megakadályozza a kapcsolat elmélyü-lését, semmint vállalná annak veszélyét, hogy elveszítse hatalmát és kilegyen szolgáltatva a nőnek, aki általában otthonosabban mozog abensőséges kapcsolatokban (Weingarten, 1991).

A távolságtartás révén a férfi kontrollálja a párbeszéd szabályait.Abból a hiedelemből indul ki, hogy neki, a „teremtés koronájának”korlátlan joga van eltávolodni minden előzetes megbeszélés nélkül, éscsak önmagának tartozik elszámolással cselekedetei felől (anélkül,hogy megengedné ugyanezt a jogot a nőnek). Így éri el a férfi, hogy anő alkalmazkodjék a kívánságaihoz az intimitás fokát, az elvégzendőházimunka mennyiségét, a rendelkezésre állás mértékét és a megosz-tandó témák mibenlétét illetően. Megvalósul a férfinak az a kívánsága,hogy elsősorban önmagával kelljen csak foglalkoznia, és meghiúsul anőnek az az igénye, hogy kölcsönös legyen a kapcsolat. A manőverekfő üzenete az, hogy a férfi számára ő maga a fontos, a viszony és a kö-telék másodlagosak.

E csoporton belül az alábbi hatékony manővereket különböztet-hetjük meg:

3.1.1. CsöndŐsidők óta ismert férfimagatartás, hogy a férfiak nem szeretnek beszél-ni, legalábbis nem a belső, érzelmi világukról. Történelmi mércévelmérve csak nemrégen vált ez problematikussá, annak nyomán, hogymegkérdőjeleződött a férfitekintély és megnőtt a nők által mindig ishirdetett párbeszéd és közelség ázsiója.


Függetlenül attól, hogy milyen belső késztetés tesz egy férfit szót-lanná (a férfiak gyakran azért hallgatnak, mert nem akarják kimutatni,hogy tehetetlennek érzik magukat vagy mert nem tudják, mit válaszolja-nak a nő valamilyen velük szemben támasztott követelményére), acsönd a saját érdekeket érvényesítő uralmi manőver: aki hallgat, rákény-szeríti a csöndet partnerére is. Csöndben maradni több, mint nem tudnibeszélni: a férfi nem érzi kötelezve magát arra, hogy beszéljen, vagy ma-gyarázatokkal szolgáljon, vagy információkkal lássa el partnerét (miköz-ben tőle megköveteli, hogy nyitott könyv legyen előtte). Mindezt csak azengedheti meg magának, akinek hatalma van. Ily módon a csönd a pár-beszéd hiányát erőlteti a kapcsolatra, és arra kényszeríti a nőt, hogy őtöltse ki az így keletkezett kommunikációs űrt. A nőnek ki kell találnia,mit érez és gondol a férfi, és körülötte kell, hogy forogjon a figyelme, ne-hogy elszalassza a ritka pillanatokat, amikor a férfi elérhető. A nő ebbéliigyekezetét a férfi gyakran üldözésként éli meg, és tagadja, hogy ennekoka az ő magatartásában rejlene. (Travis, 1992)

A manőver különböző megjelenési formái: a férfi zárkózott, nemfelel, tőszavakban felel, nem kérdez, nem hallgatja meg a másikat, abeszéd kedvéért beszél. (Durrant és White, 1990; Wieck, 1995). Ez amanőver néha misztikus aurát von a férfi köré, amit nagyon sok nőigen vonzónak talál.

Sok férfi a „nem tudom kifejezni magam” közléssel igazolja apárbeszéd hiányát. Ez valójában jó példa arra, amikor a csönd burkoltmanőver és aktív eltávolodás: elrejti azt az óhajt, hogy ne kelljen ki-mondania, amit gondol (például: „minek változnék, amikor én jól va-gyok így”), vagy hogy továbbra is ellenőrzése alatt tarthassa a helyze-tet, vagy hogy ne kelljen beismernie, nincsenek érvei a nő által igényeltváltozásokkal szemben, és maga is belátja a nő szempontjainak jogos-ságát, vagy hogy fogalma sincs, hogyan nyerhetné meg a játszmát.


Fontos megkülönböztetni a férfiuralom eszközéül szolgáló csöndeta szerelmi együttléteket jellemző meditatív hallgatástól, valamint a hara-gos, félelmen alapuló vagy kényszerű csöndtől, amelynek oka legtöbb-ször abban rejlik, hogy az illető nem rendelkezik a szó jogával, hallgatnikényszerül vagy a némaságot választja, hogy elkerülje a megtorlást. Ezutóbbi fajta csönd az alárendelt csoportok – többek között a nők – sajátja.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3.1.2 Elzárkózás és manipulatív rosszkedvAz előző manőver továbbvitele. Akkor szokott ehhez folyamodni a férfi, amikor a nő közeledést, választ vagy elkötelezettséget vár el tőle,és nem adja fel ebbéli igényét a férfi hallgatásának hatására sem. A fér-fi ilyenkor távolságot teremt, amivel rákényszeríti a nőre a közelség hiányát.

Az elzárkózás lehet tényleges – a ház valamelyik zugában vagyvalamilyen tevékenységben –, és lehet szellemi, amikor is a férfi a gon-dolataiba zárkózik. Ha ez a manőver nem bizonyul elégségesnek, a fér-fi indulatkitörésekkel korlátozza a nő azon igényét, hogy információ-hoz jusson, vagy közelséget teremtsen. Az ilyenkor elhangzó védekezőmondatok lehetővé teszik, hogy megint ne az legyen a téma, hogy jo-gosak-e a nő igényei, hanem a férfi érzése, hogy behatoltak a területé-re, és vád érte őt: „Hagyjál békében!”, „Láthatod, hogy dolgom van!”,„Ne gyere már megint problémákkal!”, „Ne nyomulj!”, „Neked sohasemmi nem elég!” „Ne parancsolgass nekem!” „Úgy csinálom, ahogyén akarom!”, „Egész nap gürizek, és nyugalmat akarok!”, majd mind-ezek betetőzéseként a kategorikus „Elegem van belőled!”


A csönd-elzárkózás-haragos mondatok-még több elzárkózásszekvenciája komplex és igen gyakori megnyilvánulása a hétköznapihímsovinizmusnak.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3.1.3. Az elismerés és a rendelkezésre állás szűken méréseA férfi fukarul méri (hisz, Madách-csal szólva, nagy úr) a nő személyé-nek, szükségleteinek, értékeinek, jogainak járó elismerést, és azt se be-csüli meg, hogy a nő mennyivel járul hozzá a férfi, illetve az egész csa-lád lelki és testi jólétéhez. Ezt a bánásmódot kiegészíti az, hogy nemtámogatja egyenlő mértékben a nőt és nem gondoskodik róla (miköz-ben a nőre rója a gondoskodó szerepet). Sok nő felismeri a hétköznapihímsovinizmus e formáját („semmibevevésnek” szokták nevezni), mi-vel a párkapcsolat nem az egyetlen közeg, ahol elszenvedik ezt.

Gyakorta szeretethiányt eredményez (ami az erre amúgy is hajla-mos nők esetében növeli a függésüket). Másik hatása az, hogy túlérté-kelődik az, amit a férfi tesz (minél ritkább valami, annál nagyobb azértéke...). (Benard és Schiaffer, 1990). A manővert kísérő tipikus mon-dat: „Amúgy is tudod, hogy szeretlek (vagy értékelem, amit csinálsz),miért kéne mondanom is?”

Ide tartozik a „lesből való támadás” is: a férfi nem kezd magátólhozzá egy közös feladat megoldásához, várakozik, majd bírál: „Én job-ban csináltam volna...” ____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________


3.1.4. Az intim tér megszállása kívülállók bevonásávalA férfi folyamatosan barátokkal, tévével, megbeszélésekkel vagy egyébaktivitásokkal tölti ki a kapcsolat színterét. E manőver révén a mini-mumra csökken, vagy megszűnik létezni az intim tér. Néha még az avád is kíséri, hogy a nő „nem eléggé társasági lény”. ____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3.2. ÁLINTIMITÁS

Az előző csoporttól eltérően, ebben a manőversorozatban a férfi nemtávolságtartó, sőt nyitott a párbeszédre, ám saját előnyére és álláspont-jának keresztülvitelére használja azt. Az őszinteség és a párbeszéd sza-bályairól való közös megegyezés hiánya továbbra is hatalomfosztottáteszi a nőt.

Néha félreértésekre kerül sor a párbeszédben, mert bár a férfi va-lóban a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatot igyekszik teremteni,kommunikációs stílusa, amely konfrontálóbb, mint a nőké, azt éreztetia nővel, hogy rá akarja kényszeríteni az akaratát. Ha azonban a férfitovábbra is él azzal a szocializáció adta lehetőségével, hogy ő szabjameg, mi számít korrektnek, ez valóban a hétköznapi hímsovinizmusegyik megnyilvánulásává válik, amennyiben a férfi stílusa határozzameg a párbeszédet. ____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________Az álintimitás csoportján belül a következő manőverek különböztethe-tőek meg:


3.2.1. Védekező-támadó kommunikációA védekezés és támadás váltakozásán alapuló, a nyitottságot és a kö-zös megbeszélést mellőző kapcsolattartási mód, amelynek révén azegyik fél a másikra kívánja kényszeríteni a saját igazát. „Megértem, hamár nem bírsz elmenni a gyerekért az oviba, de én is egész nap rohan-gáltam, lehetne benned kicsivel több tartás.” ____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3.2.2. Félrevezetés és hazugságA férfi bizonyos információk eltitkolása, elferdítése vagy mellőzése ré-vén megmásítja a valóságot, hogy így továbbra is élvezhessen bizonyoselőnyöket (alapvetően a döntés hatalmát és saját szabadságának a má-sik rovására történő használatát), amelyeket elveszítene, ha őszintelenne. Mivel megfosztja a nőt az információhoz egyenlő módon valóhozzáférés lehetőségétől, ő maga több elemmel tud játszani, amivel nö-veli saját hatalmát és mozgásterét.

A félrevezetés leggyakrabban előforduló formái az ígéretek benem tartása és a szépítgetés. A hazugságok közül kiemelendőek azok,amelyek a pénz használatára vagy a különböző tevékenységekre fordí-tott időre vonatkoznak, vagy amikor a férfi nem ismer el olyan hibá-kat, amelyekről tudván tudja, hogy elkövette őket, vagy olyasmit ajánlfel (elsősorban megértést és együttműködést), amit esze ágában sincsteljesíteni, vagy – ami gyakran előfordul – konokul tagad nyilvánvalódolgokat (általában hibákat, figyelmetlenségeket vagy tévedéseket). ______________________________________________________________________________________________________________________________


______________________________________________________________________________________________________________________________

3.2.3. ÁlegyezkedésValójában hamis kommunikáció: a férfi hajlandónak mutatkozik a pár-beszédre, úgymond azért, hogy a pár egyezkedés útján találjon megol-dást egy helyzetre, ám valójában nem hajlandó feladni az álláspontját,legfeljebb „engedményeket tesz”. A rugalmasság látszatát kelti, mivelleül beszélgetni, de valójában nem egyezkedés tárgya a megoldás.*

„Na jó, lemegyek én sörért, ha annyira fáradt vagy, de akkor legalábbcsinálj hozzá egy kis sült krumplit.”

A manővert gyakran kíséri a párbeszéd megszakítása, ami ráadá-sul a nő hibájául van felróva, mivel – úgymond – nem beszélt „rende-sen” (lásd „Ha másképp mondtad volna...”). ____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3.2.4. Szertartásos jelenlétA férfi jelen van a bevásárlásnál, de miközben a nő tölti a bevásárlóko-csit, a férfi nézelődik. A gyerekek orvosi rendelésén ugyan ott van azapa, de fogalma sincs, hogy a gyereknek milyen oltásai és betegségeivoltak. Részt vesz a születésnapi zsúron, de nem veszi ki részét az az-zal járó munkából. A szertartásos jelenlét másik formája az, amikor aférfi jelenléte formális és szórványos. ____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________


* Ezért is esetrõl esetreértékelendõ a mediáció,illetve a párterápia alkal-mazása azokban az ese -tekben, ahol párkapcso-lati erõszak fordul elõ,legyen az akár annak ittleírt, „szelíd” formáiban.Bõvebben errõl a 2. melléklet: Ajánlásoksegítõknek címûfejezetben, 83. oldal

3.3. A NŐ TEKINTÉLYÉNEK ALÁÁSÁSA

A férfi megnyilvánulásai azt közvetítik, hogy alsóbbrendűnek tartja anő személyét, kívánságait, gondolatait és értékeit. Mindez egybecsenga hagyományos kultúrának a nőket lealacsonyító értékítéleteivel. E megnyilvánulások módfelett rontják a nő önbecsülését, különösenolyan nőknél, akiknek nagy szükségük van a külső jóváhagyásra. ____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________A nő tekintélyének aláásására szolgáló manővereknek több alcsoportjais van:

3.3.1. Becsmérlés/lekicsinylésA férfi közvetlenül vagy közvetve (utalások, burkolt vádak formájában)becsmérlő kifejezésekkel és címkékkel illeti a nőt. Például nevetséges-nek, jelentéktelennek vagy komolytalannak minősíti a nő véleményét,negatívként tünteti fel tulajdonságait vagy a számára fontos változáso-kat, vagy lehurrog a hagyományos női szereptől való bármilyen eltérést.

A becsmérlés gyakran a nő intelligenciáját vagy felfogóképesség-ét kérdőjelezi meg.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3.3.2. A pozitívumok elhallgatásaA férfi ignorálja a nő pozitív tulajdonságait, a kapcsolathoz és a hét-köznapi élethez való pozitív hozzájárulásait, gondolatait és tetteit. Ez amanőver különösen kirívó a házimunka és a személyekről való gon-doskodás terén.


| Fogalmad sincs!| Még gondolkozni se

tudsz.| Tyúkeszû. | Állandóan túlzol.| Tiszta õrült vagy!

~ Gergõ elnyert egy kétéves milánói ösztöndíjat.Hogy a távollét ne ártsonmeg a kapcsolatunknak,

____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3.3.3. Elszigetelés kívülállókkal való összejátszás révénA férfi tendenciózus történetekkel és pusmogással igyekszik szövetsé-get teremteni a nőhöz érzelmileg közelálló személyekkel (családtagok-kal, barátokkal) azzal a céllal, hogy lejárassa és elszigetelje őt, és ilymódon még inkább kiszolgáltatottá tegye. ____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3.3.4. Nőgyűlölő mikroterrorizmusA férfi meglepetésszerűen, általában nyilvánosan, bombaként robbanólebecsülő megjegyzéseket tesz a nőre. A kommentárok uralkodó elemea nevetségessé tétel, a gyanúsítás, az agresszió és a bűntudatkeltés. Ép-pen váratlan jellegük miatt védtelenül érik a nőt, aki hatásukra össze-zavarodik és cselekvésképtelenné válik. Leggyakrabban barátok, roko-nok vagy munkatársak társaságában hangzanak el, olyan közegben,ahol a férfi nem viselné el, hogy háttérbe szoruljon.

Néhány példa: el nem végzett „női feladatokra” emlékeztetőmegjegyzések, lebecsülő meglepetésszerű beszólások nők közszférábanszerzett sikereiről, valamint beszólások, amelyek a nőt tárgyként keze-lik, különösen amikor a nő személyként mutatkozik meg. (Coria, 1992) ____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________


kerestem egy milánóifõiskolát, összedolgoztama tandíjat, kint pedigtakarítottam a tanulásmellett. Az érettségi ótanem beszéltem olaszul,de Judit barátnõm segítetta jelentkezési lapkitöltésével, az önéletraj-zom és a diplomámfordításával. Amikorlegközelebb találkoztunkJudittal, Gergõ szapulnikezdett: nem értek sem-mihez, a barátaimonélõsködöm, Juditot kellettvolna felvenni a fõiskolára,hisz õ töltötte ki apapírokat és õ írta azönéletrajzomat.

~ Barátnõmnél voltam gye -rekzsúron. A barátnõm,ahogy ez ilyenkor szoká-sos, a saját három gyere-kén kívül, az összes ven -dég ellátásával, az ételektálalásával volt elfoglalva.A nagymama, mivel márnagyothall, nem nagyontudott részt venni a be-szélgetésben, és kötésselfoglalta el magát. Barát-nõm férje a nagymamaelõtt elhaladva mindenkifüle hallatára megjegyez-te: „Ilyen szorgos felesé-get szeretnék”.

3.3.5. Öndicséret és önkényes kisajátításA férfi saját tulajdonságainak vagy tetteinek felértékelése, illetve a nő-től megtagadott területek, tárgyak vagy idő önkényes kisajátítása révénássa alá a nő tekintélyét.

Így például nem hajlandó elfogadni, hogy lenne mit tanulnia anőtől (elsősorban a házimunka terén: „Tudom magamtól is”, „Nem ér-tesz a tanításhoz”, „Én másképp csinálom”), kizárja a nőt valamilyentevékenységből („Hagyd csak, én úgyis jobban csinálom”), illetve ön-kényesen kisajátít közös tárgyakat (például a család két autójából a na-gyobbikat, mert „Te úgysem vigyázol rá és túl komplikált neked”,vagy a nappali kényelmesebbik foteljét).____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3.4. PATERNALIZMUS

A férfi gyerekként kezeli a nőt, érte tesz dolgokat és nem vele közösen.A hétköznapi hímsovinizmus e formájában leplezetlenül jelenik meg anő birtoklásának és a felette való hatalmaskodásnak a szándéka, mi-helyt a nő szembeszegül azzal, hogy gyermekként kezeljék, és a férfinem viseli el, hogy nem tudja többé ellenőrzése alatt tartani.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________


3.5. ÉRZELMI MANIPULÁCIÓ

A férfi a nő bizalmát és szeretetét kihasználó üzenetekkel kelt bennenegatív érzéseket és kétségeket önmaga felől, és ily módon még inkábbfüggővé teszi őt.

Sok lehetséges módozata közül az alábbiakat emelnénk ki:

3.5.1. Kétélű üzenetek (szeretet/agresszívitás)Hatásukra a nő úgy érzi, csapdába került: ha arra reagál, amit hall, ak-kor nem kerüli el a manipulációt, ha nem válaszol (mert érzékeli a ma-nipulációt), az a vád éri, hogy nem fogadja el a férfi szeretetét vagyrossz szándékot, illetve támadást feltételez ott, ahol (a férfi szerint) szósincs ilyesmiről.

Példák a kétélű üzenetekre: manipulatív csábítás (érdekből valószeretetteljes közeledés; szex, amikor a nő nem kívánja) a „nyissunk újlapot” taktikája („Olyan boldoggá tennél vele, ha nem emlegetnéd töb-bet azt a múltkori összezörrenést, ki voltam borulva, azért emeltem fela hangom”), kikényszerített választás („Ha nem teszed meg ezt értem,nem is szeretsz”) vagy a sértődősdi („Hogy gondolhatsz rólam ilyet?”).____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3.5.2. DuzzogásNem verbális bűntudatkeltő vád. Olyankor folyamodik ehhez a férfi,amikor a nő olyan neki nem tetsző dolgot tesz, ami ellen nem tud racionális érveket felhozni.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________


| Nehogy azt hidd, hogyzavar, hogy nélkülemakarsz szórakozni menni!

3.5.3. A kötődéssel való visszaélésA férfi saját céljaira használja ki a kapcsolat révén belévetett bizalmat.Például a fogorvos nő a könyvelő férjére bízza a pénzügyei intézését,és csak évek múlva derül ki, hogy a férfi a nő pénzét a saját céljairahasználta fel.

Gyakran egybeesik a hétköznapi hímsovinizmus más kategóriák-ban felsorolt megnyilvánulásaival, például a pénzügyi ellenőrzésselvagy a félrevezetéssel, illetve kiegészítheti azokat.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3.5.4. A nő követeléseinek vagy bírálatának szeszélyként való feltüntetése… vagy túlzásként vagy butaságként …____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3.5.5. A nyilvánvaló tagadásaA férfi nyilvánvaló dolgok tagadása révén ébreszt kétségeket a másikfélben saját ítélőképessége felől. Ez a taktika a pszichológiai irodalom-ban „megőrjítés” néven is ismert. Ennek szinte már karikatúraszerűpéldája, amikor a feleség in flagranti találja a férjet, aki tagadja a nyil-vánvaló helyzetet.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________


3.5.6. „Nálunk az asszony viseli a nadrágot”A férfi olyan körülmények kihangsúlyozása révén hárítja saját felelős-ségét, amelyek nem érintik a nő által kifogásolt valóságos hatalmi vagymunkaelosztási viszonyokat.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3.6. A FELELŐSSÉG HÁRÍTÁSA

A férfi a nőre hárítja a felelősséget a mindennapi élet különböző terüle-tein. Az a hiedelem húzódik meg e viselkedés mögött, hogy a férfi nemtartozik senkinek elszámolással a tetteiért, ellenben megkövetelheti eztmásoktól, illetve hogy senki sem kötelezheti őt olyasmi elvégzésére,ami szerinte távol áll az ő pozíciójától.

3.6.1. A bűntudatkeltő felelősséghárításA férfi a legkülönfélébb módokon érezteti a nővel, hogy mennyire„hozzá nem értően”, „helytelenül” látja el hitvesi vagy anyai feladatait,illetve hogy mennyire „buta” vagy „rossz”. A férfi abból indul ki, hogyő szabja meg, mit „kell tennie” a nőnek, aki eleve (Éva óta) mindenrossz oka.

A manőver arra is szolgál, hogy a férfi a mások hibáit értékelőügyész és bíró helyét foglalja el a kapcsolatban, és így soha ne kelljense hibásnak, se felelősnek éreznie magát bármiért.

Néhány példa a bűntudatkeltő felelősséghárítás számtalan for-májára: a férfi a nőt okolja a családban előforduló bármilyen problémá-ért (és következésképpen kinyilvánítja saját ártatlanságát); váddal illetia nőt, ha az kedvére valónak találta mások társaságát vagy olyan hely-zeteket, ahol a férfi nem volt jelen; a nőt vádolja azért is, ami vele tör-


| Majd te megmondod,anyukám, hogy mi legyenvacsorára, én csak enge-delmesen megeszem!

| Ne panaszkodj, hogy nemfigyelek oda rád, mikormost is csak a magadéthajtogatod. Nem hiszem,hogy ilyen lenne egy meg-értõ feleség.

ténik, sőt azért is, ha a nő visszahúzódó vagy irritált lesz, amikor a férfirákényszeríti az akaratát.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3.6.2. Önfelmentés és önigazolásAz ide tartozó manőverek célja egyrészt, hogy segítsen a férfinak kitérnia feladatok elől, másrészt hogy le tudja szerelni a nő jogos panaszait.

3.6.2.1. MELLÉBESZÉLÉS

Ez talán a leguniverzálisabb reakció, amikor egy férfit felelősségre von-nak egy mulasztásért.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3.6.2.2. „ÉN IGYEKEZTEM, DE...”A férfi szerinte megváltoztathatatlan körülményekre hivatkozik. Az öntudatlanság: „Nem vettem észre” (értsd: „Nem voltam rád tekin-tettel”). A férfiak nehézségei: „Nem tudom, hogyan fejezzem ki ma-gam”, „Szeretnék megváltozni, de olyan nehéz”, „Mi férfiak már csakilyenek vagyunk”. Munkahelyi kötelezettségek: „Nincs időm a gyere-kekkel foglalkozni”. Az ügyetlenség, az akarat megbénulása vagy másszemélyes fogyatékosság: „Nem értek hozzá”, „Nem bírtam uralkodnimagamon”, „Képtelen vagyok rá”.


| Szólhattál volna.| Te tehetsz róla.| Igen, de...

____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3.6.2.3. SZELEKTÍV TAPASZTALATLANSÁG ÉS FELEDÉKENYSÉG

A férfi tapasztalatlannak nyilvánítja önmagát bizonyos a ház körüli fel-adatokra: „Olyan nehéz tisztántartani a konyhát” (értsd: „Nem szere-tem csinálni”). „Én is főznék, szívem, de te olyan jól csinálod.” Ily mó-don a férfi elhárít bizonyos felelősségeket (és így a nőre kényszerítiazokat). Csak a manőver célját átlátva válik érthetővé, miért kezel sokférfi könnyedén egy oly bonyolult készüléket, mint a számítógép, ésmégsem „képes” működésbe hozni egy mosógépet.

A szelektív feledékenység oka nem az, hogy emlékezetkihagyás-ban szenvedne a férfi (aki egyébként általában minden őt érdeklő dol-got megjegyez), hanem az, hogy bizonyos tevékenységeket (a gyerekekorvosi rendelését, a bevásárlást stb.) nem érez sajátjának, és kényszer-ből vállal el.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3.6.2.4. A SAJÁT MULASZTÁSOK ELJELENTÉKTELENÍTÉSE

A férfi banálisaknak és könnyen megbocsáthatóaknak tünteti fel sajátmulasztásait, miközben nem hajlandó elnézni a nő hibáit, és gyakranalkalmatlannak vagy túlzottnak minősíti a dolgokról, a kapcsolatokrólés a személyekről való gondoskodását.


| Én olyan feledékeny vagyok, hiába a lista,mert azt is otthon ha-gyom. Inkább vásárolj be te.

____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3.6.2.5. ELŐNYÖS ÖSSZEHASONLÍTÁS

„Vannak nálam rosszabb férfiak is”. (Érdekes módon a férfi soha nemhasonlítja magát nála jobb férfiakhoz...)____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3.6.2.6. SAJÁT TETTEK ARÁNYTALAN FELNAGYÍTÁSA

____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

3.6.2.7. A SAJÁT MULASZTÁSOK MÁSOKRA HÁRÍTÁSA

Legklasszikusabb példája a „Hova tetted...” kezdetű mondat. (Értsd: a férfi nem tudja, hol vannak a dolgai, de könnyebb azt mondania,hogy a nő felelős ezért is.)____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________


| Örülhetsz neki, hogy ilyenférjed van, este mindig énviszem le a kutyát sétálni!

| A te hibád, ha nem mon-dod meg, hogy mit vásá -roljak, én honnan tudnámkitalálni?


– Csak leviszem a szemetet.– Köszönöm, ugyan, semmi-ség, köszönöm.© Jacky Fleming

4. A haszonelvű hétköznapi hímsovinizmus

6. ábra: A haszonelvű hétköznapi hímsovinizmus






HALÁL

NEMI ERÕSZAK

ÉGÉSI SEBEK

CSONTTÖRÉS

RÚGÁSOK

POFONOK

LÖKDÖSÕDÉS

FENYEGETÉS

SZÓBELI ERÕSZAK

HALLGATÁS

GÚNY

A hétköznapi hímsovinizmus legnehezebben felismerhető módozata,mivel annyira „természetes” részét képezi a nők és a férfiak együttélé-sének. Éppen ezért ez járul leginkább hozzá ahhoz, hogy még a fejlettországokban is, ahol a nők már sok területen nagyobb mozgásszabad -ságot vívtak ki maguknak, fennmaradjon a hatalom igazságtalan elosz-tása a párkapcsolatokban.

Az ide tartozó manőverek – függetlenül attól, hogy alkalmi jelle-gűek vagy átfogó stratégia részét képezik – két fő jellegzetességgel bír-nak. Az egyik maga a haszonelvűség, vagyis hogy a férfinak – lehető-leg – azonnali haszna származzon belőle. A másik az, hogy általábanmulasztáson és áthárításon alapulnak, tehát azon, hogy a férfi kivonjamagát valamiből. Nem attól válnak hatékonnyá, amit a férfi tesz, ha-nem attól, amit elmulaszt, és ami így a nőre hárul, aki ezáltal kevesebbenergiát tud önmagára fordítani.

A haszonelvű hétköznapi hímsovinizmus két patriarchális elkép -zeléssel szoros együttműködésben fejti ki hatását. Az egyik szerint aháztartás, a személyek és a kapcsolatok gondozása női terep, míg aférfi a közszféra „fontos” teendőire hívatott, függetlenül attól, hogy el-látja-e a pénz előteremtésének és a család védelmének feladatát. A má-

694. A HASZONELVÛ HÉTKÖZNAPI HÍMSOVINIZMUS

„A társadalmi normák szerint a férfinak nemcsak ahhoz vanjoga, hogy a nő szeresse, törődjön vele és gondoskodjon szük-ségletei kielégítéséről, hanem ahhoz is, hogy ezt kizárólag ön-magára tartsa érvényesnek, és a nőtől megtagadja. Így a férfi kitudja használni az életerőt, amit a nő hoz a kapcsolatba, társa-dalmi hatalmat nyer általa, és továbbra is uralkodni tud a nőnannak köszönhetően, hogy felhalmozza magának és visszaél atőle elorzott energiával, amiért ő nem ad cserébe semmit.”*

* A. Jonnasdöttir (1993) A szeretet hatalma.Gondolatok a modernpatriarchális társadalomelméletéről.

sik szerint a férfiaknak korlátozatlan joguk van arra, hogy kihasználjáka nőket. Mindkettőből következően a nőknek állandóan rendelkezésrekell állniuk a szolgáltató és segítő tisztségek széles sorának ellátására,anélkül hogy a férfiak késztetést éreznének ezek viszonzására. A ha-szonelvű hétköznapi hímsovinizmus funkciója ennek a helyzetnek abiztosítása.

Ilyen módon ez a fajta hétköznapi hímsovinizmus használja kileginkább a társadalmi munkamegosztásban a nőkre kiosztott készsé-geket, elsősorban azt, amelyet Jonnasdöttir a szeretet hatalmának neve-zett el. Arra is szolgál, hogy magukban a nőkben is életben tartsa ésmegszilárdítsa saját patriarchális elképzeléseiket az otthonban betöl-tendő szerepükről és ily módon továbbra is „természetesnek” tekintsék„háztartásbeli” státusukat. Ezzel nagymértékben hozzájárul ahhoz,hogy a nők rendelkezésre álljanak akkor is, amikor ez túlzott pszichésés fizikai megerőltetést igényel tőlük saját szabadságuk és a saját ma-gukra fordítandó érzelmi és energiatartalékaik rovására. Így válik a ha-szonelvű hétköznapi hímsovinizmus a nők gondozói képességével va-ló visszaéléssé, hiszen ennek révén a nők rovására növekszik a férfiakéletminősége, anélkül hogy az utóbbiak (vagy a patriarchális kultúra)különösebb elismerésben részesítené a nőket ezért. Több, az egészségés a társadalmi nemi szerepek, illetve a párkapcsolatok összefüggésétvizsgáló kutatás rámutatott már erre az egyenlőtlenségre. Ezek szerinta férfiak nemcsak több szabadidővel rendelkeznek (Álvaro, 1996)*, ha-nem pszichikai és testi egészségük is növekszik a házasság ideje alatt,miközben a nőké csökken (Doyal, 1996).

A haszonelvű hétköznapi hímsovinizmust kitevő specifikus ma-gatartások két nagy csoportra oszlanak. Mindkettő az otthonnal kap-csolatos tennivalókkal függ össze.


* Ugyanerre utalnak aMagyarországon az1970–1990-es évekbenfolytatott szociológiaifelmérések is. (Zafír Mihály (szerk.) Élet -színvonal 1988–1997.Budapest, KSH, 1998.Idézi: TÁRKI NőiAdattár,http://www.tarki.hu/adatbank-h/nok/pdf/fuggelek1-7.pdfletöltve: 2006.04.07.)

4.1. A HÁZTARTÁSSAL KAPCSOLATOS FELELŐSSÉG ELMULASZTÁSA

A férfi közvetlen vagy leplezett manipulációk sorozatával kivonja ma-gát azokból a feladatokból, amelyeket a két fél megosztana egymás kö-zött egy tiszteleten, kölcsönösségen és egyenlőségen alapuló kapcsolat-ban. Ilyenek az otthonnal összefüggő teendők, amelyeknek fontos sze-repük van az ott élő személyek önmegvalósításához szükséges anyagifeltételek megteremtésében.

Az ide tartozó manőverek különböző formái:

4.1.1. Nulla közreműködésA házimunka nem létezik a férfi számára. Ezt néha azzal igazolja, hogyő a „családfenntartó”, akinek vállára nem lehet még annál is több ter-het róni, mint amit a munkahelyén elvisel. (Paradox módon dolgozónőkkel együtt élő férfiak is élnek ezzel az érvvel, amivel „dupla mű-szak” elvégzésére kényszerítik a nőt.)____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

4.1.2. ÁlközreműködésA férfi „segít” a nőnek. Ezzel a nő arra kényszerül, hogy a „diszpé-cser” funkcióját töltse be, megszervezze, elossza és kijelölje a többi „segítő” számára a tennivalókat, aminek révén ismét nő az ő túlterhelt-sége. Ez a fajta hétköznapi hímsovinizmus igen gyakori haladó férfiakkörében, akik ilyen módon bújnak ki a háztartási munkáért vállalt va-lódi közös felelősségvállalás alól.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________


4.1.3. Ön-előnyös közreműködésAz álközreműködés egyik válfaja, amelyben a férfi azokat a feladato-kat ügyeskedi ki magának, amelyek kevésbé komiszak vagy leginkábbtetszetősek a külső szemlélő számára (a ház körüli szerelgetés vagy ahétvégi partin a hússütés).____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

4.1.4. S.O.S.-közreműködésA férfi csak akkor működik közre a házimunkában vagy bármilyengondozással összefüggő feladatban, ha ezt egy vészhelyzet megkíván-ja. (Például a nő éjszakai műszakban dolgozik.) A vészhelyzet elmúltá-val a férfi visszatér az „eredeti” munkamegosztáshoz.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

4.1.5. Eltűnés a közreműködés előlSok férfinek éppen akkor akad halaszthatatlan tennivalója, elintézendőtelefonbeszélgetése stb, amikor egy a házzal vagy a gyerekekkel kap-csolatos tennivaló leginkább megkívánná tőle a közreműködést.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________


4.2. A NŐI GONDOSKODÁSSAL VALÓ VISSZAÉLÉS

A férfi „alkalmazkodik” a hagyományos szerepekhez (ő tartja fenn acsaládot, a nő gondoskodik), így kihasználja, illetve visszaél azzal,hogy a nő „szakértője” a másokról való gondoskodásnak. A hétközna-pi hímsovinizmus alábbi megnyilvánulásai kényszerítik, vagy ami mégrosszabb, „rávezetik” a nőt (felerősítve a már belé nevelt elhivatottsá-got, hogy „másokért éljen”), az őt „természetesen” megillető szerepek-re: anya, szakács, feleség, asszisztens, titkárnő, diszpécser, pszicholó-gus, szociális gondozó, telefonos kisasszony, portás, takarítónő és ruha-táros.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

4.2.1. A gondoskodó szerep evidenciaként kezelése és kihasználása4.2.1.1. A NŐ MINT ANYA

A férfi létezési módját átitatja az elvárás a nővel szemben, hogy meg-feleljen a hagyományos anyaideálnak: legyen gondoskodó, feltétel nélkül megértő. Ezzel a fajta hétköznapi hímsovinizmussal a férfi ren-geteg formában kéri, ösztökéli vagy – bizonyos körülmények megte-remtése révén – kényszeríti a nőt arra, hogy az „anyás” gondoskodóviselkedésformáknak adjon elsőbbséget és hanyagolja el saját szemé-lyes és szakmai fejlődését.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________


4.2.1.2. AZ APA MINT HAVER

Az előző elvárás kiegészítése a gyereknevelés terén. A hétköznapi hím-sovinizmus e modern formáját gyakorló férfitől mi sem áll távolabb,mint a távollevő és tekintélyelvű apa elavult viselkedésmódja. Ehelyettaz apa inkább a kicsi vagy kamasz gyermek játszó- vagy bulizó társáváválik, és az anyára hagyja a határok kiszabásának és a kötelességek be-tartatásának hálátlanabb feladatát. Ily módon a gyerekek – sőt, önma-ga – szemében olybá tűnik, mintha a nő képtelen lenne elengedni ma-gát és élvezni a kapcsolatokat, különösen a gyerekeivel.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

4.2.1.3. A KAPCSOLATOK ÉS A SZEMÉLYEK ÁPOLÁSÁRA FORDÍTOTT MUNKA ÁTHÁRÍTÁSA

A férfi különböző manőverekkel kikényszeríti, hogy a nő megmaradjonabban a patriarchális hiedelemben, miszerint az ő felelőssége gondos-kodni a párkapcsolat vitalitásáról, a gyerekek egészségéről és tanulmá-nyairól, a velük, illetve a férfi családjával, sőt a férfi barátaival való kap-csolattartásról – és hogy el is lássa ezeket a rengeteg munkával járó és el-engedhetetlen feladatokat, bár ezzel saját autonómiája károsul.

Néhány szerző a „harmadik női műszakként” említi e manőve-rek egyikét, a férj menedzselését. Ez akár addig a végletig is elmegy,hogy a nő választja ki, milyen ruhát viseljen a párja, aki ennek elérésé-re a tehetetlen kisgyermek kényelmes szerepét alakítja (persze csak eh-hez hasonló célokra, hiszen egyébként ő a családfő). (Doyal, 1996)

Hasonló jellegű és gyakori manőver az, amely a nőre rója a kró-nikus ápolásra szoruló após vagy anyós gondozását. Bizonyos kulturá-lis közegekben ez az egyik leggyakoribb forrása a nők pszichikai éstesti felőrlődésének.


____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

4.2.1.4. REJTETT JOGTALAN ELVÁRÁSOK

A férfi követelődző, szinte parancsszerű kérésekkel áll elő anélkül,hogy világosan kimondaná, mi a kérés tárgya. Gesztusokba vagy elej-tett kommentárokba burkolja „néma” követeléseit, ezek pedig automa-tikusan működésbe hozzák a hagyományos női szerephez társuló„gondoskodó ént”. Így a nő úgy teljesíti ezeket a kéréseket, hogy magasincs tudatában annak, hogy nem saját igényből, hanem láthatatlannyomásra cselekedett. Mivel ki nem mondott kérésekről van szó, arrasincs szükség, hogy a férfi hálás legyen értük, mivel szerinte ezek „sohanem is léteztek”. Valójában ez a fajta hétköznapi hímsovinizmus és nema női „természet” készteti a nőket arra, hogy felvegyék a telefont, az aj-tóhoz siessenek, amikor csöngettek, felálljanak az asztaltól, amikor hi-ányzik a só, avagy elkísérjék a férfit az orvoshoz vagy ruhát vásárolni.

Az ilyen jellegű manőverek legékesszólóbb példája a gyakorta el-hangzó „hol van?” kérdés (értsd: „Keresd meg és hozd ide!”), amelyetanélkül tesz fel a férfi, hogy előzetesen kereste volna az eltűnt tárgyat.Ide tartozik ezen kívül a „zsarnoki gyermek” viselkedés, amikor a férfibeteg; a nem szavakban kifejezett követelmény, hogy a nő gondoskodjéka férfi családjáról, barátairól vagy a háziállatokról, amelyeket általában aférfi kezdeményezésére kapnak ajándékba a gyerekek; az ételekkel, idő-beosztással vagy a csönddel kapcsolatos „férfi szeszélyesség” vagy a„családfenntartó” szerephez társuló mártíromság, amellyel a férfi elejétveszi, hogy bármit is kérjenek tőle, hiszen ő már „eleget tesz” és ettőlmódfelett kimerült. Gyakori az a néma és alaptalan követelmény is, hogya nő gondoskodjék a férfi előző kapcsolatából származó gyerekekről.


____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

4.2.1.5. A GONDOSKODÁS KÖLCSÖNÖSSÉGÉNEK HÁRÍTÁSA

A férfi nem gondoskodik valós és hatékony módon a nőről, amikor an-nak szüksége lenne rá. Ezzel valójában a gondoskodáshoz való jogáttagadja, vagyis azt a hagyományos férfiszerepbe beágyazott hiedelmetérvényesíti, miszerint csak a férfi méltó arra, hogy törődjenek vele. Bárez a manőver nap mint nap megismétlődik, leginkább akkor válik ész-revehetővé, amikor a nő megbetegszik, szülei családjával kell foglal-koznia, vagy munkája túlterhelte őt. Ilyenkor a férfiak gyakran tagad -ják, hogy a nő egyáltalán segítségre szorul, alulértékelik a nő tüneteitvagy fáradtságának fokát, sőt bírálják a nőt azért, ahogyan és ameny-nyire „hozzá nem értően” végzi a dolgait. Mindettől a nő magárahagyatottnak és túlterheltnek érzi magát, ami még jobban aláássa azéleterejét.


– Hol a vacsorám?– Valahol itt kell lennie,

drágám. Hol láttad utoljára?

© Jacky Fleming

____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

4.2.2. A férfi munkájába való „besegítés” evidenciaként kezelése és kihasználása Az önálló vállalkozással rendelkező férfiak gyakran saját munkájukalátámasztására, illetve kiterjesztésére használják ki a nő szakmai hoz-zájárulását. Ilyen módon a kisebb, önálló vállalkozással rendelkező fér-fiak ingyen jutnak menedzserhez, titkárnőhöz, ápolónőhöz, üzleti ta-nácsadóhoz, könyvelőhöz, adminisztrátorhoz, üzletkötőhöz, szántó-gépvezetőhöz stb. A nő „segítségére” apellálnak – néha státusba he-lyezve őket, néha anélkül –, de sem személyesen, sem szakmailag, semanyagilag nem értékelik azt. A hétköznapi hímsovinizmus e formájá-nak kártékony hatására leginkább a válások alkalmával derül fény. (Az érem másik oldala az a természetesség, amellyel a férfiak szerintükjogos felháborodásuknak adnak hangot, amikor a nők nem illetik elis-meréssel a férfi által a nőnek nyújtott segítséget.)____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

4.2.3. Az aláírási jog kisajátításának evidenciaként való kezeléseA férfi az aláírója a banki, közüzemi vagy adásvételi szerződéseknek, ő szerepel a telefonkönyvben stb.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________


Mit kezdjünk a hétköznapi hímsovinizmussal?

Azok a nők, akik képesek felismerni a hétköznapi hímsoviniz-mus manipulációit, előnyösebb helyzetbe kerülnek, amennyiben:n Tudatára ébrednek azoknak a burkolt csapdáknak, ame-

lyeket a férfiak állítanak annak megakadályozására, hogy anők változtassanak a helyzetükön, és azért, hogy fenntart-sák a nők felett gyakorolt hatalmukat, a hétköznapi jogokgyakorlásában szerzett monopóliumukat, amellyel sajáthasznukra fordítják a dolgokat.

n Felismerik a cselekvéseknek és a manipulációknak nemmindig verbális nyelvét, amely annyira jellemző a férfiakra.Ily módon megszabadulhatnak attól a mélyen gyökerezőhiedelemtől, amely szerint a manipuláció és a „praktikák”alapvetően női fegyverek.

n Hitelt adnak a saját felismeréseiknek, hogy a férfiak milyenpraktikákat használnak ellenük, annak ellenére, hogy aférfiak ritkán ismerik el, hogy ezekkel élnének.

n Megtanulják leleplezni ezeket a praktikákat. Ahelyett,hogy összezavarodnának, és a panaszkodásra hagyatkoz-nának, közvetlen módon tudják semlegesíteni és elkerülniezeket a praktikákat, illetve ellenállni nekik.

n Csökken bennük a férfipraktikák által keltett bűntudat.Mindennek révén visszahódítják az önálló gondolkodás és cse-lekvés terét a párkapcsolat hétköznapjaiban.

A férfiak esetében a tapasztalat azt mutatja, hogy számukra iga-zi kihívás a hétköznapi hímsovinizmus létezésének és elterjedt-ségének elismerése. Ez két reakciót szokott kiváltani belőlük.


Az egyik a védekezés – „azért annyira nem vészes”, „én nemvagyok ilyen” –, a másik a nagyobb egyenlőség irányába törté-nő változás. Ez utóbbinak előfeltétele, hogy önbecsapás nélkültudják felismerni saját praktikáikat, és igyekezzenek leállítani és hatástalanítani ezeket a mégoly automatikusnak tűnő visel-kedésformákat.

Ennek a változásnak az első lépése az, hogy a férfiak ön-kritikusan tudjanak viszonyulni az őket nemi alapon megilletőelőjogokhoz, bármennyire természetesnek is tűnik ezek gyakor-lása. Az önkritikus magatartás nem bújik olyan kifogások mögé,hogy a hétköznapi hímsovinizmus nem tudatos viselkedés,hogy nehéz változtatni rajta, vagy hogy automatikusan beideg-ződött örökség, vagy hogy a nők is tanúsítanak uralkodó maga-tartást. Az önkritika különböző személyes indíttatásokból fa-kadhat, de egy motiváció elengedhetetlen hozzá: az a meggyő-ződés, hogy a hétköznapi hímsovinizmus igazságtalan és kárté-kony. Ha az önkritika valós, és nem akarjuk, hogy a jó szándékszintjén maradjon a dolog, a következő lépés az erőfeszítés – a nehézségek és az azzal járó lemondás ellenére. Ez egyfajtaedzés, amelynek célja a hétköznapokban megvalósuló, hierar-chiamentes demokrácia a nemek között, a mégoly apró, de kár-tékony manipulatív praktikákkal való felhagyás – nem azért,hogy ebből a férfinak saját haszna legyen, hanem azért, mertnem etikus és igazságos kihasználni a nőket. A férfinak tudato-san kell a mindennapokban figyelnie arra, hogy hogyan tudjaleépíteni a saját gyerekkorában belénevelt képzetet az egyenlőt-lenségről, amely feljogosítja arra, hogy őkörülötte forogjon min-den, hogy hatalmat gyakoroljon a nők felett, és még azt is higy-gye, hogy ehhez joga van. Ezek az elemek mind elengedhetetle-

79MIT KEZDJÜNK A HÉTKÖZNAPI HÍMSOVINIZMUSSAL?

nek, bárhogyan is foglalkozzunk a férfiakkal az egyenlőségmegteremtése érdekében. E foglalkozás sokféle formát ölthet.Például a férficsoportok fontos laboratóriumai az öntudatnöve-lésnek és a közös cselekvésnek.*

Végezetül egy kis trükk arra, hogyan ismerhetik fel a férfiaksaját hétköznapi hímsovinizmusukat a párkapcsolatukban. Bár-mely közös élethelyzetben, amely a teret, az időt, személyeketvagy javakat érinti, tegyük fel a kérdést: „ami rám érvényes, ér-vényes-e a páromra is”. Ha a válasz nemleges, nyilvánvaló,hogy egyenlőtlenségről van szó. Ha pedig ehhez hozzátesszükazt a kérdést, „miért nem, és hogyan érem el, amit akarok”, biz-tos, hogy felfedjük a hétköznapi hímsoviniszta viselkedést és an-nak célját.


* Információ a már meg-lévő férficsoportokbanvaló részvételről vagyúj férficsoportok létre -hozásáról: www.stop-ferfieroszak.hu

1. melléklet: A férfi „jogai”

Avagy mindazon előjogok, amelyek azért illetik meg a férfiakat, mert ők férfiak

n Joga van hozzá, hogy több joga legyen, mint a nőnek, ésjoga van hozzá, hogy ezt magától értetődőnek tartsa.

n Joga van különböző elvárásokat támasztani a nővel szem-ben csak azért, mert az nő. (Álljon mindig rendelkezésre és viseljen el mindent.)

n Joga van hozzá, hogy csak önmagának tartozzon szám-adással, és maga döntsön róla, mikor kíván rendelkezésreállni.

n Joga van hozzá, hogy úgy gondolja, bizonyos jogok csak őtilletik meg.

n Joga van „objektívnek” tartania magát.n Joga van saját dolgait felsőbbrendűnek tartani.n Joga van hozzá, hogy igaza legyen akkor is, ha nem tud

mellette érveket felsorakoztatni, és magától értetődőnektartsa, hogy mindent helyesen lát, és ennek megfelelőencselekszik.

n Joga van hozzá, hogy ő határozza meg a párkapcsolat já-tékszabályait.

n Joga van hozzá, hogy hallgasson, ködösítsen, ne adjon ma-gyarázatot, másoktól viszont megkövetelje a teljes nyíltsá-got.

n Joga van hivalkodni és fontoskodni, és nem eltűrni, hogy aháttérbe kerüljön egy nő mellett.

n Joga van hozzá, hogy learassa az elismerést mindenért,amit tesz, és egyetlen eredménye se maradjon észrevétlen.

811. MELLÉKLET

n Joga van azt is megérdemelni, amiért nem tett semmit. A tény, hogy férfi, teszi rá érdemessé.

n Joga van hozzá, hogy végighallgassák és törődjenek vele.n Joga van információt visszatartani arra hivatkozva, hogy

„nem ér rá”.n Joga van elutasítani mindent, amiről úgy gondolja, aláren-

delt viszonyba kényszeríti, és ahhoz, hogy ez ne képezhes-se vita tárgyát.

n Joga van megvédeni magát, és nemet mondani.n Joga van hozzá, hogy ne kérjen bocsánatot.n Joga van türelmetlennek lenni és indulatból cselekedni.n Joga van a másikba fojtani a szót.n Joga van céljai elérésének érdekében másokra kényszeríte-

ni az akaratát.n Joga van más idejét kisajátítani és rendelkezni felette.n Joga van ellenőrzése alatt tartani a nő tetteit, érzelmeit és

mindennapjait.n Joga van megkérdőjelezni a másik szavahihetőségét.n Joga van ítélkezni a másik felett, megmondani, hogyan

viselkedjék, hiteltelenné tenni és megszégyeníteni.n Joga van dühösnek lenni, támadni és megalázni.n Joga van hozzá mind a mai napig, hogy ne végezze el, ami

„nem a férfiak dolga”.

(Fordította Cserháti Éva)


2. melléklet: Ajánlások segítőknek

A férfierőszakkal való foglalkozás nem korlátozódhat annakszélsőséges formáira. A hétköznapi hímsovinizmus – ahogy afentiekből kiderül – az erőszak és a hatalommal való visszaélésmindennapos és rejtett alakja, amely szintén nagyfokú szenve-déshez, védekező-támadó kapcsolatokhoz és egyenlőtlen hatal-mi viszonyokhoz vezet, és akadályozza a személyek teljes ki-bontakozását.

Míg az erőszak durva formái specifikus terápiás kontex-tust igényelnek, a hétköznapi hímsovinizmus felfedésére, meg-nevezésére, semlegesítésére és felszámolására bármilyen, a pár-kapcsolatokkal foglalkozó segítő kontextusban lehetőség nyílik.

A pár- vagy családterápiában a hétköznapi hímsovinizmusés annak hatása közvetlenül jelenik meg a terapeuta előtt. A ki-mondottan férfiakkal foglalkozó terápiákban a terapeutánakkell behoznia ezt az elemet, mivel a manővereket elszenvedő nőnincs jelen, és a férfiak általában nem akarják, illetve nem képe-sek felismerni, vagy felelősséget vállalni saját hétköznapi hím-sovinizmusukért. (Ez utóbbi felmérésére hasznos szempont az,hogy egy férfi mennyire tekinti magát ártatlannak párja rosszközérzetében, illetve mennyire állítja be önmagát áldozatnak.)A nőket támogató terápiáknak segíteni kell nekik felismerni,hogy panaszaikból melyeket okozza az általuk elszenvedett is-mételt hétköznapi hímsovinizmus. Így képesek lesznek megkü-lönböztetni saját lelki bajaikat a külső manipuláció által okozottproblémáktól. A terapeutának, aki feladatai közé óhajtja sorolnia hétköznapi hímsovinizmus gyakorlatának átalakítását, a kö-vetkező feltételeknek kell megfelelnie:

832. MELLÉKLET

Személyes térenn Tegye a saját életében kritikus vizsgálat tárgyává azt, ami

eddig természetesnek tűnt számára.n Tegye vizsgálat tárgyává saját szexista előítéleteit, fedje fel

a saját társadalmi nemi helyzetével kapcsolatos vakfoltjait,beleértve a másik nemmel való kapcsolatában előforduló„természetes” egyenlőtlenségeket, saját hiedelmeit a házi-munkával, a dolgok, kapcsolatok és személyek gondozá-sával kapcsolatban.

n Tegye kritika tárgyává saját gondolatait és viselkedését aszemélyek közötti kölcsönösség, igazságosság és demokra-tizmus tekintetében.

n Vizsgálja felül saját hiedelmeit az uralomra törő viselkedés-formák okairól, és azok esetleges mentségeiről. Vizsgáljaugyancsak felül saját reakcióit ezekkel szemben (félelem,lebénulás vagy konfrontáció).

Elméleti-gyakorlati szintenn Tegye munkája elméleti keretének részévé a hétköznapi

életben előforduló kölcsönös gondoskodás és demokráciaetikáját, így a konfliktusok kölcsönös tiszteleten és párbe-széden alapuló megoldásának előtérbe helyezését. Csakígy tudja segíteni a férfiakat abban, hogy felelősséget vál-laljanak saját viselkedésük hatásáért, és a nőket abban,hogy felelősséget vállaljanak a kölcsönösség megkövetelé-séért. (Sheinberg, 1992)

n Szerezzen gyakorlatot abban, hogyan tudja felismerni má-sok viselkedését a vele szemben ülő személy elbeszélésealapján, és abban, hogy ne tévessze össze e személyek sa-ját patológiáját a külső manipuláció következményeivel.


n Szerezzen ismereteket és gyakorlati eszközöket annak el-lensúlyozására, hogy a női szerepre való nevelés milyengátlásokat hoz létre a nőkben, és hogy ezek hogyan akadá-lyozzák meg őket abban, hogy felismerjék a hétköznapihímsovinizmust. E szocializációnak egyik legfőbb eleme abefelé figyelésre való nevelés a külső tényezők felmérésehelyett és az ebből következő bűntudatérzés.

n Szerezzen ismereteket a férfiszerep és a férfi előjogok létre-jöttének módozatairól és azok következményeiről, hogy ilymódon segíteni tudjon a párnak és a férfinak a hagyomá-nyos férfiszerep uralkodó aspektusainak leépítésében.

n A kliensek ellátása során legyen mindig éber, hogy időbenfelismerje és láthatóvá tegye a férfiak kontrolláló manőve-reit. Ehhez hasznos eszköz lehet számára a hétköznapihímsovinizmus megnyilvánulásainak fenti katalógusa.

n Legyen tudatában annak, hogy a férfi minden bizonnyalkontrolláló, hétköznapi hímsoviniszta manővereket próbálmajd gyakorolni a segítő szakemberrel szemben is, külö-nösen ha az nő. Ha a szakember férfi, különösen ügyelniekell a férfi kliens azon igyekezetére, hogy szövetségre lép-jen vele a nő lejáratására. (Bograd, 1991)

n Legyen képes konfrontálni, elviselni a konfrontációt, és őmaga gyakorolni az asszertív önmegerősítést.

n Legyen képes olyan intervenciók végrehajtására, amelyekhatásos módon befolyásolják a személyek közötti hatalmiegyensúlyt, és ne fogadja el az egyenlőtlenségnek azokat asztereotípiáit, amelyek fenntartják a rosszul működő statusquot. Ilyen intervenciók: a háztartással járó felelősségek új-raelosztása, a megállapodások újratárgyalása, a hétköznapihímsoviniszta manőverek leleplezése, a női „provokációk”

852. MELLÉKLET

újradefiniálása, határszabás a hatalommal való visszaélés-nek, a nő személyes hatalma növekedésének támogatása, a férfi ösztönzése, hogy képes legyen szembenézni az elő-nyei elvesztésével járó kihívással.


Bibliográfia

n Álvaro, M. (1996): Los usos del tiempo. Madrid: Insituto de laMujer

n Benard, Ch. és Schiaffer J. (1993): Dejad a los hombres en paz.Barcelona: Paidós

n Benjamin, J. (1988): The Bonds of love. NY: Panteonn Bograd, M. (1991): Feminist aproaches for men in family thera-

py. NY: Harrington Park Pressn Bonino, L. (1991): Varones y abuso doméstico. In:

Sanroman, P. (coord.) Salud mental y ley. Madrid: AEN(1995): Micromachismos. In: Corsi, J.: La violencia masculina

en la pareja. Buenos Aires: Paidós(1998a): Desconstruyendo la „normalidad“ masculina

Actualidad Psicológica, 254, 25-27.(1998b): Micromachismos. Madrid: Cescom(2001): Los varones hacia la paridad en lo doméstico.

Discursos y prácticas masculinas. In: SánchezPalencia, C. és Hidalgo, J. C. (szerk.) Masculino plural: construcciones de la masculinidad. Lleida: Univ. de Lleida

(2003): Masculinidad hegemónica e identidad masculina. In:Dossiers Feministes, 6 editado por el Seminario de Investigación Feminista de la Universitat Jaume I deCastellón

n Bourdieu, P. (1998): La domination masculine. Paris: Editions deminuit

n Brittan, A. (1989): Masculinity and power. Oxford, UK:Blackwell

87BIBLIOGRÁFIA

n Burin, M. és Meler, I. (2000): Varones, género y subjetividadfemenina. Buenos Aires: Paidós

n Castañeda, M. (2002): El machismo invisible. México DF: Paidósn Cazes, D. (2000): La perspectiva de género. México DF: Conapon Coria, C. (1996): Las negociaciones nuestras de cada día . Buenos

Aires: Paidósn Coleman, K. (2003): A Profile of Women´s Health Indicators in

Canada. Montreal: GPIn Connell, R. (1995): Masculinities. Cambridge: Polity Pressn Corsi, J. (1995): Violencia masculina en la pareja. Buenos

Aires: Paidós(2003): Maltrato y abuso en el ámbito doméstico. Barcelona:

Paidósn Corsi J. és Bonino. L. (2003): La masculinidad como factor de

riesgo. In: Corsi és Peyrú (szerk.): Violencias sociales. Barcelona:Ariel

n Covas, S. (2005): Los cambios pendientes. In: Coria C., FreixasA. és Covas S.: Los cambios en la vida de las mujeres. BuenosAires: Paidós

n Christian, H. (1994): The Making Of Antisexist-Men. London:Routledge

n Dio Bleichmar, E. (1998): Sexualidad Femenina. Madrid: Paidósn Doyal, L. (1996): Impacto del trabajo doméstico en la salud

de las mujeres. Congreso internacional salud, mujer y trabajo.Barcelona: Caps

n Duran, M. A. (1987): De puertas adentro. Madrid: Instituto dela Mujer

n Durrant, M. és White, Ch. (1990): Terapia del abuso sexual. Bar-celona: Gedisa


n Erickson, B. (1993): Helping men. London: Sagen Fernández, A. M. és Giberti, E. (szerk.) (1989): La violencia

invisible. Buenos Aires: Sud amn Flaskas, M. és Humphreys, C. (1993): Theorizing about

power: intersecting the ideas of Foucault with the ‘problem’of power in Family therapy. Family Process 32: 35-47.

n Glick, P. és Fiske, S. T. (1996): The Ambivalent SexismInventory: Differentiating Hostile and Benevolent Sexism. Journal of Personality and Social Psychology. 70: 491-512.

n Goodrich, T. et al. (1989): Feminist Family Therapy . New York:WW Norton

n Guillaumin, C. (1992): Sexe, Race et practique du pouvoir. Paris:Cotef

n Jonnasdöttir, A. (1993): El poder del amor . Madrid: Cátedra.n Meler, I. (1997): Psicoanálisis y género. Buenos Aires: APBAn Miller, A. (1996): Terrorismo íntimo. Barcelona: Destinon Murillo, S. (1996): El mito de la vida privada. Madrid: Siglo XXI. n Piaget, J. (1993): Personas dominantes. Buenos Aires: Vergaran Preciado, B. (2002): Manifiesto contrasexual. Madrid: Ópera

Priman Sabo, D. és Gurden, D. (1995): Rethinging Men’s Health and

Illness . London: Sagen Saltzman, J. (1992): Equidad y género. Madrid: Cátedran Serra, P. (1993): Physical violence in the couple relationship.

Family Process 32: 21-33.n Sheinberg, M. (1992): Navigating treatment impasses at the

disclosure of incest: combining ideas from feminism andsocial constructionism. Family Process 31: 201-216.

89BIBLIOGRÁFIA

n Sau, V. (2001): Diccionario ideológico feminista II. Madrid: Icaria n Simon Rodriguez, E. (1999): Democracia vital. Madrid: Narcean Tannen, D. (1994): Gender and discourse. NY: Oxford Univ.

Pressn Travis, C. (1992): The missmeasure women. NY: Sagen Velazquez, S. (2003): Violencias cotidianas, violencias de género.

Buenos Aires: Paidósn Walters, M. et al. (1988): La red invisible. Buenos Aires: Paidósn Weingarten, I. (1993): The discourse of intimacy: adding a

social constructionist and feminist view. Family Process 30:285-305.

n Weltzer-Lang, D. (1991): Les hommes violents. Paris: Lienne etCourier

n White, M. és Epston, D. (1989): Literate means to therapeuticends. Adelaida: Dulwich Centre Publ.

n Wieck, W. (1987): Männer lesen lieben . Stuttgart: K. Verlag.


Bizony elég nehéz feladat az egyenlőség

Alicia B. naplójából

Alicia több évig járt hozzám terápiába, amelynek folytonosságát az ülé-sek között kifejezetten nekem írt naplójegyzetekkel segítette elő. Ezek-ből választottam ki az itt közölt szöveget, amelyért ez úton is szeretnékköszönetet mondani Aliciának. Bonino szövege után, amely nevet ad ajelenségnek, definiálja és rendszerezi azt, Alicia „egyenes adásban”közvetít egy gyakori történetet. Ebben nincs szó durva bántalmazás-ról, csak valóban hétköznapi csatákról, amelyeket még egyébként ben-sőséges, lehetőségekkel teli kapcsolatokban is kénytelenek nap mint napmegvívni nők férfiakkal. Alicia szövege ily módon arról is szól, hogymilyen erőt kölcsönöz a hétköznapi hímsovinizmus felismerése és kon-ceptuális feldolgozása a nőknek, akik egyébként vak áldozatai lennénekférfitársaik mégoly öntudatlan manővereinek. (Többek között erről szólaz „Ajánlások segítőknek” című fejezet, 83. oldal.) Ha a férfiak el akar-ják kerülni azt, hogy ez a folyamat megálljon ott (mint ahogy ez gyak-ran történik), hogy a nők felismerik, mi is az, amibe belefáradtak és eztúgy orvosolják, hogy kiszállnak a kapcsolatból, a férfiakon a sor, hogytegyenek valamit. Alicia beszámolója közvetve azt is illusztrálja, hogy a férfimanőverek nem feltétlenül megfontolt, rossz szándékú cselekede-tek, hanem a szocializáció következményei, amelyekkel a férfiak meg-mérgezik a számukra is fontos kapcsolataikat. A hétköznapi hímsovi-nizmus felismerése révén a férfiak nemcsak tudatára ébredhetnek csele-kedeteik hatásának, hanem eszközökhöz is jutnak a sokuk által szavak-ban már bevállalt egyenlőség gyakorlati megvalósítására.

Szil Péter

Október 30.Múlt szombaton Viviano azt mondta, elmehetnék a piacra. In-dultam is volna, amikor eszembe jutott, hogy előző szombatonis az egész napomat a háztartás tette ki, mire minden kedvemelszállt a bevásárlástól. Arra gondoltam, hogy sokkal szíveseb-ben sétálnék és napoznék egyet a vízparton. Mondtam neki,hogy nincs kedvem és megkértem, menjen ő a délelőtti óráiután, én már eleget foglalkoztam a háztartással a héten. Ahogyvártam (mindig ez történik, ha rávilágítok a valóság egy szele-tére, ami az ő számára persze nem létezik), azt válaszolta, hogylegutóbb ő vásárolt be. Ez annyit jelent, hogy egész múlt hétenegyszer fél órát szánt arra, hogy elfusson zöldségért és gyümöl-csért a piacra, mielőtt elment leadni a délelőtti óráit, hogy aztánminden továbbit én csináljak meg: az ebédet, a takarítást, a méghiányzó bevásárlást. Ha ez a munkamegosztás, akkor én félre-értettem valamit. Ennyiben maradt a dolog.

Szombaton én takarítottam ki. Vasárnap egyikünk sem csi-nált semmit. Hétfőn újra rendet raktam, takarítottam. Keddenúgy döntöttem, nem foglalkozom a háztartással, mert a mun-kámra akartam készülni és nem arra gondolni, milyen tenni- valók vannak a lakásban. Csütörtökön elutaztam Malagába és péntekig maradtam. [...] Amikor pénteken megérkeztem, a lakást felsöpretlenül találtam hétfő óta, amikor én utoljára ta-karítottam. Megértem, hogy most 9-től 5-ig dolgozik, de azt istudom, milyen nyolc órát dolgozni és aztán otthon nekiállni ta-karítani. Ezenkívül a héten mostam is, és persze kiteregettem ésössze is hajtottam a ruhákat. Mindkettőnk ruháit. Amikor meg-érkezem, azt mondja nekem: „ki kell söpörni”. Én meg: „rajtada sor”. Elkezd söpörni és mivel ott vagyok, automatikusan


(ezen még dolgoznom kell) én is nekiállok kisöpörni a teraszt(vagyis segítek neki), ő pedig felmos.

Ugyanezen a napon, a teraszsöprés után, elmegyek a ko-csiért a műhelybe és le is mosom, mert augusztus óta arra vá-rok, hogy lemossa az autót, rajta a sor és nem csinálja meg. Későn érek haza (többek között mert nehéz parkolni a köze-lünkben) és amikor megérkezem, ő már vacsorázott. Nem szá-molt velem.

A következő napon (újra szombat van, eltelt egy hét) java-solja nekem reggel, hogy menjek a piacra. Elkezdem írni a listát,de hirtelen arra gondolok, hogy semmi kedvem. Nem csakhogy nincs kedvem, elegem van. Azt mondom neki, menjen ő,amikor végez a délelőtti óráival, hogy megértem hogy elfoglalt,de én már eleget foglalkoztam a háztartással. Amikor ezt mon-dom (semmi mást nem mondtam egész héten, pedig mondhat-tam volna), azt válaszolja sértődötten, hogy múlt szombaton ővolt a piacon. Már látom, hogy újra kezdődik minden. Sértve érzi magát és van képe azt mondani, egyszer ő is bevásárolt(vagyis a része a háztartásból letudva). Visszatértünk az elejé-hez, amivel kezdtem az írást. Nem akarok tovább vitatkozni,mert ez ugyanaz a lemez. Nem lenne egyszerűbb azt mondania,hogy igazam van, ő kevesebbet tesz a lakásban, megérti, hogyfáradt vagyok, nézzük meg, mit tehetünk? Hát nem. Én nemmondok semmit, ő pedig reagál, de az igazság elismerésének fáradságát megspórolja magának, csak kedvesen annyit mond:„bevásárolok és elkészítem az ebédet”. Egyetértek.

Készülök a vízpartra napozni, de mint minden rendes nő,indulás előtt kitakarítok, úgy gondolom, marad még rá időm. A mosógépet is elindítom. Ezen a szombaton is én csinálom

93BIZONY ELÉG NEHÉZ FELADAT AZ EGYENLÕSÉG

meg a nagytakarítást. Két egymás utáni szombaton (az aztmegelőzőt már nem számolom bele, már elfelejtettem).

A következő nap vasárnap, pihenek. Olvasok, készítemelő a tanfolyamot. Viviano lefolyót tisztít a fürdőszobában (amitszemmel láthatólag évek óta nem tett meg, amiket kiszed belő-le, jóval korábbról való, mint hogy én ideköltöztem) és elmoso-gat a reggeli után. Csupán ezzel eltelik a délelőtt és azt mondja:„meg sem álltam reggel óta”. Magamban megjegyzem, hogy énnaponta ennek a dupláját csinálom, csak aznap pihenek.

Ezt követően gyöngéden közeledünk egymáshoz, jól kez-dődik, élvezetesen, de hirtelen elmegy tőle a kedvem, teljesenhideg leszek. Nem tudom, mi történt velem. Azt hiszem, kicsitstresszes vagyok, a munkámmal kapcsolatban folyamatosanjárnak a fejemben a gondolatok és nem tudom átadni magamaz élvezetnek, a testemnek. Lelkifurdalásom van, és rosszul ér-zem magam, mert a szexuális együttlét „nem sikerült jól”. Idé-zőjelbe teszem, mert ki tudja, mit jelent, hogy jól vagy roszszulsikerült egy szexuális együttlét. Egy kicsit feszültek maradunk,eltávolodunk egymástól.

Viviano elkészíti az ebédet. „Elmosogatsz?” kérdezi, „rajtada sor”. „Nem mosogatok el” válaszolom. Én magam is megdöb-benek egy kicsit a válaszom hallatán. De az a helyzet, hogy az-nap egyáltalán nincs kedvem. A munka témája lefárasztott, és adélelőtti szexuális együttlét édeskeserű ízt hagyott bennem. Hibásnak érzem magam, mert előző nap elmentem a kocsiért,pedig a testem azt mondta, hogy legyek együtt Vivianóval: kí-vántam őt. De nem törődtem ezzel a vággyal, amellett döntöt-tem, ami éppen tennivaló volt, az anyámmal találkoztam, hogyelhozzuk a kocsit a szerelőtől (merthogy ő vitte el). Viviano ott-


hon volt és én késhettem volna, hogy vele maradhassak, de úgydöntöttem, hogy inkább azzal foglalkozom, „amit el kell intézni”és az anyámnak tett ígéretnek teszek eleget. Igaz, hogy ez más-kor nem így van, de mégis bűntudatom volt, hogy nem hallgat-tam a testem jelzésére. Többek között, mert ez a fajta felizgulás(a peteérés időszakában) csak kevésszer fordul elő havonta.

Mindennek ahhoz lehet köze, hogy mélyen bennem van,hogy nekem mindig rendelkezésre kell állnom Viviano számára.És amikor így viselkedem, hogy mindig a rendelkezésére állok,rosszul érzem magam, mert ő nem így viszonyul hozzám. Énnem is várom el, hogy ezt tegye. Vagyis, ezen a vasárnapon úgyéreztem, túlságosan is azt figyeltem, hogy ő mit akar és végülotthon töltöttem a napot, pedig valójában nem ezt akartam ten-ni. Az ő ritmusára bíztam magam.

A szexuális együttlét után (és ebéd előtt) Viviano aztmondja nekem, hogy mindig nagyon óvatos vagyok, hogy sem-mi erőteljesebbet nem csinálhat a szexben, nehogy fájjon ne-kem. Azt válaszolom, hogy szerintem nem így van, hogy néhajólesik a keményebb szex, néha egy kis fájdalom is, ami néha él-vezetes, máskor meg nem. Ahogy mondja, úgy tűnik, hogy énvagyok a hibás. Még csak rám sem néz. Azt mondja, elege vanés unja a neurózisaimat. Nem mondom, hogy nem vagyok oly-kor neurotikus, és hogy nem vagyok magamra néha dühös,mert nehéz ráhangolódnom az együttlétekre, amikor el vagyokfoglalva egy munkával (annyira a munkára koncentrálok, hogyelfeledkezem az élvezetről: szeretném, ha közelebbről megvizs-gálnánk ezt a terápiában).

Később mégis azért éreztem magam rosszul, mert nem si-került a munkára koncentrálnom. Nehezemre esik. Tegnap pél-

95BIZONY NEHÉZ FELADAT AZ EGYENLÕSÉG

dául, amikor mindez történt, kiültem egy kicsit olvasni a terasz-ra. De a napsütést és szabad levegőt a pihenéssel és a szórako-zással kapcsolom össze, nem megy a munka. Ha pedig beülök aszobámba, egy kis idő múlva elkezd fájni a lábam meg a hátamés elegem lesz a helyből. Végül is így is haladok, lassan. [...] Aztán az történik, hogy ha elkezdek dolgozni, nehezemre esikráhangolódni egy szexuális együttlétre Vivianóval. Kicsit olyan,mint ami a munkahelyváltáskor történt, hogy nehezemre esettaz egyik munkáról átkapcsolni a másikra. Erre mondta aztViviano, hogy rajtam nincs, aki kiigazodjék, akár alkalmazott va-gyok, akár szabadúszó, mindig panaszkodom. Leblokkol, ami-kor ilyeneket mond.

Végül vasárnap délután kirándulunk a hegyen. Sétálunkés beszélgetünk. Nem beszélünk a háztartásról. Arról beszé-lünk, hogy különbözőek vagyunk, és hogy hogyan viseljük eze-ket a különbözőségeket. Elmondom neki, hogy néha túlságosanis figyelembe veszem, hogy ő mit fog csinálni a szabadnapján ésvégül otthon maradunk, mikor nekem kedvem lett volna példá-ul kimenni a vízpartra. Erre azt mondja, hogy különbözőek va-gyunk és hogy sok dolog van, amit nem tudunk közösen meg-élni. Mire én, hogy ez nem baj. Aztán le akar menni egy lejtőn,ami csúszik, ezért én nem akarok ott lemenni. És azt mondja:„Látod? Különbözőek vagyunk, nem tudunk minden élmény-ben osztozni.” Nekem pedig nevetségesnek tűnik ez a példa.Mert kihagyhatná a csúszós lejtőt és jöhetne velem, vagy pedigtalálkozunk a hegy aljában.

Végül is jól érezzük magunkat, újra közelebb kerülünkegymáshoz. Elmondom neki, hogy hiányolom, hogy javasolja,menjünk el egy hétvégére valahová kettesben és hogy nehezére


esik kettesben lenni velem. Aztán rájöttem, hogy akkor is éppenkettesben voltunk és ami a különbözőségeket illeti, más vasár-napokon egy darabig együtt voltunk, majd külön volt progra-munk, aztán megint találkoztunk. Tegnap pedig a séta után beültünk egy teázóba. És ha nem javasolja a hétvégi elutazástkettesben, az azért van, amit ő mond, hogy fix jövedelem nélkülnem tud ilyen dolgokat tervezni. Úgyhogy azt hiszem, amirőlbeszéltünk, nem is igazán probléma, olyasmit kezeltünk nagyproblémaként, ami nem is az. Azt hiszem, a téma valójában aháztartással kapcsolatos egyenlőtlenség, de ahhoz nem akar-tunk nyúlni (nekem eszembe sem jutott).

Ma reggel (hétfő van) javasoltam neki, hogy hetente vált -suk egymást a nagytakarítással. Hogy mivel én csináltam meg a két előző héten, most ő következik. Hogy elkezdhetnénk itt.Bosszús arccal rám néz, és azt mondja, hogy ha valami új fel-adatmegosztást találok ki, mindig ő lesz a soros. Én meg aztgondolom, hogy az előző két hét után jó, hogy nem én fogomkezdeni. Azt mondja, hogy rosszkor hozom fel a témát. Ezzelazt akarja mondani (nem mondja, de én tudom): „Most hogy újra közel kerültem hozzád (mert tegnap azt mondta, hogy eltá-volodott és nem tudja, hogy akar-e egyáltalán párkapcsolatot),elkezded újra, és megint el fogok távolodni tőled.” Erre, amitnem mond, de tudom, hogy gondolja, azt válaszolom, hogymajd máskor megbeszéljük. Ő meg megvádol, hogy alattomo-san támadok. Aztán meg: „Jó, akkor itt az ellentámadás: haegyikünk takarít, a másik bevásárol.” Mondom neki, hogy nemtámadás volt, és arra gondolok, hogy egyelőre csak ezt akartamfelosztani, mivel ő nem szeretné, ha teljes beosztást készítenénk(merthogy veszítene igencsak előnyös helyzetéből). És sértődöt-


ten mondja, hogy a végén még a bevásárlás is az ő nyakába sza-kad. Megpróbálom elmagyarázni neki, hogy az, hogy ő egy naptakarít, nem azt jelenti, hogy én egész héten nem csinálok sem-mit, mert az egyszeri alapos takarítás mellett többször szoktamrendet rakni, söpörni. Végül, mivel nincs kedvem még egy napeltávolodáshoz és konfliktushoz, nem folytatom az egyezke-dést, mert fárasztó mindent elmagyaráznom neki.

Érdekes, hogy mennyire sértődött lesz, amikor megpróbá-lom a dolgokat elmozdítani az egyenlőség irányába; vagy például tegnap, amikor egyszer nem mosogattam. Mondta is,meglehetősen drámaira véve a hangot: „Rajtad volt a sor, demegcsinálom én.” És néz rám, mintha azt mondaná: „Látod,hogy dolgozom?” Vicces, mert ha én tenném ezt vele, egy egészhétre megsértődne, sokkal jobban, mint én. Én nem is sértődömmeg, mert tudom, hogy nincs igaza. Ma reggel is észrevettem a„Rosszkor hozod fel a témát” mögött a manipulációt. Amiről be-széltünk a terápiában: „a kedvesség megvonásával” való mani-pulálás. És ezzel bizony megfog, az igazat megvallva. Észrevet-tem, mégis abbahagytam az egyezkedést, és elkezdtem mosogat-ni a reggeli után. Ő újra elaludt, én pedig nekiálltam dolgozni.

November 2.Reggel felkeltünk, ő dolgozni ment, én pedig rajzórára.

Mielőtt elmentem otthonról, elmosogattam, elpakoltam a tá-nyérokat és rendet raktam. Ezután órára mentem, onnan a piacra,megvettem, amire szükség volt. Főztem, elmosogattam, elindítot-tam a mosógépet és kiteregettem. Nekiálltam volna söpörni ésfelmosni, mielőtt elkezdem a következő munkámat előkészíteni,de abban a pillanatban fájdalom lövellt a gerincembe, és arra


gondoltam, hogy felsöpörhetne Viviano, amikor megérkezik.Megérkezett, de nem akartam rögtön ezzel kezdeni. Nem akar-tam „rosszkor felhozni a témát”. Elmondtuk egymásnak, hogyantöltöttük a délelőttöt, majd megemlítettem, hogy felsöpörhetne ésfelmoshatna. Nem kedvtelésből mondtam, piszkos volt a padló.Azt válaszolta, hogy fáradt és álmos. Mire én, hogy pihenés előttmég megcsinálhatná. Erre viccből megkérdezte, „Mi az, hogy sö-pörni és felmosni?”, mintha nem tudná. Aztán közölte, hogy apadló jó lesz még így, majd elment otthonról a dolgait intézni.Vagyis nem csinálta meg, és nem is tudom, mikor fogja.

Nekem már egy kicsit elegem van. Nem tudom, hogy énvagyok-e nem eléggé toleráns, túlzásba viszem-e a témát vagyrendmániás vagyok-e. Úgy tűnik, hogy ő nem bánná, ha hason-lóképpen állnék hozzá a háztartáshoz, ahogy ő (bár mégis, mertnem szokta elszalasztani az alkalmat, hogy a legváratlanabbpillanatokban előhozakodjon dolgokkal, amiket megcsinálhat-nék). De én továbbra is az egyenlőtlen feladatmegosztást és azéró változást látom a részéről. A változások nem hosszantar-tók, hanem egyszeriek, egy-egy konfliktus elkerülésére szolgál-nak. A viselkedésében nincs igazi változás. Nekem meg elegemlesz, és dühös leszek. Mindig ugyanoda lyukadunk ki: ha elfo-gadnám a lakást, ahogy ő bír benne élni, a felgyülemlett teen-dőkkel, nem lenne problémánk.

Néha sztrájkolni szeretnék. Mert amikor belegondolok, mimindent csináltam ma, ami a duplája annak, amivel ő múltkoregy egész délelőttöt eltöltött és még ő tett megjegyzést arra,hogy én mit nem csináltam meg, dühös leszek és látom, hogybizony elég nehéz feladat az egyenlőség.

(Fordította Hajdu Bianka)



– Légy a feleségem, jóban-rosszban.

– Mennyire rosszban?© Jacky Fleming

A makrancos hölgySzil Péter és Kuszing Gábor

Shakespeare vígjátéka valójában durva bántalmazási történet.Nem tudhatjuk, hogy mi volt a szerző szándéka, amikor ezt víg -játékként dolgozta fel. Vajon az-e, hogy az irónia eszközével te-gye láthatóvá azt, amit mi párkapcsolati erőszaknak neveznénk?Vagy ő maga is annyira bele volt ágyazódva az „egyetemes” fér-fikultúrába, hogy valóban mókásnak találta a történetet?

Annyi minden esetre biztos, hogy a Shakespeare-t tisztelőutókor – így a mi jelenkorunk is – a férfi viselkedésének meg-kérdőjelezése nélkül nevet a történeten. Ezzel is hozzájárul ah-hoz, hogy hétköznapivá váljon a színdarabban leírt erőszak,ugyanúgy, ahogy az általános kultúra részeként tartjuk számonShakespeare ábrázolásait a szerelemről és a hatalomról.

E kiadvány bevezetőjében írtunk arról, hogy a hétköznapihímsovinizmus nemcsak abban az értelemben hétköznapi, hogycizelláltan épül bele a mindennapokba, hanem abban is, hogyolyan értékeket és magatartásformákat valósít meg, amelyeketnem tartunk szembeötlőnek. Mint hétköznapi ruha, úgy feksze-nek rajtunk és úgy idomulunk beléjük.

A hétköznapiságnak ezt a láthatatlanná tevő „varázsát”szeretnénk megtörni, amikor Shakespeare történetét két szem-pontból elemezzük.

Az egyik szempont a cselekményben megjelenő durvabántalmazási történet láthatóvá tétele. Két iskola szempontjaitjelenítjük meg. Az egyik az általános emberi jogi szemlélet,amely szerint bűntett a másik ember megalázása, kínzása, fogva

tartása. A másik a történelmi távlatban szintén rövid múltravisszatekintő feminista fogalomrendszer, amely az emberi jogiszempontokon túl a társadalom patriarchális berendezkedésénekfeltárása és elemzése révén világít rá arra, ami fölött el szoktunksiklani. Csak e két szemlélet alkalmas arra, hogy láthatóvá vál-jon az, ami mindennapos egy olyan kultúrában, ahol nemcsak akocsmában mesélnek szőkenős vicceket*, hanem a színházban ismakrancos Kata meghurcoltatásán nevet az úri közönség.

A másik szempontunk, hogy ugyanezek az elemek kisebbléptékben, alacsonyabb intenzitással és még inkább a normalitásleple alatt hogyan jelennek meg az ebben a kiadványban hét-köznapi hímsovinizmusnak nevezett kommunikációs és maga-tartási formákban.

Számozott táblázatban közöljük a Makrancos hölgy törté-netét, amelyben külön oszlopok jelenítik meg az elemzésnekezt a két szempontját.

A cselekményoszlopban idézőjelben szereplő szöveg aLamb házaspár klasszikusnak számító meseátiratából szár-mazik.**


* És valóban, nemcsak akocsmában, hanem aMagyar PszichológiaiTársaság által fenntartotthonlapon is: http://www.pszichologia.hu/vicc/.

**Charles Lamb és MaryLamb: Shakespeare me -sék. (Móra FerencKönyvkiadó, ötödik ki-adás, 1983.)

A cselekmény

1. A makrancos hölgy

2. Katalin Baptista „vad és indula-tos, kotnyeles és csípős nyelvű”nő. Egész Páduában csak mak-rancos Kataként ismerik.

3. Nem is akad kérője. Bezzeg hú-gát, a szelíd természetű Biancátszámos kérő ostromolja. Apjukazonban nem engedi, hogyBianca megházasodjon, amíg Kata el nem kél.

Patriarchátus kontra emberi jogok

Makrancos = nem hajlan-dó magát alávetni másokakaratának. Hölgy = nő,aki megtanult jól viselked-ni = a férfiak akaratánakalávetni magát. A makran-cos hölgy = önellentmon-dás. (Eredetileg nem ezvolt a címe. PontosabbNádasdy Ádám fordításá-ban: A hárpia megzabolá-zása.)

Értsd: eredeti gondolatai,saját akarata van, és ki isfejezi azokat.

Értsd: a férfiak látják rajta,hogy nem fogja magát alá-vetni az irányításuknak,így inkább a kisebb ellen-állás irányába mennek. Az apjuk mindkettőjüket,mint valami terményt ke-zeli: először az idősebb

103A MAKRANCOS HÖLGY

4. Egy Petruchio nevű nemesember

5. érkezik Páduába. Amikor meg-hallja, milyen gazdag és csinoslány, elhatározza, hogy feleségülveszi „ezt a hírhedt hárpiát,

6. s majd szende, kezes asszonnyázabolázza”.

7. Alkalmas is erre a feladatra, hisz„értett hozzá, hogyan kell szen-vedélyes, tomboló dühöt tettetni,

árun akar túladni, mielőttmegfonnyad.

Ember, értsd: férfi.

A nő tárgyként való keze-lése: férfiak gyakran hatá-rozzák el, hogy megsze-reznek egy nőt anélkül,hogy ismernék, vagy érde-kelné őket, hogy a nő mitakar. Minősített alesetei:szexuális tárgyként keze-lés, amikor a nőt kizárólagszexuális vonzereje miattakarják megszerezni. Gaz-dasági tárgyként kezelés:amikor a nő anyagi javai-nak vagy hozományánaka megszerzése a cél.

Megfogalmazódik a straté-giai cél: a nő akaratának ésönrendelkezésének megtö-rése.

A férfi tudatosan rendel astratégiai célhoz megfelelő eszközöket.


A nő tulajdonként való ke-zelése: férfiak gyakran anő tulajdonosának tekin-tett férfitól és nem a nőtőlkérnek engedélyt arra,hogy a nővel valamilyentevékenységet folytassa-nak. Lásd még: nők lekérésetánc közben.

Az apa észleli a kérő le-hetséges bántalmazó ma-gatartásának előjeleit. En-nek ellenére a lányáról va-ló gondoskodás elébe he-lyezi azt az elvárást, hogylánya végre elfoglalja apatriarchális rendben szá-mára kijelölt helyet.

Hozomány: az a hozzá-adott érték, amivel atárgynak tekintett nő ere-deti tulajdonosa kívánato-


amikor pedig olyan nyugodt volta kedélye, hogy ő maga is vidá-man tudott nevetni saját színleltharagján.”

8. Petruchio engedélyt kér az apá-tól, hogy udvarolhasson Katalin-nak.

9. Baptista úr nagyon örül ennek –bár egy kicsit hirtelennek érzi azudvarlást, és nyers modorúnaktartja a kérőt. Mindenesetre meg-engedi Petruchiónak, hogy Kata-linnak udvaroljon.

10. A hozományban is megállapod-nak.

sabbá teszi az értéktelen-nek tekintett árut. Lásdmég: emberkereskedelem.

Korai elköteleződés: a bántalmazás egyik elője-le. A férfi már a kapcsolatelején, vagy amikor mégnem is ismeri a nőt, házas-ságról beszél vagy dönt.Lásd: a nő tárgyként valókezelése.

Megőrjítés = közismertszemélyiségromboló takti-ka, kínzási eszköz.


11. Petruchio valóban igen rövidrefogja az udvarlást, rögtön meg iskéri Katát.

12. Katalin tiltakozik a hirtelen há-zasság ellen, de Petruchio lesze-reli: „Édes Katalin, hagyjuk márezt a hiábavaló fecsegést,

13. apád úgyis beleegyezett, hogy afeleségem légy”. Ekkor belépBaptista úr, akinek Petruchio aztmondja, hogy a lánya kedvesenfogadta, és már meg is állapodtaka házasságban. Katalin ezt tagad-ja. Petruchio arra kéri az apát, neis hallgasson a lányára, mert őkketten megállapodtak, hogy a

Ide vonatkozó hétköz-napi hímsovinizmus:1.6. A férfilogika fel-sõbbrendûségére valóhivatkozás, 38. oldal

Ide vonatkozó hétköz-napi hímsovinizmus:3.2.2. Félrevezetés éshazugság, 56. oldal

Lásd: 9.

Mások előtti megalázás ésmegfélemlítés: a férfihata-lom hatékony módszerei.


lány vonakodni fog az apa jelen-létében.

14. Baptista úr így is tesz,

15. Petruchio pedig megígéri, hogymindenféle cicomás ruhát ésajándékokat hoz Velencéből amenyegzőre.

16. Minden szépen alakulna, ámPetruchio az esküvő napján elké-sik, és amikor megjelenik, hit-vány, rendetlen ruhában jön.

17. és semmilyen ajándékot nemhoz.

18. A szertartás alatt „úgy toporzé-kolt és káromkodott, hogy a szi-laj Katalin reszketett félelmében.”

Ide vonatkozó hétköz-napi hímsovinizmus:2.7. Ígérgetés ésjópontgyûjtés, 46. oldal

Ide vonatkozó hétköz-napi hímsovinizmus:3.3. A nõ tekintélyénekaláásása, 58. oldal

Ide vonatkozó hétköz-napi hímsovinizmus:2.7. Ígérgetés ésjópontgyûjtés, 46. oldal

Ide vonatkozó hétköz-napi hímsovinizmus:1.1. Megfélemlítés, 35.oldal

Férji jog: úgy rendelkezni anővel, ahogy a férfinak tet-szik = az emberi jogokkalösszeegyeztethetetlen, szo-kásjog, amelynek ráadásulnincs női megfelelője.

Emberrablás.

Alvásmegvonás és éhezte-tés: a személy akaratánakmegtörését célzó taktika,kínzási eszköz.

Megőrjítés = lásd: 13.


19. Bár az apa lakodalmat rendez,Petruchio kijelenti, hogy hazavi-szi a feleségét. „Ragaszkodott ahhoz a férji jogához, hogy úgyrendelkezzék feleségével, ahogyneki tetszik, s

20. magával is hurcolta Katalint,mert olyan hetykének és eltökélt-nek mutatkozott, hogy senki semmerészelt ujjat húzni vele.”

21. Amikor Petruchio lakására érkez-nek, Petruchio eltökéli, hogy Ka-talin sem aludni, sem enni nemfog.

22. Amikor felszolgálják a vacsorát,kifogást talál az ételben, és ká-romkodások közepette földhözvágja. Ugyanígy kifogást talál azágyban, amit pedig felforgat. Ka-talin egy székben kénytelen átvé-szelni az éjszakát, de Petruchioegész éjjel káromkodik, hogy aszolgák milyen rosszul végzik amunkájukat. Ugyanígy földhözvágja a másnapi reggelit és azebédet is.

Újabb tudatos taktika aférfi stratégiai céljánakbüntetlen megvalósításaérdekében.

Az éheztetés hatása: amegtört személy bármitmegtesz egy kis ennivaló-ért.

Megőrjítés, lásd: 13.


23. Katalin elkeseredik: „az egészbenaz bosszant a legjobban, hogymindezt a tökéletes szerelemürügyén műveli”.

24. De Petruchiónak „nem az volt acélja, hogy Katalin a végletekigéhezzen”, ezért egy kis adag ételthoz:

25. „Látod, szerelmem, milyen buz-gó férj vagyok? Én magam készí-tettem el az ételedet. Remélem,jóságom hálát érdemel?”

26. És nem engedi Katalinnak, hogyegyen, amíg meg nem köszöni ajótéteményt. Katalin mérges éselkeseredett, de félreteszi büszke-ségét, és megköszöni az ételt,csakhogy ehessen.

27. Még mielőtt Katalin csillapíthat-ná éhségét, Petruchio elviteti atányért, és egy szabót hívat. A szabó egy csinos kalapot mu-tat, ami nagyon tetszik Katalin-nak. Ám Petruchio veszekedni

Ide vonatkozó hétköz-napi hímsovinizmus:3.5.3. A kötõdéssel va-ló visszaélés 62. oldal

Ide vonatkozó hétköz-napi hímsovinizmus:3.6.2.6. Saját tettekaránytalan felnagyítása,66. oldal


Férfiak összejátszása. Ha-tékonyabbá teszi a megőr-


kezd a szabóval, hogy az ilyencsúnya kalapot készített.

28. „Az étel, melyet Katalin elfo-gyasztott, kissé életet öntöttcsüggedt lelkébe” és ezért közbe-vág: „Uram, remélem szabad be-szélnem, […] nem vagyok kisba-ba, sem gyerek; nálad különbekis eltűrték, ami a lelkemet nyom-ta, ha pedig te nem tudod eltűrnijobb, ha betömöd a füled.”

29. Petruchio ekkor rájön, „hogy azérvekkel való feleselgetésnél sok-kal jobb módja is van annak,hogy feleségével elbánjon”. Ezértahelyett, hogy érdemben vála-szolna Katalin kérelmére, csakannyit mond:

30. „Úgy van, igazad van, vacak egykalap ez, és nagyon szeretlek,amiért nem tetszik neked.”

31. Petruchio titokban meghagyjaszolgáinak, hogy kérjenek elné-

Ide vonatkozó hétköz-napi hímsovinizmus:2.6. A bírálat és az esz-mecsere elkerülése, 45.oldal

Ide vonatkozó hétköz-napi hímsovinizmus:3.5.5. A nyilvánvaló ta-gadása, 62 oldal

Ide vonatkozó hétköz-napi hímsovinizmus:

jítési taktikát: a nő nemkap információt kívülálló-tól, hogy mi történik körü-lötte.

Elszigetelés: a nőt nem en-gedik a származási család-ja és barátai körébe. Így anő nem tud segítséget kér-ni, mert egy idő után nincskitől. Gondolatait és önér-tékelését idővel a férfiuralja, mivel nincs más,akivel találkozna.Petruchio tette kimeríti aszemélyi szabadság meg-sértése elnevezésű bűncse-lekményt is.



zést a szabótól látszólagos furcsaviselkedéséért, és fizessék ki.

32. Végül az ifjú pár szegényes öltö-zékben indul a leány apjának há-zába, de előbb Katalinnak megkell ígérnie, hogy mindenbenegyet fog érteni férjével. „Katalinkénytelen volt gyakorolni ezt azújdonsült engedelmességet, scsak amikor Petruchio már töké-letesen leigázta büszke lelkét, ésemlékezni sem mert arra, hogylétezik olyan szó is, mint »ellent-mondás« – csak akkor engedtemeg Petruchio, hogy meglátogas-sa apját”.

33. Katalinnak többször is bizonyíta-nia kell, hogy mindenben egyetért férjével, és engedelmeskedikneki. Először azt állítja Petruchio,hogy kora reggel van, amikormár dél is elmúlt. Aztán aztmondja, hogy a Hold van azégen, amikor a Nap süt. MikorKatalin beleegyezik, hogy tény-

3.3.3. Elszigetelés kívül-állókkal való összeját-szás révén, 59. oldal

Ide vonatkozó hétköz-napi hímsovinizmus:3.3.3. Elszigetelés kívül-állókkal való összeját-szás révén, 59. oldal

Ide vonatkozó hétköz-napi hímsovinizmus:3.5.5. A nyilvánvaló ta-gadása, 62. oldal

Rivalizáció: a férfiak báto-rítják egymást a nők felettiuralomra. Ha valaki nemuralkodik eléggé, azt pél-dául kigúnyolással bünte-tik. Lásd még: papucsférj,buzizás.

Férfikorporatizmus: a férfi -ak gyakran a partnerük há-ta mögötti megalázásávalfejezik ki, hogy a férfiérde-kek közösek: fenn kell tar-tani a nők mint vagyontár-gyak fölötti férfiuralmat.

Az erőszakos viselkedésűés a kevésbé erőszakos


leg a Hold süt, hazugnak nevezi,hisz a vak is látja, hogy a Napsüt. Harmadszor pedig egy öregemberrel úgy kell viselkednie,mintha az fiatal lány lenne, és di-csérnie kell az öregember orcáités ragyogó szemét. De amikorezt megteszi, Petruchio megfed-di, hisz nyilvánvaló, hogy egyöreg férfiról van szó.

34. Épp Bianca lagzija folyik, amikormegérkeznek. Bianca férjén kívülmég egy másik férfi is jelen van aférfitársaságban, és a férfiak kine-vetik Petruchiót, amiért neki ju-tott a legengedetlenebb feleség.

35. Petruchio fogad a többi férjjel,hogy az övé a legengedelmesebbfeleség. A többiek szívesen rááll-nak erre, mert meg vannak győ-ződve, hogy az ő feleségük azengedelmesebb.

36. Húsz tallérra akarnak fogadni,de Petruchio jókedvűen azt feleli,

Ide vonatkozó hétköz-napi hímsovinizmus:3.3.1. Becsmérlés/leki-csinylés, 58. oldal

Ide vonatkozó hétköz-napi hímsovinizmus:

férfiak elméjében a nőkgyakran csak fokozatbanés nem emberi minősé-gükben térnek el a háziál-latoktól. Lásd még: asz-szonyállat.

A férfiuralom egyik fő pil-lére, hogy olyan fogalma-kat, amelyek mindkét félszámára jelentősek (itt: bé-ke, szerelem, házasság), apatriarchátus szempontjai -nak (itt: helyes felsőbbség)rendeli alá, és ezzel a férfiaz egész kapcsolatot a sa-ját szája íze szerint defini-álja.

Férfikorporatizmus: a nőkfeletti hatalom a férfiakközös ügye.


hogy „ennyit tenne a sólymáravagy a kutyájára, de hússzor eny-nyit a feleségére”. Felemelik a té-tet, és először a két másik felesé-get hívatja a férjük.

37. Az első feleség nem jön, mivel el-foglalt. A második feleség azt vá-laszolja, inkább a férj menjenhozzá. „A társaságnak alig voltideje azt gondolni, hogy Katalinúgysem engedelmeskedik, ami-kor Baptista egészen elámulvafelkiáltott: Szentséges szűz-anyám, itt jön Katalin.” Petruchioráparancsol Katalinra, hozza odaa másik két feleséget is. Az egyikférj megkérdi: „Mi lesz ebből?”Mire Petruchio: „Béke, szerelem,nyugodt élet, helyes felsőbbség,egyszóval mindaz, ami szép és jóa házasságban.”

38. „No, hát szerencsét kívánok ne-ked, Petruchio fiam!” mondja Ka-talin apja, amikor látja, hogymegváltozott az a Katalin, akitneki nem sikerült megzaboláznia.

3.3.1. Becsmérlés/leki-csinylés, 58. oldal

A nő piaci értéke annakháziasítása arányában nővagy csökken.

Az erőszakos partner egy-ben arra is kényszeríti ál-dozatát, hogy ő terjesszeki a férfi hatalmát mások-ra – gyerekekre, beosztot-takra, itt: nőtársakra.

Bántalmazó magatartás anő értéktárgyainak – külö-nösen érzelmi értékkel bí-ró tárgyainak – tönkretéte-le.

A felelősség áthárítása anőre olyasmiért, amit aférfi tett. A nő lebecsülése(szép, de buta nő).


39. Annyira örül ennek a változás-nak, hogy megkétszerezi a vejé-nek adott hozományt.

40. Közben Katalin visszatér. „Látjá-tok, ott jön, és hozza akaratos fe-leségeiteket, mint női rábeszélé-sének foglyait” – így Petruchio.

41. Petruchio azt parancsolja Katalin-nak, tegye tönkre a fejdíszét,amit ő gondolkodás nélkül meg-tesz.

42. Bianca szörnyülködik ezen osto-ba engedelmesség felett. A foga-dást elveszítő férje így szól hoz-zá: „Bárcsak a te szófogadásod isilyen ostoba volna. A te bölcsszófogadatlanságod, szép Bianca,ebéd óta száz talléromba került.”

Ide vonatkozó hétköz-napi hímsovinizmus:3.3.4. Nõgyûlölõmikroterrorizmus; 59.oldal, 3.6.1. A bûntudatkeltõfelelõsséghárítás, 63.oldal; 3.6.2.7. A sajátmulasztások másokrahárítása, 66. oldal

A patriarchátus végsőgyőzelme: az elnyomottválik az elnyomó szócsö-vévé, a patriarchális érték-rend fenntartójává, hirde-tőjévé. Elengedhetetleneszköze az elnyomásnak,amenynyiben gátolja azelnyomottak közötti szoli-daritást.


43. Végül Petruchio így szól Katalin -hoz: „mondd meg ezeknek anyakas asszonyoknak, milyenengedelmességgel tartoznakuruknak és férjüknek. S a megja-vult makrancos hölgy valamen-nyi jelenlevő nagy csodálatáraolyan ékesszólóan magasztalta afeleséghez illő szófogadást és en-gedelmességet, mint ahogy azimént gyakorolta is, készségesenalávetve magát Petruchio akara-tának.”

Ui.: „Lapzárta“ után értesültünk, hogy Shakespeare drámájanem a fentiekről szól, hanem abban „Lépésről lépésre nyomon kö-vethetjük Kata »megzabolázását«, ahogy az önmagát kereső, boldogta-lanságát agresszióba fojtó lányból az élettel kibékült, boldog feleséglesz. Nem megalázott »szolgáló«, hanem egyenjogú társ, partner azélet vígjátékában.”*

* Reguly Márta: Shakes -peare: A hárpia megzabo-lázása, avagy a makran-cos hölgy (Hírbarát, aszentendrei FerencesGimnázium diákjainaklapja, 2006. március. www.ferencessze.sulinet.hu/iskolaujsag/articles/marcius/shaks.html Letöltve: 2006.08.26.)

Mese az állatok nyelvéntudó juhászról

Szil Péter

Az egyetemes kultúra mellett egy magyar népmese is helyet ka-pott ebben a kiadványban. Az állatok nyelvén tudó juhász egy-fajta teremtésmítosz: a patriatkátus megszületésének története.Ugyanakkor azt is mutatja, milyen mélyen fonódik bele kultú-ránk alapszövetébe a férfielőjogok természetadta jogosultságá-nak hiedelme.

Bár a történet szemléletes illusztrációja a nők elleni erő-szaknak is (lásd: 23. oldal), a hétköznapi hímsovinizmusról szólókiadványba mégsem a végkifejlet, a fizikai bántalmazás miattkerült. Legalább ennyire szemléletesen mutatja a férfiuralomösszefonódását a gazdasági hatalommal és a férfiak felsőbbségétbiztosító tudás elzárását a nők elől. Ennek fenntartása vezet abántalmazás felfedezéséhez: ez is eszköze a férfiuralmat fenye-gető női térhódítás visszaszorításának. Ilyen módon kiegészíti ekönyv fő témáját, hiszen a hétköznapi hímsovinizmus éppen aférfiuralom fenntartásának mindennapos eszközeiből áll.

Az alábbi cselekményleírás az eredeti népmese két változa-tának elemeit vegyíti: az egyik Illyés Gyula feldolgozása a Het-venhét magyar népmese című kötetben,* a másik a szintén IllyésGyula által írt verses diafilm.** Az eredeti prózaváltozat tisztánjeleníti meg az archaikus népmesei elemeket, míg a diafilm bepil-lantást enged abba, hogy milyen fogalmak és milyen módon szi-várognak bele a felnövekvő nemzedékek gondolkodásába.

* Az állatok nyelvén tudójuhász. In: Illyés Gyula:Hetvenhét magyar nép-mese (Móra FerencKönyvkiadó, 1986) 24-26. oldal

**Mese az állatok nyelvéntudó juhászról. Illyés Gyu-la verseivel. (Magyar Dia-filmgyártó Vállalat é.n.)

A cselekmény

1. Egy juhász

2. az erdőben meglát egy tüzet,amelyben egy nagy kígyó sír:„Segítsél ki te szegény ember, jótét helyett jót várj; mert az énédesapám a kígyók királya, ésmegjutalmazza a te hűségedet.”A juhász egy bottal kiveszi a kí-gyót, és elmegy vele egy nagykőhöz. A kő alatt egy luk van,amelyen keresztül leszállnak aföld mélyébe a kígyók királyá-hoz. „Mit kívánsz te szegény em-ber?” kérdezi a kígyók királya. A juhász csak annyit kíván, hogyértse az állatok nyelvét.*


Patriarchátus kontra emberi jogok

Meseértelmezésünkben a ju -hász a férfiuralom megtestesí-tője. Ez a mese egész elemzé-se során szem előtt tartandó,például amikor az asszony –a női világ megtestesítője –párja halálát kívánja.

A férfiuralom teremtésmitoló-giájának kezdetén a férfiolyan képességhez jut, amely-nek révén (a népi eredetmito-lógiák panteista szemléleté-nek megfelelően) kapcsolat-ban tud lenni a felsőbb hatal-makkal, és így ellenőrzésealatt tudja tartani környeze-tét. Ez a képesség egyszerretermészetadta (tűz, kígyó), ésszármazik felsőbb hatalomtól(kígyókirály**).

* Lásd ugyanezt az elemetmás tartalommal (a zeneértése és a hangszerekhasználata) a barujatörzsnél. Ebben a kiad-ványban: a 24-25. olda-lon.

**A kígyó ellentmondásosszimbolizmusának egyikértelmezése: „a felemel-kedés, fejlõdés jelképe[…]; a férfiasságé, a ter-mékeny libidóé […], afalloszé.” Hoppál M. ésmtsai.: Jelképtár. (Heli-kon Kiadó, 1990) 119. o.

3. Ezt a király meg is adja, de azzala feltétellel, hogy azt senkinek nemondja el, mert akkor meghal.

4. Ahogy hazafelé megy, meglát egyodvas fát, amelyen két szarka ül.Arról beszélgetnek, hogy ha azemberek tudnák, hogy mennyikincs van felhalmozva az odúban,nagyon boldogok lennének. Rá-szól a juhász a két kutyájára, hogyássák ki az aranyat. Az egyik visz-szafelesel, hogy nem kapott mégenni, nem ás. De a másik, a puli,elkezd kaparni, egész addig, amígegy arany elő nem gurul.

5. A diafilmen a juhász hazaszaladaz apjához és az ő segítségévelhazaviszi a kincset. A kincsrőlnem szól senkinek, még a felesé-gének sem.

6. A Hetvenhét magyar népmesé-ben megjelent változat szerint ajuhász a kincs megtalálása pilla-natában még nem házas, hanemügyesen bánik a pénzzel, és

119MESE AZ ÁLLATOK NYELVÉN TUDÓ JUHÁSZRÓL

E felsőbb hatalom képviselőjejelzi, hogy a férfiuralom csakakkor életképes, ha eredetétmisztifikáló homály fedi.

A férfiuralom lényege, hogy aférfiak gazdasági és egzisz-tenciális előnyök szerzésérehasználják a misztifikált fel-sőbbrendűséget.

E gazdasági hatalom két mó-don viszonyul a nőkhöz: (1) Az uralom alatt tartott nőtkizárja a gazdasági hatalom-ból, és azt nem vele, hanemmás férfiakkal osztja meg;

(2) A nőből is pénz által meg-szerzendő jószág lett, és a nőmaga is e gazdasági hatalomgyarapításának megfizetetleneszköze.

nagygazda lesz belőle. A szám-adó lányát veszi el.

7. Az asszony mindig kérdezgeti,hogy honnan van annyi pénzük,talán lopta, vagy megölt valakit?

8. De a juhász csak hallgat.

9. A kemence mellett ülnek a macs-kák, és az egyik odafordul a má-sikhoz, hogy az kisebb, ezértkönnyebben befér a kamrába,lopjon neki szalonnát. A juhászezen elneveti magát. Kérdi a fele-sége, hogy min nevet. A juhászmegmondja a feleségének, hogymit beszéltek a macskák. A fele-sége kérdi, hogy honnan érti azállatok beszédét. „Nem szabadmegmondanom, mert akkormeghalok”, mondja a juhász.„Mindegy, csak mondjad meg!”válaszolja a felesége. A nő mese-beli három alkalommal követeli,hogy a férfi ossza meg vele a ha-talma kulcsát jelentő tudást:


Az ismeretekből és az ellenőr-zésből kizárt nőben nő a szo-rongás és a kiszolgáltatottságérzése.

…1. alkalom…

10. Ahogy mennek hazafelé a lovon,a feleség lova panaszkodik a má-sik lónak: – Könnyű neked, tecsak azt a sovány embert viszed,én viszont ezt a kövér asszonyt.A juhász ezen megint elnevetimagát. A feleség megint kérdi,hogy min nevet. Megmondja.Megint megkérdi a felesége,hogy honnan tud az állatok nyel-vén, mire a juhász megint azt vá-laszolja, hogy nem mondhatja el,mert meghal.

11. Amikor hazaérnek, kiderül, hogya farkasok eljöttek bárányt kérnia kutyáktól, és a kutyák négyetodaígértek. Csak a puli hűséges ajuhászhoz, és szidja a többi ku-tyát. A juhász elkergeti a kutyá-kat a puli kivételével. Az asszonymegint megkérdezi, hogy hon-nan tud az állatok nyelvén, miremegint mondja, hogy nem mond-hatja el, különben meghal. Mind-egy, haljon meg, mondja a felesé-ge, csak tudni akarja, honnan értiaz állatok nyelvét.


…2. alkalom…

…3. alkalom… és ugyancsakmesebeli három alkalommaljelzi, hogy a férfihatalom élet-ben tartásának igénye nemállhatja útját az ő jogos köve-telésének arra, hogy részesül-jön a tudásból, és ezáltalegyenlő kapcsolatra léphesse-nek.

12. Ekkor a juhász koporsót csináltatmagának, belefekszik a koporsó-ba.

13. Utolsó kívánsága, hogy a puli,hűséges szolgája, kapjon egyegész szelet kenyeret. De a puliolyan szomorú, hogy nem bír be-leenni a kenyérbe. Ekkor jön apeckesen járó kakas, és belecsíp a kenyérbe. Mire a kutya rászól:– Hogy bírsz enni, amikor a gaz-dánk a halálán van?

14. A népmesegyűjteményben: „Dea kakas azt mondta: – Te bolond!Te is olyan bolond vagy mint agazdád; nem tud egy asszonynakparancsolni. Ládd, énnekemhúsz feleségem van, mégis tudokmindegyiknek parancsolni.

15. Erre a juhász felugrott, jól meg-verte a feleségét, hogy többet


Úgy tűnik, közeledik a férfi-uralom halálával járó végki-fejlet. (Utópisztikus értelme-zési változat: A nők egyenjo-gúsítási mozgalmának megál-líthatatlan előretörése előtt te-hetetlenné vált patriarchátushaláltusáját vívja.)

Megjelenik a színen egyújabb szimbolikus állat*. Milesz az ő funkciója? Érdemesinnentől figyelemmel kísérnia két változat közötti eltérésta valós végkifejletet illetően.

Szemmel láthatólag a kakas-nak mentőötlete van a patri-archátus számára…

A népmeseváltozatban meg-jelenik a nők elleni erőszak-

* „A keresztény szimboli-kában a kakas – szexuá-lis mohósága és zsarnokitermészete miatt – kü-lönbözõ bûnök megjele -nítõje volt. Végül is aférfiasság és a harciasságmegtestesítõjévé vált.”Hoppál és mtsai, i. m.105. o.

nak az a funkciója, amely anőket visszatartja a hatalomravaló törekvéstől.

A diaváltozat gyermekek szá-mára készült, így nevelési fel-adatokat is ellát. Ez esetben afiúk férfivé nevelésének többfontos vetületéről adja fel aleckét. A férfiak annál értéke-sebbek, minél nagyobb „há-remmel” rendelkeznek. A promiszkuitás ezek szerintnem a „szexuális forradalom”terméke, hanem a patriarchá-tus évezredes velejárója, anők feletti elsősorban gazda-sági uralom egyik megjelené-si formája. A népmeseválto-zathoz képest a diaváltozat380%-kal növeli meg a birtok-landó nők számát.

Hogy ez nem puszta ígéret,hanem inkább elvárás a felnö-vekvő fiúnemzedékkel szem-ben, világosan kiderül a kate-gorikus értékítéletből: rongy-ember az, aki nem tud sok nő-vel boldogulni (értsd: elbánni).


nem kérdezte, honnan tudja azállatok nyelvét.”

16. A diafilmen: „Mond a kakas: –Lám-la nékem Van hetvenhat fe-leségem

17. s rendben minden! Ő meg eggyelnem boldogul? Csak rongyem-ber!

A diaváltozat egyértelműenerőszakra nevel. Itt azonbanaz erőszak hatalommegtartófunkcióján túl kidomborodikannak nevelési funkciója. A ne-velés lényege, hogy az önállóakaratot a kezdet kezdetétőlmegelőzze, még mielőtt azfelléphetne a hatalom ellen. A nő eleve nevelésre szoruló,értetlen és éretlen lény, ebbőlkövetkezően is a férfiak joga,sőt feladata e nevelési funkcióbetöltése. Hogy a nevelésneka bántalmazás is eszköze le-het, már nemcsak a társada-lom nőtagjai, hanem az erő-szaknak kitett másik nagytársadalmi csoport, a gyere-kek felé irányuló üzenet is.

A lecke részeként ifjú olva-sónk rögtön azt is megtanulja,hogy az erőszak láthatatlannátétele megkönnyíti a hatalmistruktúra fenntartását.

Győzött a patriarchátus bol-dogságvíziója!


18. A juhász nem várt egyebet, letet-te a feszületet; elég volt neki alecke, az asszonyt jól – megne-velte…

19. Hogy hogyan? Arról már a mesehallgat.

20. De ma is még boldogan élnek,hogyha meg nem haltak.”

Habeas Corpus Munkacsoport – Stop-Férfierõszak Projekt, Budapest

www.stop-ferfieroszak.huHabeas Corpus Munkacsoport1364 Budapest Pf. 31.

Felelõs kiadó: Spronz JúliaBorítóterv és tördelés: Kiss Tibor Noé

Nyomás és kötés: G-Print Bt.Felelõs vezetõ: Wilpert Gábor

Documents

Hétköznapi hímsovinizmus