JÓZSEF TÖRTÉNETEI. RÉSZ

Jákóbnak tizenkét fia volt, de Józsefet mindegyiküknél jobban szerette. Ajándékozott is neki egy szép, tarka ruhát. Amikor pedig a többi testvér meglátta, hogy atyjuk minden gyermeke közül őt szereti legjobban, meggyűlölték Józsefet, és egy jó szót sem bírtak hozzá szólni.

Történt pedig, hogy József álmot látott, és elbeszélte bátyjainak: „Kévét kötöttünk a mezőn, és az én kévém felkelt és felállt, a ti kévéitek pedig körülállták az enyémet, és meghajoltak előtte.”

Testvérei mérgesek lettek: „Csak nem akarsz király lenni felettünk, hogy uralkodjál rajtunk?” És meggyűlölték őt emiatt.

József azonban más álmot is látott, és azt is elmondta testvéreinek: „A Nap és a Hold és tizenegy csillag is leborult előttem.”

És elbeszélte álmát atyjának is, ő azonban igen megdorgálta érte: „Micsoda álom az, amelyet álmodtál? Talán bizony járuljunk eléd anyáddal és testvéreiddel együtt, hogy földre boruljunk előtted?!”

Ezért féltékenykedni kezdtek rá testvérei, de Jákób emlékezetében tartotta a dolgot.

Történt pedig, hogy József testvérei Sikemben legeltették atyjuk nyájait.

Jákób akkor magához hívatta Józsefet, és azt mondta neki: „A bátyjaid nem sikemben legeltetnek-e? Menj el hozzájuk, nézd meg, hogy vannak ők és a juhok, hozz hírt róluk!”

József a mezőn bolyongott testvéreit keresve.

Egy emberrel találkozott. Az megkérdezte tőle: „Mit keresel te itt?” József pedig így felelt: „Testvéreimet keresem. Kérlek, mondd meg nekem, hol legeltetnek!” Az ember pedig így válaszolt: „Elmentek innen, és úgy hallottam, hogy Dótánba indultak.” József el is ment Dótánba, és ott megtalálta őket.

Amikor a bátyjai a távolból meglátták a közeledő Józsefet, összebeszéltek, hogy megölik, és azt mondták: „Íme, jön az álomlátó. Gyertek öljük meg, és vessük valamelyik kútba; majd azt mondjuk, hogy fenevad falta fel, és meglátjuk, mi lesz akkor az álmából.”

Meghallotta ezt egyikük, Rúben, és megmentette Józsefet a kezükből, mert azt mondta: „Ne üssük agyon! Ne ontsatok vért, vessétek ebbe a kútba, de kezet ne emeljetek rá!”

Azért mondta ezt, hogy utána megszabadítsa Józsefet, és hazavigye atyjukhoz.

Amikor József odaért bátyjaihoz, letépték róla a tarka ruháját, megragadták és belevetették a kútba; de a kút üres volt és száraz.

Azután leültek falatozni.

Föltekintve látták, hogy egy karaván közeledik, Egyiptomba tartó kereskedők mentek arra tevéiken. József egyik bátyja így szólt: „Mi hasznunk van abból, ha megöljük Józsefet, és eltitkoljuk?! Gyertek, adjuk el a kereskedőknek, és ne emeljük rá kezünket!”

Testvérei hallgattak rá, kivették Józsefet a kútból, húsz ezüstpénzért eladták a kereskedőknek, azok pedig elvitték Egyiptomba. Ekkor tért vissza Rúben a kúthoz, hogy kiszabadítsa Józsefet, de már nem találta ott, és szomorúságában megszaggatta ruháját.

A többi testvér pedig vette József ruháját, megöltek egy kecskebakot, és a ruhát belemártották annak vérébe. Azután elvitték a tarka ruhát atyjukhoz, és azt mondták neki: „Ezt találtuk. Felismered, hogy a fiad ruhája-e vagy sem?” Az apjuk megismerte a ruhát, és azt felelte: „A fiam ruhája ez. Fenevad falta fel őt, bizony széttépte Józsefet.”

És Jákób megszaggatta ruháit, és zsákba öltözve sokáig gyászolta fiát. Nem akart vigasztalódni, hanem azt mondta: „Sírva megyek fiamhoz a sírba.”

VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK